A Mediciek öröksége – Uffizi

szerző: Mátay László
Lassan sétálok végig a Piazza della Signorian, gyönyörű nap virradt
Firenzére, friss péksütemény és kávé illata száll a levegőben. Le is ülök egy
igazi toszkán reggelire az egyik teraszon, hogy aztán jóllakva és felfrissülve
vágjak neki a világ egyik legjelentősebb művészeti gyűjteményének.
Az épület már kívülről is bámulatba ejt, ez persze nem meglepő, hisz 1559-ben a
toszkán fővárost uraló I. Cosimo de’ Medici a neves művészt, Michelangelo
tanítványát, Giorgo Vasarit bízta meg a tervek elkészítésével. Igaz ekkor még nem
múzeumról volt szó, az Uffizi (a szó hivatalt jelent- a szerk.) eredeti szerepe az volt,
hogy Firenze közigazgatási hivatalait egyetlen épületegységben egyesítse, a köz
nagyobb kényelmére.

A Vasari-folyosó – Visit Tuskany/The Consortium

1565-ben elkészült a maga nemében egyedülálló Vasari-folyosó amely a Pitti-

palotából kiindulva a Ponte Vecchión át vezetett az Uffiziig, s onnan a Nagyhercegség
épületéig, a Palazzo Vecchioig, I. Cosimo de’ Medici nagyherceg székhelyéig. Az épülő
hivatali palota lehetséges funkciója aztán megváltozott. 1574-ben meghalt I. Cosimo
de’ Medici, utóda I. Francesco de’ Medici lett. Időközben a nagyhercegi család
átköltözött a Pitti-palotába, s felszabadultak a Vecchio palota helyiségei, amelyekbe
végül az Uffizibe szánt kormányzati hivatalokat telepítették. I. Francesco de’ Medici a
Medici-család képzőművészeti gyűjteményének jó részét az Uffiziben helyezte el, a
nagyon féltett képzőművészeti darabok (például a Medici-Venus) a Pitti-palotában
maradtak, s később csak fokozatosan, néha nagyobb mennyiségben, néha csak
darabonként kerültek át az Uffizibe. A születő múzeum törzsanyagát teljes egészében
a mecenatúrájáról is híres Medici család gyűjteménye alapozta meg.

De térjünk vissza magához az épülethez, melynek ablakai Firenzére és a környező

tájakra nyílnak, mintegy otthont kínálva a szobor- és festménygyűjteményeknek. A
városnak ezen a részén a palota építése előtt is voltak szép házak, ezt a kérdést Vasari
ugy oldotta meg, hogy az utca két oldaláról U alakban összefogó loggiasor magába
olvasztotta a helyszín korábbi építményeit is, de már nem az egyes épületek álltak a
figyelem központjában, hanem egy komplexum.

A tervező egyébként nem élhette meg a csodás alkotás elkészültét, ugyanis ős is

elhunyt 1574-ben. Az Uffizi-palota építkezési munkálatait Alfonso Parigi és Bernardo
Buontalenti folytatta, az előbb említett, megváltozott igényeknek megfelelően. A
földszinten meghagytak hivatali helyiségeket, az emeleten viszont több termet
alakítottak ki a Medici képzőművészeti gyűjteménynek, illetve elkezdték a Tribuna
terem építését is. A terem előtti kisebb szobában Francesco de’ Medici alkimista
laboratóriumot rendeztetett be magának, melyben csodagyógyszerek készítésével
foglalkozott.

A Tribuna mintázata – Slow Tours in Florence & Tuscany Tours

1580-ban fejezték be az Uffizi fal építését, ekkor készítette el Buontalenti a bevezető
kapuzatot, az osztott timpanonjáról híres Porta delle Supplichét. A következő évben
kifestették a galéria mennyezetét, bár ez akkoriban sokakból ellenérzést váltott ki. A
közvélemény – meg persze a politikai ellenfelek – által groteszknek csúfolt
mennyezetfestményen a korabeli manierista ízlésvilág jelent meg, képzeletbeli
virágokkal, madarakkal, gyümölcsökkel, angyaltorzókkal. Megszületett a Medici
gyűjteményhez méltó környezet, a múzeum.
Művészetek a középpontban

1583-ban egy függőkertet alakítottak ki Buontalenti tervei nyomán a Loggia del Lanzi
felett, ugyanitt egy bronzszoborral díszített kutat is elhelyeztek. Még ugyanebben az
évben Buontalenti tervei szerint az Uffizi első emeletének keleti szárnyában
kialakították a Medici színházat. A terem nagy újdonsága volt az a lejtős nézőtér, mely
lehetővé tette, hogy mindenki egyformán jól lássa a színpadon játszódó előadást. Az
Uffizi így már nemcsak egy páratlan gyűjtemény épülete, hanem a társasági élet egyik
központja is lett.

1585-ben elkészült a nyolcszög alakú Tribuna terem, amelybe a Mediciek

legbecsesebb műalkotásait helyezték el. A Tribuna érdekessége, hogy 1773-ig szinte
érintetlen maradt. A Medici-dinasztia kihalása után 30 évvel azonban a nagy
átrendezés alkalmával teljesen lerombolták, de aztán újjáépítették így 1971-től újra az
Uffizi ékessége.

Kiváló mesterekből – aranyművesek, metszetkészítők, festők, üvegesek, asztalosok –

álló népes csapat látta el az Uffiziben folyamatosan jelentkező feladatokat, számukra
külön helyet biztosított az uralkodó az Uffizi földszintjén, sőt 1588-ban már felügyelőt
nevezett ki a sokrétű feladatot ellátó mesterek fölé Emilio de’ Cavalieri római nemes
személyében, voltaképpen benne tisztelhetjük az Uffizi első igazgatóját.
A Medici család kiterjedt rokonsága révén is szépen gyarapodott a múzeum, az
elhunyt rokonok értékes műtárgyaikat sorra a gyűjteményre hagyták. A Mediciek
kihalása után szerződésbe foglalták, hogy az Uffizi gyűjteményeivel Firenze városa
rendelkezik a köz javára, a városból elvinni a gyűjtemények egyetlen darabját sem
lehet. Gyakorlatilag a nagyhercegség fővárosára, Firenzére szállt a Medici család
gyűjteménye.

Leonardo Da Vinci: Angyali üdvözlet (1472-1475)

1795-ben Puccini múzeumigazgató azt javasolta, hogy minden kép mellett kis
táblácskán tüntessék fel az alkotó nevét. III. Ferdinánd örömmel üdvözölte az
igazgató javaslatát, s reménykedett abban, hogy az itáliaiak jobban megismerik majd
a külföldi művészek nevét és alkotásait is, az elit közönség mellett egyre szélesebb
közönség felé nyitott az Uffizi Képtár.

Öngyarapítás

1864-ben érdekes kezdeményezés kiindulópontja volt az Uffizi, mely felkérte a híres

festőket, hogy fessék meg önarcképüket, s azzal gyarapítsák a múzeum meglévő
önarckép festményeit. Óriási siker koronázta az ötletet, talán máig is az Uffizi
rendelkezik a leghíresebb önarcképgyűjteménnyel.
A Vasari-folyosó – CandidaHöfer

A múzeum ma ismert kinézetének kialakításában fontos szerepe volt annak, hogy

1866-ban megnyitották a közönség számára az Uffizitől a Pitti-palotáig vezető Vasari-
folyosót, így egy múzeumot csináltak a kettőből. A folyosó falaira nagy mennyiségű
képet, metszetet, falikárpitot állítottak ki, szám szerint 1716 múzeumi tárgyat, köztük
a világ legnagyobb összefüggő önarcképgyűjteményét is.

Háborús pusztítás és bombatámadás

Az I. világháború szörnyűségit szinte károk nélkül vészelte át a páratlan gyűjtemény,

de a következő világégésnél már sajnos nem volt ilyen szerencsés az Uffizi. A II.
világháború közeledtével Firenze vezetése arra az elhatározásra jutott, hogy a
múzeumokat ki kell üríteni. Az Uffizi gyűjteményeit régi Medici-rezidenciákba, vidéki
kastélyokba és Firenze környéki magánvillákba, megbízható családokhoz szállították.
Eleinte ez jó megoldásnak tűnt, de kiderült a háború során, hogy a magányosan
meghúzódó vidéki kastélyok jó állomáshelyeket biztosítottak a sietve észak felé
menekülő katonák nagyszámú és fegyelmezetlen csoportjainak, akik számos
műtárgyat elhurcoltak vagy megrongáltak. A világháború után Filippo Rossi, az Uffizi
igazgatója hatalmas munkába kezdett, melynek köszönhetően a műtárgyak végül
majdnem mind előkerültek.
A múzeum történetének legnagyobb átalakítását az 1960-as években végezték el.
Nemcsak belső munkálatokat végeztek termek, átjárók egybenyitása révén, hanem az
épületet körülvevő környezetet is felújíttatták. Tágasabb, bejárhatóbb, körüljárhatóbb
lett a múzeum, alkalmassá vált nagyobb forgalom lebonyolítására, turisták
fogadására. Ekkor egyébként felbecsültették a műtárgyak eszmei értékét is, melyet
akkor 600 millió dollárban állapítottak meg.

1993-ban egy – máig ismeretlen eredetű – autóbomba robbant a múzeumnál, öt

ember halálát okozva. Az épület egy része és több műtárgy is megsérült, igaz ekkorra
már a leghíresebb alkotásokat golyóálló üveg védte. 2007-ben egy borzalmas vihar
csapott le Firenzére, a látogatókat ki kellett menekíteni az Uffizi épületéből. Végül a
károk ellenére a XXI. század eleje nagy fellendülést hozott a múzeumnak, méltán jár
csodájára az egész világ a Mediciek egykori palotájának.

Óriási érdeklődés

2016-ban mintegy kétmillió látogató volt kíváncsi az Uffizi kincseire, mely ezzel a
leglátogatottabb itáliai műgyűjtemény lett. A pénztárak előtt, a nyári főszezonban
akár öt órát is sorban állnak a turisták. Természetesen online is vásárolhatunk
belépőket, így elkerülhetjük a várakozást.