Moliére Tartuffe című művének elemző bemutatása

Moliére a francia klasszicista dráma (XVII. század) kiemelkedő alakja. Párizsban született
Jean-Baptiste Poquelin néven. Ügyvéd, később vándorszínész. Itt derül ki páratlan tehetsége a
komédiához. Egymás után írta verses és prózai vígjátékait. Saját maga játszotta el a
főszerepeket is. A Képzelt beteg előadása során rosszul lett, és még aznap meghalt.

Ez a mű egy komédia, amely a dráma műnemébe tartozó műfaj. Hősei átlagos, hétköznapi
emberek. A komédia lényege a lelepleződés, amikor valaki az értéktelenségét értéknek tünteti
fel, s ez egy ideig sikerül is, de aztán lelepleződik. Ez váltja ki a komikumot.
Moliére műveiben támaszkodott az olasz vígjáték a commedia dell’arte hagyományaira.
Ebben a színészek nem a kész szövegeket kapták kézhez, csak a főbb cselekményszálakat, a
szövegeket improvizálni kellett. Így alakultak ki az állandó típusok, színészek és karakterek
között is. Moliere nem a rögtönzést, hanem ezt, a típusalkotást vette át.
Hatott még az íróra a vásári komédia, a bohózat és farce is. A farce helyzetkomikumra
épülő tréfa volt, amely állandó jellemekkel dolgozik. A helyzetkomikum egy megtévesztésen
vagy félreéretésen alapuló helyzet (pl.: Orgon az asztal alatt). A másik komikumfajta a
jellemkomikum, amely azt jelenti, hogy a szereplők személye már eleve nevetséges, mert
másnak akarnak látszani, ilyen a műben Tartuffe alakja.
Moliére a műveiben a kor rossz emberi tulajdonságait vitte színpadra, ezért sokan nem
szerették, de mivel a király kegyeltje volt, így kénytelenek voltak elfogadni őt.
Műveiben betartja a klasszicista szabályokat, vagyis a hármas egységet. ( Egy eset, egy
helyen, egy időben)
Alkalmazza a rezonőrt is, aki az író szócsöve, az ő gondolatait szólaltatja meg, és mindig a
racionalitás embere. A racionalizmus a kor világfelfogása, ésszerűséget jelent, azt, hogy
minden jelenséget, helyzetet a tudomány, az ész törvényeivel kell megmagyarázni.

Moliére egyik legjobban sikerült műve a Tartuffe. Nagy vihart kavart az 1664-es párizsi
királyi udvarban történő bemutatása.

A szereplők páros rímű sorokban beszélnek egymással, a darab tehát verses, éppúgy, mint a
kor tragédiái. A Tartuffe az álszenteskedés bűnét leplezi le.

Szereplők:
- Tartuffe (álszent)
- Orgon (Elmira férje)
- Pernelle asszony (Orgon anyja)
- Elmira (Orgon felesége)
- Damis (Orgon fia)
- Mariane (Orgon lánya, Valér szerelme)
- Valér (Mariane szerelme)
- Dorine (Mariane komornája)
- Cléante (Elmira bátyja, Orgon sógora)
Egy gazdag, de rokonszenves családba beférkőzik egy gazember, és tönkre akarja tenni
álszentségével az életüket. A színhely végig Orgon háza, a cselekmény csupán egy napot
foglal magában. Moliére a valóságból csak azokat a részeket emeli ki, amelyek céljához – a
bűnök leleplezéséhez – szükségesek. (Nem ismert például Orgon előélete, Tartuffe
származása.) Az eseménysor tehát a célra irányuló helyzetek láncolatából áll, ez adja a
cselekmény egységét.

A mű célja nemcsak a nézők megnevettetése volt, hanem az emberek hibáinak megjavítása is.

A klasszicizmus szabálya szerint nagyon szigorú szerkezetű mű.

1. Az öt felvonásból álló mű öt szerkezeti egységre osztható. Az első felvonás az expozíció,
amelyben megismerjük az alapszituációt, a válságban levő család viszonyait, illetve a
véleményeket Tartuffe-ről. Pernelle asszony dicsőíti őt, míg Dorine és a gyerekek gyűlölik.
Orgon is felnéz rá, de ő csak a felvonás végén jelenik meg. A rezonőr szerepét Elmira
testvére, Cléante tölti be. Orgon és Tartuffe nincsenek jelen.

2. A következő a bonyodalom, itt derül ki Orgon terve, miszerint a lányát Tartuffe-höz akarja
adni. Hazaérkezése után határoz így Orgon. Mariane nem örül apja akaratának, nem csak
azért, mert Valért szereti, hanem mert egyáltalán nem tartja vonzónak Tartuffe-öt. De sorsába
kénytelen beletörődni. A néző egyre inkább egyetért azokkal a családtagokkal, akik nem
hisznek Tartuffe nagy becsületességében.

3. A harmadik felvonásban (kibontakozás) jelenik meg először a címszereplő. A csuhás,

remete kinézettel megjelenő Tartuffe amúgy is komikus jelleme egyre inkább nevetségessé
válik. Elmirához intézett szerelmi vallomását Damis kihallgatja. Szeretné végre leleplezni
apja előtt is, de Elmira magatartása félrevezeti Orgont, és balul üt ki a leleplezési kísérlet.
Olyannyira, hogy Orgon kitagadja fiát, és még aznap este meg akarja tartani Tartuffe és lánya
esküvőjét. Hogy meggyőzze bizalmáról, Orgon Tartuffe-re bízza vagyonát, házát illetve egy
kazettát (dobozt, amelyben fontos iratokat őriz.)

4. A következő felvonás a tetőpont. Az események tovább gyorsulnak. Elmira próbálja

meggyőzni Orgont Tartuffe álnokságáról. Ráveszi, hogy saját szemével győződjön meg róla.
Asztal alá bújtatja Orgont, aki végig kihallgatja Tartuffe vallomását a feleségéhez. Amikor
végre kidobná a házból az árulót, éppen Tartuffe fenyegeti meg őt azzal, hogy a ház már az
övé. Kiderül, hogy a Tartuffe kezébe juttatott kazetta egy politikai menekült iratait tartalmazza
és hogy Orgon barátságban volt a király ellenségével.

5. Az utolsó felvonás a megoldás. Tartuffe feljelenti Orgont. Pernelle asszony biztos Tartuffe
ártatlanságában. Valér menekülésre nógatja Orgont, de már késő: Tatuffe megalázza a
családot. Végül a tiszt váratlanul közli, hogy az elfogatása parancsot Tartuffe-nek hozta, aki
egy régen keresett bűnöző, Orgonnak pedig megkegyelmezett a király.
A befejezés elég érdekes, hiszen minden művében hirtelen menekül meg a hős – itt Orgon –
valószínűleg azért, mert Moliére szerette volna, ha boldog vége van a komédiáinak.
A szereplők jellemzése

Dorine:
- talpraesett, okos, furfangos
- a cselekmény bonyolítója (pedig ő csak egy komorna)
- a gazdag polgárház alkalmazottja
- bátran beleszól a család ügyeibe, bizonyít, érvel

Mariane és Valér:
- a szerelmesek képviselői
- különböző akadályokat kell legyőzniük szerelmük beteljesedéséért

Cléante:
- rezonőr, az író szócsöveként van jelen
- tárgyilagosan és józanul cselekszik
- bölcs érvekkel próbál meggyőzni
- össze tudja egyeztetni a vallásosságot a józan ésszel

Orgon, Pernelle asszony:

- a végletek, a megszállottság képviselői
- Tartuffe védelmezői
- túlzottan vallásosak, ezért is hallgatnak Tartuffe szavaira

Elmira:
- Tartuffe egyetlen méltó ellenfele, nem ő az édesanyja Orgon gyerekeinek (az édesanya
meghalt), mégis ő áll mellettük, nem az apjuk.

Tartuffe:
- démoni gazember, aki befurakodik a családba
- álszent, képmutató, ügyeskedő
- az őszinte vallásosság, jámborság pozitív erkölcsi értékeit használja fel aljas céljai
elérésére

Az emberek lelkében élő rend és harmónia utáni vágynak két ellensége van: a fanatizmus és a
gonoszság. Ezek ellen küzdeni pedig mindenkori emberi kötelesség.