RENESZÁNSZ MAGYARORSZÁGON

A magyarországi reneszánsz építészet :

A sajátos történelmi körülmények folyamán a stílus két évszázadon át volt jelen a magyarországi
művészetben: míg Hunyadi Mátyás udvarában Európában az elsők között jelent meg az érett
reneszánsz építészet a 15. században, addig az Erdélyi Fejedelemség 17. század végi építészete
a késő reneszánsz utolsó fellángolásai közé sorolható. Utóbbival párhuzamosan jelennek meg
magyar földön a barokk első jegyei.
A mai Magyarország területén kevés jelentős emléke maradt a kornak; a legfontosabbak közé
sorolható az esztergomi Bakócz-kápolna, valamint Mátyás és utódainak budai és visegrádi palotái,
illetve a későbbi időszakból a sárospataki Rákóczi-vár, Sárvár és Egervár erősségei. A török
fenyegetés erősödésével a reprezentatív építkezések helyét a hadi építészet veszi át, már a 15.
századtól. A magyar területen épített erősségek eleinte főleg itáliai, később német példákat
követnek; mestereik közül keveset ismerünk név szerint.

Visegrádi királyi (Mátyás király) palota belső udvara a híres szökőkúttal

Egervár
Bakócz-kápolna (Esztergom) reneszánsz oltára

Sárospataki Rákóczi-vár
Reneszánsz szobrászat:

Beatrix és Mátyás (kámea, 1490 előtt)

A reneszánsz művészeti stílus Firenze városállamában, sajátos gazdasági, politikai és kulturális

viszonyok között alakult ki 1420 körül. Az Alpokon túl a 16. század első évtizedeitől fogva kezdett
elterjedni. Ékes kivétel ez alól Magyarország, ahol Mátyás király és néhány humanista
műveltségű, művészetpártoló püspök jóvoltából már az 1460-70-es évek táján gyökeret vert. Úgy
tűnik, az új művészet befogadására itt ekkorra megértek a feltételek. Magyarországot Itáliához
ugyanis a 14. századtól erősödő, főleg dinasztikus és kulturális kapcsolatok fűzték. A 15. század
elejétől több itáliai művészetpártoló egyéniség került nálunk magas egyházi és világi állásba, s az
ő közvetítésükkel a firenzei újításokat jól ismerő művészek telepedtek le hazánkban. Ezt a
kulturális kapcsolatot a király megkoronázta, amikor 1474-ben eljegyezte, majd 1476-ban
feleségül vette a nápolyi király lányát, Aragóniai Beatrixot. Mátyás később a milánói herceggel
került szoros kapcsolatba. A politikai szálakat a magyar humanizmus kapcsolatai egészítették ki, s
ez biztos táptalaj volt a reneszánsz művészet kialakulása számára. Veszprémen kívül Esztergom,
Vác, Pécs és Nagyvárad voltak azok a püspöki székhelyek, ahol a humanizmus és a reneszánsz
művészetpártolás bölcsőit keresnünk kell. Az Itáliát járt főpapokon kívül persze a király példájának
köszönhetjük a reneszánsz gyors és széles körű elterjedését. Mátyás figyelmét a humanista pécsi
püspök és költő, Janus Pannonius hívhatta fel először a reneszánsz képzőművészet alkotásaira.
Általa rendelt a király portrét Mantegnától (elveszett), s alapította meg gyűjteményét, amelybe
azután pl. Filippino Lippi képek is kerültek. A gyűjteményt elsősorban Mátyás történetírója, Bonfini
jóvoltából ismerjük. A király firenzei miniátorokat, szobrászokat foglalkoztatott. A Mátyás és
Beatrix mellképe is az antik műfaj iránti rajongását igazolja. Mátyás soha nem járt Itáliában,
művészetpártolását a humanisták befolyása irányította. Valószínűtlen feltételezés, hogy a korai
reneszánsz kizárólag olasz mesterek műve lett volna, bár írásos adatok bizonyítják egy itáliai,
dalmát művészkolónia ittlétét. A fennmaradt szobrászati emlékek:

 Herkules kút
 Visegrádi Madonna
 Diósgyőri Madonna
 nagyvázsonyi vár (töredék)
 Szathmáry György tabernákuluma (oltárszentség szekrényke)
 Báthory Madonna
 Szent Mihály templom sekrestyeajtaja
 nyitrai epitáfium (kőlap sírverssel)
 Pisendorfi Rueber János sírszobor
 HERKULES KÚT

Felújí Eredeti
tás töredék

Giovanni Dalmata műve a visegrádi palota vörös márvány díszkútja a lernai Hidrán lovagoló
gyermek Herkules alakjával. A díszudvar szökőkútja a magyarországi reneszánsz egyedülálló
emléke. Mintaképei az olasz quattrocento szökőkútjai voltak. Nyolcszögű medencéjének
kávalapjain szalagokkal átkötött gyümölcsfüzérek között Mátyás címerei jelennek meg. A puttók
által tartott, drágakőmotívumokkal ékesített kerek kúttál fölé magasodott a kútszobor: Herkules és
a lernai hydra küzdelme. A kút vízsugarai az állat torkaiból szökkentek ki. A Mátyás-kor
művészetében Herkules alakja a hadvezér királyra utal.

VISEGRÁDI MADONNA

Félköríves timpanon (1480)

A vörös márvány lunetta dombormű a palotakápolna berendezéséhez tartozott. Mária gyöngéden

átölelve tartja a párnán álló gyermek Jézust, aki jobbját áldásra emeli, baljával pedig kis madarat -
a jövendő szenvedéseit jelképező tengelicét - szorít a melléhez. A Madonna és a kisded alakját
hasonló kompozícióban számos 15. századi domborművön ábrázolták az olasz reneszánsz
mesterei. A visegrádi Madonnához a legközelebbi formai hasonlóságot az urbinói hercegi palota
és a firenzei Bargello múzeumának egy-egy reliefje mutat, ahol a ruházat, kéztartás és a fejek
mintázásánál figyelhetőek meg rokon vonások.

DIÓSGYŐRI MADONNA

Töredék (1490
előtt)
Az itt dolgozó dalmát mesterek közül Giovanni Dalmata volt a leghíresebb művész. Itáliában vált
azzá, az 1470-s években IV. Sixtus pápa megrendelésére síremlékeket készített Rómában.
Valószínűleg ezután került Magyarországra. Mátyás lovaggá ütötte, szolgálatai fejében birtokot
adományozott neki. A király halála után tért vissza Dalmáciába, ahol több munkája maradt fent. Az
un. Diósgyőri Madonna legnevezetesebb Magyarországon fennmaradt munkája. Sajnos ez a mű
is igen töredékes, ezért csak következtethetünk a megfaragott architektúra szépségére, az alakok
gazdagságára.

Falfestés

Nemcsak az építészetben, a festészetben is megmutatkozik a reneszánsz és a gótikus stílus

együttélése. A Daróci János románok elleni harcát és halálát megörökítő freskó, amely a budai
palotát díszítette és csak említésből ismerjük, 1474-ben keletkezett s alighanem helyi mester
gótikus műve volt, talán a Szt. László-legenda modorában. A vajdahunyadi freskók töredékesek,
de ugyancsak helyi mester gótizáló művei. Az írott forrásokból tudjuk, hogy Budán a könyvtár és a
trónterem mennyezetét horoszkópot ábrázoló freskók, a falakat pedig a hét főerény díszítette.
Ezek éppen úgy reneszánsz festmények lehettek, mint az e korból ránk maradt esztergomi palota
erényfreskói, a boltozatát díszítő Állatöv, a nap s a bolygók diadalmenete.
Az esztergomi freskók stílusa Filippino Lippi valamelyik tanítványára vall. A művészt Mátyás
meghívta Budára, de maga helyett képeket küldött s lehetséges, hogy egy tanítványát. Az
esztergomi erényeket a kutatás Firenzei Albert mesternek tulajdonítja, aki 1491-ben itt Beatrixnek
dolgozott. Nem Lippi volt az egyetlen, aki Mátyás királlyal kapcsolatba került, egykori forrásokból
tudjuk, hogy Mantegna, Botticelli, Leonardo, Cosimo Tura is dolgozott a magyar királynak.
Pollaiuolo például egy trónkárpit terveit küldte, amelyet le is szövettek. A királyi mecenatúra
bizonyára nem maradt hatástalan a közvetlen környezetre sem, de ennek nyomai - ellentétben az
építészeti töredékekkel - nem maradtak ránk.

Táblaképek

A falképek pusztulásáért csak kevéssé kárpótol az a tény, hogy korszakunkból maradtak ránk
legnagyobb számban fára festett képek, többnyire a szárnyasoltárokból, valamint az, hogy
nemcsak a képek száma növekedett meg, hanem művészi érték szempontjából is ezek a
legjobbak. Bár az ország centrumából most sem ismerünk semmit, de feltehető, hogy 1476-ban
már festőcéh működik Budán.
Talán a budai festészettel állt kapcsolatban az a magát GH névbetűkkel szignáló mester, akinek
Angyali üdvözlete 1471-ből Mosócról (Mosovce) maradt ránk (Nemzeti Galéria). A feltevést azzal
indokolják, hogy megrendelője Csáktornyai Ernust János a király kincstárnoka volt. Miként a
faszobrászatban, a táblaképfestészetben is jól elhatárolható iskolák alakulnak ki. A bányavárosok
festészetében korban az élen a Jánosréti mester áll, akinek a kis falu templomában álló oltára
feltehetően a szomszédos Körmöcbányáról került oda, majd a Nemzeti Galériába. Tőle
származtatják a garamszentbenedeki főoltár kálváriáját is (Esztergom, Keresztény Múzeum, 1476
körül). Nyúlánk, elegáns alakjai szinte szenvedélymentes résztvevői a jelenetnek. Szoborszerűen
zárt kontúrjuk alapján felteszik, hogy szobrokat is faragott. A jelenet hátterébe festett bájos
tájképet és városképet gazdagon díszített aranyalap zárja. Köréhez tartozhatott a magát BE
szignóval jelölő festő, aki 1494-ben a Szabolcs megyei Csegöld templomának oltárát festette
(Esztergom, Keresztény Múzeum).
E táj legjelentősebb mestere azonban 1506-ban készítette oltárát, minden bizonnyal Selmecbánya
részére s ezen (a feltámadás jelenetének koporsóján) magát szignóval jelezte. Az oltár később
Hontszentantalra került, majd onnan négy passiókép az esztergomi Keresztény Múzeumba, Mária
és Erzsébet találkozása a Nemzeti Galériába, Krisztus születése pedig a selmecbányai
múzeumba. A kutatás az ő művének tartja a Lille-i múzeum Háromkirályok imádását és a Varsói
Nemzeti Múzeumban őrzött Levétel a keresztről-t.
MS mester: Keresztrefeszítés, 1506 Selmecbányáról, fa, tempera.Esztergom
Keresztény Múzeum