Az első indokínai háború

A békés viszony Franciaország és Vietnám között nem tartott sokáig, ugyanis Franciaország újra
egységes gyarmatbirodalmat akart. Megkezdődtek a francia-vietnámi tárgyalásokFontainebleau-ban.
Franciaország elutasította Vietnám tényleges függetlenségét, és csak abba volt hajlandó beleegyezni
hogy a nagykövetségeken vietnámiak dolgozzanak, minden egyéb jogot meg kívánt vonni az
országtól. Végül 1946 szeptember 14-én aláírták a modus vivendi megállapodást, azzal a feltétellel
hogy a tárgyalásokat a következő évben folytatni fogják.

A francia csapatok azonban két hónappal később megkezdték a támadást a Vietnámi Demokratikus
Köztársaság ellen, Hanoi kikötővárosát Haipongot lövellték. Ezzel a támadással kezdetét vette az
első indokínai háború, amely 8 éven keresztül, egészen 1954-ig tartott.

A háború elején a franciáknak sikerült a Viet Minh egységeket az észak-vietnámi hegyekbe szorítania,
de 1947 végére kiegyenlítődtek az erőviszonyok. A franciák ezután a stratégiai pontok
megtámadására koncentráltak.

A kínai kommunisták győzelme miatt a franciák kénytelenek voltak elismerni Dél-Vietnám

önnálóságát. Dél Vietnám élére visszakerült Bao Dai császár. A két Vietnám szemben állt egymással,
és ez kedvező volt Franciaország számára, hiszen így gyarmati háborúját polgárháborúként tudta
beállítani.

1950-től Amerika segítséget nyújtott a franciáknak, azért hogy visszaszorítsa az kommunisták további
terjeszkedését, Kína és a Szovjetúnió pedig a hasonló kommunista elveket valló Ho Si Minh által
vezetett csapatokat pártfogolta.

A második világháború után az Amerikai Egyesült államok minden erejével azon tevékenykedett hogy
visszaszorítsa a kommunizmus terjedését, hiszen a háború legyengítette a nagyhatalmakat és
egyetlen hozzá mérhető hatalom a Szovjetúnió maradt.

1947-ben a Truman doktrína kötelezte Amerikát a kommunista terjeszkedés megállítására. Truman

szerint ha a világon bárhol egy állam kommunista vezetés alá kerül, akkor a környező államok is ilyen
sorsra fognak jutni (dominó elv). 1947 június 5.-én Marshall a Harvard egyetemen tartott
beszédében meghirdette az Amerikai Egyesült Állapok európai [1]13 millárd dolláros
segélyprogramját, ami Marshall tervként épült be a köztudatba és a háborúban lerombolt
gazdaságokat próbálta újjáépíteni. Amerika ezzel a tervével próbálta megakadályozni hogy Moszkva
a már kialakult befolyási övezetén túlterjeszkedjen. A Marshall terv elfogadása ellenséggé
nyilvánította a Szovjetúniót és Amerikát. Amerika tehát kénytelen volt támogatni a franciákat, az első
Indokínai háborúban, mert ebben a térségben erre volt szükség a kommunizmus feltartóztatásához,
és így a háború a két szuperhatalom összecsapásának színterévé vált .

A franciák észak-nyugaton akartak katonai fordulatot kieszkezölni, ezért jelentős nagyságú sereget
vontak oda, de a Giap tábornok által vezetett vietnámi sereg 1954 május 7.-én megadásra
kényszerítette a franciákat Dien Bien Phunál. A háború nagy veszteségek árán a vietnámi
kommunisták teljes győzelmével végződött.

A döntő Dien Bien Phu-i vereség a francia kormány bukását is jelentette egyben. A háborúellenes
Pierre Mendés került Franciaország élére a vietnámi vereséget követően, és kiejelentette hogy 30
napon belül rendezni fogja az indokínai kérdést, ha ez nem sikerül neki akkor pedig lemond.

Az indokínai és a koreai kérdés megvitatása érdekében ült össze Genfben, 1954 áprilisában az
Egyesült Királyság, Franciaország, a Vietnámi Demokratikus köztársaság, Kína, az Amerikai Egyesült
Államok és a Szovjetúnió. 1954 július 21-én aláírták a genfi tűzszüneti egyezményt, melyben
Franciaország elimerte Vietnám függetlenségét, és véglegesen kivonult a térségből. Az indokínai
háborút sikerült ugyan lezárni, de a belső és külső politikai erők egymás elleni küzdelmét nem.
Franciaország szerepét az Amerikai Egyesült Államok vette át. A genfi egyezmény értelmében
megtörtént Vietnám kettéosztása.

A kettéosztott VietnámUnit11_map_Vietnam_ver2

A 17. Szélességi fok mentén demilitarizált övezetet hoztak létre, tőle északra Ho Si Minh kommunista
nézetű vezető irányított, délen pedig Bao Dai császártól katonai puccsal Ngo Dinh Diem
miniszterelnök vette át az irányítást. A genfi egyezmény magábafoglalta azt is hogy 1956 végéig
egész Vietnámban népszavazást kell tartani az ország egyesítésének céljával. Diem és Amerika
elutasította a választásokat, mivel azt nagy valószínűséggel a kommunisták nyerték volna.

1954 szeptember 8.-án megalakult a Délkelet-ázsiai szerződés szervezete (SEATO), melynek tagjai
Amerika, Nagy Britannia, Ausztrália, Pakisztán, Thaiföld, Új-Zéland, és a Fülöpszigetek voltak. A
SEATO nevezetű katonai tömb célja az volt hogy megvédje Dél Vietnámot, Laoszt és Kambodzsát az
esetleges támadások ellen.

A tagok azt nyilatkozták hogy a fenti országok támadása őket is érinti, és mindent megtesznek
segítésükért.

1954 november 20-án a franciák végleg kivonultak az indokínai térségből, és ettől kezdve az Amerikai
Egyesült Államok teljes mértékben átvette Dél Vietnám támogatását.