M O D E R N K Ö N Y V T Á R

1
 Fordította
LUKÁCSI MARGIT

2
 ????????????

ISSN 0133-1086

Ez a könyv mindenestül a szerzõ képzeletének

mûve. A nevek, szereplõk, helyek és események
nem valóságosak, vagy a valóságostól eltérõ
szerepet kapnak.

4 5
 Eleonorának, Ericának és Albának,
legjobb barátnõimnek,

és mindazoknak, akik az acéliparban dolgoznak.

A legjobb dolgok félelemtõl ragyognak.

Don De Lillo: Libra

A serdülõkor potenciális életszakasz.

6 7
 ELSÕ RÉSZ

SZÍVBÉLI BARÁTNÕK

8 9
 1

Az alak alig mozgott a homályos lencse látó-

körében, a feje nem is látszott.
Darabka kinagyított bõrfelület ellenfényben.
Ez a test tavaly óta észrevétlenül átalakult a
ruha alatt. S most valósággal belerobbant a nyár-
ba, a távcsõ lencséjébe.
A távolból figyelõ szem a részleteken legelé-
szett: a fürdõruha megkötõjén, a bikinialsón, a
derékra tapadt hínárszálon. A térd fölötti meg-
feszült izmokon, a vádli ívén, a bokán, melyre
homok tapadt. A szem kimeredt, és belevörösö-
dött az erõlködésbe, miközben a tekintet a len-
csébe fúródott.
A serdülõ test kiugrott a képbõl, és a vízbe
vetette magát.
Egy pillanattal késõbb, mire a távcsõ élesre
állítódott, ragyogó szõke sörénnyel bukkant fel
újra. S olyan eleven erõvel kacagott, hogy még
ebbõl a távolságból is beleremegett az ember,
már a puszta látványba. Mintha ott volna a hó-
10 11
fehér fogak között. S a gödröcskék az arcán, a
lapockái közötti mélyedés, a köldöke árka, s az
egész úgy, ahogy van.
A lány játszott, mint a vele egykorúak, nem
sejtette, hogy figyelik. Kinyitotta a száját. Vajon
mit mond? És kihez szól? Ráfeküdt egy hullámra,
s amikor újra elõbukkant a vízbõl, félrecsúszott a
bikinifelsõje. Vállán szúnyogcsípés nyoma. A fér-
fi pupillája összeszûkült, majd kitágult, mintha
kábítószert fogyasztott volna.
Enrico figyelte a lányát, nem bírt magával.
Az erkélyrõl leste Francescát, ebéd után, amikor
nem volt mûszakra beosztva a Lucchininál. A hor-
gásztávcsõ lencséjén át követte tekintetével és
tanulmányozta. Francesca és barátnõje, Anna a
part menti homokban gáncsolgatták egymást,
fogócskáztak, fogdosódtak, egymás haját húzgál-
ták, õ meg odaföntrõl bámulta õket, ujjai közt
szivar, és folyt róla a verejték. Ez a nagydarab
ember, átizzadt trikójában, kimeresztett szem-
mel, az eszméletlen hõségben.
Szemmel tartja a lányát, legalábbis ezt mond-
ta, mégpedig amióta elkezdett lejárni a tenger-
hez pár idõsebb fiúval, számára cseppet sem biza-
lomgerjesztõ figurákkal. Dohányoznak, biztosan
füvet is szívnak. S valahányszor szóba hozta a
feleségének, hogy a lánya miféle senkiházi ala-
kokkal barátkozik, úgy ordított, akár egy eszement.
Füveznek, kokóznak, tablettákkal dílerkednek,
12
meg akarják kefélni a lányomat! Ez utóbbit nyíl-
tan nem mondta ki. Öklével a falat verte, vagy
az asztalt csapkodta.
Ám az is lehet, már korábban rászokott, hogy
Francesca után leskelõdjön: még akkor, amikor a
kislánytest mintha levedlett volna, és fokozatosan
új bõrt öltött, meghatározott, addig ismeretlen,
szinte állati szagot árasztott. A kis Francesca új
popsit és két pimasz cicit növesztett magának.
Medencéje kikerekedett, mellkasa és hasa között
egy lanka keletkezett. Õ meg az apja volt.
Ebben a pillanatban távcsövön át figyelte ha-
donászó lányát, aki egész testével vetõdött a lab-
da után. Vizes haja rátapadt a hátára meg a
csípõjére, sóintarziás bõrére.
A fiatalok körben állva röplabdáztak, Fran-
cesca volt középen. Teste éppen lendült, szök-
kent, a többiek kiáltása és a felfröccsenõ sekély
víz zaja egyetlen hanggá olvadt össze. De Enricót
nem a játék érdekelte. Enricót lánya fürdõruhá-
ja izgatta: Úristen, mindene kilátszik. Az ilyen
fürdõruhákat be kéne tiltani. S ha ezek közül a
piszkos csirkefogók közül csak egy is hozzá mer
érni, furkósbottal megyek le a strandra.
– Mit csinálsz?
Enrico hátrafordult, felesége állt mögötte, a
konyha közepén, és vigasztalan arccal nézett rá.
Rosa ugyanis mindig elkeseredett, megdermedt,
13
ha délután háromkor meglátta férjét távcsõvel a
kezében.
– Szemmel tartom a lányomat, ha megengeded.
Idõnként neki sem volt könnyû kiállni en-
nek a nõnek a tekintetét. Állandó vád sütött
felesége szemébõl.
Enrico a homlokát ráncolta, nyelt egyet: –
Azt hiszem, ez a minimum...
– Nevetséges vagy – sziszegte az asszony.
Úgy tekintett Rosára, mint egy zavaró ténye-
zõre, ami egyszerûen csak bosszantja az embert.
– Szerinted az nevetséges, ha odafigyelek a
lányomra, most, amilyen idõket élünk? Nem
látod, miféle alakokkal jár a strandra? Hát kik
ezek, szerinted?
Ennek az embernek, ha dührohamot kapott –
és ez sûrûn megesett –, rángatózott az arca, nya-
kán az erek félelmetesen kidudorodtak.
Húszéves korában, amikor még nem volt sza-
kálla, és még nem szedte föl ezt a sok kilót, nem
dühöngött. Jóképû srác volt, éppen akkor vették
fel a Lucchinihoz, gyerekkora óta a földet kapál-
ta, azzal edzette az izmait. A paradicsomültetvé-
nyen lett belõle ilyen óriás, késõbb meg a koksz-
lapátolástól. Egy a sok közül, akik egy hátizsákkal
vidékrõl a városba emigráltak.
– Hát nem veszed észre, mit mûvel ez a csit-
ri?! És mi a csudában flangál?!
14
Aztán az évek során megváltozott. Napról
napra, anélkül hogy valakinek feltûnt volna. Ez
az óriás, aki ki sem tette a lábát Val di Corniá-
ból, aki életében semmi mást sem látott Olaszor-
szágból, mintha megfagyott volna belül.
– Válaszolj! Nem látod, miben flangál a lányod?
Rosa még erõsebben szorította a rongyot,
amellyel az imént a tányérokat törölgette. Har-
minchárom éves, keze csupa bõrkeményedés, az
esküvõje napjától fogva elhagyta magát. Délies
szépsége oda lett a tisztítószerek közt, a tíz év óta
minden áldott nap felmosott padlónyi körzetben.
Hallgatása kemény volt. Az a konok, támadó
hallgatás.
– Kik azok a fiúk, mi? Ismered õket?
– Rendes gyerekek...
– Á, szóval ismered õket! És nekem miért nem
mondasz semmit? Ebben a házban miért nem
mond nekem soha senki egy árva szót sem? Fran-
cesca veled bezzeg beszél, ugye? Hát persze, ti
ketten órák hosszat sustorogtok...
Rosa az asztalra hajította a rongyot.
– Magadtól kérdezd – lehelte –, miért nem
beszél veled.
De a férfi ezt már nem hallotta.
– Nekem soha nem mondanak semmit! Ne-
kem soha nem mond senki semmit, a kurva
életbe!
15
 Rosa a szennyes vízzel teli mosogatótál fölé
hajolt. A vele egykorú nõk némelyike nyaranta
még diszkóba járt. Õ soha életében nem volt.
– Hát mi vagyok én? Hülye? Szerinted hülye
vagyok? Úgy öltözik, akár egy kurva! Hát hogy
neveled te ezt a lányt, mi? Nagyszerû anya! No
de majd én...
Rosa fölemelte a mosogatótálat, és tartalmát
beleöntötte a balkonon lévõ lefolyóba, tekin-
tetét mereven az örvényben kavargó fekete cso-
mókra szegezte. A haláltusáját szerette volna
látni, amint a földön vergõdve agonizál.
– Majd adok én nektek, neked is, meg neki
is! Hát minek gürcölök én? Teérted? Ezért a kis
kurváért?
Áthajtani rajta autóval, összezúzni, szétkenni
az aszfalton, péppé lapítani ezt a férget.
Francesca is megértené. Kinyírni. Ha nem
szerettem volna, ha kerestem volna magamnak
valami munkát, ha tíz évvel ezelõtt elmentem
volna innét.
Enrico hátat fordított neki, s hatalmas testé-
vel kihajolt az erkélykorláton a tûzõ napra,
amely délután háromkor olyan súlyos, mint az
acél, és mindent letarol. Az utca túloldalán elte-
rülõ, kiáltozásoktól hangos strand zsúfolásig volt
napernyõkkel. Akár egy mészárszék, gondolta.
És újra rágyújtott az ujja között tartott szivar-
csonkra. Tömzsi, vörös, bütykös ujjak. Olyan
16
melós ujjai, aki akkor sem használ védõkesztyût,
amikor a nyersvas hõmérsékletét méri.
Egyik oldalon a tengerpart, valósággal meg-
szállták a kamaszok ezen a pokoli órán. Szembõl a
lakótelepi háztömbök lapos képe bámul. S a ki-
halt utcán végig, mindenütt lehúzott redõnyök.
A kismotorok a járda mentén rézsútosan parkol-
tak egymás mellett, mindegyiken matrica, vagy
színes filccel a felirat: „France, szeretlek”.
A júniusi perzselõ napfényben a tenger és a
lakótelepi házfalak úgy hatottak, mint az egy-
másra csaholó élet és halál. Minden hiába;
annak, aki nem itt lakik, hanem kívülállóként
szemléli, a Sztálingrád utca siralmas látvány. Mi
több: maga a nyomorúság.
Egy szinttel följebb, a negyedik emeleti erkélyen
egy másik férfi hajolt ki a rozsdás korláton, és
nézett a strand felé.
Enricóval ketten õk voltak az egyedüli em-
beri lények, akik nézelõdtek.
Eszméletlenül tûzött a nap. A házfalakról da-
rabokban hullott a vakolat.
A félmeztelen emberke abban a pillanatban
hajtotta vissza mobiltelefonja fedelét. Valóságos
törpe a harmadik emeleti távcsöves óriáshoz ké-
pest. Míg telefonált, végig kiabált: nem mintha
mérges lett volna, ilyen volt a hanghordozása.
Pénzrõl beszélt, csillagászati összegekrõl, s egy pil-
17
lanatra sem vette le apró, élénk szemét a stran-
dról, tekintetével valamit keresett, amit abból a
távolságból szemüveg nélkül nem láthatott.
– Valamelyik nap én is lemegyek a tengerre.
Nekem tán nem szabad? Végtére is kirúgtak –
nevetgélt magában hangosan.
Odabentrõl kikiabált valaki.
– Micsodaaa?
– Semmi! – válaszolta, amint eszébe jutott,
hogy felesége is van.
Sandra egy szalmiákos víztõl csöpögõ rongy-
gyal a kezében jelent meg a kis teraszon.
– Artù! – kiáltott rá a rongyot rázogatva. –
Mi az, elment az eszed?
– Csak vicceltem! – intette le a férfi.
– Szerinted ez olyan vicces? Pont most, ami-
kor fizetnünk kell a mosogatógépet meg a fiad
autórádiójának a részleteit... Több mint egymil-
lió egy autórádióért!, mondom, s ez itt még ké-
pes viccelõdni...
Nem vicc volt. Tényleg rajtakapták a
Lucchininál, hogy gázolajat lopott.
– Menj odébb, hadd töröljek fel.
Amióta fölvették, Arturo lopta Lucchini úr
gázolaját, csak úgy, egy-egy teli tank, és aztán
eladta a parasztoknak. Három éven át soha nem
tûnt fel senkinek. De most, a rohadt életbe...
– Azt mondtam, menj odébb, borzasztó, ahogy
kinéz ez a padló.
18
Fütyörészve ment el az útból. Bement a kony-
hába. Víg kedélyû, könnyen barátkozó kis ember:
egy sereg haverja volt. Kirúgták a munkahelyé-
rõl, úszik az adósságban, de õ csak fütyörész.
Kivett egy szem naspolyát az asztalon lévõ
gyümölcsöstálból, elgondolkozva beleharapott.
Hihetetlen ügyleteket forgatott a fejében, a kép-
let: nulla stressz – tiszta haszon.
– Hagyd már abba a takarítást. Folyton csak
takarítasz!
– Miért, talán te kitakarítasz helyettem?
Arturónak csak hézagos ismeretei voltak a
munka fáradalmairól, amelyeket viszont felesége
tizenhat éves kora óta keményen megtapasztalt,
ami lehetõvé tette számukra, például, hogy fizes-
sék a havi lakbért és neveljenek két gyereket.
Arturo – kronológiai sorrendben – volt zsebtol-
vaj, gyári munkás a Lucchininál, a Dalminénál,
a Magona d’Italiánál, aztán mûvezetõ ismét a
Lucchininál. Procidán született, tizenkilenc éve-
sen Piombinóba emigrált, hogy a gyárban dol-
gozzék, ez új egzisztencia volt számára: végre le-
gális, becsületes. A FIOM szakszervezeti tagokat
lúzereknek tartotta. Egy bizonyosságot ismert az
életben: a munka fáradságos.
– Hát Anna? A tengernél van?
– Igen, Francescával.
– És Alessio?
19
 Így lesz: holnap nyer a pókeren, és a nyere-
ménnyel nagy üzletet csinál. Érezte. Hogy is
mondják? A sors keze. Sandrának pedig a nagy
pénzen vesz majd egy gyémántot, egy... Hogy is
hívják? Egy De Beerst... egy „örökké a tiéd”-et.
– Azt hiszem, õ is a tengernél van.
– Beszélnem kell a fiaddal. Mindenáron meg
akarja venni azt a Golf GT-t... Mi szüksége van rá?
Sandra fölnézett az idõközben megszáradt
kõpadlóról, és megállt a fényben – Hagyd csak,
hadd beszéljen, úgysincs pénze – pár pillanatra,
izzadságban fürödve.
Visszament a lakásba, leült a konyhaasztal-
hoz. Szemügyre vette a férjét: az évek során sem-
mit sem változott. „Holnaptól...” – mindig ezt
mondta, és õ mindig bedõlt neki.
– A fiad a Forza Italiára szavaz – szólalt meg
Sandra mosolyt színlelve –, nagy autót akar,
nem társadalmi igazságosságot. Azt akarja, hogy
észrevegyék, õ a legnagyobb arc... Még pont te
beszélsz, már megbocsáss, ötvenmilliós autód
van. Igaz is, befizetted a számlát?
– A számlát?
A színlelt mosoly máris az asszony arcára fa-
gyott: – Ahelyett, hogy a fiad pénzével foglal-
koznál, arra legyen inkább eszed, hogy ne játszd
el a magadét.
– Mi van, megint kezded? – Arturo akkorát
fújt, mint egy bika.
20
– Igen, már megint kezdem – Sandra felug-
rott, és körözni kezdett a karjával a fülledt kony-
hában. – Kár felkapnod a vizet. Engem nem
versz át. Hol a múlt havi fizetésed?
– Sandra!
– Be sem érkezett a bankba! Eljátszottad,
mondd csak meg! Be se rakta a bankba, hanem
eljátszotta... Nincs nekem az ideírva, hogy
„balek”, ugye? – Mutatóujjával izzadt homlokára
bökött, hajában még ott voltak a hajcsavarók,
szemöldöke ügyetlenül kiszedve.
Arturo széttárta karját. – Csókolj már meg...
Ez volt a szokása ennek az embernek. Ha
nem tudott már mibe kapaszkodni, gyengédség-
re váltott.
Eltûntek a lakás mélyén.
Most már a Sorrentino házaspár ablakán is
leengedték a redõnyt, miként az egész házban
mindenütt (egyetlen hely kivételével). Igaz, fél-
úton elakadt.
– Mikor csinálod már meg a redõnyt, Artù?
Csend. Késõbb a fürdõszobából vízcsobogás
hallatszik, és egy penge cikkanása a mosdókagy-
ló szélén. Arturo rázendít. A kedvenc nótájára:
Maracaibo, viharos a tenger, hová legyen az ember?
Za-zá.
21
Júniusban, délután háromkor az öregek és a gye-
rekek ágyba bújnak. Kint mindent felperzsel a
napfény. A háziasszonyok és a nyugdíjasok, akik
az olvasztókemence melegét túlélték védõruhá-
ban, a televízió elõtt kókadoznak.
Ez a sok egyforma, összeépített bérkaszárnya
délután úgy nézett ki, mint egy kolumbárium. Da-
gadt lábú, rengõ farú, otthonkás asszonyok mentek
le az udvarba, és letelepedtek a mûanyag asztalok
körül az árnyékban. Kártyáztak. Vehemensen
legyezték magukat, és beszélgettek a semmirõl.
A férjek, ha éppen nem dolgoztak, ki sem
dugták az orrukat a lakásból. Félmeztelenül
tespedtek a tévé elõtt, szakadt róluk a verejték, és
a távirányító gombjait nyomogatták. Persze nem
azokat a seggfej mûsorvezetõket hallgatták õk a
tévében. Csak a stúdiócicákat bámulták, a dögös
cuncimókusokat, akik a feleségük szöges ellen-
tétei voltak. Jövõre beszereltetem a légkondit,
legalább a nappaliban. Ha holnap nem kapom
meg a túlórapénzt, esküszöm, nekik megyek.
Arturo az állát borotválta, és közben egy gye-
rekkorában népszerû dalt dúdolt, abból az idõ-
bõl, amikor a lakáshivatal felépíttette a lakóte-
lepet a tengerparton az acélmûvek dolgozói
számára. A kommunista városvezetés elgondo-
lása szerint a vasmunkásokat is megillette a pa-
norámás lakás. Nem a gyárépületre, hanem a
tengerre nyíló kilátás.
22
Negyven év alatt minden megváltozott:
euróban számolnak, fizetõs lett a tévé, mûholdas
navigátorok vannak, nincs már meg se a keresz-
ténydemokrata, se a kommunista párt. Teljesen
más világ van most, 2001-ben. De a lakótelep
még a helyén van, a gyár is, a tenger is.
A Sztálingrád utcai strand ilyenkor zsúfolásig
volt hangoskodó gyerekekkel, hûtõtáskákkal,
egymásba érõ napernyõkkel. Anna és Francesca
nekifutott a partról, diadalittas kiáltással ugrot-
tak be a vízbe, szerteszét fröcskölve. Körülöttük
kamasz fiúk raja vetõdött megfeszített izmokkal
egy frizbi vagy egy teniszlabda után.
Sokak szerint csúnya ez a strand, mert sehol
egy fürdõlétesítmény, a homok rozsdaporral meg
szeméttel keveredik, folyik le a szennyvíz is, és
csak a lakótelepi csirkefogók és nyomoroncok
járnak ide.
Kupacokban állt az alga, és a városházán sen-
kinek sem jutott eszébe, hogy eltakaríttassa.
Szemben, négy kilométerre, Elba szigetének
hófehér strandjai elérhetetlen mennyországként
ragyogtak a fényben. A milánóiak, a németek, a
fekete SUV-okban feszítõ, napszemüveges turis-
ták romlatlan birodalma. Ám a bérkaszárnyák-
ban élõ kamaszoknak, az acélmûvekben vérrel-
verejtékkel robotoló senkik gyerekeinek a házuk
elõtti strand maga volt a mennyország. Az egyet-
len létezõ paradicsom.
23
 Amikor már az aszfalt is felolvadt a tûzõ na-
pon, és a fülledt, miazmás hõségben a Lucchini
gyár kéményei által kiokádott füst terjengett az
ember feje fölött, a Sztálingrád utcaiak mezítláb
jártak le a tengerhez. Csak át az úton, aztán
máris hasast ugrottak a tengerbe.
Annát és Francescát soha nem látta senki ki-
jönni a vízbõl. Nézni is ijesztõ volt, ahogy
egymás mellett kiúsztak az utolsó bójáig. Egyszer
átmennek Elbára – persze úszva, mondták –, és
soha többé nem jönnek vissza.
A húszévesek strandolás elõtt nagy körökben
a bár elõtt gyülekeztek. Csapatostul jártak, és a
csapat rendszerint valami elemi dolog körül
szervezõdött: a házszám, ahol laktak, hogy meny-
nyire kemény munkát végeztek, hogy milyen
drogot fogyasztottak, és végül, hogy melyik foci-
csapatnak szurkoltak.
Õk nem rohantak mindjárt a vízbe, mint a
tizenhárom évesek. Elõbb egy fröccs, egy slukk,
egy parti póker. Széles mellkas, kidolgozott hasi-
zom, vagy éppen hatalmas, domború has. Való-
ságos olümposzi istenek. Míg öccseik odavoltak
egy megbuherált kipufogódobért, a diszkóért,
ahová nem tehették be a lábukat, õk hangjuk és
öklük erejénél fogva királykodtak böhöm nagy,
spoileres batárjukon, amellyel szombat estén-
ként – lehúzott ablak mellett, kikönyökölve –
százkilencvennel száguldoztak.
24
A lányok is ráhajtottak. Fõként akkor, ha egy
Alessio-féle alfa-hím tûnt fel a színen. A nyár
volt az alkalom, a magamutogatás a „kifutón”, az
öltözõkabinok közt, kibontott hajjal. Már annak,
aki megengedhette magának, megvolt hozzá az
életkora és a teste is. Szerelem a kabin homá-
lyában. Ész nélkül, óvszer nélkül, és aki teherbe
esett, és a fiút meg tudta fogni, azé volt a diadal.
– Nem sokat kell már várnunk – duruzsolta
egymásnak Francesca és Anna. Ha egy nagylány
megjelent a strandon egy szuper motor nyergé-
ben, gondolatban lelökték az ülésrõl, és elfoglal-
ták a helyét. – Nem sokat kell már várnunk –
mondogatták, amikor szombat este a lányok csil-
lámporos arccal, ajkukon szájfénnyel, tûsarkú-
ban vonultak a szórakozóhelyekre, és õk otthon
maradtak, ruhákat próbálgattak bömbölõ zene
mellett.
Még nem jött el az õ idejük. Majd ha tizen-
négy évesek lesznek.
Együtt vetették magukat a habokba, ha egy
komp elhaladt, és a tenger komolyabb hullá-
mokat vetett. Már egypár éve téma voltak a bár-
ban, a nagyobb fiúk asztalánál: az általános véle-
mény szerint nem rossz kis bõrök voltak. Várd
ki, hogy megnõjenek, majd meglátod.
A tizenhárom, majdnem tizennégy éves Anna
és Francesca. A barna meg a szõke. Lenn a stran-
don, a sok fiú között, ez a két szempár, ez a két
25
test, amely a vízben visszatért egy korábbi álla-
potba, a semleges, néma és ujjongó testébe. Azzal
szórakoztak, hogy elhalászták a labdát, épp ab-
ban a pillanatban, amikor valamelyik fiú kapura
lõtt volna. Leszúrtak két botot a homokba, az
volt a kapu. És egy gólt jelzõ lobbanás.
Futottak a zsúfolt strandon, szembe-szembe-
fordultak, úgy nézték egymást, megfogták egy-
más kezét. Tudták, hogy a természet az õ olda-
lukon áll, tudták, micsoda erõt jelent. Bizonyos
közegben ugyanis egy lánynál csak a szépség szá-
mít. És ha nyomi vagy, akkor neked lõttek. Ha
a fiúk nem írják föl az udvarban az oszlopokra a
neved, és nem dugdosnak neked üzeneteket az
ajtórés alá, senki sem vagy. Tizenhárom évesen
legszívesebben meghalnál.
Anna és Francesca jobbra-balra szórták mo-
solyukat. Nino, aki a nyakába szokta õket ültet-
ni, a tarkóján érezte nemi szervük melegét. Mas-
simo, mielõtt belehajította volna õket a vízbe,
csiklandozta és harapdálta õket. Mindenki
szeme láttára. És õk boldog-boldogtalannak
megengedtek mindent, a legkisebb görcs nélkül,
gondolkodás nélkül. Így, ország-világ elõtt, bárki
szeme láttára.
De nem õk voltak az egyedüliek, akik úgy
érezték, testük átalakulóban van. A nyomik is,
az olyan bányarémek, mint a törülközõje mene-
dékében gubbasztó Lisa, õk is szerettek volna
26
mindenki elõtt hempergõzni a parti homokban,
és aztán lélekszakadva berohanni a vízbe.
Abban, ahogyan Anna és Francesca futott,
karokba, mosolyokba, teniszlabdákba ütközve,
félig kioldódott bikinifelsõben, volt valami ki-
hívó. És aki csak nézte õket, az irigyelte azt a
mellet, azt a feneket, a szemérmetlen mosolyt,
mely azt üzente: én létezem.
A sekély vízben a homok algával keveredett,
péppé vált. Futottak, a szõke meg a barna, a
tengerben. Érezték, hogy férfiszemek tapadnak
rájuk. Éppen ezt akarták, hogy nézzék õket.
Pontosan maguk sem tudták, miért. Minden jel
szerint játszottak, de komolyság is volt benne.
A barna meg a szõke. Õk ketten, mindig és
csakis õk ketten. Amikor kijöttek a vízbõl, úgy
fogták egymás kezét, mint akik együtt járnak. És
együtt mentek a bár mosdójába is. Föl-le vonul-
tak a strandon, elõbb az egyikük, majd a másikuk
fordult hátra, ha valamerrõl elismerõ szót kap-
tak. Lehengereltek a szépségükkel. Erõszakkal
éltek vele. Míg Anna idõnként odaköszönt egy-
egy nyominak, Francesca soha nem köszönt, so-
ha nem mosolygott. Csakis Annára.
2001 nyarát senki sem felejti el. Anna és
Francesca számára valójában az Ikertornyok
leomlása is annak az izgalomnak a része volt,
amelyet amiatt éreztek, hogy felfedezték, testük
átalakulóban van.
27
Most már csak egy redõny maradt lehúzatlanul.
Csak egy férfi izzadt az erkélyen, kezében táv-
csõvel.
Enrico egyre csak lánya szõke fejét kereste a
hullámokban, a többi röplabdázó, focizó, teni-
szezõ fiatal test között. Karoknak, melleknek és
lábaknak abban az összevisszaságában Francesca
felsõtestére irányította a lencsét, ráélesített, és
valami állati riadalommal figyelte a mozdulatait
ott a tengerben.
Francesca vizes hajfürtökkel borított hátát.
Gömbölyû fenekét: amit nézni sem volna szabad,
egyáltalán, soha senki sem nézhetné. Enrico vi-
szont nézte, és folyt róla a veríték. Ezt a karcsú,
tökéletes testet, amivé a lánya fejlõdött, egyik
pillanatról a másikra, mindenki szeme láttára.
28
2
Védõsisak helyett egy elnyûtt Chicago Bulls-
sapka volt a fején, az ellenzõ két oldalán egy-egy
szegeccsel.
Épp most vágta pofán azt a szar alakot. Direkt
kioldotta az overallja vállpántját, hogy jobb keze
szabadabban mozoghasson. A híddaru giganti-
kus csörlõjére akasztott teher ingaként lengett a
hõségben. Bicepsze még mindig megfeszült,
akárcsak egész vasportól feketéllõ arca.
– Mondd még egyszer – üvöltötte túl Alessio
a hangzavart –, mondd még egyszer, te rohadék!
A suttyó a zúzódást tapogatta, amelyet tõle
kapott a képére.
– Látod ezt? – csapott Alessio egy tizenhat
tonnás öntõüst érdes oldalára.
A suttyó még tizenhat éves sem volt.
– Mit mondtál, mit csinál a húgom? – Kikö-
pött egy adag slejmet. – Ha még egyszer ki mered
nyitni a szádat... Látod ezt? – bökött újra az ön-
tõüst felé. – Belefojtalak.
29
 Ezerötszázharmincnyolc Celsius-fok az ötvö-
zet olvadásfoka. Az acél nem létezik a természet-
ben, nem elemi anyag. Ezernyi emberkéz, elekt-
romos mérõkészülékek, gépkarok váladéka,
olykor egy-egy macskabunda is belekerül.
A srác lesütötte a szemét. Újonc volt még,
alig pelyhedzett még az álla. Mindenki õt nézte,
az összes munkatárs, elégedetten, amiért behúz-
tak neki.
– Belefojtalak – vicsorogta még egyszer Ales-
sio. Aztán rágyújtott egy cigarettára.
Egy idõsebb férfi, az egyik karbantartó, fölka-
paszkodott a híddarura, hogy ellenõrizze a tartó-
kábeleket, és leszidta Alessiót, amiért minden
elõzetes óvintézkedés nélkül a levegõben függve
hagyta az öntõüstöt. Egy másik munkás lapozott
egyet a Maxim-falinaptáron, amely még május-
nál járt. Egy háttal lefotózott tangás barnát lecse-
rélt egy motoron ülõ, hatalmas mellû szõkére.
Alessio levetette izzadságtól lucskos trikóját.
Senki, még a legjobb barátja se merészelhette azt
mondani a húgáról, hogy... Megint eszébe jutott
a suttyó által kiejtett szó. Hatalmas adag vas-
poros nyálat kellett lenyelnie ahhoz, hogy
megõrizze nyugalmát.
Egy kiszáradt füvû üres térség közepén álltak,
tulajdonképpen egy sztyeppén az acélhuzalok és a
negyedik nagyolvasztó fekete tornya között.
Alessio eldobta a csikket, rögtön szét is taposta:
30
délután kettõkor bármi tüzet foghat. Kikapcsolta
a távirányítót, amely a súlyok és ellensúlyok rend-
szerét vezérelte a tizenkét méter magas, huszon-
négy méter széles híddarun. Egy egész állatkert:
csipkézett tornyok, mindenféle-fajta daruk nyúl-
tak az ég felé. Rozsdás állatok, öklelõ szarvak.
– Te marha! – kiáltott rá a karbantartó.
Alessio hirtelen állította meg a kábelek moz-
gását, és majdnem összezúzta a kolléga egyik lábát.
Az olvasztott fém sûrû, fekete pépje fortyo-
gott az öntõüstökben, sínen továbbított hasas
hordókban. Õslényekhez hasonló, kerekeken
mozgó tartályok. Alessiónak lejárt a mûszakja.
Magára locsolt egy üveg vizet.
Mindenütt fém volt, születõfélben. Szakadat-
lan, izzó, nyúlós fényû acél- és nyersvaszuhatagok.
Patakokban zúdult alá az olvadt fém, nyersvas-
folyamok hömpölyögtek a medencék medrében,
ömlöttek a kemencékbõl az üstökbe, a tartályko-
csikba.
Ha az ember fölemelte a tekintetét, sûrû gõz-
felhõket és robothangokat látott összegyúródni.
Itt a nappal és az éjszaka minden órájában az
anyag átalakítása zajlott. Ásványok és szén
érkeztek a tengerrõl, az ipari kikötõben kötöttek
ki rakományukkal a hatalmas teherhajók: a fû-
tõanyagot a magasban futó szalagokon, többszin-
tes légi sztrádákon szállították, végtelen hosszú
kilométereken át a mólótól a nagyolvasztómû
31
kokszolójáig. Érezted, ahogy a véred õrült
ritmusban kering az ereidben, ott, belül, az arté-
riáktól a hajszálerekig, és izmaidat apró repedé-
sek feszítik: állati szintre léptél vissza.
Alessio kicsi és eleven pont volt ebben az
óriás organizmusban.
Vetett egy pillantást a szõke csajra a Maxim-
naptáron. Állandó kefélési késztetés van ott
benn. Az emberi test reakciója az ipar titáni
testén belül: nem is gyár ez, hanem maga a foly-
ton átalakuló anyag.
Van neve és képlete. Fe26C6. A mesterséges
megtermékenyítés egy felhõkarcoló méretû
tartályban zajlott, az Afo 4 reves üstjében,
amelynek vagy száz karja és hasa van, és három
szarv a feje helyén. De ez nem minden. Még
további hasak is kellettek: konverterek, henger-
mûvek, tucatnyi szédítõ, meleg szénpoha, a
kötelesség kürtõi, gázbefúvókái.
A szõke fiú elindult félmeztelenül a déli kapu
felé, miután nyolc órát lenyomott a híddarun,
még két órát bokszolt, a kedd, péntek és szombat
estéket diszkóban töltötte. Anna, a húga járt az
eszében. Arra gondolt, hogy a barátnõjével,
Francescával nagyon elvetették a sulykot: kirú-
zsozzák a szájukat, átlátszó fürdõruhában
illegetik magukat, délutánonként fiúkkal bujkál-
nak... Muszáj õket szemmel tartani, jobban
mondva, féken tartani...
32
Gyalog átvágott a meleghengermû elõtti tér-
ségen: óriás falak acélhuzalokból, mellettük való-
sággal eltörpült. Odakint nem tudta senki, de itt
bent sorompós kapuk és megállóhelyek voltak,
lehajtósávok, terek és keresztezõdések. Alessio át-
ment egy sínpáron, oda sem figyelt a tartálykocsik-
ra, amelyek negyedóránként menetrendszerûen
megjelentek. Odaköszönt a kamionsofõröknek,
akik sorban álltak a hõségben, lehúzott ablakkal,
lábukat a mûszerfalon pihentetve. Várták, hogy
berakodják az acélrudakat, a különféle kereszt-
metszetû és méretû acélhuzalokat. Aztán elindul-
nak Európa összes városa felé elefánthoz hasonló
kamionjukkal, rajta egy zöldben vagy fuksziaszín-
ben foszforeszkáló Krisztussal, jól láthatón elhe-
lyezve a vezetõfülkén.
Félrerúgott egy rothadó egértetemet. Kiért a
mellékútra, ahol Cristiano szeretett versenyezni
a Caterpillar markolóval.
Úgy érezte, a tarkóját nyomja az Afo 4 fekete
tornya, ez a gigantikus pók, mely emészt,
összekever, kiköp. Úgy érezte, fölülrõl nehezed-
nek rá a félig leomlott és a még mûködõ ké-
mények, melyek tüzet okádnak, mint a sárká-
nyok. Kékesen foszforeszkáló fények, mérgezõ
gázfelhõk olyan mennyiségben, hogy az elég len-
ne nemcsak Val di Cornia, hanem egész Tos-
cana megmérgezéséhez is.
33
 Elhaladt a létesítmény szíve, a gáztartály mel-
lett, amely ha felrobbanna, levegõbe röpítené
egész Piombinót, a három még le nem bontott
nagyolvasztó maradványát, és amott, hátul a
kokszolót, ahol még mindig ugyanúgy kézzel
lapátolnak, mint a tizenkilencedik században.
Nem látszik az égbolt. Ez egy madárketrec.
A kemencék lilás lángjai, a daruk emelõkarjai, a
több tonna mozgatásra elõkészített fémhulladék
a markolók elõtt. Csarnokok, mûhelyek,
fûtõanyagraktárak végtelen sora. Önmagában is
elég lidércnyomás. Az éppen mûködõ és a ki-
hunyt gyárkémények. Feje fölött állandóan ott
ropogtak, a lila, vörös, fekete tüzek. Mozogtak a
sárga, zöld daruk emelõkarjai, többtonnányi fém
örvénylett a magasban, mint madárrajok, sárga
karbonfelhõk, és a kéményekbõl felszálló feke-
ték. Folyamatos termelési ciklus a neve.
Alessio csalánon és samottmaradványokon
lépdelt. A fém telítette a talajt és a bõrét is.
További kamionosok érkeztek, további te-
herjármûvekkel. Irdatlan hosszú giliszta várako-
zó kamionokból, s mint rendszerint, valami most
sincs rendben. Az idõ nyúlt, cseppfolyóssá vált.
Leállították a motort.
Ha össze akarod számolni a rendszer hibáit,
kezed-lábad összes ujja nem elég hozzá.
Alessio jól kilépett, folyadékot égetett a pár-
huzamos város forróságában, és falta a kilomé-
34
tereket. A sorozatban felgerjesztett motorokban
– igen, sorozatos felgerjedés – ezernyi dugattyú
mozgott örvénylõ ritmusban, összehangoltan, ez
a gép elemi lüktetése, amely ugyanolyan, mint az
életé. Olykor, hogy kibírd az unalmat vagy a
félelmet, kénytelen voltál félrehúzódni egy
sarokba, és kigombolni a sliccedet.
Alessio ideges volt, és a húgára meg arra az
eszméletlen Golf GT-re gondolt. Ha valakiket
tényleg ki nem állhatott, hát azok a nyálas, lúzer
baloldaliak voltak. A demokratikus baloldal, a re-
formkommunisták, és egyáltalán, az összes nagy-
pofájú kommunista: ahogy azok viselkedtek,
ahogy nyomták a dumát. A május 13-i parlamen-
ti választásokon a Forza Italiára szavazott. Meg
volt róla gyõzõdve: a szavak nem valók semmire.
A lehajtóknál elforgatták a jelzõtáblákat.
A melósok direkt csinálták, hogy átverjék a ka-
mionsofõröket meg az ellenõröket. Õk is elját-
szották ezt egyszer Cristianóval: a sínberakodó
részleghez irányították az ellenõröket az acél-
bugaraktárak helyett. A számos szórakozási lehe-
tõség egyike volt ez a mára elrozsdásodott, félig
lerombolt vidámparkban, ahol harminc évvel
ezelõtt még húszezer ember dolgozott, a piac fel-
futóban volt, õk voltak a Nyugat, mely a világot
újratermeli és exportálja.
Mára kétezren maradtak, beleszámítva a két
beszállító cég alkalmazottait is. Keletre helyez-
35
nek át mindent a tulajdonosok. A gyár egyik-
másik részlege haldoklott, a kéményeket és a
csarnokokat tritollal robbantották fel. Minden
dögrováson volt. De õk, a hetedik generációs
munkások élvezték, hogy úgy ülhetik meg a
markológépeket, mint a bikát, miközben ordít
mellettük a kisrádió, és egy amfetamintabletta
olvadozik a nyelvük alatt.
Hozzá lehet szokni. És a macskák alkalmaz-
kodnak legjobban. Százával éltek az üzemi
étkezde alatti pincehelyiségekben, mind beteg
volt, egyforma fekete-fehér foltos a beltenyészet
következtében.
Alessio a legutolsó csarnokok közötti elha-
gyott pusztaságon haladt keresztül, a gyártási
folyamat vége felé. A sínhengerlõ részleghez ér-
ve, a térség kiritkult: ott kezdõdött a nádas, mo-
csaras rész, és az ember megkönnyebbülten fel-
lélegezhetett.
Én nem szavazok a lúzerekre, nekem nem
kellenek. Menjenek csak tekézni. A kommunis-
ták egytõl egyig balfaszok.
Alessio lebélyegezte a kilépõjét, odaköszönt a
fülkében kókadozó nõnek, elhagyta a gyár terü-
letét.
Odakint a tenger várta.
Mûszakváltáskor a munkások sûrû rajokban
lepték el a parkolót. Mielõtt beült volna kocsijá-
ba, a két oldalsó és egy hátsó spoilerrel ellátott
36
Peugeot-ba, Alessio megállt egy pillanatra, és rá-
nézett. A nagyolvasztó. Hívjátok csak a nevén:
Afo 4. Vagy csavarjátok ki: Ufo – mindenki ezt
csinálja. Azonosítatlan tárgy. Akkor is, ha körü-
lötte dühöng a világháború (valóban megtörtént
’44-ben, amikor a gyárat megszállták a nácik), õ
ott áll a helyén, háborítatlanul, mûködõképesen.
És mindig mosolyt csal az arcodra, a félelem és a
megdöbbenés mosolyát. Alessio is mosolygott
ebben a pillanatban, és nézte.
Hosszú, szénbeszippantó ormánya, heréi, ahol
az acél fõ, háromszarvú pofája, brutális, épülõ kat-
edrálisra emlékeztetõ váza. A kezdet. Ahogyan
húga rózsaszín, gyapjas-pihés teste is elkezdett
melleket növeszteni, csípõt domborítani, vonzani.
A szõke pihék-szõrök ágyékán, hóna alatt. Az ál-
lati szag, amikor hazajött a tengerrõl, ledobta
fürdõruháját, és beállt a zuhany alá.
Nem tudta elhinni, hogy Anna már a fiúkkal
bujkálna a kabinokban. Csak a jó ég tudja, máris
mit mûvelnek.
37
 3 ba közepén. És a szemközti épületben csak nyug-
Játék volt, de mégsem az.
A mosdókagyló fölötti, fogkrémtõl maszatos tü-
körben a szõke és a barna a legszemérmetlenebb
képmásukat nézik. Mozdulatlanok, és feszült iz-
galomban vannak. Ajkuk színlelt durcásan le-
biggyed, hajuk kibontva. A mosógép tetején kis
hordozható CD-lejátszó billeg, legnagyobb hang-
erõre állítva. Alessio egyik régi, a kilencvenes
évekbõl való CD-je bömböl.
Anna és Francesca, amikor Annáéknál senki
sincs otthon.
A két test a zene ritmusára, a zenével együtt
lüktet. Azt várják, hogy a dal elkezdõdjön, és
akkor megindulnak.
Az ablak nyitva. Kulcsra zárkóztak a fürdõ-
szobában. Nyáron, amikor az iskolának már
vége, és mindenki dolgozik, minden hétfõn dél-
elõtt ez a mûsor. Felhúzzák a redõnyt, félrehúz-
zák a függönyt. Félmeztelenül állnak a fürdõszo-
38
díjasok meg semmittevõk vannak.
Kifestették az arcukat, jó vastagon. A rúzs
túlkenõdik a kontúron, a szempillafesték folyik a
melegtõl, összeragadnak tõle a pillák, de õket ez
nem érdekli. Ez az õ kis saját karneváljuk, az ab-
lakon túli világnak szóló provokáció. Tisztában
vannak vele, hogy kigombolt sliccel akár meg is
lesheti õket valaki.
Amint megszólal az énekes hangja, Anna és
Francesca mezítláb õrült ugrándozásba kezd.
Táncokat rögtönöznek Britney Spears stílusá-
ban. A szemközti ablakokból rájuk tapadó tekin-
tetekbõl ítélve, fergetegesen jól csinálják.
The summer is magic, is magic. Oh, oh, oh...
The summer is magic...
Anna, az ablak négyszögében, õ tûnik föl elõ-
ször. Anyja csipke melltartója van rajta. A fel-
nõtt nõre való melltartó és az apró virágmintás
bugyi éles kontrasztot alkot.
Francesca a háttérben marad. Fehér trikó van
rajta, mely éppen csak sejteni engedi apró mel-
leit. Próbálkozik, de nem ruhátlanul. Nem mo-
solyog. Tangája széle kilátszik csípõfarmerébõl:
lényeg, hogy látsszék a tanga, ez az, amit apja ki
nem állhat.
A vágy, hogy valami olyat tegyenek, amit nem
szabad, amire a világ felfigyel.
39
 The summer is magic. Oh, oh, oh... The sum-
mer is magic...
Valójában nem énekelnek. Csak tátognak.
S amikor már századszor szól a refrén, Anna ki-
kapcsolja a melltartóját. Táncol. Jobban mond-
va, csípõjét riszálja vadul. A bugyija szélével ját-
szik. Könnyû sörényét rázza, elfújja a homlokába
bukó tincseket. Melle és hasa meztelenül villan
a tükörben, az ablakban, a délelõtti napfényben,
mely az épületnek épp arra az oldalára tûz. A hõ-
ségben szinte forr a beton.
Úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy azok
a férfiak, akikkel a lépcsõházban szoktak talál-
kozni, most õket bámulják.
Most Francesca jön. Kibújik a trikóból. Ott
áll félig csupaszon, szinte fiús meztelenségében.
Bõre fehér, teste szögletes. Mindene fehér ma-
rad, még nyáron is. Nem barnul le, mintha nem
is olasz volna. A maga stílusában táncol: lassú,
nyers mozdulatokkal. Francesca nem oldódik fel.
Arca komoly, provokálni akar, de nem árul el
semmit. Szívbéli barátnõjét nézi, odamegy mö-
gé. A kezét keresi, elkapja az egyiket, megcsó-
kolja.
This is the rhythm of the night, the night... Oh,
yes. The rhythm of the night...
A bömbölõ zenét visszhangozza a csempe, a
kõpadló, összeadódik az udvarból, az erkélyekrõl
érkezõ zajok tömegével. A fürdõszoba burkolata
40
zöld, a csempe több helyen levált. Lisa nagy-
bátyja az ablakpárkányra könyökölve rágyújt egy
cigarettára. És nézi õket.
Abszurd elképzelésük van a sztriptízrõl. Össze-
kutyulják az MTV-n látható videókat a stúdióci-
cák vonaglásával. Tizenhárom évesek, fogalmuk
sincs róla. És vagy négy egymással farkasszemet
nézõ lakóépület legalább száz ablakából bámul-
hatnak be abba a fürdõszobába.
Éppen ezt akarják. Ez az õ hétfõ délelõtti fél
tizenegyes kis szórakozásuk. És hírük végigfut a
folyosókon, lépcsõházakon, lifteken.
Vannak, akik ilyenkor reggeliznek. S most
már vannak, akik direkt ezért kelnek fel.
Francesca hátat fordít a tükörnek, tarkóján
összefogja szõke hajcsóváját. A szélein rozsdás,
maszatos tükör egy kamaszhátat tükröz vissza, és
egy kamasz lány mellét, egymás tökéletes kiegé-
szítéseként.
A gerincoszlop enyhén ívbe hajlik. Francesca
lehajol, hogy kigombolja a nadrágját. Kilép be-
lõle. Anna ugyanezt teszi a bugyijával.
Ha apám tudná.
Úgy mozognak, mint két polipcsáp, már nem
néznek egymásra. Odakint, az ablakon túl házi-
asszonyok szõnyeget porolnak az erkélyen. A két
csípõ ugyanúgy ring, kezük ugyanúgy simít végig
a köldöküktõl a mellükig, lent bedugják egy uj-
jukat, majd még egyet. Összeölelkeznek, olyan
41
tökéletesen tapadnak egymásra, mint két kígyó.
Bõr a bõrön. Szemük lehunyva.
Francesca fejét barátnõje vállára hajtja az
ölelésben. Ajkával lassan a nyakát súrolja, a lány
füle mögött. Erre Anna hátrahajtja a fejét. Izga-
tó a mosolya.
Az elsõ, ami az ember eszébe jut: mi a francot
képzelnek ezek magukról? A második: kész per-
verzió.
Ölelkeznek a tükör elõtt. Már nem táncol-
nak. Csupáncsak ölelkeznek, lassan mozognak.
Nem lehet tudni, hol végzõdik az egyik, és hol
kezdõdik a másik. Egymás arcát simogatják, a kéz
végigsimít a csípõn, a hátgerincen. S talán fél-
nek. Orrukat, ajkukat fúrják egymásba, feloldód-
nak a gyöngédségben, elrévednek.
This is the rhythm of the night, the night... Oh,
yes. The rhythm of the night...
Valaki lesi õket a szemközti házból, a függöny
mögül. És õket egyáltalán nem érdekli.
Csupasz testükkel tökéletesen egyek. Az a bi-
zonyos düh, ami tizenhárom éves korában az
ember testét feszíti, és nem tud mit kezdeni vele.
Ott áll elõtted a szívbéli barátnõd, aki hasát a
tiédhez dörzsöli.
Így maradnak, összekapaszkodva, egymást ba-
busgatva. Valami lassú, állati állapotba zuhan-
nak, megfeledkeznek a világról.
42
Anna szeme csukva, mosolyog. Összedörzsölik
orrukat, arcukat. Anna megérinti Francescát.
Francesca kinyitja szemét. Anna simogatja õt,
Francesca még mindig öleli. Arca éppen csak meg-
remeg. Körmét kissé belevájja legjobb barátnõje
bõrébe. Anna ajkát barátnõje ajkára tapasztja.
Oh, yes. The rhythm of the night...
Ám a varázslat hirtelen megtörik. Egyszerre
csak szétválnak. Kikapcsolják a Cd-lejátszót, és
összehúzzák a függönyt.
Mindig Anna bontakozott ki elsõként. Nem
tudtak, nem voltak képesek továbbmenni. De a
férfiak, akik nézték õket, nem álltak meg itt. Lisa
nagybátyja direkt azért kelt fel, hogy rejszoljon a
szemközti házban lakó tizenhárom éves lánykák
elõadásán. Lisa is elhúzta a függönyt, feldúlt
lélekkel, behajtotta a spalettákat, és néha sírva
fakadt.
Anna az ablak négyszögében azonmód mezte-
lenül kikönyökölt az ablakpárkányra. Elnézett
egy fakanalat, mellyel egy fazék ételt kavartak
éppen a nyolcas számú ház valamelyik konyhá-
jában, és egy termetes asszonyt, aki hosszú zeller-
szárakkal bajlódott.
A szemközti épületben, az apró ördögfiókák-
tól nyüzsgõ udvar túloldalán sok asszony már
hozzáfogott az ebédfõzéshez: errefelé a délelõtt
közepén már rotyog a tésztaszósz. Anna az oda-
43
lent labdázó gyerekeket nézte, egy fiatal párt,
amint az erkélyen veszekedtek, a fiút, amint fel-
rúg egy cserép bazsalikomot.
És fölöttük a szikrázóan kék ég.
Szerette ezt a helyet. Látta a bérkaszárnyákat,
a felfordulást, a veszekedést, a tizenhat évesen
teherbe esett Emmát, aki teli bevásárlószatyro-
kat cipelt, és úgy érezte, ide tartozik.
– Szuper lesz. Gondoltál már rá? Együtt járunk
majd kismotoron iskolába! A montemazzanói lej-
tõn... Tudod a gázt nyomni? A bátyám azt ígérte,
nekem adja az SR-t, õ már úgysem használja.
Francesca az árnyékban gubbasztott, a bidén.
– Nem csesztethetnek már bennünket, nem
mondhatják, hogy nem mehetünk sehova!
Francesca szétvetett lábbal, lesütött szemmel
ült.
– Szeretném én azt látni, hogy a motorral
elkapnak. A pávián azt mondja: ma este nem
mész sehová. Mire te felpattansz a motorra, és
viszlát Piombino, haza se jössz! – Anna ragyogott.
Nem úgy Francesca. Õ félt.
– Te teszel rá, hogy nem leszünk már együtt
– bökte ki.
Felugrott, és dacos arccal nézett Annára: –
Teszel rá.
A fülledt meleg megszorult a bérkaszárnyák-
ban, minden lakást elárasztott, olyan volt oda-
benn, mint egy mocsárban.
44
– Mi a francot beszélsz?
Francesca a tükör felé fordult.
Idegesítette, hogy Annát így feldobja a jövõ
gondolata, mi több, bántotta, hogy majd kiugrik
a bõrébõl, ha arról van szó, hogy õsztõl nem
ugyanabba az iskolába, nem egy osztályba járnak
majd. És hogy nem találkozhatnak többé a szü-
netben, nem oszthatják meg egymással az uzson-
nájukat.
Meg aztán Anna gimibe jár majd, hiszen fel-
sõben kitûnõ volt, és szeret tanulni. Anna min-
den gond nélkül hagyhatta, hogy a fiúk csókol-
gassák, neki nem voltak véraláfutások a hátán
meg a hasán. Francesca egyáltalán nem szeretett
tanulni.
– Csak mondom, hogy a szakközép pont a gi-
mivel szemben van – nyugtatta Anna –, regge-
lenként együtt megyünk majd suliba, és együtt
jövünk haza.
– Király! – nevetett Francesca, a sminklemo-
sóval törölgetve a szemét.
– Hogy utállak, amikor ilyen vagy... Játszod
itt a hülyét. Nem a sok újdonságra gondolsz,
csak hülyeségek járnak a fejedben.
– Menj odébb, pisilnem kell.
Elmúlt dél. Az anyukák elkezdték szólongat-
ni gyerekeiket az ablakokból.
– Mi van, nem tudsz? – nevetett Anna.
– Nem, ha bámulsz.
45
 Mit jelent egy négy bérkaszárnya alkotta te-
lepen felnõni, ahol omladoznak az erkélyek, és
azbesztbetondarabok hullanak lefelé, egy olyan
udvarban, ahol a kicsik drogot áruló nagyfiúk és
áporodott szagú öregasszonyok mellett játszanak?
Milyen kép alakul ki benned a világról egy olyan
helyen, ahol az a normális, hogy nincs nyaralás,
nem járnak moziba, nem olvasnak könyvet-újsá-
got az emberek, és ez így van rendjén?
Õk ketten egy ilyen helyen találtak egymásra.
Most Francesca lesütötte a szemét, hallgatta,
hogyan csurog a vizeletsugár a vécécsésze vizébe,
és rájött a nevetés. Anna megint ránézett, Fran-
cesca letépett egy darab vécépapírt, gombóccá
gyûrte, odadobta. A másik kacagva visszadobta.
– Tusolunk? – kérdezte Anna, s már nyitotta
is a csapot.
Máris kibékültek.
Francesca mosolygott, és beállt a beragadt
ajtajú zuhanykabinba. A látás, a hallás elhomá-
lyosult a vízsugár alatt. Csak a tapintás maradt
meg, egymáshoz érõ fenekük érzése.
Már nem beszéltek. A szavak semmire sem
jók, legtöbbször csak veszekedést szítanak. Gon-
dosan végigsimítottak egymáson a szivaccsal, és
elcsodálkoztak a különbségeken: egy anyajegyen,
azon, hogy egyiküknek hosszúkásabbak, mási-
kuknak kerekebbek a körmei. Úgy elcsodálkoz-
tak mindezen, mint valami érthetetlen dolgon.
46
Annának miért szélesebb a csípõje, és miért
nagyobb a melle? És Francescának miért maga-
sabb és gömbölyûbb a feneke? És miért mélyebb
a köldöke?
– Miért nem vagyunk egyformák? – kérdezte
Francesca, miközben Anna fürtjeit dörzsölgette.
– Különbözõek vagyunk, mégis egyformák.
– De miért?
– Mert egyszerre születtünk, együtt lakunk, és
együtt halunk meg, és mindent együtt csinálunk
majd.
– És hogy halunk meg együtt?
– Nem tudom.
Kapkodva törölköztek. Nem szerették volna, ha
rajtakapja õket Sandra, aki bármelyik percben
hazajöhetett.
Amikor még mindig nedves hajjal kiléptek a
lépcsõházba, Francesca megállt a lépcsõ tetején.
Arckifejezése megváltozott. Hatalmasra tágult
szemmel nézett barátnõjére.
– Nincs kedvem hazamenni. A pávián is itt-
hon ebédel ma...
Francesca a poros, áporodott szagú lépcsõház
félhomályában, az elsõ lépcsõfokon egyensúlyo-
zott, és nem sírt, mert sosem szeretett sírni.
Anna közelebb ment hozzá, és egy simogatás-
sal igyekezett bátorságot önteni belé.
47
 – Utána úgyis találkozunk, pontban kettõ-
kor... – hangja most sokkal lágyabb volt.
– Oké – felelte Francesca. De nem mozdult.
Csak állt ott, és mintha összezsugorodott volna.
A lépcsõházban, a sötét folyosókról ötper-
cenként verekedés és kiabálás zaja hallatszott
valahonnan. Felsírt egy kisgyerek. Egy anyuka
igyekezett elkapni kisfiát a lépcsõfordulóban, és
kitépte kezébõl a vízipisztolyt, amellyel az elõbb
lefecskendezte. Fenéken billentette, aztán be-
csukta maguk után az ajtót. Felfoghatatlan, hogy
ezek a szülõk miért kapnak folyton idegrohamot:
a gyerekek valójában csak rabló-pandúrt játszot-
tak a lépcsõn.
– Felmegyek majd érted, ha végeztünk az
ebéddel, s aztán irány a tenger.
– Jó, de gyere be, ne állj meg az ajtóban.
– Nem ebédelhetnél nálunk?
– Ugyan – kísérelt meg egy mosolyt Fran-
cesca, de sehogyan sem sikerült neki. – A pávián
nagyon begurulna...
A gyerekricsaj, a falnak csapódó játékpuska-
lövedékek. Zuhanó tárgyak puffanása, elcsattanó
ütések hangja. Egy férfi a feleségével ordítozik: –
Büdös kurva!
48
4
Visszament a lakásba.
Anna tudta.
Feltörölte az elárasztott fürdõszobát, kiszedte a
hajszálakat a lefolyóból. Nem volt kedve anyja
kiabálását hallgatni.
Anna tudta, és õ volt az egyetlen.
De nem tudta, mit tehetne.
Elkezdett teríteni, föltette a vizet a tésztának.
Meg akarta örvendeztetni anyját azzal, hogy
mindent elõkészít. Szépen kirakta a szalvétákat
is, a tányérok jobb oldalára. De gondolatai még
mindig Francescánál jártak.
Fogta a távirányítót, megnyomta rajta az
egyest. Óramûpontossággal felharsant az egyes
csatorna híradójának szignálja.
A Sztálingrád utca ezer lakásának valamennyi
nyitott ablakából, az összes tévékészülékbõl fel-
bõdült a tévéhíradó szignálja. Nagyon szerette
ezt a hangot, felnõttnek érezte magát tõle, vala-
mi nagyobb egység részének. Róma, Milánó:
49
Olaszország, amelybõl – bár ott lakott – még
semmit sem látott.
– Tündér vagy – dicsérte meg Sandra, amikor
belépett az ajtón, és meglátta, hogy lánya a tésztát
kavarja. – Ha te nem volnál... Azzal a tökkelütött
apáddal meg a szerencsétlen bátyáddal...
Fáradt volt. Letette a szatyrokat, egy kicsit
nyújtóztatta-hajlogatta fájós hátát.
Aztán a mosógéphez sietett, még reggel, mi-
elõtt munkába ment, beindította.
Anna szerette anyját: dolgos asszony volt, aki-
nek még arra is jutott energiája, hogy szórólapo-
kat osztogasson és az Unità rendezvényeit szer-
vezze. Újságot is olvasott, a la Repubblicá-t meg a
Liberazioné-t, és õt mindig arra biztatta, hogy tan-
uljon, mert egy nap még parlamenti képviselõ is
lehet belõle. Anna egy kicsit hitt ebben.
– Szûrd csak le a tésztát – kiáltotta neki oda az
anyja –, ezek ketten úgysem jönnek haza ebédre.
Sandra vállára emelte a lepedõkkel, zoknik-
kal, bugyikkal teli kosarat, és kilépett a lépcsõ-
házba, hívta a liftet.
Miközben várt, körbenézett. Fönt és lent, vé-
gig az egész lépcsõházban csoszogás és szitkozó-
dás. Nem volt felhõtlen a szomszédok közötti
viszony. Azért is képesek voltak balhézni, ha
berepült az erkélyükre egy zokni. De Sandra nem
volt egészen tanulatlan, és nem hagyta annyi-
ban: minden választási kampány elõtt kitartóan
50
osztogatta a szórólapokat, amelyeket alig olva-
sott el valaki.
Amikor fölért a tetõre, a tizenegyedik eme-
letre, az égbolt olyan hatalmasan borult fölé,
hogy rosszullét fogta el tõle. Be kellett hunynia a
szemét. A nyár millió láthatatlan kabóca hang-
ján ciripelt.
Szemét óvatosan nyitotta ki újra: hatalmas
kékség, az égbolté és a tengeré egyszerre. Olyan
kápráztató volt ez a szín, hogy az ember megtán-
torodott tõle. A csöndes, tiszta napsütés, a távoli
szigetek mélykék körvonalai végül tényleg
mosolyt csaltak az arcodra, az ámulat, a megkön-
nyebbülés mosolyát. Még ha nem volt is kedved
mosolyogni, még ha Elba, Capraia, Giglio szi-
getére valószínûleg sosem jutsz is el.
Itt, a kifeszített szárítókötelek és a kiterege-
tett ruhák között Sandra egyszer csak észrevette
Francesca anyját. Gondosan teregetett, Sandra
két fehér lepedõszárny között pillantotta meg, a
szél a haját borzolta és belekapott a szalvétákba.
– Rosa – szólította meg.
A másik nõ lassan, félénken fordult hátra.
Letaposott sarkú, téli mamusz volt rajta, fe-
kete háziruhája fölött pecsétes kötényt viselt.
Úgy öltözik, akár a nagyanyám, gondolta Sand-
ra, pedig fiatal. Valóban, tíz évvel fiatalabb volt,
mint õ, feltûnõ fülbevalót hordott.
51
 – Te is ilyenkor teregetsz? – próbált meg vele
szóba elegyedni.
Rosa szeme, amely még hajánál is feketébb
volt, hirtelen megelevenedett. Nem ment oda a
másik asszonyhoz, megállt ott, ahol volt. De lát-
szott, hogy szívesen beszélgetne.
– Úgy sajnálom, hogy sosem találkozunk... –
folytatta Sandra. – Miért nem jössz át néha hoz-
zám egy kávéra? Szombaton nem dolgozom.
Rosa kissé megmerevedett.
– Jó lenne...
A pártaktivista és a háziasszony egymást für-
készte, mint két különbözõ fajhoz tartozó állat,
úgy keresték a kapcsolatfelvétel módját. Egyik
közelített, a másik hátrált, miközben lentrõl fõtt
káposzta szaga terjengett felfelé.
– Akkor várlak! – biztatta Sandra.
Értett az emberek nyelvén: arról álmodozott,
hogy választási gyûléseken szónokol majd, holott
mindig és kizárólag szórólapokat osztogatott.
– Szomszédok vagyunk, a lányaink olyan jó
barátnõk, kár, hogy mi ketten alig ismerjük egy-
mást.
– Igazad van – mosolygott Rosa –, megláto-
gatlak. Valamelyik nap benézek...
Aztán folytatta a teregetést, kerülve a másik
tekintetét. Sandra elnézte ezt a kis termetû asz-
szonyt. Alig tudott róla valamit, és mégis, anél-
kül hogy tudta volna, valamit mégiscsak tudott.
52
– Ha gondolod, viszek majd valami süte-
ményt – bátorodott neki Francesca anyja, kissé
felderült arccal. Annyira más volt, mint a lánya,
egyáltalán nem hasonlítottak.
– Nagyszerû, hozzál süteményt, én úgysem
tudok ilyesmit csinálni. Anna mindig a szemem-
re veti. Szerinte az olyan anya, aki nem süt tor-
tát, nem is rendes anya – nevetett.
Rosát egyfelõl vonzotta ez a rendkívül ener-
gikus nõ, aki mindennap kifestette magát és dol-
gozni is magas sarkú szandálban járt, ugyanakkor
tartott is tõle. Ösztönös rokonszenv ébredt
benne iránta, mint iskolás lány korában. Nem
voltak barátnõi azóta, hogy tizennyolc évesen
Calabriából felköltözött Toscanába. Aztán meg
férjhez ment.
Legyõzte félénkségét: – Szép lány lett Annából.
– Remélem, õ maga még nem igazán veszi
észre, különben nem fog nekem tetszeni... –
sóhajtott egy nagyot a másik. – Francesca is szép
lett. Tegnap elnéztem, ahogy fürdõruhában
hazafelé jött a tengerrõl, épp azt mondtam ma-
gamban: istenem, hogy megnõtt!
Rosa szeme ragyogott.
Elba szigete is ragyogott, meg Korzika, Cap-
raia is a távolban.
A két nõ tovább teregette a lepedõket a pár
szabadon maradt kötélre.
– A férjed? Minden rendben?
53
 Rosa elejtette a csipeszes kosarat. A csipeszek
szétszóródtak.
– Igen – felelte. Arckifejezése megváltozott.
Sandra észrevette, s mintha valami foltot lá-
tott volna az asszony nyakán.
Hallgattak. A tenger felõl szél kerekedett.
Belekapott a kiteregetett holmiba.
Rosa a csipeszek után hajlongott. Most már
szeretett volna minél elõbb elmenni.
– Akkor várlak, el ne felejtsd! – biztatta Sandra.
Rosa fölegyenesedett, bólintott, de már sie-
tett is a lépcsõház felé, szinte alig köszönt.
Törékeny alakjával tétován mozgott. Mintha
minden lépésnél attól félne, rátámad valaki. Fe-
jét leszegte, kezét ökölbe szorította. Sápadt volt.
De odafönt, a tetõn, a teljes erejébõl tomboló
nyárban, ennek az asszonynak átvillant az agyán,
hogy még fiatal, s talán még szép is.
Ekkor megtorpant, egy pillanatra megállt az
ajtóban. Majd határozott mozdulattal Sandra
felé fordult.
– Szia! – kiáltott neki oda. – Akkor majd
benézek hozzád!
A másik mosolygott, miközben az utolsó
zoknikat aggatta a szárítókötélre.
– Várlak! – felelte jó hangosan.
Rosa boldog volt. Végtére is, mi rossz van
abban, ha az ember egy barátnõre vágyik?
54
5
Pontosan kettõkor Anna becsöngetett Morgan-
tiékhoz.
Francesca anyja jött az ajtóhoz. Éppen csak
annyira nyitotta ki, hogy látni lehessen, ki van
odakinn, és megállt a küszöbön.
– Jó napot, Francesca készen van, vagy még
ebédel?
Rosa zavartan hallgatott.
Az ajtólánccal babrált, de nem szánta el ma-
gát, hogy levegye. Vékony, gyenge ujjak. Kerülte
a türelmetlenül várakozó kislány tekintetét.
– Hát akkor visszajövök késõbb...
Anna fürkészõ tekintetét a sötétbe fúrta, hogy
jobban lássa a merev õrszemként álló asszonyból
azt a darabot, amelyet a fal kiszögellése és az ajtó
között látni lehetett. Az volt az érzése, hogy Rosa
el akarja állni elõle és tekintete elõl is az utat.
Sosem volt még abban a lakásban. Születésük
óta barátnõk voltak Francescával, de még sosem
engedték be magukhoz.
55
 Feltûnt neki, hogy az asszonynak van valami
szokatlan az arcán. Egy halvány, liláskék folt a
szeme alatt, amellyel most õt figyelte. Vizenyõs,
olajos tekintet.
– Francesca nem megy ma a tengerre.
– Miért nem?
Rosa összerezzent erre a hangra, ahogyan ez a
„miért” elhangzott: nyíltan, határozottan, egy
fürdõruhás kislány szájából, akinek lábán papucs,
haja feltûzve, ajkán epres szájfény, melynek illata
odáig érzõdött, vállán a krémekkel, törülközõkkel
teli zsák, benne a kis merítõháló az apró halak-
nak. Anna alakjában annak a világnak a megtes-
tesülését látta, amelyhez a lányának is joga volt.
Ekkor egy pillanatra védtelenül elmosolyodott.
– Nem érzi jól magát, jobb, ha itthon marad.
– Júniusban!? Mi baja?
Annát nem lehetett beetetni.
– Holnap... Biztos vagyok benne, hogy hol-
napra Francesca jobban lesz.
A lakás belsejébõl ezalatt még a tévé zaja sem
szûrõdött ki.
Abból, ahogyan a kislány összeszorította az
ajkát, ahogyan szemét rászegezte, Rosa ösztönösen
megérezte, hogy Anna mindent megértett.
Igyekezett rövidre fogni: – Megígérem, hogy
holnap lemegy.
Azzal becsukta az ajtót, és arra gondolt, hogy
amit az elõbb mondott, az nem ígéret volt, ha-
nem ítélet, amelyet végre kell hajtania.
Azzal biztatta magát, hogy amint a szörnyeteg
kiteszi a lábát, beszélni fog a lányával. Meg-
mondja neki, hogy ugyanúgy megérdemli, hogy
elmenjen otthonról, mint a többi vele egykorú
lány. Hogy most már elég, épp eleget tûrtek. Ben-
ne van elég erõ: keres majd magának munkát, és
feljelenti a szörnyeteget. Ez nem kétséges. És
beadja a válókeresetet.
A legnagyobb gond a munkahely, Francescá-
nak ezt meg kell értenie. A pénz jelenti a gon-
dot, semmi más. Gyûlöli a férjét, és soha többé
nem engedi, hogy megtörténjen az a borzalom.
Anna pár pillanatig még várt, olyan döbbenten
állt a csukott ajtó elõtt, mint egy macska az autó
fényszórójának sugarában.
Most mit csináljak? Így semmi kedvem a
tengerhez menni. Az a rohadt pávián... Legszí-
vesebben pofán vágta volna. De minek van az
embernek apja?
Az ajtó mögül továbbra sem hallatszott semmi
zaj, sõt: síri csönd volt. Lement hát az udvarba, és
elkezdett rugdosni egy kavicsot. Majd ledobta
zsákját a földre, és letelepedett egy törött padra.
Amíg France le nem jön, nem mozdulok innen.
Valamivel odébb néhány öregasszony lelke-
sen kártyázott, közben sebesen mozgatták legye-
zõjüket. A Derrick felügyelõ legutóbbi részét tár-
gyalták. Anna ádáz tekintettel nézett rájuk.
57
 Még egyszer nem csöngethetett be. Látta az
asszony arcán, és megértette: a verést meg az összes
többit. Kezeit ökölbe szorította. Egyedül volt a
hõségben, egy betonudvar kellõs közepén. Jó lett
volna, ha nem érzi magát ennyire tehetetlen-
nek. Tenni kéne valamit, felmászni az ereszcsa-
tornán Francesca ablakáig.
De félt attól az embertõl.
A házfalakat nézte: tízemeletnyi magasan
nyúltak felfelé, minden oldalról elzárták a tekin-
tet útját. Szerette megfigyelni a dolgokat. Sze-
retett elidõzni a részleteken. Az ablakpárkányok
mindenfélével teli voltak rakva: kiszáradt növé-
nyek, cipõk, frissen elmosott, száradni kitett
fazekak. Innen nem látszott a tenger. Levált
vakolatdarabokat lehetett látni, rozsdás vasru-
dakat, amelyek karmokként meredeztek elõ a
vasbeton oszlopokból.
Anyja elmagyarázta neki: kétféle társadalmi
osztály létezik. A társadalmi osztályok harcban
állnak egymással, mert az egyik, a piszkos semmit-
tevõké elnyomja a másik osztályt, a jókét és szor-
galmasokét. Így mûködik a világ. Anyja a Re-
formkommunista Párt híve volt, az olasz népesség
5%-ához tartozott. Alessio emiatt állandóan ci-
kizte. Apja Al Capone és a Francis Ford Coppola-
féle Keresztapa mítoszát dédelgette. Bátyja szak-
szervezeti tag volt ugyan, de Berlusconira szava-
zott. Mert Berlusconi aztán biztosan nem lúzer.
58
Anna figyelmesen szemlélte az udvart. Ez volt
az õ világa. Meglátta Emmát a nagy hasával:
tizenhat évesen, sebtében ment hozzá Marióhoz,
aki tizennyolc volt. Aznap a lakótelepen nagy,
közös bulit rendeztek, volt sült krumpli, Coca-
Cola, díszfüzérek, valahogy úgy, mint az isko-
lában, amikor valakinek születésnapja van.
Úgy gondolta, nem gyõzi meg az sem, amit
anyja mond, s az sem, amit bátyja ordítozik, s
legkevésbé a pávián marhaságai. Az udvar gyõzi
meg és kész. Az áthidalógerendák, az oszlopok, a
vasbeton. Szerette a kockaházaknak ezt a ko-
lumbáriumra emlékeztetõ építészetét. Nem iri-
gyelte azokat, akik a belvárosban vagy a kör-
nyezõ sorházakban laktak: egyáltalán nem vett
róluk tudomást.
Miért nem jössz le, France?
Nem elõször történt: „Nem érzi jól magát...”
Sehol egy zöld folt az egész terepen. Itt fociz-
tak, itt árulták a drogot, itt levegõztek. Mindig,
a nap bármely órájában kupleráj volt itt, kivéve
a nyári délutánokat. Ilyenkor olyan volt, mint a
sivatag, az elképzelhetõ legsivárabb.
Anna itt született, de azzal tisztában volt,
hogy a papírszemét, a csikkek és olykor az eldo-
bált fecskendõk rosszat jelentenek. Hogy a be-
tonoszlopok tövébe mindenki odapisil: kutyák,
gyerekek, drogosok. Hogy orrfacsaró itt a bûz.
Hogy egy férfi, aki heroint fecskendez a karjába
59
vagy a nyakába a gyerekek elõtt, az csúnya lát-
vány. De ha minderre köpött volna, az annyi,
mintha saját magát köpné le. És õ a házban lakó
drogosokkal még néha szóba is állt.
Anna tudta, hogy egyik ember sem szörnye-
teg. Kivéve Francesca apját.
Miért nem jön le? Mit csinált vele?
A padon lévõ firkákat kezdte olvasgatni. Sze-
relmek és összeveszések geológiai rétegzõdése –
köztük az õ érzéseivel is. „Francesca jó bõr, by
Nino” – ez volt az elsõ bicskával vésett felirat, ame-
lyet kibetûzött. Aztán felismerte saját színes filccel
írt betûit: „Anna és France forever together.”
A mamuszos öregasszonyok duruzsolása fül-
sértõen verõdött vissza a háztömb faláról. Anna
tökéletesen elmerülve böngészte a padon olvas-
ható feliratokat.
„Marta + Aldo = szerelmesek”, „Sonia oltári
nagy kurva vagy” (kurva áthúzva), „Jennifer és
Cristiano három méterrel az ég felett”. Büszkén
mosolygott, amikor felfedezett egy új feliratot:
„Anna, csíplek, kár, hogy a legjobb barátnõm
vagy... By Massi 84.” Felnevetett, maikor meg-
látta: „Alessio = 24 cm” s mindjárt alatta: „Sze-
retlek, Soniád.”
A bátyám nem akárki, gondolta.
Hát persze, Sonia, aki együtt szokott pornó-
filmeket nézni Alessióval az õ szobájában, nem
nagyon volt oda érte. Legalább bekapcsoltak
60
volna közben valami zenét... de nem: minden
kihallatszott. Neki meg a konyhában kellett
kivárnia, míg végeztek. De hát ez az ára annak,
ha valakinek szuper bátyja van. Isten ments,
hogy egy lúzer legyen! Büszke volt Alessióra.
Emelt fõvel járhatott egy ilyen szõke, izmos
testvér oldalán, mint Alessio.
Sonia, Jessica és az összes többi nagylány
mindig köszönt neki, elvitték motorozni, kilak-
kozták a körmét, és még arra is megtanították,
hogyan kell a szemhéjtust használni. Persze
mindezt azért, hogy információkat húzzanak ki
belõle Alessióról.
– Szi-a, An-na!
Anna hirtelen megfordult a hang irányába.
Donata emberfeletti erõvel igyekezett föl-
emelni a kezét, hogy intsen neki. Kerekes székét
Lisa tolta. Keze, mely nem engedelmeskedett a
parancsnak, úgy lógott a levegõben, mint egy
hasznavehetetlen karom.
– Szia, Donata – köszönt vissza Anna a leg-
csekélyebb természetesség nélkül. – Mit csinálsz?
– Senki sem dõlt be neki: mosolya csak feszen-
gésrõl árulkodott.
Lisával még csak nem is köszöntek egymás-
nak.
– Lee-ve-gõõ-zöm.
Ahhoz, hogy egy szót, egyetlen néhány szóta-
gos szót ki tudjon mondani, minden erejét
61
összeszedte, mintha gerelyt készülne hajítani.
Állkapcsának és szájának bal fele örökre meg-
bénult, nem tudott mosolyogni. Lábait egyál-
talán nem tudta mozgatni. S egy éve már a bal
karját sem. Összecsuklott ez a fél karja. Ökölbe
szorított kezével nem tudott fogni, sem integet-
ni, sem egy macskát vagy embert megsimogatni.
Keze csak remegett, idõnként heves rángás
futott végig rajta, csakúgy, mint egész testén.
Anna tekintetével megpróbálta elkerülni ezt
a tizenöt éves testet, amely nem is egy tizenöt
éves test volt.
– Há-át te mit csi-inálsz? Mm-iért nee-m
vagy a teen-geer-nél?
Mégis, e fogyatékos test ellenére, világosan
látni lehetett: Donatának van kedve élni. Jár-
kálni, beszélgetni másokkal, felfogni valamit a
világból hátralévõ éveiben, mielõtt minden izma
végképp megbénul. Mindene megbénul: az ujjait,
a szemöldökét mozgató izomtól a hasizmáig, fo-
kozatosan, míg legvégül leáll a szíve.
Anna biztos volt benne: ha a helyében vol-
na, sosem menne el hazulról. Az elsõ adandó
alkalommal levetné magát kerekes székestül a
lépcsõn.
– Ma nem volt kedvem lemenni a tenger-
hez... – Vetett egy pillantást Francescáék abla-
kára, majd komoran hozzátette: – Gondolkod-
nom kell.
62
– Háá-t akkor te e-egy filo-ozófus vagy!
Donata viccelt, és még nevetni is megpró-
bált. És a szépséges Anna, akinek nevét Massi a
betonoszlopra írta, úgy érezte, csúfolódnak vele.
– Ne túlozzunk... Igaz, én is fogok filozófiát
tanulni, szeptembertõl ugyanabba a suliba járok,
ahová te.
Ha az ember figyelmesen nézett Donata sze-
mébe, nem mondhatta, hogy nem látja benne a
malíciát.
– Aa-kkor Lii-sa oo-sztály-táá-rsa leszel!
Anna grimaszolt egyet. – Tényleg?
Éppen csak egy röpke tekintetre méltatta ezt
a nyomi Lisát. Arra gondolt, hogy osztálytársnak
a világért sem akarja.
Tûzött a nap. Az emberek kezdtek elõszállin-
gózni a lakásokból, székeket, kisasztalokat hoz-
tak le az udvarba. Ellenszenves napszak volt ez.
Az emberek az árnyékba húzódtak és beszélget-
tek. Tucatnyi hordozható kisrádió képezte a hát-
térzajt. Nem könnyû a hõséget okádó beton-
rengetegben üldögélni, de még mindig jobb,
mint a nyáron kemencévé váló lakásban fõni.
Donata minden erejével igyekezett ajkát for-
málni, nyelvét illeszteni, torkát alkalmassá tenni
arra, hogy kijöjjenek rajtuk a bent lévõ szavak.
Végtelen sok szó volt odabenn: teljes, hangzó
szavak, amelyek oly sok, Annához hasonlóan
szép, egészséges emberhez szóltak. Csak a szájiz-
63
mai torzították el õket, csúnyává, fájdalmassá
tették. Donata tisztában volt ezzel: élete egy
harc volt.
Most arról beszélt úgy általánosságban, hogy
mi is az a filozófia, a görög és a latin, azok a tan-
tárgyak, amelyeket nemsokára Anna is tanulni
fog. Platón barlanghasonlatáról, a leláncolt ra-
bokról beszélt. Aztán az Íliász-ról meg az
Odüsszeiá-ról, az ember nagyszerû cselekede-
teirõl: mindezt a Sztálingrád utcai hangzavarban.
Anna értette is, nem is. És attól, hogy Donata
halántékáról pusztán a fáradságos beszédtõl már
csurgott a verejték, úgy érezte, mintha gyomor-
szájon vágták volna. Érdekelte, amirõl Donata
beszélt, tetszett neki Donata, ugyanakkor... Egy
ilyennek nincs helye a világban.
Még neki is nehéz volt a dolga, a melle meg
a szemérmetlen természete miatt. Még neki is
nehéz volt, pedig az összes kortársa a lába elõtt
hevert, és egy olyan fantasztikus barátnõje volt,
mint Francesca. Folyton meg kellett bántania
valakit ahhoz, hogy õt meg ne bántsák. Do-
natának nem volna szabad léteznie.
Így aztán, alighogy meglátta Ninót, amint az
vadonatúj scooterjét a betonoszlopok árnyékába
tolja és ott megáll, kinyitja a szerszámosládát,
elõvesz onnan egy franciakulcsot, egy fél pil-
lanat alatt el is köszönt Donatától, Lisára rá se
64
hederített, és elmenekült a marha helyes, tizen-
hat éves, szõke fiú felé.
Ha neked is egy ilyen nõvéred volna, mint
Donata, nem hordanád ennyire fenn az orrod,
gondolta Lisa, miközben szeme sarkából nézte,
hogy Anna máris Nino nyakába ugrott. Közben
megindult a kerekes széket tolva.
Lisa is szokta magát a tükörben nézegetni,
hosszasan, ilyenkor bezárkózik a fürdõszobába.
Ha meglátott egy pattanást a homlokán, mintha
szíven döfték volna. Ha konstatálta, hogy hasa,
csípõje és vaskos combjai nem egykönnyen lesz-
nek vékonyabbak, elfogta a méreg... Csúnyának
érezte magát. Az is volt, csúnya. Egérszerû, he-
gyes képével, lefelé görbülõ, horgas orrával,
vékony szálú, ritka, fakó hajával.
Aztán nõvérére gondolt. Elvonta tekintetét a
tükörrõl, és lelkiismeret-furdalást érzett.
Most, miközben Donatát sétáltatta az udva-
ron, egy kicsit gyûlölte is. Nem, nem kifejezet-
ten õt, hanem a betegséget. S ha arra gondolt,
hogy pár éven belül meg fog halni, csak úgy
perzselte belül ez az igazságtalanság. Mit tudott
errõl Anna? Halvány gõze sincs ennek arról, mi
az igazi fájdalom.
Legszívesebben ököllel ment volna neki a
világnak, az egésznek, mindenestül. Nehéz volt
azt a kerekes széket tolni, a betegség részese len-
ni mindenki szeme láttára: az olyan undok dö-
65
gök elõtt, mint Anna és Francesca, akik fiúkkal
szórakoztak, fiúkhoz dörzsölõztek, s még azt is
hagyták, hogy a fiúk csókolgassák õket.
Ez a két undok dög. Lisa a száját harapdálta,
tovább füstölgött magában. Ez a két kis szarházi,
ha megjött nekik, azt hitték, csak velük fordul
elõ ilyesmi. És Maria, Jessica meg az a másik
idióta, Sonia: itt egy kis dugás, ott egy kis szopás.
Õ azt sem tudta, mi volna az a bizonyos szopás.
Csak azt tudta, hogy ez nem igazságos. Hogy a
világon van olyan, akinek mindene megvan, és
van, akinek semmi sem jut. Semmi az égvilágon.
Látta õket messzirõl, Ninót meg Annát: a
kismotor alatt feküdtek, a kipufogódobot akar-
ták leszerelni. Úgy kacagtak, ahogyan õ még
életében nem kacagott. Nagy sietve belépett a
kapujukon, a nyolcas számú házba: ez éppen
Annáék fürdõszobájára nézett innen, tõlük min-
dent lehetett látni.
Az orvosi rendelõ várójában apa és lánya szót-
lanul ültek, nem néztek egymásra. Testük merev
volt, fagyos az egyöntetû neonfényben.
Enrico kikövetelte Rosától, hogy õ kísérhesse
el Francescát az orvoshoz. Érvekrõl hallani sem
akart. Tudta, ha Rosa megy el vele, elkottyant
valamit. Sírva fakad, s még ki tudja, mi jut az
eszébe. Szavakból pedig kevés is elég. Kevés szó
kell, és fõként meggyõzõek.
66
Francesca tekintete üres volt. A tér egy bizo-
nyos pontjára meredt, és nem tágított tõle. Jobb
kezével a bal csuklójára úgy-ahogy ráragasztott
gézcsomót nyomta erõsen. És a kötésen szép las-
san átütött a vér.
A körzeti orvoshoz mentek, nem a baleseti
ambulanciára. A kórházban túl sokat kérdezõs-
ködtek volna.
Egy órája várakoztak, még heten vagy nyol-
can voltak elõttük. Nem volt sürgõs sem Enricó-
nak, sem Francescának. Sõt inkább teljesen
közönyösnek tûntek.
Satta doktor urat ismerem. Nem fog akadé-
koskodni, nem üti más dolgába az orrát. Azt
teszi, amit kell, és kész. Enrico fejében nagyjából
ez járt. Gondolatai gyakorlati dolgokra összpon-
tosultak, szigorúan gyakorlati, alapvetõ dolgok-
ra: a varratok, a fertõtlenítõ, a géz, s hogy
Francescának nem szabad levetnie a trikóját.
Az orvos nem vizsgálhatja meg.
Az ajtó hirtelen kinyílt, egy napszemüveges
kis öregember jött ki rajta, karján egy szõke, át-
tetszõ bõrû hölggyel, akinek nyilvánvaló kelet-
európai akcentusa volt. Az öreg mosolygott, úgy
büszkélkedett vele a váróteremben félkörben ülõ
többi öregember elõtt.
– Na – szólalt meg egyikük –, hát ez nem nõs?
Az öreg még kívül sem volt az ajtón, a töb-
biek máris rákezdték.
67
 – Vagy két éve halt meg a felesége...
– Ja, akkor értem!
Páran még föl is álltak. Valaki összehajtotta
az il Tirrenó-t, és félretette.
– Hát a szõkék – mondta –, azok biz mások,
mint ezek a piombinóiak...
– Én szívesen elkapnék egy szõkét, ha meg-
halna a feleségem. De ne fessük falra az ördögöt
– mutatott szarvat a mutató- és kisujjával egy
másik öreg, és megvakarta a tökét.
Apa és lánya továbbra is mozdulatlanul
bámulták a cipõjük orrát.
– Hát persze. Az olasz nõket vacsorázni kell
vinni, meg moziba, de aztán nem költöznek oda
az emberhez, ezek ugyan ki nem mossák a zok-
nidat!
– Meg kell hagyni, az orosz nõk aztán isznak,
isznak rendesen...
– De kemény seggük van!
– És nem csesztetik az embert.
– Kettõ, sõt három menetre is kaphatók egy-
más után... Az ukrán csajok.
Enrico nem figyelt rájuk. Rögeszmésen gyako-
rolta magában azt a három mondatot, amit az
orvosnak mondani akart, ezeket farigcsálta, csi-
szolgatta, újra és újra elpróbálta szinte a becsa-
varodásig. Francesca viszont odafigyelt. Tágra me-
redt szemmel bámult a semmibe, de jól hallott
mindent. Heves, igazi hányinger fogta el a gondo-
68
latra, hogy ezek közül az öregemberek közül, a
piszkos ingükben, hónaljuk alatt izzadságfolttal,
valamelyik rámászhat egy ki tudja, milyen nyomo-
rúság elõl menekvõ, bevándorló fiatal lányra.
– Az orosz nõk csinibabák. Piombino dugig
van velük.
Amikor bejött a váróba, mind végigvizslat-
ták. Aztán apja is bejött utána, és akkor mind
másfelé néztek.
– Fiúk, ahhoz bizony sok lóvé kell! Az nem
futja a nyugdíjból! Nem gyõzöl fizetni, hol ékszer
kell nekik, hol meg ruha, cipõ...
– Remélem, elhúzza még valameddig a fe-
leségem.
Francesca nem volt sem ott, sem máshol.
Szórakozottan lapozgatta a Novella 2000 régi szá-
mait. Nézegette a képeket, amelyek a Formen-
terán nyaraló celebekrõl készültek, meg bodorí-
tott hajú, félmeztelen csajokról, sikkes milánói
lokálokban, New York-i csillogó kirakatok elõtt
pózoló lányokról...
Ám õ nem tudott volna megszökni. Apja
megakadályozta volna, mindenütt kutatott vol-
na utána. Tizennyolc éves korában, talán. Igen,
tizennyolc éves korában indulhat majd a Miss
Italián, talán felfigyel rá valaki, és akkor elme-
het. Annával együtt. De most? Nem volt képes
álmodni, nem volt hozzá ereje. Sõt most csak
egyetlen kívánsága volt: haljon meg az apja.
69
Haljanak meg az undorító öregemberek, akik ott
ültek elõtte, akik bûzlöttek, és egy nõt akartak,
hogy mossa a gatyájukat, egy otthonról elhurcolt
ukrán kislányt.
Biztos volt benne: sosem megy férjhez. Un-
dorodott a férfiaktól. Igen, erre a gondolatra
határozottan képes volt összpontosítani: hogy
undorodik a férfiaktól, hogy soha egyiknek sem
engedi meg, hogy hozzáérjen, soha az életben.
Egyszer majd elmennek innen Annával. Õk ket-
ten és kész, örökre.
Enrico most abbahagyta az agymunkát. Beta-
nulta a három mondatot, és ettõl megnyugodott.
Bárgyú tekintet. Úgy rakta sorba agyában a gon-
dolatokat, ahogyan a gyártási ciklus egyes mû-
veletei követik egymást, az acél hõmérséklete, a
hûtési idõ, a henger, mely formáz, a sín, mely
kijön alóla. Mint a horgászás mûveletei: felsze-
relni a botot, feltekerni az orsót, rákötni a hor-
got, rátûzni a kukacot.
A távcsõ.
A lánya.
Akibõl nem lehet kurva. Aki ma délután meg-
ragadta a konyhakést, azt a nagy, húsvágó kést, és
a szeme láttára felvágta az eret a csuklóján.
Azt kell mondani, hogy ráesett egy drótra.
A penge tiszta volt: a seb nem fertõzõdhet el.
A vágás mély, sok vért veszített, de a vénák
sértetlenek. Ez a lényeg.
70
Az öregurak elcsendesedtek. Egymás után
mentek be az állandóan szedett gyógyszereiket
felíratni. Szívgyógyszert, vérnyomásra valót, vér-
cukorszint-szabályozót. Kifelé jövet mindegyikük
halkan, alig hallhatón köszönt, reszketõ kezében
a recepttel. Testük – õk maguk is tudták – nem
jól mûködött már, berozsdásodott. S nem volt
elég egy ukrán lány ködképe, hogy a dolgok
rendbe jöjjenek: már az is nagy dolog volt, ha fáj-
dalom nélkül sikerült elballagni a gyógyszertárig.
Francesca: az egyetlen szép dolog, amit
életében létrehozott. Amióta megszületett, min-
den pillanatára emlékezett. Amikor elõször gü-
gyögte, hogy „papa”. Amikor megnyerte az isko-
lai úszóversenyt. Arra a leírhatatlan, öklömnyi
arcocskára, amint felé fordult az inkubátorban.
De neki túl nagy volt a keze, nagyon is durva,
nem tudott vele finoman fogni.
Amikor rájuk került a sor, tökéletesen össze-
hangolt mozdulattal álltak fel, minden tétovázás
nélkül mentek be együtt a rendelõbe. Az orvos
rájuk mosolygott. Enrico visszamosolygott. Fran-
cesca ajkai mozdulatlanok maradtak. Csak két
szemét emelte határozottan az orvosra, mintha
azt mondaná velük: varrj össze. Aztán Enrico a
maga módján, ahogy sikerült, magyarázkodni
kezdett. Mûveletlen ember volt, tartott az orvo-
soktól. De azt tudta, szükség esetén hogyan kell
õket meggyõzni kézmozdulatokkal.
71
 Az orvos elértette, nem kérdezõsködött. Fran-
cesca csuklója után nyúlt, levette róla a véráztatta
kötést, alkohollal fertõtlenítette. Hozzáfogott,
hogy egy jókora fémtûvel összevarrja a bõrt.
Francesca kifejezéstelenül figyelte, hogyan
egyesül újra bõr a bõrrel. Érdeklõdés nélkül néz-
te a testén nyílt sebet, a kiömlõ vért, amelyet
folyton tamponálni kellett. A valószínûtlen csend-
ben mozdulatlanul, szelíden tûrte, hogy Satta
doktor rendelõjében összevarrják.
– Felesleges megvizsgálnia, doktor úr. Nincs
rá szükség.
Az orvos elértette, nem kérdezõsködött. Nem
ez volt az elsõ kislány a praxisában kék-zöld
foltokkal a testén. Nem szerette, ha véraláfutások
kerülnek felszínre. Nem akart elvegyülni ezzel a
népséggel. Tudni való, ezek állatok. Õ különben
is csak egy körzeti orvos, nem szociális munkás,
nem is rendõr. Úgysem változna semmi.
– Egy hét múlva kiszedjük a varratokat, rend-
ben, kisasszony?
Francesca szenvtelenül bólintott.
Amikor kijöttek, éppen egy szén-monoxid-
felhõt lövellt ki magából a gyár legmagasabb ké-
ménye. És ott maradt, megállt az áttetszõ égen.
Aztán a félsziget másik oldaláról erõs szél kere-
kedett, és kitisztította az égboltot.
Semmi sem történt.
72
Az autó ablakából, miközben a panorámaú-
ton lefelé, majd a tengerparton vezetõ Marconi
sugárúton haladtak, Francesca a szemközti, ra-
gyogó szigetet nézte. Milyen közeli, és mégis
elérhetetlen. Csak hajóra kell szállni, mégsem
voltam ott egyszer sem, nem láttam soha. Csak
négy kilométer. Annával akár át is úszhatnánk.
Enrico derûsen vezetett, betartotta a sebes-
ségkorlátokat és a közlekedési szabályokat. Ahol
ötvenes tábla volt, ott ötvennel ment, ha har-
minc szerepelt a táblán, akkor harminccal. No és
megvolt ez a szerencsés tulajdonsága: elfelejteni,
hogy mire képes a keze. Sosem gondolkodni
bonyolult dolgokon, mindig csak egyvalamire
gondolni, külön-külön, nem összekapcsolni egy-
mással a dolgokat sem idõben, sem térben.
Alkonyodott. Elba szigetének kis települései
innen, messzirõl megannyi fénylõ betlehemnek
tûntek, mintha nem is e világiak volnának.
Ma fellázadtam. Ma, elõször. Anna is mond-
ta: fel kell lázadnod, meg kell vele értetned,
hogy nem a tulajdonában álló tárgy vagy, hanem
egy személy. Anna olyan jól bánik a szavakkal.
Lázadás. Tulajdonában álló tárgy. Személy. De
én nem tudok bánni a szavakkal. Én meg akar-
tam ölni magam. Egy frászt: õt akartam megölni.
És mi történt? Semmi. Mindketten élünk. Most
bemegyünk a garázsba, õ leteszi az autót, be-
csapjuk az ajtókat. Anna, miért nem vagy itt
73
velem? Miért nem megyünk el együtt? Most be- 6
zárja a garázsajtót. Nem nézünk egymásra, né-
mán felmegyünk a lépcsõn, köszönünk a mamá-
nak, s leülünk vacsorázni.

Arturo a kis kikötõben állt, reggel hat órakor.

Egyedül volt. A kõ mellvédnek támaszkodott.
Csuklóját tapogatta, a Rolexét kereste, de az
nem volt sehol. Szeme bedagadt, szája összera-
gadt a nikotintól.
Elcsodálkozott a pénztárcáján: tegnap még
kétmillió volt benne, most tízezer-ötszáz lírája
van ezresekben és fémpénzben. Hogy lehet ez?
Egyetlen éjszaka alatt. Az egésznek a nyakára
léptem egy éjszaka alatt. A rohadt életbe, ez volt
az utolsó fizetésem.
A szigeten az utcai lámpák még egyet hunyo-
rogtak, aztán fél hétkor kialudtak.
Arturo nem hitt a szemének. Újra és újra
megszámolta a pénzét, szép sorban kirakta a kõ
mellvéden maga elé, kifordította az üres pénztár-
cát. Kibújt széldzsekijébõl, máris döglesztõ hõség
volt. Ingét kigombolta, meztelen mellén a szõr
között megcsillant aranylánca, a rajta függõ fe-
születtel.
74 75
 Egyszerre csak füttyszót hallott. Úgy fordult a
hang irányába, mint egy sebzett fenevad.
– Mi a fasznak fütyörészel ilyenkor? Minden-
ki alszik, te barom!
A nyugdíjas öreg éppen csak kilépett a ka-
pun, hirtelen megállt, úgy bámult erre a furcsa
pofára, aki láthatóan átlumpolta az éjszakát, és
most õvele ordítozik.
Az öreg széttárta karját: – Hülye részeg! Ek-
kora már a nap!
Arturo fölnézett az égre. A francba, nappal
van! Milyen nap van ma? Mennem kell dolgoz-
ni? Nem, hát persze: nem kell többet dolgozni
mennem. Fel kell hívnom Pasqualét, ez az, ezt
kell csinálnom. A hamisítványoknak ma kell
megérkezniük, nem? Ma bizony: szombat van.
Gyûrött nadrágja zsebébõl elõhúzta mobil-
telefonjait, ekkor vette észre, hogy mindkettõ
lemerült.
– Ne haragudjon, meg tudná mondani, hány
óra van?
Ez bolond, gondolta az öreg. Kenyérért indult
otthonról, meg hogy megvegye az il Tirrenó-t, és
akkor jön ez az alak, aki elõször ordibál, aztán meg
udvarias, és olyan a szeme, mint aki be van lõve.
– Háromnegyed hét.
Arturo nyelt egy nagyot: Sandra most nyitja
ki a szemét, odanéz a párnámra, és látja, hogy a
helyem üres.
76
Pár pillanatig csak állt, némán és ingatagon.
Arcáról ezt lehetett leolvasni: a feleségem megöl.
– Már megbocsásson, de maga úgy néz ki, mint
egy ütõdött – nevetett a trikós öreg.
Arturo állt, egyik kezében a kifordított pénz-
tárca, a másikban a két lemerült telefon, elõtte
tízezer-ötszáz líra, szép sorban kirakva a kõ mel-
lvéden. Meg sem tudott moccanni, nem volt rá
képes. Azért, mert a feleségére gondolt. Meg a
mosogatógépre, a fia autórádiójára, meg a köl-
csönre, amellyel annak a rohadt Monte dei
Paschi banknak tartozott.
– Kirúgtál a hámból?
– Egy nyavalyát. Jól leégtem...
– Rajtakapott a feleséged a csajoddal? Vagy
vesztettél a pókeren?
Arturo elcsodálkozott: vág az esze a tatának.
– Az utóbbi... De végül is – arca kezdett szí-
nesedni – maradt pénzem reggelizni.
Idõközben a kis kikötõ mólóján ládaszám
gyûltek a tintahalak, a tengeri sügérek, az arany-
keszegek. A halászok hangosan számolták a zsák-
mányt, a se holt, se eleven halakból áru lett.
A nagybani kereskedõk a mólókon nyüzsögtek,
a kisebb halboltosok csapatokba verõdve kiabál-
tak egymásra, az étteremtulajdonosok figyelme-
sen ellenõrizték a tonhalak kopoltyúját.
Negyedóra sem telt belé, kitört a kupleráj.
Hûtõkocsik parkoltak mindenütt keresztben az
77
úton. A belváros utcáin úttisztító kocsik, réveteg
tekintetû maghrebiek, kezükben vesszõseprû.
Néhol, a házak mellett elhaladva, az óváros szûk
utcáiban, egyik-másik nyitott ablakból, melyek-
nek párkányán muskátli díszlett, kihallatszott a
kávéfõzõ pöfögése és a csészék falához ütközõ
kiskanál csilingelése.
Most, hogy Sandra dühöngve járkál a lakás-
ban, és rugdossa az ajtókat meg a falat, amelyrõl
évek óta hámlik a szakadozott tapéta, Arturo
gyöngéden gondolt rá. – Hova a francba mehe-
tett ez a barom? – ordítja Sandra, mint egy esze-
ment, a fiának, aki abban a pillanatban jön haza
a diszkóból. – Tudod, hogy nem jött haza az
éjjel? Tudod, hogy nem jött haza? Hol van? Hol
a kurva életben van?
Arturo tudta, hogy felesége éppen az Omni-
telt küldi el a jó édesanyjába, mert az automata
azt mondja, hogy férje mindkét mobiltelefonja
pillanatnyilag nem elérhetõ, és átkozódik, mert
férje immár a sokadik fizetését pókerezte el.
Nyolcvanéves új barátjával bement a Nazio-
nale bárba.
– Két kávé, két briós. Ja, és egy kis szeszt a
kávéba, értve vagyok?
– A szokásosat? – kérdezte a bárpultos régi
vendégétõl.
– Azt, ánizslikõrt. – Odafordult az öreghez: –
Ugye szereted az ánizslikõrt?
78
Arturo a barátkozás mûvésze volt. Bárkivel
szóba tudott elegyedni. Felemás nadrágfelhaj-
tása, a hajába ragadt zselé elég volt, hogy azon-
nal rokonszenvet ébresszen.
– Mindent szeretek – felelte az öreg –, ha in-
gyen van.
Arturo meg volt róla gyõzõdve, hogy õ a
nagymenõ. Elég volt neki elõvennie a Ray-Ban
napszemüvegét, elõadni egy viccet a bárpultra
könyökölve: õ volt Piombinóban a király.
Sandra tényleg átkozódott. Alessiónak pedig,
aki alighogy hazaért, és a drogok hatása kezdett
elpárologni, fogalma sem volt, hol lehet az apja,
ahhoz meg végképp nem volt kedve, hogy anyját
hallgassa.
– Elhallgatnál, az ég szerelmére? Menjél már
dolgozni, és maradj már csendben!
– Megölöm. Esküszöm, hogy megölööööm!
Dühöngve járkált összevissza a lakásban. Hol
az induláshoz szükséges dolgait kezdte el rakos-
gatni: a munkaruhát, a védõsapkát... hova lett a
szemfesték? Hol meg szétdobált mindent: zoknit,
rúzst, mindent, ami a keze ügyébe akadt, a falhoz
vágott.
Egy félmeztelen alak tûnt fel az elõszobában,
az egyik ajtónyílásban. Álmos szemeit dörzsölte.
– Anya, mi történt? – nyávogta.
– Menj vissza aludni.
79
 – Anya... – nyöszörgött Anna dagadt arccal,
mezítláb állva a hideg kõpadlón. Rendetlen haj-
fürtjei meztelen vállára omlottak, fényes szeme
tágra nyílt minden rossz szó hallatán. Hirtelen
ébredt, mégis nyugodt volt, ott állt bugyiban, ké-
szen arra, hogy szükség esetén hasznossá tegye
magát.
– Apád egy idióta – vágta lánya képébe Sand-
ra. – S most, hogy már tudod, vissza is mehetsz
aludni.
Anna szó nélkül visszament a szobájába. Báty-
ját nézte, amint az lehúzta pólóját és kivette nya-
kából a láncokat. Egy kilométerrõl látszott, hogy
teljesen kész van, hát még közvetlen közelrõl.
Kiütötte magát, mint rendesen, minden péntek
este. Zselétõl összeragadt haja elveszítette tartását:
itt égnek állt, amott lelapult, egy szénaboglya.
Anna úgy nézett rá, ahogyan egy majmot néz
az ember a rács mögül az állatkertben: kíváncsian
és teli szánalommal. Vajon mit csinált egész éj-
szaka? Most született, persze, de azért nem hülye.
Ha olyan helyen él az ember, ahol farkas-
törvények uralkodnak, és ráadásul olyan apja
van, amilyen, hamar megismeri a dürgést.
Odament bátyjához, s lábujjhegyre állva egy
puszit nyomott az arcára. Alessio elkínzott mo-
sollyal válaszolt. Holtfáradt volt.
Délután kettõkor kezdõdik a mûszak, a pusz-
ta gondolatra sírhatnékja támadt. Káromkodni
80
sem maradt ereje, mint egyébként szokása volt
tízórányi fülsiketítõ zene, gyorsítótabletta és ri-
csaj után.
Még nem tudatosult benne igazán, hogy húga
megnõtt, nem kislány már, sõt jó nagy muff lett
belõle. Csak most vette észre, az amfetamin fel-
felböffenõ hatása alatt. Márpedig ebben a családi
cirkuszban, ezzel a szar alak apával megspékelve,
mostantól fogva neki kell a húgával törõdni.
Egy pillanatig tartott a gondolat. Épp annyi
ideig, míg lehúzta lábáról a bakancsot, és a szoba
másik végébe hajította. Alsónadrágban zuhant vé-
gig az ágyon. Öt órád van arra, hogy aludj, meg-
borotválkozz, szippants egy adagot, s aztán: vár a
híddaru! Barnára sült, acél edzette hatalmas testé-
vel hasra vágta magát, és úgy feküdt, akár egy hulla.
Anna lehúzta a redõnyt, bekapcsolta a ven-
tilátort, máris dögletes hõség volt. Õ is úgy ma-
radt, félmeztelenül, és nem tudott dönteni saját
rózsaszínû ágynemûje és bátyja másik ágyon
fekvõ hatalmas teste között.
Anyjuk még mindig kiabált odakint, és csap-
kodta az ajtókat.
Lehet, hogy nem kellene, már nem szabad.
De aztán egy legyintéssel elûzte ezt a gondolat-
szúnyogot. És Alessio ágyába ugrott. Odabújt
mellé, fejét bátyja hóna alá fúrta, orrát bõréhez
nyomta. Ez bátyja teste: az õ sziklazátonya. S oly-
kor úgy rá is tapadt, akár egy kagyló.
81
 Úgy feküdtek ketten, egymáshoz tapadva, az
örökké bevetetlen ágyon, a formáját vesztett,
egyszemélyes matracon. A meleg és a redõny
résein át beszûrõdõ fény ellenére összeölelkeztek,
és álomba zuhantak. Sandra jó erõsen bevágta az
ajtót, és elindult a munkahelyére. Az ablaküve-
gek beleremegtek, de õk észre sem vették. Végül
is, megszokták már. Ezért is alakult úgy, hogy
koruk ellenére olykor egy ágyban aludtak.
hívatja magát ebédre, és nagy ívben elkerüli a
bankokat meg a feleségét.
Föl s alá járkál majd, egy vas nélkül, óra
nélkül. Bevackolja magát a Bovio téren álló régi
telefonfülkébe, amelyiken még ott a régi „Sip”
felirat. S utolsó megmaradt ezer líráján megkí-
sérti a sorsot egy kaparós sorsjeggyel.

– Amúgy mivel foglalkozol, Arturo?

– Én?
– Te hát!
– Én... szóval... – Arturo fél pillanat alatt közöm-
bösítette az agyában dúló káoszt, megköszörülte
torkát, mielõtt válaszolt volna: – Üzletember
vagyok... mûkereskedõ.
A Nazionale bár elõtt fehér köpenyes embe-
rek haladtak el kenyereskosarakkal.
Ha te mûkereskedõ vagy, gondolta az öreg,
akkor én vagyok a Rockefeller.
Az Italia korzón nagy csikorgás közepette sor-
ban felhúzták az üzletek redõnyeit. Az újságosét,
a szerelõét a sarkon. Õ szokta a bicikliket szerel-
ni, az a nápolyi, aki az egész járdát elfoglalja a
mindenféle vacakkal teli dobozaival. Minden-
kivel beszélget majd az üzletember, a mûkeres-
kedõ. Megáll egypár szóra, valahogyan majd meg-

82 83
 7 Gondolataiba merülten, görcsös feszültség-
Másnap korán reggel, mialatt Sandra munkában
volt, és a gyerekek még biztosan aludtak, Arturo
nagy óvatosan átlopakodott az udvaron. Beosont
a hetes számú ház kapuján.
Ott lakott, az már igaz, de szabályosan nem
mehetett be.
Legfõképpen: senki sem láthatja meg, miköz-
ben belopózik a lakásába, hogy elemeljen néhány
alapvetõ dolgot, mint például a telefontöltõt, és
ha találna valahol, akkor százezer lírát.
Fölfelé menet minden lépcsõfokon hátrané-
zett. Meg kell mondani, nem szívesen tette, amit
tett, de rá volt szorulva. Szíve a torkában dobo-
gott, tele volt lelkiismeret-furdalással. Még
néhány nap kell, míg lebonyolít pár üzletet, és
akkor emelt fõvel jön haza, beszél a feleségével,
újra megöleli a gyerekeit. Ám egyelõre a falhoz
lapulva kell mozognia, beleolvadva a lépcsõház
sötétjébe, lélegzet-visszafojtva.
84
ben ért fel a harmadik emeleti lépcsõfordulóba.
Amikor Enrico elé toppant, Arturo majdnem
felordított.
Összeütköztek. Mindkettõjüket váratlanul
érte ez a találkozás most, ilyenkor, amikor a ház
teljesen kihalt. Egy pillanatra tétován megtor-
pantak a félhomályban, szemük tágra meredt.
Enricónak sosem volt szimpatikus a másik.
Hallomásból tudta, kicsoda, azt is tudta, hogy
Anna apja. Nem valami megbízható alak. Sötét
ügyletei vannak. A lányáról se lehet sok jót el-
mondani, egy kis kurva, aki megpróbálja eltérí-
teni az õ Francescáját.
Feltûnt neki, hogy Arturo izgatott, hogy úgy
tekinget körbe, akár egy tolvaj, és olyan idétlen
mosolyt lövell felé, mintha azt mondaná:
esküszöm, ártatlan vagyok. Enrico munkába
igyekezett, mint mindennap, és nem akart mást,
mint idõben beérni, és acélt gyártani, ahogy kell.
Ennyit mondott: – Jó napot. – És ment tovább.
Arturo is ennyit szólt csak: – Jó napot.
Amióta ismerték egymást, csak ennyit mond-
tak: – Jó napot. – Semmi többet.
A rossz családapa ment tovább a lépcsõn, és
amikor fölért a negyedik emeletre, pár méter-
nyire a lakásuk ajtajától, övtáskájában elkezdett
a kulcs után matatni. Valójában idõre volt szük-
sége, meg bátorságra, mert az, amire készült,
85
cseppet sem lelkesítette. Mielõtt bedugta volna
a kulcsot a zárba, arra gondolt, hogy Enrico so-
sem volt neki rokonszenves. Korlátolt fazon, és
ez látszik a szemén: kerek, lapos szeme van, mint
a tyúkoknak. Nincs egy csöpp esze sem, hiába
egy óriás.
Eszébe jutott az az eset, amikor hallotta õt a
vízvezeték-szerelõvel beszélni: százszor elmondta
ugyanazt, csak hogy megmagyarázza, a vízórával
nincs valami rendben. A szerelõ fásultan bóloga-
tott, teljesen elképedt, hogy egy ember hogy lehet
ennyire hülye. Egészen egyszerû dologról volt szó,
a vízóra picivel lassabban forgott. Mégis egy-
folytában ugyanazt az egy mondatot ismételte,
képtelen volt összekapcsolni a szót a dologgal,
nem találta a hibához a megfelelõ kifejezést.
Enrico viszont, aki éppen a slusszkulcsot for-
dította el fehér Fiat Unójában, egyáltalán sem-
mire sem gondolt. Legfeljebb az elõtte álló útsza-
kaszra, hogy át kell mennie három lámpán meg
két körforgalmon. Az autót a nagy parkolóban
hagyja, a Resistenza úti kapunál, lebélyegzi a be-
lépõkártyáját, átöltözik az öltözõben, megérkezik
a tetthelyre: a kokszolóba.
Volt valami mozdulatlan a tekintetében, mint
az állatnak, amikor a zsákmány torkára mered.
A természet elvégzi mindennapi teendõjét: a
gürizés az acélmûben, a kéz a volánon. Ha lapá-
tolni kellett, õ lapátolt. Ha az ellenõrzéshez osz-
86
tották be, õ ellenõrzött. Feljegyezni a hõmérsék-
letet a füzetbe, belenyomni a lapátot a szénbe,
aztán felemelni: neki mindegy volt.
Azt hiszik ezek, hogy mindenki eszén túljár-
nak. Ez az Arturo is, akibõl nem tudni, hogy lett
mûvezetõ, a kisujját sem mozdította azon kívül,
hogy lopta a gázolajat. A többi idióta is, a fiat-
alok, a húszévesek, úgy lógnak a kábeleken,
mintha liánok volnának. Ahelyett, hogy a gyár-
tással törõdnének, Tarzant játszanak. Nincs ez
így rendjén.
Enrico tudta, hogy kell rendesen dolgozni. Õ
aztán odafigyelt az acél hõmérsékletére. Há-
romszor-négyszer is megnézte a termométert.
Csak hogy biztos legyen benne. Hogy jól végezze
a munkáját. Teli tüdõvel beszívta a kohógázt,
nem hagyott alább a figyelme, nyolc órán keresz-
tül képes volt ugyanazt a mozdulatot ismételgetni.
Vezetés közben Francesca volt az egyetlen
kép a fejében. Nem a kislány elgyötört arca, mi-
közben a csuklóján végighúzta a kést. Hanem
félmeztelen testét látta maga elõtt a strandon,
azt, ami kicsúszott ellenõrzése alól, amit meg kell
fegyelmeznie.
Vissza kell terelnie kislányát a normális
kerékvágásba. Ez így nem mehet tovább. Teher-
be ejtik, ha így halad. Valamelyik barom. Teher-
be ejti. Az õ kislányát. Ez sosem történhet meg.
87
 8 tölggyel borított, meredek dombok közé veszõ
Francesca hátrafordult, kiáltott valamit Anná-
nak, amit elnyelt a katalizátor zaja. Valami ilyes-
mit: boldog vagyok. Bukósisak nem volt rajta,
haja a szájába lógott. Nevetett, mert csiklandoz-
ta a trikója alá, a lába közé befújó szél, miközben
a scooteren lovagolt. Ismét hátrafordult, szoro-
san Nino testéhez tapadt, fejét a fiú egyik vállára
támasztotta, fél orcáját hozzá is dörzsölte.
Massi gázt adott, mint egy õrült, hogy utolér-
je õket, ám Nino SR-je kilencvennel száguldott,
az õ Typhoonja nem volt olyan erõs. Anna, aki
nem nagyon volt hozzászokva ahhoz, hogy
második legyen, a fiú tarkóját pofozgatta és a
hátát öklözte, hogy nagyobb sebességre ösztökél-
je. Ahelyett, hogy átölelte volna, ütlegelte.
A négy fiatal a panorámaúton repesztett.
Irány: Piombinón túlra. Abban a napszakban,
amikor a családanyák otthon vannak, az apák a
munkahelyükön, a velük egykorúak pedig a ten-
gernél. Anna és Francesca nézték az örökzöld
88
utat és a Lucchini kéményeit. A gyár eluralta az
égboltot. De õk csendben mosolyogtak. Erõsnek
érezték magukat két gyönyörû fiú testébe ka-
paszkodva.
Amikor a nagy keresztezõdéshez értek, a ten-
ger már nem látszott, miként a házak sem, a
strand sem, a bezárt üzletek sem. Most a gyár
tornyosult elõttük hatalmasan, csõrendszerében,
gázvezetékeiben távoli remegéssel lélegzett, kar-
jait nyújtogatta, a korom borította kohóit. Nino
lefordult balra, Massi gurult utána. Az úti cél
nem volt már messze.
Bukósisak, kulcs, pénz, irattartó nélkül. Ha
otthon maradsz, lúzer vagy. Ha elmész, az a
csúcs, hogy egy felpörgetett kismotor nyergében
elrobogsz egy titkos helyre.
Nino ismét balra kanyarodott, Massi követte.
Most már benn voltak.
A Cotone, a munkáslakótelep. Csupasz, akár
egy sírbolt. Nincs egy pékség, egy élelmiszerbolt,
egy újságos. Az meg, amelyiken a redõny le van
húzva, talán valamilyen szerelõ mûhelye lehet.
Érezni lehetett, ahogy a finom szénpor ellepi
az ember tüdejét, a bõrére tapad, befeketíti. A két
scooter lassítás nélkül cikázott végig a lepusztult
házak között. A huszadik század elején épültek
ezek a széthasadt romok, amelyekben most már
csak menekültek laknak.
89
 Egy méterre van csak a kerítés.
Két sötét bõrû kisgyerek az egyik erkélyen,
kezükben labda – õk jelentették az egyedüli
emberi jelenlétet. Kóbor macskákból viszont
mindenütt volt, az omló falak közül meg a hul-
ladéklerakók környékérõl bukkantak elõ, alig
lehetett õket kikerülni. Valamikor élettel teli
lehetett ez a hely, de mára csak egy romhalmaz.
Néhol megszürkült függöny lógott az ablakon.
Az utcákon, az udvarokban nyomasztó, kísérte-
ties csend. Néma emlékezet. És egerek, tövis-
bokrok mindenütt, történelem elõtti táj.
Nino és Massi négy kilométeren át haladt a
gyár drótkerítése mellett. Már nem az a harminc
évvel ezelõtti monstrum: húszezer alkalmazott,
egy egész város. Az alkalmazottakat leépítették,
lebontottak néhány kéményt, és a monstrum
összezsugorodott. Resistenza utca 2., ez a fõkapu.
Nagyjából tízmillió négyzetméter. Nagybetûs
felirat: LUCCHINI RT.
Francesca és Anna tágra meresztették sze-
müket, mert nem bírták befogadni a tengernyi
bunker, kotrógép, kémény, kürtõ, holtvágány,
hengersor látványát. Testük a kohóban olvadó
fémmel együtt erõsen lüktetett. Acélrudak, acél-
bugák, huzalok: szívük, artériájuk, aortájuk.
Lehetetlen valami rendszerre, értelemre lelni.
S õk még csak tizenhárom évesek.
90
Nino ott fékezett, ahol egy lyuk volt a drót-
kerítésen.
Leállították a motort. Mind a négyen leug-
ráltak a scooterekrõl, és egyikük sem szólt egy
szót sem. Az acélmûvek állandó, rekedt panasz-
szava mintha a csontodban vibrált volna. Ezen a
mindentõl távoli helyen félelemmel vegyes
csodálkozást éreztek.
Sivár, vörös föld, amely délután kettõkor ke-
mencévé változott. Ahol még egy szál fû sem nõtt
sehol. Még egy egér sem volt itt, csak csúszó-
mászók. Ez az idõk során kiszáradt talaj olyan volt,
mint egy aszfaltpadló. Az ólom, a vas nehéz szaga
perzselte az ember tüdejét és orrlyukait.
Egy légy sem repült.
Nino bújt át elsõnek a lyukon. A többiek kö-
vették a megrozsdásodott drótkerítésen át. Vagy
századszor tették. Akkor jöttek ide, amikor egye-
dül akartak lenni, vagy amikor lógtak az iskolá-
ból. Õk voltak az egyedüliek egész Piombinó-
ban, akik átlépték ezt a határt. Az egyedüliek,
akiknek merszük volt hozzá.
Most, hogy átkeltek a határon, már valóban
odabenn voltak.
A gyárnak ez a halott részlege egy ócskavas-
halom volt. Egy pillanatig mind a négyen csak
álltak ott. Elkápráztatta szemüket a fémekrõl visz-
szaverõdõ fény. A torkuk kiszáradt. Testük, kicsi,
91
eleven testük verejtékben úszott. Ziháltak a ha-
talmas betonóriás elõtt.
Egy kicsit olyan volt, mintha egy akvárium-
ban volnának. A nagyolvasztó fénye a távolban
lángba borította az eget, mérges gõzöket-ködö-
ket eregetett, azt érezted, megolvadsz. Izzadtál, a
szíved õrülten kalimpált.
Szemben egy kémény maradványai. Odább
egy elhagyott csarnok. Középen egy kicsavaro-
dott karú, kifordult lapátú markológép. Holtak
és mégis izzanak.
Nino ordított egyet, csak úgy, kedvtelésbõl.
Erre mind a négyen belevetették magukat az ipa-
ri temetõbe, õrülten nekiiramodtak, szerteszét,
mint a karámból hirtelen kiszabadult állatok.
Itt minden szabad volt.
Ide-oda cikáztak, felmásztak az exkavátor mar-
kolókanalára, a kémény leomlott csonkjaira,
majd leugráltak róluk. Nem féltek, hogy megsebzi
õket valami rozsdás vas, vagy elesnek a kerék- és
gumiabroncs-maradványok között. Túlkiabálták
a gyárkolosszus moraját, és egy pillanatra õk vol-
tak az erõsebbek.
Nino elkapta Francesca karját, és bevonszolta a
sötétbe, az elhagyott gyárcsarnokba.
– Most pedig megmondod, mit csináltál a
csuklóddal.
– Mondtam, hogy semmit.
92
Ebben a gyomorszerû helyiségben alig lehe-
tett kivenni a tárgyak körvonalait, és nem lát-
szott a lélegzet sem. Nem láttad, hová léptél,
mire tapostál.
– Hülye vagy – mondta Nino.
Hozzásimult a mellette lélegzõ testhez.
– Lehet – suttogta a lány, s hátralépett.
Nino elképzelte a tenyérbe mászó arcot, azt a
türelmetlen fintort, amellyel olyan gyakran lebigy-
gyesztette a száját, és úgy érezte, elönti a hév.
– Hülye vagy... De meg kell hogy csókoljalak.
Megfogta a lány kezét. Az érintéstõl úgy
érezte, mintha lassú tûz öntené el a vérrel együtt
az artériáit. A várni nem tudó gyöngédségével
húzta magához.
Nem volt fény, még egy holdfénynyi csík sem.
Francesca elhúzódott tõle. Amint kibontako-
zott ennek a túl nagy és erõszakos férfitestnek a
szorításából, megdermedt, bezárult, akár egy to-
jás. Néma volt.
– Miért csinálod ezt?
– Csak.
– Akkor miért jöttél el, ha nem akarod?
Szinte lélegezni sem hagyta. Mellkasa mé-
lyén az az alig észrevehetõ dobogás, mintha tet-
szhalott volna. Nino ismét elkapta a csuklóját,
azt, amelyik be volt kötve. Lihegett, és csupa iz-
galom volt a teste. Fájt, ahogyan szorította. Szán-
dékosan csinálta. A lány most valamilyen rövid
93
hangot hallatott, mely mintha a víz alól jött vol-
na, és nem ellenkezett.
Elmerült Nino hatalmas karjaiban.
Mindketten remegtek, de más-más remegéssel.
– Mi van veled?
– Semmi.
– Nem mondhatod mindig, hogy semmi, meg-
õrjítesz. Tudni akarom, mit csináltál a csuklód-
dal.
Nem tehetett róla. Az a szorítás, a legszebb
fiú, akit életében látott, akivel együtt nõttek fel,
akivel együtt játszottak, együtt úsztak, ennek a
fiúnak a keze, a teste félelmet keltett benne. Za-
varta az érintése. Undort érzett a kontaktustól.
Észrevette, hogy Nino szíve erõsen ver, olyan
erõsen, hogy behatol, betör az õ üres mellkasába,
és alkalmatlannak érezte magát. Szépsége hiába-
való volt, nem tudott élni vele.
Most a fiú nedves ajkát az õ ajkára nyomta.
És õ nem tudta leküzdeni undorát. Nino tetszett
neki: amikor kék overalljában, olajos kézzel
kijött a mûhelybõl, amikor hõsködött a motorjá-
val, hogy magára vonja figyelmét. De amikor
megcsókolta úgy, mint most itt, a csarnokban,
úgy érezte, megfagynak a belsõ szervei, izmai meg-
bénulnak. Háború kerekedett belül, a hasában.
És ellen kellett állnia, erõt vennie magán: ellazí-
tani összeszorított ajkait, és legalább egy kicsit
hagyni, hogy behatoljon.
94
Mert így volt igazságos.
Anna is így csinált Massival: csókolóztak.
Ám Nino most nem próbálta meg szétfeszí-
teni ajkait. Csak a széleit súrolta. Kezébe vette
arcát, és egy picit fölemelte.
Õrülten szerelmes volt. Amilyen soha többé
nem lesz életében. Mielõtt átváltozott volna azzá
a seggfejjé, akinek mindenki ismeri majd a Lucc-
hini üzemcsarnokában, miközben Francesca arcát
tartotta a két kezében, majdnem elsírta magát.
Szinte semmit sem látott abból az arcból. Át-
hatolhatatlan, sápadt arc, amelyet legszíveseb-
ben megevett, elfogyasztott volna. Csak a két
forró pengét látta a szembogarakban.
– France...
A lány két karja élettelenül lógott teste mel-
lett.
Nino szerette volna nem kimondani, de majd
megõrült. Érezte az elutasítást, mégsem tudta el-
fogadni. Bele volt bolondulva a lányba. Tennie
kellett valamit, valami nagy dolgot. Zaklatott
volt, kis híján szétrobbant. Nem tudta magát
türtõztetni. Na, most. Nem, nem vagyok rá ké-
pes. De igenis, képes vagyok. Na, most kimon-
dom, már mondom is...
– Szeretlek.
Francesca összerezzent.
Nem várta, neki még soha nem mondtak ilyet.
Egy pillanatra visszatért belé az élet: hús-vér
95
élet. Arca újra kipirult. De nem tudott semmit
sem felelni erre a szóra.
Nino most már kimondta. Emberfeletti ere-
jébe került, s most már nem tûrt kibúvót, elhall-
gatást, elsáncolódást. Meleg testét erõsen a lány
bezárult testéhez szorította. Két kezét a lány ar-
cáról a vállára tette, a két válla után a mellét
simította végig, a ruha pamutja, az a szag bán-
totta. Milyen szaga volt? Bõrszaga, az õ bõréé.
Szétrobbant az agya.
– Örökké várni fogok rád... Kész vagyok vár-
ni – nevetett – az esküvõig!
Francesca is elnevette magát. Nevetni akart,
normálisnak akarta magát érezni.
Hagyta, hogy megölelje ez a jó fiú, aki látta õt
felnõni a szemközti ablakból, az udvar betonosz-
lopai közt, az iskola rácskerítésén keresztül. Ezt
mondta neki: „Szeretlek.” Õ, aki legszívesebben
keresztüldöfte volna ezt a testet.
Nino ezer dolgot megtehetett volna most,
ehelyett homlokon csókolta a lányt.
Francesca arcát a fiú mellébe fúrta, és végre sik-
erült nem színlelnie. Kibuggyant belõle a szinte
hangtalan sírás. A fiú nem várt több magyarázatot.
Csak miközben ölelte, erekciója támadt.
Nem tudhatja meg. Nem láthatja meg: ruhá-
ja alatt a nyomokat, a verés, a véraláfutások lilás
foltjait. Francesca jól tudta, sosem lesz képes be-
leszeretni egy férfiba.
96
Ezalatt odakint, a ragyogó napfényben Anna és
Massi fogócskáztak és bújócskáztak az öntöttvas-
és széndûnék között. Fénytõl részegen, izzadtan
ugráltak le a gyárkémény romjairól.
Most egyszerre csak megálltak.
Anna a markológép kifordult lapátjára ro-
gyott. Csupa por volt, lihegett. Massi kibújt a
pólójából, a csontvázzá oszlott Caterpillar csáp-
jára dobta, és letérdelt. Legszívesebben a földre
vetette volna magát, a porban fetrengett, szinte
meghalt volna, tüdeje majdnem szétrobbantotta
a mellkasát.
Így maradtak egy darabig, míg lélegzethez
jutottak, és egymást nézték.
Massi szép fiú volt. Barna, olyan, mint egy tá-
lib harcos. Térdei kissé kifelé álltak, lábán da-
gadtak az izmok, mint a profi focistáknak.
Tizenhét éves, majdnem tizennyolc. Tekintete
szúrós, sötét, mint aki az A ligáról álmodik. Arca
kemény, déli arc.
A fehér fény placentává alakította a földet, a
vasat és a belélegezhetetlen levegõt. Résnyire
össze kellett húznod a szemed, hogy ne fájjon.
Anna fölvetette a fejét, íriszét a fiú íriszébe
döfte, és hirtelen felkacagott. Így szokott provo-
kálni.
Massi is nevetett. Megérezte, mi készül, föl-
állt, anélkül hogy szemét levette volna a lányról.
Õ amúgy azzal töltötte az idejét, hogy úgy tett,
97
mint aki tanul. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal a
technikumba járt. Az idén megbukott. A szep-
lõk, Annának ez az apró jellegzetessége, megõr-
jítették. A barna, mindig kócos hajzuhatag. Ma
egy kicsit ki volt festve. Szemceruzát használt.
De mégiscsak kislány volt, és ez is tetszett neki
benne.
A fénytõl elkábultak. Hallatszott a gyár halk,
állandó moraja, amely a föld alól sugárzott szét.
És érzõdött a szén száraz, szerves szaga. A rozsda,
a vas, valami nedvesség szaga – mint amikor esni
készül. Anna végigfeküdt a markolókanál hátán,
és úgy érezte, olyan valami elõtt áll, aminek nem
tudja a nevét.
Massi nem volt a fiúja, inkább olyasmi volt,
mintha a bátyja lett volna. Csiklandozta, és õ
benne volt a játékban. Nem szándékosan pro-
vokálta, hanem ez csak úgy jött. Csakhogy gondo-
latai most összekuszálódtak, és kicsúsztak ellen-
õrzése alól. Úgy érezte, izmai elolvadnak, és egész
teste felgyorsul. Lehúzta magáról a trikót, kikap-
csolta a melltartóját. Mindig így volt, gyerekkoruk
óta, amikor a pincében vetkõzõst játszottak.
Meztelenre vetkõztek a sötétben. Kulcsra zárták a
pincerekesz ajtaját, érezték a dohos por- és lom-
szagot. Egymást nézték, ujjukkal rámutattak test-
részeikre, hangosan megnevezték õket. Mind-
egyiknél nevettek: a tök, a fütyi, a cici. Aztán
felöltöztek, és visszamentek játszani a többiekkel.
98
Massi itt van. Anna érezte, hogy közeledik
hozzá, hallotta a lélegzetét. Nyugodt rettenet
áradt szét ereiben, eljutott minden hajszálerébe,
elkápráztatta a szemét. A fény felolvasztotta õt,
a gumiabroncshalmokat, a vasreszelékhegyeket.
Szeretett így lenni, meztelen felsõtesttel, vá-
rakozón, karjait feje alatt keresztbe fonva, le-
hunyt szemmel. Tudta, hogy a fiú most õt nézi.
Sok minden megváltozott az évek során, s
fõként az elmúlt két hétben, anélkül hogy
felfoghatták volna, hogy reagálhattak volna rá.
Nem tudott már nevetni, ha levetkõztek. Most
már zavarban voltak, ha a strandon, a kabinban
fürdõruhára átöltöztek. Valami új dolog történt,
ami erõsebb volt náluk.
Anna meztelen melleit Massi nem bírta
elviselni. Nézte õket mozdulatlan valójukban a
fényben, és nem volt ennél zsarnokibb látvány.
Mindenáron meg kellett fognia õket, közéjük
kellett fúrni a fejét. A verejték végigcsorgott a
tarkóján, átitatta a haját, patakként folyt végig a
gerincoszlopán. Nem tehetett semmit. Megtör-
tént vele, és nem tudta elrejteni. Lecsatolta az
övét, mert idegesítette. Odament a lány mellé,
olyan közel, hogy árnyéka rávetült. Ki tudja,
hogy Anna is ugyanígy érez-e...
Nem mozdult. Lába enyhén szétvetve, szok-
nyája kissé felcsúszott. Csak mosolygott, mintha
azt mondaná: szabad.
99
 Lassan egész testével ránehezedett. És behuny-
ta a szemét. Most mindkettõjük számára sötét
volt. Minden a körülhatárolhatatlan szférájában,
valami fanyar fészekízben történt. Befúrta magát
Anna térdei közé, meleg mellére. S a lány karjá-
val, lábával erszényként zárult össze körülötte.
Az történt, hogy az egész világon egyetlen hely
létezett, ahol Massi igazán jól érezte magát, és ez
a hely Anna volt. A szomszéd lány, az a kis hülye
csitri, aki az erkélyrõl hideg vízzel lespriccelte.
Nem volt kedve örökké háborúzni: a taná-
raival, a kortársaival, a szüleivel. És adni a na-
gyot a lány elõtt, a tekintetével, a mozdulataival,
a pimaszkodásával. Harcolni, hogy gólt lõjön
minden vasárnap, hogy megfeszülésig felpörgesse
a scootert. Néha legszívesebben elbújt volna, és
meztelenül belezuhant volna ebbe a kislányba.
Csak mostanában fedezte fel Anna testét. Ezt
a túlságosan is jól ismert, olyannyira megválto-
zott testet, mely lehetett volna akár a húga teste
is, olyannyira nem volt tüskés.
Anna csókolta a fiút, és nem volt képes töb-
bé gondolkodni. Nem vagyok szerelmes, ez nem
igaz. Játék az egész, ugyanakkor több, mint játék.
Belekapaszkodott a fiú vállába, csinálni akart
valamit, de maga sem tudta, mit. Hagyta, hogy a
fiú egyik keze oda nyomakodjon. Nem volna sza-
bad neki, de megteszi. Mert éppen úgy nyúl oda,
mint õ saját magának, elalvás elõtt.
100
Két héttel ezelõtt csókolták szájon egymást
elõször.
A fiú az utolsó tanítási napon érte ment
motoron. Megálltak a panorámaúton, és leültek
egy padra, a tengerrel szemben. Dél volt. Massi
nyelvével szétfeszítette az ajkait, közéjük hatolt,
mire Anna nagyon megijedt. Aztán még szoro-
sabban magához ölelte, s ölelés közben benyúlt a
lába közé. Anna úgy érezte, nagyon-nagyon kell
pisilnie, és pofon vágta a fiút.
De most, maga sem tudta, miért, kedvére volt,
hogy odanyúlt. Egy kicsit, éppen csak egy kicsit.
Most nem félt annyira. Meg akarta ismerni a
különös dolgot, ami tetszett neki, de bántotta is.
Massi félretolta bugyija szélét – csak az ujjával,
éppen csak az ujjával. Miért remeg? Kinyitotta a
szemét, s ezek a szemek ezt kérdezték: most mi
történik?
Amikor meghallották, hogy hangosan szólon-
gatják õket, hirtelen abbahagyták. Gyorsan ma-
gukra kapkodták ruháikat, anélkül hogy egymás-
ra néztek volna, és gyûrötten elõbújtak a
markológép mögül.
Francesca és Nino integettek feléjük.
Mielõtt felültek volna a motorra, Francesca
úgy nézett Annára, hogy abban volt valami
ijesztõ. Mint egy komor tûzvész. Anna nem állta
ki a tekintetet, másfelé nézett.
101
 9 – Hagyjál már! Massi egyáltalán nem érde-
– Mit csináltatok Massival?
– France, hagyjál már! Nem vagyok belé sze-
relmes, nyugi.
– Jó, de mit csináltatok?
Mielõtt hazamentek volna, leültek egymás
mellé a lépcsõre.
Francesca mérges volt, kérdésekkel ostromol-
ta, Anna pedig olyan hangosan nevetett, hogy
az egész házban hallatszott.
– Utállak, amikor ilyen hülye vagy.
Anna hirtelen összerezzent. Nem szerette, ha
lehülyézik.
– Ugyanazt csináltuk, amit ti.
– Vagyis csókolóztatok.
– Igen.
– Semmi mást?
– Semmi mást.
– Megtapizott?
– Dehogy!
– S te nem vagy belé szerelmes?
102
kel. Ezer éve ismerem – türelmetlenül legyintett.
– Barátok vagyunk, szórakozunk... – majd hang-
ját fölemelve – te meg féltékeny vagy!
Felállt, hogy utat engedjen egy csapat ordibáló
gyereknek, akik játék géppuskával a kezükben kö-
zeledtek. Megálltak, és rájuk szegezték a fegyvert.
Arra vártak, hogy megadják magukat.
– Nem vagyok féltékeny – ugrott talpra Fran-
cesca, tekintete egyszerre volt villámló és sírásra
hajló.
– De az vagy! Haragszol rám. Miért? Mi az,
zavar, ha csókolózom Massimóval?
Az elõttük lecövekelt négy varas térdû gye-
rek komoly képpel, némán arra várt, hogy
felemeljék a kezüket, és valami ilyesmit mond-
janak: megadjuk magunkat. De Anna és Fran-
cesca rájuk sem nézett, sõt inkább mintha azzal
lettek volna elfoglalva, hogy feszülten egymással
néznek farkasszemet. A csalódott gyerekek
leengedték a puskát, és továbbmentek.
Nyilvánvaló volt, hogy halálosan meghara-
gudott Annára. Legszívesebben nekiment volna.
Ugyanis abból, ahogyan rendetlen ruhájukban
elõbújtak, rájött, hogy Anna és Massi valami
komolyabbal próbálkoztak.
– Ide figyelj – szólalt meg Anna magabizto-
san –, ha te megcsókolsz egy fiút, vagy ha én
103
megcsókolok egy másikat, attól kettõnk között
még nem változik semmi.
Egy pillanatra elhallgatott. Hatásszünet.
Az egy emelettel föntebbi lépcsõfordulóról,
ahol egy kislány guggolt felhajtott szoknyával,
bugyiját letolva, vékony patakocska csordogált
lefelé. A lépcsõházban pisilni mindennapos
dolognak számított.
– Egy nap az is megtörténik majd, hogy mind-
ketten eljegyezzük magunkat valakivel. Nem azt
mondom, hogy pont Ninóval vagy Massival,
hanem általában véve eljegyezzük magunkat. És
szeretkezni fogunk a fiúnkkal, sok idõt töltünk
vele, diszkóba járunk kéz a kézben, aztán össze-
házasodunk, sok gyerekünk lesz, én elmegyek
messzire tanulni, te megnyered a Miss Italiát, és
a dolgok akár úgy is alakulhatnak, hogy egy idõ-
re elválnak útjaink.
Francesca sértetten hallgatta.
– Megtörténhet, Fra, meg kell történnie. De
mi ketten sosem válunk el igazán egymástól.
Nem veszíthetjük el egymást, világos?
A másik továbbra is éberen figyelt, de kezd-
tek átrendezõdni az arcvonásai. Anna felfigyelt
erre. – Különbözõek vagyunk mi ketten, de
egyek – mosolygott –, nõvérek vagyunk!
Francescának ez már sok volt.
Nem bírta, ha Anna eljegyzésekrõl, eltávolo-
dásokról beszélt. Mi több, ilyenkor belül reme-
104
gett. De amikor végül meghallotta szájából ezt a
csupa „vér” szót, valami felrobbant a mellében.
Rávetette magát Annára.
Valójában nem várt mást tõle, arra volt szük-
sége, hogy megölelje. Megint a magáénak akarta
õt tudni. És Anna nem is volt szerelmes Massiba,
fütyült rá.
– France, de most komolyan... Figyelj rám.
Anna két kezébe fogta barátnõje kezét, és
megszorította.
– Elõször is: én foglak elkísérni a varratkisze-
désre. Másodszor: megígérem, megesküszöm rá
neked, hogy az a szörnyeteg soha többé nem fog
bántani. S ha megteszi, hozzám költözöl. S ha
apám még egy baromságot csinál, és anyám nem
rúgja ki otthonról, elmegyünk.
Francesca minden erejét összeszedte, hogy ne
sírjon.
– Mert ez nem igazságos – kiáltott Anna. –
Nem igazságos, hogy két állat tönkretegye az éle-
tünket!
Hallja csak meg mindenki ebben a rohadt
házban.
– Két állat, aki csak állatságot mûvel, két senki!
Hallja csak meg Francesca apja is.
Amikor belépett a konyhába, láss csodát, a
konyhaasztalnál ott ült... az apja.
– Apa! – kiáltott fel Anna ösztönösen.
105
 Igazság szerint némi feszültség volt a levegõ-
ben. Sandra merev, szögletes mozdulatokkal
tett-vett a fakanalakkal, meg sem fordult, hogy
ránézzen. Arturo, amikor meglátta lánya göndör
fejét, zavarában összerezzent és kitárta a karját.
Felharsant a tévéhíradó szignálja. Annának
egy pillanatig az volt az érzése, hogy otthona
olyan, mint egy normális otthon. Itt az anyja, aki
fogókesztyûvel a kezén végre köszönt neki, éppen
a tésztát készült leszûrni. Itt az apja, aki három
napig bujkált, és most rámosolyog. Na jó, a báty-
ja nincs itt, de az rendben van: a forró acélba
nyomja éppen egy sín hosszú öntõmintáját. A gon-
dosan megterített asztal, a szép bemondónõ
hangján felhangzó hírek a háttérben.
Nem akarta látni, hogy anyja valójában
reszket az idegességtõl. Nem akarta észrevenni,
hogy apja milyen nyugtalanul tépkedi körmeit
az asztal alatt. Odament hozzá, adott neki egy
puszit, és leült a gõzölgõ tésztával megrakott
tányér elé.
Arturo lenyelte az elsõ falatot, aztán buzgón
dicsérni kezdte a mártást. Látszólag vidám volt,
jól érezte magát, nevetve kommentálta egyik-
másik hírt, csak úgy, ahogy jött, anélkül hogy
valóban érdekelné, kit tartóztattak le, ki halt
meg valamelyik építkezésen. Anna egész valójá-
val belekapaszkodott ebbe a látszatba. Õ is meg-
106
dicsérte a mártást. Sandra hallgatott, tekintetét
a tányérjára szegezve.
– Na, mesélj, hol voltál? – kérdezte Arturo,
miután befejezte a rágást.
– Csak úgy járkáltunk – felelte Anna.
– Sandra, add ide, légy szíves, a sót.
Az asszony elgyötört arccal felemelte tányér-
ja mellõl a sótartót, és durván lecsapta férje
tányérja mellé.
– Köszönöm. – Arturo nyelt egyet, majd újra
lányához fordult: – Hát ma nem mentél le a
strandra?
Anna apja mosolygó arcába nézett, és abban
a pillanatban úgy érezte, szereti. Mindenek elle-
nére. Örült, hogy így, hármasban vacsoráznak.
A mai nap méltó befejezése, gondolta.
– Nem, nem volt kedvünk a tengerhez. Csak
úgy járkáltunk Francescával.
Arturo figyelmesebben ránézett lányára, s
ekkor megváltozott az arckifejezése. Hirtelen
elborult, s azt sem hagyta, hogy a kislány végig-
mondja.
– Mi az a feketeség a szemed alatt?
Anna elnémult.
– Mi az, már elkezdted? Kikenve jársz? – In-
dulatosan az asztalra vágta a szalvétát, és fele-
ségéhez fordult: – Sandra! – mennydörgött. – Te
hagyod, hogy így járjon?
107
 A békesség négy percig tartott. Remek, gon-
dolta Anna. Elment az étvágya. A pávián máris
dühöng. Apjával mindig így volt, fogadni
lehetett rá. Neki pedig összerándult a gyomra a
méregtõl, a csalódottságtól, attól, hogy legszíve-
sebben elküldte volna a jó büdös francba – és
nem bírta tovább.
– Látod, Sandra, láttad? Egy kiló festék a
képén! Úgy néz ki, mint egy kis kurva, a rohadt
életbe! – Dühösen felugrott.
Sandra hirtelen fölegyenesedett a széken.
– Ne merészelj még egyszer ilyet mondani az
én lányomra!
Anna csak ült, tágra meredt szemmel, ka-
limpáló szívvel. Ezek ketten olyanok voltak,
mint két idõzített bomba, amelyek bármikor le-
vegõbe röpíthetik a házat. Tányérjukon a tészta
megdermedt.
Szerette volna apja képébe üvölteni: mi a
fasznak jöttél haza, te barom, maradtál volna
ott, ahol voltál! Valahányszor hazajössz, elsza-
badul a pokol. Mi a faszt akarsz? Üvöltözöl
velem, mert már majdnem tizennégy vagyok?
Barom állat, csak tönkreteszel mindent, milyen
jogon basztatsz most engem?
Természetesen nem szólt egy szót sem.
Elege volt már apja jeleneteibõl, aki hol volt,
hol nem, aki mosolygott, a következõ pillanatban
meg elborult az agya. Miért õnála van a hatalom?
108
Nem mozdult a székrõl.
– Anna! – tajtékzott. – Lódulj arcot mosni.
És megnézheted magad, ha még egyszer meglát-
lak kikészítve! – Megfogta a keze ügyében lévõ
sótartót, és dühösen a falhoz vágta. – Esküszöm,
hogy a lábad nem teszed ki többé itthonról!
Anna felállt, örült, hogy nem kell tovább
hallgatnia. Jól bevágta maga után a fürdõszoba
ajtaját, s amikor egyedül maradt a tükörrel, a
mosdókagylóra támaszkodva belevicsorított.
Még csak nem is evett.
Nézzenek oda, ez a barom, elõbukkan a sem-
mibõl, és eljátssza itt az apát. És azt hiszi, attól
lesz apa, hogy egy kis szemfestékért csesztet! Hát
elmegy a picsába!
Fejét a vízcsap alá dugta, és hagyta, hogy a víz
belemenjen a fülébe. Nem akarta hallani ezt a
szar páviánt, aki még mindig ordított vele: –
Amíg be nem töltöd a tizennyolcat, magadra
nem kened azt a szart! Magadra nem kened,
megértetted?
– Csak csillapodj – sziszegte Sandra, miközben
elkezdte leszedni az asztalt –, és hátrébb az aga-
rakkal. A lányod egy kicsit nyugodtan kihúzhatja
a szemét a ceruzával. Nem ez a probléma.
Annának eszében sem volt visszamenni a
konyhába. Ahhoz túlságosan is dühös volt. Be-
zárkózott a szobájába, és teljes hangerõre kap-
csolta a CD-lejátszót. Francescára gondolt. Arra,
109
hogy most talán tényleg el kellene menniük. Õk
ketten, inkognitóban, detektívballonban, fejü-
kön kendõvel, kezükben útitáska, mint a rajz-
filmekben, és napszemüvegben várják a mólón
az elsõ Elbára induló hajót.
De nem neki kellene elmennie itthonról,
hanem az apjának.
Anya miért nem rúgja már seggen?
Ha most visszament volna hozzájuk, azt látta
volna, hogy apja békésen, nyugodtan ül a fotel-
ban, és érdeklõdéssel bámulja a tévé képernyõjét.
Arturo ilyen: egy-egy nagyjelenet után, miután
ezt-azt összetört, megint vidám és szelíd lett.
Nem úgy Sandra.
Kiment az erkélyre, hogy kirázza az abroszt.
Teliengedte meleg vízzel a mosogatót, öntött
hozzá mosogatószert. Jó alaposan elmosta a tá-
nyérokat és a fazekakat, leöblítette, majd a szárí-
tóra tette õket. Mindezt a legmélyebb csöndben,
anélkül hogy akár egyetlen pillantásra is méltat-
ta volna a Striscia la Notiziá-tól ujjongó férjét.
Végighúzta a padlón a partvist, felseperte a
morzsákat. Összekötötte a szemeteszsák száját, és
még le is vitte az utcai konténerhez.
Járnom kell egyet, különben megfojtom.
Visszajött.
Arturo még mindig ott ült a fotelban. Otthon
soha nem tett keresztbe egy szalmaszálat sem.
110
– Ide figyelj – ejtette ki halkan Sandra, mi-
közben lassan leült férje elé, ezt a vészterhes fél-
mondatot.
Arturo félreérthetetlen arckifejezéssel nézett
rá: kész vagyok, kezdjük.
– Most pedig szépen elmagyarázod nekem –
fogott bele Sandra –, miért nem jöttél haza
három napig, három napja a bank miért ostromol
engem kérdésekkel, és miért fenyeget olyasmivel,
amirõl te tudsz, és én nem tudtam, és a számláról
miért hiányzik hárommillió – mély lélegzetet
vett. – És legfõképpen azt magyarázod meg, ho-
gyan fizetjük ezentúl a mosogatógép, a fiad
autórádiója és a tizennégymilliós kölcsön rész-
leteit úgy, hogy tetõ is maradjon a fejünk fölött.
Arturo egy pillanatra nyilallást érzett a mel-
lében, amely akár egy szívrohamra is hasonlítha-
tott. A pillanat törtrészéig, míg nézte felesége
szenvtelen, fáradt arcát, szar alaknak érezte ma-
gát. De ez éppen csak a pillanat törtrészéig tartott.
– Jól van, Sandra. Elmagyarázom. Most, ha
hagyod, hogy végigmondjam, és két másodperc
múlva nem szakítasz félbe, mindent megmagya-
rázok, és meg fogod érteni, hogy a problémák
nem léteznek.
Felesége ugyanolyan arccal nézett rá tovább-
ra is. Lakásuk kis nappalijában, immár húszéves
házassággal a hátuk mögött, emberfölötti türe-
lemmel és emberfölötti fáradsággal még mindig
111
hajlandó volt meghallgatni, és úgy tenni, mint-
ha hinne neki.
– Hát igen, kirúgtak.
Sandrát mintha gyomorszájon vágták volna.
– De Sandra, végtére is... Nézz rám! – Arturo
felállt, kezét kinyújtotta. – Végtére is, nem törhet-
tem össze magam ott benn, miközben eltûrök min-
denféle erõszakot holmi éhbérért... Vagyis... –
nyelt egyet, hogy idõt nyerjen, jobb szavakat talál-
jon – lehetõségeim adódtak... elsõ osztályú lehe-
tõségek! Új munka, Sandra, igazi munka, eskü-
szöm, nyugodt lehetsz, hogy elsõ osztályú munka!
– És egészen pontosan mi volna ez az elsõ
osztályú munka?
– A kereskedelem, Sandra! Régiségek, mû-
tárgyak. Biztos piac, garantált haszon – lelken-
dezett –, tudod, hogy mindig is érdekeltek ezek a
dolgok, hogy a kereskedelem mindig az erõs-
ségem volt... s most itt az alkalom.
Elhiszi, gondolta Sandra, tényleg elhiszi, amit
mond.
– Egy kedves barátom felajánlotta, hogy a
társa lehetek. Régiségek, Sandra. Feljövõben lé-
võ piac, egyértelmû növekedés.
– Régiségek – mondta utána Sandra alig hall-
hatóan. – És ki volna ez a te barátod?
Arturo megköszörülte a torkát, köhécselt egy
kicsit.
– Pasquale.
112
Felesége elsápadt.
– Pasqualeee? – kiáltott fel. – Melyik Pas-
quale? Az a börtöntöltelék? Amelyik többet van
bent, mint otthon?
Arturo a fejéhez kapta a kezét. Egy pillanatra,
csak egyetlen pillanatra, megint szar alaknak
érezte magát. Aztán felocsúdott.
– Neeem, nem értesz semmit. Pasquale remek
fickó, kenyérre lehet kenni, csak egy kicsit...
És újabb magyarázatba fogott, hogy így meg
úgy, mire Sandra kimerülten beintett neki, hogy
hallgasson. Feltápászkodott a székrõl.
– A valóság, Artù – mondta az asztalra
támaszkodva –, óriási különbség van a valóság és
a baromság között.
Aznap éjjel Sandra a férjével összeölelkezve
aludt. Úgy fogták egymás kezét a nagy ágyban,
mint amikor megismerkedtek, és közös életükrõl
ábrándoztak: hogy lesz egy lakásuk, gyerekeik,
Szardínián vagy csak itt, Elbán nyaralnak majd.
Elalvás elõtt sokáig simogatta Arturo haját,
azét a férfiét, akivel összekötötte az életét, és
akinek helyét sem most, sem késõbb – sajnos –
senki más nem foglalhatja el. Valójában komo-
lyan gondolkodott a váláson.
Felelõsséggel tartozott a gyerekeiért, az ott-
honukért, az élet gyakorlati dolgaiért. Úgy
érezte, a felelõsség egész terhe az õ vállát nyom-
113
ja. Nem vár tovább, kezdeményezni fogja a vá- tottál. Ha valaki oda született, ahová én szület-
lást. Anélkül, hogy letagadná – legalábbis ezen tem, lehet belõle tolvaj, gyári munkás vagy eladó
az éjszakán – az érzést, amelyet mindenek elle- a Coop csemegepultjánál, esetleg elkurvulhat.
nére még mindig táplál magában ez iránt az Dönthet úgy az ember, hogy a saját fejével gon-
ember iránt. dolkodik, és szavazhat x-re vagy y-ra. Olvashatja
Belefúrta a fejét a párnába. Beadja a válóke- a la Repubblicá-t vagy nézhet valóságshow-t.
resetet. Így nem mehet tovább. Lehunyta a sze- Végül vannak olyan dolgok, amikben nem
mét. Odakint éles zaj hasította fel az éjszaka dönt senki. Miképpen most én is itt fekszem a
csendjét. Egy õrülten száguldó autó dudálása. takaró alatt ezzel a férfival, aki mindig csak bajt
Jó lenne mindent a nulláról újrakezdeni. Ha okozott nekem, magamhoz ölelem, és itthon
lenne még kilenc-tíz élete. érzem magam, talaj van a lábam alatt, de holnap,
Eszébe jutott az apja: az Ellenállás hõse, aki a esküszöm, felhívom az ügyvédet, esküszöm, hogy
köztársasági elnöktõl kapott kitüntetést, és aki megteszem. Más, ami vagyok, és más, ami lenni
egész életét végigdolgozta, és elveszítette a fél szeretnék.
lábát ugyanabban a gyárban, ahonnan most a
férjét kirúgták.
Visszagondolt arra a több mint húsz évvel ez-
elõtti, nevezetes augusztus 15-i éjszakára, amikor
a follonicai fenyõligetben megismerkedett Artu-
róval. A viselkedésébõl, abból, ahogyan cigaret-
tára gyújtott és légvárszerû terveirõl beszélt, azon-
nal megértette, hogy nem megbízható ember.
Sandra úgy gondolta, vannak dolgok, amik-
ben nem magunk döntünk. Amiben helyettünk
a Világkapitalizmus, a Nemzetek Történelme, az
Olasz Köztársaság dönt.
És aztán vannak olyan dolgok, amikben ma-
gunk döntünk. Amik csak tõlünk függenek. Ez az,
amit csinálsz, ami vagy, amit magadnak válasz-
114 115
 10
Alessio õrült sebességgel száguldott az ipari ki-
kötõn át vezetõ, gyér lámpasorral megvilágított,
kihalt úton. Este tizenegy óra volt. A hifi
üvöltött a pusztaságban.
Alessio Peugeot-ját messzirõl fel lehetett is-
merni, ugyanis három Batman-szárnyat tett rá.
Ráadásul tíz centivel még alacsonyabbra is
szereltette, hogy az autónak még agresszívabb
kinézete legyen. De álmai netovábbja a Golf GT
volt.
Õsrégi barátja, Cristiano ült mellette, bizton-
sági öv nélkül, kikönyökölt a lehúzott ablakon.
Beszélgetni nem tudtak: túl hangos volt a zene.
Különben is, ha négyszemközt maradt valakivel,
Alessio nem volt beszédes.
Tízkor, mikor lejárt a mûszak, gyorsan lezu-
hanyozott, lesúrolta magáról a fekete kokszport,
lebélyegezte a kilépõjét, és bevágta magát a ko-
csiba. Fáradt volt, nyolc óra egyhuzamban a híd-
darun, teli tartályokat az üstbe üríteni a folyama-
116
tos öntéshez. De olyan nincs, hogy lefekszem,
szombat este, nyár van. És a diszkókban hem-
zsegnek a csajok.
Elment a barátjáért, aztán megállt egy pizzás-
nál, és a pultnál állva elfogyasztott két szelet pizzát
meg egy sört. S most a városszéli pusztaságon át
repesztett. Elautózott a Magona mellett, elhagyta
a munkáslakótelepet és az ipari kikötõ elsõ dokk-
jait. A szokásos feszült figyelemmel vezetett.
– Miért nem a Gildába megyünk? – ordította
Cristiano, hogy a majd szétrobbanó hangfalakat
túlharsogja.
Alessio iszonyú erõsnek érezte magát, amikor
padlógázzal száguldott. Huszonhárom éves, hét
éve dolgozik az acélmûveknél. Elõször a nyers-
vasat szállította a nagyolvasztóból a konvert-
erekhez, aztán egy idõre beállították szenet lapá-
tolni, végül a híddarura helyezték. Érezte ereiben
a vér lüktetését, amikor az õrjítõ zene mellett
vezetett, és majd szétrepedtek a hangfalak. MP3-
lejátszóján sokszor a gyárban is hallgatta a hard-
core-t. Nézte a folyamatos öntést, az acélt, amikor
vérszínûre változik, és a fülében konokul zakatoló
tuc-tuc hatására a harctéren érezte magát.
– Ale! Azt kérdeztem, nem megyünk a Gil-
dába?
Egy mellékútra tért rá, és elindult fölfelé a
keskeny szerpentinen. Itt már nem volt világítás,
be kellett kapcsolni a ködlámpákat.
117
 – Nem, a Tartanába megyünk – válaszolta kis
idõ múlva.
A tartálykocsi a legveszélyesebb dolog, ami
létezik. Ugyanis sosincs összhangban az, aki az
irányítóközpontban ül, azzal, aki vezeti. Káosz
az egész. És egy pillanat alatt szétlapíthat. A sze-
mélyijében ez állt: „Munkagépkezelõ.”
Fölért a tetõre, megállt a parabolaantennák
és jeltovábbító tornyok tövében. Célhoz értek.
Piombinóban mindenki, aki nem jó fiú, tudja,
mi az a Tolla. Ideföntrõl, mint sehonnan más-
honnan, az ember markába szoríthatta az egész
gyárat és a kikötõt.
Aznap este szerencsére nem voltak idefönn
autóban megbúvó párocskák, sem befüstölt szél-
védõk. Most nem voltak marihuánát szívó
kölykök.
Szerencsére egyedül voltak.
Cristiano bosszúságára Alessio kikapcsolta a
hifit. Valószerûtlen csönd telepedett rájuk az
autóban, csak távolról hallatszott a Lucchini
egyhangú moraja.
– Miért nem akarsz a Gildába menni?
– Nincs kedvem kurvát bérelni.
– Milyen drasztikus vagy! – Cristianónak ez
rosszulesett. – A Tartanában ugyan mi van? Ló-
fasz sincs ott, az tuti...
– Leszarom, mi van ott. Ha akarod, jöhetsz a
Tartanába, ha nem, kiteszlek.
118
A másik lenyugodott. Ismerte barátját, tudta,
ha ilyen hangon beszél, akkor jobb, ha nem
okoskodik. Elõhúzott a zsebébõl egy adagot, le-
vette a visszapillantó tükröt, és vallásos csöndben
hozzálátott a szombat esti rituális mûvelethez.
Alessio egy pillantásra sem méltatta. Befész-
kelte magát az ülésbe, és a szélvédõ üvegén ke-
resztül a lilásan szikrázó mesterséges fénytengert
bámulta. Éjszaka, innen föntrõl nézve a gyár
egészen más volt. S õ most tekintetével közöm-
bösen, némán hatolt a gyár belsejébe. És fárad-
tan, idegesen.
Cristiano orrában egy feltekert tízezressel
hajolt a tükör fölé. Mielõtt szippantott volna,
tudatosult benne, hogy az egész májusi fizetését
kokainra költötte, de most jó lesz: kell, hogy jó
legyen, muszáj. Kockáztatott, az már igaz, hatal-
masat kockáztatott. De olyan jó ez az anyag, hogy
legalább hatszázezer lírányi hasznot kaszál vele.
Iszonyúan kellett most Cristianónak a zene,
hogy dübörögjön a fülében, a fejében. De nem
merte Alessiótól kérni. Amikor fölemelte a fe-
jét, és szippantott még egyet, szeme sarkából
látta, hogy barátja egy bizonyos pontra bámul.
Az a pont valójában a nagyolvasztó tornya volt.
Alessio nem fordult felé, nem kattant rá far-
kaséhesen a kokainra. Csak ült, elrévülten, moc-
canatlanul. Biztosan történt vele valami. Bizto-
119
san nagyon ki van akadva. De képtelenség lenne
megkérdezni tõle.
Nem volt egy bizalmas típus.
Cristiano átadta neki a tükröt, õ elvette, de
nem mozdult.
Teli van macskákkal. Ez járt Alessio fejében.
Odakint senki sem tudja, de némelyik csarnok
alatt, fõleg az üzemi menzáknál, óriási macska-
tenyészetek vannak, több száz macska él együtt.
Napfényt sosem láttak, fogalmuk sincs, mi az a
fûszál. Mutáns példányok, farkatlanok, egy sze-
mük van, mind egyformák. Õrület.
Ez a macskadolog mindig szíven ütötte. Hihe-
tetlen volt számára, hogy a vas, az öntvény között
macskák élhetnek. Betegek voltak A szerencsét-
lenek. Voltak köztük teljesen rühösek, kopaszok,
már-már ijesztõek. Pofájuk szinte emberi ábrázat
volt. Páran – köztük Alessio – még etették is
õket.
Cristianót viszont egyáltalán nem érdekelték
se a macskák, se a Lucchini, amelyet minden
áldott nap látott. Neki egyszerûen viszketett a
töke. A kábítószer kezdte kifejteni hatását, és
csak egyetlen dolog járt a fejében: a tangás szõke
nõ a Piombino határában lévõ óriásplakáton.
A Gildába akart menni ma este. Azonnal,
ebben a pillanatban meg akarta kapni a lélegzet-
elállító, szõke prostit, semmi kedve sem volt a
120
Tartana táncparkettjén egy elkényeztetett kis-
csaj után törni magát. Azok a kis szarosok nem
kamatyolnak. Húzódoznak, még megcsókolni se
hagyják magukat. Irdatlan didiket akart fogdos-
ni. Ha többet fizet, a szeparéban mindent meg-
kap. Ennek az õrültnek meg ki tudja, mi a franc
jár a fejében.
Alessio valójában azon erõlködött, hogy ne
gondoljon semmire. De az az átkozott jelenet
mindig visszatért, mint egy végtelenségig újra-
játszott, rögzített üzenet.
Aznap délután, négy óra tájban az egyik ütõ-
dött macska, egy kölyök, tartálykocsi alá került,
és õ már nem tehetett semmit. Egy véres szõr-
csomó maradt belõle. Kiszállt, és elkezdett min-
dent összevissza rugdosni. Hülye vagyok, gon-
dolta most, egy idióta. A mûvezetõ ugyanis – tel-
jes joggal – rátámadt. Ordítva rohant felé: – Mi
a faszt csinálsz? Hülye faszfej! – Mire õ ösztönö-
sen pofán vágta a mûvezetõt.
Egy kretén vagyok, ismételte magában. Egy
macska miatt elvesztettem a fejem. De az a
macska túlságosan is emlékeztette egy barátjára,
akit két éve egy henger lapított szét. Nem akart
emlékezni a szeme láttára péppé vált barátjára.
Nem akart emlékezni annak az embernek az
arcára, aki a szerelvényen ült, és már nem tudta
megállítani.
121
 Most a macskakölyök, a barátja, a szerelvé-
nyen ülõ ember kétségbeesett arca egyetlen
képpé állt össze a fejében.
Cristiano kiszállt az autóból, és megállt pisál-
ni a szederbokroknál. Õ pedig még mindig nem
szánta el magát a szippantásra. A gyár szívét
bámulta: a megvilágított tornyot, ahol vasat és
acélt olvasztanak, s remélte, hogy sosem rúgják
ki, hogy vele sosem történik meg, hogy a sze-
relvénnyel agyonlapít egy embert.
Valójában egy kívülálló el nem képzelheti,
mi van odabenn. Az ember tudja, lefogadja,
hogy a Lucchiniban, odabent, a gyár zsigereiben
emberhús mozog – lábak, karok, fejek. Tudja,
mégsem lesz képes soha felmérni ezt az óriási
erõfeszítést. Egy kívülálló nem értheti, mit
jelent tonnaszám átalakítani az anyagot. A lé-
tezõ legkeményebb anyagot. És azt sem tudja
elképzelni, milyen eszméletlen mennyiségû
szexnaptár és meztelen nõket ábrázoló poszter
borítja mindenütt a falakat.
Még a markolóra is kitették egy bögyös csaj
képét.
Hirtelen elhatározással a kokain fölé hajolt,
és mélyet szippantott. Cristiano visszaült az autó-
ba, és ránézett, mintha ezt kérdezné: na, milyen?
– Cri – szólalt meg Alessio –, láttad már a
rókát a kokszolóban?
122
Cristiano felhúzta a szemöldökét. Egy külsõs
cégnek dolgozott, a végeken, a markológéppel.
A hulladékvasat szállította a feldolgozóba.
– Nem. Miért? Róka is van ott? – nevetett.
– Képzeld el... – nevetett Alessio is. – Egy ró-
ka a gödörben! Sokszor láttam, de mindig csak
reggel hatkor jön elõ.
A kokszolót mindig is így nevezték: a gödör.
Kifejezõ elnevezés: azon kevés dolgok egyike,
amelyek nemzedékrõl nemzedékre szálltak.
– Jobban vagy? – kockáztatta meg a kérdést
Cristiano.
– Ma verekedtem a fõnökkel.
– Ezt nevezem!
Volt egy táblázatuk meg egy grafikonjuk is a
balesetekrõl, de sosem frissítették. Mindenki
csak odafirkált valamit, csupa ökörségeket, mint
például hogy valaki meghalt, s közben nem volt
igaz. Ilyeneket irkáltak: meghaltam, a henger
szétlapította a tököm. És mindenki baromi na-
gyokat röhögött.
– Innen egészen szép.
– Micsoda?
Alessio a fényóceánra mutatott.
– Kész csecsebecse! – hagyta rá Cristiano.
Öt órakor eljön a diszkóból, és hatra egyene-
sen a Lucchiniba megy.
– Szóval akkor a Tartana? Biztos, hogy nem a
Gilda?
123
 – Hagyjál már, Cri, mondtam, hogy nem!
Pár percre vöröses fény borította el a fekete
eget, olyan volt, mint egy apokalipszis. Az öntés
fénye volt.
– Szerinted van értelme?
– Minek? – Cristiano abbahagyta a játsza-
dozást telefonja kijelzõjével, és ránézett barát-
jára.
– Egy életen át odabent dolgozni.
– Ha öt- vagy hatmilliót fizetnének havonta,
akkor igen. Akkor naná, hogy volna értelme!
Cristiano most már teljesen fel volt pörögve.
Rúgkapált, akár egy ló, indulni akart, nekivágni
végre a szombat estéjének, a legragyogóbb pil-
lanatnak.
Alessio észrevette, és indított. Nála is kezdett
hatni a kokain. Bekapcsolta a hifit. Elhessegette a
szõrös vércsomó képét, az agyonlapított barátja
képét, meg annak az embernek a hitetlenkedõ ar-
cát, aki a halálát okozta, és aki a nagybátyja volt.
Száguldott lefelé a Tolláról. Nem, nem
fogják kirúgni soha. Repesztett lefelé, az Aurelia
út felé, több ezer autóhoz hasonlóan, amelyek
mind a szombat estébe rohantak, a Taranta felé,
a német csajokat ostromolni, egy lány, egy akár-
milyen lány meleg, fehér melle felé, ahová fejét
odahajthatja, és ahol befejezheti futását.
Alessio úgy vezetett, mint egy õrült, Cristia-
no pedig a tuc-tuc ritmusára ingatta fejét.
124
Sorra megelõzte az autókat, a lányokra gon-
dolt. Azokra, akik kisgyerekkel a karjukon eljöttek
meglátogatni dolgozó férjüket. Megálltak a gyár-
kerítés túloldalán, onnan mutatták meg gyerekük-
nek a vasportól fekete apjukat. Ezek a gyerekek
teljesen odavoltak a kotrógépekért meg a marko-
lókért. Úgy tapsikoltak, mint a cirkuszban.
Õ is tapsolt volna, ha lett volna egy marko-
lógépen dolgozó apja, büszke lett volna rá. És a
lányok, akiknek ott ült a kisgyerek a karjukon,
talán nem voltak olyan szépek, mint amazok a
diszkóban, de mosolyogtak, nem volt kifestve az
arcuk, sápadtak voltak, volt bennük valami, ami
olyan volt, mint a bûvölet. Elena, ha nem hagy-
ta volna el õt, ha nem ment volna egyetemre, õ
is eljönne meglátogatni, ott állna a kerítés túlol-
dalán, s õ megmutatná a gyereküknek, milyen
komisz egy markológép.
Erõsen szorította öklével a volánt. Ezzel az
ököllel, amely könnyebben eljárt minden szónál.
Egy fehér mell, amelyhez odahajthatja a fe-
jét. Igen, ennek van értelme.
125
 11
Amint meglátta a vizet, Anna megõrült.
Hátizsákját, törülközõjét lehajította, ahová ép-
pen adódott, rohant neki a tengernek. Egészen
addig futott, amíg a víz túl mély nem lett, s tüde-
je szét nem robbant a mellkasában, ekkor aztán
lebukott. Hasa a tengerfenék hullámos homok-
ját súrolta, méterekkel távolabb jött fel a vízbõl
újra, ahol már nem ért le a lába. Õrülten tetszett
neki a tengerfenék homokja, mely egyszerre volt
érdes és puha. Szeretett hozzáérni, ujjával
beletúrni. A víz alatt, ahol a világ zaja csak tom-
pán hallatszik, mint az anyaméhben, a só csípi
a kötõhártyát, és az egyetlen zaj, amit hallasz, a
saját lélegzeted, amely már nem is a tiéd.
Francesca viszont húzta az idõt.
Az ellenfényben tisztán körvonalazódó alak-
ja a strand legfényesebb pontja volt. Hagyta,
hogy rajta legelésszenek a tekintetek, miközben
aranylott a fényben.
126
Sokáig elidõzött a parti fövenyen, lábujjaival a
homokot vájkálva. Fokozatosan merült alá, elõbb
a hasát vizezte be, aztán a karjait. Végül, amikor
Anna már majdnem a bójáknál járt, egy szirén
tökéletes mozdulatával vetette magát utána.
Most Anna hempereg a parton, haját iszap
lepi, bikinije teli homokkal. Francesca élvezettel
nézi, de nem merné utánozni.
– Gyere, Fra, vesd be magad!
Anna észre sem vette. Négykézláb mászkált,
teste csupa alga volt, bikinialsója eltûnt fenék-
vágásában. Mintha a világ legtermészetesebb
dolga volna. És csak nevetett.
A fiúk bezzeg észrevették. Csak úgy spriccel-
tek oda hozzá: Massi a karjánál, Nino a lábánál
fogva ragadta meg.
– Egy, két, há...
És a vízbe dobták. Anna boldogan sikolto-
zott. Nyelt egy kis sós vizet. S egy szempillantás
múlva zihálva felbukott a víz alól, nem is tudta,
hogy visszamenjen-e a partra hemperegni, vagy
egy levegõvel, húsz másodperc alatt elsprinteljen
a bójákig.
Amikor a fiúk leszúrták a jelzõbotokat a parti
homokba, és valamelyikük a magasba röpítette a
labdát, jelezvén, hogy a meccs elkezdõdött, Anna
és Francesca támadásba lendültek.
Nino, Massi és a többi Sztálingrád utcai ti-
zennyolc éves fiú meccs közben oda se bagóztak
127
a lányokra. Mind bele voltak merülve a játékba,
és csak az üvöltéseiket lehetett hallani: – Pasz-
szold, passzold! Ide, nekem! – csak a labda útját
követte a szemük. Ám Anna és Francesca nem
bírta elviselni, hogy nem õk vannak a figyelem
középpontjában. Tûzbe jöttek, és mindenkinek
nekiugrottak.
Akik viszont – mint Lisa – fürdõlepedõjükön
fõttek a strandon, kártyáztak, s egyetlen remé-
nyük a jó lapjárás volt, majd felrobbantak mér-
gükben. Lisa szeme sarkából figyelte õket, aho-
gyan a fiúk között futkároznak, mintha õk volná-
nak a meccsen a partjelzõk, s miközben fél
kezükkel kioldják a bikinifelsõjüket, a másikkal
eljátsszák, hogy takargatják magukat a fiúszemek
elõl. Nem volt könnyû a kártyajáték nyújtotta
szórakozással beérni.
S még csodálkozik rajta valaki, hogy két ilyen
lányt, mint ezek, miért nem bírnak elviselni a
többiek.
Kortársaik, azok a nyomik, akik végsõ kétség-
beeséssel néznek a tükörbe, ki nem állhatták
õket. Anna és Francesca az arcodba vágták szép-
ségüket. Mindig, minden áldott pillanatban be
kellett bizonyítaniuk, hogy jobbak nálad, hogy
eleve és örökre õk a gyõztesek.
Lisa tisztában volt vele, hogy õ soha nem ke-
rülhet a fiúk figyelmének középpontjába. Bete-
128
kerte magát törülközõjébe, kezében a kártya, s
ezt sziszegte: – Két kurva.
Donata ellenben élvezte a tengerpart nyúj-
totta látványt, még a fiúk közt ugrándozó két
lány látványát is. Nem volt képes másra, csak
arra, hogy tolószékébõl nézelõdjön. Aligha vál-
lalkozott volna rá bárki is, hogy õt megfürdesse.
Ottfelejtették a napernyõ alatt, de õ nem érezte
úgy magát, mint akit ottfelejtettek. Tûnõdött,
szemlélõdött. És nem haragudott sem Annára,
sem Francescára. Ha nem lett volna beteg, pon-
tosan olyan lett volna, mint õk.
Anna kijött a vízbõl. Elvonult Lisa és a többi
bányarém elõtt anélkül, hogy pillantására mél-
tatta volna õket. De egy szemét kis mosolyt kül-
dött nekik, amikor rátaposott egyik fürdõlepe-
dõjükre, mintha ezt mondaná: szerencsétlenek.
Aztán odaintett Donatának.
Nem jár föltétlenül együtt, gondolta Lisa,
hogy ha szép vagy, akkor kegyetlen is vagy. Ha
most Anna lezuhanna a zátonyról, és összetörné
az arcát, hogy örökre nyoma marad, az jó és
igazságos dolog lenne. Igazságos lenne, Ha
Francescának hirtelen felborulna az anyagcseréje,
és dagadt és narancsbõrös lenne tõle a combja.
Elég, ha a hátsódat hozzájuk dörzsölöd, ha a
nyakukba ülsz, és a melleid eléjük buggyantod,
máris megfogtad a pasit.
129
 Nino otthagyta a labdát, hogy Francesca
után fusson a kabinok irányába.
– Ügyes, France, ügyes – sóhajtott Lisa. –
Tapsoljuk meg Francét! Mit mondasz majd a
Miss Italiában? „Egyszerû lány vagyok, a szom-
széd házból...”
– Csak lassabban a testtel! – morogta magá-
ban egy másik lányka, aki törülközõjét szintén a
dereka köré tekerte, csak hogy elrejtse túl vaskos
combjait.
Francesca, akinek fogalma sem volt az epés
megjegyzésekrõl, beállt a tus alá, és onnan szol-
gáltatta a látványosságot.
– Nem csinálhatod ezt – nevetett Nino, de
csak módjával nevetett –, ilyet férfiakkal nem
lehet csinálni...
– Oda nézzetek, a hülyéje – kommentálták
füstölögve Lisa és a többiek –, a lába elé pottyan,
akár egy rohadt körte!
Francesca a haját öblítette, lábairól dörzsöl-
gette a sót, és a vízsugáron át figyelte Ninót.
Nino megpróbálta magát fegyelmezni, de nem
sikerült. Egyszer csak õ is beugrott a tus alá,
magához ölelte a lányt, és gyöngéden megharap-
ta a tarkóján.
– Megõrültél?! Mindenki lát... – lökte el ma-
gától Francesca, de közben kacagott.
Épp ezt akarta, most elérte: Nino a lába elõtt
esdekel. Jutalmul cuppantott egy puszit a szájára.
130
A strand olyan volt számára, mint egy színpad,
mintha milliónyi szempár szegezõdne rá. Ha
mindenki õt nézte, le tudta gyõzni félénkségét.
Aztán elfutott, vissza a vízbe, Annához. S ez
a szerencsétlen Nino megint kutyaként követte.
Mindennap, minden áldott nap ugyanaz a
történet. Francesca és Anna állandó oda-vissza
vonulása a tengerpart és az öltözõkabinok
között. A tus alatt, a bár mögött. S aztán megint
a vízben. Föl s alá szünet nélkül, Anna és
Francesca elöl, a fiúk utánuk. És a bányarémek
bámulnak. Lisa és azok a szerencsétlen nyomik,
akiknek, egyebek mellett, ugyancsak volt testük,
amely változni kezdett.
De nem csak õk bámultak. Volt még valaki,
aki a hetes számú ház harmadik emeletérõl fi-
gyelt, úgy, hogy szemét egy pillanatra sem vette
le róluk.
A bár akkortájt kezdett benépesülni. Az Algida-
reklámos mûanyag asztalok körül, a szakadozott
napernyõk alatt a nagyobb kamaszok valamilyen
alkoholos italt szürcsölgetve lazítottak.
Maria, aki nem kifejezetten elegáns pozitú-
rában, lábait az asztalra téve ült, pár pillanatig
elnézte Annát és Francescát, aztán rágyújtott
egy cigarettára. – Ezeket – bökött feléjük a töb-
biek elõtt –, ha így folytatják, egy év múlva vala-
ki felcsinálja.
131
 – Sss... – nevetett Jessica. – Azt Anna bátyja
kinyírja.
– Valaki szólhatna neki. Nézd azt a kis hülyét
Massimóval...
Cristiano levette száját Southern Comfort-
járól.
– Ó, banyák! – kiáltott fel élvezkedve. –
Abbahagynátok? Hagyjátok õket élni! Ti ugyan
mit csináltatok pár évvel ezelõtt? Én még emlék-
szem...
Mind nevetésben törtek ki.
Köztük volt Sonia is, a díva, aki Alessio és a
maga nevét felvéste a padra, és aki idõnként
Anna szobájában pornófilmeket nézett vele. Ke-
resztbe tett lábbal ült, és a miniatûr strandken-
dõbõl túl sok minden kilátszott. Afféle ex-Fran-
cesca volt õ a Sztálingrád utcából. Most
eladóként dolgozott egy Calzedonia-üzletben, és
senki sem emlékezett már fénykorára.
Mindenki egyvalakit várt. És végül megje-
lent.
Délután fél ötkor, kócos szõke hajával, Ray-
Ban mögé rejtett azúrkék szemével. Jessica és
Maria teljesen odavoltak. Sonia mosolyogva le-
sütötte tekintetét. Cristiano pedig felállt, hogy a
rá jellemzõ arroganciával kissé hátba verje.
Meztelen felsõtesttel jelent meg Alessio,
nyakában két acéllánc, félig nyitott sliccû
132
farmerben, hogy alsónadrágja széle jól kilátsszon.
Lerogyott az egyik székre.
Napszemüvegét homlokára tolta, szem-
benézett a falkatagokkal. Megszólalt: – Nehéz az
élet.
Ez volt dzsungelkirályi viselkedése. Jó teste
volt, és tisztában volt vele. Dohány is volt a zse-
bében, a kokainból meg a rézbõl származott. Na
és sok nõje volt a kerületben.
Anna a bójától felismerte. Fél perc alatt ki-
úszott a partra. Inaszakadtából futott a nap-
ernyõk és a hûtõtáskák között. Csuromvizesen
ugrott bátyja nyakába. Mögötte, mint mindig,
ott volt Francesca.
– Anna, a kurva életbe! Ma nem akartam
fürödni...
– Ale! – visította Anna. – Ugye elmehetek
ma este?
– Mondjátok már, miért nyivákol ez? – fújt
egyet Alessio a többiek felé fordulva.
– Buli lesz a görkoripályán, megígérted...
– Nem, ma este dolgozom. Szó se lehet róla.
– De megígérted! – fogta könyörgõre. – Ale,
légyszi...
– Nem – ismételte szárazon.
– Ugyan, hadd jöjjön... Mi történhetne? –
szólt közbe Sonia. – Majd mi szemmel tartjuk.
Anna ránézett sandán, mintha ezt mondaná:
ne szólj bele, te hülye liba.
133
 – Azt mondtam, nem. Majd Nagyboldog-
asszonykor ott lehetsz, akkor is lesz buli. Akkor
legalább én is biztosan ott leszek.
– Hol van még augusztus 15.? Egy évszázad! –
tiltakozott Anna begurulva.
– Ide figyelj, teljesen kész vagyok, egy órát
aludtam, alig értem ide. Ne csesztess, és húzzál
innen a francba.
Anna sértõdött képpel állt odébb. Francesca,
aki mindig a nyomában volt, fellélegzett, mert
barátnõje így legalább aznap este biztosan ott-
hon marad, akárcsak õ, és nem ki tudja, hol van,
ki tudja, kivel és mit csinál.
Én ne csesztesselek?, füstölgött Anna magá-
ban, a strandolók fürdõlepedõjét tapodva, kis
vödröket felrúgva, a gyerekek homokvárain át-
gázolva. És te? Folyton te csesztetsz engem.
Csak ment, nem is nézte, hová lép, egy kis-
gyerek, akinek az üveggolyópályáját széttaposta,
sírva fakadt. De Anna dühös volt. Ketrecben
akarsz tartani? Engem, mikor már majdnem ti-
zennégy vagyok? Egy hónap múlva felülök a
kismotorra, és szeretném én akkor látni! Szeret-
ném én látni, mit csinálsz, ha lelépek a kismo-
torral, ha egy kétszer akkora sráccal járok, mint
te. Szeretném én látni, mi a francot fogtok akkor
csinálni, te, meg az a pávián apád! Nem bírják
felfogni, hogy felnõttem, hogy van saját agyam,
és leszarok mindenkit.
134
– Milyen kegyetlen vagy, Ale – mosolygott
Sonia.
– Nem vagyok kegyetlen. Ismerem a dürgést.
Ha ma este nem dolgoznék, én is ott lennék a
görkoripályán. De mivel nem tudok rá vigyázni,
otthon marad.
– Ugyan, mi rosszat csinálna? – kérdezte Jessica.
– Õ semmit, még csak az kéne. De ismerhet-
sz... Ha megtudom, hogy valaki hozzáért, azt
dagadtra verem. S mivel az apja ilyenekre nem
gondol... Kénytelen vagyok eltiltani.
Körben ültek, drogos cigivel és alkohollal
bódították magukat egy billegõs napernyõ alatt.
Jobbról és balról más fiatalokból álló társaságok
sörözgettek, szipkát adogattak körbe, a lányok
combja után nyúlkáltak, akik direkt az asztalok
között vonultak fel, Calippót nyalogatva.
– Oda nézzetek, mekkora muff lett Frances-
ca! – kiáltott fel hirtelen Cristiano.
Mindenki odafordult. S tényleg: ahogyan
sápadt testével végigringott a tömegen, a bébi-
kompban ülõ gyerekek, a szörfdeszkák, a löttyedt
testû öregek között, akik napkalapos fejüket
szintén ámulva fordították arra, amerre járt.
Ahogyan formás, kecses testével hozzásimult az
Annáéhoz, miközben átkarolta, és arcát a vállára
hajtotta. Õ volt a Sztálingrád utcai bûvölet. Olyan
szépség, amilyenbõl három- vagy négynemzedé-
kenként akad egy.
135
 – Tudod, mit csináljunk, Ale? – kérdezte
Cristiano. – Menjünk a Barattiba, szedjük össze
a németek pénztárcáját! Pfuj! – köpött egyet –,
azok a rohadt turisták...
A Sztálingrád utca környékén, természete-
sen, turistákat még véletlenül sem lehetett látni.
De Alessio fejében, aki mindeközben Sonia
ágyékát masszírozta az asztal alatt, az esetleges
programról egészen más elképzelések kezdtek
körvonalazódni. Nem is válaszolt barátjának.
Megfogta Sonia kezét, éppen csak megrántotta
kicsit, ennyi elég is volt, hogy a lány fölálljon.
Cristiano rögtön felfogta, mirõl van szó.
Magasról tett õ Soniára. A helyzet az, hogy
sok nõje kell hogy legyen az embernek, hogy õ
lehessen a király. Meg kell jelölni a territóriu-
mot, ki kell vívni a tiszteletet. És ez hagyta, hogy
félrevonszolják, hogy a kabinok mögé vigyék,
miközben a többiek a szokásos vitriolos megje-
gyzéseiket kiáltották utánuk.
– Mindent bele, Ale! Hallani akarunk ben-
neteket!
Alessio nekitámasztotta a lányt az egyik ka-
bin recsegõs falának, ott, napvilágon, az arra
járók szeme láttára. Egy árnyékfoltba húzódtak.
A strandkendõt félrehúzni, a cipzárt leengedni
egy pillanat törtrésze, s a lány hagyta, hogy belé-
csusszanjon. Egy vízipisztolyos kölyökcsapat lep-
136
te meg õket. Egyik gyerek sem izgatta magát.
Gyorsan megfordultak, hagyták, hogy amazok
befejezzék.
Aznap délután Sandra is lement a strandra né-
hány lakótelepi asszony társaságában. Csütörtök
volt, de neki szabadnapja volt. Sok anyuka
összecsukható széket és egy nõi magazint hozott
magának, és elkezdtek beszélgetni.
Rosa nem volt köztük. Rosa otthon maradt,
mint mindig, a tévé elõtt ült a fotelban, gondol-
kodott, és a körmét tépkedte. Arca sápadt, akár
egy rongy, lába megdagadt a papucsban, így gub-
basztott ott befalazva a harmadik emeleti, fülledt
sírfülkében. Férje ezalatt az erkélyen állt, és Rosa
jól tudta, mivel van elfoglalva.
Sandra kutatott Rosa után a szemével a nap-
ernyõk között, és sajnálattal konstatálta, hogy
nincs ott. Nem csöngetett be hozzá. Noha több
nap telt el, mégsem ment át hozzá a tortával.
Sandra nem volt hülye, sejtette az okát.
Most büszkén kinyitotta a la Repubblica friss
számát. Talán õ volt az egyetlen asszony a lakó-
telepen, aki mindennap újságot olvasott, és ezért
bizalmatlanul méregették.
Mohón végigfutotta a fõcímeket. „Berlusconi
bizalmat kapott a szenátusban. Berlusconi Lewis
Caroll Alice-át idézi.” Felhúzta szemöldökét.
137
„A miniszterelnök arra figyelmeztet, hogy ez
nem Csodaország, és fõként õ nem Alice...”
Sandra éppen a belpolitikai oldalakat falta,
amikor Anna rátalált, morcos ábrázattal lecöve-
kelt elõtte, és kitépte kezébõl az újságot. Õk majd
kemény ellenzék lesznek. Egy év sem kell neki, és
megbuktatják ezt a kormányt. Anna közben azt
közölte vele, hogy este úgyis lemegy a görkoripá-
lyára, akár megengedi a bátyja, akár nem.
– Majd mindjárt kapsz egy jó nagy pofont! –
szerezte vissza újságját bosszúsan Sandra.
Hagyta, hogy lánya még hat-hét káromko-
dást rázúdítson, majd visszatemetkezett az ol-
vasásba. Ujját megnyálazva lapozott. Kislány
korában felemelt ököllel mozgalmi dalokat éne-
keltek a múlt század ködébe veszett csatákról.
Anna csak nézett anyjára, és úgy érezte, harcban
áll a világgal. Majd meglátják. Bizony, majd
meglátják! Hogy mire vagyok képes... Megszö-
köm otthonról, gondolta elmenõben, hatalmas
cirkuszt csinálok, ne féljetek, nem tehettek
mást, el kell engednetek.
De aztán Francesca elgáncsolta a parti fö-
venyen, bokájánál fogva elkapta, és nevetve a
víz felé vonszolta... A víz alatt, legjobb barát-
nõjével összeölelkezve, aki a legjobb barátnõ
volt a világon és a világegyetemben, Anna egy
csapásra megfeledkezett a görkoripályáról és az
egész szemét családjáról.
138
Megint ott futkározott a focizó fiúk között.
Francescával egész sor jól kipróbált zavaró akciót
bevetettek. Például hátulról Massira vetették
magukat, éppen abban a pillanatban, amikor
valaki neki passzolta a labdát.
Anna egy pillanatra megtorpant, hogy léleg-
zethez jusson. Hatalmas szeme tágra nyílva
meredt a világra.
Látta a mozdulatlan Donatát a napernyõ
alatt, belegörnyedve betegségébe. Szerette volna
bevinni a vízbe, de nem tudta, nem volt hozzá
bátorsága. Látta azt a nyomi Lisát, aki fagylaltot
nyalt. És anyját, aki éppen letette az újságot, és
hevesen gesztikulálva tárgyalt valamirõl a többi
asszonnyal. A bár mellett Alessio széke üresen
állt, Cristiano épp azon volt, hogy bezsongasson
egy csajt. Látta az egész zsúfolt strandot. S végül
meglátta Francescát. A legszebb lényt. Szívbéli
barátnõjét. Lába fejével felkavarta a vizet, és
most rávillantotta ragyogó mosolyát.
A nõvére, hát persze. Több, mint a nõvére.
Ha Anna fölemelte volna a fejét, és a távol-
ba pillantott volna, házuk szürke betonfala felé,
talán észrevette volna a harmadik emeleti erké-
lyen álló embert.
Enrico, kezében a távcsõvel, figyelte a jele-
netet. Ráélesített lánya fürdõruhájára. Ezúttal
mindent látott. Látta lányát, amint egy fiú nya-
kába ült, annak a szemközti házban lakó, mocs-
139
kos disznónak a nyakába. Ez ölelgette a víz alatt, MÁSODIK RÉSZ
a vízen kívül, mindenütt. Látta õket az öltözõk-
abinok felé futni, elbújni a kabinok között. ALGÁK
Keze remegett, nyakán az erek majdnem szét-
pattantak. Kész volt lerohanni a tetthelyre, a
strandra. De aztán látta, hogy pár perc múlva
visszajönnek, és mások is vannak velük. Ezért
nem lépett közbe. Nem akart fölösleges jele-
neteket. Majd megvárja itthon. És a tízórás
mûszak elõtt szépen vagy csúnyán megérteti ve-
le, hogy nem szabad kurválkodni.
Most majd jól megérteti vele meg azzal a kis
szarházi barátnõjével, aki rossz útra tereli.
Oda nézzenek, a kurva életbe, hogy ölelkez-
nek! De hát mit csinálnak? Mi a faszt csinálnak?
A távcsõ a földre esett. És a lencsék besöté-
tedtek.

140 141
 12

2001. augusztus 13-án éjfélkor Alessio alpin-

istaszerelék segítségével felmászott a régi villany-
vezeték egyik rozsdás póznájára. Macskaként
kúszott fel rajta. A gyári overall volt rajta, és a
szokásos Chicago Bulls-sapka. Odaföntrõl belát-
ta az egész félszigetet s valamivel távolabb a sö-
tét, meleg tengert.
Két villanyoszloppal odább, rövid gatyában,
pólóban Cristiano éppen a kábelvágót csoma-
golta ki, és intett, hogy kezdheti. Alessio körbe-
tekerte a lábát a póznán, még csak biztosítókö-
telet sem hozott magával. Semmitõl sem félt.
A szokásos izgalom jeleként, akár egy hõsködõ
tizenhárom éves, heves szívdobogást érzett.
Tiszta volt az éjszaka. És minden kihalt.
Összenéztek, azzal az elhatározással, hogy
egyetlen oszlopot sem hagynak büntetlenül.
Alessio szíve vért és kokaint pumpált: mint
mindig, ha Cristianóval magánterületre hatoltak
be, hogy elemeljenek valamit.
142 143
 A Dalmine–Tenaris szögesdróttal körbevett
területén voltak, egy náddal gyéren benõtt tisz-
táson, szemben a WWF oázisával. Mellettük az
Elektromos Mûvek tornyai nyúltak az ég felé, a
csillagokéhoz hasonló fehér fényt szórva szerte-
szét. Ezek voltak a partszakasz legmagasabb
létesítményei. A hold megszûrte a holt állóvizek-
bõl felszálló párát, mely tajtékká változott. Aztán
már csak bozótos volt, alacsony örökzöld tölgyes,
tövisbokrok. Aztán a tenger, s azon túl semmi.
Csak õk munkálkodtak egyedül az ipari léte-
sítmények között. Talán még néhány róka le-
hetett ott, egypár vaddisznó és rengeteg szúnyog.
Nem hoztak magukkal lámpát. Az ezüstös hold-
fény éppen elegendõ volt: nem hívta fel a
Dalmine õreinek figyelmét.
Innen is, mint mindenhonnan, látni lehetett
az Afo 4-et. A nagyolvasztó tornya békésen hu-
nyorgott a félszigeten. Õ volt az õrszem. Egy-egy
díszesen kivilágított kirándulóhajó siklott végig
álomszerûen a tengeren.
Valamivel távolabb fiatalok csoportosultak
a parton, mint minden évben, nagy körökben a
tûzrakások körül. Augusztus 15-ének hete volt,
szinte mindenki szabadságon, és minden csoport
megrendezte a maga strandestéjét a Principessa
part mentén, sörrel, füves cigivel. Ott voltak a
Sztálingrád utcaiak is, akik a legtahóbbnak szá-
mítottak. Köztük volt Sonia és Jessica, fogalmuk
144
sem volt, hova lettek ezek ketten, el sem tudták
képzelni.
Alessio feltekerte az elsõ rézkábelköteget, és
okét mutatott az ujjával. Megvolnánk.
Cristiano azzal felelt, hogy egy hatalmas kábelt
hajított felé lasszó módjára, mintha a póznát
akarná vele elkapni, mint egy bikát vagy valami
mást. Ez tiszta hülye, gondolta Alessio fejcsóválva.
Pár napja a Lucchini menzáján egy különösen
dörzsölt alak elejtett valamit arról, hogy a Dal-
mine területe teli van rézzel. Kacsintott hozzá
egyet, miközben hangosan mondta a hírt, anélkül
hogy tudta volna, akik csendben hallgatják, azok-
nak nem kevés közük van a rézkábelekhez. – Nem
bontották el az egész régi villanyvezetéket. – És õk
felfogták a dolog lényegét. Mi több: azonnali cse-
lekvésre szánták el magukat.
Még aznap este végigmentek kivilágítatlan
autójukon a csõgyár mellett, a kutyakiképzõ te-
lep földútján. Azt a bizonyos helyet keresték,
ahol a nádas ritka, és a zsombékos nem mély.
Átvágták a drótkerítést, és éjjeli vadak módjára
hatoltak be a terepre.
Színesfém-feketepiac: az igen, az fellendülõ-
ben van. Most fel-felnéztek, nehogy a Dalminé-
bõl meglepje õket valaki. Minden csendes volt
és kihalt. Az is maradt egy jó óráig.
Aztán Cristiano valami mozgást észlelt a nö-
vényzetben. Megdermedt. A mozgó valami felé-
jük közelített. Alessio is megállt.
 Egy autó jött lassan a nádasban, távolsági
fényszórója bekapcsolva. A rendõrség! – ez volt
mindkettejük legelsõ gondolata. Hallgatták az
autógumik csikorgását a kavicson, és megpróbál-
ták kivenni a tõlük nem messze leparkoló autó
körvonalait. Visszafojtották lélegzetüket.
A motort leállították, de senki sem szállt ki a
kocsiból. Még két percig visszafogták a lélegzetü-
ket. Feszülten lapítottak. Még két perc. Kialud-
tak a fényszórók. És ekkor az autó elkezdett
ringani. Lágyan, mint egy bölcsõ. Elõre-hátra,
mint egy hintaszék.
Alessio elmosolyodott, érezte, hirtelen felol-
dódik benne a feszültség. Cristiano egy mozdu-
lattal beintett nekik. De hát pont ma este? Pont
itt, mikor ott az egész tengerpart?
Annyi baj legyen. Biztosan nem zsaruk, és
biztosan ki sem hívják õket. Egészen mással van-
nak elfoglalva, jó nekik. Az autó békésen lük-
tetett, szélvédõje kezdett bepárásodni.
Különös társaság volt.
Alessio és Cristiano közben folytatta a kábel-
vágást és az izzadást. Pólójuk hátukra tapadt.
A tengerrõl jött a nedvesség, belepte az ember
száját, orrlyukait, vízzé változtatta a levegõt.
Odalent, a mûúton autóoszlopok haladtak
gyalogossebességgel a kikötõ felé. Onnan föntrõl
Cristiano jól látta a sok-sok sárga fényszóróból és
146
járó motorból álló kígyót. Turisták, akik alig
várták, hogy reggel felszállhassanak az elsõ Elba
felé tartó hajóra. Egyáltalán nem irigyelte ezeket
a városi kivagyi figurákat, akik holnap kikötnek
a szigeten, és szállodában, egy kápráztatóan fehér
fövenyû strandon ünneplik Nagyboldogasszonyt.
A turistáké egy egészen más világ, más élet,
zsúfolt és szabályos. Az övékben viszont van adre-
nalin, sõt még egy szeretkezõ pár is. No és vannak
lesben álló õrök, szúnyogok, sok-sok kiló réz, azaz
rengeteg pénz, amit le lehet érte akasztani.
Cristiano ránézett régi barátjára, legjobb ba-
rátjára, aki leugrott, térde csupa iszap, és egy jó
hosszú kábelt tekert fel. Sokatmondó mosollyal
nézett rá.
Hát igen. Tizenkét éves korukban bizony be-
szöktek az Aurelia úti építkezésekre, és kivárták,
míg egy munkás kis idõre elment. Ezt mondogat-
ták magukban: – Menj már hugyozni, te segg!”
Amikor aztán tényleg elment, így vezényeltek:
„Egy, kettõ, három!” S már benn is voltak egy
markoló vagy egy kotrógép vezetõfülkéjében,
pontosan azokon a behemót gépeken ültek, ame-
lyeket aztán egy életen keresztül vezethettek.
Alessio fölemelte a fejét, és vetett egy pillan-
tást az autó felé.
– Még mindig nem végeztek? – bökött arra. –
Gratulálok!
147
 Karjával letörölte homlokáról a verejtéket, és
teliszívta tüdejét a sós levegõvel. Rájött a ne-
vetés.
Rézkábelt lopni éjnek évadján: ez olyasmi,
amit a csajoknak elmesél az ember. Alessio tudta,
milyenek, tudta, hogy a mese egy bizonyos pon-
tján megjelenik arcukon az a bizonyos mosoly.
Szigorúan, makacsul összeszorított ajkukon, amely
titokban már készült a csókra. Ezért a csókért bár-
mire képes lett volna, pontosan az ilyen lányok
csókjáért, akik szélhámosokba szeretnek bele, s
aztán hozzámennek egy banktisztviselõhöz.
Õ mindenesetre – megpróbált mosolyogni –
az elõbb még egy villanypózna tetején ült, és
õszintén szólva, olyan jól szórakozott, akár egy
gyerek. Ugyan mikor szórakozna egy banktiszt-
viselõ az ügyfélszolgálaton? S ha véletlenül egy
napon – de az a nap még odébb volt – találkoz-
na Elenával az utcán, tényleg megmondaná
neki: „Igazad van, jól teszed, menj hozzá ahhoz a
nyálas varangyhoz az Unicreditbõl. Tudod, én
büszke vagyok magamra. Igaz, hogy leszakad a
tököm, de legalább élek.”
Az autó motorja végre beindult, kigyúltak
reflektorai is, és lassan, a kavicsos talajon csiko-
rogva eltûnt.
– Nagyon örvendtem! – röhögött Cristano.
Alessio tapsot mímelt.
148
Egymásra tekintettek: borzalmasan néztek ki.
Az órára pillantottak. Nem sokat szórakozhattak
már. Ekkor nekiláttak, összevagdosott kézzel
vágták tovább a kábelt, lábuk elgémberedve,
mégis tökéletesen elégedettek voltak, amiért
máris ipari mennyiségû rezet gyûjtöttek össze.
Így folytatták, az oszlopon függve, kezükben
kábelvágóval, öt órán keresztül. Hajnalban majd
szétrepedt a tüdejük, annyira szerettek volna ordí-
tani. Szinte levegõt is alig vettek, úgy féltek az
õröktõl, meg attól, hogy valamelyik kamionsofõr
azok közül, akik a Dalmine elõtti parkolóban a
volánra dõlve aludtak, felébred, és elkezd dudálni.
Mire végeztek, úsztak az izzadságban, és úgy
érezték, karjuk darabokban. Most már egy elté-
vedt autó lámpája sem látszott a láthatáron. Az ég-
világon semmi. Nemsokára lejár a mûszak, és
kijönnek a munkások, a váltás pedig megérkezik
Val di Cornia felõl buszokon, autókon.
Nézték gumicsizmájukon a sarat és vállukon
az utolsó kábeltekercseket. Odamentek az autó-
hoz, és telipakolták a csomagtartót, a hátsó
üléseket, minden résbe rézkábelt gyömöszöltek,
színig lett az autó. Aztán kikapcsolt reflektorral
és a súlytól meggyötört lengéscsillapítóval
megint a mûúttal párhuzamosan haladtak.
Egy fekete táblán narancssárga betûs felirat
jelezte, hogy itt kezdõdik az „ipari terület”. Pon-
149
tosabban csak jelezte. Ugyanis nemrégiben valaki,
egy zseni, befestette feketével a „t”, az „e”, és az
„r” betût, a szó végi „t”-t pedig „p”-re maszkíroz-
ta. A végeredmény hûen tükrözte a valóságot.
Alessio nyugodtan vezetett, ügyelt a kátyúk-
ra és a kövekre. Békabrekegés, helikopterhez
hasonló rovarok zümmögése hallatszott, no és
azok az átkozott szúnyogok repültek be a kocsiba
a porral együtt a lehúzott ablakon.
Nem gyõztek vakarózni.
Amikor végre elhagyták a Dalminét, Alessio
negyedikbe kapcsolt, aztán ötödikbe. Nagy por-
felhõ kerekedett mögöttük, és õ üdvözült mo-
sollyal nézett Cristianóra.
Cristiano öklét a szélvédõ felé lendítve vála-
szolt rá. Boldog, gyõzedelmes ököllendítéssel.
Bekapcsolta a hifit: I’m blue, da ba dee da ba die,
teljes hangerõvel, I’m blue, if I was green I would
die. A hangszórók megint berezonáltak, és ekkor
egyszerre kidugták fejüket az ablakon. És egyszer-
re kiáltottak egy nagyot a kihalt Aurelia úton,
neki a domboknak.
– Háromezer líra kilónként, szorozva...
– Mondjuk... – Alessio belenézett a visszapil-
lantó tükörbe.
– Mondjuk fél tonnával! – lelkendezett a má-
sik, miközben hátrafordult, hogy megnézze a
zsákmányt.
150
Végül is, egyetlen éjszaka alatt ketten annyit
tesznek most zsebre, amennyi a havi fizetésük a
Lucchininál.
– A gatyát is lehúztuk róluk, és egyetlen sziré-
na se szólalt meg!
– Aludtak, vagy benyomtak valami pornófil-
met...
– Ale, ide hallgass – a lámpánál egymás fá-
radt, de ragyogó szemébe néztek. – Holnap este
a Gildába megyünk, nincs duma.
Alessio autója volt az egyetlen, amelyik
átszelte az alvó várost.
Egy kicsit úgy érezték magukat, mint a tolva-
jok, amikor a Sztálingrád utcában kiszálltak, és a
kocsi ajtaja nagy zajjal becsapódott. Nem nevet-
géltek, miközben az ablakokat fürkészve, hátha
világosság van valahol, kirakodták a rezet a ga-
rázsban.
Átlopakodtak az udvaron, aztán mindketten
lábujjhegyen beosontak a saját lépcsõházukba.
A lépcsõn felfelé menet férfihorkolást hallottak,
és egy csecsemõ sírását. Mintha idegen biroda-
lomba törnének be. A síró csecsemõ Cristiano fia
volt, exbarátnõje lakásából hallatszott ki a hang.
Cristiano megállt az ajtó elõtt, hallgatózott:
amíg a lány föl nem kel, hogy karjába vegye a
kicsit, addig õ nem mozdul, és hallgatja a sírását.
Erõs felindulást érzett, és ellágyult. Talán sze-
151
retett volna bekopogni. De nem volt rá képes.
Elhúzott a sötétben, felrohant a maradék három
lépcsõsoron.
Alessio minden lehetséges módon azon volt,
hogy ne csapjon zajt. Gondosan levetette a cipõ-
jét, és inkább nem gyújtott villanyt. Megpróbált
eltapogatózni a szobájáig.
De nem sikerült.
Nekiment egy széknek a konyhában. Az egész
lakásban visszhangzott a valószínûtlenül nagy
robaj. Nulla másodperc múlva már hallotta is
egy villanykapcsoló klikkjét. Káromkodott
magában. Pontosan szembetalálkozott anyja
álomtól felpüffedt arcával.
Sandra hajnali hatkor olyan mereven állt,
mint egy seprûnyél, mozdulatlanná dermedt fia
elõtt. Alessio munkásoverallban, piszkos arccal
leginkább egy vietnami katonához hasonlított az
Apokalipszis most-ból.
– Most szépen elmagyarázod – szólalt meg
Sandra. Álomtól összeragadt száját alig bírta ki-
nyitni, homlokán az áttetszõ bõr alatt megfeszült
egy izom. Nem is az õ hangja volt az, ami kijött
a torkán, és nem is tudta befejezni a mondatot.
Alessio ránézett anyjára: ez a hajlott hátú,
pongyolás asszony megöregedett, bizony, sápadt
volt és kimerült, ennek az asszonynak a szeme
152
csupa szomorúság, és most lehunyja, hogy ne is
lásson vele.
Eddig nem tûnt fel neki, hogy anyja vállát túl
sok aggodalom nyomja, és túl fáradt ahhoz, hogy
elviselje még az õ baromságait is. Elég volt neki
az a nyomorult, az apja, épp elég rosszat kapott
ettõl a rohadt világtól. Talán neki kellene õt
boldoggá tennie.
– Anya – szedte össze bátorságát –, légy
szíves, menj vissza az ágyba, és ne kérdezz tõlem
semmit. Esküszöm, hogy nincs miért aggódnod.
Sandra továbbra sem nyitotta ki a szemét,
csak állt némán.
– Anya – folytatta Alessio –, ne haragudj,
hogy ilyen piszkos vagyok...
Átkarolta ezt a testet, magához szorította,
mint egy kisgyereket vagy a menyasszonyát.
Majd beszakadt a háta, de még így is éreztetni
tudta erejét.
– Nem kérdezek semmit – felelte Sandra fejét
rázva –, de ígérd meg, hogy...
– Pszt! – Alessio nem akarta tovább hallani.
– Ígérd meg – erõsködött Sandra, miközben
arca kivirult –, hogy ez volt az utolsó alkalom,
hogy elmentél éjszaka mit tudom én, hová és
minek.
Alessio nevetett. Együtt nevettek, összeölel-
kezve, fáradtan a plafonról függõ villanykörte és
az éppen hasadó hajnal fényénél. Ebben a pil-
153
lanatban az ajtó mögül elõbukkant Anna. Nem 13
szólt egy szót sem. Csak állt ott, tisztán, mezítláb.
Nézte õket, miközben õ maga észrevétlen
maradt, mint egy nyári pizsamás kis angyal. Az õ
gondolataiban ez volt a legszebb dolog a világon.
Anyja, ahogy fejét bátyja vállára hajtja, igen,
talán ez a legszebb dolog. Amiért megéri az élet-
ben nem csalni.

Parányi szúnyogpeték lebegtek a víz felszínén.

Langyos, sûrû húsleves, mely nyüzsgött az alig
élõ állatoktól.
Francesca és Anna mezítláb gázolt át a náda-
son, furcsa kis kacajokat hallatva. Minden egyes
lépésnél csiklandásroham szaladt fel a bokáju-
kon, és ezt borzasztóan élvezték.
Térdig feltûrt nadrág, a derekukra kötött tor-
nacipõ. Anna pofikája Francescáét fürkészte a
nádszálak függönyén át. Bújócskáztak az átvonu-
ló pára- és rovarfelhõk között.
– De biztos, hogy még jövõre is szeretni fogsz?
– Jaj, France, hagyjál már!
Hozzátartoztak õk már ehhez a helyhez, mint-
ha belõle nõttek volna ki. Minden egyes fuval-
latra virágporesõ hullott az állóvíz felett. A fény
is megállt. A nap lángoló korongja ott maradt az
ég közepén. Nem alkonyodott.
Miért is kellett letusolniuk, ha úgyis tudták,
hogy összekoszolják magukat?
154 155
 Samponillatú, nedves hajukra lassanként más-
féle szag is rátapadt. Izzadsággal vegyes növényi
nedvek illata. A hozzájuk érõ növényi bolyhok-
tól viszketett a bõrük. Olyan volt, mintha
gyapjúhalmon jártak volna.
Minden este, vacsora után megtették ezt az
utat évek óta már. Este tízre haza kellett érniük.
Másképpen nem lehetett megközelíteni ezt a
helyet: át kellett mászni a falon, befogott orral
elmenni a szennyvízelvezetõ mellett, s aztán be,
egészen a növénnyel sûrûn benõtt, habos-nyál-
kás posványosba.
Ám amikor kibukkantál, és elõtted ott volt a
tenger, olyan hév fogott el, hogy legszívesebben
rohantál volna. Senki nem járt arrafelé, elhagya-
tott vidék volt. Akár meztelenre is vetkõzhettél,
és világgá kiálthattad a legcsúnyább dolgokat,
durva szavakat, nem kellett szégyenkezni senki
elõtt.
A tengerpartot algakupacok borították. És
kidõlt fatörzsek, megfeneklett csónakok, testü-
ket moha fedte. A halászok itt rakták le a hul-
ladékot, hogy elkerüljék a szemétadót.
Kellemes érzés volt fél lábszárig süppedni a
puha algaszõnyegben, érezni az üres kagylóhé-
jakat, amelyek fogakként álltak ki belõle, és
megszúrták az ember talpát. Barna hínárok mil-
liószám, melyeket a tenger mind itt vetett ki.
A parton fekete nyálkává enyésztek, valami
156
péppé, aminek egyszerre pisi- és kenyérszaga volt.
Ez volt az õ titkos strandjuk.
Anna egy zacskót szorongatott a vacsora
maradékával, és fürgén lépkedett vele a part men-
tén. Ragyogott: a holnapi ünnepnapra gondolt,
augusztus 15-re. Nézte a nap széles, vörös ko-
rongját. Úgy érezte, minden a hatalmában van.
Francesca hátramaradt, hosszú, karcsú lábain
egyensúlyozott. Egy fogadalmat dédelgetett ma-
gában, amelyet talán sikerül teljesítenie. Azt,
amelyet önmagának tett, a vacsoraasztalnál,
miközben szülei társaságában ült szótlanul. De
most nem volt olyan biztos benne, hogy képes
lesz betartani. Úgy érezte, a kellõ pillanatban
majd elszáll minden bátorsága.
Amikor odaértek arra a bizonyos helyre, Anna
két ujját a szájába dugta, és éleset füttyentett,
mint egy fiú. Vártak.
– Meglátod, egyikük hiányzik...
Megfogadták, hogy senki mást nem hoznak
el ide. Maguk sem tudták, miért, de volt valami
meztelenség ebben a helyben, ami miatt otthon
érezték magukat. Talán ötödikesek lehettek,
amikor Francesca ezzel állt elõ: – Ez a hely csak
a miénk lesz. – Anna azonnal rábólintott. Meg-
fogadták: – Csak te meg én.
Pár pillanat múlva minden irányból macskák
bújtak elõ: a csónakok alól, a közeli bozótosból,
a lányok jeladására.
157
 – Egy, kettõ, három, négy... – számolt Fran-
cesca. – Egyik sem hiányzik!
Az, hogy megetették ezeket az állatokat, elõ-
csalogatták õket a bokrok mélyérõl, a hajótestek
alól, még mielõtt leszáll az éjszaka, mielõtt õk
maguk is ágyba bújnak és végiggondolják a na-
pot, Annát és Francescát valami gyermeki álla-
potba vitte vissza. Algát rágcsáltak. Arcukat
belenyomták a macskák nedves, drótszerû
bundájába. Ezek a macskák rondák voltak. Egyik
félszemû volt. A másiknak hiányzott a farka. És
teli voltak bolhával.
Valamikor, talán száz évnél is régebben, ez
egy kikötõ volt. Számukra most egy fészek.
Anna letette a földre a zacskót, kinyitotta, és
valósággal ellepte a nyávogó macskahad. Ez a ha-
lott partszakasz valami õslevessé változott. Fran-
cesca szívesen kutatott a romok között annak
bizonyítékai után, hogy elõttük másvalaki is járt
ott: egy fõzõkanál, egy kerámialap után. Legug-
golt és ásott, és felkiáltott, ha valamilyen emberi
jelenlétre utaló leletre bukkant.
Aznap is lekuporodott egy borostyánnal befu-
tott kõhalom tövébe. Csakhogy most nem volt
képes figyelmét összpontosítani. Céltalanul
kapirgált, és közben minden oldalról fogadalmát
méricskélte, hányta-vetette magában. Egyvalami-
ben biztos volt: hogy ez a legalkalmasabb hely.
Ami a pillanatot illeti, holnap már túl késõ lenne.
158
Felemelte fejét, tekintete megállapodott
Annán, legjobb barátnõjén, aki macskatappancsok
és -farkak forgatagának kellõs közepén guggolt.
Most kell megmondania neki, el kell határoznia
magát. Vagy tizenöt macska dörgölõzött Anna
lábához, és õ hagyta, lehajolt hozzájuk, ott hem-
peregtek elõtte, s megsimogatta hasukat, ahol a
szõr kiritkult, és kilátszott bõrük rózsaszínje.
Francesca csak ült ott, a benne kavargó érzé-
sekkel. A bõre alatt mintha valami sûrû, vibráló,
meleg nedv bugyogott volna, amely felvillanyozta
és megrémisztette. Anna odadugta orrát az egyik
macska nedves orrához, és Francescának feltûnt,
lassanként vagy hirtelenül, mennyire megválto-
zott. Mintha tekintete, mozdulatai lágyabbá vál-
tak volna. Nõies lett. Most, hogy beszélt, és
Francesca nem értette, hogy mit mond, hangja
rekedtesen, egy tónussal mélyebben szólt. Valami
elszabadult érdes-fanyar, néma szervezete mélyén.
A rejtélyes érzés. Az a pihe-puha gyöngédség,
amit Nino nem tudott benne fölkelteni.
Össze kell szednie magát: meg kell neki mon-
dania, tovább már nem titkolhatja. Gyûlölte az
idõt, mert távolságot ékelt közéjük. Amikor ki-
csik voltak, egyek voltak. Most viszont külön-
bözõek kezdenek lenni. S miközben távolodnak
egymástól, és Anna galaktikus álmai felé rohan
– „Bíró lesz belõlem, ügyvéd, szenátor” –, Fran-
cesca lemarad mögötte, tétován. Ha megölelte,
159
de annyi is elég volt, hogy megérintette, teste
eddig ismeretlen módon reagált. És Francesca
nem volt buta. Teli volt véraláfutásokkal, de
nem volt buta.
Amikor Anna leült egy megrozsdásodott ha-
jóvázra, és nézni kezdte a sötétvörös ellenfény-
ben tündöklõ tengert, Francesca odaült mellé,
térdét felhúzta, és átkarolta.
– France – szólalt meg Anna anélkül, hogy
ránézett volna –, anyám teljesen kiégett. Azt
hiszi, nem veszem észre, de én látom. Most azt
gondolod, hülye vagyok, de... én el akarok men-
ni innen. Híres akarok lenni!
Francesca nyelt egyet: – Mondanom kell ne-
ked valamit.
Barátnõje átszellemült. A horizontot bámul-
ta, a sziget fogazott körvonalait, olyan tekintet-
tel, mint aki õrült gyorsasággal mindent meg
akar hódítani.
– Én nem akarok egy csõdtömeg lenni – foly-
tatta. – Sonia, Jessica. A bátyám is... Reggeltõl
estig dolgoznak, hétvégén kiütik magukat. Aztán
megházasodnak, gyerekük lesz, végül meghalnak.
S közben mi történt? Semmi. Észrevétlenek ma-
radtak.
– Akkor be kell kerülni a tévébe...
– Ez nem így van! Minden tiszteletem a tévé-
cicáké, táncosnõké, mûsorvezetõké... De Fab-
rizio Frizzi nem írt történelmet! – Öklével a le-
160
vegõbe ütött. – Nem egy komoly valaki! – Össze-
rezzent. – Mondani akartál valamit?
Francesca hallgatta, kitágult pupillákkal,
készen arra, hogy ennek az arcélnek, ezeknek a
vonásoknak a legapróbb, gyönyörûséges rezdülé-
sét is befogadja. Egy bizonyos szó a halántékán
dobolt, perzselte, de nem bírta kiejteni.
– Semmi, semmi lényegeset. – Francesca arca
halottsápadt volt. – De hát... ha ide születik az em-
ber, ahol még egy rendes mozi sincs, felnõ ebben a
szar kerületben, azt hiszed, történelmet ír majd?
– Nem értesz. Eleve pesszimista vagy. Kép-
zeld csak el, én is szakszervezetis leszek, berágok
a Lucchinira, és olyan sztrájkot hirdetek, hogy
még a nagyolvasztót is leállítják, király lenne,
nem?
Nem, Francesca nem hitte, hogy ilyesmi le-
hetséges. Az egyetlen gondolata a Lucchinival
kapcsolatban az volt, hogy ha apja meghalna, õ
fellélegezne.
Anna Rómáról beszélt, Milánóról, jogtudo-
mányról, csupa távoli dologról, amivel foglal-
kozni akart, amit meg akart ismerni – talán
õnélküle. Úgy érezte, hideg teste langymeleggé,
formátlanná válik. Legszívesebben megfojtotta
volna, hogy ne beszéljen tovább, hogy meg-
tarthassa, magához szoríthassa.
Õ is Elba szigete felé fordult, a hegyek óriás
körvonalait nézte, a vasércfejtések nyomát.
161
Igen, egy ilyen üregben, a hegy gyomrában sze-
rette volna Annát elrejteni.
– Én úgy érzem, Fra, hogy valaki akarok
lenni, de nem lehet – mosolygott –, azt is alig
hiszem el, hogy holnap végre elengednek a buli-
ba... Minden változóban van.
El fog menni. Magára hagyja. És õ mihez kezd
egyedül?
Anna: az elsõ szó, amit a ’mama’ után meg-
tanult leírni.
Valójában már nem figyelt rá: csak nézte. És
nem tudta féken tartani azt, amire csak egy szó
van. Nincs értelme másnak nevezni, színlelni.
Nincs értelme, Francesca, hogy elfojtsd magad-
ban napokon, hónapokon, éveken át. Meddig
tarthat még? Nem bírsz vele: szervezeted döntött
helyetted.
– Valaki akarok lenni, de azt akarom, hogy te
is az légy.
Ebben a te-ben, ahogyan a nyelvcsúcs tisztán
a szájpadlásnak ütõdött, Francesca úgy érezte,
egész valója felrobban, és végérvényesen felol-
dódik.
– Te vagy – mennyei, szeplõs mosoly a nyál-
tól nedves, kissé összeharapdált ajkon – a legkü-
lönlegesebb élõlény a világon.
Bumm.
A világ. Francesca lehunyta szemét.
Meg kell mondanod. Meg kell tenned.
162
Száját felnyitotta, még mindig érezte a hely
jellegzetes, macskaszõrrel kevert algaízét. Érezte,
egy érzéssé vált benne.
Ki kell ejtened azt a szót.
Már-már sikerült.
Végig kell mondanod, elõbb az elsõ, majd a
második és a harmadik szótagot. Különben meg-
halsz.
Amint hazaért, Anna mindjárt pizsamába bújt.
A fürdõszobába rohant fogat mosni, és olyan
erõsen rányomta a fogkefét, hogy vérezni kezdett
az ínye. Szemét a mosdókagylóról a tükörre emel-
te, saját arcába bámult: fogkrémtõl maszatos,
kikerekedett szemû tükörképébe.
Saját magához könyörgött: mondd, hogy nor-
mális vagyok, mondd, hogy nem történt semmi
rossz, kérlek, mondd, én normális vagyok!
Francesca beteg. Nem igaz. Dehogy is veszí-
tettem el... Ugyan, jól tudod, hogy így nem lehet
elveszíteni egymást. De akkor miért vagy ilyen
zaklatott? Hülyeség az egész. Most nyugodj meg,
menj aludni. Holnap augusztus 15-e, buli lesz.
Az egész az apja, a szörnyeteg miatt van.
Sokáig gargarizált a szájvízzel, aztán nagyot
köpött. Megtörölte arcát, és mentaillatú szájával
megpróbált belemosolyogni a tükörbe. Már el is
múlt, ennyi.
163
 Ám amikor ágyba bújt, a könyörgések és a
hamis önbiztatás újra gyötörni kezdték. Szíve kala-
pált mellében, úgy érezte, agya felforr. Most már
elég, ezt abba kell hagynod. Odakintrõl behallat-
szott a nagyok kiáltozása, ricsajozása, az autók
tülkölése, és beszûrõdött a holdfény. Az éjszaka
csupa élet volt, és õ még nem tudott róla semmit.
Már nem sokáig lesz így: néhány óra múlva,
azaz holnap minden megváltozik... De hát akkor
miért (a francba!) nem képes boldogan gondol-
ni a bulira, úgy, mint vacsora elõtt? Miért nem a
görkoripályán meg a fiúkon meg a diszkózenén
jár az esze, miért izgatja más, ami nem hagyja
aludni? Tudta jól, miért.
Nagyszerû, elõbb meg akarod váltani a vilá-
got, te akarsz lenni a köztársasági elnök, aztán
meg beszarsz.
Ezalatt Francesca szobája sötétjében lehuny-
ta szemét, visszafogta lélegzetét, és minden ere-
jével õrá gondolt. Meleg, eleven testéhez szorí-
totta a párnát. Meleg volt és eleven, mint még
soha.
Igaz, hallgatólagosan megesküdött neki: nem
történt semmi, és soha többé nem beszélnek róla.
Ugyanakkor... Ugyanakkor most, szobája rejte-
kében akár meg is teheti: feleleveníti, újraéli,
megnevezi azt a semmit. Legalább itt, önmagá-
ban. Mert az a semmi megtörtént. És Anna csak
utána lett dühös, még el is lökte. De elõtte...
164
Francesca tágra nyitotta szemeit, és a plafonra
vetítette végtelen ismétlésben azt, ami elõtte
történt.
Üveg- vagy tányércsörömpölést hallott. Apja
ordítani kezdett.
Francesca nem volt egy harcos természet.
Nem akarta meghódítani a világot, mint Anna.
Õ nem volt Anna. Más volt, mint a többi lány a
lakótelepen, mint általában a többi lány. És ele-
ve megadta magát, már az általános iskola elsõ
osztályában. Nem szerette ezt a világot.
Annát viszont szerette.
Megpróbálta elterelni figyelmét a kiabálás-
ról, a mocsokról. A csattanásról, melyet apja
keze keltett anyja testéhez ütõdve, és anyja halk,
szûnni nem akaró sírásáról. Nem lehetett olyan
borzasztó, amit csinált. Nem lehetett valóban
tévedés, ha legalább éjjel, önmagába zárkózva,
elalvás elõtt... Letiltja majd, elnyomja ezt az
érzést, eltitkolja, ugyanúgy, mint a véraláfutá-
sokat, a verést, a rettenetet. Sötét, vad Frances-
ca. De õ is képes volt valami parányi melegségre.
Pórusai, szõrtüszõi remegtek.
Amikor csönd lett, fénylõ képek sora töltötte
be elméjét: mindenekelõtt a hideg mentás tej, a
hosszú pohárban, a kanállal, mely kavargatás
közben, az üveghez érintve csilingelt. Az uzson-
na Annával, sok évvel ezelõtt, egy délutánon.
Amikor felfedezték az algás partot, és Anna így
165
szólt: „Óóóó!” A teknõsbéka. Bugyiján a fehér
folt, amelyet el kellett tüntetni. Na, mindjárt
elalszik. A kagyló, melyet nyolcéves korában
Anna a füléhez tartott, és mintha telefonálna:
„Maradj csendben! A tenger valami fontosat
mond nekem!”
Nem a divatbemutatókon való szereplés volt
az õ igazi álma. Hanem felszállni az elsõ reggeli
szárnyashajóra Elba felé. Ott állni a fedélzeten, és
szorosan Annához simulva nézni a közeledõ szige-
tet. A legszebb ruháját veszi föl aznap. Becsoma-
golja a búvárszemüveget, a békauszonyokat és a
görkorit is. Mindenrõl õ gondoskodik majd: fõz,
mos, táncol. Kis otthonukban, a vasércbányában.
De Anna nem tudott elaludni. Forgolódott
átizzadt ágynemûjén, és könyörgött: most már
elég. Feje zúgott, mint egy legmagasabb fokoza-
tra kapcsolt ventilátor. Ekkor a lepedõ kezdte
idegesíteni, aztán meg a párna. Mígnem aztán,
végsõ elkeseredésében felkapcsolta az éjjeli lám-
pát, levett egyet a polcról a tankönyvei közül:
Szöveggyûjtemény. Olasz irodalom 3. Találomra
kinyitotta: Giovanni Pascoli.
Szerette Francescát, most is, ebben nem vál-
tozott semmi. Lehet, hogy soha senkit nem fog
így szeretni egész életében, mert... Hát igen,
együtt nõttek fel, mindent együtt csináltak, és
mindent tudtak egymásról. De. Volt egy de.
166
Bíbor gyûszûvirág. A Zsengék-bõl, szabadversek.
Anna erõltette az olvasást, hogy ne gondoljon
folyton arra, ami a titkos strandon történt. Mégis
annak a percnek vagy öt-tíz percnek a villanásai,
foszlányai beszivárogtak az olvasásba, és bántot-
ták. Emlékezni. A sziget mögött félig lebukó nap
és az eleven, sötét sziget. Elakadt a lélegzete.
Orrlyukai hirtelen megteltek az õ illatával, azzal
a mogyoró-, mandula- és bizony macskaszaggal
vegyes illattal. A tengerrõl jövõ pára. Ahogy
lélegzett, érezte, hogy a víz formálja a dolgokat.
Stíluselemzés. Szövegelemzés.
Ülnek. Az egyik leány szeme a másikon. Az egyik
/ törékeny, szõke, egyszerû öltözet, / ártatlan tekin-
tet; ám a másik, törékeny, barna, / a másik...
Nem történhet meg igazán, erre gondolt,
miközben megtörtént. Francesca kimondta azt a
szót, megtette azt a dolgot, és õ megadta magát.
Nem értette. Illetve: nagyon is jól értette. De
kíváncsi volt.
Emlékezett Francesca zöld szemére. Tekinte-
te egyáltalán nem volt ártatlan.
A macskák, amelyek még mindig ott voltak
körülöttük, elnyúlva hevertek a csónakok kö-
zött, félig lehunyták gyulladt, beteg szemüket.
Aztán felfogta, mi történt. És lélekszakadva
futásnak eredt. Õ is – a másik – mezítláb futni
kezdett az ellenkezõ irányba. Mindketten ottfe-
167
lejtették tornacipõjüket a hajóvázak közt, az al- – Akkor holnap, kettõkor...
gaszõnyegen. Semleges hang, nyugodt, mint a tó vize, alig
Csukott szemmel futottak, a szél, a közébük hallható a kivágódó ajtón kizúduló ricsaj és a
sûrûsödõ sötétség, a talpukat felhasító üvegcse- leghangosabbra kapcsolt autórádió hangja mellett.
repek, Annának minden járt az eszében, és még – Kettõkor, de semmi tenger. Ruhákat
annál is több. Hogy gyûlöli, hogy szereti, hogy próbálgatunk.
soha többé nem szól hozzá. Kényszeredett mosoly, tágra nyílt szem, resz-
Végül, amikor kiért az aszfaltozott útra, meg- ketõ tekintet.
látta Francescát a falhoz dõlve, egy lámpa alatt, Soha többé nem mennek vissza macskát etet-
összegörnyedve, zihálva. Õt várta. ni, ebben Anna biztos volt.
November – írta Giovanni Pascoli ezerkilenc- Becsukta a könyvet, és lehunyta a szemét.
száz... Arra gondolt, hogy a macskák végül gondoskod-
Hazafelé szótlanul lépkedtek egymás mellett nak saját magukról. Fájt az összevagdalt talpa.
a hámló garázsfalak mentén. A fejük fölött mag- Kár a tornacipõért, még majdnem tiszta új
asodó, óriás bérkaszárnyák ezt mondták: bizton- volt.
ságban vagytok. Több száz világos ablak szólon-
gatta egymást. Kiáltásoktól, konyhaszagtól
dagadozó ablakok, a zsúfolt és megszokott világ
ablakai. Kerülték egymás tekintetét.
Kissé kábán mentek be az udvarba. Nino ott
ült scooterje nyergében, köszönt nekik. Cristiano,
mint mindig, felspanolva: – A Gildába! A Gil-
dába! – obszcén mozdulattal kísérte kiáltását.
Hátul, a padon Sonia és a többi lány ültek kör-
ben, maguk közt sutyorogtak, szemüket villog-
tatták. A csillagok elborították az eget, mint
szeplõ az arcot, és õk ketten – koszosan, nyirko-
san, átfázva – egymás mellett mentek, és nem
néztek egymásra.
168 169
 14
Nagyjából éjfél volt, mire Francesca és Anna
elaludt. A világ élte a maga életét szobájuk fa-
lain túl.
Rosa a fürdõszobai tükör elõtt egy alkoholos
vattapamacsot nyomkodott a járomcsontja táján
esett sebre. Szeme alatt olyan feketék voltak a
karikák, hogy alig lehetett észrevenni a megal-
vadt vért. A szomszéd szobában az óriás Enrico
kényelmesen elnyúlva a Rai Unón a Super
Quark ismétlését nézte. Széles, durva arca telje-
sen kifejezéstelen volt. Lábát föltette egy pár-
nára, a tévé távirányítója a hasán. Lapátkezei
ártatlanul teste mellett pihentek.
Sandra is tévét nézett: egy riportmûsort a meg
nem született gyermekekrõl. Vele szemben a
bekapcsolt ventilátor. Ujjaival a fotel karfáján
dobolt. Szeretett volna felhívni valakit telefo-
non, de nem tudta, kit. És megdöbbentette, hogy
negyvenhárom évesen már oda jutott, hogy
szombat este kénytelen egyedül ülni otthon.
170
Már-már remélte, hogy másnap, augusztus 15-
ére legalább Arturo hazajön.
Ezalatt egy San Vincenzó-i lokál bárpultjá-
nak támaszkodva kiskereskedõk – csónakárusok
és fióküzlet-tulajdonosok – tömegében férje a
mobiltelefonján beszélt valakivel. Csuklóján
vadonatúj karóra, s az öltözetébõl ítélve egészen
jól mehetett neki. Mutatós férfi volt, alacsony
termete ellenére is igen charme-os. Annyi nõje
lehetett volna, amennyit csak akar.
De nem akart. Sõt most is legszívesebben ha-
zamenne Sandrához valamilyen ajándékkal.
Ezzel állítana be hozzá: „Gyerünk, öltözz.” És
elvinné táncolni. De még nem jött el a pillanat,
még nem. Veszekedni meg nem volt kedve. Va-
laki ismét teletöltötte elõtte a pezsgõspoharat, és
õ mosolyogva ivott. Nagy üzletbe vágott bele:
most tényleg megváltozik az élete. Sandra pedig
ahelyett, hogy a válókeresetet tolná elé, azt kéri
majd, hogy még egyszer házasodjanak össze.
Capri szigetén, esetleg Positanóban.
Amit viszont most leginkább szeretett volna
megtenni, amit végképp nem halogathatott
tovább, az az volt, hogy felhívja a fiát. Õrülten
szerette volna hallani a hangját, megbizonyosod-
ni róla, hogy jól van. Nem nagyon mutatta ki,
ezt maga is tudta, de nagyon ragaszkodott ehhez
a konok fiúhoz, aki még mindig a Lucchininál
dolgozott, azon a szar helyen húzta az igát. És ott
171
volt a kislánya, az õ kis Annája... de biztosan
alszik már.
Felhajtotta a zakója belsõ zsebében tartott két
mobiltelefonja közül az egyik igencsak megviselt
fedõlapját, és Alessio számát hívta. Míg várt,
arcán a vasárnapi apa szép mosolya terült el.
Csakhogy Alessio telefonját nem vette fel
senki. Ott hevert a száguldó Peugeot hátsó
ülésén, a hifi hangja teljesen elnyomta, éppen
csak pár pillanatra villant fel kijelzõje a sötét-
ben. Aztán ki is aludt.
A follonicai fenyõligettel szemben parkoltak le.
Ülepükre feszülõ farmer, hátsó zsebükben a réz-
kábelekbõl származó bevételtõl dagadó pénztár-
ca. Kiszálláskor jó hangosan becsapták az autó
ajtaját: figyelem, itt vagyunk.
Cristiano mindent túlzásba vitt: az alkoholt
is, az öltözködést is. Narancssárga, fényvissza-
verõ ing volt rajta, nagyon feltûnõ. Akár egy
szuperhõs! – mondta õ saját magáról. Indulás
elõtt szerette volna megcsókolni a fiát, ugyanis
exbarátnõje épp nem volt otthon. De nem volt
képes összeszedni a bátorságát, és most már
tökéletesen lenullázta magában annak a parányi
emberi lénynek a gondolatát is. Fütyörészett, és
közben egy fenyõtobozzal focizott.
Alessio szép volt és komor. Nyugtalan lélek-
kel követte Cristiano lépteit. Szépen vasalt
172
fehér ing, felhajtott gallér, szürkébe hajló szem.
A piombinói bárban két rendõr ezzel szólította
le: – Miért nem mész el próbafelvételre a Canale
5-höz, ahelyett hogy feketén színesfémet árulsz?
Azt hiszed, hülyék vagyunk?
Fiatal srácok futottak át cikcakkban a fenyõ-
ligeten. Whiskyvel kevert after shave illatát
árasztó, remegõ lángocskák, farkasüvöltéshez
hasonló kiáltások a magasban a fák között. Ahol
sûrûbb volt a fenyves, és tûlevélesõ hullott, ott
hûvös volt. Megszaporázták lépteiket, egyre bel-
jebb hatoltak a ligetben a gyantaillatú, ködgo-
molyos éjszakában.
Az ágak közül elõbb egy fénylõ pontot lehe-
tett látni, amely lassanként egy neonfelirattá
alakult. Néhány betûje nem világított, de a ki-
írást így is el lehetett olvasni. Fokozatosan,
ahogy közeledtek, egy pin up girl stilizált alakja
rajzolódott ki elõttük, aki abba az irányba
invitálta õket. Két neon mellbimbója ragyogott.
Sorba kellett állni.
Cristiano jó hangosan fújt egyet. Alessio far-
merja hátsó zsebét tapogatva rájött, hogy
ottfelejtette valahol a mobilját.
Sor – ez egy civilizált dolog. Valójában egy
örvény volt az. Felhevült, piás kanok pokoli
bugyra, akik egymásnak estek, majd a következõ
pillanatban összeölelkeztek, és nem lehetett
tudni, mit is akarnak. Az általános felfordulás-
173
ban egy kölyök a járdaszélen kétrét görnyedve
okádott. Egy másik, még tizennégy évesnek se
látszott, letolt gatyával kiáltotta: – Én vagyok
Rocco Siffredi!
Senki sem foglalkozott vele. Rengeteg han-
goskodó kis srác lábatlankodott még ott rajta
kívül a nagyok közt, talán az elsõ alkalmat haj-
szolva. Csak egy öreg fordult oda, hogy szemében
felvillanó irigységgel ránézzen, de ez is szinte
észrevétlen jelenet maradt.
Ez volt az egyetlen „sexy disco sexy” a Grosseto
és Livorno közötti szakaszon. A bejáratnál egy fel-
irat hívta fel a figyelmet a hely erotikus voltára:
nem ajánlotta a belépést azoknak, akik szemér-
mükben sértve érzik magukat. Alessio és Cris-
tiano, mint mindenki, elolvasták a kiírást, és
röhögtek. Harmincperces sorban állás és harminc-
ezres belépõdíj után az ajtó végre feltárult.
Az elsõ, ami megcsapta õket, egy füstbõl, ri-
csajból, bûzbõl álló, nyirkos, sûrû fuvallat volt.
Még mielõtt egyáltalán látni lehetett volna
valamit, a Gilda az arcukba fújta meleg, éme-
lyítõ leheletét. Olyan sûrû volt benn a levegõ,
mintha a szennyeskosárba préselték volna bele
az embert. Szédítõ volt az a fertõtlenítõ-, há-
nyás- és izzadságszag, amely a hely minden póru-
sából áradt. A felgerjedt kanokból álló emberfal
áthághatatlan volt. Alacsony mennyezet, kékes
fények: mint egy pince, majdnem koporsó.
174
The summer is magic. Oh, oh, oh... The sum-
mer is magic... – áradt a bömbölõ hangfalakból.
Ám odabent, leghátul – Cristiano már elõre
ízlelte, szinte elolvadt a szájában – egy szédületes
combdarab villant fel. Pár lépésnyire egy gyapjas
szeméremdomb mindenkinek felkínált látványa.
Könyökerõvel verekedték el magukat a bárig.
Két kopasz fej között egy gépiesen mozgó, mezte-
len alak körvonalai tûntek föl elõttük. Még egy
kicsit beljebb hatolva, két barnálló mellbimbót
láttak, és egy tanga metálfényû csillogását. Végül,
mikor a színpad széléhez elvergõdtek, feltárult
elõttük egész valójában: egy gyönyörû barna vona-
glott lágyan egy acélrúd körül. Mellette egy apróc-
ska, félig áttetszõ szõke munkálkodott a maga rúd-
ján, pikkelyes-flitteres ruhájában riszálva.
Nagyon elégedettek voltak, hogy végre leül-
hettek egy billegõ, de jó kilátást biztosító asz-
talkánál. Lábukat kinyújtóztatták, és rendeltek
két Negronit.
Cristiano néhány tolakodó pillantást lövellt a
két üres, személytelen arcú táncosnõ felé. Derék-
és mellbõségüket méricskélte. Két henteskampóra
felakasztott húsdarab. Mégis arra a végkövetkez-
tetésre jutott, hogy bizony, bomba áru! És csat-
lakozott az elismerõen lelkendezõk kórusához.
Még két Negronit rendeltek, aztán még kettõt.
Senkinek sem tûnt fel, hogy a mennyezetrõl
málladozik a vakolat, hogy a sarkokban fekete
175
penész tenyészik. Alessión kívül senki sem fi-
gyelt fel a beroskadt díványokra, a térdek,
keresztbe tett combok, böködõ könyökök százai
által elnyûtt kárpitokra. A nagy gömbcsillárnak
egyetlen ága volt már csak ép, vagy tíz kristály
függött még rajta. Ki tudja, hetente vagy talán
havonta hányszor jártak takarítók ezen a fülledt
helyen. Alessio italát lassan kortyolgatva gon-
dolkozott ezen. Minden kommentár nélkül
elnézte a láthatóan fáradt barna táncosnõ arcát.
S arra jutott, hogy nem, egyáltalán nem ragyogó.
Egy kedvetlen, fásult lap dance volt a száma.
Legalább harmincéves volt a nõ, arcbõrét az
aknék tönkretették, ezt az alapozó sem tudta el-
tüntetni. Mozdulatai alapján Alessio könnyedén
el tudta képzelni, hogy a szám elõtt az öltözõben
egy pasztillát oldott fel a nyelve alatt. Nehezebb
volt elképzelni viszont azt, hogy hogyan él: szobá-
ja berendezését, hobbiját, mivel tölti az idejét a
napvilágon.
Nem tudta magát ráerõltetni, ezt a helyet so-
sem szerette. Szomorú volt az asztalok közt jár-
káló, ötvenezer lírára vadászó nyulacskák mo-
solya. Elõhívták gyomra mélyérõl a huszonhárom
éve alatt felhalmozódott összes szomorúságot.
Pedig igyekezett elrejteni, tett egy-egy semmit-
mondó megjegyzést, olykor felnevetett, de csak
barátja kedvéért tette.
Szép kis barát...
176
A felgerjedt Cristiano ugyanis a pokoli
örvényben egyszer csak felismerte munkaadóját.
Felugrott, és széles mozdulatokkal integetni
kezdett. A fõnök, egy hatvan év körüli férfi, ha-
waii mintás inget viselt, amelybõl elõtüremkedett
óriási hasa, éppen egy egydollárost igyekezett
bedugni a szõke lány tangájának szélébe. Cris-
tiano a nevén szólította, mire a férfi felé fordult.
Odakiáltotta neki: – Hé, balfaszkám! – Mire ez
úgy odarohant, mint egy hülye.
Alessio, hogy magára maradt, csak nézett és
hallgatott.
Cristianónak ez a szégyenletes fellépése, hogy
a munkaadója által meghagyott morzsákat rág-
csálta. Egy comb, egy mell maradékát. – A ro-
hadék, aki alig fizet valamit, a rohadék, aki
kihasznál – így emlegette. Alessio figyelte ennek
a nagydarab, szõrös férfinak a mozdulatait, aho-
gyan megérintette a szõke lány törékeny, talán
anorexiás testét. Az volt az érzése, hogy ez a test
egyik pillanatról a másikra szétmorzsolódik, akár
egy keksz.
Fiatal volt, nagyon fiatal. Volt valami ide-
genszerû az arcában. Alessio megdöbbent, hogy
ez a kamasz lány mennyire hasonlít Francescára.
Ugyanolyan volt: tökéletes és megfejthetetlen.
Ugyanazok a tengerzöld szemek, ugyanazok a fe-
szes ajkak. A puszta gondolatra is végigfutott a
hátán a hideg.
177
 Letette a poharat, és végre úgy érezte, szabad-
jára engedheti szomorúságát. Mélységesen
szomorú lehet.
Miközben Cristiano egy szeparé koszos füg-
gönye felé terelte Francesca hasonmását, a szé-
két is feldöntve Alessio hirtelen felállt az asz-
taltól. Látta, amint egy bankjegyet dug a kislány
kezébe – nem, nincs az még tizennyolc sem –
szinte áttetszõ teremtés; látta, amint az undorító
öreg követi õket a függöny mögé, az odúba, ahol
a lány feltárja magát nekik. Egy elõre látható
fizetett magánszám. Azok ketten lerogynak a
mûbõr puffra, s a lány hagyja magát meggyõzni,
és közelebb megy.
Mérhetetlen undor és tiltakozás dúlt benne,
és sodorta egyenesen a kijárat felé. Kedve lett
volna feljelenteni azokat a disznókat, akik kisko-
rúakat importáltak Kelet-Európából. Ám mivel
nem volt hõs, sõt egy szerencsétlen hülye volt,
aki túl sokat ivott, és mindjárt hánynia kell,
alighogy kiért, lerogyott a járdaszegélyre.
Amikor fejét fölemelte a pépes foltról, úgy
érezte magát, mint egy tizennégy éves az elsõ
osztálybulin. Felállt, és mosolygott saját magán.
A tér most kihalt volt, az éjszaka kabóca- és csil-
laghangon ciripelt. A tengerrõl jövõ friss fuval-
lat felé fordította arcát. És tétován, apró
léptekkel elbotorkált a fenyõligetig.
178
Itt lefeküdt egy padra. A tiszta, tágas éjszakai
égbolt nézett rá vissza a hosszú ujjú tenyérként
föléje boruló fenyõágak közül, és váratlanul,
ártatlanul rápottyant egy fenyõtoboz. Szerette
volna egy kicsit összeszedni, letisztítani magát,
mielõtt beül az autóba és hazamegy. Egyedül.
Cristiano majd gyalogol, vagy megvárja az elsõ
reggeli buszt, ez már az õ gondja. Undorodott
volna tõle, ha meglátja rajta a lány mocskos
sminknyomait.
Gyomra háborgott a mérges gyomorsavaktól,
és egy kicsit szédült is. A fenyõliget hûs mélyén
lassanként kezdett magához térni. Kellemes volt a
gyantaillat. Szemét lehunyta, és mintegy megtisz-
tulásként szeretett volna felidézni magában egy
szép képet, akármilyet, csak szép legyen.
Elõ is bukkant egy emlékezete homályából, és
melengetõ derûvel elborította a halántékát.
Látta önmagát: kócosan, vasportól szennyes
arccal áll a kristálytiszta ég alatt, mely sokkal
kékebb volt, mint amilyen azon a napon, a va-
lóságban. Koszos munkáscipõ volt rajta, és
háromnegyedes, narancssárga overall, rajta fosz-
foreszkáló csíkokkal.
Az ebédszünetben lógott meg az üzemi men-
záról. Tökéletesen emlékezett rá, milyen erõsen
vert a szíve, és hogy csupa mosoly volt belül.
Mögötte az Italia korzó nyüzsgött a járóke-
lõktõl. A Scognamiglio ékszerbolt kirakata elõtt
179
állt, mint aki gyökeret vert. Dél volt. Egy fiatal
anyuka nekitolta a babakocsit, mire õ hirtelen
megfordult, és azt mondta: „Elnézést”, holott
nem neki kellett volna elnézést kérnie.
’98 július 12-e volt. Nem tûzött a nap, de
bõkezûen ontotta a fényét. Az ékszerek szinte
élõként ragyogtak a bolt kirakatában. S õ csak
állt ott, tehetetlenül, megbabonázva, az elmarad-
hatatlan Chicago Bulls-sapkát gyûrögetve kezé-
ben. Olyan izgatott volt, akár egy gyerek, úgy
nézett ki, mint egy szellemi fogyatékos.
Mígnem egy nõ, az ékszerbolt tulajdonosa ki
nem jött az üzletbõl, és barátságos mosollyal
megkérdezte tõle: – Segíthetek?
Abban a pillanatban leginkább egy mankóra
lett volna szüksége, hogy össze ne rogyjon. Meg
egy pohár whiskyre, hogy megnyugodjon.
Úgy ment be az üzletbe, ahogy volt: a lucchinis
munkásruhában, kivörösödött arccal, teli szégyen-
lõs zavarral. Rábízta magát az eladónõre, félhang-
osan csak ennyit mondott: – Egy gyûrût szeretnék.
A fenyõliget most halkan susogott, mint egy
alvó állat, vagy mintha valaki ott akart volna
lenni vele anélkül, hogy zavarná. Nézett maga
elé a levegõ egy pontjára. Tudta, hogy szembe-
sülnie kell ezzel az emlékkel, mely marta a
nyelõcsövét, a torkát, a szájpadlását.
Elena. Ott ült vele szemben, a Vecchia Mari-
na étteremben. Gesztenyebarna haja a tarkóján
180
összekötve, leheletnyi kék festék a szemhéján.
Éppen akkor fejezte be a gimnáziumot, és né-
gyesre érettségizett. Fehér pamutruhát viselt,
szokása szerint nem mélyen kivágottat.
Az érettségijét mesélte neki tövirõl hegyire:
hogy milyen jól olvasta a görög szöveget egészen
addig a sorig, s aztán belegabalyodott abba az
aorisztoszba (aorisztosz! – még erre is emlékszik).
S miközben a lány beszélt, õt a vizsga krónikája
egyáltalán nem érdekelte, már századszor azon
morfondírozott, hogy egy ilyen hülye, mint õ,
hogyan foghatott ki egy ilyen lányt, aki bonyo-
lultan beszél és nem harapja el a szavakat.
Elena ugyanis nem a lakótelepen lakott.
A piombinói kórház fõorvosának a lánya volt.
Mindig és minden elképzelhetõ helyen szeret-
keztek, harmadikban még az iskolai vécében is,
meg a tornaöltözõben a szekrények között. És õ
volt nála az elsõ és az egyetlen.
Elena csak beszélt, és nem is gondolta, hogy...
Nem gondolhatta. Folyékonyan beszélt, szépen
formálta a szavakat, nem szakadtak meg a mon-
datai... Ám õ egyszer csak félbeszakította.
– Figyelj – szólalt meg.
Nem tudta még, hogy a lány nemsokára be-
iratkozik az egyetemre, vállalati gazdaságtan
szakra, és lakást keres Pisában a gimnáziumi ba-
rátnõivel, és a tanulmányai miatt majd csak rit-
181
kán járhat haza Piombinóba. Nem hagyott neki
idõt, hogy mindezt elmondja.
– Szóval – nyelt egyet – azt akartam neked
mondani, hogy...
Elena meglepetten nézett rá, szemöldökét
felhúzta. Talán már sejtette is, hogy õbelõle lesz
valaki, Alessio pedig megmarad gyári munkás-
nak, alfa-hím, hát persze, de mégiscsak havi két-
millió.
– Én már egy ideje... Lehet, hogy nehéz, de...
szóval... Már olyan régen együtt vagyunk, szóval,
hogy már az általánosban is, és arra gondoltam,
hogy talán... Ha egyetértesz, hogy szóval, azt
akartam mondani... A francba... – elmosolyo-
dott. – Szóval, te leérettségiztél – némi zavar –,
én meg a nagy semmi, de hát...
Elena hallgatott, hagyta, hogy beszéljen.
– Meg kell mondanom neked. – Belenyúlt a
zsebébe, és elõhúzott egy kis bársonydobozkát.
Kinyitotta. A lány összerezzent.
Azt gondolta, sosem lesz hozzá ereje, sosem
tudja elmondani azt az idióta mondatot. De hát
igen, tényleg egy nagy balfék volt. Elena vesszõ
akarsz a feleségem lenni?
Érezte, hogy valaki megpaskolja a vállát, hirte-
len magához tért. Az elõbbi gondolat villám-
gyorsan visszahúzódott. Alessio mozdulatlanul,
182
mint akit idegroham sújtott, megszólalt: – Látni
sem akarlak.
– Na, hát akkor tényleg te vagy az! – szólalt
meg egy hang a háta mögött, amely nem
Cristiano hangja volt. – Mit csinálsz? A Gilda
magányos költõje?
Alessio hirtelen hátrafordult. Elképedt. Nem
hitt a szemének, egy pillanatig a száját sem tudta
kinyitni. Aztán megjelent arcán az este elsõ igazi
mosolya.
– Nem hiszem el! Nem tudom elhinni! – ug-
rott föl és ölelte magához, majdnem szétlapítva, a
jövevényt, és majdnem elsírta magát. – Fogalmad
sincs, mennyit kerestelek, ronda disznó!
– Ó – nevetett a másik –, milyen érzelgõs let-
tél... Mit csinálsz itt, a fenyõk közt? Kikészítettek
odabent?
– Hol a francban voltál idáig, mi? Elfelejtet-
tél, a kurva életbe!
– De hát onnan, hátulról megismertelek! Fel-
fogod?
Kibontakoztak az ölelésbõl, és egymás szemé-
be néztek.
– Semmit sem változtál – mondták szinte
egyszerre.
– Hova tûntél?
– Ha megmondom, nem hiszed el.
– Gyerünk, ki vele! – Alessio repesett.
183
 – Oroszországban voltam. A Fekete-tenger-
nél, hajón.
– A francba! Te beteg vagy...
– Hát, egy kicsit – nevetett –, de hazajöttem.
Na, és még mindig a Lucchininál dolgozol?
– Ott hát.
– Merre?
– Híddaru.
– Gratulálok – nyújtott kezet a másik –, a hen-
germûbe vagyok beosztva. A jövõ héten kezdek.
– Ne már... – Alessio a nyakába ugrott, olyan
boldogan, mint egy húsvéti nyúl. – Egy perce
még olyan szar estém volt, de olyan szar, hidd el,
hogy még okádtam is, és akkor egyszerre csak
jössz te! És munkatársak leszünk! De miért tûn-
tél így el? Milliószor elküldtelek a francba.
A másik legyintett. – Hagyjuk, ronda törté-
net. No és te... Elena? Tudja, hogy itt szeren-
csétlenkedsz?
Alessio arca hirtelen megváltozott: – Szádra
ne vedd...
– Isten nevét hiába. Oké, nem akarom tudni,
ateista vagyok.
– Nagyon kérlek, ne rontsd el te is az estémet
– fújt egyet Alessio –, Cristiano már úgyis meg-
tette a magáét.
– Az ám, Cristiano! Megvan még az a faszfej?
– igyekezett viccesre venni a másik.
184
De Alessio túlságosan fel volt dobva ahhoz,
hogy elszomorodjék. ’98 óta nem látta barátját.
Õ és Elena egyszerre tûntek el az életébõl, egyik
pillanatról a másikra: legszívesebben fõbe lõtte
volna magát. Most viszont legalább az egyik visz-
szatért.
– Ide hallgass, öreg – mondta neki –, most
pedig velem jössz, nincs duma. És ott is alszol,
nálam. Ez a minimum, mindazok után, amin ke-
resztülmentem miattad.
– Oké, fõnök, úgyis gyalog vagyok. – Körül-
nézett. – Egyedül jöttél, vagy azzal a faszfejjel?
Alessio a bejárat felé sandított: – Gyerünk,
futás!
Ezt a fiút, akit Alessio most karon ragadott,
és akivel lélekszakadva rohantak át a fenyvesen
egészen a kocsiig, Mattiának hívták, és vala-
mikor nagy linknek számított.
De együtt nõttek fel, õ is Sztálingrád utcai
volt. Mattia a klasszikus, elátkozott nagyfiú volt.
Tizenhat évesen betöréses lopás miatt valahogy
összeütközésbe került a törvénnyel. Aztán ’98-
ban elkövetett valami nagyobbat, és kénytelen
volt külföldre menni. Már csak azért is, mert ak-
kor már nagykorú volt, és nem az idõsek ott-
honába küldték volna vécét pucolni, hanem
egyenesen a livornói börtönbe. Meglehetõsen
gyanús baráti kapcsolatok révén behajózott, és
egy orosz szállítmányozó cégnél kapott munkát.
185
Egy olyan óriás teherhajón, amelyek Oszétiából
gázt szállítanak Európába, és neki olyan messzire
kellett elmennie, hogy megtanulja, mi a munka.
Nem volt õ rossz fiú, szögezzük le.
– Tényleg itt akarod hagyni? – kérdezte Mat-
tia, miközben beszállt a kocsiba. – Nagyon berág
majd.
– Csak hadd rágjon! – Alessio hátramenetbe
kapcsolt. – Gondolkodott volna elõbb a barom.
A fõnökével közösen kefél meg egy kiskorút, s
egyedül hagy, mint egy kutyát? Örüljön, hogy
nem vertem be a képét.
Ahogy a visszapillantó tükörbe nézett, Ales-
sio villogó fényt látott a hátsó ülésen, és végre
megtalálta a mobilját.
Hátranyúlt érte, és látta, hogy nyolc fogadat-
lan hívása volt.
Apa.
Sebességbe kapcsolt, és padlógázzal indított.
186
15
Elõbb csak oldalra fordított fejét mozdította meg
a párnán. A kócos tincsek megrezzentek. Aztán
kinyújtóztatta lábát a takaró alatt, lábfejét kör-
be-körbe forgatta. A fuksziaszínre festett körmû,
formás kis meztelen lábfejek lelógtak az ágy
szélérõl. Kinyújtotta karját, szõkés pihéi épp csak
elõvillantak. Csukott szemmel megfogta a
takaró szélét, és ledobta magáról, kitakarván így
a felsõtestét.
Fehér színû, nyári pamutpizsama volt rajta,
piros epermintával sûrûn pettyezve. A trikószerû
felsõrészbõl egy kicsit kilátszott a melle.
Kinõtte már ezt a pizsamát, kicsi volt rá. Csí-
põjének szinte felnõttes íve és a piros eperminta
ütötte egymást, vagy talán túlságosan is jól össze-
illettek.
A percek múltak, és nem vett észre semmit.
Valaki egészen közelrõl figyelte. Betolakodó volt
a szobában, egy férfi, és õ még nem tudta. Ol-
dalára fordult, az ablak felé. A nap sugarai lágyan
187
szûrõdtek be a redõny résein, a fénynyalábban
összegyûlt szálló por olyan volt, mint a cukor.
Reggel kilenc óra volt. Mattia több mint fél
órája nézte. Vigyázva, nehogy zajt csapjon, a
kislány legapróbb mozdulatát is odaadó figyelem-
mel kísérte. Nem tudta levenni róla a szemét.
Nagyon jól állna neki egy baby-doll, gondol-
ta. Félig áttetszõ, fekete csipke. Aztán meggon-
dolta, egy baby-doll nem is volna olyan szép.
Üde és tiszta az elsõ napsugár békéjében.
Illatozott. De nem valami szintetikus vagy
dezodorillat áradt belõle. Tejszaga volt. S õ mé-
lyen belélegezte.
Valamije viszkethetett, mert benyúlt a pizsa-
mája alá, és megvakarta, aztán a hátát is egy
bizonyos ponton. Mosolygott, ki tudja, miért. És
végül résnyire kinyitotta álomittas szemét.
Anna szétnyitotta nyáltól nedves ajkait.
Megint mosolygott, fehér gyöngyfogsora teljes
hosszában elõvillant a széles mosoly alól. Hirtelen
felült, hajzuhatagát hátravetette, fölnézett a men-
nyezetre, aztán az ébresztõórára. S amikor tágra
nyílt szemekkel elõrenézett, felsikoltott.
Sárga cirmos, mogyorószín szemek.
Szeplõsek a szemei, akár az arca, gondolta
Mattia. S a legkisebb zavar nélkül, inkább el-
kápráztatva ettõl a gyönyörûségtõl, rámosolygott
a lányra.
188
Egy ismeretlen terpeszkedett kényelmesen az
íróasztala elõtti széken, és csúfondáros tekintet-
tel õt bámulta. Hát persze hogy megrémült.
– Te ki vagy? – kiáltott föl Anna, és villám-
sebesen maga elé vette a takarót.
De nem volt tökéletes a mozdulat, meztelen
melle még így is kikandikált. A fiú észrevette, és
még szélesebben mosolygott. Taktikusan nem sie-
tett a válasszal. Ki akarta élvezni ezt a riadalmat.
Anna bátyja ágya felé fordult, és látta, hogy
üres. Riadt tekintetét hol az ismeretlenre, hol az
üres ágyra emelte, és egyáltalán semmit sem értett.
– Mattiának hívnak – felelte jókedvûen a fiú –,
örülök, hogy megismerhetlek.
Kinyújtotta a kezét, de a lány csak nézett rá
morcosan, nem kockáztatta meg az érintést.
– Valójában már találkoztunk, de te akkor
még egy nyolc-kilenc éves kis veréb voltál... Ta-
lán nem is emlékszel. – Keze még mindig ki volt
nyújtva, erre elnevette magát. Anna szemmel
láthatólag elpirult, de nem vette észre, hogy a fél
melle kilátszik.
– Anyaaaa! – kiáltotta.
– Nincs itthon – csóválta fejét a fiú –, ke-
lepcében vagy.
Látván, hogy csak ugratja, és fõként, hogy
békésen ott marad, ahol van, Anna kissé meg-
nyugodott. – Hová ment? Hol van Ale? És te
mit keresel itt?
189
 Mattia visszahúzta a kezét, végigsimította ve-
le barna, göndör fürtjeit, megköszörülte torkát,
és lábát keresztbe tette. Nem kellett megjátsza-
nia magát: természeténél fogva tudott hatni. De
most elszórakoztatta, hogy milyen hatással van
erre a kislány-nõre, és húzta az idõt, felállt, szín-
lelt érdeklõdéssel nézegette a falon a Britney
Spears-posztert. Jó színészi képességekkel ren-
delkezett.
– Anyád elment, és a helyzet úgy hozta, hogy
ebédre is meghívott. Nagyon kedves volt hozzám.
– Tekintetét a Britney-fotóról Annára helyezte
át: az tátott szájjal a lepedõ sarkát morzsolgatta. –
A bátyád odalent van, és Cristianóval öklöznek.
Én meg egy régi barátja vagyok, és csak most tûn-
tem fel újra a színen.
– Mi az, hogy „Cristianóval öklöznek”?
– Hát, ez olyan szólásmondás... Vitatkoznak
– nevetett –, azt hiszem, elég hevesen.
Mattia átment a félhomályos szoba egyik vé-
gébõl a másikba, Anna feje úgy mozgott, miköz-
ben tekintetével követte, mint egy rajzfilmfiguráé.
– És te mikor jöttél?
– Hajnali öt körül.
– És hol aludtál?
– Itt. Egész pontosan ezen a széken. – Mattia
a legnagyobb komolysággal rámutatott a székre.
– De hát akkor láttál engem, miközben alud-
tam! – Anna arcát szégyenpír öntötte el.
190
Mattia észrevette, kicsit közelebb lépett
hozzá, és maliciózus mosollyal odasúgta neki: –
Légy nyugodt, gyönyörû voltál...
Hatalmas, smaragdzöld szemek, feszes, húsos
ajkak.
Mindkettõjük fejét göndör fürtök borították.
Anna kiugrott az ágyból, mezítláb az ablakhoz
szaladt. Teljesen felhúzta a redõnyt, beeresztette
a fényt a szobába. Aztán megfordult, és ámuló
képpel ránézett az új fiú fényben fürdõ arcára.
Mattia épp most heveredett le az õ ágyára.
Így, fektében Mattia még erõsebben érezte a
kislánynak az ágynemûbõl áradó illatát.
– Lehet hogy tényleg ismerlek... Nem na-
gyon emlékszem, de láttalak már valahol – szó-
lalt meg Anna, ahogy ott állt vele szemben, a
normálisnál hevesebben gesztikulálva.
Mattia arra gondolt, hogy tényleg szép a lába,
és ahhoz képest, hogy tizenhárom éves, elég ma-
gas. Nagyon fejlett. Ezt válaszolta: – Biztosan mil-
liószor láttál. Csak a Barbie babák meg a kis barát-
nõid túlságosan is lekötötték a figyelmed ahhoz,
hogy szerény személyemmel foglalkozhattál volna.
Anna elpirult. A napfénnyel együtt a hõség is
elárasztotta a szobát, és õ szeretett volna levetkõz-
ni. Augusztus volt, odakinn máris rekkenõ hõség,
a bensõjében pedig izzó parázs égett. A bátyján és
az apján kívül eddig még egyetlen férfi sem látta
pizsamában. Olyan zavarban érezte magát, mint
191
aki meztelenül áll ott, mint amikor az ember azt
álmodja, hogy egy szál bugyiban sétál egy járó-
kelõktõl nyüzsgõ sugárúton.
Lassacskán felfogta, milyen szép ez a fiú. Erõs,
magabiztos felnõtt. Napbarnított arca, szögletes
állkapcsa, markáns járomcsontja mintha már-
ványból lett volna kifaragva. Volt valami zsarno-
ki a tekintetében. És valami hívogató a kissé
nõies ajkakban. Nagy, kérges kezével nem
gesztikulált, mint az ideges fiúk. Lehetett vagy egy
méter kilencven magas. Vállai mintha az egész
bolygót napokig hordozta volna rajtuk.
– Hol laksz? – Anna akarata ellenére is kí-
váncsiskodott.
– Itt, a közelben, egyedül.
– Hogyhogy egyedül?
– Hát úgy, hogy szeretek egyedül lenni. – Ez
nem volt igaz, a hatás kedvéért mondta.
Hozzátette: – Tengeri medve vagyok.
Annát ezzel teljesen lenyûgözte. Mintha
Santiagót látta volna fiatal kiadásban a számára
mitikus Az öreg halász és a tenger-bõl.
– Nemrég jöttem haza Piombinóba. Három
évig Oroszországban voltam, a Fekete-tengeren.
Anna végre észrevette, hogy a felsõje félre-
csúszott, és gyakorlatilag félmeztelen, és egy ne-
vetséges pizsama van rajta. Hogy megpróbálja
zavarát palástolni, a szekrényhez botorkált, és ta-
lálomra elõhúzott egy pulóvert. Téli melegítõfelsõ,
192
abban a hõségben nem épp az igazi. De már telje-
sen össze volt zavarodva, így hát magára húzta.
Mattia persze észrevette, visszafojtotta a
torkát csiklandozó, hangos nevetést. Nem akarta
még nagyobb zavarba hozni. Meg aztán tetszett is
neki, olyan tapasztalatlan, olyan aranyos volt.
– És te? Amúgy mit csinálsz?
– Iskolába járok. – Már nem érzett se hideget,
se meleget. Csak a térde remegett.
Úgy döntött, odaül az ágyra. Tisztes távolság-
ra tõle...
A fiú viszont, mivel tíz évvel idõsebb volt
nála, rendkívül könnyedén megfejtette minden
mozdulatát. De meg kell hagyni: ez a játék a
vártnál jobban szórakoztatta.
Amikor Anna leült az ágy fejénél, a párna
mellé, Mattia pár centivel abba az irányba ara-
szolt. Rejtett pozícióharc folyt közöttük, melyet
egyenlõtlen fegyverekkel vívtak.
– Sõt szeptembertõl középiskolás leszek. Gi-
mibe megyek... humánra.
– Azta! Hát akkor nagyon jó vagy!
– Szeretek tanulni...
– Igazad van, ne is kövesd Alessio példáját. –
Ránézett az órájára. – Szerintem Cristianót meg-
ette azóta.
Amikor látta, hogy az órájára néz, Anna há-
tán furcsa borzongás szaladt végig.
193
 – És te tanultál? – kérdezte gyorsan, csak hogy
tartóztassa.
– Leérettségiztem – Mattiát nem kellett tar-
tóztatni –, de úgy hiszem, nem tanultam. Inkább
csak a padot melegítettem... De mindig rengeteg
verset olvastam... – Nyilvánvalóan csak a hatás
kedvéért mondta. Õ meg a költészet? Ugyan
már. De a kislány teljesen el volt bódulva.
– Például Pascolit? – mosolygott.
– Pontosan! Pascolit. Meg Carduccit, Baude-
laire-t, Dantét... – felsorolt pár nevet, ami eszébe
jutott. – A hajón, elalvás elõtt gyakran olvasgat-
tam õket...
Anna elképzelte Mattiát, amint a rakodótér
félhomályában, egy halom zsák tetején fekszik,
mellette egy szál égõ gyertya, odakint a háborgó
tenger, és mohón egy könyvet olvas fel magá-
nak, alig hallható hangon. Mellkasában szíve
komolyan verni kezdett.
Mindketten az ágyon voltak. Anna török-
ülésben, Mattia tarkója alá tett kézzel, hanyatt
fekve. Egymást nézték, egymást tanulmányozták.
Annát megdöbbentette, hogy egész teste így lük-
tet, Mattia pedig elcsodálkozott, hogy barátja
kishúga ilyen hatással van rá. A lánynak az járt
az eszében, hogy jó volna egy ujjal megérinteni a
fiút, hogy meggyõzõdjön róla, ez az egész igaz.
A fiú pedig arra gondolt, hogy szeretné megcsó-
kolni a tarkóját.
194
Ez egy villámcsapás, summázta magában Anna,
a fenébe! De nem maradt rá ideje, hogy még
egyszer végiggondolja a dolgot, ugyanis bátyja
ordítva rontott be a szobába: – Ez tiszta hülye!
Alessio egyáltalán nem vette észre, mi van
velük: hogy ott ülnek az ágyon, egymás mellett,
egymást bámulják, beszélgetnek és egyfolytában
vigyorognak. Egyenesen Mattiához ment, fel-
húzta fektébõl, és megmutatta neki a monoklit a
szeme alatt.
– Ide nézz! – üvöltötte. – Nézd meg, ez a
faszfej mit csinált velem! Ha még egyszer leme-
gyek, széttépem, esküszöm, kinyírom!
Mattia megvizsgálta Alessio méregtõl sötétlõ
arcát: – Tegyél rá egy kis jeget... Ugyan már,
majd este megbeszélitek...
– Mit beszéljek meg vele? Viccelsz? Még én
fuvarozom õt ide-oda minden áldott nap, egyszer
otthagyom, és mit csinál? Ököllel esik nekem.
Anna tanácstalanul figyelte a jelenetet. Egy
kukkot sem értett abból, hogy mi történik.
Ugyanakkor azt észlelte magán, hogy ideges: túl
hamar jött vissza Alessio. És most mi lesz? Elviszi
Mattiát?
– Tudod, mit mondott? Hogy én még sosem
mentem busszal hajnali hatkor... Nem hát...
Százmilliószor mentem már!
Annának eszébe jutott, hogy anyjuk meghív-
ta a fiút ebédre, és ez hirtelen felvillanyozta.
195
Alessio kiment jégért, Mattia követte. De mi-
elõtt becsukta volna az ajtót, felé fordult, és
rákacsintott.
Alighogy becsukódott az ajtó utánuk, Anna
felvillanyozva a fejéhez kapott, és ezt dadogta: –
A francba a francba a francba. – Ugrándozni
kezdett. Nem hitte el az egészet. Lehúzta magá-
ról azt a borzalmas téli felsõt. Az elsõ racionális
gondolat, amire képes volt: azonnal el kell mon-
danom Francescának.
Ám egy pillanattal késõbb, miközben cipõjét
húzta, hogy hozzá rohanjon, kellemetlen érzés
tolult fel benne, és bénította le cipõfûzõjével
foglalatoskodó ujjait. Meggondolta magát. Nem,
egyáltalán nem szabad elmondanom Frances-
cának.
Ledobta magát az ágyra. A legszebb férfi volt,
akit valaha is látott. A plafonra mosolygott.
Élete férfija. Most ebédig be kell zárkóznia a für-
dõszobába, és gyönyörûen kell megjelennie a
konyhában. Ki tudja, hátha õ is ott lesz ma este.
Hát persze, hogy ott lesz, hát persze!
Az élet csodálatos, és õ majd megõrült a bol-
dogságtól.
Francesca. Hát persze. De most gondolkod-
nia kell. Ránézett az órára: fél tizenegy. Fejest
ugrott a ruhásszekrénybe, kiborította a fiókokat,
mindent elõvett. Képtelenség, hogy egy ilyen
196
fiú, egy felnõtt fiú így látta õt... Látta, miközben
aludt. Istenem, és ha horkolt?
Míg Alessio és Mattia drága cigiket szíva tár-
gyaltak a konyhában, Anna legalább tízszer
vonult fel szobája és a fürdõszoba között. És
valahányszor átment a folyosón, mindannyiszor
benézett a konyhába. Közömbösséget színlelve a
fiúra sandított. S aztán ha az észrevette, kacaját
visszafojtva, mezítláb elszelelt.
– Mi franc ütött a húgomba? – Alessio cso-
dálkozva húzta fel szemöldökét. – Leskelõdik
utánunk?
– Mat-ti-a – szótagolta Anna a fürdõszobai
tükör elõtt. Bezárkózott. Megbolondultam,
mondta magában. Aztán teljes hangerõvel: Me
and you... la la la la, la la la. Legalább tizenötféle
arckifejezést kipróbált: a durcástól a szórakozot-
ton át az érzékiig. Úgy döntött, itt az ideje, hogy
kiszedje a szemöldökét, és a csipesszel fájdal-
masan belecsippentett a bõrébe.
Egy pillanatra sem hagyta abba a táncolást, és
gondolatban egyre csak skandálta magában a
nevet, közben pirosra, rózsaszínre, téglavörösre,
fuksziaszínre rúzsozta a száját. Szemhéját pedig
zöldre, aranyra, világoskékre, lilára kente. Elõ-
vette anyja neszesszerébõl a szempillaspirált.
Megnézte a tükörben kimázolt képét, és megál-
lapította, hogy borzalmas.
197
 Beugrott a zuhany alá. Egész életében nem
érzett még ehhez hasonló, ilyen élesen belényi-
lalló örömet.
Ebéd elõtt kinyitotta a naplófüzetét, és türel-
metlenül az aznapi dátumhoz lapozott: 2001.
augusztus 15. Az egész lapot betöltõ, óriás
betûkkel beleírta: „MATTIA”. Rózsaszín szöveg-
kiemelõvel, olyannal, amelyiket nem lehet eltün-
tetni. És alatta másfél méter hosszan kipontozta.
Hihetetlen: aznap délelõtt fél tizenegy óta
mintha új élet kezdõdött volna számára.
Pontban kettõkor Francesca csöngetett. Bejött a
lakásba. Köszönt Sandrának, Alessiónak meg
egy fiúnak, akit sosem látott. De mielõtt még
belépett volna, már a küszöbrõl felfigyelt Anna
kivágott ruhájára – ilyesmit valamilyen alka-
lomra vesz fel az ember, semmi esetre sem
otthon – és kisminkelt szemére.
A világon senkinek sem lehetett még a leg-
halványabb fogalma sem arról, hogy Francesca
mennyire várta ezt a pillanatot. És hogy meny-
nyire izgult miatta.
Éjjel többször is felébredt. Négy óra tájban
kénytelen volt felkelni, hogy ablakot nyisson, és
a friss levegõ felszárítsa homlokáról az izzadságot.
Reggeli után a szobájában maradt, és órákig sem-
mit sem csinált. Miközben körmeit lakkozta,
megpróbálta elképzelni, nem minden félelem
198
nélkül, hogy mit gondol most Anna õróla, és
hogyan fogadja majd délután, milyen arckife-
jezéssel, milyen hangon szól hozzá. Ujjai re-
megtek, a lakk elmaszatolódott.
Egyáltalán nem érdekelte ez az augusztus 15-e,
az elsõ alkalom, amikor késõ éjszakáig tán-
colhatnak. Annát ridegnek és távolságtartónak
képzelte el. Talán meg kellene beszélniük a dol-
got, de õ úgysem találja majd a megfelelõ szava-
kat, és akárcsak az apja, hallgatni fog. Talán
Anna ezt mondja majd: „France, te beteg vagy.”
Vagy megöleli, mint tegnap, és megint megcsó-
kolják egymást...
Mindebbõl semmi sem történt. Anna olyan
volt, mint máskor. Karon fogta, mint mindig,
nevetve bevonszolta a szobájába, s közben a szo-
kásos dolgokat suttogta a fülébe: a szoknya, a
póló, a hajpánt. Mintha mi sem történt volna.
De az a rózsaszínû ruha van rajta. Túl rövid,
túl szép ahhoz, hogy otthonra vegye fel. És mi-
nek festette ki a szemét? Az ebéd kedvéért?
Francesca nem hülye. Tudja, mennyi kettõ meg
kettõ. S ha csak úgy, lazán megkérdezné: „Mi ez
az új look ma?”
De nem kérdezett semmit. Egyáltalán, nem is
akart észrevenni semmit.
Különben alig egy pillantásra méltatta az isme-
retlen vendéget. Különben titkon abban remény-
kedett, hogy ez a változás, ez a pezsgés neki szól.
199
 Az egész délutánt együtt töltötték a kulcsra
zárkózva a fürdõszobában, ruhákat próbálgattak,
és behízelgõ szólamokat, amelyeket hódításhoz
akartak bevetni. Az ablak kitárva, mint mindig.
Együtt pisiltek, mint mindig. Nézeteltérésnek
nyoma sincs. De még újdonságnak sem.
Pedig újdonság az volt, de még mekkora.
A kedves, szórakozott Anna minden pórusából
kisugárzott. Francesca lassan rájött, hogy barát-
nõje esze máshol jár. S miközben a nap múlt, és
az idõ az olyannyira várt óra felé haladt, Fran-
cesca feltette magában a kérdést, hogy tényleg el
bírna-e viselni így egy egész életet: hogy sem
nem A, sem B.
Sokkal nehezebb volt, mint gondolta. És egy
ponton hatalmas erõfeszítésébe került, hogy el
ne sírja magát.
200
16
Alighogy Anna elment otthonról, Sandra lehúz-
ta kezérõl a gumikesztyût, a vödörbõl beleön-
tötte a wc-be a piszkos vizet, és kiállt az erkélyre.
Szép nyugodtan rágyújtott egy szál cigarettára, és
nézni kezdte Elba szigetét.
Egy hajó haladt el. Madárraj követte, tágas
köröket rajzolva fölötte. A világosság a felhõgo-
molyagokkal és a repülõgépek húzta csíkokkal
együtt foszlott szerte, beleolvadt a halászbárkák
lámpásainak fényébe, amely halvány pontokkal
pettyezte a vizet.
Egyszerre csak vagy tucatnyi lámpa gyúlt ki a
szigeten. Eleven tûzként pattogtak. Mintha
valami felhívásra válaszolna, Sandra elképzelte a
korzókat, amelyeket ezek a lámpások megvilágí-
tottak. Az este is nyitva tartó üzletek kirakatait,
a tengerparti sétányon föl-le korzózó turistákat.
Nagyon kellemes lehet Portoferraio augusztus-
ban, a szabadtéri árusokkal, kis zenekarokkal, az
összekoccanó tányérok, poharak zajától hangos
201
éttermekkel.
A milánói vagy római szalonhölgyekre gon-
dolt, akiket a kikötõ felé sorjázó autókban
lehetett látni. Arra gondolt, hogy jó lehet úgy
élni, mint õk. Kirándulni, panorámateraszos
szobában megszállni, ahol a reggelit is felszol-
gálják.
Õ egyszer volt Elbán életében, húszéves
korában.
Amint kikötöttek, Arturo találkozót beszélt
meg egy barátjával, valami Pasqualéval, akivel
fontos megbeszélnivalója volt. És nem volt mit
tenni: az egész délutánt egy üzlet raktárhely-
iségében töltötték, aztán meg beültek egy
játékautomatákkal zsúfolt bárba. Egészen addig
ott voltak, míg hajójuk vissza nem indult, s õ
némán meghúzta magát egy sarokban. Nem
látott semmit, még Napóleon házát sem.
Ledobta az utcára a csikket. Sötétedett, és
neki még egy halom teregetnivalója volt.
Negyvenhárom éves volt.
Visszament a lakásba, a padlón csoszogó
papucsának zajától elmosolyodott.
A mosógép dobja fölé hajolva elûzte magától
ezeket a jelentéktelen gondolatokat. Kiszedte az
ágynemût a kosárba. Az életkor, amelyben az
ember azt hiszi, hogy a világ aranybánya, hogy
elég felnõni, elkerülni otthonról... Az az életkor
számára régen elmúlt, és mi lett belõle? Elég: van
202
õneki min gondolkodnia. Itt van a reformkom-
munisták jövõ heti rendezvényének a megsz-
ervezése, meg kell hívni Mussi képviselõ urat,
hogy elõadást tartson a társadalmi helyzetrõl.
Háromnegyed kilenc volt.
Francesca és Anna szótlanul mentek egymás
mellett a néptelen városban.
A legtöbb helyen még a vacsoraasztalnál
ültek. A nyitott ablakokon át látni lehetett a
bekapcsolt tévékészülékek kékes fényfoltjait, és
az edények, fazekak körüli sürgés-forgást, ami a
két lányt mindig meglepte, valahányszor arra
jártak.
Átmentek a Coop üres parkolóján, s
elhagyták a Salivoli negyedet. Egy, az övékéhez
hasonló lakótelep kezdõdött: itt is szürke
bérkaszárnyák és betonudvarok váltakoztak
minden ésszerûség nélkül fabarakkokkal és
elhanyagolt konyhakertekkel. A drótk-
erítéseken paradicsomfürtök lógtak ki, a kinyúló
faágakról pedig szép, érett sárgabarackok. Anna
leszakított egyet, majd egy másikat, és odanyúj-
totta Francescának.
Amióta eljöttek otthonról, gyakorlatilag egy
szót sem váltottak. Ám amikor a városi bölcsõde
elõtt haladtak el, Anna rámosolygott
Francescára, és az megfogta a kezét. Mindketten
úgy õrizték magukban gondolataikat, hogy nem
203
akartak tudni a másikéról, miközben a nap utol-
só sugaraival árasztotta el az utcákat, meg-
nyújtván a fák árnyékait.
Nem tûnt fel sem egy autó, sem egy járókelõ.
Kellemes volt ez a csönd, az érzés, hogy az utcák
és az egész lakótelep egy csupán kettejüknek
szóló, bensõséges elõadás részei. Amikor a
sarokra értek, ahol egy rozsdamarta játékokkal
teli játszótér volt, Francesca hirtelen megtor-
pant, és odamutatott. Egy felbukkanó, nem várt
emlék rajzolt finom mosolyt ajkára.
– Emlékszel?
Elég idõ volt még az esti buliig. A két lány
bement a zsebkendõnyi térre, melyet majdnem
teljes egészében sövény vett körül. A fû
helyenként üde zöld volt, máshol sárgára égette
a nap. Két egyforma fa küzdött még az életben
maradásért: sûrû kúszónövény fojtogatta õket. A
hinták és a csúszdák teljesen el voltak hanyagol-
va, mintha évszázadok óta álltak volna ott.
Hány év is telt el? – gondolkodott Anna,
miközben óvatosan haladt elõre. Megérintette a
rozsdás kis körhintát, könnyedén meglökte, mire
az nyikorogva megmozdult, zajával alig verte föl
a mély csendet. Egyszer csak Francesca szólította.
Megvolt még hátul a kis faház. A két lány,
szinte lábujjhegyen, elindult arrafelé.
A házikó belseje csupa sár volt, keresztlécei közé
valószínûleg egy hangyaboly telepedett. De még
204
mindig érzõdött rajta az ázott fa nyirkos szaga,
amit annyira szerettek. Szerettek volna bemászni
a házikóba, bekuporodni rézsútos teteje alá, mint
valamikor, de azóta megnõttek, és nem fértek
be. Majd megpukkadtak a nevetéstõl egymás lát-
tán, miközben kicsavart végtagokkal próbáltak
bejutni. Nagyon szûk lett a hely odabent, és
összekucorodva, állig felhúzott lábbal nem lett
volna kényelmes.
Visszatértek a fényre, lábukon két-három
hangya mászott.
– Még jó, hogy nem ez lett a házunk! –
nevetett Anna.
– Úgy emlékeztem, sokkal nagyobb – válas-
zolta Francesca. – Vagy csak mi lettünk közben
kétszer akkorák...
Hosszú, bensõséges pillantást váltottak,
amelyben benne volt a sok elveszett dolog, ame-
lyeket talán nem is veszítettek el igazán.
Aztán odaszaladtak a hintákhoz. Mindketten
az egykori helyüket foglalták el a nyikorgó
ülésekben. Francesca éppen csak ringatta magát,
halántékát hol az egyik, hol a másik lánchoz
nyomta. Anna jó elõre lendítve lábait, a még
mindig világos ég felé lökte magát.
Minden mozdulatlan volt ezen a helyen,
mint egy akvárium mélyén. A két lány egyik
játékról a másikra szökkenve életet lehelt belé,
mint egykor, kisgyermek korukban. Amikor
205
nagyon féltek Francesca apjától, és Annát az
apja folyton megszidta, elhatározták, hogy
elszöknek otthonról. Egészen a Diaccioni
lakótelepig elkóboroltak. Életükben elõször
mentek el olyan messzire, s aztán fedezték fel ezt
a parkot.
Mindig ilyen volt: elhagyatott. Mindig is
kizárólag Anna és Francesca tiszteletére létezõ
kis édenkert volt.
Tanítás után minden délután eljártak ide,
hónapokon keresztül. A faházban játszottak:
fõztek, mostak, teregettek, mint egy képzeletbe-
li házaspár, a házikó lakói. De aztán a két pávián
felfedezte, hogy nem az udvaron játszanak, hogy
a fene tudja, hová tûntek, és este nyolcig
elmaradnak: így nem mehet tovább, teli van
pedofilokkal a környék.
Jól kikaptak.
– Milyen különös... – szólalt meg Anna. –
Nézd csak a sövényt, mennyi csipkebokor... A
helyek is megöregszenek.
Francesca lefeküdt egy gyepfolton, amelyen
itt-ott elvirágzott pitypangok nõttek. Letépett
egy szálat, és belefújta magvait a langyos leveg-
õbe. – Nem arról van szó, hogy megöregedett –
mosolygott –, hanem jobban elbújt... és én így
jobban is szeretem. Jó arra gondolni, hogy az
évek során senki sem járt itt, hogy egyedül a
miénk maradt.
206
Anna is leheveredett mellé. Õ is oda nézett,
ahová Francesca: egy repülõgép csíkjára az égen,
mely úgy oszlott szét, mint a felhõgomolyagok a
rézsútos napsugarak közt, vagy mint a pitypang-
bolyhok Francesca kezében.
– Olyan sok év telt el.
Francesca oldalára fordult, és Anna arcát
meg az orrát csiklandozta a pitypang szárával. –
Nagyon különös dolog az idõ.
– Azt mondod? – nézett rá Anna mosolyog-
va. – Csiklandozol!
S miközben fölemelkedett, hogy õ is tépjen
egy szál pitypangot, orra majdnem összeért a
Francescáéval.
– Anna, én nem akarok felnõni – szólalt meg
Francesca.
Néhány pillanatig így maradtak: nagy, tágra
nyílt szemmel egymásra meredve, összekócoló-
dott hajukban fûszálak, pitypangbolyhok.
Orrukat teljesen betöltötte a másik illata.
Összetéveszthetetlen barack- és gesztenyeillat.
Miképpen összetéveszthetetlen volt fülük formá-
ja, szemöldökük íve, de még szempillájuk
göndörsége és szemük színe is. S egyikük orcáin
a gödröcskék, s a kis árok másikuk állán. Bõrük
színe, pisze orruk, szív alakú szájuk, szeplõik!
Francesca többször is eljátszott azzal, hogy
megpróbálta összeszámolni Anna orcáin és orrán
a szeplõket. Egyedül õ ismerte ennek az arcnak
207
minden rezdülését. Õ tudta megkülönböztetni a
szeplõket, melyeket az idõ nem érintett. Õ látta
kinyílni ezt az arcot, cirógatásával segítette
kibomlani. Õ érezte a lüktetését, látta, hogyan
fûzi egymásba a szavakat, a mondatokat, az
álmokat. Õ volt az egyetlen az egész világon, aki
a sövényen innen állt, és mindazt ismerte, ami
Annában változatlan maradt.
– Anna – suttogta –, szeretném, ha össze-
dörzsölnénk az orrunkat, mint kiskorunkban.
Anna, aki most egész valójával ebben a je-
lenben létezett, és megfeledkezett az esti buliról,
az elõttük álló éjszakáról, összedörzsölte orrát
Francescáéval, és ugyanúgy mosolygott, mint õ.
Minden sejtjében érezte a másik testét, miközben
megérintette, majd egyre közelebb került hozzá,
végül szinte egészen magához szorította.
Még a melle alatti lilás véraláfutást is a
sajátjának érezte. Hatalmas szeretetet érzett
iránta, igen: valóságos szerelmet ez iránt a lény
iránt, aki ilyen bensõségesen néz rá, akit végte-
lenül közeli és megnyugtató és odaadó és
langymeleg és felfoghatatlan volt számára...
Fû- és földnyomok szennyezték be ruhájukat,
de nem törõdtek vele, a friss mosás illatát elny-
omta a rozsdaszag.
– Anna – rebegte Francesca majdnem
összeérõ, nedves ajkaik melegében –, nem is
tudom, de szeretnélek megcsókolni.
208
Anna barátnõje arca fölé hajolt, éppen csak
hozzáérintette ajkát az övéhez. Jó volt érezni a
másik meleg leheletét, jó volt érezni száján a
másik ajak langyos nedvességét. Jó volt. Ez ellen
nem lehetett mit tenni.
Francesca lehunyta a szemét.
– Nem szabad – mondta Anna anélkül, hogy
visszahúzódott volna –, ez olyasmi, amit nem
szabad.
Francesca hirtelen felnyitotta mélyzöld
szemét. – Miért nem?
– Mert már nem vagyunk kislányok. Ha
megcsókoljuk egymást, az már nem ugyanaz,
mint az általánosban, más jelentéssel bír. – Egy
pillanatig habozott. – Olyasmik történnek
velem... amiknek, ha veled vagyok, nem volna
szabad megtörténniük.
– De velem csak akkor történnek, ha veled
vagyok! – Francesca olyan szépen mosolygott,
mint még soha. – Nekem nem tetszik Nino,
nekem te tetszel!
Ez a név, a Ninóé, mely hirtelen tört be kis
édenükbe, felrázta Annát, és eszébe jutott
Mattia, az esti buli, a többiek, és felült.
Francesca is felült. Majd megfogta Anna
kezét, és szemében félelemmel, feltette neki azt a
kérdést, amelyhez délután nem volt bátorsága.
– Neked az az új fiú tetszik, ugye? Az, aki
nálatok ebédelt.
209
 Anna nagyon mulatságos képet vágott. – De
hiszen nem is ismerem!
Francesca minden erejével ebbe a füllentésbe
kapaszkodott. Félénken még egyszer odabújt
szívbéli barátnõjéhez.
– De én nem tetszem neked, igaz? Vagyis
nem tetszem neked abban az értelemben...
Talán az a hely tette, a Francesca gyönyörû
arcán haldokló, aranyló fényözön, mindenesetre
Anna fegyvertelennek érezte magát, és hagyta,
hogy érzései elsodorják. Éles öröm hasította át a
levegõt, a felhõket, és nyilallt a játékokba a kis
játszótér, ahol az a két kislány volt eltemetve,
akik voltak egykoron, és az egész úgy hatott
Annára, mint egy kábítószer-injekció.
– France, lehet, hogy szeretlek. De ezzel nem
lehet élni. Ez olyasmi, ami az egész jövõmmel
ellentétes. És most, ha azt mondom is, hogy igaz,
késõbb, amint elmegyünk innen, tudni fogom,
hogy képtelenség, és azonnal megbánom, és
borzasztóan szégyellem magam...
Besötétedett. Az utca felõl felhangzott az elsõ
kismotorok zaja, a szokásos tülkölések, a buliba
induló fiúk mindennapos káromkodása. Annát,
aki az ajkait harapdálta amiatt, amit mondott,
hatalmas vágy fogta el, hogy induljon, és
ugyanakkor, hogy maradjon. Francesca legszíve-
sebben a kikötõbe ment volna, hogy hajóra
szálljon, és soha többé ne térjen vissza.
210
Összeölelkeztek. Arcukat a másik hajába fúr-
va szorították egymást. Mert ez búcsú volt.
Mire kibontakoztak az ölelésbõl, a sötétség
egészen elborította a kis park mélyét, és már a
hinták alját nyaldosta, a csúszdáét, a két fáét. Itt
nem volt világítás, szinte semmit sem lehetett
látni. Felálltak, s hajukban fûszálakkal, virág-
szárral úgy hagyták el ezt a helyet, mint amikor
visszasírunk valamit, amit lehetetlen megnevezni.
Nem szóltak többet.
A görkoripálya kapuját valósággal megroha-
mozták.
Kismotorok rendetlen sorokban, egymás he-
gyén-hátán, a folyamatosan érkezõ autók csak
nagy keservesen találtak maguknak helyet. Eb-
ben az egész embertömegben volt valami ellen-
séges. Egy mentõautó motorháztetõjére támasz-
kodva két mentõs méltatlankodott. Az egyik fa
tövében vizelt valaki.
Hát itt van, a nagy fordulat. A pillanat,
amelyrõl évek óta ábrándoztak, melyet órákon
át, a legapróbb, elképzelt részletekig elemeztek
magukban. A felfordított csónaktesten heverve
azzal szórakoztak, hogy elképzelték a jövõt –
együtt. – Majd ha nagyok leszünk – sustorogták –,
ide költözünk. És összebújtak a kis faházikó sö-
tétjében.
Hát most itt van.
211
 Apró lépésekben haladtak elõre, idegen ka-
rok és lábak között ide-oda lökdösõdve, idegen
hátak, idegen tarkók közé szorítva. Egy idõ után
kénytelenek voltak megállni, míg az áradat levo-
nul. Kigombolt ingek, átizzadt pólók. Szavak,
melyeket sosem hallottak. A reflektorok fehér
fénye gyomirtó permetként hullott a fejekre.
A föld döngött a zenétõl, mely elkeveredett a
közeliek beszédével, s az egész együtt szinte meg-
bénította Anna és Francesca agyát.
Ezek voltak az utolsó pillanatok. Aztán mind-
kettõjük számára elkezdõdik a jövõ, kinek-kinek
a magáé. S máris olyan furcsa érzésük támadt,
mintha hirtelen magukra maradtak volna.
Amikor beléptek, volt, akinek elakadt a lé-
legzete. Mattiát például, észrevétlenül, egy pil-
lanatra elbûvölte az egész, és elveszítette a be-
szélgetés fonalát.
Egy tapasztalt szem azonnal észrevette volna,
hogy az ilyen szépség csak egyetlen pillanatig
tart az életben. De ebben a tömegben nem
voltak tapasztalt szemek.
Mindenki itt volt.
Massi és Nino. Kicsit odébb, egy padon So-
nia, Maria és Jessica. Ott volt az a nyomi Lisa a
barátnõivel, a lelátón ültek. Donata nem volt
velük. Emma a férjével: tizenhat évesen, nagy
hassal. Hátul, a bárpultnál Alessio, Cristiano és
212
Mattia. Ismeretlenek hömpölygõ tömege, mely
felismerhetetlen matériává sûrûsödött össze.
Anna és Francesca bevették magukat ebbe a
magmába. A bódéhoz rohantak, ahol görkorit
lehetett kölcsönözni, és nagyot fújtak, mert iszo-
nyú hosszú sor állt elõtte. Hinni akarták, ki-ki a
maga fejecskéjében, hogy ez a csúcs. Bebeszélték
maguknak, hogy ez a tökéletes élet.
Valójában egy évtizedek óta elhanyagolt gör-
koripálya volt ez, melyet annak idején a helyi
civil szervezet létesített. Az elhasznált hangfalak
ugyanazok voltak, amelyeket az Unità rendez-
vényein is bevetettek. A kopott bár, ahol sört
meg narancslevet árultak kétezer líráért, rövid-
italt háromezerért, tulajdonképpen egy elõre
gyártott bódé volt. A kordonokra aggatott füzérek
pedig egy régi osztálybuli hangulatát idézték.
Alessio a bárpultra könyökölt. Idõnként beleko-
rtyolt az egykor hûvös, most már langyos sörébe.
Jó fél órán keresztül ez volt az egyedüli akciója.
Egyre csak hömpölygött a tömeg, az emberek
a görkoripálya felé özönlöttek, vagy a környékén
csoportosultak. A lelátókat is megrohamozták,
meg a teraszt is, ahol diszkófélét rendeztek be.
A bár körül viszont senki sem volt. A pár tucat
asztalnál alig ült valaki. Csak néhány felnõtt
kókadozott ott, kártyáztak, meg néhány szeren-
csétlen kibicelt nekik. Még egy fogatlan öreg is
213
volt köztük, s ennek a látványa lemerítette
Cristianót.
– Tíz óra van – fújt egyet –, most már mehe-
tünk?
Tele volt a töke ezzel a várakozással. No meg
bedobott két amfetamintablettát.
Alessio úgy tett, mintha meg sem hallaná:
eltökélt célja volt, amelyet nem tárt fel senki elõtt.
Úgy állt ott, mint aki gyökeret vert, mereven,
mint aki karót nyelt. Cristiano sandán mére-
gette, úgy érezte, megfosztják az ünnepi bulijá-
tól. Hát most mondd meg, ez az egy hét szabad-
ságom van, és itt kell bámulnom a görkorizó ti-
zenkét éveseket. Holnap mehetek megint, hogy
megszakadjak azon a kurva markológépen.
– Még egyszer kérdezem: elhúzhatjuk innen a
belünket?
Alessio megint úgy tett, mintha nem halla-
ná. Nem is cél, mintsem inkább valami elõérzet
vezérelte. Egy pillanatra sem vette le a szemét
Mariáról, Soniáról és Jessicáról, akik egy padon
ültek egy fa alatt. Márpedig több fa nem volt a
közelben. Cristiano eközben egyik whiskyt itta
a másik után. Mattia kapiskálta, hogy a helyzet
alkalmasint súlyossá is válhat.
Ugyanebben a pillanatban, a lelátó legfölsõ
lépcsõjén valaki más is nézelõdött, és csendben
emésztette magát. Valójában egy csomóan ab-
ban a hitben jöttek ki ide, hogy egy görkoripá-
214
lyán megtalálják Amerikát, s aztán még magá-
nyosabbnak érezték magukat, mint otthon.
Azok a lányok meg fiúk számítanak, akik lent
keringenek, szaltóznak, bámulatos piruetteket
írnak le, versenyeznek egymással, és mint a pe-
tárda, õrült sebességgel kilövik magukat. Sovány,
karcsú lánykák, mit sem számít, hogy amúgy mit
mûvelnek az életben, mert kamaszkoruk legfõbb
pillanatában itt vannak: a pálya kellõs közepén,
a buli hevében, reflektorfényben. A dicsõség
semmivel sem pótolható pillanata.
Voltak ott zselézett hajú fiúk, kagylólánccal a
nyakukban, lengedezõ ingük felfedte hasizmai-
kat. Olyan fiatalok, akiket bárki szívesen meg-
csókolna, akik sosem érzik magukat olyan magá-
nyosnak, mint Lisa ebben a pillanatban, a lelátó
legfelsõ lépcsõjén, félrehúzódva, miközben nézi,
hogyan szórakoznak mások.
Keresztbe tett lábbal ült a legsötétebb homály-
ban, két, még nála is szerencsétlenebb lány tár-
saságában. Lelkében azzal az érzéssel, hogy elsüly-
lyed, hogy valami kolosszális dologról marad le.
Lisának is ez volt az elsõ bulija. Õ is a tükör
elõtt töltötte az egész délutánt, de csak a szo-
rongásait szaporította vele. Végül felhúzta megszo-
kott, hosszú szárú, bõ farmerját, kinyúlt pólóját.
S most az a halvány csík is, melyet a szemceruzá-
val merészelt szeme köré húzni, elmosódott, és
csak rontott a helyzeten.
215
 Odasandított a mellette ülõ két lányra: úgy
érezte, nemcsak a görkoripályáról van kizárva,
hanem az egész eleven univerzumból. Én nem
vagyok egy nyomi, morfondírozott magában. Még
ha mindenkitõl ezt hallja is, még ha a bejáratnál
egy barom azt mondta is rá, hogy bányarém, és
õ majd meghalt szégyenében. Még akkor is, ha –
na igen – nem valami nagy szépség, de mégiscsak
él: és szeretne korizni, táncolni, megcsókolni va-
lakit. Még ha gombának van is öltözve, belül épp
olyan, mint Anna. Mint Anna, aki épp akkor,
vagy tízméternyire onnan odaért a pályához egy
négyzetcentiméteres trikójában és fél négyzet-
centiméteres, rózsaszín miniszoknyájában.
Hirtelen eszébe jutott a nõvére: Donata biz-
tosan nem hõzöngött volna így. Donata, ha neki
lett volna mersze lehozni õt, most istenien
szórakozna. Énekelne, karjaival csápolna, fejét
ingatná, már amennyire bírná, a kerekes
székében is táncolna. De õ nem hozta le, megint
szégyellte, hogy van egy beteg nõvére. Mintha õ
volna beteg. Mintha Donata nélkül kevésbé
volna nehéz az élet.
Lisa Anna miniszoknyáját, hosszú lábát nézte.
Donata otthon ül, odatolta a tévé elé. Õ pe-
dig itt, a buli kellõs közepén, ahelyett hogy
korizna, vagy bármi értelmeset csinálna, csak
emészti magát, Francesca karcsú testét bámulja,
amely most találkozott Anna ragyogó testével a
216
pálya szélén. S egyik sem az õ teste. Még ha az
egész világ igazságtalan is, Lisa most értette meg,
hogy ez nem lehet mentség.
Hirtelen felindulás vett erõt rajta, felugrott.
Este kilenc óta penészedik itt ezen a lépcsõn, s
most fél tizenegy van: elég. Most fellázad.
Az egész hülye világ ellen, az ellen a szemét-
láda ellen, aki lecikizte a bejáratnál, saját idét-
len, szerencsétlen valója ellen, de végtére is...
nem csak ez számít!
Összeszedte minden bátorságát, arcán diadal-
mas mosollyal tekintett le a lépcsõn gubbasztó,
csúf barátnõire: – Tudjátok mit? Én megyek
korizni.
Életében elõször futott ilyen lélekszakadva,
valósággal száguldott. A fény felé, a zaj felé és –
ezzel áltatta magát – az élet sûrûjébe. Kivette
hajából a gumit, gyorsan felcsatolta a görkor-
csolyát, nehogy egy grammnyi is elpárologjon
hirtelen támadt, meglepõ merészségébõl.
A pálya bejárata felé igyekezett, ahol elérhe-
tetlen távolságban ugyan, de immár mégiscsak
közelebb, ott állt Anna és Francesca.
Mattia ugyancsak alig várta már, hogy odame-
hessen a pályához, ehhez képest kénytelen volt
abban a lepusztult bárban ácsorogni, a leglehe-
tetlenebb vicceket kitalálni, a leglehetetlenebb
baromságokat beszólni, csak hogy elvonja Ales-
217
sio figyelmét errõl a kurva rögeszméjétõl, és
fõleg, hogy féken tartsa Cristianót.
Megmenteni a helyzetet, persze, könnyû azt
mondani! Alessio arca elsötétült sõt megme-
revedett. Cristianóé meg lila volt. Ezt az állapo-
tot csak tetézte az éjszakai feszültség. Mattia vég-
tére is nem tehetett az egészrõl. Úgy álltak ott,
mint három cowboy egy csehóban.
Ezalatt kisebb-nagyobb lányok, akiket talán
vonzott feldúlt némaságuk, kezdtek odarajzani,
és többször ellejtettek elõttük. Ott tébláboltak a
közelükben, idõnként a szokott módon, remény-
telin fel-felvisítottak és vihogtak, már-már
pitiztek a nagyfiúknak. Azok hárman természe-
tesen meg sem látták õket. Ki-ki a maga idegba-
ját spirálozta.
– Tele van jó kis picsákkal... persze, messzirõl
nézve! – Cristiano újrakezdte. – Közelrõl mind-
nek zsákot kellene húzni a fejébe. Undorító egy
buli.
Mattia a második poharat tette le a bárpultra,
vetett egy kétségbeesett pillantást Alessióra: de
az csak állt ott, mint egy karó, és bámulta a So-
nia–Maria–Jessica hármast, és ki tudja, mi járt az
eszében.
– Ale... – próbálkozott diplomatikusan – fi-
gyelj, nem kéne...
De Cristiano kevésbé diplomatikusan a sza-
vába vágott.
218
– Sokáig maradunk még? Mondd csak meg,
állunk szolgálatodra... Úgyis a te kocsiddal va-
gyunk!
Alessio még egyszer utoljára odanézett a
kispadra, ahol az égvilágon semmi sem történt.
Maria és Jessica továbbra is egymás közt sutyo-
rogtak, és most már Sonia sem pillogott felé
aggodalmasan, s ez számára jel volt és bizonyíték.
Egyszerûen illúziókban ringatta magát.
Elvonta tekintetét onnan, és Cristiano lila
arcába nézett. Kolosszális, undorító pofának lát-
ta ebben a pillanatban. A reménnyel együtt
végképp elveszítette a türelmét is.
– Elmész a picsába...
A másiknak, miközben ujjait ropogtatta, ki-
hívó mosoly villant fel a képén. De nem kihívás
volt ez, hanem az amfetamin.
Bizonyosfajta bulik esetében mindenkinek él a
fejében valami várakozás. Logikus, hogy a helyzet
elmérgesedik. Cristiano eleve nem is akart kijön-
ni a görkoripályára, õ, mint mindig, a Gildába
akart menni. Erre Alessio már több mint egy
órája azt a kurva padot bámulja. Logikus. Mattia
viszont már nem tudott mit kitalálni, csak nézte,
hogy ezek ketten nekivadulnak, felemelik a hang-
jukat, egymást döfködik, és ezt gondolta: üssék
agyon egymást. Mit érdekel engem?
A bárasztaloknál ülõ szerencsétlenek mind
fölkapták a fejüket, és odanéztek. Cigarettáztak, és
219
közben elégedetten élvezték az elõadást. Mattia le-
sújtva csóválta a fejét: ezen a helyen kurvára nem
változik semmi, nem változnak az emberek, nem
változik a gyár, továbbra is kinyírja az embereket,
nem változik ez a két elfásult barom sem.
Minden ugyanolyan, mint azelõtt volt, hogy
lelépett innen. Ugyanolyan szar az egész, gon-
dolta hirtelen, Annát kivéve.
– Figyelmeztetlek, kezdek dühbe jönni.
Cristiano felröhögött, egyenesen Alessio ké-
pébe.
– Hát akkor hûtsd le magad, a csaj úgysem jön.
Milyen csaj? Mattia nem értette.
Alessiónak elborult az agya.
– Tûnj el – sziszegte fogai közül. Arca eltor-
zult a dühtõl.
– Hogy tûnjek el? A te kocsiddal vagyok!
– Tûnj el – vicsorogta.
Cristiano csak állt ott, semmi jelét nem adta,
hogy el akarna húzni onnan, azzal a belõtt képével.
A fogatlan öreg, akit a jelenet különösen jól
elszórakoztatott, az asztaltól odakiáltotta: – Húzz
be neki!
De a helyzet egyáltalán nem volt vicces.
Egyáltalán nem szórakoztató ez a jelenet, gondol-
ta Mattia tûrõképessége végsõ határán. A fosz-
ladozó olasz nemzeti zászló, mely azért még min-
dig ott lengett a görkoripálya bejárata fölött, jól
kifejezte ezt az állapotot.
220
– Úgysem jön el! – ordította most Cristiano
– Én nem cseszhetem el az augusztus tizenötödi-
kémet azért, mert az a kurva nem jön! Elment az
már valaki mással, fogd már fel végre!
Cristiano még be sem fejezte a mondatot,
amikor Alessio nyakon ragadta. Feleletképpen
egyszer, kétszer, háromszor megfejelte. Valószínû-
leg megölte volna, ha Mattia közbe nem avatko-
zik a maga kilencven kilójával és egy nyolcvan-
hetes termetével. Valószínûleg valaki kihívta
volna a rendõröket, ha ez a két Istentõl elrugasz-
kodott egyszer csak szét nem válik. És Cristiano,
homlokán egy hatalmas dudorral, el nem akart
volna menni.
– Bravó! Senki sem tart vissza – kiáltott utána
Alessio, akár egy õrült. – Talán ahelyett, hogy
kurvázni járnál... Ahelyett, hogy felcsinálsz még
egy tizenöt évest, ma este légy férfi, tegyél vala-
mi tisztességeset abban a szaros életedben – foly-
tatta, mint egy eszement –, Cri, a Gilda helyett
eredj inkább, és nézd meg, egyáltalán hogy néz
ki a fiad!
A fiad...
Mattia ereiben megfagyott a vér.
Cristiano alig néhány lépés után hitetlen-
kedve megfordult.
Eltelt egy általános döbbenet uralta pillanat,
amíg mindenkinek torkára fagyott a szó. A lesel-
kedõk, akiket ugyancsak meglepett az események-
221
nek ez a súlyos végkifejlete, tekintetüket lesütöt-
ték, és sietve folytatták a kártyajátékot. Alessio,
barátja hullaszerû ábrázata láttán, amelybõl két
szénparázs meredt rá a szemgödrökbõl, már meg-
bánta, amit mondott, és amit világos pillanatában
esze ágában sem lett volna kiejteni a száján.
Cristiano viszont egy szót sem szólt. Szája
undort kifejezõ grimaszba rándult, s aztán, tekin-
tetét továbbra is Alessio tekintetébe fúrva,
összes nyálát összegyûjtve a földre köpött. Ekkor
aztán végleg lelépett a színrõl.
Tegyük hozzá, hogy ha Alessio nem kap össze
Cristianóval, akkor már jó ideje észrevette volna
azt a gesztenyebarna hajú, karcsú alakot, aki
odaült a három lány mellé a padra, a fa alatt.
Azt is hozzá kell tenni, a történeti hûség ked-
véért, hogy azt a tizenöt éves lányt, akit
Cristiano teherbe ejtett, Jennifernek hívják, és
aznap este nem volt ott a bulin, mint az összes
vele egykorú lány, hanem otthon veszõdött a kis
Jamesszel, aki sehogyan sem akarta a cici helyett
a cumisüveget elfogadni.
Sonia, Maria és Jennifer tényleg azt a valakit
várták, akire Alessio is gondolt. A fa alatt ültek,
így egyeztek meg SMS-ben. Már õk is kezdtek
lemondani róla, amikor Maria hátát megkopog-
tatta valaki.
222
Tényleg eljött. A hely és az odabent izzadó
vidéki tömeg ellenére végül valóban eljött. Most
itt mosolyog rájuk, jól nevelten, hûvös tartóz-
kodással.
Õneki, ugyanis, semmi köze nem volt õhoz-
zájuk. Sosem viselt ilyen combtõig érõ farmer-
miniszoknyát, csatos övet, ilyen mennyiségû ol-
csó bizsut a nyakában meg végképp nem. Ami-
kor ült, sosem vetette szét a lábát. Hangosan
lehetõleg nem szitkozódott. Egyenes szabású,
orgonalila ruhájának önmagában már az anyaga
is áthághatatlan szakadékot jelzett az õ és a
másik három lány világa között.
Sonia, Maria és Jessica, egyszerre elbûvölten
és bizalmatlanul, egy pillanatig csak bámulták.
Õ még iskolába sem járt, amikor már ismerte
az ábécét, és százig tudott számolni. Szülei meg-
tanították olvasni, megmagyarázták neki, mire
való a könyv és hányféle mesterség van a vilá-
gon – olyan dolgok ezek, amelyeket a Sztálingrád
utcában nem mindenkinek van alkalma megis-
merni. Ötévesen sosem szaladgált összevissza a
munkáslakótelep utcáin, nem bujkált az alagsor-
ban, hogy kipróbálja a bagózást, nem hagyta,
hogy fogdossák a vasbeton oszlopok között: ti-
zenegy éves korában senki sem nyúlt a szoknyá-
ja alá.
Mégis itt volt: ovális arcán lefegyverzõ mo-
sollyal. És a lányok, összességében, örültek neki.
223
 Mentegetõzött, hogy nincs sok ideje: odakint
várják. De úgy érezte, nem mehet el úgy, hogy
nem is üdvözli õket. Tényleg szerette ezt a há-
rom lányt, noha õk csak egy bizonyos pontig
szerethették viszont.
Arra az alkalomra, amikor Alessio elõször el-
hozta õt közéjük, még mindenki emlékezett.
Bekerült a helyi legendáriumba. Amilyen óvato-
san lépkedett a lány, nehogy cipõje sarka beakad-
jon a szennyvízaknák fedelének réseibe, kényeske-
dõn a beton háztömbök között. Kegyetlenül
kiröhögték. Bemutatkozáskor szívélyesen kezet
nyújtott, és azt mondta: – Jó estét, örülök, hogy
megismerhetlek benneteket. – Jó estét? Örülök?
Még a postás, de még a körzeti orvos se körül-
ményeskedett ennyit.
Most, többévnyi ismeretséggel a hátuk mö-
gött, a négy lány a fa tövében nyaralásról, mun-
káról beszélgetett, arról, hogy õ milyen állást
keres majd szeptembertõl, ha megszerzi a diplo-
mát, talán Pisában, talán Piombinóban, meg a
lányok alulfizetett munkahelyérõl, az érettségirõl,
ami náluk nagy dolog, arról, hogy a Coop pénz-
tárgépe mögött meg az Intimissimi boltban robot-
olnak, fizetett szabadságról persze szó sincs.
Maria végül kötelességének érezte a fülébe
súgni, hogy õ is itt van. A kis mesterséges domb
tetejére mutatott. Riadt csodálkozással nézett
arrafelé. Azonnal észrevette a szõke fejû alakot a
224
távolban, és megdermedt, néhány pillanatig
hang sem jött ki a torkán.
– Hogy van? – kérdezte végül, tekintetét el-
vonva.
– Hát hogy lenne... – válaszolta a másik szar-
kasztikusan.
– És Anna?
– Õ jól! Már nyújtogatja a csápjait...
– Tényleg? – mosolyogni próbált, de csak egy
torz fintorra futotta.
– Gimnáziumba fog járni, mint te.
Mindig odafigyelt erre a kislányra, nehogy
elkallódjon, mint a többiek, egy pub bárpultja
mögött, ahol a fenekét fogdossák.
– Biztosan itt van valahol. – Jessica körül-
nézett. – Igaz is, vetnünk kell rá egy pillantást,
különben a bátyja kinyír bennünket.
– Gyere velünk, legalább meglátod.
Elhárította: – Nem, tényleg nem lehet. Üd-
vözöljétek ti a nevemben.
– Õvele sem akarsz találkozni? – kockáztatta
meg Sonia.
Keserûen elmosolyodott. Nem szólt semmit.
Mindhárom lányt megölelte. – Szeptemberben
találkozunk, ha visszajöttem Párizsból.
– Rendben, küldjél képeslapot!
Végül, már éppen elmenõben, pontosan ab-
ban a pillanatban, amikor a kapu felé fordult,
225
egészen véletlenül, a legcsekélyebb reménykedés
nélkül, Alessio még egyszer arra nézett.
Elsápadt.
Összehúzta a szemét.
Tétovázott.
Mattia azt hitte, rosszul lett, egyenesen rázni
kezdte. Alessio nem szólt, mintha letaglózták
volna. De egy pillanat múlva magához tért.
Magán az érdekelten kívül természetesen
mindenki látta, ahogy lerohan a kis dombról,
mintha darázs csípte volna meg, és úgy fut, mint
egy eszement, mint egy õrült. Sonia úgy érezte,
belehal. Maria mosolygott: jobb, mint egy film...
A magára maradt Mattia belerúgott egy kõ-
be, és azt gondolta, hogy elmehet mindenki a
picsába.
Alessio jobbra-balra könyökölve vert utat
magának a tömegben, elnézést sem kért senkitõl.
Rettegett attól, hogy esetleg szem elõl téveszti a
lányt. Csak nehezen jutott elõre, kénytelen volt
odébb lökdösni az embereket.
Kiáltani akarta a nevét. De nem volt rá ké-
pes. Rá akart gondolni. De erre sem volt képes.
Mint egy erdei vad, úgy csörtetett elõre a tömeg-
ben. Most már látni akarta. A teljes, élõ, eleven
arcába nézni három év után.
Olyan vihar dúlt a mellkasában, hogy egyszer
csak hangosan megszólalt: – Mindjárt infarktust
kapok. – De csak tört elõre, lépésrõl lépésre, kö-
226
nyökölve, lökdösõdve. A lány ott volt, a kapu-
nál. Nem veszíti el. Melege volt, sõt szakadt róla
az izzadság, és iszonyúan szomjas volt. De odaért
a kapuhoz, és kiért a parkolóba.
Idekinn, a friss levegõn a hangok alig hallat-
szottak, mélységes, éjszakai csönd áradt a sûrû
fenyõligetbõl. Hallani lehetett a lehulló tobo-
zokat és a kabócákat. A lány ott ment elõtte né-
hány lépéssel, és valóban õ volt.
Ez az õ járása volt. Ezek az õ vádlijai voltak.
Vékony dereka, a háta, két válla. A fenekére
nem, arra nem mert ránézni.
Egy autó járó motorral és bekapcsolt fényszó-
róval biztosra õrá várt. A lány ugyanis egyenesen
arra ment, és amikor elég közel ért hozzá, a jobb
oldali ajtó kinyílt. Nyújtotta a kezét, készült
beszállni.
– Elena!
Mennydörgés: a név akkorát szólt a sötétben,
mint egy petárda. És a lány megállt. Az „a”
mintha néhány pillanatig még ott lebegett volna
a levegõben. Visszahúzta a kezét, nem mozdult.
– Elena... – ismételte Alessio elhaló hangon.
S mint akit visszafogtak, a lány lassan hátra-
fordult.
Megfordult: a jól ismert profil, amelyen nem
hagyott nyomot az idõ. Lágy arcél, hosszú, gesz-
tenyebarna haj, hosszabb, mint amilyennek
Alessio emlékezetében élt. Enyhén hullámos
227
fürtjeit egy hajpánt rögzítette. Talán idõsebbnek
nézett ki. A legfelsõbbrendûbb az eleven teremt-
mények közül.
Alessiót elhagyta minden ereje. Testét nem
érezte már, csak belsõ szervei vad zakatolását.
Úgy állt ott, mint egy idióta, megkövülten az
üres parkoló közepén, térde majdnem összero-
gyott. Minden szó elszállt a fejébõl. Koponyájá-
ban szívizma lüktetését érezte, amely pumpált és
dübögött, torka szárazabb volt egy sivatagnál.
Mit mondhatott volna... Egész valója egy szív és
egy tüdõ volt, amelyek mindjárt szétrobbannak.
Végzetes, kibírhatatlan pillanat volt.
A lány számára is. Nem hallotta az autóból
szóló hangot, egy lépést sem tett, se elõre, se
hátra. Állt mozdulatlanul, mint a fiú, és úgy
érezte, térde összerogy. Tízezer dolog fordult meg
a fejében egyszerre. Hogy ez az egész csodálatos.
Hogy három év telt el. Hogy választott. Hogy
szar döntést hozott. Hogy így volt helyes. Hogy
helytelen volt. És közben az ujja hegyét sem
tudta megmozdítani.
A pillanat törtrészéig, mely teljesen jelenték-
telen, szinte a nullával egyenlõ idõtartam volt,
egymásra néztek.
Aztán Alessio elmosolyodott. És ez a mosoly
olyan szép volt, olyan boldog, hitetlenkedõ,
olyan gyermeki, hogy Elena visszamosolygott rá.
228
És úgy érezte, hogy az eltelt éveknek nincs
semmi jelentõségük.
Hirtelen felharsant az autó kürtje, az az átko-
zott, közhelyes autókürt.
Elena összerezzent. Az idõ létezik. Holnap el
kell utaznia, most pedig mennie kell. Nem
akart, hatalmas erõfeszítésébe került, hogy úgy
tegyen, mintha mi sem történt volna. Mégis
valahogy fölemelte a kezét, hogy búcsút intsen.
Beszállt, és az autó, akárha sugárhajtású volna,
azonnal elindult.
Porfelhõ kerekedett a nyomában, és egy éles
felhõdárda belemart a hold testébe. Aztán min-
den olyan lett, mint pár perccel azelõtt. A fe-
nyõliget ismét zsongott. A szél keresztülfújt az
ágak között, és kitisztította a levegõt. Alessio,
miután párat ide-oda lépkedett, lerogyott egy
kidõlt fatörzsre, és fejét két kezébe fogta.
Nem õ volt az egyetlen.
Nem sokkal odább, a fák közt megbújva, Cris-
tiano ugyanígy fogta a fejét. Jamesre gondolt, a
fiára, és mereven egy kavicsot bámult.
Piombino lázasan hömpölygött a görkoripályán.
A hangfalak a Rhythm is a dancer-t bömbölték.
Francesca és Anna ezerszer táncoltak együtt erre
a számra a tükör elõtt, kulcsra zárkózva a fürdõ-
szobában.
You can feel the, you can feel the...
229
 Most a szemközti ablak helyett zsúfolásig meg-
telt tribünök voltak elõttük. Száz meg száz görkori
több ezer kereke csikarta az aszfaltot. A központi
reflektor fényözönében minden kamasz fiatal éle-
sen ragyogott a fehér fényben. Francesca hátra-
vetette hajzuhatagát, és nem tudhatta, kire
hasonlít, ahogy a kifakult olasz zászló rúdja körül
vonaglott.
Lift your hands and voices, free your mind and
join us... You can feel it in the air.
Együtt kiáltották: Ooh, it’s a passion.
Egy pillanatig abban a hitben ringatták
magukat, hogy barátságukon nem esett csorba.
230
17
Volt egy illetõ a bárban, akirõl nem lehetett el-
dönteni, hogy pap vagy a karitász önkéntese. Va-
lószínûleg csak egy középiskolai hittantanár volt.
Nos, ez az illetõ a fejét csóválva ezt hajtogatta: –
Mit nyújtunk mi ezeknek a gyerekeknek? Mire
tanítjuk õket? – S közben a görkoripályát bámulta,
azt a sok ide-oda imbolygó testet, amelyek úgy
köröztek ott, mint egy ringlispílben. – Nincs egy
ép gondolatuk! Nem érdekli már õket semmi!
Mattia, aki magában állt ott, mint egy idióta,
kénytelen volt még ezt is hallgatni.
– Csak drogoznak, és kész. Ennél még a kom-
munista párt idejében is jobb volt.
– Barom! – torkolta le valaki.
Mattia undorodva rendelt még egy ánizslikõrt.
Alessio is, Cristiano is elmennek mindketten a
picsába, már negyedórája várok rájuk. Aztán be is
vallotta magának õszintén, hogy semmi kedve
sincs megkeresni õket, az öregek nyavalygását
231
hallgatni meg pláne nincs. Mindenki foglalkozzon
saját magával: neki erre az estére elege van.
Így aztán fütyörészve elindult lefelé a kis mes-
terséges domb oldalán. És ahogy megpillantott
egy-egy szép lányt, hamar visszatért a jókedve.
Nem volt haragtartó típus, vagy olyan, aki
gondterhelten elrágódik a dolgokon. Azok közé
tartozott, akik magasról lesajnálják az Úristent
és az államot. Egyetlenegyszer sem ment el sza-
vazni, és ha vacsoraidõben a tévéhíradóban
halottakról, háborúkról, mészárlásokról tudósí-
tottak, azonnal átkapcsolt egy másik csatornára.
Mattia ilyen volt, de egyáltalán nem volt
rossz fiú. Persze, ha mások tudták volna, miért
lépett le három évvel ezelõtt, valószínûleg bû-
nösnek tartották volna. De nem egy fegyveres
postarablás vagy két-három trafipax kilövése
miatt lesz valaki rövid úton bûnözõvé.
Most ott téblábolt a görkoripálya körül, ih-
letre várva. Eszében sem volt korizni, táncolni
pedig még kevésbé. Szemlélõdni szeretett. Az ör-
dög a részletekben rejlik, így mondják, és ez a
mondás fölöttébb elnyerte tetszését.
Rákönyökölt a korlátra, ott, ahol legritkább
volt a tömeg, és tekintetével követte, a korizók
hogyan róják a köröket. Éppen csak rágyújtott
egy szál cigarettára, és megigazította a haját,
amikor a legnagyobb zûrzavarban máris kiszúrta
a lányt.
232
Szinte elröppent elõtte. Egyszer, kétszer, há-
romszor. S e légies suhanás közben, minden egyes
alkalommal az aprócska rózsaszín szoknya fellib-
bent, és látni engedett egy darabkát a meztelen,
bársonyos combból; egy darabkát a fehér, puha
ágyékból. És egy édes popsi ringott ide-oda, miköz-
ben a lábak energikusan lendítették elõre a testet.
Ez a képsor minden egyes körben lepörgött
elõtte. Elsuhantak elõtte a lány testének pompás
részletei. Jobb láb, bal láb, kar, lebegõ hajtömeg,
darabka orr. Mosoly.
Míg a fiú tízig számolt, a lány a pálya felén
már túl volt.
Anna nem vette észre, hogy Mattia figyeli.
Szinte el is feledkezett a fiúról, túlságosan lefog-
lalta az, hogy mindenkinél gyorsabb akart lenni.
Amint valaki pördült egyet, õ még kecsesebben
csinálta utána. Amint valaki nekiveselkedett
egy ugrásnak, õ még magasabbra szökkent. S et-
tõl az egyáltalán nem ideillõ versengési mániától
elragadva, esélyt sem adott az udvarlóknak, akik
igyekeztek volna elkapni a kezét vagy – kevésbé
lovagias módon – megfogni a fenekét.
Mattia ezt az amazonféle jelenséget összeve-
tette magában azzal a szégyenlõs kislánnyal, akit
reggel pizsamában lepett meg. A hasonlóság bû-
völte el és szegezte oda a rozsdás korláthoz,
amely elõtt a lány percenként elsuhant.
233
 Valahányszor fellibbent ez a szoknyácska, õ
rajtaütésszerûen, egész testében tizenhárom
évesnek érezte magát.
Belezúgott egy kiscsajba, aki most végezte el az
általánost; ha korábban ezt mondja neki valaki,
még véletlenül sem hitte volna el. Oszétiában
egyenesen egy nála idõsebb nõvel élt együtt.
Tényleg aludt már hajó rakterének mélyén, volt
úgy, hogy közelharcot vívott egy nápolyi buldog-
gal egy idegen villa kertjében, és ügyesen meglé-
pett négy rendõr elõl egy razzia kellõs közepén.
Ezek az emlékek úgy pörögtek le a fejében,
mint egy Tarantino-film kockái, miközben az
eleven képsor, amelyen a lányt, a habkönnyû,
miniatûr szoknyát látta, mindent legyõzött és
mindent felülmúlt. Mintha most élne igazán.
Az elõzmény: tabula rasa.
Mattia három szippantással elszívta cigaret-
táját. Tizenkét órája nem ment ki a fejébõl. S most
már nem bírt magával. Szinte belefájdult a sze-
me abba, hogy figyelte, tanulmányozta a lányt,
hogy megelõlegezte magának... Mi a csuda
benne olyan rendkívüli? Kire hasonlít? Anyjára
biztosan nem, a szlovén exbarátnõjére szintén
nem. Egyáltalán, mit foglalkozik azzal, hogy ki
kire hasonlít? A fenébe a magyarázatokkal. Hir-
telen a fizikai hatását is érezte, annyira, hogy
láthatóan kidomborodott tõle a nadrágja.
234
Mi van ilyenkor? Nagy kérdés. Nem tudta el-
dönteni, megszólítsa-e, utánamenjen, vagy gyor-
san elhúzzon innen, és véget vessen ennek a
képtelenségnek. Esetleg meghívja egy italra,
hogy kerüljenek egyet a fenyõligetben... Persze,
mindjárt a fenyõligetben! Kizárt dolog, hogy
elmenne vele a fenyõligetbe.
Meg aztán van egy probléma. Óriási problé-
ma: Alessio.
Összetörné a csontjait. Sõt: belefojtaná az
öntõüstbe. Na jó, ne túlozzunk. Mindenesetre
begurulna. És biztosan behúzna egyet. És aztán
megmondaná neki, hogy jobb, ha nagy ívben
elkerüli a húgát.
Hát ez gáz. Ha most leszólítja, ha eltûnik vele
kettesben valahová, az nagy gáz. De hát ki tudja,
Alessio hová lett, a lány viszont kezd fáradni, és
egyre lassabban rója a köröket...
Borzasztóan tetszik neki. A francba, érthetet-
len hatással van rá. Meg aztán, gondolta, neki
nincsenek rossz szándékai. Meggyõzte magát,
hogy csak ismerkedni akar vele egy kicsit, be-
szélgetni, belelátni, hogy mi van abban a fejecs-
kében, s esetleg egy pillanatra a karjába venni.
Tényleg nem akart többet ettõl a pimasz, iszo-
nyúan csinos kislánytól...
– Borzas! – kiáltott oda neki.
Anna lassított, és közben a hang irányába
fordult, a tömeget bámulta.
235
 A kurva életbe, de szép.
Ez a kíváncsi pofi, ahogy kutatja, ki szólítot-
ta... fantasztikus!
Igen, áll elébe a verekedésnek, majd mindent
megmagyaráz neki, aztán elviseli, ami a verésbõl
még hátralesz. Aztán megint magyarázkodni kezd...
Anna észrevette. Felismerte. Élesen lefékezett.
Mattia. Mat-ti-a. A korlátnak támaszkodva áll,
olyan helyes, mint Brad Pitt a Thelma és Louise-
ban, mint Scamarcio a Cioè újság címlapján.
Eltelt egy zavart, szilaj örömmel teli pillanat.
Aztán Anna magához tért. Megpróbált odamen-
ni a fiúhoz, ám ez egyáltalán nem volt könnyû:
több tucat korizó süvített el nyílként mellette, és
Annának nagyon kellett vigyáznia, hogy kitér-
jen elõlük, ha nem akarta, hogy fellökjék, és
éppen Mattia lábai elõtt landoljon.
Három vagy négy percig tartott: egyikük a
korlát innensõ, a másik a túlsó oldalán, mulatsá-
gos pofákat vágnak, a képtelen helyzet okozta
kölcsönös zavarukban nevetnek, azon, hogy bár-
mennyire is akarják, nem tudnak egymás köze-
lébe jutni... Még mindig nem, embermeteoritok
a láthatáron.
Anna végtelenül bájos volt, ahogy egy-egy
lépést megkockáztatott, és aztán arcát felfújva,
az összes benn lévõ levegõt kifújva visszahõkölt.
A fiú pedig mindeközben, szájában az égõ ciga-
236
rettacsonkkal, azon morfondírozott, mire való ez
az egész.
Amikor Annának sikerült odavergõdnie, õ is
rákönyökölt a korlátra.
– Sikerült – mondta lihegve.
– Hát te tényleg jól benne voltál a korizás-
ban! – nevetett Mattia.
Anna nem tudta, mit feleljen. Felfogod, mi
történik veled? Vannak, akikkel egész életükben
nem esett meg ehhez hasonló. Anna nem tudta,
mit feleljen, mert legszívesebben azonnal meg-
csókolta volna a fiút, és ugyanakkor semmitõl
sem rettegett jobban, mint egy esetleges csóktól.
– Iszonyúan szomjas vagyok.
– Menjünk a bárba?
Olyan tenyérbe mászó mosolya volt, mint a
gengszterfilmekben. A jó gengsztereknek, persze.
Anna átmászott a korláton, mintha a világ
legtermészetesebb dolga volna, és Mattia nem
tudta megtenni, hogy oda ne pislantson a bugyi-
jára.
– Ne, azt nem szeretem – válaszolta, miköz-
ben leült egy lépcsõfokra, és a görkorit igyekezett
leszerelni a lábáról –, nincs már kedvem itt ma-
radni.
– Akkor hová szeretnél menni? – kérdezte a
fiú meglepetten.
Anna egészen elõrehajolt, a görkori seho-
gyan sem akart lejönni a lábáról, ezenközben az
237
az átkozott kis szoknya már ezredszer, millio-
modszor libbent fel. Mattia azon töprengett, mi-
re képes, mit tudhat egy ilyen korú olasz lány
errefelé. Mert a szlovének, az oroszok, köztudott,
igen szemfülesek...
– Szóval? Hová szeretnél menni?
– Ki innen! – kiáltott föl Anna, miközben
felállt.
Így, mezítlábasan, jó, ha a válláig ért.
– És megbízol az elsõ jöttmentben?
– De te nem vagy az elsõ jöttment... – villan-
totta fel Anna kis mosolyát.
Mattia csóválta a fejét, mint akinek tetszik a
dolog: nem várt ilyen kezdeményezõ hajlamot.
De maga is tisztában volt vele, hogy nem kez-
deményezõ hajlamról van itt szó, hanem arról,
hogy ez még szinte kislány.
– Különben is, ha bántasz... megmondom a
bátyámnak!
Világos volt, hogy viccel, Mattia arcán mégis
kényszeredett, nagyon is kényszeredett mosoly
jelent meg.
– Miért, szerinted? Azt hiszed, szólnék neki?
– kacagott fel Anna.
Megkönnyebbült. És ennek a kislánynak –
akinek ahhoz képest két óriási cicije volt – a lel-
kesedése behálózta, elkapta, megfertõzte. Így az-
tán minden lelki görcstõl megszabadulva, valami
238
hirtelen támadt kamaszos játékkedvtõl elragad-
tatva, karját nyújtotta, és így szólt: – Menjünk,
hercegnõ... Oda viszem, ahová óhajtja!
Anna újra felkacagott, és megpróbált hárí-
tani.
De a fiú már átkarolta. Hirtelen tíz évvel
megfiatalodott.
– Várj, nincs rajtam cipõ!
Mattia megállt, Anna meztelen lábára pil-
lantott, és túlcsorduló energiája és fantáziája
arra sarkallta, hogy, még mielõtt a lány muk-
kanni tudott volna, karjába kapja: – Nehogy
egy szem kavics is bántani merje a lábacskáját,
hölgyem...
Anna egyszer csak azon vette észre magát,
hogy Mattia felemelte, akár egy menyasszonyt,
és õ kábultan kapaszkodik a nyakába, miközben
dicsmenetben viszik a felajzott tömegben, a kor-
csolyakölcsönzõ bódéig, a szekrényig, amelybe
szandálját tette be.
Míg odaértek, Anna semmire sem tudott gon-
dolni. Hagyta, hogy elringassa ez a kavicsos úton
lépkedõ test, a belõle áradó meleg, a nikotin
barna illata és az alkoholé meg valami másé,
olyan... algaszag.
Egyszerre elbûvölten és csodálkozva észlelte a
megfeszülõ izmokat, a munkában lévõ ereket s
bennük a vér áramlását.
239
 Viszolygással vegyes csodálattal álmélkodott
el a fiú sötét mellszõrzetétõl. És egész valójával
elmerült ebben a kontaktusban.
Aztán Mattia hirtelen megszólalt: – Mit csi-
náltál? – Döbbenten: – Fûszálak vannak a ha-
jadban!
Az ördög a részletekben rejlik.
Francesca látta õket.
Mindent látott.
Látta Annát, amint lassít a görkorival, odamegy
ahhoz a fiúhoz, a fiúhoz. Ekkor azonnal fékezett,
és pár percig a korlátba kellett kapaszkodnia,
hogy visszanyerje lélegzetét.
Egészen közel ment hozzájuk, anélkül hogy
észrevették volna, elvegyült a tömegben. Két lé-
pésre volt tõlük. És ezt látta: Anna átmászik a
korláton, leveszi a görkorit, s hagyja, hogy az
a férfi a karjába vegye.
Nem érezte többé sem a lábát, sem a kezét,
sem a szívét. Csak a gyomra kezdett háborogni,
mintha összeszorult volna, aztán meg mintha
pumpálna, és aztán mintha megint megsemmi-
sülne valami fergeteges örvényben.
Utánuk ment. Titokban kileste õket, egészen
addig, amíg a bódéig értek, fantasztikus módon
talpon tudott maradni a kavicsos talajon csúsz-
káló görkorcsolyával a lábán, miközben csoda
240
volt, hogy még él, szíve olyan kibírhatatlan rit-
musban kalapált.
Nem is bírta soká: a látvány, hogy azok ket-
ten ott szórakoznak egymással a bódéban, aho-
gyan a fiú felhúzza Anna lábára a szandált, azaz-
hogy úgy tesz, mintha felhúzná, mert közben
csiklandozza a talpát, és ahogyan Anna kacag...
– ez a látvány visszataszító volt számára.
Kijöttek a bódéból. Még követte õket, egészen
végig. Egészen addig, amíg teljesen el nem tûntek
a fenyõliget sötétjében. És ekkor lett rosszul.
A kerítésnél jött rá az elsõ hányingerroham.
Aztán még egy és még egy. A szája elé tartotta
kezét, és minden erejét összeszedve a vécék felé
rohant.
Iszonyú hosszú volt a sor. Kénytelen volt oda-
tolakodni hat-hét ember elé, miközben hango-
san szidták. Kétségbeesetten cövekelt le az egyik
ajtó elõtt. Amikor végre kinyílt, Francesca a
guggolós vécé fölé hajolt.
Hányt.
Hangosan szívta az orrát.
Az eldugult vécé mellett, az egy négyzetmé-
teres helyen bezárkózva zokogott.
Odakint valaki rákopogott, hogy siessen már.
Egy õrült bele is rúgott az ajtóba, úgy kiabált: –
Hülye kis kurva, igyekezz már! – De õ vagy tíz
percet töltött abban az odúban, teljesen kábán.
S amikor végre kiürült a gyomra és a könnyzacs-
241
kói, amikor úgy érezte, érzelmeibõl sem maradt
többé semmi, csak akkor jött ki.
Leült a lelátó egyik lépcsõjére, a legelszigetel-
tebb helyen, ahol a legsötétebb volt. Térdeit
átkarolva, arcát közéjük mélyesztve úgy döntött,
ettõl a pillanattól fogva Anna meghalt számára.
Alessio jobbra-balra õdöngött.
Karjai teste mellett lógtak, úgy vonszolta magát
ide-oda, lehajtott fejjel. Úgy kóválygott, mint aki
eltévedt. Így cipelte saját testét a fenyõligetben
már vagy egy fél órája, órája, ki tudja. Mígnem
belebotlott egy ágba, pofára esett. S amikor te-
kintetét felemelte, meglátta Cristianót.
Egy nagy kövön kuporgott. Réveteg tekintet-
tel bámult a semmibe.
Egymásra néztek: nem lehetett tudni, kette-
jük közül ki van rosszabbul.
Eltelt egy feszült pillanat, ugyanis mindket-
ten meglepõdtek, és megörültek annak, hogy
ugyanolyan siralmas állapotban látják viszont
egymást, de nem akarták elismerni.
Alessio fölállt, farmerjét tisztogatta.
– Igazad volt, egy kurva – szólalt meg, miköz-
ben másfelé nézett.
Õ tehát megtette az elsõ lépést.
Cristiano, mintha csak erre várt volna, nem
késlekedett a válaszlépéssel.
242
Odament hozzá, kezét a vállára tette: – Ne
mondj ilyet, ne mondj ilyet, még tréfából sem.
Elena... a legjobb lány, akit találhatsz magadnak.
– Aki elhagyhat, akarod mondani.
– Visszajön, esküszöm neked – tette szívére a
kezét –, és ha azt mondtam, amit mondtam...
– Hagyjuk.
Megint barátok lettek. Három perc alatt.
– Egy nagy rakás szar vagyok, nem apa. – Cris-
tiano dühösen rugdosni kezdett egy fenyõtobozt.
– Próbáld meg újra, honnan tudhatnád?
Összeölelkeztek, megropogtatták egymás csont-
jait. Egyedül voltak a fenyõligetben, két szeren-
csétlen. Egyedül voltak és szerencsétlenek, de
együtt. Mint mindig.
Cristiano a bankkártyájával egy közelebbrõl
meg nem határozható felületen elegyengette a
megbékélés útját.
– Esküszöm, hogy életemben ez lesz az utolsó.
Holnaptól apa leszek!
– Én is esküszöm. Holnaptól... – Alessio elgon-
dolkodott. – Visszamegyek a híddarura, és min-
denki elmegy a picsába.
A kokain fölé hajoltak, a szokás szerint az
orrlyukukba illesztett, feltekert tízezer lírással
mélyet szippantottak.
– De ez a James akkor is egy hülye név – je-
gyezte meg Cristiano fejét fölemelve.
243
 Most csupa gyöngédség volt a mosolya. Jó
mélyet szippantott, és arra gondolt, hogy oda-
lent, az utcai lámpák fénypontjai között él egy
apró teremtmény, akinek köze van hozzá. Egy
nyöszörgõ kis lény, akit megtaníthatna állni,
járni, és aztán jó gyorsan tépni a kismotorral.
Valójában egyáltalán nem voltak egyedül a
fenyõligetben.
S ha Alessiónak fogalma lett volna arról,
hogy mi történik tõlük vagy ötven méterre, nem
nevetgélt volna ott, mint egy idióta. Bizony nem.
Ha csak a leghalványabb gyanúja lett volna,
hogy ki rejtõzik a fák között, hajában fenyõtûvel,
az õ húga társaságában.
Kevesebb, mint fél óra volt hátra a tûzijátékig.
Francesca egész idõ alatt ott gubbasztott a lelátó
lépcsõjén. Elaludt.
Kellemetlen, éber álommal aludt, a valóság
zajai összekeveredtek az álombeliekkel, és idõn-
ként hirtelen kénytelen volt kinyitni a szemét.
Zavaros, monoton lidércnyomás volt az egész.
Szerepelt benne az apja, aki némán ült egy
karosszékben, s aztán hirtelen fölállt, kiment a
konyhába, és a fiókban kutatott. Ekkor, amikor
az álombeli kép a késpengére fókuszált, hirtelen
kinyitotta a szemét.
Továbbra is félig öntudatlan állapotban ült a
betonlépcsõn, magzati pózban, mígnem egyszer
244
csak azt hallotta, hogy valaki beszél mellette,
miközben rázogatja. Majd széthasadt a feje.
Felnézett. Véreres, vörös szemek. Pupillái
csak fokozatosan élesítettek rá a nõnemû lény is-
merõs, ugyanakkor ismeretlen alakjára.
Többször is pislogott. Lisa keze a homlokán
volt, azt nézte, van-e láza. Megragadta a csuk-
lóját, a pulzusát tapogatta.
Lisa?
Amikor visszahúzódott a lelátó lépcsõjére,
mindjárt megakadt a szeme egy szõkeségen, aki
olyan elhagyatottan és mindenki által elfeledve
gubbasztott az utolsó lépcsõfokon, hogy azt hitte,
valamilyen szerencsétlenség érte. Közelebb ment
hozzá, és legnagyobb csodálkozására azt látta,
hogy ez az eszméletlen és rossz szagot árasztó
valaki Francesca.
A szinte felismerhetetlen Francesca, aki most
felült, és bágyadtan a szemét dörzsölgette. Gyen-
ge volt, mint akinek csúnya találkozása volt az
imént, vagy aki most tér magához egy ki tudja,
miféle kábítószer nyomasztó hatása alól.
– Hé... Jól vagy?
Nem válaszolt. A szemét dörzsölgette még
mindig, haját, ruháját rendezgette. Gépiesen,
ugyanazokat a mozdulatokat ismételve. Szája
sarkában egy kis hab.
– Akarod, hogy orvost hívjak? Láttam itt kinn
egy mentõkocsit...
245
 Francesca mintha magához tért volna.
– Nem – felelte.
Lassan felfogta a másik lány jelenlétét: tágra
nyílt, üres, kifejezéstelen tekintettel nézte.
Lisa számára hihetetlen volt, hogy egy ilyen
szép lány, aki kócos hajával, feldúlt arcával, szét-
folyt szemfestékével még ebben a pillanatban is
szép volt – szenvedhet.
Olyan volt, mint azok a gyermekek, akiket
éppen most mentettek ki valamilyen árvízbõl, és
kábán pislognak a tévékamerák által premier
plánig felnagyított romok elõtt.
Lisa már-már szerette volna megölelni.
– Megyek, hozok valamit... Kérsz egy pohár
vizet?
Ugyanakkor zavarban volt.
– Nem, már jobban vagyok – válaszolta Fran-
cesca.
Az õ hangja is zavarról árulkodott: most tért
vissza a valóságba, arcába visszatért a szín, és las-
san felfogta, hogy nyomorúságos állapotban lel-
tek rá.
– Idehívjam Annát?
Lisa számára ez volt a leglogikusabb kérdés a
világon. Máris fölállt, tekintetével a korizók tö-
megében a rózsaszín szoknyás, göndör hajú ala-
kot kereste. De abból, ahogyan Francesca vála-
szolt neki, szinte jeges közönnyel, megérzett
valami rendkívülit.
246
– Ne – csak így, szárazon.
Lisa elképedve nézett rá. Francesca rezzenés-
telen nyugalommal ült ott.
– Történt valami Annával? – Lisa nem tudta
megállni, hogy meg ne kérdezze.
Ám hogy ez a rosszullét esetleg a két barátnõ
közötti veszekedéssel függhet össze, az Lisának is
sok volt.
– Ha látod, figyelmeztess. – Ezt Francesca min-
den különösebb érzelem nélkül mondta. – Nem
akarok vele találkozni.
– Nem, nem látom... – azzal visszaült.
Ültek egymás mellett, igazán egyikük sem
tudta, mit mondjon, vagy mit csináljon.
– Hány óra van? – kérdezte Francesca.
– Mindjárt éjfél. Haza kell menned?
– Nem, apám dolgozik.
Csak egy rövid információ. Mégis, egyúttal
bizalmas közlés, Francesca magánéletének egy
apró részlete. Lisa szinte fizikai örömet érzett.
Együtt voltak, egymás mellett, egyedül a tri-
bün tetején, a legelhagyatottabb lépcsõfokon.
Az emberek odalenn vidáman ugrándoztak, tán-
coltak, koriztak, és semmirõl sem tudtak. Azok-
nak ott lenn fogalmuk sem volt arról, hogy Lisa
itt ül Francesca mellett, térdük szinte összeér.
Lisa már-már szédült ettõl a közelségtõl. Minden
reménye az volt, hogy Francesca nem áll fel, és
nem megy el onnan.
247
 Ám ahogy magához tért, Francesca számára
sem volt teljesen közömbös ez a helyzet. Ap-
ránként fürkészte ezt a furcsa társat, aki odatele-
pedett mellé, és õ maga is elcsodálkozott, hogy
nem kellemetlen a számára. Mintha teljesen új
életbe tért volna vissza, és Lisa volna az elsõ
újdonság benne.
– Tudom, hogy sosem voltunk valami nagy
barátnõk – mondta ki Lisa kereken –, minden-
esetre, ha beszélni akarsz, itt vagyok.
Nyelt egyet: ez volt eddigi élete legbátrabb
próbálkozása.
– Végtére is, bölcsõdés korunktól fogva is-
merjük egymást – kockáztatta meg.
Francesca nem volt felkészülve egy ilyen val-
lomásra. Hirtelen felé fordult, meglepetten pis-
logott, még szikrányi öröm is volt a tekintetében.
Aprócska örömszilánk, melyet félénk mosoly
követett.
Lisa kénytelen volt azt gondolni, hogy talán
egy ehhez hasonló pillanat képezte legelrugasz-
kodottabb és bevallhatatlan álmai tárgyát, ha
most e mosoly láttán úgy érzi, reszket a bol-
dogságtól.
– Francesca, biztosan nem akarod elmonda-
ni? Veszekedtetek Annával?
– Már nem vagyunk barátnõk – mondta egy-
szerûen –, de nem akarok beszélni róla.
248
Lisa bólintott. Kell, hogy legyen valami nyo-
mós oka annak, hogy ez a kemény és tegyük
hozzá nyíltan, buta lány, aki soha még csak pil-
lantására se méltatta õt, most itt gubbaszt vele
kettesben. Néhány pillanatig hallgattak. Lisa
olyan állapotban volt, mint egy szerelmes.
Francesca tetõtõl talpig végigmérte Lisát,
minden arcvonását megvizsgálta Anna e furcsa
helyettesítõjének, ennek a mulatságos élõlény-
nek, aki soha nem jelentett számára semmit,
miközben Anna a mindenséget jelentette. Egy
egész percen át tanulmányozta.
Lisa: akivel senki sem jár, akinek van egy
tolókocsis nõvére.
Lisa: bumfordi orr, vaskos combok, pattanások.
Ott volt mellette, alig bírta féken tartani ér-
zéseit.
Egy magológép, aki humán tagozatos gimná-
ziumba fog járni, egész életét egy könyvtár ho-
mályában fogja tölteni, vagy egy íróasztal mö-
gött, egy katedrán. Lisa szeptembertõl Anna
osztálytársa lesz.
Ez volt a döntõ érv.
– Barátnõk vagyunk – határozta el magát Fran-
cesca egyszerre.
Anna lecserélte õt egy szép nagyfiúra. Õ most
lecseréli Annát erre a rusnyaságra. Perverz mó-
don klappolt a két dolog.
249
 Lisa eközben teljesen felindult, nem tudta
elhinni: én? A barátnõje?
Ott ültek majdnem egészen a tûzijátékig.
Néhány óvatos megjegyzést tettek a bulival
kapcsolatban. Lisa azt mondta, hogy sosem látott
még ennyi embert együtt, mire Francesca azt
felelte, hogy szerinte jók voltak a számok. Lisa
elmondta, hogy sosem hallotta ezeket a dalokat,
és nem vallotta be, hogy valójában ismerte õket,
hiszen kileste õt és Annát a szemközti ablakból.
Az iskoláról beszélgettek, szintén óvatosan.
Lisa alig várta már, hogy elkezdõdjön, és meg-
kérdezte Francescától, hová jelentkezett. Fran-
cesca azt felelte, hogy a szakközépbe, de azt sem
tudja, mit lehet ott tanulni, és hullára nem
érdekli. Ekkor Lisa témát váltott. De nem volt
túl sok témájuk.
Nyolc éven át osztálytársak voltak, és egyál-
talán nem ismerték egymást.
Valahányszor beállt a csend, Lisa törte a fejét,
hogy kitaláljon valamit, amivel folytathatnák.
Végül nagy izgalmában mindig a legszerencsét-
lenebb témával jött elõ. Francesca különben alig
figyelt oda.
Éjfél után öt perccel, némi késéssel, az egyik
tûzszerész fellõtt hét-nyolc tûzijátékot, amelyek
éppen csak felrobbantak, és aztán rögtön ki is
hunytak. Ekkor tûnt fel Nino és Massimo.
250
Lisa nyomban elpirult. A két fiú igencsak
csodálkozott, hogy együtt látják Francescával.
Szokás szerint még csak úgy sem tettek, mintha
üdvözölnék.
Megkérdezték, mi történt, és hogy hová lett
Anna. Francesca nyugodt hangon azt felelte,
hogy Anna „másokkal van”, és most, hogy
elmúlt éjfél, akár táncolhatnak is.
Massimo és Nino elképedt pofát vágtak, ugyan-
abban a pillanatban összenéztek, mintha ezt
mondanák: igaz volna? Aztán mindketten böl-
csen úgy döntöttek, hogy nem kérdezõsködnek.
Futottak lefelé a lelátó lépcsõin. Francesca tal-
pra ugrott, karon ragadta Lisát, és a pályára von-
szolta. Mintha újjászületett volna, õszintének
látszott.
2011. augusztus 16-án, éjjel negyed egykor
Lisa Cavini, a nyomi, együtt táncolt a diszkó-
ban, a placc közepén Francesca Morgantival,
Massimo Righivel és Nino Grecóval.
2011. augusztus 16-án, éjjel negyed egykor
Lisa minden látható jel szerint Anna helyébe
lépett.
Mindenütt keresték õket.
Alessio magánkívül ordítozott: – Hol a francban
van?
Összeveszett Soniával, akinek szemmel kel-
lett volna tartania. Közben Cristiano egymás után
251
többször is hívta Mattiát a mobilján, de az auto-
mata egyre csak ezt felelte: – A hívott szám
jelenleg nem elérhetõ.
Alessio olyan volt, mint aki megtébolyodott.
És még mindig nem fogta fel a helyzetet.
Egy óra volt. A koripálya kezdett kiürülni.
Sonia egyre csak nyugtatgatta Alessiót,
mondván, hogy Anna biztosan ott van valahol,
és hamarosan elõkerül. De õ ettõl nem lett nyu-
godtabb, hanem még jobban kiabált.
– Francesca! Hogy lehet, hogy nem láttál sem-
mit? Veled volt, a kurva életbe!
Francesca, aki Lisa mellett ült a padon,
éppen csak megrázta a fejét.
– Majd én – állt fel Massi –, majd én megyek,
szétnézek a fenyvesben.
Azon kívül, hogy nem bírta már elviselni
Anna távollétét, jó fiú akart lenni Alessio sze-
mében, aki még így, begõzölt állapotban is a
legrespektáltabb srác volt a lakótelepen.
– A fenyvesbe? Mi a francnak ment volna
a fenyvesbe? Ha történt vele valami... Ha csak a
haja szála meggörbült, esküszöm...
Nem tudta befejezni a mondatot. Anna elõ-
bukkant a fák közül, kócosan, mosolyogva.
Mintha mi sem történt volna, mintha nem is
volna gyûrött, rendezetlen a ruhája.
Megszólalt: – Ne esküdözz, hiszen élek.
És a nyomában ott volt...
252
Mind elnémultak.
Anna mosolygott.
Alessio nem mosolygott.
Mattia, aki az elõbb még mosolygott, most
már nem mosolygott.
Lisa a padon ülve kezdte kapiskálni a dolgo-
kat. Nino azt gondolta, hogy ebbõl valószínûleg
mindjárt verekedés lesz, és õ minden kétséget
kizáróan Alessio oldalán áll. Massimo levonta a
végkövetkeztetést, hogy Anna sosem lesz az õ
barátnõje. Sonia, Maria és Jessica arra gondoltak,
hogy Anna nagy ökörséget mûvelt, ugyanakkor
remek fogást csinált. Cristiano megrökönyödve
csak ennyit mondott: – A túróba.
– Van valami mondanivalód a számomra,
Mattia?
Alessio hangja félreérthetetlen volt. Mint az
arckifejezése, különben.
Mattia a lehetõ legméltóságteljesebben így
felelt: – Nem itt. Üljünk be a kocsiba.
S azzal elsõként elindult a Peugeot felé.
Egy hang sem hallatszott. Még olyan is volt,
aki úgy tett, mintha másfelé nézne.
Miközben Mattia távolodott, Alessio odain-
tett Cristianónak, mintha ezt mondaná: te itt
maradsz. Gyakorlatilag ez annyit jelentett, hogy
megint gyalog lesz kénytelen hazamenni. Nem
mert ellenkezni.
253
 Alessio tett néhány lépést az autó felé, aztán
hirtelen megfordult, Anna felé.
– Te pedig – parancsolta – most hazamész, és
ébren megvárod, míg hazaérek. Világos?
Annának szeme se rebbent.
– Világos?! – üvöltötte.
Anna bólintott.
Sonia és a másik két lány odamentek hozzá,
hogy hazakísérjék. Alessio vérben forgó szemmel
nézett rájuk. Aztán odament az autóhoz. Mind-
ketten beültek. Felkapcsolták a reflektorokat,
beindították a motort. Mindenki látta, amint a
spoileres Peugeot elõbb tolat, mintha felszállás-
hoz készülne, aztán nyomában nagy porfelhõvel,
eltûnik.
Francesca nem ment közelebb, nem mozdult.
Anna odafordult: Lisa mellett ül, kéz a kézben
Lisával, és valami ocsmány mosollyal nézi õt.
Annának épp csak annyi ideje maradt, hogy
kinyissa a száját, elsápadjon, és hitetlenkedõ, le-
fegyverzett tekintettel nézzen vissza rá. Aztán
Sonia eltaszigálta onnan.
254
18
Egy héttel késõbb, délután háromkor, Rosa be-
csöngetett Sorrentinóékhoz. Sandra nyitott ajtót.
Egy héttel késõbb augusztus 22-e volt, Anna
születésnapja.
Ám Anna nem volt otthon, és Sandra, mi-
közben lehúzta kezérõl a gumikesztyût, és elin-
dult az ajtó felé, mindenre számított, csak erre a
látogatásra nem. Rosa az elmúlt évek alatt, noha
többször is kedvesen invitálta, egyetlenegyszer
sem volt nála.
Most ott állt a lépcsõházban, a „Welcome”
feliratú lábtörlõn, de mintha habozott volna
még, hogy átlépje a küszöböt vagy sem. Még csak
nem is telefonált elõtte, és ez nem rá vallott.
Sandra mosolyogva fogadta: – Gyere csak,
gyere beljebb, és ne haragudj a rendetlenségért.
– Rosa viselkedésébõl rögtön megértette, hogy
nem örömteli látogatásról van szó. – Ülj csak le.
– Egy székre mutatott a konyhában. – Fõzzek egy
kávét?
255
 Rosa bólintott, és kissé zavartan leült az asztal-
hoz. Valóban nagy rendetlenség volt körülötte.
– Tényleg ne haragudj. Kettõkor értem haza
a munkából, és aztán annyi minden volt, hogy
elmosogatni sem jutott idõm... Nézd el nekem.
Rosa intett egyet, ami nagyjából annyit je-
lentett: ugyan, nem számít.
Rosa nem dolgozott, soha nem volt munka-
helye, nála mindig tökéletes rend volt a lakás-
ban. Enrico éppen csak földhöz vágott valamit,
õ már össze is söpörte a cserepeket, és be is dobta
a szemetesbe.
Sandra föltette a gázra a kávéfõzõt. Gyorsan
elmosott két csészét a mosogatóban tornyosuló
edényhalomból. Noha háttal állt neki, nem
esett nehezére elképzelni Rosa arckifejezését, és
hogy miért jött.
Végtére is, mindenki tudta. Olyasmi volt,
amirõl a házban suttogva beszéltek.
Sandra nem kérdezett semmit. Csak bátorí-
tóan mosolygott rá, amikor hátrafordulván, a
tekintetük egy pillanatra találkozott. Az asztalra
tett két papírszalvétát, rájuk két kiskanalat, ezzel
meg is terített. Odatette középre a cukros do-
bozt, és a feszültséget oldandó, miközben kiön-
tötte a kávét, egy cigarettára is rágyújtott.
– Köszönöm – rebegte Rosa, miközben letet-
te a csészét. Ez volt az elsõ szava.
256
Sandra szürcsölgette a kávét, és közben ciga-
rettázott. Azon gondolkozott, nem volna-e cél-
szerû megszólalnia, kérdeznie valamit. De nem
volt rá szükség.
Rosa a nyitott ablak felé nézett: ragyogó nap-
fény áradt be rajta, és a strandoló gyerekek zsi-
vaja egészen idáig elhallatszott. Ekkor nekifo-
gott. Nyugodtan, minden kertelés nélkül beszélt,
szinte megszakítás nélkül. Jó tíz percig mondta.
S valószínûleg, mióta a világon volt, soha nem
beszélt még ennyit egyfolytában.
– Sandra – kezdte –, te tudod, miért vagyok
itt, el tudod képzelni... Az a helyzet, hogy nem
bírom tovább. S ma úgy döntöttem, hogy beszél-
nem kell valakivel... Szembe kell néznem a
tényekkel, nem halogathatom tovább. Nem ma-
gam miatt. Hidd el, harminchárom éves vagyok,
a falumban öregnek számítok. Nem magam
miatt, a lányomért teszem.
Néma kétségbeeséssel, hosszan Sandrára né-
zett. Sandra mélyen együtt érzett vele, és tisz-
telte ezt az asszonyt, aki, nagy-nagy erõfeszítés-
sel, a rosszról igyekezett beszélni.
– A lányok ott voltak az esti mulatságban,
tudod... – Rosa merev tartással beszélt, sem keze,
sem más testrésze nem mozdult meg közben. –
Elengedtem Francescát, úgy, hogy nem szóltam
róla az apjának. Enrico ugyanis sosem engedte
volna el. Éjszakai mûszakban volt. Dupla mûsza-
257
kot vállalt a túlórapénz miatt, vacsorára sem
vártam haza. Azt mondtam Francescának, men-
jen csak, ne izguljon, majd én fedezem, az apja
nem tudja meg...
Megint az ablak felé fordult, félig lehunyta a
szemét, hogy egy pillanatra kikapcsoljon a nyári
fény melegében, a tenger felõl jövõ, egészséges,
eleven gyerekzsivajban.
– Nem akarom, hogy Francesca olyan legyen,
mint én... Nem akarom, hogy ide jusson. Azt aka-
rom, hogy eljárjon otthonról, mint minden rendes
lány... Azt akarom, hogy tovább tanuljon, hogy
egy nap majd elmehessen innen, messzire. Azt
akarom, hogy találjon magának rendes munkát,
egy férfit, aki szereti. Tudod, hogy én soha életem-
ben nem voltam semmilyen mulatságban sem?
Sandra bólintott. Megfagyott ereiben a vér
ennek a nõnek a nyugalmától, a benne rejlõ
erõtõl, attól, hogy ilyen halk szavakkal lázad.
– A férjem ma reggel megtudta. Nem tudom,
hogyan jött rá. Valaki biztosan elmondta neki.
Ugyanis reggel hatkor, amikor hazaért a mûszak-
ból, felköltött bennünket. Velem beszélni sem
akart. Rám zárta a szobaajtót, kulccsal. Aztán hal-
lottam, hogy bemegy Francescához... – keze ököl-
be szorult az ölében – és nem tehettem semmit.
Sandra közelebb hajolt, de Rosa elhárította a
mozdulatot.
258
– Tárgyak puffanását hallottam. A keze csat-
tanását. Tudod, Francesca nem szokott sírni...
Már nem sír, egyetlen szót sem szól... Olyan lett,
mint én. Hallottam, ahogy zuhannak a tárgyak,
Sandra, ma reggel hétig hallottam. És közben
egyszer sem hallottam Francesca hangját...
Aztán a férjem kiengedett, felvette a dzsekijét,
és elment.
Az utcáról gyerekek kiáltozása hallatszott fel,
a szél idõnként belekapott a fehér függönybe.
– Amikor bementem hozzá, a lányomat a föl-
dön találtam. Csupa vér volt az arca, az apja
betörte az orrát. Fölemeltem. Még csak rám sem
akart nézni. Sandra – szakította félbe a törté-
netet egy pillanatra –, nem tudod elképzelni, mit
éreztem, miközben már századszorra emeltem föl
a lányom a földrõl.
Sandra megfogta a kezét, Rosa ezúttal nem
húzta vissza.
– Nyolckor buszra szálltunk. Az ügyeleten min-
denfélét kérdeztek tõlünk. Megmondtam Fran-
cescának: „Most feljelentjük, most tényleg felje-
lentjük.” De õ egyre csak ezt hajtogatta: „Ne, ne,
megöl bennünket.” Rettenetesen félt. De biztos
vagyok benne, hogy az ügyeleten nem hittek
nekünk. Majd küldenek hozzánk szociális mun-
kást... Szociális munkást küldenek hozzánk, és
meg kell mondanom neked... – most Sandrára
259
nézett, és tekintete megelevenedett – ha kikül-
dik hozzánk, én örülni fogok.
– Fel kell jelentened, Rosa. Elmegyek veled,
ha gondolod. Menjünk most, holnap, amikor
akarod...
– Francesca rettenetesen megijedt, nem volt
erõm elmenni a rendõrségre. De meg akarom
tenni, Sandra. S ha megöl...
– Még véletlenül se mondj ilyet. Megvédenek!
– Az én falumban – mosolygott – az ilyene-
ket, mint én, nem védik meg.
Sandrát egy pillanatra elöntötte a düh. Tudta
azt õ, hogy így van, az asszonyokat megölheti a
férjük, akkor sem szól senki semmit. Mert Olasz-
országban vagyunk ugyan, de ez egy szar ország.
– Én nem számítok, és csak azt akarom, hogy
Francesca biztonságban legyen. Ezért jöttem át
hozzád... Ha majd elmegyek feljelentést tenni,
mert elmegyek, erre megesküszöm. Szóval ha
elmegyek, Francesca idejöhet hozzád? Itt marad-
hat, ha történne valami?
– Nem is kell kérned, Rosa.
– Köszönöm, Sandra. – Tekintete megrebbent.
– Ne köszönd.
Rosa felállt.
Még mindig szép. Az õ korában sok nõ még
férjhez sem ment: dolgoznak, utaznak, moziba
járnak, étterembe, táncolni.
260
Sandra odahajolt hozzá, hogy megölelje, és
Rosa engedte.
– Bátor vagy – mondta Sandra. – Majd én el-
kísérlek a rendõrségre, meglátod, minden más
lesz... – Megsimogatta a haját.
Rosa a szemébe nézett. Arcáról most szinte
öröm sugárzott.
– Tudod – tette hozzá –, furcsa, hogy az én
koromban ezt mondom, de te vagy az elsõ igazi
barátnõm...
Sandra, ez az erõs termetû nõ, alig bírta lep-
lezni meghatottságát.
– Gyere bármikor, tényleg. Amikor akarod,
elkísérlek – ismételte a küszöbrõl.
Rosa bólintott. S eltûnt.
Ki tudja, tényleg megteszi-e. Odamenni egy
rendõrhöz, leülni elé, feljelentést tenni az ellen
a férfi ellen, aki az apja után a legfontosabb az
életében. Elmondani egy idegennek olyan dol-
gokat, amelyekrõl éveken át senkinek sem be-
szélt, talán még saját magának sem. Elhagyni az
otthonát, munkát keresni, egyedül nevelni
Francescát. S talán egy napon megismerni egy
másik férfit, és megélni valami szerelemhez
hasonló érzést.
Meg kell tennie, gondolta Sandra. Az õ ko-
rában tényleg meg kell tenni. De miféle pulpi-
tusról prédikál õ? Az elmúlt évek során... Mit
tett õ?
261
 Lerogyott a fotelba.
Ami engem illet, már késõ.
Õ már nem kezd új életet, ezzel tisztában
volt. Egyszerûen csak egyedül öregszik meg.
Nem volt kedve elmosogatni. Odaállt az
ablakba, beömlött a fény, és a vigasztaló gyerek-
zsivaj a napsugarakkal együtt áradt befelé.
Mára marad a rendetlenség.
Fölemelte a telefonkagylót, s a lehetõ leg-
gyorsabban az ügyvéd számát tárcsázta. Ez a
helyes, az egyetlen méltó cselekedet. Nem
magunkért, hanem a gyerekeinkért kell megten-
ni. A jövõért, azokért a gyerekekért, akik a
strandon játszanak, és még csak nem is sejtik,
milyen nehéz helyesen cselekedni.
262
19
Augusztus 22-én volt Anna tizennegyedik
születésnapja.
Mattia a lány fenekét nézte, ahogyan az a fe-
hér strandkendõ alatt ringott. Félrehajtotta a
nádszálakat, s közben azon gondolkodott, vajon
hová vezeti.
Nagyon éles volt a fény.
Kettõre beszélték meg, hogy találkoznak a
lépcsõházban, olyankor, amikor mindenki alszik.
Anna elbújt, úgy várta, mezítláb a mocskos kö-
vön. Por- és szénporillata volt. A fiú fülébe
súgta: – Tudok egy jó helyet.
Most minden állhatatosan, ritmikusan ismét-
lõdött. A bogarak, szúnyogok zümmögése a füle
mögött. Mattia meztelen felsõtesttel, térdig fel-
hajtott farmerjében ment a lány után. Megbû-
völte csípõje meleg, lágy íve. Fenekének ringása
kalapácsütésekként dörömbölt farizmaiban.
Izzadt, lábszára belesüppedt az iszapba. Alga-
kupacok rothadtak a napon. Hová a francba
263
visz? Valami kabinra vagy pincehelyiségre volt
felkészülve, a kulcs kétszer ráfordítva.
A nap sugarai függõlegesen tûztek a homokra.
Csak követte a lányt ebben a sivatagban,
amelyet még sohasem látott. Afféle csónakteme-
tõ, kiürült benzinesballonok. Mattia úgy kép-
zelte, hogy egy félreesõ, sötét helyre mennek.
Azt hitte, a fiatal lányok elsõ alkalommal félnek
a látványtól, meg attól is, hogy magukat meg-
mutassák.
A meteorológusok szerint ez lesz a nyár leg-
melegebb napja. Kilencvenöt százalékos páratar-
talom, az ég teli van vízzel. Anna leoldotta
strandkendõjét, és leeresztette a homokra.
– Mindjárt elöl van egy hártya – mondta. –
Egy félig átlátszó hártya, különbözõ alakú lehet.
Megpróbáltam megnézni a sajátomat, de nem
sikerült.
Csupa iszap lett a lábfeje: lyukakat ásott vele
a nedves homokban, amelyeket a víz azonnal
elárasztott. Megvárta a fiút.
– Megkerestem a kifejezést a szótárban – foly-
tatta –: defloráció. A virág letépése. – Mintha a
fiú nem tudna semmit a dologról. – Különös szó,
nem? – gyermeki huncutsággal mosolygott.
Anna térdig bement a tengerbe. Bikinialsója
félig becsúszott az ülepe árkába, nedves hajában
homokszemcsék voltak. Megállt az ellenfény-
ben, alakja elsötétült, egyik kezét ellenzõként
264
szeme elé tartotta, úgy nézte Elba szigetét, el-
merülten.
Mattia lehúzta farmernadrágját, s egy kõre
dobta. Rozsdaszag, vakító napfény verõdött
arcába. Délután kettõkor az emberek megbújnak
a lakásban, izzadt fejük lecsüng a díványról.
Odament a lányhoz. Leült a homokkal fel-
kevert, zavaros vízben, ott, azon az ismeretlen
parton.
– Ússzunk be a bójáig – javasolta Anna.
Mattia látta, amint lebukik, majd hanyatt
fekve lebeg a vízen.
Nyugtalan volt. Mint srác korában, a háló-
zsákban, amikor életében elõször kúszott be egy
nõ lába közé. De az éjszaka történt, semmit sem
látott. A haverok ott voltak nem messze, egy
kupacban, marihuánát szívtak, és várták, hogy
befejezze.
Most együtt úsztak, õ és Anna. Jó messzire
bementek. A tenger nyugodt volt, langyos, mint
egy alvó állat teste.
Nyolc vagy kilenc év telt el az õ elsõ alkalma
óta. Évek: szétvetett lábak éttermek vécéjében,
a csempének dõlve; edzõtermek öltözõszekrényei
közé szorulva, mások hitvesi ágyában, szétdobált
ruhák közt. Mindez Anna számára még ismeret-
len, talán egyszer õ is ezt csinálja majd, talán
õvele. Autóspihenõkben, osztálykiránduláson
lévõ lányokkal. Korosabb nõkkel autóban, a
265
mûszerfal elõtt nyomorogva. A Gilda vöröses,
émelyítõ szeparéjában. Ezekrõl Annának sejtése
sincs.
Együtt úsztak, párhuzamos karcsapásokkal.
Ringatóztak a fehér habban, a hol hûvösebb, hol
langyosabb áramlatokon. Mattia kileste Annát a
víz alatt, milyen szabadon mozgatja lábát, karját,
csípõjét a tenger meztelenségében. Nagyon jól
ment neki, lemerült egészen a fenékig, ujjával
megérintette a szakállszerû, barna algafürtöket.
Odaértek a bójához, jó erõsen rákapaszkodtak.
Elárulta neki, mintha valami óriási dolog
volna, hogy este, elalvás elõtt benyúl a bugyijá-
ba. Minden este kiélvezi a maga néma, apró
orgazmusát.
Egymás sótól kivörösödött szemébe néztek,
szempillájuk összeragadt a víztõl. Összefonták
lábukat a sárga bója alatt.
– Árulj el valamit: kivel jártál ide?
Anna a part felé pillantott, ahol egy hajó-
padló maradványai látszottak. Ahol a macskák
meg szoktak jelenni, nem ilyenkor, késõbb...
Ki tudja, most hoz-e nekik valaki enni. Ki
tudja, egyáltalán várják-e még esténként. A tész-
tamaradékot a zsebükbe gyûrt papírzacskóban.
– Senkivel – felelte.
– Nem hiszem.
Ez nem olyan hely, ahová az ember rabló-
pandúrt játszani vagy bújócskázni jár.
266
Égette a nap. Megkereste a lábát a víz alatt,
az aprócska lábfejet. Fürkész tekintettel nézte.
Képes volt elõcsalni az apró polipokat a kövek
alól, még viszonylag messzirõl is eltalálta õket a
kis szigonnyal. Mindezt nyugodtan, a kellõ pil-
lanatban.
– Szeretsz horgászni?
Anna ezt válaszolta: – Igen.
– És még mit szeretsz?
Anna virult. Volt valami megfejthetetlen a
tekintetében. Egészen egyszerûen, nem volt sem
ez, sem az.
Közelebb ment hozzá, belemarkolt a hajába.
Most, hogy sikerült megfognia a lányt, az hagy-
ta, hogy megsimogassa az ágyékát. Mosolygott, a
szája résnyire nyitva volt. Mattia a víz alatt fél-
retolta a bikinialsóját, mire õ lehunyta a szemét.
– Várj – szólalt meg, miközben kiszabadította
magát –, pisilnem kell.
Mattia elképedve nézett utána.
– Ne gyere közelebb – nevetett –, akkor nem
tudok...
Amikor kijöttek a vízbõl, Mattia lefeküdt egy
felfordított csónakra.
Barna, türelmetlen, fekvõ test. Szárítkozott a
napon, fel volt rá készülve, hogy Anna egyszer
csak odamegy hozzá. Õ akarta, õ hozta erre a
helyre, ebbe a forró posványba.
267
 De Anna nem mozdult. Ahelyett, hogy oda-
ment volna a fiúhoz, a gyíkokat kezdte elõcsalo-
gatni a kövek alól. A hajópadló maradványai
körül tett-vett, mintha szedegetne valamit.
Direkt csinálta.
Mattia orrát betöltötte a rozsdás fém és a
poshadt algák szaga. Fél oldalára fordult, úgy
nézte a lányt.
Most egy ágat vett a kezébe. Az az istentelen
madzagos bikinialsó meg becsúszott a fenékvá-
gásába, és az egész kis segge csupasz volt. Elvi-
selhetetlen volt a hõség, az a kérlelhetetlenül
tûzõ fény. Mintha gumikalapács döngetné a
halántékát. Kibírhatatlan volt, ahogy mezítláb
ott jár-kel, mint egy kisméretû ragadozó. Direkt
csinálta.
– Gyere ide – hívta.
Alessio mûszakban volt, kettõtõl tízig. Cris-
tiano Piombino másik részén volt, Torre del
Saléban. Ez a kis hülye meg itt azzal az ággal
kihalászott egy medúzát a tengerbõl, most
odaviszi a kövek közé, és nézi, hogy szétfolyik.
Úgy tett, mintha nem hallotta volna a hívást.
Azt akarta, hogy nézze, nincs más magyará-
zat: szerette, ha nézték. Anna a medúza csepp-
folyóssá vált testét gyötörte, s közben szeme
sarkából Mattiát figyelte. Alig bírta palástolni
azt az észveszejtõ mosolyát.
268
Még maszturbált is erre a mosolyra gondolva.
Szadista módon büntette õt reggel, amint fel-
ébredt, ez a fennhéjázó mosoly. A lány számára
játék volt, ugyanolyan, mint megtanulni moto-
rozni, mint õrült sebességgel versenyben szágul-
dani a görkorival. Elsõ akart lenni a barátnõi
közt. Mattia nem volt hülye, tudta ezt.
Tíz évvel többet élt, mint õ, annyival kevés-
bé romantikusabban gondolkodott. Tudott fegy-
verrel bánni, tudta kezelni a feszültséget, és
elveszíteni a fejét egy játszadozó kislány ragyogó
testén kioldódott bikinialsótól.
– Hagyd már, kimúlt.
Annában fel sem merült, hogy a fiú kárt is
tehet benne. Úgy nézett ki, mint aki a világnak
csak a jó oldalát ismeri. Mint akit egészen mos-
tanáig vattával kibélelt tokban tartottak. De
most már elég. – Gyere ide – hívta megint, már
benne volt a hangjában, hogy nem akarja még
egyszer mondani.
Anna pár lépéssel közelebb ment, és rámuta-
tott a kidudorodásra, ami a fürdõgatyáján
keletkezett. És felkacagott.
Alig kap levegõt az ember, holnap biztosan
esni fog. Délután fél három, a nap egyenesen a
fejük tetejére tûz, és neki holnap be kell mennie
abba a rohadt gyárba. Huzalokat kell le-föl ra-
kodnia, többtonnányi, még lángoló, vörösen izzó
acélt, amely frissen jött ki a kemencékbõl.
269
 – Na – szólalt meg –, hagyd békén a macská-
kat, gyere ide.
Anna ezúttal engedelmeskedett. Odafeküdt
mellé.
Nagy, sárga cirmos szemével nézte õt.
Elment a kedve a játéktól. Némán, mozdu-
latlanul feküdt a csónaktest szélén. Mattia
kioldotta a felsõjét, majd a bikinialsó madzagját
is. Lehúzta róla. Most megérezte a lány egész
riadalmát.
Nem volt még készen rá. Le kellett fognia,
miközben súlyos, barna testével fölé hajolt. A há-
tára tûzött a nap. Lefogta a lányt, és lassan
benedvesítette. Most láthatott minden részletet.
Barna szõrzetét, a belsõ rózsaszínjét. Saját
kitágult, sötét vénáit. Most érezte e részek illatát
is – fanyarabb volt az algaillatnál.
Szétterpesztette a lány lábait, a hasán nyugvó
keze érezte minden félelmét. Kénytelen volt
lefogni és simogatni. Izzadt, a lányra csöpögött
róla az izzadság. A nap az arcába tûzött, az ég
fehéren izzott, a macskák az árnyékba húzódtak.
Korban és testben megérett rá. De nem volt
még készen. Mint az orvosnál, a vizsgálóasztalon.
Hagyta, hogy megérintsék, és várta az ismeret-
lent. Lassan csinálta, lassan törte be. A születés-
napja volt. Az õ pillanata.
Nem kellett hozzá szótár. Letépni a virágot.
Valóság volt, sokkal egyszerûbb. Olyan fájdal-
270
mat okozott, mint egy tövis, mint egy tompa
tárgy, amelyik sebet nem ejt, csak benyomul. S a
hártya megreped, akár egy gyümölcs.
Anna szeme nyitva volt, úgy nézett rá, mint
egy gyerek, aki nem a megfelelõ személytõl kér
biztatást. Sosem volt ennyire együtt. Lassan hal-
adt elõre, lassú mosollyal adta át magát ennek a
megfoghatatlan teljességnek. Mint egy bölcsõ.
Ugyanaz a mozdulat, mint ezernyi dologé a vilá-
gon. Meleg és állandó.
Mattia szívére tett kézzel, felrepedt ajakkal
esküdözött augusztus 15-e éjszakáján a Peugeot
motorháztetõjére rogyva. Esküdözött.
De Alessio nem tudhatta, sosem tudja meg,
hogyan mozog húga teste, hogyan ring csípõje a
napfényben. Nem ismeri testének lágy zugait.
Sosem ismeri meg a tengeréhez hasonló, fanyar
illatát. Hogyan mozog, hogyan adja át magát,
hogyan élvez gyermeki mosolyával.
Õ már nem a bátyjáé, és nem is másé.
Mattia látta Annát felnõni a Sztálingrád
utcai ház udvarán, Barbie babával játszani azzal
a kis szõke barátnõjével együtt. Emlékezett még
piros kockás köténykéjére, az iskolatáskára a há-
tán. Látta õt fürödni egy csomó gyerek közt a ház
tetején felállított mûanyag medencében.
És most nézi, miközben elélvez.
Fölemeli a fejét az övéhez. Látja kimerült te-
kintetét, arcán a verejtéket, verejtékes arcán a
271
kápráztató fényt és azt az észveszejtõ, gyönyörû
mosolyt. Beléhatolt, letépte a virágot. Anna úgy
érezte, mintha hirtelen egy hatalmas hangyaboly
bújna elõ a föld alól. És fejét hátrahajtotta.
Mattia az utolsó pillanatban vonult vissza, a
lány hasára spriccelte magját. Szétrobbant
szívével Anna fehér mellére zuhant. Egy elem,
mely visszatér a helyére. Alessio most a hídda-
run van, folyékony acéllal teli tartályokat emel a
magasba, elõregörnyedve, verejtéktõl csatakos
arccal.
Miközben Mattia és Anna felálltak, és lesö-
pörték magukról a homokot és az algákat, Rosa
becsöngetett Sandrához, és hogy bátorságot
gyûjtsön, a haját igazgatta.
Miközben Anna tanácstalanul nézett körül, és
elindult, hogy lemossa hasáról a fehér folyadékot,
Alessio egy újabb adag kokaint szippantott a ve-
zérlõkabinban egy frissen felvett munkatársával.
Anna egészen befészkelte magát Mattia kar-
jaiba. Egy csónak alatt bújtak meg, mint a macs-
kák. Forrón sütött a nap, szellõ kerekedett. És
Elba egyik részén tûz volt, mint nyáron mindig,
a Capanne hegy egyik sötétlõ pontján. Anna
kérdésekkel ostromolta Mattiát, de Mattia
válasz helyett csak nevetett.
Cristiano bezzeg nézte a tüzet és a sziget egyik
közelebbrõl be nem határolt helyérõl felszálló
272
sötét füstöt. Õ nem ismerte a helyek nevét, és
gyûlölte az elbaiakat: hogy égnének meg mind
elevenen.
Egy mûanyag széken ült a napernyõ alatt.
Torre del Saléba mentek, az Elektromos Mûvek
és a Dalmine–Tenaris között húzódó strandra. Ez
volt az elsõ családi kirándulásuk.
Más családok is voltak ott. A férfiak a tüzet
kommentálták izgatottan, heves mozdulatokkal.
Cristiano elvonta tekintetét a szigetrõl, és fel-
hangosította a rádiót, hogy hallja a futballpi-
acról szóló legfrissebb híreket.
Jennifer a törölközõjén fekve napozott, csípõ-
je és feneke kissé elformátlanodott már. Hatá-
rozottan rosszabbul néz ki, egyáltalán nem
hasonlít már ahhoz a vékony tizenöt éves lány-
hoz, aki hagyta, hogy állva szeretkezzenek vele a
lépcsõ alatt vagy szülei sötét öltözõkabinjában.
Cristiano a karjában tartotta a nyöszörgõ
gyereket. Vett neki egy pár aranyozott Nike ed-
zõcipõt, ami most volt divatban. Egy rakás
pénzébe került ez a törpelábbeli, amely a gye-
reknek egyértelmûen nagy volt, de mit tudott õ
a gyerekméretekrõl. Megmondta az eladónõnek:
– Adjon, amekkorát gondol.
Cristiano hol Jennifert nézte, aki fülén a
walkman hallgatójával hevert a törülközõn, hol
a fia orrából folyó takonycsíkot. Maga sem tudta,
mit mondjon és mit gondoljon. Elõvett egy zseb-
273
kendõt a táskából, megtörölte a kis James orrát,
aki mintha mondani szeretett volna neki
valamit, de még nem tudott beszélni.
Cristiano az égvilágon semmit sem értett a
gyerek nyöszörgésébõl. Azok az apró szemek za-
varba ejtették. Nehéz volt, nyomasztó. Nem
akart oda jutni, mint ezek a pocakos negyvene-
sek, karnyújtásnyira a hûtõtáska, akik már egy
órája azt tárgyalják, milyen tüzek vannak nyáron
Elbán.
De mi lehetne õbelõle? Milyen sors várhat rá
ott, Piombinóban, miközben ott gürcöl a mar-
kológépen a Lucchininál, vasárnap meg kis
családját kirándultatja...
Egy rablás. Beszélnie kell Mattiával. Mondjuk,
egy postahivatal, egy kis kirendeltség. Fegyvert
szegezz. Adrenalin. S aztán eltûnni, élni-virulni
egy dögös helyen. Mosolygott. Megsimogatta
James kopasz fejecskéjét.
– A papa majd elvisz Brazíliába – súgta a
fülébe –, megnézzük a karnevált!
De James még csak hat hónapos volt, nem
értette a beszédet. Azon nyomban ordítani kez-
dett, mint egy megszállott, apjának oda kellett
hívnia Jennifert, üvöltve, hogy az meghallja a
walkman fülhallgatóján keresztül.
274
20
Alighogy hazaért Anna, egyenesen a fürdõszobá-
ba osont, még anyjának sem köszönt. Ráült a
vécére, lehúzta a bikinialsóját, és figyelmesen
megvizsgálta. Bizony, voltak nyomok.
A mosdókagyló fölött szappannal esett neki a
foltnak, amelyet senkinek sem szabad felfedez-
nie. Egy kicsit még sajnálta is, ahogy halványod-
ni kezdett. Hát ez az: csak halványodott, de nem
tûnt el. S neki semmi kedve nem volt még egy
fél óráig szappannal dörzsölgetni. Gombóccá
gyûrte az alsót, és a szobájában az ágy alá dugta.
Amikor megjelent a konyhában, nagyon is
lerítt róla, hogy valami új történt vele. Ha egy
másik nap lett volna, Sandrának talán fel is
tûnik. Agyában összeadódott volna a fürdõszobai
rendetlenség, az eltûnt bikinialsó, az Oroszor-
szágból hazatért fiúval kapcsolatos szóbeszédek
és lánya kirobbanó viselkedése. Bármely más pil-
lanatban összeállt volna benne a kép.
275
 Most ott ült a fotelban, a Liberazione lapjai
mögé temetkezve. De nem olvasott. Amikor meg-
hallotta Anna közelgõ mezítlábas lépteit, össze-
csukta az újságot és felnézett. Meglátta a frissen
felmosott kõpadlón a mindenféle kosszal kevert,
méteres homokcsíkot.
– Hányszor mondtam, hogy moss lábat?
Anna kivett egy jó nagy õszibarackot a gyü-
mölcstartóból, és beleharapott.
– Borzasztó vagy – mondta Sandra fejcsóvál-
va. – A héját is megeszed?
– Szõrös – felelte Anna rágcsálva –, finom!
Egyenesen a mosogatóba köpte a magot.
Sandra nyilvánvaló idegességgel állt fel a fotel-
ból: micsoda viselkedés ez, erre tanítottalak? Ám
mielõtt megszólalhatott volna, Anna egyenesen
a szemébe nézett: – Mikor jön haza a férjed?
Elgáncsolta a kis ravasz. A jellegzetes fenn-
héjázó pofika, amelytõl Sandra rögtön ideges lett.
– Nem tudom, apád mikor jön haza. – S azzal
földhöz vágta az újságot. – Tegnap telefonált,
valamit magyarázott... Téged is üdvözöl, és azt
mondta, tartsunk szemmel.
Anna erõltetetten nevetett. – Remekül szem-
mel tartotok...
Sandra fogta a partvist, és elkezdte összesö-
pörni a padlóról a homokot. Anna elgondolkod-
va nézte.
– De azért jól van?
276
Anyja még a sarkokba meg a bútorok alá is
bekotort a partvissal.
– Jól van... Mit tudom én?! Él – sziszegte –, a
saját ügyeivel van elfoglalva, mûtárgyakkal... Hát
hogyne... Õ aztán elfoglalt ember! De én hallani
se akarok róla, hogy mit csinál, hallani se akarok
róla! Különben azt mondta, holnap hazajön.
Annát a holnap szó hallatán hirtelen öröm
öntötte el, melyet igyekezett leplezni.
Sandra viszont eldobta a partvist, felcsapott
egy lehajtható munkalapot, és az egyik fiókban
cigaretta után kutatott.
– Én már nem hiszem, hogy hazajön... Jól el-
van õ, mit gondoltál? Látták San Vincenzóban,
elmondták nekem... Hirtelen elhallgatott, nem
helyes ilyesmirõl a lányának beszélni. – Remé-
lem, hazajön – igyekezett korrigálni –, remélem,
hamarosan hazajön, különben... – de így sem
hangzott jobban. – Hát igen, a bátyád is egy idió-
ta! Befizette az elõleget a Golfra, autókölcsönt
vett fel! Miért mindig az én nyakamba szakad
minden? Minimális agya lehetne, könyörgök!
Valahányszor az anyagi problémák kerültek
szóba, Anna mindig kényelmetlenül érezte ma-
gát, már-már szégyenkezett. Nem akart szomorú
lenni éppen ma, de mégiscsak elszomorodott. Jó
lenne, ha holnap tényleg együtt ebédelnénk...
Elindult a szobája felé. Elmélkednie kellett,
gondolkodni, maga sem tudta, pontosan min:
277
talán Mattián, a gombóccá gyûrt bikinialsón
vagy az apján, aki már egy hónapja csak tele-
fonálgatott haza. Elindult, hogy magára csukja az
ajtót, amikor Sandra utánaszólt: – Várj, beszél-
nem kell veled.
Anna ijedten fordult hátra, hogy anyja sze-
mébe nézzen. Hirtelen, teljesen valószerûtlenül,
elfogta a félelem, hogy leleplezik: a fürdõruhát és
az egész dolgot.
– Ma itt járt Francesca anyja...
Anna megdermedt.
– El kell mondanom neked pár dolgot. Ülj le.
Gépiesen leült, szíve szédületes ütemben vert.
– Nem tudom, Francesca beszélt-e neked,
szólt-e... – nagyot sóhajtott – az apjáról.
Anna elsápadt, s mintha azt mondta volna:
igen, de mondd tovább.
– Szóval Enrico megtudta, hogy elmentetek
az augusztus 15-i buliba, és megverte Francescát.
Eltörte az orrát. Úgy tûnik, ez már a sokadik eset,
rendszeresen ezt csinálja ez a disznó...
Anna az asztal sarkát kezdte nyomkodni.
– Rosa fel akarja jelenteni. Messzemenõkig
egyetértek vele. Ha kell, el is kísérem, tanús-
kodom, bármit megteszek. – Sandra mindig fel-
emelte hangját az igazságtalanság ellen. A párt-
ban is szóba kell hoznia a nõk elleni erõszak
problémáját. Nem a románokról van szó, az ut-
cán, hanem arról a lidércnyomásról, ami itt zaj-
278
lik, az alattuk lévõ emeleten. Lecsillapodott. –
Rosa azt szeretné, ha Francesca nálunk lehetne
egy darabig... Fél, és ez érthetõ. Úgy gondolja,
hogy ha feljelentést tesz, Enrico valami õrült-
séget csinál. Én megértem.
Végre meggyújtotta a cigarettát, és mohón
leszívta a nikotint.
– Ma reggel be kellett vinnie Francescát az
ügyeletre...
Ez éppen elég volt.
Anna felugrott. Keze, tekintete, szája dühtõl
remegett. Óriási lelkiismeret-furdalást érzett.
Holtsápadt, hitetlenkedõ arc, mellkasa helyén
örvény. Néhány pillanatig anyját nézte. Undo-
rodott saját magától. Hirtelen az ajtóhoz futott,
kinyitotta, s be sem csukta maga után. Lélek-
szakadva rohant lefelé a lépcsõn.
Hülye állat! Egyre csak ezt hajtogatta magá-
ban. Kettesével szedte a lépcsõfokokat. Szerette
volna felpofozni saját magát, vagy elesni és be-
verni a fejét. Hogy a rohadt életbe hagyhattam
magára? Egy hétig úgy tettem, mintha észre se
venném... Csak azért, mert felhúzta az orrát,
csak azért, mert Lisa barátnõje lett.
S aztán az a dolog Mattiával, odavitte, arra a
helyre... Elárulta Francescát, elárulta az egészet!
S Francesca most teli van véraláfutásokkal.
Megverte az a szörnyeteg. Anna meg volt róla
gyõzõdve, hogy egyedül õ mentheti meg. Csak õ
279
képes rá, egyedül neki áll hatalmában... Mi is?
Szerette volna a földre vetni magát, olyan hatal-
mas fizikai fájdalmat érezni, amely nagyobb
annál, amely most a tüdejét, a gyomrát, a szívét
marcangolja.
Mezítláb rohant lefelé a lépcsõn, csupa ho-
mok volt, szemében düh, kétségbeesés, és meges-
küdött, ezerszer is megesküdött magában: az
ördögbe Mattiával, lemondok róla, mindenrõl
lemondok... De most meg kell ölelnem Frances-
cát, most senki sem bánthatja.
Odaért az ajtóhoz. Sötét, zárt ajtó, mint
mindig, amelynek nem lehet átlépni a küszöbét.
Nem érdekel, most bemegyek. Hosszan meg-
nyomta a csengõt. Nem érdekel, ki kell nyitno-
tok. De senki sem jött ajtót nyitni. A kurva
életbe. Megdühödött, csak azért is. Egyszer, két-
szer, tízszer nekiveselkedett annak a rohadt
csengõnek, fellázadt a pokol ellen, mely magába
zárja az õ Francescáját, és amelynek most már
meg kell szûnnie.
Elég, Francesca odaköltözik hozzá. Mint egy
igazi testvér, ennek így kell lennie. Egy ágyban
alszanak majd. Összebújnak. Minden reggel
együtt reggeliznek, kismotorral járnak majd
iskolába. Õ megvárja majd a szakközép elõtt.
Nem érdekel, háborgott magában, ujjával a
csengõt nyomva. Nem tágítok, nem mozdulok
innét, amíg nem látom. És magammal viszem. És
280
az a szörnyeteg sosem látja többé. Börtönben fog
megrohadni. Dugják csak börtönbe, ott pené-
szedjen meg, úgyis az, rohadt penész. Megölöm,
ha nem jön valaki ajtót nyitni.
Lépéseket hallott. A zár kattant. Az ajtó ki-
nyílt, de épp csak résnyire, hogy ki lehessen
nézni rajta.
Egy szempár villant a félhomályban, sötét,
hideg csillogással.
Nem Francesca szeme volt, de nem is Rosáé.
Enrico meredt rá egyetlen szó nélkül.
Egy óriás volt. Feldúlt arca vörös, néma,
hatalmas hústömeg.
Anna épp csak megtántorodott, hátralépett.
Hatalmas erõfeszítésébe került, hogy meg tudjon
szólalni, halkan rebegte: – Francescához jöttem.
A férfinak szeme sem rebbent. Talán érzékel-
te az elõtte álló kislány rémületét. Talán nem.
Olyan volt, mint egy hatalmas, üres báb, súlyos
test, tûzfegyver. Mintha nem volnának érzelmei,
sem gondolatai. Mintha beszélni sem tudna.
– Francesca nincs itthon – szólalt meg. –
Francesca nem jár többé rossz társaságba.
Becsukta az ajtót.
Anna a szája elé kapta a kezét. Hogy fel ne
kiáltson, ne sikoltson, hogy visszatartsa dühét és
félelmét. Megfordult, és elrohant, le a maradék
lépcsõfokokon.
281
 Amikor kiért az udvarba, este hat óra volt.
Még világos. Keserû sírásra fakadt. Odamentek
hozzá, kérdezgették, mi baja. Anna úgy zokogott,
mint akinek meghalt valakije, erõtlenül lökdös-
te el Soniát és Mariát, akik megpróbálták csil-
lapítani.
De Anna nem csillapodott, minden erejébõl
zokogott, szinte vonaglott. Jó tíz percig tartott ez
az állapot. Aztán félrelökte a többieket, oda-
ment a padhoz, lerogyott rá, arra, amelyiken ott
állt a nevük rózsaszín lemoshatatlan festékkel.
Halkan sírt. Némán sírt. Haja csupa homok, láb-
szárára algák tapadtak, trikója átázott, koszos.
Olyan volt, mint a mezítlábas kis gyufaáruslány
az Andersen-mesébõl.
Szobája ablakából, a függöny mögül Frances-
ca nézte, hogy sír, és közben õ is sírt.
Hallotta, amikor Anna becsengetett hoz-
zájuk. Hallotta, hogy az apja megy ajtót nyitni.
Anyja a nappaliban kötögetett. Õ meg a szo-
bájában volt, bezárva. Francesca teste teli volt
véraláfutásokkal. Még mindig fájt az orra. Iszo-
nyú nyilallást érzett, amikor felismerte Anna
hangját.
De most, miközben a függöny mögül figyelt,
már nem az apja miatt sírt, nem a lila foltok és a
verés miatt. Azért sírt, mert az egésznek Anna az
oka.
282
21
A nyár lassan véget ért, rövidültek a napok.
Elkezdõdött a szeptember. Anna eljárt szerel-
meskedni Mattiához, egy sötét kis lakásba a
Sztálingrád út végén, amelyben örök rendetlen-
ség uralkodott.
Alessio végül megadta magát. Külön-külön
beszélt velük, a barátjával és a húgával, szép kis
prédikációt intézett hozzájuk. – Áldásom rátok,
gyerekek. De nehogy valami baromságot csinál-
jatok, míg Anna nem lesz nagykorú – atyai han-
gon figyelmeztette õket. Mattia azonnal rávágta:
– Ugyan már, remélem, csak viccelsz.
Most Anna várta barátját a Lucchini kapuja
elõtt, vagy odarendelte õt a házuk elé. Alessio
nem volt hülye, de szívesebben gondolt arra,
hogy ezek egész idõ alatt csak nézik egymást. Ez-
zel szemben mindenütt szeretkeztek: a bevetet-
len franciaágyon, lehúzott rolók mögött, a für-
dõszobában, a vécén vagy a zuhany alatt, még az
elõszobában is a bejárati ajtónak dõlve.
283
 Alessio elnézte Annát, amint beszáll barátja
kocsijába, kisminkelve, örömittasan: megcsó-
kolja a fiút, elmatat egy kicsit az autórádióval,
feltekeri a leghangosabbra, s azzal elporzanak.
Ilyenkor káromkodott magában, és sodort egy
füves cigit.
Mattia egyszer elmesélte Annának, hogy az
anyja agydaganatban meghalt. Az apja megvan
valahol a világban, de nem ott a közelben. Ez a
bizalmas vallomás nagyon közel hozta õket
egymáshoz.
Mattia szeretkezés után cigarettázott, és rész-
leteket mesélt neki az életébõl. Elmondta, hogy
elkövetett néhány hibát, illegális dolgokat, de
most már nem akar ilyet csinálni. Anna csodá-
lattal hallgatta. S titokban õ is rákapott a cigire.
Francesca, valahányszor meglátta Annát,
lesütött szemmel, röpke mûmosollyal húzott el
mellette. Anna ugyanis vagy tíz napon keresztül
konokul várt rá az udvarban, a közös padukon, és
megpróbált beszélni vele, olykor még karon is
ragadta és megrántotta. De Francesca nem állt
meg, nem akart vele szóba állni. Csak ment
tovább egyenesen, a nyolcas számú házig, és be-
csöngetett Lisáékhoz. Mígnem aztán, egy dél-
után, nem látta többé Annát a szokott helyen.
És ekkor, bár soha el nem ismerte volna, valami
a gyomrába nyilallt.
284
Francesca minden délutánt Lisával töltött,
miképpen Anna minden délután Mattiához
ment. Csakhogy Francesca nem szerelmeskedett,
esze ágában sem volt, még Ninóval is megszün-
tetett minden kapcsolatot. Lisa szobájában ült,
hagyta, hogy csodálják, kanasztáztak meg römiz-
tek. Megtanította Lisát, hogyan sminkelje magát,
elkísérte a piacra, hogy vegyen pár normális cuc-
cot. Lisa pedig hosszasan mesélt neki Donatáról,
aki a szomszéd szobában feküdt, lehúzott
redõnyök mögött, az éjjeliszekrényén gyógyszerek.
Lisa nõvérének állapota rosszabbodott. Már
sem a karját, sem a száját nem mozgatta. Arra a
furcsa mosolyra sem volt már képes. Már nem
mosolygott, csak pár érthetetlen szót tudott ki-
nyögni. Abban a lakásban egy szóval sem emlí-
tette Annát senki. Abban a lakásban senki sem
akarta tudomásul venni, hogy Donata haldoklik.
Egy szeptemberi napon, 2-án vagy 3-án, Anna
elment anyjával a Coopba tolltartót, tanszereket
meg füzeteket venni az új tanévre. Mattia Aldo
bárjában ült, Salivoliban, hogy igyon valamit.
Cigarettázott, bámulta a tiszta, kora õszi eget,
és nyugodtan szürcsölgette Negroniját. Ilyenkor,
délelõtt, a bár szinte üres volt. A csocsóval sem
játszott senki. Egy öreg az il Tirrenó-t olvasta, or-
rán szemüveg, szája sarkában szivar. Egy maghre-
285
bi a játékautomata gombjait nyomkodta, min-
den siker nélkül. A rádió sem szólt.
Egyszer csak Mattia meglátta Cristianót köze-
ledni. A franc esne belé, gondolta. Cristiano a
szokásos langaléta módján közeledett, kamasz
kölyökhöz illõ, bõ szárú farmergatyában. Haja
bezselézve, ajka alatt újabb piercing. Úgy nézett ki,
egyenesen hozzá igyekszik: még csak ez hiányzott.
Cristiano simán odaült az asztalához, és ren-
delt egy whiskyt. Mattiának semmi kedve sem
volt vele beszélgetni. Semmi különös, csak sze-
retett volna egy kicsit nyugodtan ülni, s csak
úgy, a saját dolgain gondolkodni.
Cristiano viszont belefogott, nyilvánvaló
volt, hogy bedobott egy amfetamintablettát.
– Éjszakás vagyok ma – felelte –, a henger-
mûbe osztottak be, de lehet, hogy átkerülök a
konverterekhez...
– Sokkal jobb a konvertereknél! – mondta a
másik teljes meggyõzõdéssel. – Ott lófaszt sem
kell csinálni!
Mattiának eleve nem volt kedve társalogni, a
Lucchiniról meg pláne nem.
– Na, mi az ábra a kiskölyökkel? – kérdezte
csak úgy, csak hogy témát váltsanak.
Cristiano a kezébe temette az arcát: – Kész
lázálom, Mattia. Minden áldott éjjel bõg, bõgni
kezd, miközben kefélünk, érted? Minden egyes
alkalommal, a rohadt életbe. És az a liba meg
286
felkel, mindig. De hát hagyná már bõgni egy
percig, nincs igazam?
Mattia oda sem figyelt, csak nézett rá, és annyi.
– De nem is a kiskölyök idegesít igazán. Az majd
megnõ, a saját dolgával lesz elfoglalva... Néha
még szórakoztató is. Jennifertõl vagyok teljesen
kiakadva. Rosszul tettem, hogy odaköltöztem
hozzájuk. Na és a szülei! Nem tudod elképzelni,
milyen balfaszok a szülei...
Vagy negyedóráig mondta.
Mattia megitta a Negroniját, nézte a belépõk
arcát. Gyerekek jöttek be, papucsban, zsetont
kértek a csocsóhoz. Overallos munkások, öreg-
emberek, akik azt állították magukról, hogy nekik
aztán nem kell Viagra. Mattia letette poharát,
megnézte, a maghrebi hogy áll a nyerõgéppel.
Eközben Cristiano csak nyomta a szöveget. Nem
volt õ rossz, csak nyomasztó. Mattia úgy határo-
zott, fizet, és elmegy.
– Figyelj – tartóztatta Cristiano hangját le-
halkítva, az asztal fölé hajolva. – Azért jöttem,
mert beszélnem kell veled valamirõl...
Cristiano most szinte komoly képet vágott.
Jól nézünk ki, gondolta Mattia. Aztán mégis
úgy döntött, akár erõt is vehet magán, és ülve
maradt. Egy szívószállal kezdett játszadozni.
– Tudod, hogy bennem megbízhatsz... Én
hallgatok, mint a sír, meg aztán nem is vagyok
287
teljesen... – mosolygott – makulátlan. Tudod, a
kokaszállítmányok, meg más ügyek...
– Beszélj – kezdte idegesíteni.
– Semmi, szóval... Tudom, hogy kapcsolat-
ban vagy pár emberrel Follonicában...
Mattia arckifejezése megváltozott.
– Tudom, hogy azok a fazonok profik, és azt
is tudom, hogy te is belevaló vagy... Hallottam a
’98-as rablásról, az tényleg jó kis akció volt...
A tököm tele van ezzel az élettel. Mattia, a tö-
köm tele van a Lucchinival meg Gianfrancóval,
mindjárt csesztet, ha egy percet kések, és nem
fizeti ki a túlórákat, szóval... Engem érdekelne,
szóval, én benne volnék valamiben. És tudom,
hogy te segíthetsz ebben.
– Ki van zárva.
– Ugyan már, Mattia... Mindenki tudja, hogy...
Ne hülyéskedj. Csak arra kérlek, hogy hadd
csináljak veled valami kisebb melót... Nem
vagyok kezdõ, tudom, hogy kell intézkedni.
– Nem veszek részt efféle kis melókban, rosz-
szul informáltak.
– A kurva életbe, mondtam, hogy megbíz-
hatsz bennem!
– Nem ismerek senkit Follonicában. – Mattia
halkan, határozottan beszélt, de hangján érzõ-
dött némi izgatottság.
– Csak egy pisztolyra meg egy telefonszámra
van szükségem...
288
Egy pisztolyra? Ez megõrült, gondolta Mattia,
ennek teljesen elment az esze. Ekkora hülyét
még nem hordott a föld a hátán, hogy volna ez
képes egy rendes rablásra?
– Felejtsd el – válaszolta neki, mint aki vég-
leg le akarja zárni a témát. – Nem tudod, mirõl
beszélsz.
– Nagyon is jól tudom – úgy látszott, fel van
ajzva –, nagyon jól informáltak. Lehet, hogy
most neked nem fekszik a dolog, de én benne
volnék, Mattia, és sok mindent tudok. Azt is
tudom, hogy a kis barátnõd apja... Õ a piom-
binói kapcsolat.
Mattia, kezében a szívószállal, elképedt.
– De nehogy szólj róla Alessiónak, a világért
se. Mindenkit kinyír, ha megtudja.
Mattia elfehéredett, darabokra tépte a szívó-
szálat.
– Azt hittem, tudod. Meg voltam róla gyõ-
zõdve...
Mattia felállt az asztaltól, fizetett.
– Barátilag mondom – tette hozzá, mikor el-
ment elõtte –, felejtsd el.
Cristiano ülve maradt, mint a gyerekek, akik
valami nagy csintalanságot vittek véghez, és csak
késõbb fogják fel, és egy kicsit szégyenkeznek is
miatta.
Mattia beült a kocsijába, jó erõsen bevágta az
ajtaját. Egyenesen haza akart menni, hogy An-
289
nát várja. Álmában sem képzelte volna. Õszin-
tén remélte, hogy ez az Anna apjával kapcso-
latos dolog csak Cristiano egyik hülyesége a sok
közül.
Anna a polcok között forgolódott, mindenfélét
berakott a bevásárlókocsiba, amiket aztán Sand-
ra gondosan átvizsgált az áruk és a fontosságuk
alapján, és nagy részüket visszarakta. Anna óriási
hévvel vetette rá magát a tolltartók halmára,
valami nagy lelkesedés lett úrrá rajta. Meg volt
róla gyõzõdve, hogy egyik pillanatról a másikra
mindent rendbe tud hozni.
Most kezdõdik az iskola. Csak jó dolgokra
számított. Megtanulta vezetni bátyja motorját.
Mattiával gyakoroltak egy félreesõ parkolóban,
és most már úgy ment neki, mint az álom. Titok-
ban elment a tanácsadóba is, felíratta magának
az antibébi-tablettát. Biztos volt benne, hogy
egyik pillanatról a másikra minden visszatér a
régi kerékvágásba. Hogy ez csak egy átmeneti
pillanat. Hogy Francesca majd becsönget hoz-
zájuk, csak napok kérdése, és a nyakába ugrik.
Anna a pénztár elõtt állt a sorban, és meg volt
róla gyõzõdve, hogy õ ugyanolyan, mint régen.
290
22
Az idõjárás-jelentésben éppen azt mondták,
hogy négy vagy öt fokkal melegebb lesz a szoká-
sosnál, amikor megszólalt a csengõ.
Vasárnap délelõtt volt, a nyár utolsó vasár-
napja.
Abbahagyták a reggelizést, kezük megállt a
levegõben a kétszersülttel, és kérdõen néztek egy-
másra. A meteorológus napsütést ígért az egész
olasz félszigetre. Közös elõérzet. Sandra felállt,
hogy ajtót nyisson.
Gumitalpú cipõ zaja a padlón. Energikus,
szabályos léptek.
Arturo belépett. Pipec, krétacsíkos, fekete öl-
töny, a szagáról ítélve, frissen lehetett tisztítva.
Kezében süteményes csomag, szürke felöltõje a
karjára hajtva.
– Jó napot! – mondta.
Gyermekei megkövülten ültek a széken. Pon-
gyolás felesége a háta mögött az ajtófélfának
támaszkodott.
291
 – Úgy látom, jól vagytok! – Mintha nem is
hagyta volna õket egyedül a pácban egész nyár-
ra. Úgy látta, jól vannak: némák és dühösek.
Arturo lehajította felöltõjét a díványra, lábát
keresztbe téve leült. Elkallódott színészi tehet-
ség. Még egy légbõl kapott bocsánatkérésre sem
telt tõle, még az a minimális szégyenérzet is
hiányzott belõle.
– Rajta, bontsátok ki a süteményt...
Úgy izgult, mint egy kölyök, aki épp most
kötött el egy kismotort, és alig hiszi el, hogy
sikerült neki, istenien érzi magát, bár tudja, hogy
rossz fát tett a tûzre.
Hol lakott eddig? Szeretõt szerzett?
Arturo csibészesen mosolygott.
Sandrának hatalmas erõfeszítésébe került,
hogy visszafogja magát, hogy leplezze zavarát,
hogy feszeng érje új ruhái, a tökéletesre vasalt
nadrágéle láttán (vajon kinek a mûve?), bár, ami
azt illeti, így kikenve-kifenve is ugyanaz a sze-
rencsétlen flótás maradt.
Anna félénken beleharapott a kétszersült-
jébe.
Még távolról sem volt semmi köze az Arturo
által viselt, méretre varrt holmi szövetének a
dívány, az asztalterítõ, felesége gyûrött pongyo-
lája anyagához. A magasan járó nap fénye élesen
szûrõdött be a fehér függönyön keresztül, Sandra
292
a haját igazgatta, hiába igyekezett rendbe hozni
frizuráját és féken tartani idegeit.
Megszólalt a tévéhíradó szignálja.
– Visszajöttem – nyelt egyet Arturo –, és
most már itthon is maradnék.
Alessiónak elment az étvágya.
– Szóval, ez még az én otthonom?
Síri csend.
Arturo ekkor a zakózsebébe nyúlt. Most aztán
tényleg leesik az álluk. Erre a mozdulatra készült
egész életében, a fejében pergõ film csúcsjele-
netére. Egy vörös bársonydobozkát húzott elõ a
zsebébõl. Diadalmas mosolya, pirospozsgás arca
és felesége összeszorított ajka, fia fagyos megle-
petése között kolosszális volt az ellentét. Anná-
nak pedig elállt a lélegzete a vörös bársony-
dobozka láttán.
Kinyitotta. Kivette, ami benne volt. Megmu-
tatta Sandrának.
Az Arturo tenyerén lévõ gyûrû a legértéke-
sebb tárgy volt, amit valaha is látott.
– Visszajöttem, és most már itthon is marad-
nék – ismételte –, hogy olyan életet teremtsek
számotokra, amilyet megérdemeltek.
Sandra, akarata ellenére, le volt nyûgözve.
Nem akart engedni, de lassan mégis engedett.
Minden meggyõzõdése ellenére, mely a pártban
töltött évek alatt, szakszervezeti gyûléseken érle-
lõdött meg benne – ahogy a partizándal mondja,
293
cipõnket elnyûttük, de menni kell tovább –, végül
felhúzta a gyémántgyûrût az ujjára. Férje arca
simára volt borotválva, sálja parfümtõl illatozott.
Alessio felállt az asztaltól, zajosan lökte ki
maga alól a széket. A színjáték immár az elvisel-
hetõség határát súrolta.
– Hová mész? – kérdezte apja izgatottan.
– A budira – válaszolta fia undorral.
Mindig ilyen volt, tüskés és bizalmatlan.
Arturo sosem volt képes megérteni. Fia mindig
néma szemrehányással illette õt. De miért? Hiszen
nem volt látnok, kristálygömbbel a kezében.
– Várj. Lent áll az autód – mondta sietve,
olyan magabiztosan, mint akinek adu ász van a
kezében, és épp most készül bedobni. – Itt a kulcs.
S azzal letett az asztalra egy hatalmas Volks-
wagen-emblémás kulcstartót.
– Ki van fizetve – mosolygott diadalmasan. –
A tiéd.
Alessio rábámult. Ezúttal hitetlen képpel.
A pénz hihetetlen hatalma.
– Itt parkol a közelben, a kukák mellett.
Alessio arca megváltozott. Gyûlölte, mégis
más arccal nézett rá. Apja lelkesen mosolygott.
Alessio néhány pillanatig nem mozdult, le-
gyõzték, ami kevésszer esett meg vele. Nem
akarta megadni ezt az elégtételt, nem bízott
apjában. Arturo kihívó, egyszersmind gyöngéd
294
tekintettel nézte, hirtelen átvedlett azzá a nagy-
lelkû apává, akinek önmagát hitte.
– Na, legalább nézd meg...
Szemei könyörögtek.
S fia nem tudott ellenállni neki. Fogta a
kulcsot, s ahogy volt, pizsamában, kiment.
Sandra gondolatban azt számolgatta, mennyi
lehet férje zsebében. Arturo eközben fesztelenül
bontogatta a süteményes csomagot, körbejárt a
szobában. Sandra meg osztott-szorzott. Soknul-
lás, hipotetikus összegek jártak a fejében, agya
teljes gõzzel dolgozott, a kerekítéseknél hol túl-
zott, hol alábecsült. Halvány fogalma sem volt,
mennyibe kerülhet egy gyémánt. Feltéve, ha
egyáltalán vette...
Nem akarta tudni. Nem érdekelte. Az elkö-
vetkezõ napokban Arturo, mint egy varázsló,
elõhúzza majd zakója zsebébõl a lakbérre valót, a
hátralékokkal együtt, a mosogatógép és az autó-
rádió részleteit. S õ minden egyes alkalommal
csak nézi majd az elõbukkanó pénzkötegeket, és
nem kérdez semmit. Õ, a felesége, zsebre teszi
majd ezeket az összegeket, melyek úgy bújnak elõ,
mint kisnyúl a bûvész cilinderébõl, és még csak
magának sem teszi fel a legnyilvánvalóbb kérdést.
– Boldog vagy? – kérdezte tõle Arturo, a
derekát átkarolva invitálta, hogy álljon fel.
Holnap megint telefonál az ügyvédnek, vissza-
vonja a válókeresetet, és ettõl az egésztõl valami
295
lappangó szégyent érzett. A pénz miatt teszi. Nem
csak amiatt. Azért is, mert hinni akar valami-
ben, amiben nem lehet. Sandra eltûnt férje
ölelésében. Nyugtatóként hatott az idõt jelzõ
templomi harangszó. A misének vége; a misé-
nek, amelyen senki sem volt jelen.
Anna egész idõ alatt egy szót sem szólt.
– És nekem – reklamálta végül –, nekem nem
hoztál semmit?
Ebéd után Alessio elvitte apját kocsikázni az új
Golffal.
A visszapillantó tükörre egy illatosító csodafa
volt felakasztva, a ’80-as évek illata áradt belõle.
Alessio nem lépte túl az ötven kilométeres sebes-
séget. Apja hátradõlt az anatómiailag kialakított
ülésben, megoldotta nyakkendõjén a csomót,
szemén napszemüveg. Nõkrõl meg motorokról
beszélgettek, hangjukban volt némi zavar.
Alessio vezetett, simogatta a volánt, értõ fü-
lekkel élvezte a motor zúgását. Figyelmesen
vezetett, a nap oldalról sütött, a hátsó ablak söté-
tített üvegû volt, ilyen csak a nagymenõknek
van. A gumiabroncsok észrevehetetlen könnyed-
séggel suhantak az aszfalton, a belsõ kárpit min-
den zajt elnyelt. Védett, klimatizált belsõ tér.
Arturo kényelmesen elnyúlva nézte a napsü-
tötte tájat, a szeptemberi ragyogó színeket. Erre
vágyott. Megelevenedett játszóterek, padon ülõ
296
vagy kutyát sétáltató párok mellett suhantak el.
Most õ is a helyén van. A derûs táj, alig moccan
valami, családi vasárnap délután.
Ez az, ami számít. A csillogó új autó, a ka-
rosszérián visszatükrözõdõ felhõk, fák, házak. Ez
jelenti a teljességet. Légkondi. Köszöngetni az
ismerõsöknek a kocsiablakból, miközben lassít a
Marconi sugárúton. Közvetlenül a járda mellett
haladni: nekünk aztán nincs mitõl félnünk.
Alessio vezetett, csendben mérlegelte meg-
valósult álma teljesítményét. Felhajtott az or-
szágútra, amely tíz kilométeren át a gyár mellett
haladt el. Apa és fia voltak ebben a pillanatban,
zavarba ejtõ dolog. Bekapcsolta a Clarion már-
kájú autórádiót, halkan szólt a zene, inkább csak
a háttérben. Ismeretlen szám, találomra befogott
adóról. Az izzó gyárkémények, a konverterek
félig áttetszõ tüze kísérte õket jobbról. S mind-
ezek fölött ott magasodott a maga komor, rozs-
dás tömegével az Afo 4 tornya, ez sosem áll le.
– Miért dolgozol még mindig ezen a szar
helyen?
– Mert nincs más választásom.
Apja Ray-Ban szemüvege sötét lencséi mögül
nézett rá.
– Nem értelek... Mindened megvan hozzá,
hogy mással foglalkozz!
Alessio elengedte maga mellett a nagyobb
autókat. Milánói meg firenzei rendszámú SUV-
ok voltak, eléggé erõszakosan elõztek.
 – Fizetik utánam a járulékokat.
Az utolsó turisták voltak Elbáról, hazafelé
igyekeztek.
– Biztos fizetés minden hónapban – tette
hozzá Alessio, miközben sebességet váltott.
Kedve támadt befûteni az egyiknek, amelyik
beleállt a seggébe, és egyfolytában villogott.
Arturo rágyújtott egy cigarettára, lehúzta az
ablakot, és a gyár zaja behatolt az elsötétített kis
birodalomba.
– Bármi jobb – felelte, miközben megvetõ
tekintettel nézett ki a kocsiból –, mint gyári
munkásként dolgozni.
– Nem tudom, mi mást tehetnék.
– Hiányzik belõled a kezdeményezõkedv,
nem akarsz kockáztatni...
A rádióból most Gianna Nannini Fotoro-
manza címû száma szólt. Neki Elena hiányzott,
borzasztóan hiányzott. Inkább nem mondta
apjának, hogy nehezére esik megbocsátania.
– Nekem a te korodban voltak ötleteim, ál-
maim. Fel akartam forgatni a világot... – Mosoly-
gott. – Ami azt illeti, ez még most is megvan ben-
nem! Mindenesetre, bármi jobb a Lucchininál.
Alessio San Vincenzo felé hajtott, már ma-
guk mögött hagyták a gyárat. Apja álmai lefor-
dítva ezt jelentették: egy nyolcvan négyzetmé-
teres lakás egy bérkaszárnya harmadik emeletén,
végrehajtói foglalás. Elkezdõdtek a dombok.
298
Az út szélén hirdetõtáblák: „Sárgadinnye, gö-
rögdinnye 1 euró/2000 líra.”
Arturo kidobta a csikket az ablakon, lehaj-
totta a napellenzõt, és vetett egy pillantást a
tükörbe. Gyári munkás lett a fiából, úgy gondol-
kodik, mint a lúzer, aki adót fizet, aztán átvágják
a palánkon.
Alessio arcán keserû mosoly suhant át.
– Menjünk Barattiba – javasolta, csak hogy
témát váltson.
– Ha neked volnék, megpróbálnám.
– Bocs, de mit?
– Más munkát keresni! – emelte föl hangját
az apja. – Kezdj kereskedni, próbálj már meg
valamit! Különben az a szerencsétlen maradsz,
aki vagy, rákot kapsz, negyvenéves korodra
megvénülsz, már ha egyáltalán megéred...
Arturo öklével rácsapott a mûszerfalra.
Alessiót ette az epe.
Balra fordult, Populonia felé. Azt etruszk sír-
halmokat megrohamozták a turisták. Szeptem-
ber volt, és még rengetegen álltak sorba, hogy
megnézzék ezeknek a háromezer évvel ezelõtt élt
fazonoknak a nekropoliszát.
– Te meg én nem vagyunk egyformák – szó-
lalt meg Alessio gondosan tagolva a szavakat. –
Nyugtasd meg magad. Engem az tesz boldoggá,
ha hülyére vesznek, szeretek acélt ömleszteni a
tartályokba, és kifejezett örömmel tölt el, ha én
299
vagyok a legnagyobb lúzer a világon. De nem
szeretek hülyére venni másokat.
A kilométeróra mutatója hatvanról hirtelen
kilencvenre szökött.
Apja nem szólt egy szót sem, napszemüvege
mögé rejtõzött. Ám keze az ülés szélén babrált.
– Ugyan, te mit tudsz felmutatni? Vettél ne-
kem egy autót? – bukott ki Alessióból. – Te
aztán nagymenõ vagy.
Arturo nem válaszolt. Tengernyi elhallgatott
dolog forrongott benne.
Aznap késõ este figyeli majd, hogy mit mon-
danak a helyi tévéhíradóban. Egy bizonyos hírt
várt, és az meg is fog érkezni. Az éjszaka közepén
telefonálnia kell. Aztán még egy rendkívül izgal-
mas telefont kell lebonyolítania. És aztán nem
jön álom a szemére.
300
23
Francesca egy szelet kenyeret morzsolgatott, esze
ágában sem volt megenni. Aprólékos gonddal
gombóccá gyúrta a morzsákat, mígnem játékgyur-
magömbökhöz hasonló, apró labdacsok lettek
belõlük. Közben apja kezét figyelte, milyen fino-
man bánik a csavarokkal, képes szinte simogatni
õket. Összehangolt, pontos mozdulatok, melyek
ugyanakkor teljesen függetlenek az agytól, mely
képtelen felfogni, bárhogy erõlködjék is, hol a
hiba, és következésképp hol a megoldás.
Enrico a citrusprést igyekezett megjavítani.
Ott volt elõtte a szerszámosdoboz, amelyben
minden egyes eszköznek megvolt a maga helye.
Kivett belõle egy csavarhúzót, egy kulcsot. Rög-
tön a helyükre tette õket.
Francesca szempillái alól figyelte apját. Így,
szemüvegben öregebbnek látszott. A hideg kony-
hában ült mellette. Ebbe a helyiségbe sosem sü-
tött be a nap, semmilyen napszakban. Szüleitõl
aznap legalább elvárt volna egy olyasféle jókí-
301
vánságot, hogy „Érezd jól magad elsõ nap az
iskolában”. De nem történt meg. Csak a szoká-
sos néma biccentések.
Apja felállt, bedugta a citrusprés csatlako-
zóját a falba. Nem mûködött. Visszaült, megint
szétszedte a gépet. Végtelen türelme volt bizo-
nyos dolgokhoz.
– Hagyd, majd veszünk újat...
Rosa hangja bágyadt nyivákolásnak tetszett a
csillagcsavarhúzó cikkanása mellett.
Enrico nem adta fel, újra nekilátott.
Francesca gyûlölte a reggelit, azt, ahogyan
tökéletesen el volt rendezve minden a virágos
terítõn. Nyugodt, szabályos gyûlölet volt ez.
A szalvéta a szalvétatartóban, a csésze a hozzá
való csészealjon, a pohár a poháralátéten. De
Francesca nem abban a korban volt, hogy neves-
sen bizonyos dolgokon. Amikor elkezdõdött az
iskola, és apja nem a hattól kettõig tartó mûszak-
ban dolgozott, elment az étvágya.
A tévében a reggeli magazinmûsor ment:
Luca Giurato azt mutatta be éppen, hogyan kell
kicsontozni egy csirkét. Az övé volt az egyetlen
eleven hang. Francesca lesütötte a szemét, mi-
közben lekvárját nyalogatta, s közben apját és
anyját leste.
Nem történt semmi.
Rosa a fotelban ült, mint mindig.
302
Viszont akart magának egy kismacskát. Bi-
zony. Egyik reggel ezzel a gondolattal ébredt, és
életében elõször hisztériázott miatta. S napokon
át minden reggel megismételte. Olyan rend-
kívüli volt az eset, hogy Enrico végül hozott neki
egy fekete-fehér foltos kismacskát, a Lucchini
valamelyik csarnokának mélyérõl. Egy törülkö-
zõbe becsavarva hozta haza az állatot. Tiszta
Shrek.
Rosa sálat kötött. A macska az ölében. El-
választhatatlanok voltak. Ez volt a fõ újdonság.
Talán ha két héttel ezelõtt a körzeti orvos he-
lyett a rendõrségre ment volna, nem akart volna
macskát, ami hullatja a szõrét a lakásban, és
kikaparja a kanapéhuzatot.
Enrico negyedszer, ötödször szerelte szét a cit-
rusprést. Napok óta nem borotválkozott. Fran-
cesca figyelme nem lankadt, apró darabkákat
harapott le a kétszersültbõl, aztán iszonyú lassan
rágcsálta õket. Már ki tudta számítani, mennyi
ideig reggelizzen ahhoz, hogy senkinek se tûnjön
fel semmi. Mindent meg kellett ennie, vagy el-
rejtenie a zsebében, legyûrni az émelygést,
lesütött szemmel ülve, vagy tévénézést színlelve
eltölteni legalább negyedórát, s aztán székzörgés
nélkül felállni.
Sosem szánták rá magukat, hogy megvegyék
azt a kis vackot, amit a bútorok lábára szoktak
ragasztani. Francesca nem kaphatott pofont ezért.
303
 Ha anyja a rendõrségre ment volna, nem a
körzeti orvoshoz...
Francesca ránézett az órára, és letörölte szája
sarkáról a narancslé nyomait.
Az orvos ugyanaz a barom volt, aki a csuk-
lóját varrta össze. De Rosa egy isten háta mögöt-
ti, kis aspromontei faluból jött, és az õ szemében
az orvos az, aki a legjobban tudja a dolgokat.
A rendõrök honnan tudnák? Az orvosnak van
diplomája és magas fizetése.
Hétfõn reggel összeszedte a bátorságát, fel-
vette egyetlen rendes ruháját, és elment a zsúfolt
orvosi rendelõbe. Órákon át ült ott, kivárta a
sorát, és gondolatban megfogalmazta, amit mon-
dani fog. Legalább egy tucatszor elismételte ma-
gában az elejétõl fogva, bólogatva közben, mint
amikor leckét mond fel az ember. Ám amikor
hangosan elõ kellett volna adnia az íróasztala
mögött ülõ orvosnak, belesült, s aztán sírva
fakadt, majd pedig felnevetett.
Depresszió, állapította meg az orvos. Prozacot
írt fel neki, meg altatót.
Francesca betette a csészét a mosogatóba, leráz-
ta a morzsát a terítõrõl. Enricónak végre sikerült
mûködésre bírnia a citrusprést, s arcán halvány,
félénk mosoly jelent meg, mint egy szerényebb
képességû gyerekén, akinek sikerült a szorzás.
Szólhatott volna szociális munkásoknak is,
ajánlhatott volna ügyvédet. De Satta, a körzeti
304
orvos, nem érezte magát elhivatottnak arra,
hogy megoldja a családi problémákat, a családok
megoldhatatlan problémáit.
Rosa most mindig egyformán mosolygott,
tétován, révetegen. Egyformán mosolygott az
ablakra, a lányára, a macskára, mindenre. Fran-
cesca lassan meggyûlölte. Átvette tõle a házi-
munkát, mert anyja mindig fáradt volt.
Éjjel viszont hallotta õket. A tompa, szabá-
lyos zajt az ajtón keresztül, a sötét, áporodott
levegõjû elõszobán keresztül. A mind szaporább
ütéseket. A rekedt hangokat. Túlságosan véko-
nyak voltak a falak, s belül üregesek. Francesca
nem mozdult, fejére húzta a takarót, megder-
medt, mint egy foglyul ejtett állat. Hogy ne hall-
ja ezeket a hangokat, a mind szaporább ütések
zaját, a szülei szobájából jövõ rettenetes hörgést.
A Prozac hatása.
Francesca felvette a dzsekijét, fogta a map-
páját, és a küszöbrõl intett egyet búcsúképpen.
Végtelenül undorodott ettõl a két állattól. Hal-
kan becsukta maga után az ajtót. Nyolcra
beszélte meg Lisával, hogy találkoznak az udvar-
ban. Együtt tekernek majd a Montemazzanóra,
végig emelkedõn, a középiskolák épülettömb-
jéig. A mappáján még ott díszelegtek Anna
szövegkiemelõvel írott betûi.
305
Negyed kilenckor csengettek be.
A középiskolák tíz évvel ezelõtt még mind a vá-
rosközpontban voltak, régi építésû, háromeme-
letes épületekben, az ablakok a tengerre néztek,
és szünetben ki lehetett szökni a kapualjba egy
csókra vagy egy cigire. Most mindet átköltöztet-
ték az országút mellé, egy kopár focipálya és egy
benzinkút közelébe. Négy betonkockába.
Szemben a Lucchini-mûvek kohói magasod-
nak.
Francesca az egyes számú épület, a humán
gimnázium elõtt elköszönt Lisától. Egy pillanat-
ra látta Anna piros Aprilia motorját a parko-
lóban. Vigyázva köszönt el Lisától, ajka éppen
csak súrolta az arcát, de nem puszilta meg. Aztán
továbbsietett a négyes számú tömb, a szakközép
felé.
Mindenütt egyszerre csengettek.
Alighogy belépett új osztályába, mindenfelõl
üvöltözést hallott.
– Oda nézz, milyen muff! – zúgták kórusban,
mialatt végigment a padok között. Hülyék gyü-
lekezete.
Leghátul ült le, az ablak mellett.
Ismerõs és csereszabatos arcok, a katedrán te-
hénkedõ testek. Majdnem mind fiú, sok évismétlõ,
sok Sztálingrád utcai. Olyanok, akik csak balhézni
jártak oda, a padot melegíteni, mert a törvény arra
kötelezte õket, hogy a padot melegítsék.
306
Két év sem telik bele, mindannyian a gyár-
ban kötnek ki. Tartályokat emelgetnek, elveszí-
tik fél karjukat, acélt gyártanak.
Francesca kinyitotta hátizsákját, s elõkészített
egy füzetet meg egy tollat a padra. Nem foglalko-
zott a zsebükben pornólapokat hordó fiúk
megjegyzéseivel, az obszcén szavakkal. Nem tudta
volna megmondani, miért van itt. A törvény nem
jelentett elég motivációt, egy kormányrendelet
értelmetlen, ha nincs köze a valósághoz.
Oda sem fordult, hogy megnézze, ki ült le
mellé. Nem érdekelte: akárki lehet az, de nem
Anna.
Egyre csak az ablakon bámult kifelé, nagy,
komor szemmel. Nem felelt a kérdésre: – Hogy
hívnak? Hé, hozzád beszélek, hogy hívnak? –
Nem érdekelték a falakra akasztott térképek,
sem a periódusos rendszer. Az sem érdekelte,
hogy hívják új padtársát.
A szemközti épület érdekelte.
Ugyanolyan volt, mint az övék: egy beton-
kocka az is, amelyikben õ volt, és egy betonkoc-
ka az is, amelyikben Anna. De a kettõ között
volt egy jól-rosszul befoltozott drótkerítés.
Nyilvánvalóan valaki át akart bújni rajta.
Nem lehetséges. A két világ nem átjárható.
Nem elég kivágni a drótkerítést, és átbújni rajta,
ahhoz, hogy más életünk legyen.
307
 Anna a másik oldalon volt. Anna az egyik
ablak mögött rejtõzik, odaát.
Nem tudta még, hogy hol, de Lisa majd meg-
mondja, melyik emeleten, és pontosan hol.
Akkortól kezdve õ minden délelõtt abba az
irányba néz majd, hátha meglátja: egy darabkát a
fejébõl, a fél vállát, az ablaküveg tükrében felizzó
fürtjeit. Nem fog hozzá szólni többé, ez biztos. Sõt
még állhatatosabban, örökké gyûlölni fogja.
Olykor elszórakoztatta magát azzal, hogy elkép-
zelte, hogyan reagálna Anna, ha õ meghalna,
fantáziált, hogy felakasztja magát, csak azért,
hogy Anna vajon milyen arcot vágna, ha meg-
találná õt az udvaron valamelyik vasbeton oszlo-
pon lógni, micsoda lelkifurdalása lenne!
Azt az ablakot fogja bámulni mindennap, az
egész tanítási idõ alatt, le sem veszi róla a tekin-
tetét, minden árnyat kifürkész, és elõbb-utóbb
meglátja majd. Egy halott alakját. Odaát. Fran-
cesca tekintete öt teljes órán keresztül az ablak-
üvegre tapad, Annára várva.
Ugyanezen a napon Elena campigliai lakásában
ébredt. A nappali tágas ablakából az elõtte el-
terülõ mezõket nézte, az olajfaligeteket, a szõlõ-
ültetvényeket, melyek egészen a tengerig, a
hatalmas ipari létesítményekig húzódtak.
Onnan föntrõl, abból a kiváltságos helyzet-
bõl, Val di Cornia derûs, rendezett vidéknek
308
tûnt. A földmûvelõk az egyik oldalon, a gyári
munkások a másikon, a halászok meg odalenn, a
kikötõben. Villája ablakából Elba szigetének
körvonalai is látszottak, egy ködpárába burkoló-
zott sziklaszirt.
Elena sokadszor mérlegelte már magában a
lehetõségeket, miközben kávéját kortyolgatta.
Nincs értelme elmenni Pisába vagy Firenzébe, ha
egyszer ezek a mezõk, ez a tenger, az egészen a
populoniai toronyig elhúzódó, lágy dombhajlatok
az õ otthonát jelentik. Így hát felöltözött, meg-
fésülködött, határozott mozdulattal bedobta
kulcscsomóját autója kesztyûtartójába, és elindult
Piombino felé, immár készen a felvételi interjúra.
Fényes rézzel díszített, faburkolatos szobák. A kör-
nyék elsõ számú ipari vállalata. A Lucchini.
Vállalati gazdaságtanból szerzett, kitünteté-
ses diploma. Tökéletesen tisztában volt vele,
hogy egy ilyen végzettséggel milyen lehetõségek
nyílnak elõtte. A helyi kórház fõorvosának
fiatal, törekvõ, csinos lánya elõtt.
Elena derûs nyugalommal vezetett a nagy
acélmûvek felé, anélkül hogy tudta volna, de
valójában azzal az elõérzettel, hogy nemsokára õ
fogja kiválogatni az alkalmazottakat a cég szá-
mára, mely egész Európába, sõt az Egyesült
Államokba is szállít vasúti síneket.
Alessio eközben édesdeden aludt, teljesen ki-
készült a nyolcórás éjszakai mûszak alatt, melyet
309
a lázadó Afo 4-ben töltött, a mitikus Afo 4-ben, gyártanak, és közben vigyázniuk kell, hogy le ne
ebben a pokoli kemencében. Folyékony acél, essenek, figyelmük ki ne hagyjon egy pillanatra,
mely az üstökbe ömlik, izzó acél, mely piaci áru és össze ne égjenek a soha nem szûnõ, folyékony
lesz, profit, fizetés, összekötõ kapocs városok, fémzuhatagban. Üveg, vas és beton.
helyek között, az idõben. A célok hetero- és 2001. Aznap szeptember 10-e volt.
palingenezise. De mi is a cél, valójában?
Nem tudta elképzelni, hogy néhány hét múl-
va az õ nagy szerelme fog betölteni egy hivatalt
az irányítóközpontban. És õ veszi fel, bocsátja el
az embereket, mérlegel és dönt a hozzá hason-
lóak élete, órái, napjai fölött.
Tényleg nem tudta elképzelni, hogy pár hó-
nap múlva a sokadik kollégája hal meg, és õ a
FIOM szakszervezet zászlaját lengeti majd a lány
ellen, aki immár minden jel szerint a másik
oldalon áll.
Elena nyugodtan vezetett, s leparkolt a hatal-
mas gyár kapuja elõtt. Biztos volt benne, hogy
felveszik, biztos volt benne, hogy Alessio örülni
fog neki, mert õ még életében sem látott ön-
tõüstöt, fogalma sem volt róla, milyen az, és az õ
agyában a Sztálingrád utca valami képregény-
szerû dolog volt.
A nap egyre csak küldte sugarait a dolgozó
városra, az ezernyi ablaküvegre, amelyek mögött
emberek hajolnak munkapadjuk, papírokkal
ellepett íróasztaluk fölé, és számításokat végez-
nek, tollukkal firkálnak valamit, s arra a kétezer
emberre, akik acélrudakat, bugákat, huzalokat
310 311
 24
Másnap szinte nyár volt.
Mattia érte ment az iskolához. Pandája ajtajához
dõlve figyelte. Több tucat várakozó szülõhöz
hasonlóan, õ is a már ott lévõ autók elé parkolt
le. Szabadnapos volt, és el akarta vinni a tenger-
hez még egy utolsó nyár végi fürdésre. Végre
meglátta az iskolások tarka tömegében, hatalmas
hátizsákjából kilógott a hosszú vonalzó.
Anna beszállt a kocsiba, zsákját a hátsó ülésre
hajította. Teljesen letekerte az ablakot, lábát
föltette a mûszerfalra. Jól érezte magát. Gondo-
latban végigfutott még egyszer a görög ábécén,
miközben Mattia fél kézzel vezetett, másik kezé-
vel pedig az õ térdét simogatta. A táj elsuhant
mellettük a kocsi ablakában: az ipari létesít-
ményekkel teletûzdelt, dimbes-dombos vidék
fürdött a még meleg napsugarakban.
Torre del Saléba mentek, az Elektromos Mû-
vek és a Dalmine–Tenaris között elterülõ, fehér
homokfövenyes strandra. Szinte teljesen kihalt
312
volt. Iszapos volt a part. Két-három nõ napozott,
mellettük irodai ruhájuk egy kupacban. Ebédszü-
net: még egy utolsó alkalom a barnulásra.
A nap erõsen, bronz fénnyel tûzött. Úgy ra-
gyogott, mint a szezon elején, mintha minden
most kezdõdne: a nyár, a játékok, a parti föve-
nyen ott hever Francesca.... Csalóka napsütés.
A víz most pár fokkal hidegebb. Anna épp
csak beledugta a lábát, s megborzongva vissza is
húzta. De Mattia már szaladt is felé, és bedobta a
vízbe. Mattia fürödni akart, és szeretkezni a ten-
gerben. Hosszú csókot váltottak, mint a szerel-
mespárok szokták, az iszapos vízben, a hullámok
lassú, egyenletes ringatásában. Szendvicset ettek,
és egy szem gyümölcsöt. Aztán megint csókolóz-
tak, a tengerillatú homok a bõrükre tapadt. Dél-
után 14 óra 49 perc volt. Az irodisták felöltöz-
tek, vissza kellett menniük a munkahelyükre.
A két fiatal egymáshoz tapadt a napfényben, a
szomszédos gyár szennyvízlevezetõjébõl áradó
gázolajszagban.
– Mikor viszel át Elbára? – kérdezte a lány.
– Hamarosan – válaszolta a fiú.
Most, a fürdés és a szerelmi kielégülés után az
élet visszatért a megszokott kerékvágásba. Szep-
tember. Az emberek visszahúzódtak a munkahe-
lyükre. A hét napjainak újra van nevük: a ter-
melés kötött ritmusa szabja meg az idõ múlását a
világban. Valami üresség támadt. Anna és
313
Mattia ezt éppen csak érzékelték. Valami fel-
bolydította a megszokott rendet. Az elhagyott
strandról hiányoztak a labdázó gyerekek, a labda,
amelyik rágurul a fürdõlepedõdre. A gyerekek
most megint óvodába járnak. És a tenger mély
álomra készül.
Valami rendkívüli történt a csöndben. Egy
teherhajó úszott lassan a horizonton Szardínia
felé, körvonalai fokozatosan felszívódtak a kék-
ségben.
Visszafelé Mattia a kutyakiképzõ telep mel-
lett elhaladó földúton vezetett. Anna a kocsi
ablakából nézte a Dalmine–Tenaris kerítését.
A szénaboglyákat, a villanyoszlopokat.
– Innen hová lettek a vezetékek? – bökött
feléjük Anna.
Mattia kemény megpróbáltatásnak tette ki
öreg Pandája felfüggesztését a kavicsokon-gödrö-
kön, nagy porfelhõ kerekedett utána. Mosolygott.
– Miért nem mûködik az a villanyvezeték? –
firtatta tovább Anna.
– Mondjuk, mert a bátyádtól megkapta a
kegyelemdöfést...
15 óra 30 perc volt. Mattia kényelmesen
vezetett a fõúton, a kedd délutáni nyugalomba
süppedt félszigeten. Raktárépületek, ki- s bejáró
kamionok. Felhúzott redõnyû üzletek, nyitás
elõtti nagytakarítás.
– Benézünk Aldóhoz?
314
Anna kelletlenül bólintott: koszos, lepusztult
hely volt, ahová túl sok felnõtt férfi járt. De a
nyugdíjasok, a naplopó fiatalok ilyenkor gyüle-
keztek a bárban. Teljesen normális dolognak
számított itt, a periférián, hogy egy bárban töltsék
el az idõt, ahol mindenki ismer mindenkit.
Mattia autójával rézsútosan felállt a járdára.
Nedves hajjal szálltak ki a kocsiból, ujjközepes
sarujuk, lábuk csupa homok.
– Ti aztán tudtok élni, a fene belétek – szólalt
meg egy öregember, amikor meglátta õket.
Mattia rákönyökölt a pultra, rendelt egy
ánizslikõrt meg egy gyümölcslevet.
– Hé, haver! – kiáltott rá Alessio nevetve.
Ott ültek az egyik asztalnál Cristianóval meg
másokkal, akik kártyáztak.
Egy apuka, nyomában két kisgyerekkel, egy
marék nyalókát vett, magának pedig egy Fernet
Brancát rendelt. A törzsvendégnek számító ma-
rokkói a nyerõautomatát gyötörte, de egy vasat
se nyert soha. A csocsót megrohamozták, a ka-
puknak ütközõ golyó nagy zajt csapott. Egy civil
ruhás rendõr cigarettázott. Voltak ott munkások
a vasmûbõl, még le sem vették az overallt, meg
olyanok is, akiknek eztán kezdõdött a mûszak.
Majdnem négy óra volt. Hátul a tévé a Rai
Unóra volt állítva.
Anna Mattia ölében ült, és békésen kortyol-
gatta a gyümölcslevét. Az emberek egyfolytában
315
beszéltek. Anna bátyját figyelte, aki jókedvûen
tárgyalt számára érthetetlen dolgokról. Olyan
szavak, mint kábszer, röpködtek szájról szájra,
tervek, amelyeket a következõ pár hétben
konkretizálódó üzletként emlegettek, amelyekbõl
nagy lóvét akasztanak le. Elmondhatatlan füst-
szag. Büszke volt a bátyjára, büszke volt a fiújára.
Békésen üldögélt. Az ismerõs férfiak üdvöz-
lésként megcsipkedték az arcát.
Büszke volt a maga kis világára, még ha ko-
szos és büdös volt is. Néhány perccel késõbb
megérkezett Maria és Jessica. Igen, ez volt az õ
szilárd, elemi világa: büszke volt rá.
– Ma bejött egy vevõ, azt hittem, megölöm –
szólalt meg Jessica.
Odahoztak melléjük két széket maguknak.
– Tangát akart, mondom neki: „Hölgyem, az
ön méretében nincsen.” – Jöttek-mentek az em-
berek. – Mire megsértõdött, felkapta a vizet!
„Sajnálom”, mondom neki „próbálja meg a
szemközti üzletben”. Hát tehetek én arról, hogy
dagadt vagy?, mondtam volna legszívesebben.
Hülye spiné. – Az öreg szivarok ukrán nõkrõl
beszélgettek. Senkit sem érdekelt Jessica tangás
sztorija. Senkit sem érdekelt semmi, hacsaknem
szexrõl vagy pénzrõl volt szó.
Felharsant a tévéhíradó szignálja.
Ilyenkor? Aldo a tévé képernyõjére mutatott,
és mindenkit csendre intett.
316
Rendkívüli kiadás. A kártyalapok továbbra is
a koszos asztallapra csapódtak. Halmokban áll-
tak a kialudt csikkek a hamutartókban. Senki
sem figyelt oda.
– Kussoljatok már, nem hallom! – kiáltott fel
a tulaj, miközben összegyûrte a kezében lévõ
rongyot, és odament a tévéhez. A távirányítóval
hangosabbra vette.
A mûsorvezetõ a kevésbé ismertek közül való
volt, egy azok közül, aki húsvétkor meg kará-
csonykor szokta kollégáit helyettesíteni.
Rendkívüli kiadás. Egymás után hallgattak
el, és fejüket a tévé felé fordították.
A mûsorvezetõ pár pillanatig motyogott va-
lamit, amit nem lehetett érteni. Aztán a képer-
nyõt teljes egészében betöltötte két felhõkarcoló
és egy sûrû füstoszlop látványa. Megjelent a fel-
irat: „Live. World Trade Center, New York.”
– Mi ez?
A nyerõautomata még mindig ment.
– De hát ez Amerika...
Valaki letette a poharát.
Valaki másnak megállt a kezében. A gyere-
kek továbbra is ordítoztak: „Del Piero!” meg
„Pippo Inzaghi!”
– Csssss! – intette le õket Aldo. – Nem hallom!
Most mindenki megdermedt.
Anna abbahagyta a tejszín-eper ízû Big Babol
rágását, aztán észrevétlenül az asztal lapja alá
ragasztotta.
 – Mi van? Kinyírták az elnököt?
A félbeszakadt partik után a kártyalapok szét-
szóródtak, némelyik a földön hányódott a ciga-
rettahamu és az eldobált pénztári blokkok kö-
zött. A gyerekek még mindig csocsóztak, egészen
addig, míg megérezték, hogy túl nagy a csend,
nyilván történt valami. Ekkor leengedték a
kezüket, a golyó még gurult pár pillanatig, majd
megállt az is.
A mûsorvezetõ hangja akadozott. A kép elsö-
tétült, aztán megint visszatért ugyanaz a beál-
lítás. Két felhõkarcoló és egy füstoszlop. Ráköze-
lítettek a felhõkarcolókra: két füstoszlop, amely
két lyukból áradt kifelé. Abban a pillanatban
senki sem volt képes felfogni, hogy az a kihasí-
tott felület valójában irodaablakok sokasága.
Senki sem tudta elképzelni, hogy a semmibe
zuhanó, apró, fekete pontok emberi lények.
Cristiano az ajtóra nézett. Két egyenruhás
csendõr jött be.
– Mi az?
– Hát... Rendkívüli kapcsolás az Egyesült Ál-
lamokból.
A két csendõr a pultra könyökölt, és õk is
nézni kezdték a tévét, de elõbb rendeltek két
ánizslikõrrel felöntött kávét.
– A két repülõgép ma reggel csapódott be –
mondta a hang. – Egy Boeing 757-est eltérítet-
tek, és nyilvánvalóan... – Semmi sem volt nyil-
318
vánvaló. – Tizennyolc perccel késõbb még egy
repülõgép ütközött bele a toronyba. – Senki sem
értett az égvilágon semmit.
A képen semmi mozgás. Csak a füst szállt
fölfelé.
– Ez most élõben megy? – kérdezte valaki.
– További részletek, Borrelli? – kérdezte a mû-
sorvezetõ.
Megjelent a képernyõn Giulio Borrelli, köz-
vetlen adásban New Yorkból, ez az ismerõs arc,
amely a világ túloldaláról most Olaszországhoz
szólt, hogy megpróbálja kommentálni a történé-
seket. – Szóval – kezdte határozatlanul –, ez a
legsúlyosabb katasztrófa, a legsúlyosabb terrorcse-
lekmény, mely Amerika szíve ellen irányult.
Általános csend, az akciófilmek feszült, hátbor-
zongató csendje. Cristiano megszólalt: – Szerin-
tem ez a Real Tv. – A kártyapaklit kezdte keverni.
– Ismered azt a sok amerikai marhaságot...
De ez a tévéhíradó volt.
Folytatták a beszélgetést egymás között, le-
halkított hangon. Olyan is volt, akit már nem
érdekelt a dolog, és visszatért a pókerpartijához,
ismét feltornyozta maga elõtt az ezerlírás érmé-
ket. Annának a fürdõruhájában is homok volt,
és ez zavarta. Alessio a képernyõt nézte figyelme-
sen, de ezzel immár a kisebbséghez tartozott.
Az emberek megint a maguk dolgával foglalkoz-
tak, olyan is volt, aki hazament.
319
 Így telt el negyvenkét perc, az élõ adás egy-
hangú képeivel, az újságírók kommentárjaival,
amelyek iszlám körökrõl szóltak, és egy harma-
dik repülõgéprõl, amely a Pentagon épületének
ütközött.
Aldo nem szolgálta ki a vendégeket, azzal volt
elfoglalva, hogy a hírt valahogy beillessze a világ,
az õ saját világa egészébe. Az embereket egyál-
talán nem érdekelte az, ami Amerikában zajlott.
Egy Boeing 757-es belecsapódott az üzleti élet
központjának számító két toronyba, száztíz
emeleten emberek dolgoznak a hivatalokban, ez
valami hollywoodi sztori, senki sem hiszi el.
Mattia Anna füle tövét csiklandozta. Anna
azt mondta, hogy másnapra még meg kell tanul-
nia a görög ábécét és a latin fõneveket.
– Hazaviszel?
A két csendõr betelefonált a laktanyába,
hogy megtudjanak valamit. De a piombinói
csendõrlaktanyában, abban a málladozó épület-
ben, elõtte két pálmafa, az ügyeletesek még
annál is kevesebbet tudtak, mint a bárban ülõk.
Negyvenkét perccel késõbb a tévé képernyõ-
je hirtelen mozgalmassá vált.
Azt lehetett látni, hogy az egyik torony össze-
omlik. Úgy omlott le, ahogyan a homok folyik
alá a homokórában. S aztán a másik torony is
ledõlt. Minden a földdel vált egyenlõvé. Ekkor a
salivoli bárban valaki felordított, ámulatában és
320
rémületében felordított, miközben az amerikaiak
élõben közvetített segélykiáltásai egészen odáig
elhallatszottak.
– Akkurva!
De az egész valami teljesen abszurd dolognak
tûnt az óceán túlpartjáról, a világ másik olda-
láról. Az is lehet, hogy a világon kívül volt.
Alessio és Cristiano egymásra néztek. Mindenki
hitetlenkedve nézett a másikra most, hogy az
amerikaiak úgy üvöltöttek, mint az állat, és a fel-
hõkarcolók megsemmisültek.
– Ez most élõben megy?
– Ez tényleg igaz, vagy be vannak lõve?
Piombinóban, Aldo bárjában több tucat em-
ber azonnal telefonálni kezdett, meg SMS-eket
küldözgetett.
– Na, kapcsold be a tévét! – mondták felesé-
güknek, gyerekeiknek. – Most azonnal, összedõl
a világ!
Francesca is a tévé elõtt ült Lisáéknál. Õ is
látta leomlani a két tornyot, látta a több tucat-
szor lejátszott képsorokat. A rendkívüli dolog
megismétlésében van valami felfoghatatlan, és
Francescának is kellett néhány perc, mire felfog-
ta, hogy ez történelem.
Aldo letett egy poharat a pultra. – Emberek
– kiáltotta –, az amcsikat jól megszopatták!
Néhányan tapsoltak.
321
 Mattia rámosolygott Annára, mintha csak ezt
mondta volna: látod? Együtt vagyunk egy ilyen
jelentõségteljes pillanatban.
– Szétlõtték a seggüket, fiúk!
Alessio kábán csóválta meg a fejét: – Felfog-
tad? Becsapódtak. Mintha most jönne egy repü-
lõgép, és becsapódna a nagyolvasztóba... Rom-
halmaz, a Lucchininak annyi...
Olyan lelkes hangulat volt, mint egy FIOM–
CGIL szakszervezeti sztrájkgyûlésen. Az abszurd
képsorokat nézve hihetetlennek tûnt, hogy ott
emberek halnak meg.
– Akkor most nekünk kell dolgoznunk?
– Na persze... – röhögött valaki. – Történik
valami az Egyesült Államokban, és bezár a
Lucchini...
Erre sokan elröhögték magukat.
– Rohadt kapitalisták!
Olyan tény volt, ami nem volt tény. Film volt.
Anna, miközben sokadszor nézte, ahogy a be-
tonkolosszusok Manhattan szívében leomlanak,
megérezte, hogy ez a történelem, a történelem,
ami egy mérhetetlenül nagy és felfoghatatlan
dolog, de aminek õ is részese.
Anna rájött, hogy a történelem részese, és
ezen elcsodálkozott, de legfõképpen az tudato-
sult benne, hogy hiányzik neki Francesca. És
szerette volna, ha most ott van mellette, mintha
az a végtelen messzirõl közvetített dolog valami
322
esküvõ vagy temetés volna, olyan esemény,
amelyen mindenképpen együtt kell lenni, és
nem számítanak a veszekedések.
Francesca Lisáéknál ugyanezt érezte, vagyis
hiányzott neki Anna, Anna apró keze, miközben
a tornyok már vagy tizedszer omlottak össze. És
egymástól külön lenni nem volt értelme.
A Manifesto ezzel a címmel hozta: Apokalipszis.
Piombinóban aznap este az utcák kihaltak.
Mindenki otthon ült, a tévét nézte. A díványra
kucorodva, a konyhaasztal körül, azzal a belsõ
izgalommal, hogy most olyasminek a részese, ami
bekerül a történelembe. Sandra fel volt ajzva,
egyfolytában a pártközpontba telefonált. Elena
zaklatott volt, szeretett volna SMS-t küldeni
Alessiónak. De mit írjon neki?
Anna és Francesca, ki-ki a saját ágyában
fekve, nem tudtak nem gondolni egymásra, arra,
hogy jó lenne együtt is lenni, meg egy kicsit
gyûlölködni is.
Így hát Anna felkelt, felkapcsolta az ágya mel-
letti lámpát, és lapozgatni kezdte tavalyi naplóját,
újraolvasta Francesca minden mondatát, bennük
a helyesírási hibákkal és az i betû pontja helyére
rajzolt szívecskékkel. Olyan jelentõségteljesek
voltak ezek a firkálások, a hurkokkal teli betûk,
mint az a tény, hogy Manhattanben most egy
lyuk tátong, mely megváltoztatja a világ irányát.
323
 Alessio a híddarun a rádiót hallgatta. Rádiók HARMADIK RÉSZ
és televíziók százai voltak most bekapcsolva a
Lucchini csarnokaiban, mind ugyanarra a csa- ILVA
tornára állítva. Az Ikertornyok elleni támadás, a
terrorizmus, mely néhány óra leforgása alatt
legyõzte a Nyugatot, a tüzes kemencék, tartály-
kocsik, az izzó öntõüstök mellett overallos, apró
munkások ezrei ötvöztek nyersvasat és kokszot,
öntöttek acélt és öntöttvasat, hogy síneket,
teherhajókat, fegyvereket gyártsanak Európának
és az Egyesült Államoknak.
Egyedül Enrico váltott csatornát, miközben
ernyedten hevert a fotelban. Véletlenül rákap-
csolt egy furcsa rajzfilmre, aztán egy westernfilm-
re Clint Eastwooddal. Gondolatai máshol jártak.
Lánya testére gondolt, a horgásztávcsõ fóku-
szában. Ahogyan élesen kirajzolódott odabent, a
lencsében. A háta, melle csúcsa az ellenfényben,
a vízben. A nyárnak vége lett, és õ biztos helyre
eltette eszközét a lakásban. Az Egyesült Államok
a világ túloldalán, az összeomlás. Az õ kislánya,
akit a tenyerén tart. Egész kis illatos teste belefért
a tenyerébe, amikor kivették az inkubátorból.
Végül elaludt, egyedül.

324 325
 25

Zuhog az esõ. Ez tény.

Arturo az ablaktörlõ mozgására, az agyán át-
suhanó gondolatfoszlányokra koncentrál. Rend-
kívül feszült idegállapotban van, autóban ül.
Balra fordul, felhajt a fõútra. Talán megmenekült.
Civilben voltak, elõreszegezett pisztollyal. Ar-
turo lassan vezet, hogy észrevétlen maradjon, kar-
jában és lábában végig érzi az adrenalin dübör-
gését. Százmilliós, de lehet, hogy még nagyobb
üzletet hiúsítottak meg, de õt nem kapták el.
Most történik valami. Az elõtte haladó autó
fékez, és bekapcsolja a vészvillogót. Még valami,
ami miatt kénytelen lassítani, majd megállni.
Stop. Arturo megállt. Mi az, baleset? Még ez
hiányzott.
Éjszaka kezdett el zuhogni.
Akkor is esett, a kikötõben, a mólón, hajnal-
ban, amikor kitört a razzia. És most is esik. A for-
galom áll. Az esõ a felsorakozott autók motor-
háztetejét veri. Munkába indultak az emberek,
326 327
dudálnak, mert le kell bélyegezniük a belépõjü-
ket. Reggel fél kilenc. Az esõvíz eldugítja a fo-
lyókákat. Végigfolyik a még megmaradt faleve-
lek szárán. Megrázza az út menti fák kopasz ágait.
Arturo nem képes gondolkodni. El kell dön-
tenie, hová menjen, valami megoldást kell talál-
nia, ki kell eszelnie valamilyen trükköt – és
aztán, esetleg, felhívja Sandrát. Arturo az ablak-
törlõk mozgására koncentrál, és arra gondol,
hogy millió dolog van a világon, amelyek össze-
függenek, akár egymástól idegenek is lehetnek,
mégis összekapcsolódnak. Õ egy ezek közül, egy
a sok közül. Egy eleven és gondolkodó dolog a
végtelen és közömbös láncolatban.
Az esõvíz végigfolyik a falevelek szárán, a
Piombinóból kivezetõ országút melletti raktár-
épületek ereszein. Az ember egy pillanat alatt
elveszítheti az uralmát a dolgok felett. Az esõvíz
eldugítja a folyókákat, és tócsákban gyûlik össze
a repedezett aszfalton. Az ember egy pillanat
alatt megcsúszhat, és egy nem várt helyzet kellõs
közepén találja magát. Nincs idõ.
Esik az esõ a felborult kismotorra és a földön
fekvõ emberi testre.
Arturo az ablaktörlõkre koncentrál, majd vet
egy pillantást a visszapillantó tükörbe, és elsá-
pad: egy rendõrautó áll éppen a háta mögött.
Bekapcsolja a fûtést. Az ablakok kezdenek
bepárásodni.
328
Pasquale... a szerencsétlen. Azóta már bizto-
san Livornóba viszik, olyan szirénázó rendõr-
autóval, mint ez itt, biztosan megbilincselték...
Egy hajszálon múlt, de én megúsztam.
Az ablaktörlõ mozgását figyeli: balról jobbra,
balról jobbra. Nem tudni, élõ vagy halott a test,
mely vagy száz méterre az aszfalton fekszik. Az em-
berek nem tudnak vezetni esõben, gondolja
Arturo, az embereket készületlenül éri.
Aquaplaning, ez a neve. Így mondják, amikor
elveszíted az uralmat a jármû fölött, és a szalag-
korlátnak csapódsz, megsérülsz. De millió módja
van annak, hogy megsérülj. Balesetnek hívják.
Így nevezzük azokat az eseteket, amikor neki-
megyünk valaminek.
Nem lehet tudni, hogy a fémdarabok közt
heverõ test holttest, vagy lélegzik.
Veri az esõ a Lucchini Rt. csarnokait, a vö-
röslõ szélû kéményeket, a nyersvassal megrakott
szállítószalagokat. Arturo az ablaktörlõk auto-
matikus mozgását figyeli, tudja, hogy tõle jobbra,
jó tíz négyzetkilométeren a nagyipar nyújtja a
látványosságot. De nem kíváncsi rá.
Néhány perc telt el csupán. Még kezdemé-
nyezni kell a szükséges telefonhívásokat. Még
tudatosulnia kell, hogy valaki egy roncshalom
mellett fekszik, és tárcsázni kell a mentõk szá-
mát. Arturo igyekszik páramentesíteni az autó
ablakait a fûtés segítségével, arra gondol, hogy a
329
földön fekvõ ember halott, õ meg él. Vagy éppen
fordítva.
Jobbra az esõverte Lucchini, fûtõanyagot
éget. Tudja, de látni nem akarja. Éjszaka óta
áztatja az esõ a nagyolvasztót. Amely soha nem
áll le. Veri az esõ a fémet szakadatlan: a be-
rakodásra váró acélrudakat és -huzalokat, a felso-
rakozott kamionokat, a rögtönzött ponyvák alá
behúzódott embereket. Most az összes Caterpillar
markoló mozdulatlan, ugyanúgy, mint az autók a
fõúton, és a földön fekvõ emberi test.
– Cristiano, eredj haza – mondja a fõnök. –
Ma úgysem megyünk semmire.
De az nem hagyja abba. A markolókanál csak
sarat markol, és nem tudja szétválasztani az újra-
hasznosítható anyagot a hulladéktól. Pár perc
múlva megérkeznek a mentõk. Alessio és Mattia
egymást váltják a szállítószerelvény motorkocsi-
jában. Piszkosul eláztak, és most káromkodnak.
A fõúton – õk persze nem láthatják – egy sze-
rencsétlen felfordult a kismotorral, és nem lehet
tudni, hogy él-e vagy meghalt.
A fiam is lehetett volna. De nem akar gon-
dolkodni, az ablaktörlõkre akar koncentrálni –
ez most a legegyszerûbb dolog a világ szövetében.
Esik az esõ az autó motorháztetõjére. A mögötte
álló rendõrségi autó egy Alfa 147-es, tetején vil-
log a lámpa. Kék, villogó fény a szinte éjszakai
sötétségben. Pedig reggel van.
330
Arturo látja õket, és elfogja a pánik. Ezek a
rendõrök biztosan a kikötõbeli razziát tárgyalják,
biztosan ezt mondják: volt egy ötödik pasas is, de
meglépett a rohadék.
Alessio öntõüstöket emel le a szállítószerel-
vényrõl, és nem tudja, hogy az ötödik pasas az
apja.
Apjának ez jár a fejében: ha Pasquale beköp,
végem van.
Hajnalban kapták el a többieket, pontosan,
miközben a hajót pakolták ki. Õ viszont meg-
menekült, talán. Esik az esõ egy macskatetemre,
amelyet senki sem takarított el. A mentõk kés-
nek. Cristiano felül scooterjére, és bosszúsan néz
a fõútvonalon kialakult hosszú kocsisorra. Ales-
sio és Mattia egy ponyva alatt megállnak pár szót
váltani, piszkos overallban, kezükben égõ ciga-
retta.
– Micsoda szar idõ – nevetnek.
Az ablaktörlõk szabályos mozgása, megnyug-
tató ritmus. Az autó áll a dugóban, de az ablak-
törlõk mozognak.
Én is lehetnék az az aszfalton fekvõ halott.
Ehelyett itt ülök egy autóban, amely szerencsére
nem az enyém, és lélegzem. Elgondolkodni az
alapvetõ tényeken, a létezés legapróbb láncsze-
mein. Kikapcsoltam a mobiltelefonokat? Igen.
Eldobtam a kártyákat. Ez a földön fekvõ ember,
331
akirõl nem lehet tudni, élõ-e vagy halott, túl
nagy ahhoz, hogy a fiam lenne.
Arturo megint belepislant a visszapillantó tü-
körbe. Ketten ülnek elöl, s egyvalaki a hátsó
ülésen. A forgalmi dugóban rekedt rendõrautó-
ban a volánnál ülõ ember mond valamit, a mel-
lette ülõ éppen rá akar gyújtani egy cigarettára.
A harmadik a mobilján beszél, fiatalnak látszik,
nagyon fel van pörögve. Lehet, hogy õ is ott volt
ma hajnalban, lehet, hogy egyike volt azoknak,
akik rájuk fogták a pisztolyt... s ezért az akcióért
még elõ is léptethetik!
Az örvény nem csillapodik. Az örvénylõ
autók, a dudálás. Az örvénylõ esõvíz. A volánnál
ülõ rendõrnek ekkor elege lesz, bekapcsolja a
szirénát, és utat tör magának a jármûvek között.
Arturo félrehúzódik, keze remeg a váltón. Ha
Pasquale nem köp... jönnek a mentõk. Arturo
félreáll a leállósávba.
Hordágyra teszik a testet. Még két perc, és
százhetvennel, száznyolcvannal száguldhat, ha
kell. Firenze felé megy az autópályán, nem is,
inkább Genova felé. Viareggióban ott van
Sandrini, az ügyvédje, meg aztán az a barátja, aki
tartozik neki egy szívességgel...
Sandra ezt sosem fogja megérteni.
A kocsisor ritkul, végre lehet menni. Van
egy kérdés, amelyet önmagának mindenképpen
332
fel kellene tennie: – Mi a francot csinálok én
most? – De nincs hozzá bátorsága.
Piombino gyorsan eltûnik a visszapillantó tü-
körben. A gyárkémények, csarnokok, lakótömbök
teteje, minden elmarad az otthoni és a családi
gondokkal együtt. Lehet, hogy házkutatást tar-
tanak majd náluk, de õ tiszta. Lehet, hogy ki akar-
ják hallgatni, de milyen bizonyítékaik vannak?
Pasquale, kérlek, ne köpjél be!
A Lucchini és az esõtõl csuromvizes munká-
sok mellett hajt el. Talán – de ez csak amolyan
átsuhanó gondolat – a fiamnak volt igaza.
Anna az eget bámulja az osztályterem ablakából.
Sûrû, dagadt, nehéz páraréteg. Egyformán esik az
iskola lapos tetejére és a tél megviselte, poshadt
algakupacokra.
Novemberben Piombino a holtak városa. Ko-
rán sötétedik, a hidegben csak a szokásos alakok
járnak el otthonról. Cristiano és Alessio Aldo bár-
jának párnázott székein várják a mûszakkezdést.
Az otthon elköltött meleg ételek és a legalapve-
tõbb életfunkciók szabják meg az élet ritmusát.
Mattiával a szúrós gyapjútakaró alatt szeretkeznek
egész délután. S amikor besötétedik, hazamegy:
kócosan, dzsekije alatt a befülledt izzadságszag.
A tanárnõ a harmadik deklinációt magyarázza.
Krétával jeleket ír a táblára, szépen kikerekíti
a magánhangzókat. Más színnel jelzi a szótõt,
333
mással a végzõdést. Anna nem figyel oda. Az ab-
laküveget bámulja, az egyenletesen hulló esõ-
cseppeket figyeli. Ma sem jött iskolába, gondolja.
Ekkor Lisára helyezi át tekintetét, aki a terem
másik felében ül, és jegyzetel. Koncentrációt
tükrözõ arcán valamiféle magyarázat nyomát
keresi. Ugyanis Francesca biciklije nincs ott a
kapunál parkoló többi bicikli között. Ugyanis
több mint egy hete nem jön iskolába, és ki tudja,
mi a franc van vele, lehet, hogy beteg. Lisának
okvetlenül tudnia kell. Anna merõn bámulja, a
tanárnõ a fõnévi deklinációt magyarázza, cso-
portok szerint, mígnem Lisa megérzi, hogy nézik,
és felemeli a fejét.
Mindig gondosan elkerülték, hogy egymásra
nézzenek, és köszönniük kelljen. Mindig elke-
rülték, hogy iskolából hazamenet összetalálkoz-
zanak.
De Anna tudja, hogy Lisa ugyanúgy figyeli
õt, ahogyan õ figyeli Lisát. Tudja, hogy minden
részletet megjegyez, és beszámol róla Francescá-
nak. Az õ aktuális iskolai átlagáról, arról, hogy
milyen ruha van rajta, milyen a haja, hogy most
éppen morcos, és nyilvánvalóan veszekedett a
fiújával, meg hogy milyen rágcsálnivalót vett az
automatából – minderrõl hûen beszámol neki.
A tanárnõ minden eredmény nélkül magya-
rázza a harmadik deklinációt, és Anna arra gon-
dol, hogy nincs kedve tovább színlelni.
334
Füzete fölé hajol, és a bal fölsõ sarokba felír-
ja: „Páratlan szótagú szavak, melyekben két más-
salhangzó elõzi meg a genitivus -is végzõdését.
Példa: mens, mentis, pons, pontis.” A genitivus a
valamihez való tartozás esete, magyarázza a ta-
nárnõ, a generáció esete, miképpen a neve is
mutatja. Anna arra gondol, hogy talán meg kel-
lene szólítania Lisát a szünetben, és megkérdezni
tõle, mi történt Francescával. A genitivus az
anyagot jelöli. Mi történt Francescával? Amibõl
a dolgok vannak, ahonnan származnak: ezt mu-
tatja a szavak végzõdése.
Aztán csengetnek, a latintanárnõ összeszedi a
könyveit, becsukja a naplót. Anna arra gondol,
hogy pusztán stratégiai célból rávehetné magát,
hogy Lisával barátkozzék, még ha Lisától undo-
rodik is. Aztán bejön az osztályba a fiatal tanár
úr, a történelemtanár, és az ügyeletes idióta libák
eljátsszák, hogy leesnek a székrõl.
Annának eszébe jutott valami, és ebbe talán
bele lehetne kapaszkodni. Jobb lenne, mint Li-
sához fordulni. Ajándékot vinni neki egy kis
levélke kíséretében, becsöngetni hozzájuk, és
akkor is kitartani, ha Enrico nyit ajtót.
– November 22-e van, gyerekek – kezdi a
jóképû tanár. – Mond valamit nektek ez a dátum?
Az osztályban álmos csönd, kivéve az ügyeletes
kis libák körében, akik mindig szûk farmert és tes-
thez tapadó felsõt viselnek, ha történelemóra van.
335
 – Majdnem negyven éve, gyerekek, Texas-
ban meggyilkolták John Fitzgerald Kennedyt.
Mond ez nektek valamit?
Üres tekintetek abból a fajtából, hogy: nem,
kurvára nem mond semmit.
– Texas, gyerekek. A kõolaj hazája, hatalmas
üzletek épülnek a kõolajra. Minden ismétlõdik.
A történelem megismétli önmagát. Az Egyesült
Államok elnökérõl volt szó, 1963-at írtak, gye-
rekek. Hidegháború. Most is, bizonyára rájöt-
tetek az Ikertornyok elleni merényletbõl, hábo-
rút viselünk.
A jóképû tanár egészen belejön.
– Ez nagyon fontos. Az Egyesült államokban
mindig meggyilkolták az elnököt...
Elõre kiszámítható beszólás a hátsó padokból:
– Miért, Olaszországban nem?
Anna hallgatja az Oswald nevû munkás által
meggyilkolt elnök történetét, és kiszámolja, hogy
huszonnégy évvel késõbb, a piombinói kórház-
ban, Livorno járásban, alacsony testsúllyal, pár
szál hajjal megszületik Francesca Morganti.
22: ez Anna száma.
A fele 11, az egerek. A duplája 44, a börtön.
A 22 a bolond, ez világos. Apja magyarázta el
neki a nápolyi álmoskönyvet.
– Gyerekek, ez nagyon fontos – mondja a
fiatal, jóképû tanár. – Jegyezzétek meg az esemé-
nyek dátumait. Legyetek résen. Mindig gyanít-
336
ható valamilyen rejtett összefüggés egy egyszerû
dátum és egy egyszerû esemény között. Válasszátok
szét a helyest a helytelentõl. De tudnotok kell,
hogy mindkettõ ugyanúgy a történelem része.
Anna szerint a tíz perc elmélkedés, a tíz perc
napi aktualitás egy nagy állatság. Csak arra vár,
hogy könyvét kinyithassa a 30. oldalon, a sza-
lamiszi csatánál, és békében kidekorálhassa.
– Bin Laden és Oswald – folytatja a huszon-
hat éves tanár. – Kik õk valójában? Õk volná-
nak a gonosz? Vagy létezett egy titkos összees-
küvés, amelynek a kormány, a tõke, az egész
rendszer a részese?
– És akkor mi van? – röhögcsél valaki.
De a tanárt most már nem lehet lelõni: – A
rendszer, gyerekek... Bennetek milyen elképzelés
alakult ki szeptember 11-rõl?
11: az egerek.
Több tucat Big Babol a padok meg a székek
aljára ragasztva.
– Elhoztam nektek a la Repubblicá-t, olvasni
kell a napilapokat.
Az osztály fancsali képet vág. Anna ki nem
állhatja a tízperces közös elmélkedést a bennün-
ket érintõ aktuális eseményekrõl.
S miközben a tanár a sokadik cikket olvassa
fel a vesztébe rohanó világról, Annának az jár az
eszében, hogy november 22-e Francesca szüle-
tésnapja, és szeptember 11-én volt az, hogy Aldo
337
bárjában hiányzott neki Francesca. És most azon 26
tûnõdik, hogy miért nem jön iskolába már több
mint egy hete. És azt mondja magában, hogy
van, ami helyes, és van, ami helytelen. Tovább-
ra is úgy tenni, mintha mi se történt volna, az
helytelen. Becsöngetni a legjobb barátnõjéhez,
az helyes. És Bin Laden meg a titkos összees-
küvések õtõle elmehetnek a francba.
Egyszóval, ma akár még valami jó is történhet.
Anna jó két órája keringett már motorjával az
esõben, hogy egy boltot találjon. Egy olyan
boltot, amely nem pusztán egy ötletet, hanem
egy érzést testesít meg.
Nem talált ilyet. Valami különleges dolog
kellett, olyan valami, ami ezt üzenné: barátnõk
vagyunk. Akkor is, ha egy ideje nem beszélünk,
ha tél van és korán sötétedik, ma van a születés-
napod, és én megajándékozlak. Fogadd el, mert
nem találom a megfelelõ szavakat.
A motoron ülve Annának a dzsekije és a
nadrágja is átázott. Egész nap nem állt el az esõ.
Ki tudja, hányadszor ment már végig ugyan-
azokon a belvárosi utcákon, mindig ugyanazon
üzletek mellett lassított a sûrû forgalomban, nem
tudta elszánni magát, hogy megálljon. Motoro-
zás közben jobban tudott gondolkodni, a vezetés
segített neki rendezni a Francescával és a neki
szánt különleges ajándékkal kapcsolatos gondo-

338 339
latait. Sötét volt, és az utcai lámpák délután fél
hatkor egyszer csak kigyulladtak.
Az emberek a kivilágított kirakatok elõtt
nyüzsögtek, csöpögõ esernyõk, a tócsákat kerül-
getõ gyors léptek. Egy hónap múlva karácsony, az
önkormányzat már felszereltette az égõfüzéreket.
Anna nem tudta elszánni magát, hogy lepar-
koljon. Jelképes dolgot akart, lehetõleg valami
örökre szólót. Lehetõleg tízezer lírából.
Hét órakor megállt a virágbolt elõtt. Nem
erre gondolt. Egész biztosan nem ez a jó válasz-
tás. De nem jutott eszébe jobb, és most már haza
kellett mennie. Belépett, és elkezdte nézegetni a
virágokat: mind egyformának tûnt, és eléggé
hitvány valaminek. De a virág legalább él. Ha
meghal is, élõ. Talált egyet, amelyik más volt,
mint az összes többi. Rámutatott, és az eladótól
megtudta, hogy az egy kála.
Személyesen adja át, még ma este, elõbb ír
mellé pár szeretetteljes sort.
Tetetett egy nagy, rózsaszín szalagot a cse-
répre, és a dologra ráment a heti zsebpénze.
A térdén vitte haza a kálát a motoron, sze-
gény, esõverte kálát. Megpróbálta a dzsekije
védelme alá helyezni, de zuhogott az esõ, és a
tengerparti sugárúton a szél is fújt. Mire hazaért,
a virág szára láthatóan lekonyult, két levele meg
is sérült. Anyja a vacsorát készítette, és elsõ szava
ez volt: – Tudsz valamit apádról?
340
– Nem – felelte, és már húzta is a csíkot a
szobájába.
Megvolt õneki most a maga dolga. Csurom-
vizes dzsekijét az ágyra hajította, köszönéskép-
pen csak odaszólt valamit bátyjának, aki a tükör
elõtt fésülködött, mobilja rezgett, SMS-t kapott.
– Mi az, évfordulótok van? – röhögött Ales-
sio a virágra bökve.
Anna leült az íróasztalhoz. A fiókokban kez-
dett kutatni egy normális papír után.
– Úgy néz ki, mint egy fütyi!
–Mi lenne, ha a saját dolgoddal foglalkoznál,
te barom? – Ideges volt, és alig várta, hogy báty-
ja elhúzzon a francba.
Drága Francesca, mint látod, nem felejtettem el,
hogy ma van a születésnapod. Még ha összevesztünk
is, én ugyanúgy szeretnék minden jót kívánni neked
Közben a bátyja telefonált, kiabált és röhögött
a szobában. Anna nem tudta, hogyan folytassa.
De miért is vesztünk össze? Tudom, hogy ez csak
egy szál virág, de valójában ennél sokkal többet
jelent. Azt jelenti, hogy az életben, két igazi barátnõ
között a veszekedések nem számítanak
Bátyja ordított a telefonba, Anna a kék toll
végét rágcsálta, a toll hegyével az asztalt bökdöste.
Azon erõlködött, hogy eszébe jusson végre egy
rohadt mondat, de csak nem jött semmi.
Mert valójában én mindig is szerettelek
– Ale, elhúznál már vége?
341
 – Bocs – mondta Alessio a telefonba –, de a
húgom egy fütykös alakú virággal jött haza...
Drága France, ez egy virág, és te vagy az én
szívbéli barátnõm
Fogalma sem volt, mit írjon.
Drága France
Honnan vehetné a megfelelõ szavakat? Pon-
tosan mit is akar mondani? Ledobta a tollat,
gombóccá gyûrte a papírt, és elszorult torokkal
vacsorázni indult.
– Anna – szólalt meg Sandra –, apádnak
reggel óta ki van kapcsolva a telefonja...
Anna beleharapott egy ropiba, és rágcsálva
felelte: – Hát, biztosan elveszítette.
– Nyugtalan vagyok – válaszolta az anyja.
Nyolc óra, a tészta mindjárt kész. És Arturo
még sehol. Furcsa, gondolta Sandra, nagyon
furcsa, miközben az edényfogók után nyúlt.
– Átmegyek egy pillanatra Francescához –
fordult meg hirtelen Anna.
A szobájába ment, fogta a kálát. Ott hagyta
az asztalon a gombóccá gyûrt levél maradványát,
mély levegõt vett, összeszedte bátorságát.
– Hová mész? Már szûröm a tésztát!
Becsukta az ajtót, és lement a két lépcsõsoron,
amely legjobb barátnõjétõl elválasztotta, az õ
exlegjobbjától, aki mindörökre az övé marad.
Két kezében fogta a virágot, és nem tudta el-
szánni magát, hogy becsöngessen. És ha a szörny
342
jön ajtót nyitni? Nem tudhatta, hogy nincs otthon
senki. Fogalma sem lehetett arról, hogy mi történt
aznap reggel. A leghalványabb fogalma sem.
A legidiótább megoldást választotta: letette a
virágot az ajtó elé, a lábtörlõre, becsöngetett, és
elszelelt.
A kifõtt spagetti húsz percig állt a tésztaszûrõben.
Dermedt, ragacsos kazallá vált, mint a haj.
Sandra mégsem szánta el magát, hogy kidobja.
– Apádnak ki van kapcsolva a telefonja.
Fél kilenc elmúlt, a tévéhíradónak is vége
lett. Anna a tévé képernyõjét bámulta, és arra
gondolt, milyen ostoba volt, hogy még a nevét
sem írta oda, még egy darab papírt sem tett a
virág mellé, azzal, hogy „Boldog születésnapot”.
Sandra komolyan nyugtalankodni kezdett:
amióta Arturo visszajött, sosem maradt el a va-
csoráról. Valami történt, érezte.
Kilencre Anna megette az összes ropit, és
panaszkodott, hogy éhes. Alessio befejezte a te-
lefonálást, és bezselézte a haját. Kicsípte magát,
mosolyogva nézett be a konyhába.
– Beszéltél apáddal? – kérdezte tõle Sandra. –
Egész nap ki volt kapcsolva a telefonja...
– Kit érdekel? – s azzal becsapta maga után az
ajtót.
Odakint még mindig zuhogott, ilyen idõben
az embernek rossz elõérzetei támadnak.
343
 Sandra egyre-másra férje számát tárcsázta, és
a vonal túloldaláról mindannyiszor három rövid
hangjelzés hallatszott, aztán síri csend. Még az
Omnitel automatahangja sem szólalt meg. Sem-
mi az égvilágon. Esõs idõben az embernek rossz
elõérzetei támadnak.
– Nem egyszerûen ki van kapcsolva, azt sem
mondja, hogy a szám nem elérhetõ... Mintha
kivették volna belõle a kártyát.
Fél tíz volt.
– Add ide, majd én.
Anna megpróbálta felhívni apját, de való-
ban: még az Omnitel szokásos automataüzenete
sem szólt. Három rövid hang, aztán semmi.
Tanácstalanul nézett anyjára. Magukra marad-
tak a konyhában. Lehalkították a tévét. Oda-
kint még mindig esett, és fújt a szél. Sandra ciga-
rettát keresett a fiókban, és amikor megtalálta,
kiesett a kezébõl az öngyújtó.
– Valami történt. Biztosan baleset történt!
Anna nyugodt volt, nem akart idegeskedni.
Nem akart balesetrõl hallani. Egyáltalán, a vilá-
gon semmi rosszról nem akart tudni.
– Felhívom a kórházat.
– De minek? – kiáltott rá a lánya ingerülten.
– Légy szíves, hagyd abba, meglátod, nemsokára
itt lesz.
Sandra sápadtan állt, kezében a telefonkagy-
lóval.
344
Valami volt a levegõben, olyan rossz elõérzet.
A megterített asztal, a dermedt spagetti, mint
valami gilisztapép a tésztaszûrõben. Közben a
szél a redõnyt verte, a hajóárbocokat rázta,
melyek baljósan nyikorogtak.
Tíz óra elmúlt, amikor csöngettek.
– Na, végre! – sóhajtott fel Sandra mosolyog-
va. – Megint elfelejtette magával vinni a kulcsot.
Anna is elmosolyodott. – Látod? Mit mond-
tam? Mindig jajveszékelsz!
– Artù, halálra ijesztettél! – kiáltotta, miköz-
ben ment ajtót nyitni. – Borzasztó alak vagy! –
boldogan, megkönnyebbülve fordította el a zár
gombját.
Három rendõr állt az ajtóban. Két férfi és
egy nõ.
– Sorrentino asszony?
A mosoly az ajkára fagyott, ott maradt, mint
valami értelmetlen dolog.
Nem válaszolt. Az eléje táruló látvány egyet-
len körvonalát, egyetlen színét sem tudta felfogni.
– A férje itthon van? Házkutatási parancsunk
van.
A rendõrnõ Sandra orra elé tartott egy kriksz-
krakszokkal teli lapot.
– Mi az, anya? – hallatszott lánya hangja oda-
bentrõl.
Sandra nem szólalt meg, nem mozdult, nem
lélegzett. Lassan lehervadt arcáról a mosoly, de
nem bírta felfogni, hogy mi történik.
 – Asszonyom, azt kérdeztem, itthon van-e a
férje.
– Nincs... – ennyit bírt kinyögni.
Sandra csak állt ott, megkövülten, a három
rendõr egyre türelmetlenebb lett.
– Nincs idõnk, engedjen be.
Mintha hirtelen kiragadták volna õket a sa-
ját életükbõl, és beledobták volna õket valame-
lyik Rai Unón menõ krimisorozatba. Nem arról
volt szó, hogy Sandra nem akart az ajtóból fél-
reállni, egyszerûen nem tudott mozdulni.
Elõbb az egyik, majd a másik rendõrre, végül
a rendõrnõre nézett. A szája elé tette a kezét, az
ajtófélfának támaszkodott, és valami elfojtott,
torz hangot adott ki, amelyben nem volt semmi
emberi, miközben amazok gorombán félrelökték.
Anna akkor látta meg õket, mikor a konyhá-
ba beléptek, az egyenruhát, meg a többit. A töb-
bi egy szerszámosláda-féle volt, benne elemlám-
pák, nyomrögzítõ és mérõeszközök. A pisztoly-
táskában lévõ pisztolyuk, így, közvetlen közelrõl,
nagyon megrémisztette.
Csak állt, némán, döbbenten.
– Kisasszony – szólította meg az egyik rendõr –,
igyekszünk gyorsan végezni. Ön a leányuk?
Bólintott.
Nem vagyunk mi szociális munkások, gondol-
ta a rendõr. Aztán szárazon folytatta: – Át kell
kutatnunk a lakást. Melyik a szüleid szobája?
346
Anna hallotta anyja halk zokogását az elõ-
szobából.
– Erre – válaszolta, és mutatta az utat. Nem
mintha szükség lett volna rá: nyolcvan négy-
zetméter volt az egész lakás.
Mint amikor az embernek meghal valakije.
Legelõször mit csinálsz? Elszakadsz az valóságtól,
és teszed azt, amit tenned kell. Azokra a dolgok-
ra koncentrálsz, amiket mindenképpen el kell
végezned. Mint amikor valaki azt mondja neked,
hogy házkutatást kell végezni az otthonodban, és
rájössz, hogy apád valami nagy balhét csinált.
Megmutatod a rendõrnek, melyik a hálószoba,
hol a fürdõ. Gépiesen felelsz a rendõr kérdéseire,
fel sem fogod az értelmüket. Egyáltalán nem vagy
képes felfogni ennek a mondatnak az értelmét: –
Át kell kutatnunk a lakást.
Hallotta anyját, hogy eltéblábolt a konyháig.
Abbahagyta a zokogást, és beszélni kezdett ma-
gában. Az egyik rendõr a konyhaszekrény fiók-
jait borigatta, és a müzlis- és kekszesdobozok
között kutatott.
– Páncélszekrény vagy ilyesmi?
– Nincs – felelte Anna.
– Ma nem jött haza, mi?
– Nem.
A rendõr elgondolkodva elmosolyodott, aztán
felocsúdott: – Láttad valaha is, hogy pisztolyt visz
magával, vagy eltesz valahová egy pisztolyt?
347
 Anna zavartan rázta meg fejét.
– Általában hánykor megy el itthonról?
– Kilenckor.
– Éjszakára mindig hazajön?
Anna nem tudhatta, hogy a rendõrök hóna-
pok óta szemmel tartják az apját. Nem is képzel-
te, hogy ezek százszor, ezerszer többet tudtak róla,
mint õ. Igyekezett kérdéseikre hihetõ válaszokat
adni. Feltételezte, hogy az õ apja és az az apa,
akirõl a rendõr beszél, két különbözõ személy.
– Igen – felelte.
– Sosem tûnt el? Egy hétre, egy hónapra?
Anna összezavarodott, közben a rendõrök
feldúlták a lakást. Ha a két apa ugyanaz a sze-
mély, akkor neki talán meg kell védenie...
– Sosem tûnt el – mondta némi hallgatás után.
– Nem tûnt fel valami szokatlan apáddal kap-
csolatban? Egy szokatlan telefonhívás? Szokat-
lan viselkedés?
Az a rendõr, amelyik épp a matracot fordí-
totta fel, ránézett, és huncutul rámosolygott.
Mintha õ és Anna cinkosok volnának.
– Nem – csak úgy, szárazon.
A rendõrnõ magyarázott valamit, amibõl
Anna ennyit értett: – Ha ilyen apja van vala-
kinek... – De nem tudta, hogy tényleg mondott-e
ilyet a rendõrnõ, vagy õ csak hallucinált. A nyi-
tott ajtón át szülei feldúlt hálószobáját nézte.
Látta anyja bugyijait röpködni ide-oda, apja
348
zoknijait, és a mindenki szeme elé tárt intim dol-
gok látványa sértette.
– Itt nincs semmi. – A rendõrnõ becsukta a
ruhásszekrény ajtaját.
– Nézd meg, nincs-e dupla feneke – szólt rá a
társa.
Közben az a rendõr, aki eddig a konyhában
volt, átment a fürdõszobába. Anna meghallotta,
és eszébe jutott, hogy a használt intimbetétjét
esetleg a mosógép tetején felejtette. Rémülten
szaladt, hogy megnézze. Semmilyen betét nem
volt a mosógépen. Csak a mosdókagylóban voltak
fogkrémnyomok. Ez ugyan rendben van, Anna
mégis szégyellte magát miatta, mialatt az egyen-
ruhás férfi a gyógyszeres szekrénykét pakolta ki.
Hallotta, hogy anyja káromkodik.
Anna az elõszoba közepén állt, mint egy
figyelõ állat, hirtelen olyan éles lett a hallása,
mint egy egéré, a legkisebb neszt is meghallotta,
a szennyestartóba dobott ruhák suhogását is.
Sandra benézett a szobájába, és látta, amint
felforgatják. A fiókos szekrény fiókjai kihúzva,
a padlón szerteszét ruhadarabok, az egyik rendõr a
létrán a szekrény tetejét vizsgálja.
– Neki semmi köze az egészhez! – kiáltotta.
Elõtört belõle valami kemény határozottság.
– Asszonyom – mondta a rendõrnõ –, igazán
sajnáljuk, de ez a feladatunk...
349
 – Nem csinált semmit! – üvöltött, mint aki-
nek a torkát metszik.
– Hát persze... – nevetett a rendõr a létra
tetején. – De nekünk azt csiripelték a verebek,
hogy a férje lopott képekkel meg hamis pénzzel
üzérkedik.
Sandra agyában annyi ragadt meg ebbõl az
információból, amennyi egy reklámklipbõl.
Aztán teljes erejébõl kitört: – Nem igaz!
– Asszonyom, ön semmit sem tud a férje
ügyeirõl? Biztos benne? – Teljesen hülyére vették.
– Sorrentino régi ismerõsünk, ismerjük a viselt
dolgait... Nem tudja véletlenül, mikor jön haza?
Sandra hitetlenkedve pislogott. Még mindig
nem volt képes elhinni, hogy három rendõr van
a lakásban.
– Lehallgatták a telefonunkat? – kérdezte
bosszúsan.
Az egyik rendõr elmosolyodott, mintha ezt
mondaná: ugyan, buta kérdés.
Majd megszólalt: – Ha hírt adna magáról...
mondja meg neki, hogy ugorjon be a rendõrség-
re... jobban jár, ha önszántából teszi.
– Nem ismeri a barátait? – kérdezte a másik.
– Az is lehet, hogy azok keverték bele... Mit tud
errõl mondani?
Sandra az egyik sarokban hallgatott. Nem
rémálom. Ez valóság. A férje nem jött haza, és
most három rendõr dúlja fel a lakását.
350
– Nincs itt semmi, a rohadt életbe! – méltat-
lankodott az egyik rendõr, miután feje tetejére
állította a szobát.
– Nem ejtették a fejére a rohadékot... Ennek
lesz még egy húzása, majd meglátod!
Sandra fejében a lopott képek, a hamis bank-
jegyek jártak... A bûnténnyel kapcsolatos min-
den feltételezés pontosan stimmelt a férjével
kapcsolatban. Megvan, honnan származik a gyé-
mánt meg a Golf... – Az átkozott! – szaladt ki
Sandra száján. Szeretett volna földhöz vágni
valamit ebben a pillanatban.
A rendõrök éjfél után, üres kézzel mentek el.
Amikor becsukta utánuk az ajtót, Sandra elsõ
dolga volt, hogy ellenõrizze a pénztárcájában lévõ
százezer lírásokon a zöldes vízjelet. Valódiaknak
látszottak, szerencsére... Aztán bement a konyhá-
ba, leült, lánya megkövülten állt.
Szó nélkül telt el néhány perc. Egymás sze-
mébe néztek.
Anna készült kinyitni a száját, de anyja azon-
nal elhallgattatta: – Ne mondj semmit, nagyon
kérlek, ne mondj semmit!
Dühösen felugrott.
– Menj aludni, holnap iskola.
Anna nem mozdult.
– Azt mondtam, menj aludni! Indulj, nem lá-
tod, hogy még rendet is kell raknom? – és az
351
otthonukon végigsöpört forgószél nyomaira mu-
tatott.
Anna tekintetébõl ezt lehetett kiolvasni: bo-
lond vagy, mind bolondok vagytok.
Majd erre gondolt: de hát tehetek én róla?
Nem bírta tovább, sírva fakadt.
– Most letartóztatják? – nyögdécselte hüppögve.
Sandra föleszmélt, és magához ölelte lányát.
– Dehogy, dehogy tartóztatják le, nyugodj meg...
– szólalt meg gyöngéden, hogy lecsillapítsa. De
aztán a hamis pénz gondolatára, a hamis pénzen
vett gyémántéra, a lopott képekére – no és még
a lakását is felforgatták – vérbe borult a szeme.
Megint rákezdte.
– A szarházi! Átkozott! Elég, menj aludni... –
Körülnézett: kiborított fiókok, evõeszközök, ágy-
nemûk szanaszét a földön. – Börtönbe vele! Ha
nem csukják le, majd én lecsukatom! Úgy pró-
báljon meg hazajönni, úgy próbáljon meg haza-
jönniii!
Ordítozását hallani lehetett a fölöttük és az
alattuk lévõ lakásban egyaránt. Mindenki meg-
tudja, holnap a házban egyébrõl sem beszélnek
majd.
Anna könnyes szemmel nézte anyját, aki
átkozódott, hol megfogta a felmosót, hol meg
letette, aztán a seprûért nyúlt, azt is letette, nem
tudta, hogy fogjon neki a takarításnak.
352
Látta, hogy úgy tartja kezében a pumpás tisz-
títószert, mintha pisztoly volna, és mindenfelé
spriccelgeti, az asztalokra, szekrényajtókra, a
szekrények belsejébe, a munkalapokra. Anna
ekkor úgy döntött, tényleg jobb, ha lefekszik.
A dermedt spagetti még mindig ott állt a tész-
taszûrõben. Majd ha reggel hazajön a bátyja a
diszkóból... Ki hallgat Alessióra? Megint röp-
ködni kezdenek a tárgyak.
Ezalatt az A12-es autópályán Arturo lassítani kez-
dett, jobbra indexelt, lehajtott a pihenõhelynél.
Itt volt találkája viareggiói ügyvédjével. Ki-
szállt az autóból, körülnézett a sötét parkolóban.
Be volt rezelve. Türelmetlenül várta Sandrinit,
mintha Sandrini volna Otelma, a mágus. Jól
megfizette, biztosan mindent elrendez majd.
A várakozástól még idegesebb lett.
Bement az étterembe, rendelt egy ánizslikõ-
rös kávét. Néhány kamionsofõr hatalmas rántott
húsos szendvicset evett. Volt egy fiatal lány is,
feltûnõen kivágott ruhában, minden bizonnyal
prostituált. És volt egy telefonfülke.
Egy pillanat, míg az ember az egyenes útról
végleg lesodródik. De az megfizethetetlen, gon-
dolta Arturo, hogy az ember jól átvágta a rend-
õrséget, és éjjel egy autópihenõ bárjában a kávé-
ját szürcsölgeti... Csak Pasquale hallgasson, és
akkor megmenekültem.
353
 Hogy az ember ne az egyenes utat válassza,
ahhoz elhivatás kell. És annak a barátjának, aki
egy kis szívességgel tartozik neki, külföldi ügy-
letei is vannak... Néhány röpke hónap, és
diadalmasan térek haza! Nem is egy, hanem két
gyémántot viszek Sandrának!
Arturo odament a telefonfülkéhez, levette a
kagylót, és az otthoni számot tárcsázta. Egyet
csöngetett, mikor meglátta az ügyvédet belépni
az ajtón. Visszatette a kagylót.
354
27
Sürgõsséggel operálták. Bordái, csigolyái törtek
el. Fél keze szétzúzva. Agyán vérömleny, most
azért küzdenek, hogy ez felszívódjon.
Túl hosszú ideig feküdt a férfi az aszfalton, az
esõben, túl sok vért vesztett. Vér és eszmélet
folyt el az esõvíz-elvezetõ csatornában az autó-
tülkölés zaja mellett.
A mentõk végtelen sokára értek ki, és a
piombinói ügyelet olyan, amilyen.
Hármas mûtõ, harmadik emelet. Mint egy
zsák hús, olyan volt Enrico, mikor behozták.
Szerelmem, mondogatta magában egy nõ
a folyosón ülve. Arca püffedt az álmosságtól és a
Valiumtól, olyan elfojtott hangon lamentált, mint
aki nincs hozzászokva, hogy bármire is reagáljon.
Déli származású asszony, talpig feketében.
Szoknyája szigorúan térdét takarja, lába beleiz-
zadt a papucscipõbe.
Szerelmem.
355
 Rosa öregebbnek és kövérebbnek tûnik a neon-
fényben, odabenn férjét operálják éppen. Lánya,
aki jól nevelten ül mellette, undorodik Rosától.
Apró, fekete anya. Sudár, szõke lány.
– Doktor úr – nyöszörgi az anya.
Magával hozott valami rózsafüzér-olvasót, azt
morzsolgatja ujjai között.
Az orvos azt mondja, hogy nincs mit monda-
nia.
Fertõtlenítõ és hipószag. Fényüket vesztett
csempék. Ablaktalan falak. Gurulós hordágyak
nyikorgása. Francesca szerette a fertõtlenítõ sza-
gát, mert olyasmi mögött, ami elpusztít, van egy
élõ, ami felriad.
Francesca néma volt, és mozdulatlan. Sze-
rette volna kitépni anyja kezébõl a rózsafüzért, és
lenyeletni vele tizenöt, húsz szem Valiummal
együtt. Bele a torkába. Mindet, egyenként. A ró-
zsafüzér-olvasó szemeit, a Valiumot és a Proza-
cot. Kövér vagy, gondolta. Undorító. A folyosó
félig üres volt, és az órák iszonyú lassan teltek.
Gurulós hordágyak, rajtuk magatehetetlen
testek, nem tudják visszatartani a bennük lévõ
folyadékot.
Francesca ebben a környezetben valósággal
tündökölt. Ha lehetséges, most még szebb volt:
volt valami fény az arcán, valami opálos ragyo-
gás a tekintete mélyén. Tág pupillák, mozdulat-
lan derû. Eleven, bizakodó pupillák. Olyas-
356
valakinek az öröme, aki erõs, egészséges és gyö-
nyörû.
A másodperc törtrésze alatt gyúlt ki ez a fény.
Az idegsejtjei között keringõ szó villogó kijelzõje.
Halj meg halj meg halj meg halj meg halj meg.
Bement a vécébe. Nekidõlt a csempének.
Hihetetlen izgalom lett rajta úrrá, hogy itt van.
Éppen a születésnapján, amelyrõl mindenki
elfeledkezett. Ajándékozz meg ezzel, ajándékozz
meg ezzel: halj meg.
Visszatért a folyosóra. Rosa a rózsafüzér-olva-
sót morzsolgatta, és halkan imádkozott. Ebben a
helyzetben kiütközött rajta a calabriai nevel-
tetés. Kétféle életérzés van, gondolta Francesca,
a rabság meg a szabadság. Eszébe jutott a nagy-
anyja, aki nem beszélte az irodalmi olaszt, aki
anyját még férjes asszony korában is felpofozta.
Eszébe jutott az a nyomorúságos calabriai odú,
ahonnan jöttek, mindeközben az orvosok kínos
pillantást vetettek Rosára.
Ez az asszony el-elakadt a monoton imában,
mert elfelejtette az Ave Mariát. Meg aztán, mit
is jelent az, hogy ave? Értelmetlen, rituális szó.
Tizenkilenc éves volt, mikor õt szülte. Tulajdon-
képpen tönkretette az életét azért, hogy õt a
világra hozza. Csak azért ment hozzá ahhoz a disz-
nóhoz, mert teherbe ejtette. S most láthatod, mi
lett belõled.
357
 Hozott neki egy pohár vizet meg egy kávét az
automatából.
Ezt hajtotta: – Ha én is dolgoznék, rendbe
hozathattuk volna az autót, és nem ment volna
kismotorral. Ha én is dolgoznék. Mondtam neki,
mielõtt elindult. Nem menj motorral ilyen esõ-
ben. Ha én is dolgoznék, volna pénzünk.
Pénzünk. Ave Maria.
Francesca szempillái alól két ápoló ide-oda
járó tekintetét kémlelte. Mintha hangyák mász-
káltak volna a sarkától a lábszáráig. Nem bírt
magával.
Neki ezt mondta: – Nem mész többet iskolá-
ba! – Ezt mondta: – Itthon maradsz, segítesz
anyádnak a takarításban. – Meg volt róla gyõ-
zõdve, hogy nem létezik iskolakötelezettség.
Meg volt róla gyõzõdve, hogy az övén kívül más
törvény nem létezik. Igaza volt, nincs törvény.
És õ többet nem ment iskolába.
De ha most meghal... A világ kitárul, végte-
len lehetõségek nyílnak meg elõtte.
Fémekkel szurkálják a testét. Szikékkel, ollók-
kal. Összevarrják, és kiszedik belõle a csontszi-
lánkokat. Oxigént pumpálnak belé és infúziókat
kap. A rabság és a szabadság között fergeteges
különbség van.
Francesca az operációt úgy képzelte el, mint a
filmekben, az Italia 1-en. A páciens egy asztalon
fekszik, fölötte sok kerek lámpa. És teljesen oda-
358
volt. Teltek az órák, és részleteibe menõen el-
képzelt mindent, amit megtehet majd, ha apja
most meghal. Jelentkezhet modellnek. Róma,
Cinecittà, Canale 5. Anna a tévé képernyõjén
fogja õt látni. Nem bírt mozdulatlanul maradni.
Nem bírt a helyén ülni. Mígnem Anna felfogja,
hogy nem élhetnek egymás nélkül, és otthagyja
a fiúját. Csak én és te, ezt mondja majd neki.
Bumm: nincs többé. A világon sehol, az idõ
egyetlen pillanatában sem. Reggel fölébredsz, és
tudod, hogy nincs többé. Francesca föl-le járt a
folyosón, alig bírta fékezni a ragyogását, a benne
tomboló feszültséget, a vágyat. Mígnem az orvos
kijött, és ezt mondta: – Amputálnunk kellett az
egyik ujját.”
A kórházban töltötték az éjszakát. A kála ott
maradt az ajtó elõtt. Szára, melyet már a szél és az
esõ is megviselt, egészen lekonyult. Még egy éjsza-
kát töltöttek a kórházban, anélkül hogy a legszük-
ségesebbekért hazamentek volna. A kála gyorsan
hervadt, tölcsérszerû virágzatát a cserép szélére
hajtotta, hosszú porzója megbarnult. A harmadik
éjszakát is a kórházban töltötték, fogat sem mos-
tak, a hónaljukat sem mosták meg. A kála nem
bírta a rárakódott por és az órák súlyát. Másnap
reggel a takarítók bedobták a szemeteszsákba.
359
 28
Abban az évben sem Sorrentinóéknál, sem Mor-
gantiéknál nem ünnepelték meg a karácsonyt.
A 2001. esztendõ pezsgõdurrogtatás nélkül sik-
lott át a 2002.-be. A Sztálingrád utca hetes számú
házának harmadik és negyedik emeleti ablakain
szilveszter éjszakáján le volt húzva a redõny, mi-
közben az egész lakótelep bulizott. Egy mosógépet
ledobtak az udvarba, vagy tíz sebesült az ügyeleten,
és egy gyerek, akinek leszakadt a keze.
Annáéknál egy szék üresen maradt. Alessio
elment diszkózni, és még csak haza sem telefo-
nált éjfélkor boldog új évet kívánni. Arturo
megpróbálkozott a telefonnal, de felesége valami
érthetetlent üvöltött neki vissza a kagylóba, és
azonnal lecsapta.
Sandra és Anna egyedül kókadtak el a tévé
elõtt, miközben Fabrizio Frizzi visszaszámlált.
Francescáéknál jóval éjfél elõtt lefeküdtek.
Enrico már hétkor aludni tért, miután elszürcsölt
egy kanál húslevest. Most már etetni és mosdat-
360
ni kellett. Azt akarta, hogy gondozzák, de csakis
a lányától fogadta el.
Francesca bezárkózott a szobájába, és még
sokáig firkálgatott a naplójába. Ruhákat rajzol-
gatott, amelyeket majd egyszer, fellépéskor visel
majd. Fél füllel Rosát hallgatta, aki a macskát
dédelgette a nappaliban, meg a gyerekeket, akik
odalent az udvarban minipetárdákat dobáltak és
háborúsdit játszottak. – Én vagyok Bin Laden! –
kiabálta valamelyik. – Kinyírlak benneteket!
Mindketten arról ábrándoztak, hogy meg-
szöknek, egymás után kimennek a lépcsõházba,
és a tûzijáték fel-felvillanó fényeinél találkoznak.
Együtt nézik végig, a nagy üvegablak elõtt, össze-
bújva. Egyikük sem mozdult ki. Csak elképzelték
az ágyban, a takaró alatt, és a párnába fúrták az
arcukat, hogy elnyomják a gondolatát is.
Volt tehát egy bujkáló apa. A másik apa pe-
dig a fotelban ült, bénán. S most már hónapok
teltek el. A két lány barátsága valami fel nem
robbant dologgá vált, mint a hibás petárdák,
amelyeket az ünnep másnapján lehet találni:
kilövik a szemed, ha felszeded õket a járdáról.
Anna a konyhaasztalnál ült, átlagos februári
hétköznap volt. A latin szótár és a nyitott füzet
ott hevert elõtte. Mintha szú rágta volna belül-
rõl. Szavakat keresett, anélkül hogy kereste vol-
na õket. És az idõ csak nem akart múlni.
361
 A szavak nem szeretik egymást, és nem vál-
toztatják meg az embert. A szavak nem hozzák
helyre a dolgokat.
Anna unatkozott. Ez elõször fordult vele elõ.
Ugyanis sosem maradt ilyen sokáig egyedül,
hogy a dolgok mozdulatlanságát kelljen néznie
maga körül, hogy milyen halottak a dolgok a
jelenben, amely egyáltalán nem törõdik veled és
a kínjaiddal. A helyzet az, hogy Piombinóban
télen rohadtul nincs mit csinálni. Senki nem
dugja ki az orrát otthonról, az emberek ott gub-
basztanak melegítõben a PlayStation elõtt.
Úgy érezte, mintha a háztetõn, a kiteregetett
ágynemû között töltött nyári délutánok, amikor
a mellüket mutogatták a szomszédoknak, mind-
örökre elenyésztek volna. Francesca meztelen
cicije az ablakban. Elenyészett.
Hirtelen felugrott a székrõl.
Mikor is válik egy dolog menthetetlenné?
Odament a hûtõszekrényhez, belekukkantott.
Kivett egy adag darált húst, beáztatott egy darab
kenyeret, szétmorzsolta, összegyúrta az egészet.
Lassan gyûlölni kezdte az idõt, és ez volt az
ellenreakciója. Gondosan alufóliába tekerte a
pépet, egy gúla alakú csomag lett belõle. Be-
dugta a dzsekije zsebébe. Ki tudja, mi van most
odakinn, mi maradt az egészbõl...
Elindult otthonról. A helyzet az, hogy önma-
gadnak egyedül nem vagy elég.
362
Odakinn. Van egy híres vers, amelyik így
szól: Nagy gézengúz a Február. / Mint a nagy tél, õ
nem pihen már, / izeg-mozog, bizsereg, / mint a
születõ tavasz. Odakinn nem születik az égvilá-
gon semmi. Ezt a verset kellett elszavalniuk kí-
vülrõl Francescával az osztály elõtt, harmadik
vagy negyedik általánosban.
Hiányzott neki, nem tehetett róla. Lerohant
a lépcsõn, kikerült egy kislányt, aki lekuporodott
pisilni, s közben a fiúk egy emelettel lentebbrõl
nevettek rajta. Hiányzott neki Francesca, hiány-
érzete volt, hogy nem ketten vannak, hanem õ
egyedül. Valósággal repült a kihalt járda fölött.
Még egy felpörgetett kismotor sem parkolt fer-
dén a járdára tolva. Átszaladt az úton.
A tenger mindenféle szemetet kisodort a part-
ra. Üres ballonokat, használt intimbetéteket,
üveg- és mûanyag palackokat. Anna rájuk tapo-
sott, begombolta a dzsekijét, mert fújt a szél és
hideg volt.
Ez maradt az õ strandjából.
A bár redõnye lehúzva, az esõverte asztalok
és napernyõk összekötözve, egy csomóban félre-
rakva. Anna orra hegye éppen csak kilátszott
dzsekijének mûszõrrel szegett kapucnijából.
Elsétált a halott tárgyak mellett. Üvegcsere-
pek és gyümölcsleves dobozok. Kidobott mû-
anyag tányérok, evõeszközök. Odább a megrozs-
dásodott zuhanyok, emitt egy összetört homoko-
363
zóvödör. Arra akart gondolni, hogy pár hónap
múlva megint olyan lesz minden, mint régen.
Mezítlábas gyerekek, vállukon az összetekert
törülközõvel. Lisa meg a többiek kártyáznak.
Nino és Massi fociznak. Miért ne mûködne?
Mindig is mûködött. A szezon újraindul. A bár
rolóját felhúzzák, mindenki odatódul jégkásáért.
Június elején elmennek a piacra új fürdõruhát
venni, olyat, amelyik a lehetõ legkevesebbet
takar, és átlátszik, ha nedves.
Nem fog mûködni. Anna lehúzta a cipõjét,
levetette a zokniját, térdig feltûrte a farmerját.
A zsombékos vize jéghideg volt, de belelépett.
Ahogy a nádason haladt keresztül, feltárult
elõtte a hely. Teljes elhagyatottság, rozsdás ócs-
kavashalmok. Ez az a piros csónak, amelyiken
elõször szeretkeztem. Az meg a kék csónak, ame-
lyiken Francescával ültünk. Itt voltak, de ro-
mokban. Anna mindegyiket végigsimította.
A helyek magukba gyúrnak. A helyek ide-
genekké válnak.
Ujját a szájába dugta, fütyült. Hosszú, ívelt füt-
tyszóval. Maga sem hitt benne, egyáltalán nem
remélte, hogy elõjönnek. Ha valami eltörik, az
örökre eltörik. Apja november óta nem jött
haza, idõnként telefonon jelt adott magáról, de
anyja neki át sem adta a kagylót, lecsapta az orra
elõtt. Egy link, felelõtlen alak... A ti apátok.
Az én apám.
364
De elõjöttek. Egyenként és csapatostul. A csó-
nakok alól, a bokrok mögül, az üres olajtartályok
belsejébõl. Sokan voltak. Mind megvoltak. Pon-
tosan huszonegy macska.
Anna lehajolt, hogy az égnek emelt farkak
között és nagy nyávogás közepette kibontsa a
csomagot. A dolgok, amelyek visszatérnek, és
a dolgok, amelyek nem térhetnek vissza. Nem
tudott mosolyogni, nem sikerült. Biztos vagy
benne, hogy több vagy, több, minden nappal. Ez
a dolgok rendje. Ehelyett kiderül, hogy keve-
sebb, kevesebb, minden nappal kevesebb.
A macskák éltek, nyomorékok voltak. Anna
kiszámolta, hány hónapja nem hoztak már nekik
ennivalót Francescával. Öt hónapja. Ám ezek az
állatok mindent kibírtak. Bebújtak a csövekbe, a
romok alá, és kieresztették a karmukat, elõresze-
gezték pofájukat.
Miért nincs itt Francesca? Miért kell egyedül
néznem a bûzlõ macskákat, miközben egymásra
fújnak, hogy megszerezzenek egy darab húst?
Ma nem látszik Elba. Olyan párás a levegõ,
hogy innen semmit sem látni. Még a Capanne
hegy ívét sem, a villanydrótokkal szabdalt kör-
vonalait.
Anna elindult visszafelé, és nem tudta kiven-
ni, ki ül az egyik szikla tetején. Mert valaki ül
ott, pár tíz méterre. De alkonyodott, és a tenger-
rõl pára szállt fel, úgysem látni semmit.
365
 Szerette volna azt képzelni, hogy Francesca.
Az õ halvány árnya kuporog a hullámtörõ szik-
lán. Mint a mesében.
Francesca egy dög. Azonnal felhívta, amikor
megtudta, mi történt Enricóval, de az a hülye
nem vette fel. Akkor lement, becsöngetett hoz-
zájuk, de nem nyitott ajtót.
De miért ilyen konok?
Halálosan féltékeny a szaros. Leszbi!
A gondolatra, hogy az õ alakját láthatta a
parti sziklán ülve, meleg patakocska indult meg
a szívében.
Különben meg mit mondhatna neki? A sza-
vak nem rendeznek el az égvilágon semmit.
366
29
Egy szombat délelõtt találkoztak, a Sztálingrád
utca végén, az élelmiszerboltban.
Kis üzlet volt, egyike azoknak, amelyekre az a
sors várt, hogy pár éven belül eltûnjenek. Egyet-
len helyiségbõl állt, a zöldséges ládák itt is, ott is
a földön, a csomagolt aprósütemények és kek-
szesdobozok úgy össze voltak préselve a polco-
kon, hogy bármelyik pillanatban lezuhanhatott
az egész.
Sandra néhány császárzsemlét és egy bagettet
kért éppen, amikor meghallotta az ajtó fölötti
kis harangot, és kíváncsiságból hátrafordult.
Rosa lépett be a boltba a gyöngyfüggönyön
keresztül.
Majdnem kõvé dermedt. Pár hónap leforgása
alatt ez az asszony megöregedett. Igen, arra emlé-
kezett, hogy rosszul öltözködik, de az arca üde
volt még, fekete haja szépen fésülve... Mostanra
õsz hajszálak jelentek meg a halántékán, és szar-
kalábak a szeme sarkában. Orcái püffedtek,
367
arcéle megereszkedett, bõre sárgás, ami semmi
jóra nem engedett következtetni. Virágmintás
bevásárlókocsit húzott maga után, olyan gumi-
kerekeken guruló nyeleset, amilyennel már
Sandra nénikéje sem jár a piacra.
Amint meglátta õt, Rosa lesütötte tekintetét.
– Szervusz – köszönt rá Sandra, hangjában
némi zavar érzõdött.
A másik feleletképpen biccentett, és mind-
járt a zellerleveleket kezdte tanulmányozni.
Nyilvánvaló volt, hogy el akarja kerülni.
Sandra elértette, és kért még két zsemlét. – Más
nem lesz, köszönöm – mindent berakott a
szatyrába, és sietve fizetett.
Ám amint kilépett a boltból, arra gondolt,
hogy gyáván viselkedett, és megtorpant. Leült egy
alacsony párkányra, és várta, hogy Rosa kijöjjön.
Jól emlékezett arra a napra, amikor feljött
hozzá, és Francescáról beszélt neki. Sandra nem
bírta elviselni az igazságtalanságot. Ezért volt tagja
a Reformkommunista Pártnak, ezért szórólapozott,
plakátolt, fõzte a virslit az Unità meg a Liberazione
rendezvényein. Igazság szerint amikor párttársai
megtudták, mi a helyzet a férjével, kezdtek ferdén
nézni rá, és epés megjegyzésekkel illették.
Bár nem voltak konkrét vádpontok ellene,
sem letartóztatási parancs, még egy gyerek is vi-
lágosan látta, hogy Arturo egy semmirekellõ
alak. Õ mégis hozzáment.
368
Rosa pár perc múlva ki is jött, és észrevette,
hogy ott várja a párkányon ülve. Elõször ijedt ké-
pet vágott. Nem volt kedve beszélni, sem Sand-
rával, sem mással. Rosa olyan asszony volt, akinek
nincs mondanivalója, legalábbis úgy hitte.
Ám néhány pillanatnyi tétovázás után oda-
ment hozzá, és leült mellé. Már egy-két lépés
után is megfájdult a térde.
– Mi a helyzet, Rosa? – Sandra nem körülmé-
nyeskedett.
– Nem tudom, mi a helyzet – felelte a másik.
– Mindenféle ocsmányságot szedek, gyógyszere-
ket... amiknek elméletileg segíteniük kellene.
– Nem szabad szedned õket, rászoksz.
– Tudom.
Mindketten mereven maguk elé néztek.
– Hallottam, mi történt a férjeddel, a bal-
eset... Át akartam menni hozzád, de aztán, nem
is tudom... Jobban van már?
– Olyan, mint egy halott – felelte Rosa,
hangjában minden megrendülés nélkül. – Csak
ül a fotelban, az ujját sem mozdítja. És a lá-
nyomnak kell kiszolgálnia, babusgatnia, egyfoly-
tában szólongatja, õ a dajkája...
Csend.
– De legalább már nem ver bennünket – tet-
te hozzá.
– Még mindig megteheted, hogy otthagyod.
– Sandra hirtelen teli lett tettvággyal. Odafor-
369
dult Rosához, megragadta a karját, megrázta. – Massában, Viareggióban. Még az is lehet, hogy
Még mindig megteheted, hogy elhagyod, és be- megcsal... S te itt vagy a pácban... Egyedül.
adod a válókeresetet. Az önkormányzat neked Erre nem volt felkészülve. Sandra elképedve
ítélné a lakást... hallgatta.
Rosa mosolygott. – Tudod, néha eszembe jut. – Te csak beszélsz, de a tények mást mutatnak.
Ezt mondom magamban: hívd fel Sandrát, kér- Én viszont nem akarok egyedül maradni, mint te.
dezd meg tõle, nincs-e kedve sétálni egyet. Ezt Inkább elviselem otthon a hullát, és beszedem a
mondom: miért nem néztek szét egy kicsit a gyógyszereket. Egy magányos nõ, Sandra, az én
belvárosban? De aztán nem csinálok semmit, és falumban semmi jóra nem számíthat.
a telefon sosem szólal meg... Azzal bevásárlószatyrát maga után húzva el-
Sandra félbeszakította: – Higgyél nekem, ment. Harmincnégy éves, de már dagadt a lába.
figyelj rám. Menj el az önkormányzathoz, biztos Sandra most szerette volna felpofozni, de ülve
vagyok benne, hogy a lakást neked ítélik, és õt maradt, ahol volt, a kõpárkányon, az élelmiszer-
kirúgják, ki bizony! – Egészen belemelegedett: – bolt elõtt.
Érted? Tiéd lesz a lakás, és tartásdíjat is kapsz...
Szedd össze magad!
Rosa feléje fordult, egyenesen a szemébe né-
zett. – Tudod, tényleg jó lett volna bemenni
veled a belvárosba, vásárolgatni. – Most már
valami vádféle volt a szemében. – Egy barátnõre
vágytam, Sandra, valakire, akivel beszélgetsz egy
kicsit, s aztán megkönnyebbülsz. Tudom, hogy
rajtam is múlt, én tudatlan vagyok. Nekem
nincsenek olyan ismereteim, mint neked...
Sandra egy pillanatra elbizonytalanodott.
Nem értette, hová akar kilyukadni.
– De azt tudom – s azzal felállni készült –,
hogy te csak beszélsz, beszélsz, de közben te sem
adod be a válókeresetet. A férjed meg éli világát
370 371
 30
Nino és Massi figyelmesen hallgatták, egyenesen
a szemébe néztek.
– Nehogy már virágot küldjél neki! Kapd el,
és egyenesen terítsd fel a motorháztetõre! –
mondta Cristiano Ninónak.
Úgy ordított, hogy a szomszédos asztaloktól
néhányan élvezettel feléje fordultak. Alessio
cigarettázott, és másfelé nézett, a korzót figyelte,
amely kezdett megtelni kamaszokkal.
– Mert a nõket nem kell kímélni! A hátsó
ülésen, hátulról...
– Oké, de nekem nincs kocsim! – szólt közbe
Nino némileg elkeseredve.
– Hát akkor mid van? SR-ed? – fújt egyet
Cristiano. Õ aztán ismerte a dürgést, volt tapasz-
talata, és most ezzel a kölyökkel vesztegeti az ide-
jét, aki bele van zúgva a szomszéd csajba. Egy
kicsit bosszús volt, de egyúttal fel is villanyozta,
hogy elmagyarázhatja itt ezeknek, hogy mûköd-
nek a dolgok.
372
Egy napon majd Jamesnek magyarázza el, és
ez a gondolat büszkeséggel töltötte el.
– Akkor meg ennyi: felülteted a nyeregbe,
elhúzol vele egy üres tisztásra vagy egy parkolóba,
a te dolgod. De ne küldj neki virágot, bazmeg!
Nino elgondolkodott.
Massinak a délután négykor felhajtott Jack
Daniel’s kezdett a fejébe szállni.
– De France... te nem ismered. – Nino megráz-
ta a fejét. – Õ még sohasem csinálta, nehéz eset...
Rám se néz. Nem olyan bevállalós, érted? Õrület...
Cristiano elveszítette a türelmét, jelentõség-
teljes koppanással tette le az asztalra poharát.
Már egy órája igyekezett megértetni ezzel a két
balfékkel, hogy kell megdugni egy nõt. Letolta a
marokkói árustól vásárolt napszemüvegét, és
megszólalt. – Öcsém, tudod te, hány éves va-
gyok? – öklével mellére bökött. – Nekem egy nõ
addig tart, míg egy macska az országúton!
Alessio felállt, hogy rendeljen még egy fröcs-
csöt. Elege volt a hallottakból.
Nino és Massi némán töprengtek. Az õ agyuk-
ban az út szélén tétovázó macskák jelentek meg,
amelyek egyszer csak elszánták magukat, hogy
átrohanjanak az 1-es fõúton, és akkor nyekk!
Egy autó elcsapta õket.
Bármennyire is igyekezett, Nino nem tudta
összekapcsolni ezt a képzetet egy Francescával
való esetleges dugással.
373
 Mind a négyen vártak valamire – hogy szom-
bat délután végre megteljenek az utcák
motorokkal és szép lányokkal, hogy kitörjön egy
verekedés, hogy bombázószerelésben megjelen-
jen Francesca meg Sonia, Jessica, és esetleg
Elena, hogy adjon már életjelt magáról Anna és
Mattia, már egy hete otthon ülnek, szóval hogy
valami történjen ebben a friss tavaszban, ezen a
szerencsétlen, lepra helyen.
Ott punnyadtak a Nazionale bár egyik asz-
talánál, az Italia korzón, hátukat a szék támlájá-
nak vetve, lábuk kinyújtva az asztal alatt.
Idõnként vad, kihívó pillantásokat lövelltek a
járókelõk felé, abból a fajtából, hogy: nem tudod
te, ki vagyok én.
A többi asztalnál nyugdíjas öregek ültek ki-
sebb csoportokban, töltögették magukba a félde-
ciket, és szívták az erõs, füstszûrõ nélküli bagót.
Fiatal lányok szûk farmerban, fedetlen köldökkel
sétálgattak elõttük, feneküket riszálva, karon-
fogva, és hangosan vihogtak. Sebesen lépkedtek
aranyszínû balerinacipõjükben, a leghelyesebb
osztálytársukra vadásztak. Õk meg, a vének, a
székükrõl forogtak utánuk, és azzal áltatták ma-
gukat, hogy még õk is versenyképesek.
A négy fiú vagy fél órát ült a Nazionale bár
teraszán. Már ha terasznak lehet nevezni ezt a
lepusztult, billegõ tákolmányt az út és a járda kö-
zött. Szemközt, a Gramsci téren egy gyerekcso-
374
port focizott, pontosan az autók motorháztetejét
célozták meg a labdával, mások meg az Anto-
nius-emlékmûvet dobálgatták kaviccsal.
Alessio elszemlélõdött mindezen, Cristiano
pedig ontotta magából az arra vonatkozó taná-
csokat, hogy milyen pózban kell elhelyezni egy
nõt az autó belsejében vagy egy motor nyergén.
Eközben az Unicredit bankautomatája mel-
lett, egy padon, mintha valaki ott parkoltatná
õket, három festett hajú nyanya ült, arcukon
vakolatszerû festék. Három özvegy vagy három
vénkisasszony, akik minden délután ott ültek, és
ki tudja, mire vártak.
– Oda nézz, oda nézz!
Nino majdnem felugrott a székrõl, amikor
meglátta.
– Mit ordítasz? Ne ordíts! – sziszegte Cristia-
no. – Ha elmegy elõttünk, tégy úgy, mintha nem
is létezne.
Mintha nem is létezne... Könnyû azt mondani.
Francesca úgy közeledett a Pisacane utca
felõl, mint egy istennõ, tûsarkú cipõben, mini-
szoknyában ment át az úton, farmerdzsekije a
derekára kötve, Nino a lába ujjától a halán-
tékáig érezte szíve dörömbölését. Francesca
szõkén, üdén emelkedett ki a korzón hömpölygõ
tömegbõl, és még az a rusnya béka, Lisa, aki a
karján lógott, még az sem tudott szépségének
ártani.
375
 Nino, Massi, Cristiano, Alessio, valamint az
összes nyálas vén szivar, akik a Nazionaléban
tanyáztak, utána fordultak, sõt majd felfalták
lázas, kimeredt szemükkel.
Rájuk se hederített. Könnyedén lépkedett,
saját, külön aurája felhõjében. Csak Lisa ráncol-
ta a homlokát, méregette döbbenten azt az ele-
mentáris hatást, amelyet barátnõje látványa vál-
tott ki a férfiakban.
– Szia! – kiáltott oda Nino az asztaltól, kezé-
vel tétován intve.
Francesca éppen csak arra fordult.
– Szia – felelte unottan, alig hallható hangon.
Ezt a csupán a szájmozgás alapján kivehetõ
„sziát” mintegy megvetett alamizsnaként dobta
oda. De a fiú így is el volt ragadtatva, és alig bírt
megmaradni a székén.
– Ezt ugyan tíz év múlva, de még húsz év múl-
va se keféled meg, nekem elhiheted – jegyezte
meg Cristiano röhögve.
De Nino már nem hallott, megbûvölten néz-
te az utcát, ahol Francesca vonulása utat nyitott
a tömegben.
Most megállt az Intimissimi kirakata elõtt.
Melltartókat meg tangákat mutogatott Lisának.
Nagyon érdekelhette ez a kirakat, mert több
mint öt percig elidõzött elõtte. Ez alatt az öt perc
alatt Nino agyán mindenféle gondolat átfutott.
Odamegy hozzá, és ott, helyben, kérdezés nélkül
376
megcsókolja. Még jobb: beoson az üzletbe, és egy
tucat becsomagolt bugyival jön ki, két teli sza-
tyorral, hadd ájuljon el a meglepetéstõl. Nino
komolyan eltöprengett ezen a lehetõségen, de
nem volt egy vasa sem.
Amikor meglátta, hogy továbbmegy, és el-
tûnik a tömegben, hirtelen felugrott a székrõl.
– Gyerünk – adta ki a parancsot Massinak.
Köszönés és fõként fizetés nélkül távoztak.
Cristiano és Alessio látták, amint Francesca nyo-
mában bevetik magukat a tömegbe, és a fejüket
csóválták.
– Túl hülye ahhoz, hogy menjen valamire –
röhögött gúnyosan Cristiano –, Francesca meg
túl jó muff.
– Ja... – Alessio elmerengett. – Amióta a hú-
gom összeállt azzal az idiótával, nem is szólnak
egymáshoz, tudtad?
– Tudtam. De a húgod meg Mattia... he? Mit
csinálnak ezek egymással?
– A faszom tudja! – szakadt ki Alessióból. –
Ne is emlegesd...
Cristianóból kitört a röhögés: – Na, a hugi-
ca...
– Francesca olyan fura... – folytatta Alessio
elgondolkodva. – Mindig ott láttam nálunk, ér-
ted? Kétéves koruk óta barátnõk. Sajnálom.
Meg aztán nem is értem...
377
 – Biztosan féltékeny Mattiára, majd elmúlik.
– Elmúlik. – Alessio megitta a fröccsét, és
Cristiano szemébe nézett. – De most, ami az
apjával történt...
Enrico egyike volt azoknak a férjeknek és
családapáknak, már a balesete elõtt is, akik nem
jártak le soha a bárba. Enrico, ha éppen nem
dolgozott, otthon ült a tévé elõtt, vagy autót
mosott, vagy szétszedte és aztán összeszerelte a
háztartási gépeket.
– Undorító egy alak – szögezte le Cristiano,
váratlanul elkomolyodva. – Ale, én mondom
neked. Ez tényleg egy undorító alak, és bármibe
lefogadnám, hogy szimulálja a gyengeelméjûséget,
hogy jól kibasszon a Lucchinival.
Délután fél ötkor a piombinói általános iskolák
felsõ tagozatosai és a középiskolások már elözön-
lötték a belvárost, hogy a korzón fel s alá flangál-
janak.
Fiatalok hada: ezüstözött Nike edzõcipõben,
az ülepük alatt kihasogatott farmerban gyors
léptekkel, mintha sietõs volna a dolguk, egyene-
sen a Bovio tér irányába vonultak. Majd mikor
odaértek a Bovio térre, hátraarcot csináltak, és
vissza a Gramsci térre. Oda-vissza fáradhatat-
lanul, a Gramscitól a Bovióig, a Boviótól a
Gramsciig. Mígnem aztán megéheztek, és akkor
üvöltve benyomultak az odúnyi gyorsétkezdébe.
378
A Rivellino vagy az Excelsior játékterem elõtt
csapatostul próbálkoztak megkörnyékezni osz-
tálytársnõiket. Britney Spears-stílusban öltözött
kamasz lányok, a szemhéjfestéket és a rúzst a szü-
leik elõl elbújva, a motor visszapillantó tükrében
kenték magukra.
Némelyiknek még jól is állt ez a smink. A srá-
cok köréjük gyûltek, jó nagy trágárságokat
eregettek, hogy felhívják magukra a figyelmü-
ket. Erõfeszítésük reménytelen volt, ugyanis a
lányoknál labdába se rúghattak: õk az idõsebb
fiúkra hajtottak.
Akiket mégis meg lehetett környékezni – ezek
voltak általában a pattanásos képû dagik –,
azoknak rágógumit ragasztottak a hajába.
Lisa szánakozva tekintett ezekre és egyúttal
saját magára, miközben felesleges, láthatatlan
tárgyként lépegetett Francesca oldalán. Mint egy
ronda kiegészítõ, egy bevásárlószatyor. Maga
sem értette, miért teszi ki magát minden szom-
baton ennek a tortúrának: hogy korzózik a Sztá-
lingrád utca legragyogóbb szépsége mellett.
Ki kényszeríti erre?
Francesca egyetlen kirakatot sem hagyott ki:
Replay, Rinascente, Benetton, még a Vörös
Lámpa elõtt is megállt, pedig az vénségeknek
való cuccokat kínált. Lisának lelkiismeret-furda-
lása volt, mint mindig, mert otthon hagyta
Donatát.
379
– Mehetünk végre? – kiáltott rá bosszúsan.
– Egy pillanat...
Anna Mattia metálfényû 125-ösének nyergében
ült, a Phantomok, Typhonok és Ciaók sorában,
melyek rangsorrendben parkoltak végig a járda
mellett. A motor kerek tükre fölé hajolva éppen
a szemét húzta ki a szemceruzával.
Mattia türelmét vesztve nézte.
– Úgy nézel ki, mint Moira Orfei – mondta,
mikor a lány fölnézett.
– Menj a picsába.
Anna táskájában a szempillaspirál után kuta-
tott, és hogy megtalálja, ipari mennyiségû
sminkkacatot szedett elõ.
– De hát ki a francnak akarod magad muto-
gatni? Én vagyok a fiúd!
Anna fújt egyet és nem válaszolt, minden fi-
gyelmét lekötötte, hogy abban a káoszban ráta-
láljon a szempillaspirálra.
– Még szappan is van nála! – kiáltott fel Mat-
tia elreménytelenedve.
– Bocs, különben hogy szedném le a sminket?
Például, ha apám ma este felbukkan... Tudod,
mi lesz, ha így meglát?
– Az kéne, hogy jól elnáspángoljon! – rö-
högött Mattia. Aztán komolyan folytatta: – Hírt
adott magáról?
– Ki? A pávián? Persze! – Anna megtalálta a
spirált, és jó vastagon kikente vele pilláit. – A
380
múlt héten telefonált: mindig azt mondja, hogy
hazajön. Anyám szerint lelépett Santo Domin-
góba, és miközben mi itt dekkolunk, õ a pál-
mafák alatt éli világát...
Mattia némán hallgatta.
– De én ismerem, tudom, milyen – folytatta
Anna. – Az a hülye bármelyik pillanatban, csak
úgy puff, képes felbukkanni! Megjelenik, elõad-
ja magát, süteményt hoz... aztán meg hozzám
vágja a széket, mert ki vagyok sminkelve!
– Gyerünk, a bátyád vár bennünket.
– Egy pillanat!
Anna összecsukta a táskáját, elrendezte fürt-
jeit, leblokkolta a kormányt, és leugrott a nye-
regbõl.
– De sétáljunk is, ne üljünk sokáig Alessió-
nál, semmi kedvem...
Mattia ingerülten nekilódult. Annának egé-
szen más program járt az eszében, mint hogy a
Nazionaléban üljön passzív dohányosként, és
szívószálakat tördeljen. Anna, bár önmagának
sem vallotta be, abban reménykedett, hogy meg-
látja Francescát.
Amikor a Calzedonia kirakata elé értek, Fran-
cesca ismét meg akart állni.
Lisának nem volt más lehetõsége, mint en-
gedelmeskedni. Mattia és Anna éppen abban a
381
pillanatban mentek át az úton. Csak Lisa vette
észre õket, de nem szólt Francescának.
– Anyám, micsoda muff!
Az Ice Palace-ban (ez is egy piombinói bár,
kiülõs résszel és sajátos faunával) egy bunkó elra-
gadtatással bámulta a kirakatban látható haris-
nyákat méregetõ szõke lányt.
– Hé, bébi, jó kis muff vagy, tudod-e?
Francescának nem volt pénze harisnyára,
következésképpen már lépett is tovább, folytatta
sétáját, egy pillantásra sem méltatva bámulóit,
az a sok gyökér ott, a bárban odáig érzõdött a
belõlük áradó Martini-szag.
– De fent hordod az orrod, azt hiszed, csak
neked van valami a lábad között?
Francesca rezzenéstelen arccal vonult tovább,
maga után vonszolva Lisát. Csakis idõsebb, jól
öltözött fiúkkal állt le pár szót váltani, éppen,
hogy múlassa az idõt. Még a bókok is untatták.
Tavaly télen, szombat délutánonként
Annával együtt sétáltak az Italia korzón, egymás
derekát átfogva, kezüket a másik farmernadrágja
zsebébe dugva, mint a szerelmespárok. Elõbb
megálltak a trafiknál Big Babolt meg Estathét
venni, aztán következõ állomás a fánksütõ, ahol
felfaltak ezer líra árú töltött fánkot. Végül be-
tértek a Gardeniába, rúzst lopni.
Francesca volt a legboldogabb a világon,
amikor Annával közös szívószállal szürcsölték az
382
Estathét, és közben nevetgéltek, sugdolóztak, az
összes fiú õket nézte, és odakiabáltak nekik: –
Milyen jól áll a szátokban az a szívószál!
Izzó haragot érzett. Annak a hülyének még
csak eszébe sem jutott a születésnapja, nem is
kívánt neki boldog karácsonyt, egész idõ alatt
még egy cédulát sem dugott be az ajtajuk alatt.
S most számára nem maradt más, mint az apja
nyakába kötni az elõkét, és etetni. Gyûlölt min-
dent és mindenkit.
Most Anna is, aki ebben a pillanatban a
Nazionale bárban ült, és kénytelen volt a bátyját
meg azt a másik idiótát, Cristianót hallgatni –
ezek böfögtek, füves cigiket sodortak az asztal
alatt, és rézrõl, kábszerrõl témáztak, mindig
ugyanarról –, õ is szerette volna visszatekerni az
idõ filmszalagját, és megállítani annál a pillanat-
nál, amikor õ és Francesca a Gardeniában a
L’Oréal-részleg elõtt állnak, és aztán csak vissza,
vissza, a végtelenségig.
Imádtak rúzst meg szemceruzát lopni. Egész
jeleneteket rendeztek, mielõtt a zsákmány után
nyúltak volna... Anna mindenre jól emlékezett.
Megjátszották a kényes kisasszonyt: – Nézd csak
ezt, Francesca, hát nem isteni? Ó! Azt hiszem,
csodásan áll neked! Ugyan, Anna, nem látod,
agyoncsapja az arcom! Nem, ez tényleg nem az
igazi! – s miközben ment ez az egész színjáték,
383
ahelyett hogy visszatették volna a szemhéjpú-
dert a helyére, szépen zsebre dugták.
Anna mosolyogva gondolt vissza erre.
Ha ma véletlenül találkoznának, rögtön
mondaná neki, hogy tegyenek egy zsákmány-
szerzõ körutat. S még az is lehet, hogy Francesca
igent mondana, és együtt megcéloznák az illat-
szerboltokat meg a Coop polcait. Együtt, mint
mindig, mintha nem történt volna semmi. Le-
hetetlen. Nem lehet lenullázni az idõt. De végül
is, ha jól belegondolunk, mit rontott õ el?
Anna elnézte a korzózó tizenhárom éves lá-
nyokat, annyi csüngõ-büngõ volt rajtuk, mint
egy karácsonyfán. Elnézte a fiúját, Mattiát, aki
kettõt szippantott a füves cigibõl, mielõtt to-
vábbadta Cristianónak, és elnézte Cristianót,
aki úgy vigyorgott, mint egy idióta. Dögunalom.
Nem akarta elismerni, hogy minden jobb
volt azelõtt, amikor még barátnõk voltak.
A terasz négy sarkában, a kötéllel rosszul rög-
zített hangfalakból Renato Zero hangja szólt. Mi
ketten biztosan egy távoli bolygóról származunk.
Anna a dal szövegére figyelt. A föld innen olyan,
mintha egy rejtett csapóajtón át néznénk. Mindenki
mindent akar. Ez igaz, gondolta Anna. Mi nem
járunk úgy, mint mások...
– Na, gyerekek, mindjárt éhen pusztulok!
Cristianóra hirtelen elemi erõvel tört rá az
éhség.
384
– Ja, én is... – szólalt meg Mattia. – Mi le-
gyen? Megyünk pizzázni?
– Neee, inkább fagyiznék...
– Akkor irány a Topone* – mondta Alessio,
és felállt.
A történeti hûség kedvéért: a Topone a Top
One nevû fagyizó.
– Elbambultál, Anna? – nógatta Mattia. –
Gyerünk, emeld a segged!
Anna bosszúsan állt fel a székrõl, miközben
Renato Zero a Legszebb éveink-et énekelte.
Közben, több mint egy óra hossza után, a
Nazionaléban ülõ egyik nyugdíjas szivar bedõlt, és
elszánta magát: odament az Unicredit elõtti
padon gubbasztó három öreglányhoz, és az egyiket
megkínálta gyógycukorkával. S a kiválasztott
mintegy varázsütésre felélénkült, s botját háta
mögé rejtve, fantasztikus nevetésben tört ki.
– France... Tudod, mire gondoltam? – próbálko-
zott Lisa a Vörös Lámpa kirakata elõtt.
Bármely normális erre valami olyasmit mon-
dott volna, hogy: „Mire?” De Francesca egy árva
szót se szólt.
– Arra gondoltam – nyelt egyet –, hogy jövõ
szombaton magunkkal hozhatnánk Donatát is.
* Nagy egér. (A ford.)
385
 Francesca továbbra is az árcédulákat tanul-
mányozta néma közönnyel.
– Nem szívesen hagynám otthon.
Csend. Francesca ellépett a kirakattól, és in-
dult tovább.
– A nõvérem – protestált Lisa erõtlenül.
A másik hirtelen megállt.
Lisához fordult, és parázsló tekintetét a sze-
mébe mélyesztette.
– Ide hallgass – szólalt meg –, én nem tûröm
a közelemben azt a múmiát. Szó se lehet róla.
S azzal ment tovább, szálegyenesen, gyors,
határozott léptekkel.
Lisa egy pillanatig képtelen volt megmozdul-
ni. Úgy érezte, hogy mellkasában valami meg-
repedt, majd kettéhasadt. Valami vad, kezdetle-
ges fájdalom volt, igen, de egyúttal düh is. Nem,
ezt nem bocsáthatja meg.
– Ennék egy fagyit – mondta Francesca, mint-
ha mi sem történt volna.
Lisa utána ment, de most komolyan megsér-
tõdött. Különben sem tudta elképzelni, mi van e
mögött a halál magabiztos, mindenkit lesajnáló
felvonulás és a filmsztár-álarc mögött.
Sosem járt Francescáék lakásán.
Bementek a Toponéba, utat törtek maguk-
nak a tömegben a fagylaltospultok elõtt. Pisz-
tácia, Kinder Bueno, a kék Puffo, Amarena...
Francesca egyenként áttanulmányozta a válasz-
386
tékot, mielõtt döntött volna. Aztán beállt a
pénztár elõtti sorba, itt találkozott Jessicával és
Soniával.
– Ó, France! Mi újság? – kérdezte tõle Sonia.
– Semmi – válaszolta Francesca. Nem volt
kedve szóba állni velük.
Ha fejét balra fordította volna, észrevette
volna Mattiát és Alessiót, akik viccbõl ökle-
lõdztek egymással.
– Hogy megy az iskola?
– Már nem járok iskolába.
– Hogyhogy? – ámuldozott Jessica. – Dolgozol?
Lisát elhagyta valahol, nem emlékezett rá,
hogy hol, a fagylaltozó tele volt emberekkel.
– Most keresek munkát – fogta rövidre Fran-
cesca. Az fix, hogy nem adja elõ a saját dolgait
ezeknek. Már indult is. Hátrafordult.
Hirtelen, amikor a legkevésbé várta, ott volt
elõtte.
Szíve a torkába ugrott, egy pillanat alatt elsá-
padt.
Anna, akit ugyanúgy taszigált a tömeg, mint
õt, majdnem felugrott. Õ is hátrafordult, és meg-
látta szívbéli barátnõjét, arasznyi távolságra.
Teljesen logikus volt, hogy szombaton az
Italia korzón találkozhatnak. Az igazat megvall-
va: mindketten erre vártak. Ám most, hogy
megtörtént, mindketten elképedtek. Ott álltak a
387
tömegben, egymástól arasznyi távolságra. S most
mi a francot csináljak?
Eltelt egy pillanat, nem több, amíg könyökük
és térdük összeért, õrült bizsergés volt. Eltelt egy
pillanat, amíg hitetlenkedve egymásra néztek.
Annyi minden volt a fejükben, amit mondani
akartak egymásnak, vagy tenni akartak volna,
hogy végül nem történt semmi.
Anna szerette volna egy szuszra odakiáltani
neki: „France sajnálom gyere költözz hozzánk
elég volt szökjünk meg együtt Mattia egy barom
apád egy szörnyeteg majd én segítek neked le-
kötözzük betömjük a száját menjünk rúzst lopni
milyen fagyit kérsz?” Ehelyett kiszáradt torokkal
hallgatott.
Francescának eközben azt járt a fejében, hogy
szeretné megölelni és felpofozni és összecsókolni
és megráncigálni azokat a göndör fürtöket. Mert
amíg barátnõk voltak – nem is barátnõk: nõvé-
rek –, minden szép volt és jó, most meg szar az
egész, apja egy rém, és még etetnie is kell, és az
egész Anna miatt van.
Anna észre sem vette, hogy fülig érõ mosoly
jelent meg az arcán. Francesca már majdnem
megadta magát, és kis híján õ is elmosolyodott,
amikor felbukkant Mattia, ekkor hirtelen elko-
morodott.
– Nicsak! Kit látnak szemeim! – kiáltott fel
Mattia.
388
Anna elsápadt. Gyilkos tekintetet lövellt felé.
Megjelent Cristiano és Alessio is, valamint
Sonia és Jessica, az egész vidám, léhûtõ társaság,
szemük majd leragadt, arcukon bárgyú, belõtt
mosoly.
– France, de rég láttalak! – harsogta Cristia-
no. – Akkurva, micsoda muff! – és könyökét
Alessio oldalába nyomta.
Francesca azt sem tudta, merre forduljon.
Anna ösztönösen a keze után nyúlt, de pon-
tosan abban a pillanatban megjelent Lisa, és
Francesca már vetette is magát utána.
A fagylaltospultok elõtt, a tömegben, miköz-
ben mindenki a kezét nyújtotta, Francesca han-
gosan megszólalt, hogy: – Az egyiket tölcsérbe, a
másikat mûanyag pohárba! Két gombóc, nem,
három... Elnézést! Tejcsokit kérek, nem étcsoko-
ládét... Ebben a zûrzavarban Anna megpróbálta
megérinteni Francesca kezét, de Francesca nem
vette észre.
Most már belekapaszkodott Lisába, el nem
engedte. Lisát valójában majd szétvetette a mé-
reg, parázsló szemekkel nézett Annára. – Tar-
tottad volna meg magadnak ezt a kis hülyét! – ez
volt a tekintetében.
Francesca ezalatt felszívódott, anélkül hogy
bárkitõl is elköszönt volna. Kikérte a fagyit, kar-
jánál fogva elvonszolta Lisát, és eltûnt.
389
 Azonnal haza akart menni. A Verdi téri busz-
megálló felé igyekezett. Teli volt izgalommal.
Egymáshoz értek! Francesca zaklatott volt, és
futott. Nem, soha nem fogja neki megbocsátani.
A buszmegállónál elveszítette egyensúlyát, és
elesett a járdán.
– Mekkora állat vagy! – üvöltötte Anna Mattiá-
nak mérgesen.
Az meg csak röhögött, és fel sem fogta, mirõl
van szó.
– A kurva életbe! Láthattad, hogy ketten va-
gyunk... Mi a fasznak jöttél oda? – Ki volt kelve
magából.
Mindenki röhögcsélt.
– Rohadt drogosok vagytok... – hangja el-
csuklott.
Sonia odanyújtotta neki a pisztáciás-vaníliás
fagylaltot.
– Nem kell! – Anna fogta a tölcsért, és a
fagylaltozó közepén, a tömegben, földhöz vágta.
– Te pedig... – Anna Mattia felé fordult – te... –
szeme teli volt könnyel – mindent tönkretettél.
390
31
Lisa a buszmegállóban érte utol Francescát.
Lassan ment, ökölbe szorított kézzel. Nem volt
hülye, most már megértette, hogy állnak a dol-
gok. Egy biztos, mindent elrontott: Annát kellett
volna barátnõjéül választania, nem Francescát.
Francesca éppen akkor állt fel a járdáról az
elesés után.
– A francba, kiszakadt a harisnyám...
– Ki nem szarja le?! – felelte Lisa.
Francesca meglepetten nézett rá, de egy pil-
lanat alatt elkomorodott: – Nyugi, bébi...
Mintha ezt akarná mondani: ne feledd, én
parancsolok.
Ám Lisa ezúttal nem engedett: – Elegem van
belõled, France. Azt hiszed, nem tudom, hogy csak
arra kellek neked, hogy féltékennyé tedd Annát?
Francesca teljesen elképedt.
– Elegem van, felfogtad? Szállj fel a buszra
egyedül, én gyalog megyek... – tört ki. – Sõt tu-
dod mit? Mától nem vagyunk barátnõk.
391
 S azzal megfordult, s már indult is.
Francesca elsápadt: még soha senki sem me-
részelt vele így bánni, egy pattanásos képû nyo-
mi meg aztán végképp nem.
– Kit érdekelsz? Ki foglalkozik veled? – kiáltott
utána. – Néztél már tükörbe? Ocsmány bálna! Jól
van, menjél csak gyalog... Legalább lefogysz!
Lisa hirtelen megállt a buszfordulóban. Visz-
szarohant.
Maga sem tudta, honnan vette hozzá a bátor-
ságot.
Odaállt Francesca elé, és az arcába üvöltötte:
– Donatának a kisujjával sem érsz fel!
S azzal tényleg elment, otthagyta egyedül a
buszmegállóban.
Amikor befordult a Petrarca utca árkádjai
alá, feszültsége egy csapásra feloldódott. Nagy
voltál Lisa, dicsérte meg saját magát, egy–null.
Francesca megdermedt.
Néhány pillanatig egyetlen izmát sem bírta meg-
mozdítani. Menj a picsába, Lisa, elmehettek
mind a picsába.
Hát igen, most tényleg egyedül volt, egyes-
egyedül a világon. A busz nem jött, s ráadásul a
harisnyája is kiszakadt. Különben is, hová men-
jen, haza?
Akkor már az is jobb, ha soha nem ér ide a
busz.
392
Leült egy padra, fejét két keze közé fogta.
Milyen fájdalmas... Semmit sem tud kezdeni
a szépségével. Ebben a pillanatban gyûlölte a
világot. Nincs egy hülye idióta ezen az egész
szaros bolygón, aki szeretné. Erre gondolt, és, bár
nem akarta, patakzottak a könnyei.
Ami azt illeti, akadt olyan valaki, aki szereti.
Mi több, egy szegény szerencsétlen, aki halálosan
szerelmes belé, egész délután kereste, és most,
hogy meglátta – egyedül a padon, könnyek kö-
zött –, már nem is hitt a szemének.
Lélekszakadva rohant oda hozzá, zihált az
izgalomtól.
– Menj innen! – kiáltott rá Francesca, ami-
kor meglátta.
Nino egy lépésnyit hátrált. Lehetséges volna,
hogy ez mindig ilyen nehéz?
– Mi történt? – próbálkozott.
– Semmi – nyögte a lány kelletlenül, még
mindig kezébe temetve az arcát.
– Amióta csak ismerlek, sírsz, és azt mondod,
„semmi”...
– Hát akkor lépj le, és hagyjál békén!
– De én nem bírom, hogy így kell látnom
téged...
Nino kétségbe volt esve, és nem tudta, mit
csináljon. Összeszedte a bátorságát, és leült a
padra a lány mellé.
393
 – Mondtam, hogy hagyjál – szólalt meg Fran-
cesca, sírással küzdve.
De Nino nem hagyta, hogy befejezze, hirte-
len elhatározással szorosan magához ölelte.
Francesca egy darabig tûrte az ölelést, mert
jó, ha valaki ott van melletted, magához szorít és
átmelegít. Nem akart hazamenni, elege volt a
Sztálingrád utcából, Piombinóból, abból, hogy
az apja szája sarkát törölgesse.
Magához tért. – Nino, én igazán... – s máris
tolta el magától a fiút.
– De France... Miért nem akarsz velem járni?
Miért nem szereted magad? – Nem bírta már
magában tartani ezt a kérdést. – Én mindenhogy
elmondtam már neked, de te nem akarod
megérteni... – Eljött a pillanat: – Összejövünk?
Ebben a pillanatban megérkezett a busz.
Francesca hirtelen felugrott.
– Nem lehetsz velem mindig ilyen! – mond-
ta Nino, miközben megpróbálta visszatartani. –
Ne menj el...
– Nino – mondta Francesca, miközben igye-
kezett magát kiszabadítani. – Nino – mondta
még egyszer nyugodt hangon –, én nem szeretem
a fiúkat.
Felszállt a buszra, és a busz elindult.
Ha fejbe verte volna egy bunkóval, kevésbé
rökönyödött volna meg.
394
Miközben mindez zajlott, Anna úgy ment ke-
resztül a Verdi téren, hogy nem vett észre sem-
mit. Befordult a Petrarca utcán, majdhogynem
szaladt. Elég volt!, ismételte magában, ottha-
gyom Mattiát, még ma szakítok vele. Egy állat.
Mindent elrontott!
Dühös volt és kétségbeesett. Francescát akar-
ta. Elég a színlelésbõl. Most szépen hazamegy,
megvárja az udvaron, a padon, amelyen nagy-
betûkkel még mindig ott áll, hogy „Anna és
Francesca together forever”. Egyszer s minden-
korra tisztázza a helyzetet.
– Na? Hát mi a baj? – kérdezi majd tõle. – Mat-
tia a gond? Miatta rágtál be? Oké, otthagytam.
Ám amikor a Costituzione térre ért, a Ping-
vin bár elé, meglátott egy fekete autót, amelyik
a többiek útját elállva parkolt, vészvillogója be-
kapcsolva. Egy csillogó-villogó, hatalmas Mer-
cedes, E kategória, livornói rendszámmal.
Közelebb ment, jól megnézte a számokat.
A rohadt életbe. Ez az apja autója.
Anna kõvé dermedt. Belesett a sötét üvegen:
az autóban nem ült senki.
Mégiscsak itt van valahol a pávián, a közel-
ben. Itt kell neki lennie: be van kapcsolva a
vészvillogó...
Anna elbújt az árkádok alatt az egyik oszlop
mögé, és várt. Az egész egy képtelenség. De leg-
395
alább ez a szaros pávián nem Brazíliában vagy apám egy rakás szar! – üvöltötte a kagylóba köny-
Santo Domingóban van. nyeivel küzdve.
Várt, szíve a torkában dobogott, és az autót Mattia, akit elbódított a füves cigi, egy muk-
figyelte az oszlop fedezékébõl. kot sem értett az egészbõl.
Öt perc múlva meglátta. Õ az! – Mattia! Láttam! Érted, itt van Piombinó-
Arturo vidáman jött ki a bárból, fürgén lép- ban! És minket le se szar... Anyám kiakad, ha
kedett, mint mindig. Volt valami a kezében, egy megmondom neki... Mattia, mit csináljak? –
meghatározhatatlan alakú csomag, s közben ömlöttek a könnyei, és zokogva püfölte öklével
hangosan nevetett. Egy átkozott dög, és nevet. a telefonfülke üvegfalát.
Négy hónapja nem jön haza, és nyugodtan sétál-
gat Piombinóban... Nem valami csomag az a
kezében: egy üveg pezsgõ!
Ez hülye, gondolta Anna, tényleg egy nagy
barom.
Ebben a pillanatban legszívesebben elõjött
volna rejtekébõl, megragadta volna mellén a
zakót, és a képébe ordította volna: Barom! Miért
nem jössz haza? Mert egy rakás szar vagy!
De nem volt egyedül. Volt vele még egy férfi.
Mindketten jól öltözöttek: fekete öltöny,
fehér ing, kigombolt gallér. Mindkettõjük arcán
az a fennhéjázó nyugalom, napszemüveg.
Anna látta, hogy apja a másik férfival együtt
beszáll az autóba, sebességbe kapcsol, és már
indul is.
Elszorult a torka, szeme megtelt könnyel.
Nem bírta tovább.
Bement az elsõ nyilvános telefonfülkébe, be-
dugta a kártyát, és Mattia számát tárcsázta. – Az
396 397
 32
Emlékszel, Cri? Amikor esett a hó. Mikor is? ’94-
ben vagy ’95-ben? Mennyi anyag, mondtad, mi-
lyen klassz anyag. Mennyi idõsek voltunk? Ti-
zenöt, max. tizenhat éves suttyók. És te milyen
hülye voltál, mekkora hülye. És az a baromi sok
hópehely. A hó, a hó, kiabáltad, kábszer hull az
égbõl! Mindannyian csúszkáltunk a járdán, mert
senkinek sem volt normális cipõje.
Hóesés. Ki a fene látott még olyat. Kokaint
láttunk mi, nem havat. És te egyszer csak kinyúj-
tottad a tenyered, az orrodhoz emelted, és azt
mondtad: Ale, a francba! Ale, vedd a tenyeredre
a havat, és nézd meg! Mit látsz benne? Nem, nem
így, a pelyhet nézd. És én még rád is hallgattam.
Szart se látok, Cri. Ne úgy, nézd meg jobban, a
jelet nézd, a hieroglifát, ami benne van. Nem
látom... Micsoda? Bele van írva, hogy „Ilva”!
Mágikus mosollyal fordultál felém a fehér ég
alatt. Körülöttünk – az utca, az udvar, a beton-
oszlopok – minden halkan pihegett. Mi volt az,
398
Cri? Valami vicc, amin nevetni kellett? Vagy
másvalami. A tengerpart végig fehér volt, hó-
pelyhek voltak a hajunkban, a szempillánkon.
Nem éreztük a hideget. Minden csupa liszt és tej
volt, minden néma, lassú fuldoklás. Egy másik
világ.
Alessio most ott állt az üres térségen, ahol az
acélrudakat rakodják be, kezében egy legújabb
generációs mobiltelefon. Közben ez a régi dolog
járt a fejében.
Akkor még Ilvának hívták, ’94-ben vagy ’95-
ben. A nagyanyját is Ilvának hívták, Cristiano
nagymamáját ugyancsak. És még egy csomó ember
nagyanyját, akik 1918 után születtek: mind Ilva
volt. A gyárat viszont átnevezték. Az megenged-
hette magának. Nyugodtan lavírozhatott a szavak
között, elkerülhette a végleges keresztséget.
– Tudod, mit jelent? – kérdezte tõle egyszer
Elena, szeretkezés után. Ott hevertek nála a szo-
bájában, az ágyon, plüssállatok közt. Miért, je-
lent valamit? Elena nevetett, ahogy szokott, egy
kicsit, hogy ugrassa, s egy kicsit szerelembõl.
Hogy tudott nevetni, hogy tudta mondani: min-
den jelent valamit.
Ilva, mondta nevetve, félig meztelenül.
Ókori név, Elba szigetének etruszk neve.
Akkurva! Ez olyan, mintha a mennyországot
meg a szart ugyanúgy hívnák, bukott ki belõle a
399
meglepetéstõl. A lány törékeny testét a saját
durva, érdes testével ölelte.
És tudod, hogy hívták kezdetben, a kezdet
kezdetén? Na, találd ki. 1865-ben, az alapításkor
„Állhatatosság” Mûvek volt a neve.
Mekkora barmok! Állhatatosság... Mintha
egy Carducci-versbõl vették volna.
Amikor õ belépett, ’98-ban, akkor lett Lucc-
hini. Ebbõl az sem derül ki, nõ-e, vagy férfi. De
legalább a mennyországnak meg a szarnak nem
ugyanaz a neve.
Megnyugtatlak, az „acélnak” is utánanéztem,
de az égvilágon semmit sem jelent. Valamilyen
ötvözet, mondta a lány homlokát ráncolva. Igen,
de én megkerestem a szótárban, és az égvilágon
semmit sem jelent. Vagyis nem olyan szó, amely
egy másik szót rejt magában. Megnevezi a dol-
got, és annyi.
Ez történelem, Ale, Elbán vasbányák van-
nak, ott kezdõdött minden.
Alessio most ott állt a kis téren, kezében a
mobillal, a nap az arcába tûzött, és maga sem
tudta, miért jutott most mindez az eszébe.
Cristiano azt magyarázta neki, kiabálva, ho-
gyan kell videót készítenie.
– Nyomd meg ott, fölül! – ordította. – Ne
most, majd ha szólok! De nyomd meg a fönti
gombot!
400
Ezek a mobilok, amelyekkel fényképezni meg
videózni is lehet, újdonságnak számítottak, és
Alessiónak gõze sem volt róluk. Közben Cris-
tiano meztelenre vetkõzött, valami hülyeségre
készült. Azonmód meztelenül felmászott a hatal-
mas Caterpillarra, és onnan integetett.
– Most, Ale! Most!
Alessio lenyomta a gombot, és a telefon kép-
ernyõjén megjelent a kép.
Egy rózsaszín test mozgott a képernyõn, lógó
fütykössel, egy sárga-fekete ketrecben, úgy né-
zett ki, mint egy állati sci-fi.
– Föltesszük a YouTube-ra!
Két-három melós megállt, és félrehúzódva
nézték az idétlen jelenetet, amelyben egy esze-
ment egy másik hülyét filmezett, aki föl-le jár-
kált a felemelt lapátú markolóval.
Hátramenetbe kapcsolt, mintha nekifutásra
készülne azzal a ki tudja, hány tonnás monst-
rummal. A hátsó kerekein megállt, a gép orrát
felemelte.
– Oda nézz! Ágaskodik a Caterpillarral!
Alessio, miközben felvette az egészet, nevet-
ve csóválta a fejét.
Cristiano üvöltözött, mint egy eszement.
Valósággal magánkívül volt, miközben az életét
kockáztatta a markológépen, az egész emelõkart,
mint egy óriás sáska csápjait, a magasba lendítette.
401
 Mindenki ámuldozott. A melósok abbahagy-
ták a munkát, otthagyták bekapcsolva, õrizetle-
nül a gépeket, a darukat, az emelõhidakat. Mind
a jelenetet bámulták nagy élvezettel, és egymást
hívogatták.
– Mekkora egy barom vagy – mondta egyi-
kük. – Oda nézz, ez teljesen megõrült!
Alessio észlelte a hatást. – Gyerünk, fordítsd fel!
Cristiano még mindig a hátsó kerekeken áll-
va ágaskodott a géppel, nem fordította fel, nem
akarta magát kivasaltatni a markológép alatt.
Úgy irányította, mint egy bikát, s körben az
emberek tapsolni kezdtek.
– Ha felfordítja, megeszem a kalapom – szó-
lalt meg Mattia, aki most ért oda Alessio mellé.
– A fiának csinálja – mondta valaki.
– Azért csinálja, mert föl akarja tenni egy
pornóoldalra.
Ám egyszer csak Cristiano sokkal többet csi-
nált, mint hogy a Cat hátsó kerekén állt volna.
Megfordult saját tengelye körül: egyszer, két-
szer, háromszor. Olyan gyorsan pörgött, mint egy
búgócsiga, porfelhõ kerekedett körülötte, vas-
reszelék keveredett az ég kékjébe. Még egyszer
körbefordult a vasszörnyeteg hatalmas kerekei-
vel, negyedszer is berántotta a kéziféket. Min-
denki õrjöngött a látványtól. Ekkor ért oda a
mûvezetõ, hogy szétverje a pofáját.
402
Ilva: Elba szigetének titkos neve. A titok,
melyet a gyár a markában tart.
Alessio látta, hogy a mûvezetõ úgy emeli föl
Cristianót a nyaka bõrénél fogva, mint egy macs-
kát. Látta a hatalmasan elterülõ gyárépületeket,
kéményeket, középen a vashulladék-aprítóval.
Mint valami robot-skorpióhal, amely a gyárké-
ményeket meg a selejttermékeket aprítja fel
fogas fûrészhez hasonló szájszervével.
Tényleg nem tudta mindezt összekapcsolni a
néhány tucat etruszk tutajjal, amelyek vasat szál-
lítanak, és az apró termetû emberekkel, akik csa-
tabárdokat öntenek. Egy ezredév. Cristiano pe-
dig, meztelenül, akár egy giliszta, a mûvezetõvel
verekszik, és hatalmas ütést kap pontosan a
szeme közé.
– Esküszöm, hogy kirúglak, te faszfej!
403
 33
Reggel kilenckor segített neki kikelni az ágyból.
– Lassan – figyelmeztette.
Csontjai zörögtek, bõre petyhüdten csüngött
a karjáról. A stafírungból származó ágynemû,
sarkában a hímzett monogrammal, kellemetlen
szagot árasztott. A lánynak eszében sem volt ki-
mosni.
Kitámogatta a konyhába. Leültette, szalvétát
terített a pizsamájára. Hónapok óta csak hús-
levest evett ebédre és vacsorára. Izomtömege
teljesen szétesett.
– Segítsek? – kérdezte, amikor meglátta, hogy
áll kezében a kiskanál.
Még nem tanult meg öt helyett négy ujjal
bánni a tárgyakkal.
Nemet intett a fejével. Fölnézett a lányára,
aztán le, a csészére. Felmérte, meddig ér a tej az
edényben. Beledugta a nyelvét, hogy ellenõrizze,
nem savanyú-e.
404
Szerette volna ujját megmozdítani, bedugni a
csésze fülébe. Egyszerû mozdulat, ez különbözteti
meg a fogásra kifejlõdött kezet a mancstól. De
hiányzott a középsõ ujja. Lyuk volt a helyén,
benne összetöppedt bõrlebeny.
Márciusban kiküldtek hozzá egy pszicholó-
guscsoportot. Kérdéseikre beesett, sápadt arcát
kínálta válaszul. Igazság szerint nem fogta fel,
mit akarnak tõle. A gyárból is voltak megnézni,
kiküldték hozzá a társadalombiztosítás orvos
ellenõreit. A Lucchini Rt. türelme kezdett fo-
gyatkozni, tisztán akartak látni ebben az ügyben.
Tisztán látni egy csomó hieroglifa között: képte-
len volt eligazodni az ûrlapon, amelyet ki kellett
volna töltenie.
Lánya az asztal mellett állt, minden mozdu-
latát figyelte. Egyszerre kínos és megnyugtató
érzés volt, hogy megmutathatja neki, nem képes
cukrot tenni a tejbe.
A páciens számára az ujj elvesztése szimbo-
likus veszteséget jelent. Depressziót okoz, ám ez
csak egy hipotézis. Az óriás összeroskadt, eleve-
nen eltemetõdött lepusztult lakásában, amely
nem is az övé volt, hanem az önkormányzaté.
A többiek, akik ott éltek körülötte, az elsõ idõk-
ben gúnyolódtak rajta. Késõbb már kereszt-
nevét, vezetéknevét is elveszítette.
Izé lett belõle.
405
 Kivette apja csonka kezébõl a kanalat, és
megcukrozta a tejét helyette.
A páciens elutasítja a terápiát. A páciens
analfabéta állapotba süllyedt vissza.
Afo 4. Miért 4? Enrico az emlékezetében még
meglévõ halvány szálakat igyekezett összekap-
csolni egymással. Mert a négy nagyolvasztó közül
mára ez az egy maradt meg. Enrico elintézendõ
üggyé és orvosi aktává változott. Két évtized alatt
az acéltermékek iránti kereslet csökkenése miatt
le kellett állítani az Afo 1-et, 2-t és 3-at.
Már nincsenek meg. Úgy, mint az õ ujja.
Hatalmas lyuk a méreggel szennyezett talajban.
Enrico a tejet szürcsölte a csészébõl.
– Mindet, idd meg az egészet.
Kopaszodott a feje búbján.
Francesca megtörölgette a szája sarkát. Kikí-
sérte a fürdõszobába, segített neki ráülni a vécére.
Letépett neki egy darab vécépapírt. Amikor vég-
zett, bekísérte a nappaliba. Leültette a kanapéra,
anyja már ott ült, terítõt horgolt, ölében a macska.
A tévé elõtt Enrico hátrahajtotta fejét a dívány
támlájára, és lehunyta a szemét.
Április elején vált nyilvánvalóvá számukra,
hogy nem szimulál. Enrico tényleg ebbe a szá-
nalmas állapotba süllyedt vissza, lányának kel-
lett etetnie és mosdatnia. Félig rothadt, biológiai
állapot. Lehet, hogy az emberben van egy alat-
406
tomos gén, amely azt az információt hordozza,
hogy rohadt vagy.
Elena intézkedett. Az elmúlt hónapok alatt
többször is átrakta Enrico Morganti dossziéját író-
asztala egyik fiókjából a másikba. A cég érdeke az
volt, hogy a történtek miatt ne õket terhelje a
felelõsség. Tulajdonképpen egy nulla, aki depresz-
szióba süllyedt. Húszezer marokkói, román, olasz
áll sorban odakint, hogy felvegyék a helyére. Egy
napon odaföntrõl megjelent valaki Elena hivatali
szobájában, és megmondta neki, hogy készítse
össze az elõnyugdíjazáshoz szükséges papírokat.
Egy nulla a depressziós rendszerben.
Francesca aznap délelõtt a szokásosnál gyorsab-
ban rendezte el a konyhát. Úgy-ahogy elmosta a
csészéket, el már nem törölgette, a pecsétes sza-
lvétákat is bedugta a fiókba. Összesöpörte a
morzsákat a földrõl, inkább csak a látszat ked-
véért, rohadtul nem érdekelte, fel van-e takarít-
va az az ocsmányság. Sietett beágyazni.
Ebben a lakásban az idõ múlása a bútorok
alatt meggyûlõ por rejtélyes csatornáin keresztül
volt észlelhetõ. Pormacskának hívják azt a szürke,
bolyhos gombolyagot, amelyben a paraziták meg-
telepszenek. Az idõ vízkõ- és penészlerakódá-
sokkal hagyott nyomot a zuhanykabin sarkaiban
és a mennyezeten. Enrico mosolygott, amikor a
macska az ölébe mászott, és dorombolt neki.
407
 Nem volt nehéz valamilyen ürügyet találni.
Mondhatta, hogy egy fél órát volt oda, miközben
kettõt is távol töltött. – Nincs itthon tej – ennyi
is elég volt, vagy: – Elfogyott az aszpirin. Me-
gyek, befizetem a csekkeket, a biztosítást, a gáz-
számlát. – Nem volt gond lelépni otthonról,
különösen éjszaka, különösen, ha apja bevette az
altatót, és hétkor már aludt is.
Miután elkészült az ágyazással, bezárkózott a
fürdõszobába.
A bidé fölé hajolt, és leborotválta szemérem-
szõrzetét. Elõször csinált ilyet. Különösebb ok
nélkül, úgy gondolta, ezt így kell csinálni. Szõr-
telenítette a lábát, hónalját és az alkarját is. Jó
adag hidratálókrémet kent szét tejfehér bõrén.
Aznap a szokottnál vastagabban húzta ki a sze-
mét, a vörös rúzs pedig felnagyította ajkait.
Most már mindig magas sarkú cipõt viselt.
Úgy lépkedett bennük, mint a vándorcirkuszok
gólyalábasai. Olyan volt, mint a cseresznyeszü-
retkor használt kétágú létra. Minden kedd reggel
kiment a piacra, és miniszoknyákat, testhez álló
felsõket vett magának, és az egyik standon, ahol
erotikus holmikat is árultak, fehérnemûszetteket.
Apjának elég volt odavinni a kávét, elég
volt, ha szája elé tartotta a csészét és megsimí-
totta a fejét, máris eltompult, s mintha masztur-
bált volna, olyan ernyedt állapotba süppedt.
408
Aznap délelõtt Francesca fél tizenkettõkor
ment el otthonról. Sietett, kisminkelt arcán ra-
vasz mosoly. Szívesen gyõzködte magát, hogy
Annára nem is gondol, hogy annyit számít
csupán, mint a felnyitott kekszes zacskó, mely
éjszakákon át ottfeledve áll. Megdermedt tészta,
mely vonzza a muslicákat.
Kilépett a napfényre, elindult a Marconi ut-
cán. Tõle balra a hullámzó tenger, eleven moz-
gás. Hull rá a fény, ezüstös lüktetés, születés elõt-
ti állapot. A gyógyszerek árán vette magának a
miniszoknyákat. Spórolt az élelmiszeren, hogy
miniatûr fûzõket és strasszokkal díszített tangá-
kat vásárolhasson, amelyeket aztán egyedül
húzott magára, a tükör elõtt.
Most Aldo bárjába igyekezett magas sarkú
szandáljában, amely bántotta a lábát. Egyike
volt ez az olyan napoknak, amikor Elba körvo-
nalai élesen kirajzolódnak a kétféle kékség kö-
zött. A települések, a meredek sziklák, az árnyas,
zöld növényzet foltjai jól kivehetõk a szûk
tengeröblökben. Ebben az évszakban a még érin-
tetlen szigetet az állatok, az idõs emberek, a gyö-
kerek és a magvak veszik birtokukba. Francesca
nem nézett arrafelé.
Gyõzködte magát, meg akarta gyõzni magát.
Akkor fordult meg, amikor egy villany- vagy víz-
vezeték-szerelõket szállító furgon odahajtott mellé,
és elismerésképpen rádudált, erre elmosolyodott.
409
 Az idõ kezdett ismét melegedni. Még nem
nagyon, de már érezhetõen. Akár levethette volna
a dzsekijét, és meztelen vállal is mehetett volna.
Az április tényleg a legkegyetlenebb hónap.
Mielõtt belépett, megigazította haját a
kirakatüvegben. Egy fürt sehogyan sem akart
megmaradni a füle mögött. A faházikó, az ázott
fa illata. Nem akart erre gondolni. Francesca a
bár kirakatüvegében rendezgette a haját, a tûzõ,
déli napon, halott dolgok közepette, melyek
maguktól támadtak fel újra. Az lehetett volna a
házunk... Háta mögött az utcát kipufogógáz lepte
el, és dudálástól volt hangos. Az emlék az egy
halott szar. Be akart menni, de csak állt az
ajtóban. Dereka alatt a langyos föld, a nedves fû,
nem akarta, mégis emlékezett rá. Ezt lehetetlen
megélni, mondta Anna azon a napon. Ez olyasmi,
ami ellenkezik a jövõmmel... Menj a picsába.
Belépett, mire tetõtõl talpig végigvizslatta az
a tucatnyi semmittevõ, akik a cigarettafüst
áporodott homályában tespedtek.
Tizennyolc évesnek látszott. Lerítt róla, hogy
nem lehet már úgy nézni rá, mint azelõtt.
A jövõ nem idõsík, hanem egoizmus. Lesza-
rom Anna jövõjét meg egoizmusát.
Tegnap szánta el magát arra a telefonra, kár-
tyával telefonált egy fülkébõl. Az ingyenes rek-
lámújságból kivágott számot tárcsázta, s nagyot
nyelt, amikor felvették a kagylót.
410
A vonal túlsó végén rejtõzõ hang udvarias
volt. Türelmesen meghallgatta, amit magáról
mondott, a részleteket, a 90–60–90-re duzzasz-
tott méreteket. S még abba is beleegyezett, hogy
odamegy, ahová õ mondja, mert neki problémát
jelentett volna, ha Follonicába kell mennie.
Francesca a bárpultnál ült egy széken, cipõje
sarkával ütemesen kopogtatott a padlón. Nagyon
félt, hogy a férfi esetleg nem jön el. Mereven a
bejáratot bámulta, és pillái alól idõnként Aldóra
sandított. Aldo a gyanús közönség látogatta
bárok tulajaira jellemzõen szilárdan kitartott
amellett, hogy nem tesz fel kérdéseket. Itt ül egy
kiskorú a bárpultnál, ahelyett, hogy az iskolában
ülne, és ráadásul nem is rendelt semmit.
Nem ez volt az elsõ eset. Már egy ideje több-
ször is megfordult itt a lány, a legkülönfélébb
idõpontokban, és hol ezzel, hol azzal állt szóba.
Aldónak olykor az is feltûnt, hogy felnõtt férfiak
társaságában megy be a vécébe.
Amióta apja már nem tudta megverni. Már a
vécére sem tudott egyedül elmenni. Nem volt
fiziológiai oka. Nem volt rá logikus magyarázat.
A kis házat most, ez után a tél után, biztosan
belepte a sár és a csalán...
Most ujjával dobolt a márványpulton. Kono-
kul az ajtót bámulta, és közben tízig számolt.
Aztán újrakezdte, megint tízig.
A férfi megérkezett.
411
 Francesca összerezzent és felállt, így a férfi az
egész alakját jól láthatta. Elegánsan volt öltözve,
fekete zakó és nadrág volt rajta. Arcbõre szolá-
riumbarna volt, feltûnõ Ray-Ban napszemüveget
viselt.
Odament a lányhoz, profi benyomást keltve,
ugyanakkor fesztelenül kezet nyújtott.
– Roberta? Nem, Francesca... Francesca,
igaz? – mosolygott nagylelkûn.
A férfi körbepillantott a lepusztult helyiség-
ben, és rendelt egy alkoholmentes eperkoktélt.
– Kettõt – helyesbített mindjárt.
Francesca arcán egészséges pír ömlött szét.
Kilátszott a bugyija, de nem vette észre. Szétve-
tett lábbal ült egy felnõtt férfi elõtt, s eddig még
csak nem is szeretkezett.
– Nos? – kérdezte a férfi, miközben leült.
Egyáltalán nem érdekelte – nem tartozott a
foglalkozásához –, hogy egy ilyen csinos, fiatal
lány miért egy ilyen lepusztult helyen adott neki
találkozót.
– Ne haragudj, kevés az idõm...Mondd el
pontosan, mit tudsz. Vagy még inkább, mit sze-
retnél csinálni...
Francesca meglepõdött és zavarba jött. So-
sem bánt valami jól a szavakkal, s most nyelve
nem forgott a szájában, a poharat fogó keze re-
megett. Ez nem jó jel, gondolta a férfi. Francesca
beszéde akadozott, másfél perces monológja teli
412
volt helyesbítésekkel, minden második szava
„azaz”, „szóval”, „tulajdonképpen” volt, mielõtt
rátért volna a lényegre.
– Csak éjszaka tudok dolgozni – bökte ki
végül.
A férfi szörcsögve szívta a szívószállal az epres
tejet, amelyet Francesca le sem tudott nyelni.
– Ez nem gond – törölte meg a száját –, sõt.
Francesca mondani akart valamit, gyötörte
az agyát: valamit, amivel meggyõzhetné a férfit,
valamit, ami után nem ajánlhat neki felszolgálói
vagy konyhalányi munkát. Hiszen olyan elegáns-
nak, olyan rendesnek tûnik. Azt kívánta, hogy
ez az ismeretlen férfi vagy bárki mentse meg,
emelje fel, dédelgesse.
– A Tartana az álmom – szaladt ki a száján.
A mondat nem talált célba. Rögtön az ajká-
ba harapott, szégyellte, hogy ilyen ostobaságot
mondott.
A férfi méregette, napszemüvege lencséi mö-
gül vizslatta. Õ pedig legalább azzal tisztában
volt, hogy a testére számíthat.
– Hosztesz szeretnék lenni – helyesbített –, és
go-go táncos, szeparéban is táncolnék. Egyszó-
val, ahol akarja. De mindenképpen táncolnék.
Arcán olyan kifejezés ült, mint a csapdában
vergõdõ kis állaté. A férfi sosem találkozott még
ilyen kínos esettel. De a kislány nagyon szép volt.
– Nyilván nagykorú vagy...
413
 Francesca bólintott. Egész lénye valami neg-
édes odaadás volt. Nincs benne semmi önvéde-
lem, gondolta a férfi. Ezt ha a falhoz csapod is, a
végén még azt is megköszöni.
– Bájos vagy – mondta neki, anélkül hogy
levette volna napszemüvegét –, nagyon bájos –
egyszerre bársonyosan behízelgõ és érdes hangon.
– Azt mondod, a Tartana. Az jó hely... Min-
denki ismeri Olaszországban, még külföldön is
híres.
Francesca zavartan mosolygott. – Az igazat
megvallva, sosem jártam ott. De fotókról isme-
rem...
Egy ilyen lánynak akárhol beverheted, még
meg is köszöni, mint a pincsikutya. A férfi elvi-
gyorodott, kis tejes bajusza alól elõbukkant hófe-
hér fogsora.
– Csak az autóval van gond, még nincs jogo-
sítványom.
– Emiatt nem kell aggódnod. Az ilyesmit...
mi mindent megoldunk.
Figyelemre méltó. Jó muff, minden várakozá-
son fölül. Szép lábak, csinos fenék. Csak hát a
melle, az elég kicsi. De ezen még lehet gondol-
kodni. Olasz a kislány, nyilvánvalóan kiskorú, az
ilyen árut a jachtokra küldi az ember, Punta
Alába, simán elkérhetsz érte ötszázezret egy-egy
kis bulin olyan hajókon, ahol csupa nagymenõ
van.
414
A férfi az asztalra tette a poharát, levette
napszemüvegét, hogy jobban lássa a lány arcát.
Táskás volt a szeme, püffedt.
– Az a helyzet, hogy sok lány dolgozik most
nálunk a Tartanában, nem vehetek fel még egyet.
Remélem, nem bánod – és alattomosan elvigyo-
rodott.
Francesca ültében egy pillanatra megingott.
Alig bírta visszatartani a gyomorszájában gyûlõ
pépet.
– De van egy másik lokálom is, ugyancsak
Follonicában...
Egész valójával ebbe a mondatba kapaszko-
dott. Nem tudta volna megmondani, miért
ragaszkodik olyan borzasztóan ehhez a munká-
hoz, amelyrõl jóformán azt sem tudja, micsoda.
Önmagát sem ismerte, nem értette azoknak a
görcsös vágyaknak azt a kusza halmazát, mely
odaszegezte a bárpulthoz. A zakós, nyakkendõs
férfinak egészen más járt a fejében. Arra gon-
dolt, egy ilyen még tán meg is csókolna, mi-
közben bevered neki.
– Nagyon szép hely, hidd el, nagyon híres...
Híresebb, mint a Tartana. – A lány szó szerint a
lábai elõtt hevert. – Oda csupa olyan ember jár,
aki számít, érted, olyanok, akikrõl hetente írnak
a magazinok. A Novella 2000, ismered, az nem
akármi...
415
 – Szeretnék – ragyogott Francesca –, egyszer
majd szeretnék bekerülni a tévébe...
– Hát persze! – biztatta a férfi, miközben fel-
állt. – Hosszú az út, de hinned kell benne, és biz-
tosíthatlak, hogy én segítek neked... Bájos vagy,
hogy is hívnak? Francesca... – a férfi nyilvánva-
lóan másra gondolt – csodálatos vagy, Francesca.
Az én bárjaimba, s ezt ne feledd, csakis olyan
emberek járnak, akik számítanak. Zakóban, nyak-
kendõben lehet csak bejönni. Milánói emberek,
rómaiak, egy csomó televíziós ügynök... és én
mindegyiket személyesen ismerem.
Fölállt a bárszékrõl, és intett neki, hogy õ is
álljon fel.
Még egyszer végigmustrálta: – Lehet, hogy
felfigyelnek rád.
Francesca mosolygott, legszebb, szûzi moso-
lyával.
– Nos, igent mondasz?
A férfi elõvette méretes krokodilbõr tárcáját,
és egy százezer lírással fizetett.
– Majd bejössz, és megmutatod magad. –
Visszatette napszemüvegét, és a sötét lencsék
mögül még vetett rá egy fürkészõ pillantást. – A
jövõ héten. Majd mi felhívunk, Francesca. Mi-
lyen Francesca?
– Morganti.
– Jól van, Francesca Morganti, tetszel nekem.
Tehetséges vagy. Nekem van szimatom az ilyes-
416
mihez. Még nagy dolgokat viszünk véghez mi
ketten. De elõbb látnunk kell, hogyan táncolsz.
Látnunk kell, mire vagy képes, általánosságban.
Add meg a telefonszámod!
Francesca tétovázott. Az otthoni szám. Rosz-
szabb, mint ha egy koszos bugyit adna a kezébe.
– Remek, nagyszerû. Csodálatos vagy. Ne fe-
ledd, hogy az út hosszú, de a végén, meglátod,
célba érsz... te leszel a Striscia la Notizia szõke
arca!
Mielõtt a férfi eltûnt volna az üvegajtó mö-
gött, Francesca félénken utána szólt.
– Bocsánat, mit is mondott, hogy hívják a
helyet?
Nem mondott semmit.
A férfi még egyszer visszafordult, mielõtt be-
ült az éjfekete Mercedes SLK-ba.
– Gilda. Gilda a bár neve.
417
 34
A gimnázium elõtti rét teli volt apró marga-
rétákkal, a leandersövény virágzott, még az
osztályterem elõtt álló két ferde nyírfa is teli volt
új levéllel. Jókedvre derítette a látvány. Lisa
konstatálta, hogy kirobbant a tavasz, s ez a tény
bátorságot öntött belé.
Ma reggel Anna nem kismotoron jött iskolá-
ba. Ez talán jó alkalom lehet. Látta õt a busz
ablakából gyalog felkapaszkodni a montemaz-
zanói úton. Göndör fürtjein átsugárzott a nap,
hátán a hatalmas hátizsák.
Miközben a tanárnõ a consecutio temporu-
mot magyarázta, és senki sem figyelt, Lisa megér-
lelte a döntést. Egy visszavonhatatlan döntést.
Amint megszólalt az óra végét jelzõ csengõ,
elkezdte köszörülni a torkát. Aztán kiment az
udvarra. Anna már odakint volt, megint a fiúk-
kal akart idétlenkedni. Lisa a megfelelõ pillanat-
ra várt. Hosszasan elnézte, hogy ott kacérkodik
egy laza csoport közepén, bugyija széle kilóg a
418
nadrágja derekából, és arra gondolt, hogy tény-
leg elviselhetetlen, amikor így libáskodik. Mégis
kitartott elhatározása mellett. Amikor meglátta,
hogy félrehúzódik a többiektõl, hogy cigarettára
gyújtson, elszámolt magában háromig: egy,
kettõ, három... És elé penderült.
Egy csomó mindent eltervezett, hogy mit
mond, óra alatt még össze is írta a füzetében, ám
most, hogy Anna itt állt elõtte, s szemöldökét
bosszúsan felhúzta, minden szófordulat kiszállt a
fejébõl. Csak kibökte a kérdést: – Nem mehet-
nénk együtt hazafelé?
Anna meghökkenve szegezte elõre szeplõs
orrát. Tényleg váratlanul érte ez az ajánlat Lisá-
tól, a nyomitól. A görbe hátú, a bálna, a fogsza-
bályzós. Minden további nélkül ráfelelte: – Rend-
ben. – Úgy hangzott, mintha csak erre várt volna.
Miután visszamentek az osztályba, szemük sar-
kából egymást lesték, némi bizsergetõ izgalommal.
Furcsa volt, hogy bevárták egymást egykor a
kapunál. Mindig együtt ültek az órákon, végig-
hallgatták egymás feleletét, azt kívánva, hogy a
másik süljön bele. Kilenc év kellett, hogy eljus-
sanak odáig, hogy az iskolán kívül félénken
egymásra mosolyogjanak.
Lisa fogszabályzós szájával mosolygott, vékony
szálú haja gyér copfba volt fogva a tarkóján.
A lobogó sörényû Anna elébe ment. Egy kicsit
tétován, de kíváncsian közeledett a kismotorok,
419
várakozó udvarlók és szülõk nyüzsgése közepette,
akik mind arra összpontosítottak, hogy felfedez-
zék az iskolások tömegében a számukra kedves
alakot.
Együtt indultak el lefelé a montemazzanói
panorámaúton. Ragyogó sugarak simogatták a ten-
gert, a dombokat, de még a gyárat is, ez a fény-
játék a nyarat elõlegezte. Egymás mellett haladtak,
fürge léptekkel, az alacsony, tömzsi és a karcsú,
sudár. A szemhatáron Elba szigete lebegett
ragyogón, elérhetetlenül.
Anna hallgatott, várt. Lisa nem tudta eldön-
teni, hogyan is kezdjen neki.
Odalent hosszú kilométereken át betontöm-
bök sorakoztak, a Salivoli és a Diaccioni mun-
kásnegyed szovjet típusú lakótömbjei, az ablakok-
ban emberek látszottak, apró, nyüzsgõ pontok,
asszonyok teregettek az épületek lapos tetején, a
lakótelep közepén pedig a Coop áruház állt.
Anna ezt nézte onnan, a magasból.
– Hogy sikerült a dogád?
Lisa jó sokáig gondolkozott, aztán úgy dön-
tött, a pun háborúkból írt felmérõt hozza szóba.
Semleges, szordínós kezdet.
– Azt hiszem, jól – felelte Anna. – Még azt is
tudtam, hány elefánttal indult el Hannibál
Spanyolországból... – nevetett – harminchéttel!
Hangjában nyoma sincs ellenségességnek.
Lisa folytathatja.
420
– Mindenki azt mondja, Mazzantini jó fej...
Szerintem egy cégéres barom.
Anna felélénkülve nézett rá: – Szerintem is!
Amikor elkezdi, hogy mit szólunk a Berlusconi-
ról szóló újsághírekhez: „Na, mit gondoltok
errõl?” Mi a fenét gondolnék, te hülye! Inkább
magyaráznád el az afrikai Scipiust, baromira le
vagyunk maradva az anyaggal.
Lassítottak. Vidáman összenéztek. Aztán me-
gint a lakótelepi háztömbök körvonalait nézték,
köztük a Sztálingrád utcai tömböket, azok voltak
a legmagasabbak.
– Tovább akarsz majd tanulni, jelentkezel az
egyetemre?
Anna csillogó, eleven tekintettel fordult felé.
– Úgy gondolom, mindenképpen. És messzire
akarok menni... Torinóba, Milánóba. Ezer kilo-
méterre innen.
– Én is – vágta rá azonnal Lisa –, alig várom.
Miközben sétáltak lefelé a panorámaúton,
idõnként egy-egy autó lassított mellettük, és
dudált egyet, de csak Anna fordult arrafelé. Lisa
pillái alól ámulattal nézte. Jó volt így együtt
menni hazafelé.
– És te mit szeretnél csinálni felnõtt korodban?
Lisa kicsit szégyenkezve gesztikulált, mulatsá-
gos grimaszokat vágott.
– Szeretem a verseket, a regényeket... Híres
írónõ szeretnék lenni!
421
 Anna szemei kikerekedtek: – De hiszen az
nem munka! És mit fogsz írni?
Lisa arca egy pillanatra felragyogott. Pattaná-
sai, a fogszabályzó, repedezett ajkai, sûrû, kö-
zépen összenõtt szemöldöke ellenére is most
szinte szép volt. – Már tudom, mirõl fog szólni,
hozzá is kezdtem... De titok, nem árulhatom el.
Amikor odaértek a Villa Marina-i keresztezõ-
désbe, s megálltak a lámpánál, kristálytiszta csönd-
bura borult rájuk. Várták, hogy zöldre váltson.
Anna megszólalt: – Én viszont... Még nem
igazán tudom, mit szeretnék csinálni, de min-
denképpen valami fontos dologgal szeretnék
foglalkozni. Lehet, hogy építész leszek, szép háza-
kat tervezek, mondjuk függõkerttel, erkéllyel,
verandával... Talán amikor majd a mi házainkat
lebontják, én építek a helyükbe újakat...
– Milyen jó lenne! – lelkendezett Lisa.
Átkeltek az úton.
– Vagy közgázra megyek, és munkaügyi min-
iszter leszek. – Annából csak úgy ömlött a szó. –
Anya szerint elköltöztetik az összes gyárat, Thai-
földre meg Lengyelországba... Mi meg itt mara-
dunk semmi nélkül. Megvan, munkaügyi mi-
niszter leszek, és hogy is hívják, jóléti? Így
megakadályozhatom ezt az egészet.
– Én – erõsítette meg Lisa – egy történetet
szeretnék elmesélni.
422
Vicces. Olykor földrengés, valamilyen kata-
klizma kell hozzá. Mint napfogyatkozáskor,
amikor minden felborul, az állatok megszöknek,
a természet megbolondul. Idegen elemek kötnek
egymással barátságot.
Amikor odaértek a Coop áruház elõtti térre,
amely teli volt bevásárlókocsit toló, teli szatyro-
kat cipelõ emberekkel, Annának hirtelen tá-
madt egy ötlete. Karon ragadta Lisát, ahelyett
hogy egyenesen ment volna tovább, befordult
egy mellékutcába, és ezt mondta neki: – Gyere,
mutatok valamit...
Lisának fogalma sem volt, Anna hová viszi,
de kíváncsian, már-már boldogan hagyta, hogy
magával cipelje. Ugyanis meleg lett, dzsekijüket
levetették, körülöttük anyukák tömege, akik
kézen fogva vezették gyereküket, kicsik kettes
sorokban jöttek ki az óvodából.
Anna lélegzet-visszafojtva megállt egy sövény-
kerítésnél.
– Erre – mondta. Átbújt egy résen, ahol rit-
kább volt a növényzet. Kusza ágbozót, sima,
illatos babérlevél-rengeteg. Lisa követte, és
ámulva nézett szét a kicsinyke játszótéren, mely-
nek közepén két fa állt, egy csúszda, egy forgó és
két rozsdás hinta alkotta a berendezését.
Anna boldogan felnevetett. – Látod, amit
akarsz, minden megváltozhat, bármi történhet,
423
de itt soha nem változik semmi! – Hátizsákját a
fûre dobta. – Ez a hely mindig ugyanaz marad!
Lisa körülnézett a betontenger közepén meg-
bújó négyszögletes kis parkban. Természetesen
nem értette, el sem képzelhette, mirõl van szó.
Apró, kedves kis dolog, egy marék sárga pon-
tocska a térdig érõ fûben.
Leültek egymás mellé egy padra. Lisa azt vár-
ta, hogy Anna most feltárja elõtte a titkát ennek
az elhagyatott helynek, amelyben igazán nem
volt semmi különös, de az rágyújtott egy cigaret-
tára, és csak ült tovább, szótlanul.
– Itt minden ugyanolyan, nekem elhiheted –
ismételte halkan.
Olyan volt, mintha Francesca ott heverne az
elhanyagolt, vadzabbal benõtt kis réten. Mintha
az õ megtestesülése volna, a nap éppen oda-
tûzött, a kis tér közepére, a minden szélfuvallatra
megnyikorduló játékok közé. Francesca épen,
érintetlenül õrzõdött meg ezen a helyen, amely
Annát most nevetésre késztette, Lisa meg nem
értette, mi történik, mert valójában nem történt
semmi.
– Az ott a házikó! – Anna mutatóujját a kis
házra szegezte, hangjában olyan lelkesedés volt,
mintha a stadionban ülne. – Odabent van egy
hangyaboly! El nem tudod képzelni, mennyi
idõt töltöttem ott, elbújva...
Francesca kikukucskált a faillatú fészekbõl.
424
– Szóval, miniszter akarsz lenni... – folytatta
Lisa az elõzõ témát, mert tanácstalan volt, nem
tudta, hogyan viselkedjen.
– Igen – bólintott a másik határozottan –,
miniszter, képviselõ, törvényhozó.
– És meg akarod menteni a piombinói gyárat is?
– Mindent, mindent meg akarok menteni!
Ezt a játszóteret is, a Lucchinit is!
Lisa sok mindent szeretett volna mondani
Annának. Hogy Donata nagyon beteg, hogy
Francescával már nem barátnõk. De most jó volt
itt ülni mellette ezen a padon.
Nem volt szükség arra, hogy kimondja a ne-
vét. Anna felismerte a bokrok között, a körhin-
tán. A szõkeséget. A legszebbet.
– És mirõl szól a történeted? – bökte oldalba
biztatóan. – Most már el kell árulnod. Ha elhoz-
talak ide, akkor el kell mondanod!
Lisa lesütötte a szemét.
Borzasztó késésben voltak, két dühös anyuka
várt otthon, már régen leszûrték a tésztát.
– Egy barátságról szól – dadogta Lisa. – Két
lány barátságáról, az egyik szõke, a másik barna,
egyszer csak összevesznek.
Anna arckifejezése megváltozott.
– De aztán kibékülnek – tette hozzá gyorsan
a másik –, végül kibékülnek, és rájönnek, hogy...
– Ne mondd el – szakította félbe Anna, fel-
állt, és felkapta a hátizsákját. Megígérem, hogy
elolvasom, ha elkészül.
 – Ki tudja, mikorra készül el! – pirult el Lisa.
– Még csak az elején járok... Majd az egyetem
alatt befejezem...
– Akkor együtt megyünk az egyetemre – mo-
solygott Anna. – De emeld a segged, különben
anyám nagy balhét csap.
Úgy is történt, mire Anna hazaért, anyja már
nagyon mérges volt, és a tészta is szétfõtt.
Bátyja már kényelembe helyezte magát, lábát
felrakta a másik székre, egyfolytában nyomkodta
a tévé távirányítóját.
Sandra tálalt.
– Anna – szólalt meg Alessio tele szájjal –,
azt hiszem, Francescával nincsenek rendben a
dolgok.... Rágás nélkül nyelte a tésztát, és köz-
ben beszélt. – Hallottam ezt-azt, hát, ha ez igaz...
Tényleg kemény dolgokat mondanak, én nem
tudom... – fejét fölemelte a tányérról – szóval,
szerintem beszélned kellene vele.
Anna kezében megállt a villa. Nem nyúlt az
ételhez.
Sandra hallgatott, eszébe jutott Rosa, hogy
hõzöngött a múltkor... Még õ prédikált!
– Anna – kezdte újra Alessio –, a múltkor
láttam Aldónál... Nem akartam neked szólni, de
esküszöm, úgy volt öltözve, mint egy kurva.
Az õ legjobb barátnõje. Kurva. Anna gyomra
öklömnyire zsugorodott.
426
– Komolyan – folytatta Alessio –, beszélned
kéne vele... Aztán egy hajtásra kiitta dobozos
kóláját, böfögött egyet, csöppet sem zavartatta
magát. – Egy nagy luvnya lett belõle.
Anna érezte, hogy arca hirtelen lángvörös lesz,
legszívesebben ott, helyben meggyilkolta volna.
– Hát akkor – kiáltotta dühösen –, ha már
nem vagy képes a saját dolgoddal törõdni, tudd
meg, megmondom, és kíváncsi vagyok, mit szólsz
hozzá! Két hete, mikor is? Múlt szombaton...
Láttam apát a Costituzione téren!
Sandra hirtelen elsápadt.
Alessio elzöldült.
– Láttam apát! – Anna végsõ kétségbeesé-
sében felugrott az asztaltól. – Egy üveg pezsgõ
volt nála! S most már törõdj a magad dolgával,
hülye barom, Francesca nevét meg jobb, ha ki se
ejted!
Anna eltûnt a szobájában, s bevágta maga
után az ajtót. Zokogva vetette magát az ágyra,
miközben a konyhában kitört a botrány. Az õ
Francescája mint egy kurva... Nem igaz! Enrico
nem ember.
Enrico az egyetlen ember a világon, akiben
nincs semmi emberi.
427
 35
A mûszak végére olyan piszkos lett, mint a
koromember, akivel a gyerekeket szokták ijeszt-
getni. Bement a zuhanyzóba, ahol már meztelen
öregek, kamaszok álltak egymás mellett. Olyan
szivaccsal kellett magáról lesúrolnia a kormot,
amilyent a nõk használnak bõrradírozásra. Ez a
szar beveszi magát a pórusaidba, a franc tudja,
hogy képes még a gatyádba is behatolni.
Mielõtt elindult, gondosan megfésülködött.
Váltott pár mondatot a többiekkel a tömeges
elbocsátásokról. Két-három káromkodás, miköz-
ben felhúzta a zokniját, persze vidáman, a Luc-
chini öltözõjében, amely semmit sem változott a
hetvenes évek óta: az öltözõszekrények ajtajai
lígtek-lógtak, a vízcsapok csöpögtek.
Odakint ragyogó májusi nap volt.
Délután kettõkor a hõmérséklet már megha-
ladta a harminc fokot. A szezon elkezdõdött:
szinte mindenütt megtisztították a strandot az
algáktól, a turisták által látogatottabb szakaszo-
428
kon a fürdõtelepek kinyitottak. Megjelentek a
napernyõk, a napozóágyak és a bermudanadrá-
gos árusok, akik végig a part mentén kiabálnak:
– Itt a kókusz, itt a kókusz!
Alessio lebélyegeztette a kilépõjét, udvari-
asan elköszönt a fülkében ülõ idõs asszonytól.
Nem vette észre, hogy követik. Átlendült az ipa-
ri gépek bejárójánál lévõ sorompó fölött. Sosem
szerette a turistákat.
Katlanforró autók között haladt a félig kihalt
parkolóban, a tûzõ napon. A gyár zaja minden-
hová elért, lehetetlen volt észlelni az õt követõ
személy lépteit. Magas sarkú szandál kopogott a
forró aszfalton.
Kinyitotta a tükörfényes Golf GT ajtaját.
Ledobta a hátsó ülésre a tusfürdõs zsákot meg az
összetekert, olajfoltos overallt. Halotta néhány
kollégája hangját, akik odaköszöntek neki: – Sze-
vasz, görény! – De a slusszkulcsot beejtette az
ülés alá, le kellett hajolnia érte. – Mi az, négy-
kézláb? Ó, kisköcsög!
Aztán egészen más tónusú „szia” ütötte meg a
fülét.
Felnézett. A szélvédõ üvegén át látta meg. Jól
nevelten mosolygott fekete kiskosztümében.
Ebben a szerelésben – Alessio úgy érzékelte –, a
légkondis övezeten kívül, haldokolt a hõségtõl.
Mint a lassított felvétel, úgy mászott ki a ko-
csiból (Ne ugrálj, mondja Tom Jerrynek, szép
429
lassan fordulj meg, és fel a kezekkel). Pavlovi
reflex: lába hirtelen elzsibbadt. Vegyük Alessiót,
tegyük elé Elenát, és biztosak lehetünk benne,
bármi is jár a fejében, abban a pillanatban elzsib-
bad a lába, nyálképzõdési zavarok állnak elõ ná-
la, szívverése felgyorsul, és elátkozza magát ezért
az egészért.
– Esetleg van öt perced?
Bizalmatlanul nézett a lányra. Az utóbbi idõ-
ben, ezzel a hivatalos stílussal, nagy ritkán, ha
összefutottak a parkolóban, mindig sikerült fel-
bõszítenie. Apró izzadsággyöngyök a homlokán,
orra tövénél, szája sarkában kissé megolvadt az
alapozó. Persze, ettõl még szép volt. A topme-
nedzserstílustól függetlenül.
– Hazaindultál? Sietsz? – Elena meg sem vár-
ta a választ. – Beszélnem kell veled, Ale, sürgõs.
Ale. Milyen furcsa az õ szájából ez a bizalmas
megszólítás, a beceneve.
– Hallgatlak.
– Szóval, talán menjünk kicsit odébb...
Behúzódtak egy vékonyka árnyéksávba, a fe-
kete-fehér nagybetûs „Lucchini Rt. Piombino”
feliratú homlokzat tövébe. Alessio nyitva hagy-
ta az autót, pénztárca, mobiltelefon jól látható
helyen. Elena eközben kigombolta blézerét, és
cseppet sem palástolt megkönnyebbüléssel ve-
tette le, és úgy állt ott, félig átlátszó blúzában.
430
Szembefordulva álltak. Elena melltartójának
csipkéje átütött a blúzon, az ismert, nem feledett
formák teljes pompájukban feltárultak. Alessio
elfordította tekintetét.
– Az elbocsátásokról van szó. Azt a három-
százötven embert, akit kényszerszabadságoltunk,
nem vesszük vissza, még továbbiakat kell elbo-
csátanunk. Az orosz érdekeltség nagyon kemény
feltételeket szab. Át akarják alakítani a termék-
szerkezetet, keletre akarják telepíteni a gyártás
egy részét, az igazat megvallva, elég jelentékeny
részét... És mi nem tudjuk megakadályozni.
Termelésrõl meg elbocsátásokról beszélni
õvele. Ez valami egészen új, ami a legteljesebb
mértékben idegesítette.
– Olaszország drága hely. Te is tudod: a mun-
kaerõ, a szállítási és az anyagköltségek....
– Rendben – Alessio a kulcstartójával bab-
rált –, mi közöm nekem ehhez?
Elena arca megváltozott.
– Neked, Alessio – megint az a finomkodó,
affektált stílus –, nagyon is sok közöd van hozzá
– a tanító néni, a menedzser-tanítónéni –,
ugyanis egyáltalán nem az én érdekem, és fõként
nem a kötelességem, hogy feltárjam elõtted a
cég akcióterveit.
– Hálás köszönet! – kiáltott fel tenyérbe má-
szó képpel, amilyenre csak Alessio volt képes, és
431
amelytõl a lány nyomban bekattant. – A cég
akciótervei, az bizony nem akármi!
Elena nem nevetett. Türelmét vesztve, inge-
rülten nézett rá. Szobormereven állt ott blúzocs-
kájában, térdig érõ szoknyájában, amely kirajzol-
ta csípõje és combja alakját, meg aztán az a sok
cucc, amit a kezében fogott: a karjára hajtott
blézer, a dossziék, a papírkötegek, az irattáska,
úgyhogy csak a szemöldökét volt képes felhúzni,
meg fújni egyet, ha felidegesítette valami.
– Ale – tett még egy sikertelen próbálkozást
arra, hogy megértõnek bizonyuljon –, a te jövõ-
drõl van most szó, nem az enyémrõl. Beszéljünk
világosan. Tudnom kell, ténylegesen érdekelt
vagy-e abban, hogy nálunk maradj, a mi cé-
günknél... – egyenesen az õ cégüknél – másként
fogalmazva, egyszerûbb szavakkal... Nálunk
akarsz maradni nyugdíjig, vagy arra gondoltál,
hogy más munkahelyet keresel magadnak?
– Miért kérdezed?
– Mert fontos. Mert én intézem a felvételeket
és az elbocsátásokat, és eldönthetem, melyik
rubrikába írom a nevedet. Kitörölhetem az egyik
listából, és beírhatom egy másikba, you understand?
A halálra ítéltek és akiket megmentenek.
Még szellemeskedik is. Micsoda hatalma van
ennek a nõnek, fiúk... Vigyázat! Rubrika, ahová
beírja a nevemet, kihúzza, megint beírja. Õ dön-
432
ti el, értitek? Inkább ment volna hozzá ahhoz az
unicredites baromhoz.
– Ezt a paradicsomot? Ki hagyná ott? – Alessio
keserûn felnevetett. Áradt belõle az engesz-
telhetetlen harag, a tömény indulat. – Úgy látom,
neked sikerült megtalálnod a helyed ebben a pa-
radise-ban...
Ellena lenyelte a sértést, és mondta tovább: –
A neved rajta van a legközelebb kényszerszabad-
ságra küldendõk listáján. Csak segíteni akarok
neked.
Kényszerszabadság. Segíteni.
– Ide hallgass, Elena, beszéljünk világosan. Én
nem akarok tõled szívességet. Nincs rá szüksé-
gem.
A lány az ajkát harapdálta: – Udvariatlan vol-
tam? Bocsánatot kérek, ha megbántottalak.
Nem állt szándékomban...
– Felfogod? Engem megmentesz, és odateszel
a helyemre egy másik barmot, csak azért, mert
azt nem ismered, s közben lehet, hogy gyerekei
vannak? – õrjöngött. Napnál világosabb volt,
hogy Alessio õrjöng, és Elenának nem háromig,
hanem legalább százig kellett volna számolnia,
mielõtt megszólal.
– Hallottam, mi a helyzet apáddal... – szaladt
ki a száján – tudom, hogy a te fizetésed most so-
kat számít otthon, és gondoltam...
433
 – Gondoltaaad?! Mi a faszt gondoltál? – hö-
rögte Alessio. – Te csak ne gondoljál semmit,
világos? Honnan veszed hozzá a bátorságot, hülye
tyúk?! Még hogy az apám... – akár egy õrült. –
Hogy jön ide az apám? Mondjad már, mi a lófasz
köze van az apámnak énhozzám?! Hülye kurva!
Elena lehunyta a szemét: Úristen, mit mond-
tam, Úristen, mit csináltam.
– Nem érted, Ale... – próbálkozott. – Ne ha-
ragudj.
De a fiú arca lángolt. Abban a pillanatban
autójával képes lett volna nekihajtani egy jel-
zõtáblának, a kukáknak vagy egy másik parkoló
autónak, és ripityára törni: ismerte Alessiót.
Közelebb lépett, hogy megfogja a kezét, meg-
próbálta lecsillapítani, mint ahogyan ezerszer
megtette négy évvel ezelõttig.
– Hagyjál – hörögte amaz sebzetten, és ellök-
te magától.
– Nem jól fejeztem ki magam, esküszöm. – Ke-
zét a szája elé kapta, majd alig hallhatóan: – Csak
segíteni akartam...
– Nem akarom, hogy segíts, a kurva életbe! –
ordította a lány hõségtõl és rémülettõl elkínzott
arcába. Aztán elhallgatott. Megfordult. – Szer-
vusz – és már indult volna.
Elena visszatartotta. Elkapta a könyökét, erõ-
sen megszorította. A fiú egész testében érezte a
kéz szorítását. Nem mozdult.
434
– Ez a dögös beosztás a fejedbe szállt – mondta.
Elena még közelebb ment, mígnem elfogyott
a kettõjüket elválasztó tíz centiméteres távolság,
nullára csökkent, arcával, mellével, hasával a fiú
izmos hátára tapadt.
Önkéntelen mozdulat volt, amely mindket-
tejüket megdermesztette.
– A dögös beosztásod nem hatalmaz fel arra,
hogy szerencsétlen nyomorultakként kezelj má-
sokat. Gõzöd sincs semmirõl, jobb, ha tõlem
tudod.
Egy pillanatra maguk is megdöbbentek, hogy
évek múltával így össze tudtak még veszni, mi-
közben tökéletesen meg voltak róla gyõzõdve,
közömbös idegenek lettek egymás számára, akik
képtelenek a párbeszédre, mert egy méregfal
épült közéjük.
Szép volt ez a meleg érintés. Érezte a hátán a
lány szívének dobogását. Érezte izgatott remegé-
sét, egész lényével behatolt a bõre alá, elvegyült
a keringõ vérében.
– Kérlek – szólalt meg a lány.
Nem eresztette el, maga felé fordította, és
kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.
– Tényleg megváltoztál, beképzelt hólyag lett
belõled.
– Kérlek – szorította a kezét, és a fiú hagyta –,
olyan nehéz szót érteni veled... Nem tudtam,
hogy fogjak hozzá, rosszul csináltam. Amikor ma
435
megláttam a neved azon a listán, elfogott a ré-
mület. Hidd el, majd kiugrott a szívem... Tény-
leg minden járt az én fejemben abban a pillanat-
ban, csak a dögös beosztásom nem.
Alessio egy pillanat múlva kibontakozott
ebbõl a képtelen ölelésbõl.
– Oké, Elena – mondta a lehetõ legsemlege-
sebb hangon –, tégy, amit akarsz, amitõl úgy érzed,
könnyebb a lelkiismeretednek. Szervusz – az autó-
ja felé fordult –, további szép napot – és elindult.
– Várj!
Alessio gyors léptekkel igyekezett a Golf GT
felé, a lány hitetlenkedve követte. Egyre csak
hullottak a lapok a dossziékból, mindenfelé rep-
kedtek, õ nem törõdött vele, hadd hulljanak,
hadd repkedjenek.
– Nem akarom, hogy így váljunk el. – Egyik
kezét határozott mozdulattal rátette az autó mo-
torháztetejére. – Várj egy pillanatot. Nem aka-
rom, hogy így érjen véget annyi év után...
Alessio kinyitotta a kocsi ajtaját, megnézte,
hogy a pénztárcája és a mobilja megvan-e még.
– Meghívhatlak ebédelni? – kérlelte a lány.
– Ebédeljünk együtt, kérlek, beszélgessünk egy
kicsit...
Beszélgessünk? Mi ez, direkt marketing apák
és fiúk számára, egy Zarillo-dal egy sora? Elena
eszméletlen ostobaságokat mondott egymás után,
olyan könyörgõ hangon, hogy azzal már nevet-
436
ségessé vált. Észrevette, és borzasztóan elszégyell-
te magát. De nem tágított.
– Mifelénk a férfiak hívják meg a nõket ebé-
delni – morogta Alessio.
A kocsi ablaka le volt engedve, most felhúz-
ta. Azonnal véget akart vetni ennek a patetikus
jelenetnek, hermetikusan kizárni az életébõl.
Nem nézett a lány arcába.
– Akkor hívj meg te!
Most már nekitámaszkodott az autónak, a fel-
húzódó ablaknak kiabált.
– Ale, kérlek, félreértettük egymást. Nem
mehetsz el. Nem végzõdhet így!
Beindította a motort. Brrr: világos, ellent-
mondást nem tûrõ hang. Slusszkulcs elfordítva,
kuplung, gáz. Másodikba kapcsolt, harmadikba,
majd negyedikbe, mindezt háromszáz méteres
távon belül, olyan rettenetes robajjal, amely
mindezek ellenére sem volt elég ahhoz, hogy
kifejezze haragját.
Nem végzõdhet így azok után az évek után.
Gondolkodtál volna elõbb, hülye kurva! Egy
beképzelt hülye lett belõled. Azzal a hülye irat-
táskával, blúzocskával, hát menj a picsába! Még
nekem akar alamizsnát adni. Apuci kislánya.
Hát dugjátok a seggetekbe a szaros alamizsnádat.
– Dugjátoka a seggetekbeeee! – üvöltött fel han-
gosan a kocsi belsejében.
437
 Elena ott maradt a parkoló közepén, a tûzõ
napon, a forró aszfalton. Egyik kezét a homlo-
kához emelte, és magába fojtotta a kiáltást. Csak
állt, mint aki gyökeret vert, azon a helyen, ahon-
nan Alessio autója elporzott. A gyárkapun ki-be
lépõ alkalmazottak csodálkozva néztek rá.
Kurva kurva kurva! Mi a fasznak kellett neked
az a sok iskola, hogy egy felfújt hólyag legyen
belõled? Hatalmad van a rubrikák felett. Ide-oda
teszegeti a nevem, értitek, ugye? Kényszersza-
badságolások. Piaci folyamatok. Az oroszok súlyos
feltételeket szabnak nekünk – nyávogós fejhangon
utánozta. – Hát elmentek a búbánatos francba!
A keresztezõdés elõtt hirtelen beleállt a fék-
be. A mögötte lévõ kocsi sofõrje kénytelen volt
elrántani a kormányt, nehogy belerohanjon.
Alessio egy pillanatig nézte a sárga jelzést, ennyi
elég volt ahhoz, hogy pirosra váltson. Ekkor,
amikor már piros volt, elindult, és hirtelen meg-
fordult a meglóduló forgalom kellõs közepén.
Alessio nyomában, az Elba bár elõtt pokoli
helyzet alakult ki, a hirtelen fékezésre kénysze-
rített autósok, vagy azok, akik nekimentek egy
lámpának, egy jelzõtáblának, eszeveszettül átko-
zódtak. Õrült dudálás, az emberek a bárból kijöt-
tek az utcára.
Forgalommal szemben behajtott az egyirányú
utcába, visszaszáguldott a parkolóba, ahol Elena
még mindig ott állt Gucci kosztümében, meg-
438
kövülten, irattáskája nyitva, arca, akár egy poszt-
modern madonnáé, olyan, mint egy Cattelan-
szoboré.
– Gyerünk, szállj be – kiáltott rá a kocsi ajta-
ját kinyitva.
Egy topmenedzserré átváltozott madonna,
pont olyan, mint a Velencei Biennálén.
– Szállj be, éhes vagyok.
Egyik keze a váltón, másik a kormányon, õ a
kemény fiú, aki rád se néz, beletapos a gázba,
hadd bõgjön a motor. Elena lerogyott az ülésre,
felszaladt a harisnyája, még a kocsi ajtaját sem
csukta be, amikor Alessio már indított is. A par-
koló egyetlen légfuvallat alatt teli lett elbocsá-
tási ûrlapokkal.
Némán ültek az Arbre Magictól illatozó ko-
csiban.
A parkoló kijáratánál Alessio, mint a régi
idõkben, berántotta a kéziféket. Az autó megpör-
dült saját tengelye körül, és Elena nem tudta palás-
tolni öntudatlan, beleegyezõ mosolyát. Beleegyezõ
– de hát mibe? Nem tudta, nem akarta tudni,
miközben sietõs mozdulattal becsatolta magán a
biztonsági övet, Alessio ugyanis úgy nekilódult,
akár egy bika, és vadul csörtetett végig az utcákon,
a felhajtókon, a zsúfolt keresztezõdéseken.
Húszméterenként fennállt egy újabb ütközés
veszélye, de ezen kívül még mást is kockáztattak.
Alessio vezetett, nem nézett a lányra. Elena sem
439
nézett õrá, miközben õrült vágy kerítette hatal-
mába, hogy a fiú nyakába omoljon. Valami bi-
zarr, féktelen vágy, le van sajnálva minden, ezen
kívül. Felszaladt a harisnyája, folyik a smink az
arcán, blúza kigombolódott. Kit érdekel? Alessio
mellett, miközben vezetett, ott ült Elena, akár
neki is rohanhatott volna valaminek.
A város, a házak, a boltok, az újságoskiosz-
kok, az erkélyek, a gyerekkocsit toló anyukák,
kutyát pórázon vezetõ öregurak, gyerekek, az is-
kolából kijövõ diákok: az élet ott cikázott az autó
ablakain túl, a látvány hol az egyik ablakban,
hol a másikban villant fel, a szélvédõ elõtt, a visz-
szapillantó tükörben. Az egész egy nagy zûrzavar.
Alessio fordult, az autó megfarolt, Piombino
Guernicává változott.
Elena visszafojtotta lélegzetét, de csak azért,
mert õrülten élvezte a dolgot. Alessio tudta, hogy
az utasülésen a lány mosolyog. Hogy õ az utasa.
A szíve azt csinál, amit akar, a tüdeje úgy-
szintén, lábizmai majdnem megszakadtak. Vajon
meddig tart? Negyedóráig, fél óráig, egy egész
délutánon át? Nem érdekes. Az idõ a kocsi ab-
lakain kívül rekedt, csakúgy, mint a profit, a
kapitalizmus, az öntõüstök. Múlt, jövõ: szevasz.
– Mikorra kell visszaérned?
– Ma szabadnapunk van.
Alessio ránézett.
440
Mosolyogva néztek egymásra, tökéletes, cin-
kos mosollyal, miközben a nap elárasztotta suga-
raival az Arbre Magic-illatú kocsibelsõt.
– Menjünk a Vecchia Marinába – kockáztat-
ta meg a lány.
Nagyon fel volt dobva, túlságosan is, hogy
észbe kapjon.
– Viccelsz? – kérdezte a fiú.
– Egyáltalán nem.
Alessio benyomta a központi zárat, vetett egy le-
sajnáló pillantást a piros-fehér szegélyû táblára,
amely hatalmas betûkkel ott állt, hogy „behajtás
csak külön engedéllyel”, s ránézett a lányra...
Az óvárosban csend volt. A mólókon felej-
tett halászhálók, a márványkutak és a ringatózó
facsónakok csendje. Az erõd a halászok régi
menedéke volt, meg szombat délután a tinédzser
szerelmespároké. A Padella téren történt, amely
alig volt nagyobb, mint egy bódé, hogy Alessio
és Elena elõször megcsókolta egymást.
Amikor bementek a vendéglõbe, már éppen
vége volt az ebédidõnek.
– Kivételt teszünk – mondta a pincér. Körös-
körül, az üres asztalokon kenyérmaradványok,
összegyûrt szalvéták, boroskancsók kétujjnyi
borral. Egy magányos, hatvan körüli férfi ebédje
végén járt, szorgalmasan vagdalt valamit késsel-
villával.
441
 Leültek: nem ahhoz az asztalhoz, amelyiknél
Alessio annak idején megkérte Elena kezét, egy
másikhoz... de ez is a szigetre nézett.
Elena haja összekócolódott, egy ropit tördelt.
Alessio kinyitotta az étlapot, de nem fogta fel,
ami oda volt írva. Nem volt téma, egyetlenegy
sem a témák végtelen tengerében, amelyrõl be-
szélni tudtak volna.
Kagylós spagettit rendeltek, hozzá Greco di
Tufo vörösbort.
Hol egymásra pillantottak, hol meg Elba szi-
getére, amelyet a nap ezüst fénybe vont. Feszült-
ségüket oldotta az alkohol, a magányos úr letette
a kiürített citromlikõrös poharat, felállt, a zakó-
ja után nyúlt.
Béke honolt az üres vendéglõben. Ernyedt
nyugalom áradt szét tagjaikban. A pincérek ké-
szültek átöltözni, a szakács letette kötényét: a
délutáni órák tompa nyugalma egy tengerre
nézõ, múltbeli helyen.
Az igazat megvallva, mondanivalójuk lett
volna. De egyikük sem szólalt meg.
Szinte egyszerre álltak fel az asztaltól. Alessio
fizetni ment, Elena hátramaradt, nem merte visz-
szatartani.
Kimentek a vendéglõbõl, és egymás mellett
lépkedve elindultak a világítótorony felé, ez a
legközelebbi pont Elba és Piombino között.
442
A Golf még mindig ott állt, nem vontatták
el. De az ablaktörlõ alatt, jól látható helyen, ott
volt a büntetés.
A nõ, aki most fekete kosztümben, batiszt-
blúzban lépkedett az oldalán, a Lucchini hu-
mánmenedzsere volt. A férfi, aki meg az õ
oldalán ment bõ szárú, lógó fenekû farmerben,
egy fémipari szakmunkás. És a nevük még mindig
itt van valahol, valamelyik pad támlájára vésve.
Rákönyököltek a gránit mellvédre. A híres
köztársaságpárti Giovanni Bovióról, az olasz egy-
ség hívérõl – akinek álma egy igazságosabb világ
volt – elnevezett tér az idõk során a szerelmes-
párok találkahelyévé lett.
A tenger hullámai három oldalról nyaldosták a
teraszt. Nagyon közelinek tûnt, az ember úgy
érezte, elég, ha a karját kinyújtja, és hozzáér... Ilva.
A titkos név, dünnyögte Alessio, a jelentés.
443
 36
A fények hirtelen kialudtak.
– Muff muff muff muff muff!
Akár a futballstadionban, a kissé rekedtes hangú
kórus a terem bal oldaláról ráfelelt a jobb oldal-
ról érkezõ hangokra: – Bige bige bige bige bige!
Az ajtó mögül hallotta a tombolásukat. A ke-
rítésnek nyomuló vadállatok. Hallotta, hogy ököl-
lel az asztalt verik, ahogy odacsapják a bárpulthoz
a pénzérméket. Egy, kettõ, három... Számolt.
Fülét az ajtóra tapasztotta. Pohártörés zaját
hallotta, mintha verekedés készülne. Aztán a Bud
Spencer-fazonú kidobóemberek akcióba léptek.
Tíz órakor kiosont az öltözõbõl, lábujjhegyen
végigment az asztalok között. Egy kis friss lég-
áramlat, vigyázott, hogy meg ne botoljon.
Fellépett a kifutóra. A türelmetlen közönség
észlelte mozgó testének körvonalait a bûzös, le-
vegõtlen sötétségben. Kezdtek lecsillapodni. A te-
lefonkijelzõik fényében halványan megcsillanó
444
tangabugyi megbûvölte õket. A kórusok elhall-
gattak.
Elfoglalta helyét a színpadon. Kinyújtott kar-
ral megragadta a hosszú fémrudat, és induló póz-
ban rátekeredett.
Rhytm. Fejét hátravetette. Rhytm. Lábát szét-
tárta.
A mennyezet közepén elhelyezett reflektor
hirtelen felgyulladt, rászegezõdött.
You can feel the, you can feel the... Fehér fény-
be vonta testét.
Egymás hegyén-hátán, izzadságfürdõben. Több
mint kétszázan voltak odabenn. Meglepetten fel-
nyögtek. Egy pillanattal késõbb berobbant a zene.
Rhytm is a dancer. A dal.
S õ ott állt meztelenül, a tekintetek kereszt-
tüzében.
Ha még a tavalyi évben járnánk, ha a hetes
számú ház negyedik emeleti fürdõszobájának ab-
lakában állna, akkor Lisa kalimpáló szívvel lesné
a függöny mögül, nagybátyja pedig abbahagyná
miatta a reggelit.
De most egészen máshol vagyunk, részeg fém-
ipari munkások között, akik az asztalt verik és
poharakat törnek. Õ most ezek elõtt a férfiak
elõtt lép fel.
Feltárulkozva lejt az acélrúd körül, tûsarkú
szandál van rajta, és tanga. Semmi más.
445
 Õ nem olyan, mint a többi lány. Õ eleven.
Felszabadult, határozott mozdulatokkal riszálja
csípõjét. Benne nincs gátlás. Pillái alatt üde
kislánytekintet. Amikor magasba lendíti a lábát,
úgy, hogy bokájával megérinti a halántékát,
akkor tényleg a saját lányod, aki most állt fel a
puha szõnyegrõl a mûvészitorna-bemutatón.
Mutatóujját beleakasztani a tanga szélébe.
Látszik, hogy fél megtenni. Zavartan mosolyog.
Éppen zavarától képednek el, bájától õrülnek meg
a Lucchini meg a Dalmine melósai. Megindító
látni egy tátott szájjal ülõ nagyapót, reszketõ
kezében a pohárral, a lány ugyanis tulajdonkép-
pen nem mestere a munkájának. A lényegnél
téveszt, a tangánál.
Megkapaszkodik a rúdban, himbálja magát
körülötte, hajkoronája hátraomlik. Megszólal a
taps. Boldog, arcán a kurva boldogsága ragyog.
Letérdel, fenekét a rúdhoz dörzsöli. Egyszer, két-
szer, háromszor. A melósok odavannak, felugrál-
nak, pénzt húznak elõ. Ez az õ vakációjuk.
Van benne valami hév, miközben táncol.
Az elsõ táncbemutató eltökéltsége és bizonyta-
lansága. Idõnként elneveti magát, ha téveszt:
ilyet sehol a világon nem látsz egy lap dance
számban. Ide kell eljönni, erre az isten háta mö-
götti koszfészekbe, ebbe a föld alatti, áporodott
levegõjû odúba, hogy egy mozgó, eleven lényt
446
láss, aki néha elesik ugyan, de föláll, és állati
módon riszálja a seggét.
Õ maga is tudja: itt soha nem figyel fel rá a
Canale 5 menedzsere. Ide nem jönnek. Ez egy
koszos lyuk. Ide olyanok járnak, akik napi nyolc
órát gürcölnek, alig mosakszanak, családjuk van,
meg valami ócska lakásuk. A függöny mögötti
stratégiai nézõpont.
Élvezi, hogy nézik. De nem csak egyvalaki.
Ismeri az ajtó mögötti hörgést, a nadrágzsebbe
nyúló, a farkat babráló kezet. Tudja, hogy õ a ki-
váltó ok. Tudja, hogy õ tehet róla. De itt, a Gilda
színpadán élvezi a dolgot.
Lisa nagybátyja megszorozva százzal. A szem-
közti házban, az ajtó mögött rejtõzködõ férfi...
Õ nem olyan, mint az a másik. Õ nem játszik.
Õ minden péntek este kétszáz férfit vonz ebbe a
lokálba, és több pénzt emel ki a tömött pénztár-
cákból, mint az összes többi lány együttvéve.
Útszéli fintor a tiszta, gimnazista lányarcon.
Nem csak errõl van szó. Egy fennakadt gyöngy-
szem a nyálas, mocskos, sáros szöveten.
You can feel it everywhere.
A rejtõzködõ férfi. A bevallhatatlan valami,
akinek lángol az arca, és lehúzza a cipzárt. Mind
nagyon felvágtak, végtelenül büszkék, atyaiak
voltak. A lokál üzemeltetõje, a tulajdonos, az
önkormányzat idegenforgalmi felelõse, az elkáp-
447
ráztatott turisták, a fémipari munkások tömege,
a sír szélén álló nyugdíjasok.
Az elsõ felmegy a színpadra, megtört a jég.
Õ lehajol, és a férfi arcához dörzsöli a fenekét.
Dollárt akar. A férfi bedugja a bugyija szegélye
alá. Megint lehajol. Még egy dollárt akar. A vén
hülye, talán Gianfranco, vagy valamelyik másik,
már se nem lát, se nem hall. Egyik dollárt a
másik után dugdossa a bugyijába.
A kassza csilingel. Tapsvihar. Nem vitás,
hogy õ a Gilda királynõje.
Szédületesen hosszú lábak. Vékony, szögletes
felsõtest. Egy harmincas évekbeli filmcsillag arca,
melyet könnyû, arany hajzuhatag keretez. Nem
kell hozzá diploma, hogy megértsük. A testébõl
felfakadó illat, a fémrúd körül vonagló kamasz-
test. A tévesztés, a huncut szomszéd kislány
arcán a pír. Univerzális jelenség.
Partikra is elviszik olykor, a Punta Alánál
horgonyzó jachtokra. Rafinált ruhadarabokat
vesznek neki, hogy jól mutasson, és ne lehessen
rájönni, honnan való. Munkaadója vette el a
szüzességét egy motelban, egy áprilisi délutánon,
és õ közömbösen feküdt a férfi alatt, tágra nyílt
szemmel a plafont bámulta.
De a színpadon, az más. Egész lényét betölti a
dal. Rhythm is a dancer a sikerszáma. Teste bizse-
reg, ívbe hajlik, riszál. Oda nézz. Nevet. Meglo-
448
vagolja a rudat, és teljes hangerõvel énekel. Ooh,
it’s a passion.
Oda nézz, hogy játszik... mint akármelyik
kamasz lány, aki a tükör elõtt táncol, és Britney
Spearst utánozza, és a fürdõszobába bezárkózva
sztriptízt játszik.
A szám közepén megérkezett Cristiano.
A homályos összevisszaságban tört elõre, az
ember szemét csípte a füst. Semmit sem lehetett
látni.
Miután öt vagy hat asztalnak nekiment, ta-
pogatózva jutott el az elsõ sorig, ahol Gianfranco
ült. A negronis pohara felborult.
– Hé, balfaszkám – röhögcsélt a fõnök, ami-
kor meglátta.
Cristiano le akart ülni. Rajta kívül volt még
ott hat vagy hét melós a cégtõl, mind piásak
voltak már, akár a kölykök. Õ viszont teljesen
észnél volt, a fene enné meg. Azt sem tudta,
hogy másszon ki Jennifer mellõl az ágyból, hogy
fel ne ébressze. Meg kölcsönkérni Alessiótól a
Golfot, az sem volt kis dolog.
– Ez egy bombázó – mutatott a lányra a fõ-
nöke.
Cristiano vetett rá egy szórakozott pillantást,
de még azon járt az esze, hogy hol is parkolt le az
autóval, tilosban vagy nem. Azt nem kockáztat-
449
hatta, hogy esetleg elszállítsák Alessio autóját: Cristiano szája bárgyú mosolyra nyílt. Igazuk
kitörne a világháború. van. Ez itt érti a dolgát, fergeteges ritmusban
– Ezt én megdugom, a kurva életbe. Állva riszálja a testét, biztos képes volna keményen,
akasztom be neki! – üvöltött a teljesen felpör- sebesen meglovagolni akár egy egész órán át.
gött Gianfranco kockás ingében, tavaly óta vál- A lány feléjük fordult.
tozatlanul hatalmas hasával. Hosszúkás felsõtestével, ívelt csípõjével, ap-
– Hát nézz rá, nem lerí a képérõl, hogy „kúr- ró, izmos mellével.
jál meg”? Pont olyan a pofája, mint egy éhes És az arcával.
szukának... Cristiano megdermedt. Nyelõcsövén hirte-
Mindenki röhögött. len felszökött a gyomorsav. Ez nem lehet... A Neg-
Cristiano még mindig töprengett, megpró- roni megállt a szájában, nem volt képes lenyelni.
bálta pontosan felidézni magában, hová is állt le Szerette volna kiköpni, az egészet kiköpni.
keresztben az autóval, tilosban vagy nem? Volt Belényilallt a félelem.
tábla, vagy nem? Közben elmosódott tekintete – Francesca – suttogta.
elõtt éppen csak felvillant két szokatlan ritmus- Az elhaló hangot senki sem hallotta.
ban járó láb.
– Elsõ osztályú áru – mondta valaki –, nem
tudom, honnan szerezték, de mindenkit leköröz.
– Ez meg se áll a Canale 5-ig!
Cristiano felnézett.
– Oda nézz, hogy nyomja... Nem a Canale 5-be
való ez, hanem a parlamentbe!
Jobban megnézte az elõtte vonagló hátsót.
– Miniszternek! Miniszternek való!
Gömbölyû, kemény popó, a tulajdonosa úgy
riszálja, hogy olyat csak ritkán látni. Csodás hát,
egyöntetûen fehér bõr, amelyen éppen csak ki-
ütközik a gerinc hullámvonala. Az óriási hajzu-
hatag hol az egyik, hol a másik vállra omlik.
450 451
 37
– Múlt csütörtökön Milánóban voltunk, karban-
tartást végeztünk – mesélte Mattia, csak hogy
mondjon valamit. – A miénknél kisebb, de jobb
állapotban lévõ gyár volt. S aztán bementünk
szétnézni a belvárosba. Micsoda káosz... Tudod,
mit láttam?
– Mit? – kérdezte Anna minden érdeklõdés
nélkül.
Háton feküdt, még csak föl sem emelte az arcát.
– Ott aztán minden volt a szórakozóhelye-
ken. Amfetamin, ketamin, MDMA, mindenféle
anyag képtelen összegekért! Az utcákon is ren-
geteg ember... Nem úgy, mint itt, hogy fél tizen-
kettõkor mindenki lefekszik aludni – Anna hall-
gatta is, nem is, el volt alélva a napon –, szóval
egyszer aztán kikötöttünk egy nagy téren, temp-
lom, harangtorony, meg minden. Fiatal srácok
feküdtek a földön, gitároztak, afrikai dobon ját-
szottak, éjjel egykor... És egyszer csak mit látok?
El nem tudod képzelni!
452
– Mit? – ásított Anna.
Mattia teljes felháborodással: – Két csajt,
akik csókolóztak!
Június 2-a, az Olasz Köztársaság napja. A stran-
dot ellepték a gyerekek, napernyõk alatt terpesz-
kedõ kövér családok. Alumíniumdobozok alján
lasagnemaradék, egyéb hulladék, mint például
almacsutkák a homokban. Mindenki lent volt,
az egész Sztálingrád utca.
Csak egyvalaki hiányzott.
Anna a napszemüvege mögül meresztgette a
szemét, ez az új fedezék kisasszonyos külsõvel
ruházta fel. Oldalára fordult, úgy nézett a fiúra.
– Két lány, két csaj! – háborgott amaz. – Lát-
nod kellett volna, Anna, egy szökõkút tövében
ültek a holdfényben, összeölelkezve... a nyelvük
meg egymás szájában!
Anna úgy maradt, ebben a testhelyzetben,
mintha odaszegezték volna. Valami képtelen,
megmagyarázhatatlan szívverést érzett.
– Csakis ott történhetnek ilyen dolgok. Esz-
méletlen, tiszta Amszterdam. Két lány, minden-
ki szeme láttára csókolózik... Hát ez már tényleg
kemény.
Az elsõ pillanattól fogva õt kereste a szemé-
vel. Miközben lefelé jött a lépcsõn, miközben
átment a kabinok között vezetõ úton, s aztán
453
miközben leterítette fürdõlepedõjét, és kibújt
strandruhájából.
Megpillantani õt ott, a sekély vízben, min-
denkori helyén.
Mattia arról beszélt, hogy Milánó milyen ab-
szurd hely, azzal a rengeteg pénzzel, a járdaszéleken
sorakozó transzvesztitákkal, és hogy a buszmeg-
állóban az emberek hogy utálják a románokat,
hogy halt meg egy srác a diszkóban egyetlen
tablettától, egyetlen késszúrástól, elõadta az egész
fekete krónikát, miközben számára csak az volt
abszurd ebben a pillanatban, hogy Francesca
nincs itt.
De az is lehet, hogy nem nézett szét eléggé.
Lehet, hogy abban a tíz percben, míg napozott, õ
megérkezett.
Anna ismét felült. Tekintetét megint végig-
járatta az összes napernyõn, az alatta ülõkön, a
napágyon fekvõkön, a bár minden elképzelhetõ
zugán. Mintha annak a két milánói lánynak
valami köze lett volna hozzá. Mintha hirtelen
feltámadt volna benne valami állati ösztön.
Mattia közönséges figura.
Igen, olyasvalaki, aki nem problémázik.
Legyen bátorságod távolabb nézni. Nem a
fürdõlepedõkig, amelyeken a vénasszonyok pos-
hadoznak, a nyomik, a párocskák, most te is
közéjük tartozol. Messzebbre nézz, a tenger felé.
Nézd a labdázó kamaszokat. Vedd észre õket.
454
A sziget továbbra is szunnyadva terült el a
maga szûzi tisztaságában a horizonton.
Észrevette Ninót és Massit. Ugyanúgy ját-
szottak a vízben, mint tavaly. Vicces, kócos
fejük, megfeszülõ izmaik. Látta Ninót, amint fel-
lõtte a labdát a magasba, mely tökéletes para-
bolát leírva landolt Massi sarkán.
Hallhatta kiáltozásukat – Ide, ide! –, bár a
hangok onnan, messzirõl, csak tompítva értek el
hozzá.
Fejükre, vállukra tûzött a nap. Sómarta sze-
mük bevörösödött, résnyire szûkült. Tökéletes
kép volt. Az éppen csak fejlõdésnek indult tes-
tek tisztán kivehetõ mozdulatai, a futkározó lá-
nyok kezdeti stádiumban. Anna elnézte egyikü-
ket, aki azért kiáltozott, mert belement a homok
a bikinialsójába, és leguggolt a vízben, hogy
kiöblítse.
Széles, ívelt, majd újrarajzolódó körök. Az ujj-
hegyeken pattanó labda, a kinyújtott karok,
majd röplabdás lecsapás. És az a kis-nagylányok-
ra jellemzõ, tipikus kiáltozás, amikor nekifutnak
a víznek. Csobbannak, majd újra felbukkannak.
Nino és Massi együtt járnak két lánnyal, de
nem komolyan. Két felsõ tagozatos kislánynak
csapják a szelet, akik mutogattak rájuk a sekélyes-
bõl, és tapsoltak, ha valamelyikük gólt dobott.
Anna látta, hogy egymás fülébe sugdosnak.
Termetük sudár. Hajuk vizes, a fenekükig ér.
455
Mellük még pici, csípõjük még semmi. Anna
észrevette, hogy egyiküknek félrecsúszott a biki-
nibugyija, a kerek popsi majdnem teljesen
födetlen maradt. Látta, ahogy egyszerre nekiló-
dulnak. Bevetik magukat a tömegbe, és rácsim-
paszkodnak a fiúk vállára.
Mattia elhallgatott, a sportújságot kezdte
lapozgatni. Lehet, hogy kérdezett tõle valamit.
De neki semmi kedve sem volt válaszolni. Sem-
mi kedve sem volt megszakítani azt a kínt, amely
abból állt, hogy ott maradt, és csak szemlélte ezt
a birodalmat, amelynek Francesca már nem volt
része. Amelynek õ és Francesca már nem voltak
részei.
És ez senkinek sem tûnt fel.
Anna a horizontot bámulta, ezt az átkozott
Elbát, ahová még egyszer sem jutott el. Iszonyú
dühös volt, és ádáz pillantásokat lövellt a két,
nálánál fiatalabb lány felé, akik lábukat kinyúj-
tották, miközben fejre álltak a vízben.
Kilökték. Kiközösítették. Mint az óvodában,
amikor rád szegezik az ujjukat, és egyszerûen csak
ennyit mondanak: – Te nem játszol. – Ez olyan
élmény volt, amilyenben Annának eddig sosem
volt része. Egy számára teljesen ismeretlen él-
mény. Õ ugyanis nem egy volt, hanem kettõ.
Õ nem te volt, hanem ti. Ti nem játszotok.
Annafrancesca nem játszik. Õket aztán cseppet
sem érdekelte: titkos partszakaszuk volt, fahá-
456
zikóik, pincéik, padjaik, egész Salivoli az õ mo-
nopóliumuk volt.
Kegyetlenek, gondolta Anna. Ezek a kamasz
lányok, akik most éppen feléje közeledtek, kézen
fogva, saját kis idióta felvonulásukkal elfoglalva,
csodás fenék- és cicimutogató vonulásukkal,
mindazzal, aminek birtokában irigységet és hor-
monmûködést tudtak gerjeszteni.
Bukfencezzünk, versenyezzünk, ki bírja tovább
a víz alatt! Borzasztó dolog az idõ, Francescának
igaza volt. S most hol lehet? Vajon mit csinál?
Mattia elõvette a kártyát. – Játszunk egy par-
tit? – idétlen mosoly.
Benne lenni az élet sûrûjében, és nem tudni
róla.
Anna elrendezte kezében a tizennégy kártya-
lapot. Römizni kezdett a fiújával.
Nem olyasmi, amit elveszítesz. Olyasmi, ami
téged veszít el.
Mattia egyre csak teregette a lapokat a fürdõ-
lepedõn: bubi terc, káró sor, dáma terc. És õ csak
nézte a kártyalapok közt pergõ homokszemcséket,
figyelmét elvonta az új kis luvnyák kiáltozása, és
nem szánta el magát, hogy õ is lepakoljon.
Talán, ha õk is Milánóban születtek volna...
Ha elköltöztek volna Milánóba, akkor talán õk
is csókolóztak volna mindenki szeme láttára, egy
nagy tér közepén, a harangtorony mögül elõbuk-
kanó hold fényében.
457
 – Három–null – ujjongott Mattia. Lebegett a vízen. Halottat játszott. Lábát,
Távolról hallotta a kiáltást: – Gól! karját elengedte, mint egy súlytalan holttest.
– Nincs kedvem tovább játszani. Hová lett? Hová lesznek a dolgok, amiket el-
Anna lecsapta a kártyát, és visszafeküdt. veszítünk?
– Na, mi van veled? Az algás parton, a csónaktest alatt felejtett
Ráült, masszírozni kezdte a lány hátát: közön- tornacipõ...
séges ürügy, hogy benyúljon a fürdõruhája alá. Anna behunyta szemét. Ha erõsen összpon-
– Hagyd abba – sziszegte Anna. tosított, hallotta Francesca hangját, miközben a
– De szemérmes lettél... távoli bójára mutat, egy lebegõ, sárga pontra, egy
Lemászott róla, visszafeküdt a helyére, de mikroszkopikus célpontra, ám amely számukra,
még vagy öt percig fütyörészve taperolta. Õ az- 2001-ben hatalmas volt... Francesca, amint
tán meg volt békélve a világgal. kilövi magát a vízben, lebukik, majd feje ismét
– Menjünk fürödni! felbukkan, és nagyot kiált: – Gyere, ússzunk át
Egy olyan mondat, amelyet egy évvel ezelõtt Elbára!
ki sem kellett mondani.
Mattia fölpattant, elkezdett szaladni a forró
homokon, aztán hátrafordult, és megint hívta.
Annának nem volt kedve megmozdulni. Sem-
mihez sem volt kedve. Jobb lett volna otthon
maradni, a lehúzott redõny mögött, akkor talán
nem utálta volna a fiút.
Kelletlenül elindult a víz felé. Mattia üdvö-
zülten úszott, mintha minden a legnagyobb rend-
ben volna. Anna bement a vízbe. Elõbb a hasát
nedvesítette be, aztán a vállát, és fázott. Kettõt
tempózott, hogy a merevség oldódjon tagjaiból.
Utolérte Mattiát: a közönséges embert, aki meg
volt békélve a világgal, és most kefélni akart a víz
alatt. Ujjával nemet intett neki.
458 459
 38
Alessio szaporán lépkedett reggel hatkor, ellen-
fényben.
Rettenetes napszak, az elõbukkanó kis pofák
napszaka. A csatornanyílásokból bukkannak elõ,
felmásznak a csõvezetékeken ezek a rejtélyes te-
remtmények, melyek a Lucchini csarnokai alatt
tanyáznak.
Alessio meglátott egyet, egy túlélõt, amely
egy kiszáradt bokor alól jött elõ, és hirtelen meg-
állt. Nem volt nála semmi ennivaló. Leguggolt.
Tetszett neki ezeknek az állatoknak az orra, a
nedves, rózsaszínû háromszög. A foltos bundájú
macska mozdulatlanul állt, és bámult rá nagy,
sárga szemével. Farka csonka volt. Alessio már
majdnem megérintette a kezével, mire az állat
felpúpozta hátát, és eltûnt.
A nap egyre feljebb kúszott, sugarait rávetí-
tette a tíz négyzetkilométeres gyártelepre.
Alessio megérkezett a híddaruhoz, saját, kü-
lön állatához, és arra gondolt, hogy apja talán
ma hazajön.
Odaköszönt kollégájának, aki hazafelé ké-
szült, aludni. Megfogta a távirányítót, ellenõriz-
te, hogy a darun minden a helyén van-e. OK,
Ryan katona, kezdhetsz. Emelgetheted az öntõ-
üstöket, továbbíthatod õket, és gondolatban
elküldheted õket a francba.
Alessio föltette az MP3-lejátszó fülhallgatóját.
A hardcore zene majdnem szétvetette a dobhár-
tyáját. Nem könnyû a létezésed idejét ahhoz
igazítanod, amennyi idõre az acélnak van szük-
sége, hogy folyékonyból szilárddá váljon, és
végül formát öltsön.
Mindenképpen kell hozzá egy adag kokain.
Félrehúzódott egy sarokba, elõvette taktikai
felszerelését, a kis tükröt, felsodort egy ötezres
bankót, és felszippantotta a napi adagját és a
fizetését. Az állóháború részese volt, s tulajdon-
képpen büszke volt rá. Tulajdonképpen még ké-
pes volt élvezni is az öntõüstök ritmusára dü-
börgõ hardcore-t. Ma is sikerülne, ha Elena nem
fészkelte volna be magát az agyába.
Másfél kilométer távolságra tõle Mattia liheg-
ve érkezett meg a meleghengermûbe: ahol egy
acélbugából acélszálkötegeket és huzalokat állí-
tanak elõ. Az õ munkája abból állt, hogy amint a
huzalok kijöttek a kemencébõl, felrakodta õket
a targoncára, és átszállította a csarnokba, ahol a
felületüket ellenõrizték.
461
 Üdvözölte Henger Évát a júniusi naptárla-
pon. Felszállt a targoncára, mely azért állt ott,
hogy õ nyolc órán keresztül kényelmesen gürcöl-
hessen.
A nap melegen, termékenyen szórta fényét a
gyárkémények, hidak mögül. Mattia Annára
gondolt, az õ kicsi lánykájára, aki édesen aludt
még, szeplõs arcát, göndör fejét a párnába fúrva.
Nyári pizsamája van rajta, az, amelyikben elõször
látta. Szeméremdombja fehérlik. Mattia Anna
üde, langyos testére gondolt a takaró alatt. És
teste máris reagált.
Ez van, mindig ez van, miközben több tonna
acélt mozgatsz meg, hogy a tested felébred az
overall alatt. Érzed, hogy a sûrû életnedv meg-
mozdul a mélyben, ereid kitágulnak, lüktetnek.
A rejtett izom, a legcivilizálatlanabb. Kénytelen
vagy hirtelen keresni egy vécét, elbújni egy bo-
kor mögé. Kénytelen vagy lehúzni a cipzárt, és
fellázadni.
Teljesen máshol, a gyár nyugati végein, Gian-
franco Cristianóval veszekedett éppen, mert az
ma reggel is elkésett.
– Mit járkálsz te a Gildába! – kiabált. – Nézz
magadra, milyen a pofád... Nézd meg, mi van itt!
– Egy hegynyi hulladékra mutatott. – És eredj,
mosd meg az arcod, a rohadt életbe!
Cristiano ásítozott, csipás szemét dörzsölgette.
462
– Fly down, fõnök... – nyögte. – Nem is teg-
nap, hanem tegnapelõtt voltam.
– Akkor halálra rejszoltad magad!
Már második éjszaka volt, hogy nem tudott
aludni Francesca miatt. Nem tudott szabadulni a
látványtól, ahogy ott áll a foszforeszkáló reflek-
torfényben, meztelenül. Õ ugyanis tudta, hogy
nem tizennyolc, hanem csak tizennégy éves.
A francba, hiszen ott lakik a szomszédban. Em-
lékszik rá kislányként, amikor Annával kézen
fogva, kockás köténykéjükben iskolába mentek.
Pici lányok, hátukon színes hátizsák.
De most egy fantasztikus Caterpillar várja.
Öt-hat méter magas friss fémhulladékhegy.
Kénytelen volt ilyen problémákra koncentrálni,
mint a fémhulladék.
Fölemelte a gép lapátját, a kelleténél is ma-
gasabbra. Ledöntött kémények maradványai,
nagy vasdarabok, bontott téglák, döglött egerek
és némi rézhulladék.
Réz: ilyenkor az a categoricus imperativus,
hogy az ember leállítja a motort, majd szép nyu-
godtan lemászik a géprõl, kiszedi a markoló
lapátjából a kilónként ötezret érõ fémet, biztos
helyen elrejti, és majd valahogy kicsempészi.
Cristiano buzgón, kanti módon teljesítette az
imperativust.
Ezen a reggelen is, mint mindig, alig negyed-
óra elteltével romantikus érzelmek kerítették
463
hatalmukba. Halántéka izzad, a szája teli lesz
földdel, nyelvén azt a jellegzetes fémes ízt érzi,
ettõl van az egész.
Telefonált Jennifernek, felkeltette az ágyból,
és megmondta neki, hogy hozza ki a gyereket.
Az ötös kilométerhez, a benzinkúthoz.
Alessio zaklatott volt. Mattia álmos. Cristia-
no alig várta, hogy fia elõtt foroghasson a
Caterpillarral. 2002 június 3-a, reggel hét óra.
Tiszta szerencse, hogy egy mûszakba vannak
beosztva. Így kettõkor találkoznak a vintage öltö-
zõben, az akadozó zuhany alatt. S aztán lemennek
a Sztálingrád utcai strandra, felvonulnak a kabi-
nok között: figyelem, emberek, itt vagyunk!
Igazán szép öntõüst: 19,6 tonnás. Alessio megrak-
ja, felemeli, továbbítja, s ez így megy egészen
délig, aztán ebédszünet, majd még egy órán át
leszakadhat a töke. Június: gömbölyû barna tévé-
cica, háttal, elõrehajolva ül egy sziklán.
A nap gyorsan emelkedett a földnyelv fölé.
Innen nem látni Elbát. A gyár elõtti öblöt látni,
mely Follonica felé kanyarodik, félúton a Dalmine
és az Elektromos Mûvek körvonalai. A megko-
pasztott villanyoszlopok sora: Cristiano és Alessio
magányos tájátalakító tevékenységének nyoma.
– Jól van, majd holnap felhívlak, és meg-
mondom. – Ezt írta tegnap Elena SMS-ben.
464
Miért nem hívsz? Mert még föl kell kelned az
ágyból, meg kell reggelizned... De Alessio nem
bírt várni. Tegnap este összeszedte bátorságát, és
megkérdezte tõle, ebédelhetnének-e együtt, egy
órába telt, mire bepötyögte azt a kurva üzenetet.
Alessio fölemelte a fejét, elnézett a gázolaj-
tartályok, a levegõt felforrósító lilásvörös gõzfel-
hõk fölött. Aztán tekintete visszatért az emelõre,
a legelemibb mozdulatra. Valami, ami nyomást
gyakorol valamire. Valami, ami tengelyt képez.
Verejtékezett, ólmot lélegzett be, elátkozta az
ezerötszázharmincnyolc fokot, a fém olvadás-
pontját. Izzó fémmel teli tartályok haladtak el
mellette. Ha túl közel menne hozzájuk, overall-
ja kigyulladhat.
Csak akkor élvezed, ha kimész az állomásra.
Felszállsz az intercityre, nézel kifelé az ablakon,
hallod az acél csikorgását, a súrlódást, a felpattanó
szikra hangját, miközben utazol. Emlékezetedben
végigvonul elõtted az egész mûveletsor: a kok-
szolótól a nagyolvasztóig, a nagyolvasztótól az
acélmûig, onnan a konverterekig, a hengermûig...
A vasúti kerék, mely alattad fut: te gyártottad.
Alessio izgatottan várta a választ. A nap a fe-
jére tûzött. Mobilja nem jelzett. A hõség rozsdás
mocsárrá sûrûsödött a gépsorok között. Apja ki
tudja, hol van most, ki tudja, tényleg hazajön-e
ma ez a link alak. És milyen fapofával állít be?
Nem, kizárt dolog, hogy megbocsásson neki.
465
 Reggel nyolc óra. Az öntõüstök továbbra is
nyomulnak. Az árnyékok pár centiméteresre
zsugorodtak. S neked a saját dolgod jár a fejed-
ben. A kéz idegesen jár a nyomógombokon, õrül-
ten fontos, hogy megtudd, az a barom apád ma
hazajön-e, hogy délben Elena veled ebédel-e a
menzán. A perceket az üstök mozgása alapján
számolod. Gyûlölöd a perceket. Hirtelen idege-
sen megrándul a kezed. És akkor megrántod azt
a hülye üstöt. És akkor az acélkábelek összeakad-
nak, látod, amint összeakadnak...
Azon veszed észre magad, hogy szentségelsz,
akár egy õrült. – A kurva életbe a kurva életbe a
kurva életbe!
Alessio felordított, és földhöz vágta a távirá-
nyítót.
Nyugalom. Megesik az ilyesmi. Hogy egy ön-
tõüst megrándul, hogy az acélkábelek összeakad-
nak, és kénytelen vagy leállítani az egészet, ha
nem akarsz kárt csinálni. Bármikor megeshet.
De nem ma.
Szitkozódott.
Véredben ott kering a kokain, apád tegnap
telefonált, és talán ma hazajön, és rohadtul vágysz
rá, hogy megbocsáss neki. Kitépte fülébõl a
fejhallgatót. Még csak ez kellett: plusz egy óra
munka, de lehet, hogy kettõ. Ettõl a faszságtól
most a falnak tudnál menni. Mert Elenával akarsz
466
ebédelni, szükséged van rá, és nem szalaszthatod
el ezt az alkalmat egy kurva üst miatt.
Le kellett engednie a levegõben lógó terhet, le
kellett akasztania, és aztán káromkodva elindulha-
tott megkeresni a mûvezetõt. Bármilyen helyzet-
ben, még ha erõd legvégén jársz is, be kell tartani
a biztonsági elõírásokat. Alessio most indult, hogy
betartsa a biztonsági elõírásokat. Teljesen begõzölt
állapotban a mûvezetõ keresésére indult.
Húsz perc múlva akadt rá erre a szõrös behe-
mótra, aki gyakran járt Aldóhoz, összecsukható
székén üldögélt a tenyérnyi árnyékban.
– Összeakadt a kábelem – jelentette.
– Ó, hogy cseszd meg – így a másik.
Hasa kényelmes pózban nyugodott szétvetett
lábain. Folyt róla az izzadság, nem mozdult.
– Próbáljuk meg gyorsan elintézni – izgágás-
kodott Alessióban a kokain.
– Balfaszkám – hördült fel a behemót –, csak
nyugi, mindjárt küldöm a karbantartókat.
Még legalább három percbe telt, mire feltá-
pászkodott. Ezzel az olvadozó hájtömeggel tény-
leg nehéz lehetett manõverezni. A mûvezetõ
odamutatott a hodály falán lógó Maxim-naptár-
ra. Egy fenék és vörös sörény.
– Jó, mi? – mosolyodott el fogatlan szájával.
Alessio legszívesebben agyonlõtte volna.
467
Jennifer álmos képpel jelent meg fél kilenckor,
karján a gyerekkel. Cristiano meglátta õket, le-
ugrott a markolóról, és szökellve futott eléjük.
James egy kis tejet böffentett anyja blúzára. A vas-
rácson keresztül beszéltek egymással.
– Reggel óta hány – sziszegte Jennifer.
– Hé, fickó, nagyember! – szólongatta fiát
Cristiano. – Ide nézz, ide nézz...
A kisgyerek arca zöld volt. Szemei, bármi jár-
hatott is a fejében, irgalomért könyörögtek,
hogy hagyják aludni. Apja sokadik grimaszára
majdnem elsírta magát.
Cristiano nem fért a bõrében: – Akarod látni
a papa buldogját? – Majd fuvolázva: – Akarod
látni a papa bikáját?
Sem Jennifer, sem James nem akarta látni „a
papa bikáját”.
De Cristianóval már nem lehetett bírni,
odaszaladt a markológéphez, bekapcsolta a hor-
dozható rádiót, teljes hangerõre állította, és el-
kezdte cirkuszi számait, amelyeket már minden-
ki ismert kívülrõl.
– Versenyezzünk! Versenyezzünk! – kiáltott
oda kollégájának. Versenyezzünk, hadd lásson a
fiam!
James eközben Jennifer blúzára hányt. Jenni-
fer pedig egy kicsit ideges volt, egy kicsit undo-
rodott a hányástól, és egy kicsit neki is fájt a
hasa.
468
Öt perc múlva hazamentek, Cristiano csak
hûlt helyüket látta, és leállította a motort. Még
csak el sem köszöntek tõle.
Két rozoga, vén trotty. Ezeket küldték oda neki
fél órás várakozás után, kérges kezérõl már az
összes bõrt letépkedte.
– Intézzük el gyorsan – nógatta õket mindjárt
Alessio.
– Jól van, na – mondta az egyik, miközben
mászott felfelé –, nem én csináltam a bajt!
Nézte, ahogy a két álmatag tekintetû karban-
tartó felmászik az emelõhídra. Mire ezek leteker-
cselik a kábeleket, elrendezik és visszatekercselik
a dobra, én fõbe lövöm magam.
Félõ, hogy elbaltázza az ebédidejét is, a lehe-
tõséget, hogy Elenával egy asztalnál üljön a
menzán, és háta mögül hallja a megjegyzéseket:
– Összeállsz a fõnökséggel, faszfej?
– Na és akkor mi van?
A karbantartók épp most ereszkedtek le az
egyik dobra, hogy szétcsavarozzák.
– Nyugi, öcsi...
Nyugi egy lófaszt. Semmi kedve sem volt
ahhoz, hogy a híddarun rágjon el egy szendvi-
cset, hogy behozza a lemaradást. Semmi kedve
sem volt kihagyni a kiskosztümös Elenát a meló-
sok menzáján. Gondolatban ostorral hajtotta a
két szakit.
469
 Egy homokszem a gépezetben, egyetlenegy.
És oda az egész.
Miért nem hívsz már, te hülye tyúk? Már
mindjárt fél tíz.
– Még mennyi idõ?
Nyögdécselve térdeltek fel: – Háát, egy órács-
ka alatt végzünk.
– Vagy kettõ...
– Kettõõõ? – Alessio a fejéhez kapott.
Anna telefonált. Mattia a nyaka és a válla közé
szorította a mobilt, úgy beszélt. Cikcakkban ve-
zette a targoncát a gyárcsarnokok között. A szél-
védõig ért a huzalrakomány. Alig látott tõle.
Mattia, nagyon félek. Mitõl? Ha nem kapok
legalább egy négyest, az botrány. Ugyan már,
mindent tudsz... Jaj, dehogy! Hiszen már egy he-
te nem is keféltünk, mert azokat a rohadt igéket
kellett tanulnod. Akkor meg mirõl beszélsz? De
igen, te ezt nem érted... Most mi lesz? A har-
madik konjugáció... Inkább egy ilyen rohadt
gépet vezetnél? Szerelmem, alig hallak. A kon-
verterek mellett vagyok... Be kell mennem az
osztályba, jön a bányarém.
Nagy kalappal!
470
Majd szétvetette a méreg. Majd szétvetette a
vágy. Nem bírt megmaradni egy helyben.
– Megyek, járok egyet... – kiáltott a két kar-
bantartónak tölcsért formálva kezével.
– Menj csak – válaszolták azok –, és drogozz
kevesebbet.
A nap olyan volt, mint egy koponyájára ne-
hezedõ vasbeton korong. A védõsisak csak
opcionális darab. Olyan, mint a motoros-bukó-
sisak: beszarinak számítasz, ha felteszed. Feltéve,
ha egyáltalán kapsz. Ha úgy akaródzik nekik,
hogy három-négyezer lírát elcsippentenek emiatt
a fantasztikus profitjukból.
Kétezer, a gépek ritmusára lüktetõ test. Ales-
sio most közöttük gyalogolt, feldúltan, keze ügyé-
ben a mobiltelefon. Majd megdöglött szomjan.
A meleghengermûhöz indult. Ki kellett ön-
tenie a lelkét. Egy barom állat, egész életében
nem csinált semmit... De vett nekem egy Golfot,
érted? Rabolt, hogy vehessen nekem egy Golfot.
Mattia biztosan megérti.
Most biztosan a tökét vakarja. Az árnyékban
hever és bagózik. Biztosan egy olyan nyomorúsá-
gos újságot lapozgat: hogyan kell élvezethez jut-
tatni egy nõt, hol lehet biztosan megtalálni a G
pontját, hogy többszörös orgazmusa legyen. Biz-
tosan mindent csinál, csak nem dolgozik.
Alessio átlépett a szállítószerelvények sínjein,
elhaladt a mindenható daruk és a kokszot továb-
471
bító szállítószalagok alatt. Mattia másfél kilo-
méterre volt tõle. Overallja csatakosra izzadt, a
nap eltipor, felolvaszt. De Alessiót olyan düh
feszítette belülrõl, hogy muszáj volt gyalogolnia,
futnia, izzadnia...
Figyelj, Mattia, mondanom kell neked vala-
mit. Ismered Elenát, azt a hülye tyúkot, aki kirúg
vagy megment bennünket. Na szóval. Ismered?
Gyûlölöm. Utálom, ugyanakkor teljesen bele va-
gyok zúgva, a kurva életbe, mintha tizenhárom
éves volnék. Igyunk egy sört, mondaná Mattia.
Itt, a szomszédban, a benzinkúton lehet kapni.
Miért nem csinálunk mi is egy jó balhét? Ha
összeakasztod az acélkábeleket, az oroszok felszá-
molják a munkahelyedet, nem mehetsz Lengyel-
országba melósnak!
Komolyan elgondolkozott ezen, jobban mond-
va, félig komolyan. A híddarura gondolt, ame-
lyen most karbantartást végeznek, a link apjára,
az exbarátnõjére, akit ebben a pillanatban be-
tuszkolna egy sarokba, nekinyomná az izzó ön-
tõüstnek, letépné róla a csinos kis blúzát, kitépné
a kezébõl az irattáskát, meztelenre vetkõztetné
és jól megdugná.
Odaért a meósrészleghez. Akkora hegyekben
álltak a huzalok, mint a lakóházuk. Volt ott egy
alak, cigarettázott. Ismerõsnek tûnt.
– Itt van Mattia?
472
– A targoncán van – válaszolta, és közben rá-
nézett az órájára. – A vagonokhoz ment rakod-
ni, egy fél órája... Bármelyik percben itt lehet.
– Nehogy már dolgozzon!
A másik röhögött. Jobban megnézte: – Olyan
ismerõs vagy...
– Tényleg? – kérdezte Alessio, és egy pilla-
natra felemelte szemét a mobiltelefonról, ame-
lyet, mint egy idióta, a kezében tartott, hátha
megrezdül végre.
– Nem jártál tavaly a Body Gymbe?
– De. – Rohadtul nem érdekelte a Body Gym.
– Én is jártam, volt egy közös kick-box mecs-
csünk! – Mosolygott. – Mattia haverja vagy, hát
persze. Azt hiszem, a Gildában is összefutottunk
már... Alessandro?
– Nem, Alessio.
Nem bírt megmaradni egy helyben, agyára
ment ez a kibaszott duma.
– Bocs, telefonálnom kell – s azzal elköszönt.
– Majd késõbb!
Megint járkálni kezdett, akár a megszállott, a
meósrészleg környékén, közben mániákusan a te-
lefon kijelzõjét leste. Hívjál már. Na, gyerünk.
Most mibe kerül? Kinyír ez a hülye kurva. Hívjál
már. Akkor én hívom.
Alessio Elena számát tárcsázta, a hivatalit,
így biztos lehetett benne, hogy felveszi. A júniu-
si napsugár a kemencék közelében már délelõtt
473
tízkor is belefúr az agyadba. Mintha egy olvasz-
tókemencében volnál, pont olyan. Csakhogy
most Elena hangja jött a mobiltelefon mikrofon-
jából.
Halló! Elena, Alessio vagyok. Ale... Akarta-
lak hívni késõbb. Most rengeteg dolgom van...
De én nem érek rá! Micsoda? Nem jól hallak...
Várj, odébb megyek... De hát hol vagy? A hen-
germû mellett, és iszonyú zaj van.
Alessio ordított, lekuporodott a földre, hogy
valamennyire megmeneküljön abból az apoka-
lipszisszerû hangzavarból, amely folyamatosan
szállt fel az égbolt füstös páncélja felé.
Itt vagy? Itt vagyok. Tudod, nem nagyon te-
lefonálgathatok, ha kiszúrnak, nekem annyi...
De itt vagy? Persze hogy itt vagyok.
Mattia arra gondolt, hogy holnapután, úgyis
munkaszüneti nap lesz, meglephetné Annát
azzal, hogy elviszi Elbára.
Már egy éve készülnek rá. Még ma megveszi
a két jegyet a Toremar járatára. Közben rágyúj-
tott egy cigarettára. Igazság szerint semmit sem
látott. Tizennégy tonna acélrudat pakolt fel
tizenkettõ helyett, hogy gyorsabban haladjon, és
aztán leheverhessen az árnyékban. Anna puha
kis pizsamája...
Mattia vezetett, ábrándozott, és közben a fe-
jére locsolt egy üveg vizet. A nap szétcincál,
474
olyan leszel, mint az olvasztott acél, izzó acél a
tûzõ napon. Felaprít.
Akkor jössz ma? Ale, bocsánatot akartam tõled
kérni... Bocsánatot, miért? Azért, ahogy a múltkor
az elbocsátásodról beszéltem neked... Várj, nem
hallak... Elbocsátások? Mi a francot mondasz?
Nem, nem téged! Vagyis, szóval... Téged nem
bocsátunk el! Hu, még jó... Akkor jössz ma? Õsz-
intén szólva... nem tudok. Hogyhogy nem tudsz?!
Ale, nagyon rosszul hallak... Várj, odébb megyek...
Mattia a meósrészleg felé haladt, emlékezetbõl
vezetett, s közben teljesen letüdõzte a kék Pall
Malljét. Alig látott ki a volán mögül, de kívülrõl
ismerte a terepet. Az acéldzsungelt, az állandó
fémcsikorgást, a gépsorok ejakulációs hörgését.
Alessio odébb ment, egy másik helyen kupo-
rodott le.
Mit mondtál? Azt mondtam, hogy a mai na-
pom kész õrület, egy csomó aktát ki kell töltenem,
és mindenképpen el kell készülnöm vele estig...
Alessio letérdelt, a másik fülét bedugta, hogy
jobban hallja Elena hangját a pokoli zajban, ezen
az aprócska tisztáson a gépóriások árnyékában.
Micsoda aktakukac lett belõled, miért nem
küldöd el õket a francba? Egyetlenegyszer megte-
hetnéd azokkal a hülye fõnökökkel... Légy szí-
ves, nagyon kérlek. Szakíts valahogyan egy fél
órát, öt percet legalább...
Elena a vonal túlsó végén habozott.
475
 Elena, a francba, miért nem válaszolsz? Oké,
majd meglátom... Naaa, most mibe kerül? Fon-
tos dolgot kell mondanom neked...
Mattia gyorsított, mert le akart heveredni az
árnyékba, és meg akart inni egy liter hideg vizet.
Mondd, hogy ebédnél találkozunk...
Alessio remegõ kézzel gyötört egy kiszáradt
fûcsomót, holott egészen mást szeretett volna
megérinteni a kezével.
Ale, figyelj... A szívgörccsel küzdõ Elena.
Nem is... figyelj, mit találtam ki! Ahelyett,
hogy azon a szar menzán ebédelnénk, felszállhat-
nánk egy hajóra, és átmennénk Elbára! Elbára?
Ale, miket beszélsz? Nem tudom, mit beszélek.
Nevetett.
Mattia nyomta a gázt, és arra gondolt, hogy
Anna istenien fogja érezni magát Elbán...
Átmegyünk Elbára napközben... És minek?
Nem tudom. Jó, majd meglátjuk, talán holnap-
után. Ebédnél találkozunk? Nem tudom. Miért
nem tudja...
Valami zajféle. De nem felismerhetõ zaj. Nem
valami hang. Valami puffanás. Mûszaki hiba.
Igen. Mint amikor valami bezavar... Ale, halló...
Alessio! Alessio! Halló! Halló! Halló halló
halló halló halló...
Hányszor vagy képes kimondani, meddig tu-
dod ismételni ezt az értelmetlen szót, miközben
tudod, hogy a vonal túlsó végén nem hall senki.
476
Egy egész percen át, mielõtt rosszul visszateszed a
kagylót, és elsápadsz. Mert te sem vagy halló.
Egy egész percen át: Alessio mobiltelefon-
jából még egy egész percen át szólt Elena hangja
aznap délelõtt, 10.06 és 10.07 között.
Anna boldogan ül az Elbára tartó hajón...
Mattia valami szilárdat és terjedelmeset észlelt a
lánctalpak alatt, amin felakadt. Nem fogta fel
azonnal. Csak néhány pillanattal késõbb állítot-
ta le a motort. Leszállt a targoncáról, teljesen
elkábította a hõség. Már gyûlt benne a méreg,
amikor meglátta a lánctalpak alól elõcsörgedezõ
piros patakot.
Kíméletlenül tûzött a nap. Mattia dermedten
állt, keze teste mellett lógott, és bámult. Értet-
lenkedéssel vegyes, vak düh, ugyanis valami kõre
volt felkészülve, egy gerendára, valami ilyen
marhaságra, amit a szélvédõt félig eltakaró acél-
rudaktól nem vett észre. Néhány percig így állt,
alkarjával törölgetve homlokáról a verítéket.
Aztán hallja, hogy a háta mögül szólítják.
– Mattia!
Valaki jött a csarnok felõl, és kiabált neki: –
Itt volt az a haverod, téged keresett...
Valaki gyors léptekkel közelített felé, aztán
lassított.
Ezt mondja: – Itt volt valahol Alessio...
Csend.
477
 –Mi történt...?
Szélfuvallat. Vasreszeléket és pitypangpihét
hintett a tájra.
– Azt hiszem, kivasaltam egy macskát.
Egy macskát. Egy olyan szõrös, farkatlan, fület-
len micsodát. Egy olyan csipás szemû, rusnya bes-
tiát, amelyek a csövekben, a gyárcsarnokok alatt
élnek, és mivel mérgezett területen vannak, idõn-
ként elõfordul, hogy mancs nélkül jönnek a világ-
ra. Egy macskát. Csakhogy a vörös patak egyre szé-
lesebb lett, tócsává terebélyesedett a tûzõ napon.
– Állj odébb a targoncával, légy szíves – szólt
a kolléga rémült hangja.
Mattia szó nélkül felült a targoncára, beindí-
totta, hátramenetbe kapcsolt.
Megint leszállt. Egy szétlapított macska nem
hagy maga után ennyi vért. Egy cipõtalpat.
Valami cipõféleséget. És préselt hajszálakat sem.
Látta ezt az egész formátlan dolgot. Tényleg
nem bírta felfogni. Látta, hogy kollégája elsápad,
elkezd körbetekingetni, kiabálni: – Alessio! Ales-
siooo! Megkerüli a csarnokot: – Ale, Alessiooo!
– telefonál a mûvezetõnek. Visszajön. Odamegy
hozzá, aki még mindig ott áll, földbe gyökerezve,
a targonca mellett. Megszólal: – Úristen.
Ezt mondja: – Mit csináltál. Úristen.
Nem is gondolat. Eltûnõ gondolatfoszlány az
agyban, mint a zuhany lefolyójában. Ez, ez a pép
itt, egy macska.
478
Mit csináltál. Dadogott valaki, valamit, egyre
halkabban. Tágra nyílt szemek az izzó napfény-
ben csillogó vértócsára merednek. Csomók,
csontszilánkok keverednek az acélrudakkal, az
ezüstösen ragyogó, többtonnányi fémmel.
Képtelenség, hogy ez ember legyen.
Elena ott ült íróasztalánál, kezében a tele-
fonkagyló, légkondicionált irodájában üres te-
kintettel meredt a szemközti falra. Aztán, mint
egy lassított felvételen, felállt. Majd rohanni
kezdett lefelé a lépcsõn. Egyre gyorsabban futott,
botladozva magas sarkú cipõjében. Kiabálni
kezdett, elõbb a munkatársaihoz, aztán minden-
kihez, aki útjába akadt. Ordított, s közben majd-
nem elesett: egy autót, egy autót kérek. Ordított,
elesett a lépcsõn. Most, rögtön, kérem. Felállt,
ordított. A meleghengermûhöz, kérem.
Mattia megkövülten bámulta a csillogó, vö-
rös ûrt. A tócsát, a törmeléket, a maradványo-
kat, amelyek biztosan egy macskától származnak.
Valamelyik foltos bundájú, rühös állattól, ezek
mind egyformák, mert mindig egymás közt sza-
porodnak, és rühösek, AIDS-esek, veszettek. A ró-
ka lehet, az, amelyik mindig reggel hatkor buk-
kan elõ, a róka az árokból, amelyiket Alessio is
mindig emlegetett. Alessio, akit most minde-
nütt keresnek.
Nem õ, a többiek.
479
 Neki nem kell keresnie, mert tudja, hogy a híd-
darun van, hogy kettõkor találkoznak az öltözõben,
és ebéd után, a menza elõtt, talán elszívnak egy szál
cigarettát, és tudja, hogy ez a cipõ, ez a tócsa...
Agya egyre csak azt hajtotta, hogy „macska”. Agya
csakis ezt az egy szót ismételte: „macska”.
Kollégája elment, hogy telefonáljon a híd-
darura. Alessio nincs a híddarun, mert ott kar-
bantartók dolgoznak. Látták onnan elmenni egy
fél órája. A kollégája három vagy négy perccel
ezelõtt látta.
Itt volt, a rohadt életbe! Telefonált, az Úris-
tenit! Kiabálta feldúltan a mûvezetõnek.
Istent ne emlegesd. Ne bocsáss meg – ez írat-
ják majd holnap a Tirreno ötödik oldalára a
meleghengermûben dolgozó kollégák. Szervusz
Alessio, ne bocsáss meg nekünk.
Valaki a vállára tette a kezét. De Mattia to-
vábbra is csak állt, verejtékezett, mint egy olva-
dó almacsutka. Mattia nem tudott szabadulni a
„macska” szótól. Kollégája segítségért szaladt.
Tízen, húszan szaladtak segítségért, szólongatták
Alessiót, mint az osztálykiránduláson, amikor
elveszik valaki.
Fokozatosan mindenki felfigyelt. A munká-
sok leállították a gépet, abbahagyták a munkát,
odasiettek a meleghengermû és a meóscsarnok
közötti térre, ahol az elõbb még ott volt valaki,
telefonált, de már nincs sehol.
480
– Mi a faszt beszélsz? – mordult Cristiano Gian-
francóra.
Leállította a Caterpillar motorját.
Fokozatosan az egész meleghengermû leállt.
A hír terjedt, eljutott a többi részlegbe is. És
mind odarohantak, arra a helyre, ahol Alessio
megszûnt létezni, és megszûnt létezni egy test, és
Alessióból egy szétterülõ vértócsa, egy vakító
pép maradt az acélrudak között.
Ez nem Alessio. Ez egy macska.
Ki az? Az összes munkafázis, az egész gyártó-
folyamat, az irgalmatlan erõfeszítés. A Lucchini
valamennyi részlegébõl jöttek, overallban, li-
hegve. Jöttek csapatostul és magányosan. Gya-
log, a szállítóvagonokon, autókkal. A nevét.
A nevét akarjuk hallani.
Elena kiszállt az autóból, utat tört magának a
kusza tömegben. Amikor a tetthelyre ért, ember-
telen üvöltés szakadt föl belõle. Idõtartam nélküli
pillanat. Mattia áll, mint egy fix tengely. Valami,
ami nyomást gyakorol valamire. Elegendõ belõle
egy, elég egyetlenegy homokszem a gépezetben,
egy aprócska figyelmetlenség. Telefonálni kell
halottszállítóknak. A törvényszéki orvosnak. Ér-
tesíteni kell az irányítótornyot. A szakszervezete-
ket. A rendõrséget. A piombinói polgármestert.
– A nevét. A nevét akarjuk tudni.
És a neve szájról szájra szállt, faltól falig vissz-
hangzott, felszállt a kémények magasába, és lezu-
481
hant a földre, egy felismerhetetlenül szétroncso-
lódott test maradványai, csomói közé, amely
csakis egy macskáé lehetett.
– Mi a faszt beszélsz? – Cristiano leszállt a mar-
kológéprõl. – Alessióból egy hadseregnyi van.
A vezetéknevét, a vezetéknevét akarom hallani!
– Azt nem tudom – dadogta Gianfranco.
– Hol történt?
– A meleghengermûnél.
– Alessio nem a meleghengermûben dolgo-
zik. Ott Mattia van.
Kezét arca elé kapta. – Gianfranco, a kurva
életbe! Mi a faszt beszélsz? Alessio a híddarun
dolgozik!
– Nézzük meg inkább. A híddarun karban-
tartók voltak...
Az elsõ pillanattól fogva tudod. Mindig is
tudtad, a zsigereidben, a véredben. És akkor el-
kezdesz rohanni. Akkor nem ülsz be az autóba a
többiek mellé. Rohansz, lélekszakadva, és gon-
dolatban egyetlen szótagot ismételsz, utolsó
szavadat, azt, amelyiket igazán ki kell monda-
nod, nem tudod, kinek, de ki kell mondanod.
Nem.
Cristiano ordított, és rohant az Afo 4 alatt
húzódó, végtelen aszfaltúton.
A dübörgõ név. Az acélmûvek egész körzetén
végigsüvöltõ név. Telefonáltak a rendõrségnek.
Milyen állapotban van a holttest? Nincs holttest.
482
Feltétlenül meg kellett ölelnie, megbizonyo-
sodni róla, hogy jól van. Rám hozták a frászt
ezek a barmok... Hogy valaki rácsapjon egyet a
vállára. Csak ennyire volt szüksége.
Özönlöttek a munkások. A részlegvezetõ, a
brigádvezetõ, telefonáltak a mentõknek. Telefo-
náltak a tartományi munkavédelmi felelõsnek, a
FIOM szakszervezet képviselõjének. Már tele-
fonáltak a CGIL, a CISL és az UIL szakszervezetek
képviselõinek is. Mi a francnak ide a mentõ, te
hülye!
Hívjátok az egészségügyiseket. Ne nyúljatok,
ne nyúljatok semmihez. A területet lezárják. Ki-
jönnek a rendõrök meg a csendõrök. Estére itt
lesz a vizsgálóbíró is Livornóból. Ne tömörül-
jenek itt, engedjék át, akit kell, utat... Valakinek
értesíteni kell a családot.
Mattia csak állt. Egy centiméternyit sem
mozdult.
Ne kérdezgessétek, most ne. Õ az egyetlen
szemtanú. Õ vezette a targoncát? Nem látjátok,
mennyire fel van dúlva?!
Cristiano zihálva érkezett. Akkor már vagy
tucatnyi rendõrnyomozó és csendõr volt ott.
Az irányítótoronyból megtiltották, hogy a tar-
tományi munkavédelmi felelõst odaengedjék.
Cristiano könyékkel tört utat magának. Alessio.
Hol van Alessio? Jobbra-balra forgolódott. Te-
483
kintete a kiguvadt szemmel bámuló emberek
arcát pásztázta.
Emlékszel, Cri? Mikor is volt? ’94-ben, ’95-
ben... Esett a hó. Emlékszel? A hópelyhek, és ha
jobban megnézed õket, ott van bennük a jel, Ilva.
Meglátta: Mattia áll. Oda akart menni hozzá.
Cristiano belerúgott az egyik rendõrbe, aki vissza
akarta tartani. Odaverekedte magát a tar-
goncához. Megragadta Mattia vállát, megrázta, a
képébe bámult. Mattia, hol van Alessio? Figyelj,
mondd meg, hol van Alessio, és aztán hazame-
gyünk.
Mattia alig rezdült. Valamit bámult, aminek
nincs neve.
– Egy macska – mondta.
Cristiano úgy érezte, a mellében valami meg-
repedt.
Vigyétek el. Adjatok neki nyugtatót. Vigyé-
tek el. Cristiano tekintetét lesütötte, és csak most
látta meg a vérpatakot, a pépet, a tûzõ napon
alvadó kegyetlen valóságot.
Ekkor felüvöltött.
– Ez nem õ! – mutatott a véres pépre. Ahogy
a torkán kifért: – Ez nem õ!
Amennyi erõ csak volt a testében, meg azon
kívül is, amennyi erõ csak van a vasportól szeny-
nyes, feldúlt arcú emberekben, az egyenruhás
csendõrökben, akik most kiürítik a helyszínt.
484
– Ez nem õ. Olyan nincs, nem létezik, hogy õ
legyen. Tévednek.
Most viszik el Mattiát. Olyan, mint egy fa-
rönk. Telefonáljatok az önkormányzatnak, a tar-
tományi hivatalnak, a járási hivatalnak. Cristia-
nónak ott rekedt a név a torkában. Az olasz
államnak, az ügyészségnek, a bíróságnak. Ez nem
õ. Le kellett fogni. Ketten, majd hárman kellet-
tek hozzá, hogy lefogják. De Cristiano még így is
kiszabadította magát.
Leszegett fejjel nekirontott a targoncának.
Rugdosta a targoncát. Rúgta, öklözte, öklelte.
Tízszer, húszszor beleverte e fejét, mígnem a
homloka felhasadt, és a vér a szemébe folyt.
Senki sem köpte be, Pasquale sem. Az ügyvéd
ezt mondta neki: – Gratulálok, megint simán
megúsztad! – Arturo tisztán, elégedetten ment
hazafelé. Kettesével szedte a lépcsõfokokat, és
maga is elhitte: holnaptól... Bedugta a kulcsot a
zárba, elfordította. Holnaptól minden megvál-
tozik... Remegett a keze. Hónapok óta várt erre
a pillanatra. Mostantól fogva... gyõzködte ma-
gát. Sandra, esküszöm neked... Gondolatban
ismételgette a szöveget, és magát biztatta, benyi-
tott az ajtón, és olyan boldog volt, hogy meglát-
ta otthona kõpadlóját, elõszobáját, feleségét, aki
ott állt, kezében a telefonkagyló... Arturo meg-
485
torpant, arcáról lefagyott a bizarr mosoly. Sandra NEGYEDIK RÉSZ
leejtette a kagylót, és ezt mondta: – Alessio
meghalt. ELBA
Másnap a szakszervezet és az önkormányzat le-
mondta a június 21-i nyári ünnepre tervezett
tûzijátékot. A szakszervezetek 16 órától 22 óráig
tartó sztrájkot hirdettek, amely a bedolgozó rész-
legekre is kiterjedt.
A hatórás általános sztrájkból csak a nagy-
olvasztó maradt ki.

486 487
 39

A sziget úgy lebegett a víz közepén, akár egy da-

rab keksz.
Anna az erkély korlátjára könyökölve nézte.
Odalent az utcán gyerekcsapat játszott egy új
Super Santos labdával. Egy háztömbbel odább
épp akkor húzták fel a kis élelmiszerbolt nyikor-
gó rolóját.
Anna most ébredt fel, pizsamában nézelõ-
dött. Mezítláb állt a hûvös kövön, a szemét dör-
zsölgette. Elba most nagyon közelinek tûnt a
kristálytiszta levegõben. Az öblökben meghúzó-
dó kis települések, a kiugró, parti sziklák, a sziget
körül úszó vitorlások.
Itt a napfényben fürdõ Sztálingrád utca most
kezd ébredezni. A nyolcas számú ház egyik abla-
kából a legnagyobb hangerõre állított televízió
az afganisztáni meg a közel-keleti háborúról
beszélt. Anna a közvetlenül az erkély elõtt elrö-
pülõ labda ívét követte, amely aztán egy agávé-
bokorban landolt.
488 489
 A Nenni utca és a Togliatti utca által hatá-
rolt terület volt az õ világa. Látta az egyszerre
szaladó gyerekeket, akik mind a labda után ve-
tették magukat.
– Neee – hallotta egy pillanattal késõbb a
kiáltást –, kilyukadt!
Nemsokára ezeket az utcákat és ezeket az ud-
varokat kamaszok lepik el, vállukon törölközõ,
kismotorok, melyeken ketten is ülnek, persze
bukósisak nélkül, bevásárlószatyrot cipelõ házi-
asszonyok, lehúzott ablakú autók. Valahonnan
egy Laura Pausini-dal szólt, talán az elhaladó
gyümölcsös furgonból.
Meg kell békélni. Ez tényleg elengedhetet-
len, mert nincs más megoldás. Carlo Pisacane, a
Rosselli testvérek, Marx Károly, most minden-
hol ki van tárva az ablak, kint lógnak a szõ-
nyegek, kiskamaszokból álló bandák azzal szóra-
koznak, hogy mindenhová becsöngetnek.
Anna látta a szemeteskonténerek mellett meg-
álló kukásautót, a két maghrebit, akik foszforesz-
káló narancssárga overalljukban leugrottak róla.
A valóság megköveteli, ami neki jár. A valóság
gyõz, akármit is gondolsz vagy teszel. A gyerekek
megint játszani kezdtek a kilyukadt labdával.
Most Jennifer megy át az úton, karján James-
szel. Leül a buszmegállóban a padra. Anna a kor-
látra könyökölve figyeli a jelenetet. Mindent
összevéve, nincs kedve elmenni innen. Hallotta,
490
hogy anyja a konyhában tesz-vesz, hogy a kis
James tapsikol, és teljes erejébõl kiáltja az egyet-
len szót, amelyet ki tud mondani.
Elképzelte. Valahol, nem számít, hol. Egy
bárasztalnál ül, reggelizik, vagy a takaró alatt
alszik. Egy emelettel lejjebb, a ventilátor be van
kapcsolva mellette az éjjeliszekrényen, a szeme
csukva. Vagy valamelyik árnyas, follonicai fasor-
ban, amint magas sarkú szandáljában egyensú-
lyoz. Nem számít.
Amikor játékból rákot szedtek a sziklák közt,
Francesca villámgyors mozdulattal kapta el õket,
és tudta, hogyan kerülje el, hogy ollójukkal
megsértsék a kezét. Kislány korukban volt egy
közös vödrük: elõbb megtöltötték vízzel, homo-
kot szórtak bele, és aztán, a vadászat befejeztével,
hazavitték a kagylóval, csigával teli edényt, és
mindenáron tésztaszószt akartak fõzni a zsák-
mányból.
Most ez számított.
Hogy a gyerekek az utca közepén fociznak, az
autók között, a lyukas labdával. Most az számí-
tott neki, hogy Francesca itt van valahol. Itt
van, és él.
Olyan reggel volt, mint a többi. Sandra port
törölt. Rosa, egy emelettel lejjebb, virágot lo-
csolt. Anna pedig csak állt a hetes számú ház
erkélyén.
491
Eközben a Grosseto és Livorno közötti úton egy
nyikorgó autóbusz közlekedett.
Leghátul, az utolsó üléssorban az egyetlen
utas összekuporodva ült, homlokát az ablaküveg-
nek nyomva nézett kifelé.
Egy szénabálákkal megrakott traktor állt az út
szélén. A dinnye- és paradicsomültetvényeken
fiatal ghanai férfiak tûntek fel.
A sofõr belenézett a visszapillantó tükörbe:
attól tartott, hogy utasa elaludt. Állig felhúzott
térddel gubbasztott az ülésen, teljesen elmerülve
saját csendjébe.
Follonicából haladtak Piombino felé, a vidé-
ken elõbb itt is, ott is lagúnák tünedeztek fel, majd
a táj bozótosra váltott. Alacsony, kiszáradt bokrok
mindenütt. Az út szélén sündisznótetemek.
Francesca álmosan nézelõdött. Ezt a lakatlan
partszakaszt az Elektromos Mûvek és a Dalmi-
ne–Tenaris toronymagas épületei uralták. Két ná-
das között, Torre Mozza, Riva Verde, Perelli fe-
nyõligetei mögül elõbukkant a tenger, amelyen
ilyenkor hazatérõ halászbárkák járnak. Egy turista-
hajó siklott lassan a Tirrén-tenger nyílt része felé.
Most, hogy elhagyták a Gagnót, és a Coto-
néhoz közeledtek, Francesca jól láthatta a tájban
a darukat és a gyárkéményeket. A mûködõ és a
bezárt kohók nagy, rozsdás fémkarjait. Már le-
hetett hallani arról, hogy szanálják a területet, és
máshová telepítik a termelést. Hogy más irány-
492
ban fejlesztik a helyi gazdaságot, a turizmusra és
a szolgáltatóiparra összpontosítanak. Francesca
tekintetével követte a gyár cikcakkos körvona-
lait. Mint a Colosseumot, mint a megfeneklett
hajókat a parton, úgy a nagyolvasztót is egy
évtized leforgása alatt eluralják a macskák.
Nagyon álmos volt. Dörzsölgette bedagadt
szemét, arcát a bepárásodott ablaküveghez
nyomta. Hazafelé utazott.
A kikötõi felhajtónál hosszú kocsisor haladt
lépésben. A komphoz álltak sorba. Az autók tete-
jére rögzített kerékpárok, jet-skik, utánfutóra
rakott szörfök. Francesca elfordította tekintetét.
Annyi minden volt, mindenfelé. Minden
szeglet zsúfolásig épületekkel, benzinkutakkal,
focipályákkal, ahol valaki már edzést tartott,
talán Nino és Massi is ott van.
Be volt zárva az üres ülések közé, saját elgyö-
tört testébe. Térdénél megtépett farmer, tenisz-
cipõ, hosszú, bõ póló. Idõnként föl-fölrázta a
nyolcvanas évekbeli, narancssárga Menarini-
busz. mellette a hátizsákja, benne a Gildában
használt cuccok, a sminkkészlet, a tangák, a
strasszos miniruhák, amelyek meztelenül hagy-
ják a hátat.
Közömbös dolgok, gombóccá gyûrve, ame-
lyeket majd bedug a mosógépbe, ha hazaér, a
harmadik emeleti lakásban, ahol anya és apa
493
egész napjukat a díványon töltik, elõttük pohár
víz, benne a jól feloldódott tabletta.
A város ott magasodott elõtte, kéményeivel,
parabolaantennáival.
Ha az idõ észrevétlenül bekúszhatna a szo-
bákba, az ajtórések alatt. Ha minden úgy végzõd-
hetne, abban a helyzetben, hogy a fej hátradõl a
fotel támlájára, a kezek az ölben, s nem em-
lékeznek már arra, hogy mi mindent csináltak,
aminek nyoma sincs már, mintha sosem építet-
tek volna házat, nem formáltak volna acélsí-
neket, nem ütöttek volna testeket, nem szántot-
tak volna végig gyermekeik bõrén.
Francesca ásítozott, pólója ujjával törölgette
a busz ablakáról a párát. Hosszú, szõke haja a
tarkóján összekötve, körmérõl lepattogzott a vö-
rös lakk. Most egyetlen nézõje sem volt. Kivéve
a sofõrt, aki idõnként rápillantott a tükörben, és
azon töprengett, hogy mit kereshet ez a magá-
nyos kis-nagylány ilyen korán reggel egy üres
buszon.
Csak õ volt neki az egész világon. Bejárhatott
mindent, Milánótól Palermóig, kiabálhatott és
tiltakozhatott, dühönghetett, és tehetett úgy is,
mintha semmi sem volna. Nem volt egyszerû ki-
lesni egy ciprus mögül a munkástemetõben, ott,
a romok mellett. Nem volt egyszerû a lépcsõ-
házban megbújni, amikor egyszer hallotta, hogy
nyílik a lakásajtó, és mindjárt kijön rajta. Még
494
ha megszökne is, még ha soha nem térne vissza
az õ kis Sztálingrád utcájukba: oda, ahol szület-
tek. Ezen kívül nincs más hely.
A busz a lámpánál, a Piaggio szalon elõtt
fékezett. Amikor a lámpa zöldre váltott, befor-
dult jobbra, Salivoli felé.
Francesca felállt, megnyomta a leszállásjel-
zõt. Az ablakból nézte, hogy a tengerparton
elsuhan mellettük a Marconi sétány, a rózsaszín
virágú leandersövény, a betört oldalú telefon-
fülkék. A napfény könyörtelenül rásütött gyû-
rött arcára. Az út most két kanyaron át lefelé
vitt, mielõtt a földnyelv végén kiért a Sztálin-
grád útra.
Leszállt a buszról.
A tûzõ naptól és az utazástól kissé elkábulva,
megállt egy pillanatra a buszmegállóban. Egy gye-
rekcsapatot látott, az út közepén egy lyukas labdá-
val fociztak. Látta Jennifert, aki karján a kicsivel
felszállt a buszra, és James egyetlen fogacskájával
nevetett. Tapsikolva ismételgette hangosan azt az
elsõ szót, amelyiket minden gyerek mond. A sze-
métszállítók felszálltak az autóra, és már indultak is.
Fölnézett. A negyedik emeleti erkélyen meg-
látta Annát.
Két autó is elment elõtte, meg egy biciklis,
mire át tudott menni az úton. Mire felfogta.
Anna az erkélykorláton könyökölt, olyan üde
volt, mint egy kiterített lepedõ. Õ volt az egyet-
495
len emberi alak a málladozó, szürke fal elõtt.
Kicsi, göndör fejû.
Egy hosszú pillanaton át nézték egymást. A ko-
ra reggeli fényben, a labdát rúgó gyerekek kiál-
tozása mellett. A labda a falhoz pattant, majd a
buszmegálló padján kötött ki, egy gyerek elesett,
leverte a térdét, közben egy másik meglökte
társát, s olyan valóságos volt, hogy Anna ott áll
az erkélyen, akár egy várakozó menyasszony,
miközben õ hazafelé tart.
Egy pillanat volt. Francescának úgy tûnt, hogy
Anna egyszer csak felismeri õt, és elmosolyodik.
Ekkor odaintett neki. Fölemelni a kezét, inteni
egyet: természetes mozdulat volt. Anna ugyan-
ezzel a mozdulattal visszaintett. Most történt,
így, ebben a pillanatban.
Francesca átment az úton, majd az udvaron.
Észre sem vette, hogy fut. Most már sietett. Hogy
mielõbb a szobájában lehessen, az ágyra vethesse
magát, és megõrizze a testében ezt a pillanatot.
Olyan nap volt, mint bármely másik. A dátum
nem számít. Nem történt semmi, ez volt a dol-
gok rendje: leszállni a buszról, meglátni Annát,
köszönni neki...
Közben futott. Futott, hogy féken tartsa izgal-
mát. Csak egymásra néztek és köszöntek a Sztá-
lingrád utca két oldaláról. Egy csapat taknyos
helytelenkedett: megszokott dolog volt, hogy a
496
kiskölykök megnyomják a kapucsengõt, és aztán
elszelelnek.
Francesca kettesével szedte a lépcsõfokokat,
úgy szaladt fölfelé.
A harmadik emeleti lépcsõfordulóban, ami-
kor koszos ruhái közt megtalálta a lakáskulcso-
kat, hirtelen megállt. Egyik keze már a kilincsen
volt, az ajtó mögül hallotta a tévé személyte-
lenül pattogó hangját.
Nem sok kellett hozzá. Egy lépcsõforduló
harmincöt lépcsõbõl áll. Egy év háromszázhat-
vanöt napból. Nem észtveszejtõ számok.
Francesca lábujjhegyen odament a korláthoz,
és felfelé kémlelt a lépcsõházban. Valaki vala-
kire rákiabált: „Kurva!” Pofon csattant, majd
rögtön ezután gyereksírás hallatszott. Francesca
visszatartotta a lélegzetét. Macskanyávogás.
Seprûsuhintás a padlón.
A dolgok, melyek nem változnak. A tenger fe-
hér habja, az artériákban futó hab, olyan világos,
kristálytiszta gondolat. Nem sok kellett hozzá.
Felszaladt a lépcsõn a negyedik emeletre. Oda-
ért az ajtó elé, meglátta a csengõt, mellette a cel-
luxszal odaragasztott, dõlt betûs felirat, Sorrentino.
Becsöngetett. Ez a hang valóságos volt. Valóságos
volt a gyékény lábtörlõ is, amelyen állt, és ame-
lyen ott volt a felirat: „Welcome”.
497
Anna egy pillanatra megállt a konyhában. Tény-
leg csak egy másodpercig tétovázott; jókora
ijedtség, elképedés volt abban, ahogy anyjával
egymás szemébe néztek. Sandra a reggelihez terí-
tett. Úgy maradt, egyik kezében a csésze, másik-
ban a cukortartó.
A nap fehér fénnyel árasztotta el a helyiséget,
melyben kétszersült és meleg tej illata szállt. A nap-
pali egyik árnyékos szegletében Arturo ült né-
mán, köntösben. A la Repubblicá-t lapozgatta
elmélyülten, egy hónapja alig beszélt.
A csengõ ismét megszólalt.
– Ez France – mondta Anna.
Túl hosszú idõre akadt fenn torkán ez a szó,
és most valami hitetlenkedõ mosoly kíséretében
hagyta el ajkát. Hiszen csakis õ lehetett, és õ
nem is várt mást.
Anna mezítláb ment végig az elõszobán, mint
mindig. Eltolta a reteszt. Kitárta az ajtót.
Nem volt egyszerû. Semmi, egyetlen arcvo-
nása sem volt egyszerû.
Az orrán aszimmetrikusan pettyezõ szeplõk,
sárga cirmos szembogara. Most nézheti, mintha
picit megkarcolták volna, de itt van elõtte. Ar-
cának gödröcskéi, puha, könnyû haja, akár a
felvert tojáshab, most egy kicsit kócos. Arca
sápadt, kissé megtört.
Egyforma magasak vagyunk. Ez volt mind-
kettejük elsõ gondolata.
498
Egyforma magasak vagyunk, és a hajunk is
majdnem egyforma hosszú.
Miközben Francesca belépett, épp csak egy
kicsit tétovázott az ajtónyílásban, karjuk és ru-
hájuk súrolta egymást.
Anna becsukta az ajtót. Utánafordult, nézte,
ahogy félénken, mégis sudáran végigmegy az
elõszobán. Válla körvonalát, a pólója alatt kiraj-
zolódó gerince vonalát.
A konyhába mentek, olyan arccal bukkantak
fel, mint a tanítónõ által rajtakapott kislányok.
Sandra letette az asztalra a csészét és a cukor-
tartót. Kikerekedõ szemmel nézett rájuk.
Halántékán megõszült a haj. Sandra megöre-
gedett, keze remegett. De még tudott mosolyogni.
– Szervusz, Francesca – szólalt meg –, regge-
liztél már?
Francesca nem szólt, csak állt Anna mellett,
nézte a konyhaszekrényt, a hûtõt, rajta a mágne-
seket, a rézedények mellé kiaggatott fényképe-
ket – Alessio és Cristiano a markoló tetején,
Arturo, karján a pici Annával, és õk, valameny-
nyien, együtt a strandon –, nézte a bútorokon
elhelyezett dísztárgyakat, a gomba alakú akasz-
tókat, a rajtuk lógó edényfogókat, a mosogató
fölé aggatott kanalakat: minden pontosan olyan
volt, amilyennek lennie kellett.
Megrázta a fejét.
499
 – Akkor ülj le. – Sandra egy székre mutatott.
– Tudod, hogy van ez nálunk, nincs nagy flanc...
Kihúzott egy fiókot, elõvett még egy szalvétát.
Hát igen, kissé meghajlott a háta. A tûzhely fölé,
a páraelszívó mellé kitett még egy fotót Alessió-
ról: amelyik az elsõ áldozásán készült. Most
odatett még egy csészét és még egy kiskanalat a
szalvétára.
Francesca leült Anna mellé. Nem akart rá-
nézni, csak érezni akarta, hogy könyökük és az
asztal alatt térdük egymáshoz ér. És közvetlenül
maga mellett a mozdulatait, miközben a kétszer-
sültjüket mártogatták a tejbe.
Anna sem fordult feléje. De az asztal alatt
lábszárát Francesca lábszárához nyomta. Villám-
szerû bizsergés, csiklandás. Térdével megbökte.
És tudta, hogy ebben a pillanatban egy kicsit
nevethetnékje támad.
– Olyan szép nap van ma – szólalt meg Sand-
ra váratlanul, és Anna szemébe nézett. – Le-
mentek a tengerhez?
Sem Anna, sem Francesca nem moccant,
kezükben a kétszersült. Olyan arcot vágtak, mint
akiket rajtakaptak valamin.
– Sõt – tette hozzá Sandra, miközben elkezd-
te leszedni az asztalt –, miért nem mentek át
Elbára?
Még a rágást is abbahagyták. Egyszerre, ugyan-
abban a pillanatban néztek egymásra. Aztán
500
Sandrára, némán, elképedve, felhúzott szemöl-
dökkel.
Sandra elnevette magát, és a faliórára muta-
tott: – Még éppen idõben vagytok. Elég, ha va-
csorára hazaértek. Egy óra alatt Portoferraióban
lehettek. Mindjárt a kikötõ mellett ott a Kavi-
csos strand, közvetlenül mellette. Fürödtök
egyet, s aztán visszajöttök... Nem olyan földön-
túli dolog!
Néhány másodpercig még egyetlen szó nélkül
néztek rá. Gondolkodtak. Ami azt illeti, az em-
ber fogja a fürdõruháját, egy strandruhát, s egy
törülközõvel együtt beteszi a hátizsákjába, mellé
dug két doboz gyümölcslevet, két süteményt, és
már mehet is. Ami azt illeti, ha buszra szállnak,
negyedóra alatt a kikötõben lehetnek. Megvált-
ják a jegyet, felszállnak a kompra. És fél tizen-
egykor ott vannak Elbán.
– Nekem nincs fürdõruhám – mondta Fran-
cesca.
– Majd én odaadom az enyémet – buzgólko-
dott Anna.
Felugrott a székrõl, és már szaladt is a fürdõ-
szobába.
– Anya, készítheted a hátizsákot! – kiáltotta,
s már nyitotta is a vízcsapot, megragadta a fogke-
fét és a fogkrémet. Közben Francesca utána-
ment, és megállt a fürdõszobaajtóban.
501
 Anna fölnézett a mosdókagylóból, egy pil-
lanatra abbahagyta a fogmosást.
Francesca az ajtókeretnek támaszkodott, ra-
gyogott a boldogságtól. Most akkor elindulnak.
Elbán úszkálnak. Mint a németek, mint a milá-
nói és a firenzei turisták. Biztosan van ott is egy
tér, rajta templom, harangtorony meg minden.
Mosolyogtak, nem szóltak egy szót sem. Egyi-
küknek csupa fogkrém volt a szája, másikuk ajka
szétnyílt, és egy picit cserepes volt.
Tökéletesen összeillettek.

Silvia Avallone
Bologna, 2009. szeptember 22.

502 503
 Európa Könyvkiadó, Budapest
Felelõs kiadó Barna Imre igazgató
Tördelte a Kopf Bt.
Nyomta a Kinizsi Nyomda
Felelõs vezetõ Bördõs János igazgató
Készült Debrecenben, 2011-ben
Felelõs szerkesztõ M. Nagy Miklós
Sorozatszerkesztõ M. Nagy Miklós

Mûvészeti vezetõ Gerhes Gábor

A borítórajz Sirály Dóra munkája
A sorozatot Gerhes Gábor tervezte
Készült 22,68 (A/5) ív terjedelemben
ISBN 978 963 07 9202 8
www.europakiado.hu

504