Babeș–Bolyai Tudomány Egyetem

Történelem és Filozófia Kar

Cordon sanitaire „lebontása” és

a spanyol polgárháború

Bodor Gergely

Levéltártan, II. év

Kolozsvár, 2018
 Európában az 1930–as évek közepére megváltozik az ideológiai térkép, egy új szereplő
jelenik meg a színpadon, a fasizmus. Az új ideológia új szövetségeket eredményezett, amelyek
közül a német–olasz szövetség kiemelkedő. Ez változást követelt az addigi nemzetközi
politikában: a cordon sanitaire lebontását.

A fasiszták célja a saját ideológiájuk terjesztése, és annak hatalomra juttatása. Ezzel

szemben álltak a demokráciák, és a születőben lévő sztálini kommunizmus, amelyek célja a
versaillles–i békeszerződés által megalkotott status quo fenntartása. Ezek az egymásnak feszülő
célok először a spanyol polgárháború alatt nyilvánultak meg, amely előre vetítette egy újabb
háború képét.

1933 után, Hitler hatalomra kerülése után, fordulatot vesz az európai politika.
Németország fasizálódása veszélyt jelentett a demokráciák szemében, de ugyanakkor a Szovjet
Unióéban is. Egy esetleges háború elkerülése érdekében a demokráciák közül páran hajlandóak
voltak felhagyni a cordon sanitaire politikával, és diplomáciai tárgyalásokba kezdtek a Szovjet
Unióval, elsősorban Franciaország.1

A francia külpolitika irányvonala az 1914–es állapot, vagyis az Antant szövetség,

restaurálása.2 Erre hajlandó volt Sztálin is, ami után realizálta Hitler valós antibolsevizmusát. A
szovjet külügyminiszter ekkor Makszim Litvinov volt, az ő kezdeményezése révén lépett be a
Szovjet Unió a Nemzetek Szövetségébe, ahol a kollektív biztonságot indítványozta. 3 Louis
Barthou, francia külügyminiszter, látva a szovjetek koalíció készségét, egy „keleti Locarnó” 4
megkötésén dolgozott. Az egyezmény megkötésére, viszont csak Csehszlovákia volt hajlandó,
mivel az érintett felek közül mind Lengyelország, mind Románia rendelkezett olyan területekkel,
amelyek birtoklását a szovjetek nem ismerték el. Így a revízió ellenes kísérlet meghiúsult, a
francia–szovjet katonai szövetség pedig politikaira redukálódott.5

A meghiúsult egyezmény mögött ugyanakkor más tényezők is állnak, mivel a francia–

szovjet–csehszlovák megalakulhatott volna. Az egyik ilyen tényező a francia hezitálás, politikai
ellentétesség: A szovjet és francia vezérkarok egyeztetése nem jött létre, mivel az utóbbiak

1
Hobsbawm, E. J: A szélsőségek kora. Budapest, Pannonica kiadó, 1998, 140 o.
2
Németh István (szerk.): 20. századi egyetemes történet – I. Európa. Budapest, Osiris, 2005, 35 o.
3
Kissinger, Henry: Diplomácia
4
Németh: 35 o.
5
Uo.: 35. o.
reménykedtek abban, hogy Hitler először a Szovjet Unió ellen indít offenzívát, így
kimaradhatnak egy esetleges háborúból. Ugyanakkor, Sztálin célja nem a közös harc, hanem a
maximális támogatás a kapitalista világtól. Így ő addig nem fog segíteni a cseheken, amíg a
franciák meg nem teszik kötelezettségeiket. 6 A csehszlovák hozzáállás pedig az volt, hogy a
franciák nélkül nem mernek bevállalni egy szovjet–csehszlovák egyoldalú szövetséget.7

Míg a világ vezetői a Közép–európai helyzetre figyeltek, addig a földrajzilag is

elszigetelt Ibériai–félsziget vállt a „globális konfrontáció kifejeződésévé”8. Az 1936–os spanyol
választás során a baloldal kerül hatalomra, amelynek következménye polgárháború, az
európai hatalmak erő demonstrációja lett.

1936–ra Spanyolországban, akárcsak a mintaadó Franciaországban, is megalakul a

Népfront, amely célja a gazdasági válság által előidézett munkanélküliség, politikai–
társadalmi instabilitás és az ebből fakadó kormányzati instabilitás megszüntetésére létrejött
baloldali együttműködés.9 Ugyanakkor, a liberális és szocialista együttműködés célja a
fasizmus visszaszorítása, a közös ellenséggel szembeni összefogás is.10

Az 1936–os spanyolországi választáson, egyértelműen, a Népfront győz a megosztott

jobboldallal szemben.11 Így létrejön a második köztársaság, amely erősen baloldali, liberális
intézkedéseket vezet be. Létrehoznak egy új demokratikus alkotmányt, kizárják a politikai
életből a hadsereget és az egyházat, engedélyezik a katalán és baszk autonómiát, illetve
radikális agrárreformot kezdeményeznek a latifundiumok és minifundiumok rendezéséről.
Ezek nagymértékű ellenállást váltanak ki a klérusból, továbbá az agrárreformot ellenzik a
latifundisták, a minifundisták meg lassúnak tartják annak véghez vitelét.12

A baloldal választási győzelmét követően országszerte elszabadulnak az indulatok. A

munkásság és a parasztság látva a saját képviseletük győzelmét sztrájkba kezdenek az ígéretek
azonnali megvalósítása érdekében.13 Megkezdődnek a civil lakosság elleni tisztogatások
atrocitások. Fiatal aktivista csoportok, mint „Köztársaság támaszai”, „Vörös oroszlánok”,
6
Kissinger
7
Németh: 35. o.
8
Hobsbawm: 153. o.
9
Németh: 52. o.
10
Hobsbawm: 146. o.
11
Németh: 125. o.
12
Uo.: 123–124. o.
13
Uo.: 52 o.
„Spartacus” vagy „Fúriák”, hadjáratot indítanak az egyház és a világi nacionalisták ellen.
Papokat és apácákat kínoznak meg, majd végeznek ki: alkalmazzák a máglyán való elégetést,
élve eltemetést. Az egyház válik az antifasiszta akció első számú célpontjává (igaz hogy
konzervatív és királypárti, viszont nem fasiszta). A világi nacionalistákat sem kímélték, egy
kisváros lakóit például a közelben lévő szakadékba lökték, összsen 512 embert. A baloldal
győzelme tehát, anarchiába torkollott. Az efféle atrocitások folytatódtak a polgárháború alatt
is.14

Az anarchia megszüntetésére és antikommunista elvek vezérlete alatt lép fel a hadsereg

puccsot hajtva végre a legitim kormány ellen 1936 július 17–én Francisco Franco
vezetésével. A pronunciamentot vagy katonai puccsot az egyház és a monarchisták is
támogatták.15 Ennek ellenére a puccs nem ért el fényes sikert a civilek körében, egyetlen
nagyváros csatlakozott a felkeléshez, Sevilla. 16 A puccs egyik alapfeltétele a nép egyetértése a
felkeléssel, ez nem következett be egységesen (fele–fele arányban), így alakulhattak ki a
polgárháborús viszonyok.17

Megkezdődnek a fasiszták által is a tisztogatások a civil lakosság körében. A fellépés

ugyanolyan véres és durva, annyi különbséggel, hogy itt a katonaság végezte. Mindkét oldal
közel 50–50 ezer áldozatot szedett, nőket és gyerekeket egyaránt. A fasiszta tisztogatás áldozata
lett Garcia Lorca költő is.18

A polgárháború gyors lefolyású lett volna, de a külföldi segítség két és félévesre

nyújtotta el.19 Jelentős támogatást kapott Franco felkelése a német és olasz kormánytól: olasz
önkéntesnek álcázott reguláris katonák, illetve a német légierő Condor Légiója támogatta. A
Köztársaság is kért segítséget elsősorban a francia népfront kormánytól, amely angol
nyomásra a benemavatkozási politikát választotta, így a köztársaságiak egyetlen támasza
Sztálin és a Nemzetközi Brigádok maradtak. 20

14
Johnson, Paul: A modern kor. Budapest, XX. század kiadó, 2007, 387–388. o.
15
Hobsbawm: 153–154. o.
16
Johnson: 390–391. o.
17
Hobsbawm: 155. o.
18
Johnson: 387–388. o.
19
Uo.: 390–391. o.
20
Németh: 125. o.
 A spanyol polgárháborúnak végkimenetelét a külföldi beavatkozáson kívül még két
fontos tényező határozta meg: a vezetők hozzáállása és a pénz.

A felkelők élén Franco tábornok állt, aki már harcolt a spanyol–marokkói háborúban.
Szemében a katonaság az egyetlen megtartó ereje egy nemzetnek. Vallásos létére, nem enged az
egyház számára teret, az csak foglalkozzon a lelki ügyekkel. A politikát gyűlöli:
konzervatívokat önző földbirtokosnak, a liberálisokat korruptnak és egoistának, a szocialistákat
meg megtévesztetteknek tartotta. Ebből kitűnik, hogy ő katonai háborút vívott, nem politikait.21

Franco más jelentős teljesítménye a polgárháború alatt a függetlenségének megőrzése és

a gazdasági egyensúly fenntartása, amelyet úgy valósított meg, hogy hitelből vásárolt
fegyvereket és hadigépeket, papírpénzzel fizetett. Így hatalma szilárd maradhatott a
visszafizetés miatt.22

Ezzel szemben a köztársaságiakat belső ellentét is gyengítette: A szélső bal a Trockij

elveket sürgette, azonnali átalakításban látták a háború győzelmét, míg a polgári és nemzetiségi
pártok a köztársasági blokk egységében.23 A gazdasági fenntarthatóság sem volt erősségük, mivel
a szovjet támogatásért arannyal fizettek Sztálinnak, ez a tartalék elfogyott a köztársaságiak
pénz nélkül és segítség nélkül maradtak.24

A köztársaságiak bukásához az is hozzájárult, hogy, szemben a felkelők biztos német–

olasz támogatásával, ekkor zajlottak a sztálini tisztogatások, amely során a népfront
támogatására kirendelt tábornokokat és diplomatákat is kivégeztetett. 25 Egy ilyen eset volt
Cortada meggyilkolása, amely belső válságot eredményezett.26

Feltevődik a kérdés, hogy mégis miért nem váltott ki ellenszenvet a közvélemény

szemében Sztálin önkényes tisztogatása. A válasz a kommunista propagandában rejlik, illetve a
szerencsés véletlenben. Egy nappal Cortada meggyilkolása után, a Condor légió lebombázta
Guernica városát. Ez eredményezte a közvélemény köztársaságiak mellé állását, ugyanis
Guernica történelmi jelentőséggel bírt, itt ült össze először a szabad baszk parlament.27
21
Johnson: 393-394. o.
22
Uo.: 395. o.
23
Németh: 125. o.
24
Johnson: 396. o.
25
Uo.: 397. o.
26
Uo.: 398. o.
27
Uo.: 398–399. o.
 A köztársaságiak belső ellentétei és a gazdasági felelőtlenségeik 1939–re kifárasztották és
kifogyasztották tartalékait. Így az év áprilisában Franco megnyerte a polgárháborút és
átvette a hatalmat. Katonai diktatúrát állított fel és hosszú börtönbüntetésekkel torolta
meg az ellenállást. Kilépett a Nemzetek Szövetségéből és csatlakozott a tengelyhatalmakhoz,
bár kivérzett országával nem vett részt a közelgő háborúban.28

A polgárháborúhoz rengeteg külföldi író, újságíró, fényképész csatlakozott a nemzetközi

brigádok révén. Jelen volt George Orwell, Ernest Hemingway, magyar oldalról meg Zalka Máté
író29 és Révai Dezső fényképész30. Róluk Hobsbawm azt állítja: „nem kalandvágyók, hanem egy
ügyért küzdöttek”31. A külföldi résztvevőkről viszont nem állíthatjuk egységesen, hogy a legitim
kormány támogatásáért csatlakoztak a brigádokhoz.

A spanyol polgárháború, tehát, az európai egymásnak feszülő ideológiák háborújának

próba változata volt. A háború során Észak–Spanyolország az olasz és német hadvezetés
gyakorlóterévé vált. Ugyanakkor, megmutatta a demokráciák számára, hogy a benemavatkozási
politikának milyen végkifejlete lehet.

28
Németh: 125. o.
29
A magyar irodalom története: Zalka Máté, http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/06/401.html
30
Photo Turai, http://www.phototurai.com/
31
Hobsbawm: 156. o.
Bibliográfia:

A magyar irodalom története: Zalka Máté, http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/06/401.html

(letöltés dátuma: 2018. 04. 14.)

Hobsbawm, E. J: A szélsőségek kora. Budapest, Pannonica kiadó, 1998.

Johnson, Paul: A modern kor. Budapest, XX. század kiadó, 2007.

Kissinger, Henry: Diplomácia.

Németh István (szerk.): 20. századi egyetemes történet – I. Európa. Budapest, Osiris, 2005.

Photo Turai, http://www.phototurai.com/ (letöltés dátuma: 2018. 04. 14.)