Angol személyes névmások

A személyes névmás alanyesete (subject/subjective pronouns):

I – én
you – te (ön)
he – ő (hímnem)
she – ő (nőnem)
it – ő, az (semleges nem)

we – mi
you – ti (önök)
they – ők, azok

Az I (én) mindig nagybetűvel írandó, a többi csak mondat elején.

Mint látható, E/3-ban megkülönböztetünk az angolban három nemet. Ezzel nincs különösebb gond,
mert megfelel a természetes nemnek: a hímnemű élőlényekre a he, a nőnemű élőlényekre a she, az
élettelen tárgyakra, fogalmakra és minden egyébre az it névmás utal. Élőlényre is
utalhatunk it névmással, ha nem ismerjük a nemét. Használható még a she névmás országok, hajók
neve helyett, de ez régies, ma már alig használják (pl. Hungary is famous for  her  wines –
“Magyarország híres a borairól”, de ma már inkább: Hungary is famous for  its  wines).
A you jelenti azt is, hogy “te”, és azt is, hogy “ti”. Ez általában nem okoz félreértést. Ha mégis azt
akarjuk kifejezni, hogy több személyre gondolunk (tehát T/2-re), akkor a you all (ti mindannyian),
vagy két személy esetén a you both, both of you (ti ketten, ti mindketten) használandó.
Önözés, magázás nincs az angolban. A you használható egységesen a magyar te, ti, ön, maga, önök,
maguk helyett.
A they személyekre, tárgyakra is vonatkozhat, pl.:

I have two tables.  They  are in the garden – Van két asztalom. A kertben vannak.

A személyes névmás alanyesetét többek között a különböző igeidőkben a ragozott ige előtt
használjuk. Ilyenkor magyarra általában nem is fordítjuk le, pl.:

I  enter = belépek (én)

He  was watching TV when  we  entered – Éppen tévét nézett (ő), amikor (mi) beléptünk.

Ezek a névmások önmagukban ritkán fordulnak elő, szemben a magyarral. Amikor a magyarban
önmagában áll egy ilyen névmás, akkor az angol általában valami más kifejezésmódot használ, pl. Ki
lép be? – Én. Who enters? – It’s me / I do.)
Ha hangsúlyos a névmás, a magyarban erősebben, hangsúlyosan ejtjük. Az angolban ilyenkor az it’s …
who kiemelő szerkezetet használjuk, pl. Én lépek be, és nem ő – It’s me who enter, not he.

Valójában tehát az angol személyes névmás alanyesete nagyon ritkán feleltethető meg a magyar
személyes névmás alanyesetének, mégis így tanuljuk. Az angolban az ige maga csak nagyon ritkán
utal az alany személyére, így a személyes névmás fejezi ezt ki. Az angol alanyesetű személyes névmás
a magyar igeragoknak felel meg a legtöbb esetben, pl.:

I  eat – eszem
you  eat – eszel.

Fontos, hogy az angol mondatban az alanyt mindig ki kell tenni, akkor is, ha a magyarban elmarad. Pl.
Beléptem a szobába. Üres volt. – I entered the room. It was empty. A magyar “üres volt” mondatban
nincs kitéve alany (sem az, hogy “szoba”, sem más szó, pl. “az”, ami a szobára visszautal, ez a
magyarban elmaradhat), de az angolban ilyenkor is ki kell tenni.

A személyes névmás tárgyesete (object pronouns):

me – engem
you – téged
him – őt (hímnem)
her – őt (nőnem)
it – őt, azt (semleges nem)

us – minket
you – titeket
them – őket, azokat

Többek között olyan igék mellett fordulnak elő ezek a névmási alakok, melyek tárgyesetet vonzanak,
pl. read – olvas valamit, see – lát valakit/valamit, like – kedvel valakit/valamit, love – szeret
valakit, know – ismer valakit, meet – találkozik “valakit” (magyarul: találkozik valakivel):

I am reading the book. I am reading it – Olvasom a könyvet. Olvasom (azt).

I meet you – Találkozom veled.

A magyarban nagyon sokszor nem tesszük ki ezeket a névmásokat (engem, téged…), helyette az ige
ragjával utalunk a mondat tárgyára (ezt nevezik a magyarban tárgyas igeragozásnak, ami az angolban
nincs, helyette a névmásokat kell mindig kitenni):

I know you – Ismerlek (téged).

I love you – Szeretlek (téged).

Ezért, ha a névmást elhagyjuk az angolban, az a mondat értelmét megváltoztathatja:

I can see – Látok.

I can see it – Látom.
I can see you – Látlak.

I am writing – Írok.
I am writing it – Írom.

Ha a mondat tárgyát hangsúlyozni akarjuk, az it is … who/which/that szerkezetet használhatjuk:

It is him who I like – Őt szeretem.

Elöljárószók után a személyes névmások tárgyesetbe kerülnek, alanyeset nem használható! Pl. with +
I = with me (velem); without him = nélküle; about us = rólunk.

A személyes névmás részes esete:

Magyarul nekem, neked, neki, nekünk, nektek, nekik (pl. Írok neked; Adok neked valamit). Alakilag az
angolban megegyeznek a személyes névmás tárgyesetével, így pl. a me jelentheti azt is, hogy
“engem”, és azt is, hogy “nekem”:

Give me an apple – Adj nekem egy almát!

Show us the room – Mutasd meg nekünk a szobát!
A személyes névmás részes esete előtt egyes esetekben to áll. Mégpedig akkor, ha a mondat tárgya
után áll. Így pl. a magyar “nekem”-nek megfelelhet az angol me és to me is:

Give the apple to me.

A jelzői birtokos névmások (possessive adjectives):

my (az én …-m)
your (a te …-d)
his (az ő …-ja/-je, hímnem)
her (az ő …-ja/-je, nőnem)
its (a …-ja/-je, semleges nem)

our (a mi … -nk)
your (a ti … -tok/-tek/-tök)
their (az ő …-juk/-jük)

Azért nevezik jelzői birtokos névmásnak, mert a jelzőhöz hasonlóan az előtt a szó előtt áll, amire
vonatkozik:

my house – a házam, az én házam

our teacher – a tanárunk

A his, her, its természetesen a birtokos nemére utal, attól függetlenül, hogy a birtok milyen nemű:

his teacher – az ő tanára (egy férfinek a tanára, attól függetlenül, hogy a tanár férfi vagy nő-e)
her father – az ő apja (egy nő apjáról van szó, a névmás her marad, annak ellenére, hogy
a father hímnemű)

its moons – a holdjai (egy bolygóé, a bolygó semleges nemű)

Ezek a névmások nem felelnek meg a magyar birtokos névmásoknak (enyém, tied, stb.), hiszen pl. “az
én házam” kifejezésben nincs benne, hogy “enyém”. A magyar birtokos személyragoknak felelnek
meg (házam, házad, háza, stb.). Az “enyém”, “tied”, stb. kifejezésére az angolban az önálló birtokos
névmásokat használják.

Az önálló birtokos névmások (possessive pronouns):

mine – az enyém, az enyémek

yours – a tiéd, a tieid
his – az övé, az övéi (hímnem)
hers – az övé, az övéi (nőnem)
its – az övé, az övéi (semleges nem)

ours – a miénk, a mieink

yours – a tiétek, a tieitek
theirs – az övék, az övéik

Azért nevezik önálló birtokos névmásoknak, mert önállóan fordulnak elő, tehát nem főnév előtt.
Leginkább az állítmány névszói része szokott lenni, és valódi névmásként magát a főnevet is
helyettesíti, akárcsak a magyarban:
Whose pen is it?
It is mine.

Kié ez a toll?
Az enyém.

Többes számban alakja ugyanaz, mint egyes számban:

My books are more interesting than yours – Az én könyveim érdekesebbek, mint a tieid.

A nyomatékosító / visszaható névmás (reflexive pronouns):

myself – magam, magamat, magamnak

yourself – magad, magadat, magadnak
himself – maga, magát, magának (hímnem)
herself – maga, magát, magának (nőnem)
itself – maga, magát, magának (semleges nem)

ourselves – magunk, magunkat, magunknak

yourselves – magatok, magatokat, magatoknak
themselves – maguk, magukat, maguknak

Figyelem! Ez az egyetlen személyes névmás, melynek E/2 és T/2 alakja különbözik

(yourself és yourselves)!

Főleg nyomatékosításra használjuk. Ha az alanyra vonatkozik, állhat a mondat végén, vagy az alany
után is:

I can do it myself – Én magam is meg tudom csinálni.

A személyes névmás tárgy- és részes esete helyett kell használni, ha az adott névmás személye
megegyezik az alanyéval:

I give myself a little time – Adok magamnak egy kis időt.

We can see ourselves – Látjuk magunkat.

Sok más nyelvvel ellentétben visszaható ige nincs az angolban. Így pl. a “mosni” és “mosakodni”
egyaránt wash:

I wash the car – Mosom az autót.

I wash – Mosok. / Mosakszom.
I’m sleeping in ……… bed. (I)

I’m sleeping in my bed.

This is ………. bag. (she) her

What is ……… name? (you) your

They are walking …………. dog. (they) their

She is washing ……….. hair. (she) her

He is running with ……… friend. (he) his

These are ……….. flowers. (we) our

These are ………. children, (they) their

………. yellow coat is new. (I) my

He is driving ……….. red Ferrari. (he) his

Are you reading ……….. new book? (you) your

The dog is eating ……….. dinner. (it) its

We like ………. new house. (we)our

They live with ……… children. (they) their