SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM

EGÉSZSÉGTUDOMÁNYI ÉS SZOCIÁLIS KÉPZÉSI KAR

EGÉSZSÉGÜGYI GONDOZÁS ÉS PREVENCIÓ ALAPSZAK
GYÓGYTORNÁSZ SZAKIRÁNY

Én és az áldozat

Készítette:
Gőz Cintia

Szeged, 2018.május 03.

Áldozat...a mai világban ha valaki ezt a szót meghalja már hírekből való
történetek jutnak eszébe,hogy valaki meghalt,illetve megsérült esetleg el
rabolták s nem találják a honlétét…Nem egy jó élmény ha valaki áldozattá
válik,illetve ha adódik rá lehetőség és kihasználják a jó modorú embert. Nem
hogy jó,hanem egyáltalán nem az.. Nap mint nap történnek ilyen esetek,sajnos..
Valamiről tud a hatóság és azon van hogy megoldják az ügyet,de sok olyan eset
van amiről fogalmuk sincs,mert van hogy nem mernek kérni segítséget,mert
félnek hogy csak még jobban,bántani fogják.. Van az úgy,hogy a félelem
legyőzi az emberi méltóságát.
Megtörtént velem is,hogy áldozat részessé váltam és nem is olyan rég…
Tavaly nyáron történt az eset,fényes nappal. Pár utcányira van egy fényképész
üzlet,s oda készültem menni. Mivel meleg volt,és nem volt kedvem sétálni
abban a hőségben,így kerékpárra ültem és elhajtottam odáig. Mikor
megérkeztem leparkoltam a kerékpárt és biztonsági okokból bezártam,hogy ne
lopják el. Az üzletben két fiatal várakozott előttem. Sok volt a rendelésük,én
meg nem siettem,kivártam a soromat. Kb. 20perc telt el,mikor távoztak és végre
én következtem. Nem telt el 5perc már fejeztem is,fizettem és távoztam. Viszont
az üzlet előtt,nagy meglepetés ért,a kerékpárom eltűnt s a lánc is amivel
bezártam. Nem hittem a szememnek,hogy mit látok ( a semmit) ,fényes
nappal,egy úgymond forgalmas utcában,ahol az emberek le-fel sétálnak. Valaki
nagyon rá volt szorúlva,hogy elvigye a bicajomat…Tehetetlennek éreztem
magam,nem is tudtam hirtelen mit is tegyek. Elővettem a telefonomat,és
apukámat hívtam. Ő nem vette fel,mert dolgozott. Majd a páromat hívtam ő se
vette fel. Rendőrséget eszembe se jutott hívni,mert pár hétnek ez előtt,szintént
történt egy hasonlő eset. A barátnőm kerékpárját is ellopták,és ő kérte a
rendőrség segítségét,de nem tettek ez ügyben semmit. Azt mondták: „- Erre
nincs idejük” és mivel nem nagy értékű egy bicikli,nincs is szándékukban az
ügyön dolgozni…Ezek után így kénytelen voltam haza gyalogolni,amikor
hirtelen valaki megfogta hátulról a kezemet és nagy erőből megfordított…két
férfi ált mögöttem.
Mind a kettőn napszemüveg és sapka volt,és kb. a harmincas évek végén s a
negyvenes elején járhattak. Tőlem olyan 2 fejjel ha magasabbak voltak. Az
egyik férfi, aki a karomat fogta ő idősebb volt a másiknál. Érezni lehetett rajta a
cigi és az alkohol szagot. De egyikőjük sem volt ismerős a számomra,úgy mond
soha sem láttam őket. Hiszen kis faluban élek,és ki lehet szűrni az olyan
embereket akik nem oda valósiak. Aki a karomat fogta, ő kezdett beszélni,a
másik hallgatott. Úgy mond mosolygott és izgatott volt. Látszott rajta,hogy
nincs minden rendben a fiatalabbikkal. Kicsit úgy nézett ki mint aki most jött
volna ki a pszihiátriáról. Rémes volt látásra..Meg tudtam,hogy a szemközti
kávézóból láttak meg engem és jöttek a „segítségemre”..mivel látták,hogy
elvitték a kerékpáromat..
És azt is,ahogy megérkeztem kerékpárral az üzlethez,majd hogy kijövök. Kicsit
furcsáltam a dolgot,hogy majd félóráig bent voltam,és addig engem figyeltek?
Nem tetszett a dolog,se az hogy nincs meg a kerékpárom…nagyon el akartam
onnan tűnni,de minél előbb s minél gyorsan. Majd az idősebb férfi kérdéseket
tett fel nekem..
Tudni akarta,hívtam-e a rendőrséget,hogy merre lakom,milyen idős vagyok,van
e barátom,szüleimmel élek..stb. Nem válaszoltam,csak annyit hogy eressze el a
karom,és hagyjon békén elmenni…Mire a férfi feldült lett,és azt kezdte
hangosan mondani,hogy ne féljek tőlük ,nem akarnak engem bántani. Igazság
szerint nem akartak ők engem meg félelmíteni, csak a haverjának nagyon
tetszem és,hogy neki keres barátnőt.. „Hát ez valami csodás..” gondoltam
magamban.. Majd megkérdeztem,hogy ők vitték el a kerékpáromat..mire egy
nemleges választ kaptam..Meg sem lepődtem a dolgon,azonban kezdtem
félni,hogy mit akarnak velem kezdeni..
Mikor már másodszorra is mondtam,hogy eressze el a karomat,végül nagy
nehezen meg tette és hagyott hogy hátrébb léphessek..de nem sokáig,majd
követte a lépéseimet..rá kiabáltam hogy rendőrt hívok,ha még közelebb jön
felém..s megállt..annyit mondott semmi gond az aggodalomra,nem akarnak ők
bántani, csak megismerni. De a másik férfi aki mögötte ált,az annyira fel volt
izgulva,hogy láttam mit csinál a jobb kezével a nadrágján keresztül…megiettem
s megfordultam és elszaladtam...Hallottam,hogy kiabál felém,de nem akartam
tudomásúl venni…
Útközben hátra felé pillantottam,hogy nem e követnek e engem,illetve
próbáltam újból apukámat tárcsázni,aki szintén nem vette fel a telefonját. Ekkor
már elkezdtem sírni,s a páromat addig-addig kezdtem el hívni még fel nem
vette..nem is köszönt a telefonban csak azt mondta,hogy mondjam mi olyan
sürgős,mert nem ér rá,dolgoznia kell…meg álltam és próbáltam levegőt venni s
közben nem sírni. Ekkor már megiedt és újból rám szólt,hogy szólaljak meg és
magyarázzam el,hogy mi történt. Nagy nehezen elmeséltem nagy
vonalakban,hogy mi is történt. Annyit kérdezett,hogy hol vagyok most,majd
haza zavart és hogy 10perc és jön értem. Mire én épp hogy csak hazaértem,nem
telt el 5perc,már hallottam az autó gumik csikorgását. Megrémültem,hogy a két
fickó jött utánam és hogy értem jönnek. De szerencsére nem,mert meg ismertem
az autót, a párom volt,meg kért hogy száljak be mellé. És vissza mentünk a tett
helyszínére.
Útközben részletes magyarázatot kért arról,hogy hogyan néztek ki a fickók s
bántottak e engem. Mire vissza értünk,már hűlt helyük volt,nem találtuk őket.
De e legnagyobb gond az volt,hogy a fényképész üzlet nem volt megfigyelve
kívülről kamerával,így be bizonyítani sem tudtam,hogy ténylegesen mi is
történt. Mert egy ilyen vallomással a rendőrségen nem sokra megyek,ha nem
tudom be bizonyítani,hogy mi is történt. Próbáltunk szemtanukat keresni,de
mind hiába. Majd támadt egy ötletem. Az idősebb férfi nekem azt mondta,hogy
a szemközti kávézóból láttak,vagy figyeltek meg engem. Így hát,átnéztünk,hogy
valaki látott e valamit. A pincérnő igazolta az állításomat. S azt is említette hogy
hárman voltak s hogy nem ide valósiak. Nemrég érkeztek és csak átutazóban
vannak,élményt jöttek szerezni. A pincérnővel is próbálkoztak,de ő nem is
figyelt fel rájuk mert sokszor előfordul,hogy más férfiak is ki kezdenek vele. Ő
rajta kívül még egy fiatal csajt zaklattak,hogy mutassa meg nekik a falut,mi
olyan érdekes van erre felé,mert hogy még nem ismerik. Addig addig piszkálták
a lányt,még végül a kávézó tulajdonosa ki rugdosta őket. A pincérnő szerint
akkor láthattak meg engem,hogy megérkeztem az üzletbe. Annyit tudott még
zárás képen mondani,hogy egy ideig a kávézó előtt álltak a fickók,de csak
ketten,a harmadik eltűnt.
Biztos az vitte el,a kerékpáromat. Ez mind ki volt tervezve,vagy is a férfiaknak
jókor voltam jó helyen…az én nézőpontomból meg pont az ellenkezője..csak
bele estem a csapdájukba.
A párom az idegességtől nem tudott már mit kezdeni..és én sem,mert tudtam
ezeknek már nyomuk veszett,nem fogjuk őket megtalálni..Be ültünk az autóban
és kerültünk egy pár kört a faluban,hát ha meg találjuk őket vagy valami
nyomott találunk,de semmi..
Bele tellett egy pár hétbe mire feldolgoztam,hogy mi is történt..de ami a
legszomorúbb,hogy így utólag már bánom,hogy nem mentem el a rendőrségre
feljelentést tenni…