A terrorizmus

Eltérített repülőgépek, autóbombák és robbanóövek, fegyverként használt járművek,

tömeges lövöldözések.
Szinte lehetetlen bekapcsolni a híreket anélkül, hogy ne hallanánk a következő
eseményekről, a terrorizmusról. A terrorizmust azonban elterjedtsége ellenére nehéz

meghatározni.
A terrorista fenyegetések hivatalos csoportoktól és egyénektől is származhatnak. Az
embereket irányíthatja egy hatóság a terrorizmus elkövetésére, vagy egyszerűen csak
inspirálhatja őket egy csoport összehangoltsága vagy egy karizmatikus vezető.
A kormányok is részt vehetnek a terrorizmusban azáltal, hogy aktívan biztosítanak
menedéket vagy elengedhetetlen és hasznos forrásokat a terrorista csoportoknak, vagy
pedig képtelenek megakadályozni a csoportokat abban, hogy területüket vagy erőforrásaikat
használják.

És bár a terrorizmus osztozik a bűnözéssel és a hagyományos hadviseléssel, nem

sorolható egyértelműen egyik kategóriába sem.
Hogy még jobban összezavarjam a dolgokat, az emberek néha nem értenek egyet
abban, hogy egy cselekmény valójában terrorizmusnak minősül-e arra alapozva, hogy
támogatják vagy ellenzik-e az elkövetők ügyét.

Függetlenül a sokféle értelmezéstől, a terrorizmust valamiképp meg lehet határozni.

 A terrorizmus
nem állami szereplők, szándékos, erőszakos fellépése civilek ellen politikai vagy
ideológiai célok elérése érdekében.

Sok terroristát az a meggyőződés motivál, hogy kormányuk kudarcot vall, nem bánik
tisztességesen az etnikai vagy más csoportjukkal. Előfordulhat, hogy nem értenek egyet a
a kormány konkrét politikájával, vagy olyan politikai és vallási tanításokat követnek amelyek
bizonyos embereket vagy egész országokat ellenségnek tekintenek és az elpusztításuk
fontosságát hangsúlyozzák.

Egyes becslések szerint legalább 500 ázsiai származású brit fiatalember utazott
Szíriába vagy Irakba, hogy szélsőséges csoportok dzsihadistái legyenek.
Mi az, ami a fiatal férfiakat fogékonnyá teszi erre a tevékenységre?

Miért vonzza őket ez a tevékenység és miért hagyják, hogy ez olyannyira hatalmába

kerítse őket, hogy elveszítik minden emberi és erkölcsi érzéküket?

Hiba egyszerűen "gonosznak" vagy pszichésen zavartnak bélyegezni a terroristákat,

valójában a terrorista csoportokat tanulmányozó pszichológusok úgy vélik hogy a terroristák
általában stabil egyének, nem paranoiásak vagy téveszmések.
Úgy tűnik, hogy a terroristákat alapvetően az különbözteti meg másoktól, hogy képesek
"kikapcsolni" az empátiaérzéküket a hitük és céljaik szolgálatában, dacára annak, hogy
empátia és az együttérzés természetesnek tűnik az emberi lények számára.
Ha hiányzik az empátia képessége, akkor nagyon valószínű, hogy pszichopataként
diagnosztizálnak.
Pszichopatává válni azt jelenti, hogy kiiktatjuk ezt a természetes empátiát, hogy az ember
képes legyen bizonyos más emberi lényeket tárgyként kezelni, és bűntudat nélkül megölni
őket. Ez azt jelenti, hogy e csoportok tagjait alapvetően "másnak" tekinti, és megtagadja a
velük való kapcsolatot.
„ Csak az empátia teljes hiánya teszi lehetővé, hogy egy ember lefejezzen egy
másikat."

Nagyon jelentős, hogy a legtöbb terrorista fiatal férfi, általában kamasz.

A serdülőkor pszichológiailag nehéz időszak lehet, amikor az ember tudatára ébred
önmagának, mint különálló egyénnek, sebezhetőségének és hibáinak. Ennek következtében
erős a hovatartozás iránti vágy kielégítése. Ezért a serdülők gyakran csatlakoznak
bandákhoz, és válnak divat vagy popcsoportok követőivé, leginkább azért mert egy
csoporthoz való tartozás segít enyhíteni az elkülönültség érzését.

De ez az oka annak is, hogy a kamaszok sérülékenyek a vallási problémákkal szemben.

A valláshoz, és azon belül egy terrorista csoporthoz való tartozás hasonló gondolkodású
közösséget, támogató hitet és esetleg családszerű érzést biztosít. Emellett státuszt is olyan
emberek számára, akiknek normális körülmények között nincs vagy csak kevés státuszuk
van.

A történelem során különféle terrorista csoportok erőszakos cselekményeket követtek el,

hogy előmozdítsák a saját programjukat.

A példák évszázadokra nyúlnak vissza, bár az indítékok és a módszerek sokat fejlődtek

az évek során ,a tőrökkel felfegyverkezett Sicarii-tól kezdve, amely terrorszervezet,
terrorizmust alkalmazott az ókori római uralkodók ellen, egészen a terroristákig, akik
merényletet követtek el az osztrák főherceg ellen és meggyújtották a szikrát az I.
világháborúhoz, és az ír Köztársasági Hadseregig, amely Észak-Írországot akarta kivonni az
Egyesült Királyságból fegyveres erővel, és Hamász, amely
rakétatámadásokat és más erőszakos cselekményeket alkalmaz Izrael elleni kampányában.

A közelmúltban elkövetett terrortámadások többségét egyéneknek és

csoportoknak tulajdonítják, akik az iszlámról alkotott elképzelésük nevében cselekszenek.
Ezek közé tartozik az Al-Kaida és mellékágai, valamint az önjelölt Iszlám Állam, azaz az
ISIS. A szíriai konfliktus( a 10 éve tartó polgárháború, végtelen sok szenvedéssel) az ISIS
felemelkedése, valamint a Boko Haram megnövekedett nigériai tevékenysége miatt (
májusban meghalt vezérük, hűséget esküdtek az iszlám államnak) a terrorizmussal
összefüggő halálesetek
száma 2012-től kezdve évtizedes ingadozás után az egekbe szökött.
2014-ben például több tízezer ember halt meg világszerte
terrorcselekményekben, több mint háromnegyedük csak öt országban.

Abban az évben csaknem tízezer haláleset történt Irakban, szemben a csak

huszonhat az Egyesült Államokban.
Mit tesznek tehát a terrorizmus elleni küzdelem érdekében?

A terrorista műveletekhez pénzre van szükség. Ez származhat állami szponzoroktól,

bűnözésből, magánvagyonból, akár az olaj eladásából és más üzleti tevékenységekből is.
Ezért, a terrorizmus elleni küzdelem egyik megközelítése a terrorista csoportok
finanszírozásának korlátozása.

Az új terroristák toborzásának megakadályozása a másik célja a terrorizmus elleni

küzdelemnek. Különösen a magányos szereplők, vagy egyének által elkövetett támadások
akik nem kötődnek szervezett terrorista csoporthoz, de radikalizálódnak az interneten, egyre
nagyobb aggodalomra adnak okot, részben azért, mert ezeket az embereket
nehéz megelőzni.
Az internet-hozzáférés és a közösségi média segít a terrorista csoportoknak a
szerveződésben, az inspirációban és toborzásban. Az online információk puszta
mennyisége azonban megnehezíti a bűnüldöző szervek tisztviselőinek, hogy nyomon
kövessék és leküzdjék a terrorista csoportok előre megtervezett támadásait.

Különböző országok, különféle megközelítési módszereket alkalmaznak

a terrorizmus megfékezése céljából, ezek néha ellentmondásosak.
Például a fokozott megfigyelés vitát generál a személyes szabadságjogok
megsértéséről. És a drónokkal történő
rajtaütés gyakran vált ki kritikát, mert olyan embereket ölnek vagy sebesítenek meg,
akiknek semmi közük a terrorizmushoz.
E széleskörű erőfeszítések ellenére az az igazság az, hogy lehetetlen
felszámolni a terrorizmust.
 Mindig lesznek olyan egyének és csoportok, akik készen állnak arra, hogy
terrorcselekményeket kövessenek el
A kormányok számára az az igazi kihívás, hogy csökkentsék a fenyegetést, amit a
terrorizmus okoz és hogy elősegítsék a polgáraik biztonságát és gazdasági jólétét, miközben
minimálisra csökkentik az életükben bekövetkező zavaró tényezőket.