Professional Documents
Culture Documents
Napjainkban a magyar társadalom az átalakulás időszakát éli és magán viseli a múlt örökségét és az
útkeresés valamennyi hibáját és jellemzőjét. A 90-es évek elején lezajlott társadalmi és gazdasági
változások nem hagyták érintetlenül az elmúlt 40 évben kialakult mezőgazdasági ágazatot és tulajdo-
nosi struktúrát sem. Az egész ágazatban struktúraváltozás megy végbe, voltaképpen a magyar történe-
lem legnagyobb szabású földosztása zajlott le a közelmúltban. A földterületek 80 százaléka-, az állami
gazdaságok és szövetkezetek vagyontárgyainak 70 százaléka magántulajdonba került, illetve kerül.
A szocializmusban a földek kezelői jogának átadása, cseréje során nem volt tényleges földforgalom -
mivel a földek állami és szövetkezeti tulajdonban voltak - és így a forgalmi értékét gyakorlatilag nem
lehetett és nem is kellett megállapítani. Ebben az időszakban a föld nem válhatott piaci adásvétel tár-
gyává, és ebből következően piaci értéke sem volt megállapítható.
Napjaink, és feltételezhetően a közeljövő egyik fontos feladata lesz a termőföldek - az a föld amit az
ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, gyep, nádas és erdő művelési ágban vagy
halastóként tartanak nyilván - szakszerű értékelése.
Az eddigi földforgalom hiányából adódóan nem alakulhatott ki az ún. "piaci földár", ezért a földérték
jelenlegi meghatározása csak közvetett módon, valamilyen kalkulációs módszerrel lehetséges. A hitel-
intézetek működésének valamint a földek jelzálogként történő elfogadásának is reálisan csak akkor
van lehetősége, ha a termőföldnek biztos piaca és adott pillanatban viszonylag pontosan meghatároz-
ható ára lenne.
A pontosan meghatározható piaci ár mellett szükséges, hogy megfelelően képzett és megfelelő szak-
ismerettel rendelkező szakértők tudják elvégezni földek értékbecslését. Az ingatlanok értékbecslésé-
vel foglalkozó hazai szakirodalomban igen kevés, és szakmailag megalapozott értékelési metodika
található. Sokan úgy tekintik, hogy a föld értékelése a legegyszerűbb az értékbecslési feladatok közül,
azonban a föld értékelése az értékbefolyásoló tényezők és speciális piaci helyzete miatt a komplex és
gondos elemzést kívánja meg.
A föld, mint az országhatárok által körülhatárolt egység a nemzet létezésének alapja. Az emberi
tevékenység színtere, helyet ad különféle emberi tevékenységeknek, a munkának éppúgy, mint az
egyéb élettevékenységeknek, lakásnak. A földdel, mint munkaeszközzel és a munka tárgyával terme-
lünk, kielégítjük kisebb nagyobb szükségleteinket és bekapcsolódunk vele a nemzetközi munkameg-
osztásba. Az értéke, ebben a funkcióban felbecsülhetetlen, egyetlen nemzet sem engedheti meg terüle-
tének csorbítását. A földnek, mint a társadalmi lét alapjának tulajdonképpen nincsen ára, értéke ilyen
formában nem meghatározható.
Az elmúlt évtizedekben az ország területe az egyes hasznosítási módok, műveli ágak között az alábbi-
ak szerint oszlott meg, illetve változott:
A föld, mint termelési tényező, magában foglalja a természeti kincseinket, eszköze a mezőgazdasági
termékek termelésének. Amikor a föld a munkának szolgál helyszínéül, gyakran maga is részt vesz a
termelési folyamatban. Különösen mezőgazdasági, ezen belül is talán leginkább a földművelési tevé-
kenységben nyilvánvaló, hogy a föld nemcsak mint helyszín, hanem - mint a termelés egyik, mégpedig
nélkülözhetetlen tényezője - aktívan részt is vesz a termelés folyamatában. E funkciójában annál érté-
kesebb egy földterület, minél több és értékesebb egyedülálló minőségű termék kibocsátására alkalmas.
A föld, mint termelési tényező szerepe természetesen nem állandó a termelésben. A különbségek tér-
ben és időben egyaránt kimutathatók. Mesterséges beavatkozásokkal növelni lehet az adott terület
termőképességét (pl. melioráció, vízrendezés), ugyanakkor a szakszerűtlen termeléssel az ellenkező
hatást lehet elérni.
A föld tercier funkciója: helyet ad az ipari termelésnek és a lakossági igényeket kielégítő szolgálta-
tásoknak.
A társadalmi és gazdasági fejlődés előrehaladtával egyre nagyobb területek kerülnek mezőgazdasági
művelésből kivonásra és egyéb ipari, jóléti és beépített célú felhasználásra. A föld lakosságának nö-
vekedésével szűkül az a tér, amelyen mezőgazdasági termelés folytatható.
a./
A termőföld értékének meghatározása annyiban más, és speciális egy termelőeszközök értékéhez ké-
pest, hogy nem határozható meg az előállításához társadalmilag szükséges munka mennyisége.
A termőföldet úgy is tekinthetjük mint a természet ajándékát. Ez azt jelenti, hogy más tőkejavaktól
eltérően, nem emberi munka eredménye, és szakszerű műveléssel hosszú időn át használható, haszno-
sítható anélkül, hogy elhasználódna. Ilyen formában a földár közvetlenül nem befolyásolja a rajta
termelt termék értékét.
b./
A termelésben tartott termőföld értéke a használata –a termelés - során nem megy át az általa előállí-
tott termék árába. Ugyanis földbe fektetett pénzeszköz gyakorlatilag mindig rendelkezésre áll, az a
termelésből bármikor kivonható anélkül, hogy ez a termelőeszköz amortizálódott, elhasználódott vol-
na.
Ez tulajdonképpen a föld vagyonmegőrző képességét fejezi ki.
c./ A földár meghatározása szempontjából fontos sajátosság, hogy a "...legtöbb dologgal ellentétben az
összkínálata a természeténél fogva állandó, és általában véve árának emelkedésére nem növelhető
vagy csökkenésére válaszként nem csökkenthető". (P.A. Samuelson 1990. 851 o.)
5800
5600
5400
5200
5000
4800
4600
4400
4200
1938 1950 1960 1970 1980 1995
d./
A földpiac sajátos a tekintetben is hogy a termőföld helyhez kötött, nem mozgatható, a termelés bio-
lógiai folyamatokkal kapcsolódik össze, és jelentős minőségi különbségek tapasztalhatók, amelyek
emberi beavatkozások révén nem változtathatók alapvetően meg. A helyhez kötöttségből adódik, hogy
„a földpiac nagyrészt a helyi keresleti-kínálati feltételekhez igazodik”.
Az eladó az eladandó földjére csupán néhány potenciális vevő figyelmét tudja felhívni” (Dr. Szűcs
1993.). Gyakorlatilag a keresleti oldal is némiképp behatárolt, korlátozott.
A 80-as évek végére a magyarországi termőföld tulajdonosi összetételére jellemző volt, hogy a termő-
földek kb. 85 %-a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok tulajdonában és használatában volt,
míg a 15 % volt csak magántulajdonban. A többségi tulajdonos szövetkezetek és gazdaságok ebben az
időszakban több ezer hektáros birtokszerkezettel rendelkeztek, azokon nagyüzemi termelést, gazdál-
kodást folytattak.
Az 1991. évi XXV. tv. (kárpótlási törvény) és az 1993. évi II. tv. (részarány tulajdonok kiadásáról)
teljes körű végrehajtását követően a fent említett tulajdonosi forma megváltozik, és a földek kb. 80-85
százaléka magántulajdonba kerül, és kb. 20-25 % marad állami tulajdonban.
A kialakuló átlagos birtokméretek a Bács-Kiskun Megyei Kárrendezési Hivatal árverési adatai alapján
is figyelembe vehető. Az alábbi táblázat adati szerint Bács-Kiskun megyében 1992. augusztus 24-től
1996. október 31-ig az alábbi árveréseket folytatták le.
A fenti táblázatból megállapítható, hogy Bács-Kiskun megyében a kárpótlási árverések során elkelt
termőföldekből átlagosan 4 hektáros táblák alakultak ki. A Kárrendezési Hivatal munkatársainak tájé-
koztatása szerint az előző átlagokhoz képest szélsőséges esetek is megfigyelhetők voltak. E szerint egy
magánszemély pl. 150 ha legelő, vagy 100 ha szántót is vásárolt , míg a másik véglet 93 m2-es parcel-
la kialakítása volt külterületi korábbi nagyüzemi táblából.
Külterületi
A külterület területe Átlagos terület
Megnevezés helyrajzi
hektárban nagyság (ha)
számok (db)
Kecskemét MJ város 12321 27693,7 2,24
17 vonzáskörzeti tele-
28567 120410 4,21
pülés
Körzeti Fölhivatal ösz-
40888 148104 3,62
szesen
Forrás: Saját gyűjtés a Földhivatali adatok alapján
A fenti táblázatból megállapítható, hogy a körzeti földhivatal illetékességi területén az átlagos földte-
rület nagysága 3,62 ha a kárpótlási és részarány tulajdonok átvezetését követően. Ez az átlagos telek-
méret közel azonos a Kárrendezési Hivatal által szolgáltatott adatok alapján kimutatott területtel.
Ugyanakkor Kecskemét Megyei Jogú Város közigazgatási területén jelentős eltérés tapasztalható,
ahol ez az átlagos telekméret a megyei átlagnak csaknem a fele, 2,2 ha. Valószínűsíthető, hogy orszá-
gos viszonylatban is e két határ körül fog mozogni az átlagos táblaméret.
Egyébként a fenti országokban különböző jogszabályok, állami beavatkozások gátolják meg, hogy a
területek elaprózódjanak.
Például Angliában a legidősebb fiú örökli a földbirtokot, és a testvéreinek nem fizet kártérítést. Fran-
ciaországban is az örökösök közül csak egy örökölheti a mezőgazdasági területet, de a többi örököstől
meg kell váltania az örökrészüket.
Az előzőekre tekintettel a föld ára a magánszemély részére az egyéni hasznosságát fejezi ki, amelyet a
földpiac határoz meg, alakít ki. A fenti feltételek, körülmények mérlegelését, teljesülését elsősorban
az összehasonlító módszerű vagyonértékelésnél kell figyelembe venni.
A föld (piaci) árával szemben az értékét a társadalmi értékítélet fejezi ki, amely nem biztos, hogy egy-
beesik a pillanatnyi piaci értékítélettel. A földértékelés során a szakértők a föld értékén olyan becsült
értéket értenek, amely a mikro- és makrogazdasági elméleti elemzési célokat szolgálja. Az értékelés
során megbecsülik a föld tiszta jövedelem termelő képességét, majd az így kapott jövedelem tőkésíté-
sével származtatják a föld értékét.
A polgári közgazdaságtan értelmezése szerint a földjáradék a föld tiszta hozama, vagyis a termelé-
si költségek levonása után a tulajdonosnak maradó többlet.
A föld járadékát (Samuelson P.A. 1990. szerint) "olyan tényező árának a megjelölésére használjuk,
amelynek a kínálata állandó, vagyis teljesen rugalmatlan". A földár és járadéka között összefüggés
figyelhető meg, mégpedig a földár nem más, mint a tőkésített földjáradék. Nagyságát két tényező ha-
tározza meg a kamatláb és a földjáradék.
A föld mint azt a korábbi fejezetben látható egy sor sajátossággal bír, így a földpiac is, és annak sza-
bályozása is speciális. Szakértők megítélése szerint a fejlett piacgazdaságokban is a különböző erőfor-
rások közül a földpiac a leginkább szabályozott.
A földpiac állami szabályozottsága összefügg az ingatlanforgalom méretével, szerkezetével, és az ott
kialakult árakkal. A jelenlegi földtörvénynek és szabályozásoknak mindenképpen támogatnia és segí-
tenie kellene a jelenlegi szétaprózódott birtokstruktúra átalakulását, az optimális üzemi méretek, és az
ehhez kapcsolódó tulajdonosi struktúra kialakulását.
Miután az optimális üzemi méretek, és az ehhez kapcsolódó tulajdonosi struktúra kialakul a mezőgaz-
dasági földforgalom csak az ingatlanforgalom kis hányadát teszi ki. A fejlett európai országokban
megfigyelhető, hogy a földforgalom a területeknek csak kevesebb mint 1 %-át éri el éves szinten.
A földtörvény rendelkezései
------------------------------------
A jelenleg hatályban lévő 1994. évi LV törvény az, amely alapvetően szabályozza a termőföld tulaj-
donjogával és használatával kapcsolatos kérdéseket.
A földtörvény 5,6,és 7.§-ának előírásai alapvetően meghatározzák, szabályozzák a mai hazai földvá-
sárlók körét. E szerint Magyarországon termőföld tulajdonjogát csak belföldi magánszemély szerezhe-
ti meg, legfeljebb 300 ha nagyságú, vagy 6000 aranykorona értékben.
A belföldi jogi személyek, és jogi személyiség nélküli gazdasági szervezetek -a Magyar Állam, ön-
kormányzatok, és közalapítványok kivételével- valamint külföldi magán és jogi személyek az ország-
ban termőföld tulajdonjogát nem szerezhetik meg. Ilyen formában a törvény ezen rendelkezése kettős
korlátot is felállít, mégpedig egyik részről a piacon vevőként felléphető személyeket határolja be,
másik részről a megszerezhető terület nagyságát - értékét - maximálja.
A fenti tulajdonszerzési határokon túlmenően a törvény 22 §-a úgy rendelkezik, hogy a belföldi ma-
gánszemély további 300 ha (vagy 6000 Ak értékű) nagyságú termőföldet vehet haszonbérbe. A gaz-
dasági társaságok és szövetkezetek a rendelkezések szerint 2 500 hektár nagyságú vagy 50 000 Ak
értékű termőföldet vehetnek haszonbérbe. A külföldi magán és jogi személyek legfeljebb 300 ha terü-
letnagyságú vagy 6000 Ak értékű termőföldet vehetnek haszonbérbe.
A maximális területi korlát az elkövetkezendő néhány évben a mezőgazdaság jelenlegi alacsony jöve-
delmezőségi szintje miatt valószínűsíthetően nem fogja a termelést és a mezőgazdasági fejlődést kor-
látozni. sőt a magántulajdonban és bérleti rendszerben kialakítható birtokméret alkalmas lehet a kor-
szerű üzemi technológia kialakítására.
A fenti szabályozást annak fényében kell megítélni, hogy az Európai Unión belül sincs kifejezett egy-
séges szabályozás a tekintetben, hogy a mezőgazdasági hasznosítású földet külföldi megvásárolhatja
e. Általános alapelv, hogy túlzottan nagy földkoncentráció ott sem alakulhat ki, illetve hogy biztosíta-
ni kell a nemzeti elbánást. Ausztriában például alapelv, hogy nem EU tagállambeliek csak külön en-
gedéllyel szerezhetnek termőföld ingatlant. Németországban és Olaszországban a hazaiakhoz hasonló
feltételekkel juthatnak külföldiek földhöz.
Ingatlan vásárlása esetén a vevőnek minden esetben az Illetéktörvényben - 1990 évi XCIII. törvény -
megszabott mértékű visszterhes vagyonátruházási illetéket kell fizetnie, melynek mértéke a megszer-
zett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 10 %. Az illetéktörvény kedvezmények
között sorolja fel többek között, hogy a termőföld tulajdonjogának megszerzése esetén az egyébként
járó illeték egynegyedét kell megfizetni, ami jelenleg így 2,5 %-os mértékű.
A TERMŐFÖLD ÉRTÉKÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK
A földek értékét, piaci árát alapvetően meghatározza, hogy az adott földterületen milyen termékek
termelhetők, illetve milyen mennyiségi és minőségi összefüggés szerint alakul az egyes termékek jö-
vedelmezősége. Megállapítható, hogy a föld iránti kereslet tulajdonképpen származékos kereslet, ami
nem jelent mást mint azt, hogy a földön termelhető termékek kereslete befolyásolja a föld iránti keres-
letet és ezen keresztül annak árát. A földön termelhető termékeket, és azok gazdaságosságát, mennyi-
ségét gyakorlatilag a föld minősége határozza meg, mely közvetlenül befolyásolja a föld árát.
Az aranykorona érték
Már a XIX. században (1850.) kísérletet tettek a földbirtokok megadóztatására, ennek alapját képező
ún. földadó kataszter (kataszter: a középkori capitastratum latin szóból ered, mely fejadó jegyzéket
jelentett) viszont nem volt , s így a birtokosok bevallása és a hivatali közegek felmérései alapján vete-
tették ki az adókat. A földadó szabályozásának jogi alapját, a földértékelés aranykoronás rendszerének
bevezetését az 1875 évi VII. törvény teremtette meg, kizárólag adózási célokra.
Az aranykorona fogalma a hivatkozott törvény szerint " a föld tiszta jövedelmének vétetik a közönsé-
ges gazdálkodás mellett tartósan nyerhető középtermésnek értéke, levonván belőle a gazdálkodási
rendes költségeket." Ez az első magyar hozadéki kataszter lett az alapja a földek közötti különbségté-
telnek, és a föld minőségi mutatói megállapításának. Ez a mai napig is élő rendszer aranykorona- ér-
tékben fejezi ki a földek közötti minőségi különbséget.
Becslőjárásonként, illetve osztályozási vidékenként minden művelési ágra (szántó, kert, rét, szőlő,
legelő, erdő és nádas) tiszta jövedelmi fokozatokat (osztályokat) állítottak fel, éspedig minden műve-
lési ágra legfeljebb nyolcat. Minden minőségi osztályt községenként a természetben azonosítható min-
taterek képviselnek, amelyekről ún. mintatér leírás készült (a mintaterek száma kb. 70.000 volt).
Ezt követően minden művelési ágra, minőségi osztályonként megvizsgálták, hogy az átlagos gazdál-
kodás és ráfordítások mellett 1 kataszteri holdon (1600 négyszögöl, 5754,64 m2) milyen a gazdálkodás
eredményessége, mekkora a pénzben kifejezett tiszta jövedelem.
Az egy évre jutó termelés értékét és a gazdálkodási költségeket erdő esetén 25, szőlőnél 15, a többi
művelési ágban pedig 10 év tapasztalatai alapján számították ki, és az akkori pénzegységben,
aranykoronában határozták meg.
Tehát az aranykorona olyan komplex mutatószám, amely a földek minőségét a század eleji termés-
eredmények és ráfordítások becslésével megállapított értékelése alapján mutatja. Lényeges vonása,
hogy a föld minősége és termőképessége mellett figyelembe vette a mezőgazdasági termelés akkori
közgazdasági tényezőit (ráfordítás, bevétel) is.
Az 1909. évi V. törvény alapján a földadó arányosabbá tétele céljából a földadókataszterben országos
kiigazítást hajtottak végre. Ennek keretében egyes becslőjárásokban a tiszta jövedelmi fokozatra új
számításokat végeztek, és jelentős területeket újból osztályba soroltak. A fenti rendszerből következik,
hogy az azonos művelési ágak azonos minőségi osztályú földjeinek aranykorona értéke becslőjáráson-
ként eltérő. Pl. az I. osztályú szántó kataszteri tiszta jövedelme hektáronként 11,1 aranykoronától 62,6
aranykoronáig terjed.
A földadókatasztert a két világháború közötti időben az illetékes hatóságok a 100/1927. PM rendelet
alapján tovább vezették. A földadó kataszter vezetése, valamint a kataszteri földminősítés (osztályba
sorolás) 1945. után lényegében változatlanul folytatódott tovább. A 70-es évek kezdetével az állami
földnyilvántartásra vonatkozó korábbi jogszabályok elavultak, és a földnyilvántartás valamint a telek-
könyvi nyilvántartás összevonásával új egységes ingatlan-nyilvántartás létrehozása vált szükségessé.
Az új ingatlan-nyilvántartás készítése alkalmával a földminősítési adatok is rendezésre kerültek. Iro-
dai és helyíni ellenőrzés keretében felülvizsgálták a művelési ágakat, a minőségi osztályokat, a járási
és községi mintatereket, és a természetbeni állapottal egyező írásbeli és térképi munkarészek készül-
tek.
Az értékelésben a század eleji közgazdasági elemek mind a mai napig lényegében változatlanul meg-
maradtak, annak ellenére, hogy a mezőgazdasági termelés közgazdasági tényezőiben nagyon nagy
változások történtek. Napjainkban ezen az alapon éri a legtöbb bírálat az aranykorona rendszert. En-
nek ellenére, egy- egy becslőjáráson vagy községen belül ma is jól mutatja a földek minőségi különb-
ségét, s ezért a hatósági intézkedésekben is elfogadott és alkalmazott mérőszám a mai napig. Ez a
jelenlegi egyetlen olyan teljes körű, valamennyi művelési ágra országosan rendelkezésre álló mérő-
szám melyet a mai ingatlan-nyilvántartás is tartalmaz és folyamatosan történik a változásainak vezeté-
se, a jelentősebb aránytalanságainak korrigálása.
Kitűnő
Gyenge 12%
21%
Jó
25%
Közepes
42%
Az ingatlanok értékét és annak befolyásoló tényezőinek egy jelentős részét az úgynevezett kataszteri
(ingatlan-nyilvántartási) adatok tartalmazzák.
A mértékadó kataszteri adatokat (nagyság, aranykorona érték, terület formája stb.) az ingatlanokról
vezetett hatósági nyilvántartás tartalmazza. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló hatályos jogi szabályo-
zás értelmében az ingatlan-nyilvántartás az adatokat valósághűen tünteti fel, és azt hitelesen tanúsítja.
Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés helyességét az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell.
Egy adott konkrét földterület értékének megállapítása szempontjából a tulajdoni lap I. részén nyilván-
tartott legfontosabb adat a település neve, helyrajzi száma, a terület nagysága, művelési ága, a katasz-
teri tiszta jövedelem aranykorona értékben kifejezve.
Az aranykorona érték mint az a 4.1. fejezetben látható, tulajdonképpen a termőföldek minőségét jel-
lemző arányszám, ezért az érték megállapításnál feltétlenül figyelembe kell venni. A kataszteri tiszta
jövedelem meghatározását a földhivatalok hatósági jogkörükben végzik, így annak ellenőrzésére gya-
korlatilag nincs lehetőség és csak ebből a forrásból szerezhető be.
A tulajdoni lap III. részén az ingatlant terhelő jogilag jelentős tényeket tartják nyilván. Ezek a bejegy-
zések két fő csoportba sorolhatók. Az egyik csoportba tartoznak a pénzben kifejezhető terhek, míg a
másik csoportba azok a teher jellegű bejegyzések tartoznak, amelyek az ingatlan használatát, haszno-
sítását valamilyen szempontból korlátozzák. Ilyen korlátozások lehet többek között a különböző telki
szolgalmak, földmérési jelek és villamos berendezések elhelyezését biztosító használati jog.
Összegezve elmondható, hogy a földhivatali - kataszteri - nyilvántartás egy sor olyan adatot tartal-
maz, és hitelesen tanúsít, amelyek közvetlenül vagy közvetve felhasználhatók az ingatlan értékének
a megállapítása során. Ezeknek az adatoknak a beszerzése és értékelése nemcsak hasznos, hanem
szükséges is, mert ismeretük hiánya miatt az értékelés során téves következtetésekre juthatunk.
Mivel az országban nincs egy egységes kialakult földértékelési gyakorlat, az új módszerek kialakítása
során mindenképpen figyelembe kell venni azon országok értékelési gyakorlatát, amelyek hosszú évti-
zedek tapasztalatát építették be értékelési módszereikbe. Természetesen ezen módszereket csak a
megfelelő helyi sajátosságok figyelembe vételével lehet adaptálni. A nemzetgazdaság helyének és
szerepének megítélésénél is szükséges annak megismerése, hogy a földjeink nemzetközi vonatkozás-
ban mennyit érnek. Ezen összehasonlítás csak akkor ad helyes képet, ha azonos értékelési módszerek-
kel kerülnek a földek értékelésre.
A 100 pontosnál alacsonyabb értékű földek tisztajövedelme ökológiai értékszámuk arányában csök-
ken. A közgazdasági értékelés keretében vizsgálják a hozamok alakulására kihatással bíró gazdálkodá-
si feltételeket.
Az egyik fontos szempont a külső közlekedés tisztázásának vizsgálata, melynek vizsgálata keretében
figyelembe veszik az útviszonyokat, a különböző járási központok, raktárak, feldolgozó üzemek távol-
ságát. Értékelik a járásközpont (székhely) közlekedési helyzetét, a népesség alakulását, a munkaerő-
piaci lehetőségeket. Ausztriát ebből a szempontból 23. körzetre osztották fel megjelölve, hogy e kör-
zetek, illetőleg övezetek gazdasági viszonyai milyenek. Ezek az övezetek, körzetek kategorizálását
követően az értékszámokat +10 és -15 %-os mértékig módosíthatják.
Az értékelés másik területe a belső közlekedés vizsgálata. Ilyenek lehetnek a különálló földterületek
távolsága az üzemi központtól (gazdasági udvartól). A számított távolság a különálló földterületek
közepe és a gazdasági udvar közötti távolság súlyozott átlaga. Vizsgálják és figyelembe veszik a kü-
lönálló földterületekhez vezető utak emelkedőit. Értékelik a földterületek számát az összes területhez
viszonyítva és a talajminőség jelzőszám összefüggéseit. A minőség miatti levonás hektáronként a
0,5%-tól 7,5%-ig terjedhet.
A kialakult gyakorlat szerint továbbá figyelembe veszik területek kedvező vagy kedvezőtlen formáját,
a gépek és berendezések alkalmazásának korlátait. A gazdaság méretének és intenzitásának hatását
hozzáadásokkal és levonásokkal lehet korrigálni, mely adott esetben pl. -15-től +18 %-ig terjedhet.
A fentieken túl egyéb körülmények közé sorolják pl. a időjárás térségre jellemző hatását, az öntözés
lehetőségét.
A mezőgazdasági ingatlanok értékelése Dániában a vám- illeték- és adóügyi minisztérium alá tartozik.
Az értékelés módját külön törvény szabályozza. Az adózás alapját a mezőgazdasági ingatlanok értéke-
lése képezi nem a tényleges piaci érték.
Előbbi ugyanis alacsonyabb, s így az a döntés is a mezőgazdaság támogatását szolgálja, továbbá elő-
nye, hogy az adásvételek során különböző ügyeskedésekkel nem lehet az adó alapjával manipulálni.
Az értékelést jelenleg 4 évente végzik el, de szó van róla, hogy a jövőben évenként kell majd elvégez-
ni. A tényleges értékelést 224 helyi bizottság végzi , melyek területi illetékességét úgy állapították
meg, hogy nagyjából azonos mennyiségű ingatlan tartozzon hozzájuk. A bizottságok elnökét a megyei
önkormányzat javaslatára az adóügyi miniszter nevezi ki.
Az előzőekre tekintettel minden ingatlan értékelése során kétféle módon is megállapítják az értéket.
Egyik esetben a körzetenként megállapított átlagos földértékkel megszorozzák a terület nagyságát,
majd ezt követően hozzáadják a gazdasági és lakó épületek tényleges értékét. A másik esetben a kör-
zetenként megállapított átlagos földértékkel megszorozzák a hektárok számát, majd az így kapott érté-
ket körzetenként eltérő értékkel megemelik, mely a vélelmezett átlagos nagyságú épületek értéke.
Amerikában a földek értékelésénél a célok és a rendelkezésre álló adatok alapján hatféle eljárás hasz-
nálatos:
• adásvételek összehasonlítása
• értékmegosztás
• levezetés
• parcellázás-fejlesztés
• a földre maradó érték számítás
• a föld bérleti díj tőkésítése
A szakirodalom szerint az összehasonlítandó elemek közé tartoznak a tulajdoni jogok, a terhek, a fize-
tési feltételek, a piaci körülmények (eladás kelte), a fekvés, a fizikai jellemzők, a közművek stb. Az
összehasonlítás leginkább változó elemei a terület fizikai tulajdonságai, azaz annak mérete, alakja,
utcai frontja, topográfiája, fekvése, tájolása, minősége. Az összehasonlításnál gondot kell fordítani
arra, hogy kellő mennyiségű adásvételi ügyletről álljanak rendelkezésre adatok, és a kiválasztott ügy-
letek legyenek olyan közel a tényleges értékelés időpontjához, amennyire csak lehet.
Az útmutató szerint az értékelő a telekkönyvezett eladásokon és aláírt szerződéseken kívül vegyen
figyelembe eladási és vételi ajánlatokat is, mivel ezek jelzik előre pontosan a piac várható változásait.
Az eladási és vételi ajánlatokat megfelelő óvatossággal kell figyelembe venni, mivel a végleges eladá-
si ár általában alacsonyabb mint az eredeti eladási ajánlat, de magasabb mint az eredeti vételi ajánlat.
A összehasonlító módszeren túl még a leggyakrabban használt értékelési eljárás a föld bérleti díj tőké-
sítése. A földbérleti díjak megfelelő rátával tőkésíthetők, ezáltal a piaci bérleti díjakból következtetni
lehet egy terület piaci értékére. Ezt az értékelési eljárást ott használják, ahol nem áll rendelkezésre
megfelelő értékesítések összehasonlító adat és a területen jobban jellemző a földek bérbeadása.
Az alábbi táblázatból megfigyelhető néhány ország 1000 lakosra jutó szántó terület nagysága és az
adott országban kialakult földárak közötti összefüggés.
Ma Magyarországon eléggé általánosan elterjedt nézet, hogy a föld értékének meghatározása körül
azért sok a bizonytalanság, mert az elmúlt évtizedekben nem volt valós földforgalom az állami, mono-
pol földtulajdonlás miatt. Ha viszont a közelmúlt és a jelen kor jogszabályi rendelkezései folytán a
földek magántulajdonba kerülnek és szabad adásvétel tárgyát képezhetik a földpiac önmagában is
kialakítja a reális árát. Ez a folyamat azonban lassan bontakozik ki, mivel a kárpótlás során tulajdon-
hoz jutott személyeket közül akik értékesíteni szeretnék a tulajdonukba került földet 3 éves elidegení-
tési korlát tart vissza.
A következő részben néhány a mai piaci és gazdasági viszonyokat tükröző földértékelést kívánok be-
mutatni, azaz megpróbálom meghatározni a mai földárat, termőföld értékét.
A földek piaci árát elsősorban a kereslet-kínálat határozza meg, mely a jelenlegi gazdasági környezet-
ben elsősorban kínálatban mutatkozik meg. A fent ismertetett jogszabályi változások és gazdasági
átalakulások során sok olyan személy jutott földhöz akik nem kívánnak azon gazdálkodni. Így két
lehetőségük kínálkozik a számukra a tulajdonuk hasznosítására a föld bérbe adása valamint annak
értékesítése.
A nagy mennyiségű kínálati oldallal szemben a keresleti oldalon korlátozott vásárlóerő áll rendelke-
zésre, mivel az országban az elmúlt időben több millió ember jutott földhöz, és a törvényi korlátok
miatt termőföldet csak magánszemély vásárolhat. a vásárolni szándékozók sem biztos, hogy rendel-
keznek a megfelelő tőkével, hogy a termőföldet megvásárolják és azon eredményes gazdálkodást foly-
tassanak.
Természetesen az ilyen jellegű értékesítési szándékokat megfelelő fenntartással kell figyelembe venni,
és tapasztalható, hogy amennyiben potenciális fizetőképes vásárló jelentkezik az adott ingatlanra je-
lentősen lehet az árból alkudni.
A gyűjtött adatokból az átlagos birtokméretre nem lehet helyesen következtetni, mivel a hirdetésekből
csak az 1 hektárnál nagyobb ingatlanok adatai és árait vettem figyelembe.
A táblázat adataiból megállapítható, hogy a térségben az átlagos termőföld árak kínálati oldalon
126.900.-Ft/ha körül alakulnak.
Amennyiben az adatokat rendezzük üzem méretek nagysága szerint megfigyelhető, hogy az 5 ha alatti
területek átlagára 176 000.-Ft/ha, míg az 5 ha feletti területek átlagára 88 000.-Ft/ha körül alakul, ami-
ből következik, hogy minél nagyobb egybefüggő területet kínálnak eladásra úgy a fajlagos ára annál
alacsonyabb.
A kínálati árajánlatokat mint említettem csak bizonyos fenntartásokkal lehet figyelembe venni, mivel
a tényleges adásvételek várhatóan csak a kínálati árak alatt realizálódnak. Megközelítő pontos adato-
kat így csak a létrejött üzletek adásvételi szerződésének elemzése során lehet beszerezni.
A fent ismertetett piaci árak nagyságrendileg megegyeznek a különböző gazdasági szaklapokban meg-
jelenő földárakkal. E szerint a HVG 1997. február 1-én megjelent számában a föld árakat Kelet-
Magyarországon 100-200 ezer forint között, Nyugat-Magyarországon 150-200 ezer forint között hatá-
rozza meg.
A Világgazdaság 1997. február 18-án megjelent cikke alapján "egy hektár termőföld ma 60-120 ezer
forintért cserél gazdát hazánkban".
Az előzőekben említett piaci összehasonlító adatokat természetesen csak megfelelő óvatossággal
lehet figyelembe venni, mivel nem áll rendelkezésre az összehasonlító elemzéshez szükséges vala-
mennyi kiegészítő részadat.
Megítélésem szerint ez az álláspont nem megalapozott, mivel megfigyelhető volt, hogy az árverések
döntő részén megegyezések születtek, és nem piaci körülmények között bonyolódtak az adás-vételek.
Az alábbi táblázatban a Bács-Kiskun megyei Kárrendezési Hivatal árverési adatai figyelhetők meg.
A fenti adatokból megfigyelhető, hogy átlagosan egy aranykorona 860.-Ft-os, míg egy hektár terület
12,300.-Ft-os áron kelt el, mely messze alatta van a jelenlegi piaci kínálati áraknak. Tehát a földár
meghatározásánál semmiképpen nem lehet figyelembe venni a kárpótlási árveréseken kialakul árakat.
A föld árát azokban a térségekben, ahol nem áll rendelkezésre megfelelő értékesítési adatbázis, a piaci
bérleti díjakból is le lehet vezetni. A bérleti díj figyelembe vételét indokolja az, hogy a bérleti díj is
piaci kategória, melynek mértékét befolyásolja a kereslet-kínálat nagysága, a mezőgazdasági tevé-
kenység jövedelmezősége valamint a bérbe hirdetett föld minősége.
A bérleti díjakat megfelelő tőkésítési kamatláb alapulvételével meghatározható a földek ára a követ-
kező képlet alapján.
18
16
14
Földjáradék (e Ft/ha)
12
f(BD)
10
8
f(BD)-
6 0,04*f(Tőke)
0,04*f(Tőke)
4
2
0
12,2
17,2
22,2
27,2
32,2
37,2
42,2
47,2
52,2
57,2
-2
Ak/ha
Ez a bérleti díjból számított földár közel azonos mértékű, mint a piaci körülmények között hirdetett, és
az adásvételi szerződésekben szereplő földár. Ez az értékelési mód azokon a területeken alkalmazható,
ahol megbízható adatok állnak rendelkezésre a bérleti díjak mértékéről. Az AKII kutatásai szerint „
amikor a bérleti rendszer a valóságos piaci viszonyok szabályai szerint fejlődik valószínű, hogy a
földminőség és a földbérlet között egy reális kapcsolat alakul ki.
Kellő számú statisztikai megfigyelés mellett ezek a korrelációs kapcsolatok számszerűsíthetők, s tu-
lajdonképpen bizonyos földminőség-kategóriákhoz nagy valószínűséggel hozzárendelhető lesz egy
átlagos bérleti díjtétel.” (Dr Szűcs I. 1993.)
Számított földérték
-------------------------
Egy előző fejezetben bemutattam, hogy a földek közötti minőségi és termőképességi különbségeket az
aranykorona érték fejezi ki. Ez az egyetlen olyan értékmérő eszköz, amely a mai napig teljes körűen
rendelkezésre áll valamennyi művelési ágra, és változásainak vezetése, aránytalanságainak korrigálása
folyamatosan megtörténik.
A föld alapárát a két világháború között az aranykorona érték búza értékre történő átszámításával ha-
tározták meg. Ez a módszer arra vezethető vissza, hogy a kataszteri tiszta jövedelem megállapítása
idején egy aranykoronát 60 régi forinttal értékeltek, 1 q búza ára 15 forint volt, vagyis egy aranykoro-
na egyenlő volt 4 q búza árával.
Tőzsdei forgalma alapján az inflációt objektív piaci értékítélet alapján követi. A kialakult értékelési
gyakorlat szerint 1 Ak egyenlő 0,4 t búza árával. Jelenleg 1 t búza a tőzsdei forgalomban ( a Világ-
gazdaság c. napilap 1997. február 12-i száma alapján) 20 000.-Ft körül alakul. Ezen értékelési mód-
szer alapján az előző pontokban ismertetett átlagosan 17 Ak értékű földek hektáronkénti ára az alábbi-
ak szerint határozható meg:
Tehát ezen értékelési módszerrel meghatározott földár is a piaci keresleti-kínálati földárakat tükrözi
vissza. A módszer a helyi sajátosságok, speciális értékbefolyásoló tényezők figyelembe vételével al-
kalmas lehet a földek viszonylag egyszerű, és objektív értékelésére.
A piaci adatok ellenőrizhetősége érdekében az értékelés során alkalmazott minden piaci számadatra
(összehasonlító adásvételi adatok, bérleti szerződések adatai) legalább három összehasonlítható adatot
kell megjelölni és igazolni. Ezen adatok forrását meg kell jelölni és értékelni kell azok valósághűsé-
gét. Az összehasonlító vizsgálatok során olyan ingatlanokat szabad figyelembe venni, amelyek föld-
rajzi elhelyezkedése és vizsgált ingatlanéhoz hasonló, és az abban szereplő ingatlanok típusa azonos
vagy közel azonos a vizsgált ingatlannal.
A rendelet 2 számú melléklete szerint a termőföld forgalmi értékének meghatározására az alábbi kép-
let szolgál:
(Pj + B) x p
Fté = ------------------- x (1 + k)
2 x i
Ezek közül különösen fontosnak tartjuk, hogy az értékelőnek a jelentést ki kell egészítenie egy
olyan résszel, amelyben az ingatlan piaci, gazdasági, környezeti, jogi és természeti adottságai
alapján a hosszú távú előrejelzést készít az ingatlan piaci árára és annak változási trendjére,
eladhatóságára és annak várható időigényére.
ÖSSZEFOGLALÁS
A valóságos földpiac és a piaci alapokon nyugvó reális árak kialakulásáig még hosszabb időre van
szükség. A jelenlegi átmeneti időszakban a mai árak megítélésénél mérlegelni kell a következőket:
• A kárpótlási és részarány tulajdonok kiadását követően az ország termőföld állománya rendkívül
felaprózódott. Az átlagos birtokméret 1-4 ha körül fog kialakulni, de a tulajdonjog változások még
nincsenek mindenütt teljes körűen átvezetve.
• A fenti törvények során sok olyan személy jutott földhöz, aki azon nem kíván gazdálkodni. Ezen
tulajdonosok az elidegenítési korlátok feloldását követően, már napjainkban is értékesíteni szándé-
koznak területeiket, mely a mai piaci viszonyok között jelentős földkínálatot eredményez, aminek
következtében a földárak jelentősen nyomottak.
• A hosszútávon gazdálkodni szándékozó földtulajdonosok nagy része jelenleg nem rendelkezik a
megfelelő optimális üzemi méretekkel, illetve korszerű termelőeszközökkel. A kedvezőbb bir-
tokméret kialakítása és a termelőeszközök beszerzéséhez kedvező hitelkonstrukciókat kellene ki-
alakítani. Ennek biztató jeleként megalakult a földhitelintézet, mely megfelelő szabályozással alap-
ja lehet a mezőgazdaság fejlesztésének.
• Az országban várhatóan térségenként eltérő földárak fognak kialakulni, mivel jelentős ökológiai és
ökonómiai eltérések figyelhetők meg. Eltérő feltételek közepette más-más termékek termelhetők
jövedelmezően egy-egy területen. Így várhatóan a föld piaci ára hosszútávon igazodni fog az elér-
hető földjáradék nagyságához.
Átlagos földminőségre
Átlagos földmi- Becsült és realizált föld-
(19,8 Ak/ha) redukált
Megye nőség árak (e Ft/ha)
jellemző földár
(szántó Ak/ha) minimum-maximum
e Ft/ha
Baranya 19,4 110-180 135
Forrás: FHB