A francia klasszicista dráma

A klasszicizmus első virágzása, "aranykora" (Voltaire szerint) Franciaországban

következett be 1660—1690 között, a "Napkirály" (XIV. Lajos) uralkodása
alatt. Párizs ekkor válik a társadalmi és az irodalmi élet fővárosává, nem csupán
Franciaországban, hanem európai szinten. 

Franciaországban a 17. század második felében a racionalizmus átalakította a

művészi alkotás folyamatát. Megkövetelte, hogy a művész meghatározott
szabályokat kövessen. Az alkotás értékét azon mérték, hogy mennyire felel meg
a helyes gondolkodás törvényeinek, mennyire szigorúan követi a kötelező
normákat. A francia irodalom a 17. században érte el csúcspontját.

A klasszicista dráma jellemzői

A klasszicizmus a 17. század közepétől elterjedő stílusirányzat, mely a
racionalizmus és az antik művészetek normáit tekintette irányadónak.
Arisztotelész Poetica című munkájának félreértelmezett megjegyzéseit merev
szabályokká formálták. Ez leginkább a klasszicista drámában mutatkozott meg:
 elutasítják a képzeletet, a fantáziát
 mindennek valószínűnek kell lennie
 a "hármas egység" követelményének kell érvényesülnie – egy helyszínen,
egységes időben, egységes cselekménnyel kell lejátszódnia a műnek
 követelmény a mértéktartás, a harmónia és az erkölcsi nevelés
 a szereplők kész, állandó jellemek, tulajdonságaik a cselekmény során
nem változnak

A színház sajátosságai
A színház zárt, a maihoz hasonló színház volt.
A nézőket függöny választotta el a színpadtól, a felvonások végét is ezzel
jelezték.
Díszleteket alig használtak, de kellékeket annál többet.
A jelmezek nem korhűek, a színészek saját ruháikban játszottak.
A színpadon nem mutathattak olyat, ami az előkelő közönség érzékenységét
megsértheti.
Az előkelő nézők a színpadon foglaltak helyet.

1
A női szerepeket már nők játszották, mert a színpadon semmi olyan nem
jelenhetett meg, ami sértené a női érzékenységet.

PIERRE CORNEILLE  (1606-1684)

A francia klasszicista tragédia megteremtője vagy csupán előkészítője. Hősei

pozitív hősök, az önuralom bajnokai, kiemelkedő nagyságú alakok.
Tragédiáinak lényege a szenvedély és a kötelesség harca, elsősorban a becsület
megóvása és érvényesítése. A szereplők legyőzik ártó, káros szenvedélyeiket, és
a kötelesség tudata győz bennük. Corneille az embereket úgy ábrázolja, ahogy
szerinte lenniük kell. Egyik leghíresebb műve a Cid (szid) című tragédia.

JEAN RACINE (1639-1699)

Tragédiái árnyaltsága, érzelmi telítettsége, dallamos nyelve és lélekelemző

mélysége felülmúlta Corneille művészetét. Nála a kötelesség és a szenvedély
harcában a szenvedély arat diadalt. Cselekményeinek színtere a lélek belső
világa, nem a külső tér. Hatalmas drámai harc, lebírhatatlan, az ösztönök
mélyeiről feltörő szenvedélyek dúlnak szerelemtől elvakult hősei lelkében.
Küzdenek a reménytelen, bűnösnek tudott vágyaik ellen, de tehetetlenek,
kiszolgáltatottak ezeknek a vétkes szenvedélyeknek. Az ész, a belátás meghátrál,
a vad izzó vágy pusztulásba sodorja a megszállottakat, a fanatikusokat.
Legsikeresebb tragédiája a Phaedra (1677), mely Euripidész Hippolütosz című
drámáján alapszik.

A klasszicista komédia (vígjáték)

A komédia meghatározása
A komédia a dráma műnemébe tartozó műfaj. Uralkodó esztétikai minősége a
komikum, olyan értékszerkezet, melyben értékhiány lepleződik le, vagy
értékvesztés válik nyilvánvalóvá.

A komédia jellemzői
A hősök átlagos, kisszerű alakok. Jellembeli hibáiknak nincsenek tudatában
vagy negatív vonásaikat értékesnek láttatják. A cselekményben sok a
valószerűtlen fordulat, cselszövés, véletlen, a bonyodalom megoldása mindig
szerencsés kimenetelű. Az értéktelenség lelepleződik. Kisszerű hősök ütköznek
össze, de ők a küzdelemben felsülnek.

2
A komédia műfaji előzményei:
- az olasz commedia dell'arte és a francia farce. Ezek legfőbb jellemzője a
rögtönzés. Nincs előre megírt szöveg, a szereplők csak
cselekményvázlatot kapnak, a fordulópontok rögzítésével. A színészek a
párbeszédeket ott helyben találják ki. Erre az ad lehetőséget, hogy a
darabok szereplői állandó jellemtípusok.
jellemtípusok:
 Pantalone – a gazdag, zsugori, öreg velencei kereskedő, aki
szoknyavadász, de mindig felsül
 Dottore – a bolognai doktor, többnyire jogász, néha orvos, öreg, fösvény,
tudálékos, kéjsóvár
 Capitano – a kapitány, gőgös, hetvenkedő, de gyáva katona
 az öregedő, hebegő-dadogó, esetlen hivatalnok
 a szolgák közül az egyik okos, furfangos, talpraesett, a cselekmény
bonyolítója (Brighella, Pulcinella), a másik vidám, naiv, többnyire gyámoltalan
és balkezes (Arlecchino)
 szerelmesek – a szemérmes kislány és a hősszerelmes ifjú, akiknek
akadályokat kell leküzdeniük