Antonio Canova

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Antonio Canova (Possagno, 1757. november 1. –
Possagno, 1822. október 13.) velencei szobrász. A Antonio Canova
barokk stílustól eltávolodva, az antik művészet
ideáljaihoz nyúlt vissza, és a szobrászati klasszicizmus
megalapítójaként tartják számon. Művészete hatásos,
fegyelmezett, de kevés érzelmet mutat.

Tartalomjegyzék
Élete
Magyar vonatkozások
Főbb művei
Jegyzetek
Források
További információk

Canova önarcképe, 1792

Élete
Született 1757.
Bassanóban egy szobrásznál dolgozott. 17 éves korában november 1.[1][2][3][4][5]
a természetes nagyság felényi méretében elkészítette Possagno[6][7][8][9]
Eurüdiké szobrát. Ezután a velencei akadémiára került, Elhunyt 1822. október 13.
ahol korának művészeti iránya teljesen lenyűgözte, és
(64 évesen)[1][2][3][5][10]
csak amikor a 23 éves korában készített Daidalosz és
Velence[6][11][7][12][9]
Ikarosz csoportért a Velencei Köztársaság jutalmul 1779-
ben évi 300 arany ösztöndíjjal Rómába küldte, akkor Állampolgársága velencei
tárult fel előtte a klasszikus ókor. Foglalkozása szobrász
A legnagyobb buzgalommal tanulmányozta a vatikáni építész
gyűjteményeket, és bizonyos fokig fel is fogta az antik festőművész
szellemet. E korszakból való munkái: Apollón, Thészeusz
és Minótaurosz (1783), XIII. és XIV. Kelemen pápa rajzoló
síremléke. Előbbit 1792-ben állították fel a Szent Péter- vésnök
bazilikában, az utóbbi az Apostolok templomában áll.
belsőépítész
Ekkoriban készítette Emo tengernagy szobrát a velencei
köztársaság számára, számos történelmi és mitológiai Iskolái Velencei
tárgyú domborművet, például Ámort és Pszükhét, Venust Képzőművészeti
és Adóniszt, Hébét stb. A Venusok közül említést Akadémia
érdemel a Napóleon nővérét, Lujzát ábrázoló, amely
Rómában, a Villa Borghesében áll. Szintén e korból való Kitüntetései Order of the Golden
 Bűnbánó Spur
Magdolnája, a
Asolo díszpolgára
lágyság és
(1822)[13]
elmosódottság
netovábbja. Sírhelye Tempio Canoviano
A Wikimédia Commons tartalmaz
Antonio Canova témájú
médiaállományokat.

Túlzástól nem volt mentesek

későbbi tragikus és heroikus
tárgyú szoborművei sem. Így az
őrjöngő Héraklészé, amint
Lükhaszt a sziklához vágja a
Magdolna, Ermitázs
maga óriási nagyságában nem
annyira héraklészi erőt, inkább
túlzást és durvaságot mutat. E két szélsőség között mozogva, Canova
nem találta meg a helyes középutat és azt a nyugodtságot, amely az
antik szobrászat klasszikus műveinek sajátos jellemzője. Ez különösen
ott feltűnő, ahol két szélsősége egy munkában van egyesítve, így a
Mars és Vénusz csoportban, amelyben a két alak közt levő ellentét
igazán bántó. Mindamellett néhány igen kiváló művet is alkotott, ilyen
Ámor és Psyché je a Louvre-ban, Perszeusz a Medusza fejével,
amelyet akkor alkotott, amikor 1798-ban és 1799-ben
A három grácia, Ermitázs
Németországban tett útjáról visszatért. 1802-ben VII. Piusz pápa az
összes római művészeti tárgyak és az egyházi állam művészeti
vállalatai felügyelőjévé nevezte ki, majd Napoléon Bonaparte Első Konzul Párizsba hívta, hogy nagy
szobrát elkészítse, miután már előbb megmintázta legszebb műveinek egyikét, a nápolyi király szobrát.
Ekkor készítette a legkitűnőbb mellszobrát is, Napóleon anyjáét, amelyben a természethűség klasszikus
kezeléssel egyesült.

Későbbi művei közül legnevezetesebbek George Washington szobra;

az Amerikai Egyesült Államok Capitoliuma palotája előtt
Washingtonban, számos mitológiai tárgyú szobra, igen sok Vénusz, de
hősök is, amelyek közül a legkitűnőbb Thészeusz harca a kentaurral;
VII. Piusz, York bíboros, Aliieri, Santa Croce grófné és mások
síremléke, valamint számos mellszobor, többek közt VII. Piuszé és II.
Ferenc francia királyé.

Napóleon bukása után Canova 1815-ben a pápa nevében

visszakövetelte a Rómából elhurcolt műemlékeket, azután Londonba
ment, 1816-ban pedig visszatért Rómába, ahol a pápa őt érdemeiért a
Capitolium «arany könyvébe» felvétette és 3000 scudo évi
jövedelemmel Ischia di Castro őrgrófjává nevezte ki. Halála előtt
szülőhelyén pompás templomot építtetett, és azt utolsó műveivel
ajándékozta meg. Egy-egy mellszobra Velencében a Santa Maria
Gloriosa dei Frari templomban és a capitoliumi könyvtárban áll. Ámor és Pszükhé, Louvre

Magyar vonatkozások
 Kismartonban, az Esterházy-kastély egyik kerti épületében, a Leopoldina-templomban
található egyik alkotása, Esterházy Mária Leopoldina[14] carrarai márványból faragott
szobra.
Gyömrőn a református templomban egy domborműve látható (Búsuló Géniusz)
Canova tanítványa volt első jelentős szobrászunk, Ferenczy István.
Sárközi Mátyás: A Király utcán c. könyvében írja, hogy a budapesti terézvárosi
plébániatemplommal szemben lévő kutat 1855 körül csinosabbá akarták tenni. Ezért Bauer
Mihállyal (a kétfülű díszurna helyett) mészkőbe vésették Canova „Béke” című szobrának a
közel két és fél méter magas változatát.

Főbb művei
Thészeusz és Minótaurusz
Perszeusz Medúza levágott fejével
A három grácia (Ermitázs).
Ámor és Pszükhé (Louvre)
Mária Krisztina főhercegnő síremléke (Bécs,
Augustinerkirche), 1798–1805
Venus

Jegyzetek
1. 1911 Encyclopædia
Britannica/Canova,
Antonio, unspecified
calendar, assumed
Gregorian
2. unspecified calendar,
assumed Gregorian
3. Francia Nemzeti
Könyvtár: BnF források
(http://data.bnf.fr/ark:/121
48/cb122039438)
(francia nyelven).
(Hozzáférés: 2015.
október 10.)
4. Antonio Canova (http://e
xplore.rkd.nl/en/explore/
artists/15139) (holland
nyelven)
5. KulturNav (https://kulturn
av.org/76173733-34ea-4
174-8b96-b6b41bbabfe
3) (angol, bokmål
norvég, svéd, finn, dán
és észt nyelven).
(Hozzáférés: 2017.
október 9.)
6. 1911 Encyclopædia
Britannica/Canova,
Antonio
7. Nagy szovjet Mária Krisztina főhercegnő üres
enciklopédia (1969– síremléke (kenotáfiuma) a bécsi
1978), Канова Антонио, Augustinerkirchében
2015. szeptember 28.
8. https://www.britannica.com/biography/Antonio-
Canova-marchese-
dIschia
9. https://data.bnf.fr/ark:/12148/cb122039438
10. SNAC (https://snaccoop
erative.org/ark:/99166/w
6dn47st) (angol
nyelven). (Hozzáférés:
2017. október 9.)
11. Integrált katalógustár (htt
ps://d-nb.info/gnd/11851
8860). (Hozzáférés:
2015. június 25.)
12. https://rkd.nl/explore/artists/15139
13. http://cdn1.regione.veneto.it/alfstreaming-
servlet/streamer/resourceId/81c5761a-
2aa2-4bca-8575-
e8ac8e7366a1/20081103112117_Delibera_di_Consiglio20
14. gvkik.hu (https://www.gv
kik.hu/wiki/index.php/Est
erh%C3%A1zy_M%C
3%A1ria_Leopoldina)

Források
Bokor József (szerk.). Canova (http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/018/pc001812.html#5),
A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X.
Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 28.

További információk
Catholic Encyclopedia (http://www.newadvent.org/cathen/03298b.htm)
French page on Louvre site lnking to three sculptures by Canova and two portraits of the
artist (http://cartelfr.louvre.fr/cartelfr/visite?srv=rs_display_res&critere=antonio+canova&oper
ator=AND&nbToDisplay=5&langue=fr)
Insecula.com: French language biography and links to pages on works (https://web.archive.
org/web/20071204230148/http://www.insecula.com/contact/A006518.html)
Canova's Three Graces (first version) in the Hermitage museum, St. Petersburg (http://www.
cis.nctu.edu.tw/~whtsai/Trip%20to%20Russia/Main%20pages/Representative%20pictures%
20for%20days/06%20A%20marble%20sculpture%20by%20Antonio%20Canova%20---%20
The%20Three%20Graces.JPG)
Webshots Community picture of Canova's 'Three Graces (second version) in the V&A (links
to bigger image) (http://community.webshots.com/photo/326866966/326866966ttQPqU)
Perseus and Medusa at Webshots Community (links to bigger image) (http://community.web
shots.com/photo/129745084/129745932sUQTgh)
Another view on Webshots (links to bigger image) (https://web.archive.org/web/2005090506
3217/http://community.webshots.com/photo/188747586/188753190zvQmQe)
Waist up, another Webshots photo (https://web.archive.org/web/20050910112723/http://com
munity.webshots.com/photo/199795066/200922982yoxIIA)
Perseus back view from Webshots (http://community.webshots.com/photo/188540285/18855
0279aIMUbU)
Antonio Canova: Photo Gallery (https://web.archive.org/web/20050723014633/http://www.sc
ultura-italiana.com/Galleria/Canova%20Antonio/index.html)

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Antonio_Canova&oldid=24869429”

A lap utolsó módosítása: 2022. április 22., 09:18

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon
is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.