Ruff Tibor: Imádkozás

91. Zsoltár.
 „Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre. E föld
széléről kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem innen a sziklára, a hova én
nem jutok. Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen. Hadd lakozzam a
te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! Szela.” (61. Zsoltár
2-5)

Itt a földön az ember számára Isten jelenléte a legkedvesebb, a legkívánatosabb. A hívő

emberek szívének legfőbb vágya abban megnyugodni, amely olyan rejtekhely, ahol
békességet talál az ember szíve. Ez a rejtekhely vár is, atombiztos bunker. Az Úr jelenlétében
szabadulás van számodra az Ördög csapdáiból, hurkaiból, minden előre kitervelt ravasz
szándékából. Dávid is az Urat választotta hajlékává, oltalmává. Lelked sérülései is az Úr
jelenlétében gyógyulhatnak meg, és az imameghallgatás is ott van biztosítva számodra.
„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a
Jézus Krisztust.” (János 17, 3)
Az emberi élet értelme és célja az Úrral való személyes közösség, az Ő megismerése. Ez az
életed célja. A személyes közösség a beszélgetésben fejeződik ki. Az ima, beszélgetés
Istennel. Az imádság alatt ne hivatali kommunikációra gondolj. A te Istened nem a
polgármesteri hivatal, te pedig nem egy kérelmező vagy, aki segélyért folyamodik.
„A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak” (Róma
12, 12)
A görög eredeti alapján a könyörgésben állhatatosak kifejezést úgy adhatnánk vissza, hogy az
imádkozásban tartózkodjatok hosszú ideig. De hogyan lehet hosszú ideig az Úr jelenlétében
tartózkodni, vagy hosszan imádkozni, úgy, hogy az egyik félnek se legyen unalmas? Úgy,
hogy az imában nem az a fontos, hogy mennyit beszélsz, hanem az, hogy mennyi időt töltesz
Isten jelenlétében. Az ima közben a kapcsolatodat építed Istennel.