A francia klasszicista dráma

Molière: Tartuffe

A franciák „nagy százada” (17. század)

A 17. század az abszolút monarchia kialakulásának kora Franciaországban. A vallásháborúk kora

után megszilárdult a rend. A békés időszakban kibontakozott a kulturális élet is. Ennek a korszaknak
legfontosabb történelmi szereplői XIII. Lajos, majd XIV. Lajos, a napkirály.

Szellemi-filozófiai háttér

A korszakot meghatározó filozófiai irányzat a racionalizmus. Ez az ismeretelméleti irány Angliában

született meg. Lényege, hogy a világ megismerésének eszköze az értelem. A dolgok értékét azon
méri le, hogy mennyire felelnek meg az ész, a helyes gondolkodás törvényszerűségeinek. A
racionalizmus gondolkodó szerint a világ a logika eszközeivel, tudományosan megismerhető,
leírható rendezett egész.
A legnevesebb racionalista gondolkodó René Descartes (1596-1650) volt. („Cogito, ergo sum.”)

A klasszicizmus

A világosság és a rend igénye az irodalmi ízlést is átalakította. A kor stíluseszménye szerint a

műalkotásoknak is alkalmazkodniuk kell a józanész szabályaihoz.
A klasszicizmus tehát olyan stílus, mely az érzelmek túlfűtöttségével, és a képzelet csapongásaival
szemben (→ barokk) ésszerűségre, kiegyensúlyozottságra, és rendre törekszik. Az ókori görög és
római művészetet tekintette eszményképének.

Stíluselvek -jellemzők:

▪ rendezett, világos, logikus kompozíció

▪ a közönséges szavakat kerülő választékos nyelvezet
▪ eszményének az általános emberit tekinti
▪ a műalkotás erős erkölcsi töltéssel bír, nevelni akar
▪ műfaji rangsor az irodalomban: tragédia, eposz, óda (ezek a legfenségesebb és
legjelentősebb irodalmi műfajok a különböző műnemekben)

A klasszicista színház és dráma

A korszak vezető műneme a franciáknál a dráma. A drámaírók, s köztük Molière legnagyobb

támogatója maga a király volt.

A drámaírás szabályai:
A „hármas egység” szabálya a hely, az idő és a cselekmény egységének megkövetelését jelenti.
Ezek a szabályok Arisztotelész Poétika című munkájából származnak. Arisztotelész még nem
tekintette ezeket a tragédiaírás feltétlenül szükséges elveinek, a klasszicista elméletírók azonban
igen.
A drámának tehát egyazon helyszínen, rövid idő (24/36 óra) cselekményét kell bemutatnia. A
főcselekményt nem szakíthatják meg epizódok.

A kor híres drámaírói elsősorban tragédiaszerzők: Pierre Corneille és Jean Racine. A sors iróniája a
korban kevésbé értékelt drámai műfaj, a komédia egyik alkotója vált világhíressé: Molière.
A klasszicista színház újdonságai

A legfontosabb újítás, hogy a női szerepeket már nők játszották. A színészet társadalmi
megbecsültséget még nem élvezett.
Megjelent a függöny, mellyel a felvonások végét tudták jelezni.

Molière élete, pályája

„Egyetemes színpadi lángész; drámaíró, színész, rendező, színházvezető.”

Eredeti neve: Jean-Baptiste Poquelin (poklen) 1622-1673

Apai örökségéből színtársulatot szervezett (Illustre Theatre). Az ebből származó anyagi csőd után
újjászervezte társulatát, és hosszú évekig vidéken turnézott. A társulat 1658-ban mutatkozott be
Párizsban. A sikert Molière Kényeskedők című darabja hozta meg, ettől kezdve XIV. Lajos
pártfogását élvezték. Molière a király udvari ünnepségeinek szervezője lett. Számos kiváló
komédiát alkotott. Ezek közül néhány:
Nők iskolája; A mizantróp (Embergyűlölő); Dandin György (danden); A fösvény; A tudós nők, Az
úrhatnám polgár, A képzelt beteg stb.
1673-ban utolsó darabja, A képzet beteg címszerepét játszva a színpadon rosszul lett, és rövidesen
meghalt.

A Tartuffe keletkezése, szerepe Molière életében, életművében (a Tartuffe-botrány)

A művet 1664-ben mutatták be először a versailles-i ünnepségeken, majd az Oltáriszentség Társulat

nyomására a király megtiltotta a nyilvános előadást. 1669-ben kerülhetett újra színpadra. Molière-t
nagyon megviselték a darab miatti támadások.

A moliére-i vígjáték előzményei

▪ a commedia dell' arte (a szereplők kisebb nagyobb mértékben a commedia dell' arte
szereplőtípusainak vonásait is hordozzák)
▪ a farce (a francia bohózat őse; a misztériumjátékok jelenetei között előadott mókás közjáték)

A mű (Tartuffe)

A cselekmény Párizsban játszódik, egy jómódú polgár, Orgon házában.

A jellegzetes moliére-i expozícióval indul a darab: az első jelenet „tömegjelenet”, mindenki jelen
van kivéve a főszerepelők (Tartuffe és Orgon). Mire jó ez?
▪ a mellékszereplők bemutatása
▪ a mellékszereplők viszonya a darab két központi figurájához: Orgonhoz és
Tartuffe-höz (Elmira, Pernelle asszony, Damis, Marianne, Dorine, Cléante)
▪ mindenki álszent törtetőnek tartja Tartuffe-öt, kivéve Pernelle asszony; Orgont
pedig butának és gyámoltalannak (pedig egykor józan és bölcs ember volt)
▪ az olvasóban / nézőben felvetődik a kérdés: Kinek van igaza?
▪ egy „zűrös”, széthullóban levő családot látunk (Lehet, hogy Pernelle asszony
szavaiban is van igazság?)
A főszereplők megjelenése
1. Orgon színre lépése; amikor megérkezik, csak Tartuffe iránt érdeklődik felesége
 „betegsége” hidegen hagyja (Dorine és Orgon párbeszéde)
Cleante-nak pedig azt fejtegeti, micsoda nagyszerű ember T. : „Aki őt követi,
mélységes béke várja, / S az egész világ nem egyéb neki, trágya”; elbeszéli azt is,
hogyan fogadta házába bálványát

2. Tartuffe megjelenése (Hogyan tárul fel Tartuffe személyisége, hogyan derül fény
szándékaira a cselekmény kibontakozása során? Hogyan válik veszélyessé?) !!
Ezzel foglalkoztunk legrészletesebben!! Nagyon fontos különösen a jelzett
részek alapos ismerete!

▪ Dorine és Tartuffe (2. felvonás, 2. jelenet) → Dorine túljár T. eszén, nevetségessé

teszi prüdériáját → itt még nevetséges, komikus figura

Bonyodalom: Orgon elhatározza, hogy lányát, Marianne-t Tartuffe-höz adja feleségül

▪ Elmira és Tartuffe (2. felvonás, 4. jelenet) → őszinte, szenvedélyes szerelmi vallomás: „nincs az
én szívem kőből faragva” / „s aki vallásos, az nem lehet soha férfi” / „nem vagyok angyal én sem”
→ Igazat mond? Szerelmes Elmirába?
▪ Damis leleplezi Tartuffe-öt (3. felvonás, 3. jelenet) → T. taktikázik, manipulál, az igazságot
mondja, mert tudja, hallgatói másképp értelmezik: „Tudja-e végre is, hogy mi telik ki tőlem? /
Testvérem, ön talán a látszatból ítél?” → intelligens gazember
▪Tartuffe & Elmira és Orgon az asztal alatt (a nagy leleplezés) → lehull a lepel T.
gondolkodásmódjáról: a cél elérése érdekében mindent meg lehet tenni, a lelkiismeret tágítható; a
legnagyobb gonosztettnek sincs akadálya, csak nem derüljön ki → kéjvágyó, erőszakos, gátlástalan
gazember, szinte ördögi alak (Moliere jegyzete a kézirat alján: „Itt egy gonosztevő beszél.”)
▪ Orgon kijózanodása → el akarja kergetni a gazembert, de az már régen a markában tartja;
▪ Azt az általános következtetést is levonhatjuk, hogy a gonoszság mindig gyenge pontján támadja
az embert. Orgon a hiszékenysége miatt lesz T. áldozata, s persze Elmira miatt. (Milyen lehet Orgon
és Elmira házassága?)

A drámai feszültség fokozódása:

▪ megjelenik Pernelle asszony, aki továbbra is a régi nótát fújja, de lassan kénytelen belátni,
mekkorát tévedett, és mekkora bajban van a fia
▪ megérkezik Lojális úr, hogy lefoglalja – Tartuffe parancsára – Orgon vagyonát (kilakoltassa)

Tetőpont:
▪ megérkezik Valér, hogy megszöktesse Orgont, akinek már nemcsak vagyona, hanem az élete is
veszélyben forog (a kazetta miatt)
▪ egy rendőrtiszt és Tartuffe érkezik látszólag azért, hogy Orgont letartóztassák

Megoldás: szerencsés, isteni közbeavatkozáshoz hasonló végkifejlet: nem Orgont, hanem Tartuffe-
öt tartóztatja le a rendőr; a király tudja, hogy T. csaló, Orgonnak pedig megbocsát. Valér és Mariane
előtt is leomlanak a gátak.

Mi az oka e nem várt befejezésnek?

▪ Molière optimizmusa?
▪ műfaji követelmény? → a komédia mindig szerencsés véget ér
▪ a hatalom (XIV. Lajos) elvárása? → XIV. Lajos, Molière pártfogója megkövetelte, hogy a királyi
hatalmat a rend és a harmónia fenntartójaként mutassa be

▪ Mindenesetre: a megoldás kívülről érkezik, a darab cselekményéből nem következik logikusan.

Ezzel a mű azt sugallja, hogy a világ menthetetlen, csak a csoda segíthet.
Kitekintés

Molière a későbbi századokban is a legtöbbet játszott komédiaírók közé tartozott nemcsak a

franciáknál, az egész világon. Ha megnézzük a magyar színházak idei repertoárját, több darabot
fogunk találni tőle.
Molière személyisége, életműve szépirodalmi alkotásokat is ihletett. Ezek közül érdemes kiemelni
Bulgakov Molière úr élete című regényét, mely a hatalom és művészet viszonyát vizsgálja a 17.
századi francia mester életén keresztül.
A 2000-es években egy nagyszerű filmfeldolgozás (Molière – francia film) is született, mely M.
életének egy kevéssé ismert időszakát meséli el, e korszak élményeiből eredezteti a nagy művek
keletkezését és Molière sajátos, a tragikumot komikummal összekapcsoló világlátását.