Aliczki Katalin Kornélia 1 - Szerző Sándor2

A magyar húscsirke termelés versenyképessége

Competitiveness of hungarian poultry production

aliczki.katalin@aki.gov.hu
1AgrárgazdaságiKutató Intézet, tudományos munkatárs
2Második szerző intézménye, státusa

Kulcsszavak: húscsirke előállítás, versenyképesség, naturális mutatók

Bevezetés
A takarmányárak emelkedése, az extrém időjárás, az EU szigorú állatjóléti és egészségügyi szabályai európai
versenytársainkat is sújtják, azonban a csirkehízlalásban Magyarország és az EU más tagországainak termelési
paraméterei között jelentős különbségek mutatkoznak. Az állattenyésztés egyik alapvető feladata olyan termelési
feltételek kialakítása, amelyek a takarmányok és állati termékek folytonosan változó ára mellett is biztosítani
tudják a fenntartható fejlődést, az optimális hatékonyságot, illetve a maximális jövedelemszintet. A különféle
tényezők közül a termelő elsősorban a naturális mutatók javításán és a költséggazdálkodás optimalizálásán
keresztül tud a jövedelmezőségre és hatékonyságra befolyást gyakorolni.
Anyag és módszer
A brojlerhús előállításának eredményességére elsősorban a takarmányozás, a genetika, az állománysűrűség, a
nevelés időtartama és a rotáció hatnak, ezért a hazai termelés helyzetének megítéléséhez ezeket a paramétereket
hasonlítottuk össze Németország és Magyarország között.
A vizsgáltunk során a termelési paraméterek összehasonlításánál elsősorban a Baromfi Terméktanács (BTT) és a
Mastergood Kft. adataira támaszkodtunk. Az ágazati eredményeket Magyarország vonatkozásában az AKI
tesztüzemi adatbázisa alapján határoztuk meg.
Munkánk során a hazai termelési környezet feltárásához nem kizárólagosan a hivatalos adatokra támaszkodtunk,
hanem a problémáinak széleskörű feltárásához riportot készítettünk az ágazat több szereplőjével.
Vizsgálat
Kalmár (2001) szerint a termelőknek azt kell szem előtt tartaniuk a brojlercsirke-előállítás megkezdésekor, hogy
naposcsibe vásárlásakor nem csak hizlalandó élőtömeget vásárolnak, hanem genetikai potenciált is, mely az
összes későbbi ráfordítás hatékonyságát döntően befolyásolja. Ebből következik, hogy az árutermelő telepeken
nagy genetikai értékű hibridekkel dolgoznak, még akkor is, ha költségük magasabb a saját előállítású alapanyagnál.
Fontos kiemelni, hogy a hibridek nevelése esetén nem csak a bekerülési költség magasabb, hanem a számukra
optimális környezeti tényezők megteremtése is jelentős többletráfordításokat igényel. Németországhoz hasonlóan
Magyarországon is két hibridnek (ROSS, COBB) jut vezető szerep a csirkehús-előállításban. Míg a ROSS
Magyarországon rendelkezik nagyszülőpár-teleppel, addig a COBB zömében szülőpárok tenyésztojásaival vagy
napos importjával elégíti ki az igényeket.
A BTT adatai szerint a szülőpárok esetében éves szinten mintegy 1,6 millió telepített napos nőivarú egyeddel
számolhatunk, ami az előnevelést és a selejtezést követően 1,4 millió beólazott hústípusú tyúkot jelent. Az ezek
által termelt mintegy 210–220 millió keltetőtojás, 80 százalékos keltethetőség mellett, 168–176 millió kikeltett
naposcsibét jelent. Részben a keltetőtojások, részben a naposcsibék kereskedelme befolyásolja a tényleges
belföldi telepítést (éves szinten 150–160 millió, hetente átlagosan 2,88 millió naposcsibe).
Kalmár (2003) szerint a brojler hizlaláskor az állománysűrűség a gazdaságosság egyik döntőtényezője, mert az
optimumot meghaladó sűrűség kedvezőtlen hatású a végsúlyra, a takarmányértékesítésre, valamint növeli az
elhullást. Hazai viszonylatban, mélyalmos tartás esetén az állománysűrűség 27-32 kg/m2-ben határozható meg.
Ez 2 kg átlagos testtömegre hizlalt állományban 14-16 db brojlercsirkének felel meg négyzetméterenként.
Jövedelemvizsgálatkor előtérbe kerül az egy év alatt egy négyzetméterre vetített megtermelt brojler élőtömeg,
amely intenzív termelés esetén elérheti a 180 kg-ot is.

8
Az optimális telepítési sűrűséget végül az istálló műszaki és technikai felszereltsége határozza meg. Zagyva (2003)
szerint az állománysűrűséget a technológiai elemek „leggyengébb láncszem”-éhez kell igazítani, vagy pedig a
technikai berendezéseket kell a választott sűrűséghez felfejleszteni.
A húscsirke előállítást Magyarországon és Németországban hasonlítottuk össze (1. ábra). Az adatok 2012-ből a
Mastergood Kft gyűjtéséből származnak.

1. ábra: A húscsirke-előállítás termelési paraméteri közti különbség

Németország kontra Magyarország (2012)
0%
Elhullás Átlagos vágási Átlagsúly Fajlagos nettó Napi átlagos Broilerindex
nap takarmány testtömeg
-5% felhasználás gyarapodás

-10%

H 4,4% H 41,3 H 2,35 H 58 H 294,4

-15% kg g/nap

H 1,88
-20% kg/kg

-25%

-30%

-35%

Forrás: készült a Baromfistratégia 2013 adatai alapján, az AKI Agrárpolitikai Kutatások Osztályán, az adatokat a
Mastergood Kft. gyűjtötte
Magyarországon egy kilogramm csirkehús előállításához a termelők átlagosan 1,88 kilogramm takarmányt
használnak fel, 14 százalékkal többet, mint németországi versenytársaik. Ez 27–28 forint többletköltséget jelent
élőcsirke-kilogrammonként (110 forint/kilogramm takarmányátlagárral számolva). A Baromfi Terméktanács 300
ezer tonna iparszerűen termelt és feldolgozott csirkére számolta ki a lemaradást, ami a takarmányok
többletfelhasználása következményeként évente több mint 8 milliárd forintot jelent ágazati szinten.
A rotáció, a hízlalás éves forgója Magyarországon 5,8–6 körül alakul, míg a németországi versenytársaknál 7,3 az
évente felnevelt broilercsoportok száma. Az állományforgó nagyságát egyrészt az egy turnus hizlalásának
időtartama, másrészt az istálló üresen állásának ideje határozza meg. Az előbbi a napi testtömeg-gyarapodás és a
vágáskori testtömeg, míg az utóbbi a takarításra, fertőtlenítésre és pihentetésre fordított idő függvénye. Az, hogy
a német gazdálkodók 1,3-1,5 turnussal többet termelnek évente, az éves állandó költségekkel (kamat, munkabér,
amortizáció stb.) kalkulálva 3,6 milliárd forint megtakarítást tesz lehetővé a termékpályán.
Az elhullásban abszolút értékben kifejezve 1,4 százalékos a különbség Németország javára, ami szintén a hazai
termelők versenyhátrányát növeli.
Mivel a Magyarországon alkalmazott genetika megegyezik a németországival, a rosszabb termelési paraméterek
hátterében más tényezők húzódnak meg. A keveréktakarmányok alapanyagainak áraiban sem mutatkozik
számottevő különbség, vagyis nem következtethetünk arra, hogy Magyarországon esetleg gyengébb minőségű
takarmányokat használnánk fel. Tehát annak okaként, hogy Magyarországon a termelők a Németországban is
használt hibridekkel és közel hasonló összetételű keveréktakarmánnyal rosszabb termelési eredményeket érnek el,
elsősorban a tartástechnológiai, illetve a technológiai előírások be nem tartása hozhatók fel. Nem térünk itt ki az
olyan illegális tevékenységekre, mint például a termelt és értékesített áru elhullásként történő elkönyvelése.

9 9
 Szalay (2006) szerint a baromfi hibridek gazdaságos termelésének alapvető feltétele a mesterségesen előállított,
lehetőleg stresszmentes környezet, ami az állatok létfenntartásához és termeléséhez szükséges, így például:
korszerű technológiai berendezések, életszakaszonként előírt hőmérséklet, tiszta levegő és zárt istálló. Vahid és
Vahidné Kóbori (2003) szerint ez csak úgy érhető el, ha a termeléshez szükséges legelemibb feltételeket
megteremtjük az állatállomány számára, vagyis a kellemes közérzetet, nyugodt és lehetőleg állandóan azonos, a
külső ártalmas befolyásoktól mentes környezeti feltételeket biztosító elhelyezést teremtünk. Ezeket a feltételeket
csak újabb és egyre költségesebb beruházások árán érhetjük el, ezek vonzata pedig az egyre költségesebb
energiafelhasználás növekedése.

A BTT felmérte az ágazat által használt istállók műszaki állapotát. A húscsirke alapanyag-termelésében az
épületállomány 60-70 százaléka 20 évesnél idősebbnek bizonyult. Az 1,28 millió négyzetméter istállóterületből a
műszaki állapot alapján 325 ezer négyzetméter jónak, 661 ezer négyzetméter megfelelőnek, 292 ezer
négyzetméter pedig gyengének minősült. Valamennyi öt évnél idősebb épületnél rekonstrukciós munkák
lennének szükségesek, így az épületek hőszigetelése, tetőhéjazatok cseréje, a vízellátás, vízkezelés korszerűsítése.
A nyári hűtőpanelek többlet-vízigénye miatt a kapacitásuk bővítése, az épületen belüli padozatok felújítása,
résmentesítése, cseréje, az épületek szellőztető technológiájának cseréje, a légbeejtők, fénykirekesztők cseréje, új,
energiatakarékos világítórendszerek beépítése lenne szükséges, amelyek mindegyike jelentős költségigényű
ráfordítás.
Mindamellett, hogy az épületállomány elöregedett, a tartástechnológia fejlesztése nem maradt el, mivel az ÁTK
(Állattartó telepek korszerűsítése) pályázatoknak köszönhetően e téren számos korszerűsítés, fejlesztés történt. A
felújítások dacára a hazai szélsőséges időjárás miatt télen a fűtési, nyáron a hűtési költségek mindenképpen
jelentős kiadást jelentenek a termelésben.
Horn (2014) kutatásában összefoglalta azokat az elemzéseket, amik rámutatnak arra, hogy a különböző
növekedésű erélyű húshibridek és az intenzív rendszerektől többé kevésbé eltérő tartásmódok növelik az az
egységre vetített erőforrásigényt és ezzel együtt a költségeket és nem elhanyagolható módon a környezetet terhelő
hatásokat.
Az 1. táblázat adataiból kitűnik, hogy a brojlerek átlagteljesítménye különböző értékmérőkben milyen módon
változik a típustól és a nevelési rendszertől függően, valamint ezek eredőjeként a ráfordítások milyen módon
változnak meg döntően az EU állatjóléti szabályozásának megfelelő tartásrendszereket alkalmazva. A közzétett
adatok alapján – amint az várható volt – a lassúbb növekedési brojlertípusokat organikus rendszerben hizlalva
több, mint 60 százalék a ráfordítások növekedése a standard, intenzív hizlaláshoz képest (Horn, 2014).

10
 1. táblázat: Az EU állatjóléti szabályozásának hatásai brojlerek előállítási költségeire

Típus Korrigált 2 kg Napi Tak.ért Vágási Ráfordítás

élőtömeg elérésekor súlygyarapodás (kg/kg) % növekedés (%)
és nevelési rendszer
(nap) (g)

Standard, 37 59,5 1,68 73,5 -

hagyományos

Standard, kifutós 42 52,4 1,80 73,5 10,7

Kissé lassúbb 44 50,0 1,85 69,5 11,2

növekedésű,
hagyományos

Lassú növekedésű, 56 39,3 2,05 68,0 25,0

kifutós

Lassú növekedésű, 70 31,4 2,65 66,0 67,3

organikus

Forrás: Horn, 2014

A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar problémái alapvetően nem csak a mezőgazdasági termelés vagy
élelmiszer-előállítás specifikus jellemzőiből adódnak, hanem horizontális jellegűek. Mindenekelőtt adózási
rendszerének a megítélése a gazdasági szereplők részéről drámaian rossz. A fogyasztás és a munka adóztatása a
nyugat-európai átlagnál is lényegesen magasabb nálunk. Ha a genetika és a takarmányozás mellett a
tartástechnológia is azonos lenne a két országban, a hazai termelők akkor sem startolnának azonos pozícióból a
németekkel szemben. Őket ugyanis alacsonyabb adók, közüzemi díjak terhelik. Németországban a fűtés és az
elektromos áram egy kilogramm élő csirkére vetített költsége 3,5 forinttal alacsonyabb, mint Magyarországon,
ami összességében további egy milliárd forint többletköltséget okoz a hazai termelőknek.
A húscsirke-termelés jövedelmezősége az Agrárgazdasági Kutató Intézet tesztüzemi adatai alapján 2008-tól évről
évre folyamatosan romlik. Míg 2010-ben a nyereséget a támogatások egy része biztosította, 2011-ben és 2012-ben
már az állami támogatások ellenére is veszteséges volt az ágazat.

11 11
 2. ábra: A csirkehízlalás (élősúly) ágazati eredménye Magyarországon

11

-1 2008 2009 2010 2011 2012

-3

-5
Forrás: Tesztüzemi ágazati adatok alapján az AKI Ágazati Ökonómiai Osztályán készült számítások

A termékpálya szerkezete a rendszerváltáskor kedvezőtlen irányba mozdult el. A gazdaságok zöme

Magyarországon nem rendelkezik termőterülettel, az állattartáshoz szükséges takarmányt a piacon szerzi be, ami
állandó és nehezen kigazdálkodható többletköltséget eredményez. A hazai és a nemzetközi versenyképesség csak
akkor biztosítható, ha a baromfitartó üzemek maguk termelik meg a gazdasági abrakot és így meg tudják
takarítani a piaci ár és az önköltség közti különbséget és hozzájutnak a területalapú támogatáshoz is. A termőföld
használatból illetve a területalapú támogatásból nyerhető összeget számszerűsítve az 2. táblázat mutatja be.

Egy kilogramm baromfiabrak piaci ára és önköltségi ára között 2013-ban 20 forint különbséget lehetett realizálni.
Ez egy kg tápra vonatkoztatva – aminek abrak tartalma 65 százalék – 13 Ft/kg-ot jelent. Egy kg vágóbaromfi
előállítása 1,85 kg/kg takarmány felhasználás mellett kilónként 24,05 forinttal többe kerül a saját földtulajdonnal
nem rendelkező termelőnek. Ha hozzászámoljuk a területalapú támogatás összegét is (ami kilónként 12,02
forint), akkor az egy kilogramm vágóbaromfira vonatkoztatva 36,07 Ft/kg veszteséget okoz a termelőnek.

12
2. táblázat: Kalkuláció a termőföld hasznosítására és a terület alapú támogatás kihatására a húscsirke
termelésben (2013)

Kalkuláció a termőföld hasznosítására Kalkuláció a terület alapú támogatás kihatására

Különbségből Támogatásból
adódó adódó nyereség
nyereség
1 kg abrak Piaci ára 60 Ft,
önköltségi ára
40 20 Ft/kg 1 tonnára Átlagtermés 6000
1 kg táp Táp gazdasági kg/ha, támogatás
abrak hányada 60.000 Ft/ha 10 Ft/kg
65 %, így (20 13 Ft/kg
Ft/kg x 65 %)
1 kg 1,85 kg/kg 1 kg 1,85 kg/kg
vágóbaromfi takarmány vágóbaromfi takarmány
felhasználás 24,05 Ft/kg felhasználás esetén 12,02 Ft/kg
esetén
1 kg vágóbaromfi vonatkoztatva a két tétel együttesen 36,07 Ft/kg

Forrás: Gyöngyösmente Baromfi Termelői és Értékesítési Szövetkezet és a Baromfiértékesítő és Termeltető

Termelői Csoportok Országos Szövetségének elnökével folytatott konzultáció alapján AKI- APKO
szerkesztés

A termelés hatékonyságának javítási lehetőségei

Aliczki és munkatársai (2009) szerint a múltban nem volt együttműködési kényszer, mert a kooperáció hiányából
fakadó versenyképességi problémákat elfedték a folyamatos, tűzoltó jellegű állami intézkedések. Az integráció
kérdésében nem a forma a meghatározó, mert a közös cél a kockázat minimalizálása és a hatékonyság javítása. A
működőképes vertikális integráció hiánya a gyenge versenyképesség egyik meghatározó oka. A nemzetközi
tapasztalatok alapján a folyamatosan változó gazdasági környezetben az integrált termékpálya rendszerek
sikeresebbek az egyéni gazdálkodásnál. Az integráció tehát méretgazdaságosság adta előnyök kihasználása mellett
kockázatmegosztó és jövedelem-elosztó rendszer is. Az együttműködést a szakmai szervezetek között is létre kell
hozni, mert a szűkös anyagi és intellektuális forrás tükrében csak közös erővel lehet választ adni a szakmapolitikai
kihívásokra.
Az állattenyésztés ezen belül a baromfiágazat versenyképességének növelése csak komplex fejlesztési programmal
elképzelhető, aminek szükséges kitérnie a szakmai problémákon túlmenően a szakemberellátásra, a foglalkoztatás
ösztönzésére, az adó- és járulékkedvezményekre és az uniós támogatások elosztásának átgondolására.

Hivatkozások:

1. Aliczki, K., Aradi, I., Csikai, M., Erdész, F., Fogarasi, J., Garay, R., Gáti, E., Kozak, A., Nyárs, L., Papp, G.,
Popp, J., Potori N., Udovecz, G., Varga, E., Vőneki, É., (2008): A versenyesélyek javításának lehetőségei a
magyar élelmiszergazdaságban – Alapanyag-termelő vagy nagyobb hozzáadott-értékű termékeket előállító
ország leszünk? (szerk. Popp József – Potori Norbert – Udovecz Gábor – Csikai Miklós). Budapest: Magyar
Agrárkamara és Szaktudás Kiadó Ház. (ISBN 978-963-9935-03-7)

2. Horn, P. (2014): Termelés és versenyképesség. Baromfiágazat. 14. évfolyam. 2014/3. szeptember. 4-11.p.

13 13
 3. Kalmár S. (2003): A baromfiágazatok szervezése és ökonómiája. In: Magda S. (szerk.): Az állattenyésztés
szervezése és ökonómiája. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest.

4. Kalmár S. (2001): A baromfiágazatok szervezése és ökonómiája. In: Pfau E., Széles Gy. (szerk.):
Mezőgazdasági üzemtan II. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest.

5. Szalay I. (2006): A szélsőséges időjárási események hatása a baromfitenyésztésre. A Baromfi IX., 1. 1.

6. Vahid Y. – Vahidné Kóbori J. (2003): A hazai juhtenyésztés gazdasági és szervezési problémái. Agrárágazat,
9. 30-31. (http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/agraragazat/2003-ev/09-szeptember/agrarag-0.html)

7. Zagyva L. (2003): A korszerő technológiai berendezések és az eredményesség összefüggései. A Baromfi VI.

4.4.

14