Iflagyarország az ezredfordulón

Stratégiai t a n u l m á n p k a lUagyar Tudományos Akadémián

II. Az agrárium hclyzetE és jöuője

SorozatszErkEsztő

Glatz FerEnc

ProgramuEzeíő

Láng Isíuán

OluasúszErkEsztő

Péterfi András
 Magyarország az ezredfordulón
Stratégiai tanulm ányok a magyar Tudományos Akadém ián
II. Hz agrárium helyzetE és jö u ő j E

Csetß Lá s zló -Lá n g Isíuán

fl fenntartható agrárgazdaság
És uidékfejlEsztés

Budapest 2005
IHTfl Társadalom kutató Központ
 © Csete László, Láng István

ISBN 9 6 3 508 4 3 8 2

ISSN 1417 8435

Kiadja az

M TA Társadalom kutató Központ

K iadásért felel: Glatz Ferenc, a N em zeti Stratég iai K utatási Program elnöke

Nyomdai előkészítés: A biPrint Bt.

Nyomdai munkálatok: M aro si-P rin t Kft.

Felelős vezető: M arosi A ttila

M egjelent 19,6 A/5 ív terjed elem ben 1 3 0 0 példányban

 Tartalom
Bevezetés

ELSŐ RÉSZ
A FENNTARTHATÓSÁG LEHETŐSÉGEI

Történeti visszatekintés
A három korszak 13 • A stockholmi konferencia 14 • A Római
Klub jelentése 15 • A Világfigyelő Intézet 16 • A Brundtland Bi­
zottság 16 • A riói konferencia 20 • Rió utáni időszak 25 • A jo ­
hannesburgi konferencia 29 • Az Európai Unió 30 • Az 5. program
felépítése 31 • Az alapelvek 33 • 6. Környezetvédelmi akcióprog­
ram 35 • A fenntartható fejlődés stratégiája az Európai Unióban
36 • A hazai helyzet 36

Fenntarthatóság az agrárgazdaságban
Stockholmtól Rióig 39 • Fogalmak és értelmezések 43 • A fenn­
tartható agrárgazdaság az AGENDA-21 dokumentumban 46 • Az
Élelmezésügyi csúcstalálkozó (Róma) 50 • A fenntartható agrár­
gazdaság és az Európai Unió 52 • A Tudomány Világkonferenciája
54 • A hazai helyzetkép 55

A fenntarthatóság a különböző gazdasági szektorokban

A Brundtland-jelentés gazdasági és szociális vonatkozásai 57 •
Az AGENDA-21 dokumentum 61 • A gazdasági ágazatok fenn­
tarthatósága és az Európai Unió 66 • A tudományos akadémiák
és a fenntarthatóság 69 • Az OECD környezetpolitikai jelentése
Magyarországról 72 • Környezetpolitika és gazdaságpolitika 72
• Ágazati integráció: közlekedés 73 • A hazai környezetpolitika
néhány vonatkozása 74

A fenntarthatóság környezeti lehetőségei és korlátai

Az éghajlat 77 • A talaj 83 • A víz 89 • Az élővilág 94 • A bio­
massza 100
 MÁSODIK RÉSZ
FENNTARTHATÓ AGRÁRGAZDASÁG MAGYARORSZÁGON

A magyarországi agrárgazdaság a fenntarthatóság útján 111

A fenntarthatósági események hazai megvalósításának irányjelző
változásai 113 • A fenntarthatóságot befolyásoló társadalmi-gaz­
dasági folyamatok 118 • A fenntartható fejlesztés területhaszná­
lata és a természetvédelem összefüggése 121 • A fenntartható­
ság szintjei és tartalma: növekedés vagy fejlődés, minőség vagy
mennyiség? 125 • A fenntartható mezőgazdasági termelés értel­
mezése 132 • A fenntartható mezőgazdasági vállalkozás 134 • A
fenntarthatóság mérése 143 • A fenntarthatóság szintjei agrár né­
zőpontból 144 • „Két út áll előttünk": termelés - fogyasztás 148
A „Local Agenda 21" 151 • A fenntartható agrár- és vidékfejlesz­
tés, valamint a terület- és településfejlesztés összefüggései 153 •
Magyarországi szakértők a fenntartható fejlődésről 154 • A fenn­
tartható politika 157

A fenntarthatóság megvalósítása: alkalmazkodás, minőség

és versenyképesség 159
Az alkalmazkodásról általában 159 • Alkalmazkodás a mezőgaz­
daságban 163 • A fenntartható gazdálkodási rendszer 170 • Az
alkalmazkodási képesség erősítése 176 • Minden, ami minőségi, a
fenntarthatóságot szolgálja 192 • A verseny és a fenntarthatóság
195 • Az alkalmazkodás és a verseny komparatív feltételei 198 •
Válsághelyzet menedzselése 201

A fenntartható vidék és a vidékfejlesztés 203

Mi a vidék, a fenntartható vidék és a vidékfejlesztés? 203 • Vidék-
fejlesztés az Európai Unióban 208 • A vidékfejlesztés támogatása
az EU-ban 217 • A vidékfejlesztési programok tervezése, progra­
mozás 224 • Vidékfejlesztési megoldások az EU tagországaiban
226 • Az AGENDA 2000 félidejű értékelésének jelzései és a 2003.
évi reform 229 • A vidékfejlesztést érintő EU-programok 233
Vidékfejlesztés Magyarországon 240 • A vidékfejlesztési tudni­
valók 259 • Vidékfejlesztési kísérletek 280

A fenntartható agrár- és vidékfejlesztés, valamint a környezetbiztonság 285

A vidéki települések környezetbiztonsága 285 • Mezőgazdasági
környezetbiztonság 291 • A környezeti kockázat egyéb kérdései
297 • A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program is a társada-
 lom hosszú távú érdekeit, a vidéki környezeti kockázat csökkené­
sét szolgálja 302

A fenntarthatóság kilátásai 303

Sustainable agricultural and rural development 311

A kötet szerzői 313

 BeifEzetés

A könyv mondanivalójának különleges aktualitását Magyarország Európai

Unióba lépése indokolja. Az EU-ban ugyanis a hazai m ező-erdőgazdaság és
a vidék m egm aradásának és ism ételt felvirágzásának egyetlen esélye a fen n ­
tarthatóság széleskörű - gondolkodásra, életm ódra, term eiésre-fogyasztásra,
társadalm i viszonyokra való - érvén yesítése! A könyv ezért a fenntarthatóság
lényegének megismeréséhez és megvalósításához kíván hozzájárulni.
A mező-erdőgazdaság, valamint vidéki környezetének hosszú távú
stratégiai jelen tőség ét semmi mással nem helyettesíthető sajátos szerepe
magyarázza.
A m ező-erdőgazdaság a n em zetgazdaság m ás ágaitól eltérően nem éli
fe l term észeti erőforrásait, hanem éssz erű gazdálkodás m ellett újratermeli
azokat.
A hazai természeti erőforrások, a viszonylag jó term őhelyi adottságok,
mindenekelőtt a sík, enyhén lejtős szántók nagy aránya és egy fő re jutó hányada
lehetővé teszi, hogy más országokhoz képest k ed v ez ő ráfordítás-hozam
arányokkal, illetve ön költség m ellett jó , eseten kén t kü lön leges m inőségű
term ékek et állítsanak e lő a belföld i szü kségleteket m eghaladó m ennyiségben.
A m ező-erdőgazdaság nemcsak élelmiszer és más alapanyagokat
bocsát ki, nemcsak újratermeli erőforrásait, hanem a nemzetgazdaság más
ágaitól eltérően közcélú szolgáltatásokat is végez, term észeti környezetére,
a biodiverzitásra k e d v ez ő hatást gyakorol, s sokoldalúan közrem ű ködik
a vidék, valamint a vidéki település fen nm aradásában is.
Súlyos következményekkel járhat a mezőgazdaság élelemtermelő
jelentőségének lebecsülése, mert teljesen nyilvánvaló, hogy a globális kihívások
jelentős része (alultápláltak, éhezők, szegények százmilliói, klímaváltozás,
elsivatagosodás, biodiverzitás óvása stb.) korszerű, azaz fenntartható
mezőgazdaság nélkül nem oldható meg.
A fen ntartható m ező-erdőgazdasági term elés olyan gazdálkodás,
amelyben a gazdasági eredm én yek harm onizálnak a term észeti erőforrások
regen erálódásával é s a terhelt körn yezet asszim ilációs készségével.
Ez a fenntartható gazdálkodási ren d szer keretében valósítható meg,
amely eleve ráfordítás-, víz- és energiatakarékos, környezetkímélő,
minőségre orientált és tudásigényes. A rendszerben nem használnak olyan
ráfordításokat, melyek árthatnak a természeti környezetnek, a gazdálkodónak
vagy a fogyasztónak.
A fenntartható mezőgazdasági termelés ráfordításainak minősége és
mennyisége eleve korlátozza a m ennyiségi növekedést, de utat nyit a korlátlan
m in őségi fejlődésn ek, rugalm asan alkalm azkodik a k o rsz a k kihívásaihoz,
továbbá a termőhelyi adottságokra, s a fajták genetikai képességeire
támaszkodva a versenytársakhoz képest k ed v ez ő ráfordítás-hozam arányokat
eredményez.
A fenntartható gazdálkodással valósítható meg a fen n tartható
versen yképesség, melynek kulcsmotívumai a fenntartható termelés,
alkalmazkodóképesség, minőség minden mennyiségben és a kedvező
ráfordítási szint, következésképpen ez a versenyképesség merőben más, mint
a régi gyakorlat! Naiv dolog azt hinni, hogy Magyarországnak vagy Európának
nem lesz szüksége versenyképes mezőgazdaságra! Elegendő az élelmiszer-
ellátás biztonságára, a globális felmelegedésre stb. utalni.
Könyvünk azt kívánja szolgálni, hogy mind a döntéshozók, mind a gyakorlati
megvalósítók közelebb kerüljenek a fenntarthatósághoz. A kötet első részében
a fen n tarth atóság kib on takozásán ak körülm ényeire, a fogalom alakulására,
a változásokat megvilágító nemzetközi eseményekre helyezték a hangsúlyt.
A második részben a hazai m egvalósítást állították előtérbe. Ennek érdekében
a lehetséges megoldások irányait, alapjait, esetenként módszereit, fogásait
világították meg. Ezzel eu rópai uniós pályázatok elkészítéséh ez is segítséget
kíván tak nyújtani.
A könyv első fejezeteiben a témakör globális szintű bemutatása szerepelt,
a második részben főleg a lokális, a vidéki szintre irányult a figyelem.
Ennyiben az ökológiai közgazdaságtan lokális érvényesítésére is kísérletet
tettek azzal, hogy a természeti környezet és a helyi társadalmi csoportok,
valamint a vállalkozások körében sokasodó konfliktusok feloldására
kerestek harmóniát egyengető megoldásokat. Ennek célja pedig nem más,
mint hogy a fenntarthatóság a természettel békében élő embert szolgálja.
Ez a fen n tartható vid ékről szóló fejezet elsődleges célja is.

A sz erz ő k
 Első rész

fl fenntarthatóság lEhetőségei
 Történeti uisszatekintés
fl három korszak

A környezetvédelem története némi leegyszerűsítéssel az alábbi három sza­

kaszra osztható:
1. A Néma tavasz című könyv megjelenésétől (1962), az ENSZ Emberi
Környezet Konferenciájáig, amit Stockholmban tartottak (1972).
2. Az ENSZ Emberi Környezet Konferenciájától az ENSZ Környezet és
Fejlődés Konferenciájáig, melynek megszervezésére Rió de Janeiróban került
sor. (1972-1992).
3. Az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciája (riói konferencia) utáni
időszak, ami 1992-től napjainkig terjed.
A z e ls ő id őszakot (1962-1972) alapvetően azjellemezte, hogy a helyi
társadalmi mozgalmak, illetve az értelmiség tudatformáló csoportjai (írók,
művészek, tudósok) a média segítségével egyre szélesebb körben hívták fel
a figyelmet az új veszélyforrásra, a környezet szennyezésére. A gazdasági és
politikai körök először idegenkedve fogadták ezeket a vészharangkongatáso-
kat, később azonosulni kezdtek velük. A hatvanas évtized végére kormányzati
szinten is felismerték a potenciális veszélyeket, illetve azokat a politikai
lehetőségeket, amelyek az új mozgalmak felkarolásában rejlettek. így alakult
ki az első környezetvédelmi világkonferencia gondolata, amit Stockholmban
tartottak 1972-ben.
A m ásod ik id őszak (1972-1992) jellemző vonása az volt, hogy a környezet-
védelem globális jelleget vett fel. Az is világossá vált, hogy nagyon összetett,
interdiszciplináris problémáról van szó, amelyben természeti, gazdasági és
társadalmi tényezők egyaránt és egyidőben jelentkeztek. Felismerték, hogy
hosszú időre van szükség, amíg akialakult káros hatásokat közömbösíteni
lehet. Ezt a korszakot jellemezte még a környezetpolitika és a gazdaságpolitika
fokozatos közeledése, a „gazdagok és a szegények" sajátos környezetvédelmi
helyzetének a felismerése is. A gazdasági növekedésről a fejlődő országok nem
hajlandók lemondani a természeti környezet védelmének érdekében. A fejlett
országokban jelentősebb nagyságrendű társadalmi csoportok készségesek
voltak olyan fogyasztási szokások kialakítására, melyek szerényebb,
takarékosabb, anyag- és energiakímélőbb életvitelt eredményeztek.
Ugyanakkor tény az is, hogy igen széles társadalmi kör nem hajlandó, akárcsak
részlegesen is, a megszokott és kényelmes életvitelének megváltoztatására.
A h arm ad ik szakasz a riói kon feren cia (1992) után kezdődött és ma is tart.
Rióban nagy elhatározások születtek. (Erről a későbbiek során részletesen
szólunk). Főleg a klímaváltozással kapcsolatos kérdésekben, az üvegházhatást
okozó gázok kibocsátásának csökkentésében vártak nagy eredményeket.
A fejlődő országok pedig azt remélték, hogy hozzájutnak térítésmentesen vagy
kedvezményes áron, a környezetkímélő technológiákhoz, illetőleg jelentős
anyagi támogatást kapnak a környezeti kárelhárításhoz. A ténylegesen
megtett intézkedések azonban jóval alatta maradtak a várakozásoknak. Öt
évvel Rió után inkább a csalódottság hangjai erősödtek fel, annak ellenére,
hogy lokális és regionális szinten valóban sok helyen javult a környezet
állapota. Ajohan n esbu rgi világtalálkozó (2002) lényegében véve a Rióban
elfogadott elveket és ajánlásokat erősítette meg és azok végrehajtását
szorgalmazta.

fl stockholmi konferencia

A fenntartható fejlődés még nem szerepelt a stockh olm i kon feren cia do­
kumentumai között. Az erőforrások megőrzése és a termelési, fogyasztási
célkitűzések elérése közötti ellentmondás feloldására vezették be a „harmo­
nikus összhang", illetve az erőforrások „bölcs hasznosítása" terminológiákat.
A konferencia dokumentumaiban azonban már megjelentek olyan elvi jellegű
állítások, amelyek később a fenntartható fejlődés alappillérei lettek. Ilyenek
voltak azok, amelyek deklarálták: mindenkinek joga van arra, hogy emberi
méltóságban éljen, ami értelemszerűen magába foglalja az alapvető életszük­
ségletek kielégítését. Továbbá ide érthető az a figyelemfelhívás is, hogy a jövő
generációk érdekeinek is megfelelő gazdálkodást kell folytatni.
A stockholm i kon feren cia ajánlásai a mezőgazdaság, a halászat és
az erdőgazdálkodás számára időtálló feladatokat tűztek ki. Ilyenek voltak
- többek között - a világ talajainak jobb megismerése, a talajvédelmi eljárások
továbbfejlesztése, a vízkészletek racionális használata, a természetes vizek
szennyeződései elleni védekezés, a halállományok megőrzése, csökkentett
növényvédőszer és trágyaadagok használata, a növényi- és állati génbankok
létrehozása, az erdők komplex védelme, a falusi körzetek hosszú távú
fejlesztési terveinek kidolgozása.
A fejlődő országok speciális problémái kellő hangsúlyt kaptak
a stockh olm i konferencián. Az iparilag fejlett és fejlődő országok közötti
szakadék áthidalására 1972-ben szép tervek és tiszteletreméltó elképzelések
születtek. A szellemi és műszaki segítségnyújtás különböző formáit és
módszereit ajánlották, azonban a végrehajtáshoz szükséges intézményi és
anyagi-technikai háttér nem állt rendelkezésre. A „rés" avagy a „szakadék"
tovább szélesedett és mélyült. Ez a tény is sürgette, hogy újabb megközelítési
módszereket keressenek.
A stockholm i kon feren cia ajánlásainak megfelelően létrejött a környe­
zetvédelem szakosított ENSZ-szervezete azUNEP (United Nations Environ-
ment Programme (az ENSZ Környezeti Programja). A szervezet titkárságát
Kenya fővárosába, Nairobiba helyezték.

fl Római Klub jelentése

A stockholmi konferenciát megelőzően dolgoztatta ki a Római Klub azt a vi-

lágmodellt, amely a n ép esség roham os n öv eked ése, a term észeti erőfo rrá so k
gyors felhaszn álása és a körn yezetszen n yeződés közötti összefüggéseket
mutatta ki. Az eredményeket a N övekedés határai című jelentésben publi­
kálták. Ez a mű megkísérelte felmérni a krízistendenciák várható alakulását
a társadalmi és a természeti környezet kölcsönhatása következtében, felté­
telezve, hogy a világ társadalmi-gazdasági struktúrájának jellege változatlan
marad. Az egész világra kiterjedő számítások után arra a következtetésre
jutottak, hogy a világ korlátozott termőföldkészlete nem lesz képes kielégíteni
a növekvő népesség egyre fokozódó igényeit. Mindez a 21. század közepére
teljes válságot okozhat: katasztrofálissá válik a környezet elszennyeződése,
kimerülnek a természeti erőforrások, csökken a termelés. A krízishelyzet
elkerülése érdekében a „globális egyensúly" koncepcióját dolgozták ki, amely
szerint sürgősen csökkenteni kell a népesség növekedését, korlátozni kell
az ipari termelést és a természeti erőforrások kihasználását. A „nulla növe­
kedés" kifejezést is használták ajelentés ajánlásait és megállapítását elemző
szakemberek.
A Róm ai Klub jelentése, majd az azt követő további globális modellek
felhívták a figyelmet a reálisan létező problémákra, és érzékenyen érintették
a világ további fejlődését túlzottan optimista módon szemlélők nézeteit.
Ezeknek a modelleknek alapvető hiányossága azonban, hogy rendkívül
korlátozottak voltak az elképzeléseik az emberiség tudatos beavatkozásának
hatékonyságáról, amellyel saját fejlődését befolyásolni tudja.
A jelentést minden oldalról bírálták. Az általános vélemény az volt, hogy
a megoldás valójában nem az, hogy „befagyasszuk" a jelenlegi állapotokat, és
aki gazdag, az továbbra is gazdag maradjon, ugyanakkor aki szegény, az ne
legyen képes előrehaladni. A fejlődő világ szakemberei különös hevességgel
bírálták a jelentést, amely (véleményük szerint) a környezeti gyarmatosodásba
akarta kényszeríteni a fejlődő országokat.
A jelentésnek azonban nagy érdemei is voltak. Elsősorban az, hogy felrázta
a világ lelkiismeretét, vitát provokált, amely hozzásegített a méltányos és
történelmileg is igazságos megoldások kereséséhez.
A stockholmi konferencián nem szálltak nyílt vitába a Római Klub
jelentésével, de egyértelműen elvetették a „nulla növekedés" alternatíváját,
mert gazdasági növekedés nélkül nem lehet megoldani a fejlődő országok
társadalmi gondjait.
 II U ilágfigplő Intézet

A hetvenes évek közepén hozták létre Washingtonban a Worldwatch Institute-t

(V ilágfigyelő intézet). Az Intézet a globális problémákkal foglalkozik és 1984
óta évente közli a. State o f the W orld (A Világ állapota) című kiadványokat,
amelyből néhányat magyar nyelvre is lefordítottak.
A State of the World 2000. kiadvány egyes fejezetei felölelik az új évszázad
várható kihívásait, az ökológia és az ökonómia kölcsönhatásait, az élelmiszer-
ellátás problémáit. A szerzők arra törekednek, hogy olyan alternatív
gazdasági modellt építsenek fel, amely kielégíti az emberi szükségleteket, de
egyúttal megőrzi a környezeti értékeket. A későbbiek során több alkalommal
visszatérünk még ennek a könyvnek főbb mondanivalóira.
A Worldwatch Institute vezetője, L ester R. Brown 1981-ben publikál­
ta a Building a Sustainable Society (A fenntartható társadalom építése)
című könyvét. Gyakorlatilag ettől az időtől kezdve lehet számítani, hogy
a „fenntarthatóság" szóhasználat bevonult a szakirodalomba.
L ester R. Brown alapképzettsége mezőgazdász, és így jól érzékelte a talaj­
erózió, a kémiai eredetű talajdegradáció, a túllegeltetés, atúlhalászás és
az erdőirtások hosszú távú káros környezeti hatásait és ezek kedvezőtlen
következményeit. Elképzelése szerint a fenntartható társadalomban a fejlődés
érdekében összhangot kell teremteni
- a társadalom anyagi igényei,
- a népesség növekedése és
- a természeti erőforrások hasznosítása között, és egyúttal minimalizálni
kell a környezet szennyezését és degradálódását.
A hetvenes és a nyolcvanas évek során a világ népessége tovább növekedett,
tíz évenként kereken 900 millió fővel. Az egyenlőtlen jövedelemeloszlás
globális jellegű társadalmi feszültségeket halmozott fel. Mindezek hatására
szükségessé vált olyan eszmerendszer kidolgozása, amely a világ fejlett és
fejlődő részéről egyaránt elfogadható, és amely reményt ad arra, hogy békés
úton, vérontás nélkül elrendezhetőek a világ nagy problémái, valamint
a szegénységet sem kell konzerválni ahhoz, hogy a környezet minőségét
megőrizhessék.

fl Brundtland-Bizottság

Az ENSZ Közgyűlése 1984-ben független szakértőkből álló bizottságot

hozott létre azzal a feladattal, hogy a következő 20-30 évre előre tekintő
stratégia keret-koncepcióját dolgozza ki a környezetpolitika és a gazdaság-
politika kölcsönhatásában. Az ENSZ főtitkára azt a Brundtland Gro Harlem
 asszonyt kérte fel a szakértő csoport vezetésére, aki annak idején a Norvég
Királyság miniszterelnöke volt. A testület a következő nevet vette fel: World
Com m ission on Environm ent and D evelopm ent, vagyis a K örnyezet és
Fejlődés Világbizottsága. A bizottságba 22 tagot hívtak meg a világ különböző
országaiból. Láng István akadémikus is bekerült ebbe a szűk körű testületbe.
A Környezet és Fejlődés Világbizottsága 1984-87 között végezte munkáját,
melynek eredményeként elkészítette a K özös jöv ő n k (Our Common Future)
jelentést, amelyet könyv alakban 27 nyelven publikáltak több mint egymillió
példányban. Ajelentést a Mezőgazdasági Kiadó 1988-ban adta ki magyar
nyelven. (A fenntartható fejlődést abban az időben „harmonikus fejlődésinek
fordították le magyarra és az említett kiadványban is így szerepel).
A jelentés alapkoncepciója az volt, hogy a Föld minden lakosának joga
van arra, hogy emberhez méltó körülmények között élhessen és legalább
az alapvető emberi szükségleteihez hozzájuthasson. Figyelembe véve a jövő
század első negyedére prognosztizált népességet, illetve azt a jogosan igényelt
életszínvonal-emelkedést, ami az alapvető szükségletek kielégítésére irányul
a fejlődő országokban, illetve több fejlett ország halmozottan hátrányos
társadalmi csoportjainál, globális méretekben mintegy négy-ötszörös
produkciónövelésre lenne szükség ötven év alatt. Ha mindez ajelenlegi
technológiákkal és termelési eljárásokkal valósul meg, akkor elkerülhetetlenül
ökológiai katasztrófa következik be. Tehát változtatásokra van szükség.
Változtatásra az erőforrások hasznosításában, változtatásra a technológiák
környezeti hatásaiban, változásra a népesség növekedési ütemében,
változtatásokra a gazdasági élet célkitűzéseiben és változtatásokra az egész
társadalom értékrendjében.
A jelentés hangsúlyozta, hogy változtatni kell a fejlett országok pazarló
fogyasztói szokásain.
A K özös jö v ő n k jelentés fő üzenete a fenntartható fejlődés koncepciójának
globális felhasználására és alkalmazására irányult. Ez olyan fejlődési modell,
amely a mennyiségi növekedés és a minőségi fejlődés elemeit egyaránt
magába foglalja, de ezek egymás közti aránya szükségszerűen eltérő lesz
a konkrét országok esetében. Más szavakkal kifejezve, a koncepció szerint
a fejlődő országoknál a mennyiségi jellegű növekedés jellegzetes lesz
a következő évtizedekben, de a minőségi fejlődés iránti követelmények
is előtérbe kerülnek. A fejlett országok esetében általában nem a további
növekedés az elsődleges cél, hanem a termelés és a fogyasztás minőségi jellegű
változtatása. A környezetkímélés és az erőforrás-takarékosság természetesen
mindkét esetben elsőrendű igény.
A K özös jö v ő n k jelentés nagyon röviden és tömören határozta meg
a fenntartható fejlődés fogalmát, melyet most angolul és magyarul is
megadunk:
 „Sustainable developm en t is a developm en t that m eets the n eed s o f the
p resen t without com prom ising the ability o f futu re generation s to m eet their
own needs."
„A fen n tartható fejlőd és olyan fejlődés, am ely kielégíti a jelen generáció
szükségleteit, anélkül, h o g y veszélyeztetné a jö v ő g en erációk esélyét arra, hogy
ő k is k ielég íth essék szükségleteiket."
Ez a megfogalmazás elsősorban politikai jellegű állásfoglalást tükröz.
A középpontban az ember áll, akinek életszükségleteit ki kell elégíteni úgy,
hogy egyúttal ajövő generációk hasonló érdekeit is figyelembe kell venni.
A környezet védelmét és az erőforrások takarékos használatát közvetlenül
nem említi a definicó. A fenntartható fejlődés fogalma ily módon a fejlődő
világ, illetve az alacsony jövedelmű társadalmi csoportok számára üzenet,
hogy reményt adjon a jövőt illetően. A közvetett értelmezésnél azonban
egyértelművé válik, hogy a jövő generációk csak akkor részesülhetnek
a földi javakban, ha nagyfokú takarékosság valósul meg az erőforrások
hasznosításában, illetve, ha megőrzik a környezet értékeit.
A Környezet és Fejlődés Világbizottsága (Brundtland-Bizottság) a
fenntartható fejlődés megvalósításához különböző politikai, gazdasági és
társadalmi feltételeket is szükségesnek tartott. A jelentés szerint a fenn­
tartható fejlődéshez szükség van olyan
- politikai rendszerre, amely lehetővé teszi a hatékony állampolgári
részvételt a döntéshozatalban;
- gazdasági rendszerre, amely képes arra, hogy terméktöbbletet és műszaki
ismereteket önállóan és fenntartható módon állítson elő;
- szociális rendszerre, amely lehetőséget ad a diszharmonikus fejlődésből
eredő feszültségek feloldására;
- termelési rendszerre, amely tiszteletben tartja azt a kötelezettséget, hogy
meg kell őrizni az ökológiai alapokat a fejlődés érdekében;
- technológiai rendszerre, amely folyamatosan keresi az új megoldási
lehetőségeket;
- nemzetközi rendszerre, amely a kereskedelmi és a pénzügyi eljárások
fenntartható módszereit részesíti előnyben;
- adminisztratív rendszerre, amely rugalmas és képes az önkorrekcióra.
A K özös jö v ő n k jelentés ajövőre vonatkozóan is megfogalmazott számos
javaslatot és ajánlást. Ezek jelentős része beépült a riói konferenciát előkészítő
dokumentumokba. Természetesen ezt személyes okok is motiválták: a kanadai
M aurice Strong, aki tagja volt a bizottságnak, később megbízást kapott
az ENSZ főtitkárától az 1992-ben Rio de Janeiróban rendezendő ENSZ-
konferencia megszervezésére. (M. Strong egyébként az 1972-ben tartott
stockholmi konferencia előkészítő bizottságát is vezette.)
Az ajánlások és javaslatok közül kiemelünk néhányat.
 Mivel a következő évtizedekre jellemző lesz a népesség további növekedése,
az emberi létezéshez szükséges igények fokozott előtérbe kerülése és ennek
kielégítése érdekében a termelés és a fogyasztás többszörösre emelkedik,
ezért elengedhetetlenül szükséges integrálni a környezetpolitikát és
a gazdaságpolitikát. Továbbá lehetetlenné válik a globális környezeti
kihívásokat nemzeti szinten megoldani, ezért előtérbe kerülnek az országok
közötti két- és többoldalú kapcsolatok, amelyek regionális, illetve globális
jelleget is ölthetnek. Ezek az új összefüggések igénylik, hogy a nemzeti
kormányok szintjén megfelelő szervezetek jöjjenek létre az egymást kiegészítő
és erősítő környezeti és gazdaságfejlesztési politikák koordinálására,
esetenként az integrálásra. Az energiatermelés, az ipar, a mezőgazdaság,
a kereskedelem területén fokozott mértékben kell figyelembe venni
az ökológiai dimenziókat.
Magyarország számára különösen érdekes a Tisza cianid-szennyeződése
után az az ajánlás, amelyet a bizottság 1987-ben tett, hogy minden ország
kormánya fejlesszen ki „környezetvédelmi külpolitikát". A szomszédos or­
szágok gyakran függnek egymástól a környezeti hatásokat illetően, ezért
a környezetbiztonság egyúttal a külpolitika része is.
Nemzetközi vonatkozásban a jelentés sürgette a globális környezeti
értékelés rendszeres elvégzését, és az eredmények közreadását. A globális
kockázatok mérlegelése is fontos feladattá válik a jövőben.
A tudományos közösségek, a környezet- és természetvédelmi mozgalmak
szerepe és felelőssége elsősorban abban áll, hogy kellő eréllyel felhívják
a figyelmet a nagy valószínűséggel bekövetkező környezeti káros hatásokra,
lehetőleg még akkor, amikor a megelőzés esélye fennáll.
A környezetvédelem érdekében az iparral új típusú együttműködésre kell
törekedni. A gazdasági szféra számára a környezetvédelem, illetve a fenn­
tartható fejlődés nem csak korlátozást jelent, hanem új piaci lehetőségeket,
hiszen a fogyasztók szokásai változhatnak a környezettudatosság fokozódása
következtében. Az előretekintő és mozgékony ipari érdekeltségek már
megkezdték a felkészülést a környezetkímélő korszak kihívásaira.
A nemzetközi területen ajelentés sürgette, hogy az Egyesült Nemzetek
Szövetsége tegyen határozott lépéseket a világ környezeti állapotának javítása
és az ilyen célú nemzetközi akciók és együttműködések kialakítása érdekében.
Ez a javaslat alapozta meg az 1992-es Rio de Janeiróban tartott konferencia
összehívását.
A Brundtland-bizottság jelentése nagy visszhangot váltott ki. A reflexiók
döntő többségben pozitívak voltak és támogatták a főbb ajánlásokat. A világ
legfontosabb természet- és társadalomtudományi folyóirataiban tíz év alatt
1243 hivatkozás jelent meg a jelentésről.
Több országban konkrét akcióprogramokat dolgoztak ki a Brundtland-
bizottság jelentése alapján. Az UNESCO is részt vállalt ebből a szerepből.
Külön kiadványt publikált a környezetileg fenntartható gazdasági fejlődés
lehetőségeiről, amelyben elsősorban a fejlett országok esetében sürgeti
a változtatás szükségességét a természeti erőforrások használatának és
a szennyező anyagok kibocsátásának csökkentésében.
Mindezek már a következő ENSZ-konferencia előkészítését szolgálták.

fl riói konferencia

A Brundtland-bizottság jelentését 1987 őszén az ENSZ közgyűlése is meg­

tárgyalta és egyetértett az alapvető megállapításokkal. Döntés született
arról, hogy a következő környezetvédelmi világértekezletet 1992-ben Rio de
Jan eiróban tartsák m eg „UN C onferen ce on Environm ent and D evelopm ent"
(Az ENSZ K örnyezet és fejlőd és konferenciája) címmel. Látható a rendez­
vény megnevezéséből, hogy két olyan területet kívánt átfogni a konferencia,
amelynek érdekei sokszor ellentétesek, de az emberiség számára mindkettő
egyaránt fontos. A fenntartható fejlődés koncepciója ily módon szabad utat
kapott, hogy egyaránt bevonuljon a kormányok, a gazdasági élet képviselői és
a környezetvédelmi társadalmi mozgalmak szótáraiba. Az értelmezés körül
azonban már az elején ellentétes vélemények alakultak ki. Mindegyik érdek-
csoport a maga felfogásának megfelelően helyezte el a hangsúlyokat. Az egyik
csoport inkább a további növekedés szükségességét húzta alá, hogy ki lehes­
sen elégíteni az emberi alapvető szükségleteket. A másik viszont a termelés és
fogyasztás korlátozását helyezte előtérbe a természeti erőforrások és a kör­
nyezet védelme érdekében.
A riói konferencia megtartását kimondó ENSZ-közgyűlési határozat
legfontosabb megállapításai a következők;
- A környezeti problémák (közöttük az éghajlatváltozás, az ózonréteg
elvékonyodása, a határokon átterjedő levegő- és vízszennyezés, az óceánok és
a tengerek elszennyeződése, az élővilágot és a felszíni erőforrásokat pusztító
folyamatok, különös tekintettel az aszályra és az elsivatagosodásra) globális
jellege szükségessé teszi a cselekvést minden szinten, beleértve a globális,
regionális és nemzeti szinteket, minden ország kötelezettségvállalását és
részvételét.
- A globális környezet egyre romló állapotának (különösen az iparosodott
országokban) fő oka a termelés és a fogyasztás tartós ellentmondása.
- A szegénység és a környezetpusztulás szoros kapcsolatban áll egymással.
A globális környezeti károk okozásáért, csökkentéséért és
megszüntetéséért azok az országok viseljék a felelősséget, amelyek
e károkat okozzák, és e felelősségvállalás kapcsolódjon az okozott károkhoz,
összhangban az adott ország teljesítőképességével.
- A tudomány és a technológia szerepe alapvető a környezetvédelemben.
 Az ENSZ közgyűlése a továbbiakban megerősítette, hogy a konferenciának
olyan stratégiákat és megoldásokat kell kidolgoznia, amelyek révén a világ
minden részében megállítható és megfordítható a környezetpusztulás
hatása úgy, hogy nagyobb nemzeti és nemzetközi erőfeszítések történjenek
a fenntartható és a környezettudatos fejlődés érdekében.
A konferencia előkészítése két évet vett igénybe. Az eredeti elképzelés az volt,
hogy az egyes országok magas szintű vezetői aláírják a N yilatkozat a Földről
(Earth Charter) elnevezésű dokumentumot, amely jelentős kötelezettségvállalá
sokat írt volna elő. Ezen kívül három önálló egyezményt is terveztek
- az éghajlat-változási keretegyezményt;
- a biológiai diverzitás védelméről szóló egyezményt;
- az erdők védelméről szóló egyezményt.
A cselekvési programokra tett ajánlásokat a „Feladatok a 21. századra"
című dokumentum foglalta volna össze.
A különböző érdekellentétek (főleg gazdasági jellegű) miatt ez a grandiózus
terv csak részben sikerült. A N yilatkozat a Földről dokumentumból egy sokkal
„puhább" kizárólag elveket magában foglaló Riói D eklaráció jött létre.
Az éghajlatváltozási keretegyezm én yt és a biológiai diverzitás egyezm ényét
az országokdöntőtöbbségénekvezetőia helyszínen aláírták. Ez jogilagkötelező
jellegű megállapodásnak tekinthető. Az erdők védelméről szóló egyezmény
helyett csupán egy ajánlásokat és kívánságokat megfogalmazó dokumentum
állt össze, amely nem tartalmazott konkrét kötelezettségvállalást.
A Feladatok a 21. századra (AGENDA-21) című dokumentum elfogadása
nem okozott különösebb nehézséget, hiszen eleve úgy készítették, hogy csak
javaslatokat, ajánlásokat tartalmazott és a nemzetközi szervezeteknek, illetve
a nemzeti kormányoknak megadta a lehetőséget, hogy azt valósítsanak meg
belőle, amit fontosnak és szükségesnek tartanak.
A konferencia alapvető tárgyalási szakasza 1992. június 3-tól 11-éig
tartott. Ebben a szakaszban K eresztes K. Sándor környezetvédelmi miniszter
vezette a magyar delegációt. Június 12-13-án tartották a Föld Csúcstalálkozót,
amelyen államfői és kormányfői beszédek hangzottak el. A csúcstalálkozó
idejére Göncz Á rpád vette át a magyar delegáció vezetését és ebben az időben
írta alá az Éghajlatváltozási Keretegyezményt és az Egyezményt a Biológiai
Sokféleségről.
A konferenciára a 178 ENSZ tagállam közül 172-ből érkezett hivatalos
delegáció. A Föld Csúcstalálkozón 110 ország delegációját államfő vagy
kormányfő vezette, ezen kívül 8 delegáció esetében államfő-helyettes volt
jelen. A konferenciára 761 nem-kormányzati (mindenekelőtt környezet- és
természetvédelmi) szervezet jelentkezett be. A külföldi sajtóügynökségektől
több mint 8700 főt regisztráltak és ehhez kell még hozzászámítani a brazil
újságírókat. Összesen 30 ezer résztvevője volt az ENSZ konferenciának.
Ez volt a történelem eddigi legnagyobb ENSZ-rendezvénye. A konferenciával
párhuzamosan (de több tízkilométernyi távolságban) ülésezett az öntevékeny
nem kormányzati szervezetek világtalálkozója, a Global Forum. Ennek
keretében mintegy 400 ökológiai, környezet- és természetvédelmi, vallási,
üzleti, szakmai, tudományos és más szervezet mutatta be tevékenységeit,
eredményeit, terveit közel 10 ezer látogatónak.
A két rendezvény (a konferencia és a Global Forum) résztvevői műholdas
közvetítéssel nyomon tudták kísérni egymás eseményeit, de érdemi párbeszéd
nem alakult ki közöttük.
A konferencia öt alapvető dokumentum megvitatására és elfogadására
koncentrálta figyelmét. Ezek rövid összefoglalását az alábbiakban adjuk meg:

R iói n yilatkozat a k ö rn y ez e trő l é s a fejlő d é s r ő l

(Rio D eclaration on E n viron m en t an d D evelopm ent)

A nyilatkozat a fenntartható fejlődés 27 alapelvét tartalmazza, de csak álta­

lános jelleggel. Az elvek közül kiemelhető a környezetért viselt kölcsönös, de
megkülönböztetett felelősség elve (ezzel kapcsolatban több fejlett országnak,
de különösen az USA-nak voltak fenntartásai). A dokumentum egyik fontos
érdeme annak megfogalmazása, hogy mind a termelést, mind a fogyasztást
és a népességpolitikát a fenntartható fejlődés követelményeinek kell aláren­
delni. A fejlődő országok sikerét jelenti annak hangsúlyozása, hogy minden
országnak jogában áll a fejlődés érdekében saját természeti erőforrásainak
kiaknázása. Nagy jelentőségű az elővigyázatosság elvének hangsúlyozása is
(ennek értelmében akkor is mindent meg kell tenni a környezetre gyakorolt
hatások mérsékléséért és elkerüléséért, ha megfigyeléseink vagy tudományos
ismereteink alapján nem tudjuk kellő pontossággal felmérni e hatások jellegét,
mértékét, következményeit és ezek esetleges visszafordíthatatlanságát).

F elad a to k a 21. századra

Ezt a dokumentumot egy terjedelmes, 40 fejezetből álló kötet tartalmazza.

A dokumentum négy részből áll. Az első rész a fenntartható fejlődés olyan
alapvető társadalmi és gazdasági témaköreit tárgyalja, mint a fejlődés elősegí­
tése és a szegénység leküzdése a fejlődő országokban, a fogyasztási szokások
megváltoztatása a fenntartható fejlődés szempontjainak tekintetbevételével,
továbbá a népességpolitika.
A második rész a környezeti és természeti problémákkal, a környezetre
gyakorolt káros hatások mérséklésének vagy kiküszöbölésének témáival
foglalkozik.
 A harmadik rész áttekinti a főbb társadalmi csoportok szerepét, feladatait,
igényét a fenntartható fejlődés megvalósításában.
A negyedik rész a fejlődéshez szükséges eszközök témaköreivel foglalkozik,
mint például pénzügyi források, az intézményrendszer, a technológiák átadási
lehetőségei, az oktatás, nevelés, tudomány szerepe, jogi eszközök.
Több országnak voltak fenntartásai a nagy jelentőségű dokumentum
egyes részeit illetően, de végül is egyhangúlag elfogadták. Nemzetközi jogi
szempontból a dokumentum nem kötelező érvényű.

E lv ek az e r d ő k r ő l

Ez a dokumentum sem kötelező jogilag a tagállamokra. Ilymódon csupán aján­

lásokat tartalmaz. Korábban jószerével csak a trópusi esőerdők problémája
került a figyelem középpontjába, végül is a dokumentumban kifejtett elvek
valamennyi erdőtípusra vonatkoztak. Az elvek alkalmazása kiterjed a gazdál­
kodásra, a védelemre és a fenntartható fejlődésre. Az erdők vonatkozásában
is érvényes az a tétel, hogy a természeti erőforrások minden ország szuverén
tulajdonát képezik. A dokumentum felszólít arra, hogy a közvetlen gazdasági
érdekeken kívül figyelembe kell venni az erdők környezetvédelmi (élőhelyi,
vízvédelmi) szerepét is. A meglévő erdőterületek védelme mellett szükség van
e területek növelésére is. A dokumentum sürgette, hogy a fejlődő országokat
támogatásban kell részesíteni a fenntartható erdőgazdálkodás érdekében tett
erőfeszítéseikért.

K ereteg y ez m én y az éghajlatváltozásról

Az egyezmény fő célkitűzése az üvegházhatású gáznemű szennyező anya­

gok légköri koncentrációjának stabilizálása olyan szinten, hogy megelőzhető
legyen az emberi tevékenységből eredő veszélyes mértékű éghajlatváltozás
kialakulása. Az éghajlatváltozás problémáival kapcsolatban a fejlettek és
a fejlődők közötti alapvető ellentmondásokat úgy oldja fel az egyezmény, hogy
egyfelől tartalmazza „a közös, de megkülönböztetett felelősség elvét" és azt,
hogy a fejlett országoknak kell vezető szerepet játszaniuk az éghajlatváltozás­
sal összefüggő problémák megoldásában, másfelől elismeri a fejlődők sajátos
helyzetét és a további fejlődési igényeiket.
A fejlett országok többsége vállalta, hogy 2000 után az egy lakosra számított
antropogén szén-dioxid kibocsátása nem haladja meg az 1990. év szintjét. Az
USA csak elvi k észség ét fejezte ki, d e k o n k rét szám szeríj kötelezettség et nem
vállalt.
 A keretegyezmény tartalmazza azt az elvet, hogy a fejlődő országokat
támogatni szükséges pénzügyi forrásokkal és technológia-átadással a C 0 2
kibocsátás minimalizálása érdekében. Az átalakuló gazdaságú országok
(vagyis a volt szocialista országok) engedményeket kaptak az üvegházhatású
gázok csökkentésének időütemezésében. Lényegében véve ezek az országok
közbülső helyet foglaltak el a fejlett és a fejlődő országok között.
Az ENSZ-konferencia idején 153 ország (köztük Magyarország) képviselője
írta alá az egyezményt, amely jogilag kötelező jellegű. A későbbiek során egy
új testület, az Eghajlatváltozási keretegyezm én yben részes fe le k konferenciája
ellenőrzi a végrehajtást.

Egyezm ény a biológiai so k féleség rő l

B ecslések szerint 2050-re a ma é lő fajok 25% -a kipusztulhat, ha nem történik

jelen tő s in tézkedés a védelm ük érd ekéb en . Az egyezmény kimondja, hogy egy­
felől közös érdek a biológiai sokféleség megőrzése, másfelől azonban az egyes
országok területén található biológiai sokféleség az adott országok nemzeti
tulajdona. Ennek megfelelően ezek az országok dönthetnek a biológiai sokfé­
leség összetevőinek hasznosításáról és a természeti erőforrásokból keletkező
előnyök is elsősorban őket illetik meg. Lényeges elvi megállapítás az is, hogy
az egyes országok a területükön végzett tevékenységeikkel nem okozhatnak
a biológiai sokféleséget érintő károkat határaikon kívül. A természeti erőfor­
rások fenntartható hasznosíthatóságának megvalósítása az egyezmény fontos
törekvése és ennek érdekében előírásokat tartalmaz az ezzel kapcsolatos
tudományos ismeretek fejlesztésére, a globális megfigyelő rendszer és az adat­
cserét támogató információs rendszerek kialakítására, valamint a környezeti
hatástanulmányok elkészítésének alapelveire, általános követelményeire.
Az ENSZ-konferencia idején 153 ország (köztük Magyarország)
képviselője írta alá az egyezményt, ami jogilag kötelező érvényű. Az USA
később csatlakozott az egyezményhez. A végrehajtást a „Biológiai sokféleség
egyezményben részes felek konferenciája" ellenőrzi.
A riói konferencián szerették volna elérni, hogy a fejlett országok évente
a bruttó hazai termékeknek (GNP) 0,7%-át fordítsák a fejlődő országok
környezetvédelmi, illetve környezetkímélő gazdasági fejlesztésére.
A konferencia előtt ennek az összegnek mintegy fele jutott erre acélra.
Számszerűsített megállapodás nem született, de támogató ígéretekből nem
volt hiány.
Egyetértés mutatkozott az 1990-ben alapított Globális Környezeti Alap
(Global Environmental Facility) pénzügyi megerősítése szükségességében. Az
alapból elsősorban a fejlődő országok környezeti beruházásait támogatják.
A riói ENSZ-konferencia az eddigi legmagasabb szintű nemzetközi
tanácskozás volt és egyúttal hosszú távra is meghatározó jelentőségű
esemény az egyre nagyobb kockázatot jelentő globális környezeti problémák
megfogalmazásában, az azokkal összefüggő fejlődési elvek és feladatok
meghatározásában, s e feladatok megoldásának érdekében a nemzetközi
együttműködés kiterjesztésében.

Rió utáni időszak

Az ENSZ-konferencia után minden országban nagyobb figyelmet fordítottak

a természeti erőforrások és a környezet értékeinek védelmére, a környezet-
tudatos nevelésre és felvilágosításra. Sok országban új nemzeti intézmények
(például környezetvédelmi hivatalok vagy minisztériumok) jöttek létre, új tör­
vényeket fogadtak el a környezet védelméről.
Az ENSZ keretében létrejött egy magaszintű testület, az ENSZ
Fenntartható Fejlődés Bizottsága (UN Commission on Sustainable Develop­
ment). A bizottság tagjai rotációs rendszerben az egyes tagállamok miniszteri
szintű képviselői, akik magas beosztású kormánytisztviselőkkel, illetve neves
szakértőkkel vesznek részt az üléseken. A bizottság rendszeresen áttekinti
a riói konferencia ajánlásainak végrehajtását.
Öt évvel a riói konferencia után az ENSZ közgyűlése rendkívüli ülésszakot
tartott 1997. június 23-27 között New Yorkban. Nem hivatalosan Rio+5 néven
is emlegették ezt az összejövetelt.
Az ülésszak előkészítésében jelentős szerepet vállalt az ENSZ Fenntartható
Fejlődés Bizottsága.
A riói konferenciát követően hatályba léptek a globális környezetvédelmi
egyezmények (az Éghajlatváltozási keretegyezm ény és a Biológiai sokféleség
egyezménye, illetve az elsivatagosodás elleni korábban kidolgozott egyezmény).
Megszigorították az ózonkárosító anyagokkal foglalkozó megállapodást.
Pénzügyileg megerősödött a Globális Környezeti Alap, és egyre szélesedő
körben segítette a fejlődő országok környezetvédelmi programjait, elsősorban
a vízgyűjtőterületek és a biológiai sokféleség vonatkozásában. Ugyanakkor
nem teljesült a fejlett országoknak az a vállalása (vagy helyesebben, ígérete),
hogy aGNP-jük 0,7%-át ajánlják fel a fejlődő országok környezetvédelmi
beruházásaihoz. Az érintett 21 országból származó 1992-es átlagos 0,34%-os
támogatási szint 1995-re 0,27%-ra, majd 1997-re 0,25%-ra csökkent.
Az ENSZ rendkívüli ülésszaka előtt került sor a legfejlettebb nyolc ország
vezetőinek találkozójára Denverben (USA), amelyen jelentős figyelmet
szenteltek a globális környezetvédelem kérdéseinek is. A denveri csúcs
záróközleménye már előre vetítette, hogy mi várható New Yorkban.
A denveri nyilatkozat szerint határozott lépéseket kell tenni a Rióban
elfogadott ajánlások és kötelezettségek teljesítése érdekében. A fenntartható
fejlődésről kijelentették, hogy az megköveteli a környezeti és gazdasági
politikák teljes integrálását, továbbá, hogy a fejlődés a demokratikus
kormányzásra és az emberi jogok teljes tiszteletben való tartására épüljön és
végső célként a szegénység megszüntetését tűzze ki.
A klímaváltozást igen komoly veszélynek minősíti a nyilatkozat, ezért
az Éghajlatváltozási keretegyezmény végrehajtását áttekintő következő
konferencián (Kiotó, 1997. december) kötelező jellegű megállapodást kell kötni
az emissziók mennyiségi vonatkozásairól. Más szavakkal ez azt jelentette,
hogy New Yorkban még nem lesz áttörés ezen a területen, legfeljebb némi
elmozdulásra lehet számítani.
Az erdők esetében említést tettek a fenntartható erdőhasználatról,
ajavasolt akciótervekről, de utalás sem történt egy globális erdőegyezmény
előkészítésére. A denveri nyilatkozat hangsúlyozta az édesvízkészletek, to­
vábbá az óceánok védelmét, a sivatagosodás elleni harc fontosságát, a környe­
zetegészségügy növekvő szerepét.
Az ENSZ rendkívüli ülésszakán 170 ország és számos nemzetközi,
kormányközi és nem kormányzati szervezet képviseltette magát. Több
állam és kormányfő volt jelen. Az ülésszak több újdonságot hozott az ENSZ
történetében: először került sor közgyűlési ülésszak megtartására egy
korábbi konferencián elfogadott program értékelése érdekében úgy, hogy
a magas szintű szakasszal párhuzamosan tárgyalások, egyeztetések is folytak
több munkabizottság keretében a legvitatottabb kérdésekről. Először fordult
elő, hogy a nem kormányzati szervezetek aktív részvételi lehetőséget kaptak
a közgyűlési ülésszak előkészítésében és megtartásában.
Az ülésszak végén határozatot hoztak, amely a Feladatok a XXI. század­
ra című riói dokumentum további végrehajtási programját tartalmazta.
A résztvevők egyértelműen úgy döntöttek, hogy az 1992-ben elhatározott
program célkitűzései helyesek voltak, nem kell újratárgyalni a dokumentumot,
hanem azt maradéktalanul végre kell hajtani.
A lefolytatott vitákból és az elfogadott határozatokból a továbbiakban
kiemelünk néhány fontos megállapítást.

A p én z ü g y i k é r d é s e k

A fejlődők számon kérték a fejlett országoktól a korábban megígért 0,7% tá­

mogatás elmaradását. Végül egyetértés alakult ki a vállalás megerősítésére,
de az említett támogatási szint elérésének ütemezését (határidőkhöz való
kötését) a fejlett országok ezúttal sem fogadták el. Említésre méltó a Globális
Környezeti Alap (Global Environmental Focility (GEF) eredményeinek el­
ismerése és különösen a fejlődők részéről annak hangsúlyozása, hogy az Alap
újrafeltöltése igen lényeges a globális környezeti problémák megoldásához.
 T erm elési é s fog y asztási sz o k á s o k

Elsősorban az iparosodott országok nem fenntartható termelési és fogyasz­

tási szokásainak kritikája, az azokból eredő káros globális hatások kérdése és
a változtatás szükségessége volt napirenden.

A z e r d ő k v édelm e

Folytatódott a már Rióban megkezdett vita. Az olyan országok delegációi,

amelyek jelentősen függnek a fakitermeléstől és a faáruk nemzetközi kereske­
delmétől, nem voltak hajlandók elfogadni semmilyen korlátozó megállapodás
kidolgozásának gondolatát. Végül olyan kompromisszum született, hogy maga­
sabb szintre emelik a témakörrel kapcsolatos egyeztetéseket. Megalakul a Kor­
mányközi Fórum az Erdőkről elnevezésű testület, amely folytatja a fenntartható
erdőgazdálkodást szolgáló intézkedések kidolgozásának, végrehajtásának elő­
segítését és később esetleg visszatérnek egy megállapodás tárgyalására is.

A z elsiv a ta g o sod á ssa l fog la lk o z ó egyezm én y

A vita a pénzügyi mechanizmus körül folyt. Ennek az egyezménynek pénz­

ügyeit nem a GEF kezeli, inkább egy önálló globális m echanizm ust szerettek
volna létrehozni. Ezt a gondolatot a fejlett országok csak korlátozott mérték­
ben támogatták, ezért érdemi előrelépés nem történt.

A z ip ari é s term ész eti k a ta s z tr ó fá k

A jelentős technológiai eredetű káros környezeti hatások mérsékléséről és

azon országok megsegítéséről folyt a vita, amelyeket ilyen károk érték. Elvi
egyetértés alakult ki ezekben a kérdésekben.

A lé g k ö r védelm e, az üvegházhatású g á z o k k ib o csá tá sa

E kérdéskör tárgyalása volt az egész rendkívüli ülésszak legnagyobb vitát kivál­

tó és legellentmondásosabb része. A fejlettek közül az Európai Unió képviselői
határozott kiállást sürgettek a kibocsátás-csökkentést jelentő szigorítások ér­
dekében. Más jelentős iparosodott országok (köztük az USA), illetve a fosszilis
energiahordozók kitermelésétől és kereskedelmétől függő OPEC-országok
azonban nem akarták ezen a fórumon meghatározni a további tárgyalások irá­
nyait. A problémát elnapolták a kiotói értekezletre (1997. december).

A z en erg iaellátás jö v ő je

Az országok általában támogatták az energiahatékonyság és a megújuló

erőforrások szélesebb körű alkalmazásának szükségességét. Ugyanakkor
a fosszilis energiahordozók kitermelésétől és kereskedelmétől függő országok
azt javasolták, hogy az energia kérdésével sokkal szélesebb összefüggésekben
foglalkoznak.

A z éd e s v íz k é s z le te k fen n ta rth ató haszn álata

Általános egyetértés alakult ki, hogy az egészséges ivóvíz biztosítása kezd

az egyik legnagyobb problémává válni a készletek helytelen használata,
a népesség-növekedés és az egyre nagyobb mértékű vízszennyezés miatt.
Ajavaslatok szerint egy átfogó globális cselekvési programra van szükség
e probléma megoldására. A fejlődő országok sürgették, hogy a nemzetközi
közösség biztosítsa számukra az ehhez szükséges pénzügyi eszközöket és
technológiákat.

K iotói é r te k e z le t

1997. decemberében került sor erre a rendezvényre, amelyen hosszas viták

után elfogadták a kiotói jegyzőkönyvként ismert dokumentumot.
Az értekezleten sikerült elérni, hogy a fejlett országok számszerűsített
kötelezettséget vállaltak az üvegházhatású gázok kibocsátása csökkentése
érdekében. A csökkentést egy bázisévhez viszonyítják. Ez általában 1990,
de az átmeneti gazdaságú országok esetében a bázisév fogalma rugalmasan
kezelhető.
A jegyzőkönyv egyik függeléke felsorolja az üvegházhatású gázokat. Ezek
a következők:
Szén-dioxid (C 0 2)
Metán (CH4)
Dinitrogén-oxid (N20 )
Fluorozott szénhidrogének (HFC-k)
Perfluorkarbonok (PFC-k)
Kén-hexafluorid (SF6).
 A jegyzőkönyv egy másik függeléke felsorolja az egyes országokat, hogy
a bázis évhez vagy időszakhoz viszonyítva milyen mértékű csökkentést kell
elérni 2008-ig. Néhány példa erről a listáról: Ausztria 8%, Bulgária 8%,
Horvátország 5%, Cseh Köztársaság 8%, Dánia 8%, Észtország 8%, Európai
Unió 8%, Finnország 8%, Franciaország 8%, Németország 8%, Magyarország
6%, Olaszország 8%, Japán 6%, Lettország 8%, Litvánia 8%, Hollandia
8%, Lengyelország 6%, Románia 8%, Orosz Föderáció 0%, Szlovákia 8%,
Szlovénia 8%, Spanyolország 8%, Ukrajna 0%, Nagy-Britannia 8%, USA 7%.
Magyarország számára kedvező a döntés, hiszen a kilencvenes évek első
feléhez viszonyítva csökkent a kibocsátás a nehézipar nagy részének leépítése
miatt, bár a közlekedés fejlődése mérsékelte a csökkenést. Az új erdők
telepítését is figyelembe lehet venni a számításoknál, hiszen a fatömegjelentős
szén-dioxidot tárol.

fl johannesburgi konferencia

Tíz évvel Rio és harminc évvel Stockholm után, 2002. augusztus 26-szep-
tember 4. között a Dél-afrikai Köztársaságban, Johannesburgban került sor
a harmadik világkonferenciára. A rendezvény hivatalos neve: World Summit
on Sustainable Development, vagyis ENSZ-világcsúcs a fenntartható fejlő­
désről. (A magyar köznapi nyelvben inkább úgy nevezzük, hogy „az ENSZ
Fenntartható fejlődés világtalálkozója".)
A világértekezletek (Stockholm - Rio - Johannesburg) elnevezéseinek
változása jól tükrözi azt a tendenciát, hogy a korábbi környezetvédelmi
koncepció később összefonódott a gazdasági szektorokkal, majd aszociális
kérdésekkel. A fenntartható fejlődés három alappillérre, más szavakkal
a három dimenziója, vagyis a környezeti, gazdasági és szociális most már
összefonódva, egymást kiegészítve jelent meg.
Johannesburg elsődleges érdeme, hogy tudatosította a kormányokban,
az üzleti és gazdasági szférában, illetve a civil társadalomban, hogy a fenn­
tartható fejlődés koncepciója szerint kell gondolkodni és cselekedni.
A rendezvény óta eltelt viszonylag rövid idő alatt máris észrevehető
a szemléletváltozás. A környezetvédelem nem önmagában jelenik meg, hanem
a gazdasági növekedés és az ezekkel járó társadalmi, szociális következmények
figyelembevételével.
A johannesburgi világtalálkozón K óródi M ária környezetvédelmi és vízügyi
miniszter vezette a magyar küldöttséget és Szili Katalin, az országgyűlés
elnöke képviselte Magyarországot az állam- és kormányfők csúcstalálkozóján,
amelyet a rendezvény záró szakaszában tartottak.
A johannesburgi világtalálkozón két dokumentumot fogadtak el:
-Jo h a n n esb u rg i nyilatkozat a fenntartható fejlődésről
 - M egvalósítási (végrehajtási) terv.
Johannesburg nem hozott átütő, új eredményeket. Lényegében véve a riói
elveket és kötelezettségvállalásokat erősítette meg. Természetesen néhány új
célkitűzés is megjelent az elfogadott dokumentumokban.
A szegénység elleni h a rcjeg y éb en elhatározás született, hogy 2015-ig felére
kell csökkenteni a világ lakosai közül azoknak számát, akik napi 1 dollárnál
kevesebb jövedelemmel rendelkeznek. Ugyancsak felére kell csökkenteni
a rendszeresen éhezők és az egészséges ivóvízzel nem rendelkezők számát.
Egyúttal hatékony háztartási higiéniai rendszereket is ki kell fejleszteni.
2020-ig jelentős javulást kell elérni a városi nyomornegyedek
felszámolásában.
További feladat, hogy 2020-ig minimálisra kell csökkenteni azon kémiai
anyagoknak gyártását és felhasználását, amelyek veszélyeztetik az emberi
egészséget, illetve a természeti környezet élővilágát.
A johannesburgi világtalálkozó fontos javaslata, hogy az egyes országok
kormányai készítsék el vagy újítsák fel a fenntartható fejlődés nemzeti
stratégiáját.

flz Európai Unió

Az Európai Unió előtörténete 1952-ben kezdődött, amikor 6 állam (Belgium,

Franciaország, Németország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia) létrehoz­
ta az Európai Szén- és Acélközösséget. 1958-ban írták alá a római szerződést,
amely két újabb szervezet felállításáról rendelkezett (ezek az Euratom és az E-
urópai Gazdasági Közösség). Ezekből alakult ki az Európai Közösség. 1973
és 1986 között további hat állam (Dánia, Görögország, Írország, Portugália,
Spanyolország és az Egyesült Királyság) csatlakozott a Közösséghez. 1995-ben
Ausztria, Finnország és Svédország felvételével 15-re emelkedett a tagorszá­
gok száma.
Az Európai Unió szervezetét és általános politikai irányvonalát több
szerződés módosította és fejlesztette tovább. Ilyen a maastrichti szerződés
(1992), amely határozatai közül elsősorban a közös európai fizetőeszköz
megteremtését, illetőleg az igazságügyi és belügyi szférák integrációját
(bevándorlás, vízumkényszer, menedékjog, terrorizmus és a kábítószer elleni
küzdelem) szokták emlegetni.
Az amszterdami szerződés (1997) az Unión belüli döntéshozatal további
demokratizálását határozta meg. Ezen kívül ennek a szerződésnek érdeme,
hogy jobban be kell vonni a környezetpolitikába a független környezetvédő
csoportokat, valamint a fenntartható fejlődés elvét tette meg az Unió
környezeti politikája alapjául.
 Az Európai Unióhoz 2004. májusában 10 ország csatlakozott (Len­
gyelország, Cseh Köztársaság, Magyarország, Szlovénia, Észtország,
továbbá Szlovákia, Lettország, Litvánia, Ciprus és Málta). Románia, Bulgária,
Törökország képezheti a további csoportot 2006-2007 körül. A nizzai
értekezlet (2000. december) elvi állásfoglalása szerint 2003. után volt várható
az új tagországok felvétele, amennyiben az adott országok bizonyították,
hogy felkészültek az uniós tagsággal járó kötelezettségek teljesítésére.
Általában véve az Európai Unió a potenciális új tagországoktól elvárta a teljes
joganyagnak még a csatlakozás előtti átvételét.
Egyes jogterületeken a végrehajtást illetően (ide tartozik a környezeti
jog is) a csatlakozáskor meghatározott időszakra halasztás is kapható volt
az alkalmazás, megvalósítás vonatkozásában.
5. K örnyezetvédelm i akcióprogram . Ariói konferenciával közel egyidőben
dolgozta ki az Európai Unió az Ötödik környezetvédelmi akcióprogramot,
amely a 20. század végéig terjedő időszakra határozta meg a környezetpolitika
stratégiai és taktikai elemeit.
A program a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés új stratégiája.
A végső cél a növekedés módjainak átalakítása a közösségen belül oly
módon, hogy a fenntartható fejlődés útját biztosítsák. Felismerték, hogy
a további gazdasági és társadalmi fejlődés a környezet minőségétől,
a természeti erőforrásoktól és ezek megfelelő oltalmazásától függ. Mivel
a nyersanyagkészletek végesek, a feldolgozás, fogyasztás és a felhasználás
különböző fázisaiban végbemenő anyagáramlást úgy kellene irányítani,
hogy ezzel elősegítsék vagy ösztönözzék az optimális újbóli felhasználást és
újrahasznosítást, elkerülve ezáltal a pazarlást, valamint megakadályozzák
a természeti erőforrások kimerülését. A lakosság magatartásának tükröznie
kellene, hogy tudatában van a természeti erőforrások végességének és az egyes
emberek fogyasztása vagy erőforrás-felhasználása nem történhet mások
rovására, illetve, hogy az adott generáció fogyasztása nem veszélyeztetheti
a következő generációk igényeinek kielégítését.
A fenntartható fejlődés ilyen stratégiájának megvalósításához jelentős
változtatás szükséges az ágazati politikákban. Ez megköveteli, hogy
a környezetvédelmi követelmények beépüljenek az ágazati politikák
meghatározásába és megvalósításába, nem csupán a környezetvédelem
érdekében, hanem a többi politikai terület folyamatos hatékonyságának
biztosításáért is.

Hz 5. program felépítése

Érdekes struktúrát mutat a dokumentum:

A szereplők:
 - Közigazgatási szervek
- Állami és magánvállalkozások
- A lakosság
A kiválasztott célágazatok:
- Ipar
- Energiaágazat
- Közlekedés
- Mezőgazdaság
- Turizmus
A program témakörei és céljai:
- Éghajlatváltozás
- Savasodás és levegőminőség
- Természetvédelem és a biológiai sokféleség megőrzése
- Vízkészletek - gazdálkodás
- Városi környezet
- Tengerparti övezetek
- Hulladékgazdálkodás
Kockázatok és balesetek kezelése:
- Az iparral kapcsolatos kockázatok
- Nukleáris biztonság és sugárvédelem
- Polgári védelem és környezeti vészhelyzetek
Az eszközskála szélesítése:
- A környezeti adatok begyűjtése
- Tudományos kutatás és műszaki fejlesztés
- Ágazati és területi tervezés
- Közgazdasági megközelítés: a megfelelő árképzés
- A társadalom tájékoztatása és az oktatás
- Szakmai oktatás és képzés
- A pénzügyi támogatás mechanizmusa
A dokumentum belső felépítése jól jelzi, hogy a fenntartható fejlődésen
belül a környezetvédelem komplex jellegű, ahol a természeti, gazdasági és
társadalmi tényezők összefonódva jelennek meg. Ez a szemlélet ma már
általánosan elfogadottá vált. Az egyes dokumentumokban mindez úgy
tükröződik, hogy a fenntarthatóság három dimenziónak, nevezetesen
a környezeti kötelezettségeknek, a gazdasági céloknak és a társadalmi
megfontolásoknak összhangba kell kerülniük. Az Európai Unió környezeti
programjának szemlélete és megközelítési módja mintául szolgált a tagállamok
nemzeti szintű hasonló programjainak kidolgozásához.
 flz alapelußk

Az Európai Unió több alapelvet fogadott el a környezetpolitikában, amelyek

meghatározzák a konkrét cselekvési programokat és azok végrehajtási mód­
szereit. Ezek az alapelvek a következők:

M agas szintű védelem

A környezetpolitikának figyelembe kell vennie a tudományos tényezőket,

az EU régióinak környezeti állapotát, az adott régió gazdasági és társadalmi
helyzetét, az eddig végzett környezetvédelmi tevékenységek költségeit és
hasznát. A magas szintű védelem megegyezik a tagállamokban alkalmazott
„legjobb gyakorlattal" (best practice), ezért semmilyen elvi megfontolás nem
indokolhatja a laza környezetvédelmi normák fenntartását.

A z elővigyázatosság elve

Ezt az elvet a riói nyilatkozat rögzítette, amit az EU is kötelezőnek tart a maga

számára. így hangzik: „Ahol súlyos vagy visszafordíthatatlan k á r fenyeget,
a teljes tudom ányos bizonyosság hiánya nem használható fö l indoklásként
a körn yezetrom lást m egakadályozó, a hatékonysággal arányos k ö ltség ekkel
já r ó in téz k ed ések elhalasztására."

A m eg elő z és elve

A lehetséges környezeti hatásokat a szennyezés forrásánál kell megszüntetni,

megelőzve ezzel a szennyezés szétterjedését a környezetben.

A sz en n y ez ő fiz e t elv

A környezeti kár költségeit a kár okozójának kell viselnie. Különböző értel­

mezésekben a „szennyező fizet" elv jelentheti a hatályos környezeti normák
betartásának költségeit, illetve a szennyezés által okozott károk (externális
költségek) megtérítését. A gyakorlatlan azonban a „szennyező fizet" elv sok­
szor nehezen érvényesíthető, mert az esetek jelentős számában nem deríthe­
tő ki egyértelműen az ok-okozat összefüggés. Emiatt a szennyezőt gyakran
nehezen lehet azonosítani. Az externális költségek pénzügyi kimutatása
komoly módszertani problémákba ütközik. Részben ez az egyik oka annak,
hogy a „szennyező fizet" elvet nem alkalmazzák annak szűkebb értelmezé­
sében. Az EU áz elvet egyelőre csak lazább értelmezésben érvényesíti, mert
még nincsenek olyan eszközök (például szigorú környezeti felelősség, vagy
környezetvédelmi adók), melynek alapján a szennyezőket az externális költsé­
gek megfizetésére kötelezhetné.

A z in tegrálás alapelve

Összefügg a fenntartható fejlődés koncepciójával, amit az am szterdam i szer­

ződ ésb en fogalmaztak meg. A környezetvédelmi szempontok integrációja
az EU szakpolitikáiba a holisztikus környezetpolitikához vezető első lépés,
és mint olyan, a sikeres környezetpolitika alapfeltétele. A környezetpolitika
bevezetésének nincsen értelme abban az esetben, ha az ellentmond más poli­
tikának, például a gazdaságpolitikának.

A szu bszidiaritás elve

Ezen elv szerint az EU csak akkor cselekszik, ha a problémát hatékonyabban

tudja kezelni, mint a tagállamok. Ezt az általános érvényű és mindenki által
elismert elvet azonban nehéz átültetni a gyakorlatba. A szubszidiaritás elve
azonban nem egyszerűen egy, a tevékenységek optimális szintjét (helyi, regio­
nális, nemzeti, európai vagy nemzetközi) meghatározó intellektuális eszköz.
Hatékony környezetvédelem csak a különböző politikai szintek (európai,
nemzeti, regionális, helyi) szereplőinek együttműködésével valósítható meg.
A szubszidiaritás elvének alkalmazása tehát nemcsak azt jelenti, hogy az adott
esetben mind a nemzeti mind a regionális hatóságok cselekednek, hanem azt
is, hogy mindezt a közöttük megvalósítható leghatékonyabb munkamegosztás
szerint teszik. Ennek ellenére a gyakorlatban a szubszidiaritás elvét leggyak­
rabban a hatáskör körüli harcok során használják érvként.
Az Európai Bizottság 1996 januárjában Előrehaladási jelen tést tárgyalt
meg és fogadott el az 5. Környezetvédelmi akcióprogram teljesítéséről. A je-
lentés igen őszintén feltárta a helyzetet és kritikusan értékelte az 1992 óta
megtett intézkedések hatásait. A fontosabb megállapításokból kiemeljük
a következőket:
A környezeti szempontok integrálása a különböző célágazatokba
előrehaladt, de eltérő gyorsasággal. Agyáriparban jelentős az előrelépés,
mert a gazdasági előnyök gyorsan megmutatkoztak. Elmaradt viszont a mező-
gazdaság és a turizmus. A közlekedésben ugyan csökkent a járművek káros-
anyag-kibocsátása, az üzemanyag minőségének és a technológia fejlesztésének
következtében, de a gépjárműállomány növekedése ellentételezte a javulást.
Az energiaszektorban hiányzik az ösztönzés a fenntarthatóbb megközelítés
irányába történő elmozduláshoz.
A sajátos témák vonatkozásában előrelépés történt az ózonréteget lebontó
anyagok és a nehézfém, illetve a kén-dioxid-kibocsátás csökkentésében,
továbbá a természetvédelemben, a felszíni vízminőségben, az ipari
kockázatokban és a hulladékok kezelésében.
Az Előrehaladási jelentés zárógondolata a következő: A legfontosabb
feladat az ipari fejlődést előidéző eszközök megtalálása és az előrehaladás
sürgősségérzetének kifejlesztése a társadalomban. Ez azonban csak akkor
fog megvalósulni, ha a fenntartható fejlődés a jövő gazdasági fejlődésének
egyetlen modelljévé válik és minden állampolgár teljesen elfogadja azt.

6. Körnpzßtußdßlmi akcióprogram

Az Európai Unió 2001. májusában fogadta el a 6. Környezetvédelmi akcióprog­

ramot, melynek alcíme: K örnyezet 2010: a jö v ő n k a választásunk. A program
idősávja 2001-2010, vagyis a 21. század első évtizede.
A dokumentum belső felépítése a következő:
1. Az új környezetvédelmi akcióprogram összefüggései.
2. Környezetvédelmi céljaink elérésének stratégiai megközelítései.
3. Az éghajlatváltozás kezelése.
4. Természet és biodiverzitás - egy különleges erőforrás védelme.
5. Környezet és egészség.
6. A természeti erőforrások fenntartható használata és a hulladék-
gazdálkodás.
7. Az Európai Unió egy szélesebb világban.
8. Részvételen és megbízható tudáson alapuló szakmapolitika készítése.
Ha összehasonlítjuk az 5. Környezetvédelmi akcióprogrammal a fenti
struktúrát, akkor azonnal láthatjuk, hogy új megközelítésben és felfogásban
készült a dokumentum. Éghajlatváltozás, biodiverzitás, hu llad ékkezelés
korábban is előfordult, viszont a körn yezet-egészségügy először kerü lt
előtérb e kiem elt feladatként. A stratégiai megközelítés jobban jellemző a 6.
Környezetvédelmi akcióprogramra, mint a korábbiakra.
A program stratégiai koncepciója öt prioritást jelöl meg. Az első a már
meglévő jogszabályok érvényesülésének fejlesztését célozza. A második
a környezetvédelmi érdekek más politikákban hozott döntésekbe való
integrálódását sürgeti. A harmadik új, a piaccal - a vállalatokon és
a fogyasztókon keresztül - közelebbi együttműködést eredményező utak
feltárására összpontosít. A negyedik magában foglalja az emberek szerepét és
annak elősegítését, hogy magatartásukon változtassanak. Végezetül az ötödik
a jobb földhasználat tervezését bátorítja.
 fl fenntartható fejlődés stratégiája az Európai Unióban

A 2001. évi göteborgi csúcs elfogadta az EU Fenntartható fejlődési stratégiáját.

Ennek megalapozását és elkészítését jelentős mértékben elősegítette az 1998.
évi cardiffi csúcs, amely lefektette a környezeti szempontoknak az EU szakpo­
litikáiba történő integrálása érdekében teendő intézkedések alapjait. Elsőként
az energia, a közlekedés és a mezőgazdasági ágazatokra vonatkozó stratégiák
kidolgozását írták elő. ezt követően a bécsi és a kölni csúcsokon további öt
stratégia (ipar, belső piac és fejlődés, gazdaságpolitika, külpolitika, halászat)
kidolgozását irányozták elő.
A stratégiai dokumentum a következő prioritásokat jelölte meg:
- Korlátozni kell az éghajlatváltozást és növelni kell a tiszta energia
felhasználását.
- Foglalkozni kell a közegészséget érintő veszélyekkel.
- Felelősebben kell gazdálkodni a természeti erőforrásokkal.
-Javítani kell a közlekedési rendszereket és a területgazdálkodást.
- Le kell küzdeni a szegénységet és a társadalmi kirekesztettséget.
- Foglalkozni kell a társadalom elöregedésének gazdasági és szociális
hatásaival.
A fenntartható fejlődésnek az összeg ágazati politika központi
célkitűzésévé kell válnia. Ez azt jelenti, hogy a politikai döntéshozóknak meg
kell határozniuk a valószínűsíthető mellékhatásokat - jókat és rosszakat
egyaránt - amelyek érintik más ágazatok területeit és számításba kell venni
azokat.

fl hazai helyzet

A hazai szakirodalom részletes ismertetésére a következő fejezetekben té­

rünk ki. Ezért itt most csak a legfontosabb jogszabályokat említjük meg azzal
a céllal, hogy a fenntartható fejlődés elvei és módszerei milyen mértékben
tükröződnek ezekben a dokumentumokban.
A z 1995. évi Lili. törvény a körn yezet védelm én ek általános szabályairól
(az országgyűlés 1995. május 30-án fogadta el) az alapfogalmak között így
határozza meg a fenntartható fejlődést: Társadalmi-gazdasági viszonyok
és tevékenységek rendszere, amely a természeti értékeket megőrzi a jelen
és a jövő nemzedékek számára, a természeti erőforrásokat takarékosan és
célszerűen használja, ökológiai szempontból pedig hosszú távon biztosítja
az életminőségjavítását és a sokféleség megőrzését.
A törvény a környezet védelmének alapelvei között az elővigyázatosság,
a megelőzés és a helyreállítás elveit emeli ki.
 A z 1996. évi Lili. törvény a term észet védelm éről (az országgyűlés 1996.
június 18-án fogadta el) az alapfogalmak között a fenntartható használatról
az alábbiakat írja: A természeti értékek olyan módon és ütemben történő
használata, amely nem haladja meg megújuló képességüket, nem vezet
a természeti értékek és a biológiai sokféleség csökkenéséhez, ezzel fenntartva
a jelen és jövő generációk életlehetőségeit.
A z 1996. évi XXI. törvény a terü letfejlesztésről és terü letren dezésről
(az országgyűlés 1996. március 19-én fogadta el) a területfejlesztés és
területrendezés céljai és feladati között megjelöli a következőt: Fejlesztési
koncepciók, programok és tervek kidolgozása, meghatározása és megvalósítása
a társadalom, a gazdaság és a környezet dinamikus egyensúlyának fenntartása,
illetve javítása érdekében.
A kormány 1107/1999. (X.8.) Korm. határozatában előirányozta a 2010-ig
terjedő en ergiatakarékossági és energiahatékonyság-növelési stratégiát.
Ennek a határozatnak egyik leglényegesebb pontja, hogy a várható évi 5%-os
GDP növekedéshez olyan energia-hatékonysági intézkedések szükségesek,
amelyek lehetővé teszik, hogy az energiafelhasználás évi növekedési üteme ne
haladja meg az 1,5%-ot. El kell érni, hogy 2010-re mintegy 75 PJ/év hőértékű
(1,8 Mt kőolajjal egyenértékű) energiahordozó-megtakarítást nyerjenek.
A megújuló energiahordozók jelenlegi 28 PJ/év felhasználását 2010-ig 50 PJ/
évre kell növelni. A kormány Energiatakarékossági Programot hozott létre és
erre a célra külön pénzkeretet különített el.
A N em zeti K örnyezetvédelm i Program , amit 1996 szeptemberében
határozatilag fogadott el az országgyűlés hat éves (1996-2001) időszakra. Az
első Nemzeti Környezetvédelmi Program fő céljai:
- Az egészséges környezet feltételeinek biztosítása, az emberi egészséget
károsító, veszélyeztető hatások csökkentése, megszüntetése( a megfelelő
életminőséghez szükséges környezeti állapot megőrzése, javítása és
helyreállítása.
- Az élő és élettelen környezet természet közeli állapotának megőrzése,
a természetes rendszerek és természeti értékek megóvása, fennmaradásának
biztosítása, a bioszféra sokszínűségének megtartása, a természeti
folyamatokban rejlő információk megőrzése.
- A természeti erőforrásokkal való gazdálkodásban a fenntartható fejlődés
elveinek figyelembe vétele, a lételemnek tekintett természeti erőforrásokkal
(víz, föld, levegő) való takarékos, értékvédő gazdálkodás, ezeknek a következő
nemzedékek számára való megtartása.
- Az előzőekkel összefüggésben a gazdasági fejlődés és a környezet
harmonikus, az ésszerű környezet-igénybevételre és a minimális
környezetkárosításra törekvő viszonyának megvalósítása.
 Fenntarthatóság az agrárgazdaságban

Stockholmtól Rióig

A nemzetközi szakirodalomban több átfogó, értékelő tanulmány jelent meg

az agrárgazdaság fejlődéséről az 1972-1992-es időszakban. Ezek közül ki­
emelkedőjelentőségű M. S. Swaminathan indiai tudós 1991-es munkája, amely
az ENSZ két környezetvédelmi konferenciája közötti fejlődés fő tendenciáit
foglalja össze az agrárgazdaságban.
Amikor a Föld népessége elérte az 5 milliárd főt a nyolcvanas évek végén,
egyre több aggódó és kételkedő nézet hangzott el, hogy a tudomány képes
lesz-e megoldani a továbbra is növekvő emberiség élelmiszer ellátását.
A kételkedések okai a következőkre vezethetők vissza:
- az intenzív mezőgazdaság sokszor azzal járt, hogy megnövekedett
a talajerózió és elszennyeződtek a felszín alatti vízkészletek;
- az intenzíven művelt területeken egyre több bevitt energia szükséges,
(műtrágyák, növényvédőszerek, mezőgazdasági gépek formájában), hogy
ugyanolyan terméshozamot érjenek el, mint korábban;
- megnövekedtek a betegségek és a kártevők pusztításai;
- az agrárgazdaság is hozzájárult a légkörben lévő üvegházhatású gázok
koncentrációjának emelkedéséhez;
- a korábbi genetikai heterogenitás, amely jellemezte a gazdasági
növényeket és állatokat, egyre inkább a genetikai homogenitás felé tolódott
el és így megnövekedett a genetikai sérülékenység abiotikus és abiotikus
stresszekkel szemben;
- egyre több külső pénzügyi támogatást igényeltek a gazdálkodók a fejlett
és a fejlődő országokban egyaránt, hogy megtarthassák a korábbi termelési
színvonalat.
Ezek a nyugtalanító tények sürgették az olyan (korábban egyébként már
ismert és alkalmazott (gazdálkodási módokhoz való visszatérést, ahol sokkal
kevesebb energiával, de lényegesen több és jobb ismeret és adat birtokában
állítanak elő olyan termékeket, amelyek kielégítik a piaci igényeket. Ezekből
a régi-új irányzatokból fejlődött ki fokozatosan a fenntartható agrárgazdaság
koncepciója.
 Általában négy dimenzióval jellemezhető a fenntartható agrárgazdaság:
ökológiai, társadalmi, kulturális és gazdasági tényezőkkel. A kulturális
dimenzió nagy hatással lehet a termelésre, például egyes országokban
a szarvasmarhahús, más országokban a sertéshús étkezési használatát vallási
tényezők korlátozzák. A nemzetközi gazdasági összefüggésekre jó példa,
hogy amikor az Európai Közösség országaiban a cukorrépa termesztését nagy
központi szubvenciókkal támogatták, akkor több trópusi országban válságba
került a cukornádtermesztés.
Visszatekintve a hetvenes és a nyolcvanas évekre az állapítható meg,
hogy az agrárgazdaság „zöldülése" megköveteli egyúttal a technológiák
és a kormányzati politikák „zöldülését" is. Ahhoz, hogy több élelmiszert
és más mezőgazdasági alapanyagot állítsanak elő kevesebb földterület,
vízkészlet és energia felhasználásával, a modern technológia, az ökológiai
előnyök és a tradicionális bölcs gazdálkodási gyakorlat integrációjával
képzelhető el. A mezőgazdasági kutatás és fejlesztés új paradigmája három
tényező kölcsönhatására épül fel: ökológiai fenntarthatóság, a gazdasági
hatékonysággal párosult esélyegyenlőség, valamint a kormányzati és nem
kormányzati szektorok kölcsönös segítőkészsége, hogy javítsák a gazdálkodó
rendszerek teljesítményét és jövedelmezőségét. Ez a paradigma lesz
az alapja a kilencvenes évek és az utána következő évtizedek fenntartható
agrárgazdaságának
Ez az új felfogás számos fejlett országban azt eredményezte, hogy csökkent
az erózió terjedése, kevesebb műtrágyával és növényvédő szerekkel érték
el a korábbi termésszinteket. Ez a gazdálkodási rendszer, melyet néha
„alternatív", néha „alacsony bevitelű" (low-input) agrárgazdaságnak is
neveztek, a természetes erőforrások és folyamatok maximális hasznosítására
épült fel, a lehetőségek határain belül csökkentette a farmon kívüli forrásokból
származó anyag- és energia-bevitelt, igyekezett jobban kihasználni a növények
és állatok genetikai potenciálját és mindezt összekapcsolta a gazdálkodás
hatékonyabb módszereinek alkalmazásával.
Több fejlődő országban, mint például Indiában és Kínában nem
elégedhettek meg az adott termelési szint megőrzésével. A növekvő
népesség miatt növekvő hozamokra volt szükség. Ezekben az országokban
a termelésfejlesztést oly módon kívánták megoldani, hogy az ne veszélyeztesse
a talajok és a vízkészletek mennyiségi és minőségi mutatóit.
Számos fejlődő országban a fenntartható mezőgazdaság megvalósítása
egyúttal új munkaalkalom megteremtését is jelentheti. Az iparilag fejlett
országokban ez a tényező általában nem jelentős, de Indiában, Bangladeshben,
Kínában, Indonéziában rendkívüli társadalmi vonatkozásokat rejt magában.
Ezekben az esetekben az ökológiai fenntarthatóság, a gazdasági hatékonyság
ötvöződik a munkahelyteremtés igényével. Az olyan technológiák, amelyek
ajövedelmezőséget javítják, de lecsökkentik az élő munkaerő igénybevételét,
 társadalmilag káros következményhez vezethetnek. Ez sokszor a női
munkaerő feleslegessé válását okozhatja. Tehát a fenntartható agrárgazdaság
modelljeinek kidolgozása sok esetben (a fejlődő országokban különösen
gyakran) igényli a munkaerő szükséglet vizsgálatát is, beleértve ennek
társadalmi hatásait.
M. S. Swam inathan a következő kilenc alapelvet állapította meg az agrár­
gazdaság fenntarthatóságához:
Földterületek: A biológiai potenciál és a biológiai diverzitás figyelembe
vételével a földeket természetvédelmi, talajjavításra szoruló és fenntarthatóan
intenzív művelésre alkalmas területekre osztjuk fel. Megfelelőjogszabályokkal
védeni kell az értékes és termékeny talajokat a nem mezőgazdasági
használatba való átadástól. A gyenge termőképességű talajokat lehetőleg
ökológiai talajjavítási eljárásokban kell részesíteni. A természetvédelmi
területeken a biológiai diverzitás fenntartása az elsődleges cél.
V ízkészletek: A hozzáférhető felszíni és felszín alatti vízkészletek
takarékos és hatékony felhasználása igen fontos tényező a fenntartható
agrárgazdaságban. A folyók, a légköri csapadék, a felszín alatti vizek és
a tengervíz használatánál összehangolt és integrált vízgazdálkodási eljárások
szükségesek, amelyek kiterjednek a kommunális és az ipari szennyvizek
visszaforgatási lehetőségeire is.
Energia: Olyan integrált energiagazdálkodási eljárásokra van szükség,
amely a megújítható és a meg nem újítható energiák felhasználását megfelelő
módon figyelembe veszi.
Tápanyagellátás: Sok országban a talajok nem csak „szomjasak", de „éhesek"
is. Tápanyagbevitelre általában szükség van. Nem a műtrágyák tilalma,
hanem használatuknak az ésszerű határokig való lecsökkentése az elsődleges
cél. Ezzel egy időben kell hasznosítani a vetésforgó, a zöldtrágyák, a helyi
szerves trágyák, komposztok tápanyag-szolgáltató képességeit. Ezek a szerves
anyagok javítják a talajszerkezetet és a termőképességet is.
G enetikai diverzitás: A genetikai sokféleség és a termőhely-specifikus fajták
igen nagy előnyt jelentenek a terméshozamok stabilizálásához. A tradicionális
gazdálkodási rendszerek nagymértékben függtek a helyileg kialakult tájfajták
genetikai variabilitásától. A modern agrárgazdaságban felhasznált fajták
genetikai homogenitása megnöveli az állomány sérülékenységét a biotikus
stresszhatásokkal szemben. A növénynemesítés vegye figyelembe a helyi
genetikai adottságokat és próbálja meg egyeztetni a tradicionális és modern
technológiák előnyeit. Mindez növelni fogja a termésbiztonságot.
N övényvédelem : Az integrált növényvédelem módszereinek
továbbfejlesztése a jövő útja. A kártevők természetes ellenségeinek védelme
fontos tényező a kémiai anyagok felhasználása minimalizálásához és
a peszticidrezisztens kártevők kialakulásához. Népszerűsíteni szükséges
a természetes eredetű anyagok növényvédőszerként való felhasználásának
 lehetőségeit. A genetikai diverzitásban rejlő lehetőségeket is jobban lehet
még hasznosítani a rezisztencianemesítési programokban. Egyes mikrobák,
mint például a Bacillus thuríngiensis alkalmazhatók a transzgénikus
technikák kifejlesztésében, amelyek felhasználhatók a növényvédelemben is.
A genetikailag módosított élő szervezetek növekvő jelentőségűek lehetnek
ezen a téren. A növényeken belül szintetizálódó „természetes peszticidek"
nem okoznak egészségügyi kockázatot, ezért ezekre a lehetőségekre is nagy
figyelmet kell fordítani.
B etakarítás utáni ren dszerek: A teljes növényt hasznosító módszerek,
valamint a mezőgazdasági biomasszából kivonható hasznos anyagok
növelhetik a jövedelmezőséget. A betakarítás utáni technológiákra is nagy
figyelmet kell fordítani, nemcsak a termékek előállítására. A szárítási, tárolási
és a piacraviteli technológiákat energiatakarékos eljárásokkal kell megoldani.
A mikotoxinok és a bakteriális eredetű élelmiszer fertőzések egyre súlyosabb
problémákat okoznak a tárolás során. A gyors diagnosztizálási módszerek
kifejlesztése a tudományos kutatás számára jelent új feladatot.
R endszerszem léletű m egközelítés: Az ökológiai és a gazdasági
fenntarthatóságot növeli, ha a megművelhető termőföld, vízkészletek,
az energia és a pénzügyi források hasznosítása egymást kölcsönösen
erősítő módszerekkel történik. Az olyan rendszerszemléletű megközelítés,
amely integráltan kezeli a növénytermesztést, az állattenyésztést, valamint
az erdőgazdálkodást és az agrokulturákat, több munkahelyet és nagyobb
jövedelmet eredményezhet és egyidejűleg a talajvédelmet is szolgálja.
S p ecifiku s kutatás és fejlesztés: A fenntarthatóság érvényesüléséhez
tudományos kutatásra és fejlesztésre, valamint szakmai továbbképzésre is
szükség van. Ehhez azonban ki kell alakítani egy új partnerségi kapcsolatot
a kutatók és a családi farmok között. Az eredmények elterjesztéséhez is
előfeltétel ez az együttműködés. Csak ebben az esetben lehet nemzeti és
globális szinten egyaránt létrehozni az élelmiszerbiztonságot az adott régió
eltarthatóképessége határain belül.
M. S. Swam inathan tanulmányában idézi az US National Research Council
egyik jelentését az alternatív agrárgazdaságról, amelyben a következő célokat
jelölték meg:
- Integrálja a természetes folyamatokat, mint a tápanyag-körforgalom,
a nitrogén-megkötés, a kártevő-ragadozó kölcsönhatás, a mezőgazdasági
termelési folyamatokba.
- Csökkenti a farmon kívül létrehozott anyagok felhasználását, különösen
azokét, amelyek károsak a környezetre, vagy a farmerek és a fogyasztók
egészségére.
- Fokozódó mértékben hasznosítja a növény- és állatfajok genetikai
potenciálját.
 - A termőhely adottságaival összehangolt termelést folytat, ezzel biztosítja
hosszú távra a jelenlegi termelési szint fenntarthatóságát.
- Hangsúlyozza a jövedelmező gazdálkodás és a talaj, a víz, az energia és
a biológiai erőforrások védelmével összefüggő intézkedések kölcsönhatásait.
Ezek a felsorolt elvek lényegében véve a fenntartható agrárgazdaság
alapjait jelentik.
M. S. Swam inathan idézett tanulmánya közvetlenül a riói konferencia előtt
készült. Swaminathan vezette azt a munkacsoportot, amely a Brundtland-
bizottságjelentésének agrárgazdasági fejezetét alapozta meg. Ez is magyarázza
azokat az elvi egybecsengéseket, amelyek az idézett szerző műveiben, illetve
később a Riói Konferencia munkaanyagaiban találhatók.

Fogalmak És értelm ezések

A fenntartható agrárgazdaság fogalmának meghatározására több kísérlet

történt. Ezek közül választottunk ki néhányat, amelyeket legfontosabbnak
ítéltünk. Ezt megelőzően azonban az élelmiszerbiztonság definíciójával is
röviden foglalkozni kell. Az angol nyelv megkülönbözteti a „food security"
és a „food safety" kifejezéseket. Magyarul mindkét esetben az „élelm iszer­
biztonság" szót használjuk. A „food security" azt jelenti, hogy rendelkezésre
áll elegendő élelem egy-egy ország, vagy egy kontinens lakosainak táplálko­
zásához. A „food safety" a kórokozóktól és toxikus anyagoktól mentes, tehát
az egészséges élelmiszert jelenti. Mivel hazánkban az élelmiszer évtizedek
óta elegendő mennyiségben van jelen a piacokon és üzletekben, ezért a „food
security" értelmezését nem használjuk és az élelmiszerbiztonság a „food sa­
fety" fogalmát jelenti. A világ sok helyén sajnos, nem ez a helyzet.
A FAO 1974-ben szervezte meg a World Food Conference-t ahol a fo o d
secu rity fogalmát így határozták meg: „Az élelm iszerbizton ság azt jelenti, h og y
m in den ki b árm ik o r fizikailag és gazdaságilag hozzájuthat az élelmiszerhez".
Később M. S. Swam inathan ezt pontosította a N utrition Security (táplálkozási
biztonság) kifejezéssel, amely így hangzik: „A táplálkozási biztonság azt
jelenti, h o g y m in den ki bárm ikor fizikailag és gazdaságilag hozzájuthat
a kiegyensúlyozott étren d h ez és az egészséges ivóvízhez".
A FAO a következő értelmezést adta:
„Az agrárgazdaság fen ntartható fejlesz tése a term észeti erőfo rrá so k
m egőrzésére, az az ok k a l való gazdálkodásra és a forrá sok m egőrzésére és
a jelen leg i term elési techn ológiák olyan m egváltoztatására irányuló törekvés
intézm ényes m egvalósítása, am ely lehetővé teszi az em b eriség jelen leg i és
a jö v ő b e li gen erációi szám ára az élelm iszer- és egyéb agrárgazdasági eredetű
alapanyag igények harm onikus kielégítését. Az agrárgazdaság (mezőgazdaság,
az erd ő- és halgazdaság, valamint az élelm iszer-feldolgozás (ilyen m ódon
m egfogalm azott fen n tartható fejlőd ése m egőrzi a talaj, az élővizek, a növényi
és állatvilág g en etikai erőforrásait, m egakadályozza az em beri körn yezet
lerom lását, és technológiai szem pontból m egfelelő, gazdaságilag hatékony,
a társadalom szám ára p e d ig tartós fejlődést biztosít."
A Kanadai M ezőgazdasági M inisztérium a következő meghatározást
dolgozta ki: „Azokat nevezzük fen ntartható m ezőgazdasági-élelm iszeripari
ren d szerekn ek, am elyek gazdaságosak, kielég ítik a társadalom ko rsz erű
táplálkozással kapcsolatos igényeit, és m egőrzik a körn yezet m inőségét, a világ
term észeti erőforrásait a jö v ő gen erációk számára."
Ángyán J ó z s e f idézett dolgozatában található az USA K ongresszusa egyik
tanulmányában ismertetett definíció a fenntartható agrárgazdaságra: „A
növényterm elési és állattenyésztési gyakorlatnak olyan integrált term őhelyhez
alkalm azkodó rendszere, am ely hosszú időszakra
-k ie lé g íti az em beri táplálék- és nyersanyagigényeket;
- m egőrzi a körn yezet m in őség ét és a term észeti erőforrásokat, m elyek a
m ezőgazdasági term elés alapját k ép ez ik ;
- a le h e tő leghatékonyabban használja a nem m egújítható term észeti és
farm on belüli erőforrásokat, ahol csak lehet, integrálja a term észetes biológiai
körfolyam atokat és szabályozó m echanizm usokat;
- biztosítja a m ezőgazdasági m űveletek gazdaságosságát;
- m egőrzi a m ezőgazdaságban dolgozók és a vidéki társadalom egészén ek
életm inőségét."
Ángyán J. 1995-ös írása szerint a fenntarthatóság helyett szerencsésebb
lenne értékőrzésről, érték fenntartható gazdálkodásról beszélni. Ugyanakkor
meg is jegyzi, hogy az „érték" szubjektív definiálása problémákat vet fel, ezért
az értékrend, értékválasztás kérdésköre nem kerülhető meg.
A jelen tanulmány szerzői sem tartják nagyon szabatos, pontos fogalomnak
a „fenntarthatóság" vagy a „fenntartható agrárgazdaság" kifejezést, de
tényként veszik tudomásul, hogy az elmúlt 20 esztendőben bevonult és
meggyökeresedett a világ szakirodaimában. Ezért, praktikus megfontolások
alapján javasolják annak további használatát a hazai szakirodalomban is.
A fogalomrendszer körüli viták során a közgazdászok a gazdaság
fenntartható fejlesztését, a szükségletek és a fogyasztás, a termelés és
az értékesítés közötti egyensúly megteremtését és folyamatos megtartását
tartják elsődlegesnek. Az ökológu sok és biológu sok számára a bioszféra
kívánatos állapotának fenntarthatósága, a genetikai és biológiai diverzitás és
a genetikai források megőrzése jelenti a prioritást. A társadalom politiku sok
és a szociológu sok a folyamatosan növekvő társadalmi igények fenntartható
fejlődését biztosító társadalmi, kulturális környezetet kívánják megteremteni.
A különböző definíciók számos közös elemet tartalmaznak. Ezek
a következők:
- A talaj mint természeti erőforrás megkülönböztetett használata.
 - Az erőforrások védelme és a környezetminőség, a tájkarakter, a biodiver­
zitás megőrzése.
- A gazdaságosság, a produktivitás fenntartása és javítása.
- Az életminőség javítása, elfogadható jövedelem biztosítása a legtöbb
ember számára.
- A generációk közötti egyenlőség.
- A társadalmi és környezeti kockázatok csökkentése.
A fenntartható vidékfejlesztés az agrárgazdaság és ezen belül
a mezőgazdaság, illetve élelmiszertermelés fenntartható fejlődésénél tágabb
fogalomkör, de azokkal szorosan összefüggő, mert magában foglalja a vidéki
lakosság és a vidéki települések nem mezőgazdasági jellegű tevékenységi
körét is, amelyek sok esetben az agrárgazdaság fenntartható fejlődésének
nélkülözhetetlen elemei. A fenntartható regionális fejlődésnek az életminőség
és az életfeltételek javítását kell célul kitűznie.
A hazai szakértői viták egyértelműen aláhúzták, hogy a fenntartható
agrárfejlődés csak úgy valósítható meg Magyarországon, ha a társadalom,
illetve a nemzetgazdaság minden rétege és területe szintén megvalósítja
a fenntarthatóság alapelveit. Ha a társadalom egésze környezetromboló
és erőforrás-pazarló termelési és fogyasztási eljárásokat alkalmaz, akkor
az agrárágazat önmagában nem képes a megújulásra. Vagyis a társadalom- és
gazdaságpolitika teljes rendszerét a fenntartható fejlődés koncepciójának
megfelelően kell kialakítani.
A témakör feldolgozása közben a több helyen megtartott szakértői vitákban
a következő elvek kristályosodtak ki a hazai agrárgazdaság fenntartható
fejlődéséről:
- legyen környezetkímélő;
- erőforrástakarékos;
- egészséges élelmiszert és takarmányt állítson elő;
- védje meg a biológiai diverzitást;
- tegye érdekeltté a gazdálkodók jelen és jövő generációit a termelésben,
segítve a falusi térségek népességmegtartó képességét és járuljon hozzá
a vidék fejlesztéséhez.
Összefoglalóan megállapítható, hogy a fenntartható fejlődés fogalmának
változatos meghatározása arra vezethető vissza, hogy nem, vagy csak
körülményesen számszerűsíthető fogalomról van szó, amiben szerepet játszik
az is, hogy milyen célból, szándékkal és kiknek szólóan használják. Gyakori
az is, hogy a fogalom meghatározásában együttesen szerepel a tartalom, a cél,
és a remélt eredmény is.
Bármilyen szűkebb-bővebb, rövidebb-hosszabb definícióról van is szó,
a fenntartható agrárfejlődés lényege mindig ugyanaz, nevezetesen olyan
gazdasági folyamatról van szó, amely harmonizál a természeti erőforrások
regenerálódásával, és a terhelt környezet asszimilációs képességével.
Ezzel elérhető a folyamatos, mennyiségében korlátozott, de minőségében
korlátlan gazdasági növekedés (amely alapja az érdekek és a törekvések
érvényesítésének) a természeti erőforrások és a tágan értelmezett környezet
óvása, végeredményben az egészségesebb emberi környezet és táplálkozás,
az élet minőségének javulása.
Ez a felfogás és fogalom-meghatározás illeszkedik a modernizációs
programokhoz, vagyis az új és korszerű társadalmi és gazdasági igények
megvalósításához. Ezért fontos a felfogás és a meghatározás széles körű
elterjesztése a társadalomban, az agrárszakemberek körében, a verseny- és
a kormányzati szférában.

fl fenntartható agrárgazdaság az HGEIlDfl-21 dokumentumban

A riói kon feren cia alapvető dokumentumában, a F eladatok a 21. századra című
kiadványban terjedelmes fejezet foglalkozik a fenntartható agrárgazdasággal
és a vidékfejlesztéssel.
A dokumentum javasolja, hogy nemzetközi és országos szinten, a fejlődő és
fejlett országokban egyaránt szükség van arra, hogy létrejöjjön a fenntartható
agrárgazdaság és vidékfejlesztés (Sustainable Agriculture and Rural Develop­
ment, SARD) feltételrendszere A SARD legfontosabb célja, hogy növekedjék
az élelmiszertermelés és az élelmiszerellátás biztonsága. Ennek érdekében
igénybe kell venni az oktatás fejlesztését, a gazdasági ösztönzőket, a megfelelő
új technológiák kifejlesztését, így biztosítva a kívánt tápértékű élelem
folyamatos és állandó ellátási szintjét, a hozzáférést ezen élelemforrásokhoz
a társadalom hátrányos helyzetű csoportjai számára, valamint a piacra
termelés feltételeit, a foglalkoztatást és a jövedelemszerzést a szegénység
mérséklésére, valamint ésszerű gazdálkodást a természeti erőforrásokkal és
a környezet védelmét.
Az AGENDA-21 dokumentum a következő programokat javasolja
a fenntartható agrárgazdaság megalapozása érdekében:
- A mezőgazdasági politikák áttekintése, integrált programok kidolgozása,
különös tekintettel az élelmiszertermelés biztonságára és a fenntartható
fejlődésre.
- A társadalmi részvétel biztosítása a humán erőforrások fejlesztésének
elősegítésére a fenntartható mezőgazdaságban.
- A farmok termelésének és a farmrendszereknek a fejlesztése a farmon
belüli és kívüli foglalkoztatás változatossá tételével és az infrastruktúra
fejlesztésével.
- A földhasználat tervezése, a mezőgazdasági információ és oktatás.
- Talajvédelem és talajjavítás.
- Víznyerés a fenntartható élelemtermelés és vidéki területfejlesztés céljaira.
 - Növényi géntartalékok fenntartható használata és konzerválása az élel-
miszer-termelés és a fenntartható mezőgazdaság céljaira.
- Az állati géntartalékok fenntartható használata és konzerválása
az élelmiszer-termelés és a fenntartható mezőgazdaság céljaira.
- Integrált növényvédelem és ellenőrzés a mezőgazdaságban.
- Fenntartható növényitápanyag-utánpótlás az élelmiszertermelés növelése
érdekében.
- Vidéki energiaellátás a termelékenység növelésére.
- A sztratoszféra elvékonyodása következtében az ultraibolya sugárzás
állatokra és növényekre gyakorolt hatásának vizsgálata.
Valamennyi javasolt program esetében azAGENDA-21 dokumentum
alapelveket is meghatározott. Ezek közül emelünk ki néhányat, elsősorban
olyanokat, amelyek újdonságot jelentenek korábbi megállapításokhoz képest.
A piacgazdasági viszonyokra áttérni szán dékozó országokn ak szükségük
van olyan politikai és tervezési keretekre, amelyek lehetővé teszik a környezeti
megfontolások beépítését a gazdasági tevékenységek sorába, beleértve
az agrárgazdaságot is. Az élelmiszertermelés biztonságának legfontosabb
feladata, hogy a mezőgazdasági termelés jelentős emelkedését érje el,
méghozzá fenntartható módon, és ezzel egyidejűleg lényegi javulást hozzon
létre az emberek élelmiszerellátásában.
Minél nagyobb a k ö z ö s s é g ellen őrzése azon erőforrások felhasználásában,
amelyeken léte alapszik, annál nagyobb lesz az ösztönző erő a humán
erőforrások fejlesztésében és a gazdasági fejlődésben. Ezzel egyidejűleg
a nemzeti kormányok feladata azokat a politikai eszközöket biztosítani,
amelyek a hosszú és rövid távú követelmények összehangolását végzik.
Acél az önállóság növelése, az együttműködés az információszolgáltatásba
n, valamint a felhasználók által támogatott szervezetek létrehozása. Ebben
hangsúlyos a gazdálkodási gyakorlat, az erőforrás-felhasználásban létrejött
változásokat segítő egyezmények, a földhasználattal, a vizekkel, az erdőkkel
kapcsolatos jogok és kötelezettségek, a piacok működésének biztosítása,
az árak, az információhozjutás jogának érvényesülése, a tőke és a ráfordítások.
Ezek érdekében szükség lesz képzésre, a képességek fejlesztésére, hogy
mindenki nagyobb felelősséget vállalva vegyen részt a fenntartható fejlődést
szolgáló erőfeszítésekben.
A m ezőgazdasági term elést erősíteni kell, hogy ajövőben jelentkező
szükségleteket kielégíthessék és elkerüljék további marginális földek művelés
alá vonását, amely csupán az érzékeny ökoszisztémák rovására mehet végbe.
A specializált, erősen szakosodott és sok külső erőforrás bevitelét igénylő
termelési rendszerek kifejlődése fokozottan érzékeny mind a piaci viszonyok
ingadozásaira, mind a környezeti hatásokra. Ezért szükségesnek látszik
a mezőgazdasági rendszerek megerősítése részint a termelési rendszerek
változatosságának növelésével, ami a helyi források maximális hatékonyságú
felhasználását célozza, részint a környezeti és gazdasági veszélyforrások
minimalizálásával. Ahol a farmrendszerek megerősítése nem lehetséges,
ott egyéb, részint helyben, részint a farmon kívüli munkáltatási lehetőségek
felderítésére kell törekedni, ezeket fejleszteni, mint például a házi kézműipar,
az élővilág használatba vétele, a vízkultúra és halászat, valamint a gazdaságon
kívüli tevékenységek, mint amilyen a falusi viszonyokra alapozott könnyűipar,
a gazdaság termékeinek helybeni feldolgozása, az agrokereskedelemben való
részvétel, az üdülés és a falusi turizmus.
A term őtalaj pusztulása a fejlődő és a fejlett országokban az egyik
legfontosabb olyan környezetvédelmi probléma, amely hatalmas földterületeket
érint. A talajerózió főként a fejlődő országokban okoz különös gondot, míg
a szikesedés, belvizesedés, talajszennyezés és a talaj termőképességének
elvesztése minden országra jellemző. A föld minőségromlása azért is jelentős,
mert hatalmas területek vesztik el termőképességüket éppen akkor, amikor
a népesség aránytalanul nagy növekedése miatt a földre háruló nyomás
erőteljesen ösztönzi a több élelem előállítását, beleértve a tüzelőanyagokat és
a rostanyagokat is. A földpusztulás megállítását szorgalmazó erőfeszítések
eleddig csak korlátozott eredménnyel jártak. Jól tervezett, hosszú távú
országos és regionális földvédelmi és talajjavítási programokra van szükség,
erőteljes politikai támogatással és megfelelő pénzeszközökkel. Míg
a földhasználati tervezés a jobb földgazdálkodással egyesítve hosszú távú
megoldásokat kell, hogy eredményezzen, rövid távon feltétlenül szükséges
a földpusztulás megállítása, a földvédelmi intézkedések meghozatala és
a legkritikusabb, leginkább érintett helyeken a helyreállítási programok
indítása.
A hatékony vízfelhasználás és vízvédelem fontos tényező az élelmiszer-
termelés fenntarthatóságában. Ide tartozik az öntözés szervezése és
fejlesztése, az esővízzel táplált területek vízgazdálkodása, a haszonállatok
vízellátása, az édesvízi halastavak kezelése és a mezőgazdaság céljait elősegítő
erdőgazdálkodás.
A mezőgazdaságnak nem csak a növekvő lakosság számára kell élelmet
szolgáltatnia, hanem más célokra vizet is kell tartalékolni. A vidéki lakosságnak
szintén lehetővé kell tenni az egészséges ivóvízellátást és a közegészségügyi
szolgáltatások igénybevételét. Az elmúlt évtizedben a természetes csapadékkal
táplált mezőgazdasági terület nagymértékű kiterjedése következett be. Az
öntözőrendszerek hatékonyságát és fenntarthatóságát erősen behatárolja
az elmocsarasodás és szikesedés, fejlesztésüket gyakran nem előzi meg sem
a vízgyűjtő területek közti vízmozgatás víztani következményeit felmérő
környezeti hatástanulmány, sem a folyóvölgyekben élő népekre gyakorolt
társadalmi hatások felmérése.
A növényi tápanyag-utánpótlás kimerülése, ami a talaj termőképességének
csökkenéséhez vezet, igen súlyos gondot okoz, különösen a fejlődő
 országokban. Sok országban a termésekkel háromszor-négyszer több
tápanyagot vonnak ki a talajokból, mint amennyit visszapótolnak. Ennek
következményeként egyre több marginális földet és érzékeny ökoszisztémát
vonnak be a termelésbe, és ezzel csak súlyosbodik a helyzet, mert további
talajpusztulás és környezeti problémák merülnek fel. A nehézségek
javítása érdekében olyan intézkedések szükségesek, amelyek elősegítik
a szerves és szervetlen forrásokból származó növényi tápanyag-utánpótlás
integrálását, a tápanyag-felhasználás optimalizálását, a szerves hulladékok és
melléktermékek talajba való visszajuttatási lehetőségeit.
M értéktartó b ec slések szerint a növényi és állati k á rtev ő k a b etakarítás
előtt és után m integy 20-25% -os veszteséget okozn ak a hozam okban . Az
állatállomány egészségét veszélyeztető kórokozók szintén igen jelentős
károkat idéznek elő. A kártevők elleni védekezés vegyszeres megoldásai
általában eredményesek, de túlzott használatuk és káros mellékhatásaik
rossz hatással vannak a gazdaságok költségvetésére, az emberi egészségre
és a környezetre éppúgy, mint a nemzetközi kereskedelemre. Az integrált
növényvédelem a biológiai védekezést, a gazdanövények genetikai
rezisztenciáját és a megfelelő gazdálkodási módokat kombinálja úgy, hogy
minimálisra szorítja a kémiai védekezés szükségességét. Ezért az integrált
növényvédelem a jövő számára a legajánlottabb választási lehetőség, mert
biztosítja a termésátlagokat, csökkenti a költségeket, a környezet számára
kevésbé ártalmas és hozzájárul a fenntartható agrárgazdaság kialakításához.
Az integrált növényvédelem (Integrated Pest Management, IPM) együtt jár
a megfelelő peszticidkezeléssel és felhasználással, valamint magában foglalja
a vegyszerek ellenőrzését, biztonságos kezelését, különösen arezisztens és
toxikus vegyszerek estében.
A mezőgazdaság növényi gén tartalékai létfontosságúak ajövő
táplálékigényének kielégítéséhez. A genetikai sokféleség megőrzését,
fejlesztését és használatát célzó erőfeszítéseket rendszerint pénz- és
szakemberhiány gyengíti. Számos ma létező génbank nem nyújt kellő
biztonságot, és az esetek egy részében a növényi gének elvesztése a bankon
belül éppen olyan gyors, mint kint a földeken. A fő cél a világ növényi
génforrásainak megőrzése, biztosítva fenntartható használatukat is.
Ez magában foglalja a növényi genetikai erőforrások megőrzését és használatát
elősegítő intézkedések kialakítását, ahelybeni megőrzés hálózatait, és olyan
nem helybeni eszközök használatát, mint a gyűjtemények és a plazmabankok.
A z állati gén tartalékok megőrzése és sokféleségének fenntartása rendkívül
fontos az élelmiszerellátásban. A géntartalékok egyúttal a biotechnológiai
eljárásokhoz is szükségesek. Némely helyi és tájfajta, társadalmi-gazdasági
értéke mellett, egyedülálló tulajdonságokkal rendelkezik az adaptációs
készség, a betegségekkel szembeni ellenálló képesség és egyes különleges
felhasználási módok tekintetében, ezért megőrzésük igen fontos feladat.
A helyi fajtákat az állattenyésztési rendszerek megváltozása és a kívülről
behozott egzotikus fajták előretörése a kihalással fenyegeti.
A vidéki energiapolitika a fosszilis és nem fosszilis energiahordozók
költséghatékony keverékének kialakításával oldható meg, amely nemcsak
önmagában fenntartható, de elősegíti a mezőgazdasági termelés és fejlődés
fenntarthatóvá tételét is. A mezőgazdaság és az erdészet helyi megtermelésű
energiahordozóinak potenciálja nincs még teljes mértékben kiaknázva.
A fenntartható vidéki területfejlesztés sikere szoros kapcsolatban áll
az energiaigénnyel és ezek kielégítési lehetőségeivel.
Az AGENDA-21 dokumentum idézett részei azt tanúsítják, hogy
a fenntartható agrárgazdaságot csak igen széles gazdasági, társadalmi
összefüggésekben lehet megvalósítani.

Hz ÉlElm ezésügiji csúcstalálkozó [Róma]

A FAO 1996. november 13-17. között szervezte meg Rómában azÉ lelm e-
zésügyi csúcstalálkozót (W orld F ood Summit), amelyen a világ állam- és
kormányfői vettek részt. Ezt megelőzően, a felkészülési folyamat egyik
állomásaként a tudományos élet képviselői 1996. július 8-11. között az in­
diai Madrasban találkoztak és megvitatták a tudomány feladatait az élelmi­
szerbiztonság megteremtésében. Az értekezleten elfogadták azún. „madrasi
nyilatkozat"-ot. Ebben a dokumentumban a tudósok sürgették „a tudomány
a fenntartható élelem- és táplálkozási biztonság" mozgalmához szükséges tár­
sadalom- és gazdaságpolitikai intézkedések megtételét.
Az élelem- és táplálkozási biztonság megteremtéséhez négy dimenzió
kialakítása és együttműködtetése szükséges:
- A fizikai dimenzió, amely az intenzív kémiai szerek és gépek használatáról
a tudás intenzív és az ökológiai környezetkímélő technológiák alkalmazására
tér át.
- A gazdasági dimenzió a fenntartható jólétet segíti elő a jövedelem
növelésével a növénytermelés-állattenyésztés-halászat, továbbá az agrárter­
mékek feldolgozása és a piaci értékesítés integrálásával.
- Aszociális dimenzió igényli a nemek, társadalmi osztályok és etnikai
csoportok szerinti megkülönböztetés megszüntetését, továbbá a marginális
társadalmicsoportokvédelmét,amelyekkülönösensérülékenyekaz élelmiszer-
ellátásban.
- A környezeti dimenzió, amely elsősorban a talaj, a vízkészletek és
a biodiverzitás védelmére terjed ki, de magában foglalja a környezet­
egészségügy legfontosabb elemeit is.
 A madrasi nyilatkozat sürgette, hogy a Rómában összeülő Élelmezésügyi
Csúcsértekezlet hozzon hathatós intézkedéseket az éhezés csökkentésére és
az élelmiszerbiztonság megteremtésére.
A római csúcsértekezleten az állam- és kormányfők, illetve az agrár-
gazdasági miniszterek egy olyan dokumentumot fogadtak el, amely típusát
tekintve egy nyilatkozat és egy akcióterv ötvözete. Hét területen vállaltak
kötelezettséget az egyes országok és egyúttal meghatározták a végrehajtás
céljait és eszközeit is. Ezek a kötelezettségek a következők:
1. Olyan politikai, társadalmi és gazdasági környezet kialakítása, amely
a legkedvezőbb feltételeket hozza létre a szegénység felszámolásához,
a tartós békéhez, és amely elvezet a mindenki számára elérhető fenntartható
élelmiszerbiztonsághoz.
2. A szegénység és egyenlőtlenség megszüntetése, mindenki számára
elérhető, megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék biztosítása.
3. Olyan fenntartható élelmiszertermelést, agrárgazdaságot, halászatot,
erdőgazdálkodást és vidékfejlesztést kell folytatni a magas és az alacsony
termelési potenciállal rendelkező régiókban, amely fontos a megfelelő
élelmiszerellátáshoz háztartási, nemzeti, regionális és globális szinten
egyaránt, továbbá harcot kell folytatni a kártevők és kórokozók, a szárazság és
az elsivatagosodás ellen, felhasználván az agrárgazdaság multifunkcionális
jellegét.
4. Törekedni kell arra, hogy az élelmiszer- és agrárgazdasági kereskedelem
erősítse meg mindenki számára az élelmiszerbiztonságot egy tisztességes és
piacorientált világkereskedelmi rendszer segítségével.
5. Mindent meg kell tenni a természeti katasztrófák és az ember által
okozott szükséghelyzetek megelőzésére, illetve felkészülni az átmeneti- és
vészhelyzetek élelmiszerszükségletének kielégítésére és megteremteni
a helyreállítás, a további fejlesztés feltételeit a későbbi igények érdekében.
6. Elő kell segíteni a közösségi és magánberuházások optimális elhelyezését
és felhasználását a fenntartható élelmiszertermelés, agrárgazdaság, halászat,
erdő-gazdálkodás érdekében mind a magas, mind az alacsony termelési
potenciállal rendelkező régiókban.
Végül a jelenlévő kormányképviselők azt ígérték, hogy:
7. A jelenlegi akciótervet valóra váltják és a megvalósítását nyomon követik
minden szinten együttműködve a nemzetközi közösségekkel.
Látható a felsorolt célkitűzésekből, hogy a fenntarthatóság elve bevonult
az agrárgazdaság és az élelmiszertermelés legfelsőbb szintű kormányzati
vezetőinek aszótárába, szóhasználatába is. Aromái csúcsértekezleten
nyomasztó érzést keltett, hogy a rendszeresen éhező személyek számát 800
millióra becsülték. Ennek árnyékában teljesen érthető, hogy a szegénység
leküzdése, az élelmiszerhez való hozzájutás lehetősége nagymértékben került
előtérbe a fenntartható élelmiszerbiztonság vonatkozásában.
 A római nyilatkozat egyes részei hangsúlyozzák, hogy a nők különleges
szerepet töltenek be a családok élelmiszerellátásában és a táplálkozási
szokások kialakításában. Egyúttal a nők szenvednek legtöbbet a tartós
éhínség vagy alultápláltság idején.
A másik jelentős probléma a városokba való özönlés veszélye. Különösen
a fejlődő országokban erősödött fel ez a folyamat, amelynek fő mozgatórugója
a falusi lakosság munkalehetőségeinek elvesztése a téves agrárpolitika
és a környezet degradációja miatt. A gyors urbanizáció megoldhatatlan
társadalmi, gazdasági, közegészségügyi és környezeti körülményeket hoz
létre a városokban.
Új elemként jelent meg a fenntartható agrárgazdaság helyes értelmezéséhez
a világkereskedelem olyan alakításának szükségessége, amely a termelőket és
a fogyasztókat egyaránt arra ösztönzi, hogy a rendelkezésre álló természeti
erőforrásokat környezetkímélő módon használják fel. Az elfogadott akcióterv
felhívja a figyelmet, hogy a Világkereskedelmi Szervezet minden tagja tartsa
be azuruguay-i forduló határozatait a mezőgazdasági és a feldolgozott
termékekről, ami lényegileg akiegyensúlyozott vámpolitikát jelenti. (Az
uruguay-i forduló megállapodását a M agyar M ezőgazdaság folyóirat mellék­
letben közölte 1998 augusztusában.)

fl fenntartható agrárgazdaság és az Európai Unió

Az EU „A fen n tarthatóság felé" című dokumentumában hangsúlyozzák, hogy

a közös agrárpolitika (Common Agriculture Policy - CAP) célkitűzései kö­
zött szerepel annak biztosítása, hogy az élelmiszerek megfelelő áron álljanak
rendelkezésre, a piacok stabilak maradjanak és a tagországok életszínvonala
megfelelő legyen. Miközben a CAP ártámogató rendszerei ezen célok megva­
lósulását nagyban segítik, ugyanezen eszközök kevésbé pozitív mellékhatásai
is jelentkeznek.
Az egyik ilyen hatás bizonyos területeken a termelési szintek erőteljes
hangsúlyozása, ami túl intenzív gazdálkodást eredményezett. Ez viszont éppen
azoknak a természeti erőforrásoknak (talaj, víz, levegő) atúlhasználatához és
degradációjához vezetett, amelyeken végül is maga a mezőgazdaság alapul.
A gabontermesztésben a növényvédőszerek rendszeres használata a paraziták
viszonylagos rezisztenciájához vezetett, ez pedig növelte a későbbi kezelések
gyakoriságát és költségeit, valamint még több talaj- és vízszennyezési
problémát okozott. Az EU bizonyos területein minden évben jelentős
mennyiségű felső termőtalaj vész el a nem megfelelő földhasználatból eredő
erózió miatt. Az állattenyésztésben egyre nehezebb megbirkózni a különböző
állatbetegségekkel, mivel a genetikai egyformaság és a farmok területi
koncentrációja növekedett.
 Az állati hulladékok egyre több víz- és talajszennyezési problémát
okoznak. A tereprendezés és alecsapolás a nedves területek pusztulásához
és a biodiverzitás csökkenéséhez vezet. A nitrogén- és foszfátalapú
műtrágyák túlzott használata az EU számos területén a felszíni vizek
eutrofizálódását eredményezi, az ezt követő algaburjánzások zavart okoznak
a víz oxigénszintjében, ami drámai hatású a halakra, a táplálékláncra és
ökorendszerre általában, valamint a fürdő- és ivóvízhasználatra.
A felmerülő környezeti pusztulás mellett a jelenlegi mezőgazdasági
rendszer (az EU költségvetése terhére) magas költségen termel többletet
anélkül, hogy az európai gazdálkodók jövedelmi helyzetét javítaná.
E körülmények között nem csupán környezetileg kívánatos, hanem ésszerű
mezőgazdasági és gazdasági követelmény is egy fenntarthatóbb egyensúly
kialakítása a mezőgazdasági tevékenység és a környezet természeti erőforrásai
között.
Mindezek hatottak a közös agrárpolitika alakulására. A „több termelés"
már nem a közösségi politika központi kérdése. Felismerték az extenzív
termelés ösztönzésének szükségességét nem csupán azzal acéllal, hogy
a többlettermelést csökkentsék, hanem hogy hozzájáruljanak a mezőgazdasági
termelésnek és az élelmiszerminőségnek a környezet szempontjából
fenntarthatóbb formáihoz, és megfogalmazzák a gazdálkodók kettős, mint
élelmiszertermelő és mint a vidéket megőrző szerepét.
A fen n tarthatóság felé című dokumentumban a mezőgazdaságban és
az erdőgazdálkodásban a következő célkitűzéseket fogalmazták meg:
- A fenntartható mezőgazdaság számára nélkülözhetetlen az alapvető
természeti folyamatok fenntartása, a víz, a talaj és a genetikai erőforrások
megőrzése.
- A kemikáliák bevitelének oly mértékű csökkentése, hogy egyensúlyba
kerüljön a tápanyagok bevitele valamint a talajok és növények felvevőképessége.
- Vidéki térségi környezetgazdálkodás, amely lehetővé teszi a biodiverzitás
és a természetes élőhelyek fenntartását és minimalizálja a természeti károk
kockázatát.
- Erdőtelepítések növelése, meglévő erdők helyreállítása.
Az Európai Unió agrár-környezetvédelmi szabályozásának célja a környe­
zet- és természetvédelem követelményeinek megfelelő gazdálkodási
módszerek elterjedésének elősegítése és támogatása, ezáltal a piaci egyensúly
elősegítése, környezetbarát termékek előállítása és a természet valamint
tájvédelem teljesítése olymódon, hogy az intézkedéseket felvállaló termelők
kompenzációban részesülnek a környezeti javulás érdekében bekövetkezett
jövedelem-kiesés ellensúlyozására.
Az Európai Unió a fenntartható agrárgazdaság kialakításában az agrár-
környezetvédelmi intézkedéseket összekapcsolja a piaci egyensúly
megteremtésének szükségességével.
 fl Tudomány Uilágkonferenciája

Az UNESCO és az ICSU 1999. június 26-július 1. között Budapesten tartotta

meg a Tudomány Világkonferenciáját, amelyen 155 ország hivatalos küldött­
sége, 28 kormányközi nemzetközi szervezet és 60 nem kormányzati nem­
zetközi szervezet képviselője, továbbá több száz világhírű tudós vett részt.
A világkonferencia első részében tudományos problémákat vitattak meg
a résztvevők, a második részben tudománypolitikai kérdésekkel foglalkoztak.
A rendezvény végén két dokumentumot fogadtak el:
- Nyilatkozat a tudományról és a tudományos ismeretek hasznosításáról.
- A tudomány teendői - Cselekvési keretprogram.
A nyilatkozat bevezető része hangsúlyozta, hogy a tudományoknak
az emberiséget mint egészet kell szolgálniuk és ahhoz kell hozzájárulniuk,
hogy biztosított legyen mindenki számára a természet és a társadalom
jobb megértése, ajelenlegi és az eljövendő nemzedékek számára egy jobb
életminőség, valamint a fenntartható és egészséges környezet.
A C selekvési keretprogram külön fejezetet szentelt a tudomány, a környe­
zet és a fenntartható fejlődés kölcsönhatásainak. Azt javasolták, hogy
a kormányoknak, az ENSZ érintett szakosított szervezeteinek, továbbá
a magán- és köztulajdonban lévő kutatást finanszírozó intézményeknek
erősíteniük és fejleszteniük kell a nemzeti, a regionális és a globális környezeti
kutatási programokat. A különleges figyelmet igénylő területek közé tartozik
az édesvíz kérdése és a hidrológiai körforgás, az éghajlati ingadozások és
az éghajlatváltozás, óceánok, partmenti területek, sarkvidékek, biodiverzitás,
elsivatagosodás, erdőirtás, bio-geokémiai körforgás és a természeti kataszt­
rófák kockázata. A közös környezeti problémák megoldásában támogatni
szükséges a szomszédos vagy hasonló ökológiai feltételekkel rendelkező
országok közötti együttműködést.
Minden fontos érintett szereplőnek, a magánszektort is beleértve, célszerű
erőteljesen támogatni a természet- és társadalomtudományok közötti
interdiszciplináris kutatásokat annak érdekében, hogy a globális környezeti
változások humán vetületeivel (köztük az egészségre gyakorolt hatásokkal)
foglalkozzanak és elérjék a természeti rendszerek által megszabott feltételek
közötti fenntarthatóság jobb megértését. A fenntartható fogyasztás
koncepciójának behatóbb elemzése szintén igényli a természettudományok
részéről a társadalomtudósokkal és politológusokkal, a közgazdászokkal és
a demográfusokkal való együttműködést.
A Tudomány Világkonferenciáján elhangzott előadások között volt
néhány olyan, amely érintette a fenntartható agrárgazdaság témakörét. Ezek
között kell megemlíteni M. S. Swaminathan A tudom ány az alapvető em beri
szü kség letek k ielég ítéséért című előadását. Az előadó hangsúlyozta, hogy
 a tudomány legalább három esetben hozott forradalmi változást az alapvető
szükségletek (köztük az élelem) kielégítése területen, nevezetesen
- a gének forradalma (vagyis a genetikailag módosított növények és állatok
létrehozása;
- az ökotechnológia (ecotechnology) forradalma, amely a tradicionális
és a modern ismeretek segítségével új lehetőségeket nyújt az anyag- és
energiagazdálkodásban;
- az információs és kommunikációs forradalom, amely megteremti az olcsó
hozzáférhetőséget az univerzális ismeretekhez.
Az előadó szerint az ökotechnológiában ötvöződnek az olyan területek,
mint a gazdaságtan, az ökológia, az egyenlőség, a munkalehetőség és az ener­
giagazdálkodás.
B. A lberts (az USA Tudományos Akadémiájának elnöke) Globális ism eret-
ren d szer létrehozása az élelm iszerbizton ság érd ek éb en című előadásában
javaslatot tett az internet hálózaton létrehozandó olyan agrárismeretek
információs rendszerére, amely könnyen hozzáférhető mindenki számára és
konkrét segítséget ad a fenntartható agrárgazdasághoz.

fl hazai helyzetkép

A magyar szakértők közül számosán foglalkoztak a fenntartható agrárfejlődés

általános vagy részletes kérdéseivel. Ezekre a munkákra a későbbi fejezetek­
nél térünk vissza. Most csak a két felső szintű jogszabályban foglaltakat em­
lítjük meg.
Az országgyűlési határozattal elfogadott első N em zeti K örnyezetvédelm i
Program jelentős figyelmet fordít a földvédelemre. Acélkitűzések között
szerepel a talaj mennyiségének, minőségének és sokrétű funkcióinak
megőrzésével a fenntartható fejlődés, azon belül a természeti környezet és
a mezőgazdaság optimális működésének és összhangjának a biztosítása.
További cél a talajvédelem korszerű eszközeinek alkalmazásával (veszélyez­
tetettség felmérése, kockázatbecslés, költség-haszon elemzés) a szükséges
mértékű beavatkozások elvégzése a gazdaság teherbíró képességének figye­
lembevételével.
A mezőgazdaság, erdő- és vadgazdálkodás vonatkozásában a dokumentum
leszögezte, hogy az ágazat számára a legfontosabb feladat az ezredforduló
korszerű, környezetbarát agrárgazdaságának kialakítása és megvalósítása.
Nem a fejlett országok iparosított mezőgazdasági technológiájának
alkalmazása lenne a megfelelő cél, hanem olyan modernizációs pálya
kialakítása, amely a környezetkímélő technológiák alkalmazására és az ország
speciális adottságait és szaktudását kihasználó, magas élvezeti értékű
termékek előállítására irányul.
 A N em zeti A grár-környezetvédelm i Program ot a Kormány 2253 (1999./
X.7.) számú határozata alapozza meg. A program két alapelvre épül fel: a fenn­
tarthatóságra és a minőségre, továbbá két fő területre összpontosul:
- a természeti erőforrások védelmére (talaj, felszíni és felszín alatti
vízkészletek, genetikai erőforrások, erdő és táj) továbbá
- a fogyasztásra, illetve felhasználásra kerülő termékek minőségbiztosítására,
szennyező anyagoktól való mentességre, az élelmiszerbiztonság fokozására.
A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program az alábbi célprogramokat
foglalja magában:
- Agrár-környezetgazdálkodási alprogram;
- Integrált gazdálkodási célprogram;
- Ökológiai gazdálkodási jcélprogram;
- Extenzív gyephasznosítási célprogram;
- Vizes élőhely-hasznosítási célprogram;
- Érzékeny Természeti Területek hasznosítását biztosító (térségi)
célprogramok;
- Képzési és demonstrációs programok.
Az egyes célprogramok részletes ismertetésére a további fejezetekben
térünk vissza.
 fl fenntarthatóság a különböző gazdasági
szektorokban

A fenntartható fejlődés nem valósulhat meg elszigetelten, csupán egy gazda­

sági szektorban, például az agrárgazdaságban. Az egész gazdaságot, sőt ezen
túllépve a teljes társadalmi szférát át kell, hogy szője a fenntarthatóság esz­
méjének megvalósítása. A lakosság életmódja és fogyasztási szokásai befolyá­
solják a piacok helyzetét és ezen keresztül a termelést. A fordított folyamat is
végbemegy, a termelők és a kereskedők a reklámok segítségével a fogyasztók
életvitelét és vásárlási szokásait befolyásolják, mégpedig igen eredményesen.
Az energetika, az ipari termelés, a közlekedés és a szállítás, a turizmus,
továbbá a települések környezetvédelme és a lakosság fogyasztási szokásai
egyaránt igénylik a fenntarthatóság érvényesülését. Tekintsük át ezt a terü­
letet a fontosabb nemzetközi és hazai dokumentumok felhasználásával.

fl Brundiland-jßlEntßs gazdasági És szociális uonatkozásai

A tanulmány megállapítása szerint az emberiségnek megvan a képessége arra,

hogy a fejlődést fenntarthatóvá tegye, vagyis biztosítani tudja a jelen igények
kielégítését anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációinak lehetőségeit sa­
ját igényei kielégítésére. A fenntartható fejlesztés koncepciója korlátozásokat
is magában foglal. Nem abszolút határértékeket, hanem olyan korlátozásokat,
amelyekre a technológia jelenlegi szintje, a természeti erőforrások társadalmi
hasznosítása és a bioszférának a környezeti terheléseket kiegyenlítő képes­
sége határoz meg. Azonban mind a technológia, mind a társadalmi reagálás
irányítható és javítható, utat nyitva így a gazdasági fejlődés új korszakának.
A szegénység nem elkerülhetetlen. A fenntartható fejlődés megköveteli az
alapvető szükségletek kielégítését és kiterjesztését minden olyan lehetőségre,
amelyek teljesíthetik az emberek jobb élet utáni vágyait. Az a világ, amelyben
a szegénység népbetegség, mindig ki lesz téve ökológiai és egyéb katasztrófák­
nak.
Azokban az országokban, ahol a többség szegény, az alapvető igények
kielégítéséhez nemcsak a gazdasági fejlődés új korszakára van szükség, hanem
biztosítékra is, hogy a szegények megkapják az őket megillető részt a növekedés
fenntartásához szükséges javakból. Az ilyen egyenlőséget a döntéshozatalban
való hatékony állampolgári részvételt biztosító politikai rendszer, valamint a
nemzetközi döntéshozatal nagyobb demokráciája segíthetné elő.
A globális méretű fenntartható fejlődés megkívánja, hogy a tehetősebbek
olyan életstílust tegyenek magukévá, amely illeszkedik bolygónk ökológiai
adottságaihoz (például az energiafogyasztásban). A gyorsan növekvő
népesség növelheti az erőforrásokra nehezedő nyomást és lelassíthatja az
életszínvonal emelkedését. A fenntartható fejlődés elve csak úgy követhető,
ha a populáció mérete és növekedése összhangban van az ökológiai rendszer
változó termelési potenciáljával.
A fenntartható fejlődés nem az összhang megmerevedett állapota, hanem
sokkal inkább a változás olyan folyamata, amelyben az erőforrások kiaknázása,
a beruházások szétosztása, a technológiai fejlődés irányítása és a szervezési
változtatások megfelelnek a jövő és ugyanakkor a jelen igényeinek is. Végső
soron a tartós fejlesztésnek politikai akaraton kell nyugodnia.

Energia

Egy biztonságos és megújuló energiaforrás a fenntartható fejlesztésben

alapvető fontosságú. Bár az energia-felhasználás növekedésének üteme csök­
kenőben van, az iparosítás, a mezőgazdasági termelés és a fejlődő országok
rohamosan növekvő népessége azonban egyre több energiát igényel. Ma egy
iparosított piacgazdaságban egy átlagpolgár 80-szor annyi energiát fogyaszt,
mint a Szaharában élő társa. Ennek következtében bármely reális világméretű
energetikai előrejelzésnek azzal kell számolnia, hogy a fejlődő országok részé­
ről növekszik az elsődleges energiafogyasztás.
Ahhoz, hogy a fejlődő országok energia-felhasználását az iparosított
országok szintjére hozzuk fel 2025-re, a Föld jelenlegi (a nyolcvanas évek végén
írták meg a jelentést (A szerk.) energiatermelését meg kellene ötszörözni.
A földi ökoszisztéma ezt nem képes elviselni, különösen akkor nem, ha a
növekedés a meg nem újuló energiaforrásokon alapul. A globális felmelegedés
és a környezet savasodása gátat szab a nagymértékű energia-felhasználásnak.
Mindezek miatt a gazdasági növekedés új korszaka csak kevésbé
energiaigényes lehet, mint a múltban volt. A nemzeti energiagazdálkodási
stratégiák alapjává az energiahatékonysági programokat szükséges helyezni.
A modern berendezések többsége újratervezhető úgy, hogy ugyanakkora
teljesítményt nyújtsanak kétharmad-, sőt feleakkora elsődleges energia­
felhasználással, mint hagyományos társaik. Az energiatakarékos megoldások
ráadásul gyakran árcsökkentőek is.
Az energia-racionalizálással csupán időt nyerhetünk a világ számára a
megújuló erőforrásokon alapuló „kevés energiát kívánó utak" kifejlesztéséhez,
melyek a 21. században a világméretű energiaszerkezet alapját fogják képezni.
 Ezen erőforrások legtöbbjének alkalmazása jelenleg problematikus, de
megfelelő innovatív fejlesztés esetén biztosíthatnák ugyanazt az elsődleges
energiamennyiséget, amelyet bolygónk fogyaszt. Ennek eléréséhez azonban
koordinált kutatási-fejlesztési programokkal és a végrehajtáshoz szükséges
megfelelő pénzügyi háttérrel kell rendelkezni. A fejlődő országoknak
támogatásra lesz szükségük energia-felhasználási szerkezetüknek ilyen
irányba való átalakításához.
Az energiaszükséglet a fogyasztói ár szabályozásával is befolyásolható.
Szükséges, hogy a kormányok hosszú távú szemlélettel mérlegeljék a
különböző intézkedések hasznát és költségeit. Az olajárak jelenlegi szerepét
tekintve pedig új mechanizmusokat kellene kidolgozni a nemzetközi
energiagazdálkodásban a termelők és fogyasztók közti párbeszéd javításához.
Az energia nem egyszerűen termék, hanem inkább a termékek és
szolgáltatások keveréke, amelytől az egyének jóléte, a nemzetek harmonikus
fejlődése és a globális ökoszisztéma életet fenntartó képessége függ. A múlt
során ez a keverék véletlenszerűen állt össze, az arányokat a kormányzatok,
intézmények és vállalatok rövid távú céljain alapuló rövid távú igények
diktálták. Az energia felhasználásának fejlesztését ilyen módon nem lehet
tovább folytatni. Elengedhetetlenül szükséges egy biztonságos, a környezet
számára megfelelő és gazdaságilag járható energiaút, ami az emberi fejlődést
a távoli jövőben is képes fenntartani. Ez azonban az eléréshez szükséges
politikai akarat és intézményes együttműködés új dimenzióit kívánja meg.

Ipari term elés

A nyolcvanas évek végén hétszer annyi árut állítottak elő, mint 1950-ben. A
jelenlegi népességnövekedési ütem mellett öt-tízszeres további termelésnö­
vekedésre lesz szükség ahhoz, hogy a fejlődő országok fogyasztási szintjét az
iparilag fejlett országok szintjére hozzák.
Az iparosított nemzetek gyakorlata bebizonyította, hogy a környezetkímélő
technológiák kifizetődőbbek az egészséget, a tárgyi javakat, valamint
az elmaradt környezeti károsodást figyelembe véve, és számos iparág
jövedelmezőbbé vált az erőforrások hatékonyabb kihasználása révén. Míg
a gazdasági növekedés folytatódott, a nyersanyagok felhasználása azonos
szinten maradt, vagy éppen csökkent, és az új technológiákkal a hatékonyság
tovább növelhető.
Az élelmiszer-feldolgozás, a vas- és acélipari, a színesfém-kohászati,
az autóipari, a papíripari, a villamos-energetikai vállalatok (mind jelentős
környezetszennyezők) valósították meg az ipari környezetvédelem
beruházásainak jelentős részét. Ezek a kiadások arra ösztönözték az iparágak
egy részét, hogy új folyamatokat, tisztább és hatékonyabb termékeket és
technológiákat fejlesszenek ki. Azok a cégek, amelyek kellő időben fejlesztő
részlegeket hoztak létre olyan új technológiák kialakítására, amelyek
megfelelnek az új környezetvédelmi szabványoknak, ma már a szakterületük
legversenyképesebb vállalatai közé tartoznak.
A környezetvédelem néhány ipari országban viruló iparágat teremtett.
A nagyon szennyező iparágak (például a vas- és acélkohászat, egyéb
fémkohászat, a vegyipari és energetikai ipar) a környezetvédelmi eszközök,
a méregtelenítés, a hulladék-elhelyezés technológiája, mérőműszerek és
figyelőrendszer területén bővítették termelésüket. Ezek az iparágak nemcsak
hatékonyabbak és versenyképesebbek lettek, de sokan közülük új beruházási
és exportlehetőségeket is találtak.
Annak érdekében, hogy az ipari fejlődés hosszú távon fenntartható legyen,
gyökeresen meg kell változtatni a fejlesztés minőségi tényezőit. Természetesen
mennyiségi növekedés is várható, hiszen a fejlődő országok növekvő
népességének alapvető szükségleteit más módon nem lehet kielégíteni.
Általában azokat az iparágakat és tevékenységeket kell ösztönözni,
amelyek kevésbé szennyeznek és kevesebb hulladékot állítanak elő, amelyek
inkább megújítható, mint meg nem újítható erőforrásokat hasznosítanak,
továbbá amelyeknek az ember egészségére és a környezetre gyakorolt
visszafordíthatatlan és kedvezőtlen hatásai a lehető legkisebbre csökkenthetők.
Az egységnyi termékre jutó energia- és nyersanyag hasznosítás csökkentése
alapvető jellemzője az ipar fenntartható fejlődésének. A Brundtland-
jelentés ezt a folyamatot a következő jelzővel illette: „többet kevesebből".
A termelés lendületének globális megtartásához olyan módszerek sürgős
alkalmazása szükséges, amelyek az erőforrás-hatékonysági megfontolásokat
a gazdaságpolitika, a kereskedelempolitika és más kapcsolódó területek
részévé teszik, különösen az iparilag fejlett országokban, egyidejűleg szigorúan
figyelemmel kísérve a környezeti normákat, szabályozásokat és szabványokat.

A v áros kihívása

A Brundtland-jelentés azt prognosztizálta, hogy a századfordulóra az embe­

riségnek csaknem fele városokban fog élni. (Azóta ez be is következett.)
1940-ben az emberek 1%-a élt egymilliónál nagyobb lakosságú városokban
1980-ban minden tizedik ilyen városokban élt.
A harmadik világban kevés városi önkormányzat rendelkezik a szükséges
energiával, erőforrásokkal és képzett alkalmazottakkal ahhoz, hogy a gyorsan
növekvő lakosságot ellássa a megfelelő emberi élethez szükséges lakással,
szolgáltatásokkal és lehetőségekkel (tiszta vízzel, csatornázással, iskolákkal
és közlekedéssel). Az eredmény: gomba módra szaporodó illegális települések
primitív lehetőségekkel, növekvő túlzsúfoltsággal és az egészségtelen
környezetből fakadó tomboló betegségekkel. Az iparilag fejlett országokban
is számos város néz szembe problémákkal: az infrastruktúra és a környezet
romlása, egyes városrészek pusztulása.
A kormányoknak h atározott településfejlesztési politikára lesz szükségük,
hogy a városiasodás folyamatát irányíthassák, csökkentsék a legnagyobb
városokra nehezedő nyomást, és kisebb városokat építsenek, szorosabban
integrálva őket a vidéki háttérhez. Ez azt is jelenti, hogy meg kell vizsgálni és
meg kell változtatni azokat az adózási, élelmiszerár-szabályozási, közlekedési,
egészségügyi és ipari folyamatokat, amelyek a fenntartható településfejlesztés
céljai ellen irányulnak.
A jó városirányítás decentralizálást követel, továbbá anyagi, politikai
és személyi függetlenséget a helyi igények kielégítésére legalkalmasabb
hatóságok számára.
A Brundtland-jelentés szerint a városfejlesztés térségi stratégiáiból nyert
legfontosabb tapasztalatok a következők:
- A hatékony beavatkozás kulcsa a jó időzítés, a dekoncentráció ösztönzése
abban az időszakban, amikor a koncentráció előnyei csökkenőben vannak.
- El kell kerülni az olyan politikai beavatkozásokat, amelyek egy nagyváros
vonzerejét növelik, főként az élelmiszer és az energia árának támogatását,
a városi infrastruktúrával és szolgáltatásokkal való túlzott ellátást és az
irányítószervek fővárosba való koncentrálását.
- A másodlagos központok növekedését ösztönző legalkalmasabb módszer
az adott régió természeti adottságainak kihasználása, főként az erőforrások
feldolgozásában és az értékesítés területén, valamint a kormányzati szervek
decentralizált elhelyezésében.
- A falusi és a városi területek fejlesztési stratégiái és elképzelései
egészítsék ki egymást és ne legyenek ellentmondónak. A másodlagos
központok kialakítása annak a területnek a közvetlen gazdasági hasznát
szolgálja, amelyet ezek a központok ellátnak.
A Brundtland-jelentés gyakorlatilag nem foglalkozott a közlekedés és
szállítás fenntartható fejlődésével.

Hz flGEHDfl-21 dokumentum

A riói konferencia cselekvési programjában nincsen külön fejezet az energeti­

kára, az ipari termelésre, a közlekedésre vagy a turizmusra. Ugyanakkor más
problémák megjelennek, mint például a fogyasztási modellek, településfejlesz­
tés, döntéshozatali mechanizmus, üzleti élet, tudományos kutatás, oktatás,
stb. Ezek közül választottunk ki néhányat.
F ogyasztási m o d e lle k

A globális környezet pusztulásának fő oka a fogyasztás és a termelés kialakult

gyakorlata, amely nem tartható fenn ( elsősorban az iparosodott országokban
(és amely súlyos gondokat okoz, növeli a szegénységet és az egyensúly hiányát).
Külön figyelmet kell fordítani a nem fenntartható fogyasztás okán kialakult,
természeti erőforrások iránti keresletnek, ezen erőforrások hatékony haszná­
latának, a kimerülés minimalizálása és a környezetszennyezés csökkentése ér­
dekében. Jóllehet a fogyasztás mértéke a világ egyes részein kiugróan magas,
az emberiség nagy részének alapvető fogyasztási szükségletei ennek ellenére
nincsenek kielégítve. Ennek eredményei a túlzott igények és a pazarló életmód
a gazdagabb rétegeknél, ami óriási terheket ró a környezetre. A szegényebb
rétegek ugyanakkor nem tudják kielégíteni élelmiszer-, egészségügyi, lakás-
és tanulási igényeiket. A fogyasztási modellek megváltoztatásához többirányú
stratégia szükséges, amely az igényekre, a szegények alapvető szükségleteinek
kielégítésére, a termelési folyamatban pedig a pazarlás és a véges erőforrások
felhasználásának csökkentésére összpontosít.
A jelentés célul tűzte ki, hogy a fogyasztás és termelés olyan modelljeit
kell támogatni, amelyek csökkentik a környezetre gyakorolt nyomást, de
kielégítik az emberiség alapvető szükségleteit. Feladatként jelölték meg,
hogy meg kell vizsgálni a gazdasági növekedés jelenlegi elméleteit és fel kell
mérni az igényt a gazdaság és a prosperitás olyan új elméletei iránt, amelyek
magasabb életszínvonalat tesznek lehetővé az életmód megváltoztatásával,
kevésbé függnek a Föld véges erőforrásaitól és jobban összhangban vannak
a Föld teherbíró képességével. Ennek tükröződni kell a nemzetek pénzügyi
politikájában és a fenntartható fejlődés egyéb mutatóiban.

F en n tarth ató telep ü lésfejlesz tés

Az emberi településekkel kapcsolatban általános cél az emberi települések

társadalmi, gazdasági és környezeti minőségének, valamint minden ember,
elsősorban a városi és vidéki szegények munka- és életkörülményeinek a javí­
tása. Ennek a műszaki együttműködésen, az állami, magán és önkormányzati
összefogáson, valamint a társadalmi csoportok és speciális érdekcsoportok,
például nők, őslakosok, idősek és fogyatékosok döntéshozatalban való részvé­
telén kell alapulnia. Ez a megközelítés alkothatja a nemzeti településfejlesztési
stratégiák elvi magját. Az egyes országok állítsanak fel prioritási sorrendet a
legfontosabb teendőkről és kísérjék figyelemmel a stratégiák hatását a perifé­
riára szorult és jogokat nélkülöző csoportokra, kiváltképpen a nők helyzetére.
A dokumentum a következő intézkedéseket sorolta a legfontosabb teendők
közé:
 - Mindenkinek megfelelő lakás biztosítása.
- A településgazdálkodás javítása.
- A fenntartható területhasználat- és gazdálkodás tervezése és megteremtése.
- Integrált környezetvédelmi infrastruktúra biztosítása, víz, higiénia,
csatornázás és szilárdhulladék-kezelés.
- Fenntartható energia- és közlekedési rendszerek fejlesztése az emberi
településeken.
- A településtervezés és -gazdálkodás kialakítása a katasztrófa
veszélyeztetett területeken.
- A fenntartható építőipari tevékenység támogatása.
- A humán erőforrások fejlesztése és a lehetőségek bővítése a telepü­
lésfejlesztés érdekében.
A településeken belüli közlekedés vonatkozásában a dokumentum
javasolja, hogy integrálják a területfelhasználást és a közlekedéstervezést,
és ösztönözzenek olyan típusú fejlesztéseket, amelyek csökkentik az igényt
a közlekedés iránt. Javasolja a tömegközlekedés javítását, továbbá a nem
motorizált közlekedési módok (kerékpárutak, gyalogutak) kialakításához
szükséges intézkedések megtételét. A dokumentum felhívta a figyelmet a
hatásos közlekedésirányítás és a közlekedési infrastruktúra karbantartására.

D ön tésh ozatal

Az országok többségében uralkodó döntéshozatali rendszer elválasztja egy­

mástól a gazdasági, társadalmi és környezeti tényezőket mind a politika,
mind a tervezés és irányítás szintjén. Ez befolyásolja a társadalom minden
csoportjának tevékenységét, beleértve a kormányokat, ipart és egyéneket, és
erősen kihat a fejlődés hatékonyságára és fenntarthatóságára. Az adott ország
sajátos viszonyait tekintve a döntéshozatal módosítására, vagy akár alapvető
átalakítására is szükség lehet, ha a környezetvédelmet és a fejlődést helyezik a
gazdasági és politikai döntéshozatal középpontjába. Az utóbbi években egyes
államok már jelentős változtatásokat hajtottak végre a kormány intézményi
szerkezetében, hogy lehetővé tegyék a környezetvédelem rendszeres figye­
lembevételét a gazdasági, társadalmi, pénzügyi, energiaügyi, mezőgazdasági,
közlekedési, kereskedelmi és egyéb politikai döntések meghozatala során.
Ezen kívül a párbeszéd új formáit alakítják ki, hogy a kormányok, az önkor­
mányzatok, ipari, tudományos, környezetvédelmi csoportok és a közvélemény
között jobb együttműködés jöjjön létre a környezetvédelem és a fejlesztés te­
rén.
Az általános cél a döntéshozatali folyamat javítása és átalakítása, hogy a
társadalmi-gazdasági és a környezetvédelmi szempontok teljes mértékben
beépüljenek a döntéshozatalba, biztosítva a nyilvánosság szélesebb körű
részvételét. A dokumentum a következő célok kitűzését javasolta a kormányok
számára:
- Végezzék el gazdasági, ágazatközi és környezetpolitikájuk, stratégiáik
és terveik nemzeti felülvizsgálatát, hogy biztosítsák a környezetvédelem és a
fejlesztés progresszív integrálását.
- Javítsák az intézményi struktúrákat, hogy lehetővé tegyék a környezet-
védelmi és fejlesztési kérdések teljes beépülését a döntéshozatal minden
szintjén.
- Korszerűsítsék, illetve javítsák azokat a mechanizmusokat, amelyek
megkönnyítik az érintett egyének, csoportok és szervezetek bevonását a
döntéshozatal minden szintjébe.
- Teremtsék meg saját eljárásaikat, hogy a környezetvédelmi és fejlődési
kérdéseket integrálják a döntéshozatalba.

A z üzleti é le t é s az ip ar

Az ipar és az üzleti élet vezetői, beleértve a transznacionális nagyvállalatokat,

ismerjék fel, hogy a környezetgazdálkodás elsődleges fontosságú a szervezeti
kérdések között, és a fenntartható fejlődés kulcsfontosságú, döntő tényező.
Néhány felvilágosult vállalati vezető már alkalmazza a „felelős gondoskodás"
és a termékfelügyelet szempontjait és programjait, előmozdítva az alkalma­
zottak és a nyilvánosság irányában a nyitottságot, a párbeszédet, valamint
megvalósítják a környezeti auditálást és a környezeti teljesítés felmérését.
Ezek az üzleti életet és ipari tevékenységet vezető szakemberek, beleértve a
transznacionális nagyvállalatokat, egyre inkább önkéntes kezdeményezéseket
tesznek az önszabályozás és a nagyobb felelősség megvalósításával, biztosítva,
hogy tevékenységük a lehető legkevesebb kárt okozza az emberek egészségé­
ben és a környezetben. Az üzleti élet és az ipar pozitív irányú közreműködése
a fenntartható fejlődésben fokozatosan elérhető olyan gazdasági eszközök
használatával, mint a szabadpiaci mechanizmusok, ahol a termékek és szolgál­
tatások árai egyre inkább tükrözik a létesítésük, termelésük, felhasználásuk,
újrahasznosításuk és hulladékkénti elhelyezésük környezeti költségeit az or­
szágra jellemző feltételeknek megfelelően.
Egyre világosabb, hogy az a termelés, az a technológia és menedzseri
tevékenység, amely nem kielégítően használja fel az erőforrásokat, újra fel nem
használható hulladékokat eredményez, ezzel károsan befolyásolja az emberek
egészségét és a környezetet. Az ilyen módon gyártott termékek használatuk
során további hatást fejtenek ki és igen nehéz az újrahasznosításuk, ezért
szükséges a gyártási technológia átalakítása a jobb technika, irányítási
gyakorlat és know -how alkalmazásával, amelyek minimálisra csökkentik a
hulladékmennyiséget a termék egész élete alatt. A tisztább termelés fogalma
tartalmazza ma az optimális hatékonyság elérésének igényét a termék
életciklusának valamennyi szakaszában.
A dokumentum javasolta továbbá, hogy a kormányok, az üzleti élet és
az ipar, a tudományos élet és a nemzetközi szervezetek törekedjenek olyan
elvek és módszerek kidolgozására és megvalósítására, amelyek a környezeti
költségeket be tudják építeni az árképzési mechanizmusokba.

O ktatás, k é p z é s , társadalm i tu d atosság

A fenntartható fejlődés előmozdításához elengedhetetlen előfeltétel az okta­

tás. Az alapoktatás biztosítja bármely környezeti és fejlődési oktatás alapját,
amelyeket a tanulás lényeges részeként kell kezelni. Az eredményesség érde­
kében a környezeti és fejlődési oktatásnak mind a fizikai-biológiai, mind pedig
a társadalmi-gazdasági környezet és a humán fejlődés dinamikájával foglal­
koznia kell beépülve az összes tudományágba.
A dokumentum javasolta, hogy a világ minden táján szorgalmazzák a
környezeti és fejlődési kérdésekkel kapcsolatos társadalmi tudatosságot.
Egy további ajánlás szerint törekedni kell arra, hogy a környezeti és fejlődési
oktatás a szociális oktatáshoz kapcsolódva elérhető legyen az elemi iskolai
életkortól kezdve a felnőtt koron át, minden embercsoport számára.
A dokumentum megállapította: a pontatlan és elégtelen tájékoztatás
következm én ye, hogy még mindig nem eléggé közismert az emberi
tevékenységek és a Föld közötti kölcsönös kapcsolat természete. Növelni kell
a nagyközönség környezeti és fejlődési problémákkal szembeni érzékenységét
és bevonását ezek megoldásába. Elő kell segíteni a személyes környezeti
felelősségérzet és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos elkötelezettség
kialakulását.
A cél a széles körű tájékozottság előmozdítása, amely részét képezi a
globális környezeti erőfeszítéseknek. Ez utóbbiak célja, hogy a fenntartható
fejlődéssel összhangban álló magatartásformákat, értékeket és cselekedeteket
megerősítsék. Hangsúlyozni kell azt az elvet, hogy a hatáskört, a számadási
kötelezettséget és a forrásokat a legmegfelelőbb szintre kell átcsoportosítani
és a tudatosságot növelő tevékenységekben célszerű előnyben részesíteni a
helyi felelősséget és illetékességet.
Az egyes országok egyedi sajátosságaira tekintettel nagyobb támogatást
indokolt adni a környezettel és fejlődéssel kapcsolatos oktatási, képzési
és tömegtájékoztatási tevékenységeknek. Előrelépést szükséges elérni
az érvényes oktatási költségvetésen belül oly módon, hogy a juttatások
átcsoportosításával nagyobb összeget kapjon az alapfokú oktatáson belül a
környezeti ismeretek témaköre. Lehetőleg olyan körülményeket kell teremteni,
ahol a helyi közösségek nagyobb részt vállalnak a költségekből és a tehetősebb
közösségek segítik a szegényebbeket.

fl gazdasági ágazatok fenntarthatósága és az Európai Unió

Az EU 5. K örnyezetvédelm i akcióprogram ja foglalkozik az egyes gazdasági

ágazatok és a fenntartható fejlődés kapcsolataival.

A z ip a r

Az Európai Unió iparpolitikájának egyik elsődleges célja egy erős, innovatív

és versenyképes ipari ágazat kereteinek és feltételeinek megteremtése, ezáltal
a versenyképesség és a fenntarthatóság biztosítása az európai ipar számára a
világpiacon.
Az ipar számára egy jól megalapozott, általános környezetpolitika
hozzájárulhat az erőforrásgazdálkodás optimalizálásához, a közvélemény
bizalmának elnyeréséhez és a piaci lehetőségek kiszélesítéséhez. Az új, tiszta
és kevés hulladékot termelő technológiák többsége nem csupán a szennyezést
csökkenti jelentősen, de olyan mértékben takarékoskodnak a nyersanyaggal és
az energiával, hogy a költségmegtakarítás ellensúlyozza a kezdeti, magasabb
beruházási költségeket és ezzel csökkenthetik az egységnyi termelési
kiadásokat is.
Az ipari környezetvédelem stratégiájának egyik fontos eleme a termelési
folyamatok jobb irányítása és ellenőrzése, egy olyan integrált engedélyezési
rendszer, amely a szennyezés megelőzéséhez és ellenőrzéséhez, a környezeti
átvilágításhoz, hatékony környezeti értékeléshez és elszámoláshoz, az elérhető
legjobb technológiák használatához, a fogyasztás és a természeti erőforrások
piaci alapú árképzési rendszerének bevezetéséhez kapcsolódik.
A stratégia másik eleme, hogy szükség van szigorúbb, megbízhatóbb
termékszabványokra és olyan környezetbarát címkézési rendszer
bevezetésére, amely biztosítékot ad arra, hogy a termékek környezeti hatása
egész ciklusuk alatt minimális szinten maradjon.
Végül rendkívül lényeges, hogy a társadalom és a szociális partnerek
számára megoldják az aktívabb részvétel lehetőségét a politikák kialakításában
és gyakorlati megvalósításában. Magánszemélyeknek megadnak minden
idevonatkozó szükséges információt ahhoz, hogy fogyasztóként tudatosan
választhassanak a termékek között.
E nergiaágazat

Az Egyesült Nemzetek jelenlegi előrejelzése szerint a világ népessége az

1990-es ötmilliárdről 2050-re tízmilliárdra növekszik. Az ebből követke­
ző energia-előrejelzések szerint az energiaszükséglet az 1990. évi mintegy
kilencmilliárd tonna olajegyenértékről a hagyományos forgatókönyv feltéte­
lezése szerint 2050-re húszmilliárdra emelkedik, illetve egy magas energia-
hatékonyságon alapuló forgatókönyv szerint tízenhárommilliárdra. Ezek a
fejlemények drasztikus hatást gyakorolhatnak a környezet egészére. Az üveg­
házhatású gázok, főként a szén-dioxid jelentős arányú növekedése várható. Az
alacsonyabb értékű (13 milliárd tonna olajegyenérték) forgatókönyv szerint a
szén-dioxid-emisszió 60% -os növekedését vonná maga után globális szinten.
Globális javulás az energiapolitikában és a környezetben csak akkor
valósulhat meg, ha jelentős eredményeket tudnak elérni a fejlő d ő
országokban, valam int K özép- és Kelet-Európában. A kritikus pontot ebben
az összefüggésben a tőke, a technológia és a know-how átadása jelenti ezekbe
az országokba, hogy segítségükkel ellenőrizhessék energiaszükségletük
alakulását, miközben megőrizhetik a fenntartható fejlődéshez való jogukat.
Az Európai Energia Karta, amely az energiaellátás és a környezet iránti
megosztott felelősségtudatának kölcsönös függőségét hangsúlyozza, szintén
jelentős mértékben hozzájárulhat ennek megvalósulásához.
Az energetika terén a gyakorlati eredmények eléréséhez a 2000. éven
jóval túlmutató stratégiai terv kialakítása szükséges. A rövid- és középtávú
stratégiák kulcsa az energiahatékonyságjavítása, és a stratégiai technológiai
programok fejlesztése, beleértve a kutatási és fejlesztési feladatokat, egy
kevésbé szénvegyületekre alapuló energiarendszer, főként a megújuló
energiaváltozatok irányába mozdulva.
Az Európai Unió környezetvédelmi programjában a 2000-ig kitűzött
energetikai célok a következők voltak:
- A tudatosság növelése fenntartható energiahasználatot és a magatartás-
változást célzó ösztönzők segítségével.
- Energiahatékonysági programok.
- Technológiai programok.
- Támogatási programok (ezen belül a megújítható erőforrások feltárása).
- Nukleáris biztonsági programok.

K ö z lek e d é s

Az ágazat alapvető fontossága ellenére az EU számos területén nehéz helyzet

alakulhatott ki, főként a nagyobb városi és ipari területeken és a főbb közle­
kedési útvonalak mentén, ahol a közutak aránytalan használata, a túl nagy
forgalom, torlódások, össze nem hangolt infrastruktúra-tervezés, valamint a
meglévő közlekedési kapacitás alacsony hatékonyságú használata tekinteté­
ben a kiegyensúlyozatlanságok váltak a közlekedési piac jellemzőivé és ez már
sok helyen vezetett zsúfoltság miatti korlátozásokhoz.
A közlekedési kibocsátások az összes kibocsátás igen magas arányát
képviselik, az össze ólomkibocsátás mintegy 90% -át, a NOx-kibocsátások
50% -át és az illékony szerves vegyületek kibocsátásának körülbelül 30%-át. A
városokban a közlekedésből származik a COz-kibocsátások csaknem 100%-a,
a szénhidrogének és NOx-kibocsátások 60% -a, a szállópor-kibocsátás 50%-a,
a kén-dioxid-kibocsátás körülbelül 10%-a. A közlekedés felelős az összes
szén-dioxid-kibocsátás 22% -áért. Ennek 80% -a ered a közúti közlekedésből
és 55%-a egyedül a személyautókból. Továbbá a közlekedési szektort tartják a
zajproblémák legnagyobb forrásának.
Az Európai Unió közlekedési stratégiáján belül a „fenntartható mobilitás"
eléréséhez a következő ajánlásokat dolgozták ki:
- Jobb földhasználat (gazdaságfejlesztés-tervezés, helyi, területi, nemzeti
és nemzetközi szinten) a mobilitási igény csökkentésére és a közúti közlekedés
alternatíváinak fejlesztésére.
- A közlekedési infrastruktúra-hálózatok és létesítmények tervezésének
és beruházásainak jobb összehangolása, az infrastruktúra és a környezet
tényleges költségeinek a beruházási politikába és döntésekbe, valamint a
fogyasztói költségekbe és díjakba való beépítése.
- A környezetbarát közlekedési módok, például a vasutak, a belföldi és a
tengeri hajózás, valamint a kombinált közlekedés versenyhelyzetének javítása.
- A városi közlekedés fejlesztése, melyben előnyt élvez a tömegközlekedés,
és megfelelő az összeköttetés az utazás különböző szakaszai között.
- A járművek és az üzemanyagok folyamatos műszaki fejlesztése.
- A személygépkocsik környezetkímélőbb használati formáinak
támogatása, a vezetési szabályok és magatartások változtatása, beleértve a
sebességkorlátozást.

Turizmus

Az Európai Unió társadalmi és gazdasági életének fontos tényezője a turizmus.

Az egyén azon jogos törekvéseit tükrözi, hogy új területeket és az övétől eltérő
kultúrákat ismerjen meg, valamint a megszokott otthonától és munkahelyétől
távol másfajta tevékenységet végezzen, illetve pihenjen. Ezen kívül a turizmus
az EU számos területe és városa számára lényeges gazdasági erőforrás és spe­
ciálisan hozzájárul a periférikus területek gazdasági és társadalmi kohéziójá­
hoz.
 A turizmus további növekedése jelentősen befolyásolja a környezetet,
hatalmas nyomást gyakorol az élőhelyekre, a közlekedési lehetőségekre, a
hegyvidékekre és tengerpartokra, az energia- és vízforrásokra, valamint a
szennyvíztisztító berendezésekre, főként csúcsidőszakokban. Különösen a
tengerparti területek kerülnek szembe komoly problémákkal.
Az idegenforgalom és a környezet kölcsönhatására vonatkozó stratégia
részei lehetnek a következők: a földhasználat ellenőrzése, új építkezések
szigorú szabályainak meghatározása, az illegális építkezések elleni harc,
az idegenforgalmi területekre irányuló és az ottani magánforgalom
irányítása, a turizmus változatossá tétele, a zaj, ivóvíz, fürdővíz, szennyvíz
és a légszennyezés környezeti határértékeinek érvényesítése (beleértve az
idegenforgalmi területtel szomszédos részeken az emissziókat), ütközőzónák
kialakítása a fokozottan érzékeny területek körül (mint például a vizes
területek, dűnék), a nyári szabadságolások jobb elosztása, a helyi lakosság és
a turisták környezeti tudatosságának növelése és oktatása, valamint az adott
területek irányításával foglalkozó szakemberek oktatása és szakmai képzése.
A természet és a környezet tiszteletén alapuló fenntartható idegenforgalom
nem csupán az idegenforgalmi ipar felvirágoztatásához járulhat hozzá, hanem
pozitívan hathat a környező régiókra és a periférikus területek gazdasági és
szociális kohéziójára.

fl tudományos akadém iák és a fenntarthatóság

Az USA Tudományos A kadém iája (National Academy of Sciences) kezdeménye­

zésére ún. „Inter-Academy Panel" alakult, amely a kilencvenes évek második
felében több olyan nemzetközi konferenciát szervezett, ahol a fenntarthatóság
különböző területeit tekintették át és keresték a tudomány szerepét és felada­
tait a problémák megoldásában. Egyúttal szintetizálták az ismereteket és pub­
likálták „Our Com mon Jou rn ey (a transition tow ard sustainability)" azaz Közös
utazásunk (átmenet a fenntarthatósághoz) címmel.
2000. május 15-18. között Tokióban 63 tudományos akadémia (köztük
a Magyar Tudományos Akadémia) képviselői jöttek össze és vitatták meg
a fenntarthatósághoz vezető út kérdéseit és a tudományos közösségek
részvételét ebben a folyamatban.

A tu d ó so k állásfoglalása

Az elmúlt évszázadban a tudományos felfedezések és ezek technológiai meg­

valósításai rendkívül sok pozitív fejlődési lehetőséget adtak az emberiségnek.
Ugyanakkor a szegénység és éhezés még ma is előfordul, és szembe kell nézni
a globális klímaváltozással, a környezeti degradációval és a gazdasági egyen­
lőtlenséggel. Ezért a tudományos közösségek figyelmüket a fenntarthatóság
elősegítésére koncentrálják és ennek során a következő kulcsfeladatot helye­
zik előtérbe:
A jövő nagy kihívásai közül elsősorban a következők említhetők:
- a megnövekvő világnépesség szükségleteinek kielégítése, a szegénység és
az éhezés csökkentése, a jólét megőrzése;
- a környezet és a természeti erőforrások védelme és kezelése;
- a fenntartható fogyasztási szokások felé való elmozdulás.
Az állásfoglalás aláhúzza, hogy a szegénység és a nagyfokú egyenlőtlenség
összeegyeztethetetlen a fenntarthatósággal. A fogyasztási szokásokat illetően
a dokumentum hangsúlyozza, hogy a fogyasztást befolyásoló tényezők
igen komplexek és magukban foglalják a jóléti és jövedelmi viszonyokat, a
termékválasztási lehetőségeket, a társadalmi érdekrendet és a közösségi
politikákat is. A technológiai fejlődés sok országban lehetővé tette a hatékonyabb
energia- és anyagfelhasználást. Ugyanakkor globális szinten megnövekedett
az egy főre számított gazdasági tevékenység és energiafelhasználás. Ez a
tény ismételten sürgeti a fogyasztási szokások, eljárások fenntarthatóságnak
megfelelő alakítását.
Arra a kérdésre, mit tehet és mit kell, hogy tegyen a tudományos és műszaki
közösség, az állásfoglalás a következő három utat jelöli meg:
1. Nagyobb méltányosságot az ismeretekhez való hozzájutáshoz és azok
hasznosításához.
Ezen belül elsősorban az oktatás fontosságára hívják fel a figyelmet
és további anyagi támogatást sürgetnek. A természettudományi és
társadalomtudományi oktatás jelenti az alapot az innovatív gazdasági
tevékenység folytatásához, a változó gazdasági lehetőségekhez való
alkalmazkodási készséghez. A nők oktatásának fontosságára külön nagy
figyelmet fordít az állásfoglalás. A tudomány és a technológia művelői
vegyenek aktívan részt az oktatási feladatokban és ezzel is segítsék a
legkorszerűbb ismeretek elterjesztését.
A tudományos és műszaki kutatási kapacitást szinte minden országban
fejleszteni szükséges, beleértve a szakembereket és a vizsgálatokhoz
szükséges infrastruktúrát. Ez nemcsak állami feladat, hanem egyúttal a privát
szféra és az önkormányzatok kötelezettsége is.
Az új kommunikációs technológiák megteremtették a globális elektronikus
rendszerek létrehozását, amely összeköti a tudósokat, a mérnököket és az
egészségügyi szakembereket. Ez a hálózat lehetővé teszi minden ember
számára, hogy hozzájusson a tudományos és műszaki ismeretekhez, amelyekre
szükségük van a helyi problémák megoldásához. A hálózat segítségével
egyúttal közkincsévé tehetik a saját eredményeiket és tapasztalataikat. A
 Globális Információs Hálózat kiépítése megszüntetheti az egyes országok
szakemberei között még ma is meglévő „ismeretek szakadékát".
A tudományos akadémiák jelentős szerepet tölthetnek be az egyes
országokban, mint a nemzeti kormányok tanácsadó testületei. Ezzel jó
irányba befolyásolhatják a fenntarthatóság kialakítására irányuló döntéseket.
Kívánatos, hogy erősödjön az ilyen típusú akadémiai szerepvállalás.
2. Új ismeretek megszerzésének aktivizálása.
Ez a második fő útvonal, amit az állásfoglalás kiemelt. Ezen belül az alábbi
területeket nevezték meg:
- Hosszú távú alapkutatás folytatása és ezek társadalmi célú irányultsága.
- A globális, a nemzeti és a helyi intézmények hatékony kutatási
rendszerekbe történő összekapcsolása.
- Az akadémiai, kormányzati és magánszektorok együttműködő kutatási
partnerekké való összekapcsolása.
- A diszciplináris ismeretek interdiszciplináris ismeretekbe való
integrálása, ezzel segítve a helyi problémákra koncentráló kutatási és
alkalmazási tevékenységeket.
A tudományos közösségeknek az is a feladatuk, hogy a megfelelő
jelzőszámok és információk segítségével tájékoztassák a társadalmat a
fenntarthatóság felé való elmozdulás helyzetéről. Ilyen indikátorok lehetnek
- az emberi szükségletek és a környezeti létfenntartó rendszerek globális
értékelése;
- a környezeti sérülékenység regionális helyzetképe;
- a földhasználat és az ökoszisztémák helyi értékelése;
- az előrehaladás mértéke az olyan kulcsterületeken, mint a közegészség-
ügy, a víztisztaság, a levegőminőség és az energiahatékonyság.
3. A harmadik fő útvonalat így fogalmazták meg:
- A tudományos és műszaki közösségek értékeinek felhasználása a fenn­
tarthatóság megteremtésénél.
A tudomány és a műszaki élet képviselői szerepet játszhatnak a helyes
társadalmi prioritások meghatározásában, illetve a politikai támogatás után,
a végrehajtás eredményességének figyelemmel kísérésében. Konfliktusok is
előfordulhatnak a vízért, az élelemért vagy az információk megszerzéséért
folytatott versengésben. A tudósok és mérnökök itt is segíthetnek, hogy békés
úton oldják fel ezeket a konfliktusokat. A tudomány további lehetséges szerepe
a nemzetközi egyetértés és együttműködés kialakításához való hozzájárulás.
Az idézett dokumentum elméleti érdekessége, hogy a fenntartható fejlődés
(sustainable developm ent) kifejezést mellőzi, és helyette következetesen a
fenntarthatóságot (sustainability) használja.
 flz DECD körngEzetpoiitikai jelentése Hlaguarországról

A Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete (Organization for

Economic Cooperation and Development - OECD) 1960-ban alakult. Jelenleg
28 ország tagja a szervezetnek, mely Magyarországot 1996-ban vette fel
tagállamai közé.
Az OECD rendszeresen elemzi a tagországok környezetpolitikai
teljesítményét és ennek eredményét könyv alakban publikálja. Ezeknek a
vizsgálatoknak elsődleges célja a tagállamok támogatása a környezetgazdálkodás
terén egyéni és közös teljesítményük javítása érdekében. Az OECD ezzel a
munkával erőfeszítéseket tesz a fenntartható fejlődés elősegítésére, a hazai és a
nemzetközi környezetpolitika finomítására, valamint a gazdasági és környezeti
döntéshozatal integrációjának megvalósítására.
A szervezet Magyarország környezetpolitikai teljesítményét is vizsgálta.

Környezetpolitika És gazdaságpolitika

A privatizáció a magyar iparpolitika kulcsfontosságú eleme. Összességében a

GDP 85%-át a magánszektor állítja elő. A privatizáció döntő mértékben piaci
jellegű volt, pályázatokon, a lehetséges vásárlókkal folytatott tárgyalásokon és
vezetői-munkavállalói kivásárlásokon alapult.
Az 1990-1993 közötti időszakban a GDP Magyarországon 15%-kal
csökkent, azután növekedett, majd visszatért az 1990. évi szintre. Az ipari és
mezőgazdasági termelés hasonlóképpen változott, jóllehet a mezőgazdasági
teljesítmény még mindig nem érte el az 1990. évi szintet. 1990 óta a teljes
végső energiafogyasztás csökkent az ipari termelés általános stagnálása és a
mezőgazdasági termelés csökkenése következtében, amelyet a háztartások
növekvő fogyasztása részben ellensúlyozott (villamosenergia, gáz, benzin).
A közúti teherszállítás a GDP csökkenésével párhuzamosan visszaesett és
továbbra is az OECD átlag alatt van (gépjármű km/fő).
Az 1990-es években a mezőgazdasági termelés 20% -kal esett vissza, a
növényvédő szerek felhasználása 70%-kal, a nitrogénműtrágyáké 20%-kal
csökkent. A nitrogénműtrágyák alkalmazásajelenleg az OECD-átlaggal egyen­
lő, a növényvédő szerek használatának intenzitása pedig alatta van.
Magyarország első N em zeti K örnyezetvédelm i Program ját az országgyűlés
1997-ben fogadta el. Az NKP elősegíti a környezetvédelem és a területfejlesztés
összehangolását. Koncepciókat, terveket és cselekvési programokat fogalmaz
meg különböző gazdasági ágazatok, például az energetika, az ipar, a közlekedés,
a mezőgazdaság, az erdő- és vadgazdálkodás, illetve a szolgáltatások
(kereskedelem, idegenforgalom, vízügyi szolgáltatások) számára. Az NKP
 stratégiai keretet biztosít a környezetpolitika megvalósításához azzal,
hogy mind központi, mind helyi szintre megfogalmazva hangsúlyozza a
fenntartható fejlődés, az elővigyázatosság és a megelőzés elvének, a partneri
viszony és a gazdaszemlélet kialakításának fontosságát.
A versenyképesség növelése érdekében számos iparvállalat tulajdonít
jelentőséget a környezetvédelemnek, amelyet saját műszaki fejlesztése
részeként kezel. A legaktívabb beruházási politikát a vegyipar mutatja:a
környezetvédelmi beruházások itt kiemelkedőek, és a technológia szintje
az országos átlag feletti. Jelentős műszaki fejlesztéseket valósítottak meg
a cement- és téglagyártásban is. A kohászati és fémfeldolgozó vállalatok,
valamint a papír- és cellulózgyárak technológiái azonban korszerűtlenek, és a
technológiaváltáshoz szükséges források megléte bizonytalan. Az elkövetkező
évekre a bányászat további visszaesése jelezhető előre.
Az ipar jövőjére nézve komoly kihívás az EU környezetvédelmi
szabályozásának betartása. A jogharmonizáció során a megvalósítás
monitorozása jelentős üzleti lehetőségeket teremt, például az akkreditált
laboratóriumok iránti igény kielégítése céljából. Számos nagyvállalat vezetett
be környezeti menedzsment rendszereket (beleértve az EMAS-t és az ISO
14001-et) saját tevékenysége támogatására. Vizsgálják az EU 1996. évi
Integrált szennyezésmegelőzés és -ellenőrzés (Integrated Pollution Prevention
Control ( IPPC) direktívája megvalósításának lehetőségeit is.

Ágazati integráció: Közlekedés

A közlekedési ágazat fontos szerepet játszik Magyarország gazdaságában,

a GDP körülbelül 5,5%-át adja. Magyarország tranzitország, az Európát át­
szelő fő útvonalak közül több érinti, majdnem minden közlekedési útvonal
Budapesten halad át. Az úthálózat sűrűsége (200 km/100 km2) nagyobb, mint
az európai OECD átlag, az autópálya-sűrűség azonban a nyugat-európai or­
szágok átlagának felét sem éri el. Az utak és az autópályák minősége általában
nem felel meg az európai előírásoknak. A magyar vasúthálózat sűrűsége az
európai OECD átlagnak majdnem kétszerese. Általában a hálózat minősége
gyengébb mint az európai OECD átlag (legnagyobb részét 120 km/óra alatti
sebességre tervezték).
Budapest tömegközlekedési rendszere jól kiépített. Annak ellenére, hogy
a tömegközlekedési utasforgalom 1990 óta 16%-kal csökkent, még mindig
a teljes személyforgalom 65% -át teszi ki. (Szemben a londoni és párizsi
40%-kal.)
Magyarország közlekedési infrastruktúrájának és szolgáltatásainak
javítására és bővítésére törekszik, amit fontosnak tart a területfejlesztés és az
Európához való csatlakozás szempontjából is. A magyar közlekedéspolitika
figyelmet fordít a közlekedésnek a környezetre és a biztonságra gyakorolt
rövid és hosszú távú hatásaira. Ezt bizonyítja a közlekedési ágazat fenntartható
fejlesztése fontosságának felismerése. Mindezek mellett Magyarország
számára kihívást jelent, hogy a korlátozottan rendelkezésére álló forrásokat
ezen célkitűzések elérésére fordítsa.
A gazdasági átmenet következtében a közlekedési módozatok megoszlása
erősen eltolódott a közúti közlekedés felé, a vasút, a víziutak, valamint a
tömegközlekedés részesedése csökkent. Ennél fogva a több energiát fogyasz­
tó és szennyezőbb közlekedési módok nyernek teret. A javuló közlekedési
infrastruktúra általában ösztönzi a keresletet, és az utóbbi idők útépítési
beruházásai bizonyos mértékig elősegítették a közúti közlekedés fejlődését. A
közúti közlekedés irányába történő elmozdulást a más közlekedési módozatok
infrastruktúrájának és szolgáltatásainak romló minősége kétségtelenül
felerősítette. Ezt a folyamatot az állami támogatások mérséklődése, a
fenntartásra fordított költségek csökkenése és a járműállomány elöregedése
is befolyásolta. Az országos közúti infrastruktúra terén komoly fejlesztésekre
van szükség (például a közlekedési dugók és a szennyezés mérséklése elkerülő
utakkal és felüljárókkal), de a helyi utak, a városi közlekedési hálózatok, a
vasutak és a vízi utak fejlesztése is szükséges, és mindezek a beruházási
politikában alapos megfontolást igényelnek.

II hazai környezetpolitika néhány uonatkozása

Visszatérés az első Nemzeti Környezetvédelmi Programhoz három témakört

emelünk ki: települési környezet, környezet-egészségügy, természetvédelem.

T elepü lési kö rn y ez et

A témakörrel kapcsolatos legfontosabb célok: az önkormányzatok környezet-

védelmi munkájának erősítése, a települési környezetvédelmi tervezés mód­
szertanának kialakítása, alkalmazásának elősegítése és a településrendezési
tervekkel való összhang biztosítása. A legfontosabb cselekvési irányok a tele­
pülési környezetvédelemben az alábbiak:
- A légszennyezés határozott csökkentése.
- A csatornázottság és szennyvíztisztítás fejlesztése.
- Az ivóvízbázisok védelme.
- Szilárd hulladékok megfelelő kezelése és ártalmatlanítása.
- Környezeti zaj- és rezgésterhelés csökkentése.
- Zöldfelületek növelése.
- A lakosság bevonása a döntésekbe.
 - Települések általános tisztaságának javítása.
- Települések természeti értékeinek megóvása.
- Településrészek rehabilitációja, revitalizációja.

K örn y ezet-eg észség ü g y

A hazai lakosság egészségi, de különösen a halálozási mutatói jól jelzik, hogy

e téren nagyon súlyos problémával kell szembenézni, amelyért részben a kör­
nyezeti ártalmak okolhatók. Ennek jellemzésére egy adat: 1990-ben 50%-kal
többen haltak meg a 4 0-53 évesek közül, mint 20 évvel korábban.
Az emberi egészséget a környezetből érő káros hatások elleni fellépés céljai
az alábbiak szerint rangsorolhatók:
- A szálló por mennyiségének csökkentése.
- Az összes többi levegőt szennyező tényező csökkentése.
- Az ivóvíz előírt minőségének biztosítása.
- A fürdésre alkalmas (természetes) vizek állapotának rendezése, minősé­
génekjavítása.
- A stresszhatások között szereplő zajexpozíció határértékre való szorítása.
- Illékony aromás anyagok (bűz) kibocsátásával járó tevékenységek
korlátozása.

T erm észetv éd elem

Az élő és élettelen természeti értékek és azok rendszereinek megóvását céloz­

za. Egyik fő célja a biológiai sokféleség megőrzése, amelynek alapja a természe­
tes és természetközeli élőhelyek működőképes állapotban történő megóvása.
Az élőhelyek védelme nem szorítkozhat ugyanakkor a védett területeken
található biotópokra, hanem minden természetvédelmi szempontból jelentős
élőhelytípusra ki kell terjeszteni.
Az alapcélok megvalósításának keretében kiemelt fontosságúak a követ­
kező tervezett intézkedések:
- A természetvédelemmel kapcsolatos jogalkotási folyamat folytatása és
végrehajtása.
- A védett természeti területek állami tulajdonlásának és természetvédelmi
vagyon kezelésbe adásának megoldása.
- A természetvédelem közgazdasági szabályozórendszerének kidolgozása.
- Természeti értékekben gazdag területek védetté nyilvánítása.
- Veszélyeztetett élőhelytípusok védelme, ezek kataszterének (lápok, füves
területek, vizes területek) elkészítése.
- A veszélyeztetett állatok- és növényfajok állományánakienntartása.
 - Természetvédelmi tudatformálás.
- Természetvédelmi nemzetközi kötelezettségek teljesítése.
A hazai szakirodalomban a fen n tartható fejlőd és egyes k érd éseiv el többen
foglalkoztak. Az átfogó és szintetizáló jellegű művek közül most kettőre hívjuk
fel a figyelmet.
Végh László „Fenntartható fejlődés" című könyve azokat az előadásokat
tartalmazza, amelyeket a fizikus kutató (a szerző) a Debreceni Egyetemen
tartott a fenntartható fejlődésről. Az eszmefuttatás külön érdekessége
a komplex probléma megközelítése egy fizikus képzettségű gondolkodó
és töprengő szakember által. A szerző egyik érdekes koncepciója az
„anyagtalanítás". Az anyagtalanítás a felhasznált nyersanyagok mennyiségének
nagymértékű csökkentését foglalja magában. Erre a folyamatra viszonylag
rövid idő, a 21. század áll rendelkezésre. Az anyagtalanítás a fenntartható
fejlődés elvi alapja. Azt is írja a szerző, hogy az anyagtalanítás a társadalom
életének valamennyi vonatkozását át fogja formálni és nem mindig a mai
értelemben kényelmesnek tartott élet felé vezet bennünket. A könyv végén a
szerző két lehetséges forgatókönyvet vázol fel a jövőt illetően; a tehetetlenül
sodródó világ, illetve a fenntarthatóvá váló világ alternatíváját.
A globális fenntarthatóság kialakulását és ezzel együtt az emberi civilizáció
gyökeres megújulását száz-kétszáz éves folyamatra prognosztizálja.
Gyulai Iván A fen ntartható fejlőd és című műve a zöld mozgalmak nézetit
tükrözi. Részletesen foglalkozik a fenntartható fejlődés elveivel és gazdasági,
társadalmi indikátoraival. Nagy érdeme a tanulmánynak, hogy pontos
definíciókat ad meg a ma használt kifejezésekről és fogalmakról. Külön
érdekesség az „ökológiai lábnyom" elméletének és számítási módszerének
bemutatása, melyből kiderül, hogy a világátlagban máris ökológiai deficit van,
vagyis a fogyasztáshoz felhasznált erőforrások nagyobb területet foglalnak el,
mint ami ma rendelkezésre áll. Ez azt jelenti, hogy az emberiség fokozatosan
feléli, „elfogyasztja" a Föld természetes életfenntartó készleteit. Mindez egy
potenciális ökológiai katasztrófa valószínűségét vetíti elő, hacsak nem történik
kedvező változás a termelés és a fogyasztás többdimenziós összefüggéseiben.
 fl fenníarthatóság környezeti lehetőségei
és kürlátai

Bármely termelési szerkezet kialakításához elsődleges a természeti környezet

tényezőinek mint a tevékenység forrásainak és kereteinek felmérése, értéke­
lése. Magyarországon a legjelentősebb természeti kincs a mezőgazdasági ter­
melésre való képesség, az ilyen adottságok összessége. Ez a képesség nyilván­
valóan több tényező kölcsönhatásán alapszik. A következőkben az éghajlat, a
talaj, a víz, az élővilág, valamint a biomassza tényezőit választottuk ki, mint
legjelentősebbeket a nagyszámú egyéb tényező és körülmény közül.

flz Éghajlat

Az éghajlatot két szempontból szükséges értékelni. Egyik az éghajlati felté­

telekből fakadó termelési lehetőség, illetve a termelés klimatikus korlátai. A
másik a tapasztalható, vagy előre jelezhető éghajlati változások, melyek ten­
denciái az elkövetkező gazdálkodási időszakra lesznek hatással.
A mezőgazdasági termelés szempontjából az éghajlati tényezők közül
három meghatározó elemet lehet kiemelni. Ezek a fény, a hőmérséklet és a
csapadék. Általában világszerte, így Magyarországon is leginkább ez a három
tényező szabja meg a termeszthető növények körét, a termelési ciklusokat, a
vetésszerkezetet és arányokat, valamint természetszerűleg befolyásolja a
növénytermelésre épülő állattenyésztést is.
A szoláris energia vonatkozásában az agro-meteorológusok
megállapították, hogy az elmúlt 100 év alatt a gazdasági növényeknél a
napenergia kihasználásának hatékonysága megkétszereződött, sőt egyes
esetekben négyszeresére nőtt. Azonban meg kell jegyezni, hogy ez a változás
nem kapcsolódik okozatilag az éghajlatváltozáshoz, hanem elsősorban a
nemesítési és agrotechnikai eredményeknek köszönhető.
A következő táblázatok adatokkal szemléltetik a napfénytartamokat.
Az éves napfénytartam az ország területén mindenhol elegendő az
eredményes agrártevékenységhez. Kisebb ingadozásokat leszámítva
növekszik a napfénytartam déli és keleti irányban.
Az évszakonkénti napfénytartamok tendenciái hasonlók az éves adatok
területi megoszlásához. Sok év átlagában Szegeden és Debrecenben a nyári
időszakban 9 % -kai több a napfényes órák száma, mint Szombathelyen.
1. táblázat
Éves napfénytartamok, óra

1985-1994
Városok 1995 1997 1999 2001
évek átlaga

Szombathely 1902 1726 1933 1739 1920

Szeged 2036 1857 2065 2020 1892

Debrecen 2020 1983 2114 1896 0920

Forrás: KSH

Az éves h ő m érsékleti adatokat mutatja be a következő táblázat.

2. táblázat
Napfénytartamok évszakonként, óra

1985-1994
Városok Évszakok 1995 1997 1999 2001
évek átlaga
Tél 235 242 217 184 228
Tavasz 518 489 598 508 585
Szombathely
Nyár 751 693 667 662 766
Ősz 393 352 459 354 318
Tél 211 239 173 234 222
Tavasz 542 474 661 578 553
Szeged
Nyár 828 793 730 772 757
Ősz 453 395 494 442 371
Tél 184 232 189 196 256
Tavasz 584 540 667 653 601
Debrecen Nyár 821 846 795 812 765
Ősz 441 392 466 429 765
310
Forrás: KSH
3. táblázat
Évi középhőmérséklet, °C

1985-1994 évek
Városok 1995 1997 1999 2001
átlaga
Szombathely 9,7 9,7 9,5 10,4 10,7
Szeged 10,7 10,7 10,1 10,9 11,0
Debrecen 10,0 10,5 10,3 10,6 10,3

Forrás: KSH

Az ország déli és keleti részén magasabb a sokévi középhőmérséklet-

átlag, mint a nyugati régióban. Valamennyi esetben enyhe növekedés
tapasztalható az utóbbi évtizedben. Ebből még nem vonhatók le messzemenő
következtetések egy esetleges felmelegedési tendenciát illetően, de tény, hogy
növekedést észleltek, és nem csökkenést.
A csap ad ék összes mennyisége, illetve évszakonkénti eloszlása döntő
mértékben befolyásolja a növénytermelést, a kertészeti ágazatot, illetve a
rétek és legelők hozamait. Az öntözött területek nagysága 100-200 ezer
hektár között ingadozik, ami a mezőgazdasági művelés alatt álló területnek
mindössze 2-4% -át jelenti. Vagyis az agrártermelés Magyarországon
alapvetően a természetes csapadék mennyiségétől és eloszlásától függ.
Ennek következtében nagyfokú függőség áll fenn a természeti adottságok és
a termelési hozamok között. Az utóbbi évek aszálykárai ezt az összefüggést
nagyon érzékelhetően mutatták be, hiszen pl. 2003-ban százmilliárd forint
nagyságrendű terméskieséssel kellett szembenézni.
A következő táblázatok a csapadékviszonyokról adnak tájékoztatást.
Erőteljes ingadozás figyelhető meg az egyes évek, illetve az ország
különböző régiói között a lehullott csapadék éves mennyiségét illetően.
Kirajzolódik azonban az a tendencia, hogy az ország keleti része általában
kevesebb csapadékot kap, mint a nyugati.

4. táblázat
A lehullott csapadék évi mennyisége, mm

1995-1994
Városok 1995 1997 1999 2001
évek átlaga
Szombathely 583 627 535 657 415
Szeged 465 562 513 738 478
Debrecen 520 521 422 672 586

Forrás: KSH
5. táblázat
A lehullott csapadékmennyiség évszakonként, mm

1985-1994
Városok Évszakok 1995 1997 1999 2001
évek átlaga
Tél 101 98 29 53 73

Tavasz 155 166 121 172 100

Szombathely
Nyár 217 249 261 282 130

Ősz 178 95 99 133 142

Tél 84 98 101 117 74

Tavasz 119 104 95 132 142

Szeged
Nyár 151 163 213 269 296

Ősz 111 139 99 171 180

Tél 104 122 68 118 108

Tavasz 152 117 96 142 143
Debrecen
Nyár 147 164 211 231 231
Ősz 118 101 52 124 159

Forrás: KSH

(Megjegyzés: az 5. táblázat összegzett adatai azért nem egyeznek meg

pontosan a 4. táblázat adataival, mert a „tél" esetében az előző év decemberi
megfigyeléseit vették figyelembe, az „ősz" pedig novemberrel zárul).
A csapadék nagyon változékony elemünk, mennyisége évről évre igen
szeszélyesen változik. A csapadék változékony természetére jellemző, hogy
még az eltérő tartamokra (30, 40, 50 évre) vonatkozó átlagok alapján kialakult
évi menetek között is lehetnek eltérések. A nyári félév több csapadéka is a
téli félév csapadékmennyiségével szemben általános, de nem kizárólagos.
Általában az eseteknek kb. a 20-30% -ában számíthatunk arra, hogy a
téli félév csapadékosabb, mint a nyári. Az ország nyugati és északkeleti
területein viszont 80-100% között van annak valószínűsége, hogy a nyári félév
csapadékosabb.
Magyarország éghajlati körzetei az 1. ábrán láthatók.
Hazánk alföldi területein a meleg, száraz és mérsékelten meleg, száraz
klímakörzetek az uralkodók. A Dunántúli-dombság területein a mérsékelten
meleg, mérsékelten száraz és mérsékelten meleg, mérsékelten nedves
klímakörzetek találhatók jelentősebb kiterjedésben. Az Alföld északkeleti
peremén és az Északi-középhegység alacsonyabb fekvésű területein a
mérsékelten hűvös, mérsékelten nedves, a csapadékosabb dunántúli részeken
a mérsékelten hűvös, nedves klímakörzetek találhatók, míg a Börzsöny, Mátra,
Bükk 700 m magasság feletti részein hűvös és nedves az éghajlat.
l.á b r a
Magyarország éghajlati körzetei

I = meleg, száraz; 2 = meleg, mérsékelten száraz; 3 = meleg, mérsékelten nedves; 4 = mérsékelten

meleg, mérsékelten nedves; 7 = mérsékelten meleg, nedves; 8 = mérsékelten hűvös, száraz; 9
= mérsékelten hűvös, mérsékelten száraz; 10 = mérsékelten hűvös, mérsékelten nedves; 11 =
mérsékelten hűvös, nedves; 12 = hűvös, nedves

Az éghajlatváltozás korunk nagy tudományos, gazdasági, társadalmi

és környezeti problémája. Magyarország éghajlata a múltban is mutatott
változékonyságot és a jövőben is ez várható. Nincs két olyan egymást követő
év, amikor a hőmérsékleti, napsugárzási és a csapadékeloszlási adatok
teljesen azonosak lennének. Ciklikusan kialakultak korábban a „száraz"
vagy a „nedves", illetve „meleg" vagy „hűvös" periódusok, amelyek több évre
meghatározták a vegetációs időszak jellegét. Ilyenek voltak a 20. század
nyolcvanas és a kilencvenes éveinek elején tapasztalt aszályos évek. De a 21.
század első éveire is jellemző a csapadékhiány.
A globális klímaváltozás valószínűsége már 1992-ben, az ENSZ Riói
Konferenciáján előtérbe került és így bevonult a környezeti problémák közé.
Ennek közvetítésével a fenntartható fejlődés keretében szükségessé vált a vele
való foglalkozás. A tudósok véleménye megoszlott az okok megnevezésében.
Az egyik nézetet valló szakemberek szerint a Föld fejlődéstörténete során
a mainál jóval nagyobb klímaváltozások is előfordultak, tehát elsősorban
természetes jelenségről van szó és nem bizonyított az antropogén hatás. A
másik nézetet képviselő tudósok azt állítják, hogy az emberi cselekvés okozta
hatások (pl. C 02, nitrogén-oxidok, metán- stb. kibocsátások nagymérvű
megnövekedése) nem hagyhatók figyelmen kívül. A nézetek közötti
választóvonal ott húzódik, hogy ki milyen részarányt feltételez az antropogén
hatásoknak a klímaváltozás kialakulásában.
A fenntartható fejlődés érvényesítéséhez mindenképpen fontos tényező
a fosszilis tüzelőanyagok (szén, földgáz, olaj) felhasználásának csökkentése,
mert ez egyúttal a véges készletekkel rendelkező természeti erőforrásokkal
való racionális gazdálkodást is jelenti.
A klímaváltozással kapcsolatos teendők lényegében véve két csoportba
sorolhatók:
1. Klím avédelem . Ide tartozik az üvegházhatású gázok kibocsátásának
csökkentése, illetve az ún. „elnyelők" vagyis a C 0 2-t megkötő közegek (pl.
új erdő-telepítések, talaj szervesanyag készletének növelése) kapacitásának
javítása.
2. K lím aváltozáshoz való alkalm azkodás. Ez jelenthet megelőzést (pl.
öntözés), vagy kárenyhítő' agrotechn ikát (pl. szárazságtűrő növényfajták
nemesítése, gondos talajművelés, stb.).
A klímaváltozással kapcsolatos másik fontos megállapítás, hogy a fel-
melegedés az időjárási anomáliák gyakoriságának és súlyosságának növe­
kedésében realizálódik. A hazai és a nemzetközi megfigyelések egyértelműen
ezt a megállapítást támasztják alá. Az időjárás változékonyságának hosszú
távú megbízható előrejelzése a mai ismereteink szerint nem lehetséges. A
klímaváltozással összefüggő kutatások jelenleg elsősorban annak megha­
tározására irányulnak, hogy feltárják a klímaváltozás természeti környezetre,
földhasználatra, termőképességre gyakorolt hatását. A mezőgazdaság szem­
pontjából ez a legfontosabb probléma.
A globális klímaváltozás kihat a Kárpát-medence térségére is. A várható
változásokjellemzésével számos szakhatóság és kutatási szervezet foglalkozik.
Az eddigi értékelések alapján a következő ténymegállapításokat lehet tenni:
a) Magyarországon az időjárási anomáliák gyakorisága és súlyossága
az utolsó 10-15 évben jelentősen megnőtt. Ez elsősorban a hosszú száraz
időszakban, a nyári hőségnapok számának növekedésében, száraz téli
időszakban s általában aszályban jelentkezik.
b) Az éves középhőmérséklet alakulása enyhén csökkenő jelleget mutat,
ami elsősorban a nyári félév (április-szeptember) lehűlésének tudható be. Ez
nem mond ellent az esetenként nagyon meleg júliusi, augusztusi időjárásnak.
c) A csapadék az ország minden területén csökkent mind a téli, mind a nyári
félévben. A téli félévben ugyanakkor lényegesen nagyobb a csapadékhiány.
A megállapítások mindegyike azt mutatja, hogy a növénytermelés kockázata
jelentősen megnőtt. Ez egyben maga után vonja a kockázat mérséklésének
folyamatos feladatát is. Az időjárás változékonyságából adódó kockázat
csökkentésének alapfeltételei:
- az időjárás sztochasztikus jellegének pontosabb megismerése, a nö­
vénytermesztést befolyásoló tényezők regionális, illetve termőhelyi
jellemzése;
- a különböző stresszhatásokkal szemben ellenállóbb növényfajták
nemesítése, köztermelésbe vonása;
- a változó helyzethez jobban alkalmazkodó, a kockázatot csökkenteni
képes termelési eljárások, s alkalmazásuk feltételeinek biztosítása;
- a sztochasztikára alapozott tervezés, gazdálkodás (farm management)
módszertanának fejlesztése;
- az ökológiailag „optimális" és „alacsony kockázatú" tájtermelési szerkezet
meghatározása, s az ezen irányba ható struktúraváltozás elősegítése;
- a kockázatcsökkentés különböző eljárásainak összehangolt alkalmazása,
az ezirányú szaktanácsadás fejlesztése.

fl talaj

A fenntartható agrárgazdaság egyik legfontosabb eleme Magyarországon a

talajkészletek ésszerű hasznosítása, védelme és megóvása. A talajkészletek
állapota része a mezőgazdaság termelési potenciáljának. A hazai talajok mező-
gazdasági erőforrásként három csoportba sorolhatók: j ó m in őségű talajokra,
amelyek talajtani vagy agronómiai szempontból különbözőek lehetnek ugyan,
de közös jellemzőjük, hogy átlagot meghaladó termelést lehet folytatni rajtuk.
A második csoportba a k ö z e p e s m in őségű talajok sorolhatók, ahol a termelés
számára adottak a feltételek, de a hozamok rendszerint kisebbek, mint az elő­
ző csoportba tartozó talajoknál. A harmadik csoport a kedvezőtlen adottságú
talajokat tartalmazza. A termelés lehetőségei erősen korlátozottak, gazdasági
haszon nehezen érhető el ezeken a területeken.
A talaj sokoldalú funkciói közül a legfontosabbakat Várallyay György a
következőképpen jellemezte:
1. A talaj feltételesen megújuló (megújítható) természeti erőforrás.
Ésszerű használata során nem változik irreverzibilisen, minősége nem
csökken szükségszerűen és kivédhetetlenül. Megújulása azonban nem megy
végbe automatikusan. Zavartalan funkcióképességének, termékenységének
fenntartása, megőrzése állandó tudatos tevékenységet követel, amelynek
legfontosabb elemei az ésszerű földhasználat, a talajvédelem, az agrotechnika
és a melioráció.
2. A talaj a többi természeti erőforrás (sugárzó napenergia, légkör,
felszíni és felszín alatti vízkészletek, geológiai képződmények, biológiai
erőforrások) hatását integrálva és transzformálva biztosít életteret a talajbani
mikroorganizmus-tevékenységnek, termőhelyet a természetes növényzetnek
és a termesztett kultúráknak.
3. A talaj a primér növényi biomassza-termelés alapvető közege, a bioszféra
primér tápanyagforrása. Víz, levegő és a növények számára hozzáférhető
tápanyagok egyidejűleg fordulhatnak elő ebben a háromfázisú polidiszperz
rendszerben, és ily módon képes a talaj a mikroorganizmusok és a növények
talajökológiai feltételeit többé vagy kevésbé kielégíteni.
4. A talaj a hő-, víz-, növényi tápanyagok és a potenciálisan káros anyagok
természetes raktározója. Képes a felszínközeli atmoszféra hőmérsékleti
szélsőségeit - bizonyos mértékig - kiegyenlíteni, a mikroorganizmusok
és növények - bizonyos szintű - víz- és tápanyagellátását a raktározott
készletekből rövidebb-hosszabb idejű víz- és tápanyag-utánpótlás nélküli
időszakra is biztosítani.
5. A talaj a természet szűrő- és detoxikáló rendszere, amely képes a mélyebb
rétegeket és a felszín alatti vízkészleteket a talaj felszínére vagy a talajba jutó
szennyeződésektől megóvni.
6. A talaj a bioszféra nagy kiegyensúlyozó képességgel (pufferkapacitással)
rendelkező eleme, amely egy bizonyos határig képes mérsékelni, tompítani
a különböző stresszhatásokat. Ilyet természeti tényezők (légköri aszály, túl
bő nedvességviszonyok, fagy, stb.) is kiválthatnak. Egyre fenyegetőbbek
és súlyosabbak azonban az ember által okozott különböző stresszhatások:
komplex gépsorok és nehéz erőgépek alkalmazása, nagy mennyiségű műtrágya
és növényvédőszer használata; a koncentrált állattartó telepek hígtrágyája, az
ipar, a közlekedés, a településfejlesztés és a városiasodás szennyező hatásai,
elhelyezendő hulladékai, szennyvizei; a felszíni bányászat. A társadalom
egyre inkább arra kényszerül, hogy a talaj tompító képességét igénybe vegye,
kihasználja, de ennek során sajnos sokszor visszaél ezzel a lehetőséggel.
7. A talaj a bioszféra fontos génrezervoárja, amely nagy szerepet játszik a
biodiverzitás fenntartásában, hiszen az élő szervezetek jelentős hányada él a
talajban vagy kötődik léte, élete közvetlenül vagy közvetve a talajhoz.
8. A talaj természeti és történelmi örökségek hordozója.
A talaj funkciói között értelmetlen lenne fontossági sorrendet felállítani,
hiszen a körülményektől függ, hogy melyik funkció érvényesül. Mégis
kiemelt jelentőséget lehet tulajdonítani a talaj raktározó funkciójának, amely
eredményesen tompíthatja az időjárási szélsőségek káros hatásait. A talaj
vitathatatlanul az ország legn agyobb term észetes víztározója.
Stefanovits P., Filep Gy. és Füleky Gy. Magyarország talajainak genetikai és
talajföldrajzi osztályozását főtípusok szerint a következőkben adták meg:
- Váztalajok
- Kőzethatású talajok
- Közép- és délkelet-európai barna erdőtalajok
- Csernozjom talajok
 - Szikes talajok
- Réti talajok
- Láptalajok
- A folyóvizek, tavak üledékeinek, valamint a lejtők hordalékainak talajai.
Valamennyitalajtípuseseténatermészetestermékenységettalajdegradációs
folyamatok veszélyeztetik. Ezek között a legfontosabb talajpusztulási formák a
következők:
- vízerózió;
- szélerózió;
- kémiai degradáció;
- fizikai degradáció.
Magyarországon a vízerózió a legelterjedtebb és mintegy 22% -ot
veszélyeztet az ország területéből. A 6. táblázat bemutatja az erózió
megyénkénti megoszlását.
A talajdegradációs folyamatok természeti okok miatt, vagy sokoldalú
emberi tevékenység közvetlen vagy közvetett hatásaként, tudatos vagy nem
kívánt következményként egyaránt bekövetkezhetnek. A talajszennyeződés,
természetidegen anyagok talajba juttatása pedig kizárólag az emberi
tevékenység következménye. Előfordulhat az is, hogy a káros hatást a múltban
a talajba juttatott, de ott oldhatatlan formába kerülő (tehát nem mozgékony,
élőlények számára nem felvehető, a táplálékláncra nem veszélyes) szennyező
anyagok természeti okok miatt mobilizálódnak, ami az ún. „kémiai időzített
bomba" felrobbanását váltja ki.
A talajpusztulást különböző talajjavítási eljárásokkal lehet megelőzni,
vagy mérsékelni a károkat. Az ilyen eljárások általában költségigényesek,
ezért állami támogatást igényelnek, amit az is indokol, hogy a termőföld
nemcsak valakinek tulajdona, hanem nemzeti kincs is, aminek megőrzése
össztársadalmi érdek. Sajnos a hivatalos statisztikai adatok kedvezőtlen
tendenciát mutatnak.
A hazai agrárpolitikában feltétlenül szükség van szemléletváltásra a
talajvédelem és a talajjavítás megítélésében. A társadalom számára nem
lehet közömbös a magántulajdonban lévő termőföld minőségének megőrzése
a jövő generációk számára. Ezért közösségi áldozatokat is kell vállalni
és az agrártámogatások egészén belül megtalálni a szükséges gazdasági
ösztönzőket.
A talajművelés m ód szerei jelentős mértékben befolyásolják a termő-
képességet és így közvetett módon a fenntarthatóság megvalósítását is az
agrárgazdaságban. Különösen fontos a helyes talajművelés a csapadékhiányos
években, (de hozzá lehet tenni, hogy csapadékos időszakban is kedvező hatást
vált ki a korszerű talajművelés). Birkás M. összegzése szerint az aszálykárok
enyhítését segítik elő a következő eljárások:
6. táblázat
Az erózió által károsított talajok területi elterjedése megyénként,
100 ha-ban

Erősen Közepesen Gyengén Összesen

Megyék
erodált terület, 1000 ha
Vas 29 36 45 174

Zala 44 83 47 320

Somogy 37 162 121 161

Baranya 24 67 70 247

Veszprém 144 52 51 97

Győr-Moson-
12 26 59 182
Sopron
Komárom-
17 65 100 204
Esztergom
Fejér 28 46 130 205
Tolna 40 90 75 -
Nógrád 63 59 25 147
Pest 43 44 52 139
Heves 19 39 29 87
Borsod-Abaúj-
54 116 54 234
Zemplén
2297
Forrás: Stefanovits P., Filep Gy., Füleky Gy.

1. A talajok biológiai tevékenységét javító, rövid tenyészidejű védőnövények

termesztésének beillesztése a vetésszerkezetbe.
2. Vetésváltás az egyszerű növényi sorrend ellenére, tenyészidőváltás évről
évre, védőnövények termesztése.
3. Az elgyomosodás megelőzése. A gyomok tervszerű és folyamatos
korlátozása művelési és termesztési módszerrel.
4. Harmonikus tápanyag-ellátottság biztosítása; a vetésváltás biológiai
hatásainak kihasználása.
5. Talajjavítás a gazdaságosság határáig. A nagy költségekkel javítható
talajokon a művelési ág módosítása.
6. A melioratív eljárások újbóli alkalmazása a gazdaságosság határáig.
7. Talajállapot javítás és fenntartás. Nedvesség veszteséget csökkentő
eljárások alkalmazása.
8. A száraz talajok kímélő művelésére alkalmas gépek használata.
9 A kímélő talajművelés anyagi és erkölcsi támogatása.

7
7. táblázat
Állami támogatásból megvalósult meliorációs beruházások évenként,
hektárban

Évek Talajvédelem Vízrendezés Talajjavítás

1985 2014 86 618 33 119
1991 1930 18 901 31859
1993 290 3 588 8 785
1995 237 1540 10 461
1997 386 4 051 12 028
1999 97 2 962 20
2001 377 6 946 8 271
Forrás: KSH

10. Oktatás, továbbképzés. Az alkalmazkodó képesség fejlesztése.

Ángyán J. és M enyhért Z. a fenntartható agrárgazdaság esetében az „érték­
őrző" és „alkalm azkodó" jelzőket is használják, egyúttal összekapcsolják
az agrár-környezetvédelemmel, a tájgazdálkodással és a vidékfejlesztéssel.
Ennek a rendszernek fő összetevői a következők:
- A biodiverzitás megőrzése a mezőgazdasági területeken.
- A térfunkciók harmóniájára törekvő földhasználat, térhasználat.
- Az ágazati arányok ökológiai harmonizációja (összhangban tartás).
- Emberléptékűség: üzem- és táblaméretek kialakítása, a tér újraszervezése
ökológiai, talajvédelmi szempontok, hagyományok, kultúrökológiai
szempontok, tájképi, esztétikai, valamint termelési, technológiai szempontok
szerint.
- A körfolyamatokra épülő agrárökoszisztémák.
- Táji, termőhelyi alkalmazkodás:
1. a táj mint természeti, társadalmi és gazdálkodási egység „rehabilitálása"
az adottságok és a hagyományok alapján;
2. a tájba illő biológiai alapok (növény-, állatfaj és fajtaszerkezet),
3. vetésforgó (sokszínűsége);
4. tájanként, termőhelyenként elkülönült agrotechnika;
- talajminőségtől és növényfajtól függő, ésszerűbb, környezetkímélőbb
gazdálkodás,
- biológiailag „szelíd" talajművelés, talajvédelem,
- műtrágyázás helyett „talajerő-gazdálkodás",
- megelőző technológiai növényvédelem;
5. állateltartó képesség - állatlétszám harmonizációja.
- A parasztság, a vidéki népesség gazdává tétele.
 A különböző talajművelési rendszerek közül az ún. alkalm azkodó
talajm űvelés áll legközelebb a fenntartható agrárgazdálkodás elveihez.
Az alkalmazkodó talajművelés jellemzői:
- A talaj fizikai állapotába történő beavatkozások összhangban vannak a
termőhellyel és a termőhely védelmével.
- A művelés mélysége és módja biztosítja a termesztendő növények kedvező
fejlődését.
- A művelési beavatkozások száma és sorrendje összhangban van a talaj
fizikai és biológiai állapotának megőrzésével és javításával.
- Adott művelési eljárás javítja a további, ugyanakkor kihasználja a
megelőző művelettel létrehozott talajállapotot.
- A tarlómaradványokat nem a művelést akadályozó tényezőnek tekinti,
hanem felhasználja a talaj fizikai-biológiai kondíciója javítására,
valamint a nedvességveszteség csökkentésére.
A talajszennyeződés gátolhatja a termőföld fenntartható használatait.
A talaj szennyeződése természetes és emberi (antropogén) hatásokra
következhet be, amelyek lehetnek pontszerűek és nem pontszerűek.
A talajszennyeződés legfontosabb forrásai:
Természetes eredetű és pontszerű
- ásványi lelőhelyek,
- geológiai formációk.
Természetes eredetű és nem pontszerű
- természetes (pl. vulkáni eredetű) nedves és száraz kiülepedés,
- árvizek, elöntések, nagy esők,
- erős szelek,
- természetes radioaktív sugárzások.
Emberi eredetű és pontszerű
- szennyvizek,
- szennyvíziszapok,
- hígtrágya,
- hulladékok (folyékony, szilárd vagy toxikus),
- ipari emissziók.
Emberi eredetű és nem pontszerű
- légszennyezésből származó nedves és száraz kiülepedés,
- mezőgazdasági vegyszerhasználat (műtrágyák, herbicidek, peszticidek),
- közlekedés (beleértve az olajszennyezést is),
- nukleáris ipar hulladékai.
A talajszennyeződések megelőzése, illetve ártalmatlanítása szükséges
intézkedés a fenntartható talajhasználat érdekében.
Összegezve elmondható, hogy a hazai talajkészletek minősége,
funkcióképessége, termékenysége megőrizhető és fenntartható. A talaj,
ellentétben a fosszilis energiahordozókkal, megújuló természeti erőforrás.
Ez a megújulás azonban nem megy végbe automatikusan, hanem állandó és
tudatos tevékenységet követel. Ez a tevékenység a talajfolyamatok bizonyos
célú, mértékű és irányú szabályozását jelenti, ami a korszerű talajtan egyik
legfontosabb feladata.

fluíz

Magyarország természeti adottságai alapján nagy biztonsággal előre jelezhető,

hogy a mezőgazdaság fejlesztésének és a környezetvédelemnek egyaránt a víz
lesz az egyik meghatározó- és egyúttal limitáló - tényezője. A vízfelhasználás
hatékonyságának növelése, illetve ennek érdekében a talaj vízháztartásának
szabályozása megkülönböztetett feladat.
A vízkészletek ugyanis korlátozottak. A lehulló csapadék a jövőben
sem lesz több (sőt a prognózisok szerint esetleg kevesebb) mint jelenleg.
Ezen kívül térbeni és időbeni változékonysága sem csökken. A szomszédos
országokból érkező felszíni vizek mennyiségének növekedésére sem lehet
számítani. Felszín alatti vízkészletek pedig nem termelhetők ki korlátlanul
súlyos környezeti következmények nélkül. A különböző vízfelhasználás
(ipar, településfejlesztés, környezetvédelem, üdülés, stb.) növekedése miatt
a mezőgazdaság vízigényeit csökkenő készletekből kell kielégíteni. Ez csak a
mezőgazdasági vízfelhasználás hatékonyságának növelésével képzelhető és
valósítható meg, amelynek alapvető eleme a talajok víztároló képességének
javítása, illetve az öntözési technológiák korszerűsítése.
A K özponti Statisztikai Hivatal adatai szerint Az ország megújuló
v ízkészletein ek jellemzőit a 8. táblázat foglalja össze.
Az ország területére lehulló, átlagosan évi 58 milliárd m3 csapadék
előfeltétel a természeti táj és a növényvilág fennmaradásához, ugyanakkor
meghatározó tényezője a termőföld hasznosításának.
A folyókban és a patakokban átlagosan évente mintegy 120 milliárd m3 víz
folyik le, aminek közel 95% -a külföldről származik és
- háromnegyed része a Duna, a Tisza és a Dráva medrében koncentrálódik;
- a vízjárás időbeli eloszlása egyenlőtlen és szélsőséges, a legnagyobb
és legkisebb vízhozamok aránya a Dunán hússzoros, a Tiszán pedig már
százszoros;
- az ország medence- és döntően síkvidéki jellege miatt árvizekkel és
belvizekkel különösen veszélyeztetett, az ármentesített területek aránya
Európában Magyarországon a legnagyobb, a mértékadó árvizek szintje alatt
fekszik az ország területének csaknem egynegyede, ahol 700 településen 2,5
millió ember él, itt helyezkedik el a megművelt földek harmada, a vasutak
32%-a, a közutak 15%-a, és itt termelik a GDP 30%-át;
8. táblázat
Magyarország megújuló vízkészletei, 2000

Sokévi átlag/millió m3 2000/millió m3

Csapadék 58 000 40 548

Párolgás 52 000 42 873

Országba belépő éves

114 000 121973
vízmennyiség
Összes édesvízkészlet 120 000 119 648

Országot elhagyó éves

120 400 130 454
vízmennyiség

- a felszíni vizekben olyan szennyező anyagok jelentek meg, amelyek a

természetes tisztulás során nehezen, vagy egyáltalán nem bomlanak le.
Az ország földtani tömbjében tárolt és nagyobb részben csak igen lassan
megújuló felszín alatti vizeink változatos hőmérsékletűek és minőségűek,
valamint különböző elhelyezkedésűek. Különösen előnyös adottságuk,
hogy a hideg és édes vizek területi eloszlása a felszíni vizekénél lényegesen
egyenletesebb. Magyarországon majdnem mindenütt előfordul a csapadékból
táplált talajvíz közvetlenül a telepfelszín alatt és a rétegvíz néhol több száz
méter mélységig. A karsztvíz főként a Dunántúli-Középhegységben és a Bükk
hegységben fordul elő. Parti szűrésű víz termelésére leginkább a Duna mentén
van lehetőség.
A hideg és édes felszín alatti vizekből elméleti és tapasztalati
következtetések szerint tartósan évi 6-8 milliárd m3 vehető igénybe.
Koncentrált, nagy vízkivételek esetén azonban számolni kell kedvezőtlen
hatásokkal, elsősorban a talajvizek süllyedésével és esetenként a vízminőség
változásával.
Az összes ivóvízigény közel 90% -át felszín alatti vizekből elégítik ki.
Egyes területeken már a túlzott igénybevétel jelei mutatkoznak. A vízellátási
célú művek 65% -a sérülékeny földtani környezetből termeli a vizet. Ezeken a
helyeken a felszíni szennyező források hatása néhány év (évtized) alatt elérheti
a használatban lévő vízbázisokat. A vízkészletek veszélyeztetettsége - sok
esetben a védelem részleges vagy teljes kiépítetlensége miatt - fokozódik.
Hazánk világviszonylatbanis jelentős hévízkinccsel rendelkezik,
elsősorban az Alföldön és a Kisalföldön. A használt hévizek 75-80% -ának
igen magas a sótartalma. Ezért a használatuk utáni elhelyezéskor figyelemmel
kell lenni az esetleges káros környezeti hatások megelőzésére.
N em csak jóléti és egészségügyi, hanem gazdasági szempontból is fontos
feladat a köz- és gyógyfürdők vízellátása. Sajnos nem csak a korszerű
technológiák elterjedése, hanem az állagrom lás megállítása is kism értékű.
 A felszíni és felszín alatti vizek, valamint ez utóbbiak különböző fajtái
szoros összefüggésben vannak egymással. Az egyikben okozott mennyiségi
vagy minőségi változás átterjed a többire is.
A vízügyi tevékenység az alábbi területekre terjed ki:
1.Elöntések elleni védelem
- Árvízvédelem
- Belvízvédelem, belvízrendszerek
2. Vízhasználatok és szolgáltatások
- Vízellátás és csatornázás
- Ipari vízgazdálkodás
- Mezőgazdasági vízhasználatok és vízellátás
- Vízkivétel nélküli vízhasználatok (pl. közlekedés, energiatermelés,
sportolás, üdülés stb.).
A vízkészletek fenntartható megőrzésénél két területet tartanak nagyon
fontosnak:
- vízkészlet-gazdálkodást;
- vízminőség-védelmet.
A mezőgazdasági vízhasználatba célszerű beleérteni a talajok víztároló
k ép esség ét. Ennek indoklása a következőkben foglalhatók össze:
a) A talaj vízháztartása nemcsak a természetes növényzet és a termesztett
növények vízigényének kielégíthetőségét szabja meg, hanem meghatározza
a talaj levegőgazdálkodását, hő-gazdálkodását, biológiai tevékenységét és
- ezeken keresztül - tápanyag-gazdálkodását is.
b) A hazai talajok termékenységének gyakran meghatározó tényezője a
talaj vízgazdálkodása. Magyarország talajainak 43% -a kedvezőtlen, 26% -a
közepes és csak 31%-a jó vízgazdálkodású. A kedvezőtlen vízgazdálkodás okai
a szélsőségesen nagy homoktartalom (a terület 10,5%-án), az agyagtartalom
(11%), a szikesedés (10%), a láposodás (3%), vagy a sekély termőréteg (8,5%).
A közepes vízgazdálkodás oka a könnyű mechanikai összetétel (11%), az
agyag felhalmozódás a talajszelvényben (12%) vagy szikesedés a talaj mélyebb
rétegeiben.
c) A talaj termékenységét korlátozó tényezők és a talaj termékenységét
csökkentő degradációs folyamatok túlnyomó része a talaj vízháztartásával
kapcsolatosak: annak oka vagy következménye. Következik ebből, hogy a talaj
zavartalan funkcióit biztosító, a talaj leromlását megelőző vagy megakadályozó
beavatkozások túlnyomórészt a talaj vízháztartásának szabályozását
célozzák.
A talaj fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságainak, valamint vízház­
tartásának jellemzésére, hazánkban korszerű talaj felvételezési - vizsgálati
- adatértékelési - térképezési - monitoringrendszerek kerültek kidolgozásra.
Ezek képezik a talaj vízháztartása szabályozásának tudományos alapjait.
9. táblázat
Az öntözött területek Magyarországon, ezer ha-ban

Megnevezés 1992 1995 1998 2000 2001

Vízjogilag
engedélyezett 379,0 356,5 264,3 235,5 231,2
öntözési terület
Ebből öntözött
201,2 173,4 93,4 125,3 105,3
terület

Forrás: KSH

A vízkészletekkel való gazdálkodás agronómiai és környezetvédelmi

szempontjait lényegében a következőkben lehet összefoglalni: a cél a talaj
felszínére hulló csapadék és az öntözővíz talajba szivárgásának és a talajban
minél kisebb veszteségekkel történő hasznos (vagyis a növények számára
felvehető) tározásának elősegítése.
Az ön tözést a magyar mezőgazdaságban csak néhány százaléknyi területen
alkalmazzák. Az öntözött felület nagysága is változik az egyes években, attól
függően, hogy az adott év csapadékos vagy aszályos jellegű. A 9. táblázat adatai
jól szemléltetik ezt a dinamikát.
Az öntözésre berendezett területeken - évjárattól függően - általában
az öntözés 50% -ot foglal el, néha valamivel többet, néha kevesebbet. Az
állam feladata, hogy a térségi vízpótló- és elosztórendszereken keresztül
a vízhiányos területekre az ökológiailag és ökonómiailag szükséges víz
átvezetéséről gondoskodjon. Az öntözés, és az öntözésre való felkészülés a
gazdák feladata.
A teljes öntözött terület majd kétharmadát állami főcsatornákból látják el
vízzel. Az állami főbb létesítmények az öntözőcsatornákból és a vízkormányzás
műveiből tevődnek össze. Az öntözőcsatornák hossza 1200 km.
Ahol helyben van a víz (tó- és folyószélen, kutak mellett, stb.) azt a
gazdálkodók közvetlenül osztják szét.
A mezőgazdasági termelésben, és ezen belül a növénytermelésben is
az anyag- és energiaárak folyamatosan növekednek, amivel általában nem
tart lépést a termékek értékesítési ára. Az öntözés jelentős költségkiadással
jár, ezért gazdaságossági megfontolásokból ma már elsősorban a kis
területen viszonylag nagy értéket adó ágazatok, pl. kertészet, vagy minőségi
vetőmagtermesztés esetében alkalmazzák a mesterséges vízutánpótlást.
C selőtei L. az ön tözés újraértékelését sürgeti, aminek lényege az öntözési
technológiák korszerűsítése, az intenzív termelési rendszerek bevezetése
és az öntözővíz hozzáférhetőségének egyszerűsítése. Ez utóbbira példa a
helyszínen lévő kutakból való vízkivétel és hasznosítás. De ilyen esetekben
is a nagy értékű növények (pl. korai zöldséghajtatás, vagy egyéb kertészeti
7 92 \
termelés) adják meg a várt gazdasági hasznot. Az öntözés és a piaci igények
összehangolása szintén aktuális feladat. Ha nem biztosított a megtermelt
alapanyag gyors és folyamatos átvétele, elszállítása, feldolgozása, vagy
közvetlen piacra való vitele, akkor az öntözésre jól berendezett kertészetek is
rövid idő múlva tönkremehetnek.
A rendszeresen előforduló aszályos évek arra ösztönzik a termelőket, hogy
szélesítsék a szántóföldi növénytermelés, sőt a legelőgazdálkodás esetében is
az öntözés alkalmazását. Szélsőséges időjárási események eredményezhetik,
hogy akkor is érdemes öntözni, ha nem gazdaságos adott időszakban a
termelés, de a későbbi hónapokban élelem- vagy takarmányhiány miatt mégis
megtérülhetnek a költségek.
Amennyiben tartós tendenciát jelent a klímaváltozás, és Magyarország
esetében a melegebb, szárazabb, több párolgási veszteséget okozó variánsa
alakul ki, akkor stratégiai megfontolásokból alapvetően új megközelítést,
megfontolást igényel az öntözés megítélése és alkalmazása.
A belv izek is jelentős kárt okoznak Magyarországon a mezőgazdaságnak,
de esetenként a vonalas infrastrukturális létesítményeknek (közutak, vasút,
stb.) és a településeknek is.
Magyarország területének kb. fele síkvidéki jellegű. E terület sajátossága,
hogy a belvizek és az aszályok egyaránt veszélyeztetik, természetesen nem
egyazon időben, hanem a nedves, illetve a száraz periódusok alkalmából. A
belvízzel veszélyeztetett terület összesen 24 ezer km2-re terjed ki. Ennek
hozzávetőleg 75%-a áll mezőgazdasági művelés alatt, tehát a belvízzel
veszélyeztetett terület kereken 20 ezer km2. Természetesen egy-egy belvizes
évben a veszélyeztetett területnek csak egy bizonyos részét önti el a belvíz.
Mezőgazdaságilag művelt területeinken átlagosan tízévenként lehet számítani
300 ezer hektárt elérő belvízi elöntésre. 50 évenként kb. 600 ezer hektár is
lehet az elöntött terület.
A belvízképződést befolyásoló term észeti tén yezők a következőek:
- meteorológiai,
- domborzati,
- talajtani,
- sekélyföldtani és
- hidrológiai tényezők, valamint
- a természetes növénytakaró.
Az em b eri tevéken ységek közül az alábbiakat említhetjük meg:
- a területhasznosítás módja,
- a vízrendezési és meliorációs munkák, valamint
- a vízháztartási viszonyokat megváltoztató egyéb beavatkozások.
Az utóbbiak közül figyelmet érdemelnek a tározók, az öntöző főcsatornák
és mindazon létesítmények, amelyekből elszivárog a víz, így környezetükben
növekszik a belvízveszély. A települések területén az elszikkasztott
 szennyvizek növelik a talaj nedvességkészletét, tartósan megemelik a talajvíz
szintjét, ezáltal elősegítik a talaj túltelítődését és a felszíni vízborítások
kialakulását.
Somlyódy L. a hazai vízgazdálkodás stratégiai feladatait összegzi, és
alapvető feladatnak tekinti a végrehajtás hátterét biztosító intézményi és
jogi harmonizációt. Az Európai Unióba való belépés megköveteli az EU Víz
Keretirányelv előírásainak érvényesítését. Ez a dokumentum évtizedekre
meghatározza a magyar vízgazdálkodás stratégiai feladatait. A célok
tartalmazzák az ökoszisztémák és az ivóvízkészletek védelmét, a fenntartható
vízhasználatok megoldását, a vizeket érő szennyezések megakadályozását,
illetve csökkentését, valamint az árvizek és szárazságok környezeti
hatásainak mérséklését. Az alapelvek között szerepel az elővigyázatosság,
a megelőzés, a károk elhárítása a szennyezés helyén, a „szennyező fizet",
és a költségtérítési elv alkalmazása, az integráció, a szubszidiaritás és a
nemzetközi együttműködés fontossága. Újdonságnak számít a jogszabályi
keret, az alapelvek gyakorlati alkalmazására és a szabványosításra vonatkozó
törekvése, a környezeti állapot és az emberi tevékenységek közötti kapcsolatok
feltárásán alapuló, de a gazdasági realitásokat is szem előtt tartó hosszú távú
intézkedési program és a rendszeres beszámolási kötelezettség.
A vízgazdálkodás alapját a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek jelentik,
amelyeket 2009-re vízgyűjtő kerületekre kell kidolgozni. Magyarország
a Duna vízgyűjtője és egyben vízgyűjtő kerületébe esik. A megvalósítás
legkisebb területi egységét a víztestek jelentik. A víztestek „jó állapotát"
2025-ig kell elérni, ami a víztípusonként megadott morfológiai, hidrológiai,
biológiai és kémiai paraméterekre vonatkozó előírások teljesítését jelenti.
Az emberi beavatkozások (vízkivételek, vízbevezetések, tározós átvezetések,
folyószabályozás) csak a biztonság, az életminőség javítása és kivételes
gazdasági érdekek esetén engedhető meg, de csak olyan megoldással, amely
mellett a környezet károsodása minimális.

Hz Élduilág

A biológiai diverzitás fogalmát a „Környezet- és term észetvédelm i lexikon" így

határozza meg:
„A biológiai sokféleség az é lő term észet ered en d ő létezési formája,
amely a biológiai szerveződés több szintjén is kifejezésre jut. Az élőlények
roppant változatosságának végső formája a gén ek mutációja. Egy faj - legyen
az baktérium, alga, állat vagy virágos növény - gén ek szintjén jelen tkező
sokfélesége populációkba tömörült egyedeinek változatosságában mutatkozik
meg. A különböző fajokhoz tartozó populációkból szerveződő társulások,
közösségek jelentik a biodiverzitás következő fontos szintjét. Mindegyik
addigi és további szerv eződ ési szinten m eghatározhatók azok az elem ek,
am elyek m ennyisége a biodiverzitást szám szerűen is kifejezi. A biodiverzitás
a kom pon en sei révén állandó változásnak, keletkez ésn ek, átalakulásnak,
pusztulásnak van kitéve. Ez a biodiverzitás dinamikája."
Az ökoszisztém át illetően az idézett lexikon azt hangsúlyozza, hogy olyan
rendszer, amely élő egységekből (mikroorganizmusok, növények, állatok
populációi) tevődik össze és a közöttük lévő kapcsolatok révén önszabályozó
működést valósítanak meg. A rendszerjellemző állapotait és állapotváltozásait
külső tényezők (fény, hő, víz, tápanyagok) is befolyásolják. Az ökológiai
rendszerekre - normális körülmények között - meghatározott stabilitás
jellemző.
Hazánk növény- és állatvilága - a változatos élőhelyi, földtani és klimatikus
adottságok miatt - nagyon gazdag. Mai ismereteink szerint mintegy 200
mohafaj, 2800 edényes növényfaj és 42 ezer állatfaj fordul elő. Ugyanakkor
e fajok megközelítően 20-25 százaléka sorolható a veszélyeztetettek közé.
Kárpát-medencei fekvésünk nemcsak sokszínűséget, hanem különleges
egységet, egyediséget is hordoz. A pannon régiót, vagyis a Pannonicumot,
ezt a sajátos magyar bioregionális egységet mondhatjuk magunkénak. Az
Európai Unió a pannon régiót önálló biogeográfiai régióként ismeri el, s ez azt
is jelzi, hogy jelentős természeti tőkével járulunk hozzá a közösségi országok
természetvédelmi értékeihez.
A hazai tevm észetesélőhely-típusokat F ekete G. és Varga Z. foglalta össze.
Ezek a következők:
Lomberdők és cseréjek
Bükkösök
Hegyvidéki gyertyános tölgyesek
Szurdokerdők
Sziklaerdők és törmeléklejtő-erdők
Cseres-tölgyesek
Mész- és melegkedvelő hegyvidéki tölgyesek
Molyhos tölgyes bokorerdők
Tatárjuharos lösztölgyesek és sziki tölgyesek
Síksági gyertyános - kocsányos tölgyesek
Gyöngy virágos - tölgyesek és pusztai tölgyesek
Nyáras borókások
Sziklai cserjések
Erdőssztyepp - cserjés
Puhafás (fűz-nyáras) ligeterdők
Keményfa-ligeterdők
Patakparti égerligetek
Láperdők és lápcserjések
Tűlevelű erdők
 Elegyes lucosok és fenyőelegyes tölgyesek
Fátlan élőhelyek
Mocsarak és lápok
Nádasok, gyékényesek
Vízparti virágkákás, csetkákás, vizi hídőrös mocsarak
Zsiókás és sziki kákás szikes mocsarak
Zsombékosok
Nem zs :>mbékoló magas sásrétek
Lápok, láprétek
Forráslápok
Tőzegmohás, átmeneti lápok
Üde láprétek
Mocsárrétek, magaskórósok
Parti és lápi magaskórósok
Száraz gyepek
Löszgyepek
Homoki gyepek
Pusztafüves lejtőssztyeppek
Sziklagyepek
Mészkedvelő nyílt sziklagyepek
Zárt szikesgyepek
Sziki rétek és gyepek
Szikes tófenék
Sós „félsivatagi" szukkulens pionírnövényzet
Szikfok és vakszik növényzete
Szoloncsák sziki rétek
Szolonyec sziki rétek
Sziki magaskórós erdőpuszta-rétek
A féltermészetes, mérsékelt emberi hatás alatt álló fás élőhelyek között
találhatók:
Hagyományos ártéri gyümölcsösök
Dombvidéki szórvány-, illetve felhagyott gyümölcsösök
Fás legelők
A mesterségesen létrehozott élőhelyek:
Fás élőhelyek
Akácosok
Nemesnyárasok
Egyéb, tájidegen lombosfa-ültetvények
Vizi élőhelyek
Állóvizek
Nagy kiterjedésű sekély tavak
Fertők
 Kistavak, mocsarak
Kopolyák
Parány vizek
Tározók
Áramló vizek
Források
Kisvízfolyások (erek, csermelyek, patakok)
Folyók - folyamok
A botanikus F ek ete G. és a zoológus VargaZ. az ag rár-élőh ely eket jellemezve
hangsúlyozzák, hogy az egyéves és évelő szántóföldi kultúrák összefüggő
láncolatában természetközeli élőhelyek, pl. nádasok, erdők, mezsgyék kisebb-
nagyobb foltjai zárványként maradhattak meg. De a művelt területeken is
élnek „vad fajok": a műveléshez többé-kevésbé alkalmazkodó gyomok. A
mezőgazdasági területek szolgálnak számos apróvad, rovar és átvonuló
vagy költő madárfaj élőhelyéül is. Az utóbbi évtizedekben intenzívebbé váló
szántóföldi növénytermelés a gyomnövényzet összetételében is változást
hozott. Elszaporodtak a nitrogénigényes fajok, a többszöri talajművelés miatt
az egyéves gyomok törtek elő. A herbicidek szelektíven hatnak: egyes fajok
megritkultak, mint pl. a konkoly. Mások felszaporodtak, illetve ellenálló
ökotípusok alakultak ki. Összességében a szántóföldi gyomok fajszáma
csökkent ugyan, de ez nem já rt együtt a gyomborítás csökkenésével.
A zöldség- és dísznövénykultúrák a legintenzívebb kultúrák, ahol nagyon
különféle és különleges élőhelyek jönnek létre. A szabadföldi egyéves és évelő
zöldség- és dísznövény-kultúrák, faiskolák, törzsültetvények, üvegházak,
fóliaházak, síkfóliás telepek méretüknél fogva tájmeghatározók. A termesztő
berendezések környékének elhanyagolása veszélyes, az itt hátrahagyott
magtermő, idegenhonos növények, főleg a fák, flórafertőző forrásokként
működhetnek.
A szőlők és gyümölcsösök esetében a gyomnövényeket részben
mechanikai talajműveléssel, részben herbicidekkel szabályozzák. A kisüzemi
gyümölcsösök és szőlők elsősorban a domb- és alacsony hegyvidékeinken
terjedtek el. Gyakran teraszok kiképzésével alakítják a felszínt és teszik
alkalmassá a művelésre. A kősáncokon, rézsűkön néhány erdei növény és a
szárazgyepek, sziklagyepek fajai telepedhetnek meg. így a kisüzemű szőlők
és gyümölcsösök jelentős „géncsapdák". Felhagyásuk után jó esély van a
természetes élővilág regenerálódására.
Mint ismeretes az ENSZ Környezetvédelem és Fejlődés Konferenciáján
(Rio de Janeiro, 1992) elfogadták a biológiai sokféleség védelméről szóló
nemzetközi egyezményt. Ennek hatására 1993-ban a Magyar Tudományos
Akadémia kidolgozta a N em zeti biodiverzitás - m egelőzési stratégiát. A
dokumentum hangsúlyozta, hogy Magyarország élővilága, annak sokfélesége
még mai állapotában is nagy és pótolhatatlan értéket képvisel, természeti
erőforrásaink része, így joggal tekinthető nemzeti kincsnek. A fenntartható
agrárgazdaság számára különösen fontosak azok a javaslatok, amelyek a
mezőgazdaságra vonatkoztak. Mindenekelőtt a szemléletváltozás fontosságát
hangsúlyozták. Az ajánlások a következők:
- Az oktatásban, szakemberképzésben és a közvélemény-formálásban
kapjon helyet a biológiai sokféleség fontosságának hangsúlyozása, és a
diverzitást növelő művelésmódok és technikák ismertetése és propagálása.
- A társadalom szemléletformálása (ismeretterjesztés, média) is
szükséges a mezőgazdasági diverzitás növelése érdekében Enélkül a sokféle
bonyodalommal és ellentmondással terhes átmenet a kívánatos, sokszínű, új
mezőgazdasághoz nem sikerülhet.
- Szükség van a fajdiverzitás növelésére: az eddiginél sokkal többféle
gazdasági növény termesztésére. A háziállatok faj- és fajtaválasztéka is
növelhető, bár kisebb mértékben.
- Ugyanakkor szükséges a spontán előforduló növény- és állatfajok
sokféleségének megőrzése élőhelyeik biztosítása révén, bár tömegükben mind
a gyomok, mind a kártevők visszaszorítása szükséges. Teljes kiirtásuk nem
lehet cél.
- Az eddig túlzottan egyoldalú szántóföldi földhasználattal szemben
jelentősen növelhető a többi művelési ág aránya is. Különösképpen kívánatos
a termesztési-gazdasági adottságokhoz való hozzáigazítás, a hagyományos
termesztési körzetek felelevenítése, újrafejlesztése.
- Meg kell találni a harmonikus arányokat a nagy-, közép- és kisüzemek
(gazdaságok) között, hangsúlyozva, hogy mindegyikre szükség van a maga
helyén, mindegyiknek megvan a maga szerepe, sajátossága. Hasonlóképpen
egészséges arányokra van szükség a művelési rendszerek között. E négyféle
diverzitásnövekedés szorosan összefügg: mindegyik elősegíti a többi területen
való gazdagodást és kedvez a sokféleségnek.
Szükséges a különböző termelési rendszerek és technikák
tudományos vizsgálata és mérlegelése. Tudományos kísérletek kellenek
annak megvizsgálására, hogy adott környezetben és feltételek mellett
milyen az optimális diverzitása egy gazdaságnak, mekkora méretű és
energiafelhasználású gazdaság életképes, milyen módszer tekinthető
optimálisnak a földhasználatban.
A hazai term észetvédelm i terü letek fenntartása és a mezőgazdasági
termelés összehangolása szintén fontos elem a fenntartható
agrárgazdaságban.
A KSH adatai szerint 10 nemzeti park, 38 tájvédelmi körzet, 132
természetvédelmi terület és 1225 helyi jelentőségű természetvédelmi terület
található az országban. A védett területek aránya kereken 9,5%. Nemzetközi
megállapodásoknak megfelelően 5 bioszféra-rezervátumot (UNESCO-MAB
program) és 21 nemzetközi jelentőségű vadvizet (Ramsari Egyezmény területei)
tartanak nyilván.
A magyar természetvédelem sajátossága, hogy a védett területek tulajdona
és használata elválik. A természetvédelmi területek állami (kincstári)
tulajdonban vannak. Ezek kezelője részben a hivatásos természetvédelem,
részben magánszemélyek vagy gazdasági társulások. A védett területek jelentős
részén a hagyományos gazdálkodás, a legeltetés, a kaszálás, a haltenyésztés,
a szőlőművelés, stb. a természetvédelemmel nemcsak összeegyeztethető, ha­
nem kezelési szempontból az esetek többségében szükséges is (pl. Hortobágy,
Kiskunság).
A természeti értékek védelme és a mezőgazdasági termelés összhangjának
megteremtése érdekében a következő stratégiai elemek érvényesítése szükséges:
- A védett természeti területek kincstári tulajdonba és természetvédelmi
kezelésbe vétele.
- A természetvédelmi vagyonkezelés intézményi és eszközrendszereinek
megteremtése.
- A környezetileg érzékeny területek kijelölése és működtetése.
- Mintaprogramok megvalósítása a védett természeti területre, jellegzetes
tájegységekre alapozva, a védelmi prioritások figyelembevételével.
- A hagyományos tájhasználat, gazdálkodási rendszerek, életképes vidéki
közösségek fenntartása és megújítása.
- A hagyományos gazdálkodás fenntartásának ösztönzése ott, ahol fel
akarnak hagyni a műveléssel.
- Új művelési gyakorlat, pl. biogazdálkodás elterjesztése.
- Tönkretett élőhelyek és tájak helyreállítása.
- A gazdasági haszon kiesését kompenzáló állami támogatási rendszer
megvalósítása.
Oktatás, nevelés, ismeretterjesztés, szakoktatás, szakképzés,
szaktanácsadás, ellenőrzés, s a mindezekhez elengedhetetlen anyagi és
szellemi infrastruktúra-fejlesztés.
Vi'da G. szerint a biodiverzitás csökkenése ma is folytatódik Magyar-
országon. Kedvező fordulat csak akkor képzelhető el, ha a biodiverzitás
megőrzésének igazi jelentősége köztudottá válik. Becslések szerint az Európai
Unióhoz való csatlakozás miatt gazdasági okokból csaknem 1 millió hektár
szántóterület feladására kényszerülünk. Ezért kivételes lehetőségünknyílikígy
arra, hogy valamit visszaadjunk a természetnek. Ez óriási kihívás a biológus­
ökológus kutatóknak éppúgy, mint a közvetlen anyagi érdekeket preferáló
gazdálkodóknak. Kérdés, hogy lesz-e elég akarat, átfogó tudás és főleg idő
ennek megvalósítására, s globalizálódik-e a biodiverzitás jelentőségének
felismerése. Csak ebben az esetben van esély a bioszféra egészével együtt,
annak részeként a magyar föld biodiverzitásának megmentésére.
 Az Európai Unió 92/43/EGK irányelve alapján indult el hazánkban is
a Natura 2000 program. Ennek keretében a jelentős természeti értékeket
őrző területek kerülnek kijelölésre az egyes tagországokban. A közösségi
szempontból jelentős élőhelytípusok, illetve növény- és állatfajok előfordulási
helyeit a tagállamoknak fel kell mérniük, és kizárólag tudományos
kritériumok alapján, az irányelv kritériumainak megfelelő területek listáját
fel kell terjeszteni az Európai Bizottsághoz. Jóváhagyás után ezeket a
területeket felveszik a nemzetközi hálózatba. Ez a munka Magyarországon is
megkezdődött és előrehaladott állapotban van.
Az Európai Unió egyik új kezdeményezése a B iodiverzitás Kutatás
E urópai Platform jának létrehozása. Lényegében véve a tagállamok kutatási
tevékenységét kívánja koordinálni és néhány prioritásterületre irányítani ez a
nemzetközi együttműködés. A hazai kapcsolódó kutatások összehangolására
2003. júniusában a megalakult a N em zeti Biodiverzitás Platform. A titkársági
feladatokat az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete (Vácrátót) látja el.

fl biomassza

A mező- és erdőgazdálkodás során biológiai eredetű anyagok jönnek létre,

melynek összefoglaló neve a biom assza. E lsődleges biom asszán ak a növényzet
által létrehozott szervesanyagot nevezik. A m ásodlagos biom assza az állat­
világ testtömege és az általuk létrehozott melléktermékek, pl. istállótrágya.
A harm adlagos biom assza fogalmába tartozik a mezőgazdasági alapanyagot
feldolgozó ipari tevékenység mellékterméke.
Az embert mint biológiai tömeget tudatosan nem sorolják a biomassza
körébe. Azonban az emberi anyagcseretermékek, a települések folyékony
hulladékai ide tartoznak.
A biomassza megújítható természeti erőforrás. Jelentősége a megújít­
hatóságban rejlik. A fosszilis energiakészletek véges volta miatt egyre nagyobb
figyelmet fordítanak világszerte a biomassza előállítására és sokoldalú
hasznosítására. Ennek során figyelembe kell venni a következő tényeket:
- A megújítható erőforrások megújulása nem automatikus folyamat.
A megújíthatóság feltételeit csak tudatos erőforrás-gazdálkodással lehet
megteremteni. Az intenzív talajhasználat negatív következményei, pl. erodálás,
szikesedés, sivatagosodás, savanyodás, közvetlenül visszahatnak a mező-
gazdasági termelésre. Az intenzív termelési gyakorlatnak lehetnek egyéb
káros következményei is, mint pl. az élővizek eutrofizálódása, a talajvizek
nitrátosodása, amelyek kedvezőtlen hatnak az emberi létfeltételek alakulására.
- A mezőgazdaság teljesítőképessége sem korlátlan. A termőterület a
világ sok országában már tovább nem növelhető, sőt az urbanizációval,
az infrastruktúra fejlesztésével párhuzamosan csökken a mezőgazdaság
által felhasználható terület. A fajlagos hozamok növelése függ a genetikai
fejlődéstől, a tápanyagellátástól, az agrotechnikától stb., ami azt jelenti, hogy
a termelés növelése csak jelentős műszaki fejlesztéssel, az anyag- és energia­
felhasználás fokozásával valósítható meg.
- A biomassza racionális hasznosításának köre is korlátozott. Alapelvként
fogadható el, hogy az elkövetkező néhány évtizedben a mezőgazdasági
termelés fő feladata még az élelmiszer-alapanyagok előállítása lesz. Tartalékok
elsősorban az ún. melléktermékek és hulladékok hasznosítása terén lelhetők
fel. Ezek racionális hasznosítása azonban nem mindig gazdaságos. Célként
tűzhető ki a biomassza teljes körű hasznosítása. Ez azonban csak akkor érhető
el, ha a mai főtermékcentrikus szemléletmód megszűnik mind a termelés,
mind a gazdasági szabályozók, mind a műszaki fejlesztés területén. Mindez a
gazdasági előnyökön túl hozzájárul a környezetkímélő termelés feltételeinek
megvalósításához is.
A 20. század nyolcvanas éveinek elején a Magyar Tudományos Akadémia
koordinálásával tárcaközi összefogással felmérés indult A m agyar
m ezőg azd aság ag roökológ iai potenciálja az ezredfordu lón címmel.
A felmérés főbb célkitűzései a következők voltak:
- az ország agroökológiai feltételeinek számbavétele;
- agroökológiai alapon a növénytermesztés és az erdőgazdálkodás
fejlesztési lehetőségeinek és korlátainak a meghatározása;
- a természeti erőforrások megújulása, megújíthatósága feltételeinek
feltárása, amik kielégítése nélkül magas színvonalú mezőgazdasági termelés
hosszú időszakon keresztül nem képzelhető el.
A felmérés fontosabb megállapításai közül az alábbiakat célszerű kiemelni.
Magyarország agroökológiai adottságai összességében kedvező feltételeket
teremtenek a magas színvonalú termeléshez. Az ökológiai adottságok
kihasználása terén még jelentős tartalékokkal rendelkezünk, ami azt jelenti,
hogy várhatóan a természeti feltételek nem gátolják a növénytermesztés
hozamainak további növelését (Ez a megállapítás természetesen hosszabb
ciklusokra érvényes, mert esetenként nagyon aszályos évek is előfordulnak.)
A tartalékok kihasználása azonban nem automatikus folyamat. Meg kell őrizni
a termőföld termőképességét, sőt ahol lehet és szükséges, ott meliorációs
beavatkozásokkal növelni is lehet. Az ökológiai adottságokhoz igazodó
termelés feltétele az agrotechnika feltételeinek biztosítása és az ösztönző
gazdasági szabályozórendszerek megteremtése.
Az ország biomasszaprodukciójának felmérését 1980-1982 között végezték
el a Magyar Tudományos Akadémia koordinálásával, tárcaközi összefogással.
Ennek keretében a Központi Statisztikai Hivatal elvállalta, hogy részletes
statisztikát készít a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás szervesanyag
termeléséről. Ezeket az adatokat külön füzetben jelentették meg. Túlzás nélkül
állítható, hogy abban az időben ez a munka szolgáltatta a legrészletesebb
statisztikai összeállítást a biomasszaprodukcióról. (Azóta sincs tudomásunk
hasonló kiadványról.) Az összefoglaló adatokat a 10. táblázat tartalmazza.

10. táblázat
Elsődleges biomasszaprodukció Magyarországon, 1980

Megnevezés Ezer tonna szárazanyag Százalék

Gabonafélék 34 287 63,0

Hüvelyesek 507 0,9

Ipari növények 2 799 5,2

Szálas- és tömegtakarmányok 6 719 12,4

Zöldség és burgonya 1239 2,3

Gyümölcs 407 0,7

Szőlő és egyéb növénye 490 0,9k

Mezőgazdaság összesen 46 443 85,4
Fakitermelés 4 152 7,6
Egyéb erdei termék 3 790 7,0
Erdőgazdálkodás összesen 7942 14,6
54 385 100,0
Forrás: Láng, 1983

Valamennyi adatot szárazanyagsúlyra számították át az összevethetőség

érdekében. Ez szokatlannak tűnhet módszertani szempontból, különösen
az állattenyésztés esetében, de ily módon összehasonlítható adatsorokat
nyertek.
A 10. táblázat adatai szerint a teljes éves biomasszaprodukció 1980-ban
54 millió tonna volt, ami magában foglalta a szár- és gyökérmaradványokat
is. Mai szemmel nézve inkább a százalékos arányok az érdekesek, hiszen
a hozamok jelentősen csökkentek az elmúlt 10-12 évben, de az arányok
viszonylag időtállóak.
Jól látható, hogy a gabonatermelés mennyire meghatározó tényező az ország
szervesanyag-termelésében. Minden más eltörpül mellette. Második helyen
van az erdei biomassza éves produkciója, ezután következnek sorrendben a
szálas takarmányok, az ipari növények és a kertészeti növények. A táblázat a
szervesanyagtömeget mutatja, és nem a gazdasági értéket. Közismert, hogy
a kertészeti növények értékaránya egységnyi súlyra számítva meghaladja a
gabonaféléket.
A 11. táblázatban főtermékre és melléktermékre felbontva mutatjuk be a
mezőgazdaságban, illetve az erdőgazdálkodásban képződő biomasszát.
A növénytermelésben a keletkező főtermék és melléktermék aránya
csaknem azonos. Az erdőgazdálkodásban más a helyzet: a főtermék 5,5-ször
11. táblázat
Az elsődleges biomassza megoszlása fő- és melléktermékre, 1980

Megnevezés Ezer tonna szárazanyag Százalék

Mezőgazdasági főtermék 22114 40,7
Erdőgazdasági főtermék 6 733 12,3
Főtermék összesen 28 847 53,0
Mezőgazdasági melléktermék 24 329 44,8
Erdőgazdasági melléktermék 1209 2,2
Melléktermék összesen 25538 47,0
Mindösszesen 54 385 100,0
Forrás: Láng 1983.

több mint a melléktermék. A főtermékre és melléktermékre való felosztás

nem örök érvényű. A melléktermékből is lehet főtermék, pl. teljes növény
betakarítása és feldolgozása esetén.
A növénytermelés során nyert főtermékek hasznosítása a következő képet
mutatja:
- Takarmány-felhasználás 65%
- Lakossági fogyasztás 14%
- Export 6,7%
- Ipari feldolgozás 1,3%
A fennmaradó rész a vetőmag, a veszteség és a tartalék. Az állattenyésztés
a legnagyobb biomassza-transzformáló közeg Magyarországon. Ez azt jelenti,
hogy az állattenyésztés mértéke, színvonala, az állatállomány faji összetétele
határozza meg alapvetően a növényi eredetű anyagok körforgalmát.
A főtermékek takarmányozási célú hasznosítását akkor lehet csökkenteni,
ha növelik az elfogyasztott melléktermékek arányát. Ez szorosan összefügg
az állatállomány szerkezetével. A kérődzők, ezen belül is elsősorban a
szarvasmarha-állomány, és főleg a húsmarha tartásának jelentős növelése
esetén lehet csak nagymértékben emelni a melléktermékek szerepét a
takarmányozásban.
A 12. táblázatban az állattenyésztés főtermékeinek összes mennyisége
látható.
A gabonatermelés kiemelkedő aránya egyúttal meghatározza a
takarmányozási lehetőségeket és ezen keresztül az állattenyésztés
fajszerkezetét. Az abrakfogyasztók (sertés, baromfi) aránya 63%, a kérődzőké
kerekítve 37%. Ez az arány a jövőben sem fog alapvetően megváltozni, de
bizonyos módosulás a kérődzőkjavára kívánatos lenne.
12. táblázat
Az állattenyésztés főtermékeinek összes mennyisége szárazanyagban,
1980

Megnevezés Ezer tonna Százalék

Baromfi 296,7 21,6

Sertés 571,5 41,7

Szarvasmarha 459,8 33,4

Juh 45,4 3,3

Összesen 1373,4 100,0

Forrás: Láng, 1983

A biom assza f ő felhaszn álási területei:

- élelem;
- takarmány;
- ipari nyersanyag;
- energiaforrás;
- szervestrágya, komposzt.
A jövőt illetően ma is időtálló a korábbi javaslatok jelentős része. Ezek
közül említünk meg néhányat, amelyek egyúttal a fenntartható agrárgazdaság
célkitűzéseit is elősegítik.
A további változási tendenciák kialakításához nagyon lényeges, hogy az
eddigi, a fő term ék re kon cen trált szem lélet és gyakorlat helyett a biom assza
teljes k ö r ű és gazdaságos haszn osítását tűzzék k i célul, és ezt a piaci viszonyok
és a központi támogatások rendszere lehetőleg segítse elő. Ennek érdekében
olyan megoldásokat, termelési technológiákat célszerű kialakítani, amelyek
a növénytermelésben, a talajok tápanyagellátásban, az állattenyésztésben, a
takarmányozásban a folyamatosan keletkező melléktermékek, mindenekelőtt
a szalma- és kukoricaszár, a répaszelet, a répafej és répalevél nagyobb arányú
hasznosítását biztosítják. Ennek bekövetkezése esetén az azonos termelési
célok az eddigieknél fajlagosan alacsonyabb energia és ipari eredetű anyagok
felhasználásával érhetők el, miközben egyértelműen javulnak a talajviszonyok,
a környezeti feltételek és a csapadék tárolásának lehetőségei.
A tápanyagellátásban a műtrágyák mellett a szerves trágyák fokozott
használatát indokolt szorgalmazni. A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás
kiterjesztése érdekében célszerű lényegesen növelni a talajba visszajuttatott
melléktermékek, elsősorban a szalma és a kukoricaszár arányát és
mennyiségét a talajok szervesanyag-tartalmának gazdagítása érdekében.
A talajok általános savanyodásának megakadályozására mindenütt, ahol ez
szükséges, rendszeressé kell tenni a meszezést.
 Az erdőgazdálkodás jelentős fejlesztés előtt áll. Több százezer hektáron
fognak új erdőket telepíteni. A fafeldolgozó ipar melléktermékei (fűrészpor,
kéreg, tüzelési célú erdei apríték és egyéb gazdaságosan felhasználható
melléktermék) tüzeléses eljárással a helyszínen hasznosíthatók hőenergia
nyerésére, vagy brikettálás után nagyobb távolságokra is szállíthatók, ha az
infrastruktúrát (pl. erdei úthálózat) és a tüzelőberendezéseket fejleszteni
fogják.
Az állattenyésztés esetében elsősorban a következő tényezők érdemelnek
figyelmet:
- a genetikai adottságok további javítása valamennyi állatfajnál, különös
tekintettel a legértékesebb állati eredetű termékek minőségének javítására;
- a szaporodásbiológiai mutatók javítása, elsősorban a kérődzőknél;
- a takarmány-értékesülési mutatók javítása, elsősorban az abrakfogyasz­
tóknál;
- az anyag- és energiatakarékos tartási technológiák elterjesztése;
- a szerves trágyák és a hígtrágyák gyűjtésének, tárolásának, kijuttatásának
stb. megoldása a talaj termőképességének fenntartása és a környezet védelme
érdekében;
- a gazdálkodók anyagi érdekeltségének fokozása.
A biomassza egyúttal energiahordozó nyersanyag. A melléktermékekből
biobrikett állítható elő, amely alkalmas a fosszilis energiahordozók egy részének
helyettesítésére. A biogáz nyerése egy másik lehetőség. A biogáztelepekből nyert
gázt helyi fűtésre, főzésre, melegvíznyerésre lehet felhasználni. A biogáz nagyobb
mértékű elterjedését a létesítmény magas beruházási költségei lassítják.
A vegyipari nyersanyag, illetve hajtóanyag biomassza alapon történő
előállításával kapcsolatban a következők állapíthatók meg: a növényi eredetű
biomasszából több fontos ipari alapanyag állítható elő, mint pl. metanol,
etanol, furfurol, butanol, borkősav stb. ezeknek a vegyipari alapanyagoknak
a főtermékként szóba jöhető biomasszából való nagy tömegű előállítása
- az etanol kivételével - ma még nem gazdaságos. Az etanol előállítása ma
is ipari méretekben folyik. A kukorica alapú etanol-előállítás előnye, hogy a
kukoricaszemből változatos termékskála állítható elő, amelynek arányát is
változtatni lehet a piac igényeinek megfelelően.
Az alk o h o l (etanol, metanol) keverék formájában a szikragyújtású és a
dízelüzemű motorokban egyaránt felhasználható, meghatározott keverési
arány, illetve további adalékok bekeverése mellett. A biomasszából nyert
hajtóanyagok mennyiségi növelése a várható előállítási költségek és a
termelési kapacitások kiépítésének jelentős beruházási igénye miatt jelenleg
nincs napirenden Magyarországon.
A biomassza komplex hasznosítása jelentős hozzájárulást jelent a
fenntartható agrárgazdaság megvalósításához. Ezért szorgalmazni szükséges
a folyamat műszaki, gazdasági és társadalmi feltételeinek újraértékelését,
illetve ezek besorolását a stratégiai célkitűzések közé.

Irodalom
1995. évi Lili. törvény a környezet védelmének általános szabályairól. Magyar Közlöny, 52. szám,
1995. jűnius 22.
1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről. Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye, I.
kötet. 1996. 99-105. old.
1996. évi Lili. törvény a természet védelméről. Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye, I.
kötet. 1996. 298-312. old.
A fenntarthatóság felé. A környezettel és fenntartható fejló'déssel kapcsolatos politika és cselekvés
Európai Közösségi programja. Környezetvédelmi Minisztérium, Budapest, 1997.157 old.
A kormány 1107/1999. (X. 8.) Korm. határozata a 2010-ig terjedő energiatakarékossági és
energiahatékonyság-növelési stratégiáról. Magyar Közlöny, 89. szám, 5683-5687. old. 1999.
A kormány 2253/1999. (X. 7.) Korm. határozata a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programról
és a bevezetéshez szükséges intézkedésekről. Határozatok Tára, 37. szám, 382-297. old. 1999.
A mezőgazdaságés az erdőgazdálkodás szervesanyag (biomassza) termelése. Központi Statisztikai
Hivatal, Budapest, 1983. 92 old.
Alberts, B.: Creating a Global Knowledge System for Food Security. In: World Conference on
Science. UNESCO, 2 0 0 0 .1 9 8 -2 0 0 . old.
Ángyán J.: Környezetbarát gazdálkodási rendszer- és struktúraváltás a szántóföldi növény-
termesztésben. Sokszorosított kézirat. Gödöllői Agrártudotmányi Egyetem, 1994. 47 old.
Ángyán J. - Menyhért Z.: Alkalmazkodó növénytermesztés, ésszerű környezetgazdálkodás.
Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó. Budapest, 1997. 414 old.
Az agrár-környezetvédelem és szabályozása az EU-ban. Földművelésügyi és Vidékfejlesztési
Minisztérium, 1998.23 old.
Az éghajlat változékonysága és változása. Környezetvédelmi és Terület-fejlesztési Minisztérium -
Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 1991. 218 old.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Környezet és Fejlődés Konferenciája: Tények és adatok. Az
ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciájának Magyar Nemzeti Bizottsága, Budapest, 1992.
63 old.
Az ENSZ Közgyűlés rendkívüli ülésszaka: A fenntartható fejlődés nemzetközi programjának
értékelése és a további feladatok. Fenntartható Fejlődés Bizottság, Budapest, 1997. 95 old.
Az EU Hatodik Környezetvédelmi Akcióprogramja (2001). Hozzáférhető angol nyelven az Európai
Tájékoztatási Központ budapesti honlapján: http://www.endelegation.hu/etk/index.htlm
Az Európai Unió és a környezetvédelem. Magyar Természetvédők Szövetsége, Budapest, 1998.
120 old.
Az Országgyűlés 83/1997 (IX. 26) OGY határozata a Nemzeti Környezetvédelmi Programról.
Magyar Közlöny, 82. szám, 5816-5845. old. 1997.
Az Uruguay forduló megállapodása a mezőgazdasági és a feldolgozott termékekről. Magyar
Mezőgazdaság Kft., 1998. augusztus. 16 old.
Birkás M.: Talajművelés a fenntartható gazdálkodásban. Akaprint Nyomdaipari Kft., Budapest,
2001.292 old.
Brown, L. R.: Building a Sustainable Society. W. W. Northon and Companny, New York, 1981. 433
old.
Cseló'tei L.: A mezőgazdasági vízgazdálkodás egyes termelési, térségfejlesztési éskörnyezetvédelmi
kérdései. Lehetőségeink az agrártermelés környezetbarát fejlesztésében. MTA Stratégiai
Kutatások, Budapest, 1998. 175-185. old.
Environment - Stockholm. Documents o f the UN Conference on the Human Environment.
Stockholm, 1972.
Faragó T. - Feiler J.: Fenntartható Fejlődés Világtalálkozó. Ezredforduló, 4. szám, 10-16. old.
2002.
Fekete G. - Varga Z.: Előhelytípusok Magyarországon, 128-223. old. In: Magyar Tudománytár,
3. Növény, állat, élőhely. Szerk.: Láng I. - Bedő Z. - Csete L. Kossuth Kiadó - MTA
Társadalomkutató Központ, Budapest, 2003. 590 old.
Feladatok a XXI. századra. Az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciája dokumentumai. Föld
Napja Alapítvány, Budapest, 1993. 433 old.
Goodland, R. et al.: Environmentally Sustainable Economic Development. Building on Brundtland.
UNESCO, 1991. 98 old.
Gyulai I.: A fenntartható fejlődés. Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány,
Miskolc, 1999. 58 old.
JustyákJ.: Magyarország éghajlata. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2 0 0 2 .1 1 8 old.
Kiotói Jegyzőkönyv az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez.
Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, Budapest, 1998. 21 old.
Kocsis K.: Az agrárgazdaság fenntartható fejlesztésének koncepciója. Gödöllői Agrártudományi
Egyetem, 1994.17. old.
Kocsis K.: Az agrárgazdaság fenntartható fejlesztésének műszaki-tudományos alapjai, (szintézis
vitaanyag.) Sokszorosított kézirat. Gödöllői Agrártudományi Egyetem, 1994. 5 -2 0 old.
Környezetpolitikai vizsgálatok: Magyarország. OECD, Párizs. Magyar kiadás: Környezetvédelmi
Minisztérium, 2000. 224 old.
Környezetstatisztikai adatok. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2001. 200 old.
Láng I.: A biomassza hasznosításának lehetőségei. Magyar Tudomány, 7 -8 ,4 9 2 -5 0 5 . old. 1983.
Láng I.: A környezetvédelem nemzetközi körképe. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983. 213 old.
Láng I. (szerk.): Környezet- és természetvédelmi lexikon, /-//. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002.
664+588 old.
Láng I. - Csete L. - Harnos Zs. (szerk.): A magyar mezőgazdaság agroökológiai potenciálja az
ezredfordulón. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983. 265 old.
Láng I. - Csete L. - Jolánkai M. (szerk.): Az agrárgazdaság fenntartható fejlődésének tudományos
meglapozása. „AGRO-21" Füzetek, 12.199 5 .1 2 5 old.
Láng I. - Harnos Zs. - Csete L. - Kralovánszky U. P. - Tőkés O. (szerk.): A biomassza
hasznosításának lehetőségei. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1985.249 old.
Magyarország főbb vízügyi feladatai. Összeállította: VITUKI Rt, Budapest, 1994. 37 old.
Magyarország vízgazdálkodása a XXI. század elején. Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi
Minisztérium, Budapest, 2 0 0 1 .1 2 old.
Meadows, D. H. et al.: The limits to growth. Universe Books, New York, 1972.218 old.
Nemzeti biodiverzitás - megőrzési stratégia. Magyar Tudomány, 8. szám, 983-1009. old. 1993.
Nemzetközi együttműködés a fenntartható fejlődés jegyében és az Európai Unió fenntartható
fejlődési stratégiája. Fenntartható Fejlődés Bizottsága. Budapest, 2002. 70 old.
Our Common Future. Oxford University Press, Oxford - New York, 1987. 383 old.
Our Common Journey: a transition toward sustainability. National Academy Press, Washington
D. C„ 1999. 363 old.
Pálfai J. - Rakusz A. - Licskó B.: Magyarország területének belvízi veszélyeztetettsége és
aszályossága (tanulmány). VITUKI Rt. - Argos Stúdió, Budapest, 2002. 77 old.
PálvölgyiT.: Az újévezred környezeti kihívása: az éghajlatváltozás. L'Harmatton Kiadó, Budapest,
2000. I llő id .
Persányi M. (szerk.): KözösJövőnk. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1988. 404 old.
Rome Declaration on World Food Security and World Food Summit Plan o f Action. Rome, 1996.
43 old.
Schubert A. - Láng I.: The Literature Aftermath o f the Brundtland Report. „Our Common Future".
Herald, Budapest, 2001.155 old.
Somlyódy L. (szerk.): A hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései: Magyarország az ezredfordulón,
Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. Budapest, 2002. 402 old.
State of the World 2000. The Worldwatch Institute. W.W. Norton and Company. New York -
London, 2000. 276 old.
Stefanovits OLD. - Filep Gy. - Füleky Gy.: Talajtan. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1999. 470. p
Swaminathan, M .S.: From Stockholm to Rio de Janeiro. The road to sustainable agriculture. M. S.
Swaminathan Research Foundation, Madras, 1995. 68 old.
Swaminathan, M. S.: Science in response to basic human needs. In: World Conference on Science.
UNESCO, 2000. 41-44. old.
Thyll Szilárd (szerk.): Környezetgazdálkodás a mezőgazdaságban. Mezőgazda Kiadó, Budapest,
1996. 425 old.
Transition to Sustainability in the 21 st Century. A Statement of the World's Scientific Academies,
20 0 0 .1 2 old.
Uncommon Opportunities for Achieving Sustainable Food and Nutrition Security. Conference
Proceedings o f the Science Academies Summit. M. S. Swaminathan Research Foundation,
Madras, 1996. 59 old.
Vajnáné Madarassy A. - Vajna T.: Az EU csatlakozás várható hatásai a védett természeti területek
mezőgazdálkodására. Természetvédelem és mezőgazdaság. MTA Stratégiai Kutatások,
Budapest, 1999. 77-100. old.
Várallyay Gy.: A talaj és funkciói. Magyar Tudomány, 42,1414-1430 old. 1997.
Végh L.: Fenntartható fejlődés. EP Sistema BS, Debrecen, 1999.167 old.
Vida G.: Hogyan menthető meg a magyar föld biodiverzitása? Tudomány és társadalom. A jelen
és a jövő új kihívásai. Stratégiai Füzetek. Miniszterelnöki Hivatal Stratégiai Elemző Központ,
Budapest, 2001.159-166. old.
World Conference on Science for the Twenty-First Century. A new commitment. UNESCO, 2000.
544 old.
 második rész

Fenntartható agrárgazdaság
Itlagprországon
 fl magprországi agrárgazdaság
a fenntarthatóság útján

Magyarországon már 1995-ben - az akkori FM vezetése felkérésére - Láng

István és m unkatársai áttekintették és az „AGRO-21" füzetekben, valamint
másutt publikálták a hazai agrárgazdaság fenntartható fejlesztésének témakö­
rét. Ennek ellenére - bár divattá vált a fenntarthatóság emlegetése - nem sok
minden történt a tudományos és a termelési gyakorlatban a nemes cél megva­
lósítása érdekében. Mentségül az sem szolgálhat, hogy a különféle nemzetközi
megállapodások ellenére globálisan is hasonló a helyzet. Sajnos a hazai korai
felismerésből származtatható társadalmi-gazdasági előnyök így jórészt kútba
estek, de az EU-tagság minden bizonnyal újabb lökést ad a fenntarthatóság­
nak. A könyvünk Bevezetésében ígérteknek megfelelően a továbbiakban arra
törekszünk, hogy az 1995-ben elkezdett munka megvalósításának útját egyen­
gessük olyan részletekkel, melyek irányt jeleznek, támpontokat, ötleteket nyúj­
tanak, cselekvésre serkentenek. Ez annál inkább fontos, mert az EU keretében
a fenntarthatóság mielőbbi széles körű megvalósítása a hazai mezőgazdaság
megmaradásának és ismételt felvirágzásának egyetlen reményteljes esélye.
A megrázó erejű „néma tavasztól" és a „véges világ végtelen növekedése"
ellentmondásának megfogalmazása óta eltelt több mint három évtized, vagy
a „fenntartható" szóhasználat megjelenése óta eltelt negyedszázad arra utal,
hogy bonyolult, nehezen megragadható, ellenérdekekbe ütköző témakörről
lehet szó. Részben ezért, részben a megoldások feltárása érdekében az
agrárgazdaság jövőbeni szerepére két szálon haladva keressük a válaszadás
lehetőségeit. Mindenekelőtt az esem én y ek id őren djében haladva villantjuk
fel azokat az eseményeket, melyek a fenntartható mezőgazdaság újabb
lehetőségeire utalnak. Ezt követően a társadalm i-gazdasági folyam atok
oldaláról indulva mutatjuk be a változások időigényes folyamatát és fontosabb
jellemzőit. Ennek a kétirányú megközelítésnek eredményeképpen juthatunk
el oda, hogy jelezzük: lokálisan, kistérségi szinten akkor is megvalósítható a
fenntarthatóság, ha térnyerése globálisan bizony döcögősen halad.
l.á b r a
A fenntarthatóság formálódásának eseményei

1972 R. CARSON
NÉMA TAVASZ (Silent Spring)

1972. D. L. MEADOWS
A NÖVEKEDÉS HATÁRAI

1972 RÓMAI KLUB

1972 STOCKHOLMI
ENSZ-VILÁGKONFERENCIA

1981 LESTER R. BROWN

1984 BRUNDTLAND-BIZOTTSÁG

1987 „KÖZÖS JÖVŐNK" JELENTÉS

1992 RIO DE JANEIRO

ENSZ VILÁGKONFERENCIA

1995 A HAZAI AGRÁRGAZDASÁG

FENNTARTHATÓ FEJLESZTÉSE

1997 NEW YORK

ENSZ-KÖZGYŰLÉS
RENDKÍVÜLI ÜLÉSSZAKA

1997 EU-AMSZTERDAM

2000 TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁK

TANÁCSKOZÁSA TOKIÓBAN

2001 GÖTEBORGI EURÓPAI TANÁCS

2002 KÖRNYEZETVÉDELMI
TANÁCSOK NYILATKOZATA

2002 JOHANNESBURG
 fl fenntarthatósági esem ények hazai megualósitásának irányjelző uáltozásai

A hazai fenntartható agrárfejlesztés stratégiai fontosságát és a megoldások

irányait több olyan körülmény is erősíti, amely általában egybecseng a nem­
zetközi és az európai uniós törekvésekkel, és egyúttal segíti - a fenntartható­
ság jelszókénti hangoztatásán túlmenően - a tennivalók közötti eligazodást
és a gyakorlati megvalósítást. A fenntarthatóság kibontakozásának fontosabb
eseményeit az első részben ismertettük, ezért az 1. ábrában szereplők közül az
utóbbi évek jelzésértékű mozzanataival foglalkozunk.

A rcca l a m egvalósítás fe lé - m in d en szinten - G ö teb o rg után

Az EU fenntartható fejlődési folyamatában a G öteborgi Európai Tanács dön­

téseit (2001. június) mérföldkőként emlegetik majd a későbbiekben, mert
megállapodtak a stratégiában, az irányelvek új megközelítési módjaiban, ab­
ban, hogy az EU valamennyi szervezete számára fontos célkitűzésévé váljon
a fenntarthatóság, a politikák egymást erősítő érvényesülésében és a fenn­
tarthatóság környezetvédelmi prioritásaiban. Ezek: az éghajlatváltozás elleni
küzdelem, a fenntartható közlekedés megvalósítása, a közegészséget érintő
veszélyek kezelése, valamint a természeti erőforrásokkal való felelősebb gaz­
dálkodás. Ezek egyúttal a fenntarthatóság regionális, nemzeti és lokális szint­
jén is irányt jelző döntések.
A z Európai Bizottságnak az Európai Tanács elé terjesztett javaslatai
sokoldalú fogódzót nyújtottak a fenntarthatóság gyakorlati megoldásaihoz.
A Bizottság hangsúlyozta, hogy a fenntartható fejlődés globális célkitűzés,
átfogó hosszú távú jövőkép, amely épít az előző Lisszaboni Európai Tanács és
a Stockholmi Európai Tanács döntéseire és felvázolja a veszélyeket, valamint
a feladatokat. A Lisszaboni ET célként jelölte meg a versenyképes, dinam ikus,
tudásalapú gazdaságot, amely k é p e s a fen n tartható n övekedésre, miközben
több és jobb munkahely jön létre és erősödik a társadalmi összetartozás,
vagyis a kívánatos cél mellett a korlát is szerepel, ha valóban érvényesül
a fenntarthatóság. A S tockholm i ET a fenntartható fejlődési stratégiát a
környezeti dimenzióval egészítette ki, így egyértelművé vált a gazdaság, a
társadalom és a körn yezetvédelem együttes megoldásának szükségessége,
melyek agrár vonatkozású részleteivel a továbbiakban majd behatóbban
foglalkozunk.
Esetünkben az is fontos, hogy az EB ráirányította a figyelmet a sürgős
cselekvésre, arra, hogy r é sz é r d e k ek ne akadályozzák a társadalom egészének
érdekeit, hogy a rövid táv helyett, illetve mellett a h osszabb távon elérh ető
ered m én y ek kel is vessenek számot. Vagyis az egyéni, a csoport- és a társadalm i
é r d ek harm on izálásáról van szó, ami - mint ismert - visszatérően bonyolult
feladat.
A bizottság végre kimondta, hogy m in den kin ek és m inden szinten
cseleked n i kell! Bizonyos változtatások természetesen csak EU-szinten
valósíthatók meg ott, ahol az EU kizárólagos jogi szabályozása lehetséges és
szükséges, vagy az EU előbb érintett célkitűzései és integrált gazdaságának
hatékonysága ezt indokolja. Más esetekben azonban a nem zeti korm ányok,
region ális és helyi önkorm ányzatok szintjén célszerű dönteni és cselekedni,
mert v ég ső soron a p olgárok, valam int a vállalkozások valósítják m eg a
fen n tarth atóság térn yeréséhez szü kséges b e r .h á z á s o k a t és fogyasztási
változtatásokat! Ez utóbbinak - mármint a lokális szintnek - hosszú évek óta
hangot adunk, s jelen leg i m unkánkban is ezért k a p tágabb teret a lokális szint,
a vállalkozások, az em berek, a zok csoportjai, szervezetei.

M inden szinten m in d en kin ek cselekedn i kell!

Ezen belül azonban az egyes em berek, a vállalkozások és az em b erek
kü lön féle szervezetei valósítják m eg a fen n tartható gazdálkodásra való
á ttérést é s a fogyasztási sz o k á so k m egváltoztatását!

A fenntarthatóságot fenyegető legfontosabb veszélyekkel is fog lalkozik a

bizottság:
- A globális felmelegedés, a szélsőségesebb időjárás súlyos vagyoni,
egészségi, természeti stb. következményekkel járhat.1
- A közegészségügy veszélyei, mint például új betegségek és rezisztens
kórokozói, veszélyes vegyi anyagok hatásai, valamint az élelmiszerbiztonság.
- Az EU lakosságának egyhatodát érintő szegénység.
- Az elöregedő népesség.
- A biológiai sokféleség csökkenése, a hulladékok növekedése, a
talajpusztulás és termékenységének csökkenése.
- Forgalmi problémák, a városi közlekedés, a városok hanyatlása és a
regionális egyenlőtlenségek.
A fen ntarthatósági célok e lérése érd ek éb en az EU B izottság hangsúlyaihoz
hozzáfűzzük, hogy:
- Alapos felm érések és jobb in form ációk szükségesek, de mindjárt
megjegyezzük, hogy a tisztánlátás érdekében ez regionális és lokális szinten is
elsődleges feladat!
- Rendkívüli módon megnő az innovációk szerepe. Ez általában is igaz,
de esetünkben azért olyan alapvető, mert sokan egyoldalúan gazdasági
nézőpontból szemlélik a fenntarthatóságot, holott a fenntarthatóság mind
a fogyasztás, mind a gazdasági fejlőd és oldaláról megközelíthető. Innovációk
nélkül csak a fogyasztási oldal alakítása nyújthat megoldást, ami lassú,
bonyolult a megszokások, a kényelem stb. miatt. Ezért a magánszektor
innovációs kezdeményezéseinek felkarolása mellett közpénzekből folytatott
alap- és alkalmazott kutatások, bemutatható minták támogatása szükséges a
biztonságosabb és tisztább technológiák megvalósítása érdekében.
- A kom m unikáció javítása mellett az egyén ek és vállalkozások
m ozgósítása is szükséges, az egyéni és közösségi felelősségtu dat erősítésével
párhuzamosan.
- A fenntarthatósági célok elérésében szerepet játszik az EU további
b őv ü lésén ek kilátása is, amely sok szempontból (geopolitika, biodiverzitás,
egységes nagy piac stb.) előnyös, de más oldalról problémákat erősíthet fel
(alacsonyabb életnívó és gazdasági teljesítmény, elhanyagolt környezetvédelem
stb.).

A fen n tartható term elés é s a fen n tartható fogyasztás a fen n tartha­

tó s á g k é t oldala!
A z em beri önzés, m egszokás m iatt a fogyasztás m egváltoztatása lassú
folyam atnak ígérkezik. E zért a szü kségletek kielég ítése oldalán is
elen g ed h etetlen ek az erőfeszítések, am ihez az innováció tám ogatása,
felk a ro lása szükséges!

A bizottság a cselekv ési prioritások k ö zö tt - melyeket később a tanács

elfogadott - az alábbiakat rögzíti:
- A z éghajlatváltozás befolyásolása és a tiszta energia felhasználásának
növelése.
- A kö zeg ész ség et érintő veszélyekkel való foglalkozás.
- A term észeti erőfo rrá so k ka l való felelősebb gazdálkodás.
- A k ö zleked ési ren d szer és a területgazdálkodás javítása.
A bizottság a m egvalósítás érté k e lé s é r e ajánlja, hogy a tanács minden
tavasszal foglalkozzon a Fenntartható Fejlődési Stratégiában elért haladással.
(Magyarországon mindez ideig nem készült nemzeti fenntarthatósági
stratégia.)

A z e u ró p a i k ö rn y ez etv éd elm i tan ácsok nyilatkozata

2002-ben látott napvilágot az eu rópai körn yezetvédelm i tan ácsok nyilatkoza­

ta,2 amely többoldalúan és valósághűen foglalkozik az agrárgazdaság jövőbeni
szerepével. A nyilatkozat világosan leszögezi a fenntartható gazdálkodás cél­
ren dszerét, melyben első helyen szerepel az élelemtermelés és megjelennek
a fenntarthatóságot szolgáló, az agrárvilághoz, a faluhoz mindig közel álló
célok, funkciók is (2. ábra).
A nyilatkozat a fenntartható gazdálkodás alapelveinek megfogalmazásával
is segíti az agrárfejlesztést (3. ábra). F,bben végre-valahára kimondják, hogy
2. ábra
A fenntartható gazdálkodás ajánlott célrendszere Európában

Élelemtermelés

Olyan tevékenységek (termelés, szolgáltatás), amelyek fenntartják

az ökológiai egyensúlyt

Hozzájárulás a vidéki
- életminőséghez,
- kulturális értékekhez,
- sokféleséghez

a céloknak megfelelően a term észeti erőforrások m egőrzése m ellett az

élelm iszerterm elés a legfontosabb feladat, az EU és a világ lakosságának ellátása
érd ekéb en ! Ez azért is jelentős, mert az utóbbi évtizedben terjed az a felszínes
nézet, miszerint a mezőgazdasági alapanyagok és a feldolgozott termékek
előállítása több más agrárfunkció mellett mintha teljesen mellékessé vált volna.
Nagy különbség, hogy élelmiszerigényekről vagy -szükségletekről van szó.
A „luxusfogyasztók" igényeinek kielégítése gyakran pazarlás, míg a szegények,
sokgyerekesek, nyugdíjasok, munkanélküliek szükségleteiket, a táplálkozás
élettanilag is indokolt igényeit sem tudják kielégíteni. Az igényeket ugyan nem
lehet figyelmen kívül hagyni, de az alapelvekben, programokban célszerűbb
szükségletekről beszélni.

3. ábra
A fenntartható gazdálkodás alapelvei Európában

1. A természeti erőforrások megőrzése

2. Élelmiszertermelés az EU és a világ igényeinek kielégítésére
3. Életképes vidéki közösségek fenntartása
4. Emberek és állatok egészségének javítása
5. Környezetvédelem, a „szennyezőfizet"
6. Megfelelő támogatás cserébe
7. Területhasználat sokfélesége
8. Kevésbé károsító területgazdálkodás
9. Helyi megoldások a területgazdálkodásban
10. Hatékony intézmények a területgazdálkodás multifunkciójának meg­
valósítására
A m ez ő g a z d a sá g s z e r e p é n e k m eg ítélése Jo h a n n esb u rg b a n

A „Johannesburgi nyilatkozat a fen ntartható fejlődésről" mindenekelőtt

a fenntarthatóság melletti elkötelezettséget hangsúlyozta az em berséges,
m éltányos és g on d oskod ó társadalom felép ítése érd ekéb en , amit a gazdasági
fejlődés, társadalmi haladás, valamint a környezetvédelem segítségével lehet
elérni, a cselekvés valamennyi lehetséges - helyi, nemzeti, regionális és globá­
lis - szintjén.
A nyilatkozat kiemeli, hogy a szegénység felszámolása, a fogyasztási
és termelési gyakorlat megváltoztatása, a természeti erőforrásokra épülő
gazdasági és társadalmi fejlődés ésszerűsítése a fenntartható fejlődés célja
és követelménye. Mindez szorosan összefonódik az élelmiszertermeléssel, a
mezőgazdasággal.
A johannesburgi dokumentumokban a nyilatkozathoz kapcsolódó
„Végrehajtási Terv" igen részletesen kidolgozott 170 pontja foglalkozik
a megvalósítással. A 40. pont a mezőgazdaságról szólva közli, hogy
a m ezőgazdaság „döntő sz erep et játszik a világnépesség igén yeinek
teljesítésében", valam int a szegénység felszám olásában az élelm iszerterm elés,
az élelm iszerellátás, a biztonságos élelm iszerek term elésén ek növelésével.
Ennek érdekében intézkedéseket irányoznak elő minden szinten, melyek, igaz,
meglehetősen általánosságban mozgóak és főleg a fejlődő országok érdekeit
képviselik. Kulcs: a föld- és vízkészlet fenntartható és hatékony hasznosítása,
a talajdegradáció megelőzése, a nők bevonása, az őshonos erőforrás­
gazdálkodási rendszerek óvása, az újabb igényekhez igazodó jogi szabályozás,
piaci alapú ösztönzők alkalmazása, az állami finanszírozás biztosítása,
működő piacokra való bejutás segítése, a kártevők elleni védekezés, a különféle
kezdeményezések közötti koordináció stb.

A m ezőgazdaság d ö n tő sz erep et játszik a világ n ép esség én ek élelm i­

szer-ellátásában, az élelm iszer-biztonságban, m elynek kulcsa a term ő­
föld- és vízkészletek fen n tartható hasznosítása!

K ofi Annán ENSZ-főtitkár Johannesburgban hangsúlyozta az emberiség

jövőjét meghatározó öt legfontosabb körülményt: az egészséget, az ivóvizet, a
mezőgazdaságot, a levegőt és a biodiverzitást, melyek szorosan összefüggenek
az agrártevékenységekkel. Johannesburg egyértelművé tette, hogy a
fen n tarth atóság középpontjában az em ber, az eg észség é s a jó lé t m egterem tése
áll.
Az agrárgazdaság jövőbeni fontosságát mindez jól érzékelteti. Az
élelm iszerterm elés nélkül nem oldhatók m eg az alultápláltak és az é h e z ő
százm illiók, valamint a szegények szociális problém ái. Ehhez hozzátehetjük,
hogy a mező-erdőgazdaság a természeti környezettel szorosan összefonódva,
té r b e n n a g y k ite r je d é s b e n te v é k e n y k e d ik , s íg y a n n a k le g fo n to s a b b ő rző je,
ú jra te rm e lő je , s ő t g a z d a g ító ja leh et, a m i az e lő z ő n é l n e m k e v é s b é fo n to s,
h is z e n a h o s s z ú tá v ú lé te z é s ele m i fe lté te lé rő l v a n szó.

fl fenntarthatóságot befolyásoló társadalm i-gazdasági folyamatok

Az előzőekben vázolt fenntarthatósági események mellett a társadalmi-gaz­

dasági folyamatok tömör áttekintése is közelebb visz a szükséges változási irá­
nyok lényegének megértéséhez. A szociális, majd az ökoszociális piacgazdaság
kibontakozása, a természetközeli - környezetkímélő - mezőgazdaság folyta­
tásának felelevenítése, az újszerű földhasználat megjelenése, a mezőgazdaság
szerepkörének tudatos - multifunkcionális - bővítése lényegében a természeti
környezet emberi szükségletek kielégítésére hasznosított részének, a termé­
szeti erőforrásoknak a megőrzésére, fenntartására irányulnak.

A z ö k o s z o c iá lis p iacg a zd a sá g térn y erése é s n e h é z s é g e i

Az előbbiekben vázolt nemzetközi fejlemények bekövetkezésében nagy szere­

pet játszott a szociális piacgazdaság, majd az ökoszociális piacgazdaság erősö­
dése. Éppen ezért a hazai mezőgazdasági rendszer szükségszerű átalakulása
érdekében, az 1980-as években, mi is foglalkoztunk a témakörrel, annál is
inkább, mert a rendszerváltozás kezdetekor ez nem kapott figyelmet, sőt a
rendszerváltás első kormánya sem a szociális piacgazdaságot, sem az ökoszo­
ciális piacgazdaságot nem állította programja középpontjába.
Ismeretes, hogy a tőkés társadalom fejlődésének első szakaszában a
szabadpiaci verseny korszakára a társadalmi feszültségek, a szegénység iránti
érzéketlenség volt a jellemző. Ez - más körülményekkel együtt - fokozta a
bizonytalanságot, így ezeket az évtizedeket a vállalkozók tönkremenése, az
emberek munkanélkülivé válása, gazdasági válság stb. fémjelezte.
A szociális piacgazdaság lényege az alábbiakban foglalható össze: A
szociális piacgazdaság a korszerű ipari társadalom követelményeinek
megfelelő kom plex ren d sz erjellem z ő je a m agas term elékenység, ajólét, a társa­
dalm i és szociális biztonság. A piac a szegénység ügyét sehol sem oldotta meg,
ezért a piacgazdaság társadalmi, szociális célokkal egészült ki a fejlődés során.
Mindez a demokratikus jogállamiság keretében, gondosan és folyamatosan
módosított gazdasági „alkotmányra", törvényekre épült.
Fontos az időtényező említése, mert a szociális piacgazdaság a kapitalista
gazdaság 200 éves fejlő d ésén ek eredm énye! Ennyi időre volt szükség ahhoz,
hogy a piac kezdeti „hibáit", a dinamikus gazdasági fejlődés ellentmondásait,
az önszabályozás és öngyógyítás fogyatékosságait lefaragják, egy új komplex
rendszer formálódjék. A piacgazdaság összetett feltételrendszerének
kibontakoztatása azonban tudatos lépésekkel elősegíthető. Következésképpen
nemcsak általában kell beszélni a piacépítésről, a marketingszemléletről
stb., hanem levonva a fejlődés kerülőútjaiból, a nemzetközi gyakorlatból a
tapasztalatokat, következetes tevékenységgel formálható a piacgazdaság, a
piaci verseny, melynek feltételei ma már jól ismertek.
A szociális piacgazdaságra - mint említettük - a munka m agas
term elékenysége, a viszonylagos jólét, a társadalom életét javító intézm ények
széles hálózata, a gazdasági és szociális bizton ság a jellem ző, a vállalkozói
szférában érvényesülő - többé vagy kevésbé - kem én y gazdasági verseny
körülm ényei között. A fejlett tőkés országokban a vezető politikusok mindig
következetes figyelmet fordítottak a nyugdíjakra, a munkanélküli segélyre, a
társadalombiztosításra, a gazdálkodóknak nyújtott jövedelemkompenzációra.
A jó politikusok érzékenyek a társadalmi bajokra, tudják, hogy az élelem, a
lakás és a pénzhiány nemcsak elégedetlenné teszi a tömegeket, hanem illúzióvá
válik a szabadság is. Másképpen fogalmazva a szociális piacgazdaság a m odern
ipari társadalom követelm ényein ek m egfelelő, a term észeti erőfo rrá so k
kiakn ázására ép ü lő rendszer, melyben súlyok és ellensúlyok teremtik meg a
társadalmi harmóniát még napjainkban is, amikor egyes fejlett országokban az
európai versenyesélyek erősítése érdekében a szociális vívmányok mérséklésén
fáradoznak.
Amagas életnívó, az anyagi biztonság, a termelékenységkövetkezményeként
fokozatosan erősödött a társadalomban a körn yezettudatosság, az eg észség
m egőrzésén ek, az életkörü lm én yek és a körn yezet javításán ak az igénye. Ezek
együttes hatására bontakozott ki az ökoszociális piacgazdasági irányzat, am ely
m egkísérelte, h og y a term elés, gazdálkodás, viselkedés, fogyasztás, körn yezet
k ö zö tt újszerű összhangjöjjön létre. A véges világban a természeti erőforrások
felélése helyett, ami nem tartható fent, a fen ntartható, vagyis körforg ásos
gazdálkodás jelen th eti a m egoldást, ami valójában visszatérést jelent a régebbi
túlhaladottnak tekintett gyakorlathoz. A lényeg a felhaszn ált energia- és
anyagm ennyiség radikális csökken tése, egyúttal m érsék elv e a hulladékot,
valamint a pazarlást. Ez szolgálja a fenntartható társadalom érdekeit. Mindez
nem más, mint alkalm azkod ás a véges világ törvényszerűségeihez. így nem
túlzás azt állítani, hogy a fenntarthatóság megvalósításának alapfeltétele az
ökoszociális piacgazdaság kibontakoztatása regionális és nemzeti szinten,
mert ez teremtené meg a lokális, a helyi fenntarthatósági megoldások
térnyerését.
A globalizáció, a n eoliberális piacgazdaságok által diktált kíméletlen
verseny, a profithajhászás, a „pénzzel még több pénzt csinálni" mozgatórugók
nem kedveznek az ökoszociális piacgazdaságokat folytató országoknak. így
az európai országokban is megindult a jóléti eredmények nyesegetése, ami
eleve elégedetlenséggel jár. A környezetvédelmi igények, szabályok betartása,
a tiszta termelés anyagi áldozatai megnövelik a kibocsátások ráfordításait,
költségeit. A jóléti és környezetvédelmi áldozatok, kiadások rontják az
ökoszociális piacgazdaságú országok, az EU versenyesélyeit más országokkal
szemben, annak ellenére, hogy hosszú távon csak a fen n tartható fejlőd és
m egvalósításával m en th ető m eg a „homo sapiens" a kipusztulástól.
A neoliberális piacgazdaság elvileg állami beavatkozással, határozott
társadalmi fellépéssel korlátozható, hiszen az alapelvek - az alacsony adózás,
a minimális állami beavatkozás, a maximális privatizáció - társítható
a term észeti környezet, a bioszféra védelm ére irányuló szabályokkal,
törvényekkel, ösztön zőkkel, szan kciókkal. A valóságban azonban egyelőre
folyik a természeti erőforrások kizsákmányolása, a bioszféra károsítása, a
kiotói egyezmény ratifikálásának elmaradása, az esőerdők irtása stb.
A z ökoszociális piacgazdaságban változik a m ezőgazdaság sz erep k ö re is,
am int erre m ég a továbbiakban kitérünk. A mezőgazdasági foglalkoztatásnak
kedvez az élelmiszertermelés fokozódása, a rekreációs és a természetet,
valamint a biodiverzitást védő szolgáltatások, az ipari nyersanyagigények
növekvő (fa, gyapjú stb.) kielégítése, valamint a hulladékok újrahasznosítása és
természetes úton történő ártalmatlanítása.

Az elm on dottak alapján érzékelhető, h o g y sem a szociális piacgazda­

ság, sem az ökoszociális piacgazdaság nem vetette fel - egyes tudom á­
nyos p ró b á lko z á so k tól eltekintve és nem állította elő térb e a társada­
lom, gazdaság, valam int a term észeti körn yezet alapvető - az em b eriség
létét veszélyeztető - kon fliktu sát, ezért valami új m egoldás szü kségel­
tetik, am ely a fen n tartható gon dolkodásban, term észeti környezetben,
társadalom ban, gazdálkodásban és fogyasztásban je lö lh e t ő meg.

Mindent egybevetve, látva a fenntarthatóság egyhelyben topogását,

leszűrhető az a megállapítás, hogy a gazdaság eddigi term észeti körn yezetet és
erőfo rrá so k at károsító, m értéktelen ü l kihaszn áló gyakorlatán ak orvoslására,
a negatív h a tá so k ellensúlyozására irányuló p o litik á k h elyett g y ökeresen új
szem léletre, cselekvésre, „paradigmaváltásra" van szükség. Ez azonban csak
akkor valósítható meg, ha
- a társadalmak, az egyes országok, régiók céljaikat harmonizálják a
természeti környezet megőrzésével, helyreállításával;
- minden szinten és mindenütt számolnak a környezetbiztonsággal;
- ha a „tiszta" technológiákkal párhuzamosan átalakul a termelői és
lakossági fogyasztás;
- mindezeknek alárendelve érvényesül a gazdasági ésszerűség;
- a technikai megoldások, az érdekek, a szociális szolidaritás és az újszerű
biztonságosan fenntartható jólét elemei fokozatosan, kölcsönhatásaikkal
egymást erősítve formálódnak.
 A szociális piacgazdaság és m ég in kább az ökoszociális piacgazda­
ság m egvalósulása önm agában sem egyszerű, d e kü lön ösen bonyolult
egy „volt szocialista" ország átvezetése - m elyre egyszerűen nincsen,
nem is leh et p éld a a világon - a piacgazdaság vágányaira. Ebben nem
hagyható szám ításon kívül, h o g y a hazai társadalom b eleszo k o tt és el-
k én y elm esed ett egy viszonylag alacsony szintű szociális biztonságba,
garantált foglalkoztatásba. Továbbá M agyarország volt az egyetlen
ország a „szocialisták" közül, ahol a szövetkezeti tulajdont nem tekin ­
tették alacsonyabb rangúnak, ahol politikailag elism erték a p arasztság
jog át a b érb ő l és fiz e té s b ő l élő k h ö z hason ló jöv ed elem szerzésre, a
nyugdíj, a beteg seg ély ezés stb. városiakkal azon os ren d szerére, s am i
szintén fontos, M agyarország nettó élelm iszer-exportőrkén t szerepelt.
A m agyarországi m ezőgazdaság 1980-as év ek óta tartó útkeresése,
in kább bolyongása, a régi ren d szerek gyors felbom lása, újak lassú k i­
bontakozása, a m odern izáció m eg reked ése, a term elés csökken ése, a
falvak elö reg ed ése é s elszeg én y esed ése bonyolult helyzetet terem tett,
am ivel szám olni szü kség es a fen n tarthatóság m egvalósítási folyam atá­
ban is. Éppen ez ért az átm en et és átalakulás elhú zódó éveiben, a régen
túlhaladott szabadpiaci vadhajtások nyesegetése, m inim álisra csö k k en ­
tése m ellett kü lön ös fig y elm et érdem elt volna korszerű , h o ssz a b b távra
irányt je lz ő célren d szer m eghirdetése, am ely okulva a szociális és ö k o ­
szociális piacgazdasági tapasztalatokból a fen n tartható gondolkodást,
term észeti környezetet, társadalm at, g azdálkodást és fogyasztást véste
volna az útjelző táblára. Erre is igaz: „jobb k éső n m int soha"!

fl fenntartható fejlesztés területhasználata és a term észetuédelem összefüggése

A term ész eti k ö rn y ez ettel ö s sz e fo n ó d ó m ez ő g a zd a sá g i term elés

A mezőgazdasági tevékenység normális körülmények között - sajátosságaiból

adódóan - eleve g o n d o sko d ik m egújítható erőforrásairól, m íg m ás nem zetgaz­
dasági ágak az erőfo rrá so k at egyszerűen elhasználják, elfogyasztják, gyakran
pazarlóan, károkozóan . A talaj - növény - takarmány - állati transzformáció
- trágya és szerves anyag hulladékok, melléktermékek - talaj szerves körfo­
lyamatból csak az kerül ki, amit elfogyasztanak, felhasználnak vagy elégetnek
(fát, szalmát, kukoricaszárat), vagyis újratermelődnek az erőforrások, miköz­
ben hasznosítja a napsugárzást, hőt, oxigént bocsát ki, széndioxidot nyel el,
tárolja a csapadékot, párologtat, alakítja a mikroklímát, az előállított termékeit
nem használja fel élelmezésre, takarmányozásra, hanem egy részét vetőmag­
ként, szaporítóanyagként, állati szaporulatként újrahasználja, s mindezzel a
 szén körforgásának aktív résztvevője. A nagy tömegű szerves mellékterméket,
hulladékot - a biomasszának ezt a részét - csapadék- és a hőviszonyok függ­
vényében egyre inkább újrahasznosítják a mezőgazdaságban (a talaj szerves­
anyag készletét gazdagítva, takarmányként, energianyerésre stb.). Az erdőben
még természetesebb módon zajlik ez a körfolyamat.
A m ező-erdőgazdaság tehát szorosan összefonódva a term észeti
környezettel és a biológiai folyam atokkal norm ális körülm ények között
megújítja erőforrásait a szerves anyagok körforgalmának megőrzése, illetve
megismétlése révén. A magyarországi gazdaságok az 1950-es években, az
akkori technikai-technológiai színvonalnak megfelelően ilyen gazdálkodást
folytattak. Ez a későbbiekben - a hazai élelmiszerhiány felszámolása, a
mennyiségek hajhászása, az „iparszerű mezőgazdaság" korában - felbomlott,
majd a rendszerváltozás éveiben megkezdődtek a kedvezőbb irányú változások.
Lecsökkent a műtrágyák, a növényvédő- és gyomirtó szerek használata, bár
elsősorban a pénzszűke miatt. Sajnos az egyoldalú kalászos-kukorica túlsúly
miatt a vetésváltás, az állatállomány csökkenése miatt pedig a szervestrágyázás
elmaradt a kívánatostól, s nem megfelelő a melléktermékek és hulladékok
újrahasznosítása sem.
A természeti termőhelyi feltételeit újratermelő mezőgazdasági
tevékenységhez a valamikori parasztgazdák széles körű öntevékenysége
társult, ami a szerszámok, szíjak, kocsi javításán, a seprő készítésén stb. túl az
élelmiszerek tartósításáig, feldolgozásáig, állatok szaporításáigésgyógyításáig,
kereskedelmi stb. tevékenységig terjedt. Ápolta, használta az árkok szélét, utat
javított, ha kellett, vagyis mai szóhasználattal sokféle funkciót látott el, vagyis
a gazdálkodó a sokoldalúságot, a „multifunkcionalitást" már régen feltalálta,
ha nem is a mai értelemben. (A multifunkcionalitás valódi és fontos tartalma
ellenére divatszóvá is vált, akárcsak a „pillér" kifejezés. Napjainkban már az
agrárpolitika és minden más „pilléreken" nyugszik.)
Franciaországban, ahol szerződést kötnek a fenntartható gazdálkodásra a
termelőkkel szintén úgy vélekednek a szakírók, hogy „A m ultifunkcionalitás
... m indig is jellem ez te a m e z ő g a z d a s á g o t . (A tevékenység diverzifikálására
a következő fejezetben visszatérünk.)

A m ezőgazdaság a fen n tarth atóság m egvalósításának ideális alanya,

m ert „a jó gazda gondossága m ellett" nem fogyasztja el term észeti e r ő ­
forrásait és nem fogyasztja el előállított term ékeit sem , hanem abból
annyit meghagy, am ennyi a tevéken ység m egújításhoz szükséges.

Ú jszerű föld h a szn ála ti ig én y ek é s le h e tő s é g e k felm er ü lé s e

M ező-erdőgazdasági tevékenység 2001-ben az ország területének kereken

4. ábra
A földhasználati piramis

A terület nagysága

szigorúan védett
nincsen területek
(totális rezervátumok)
Mezőgazdasági földhasználat

01 védelmi prioritást
II. korlátozott 60 II.
V élvező területek
sj
•Si.
6
_oj
~S
n
> védelmi célú
alacsony III.
III. < földhasználati
ráfordításokkal
korlátozások

magasabb kísérő védelmi

ráfordításokkal intézkedések
82% -án zajlott összefonódva a természeti környezettel. A mező-erdőgazdaság
területi kiterjedéséből adódóan a term észet- és környezetvédelem elsőrendű
partnere, nem is szólva a biodiverzitásról - vagyis a társadalmi érdek szolgálója.
A természet- és környezetvédelem, valamint a gazdálkodás összefüggései
és kölcsönhatásai Erz földhasználati piramisrendszere alapján jellemezhetők
egyszerűen, amit a 4. ábrában illusztrálunk. (Talán nem felesleges
emlékeztetni arra, hogy a paraszti gazdálkodási gyakorlat mindig más
volt például a jó mezőgazdasági adottságú termőhelyeken, mint a sovány,
kedvezőtlen adottságok mellett. Igaz, hogy ebben a gazdasági ésszerűség volt
a meghatározó.)
Az országban 10 nemzeti park, kereken 485 E ha területtel, 38 tájvédelmi
körzet 310 E ha, 132 természetvédelmi terület 26 E ha, helyi jelentőségű
védett területek 37 E ha-ral érintik a településeket, illetve az ott gazdálkodó
vállalkozásokat. E zért a m ező-erdőgazdaság n élkü lözhetetlen sz erep et tölt b e
a szigorúan védett helyeken környezetvédő, külső hatásokat csökkentő, puffer
szerepével. Természetesen másutt is a helyi adottságokhoz igazított termelési
szerkezettel, a ráfordítások minőségével, mennyiségével és a gazdálkodás
rendszerével, amit a 4. ábra jól érzékeltet.
Mindez megfelel a fenntartható mezőgazdasági törekvéseknek, de
esetenként új befektetéseket igényel, többletkiadásokkal, alacsonyabb
hozamokkal járhat, s kérdéses, hogy a társadalom ezt a m ezőgazdasági
term ék ek árain, vagy m ás juttatásokon , tám ogatásokon, kom pen zációkon
k eresz tü l m ennyiben honorálja, szolgálva ezzel a társadalom hosszú távú
érdekeit.
Új színfolt, ami a szerepkör további változása és a fenntarthatóság irányába
mutat, a közös agrárpolitika várható reformja. Franz Fischler, az Európai
Bizottság agrárbiztosa a közvetlen agrártámogatások feltételekhez kötött
csökkentését helyezte kilátásba. A jövedelempótló támogatás függetlenedne
a termeléstől, csökkenne a piaci intervenciós, illetve a rögzített felvásárlási ár
is. (További részletekkel a vidékfejlesztési fejezetben foglalkozunk.)
Várhatóan szigorodik a túlterm elési, körn yezetvédelm i, állatjóléti és
élelm iszer-biztonsági előírások megszegésének megítélése, szankcionálása.
A támogatások egy részét vidékfejlesztésre célszerű átcsoportosítani Fischler
szerint, s a csökkenő agrártámogatás átalányként működne a termék-, illetve
földalapú támogatás helyett, s lefelé mozognának a termelési kvóták és a
felvásárlási árak, de ösztön özn ék a bio- és háztáji kisterm elést.

A z a g rárg azd aság s z e r e p k ö r é n e k változásai

Az agrárágazatok jelentőségét régebben azzal fejezték ki, hogy hány százalék­

kal részesedett a GDP-ből, mekkora az export-import egyenlege, vagy a fog­
lalkoztatottak hány százaléka dolgozott a mezőgazdaságban. Napjainkra ezek
a jelzőszámok a nemzetgazdaságban - a régebbiekhez képest - szerényebb
arányokat mutatnak, de ennek ellenére a mezőgazdaság stratégiai jelentősé­
gét nem vesztette el, sőt szerepköre többrétűvé, sokoldalúvá vált, határozott
multifunkcionális jelleget öltött. A fejlett országok példái egyértelműen bizo­
nyítják, hogy miközben csökkent az agrárgazdaság aránya a foglalkoztatottak
körében, a GDP-ben, a külkereskedelemben, stratégiai jelentősége is változott,
átalakult, de továbbra is jelentős maradt.
A jövőt illetően fontos annak felismerése is, hogy a hazai mező- és
erdőgazdaság termelő és szolgáltató tevékenysége és léte, a szervesen
összefonódó vidékkel és régiókkal együtt, semmilyen más nemzetgazdasági
ággal, vagy éppen importtal nem helyettesíthető, illetve pótolh ató stratégiai
rangú sz erep k ö rt tölt b e az élelem term elésben , a term észeti körn yezet és
a biodiverzitás hasznosításában, óvásában, s ő t gazdagításában, a tájképi
érték ek , hagyom ányok őrzésében , a falusi turizmusban, az üdültetésben, a
rekreá ció ba n , a falusi élet- és települési körü lm én yek fejlesztésében , a v idékiek
életnívójában, a nyugdíjasok, m unkanélküliek, s o k g y erek esek szociális
h ely z etén ek javításában, a választópolgárok m egn yerésében é s helyhez
k ö téséb en , valamint az in fláció m érsék léséb en (5. ábra.).

fl fenntarthatóság szintjei és tartalma: nduEhEdés uagy fejlődés,

minőség uagy m ennyiség?

Az agrárgazdaság fejlesztési tennivalóihoz az előzőek mellett fogódzót nyújt

az is - ami a nemzetközi tárgyalásokat és a határozatokat követően egyaránt
megerősödött -, hogy kom plex és ú jraterm elődő p ro b lém a k örrő l van szó,
m elyn ek m egoldását társadalm i, szociális, gazdaságfejlesztési és term észeti
körn yezeti problémák összefüggéseiben szükséges keresni. Annak ellenére,
hogy a fenntarthatóság felismerése több mint két évtizedes folyamat (lásd:
I. rész, 1. ábra), amit könyvünk első részében ismertettünk, nem sikerült ér­
demi haladást elérni. Ezért hangsúlyoztuk az előző alcímben, hogy újszerű
közelítés elengedhetetlen a gondolkodásban, a megoldás logikai rendjében, a
tartalom és a szintek összefüggésében, valamint kölcsönhatásában. Erről a 6.
ábrában nyújtunk áttekintést.
A fenntartható fejlődés hangoztatásában talán nem is volt hiány, csak
éppen a felfogás, a megközelítés nem bizonyult életrevalónak, mert mindent
hagyományosan a gazdasági növekedés, a piac nézőpontjával szemléltek,
nem emelve első helyre a természeti környezetet, mellőzve a fenntarthatóság
fogyasztási oldalát. A szerintünk helyes közelítést az 5. ábra tükrözi.
A johannesburgi tanácskozásokon is megerősödött, hogy a problémákat
globális, regionális, n em zeti és lokális szinten szükséges kezelni, a
5. ábra
Az agrárgazdaság változó szerepkörének áttekintése

- M ezőgazdasági élelmiszercélú term elés (bioterm elés, tájterm elés,

tájterm ékek)
- Helyi élelmiszerfeldolgozás és vendéglátás
- Energiaterm elés
- Term észet- és környezetvédelem
- Biodiverzitás fenntartása
- Tájképi értékek, hagyományok őrzése, kultúra ápolása
- Falusi szegények, munkanélküliek, nyugdíjasok, sokgyerekesek életní­
vójának javítása
- Vidékfejlesztés
- Lakosság helyhez kötése
- M unkaerő m egtartása és fejlesztése
- Zöld területek és felületek növelése
- Rekreáció, üdülés, pihenés környezete
- Túrázás, kirándulás, táborozás
- Falusi turizm us
- Állatvédelem, állati jólét

témakörtől, a feladattól függően. Miközben globális szinten a régebbi és

újabb megállapodások és nézetek körül zajlik a csatározás, az is kirajzolódik
véleményünk szerint, hogy globális szinten is csak akkor érhető el tartós
érdemi haladás, ha a lokális szinten megvalósítókat, az önkormányzatokat
valamint a vállalkozásokat sikerül megnyerni és érdekeltté tenni, s kistérségi,
regionális programokra is sor kerül, s a vidékfejlesztésben is a fenntarthatóság
érvényesül.
A fenntarthatóság nemzetközi szintjein a globális problémákkal
foglalkoztak. A lokális szint eddig kevés figyelmet kapott, holott míg egyes
veszélyek elhárítása, megoldása globális szinten kezdeményezhető, illetve
részben megvalósítható - mint például a klímavédelem - addig más feladatok
csak lokális szinten oldhatók meg, mint például a fenntartható mezőgazdasági
termelés, a fenntartható vidék.
A különféle nemzetközi és hazai fórumokon elhangzottakból következik
az is, hogy az eddigi próbálkozásoktól eltérően a fenntartható fejlesztés
6. ábra
A fenntarthatóság szintjei és tartalm a

Szintek
Globális Regionális Nemzeti Lokális

Tartalom \

Gondolkodás,
életmód

Természeti
környezet,
természeti
erőforrások

Termelés

Fogyasztás

Természeti,
társadalmi,
gazdasági
összefüggések,
kölcsönhatások

tennivalóit a különféle szinteken csak holisztiku s szem léletben, ren dszerben

gondolkodva, illetve cseleked v e leh e t m egoldani.
Az agrárgazdaság fenntartható fejlesztése a tartalom, feladatok és
szintek összefüggés- és kölcsönhatásrendszerébe helyezve (6. ábra) vezethet
eredményre, azzal, hogy a földrajzilag szétszórtan elhelyezkedő' kisebb-
nagyobb méretű mezőgazdasági termelőknek lokális szinten - egyes
telepü léseken , vagy k istérség ek ben a fen n tartható gazdálkodás bevezetésével,
a fen n tartható vállalkozás m ű ködtetésével - kü lön ösen fon tos a szerepe, de új
esélyeket kínál a regionális és a nemzeti szint kiaknázása is.
A 6. ábrában a fenntarthatóság szintjei nem szorulnak különösebb
magyarázatra. A globális szint a földkerekség egészét, vagy jelentős részét

7 127 \
érintő problémaköröket öleli fel, mint a szegénység, az éhezés-alultápláltság,
egészségügyi helyzet, klímavédelem és klímaváltozás, édesvizek
problematikája, biodiverzitás, elsivatagosodás stb. A regionális szint az
országhatárokon átnyúló fenntarthatósági problémákat öleli fel, mint például
savas esők, fejlesztési EU-régiók, a Kárpát-medence vízgyűjtő rendszerének
fenntartható fejlesztése stb. Tehát nem egy-egy országon belüli régiókról
van szó! A nem zeti szint egy-egy adott ország fenntarthatósági fejlesztési
feladatait öleli fel, míg a lokális szint - mint később bemutatjuk - széles skálán
mozoghat a termőhelytől a települési önkormányzatig.
Azt, hogy a globális szinten milyen lassú, ellentmondásokkal terhelt
az előrehaladás, jól példázza a riói ENSZ-konferencia megállapodásainak
sorsa, vagy a johannesburgi ENSZ-konferencia eseményei, illetve a
kiotói jegyzőkönyv aláírásának elhúzódása. A fenntarthatóság globális
ellentmondásainak és feszültségeinek jövőben várható fejleményeiről többféle
„forgatókönyv" is felvázolható.
Az első forgatókönyv szerint a Johannesburgban elfogadott
megállapodásoknak kevés foganatja lesz és tovább folytatódik Kína, India
gazdasági fejlődése, melyek másolva a „fejlett" országok gyakorlatát, nagy
méretekben terhelik a természeti környezetüket, veszélyesen „fogyasztva" azt.
Ehhez csatlakoznak A frika és D él-A m erika fejlesztési erőfeszítései, valamint
erdőirtásai és ipari beruházásai. Ha a fejlődők nem alkalmaznak széles
körben „tiszta technológiát" és nem veszik át a fenntarthatósági törekvéseket
- m iközben a fejlettek is csak tessék-lássék teszn ek ezért valamit - viszonylag
gyorsan - 30-50 - év múlva az életfeltételek az elviselhetőség alá süllyednek.
Ezt csak súlyosbíthatja a globális felmelegedés jelensége, amely összefonódik a
természeti erőforrások pazarló, károsító felhasználásával.
Elképzelhető egy másik forgatókönyv is, miszerint egyes fejlettebb államok
vezetése felismerve az emberiség létét veszélyeztető folyamatokat erővel
rákényszeríti a károkozó vállalkozásokat és az elsősorban ká ro k o zó országokat
a fenntarthatóság szélesebb körű érvényesítésére. Ez azonban magában
hordozza a háborús konfliktusok és más rendkívüli helyzetek sorozatát, melyek
eredményei felgyorsíthatják az emberi lét feltételeinek gyors romlását.
Egy harmadik - valójában kívánatos - forgatókönyv az, amikor az egyes
országok, vagy azok többsége saját pályáján haladva fejlődik, d e eleget tesz a
fen n tarthatósági kritérium ok érvényesítésének. Ez a forgatókönyv, amire
szintén van esély, csak akkor következhet be, ha a globális világgazdaság
felism erv e saját zsákutcáját ön m érsékletet, ö n korrekciót tanúsít, s ha
keservesen is, de változtat gondolkodásm ódján, fogyasztásán és term elési
eljárásain, s céljainak középpontjába egyesek meggazdagodása mellett a
társadalmi megelégedettség utat tör magának.
 A fenntarthatóság fő b b tartalm i jellem z ői - amelyek más törekvésektől,
irányzatoktól, filozófiáktól, politikáktól stb. m egkülönböztetik
- mindenekelőtt egy céltudatos gon dolkodási, m agatartási ren d szer és
en n ek m eg felelő életform a. Ez alapfeltétele a fenntarthatóság gyakorlati
elterjedésének és eredményességének, s egyúttal a term észeti körn yezet
hosszú távú m egőrzését, valamint a term észeti erőfo rrá so k (termőföld,
felszíni és felszín alatti vizek, sugárzás stb.) ésszerű, megőrző hasznosítására
irányul. A fenntarthatóság érvényesítésében a term elés és fogyasztás
a megvalósíthatóság gyakorlati próbakövei, melyekre a továbbiakban
visszatérünk, de hangsúlyozzuk, hogy mint „cseppben a tenger" a termelés,
fogyasztás mikéntje a fenntarthatóság „alfája és ómegája". S végül, miután
komplex rendszerről van szó, a tartalom következő láncszeme a term észeti,
társadalm i és gazdasági tén yezők ö sszefü g g ései és kölcsönhatásai.

A term észeti környezet, a term észeti erő fo rrá so k - m elyekre épül

a m ező-erdőgazdasági tevékenység, és am it az éssz erű gazdálkodás
m egőriz, folyam atosan újratermel, sőt n em esítéssel gazdagít - nem csak
a g azd álkod ókn ak, erd ész ek n ek jelen ten ek értéket, hanem valójában
valam ennyi em bern ek. A term észeti erőfo rrá so k ér té k e az alábbiak s z e­
rint jele n ik m eg Mohán Munasinghe ren d sz erez ése nyomán:
K özvetlen használat érték e: m ezőgazdasági term ények, term ékek,
élelm iszerek, tűzifa és ipari fa előállítása, erd ei m ellékterm ékek, gyógy­
növények gyűjtése, ipari nyersanyagok előállítása, pihen és, üdülés, ki-
kap csolód ás, fü rdőzés, táji sz ép ség élvezete, energia-szolgáltatás stb.
K özvetett használat érték e: a zöld terü letek é s felü letek oxigénszol­
gáltatása é s a C 0 2 elnyelése, a védett term észeti táj, értékek, környezet,
a m ez ő v éd ő erd ősávok és m ás v éd erd ő k sokoldalú hatása, az élőv izek
párásító, nyugtató hatása stb.
Választási leh ető ség érték e: vagyis an n ak a lehetősége, h o g y vala­
ki, a k i a jelen b en nem használja a term észeti erőforrásokat, a z o k h o z a
k é s ő b b ie k b e n hozzájuthasson, vagyis az e lő d ö k n e éljék fel, ne tegyék
tön kre azokat. Nem n eh éz észrevenni, h o g y ez szorosan összefü gg a
Brundtland B izottság fen ntarthatósági m eghatározásával.
H agyom ány vagy ö rö k ö lh ető ség érték e: tájképi é r té k és a tájjal ösz-
szefü g g ő tevéken ységek vagy üdülési fu n kciók (Szigetköz, H ortobágy,
K isku n ság stb.), tanyasi életform ák, leg eltetéses állattartás, halászat,
k ed v ez ő k itettség ű lejtő k ö n a szőlészet-borászat, erd ei faszén ég etés stb.
L étezési érték : az, h og y em beri létez és alapfeltétele, k ö zeg e a ter­
m észeti erőfo rrá so k együttese, továbbá, h o g y az em b ert körü lv ev ő
term észet „van", „létezik", olyan kin cseket, használati é rték ek et rejthet
m agában, m elyekre a tudom ány haladásával d erü lh et fén y stb.3
 Magyarországon Gyulai Iván foglalkozott többször és behatóbban a
fenntarthatóság akadályaival, feltételeivel. Gyulai Iván a fenntarthatóság
megvalósításának akadályait szám bavéve, ez ek fő b b csoportjaikén t m egem líti
- a szemléletbeli;
- tudati, viselkedési;
- intézményes;
- hiányos ismereti;
- közgazdasági akadályokat.
Az elengedhetetlen változások között 13 csoportot ismertet.
Gyulai Iván a fenntarthatóság legfontosabb feltételeikén t igen helytállóan
az alábbiakat jelöli meg
- a szociális jólét;
- az alapvető emberi szükségletek kielégítése;
- a hasznok igazságos elosztása;
- esélyegyenlőség;
- holisztikus gondolkodásmód;
- ágazati integrációk;
- erőforrások eltartóképesség szerinti használata;
- környezetminőség biztosítása.
Eltekintve attól, hogy némileg keveredik a cél, a remélt eredmény és a
feltétel, néhány lényeges elem hiányzik a felsorolásból, akárcsak a nemzetközi
megközelítések nagy részéből is. Például
- a társadalmi támogatottság szükségessége;
- az egyes emberek, kisebb-nagyobb helyi, területi közösségek
megnyerése;
- a vállalkozói szféra többoldalú szerepe és bekapcsolása a megvalósításba;
- a fenntarthatóság információs szükséglete;
- a természeti környezet és a társadalom, a gazdaság, valamint a fogyasztás
összhangjának és kölcsönhatásának hangsúlyozása.
Tartalmi k érd és: a n öv eked és vagy fejlő d é s ? A gazdasági n ö v eked és
mindenekelőtt m ennyiségi, méretbeli bővülést jelent, míg a fejlőd és eleve
m in őség re utal, arra, hogy a haladással jobb lesz a társadalom, a gazdaság, a
természeti környezet.
A növekedés az extenzív haladást, a fejlődés az intenzív, a hosszú távon is
hatékony megoldást jelenti. Ez egyaránt értelmezhető globális, regionális,
nemzeti és lokális szinten.
Más megközelítésben H erm an Daly igen találóan jegyzi meg, hogy a
növekedés „nagyságot", a fejlődés pedig „jobbat" jelent. A szociális jobblétet
fejlődés útján szükséges megvalósítani, ami más oldalról azt jelenti, hogy a
fejlődés számol az ökológiai eltartó-képességgel.
 A fejlesztés szó a tudatos, előrelátó cselekv ést hangsúlyozza szemben
a fejlődéssel, ami tényszerű és ami mellé általában a gazdaság mennyiségi
növekedését társítják.
A fenntartható gazdasági fejlődés semmiképpen sem a mennyiségi
eredmények hajhászását jelenti a jövő magyarországi mezőgazdaságában,
hanem mindenekelőtt minőségi irányultságot. Nyugodtan mondható, hogy
m in őségileg korlátlan a hazai m ezőgazdaság fejlesztése. Ezt jól fejezi ki a
„minőség minden mennyiségben" cél. {Glatz F eren c szerkesztésében 1999-ben
könyv jelent meg a minőségi agrárstratégiáról az MTA Stratégiai Kutatások
keretében.)
A fenntartható mezőgazdasági termelés ugyan minőségében korlátlan
lehetőségek előtt áll, de ez nem jelenti azt, hogy adott esetekben,
termőhelyeken, vállalkozásokban nincsen szükség a minőségnek alárendelt
mennyiségek növelésére. Elegendő talán utalni arra, hogy az alultápláltak
és éhezők millióinak problémája csak megfelelő élelmiszerfeleslegek
előállításával orvosolható. Vagy az átalakuló fogyasztói igények is bizonyos
termékekből többet kívánnak, míg másokból kevesebbet.
Minden kétséget kizáróan egyértelművé szükséges tenni, hogy a
fen n tarthatóság célja az em ber, a társadalom hosszú távú m egm aradása, a
társadalm i job b lét, az em b eri életkörü lm én yek javulása. Ez egyaránt helytálló
cél globális méretekben, területi, regionális emberi vagy helyi közösségek
vonatkozásában. Következésképpen ezért is szükséges a fenntarthatóság
társadalm i tám ogatottsága, amihez helyi szinteken, „lokális" méretekben, az
egyes e m b e r ek m egn yerésén keresztül vezet az út.
Evek óta, szinte mindennapos a körn yezetvédelem é s a fen n tarthatóság
összekev erése, összem osása. Sokan úgy gondolják, hogy a fenntarthatóság a
környezetvédelem újabb keletű, divatosabb változata. Pedig fontos felismerni,
hogy a környezetvédelem önálló célrendszerrel szolgálja a társadalmat, s a
környezet valójában a fen n tarthatóság közege.
A társadalm i-gazdasági fejlőd és alapja a tudományos haladásra, a
felhalmozott gyakorlati tapasztalatokra, a bővülő, k o rsz erű söd ő em beri
tudásra ép ü lő term elés. Ez a forrása az életkörü lm én yek javításának és rem ény
szerint a jö v ő b en a valódi szü kség letekh ez és az erőfo rrá so k ésszerű bb
haszn osításához igazított fogyasztói igények kielég ítésén ek.
Teljesen nyilvánvaló, hogy az agrárgazdaságban is hasonló a helyzet
mind a jelen, mind a jövő vonatkozásában. így az agrárvilág fejlődésének is a
fen n tartható m ezőgazdasági term elés az alapja. Ez egyúttal a fen n tarthatóság
szintjeinek legalsó lépcsője, az egész fenntarthatósági célrendszer
megvalósulásának szilárd alapja.
 fl fenntartható mezőgazdasági term elés értelmezése

A fenntartható mezőgazdasági termelés konkrétabb meghatározása első

pillantásra bonyolultnak tűnik. Először is azért, mert nem a fenntartható
termelést, hanem a fenntartható fejlesztést határozzák meg, de ebből aztán
sokféle megfogalmazás ismert, attól függően, hogy kiknek szól, milyen üze­
netet küldenek általa a megfogalmazók. Ráadásul gyakran a célt, sőt a remélt
eredményt és a feltételeket is belefogalmazzák a meghatározásba. Másodszor,
mert a fogalom az alkalmazás területétől függően is speciális elemeket kaphat.
Ez érthető, hiszen más a hangsúly például a közlekedésben, a bányászatban és
a mezőgazdaságban. Harmadszor: a konkretizálást nehezíti, hogy a fogalom
nem vagy nehezen számszerűsíthető összefüggéseket is takar.
Ezért olyan meghatározást kerestünk, amely közérthető, egyszerű,
orientáló és számszerűsíthető az agrárvilágban. E szerint a fen ntartható
m ezőgazdasági term elés olyan tudatosan folytatott tevékenység, m elyben a
gazdasági ered m én y ren d szerb e ötvözve harm onizál a m ezőgazdaságban oly
fon tos term észeti erőfo rrá so k regen erálódásával és szám ol a terhelt (trágyával,
kém iai an yagokkal stb.) körn yezet asszim ilációs készségével. (Ennek
leegyszerűsített sémáját a 7. ábrában illusztráljuk.) A meghatározás minden
eleme mérhető, számszerűsíthető és a fenntarthatóság minden szintjén
(globális, regionális, lokális) és minden területén (társadalmi, gazdasági,
természeti) a gyakorlati megvalósíthatóság szempontjából is értelmezhető.
Ennek megvalósításával a továbbiakban részletesebben foglalkozunk.
A fenntartható mezőgazdasági termelés általunk használt megfogalmazása
egyaránt megfelel a mezőgazdasági hagyományoknak, a term észettel
harm óniában é lő em b erek n ek , valamint napjaink é s a jö v ő igényeinek.
Ennek a meghatározásnak gyakorlati megvalósítása az ökológiai
gazdaságiam irányzatot érvényesíti, mert előmozdítja a természet és gazdaság
összhangját, mely legfőbb értelme és célja az ökológiai gazdaságtannak.
Közismert, hogy a modern ipar működőképessége a folyamatos
növekedéssel jár együtt, s a technika nem ism er sem önszabályozást, sem
ön korrekciót, öntisztulást. A vázolt felfogás azonban a regenerálódási és
környezetterhelési kritériumaival korlátokat állít a mennyiség hajhászása elé.
(Természetesen a minőségi irányultságú fejlődés nem zárja ki indokolt helyen,
esetben a mennyiségi növekedést.)
A fenntartható mezőgazdasági termelés általunk ajánlott felfogása és
gyakorlata végül is hagyom ánykövető, d e ugyanakkor előrelátó, m ert nem ássa
alá saját éltető term észeti erőforrásait.
Úgy véljük, hogy a fenntarthatóságnak ez a megfogalmazása több
elismert szakértő (E. Schum acher, Donella és D enis M eadow s stb.) általános
megfogalmazásának szerencsés leképezése mezőgazdasági körülményekre.
A továbbiakban bemutatjuk, hogy a fenntarthatóság nemcsak társadalm i-
 A fenntartható mezőgazdasági termelés

A fenntartható mezőgazdasági vállalkozás

gazdasági filozófia, h a n e m m in d e n n a p i gyakorlat, s m in t d in a m ik u s k o m p le x
r e n d s z e r a lk a lm a z k o d ó is, é s je lle m z ő je a m in d e n t á th a tó m in ő s é g , a m ely
e g y ú tta l életvitel, v a la m in t fogyasztási m agatartás is.

fl fenntartható mezőgazdasági uállalkozás

A gazdálkodás valamilyen vállalkozási forma keretében zajlik. Egy fenn­

tartható mezőgazdasági termelés mint vállalkozás akkor fenntartható - vagy
másképpen folyamatos működésre képes -, ha évközben fizetőképes és év vé­
gén akkora nyereségre tesz szert, amelyből kielégíthető a vállalkozó személyes
jövedelemigénye, s ezen túlmenően felhalmozhat a vállalkozás fejlesztésére is.
(A vállalkozó általában háromféle címen számol jövedelmet: a munkája után
munkabérre, a befektetett tőkéje után kamatra, és a vállalkozói kockázata után
haszonra tart igényt.)
A mezőgazdaságban ez azonban némileg bonyolultabb. Mindenekelőtt
azért, mert a fenntartható mezőgazdasági vállalkozás elsőd leg es kritérium a
az, hogy fen n tartható term elést, illetve fen ntartható gazd álkod ást folytasson,
s ezen túlmenően pén zü gyileg is legyen fenntartható. Vagyis két kritériumot
szükséges egyidőben kielégíteni (lásd: 7. ábra).
A Kanadai Mező- Erdőgazdasági és Halászati Minisztérium definíciója
szerint fenntartható a mezőgazdaság akkor, ha gazdaságos, kielégíti a
társadalom igényeit, és m egőrzi a körn yezet m inőségét. Úgy véljük, hogy ez a
meghatározás közel áll az általunk ajánlotthoz.
Színezi a helyzetet a mezőgazdaság 1990-es években létrejött üzemi
struktúrája, melyben a legkülönfélébb formációk, valódi vállalkozások
és hagyományos, vagy ahhoz közel álló gazdaságok (őstermelők, egyéni
vállalkozók, gyakran kényszervállalkozók) egyaránt előfordulnak. Míg
a vállalkozó gazdálkodók nyereség-érdekeltségű ek, addig a klasszikus
parasztgazdaságok, vagy ahhoz közel állók (családi gazdálkodók, egyéni
gazdálkodók stb.) ,jövedelem -érdekeltségű ek, méghozzá a bruttó jöv ed elem b en
érdekeltek. Az egyéni gazdálkodók, a családi gazdálkodók stb. nem
számítanak fel a folyamatosan végzett munkájukért munkabért, hanem ezt
az igényüket az év végén kiszámolt illetve megmaradó jövedelemből (bruttó
jövedelemből) elégítik ki. A bruttó jövedelem pedig nem más, mint az összes
bevételből levonva az anyagi jellegű költségek és kiadások. A bruttó jövedelem
a forrása természetesen a gazdálkodók egyéb fizetési kötelezettségeinek és a
fejlesztésnek is.
A hagyom ányos gazdálkodási form ának megfelelően ez az érdekeltségi
rend szer uralkodott egész Európában, valójában napjainkig .4 Ez a
mezőgazdálkodói jellegzetesség annyira erős, hogy erre külön szám ítási
rendszerek form álódtak. így jö tt létre és terjedt el az ún. fed ez eti ö sszeg
szám ítása és kimutatásokban való szerepeltetése, a nyereség, a jövedelem
helyett. Igaz ebben némi kényelem és politikai szándék is meghúzódik, hiszen
a társadalmi nyugalom, a falusi lakosság megnyerése érdekében nem volt
fontos a nyereség-jövedelem viszonyok pontos, más szektorokkal összevethető
kimutatása.
Az Európai Unióban, a megfigyelt mezőgazdasági üzemekben is, a
fedezeti összeget számítják ki és erre alapozva rendszereznek, s készítenek
összehasonlításokat. (Magyarországon az Agrárgazdasági Kutató Intézet
szervezi a FADN rendszerben résztvevő gazdaságok adatgyűjtését és
a beérkező adatok ellenőrzését, feldolgozását, valamint értékelését.) A
stan dard fed ezeti hozzájárulás (SFH) elsődlegesen a mezőgazdasági
termelőtevékenységek egységnyi méretére (egy hektár, egy állat) vonatkozóan
meghatározott normatív (átlagos időjárási és üzemi feltételekre vonatkoztatott)
fedezeti hozzájárulás.
A fedezeti hozzájárulás az üzemi termelő, szolgáltató tevékenységek
termelési értéke és a változó költségek közötti különbözet. Tartalmazza
tehát az ágazat nyereségét és - a gazdaság egészét tekintve - fedezetet nyújt
(az ágazatokra fel nem osztott) állandó költségekre. Valamennyi tevékenység
fedezeti hozzájárulása összeadva a gazdaság összes fedezeti hozzájárulását
adja. Ez az érték a gazdaságok tartós jövedelemtermelő kapacitását fejezi ki a
termelőeszköz-ellátottság, a termelési szerkezet és a termőhelyi adottságok
függvényében. A termelőtevékenységek fajlagos SFH-értékéből számítható
a gazdaság összes SFH-értéke. Egy gazdaság bizonyos tevékenységei,
tevékenységcsoportjai által előállított SFH-értéknek az üzemi SFH-ból
való részesedési arányával jellemezhető az adott gazdaság termelési iránya
(tevékenységének profilja).

Ma m ár történelm i érd ekesség , hogy M agyarországon is szívesen

hivatkoztak a p araszti bru ttójövedelem -érdekeltségre, m ert a vélt mun­
k á sérd ek ek , az iparosítás stb. korszakában nem volt fon tos a parasztság
jöv ed elm i viszonyainak tiszta m egjelentetése. K ülönösen így volt ez a
„m unkaegység'-korszakban, am ikor is a végzett m un kákat k ö z ö s n e ­
vezőre, „munkaegységre" szám ítva tartották nyilván, m ajd év végén
a m aradvány elv érvényesült, vagyis ha m aradt valami a k ö ltség ek , k i­
adások, az állam m al szem ben i k ö telez ettség ek stb. elszám olása után, azt
szétosztották a m un kaegységek arányában az a k k o ri k ezd etleg es ter­
m előszöv etkezetekben . E hhez k é p es t óriási változást jelen tett, a m ik or a
végzett m unkáért m unkadíjat szám oltak el, előleget fiz e tte k é s év végén
m ég r ész esed ést is osztottak. Az akkori A grárgazdasági Kutató Intézet
tudom ányos érv ek k el és tén yekkel szorgalm azta, Erdei F eren c a k a d é­
m ikus igazgató vezetésével, a m unkadíjazás, az önköltség, a jöv ed elem
stb. kategóriák gyakorlati alkalm azását. H osszú év ekig az AKI-ban és
 k é s ő b b a MÉM Statisztikai G azdaságelem ző K özpontban m ű k ö d ő adat­
bázis volt az egyetlen m egbízható, valós k é p et mutató fo rrá s a term elés
költség-jövedelem viszonyairól. A szám ítógépek b ev ez etésév el p e d ig a
gyors feldolgozás és érté k e lé s m ellett, term elési é s jöv ed elem p rog n ózi­
s o k kész ítésére is leh ető ség nyílott.

A körülmények gyorsan és gyökeresen változtak a rendszerváltozás

éveiben, mindenekelőtt a magántulajdon helyreállítása, a piacgazdaság építése,
a privatizáció és kárpótlás stb. hatására. Az import gépek, anyagok, vegyszerek
stb. hatására az input árak gyorsan európai színvonalra emelkedtek, míg ettől
- zömében a hirtelen lecsökkent életnívó és belföldi fogyasztás hatására
- elmaradóan, lassan emelkedtek a kibocsátások árai. Nem volt tovább értelme
a bruttó-nettó jövedelemről vitatkozni, egyrészt mert nem vagy alig képződött
jövedelem, másrészt mert a vállalkozásokban általánossá vált az európai
számviteli rendszer, mérlegkészítés és eredmény-kimutatás alkalmazása.
A z egyéni vállalkozók, a kényszervállalkozásokkal együtt, meglehetősen
nehéz körülmények között tevékenykedve - piaci, értékesítési nehézségek,
elmaradott felszereltség, korszerűtlen technológia stb. - gazdálkodtak az
elmúlt évtizedben. A sok esetben kényszerűen leegyszerűsített gazdálkodás,
az alacsony műtrágya, növényvédőszer, gyomirtószer felhasználás, ugyan
kedvezett a természeti erőforrásoknak, de ez természetesen közel sem azonos
a tudatos fenntartható gazdálkodási rendszerrel. A vizsgálatba vont több mint
14 ezer egyéni vállalkozásnak csupán 40% -a (2000-ben 43%-a, 2001-ben
39%-a) annyiban m egfelelt a pénzügyi fen ntarthatóságn ak, h o g y n yereséget
állított e lő (2000-ben 780 E Ft/vállalkozás, 2001-ben 830 E Ft/vállalkozás).
A vállalkozások likviditásáról azonban nem állnak rendelkezésünkre
információink, de ismerve a vállalkozók pénzügyi helyzetét, a felvásárlók,
feldolgozók nehézkes számla-kiegyenlítését, joggal feltételezhető, hogy csak
kevés vállalkozás felelt meg a fenntarthatóság likviditási kritériumának (lásd:
1. táblázat).
Napjainkban igen gyakran hallani az üzemi m éretek hatékon yságot n övelő
sz erep érő l. Ez természetesen igaz, de nem minden összefüggésben. Az
egyszeri és folyamatos ráfordítások is csak egy bizonyos méretig fokozódnak
ha a technikai, technológiai feltételek, termőhelynek megfelelő fajta, szaktudás
is társul az adott mérethez. A 2. táblázatból látható, hogy a vizsgálatba vont
1288 vállalkozás 34%-a kicsi, 36% -a közepes, 30% -a pedig nagy méretű volt.
Miközben a területegységre jutó termelési értékben és költségben nincsen
érdemleges különbség az egyes csoportok között, addig az üzem i tevékenység
eredm én ye határozott em elk ed ést mutat. Ha a kisüzemeket 100-nak vesszük,
akkor a közepesekben 137, a nagyokban 175 volt a területegységen elért
eredmény. Ennél is fontosabb az, hogy a vállalkozók jöv ed elem töm eg e
még kedvezőbben alakult. A kis üzemeket 100-nak véve a közepesekben
1. táblázat
Mezőgazdasággal, vadgazdálkodással foglalkozó egyéni vállalkozók
eredményessége

2000 2001
Az egyéni vállalkozások száma

veszteséges 6 315 5 960

nullás 1395 2 222

átalányadózó 563 506

Összesen 14 588 14 208
Egy vállalkozásra jutó eredmény, veszteség (M Ft)
nyereségben +0,78 +0,83
veszteségesben -1,08 -1,20
nullásban - -
átalányadózóban +0,29 +0,32
Összesen -0,12 -0,17

Forrás: Összeállítva htp: www.apeh.hu/tajekoz/te 2001 net.pdf: Az egyéni vállalkozók 2001. évi
szűkített bevallás adatai alapján.

2. táblázat
Egyéni gazdaságok jövedelemtermelése méretkategóriák szerint

Méretkategóriák (M Ft SfH ')

Kicsi Közepes Nagy
2 alatt 2 -5 között 5 felett
Üzemek száma 469 500 419
Átlagos megzőgazdasági terület (ha) 13,9 34,0 106,3
Számosállat" (db) 3,5 9,8 31,5

Bruttó termelési érték (E Ft/ha) 251,8 241,1 265,7

Üzemi költségek (E Ft/ha) 229,3 210,8 226,8

Üzemi tevékenység eredménye (E Ft/ha) 22,5 30,3 39,4

Jövedelmezőség termelési érték arányos 8,7 12,2 13,5

Összes tőke 4,7 7,2 10,1

nak eredményei alapján. Agrárgazdasági Információk, 2001.2. sz.

‘ Standard fedezeti hozzájárulás
** 5 0 0 kgállatsúlyra átszámítva.
3. táblázat
A kettős könyvvitelt vezető mezőgazdasági szervezetek jövedelmezősége
(M. e.: %)

Saját tőke Árbevétel arányos Eszközarányos

Évek
jövedelmezősége jövedelmezőség jövedelmezőség

1992 -11,4 -13,2 -8,2

1993 -4,5 -5,1 -3,1

1994 1,6 1,5 1,1

1995 5,6 4,3 3,8

1996 5,7 3,8 3,5

1997 5,1 3,2 2,9

1998 5,6 3,5 3,2

1999 5,4 3,2 2,9

2000 -1,8 -1,1 -0,9

1,5 0,8 0,7
Forrás: AlvinczJózsef ét al.: A magyar mezőgazdaság az adatok tükrében a rendszerváltás után.
AKII Agrárgazdasági Információk, Budapest 2 0 0 2 .5 . sz.

a jövedelem 329, a nagyokban pedig 1339! A nagyobb üzemekben így a

jövedelmezőség lehetőséget nyújthat a fenntartható pénzügyi vállalkozásra
és a fenntartható gazdálkodás fokozatos bevezetésére, amihez tájékoztatás,
szemléletváltás, minták, ismeretek átadása szükséges, amit nem lehet elégszer
ismételni.
Ha a vizsgálatokat az egyéni gazdaságok és társas vállalkozások körében
ágazaton kén t (tevékenységenként) folytatjuk, akkor 1999 és 2002-ben
a leginkább összehasonlítható szántóföldi n övényterm elés produkált
veszteséget (4. táblázat).

4. táblázat
A szántóföldi növénytermelés adatai vállalkozási formák szerint,
1 9 9 9 -2 0 0 2

Veszteséges Jövedelmező

tevékenységek száma és aránya

Egyéni gazdaságokban 14 34

% 29 71

Társas vállalkozásokban 24 23

% 51 49
5. táblázat
A kertészeti ágazat adatai vállalkozási formák szerint, 2002

Veszteséges Jövedelmező
tevékenységek száma és aránya
Egyéni gazdaságokban 1 6
% 14 86
Társas vállalkozásokban 2 5
% 28 72

6. táblázat
Az állatitermék-előállítás adatai vállalkozási formák szerint,
1 9 9 9 -2 0 0 2

Veszteséges Jövedelmező
tevékenységek száma és aránya
Egyéni gazdaságokban 4 16
% 20 80
Társas vállalkozásokban 3 17
% 15 85

Az állattenyésztésben, akárcsak a kertészeti tevékenységekben a

jövedelmező tevékenység kedvezőbbnek mutatkozott mint a szántóföldi
növénytermelésben (5., 6. táblázat), aminek magyarázata mindenekelőtt abban
van, hogy a szántóföldi tevékenységet folytatók a leggyengébben felszereltek, s
tőkeellátottságuk, ismereteik is sok esetben szegényesek.
Az is megállapítható, hogy a társas vállalkozásokban - az állati termékek
kivételével - az egyéniekhez képest több a veszteséges termék amiben szerepe
van a nyilvántartások pontosságának, az elszámolásokban lévő különbségeknek
is.
Az sajnos egyértelműen rögzíthető, hogy az ágazati szintű elemzések
eredményei sem kedveznek a fenntarthatóság széles körű felkarolásának
jövedelemerősségi nézőpontból, annak ellenére, hogy a kivezető, pontosabban
a felfelé vezető utat ebben kell keresni.
A z üzem i m éretek és a term ékek jöv ed elm ez ő ség e közötti kapcsolatokat is
megvizsgáltuk az AKII közleményére támaszkodóan.
Az üzemi méreteket az EU-ban szokásos gyakorlatnak megfelelően SFH
(Standard Fedezeti Hozzájárulás) alapján fejezik ki (7., 8. és 9. táblázatok.)
 7. táblázat
100 Ft termelési költségre jutó ágazati eredmények az SFH-ban kifejezett
üzemméretek szerint az egyéni gazdaságokban 2002-ben

20 ezer-80 ezer
Ágazat 20 ezer alatt 80 ezer fölött
között
Búza -2,16 5,93 6,83
Szemes kukorica 6,90 16,72 18,34
Őszi árpa -2,85 -0,05 -1,27
Tavaszi árpa -11,67 26,26 20,49
Rozs -17,58 -14,56 -34,78
Napraforgó 42,17 47,23 39,58
Repce -3,50 -1,27 2,94
Cukorrépa - 40,62 52,66
Burgonya 17,8 61,84 39,00
Vöröshagyma - 30,76 28,28
Csemegekukorica - 14,19 25,64
Alma 3,86 -0,17 -1,20
Borszőlő -12,67 9,19 27,38
Tejelő tehén 33,11 58,50 43,07
Marhahízlalás -18,41 11,38 3,63
Sertéshízlalás 28,77 17,83 29,50
Csirkehízlalás 4,50 -2,01 4,38
Forrás:Béládi Katalin - Kertész Róbert: A tesztüzemek főbb ágazatainak költség- és
jövedelemhelyzete 2002-ben. Agrárgazdasági Információk, AKII, Budapest, 2003.6. sz.

A 100 Ft termelési költségre jutó ágazatieredmény-táblázatokból (7. és 8.

táblázat) szembetűnő mindenekelőtt a veszteséges term ékek nagy szám a,
valamint a veszteségek és eredm én yek nagy szóródása. Például:
Egyéni gazdálkodóknál a szántóföldi termelésben
a veszteségek - 0 ,0 5 — 34,78 Ft
az eredmények 2 , 9 4 - 5 2 , 6 6 Ft
Társas vállalkozásoknál a szántóföldi termelésben
a veszteségek -1,04 - -26,46 Ft
az eredmények 1,77 - 40,19 Ft
Feltűnő, hogy az eredményekben nagyobb a szóródás, mint a
veszteségekben, ami kedvező jelenség.
A méret és a szóródás között csupán az egyéniek szántóföldi termelésében
sikerült megállapítani némi szabályszerűséget. Nevezetesen a legnagyobb
üzemi méretben a kisüzemekhez képest nagyobb a szóródás is. A társas
8. táblázat
100 Ft termelési költségre jutó ágazati eredmények az SFH-ban kifejezett
üzemméretek szerint a társas gazdaságokban 2002-ben

20 ezer-80 ezer
Ágazat 20 ezer alatt 80 ezer fölött
között
Búza -10,80 -11,22 -4 ,3 0
Szemes kukorica -8,31 -3,54 -5,03
Őszi árpa -17,94 -26,46 -14,10
Tavaszi árpa 19,99 2,69 13,70
Napraforgó 26,75 7,71 25,06
Repce 8,27 10,54 1,77
Cukorrépa 40,19 26,32 32,87
Csemege kukorica - 19,25 18,36
Alma 25,97 2,34 1,95
Tejelő tehén 7,32 23,17 25,49
Vágómarha 1,64 -276,81 6,46
Vágósertés 3,22 1,79 10,94
Húscsirke 4,40 10,0 14,50
Forrás: Béládi Katalin - Kertész Róbert: A tesztüzemek főbb ágazatainak költség- és
jövedelemhelyzete 2002-ben. Agrárgazdasági Információk, AKII, Budapest, 2003. 6. sz

vállalkozásoknál csak az állattenyésztésben sikerült hasonló összefüggést

felfedezni.
A 100 Ft termelési költségre jutó ágazati eredmény és az SFH-ban
kifejezett üzemi méret összefüggései között szembeötlő, hogy az egyén iekn él
a k isü zem ekb en a legn agyobb a veszteséges term ékek köre, gyakorlatilag
minden második termék veszteséges (9. táblázat). A kis méretű üzemekben
sok a kényszervállalkozó és igen hiányos a felszereltség, a rendelkezésre álló
pénzforrás is csekély, s a hitelfelvétel lehetőségei is korlátozottak.
Határozott tendencia az egyénieknél, hogy az üzemi m éretek n öv eked ésév el
csö k k en a veszteséges és n ő az eredm én yes term ékek aránya.
A társas vállalkozásokban hasonló határozott tendencia nem állapítható
meg, ami valószínű az összetettebb termelési-tevékenységi szerkezettel és
különféle esetlegességekkel magyarázható.
A közöltekből jól látható, hogy a mezőgazdasági szervezetek és az egyes
termékek jövedelmezősége bizonytalan, hullámzó és rendkívül alacsony.
Következésképpen nem remélhető, hogy ebben a helyzetben tömegesen
áttérnek a fenntartható gazdálkodásra, ami megelőlegezett befektetéseket
igényel a felszereltségben, a termelési szerkezetben, a piaci munkában. Az
9. táblázat
A 100 Ft termelési költségre jutó ágazati eredmény az SFH-ban* kifejezett
üzemi méretek függvényében, 2002

20 ezer-80 ezer
20 ezer alatt 80 ezer fölött
között
Megnevezés
SFH 1000 Ft-ban

Egyéni gazdálkodók

Veszteséges
50 29 18
tevékenységek
Nyereséges
50 71 82
tevékenység

Együtt 100 100 100

Társas vállalkozások

Veszteséges
tevékenységek
25 31 23
Nyereséges
75 69 77
tevékenységek

Együtt 100 100 100

Forrás: Béládi Katalin - Kertész Róbert: A tesztüzemek főbb ágazatainak költség- és

jövedelemhelyzete 2002-ben. Agrárgazdasági Információk, AKII, Budapest, 2003. 6. sz.
*Standard Fedezeti Hozzájárulás.

elérhető jövedelmezőség elmarad a lekötött betétek kamatszintjétől is, ami

pedig m unka n élkü l elérhető jövedelem, minden befektetési kockázat nélkül.
A fenntarthatóság vállalkozói szférában való megvalósulásának az
é rd ek eltség megteremtése elengedhetetlen előfeltétele. Ebben a franciaországi
gyakorlat - ahol szerződést kötnek a gazdálkodóval a fenntarthatóság
bevezetésére, amihez támogatás is kapcsolódik az átállás segítése érdekében -
magyarországi bevezetése jelentheti a megoldást a hazai támogatási keretben.
A Nemzeti Agrár-környezeti Programban több támogatási forma egyengeti a
fenntarthatóság útját, de a fenntarthatóságot a környezetvédelemből kiemelve
önálló pályára szükséges állítani.
A fenntartható mezőgazdasági termelés és a fenntartható mezőgazdasági
vállalkozás ismertetését követően a fenntartható gazdálkodási rendszerrel a
megvalósítás keretében foglalkozunk a továbbiakban.
 fl fenntarthatóság mérése

A fenntarthatóság lassú térnyerésében a mérés, a számszerűsítés, a mutatók

(indikátorok) képzésének nehézségei is szerepet játszanak. A különféle muta­
tók képzésének kritériumai ugyanis meglehetősen bonyolultak és specifiku­
sak, mert fontos, hogy
- kifejezzék az összetett természeti környezeti, társadalmi, gazdasági
folyamatok lényegét;
- tükrözzék a kiindulási állapotot és a változásokat;
- elégítsék ki az összehasonlíthatóság igényeit;
- ne legyen túl sok vagy túl kevés;
- az emberek megértsék, mert a közérthetőség mozgósító erő;
- legyenek valósághűek.
A fenntarthatóság mérésére - pontosabban valamilyen kifejezésére
- ugyan már több kísérlet történt, mint például az „ökológiai lábnyom", vagy a
„láblenyomat", a „valódi fejlődési index", a „fenntartható gazdasági jólét index",
továbbá Rióban az AGENDA 21-ben a megfelelő mutatók szükségességéről is
szóltak, de csak 2001-ben jelentek meg az Eurostat „indikátorai", ami egyúttal
a 2002. évi johannesburgi világtalálkozóra való felkészülést is szolgálta.
Az „indikátorkészlet" 22 szociális, 16 környezeti, 21 gazdasági és négy
intézményi, összesen 63 indikátorból áll. A mutatók nemzeti, vagy regionális
szint mérésére alkalmasak, s jórészük ismert, makroszinten már alkalmazott
eljárásokból áll. Ez - ha nagyon megkésve is, de dicséretes elmozdulás, amit
nagyszerűen tükröz a KvVM és a SZIE, Gödöllő A fen n tartható fejlőd és
indikátorai és a m agyarországi változások az EU -indikátorok tü krében című,
2004-ben megjelent kiadványa, Faragó Tibor - N ém eth F eren c - F arkasné F.
M ária -S zű cs István - Eri Vilma munkája.
Lokális, pontosabban települési szinten jelentős kezdeményezés
volt N em essályi Zsolt és Szabó B ernadett munkája amely a települések
értékelésébe az ökológiai viszonyokat is bekapcsolta és amit a G azdálkodás
angol nyelvű különkiadásában publikáltak (2001 3. sz.). Majd C sete M ária
diplomamunkájában foglalkozott a fenntarthatóság érvényesítésével a
település fejlettség értékelésében. Ezt követően Szlávik Já n o s és C sete
M ária publikáltak tanulmányt a fenntarthatóság település szintű méréséről
(G azdálkodás, 2004 4. sz.).
A valódi n eh éz ség azonban nem is a globális, regionális szint mérésében,
hanem a fen n tartható m ezőgazdasági term elés m utatóinak k ép zéséb en
rejlik, ami jórészt precíziós, laboratóriumi méréseket igényel. Például, hogy a
természeti erőforrások regenerálódása mennyiben teljesült, hogyan változott
a talaj szerkezete, a savanyodás, a sófelhalmozódás, a vízgazdálkodás, milyen
terhelés érte a termőtalajt, a felszíni és felszín alatti vizeket, a levegőt milyen
por-, kipufugógáz- stb. szennyezés érte?
 Ebben nagyot lendíthet a precíziós gazdálkodás elterjedése, ahol a GPS-
hez kapcsolódó mérések az eddigi gyakorlathoz képest eleve több táblaszintű
információt nyújtanak.
A fenntarthatóság tábla-, termőhelyszintű mutatóinak képzésében sokat
segíthetne a közelmúlt változásaival feledésbe merült táblatörzskönyvek
folytatása, a megfigyelések,mérések, vizsgálatok adatainak ezekbe történő
rögzítése.

fl fenntarthatóság szintjei agrár nézőpontból

A lokális szint p arcellákból, táblákból, istállókból, telep ekb ől, ü zem ekből - a
termelés helyszíneiből - vállalkozásokból, ön korm ányzatokból, civil sz erv e­
zetekből, vidékből, vidéki térség ekből tevődik össze. Ennek megfelelően
nemcsak fenntartható termelésről, hanem fenntartható vállalkozásról, ön-
kormányzatról, fenntartható vidékről stb. lehet beszélni.
A fenntartható tudatos mezőgazdasági termelés előzőekben közölt
meghatározása - miszerint a termelő tevékenység, illetve fejlődés rendszerbe
ötvözve harmonizál a természeti erőforrások regenerálódásával és a terhelt
környezet asszimilációs készségével - a fen n tartható m ezőgazdasági term elés
gyakorlati m egvalósítását jelen ti. Ez egyúttal a fenntarthatóság lényegét
m egragadva m inden további fen ntarthatósági szint alapját is képzi, úgy, hogy
a fenntarthatóság tartalma a szintek jellegéhez igazodva némileg változik,
többnyire bővül.
Fenntartható az a m ezőgazdasági vállalkozás, am ely fenntartható term elést
folytat, igényesebben megfogalmazva: fenntartható gazdálkodási rendszert
valósít m eg - vagyis a gazdasági fejlődés a természeti erőforrásokkal és a
terhelt környezettel harmonizálva zajlik - és évközben folyam atosan likvid,
fizetőképes, év végén p ed ig eredm ényéből k é p es fejlesztést m egvalósítani úgy,
hogy kielégíti a vállalkozó gazda és családja igényeit is, mint ezt az előzőekben
már részleteztük. A pénzforrások között a mező-erdőgazdasági5 és egyéb
tevékenységek árbevételei mellett növekvő szerepet játszanak a közhasznú
funkciók ellátásáért kapott kom penzációk, bevételek, díjak, fizetségek, amit
gyakran támogatásoknak neveznek, holott valójában nem erről van szó, hanem
ellenszolgáltatásról az elmaradt hasznokért, vagy a többletráfordításokért.
A fenntartható mezőgazdasági vállalkozás analógiája érvényesíthető
a fenntartható önkorm ányzatra is, hiszen itt is arról van szó, hogy az
önkorm ányzat fenntartható gazdálkodást folytat, pénzügyi egyensúlyának
m egőrzése és szükségleteinek, valamint fogyasztásának összehangolása mellett.
A fenntarthatóság értelmezése tehát a termeléshez, a vállalkozáshoz képest
tovább bővül, s megjelenik egy új, az aggregáltabb szintek felé haladva növekvő
fontosságú két fogalom: a szükséglet és a fogyasztás. A fenntarthatóságban
az igazi nagy lépést a szükségletek és a fogyasztás ésszerű bb szerkezetének,
m inőségének és m ennyiségének tudatos alakításában jelö lh e tő meg. Igaz, ezt
már az egyes embernél szükséges megkezdeni, de szembeötlő ellentmondásai és
szükséges elodázhatatlan változásai az emberi csoportok szintjén jelenik meg.
A lokális szint más elemei mint például a fen n tartható vidék, vagy
fen n tartható vidéki térség is csak akkor valósítható meg, ha
- élh ető;
- gazdálkodásában a fenntarthatósági ren d szer elem ei érvényesülnek;
- pénzügyileg fen n tartható és
- ésszerűsíti (racionalizálja) szükségleteit valam int fogyasztását.
A fen n tarthatóság regionális szintje is többféle lehet attól függően, hogy
adott országon belüli nagyobb területi egységről, európai régióról, vagy éppen
egy országról, nemzeti szintről van szó. Regionálisan akkor valósul meg a
fenntartható fejlesztés, ha
- fenntartható termelést, gazdálkodási rendszert valósítanak meg, (a
régiók területének nagyobb hányada általában eleve mező-erdőgazdasági
hasznosítású);
- pénzügyileg fenntartható;
- ésszerűen alakítják szükségleteiket és ezek kielégítését, a fogyasztást;
- a gazdasági jólét - az élet minősége - mutatója meredekebben emelkedik,
mint a bruttó nemzeti termék.
Nemzeti, illetve regionális szinten a bruttó n em zeti term ékb ő l (GNP =
G ross N ational Product) indokolt levonni a különféle növekedési áldozatokat,
mint például a környezetszennyezés rendbe hozásának valós és számított
költségeit, a városi zsúfoltság, a közlekedés terheit, a háziasszonyok otthoni
munkáját, tudva, hogy a háztartás mennyire veszélyes és szennyező üzem stb.
így juthatnak el a nettó gazdasági jóléthez (NEW = N et Econom ic W elfare).
Ezt a Nobel-díjas P.A. Sam uelson veti fel még 1973-ban könyvében, hivatkozva
W. N ordhaus és J. Tobin felvetésére, illetve számításaira.
A hazai politiku sok, ha országos vagy nemzeti szintű fenntarthatóságról
nyilatkoznak, gyakran a fenntarthatóság alatt a folyam atos gazdasági
n öv eked ést értik, vagy jobb esetben az ország fenntarthatósági
kritériumaként a kü lkeresked elm i és a fizetési m érleg egyensúlyát jelö lik m eg,
vagyis nem jele n ik m eg a term észeti k örn yezet regen erálásán ak és a terhelés
korlátozásán ak szü kségessége.
G lobális szinten a fen ntarthatóságot az előzőek teljesülése mellett a
fenntarthatóság globális feltételeinek megteremtése (pl.: a klímaváltozás
hatásainak ellensúlyozása, stb.) jelenti. Ez azonban a köznapi gyakorlatban
politikai jelszóvá, sőt szállóigévé alakult, illetve jelmondattá formálódott,
miszerint ajelen igényeit úgy szü kséges kielégíteni, h o g y ez ne veszélyeztesse
a jö v ő gen erációján ak szükséglet-kielégítését. Ez, bármennyire igaz és nemes
cél, nehezen mozgósít konkrét tennivalókra. E zért is szü kség es az előzőekb en
vázolt é s egym ásra ép ü lő szintenkénti tartalm i m eghatározás és szintenként,
k o n k rét p rog ram ok szervezése.
A fen n tartható fejlesztéstől - a Brundtland-bizottság általánosan elterjedt
megfogalmazásától - eltérően a tudom ányos a k ad ém iá k képviselőin ek
tanácskozásán (Tokió, 2000) ajánlották, hogy helyesebb egyszerűen
fen n tarthatóságról beszélni. Meghatározásként pedig az alábbit ajánlják: „A
fen n tarthatóság az em b eriség szü kségletein ek jo b b kielég ítése, a körn yezet
és a term észeti erő fo rrá so k jö v ő gen erációk szám ára történ ő m egőrzésével
egyidejűleg." Szembeötlő, hogy elmarad a félreértésekre és vitákra okot
adó fejlesztés szó, megjelenik viszont a szü kséglet és a környezet, valamint
a term észeti erőforrás. Ezek olyan helyes változások, amelyeket eddigi
munkáinkban mi is megkíséreltük érvényesíteni.
A fenntarthatóság lokális, nemzeti, regionális, globális szintjeinek
ismertetésében a társadalm i, szociális tartalom m al némileg adósok maradtunk,
annak ellenére, hogy felfogásunk szerint minden szinten kölcsönhatásaiban
és összefüggéseiben szükséges szerepeltetni a fenntarthatóság megvalósítása
érdekében, de az is igaz, ha kedvezően alakulnak az ökológiai, gazdasági stb.
folyamatok ezek a társadalomnak eleve előnyösek.
A társadalmi fenntarthatósághoz L ester R. Brown a fenntartható
társadalomról írott 1981-es munkája - innen ered a „fenntartható"
szóhasználat - nyújt kapaszkodót. A „Történeti visszatekintés" című fejezetben
már bemutattuk munkáját, így elegendő utalni arra, hogy az a társadalom
fenntartható, am elyikben sikerü l az anyagi igények, a n é p e s s ég n öv eked ése
és a term észeti erőfo rrá so k k özötti összhangot m egterem ten i. Ez a hármas
összefüggés a fenntarthatóság minden - lokális, nemzeti, regionális, globális
- szintjén megfelelő tartalommal és mutatószámokkal jellemezhető.
A társadalm i fen ntarthatóságot, vagyis az em b eri társadalom
m egm aradását az egyes e m b e r ek hosszú távú érd ek eire, a környezet- és
egészségtudatosságára szü kség es építeni. A hazai mezőgazdaságban
tevékenykedők, a vidéken élők jelentős köre elszegényedett és napi
megélhetési gondokkal küzd. Ebben a körben a fenntarthatósági törekvések
támogatottsága csak a szociális problémák orvoslásával együtt, vagy még
inkább azt követően remélhető, annak ellenére, hogy a „jó gazda gondossága"
eleve kedvez a fenntarthatóság érvényesítésének. A fenntartható gazdálkodás
tudatossá válása, vagy a fenntartható vállalkozás megvalósítása addig nem
remélhető, míg a falusi társadalom körében a napi táplálkozás, a ruházkodás,
iskolázás, az otthon fenntartása a fő gond. Természetesen ez nem zárja ki
a folyamatos oktatási, felvilágosító, a jobb napokra is felkészítő munkát. A
szegénység helyi aránya lokális, kistérségi, körzeti, regionális és nemzeti
szinten alapvetően meghatározza a fenntarthatóság esélyét.
A vidéki társadalom elszegényesedése miatt d ifferen ciált prog ram okkal
szorgalmazható a fenntarthatóság. Eszerint a pén zü gyileg szilárdabb
alapokon álló g azd álkod ókat szükséges megnyerni a fenntarthatóságnak, amit
remélhetően egyre inkább honorál majd a társadalom is, kompenzálással, s így
a gazdálkodók egyre szélesebb körében érvényesül az érdekeltség ösztönző
ereje.
A másik lehetőség, ha az önkormányzatok, vagy a környezettudatosabb
polgárok csoportjai kísérletet tesznek a különféle pénzszerzési és támogatási
lehetőségek összekapcsolására (többféle vidékfejlesztési, környezetvédelmi,
agrár-környezetvédelmi, mezőgazdasági, területfejlesztési stb.) és erre
építve kezdeményezik, illetve lépésenként megkezdik a társadalom, a vidék, a
mezőgazdaság fenntarthatóbbá tételét.

A fen n tarthatóság szintjeinek (globális, regionális, nem zeti, lokális)

tartalm i m eghatározása azért fontos, m ert segítségével k o n k rét tenni­
valókra leh et m ozgósítani, eltérően az általános irányt je lz ő fen n tartha­
tósági definícióktól.

Ahhoz természetesen, hogy a fenntarthatóság valamennyi szintjén

megvalósuljon a fenntartható fejlesztés, több további feltétel teljesülése
szükséges. Nem lehet célunk minden egyes részlet kimunkálása, annál is
inkább, mert az egyes részrendszerek elméleti és gyakorlati megoldásán
sokhelyütt igen értékes munka folyik, ezért csak megemlítünk néhány fontos
feltételt:
- Az újszerű tecnikai-technológiai megoldások alkalmazása, melyek a
termőhelyi adottságokkal, a fajták genetikai tulajdonságaival, genotípusaival
együtt alkotnak egységet. (A fenntarthatóságnak ez az alrendszere a
gazdálkodási rendszer keretei között jelenik meg majd a továbbiakban.)
- A jo g i szabályozás, amely kedvez a megtartó, fejlesztő törekvéseknek,
érvényesíti azt az egyszerű, sőt triviálisnak tűnő elvet - amit éppen ezért olyan
nehéz betartani -, hogy „a véges világban nem lehet végtelen a növekedés", s
szolgálja a természeti erőforrások védelmét, szankcionálja a károkozókat, a
szennyezőket.
- Intézm ényi feltételek, - mint például szaktanácsadás, laboratóriumi
háttér, civil szerveződések, egyesületek, szövetségek stb. - melyek eligazító,
vizsgáló-értékelő, érdekképviseleti stb. funkciót látnak el. Több feladat ellátása
meglévő intézmények tevékenységi körének bővítésével is megoldható.
- Szilárd, k ö v etk ezetes p olitikai elh atározottság - esetünkben
elsősorban fen n tarth ató a g rár- és vidékpolitika, amely hiánycikk egyelőre
M agyarországon - is fontos a fenntarthatóság érvényesítésében, mely
szerint valamennyi politikai szervezet kezdeményezi a fenntarthatóságot és a
folyamatok élére állva segíti kibontakozását, m egvalósítását.
 A fenntarthatóság megvalósítása érdekében - különösen lokális szinten
- nagyon hasznos lehet a term észet- és körn y ezetv éd ő szerv ezetek országos
találkozóján (Szarvas, 2002) megfogalmazott 13 pont:
1. Az ember a természet része, melynek minősége, bősége meghatározó az
ember létezésében.
2. A jólét az elődleges, nem a növekedés. Ehhez gazdasági eszköz a
környezeti feltétel.
3. Mindebben fontosak az erkölcsi, etikai normák.
4. Az erőforrásokhoz való hozzáférés az emberi kibontakozás feltétele.
5. Egyenlőség a társadalomban.
6. A rendszerszemlélet érvényesítése az oktatásban.
7. Integrált szabályozó rendszer.
8. Mutatók használata a nyomon követés érdekében.
9. Helyi közösségek előnyben részesítése.
10. Negatív externális hatások felszámolása, a természeti erőforrások
értéken való szerepeltetése. (Igaz az „értéken való szerepeltetés" kétes értékű
javaslat.)
11. A termelés-fogyasztás viszonylatában az anyag-energia csökkentése, a
tudás, kultúra növelése a fogyasztásban.
12. Előtérben a helyi erőforrás-hasznosítás!
13. Környezeti rendszereket átalakításuk nélkül szükséges hasznosítani.
Meg kell előzni a bajokat! Új etika, szemlélet, megközelítés és nem a technika
jelenti a megoldást!
A fenntarthatóság magyarországi megvalósításában fontos szerepet
játszanak az 1992 évi, Rióban aláírt keretegyezm én yek m egvalósításai: a
biodiverzitásról, az elsivatagosodás elleni kü zd elem ről és a klím aváltozásról.
Ez utóbbi a riói határozatoknak megfelelően tágan értelmezve, nemcsak a
COz-re korlátozódva. A klímaváltozás várható hatásai különösen érzékenyen
érintik a természeti környezetben zajló és azzal összefonódó mezőgazdaságot.
A fenntartható mezőgazdasági termelés, a vázolt felfogásban, eleve előnyös
felkészülést jelent a várható meleg, száraz, belvizes, anomáliákkal terhelt
időszakokra.

„Két út áll Előttünk”: term elés - fogyasztás

A kívánatos fen n tartható m ezőgazdasági term elés a hogyanra ad választ, va­

gyis arra, hogy milyen technológiával, a ráfordítások milyen mennyiségével,
minőségével állítják elő adott termőhelyen a mezőgazdasági termékeket, ter­
ményeket.
A fenntartható vállalkozás pedig a term elői érd ek eltség oldaláról közelíti a
megvalósítást.
 A fenntarthatóság további összefüggése a fogyasztás oldaláról ragadja
meg a lehetséges megoldást, mint arra az előző definícióinkban már
utaltunk. A fenntarthatósági törekvések ugyanis m ind a term elés, m ind a
fogyasztás oldaláról érvén yesíthetők. Teljesen nyilvánvaló a két oldal közötti
kölcsönhatás, a kereslet által hajtott kínálat mennyiségi növekedésbeli szerepe.
Ez a mezőgazdasági vállalkozásban, a jóléti társadalmak súlyos konfliktusától
eltérően, viszonylag egyszerűen alakítható a mezőgazdasági termelés
szabályaiból, elemi és hagyományos törvényszerűségeiből következően, a
fenntarthatóság középpontba állításával.
A mezőgazdasági vállalkozásban, a mezőgazdasági tevékenységben
a termelő és családja fogyasztása mellett a term elői fogyasztás érdemel
megkülönböztetett figyelmet. A család élelm iszer-fogyasztásában régebben
saját termelvényeik nagy szerepet játszottak, és az ipari eredetű fogyasztásra
is az ésszerűség, valamint a szerényebb költekezés volt mindig a jellemző. A
hagyományos paraszti gazdálkodás háttérbe szorulásával Magyarországon is
átalakult a családi fogyasztás, és közelítette a városit. Napjainkban azonban
erre is a falusi szegénység nyomja rá a bélyegét, ami mind az elfogyasztott
élelmiszerek mennyiségére, összetételére, minőségére, mind pedig az egyéb
fogyasztási cikkekre igaz.
A term elői fogyasztás a mezőgazdaságban igen nagy volumenű, elsősorban
az állatok takarmányozása, a földek trágyázása, a növények védelme miatt.
A gazdálkodó a fenntarthatóság érdekében számtalan ponton tudatosan
alakíthatja a termelői felhasználást. Például: a közelmúlt években a
tenyészállatokat - különféle okokból - igen rövid ideig tartották tenyésztésben,
holott a tenyésztésben tartott évek számának megnyújtásával, a tehenek,
kocák, anyajuhok, kancák többszöri tenyésztésbe vételével csökkenthető a
termelői fogyasztás, más szóval n ö v elh ető az újrahasználat.
Az újrahasznosításnak is igen tág tere nyílik a mezőgazdaságban,
ami tetemesen mérsékelheti a termelői fogyasztást. Mindenekelőtt a
m ellékterm ékek és h u llad ékok újrahasznosítása a kínálkozó lehetőség, ahhoz
hasonlóan, ahogyan a valamikori parasztgazdaságok ezt gyakorolták. A
szalma, szár tömege, a különféle más szerves hulladékok, nyesedékek, híg és
szilárd állati ürülék stb. újrahasznosításával csökkenthetők a beszerzések. A
szalmaszár aprítva, csekély műtrágya-kiegészítéssel a talajerő-utánpótlásban
játszik fontos szerepet. Igen sok melléktermék, hulladék a takarm ányozás
vásárlásait mérsékelheti. A tüzeléssel, biogázzal, gázosítással a hőenergia
költségei takaríthatok meg, károsanyag-kibocsátás nélkül. Hasonló a helyzet
a sz élk erék k el történő vízkiemeléssel - ami régen szinte minden uradalomban
megtalálható volt - áramfejlesztéssel. Növekvő jelentőségű a termelői
fogyasztásban a fa, az apríték, a venyige, szalma, energia fű stb. tüzelése hő- és
áramtermelés céljából.
 Rendkívül elhanyagolt a trágyák - különösen a hígtrágyák - gyűjtése,
tárolása, kezelése, szállítása, felhasználása, holott ez környezetkárosító is
lehet. Gondos felhasználása azonban környezet- és költségkímélő, műtrágyát
mérséklő. A kom posztálás alig terjedt el Magyarországon, holott a szerves
hulladékok sokoldalú hasznossága és termelői fogyasztást csökkentő hatása
igen tetemes lehetne.
A z integrált növényvédelem , vagy a talajforgatás, a talajm ozgatás
csökkentése szintén jelentős tartaléka a termelői fogyasztás mérséklésének.
(Például mélylazító + tárcsás lazító + vetőkultivátor alkalmazása, ami
egyúttal talajkímélő is.) Ez nemcsak üzemanyag, energia, emberi erőfeszítés
megtakarítást, kevesebb közlekedést, talajtaposást, károsanyag kibocsátást
is jelent. A sor még folytatható. Valójában mindebben csak az az új, hogy
a felsoroltakat a termelői fogyasztás csökkentése oldaláról nézzük, ami
előnyös az üzemnek és csökkenti az ipari termeléssel együtt járó környezeti
terheléseket is.
A mezőgazdasági vállalkozásokban így valósítható meg K. E. Boulding
- az egyébként teljesen nyilvánvaló - véleménye, hogy a termelés-fogyasztás
szintjének minimalizálása mellett kellene elérni a társadalmi fejlődés
meghatározott szintjét. A mezőgazdaság ebben is szerencsés, mert mit
sem tudva K. E. Bouldingról, az ésszerűen gazdálkodók mindig is a termelői
fogyasztás minimalizálására törekedtek.

8. ábra
A Local Agenda 21 („LA-21") áttekintése

Rio 1992
Agenda 21 (Feladatok a 21. századra) 28. fejezete az LA-21

Mi is az LA-21?
- A fenntarthatóság lokális programja,
- gondolkodásmód,
- gazdálkodási mód,
- életforma. ' - a fenntarthatóság jegyében
- életmód,
- politikai kultúra.

- A program létrehozásának és megvalósulásának

folyamata.
- A program, a stratégiai terv „dokumentuma"
 fl „Local Agenda 21”

A fenntartható agrárfejlesztés lokális szintjének sajátos színfoltja lehet az

„LA-21". Annak ellenére, hogy az „LA-21" már több mint 10 éves múltra tekint
vissza, mind a mai napig nem vált kellően ismertté Magyarországon. Ennek
több oka is van, de mindenekelőtt az, hogy a magyarországi körülmények nem
kedveznek az „LA-21"-nek, továbbá, hogy ezt csupán a környezetvédelemre
korlátozva próbálták értelmezni. A valóságban azonban az „LA-21" széle­
sebb fenntarthatósági programok és projektek kerete lehet, amit települési
önkormányzatok, más szervezetek önkormányzatai, civil szervezetek, kisebb-
nagyobb területi csoportosulások fejlesztési programjának kidolgozását, szer­
vezését is szolgálhatja.
A „Local Agenda 21" röviden az „LA-21" a Rio de Janeiró-i ENSZ-
világkonferencián látott napvilágot. Az Agenda 21-nek, amely a „Feladatok a
21. századra" tartalmát ölelte fel, a 28. fejezete foglalkozik az „LA-21"-el. Mi is
ez a program?
Többoldalú megközelítésben elsősorban a fen n tarthatóság lokális
program ja, amely a gondolkodásmódban, a gazdálkodás módjában,
rendszerében, az életformában, valamint az életmódban, a politikai kultúrában
ölt sajátos testet, természetesen a fenntarthatóság jegyében.
Másodsorban az „LA-21'' p rog ram ok létreh ozásán ak és m egvalósításának
folyam atát jelenti.
Harmadsorban, az „LA-21" által képviselt törekvés, a szemléletmód
program ban , stratégiai tervben, vagyis egy form alizált dokum entum ban ölt
testet.
Vagyis az „LA-21" nem más, mint a fenntarthatóság lokális szintű
újszerű gondolkodásm ódja, amit egy megvalósíthatósági folyam atban
realizálnak a tennivalókról szóló dokum entum alapján, a helyi feltételeknek,
szükségleteknek, prioritásoknak megfelelően.
Nem túlzás azt állítani, hogy nincsen olyan település, amelyben az „LA-
21" keretében ne kellene foglalkozni a mezőgazdasággal. Ez alól Budapest
sem kivétel! Mindenhol szükséges a mező-erdőgazdasági területek
fenntarthatóságával foglalkozni. A nagyobb települések területén vagy
határaiban elhelyezkedő zöldség, gyümölcstermelők, virágkertészek
tevékenysége nem mellőzhető az „LA-21"-ben.
Az „LA-21" eddigi uniós tanulságai között mindenekelőtt szembeötlő
az elk ö telez ett szem élyek, cso p o rto k szerepe a megvalósításban. Az „LA-
21" mindig hosszú távú terveket, teendőket rejt magában, ezért a figyelem
folyam atos felszínen tartása állandó, illetve rendszeresen visszatérő
tevékenységet igényel. További megszívlelendő tanulság a számos
ér d ek c s o p o r t közötti harm onizálás szükségességéből fakad. Ugyanakkor
 óvatosságra int, hogy a kom prom isszu m ok elérhetnek egy olyan fokot, ami a
kívánatos célokat elhalványíthatja.
Az „LA-21" tervezési folyam atának leegyszerűsített vázlata a következő:
1. Partnerségi kapcsolatok feltárása, szervezeti keretek és közösségi
jövőkép vázlata.
Helyzetfeltárás, értékelés, prioritások megfogalmazása.
2 Stratégiai akciótervezés. Célok, feladatok, feltételek, stratégia
kidolgozása és formába öntése.
3. Megvalósítás és monitoring. A programok működtetése, folyamatos
figyelemmel kisérése a teljesítésről, a különféle változásokról.
4. Értékelés és visszacsatolás. Mutatók segítségével értékelés. Meghatáro­
zott szinteknél, eseményeknél megbeszélés, konzultáció és szükség szerinti
visszacsatolás, a megfelelő szintre, vagy a folyamat elejére.
Fontos, hogy az „LA-21" tervezési folyamatában mindig a helyi k ö z ö s s é g
álljon a középpontban.
Minden szervező munkánál, így itt is felteh ető k az alábbi k é rd é s e k , melyek
a szervezők tevékenységét segítik:
- Ki, vagy k ik hajtják végre?
- M it kell végrehajtani?
- M ivel kell megoldani?
- H ogyan, milyen módon?
- H ol szükséges a feladatot megoldani?
- M ikor, kezdés, befejezés, ellenőrzési időpontok?
- Várható hatások, eredm ények, érd ek eltség a folyamat végén.
A z állapotfelm érés, hely zetértékelés készítésekor az alábbi témakörökre
célszerű koncentrálni.
Társadalm i körn yezet: képzés, munka, biztonság, döntési folyamatok,
kultúra, gyermekek, társadalmi munka, betegségek, szenvedélyek, élelmezés,
táplálkozás, születések, halálozás és ezek okai.
G azdasági környezet: jövedelem, foglalkoztatás, szabadidő, idegenforgalom,
ipar, kézművesség, kereskedelem, szolgáltatások, szakmai képzés, erőforrás­
védelem, környezetmenedzsment.
T erm észeti környezet: természetvédelem, településökológia, vizenyős
területek, talajok, mezőgazdaság, erdőgazdaság, hulladék, levegő, talajvíz,
biodiverzitás, energia, klímavédelem, közlekedés, környezeti képzés,
önkormányzati környezetvédelmi szervezetek, környezetvédelmi tervezés.
A magyarországi települések zömének gazdasági önállósága gyenge, erősen
függ a költségvetési forrásoktól, a lakosság szervezettsége fejletlen. Hasonlók
mondhatók el a kistérségekről is. Ezen különféle programok és a hozzájuk
kapcsolódó támogatások kívánnak változtatni. Figyelmesen végiggondolva
a tengerentúlról érkezett kezdeményezésről az LA-21-ről leírtakat és az EU
vidékfejlesztési kezdeményezéseiről rendelkezésre álló ismereteket - amivel
a továbbiakban foglalkozunk - megállapítható, hogy az LA-21 forgatókönyve,
tervezése, „dokumentuma" kitűnően alkalm as vidékfejlesztési p rog ram ok
előkészítésére, tervezésére és en n ek alapján a m egvalósítás m en ed z selésére is.
íg y zöm ében vidékfejlesztési fo rrá so k segítségével párhuzam osan sikerü lh et a
fen n tartható agrár- és vidékfejlesztés lokális m egvalósítása.

fl fenntartható agrár- és uidékfejlesztés, ualamint a terület-

és településfejlesztés összefüggései

A fenntarthatóság és az ezt megvalósító tudatos cselekvés eleve sokszínű,

amely különféle mutatókkal (társadalmi, kulturális, szociális, gazdasági,
termelékenységi, életnívóra utaló, természeti környezet állapota stb.) jel­
lemezhető. A mindenkori politika feladata éppen az, hogy mennyiben tudja
összehangolni a sok szálon futó erőfeszítéseket, hogy ezek együttesen minél
kedvezőbb eredményre vezessenek. Ez a sokszínűség érthetően zavart is okoz.
Ez a magyarázata annak is, hogy ugyan annak a célnak, jelenségnek egyik-má­
sik oldala elkülönülve, rövidebb-hosszabb időre önálló pályára áll. így van ez a
mezőgazdaság - fenntarthatóság - vidékfejlesztés kapcsán is. Szinergikus ha­
tás csak úgy érhető el, ha ezeket kölcsönhatásaikkal számolva programozzák.
A fenntarthatóság generáló elem kén t átszövi a politikákat, így a társadalom-,
a gazdaság-, a terület- és településfejlesztési, vidékfejlesztési, mezőgazdasági stb.
politikákat. Témánkat illetően a fenntartható mezőgazdaság és a fenntartható
vidék érdemel kitüntetett figyelmet.
A 9. ábrán sematikusan vázoljuk, hogy a fenntartható agrárfejlesztés
elemei, gazdálkodási rendszerei, vagyis a fenntartható mezőgazdasági

9. ábra
A fenntartható agrár- és vidékfejlesztés szintenkénti arány-eltolódásai
termelés a termőhelytől, a táblától elindulva az aggregáltabb szintek felé
haladva veszítenek arányaikból, miközben a vidékfejlesztés elemei egyre
jobban előtérbe kerülnek. Ezért valójában egymást harmonikusan kiegészítve
szolgálják, szolgálhatnák a végcélt: az egyének és a társadalom fejlődését.
A term észeti környezet a fenntartható mezőgazdaság alkotó elemeként
mindenhol megjelenik, de ez nem lehet másképpen a vidékfejlesztésben sem,
azonban attól függően egyrészt, hogy termelési vagy vidékfejlesztési célról van
szó, másrészt az adottságoktól függően a természeti környezet eltérően jelenhet
meg. (Például másképpen a Hajdúsági löszháton vagy a Közép-Tisza mentén.)
A terület-, település-, agrár- és vidékfejlesztés összefü ggéseiben a
fen n tarth atóság az, am i közös!
A fejlesztési célok, a fenntarthatóság megvalósítása azonban csak akkor
lehet racionális, ésszerű, ha a kon ziszten s kon cep cióra épül, olyanra, amely
számításba veszi a célok, a feltételek és az id ő összhangját, arányosságait, a
m egvalósítás sorrendjét, ütemét.
A terület - vidék - település - m ezőgazdaság hierarchiájában fentről lefelé,
vagy alulról felfelé haladva célszerű építkezni, de mindenképpen, mindkét
irányból szükséges áttekinteni a rendszer konzisztenciáját.
A vidékiek élete eleve a településeken zajlik, amely hétköznapjaik, ünnepeik
színtere, létezésük szerves része. Ezért a fenntartható agrárfejlesztés nem
lóghat a levegőben, légüres térben, hanem célszerű szorosan kapcsolnia a
településhez és a környező vidéki területhez.

magyarországi szakértők a fenntartható fejlődésről

Az MTA Elnökségi Környezettudományi Bizottsága kerekasztal megbeszélést

tartott 2002 januárjában a johannesburgi felkészülés jegyében. A megszólalók
a hazai szakértők színe-javát képviselték. Önmagában ezért is érdemes ki­
ragadni néhány elhangzott mondatot, gondolatot, vállalva a szubjektív tolmá­
csolás kockázatát.6 Legegyszerűbb megoldást választva, a közlés sorrendjében
haladva ismertetjük azt, ami első látásra az érdeklődő olvasó szemébe ötlött.
M eskó Attila bevezetőjében megemlítette, hogy a Tudományos Akadémiák
Szövetsége (IAP) megállapította: a tudomány képviselete szerény volt Rióban.
A tudomány képviselőinek feladata a kormányok meggyőzése arról, hogy
„többet kell tenni a fenntarthatóságért".
Glatz F eren c az emberek világfelfogásának felülvizsgálatát tartja
szükségesnek a fenntarthatóság érdekében. A buddhizmus szerint az
ember a természet része, azzal kölcsönhatásban áll. A 21. században az
ember és természet viszonyában a sorrendet célszerű megfordítani és a
természet-ember kapcsolatáról beszélni. Az ökológia általános fogalom, az
élővilág kölcsönhatásainak egésze. A körn yezettudom ány ennél szűkebb,
 az ember és a természeti környezet viszonya. A fen ntartható fejlesztés
pedig az emberi tevékenység vezérelve, ami megköveteli, hogy köznapi
életfunkcióinkat a természet és ember viszonyának figyelembe vételével éljük
meg. A fenntartható fejlesztés tehát követelmény, melynek érvényesülését az
ökológiának és a környezettudományoknak kell segíteni.
Glatz Ferenc hangsúlyozta, nem az a lényeg, hogy tudományosak legyünk,
hanem az, hogy a tudomány ember- és élővilág-központú legyen. A tudomány
jóra és rosszra egyaránt felhasználható, akárcsak a vallás. A kutatás is
megkívánja a szervezetet, amiben emberek tevékenykednek, s ebből élve
„megélhetési tudósok "-ká válnak, de ez ellensúlyozható az egyéni érdekeken
való felülemelkedéssel. Fontos az is a fenntarthatóság térnyerésében, hogy az
újnak csak úgy sikerül helyet szorítani, ha a réginek szűkebb helyet szabnak a
struktúrában.
Nagyon tanulságos az előadó megállapítása, miszerint a gyakorlati élet
kihívásai mindig problémaközpontúak, a kutatásszervezet pedig diszciplína­
központú!
A környezettudomány egyidőben társadalom- és természettudomány. A
környezet-kutatásnak egyaránt meg kell jelenni a természet-, az élet- és a
társadalomtudományokban.
Rio után 10 évvel megállapítható, hogy az ott elfogadott programok nem
valósíthatók meg a társadalmi közgondolkodás átalakulása nélkül. Továbbá
„környezetgondos polgárok" szükségesek a megoldáshoz, ami neveléssel,
oktatással, a média segítségével, az adórendszerrel, a politikai pártok
közreműködésével érhető el.
Láng István a riói konferencia előkészítéséről és döntéseiről írva, áttekinti
Rachel C arsontól 2002-ig a fenntarthatóság kibontakozását, ami részletesen
szerepel könyvünk első fejezeteiben.
Simái M ihály távollétében M eskó Attila ismertette a szerző 165 oldalas
könyvét. Ebből kiderült, hogy a fenntarthatóságban nem sikerült jelentős
haladást elérni, mert a fenntarthatóság egyik követelménye sem valósult
meg: sem a jelenbeli szükségletek kielégítése, sem a természeti erőforrások
megőrzése a jövő nemzedékeinek. A megoldásban nagyon komoly szerep vár a
társadalomtudományokra.
A szerző könyvében ismerteti az EU 6. Környezeti akcióprogramját és
megjegyzi, hogy az 5. akcióprogram (1993) már A fen n tarthatóság felé címet
viselte. Megemlíti az 5. program kapcsán, hogy közismerten 5-10 ezer Mrd
Ft-ra becsülhető az az összeg, amire Magyarországon szükség lenne az EU-
normák eléréséhez, a víz-, levegő tisztaság, hulladék-elhelyezés és -kezelés,
csatornázás és egyéb feladatok elvégzéséhez.
A fejlődés helyesen az életminőség javulását jelenti, amit sajnos gyakran
a GDP-vel azonosítanak. A jó életminőség a versenyszféra értékrendjétől
eltérően, profitalapon nem valósítható meg, amit tudomásul kell venni.
 Faragó Tibor a fenntartható fejlődés világkonferenciáiról és a
magyarországi részvételről szólva megjegyzi, hogy számos ellentmondás övezi
a fenntarthatóságot. Koncepcióját és jelentőségét kevesen értik és ismerik, a
megvalósítás elveit, szükségességét és eszközeit eltérő módon értelmezik. (A
hazai Fenntartható Fejlődési Bizottság igen sokat tett az ügy érdekében.)
Gyulai Iván a fenntarthatóság legfőbb akadályait összefoglalva közli,
hogy az okok ismeretének hiányában a helyes válaszokra sincsen sok esély.
A témával könyvünkben foglalkozunk ezért az akadályok és a tennivalók
ismertetésétől eltekintünk.
Biacs P éter az alkalmazott kutatásoktól remélt fejlesztésről szólva
megállapítja, fontos, hogy ezek piacképesek legyenek. Az alkalmazott kutatás
nem a tudományos haladást nézi, hanem a termékekben, eljárásokban
való létjogosultságot. A fenntarthatóság motorja az, hogy lesz-e olyan
fejlődés, amely környezetbarát termékeket, környezetbarát technológiákkal,
környezetbarát üzemeket eredményez.
A lakosság egyébként ki tudná választani mi a jó részére - ha sikerül
szemléletét átalakítani.
A gazdasági szférában a beszállítók gazdálkodnak a nyersanyagforrásokkal,
a termelőkön múlik a hulladékmentes előállítás, a szolgáltató szférán pedig a
fogyasztókkal való kapcsolattartás.
Hangsúlyozza, hogy óriási változást jelent az, hogy a 6. akcióprogramban
a környezettel már nem természeti erőforrások szerint, hanem társadalmi
csoportok szerint foglalkoznak, így a szociális vonatkozások sokkal inkább
előtérbe kerülhetnek.
Vida G ábor megszólalásában Gyulai Iván és Biacs P éter felfogása közötti
különbségre irányítva a figyelmet, Gyulai Iván álláspontjával azonosul.
A technológiákkal csak akkor javítható a világ, ha a fogyasztás csökken és egy
új szemlélet jön létre. Hangsúlyozta, hogy az lenne a legfontosabb, ha Rio után
10 évvel beismernék, hogy a törekvések kudarcba fulladtak. A neoklasszikus
közgazdaságtan nem képes a problémát kezelni. Talán az ökológiai
közgazdaságtan vezethet megoldásra a véges javak fenntarthatóságának
komolyan vételével. A fogyasztás növelése helyett a Föld egészének érdekeit
szükséges elsődlegesnek tekinteni.
Tánczos Lászlóné közölte, hogy a közlekedés externális hatásai elérik a GSP
5%-át. Az ellensúlyozást jelentő kutatási eredményeket nem hasznosítják. A
változáshoz célzott költségvetési források szükségesek.
Ligetvári F eren c hozzászólásában annak adott hangot, hogy a gyakorlatban
igen nehéz betartani azt az egyszerű szabályt, hogy ami jó a természetnek, az
jó az üzleti életnek. Sajnos a mezőgazdaság is terheli a környezetet. Védekezés
bírságolással, új technológiákkal, innovációval, K+F tevékenységgel oldható
meg. E mellett a döntéshozókat kell ellátni információkkal, jövőképpel az
ökológiailag, ökonómiailag, szociálisan, kulturálisan kiegyensúlyozott
fenntarthatóság érdekében. Multidiszciplináris megközelítés vezethet a
megoldás felé.
K ób or J ó z s e f a holisztikus, interdiszciplináris szemlélet és
paradigmaváltás mellett tört lándzsát. Hangsúlyozta, hogy a „tudós" független
szabadgondolkodó, innovatív személyiség, aki aszkétizmusra is hajlamos,
tanító, önzetlen, erkölcsi példát mutató. Ugyanakkor sajnos a fogyasztás
végtelen növelése érdekében is megszólalnak egyes „tudósok"!
M eskó Attila zárszavában kiemelte, hogy a környezettudatosság szintjének
emelése minden korosztályban szükséges. Biacs P éter és Vida G ábor eltérő
álláspontjával kapcsolatban megjegyezte, hogy a rohamosan növekvő létszámú
emberiség ellátása termelés nélkül elképzelhetetlen, de ehhez olyan új tiszta
technológiák kellenek, amelyek kevesebb nyersanyagot, energiát használnak,
kevesebb hulladéktermelés mellett, a környezet javulása érdekében. Ilyen
technológiákat, viszont csak a tudományos kutatás és műszaki fejlesztés
eredményezhet. A versenyszférának meg kellene érteni, hogy nem önmagáért
van, hanem az emberi élet megmaradásáért!

fl fenntartható politika

Többször említettük, hogy Magyarország azon kivételes országok közé tarto­

zik, ahol ugyan sokféle politika szolgálja a társadalmat, az ország felemelkedé­
sét, de mind a mai napig nem készült el az ország fenntarthatósági politikája,
így nincsen fenntartható agrárpolitika sem, holott ennek hiánya fékezi a fenn­
tarthatóság térnyerését.
A politika sajnos sokban ludas abban, hogy Magyarországon a
fenntarthatóság megmaradt a jelszavak, a homályos jelzők körében. A
fenntarthatóság gyakorlati megvalósítása érdekében a politika segítségével,
vezetésével az alábbiak szükségesek:
- Széleskörű felvilágosító tevékenységet követően n em zeti egyetértésre
kellene jutni a fenntarthatóság ügyében általában és különösen a mező­
erdőgazdaságban.
- Törvényekkel, jogszabályokkal, ösztön zéssel és szankcionálással indokolt
támogatni a fenntarthatóságot, megelőzve egyúttal a kijátszás, egyoldalú
haszonszerzés és a korrupció lehetőségeit.
- Számot kell vetni azzal, hogy az emberek reális történetszemléletet,
anyagi-kulturális jólétet és biztonságot keresnek, ezért kiszám ítható, hosszabb
távú fenntartható politika szükséges.
- Kívánatos, hogy a politika mozdítsa elő a szegények, nem zeti
k is e b b s é g e k részvételét a szubszidiaritás érvényesítésében, mert nélkülük a
fenntarthatóság nem valósítható meg.
 - Fenntarthatósági törekvések érvényesítésében nem mellőzhető a
jelenlegi és jövőbeni társadalm i igén yekkel való harmonizálás, illetve az erre
való igyekezet.
- A fenntarthatósági politika csak akkor kaphat széleskörű társadalmi
támogatottságot, ha k ö zérth ető , m egnyerő, cselekv ésre ösztönző.
- A globalizációs versenyben csak a kellően h atékon y fenntarthatósági
politika érvényesülhet, mert különben a versenyfutásban nem sikerül
a fenntarthatóság megvalósítása. Előreláthatóan ennek teljesítése a
legnehezebb!
- Mindent egybevetve a politika segítse és aktívan támogassa a
fenntarthatóságot előmozdító új termelési eljárások, új eszközök terjedését, a
fogyasztási szokások megváltoztatását, a pillanatnyi érdekeken felülemelkedő
morál, etika, kultúra érvényesülését, a szubszidiaritás gyakorlását, s a
globalizáció fogadására való felkészülést.
A magyarországi adottságoknak és érdekeknek megfelelő fenntartható
agrárpolitika az EU tagjaként minden eddiginél fontosabb.

JegíjZEtEh

1 Az MTA - KvVM Tudományos Együttműködési Megállapodás 2003-ban a klímaváltozás, a vár­

ható hatások és a valószínűsíthető válaszok kutatására irányuló projekt (tömören VAHAVA:
változás - hatás - válasz).
2 Az EU országokban a magyarországi Országos Környezetvédelmi Tanácshoz hasonló szerveze­
tek működnek, melyek rendszeres időközökben tartanak együttes tanácskozásokat.
3 Szlávikjános: A „fenntarthatóság" szintjei és útjai. MTA doktori disszertáció, Budapest, 2002.
4 Az 1980-as évek vége felé kezdték szorgalmazni az európai agrárszakemberek a gazdaságok vál­
lalkozóijellegének és a „több lábon állásnak", vagyis a diverzifikáltabb termelési, tevékenységi
szerkezetnek a szükségességét. Ez derült ki az Európai Agrárközgazdászok Nemzetközi Szö­
vetségének Balatonszéplaki Konferenciáján 1989-ben, ahol többek között Láng István, Csete
László és Harnos Zsolt a változó földhasználati tulajdonviszonyokról és kapcsolódó problémá­
iról tartott előadást.
5 A fenntartható erdőgazdasági vállalkozás teljes mértékben megfelel a mezőgazdasági definíció­
nak. A tartamosság, szép, régi magyar kifejezés, de elsősorban az erdő faállományára, a neve­
lés, gyérítés, előhasználat, kitermelés stb.-re vonatkozik, s nem a termelés tudatos hármas ösz-
szefüggésére és a pénzügyi fenntarthatóságra.
6 Az eseményt az Ezredforduló, 2002/2. száma ismerteti.
 fl fenntarthatóság megualósítása:
alkalmazkodás, minőség és UErsengképesség

A fen n tarthatóság m egvalósítása m inden szinten napjaink eg y ik összetett k i­

hívása. A fenntarthatóság új igényeinek, sőt követelményeinek az átmenet és
átalakulás nehézségeivel az EU-csatlakozás lázával, majd a beilleszkedéssel
küszködő magyarországi agrárvilágban csak akkor sikerül érvényt szerez­
ni, ha a szakemberek tisztán látják az összefüggéseket, a teendőket, ha ez
megfelelő szakismerettel, tudással társul, létrejönnek a minimálisan szük­
séges technikai-technológiai feltételek és számolnak a potenciális piacokkal.
A viszonylag gyors, rugalmas, gazdasági áldozatait tekintve előnyös alkalm az­
k o d ás lényegi vonásait ezért is célszerű áttekinteni. Az ésszerű alkalmazko­
dási magatartás és stratégia kidolgozása a fenntarthatóság egyetlen szintjén
sem nélkülözhető, különösen nem a lokális, a vállalkozások, önkormányzatok
szintjén. A fenntarthatóság igényeihez való alkalm azkodás m ellett a m in ősé­
gi irányultsággal és a v ersen y kép esség erősítésével segíthető elő leginkább a
fenntarthatóság gyakorlati megvalósítása.

Hz alkalmazkodásról általában

Az élővilág folyamatos átalakulása nem más, mint alkalmazkodás a változó

körülményekhez, életfeltételekhez. Az alkalmazkodásra képtelen növények,
állatok pedig elpusztulnak. Ez a folyamat sajnos alaposan felgyorsult az utóbbi
két évtizedben, s így nem csoda, ha az élővilág sokszínűségének csökkenése
szinte napi újsághírként szerepel. A balkáni rigókról elnevezett - a magyar
történelemből jól ismert - Rigómezőről a rigók folyamatosan vándoroltak
észak felé, s mára már elözönlötték Magyarországot. A nyestek beköltöztek
a budapesti garázsokba, a rókák a kitett városi szemetes edények rendszeres
látogatóivá váltak, a melegkedvelő nemeshársak pedig egyre jobban érzik ma­
gukat Baranya déli lejtőin.
A z em b eriség eg ész történ ete valójában az alkalm azkodásról szól. Az
alkalmazkodás jele napjainkban a társadalom mobilitása, a munkavállalók
folyamatos tanulása és átképzése. De az emberi kapcsolatok, a barátság, a
házasság is alkalmazkodásról, kompromisszumok, egymáshoz való igazodás
sorozatáról szólnak, ami egyúttal titka a kölcsönös bizalomra épülő tartós
emberi kapcsolatoknak.
 A történelem számtalan és érdekesebbnél érdekesebb eseménye jelzi az
alkalmazkodás szinte állandó folyamatát. A történelem tanulságai éppen az
alkalmazkodás példáival szolgálják a jelen társadalmát, vezetőit a változó
körülményekhez, feltételekhez való igazodás szükségszerűségéről.

A 600-as években a Kárpát-medencében élő avarok vasszükségletüket

nyugati kalandozásaikon szerezték be. Ez mindaddig tartott, amíg súlyos
csatavesztések után más „beszerzésre", más megoldásra kényszerültek.
Az avarok tudtak arról, hogy keleten ismerik a vasolvasztást, ezért
kagánjuk onugorokat hívott területükre vasszükségletük kielégítése
érdekében. Magyarországi ásatások bizonyítják működésüket és
egyúttal azt is, hogy a „magyarok" több alkalommal és hullámmal
érkeztek a Kárpát-medencébe. Az avarok azonban nem tudtak kellően
alkalmazkodni, ezért eltűntek, beolvadtak többek között a később érkező
magyarok közé. Ez utóbbi máig élő hagyománya a Csörsz-árka, illetve a
Tisza melletti Ároktő, ahol az emberek avar leszármazottaknak tartják
magukat, amit fejformájuk, s arcuk szőrzete látszatra is megerősít.

A magyarok vándorlásában is az alkalmazkodás játszott szerepet. A kazár

birodalom területén ugyanis a felmelegedést követő aszály kényszere indította
útjára a hét magyar és a kabar törzset. A korabeli felmelegedést illusztrálja az
l.á b r a .
A gazdaságban is folyam atos az alkalmazkodás. A nagy személyes vagyonok
eredője igen gyakran a jó és szerencsés helyzetfelismerést követő gyors
alkalmazkodás. A p olitikai törek v ések és töm örü lések sem mások, mint az
alkalmazkodás jelenségei, hiszen rétegek, kisebb-nagyobb csoportok, tömegek
céljaihoz, vágyaihoz alkalmazkodva hirdetik programjaikat, stratégiájukat. A
„nagypolitikában" is egy-egy esemény új alkalmazkodási reakciót válthat ki.
Erre szomorú példa 2001. szeptember 11-i terrorcselekmény, amit az USA-ban
politikai irányváltás követett.
Az alkalmazkodás m agyarországi agrárvonatkozású példáját Horn
P éter több helyütt is említette a közelmúltban az EU-csatlakozás kapcsán.
A hazai mezőgazdaságnak két olyan fejlődési korszaka volt az elmúlt másfél
évszázadban, amikor jól alkalmazkodott a körülményekhez. A z egyik a
kieg y ezést követő' év tiz ed ek re teh ető egészen az I. világháborúig. Ennek
magyarázata, hogy Magyarország előtt megnyílt az Osztrák-Magyar
Monarchia nagy belső piaca és kiszámíthatók voltak a termelés, értékesítés
feltételei. Ehhez kapcsolódott a szakemberek, iparosok mozgása, hely változása
is, sőt a tőke áramlása is. Ez utóbbi szerepet játszott az akkor világhírű malmok
építésében, gyártelepek létesítésében, a városiasodásban stb.
A másik korszak a KGST m ű köd ésén ek évtizedeire, fő le g az 1965-1985
év ekre tehető. Ebben a rendszerben is kiszámíthatók voltak az alkalmazkodás
1. ábra
Éghajlat-ingadozások Kelet-Európában az elmúlt ezer év folyamán

Forrás: Varga-Haszonits Zoltán: Az éghajlatváltozás mezőgazdasági hatásának elemzése, éghajlati

szcenáriók. „AGRO-21“ füzetek, 31. sz.

feltételei: az árak, a jövedelemszabályozás (az adózás, hitelezés, kamatok stb.),

a támogatások, az államközi szerződésekkel garantált biztos értékesítés.
A két korszak között stagnált vagy hanyatlott a magyarországi
mezőgazdaság.
A két történelmi analógia alapján joggal feltételezhető, hogy hazánk EU-
csatlakozása általában k ed v ez az agrárgazdaság alkalm azkodásán ak, mert
kiszám ítható - ha egyelőre nem is azonos minden tagállamra vonatkozóan
- a szabályozás, a hatalm as fogyasztói piacon a mezőgazdasági, kertészeti,
erdészeti termékek szabad mozgása érvényesíthető, s ehhez hasonlóan
számítani lehet a tők e é s a m u n kaerő m ozgására is.
A z alkalm azkodásban sajátos helyet foglal el a tudom ány és a politika
viszonya. Ez szinte folyamatosan, olykor élesen merült fel az elmúlt másfél
évtizedben.

Az agrártudományok és a politika viszonyáról az MTA Debreceni

Akadémiai Bizottság Mezőgazdasági Szakbizottsága ülésén 2003
elején (N em essályi Zsolt közlésében) az alábbi hangzott el Csete
László felszólalásának tömörítvényeként: „A tudom ány fon tos
feladata az irányjelzés, a jö v ő k ép ek , a változatok felvázolása a politika
szám ára, d e ezen belül is elsőd leg es a tudom ányos fejlőd és pályáinak
 a m eghatározása. A hatalm i és m ás a lap kérd ések m ellett a tudom ány
egyaránt árnyékba szorult az A n tall-B oross, a H orn-K u ncze és az
O rbán-Torgyán korm án y időszakában. Term észetesen fontos, hogy
a tudom ányos ajánlások szám oljanak a politika fogadókészségével,
a javaslatok „em észthetőségével", m int ahogyan ezt E rdei F eren c is
gyakorolta. Nagyon fon tos az is, h o g y a tudom ányos ered m én y eket
arra alkalm as szem élyek közv etítsék a politika felé. A tudom ány a jö v ő
fejlő d ésén ek útjelzőit az alkalm azkodó k ész ség erősítéséb en , a m inőségi
irányultságban, a fen n tartható fejlesztésben és a versen yképesség
javításában ajánlhatja a dön téshozókn ak. N em zeti agrárprogram
csa k az EU-szabályozáson belül k é p z e lh e tő el. H elyes az üzemi
m éretek k érd ésein ek szorgalm azása, de a m éret a hatékon yság egyik
kom pon en se, am ihez a technikát-technológiát, tőkeellátottságot,
finanszírozást, érték esítést stb. is társítani szü kséges. Nagyon fon tos
felfigyeln i a term elői és fogyasztói é r d ek várható erőteljes szétválására,
ugyanis a fogyasztó az o lcsó,jó m in őségű term ék vásárlásában érdekelt,
nem abban, h og y hol term elték, továbbá a versen yből kiszoru lók
szociális p ro b lém a k ö rére is, m ert ez szám talan k é rd é s t vet fel."

Az 1980-as évek második felében az Agrárgazdasági Kutató Intézet vezető

munkatársainak tollából számtalan tanulmány, sokszorosított kiadvány
jelent meg az alkalmazkodást elősegítő szándékkal a földkérdésről, a
vagyonnevesítésről, az üzemi struktúráról stb.

Új agrárpolitika címmel (szerk.: Csendes Béla) 1989-ben könyv jelent

meg. Ebben C sendes Béla az agrárpolitika megújításáról, Varga Gyula az
agrártermelés növekedési és strukturális átalakulásának alternatíváiról,
Pálovics Béláné az árakról, támogatásokról, jövedelmekről, C sete László
a mezőgazdaság vállalati, vállalkozói struktúrájának fejlődéséről, Gyenis
Já n o s a mezőgazdasági, szövetkezeti politika megújításának néhány
kérdéséről, Vági F eren c a köztulajdonú eszközök kihasználásában való
személyes érdekeltség a mezőgazdasági nagyüzemben témakörről,
Szabó M árton az élelmiszeripar problémáiról és a megoldás
lehetőségéről, Sipos A ladár és H alm ai P éter a mezőgazdasági termelők
kapcsolatrendszerérői, M entényi M iklós a mezőgazdaság eltartó
képességének néhány kérdéséről, a kedvezőtlen adottságú területek és
tartósan veszteséges gazdaságok problémáiról, valamint a nagyüzemek
adminisztrációs terheinek egyszerűsítéséről írt.

Az alkalmazkodásról Láng István é s C sete László szerkesztésében és

tollából jelent meg könyv, melyben a rendszerváltozás előtti évek vizsgálati
eredményeit összegezték. Az 1985-1990 között a szakemberek szélesebb
körére1 támaszkodó program annak tudatában indult - Láng István
meglátása alapján hogy a „levegőben lógó" nemzetközi változások hatására
Magyarországnak is majd alkalmazkodni kell az új körülményekhez. Igaz,
ennek várható bekövetkezését senki sem tudta prognosztizálni, de a közelgő
alkalmazkodási kényszerre való felkészülés mindenképpen sürgető volt. A
történelminek nevezhető változások 1989-1990-ben be is következtek.

Az összefoglaló jellegű könyv az alkalmazkodás rendszerszerű

megközelítését hangsúlyozva módszertani összegzést nyújtott,
melyben a marginalitás, a kockázatelemzés, valamint az időjárás és az
alkalmazkodás összefüggései kaptak hangsúlyt.
Az alkalmazkodás mezőgazdasági terepe, szó szerinti alapja
a termőföld. Ennek keretében a hazai talajok érzékenysége és az
alkalmazkodást nagymértékben befolyásoló vízgazdálkodása, a
növényi tápanyagellátás, a talajszennyezés, valamint a talajhasználat
változatai szerepeltek. Az anyagi-műszaki, technológiai lehetőségek az
alkalmazkodás viszonylag - a talajhoz, időjáráshoz képest mindenképpen
- rugalmasabb tényezői, melyek között az anyag- és energiaellátottság,
a technika és technológia, az infrastruktúra követelményei, valamint az
építési és építészeti megoldások találhatók.
A könyv a társadalmi, gazdasági és politikai változások várható
kérdőjeleire, eseményeire gondolva terjedelmének nagyobb hányadát az
alkalmazkodást elősegítő agrárpolitikának, a tulajdon-, birtok- és üzemi
viszonyoknak, a szociális piacgazdaságnak, az ökonómia vagy ökológia
problematikájának, a hazai mezőgazdasági adottságok összehasonlító
vizsgálatának és az alkalmazkodó képes szakembernek szentelte.
Az említett könyvben behatóan foglalkoztak a szerzők a szociális,
valamint az ökoszociális piacgazdasággal is.

Rlkalmazkodás a mezőgazdaságban

A lkalm azkodás a gazdasági életben

Az alkalmazkodás sokféle lehet a gazdaságban. Lehet spontán, ösztönös, rá-

érzésből, megérzésből táplálkozó vagy tudatos, melynek alapja a hozzáértés.
A tudatos alkalmazkodás pedig lehet követő (adaptív) és megelőző,
előretekin tő (adjustment) jellegű. Ez utóbbi, ha elhivatottsággal, kitartással
társul, maximális eredményre vezethet, ami nemcsak pénzben kifejezett
értéket, hanem más, pénzben ki sem fejezhető eredményt jelenthet.
 A z alkalm azkodás - általános megközelítésben - nem más, m int egyrészt a
k e llő biztonsággal előre nem látható gazdasági esem ényekre, változásokra való
felkészü lés, m ásrészt a bek ö v etk ez ett gazdasági változásokra való reagálás.
Az alkalmazkodás a fenntarthatóság megvalósítására való tudatos
felk ész ü lés és cselekvés.
A fenntartható gazdálkodásban érvényesülnek a piaci viszonyok, ezért
az alkalmazkodás a gazdaságban az expanzív elő retö rés és a visszavonulás
m ű vészete is.
Az alkalmazkodást támogató összehangolt cselekvések láncolatában
rendkívül fontos a célok és feltételek összhangjának, az időtén yezőn ek, a
p rio ritá so kn ak és a so rren d n ek a h ely es m eghatározása.

A fen n tarthatóság m egvalósításához való alkalm azkodás

- tudatos felkészü lés é s cselekv és;
- összehangolt cselek v ések láncolata;
- az expanzív elő retö rés é s visszavonulás m űvészete.

Napjainkban már nem „a nagy hal eszi meg a kicsit", hanem „gyors a lassút"!
Vagyis az alkalmazkodásban a gyorsaság é s nem egyszerűen a nagyság vált
m eghatározóvá. Következésképpen az alkalmazkodásban az id őtén y ez ő egyre
növekvő szerepet játszik, s bármilyen alkalmazkodásról van szó, akkor mindig
ajelen rő l, pon tosabban a m egtörténtről, a tényről és a leh etség es, bizonytalan,
várható jö v ő r ő l van szó.
A z alkalm azkodás célja a fenntartható agrár- és vidékfejlesztésben sem más,
mint a felkészületlenség, a váratlanság ellensúlyozása, a bizonytalanságból
e r e d ő k o ck á za t csökken tése.
A több-kevesebb pontatlanságot tartalmazó előretekintés a tapasztalatok
szerint mindig könnyíti a vezetők, szakemberek döntési helyzetét váratlan
esetekben, arról nem is szólva, hogy az elő re tekin tő alkalm azkodásn ak m indig
vannak könnyen kidolgozható, jelen k o rra érvén yesíthető változatai.
A gazdasági életben em b e r ek é s szerv ezeteik alkalm azkodn ak, általában
számolva az objektív helyzettel, a történelmi előzményekkel vagy a nemzetközi
eseményekkel.
Az alkalmazkodás szintje - a fenntarthatósági szinteknek megfelelően
- lokális, regionális, nemzeti és globális lehet.
A z alkalm azkodás legfon tosabb iskolája a család, ahol a tudatos igazodás,
az alkalmazkodás etikai-morális oldalai, fogásai, a rugalmas magatartás,
a jó, az igazság melletti kitartás, vagyis az alkalm azkodási k ész ség a nevelés
segítségével formálható a felnövekvők körében.
Az eredményesen, sikeresen alkalm azkodó em b er nemcsak szakismerettel,
hanem általános m űveltséggel, ráterm ettséggel, fejlődőkészséggel, az új iránti
fogékonysággal is ren delkezik, amihez jó esetben még szeren cse is társulhat.
 Általában igaz, hogy „bátraké a szerencse" vagy esetünkben az előrelátó,
felkészült szakemberé.
Az előre tekintő alkalmazkodás a m ód szerek sokaságára tám aszkodhat.
Mindehhez mindenekelőtt információk, adatok, idősorok szükségesek.
Különösen fontosak a várható piaci változásokról, illetve az adott időben
jelentkező piaci hiányokról szóló információk. A magyarországi mezőgazdaság
„hiánytünete" a piaci információk szűkössége, mert ezek általában a közelmúlt
árairól tájékoztatnak csupán. Azok a piaci információk támogatják hatásosan
a gazdasági döntéseket, melyek hivatásos informálok, ügynökségek, ügynökök
konkrét piacismereteire támaszkodnak. Csak ilyen informátorok képesek
jelezni például, hogy várhatóan holnap, holnapután szamócából hiány lesz a
müncheni piacon.
A különféle matematikai-statisztikai módszerek megalapozzák az
alkalmazkodást, mint például a többváltozós lineáris és nem lineáris
regressziók, az eloszlás függvények, a kockázatelemzés, a termelés­
előrejelzések, a diszkriminancia-analízis stb.
Az alkalmazkodásban a spekuláció is megjelenik, ami nem egy „tőzsdeguru"
sikerét alapozta meg.

A magyarországi agrárgazdaságot nem kényeztette a történelem, volt mihez

alkalmazkodni, hiszen az 1945 előtti „hárommillió" koldussal jellemzett, feu­
dális maradványokkal terhelt körülményektől, a háború alatti beszolgáltatá­
soktól és más megpróbáltatásoktól szabadulva, a földosztás utáni tulajdonosi
helyzethez igazodást kötelező tervfeladatok, beszolgáltatások és a szövetkeze­
tesítés követte. Majd az 1957-ben meghirdetett „kettős feladathoz", a szövet­
kezetesítéshez és háztájizáshoz kellett igazodni. Nem volt azonban olyan in­
tézkedés, aminek a népi leleményesség és élni akarás nem találta volna meg a
„kiskapuját". így formálódtak a háztáji üzemágak, az „alaptevékenységen kívü­
li tevékenységek", a termelési rendszerek, a különféle integrációk. Mindezek
azonban kifulladtak az 1980-as évek derekára, amikor az ipart és mezőgaz­
daságot egyaránt sújtották a különféle elvonások a növekvő államadósságok
árnyékában. így a fejlődésében megrekedt, anyagi-műszaki feltételeiben
leromlott mezőgazdaság találkozott a rendszerváltást követő törvényszerűen
újszerű körülményekkel, amit terhelt a hosszabb távú stratégia hiánya, a kap­
kodás és az esetek egy részében a jó szándékú hozzá nem értés.
Az agrárgazdaság alkalmazkodási terét a mindenkori gazdaságpolitika,
ezen belül, ha van, az agrárpolitika határozza meg. Az 1990-es években az
alkalmazkodást, az Európai Unióhoz való társult tagságig a magántulajdon
helyreállítása, a piacgazdaság építése, a liberalizáció és a deregu láció körüli
„lázas" igyekezet jellemezte, ami sajnos megfelelő áltételek, „művezetés"
híján sokkolőan érte - a remélt előnyök helyett - a mezőgazdaságot. Az új
körülményekhez való alkalmazkodást nehezítette a mezőgazdasági inputok
gyors nemzetközi árszintre növekedése alig emelkedő mezőgazdasági
termelői árak mellett - ami kedvezett az infláció fékezésének, de hátrányosan
érintette a mezőgazdaságot -, majd a kárpótlás következett a földtulajdon
sokkal egyszerűbbnek és célravezetőbbnek ígérkező helyreállítása helyett. így
aztán a régi már nem, az új pedig még nem működött, pontosabban feltételek
híján nem is működhetett. Mindezt tetézte az integrációk széthullása és az
élelmiszeripar jelentős részének privatizálását követő ellentmondásos helyzet,
valamint a belföldi piac gyors beszűkülése.
A m agánosítás, a piacépítés, a liberalizálás é s a deregu lálás - 2. ábra -
mezőnyében az EU-társulást követően az EU-hoz való alkalmazkodás foglalta
el a központi helyet. Ez utóbbi sajnos csak lassan, vontatottan haladt és főleg
a jogharmonizációra összpontosulva, amitől elmaradt a jogalkalmazás, az új
intézményi rendszerek létrehozása, az emberekkel való kommunikálás.
A liberalizáció és privatizáció szükségességét nemzetközi tapasztalatok
bizonyították, akárcsak a nemzetközi kereskedelembe kapcsolódás és a
külföldi tőke beáramlásának fontosságát, ami egyúttal a technológiai haladást
és a szolgáltatások piacának kialakulását is segítette, továbbá a világgal való
kommunikációt mozdította elő.
A piaci sz erep lő k „létrehozása", vagyis a magántulajdon helyreállításának
célja, a piacgazdaság építése, az érdekellentétekkel tarkított termékpályák
mellett, a gyors állam talanítás (dereguláció) igen nehéz helyzetbe hozta
a mezőgazdaságot, mert ezek időben előbb jelentkeztek, mint ahogy a
liberalizáció áldásai érződtek volna. Sajnos mindebben sz erep e volt az
a g rárértelm iség n ek is, mert nem jelentkezett útkeresést segítő programokkal.
A néhány, zömmel tudományos kezdeményezést pedig néma közöny kísérte.
Természetesen ez nem véletlen, hiszen a régit védők, az újtól elhatárolódó, a
változtatás kényszerét késve megértők, a gyors vagyonszerzésen fáradozók
tarka mezőnyében szinte reménytelen volt valamilyen közös fejlesztési
nevezőt találni. Talán nem felesleges megemlíteni, hogy az agrárértelmiség az
utolsó rendszerváltás előtti parlamentben nagy aránya ellenére sem volt képes
agrár-lobbyba tömörülni, pedig akkor már napirenden volt a vagyonnevesítés,
a földkérdés stb. Mindezeket követően nem csoda, ha az egyik európai uniós
rendezvényen valaki ironikusan megjegyezte „ha csatlakozunk, akkor végre
kénytelenek leszünk rendet teremteni, alkalmazkodni".
2. ábra
Az alkalmazkodás mozgástere

A m ez ő g a zd a sá g i a lk a lm a z k o d á s sajátos körü lm én y ei

A mezőgazdaságról, a falusi élet körülményeiről minden városinak vannak

benyomásai, esetleg élményei, elképzelései, elmarasztaló vagy idealizáló véle­
ménye. Arra azonban kevesen gondolnak, de még néha a regionális vagy kis­
térségi fejlesztéssel foglalkozók sem, hogy különféle tartósan ható objektív kö­
rülmények befolyásolják, alakítják vagy éppen korlátozzák az alkalmazkodási
lehetőségeket, vagy annak léptékeit. Három olyan lényeges sajátosság csoport
érvényesül - több más mellett - melyekkel tudatosan számolni szükséges az
alkalmazkodás tervezésénél. Ezek a következők:
1. Rugalm asság -stabilitás
2. T érbeliség -so k s z er e p lő s tevéken ység
3. D eterm ináció - fejlődési kén yszer

1. A m ezőgazdasági tevéken ységek rugalm asságát - az ipari vagy

szolgáltatási tevékenységektől eltérően - a term elés biológiai folyam atainak
törvényszerűségei határozzák meg. Az őszi búzát augusztus végén, szeptember
elején vetik el és csak júliusban, augusztusban aratják le. Az élet sarjadásához,
növekedéséhez, fejlődéséhez idő, csapadék, fény, hő, tápanyagok és gondozás
kell, ami ugyan befolyásolható az elvetett mag örökletes tulajdonságainak
megváltoztatásával, a ráfordításokkal, de gyökeresen nem módosítható.
Rövidebb tenyészidejű növényeknél, például a 100 napos kukoricánál ez
gyorsabban zajlik, mint a hosszú tenyészidejűnél, de ez mit sem változtat
azon, hogy a term elési folyam at - a vetéstől a betakarításig vagy a betakarítás
 utáni tevékenységig (p ost harvest) - elválik a m unkafolyam atoktól, attól az
eseménytől, amikor fejtrágyázzák vagy éppen permetezik a növényt. Az
iparban a termelési és munkafolyamat egybeesik, ritka kivételtől eltekintve.
A m ezőgazdasági tevéken ységek rugalm assága igen eltérő. A
szántóföldi növénytermelésben a fajtacserével viszonylag rövid időn belül
alkalmazkodhatnak a változó piaci igényekhez. Az évelő növényeknél vagy
éppen az ültetvényeknél az alkalmazkodás időigénye már jóval hosszabb,
s még inkább így van ez az állattenyésztésben. Például a vegyes, zömében
magyartarka szarvasmarha-állomány lecseréléseholstein -frízre hosszú éveket
vett igénybe. Évek óta sikertelen a hústehéntartás megoldása, s nehézkesen
halad ajobb húsminőségű magyartarka ismételt elszaporítása. A mangalicáról,
a szalontai disznóról az áttérés a fehér hússertésre és a különféle hibridekre
hosszú éveket vett igénybe. Most pedig a mangalica ismételt felkarolása - a
zsír és hús minősége miatt - küzdelmesen halad előre. A rugalmasságkorlátait
és időigényét, vezetési, szervezési és gazdaságossági követelményeit nem
téveszthetik szem elől a változtatni szándékozó, jövőt tervező szakemberek.
A sta b ilitá sa m ezőgazdasági term elők örök vágya. Hiszen azt szeretnék, ha
jól kiszámítható kereslet, kívánság szerinti csapadék, hő és fény mellett folyna
a termelés. Csakhogy a természeti tényezők és a hozamok sztochasztikus
kapcsolatai miatt nincsen stabilitás, csak valószínűség. A rugalmasság és a
stabilitás korlátai miatt, éppen a fenntartható agrárfejlődés és a társadalom
érdekében fontos a nagy piaci kilengések kormányzati mérséklése, az üzemek
termelési szerkezetének több lábon állása.
A v etésszerkezet kisebb-nagyobb módosítása is idő- és befektetés-igényes
feladat, de még inkább az a m űvelési ágak arányainak, vagy az állatállom ány
szerkezetén ek, továbbá különösen a szőlőben és a gyümölcsösben a fajtaváltás,
vagy a művelési mód átalakítása. Mindehhez gépek, berendezések, épületek,
technológia, szaporítóanyag és szakértelem szükségesek. Ez tőkelekötést
is jelent, s meggondolatlan felszámolásuk szinte pótolhatatlan veszteséget
jelenthet. Ezért piaci zavarok esetében a term elői alapok védelm e, jö v ő n e k való
megmentése a feladat, hiszen egy meggondolatlanul kivágott meggyültetvény
helyén vagy másutt mikor terem egy új?
A rugalmasság-stabilitás természetesen nem valamilyen új keletű
felismerés. Ezzel behatóan foglalkoztunk már a rendszerváltás előtt is az
Agrárgazdasági Kutató Intézetben, sőt az akkori „rendszer" javítása érdekében
a Magyar Agrártudományi Egyesület konferenciát is rendezett a témakörről.
2. A m ezőgazdasági term elés nem k is m űhelyben, vagy iparcsarn okban
zajlik, han em térben, táblákon, parcellákon , k ilo m éteres távolságokban.
A térbeliség, a lakóhelytől, az értékesítési lehetőségektől való távolságok
meghatározzák, hogy milyen terméket - például szállítást tűrő vagy nem tűrő
- célszerű előállítani. A szállítás és ezzel párhuzamosan a tárolás, raktározás, a
munkaerő, anyagok, eszközök helyszínre történő juttatása, mind a megtermelt
termékek elszállítása gondos szervezést, szállítóeszközöket és utakat,
tárolóhelyeket igényelnek. Éppen ezért a korszerű logisztikai tevékenységek
és k özp o n to k kialakítása, továbbá a tranzakciós költségek a versenyképesség
miatt is egyre fontosabbá válnak.
A térbeliség miatt nemcsak a távolságok, hanem a term elők földrajzi
szétszórtsága is sajátos jelenség, ami az ipari műhelytől vagy futószalagtól
teljesen eltérő alkalmazkodást igényel. A sok százezer főt kitevő gazdálkodók
tevékenységének koordin álása, együttműködtetése, kooperálása, illetve
valamilyen tevékenységi lánc érdekeltségi viszonyaira épülő integráció
segítheti az alkalmazkodást a piaci, fogyasztói igények hatékonyabb
kielégítése érdekében. A rendszerváltozás előtt, a szimulált piaci körülmények
között Magyarországon a termelési rendszerek, a különféle élelmiszeripari,
állami gazdasági, termelőszövetkezeti integrációk, a háztáji, kisegítő és
egyéb kisgazdaságok integrációja igen leleményesen tágította a rendszer
szabta szűk mozgásteret, amit a hitelezés és más kedvező ösztönzők hoztak,
illetve tartottak mozgásban. Ezek az integrációk és más együttműködések
a rendszerváltozást követően megszűntek, zömében pénzügyi nehézségek,
illetve az integráló szervezet felszámolása miatt. Újraélesztésük - az
alkalmazkodás előmozdítása érdekében - rendkívül nehézkes a megváltozott
piaci viszonyok, a termelők - feldolgozók - kereskedők eltolódott erőviszonyai
miatt. Ugyanis integrálni csak az tud, aki tőkeerős, ren d elk ez ik a szü kséges
pénzügyi és m ás feltételekkel, szakértelem m el, in form ációkkal és átlátja
a term ékpályát, illetve a tevékenység területét, s érd ek éb en áll integrációt
szervezni, valam int m űködtetni. Az integráció fontossága, illetve hiánya miatt
tűzte napirendre a bicentenáriumot ünneplő Georgikon Napok a témakört
1996-ban. Ugyancsak az integráció, kooperáció, koordináció ügyét kívánta
szolgálni a G azdálkodás című agrárökonómiai tudományos folyóirat 2003. évi
6. számú különkiadása is.
A gazdaság ren dszerben m űködik. így beszélhetünk az agrárágazatok
nemzetgazdaságon belüli rendszeréről, a termékpályák rendszeréről, a
gazdálkodási, illetve üzemi rendszerről.
Ha a rendszer oldaláról közelítjük az alkalmazkodást, akkor az nem más,
m int a ren d szern ek az a k ép esség e, am ely leh etőv é teszi a ren d szer zavartalan
m ű ködését, változó körü lm én yek m ellett.
A rendszer az ö ssz efü g g ések és kölcsön h atások egysége, ez a magyarázata,
hogy a rendszerbe ötvözött cselekvés hatékonysága meghaladja az elkülönült
részek, lépések végső eredményességét. Rendszerben gondolkozva
megközelíthető a döntéstől várható eredmény optimális körüli teljesülése.
A rendszer al- és részrendszerekre tagolható, s ennek megfelelően
részoptimumok is szerepelnek az alkalmazkodásban. A lényeg, hogy a
ren d szerb e ötvözött alkalm azkodás m indig nagyobb eredm énnyel kecsegtet,
m int a rögtönzött, eseti alkalm azkodás.
 A rendszerben rejlő alkalmazkodás előnyei nem automatikusan
érvényesülnek, hanem csak kellő szaktudás képes ezt kamatoztatni. R endszer
és szaktu dás az igazi esély ek a gazdasági optim um elérésére. Ez egyaránt igaz
a szervezetre, a vezetésre, a gépesítésre vagy az állattartásra.

fl fenntartható gazdálkodási rendszer

1. A változó körülményekhez alkalmazkodva üzemi, vállalkozási vagy ön-

kormányzati szinten a termőhelyhez igazodó fen n tartható gazdálkodási ren d­
sz erek kidolgozása és üzemi alkalm azása a fen n tarth atóság m egvalósításának
kulcsa. E zek a ren d szerek tudásigényesek, ráford ítás-takarékosak, környezet-
k ím é lő e k é s m inőségi term ékeket kibocsátók.
A fenntartható gazdálkodási rendszerekben p iackép es, kon vertibilis és
kon stru ktív tudás szükséges.
A gazdálkodási rendszerekben a termőhely adottságaihoz, a természeti
erőforrásokhoz, ezek regenerálásához, a környezetterheléshez, a környezet
asszimilációs készségéhez igazítható a tevékenység szerkezete, mérete
és berendezése, valamint a termelés fogásai, számolva azzal, hogy a
vállalkozásokban elérhető nyereség a folyamatos fejlesztést is tegye lehetővé.

3. ábra
Fenntartható gazdálkodási rendszerjellemzői

A fenntartható fejlődés gazdálkodási rendszere keretében a

gazdasági eredmények úgy növelhetők, hogy kímélik a természeti
erőforrásokat és nem/vagy helyrehozható mértékben szennyezik a
környezetet!

Fontosabb jellemzői:
Víztakarékos
Energiatakarékos
Vegyszertakarékos
Ráfordítás-takarékos
Minőségi termékkibocsátó
Környezettel harmonizáló
Szakértelemigényes
Tudásigényes

Mindezek együtt olyan új m in őséget jelen ten ek a gazdálkodásban , a

4 .ábra
A fenntartható fejlődés gazdálkodási rendszerének vázlata

ATERMELÉS MÉRETEI
TERMŐHELYI
KIS KÖZEPES NAGY
ADOTTSÁGAI
Al- és részrendszerei (technika, technológia, vezetés informatika,
TERMELÉSI
integrált növényvédelem, korszerű talajművelés és tápanyag­
SZERKEZETE
gazdálkodás stb.).

tervezésben, a vezetésben, a technika beszerzésében, a technológiákban stb.,

amelyek lehetővé teszik a fenntartható agrárfejlődést. így a fen n tarthatóság
nem valamilyen vágyálom, hanem kézzelfogható valósággá form álható.
Különösen így van ez, ha a társadalom honorálja a mezőgazdaság közcélú
szolgáltatásait, áldozatait (3. és 4. ábra).
De miért beszélünk rendszerről? Azért, mert - mint erre már utaltunk az
előzőekben - a gazdálkodás valamennyi tényezője egymással összehangoltan
és kölcsön hatásban m ű ködik és így együttesen nagyobb hatást fejten ek ki,
mintha ezek elkülönülten érvényesülnének a gazdálkodásban. A rendszer
tehát kom plex és a tudományos haladással, az innovációval dinam ikusan
fejlődő.
A term elési szerkezet a termőhelyi adottságokhoz (talaj, csapadék,
napsütéses órák száma, felszíni viszonyok stb.) a fajokhoz, tájakhoz és a
kereslethez igazodó.
A menedzsment, vagy egyszerűbben a vállalkozás vezetése, vagy vezetője, a
g azd álkod ó a minőségre, környezetre és fenntarthatóságra orientált, s ennek
megfelelően bővíti ismereteit, tudását, tanácsadás és továbbképzés révén.
2. A fenntartható mezőgazdaság gazdálkodási rendszere a term észeti
erőforrásokra ép ü lő p araszti gazdálkodás korszerű sített változata, amely
támaszkodik a tudományos eredményekre, de a szerves anyagok csaknem
teljesen zárt rendszerét valósítja meg. Mai szóhasználattal élve csökken ti
az inputokat, s ezzel eleve növeli a hatékonyságot, a biológiai alapjait,
melléktermékeket, hulladékokat újrahasználja (reuse), illetve újrahasznosítja
(recycling), s mindezt az iparhoz képest sokkal egyszerűbben, természetesen
valósítja meg.
Ez a gazdálkodási rendszer számot vet azzal, hogy miután a technika
nem ism er önszabályozást, ön korrekciót, öntisztulást, tudatosan korlátozza
önm agát a ráfordítás-takarékossággal, a környezetterhelés figyelésével,
csökkentésével stb., mérsékelve a károsítás kockázatát is.
Egyesek a jelen társadalmát nem jóléti, információs stb., hanem elsősorban
kockázatos társadalomnak tartják. Ezzel könnyű egyetérteni és mindjárt
megjegyezzük, hogy a gazdálkodási rendszerek egyúttal kockázatcsökkentők
is, mint erre az előzőekben már utaltunk.
Míg társadalmi méretekben várat magára a fenntartható társadalom
megvalósítása, addig a mezőgazdasági gazdálkodási rendszerrel lokálisan,
vállalkozási vagy üzemi szinten elérhető a fenntarthatóság, mert ez a rendszer
„előrelátó", „rugalmas" és „bölcs", s így nem ássa alá saját éltető alapjait. Ehhez
hozzátehető, hogy kamatoztatja elődei tapasztalatát is.
A precíziós növénytermelés jelentőségét Szaxon Attila (IKR)
egy tanácskozáson igen leleményesen a harminc évvel ezelőtti
kezdeményezésekhez hasonlította, amikor is a fejlett világból hazánkba
kerültek az ottani biológiai eredmények, technikai és technológiai megoldások,
s ezek hatására viharos fejlődés bontakozott ki a hazai mezőgazdaságban. A
precíziós növénytermelés annyiban meghaladja a régebbi kezdeményezést,
hogy ez a technika és technológia egy lépésben a környezetkímélést, különféle
méréseket, minőségi végterméket is szolgáltat a meglevő fajták bázisán.
A gyakorlati elterjesztés érdekében a precíziós eljárást célszerű
kiterjeszteni a vállalkozás valamennyi tevékenységére, az állattenyésztés
takarmányellátására, az állattartásra, a szállításokra stb. amihez rendszerbe,
mégpedig fenntartható precíziós gazdálkodási rendszerbe szükséges ötvözni
a folyamatokat, feladatokat.
Meghatározásunk szerint a fen n tartható p recízió s g azdálkodás olyan
rendszer, am ely GPS-re alapozva elősegíti a m ezőgazdaságban haszn osított
term észeti erőfo rrá so k regen erálódását, a körn y ezetterh elés csö k k en tését
és a ráford ítások éssz erű m érsék lését, szám olva a term elő k nyereség-
érdekeltségével.
A fenntartható precíziós gazdálkodáshoz - leegyszerűsítve - három
lépésben, három kérdés megválaszolásával jutottunk el.
1. Mi a fenntartható mezőgazdasági termelés? Ezt az előzőekben
megválaszoltuk: a fenntartható mezőgazdasági termelés olyan tevékenység,
amelyben számolnak a természeti erőforrások regenerálódásával és a terhelt
környezet asszimilációs képességével.
2. Mi a fenntartható mezőgazdasági vállalkozás? Erre is megfogalmaztuk
a választ az előzőekben, vagyis a fenntartható az a mezőgazdasági vállalkozás,
amely fenntartható termelést valósít meg a vállalkozás folyamatos likviditása
és az év végi fejlesztési forrás képzése mellett.
3. Mi a fenntartható precíziós gazdálkodási rendszer? A fenntartható
precíziós gazdálkodási rendszer ötvözi a GPS technikát, a fenntartható
vállalkozásban folyó termelést, a természeti, a humán és technikai­
technológiai erőforrásokat, az üzemi méreteket és a termelési szerkezetet.
Sematikus illusztrálása az 5. ábra szerint vázolható.
A rendszerjellemzője, hogy belép a GPS, és így könnyebben megvalósítható
a termőhelyi adottságokhoz igazodóan vegyszer-, energia-, víztakarékosság, a
5. ábra
A fenntartható precíziós gazdálkodási rendszer

Term elés m érete

A fe n n tarth ató term elés és vállalkozás

részren d szerei:
Term őhelyi adottságok, te rm é sze ti
erő fo rráso k GPS
technika-technológia, ráfordítások,
menedzsment stb

környezetkímélés, a tudásigényesség és a minőségi termékek, szolgáltatások

kibocsátása.
3. A rendszerben - okulva az aszályos évek sorozatából, az időjárási
anomáliákból - száraz körü lm én y ekh ez igazodó talajm űvelést célszerű
folytatni, vetésváltást és integrált növényvédelm et alkalmazni, gondolva az
időszakonkénti b elv izekre is. Az állattartás, az állattenyésztés a korszerű
állategészségügyi, élelmiszerbiztonsági követelményeknek megfelelően
folyik. Építenek a növénytermelés, az állattenyésztés, a szolgáltatás
egymást kiegészítő, hatékonyságot növelő üzemi kapcsolataira, hogy csak a
legfontosabbakat említsük.
Ismétlésnek tűnik, de fontos: a hatékonysági alapon szelektáló piaci
versenyben csak azok maradnak talpon, a k ik k ü lön féle fo rrá so k b ó l (termelés,
szolgáltatás, állami kompenzáció, pályázatok stb.) n yereségesen tudnak
gazdálkodni, m egőrizve, erősítv e piaci pozíciójukat, illetve funkciójukat.
Ez az EU keretében, a szerves fejlődés előnyeit élvező ottani üzemekkel,
gazdálkodókkal szemben csak bonyolultabb lesz. Ehhez is jó támasz a
fenntartható gazdálkodási rendszer, amihez a tanácsadók, tanintézetek,
kutató- és fejlesztő helyek adhatnak segítséget.
4. A fenntartható gazdálkodási rendszerbe illeszthető a p recíziós
gazdálkodás. Nyugat-Európában már évek óta, hazánkban pedig a N em zeti
Kutatási Fejlesztési Program k eretéb en - az MTA Talajtani és A grokém iai
Kutatóintézete, N ém eth Tamás koordin álásában - folyik a p recíziós
növényterm elés kutatása. Ennek keretében nagy figyelmet szentelnek a
fenntarthatósággal való összefüggésekre. Az eddigiek alapján az már biztosan
megállapítható, hogy a precíziós növénytermelés, tágabban a precíziós
gazdálkodás, új utat nyit a fenntarthatóság megvalósításában. A precíziós
termelés ugyanis a táblán belüli helyi viszonyokhoz és igényekhez igazodó
tevékenységet jelent, melynek szerves része a szabatos mérés és ehhez
kapcsolódóan a pontosan szabályozott szükséges mértékű ráfordítás, ami eleve
kedvez a természeti erőforrások óvásának, a környezetterhelés elkerülésének.
A fenntartható gazdálkodási rendszer és a precíziós növénytermelés
kombinációjából a fen n tartható p recízió s gazdálkodási ren d szer form álható.
A fenntartható mezőgazdasági termelésnek, gazdálkodási rendszernek
adhat újabb támpontokat az ugyancsak NKFP keretében az MTA TAKI-ban
Vár allyay György összefogásában folyó agroökoszisztém ák kutatása.
A Magyar Tudományos Akadémia és a Környezetvédelmi és Vízügyi
Minisztérium között 2003-ban létrejött tudományos együttműködési
megállapodás a klímaváltozással foglalkozik. A projekt Láng István vezetésével
a klímaváltozás várható hatásaival és a valószínűsíthető válaszokkal
foglalkozik. A klímaváltozás a gazdálkodási rendszerek folyamatos fejlesztését
is megköveteli, amihez a projekt eredményei minden bizonnyal segítséget
nyújtanak.
A gazdálkodási rendszer lehetőségeit tovább bővítheti, a termelési
költségeket és a kockázatot csökkentheti a kellő'ellen ő rzések után term elésbe
vont gen etikailag m ód osított fajták k ö ré n e k bővülése, a tudományos haladás
eredményeképpen. E vonatkozásban a növényvédelmi költségek mérséklése
ígéretes elsősorban.
5. Az állattartás gazdálkodási rendszerét egyesek az előzőekben
ismertetett rendszerként szűkebben, mások pedig sokkal tágabban értelmezik.
Ezek felfogásbeli eltéréseket és tevékenységi sajátosságokat tükröznek,
pontosabban a sajátosságok feltételeinek adnak nagyobb hangsúlyt. Például
H orn P éter akadémikus két külföldi szerzőre (T hom pson és N ardone)
hivatkozva megállapítja, hogy álláspontjuk szerint a fen n tartható állatiterm ék-
előállítási ren d szerek n ek két alapfeltételnek kell megfelelniük:
- elegendő helyi erőforrással rendelkezzenek;
- működési biztonság hosszú távon legyen fenntartható.
Ez a meghatározás igazából nem egyértelmű, mert mögé érthetők a
fenntarthatósági kritériumok is - amit a szerzők esetleg nem mondanak ki
-, de érthető hagyományos maximális teljesítményekre való törekvésként is.
Vagyis hiányzik a fenntarthatóság lényege, korlátozó jellege.
H orn P éter a továbbiakban ennél sokkal árnyaltabban fogalmaz, amikor
a takarmánytermő kapacitás minőségéről és mennyiségéről, a szükséges
vízkészletekről ír. A működőképesség biztonságát szerinte a rövidebb és
hosszabb távú gazdaságosság, versenyképes termelékenység fenntarthatósága,
a vertikum egészében a környezet jó minőségének megőrzése jelenti. A
működőképesség biztonsága felértékelődik, így ennek részeként a szociális
igazságosság, a méltányos jövedelem, vagyonbiztonság, versenyképes
életminőség is - vidéki körülmények között.
6. A fenntarthatóságot jól szolgálják a különféle öko-, organikus, bio,
alternatív stb. g azdálkodási m ód szerek, melyek ugyan nem azonosak
a fenntartható gazdálkodási rendszerrel, de annak alrendszereiként
rendkívül hasznosak lehetnek. A fenntartható rendszer és e módszerek
 között az a lényegi különbség, hogy ezek mindig term ékközpon tú ak adott
technológiával, míg a fenntartható rendszerekben a természeti erőforrások,
a környezetterhelés és a termék harmóniája áll a középpontban. Ez azonban
semmit nem von le az említett megoldások hasznosságából, fontosságából.
A z ökológiai gazdálkodás átfogó elnevezés, valójában irányzatot jelez és
lényegében a rendelkezésre álló erőforrások biológiai körforgalmán alapul. Ez
mindenekelőtt a talajerő-utánpótlásban, a külső vásárlás minimalizálásában
jelentkezik, és természetesen jövedelmezőséget kívánnak elérni ezúton is.
Az ökológiai gazdálkodással a ráfordítások és hozamok közötti különbség
úgy maximalizálható, hogy alacsonyabb költségek mellett kitűnő minőségű
ökotermékekkel magasabb árakat érnek el. Az alacsonyabb ráfordítások
melletti termelés lehetőségére régebben is ráirányítottuk kutatási
eredményeink alapján a szakmai közvélemény figyelmét. Természetesen nem
ökotermelésről beszéltünk ezekben az években. A hozam maximális éveiben
ez a felfogás nem kapott figyelmet még a „gyenge" termőhelyeken sem.
Az ökológiai gazdálkodás különösen szép eredményekkel kecsegtet a
gyümölcs és zöldségtermelésben, a gyógy- és fűszernövények előállításában.
(Az „öko" szó használata nem szerencsés, hiszen az ökológia foglalt, az élőlény
közösségek viselkedését, időbeniségét, dinamikáját stb. jelenti.)
A z organikus gazdálkodás a természetes anyagokra és erőforrásokra
alapozott gazdálkodást jelent. Pontosabban fejezi ki a lényeget, mint az
ökogazdálkodás.
A b ioterm elés a biológiai folyamatokra épülő tevékenység, szigorú
előírásokkal, „biokontroll" által ellenőrizve és minősítve, ami megbízhatóvá
teszi ezt a tevékenységet. A biotermékeket ugyan zömében (csaknem
90%-ban) külföldön értékesítik a hazai termelők, de egyre erősödik a hazai
fizetőképes fogyasztás is, és szaporodnak a „bioboltok", a „biotermék-tárolók",
áruházi „biorészlegek".
A z integrált term elés k ifejez és a növén yvédelem ből - a kémiai, mechanikai,
biológiai védekezések összehangolt rendszeréből - kiindulva terjedt el.
Különös előszeretettel használják a gyümölcstermelésben. Az integrált
termelés akkor lehet igazán korszerű, ha belevonják a m inőségbiztosítást és a
körn yezettu datos m en edzsm en tet is.
A z alacsony ráfordítások, főleg a csökkentett talajművelés melletti termelés
évtizedek óta újra és újra a felszínre kerül. Legújabb változata a LISA. (Betűszó
jelentése: Low Input Sustainable Agriculture, alacsony ráfordításokkal
fenntartható agrárkultúra.)
 A z alternatív gazdálkodás (alternative agriculture) az US A-ban bontakozott
ki. Tartalmában közel áll az általunk ajánlott fenntartható gazdálkodáshoz.
Lényege, hogy maximálisan támaszkodnak a természetes folyamatokra,
igyekeznek kihasználni a genetikai potenciált, a termőhelyi adottságokat, s
nem használnak olyan anyagokat, amelyek károsan hathatnak a farmerre,
fogyasztóra és a környezetre. A jövedelmezőséget a vizek, talajok, energia,
biológiai környezet kímélése mellett kívánják elérni.

flz alkalmazkodási képesség erősítése

A term elési-tev ék en y ség i s z e r k e z e t változtatásán ak leh e tő s é g e i

A termelési-tevékenységi szerkezet térbeni és üzemi, vállalkozási megjele­

nésének, a termelési irányoknak, a profilnak, valamint a szakosodásnak, a
specializációnak az előzményei gazdagok Magyarországon, mert ezek a meg­
ismeréstől, a földrajzi ihletésű leírástól, a „tartalékok" feltárásától, a hatékony­
ság növelésétől, az 1980-as években pedig az „új növekedési pályára állítás"
szándékától vezérelve kerültek napirendre.
A gazdaságok a természeti folyamatokhoz igazított szerves - később
tévesen túlhaladottnak minősített - tevékenységét az 1960-as évek végén,
de főleg a '70-es években az iparszerű, új fajtákkal, technikával és
technológiával folytatott termelés, termelési rendszerek, integrációk,
majd egyre inkább a gazdaságok diverzifikált tevékenysége váltotta fel.
A rendszerváltozást követően az integrációk zömében felbomlottak, de
egyes helyeken újjáformálódva (IKR, KITE, ISV stb.), vagy szigetszerűen
tovább éltek. Az átalakulás, átmenet éveinek kusza összevisszaságában, az
irány nélküliségben lassan először a tudományos életben, majd a szakmai
jéghegy csúcsán megjelennek az új irányjelzők: a fenntarthatóság, a
minőség, a versenyképesség, egészség- és környezettudatosság. így jutott
el a magyarországi mezőgazdaság termelési-tevékenységi szerkezetének
újabb szükségszerű kiigazításához, amit a fenntartható fejlesztés, a minőségi
irányultság, a versenyképesség fokozása, az élelmiszer-biztonság, a természeti
környezet és az élővilág, a biodiverzitás védelme, a mezőgazdaság és a vidék
funkcióinak felkarolása motivált.
Az mindenesetre megfontolandó óvatosságra int, hogy az 1970-es, '80-as
években annak ellenére, hogy többször elhangzott kormányzati irányzatként
a mezőgazdaság termelési szerkezetének átalakítása, m akacsul m egm aradt
a gabon a-h ú s irány szerkezeten belüli túlsúlya. Az előzőekben már érintett
stabilitás-rugalmasság, a determináció sokban megmagyarázza a szántóföldi
termelés, a gyümölcs-, szőlőtermelés és az erdészet lehetőségeit, valamint
a gabona-hús irányt. A stabilitásban továbbá az is lényeges, hogy az akkori
6 . ábra
Az egységnyi termelési költségre jutó nyereség
a termőhelyek függvényében

Napraforgó

Búza

K u k o rica

I. II. III. IV V
Alkalmatlan Gyenge Közepes Jó közepes Jó
termőhelyi adottságok

Forrás: Csete László (szerk.): Gazdálkodási kézikönyv agrárszakembereknek. Mezőgazdasági

Kiadó, Budapest, 1983.

elemzéseink szerint a gabonatermelés a termelőszövetkezeti jövedelmek több

mint 60% -át tette ki rendszeresen évről-évre. A rendszerváltozást, majd
a kárpótlást követően a gabonatermelés aránya tovább nőtt - a csökkenő
állatállomány ellenére -, mert a viszonylag alacsony ráfordítás, a megmaradt
gépek és nem utolsó sorban a termelés egyszerűsége, a tőke és esetenként a
szakértelem hiánya gyakorlatilag kényszerítőén hatott, rontva a vetésváltás
lehetőségeit és az értékesebb termékelőállítás esélyeit.
Mindez azonban nem jelenti, hogy a termelési-tevékenységi szerkezeten
nem lehet változtatni. Lehet, sőt kell, csak hozzáértően, megfelelő előkészítés
és alapozás után. A fontosabb lehetőségek az alábbiak:
1. A term őhelyi ad ottság okh oz igazított növénytermelés kisebb-
nagyobb aránym ódosításai, ami a vetésszerkezetben és a művelési ágak
arányváltozásaiban jelenhet meg. A termőhelyi adottságok befolyásolják az
elérhetőjövedelmezőséget is (6. ábra).
2. A kereslet, a piaci igén yek változó alakulásának hatására is indokoltak
a termőhellyel számoló arányváltozások azért, mert a gazdálkodó jórészt
értékesített termékeiből és tevékenységeiből tud megélni, melynek forrása a
jövőben nemcsak a termények, termékek utáni árbevétel és támogatás lesz,
7. ábra
Az üzemi méret és az önköltség kapcsolata

Üzemi méret

Forrás: Csete László (szerk.): Gazdálkodási kézikönyv agrárszakembereknek. Mezőgazdasági

Kiadó, Budapest, 1983.

hanem ezt bővítik a különféle szolgáltatások utáni összegek és a közhasznú

tevékenységekért kapott kompenzációk.
3. Azt, hogy mit milyen arányban érdemes termelni - az előző két feltétel
teljesülése mellett - az állandó és változó k ö ltség ek üzemi m éret függvényében
tö rtén ő alakulása alapján d ö n th ető el. A különféle tevékenységek azonos
eszközfelhasználása csökkenti a fajlagos állandó költségeket, nem is szólva
további, pénzben olyan nehezen kifejezhető előnyökről, mint például a
kedvező elővetemény többoldalú hatása vagy a pillangósok talajgazdagítása
stb. Az üzemi méret és önköltség kapcsolatát a 7. ábra illusztrálja, az általános
és változó költség méretfüggvénybeni alakulásának szabályszerűségét pedig
a 8. ábra mutatja. Természetesen ezek az összefüggések csak a fenntartható
gazdálkodási rendszer keretei között érvényesíthetők.
4. A termelési szerkezet alakításában országos méretekben hátrányosan
hatott az, hogy hazánkban az EU-hoz hasonló termelési összetételt követtek,
vagyis az EU-ban is termelt termékekkel versenyezve folyt a gazdálkodás.
Sajnos mind a mai napig nem vált általánossá az alkalmazkodásnak az a
változata, amikor a kom petitiv, versen yző term ékek helyett, mind országosan,
mind üzemi szinten a kom plem enter, az EU szerkezetét kiegészítő, kapcsolódó
termékeket, tevékenységeket részesítették volna előnyben. Természetesen
ebben nehéz mintákat ajánlani, de általában minden, ami minőségi,
különlegesség, sajátos beltartalmi értékekkel rendelkezik, a hungarikumok,
8. ábra
Az öntözővíz önköltsége az állandó és változó költségek függvényében

Forrás: Csete - Gönczi - Kádár - Vadász: Mezőgazdasági vállalatok és üzemek gazdaságtana.

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1974.

régebbiek és újabbak, a biotermékek, a különleges minőségű húsok és állati

eredetű feldolgozott termékek, a kertészeti termékek szerepelhetnek a
kínálati palettán, sőt a vidékfejlesztésre mint kínálatra is gondolni lehet már
a jövőben.
A tevékenységi szerkezetben a rendszerváltozás előtt már egyszer
gyakorolt eredményes diverzifikálás új körülmények közötti kezdeményezése,
a fásítás, erdőtelepítés, felújítás, a szántóföldi fatermelés és általában a
zöldfelületek növelése, a különféle szolgáltatások, a környezetvédő, felújító,
gyom- és parlagfűirtó tevékenység, élelmiszer-feldolgozás, üdültetés stb. jelzi
a lehetőségeket.
9. ábra
Sajátos agrárlehetőségek a tevékenységi szerkezet változtatásában

•Gazdálkodási rendszerek működtetése.

•A precíziós gazdálkodás.
• Ökológiai, bio-, organikus, integrált gazdálkodás, alacsony rá­
fordítások melletti gazdálkodás (LISA), az alternative agriculture
(USA).
•Művelési ágak arányainak megváltoztatása.
•A szántó hasznosításának módosítása.
•A szántóföldi fatermelés felkarolása.
•A fásítás lehetőségei (ligetesítés, fasorok közötti termelés stb.).
•Energiaerdők létesítése, energiatermelés.
•Energiafű-termelés.
•Biomassza-hasznosítási programok.
•Megújuló energia előállítási tevékenység.
•A gyepesítés és az erre alapozott állattartás.
•A termelői szolgáltatások fejlesztése.
•Hungarikumok, a tájtermelés felkarolása.
•Hagyományok és a tájképi érték felélesztése, ápolása.
•Nem élelmiszer célú termelés.
•Környezetfenntartó tevékenység.
•Zöldfelületek létesítése, ápolása, gondozása.

A term elési-tevékenységi szerkezet k iseb b-n a g y o bb változtatásai, arány

m ódosításai a fenntarthatóság lehetőségeit, a piacképesség bővítését rejtik
magukban, melyek egyúttal erősítik az agrárgazdaság helyi szerepét,
jelentőségét (9. ábra).
A területhasználat, a m űvelési ágak (szántó, kert, szőlő, gyümölcsös, gyep,
erdő, halastó, nádas) m egváltoztatása, különösen lejtős, vagy gyenge termőhelyi
adottságú területeken már régebbi, de többnyire megvalósulatlan törekvés
Magyarországon, ami azonban az EU-ban elodázhatatlanul szükségszerűvé
válik. Új színfolt lesz a területpihentetés, amely eleve „fenntartható" komfort.
Gazdasági érdekből, valamint természet- és környezetvédő funkcióból
következően egyaránt kívánatos a kertészeti terü letek bővítése, a gyepesítés,
az erdősítés, általában a fásítás.
A szántóterületen a kalászos és kukorica, valam int az erre ép ü lő
hú sterm elés túlsúlyának a m érsék lése szolgálhatja a fenntartható fejlesztést.
A kalászosok (búza, árpa, rozs, zab, tritikalé) területi arányainak növekedését
- mint említettük - a termelők tőkeszegénysége, az egyszerűbb termelhetőség
 és betakarítás magyarázza. Ehhez csatlakozik a kukorica. A kettő együttesen
akadályozza az ésszerű vetésváltást, ami pedig ingyenes erőforrás,
környezetkímélő, talajregeneráló, s csak jelentős kemizálással ellensúlyozható
vagy termésátlag-csökkenést eredményez.
A gabona túlsúly csökkentésében az ipari, k eresk ed elm i, fehérje, valamint
szálas-lédús takarm ánynövények m ellett a szán tóföldi zöldségterm elés,
a g yü m ölcsösök telepítése jelenthet előrelépést. A kertészeti termékekre
ráadásul nem állapítanak meg kvótát az EU-ban, s egyes gyümölcs-féleségekből
Magyarország jelenleg is valóságos „nagyhatalom" (meggy, kajszi, guruló
málna stb.), annak ellenére, hogy ebben is megnőtt a kínálati verseny.
A szán tóföldi faterm elés kihasználatlan, viszonylag gyors és piaci
viszonyokhoz igazodó lehetőség, amely egyúttal enyhíti a foglalkoztatási
gondokat, nevelő hatású és tájformáló. Terjedése önérdekből, esetleg
induló támogatással, áthidaló hitelekkel megoldható. Erre a célra szárazabb
termőhelyeken - egyes természetvédő vélemények ellenére - az akác,
nedvesebb termőhelyeken a nyár kínálkozik megoldásként. A szántóföldi
fatermelés egyúttal úgy növeli a zöldterü leteket, h o g y k ö zb en csökken ti az
energiaim portot, illetve az en erg iaköltség eket és javítja a hosszú távon is
k eresleti fapiaci helyzetet.
Célszerű arra is gondolni, hogy az élesedő m ezőgazdasági versenyben
a gyengébb szántók, sőt rétek-legelők, lejtők jö v e d e lm e z ő haszn osítását
szolgálják az ültetvényerdők.
Magyarországi nagybirtokokon már ismert volt az erdőtelepítés köztes
m ezőgazdasági növények term elésével, ami napjainkban is megoldást jelenthet.
Az EU-ban a szántóföldi fatermelés mindenképpen fogadtatásra talál a
mezőgazdasági termelés korlátozása és a környezeti körülmények javítása
miatt.
A lakosság józan ítélőképessége és gazdasági érdeke is a szilárd
tüzelőanyagok felhasználása felé fordult a bekövetkezett - és várhatóan
tovább emelkedő - gáz-, villany- és olajárak emelkedése miatt. A fatü zelés ma
már olcsóbb - számítások szerint kb. 40% -kal - mint a gáztüzelés, arról nem
is szólva, hogy a fa tüzelése környezetkímélőbb, mert gyakorlatilag nem kerü l
kén a levegőbe, ami savas eső stb. formában többek között a zöldfelületeket is
pusztítja.
A fásítás lehetőségeit, a zöldfelü letek növelését, a biodiverzitás gazdagítását
nyújtják a m ez ő v éd ő erdősávok, az út m enti és d ű lőket elválasztó fa s o r o k
visszaállítása, valamint egyes m ezőgazdasági terü letek é s leg elők ligetes
fásítása. Ezek a szántóföldi táblák mindenáron való növelésének, a nagytáblás
mezőgazdaság kialakításának, a nagy gépek mozgásának estek áldozatul, majd
később a pénztelenség miatt vágták ki őket, de újat nem telepítettek. Ezek a
növények és állatok számára élőhelyet, valamint számtalan - főként hasznos
~ gerinces és gerinctelen állatfaj számára rezervoár-területet jelentenek.
A fásítást a növénytermelés érdeke is megkívánja, mert ez - a szél kedvezőtlen
hatásainak mérséklése révén - hozzájárul a peszticidek elsodródásából eredő
károk kiküszöböléséhez és a szélerózió mérsékléséhez. Természetesen nem
lebecsülendő az a bev étel sem , amit a kitermelt, de újratermelhető faanyag
jelent.
Az en erg iaerd ők létesítéséb en az akác bizonyult eddig reménykeltőnek.
Ugyanis az akác a legnagyobb hozamú keményfa, nedvesen is jól ég, fűtőértéke
a gyorsan növő fák közül a legnagyobb (14,7 MJ/kg), vágásfordulója harmada-
negyede a tölgynek és a bükknek, jó napenergia-hasznosító, jól sarjad,
csemetéi jól erednek. Jó mézelő, ami azt jelenti, hogy mézhozama elérheti
a hektáronkénti 50 kg-ot is. Kevés a betegsége és károsítója. A Föld minden
negyedik akácfája Magyarországon díszlik, viszont több mint fele Dél-
Koreában, ahol az első akáccsemetéket a hatvanas években kezdték ültetni!
Magyarországon az akác nemesítésében kiváló eredményeket értek el.
Az akác energiaerdő olyan 4-5 év alatt kitermelhető, sűrűn ültetett
akácerdő, amelynek fáját vegyes tüzelésű kiserőművekben hasznosítják,
mégpedig 70-80% -os hatásfokkal. Az akác energiaerdő 12-16 ezer elültetett
csemetét jelent hektáronként, amelyet mindössze két évig kell gondozni,
mert a harmadik évtől kezdve úgy beborítja a talajt, hogy már nem szorul
gyomirtásra, ápolásra. Amikor kivágják, kévébe kötik, vegyes hasznú
kiserőműhöz szállítják, ahol nem készítenek belőle aprítékot, hanem csak
méterenként elvágják a kévét és az akác így kerül be a kiserőmű kazánjába. A
hő által fejlesztett gőz meghajtja az áramtermelő generátort, a generátorból
kijövő fáradt gőz pedig nyáron és ősszel vizet melegít - fürdővizet vagy a
községi uszoda vizét - terményt szárít vagy gyümölcsöt aszal, vagy télen
lakásokat, középületeket fűt.
Ezen túlmenően az energiaerdő csökkenti a talajok lemosódását,
növeli a talaj nitrogéntartalmát, gazdagítja a talaj szervesanyag- és
nedvességtartalmát.
Számítások szerint 100 ezer ha energiaerdő 300 ezer tonna fűtőolaj­
egyenértéket termel évente.

Az energiatermelési célzattal folytatott biomassza-előállítás a

mezőgazdasági vállalkozásoktevékenységi szerkezetében egyre nagyobb
hányadot foglalhat el. (Az EU-ban 1994-ben biomasszából 11,9 TWh
elektromos energiát állítottak elő, amit 2010-re 27 TW h-ra kívánnak
emelni.) Magyarországon az AES Borsodi Energetikai Kft. Borsodi
Hőerőművében a szénportüzelésű kazánokat átalakították faapríték-
tüzelésűvé, melyhez a fát az észak-magyarországi erdők rendszeres
karbantartásából fedezik. Magyarországon vagy a szomszédos
Burgenlandban több jól működő megoldás is ismert. Családi háztartás,
kisebb nagyobb települések hő- és melegvízellátásra is találhatók jó
 minták. Ezek előnye, hogy olcsók, újratermelhető energiaforrásokat
használnak, károsanyag-kibocsátásuk minimális és sok esetben nem
kell külön gondoskodni a hulladékok ártalmatlanításáról.

Szinte hihetetlen, hogy a hazai kormányzatok Magyarország

energiaigényének feszültségei, importja, pazarló felhasználása - egységnyi
GDP előállítására hazánkban 90%-kal többet fordítanak a világátlaghoz
képest - ellenére nem fordultak még kellő figyelemmel a mezőgazdaság és a
vidék tálcán kínált lehetőségei felé. A megújuló en ergiafelhaszn álásnak gazdag
hagyományai részben feléleszthetők, részben mobilizálhatók a rendelkezésre
álló lehetőségek, melyek a városban egyszerűen hiányoznak. Magyarországon
H argitai M iklós szerint (N épszabadság, 2004. január 21.) a megújuló energia
felhasználása nem éri el a 3% -ot, ami az EU-ban 7%, s a 2010-es terv 12%.
A megújuló energiaforrások megoszlása hazánkban az alábbi:
tűzifa 83,3%
termálenergia 7,8%
biomassza 5,8%
háztartási hulladék 2,2%
biogáz 0,6%
napenergia 0,3%
A mezőgazdaságban, a vidéki településeken elérhető energia-megtakarítás
jelentősen javíthatja az ország kedvezőtlen energiamérlegét. A tűzifatüzelés
a házak körüli kertek, „haszontalan", üresen álló területek fásításával is
fellendíthető. Erre a célra gyorsan növekvő fafajok szaporítóanyagáról
akciók keretében, kistérségi programokkal szükséges gondoskodni. Célszerű
felvilágosító munkával újra ráirányítani a figyelmet a kényelmes, de költséges
és környezetszennyező energiahordozók felhasználása mellett a csutka, szár,
szalma, nyesedék, rozsé, energiafű stb. felhasználására. A termálenergia
a zöldségfélék hajtatásában, palánták nevelésében jelent megoldást. A
tevékenységet az energiaforrások közelébe szükséges telepíteni, megoldva a
logisztikai feladatokat, nehogy a zöldségfélék fogyasztóhoz való juttatása többe
kerüljön, mint az energia-megtakarítás előnye. A napenergia is még további
tartalékokat rejt magában az egyszerű csövekben történő vízmelegítéstől a
bonyolultabb megoldásokon át, a házak tájolásán, szigetelésén keresztül, sőt
a növénynemesítéssel szabályozott levélállással is megnövelhető a napenergia
hasznosulása.
A g y ep esítés és az erre alapozott állattartás többféle igényt elégíthet
ki egyszerre: környezetkímélő, az „emberséges" állattartásnak megfelelő,
egybecseng az élelmiszer-biztonsági törekvésekkel, különleges minőségű
állati termékek előállításához teremt alapot, s nem utolsó sorban jövedelmező
is. Ez különösen olyan települések határában jöhet számításba, ahol a mélyebb
 fekvésű réteket, legelőket feltörték, vagy a lejtősebb domboldalakat szántóföldi
művelésbe fogták.
A term elői szolgáltatások szinte teljesen hiányoznak a magyarországi
mezőgazdaságból, eltérően a kisebb településeken is meglévő üzleti
vagy más szolgáltatásoktól (takarékszövetkezet, gyógyszertár stb.). A
rendszerváltozással együtt járó átalakuló birtokviszonyok, az indulás
nehézségeivel bajlódó új földtulajdonosok eleve igényelték volna a
szolgáltatásként végzett gépi munkát, a különféle javításokat, az üzemi
építkezéseket, az ismereteket pótló tanácsadást, a beszerzési-értékesítési
tevékenységeket stb. Sajnos ezek mind a mai napig hiányoznak. Azok az
önkormányzatok kerülhetnek előnyös helyzetbe, ahol segítik az esetleg
több településre is kiterjedő szolgáltatási vállalkozások létrejöttét. Ezek
szövetkezeti alapon, vagy más szervezeti keretbe is szerveződhetnek.
A tájterm elési hagyom ányok - melyek mindig a helyi természeti-termőhelyi
adottságokon és a felhalmozott ismereteken alapultak - ismételt felélesztése
és a mai igényekhez igazítása a fenntartható fejlesztés egyik tartaléka.
A hungariku m ok előállítása - fűszerpaprika, hagyma, torma,
húskészítmények stb. - vagy újabbak „kitalálása" (milotai mézes dió, mézes
penyigei aszalt szilva stb.) pénzt hozó lehetőség egy-egy településen, ami
éppen a termőhelyekre épülő, tájmegőrző termelési jellege miatt egyúttal
fenntartható is. A hungarikumoknál fontos, hogy a település vagy a vállalkozás
folyamatosan tudjon szállítani, garantált és állandó legyen a minőség, a
címkézés és a származási bizonyítvány jelezze a különlegességet.
A term őhelyhez, a tájhoz k ö tő d ő helyi hagyom ányok is jól szolgálhatják a
fenntarthatóságot azzal, hogy különféle rendezvények, ünnepségek egyúttal a
megismerés és az értékesítés bevételt növelő forrásai lehetnek, nem is szólva
a települési közösséget összekovácsoló, valamint kulturális, hagyományőrző
jelentőségéről.
Ebben szerepet játszhat a tájképi érték helyreállítása, megőrzése is, ami a
falusi turizmushoz kötődik elsősorban, de ennek is van üzleti vonzata. Nem
kevésbé fontos a környezet fenntartására gyakorolt kedvező hatása, a helyi
közösségek életminőségének javítása, a helyi identitástudat erősítése.
A nem élelm iszer célú term elés is növekvő jelentőségű. Európában
- az Európai Gazdasági Bizottság keretében - már két évtizeddel ezelőtt
áttekintették és szorgalmazták a nem élelmiszer célú termelést. Az előzőekben
említettünk már néhányat. Magyarországon is történtek kezdeményezések
bioszesz, bioetanol, biodízelolaj stb. előállítására. Technikai megoldások
tulajdonképpen adottak, de az árarányok és más ellenérdekeltségek miatt nem
váltak általánossá.
Környezetápoló, karb an tartó tevékenységre (gyomtalanítás, parkok,
kertek, fasorok, ligetek, védett területek, árkok, útszélek stb.) igen alkalmasak
a mezőgazdasági vállalkozók, hiszen felszerelésük, szakismeretük is adott a
termelő tevékenységükből adódóan.
A zöldfelü letek bővítése, ápolása, felújítása egyre inkább elfogadott
közhasznú tevékenység, mert ennek a „szolgáltatásnak" a hasznosságát
egyre inkább felismerik kopárosodó világunkban. A szolgáltatások széles
skálája a zöld szín nyugtató hatásától, a porszűréstől a közvéleményben
leginkább ismert oxigén kibocsátásig és C 0 2-elnyelésig terjed. A lehetőségek
is igen széles skálán mozognak az erkély és tetőkertektől, az utcai dézsás
növényektől, az erdőkig, ligetekig. Egy ha 50 éves erdő oxigénszolgáltatása
évente mintegy 15 t/ha. Ugyanez pázsitnál 4 t/ha. Megjegyezzük, hogy 1 ha
kukoricáé 7 t! Ennél többszörösen nagyobb a C 0 2 elnyelése, ami különösen
a globális felmelegedés kapcsán válik egyre izgalmasabbá. A mezőgazdasági
vállalkozások üzletágává válhat tehát ez a tevékenység is. (A zöldterületekkel
bővebben foglalkozunk A fenntartható agrár- és vidékfejlesztés, valamint a
környezetbiztonság című fejezetben.)

A fen n ta rth a tó sá g o t e lő s e g ítő s ü rg ető ten nivalók

Az erő - és m u n kagépek mielőbbi cseréje, ennek támogatása a fenntarthatóság

érdekében igen fontos, mert az újabb gépek energiatakarékosak, könnyebbek,
talajnyomásuk kisebb, csökken a károsanyag-kibocsátásuk és zajártalmuk,
olajcsepegéssel nem szennyezik a környezetet, és ami szintén igen lényeges,
alacsonyabb szervizigényűek. (Ezzel egy-egy gazdálkodó akár 40% -os költ­
ségmegtakarítást is elérhet.)
A korszerű gépekkel és a talajműveléssel szorosan összefügg a v íztakarékos
gazd álkod ás - amely önmagában szintén kerek egészet, alrendszert alkot
- a csapadékmegőrző technológiával, talajtakarással, fajtákkal, hibridekkel,
vetésforgóval, az állattenyésztés aszályt ellensúlyozó szerepével, az öntözéssel,
a melioráció egyes elemeivel, az alapanyagok feldolgozásával, az önsegítő­
önszervező szervezetbe tömörüléssel.
A kedvezőbb termőhelyi adottságok mellett folytatott gazdálkodásban
a kedvezőtlenebbhez képest m agasabb a ráford ítások átlagos és pótlólagos
hatékonysága, így az elé r h e tő n y ereség is. Ezért a fenntartható gazdálkodási
rendszerbe olyan tevékenységeket, növényeket, állatokat szükséges
összeválogatni, amelyek igazodnak a termőhelyhez, a tájhoz és másokhoz
képest jobb eredménnyel kecsegtetnek, s lehetőséget nyújtanak a különféle
támogatások kamatoztatására is.
Ezen túlmenően a kedvezőtlenebb termőhelyeken a term elési tényezők
tágabb arányai indokoltak, vagyis egy termelő, egy család több földet művel,
egy ha-ra jutó kevesebb eszközérték mellett.
 A m ező-erdőgazdaság ism ételt összekap csolása - a régebbi jól bevált
gyakorlatnak megfelelően - is jó megoldás „kedvezőtlen" termőhelyeken,
amikor a vállalkozó növénytermeléssel, állattartással és erdővel is
foglalkozik.
A termőhelyhez igazodó termelés azt is jelenti a fenntartható
gazdálkodásban, hogy nem a hozamok, az árbevétel vagy a költségek nagysága,
hanem a ráford ítások (költségek) és h o z am o k (árbevételek) arányai álln ak a
dö n tések középpontjában . Cél a minél nagyobb különbség elérése!
A z ökológiai, bio-, organikus stb. g azdálkodás és az integrált term elés
szinténjól illeszthető a fenntartható gazdálkodási rendszerbe, mint említettük.
Igaz, hogy a biotermékek esetében mindenekelőtt a hazai piaccal kell számot
vetni, mert viszonylag lassan nő a belföldi kereslet. Az export viszont jó
lehetőség, különösen ha a termelők tömörülései ezt kézben tartják. Sokat
lendíthet a biotermelésen a bioalapanyagok feldolgozása is. Mindenesetre ez
is a jövő egyik számottevő lehetősége, különösen a jól ellenőrzött, minősített
és szervezett biotermelés.
A z alacsony ráford ítások melletti (LISA) vagy elterjedten extenzívnek
nevezett gazdálkodás is jól ötvözhető a fenntartható rendszerbe. Korlátozott
tőkelehetőségek, kedvezőtlenebb termőhelyi adottságok mellett ez lehet a
célravezető. A ráfordítás-hozam viszonyok kutatásában már hosszú évek óta
hangsúlyoztuk, hogy alacsonyabb ráfordítások és hozamok mellett is jelentős
eredményt lehet produkálni a kettő különbségeként.
Az USA-ban „Alternatív gazdálkodásnak" nevezett rendszer kimeríti a
fenntarthatósági kritériumokat. Lényeges, hogy a gazdálkodó ne használjon
olyan anyagokat, ne alkalmazzon olyan megoldásokat, amivel árthat magának,
a környezetnek és a fogyasztónak.
Hangsúlyozzuk (a félreértések elkerülése érdekében -, hogy a
felsoroltak mellett sem a jelenben, sem a jö v ő b en nem hanyagolható el a
m ezőgazdaság élelm iszerterm elő funkciója, mint azt az előzőekben már
ismertettük. Ehhez hozzá kell tennünk két lokálisan fontos körülményt. Az
agrárvállalkozások - különösen kis településeken, aprófalvas vidékeken - a
m eg élh etés egyik, ha nem egyetlen forrását jelen tik. A termelés bevételei az
életnívóban fontos szerepet játszanak. A kisebb termőterületek hasznosítása
- jövedelem-kiegészítés, költségcsökkentés révén - különösen a nyugdíjasok,
nagycsaládosok, munkanélküliek körében jelentős. Továbbá a vállalkozások
a d ó fiz ető k is, s anyagi hozzájárulásukkal é s jelen létü k k el is javítják a település
életkörülményeit, a lakossági infrastruktúrát.
A fen n ta rth a tó a g rárfejlesz tés a lk a lm a z ko d á si le h e tő s é g e it bővíti
a N em zeti A g rá r-k ö rn y ez etv éd elm i P rogram

A N em zeti A grár-környezetvédelm i Program célja környezetkímélő, ter­

mészetvédő és tájmegőrző term elési m ód sz erek terjesztése, amivel egyúttal
fenntartható agrár- és vidékfejlesztést is szolgálja. A program alapelve a fen n ­
tarthatóság és a m inőség.
Magyarországon a N em zeti K örnyezetvédelm i Program mellett létezik még
speciális N em zeti A grár-környezetvédelm i Program is, amit még 1999-ben
hoztak létre a hosszú távú társadalmi érdekek szolgálatára.
A program a résztvevőknek, területi alapon, jelen tő s tám ogatási
ö ssz eg ek et juttat a feladatok végrehajtására (8 ezer - 50 ezer Ft/ha). így a
program támogatja a környezet-gazdálkodást (ezen belül a tájgazdálkodást, az
alternatív növények termelését, a csökkentett energiaigényű növénytermelési
technológiákat, a talajvédelmet).
A program támogatja továbbá a szántóföldi növények, az almatermésűek, a
csonthéjasok, a bogyósok és a szőlő integrált term elését.
A k ö rn y ez etkím élő gazdálkodásra m ár áttért term elők évente - a
folyamatosság érdekében - szintén támogatásban részesülnek, az indulásnál
kisebb nagyságrendben, a szántóföldi növények, ezen belül kiemelt
súllyal a vetőmagtermelés, zöldség, gyümölcs vonatkozásában, valamint a
szőlőtermelésben és a rét-, legelőgazdálkodásban.
A természetes tartási körülményeknek, az állatoknak és a végtermék
minőségének egyaránt kedvező a legeltetéscélú gyepgazdálkodás felkarolása.
Magyarországon - az EU más országaitól eltérően - még szerencsére
jelentősek a vizes élőhelyek. A vizes élőhelyek óvását szolgálja ahalgazdálkodás
támogatása.
Jelentős hangsúlyt kap a programban az É rzéken y Term észeti Területek
célprogram a megjelölt 18 mintaterületen.
A Program az ország két területén ún. „zonális k ísérleti célprogram ot" is
előirányzott jelen tős területi alapú tám ogatással.
Az előzőekhez kapcsolódó az állattartás fejlesztése is, amely az ökológiai
állattartást és m ás extenzív - szabad vagy félig szabad - tartási m ódokat
támogat, főleg ősh on os magyarországi állatok vonatkozásában.

Az alkalm azkodást seg ítő üzemi struktúra

Már a rendszerváltozás előtti években is jeleztük a kétpólusú - egészen

nagyméretű üzemek és a törpe háztáji, kisegítő és más „gazdaságok" - üzemi
struktúra fogyatékosságait, elsősorban, hatékonyság és az alkalmazkodóké­
pesség nézőpontjából! A hatékonyságot és a rugalmassabb alkalmazkodást
a munkamegosztásában, méreteiben, tulajdonformájában is vegyes EU-ba is
könnyen illeszkedő üzemi struktúra jobban szolgálta volna.2
Természetesen nem véletlen az üzemi szerkezet körüli zavar, a számtalan
esetlegesség. Ebben a tisztánlátás hiánya, régi illúziók, a vagyonszerzés, a
gyors vagyonhoz jutás lehetősége, az 50 év alatti zsigerekig hatott három
földcsuszamlásszerű változás, szemléleti problémák, a gyorsan koncentrálódó
földhasználati viszonyok elhallgatása és a földbérlet lebecsülése egyaránt
közrejátszott.
Az üzemi méretek fetisizálása már okozott gondot az elmúlt évtizedekben
is, amikor sok funkcionárius azt hitte, hogy a nagy, a nagyobb, a még nagyobb,
az jobb is. Kiderült, hogy nem, és akkor még a különféle káros közvetett
és mellékhatásokról nem is szóltunk. Az üzemi méretek ugyanis csak a jól
megválasztott tevékenységgel, a környezettel, a technikával-technológiával
stb. együtt fejthetik csak ki az elvárt vagy a feltételezett hatást. Annak
ellenére, hogy az üzemi struktúra - mint a továbbiakban ezt bemutatjuk
- mindig többoldalról, többféle nézőpontból vizsgálható, Magyarországon
mind a mai napig a méret problematikája áll középpontban, amit ráadásul a
hektárban, területben fejeznek ki, ez pedig bizony már nagyon korszerűtlen.
A terület eleve csak egyik vetülete az üzemi tevékenység megítélésének,
hiszen egészen más értéket produkál egy ha rozs, mint egy ha káposzta,
meggy, vagy üveg- illetve fólia alatti termelés. Arról nem is szólva, hogy a
pénzben kifejezett méretet - ami pontosabb és szintetizáltabb - már régóta és
sokhelyütt használják. Például az EU-ban a fedezeti összeg nagysága alapján
rendszerezik a gazdaságokat, mint erre korábban már kitértünk.
Az üzemi struktúra az alábbiak szerint tekinthető át valósághűen:
1. Üzemi m éretek alapján: Kis-, közép- és nagyüzem (árbevétellel, területtel,
állatállománnyal, eszközök értékével stb. jellemezve).
2. Szabályozás alapján: Őstermelő, egyéni vállalkozó, családi gazdaság,
gazdasági társaság, szövetkezet stb. (A jogi szabályozás, az adózás
függvényében ezek változhatnak.)
3.Jöv ed elem szerzés alapján: Fő- és mellékfoglalkozású (attól függően, hogy
a családi jövedelem többsége mezőgazdasági eredetű vagy nem).
4. Á ru term elés alapján: Árutermelő, versenyző, egyéni (családi, v
kft., rt., szövetkezet, TESZ. Nem árutermelő (önellátó, kiegészítő, szociális).
5. Tulajdonviszonyok alapján:
- Magán
- Önkormányzati
- Állami
- Hazai, külföldi és vegyes tulajdonú.
6. F ejlesztő m agatartás alapján:
- Fokozatosan fejlesztő
- Befektető - fejlesztő.
 Természetesen magától értetődően a hétköznapokban ezek kombinációi
jelennek meg. Például egy közepes méretű gazdaság hazai magántulajdonosa
egyéni vállalkozóként, főfoglalkozásban űzheti tevékenységét.
Azüzemi struktúrában a fejlesz tő m agatartás alapjanvaló m egkülönböztetés
meglehetősen újszerű, ezért érdemes néhány mondattal megvilágítani,
hogy miről is van szó. A fokozatosan vagy szervesen fejlesz tő gazdálkodó
elkötelezetten, élethivatás-szerűen lépésről-lépésre fejleszti tevékenységét
minőségi irányba, illetve üzemi, tevékenységi méreteit növelően. Ez a szerves
fejlesztés hosszú múltra visszatekintve jellemző a mezőgazdasági üzemekre.
A b e fe k te tő fejlesz tő egészen másképpen gondolkodva cselekszik. Lehetőség
szerint mélyen érték alatt megszerzi a vállalkozást, a kívánt objektumot, majd
kisebb feljavítás vagy igényesebb, nagyobb áldozatokkal járó befektetések
után „üresre járatva" értékesíti az objektumot. A mezőgazdasági üzemek
privatizációjában gyakori tünet volt a minimális áron való vagyonszerzés
és a csaknem azonnali továbbadás. Esetenként a készletek értékesítéséből
már megtérült a privatizált vagyon költsége. A befektetési célú fejlesztés
kockázatosabb, de a busás haszon nagy vonzerő. Ilyen jellegű befektetés
a földvásárlás, főleg a monopol jellegű termőhelyeken (Tokaj stb.) és
üdülőhelyeken (Hévíz és környéke stb.), számolva a földek és házak, belterületi
ingatlanok EU-csatlakozás utáni áremelkedésével. Míg a mezőgazdasági
inputok ára igen gyorsan beállt az EU-árak szintjére, a mezőgazdasági termelői
árak pedig lassan, de zömében utolérték vagy megközelítették az európaikat, a
földár és a házak, lakások ára messze elmaradt az európai átlagoktól.
A fen n tartható fejlesztésben érd ek elt vállalkozóknak is fontos mérlegelési
szempont, hogy ott érdemes befektetni ahol
- a fejlődés, átalakulás, kibontakozás hosszabb távú irányzata jól
kirajzolódik;
- a kormányok fejlesztő politikája következetes;
- az emberek ráébrednek arra, hogy a fejlesztés nyertesei lehetnek, vagyis
általában jó a közhangulat.
A mezőgazdaságban is előbb-utóbb bekövetkezik az a helyzet, amikor
érdemes lesz befektetni, sőt kényszerű lesz a befektetők támogatása.

A fö ld b é r le t

Az üzemi mérettel, az alkalmazkodással és a fenntartható gazdálkodásra való

áttéréssel szorosan összefügg a földbérlet, melynek fontosságát a hétköznapi
gyakorlat előbb felismerte, mint az irányítás és a politika. A kárpótlást köve­
tően ugyanis a földtulajdon és a földhasználat sokhelyütt határozottan elvált
egymástól. így míg a bürokraták az elaprózott birtokszerkezetet ostorozták,
a földhasználatban jelentős koncentráció zajlott a földbérletek segítségével.
10. ábra
Az üzem területi mérete és a bérelt föld aránya

Saját tulajdonú föld aránya (%)

Forrás: Csete László: Vidékfejlesztési előadások. Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság-

és Élelmiszertudományi Kar, Régió és vidékfejlesztési szakirány, Mosonmagyaróvár, 2001-2003.

Sőt nyílt, burkolt földvásárlásokkal, bérletekkel „ugrásra kész" nagybirtokok

formálódtak, nem számolva a vidéki megélhetéssel, a földtulajdon népesség-
megtartó szerepével.
A földhasználati viszonyok gyorsabb kibontakozását elősegítette volna
a föld bérlet korm ányzati szorgalm azása. A fö ld b érlet ugyanis tő k ek ím élő
és üzem im éret-növelő m egoldás. Sajnos a földbérlettől való idegenkedés
bizonyos fokig szemléletbeni elmaradottságot is jelez, holott a mezőgazdaság
alultőkésítettsége, finanszírozási nehézségei mellett a földvásárlás helyett a
berendezkedésre fordítható pénz a gyorsabb kibontakozást, a hatékonyság
megalapozását szolgálhatja.
A nemzetközi gyakorlat is igazolja a bérleti viszonyok használhatóságát.
Több EU-országban a termőföld nagyobb hányadát bérleti formában
hasznosítják.
A földbérlet hosszabb távra érvényes szabályozásában - éppen a
fenntarthatóság érdekében - egyidőben háromféle érdek összehangolása
szükséges
- a földtulajdonos érdeke, hogy a földterület termőképességét a földbérlő
megőrizze;
- a földbérlő érdeke a szerződés biztonsága, időhorizontja, hogy
befektetései megtérüljenek;
1 1 .ábra
Az információk és a kockázat

Forrás: Csete László: Vidékfejlesztési előadások. Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság-

és Elelmiszertudományi Kar, Régió és vidékfejlesztési szakirány, Mosonmagyaróvár, 2001-2003.

- a termőtalaj érdeke, hogy megfelelő védelemben részesül mindenféle

káros hatástól.
A földbérlet és az üzemi méret gyakorlati megfigyeléseken alapuló
összefüggését a 10. ábrán tüntetjük fel.

In form áció é s alk a lm a z k o d á s

Az információ birtoklása, az információk visszatartása, a jólértesültség már

a rendszerváltozás előtti években is jól kamatozott. Az elmúlt évtizedben a
piacossággal együtt az információk szerepe tovább erősödött, majd az infor­
matika fejlődésének hatása adott újabb lökést.
Az in form ációk m inősége, m egbízhatósága, m ennyisége és id őb en iség e az
eredm én yes alkalm azkodás és a fen n tarthatóság m egvalósításának kulcsa!
Az információhoz jutás egyik növekvő erejű forrása a kapcsolati tőke. Ez
utóbbi a boldogulás egyik titka is egyúttal. Az em beri kap csolatok - szakmai,
üzleti, baráti, családi stb. - hálószerű ren dszert alkotva m űködnek. Az
 elektronika, az informatika, az internet, a mobiltelefon a hálózati kapcsolati
rendszert is átalakította: felgyorsította, ismételhetővé és korrigálhatóvá
tette. Ezt a mezőgazdasági vállalkozók, a távolságok miatt is, előnyükre
kamatoztathatják.
Az információ és a kockázat összefüggését a 11. ábra illusztrálja, amiből
jól látható, hogy a biztos, megbízható információk összesen belüli arányának
növekedésével fokozódik a biztos dön tések aránya és csö k k en a kockázat
esélye. Fordítva viszont a bizonytalansági elemeket tartalmazó információk
súlyának fokozódása a bizonytalan, kockázatos d ö n tések valószínűségét
növeli. A gazdasági előnyökkel kecsegtető alkalmazkodás, a biztos döntések
tartományában helyezkedik el!
Az időhorizont is befolyásolja az információk megbízhatóságát. A jelen, a
múlt tudományos igényű elemzései biztos információkat eredményeznek.
Ettől távolodva az időben, a jövőben emelkedik a bizonytalanság súlya,
a kockázatos döntések lehetősége. Ennek egyik mérséklési lehetősége a
változatokban, különféle feltételezésekre épülő forgatókön yvekben való
gondolkodás és döntés-előkészítés.

lüinden, ami minőségi, a fenntarthatóságot szolgálja

A hazai és nemzetközi hírekben lapozgató szakember is hamar észlelheti,

hogy a fenntarthatóság, minőség, alkalmazkodás, versenyképesség, élelmi­
szerbiztonság szinte hírenként és soronként fordul elő. Az MTA Stratégiai
Kutatások keretében szervezett - a szakemberek széles körű összefogására
támaszkodó - kutatások egyik témaköre is a minőség volt, melynek eredmé­
nyeiről tucatnyi konferencián, tanulmányokban, az „AGRO-21" füzetekben
és végül az 1999-ben megjelent összefoglaló könyvben számoltak be a közre­
működő kutatók.
A magyarországi mező- és erdőgazdaság, az élelmiszer-feldolgozás és
az elsődleges faipar már a nyolcvanas években válaszút elé került. A hazai
agroökológiai adottságok, a földellátottság, az exportban elért eredmények,
az élelmiszerek, a természetes alapanyagok, a mezőgazdasági területek nem
élelmiszer célú hasznosítása iránt várható igények, valamint a szakértői
összefogásban végzett kutatások alapján m egfogalm azható jö v ő k é p a
fen n tartható fejlőd és m egvalósításában, a m in őségi irányultságban és a
versen yképességjavításában je lö lh e tő meg.
Az agrárágazatok hosszú éveken át követett mennyiségi növekedése
önmagában sem a jelenben, sem a jövőben nem lehet egyedüli stratégiai
törekvés. A jelenben mindenekelőtt azért, mert az agrárágazatok minden
ízükben átalakításra, korszerűsítésre, megújulásra szorulnak. A jövőben
pedig azért, mert a természeti erőforrások óvása és a környezetterhelés
 mérséklése, vagyis a fenntartható agrárfejlődés, valamint a kereslet változása
korlátozza az egyoldalú mennyiségi törekvéseket. Következésképpen csak a
m in őség ében korlátlan agrárfejlődés leh et M agyarországon a haladás iránya,
ami természetesen magában foglalhatja a minőségnek alárendelt mennyiségi
növekedést is.
Az eddigi vizsgálatok alapján érzékelhető az is, hogy a m in őségében
korlátlan, fen n tartható é s versen yképes fejlőd és dinam izálhatja az
agrárkom plexum ot mindenekelőtt szemléletváltással, tudásigényességgel,
információkkal, a cselekvési sorrend megválasztásával és azzal, hogy a
minőséget nem öncélúan, nemcsak a végtermékek vonatkozásában, hanem
valamennyi meghatározó dimenziójában ragadja meg.
A m in őség összetett kom p lex rendszer, biológiai, m űszaki, technológiai,
közegészségügyi, fogyasztói, piaci, táplálkozás-élettani, környezeti, élelm iszer-
és élelm ezésbizton sági stb. von atkozásokkal é s bonyolult folyam atokkal.
Ezért beszélünk a minőség dimenzióiról, kiemelve a környezeti (természeti-
társadalmi-gazdasági), a termékpálya és az alapanyag, végtermék, szolgáltatás
dimenzióit. Ezeknek, pontosabban a m in őség stratégiai összetevőin ek
m egragadásával és feltételein ek létrehozásával új leh ető ség k ín á lk o z o tt a hazai
agrárgazdaság dinam izálására, valamint a homlokegyenest eltérő nézeteket
valló agrárszakem berek k ö zö s n ev ez őre hozására, hiszen a minőség igazán
politikamentessé tehető.
M in őségi agrárfordulat csak úgy rem élhető, h a a m in ő ség valamennyi
m eghatározó dim enziója m inőségorientáltan fejlődik, ha megoldódnak a
társadalmi, gazdasági, természeti környezet kérdőjelei, ha a termékpályák
minőséget formáló ugrópontjainak akadályai elhárulnak, ha a fogyasztói­
felhasználói igényeket minőség-ellenőrzött és -tanúsított alapanyagokkal,
élelmiszerekkel, valamint más fogyasztási cikkekkel egészítenek ki.
Ha csaka végtermékek, az élelmiszerek minősége, illetve minőségbiztosítása
kerül előtérbe, ez könnyen oda vezethet, hogy az alapanyagokat előállító
hazai termelők kiszorulnak a piacokról. Illetve a minőségi termékek iránti
igényeknek nem felelnek meg a hazai társadalmi, gazdasági környezet
realitásai. Ezért is k u lcskérd és a m inőségi agrárfordulatban, h o g y a m inőségi
fejlőd ést m eghatározó dim en ziók k ö z ö tt egyirányúság, összehan goltság és
arányos fejlesztés valósuljon meg.
A minőségi fejlesztés mellett szól az is, hogy az igen differenciált
agrárszférában a m in őség az a cél, am ellyel valamennyi résztv ev ő cselekv ésre
ö sztön özh ető és valamennyi törekvés közös nevezőre hozható.
A termékpálya-dimenzióban a meglevő tőkeellátottság különbségei, a
fejlesztési, anyagi-műszaki, gazdasági erő- és érdekeltségi feszültségek miatt
olyan egyenlőtlenségek, aránytalanságok léteznek, amelyek meghiúsítják a
minőségi fejlesztést, illetve újabb feszültségeket támaszthatnak, mindenekelőtt
az alapanyag-termelők, a kisebb integrátorok, szolgáltatók hátrányára..

7 193 \
 Ennek ellensúlyozására a m in őségi törek v ések m egvalósításában a
kü lön féle piaci jellegű, m arketingláncolatokra ép ü lő koordin ációk, integrációk
fontos, államilag is tám ogatást é r d em lő sz erep et játszhatn ak. A minőség
dinamizáló szerepének kiterjesztésében a társasági, szövetkezeti integrációk,
koordinációk is jelentőssé válhatnak a jövőben, akkor is, ha csak a termékpálya
beszerző-értékesítő szakaszát ölelik fel. A minőségi szemlélet gyakorlati
megvalósításában katalizáló feladatokat vállalhatnának a tartós állami
tulajdonban lévő agrár- és erdészeti társaságok, kiknek alapítási szándék
szerinti tevékenysége ilyen irányba bővíthető.
A termékdimenzióban a kereskedelem oldaláról megfogalmazott minőségi
igények hatására viszonylag gyorsan terjednek a minőség-ellenőrzési
és a minőségbiztosítási rendszerek az iparban, így az élelmiszeriparban
is, ami jórészt a külföldi és vegyes tulajdonú társaságoknak tudható be.
Vizsgálódásaink alapján úgy látjuk, hogy ha a hazai élelmiszer-feldolgozó
vállalkozásokban - nagyméretű cégekben - eredményesen birkóznak a
GMP-vel (Good Manufacturing Practice, Jó Gyártási Gyakorlat), a HACCP-
vel (Hazard Analyzis and Critical Control Points, Veszélyelemzés és Kritikus
Szabályozási Pontok), majd ezt követően az ISO 9000-es (International
Organization of Standardization, Nemzetközi Szabványosítási Szervezet)
bevezetésével, akkor a TQM (Total Quality Management, Teljeskörű
Minőségirányítási Rendszer) megvalósítása lehet a következő lépés. Innen a
fejlődés irányát a minőség, a környezet, az egészség és a biztonság egységes
rendszerbe ötvözése képezheti. Vagyis az ISO 9002, ISO 14 001, az ISO 17
000 összehan golt b ev ez etésérő l é s tanúsításáról van szó, am i a TQM-ben
kieg észü l az oktatással, a kom m u n ikációs ren d szerfejlesztésév el, a statisztikai
folyam atszabályozással és így tovább.
A mezőgazdasági üzemekben ipari mintára kidolgozhatják saját GMP-
jüket, illetve a GAP-jukat (Good Agricultural Practice), ami lényegében „a jó
gazda gondosságát" foglalja dokumentálható és ellenőrizhető rendszerbe.
Az erdészeti, valamint a nagyobb mezőgazdasági vállalatok egyes üzemei
(fafeldolgozó, takarmánygyártó stb.) auditálhatók és tanúsíthatok az ISO 9001
vagy gyakrabban az ISO 9002 szerint.
Megoldást jelent az is a mezőgazdasági üzemek körében, ha az ipari
feldolgozó HACCP rendszerébe illeszti az alapanyag-termelőket is.
Perspektívában a TQM rendszerbe kapcsolható az alapanyag-termelés
- akárcsak Dániában és Hollandiában -, ami a kívánatos megoldást jelentheti.
A minőség és fenntarthatóság összefüggésrendszerében fontos
emlékeztetni arra, hogy a fen n tartható vállalkozás k étsz eresen is érd ekelt
a m in őségben : egyszer mint termékkibocsátó, másodszor mint beszerző,
fogyasztó.
A m in őség átszövi a fen n tartható vállalkozás egészét, mert a minőség
hatásai megjelennek a vállalkozás piaci súlyában, az üzleti eredményekben,
a szervezet finomításában, a dolgozók elégedettségében, a végzett munka
minőségében és a fogyasztók, vevők elégedettségében.

fl uerseny És a fenntarthatóság

A fenntartható mezőgazdaság sem légüres térben zajlik, hanem piaci verseny

keretében. A fenntartható gazdálkodást folytató vállalkozó, gazdálkodó éppen
úgy megbukhat, csődbe mehet, mint régebben az akkor „modern" gazdálko­
dást folytató. Ahhoz, hogy a fenntartható gazdálkodást folytató vállalkozó
alkalmazkodjon a piaci viszonyokhoz, a versenyhez
- versenyképes termékeket kell előállítani;
- versenyképes vállalkozást kell folytatni és
- versenyképes vállalkozó szükséges.
V ersenyképes az a term ék, ami eladható, illetve az a tevékenység, amit a
társadalom igényel szükségletei kielégítése érdekében és azt ellentételezi!
Vagyis olyan termék, tevékenység, olyan minőség szükséges, amit a fogyasztó
keres. Ebben új esélyt teremt a tiszta technológia, az így előállított minőség
stb.
V ersenyképes az a vállalkozás, amelyik képes fokozni piaci jelenlétét, vagy
legalábbis bizonyos ideig képes megőrizni piaci helyzetét. Ebben az újszerű
fenntartható gazdálkodási rendszerek az expanzív terjeszkedés lehetőségeit
kínálják azoknak, akik időben cselekedtek.
V ersenyképes az a vállalkozó, aki időben rendelkezik megfelelő
információkkal és folyamatosan korszerűsíti szakértelmét, ismereteit, amit a
tudásigényes fenntartható gazdálkodási rendszer eleve megkövetel.
A fenntartható gazdálkodást folytató vállalkozónak tehát ezekhez a
kritériumokhoz szükséges alkalmazkodnia a versenyben maradás, illetve
versenyelőny elérése érdekében. Az első pillanatra elvontnak és bonyolultnak
tűnő feltételek kielégítéséhez a gazdálkodó számtalan támpontot, illetve
támogatást kaphat.
Mindenekelőtt a szaktanácsadók, az oktató- és kutatóhelyek nyújthatnak
segítséget a versenyesélyek javításához, de ezt segítik a továbbképzések, a
szaklapok, a rádió és a televízió is.
Általánosítható az, hogy általában növeli a fenntarthatóság versenyesélyeit
mindaz ami
- hatékony,
- mérhető,
- kiszámítható,
- ellenőrizhető.
 Ezt minden gazdálkodó érvényesítheti saját mindennapi tevékenységében;
csak mérni, számolni és ellenőrizni kell, vagyis kézben kell tartania a
folyamatokat.
Az is egyszerű és nyilvánvaló, hogy m inden, am i m inőségi és újszerű, kedvez
a fen n tarthatóságn ak, a term észeti körn y ezetn ek és így a versen yképességn ek.
Ezt elősegíti az is, hogy ha lassan is, de változnak a fogyasztási sz ok á so k és a
társadalom, újra természetes vagy természetközeli minőséget igényelve, áldoz
is erre. A versenyben maradást pedig eleve segíti a fen n tartható gazdálkodási
rendszer minőségi orientáltsága, a környezettudatos vállalkozás irányítási
rendszere, a ráfordításokkal való takarékosság és a szakértelem-igényesség,
mint ezt hangsúlyoztuk már az előzőekben.
A fenntartható gazdálkodási rendszer azzal is javítja versenyesélyeit, hogy
termelési-tevékenységi szerkezetét a term őhelyi adottságokra építi, s többféle
adottság, valamint tevékenység (termelő, szolgáltató, környezetgazdálkodó
stb.) kombinációjával csökken ti a kockázatot. Évtizedekkel ezelőtt a
hagyományos paraszti gazdálkodó azért termelt több növényt, de legalább
kalászos gabonát és kukoricát, tartott állatokat, s a határban több helyszínen
rendelkezett földdel, s voltak gyümölcsfái és még az Alföldön is volt kicsinyke
„szőlőhegye", hogy az időjárási anomáliák ellen védekezzen. A jégverés, a
felhőszakadás, az aszály nem egyformán érte a növényeket, a falu határát és ha
pusztult a növény, még ott volt az állatállomány és termékei.
A piaci versenyhez való alkalmazkodásban is fokozatok figyelhetők meg a
társadalmi-gazdasági haladás függvényében. Porternyománazalábbiak szerint
jellemezhető ez igen leegyszerűsítve. Hosszú évtizedekig a versenyképességet
az erő fo rrá so k milyensége, kiterjedése, gazdagsága, kitermelhetősége stb.
határozta meg. A mezőgazdaságban ez a földek minőségének és távolságának
felel meg. Később a versenyt az nyerte, aki beru h ázásokkal leelőzte társait.
A mezőgazdaságban ez a nyomásos gazdálkodásról a vetésforgóra való
áttéréssel és az ehhez szükséges berendezkedéssel zajlott. Folytatásként a
vegyszereket, gépeket, iparszerű eljárásokat alkalmazó mezőgazdaság jelent
meg az ezeknek megfelelő befektetéseivel. A második világháborút követő
fellendülés aranykora a jó léti társadalom hoz vezetett, s a versenyben az
maradt felül, aki kitapintva az új igényeket, a jó léti szü kségletek kielég ítését
célozta meg. A versenyt ezekben az évtizedekben a jólét vezényelte. Csak
lassan, a jóléti igények megmaradásával párhuzamosan, mert „a jót könnyű
megszokni", bontakozott ki az innovációvezérelt verseny, amikor is az nyert,
aki képes volt folyamatosan megújulni. A jólét a mezőgazdaságban a termékek
választékbővítését, új termékek megjelenését, a szezonális kínálatot felváltó
egész évi ellátást, a luxusfogyasztást stb. eredményezte. Az innováció pedig
a műszaki fejlesztés, ezen belül is a gépesítés hihetetlen korszerűsödésével
és mennyiségével vette kezdetét, amit lassan követett a fenntarthatóság
12. ábra
A fenntartható versenyképesség összetevői

Fenntartható
gazdálkodási ren d szer
alkalm azása

Term őhelyi adottságok

Kínálati árak
fenntartható h asznosítása

.... .........i :
Fogyasztói igények m inőségi Kreatív, fejlődőképes
kielégítése versenyképes em berek, versenyképes
term ékekkel vállalkozók
i ------- 1
Piaci jelenlét fokozása,
Jó gazda gondossága jó piaci munka,
m inden szinten inform áltság
i I

R áford ítás-hozam Viszonylag alacsony

arányok tám ogatottság

felismerése, az élelmiszer-biztonság, az egészségesebb környezet iránti

várakozás megjelenése.
E rövidke vázlatból jól látható, hogy a mezőgazdasági verseny ösztönzői
is változtak az évtizedek folyamán, s jelenleg a versenyben annak nyílik
esélye, aki k é p es folyam atosan megújulni. Ez a könyv is ennek a folyamatos
megújulásnak az útját kívánja egyengetni.
A fen n tartható m ezőgazdasági vállalkozás hosszú távú esélyein ek lényeges
összetevőit a 12. ábra tartalmazza. A term őhelyi adottságok hasznosításával
már többször is foglalkoztunk az előzőekben, a fogyasztói igények kielégítését
pedig a minőség dimenziói keretében érintjük.
A ráford ítások minősége, mennyisége és árai, illetve költségei változatlanul
perdöntőek a fenntartható gazdálkodásban is, hiszen itt is csak az juthat
előnyhöz aki az azonos termékét, tevékenységét alacsonyabb önköltség,
k ed v ez ő b b á r és viszonylag alacsony tám ogatottság m ellett tudja kínálni.
Az eddigi erőfeszítésekben ez a megfontolás meglehetősen háttérbe
szorult a környezet-, a természet- és fogyasztóvédelem - egyébként helyes -
hangsúlyozása mellett, holott a kettőt, mármint az új igényeket és a gazdaságos
előállítást együtt, egy időben szükséges megoldani.
 A k rea tív em b er feltétele az újítás bevezetésének, az apróbb-nagyobb szünet
nélküli finomításoknak, fejlesztéseknek. A j ó gazda gondossága évszázados
hagyomány a mezőgazdaságban, hiszen a természettel való harmonikus
együttélésben ez nem is lehetett másképpen. A jó gazda gondossága igazából
megfelel a minőség-ellenőrzés ipari megoldásában a GMP-nek, vagyis a Good
Manufactoring Practice-nek. A j ó piaci munka jelzi, hogy nem elég termelni,
hanem az értékesítéssel, a marketinggel és a piaci információkkal naponta
foglalkozva nyílik versenyesély.
A viszonylag alacsony tám ogatottság, a társadalmi közterheket növelő
támogatási versenyben az „agyontámogatott" mezőgazdaság társadalmi
teherként jelenik meg akkor, amikor az ökoszociális piacgazdaságban
a nyugdíjak, az egészségügyi szolgáltatások stb. reformja visszatérően
napirenden szerepel, a W TO újabb akciókra készül stb. Tehát számot kell
vetni a piaci támogatások elkerülhetetlen csökkenésével és más célokra való
(vidékfejlesztés) átcsoportosításával.

flz alkalmazkodás és a uerseny komparaííu feltételei

A „komparatív" latin eredetű szó, jelentése egybevető, összehasonlító. A kom­

paratív vizsgálatok a viszonylagos előnyök, hátrányok feltárását szolgálják.
A lkalm azkod ó m ezőgazdaság című könyvünkben az akkor még 12 EK-or-
szággal vetettük egybe a hazai mezőgazdaság adatait. (Abban az időszakban
(1986-1990) még magyarázkodni kellett, hogy miért választottuk az EK
országokat.)3 Könyvünkben megállapítottuk, hogy a jövő versenyképes ma­
gyarországi mezőgazdaságának az EK 12 közé történő beilleszkedési esélyei
három tényezőcsoporttól függenek
- az agroökológiai adottságoktól;
- a piaci, értékesítési körülményektől;
- a társadalmi, politikai, gazdasági környezettől.
Ez az összehasonlítás akkor is rendkívül hasznos volt, ha a módszertani
nehézségek és az eltérő körülmények hatásait is számításba vesszük.
Lapozgatva az említett könyvben megállapítható, hogy Magyarországon
az 1980-as években elkezdődött mezőgazdasági leépülés az átmenet és
átalakulás éveiben folytatódott és a komparatív előnyökből jószerivel csupán
a fajlagos k ed v ez ő b b földellátottság és az agroökológiai adottságok m aradtak
meg napjainkra, a többiben gyökeresen megváltozott a helyzet. Például az
egy hektár mezőgazdasági területre vetített gabonaegységben kifejezett
hozamban, az egy számosállatra vetített állati termékek termelésében, az
egy főre jutó mezőgazdasági termékek előállításában, a termelékenységben,
traktorsűrűségben, vegyszerhasználatban stb.
 Az alkalmazkodás komparatív feltételei az egyes vállalkozások közötti
versenyesélyeket jelentik, eldöntik a piaci versenyben elérhető eredményeket,
melyek összességükben Magyarország EU-országok közötti kilátásait is
meghatározzák. Ha a hazai m ezőgazdaság és az üzem ek alkalm azkodásán ak
kom paratív feltételeit tekintjük át, akkor a meghatározó tényezők,
körülmények között az alábbiak említhetők meg:
1. A z éghajlati, hidrológiai, felszíni és talaj adottságok. Az EU-hoz képesti
előnyök-hátrányok ismertek - említett könyvünkben ezzel részletesen
foglalkoztunk - s ebben annyi változás történt, hogy az aszályos évek sorozatát
belvizek, árvizek követték, s megnőtt az időjárási anomáliák gyakorisága.
Egyes vállalkozásokban, azokban amelyek a fenntartható gazdálkodásra
térnek át, az említett adottságok a ráfordítás-termőföld-hozam arányokon
keresztül érvényesülnek, s a jobb adottságok a ráfordítások magasabb átlagos
és pótlólagos hatékonyságát eredményezik. A ráfordítás:fö!d:hozam arányok
- melyeket többször érintettünk már az előzőekben - tudatos alakítása
versenyképes önköltségként és kínálati árként képezhet komparatív előnyt. A
jobb adottságú gazdaságok megfelelő felszereltséggel, piaci informáltsággal,
fenntartható rendszerükkel jó esélyekkel szerepelhetnek az EU-ban is.
A kedvezőtlen helyeken szerkezet és a termelési tényezők arányváltása,
vidékfejlesztés és szolidáris szociálpolitika szükséges. Ezeket az előzőekben
részleteztük.
2. A z üzemi, vállalkozói struktúrában jelenleg is megtalálhatók a jól
képzett szakemberek vezette vállalkozások, amelyek rátérve a fenntartható
gazdálkodásra eséllyel indulhatnak a következő évek versenyében is. S ha
az árutermelő versenyszférától világosan leválnak a nem versenyszféra
„gazdálkodói", s ha a termelői kooperációk, koordinációk, integrációk
megerősödnek, s csökken a feldolgozók, kereskedők mezőgazdasággal
szembeni gazdasági erőfölénye, akkor az üzemi struktúra országosan és az
egyes vállalkozások szintjén is komoly komparatív előnyként jelenhet meg.
3. A földellátottság, főleg az egy főre jutó viszonylag jó minőségű szántó
nagysága változatlanul komparatív előny, s országosan ez a forrása a belföldi
szükségletet meghaladó termék előállításnak. Vállalkozás szintjén ez üzemi
méretként és termelékenységi előnyként jelenhet meg. Az egy családra,
vállalkozásra, termelőre jutó nagyobb földterület mellett jobbak a jövedelem
kiegészítés előnyei is.
4. A techn ikai-technológiai elavulás 1980-as évek elején kezdődő folyamata
napjainkig tart és hátrányai úgy ellensúlyozhatok, hogy a beszerzések,
beruházások a fenntarthatóság igényeihez, az energiatakarékossághoz, a
csapadékvíz megőrzéséhez, a talajok szerkezetének kíméléséhez, az állatbarát
tartási körülményekhez, a minőségi termeléshez stb. igazodnak, s nem a
hagyományos megszokott utat követik. Ennek pótlása tehát a komparatív
előnyök kiaknázása miatt is sürgető.
 5. A pénzügyi feltételek anom áliái a rendszerváltozás kezdete óta az
átalakulás, átrendeződés alapvető gátjai, a fejlődés késleltetői. Jellemző, hogy
sokan a tulajdon elaprózódását marasztalták el folyamatosan, miközben a
pénzügyi feltételek hiánya, az értékesítési gondokkal együtt, egyaránt sújtotta
a kis-, a közép- és a nagyüzemet. Az önfinanszírozáshoz való közelítés, a
finanszírozás állandósult gondjainak megoldása, a kedvező futamú hitelezés,
kamat- és más támogatás lendíthet a pénzügyi feltételeken.
6. A K+F tevékenység, a kreatív szakemberrel együtt a korszerű verseny
mozgatója, motorja, amint azt az előzőekben már érintettük. Az innováció
ugyan lassan halad, de a kreatív, találékony, igazodni képes, leleményes
gazdálkodók mint „adottságok" bizalomra adnak okot ajelenben is.
7. A sz a k em b erek folyamatos ismeretbővítése, információ ellátottsága,
az új, újabb követelmények megismerésével és más feltételekkel társulva
szintén komparatív előnnyé kovácsolható. Némi túlzással állítható, hogy a
tudás mennyisége és minősége egyenlő a jövedelemmel. Olyan szakemberek
szükségesek - és vannak ilyenek - akiknek öröm, szenvedély a folyamatos
tanulás, ami kulcsa a komparatív lehetőségek kiaknázásának és változásokhoz
való alkalmazkodásnak.
8. A z értékesítési pályák feszültségeinek oldása, a szerződéses és fizetési
fegyelem megszilárdítása az alkalmazkodás egyik fő akadályát szüntetheti
meg, és egy komoly gát felszámolását jelenti.

13. ábra
Válságmenedzselés

1. VÁLSÁGSTÁB
2. A BAJOK FELTÁRÁSA
3. TERV, PROGRAM
4. A VÁLSÁG KÉZBENTARTÁSA
5. RADIKÁLIS KÖLTSÉGCSÖKKENTÉS
6. PÉNZ A LEGFONTOSABB
7. TÁRGYALÁSOK
8. INFORMÁCIÓK KÉZBENTARTÁSA
9. BELSŐ INFORMÁLÓDÁS
10. A HIERARCHIA ÁTLÉPÉSE
11. FELESLEGES ÁLLÁSOK
12. „FAIR PLAY'' A SZEMÉLYZETI MUNKÁBAN
13. IDŐHORIZONT
 UálsághelyzEt menedzselésE

A fenntarthatóan gazdálkodó vállalkozások sem mentesek a pénzügyi csődtől,

amit piaci helyzetek, időjárási szélsőségek, járványok, gondatlanság stb. idéz­
het elő. Ezért célszerű az alkalmazkodás sajátos változatával, a válsághelyze­
tek menedzselésével foglalkozni. A válságmenedzselés gyakorlata az 1970-es
években az USA-ban formálódott, amikor az olcsó h itelek et követő fellendülést
a túlkínálat utáni csődhelyzetek sorozata jellemezte. Ebben sok minden köz­
rejátszott: a stabil gazdasági környezet hatására kialakult elkén yelm esedés,
a vállalkozások soklépcsős hierarchiája, az egyes szervezeti egységek túlzott
specializálódása, a túlságosan részletes és merev stratégia, a hitel és terhei
visszafizetésén ek elhanyagolása, az alacsony kamatok miatti pénzpazarlás.
A válságba került vállalkozások gyakorlatából leszűrt alkalmazkodás
lépései, eseményei, tennivalói a 13. ábrában láthatók. Természetesen ezek
vállalkozásonként eltérő súllyal, fontossággal jelenhetnek meg.
A válságos helyzethez való alkalmazkodás első lépése a „válságstáb"
összeállítása, aki vagy akik majd levezénylik a válságból való kilábalást. Erre
az (azok) alkalmas, aki kellő átt ekintéssel, szaktekintéllyel rendelkezik.
Szerencsés, ha külső és belső személyből (személyekből) áll a válságstáb. A
válságstáb első és alapvető feladata a bajok és az előidéző' o k o k feltárása, amely
minden további alapját képezi. Ezek között kitüntetett figyelmet érdemelnek
a stratégiai hibák, a piaci viszonyok alakulása, a belső pénzügyi fegyelem,
az ellenőrzés helyzete, a jogszabályi feltételek. Cél a bajok forrásának
megszüntetése, ezért a diagnózishoz nem elegendő a tünetek feltárása, hanem
az okok kezelése is szükséges.
A válságos helyzet megszüntetésére program ot, tervet készítenek. Fontos,
hogy ez reális, egyszerű, határozott és operatív legyen. A megvalósítást
napokra, hetekre, hónapokra célszerű tagolni, épülhet a végrehajtás
ellenőrzésére is. A jó program mellett szükség van a jó látszatra is, vagyis
arra, hogy érzékelhető legyen, a válságm egoldást kéz b en tartják! Ez segítheti
a bizalom helyreállítását, a szavakat követő tettek pedig a bizalom mellett a
rendezés életképességét láttatják.
A radikális k ö ltség csök k en tés a vállalkozás szinte egyetlen lehetősége
amiben igazából ebben a helyzetben is képes dönteni, s ettől viszonylag gyors
hatás, érzékelhető eredmény várható. Ezzel szorosan összefügg az, hogy
a csődhelyzetben a p én z a legfontosabb. Ennek érdekében megfontolandó
a kinnlevőségek behajtása, a készletek értékesítése, esetleg tőkeáldozatok
meglépése, s külső tőkebevonási lehetőségének feltárása. Nagyon fontos a
tevékenység pénzügyi szempontból történő felülvizsgálata is. Választ kell adni
azokra a kérdésekre, hogy miért van szükség az adott tevékenységre, milyen
hasznot hoz, megszüntetése milyen következményekkel járna. A hitelezőkkel
való tárgyalásokra való felkészü lés a következő lépés. Ezt megelőzően, a
 pénzügyi rendezés folytatásaként érdemes számba venni, hogy mi történik, ha
egyes eszközöket, eszközök csoportját, ingatlanokat értékesítenek. Mit jelez a
várható nyereség diszkontált értéke stb. Mindez együttesen a bizalom gyors
helyreállítását is segíti.
A válságmenedzselésben van néhány további „belső" ügy, amely többnyire
kényelmetlen, de a végkifejlet érdekében mégis igen fontos. Ilyen az
in form ációs csatornák k ézb en tartása, különösen a sajtó és más hírközlők
túlzó szenzációs közléseinek megelőzése, saját „híresztelés" létrehozása.
A beszállítók, fogyasztók, a konkurencia befolyásolása információkkal. A
külső információk áramlása mellett napi feladat a b e ls ő in form ációs ren d szer
szabályozott működése, amely fentről lefelé szállítja az információkat, s
ugyankkor lentről felfelé is tájékoztatja a belső helyzetről a vezetőt vagy
vezetőket. Esetenként, még kisebb vállalkozásokban is szükséges a hierarchia
á tlép ése a sürgető idő, a gyors cselekvés, az újabb felismerések mielőbbi
megvalósítása érdekében. Nagyobb vállalkozásokban a felesleg es vezetői
á llások m egszüntetése nemcsak azonnali költségcsökkentést jelenthet
- amit akadályozhat a végkielégítések tetemes összege -, hanem csökkenti az
információáramlás idejét és torzulását, a felelősség áthárításának lehetőségét,
növeli a rugalmasságot. A szem élyzeti m unkában a „fair play" az elbocsátások
miatt kerül előtérbe. Fontos megnyugtatni a megmaradókat, hogy áldozatosan,
jó hangulatban tevékenykedjenek. Fontos a kontraszelekció megelőzése és az
elbocsátottakkal való korrekt, emberséges bánásmód. S végül, a válságstáb
dolga az is, hogy közölje „látni már az alagút végét", nem tart ö r ö k k é a válságos
helyzet!
Mindez egyformán tanulságos a nagy-, közép- és kis mezőgazdasági
vállalkozások vezetői munkájában is, mert olyan alkalmazkodási praktikákat
jeleznek, amelyek segíthetik általában az alkalmazkodást, a csődhelyzetek
tudatos elkerülését, illetve a válságos helyzetekből való kilábalást.

Jegyzetek

1 A kutatásokban részt vettek: Barcza Gabriella, Csete László, Dimény Imre, Hajdú József,
Harnos Zsolt, Láng István és Várallyay György, valamint munkatársaik.
2 Részletesebben lásd: Csete László: A mezőgazdaság vállalati, vállalkozói struktúrájának
fejlődése. In: Új agrárpolitika (szerk.: Csendes Béla). Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989.
3 Részletesebben lásd: Láng István - Csete László: Az alkalmazkodó mezőgazdaság. AGRICOLA
Könyvkiadó, Budapest, 1992.
 fl fenntartható uidék és a uidéMejlBsztés

A vidékfejlesztés a fenntarthatósághoz hasonlóan, időben attól némileg le­

maradva, mindennapjaink témájává vált, divatba jött, ennek előnyeivel, hát­
rányaival. A kettő közötti szoros kapcsolat ellenére az a lényeges különbség,
hogy míg a fenntarthatóság a földkerekség ügye, regionális, lokális vonatko-
zásokkal, addig a vidékfejlesztés elsősorban európai és nemzeti, regionális, lo­
kális problémák megoldására irányul, s különösen a magas termelékenységű,
jóléti államokban vált egyre aktuálisabbá, mint ahogy azt majd a továbbiakban
megvilágítjuk.

ffli a uidék, a fenntartható uidéh és a uidékfejlesztÉs?

Mielőtt részletekbe merülnénk, didaktikai megfontolásokból is az a szeren­

csés, ha néhány alapvetést, fogalmat tisztázunk, megkönnyítve a továbbiak
megértését, elősegítve a továbbiak tömörítését is.

M i a vidéki1

Az 1990-es évtizedben az európai uniós vidékfejlesztési folyamatokhoz való

alkalmazkodás vetette fel a vidék fogalmának tisztázását. A vidék fogalmának
meghatározása elsősorban azért fontos, hogy a szakemberek, az érdeklődők
és az érintett közösségek é r ts é k egymást, értsék, m iről is van szó.
Egymás megértése mellett a mérés, a számszerűsítés, az
összeh ason líthatóság is fontos. Ezt egységes ism érvek, kritérium ok teszik
lehetővé. Igaz, ez sem örök, a terminológiához hasonlóan idővel, a haladásnak
megfelelően, ezek is változnak.
A terminológiai viták sajnos általában hosszasan zajlanak, alkotó energiákat
lekötve, időt rablóan, késleltetve a cselekvést. Az elnyúló terminológiai
vitáknak ugyanakkor megvan az az előnye, hogy a szakmai közvélemény
figyelmét felhívják valamilyen létező problémára. Az is igaz, hogy a fogalmak,
a célok tisztázását is segíti, hiszen „aki nem tudja hová akar eljutni, annak
teljesen mindegy, hogy melyik utat választja". Arról, hogy mi a vidék, és a
hozzá kapcsolódó fogalmakról hosszas vita zajlott például a G azdálkodás című
~ még 1957-ben Erdei F eren c és társai által alapított - agrárgazdaságtani,
üzemtani és üzemszervezési tudományos folyóirat hasábjain is. A megszólalók
vitájának hozadéka a jó ügy szolgálata mellett mindenekelőtt az volt, hogy egy
megoldásra váró problémakörre irányította a szakmai körök figyelmét.
Megfontolandó a hosszan tartó viták helyett az, hogy az adott szakmai
körök előzetes jelleggel megállapodnak valamilyen kifejezés tartalmában és
azt mindaddig használják, alkalmazzák, amíg jobbat nem találnak. így az idő, a
szellemi potenciál az alkotó, érdemi munkára összpontosulhat.
Az elmúlt évtizedben, az AGENDA 2000 előtt, a vidéki település
meghatározásából indultak ki. V idéki településn ek tekintették azt, ahol a
népsűrűség (a NUTS V. szintjén) 100 fő/km2-t nem haladta meg. (S, hogy
mennyire szubjektív lehet a mérce megvonása, álljon itt az OECD kritériuma,
ahol ugyanezt 150 fő/km2-ben határozták meg.)
V idékn ek pedig a vidéki településekkel lefedett területeket tekintették.
Napjainkra a vidék fogalma letisztult, leegyszerűsödött az AGENDA
2000-ben . Vidék az a terület:
- ahol a n épsű rű ség 100 fő /k m 2 alatti,
- csökken a n ép esség és
- a m ezőgazdasági fog lalkoztatottak aránya k éts z e re s e az Európa Unió
átlagának.
De mi is az a NUTS? Az Európai Unió egységes statisztikai rendszere
a NUTS. (Francia betűszó - a statisztikusok munkanyelve a francia (volt)
- Nomenclature des Unités Territoriales Staistiques.)
NUTS V. = települési szint
NUTS IV. = statisztikai kistérségi egység
NUTS III. = régiószint, magyarországi megyéknek megfelelő szint
NUTS II. = tartományi szint, a hazai tervezés statisztikai régió nagyságú
területi egység
NUTS I. = országos régió

A NUTS rendszer magyarországi megfelelője 2002-ben az alábbi:

NUTS V. = 3131 települési önkormányzat
NUTS IV. = 150 kistérség
NUTS III. = 19 + 1 megye, főváros
NUTS II. = 7 tervezési - statisztikai régió
NUTS I. = Magyarország
A rég iók jellegét (NUTS III.) is meghatározták az EU-ban, meglehetősen
egyszerűen és gyakorlatiasan (1. táblázat).
Mindez a különféle politikák megalkotása és a támogatások odaítélése
miatt fontos.
Az Európai Unióban az előző kritériumok szerint besorolt régiók területe
és népessége a 2. táblázat szerint oszlott meg.
1. táblázat
A régiók (NUTS III.) jellege az EU-ban

városban vidéken
élők aránya (%)
Városi régió vagy térség 85 15
Vidékies régió 85-50 1 5 -5 0
Vidéki régió 5 0 -0 50-100

2. táblázat
A régiók arányai az EU-ban

terület népesség
aránya %
Városi régiók 16 61
Vidékies régiók 37 39
Vidéki régiók 47 10
Együtt 100 100

Ha az EU és Magyarország néhány adatát összehasonlítjuk az 1990-es évek

adatai alapján, akkor bizony lényegi különbségek tárulnak az érdeklődő elé (3.
táblázat).
A 3. táblázat adataiból jól látható, hogy alapvető különbség elsősorban
a városiasodásban van, annak ellenére, hogy Magyarországon az utóbbi
évtizedekben évről évre egyre több település nyeri el a városi rangot. Városi
térségekben négyszeres a különbség az EU javára. Magyarországon igazából
a középvárosok hiányoznak. Másodsorban a vidéki térségek arányaiban
jelentkeznek lényeges eltérések. A vidéki térségek aránya Magyarországon
kereken 25%-kal nagyobb mint az EU-ban.

3. táblázat
Az EU és Magyarország összehasonlítása

EU-15 Magyarország
Terület (ezer km 2) 3 231 93
N épesség (ezer fő) 372 000 10135
N épsűrűség (fő/km2) 115,1 108,9
V árosi térségek (%) 15,6 3,9
Vidékies térségek (%) 37,4 34,6
__Vidéki térségek (%) 47,0 61,5

/
 A népsűrűségbeni különbségek nem tűnnek jelentősnek, de sajnos ennek
Magyarországon belüli megoszlása sajátos, hiszen az ország lakosságának
csaknem egyharmada a fővárosban és tágabb agglomerációjában él, ahol ezért
magas a népsűrűség, míg egyes térségekben alaposan lecsökkent.

M i a fen n ta rth ató vidék, a v id ék fejlesz tés é s v id ék p o litik a ?

A fenntarthatóság értelmezéséből kiindulva, támaszkodva a józan észre és né­

mi honismeretre úgy tűnik, hogy viszonylag egyszerűen megtalálható a fen n ­
tartható vidék kulcsa. Szerintünk ugyanis az a vidék a fenntartható, am elyben
élni lehet. Ha az ember skivonul a vidékről, akkor az már nem „vidék", hanem
csak jó esetben táj, erdő, mező, pusztuló-gyomosodó kultúrtáj.
Ezt a gyakorlatias, de az élet által visszaigazolt felfogást követve feltehető a
kérdés, milyen is az é lh e tő v id ék ? Minden bizonnyal az a logikus válasz, hogy
ahol
- a vidéki település és környezete nyújtotta életkörü lm én yek kedvezőek,
ahol örömmel élnek az emberek;
- a település és környezete pén zü gyileg fenntartható, vagyis likvid és
fejlesztési forrásokkal is rendelkezik (lásd: A magyarországi agrárgazdaság a
fenntarthatóság útján című fejezet);
- az ott élők jö v ed elm e összhangban áll a vidéki életkörülményekkel és a
városban élőkével;
- a határban, a mezőgazdasági term elésben a fen n tarthatóság érvényesül
(lásd: A magyarországi agrárgazdaság a fenntarthatóság útján című fejezet);
- a lakosság tudásszintje, m űveltsége megfelelő;
- a lakosság egészségügyi, kulturális és in form ációs igénye kielégíthető.
A fen n tartható vidék - tömörebben megfogalmazva - olyan é lh e tő vidék,
amelyben fenntartható mezőgazdasági termelés folyik, fenntartható az
önkormányzat és elsősorban a népsűrűség vonatkozásában, megfelel az
AGENDA 2000 - előbb említett - kritériumainak.
A vidékfejlesztés a vidék megtartását és fenntartható fejlődését szolgálja,
nem más, m int s o k fé le tevéken ység - tájtól, adottságoktól és leh ető ség ek tő l
fü g g ő - tudatosan integrált rugalm as és rendkívül változatos rendszere.
Ez másképpen és még tömörebben megfogalmazva a következő: a
vid ékfejlesztés a részoptim u m ok rendszeroptim um a.
A fen n tartható vidékfejlesztés célja pedig nem más, mint általában a
fenntartható vidék vázolt kritériumainak kielégítése és ezen belül
- a vidékiek életnívójának emelése;
- a vidék funkcióinak gyakorlása, helyreállítása;
- a természeti erőforrások, a táj, a környezet, a biotóp, biodiverzitás
megőrzése, esetenként gazdagítása;
 - nem utolsó sorban hozzájárulás a társadalmi igényekhez.
A fen n tartható vidékfejlesztés m egvalósításában kulcsszerepet játszanak
- a helyi résztvevők partnerségi alapon való együttműködése;
- a helyi erőforrásokra, különösen a természeti erőforrásokra alapozó
fejlesztések;
- a közösségi érdekek alapján, valakik által működtetett integráció;
- a hagyományápolás, az identitástudat erősítése, a helyi szellemi, tárgyi,
természeti értékek gondozása, őrzése és ahol lehet ezek fejlesztése.
A vidékpolitika a hosszabb távú érdekek, célok, eszközök, feltételek és a
működtetés elvekre épülő, komplex rendszere. A vidékpolitika „operatív"
megvalósítója a vidékfejlesztés, amely a feladatok lokális láncolata.
A vidék és a vidékfejlesztés általunk fontosnak vélt ugrópontjait a
nyugat-európaitól eltérő fejlődési sajátosságok, a vidék, a falvak, a tanyák,
tanyacsoportok állapota, az ott élő emberek élet- és munkakörülményei,
anyagi helyzete, szakmai és általános műveltsége, a lakossági és termelői
infrastruktúra, valamint az informálódás lehetőségei indokolják. S, hogy ez a
megelőlegezett, de ismeretekre, tényekre támaszkodó fenntartható vidék és
vidékfejlesztés meghatározás mennyiben helytálló, könnyen ellenőrizhető a
tényekkel, az objektív valósággal való egybevetés révén.
A KSH 19 mutató segítségével vizsgálja a települések fejlettségi színvonalát.
Az egyes mutatók 1-10 pontértéke alapján állapítják meg a színvonalat és a
települések sorrendjét. Az országos átlag 3,91, ami alatt fejletlennek, felette
fejlettnek minősül a település. A pontértékek viszonylagossága ellenére
tanulságos a 4. táblázat megtekintése, ami a magyarországi hét tervezési­
statisztikai régió településeinek átlagos fejlettségi mutatóját tartalmazza.

4. táblázat
A régiók településeinek átlagos fejlettsége és az elmaradott települések
száma (1999)

Régió A fejlettség mérőszáma Elm aradott települések száma

Közép-M agyarország 5,21 6
Közép-Dunántúl 4,44 62
Nyugat-Dunántúl 4,24 121
Dél-Dunántúl 3,62 311
_E szak-M agyarország 3,44 298
Észak-Alföld 3,51 181
Dél-Alföld 3,81 72
Ö sszesen 3,91 1051
Forrás: 1995. évi Lili. törvény a környezet védelmének általános szabályairól. Magyar Közlöny, 52.
szám. 1995. június 22.
 A 4. táblázatból jól látható
- egyrészt, hogy a Közép-Magyarországi Régió (Budapest + Pest megye)
mutatója, köszönhetően a fővárosnak és a pest megyei agglomerációnak
kiemelkedő, 33%-kal haladja meg az országos átlagot;
- másrészt, hogy az ország „kettészakadása", a „nyugat-keleti lejtő"
a települések fejlettségében is megjelenik, mert az országos átlag felett
helyezkedik el Közép-Magyarország és a két dunántúli régió, míg a „keleti"
régiók és a dél-dunántúli ez alatt;
- harmadrészt az elmaradott településeknek csupán 18%-a található a
három „nyugati régióban", míg a „keletiekben" és a dél-dunátúliban 82%;
- negyedrészt országosan a települések kereken 1/3-a elmaradottnak
minősíthető.
Mindezt azért tartjuk fontosnak előre bocsátani, hogy azonnal érthető
legyen miről is van szó, mivel is foglalkozunk a továbbiakban.
Az előzőekből ugyan nyilvánvaló, de a gyakori félreértések miatt fontos
annak hangsúlyozása, hogy a vidékfejlesztés nem azon os a m ezőgazdaság
fejlesz téssel vagy a körn yezetvédelem m el, m int ahogy a vidékfejlesztési
p o litik a sem azon os az agrár- vagy környezetpolitikával. Ezek összekeverése
sok gondot okozott már a közelmúltban is. Ugyanakkor ésszerűen számolni
szükséges az összefü g g ések, kölcsön h atások egym ást erő sítő szerepével, ami
tőkeszegénység és a sürgető idő szorításában különösen fontos.

UidÉkÍEjlesztés az Európai Unióban

A v id ék fe jle sz té s k ib o n ta k o z á sa azE U -ban

A vidékfejlesztés gondolata és a feladattal való foglalkozás szükségessége

a fenntartható fogalomhasználat bevezetése után néhány évvel jelent meg.
A vidék fontosságának felismerése, feladatainak, tennivalóinak körvonalazá­
sa, a vidék értelmezésének letisztulása mintegy negyedszázadot vett igénybe.
Ennek fontosabb mozzanatai a következők voltak:
1. A „római szerződ és kiegészítéseként 1987-ben jelenik meg a témakör
a „XIV. Gazdasági és Szociális Kohézió címen. Ebben az „Egységes Európai
Okmányban a régiók fejlettségbeni különbségeinek csökkentéséről, az
elmaradottak fejlesztésének szükségességéről szólnak. Megjelenik a
vid ékfejlesztés fontossága, felhívják erre a figyelmet.
2. Az EU Bizottság „A k ö zö s agrárpolitika fejlőd ése és jövője" című
dokumentumában kiemeli, hogy a vidék fejlődése nem csupán m ezőgazdasági
ügy, hanem más gazdasági ágakat is érint, s valójában össztársadalmi feladat.
Ezzel hangsúlyváltás következett be 1991-ben.
 3. A z Európai Tanács Vidéki T érségek Európai Chartája című dokumentuma
1995-ben látott napvilágot. Ebben ismételten és egyértelműen leszögezik,
hogy vidékfejlesztés nem csupán mezőgazdasági ügy, hanem komplex feladat,
amely más gazdasági tennivalókkal együtt oldható meg. A Charta 3 részből és
8 cikkelyből áll. Nevezetesen:
I. rész. A Charta céljai, a vidéki térség ek m eghatározása és jellem z ői
1. cikkely - Célok
A felek az elfogadott alapelvek szerint folytatják a vidékfejlesztést.
2. cikkely - A vidéki térség meghatározása és jellemzői
A vidéki térségeket olyan falvak, kisvárosok alkotják, ahol a területet
jelentős részben mező-erdőgazdaságra, halászatra, vidékiek gazdasági
és kulturális tevékenységére, üdülésre és pihenésre használják, és
amelyekben a mezőgazdasági és nem mezőgazdasági tevékenységek
egységes egészet alkotnak.
II. rész. A vidéki térségek funkciói
3. cikkely - A törvényes védelem alapjai
A vidéki térségnek besoroltak az egész társadalom érdekében
tevékenykednek.
4. cikkely - Gazdasági funkciók
A felek előmozdítják a vidéki térségek gazdasági funkcióit
(jövedelmező mezőgazdaság élelmiszertermelési céllal, megújítható
nyersanyagok előállítása ipari és energia célokra, kis- és közepes
méretű vállalkozások, üdülés és turizmus, a genetikai alapok őrzése).
5. cikkely - Ökológiai funkciók
A föld, a víz, a levegő ésszerű, fenntartható használata, megőrzik
a biotópokat, a zöld területeket, a tájat, a biológiai és genetikai
sokféleséget.
6. cikkely - Társadalmi-gazdasági funkciók
Őrzik és fejlesztik a vidék szociális-kulturális szerepét.
III. rész. V idékfejlesztési politika
7. cikkely - A vidéki térségek sajátos szükségletei
A vidék sajátos feltételeinek figyelembe vétele, tiszteletben tartva a
szubszidiaritás és szolidaritás alapelveit.
8. cikkely - A vidéki térségekre vonatkozó politika irányelvei és
eszközei
Minden egyes szektorra kidolgozzák a 7. cikkelynek megfelelő
irányelveket és eszközöket.
4. A C orki D eklaráció 1996-ban az írországi Corkban, az Európai
Vidékfejlesztési Konferencia dokumentumaként jelent meg. A Deklaráció
10 pontot és zárókövetkeztetéseket tartalmaz:
1. pont - A vidék előtérb e h ely ezése
 A fenntartható vidékfejlesztés minden vidéket érintő politikában
legyen meghatározó és az EU-programok között az első helyen
szerepeljen.
2. pont - Integrált m egközelítés
A fejlesztési koncepció több tudományterületre és több
nemzetgazdasági ágra alapozódjék, amit egységes jogi és politikai
keret támogat.
3. pont - Változatosság kialakítása
A támogatások a gazdasági és társadalmi tevékenységek
változatosságára irányuljanak, melyeket magán és közösségi
kezdeményezések karolnak fel.
4. pont - F enn tarthatóság
A vidékfejlesztés őrizze meg a vidék népességét és otthonosságát, a
jelen generációk ne csökkentsék a jövő generációk lehetőségeit.
5. pont - Szubszidiaritás
A döntéshozatal legyen decentralizált, érvényesüljön a partnerség és
együttműködés alapelve, a részvételre és az alulról kezdeményezésre
támaszkodva.
6. pont - Egyszerűsítés
A vidékfejlesztés mezőgazdasági részének törvényi hátterét
egyszerűsíteni szükséges, de úgy, hogy ez ne kerüljön újra nemzeti
szintre, figyelemmel a megindult sokcsatornás kezdeményezésekre,
a törvénykezés korlátozottabb legyen és erősödjön kisegítő jellege,
rugalmassága, valamint fokozódjék a végrehajtás decentralizáltsága.
7. pont - Program ozás
Következetes, átlátható és az adott régió vidékfejlesztési törekvéseibe
illeszkedő programok kívánatosak.
8. pont - Finanszírozás
Több pénzügyi támogatás indokolt. A helyi források, állami, magán
és banki források bevonása szükséges, csökkentve a kis- és közepes
vállalkozások pénzügyi terheit.
9. pont - Irányítás
Célszerű növelni a regionális és helyi hatóságok kapacitásait és
hatékonyságát technikával, kommunikációval stb.
10. pont - É rtékelés és kutatás
Indokolt erősíteni a programok felügyeletét, értékelését, bevonva ebbe
az előkészítőket és a végrehajtókat is.

A C orki Európai V idékfejlesztési K onferen cia résztvevői következtetésként

az alábbiakat fogalmazták meg, várva ezekhez a politikusok támogatását:
- a közvélemény figyelmét irányítsák arra, hogy a vidékfejlesztést új
alapokra szükséges helyezni;
 - tegyék vonzóbbá a vidéket, hogy a különféle korosztályok szívesen
dolgozzanak és éljenek ott;
- támogassák a deklaráció tízpontos programját;
- nemzetközi szinten is támogassák a fenntartható vidékfejlesztést.
5. A z Európa B izottság 1997-ben, az AGENDA 2000 előkészítése kapcsán
foglalkozott a vidékfejlesztéssel.
6. 1998-ban javaslat látott napvilágot az agrárpolitika és a vidékfejlesztési
politika összekapcsolására, valamint a piacszabályozási eszközök mellett más
eszközök alkalmazására.
7. 1999-ben a „Berlini Csúcson" elfogadják az AGENDA 2000-et, 2 0 0 0 -
2006 időtávra. Ebben megerősödik a vidékfejlesztés multiszektorális és
integrált megoldása. Cél a fenntartható európai uniós mezőgazdasági modell
megvalósítása.
8 .2 0 0 0 -2 0 0 3 (2006) a megvalósítás folyamata.
9. 2003. Az AGENDA 2000 félidei értékelése, a várható változások
körvonalazása, majd a 2003 és 2004 évi reform.
A vidékfejlesztés aktualitása folyamatosan erősödő, mint a közölt
áttekintésből is kiderült, s ennek megfelelően az EU-ban egyre nagyobb
figyelem és támogatás övezi.

A fen n ta rth a tó v id ék fejlesz tés felm er ü lé s e

Az Európai V idékfejlesztési K onferen cián elfogadott Corki D eklarációban

(1996. november) szerepel az 1. pontban „A vidék előtérbe helyezése" cím alatt
a „fenntartható vidékfejlesztés" kifejezés azzal a kívánsággal, hogy ez váljon
minden vidéket érintő politikának első és meghatározó alapelvévé.
Tehát „politika" és „alapelv", ami bármennyire helyes útjelző, mégsem
segítheti kellően az eligazodást, a konkretizálást, a gyakorlati megvalósítást.
A célo k ugyan már mindenki számára világosak, érthetőek, de
sokaságukból az derül ki, hogy minden jóravaló fejlesztési törekvés egyenlő
a vidékfejlesztéssel, ami értelmezhető úgy is, hogy ahány vidék, annyi
objektív helyzet, annyi cél, illetve ezek kombinációja. Igaz, ezt nem sugallja a
deklaráció.
A célok között az alábbiak szerepelnek:
- az elvándorlás megakadályozása;
- szegénység elleni küzdelem;
- esélyegyenlőség;
- egészség, biztonság, személyiségfejlődés;
- pihenés és a vidéki jólét javítása;
- az állami kiadások igazságosabb elosztása város és vidék között az
infrastrukturális beruházások (oktatásügy, egészségügy, távközlés) területén.
 A megvalósítás hogyanjára a deklaráció további kilenc pontja nyújt
fogódzót, de az teljesen világos, hogy a m egoldások m agas szintű feltárása
nélkül nem k ép z elh ető k el, melynek helyi feltételei csak szerencsés esetben
adottak.
Az is szembetűnő, hogy a fenntartható vidékfejlesztés céljai között nem
szerepel a vidéki település, mintha a vidékfejlesztés a településtől függetlenül
megoldható volna, miközben a célokból nyilvánvaló, hogy azok zöme nem -
vagy csak részben - oldható meg a szántókon, csak a települések keretei között
realizálható. Az is látható, hogy a mezőgazdaság fejlesztése nem szerepel a
célok között, holott nyilvánvaló, hogy például a szegénység leküzdésében, vagy
a migráció lassításában sokhelyütt jelentős lehet a szerepe. Ebből az is kitűnik,
hogy a mezőgazdaság fejlesztése elsősorban az agrárpolitika témakörébe
tartozik.

A v id ék fejlesz tés aktu alitása

Annak ellenére, hogy a népi írók Magyarországon már a második világhábo­

rút, 1941-1945-öt jóval megelőzően felismerték a falu, a tanyavilág, a puszták
népe, a vidék felemelkedésének szükségességét, a vidék - a szerves, folyama­
tos fejlődés hiánya, a háború, a politikai rendszerek változása miatt - csak
szárnyaszegetten fejlődött. Nem úgy Európában, ahol a háborút gyorsan kihe­
verő országokban az indulás körülményei is kedvezőbbek, majd az EK, az EU
létrejötte, a társadalmi jólét, a gazdasági fejlődés kedvezett a vidékfejlesztés
kibontakozásának, amint azt az előzőekben felvázoltuk.
Az 1990-es évek végén felerősödő vidékfejlesztési törekvésekben több
minden körülmény és feszültség orvoslási lehetőségének tudatos felismerésére
épülő cselekvési kényszer is közrejátszott.
Mindenekelőtt az EU-ban elért m agas életnívó, amikor a polgárok a jólét
magas fokán szívesen áldoznak már a társadalmilag fontosnak ítélt és hirdetett
céloknak. Igaz közben a társadalom is átalakult, megnőtt az egészség - és
körn yezettudatosság, ami a vidékfejlesztés jó hátszelének bizonyult.
Az EK-ban, részben még a második világháború hatásaira, a biztonságos
élelm iszer-ellátás érd ek éb en jelentős termelésfejlesztési támogatásokat
irányoztak elő, ami olyannyira jól sikerült, hogy többszöri átalakításuk
ellenére túlterm elés, jelentős term ékfelesleg jö t t létre, s a kínálati piac
számtalan visszatérő feszültséget eredményezett. A feleslegek raktározása,
felhasználása, exportja, megsemmisítése egyre több anyagi áldozatot
emésztett fel, ami társadalmi elégedetlenséget szított.
A GATT-W TO támogatást leépítő és a szabadkereskedelmet szorgalmazó
határozatai és törekvései az EU termelési támogatásainak határt szabtak,
de jó és hasznos k e rü lő útnak is íg érkezett a vidékfejlesztés nem piaci alapú
tám ogatása.
A vidéki tájak még meglévő értékeinek, szépségének, kultúrájának
megőrzése - többek között a városiak pihenése, kikapcsolódása érdekében
- valamint a term észet- és körn yezetvédelem és a már többször emlegetett
környezettudatos polgárok körének erősödése szintén kedvezett a
vidékfejlesztés határozottabb felkarolásának.
S mindebben, nem utolsó sorban, szerepet játszott a vidéki lakosság helyhez
k ö tésén ek, a választók m egn yerésének, a falu és város közötti kü lön bségek
m érséklésén ek, a m igráció fék e z é sé n e k és a társadalm i igazságosságra
törekv ésn ek az er ő s ö d é s e is.
A vidékfejlesztés újabb keletű felerősödésében a „tizek" közelgő, 2004.
évi tagsága adott újabb lökést az EU-ban. A támogatások átalakítása, a
vidék súlyának növelése egyértelműen tükrözi az EU azon szándékát, hogy
megelőzzék az esetleges elvándorlást, migrációt. Az a cél, hogy az egyes nagy
falusi népességgel és munkanélküliséggel rendelkező országokban helyileg,
vidéken kezeljék a problémákat, helyhez kössék a lakosságot. (Az EU-ban 6,1
millió fő tevékenykedik az agrárszektorban, a belépő országokban 9,1 millió
fő. Teljesítményük csupán 1/5-e az EU-átlagnak!) A „tizek" mellett az EU-ban
már menthetetlenül gondolnak Romániára és Bulgáriára is.
Ezek a körülmények, összetevők, indítékok általában nem jelennek meg a
vidékfejlesztésről szóló EU-anyagokban, holott ezek éppen a vidékfejlesztés
sok oldalról megalapozott szükségességét jelzik, igaz az is, hogy nemcsak a jó
szándék, hanem a kén y szerű kiú tk eresés is szerepet kapott a folyamatokban.

V id ékfejlesztési irán yzatok

A vidékfejlesztés mintegy negyedszázados kibontakozásának folyamatában

az útkeresés, a változó elképzelések és a fogalmak értelmezésének sokfélesége
hatására a v idékfejlesztés m egoldásaiban is többféle megközelítés bontakozott
ki az EU-ban. Ez hazánkban is nyomon követhető, főleg a felfogásokban, hiszen
a megoldások egyelőre váratnak magukra. M agyar Tünde a vidékfejlesztés de­
finíciójának nehézségére utalva, „... a vidékfejlesztés k ü lön b ö z ő m egközelítési
m ódjainak egyik leh etség es tipológiáját..." mutatja be igen helyesen. Ettől né­
mileg eltérően véleményünk szerint a következő irányzatok fedezhetők fel.
a) A m ezőgazdaság fejlesztése áll a vidékfejlesztés középpontjában. Ennek
az irányzatnak a felmerülése nem véletlen, mert vagy a különleges adottságok
kamatoztatása, vagy éppen az elmaradottság folytán más lehetőség híján, az
életnívó, az infrastruktúra javítása, a fenntartható vidék más úton-módon
nem valósítható meg. Ebben az esetben is nyilvánvaló azonban, hogy komplex
feladatról van szó, és a felemelkedésben a tevékenységek diverzifikációját,
szolgáltatást, lakossági és termelői infrastrukturális beruházást is célszerű
számításba venni.

Az agrárszakemberek jó része még emlékszik arra, hogy az

1970-es, 1980-as években a mezőgazdasági „alaptevékenységeken
kívüli tevéken ységekkel" jelentősen javult a nagyüzemek jövedelmi
helyzete és a tagok, dolgozók életkörülményei. A gazdaságok
- kihasználva a hiánypiac és az akkori ipari bérezési korlátok
nyújtotta lehetőségeket - számtalan tevékenységet karoltak fel,
képszeget, cipőfelsőrészt, repülőüléseket stb. készítettek. Az állami
gazdaságok a különféle tevékenységek vertikális megnyújtására, a
termékek manipulálására, feldolgozására törekedtek elsősorban.
A lényeg, hogy a d iverzifikációt illetően a szakemberek szereztek
bizonyos tapasztalatokat. A körülmények gyökeresen megváltoztak, a
termelési szerkezet leegyszerűsödött. Megjegyezzük, hogy az akkori
tevékenység a diverzifikáció ellenére sem volt azonos a napjainkban
emlegetett „multifunkcionális" mezőgazdasággal, már csak azért sem,
mert azokban az évtizedekben a term észet-és környezetvédelem nem
szerepelt tudatosan a gazdaságok programjában. A múlt tanulságul
szolgálhat és az is számításba vehető - amire már utaltunk az előzőekben
hogy új lehetőségek jelentek meg, mint a szántóföldi fatermelés, a
mező-erdőgazdálkodás ismételt összekapcsolása, az energiaerdő, a
szolgáltatásokat végző kis- és középvállalkozások indítása, a falusi
vendéglátás iránti érdeklődés növekedése stb.

Az agrárirányzat képviselői reálisan számítanak a társadalom anyagi

támogatására, hivatkozva arra, hogy a mezőgazdasági tevékenység nemcsak
alapanyagokat és élelmiszert állít elő, hanem egyúttal - normális körülmények
mellett - újratermeli a természeti erőforrásokat, természet- és környezetvédő,
valamint biodiverzitást óvó szerepet tölt be az egész lakosság érdekében.
b) A városlakók érd ek ei álln ak a vidékfejlesztés tengelyében. A városi
érdekek képviselői a valamikori békés, nyugodt, falusi idill visszaállítását
szorgalmazzák, annak érdekében, hogy a városiak a civilizáció áldásait élvezve
„romlatlan" falusi környezetben pihenhessenek hétvégeken, ünnepeken,
nyaralhassanak, üdüljenek, sőt lakhassanak. Erre nemzetközi példákat is
találunk. Angliában (sőt Hollandiában is részben) a vidékfejlesztés valójában
ezt a célt szolgálja, de erre még a későbbiekben visszatérünk. Hazánkban is
találunk erre példát a Dunakanyar, egy-egy gyógyfürdő, vagy kies, csendes
vidéki táj, esetleg más nevezetesség, látványosság környékén.
c) A társadalm i elm aradottság, a szociális igazságtalanság felszám olása áll
a vidékfejlesztési tö rek v ések középpontjában. Egyes gyéren lakott vidékeken
a teljes elnéptelenedés megakadályozása érdekében szinte egyetlen lehetőség
 az adott hely „élhetőségének" javítása, ami minden bizonnyal csak társadalmi
szerepvállalással oldható meg, mert ezeken a többszörösen hátrányos
területeken a gazdaság fellendítésénél „olcsóbb" az életkörülmények feljavítása
és az ezekért cserébe nyújtott helyi teljesítmények (a földek rendben tartása,
gyomtalanítás, parlagfű-mentesítés, saját szükségletre élelmiszertermelés
stb.). Egyes vidékeken a termelési tényezők - a föld, tőke, munkaerő
- egy lakosra, vagy eltartott családtagra vetített tágabb arányai is megoldást
jelenthetnek.

Magyarországon már a hatvanas években napirendre került a

„gyenge", „kedvezőtlen adottságú" területek felzárkóztatása, vagy, hogy
a „lemaradó gazdaságok érjék utol a közepeseket", a „közepesek pedig
a jókat". Csakhogy a remélt eredmények gyakran elmaradtak, mert a
mezőgazdasági tevékenység eredményességét a ráfordítások átlagos
és pótlólagos hatékonyságának törvényszerűségei - vagyis, hogy a
kedvezőbb helyeken magasabb a hatékonyság - a termelési tényezők
történetileg kialakult arányai, szubjektív körülmények alakítják
mindenekelőtt. Az is közrejátszott, hogy nem jelölték meg helyesen,
hogy mit is kívánnak felzárkóztatni.

d) A helyi erőforrásokra ép ítő fenntartható fejlesztési irányzat képviselői

sem az egyoldalú agrárfejlesztést, sem a városi lakosság érdekeinek megfelelő
törekvéseket, sem pedig a felzárkóztatási igyekezetet nem tűzik zászlójukra.
Abból indulnak ki, hogy a vidék természeti és más erőforrásai mire nyújtanak
lehetőségeket, hogyan lehet az adottságokat fenntarthatóan hasznosítani,
ehhez milyen feltételek kellenek, valamint ez mire elegendő, vagyis ebből
hány ember és milyen szinten tud megélni. Természetesen ennek egyik
konzekvenciája az is lehet, hogy az adottságok csak a jelenleginél kevesebb
számú lakosnak nyújtanak életnívó-emelkedést.
Annak ellenére, hogy a vázolt irányzatok és azok szószólói a hétköznapok
igyekezetében jól felismerhetők, a vidékfejlesztési megoldásokban a különféle
irányzatok általában nem tisztán, hanem valamilyen kom binációban jelen n ek
meg. Egy időben, egy helyen számításba vehetik, illetve ténylegesen veszik is
a mező-erdőgazdaság fejlesztési lehetőségeit, az életnívó felzárkóztatását,
bizonyos üdülési lehetőségek programba vételét, ami összeköthető
az élelmiszer-előállítással, különféle szolgáltatásokkal, természet- és
környezetvédelemmel stb.
A vázolt irányzatok és azok kombinációi azonban abban k ö zö sek , hogy
- valamennyi a v idékfejlesztés ügyét kívánja előmozdítani;
- egyik sem mellőzheti a helyi ön szerveződést és öntevékenységet;
- általában töb b féle fejlesztési forrásra támaszkodva oldhatók meg.
 Nem lenne teljes az áttekintés, ha nem emlékeznénk meg néhány
„mellékvágányról", olyanokról, amelyek félreértésekre adhatnak okot,
vagy vidékfejlesztés ürügyén tudatosan, vagy éppen ismerethiányok miatt
vidékfejlesztésként más célokat, jó esetben a vidékfejlesztéshez közel álló
célokat kívánnak támogatni. Az egyik irányzat a m ezőgazdasági alapanyagok
és az élelm iszerek term elésén ek lebecsü léséb en fogalmazható meg, ami abban
nyilvánul meg elsősorban, hogy a vidékfejlesztést a mezőgazdasági termelés
fejlesztésének mellőzésével, vagy háttérbe szorításával gondolják megoldani,
miközben nyilvánvaló, a mezőgazdasági élelmiszertermelés perspektívája
egyes vidékeken egyedüli megmaradási lehetőség. Ehhez közel álló az a

5. táblázat
A huszonötök költségvetése 2 0 0 4 -2 0 0 6 -ra
(millió euróbán, 2004-es árakon)

Kötelezettségvállalások 2004 2006

Mezőgazdaság 49 3 0 5 50575
Közös mezőgazdasági
42 769 43 735
politika
Vidékfejlesztés 6 536 6 840
Strukturális műveletek 41 035 42 932
Strukturális Alapok 35 353 37 028
Kohéziós Alapok 5 682 5 904
Belső politikák 8 667 8 827
Külső politikák 5 082 5104
Adminisztráció 5 983 6325
Tartalékok 442 442
Pénzügyi tartalék 0 0
Segélytartalék 221 221
Vésztartalék 221 221
Költségvetési kompenzáció 1 410 1 041
Teljes
115379 118 701
kötelezettségvállalások

Teljes kifizetések 111 380 114 740

Kiadások plafonja a GNP

1,08% 1.06%
százalékában
Mozgástér az előre nem
0,16% 0,18%
látható költségekre
Saját forrás plafonja 1,24% 1,24%
törekvés - amire utaltunk már amely a vidékfejlesztés és a környezetvédelem
közé egyenlőségjelet tesz, s vidékfejlesztés cím szó alatt valójában csupán
a term észet- és körn yezetvédelm et erősíti. Holott a környezetvédelem
és a vidékfejlesztés nem azonos, ahogyan a fenntartható fejlesztés és a
környezetvédelem sem, annak ellenére, hogy a jó mezőgazdasági megoldások a
környezetvédelmet és a vidéket is szolgálják és fordítva. A harmadik törekvés
sem veszélytelen, mert felfedezhetők olyan elgondolások is, melyekben az
em ber, a helyi társadalom , a szociális igazságtalanság teljesen h á ttérb e szorul
a bravúrosnak ígérkező technikai-technológiai modernizációt felvillantó
vidékfejlesztési tervezetben.
Mindhárom lehetséges „mellékvágányra" csattanós választ adtakjohannes-
burg eseményei, valamint az EU -országok körn yezetvédelm i tanácsainak
nyilatkozata 2002-ben. Ezek világosan jelezték, hogy néhány globális probléma
körüli egyhelyben topogás kevés, és az EU biztonsága, életszínvonala nem
oldható meg a mezőgazdaság nélkül, s ezért eleve regionálisan differenciált
élelmiszertermelési programok szükségesek.
Hogy a mezőgazdaság fejlesztése nem mellékes az Európai Unióban, az
világosan kitűnik az 5. táblázatban közölt összegekből és arányokból. Jól
látható, hogy 2006-ban a teljes kötelezettségvállalás 118 701 millió eurót tesz
ki, melynek mezőgazdaság címszó alatti összege és aránya, vidékfejlesztés
nélkül 43 735 millió euró, az egésznek kereken 37%-a!

fl uidékÍEjlesztés támogatása az Ell-ban

A v id ék fejlesz tési tám ogatás csatorn ái az EU-ban

Az Európai Unióban a vidékfejlesztés támogatása több szálon haladt az utóbbi

években, eltérő elnevezés, célok és eszközök mellett, de valójában a vidékfej­
lesztés szolgálatában.
a) Az AGENDA 2000 keretében megfogalmazott K özös A grárpolitika
„második pilléreként" emlegetett vidékfejlesztés az egyik irányzat, amit a
1257/1999 R endelet szabályoz. Ezekre még a továbbiakban visszatérünk, mert
ez a fejlesztés fő folyamata.
b) A vidékfejlesztés ügyét szolgálja a strukturálisan elm aradott területek
fejlesztése. Ilyenek a strukturálisan elmaradott 1-es célterületek, azok a
NUTS II térségek, ahol a GDP nem éri el az EU átlagának 75%-át. Az alacsony
gazdasági teljesítmény mellett jellemző a magas munkanélküliség is. A 2 -e s
célterü let gazdasági és szociális okokból egyaránt átalakításra szorul.
Jellemzője a népesség elvándorlása, illetve fogyása. Mindkét intézkedéscsomag
tartalmazhat vidékfejlesztési előirányzatokat. (A régebbi 5b célcsoport
megszűnt, holott ez kifejezetten az elmaradott vidékfejlesztési területekre
irányult. Ide tartoztak azok a NUTS III térségek, amelyekben alacsony az
agrárfoglalkoztatottak aránya, vagy alacsonyak az agrárjövedelmek, vagy
kedvezőtlenek a demográfiai viszonyok.)
c) A LEADER Program is a vidékfejlesztésre irányul, de eltérően az
előzőektől kísérleti módszernek fogható fel. Ebben a szubszidiaritás elvének
megfelelően helyi fejlesztő csoportok irányozzák elő a kistérség fejlesztését.
Ezekben a csoportokban részt vesznek a helyi termelő szektor, a közszolgálat
és a civil szervezetek képviselői. A vidékfejlesztést a kisvállalkozások, a
környezeti és kulturális értékek felkarolásával kívánják elérni, melyben a helyi
erőforrások és kisebb fejlesztések támogatása játszik szerepet.
A jelenlegi programozási időszakban (2000-2006), az előző időszaktól
eltérően, az EU egész területéről pályázhatnak a helyi fejlesz tő cso p o rto k
(LAC = Local Action Group), abban az esetben, ha a négy támogatott cél közül
egy a fejlesztési program alapját képezi. Nevezetesen
- új szakismeretek és technológiák a termékek és szolgáltatások
versenyképessége érdekében;
- az életminőség javítása;
- a termékek hozzáadott értékének növelése és a helyi termelő egységek
marketing-kibontakozásának támogatása;
- a természeti és kulturális értékek megőrzése, hasznosítása és a „Natura
2000" támogatása.
A LEADER + Program változatlanul kísérleti jellegű, annak ellenére,
hogy tapasztalatok szerint jól megfelel az integrált vidékfejlesztési
elgondolásoknak.
A LEADER program 1991-ben indult. A LEADER I. pénzügyi forrása 400 M
ECU volt. A LEADER II. 1994-1999 között már jóval nagyobb lehetőségekkel,
1,75 Mrd ECU-val rendelkezett. A 2 0 0 0 -2 0 0 6 szakaszra előirányzott
LEADER+ már 2,02 Mrd euróval indult, (magyarországi 14 kistérségi
szervezettel kötöttek támogatási szerződést a LEADER+ keretében,
egyenként 30 M Ft támogatással.) Szakmai körökben egyesek a LEADER+-hoz
szép reményeket fűznek, sőt egyenesen a vidékfejlesztés legjobb eljárásának
tartják.

A z AGENDA 2 0 0 0 é s a v id ék fejlesz tés

Az Európa Tanács 1999. március 26-27-én Berlinben fogadta el az AGENDA

2000 elnevezésű hétéves programot.
Az AGENDA 2000-ben rögzített vidékfejlesztési politika
- egyrészt hangsúlyozza az agrárpolitikával való egyirányúságot;
- másrészt kiemelt célkitűzéseket tartalmaz;
- harmadrészt felsorolja a vidékfejlesztési intézkedéseket.
 A z egyirányúság azt jelenti, hogy a vidékfejlesztés céljai és támogatása
számos ponton érintik az agrárpolitikát. Például segítik, előmozdítják
- a feldolgozó, értékesítő tevékenységeket;
- a termelő kapacitások átalakulását - új technológiák segítségével
- minőségi irányba;
- a nem élelmiszer célú tevékenységek kibontakozását;
- tartamos (fenntartható) erdőgazdálkodást;
- a termelési - tevékenységi szerkezet diverzifikációját;
- a munka- és életkörülmények javítását;
- a fenntartható mezőgazdaságot.
A 2 0 0 0 -2 0 0 6 időszak kiem elt célkitű zései között az alábbiak találhatók:
1. célkitűzés: Az elmaradott térségek fejlődésének és szerkezeti
átalakulásának elősegítése.
2. célkitűzés: A gazdasági és szociális átalakulás támogatása a strukturális
nehézségekkel küzdő térségekben. Ez a célkitűzés teljesen eltér a korábbiaktól,
mert magába foglalja a vidéki és ipari térségeket, olyanokat, melyeket az ipari
termelés csökkenése érintett, valamint a városi térségeket és a halászatból élő
területeket is.
3. célkitűzés: Az alkalmazkodás és a modernizáció támogatása az
oktatásban, továbbképzésben és a foglalkoztatási rendszerekben.

M ezőg azd aság i üzem i m o d e ll az AGENDA 2 0 0 0 -b en

A Berlini Csúcson elfogadott AGENDA 2000-ben szükségesnek vélték hitet

tenni az EU üzemi struktúrája mellett, vagy másképpen az EU agrármodellje
mellett. Ez egyrészt az agrárpolitikával való egyirányúságot hivatott hang­
súlyozni, másrészt a családi gazdaságok fenntartásának szükségességét fejezi
ki. Igaz, hogy ez nem versenyképes a nagy árutermelő gazdaságokkal, jelentős
támogatásokra szorul, de azzal, hogy a vidéki lakosság jelentős körének meg­
élhetést nyújt, azokat helyhez köti, s az üzemek számos társadalmilag szüksé­
ges funkciót is ellátnak, megfelelnek az EU céljainak.
A mindenkori agrárpolitika a létező birtok és üzemi szerkezet (struktúra)
számításba vételével működik, és erre építve valósítják meg a kitűzött célokat.
Európában a családi gazdaságok termelésének fenntartásával és támogatásával
kívánják ezt elérni. Ez olyan jól sikerült, hogy ismétlődő túltermelésre vezetett,
miközben az üzemi szférában lassú koncentráció zajlott, ami elsősorban az
egy gazdaságban előállított és kibocsátott termékek növekvő nagyságában,
értékében, továbbá a hektárban kifejezett területi méretben is kifejezésre
jutott.
A gazdálkodók jólétének emelkedése a vidék arculatán is tükröződött. Talán
legjobb példa erre Ausztria, ahol - annak ellenére, hogy régebben nem volt az
EU tagja 1960 és 2000 között gyakorlatilag többször átépítették a falvakat, s
átalakult a lakossági és a termelői infrastruktúra. A virágos házak, a takaros,
rendezett és tiszta üzemi környezet, jó gazdasági és közutak, az elérhető orvos,
posta, a közlekedés mind ajólétről árulkodó jelek.
A családi gazdasági m odell korszerű sítésén ek, átalakításának
szükségessége azonban már az 1980-as évek végén felmerült, amint ezt az
előzőekben már említettük. Az üzemi struktúra kívánatos irányú változtatása
az EU-ban szinte folyamatosan napirenden szerepelt az 1990-es években.
Az AGENDA 2000 kapcsán meg is fogalmazódott az EU agrárpolitikájának
alapját képező mezőgazdasági üzemi modell, miszerint olyan gazdaságok
szükségesek, melyekjellemzői a
- versenyképesség,
- hatékonyság,
- környezetvédelem,
- tájvédelem,
- foglalkoztatás.
Ez a modell világosan jelzi, hogy a mezőgazdasági termelés és a vidék, a
környezet, valamint a táj fejlesztését párhuzamosan, egymással összehangoltan
lehetséges és szükséges megvalósítani.

A z EU v id ék fejlesz tési p o litik á já n a k in té z k e d é s e i az AGENDA 2 0 0 0 -b en

Az előzőekben már ismertettük, hogy vidéki térségnek tekinthetők azok a

jellegzetesen mezőgazdasági területek, ahol alacsony, 100 fő/ha alatti a nép­
sűrűség, csökken a népesség, s országos, illetve közösségi átlagot meghaladó
a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya. Ennek oka mindenekelőtt az ala­
csonyjövedelem és életszínvonal, valamint a munkaalkalmak hiánya.
A vidéki térséget nem tekintik azonosnak az elmaradott térségekkel,
mert ez utóbbiakhoz tartoznak az elmaradottság tüneteit mutató városok is.
A vidéki térségekben általában nincsenek városok.
Az Európai Unió rendelkezései alapján az Európai Mezőgazdasági Orien­
tációs és Garancialap (EMOGA) finanszírozza a tagországok agrártermelői
részére 2000. január 1-től a vidékfejlesztési intézkedéseket. A támogatások
feltételei és lehetőségei kilenc intézkedésben foglalhatók össze.
A vidékfejlesztést finanszírozó kilenc intézkedést a 1257/1999.
Vidékfejlesztési Rendelet tartalmazza. Ezek a következők:
1. Mezőgazdasági beruházások
2. Fiatal gazdálkodók támogatása
3. Szakképzés
4. Korengedményes nyugdíjazás
 5. Kedvezőtlen adottságú vagy környezetileg érzékeny területeken
gazdálkodók támogatása
6. Agrár-környezetvédelmi programban résztvevő gazdálkodók támogatása
7. Mezőgazdasági termékek marketingjének és feldolgozásának elősegítése
8. Erdészeti fejlesztések
9. Vidéki területek fejlődésének és alkalmazkodásának támogatása
A kilenc javasolt területből nyolc a hagyományos agrárstruktúra
fejlesztéséhez kapcsolódik és valójában a m ezőgazdasági refo rm tö rek v éseket
tám ogatják. A 9. támogatandó célkitűzés tizenhárom részcélt tartalm azó
program csom ag. Ebből csupán négy olyan van, amely kilép az agrárszektoron
kívülre. Ezek
- a vidék lakosságát és gazdaságát érintő alapvető szolgáltatások javítása;
- falvak megújítása és fejlesztése, a vidék kulturális és építészeti örökségé­
nek védelme és megőrzése;
- a turizmus és kézművesipar fejlesztése;
- mezőgazdasági tevékenységek diverzifikálása, alternatív jövedelemszer­
zés.
A felsorolt kilenc intézkedés között kiemelt szerepe van az agrár-környezet­
védelem nek, mivel az agrár-környezetvédelmi fejezetet minden tagállamban
kötelező a vidékfejlesztési programokba beépíteni.
A többi támogatott tevékenység sem teljesen egyenrangú, ha azok
finanszírozási forrását nézzük. A négy horizontális intézkedés, a korábbi kísérő
intézkedések (korai nyugdíjazás, kedvezőtlen adottságú területek, erdősítés és
az agrár-környezetvédelem) egységesen az Európai Mezőgazdasági Orientációs
és Garancia Alap (EMOGA) Garancia Részlegéből kerülnek finanszírozásra.
Azokban az országokban és régiókban, amelyek nem tartoznak egyik
kiemelt támogatási célterületbe sem, a többi intézkedést is ebből a részlegből
finanszírozzák. Az 1-es és a 2-es célterületekbe sorolt térségekben azonban
az intézkedéseknek ezt a csoportját az EMOGA Orientációs Részlegéből
támogatják, ami kissé bonyolulttá teszi a vidékfejlesztési célokat szolgáló
programok összeállítását. Ezeken a területeken az 1257/1999. számú rendelet
alapján kell elkészíteni az ún. vidékfejlesztési programokat a négy horizontális
intézkedéssel.
A vidékfejlesztési intézkedésekben új színfolt a m oduláció és a
k eresztm egfeleltetés.
A m oduláció szerint a tagállamok a közvetlen támogatások 0-20% -át
átirányíthatják vidékfejlesztési horizontális támogatásokra.
Újraelosztásra kerülhetnek az esetleges bü n tetésekből származó bevételek
is. Azoktól a gazdálkodóktól, akik nem tartják be a környezetvédelmi elő­
írásokat, a közvetlen támogatások megvonhatok. Ez az ún. k eresz tm eg felel­
tetés.
 A moduláció lehetőségével az eddigiekben csupán Nagy-Britannia és
F ran ciaországélt. A nagyobb érdeklődés hiánya valószínű azzal magyarázható,
hogy míg a közvetlen támogatásokhoz nem, addig a vidékfejlesztési
támogatásokhoz társfinanszírozás szükséges, továbbá a tagállamok döntési
lehetőségének anyagi kihatásaihoz képest jelentős az adminisztrációs teher is.

A v id ék fejlesz tési in té z k e d é s e k á tte k in té s e a z AGENDA 2 0 0 0 -b en

Igen tanulságos az intézkedések tartalmának megismerése.

1. B efek tetések az agrárvállalkozásokban. Már az elnevezés is jelzi a
kormányzati szándék változását, nevezetesen azt, hogy „vállalkozásra" irányuló
befektetéseket kívánnak támogatni, olyanokat, melyek a tevékenységek
feltételeit, az élet- és munkakörülményeket és természetesen a jövedelmeket
kívánják javítani. Ezt a költségek csökkentésén, a termelékenység növelésén,
a termelési szerkezet módosításán, a diverzifikáción, a minőség javításán, a
természeti környezet, a higiéniai állapotok és az állatok tartási körülményeinek
javításán keresztül kívánják elérni.
Fontos, hogy csak azok a gazdaságok kaphatnak támogatást, amelyek
- életképesek;
- betartják a környezetvédelmi, higiéniai és állattartási szabályokat;
- szakismerettel és szakmai alkalmassággal rendelkeznek;
- adottak a megfelelő értékesítési lehetőségek.
2. A fiatal g azd álkod ók pályakezdési tám ogatása. Pályakezdési
támogatást kaphatnak azok a fiatalok, akik még nem töltötték be a 40 évet
és első alkalommal kezdenek gazdálkodni. A további kritériumok jórészt
megegyeznek az 1. intézkedésnél ismertetettekkel.
3. A szakm ai kép zés. A szakismeretek korszerűsítésére, továbbképzésre
és átképzésre vehető igénybe ez a támogatás, melyben a minőségi irányultság
és a tájjelleg megóvása fontos szerepet játszik, illetve a környezetvédelemre, a
higiéniára és az állattartásra irányulnak.
4. A koren gedm én yes nyugdíjazás. Ez az intézkedés, illetve támogatás a
tevékeny-ségüket abbahagyó időseknekjelent bevételt, illetve jövedelmet.
Továbbá támogatást kaphat az is, aki az idősebbet felváltva javít a gazdaság
életképességén, vagy nem mezőgazdasági hasznosításúvá alakítja a területet.
Fontos kritérium, hogy az időskorú gazdálkodó, ha abbahagyta működését,
nem folytathat mezőgazdasági árutermelést, de egyéb tevékenységet
folytathat és megtarthatja az épületek használati jogát. A gazdaságot 55 éves
kor és a normál nyugdíj korhatára között lehet átadni akkor, ha azt megelőzően
legalább 10 évet gazdálkodott.
5. A kedvezőtlen adottságú vagy körn yezetileg érzéken y területek.
A természeti adottságai miatt kedvezőtlen térségekben ez a támogatás a vidéki
 közösség megtartását célozza olyan gazdálkodási rendszerek révén, melyek
földhasználatukban figyelembe veszik a tájmegőrzést, a természetvédelmi
elvárások teljesítését. Ez a támogatás tulajdonképpen kompenzáció.
Ugyancsak kompenzációban részesülhetnek - a felmerült többletköltségek
és az elmaradt haszon alapján - azok, akik környezetvédelmi megszorítások
mellett gazdálkodnak.
Kompenzációs kifizetés már kedvezőtlen helyzetet megszüntető szándék
alapján is odaítélhető.
Fontos korlátozás, hogy a kedvezőtlen területek az adott tagállam összes
területének 10% -át nem haladhatják meg.
6. A z agrár-környezetvédelem . A környezetvédelmi és táj megóvási
célokat szolgáló intézkedés. Olyan földhasználati rendszerek alkalmazását
segíti, melyek védik, javítják a környezetet, óvják a genetikai sokféleséget, a táj
arculatát, a természeti erőforrásokat. Ezt szolgálja továbbá a termelés extenzi-
fikálása, vagyis az alacsony ráfordítások mellett folytatott termelés, valamint
az ésszerű legeltető állattartás is.
Ugyancsak támogatásban részesülhet a fenyegetett, de nagy természeti
értéket képviselő környezetben folyó gazdálkodás is.
A környezettervezési gyakorlat terjesztését szolgáló támogatásra is
gondoltak az intézkedés előkészítői.
Fontos, hogy legalább öt évre, esetleg hosszabb időszakra szükséges
vállalni a feladatokat, és nem kerülhet ebbe a körbe olyan támogatás, amit más
címen már támogatnak.
7. A m ezőgazdasági term ékek feldolgozásán ak és m arketingjének
fejlesztése. A termék értékének növelését és a versenyképesség javítását
célozza ez a támogatás. A támogatás egy vagy több célt is szolgálhat.
Nevezetesen új értékesítési csatornák megalapozását, a feldolgozás
ésszerűsítését, a termékek előkészítését, csomagolását, a melléktermékek
és hulladékok jobb felhasználását vagy megsemmisítését, új technológiák
alkalmazását, innováció felkarolását, a minőség ellenőrzésének javítását, az
egészségügyi körülmények jobbítását és a környezet védelmét.
F ontos a támogatás elnyerésében az életképesség, a környezetvédelem,
a higiénia és az állattartás milyensége. Ezek a befektetések természetesen a
termelő tevékenység egészének a fejlesztését szolgálják.
8. Az erdőgazdálkodás. Az intézkedés az erdő gazdasági, ökológiai és
társadalmi szerepének megóvását és erősítését szolgálja. A támogatás egy, vagy
egyszerre több célt is szolgálhat: a tartamos erdőgazdálkodást, az erdészeti
erőforrások óvását, javítását és az erdő-területek növelését. Támogatást csak
magánszemélyek és társaságaik, önkormányzatok és társaságaik kaphatják.
Támogatás nyújtható a helyi körülményeknek és környezetnek megfelelő
mezőgazdasági művelésű terület erdősítésére is. A támogatás a következőket
ölelheti fel:
 - telepítési költségek;
- 5 éven át gondozási költségek;
- 20 éven át jövedelem kiesés fedezése.
Fontos, hogy nem adható támogatás annak a gazdálkodónak, aki korai
nyugdíjazási támogatásban részesült, továbbá karácsonyfa telepre. Állami
kivitelezés esetén csak a létesítés költségeire adható támogatás.
Az ismertetésből jól látható, hogy az érvén yesü lő vidékfejlesztés,
kon ziszten s rendszerkén t, in tézkedéseket, célokat és jogosultsági feltételek et
tartalm az!
Az is érzékelhető, hogy erősíteni kívánják a szubszidiaritást, a
decentralizációt, a rugalm asságot és egyszerűsíteni kívánják a jogalkalm azást.
Változatlan viszont, h o g y a gazd álkod ók és családjaik tisztességes
jöv ed elem - és életkörülm én yeit kívánják v ég ső soron a fen tiek révén elérni!
Az EMOGA Garancia részlegéből finanszírozzák a 4. korai nyugdíjazás,
az 5. kedvezőtlen adottságú vagy környezetileg érzékeny területek, a 6. agrár­
környezetvédelem és a 8. erdősítés támogatását.
Az EMOGA Orientációs részlegéből a 1-es célkitűzés által érintett
térségek, a Garancia szekciójából a nem érintett térségek előzőekben nem
szereplő vidékfejlesztési támogatásai finanszírozandók.
A 9. vidéki terület fejlesztését és az alkalmazkodás támogatását szintén az
EMOGA-ból finanszírozzák, ha az nem esik az Európai Regionális Fejlesztési
Alap (ERDF) hatálya alá.
A támogatási kérelmeket csak akkor fogadják el, ha azok az EU egyéb
politikáival és intézkedéseivel összeegyeztethetők.
Nem nyújtható támogatás 2000. január 1. óta a közös piaci szervezetek,
kutatási projektek, reklámozás és állatbetegségek felszámolására
támogatásban részesülők esetében. A tagállamok további korlátozó
intézkedéseket is előírhatnak. Lényeg, hogy ugyanazt az intézkedést nem
támogathatják két forrásból.

fl uidékfejlesztési programok teruEzése, programozás

A vidékfejlesztés tervezésében p rogram ozásról beszélnek az EU-ban, ami

ugyan némileg megtévesztő, mert itt valóban nem a szóhasználat elterjedt
értelmében programozásról, hanem programfinanszírozásról, még ponto­
sabban a p én z fo rrá so k ren d elk ez ésre bocsátásáról, az in tézkedések, a tervek
fin an szírozásáról van szó.
A programfinanszírozás elkészített program alapján történik, ami
tulajdonképpen nem más, mint tervkészítés.
A programozás tehát a vidékfejlesztés megvalósításának a módja,
annak érdekében, hogy a helyi lakosság bekapcsolódjon az adott terület
 fejlesztési elkép zeléseib e. Ennek során a célt (célokat), a saját erőt szükséges
körvonalazni, amit követhet a támogatás megpályázása. Ez a mozzanat
- az alulról építkezés - alapvetően megkülönbözteti a vidékfejlesztési
intézkedéseket a piacszabályozásiaktól.
A vidékfejlesztési programok a rendelet megjelenését követő h at hónapon
belül nyújthatók be.
A Bizottság pedig a következő hat hónapon belül köteles elbírálni.
A programok megvalósítását a tagállam, valamint a Bizottság ellenőrizheti,
menetközben és befejezéskor.
A vidékfejlesztési programokat földrajzilag jól lehatárolható, értelmezhető
és gyakorlatiasan kezelhető földrajzi egységre indokolt elkészíteni.
A p rog ram ok - az AGENDA keretének megfelelően - h é t évre készülnek.
Ezek tartalm azzák az alábbiakat:
1. Akiindulási helyzet értékelését, problémákat, feszültségeket,
egyenlőtlenségeket, lehetőségeket, erőforrásokat, az előző fejlesztést és
eredményeit.
2. A terület leírását, a stratégiát, a prioritásokat és a célok mennyiségi
adatokkal való ismertetését.
3. A várható gazdasági, környezetvédelmi, szociális, foglalkoztatási
eredményeket és a pénzügyi erőforrások áttekintését.
4. A megvalósításhoz szükséges intézkedéseket és támogatásokat.
5. Szükséges információkat és más segítséget.
6. Az illetékes hatóságokat és felelős testületeket.
7. A végrehajtáshoz szükséges rendelkezéseket, közöttük a monitoring, az
ellenőrzés és az értékelés mutatóit, a lehetséges büntetéseket és a publicitás
lehetőségeit.
8. Konzultációkat, a társult hatóságokat és intézményeket, gazdasági és
társadalmi partnereket.
A B izottság kezdeményezheti videkfejlesztési tanulmányok elkészítésének
finanszírozását is.
Az intézkedések támogatása éves pénzügyi tervek és elszámolás alapján
történik. A Bizottság’dönt az előlegekről.
A m on itoring fizikai és pénzügyi mutatókkal, összehasonlítás segítségével
történik.
A tagállamok éves jelentést készítenek a Bizottság részére.
A vidékfejlesztési rendelet részletes végrehajtási szabályokat is tartalmaz.
A tagországok a rendeletben meghatározott mértékben támogathatják a
vidékfejlesztést, egyes befektetéseknél a tagországok szabadon dönthetnek.
Ilyenek: a közérdeket, erdészetet, a táji értékek óvását, gazdasági épületek
áthelyezését, a környezet védelmét és javítását, az állattartás higiéniai
viszonyainak javítását és az állatok életkörülményeinek javítását szolgáló
befektetések.
6. táblázat
Vidékfejlesztési tervek prioritásai Hollandiában

1) Környezetvédelem és tájgazdálkodás 36%

2) Fenntartható mezó'gazdaság fejlesztése 30%
3) Fenntartható vízgazdálkodás 10%
4) Vidékiek életminőségének javítása 6%
5) Diverzifikáció 3%
6) Turizmus, rekreációs lehetőségek 3%

7) Egyéb 12%

Együtt 100%

7. táblázat
Vidékfejlesztési tervek prioritásai Görögországban

1) Korai nyugdíjazás 42%

2) Kedvezőtlen adottságú területek
35%
kompenzációja
3) Agrár-környezetvédelem 15%
4) Erdősítés 8%
Együtt 100%

Uidékfejlesztési megoldások az EU tagországaiban

A vidékfejlesztési támogatások felhasználási arányai már önmagában is ér­

dekes információk az AGENDA 2000-ben rögzített vidékfejlesztési politika
érvényesüléséről. Egyes országok pedig különleges érdeklődésre is számot
tarthatnak, amit Kovács Teréz és M agyar Tünde feldolgozásai is bizonyítanak.
H ollandiában a vidékfejlesztési terv prioritásai között a körn yezetvédelem
és tájgazdálkodás szerepel legnagyobb súllyal, amiben tulajdonképpen a
környezetbarát üvegházi virág- és zöldségtermelés, valamint vízfelhasználás
jelenik meg más környezetvédelmi feladatok mellett.
A fenntartható fejlesztés címén a földterületek regisztrációja, a
birtokviszonyok valósághű rögzítése és az üvegházi beruházások szerepelnek.
Ez persze arról is árulkodik, hogy az EU-ban közel sem egységes a
fenntarthatóság értelmezése, bár az is igaz, jó tisztán látni a fenntarthatóság
egyik alapját. S, hogy ez mennyire igaz, a víznél, a másik alapelemnél is
megjelenik a fenntartható szóhasználat. Az mindenesetre szembetűnő, hogy
a rendelkezésre álló források döntő hányadát, 76%-át a fenntarthatóságra és a
környezetre kívánják fordítani.
8. táblázat
Vidékfejlesztési tervek prioritásai Írországban

1) Agrár-környezetvédelem, kedvezőtlen területek, korai nyugdíjazás

70%
és erdészet
2) Mezőgazdasági és vállalkozás-fejlesztési regionális operatív
20%
programok
3) Mezőgazdaság, erdészet és élelmiszeripar operatív programok 7%
4) Foglalkoztatás és humánerőforrás-fejlesztés operatív programja a
3%
mező-erdőgazdaságban és élelmiszeriparban
Együtt 100%

A vidékfejlesztési források tervezett felhasználási címeit és arányait a 6.

táblázatban foglaltuk össze.
G örögország fejlettsége és földrajzi helyzete miatt tarthat érdeklődésre
számot Magyarországon. A vidékfejlesztési pénzforrások arányai itt
- érthetően - Hollandiától egészen eltérő arányokat mutatnak (7. táblázat).
A 77% -ot kitevő, egymással összefüggő két első intézkedés akár
prioritásként is felfogható. Ennek magyarázata a generációváltásban és az
elaprózott birtokszerkezet lassú átalakításában - amit a felszíni viszonyok is
nehezítenek valamint a kedvezőtlen adottságú területek nagy arányában
rejlik. (Görögország egész területe 1-es célterületnek számít.)
Írországban - a zöld szigeten - a mezőgazdaság nagy súlya miatt
érdekesek a fejlesztési elgondolások, s akárcsak Görögország, egész területe
az 1-es célcsoportba tartozik. A Nemzeti Fejlesztési Terv a 8. táblázat szerinti
arányokat mutatja.
Nagy-Britannia a vidékfejlesztésben a kontinens országaitól eltérő úton
jár. Ennek megvilágítására érdemes egy kis kitérőt tenni. Ismeretes, hogy az
urbanizáció gyors ütemben zajlott és már 1850-ben a városi népesség többségi
arányba került. A parasztság az 1800-as évek végén eltűnt a társadalomból.
A vidéki területek aránya 10%. Vidéki térségben a lakosságnak csupán
15%-a él. A mezőgazdasági foglalkoztatás jelentéktelen 1,3%, viszont a
foglalkoztatottak 60% -a a szolgáltatásban, 20% -a pedig az iparban található.
Jellemző még Nagy-Britanniára, hogy vidéken igen jól működnek a kulturális,
történelmi, vadvédelmi, környezetvédelmi stb. egyesületek. (A lakosság
mintegy 6%-a tagja valamilyen vidéki egyesületnek.) Mindezek következtében
az országban nincs is különálló vidékpolitika.
A vidéki térségek közműellátottsága igen jó, a közlekedés, a motorizáció
magas színvonalú, s így a vidéki területek lakóhelykén t is igen vonzóak.
A „vidékfejlesztés" igazából a városiak érdekében zajlik. A vidék nemcsak az
ott lakóké, hanem az üdülőké is. Alakosság 25%-a ugyanis nagyon gyakran
9. táblázat
Vidékfejlesztési tervek prioritásai Nagy-Britanniában

1) Agrár-környezetvédelem 43%
2) Kedvezőtlen adottságú területek 24%
3) Vidéki vállalkozások fejlesztése 14%
4 ) Egyéb 19%
Együtt 100%

10. táblázat
Vidékfejlesztési tervek prioritásai Franciaországban

1) Mezőgazdasági termékek feldolgozása és

22%
értékesítése
2) Kedvezőtlen adottságú területek 22%
3) Agrár-környezetvédelem 20%
4) Fiatal gazdálkodók támogatása 15%
5) Mezőgazdasági beruházások 14%
6) Egyéb 7%
Együtt 100%

látogatja a vidéket, 50% -a pedig időnként és csupán 25% -ot tesz ki azok
aránya, akik „ritkán" látogatnak vidékre.
Nagy-Britanniában Anglia, Skócia és Wales külön-külön készített
vidékfejlesztési tervet. Mindháromban kiemelt szerepet játszik a természeti
értékek megőrzése, a kedvezőtlen adottságú területek felkarolása, valamint
az agrár-környezetvédelem. Ugyanakkor mindháromból teljesen hiányzik a
korai nyugdíjazás és a fiatal gazdálkodók támogatása.
Érdekesség még az is, hogy projekteket finanszíroznak, melyeket
mezőgazdaságból élők és más szektorbeliek egyaránt benyújthatnak.
Előnyt élveznek a vidéki szolgáltatások, az infrastruktúra, a turizmus és a
kézművesipar fejlesztésére irányuló projektek.
A fejlesztési források megoszlását a 9. táblázat tartalmazza.
Franciaország gyakorlata is vidékfejlesztési sajátosságokról árulkodik.
A mezőgazdasági termelők és az állam között egy 1999-ben kötött ún.
társadalmi szerződés rögzítette, hogy egyrészről a mezőgazdaságban
tevékenykedők úgy termelnek, hogy ez kielégítse a társadalom igényeit, a
vidéki térségekkel és a földhasználattal kapcsolatos elvárásokat, másrészről
az állam ezért támogatja a gazdálkodókat. Időközben csökkentek - moduláció
révén - a közvetlen támogatások és csupán a legnagyobb jövedelműek, az
összes 10%-a, járulnak hozzá a közterhekhez.
A különféle támogatási források arányait a 10. táblázatban foglaltuk össze.
Finnországvidékfejlesztési körülményei és feladatai az előzőektől merőben
eltérőek. A függetlenség elnyerését követően még a lakosság 66% -a élt mező­
erdőgazdaságból. A li. világháború után ez az arány 50% -ra csökkent, majd
az élelmiszer önellátás megteremtésére nyújtott nagy állami támogatásokat
követően exportőrökké váltak néhány termékből. Később a támogatások
csökkenése, a szovjet piac elvesztése és az urbanizáció hatására jelentős
elvándorlás zajlott le. 1990-ben a lakosságnak már csak 25% -a élt vidéken, s
egyes területek teljesen elnéptelenedtek.
A vidékfejlesztés legfontosabb célja az elnéptelenedés megakadályozása,
hogy 2010-ben is a lakosság 25%-a éljen a vidéki területeken. Ebben
kimondva-kimondatlanul szerepet játszik az a félelem is, hogy a lakatlan
területekre külföldiek települhetnek be. A vidéken élők foglalkoztatását
helyben kívánják megoldani, a gazdálkodókat pedig többoldalúvá óhajtják
formálni. A vidékfejlesztést áthatja az a szellem, hogy a vidéken élők minden
tiszteletet, megbecsülést, támogatást megérdemelnek azért, mert élelmet
termelnek és óvják a természetet.

Hz flGEüDfl 2DDD félidejű értékElésének jelzésBi És a 200], éui rEform

Mindazok a körülmények, amelyek a mezőgazdaság fejlesztése mellé fel­

zárkóztatták a vidékfejlesztést - a túltermelés csökkentése, a GATT-WTO
megállapodások teljesítése, a kultúrtáj megőrzésének felismerése, a vidék
rekreációs szerepének erősödése, a lakosság helyhez kötése, egyes területek
elnéptelenedése, az életnívóbeli különbségek mérséklése, a falusi szavazók
megnyerése, az élelmiszerbiztonság, a fogyasztói érdekek előtérbe kerülése
- az AGENDA 2000 félidejű értékelésében, majd a 2003. évi reformban egyre
határozottabban érvényesültek.
Ismerkedve a változásokkal tanúi lehettünk egy útkereső fejlődési
folyamatnak, amely az elért társadalmi-gazdasági haladás, az említett EU-n
belüli és kívüli kihívásoknak való megfelelés és a versenyképesség erősítésére
irányuló törekvések függvényében formálódott, az egyes államok eltérő
érdekeinek kereszttüzében. E bben a láncolatban m inden kétség et kizáróan az
AGENDA 2000 a fordulópont, am ely lezárt és elindított egy fejlődési szakaszt.
Ezért is fontos az AGENDA 2000 vidékfejlesztési koncepciójának, majd a
változásokat tükröző intézkedéseknek a megismerése.
A félid ejű é r té k e lé s

Az AGENDA 2000 fejleményeit 2002 nyarán értékelték. Ebből témakörünket

illetően a 2006 utáni reformok várható főbb irányai érdemelnek elsősorban
figyelmet, a hazai felkészülés, az alkalmazkodás érdekében.
Időközben a különféle EU-fórumokon, de nemzetközi szinten is többször
elhangzott kritika az EU költséges agrártámogatási rendszeréről. A félidejű
felülvizsgálat egyértelműen sejteti, hogy a tám ogatások átren d ezése várható,
ami a Közösségi Agrárpolitika (KAP) minden bizonnyal egyik lényeges
változása lesz. Igaz, a támogatások teljes leépítése, mert javaslatként ez is
elhangzott, nem kapott megfelelő hátteret, akárcsak az, hogy a támogatások a
tagállamok hatáskörébe kerüljenek.
Az eddigieknél is határozottabb célként fogalmazódik meg az EU
agrárm odell m egterem tése, vagyis hatékonyabb, v ersen y kép esebb üzemi
struktúra létrehozása, am ely m egoldja egyúttal a körn yezet- és tájvédelm et,
valam int a vidéki foglalkoztatást. A jövőbeni mezőgazdasági és vidéktámogatás
ezt a célt kívánja szolgálni elsősorban.
Ennek érdekében a különféle közvetlen támogatásokat egységesen
jövedelem -tám ogatássá kívánnák alakítani. Ejuttatás elnyerésének azonban
szigorú kritériuma a környezetvédelmi, állatvédelmi és élelmiszer-biztonsági
előírások teljesítése. Ajövedelem-támogatási rendszerben a szociális gondok
és területi elmaradottság hatásaival küszködő gazdálkodókat kedvezményben
részesítenék.
A közvetlen támogatások összege évente 3%-kal csökkenne 20%-ig,
ami modulációként a vidékfejlesztésbe kerülne, de ezt a továbbiakban nem a
tagállamok, hanem központilag osztanák el, az elmaradók felzárkóztatása
érdekében.
Kibővülne a négy horizontális intézkedés. (Emlékeztetőül: a korai
nyugdíjazás, a kedvezőtlen térségek, az agrár-környezetvédelem és az
erdősítés támogatása.) Az újabb horizontális intézkedések között az alábbiak
várhatók, amelyek önmagukban is jelzik a fejlődés irányait és hangsúlyait:
1. A minőségi irányultság egyre határozottabban merül fel, s elvárt
igény, hogy a termelők szerezzenek m inőségbiztosítási tanúsítványt.1 Ennek
érdekében 5 évre átállási támogatást helyez kilátásba az előzetes elgondolás.
2 .Jövedelemtámogatást csak az a gazdálkodó remélhet, aki megfelel a
már eddigiekben is megfogalmazott környezeti, élelmiszer-minőségi és
állatvédelmi követelményeknek, továbbá hogy a „standard" elvárásoknak
is - vagyis a szabványoknak, a különféle előírásoknak - képesek legyenek
megfelelni, a gazdálkodók ezekhez beruházási támogatást kaphatnak.
3. Az agrár-környezetvédelem kiegészülne állatvédelem m el
továbbá az is - a BSE, a dioxinos táp stb. utáni hangulat hatására -, hogy a 2 0 0 5 -
2006 évekre az agrár-környezetvédelemhez hasonlóan élelm iszerbizton sági
programot vezessenek be.

A k ö z ö s a g rárp olitika 2003. évi refo rm já n a k á ttek in tése

A 2002 félidejű értékelést 2003. évi reform követte. (Egyes változások 2004.
tavaszán láttak napvilágot.) Az elfogadott változások különféle forrásokban
jelentek meg, így ezek feltárása, összegyűjtése rendezése önmagában is el­
ismerésre méltó vállalkozás. Ez egyúttal magyarázza azt is, hogy a szakmai
körökben ezek nem váltak ismertté. Ezért is hézagpótló az Agrárgazdasági
Kutató és Informatikai Intézet vezető munkatársainak: Popp Jó z s e fn e k
- Potori N orbertn ek - Udovecz G áborn ak nagyobb tanulmánya, melynek ke­
retében a 2003. évi reformmal is foglalkoztak. Ez utóbbit kiemelve a tágabb té­
makört felölelő tanulmányukból a G azdálkodás agrárökonómiai tudományos
folyóirat 2004. 10. számú különkiadásában és a 2004. 5. számában - K iss Ju dit
szerzőségében - foglalkozott a témakörrel.
A 2003. évi agrárreformnak fontos és figyelmet felkeltő következménye,
hogy megnő a nem zeti m ozgástér, mérséklődik a brüsszeli centralizáció,
amitől rugalmasabbá, kevésbé bürokratikussá és kellemesebbé válhat a
rendszer. Ez a reformlépés hazai vonatkozásban azért olyan jelentős, mert
egyértelművé teszi, hogy szü kség van hazai, elő retek in tő kon zisztens agrár- és
vidékpolitikára, időben felkészülve az ésszerű nemzeti döntésekre.
A reform másik szembeötlő változása a szabályozás, a tám ogatás
jelleg éb en fedezhető fel. A régebbi, mindent előíró brüsszeli szabályozás
k ö v ető jelleg ű tám ogatásra alapozódott. A Bizottság ugyanis a bekövetkezett
folyamatok eredménye alapján döntött a támogatási rendszer kisebb-
nagyobb módosításáról, melynek eredményei, fiaskói feketén-fehéren
jelezték a döntések következményeit és a döntéshozók tevékenységét.
A 2003. évi reform a gazdálkodók döntésére bízza, hogy az átalánytámogatási
rendszerben, figyelemmel a különféle választási és átmeneti lehetőségekre,
élve az összevont „gazdaságtámogatással" figyelve a várható keresletre, mit és
mennyit termelnek. Ez a változás egyaránt kedvez az egyes termelőknek és a
Bizottságnak.
További szembeötlő változás, hogy a vidékfejlesztésből eltűnt a második
pillér szólamszerű hangoztatása, a vidékfejlesztés az agrárpolitika integrált
részekén t jelen ik meg. Feltűnő az is, hogy miközben a vidékfejlesztés helyesen
nem az agrár-környezetvédelem valamilyen változatát képviseli, eltűnt a corki-
nyilatkozat több, „valódi" vidékfejlesztési célú eleme s helyét jórészt a minőségi
termelés, a szabványoknak való megfelelés, erdészet foglalta el. Igaz, hogy
ezek is - akárcsak az agrárpolitika egésze - a vidékfejlesztést szolgálják, de az
is igaz, hogy a minőségi termelés - a jó gazda gondossága, a HACCP-hez, az
ISO 9002-höz, vagy a TQM rendszerhez való kapcsolódás, az eredetmegjelölés
stb. - a szabványok betartása minden agrártevékenységre érvényes.
A változások számtalan újabb megválaszolásra váró kérdést vetnek fel mint
például: a növekvő ráfordítások hogyan érintik a vidék eltartóképességét, a
foglalkoztatást, a fenntartható vidék esélyeit stb.? Mindez mennyiben szűkíti
a vidék kínálatát? Hol, miben jelennek meg a kitörési pontok?
A moduláció és degresszió következtében a vidékfejlesztés cím én adható
támogatások évente 1,2 Mrd euróval emelkednek, miközben az összes
agrártámogatás évi összege csak az infláció ellensúlyozásával emelkedik.
Az eddigi vidékfejlesztési in téz k ed ések száma 22-ről 26-ra emelkedik: két
intézkedés a minőségjavítására, két intézkedés pedig az EU-előírásoknak való
megfelelést kívánja előmozdítani, melyeket az előzőekben ismertettünk.
A m in őség ösztön ző tám ogatásra irányuló intézkedés - gazdaságonként
maximum 5 éven keresztül 3 ezer euró/év - földrajzi árujelzésre és
eredetvédelemre, termékspecialitások jelölésére, ökológiai termékek
címkézésére, speciális régiók minőségi borainak jelzésére irányulnak.
A m in őség ösztön ző további tám ogatás a termékértékesítést (promóciót)
szolgálja. A termelői csoportok a fogyasztók tájékoztatására kiadott költségek
70% -áig kaphatnak támogatást.
Az EU-előírásoknak való m eg felelést szolgálja - a gazdaságon kén t
m axim um 5 éven keresztü l nyújtható, fokozatosan csö k k en ő átalánytám ogatás
10 e z er e u r ó /é v - a többlet költség ek, pótlólagos beru h ázások ellen tételezésére.
Ilyenek a körn yezetvédelm i, közegészségügyi, állat- és növény-egészségügyi,
állatjóléti és m unkavédelm i előírások.
A z EU -előirányzatoknak való megfelelést szolgálja a szaktan ácsadás
igénybevételének támogatása, amely a szaktanácsadási költségek 80%-ig
igényelhető, de maximum 1500 euró/gazdaság/év.
A tagállamokban 2007-től k ö te le z ő a szaktanácsadási ren d szer bevezetése,
amit azonban az egyes gazdálkodók önkén tesen vehetnek igénybe.
A támogatás odaítélésében előnyben részesülnek azok a gazdálkodók, akik
évente 15 ezer eurónál több támogatást kapnak. (A tehetetlenkedés csúcsa,
hogy Magyarországon, számtalan kezdeményezés és előzmény ellenére mind
a mai napig nem működnek mindent átszövő rendszerek, vagy legalább egy
rendszer.)
A z állatjólét javítására vállalt 5 éves kötelezettség évi támogatása 500 euró/
nagyállat-egység.
A fiatal gazdák tám ogatása az eddig 230 ezer euró/évről 300 ezer euróra
emelkedik, melynek feltétele a szaktanácsadás igénybevétele. Ezen túlmenően
a fiatal gazdák beruházási támogatása 45%-ról 50%-ra, kedvezőtlen
adottságú területeken 55%-ról, 60% -ra emelkedik. Ez egyszeri juttatás, vagy
kamattámogatás maximum 30 ezer euró összegben.
 A Natura 2000 eddigi támogatása is módosul. A környezetvédelmi
korlátozás alá eső termőterület támogatása 5 év alatt 500 euró/évről 200
euró/évre csökken, viszont a tagországok a korlátozás alá eső területük
eddigi 10% -os arányánál nagyobb arányt is támogathatnak a Natura 2000
keretében. Magyarországot például ez kétoldalúan érinti, mert hazánkban
a Natura 2000 területei - a természetközeli állapotok megőrzése miatt, más
nyugati tagállamoktól eltérően - elérik a 20% -os arányt, ami bevételkiesést és
termékkibocsátás-csökkentést jelenthet.
A z erd észetben a támogatást kiterjesztették az állami tulajdonban lévő
természetvédő és jóléti erdőkre is, sőt a gyors vágásfordulójú fafajok is - végre
- támogathatók.
A z 1. célterü leteken az agrár-környezetgazdálkodási és állatjóléti
intézkedések társfinanszírozása 75%-ról 85%-ra, egyéb területeken 50% -ról
6 0 % -ra nő.
K edvezőtlen adottságú területek támogatását 200 euró/ha-ról 250 euró/
ha-ra emelték.
Érdemes megjegyezni, hogy az új tagországok részére 2004-2006 között az
EMOGA két alapjából 7,8 Mrd euró áll rendelkezésre. Ez kedvezőbb, mint a
régebbi 15 tagország támogatása, melyben figyelembe vették az új tagoknak
nyújtott régebbiekhez képest csökkentett agrártámogatásokat, valamint az
elmaradottabb környezeti helyzetet.

fl uidékfEjlBszíést érintő EU-programok

A p r o g r a m o k á ttek in tése

Magyarországon - más csatlakozó országokhoz hasonlóan - különféle fel­

készülést támogató, csatlakozást és beilleszkedést elősegítő EU-programok
működtek anyagi támogatással. Ezeket azonban a kormányzatok, illetve a
szakemberek nem mindig tudták kellően kiaknázni, ami figyelmeztet a tag­
sággal megnyíló lehetőségek, pályázatok elnyerésének kockázatára.
1. PHARE (Poland-Hungary Assistance for Restructuring the Economy.
Támogatás Lengyelország és Magyarország gazdaságának átalakításához,
1989.) A támogatás jelentős részét intézmények kapták, s ezekben a
tananyagkészítéstől a különféle beruházásokig sok minden szerepelt.
A PHARE a csatlakozással megszűnt.
A PHARE Magyarországra vonatkozó adatait a 11. táblázat tartalmazza.
A gyakorlatilag 1990 óta működő PHARE-program, amint az a felsorolásból
is kitűnik, közvetett hatást gyakorolt a vidékfejlesztésre. Az első program
keretében a települések közötti együttműködés előmozdítása szerepelt,
amelynek eredményeképpen kistérségi társulások jöttek létre. A második
11. táblázat
A PHARE-program és Magyarország

A PHARE keretében 1990-1999 között mintegy 800 millió ECU

Magyarország az alábbi 2 0 0 0 -2 0 0 6 között mintegy 100 millió euró
vissza nem térítendő
tám oga tást kapta
A PHARE-támogatást az Gazdaságfejlesztés, szerkezet-átalakítás 36%
alábbiakra fordították Humánszféra, közigazgatás 22%
1990-1999 között
Infrastruktúra, környezetvédelem 22%
Szolgáltatások, egyéb területek 13%
Határmenti együttműködés 4%
Integrációs felkészülés 3%
Összesen 100%
A 2 0 0 0 -2 0 0 6 közötti Intézményfejlesztésre és a közigazgatás 30%
támogatásmegoszlása hatékonyságának fokozására
a következő Beruházásokra 70%
Összesen 100%

program a munkahelyteremtéssel, a helyi erőforrások mobilizálásával és a

migráció csökkentésével érintette a vidéket Észak-Kelet Magyarországon.
A harmadik program Dél-Dunántúlt, Dél-Alföldet és Eszak-Magyarországot
preferálva programozást, munkahelyteremtést, fiatalok továbbképzését
támogatta és regionális statisztikai rendszerek fejlesztésével egyengette a
vidékfejlesztés rögös útját.
2. ISPA (The Instrument for Structural Policies for Pre-Accession.
A strukturális politikák eszköze az előcsatlakozás időszakában, 1999.) Ezek
infrastrukturális és környezetvédelmi fejlesztéseket szolgáló támogatások.
A csatlakozás után a Kohéziós Alapból folytatódik a befejezetlen fejlesztések
támogatása.
Az ISPA-igazgatóságtól a tíz csatlakozó közép-kelet-európai ország 75
projektje kapott támogatást 2000-ben, 2001-ben pedig további 10. Egy-egy
projekt átlagos támogatása 13 millió euró. A támogatás aránya pedig 64% ,
ami elmarad a maximális 75%-tól, illetve a kivételes 85%-tól. A támogatás
46% -át környezetvédelmi célokra, 56% -át pedig közlekedésre fordították.
Magyarország évente 4-8 projekttel szerepel. Magyarországon 2000-ben a
szilárdhulladék-feldolgozás projektje vívott ki elismerést, 2001-ben pedig a
szennyvíztisztítási projekt.
3. LEADER (Liasion Entre Actions pour le Development de Economie
Rurale. Links between actions for the development of the rural economy.
Akciók a vidék gazdaságfejlesztésért.) A LEADER program vidékfejlesztési
lehetőségeit az előzőekben érintettük.
4. SAPARD (Special Accession Programme for Agriculture and Rural
Development. Mezőgazdaság- és vidékfejlesztési program.)
A SAPARD a legszerényebb összegű előcsatlakozási alap, évi 520 millió
euró. Az EU agrárszektora évi 42 Mrd euró támogatást kap, a tíz csatlakozásra
váró ország átlagosan, kereken 0,5 Mrd euróra számíthat. Ez is jelzi az
AGENDA félidejét követően azt az egyre határozottabb szándékot, hogy a
támogatásokat csökkentsék és a megmaradókat áthangolják.
A SAPARD nem azért érdemel figyelmet, mert hazánkban rendkívül
vontatottan haladt a kormányzati feladatok megvalósítása, hanem mert jelez
bizonyos magyarországi törekvéseket - másokkal egybevetve különösen
melyek a jövőt illetően is tanulságosak.
A SAPARD előfeltételeként az EU Tanács (1999) az alábbiakat szabta:
- Pénzügyi megállapodás.
- Akkreditált intézményrendszer létrehozása.
- Országos fejlesztési program.
Mindenekelőtt érdemes áttekinteni „Magyarország SAPARD-tervét", amit
1999 decemberében nyújtottak be az Európai Bizottságnak.
Az ország SAPARD-tervében rögzített néhány adatot a 12. táblázatban
közöljük.

12. táblázat
Magyarország SAPARD-tervének néhány adata

Vidéki térségben él 4 millió fő

Falvakban él 3 millió

Tanyán él 0,2 millió

1000 fő alatti települések száma 1700

Aktív keresőkből mezőgazdasági és élelmiszeripari:

1990 20,0%

1997 11,8%

Ebből mezőgazdasági 8,6%

élelmiszeripari 3,2%

Az ország területéből vidéki térség aránya 96,1%

Ennek népessége az összes 73,6%

A földtulajdonosok 20%-a a terület 80% -át birtokolja

A földtulajdonosok 80% -a a terület 20% -át birtokolja.
A városiasodást jellemzi az egyközpontúság. Kevés a közepes város.
 Az 1998-as választásokat követően a vidékfejlesztés elvált a
területfejlesztéstől, szervezetileg pedig létrejött az FVM, (Földművelésügyi
és Vidékfejlesztési Minisztérium), míg a területfejlesztés a Környezetvédelmi
Minisztériumban maradt. A hazai vidékfejlesztés és SAPARD-program
előkészületeként az FVM megbízásából a VATI (Városfejlesztési Tervező
Intézet) elkészítette a k istérség ek fejlesztési programjait. (Magyarországon
a kistérségek egyelőre többnyire formálisak, ritka a valódi kooperáció,
koordináció.) A VATI 150 programot dolgozott ki, melyek 4322 projektet
öleltek fel. Igaz, hogy a kivitelezésnek már az induláskor sem voltak meg
a feltételei, a programok annyiban tanulságosak, hogy a továbblépéshez
támpontokat nyújthatnak és példát, hogy lehetséges az együttgondolkodás
ebben a vonatkozásban is. A programok gyengéi, hogy nem kapott kellő
figyelmet a marketing, a piac, továbbá a termelői csoportok, a TESZ-ek
szerepe, létrehozása, a kézművesség, az ökogazdálkodás, biotermelés stb.
A SAPARD tervezésében és az FVM késlekedésében, a hivatal vontatott
felállításában szerepet játszott Brüsszel bizonytalansága, valamint a hazai
érdekütközések. Az agrárlobbi a vidékfejlesztést agrárfejlesztéssel vélte
elérhetőnek, míg a vidékfejlesztők a közösségek és a helyi erőforrások
felkarolásában látták a megoldást. Az EU a SAPARD segítségével igazából
nem a vidékfejlesztést kívánta felkarolni, illetve egyengetni, hanem közvetett
úton a csatlakozók együttműködési készségének kibontakozását, az országok
megközelíthetőségét és környezetvédelmét kívánta javítani.
A 2002 őszén meghirdetett pályázatokra 1158 jelentés érkezett. Ebből
307 mezőgazdasági beruházásokra, 251 élelmiszer-feldolgozásra, 600 vidéki
infrastruktúrára irányult. A források elosztása az említett pályázatok között
21%, 38% és 41%. Ez utóbbi az önkormányzatok és társulások lehetőség
szerinti felismerését dicséri.

A csa tla k o zá sra váró o rsz á g o k SA P A R D -terveinek jellem z ő i

Az EU a 10 csatlakozásra váró ország között a mezőgazdasági népesség, a

mezőgazdasági terület, a vásárlóerőben mért GDP és a különleges területi
adottságok alapján osztotta szét a rendelkezésre álló összeget 1999-ben (13.
táblázat).
A 13. táblázat összegeit 15, az EU által meghatározott fejlesztési területre
lehetett felhasználni, pályázat útján. (A témakörből kitűnő dolgozatokat
publikált Czárl Adrien.)
A fejlesztési területek az alábbiak:
1. Befektetés a mezőgazdasági birtokokba.
2. A mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és
marketingjének javítása.
 13. táblázat
A SAPARD támogatás felosztása a tagjelölt országok között

Magyaroszág 38,1 millió euró

Lengyelország 168,7 millió euró
Csehország 22,1 millió euró
Szlovákia 18,3 millió euró
Románia 150,6 millió euró
Bulgária 52,1 millió euró
Szlovénia 6,3 millió euró
Litvánia 29,8 millió euró
Lettország 21,8 millió euró
Észtország 12,1 millió euró

Forrás: Összeállítva az Európai Közösségek

Hivatalos lapja alapján, Brüsszel, 1999

3. A minőség-, állat- és növény-egészségügyi ellenőrzések struktúrájának

javítása az élelmiszerek minősége és a fogyasztóvédelem érdekében.
4. A környezet védelmét és a táj megőrzését célzó mezőgazdasági
termelési módszerek.
5. A kombinált tevékenységet és az alternatív jövedelmet biztosító
gazdasági tevékenységek fejlesztése és diverzifikálása.
6. A gazdaságok segélyezését szolgáló és a gazdálkodási menedzsment­
szolgáltatások létesítése.
7. Termelői csoportok szervezése.
8. A falvak renoválása és fejlesztése és a vidék örökségének védelme és
megőrzése.
9. Melioráció és tagosítás.
10. A földnyilvántartások kialakítása és korszerűsítése.
11. A szakképzés javítása.
12. A vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása.
13. A mezőgazdasági vízkészletekkel történő gazdálkodás.
14. Erdőgazdálkodás, beleértve a mezőgazdasági területek újraerdősítését,
a magántulajdonban lévő erdőbirtokokba való befektetést, valamint az
erdészeti termékek feldolgozását és marketingjét.
15. Szakmai segélynyújtás ezen intézkedések megvalósításához, beleértve
a program előkészítését, monitoringját, a programmal kapcsolatos tájékoztató
és információs kampányt segítő tanulmányokat.
A 14. táblázatban közölt sorszámok - terjedelmi okok miatt - az egyes előbb
felsorolt fejlesztési területeket jelölik.
14. táblázat
A SAPARD-támogatások tervezett felhasználása

Fejlesztési
H PL CZ SK RO BU SLO LT LV EST
intézkedés
1. 28,4 17,3 15,8 27,2 14,5 30,4 34,6 47,0 23,1 42,0

2. 20,5 37,4 16,3 25,8 16,3 23,2 39,6. 21,0 25,9 18,2
3. - - 8,8 - 2,6 - - - - -
4. 4,2 1,9 2,9 3,5 2,5 2,4 - 1,0 4,6 1,5
5. 15,5 11,3 15,8 15,0 9,6 6,2 13,6 8,0 23,6 17,7

6. - - - - - - - - - -

7. 7,3 - - 4,5 1,6 0,9 - - - -

8. 9,0 - 10,4 - - 7,7 - - - 3,6

9. - - 19,7 9,7 - - - - 1,9 -
10. - - - - - - - - - -
11. 1,8 2,1 2,1 1,9 5,2 4,3 - 1,8 3,9 -

12. 11,9 27,3 5,2 - 27,9 5,6 9,6 15,5 12,0 12,3

13. - - - - 2,8 5,4 - - - -

14. - - - 7,4 10,1 8,1 - 3,7 3,0 1,3
15. 1,4 2,7 3,0 5,0 6,9 5,8 2,6 2,0 2,0 3,4
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Forrás: Comparison of the SAPARD Plans

A 14. táblázatból mindenekelőtt az tűnik a vizsgálódó szemébe, hogy az

intézkedések fontosságát, szerepét eltérően ítélték meg. Csupán három olyan
intézkedés volt a 15-ből, amit mindenütt fontosnak tartottak (15. táblázat).
Az egyes intézkedésekre fordított ö ssz eg ek nagyságát tekintve legtöbbet
(1.) beru h ázásokra é s (2.) feldolgozásra kívánják fordítani.
A 14. táblázatból az is kitűnik, hogy a rendelkezésre álló forrásoknak több
mint 50% -át ez ek r e a célokra irányozzák e lő 8 országban!
Tanulságos az is, hogy egy-egy ország hán y in téz k ed ést választott, ami az
adottságokat és a stratégiai megfontolásokat tükrözi.
Bizonyos hason lóság ok is felfedezhetők, például Észtország, Litvánia és
Magyarország, valamint Szlovénia és Lettország törekvései között.
Az egyes országok eltérő adottságaiból adódó fejlesztési szándékokat
tükrözi az, hogy m ely in téz k ed ések et rész esíten ek előnyben. Például:
Szlovákiában a meliorációt, a tagosítást, az erdőgazdálkodást;
Lengyelországban a termékfeldolgozást; Romániában az infrastruktúra­
fejlesztést. Csehországban viszont nincsen kiugró arány, hanem négy területet
közel azonosan tartanak fontosnak (17. táblázat).
15. táblázat
Az egyes intézkedések választásának gyakorisága

Hány ország választotta az intézkedést Az intézkedés megnevezése

1. mezőgazdasági beruházások
10 2. termékek feldolgozása
15. szakmai segítség
12. infrastruktúra-fejlesztés
9
4. környezetvédelem
8 11. szakképzés
6 14. erdősítés

2 3. minőség
1 13. vízgazdálkodás
10. földnyilvántartás
0
6. menedzsment-szolgáltatás

16. táblázat
Az egyes országok által választott intézkedések száma

5 intézkedést választott: SLO

7 intézkedést választott: PL
8 intézkedést választott: EST, LT

9 intézkedést választott: H, LV, SK

10 intézkedést választott: CZ

11 intézkedést választott: RO, BG

17. táblázat
Csehország SAPARD-prioritásai

9. Melioráció, tagosítás 19,7%

2. Feldolgozás 16,3%

1. Beruházások 15,8%

5. Alternatív tevékenységek 15,8%

Csehország és Románia a minőségi fejlesztésnek is szerepet szán, igaz

meglehetősen eltérő arányban (8,8% és 2,6%).
Szom orú viszont, hogy M agyarországon a m inőségi irányultság
tám ogatását nem is szerep eltetik a SA PA RD -tervben, holott 1997-1999-ben
tudományos tanácskozások, tanulmányok, javaslatok, könyvek, kormányzati
lépések {Élelmiszerkönyv, stb.) igyekeztek felrázni a szakvéleményt a minőség
szinte mindent eldöntő fontosságára.

UidékfejlEsztes Magyarországon

A h a z ai v id ék fejlesz tés előzm én y ei

Az előzőekben ugyan már egyes témakörökhöz kapcsolódóan érintettük a

hazai vidékfejlesztést, de célszerű néhány előzményt is megemlíteni, azért is,
mert a vidékfejlesztés nem napjainkban merült fel hazánkban. Újabb keletű
európai aktualitásának okai igen nyomósak, melyekkel a továbbiakban foglal­
kozunk majd. A város és a vidék kapcsolatának fejlesztése évezredes előzmé­
nyekre tekint vissza. Hiszen a rómaiaknál az útépítés is egyfajta város-vidék
kapcsolatot és vidékfejlesztést jelentett. Szent István korában a templomok
építése, kolostorok, monostorok felépítése is hatott a korabeli vidék fejlődé­
sére. Vagy nagy ugrást, korszakos változást jelentett a vidék életében a vasút
megjelenése és terjedése, a makadám utak építése, s falvakban a bábák, szü­
lésznők, néptanítók működése stb.
A két világháború között, Trianont követően, amikor elcsatolták az ország
területének 70%-át, a lakosság 60%-át, amikor is a határ menti területek
nagyrészt város nélkül maradtak, kényszerűen merült fel a vidékfejlesztés.
A korszakról a népi írók, a falukutatók remekművei, a klebelsbergi igyekezet
tanúskodik leginkább. Ha csigalassúsággal is, de változtak a vidéki viszonyok,
megjelent a Hangya, javult a népegészségügy és így tovább.
Erdei és mások a parasztság, a falu mostoha körülményeit, a vidék
elmaradottságát kívánták szépművű, tudományos igényességű munkáikkal
bizonyítani. Az 1930-as években a települések fele 500-nál kevesebb lelket
számlált. Jól jellemzi az elmaradott viszonyokat, hogy K leb elsb erg Kunó
minisztersége alatt (1922-1931) 1926-1929 között 6000 népiskolai tantermet
és 200 tanítólakást építettek, 14 éves korig kiterjesztették a tankötelezettséget,
a 10% körüli analfabétizmus megszüntetésére népművelési programot
indítottak, 1500-1500 népkönyvtárat és iskolai könyvtárat létesítettek.

E sorok írója jól emlékszik, hogy a harmincas évek derekán

Szentlászló (Somogy megye) határában lévő pusztán milyen tekintély
volt a néptanító és családja. Miközben a bivalyok az aratást követő
hordáskor a megrakott szekerekkel a pocsolyában hűsöltek, a néptanító
teniszezni tanította a puszta gyermekeit a házilagos teniszpályán. (Az
iskolarendszer felkarolása Dániát is átsegítette - csak két évszázaddal
 korábban - a saját Trianonján, de a finnek is iskolarendszerüknek
köszönhetik, hogy ma nem svédül, oroszul, hanem finnül beszélnek.)

A második világháborút követően a vidék életét a földhöz jutás, a közös

gazdaságok szervezése teljesen átformálta. Százezrek elhagyva a vidéket
városba költöztek a „kollektivizálás" és az extenzív iparosítás kínálta
munkalehetőség hatására. Ezek mellett falusi kultúrházak építése, a szociális
viszonyok javulása, a népboltok megjelenése, a növekvő jövedelmek hatására a
házépítés (sokhelyütt fürdőszobával, angol vécével), kerítésépítés fémjelezte a
korszakot.
Vidéki térségek falvaiban végzett megfigyeléseink rendszerezéséből
egyértelműen kiderült, hogy a falvak lakosainak életében - leszámítva
a szövetkezetesítést, majd a kárpótlást, az átalakulást, a munkahelyek
elvesztését és újabbak létrejöttét - a meghatározó és jól érzékelhető változások
a település általános és infrastrukturális fejlődéséhez kapcsolódtak. Nem a
természet- és környezetvédelem céljai, eseményei, melyek jórészt magától
értetődőek a falvakban élők, a gazdálkodáshoz valamilyen szálon kapcsolódók
körében, hanem az teremtett új helyzetet, hogy megjelent a faluban a népbolt,
majd hogy nem kellett bokáig sárban gyalogolni a templomba, mert járdát
építettek. Később az időközben szaporodó gépkocsik sem jártak tengelyig
sárban, mert az utak szilárd burkolatot kaptak. Korszakos változást jelentett
a vezetékes víz, ami az egészséges ivóvizet, a tisztálkodást, a vízöblítéses
WC-t, az élet könnyítését jelentette, sőt a házak építését is átalakította.
Igaz, a közműolló nyílása, a megnövekedett vízfogyasztástól elmaradó
szennyvízelvezetés és -tisztítás újabb és növekvő súlyú feszültséget jelentett a
falvakban, amit - a károkozást egyelőre nem érzékelve - könnyebben viseltek,
mint a víz hiányát. Újabb lökést a vidék élhetőségében a vezetékes telefon,
majd a mobiltelefonok megjelenése adott, ami a kapcsolattartásban, a vidéki
elzárkózás oldásában indított gyökeres átalakulást. A televízió, mindenekelőtt
a közszolgálati csatornák országos sugárzása és a regionális adások évtizedek
óta hozzájárulnak a városi és vidéki települések közötti különbségek
csökkentéséhez. Napjainkban pedig a földgáz bevezetése, a vidéki települések
összefogásában kormányzati segítséggel zajló szennyvízelvezető és -tisztító
rendszerek építése, melynek terhei ugyan nyomasztóan nagyok egy-egy kisebb
önkormányzatban, de a végcél érdekében vállalják ezt az áldozatot is.
Mindezek ellenére tovább tart a vidékről való elvándorlás, a migráció,
a falusi települések elöregedése, a foglalkoztatásért, az óvodáért, iskoláért,
kultúráért folyó küzdelem. A vidékfejlesztés felkarolásának hazai
szükségességét már az említettek is jól érzékeltetik. Az EU országaiban
többnyire már régen nem sárban közlekednek a személyautók, s elérhető az
orvos, a gyógyszertár stb., Magyarországról sajnos ugyanez nem mondható
el.
V áros é s v id ék e

Nagyon leegyszerűsítve az mondható, hogy a vidék az, am i nem város. Nem

véletlen az, hogy Erdei F eren c egyik kitűnő munkájának a „Város és vidéke"
címet adta találóan.
A könyv méltán kelti fel a témakörben érdeklődő, vagy vizsgálódó
szakember figyelmét, hiszen Erdei már 1945 előtt is nagyszerű valóságfeltáró
munkáival hívta fel különleges képességeire a figyelmet.
Felmerül, hogy E rdei tudós parasztpolitikusként vajon miért és miként
foglalkozott a vidékkel 1969-1970-ben, amikor könyve készült? A mű valójában
a városiasodás folyamatával és a települések átalakulásával foglalkozik.
A „vidék" szó a címben és egy-két szókapcsolatban fordul elő csupán, mint
például: „...a m egye többi városa és a m aguk vidéke...". Másutt „...a városok és
vidékük...". A tartalomjegyzékben az alcímekben egyszer fordul elő a „Vidéki
értelm iség" alcím. (A könyvben az 1000 fős szentesi értelmiségről van szó.)
Erdei feldolgozásából kiderül, hogy a városnak van vidéke, d e a vidékn ek
nincsen városa! Továbbá a fejlődésre a városiasodás nyomja rá a bélyegét, s
a v idékfejlesztés gondolata fe l sem m erül, de annál töb b sz ö r a falvak, tanyák
h elyzete és fejlődése. E rdei tehát a város és vidéke témakörét a telepü léseken
keresztü l, a települések funkciói alapján vizsgálta és tárta fel. A város és
falu, tanya meghatározásában a lakóh ely és m u nkahely szétválását tartotta
d ö n tő m ozzanatnak, ami a városokra jellemző. A városiasodást törvényszerű
folyamatnak tekintette és az adott korszakban - több mint három
évtizeddel ezelőtt - fel sem merült a szóhasználatban a „vidékfejlesztés",
„környezetvédelem", holott valójában szó volt a vidék, a mezőgazdaság, a
települések, a környezet átalakulásáról.
Erdei művéből nemcsak az derül ki, hogy a „városnak van vidéke",
vagyis vidék a város viszonylatában értelm ezhető, hanem az is, hogy mai
szóhasználattal a „vidékfejlesztés" ugrópontja a vidéki település.
Az teljesen érthető, ha az EU-ban a települések nem kapnak kiemelt
szerepet a vidékfejlesztés kapcsán, bár ez egészen másképpen merül fel
Spanyolország egyes területein és Bajorországban, vagy Ausztriában. Az
azonban meglepő, hogy a települések ügye a józan ész ellenére mennyire
elhalványult a hazai vidékfejlesztési törekvésekben, pedig a hazai tények is
fényesen bizonyítják, hogy mit jelentett a vezetékes víz, a telefon, a bolt, az
orvos közelsége, a személygépkocsi, az új házak, illetve a régiek átépítése stb.
Végre valahára 2003-ban a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszté­
rium „Falufejlesztési Programot" indított.
Erdei város-vidék felfogásához kapcsolódik az a területfejlesztési elképzelés
is, amit az 1950-es években irányoztak elő. Ennek az volt a lényege, hogy
egy táj jelen ét és jöv ő jét a város határozza meg. Ezekben az években csupán
70 olyan település volt Magyarországon, amely centrális városi szerepkört
 töltött be, holott legalább 120-ra lett volna szükség már akkor is, ami szintén
jelzi a „vidék" elmaradottságát, a városok hiányát. Kívánatos ugyanis az, hogy
m inden tájnak - vidéki egységnek -leg y en egy városi központja. Ez fordítva is
igaz, minden centrumnak legyen egy tája. A 120 egyébként egészen jól közelít
az évtizedekkel később lehatárolt kistájak számához, ami 150.
A városi, centrális szerepkört már az 1950-es években is differenciáltan
közelítették, ami megint csak összecseng a napjainkban is használatos
kifejezésekkel. Megkülönböztettek ugyanis
- országos jelentőségű centrumot,
- nagytáj jellegű centrumot,
- középtáj jellegű centrumot,
- kistáj jellegű centrumot.
A közelmúltban látott napvilágot az MTA Regionális Kutatások Központja
Nyugat-Dunántúli Intézetében folyt vizsgálat a városok szerepéről. Rechnit-
z e r Já n o s közlése szerint a vizsgált 251 városból - Budapest nem szerepelt a
vizsgálatban - csupán 23-nak van regionális kisugárzása, jelentős humán
erőforrása, innovációképes intézményrendszere, jövőt formáló gazdasága.
További 40-50 városban mindez szerényebb szinten még megtalálható,
de 180-190 városra ezek egyáltalában nem jellemzők. Jószerivel ezek
üzleteikkel, szolgáltatásaikkal elégítik ki a vidék igényeit. Vagyis a „város és
vidéke" összefüggésből az derül ki, hogy az elmaradott, lassú magyarországi
városfejlődés miatt - amelyre elsősorban az elkeresztelés, a város elnevezés
elnyerése a jellemző - eleve fontos, sürgető és különösen jelentős az önálló
vidékfejlesztési politika, a fenntartható vidékfejlesztés.
A városok szerepkörének újszerű megvilágítása 2003-ban a III. Alföld
konferencián hangzott el, ahol az alföldi városok „fejlettségi szigetkénti",
illetve a „policentrikus település csoportkénti" funkcionálását jelölték
meg kitörési pontként. Az elsőre példa Orosháza privatizált ipara, vagy
Gyula fürdőkultúrája, a másodikra Békéscsaba, Gyula és Békés vagy
Hódmezővásárhely és Szeged említhető. Ez a közelítés a vidékfejlesztési
kisugárzásával is kedvező hatást válthat ki.
S, hogy a vidék életében a városok szerepe változik, azt jelzi az is,
hogy az EU-ban az eddigi területfejlesztési törekvésektől eltérően egyre
határozottabban a városok fejlesztésén keresztü l kívánják m egközelíteni
egy-egy terület felem elked ését. Ennek a felismerésnek az a lényege, hogy a
városokat nem uniformizálni kívánják, hanem az egyes városok k ü lön féle
fu n kcióikkal tűnnek ki. Az egyik város az egészségügy, a másik a képzés­
nevelés, a harmadik a kultúra stb. fejlettségében különbözik a másiktól. Ezek a
városok hálózatosán helyezkednek el az adott területen, így egym ást erősítve,
kieg észítv e tervszerűen befolyásolhatják a területi fejlődést.
A v id ék p o litik a form á ló d á sa

A tudományos megismerésre törekvés alapvető módja a ren d szerezés, s a

társadalmi-gazdasági jelenségek elemzése is, az orvosi gyakorlatban hétköz­
napinak számító differenciális diagnózishoz hasonlóan, a baj megállapítása
érdekében részekre bontva vizsgálja az előidéző lehetséges tényezőket, kö­
rülmények. Ez azonban célját tévesztheti, ha a részletek, az egész alkotóelemei
elkülönült, önálló életre kelnek, kilépve az összefüggések és kölcsönhatások
komplex rendszeréből, mert a természetben, gazdaságban, társadalomban a
valóságban mindig minden összetett. így a térben elhelyezkedő, térben meg­
jelenő gazdaság, társadalom fejlesztése, a területfejlesztés sem csak régió, vá­
ros vagy csak vidék, hanem együtt alkot kerek egészet. Akárcsak a gazdaság-,
agrár- és vidékpolitika.
A vidékfejlesztés iránt érdeklődő szakember, olvasó joggal feltételezheti,
hogy a vidékpolitika tartalma könnyen meghatározható, hiszen a politika
jól értelmezhető, s következésképpen vidékre irányuló politikáról van
szó. A valóságban azonban mind az EU-ban, mind hazánkban folyamatos
változások és viták kereszttüzében kristályosodott az egyszerűnek tűnő
fogalom tartalma. Az EU-ban a vidékfejlesztés és vidékpolitika kifejezések
értelmezését a megvalósítás folyamata és a kapcsolódó támogatások
gyakorlatias feladatai alakították.
Hazánkban e vonatkozásban is a szakírók közötti vitára összpontosult
az erőfeszítés és a figyelem. Ebben minden bizonnyal szerepe volt annak
is egyrészt, hogy a szakírók, kutatók, oktatók is „tanulták" a problémakört,
másrészt ki-ki az általa ismert, esetleg művelt területhez kívánta
kapcsolni, vagy abban elhelyezni az újabb fogalmakat. így került előtérbe
a területfejlesztés és a vidékfejlesztés, vagy az ugyancsak már ismert
agrárpolitika és vidékpolitika viszonya, alá-, fölé-, mellérendelése. (A
vidékfejlesztés értelmezéséről folyóirodalmi vitában megszólaló elismert
szakemberek - Buday-Sántha Attila, Csete László, D orgai László, G. F ek ete Éva,
F e h é r Alajos, Kovács Teréz, K ulcsár László, Sarudi Csaba, Süli-Zakar István és
mások - olykor árnyalati eltéréseket képviseltek, illetve a témakör egyik, vagy
másik tényezőjének, összefüggésének adtak nagyobb hangsúlyt.)
A vidékpolitika és vidékfejlesztés megjelenése és önálló fejlesztési
területkénti megizmosodása az EU-ban egyszerűen azzal magyarázható, hogy a
területfejlesztési és agrárpolitikai intézkedések csak részleteiben mozdították
elő a vidéki térségek (rurális térségek) fejlődését, pontosabban megmaradását,
s így kézzelfogható közelségbe került egy-egy térség életképességének a teljes
megszűnése, elnéptelenedése, feltűntek a pusztulás jelei.
A vidékpolitika és vidékfejlesztés céljainak, tartalmának, eszközeinek
önállósulását tehát egyrészt az EU irányításában a megoldás szükségessége,
 a kutatásban, a tudományos műhelyekben pedig a megismerés és megoldás
tudományos megalapozásának igénye ösztönözte.
Mindebből az is kitűnik, hogy az EU-ban a vidékpolitika és vidékfejlesztés
céljai és eszközei folyamatosan - a megismerés és az általános változások
függvényében - nem egyik napról a másikra kristályosodtak ki. Az
1980-as évek második felében a vidéki életnívóra é s életkörü lm én yekre
összpontosult a figyelem, melyben a mezőgazdaság, a mezőgazdaság
kiegészítő tevékenységei, a falu szociális és infrastrukturális ellátottsága,
általában a kis- és középvállalkozások megőrzése, életképességük fokozása
játszotta a szerepet. Később az ökoszociális piacgazdasági irányzattal
a jólét mellé felzárkóztak a táj, a környezet megőrzéséhez, a kulturális
örökségek megtartásához, a természeti erőforrások felértékelődéséhez
kapcsolódó funkciók. A z 1990-es év ek d erekától pedig mindez tovább bó'vült
a falusi települések korszerűsítésével, a falusi közösségek támogatásával
és fejlesztési folyamatokban való aktivizálódásával, a városi lakosság
vidék iránti érdeklődésének élénkítésével. Mindezek napjainkra egységes
egészként, a helyi körülmények és az elért változások függvényében, különféle
kombinációkban találhatók a vidéki térségekben, egyes településeken.
K ovács Teréz vidékfejlesztési modellekről ír az EU-ban, melyek
tartalmukban lényegében egybecsengenek a fentiekben vázoltakkal:
- Diverzifikáció, alternatív fejlesztés, 1987.
- A mezőgazdaság ökoszociális pillérének kiépítése, 1992.
- A vidéki térségek helyi értékeinek előtérbe helyezése, 1994.
Mindebből újra megerősíthető, hogy a vidékfejlesztés nem más, m int az
általános társadalm i fejlesztéssel konzisztens vidékpolitika érvén yesítése és
en n ek végrehajtásához szü kséges intézm ény és eszközren dszer létrehozása.
A leírtakból jól kitapintható, hogy Magyarországon az útkeresést elvileg
lerövidíthette volna az EU-tapasztalatok megismertetése, értékelése, de
igazából nem ez történt. Ez több dologgal is magyarázható. Mindenekelőtt
azzal, hogy a hazai agrárpolitika mintegy másfél évtizedes bolyongása közben
a vidék eleve nem kaphatott kellő figyelmet, miközben a vidék szociális­
gazdasági problémái egyre bonyolultabbakká váltak. Sajnos az egymást váltó
kormányzatok egyike sem foglalkozott súlyának megfelelően az agrárvilággal,
annak változó szerepkörével, holott a tudományos igyekezet elhelyezte
az útjelző táblákat, melyeken olvasható volt: alkalmazkodás, minőség
minden mennyiségben, a biomassza újszerű hasznosítása, fenntarthatóság,
versenyképesség. így az agrárvilág lassan tehertételként jelenik meg a
köztudatban, a nemzetgazdaságban, miközben az elkerülhetetlen megoldás
egyre bonyolultabb és egyre több áldozatot igényel.
Az agrárkérdés Európától eltérő elhanyagolása mellett súlyosan esik
latba a szociális piacgazdaság EU-tól eltérő alacsony színvonala is, minek
következtében sem a kormányzat, sem egyes polgárai, sem a vidéki vállalkozók
nem képesek áldozni a faluért, a mezőgazdaságért, a tájért, a vidékért, de
nem sikerült a vidék, a termelők öntevékenységének, önszerveződésének, az
„alulról jövő építkezésnek" sem kellő lendületet adni.
Nem kis gondot okozott az elmúlt években a különféle politikák elkésett
formálódása, ezek tiszta megjelenítése és a kölcsönhatások tudatos
kamatoztatása.

A p o lit ik á k ö ssz efü g g ései é s k ö lc sö n h a tá sa i

Az elmúlt években, elsősorban a fejekben, nem kevés zavart okozott a külön­

féle politikák egymásmellettisége, így a terület-, környezet-, agrár-, vidékpoli­
tika. A fenntarthatósági politikát azért nem említjük, mert Magyarországnak
talán egyedül az EU-ban, nincsen fenntarthatósági politikája.
A vidékfejlesztés egyúttal terü letfejlesztés is, hiszen eleve területről,
vidéki területről van szó. A vidékfejlesztés szerves része a falusi telep ü lések
fejlesztése is, akárcsak a területfejlesztésnek a városfejlesztés. A párhuzam
még folytatódik azzal, hogy a területfejlesztés része a regionális fejlesztés
és a vidékfejlesztés, és megjelenhet vidéki régiók fejlesztéseként is.
A párhuzamosság az alábbiakkal illusztrálható:
- területfejlesztés - vidéki területfejlesztés
- városfejlesztés - falufejlesztés
- regionális fejlesztés - vidéki régió fejlesztése.
A fen n tartható agrárfejlesztés é s vidékfejlesztés közötti egymást erősítő
kölcsönhatás igen szoros, hiszen a szántóföldi, kertészeti, erdészeti termelő
tevékenység döntő részben vidéken zajlik, s a fejlett agrártevékenység, az
ebből származó jövedelmek meglátszanak a vidék, a falu arculatán is, és ez
fordítva is igaz. A jobb módú vidék, a fejlettebb infrastruktúra kedvez az
agrárágazatok minőségének, a technikai-technológiai fejlődésnek. Ismeretes,
hogy a m agyarországi k istérség ek kétharm adában a m ezőgazdaság az egyedüli
m eg élh etési forrás.
A vidékpolitika - mint az előzőekből kiderült - a célok, a m egvalósítás, a
m ű köd tetés eszközein ek, feltételein ek e lé r é s é re irányuló kom p lex rendszer.
A vidékpolitika akkor lehet eredményes, ha alkotóelemeiben konzisztens és
számol a más politikákhoz való k a p cso ló d á s egym ást erő sítő hatásaival.
A v idékpolitikáról 1999 óta gyakran úgy beszélnek, mint az agrárpolitika
második pilléréről - az eredeti szöveg fordításaként - holott ez a kifejezés nem
használ sem az agrár-, sem a vidékpolitikának. Érdekes, hogy az nem is merül
fel, hogy a területfejlesztés második pillére a vidékfejlesztés! A „pillér" kifejezés
zavarja a tisztánlátást, az egyes politikák világos megjelenítését, valamint
a kapcsolódási, egymást erősítő pontoknak a megjelölését. A nyilvánvaló
összefüggések és kölcsönhatások ellenére - amit a fenntarthatóság
 kapcsán is megkíséreltünk érzékeltetni - a fenntartható agrárfejlesztés
középpontjában a mező-erdőgazdasági tevékenység áll, míg a fenntartható
vidékfejlesztésben a vidéki környezet, település és a vidéki ember. A „második
pillér" mögött a mezőgazdaság jövőjét félreértő, valamint a vidékfejlesztést és
környezetvédelmet összekeverő szemléletek is meghúzódnak.
A fenntarthatóság és a vidékfejlesztés sok szálon kapcsolódik egymáshoz,
de ezek közül kettő megkülönböztetett figyelmet érdemel.
E lsősorban az, hogy a vidék bármelyik meghatározását fogadja el a
szakember, az mindegyikre érvényes, hogy a vidék nagy hányadát, 70-80%
körüli arányát, eleve a mező-, erdőgazdaság lekötött területei teszik ki.
Vagyis a vidék bármilyen irányú fejlesztésében jelen van, illetve az ország
kétharmadában meghatározó lehet a fenntartható agrárfejlődés.
M ásodsorban mind a fenntartható agrárfejlesztésben, mind a
vidékfejlesztésben döntő a rendelkezésre álló ismeretek színvonala, valamint
az anyagi-műszaki feltételek.
Teljesen nyilvánvaló az a felismerés is, hogy a fenntartható agrárfejlődést,
valamint a vidékfejlesztést elősegítő pénzügyi és más források
összehangoltan, egymást erősítve, szinergikusan hathatnak, lerövidítve
az átállás, kibontakozás idejét, mérsékelve az anyagi áldozatokat. Ezek az
összekapcsolódások természetesen gyakran áttételesek és időben későbben
jelentkezők is lehetnek, de ezekre már a döntések előkészítésekor célszerű
gondolni, valamint előirányozni.
A fenntarthatóság megvalósítását elősegítő tudatos fejlesztés eleve
sokszínű. Ez a sokszínűség érthetően zavart is okoz. Ez a magyarázata annak,
hogy a különféle jelenségek, törekvések egyik-másik részlete rövidebb-
hosszabb időre önálló pályára áll. Ez a helyzet a mezőgazdaság-, a vidék- és
területfejlesztésben is. A m indenkori p o litik á k feladata olyan p rog ram ok
közreadása, m elyek k é p e s e k összehangoln i a so k szálon futó em beri és
anyagi erőfeszítések et az együttesen ked v ezőb b, szinergikus hatás elérése
érdekében. M indennek előfeltétele világos agrárpolitika, vidékpolitika,
körn yezetvédelm i valamint területfejlesztési politika m egfogalm azása
- számolva az EU-tagsággal. Ezekben az önálló tartalmú politikákban közös
vonások is találhatók:
- Egyik politika sem helyettesíti a m ásikat, d e m indegyikben k ö zö s a
fen n tarth atóság érvényesítése.
- Közös vonás továbbá ezekben a politikákban, hogy mindegyik az ország
több m int 80% -át k itev ő term őterületet érinti, annak problematikájával
foglalkozik, ha nem is kizárólagosan.
- Az említett politikák az ott é lő em b erek, valójában az egész társadalom
életfeltételein ek m egóvását és az életkörülm ények, az életnívó javítását
szolgálják.
 A közös vonások segítenek a politikák markáns arculatának alakításában
és a kapcsolódások, az egymást erősítő összefüggések feltárásában.
A politikákba ötvözött fenntarthatósági fejlesztési célok csak akkor
valósíthatók meg, ha kon ziszten s kon cepcióra alapozódnak, amely számításba
veszi a célok, feltételek és az idő összhangját, arányosságait, a megvalósítás
ütemét, sorrendjét, prioritásait, a végrehajtók érdekeltségét, aktivitását.
A mezőgazdaság-, vidék- és terület politikák hierarchiájában bármelyik
irányból kiindulva célszerűen lehet építkezni, ha mindig következetesen
érvényesül az egyes politikák konzisztenciája, a politikák közötti közös
vonások és kapcsolódások tudatos feltárása és kiaknázása.

T ám ogatási k ilá tá s o k (AVOP, N V T)

A közeljövő évek izgalmas kérdése, hogy mennyi támogatást sikerül mozgó­

sítani a vidékfejlesztési célok megvalósítására az EU- és a hazai forrásokból.
A naponta számtalanszor elhangzó betűszavak: NFT2, AVOP és NVT valójá­
ban az EU vidékfejlesztési forrásainak elnyerésére készültek. (NFT = Nemzeti
Fejlesztési Terv, AVOP = Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Program, az NFT
részeként. NVT = Nemzeti Vidékfejlesztési Terv.) Az egyszerűbb megértés
érdekében az 1. ábrán sematikusan bemutatjuk a megcélzott forrásokat és
azok elnyerésére készült terveket.
A N em zeti Fejlesztési Terv stratégiai dokumentum az EU-val folytatott
tárgyalásokhoz (2004-2006). Hosszú távú célja az életm in őség javítása, az EU
jövedelmi szintjének megközelítése. Specifikus céljai vagy részcéljai
- versenyképesebb gazdaság;
- a humán erőforrások jobb kihasználása;
-jo b b minőségű környezet és kiegyensúlyozottabb regionális fejlődés.
A z N FT prioritásai:
- a termelő szektor versenyképességének javítása;
- a foglalkoztatás növelése, az emberi erőforrás fejlesztése;
-jo b b infrastruktúra és jobb környezet;
- a helyi és regionális potenciál erősítése.
Az NFT operatív prog ram okra oszlik (két program a termelőszektorhoz
kapcsolódik, míg a többihez egy-egy):
- Gazdasági versenyképesség;
- Agrár- és vidékfejlesztés;
- Humánerőforrás-fejlesztés;
- Környezetvédelem és infrastruktúra;
- Regionális fejlesztés.
A N em zeti Fejlesztési Terv A grár- és V idékfejlesztés O peratív Programja
(AVOP) három célkitű zése a következő:
 l.á b r a
Vidékfejlesztési intézkedések támogatása

1. A mezőgazdasági termelés és élelmiszer-feldolgozás

versenyképességének javítása.
2. A mezőgazdaság környezetbarát fejlesztése és a földhasználat
racionalizálása.
3. A vidék felzárkóztatásának elősegítése.
A program p rioritásokat és ehhez kapcsolódó in téz k ed ések et is
meghatároz.
1. A versenyképes alapanyag-termelés megalapozása a mezőgazdaságban.
Ennek érdekében a mezőgazdasági beruházások, fiatal gazdálkodók, szakmai
tovább- és átképzés támogatását, az erdőgazdálkodás korszerűsítését és a
halászat modernizációját irányozzák elő.
2. Az élelmiszer-feldolgozás modernizálása. Ezt a mezőgazdasági termékek
feldolgozásának és értékesítésének fejlesztésével kívánják elérni.
3. A vidéki térségek fejlesztése. A prioritás megvalósítását szolgáló
intézkedések: a vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése, a
mezőgazdasági infrastruktúra fejlesztése a vidéki vállalkozók és a lakosság
számára. Falu fejlesztés és felújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének
védelme és megőrzése.
4. Technikai segítségnyújtás.
.A fin an szírozásban EU-támogatásra kereken 80,9 Mrd Ft-ra, nemzeti
támogatásra 27,0 Mrd Ft-ra számítanak az előirányzatok szerint.
A támogatások megoszlása pedig az alábbi:
Versenyképességre 57,0%
Élelmiszer-feldolgozásra 14,0%
 Vidéki térségekre 26,5%
Technikai segítségnyújtásra 2,5%
Összesen 100,0%

A végrehajtás intézm ényi feltételekén t Irányító Hatóság, Közreműködő

Szervezetek, Kifizető Hatóság, Monitoring Bizottság, Adatközlési Rendszer
intézményét hozták létre.
Az AVOP sajnos nem mentes az előzőekben többször érintett problémától,
attól, hogy a vidékfejlesztés nem azonos a mezőgazdaság-fejlesztéssel, s ez
visszatérő gondot okoz Brüsszelben. Hasonló a helyzet az NVT-vel is. Áthidaló
megoldás az lehetne, hogy világosan megjelenítik, mely mezőgazdasági
fejlesztések szolgálják kifejezetten, esetleg egyetlen lehetőségként a vidéket.
Igaz, ez esetben is feltehető a kérdés, hogy ezt miért nem agrártámogatásokból
finanszírozzák.
Nehézséget okozhat a hazai költségvetési források alultervezettsége, így
bizonytalanná válhat a nemzeti támogatás.
Érdemes egy adatot megemlíteni a helyzet, pontosabban a felfogásbeli
különbségek érzékeltetésére: a vidékfejlesztési és mezőgazdaság fejlesztési
támogatások megoszlása Magyarországon és Németország Szász
Tartományában.

Mezőgazdaság Vidékfejlesztés
Magyarországon 73,5% 26,5%

Németországban 26,1% 73,9%

A N em zeti V idékfejlesztési Terv (NVT) az AGENDA 2000 1257/1999.

rendeletben rögzített intézkedésekre épül. A NVT brüsszeli elvárása, hogy
szerepeljenek az ún. kísérő intézkedések:
- korai nyugdíjazás;
- agrár-környezetgazdálkodás;
- kedvezőtlen adottságú és környezetvédelmileg korlátozott területek
támogatása
- erdősítés.
Az újonnan csatlakozóktól további négy intézkedés előirányzását várják:
- félig önellátók szerkezetátalakítása;
- termelő csoportok létrehozása és működtetése;
- az EU környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai követelményeinek való
megfelelés;
- technikai segítségnyújtás.

A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv felépítése az alábbi:

 Bevezetés (cél, jogi háttér stb.)
1. A jelenlegi helyzet
2. Az előző időszak eredményei
- agrár- és vidékfejlesztés
- Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program
- PHARE
- SAPARD
3. Célok, stratégia, prioritások
4. Az NVT nyolc intézkedése részletesen
5. Intézményrendszer
6. Társadalmi egyeztetés
7. Egyéb követelmények
8. Pénzügyi táblázat
9. Előzetes értékelés
Ezek tömören a következőkre térnek ki:
a) Ajelenlegi helyzetről az ismert jellemzés olvasható, miszerint a hazai
mezőgazdaságot a jó adottságok, a sík területek és a szántók nagy aránya
jellemzi, megváltozott termelési arányok és elaprózódott struktúra mellett.
A vidéki területek aránya 58,3%, itt él a népesség 31,3%-a. 1000 fő alatti
községekben él a lakosság 35,9%, melyekben az inaktívak aránya több mint
70,0%.
b) Az előző időszak eredményei
- agrár- és vidékfejlesztés
- Nemzeti Agrár-Környezetvédelmi Program
- PHARE
- SAPARD
c) Célok, stratégia, prioritások
Á ltalános célok:
- fenntartható vidékfejlesztés;
- a környezettudatos gazdálkodás;
- a foglalkoztatási és jövedelemviszonyok javítása;
- népességmegtartás.
S pecifiku s célok:
- Adottságoknak megfelelő termelési szerkezet.
- Környezettudatos gazdálkodás.
- Fenntartható tájhasználat.
- Környezeti állapotjavítása.
- Erdősültség növelése.
- Gazdaságok életképességének és termelési hatékonyságának javítása.
- Piaci pozíciók erősítése.
P rioritások:
- Környezetkímélő mezőgazdaság, racionális földhasználat, tájgondozás.
 - Szerkezetváltás és hatékonyság növelése.
- Vidéki foglalkoztatás megőrzése.
E szközök: a 8 intézkedés.
d) Az NVT nyolc intézkedése:
1. Agrár-környezetgazdálkodás.
2. Kedvezőtlen adottságúak és környezetvédelmi korlátozás alá esők
támogatása.
3. EU környezetvédelmi, állatjóléti követelményeknek való megfelelés.
4. Erdősítés.
5. Korai nyugdíjazás.
6. Szerkezet-átalakító félig önellátó gazdálkodás támogatása.
7. Termelői csoportok létrehozása és működtetése.
8. Technikai segítségnyújtás.
Ezek részletesebben:
1. A grár-környezetgazdálkodás:
- erőforrások fenntartható használata;
- természeti értékek óvása;
- táj értékeinek óvása;
- minőségi termék előállítás.
Öt célprogram irányul ezek megvalósítására.
A támogatások a jövedelemvesztést, a többletköltség kompenzálását
ellensúlyozzák és 20% ösztönzést tartalmaznak.
2. K edvezőtlen adottságú é s körn yezetvédelm i korlátozás alá e s ő területek
tám ogatása:
- táj megőrzése, ne legyen pusztuló gyomtenger, kultúrtáj;
- extenzív alacsony ráfordítások melletti termelés.
Öt éves időszakra vállalják a „jó gazdálkodás" gyakorlatát.
3. EU körn yezetvédelm i, állatjóléti, higiéniai köv etelm én y ekn ek való
m egfelelés:
- állattartó telepek megfelelősége;
- trágyakészlet felhasználása.
4. Erdősítés:
- Magyarországon 2,3 M ha vízeróziónak és 1,0-1,5 M ha széleróziónak
kitett terület.
Előirányzat 700 E ha erdősítése, évi 8000 ha ütemezés mellett.
5. Korai nyugdíjazás:
- 55 év feletti gazdálkodóknak, gazdálkodás beszüntetése és a gazdaság
átadása mellett.
6. Szerkezet-átalakító, félig önellátó gazdálkodás tám ogatása:
- feltételek létrehozása ai, >itermeléshez való átmenetre, de csak járulékos
költségekhez, (üzleti terv, képzés).
7. Termelői cso p o rto k létrehozása és m űködtetése:
 - piacra jutás, piaci helytállás, beszerzés támogatása.
8. Technikai segítségnyújtás:
- a központban marad ez az összeg, amit szükség szerint használnak fel.

V id ékfejlesztés a m agyarországi s z e r z ő k tollából

Az első világháború és a második világháború közötti években a vidékfejlesz­

tés a „Klebelsberggel" fémjelzett iskolaépítések, a „Hangya" megjelenése, a
Gyöngyösbokréta budapesti vendégszereplése, a falukutatók, népi írók egyre
erősödő hangja, s különféle nemzeti kezdeményezések pillanatképeivel jel­
lemezhető.
A második világháborút követően a vidék életében gyökeres változást
a földosztás jelentett, melynek pozitív hatásai még ki sem bontakozhattak,
amikor a „munkás-paraszt szövetség" jegyében a vidék az extenzív
iparfejlesztés munkaerő-tartalékává vált. Az ipari fejlesztéssel is összefüggő
„mezőgazdaság szocialista átszervezését" követően a vidékiek tömegesen
áramlottak a kisebb-nagyobb városokba, új ipari központokba, megjelent az
„ingázók", a „kétlakiak" tömege, s megkezdődött a városok körüli települések
átalakulása és bővülése, amiben a városi lakáshoz jutás adminisztratív
megkötöttségei is szerepet játszottak. A városokban megjelentek a
népművészeti boltok, a népi együttesek felkarolása, az „Ecseri lakodalmas"
sikere jelezte, hogy van vidék is Magyarországon.
A vidékfejlesztésben a szövetkezetek és állami gazdaságok, a
szakszövetkezetek, a háztájizás, a többféle jövedelemforrással rendelkező
falusi családok javuló jövedelmi, megélhetési viszonyai érdemleges fejlődést
eredményeztek. Mindez elsősorban házépítésben - mert a vidékiek
nem kapták, hanem maguk erejéből építették lakásaikat - a régi házak
némi komfortosításában, a villany bevezetésében, majd a fiatalok pályára
állításában, többnyire faluról való elkerülésében, a fiataloknak vásárolt
gépkocsiban, „kerítésépítésben" stb. jelent meg. Sokat lendített a vidéki
életen a népbolthálózat, a kulturális kezdeményezések és különösen a vidéki
gyerekek tanulásának felkarolása.
A vidék iránti új keletű érdeklődés a rendszerváltozás utáni években
került előtérbe M agyarország EU társult tagságát követően, valódi
alkalm azkodási feladatként. A magyarországi vidék, falu, társadalom és
termelés nyugat-európaitól való evszazados elmaradása a jólét, a környezet
és egészségtudatosság alacsonyabb szintje miatt az EU-tól eltérő társadalmi,
gazdasági, politikai kérdőjeleket, megoldásra váró feladatokat vetett, illetve
vet fel.
Igazából a város- és területfejlesztés erős magyarországi pozíciói miatt,
önálló vidékfejlesztés nem is formálódott, hanem a területfejlesztés részeként
jelent meg. Az 1996. évi XXL Területfejlesztési és Területrendezési Törvény a
közép-kelet-európai országokat megelőzve látott napvilágot. Célja a főváros
és a vidék, a városok és községek, fejlett és elmaradott térségek közötti
különbségek mérséklése, válságterületek kialakulásának megakadályozása
és esélyegyenlőség megteremtése volt. Ez életkörülményekre, gazdasági,
kulturális, infrastrukturális körülményekre egyaránt vonatkozott.
A Földm űvelésügyi M inisztérium funkcióinak vidék- és területfejlesztéssel
történő kibővülésével 1998-ban létrejött a vidékfejlesztés kormányzati
önállósítása. Az útkeresés és tehetetlenkedés azonban még a SAPARD
nyújtotta lehetőségek kiaknázását sem tették lehetővé. Az érdeklődés azonban
megnőtt, s az FVM támogatásával és más kezdeményezésekre tanulmányok,
összeállítások, javaslatok készültek tudományos műhelyekben, s a SAPARD
lehetősége is felvillanyozta a vidékfejlesztésben érdekelteket.
A vidékfejlesztést szolgáló irodalomból - időrendben haladva - a teljesség
igénye nélkül néhányat már csak azért is érdemes megemlíteni, hogy jelezzük,
a szellem i m űhelyek ig y ek ez ete előkészítette a korm ányzati dön téseket,
m elyek azonban ren d re elm aradtak a hazai igén yektől és az EU -elvárásoktól.
K ulcsár László a Szent István Egyetemen sokoldalúan foglalkozott a
vidékfejlesztéssel (1998-1999-ben) segítve a Földművelési és Vidékfejlesztési
Minisztérium vidékfejlesztési tevékenységét. Több publikációja között
fogalmak értelmezésével, fejlesztési stratégiákkal, a vidékfejlesztés
sokszínűségével lendített a vidékfejlesztés hazai ügyén.
Szakái Ferenc ugyancsak a Szent István Egyetemen 1999-ben a vidéki
élettér integrációját szorgalmazta. Eszerint fenntartható rendszerbe
szükséges integrálni a mezőgazdasági termelést, a termékláncot, az emberi
tevékenységeket, a természeti környezetet, a vidéki kultúrát, a piaci és nem
piaci értékeket.
A Kaposvári Egyetem Allattudományi Kar Ökonómiai és Szervezési Intézet
Agrárgazdasági és Marketing Tanszékén Sarudi Csaba 212 oldalas jegyzetében
- amely 2000-ben látott napvilágot Regionális politika és vidékfejlesztés
címmel - foglalkozik mintegy 50 oldal terjedelemben a vidékfejlesztési
politikákkal és a vidékfejlesztéssel. A vidékfejlesztés általános kérdései mellett
ismerteti a magyarországi vidékfejlesztést és az EU vidékfejlesztési politikáit.
A gondosan összeállított, közérthető és didaktikailag is kitűnő jegyzet fontos
állomása a vidékfejlesztési ismeretek terjesztésének.
A szerzőt dicséri, hogy 2003 nyarán Térség- és vidékfejlesztés. A m agyar
térgazdaság és az eu rópai integráció címmel megjelent kitűnő könyvével segíti
a vidékfejlesztés tudnivalóinak elsajátítását.
M adarász Im re (2000) az Agroinform Kiadó Vidékfejlesztők Kiskönyvtára
sorozatban Hogyan készítsü n k vidékfejlesztési p rog ram ot című könyvével
járult hozzá a hazai vidékfejlesztéshez. Könyvében a vidékfejlesztés általános
kérdései mellett behatóan foglalkozik a vidékfejlesztési programokkal és a
 programdokumentum tudnivalóival. A program logikai felépítését, a terv
megfogalmazását és dokumentálását kívánja megtanítani a potenciális
pályázóval.
Dorgai László - S oós Kálmán - Tassy Sándor 2001-ben megjelent 152
oldalas könyve A m ezőgazdaságtól a terü letfejlesztésig címet viseli, melyben
a területfejlesztés, a regionális politika mellett a vidékfejlesztés is szerepel.
A fogalmak mellett a vidékfejlesztés területfejlesztési és mezőgazdasági
kapcsolatrendszere, jogi és szervezeti szabályozottsága, a vidékpolitika helye
a közös agrárpolitikában, az előcsatlakozási lehetőségek és a támogatás
szerzése is szerepel a könyvecskében, egyszerűen, közérthetően szolgálva a
vidékfejlesztési ismeretek terjedését.
D orgai László témakörbe vágó cikkeivel, vitaírásaival, az említett könyvet
megelőző sokszorosított anyagával is egyengette a lassan kibontakozó hazai
vidékfejlesztést.
F eh ér István a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi
Karán az Európai Unióról elhangzott előadásainak jegyzeteiben foglalkozik a
vidékfejlesztéssel. Erőssége, hogy a megjelenő EU-döntéseket szinte azonnal
lefordítva, jegyzetekkel, magyarázatokkal ellátva bocsátja a hallgatók, illetve
publikációk révén az érdeklődő olvasók rendelkezésére.
Kovács Teréz V idékfejlesztési politika című 284 oldalas könyve 2003 elején
jelent meg, melyben a szakavatott kutató a témakör részleteinek ismeretében
és a vidék ügye iránt elkötelezve összegzi a hazai és az európai uniós fejlődést,
a kialakult helyzetet, fogódzót nyújtva a következő lépések megtételéhez
is. A vidékfejlesztés alapozásaként a szerző a fogalmakat, az 1945 utáni
települési fejlődést, majd a vidékfejlesztés alapvető kérdéseit ismerteti. Ezt
követően tárgyalja az EU-integrációt és a vidékfejlesztés alapdokumentumait,
a közös agrárpolitikát és az EU regionális politikáját. A szorosabban vett
vidékfejlesztéssel a közép-kelet-európai új belépők kapcsán foglalkozik
a szerző. A könyv tervezési módszertani résszel egészül ki. Kovács Teréz
munkája napjaink hézagpótló alapművének tekinthető, amely tudományos
igényessége mellett korszerű szemléletével és az összefüggések szinte
teljességével dicsekedhet.

T anulságok é s változó k ö rü lm én y ek a fen n tarth atóság b an

Az EU-s vidékfejlesztés és a magyarországi valóság egybevetéséből szembe­

szökő, hogy míg az EU-ban a vidékfejlesztés keretében a vidéki településekkel
szinte nem is foglalkoznak - mintha a vidéken élők városi rangú települések­
ben élnének - addig M agyarországon ku lcskérdés az, h o g y a vidéki település
m ennyire ellátott a civilizáció áldásaival, m ennyire élhető, m ennyire vonzód­
nak az em b erek a lakhelyükhöz, annak környezetéhez, milyenek a kulturális
 és más hagyományok, valamint mit jelent számukra a közösségi összetartozás,
az egymás iránti megbecsülés, bizalom, segítőkészség. A település m ilyensége
dönti el, h o g y p erspektiviku san leh et-e élni az adott vidéken vagy nem, m arad­
n ak vagy elvándorolnak az em b erek. Magyarországon a falvak kiürülésének
egyik oka a települések elmaradottsága, melyekben az 1990-es évtizedben
következtek be csak gyökeres változások (vezetékes víz, szennyvíz, vezetékes
gáz, telefon, utak, járdák stb.). Igaz, ennek pozitív hatását korlátozta a vidéki
településekjelentős részében a m u n kahelyek hiánya.
A vidék lepusztulásának lappangó változata az, amikor a mozgékonyabb,
értelmes, fiatalabb emberek elhagyják a vidéki települést és helyben
maradnak a kevésbé vállalkozók, öregek, elesettek, kényszerű szegénységből
helyváltoztatásra képtelen sokgyerekesek, nyugdíjasok. Ez a lappangó
lepusztulás csak a fiatalok egy részének helyben maradásával, a vidéki
település nyújtotta életminőséggel, kereseti lehetőség teremtésével és
közlekedéssel előzhető meg, de tudomásul kell venni a fiatalok egy részének
városba áramlását, ami némileg ellensúlyozható visszajárással, az elhagyott
település erkölcsi-anyagi támogatásával, a faluért való lobbizással.
Európai trend az éle tk o r h o sszab bod ása. Magyarországon 1945-1965
között 6 évvel hosszabbodott az életkor, majd 1966-1993 között 3 évvel
csökkent. Örvendetes, hogy 1994 és 2001 között az életkor 3,5 évvel
meghosszabbodott. A lakosság egyre nagyobb hányadát tartják el a csökkenő
arányú keresők. Ebből az aspektusból is fontos a vidék élhetősége, ahol
nyugdíjasok kellem es körn yezetben , egészséges k e r té s z k e d ő vagy m ás
tevéken ységet folytatva, viszonylag olcsóbban tölthetik m egérdem elt
p ih en őév eiket. A vidékfejlesztésnek ezzel az aspektusával alig vagy nem
foglalkoznak, holott jelentősége évről évre növekvő.
Minden agrárpolitika a g azd álkod ásb ól é lő k jöv ed elm i viszonyait kívánja
javítani, a bérből-fizetésből élők színvonalára emelni. Ez meghatározó a vidék
életkilátásaiban . A fenntartható mezőgazdasági termeléssel, a különféle
támogatásokkal, a tevékenység diverzifikálásával, a korszerűsítéssel ez meg
is valósítható. Ha a vidéken é lő k jö v ed elem sz erz ési esélyei nem javulnak, nem
alaku ln ak át, a k k o r a vidéki telepü lés nyújtotta előnyöket, szolgáltatásokat
nem képesek megfizetni, vagyis használni, így szinte kidobott pénz a lakossági
infrastruktúra fejlesztése.
Az előzőeknél bonyolultabb a v id ékiek m űveltségbeli, tudásbeli lem aradása,
pedig ahhoz, hogy M agyarország n e a K elet nyugati kapuja legyen, han em a
Nyugat keleti kapuja, ezen gyökeresen szükséges változtatni. A vidék csak
a tudás útján terelhető a tartósan, folyamatosan fejlődő pályára. Ebben nagy
szerepet játszik a falu iránt elkötelezett alkotó értelm iség.
A vidékfejlesztésben egyre nagyobb szerepet játszik a helyi emberek,
tekintélyek megnyerése, a tenni akaró jó szándék cselekvéssé formálása, az
öntevékenység és az önszerveződés. A helyi közösség támogatása nélkül minden
 fejlesztési próbálkozás szárnyaszegett, energiákat, forrásokat felemésztő,
pazarló. Ezért olyan fontos a helyi szaktekintélyek, hangadók m egnyerése.
A kezdem ényezés, a tisztán látás érd ekében k ü lső sz ak em berek felkérése,
igénybevétele is szükséges. A tervkészítő, program- és pályázatíró szakemberek
javaslatai csak akkor számíthatnak megvalósításra, ha azokkal a helyi lakosok,
tekintélyek azonosulnak. Mindez megfelel az alulról építkező törekvéseknek,
a közpénzek ésszerű és ellenőrzött felhasználásának, esetleg magán-, illetve
egyéni források mozgósításának, s a szubszidiaritás gyakorlásának.
Célszerű annak tudatosítása, ami az EU-ban is egyre inkább előtérbe
kerül, hogy akinek jól megy a tevékenysége, az „csinálja jobban", s akinek nem
megy az „csináljon mást". Ez azonban nem csökkentheti a helyi politikusok
felelősségét, a szolidaritást, a nehéz helyzetben lévők segítését.
A fen n tartható vidékfejlesztés is ren d szerb e ötvözve vezethet eredményre
- akárcsak a fenntartható gazdálkodási rendszer - csökkentve a „vargabetűk",
az egyoldalúság, a források pazarlásának lehetőségét. A fenntartható
vidékfejlesztési rendszerben a vidéki em b er áll a középpon tban , s a
részrendszerek (a mező-erdőgazdasági diverzifikált tevékenység, a különféle
kis- és közepes termelő, ellátó, szolgáltató vállalkozások, természet- és
környezetvédő tevékenység, a turizmus különböző formái, a településfejlesztés,
a teleházak, az internet stb.) mind valójában integráltan a vidéki em b er élet- és
kulturális körülményeinek megjavítására irányulnak.
A magyarországi vidékfejlesztés céljainak meghatározásában és az
eredmények figyelemmel kísérésében és értékelésében számolni kell a
folyamatok időigényével.
Számtalan tény bizonyítja a társadalmi-gazdasági politikai változások
időigényében jelentkező szabályszerűséget. Ismeretes, hogy politikai
változások viszonylag rövid idő alatt, esetenként napok, hetek alatt elérhetők,
de általában 6 hónap alatt gyökeres fordulat következhet be. Észrevehető
gazdasági változásokhoz, a gazdaság új fejlődési pályára állításához viszont
már mintegy 6 év szükséges. Ezekhez képest messze időigényesebb a
társadalom észrevehető, érdemi átalakítása, mely tapasztalatok szerint
legalább 16 évet igényel.
Ebből az is következik, hogy a vidékfejlesztésben különösen fontos a
p rio ritá so k meghatározása és a feladatok sorren djén ek megállapítása. A
mindennapok gyakorlatában ez nemcsak a források előteremtése, valamint a
feladatok finanszírozása miatt fontos, hanem lélektani, mozgósító szerepet is
játszik a részcélok megvalósításával elérhető ösztönzés, lelkes közreműködés
révén.
A hazai vidékfejlesztésben azzal is célszerű számot vetni, hogy a
társadalom a történelem é s a helyzet reális m egítélésre, biztonságra és
világosan, közérth etően m egfogalm azott jö v ő k ép re vágyik. Következésképpen
a történelmi előzmények, a létrejött állapotok formálódásának előidézői, a
 kiindulás tárgyilagos megítélése nélkül kilátástalan vállalkozás valamilyen
vidékfejlesztésbe kezdeni. Erre alapozva érhető el a vidéki emberek
biztonságérzete és a jövőkép elfogadása.
Ez utóbbit bonyolítják a különféle, helyi kisebb-nagyobb érd ek ek ,
ellen érd ekek , melyek a vidékfejlesztésben gyakran a földtulajdonhoz kötődnek.
Ezért a jövőkép elfogadásának előkészítése nem mellőzheti az érdekviszonyok
feltérképezését, melyben beszélgetések, interjúk, kisebb-nagyobb
csoportokban zajló megbeszélések, majd a helyi közösség szintjén tartott vita
mozdíthat elő. Ez alapján nyugodtan mondható, hogy a vidékfejlesztés egyúttal
a ko m p ro m isszu m k eresés és egységre ju tás m űvészete is.
A vidékfejlesztés hazai irodalmi forrásainak áttekintése alapján az is
szembeötlő és világosan megfogalmazható, hogy a több évtizedes útkeresésben
a tisztánlátás hiánya s o k n eh éz ség et tám asztott. Magyarországon a vidék
problematikája a szociális feszültségekre összpontosult. Az elmúlt másfél
évtizedben pedig a területfejlesztés került az érdeklődés középpontjába, s a
vidékfejlesztés ennek részeként jelent meg.
A hazai vidékfejlesztésben a tisztán látás legalább olyan fontos előfeltétel,
mint az előzőekben érintett átalakulási folyamatok időbenisége és a társadalmi
igények kielégítése. Mindenekelőtt annak megértése és érvényesítése fontos,
hogy a vidékfejlesztés az em ber, a lak o sság érd ek éb en zajló tevékenység, a
jobb életnívó, életkörülmények, az élhetőség javítása érdekében. Csakhogy
ez nemcsak a vidéken élőket, hanem a városiakat is szolgálja a táji, természeti
értékek, hagyományok őrzése, gazdagítása, a migráció bonyolítása, az életmód
és lakó-üdülőhely kínálata révén.
Nem kevésbé fontos a vidéki telepü lés és a vidéki terület, valamint a vidék
jelen leg i és jö v ő b e n i fu n kcióin ak a m egjelenítése, m eghatározása.
A vidékfejlesztés alapozásában, majd a megvalósításban sokat lendíthet a
helyi k ö z ö sség ek , külön ösen a helyi tekin télyek m egn yerése és a társadalom
általános tám ogatásának érzete. Ezért fontos, hogy az önkormányzatok, a helyi
szakemberek, vállalkozók részleteiben, a társadalom pedig nagy vonalakban
ismerje a vidékfejlesztés jelentőségét és témakörét. Nevezetesen azt, hogy
- egyidőben helyi és össztársadalmi érdek a vidék felkarolása, a települések
közötti egészségtelen differenciálódás ellensúlyozása;
- aktuális körülmények, mint a W TO (World Trade Organisation, Keres­
kedelmi Világszervezet) határozatai, az időnkénti mezőgazdaságitermék- és
élelmiszer-túlkínálat, az elvándorlás, a gazdasági leszakadás stb. sürgetően
döntésekre, intézkedésekre, cselekedetre késztetnek;
- mi a vidékfejlesztés és milyen a kapcsolódó beágyazottsága az általános
társadalmi fejlődésbe, a nemzetgazdasági ágazatok rendszerébe, a természet-
és környezetvédelembe;
- a vidékfejlesztés komplex, dinamikusan változó rendszer, amely állandó
finomítást, kiigazítást, konkretizálást, újabb és újabb cselekvési programok,
 projektek kidolgozását feltételezi, következésképpen a vidékfejlesztési képzés­
nevelés és oktatás is folyamatosan változó tartalommal állandó ismétlésre
szorul;
- a vidékfejlesztés révén, több szálon, hazai és EU-forrásokhoz lehet jutni,
ami a magyarországi általános tőkehiány miatt meghatározó.
Végezetül azt, hogy bármilyen vidékfejlesztési szándék körvonalazásánál
vagy program alapozásánál mennyire fontosak az előzőekben vázoltak, két
körülmény jói érzékelteti:
A vidékfejlesztési kurzust választó egyetemi hallgatók körében készített
több kérdőíves felmérés - amit a hallgatók összesítettek, értékeltek
- kimutatta, hogy a vidékfejlesztésben a természetközelibb életmódot, a
városban pedig a tanulás és szórakozás jobb lehetőségét vélték fontosnak - a
kurzus indulásakor.
Vidékfejlesztésben túlteng a laza, kusza szöveg, történeti felvezetés,
átfedés, ismétlés és kevés az alapozást és megoldást segítő leírás, ismertetés.
A vidékfejlesztésben nincsenek nagy elméleti kérdések, de széleskörű
tájékozottságot, fejlődési tendenciák és gyakorlati megoldások átadását
feltételezi.

fl uidéMejlEsztési tudmualók

K on cep ció, p r o je k t é s SW O T-analízis

A vidékfejlesztésben nincsenek különösebben bonyolult módszerek, hanem

csak egyszerű eljárási szabályok, melyek többségét rendeletek, pályázat kiírá­
sok igényei eleve rögzítenek. A különféle „mesterfogásokban" könyvek, segéd­
letek, tapasztalt szakemberek nyújtanak kapaszkodót. Az mindenesetre sokat
segít a fejlesztésben fáradozóknak, ha tisztában vannak a koncepció, projekt,
program értelmezésével és a SWOT analízis használatával.
A végiggondolt kon cepció az útválasztás alapfeltétele. Aki nem tudja,
hová akar eljutni, teljesen mindegy, melyik utat választja. Ajól megalapozott
vidékfejlesztési koncepció az objektív helyzet feltárásával, lehetőség szerint
meggyőző, bizonyító erejű számszerű alátámasztással kezdődik, majd a
jövőkép felvázolásával folytatódik, s a stratégia tömör megfogalmazásával
és a megvalósítás feltételeivel fejeződik be. A stratégiában kulcskérdés a
célok megfogalmazása, a prioritások meghatározása, a lényeges feladatok és
feltételek megjelölése.
A koncepció egyszerűen nem nélkülözhető, mert akármilyen szándék is
vezérli a fejlesztőket, akármit is kér a brüsszeli bürokrácia, ez a kiindulási alap,
ez segít annak elkerülésében, hogy „a fától ne lássák az erdőt .
 A vidékfejlesztési p ro jek t a megvalósítás segédeszköze. Egy-egy koncepció
megvalósítását többféle projekt is szolgálhatja, a feladatoktól, az időhorizonttól
függően. A vidékfejlesztési projekt mindig a célo k viszonylagos részletes és
konkrét megfogalmazásával kezdődik. A projekt mindig időben elhelyezve
taglalja a célokat, s a megvalósítás helyét, helyeit is megjelöli. Majd taglalja a
megvalósításhoz szükséges rendelkezésre álló, vagy be- és megszerzésre
váró erőforrásokat, (energia, föld, szellemi, infrastrukturális stb.), a várható
k ia d á sok a t é s költségeket. Ha szükséges, akkor a végrehajtás érdekében a
projektben a kciókat irányoznak elő. S ami igen fontos, a projektben sz erep lők
fela d a tk ö rét é s felelő sség ét is rögzítik.
A projekt tehát konkrétabb és lehatároltabb, eltérően a több projektet
felölelő p rogram tól és koncepciótól. Magyarországon a programot, projektet,
tervet előszeretettel összekeverik és sok mindent projektnek neveztek, ami
valami más. Ez is divattá vált.
A projekt készítése közben célszerű kérdéseket feltenni és keresni a
megfelelő válaszokat. Például az adott elgondolást ki, mikor, mivel, hogyan,
kinek-minek az érdekében stb. képes megvalósítani.
A projekttel mindig változtatásokat kívánnak elérni. Nem ismételhető
elégszer, hogy ebben fontos a kiindulási helyzet alapos ismerete, a helyzet, a
jelenségek ok-okozati összefüggéseinek tisztázása. Fontos arra is becslést
készíteni, hogy a célt milyen áldozatokkal, hatásfokkal lehet elérni, s a
változások iránya, sebessége folyamatos figyelemmel kísérése indokolt.
A projektben - különösen az európai uniós pályázatoknál - az alábbi
sorrend és szakaszolás ajánlható, amely egyúttal a projekt menedzselésének
is az alapja:
Adatgyűjtés. Ajelenlegi helyzet feltárása, értékelése, a belső és külső
környezet stb. Problémák meghatározása, okok és okozatok vizsgálata, milyen
problémák várnak megoldásra, potenciális érdekeltek, korlátok, lehetőségek,
külső környezet, külső körülmények vizsgálata.
Célok, általános és specifiku s. Hová kívánnak eljutni, milyen általános és
rész- vagy specifikus célok fogalmazhatók meg. Ezekre keresik majd a választ,
hogy a célok hogyan valósíthatók meg.
C élcso p o rto k kiválasztása. A projekt megvalósításában érdekelt személyek,
csoportok, szervezetek, érdekeltségi viszonyok tisztázása.
A tevéken ységek m egtervezése. A források számbavétele, a résztvevők
feladatai, hatáskörei, felelőssége, a projekt időbeosztása, nagyobb szakaszok
időpontjai (mérföldkövei), mely kötődhet egy-egy cél, részcél megvalósításához,
ez egyben a mérés és ellenőrzés állomása is.
Üzleti terv elkészítése. Legyen tömör, érthető, célravezető, meggyőző. Az
üzleti terv szerkezetében megegyezik a szokásossal, tartalmában azonban a
projekt lényegi céljait, feltételeit, piaci kilátásait, várható eredményeit stb. öleli
fel.
 D okum entációk, értékelés, ellenőrzés. A pályázati kiírásnak megfelelően
kell elkészíteni és elhelyezni a pályázatban.
A projekt elkészítését, a célok, a szerkezet, a feltételek áttekintését,
összehangolását segíti a logikai keretm átrix (logeframe), ahol
baloldalon
- átfogó célok,
- projektcélok,
-eredmények,
- tevékenységek;
a fejrovatban
- beavatkozási terület,
- objektív mutatók,
- mérések forrásai,
- feltételezések, külső hatások szerepelnek.
Nem ördöngösség, de talán nem felesleges felhívni a figyelmet az EU
brüsszeli nyelvezete elsajátításának szükségességére, ami bizony néha gondot
okoz. (Például Magyarországon az indikátor kifejezést a kémiában használják,
a gazdaságban mutatóról beszélnek. Brüsszelben azonban az indikátort és a
mutatót vegyesen használják, holott a kettő nem azonos.)
A projekt elfogadását, érvényesülését mindig előmozdítja, ha valamilyen
nagyobb országos, regionális célhoz kapcsolódik, vagy annak szellemében
gondolkodnak a projekt készítői. Ezért szerepel a mátrixban az átfogó célo k
megnevezés (több cél is lehetséges). A p ro jek tcél értelemszerűen beírandó.
Az ered m én y ek a megvalósulással létrejövő berendezéseket, beruházásokat,
állapotokat stb. jelenti. A tevékenységek pedig a megvalósulás lépéseit,
feladatait, egyszóval a teendőket jelenti.
A beavatkozási terület a konkrét megnevezést tartalmazza. Ennél általában
nagyobb szakmai gondot jelentenek a mutatók és indikátorok, melyekkel a
célo k megvalósulása, az eredm én yek és hatások - a projekt megvalósításának
várható hatási - vizsgálhatók, melyek mindig mutatók vagy indikátorok, jelzők

A fejlesztésekben éppen a fenntarthatósági törekvések érvényesítése

érdekében fontos annak ellenőrzése, hogy a koncepcióban megfogalmazott
célok milyen hatásokat válthatnak ki a társadalmi, gazdasági és természeti
környezetből. Természetesen ezek eleve eltérőek lehetnek aszerint, hogy
kisebb-nagyobb területről (tájról, kistérségről, körzetről stb.), vagy valamilyen
vidéki térségről, illetve településről, vállalkozásról van szó. C sak olyan
fejlesztési célo k fogadhatók el, am elyek nem, vagy csa k csekély m értékben
ko ckáztatják újabb feszültségek, ellentétek, kihívások, m egoldásra váró
p ro b lém á k k e letk ez ését a helyi társadalom ban, gazdaságban és term észeti
körn yezetben .
 Általános recept ugyan nincsen, de az újabb feszültségek, gondok
keletkezésének megelőzésében jó megoldás, ha a célok maximálisan
támaszkodnak a helyi - területi, vidéki, települési, vállalkozási - adottságokra,
a helyi tudásra, munkaerőre, anyagi, természeti, történelmi, kulturális
adottságokra.
A feltételek számbavétele a legkitűnőbb és nemes célok megvalósításának
elengedhetetlen feltétele. Különösen igaz ez a pénzügyi forrásokra, a
finanszírozás lehetőségeire. A pénzügyi forrásoknál az alábbiakra célszerű
gondolni
- önkormányzati, kistérségi, regionális pénzügyi lehetőségek;
- hazai támogatások;
- EU-pályázatok;
- EUtámogatások;
- magántőke, lakossági áldozatvállalás;
- hitelek.
A fejlesztési források között az eddigieknél bátrabban kellene támaszkodni
a civil sz erv ez etek megnyerésére, közreműködésére, aktív segítségükre.
A SW OT-analízis is divattá vált, ami nem is csoda, hiszen roppant egyszerű
és a lényeg megragadására kitűnően alkalmas. Igaz statikus, a pillanatnyi
helyzetet és becsléseket tartalmazza, s semmiképpen sem helyettesíti az
összehasonlító dinamikus elemzéseket. (Vidékfejlesztésben például az idő
függvényében összehasonlított vidékek elemzését.) A 2. ábra a SWOT-analízis
egyszerű sémáját mutatja, amely a belső - a készítők rendelkezésére álló - és a
külső tényezők, körülmények stb. pozitív és negatív hatásának függvényében
segíti rendezni az áttekintést.
A szervező, a menedzser munkáját mindig megkönnyíti, ha a megoldásra
váró feladathoz, vagy feladatról kérdéseket tud feltenni. így van ez a SWOT-
analízis esetében is, amikor a legegyszerűbb kérdésekre keresik a választ. A 3.
ábrában erre néhány példát mutatunk be.

2 .ábra
A SWOT-analízis sematikus ábrázolása

Pozitív Negatív

Belső Erősségek Gyengeségek

Külső Lehetőségek veszélyek

Forrás: Csete László: Vidékfejlesztési előadások. Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság-

és Elelmiszertudományi Kar, Régió és vidékfejlesztési szakirány. Mosonmagyaróvár2001-2003.
 A koncepció, projekt, program készítéséhez ajánlatos néhány egyszerű
bölcsességet és tennivalót mérlegelni, fontolgatni. Például:
- A járt utat a járatlanért ne hagyd el addig, amíg nem tudod, hová akarsz
eljutni!
- Helyi, nyertes típusú tekintélyek megnyerése a program, projekt
megvalósulásának záloga!
- Formáljanak helyi „divatot" ami vonzó és mozgósító, különösen fontos,
hogy a „tudás" váljék divattá!
- A vidék a kultúrtáj, a civilizáció megjelenésének egyik formája. Ennek
széles körű tudatosítása nemcsak a társadalmi hasznosságot jelenti, hanem
alapja a helyi öntudatnak és a társadalmi támogatás indokoltságának.
- A szubszidiaritás jegyében, az öntudatos és öntevékeny helyi vidéki
csoportosulások nemcsak végrehajtók, hanem igényeket, elvárásokat,
kérdéseket is megfogalmazók a különféle szintű irányítók felé. Például:
- Ahhoz, hogy a vidék élet- és megtartó képessége javuljon, „fentróT milyen
gazdasági, környezeti és szociális politika szükségeltetik?
- Milyen újabb törvények, vagy jogszabályi módosítások szükségesek?
- A vidéki beruházások (útépítés, közlekedésfejlesztés stb.) határozottabb
támogatása.
- Hiányzó intézmények létrehozásának kezdeményezése.
- Az esélyegyenlőség megteremtésének előmozdítása.
- Pályázatok tisztaságának fokozott ellenőrzése, a korrupció látszatának is
az elkerülése stb.

3. ábra
A SWOT-analízis tipikus kérdései

ERŐSSÉGEK GYENGESÉGEK

Kedvező adottságok? Kedvezőtlen adottságok

Előnyök? Hátrányok?

Mi megyjól? Mi megy rosszul?

LEHETŐSÉGEK VESZÉLYEK

Új esélyek, lehetőségek? Nehezedő körülmények?

Fejlődési irányzatok, folyamatok? Versenyhátrány?

Forrás: Csete László: Vidékfejlesztési előadások. Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezó'gazdaság-

és élelmiszertudományi Kar, Régió és vidékfejlesztési szakirány. Mosonmagyaróvár2001-2003.
T elep ü lések é s tan yák a v id ék fejlesz tésb en

Az előzőekben már többször hangsúlyoztuk, hogy a magyarországi vidék-

fejlesztésben, a fenntartható vidékben kulcskérdés az élhetőség, a település
milyensége, minősége, helyhez kötő ereje. Annak is hangot adtunk, hogy
egészen a legutóbbi időkig a falufejlesztés szóban sem kapott megfelelő hang­
súlyt. Falvakat járva igen ellentmondásos helyzet rajzolódik a szemlélődő
elé. A falvak életében ugyan gyökeres változást eredményeztek a lakossági
infrastrukturális beruházások, de fejlődés, szépülés, az élhetőség javulása
csak a vidéki települések szerény hányadára jellemző, az üdülő-pihenőhelyek,
nagyobb város, jelentősebb munkahely közelségének betudhatóan. Általában
a kopottság, a szegénység, néhány kisebb lakhely- kiegészítő építkezés tárul a
falun végighaladó szeme elé.
Varga Gyula falvakat látogatva szomorú képet fest a falvak ezredforduló
körüli állapotáról. S ha közlése borúlátó is, tanulságos a leírás fontosabb
elemeinek ismertetése, mert általában ezek közül több minden vidéki
településen előfordul. Szerencsétlenebb esetekben szinte valamennyi
megtalálható. Az esetek zömében jellemző az öregek magas aránya,
akik általában szegények is. A fiatalok elvándorolnak - amit csak
lassít az infrastrukturális fejlesztés -, a helyben maradók között sok a
„kényszervállalkozó", kevesen és keveset adóznak, s jó, ha nem kérnek
támogatást az önkormányzattól. Lassul a ház-, illetve lakásépítés.
A munkanélküliség váltakozóan magas. A közlekedés nehézkes és költséges.
Sokhelyütt a roma kisebbség okozta feszültségek tűnnek megoldhatatlan
akadálynak. A forráshiányt pályázatokkal próbálják ellensúlyozni a települési
önkormányzatok. Általános a tőke- és a kooperáció-koordináció hiánya.
Ajövő kilátásait nehezíti, hogy ha a tanítóknak, tanároknak nincsen helyben
lakáslehetősége, elmennek, illetve nem vállalnak állást. A vidékfejlesztés
ezeken a településeken állami segítség nélkül nem képzelhető el.
Mindez szintén határozottan bizonyítja, hogy Magyarországon Nyugat-
Európától eltérően a vidékfejlesztésben a települések fejlesztése az egyik,
ha nem a legfontosabb kulcstényező. S ha nem is ezzel az indoklással, de
mindenesetre kedvező irányú változásokat sugall a Földművelésügyi és
Vidékfejlesztési Minisztériumból induló kezdeményezés, az „EUROFALU".
Az ilyen címet elnyerő települések további állami támogatásra számíthatnak.
Önrészesedéssel kombinált pályázatok segítségével az adottságok maximális
kihasználása és a társadalmi szolidaritás jelentheti a megoldást. A magyar
falvak nemcsak kapni akarnak, hanem adnak is az EU-nak: emberséget,
hagyományőrzést, meghittséget és közösségi összefogást.
A falvakban az öregek, egyedül élők helyzetén sokat javít a falugondnoki
intézmény, az iskolai, óvodai konyháról házhoz szállított étel, a javuló orvosi
és gyógyszerellátás és szociális segítség azért, hogy a szegények az alapvető
 szolgáltatásokat - villany, víz, gáz - igénybe tudják venni. Magyarországon ez
is vidékfejlesztési téma.
A m agyarországi tanyavilág nemcsak a valamikori pandúroknak okozott
gondot, hanem napjainkban is számtalan kérdést vetnek fel, mindenekelőtt a
vidékfejlesztés kapcsán.
A 18. században a mezővárosok határában, a településektől távol levő
földek művelésére, a helyben termelt takarmányokra alapozott állattartásra
ésszerű megoldásként jöttek létre a tanyák, melyek állandó lakhelyül
is szolgáltak, vagy a fiatalok a tanyán tevékenykedtek, míg az idősek a
településen éltek, vagy csak teleltek. Ez a valamikori termelési és életforma
napjainkra - a második világháborút követő évtizedek számtalan tanyaellenes
kezdeményezése és akciója ellenére - gyökeresen megváltozott. A valamikori
homogén tanyavilágban napjainkban is megtalálhatók az áru term elő tanyák,
de mellettük a szegénység mentsváraként önellátó tanyák is találhatók, s egyre
nő az üdülő, hobby, lótartó, pihen ő, turizmusra b er e n d e z k e d ő tanyák száma,
sőt nagyobb települések közelében lakó tanyák is találhatók.
A kollektivizálás éveiben építési tilalommal sújtott tanyák helyzete
napjainkban annyiban változott, hogy nincsenek kifejezett felszámolási
szándékok, sok helyre eljutott a villany és így a civilizáció áldásai, megjelentek
a gépkocsik és zöldség-gyümölcs termelő, állattartó (liba, birka stb.) tanyákon
élők pedig gyarapodásnak indultak.
A K SH 2000-ben kerek en 145 ez er tanyát, külterületi helyet tartott nyilván.
Csatári Bálint - a Szent István Egyetem hallgatói segítségével - vizsgálta a
kecskeméti és kiskunfélegyházi környezetben lévő 24 település tanyavilágát.
Megállapították, hogy 1970 és 2001 között, miközben a lakosság számának
csökkenése nem érte el a 8% -ot, a külterületi népesség 58%-kal csökkent.
Különösen az 1970-es, '80-as években volt igen erőteljes a lakosság fogyása.
A '90-es években ez már csak 7% volt.
Időközben a tanyán élő, valamikor jellemző, többgenerációs családok szinte
eltűntek, s helyüket a különféle „kényszerű", „jobb híján" típusok váltották fel.
Ezt tükrözik a tanyai háztartások típusai (18. táblázat).

18. táblázat
A tanyai háztartások típusainak megoszlása

gyerekesek 35%

gyerekek nélküliek 30%

csonka család (1 szülő) 9%

többgenerációs 10%

egyedülállók 16%
100%
19. táblázat
A tanyákon élők kormegoszlása

30 év alatt 5%
30-40 év között 16%
40-60 év között 39%
60 év felett 40%
100%

20. táblázat
A tanyákon zajló mezőgazdasági tevékenység megoszlása

önellátásra termel 48%

önellátásra + családnak is 11%
piacozik 32%

nem termel 9%
100%

21. táblázat
A jövő megítélése a tanyákon élők körében

szintentartás 64%

fejlesztés 24%
leépítés 12%
100%

A kormegoszlás, a falvakhoz és az országos tendenciához hasonlóan a

tanyasi fiatalok fogyásáról tanúskodik (19. táblázat).
A tanyák felszereltsége gyenge, esetenként siralmas, de szerencsére
találhatók virágzó kivételek is. Mindenesetre jellem ző, h o g y csak m inden
n egyedik tanya ren d elk ez ik traktorral.
A tanyákon folytatott m ezőgazdasági tevéken ység is sejteti, hogy domináló
a vizsgált körben a „jobb híján" helyzet, mert a tanyák csaknem felében önellátó
tevékenység zajlik (20. táblázat).
A helyhez kötöttséget jelzik a viszonylag mostoha körülmények is. A tanyák
40%-ában nincsen fürdőszoba és 50%-ában a házban nincsen WC. A telefon
a tanyák 17%-ában hiányzik. Mindezek ellenére a tanyán élők kereken
három n egyede nem óhajtja elhagyni a tanyát.
A kilátásokat a 21. táblázat mutatja.
 A tanyavilág felszámolása nem indokolt és nem is lehetséges. A z áru term elő
tanyák megtalálják helyüket, ha az általános agrárfejlődés kedvezőbb
irányzatot vesz, ha megszervezik a beszerzés-értékesítést végző közös
vállalkozásaikat, s a tanyák technikai-technológiai felszereltsége hasonló lesz
az amerikai farmokéhoz. Különösen előnyösnek ígérkezik a tanyasi bioterm ék­
előállítás, a zöldség-, virág-, gyü m ölcsterm elés és a n eh éz ba ro m fia k tartása.
Egészen más a helyzet az üdülő,pihenő,hobbyállat-tartó,lótartó, esetenként
a „m ásodik lakás" tanyákon, ahol a villanyáram, a víz, és a megközelítés
útviszonyai mozdíthatják elő a tanyák funkcióinak átalakulását, a tanyavilág
megmaradását. Tapasztalatok bizonyítják, hogy ezek a tanyai „funkciók"
semmi mással nem pótolható örömet, élményt, megnyugvást nyújtanak a
tulajdonosoknak és a vendégeknek.

A v id ék fejlesz tés sz er v e s r é s z e a n ép eg észség ü g y i h ely z et javítása

Az ország elszomorító statisztikai átlagai a vidéki népegészségügy javítása

nélkül egyszerűen nem változhatnak kedvező irányba. Vidéken minden ne­
hezebb, az orvoshoz jutás, a gyógyszerellátás, a gyógykezelés és így tovább.
A vidék egészségi állapotának korszerűsítésében nem számolhatunk vala­
milyen EU-rendszer bevezetésére, mert az EU-ban nincsen közös egészség-
politika, szociálpolitika, egészségügyi és szociális ellátórendszer. A témakör
hasonló a hazai vidéki települések problematikájához.
De nemcsak a hazai statisztikai átlagok javítása miatt szükséges a
vidék egészségének felkarolása, hanem azért is, mert a vidék gazdasága,
versenyesélye, élni akarása e nélkül nem oldható meg. A z eg észség é rték és
b efek tetés! Ezt szükséges tudatosítani a vidéki népesség és a városlakók
körében, hogy ne fukarkodjanak a vidék szociális megsegítésével.
A vidékiek körében - hagyományból, megszokásból és a szegénység miatt
- túlzott az energiabevitel, a zsír, cukor, só fogyasztása, s kevés a rostanyagok
aránya, zöldség, gyümölcs stb. a táplálkozásban. A valamikori olcsó
népélelmezési cikk, a bab - a változott termelési technológia miatt - például
igen drága lett. Sok a dohányzó a férfiak körében, a halálokok egyötödét jelenti.
Az alkoholfogyasztás igen gyakori, s sok esetben igen rossz az elfogyasztott
italok minősége. Nem véletlen, hogy elterjedt a „nem baj, hogy milyen,
csak ártson" szólásmondás. Igen magas a szív- és érrendszeri, a daganatos
megbetegedések aránya. S a falvakban is megjelent, sőt terjed a depresszió.
Mindez hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország lakossága 51 európai ország
között a 39. helyet foglalja el az életkor-, illetve a halálozási listán. Igaz, s ez
némi reményt nyújt, az utóbbi években 3 évvel meghosszabbodott a hazai
átlagos életkor. Ma a 18 éves férfi lakosnak m;g 38 egészséges év és 12
betegségben eltöltött év az esélye (összesen 68 év). Ugyanez a nőknél 43 és 16
év (összesen 77 év).

A v id ék fen n ta rth a tó sá g á n a k az elek tro n ik a ad h a t szárnyat

A vidék várostól való távolságát az elektronika áldásaival lehet radikálisan

mérsékelni. A vidék információellátásában - ami nélkül a fenntartható fej­
lesztés nem oldható meg - az egyik nagy lehetőség az elektronika szélesebb
körű alkalmazása.
Az informatikai központok, a „teleházak" ötlete az 1980-as évek Angliájából
származik. Magyarországi megjelenés-k elég sokáig váratott magára, mert
az első 1996-ban Csákberényben, a Vértes lábainál meghúzódó faluban
szerveződött. Számuk a 2000. év közepén 140, de év végén már 240. A gyors
terjedés folyamatos, amibe könyvtárak, kultúrházak, polgármesteri hivatalok
és mások is bekapcsolódtak.
A teleházban és másutt szövegszerkesztő, telefax, internet-hozzáférés,
fén ym ásolás stb. áll rendelkezésre. A teleházban készülhet a település, vagy
településcsoport elektron iku s újsága és innen bonyolítható az elektronikus
levelezés. Hogy ez egyébként nem vágyálom, azt bizonyítják a működő
teleházak, továbbá az, hogy már 2000-ben is volt olyan 900 lelkes település,
ahol 35 családnak volt számítógépe.
Ajánlatos, hogy a vidéki települések is rendelkezzenek honlappal, melyben
a menü tartalmazza a fontosabb közérdekű címeket, telefonszámokat,
helytörténeti érdekességeket, látnivalókat, beszerzési, szállás és étkezési
lehetőségeket, napi vagy heti eseményeket, mesteremberek szakmáit, címeit,
keres-kínál hirdetéseket. Mindez serkentheti a vállalkozásokat és meglepően
kedvezően hat a településen élők identitástudatára. A teleházakban, vagy
ennek funkcióit ellátó helyeken, de a honlapon is célszerű a fiatalokn ak,
id ő sek n ek , a „derékhadnak" különálló program okat szervezni, illetve
ajánlani.
A „digitális falu" hiánypótló lehet a viszonylag elhanyagolt tehetségek
felkutatásában és felkarolásában, hogy minél több „Munkácsy", matematikus
stb. hirdesse Magyarország létét az emberiség javára.
A z elektron ika terjesztését az iskola, a civil szerveződések, az
önkormányzat, különféle pályázatok, a „digitális falu" széleskörű propagálása
mind-mind előmozdíthatják. A lényeg, hogy az első lépések mielőbb
megtörténjenek, ehhez számítani lehet a „mobiltelefon-effektusra".
 T anácsadás a v id ék szolgálatában

A szaktanácsadás régmúltra tekint vissza, hiszen 1873-ban indult el a

Cambridge Egyetemről. Magyarországon is különféle próbálkozások szület­
tek, mint például a két világháború közötti számtartás-statisztika, de nem jött
létre egységes rendszere. 1945-öt, pontosabban a nagyüzemi mezőgazdasági
termelés létrejöttét követően az agronómusok és az irányításban dolgozók
látták el a tanácsadás funkcióját. Sőt, a „kisüzemek", a háztáji gazdaságok sem
maradtak segítség nélkül, mert sok szövetkezetben alkalmaztak ún. „háztáji
agronómust".
A tanácsadás átszőheti a vidéki élet teljességét: a termelő tevékenységet,
a háztartásvezetést, a környezetbiztonságot, a hagyományápolást, az
informálódást stb. Ez utóbbi rendkívül fontos, mert a vidéki vagy „látástól
vakulásig" végzett munkája miatt nem ér rá, vagy csak helyzete miatt nem
jut információkhoz. A tanácsadó viszont „profi" információgyűjtő, válogatja,
rendszerezi azokat, s a szükségeseket átadja, sőt segíti azok adaptálását is.
Magyarországon az ezredforduló elején is sok szálon folyt tanácsadás
- falugazdászok, regisztrált magán-szaktanácsadók, kutatóintézetek,
felsőfokú, középfokú tanintézetek oktatói stb. -, de változatlanul nem valósult
meg a szaktanácsadás egységes állami rendszere. Ez talán a tehetetlenkedés
csúcsa Magyarországon, ami azért is képtelenség, mert például M agda
Sán dor gyöngyösi rektor évek óta javasolja a meglevő tanintézetekre és
tangazdaságaikra épülő szaktanácsadási rendszert. Sőt, a gyöngyösi
főiskolához tartozó Tas-pusztán korszerű példaértékű tanácsadó központ,
„tanácsadó logisztikai park" is működik - évek óta.
A tanácsadás záloga és alapfeltétele a tanácsadó szem élye. A tanácsadás
ugyanis nem technikát, hanem különleges tudást, beleérzést igénylő sajátos
tevékenység.
Vidékfejlesztésben célszerű, ha az önkormányzat, civil szervezet, polgárok
csoportjai, egyes gazdák, vállalkozók szaktanácsadásra támaszkodnak,
ha nincsen eleg en d ő idejük foglalkozni a megoldásra váró, vagy tervezett
problémával, ha nem biztosak a tárgyilagosságukban, ha nem rendelkeznek
kellő szakism erettel.
Tanácsadókkal különféle rendezvények is szervezhetők, ahol a nyilvánosság
erejét lehet gyümölcsöztetni, s az alulról építkezést lehet kezdeményezni,
illetve gyakorolni. Ez kellemes, klubszerű - vidékfejlesztési klub - formában
is bonyolítható.
A vidékfejlesztés hatásos eszköze lehet a gyöngyösi mintára szervezett,
tájegységet, több kistérséget felölelő tanacsadó logisztikai közp on t szervezése.
Az elnevezés vitatható, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy egy-egy ilyen
központ szellemi termékeket gyűjt, tárol, áramoltat, adatbázisokat, gyakorlati
megoldásokat gondoz, prognózisokat készít, beszerzéseket - értékesítéseket
 segít, programokat, szervezeteket koordinál, pályázatokat segít készíteni,
jelzi a pénzhez jutási lehetőségeket, figyeli a folyamatban lévő projekteket,
akciókat, kezdeményezéseket stb.

A z eg y ü ttm ű k ö d ési k ész ség ja v ítá sa

A vidékfejlesztés „hiánygyűrűjében" több más mellett az együttműködési

készség hiánya is szerepelt. Azért beszélünk „hiánygyűrűről", mert a külön­
féle hiányok gyűrűszerűén kapcsolódva egymás negatív hatását erősítik. Ez a
hiánygyűrű természetesen nem véletlen. Az előidéző történelmi, gazdasági
körülményeket zömében már ismertettük az előzőekben, de az „együttműkö­
dési készség hiánya" némi kiegészítésre szorul, mert ez sem véletlen és nem is
„turáni átok".
A magyarországi falvakban a nagybirtokok árnyékában küzdelmes életet
élő gazdák és a „hárommillió koldus" országában a szövetkezés 1945 előtt sem
vált meghatározó erővé a vidék életében, a jól működő tejszövetkezetek, vagy
a „Hangya" erőfeszítései ellenére. Később a termelőszövetkezetek szervezése,
annak ellenére, hogy sokhelyütt az életszínvonal emelését eredményezte,
inkább munkahely, kereseti lehetőség volt, mint magunkénak érzett
kezdeményezés. A rendszerváltozást követően ez, valamint a „hagyományos"
és soha kellően ki nem elégített „földéhség", valamint a vagyonszerzés
megcsillanó esélye szétfeszítette az egyes politikai csoportok által „kolhoznak"
titulált termelőszövetkezeteket, s néhány év múlva, amikor az EU-csatlakozás
közeledése is indokolta volna különféle beszerző-értékesítő szervezetek
létrehozását, megint csak megtorpant a meghirdetett kezdeményezés. Fentről
nem volt kellő szellemi-anyagi segítség az induláshoz, csak rendelet. Lentről
pedig nem volt együttműködési készség, hiányoztak a helyi szervező erők.
Okulva az előző évtizedek tapasztalataiból a kooperációkat,
koordinációkat egészen másképpen indokolt kezdeményezni. A település
gazdálkodóit, vállalkozóit először bárm ilyen nevű laza szerv ezetb e célszerű
töm öríteni. M ajd ez a szerv ezet alapíthatna vállalkozást beszerzésre,
esetleg termeltetésre, feldolgozásra vagy értékesítésre, profi szakember
alkalmazottakkal, nyereségorientáltan, az alapító közösség hasznára, javára.
Ehhez, az induláshoz állami forrásokat kellett volna rendelkezésre bocsátani.
Ez esetben sikerrel kecsegtetne a hiányzó együttműködési készség pótlása,
vagy megkerülése, szükségességének elfogadtatása, az EU-csatlakozásra való
időbeni felkészülés.
A k ed v ez ő tlen adottságú v id ék ek fejlesz tése

Közismert, hogy a Déli-Kárpátoknál megszűnnek a nagy - természeti adott­

ságaikat tekintve azonos tulajdonságokkal rendelkező' - zónák, s a Kárpát­
medencére a mozaikosan elrendeződő, többé-kevésbé homogén adottságú
kisebb-nagyobb tájak, körzetek a jellemzők. Ezek minősége, termőhelyi adott­
ságai igen eltérőek, kedvezők, közepesek, kedvezőtlenek, sőt alkalmatlanok
- mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti nézőpontból.
A kedvezőtlen adottságok - amit a talaj-, domborzati, időjárási viszonyok
idézhetnek elő elsősorban - eleve korlátozzák az agrárgazdaság mozgásterét.
A kedvezőtlen adottságú termőhelyeken csak bizonyos növények, megfelelő
technológiával termelhetők. Az adottságok természetesen a tartható,
tenyészthető állatok körét is meghatározzák. A kedvezőtlen természeti
adottságokhoz piactól való távolság, rossz közlekedési és útviszonyok
valamint lakossági és termelői infrastrukturális adottságok is társulhatnak.
Természetesen ez utóbbiak jó termőhelyeken is megjelenhetnek, ami
rontja az elérhető gazdasági eredményeket. A termőhely hasznosításában a
humán erőforrás minősége, a tőkeellátottság, felszereltség is meghatározó.
Végeredményben a termelési tényezők említett csoportjainak kombinációi
együttesen döntik el, hogy az adott térség kedvező vagy kedvezőtlen, előnyös
vagy hátrányos esélyű a fejlesztési törekvésekben.
A témakör természetesen nem új keletű, hiszen a különféle rajonizálási,
körzetesítési kutatások már 1945 előtt is foglalkoztak az eltérő adottságokkal,
azok kartográfiai megjelenítésével és így tovább.
A korszak irodalmi feldolgozásával, az egyes országok eltérő adottságaival,
a hazai specializáció és termelési körzetek helyzetével foglalkozott Erdei
Ferenc, C sete László és M árton Ján os könyve, amit a Közgazdasági és Jogi
Könyvkiadó adott ki 1959-ben. A könyv tulajdonképpen az akkori KGST-ben
elgondolt, s magyarországi körökben is támogatott, központilag elrendelt
munkamegosztás és specializáció ellen íródott, ráirányítva a figyelmet az
adottságok sokoldalúságára, a termelési szerkezet sokszínűségére és csak az
önköltségre alapozott munkamegosztás kilátástalanságára.
Magyarországon az 1960-as évek elején a mezőgazdaság tömeges
nagyüzemi átszervezését követően került előtérbe ismételten a kedvezőtlen
adottságok témaköre, részben úgy, hogy a „gyenge adottságú szövetkezetek
illetve a „lejtős területen gazdálkodó” nagyüzemek elmaradtak a fejlődésben.
Ekkor terjedt el az a politikai jelszó is, hogy a „gyengék érjék utol a közepeseket,
a közepesek pedig a jókat". Az MTA Ökonómiai és Mezőgazdasági Bizottsága
is foglalkozott a problémakörrel kihelyezett miskolci ülésén az 1960-as
évek elején. Itt a fejezet szerzője azt bizonygatta, hogy a „gyengék , a
„lejtős területűek" problémája egyrészt azonos, mert addig ezt különálló
témakörként kezelték, másrészt magyarázata az a törvényszerűség, hogy a
jobb termőhelyeken a kedvezőtlenebbekhez képest a ráfordítások átlagos
és pótlólagos hatékonysága mindig kedvezőbb. Nincsen ez másképpen
napjainkban sem.
A kedvezőbb-kedvezőtlenebb adottságok hatékonyságbeli különbségei
támogatási rendszerrel ellensúlyozhatóak. Ez történt Magyarországon
az 1970-es évektől kezdődően a '80-as évek közepéig, amikor is az ún.
„megkülönböztetett támogatásokkal" ott is jövedelmezővé tették a termelést,
ahol a természeti-termőhelyi adottságok erre másképpen nem nyújtottak
esélyt. Igaz, ebben a korszakban az államközi szerződésekkel garantált KGST-
piacon minden mezőgazdasági terméket és élelmiszert értékesítettek, arról
nem is szólva, hogy például a Szovjetunió értékes nyersanyagokkal, olajjal,
gázzal, vasérccel stb. fizetett Magyarországnak.
A korszak kutatásaiból a következő tanulságok vonhatók le:
Nem célszerű a befektetéseket, a termelést támogatni, hanem az
életnívó javítására, az elviselhetetlen különbségek mérséklésére célszerű a
rendelkezésre álló forrásokat fordítani, mert ez kevesebb áldozattal jár. A
determinisztikusán meghatározott termőhelyi adottságokat úgy sem lehet
gyökeresen átalakítani.
A jo b b term őhelyeken célszerű támogatásokkal előmozdítani a ráford ítások
átlagos és pótlólagos hatékonyságát és az így keletkező költségvetési
többletekből szükséges a kedvezőtlen helyeken élők életnívóját javítani.
A termelők oldalán pedig a termelési tényezők - munkaerő, föld, tőke
- tágabb arányaival - az egy főre, egy családra jutó nagyobb földterülettel,
felszereléssel mozdítható elő a termelés, vagyis ebben a vonatkozásban is
nyílik kibontakozási lehetőség.
A több évtizedes tudományos előzmények és gyakorlati tapasztalatok

4. ábra
A vidéki térségek feltételeit és a változásuk irányait leíró alapmutatók

Népsűrűség, Jövedelmek,
Népesség változása, Lakáskörülmények,
Népesség-összetétel, Oktatás,
Háztartások, Egészségügy,
Közösségek Létbizonytalanság
Munkaerő, Domborzat és éghajlat,
Foglalkoztatás, Földrajzi változások,
Nemzetgazdasági ágazatok megoszlása, Termőhely és élővilág,
Termelékenység, Talaj- és vízviszonyok,
Beruházások Levegőminőség
5. ábra

Társad alm i-gazd asági

sz em p o n tb ó l e lm arad o tt

Ip a ri s z e rk e z e tá ta la k ítá s

V id é k fe jle s z té s

6. ábra
A leghátrányosabb helyzetű kistérségek térbeni elrendeződése
7. ábra
Magyarország kistérségeinek besorolása
az OECD ruralitási kritériumainak megfelelően
(120 fő/km2 települési népsűrűség figyelembe vételével)

I I A la p v e tő e n v id é k i je lle g ű
|gg£3 Je lle m z ő e n v id é k i je lle g ű
■ ■ A la p v e tő e n v á r o s i je lle g ű

ellenére a kedvezőtlen adottságok „kezelésében" a megcsontosodott régi

felfogások, nézetek uralkodnak igen gyakran.
A kedvezőtlen adottságú területek problematikája nemcsak Magyar-
országon vagy a KGST-országokban szerepelt napirenden, hanem az
OECD-országokban is. Az eltérő adottságú vidékek meghatározására és
fejlesztési kilátásaik feltárására a 4. ábrán bemutatott rendszert dolgozták ki.
A négy négyzet és fontosabb témakörei, mutatói a demográfiai, a jövedelmi,
foglalkoztatási és természeti viszonyok alapján kísérlik meg az adottságok és
az erre alapozható lehetőségek rendszerbe ötvözött áttekintését.
Hazánkban a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott kistérségek
az 5. ábra szerint rendeződnek el. Az elmaradottnak minősített kistérségek
- amit nyugodtan vidéknek tekinthetünk - száma 90, míg a nem ennek
minősített kistérségek száma csupán 60 (40%), vagyis az ország nagyobb
hányada kedvezőtlen adottságú.
A leghátrányosabb helyzetű kistérségeket a 6. ábrán illusztráljuk. Számuk
41, vagyis a kistérségek 27%-a.
Ha pedig az OECD 120 fő/km2 alapján rendszerezik az ország statisztikai
kistérségeit, akkor látható, hogy alapvetően vidéki jellegűnek tekinthető a
kistérségek több mint 60%-a, míg a városinak csupán valamivel több mint
5%-a (7. ábra).
 22. táblázat
A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program keretében nyújtott
támogatások, 2002

1000 ha
Mezőgazdasági Nyertes mezőgazdasági
Területi egység terület pályázatok területrejutó
(ezer ha) száma (db) pályázatok száma
(db)

Közép-Magyarország 395,1 134 0,34

Közép-Dunántúl 646,5 183 0,28

Nyugat-Dunántúl 642,5 117 0,18

Dél-Dunántúl 828,1 171 0,21

Eszak-Magyarország 751,5 468 0,62

Észak-Alföld 1273,3 1055 0,83

Hajdú-Bihar 461,8 570 1,23

Jász-Nagykun-Szolnok 424,9 65 0,15

Szabolcs-Szatmár-
386,6 420 1,07
Bereg

Dél-Alföld 1316,9 563 0,43

Összesen: 5853,9 2691 0,46

Forrás: Szabó Gábor - Fésűs István - Balázs Katalin - Katonáné KovácsJudit: A Nemzeti Agrár­
környezetvédelmi Program pályázatainak elemzése. Gazdálkodás, 2 0 0 3 .1 . sz.

A kedvezőtlen adottságú területek korlátozott hasznosítási lehetőségeinek

egyik kitörési pontja a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program. A 2002. évi
elfogadott pályázatok alapján megállapítható, hogy a kedvezőtlen adottságú
területeken pályáztak a legtöbben. A 22. táblázatból látható, hogy az Észak-
Alföldi Régióban az 1000 ha-ra jutó pályázatok száma az országos átlagnak
csaknem kétszerese.
A NAKP keretében 2002-ben a támogatások 2,5 Mrd Ft-ot, 2003-ban
4,5 Mrd Ft-ot, 200 4-ben pedig már 17,0 Mrd Ft-ot tettek ki, ami előnyös a
kedvezőtlen adottságú vidékek fejlődésének.
A rom a n em z eti k is e b b s é g é s a v id ék fejlesz tés

A roma kisebbség számos helyen nehézzé, esetenként elviselhetetlenné te­

szi az élhetőséget. Egyes településekről menekülnek a „magyarok", az idős
nyugdíjasok élete pedig pokollá vált, de ők képtelenek a helyváltoztatásra.
Sokhelyütt a roma kisebbség problémáinak megoldása nélkül csak vágyálom
a vidékfejlesztés. Természetesen ez esetben is veszélyes minden általánosítás,
az előítéletek elhatalmasodása. Tény ugyanakkor, hogy a romák, a németek­
hez, svábokhoz, zsidókhoz képest sokkal nehezebben igazodnak a környeze­
tükben élőkhöz, az általános, illetve helyi szokásokhoz.
A sok türelmet és kitartást igénylő feladat megkezdésekor tisztán kell
látni, hogy a cigányság gazdasági beágyazottsága a rendszerváltozást követő
átalakulással együtt összeomlott. Súlyosak a megélhetési problémáik és
mindennapossá váltak a „megélhetési lopások". Ugyanakkor a beilleszkedést
segítő bármilyen kezdeményezésnél számításba kell venni, hogy a romák
szeretik a kötetlenséget, nehezen viselik a szigorú rendet, szeretnek a
természet közelében élni, a kézműves-barkácsoló munkához kifejezett
hajlamuk van. Igaz, alacsony a képzettségük, egyenetlen a munkatempójuk,
megszűntek a hagyományos cigánytársadalmi formák, de újak nem jöttek
létre. A romák kisebb közvetítő kereskedelemben jól érzik magukat, melynek
színterei a helyi piacok (virág, régiségek, állat, ló stb.).
A vidékfejlesztésben mindenképpen és minél többrétűén célszerű
bevonni a helyi roma kisebbségi önkormányzatot, az előkészítés, megvitatás,
döntés, végrehajtás szakaszában. Ez a legitimitás mellett a felelősség
hangsúlyozásának a lehetőségét is nyújtja.
A vidékfejlesztési programban a mezőgazdaság nyújtotta lehetőségekre
mindenképpen célszerű gondolni, mert a valamilyen szintű önellátó
tevékenység eleve kiadáscsökkentő, tulajdonhoz, rendszerességhez szoktató
és megélhetést javító. Ezek köre meglehetősen színes. Például:
- kisállattartás (nyúl, kecske, nutria stb.);
- bio-állattartás (birka, ló, ridegmarha);
- gyógynövények gyűjtése, termelése (kamilla, sisakvirág stb.);
- bio-zöldségtermelés;
- takarmánytermelés (lucerna, eladásra is);
- speciális állattartás (csiga, béka, méz, hal) és így tovább.
Minden olyan vidéken, ahol nagyobb arányú és lélekszámú a roma
kisebbség, ajánlatos a helyi viszonyoknak megfelelő foglalkoztatási
és családsegítő p rog ram ot összeállítani. Nagyon lényeges a program
megvalósításának gondos előkészítése. Mindenekelőtt szükség van egy
tanácsadó m űvezetőre, aki
- j ó l fizetett,
-k o m m u n ik á ció s készséggel megáldott, egyszerű emberek nyelvét ismerő,
 23. táblázat
A családi területszükséglet az önellátásra alapozott zöldségtermelésben

paradicsom 160 m2
paprika 30 m2
zöldborsó 80 m2
káposztafélék 100 m2
uborka 20 m2
kabakosok 30 m2
vöröshagyma 80 m2
hagyma (egyéb) 10 m2
sárgarépa 80 m2
petrezselyem 60 m2
egyéb zöldség 70 m2
Összesen: 800 m2
Termőterületlekötés 100 fő esetében. 8 ha

- házkörüli gazdasági gyakorlattal ren delkező, aki m űvezetői jelleggel,

- napi gyakoriságú tanácsadással, egyszerű fog á so k bemutatásával
irányítaná, vezetné a projekt megvalósítását.
Fontos a helyi roma kisebbségi önkormányzat maradéktalan megnyerése
és a feleslegek érték esítésén ek m egszervezése.
Megoldás lehet például az olyan zöldségterm elés, amely gyorsan, már
tavasszal indítható és folyamatos foglalkoztatást nyújtva csökkenti a
kiadásokat, javítja a táplálkozást és áruértékesítésre is lehetőséget teremthet.
Például az önellátásra alapozott zöldségterm elésre - gondolva a nagyobb
családokra, a gyakorlat hiányára és a kezdeti nehézségekre - a 23. táblázat
közöl megoldást (terü letszü kséglet: 800 m2/család).
A tápanyagok és a v éd ekez ő szerek szükséges mennyiségét a művezető
szaktanácsadón keresztül juttatja el az önkormányzat a termelőkhöz.
A felhasználás a tanácsadó jelenlétében történik. A palánta é s vetőm ag
beszerzés szintén a programszervezők feladata. A palántanevelést részben-
egészben csak a második évben célszerű elkezdeni valamilyen közös
összefogásban.
A z áru értékesítésre irányuló zöldségterm elés induláskori mérete 16 ha-
ban ajánlható.
Ebben az esetben a zöldségnövények összetételében az önfogyasztási
változattól eltérően meghatározó a szerződéses termelésben értékesíthető
zöldségfélék mennyisége, illetve a helyi piacon eladható becsült mennyiség,
valamint természetesen a termőhelyi adottságok és a térség termelési
hagyományai. Az árutermelés a hasznos bevétellel járó foglalkozást jelenthet.

Bio-tojás term elési m inta:

A vállalkozó családok száma 50
tyúkok száma/család 30
összes tyúk 1500
tojáshozam/tyúk 150 db/év
családonkénti tojáshozam (150 db x 30 tyúk) 4500 db

A kukorica-szükséglet 150 db tojás/tyúk/év esetében 49 kg. A kukoricát

vagy előlegként kapják az értékesítő vagy más szervezettől, vagy megterme­
lik. Ez utóbbi esetben 4,5 t/ha termésátlag mellett kereken 16 ha vetésterület
szükséges.
Bio-sertéshús-előállítás elsődlegesen önfogyasztásra, esetleg értékesítésre.
A süldőt vagy támogatás formájában kapják, vagy megelőlegezik. Ez utóbbit úgy
fizethetik vissza, hogy a süldők árának megfelelő hízott sertést értékesítenek.
A hizlalás történhet közösen 5-6 falkában, vagy a házak körüli egyszerű
ólakban. A kezdet minden vonatkozásban extenzív, egyszerű. A sertésgondozók
bére természetben kerülne ellensúlyozásra, ha a közös megoldást választják.
A hizlalás kukoricaigénye, biztonságosan kalkulálva, az alábbi:
125 db hízó (családonként átlagosan 1 hízó és értékesítésre szánt db)
600 kg/hízó kukorica szükséglete
4,5 t/ha kukorica átlaghozam
16,0 ha területlekötés.
B ogyósok telepítése, értékesítése. A bérelt földterületen a kézimunka­
igényes és piacos b ogyósgyü m ölcsök telepítése, m ajd term elése javasolható,
elsősorban értékesítésre. A köszm éte - talajban nem válogatós - telepítése 140
x 60 cm sor- és tőtávolságra ajánlható. A pirosrib iszke telepítése 140 x 80-100
cm sor- és tőtávolságra javasolható. A fek eterib isz ke szintén jól értékesíthető
és 200 x 120-150 cm sor- és tőtávolságban telepíthető.
A szaporítóanyag támogatásból vagy megelőlegezésből eredhet.
Indulásként 0,5-0,5 vagy 1-1 ha, összesen 1,5 illetve 3 ha terület ajánlható.
Alma, meggy, szilva telepítése csak hosszabb távú haszonbérlet
megoldásával valósítható meg.
N yúlhús-előállítás. A házinyúl szaporítása és nevelése viszonylag olcsón
megoldható és jól értékesíthető, de a család is fogyaszthatja. Ápolásukba,
ellátásukba a családtagok könnyen bevonhatók. Fontos a fokozatosság, majd
az első év eredményeit követő felfejlesztés, ezért 10-12 családdal célszerű
kezdeni. Először a többcélú, igénytelenebb, m agyar óriás fajtát ajánlatos
számításba venni. Családonként 1 bak és 5 anya kerülne kihelyezésre
négyhónapos korukban. A nyúltartáshoz szükséges berendezésre, majd
24. táblázat
Helyi termelési programok területigénye

Zöldségtermelés önellátásra (100 család x 800 m2) 8,0 ha

Tyúktartás (50 család x 30 tyúk x 150 db tojás/tyúk/év) 16,3 ha
Sertéstartás zömmel önfogyasztásra (125 hízó) 16,0 ha
Bogyósok telepítésére 3,0 ha
Nyulászat takarmányszükséglete 2,0 ha
Összesen 45,3 ha

a tápok beszerzésére stb. a szervező finanszírozásában, illetve állami

támogatásból kerülhet sor. Akiegészítő takarmányok termelése, zölden és
szénaként etetve, a későbbi bővítésre is gondolva 2 hektáron megoldható.
A vázoltak különféle kombinációi együtt is életképesek, összekapcsolva
szociális földprogrammal. A területigény egyik változatát mutatja a 24
táblázat.

Víz n élkü l se fejlőd és, s e vid ék

Szakmai körökben ideje felismerni és a vidékfejlesztéssel összekapcsolni,

hogy a jövő kulcsa már nem az olaj, hanem a víz, illetve az ivóvíz. A vidék el­
néptelenedésének egyik gyorsító oka lehet a vízhiány, az aszálykárok, a fellépő
sivatagosodási jelenségek. Ezért a vidékfejlesztési programokban a víz szere­
peltetése rendkívüli jelentőségű, annál is inkább, mert ez napjainkban szinte
fe l sem merül, pedig a vidék ebben az összefüggésben is a város segítségére
lehet.
A települések létrejöttének és fejlődésének mindig alapfeltétele volt a
víz. A fenntartható gazdálkodási rendszereknél már foglalkoztunk a vízzel,
s a fen n tartható vidékfejlesztés sem képzelhető el a helyi vízszükségletek
biztonságos kielégítése nélkül, ami a víznyerés lehetőségétől függ elsősorban,
de szerepet játszanak ebben a felszíni viszonyok, a vízfogyasztási szokások
(takarékos-pazarló), a vízvisszanyerés technikai színvonala stb.
Az bizonyos, hogy minden vidéki településen és vidéki térségben a
természetes csapadék, az eső, a hó megfogása, talajba juttatása és a talajban,
ciszternákban, medencékben való tárolása, a párolgás csökkentése, vagyis
az így nyert víz megőrzése alapvető jelentőségű. Még nem is olyan régen,
ahol nem nyílott lehetőség ásott, fúrt kutak létesítésére, vagy folyóvízből
történő víznyerésre, mindenhol a ciszternák szolgáltatták a főzéshez és
tisztálkodáshoz, sőt a kiskertek életmentő locsolásához is a vizet. Ivóvizet
forrásokból, illetve más megbízható víznyerő helyekről, olykor egészen
messziről hordtak a házakhoz, elsősorban a gyerekeknek. Ez is szerepet
játszott az olcsón előállítható, gyenge alkoholtartalmú és minőségű borok,
vagy a „csiger", a második „bor" előállításában és rendszeres fogyasztásában.
(Villány- és környékén a szőlőt kapáló asszonyok kendőbe csavarva tartották
a sor végén a csigeres üveget, hogy fölhaladva a domboldalon, szomjukat
olthassák.)
A vidékfejlesztési elgondolásokban sajnos az időjárás, a klímaváltozás
hatásai meg sem jelennek, holott a felmelegedés, a szárazság, az időjárási
an om áliák gyakoriságának fokozód ása a legjobb fejlesztési elképzelést is
meghiúsíthatja. Ezért szükséges számításba venni a száraz-meleg, esetenként
helyenként a száraz-hideg, a nedves-meleg, a nedves-hűvös kombinációk
gyors egymás utáni rapszódikus, sztochasztikus változását. Egyidőben kell
felkészülni az aszályra, a b elv izek re és az árvizekre, vagy a hirtelen lezúduló
csap ad ék m egfogására. Ez különösen a Balaton vízgyűjtő területén és a Sió­
völgyben, valamint a Tiszai Alföldön és lejtős területeken jelent kockázatot.
A vidéki település határát a csa p a d ékm eg ő rz ő talajm űveléssel lehet
megvédeni a teljes kiszáradástól. Ehhez azonban megfelelő gépek szükségesek
- talajlazító, váltvaforgató ekék, nehézhenger, boronák, simítok, kombinált
gépek stb. -, hogy a párolgást akadályozó művelt talajrétegek létrejöjjenek.
Ezeket azonban nem tekintik vidékfejlesztésnek, holott ez a kettős célt
szolgáló beruházás perdöntő a mezőgazdasági termelés és a település
megmaradásában.
Hasonlóan kettős rendeltetésű a m ez ő v éd ő erdősávok, vagy a települést
ö v e z ő erdősávok létesítése. Többcélú „hasznuk" egyértelműen a nedvesség
őrzése, a mikroklíma alakítása, az élővilág búvóhelye, így a biodiverzitás
gazdagítása, a kellemesebb környezet alakítása.
A csapadék és öntözővíz megőrzését szolgálja a talajtakarás, ami különösen
a települések kertjeiben fontos, ahol ez mindenféle szerves anyaggal, főleg a
lenyírt fűveljól megoldható, de elősegíthetőún. köztes növények (mustár, repce
stb.) vetésével és lekaszálásával is. A „mulcsozás" jelentősége növekvő, és ez is
a vidékfejlesztési forgatókönyvek szerves alkotó eleme kellene hogy legyen,
főleg lejtőkön, lazább szerkezetű talajokon, szélesebb sorközű kultúrákban.
A többcélú víztározók ép ítése (kommunális felhasználásra, horgászásra,
öntözésre, üdülésre, pihenésre, mikroklíma alakításra stb.) szintén a
kockázatcsökkentés egyik lehetősége.

UidékíejlesztÉsi kísérletek

A vidékfejlesztési kísérletek bemutatása azokat a kezdeményezéseket kívánja

csupán érzékeltetni, melyekkel az ország különböző területein találkozhat az
érdeklődő. Ez a távolról sem teljes és nem is reprezentáló válogatás azt min-
 den esetre jól érzékelteti, hogy az idegenforgalom, a falusi turizmus minden­
hol előkelő helyet foglal el mint szándék, amihez azonban külső fejlesztési
források, szervezés, felkészülés szükségesek. Ráadásul a nagy szándékhoz
képest kevés a biztató tapasztalat. Több helyen a mezőgazdaság fejlesztése, a
biotermelés is megjelenik a tervezett megoldások között. A vidékfejlesztéstől
mindenütt a munkanélküliség csökkentését és a fiatalok elvándorlásának
mérséklését remélik. Sajnos a feldolgozott anyagokból az is kitűnik - egy-két
kivételtől eltekintve - hogy az EU vidékfejlesztési törekvései nem nagyon is­
mertek, amit jelez az ötletszinten megjelöltek viszonylagos szűkössége, a helyi
kezdeményezés, a megvalósítás stb. kérdéseinek az elhanyagolása is.
A galgahévizi kísérleti program ban öt település vesz részt (Dány, Zsámbok,
Vacszentlászló, Túra és Galgahévíz). A kom plex program a hagyományos
mezőgazdaság nyújtotta megélhetési lehetőségen túllépve ökofalu é s b io ­
gazdaság létesítésében keresi a megoldást. Kezdeti lépésként a résztvevők
30 órás előadás és 400 órás gyakorlati képzés keretében ismerkednek meg
a tennivalókkal. Minden tevékenység a társadalmi, gazdasági, környezeti
fenntarthatóságot kívánja szolgálni. Ennek érdekében megismerkednek a
vályog- és nádtechnológiával, a napkollektor és a szélkerék használatával.
Alakások fűtését biomassza alapú távfűtőmű szolgáltatja, s a szennyvizet
öntisztító rendszert követően újrahasznosítják. A biotermékekre a
fogyasztókkal kötnek szerződést. A program segíti a helyben maradást és az
aktív korúak 10-15%-ának nyújthat biztos megélhetést.
Egy K ö rö sök menti, B ékés m egyei kistérség v idékfejlesztésében a
körülmények elemzése után a megoldást elsó' lép ésb en egy nagy m éretű
sertéstelep rekonstrukciójában vélik m egtalálni. Ebben m inőségi
tenyészanyag beszerzése, extenzív állattartásra való áttérés, EU -norm ákhoz
való igazodás, a hagyom ányos állattartás színesítése szerepel. A tervezetet
dicséri, hogy minden intézkedési csoport mellett eredménymutatók és
következménymutatók (indikátorok) szerepelnek. M ásodik lép ésb en
biotermék előállítására kívánnak áttérni, megvalósítva a szigorú
állattenyésztési előírásokat. A biotermelést a növénytermelésben is
előirányozzák. Ez az elképzelés az egész vidékfejlesztést egy adott, viszonylag
nagy méretű mezőgazdasági tevékenység korszerűsítésével, majd gyökeres
átalakításával kívánja megoldani, valójában tehát mezőgazdasági fejlesztésről
van szó, ami természetesen kedvez az ott élők anyagi helyzetének is.
A T uram elléki-E rdőhát k istérség Fejlesztési Ö nkorm ányzati Társulás
vidékfejlesztési törekvései a táji adottságokat tükrözik. A térség „eldugott"
része az országnak az Észak-Alföldi Régió keleti szegletében, Romániával
és Ukrajnával határosan. Területe 150 km2, népessége 2001-ben 6025 fő,
népsűrűsége 40,1 fő/km2! Területén 12 település helyezkedik el: Csaholc,
Császló, Gacsály, Garbók, Kishódos, Méhtelek, Nagyhódos, Rozsály,
Tiszaberek, Túrricse, Vámosoroszi, Zajta. A területen ipar nincsen,
 megélhetést a mezőgazdaság nyújt, a csekély számú vállalkozás kisméretű,
tőkeszegény. A munkanélküliség 17%-os, a roma kisebbség aránya 21%-ot
meghaladó, csaknem kétszerese az országos átlagnak. A termőföld gyenge
termőképességű 7-20 AK. Idegenforgalom nincsen. A vidékfejlesztési operatív
program három fő célt fogalmazott meg:
1. A m ezőgazdaság jö v ed elem term elő k ép es s é g é n e k növelése, a
biogazdálkodás m eghonosítása. A biogazdálkodás bevezetésére több
projekt is készült: továbbképzésre, gyakorlati képzésre, szaktanácsadásra,
tananyagkészítésre. Emellett a hagyományos növénytermelés, a
takarmánytermelés és állattartás bővítése, a növekvő jelentőségű szántóföldi
zöldségtermelés továbbfejlesztése és a hagyományos gyümölcstermelés (dió,
szilva) korszerű folytatása, és ami még fontos, az információellátás gyökeres
javítása.
2. A k istérség gyalogtúra-útvonalainak kialakítása és jelv én y szerző
túram ozgalom szervezése. Reálisan, a források hiányában ez a turistautak
felfestésére és térképek készítésére korlátozódik - egyelőre.
3 .A z életkörü lm én yek javítása a kistérségben . A helyi szolgáltató ren d szer
fejlesztése. Ez az elnéptelenedés megakadályozását szolgálná elsősorban,
de valójában ez inkább óhaj, mint reális program, noha szükségessége
elvitathatatlan.
V ásárosnam ényben és körn yékén a falusi turizmustól remélik a
munkanélküliség és elvándorlás csökkenését, az infrastruktúra javulását.
Ugyanakkor a falusi turizmus természetközeli, olcsó üdülést jelenthet,
alkalmat nyújtva a falusi életforma megismerésére is. Ehhez kapcsolható a
házilag készített tejtermékek, sütemények, gyümölcslevek szolgáltatáskénti
értékesítése, a kereszthímzés megismertetése, a beregi szőnyegszövés
bemutatása, értékesítése. Ehhez természetesen a szolgáltatások megfelelő
színvonala szükséges. A térség bővelkedik turisztikai értékekben is. Például:
Vásárosnaményban a református templom, a Tomcsányi-kastély, az Eötvös-
kúria, a Beregi Múzeum. Csarodán a helyreállított freskóiról híres templom,
Tarpán a „Mezítlábas Notre Dame"-nak nevezett fatemplom és száraz malom.
Túristvándiban a működő vízimalom, Szatmárcsekén az emberarcú csónakos
fejfás temető és Kölcsey Ferenc sírhelye. Mindettől a munkanélküliség
csökkenését és a jólét fellendülését várják.
N agykálló és körn yékén az idegenforgalom kín álk oz ik vidékfejlesztő
tevékenységként. Anagykállói strand bázisán megyei szerepkörű
gyógyturizmust irányoznak elő. A Harangodi-tó környékén táborozási,
csónakázási, túrázási, lovaglási és fogathajtási verseny lehetőségeire is
gondolnak. Nagykállón Taub Eizik Izsák csodarabbi sírhelyét sokan látogatják,
amihez kóser kínálattal konyhát lehetne létesíteni, de idegenforgalmi
látványosság még a régi megyeháza, a Kállay-kúria, a római és görög katolikus
templom is. Szokolyában az őspark szomszédságában szabadidőközpont
 kialakítására kerülne sor, ahol családok tölthetnék idejüket pihenéssel,
szórakozással. Mindehhez eseménynaptár, marketing és nem utolsó sorban
szervezés, valamint beruházás szükséges.
A N em zeti A grár-környezetvédelm i Program, jelentős vidékfejlesztési
lehetőség. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a NAKP egyidőben szolgálhatja a
fenntarthatóságot, a vidékfejlesztést és a környezetvédelmet. Ezt ismerték fel
a Paks-Dunaföldvár kistérségben, ahol a NAKP nyújtana lehetőséget.
A ldebrőn a helyi sajátosságaikra alapozva tervezik jövőjüket. Egyrészt az
ismert Debrői Hárslevelű nyújtotta lehetőségeket kívánják összekapcsolni
idegenforgalommal, de új telepítésekkel, törzsültetvénnyel és vírusmentes
szaporítóanyag-előállítással gondolják bevételeiket növelni. Csendet,
tisztaságot, takaros falukülsőt, öt bányatóval pedig horgászási, pihenési
lehetőséget kínálnak. (Az egyik tóból 180 cm-es harcsát fogtak ki!) Mindezek
eredményeképpen folyamatosan nő a külföldi és hazai tulajdonú üdülőházak
száma.
V ároshoz k a p cso ló d ó k istérség vidékfejlesztési leh ető ség eire Moson­
magyaróvár a példa, melynek környezetében kedvező a jó földrajzi fekvés, a jó
infrastruktúra, az autópályák közelsége, viszonylag kedvező ipari szerkezet,
demográfiai állapot, szálláshely-kínálat és külföldi érdeklődés a város,
valamint környezete iránt. A térségben található a Szigetközi Tájvédelmi
Körzet, termálvizek és kiváló tisztaságú ivóvízbázis. A fejlesztésben a
mezőgazdaság versenyképességének növelése mellett az idegenforgalom
fejlesztése, a természeti értékek védelme melletti hasznosítás, valamint a
humán infrastruktúra fejlesztése szerepel. A mezőgazdaságban a biotermelés,
általában az extenzív irányzat, a zöldségtermelés, a marketing erősítése és a
termelői összefogások kapnak nagyobb hangsúlyt. Az idegenforgalomban az
ökoturizmus, a vízi turizmus, a termálvíz-hasznosítás és a kulturális örökség
láttatása kapna nagyobb szerepet. A humán erőforrás mindenekelőtt azzal
szolgálná a vidékfejlesztést, hogy információs központ és hálózat kiépítését
tervezik.
A „3 Patak" K istérség agrár- és vidékfejlesztési program ja. Veszprém
megyében Dabrony, Iszkáz, Kisszőlős, Nagyalásony, Somlóvecse,
Vid községek területét öleli fel. Programjukban halastó kialakítása a
Hajagos patak hasznosítására, ültetvény mintaprojekt, fejéstechnológiai
rekonstrukció, humán erőforrás fejlesztés, agrár és turisztikai marketing,
falusi és ökoturizmus, vendégház építés, lovas bázis létesítése, szolgáltatások
fejlesztése, lakókörnyezet javítása, járda felújítás, templom és kápolna
rekonstrukció, falukép formálása, belső úthálózat korszerűsítése, szociális
ház építése és falugondnoki szolgáltatás bevezetése és közösség-fejlesztés
szerepel. A fejlesztés forrásigénye 426 M Ft. Ez a sokszínű fejlesztési program
- mint látható - a helyi feszültségek oldásának és fejlesztési ötleteknek az
együtteséből tevődött össze.
 Körösnagyharsány, a valamikori hajdúváros, Békés megye északkeleti
részén található. Igen szerények a jelenlegi helyzetből való elmozdulás
lehetőségei. A helyzet pedig súlyos. A munkanélküliség aránya 30%,
folyamatos az elvándorlás, a 2000. évi 783 fő 2002-re 744-re apadt. Az
általános iskolában az oktatók nagy része képesítés nélküli. A közlekedés
hiányosságai miatt a település kimarad a megye vérkeringéséből. Megélhetési
lehetőséget csupán a mezőgazdaság nyújt, ezért fejlesztése pályázatokkal
némi kilábalási reményt nyújt, akárcsak a varroda létesítése, a magyar-román
határátkelő megnyitása és a közös sóderkitermelés a Sebes-Körösből.
A létrejött Körösnagyharsányért Egyesület a falusi turizmust szorgalmazza,
az ökoturizmusnak pedig a közeli természetvédelmi park nyújtana alapot.
A vadászturizmust ítélik még olyan elérhető bevételi forrásnak, amely javíthat
a község helyzetén.
Az előzőektől eltérően - a galgahévizi kísérlethez hasonlóan - kezdeti
eredményeket is felmutató fenntartahtó vidékfejlesztési gyakorlat folyik Gö-
m örszöllősön (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), Gyűrűfűn (Baranya megye),
B oronka körzetben (Somogy megye) és az O rm ánságban (Baranya megye). Ezek
a projektek a helyi adottságokhoz és hagyományokhoz igazodva számtalan
hasznos tapasztalatot gyűjtöttek a fenntarthatóság helyi megoldásait
illetően, mint például: projektek összeállítása, művelési ágak megválasztása,
háziipar (szövés, mézeskalács készítés, fazekasság, téglakészítés, különleges
tevékenységek, természeti különlegességek feltérképezése és védelme,
tájjellegű hagyományos állattartás stb.).

JegyzEtßk
1 Ez is igazolja annak helyességét, hogy az MTA Stratégiai Kutatások keretében 1999-ben
befejeződtek a minőségi agrárstratégiára irányuló vizsgálatok, a minőségellenőrzés és
minőségbiztosítás agrár alkalmazásának feltárása és terjesztése. Az eredményekről könyv
jelent meg Minőségés agrárstratégia címmel (főszerkesztő: Glatz Ferenc) az MTA kiadásában,
1999-ben.
2 Időközben megalakult a Nemzeti Fejlesztési Hivatal (195/2003. XI. 28. Korm. r.) a strukturális
és kohéziós politika EU-feladatainak ellátására. A hivatal kezeli - több más feladat mellett - a
PHARE- és ISPA-ügyeket is.
 fl fenntartható agrár- uidékfejlesztés,
és

nalamint a környezetbiztonság

Minden haladó társadalom alapprogramja a szabadság, testvériség, egyenlő­

ség, melynek lokális megvalósításához még a rend, jó lé t és bizton ság társít­
ható. A mező-erdőgazdaságban, melynek léte és működése szorosan össze­
fonódik a természeti környezettel, - akárcsak a falvaké, tanyáké - különösen
érzékeny a természeti erőforrásaira, a település élhetőségére, ezért igen fon­
tos a környezetbiztonság.

fl uidéta települések környezetbiztonsága

A fenntartható agrár- és vidékfejlesztés kilátásait, gyakorlati megvalósítását

szorosan érinti, esetenként behatárolja a környezetbiztonság. A többé-kevés-
bé zavartalan és viszonylag gyors ütemű fejlődés érdekében a környezetbiz­
tonsági összefüggéseket a fenntartható rendszer fontos elemeként indokolt
számításba venni. A vidéki területek kiterjedéséről, nagy arányáról, az ott
élő népességről az előzőekben már szóltunk, így érthető, hogy a vidéki térsé­
gek esetleges szennyezése, károsodása nemcsak mozaikosan jelentkező loká­
lis, elszigetelt eseti ügy lehet, hanem súlya miatt problémái, kockázati hatásai
társadalmi jelentőségűvé válhatnak. A vidéki területek helyzetét ismerve kije­
lenthető, hogy a városoktól eltérően ugyan rendelkeznek sajátos gondokkal,
de a lakosság környezeti helyzete a városiakhoz képest általában sokkal ked­
vezőbb. Elegendő, ha csak a szállítás, közlekedés kisebb károsanyag-kibocsá-
tására, a veszélyes hulladékok képződésére, a kommunális szemét kedvezőbb
összetételére - a fogyasztás eltérő szerkezete miatt -, a zöldterületek kedve­
zőbb arányaira utalunk. Ennek ellenére a vidék és így a mező-erdőgazdaság
környezetbiztonsági helyzete közel sem felhőtlen. Sok a tennivaló, amelyek
különösen az üdülő övezetekben, a városközeli agglomerációkban és a termé­
szetvédelmi területek közelében sürgetőek. Ezek megoldása prioritást élvez a
települési önkormányzatok, a civil szerveződések mozgósításában és támoga­
tásában, a lakosság képzésében, valamint a különféle agrár- és vidékfejleszté­
si beruházásokban.
A vidék környezetbiztonságában a szennyezés az egyik kockázati forrás.
A szen nyezés olyan k ü lső hatás, am ely egyaránt hat a n ép esség eg észség é­
re, a társadalom ra és a gazdasági jólétre. A szennyezés rontja a vidék élhető­
 ségét, taszítja a falusi turizmus üzleti lehetőségeit, bonyolítja a minőségi ter­
melés megvalósítását stb. A tiszta, rendezett, virágosán barátságos környezet
viszont javítja a hangulatot, a vidéki életkörülményeket és vonzza a látogató
vendégeket, kirándulókat.
A külső, externális gazdasági hatás fogalmát már a múlt század végén
A lfred M arshall vezette be. A külső gazdasági hatások közv etlen ek és k ö z v e ­
tettek lehetnek. Például a felhalmozódott szemét, a nitrátosodott kutak vize
közvetlenül hat az ott élők egészségére, a falusi turizmus elmaradó bevételei
pedig közvetve fejtik ki társadalmilag hátrányos hatásukat. A hétköznapok
gyakorlatában a pozitív-negatív, közvetlen-közvetett hatások különféle kom­
binációkban jelenhetnek meg. A lényeg azonban mindig ugyanaz, a körn y eze­
ti k o ck á z a t olyan k ü lső hatás, am ellyel valaki m ások jó lé ti helyzetét befolyásol­
ja, gyakran átgondolatlanul, tudatlanságból, hanyagságból. Következésképpen
a vidéki és mezőgazdasági környezetben a szennyezés megítélésében ebből a
nézőpontból célszerű közelíteni.
A vidéki területeken elhelyezkedő, hátrányos helyzetű, általában k is lélek ­
számú telepü lések szorosan kapcsolódnak a mező-erdőgazdasághoz. Ezekben
gyakran egyetlen jövedelemforrás a mezőgazdaság, az erdőgazdaság, folya­
matos az elvándorlás és a foglalkoztatás gondja. Akis településeken nagyobb
áldozatokkal jár a kommunális és veszélyes hulladékok gyűjtése, kezelése,
valamint a szennyvízcsatorna építése és kezelése. Az egyébként kedvező kör­
nyezet leromlása, a szennyezés, a környezetbiztonsági kockázat ezeket a tele­
püléseket igen hátrányosan sújthatja, esetleg ellehetetlenítve a település hely­
zetét. A vidéki és aprófalvas területek nagy kiterjedése, a települések nagy
száma miatt a környezetbiztonsági kockázat állandó potenciális, csaknem tár­
sadalmi méretű veszélyforrás, ha ennek megelőzésével, megoldásával nem
foglalkoznak kellő felkészültséggel.

R en d a le lk e m in d en n ek

Vidéken még nem is olyan régen szégyen volt a szemetelés, a rendetlen porta.
Az utcát, az udvart gondosan felsöpörték, legalább szombaton és ünnepek
előtt, mindenfelé rend, tisztaság honolt még a szegényebb helyeken is. Ez a
gazdaság felgyorsulásával, az élet zaklatottabbá válásával, a vidéki települé­
sek lakóinak átrétegződésével, a szokások feledésével, a vidéken lakók örege­
désével kedvezőtlen irányba változott. Ezért is elodázhatatlan a vidék, a vidé­
k i település m inőségének, élh ető ség én ek a javítása. Ennek egyik lehetősége, a
települések helyi tekintélyeinek bevonásával, valódi civil kezdeményezésként,
a konkrét viszonyoknak megfelelően „jó együttélés gyakorlati kézikön yvének"
a kidolgozása. Ebben a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb napi tennivalók, idő­
szakonkénti feladatok, megoldások, praktikák szerepelnek, olyanok, amelyek
 általában nem befektetés, hanem „szándék", „elhatározás", „szorgalom" igé­
nyesek. A téma tehát szinte az utcán hever: a szem etelés, rendetlenség, zajon­
gás, por, fü st és bűz elkerülése, az elő- é s h á z körü li k e rte k ápolása stb. ön tevé­
ken ységgel m egoldható, s ezzel m egtörtént a körn yezeti biztonság e ls ő lép é s e
is.
A rend, a tisztaság a falusi társadalom életnívójának, a lakosság helyben
maradásának és a városiak vonzásának a sarokpontja, egyúttal a biztonságos
környezet alapja.

A közm ű olló, kom m u n ális hulladékgyű jtés, kom p osztálás, ö k o m érleg

A szennyezési kockázat egyik forrása lehet a nyitott közm űolló. Ez azt jelenti,
hogy miközben minden vidéki településen megoldott a vezetékes ivóvízellátás,
megépültek a fürdőszobák, kielégítve a lakosság jogos igényét, s ezzel jelentő­
sen megemelkedett a víz- és mosószer-felhasználás, ugyanakkor a csatornázás
hiánya miatt többszörösére nőtt a szennyvíz, ami jó esetben az emésztőgöd­
rökbe folyt, elszivárgott, rosszabb esetekben a talajokra engedték ki az emész-
tőkből, szikkasztókból történő elszállítás költségeinek csökkentése érdeké­
ben.
A közműolló nyitottságának csökkenésére évek óta jelentős erőfeszíté­
sek történnek állami, önkormányzati és lakossági pénzforrásokra támaszko-
dóan. Ez természetesen társadalmi áldozatokat igényel, az egészséges kör­
nyezet és lakosság indokolt méretű helyhez-kötése, az elnéptelenedéssel járó
enyészet, pusztulás megakadályozása érdekében. így egyre több helyen építe­
nek szennyvízelvezető csatornát, de a szennyvizek kezelése csak vontatottan
halad, ami állandó veszélyforrást jelent, elsősorban a vizekre,
A kom m unális hu lladékok összegyűjtésében a szennyvíznél kedvezőbb
a helyzet, de általában a lerakás ideiglenes helyeken történik, a megnyugtató
kezelés várat magára. Korszerű lerakó-, kezelőhelyek nagy beruházásai ellen
gyakran tiltakoznak a vidéki települések, miközben hulladékuk őket veszé­
lyezteti elsősorban. Magyarországon igen nagy a „hulladéktermelés", s a sze­
lektív gyűjtés, újrafeldolgozás pedig rendkívül lassan terjed, gyakran meghi­
úsul.
Az megoldhatatlan, hogy a motorizáció, a különféle elemekkel táplált
kisebb-nagyobb háztartási eszközök, játékok stb. terjedésével ne keletkez­
zenek veszélyes hulladékok. (Egy ceruzaelem 1 m3 talajt képes elszennyezni.)
Ezek károsításának megelőzésére két fontos teendő ajánlható a vidéki telepü­
léseken:
Először is szórólapokon - amit évente három vagy négy alkalommal jut­
tathatnak el a családokhoz - felsorolják a valószínűsíthetően keletkező veszé­
lyes hulladékokat. Például: akkumulátorok, szárazelemek, fáradt olaj, mosó- és
 tisztítószerek, festékmaradványok, lakkok, hígítók, lejárt szavatosságú gyógy­
szerek, vegyipari maradékok, műanyagok, szennyezett papír- és fémhulladé­
kok, kertekben használt vegyszerek, trágyák stb. csomagoló anyagai.
Az iskolákban a szórólapokat szintén célszerű - némi kiegészítő magyará­
zattal bővítve nevelő szándékkal - terjeszteni.
Másodszor évente két, három vagy négy alkalom m al indokolt a veszélyes
h u llad ékok gyű jtésének m egszervezése. Az időpontok meghatározásánál aján­
latos a karácsonyi, húsvéti ünnepek utáni napokat számításba venni. Az ered­
ményes akciók érdekében a szombat reggel kínálkozik jó választásnak.
Minden háztartásban - az életnívó emelkedésével és a divat gyakoribb vál­
tozásával - egyre nagyobb mértékben gyűlnek össze lomok, megunt, használt
holmik, berendezési tárgyak stb. Ezek összegyűjtésére évente egyszeri akciót
indokolt szervezni. Tapasztalatok szerint erre a kora őszi hónapok a kedvező­
ek.
Az akciók meghirdetéséről, a hulladékok átvételéről, elszállításáról, leraká­
sáról, a veszélyes hulladékok szakszerű megsemmisítéséről az önkormányza­
tok gondoskodhatnak, támaszkodva civil szervezetek, diákok, cserkészek stb.
közreműködésére.
A napi ren d szeresség g el k e le tk e z ő háztartási - nem veszélyes - hu lladékok
között különösen a tavaszi, nyári, kora őszi szezonban jelentősebb mennyi­
ségben keletkeznek szerves h u llad ékok (burgonyahéj, káposztalevél, hagyma­
szár stb.), s ez még kiegészül a lenyírt pázsittal, a hulló falevelekkel, elszáradt
virágokkal stb. Ezek gyűjtésével, a kert sarkában kupacba vagy házilag is elké­
szíthető szellős farekeszbe, dróthálós „konténerbe" történő elhelyezésével a
kom p osztálás megoldható. Ezt a falusi iskolákban is célszerű ismertetni, sőt
bemutatni. A komposztálás haszna sokirányú: gazdagítja a szerves anyagok
körforgalmát, a talajfelszínre visszajuttatott komposzt csökkenti a szállítás
költségeit és a szállítás káros kibocsátásait, mérsékli a befogadó helyek gond­
jait stb.
A körn yezettudatosságra, a term észet sz eretetére való n evelést már a vidé­
ki települések óvodáiban szükséges elkezdeni. A nevelést az iskolában is indo­
kolt folytatni, összekötve a hely- és környezetismerettel, hagyományok, szoká­
sok felkarolásával, ápolásával, az idősebbek, rászorultak ház körüli teendőinek
segítésével, a település szeretetének tudatával stb. (Jó hatású volt például, hogy
a cserkésztörvények között szerepelt: „A cserkész szereti a növényeket és az
állatokat". Hasonló szabályok ma is elkelnének.)
A tanulók tanáraik vezetésével, elkészíthetik a település vagy a nagyobb
m ezőgazdasági üzem ek ökom érlegét is, amit évről évre finomíthatnak, érté­
kelhetnek, nyilvánosságra hozva az eredményeket. Mindez együttesen a
vidék, a település, a mezőgazdasági környezet élhetőségét tartósan javíthatja,
a lakosságban pedig biztonságérzetet vált ki.
A h á z k ö rü li állattartás szen n y ezési le h e tő s é g e in e k m eg elő z ése

Magyarországon a vidéki településeken és különösen a tanyákon értékesíté­

si és táplálkozási okokból mindig tartottak állatokat. Magyarországon a II.
világháború előtt az egy főre jutó baromfifogyasztás az USA-val azonos szin­
ten mozgott. A ház körüli baromfi és tojás a szükség szerinti friss húst és „sült
tojást" is jelentette, hiszen nem volt még elektromos hűtőszekrény. Sertést
a család létszámától függően tartottak és ősszel, amikor hidegre fordult az
idő, kezdődött a sertések levágása, zajlottak a disznótorok és a hús, valamint
a készítmények tartósítása, pácolása, füstölése. Napjainkra sokat változott a
helyzet, mert lecsökkent a ház körüli állatállomány létszáma. Az összes ser­
tés száma 1988-ban Magyarországon 10,2 millió darab volt, s a ház körüli ser­
tések száma elérte a 3 milliót. 2002-ben már csak 5,1 millió darab sertést tar­
tottak, s a ház körüli állomány is tetemesen lecsökkent. A tyúkfélék ház körüli
állománya ugyan szintén mérséklődött, de a pulyka, liba, kacsa létszáma meg­
emelkedett. Az igavonó lovak szinte teljesen eltűntek a falvakból, majd a rend­
szerváltozást követően kis létszámban, de újra megjelentek. A sportlovak
száma ugyan növekvő, de egyelőre nem okoz gondot. A tehénállomány is évről
évre csökken a falusi portákon.
Gondot a sertések hígtrágyája és a tömény baromfitrágya okozhat, ha fel­
színi vagy felszín alatti vizekbe kerül, a talajba szivárogva, vándorolva a kutak­
ban jelenik meg. Ez utóbbi kockázatát az állatállomány számának csökkenése
mellett a vezetékes vízellátás is jelentősen mérsékelte. A megmaradt ház körü­
li állomány környezetszennyezését enyhén ferde padozatú ólak építésével és
a gondosan összegyűjtött trágyával lehet megelőzni. A bűzhatás elkerülése a
trágya talaj, tőzeg, komposzt stb. takarásával oldható meg. A sertés- és barom­
fitrágya hígítva, keverve kis adagokban juttatható a talajra, ahol bedolgozzák.
Végül is a folyamatosan csökkenő ház körüli állattartás környezet-szennye­
zési kockázata, kellő hozzáértés és törődés mellett, minimális, eltérően a tele­
püléseken kívüli - sok esetben a települések szomszédságában elhelyezkedő
- nagy méretű állattenyésztési telepekkel. Megfelelő technológiával - amivel
a régebbi magyarországi beruházások nem sokat törődtek - a lehetséges kör­
nyezetszennyezés ez esetben is megelőzhető. Igaz, hogy az állatvédelem és az
állategészségügy még további kérdőjeleket, szigorításokat vet fel a koncentrált
állományokat tartó telepeken.
Európában az állattartás környezetszennyező voltára korábban figyeltek
fel, mint Magyarországon. Hazánkban 1970 és 1985 között nyugati és tenge­
rentúli mintákra, illetve azokat méreteiben túlszárnyalva építettek hatalmas
állattartó, hizlaló, tojató stb. telepeket a termelékenység, a fajlagos ráfordítá­
sok csökkentése és a hozamok növelése érdekében, a környezeti hatást figyel­
men kívül hagyva. Különösen a hígtrágyás tartási rendszerek okoztak, illetve
okoznak gondokat, s csak kevés helyen kísérleteztek újszerű megoldásokkal,
 „régi" aprított alommal való kombinálással, vagy például a hígtrágya nyár­
fa ültetvénybe történő kijuttatásával stb. (Nem véletlen, hogy az 1990-es évek
privatizációs hullámai között számtalan Pó-völgyében és másutt gazdálko­
dó, állati termékeket előállító nyugati befektető hazánkban vásárolt állattartó
telepeket és feldolgozó üzemeket, menekülve az ottani környezeti szigor költ­
ségnövelő hatásától.)
Az állattartás - mind a nagyüzemi, mind a ház körüli - leh etség es körn y e­
zetszen n yező hatásai, környezet-biztonsági következményei elsősorban az
alábbiaktól függnek:
- az állattartás és a terület arányától;
- az állatállomány koncentrációjától;
- az alkalmazott technológiától (szalmás vagy vízöblítéses rendszer);
- az állatállomány egészségi állapotától.
Környezetszennyező hatást idézhetnek elő továbbá azok, amelyek a tele­
pülések területén súlyos kockázatot is jelenthetnek: beteg állatok, járványok,
állati hullák, gyógyszerek, takarítószerek, fertőtlenítőszerek, szennyvíz, cso­
magolóanyagok, vágási hulladékok és melléktermékek, rosszul gyűjtött szal­
más istállótrágya, valamint főleg a hígtrágya.
A hígtrágya környezetbiztonsági veszélyei az alábbiakkal magyarázhatók:
- Abenne levő, emberre is veszélyt jelentő k ó ro k o z ó k (baktériumok, víru­
sok, gombák, parazitapeték stb.) környezetbe kerülése.
- Az antibiotikumokra reziszten s kóro k o zó k , ha a hígtrágya felhasználá­
sával közvetve (kertészeti kultúrák öntözése, halastavakba való felhasználás,
legelőöntözés stb.) az ember szervezetébe kerülnek, gyógyszerallergiát idéz­
hetnek elő.
- A kórokozó mikroorganizmusok és a paraziták petéi a növényzeten, a
talajban, a vízben hosszú ideig fertőzőképes állapotban maradnak.
- A bűzemisszió.
- A takarmányban lévő különböző m akro-, m ikroelem ek, n eh éz fém ek a
bélsárral ürülnek és terhelik a talajt, valamint a vizet.
- Ha a hígtrágyát szakszerűtlenül használják fel, a területek
m'fxát(N03)terhelése növekedhet.
- A szakszerűtlen hígtrágyakezelés és -felhasználás meghatározó tényező­
je lehet az állatokról az emberre terjedő betegségeknek, a zoon ózisoknak.
Az ország egyes területein az egymáshoz közel elhelyezkedő települések és
a közöttük lévő napi kapcsolatok miatt bizonyos állategészségügyi problémák
- gondatlanság miatt - jelentős méreteket is ölthetnek.
A ház körüli állattartás a nyugdíjasok, az alacsony keresetűek, a nagycsa­
ládosok, a hobbyállat-tartók körében még sokáig megmarad - egyes körzetek­
ben társadalmi súlyú ügyként - ezért az állatvédelem és a korszerű állattartási
igényeknek megfelelő falusi állattartás létrejöttéért társadalm ilag tám ogatott
program ot in dokolt kezdem ényezni.
 mezőgazdasági környezetbiztonság

A v eg y szeres n öv én y v éd elem é s g y om irtás

A vegyszeres növényvédelem miatt Magyarországon jelentősebb káresetek

nem fordultak elő, de ennek ellenére folyamatosan fennáll a környezeti kocká­
zat, különösen olyan esetekben, amikor különféle technológiai hibákat kíván­
nak ezúton kijavítani, vagy a minőséget gondolják fokozni, vagy csak a termelő
alapokat szeretnék megvédeni. Mindez fokozottabban jelentkezik kedvező­
nek ígérkező piaci konjunktúra esetében. A veszélyforrások elsősorban a sze­
rek elsodródásából, szermaradványokból, mosószerek élővizekbe kerülésé­
ből, csomagoló-anyagok elszórásából adódhatnak.
A nagyobb gazdaságokban, ahol alkalmaznak specialista szakembert vagy
tanácsadásra támaszkodnak, eleve kisebb a kockázat mint a kisüzemekben
vagy a házak körüli kertekben.
A nagyobb üzemekben általában fejlettebb kijuttatási eszközöket és tech­
nológiákat használnak, terjed a mikrodózisú szerhasználat, a mikrocseppes
kezelés és a légi kijuttatás. A kisüzemekben és a ház körüli kertekben egysze­
rűbb felszereléseket és megoldásokat alkalmaznak. Várhatóan megnő a kén- és
réztartalmú fungicidek használata, ami a környezetre előnyös. Természetesen
mindig fennáll, gondatlanságból, hozzáértés hiányából a túladagolás veszélye,
a peszticidszennyezés bekövetkezése.
A vegyszeres növényvédelem és gyomirtás szakmai ismereteket, fegyel­
met, általános tájékozottságot, munkakultúrát és fejlett közgondolkodást igé­
nyel. A „szomszéd tehene" se lássa kárát a védekezésnek.
A társadalmi, gazdasági fejlődéssel párhuzamosan hazánkban is egyre erő­
sebbé válik az az irányzat, amely szerint csökkenteni szükséges a kemikáli­
ák mezőgazdasági felhasználását, a környezet terhelését. Ennek érdekében
mindenekelőtt célszerű számításba venni azokat a megoldásokat, amelyek
a növényvédelem szerfelhasználásának csökkentését célozzák, mindenek­
előtt a szakszerűség fokozása, a mennyiségek csökkentése révén, az integrált
növényvédelem alkalmazása, az ökológiai, bio- stb. gazdálkodás bevezetése, a
precíziós növénytermelésre való berendezkedés, a fenntartható gazdálkodási
rendszerek kidolgozása és alkalmazása segítségével.
Bármely megoldást választja is a gazdálkodó vagy a háza körül kertészkedő,
indokolt az alkalmazott növényvédelem és gyomirtás hatásvizsgálata.

A g y o m o s o d á s sz en n y ezési kock á za ta —az a llerg iá h o z való hozzájárulás

Magyarországon a lakosságnak legalább 20% -a érintett allergiával, így az

allergia már népbetegségnek számít. A betegség terjedésének dinamikája döb­
 benetes: évente tíz százalékkal nő az allergiások száma, amiből kiszámítható,
hogy nyolc-tíz év múlva hazánkban minden második ember ettől a betegségtől
szenved majd, ha nem tesznek többet a terjedés megfékezésére. A vizsgálatok
szerint az allergiásoknak több mint a fele parlagfűre érzékeny.
A hazánkban tenyésző virágzó növények közül 250 gyom pollenje okozhat
allergiát. A parlagfüvet Európába az 1800-as években hurcolták be, hazánk­
ban a század elején regisztrálták először. Agresszíven terjed. Július elejétől a
fagyok beálltáig virágzik. Irtani a virágzás előtt célszerű, leghatásosabb tava­
szi megjelenésétől kezdve a gyomlálás. Mezőgazdasági és lakott területeken
egyaránt megtelepszik, de nemcsak az előfordulási helyén veszélyes, hanem
tágabb környezetében is, mert a szél a virágport akár száz kilométeres távol­
ságra is eljuttatja.
A p arlagfű (Ambrosia elatior) többnyire a gondozatlanul, parlagon hagyott
területeken üti fel a fejét: rendezetlen építési területen, időlegesen megmű­
velt, majd elhanyagolt területeken, kertekben, a kertek sarkaiban, elhanya­
golt mezőgazdasági területeken, kaszálatlan árokpartokon, raktárépületek
körül, vasúti töltéseken, rosszul gondozott parkokban, utak szélén található.
Igénytelenségére, alkalmazkodóképességére jellemző, hogy még a járdák repe­
déseiben is képes megtelepedni. Ezek után az nem szorul különösebb bizonyí­
tásra, hogy a település határain belüli és közvetlen környezetében lévő parlag­
fű jelenti a legnagyobb közvetlen kockázatot! A legkártékonyabb allergizáló
gyomnövény tehát a parlagfű. Egy hektáron 1-2 millió parlagfű is lehet, s egy
parlagfű 8 milliárd pollent bocsát ki, s ha egy köbméter levegőben 30-50 pol­
len van, az kiválthatja az allergiás tüneteket.
A p arlagfű irtása folyam atos feladat, melynek legfontosabb eszköze a kézi
kapa, valamilyen más kéziszerszám (szurkáló, kapircs stb.). Ez utóbbiak az ala­
csony termelékenységű, egyébként tökéletes hatással járó k éz i gyom lálást is
megkönnyítik. A kaszálás csak részben eredményes, mert az alacsonyan elága­
zó oldalhajtásokat elhagyja a kasza. A gy om irtószerek használata ugyan költ­
séges, de sokhelyütt csak ez vezethet eredményre. Alkalmazását megelőzően
indokolt a környezet tanulmányozása, permetezés után pedig a beszáradásáig
szükséges a terület őrzése.
A parlag fű irtásában a m ezőgazdaság szerep lőin ek ú ttörő helyet kellen e
szánni, m ert a g y om osod ás elleni kü zdelem ben a g azd álkod ók ism eretekkel,
techn ológiákkal és p erm etez ő esz k ö z ö k k el ren d elkezn ek. Feladatuk elsősor­
ban a mezőgazdasági területek és a települések megtisztítása, az elhanyagolt
házi kertek rendbetétele lehetne, valamilyen kompenzáció mellett.
 A m űtrágyázás é s istállótrág y ázás hatásai

Magyarországon 1974 és 1989 között hatalmas mennyiségű m űtrágyát hasz­

náltak fel évente, ami jelentős hozamnövekedést eredményezett, több káros
mellékhatás mellett. A helytelenül, egy időben nagy mennyiségben kijutta­
tott műtrágya hatóanyaga élővizekbe, így a Balatonba is került. Lemosódva a
talajvízbe, kutakba nitrátosodást okozott. A falvak egy részében - akkor még a
vezetékes ivóvíz hiánya miatt - palackos vizet fogyaszthattak csupán.
A szerves trágyázás, a műtrágyák használatától teljesen eltérően, folyama­
tosan mérséklődő tendenciát mutat. Ebben az állatállomány csökkenése csak
a rendszerváltozást követően játszott meghatározó szerepet. A csökkenésben
kényelmi szempontok is közrejátszottak, mert egyszerűbb a műtrágyát
kiszórni, mint az istállótrágyát gyűjteni, tárolni, rakodni, kiszállítani, teríte­
ni, bedolgozni stb. A műtrágyázással kisebb-nagyobb gazdálkodási hibákat is
ellensúlyozni kívántak, gyakran naiv módon. A helytelenül tárolt, kihordott,
kiszórt istállótrágyával is jelentős környezeti károkat okozhatnak. Téves tehát
a műtrágyázás egyoldalú elmarasztalása.
Egy biztos, hogy a következetesen szervestrágyázott talajban a hum usz­
tartalom kismértékben emelkedik, kedvezőbb a talajélet és a talaj szerkezete.
A vetésváltás leegyszerűsödése, a gyakori mélyszántás, a rövidebb ideig tartó
talajtakarás stb. mind hozzájárult a humusztartalom csökkenéséhez. A talajok
savanyodásában - több más körülmény mellett - az okszerűséget mellőző
műtrágyázás is közrejátszhat. Ezeken túlmenően a mű- és a szervestrágyá­
zás különféle módon, áttételesen szerepet játszhat a vizenyősödésben, a lápo-
sodásban, a szikesedésben , a talajszerkezet rom lásában és a gyom flóra alaku­
lásában. Ezek ugyan általában lokálisan jelentkeznek, de együttesen jelentős
károkat okozhatnak. A környezeti kockázatok határozottan mérsékelhetők,
ha az üzemekben és főleg a települések kertjeiben betartják a kijuttatás meny-
nyiségi és minőségi szabályait, gondosan tárolják a trágyákat, megsemmisítik,
illetve összegyűjtve átadják a csomagolóanyagokat és nem utolsó sorban táp­
anyagmérlegben gondolkodnak.

M ezőg azd aság i m e llé k te r m é k e k és h u lla d ék o k k ö rn y ez eti k o ck á za ta

A településeken keletkező és a külterületekről a belterületekre szállított

mezőgazdasági melléktermékekkel és hulladékokkal hangsúlyosan szükséges
foglalkozni. Ugyanis a mező- és erdőgazdaságban keletkező szerves mellék-
termékek és hulladékok tömeges létezésük, felhasználásuk, megsemmisítésük
és lehetséges károsító hatásuk miatt az egyik legnagyobb környezeti kocká­
zatot jelentik napjainkban. Ezt vizsgálódásaink, gyakorlati tapasztalataink és
a biomassza-kutatás keretében végzett vállalkozói, üzemi szférában szerzett
tapasztalatok egyaránt bizonyítják. Évi mennyiségük - szárazanyagban kife­
jezve - meghaladja az ország szénvagyonát.
A m ezőgazdaságban term elt biom asszán ak és az erdőgazdaságban term elt
dendrom asszán ak m integy 60% -át hasznosítják. A szalm a, kukoricaszár, álla­
ti hullák, hígtrágyák, ágak, n y esed ékek stb. m egsem m isítése gyakran többe
kerül, m int valamilyen haszn osításu k költsége, ezért eleve a felhasználást cél­
szerű preferálni. A hasznosítás irányai között a tápanyag-visszapótlás (trá­
gyázás), a takarm ányozás, az élelm iszer-, az en ergetikai és az ipari irányú fel-
használás egyaránt megoldást jelenthet. A környezeti kockázat nézőpontjából
a talajokat, a folyó-, a talaj- és rétegvizeket, valamint a levegőt potenciálisan
és gyakorlatilag egyaránt szennyező hulladékok megszüntetésében a talajerő
visszapótlása játssza a legfontosabb szerepet, melynek eljárása is egyszerű:
leszántás műtrágya kiegészítéssel, komposztálás, amire az előzőekben utal­
tunk már. A szerves anyagok gázosítás utáni elégetése, az apríték vagy szal­
mabálák tüzelése, a biogáz-előállítás, a fosszilis nyersanyagkészletek kimerü­
lése, illetve áruk emelkedésének függvényében egyre inkább előtérbe kerül, s
így aki „korán kel, aranyat lel". Az is várható, hogy szigorodnak a környezet-
biztonsági előírások és így az ésszerű hasznosítás a településeken és az üze­
mekben egyre gazdaságosabbá válik.

A k ö rn y ez eti k o c k á z a to k tü k r ö z ő d é s e az eg y es g a z d asá g o kb a n

Az 1990-es évek végén több százezer hektár területet felölelő üzemi kör­
ben végeztünk vizsgálatot arra vonatkozóan, hogy vajon a gazdálkodók, a
menedzserek mennyiben érzékelik a környezeti kihívásokat, kockázatokat?
A témakörben tapasztalt lassú változások, valamint a felvétel egyedisége miatt
érdemes néhány gondolatot megemlíteni ebből - a vidékfejlesztés érdekében.
Ö sszefoglalóan m egállapítható, hogy a szakemberek, menedzserek - a
szakma jellegéből adódóan - jól érzékelik a környezeti kockázatok és a mező­
erdőgazdálkodás összefüggéseit, kölcsönhatásait, de ez mindenekelőtt az ipar,
a k ö z lek ed és és a lak o sság okozta károkra vonatkozik. Jóval szerényebb a fel­
ismerés és a kritikus hangvétel a mező- és erdőgazdaság saját magának és a
tágabb környezetének okozott károkat illetően. A m ező- és erdőgazdaság k ö r ­
nyezetóvó, -v éd ő sz erep ét p e d ig annyira term észetesn ek tartják, h o g y en n ek
hangoztatásából adódó poten ciális előnyöket, leh ető ség ek et szinte teljesen
figyelm en kívül hagyják.
A gazdálkodók jelzik az időjárási anomáliák gyakoriságának növekedé­
séből, a sorozatos aszályos évekből, a lakossági szemétlerakásból, a veszé­
lyes hulladékokból, a katasztrófa elhárításra való felkészületlenségből adódó
veszélyforrásokat. Ugyanakkor nem fordítanak kellő figyelmet és anyagia­
kat a mező- és erdőgazdaságban keletkező szerves hulladékok és mellékter-
 mékek, híg és szilárd trágyák ésszerű hasznosítására, a veszélyes hulladékok
gyűjtésére és megsemmisítésére, a szél- és vizes erózióra, a száraz körülmé­
nyek közötti gazdálkodás eszközeinek és fogásainak általánossá tételére.
Mindebben egyaránt van tennivalója a gazdálkodóknak, az önkormányzatok­
nak és az állami irányításnak.
Az erdővel kapcsolatos kérdésekre kapott homályos válaszok alapján szük­
ségesnek tűnik, hogy a menedzserek figyelmében ajánljunk egy-két körül­
ményt. Először, hogy az e r d ő sokoldalú hasznosságának és környezetbiz­
tonsági hatásainak érvényesülése érdekében célszerű világosan elhatárolni
egym ástól pénzügyileg a gazdasági, a közjóléti, valamint term észetvédelm i
funkciókat.
Másodszor az európai rangsor utolsó harmadában helyet foglaló hazai
19% -os erdősültség - az óriási fejlesztések ellenére - csak akkor gyarapodhat,
ha az állami források mellett sikerül bevonni a magántőkét és a nemzetközi
forrásokat. A kihívásokra való kedvező reagálást és a fejlődést akadályozza az
állam i erd ő k rendkívül m egosztott tulajdonlási, irányítási és szakhatósági fe l­
ügyelete.
Harmadsorban az erdő- és fagazdaság jobban betölthetné szerepét álta­
lában, valamint a vidék- és regionális fejlesztésben, ha szorgalmaznák reg io ­
nálisan szerveződő, vegyes tulajdonú (állami és magán), vertikálisan felépített
(erdő- é s fafeldolgozás - k eresk ed elem - fejlesztés) társaságok szerveződését!
A körn yezet és a gazdálkodás viszonylatában so k féle kockázatra, n eh ézség ­
re gon doln ak a mező- és erdőgazdálkodási vállalkozók, menedzserek:
- A z időjárási anom áliák (aszály, kiemelkedően hosszú hideg, hőség, kései­
korai fagyok, jégverés, az évszakok átmenet nélküli változása, a belvizek, árvi­
zek stb.) gyakoriságának növekedése teljesen új helyzet elé állítja a mezőgaz­
dasági vállalkozókat, amire mind a mai napig nincsenek felkészülve.
- A társadalom és az üzem környezetvédelmi igényeinek kielégítése és a
különféle kockázatok megelőzése többletköltséggel jár, amihez a mezőgazda­
ságban képződő bevételek eleve nem nyújtanak fedezetet. Ez a helyzet a kör­
nyezetorientált menedzsment kialakításával is.
- Több helyről jelezték a k ö zleked és sokoldalú szennyező hatását. A mező-
és erdőgazdaság, a lakosság mellett, különösen érdekelt a kamionok vasúti
szállításában, a ROLA-rendszer fejlesztésében.
- A mező- és erdőgazdaság, illetve a tűzoltóság, a polgári védelem - véle­
ményük szerint - nincsen kellően felkészülve a nagyobb vidéki tü zekre és m ás
katasztrófákra, belvizek, árvizek, szállított vegyi és m ás veszélyes anyagok
kiöm lésére, holott ezek szorosan összefüggnek a tranzitforgalommal, a hazai
ipari tevékenységgel, a mezőgazdasági koncentrációval.
- A fokozódó kockázatokra az em b erek felkészítésév el is lehetne reagál­
ni. Ebben minden megoldás szerepet kaphat, amely viszonylag szerény költsé­
gekkel és rövid idő alatt lebonyolítható.
 - Az erdők, mezők szélén a lakossági szem étlerakás olyan kockázat, ami
egyaránt veszélyeztet embert, növényt, állatot, élővizeket. A szabályozott
kommunális szemétszállítás is hasonló gondokat okozhat a kertes üdülőterü­
leteken a hanyag összegyűjtés és a szállító vállalkozók kapzsisága miatt.
- A növényvédőszerek, gyom irtók m inősége, veszélyessége, lebomlása,
elsodródása, a csomagolóanyagok, vegyszermaradékok gyűjtésének, megsem­
misítésének hiánya még hosszú ideig veszélyforrást jelentenek a környezetre,
így a gazdálkodásra.
- Hasonló a helyzet az állati hullákkal, néhány kivételtől eltekintve hiá­
nyoznak az üzemi autoklávok, és összegyűjtésüket üzleti érdekek nehezítik.
- A nagy hígtrágyás állattartó telep ek környezetvédelme komoly anyagi
áldozatokat igényel és hiányzik az ösztönző szigor, valamint támogatás, hogy
biofermentáció, kiöntözés vagy más úton megoldják a problémát.
- A borászatban használt veszélyes s z erek (cianid) megsemmisítésének
hiánya egészen rendkívüli és helyileg koncentrált veszélyforrás.
- Az előzőeknél nem kisebb kockázat a gyom osodás, amely máris terhes
következményekkeljár, de sajnos további növekedése jelezhető.
A z ü zem ekben előfordu ló körn yezetbiztonsági ko ck á za tot je le n tő esetek.
- Talajszennyezés az állattenyésztő telepek, gépműhelyek, más üzemek kör­
nyéken kisebb mértékben minden második helyen előfordul.
- Vízszennyezés technológiai hibákból, mint repülőgépes növényvédelem,
motoros permetezés, szermaradványok, helytelen műtrágyázás, eldobált vegy­
szeres csomagoló-anyagok, tartályok és más szemétből eredően. A vizsgált
körben minden ötödik üzemben előfordult.
- H ulladékok és m ellék term ék ek nagy tömegben keletkeznek a mezőgaz­
daságban, de egyelőre nem rendelkeznek semmiféle elképzeléssel, program­
mal az üzemek 24%-ban. Az igazi dilemma az, hogy mire áldozzanak: a hul­
ladék, a melléktermék megsemmisítésére vagy ésszerű hasznosítására, hiszen
a szerves hulladékok talajerő-utánpótlásra, takarmányozásra, ipari célra fel-
használhatók összegyűjtés és némi átalakítás után.
- Levegőszenn yezést az üzemek 25%-ban jeleztek. Ennek forrásai a gépko­
csik, traktorok, vetőmagüzemek, szárítók, fafeldolgozók, sertéstelepek.
- Zajkár csak üdülő, nyaralóhelyeken fordul elő.
K örnyezeti kockázatot, veszélyforrásokat is jele z te k speciális esetekben.
Ilyenek például
- a rekultivációk elmaradása bauxit-, szénbányák, feltáró fúrások helyén;
- kritikus méretű tölgypusztulás;
- igen veszélyes a nagy, helyben maradó fahulladék miatti szú, moly, ara­
szolóhernyó környezetkárosítása;
- a különféle emberi eredetű rongálások kárhatása;
- az árkok, útszélek teljes elhanyagoltsága.
 fl környezeti kockázat egyéb kérdései

A k é p z é s , n evelés, o k ta tás a la p v ető s z er e p e

A mező-erdőgazdaság környezeti problémakörének feltárása, a természet

megszerettetése, a biodiverzitás bemutatása és a tennivalók megismertetése,
valamint a folyamatos információellátás a legfontosabb napjaink szemléleté­
nek megváltoztatásában. E nélkül nem remélhető, hogy a körn yezeti ko ckázat
ügye m eg felelő társadalm i tám ogatottságot kapjon.
Erre megfelelő csom agtervet ajánlatos készíteni, elsősorban a mező-erdő-
gazdaságban tevékenykedők vagy a pályára készülők körében, de a szemlé­
letalakítást ebben az esetben is már az óvodában célszerű megkezdeni, majd
folytatni valamennyi tanintézményben. Mindent egybevetve sürgető a képzés,
a nevelés és oktatás, valamint a gyakorlatias, élményszerű meggyőző munka
szervezése, támaszkodva a civil szervezetekre is.
Meggyőző példák bemutatása rendkívül fontos! Ennek színterei az agrár
közép- és felsőfokú oktatási intézmények tangazdaságai, tanüzemei, valamint
a tájintézetek, gazdálkodási ren dszerek, üzemi m od ellek lehetn ek. Ezekben
bemutathatok a környezeti kockázatokat csökkentő gyakorlati mesterfogá­
sok, illetve elsajátíthatók azok. Megtekinthetők a fenntartható gazdálkodás,
az ökológiai, az organikus- és biogazdálkodás eredményei stb.
Az említett bázisok - az érintett témakörökben - szaktanácsadási tevé­
ken ységet is elláthatnak, kellő tapasztalatszerzést követően.
A vázolt törekvések megvalósítása viszonylag egyszerűnek ítélhető, mert a
tangazdaságok és oktatási intézetek adottak, tevékenységük szerényebb pénz­
ügyi és más forrásokkal bővíthető. A nevelő és a gyakorlati meggyőző tevé­
kenység így gyorsan megkezdhető.

A turizm us k o ck á z a ta in a k m é r s é k lé s e

A jólét, a szabadidő emelkedésével, a szomszédolást, az utazgatást segítő

divattal, az ismeretek utáni vágyakozással nő a turizmus, az idegenforgalom
szerepe. Ez különösen azokat a vidéki településeket érinti, amelyek természeti
értékekkel, termálvízzel, történelmi emlékhelyekkel, épített látnivalókkal stb.
rendelkeznek.
A turista, a kiránduló, az utazó bizony szemetelhet, szennyezheti a kör­
nyezetet, mert meg akar szabadulni csomagoló papírjától, a sztaniolpapírtól, a
kiürült műanyagpalacktól stb. Igaz, a valódi turisták, a jól nevelt emberek nem
szemetelnek, de ennek általánossá valasara meg várni kell. Reszben ezert,
részben az utazó komfortérzete érdekében fontos, hogy a forgalmasabb helye­
ken, lehetőleg megfelelő gyakorisággal találjon a kiránduló szem étgyűjtő tar-
tályt, m osdót, ivóvizet, WC-t, p ih en ő h ely ek et padokkal, asztalokkal, hulladék-
gyűjtővel, arra alkalmas helyeken tűzrakóval. Ez utóbbinál Magyarországon,
ahol egyre gyakoribbak a száraz hetek, hónapok, körültekintően kell eljárni,
mert évente több ezer erdőtűz károsítja a környezetet. Fontos, hogy a tűzra-
kó hely lehetőleg víznyerő hely közelében, patak parton stb. legyen, vagy leg­
alább a tűzoltáshoz földet készítsenek. Természetesen az ismeretterjesztés, a
figyelemfelhívás, a nevelés ez esetben is fontos. Atűzrakó turista tudja, hogy
az eloltott tűz maradványaira két száraz gallyat illik elhelyezni, jelezve, hogy
távozásakor minden rendben volt.
Fontos, hogy természetvédelmi területeken megfelelő távolságra - se túl
közel, se túl távol - kiépített, szilárd burkolatú parkolóhelyek várják a busszal,
gépkocsival érkezőket. Ezeket is el kell látni mosdóval, hulladékgyűjtővel, ital­
kávé automatával stb.

A z ökotu rizm u s

A turizmus is átalakul, s egyre nagyobb a védett természeti tájak, helyszínek,

arborétumok, vizek, vízfolyások iránti érdeklődés. Ökoturizmus alatt a növé­
nyek, állatok, élőhelyek, természeti ritkaságok és szépségek iránt érdeklő­
dők igényeinek többé-kevésbé szervezett kielégítését értjük. Az ökoturizmus
tudatos felkarolása eleve nevelő hatású, összekapcsolható a természet megis­
merésével, megszerettetésével, óvásával, pihenéssel, üdüléssel, sőt kiegészítő
jövedelemszerzéssel is.
A z ökoturizm us, illetve az ökoturista nem telepszik rá a körn yezetre, a lát­
nivalókra, a ritka értékekre, hanem csupán bemutatja, láttatja azokat, tisztes
távolságot tartva a védett értékektől. Az ökoturizmus így természetvédő és
környezeti szennyezési kockázatokat is mérsékli, s ezzel társadalmi pótolha­
tatlan értékeket véd.
Természetesen fontos, hogy a vidéki település felkészüljön erre. Az általá­
nosan ajánlható és az előzőekben már érintett, szennyezést megelőző megol­
dásokon túlmenően az ökoturizmus esetében bem utató, term észetet láttató,
oktató ösvények, sétautak, m adárleshelyek, figyelő- és kilátópon tok szüksége­
sek. Ezekkel és a természetbarát turistákkal megelőzhető a védett természeti
és más értékek károsodása.
A turizmus bármely válfajában a fenntarthatóság érvényesítése a hosz-
szú távú helyes megoldás kulcsa. Ebben a fenntarthatóság kritériumait tükrö­
ző szabályok rögzítése és nyilvánosságra hozása az első lépés. Fontos, hogy ez
megnyerő és nevelő jellegű legyen, ne tűnjék a látogató előtt felesleges nyűg­
nek. A családosok körében szövetségeseket lehet nyerni azzal, hogy a jövő
generációinak a lehetőségeit kívánják a szabályokkal megőrizni, sőt, ha lehet a
leromlott állapotokon javítani szándékoznak. Célszerű arra is gondolni, hogy
 a kiránduló, látogató, turista idegen és így irányítható az igénye, figyelme, ami
különféle visszásságok megelőzésére nyújt alkalmat. Alap feladat mindig a
meglevő természeti, kulturális, épített stb. értékek megőrzése.

A z ö ld felü letek z su g o ro d á sá n a k kö rn y ez eti k o ck á z a ta

A mező-erdőgazdasági tájak és települések növényállománya sokoldalúan

szolgálja a lakosságot: emberi szükségleteket elégítenek ki (élelmiszerek, élve­
zeti cikkek, ipari nyersanyagok), tájképi, esztétikai szerepet töltenek be, az
emberi létezés, az élhetőség, valamint a környezeti ártalmak csökkentésének,
kivédésének részeként is működnek. (A növényekkel fedett terület a zöldterü­
let, míg a levél, szár, lombozat, virág, termés együttesen alkotja a zöldfelü le­
tet.)
Az egy főre jutó zöldterület és zöldfelület csökkenésének következményei
súlyos egészségügyi, élhetőségi stb. problémákat eredményeznek a vidéki és
városi településeken egyaránt. A zöldfelület szerepe ugyanis mindenekelőtt
abban rejlik, hogy az asszim ilációs folyamatban a növények széndioxidot von­
nak ki és oxigént bocsátanak ki. A közhiedelemtől eltérően a lev eg ő b ől való
C 0 2-/elhasználás sokkal nagyobb szerepet játszik, mint az oxigén-kibocsátás
(az összes O és C 0 2 viszonylatában).
A zöldfelület a légszen n yező anyagokat folyamatosan szűri. Ugyanis a leve­
lekre rakódó porszemcsékhez tapadó nehézfémek, korom, azbeszt, olajszár­
mazékok stb. az esőzések alkalmából lemosódnak, megtisztulnak és ezzel a
levelek szűrőképessége újra helyreáll. Ezért is fontos a szennyező ipari létesít­
mények zöldfelülettel való körbekerítése, vagy az utak menti védekezés, vagy a
települések körüli-belüli zöldterület létesítése, gondozása.
A zöldfelület klím ahatása többrétegű, de a legfontosabb a növények páro­
logtatása, ami hűti a levegőt - ami különösen a településeken fontos -, de jelen­
tős az árnyékoló hatás is.
A növényzet védi a talajokat a vizek és a szelek romboló hatástól, az erózió
és a defláció ellen .Javítja a vízháztartást, tárolja a vizet és fokozatosan hasz­
nálja fel.
A zaj elleni védekezésben is fontos a növényzet, különösen a háromszintes
növényfal, a pázsit + cserje + fa a kívánatos megoldás. A levelek rugalmasak,
a köztük lévő levegő is szigetelő hatású, a fedőzajok (levél zizegés) ugyancsak
zajcsökkentő hatásúak. Továbbá védi a műtárgyakat, vonalas létesítm ényeket,
utakat, vasúti töltéseket stb. csökkentve a szeleket, a hóviharokat. Mérsékli a
rázkód ások, rezg ések hatását, amit a nagysúlyú eszközök forgalma okoz.
Segít a biodiverzitás megőrzésében, új zöldterületek létesítésével az élővi­
lág bővítésében.
 R ekreációs célokat is szolgál például a házak körüli kert azzal, hogy az
emberek felfrissülnek, a zöld szín eleve nyugtató, a szabálytalan körvonalak,
alakok pihentetők, az illatok, kellemes zajok, párásabb levegő mind-mind jóté­
kony hatású.
Az 1 ha területre jutó oxigéntermelés különböző kultúrák esetében eltérő.
Ez arányos széndioxid lekötést is jelez. Radó D ez ső adatközlése alapján: váro­
si gyep esetében 4 - 5 1 O/ha, árnyékos erdei gyepnél 5 - 6 10/ha, erdei tisztáson
6 -7 1 O/ha, városi parkban 7 -8 1 O/ha, erdőben 15-161 O/ha az évi kibocsátás.
(Az USA-ban mért erdei oxigén-kibocsátás 17 t O/ha.) A városi p a r k o k kibo­
csátását a 20-30% -os beépítettség (utak, játszóterek, szobrok stb.) csökkenti.
A z e r d ő 50 éves kora körül éri el a 15-16 t O/ha teljesítményt, vagyis kezdet­
ben egészen alacsonyról indulva, évről-évre fokozódva éri el ezt a kibocsátást.
A vidéki települést körülölelő mező- és erdőgazdálkodást, a mező- és
erdőgazdasági területet csupán termelőtevékenységnek és termelőterület­
nek tekinteni olyan szemléleti hiba, amely súlyos félreértésekhez vezethet, és
mellékvágányra terelheti a jó szándékú igyekezetei is. Ugyanis a m ezőgazda-
sági területek, a szántók, gyüm ölcsösök, szőlők, legelők, r é te k zöldfelü letei­
n ek hatása egyenesen óriási. Például a ku korica - Magyarország legnagyobb
vetésterületű növénye - a vegetációs időszaka alatt, ami általában 170 nap, 7
t/ha oxigént bocsát ki. De nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy ez a telje­
sítm ény év ről-év re megújulóan b eköv etkezik. A mezőgazdasági vetések mind
elérik vagy meghaladják a gyepek oxigénszolgáltatását, az ültetvények (gyü­
mölcsös, szőlő) pedig meghaladja a kukoricáét. Ezért érdemes aláhúzni, hogy a
mezőgazdaságilag hasznosított terület egyúttal valódi zöldterület és így szol­
gáltatásával a zöldfelü let szerves része. A művelési ágak változtatására irá­
nyuló törekvések közben gondos mérlegelésre szorulnak, hogy a szántó g y e­
p e s íté se n evezessen a zöldterület oxigénszolgáltatásának csökken téséh ez, ne
vesszen el a réven, ami nyerhető a vámon. Továbbá célszerű számolni az id ő té ­
nyezővel is, vagyis azzal, hogy a gyep, az e r d ő m ikorra éri el az éven kén t m eg­
újuló szán tóföldi növények teljesítm ényét. Művelési ágak változtatásakor mér­
legelésre szorulnak a k ie s ő növényi hozam ok, a telepítési áldozatok, valam int
az e lé r h e tő zöldfelületi szolgáltatások arányai.
A m ezőgazdasági területek csö k k en tése értelemszerűen együtt jár a z ö ld ­
terü letek és az urbanizált terület arányainak rom lásával, ugyanakkor a m ező-
gazdasági ültetvények területnövelése, valamint a csaknem eg észév en át tartó
növényborítás javítja az arányokat.
Hangsúlyozzuk, hogy az emberi megmaradás, az élhetőség érdekében az
egész országban szinte állandóan, a hétköznapok velejárójaként célszerű és
szükségszerű a zöldfelü letek m egőrzésével, felújításával és bővítésével fo g ­
lalkozni. A zöldterület alkotóelemei igen gazdagok, így például a szán tóföldek
(egyéves növényekkel, évelő növényekkel, folyamatos talajtakarással, faültet­
vényekkel), a gyüm ölcsösök, a szőlők, a k e rte k (zártkertek, ház körü li kertek,
elő k ertek , díszkertek, tetőkertek), a g y ep ek (rétek, kaszálók, legelők /homo­
ki, szikes/, legelőerdők, fás ligetes erdők, talajvédő gyepek), az e r d ő k (több­
célú, gazdasági erdők, parkerdő, véderdő), a nádas, a halastó, a védősávok (fás
és cserjés, mezővédő erdősáv, ipari létesítmények védősávjai, főbb közleke­
dési utak védősávjai), a fa so ro k (városi, települési fasorok, alacsonyabb rendű
utak menti fasorok), a víztározók (többcélú, egy célú), a vizek, vízfolyások p a rt
m enti zöldterületei, a városi parkok, terek, a vadasparkok, az arborétum ok,
a kastély- és kú riakertek, a kihelyezett dekoratív, d ézsás stb. növények é s a
védett terü letek (szigorúan védett területek, magánterületek, nemzeti parkok,
tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek, zöldfolyosók, környezetileg
érzékeny területek).

A b iod iv erzitás é s a kö rn y ez eti k o ck á z a t k ö lc sö n h a tá sa i

A környezetbiztonságban keletkező bármilyen kockázatból eredő sérülés

mindenekelőtt a biodiverzitásban, az élővilág sokszínűségében okoz érzékeny,
gyakran irreverzibilis károkat. A mező-erdőgazdaság ugyanakkor igen sokol­
dalúan és kedvezően hathat a biodiverzitásra. (A világon naponta kipusztuló
fajok számát a különféle közlések 70-300-ra teszik, a UNEP szerint ez átlago­
san 137.)
A különféle helyi, regionális környezeti katasztrófák (tüzek, árvizek stb.)
gyakorlatilag megsemmisítik az élővilágot, mindenekelőtt a faunát és teljesen
vagy nagyrészt a flórát. Ez az épen maradt területekről, a gazdálkodó tuda­
tos tevékenységéből (szántás, vetés, állattartás), illetve a mező-erdőgazdasá-
gi területeken található természetes élővilágból azonban regenerálódik, illet­
ve regenerálódhat.
A tájgazdálkodás a biodiverzitásban fontos szerepet játszik a termő­
helyi adottságokhoz igazodó, a biológiai körforgalommal és a tevékenysé­
gek kölcsönhatásaival számoló növények termelése és állatok tartása révén.
A biodiverzitásnak kedvez az ökológiai-, bio-, organikus, a normál és termé­
szetesen a fenntartható gazdálkodási rendszer is.
A biodiverzitás megőrzését szolgálják a többcélú mezővédő erdősávok, az
út menti és dűlőket elválasztó fasorok visszaállítása és általában a fásítás, lige-
tesítés, valamint a rétek és legelők. Hasonló a helyzet az útszélekkel, árokpar­
tokkal, szérűkkel stb. is. Ezek „természetes" élőhelyei és rezervoár területei a
növényeknek és a kisebb-nagyobb állatoknak, egyszóval az élővilágnak. Nem
kevésbé fontos a települések belterületeinek fásítása, a parkok, ligetek, a ház
körüli kertek, melyek gazdag élővilágnak adnak otthont.
A mező-erdőgazdaság a kultúrfajokkal és főleg a fajtákkal tágítják a biodi­
verzitás körét. Például a magyarországi mezőgazdaságban 1944-ben 229 volt
a fajták száma, ami 1997-re 2235-re emelkedett.
 fl llemzeti flgrár-környezetuédelmi Program is a társadalom hosszú táuú érdekeit,
a uidéki környezeti kockázat csökkenését szolgálja

Magyarországon a Nemzeti Környezetvédelmi Program II. mellett létezik még

a speciális Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program is, amit még 1999-ben
hoztak létre a hosszú távú társadalmi érdekek szolgálatára, de pénzügyi támo­
gatottsága csak lassan bontakozott ki.
Ez a program a résztvevőknek, területi alapon, jele n tő s tám ogatási ö ssz e­
g ek et ju ttat a feladatok végrehajtására (8 ezer-50 ezer Ft/ha). így a program
támogatja a környezet-gazdálkodást (ezen belül a tájgazdálkodást, az alterna­
tív növények termelését, a csökkentett energiaigényű növénytermelési tech­
nológiákat, a talajvédelmet).
A program támogatja a szántóföldi növények, az almástermésűek, a csont­
héjasok, a bogyósok és a szőlő integrált term elését.
A k ö rn y ez etkím élő gazdálkodásra m ár áttért term elő k évente - a folyama­
tosság érdekében - szintén támogatásban részesülnek, az indulásnál kisebb
nagyságrendben, a szántóföldi növények, ezen belül kiemelt súllyal a vető­
magtermelés, zöldség, gyümölcs vonatkozásában, a szőlőtermelésben és a rét­
legelő- gazdálkodásban.
A természetes tartási körülményeknek, az állatoknak és a végtermék minő­
ségének egyaránt kedvező a legeltetés célú gyepgazdálkodás felkarolása.
Magyarországon - az EU országaitól eltérően - még szerencsére jelentős a
vizes élő h ely ek kiterjedése. A vizes élőhelyek óvását is szolgálja a halgazdál­
k o d á s támogatása.
Jelentős hangsúlyt kap a programban az É rzéken y Term észeti Területek
célprogram a megjelölt 18 mintaterületen.
A program az ország két területén ún. „zonális kísérleti célprogram ot" is
előirányzott jelen tő s területi alapú tám ogatással.
Az előzőekhez kapcsolódó az állattartás fejlesztése is, amely az ökológi­
ai állattartást, m ás extenzív - szabad vagy fél szabad - tartást tám ogat, főleg
ő sh on os magyarországi állatok vonatkozásában.

Jegyzet
1 A mezőgazdasági környezetbiztonság kérdéseiről a KvVM felkérésére tanulmány készült.
A vegyszeres növényvédelem és gyomirtás, A gyomosodás szennyezési kockázata - az
allergiához való hozzájárulás, A műtrágyázás és istállótrágyázás hatásai alcímekben
érintettek kidolgozásában Varga Anita, Káldi Judit, Takácsné dr. György Katalin és Urfi Péter
vettek részt. A dolgozat címe: A mező-erdőgazdaság környezetbiztonsági problematikája és
akcióprogramja (szerk.: Csete László).
 fl fenntarthatóság kilátásai

A magyarországi agrárgazdaság és a vidék, a falu múltja nehéz évtizedekről és

könnyebb, „kiszámítható" körülmények közötti rövidebb szakaszokról tanús­
kodik. A fenntarthatóság hazai terjedése a fenntartható mezőgazdasági ter­
melés, a fenntartható gazdálkodási rendszer és a fenntartható vidék az EU-ba
való csatlakozás után az egyetlen esély a magyarországi mező-erdőgazdasági
értékek megtartására, sőt felvirágoztatására.
A z 1956. évi forradalm at követően az agrárvilágban olyan kezdeményezések
bontakoztak ki, amelyek egyrészt adalékokkal szolgáltak az 1968-ban
bevezetett új gazdaságirányítási rendszerhez, másrészt az 1970-es évektől
a '80-as évek elejéig, az akkori KGST országok között, nemzetközileg is
figyelemmel kísért fejlődéshez vezettek. Ez a fejlőd és az 1980-as év ek közep én
azon ban kifulladt, s a rendszerváltozáshoz m ár egy fesz ü ltség ek kel terhelt
agrárgazdaság érkezett.
A magántulajdon helyreállítása, a szimulált piacról a valódi piacgazdaságra
való áttérés, az elkapkodott - az ágazati sajátosságokkal nem törődő
- liberalizáció, a dereguláció lassú kibontakozása, az átállásra való
felkészületlenség, az agrárértelmiség zömének kábultsága és döbbenete, az
emberek vagyonszerzési lehetőségei, a múltban gyökeredző, visszatérően
kielégítetlen földéhség, s a politikai pártok, kormányok súlyos mulasztásainak
együttes eredményeképpen az agrárgazdaság, a vidék m egoldatlan átm eneti,
átalakulási g on d okkal terhelten érkezett az újabb rendszerváltozáshoz, az EU-
csatlakozáshoz.
Ebből a helyzetből a kilábalás a fenntarthatóság megvalósításán keresztül
vezet. A m ezőgazdaságban a fenntartható, alkalm azkodó, m inőségi, viszonylag
olcsó é s ebben az értelem ben versenyképes gazdálkodás jelz i a kib on takozás
útját, m íg vidéken az élh ető ség m egterem tése mutatja a fen n tarthatóság
irányát. Könyvünk ezek megvalósításához kíván segítséget nyújtani.
A csatlakozást követően a fenntarthatóság általánossá tételéhez azonban
olyan politika, továbbá társadalm i és szakm ai összefogás, eltökéltség
szükséges, amely az EU keretében, az érvényesülő szabályozásban és ennek
befolyásolásában teljes körűen igyekszik megvalósítani a fenntarthatóságot
a nemzetgazdaság minden ágában, a termelésben és a fogyasztásban.
Ehhez előrelátó, tudatos alkalm azkodási stratégia szükséges, olyan, amely
számol a mezőgazdaságban a minőségi igényekkel, valamint a természeti
erőforrások óvásával korlátozott „fenntartható verseny" kibontakozásával
a termékelőállításban és az ebből kiszorulók szociális helyzetén ek
konszolidálásával. Ez utóbbit sajnos már terheli a falvak elszegényedett
népessége, az öregek, nyugdíjasok, munkanélküliek és a cigány nemzeti
kisebbség eleve összetett problémája.
Mind a korszerű fenntarthatóan versenyképes mezőgazdaság, mind
az élhető vidék megteremtése társadalmi áldozatokkal jár, különösen az
utóbbi. De míg a mezőgazdaságban a remélt tisztánlátás, a jobb termőhelyek
fenntartható hasznosítására épülő hatékonyság viszonylag gyors
kibontakozással kecsegtet, addig a számtalan szociális problémával terhelt
vidék lassúbb rendeződést ígér, annál is inkább, mert a nemzetgazdaságból
hiányoznak azok a húzóágak, a gazdagoknak, a vállalkozóknak az a rétege,
amelyek jelentősebben segíthetnék vagy támogatnák, mert megtehetnék
- saját érdekükben is - a vidéket.
A fenntartható mezőgazdaság és vidék csak részeredményeket érhet el,
ha a nemzetgazdaság más ágaiban vagy a lakosság körében nem változik
a kialakult gyakorlat, illetve megszokás. Ha a közlekedés, a teherszállítás
változatlanul szennyezi a környezetet, a talajokat, a levegőt, porral borítva a
növényeket stb. Vagy ha az olajat csöpögtető elhasznált gépek tönkre teszik a
felszíni és rétegvizeket. Ha az üzemek, a lakosság szemetét az erdőszéleken,
árkokban helyezik el a felelőtlen, költséget megtakarító emberek, ha nem
változnak a fogyasztói szokások stb. Ezért a fenntarthatóság általánossá
tételében a p rioritások és m ég in kább az összefü g g ések tudatos, előrelátó
szám ításba vétele szükséges.
A hazai fenntartható agrárgazdaság kilátásait biztatóan érinti egyrészt
a nemzetközi és hazai kielégítetlen élelmiszerigény, másrészt a kedvező
termőhelyek korlátozott volta a világon. (Rendkívüli helyzetekben mindig azok
az országok voltak előnyösebb helyzetben, amelyek élelmiszerfeleslegeket
voltak képesek produkálni.)
S hogy Magyarországnak sürgető a fenntartható agrárgazdaság
megvalósítása, azt az elmúlt évek tendenciái világosan jelezték. Látható, hogy
az eszeveszett növekedés, a kíméletlen verseny mellett a környezetvédelem
kényszere utat tört magának, minden akadály ellenére. A technika, a pénz
nem old meg mindent, az emberi megmaradás természeti feltételei szűkülnek,
pusztulnak. A ki id őben cseleksz ik az helyzeti előnyre tesz szert, még akkor is,
ha ez csak részleges, regionális, vagy nemzeti.
Az eddigi események jelzik, hogy az önös érdekek, a tisztánlátás hiánya
akadályozzák a fenntarthatóság gyorsabb térnyerését. Következésképpen
m eg n ő a korm ányzatok és a kü lön féle szerv ezetek (politikai, civil stb.) szerepe
abban, hogy felvilágosítással, neveléssel, oktatással, érdekek felkeltésével
ráv ez essék a társadalm at, a gazdaságot a fen n tarthatóság m egvalósítására,
h o g y sugallják az új viselkedési norm ákat, szokásokat, szem léletet,
gon dolkodást. Kormányzati segítség és elszántság nélkül nem oldható meg
 1. ábra
A vidékfejlesztés hiánygyűrűje

a fenntartható agrárgazdaság kibontakozása, a piacra jutás, a hálózatba

sz erv ez ő d és stb. támogatása nélkül.
A pénzhajhászás kaotikus világában szigorúbb összhang szorgalmazása
szükséges a különféle problémák megoldására irányuló igyekezetben. Ebben
a különféle szervezetek növekvő felelőssége és szerepe mellett - amint
említettünk - fok o z ód ó és alapvető jelen tőség ű a fenntarthatóság, valamint
a szociális p ro blém á k összehangolt k e z e lé se általában, n em csak a falvakban.
A nyomorgó, éhező szegények nem „vevők" a fenntarthatóságra. Ez - akárcsak
az előző gondolatok - Magyarországra is érvényesek.
A következő években a fenntartható m ezőgazdasági ren dszerekben tovább
nő az innováció szerepe, a fogyasztásban pedig - mind a lakosságiban, mind a
termelőiben - a szok á so k m egváltoztatása, új ism eretek és eljárások terjesztése
válik egyre meghatározóbbá.
Társadalm i m egállapodás (konszenzus) szü kséges a kormányzat, a
különféle politikai és civil tömörülések, valamint a népesség széles köre között
annak elfogadtatására, hogy olyan szabályozás szükséges, am ely szám ol a hazai
m ezőgazdaság véges lehetőségeivel és m egőrzésén ek szü kséges kényszerével.
Ebben fontos annak felismerése, hogy élő, dinam ikusan változó kom plex
ren d szerrő l van szó, amit káros külső hatások is érnek.
A tisztánlátást koncepcióval lehet megalapozni, ami tám ogató társadalm i
m agatartással válhat ható tényezővé. Indokolt a szükséges pén zek, anyagok,
eszk ö z ö k nyilvánosságra hozása, mind az előirányzatok, mind a felhasználás
oldalán. Mindebben különösen fontos a már többször említett nevelés és
oktatás szerepe. Az emberek mozgósítása és megnyerése érdekében világosan
k ell m egjelölni a célokat, hogy mire irányulnak a fenntarthatóság érdekében
előirányzott áldozatok azzal, hogy ezek fenntartható hasznosításra, védelemre,
helyreállításra, fejlesztésre vagy ezek kombinációira irányulnak.
A szabályozásban arra is célszerű gondolni, hogy a mezőgazdaság a
fenntarthatóságot illetően hárm as sz erep k ö rt tölt be: viseli mások, más
tevékenységek károsító és lehetőségeket korlátozó hatását, de ezzel egyidőben
a term észeti körn yezet legfon tosabb regen eráló és óvó elem e is, miközben
hozzá nem értésből stb. k á ro k a t is okozhat saját környezetének, természeti
erőforrásainak.
Az agrárvilágban, ahol egyes biológiai folyamatok hosszú évek alatt
zajlanak le, fontos az időhorizon t szám ításba vétele, hiszen egyes célok és
ennek megfelelően a szabályozás, befolyásolás eszközei rövid, közép és hosszú
távúak lehetnek. Ezeken belül fontos a prioritás é s a sorrend.
A fenntarthatóság megvalósításának elősegítésére a szabályozás,
befolyásolás gazdag tárházát célszerű előirányozni és működtetni. Ajo g i
szabályozás (törvények, rendeletek, felelősségre vonás, szankcionálás,
bírságok, hatósági előírások, tiltások, határértékek kiszabása) mellett az
ösztönző, preventív, m eg elő ző befolyásolás gyakrabban hatásosab b a jo g i
szabályozásnál. Ez adó- és hitelkedvezménnyel, garanciatámogatással,
befektetések részbeni, egészbeni támogatásával érhető el. A szabályozásban
a propaganda, az akciók, p rog ram ok szervezése, korosztályokhoz igazítva,
szintén hatásosak.
Az elmondottakból kiderül, hogy sok szálon, sokféleképpen, de időben
és a megoldások sorrendjében összehangoltan szükséges egyengetni a hazai
fenntarthatóságot, mert a fen n tartható m ezőgazdaság é s vidék M agyarország
esélye arra, h o g y m éltó helyet foglaljon el Európában a hazai és a nagyobb
k ö z ö sség ja v á ra .
 Irodalom
A fenntarthatóság első tíz éve. Magyar Természetvédők Szövetsége, Budapest, 2002.
A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 3/2003. (I. 24.) FVM rendelete az agrárgazdasági
és vidékfejlesztési célok 2003. évi költségvetési támogatásáról. Magyar Mezőgazdaság Kft.,
Budapest, 2003.
A kormány 2253/1999. (X.7.) Korm. határozata a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programról és
a bevezetéséhez szükséges intézkedésekről. Határozatok Tára, 37.1999.
A kormány 290/2002. (XII. 27.) Korm. rendelete az agrár- és vidékfejlesztési támogatások
igénybevételének általános feltételeiről. Magyar Mezőgazdaság Kft., Budapest, 2003.
Alternative agriculture. Comittee on the Role of Alternative Farming Methods in Modern
Production Agriculture. National Academy Press, Washington D. C., 1989. 448 old.
Alvincz József et al.: A magyar mezőgazdaság az adatok tükrében a rendszerváltás után. AKII,
Budapest. Agrárgazdasági Információk, 5.2002.
Ángyán Jó z se f- Menyhért Zoltán: Alkalmazkodó növénytermesztés, ésszerű környezetgazdálko­
dás. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 1977. 414 old.
Aumand, A. - Le Cotty - Voituriez, T.: Changeons de multifonctiounalité! Paris. Courrier de la
planéte, No 65. 2001.
Biacs Péter: Az alkalmazott kutatások szerepe. Ezredforduló, 2. 2002.
Biládi Katalin - Kertész Róbert: A tesztüzemek főbb ágazatainak költség- és jövedelem-helyzete
2002-ben. AKII, Budapest. Agrárgazdasági Információk, 6.2003.
Bittner Bernadett: A falusi turizmus eredményei és fejlettségének lehetősége a Beregben
(Vásárosnamény és környéke). Diplomadolgozat. Debrecen, 2002.
Botos Zsuzsa:A Túrmelléki-ErdőhátKistérségFejlesztési Önkormányzati Társulás vidékfejlesztési
problémái és kitörési lehetőségei. Diplomadolgozat. Debrecen, 2003.
Czárl Adrienn: ASAPARD pályázatok eltérései az EU-ban és Magyarországon. Gazdálkodás, 4.
2001.
Czárl Adrienn: A SAPARD tervek összehasonlítása. Gazdálkodás 2.
Csatári Bálint - Kiss Attila: A tanyák helyzete és perspektívái a Kiskunság néhány településén.
Budapest. A falu, 2003. nyár.
Csehi Viktor: Mosonmagyaróvár, mint kistérségi központ és a kistérség vidékfejlesztési
lehetőségei. Diplomadolgozat. Mosonmagyaróvár, 2003.
Csendes Béla(szerk.): Új agrárpolitika. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989.
Csete László (szerk.): Gazdálkodási kézikönyv agrárszakembereknek. Mezőgazdasági Kiadó,
Budapest, 1983.236 old.
Csete László: A mezőgazdaság vállalati, vállalkozói struktúrájának fejlődése. In: Új agrárpolitika.
Szerk.: Csendes Béla. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989. 71-121 old.
Csete László: A fenntartható fejlesztés szabályozása. MTA Agrártudományok Osztalya kiadványa,
1998.
Csete László: A zöldterületi kompenzáció. Kézirat. Budapest, 1999.
Csete László: Az alkalmazkodó agrárgazdaság. Előadási jegyzetek. Kézirat. Nyugat-Magyarországi
Egyetem Mezőgazdaság- és Elelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár - Budapest, 2000.
Csete László: Az agrárgazdaság fenntartható fejlesztése. História, 9-10. 2002.
Csete László: Az agrárgazdaság fenntartható fejlesztése Johannesburg után és az EU előtt.
Gazdálkodás, 2003.
Csete László: Vidékfejlesztési előadások. Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és
Élelmiszertudományi Kar, Régió és vidékfejlesztési szakirány, Mosonmagyaróvár, 2001-
2003.
Csete László (szerk. és írta):A mező-erdőgazdaság környezetbiztonsági problematikája és
akcióprogramja. Kézirat. Budapest, 2003.
Csete - Gönczi - Kádár - Vadász: Mezőgazdasági vállalatok és üzemek gazdaságtana.
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1974.
Csete László - Horn Péter - Papócsi László: Integráció az agrárgazdaságban. Gazdálkodás, 5.
1996.
Csete Mária: A fenntartható agrárgazdaság szerepe az „LA-21"-ben. TDK dolgozat. Kézirat.
Budapest, 2002.
Dorgai László: A vidékfejlesztés támogatásának elvei és gyakorlata az Európai Unióban. Gépelt
kézirat. Budapest, 2002.
Dorgai László - Soós Kálmán - Tassy Sándor: A mezőgazdaságtól a területfejlesztésig.
Agrárszakoktatási Intézet, Budapest, 2001.
Erdei Ferenc: Város és vidéke. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1971. 445 old.
Erdei Ferenc - Csete László - Márton János: A termelési körzetek és a specializáció a
mezőgazdaságban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1959.
Erdős László - Klenczner András: A fatermelés szerepe és lehetőségei a távlati földhasználatban.
Gazdálkodás, 4. 20-29. 2000.
Erz, W.: Probleme der Integration des Naturschutzgezetzes im Landnutzung Programmes. TUB,
Zeitschrift der Technischen Univerzität Berlin, 10.1978.
EU Környezetvédelmi Tanácsok Nyilatkozata.
Faragó Tibor. Világtalálkozó a fenntartható fejlődésről: a találkozó programja, résztvevői,
dokumentumai és értékelése. Fenntartható Fejlődés Bizottság, Környezetvédelmi és Vízügyi
Minisztérium, Budapest, 2 0 0 0 .1 2 -1 6 old.
Faragó Tibor: Világtalálkozók a fenntartható fejlődésről. Ezredforduló, 2. 2002.
Faragó Tibor (szerk.): Nemzetközi együttműködés a fenntartható fejlődés jegyében és az Európai
Unió fenntartható fejlődési stratégiája. Fenntartható Fejlődés Bizottság, Környezetvédelmi és
Vízügyi Minisztérium, Budapest, 2002.
Fehér István: Egyetemi előadások jegyzetei. Kézirat. Gödöllő, 2 0 0 2 .1 2 8 old.
Fehér István - Szedlák Anikó: A francia „tanyák" és a multifunkcionalitás jelentősége. Budapest.
A falu, 2003. nyár.
Füle Miklós - Szlávik János - Turchanyi Gyula (szerk.): Önkormányzati tájékoztató.
A Belügyminisztérium folyóirata. Sokszorosított kiadvány, Budapest, 2002.111 old
Fürj Zoltán: Az Európai Unió vidékfejlesztési programjának megvalósulása Magyarország egy
kistérségében. Diplomadolgozat. Debrecen, 2002.
Gergely Sándor: Az Észak-Magyarországi Régió Energiaerdő eddig elkészült programjának
lehetőségei és korlátai. I., II. Gazdálkodás, 6. 2000. és 1.2001.
Glatz Ferenc: Természet és ember a 21. században. Ezredforduló, 2. 2002.
Gyulai Iván: A fenntarthatóság fogalma és lényege, a fenntartható fejlődés feladatai a világban és
Magyarországon. Sokszorosított kézirat. Budapest, 1999.
Gyulai Iván: Fenntartható fejlődés, Rió + 10. Ezredforduló, 2 .1 6 -1 8 . 2002.
Hajba Ferenc: Városok, szerepek és a gazdasági erő. Népszabadság, 2003. október 9.
Helyi forgatókönyvek a 21. századra (Local Agenda 21). Kutatási jelentés. Sokszorosított kézirat
(témavezető: Szlávikjános) Budapest, 2000. 55 old.
Horn Péter: A globalizáció és a fenntartható fejlődés néhány kérdése európai nézőpontból, különös
tekintettel a magyar állattenyésztés jövőjére. DE Agrártudományi Centrum, Debrecen.
Agrártudományi Közlemények, 9. 2002.
http://www.apeh.hu/tajekoz/te2001net.pdf
Káldi Judit - Varga Anita: A mezőgazdaságkörnyezetre gyakorolt hatása. Kézirat. Budapest, 2003.
Kerekes Sándor (szerk.): Környezetbarát mezőgazdálkodás. Stratégiai kutatások a Magyar
Tudományos Akadémián. MTA, Budapest, 1999.
 Kerekes Sándor - Szlávik János: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei. KJK -
KERSZÖVJogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2001.
Keszthelyi Szilárd - Kovács Gábor: A tesztüzemek 2001. évi gazdálkodásának eredményei.
Agrárgazdasági Információk, 2. 2001.
Két tűz között a KAP. Átalakul az Európai Unió mezőgazdasági politikája. Népszabadság, 2003.
január 29.
Kóbor József: A tudomány felelősségvállalása. Ezredforduló, 2. 2002.
Kovács Agnes: A SAPARD-program hatása egy Békés megyei Kistérség vidékfejlesztési
elképzeléseinek megvalósítására. Diplomadolgozat. Mosonmagyaróvár, 2003.
Kovács Ferenc - Csete László: Agrárgazdaság az ezredfordulón. Ezredforduló, 1. 2000.
Kovács Teréz: Vidékfejlesztési politika. Dialog Campus Kiadó, Budapest - Pécs, 2003.
Kulcsár László: Vidékfejlesztés és vidékpolitika Magyarországon. Budapest. A falu, 2 . 1998.
Láng István: A riói konferencia előkészítése és döntései. Ezredforduló, 2. 7-100. 2002.
Láng István et al.: Az agrárgazdaság fenntartható fejlődésének tudományos megalapozása.
Budapest. „AGRO-21" füzetek, 12. 6-121.1995.
Láng István - Csete László: Az alkalmazkodó mezőgazdaság. Agricola Könyvkiadó, Budapest,
1992.
Láng István - Csete László: A magyarországi agrárgazdaság fenntartható fejlődése. Gazdálkodás,
3. 1996.
Láng István - Csete László: M inőségés agrárstratégia. Stratégiai Kutatások a Magyar Tudományos
Akadémián. Szerk.: Glatz Ferenc. MTA, Budapest, 1999.408 old.
Láng István - Csete László - Harnos Zsolt (szerk.): A magyar mezőgazdaság agroökológiai
potenciálja az ezredfordulón. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983.
Ligetvári Ferenc: Változó agrárium. Ezredforduló, 2. 2002.
Madarász Imre: Hogyan készítsünk vidékfejlesztési programot? Agroinform Kiadó, Budapest,
2000. 194 old.
Magyar Tünde: A vidékfejlesztés helyzete és kilátásai az AGENDA 2000 félidejekor. Budapest.
Gazdálkodás, 2. 2003.
Meskó Attila: A környezet megőrzése érdekében. Ezredforduló, 2. 2002.
Meskó Attila: Zárszó. Ezredforduló, 2. 2002.
Molnár Eszter: A 3 Patak Kistérség agrárstruktúra és vidékfejlesztési operatív programja a
SAPARD Program tükrében. Diplomadolgozat. Mosonmagyaróvár, 2003.
Nemessályi Zsolt: Tudomány és politika a mezőgazdaságban. Gazdálkodás, 1.2003.
Oláh Judit: Az idegenforgalom fejlesztési lehetőségei a Nagykállói Statisztikai Körzetben.
Debrecen. Agrártudományi Közlemények, 2003.
Riegler Jó z se f- Moser Antal: Ökoszociális piacgazdaság. Agroinform Kiadó, Budapest, 2001.
Samuelson, Paul A .-.Közgazdaságtan. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1996.1088 old.
Sarudi Csaba: Regionális és Vidékfejlesztés. Egyetemi jegyzet. Kaposvár, 2001.
Sarudi Csaba: Térség- és vidékfejlesztés. A magyar térgazdaság és az európai integráció.
Agroinform Kiadó, Budapest, 2004.
Simái Mihály: Zöldebb lesz a világ? Ezredforduló, 2. 10-12. 2002.
Szabó Gábor - Fésűs István - Balázs Katalin - Katonáné Kovács Judit: A Nemzeti Agrár­
környezetvédelmi Program pályázatainak elemzése. Gazdálkodás, 1. 2003.
Szakái Ferenc: A fenntartható mezőgazdaság és szerepe a vidéki térségek fejlesztésében.
Budapest. A falu, 2 3 -37.1999. nyár.
Szanyi Tibor: Eurofalu - esélyteremtés az egyenlőségért. Budapest. A falu, 2003. nyár.
Szigorúbb agrártámogatás. Népszabadság, Budapest, 2003. január 22,
Szlávik János: A „fenntarthatóság" szintjei és útjai. (A fenntartható fejlődés közgazdasági
összefüggései.) MTA doktori disszertáció. Budapest, 2002.
Szlávik János - Csete Mária: A fenntarthatóság érvényre juttatása és mérhetősége települési­
kistérségi szinten. Gazdálkodás, 4. Budapest, 2004.
Urfi Péter: A környezettudatos tápanyag-gazdálkodás egyik eszköze a vállalati tápanyagmérleg.
Kézirat. Budapest, 2003.
Takácsné dr. György Katalin: A növényvédelem környezetbiztonsági kockázata. Kézirat. Budapest,
2003.
Takács István: A magyar félperiféria és az unió. Népszabadság, 2003. december 6.
Tánczos Lászlóné: Közlekedés és környezet. Ezredforduló, 2 .2 0 -2 1 .2 0 0 2 .
Ticz Nándor: A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program várható gazdasági hatása a Paks-
DunaföldvárKistérségben. Diplomadolgozat. Mosonmagyaróvár, 2003.
Vida Gábor: Szemlélet- és paradigmaváltás szükséges. Ezredforduló, 2 . 19-20. 2002.
Varga Anita - Káldi Judit: Allergén gyomnövények okozta környezet - egészségügyi problémák.
Kézirat. Budapest, 2003.
Varga Gyula: Magyar falvak az ezredfordulón. Szövetkezés, 1. Budapest 2003.
Varga-Haszonits Zoltán: Az éghajlatváltozás mezó'gazdasági hatásának elemzése, éghajlati
szcenáriók. „AGRO-21" füzetek, 31.
 Sustainable agricultural and rural deuelopment

LÁSZLÓ CSETE - ISTVÁN LÁNG

Hungary's entry into the European Union provided a special relevance to this
book. The survival and recovery of national agriculture, forestry and coun­
tryside in the EU depends entirely on the wide enforcement of sustainability
with respect to attitudes, production and consumption and human relations.
Therefore the authors of this book aimed to describe the essence of sustain­
ability and its attainment.
The long-term strategic significance of agricultural, forestry and country­
side development is justified by its peculiar role, for which nothing else can
suffice.
Unlike other sectors of national economy, agriculture and forestry do not
exhaust their natural resources, instead they regenerate them under rational
farming practices.
Domestic Natural resources, relatively good fertility of local soil, the high
proportion of plain to low gradient land and its ratio per person enable local
farmers compared with those in other countries to produce good, occasionally
exception quality crops with favorable investment-return ratio and costs in
quantities exceeding national demand.
Agriculture and forestry not only produce food and other raw materials,
while regenerating their resources, but unlike other sectors of national econo­
my they also render public services, affects favorably the natural environment
and biodiversity and participate in many different way in the preservation of
rural countryside and villages.
The underestimation of food producing role of agriculture can have severe
consequences, because quite clearly a significant part of global challenges
(hundreds of millions of poor, underfed people, climate changes, desertifica­
tion, protection of biodiversity, etc) cannot be met without modern sustainable
agriculture.
Sustainable agriculture and forestry involve practices in which crop
production rates are governed by the regeneration of natural resources and
rejuvenating capacity of the affected natural environment. Such a system of
sustainable farming requires expertise, investment, water and energy saving
processes, which are quality oriented but at the same time environmentally
friendly. No inputs are used in the system that can cause harm to the natural
environment, farmers or consumers.
The quality and quantity of inputs in sustainable agricultural practices
limit increases in crop productivity, but they allow unlimited improvements
in quality, adapting flexibly to challenges of the age and to the characteristics
of local land and based on the genetic endowments of plant species used they
bring about favorable investments-return ratios compared with those of com­
petitors.
Sustainable competitiveness is accomplished through sustainable farming
methods, whose key motives are sustainable production, adaptability, qual­
ity to any extent and favorable investments levels, consequently this kind of
competitiveness is altogether different from any old practice. It is naivety
to believe that Hungary or Europe will not need competitive agriculture. It
should be sufficient to refer to food safety and global warming.
The aim of this book is to bring both lawmakers and practitioners within
closer proximity of accomplishing sustainability. The first part of the book
covers the circumstances involved in the emergence of the idea of sustain­
ability, the development of concept and the international events leading to
these developments. The second part deals with the introduction of the idea
in Hungary, describing possible solutions, their bases, methods and practicali­
ties. This part provides assistance for the preparation of applications for EU
support.
In the first chapter of the book the subject matter is introduced globally,
while in the second part emphasis is placed on local applications to rural prob­
lems. In this way the authors attempted to enforce the principles of ecologic
economics by suggesting resolutions to the ever more numerous conflicts be­
tween the environment and various groups of local people and enterprises.
Sustainability should serve man living in peace with nature. This is also the
goal of the chapter dealing with the sustainability of countryside.
 fl kötet szerzői

CSETE László a közgazdaságtudomány kandidátusa, c. egyetemi tanár,

az „AGRO-21" Kutatási Programiroda vezetője, Nyugat-
Magyarországi Egyetem, Agrárgazdaságtani és marke­
tingtanszék

LÁNG István akadémikus, az Országos Környezetvédelmi Tanács elnö­

ke
 Globalizáció es nemzeti érdek
fl demokrácia intézményrendszere
fl magyar agrárgazdaság jelene és kilátásai
Sárközy Tamás: Rendszeruáltozás és a priuatizáció joga
flz agrártermelés tudományos alapozása
népegészség, oruos, társadalom
Egészségügy és piacyazdasáy
Biotechnológia - lépéstartás Európáual
Környezetpolitika és uniós csatlakozás
Termelés, piac, természeti környezet
losonczi Ágnes: Utak és korlátok az egészségügyben
Budapest - nemzetközi uáros
fl cigányok Magyarországon
minőség és ayrárstratéyia
fl magyar nyelu az informatika korában
fl llflTOés a mayyar politika
fllagyarorszáy településkörnyezete
Rzinformációs társadalom
Területfejlesztés és köziyazgatásszeruezés
Közlekedési rendszerek és infrastruktúráik

fl cigányok fllayyarorszáyon
tánnyomás. Bp. 2001., 2004. 270 oldal, ára: 1800 Ft
Eyészségüyy ITlayyarországon
Bp. 2001. 368 oldal, ára: 920 Ft
Uajda György: Eneryiapolitika
Bp. 2001. 395 oldal, ára: 950 Ft
Balázs Géza: llyelustratéyia
Bp. 2001. 268 oldal, ára: 700 Ft
Iflayyarorszáyi kutatóhelyek Iill. kötet
Bp. 2002. 908 oldal, ára: 2140 Ft
fl hazai uízgazdálkodás stratégiai kérdései
Bp. 2002. 402 oldal, ára: 1000 Ft
Borhidi Attila: Gaia zöld ruhája
Bp. 2002. 331 oldal, ára: 1950 Ft
fl magyarországi Dnna uölyy területfejlesztési kérdései Hl. kötet
Bp. 2002. 558 oldal, ára: 2500 Ft
Információs társadalom és joyrendszer
Bp. 2002. 343 oldal, ára: 1490 Ft
Területfejlesztés, rendszeiuáltás és az Alföld
Bp. 2002. 235 oldal, ára: 920 Ft
Csikós llagy Béla: Közgazdaságtan a globalizálódó mlagban Hl kritet
Utánnyomás. Bp. 2005. 680 oldal, ára: 3950 Ft
ATisza és irízrendszere Hl. kötet
Bp. 2003 525 oldal, ára: 2600 Ft
Amegkérdőjelezett sikeráoazat
Bp. 2003. 453 oldal, ára: 2600 Ft
Kertészeti hungarikumok
Bp. 2003. 352 oldal, ára: 1800 Ft
Őshonos állataink és termékeik
Bp. 2003. 239 oidal, ára: 1800 Ft
Ciuilizáció és egészség
Bp. 2004. 316 oldal, ára: 1850 Ft
Uajda György: Energiaellátás ma és holnao
Bp. 2004. 387 oldal. ára: 2450 Ft
ISBN: 963 508 438 2
Sikos T. Tamás-Hoffmann Istuánné:
Rfogyasztás új katedrálisai
Bp. 2004. 380 oldal ára: 2190 Ft

9 789635 084388 Épített jöuőnk

Bp. 2004. 334 oldal, ára: 2450 Ft