Európai Gazdasági Közösség (rövidítve EGK, angol (és magyar) nyelvterületen Közös
Piac-ként is ismert) egy nemzetközi szervezet volt. 1957-ben a római szerződéssel alapította az ESZAK-ot létrehozó hat állam: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, az NSZK és Olaszország. Az egyesítő szerződést követően közös intézményrendszere volt az ESZAK-kal és az Euratommal. A maastrichti szerződés 1993-as hatálybalépésével a szervezet neve megváltozott, Európai Közösség (EK) lett, a három pillér közül a legelsőnek, az Európai Közösségeknek a része, annak 2009-es, lisszaboni szerződésben történő megszüntetéséig.
Az alapító államok ki akarták terjeszteni az Európai Szén- és Acélközösséget a teljes gazdasági
térre is, így 1957. március 25-én a római szerződés aláírásával létrehozták az EGK-t. Ennek célja a tagállamok gazdasági integrációja, ezen belül is a nemzetgazdaság egészére kiterjedő vámunió, majd az ezt követő tizenkét éves átmeneti idő után a közös piac létrehozása. Emellett megfogalmazásra kerültek szociális és politikai célok is, így az élet- és munkakörülmények javítása, a béke és a szabadság megszilárdítása, az európai integráció alapjainak létrehozása.[1] Megszüntették egymással szembeni a vámokat. A külső országokkal szemben vámuniót alakítottak ki az áruk és a szolgáltatások szabad áramlását biztosítva. Közös versenypolitikát dolgoztak ki, ezzel óvták a versenyt a torzulástól, ezen kívül közös politikát alakítottak ki a mezőgazdaság és a közlekedés terén. Koordinálták az egyes országok gazdaságpolitikáját és jogharmonizációra törekedtek. Ez az egyes nemzetközi piacokon a versenyfeltételek egységesítését szolgálta. Létrehozták az Európai Szociális Alapot és az Európai Beruházási Bankot. Társult viszonyt alakítottak ki az egykori tengerentúli gyarmatokkal. Az EGK egyik első lényeges eredménye a mezőgazdasági termékek egységes árszintje volt 1962-ben. A hat alapító állam, a „Hatok” Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia voltak. Rajtuk kívül később hat állam csatlakozott még az évek során. Az első bővítésre 1973-ban került sor, amikor az Egyesült Királyság, Írország és Dánia csatlakozott. 1981-ben Görögország, 1986- ban Spanyolország és Portugália csatlakozott. A német újraegyesítés után a korábbi Kelet- Németország területe is a szervezet része lett.[2]
A megvalósításhoz intézmények létrehozására is szükség volt, két paradigma mentén:
1. Nemzeti érdekérvényesítés elve: eltérő érdekeket lehet ütköztetni.
2. Nemzetek feletti elv (szupranacionális elv): olyan intézmény, amely nem a tagállamok, hanem a Közösség érdekeit képviseli. Ennek megfelelően létrehozták a Miniszterek Tanácsát, amely az első elv alapján alakítottak, míg a második elvet a Bizottság képviselte. Ezeken kívül létrehozták még a Közgyűlést, a Bíróságot, a Gazdasági- és Szociális Bizottságot. Az intézményrendszer az egyesítő szerződés hatályba lépése után A Marshall-terv nemzetközi segélyprogram volt a második világháború után, amely George C. Marshall amerikai külügyminiszterről kapta a nevét. Marshall 1947. június 5-én átfogó amerikai segélyprogramot hirdetett meg minden olyan háború sújtotta európai ország számára, amely az újjáépítésben hajlandó volt az Amerikai Egyesült Államokkal együttműködni
A segélyprogramot politikai és gazdasági érdekek kényszerítették ki. A második
világháborút követően a romokban heverő európai gazdaság sajátos irányt vett. Jelentős mértékű (amerikai) importra volt szükség, a lakosság jelentős része ugyanis importált élelmiszert fogyasztott. A régió kivitele ugyanakkor elhanyagolható volt, tehát jelentős kereskedelmi hiány jellemezte Európát (dollárhiány). 1947 nyarára gazdasági válság alakult ki: Európának nem volt elegendő valutatartaléka az importra. Két megoldás kínálkozott: az import drasztikus csökkentése, ami lehetetlennek tűnt, hiszen a termelés (különösen a mezőgazdaságé) töredéke volt a világháború előtti időszaknak, továbbá a kereslet csökkentése deflációs spirálhoz vezethetett volna. Másrészt a világháború nélkülözéseit túlélő lakosság elégedetlenkedését váltotta volna ki a kínálat jelentős szűkítése. Francia- és Olaszország 1947 őszén ugyan megpróbálkozott a fogyasztás csökkentésével, ez azonban sztrájkokat, zavargásokat idézett elő. Amerika ekkor – a zavargások hírére – 247 millió dolláros segélyt irányozott elő Franciaországnak. Ekkorra azonban világossá vált az is, hogy alkalmi segélyekkel nem lehet elsimítani a társadalmi feszültségeket: a hidegháború kezdetén a szovjet propaganda mélyen hatott a nélkülöző tömegekre, így Amerika a második megoldást választotta a gazdasági-politikai egyensúly fenntartása érdekében: programszerűen és szervezetten segélyeket osztott az európai országokban: javarészt adományként, kisebb részét kölcsönként. A Marshall-terv politikai koncepciója beigazolódni látszott: a francia baloldal – mely a társadalmi elégedetlenséget megszervezve és élére állva megerősödött – 1949-re visszaszorult.
A Marshall-tervet propagáló plakát – Bármilyen is legyen az időjárás, együtt kell mozognunk!
A gyakorlatban az Európai Újjáépítési Program (European Recovery Program = ERP) kizárólag
Nyugat-Európára korlátozódott, mivel Európa közép- és keleti része a Szovjetunió érdekszférájába került, és mereven szemben állt az USA-val. 1948. április 3. és 1952. június 30. között a tervben részt vevő 17 európai ország összesen 14 milliárd dollárnyi segélyt kapott – elsősorban amerikai áru formájában. Mai szemmel a 14 milliárd dollár nem tűnik soknak egy világháború pusztította kontinens gazdaságának életre keltésére, az összeg valódi nagyságának megítéléséhez azonban érdemes figyelembe venni, hogy 1946 őszén egy amerikai dollár 11 forint 70 fillért ért. 1946 végén 1 uncia arany = $38.25 volt.[1] Ez ma $1615, az 1946-os érték 42-szerese, tehát az akkori 14 az a 2011 évi áron számolva kb. 600 milliárd USD. A kontinens nyugati országait támogató Marshall-terv szovjet érdekszférába tartozó országok általi, szovjet nyomásra történő elutasítása elmélyítette és rögzítette a földrész megosztottságát. Az anyagi támogatás folyósítása érdekében létrejött a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap.