W. E. B.

GRIFFIN
KATONÁK ÉS KÉMEK
KÉMEK HÁBORÚJA

Aaron Bank hadnagy,

az Egyesült Államok Hadserege, Gyalogság,
OSS-részleg (késõbb a Különleges Hadviselési Erõk ezredese)

és

William E. Colby hadnagy,

az Egyesült Államok Hadserege, Gyalogság
OSS-részleg (késõbb nagykövet és a CIA igazgatója)
részére

Õk ketten már a Jedburgh-csoport vezetõiként is megmutatták a

német csapatok által megszállt Franciaországban és
Norvégiában, hogy mit értenek bátorság bölcsesség, hazafiság és tisztesség alatt,
példát mutatva ezreknek, akik az OOS-nél és a CIA-nál a
nyomdokaikban haladva megpróbálták követni a példájukat.

Elsõ

(Egy)
Németország,
Marburg an der Lahn
1942. november 8.
November 7-én éjjel, SS-Obersturmführer Wilhelm Peis (Sicherheitsdienst), a magas, sápadt
KÉREM, TEGYEN MEG MINDEN SZÜKSÉGES LÉPÉST ANNAK ÉRDEKÉ-BEN, HOGY ALBERT SPEER BIRODALMI
FE
VALAMINT AZ ÕT ELKÍSÉRÕ NÉGYFÕS STÁB BIZTONSÁGBAN LEGYEN, AMIKOR □ NEM HIVATALOS □
LÁTOGAT

Az üzenet elsõ ránézésre nem különbözött a többitõl, amit rutinszerûen kapott, és nem is i
Schroeder ilyen mértékû aggódása arra ösztönözte Peist, hogy dupla erõbedobással ké-szüljö
Ekkorra azonban Peist már kevésbé motiválta a körzetvezetõ aggályoskodása, és sokkal
inkáb

1 Körzetvezetõ, a ford.

Peis aznap reggel hét órakor adta le a biztonsági tervét, nem sokkal azután, hogy Schroede
A különvonat, amely percre pontosan érkezett meg, nagy csalódást okozott Peisnek.
Elõször is nem is volt igazi vonat, csak egyetlen, önjáró vasúti kocsi, ami leginkább egy
Ráadásul még Speer sem viselt egyenruhát. Egyszerû öltönyében úgy festett, mint a
többi civil.
Miután a birodalmi fegyverkezési miniszter és a kísérete a peronra ért, Karl-Heinz
Schroed
□ Köszönöm az üdvözlõ szavakat, Herr Gauleiter □ mondta, aztán gyorsan folytatta. □ Remélt
Schroeder arckifejezésébõl Peis arra következtetett, hogy a Gauleiter életében nem hal-lot
Peis viszont igen.
Pontosan tudta, hogy, hacsak nincs még egy Dyer professzor, aminek igen kevés esélyt
adott
□ Elnézését kérem, miniszter úr □ mondta Schroeder. □ Dyer professzor?
Aztán végre kapcsolt.
□ Ó, talán Peis Obersturmführer tud segíteni magának. Peis! Peis odamasírozott a társa-ság
Speer Peisre mosolygott.
□ Egy üzenetet kellett volna kapnia □ □ kezdett hozzá Speer.
□ Elküldtem az üzenetet, Herr Speer □ mondta a nõ. Speer bólintott.
□ ...amelyben kérem, hogy Friedrich Dyer professzor jöjjön ki elém.
□ Nem kaptam ilyen tárgyú levelet, miniszter úr □ felelte Peis. □De azt hiszem, tudom,
hol
□ És ide is tudná hozni? □ kérdezte Speer.
□ Bátorkodhatok javasolni valamit, miniszter úr? □ kérdezte Peis.
□ Természetesen □ felelte Speer.
□ Amíg a kíséretével csatlakoznak a körzetvezetõ úrhoz, én megkeresem magának Dyer
profess
□ Remek! □ mondta Speer mosolyogva, és barátilag megragadta Peis karját. □ Nagyon fontos
d
□ Megteszek minden tõlem telhetõt, miniszter úr □ felelte Peis. Az állomásfõnök irodá-
jába
2 Fõpályaudvar, a ford.

Gisella Dyer, Dyer professzor lánya (aki csak azért nem egy koncentrációs táborban törte
a
□ Hogy van, Gisella? □ kérdezte Peis.
□ Nagyon jól, köszönöm, Herr Sturmbannführer □ felelte Gisella félénken. Peis megér-tette
□ Meg tudná mondani, hogy hol találom az apját?
Peis hallotta, hogy halkan felsóhajt, mielõtt válaszolna, és kicsit hezitál. Nyilván jól
m
□ Az egyetemen van □ felelte Gisella kicsit remegõ hangon. □ Valami baj van, Herr
Sturmban
□ Az egyetemen belül hol?
Gisella Dyer ismét elgondolkodott a válaszon, és csak aztán felelt.
□ Az irodájában, gondolom □ mondta. □ Ma délután négyig nincs órája□ Valami baj van?
□ Hivatalos ügy, Gisella □ mondta Peis, és bontotta a vonalat. Úgy vélte, hogy Gisellának
Ott találta Friedrich Dyer professzort, ahol a lánya mondta, az egyetem egyik ódon épü-let
Ezeket az öreg épületeket akkor sem lehetett felfûteni, ha volt is mivel.
Dyer professzor hûvös megvetéssel nézett Peisre, de nem mondott semmit, még csak nem is
kö
□ Heil Hitler! □ mondta Peis nem azért, mert olyan lelkes náci lett volna, sokkal inkább
a
□ Heil Hitler, Herr Peis □ felelte a professzor.
□ Nem tudtam, hogy ismeri Albert Speer birodalmi fegyverkezési miniszter urat, pro-
fesszor
□ Ezek szerint itt van □ mondta Dyer.
A professzor nem lepõdött meg azon, hogy Speer a városba érkezett, ami viszont Peist
lepte
□ A vasútállomáson kellett volna találkoznia vele □ mondta Peis. □Nem □ felelte az idõs
pr
□ Milyen ügyben?
□ Fogalmam sincs □ felelte Dyer professzor.
Vajon igazat mond? □ tûnõdött Peis. □ Vagy csak kihasználja a tényt, hogy ismeri a Todt
Sz
□ A Fulmar-telepen van □ mondta Peis. □ Azért jöttem, hogy odavigyem magát.
Dyer professzor bólintott, aztán felemelkedett a székérõl, és nagy nehezen beledugta a
twe
Az egyetem Marburg központjában épült, a hegy tetejére, a Fulmar Elektrisches Werke pedig
A gyártelepet egyelõre nem õrizte senki, de Peis már tudta, hogy december l-jétõl meg
fogn
□tiszta□ civilt összegyûjteni, a rendõrségre bízzák az õrzõ-védõ feladatot, így annak egyé
Idõközben felépítettek egy meglehetõsen nagy õrházat és egy majdnem két és fél méter magas
Peis addig furikázott a professzorral a gyártelepen, amíg meg nem találta Albert Speer bir
Speer éppen az egyik csarnokban tartózkodott. A csarnokot félig megtöltötték maró- és
eszt
□ Dyer professzor? □ kérdezte.
□ Herr Speer? □ Dyer fejével a miniszter felé biccentett, és kezet fogott vele.
□ Nagyon örülök, hogy megismerhetem. Nagy érdeklõdéssel olvastam a volfrámkarbid nyújtható
□ Melyiket? □ kérdezte Dyer már-már udvariatlan hangon. □ Többet is írtam róla.
□ Azt, amelyikbõl elõadást is tartott Drezdában □ felelte Speer ügyet sem vetve Dyer
hangv
□ Az volt az utolsó □ mondta Dyer.
Speer olyan arccal nézett Peistre, ahogy egy szolgára szokás.
□ Egy órát maradunk □ mondta □, esetleg egy kicsivel tovább. Visszaélhetek a kedvessé-
géve
□ Természetesen, miniszter úr.
□ Nagyon kedves magától.
□ Szolgálatára, miniszter úr □ mondta Peis.
Mivel bõven maradt ideje megkeresni az autóját, Peis úgy döntött, hogy körbesétálja a
tele

Azt is észrevette a felderítõút során, hogy kerítést úgy alakították ki, hogy maradjon hel
A körútja végén beült Mercedes-Benz típusú autójába, és beindította a motort. Persze ezzel
Bekapcsolta a rövidhullámú rádióját, és beszélt a parancsnoksággal, valamint a birodalmi f
A hírek szerint a Wehrmacht Oroszországban tovább nyomult elõre, és súlyos csapást mért az
A nemzetközi jogot súlyosan megsértve, aznap, hajnali négykor az Egyesült Államok tengeri,
Peis arra a következtetésre jutott, hogy a partraszállás nyilván sikeres volt. Máskülönben
Miért nem foglalkoznak az amerikaiak a saját dolgukkal? □ tûnõdött. □ Németországnak nincs
Aztán eszébe jutott, hogy van ott valaki, Francia Észak-Afrikában, egy rendõr, akit is-mer
Müller, aki idõnként hazajött, hogy meglátogassa az édesanyját, korábban egyszerû Wachtman
És lehet □ gondolta Peis □ hogy a háború hátralévõ részét egy amerikai hadifogolytá-borban
Jó másfél óra telt el, mire Peis meglátta Friedrich Dyer professzort az autója felé
baktat
□ Nem gond, professzor, ha a miniszter urat kikísérem az állomásra? □ kérdezte Peis,
amiko
□ Mindenkinek megvan a maga kötelessége □ felelte Dyer szárazon.
Peis diszkréten követte a birodalmi fegyverkezési miniszter konvoját egészen a
Hauptbahnho
□ Mit akart magától a birodalmi fegyverkezési miniszter? □ kérdezte Peis útban a Hauptbahn
Dyer egy pillanatig nem felelt. A válaszon gondolkodott.
□ A volfrám-szén ötvözetek molekulaszerkezetérõl folytattunk eszmecserét □ mondta végül.
□
Peisnek fogalma nem volt arról, mindez mit jelentett, de gyanította, hogy Dyer, tudván,
ho
□ Fogalmam sincs, hogy mirõl beszél □ ismerte be Peis. Aztán gyorsan témát váltott, még
mi
□ Valóban?
□ Maga tanult ember, professzor □ mondta Peis. □ Miért akarnák az amerikaiak Észak-
Afrikát
□ Ki tudja? □ felelte Dyer professzor. □ De ne feledje, Herr Obersturmführer, hogy az
amer
□ Miért mondja ezt?
□ Nos, elõször is azért, mert azt hiszik, hogy megnyerhetik ezt a háborút □ mondta Dyer. □
Peis arcizmai megfeszültek, mert rájött, hogy a professzor már megint gúnyolódik vele. Egy
Azért mégis sikerült visszavágnia az agg tudósnak. Amikor megállította az autót, és a
prof
□ Feltétlenül adja át Fraulein Dyernek a legszívélyesebb üdvözletemet! □ mondta kivil-lant
Dyer professzor erre nem tudott mit mondani.

(Kettõ)
Marokkó, Kszar esz Szúk
1942. november 9., 07.00
Kszar esz Szúk pasájának a palotája ötszögû volt. Vagy fél évezreddel volt idõsebb a vi-lá
A sivatagi Pentagon öt sarkában egy-egy megfigyelõtornyot építettek. Az évszázadok során e
Aznap semmit sem lehetett látni a sivatagban, csak homokot, pedig jó tíz kilométerre el
le

Eric Fulmar, a magas, szõke, kifejezetten jóképû férfi, a sivatagi Pentagon északnyugati t
Attól függõen, hogy Washingtonban vagy Berlinben olvasták el a dossziéját, Eric Fulmar vag
A karosszék, amelyen ült, legalább kétszáz éves. Fulmar hátradõlve egyensúlyozott a szék
k
A konyakosüveg mellett az Ernst Leitz, Wetzlar, nyolcszoros nagyítású távcsõ a bõrtok-jára
Fulmar elõrehajolt, megragadta az Ernst Leitz távcsövet, és kémlelni kezdte a horizontot O
De nem látott semmit, úgyhogy letette a távcsövet, és a szék másik oldala felé hajolt, aho
Fulmar egy pillanatig hallgatta az arab bemondót, aztán elmosolyodott, és nevetni kez-dett
Az adás amerikai adás volt, valószínûleg Gibraltárról, és Franklin Delano Roosevelt, az
Eg
□ Íme, az oroszlánszívû amerikai harcosok megérkeztek □ szavalta a bemondó ünnepélyes
hang
□ Örvendetes a seggem □ mondta Fulmar nevetve.
□ Nézzenek a szemükbe és mosolygó arcukra □ folytatta a bemondó □, mert szent harco-sok
õk
□ Mondjuk teveszarral? □ kérdezte Fulmar a rádiótól.
□ Elérkezett a szabadság órája! □ fejezte be a bemondó drámaian. □Nem egészen □ felelte Fu
A saját szabadságára gondolt. Fulmar hadnagy ugyanis jelenleg a csali szerepét játszotta e
A csalinak mellesleg majdnem tetszett is ez a gondolat.
Természetesen a feladatot nem így magyarázták el neki. Számos lelkesítõ beszédben
igyekezt

Nagyon jól tudta, mi a helyzet, és mibe csöppent. Az egész olyan volt, mint egy sakk-játsz
Ebben a játszmában õ is egy fehér paraszt volt. Csalinak használták, hogy csapdába ejt-sék
Ha a játszma úgy folytatódik, ahogy tervezték (itt az élet és a sakk nagyban eltért egy-má
A futó egy Helmut von Heurten-Mitnitz nevû férfi volt, pomerániai arisztokrata, a ma-rokkó
Helmut von Heurten-Mitnitz □ a Harvardon tanult, és egyszer még New Orleans német fõkonzul
Von Heurten-Mitnitz arról informálta Murphyt, biztos benne, hogy Németország egy õrült kez
A német diplomata azt is közölte Murphyvel, hogy Müller Obersturmbannführer hasonló követk
Müller arra is rájött, hogy élete egyetlen célját □ vagyis, hogy nyugalomba vonul a hessen
De mivel Murphy a való világban élt, ráadásul dúlt a háború, nem fogadhatta el
Von Heurten-Mitnitz ajánlatát csak úgy. Elõbb próbára akarta tenni. Felajánlotta neki, hog
És itt jöttek a képbe a parasztok.
Francia Marokkóban nem kevés francia tiszt tartózkodott □ katonák, haditengerészek és a
Se

Helmut von Heurten-Mitnitz összekötõje közölte vele, hogy össze kell gyûjtenie húsz □áruló
Azt mondták neki, hogy az amerikai tiszt nem sokkal az invázió megkezdése elõtt fog ejtõer
Végül elárulták Helmut von Heurten-Mitnitznek, hogy az amerikai tiszt neve Eric Fulmar had
Eric Fulmar hónapokig volt szálka az apja és más magas rangú párttagok szemében. Amikor ki
Ami ennél is rosszabb volt, még csak arra sem volt képes, hogy az Egyesült Államokba dezer
De nem. Eric Fulmar Marokkóba ment, ahol egykori osztálytársa, Szidi Hasszán el Ferruch, K
Amint megérkezett a barátjához, szinte azonnal beszállt a csempészüzletbe, tovább ront-va
Amikor Helmut von Heurten-Mitnitz a Francia-német Fegyverszüneti Bizottsághoz ke-rült, töb
Németországba. De hiába próbált meg mindent Von Heurten-Mitnitz (pontosabban Müller Oberst
Most azonban Helmut von Heurten-Mitnitz és Müller Obersturmbannführer eldönthette, mit aka
Természetesen a számukra az lett volna a legegyszerûbb, ha begyûjtik a húsz francia árulót
De ami még ennél is fontosabb, kompromittálódnak. Ettõl kezdve az amerikaiak bármit kérhet
Három nappal korábban Eric Fulmar hadnagy meg sem lepõdött volna, ha azonnal egy egység Wa
Ez természetesen még nem jelentette azt, hogy Helmut von Heurten-Mitnitz és Müller a játék
Amint a Zenith rádión meghallotta a kódot, amely hírül adta számára, hogy az invázió hamar
Müller olyan pontosan tudta az érkezése idejét, hogy Fulmar szinte azonnal gyanítani kezdt
Úgy döntött, az akciót a palota õrtornyából nézi végig.
A parasztokat kiteszik a veszélynek □ gondolta Eric □, ez a játék része. De az sehol nincs
Amikor a bemondó ismételni kezdte az elnöki bejelentést, Fulmar keresgélni kezdett a rádió
Kikapcsolta a rádiót, és ismét a szeme elé emelte a távcsövet. Ezúttal már ott volt a por-
Két teljes perc telt el, mire meglátta az elsõ jármûvet. Egy kicsi, nyitott, keskeny autó
Fulmar összevonta a szemöldökét. Páncélkocsiról nem volt szó. Az egésznek hirtelen olyan c
Úgy szûk egy kilométerre Kszar esz Szúktól, a konvoj eltûnt egy homokbucka mögött. Kisvárt
A toronyból Fulmar jól látta a berbereket, akik a konvojra vártak, és akik a németek számá
A Waffen-SS-katonák kiugráltak a Volkswagenekbõl, és védelmi körgyûrût alakítottak ki a ko
A Panhard az elülsõ Volkswagen elé hajtott, és megpróbált átmenni a kõhalmon.
A teherautóból senki sem szállt ki, ami nem jelentett semmit. Talán csak nem akarták, hogy
Fulmar meglátta a Panhard géppuskájának a torkolattüzet, majd pillanatokkal késõbb meghall
Torkolattüzek villantak, amelyeket fegyverropogás követett. Két Waffen-SS-katona a berber
Aztán a többiek felemelt kézzel jelezték, hogy megadják magukat.
Egy német és három francia tiszt, valamint egy Waffen-SS-gépkocsivezetõ szállt ki a Citroe
Egy berber jelent meg lóháton. Odaügetett a Panhard páncélkocsihoz, és hosszasan, el-gondo
Még több lovas jelent meg. A többi német kezét, a tisztét is, aki a Citroenben ült, a
hátu
A francia tiszteket nem kötözték meg, de õket is elkezdték a palota felé terelni. A jármû-
Az akció nem éppen úgy zajlott, ahogy kitervelték, de bevált, és a páncélautó sem oko-zott
Fulmar a nyakába akasztotta a távcsõ tokját, megragadta a Thompsonját, és óvatosan el-indu
Amikor leért, az udvaron meglátott egy kisfiút, akit hibátlan arabsággal utasított, hogy h
Aztán a belsõ udvart a második udvartól elválasztó kapu felé indult. Mielõtt odaért, az ar
A másik udvaron száz berber várakozott. A harmaduk nõ volt fekete köntösben. A férfi-ak a
Aztán az egyik berber megérintette a vállát, és a kapu felé biccentett. Most már jól lehe-
□ Amint beért, hozzátok el a teherautót és a kocsikat! □ adta ki a parancsot Fulmar. □
És próbáljátok meg elrejteni a páncélkocsit!
□ Minek? □ kérdezte a berber.
□ Csak csináld, amit mondtam! □ felelte Fulmar.
A berber viccesen meghajolt, mintha csak hódolatát akarta volna kifejezni.
□ Teljesítem a parancsodat, ó, Paradicsom fia.
□ Kívánom, hogy kapd el a francia kórt, aztán zöldüljön be a férfiasságod, és hulljon a po
A két férfi hangosan felnevetett, aztán a berber odament a lovászhoz. Egy könnyed mozdulat
A németek halálra vált arcot vágtak.
Hát □ gondolta Fulmar □, az biztos, hogy bennem is meghûlne a vér, ha nyakamon kötél-lel v
Fulmar egy másik berberhez fordult.
□ A köpcös fickót □ mondta Fulmar □, akin nincs bõrfelszerelés, vidd be a kisszobába vagy
□ A többiekkel mi legyen?
□ Vigyétek be õket a nagyszobába, és adjatok nekik enni-inni! Nem eshet bántódásuk!
□ Még a csizmájukat sem vehetjük el?
□ Még a csizmájukat sem □ felelte Fulmar. □ Bátran harcoltak, kiérdemelték, hogy tisz-tess
Amikor a franciák megérkeztek, és beterelték õket az udvarra, Fulmar odament hozzájuk.
□ Üdvözlöm magukat õnagyméltósága Szidi Hasszán el Ferruch, Kszar esz Szúk pasája nevében
Fulmar franciául beszélt. Úgy tûnt, a franciák azt hiszik, õ egy franciául jól tudó berber
Egy kicsit meglepte, hogy senkin nem látta az izgalom legkisebb jelét sem. Nem örültek, és
Az egyikük, egy szikár, élénk tekintetû férfi, összeszedte magát annyira, hogy feltegyen e
De Fulmar hátat fordított neki anélkül, hogy a férfi befejezhette volna a kérdését. Besé-t
Egy berber strázsált az ajtó elõtt, egy másik pedig az ajtón túl. A német tiszt kicsit ese
Fulmar odament hozzá, a derekára kötött, aranyozott zsinórra erõsített, ékkövekkel kira-
ko
□ Valaki hozza ide a konyakomat! □ adta ki a parancsot Fulmar. □És hozzon kávét, na-
rancso
□ Sprecben Sie Deutsch? □ kérdezte a német tiszt, miközben a csuklóját dörzsölgette.
□ Abszolúte □ felelte Fulmar tökéletes német kiejtéssel. □ Tudja, én egy Alt-Marburger
vag
□ Maga Fulmar? □ kérdezte a német õszinte döbbenettel az arcán. □Szolgálatára, Herr
Sturmb
□ Mégis mit mondhattam volna? Azt, hogy □köszönöm szépen, nem kérek páncélkocsit□?
□ El is baszhatta volna az egész tervet □ felelte Fulmar, visszafojtva egy mosolyt.
A két férfi egymásra nézett.
□ Azért egy kicsit fura ez a helyzet, nem? □ kérdezte Fulmar.
Egy pillanatra mindkét férfit megrohanták az érzelmek, de amilyen gyorsan jött, olyan
gyor
□ Tartja magát az alkuhoz? □ kérdezte a német.
□ Amint mindenki eltûnik a színrõl, visszaviszem magát az autójához.
□ És mit történik velem útban Ourzazate felé?
□ Az úton biztonságban lesz □ mondta Fulmar. □ Én a maga helyében inkább amiatt ag-gódnék,
A játszmának vége □ gondolta Fulmar. □ És a parasztokat nem söpörték le a tábláról.
Azon tûnõdött, hogy miért nem érez diadalmámort, aztán rájött, hogy miért: mert ezzel egy

(Három )
Marokkó, Rabat
Francia-német Fegyverszüneti Bizottság
1942. november 10.
Helmut von Heurten-Mitnitz nem volt az irodájában, amikor Johann Müller SS-SD-Obersturmban
Von Heurten-Mitnitz magas, markáns arcú, pomerániai arisztokrata volt, Von Heurten-
Mitnitz
□Jó napot, Obersturmbannführer □ mondta szárazon, és egy inget rakott a bõröndjébe. □ Nyil
Johann Müller Obersturmbannführer felhorkant.
□ Egy fenét kergették □ felelte Müller.
□ Mi a helyzet?
Müller elmesélte neki, mi történt Kszar esz Szúk elõtt, és hogy találkozott Fulmarral.
□ Végül sikerült találkozni vele? □ kérdezte Helmut von Heurten-Mitnitz. □ Milyen
ember?
□ Elõször arabnak néztem □ mondta Müller. Von Heurten-Mitnitz kérdõn nézett rá.
Arra várt, hogy folytassa. □ Azt hittem, idõsebbnek fog kinézni. Amúgy jóképû kölyök.
Jó felépítésû. Okos. Magabiztos.
Von Heurten-Mitnitz elgondolkodva bólintott. Nagyjából ilyen leírásra számított.
□ És a többi amerikai? □ kérdezte szárazon.
□ Azt hiszem, az amerikaiak huszonnégy órán belül Rabatban lesznek □ felelte Müller.
□ Netán valami gondjuk támadt?
□ Megbízható forrásból tudom, hogy két órát szöszmötöltek, mire el tudták süllyeszteni az

□ Nos, úgy tûnik, hogy mi ketten megmenekülünk az amerikaiaktól, hogy tovább segít-hessük
□ Miért ilyen késõn indulunk? □ kérdezte Müller.
□ Az amerikaiak jó néhány órát szöszmötöltek azzal is, hogy leradírozzák a legyõzhetet-len
Müller az egyik asztalhoz ment, és megfogott egy üveg Steinhagert.
□ Szabad? □ kérdezte, de közben már el is kezdett tölteni magának egy pohárba.
□ Természetesen. És tölts nekem is, légyszíves!
□ Tudtad, hogy mit terveznek az amerikaiak? □ kérdezte Müller, amikor Von Heurten-Mitnitz
Helmut von Heurten-Mitnitz a szemébe nézett.
□ Nem tudom, mire gondolsz □ felelte. □ Azt tudtam, hogy jönnek. Ez volt számukra a
leglog
□ Tehát nem bíztak meg benned. Akkor mi mért bízzunk meg bennük?
Helmut von Heurten-Mitnitz belekortyolt a Steinhagerbe, és csak aztán válaszolt a kér-
désr
□ Erre a kérdésre roppant egyszerû a válasz, Johann. Azért kell megbízni bennük, mert
ninc
□ Megtehetnénk, hogy egyszerûen elfogatjuk magunkat □ makacskodott tovább Müller. □ Erre
n
□ A te esetedben mûködne a dolog □ felelte Von Heurten-Mitnitz.
□ Ha akarod, meg is teheted.
□ A te esetedben nem mûködne? Miért nem?
□ Téged katonaként hadifogolytáborba küldenének. Nekem viszont diplomata-útlevelem van. Bi
□ Akkor nem, ha azt mondod nekik, hogy nem akarsz visszatérni □ mondta Müller.
□ De vissza kell térnem, Johnny. Ezt te is tudod.
Müller felhorkant, felhajtotta a Steinhagerét, aztán töltött magának még egyet.
□ Gondolj a jövõre! □ mondta Von Heurten-Mitnitz. □ Ugyan még csak most kezdõdött meg, de
Müller felmordult.
□ Úgy érted, ránk azért van szükségük □ mondta, és összevonta a szemöldökét. □ És nem
féls

□ Úgy érted, hogy meg fognak-e minket dorgálni? Vagy hogy gyanakodni fognak-e ránk? □ kérd
És most, hogy az amerikaiak Marokkóban vannak, szerintem a Führer és a talpnyalói nem akar
Müller gúnyosan felhorkant.
□ És elmondták neked az amerikaiak, hogy mit akarnak tõlünk, ha már Németországban
leszünk
□ Elmondtak pár dolgot □ felelte Helmut von Heurten-Mitnitz. □De azt hiszem, minél keveseb
Lezárta a bõröndjét, és becsatolta a bõrszíjakat.
□ Becsomagoltál már?
□ Rögtön azután, hogy Fulmar felhívott telefonon.
□ Nos, akkor menjünk el a csomagodért, aztán ki a repülõtérre! □ Von Heurten-Mitnitz
Mülle
□ Jesszusom, ennyire azért ne könnyítsd meg a dolgom! □ mondta Müller. □ Már majd-nem
rábe
□ Igen □ mondta Von Heurten-Mitnitz elgondolkodva. Körbenézett a szobán.
□ Nagyon nem szívesen megyek el innen. Sok minden van Marokkóban, amit szeretek.
Müller a szemébe nézett.
□ Bárhová szívesebben mennék most, mint Németországba.

(Négy)
Washington D. C.
1942. november 12.
HADMÛVELETI UTASÍTÁS
AZ EGYESÍTETT SZÖVETSÉGES EXPEDÍCIÓS HADERÕ
PARANCSNOKSÁGA
GIBRALTÁR, 1942. NOVEMBER 12., 10.15
WASHINGTON D. C., VEZÉRKARI FÕNÖKÖK EGYESÍTETT BIZOTTSÁGA
W. J. DONOVAN EZREDES RÉSZÉRE
A RÉGI JÓ BARÁTOK BIZTONSÁGBAN VANNAK. AZ ÚJ BARÁTOK
HAZAMENNEK. MURPHY.
ÜZENET VÉGE
A rádiótáviratot washingtoni idõ szerint 05.15-kor fogta és rögzítette a Pentagon rádiós-k
rádiótávirat már a □G□ dobozban volt.
A □G□ dobozt 05.28-kor ürítették ki, a tartalmát pedig egy felfegyverzett futár vitte a Ne
egy vörös szalagot, amely azt volt hivatott jelezni, hogy az üzenet □hadmûveleti utasítás□
vagyis hogy az igazgatónak azonnal meg kell néznie.
06.19-kor az igazgató dobozában lévõ üzeneteket J. R. Ellis másod-vitorlamester vette magá
Ellis elolvasta az üzeneteket, aztán egy aktatáskába tette. Begombolta a zubbonyát, és a
p
□ Hogy ityeg a fityeg, fõnök? □ kérdezte a tengerész, aztán anélkül, hogy megvárta volna
a
□ Georgetown □ felelte Ellis.
Ellis másod-vitorlamester nem sokkal azután lépett az OSS-be □ olyan régen volt már, hogy
Kettõ: ha Ellis másod-vitorlamester azt mondta, hogy valamit meg kell csinálni, mindenki b
Amikor a Buick megállt egy georgetowni ház elõtt, egy kövér civil ruhás lépett ki az egyik
Aztán felismerte Ellist, és a kéz, amely már a kabát alatt járt, és egy revolver
markolatá
□ Na, ehhez mit szól, öregem? □ kérdezte a férfi, amikor Ellis kiszállt az autóból, és
el-
□ Azt hittem, hatkor lejárt a szolgálata □ mondta Ellis.
□ Én is azt hittem. Azok a kurvapecérek már megint késnek. Donovan ezredes nyitotta ki a h
volt, és mindössze nadrágot és atlétát viselt. Az arca be volt kenve borotvakrémmel.
□ A rohadt óra nem csörgött □ mondta Donovan. □ Mennyi idõnk van?
□ Elég □ felelte Ellis.
□ Nem kellett volna idejönnie, másod-vitorlamester. Mindenképpen bementem volna az irodába
Donovan sarkon fordult, és intett Ellisnek, hogy kövesse a házba.
□ Valami fontos dolog van benne? □ kérdezte Donovan, és az aktatáska felé bökött.
Ellis kinyitotta a táskát, és Donovan kezébe adta a vörös szalaggal ellátott üzeneteket.
D
□ Douglass látta már?
□ Nem, uram, arra gondoltam, hogy visszaküldöm az egészet a sofõrrel □ felelte Ellis.
□ Murphy rádió távi rátát látta?
□ Igen, uram.
□ Soha nem kételkedett az akció kimenetelében, igaz, másod-vitorlamester?
□ Fulmarban nem kételkedtem □ felelte Ellis. □ A fritzekrõl nem tudtam, hogy mit gon-dolja
Donovan felnevetett.
□ Nos, a lényeg, hogy a terv bevált. Csak magának árulom el, hogy azért többrõl volt szó
a
□ Erre én is rájöttem □ mondta Ellis □, csak éppen arra nem, hogy mi lehetett az a
több. Ellis finoman arra célzott, hogy Donovan áruljon el neki pár részletet, de Donovan
ugyanil
□ Reggelizett már?
Ellis hezitált.
□ Az Anacostián van egy kis kávézó □ mondta Ellis.
□ Tehát nem reggelizett. Amibõl pedig az következik, hogy egész éjjel fent volt.
Igazam van?
□ Úgy gondoltam, hogy jobb, ha bent maradok.
□ A szakács még alszik □ mondta Donovan. □ De én azért már feltettem a kávét fõni.
Mit gondol, tudna készíteni kettõnknek egy kis sonkás tojást anélkül, hogy porig égetné a
□ Igen, uram □ felelte Ellis.
□ Akkor én felveszek egy inget, és hozom a táskámat. Egy perc az egész.
Donovan elindult felfelé a lépcsõn, aztán megfordult.
□ Ellis, nem bánnám, ha rákérdezne az Anacostiára. Nem szeretnék kimenni pusztán azért,
ho
□ Már rákérdeztem, mielõtt idejöttem □ felelte Ellis.
□ Igen, persze, maga nem feledkezik meg ezekrõl a dolgokról □ mondta Donovan. □
Mihez kezdenék maga nélkül, Ellis.
□ Nem tudom □ felelte Ellis halálosan komoly arccal. □ Ha nem lenne itt az az egy ember, a
Donovannek kellett néhány másodperc, hogy felfogja, Ellis a megjegyzést viccnek szánta □ i
Aztán Ellisbõl kitört a mélyrõl, talán éppen a gyomrából jövõ, õszinte nevetés.
□ A tükörtojást ne fordítsa meg, Ellis, ha lehet! □ mondta Donovan, és elindult felfelé a
Ellis az egyik, falhoz tolt kis asztalon lévõ telefonhoz lépett, és tárcsázott.
□ Ellis □ mondta a kagylóba, amikor a vonal végén felvette valaki a telefont. □
A fõnöknél vagyok. Harminc perc múlva kéne elindulnunk innen. Ha két órán belül nem
hívom,
Aztán letette a telefont, és a konyhába ment, ahol levette a zubbonyát, kötényt kötött a d
Ellis egy kínai fiútól tanult meg fõzni az USS Panay fedélzetén, amikor még a Jangce-járõr
Az egész olyan régen volt már.
Akkor még huszonegy éves elsõ matróz volt, aki arról álmodott, hogy egyszer majd
negyedes lesz. Az tizenhét évvel ezelõtt volt.
Kínából csak nemrég tért vissza. Mielõtt a háború kitört, a Jangce-járõröket szélnek eresz
Persze elég pipák voltak rá. Még szép. Mindenki tudta, hogy a háború hamarosan eléri õket,
Kínában élni), úgyhogy a legjobb, amit remélhet, az, hogy meghúzza magát, és a húsz évével
Ez alig két évvel ezelõtt történt.
És aztán belepottyant a szarba, de olyan illatosán mászott ki belõle, mint egy szál rózsa.
Ez a beosztás simán verte élete legnagyobb álmát, hogy rangidõs altiszt lehessen egy Jangc
Természetesen ennek a □könnyítse meg az ezredes életét, amennyire csak lehet□ posztnak □ a
Nem tudta pontosan, miként kell majd egyszer megfizetnie ezt az árat, de eldöntötte, ha be
tojást kap.

Kettõ

(Egy)
Anglia, Sussex
A légi hadtest kelet-grinsteadi bázisa
1942. december 3.
Amíg Kairóban tartózkodott, William J. Donovan ezredes elõreküldött egy futárt
Londonba, hogy kézbesítsen bizonyos anyagokat, amelyeket nem szeretett volna a ha-gyományo
A Casablancai irodafõnökön kívül két ismerõs arc várta Donovant és Ellist a Casablancai re
Mindketten húszas éveik közepén jártak, nagyjából egyforma (180 cm) magasak és elég jóképû
Canidy és Whittaker barátsága elemista koruk óta tartott. Donovan csak nemrégiben □szerezt
Canidyrõl és Whittakerrõl ordított, hogy az Egyesült Államok Hadserege légi hadtest-ének t
A dzseki hátulját egy hatalmas kínai zászló borította be. Alá pedig kínaiul írták rá
hosz-
Pearl Harbor elõtt Canidy Repülõ Tigris volt, ami azt jelentette, hogy P-40-esekkel
repült Burmában és Kínában az amerikai önkéntes csoport tagjaként. A dzsekijét szeren-
cseh

Whittaker A-2-es dzsekije olyan új volt, hogy még érezni lehetett rajta a cserzõanyagok sz
A Canidy derekára csatolt vászon töltényövre a Hadsereg által rendszeresített revolver-tok
Fülöp-szigetekrõl vitte haza a Coltot és a krist.
A két pilóta úgy festett, mintha egy Észak-Afrikában állomásozó vadászrepülõ-századtól jöt
Canidy az ikermotoros B-25-ös Mitchell bombázóra mutatott, amely a füvön parkolt a
terminá
□ A hintója elõállt, ezredes úr. Gondoltuk, maga és Ellis másod-vitorlamester bizonyára
el
□ Nem ezt kérdeztem magától, Dick □ mondta Donovan.
□ Stevens küldött ide minket három nagyon nehéz ládával □ felelte Whittaker. □ Amikor pedi
Edmund T. Stevens alezredes volt az OSS londoni irodavezetõjének a helyettese.
□ Ugyanezzel a géppel dobtuk le Fulmart Ourzazate másik oldalán □ folytatta Canidy. □ Tart
Donovan alaposan megnézte a repülõgépet. A tetejérõl a lövegtornyot eltávolították, a hely
stílusukban.
□ Két napig leszek itt □ mondta Donovan. □ Magukat nem várják vissza?
□ A távolság □ felelte Jimmy Whittaker ünnepélyes hangon □ jót tesz a párkapcsolatok-nak.
Donovan elvigyorodott.
□ Miért is ne? □ felelte.
A B-25-ös hatvan órával késõbb érkezett meg Angliába, miután elég nagy ívben kerülte el
Eu

Stevens alezredes □ Donovan másik régi, jó barátja □ kiment a gép elé. Stevens, a
negyvennégy éves, õszülõ hajú, egyenes tartású, intelligens, mogyoróbarna szemû férfi ered
Stevens nem sejtette, miért akar Canidy és Whittaker mindenáron Marokkóban maradni, és
elh
Nem is olyan régen Canidyre bízták az OSS kenti bázisát. Whitbey House, Stanfield
hercegének rekvirált õsi családi otthona lett az OSS □menedékhelye□, illetve az ügynökök k
nevezett tanfolyamot, amit Dick Canidy találóan és nagyon helyénvalóim □Torokvágó, gránátd
A két fiatalember külön-külön is meglehetõsen nagy dumás volt, együtt pedig elképesztõ dol
során, hogy néhány ládányi rádiót és különleges robbanóanyagot kell elszállítani
Casablancába (gond volt a logisztikával, és Casablanca helyett a ládák Angliában kötöttek
keverednek el megint, és nem kell megint megküzdeni azzal a bürokrata szarsággal, ami ah-h
Stevens elengedte õket, pedig akár nagy pénzben is mert volna fogadni, hogy nem
fognak visszamenni hetvenkét órán belül □ mert ugye Canidy és Whittaker mégiscsak Canidy é
Tulajdonképpen amit csináltak, az teljesen rendben volt. A Casablancai futárjáratoknál sok
Amikor megkapta a légi hadtest üzenetét, mely szerint □Williams ezredes□ is a B-25-ös repü
fekete Austin Princessben viszi el Whitbey House-ba, amit eredetileg a londoni irodafõ-nök
Vitt magával egy köteg szigorúan titkos besorolású üzenetet is, amelyrõl úgy gondolta,
hog

Amikor a B-25-ös landolt, egy sakktáblamintás felvezetõ furgon elvezette a parancsnok-sági

Donovan szállt ki elõször a repülõgépbõl egyszerû olajzöld-drapp gyapjúegyenruhában, rajta
Technikailag tekintve Donovan a Vezérkari Fõnökök Egyesített Bizottsága állományában volt
Stevens azonban tudta, hogy Donovan ártatlan külseje igen ravasz elmét takart. Jó ideje a
A Hadseregben nem sokat törõdtek az ember politikai hátszelével, ezért Donovant úgy kezelt
A keresztbe tett puskák finoman emlékeztettek minden magas rangú tisztet, akivel dolga vol
Mellesleg a Hadsereg sem volt éppen az a kõfal, amit Donovan úgy gondolt, hogy
meglehetõsen nehéz lesz ledönteni, mielõtt elkezdhet az ellenség miatt aggódni. Nagyon, na
□ Tudod, Ed □ mondta □, az már egy jó nap, amikor az idõm ötvenegy százalékában az ország
Stevens nagyon jól tudta, kit értett a □belsõ□ ellenség alatt. Jó néhány embert, kezdve
J. Edgar Hooverrel, aki gyûlölte William J. Donovant. A felhatalmazás, amelyet Donovan az

Stevens alezredes és Fine százados tisztelgett, amikor Donovan odament hozzájuk. Do-novan
□ Canidy szeretné megtartani a repülõgépet □ jegyezte meg Donovan, amikor Canidy és
Whitta
□ Azt lefogadom □ felelte Steven mosolyogva.
□ Úgy gondolja, hogy le tudná tenni a Whitbey repülõterén, és fel is tudna onnan szállni
v
□ Nem, uram □ felelte Stevens.
Donovan bólintott. Nem kérdést tett fel, hanem parancsot adott. Stevensnek most vala-hogy
legalábbis □meghatározatlan idõre kölcsönkérje□. A rendkívüli meggyõzõerõvel bíró Canidy-W
□ Látom, magával hozta az ügyvédjét is, ezredes □ mondta Canidy Stevensnek, miköz-ben keze
Mielõtt megkezdte volna a katonai szolgálatot, Stanley S. Fine százados, a magas,
vékony, harminchárom éves, amolyan tudós kinézetû férfi, a Continental Studiós Inc.
jogász-alelnökeként dolgozott. Mielõtt pedig az OSS-hez került, B-17-es századparancs-nokk
□ Látom, ezt most sikerült egy darabban visszahozniuk □ mondta Fine, és a B-25-ös felé
bic
□ Próbálunk tanulni a hibáinkból □ felelte Whittaker, aztán szeretetteljesen átölelte
Fine-t, és egy nagy puszit nyomott a homlokára. Fine egyszerre volt dühös, és szeretett vo
Az a baj Dick Canidyvel □ gondolta Fine, miközben Canidy is megölelte □, hogy kedve-lem ez
Ha nem kedvelném õt is, meg Whittakert is□ a nyomorult Bobbsey ikreket□ akkor köny-nyû len
seggemen, és végezhetem a rengeteg papírmunkát a mocsok után, amit maguk után hagy-nak.
Fine nem viccelt, amikor Whittakert és Canidyt azzal ugratta, hogy ezúttal egy darabban ho
Fine-nak kellett megmagyaráznia, mi is történt a géppel.
Egyébként Fine repült az egyik R-5D-vel, amely részt vett a Kolwezi-mûveletben.
Miután az akciót sikeresen (bár a □csodával határos módon□ kifejezést Fine helyénvalóbb-na
Mielõtt Canidy és Whittaker rábeszélte Stevenst, hadd vigyék el a B-25-öst Észak-Afrikába,
Tíz perccel azután, hogy megérkezett a Berkeley Square-re, egy vastag, TITKOS feliratú
dos
□ Találja ki, hogyan oldjuk meg ezt a problémát, Stan! Magának való feladat.
A dosszié egy köteg dokumentumot tartalmazott a BUAIR-tõl (a Haditengerészeti Lég-ügyi Hiv
A dolog természetesen korántsem volt olyan vicces, amilyennek elsõ olvasásra tûnhetett. A
adjon neki kölcsön egy gépet, a Haditengerészet mindent meg fog tenni, hogy a végtelen-ség
A □kölcsönzés□-nek mindenképpen zökkenõmentesen kellett haladnia, és nemcsak had-mûveleti
A kialakult zûrös helyzeten az sem javított, hogy az R-5D Commandóból, amit Canidy és Whit
A Commando egy akció teljesítése közben semmisült meg, amely olyan titkos volt, hogy a rés
Fine soha nem tudta meg, pontosan mi is volt azokban a zsákokban, amiket Canidy Commandójá
A Haditengerészet tehát kérte vissza a VIP-repülõgépét, vagy egy másik, azzal azonos
típus
Szerencsére, a Hollywoodban szerzett tapasztalatának köszönhetõen, Stanley Fine-nak ragyog
Fine megoldása egyszerû volt. Ha a Hadiipari Bizottság és a Haditengerészet egy tanú-sítvá
Egy kicsit rosszul érezte magát, amikor Douglass kapitány □ aki Annapolisban végzett, és e
Miközben Fine gépelte a történtek kikozmetikázott változatát □ a Haditengerészet R-5D típu
vadászgépek lelõtték □, arra gondolt, hogy mién örülhetett Douglass kapitány annyira a meg
Egy ügyvéd nyilván pontosan ilyen megoldást javasolt volna, míg egy hivatásos tisztnek ily
Donovan beült a Princess hátsó ülésére. Stevens követte, a WRAC (Királyi Hadsereg, Nõi Tes
Amint elindultak a repülõtérrõl, Stevens az ölébe tette merev aktatáskáját, kinyitotta a s
A papírokon egy .38-as □Banker's Special□ Coll revolver feküdt.
Stevens Donovan kezébe adta a sárga papírokat. Némelyiket Donovannek címezték, a többit pe
Donovan nekilátott mindegyiket figyelmesen elolvasni, miközben a Princess limuzin, nyomába
figyelte Donovan reakcióját az üzenetek tartalmára.
□ Majd megöl a kíváncsiság a következõvel kapcsolatban □ mondta, amikor Donovan egy rövid

PRIORITÁS
TITKOS

HADITENGERÉSZETI HÍRADÓS KÖZPONT, WASHINGTON D. C,

1942. DECEMBER 2., 18.00
LONDONI IRODAFÕNÖK, DONOVAN RÉSZÉRE
SAJNÁLATTAL KÖZLÖM, HOGY A FUTBALLSTADION LÁNCAI HASA-DOZNAK

HUDSON
TARTALÉKOS KORVETTKAPITÁNY
VÉGE

□ Jesszusom! □ mondta Donovan, és hangosan felsóhajtott.

□ Rossz hír? □ kérdezte Stevens, akit meglepett szokatlan megnyilvánulása.
Donovan úgy nézett rá, mint aki hirtelen nem tudja, kivel beszél, aztán megrázta a fejét.
□ Nem adod vissza?
□ Ó□ Ed, tudod, a fontos üzeneteket szeretem magam iktatni □ mondta Donovan, aztán elõreha
elsõ adandó alkalommal húzódjon le, és álljon meg!
Aztán hátradõlt az ülésben. Stevens alezredes tudta, hogy ez most nem jó alkalom a kér-dez
Egy pillanattal késõbb a Princess lehúzódott az út szélére, és megállt. A WRAC-õrmester
há
□ Sétáljunk egyet, Ed! □ mondta Donovan, és kinyitotta az útpadka felõli ajtót.
Ahogy Stevens kiszállt, látta, a Ford is lehúzódik a Princess mögé.
□ Kérem, maradjanak az autóknál! □ kiáltotta Donovan, amikor meglátta, hogy Canidy kiszáll
Stevensszel az oldalán jó ötven méterre távolodott el az autóktól az úton, szemmel látha-t
□ Hudson korvettkapitány az elnök □ kezdett hozzá Donovan. □Gondolom, a Hudson
folyó után.
□ És? □ kérdezte Stevens. Semmit sem értett az egészbõl.
□ Ed. Itt az ideje, hogy beavassalak valamibe. Ez□ máshogy nem tudom mondani□ ez ennek a
h
□ Bill, ha olyasmit tudok meg, amit Dave Bruce nem tudhat, átkozottul kínos helyzetbe
kerü
□ Ez van □ mondta Donovan olyan szigorúan, hogy Stevens meg is döbbent egy pillanat-ra.
□
□ Halványlila fogalmam nincs arról, hogy mirõl beszélsz.
□ Mindjárt megértesz mindent. Az atommaghasadásnak az a lényege, hogy energia
szabadul fel. Ha sikerült kiváltani ezt a bizonyos láncreakciót, akkor óriási energia fog
Stevens nem tudott erre mit mondani.
□ Roosevelt úgy gondolta, hogy egy próbát megér a dolog, és felhatalmazást adott egy
progr
□ Csak hírbõl. Ezredes a Hadseregnél? Mûszaki hadtest?
□ Dandártábornok □ mondta Donovan, és biccentett a fejével. □ Groves most Tennessee
hegyei
□ És most már tudják, hogy lehetséges?
□ Az üzenetben éppen ez állt □ mondta Donovan.
□ És mi köze van a dologhoz az OSS-nek? □ kérdezte Stevens, aztán egy pillanatra el-
hallga
□ Az OSS kezdettõl fogva benne volt a projektben. Stevens szemöldöke felszaladt, de nem
sz
□ Feltételezve, hogy a Chicagói Egyetemen dolgozók sikerrel fognak járni, megkezdtük a bom
évekre vagyunk attól, hogy elkészüljön a prototípus. De legalább már tudjuk, hogy lehet-sé
□ Már megint elvesztettem a fonalat, Bill. Nem értetlenkedek. Tényleg nem értem.
□ Az uránium 235-öst az uránérc dúsítása révén nyerjük □ magyarázta Donovan. □ Jelen-leg
k
□ Ó! □ mondta Stevens, akinek most esett le a tantusz. Donovan bólintott.
□ Nem tudhattuk biztosra, hogy a Belga Kongóban talált uránérc a) valóban uránérc-e, vagy
□ Ez volt az az anyag, amit Canidy és Fine elhozott □ mondta Stevens.
□ Az ércet képtelenség lett volna hajóval elhozni, vagy teherautóra tenni és Dél-Afrikába
□ Én meg azt hittem, hogy a Kolwezi-mûveletnek a Norden célzókészülékhez volt valami köze
□ A haditengerészeti vezérkari fõnök is így gondolja □ mondta Donovan. □ Nincs jogo-
sultsá
□ És az elnök azt akarja, hogy tudjak róla? Miért?
□ Most a nemzetünk számára a legfontosabb az, hogy a mi bombánk hamarabb készüljön el,
min
□ Ezt még mindig nem értem, Bill. Mi köze van ennek ahhoz, hogy engem beavattál?
Donovan nem akart egyenes választ adni a kérdésre.
□ Az OSS második legfontosabb feladata az, hogy megakadályozza, hogy a németek akárcsak gy
tennének, ha megtudnák, hogy Perminek sikerült elõidéznie a láncreakciót.
□ Semmit sem lehet sokáig titokban tartani □ mondta Stevens, bár inkább csak hangosan
gond
□ Ez a titok lesz most a kivétel. Annak kell lennie.
□ Hányan tudnak róla?
□ Úgy egy tucat tudós, aki Groves keze alatt dolgozik. J. Edgar Hoovert is be kellett
avat
□ És ezzel visszatértünk a kérdésemhez. Miért pont én?
□ Te mindenrõl tudsz, ami itt történik és történni fog □ felelte Donovan. □ Azzal, hogy be
És mivel már azt is tudod, mi élvez elsõbbséget, leállíthatsz olyan dolgokat, amelyek aka-
□ Ez az irodavezetõ hatáskörébe tartozik.
□ Én is ezt mondtam az elnöknek □ mondta Donovan. □ Õ erre annyit mondott, hogy Dave-nek
v
□ És mi a helyzet az aranygallérosokkal? Például Ike-kal? □ kérdezte Stevens. □ Õt min-
den
□ A Hadseregnél három tiszt van beavatva. Groves, te és én. És egyelõre ez így is marad.
K
□ Én így átkozottul kínos helyzetbe kerülök, Bill □ mondta Stevens gondolkodás nélkül.
□ A te helyzeted, Ed, bármennyire is kínosnak érzed □ felelte Donovan hûvösen □, közel
sem
□ Sajnálom □ mondta Stevens. □ Kicsit össze vagyok zavarodva. Donovan felnevetett.
Stevens
□ A WRAC-õrmestered buzgón figyel minket az autóból. Biztos azt hiszi, hogy pisilni szállt
Stevens hátrafordult. Még éppen látta, ahogy a WRAC-õrmester hátrapillant, hogy meg-nézze,
□ Azt gondolja, hogy akkora a hólyagunk, mint egy bálnáé □ mondta Stevens.
Donovan õszintén felnevetett, aztán megérintette Stevens alezredes karját, és elindult
ve-

(Kettõ)
Kent, Wbitbey House
1942. december 6.
Whitbey House, Stanfield hercegének õsi otthona, bõ tízezer hektárnyi földön terült el, am
Amint arra számítani lehetett, õ királyi felségének Kormánya Whitbey House-t annak rendje
A Whitbey House-t körülvevõ földön tizenöt méterenként táblák álltak, rajta a brit királyi
A táblák némelyikét fákra szögezték, másokat kõkerítésekhez kötözték, megint másokat pedig
hónap telt el azóta, hogy a táblákat kirakták, de már most is rongyossá és olvashatatlanná
Az öt és fél hektáros területen, amely közvetlenül ölelte körül Whitbey House-t, a birto-k
A rekvirálást követõen Whitbey House használati joga õkirályi felségének Ingatlanügyi Mini
néven ismert, Különleges Mûveletek Szervezetéhez, végül a SOE-tól egy szinte ismeretlen am
Az OSS valódi küldetésérõl csak néhányan tudtak. Még Bedell Smith altábornagy, Dwight D. E
A legtöbb magas rangú aranygalléros annyit tudott, hogy William J. Donovan ezredes
kizáról

A koponya és a keresztbe tett csont, valamint a szögesdrót amerikai volt. A szögesdróton k

Az a három század, amely nem teljesített õrszolgálatot, rutinkiképzésen vett részt, de ter
A harmadik akadály egy két és fél méter magas szögesdrótkerítés volt, amelynek mind-két ol
Whitbey House kapusházában Kent rendõrségének egyik tagja teljesített szolgálatot.
Az õ dolga volt elirányítani azokat, akik véletlenül kerültek Whitbey House közelébe.
A rendõr kapott egy, az USA Hadserege által rendszeresített EE-8-as tábori telefont is. Am
mûködésbe hozó □kurblit□, és közölte az USA Hadsereg õrszolgálatos õrmesterével, aki
az elsõ akadálynál strázsált, hogy most engedett át két, engedéllyel rendelkezõ jármûvet,
A limuzin és a Ford majdnem másfél kilométert tett meg a századokkal korábban épített úton
Amikor kiértek az erdõbõl, láthatóvá vált maga Whitbey House a széles, kanyargós ko-csiút
Egy õrmester továbbengedte a két autóból álló konvojt, amely az õrparancsnok felé ha-ladt,
Amikor a két autó megállt Whitbey House bejárata elõtt, két tiszt várt az utasokra az ajtó
Mindketten tisztelegtek, amikor Donovan kiszállt az autóból, Stevens alezredes pedig minde
Donovan rendkívül érdekesnek találta Stanfield századost. Harmincas évei közepén járt, sáp
jelvényét viselte. Stanfield százados volt a brit vezérkar és az OSS Whitbey House-beli
állomása között az összekötõ tiszt. Donovan nagyon jól tudta, hogy a brit vezérkar azért k

Donovan tudott róla, hogy Whitbey House hercegét, Stanfield repülõ alezredest (brit
Királyi Légierõ) lelõtték, és ütközetben eltûntté nyilvánították. Azt is tudta, hogy Eliza
Donovannek nem mondták el ugyan, pontosan hogyan zajlott a beszélgetésük, csak hogy Canidy
seggébe □ lenézõen.
Noha Donovan rendkívül helyénvalónak találta a hasonlatot, mivel a hercegné valóban eléggé
Érdekes mód, azután, hogy Canidy kiosztotta, õfõméltósága inkább odatartotta a másik
orcáj
□ Megfürdök □ mondta Donovan. □ Aztán írok egy levelet a feleségemnek, amit Stevens
ezrede
□ Természetesen, uram □ felelte Stevens.
□ Ma este már nem tartok igényt a nagy idegenvezetésre, tegyük át reggelre! Esetleg fel-
ho
□ Mit szólna egy szelet szép bélszínhez? □ kérdezte Canidy. □Jamison hadnagy kifejezet-
ten
□ Az pompás lenne □ mondta Donovan, és Jamisonra mosolygott. Jamison felvezette Donovant
a
□ Rám férne egy ital □ mondta Canidy, miután Donovan eltûnt. □És mivel ennek a léte-sítmén
Stevens felnevetett.
□ A maga whiskyjébõl iszunk, vagy a miénkbõl?
Pontosan tudta, hogy Canidy és Jamison négy láda whiskyt lopott el a londoni iroda rak-
tár
□ Ejnye, ezredes □ mondta Canidy □, azt hittem, hogy már megbeszéltük a dolgot.
□ Én is iszom egyet, Dick □ mondta Stevens. □ Akár lopott, akár nem.
□ És õfõméltósága mit mond? □ kérdezte Canidy a hercegnétõl. □Iszik egy jámborkortyot a pa
Stevens látta a hercegnén, hogy nem sértõdött meg.
□ Köszönöm, õrnagy, de nem □ felelte a hercegné. □ Egy kicsit korai még nekem.
□ Én pedig követem a vezért, és veszek egy pompás, forró fürdõt □ jelentette be
Whittaker.
□ Ha nem figyelünk rá, átmegy úri fiúba, és hetente kétszer fogja lecserélni az alsógatyá-
A hercegné megrázta a fejét, aztán elindult a folyosón az irodák felé. Canidy Stevens és F
Whittaker az emeletre érve végigment a széles, parkettázott folyosón, aztán amikor egy mas
Whittaker az ágyra hajította a sapkáját, és besétált a fürdõszobába. Kinyitotta a csapot,
Whittaker egyik kezében egy poharat és egy üveg skót whiskyt tartott az üveg nyakánál fogv
Óvatosan a kád peremére tette a whiskyt és a poharat, és fürdõsói kezdett szórni a most má
A víz felszínén megjelent némi hab, ami azonban nem elégítette ki Whittakert. Még több für
Whittaker nagyon meg volt elégedve a mûvével. Újra és újra ellenõrizte a víz hõmérsék-leté
Valaki belépett a fürdõszobába.
□ Ez érdekes. Ki sem néztem volna belõled, hogy szereted a habfürdõt.
□ Az elõkelõ származásúaknak kizárólag a legjobb jár □ felelte Whittaker.
□ Úgy érted, hogy a hozzád hasonlóknak? □ kérdezte a látogatója.
□ Kedves vagyok, vidám, engedelmes, tisztelettudó, s a többi, s a többi □ felelte Whittake
valahogy nem jut mind az eszembe.
A látogatója kuncogott, aztán eszébe jutott valami.
□ Honnan szerezted a fürdõsót?
□ Mit gondolsz? □ felelte Whittaker.
□ Te gazember! □ felelte Stanfield hercegné õfõméltósága, aztán a kádhoz lépett, és a
kezé
□ Nos, tartok tõle, hogy most már csak egy dolgot tehetünk.
□ Persze □ felelte Stanfield hercegné mérgesen. □ Most jön az, hogy repülõvel hozatsz az
Á

□ Én inkább arra gondoltam, hogy addig kellene kiélvezned a habot, amíg van.
□ Azt akarod, hogy másszak be melléd a kádba? Te meghibbantál!
□ Nem tudod, hogy mit hagysz ki □ mondta Whittaker. □ Izéltél már habfürdõben?
□ Nem! □ felelte Stanfield hercegné. Whittaker megeresztett egy rakoncátlan vigyort.
□ Istenem, és ha bejön valaki? □ kérdezte Stanfield hercegné halkan.
□ Szerintem elég nagy a kád még egy párnak. Te kikre gondoltál?
□ Nem úgy gondoltam! □ felelte Stanfield hercegné, akinek csak most esett le, hogy
Whittak
□ Fordítsd rá a kulcsot a zárban! □ mondta Whittaker.
Stanfield hercegné az ajkába harapott, de aztán megfordult, és bezárta az ajtót.
Aztán visszafordult Whittakerhez, a szemébe nézett, és lassan, de határozott mozdula-tokka
Megpróbált leülni Whittaker mellé, de Whittaker addig igazgatta a lábát, hogy betusz-
kolta
□ Gondolom, mondanom sem kell, hogy hiányoztál □ mondta Stanfield hercegné, aztán egy kics
Stanfield hercegné mozogni kezdett Whittakeren, aztán elnézett felette. A falon tükör volt
féktelenül mozgott föl-le.
Lenézett Whittakerre. A férfi szeme be volt csukva.
Annyira fiatal □ gondolta Stanfield hercegné.
Hihetetlenül gyöngéd szeretetet érzett iránta. Whittaker fiatal volt, huszonnégy vagy
huszonöt éves, õ pedig betöltötte a harminchatot, férjnél volt, és tudta, a világon semmi
De ez nem változtat semmin. Bármilyen abszurd is, az igazság az, hogy szeretem.
Akkor is, ha számára csak egy numera vagyok.
□ Szeretlek □ mondta.
Whittaker leállt, kinyitotta a szemét, és a nõre meredt. Stanfield hercegné egy
pillanatig

Harmadik

(Egy)
Kent, Whitbey House
1942. december 6.
Canidy egy ódon íróasztal mögött ült, amelynek szerinte valami múzeumban lett volna a hely
Az OSS Whitbey House-beli létesítményének a parancsnoka lévén elképesztõ mennyi-ségû papír
titkárnõre bízták volna.
Ahogy ötvenedszer, vagy talán már hatvanadszor írta a papír aljára, hogy Richard M. Canidy
válasszák ki a parancsnokává.
Canidyt még akkor vették fel az OSS soraiba, amikor még Információ-koordinátori
Hivatalnak hívták. Nem azért került oda, mert olyan nagyon értett a kémkedéshez, vagy bárm
Canidy elég naiv volt ahhoz, hogy elhiggye, azonnal végezhet a nemzetközi kémkedés-sel, am
De aztán közölték vele, mivel bizonyos szigorúan titkos információk birtokába jutott, amel
Annak ellenére, hogy egyenruhát viselt, és vagy ezerszer írta a neve után, hogy □õrnagy, U
leszerelte, õ pedig Burmába ment, hogy P□40-csekkel repüljön az amerikai önkéntes cso-port
Késõbb úgy döntöttek, hogy a Fulmar-mûvelet lebonyolításához szükséges valamiféle katonai
Erre az apróságra szándékosan nem hívta fel senkinek a figyelmét, mert tartott tõle, hogy
Whitbey House nem az elsõ □parancsnoki□ posztja volt. Canidy □õrnagyot□ bízták meg a COI N
COI-nak. A COI ott rejtette el De Escadre de Verbey francia altengernagyot, hogy késõbb fe
Mivel úgy gondolták, a tengernagy kellemesebben érezné magát, ha egy katona lenne a háziga
valódi százados és valódi B-17-es századparancsnok volt,
Fine meg volt róla gyõzõdve, hogy amint megtette a COI-nak, amit kérnek tõle, vissza-küldi
Amikor a mûvelet véget ért, Fine-t gyakorlatilag Stevens ezredes helyettesévé tették meg,
Canidy viccesnek találta, bár kicsit zavarta a tény, hogy az OSS újoncai õszülõ halánté-kú
Természetesen a munka járt némi járulékos haszonnal. Õ volt □Whitbey House parancs-noka, a
Valaki bedörömbölt az ajtaján.
□ Nyitva! □ kiáltott ki. Majdnem biztosra vette, hogy Jamison jött neki segíteni keresz-tü
De nem Jamison volt az,
□ Zavarok, Dick? □ kérdezte Vad Bill Donovan ezredes, ahogy belépett a szobába.
Canidy gyorsan felállt,
□ Egy csöppet sem □ felelte, és az asztalt szinte teljesen elborító papírhalmazra mutatott
Donovan együtt érzõn felnevetett.
□ Látnia kellene, hogy mit készített Pete Douglas az én asztalomra! Lesz mit csinálnom,
ha
□Jamison nagyon sokat segít □ mondta Canidy. □ Tulajdonképpen egyedül is el tudja ve-
zetni
□ Jimmy merre van? □ kérdezte Donovan.
□ Jimmy éppen egy virágot poroz be □ felelte Canidy. □ Akarja, hogy ide hozzam?
Donovan felnevetett.
□ Egy kicsit késõbb hívatjuk. Õt is, meg Stevenst, meg Fine-t. De elõtte szeretnék
váltani
□ Némi kísértést érzek, hogy rákérdezzek Ann Chambersre □ mondta Donovan. □ Ha jól
értette
□ Ann Észak-Angliában van □ felelte Canidy. □ Húsz perccel ezelõtt végre sikerült tele-fon
Ann Chambcrs a Chambers News Service haditudósítója volt. A Chambers New Service a Chamber
□ Adja át neki szívélyes üdvözletemet, ha látja! □ mondta Donovan.
Canidy felnevetett.
Ann Chambers komoly fejfájást okozott Donovannek és az OSS-nek. A legtöbb újságírót el leh
A túlságosan kíváncsi újságírókat kórházba zárták néhány hónapos pszichiátriai kivizsgálás
Ha Brandon Chambers lányát pszichiátriai kivizsgálás ürügyén kórházba zárták volna □
márpe
□ Mindenféleképpen □ mondta Canidy mosolyogva. □ Esetleg azt is megmondhatom ne-ki, hogy e
Donovan nem bírta ki nevetés nélkül.
□ Oké □ mondta Donovan. □ Bevallom, néha vágyódom a régi szép idõk után, amikor a férfiak
Aztán komolyra fordította a szót.
□ Kíváncsi lennék, mit gondol arról, hogy Fulmart visszavittük Marokkóba.
□ Kíváncsi rá? □ kérdezte Canidy. □ Oké. Amikor Fulmar kiugrott a B-25-ösbõl, úgy
éreztem,
□ Félt, vagy talán dühös volt? □ kérdezte Donovan könnyedén.
□ Mindkettõ. Tényleg muszáj volt csalit csinálni belõle?
□ Igen □ felelte Donovan szimplán. □ És megérte. Most már majdnem biztosak vagyunk abban,
□ Nos □ mondta Canidy □, azt hiszem, az valóban fontos.
□ Rendkívül fontos □ mondta Donovan. Canidy nem szólt semmit, úgyhogy folytatta. □ Meg
sem
□ Gondolom, ha el akarja mondani, úgyis elmondja □ felelte Canidy mosolyogva. □ Ha meg
nem
□ Maga kezdi kitanulni a szakmát, Dick □ mondta Donovan, és visszamosolygott Canidyre.
□ Akkor elmondja?
□ A légi hadtest mennyit mondott el magának és Ed Stevensnek a németek sugárhajtású
repülõ
□ Nem sokat. Csak annyit, hogy a németeknek van egy sugárhajtású repülõgép-prototípusuk,
a
□ És maga mit gondol?
□ Én vadászpilóta vagyok □ felelte Canidy, aztán elgondolkodott. □ Illetve voltam.
Sokat ugyan nem tudok arról a német géprõl, de nekem az a véleményem, hogy sok bom-bázót f
sebességre, és amelyre húsz milliméteres gépágyút szereltek, ami jóval kívül esik a
B-17-esek és a B□24-esek .50-es géppuskáinak a lõtávján.
□ A lényeg éppen ez □ mondta Donovan nagyon komolyan. □ Lehetséges, hogy a légi hadtest
ké
□ Nekem úgy tûnt, hogy a légi hadtest aranygallérosai annyira nem aggódnak □ felelte
Canid
□ Ha a Luftwaffe legyárt mondjuk fél tucat repülõszázadra való sugárhajtású vadászgé-pet
□
Logisztikai katasztrófához vezetne, és borzalmasan rossz propaganda lenne a számunkra.
Más
□Jézusom!
□ És van itt még valami, Dick, amirõl nem tud. Ez teljesen új információ. A németek megkez
Azt nem tudjuk, hogy hol. Maga repülõmérnök. Gondoljon csak bele! Robotrepülõgépek százai
Canidy elgondolkodott a dolgon.
□ És hogyan akarják vezérelni ezeket a fegyvereket?
□ Nem vagyok repülõmérnök □ felelte Donovan. □ Azt hittem, maga majd elmondja
nekem.
□ Repülõmérnöki diplomám van, de ez minden.
□ Tudom magáról, hogy rendkívül szerény, Richard □ cukkolta Donovan Canidyt □, de azt is
t

□ A navigációnak nem kell túlságosan pontosnak lennie □ mondta Canidy. □ Igazából csak egy
Canidy Donovanre nézett, aki bólintott.
□ Nagyjából ezt a választ adta Pritchard professzor is □ mondta Donovan-, aki egyébként üd
Matthew Pritchard professzor Canidy egyik tanára volt az MIT-n. Tulajdonképpen együtt írta
□ Elég ijesztõ a dolog □ mondta Canidy. □ Minél jobban belegondol az ember, annál
ijesztõb
□ Matt Pritchard azt mondta, hogy a hajtómû lehet a fegyver egyetlen gyenge pontja.
Ugyane
□ Nem igazán értem □ mondta Canidy. □ Természetesen egyetértek vele abban, hogy a hajtómû
□ Megakadályozzuk, hogy megépítsék a hajtómûvet.
□ És hogyan? □ kérdezte Canidy.
□ Inkább azt kellett volna mondanom, hogy késleltetni fogjuk a hajtómû megépítését, és
hog
□ És hogyan fogjuk késleltetni a megépítést? Milyen akadályokat fogunk gördíteni a
németek
□ A legfontosabb feladatunk az, hogy elõször a sugárhajtású repülõgépek gyártását kés-
lelt
□ És Von Mitfingsz ebben segíthet nekünk? Hogyan?
□ Úgy, hogy kihoz nekünk egy szakértõt, aki mindent el tud mondani azokról a hajtómû-
vekrõ
□ Miért? A saját kohászaink nem tudják a választ?
□ Azt mondják, hogy több módszer is létezik. Nekünk pontosan kell tudnunk, hogy a németek
□ És a fickó, akit ki akarnak hozni, meg tudja nekünk mondani? Donovan biccentett. Egy kic
Mindaz, amit elmondott Canidynek, igaz volt. Csak éppen nem mondott el neki mindent.
□ Ki ez az ember? □ kérdezte Canidy.
□ A neve Friedrich Dyer. Friedrich Dyer professzor, a Marburg an der Lahn-i Philips
Egyete
□ Eric is azon az egyetemen tanult □ mondta Canidy, Donovan ismét biccentett.
Canidy kétkedés nélkül elfogadta azt, amit hallott. Nem volt oka gyanakodni, és Dono-van n
Donovan úgy vélte, ha Friedrich Dyert sikerül kihozni Németországból, talán a segítsé-gükr
Ha sikerül kihozni õket, talán besegíthetnek Leslie Groves Manhattan-tervébe.
De mindenesetre a németek így semmiképpen nem tudnák felhasználni a szaktudásukat. Mégis ú
Mivel Canidynek nem beszélhetett az atombombáról, a Dyer-mûveletrõl sem mondhatott el
neki
□ A hajtómû prototípusának a fejlesztését egy marburgi gyárban végzik □ mondta Dono-van.
□
□ Fulmar? □ kérdezte Canidy. □ Jesszusom! Elektromûvek?
□ Viszonylag kisméretû elektromos kohókra van szükség az eljáráshoz, amely nagy, pontos hõ
Canidy felmordult. Mintha kicsit szégyellte volna, hogy erre nem gondolt.
□ Ha ki tudjuk hozni az elsõ embert, akkor a többit is ki tudjuk □ mondta Donovan. □
Dr. Conant a Harvardról meggyõzte az elnököt arról, hogy a tudósok nem számítanak
megújuló
□ Talán egyszerûbb lenne megölni õket. És olcsóbb is. Donovan döbbenten nézett Canidyre. N
Aztán Canidy szemébe nézett, és Donovan olyasmit látott benne, amit akár szégyennek is
leh
□ Nincs mk szégyellnie azon, amit mondott, Dick. Elképzelhetõ, hogy néhány embert
kénytele
□ A francba □ mondta Canidy.
□ Természetesen a logika most is az, hogy jobb akárhány halott német, mint egy halott amer
Canidy megint felmordult.
□ Nem bánná, ha innék egyet, ezredes?
□ Reméltem, hogy engem is megkínál egy itallal □ mondta Donovan.
Ez sem igaz □ gondolta Donovan. □ Nem kívánom az alkoholt. De most iszom vele, mert tudom,
Canidy keresztülsétált a szobán egy asztalhoz, amin vagy fél tucat whiskys-, gines- és
bou

□ Skót whisky megfelel?

□ Pompás □ felelte Donovan.
Canidy kevert két tömény italt, aztán visszament Donovanhez, és az egyik poharat a ke-
zébe
□ És tartjuk a kapcsolatot ezzel Von Heurten-Mitnitzcel? □ kérdezte Canidy.
Von Heurten-Mitnitz □ gondolta Donovan □, és nem Von Mitfingsz. Canidy annyira
elmerült a gondolataiban, hogy már a megszokott pimasz megjegyzéseire sem futja.
□ Berlinben van egy brit ügynökünk, akivel lazán ugyan, de összeköttetésben állunk.
Õ fogja felvenni a kapcsolatot vele, amint eljön az ideje. Hogy mikor, az magától függ.
□ Pontosan mi lesz az én szerepem ebben az egészben?
□ Azt hittem, magától is rájött, Dick. Maga kapja ezt az akciót.
Na, ez sem volt a teljes igazság. Donovan azt tervezte, hogy elõször csak beszél
Canidyvel
□ Mármint melyiket? □ kérdezte Canidy. □ A hozzuk ki Hogyis-hívják professzor- vagy a
Heur
□ Von Heurten-Mitnitzre gondoltam □ felelte Donovan, aki ebben a pillanatban döntött. Aztá
Van valami ellenvetése?
Canidy nem válaszolt azonnal.
□ Elbeszélgettem az egyik SOE-s fickóval □ mondta végül. □ Azzal büszkélkedett, hogy a
bri
□ Szerintem maga jobban el tudná végezni ezt a munkát Eldon Bakernél □ mondta Do-novan.
□
□ És most?
□ Úgy tervezze, hogy jó néhány órát fog eltölteni Ed Stevensszel, miután elmentem.
Õ majd elmond mindent.
□ Nem kell elmennem innen?
□ Egyelõre nem. Jó munkát végzett itt. Érdeklõdtem.
□ Erre mondják azt, hogy elhúzták elõtte a mézesmadzagot? □kérdezte Canidy.
Donovan felnevetett.
□ Nem, erre a szituációra inkább az a mondás illik, hogy altatjuk az ellenséget.
Legalábbis megpróbáljuk elaltatni, mivel tudjuk, hogy figyeli minden lépésünket. Fine egye
□ Svájcba? Minek?
□ Ismeri Allen Dullest?
Canidy megrázta a fejét, hogy nem.
□ Azt hittem, találkozott vele □Washingtonban. Dulles a svájci irodafõnök. Jó ember.
Az a szándékunk, hogy felhasználjuk Stan Fine cionista kapcsolatait□ bármilyen hihetet-
len
□ Onnan pedig Németországba?
□ Ha belegondol, rájön, hogy ez szükségszerû □ felelte Donovan. □Ezt már el is döntöt-
ték,
□ Ha belegondol, rájön, hogy ez szükségszerû □ ismételte meg Donovan.
□ És Whittaker?
□ Whittaker folytatja az ügynökök kiképzését □ felelte Donovan.
□ Ó □ felelte Canidy gúnyos ártatlansággal a hangjában. □ Én meg már azt hittem, azt mondj
Canidy valamiféle reakcióra várt Donovantõl, de nem azt a reakciót, amit a szemében lá-tot
□ Jesszusom! □ mondta Canidy. □ Mikor? És miért?
□ Azt hiszem, mindent megbeszéltünk, amit meg kellett, Dick □ felelte Donovan színte-len
h

(Kettõ)
A Különleges Mûveletek Szervezete X. számú bázisa
1942. december 7.
A megbeszélésre egy kicsi, tölgyfával lambériázott helyiségben került sor a hercegi család
Ez a kifejezés azonban egy kicsit sem fedte a valóságot. A valóság ugyanis az volt, hogy õ
Õfõméltósága sokkal érdekesebbnek találta ezt, mint mondjuk azt, hogy a Chemin de Ferben m
Nem a pénznek örült □ óriási földjei voltak Mayfairben □, hanem a gyõzelem ízének.

És úgy döntött, majd bolond lesz lemondani errõl az érzésrõl a következõ amerikai útjáig,
Õfõméltósága elbeszélgetett a Harrod's Gambling Hall3 tulajdonos-üzletvezetõjével. Amikor
kiegészítõn a □Harrod's Gambling Hall, Las Vegas, Nevada□ felírat állt.
Õfõméltósága sikeresen megtanította a barátait a játékra, az inasát és a többi szolgálóját
Ezért nevezték el a helyiséget, amelybe a pókerasztal, a székek és a speciális lámpa,
valamint a többi kellék került, □kis bridzsszobának□.
□C□ (régen és most is így hívták) □ együtt járt õfõméltóságával az Oxfordra, s késõbb
egyi
□ A személyzet a pókerre úgy tekintett □ fejezte be a történetet □, mint azokra a fiatal n
A személyzet □hétvégi különvendégek□-nek nevezte õket.
Canidy és Stevens hangosan felröhögött. □C□ csendesen kacagott egyet, mert örült neki,
hog
□C□ finom úriember volt. A történettel nemcsak az volt a célja, hogy egy kicsit oldja a ha
Az I. világháborúban a britek és a franciák egyetértettek abban, mivel az amerikaiak
semmi

3Játékterem, kaszinó, a ford.

De a dolog nem egészen úgy sült el, ahogy a britek és a franciák tervezték, mivel hamar ki
Ebben a háborúban némileg megváltozott a felállás. Egy amerikai tábornok volt a fõpa-rancs
Mivel Amerikában egy befolyásos réteg továbbra is úgy gondolta, hogy Európa háború-jához A
A britek megértették, de a véleményük nem változott. Továbbra is úgy gondolták, a brit bir
Ha a briteken múlott volna, az OSS összes erõforrását □ anyagát, embereit és pénzét □ a kü
William J. Donovan ezredes volt a II. világháborús megfelelõje Black Jack Pershing
tábornoknak és az amerikai expedíciós erõnek az I. világháborúból. Természetesen az õ szak
És jó néhány brit legnagyobb meglepetésére, az amerikaiak jól teljesítettek Észak-Afrika i
Stevens úgy gondolta, hogy igazából ezért ült most is ott □C□ a pókerasztalnál éppen vele
Ha a britek irányíthatták volna a két ügynököt, □C□ személyes közbenjárására semmi
szükség
□C□ magával hozta a X. számú bázisra a MI-6 Helmut von Heurten-Mitnitzrõl és Johann Müller
Majdnem négy órába telt, mire az amerikaiak átnézték a fotókópiákat, feltették a kérdé-
sei

Aztán az amerikaiak elmentek.

A MI-6 igazgatóhelyettese egyedül ült □C□-vel a pókerasztalnál, és kissé kábultan nézett
□
□ Ha valami elmés megjegyzést készülsz tenni □ mondta □C□ □, akkor kímélj meg tõle,
kérlek
□ Komolyan elgondolkodtam valamin □ mondta a MI-6 igazgatóhelyettese. □ Be kell vallanom,
□C□ elmosolyodott.
□ Sejtettem, hogy valami romantikus eszmefuttatással fogsz elõállni. De nem hinném, hogy
t
□ Szüzek □ makacskodott a MI-6 igazgatóhelyettese. □ Esetleg gyilkos szüzek. De akkor is
s

(Három)
Marokkó, Casablanca,
Anfa Hotel d'Anfa
1942. december 8.
Noha most már a nyugati különítmény tisztjeinek a szálláshelyeként szolgált, a Hotel d'Anf
Eldon C. Baker, a nem egészen negyvenkét esztendõs, holdvilágképû, ritkuló, hirtelen-szõke
Baker zsebében ott lapult egy parancs és a legfõbb hadsegéd által James B. Westerman
névre

Baker egy másik igazolványt és egy másik parancsot is tartott magánál □ biztos helyen. Eze
Noha a második parancs eredeti volt □ valóban a G-2 írta alá □, Eldon C. Baker soha nem sz
A harmadik feladat fontosabb volt az összes többinél, ami Eldon C. Bakert a Hotel d'Anfába
Baker hamarabb vette észre Eric Fulmart, mint Fulmar õt. Ahogy Baker arra elõre szá-mított
Olajzöld-drapp egyenruhát (nadrágot, inget és nyakkendõt) viselt, valamint fényesre pu-col
Ahogy leült, meglehetõsen kérkedõ módon a mellette lévõ bárszékre helyezte a fegyve-rét, a
A bárban tartózkodó ifjú törzstisztek, akiket a legkülönfélébb, Casablanca mögöttes terü-l
Baker felállt az asztalától, a bárhoz ment, és felült a Fulmar melletti üres székre.
□ Wie gehts, Eric? □ kérdezte hibátlan német kiejtéssel. □ Was ist los?
A bárban tartózkodó tisztek a német beszédet hallva egy pillanatra elhallgattak. Baker arr
Fulmar oldalra nézett. A tekintete hûvös volt. Baker egy kicsit feszengeni kezdett, mert
e
□ Mit keres itt, Baker? □ kérdezte Fulmar. A tekintete megvetõ volt és gyanakvó.
□ Westerman □ javította ki Baker. Fulmar elgondolkodott a dolgon.
□ Akkor Westerman,
□ Nos, ideküldtek, és gondoltam, köszönök magának, ha már maga is itt van □ felelte Baker.
Hallottam az elõléptetésérõl, meg az Ezüstcsillagjáról. Gratulálok.
□ Francokat □ mondta Fulmar szimplán.
□ Beszélnem kell magával □ mondta Baker, miután úgy döntött, hogy feladja, és nem próbál m
Fulmar belekortyolt a whiskyjébe, aztán oldalra fordult, és hûvösen Bakerre nézett.
Baker arra gondolt, hogy Fulmarból olyan remek SS-tiszt válhatott volna, aki szívme-
lenget
□ Akkor beszéljen! □ mondta Fulmar.
□ De nem itt □ mondta Baker. □ Nem mehetnénk a szobájába? Fulmar mondott valamit a pultosn
Némán mentek lefelé két szintet a lifttel, aztán a folyosón elsétáltak Fulmar lakosztályá-
□ Nem tudom, hogy ez a szoba biztonságos-e □ mondta Fulmar.
□ Nem számít □ felelte Baker. □ Nem fog sokáig tartani a dolog. Elõvett a zubbonya szi-
var
□ Német toll? □ kérdezte Fulmar kíváncsian. Baker bólintott.
□ Nekem is volt egy hasonló.
□ Üljön le, Eric! □ mondta Baker, és egy kis íróasztal felé biccentett a fejével, miközben
Amikor Fulmar leült, adott neki egy képeslapot és két papírlapot, ami pontosan akkora volt
□ Mi ez az egész?
□ Csak ez az egy képeslapom van, úgyhogy nem cseszhetjük el. Azt szeretném, ha lemá-solná
Fulmar elolvasta a papírlapon lévõ szöveget. A képeslapot egy bizonyos Herr Joachim Freien
Willi von K.□
□ Mi a fene ez az egész? □ kérdezte Fulmar. □ Ki az a Freienstall? És, ha már itt
tartunk,
□ Magához nincs köze a dolognak □ felelte Baker.
□ Nincs a francot. Akkor nem velem akarná lemásoltatni ezt a szöveget.
□ Mondjuk úgy □ felelte Baker hûvösen □, hogy nincs joga megtudni, mirõl van szó, Eric.
□ Akkor írja meg maga a szaros képeslapot!
□ Tegye, amire utasítom, Eric! □ adta ki a parancsot Baker. □ Fontos dologról van szó.
A két férfi egy pillanatig farkasszemet nézett egymással.
□ Szeretném tudni, hogy milyen aljas trükk ez már megint □ mondta Fulmar. □ És hogy
ezútta
□ Pillanatnyilag nem mondhatok magának semmit □ felelte Baker.
□ A francba! □ mondta Fulmar, de a kezébe vette a töltõtollat, és lemásolta az üzenetet a
Amikor végzett vele, Baker megnézte az írást, és bólintott.
□ Jó. Most ugyanígy másolja át a képeslapra!
Miközben Fulmar nekilátott másolni, Baker elõvett egy Zippo öngyújtót a zsebébõl, és
elége
□ Álljon fel! □ mondta Baker.
Miután Fulmar felállt, Baker ült le az íróasztalhoz. Letette a kartonlapokat az asztalra,
Fulmar szemöldöke felszaladt, de nem mondott semmit.
Baker megvárta, amíg a nyála megszáradt, aztán nagy gonddal megtörölte a képeslapot a
zseb
□ Mit akar? □ kérdezte Fulmar.
□ Vegye el a képeslapot, és tegye a kartonlapra!
□ Elég lesz a hüvelykujjam és a mutatóujjam lenyomata? □ kérdezte Fulmar gúnyosan. □ Vagy
□ Párszor vegye át az egyik kezébõl a másikba, aztán tegye a kartonlapra!
Fulmar követte az utasítását, Baker pedig rátette a képeslapra a második kartonlapot, az
e
□ Gondolom, mondanom sem kell, hogy errõl senkinek sem beszélhet.
□ Az igazság az, Baker □ felelte Fulmar □, hogy maga olyan álnok gazember, ha akarnám,
sem
□ A mi szakmánkban, Eric □ mondta Baker □, sokan ezt a legnagyobb bóknak vennék.
Baker kezet nyújtott Fulmarnak.
□ Ez minden □ mondta Baker. □ De ha esetleg van valami, amit tehetek magáért
Washingtonban□
Fulmar szándékosan nem vett tudomást Baker felé nyújtott kezérõl.
□ Maga a világon semmit sem tehet értem. Amit lehetett, már megtett értem.
Vagy inkább velem.
□ Sajnálom, hogy így gondolja, Eric □ mondta Baker.
□ Ó, azt lefogadom, hogy sajnálja □ felelte Fulmar.

Baker vállat vont, és kisétált a lakosztályból. Fulmar egy teljes percig meredt a zárt
ajt
□ A szentségit! □ mondta Fulmar, és kirohant a lakosztályából.
Csak most jutott eszébe, hogy az egyik vöröskeresztes lány, akinek elképesztõen szép
szeme

(Négy)
Washington D. C.
Wardman Park Hotel
1942. december 16.
Ifjabb Peter □Doug□ Douglass õrnagy, aki túl alacsonynak tûnt ahhoz, hogy pilóta lehes-sen
Alabama és Észak-Carolina fölött azonban Doug Douglass megtalálta a kérdésre a vá-laszt. A
Charity Hoche várt rá az OSS egyik furgonjával. Doug elég jól ismerte. Tulajdonképpen egys
Õ is a felsõ tízezer közé tartozott, ahogy Donovan, Jimmy Whittaker, Cynthia Chenowith, Ed
Átkozottul jól nézett ki a lány, amikor Doug meglátta. Fantasztikus mellek, hosszú, szõke
□ Apám nem ér rá? □ kérdezte Doug Douglass.
Charity elmondta neki, az apja valóban nem ér rá, de ha Doug tud várni este nyolcig, ak-ko
Ha az apám elfoglalt, talán egy kis hancúrozás lenyugtatná a fáradságos küldetés miatt
pat

Úgyhogy elmentek kettesben meginni egy sört, de persze Doug nem ihatott, mert aznap még re
Aztán elmentek valahová vacsorázni, de Dougot nem igazán érdekelte, mit tettek elé. Szinte
Aztán nem köntörfalaztak tovább, bár a szavakkal finoman bántak. Charity közölte, hoz-zá n
Ha nem Washingtonban lettek volna, hanem bárhol másutt, simán elmehettek volna egy szállod
Aztán Charitynek eszébe jutott valami. Elmennek Ed és Sarah Bitter lakosztályába, a Wardma
Charity úgy gondolta, hogy Sarah meg fogja érteni, miért van szüksége Dougnak a szu-nyókál
Sarah Child Bitter nagyon örült, amikor meglátta ifjabb Peter □Doug□ Douglasst, a
Hadsereg légi hadtestének õrnagyát. Sarah férje, Bitter korvettkapitány több okból is rend
A háború elõtti napokban Ed Bitter és Doug Douglass együtt repült a Repülõ Tigrisek-kel. K
Ha Doug nem ment volna utána, Ed vagy elvérzik, vagy japán fogságba esett volna.
Márpedig a japánok minden Repülõ Tigrist haramiának tartottak, és azonnal lefejezték azt,
Doug Douglasst bármikor szívesen látták a kicsi Joe szobájában.
De nem olyan célokra, amelyekre Charity gondolt. Sarah be is hívta magával a tálalóhe-
lyis
□ Nem szeretnék közönséges lenni, Charity, de ha mindenképpen úgy akarsz viselkedni, mint
□ Ha lenne is üres hotelszoba Washingtonban, mint ahogy nincs, akkor sem adnák ki egy
piló
□ Akkor addig vissza kell fognod magad, amíg nem sikerül lépned valamit ez ügyben □
mondta
□ Sajnos erre nincs idõ □ mondta Charity.
□ Mert ha nem bújhatsz vele ma este ágyba, akkor megvakulsz, mi? Meg szõr nõ a
tenyeredre.
□ Holnap ilyenkor már a picike repülõgépében fog ülni, és valahol az Atlanti-óceán felett
□ Ezt õ mondta neked? □ kérdezte Sarah.
□ Nem, és nem is akarom, hogy tudja □ felelte Charity.
□ Ha ez valami hadititok, akkor miért mondod el nekem?
□ Miért? Fel akarod hívni Hitlert? Csak azért mondom el neked, mert szeretném, ha tud-
nád,
□ Charity, tudod, hogy kedvellek téged, de ismerlek. Ha megtudom, hogy□
□ Azért tudok a dologról, mert Douglass kapitány utasított, hogy szerezzek meg egy bi-
zony
□ Istenem, ha Ed megtudja, megöl □ mondta Sarah elgyengülve.
□ Keddig úgysem jön haza □ érvelt Charity. □ Ezt pont te mondtad. És ha te nem mon-dod
el
□ Elmegyek Joe-val sétálni □ mondta végül Sarah, és hirtelen nagyon modern, világias nõnek
Sarah elvitte a kicsi Joe-t sétálni, pedig egyáltalán nem volt szüksége sétára. Hogy mi tö
Arra viszont nem számított, hogy nem végeznek, mire visszaér. Vagy hogy még órákon kereszt
Úgy döntött, az lesz a legjobb, ha nem mond semmit, és hogy majd csak akkor beszéli meg Ch
neki.
Jó, hogy Ed nem volt otthon, mert dührohamot kapott volna. De Ed azt mondta neki □ biztosr
Edwin Ward Bitter korvettkapitány három órával késõbb ért haza, valamivel éjfél elõtt.
Amikor a gyerekágyat a hálószobában találta, kíváncsi lett.
□ Ki a vendég? □ kérdezte Ed, amikor bebújt Sarah mellé.
□ Douglass □ felelte Sarah, és úgy tett, mintha nagyon mély álomból ébredt volna fel,
pedi
□ Jó □ mondta Ed vidáman, és azonnal elaludt.
Így Sarah-nak maradi elég ideje arra, hogy átgondolja, hogyan kezelje a szituációt más-
nap

Azóta, hogy férjhez ment, rájött, hogy az Akadémián végzett hivatásos tisztek sokban külön
A különbség nyilvánvaló volt. Például Doug, aki West Pointban végzett, és Ed, aki Annapoli
Erre most Doug Douglass is úgy dönt, hogy átlépi a határt. Volt egy fura szabály a hiva-tá
Egy tiszt nem visz fel holmi könnyûvérû nõcskéket egy tiszttársa otthonába, és fõleg nem h
Másnap reggel, amikor Ed felkelt, Sarah úgy tett, mintha még aludna. Tizenöt perccel
késõb
□ Doug mikor érkezett meg?
□ Nagyon késõn.
□ Éhes vagyok. Szerinted ébresszem fel?
□ Szerintem hagyd aludni! □ mondta Sarah, mert szerette volna egy kicsit késleltetni az
el
□ Egy francot hagyom □ mondta Ed némi gondolkodás után. □ Ha tudnád, hányszor vert fel õ
m
□ Akkor ébreszd fel! □ mondta Sarah. □ Leszólok a szobapincérnek, hogy hozzon fel reggelit
Sarah hallotta, ahogy Ed végigmegy az elõszobán Joe szobájáig, és vidáman szólítja Dougot.
Felvette a telefont, és négy személyre rendelt reggelit.
Doug arra ébredt, hogy valaki a nevét kiabálja, és dörömböl az ajtaján, meg hogy a hasa Ch
Óvatosan elhúzta a kezét, és a hátára fordult.
Atyaisten, hazajött. Ed rosszabb, mint az apám! Ha megtudja, hogy mit csináltunk,
kockát fog szarni dühében!
A karórájára pillantott. Az óra negyed tízet mutatott. Aztán Charity Hoche-ra pillantott.
Az álló faroknak, fõleg a te álló farkadnak, te farok, nincs lelkiismeret-furdalása.
Nesztelenül a szoba másik sarkába lopózott, felkapta a cipzáras táskáját, bement a fürdõ-s
Charity biztos megfogja hallani a zuhanyt □ gondolta Doug. □ Úgy dörömböl a víz a zu-hanyt
Charity Hoche már akkor ébren volt, amikor Doug Douglass megmozdult az ágyban.
De akkor nem akarta jelét adni annak, hogy felébredt. Olyan jól érezte magát úgy, ahogy vo
Eszébe jutott, hogy mit mondott Sarah-nak elõzõ este. Vajon tényleg igazat mondott?
In vino veritas? És tényleg különleges volt ez a fiú neki. Tényleg több volt neki Doug Dou
Megpróbált nagyon lassan, ütemesen lélegezni, mintha még aludna, aztán érezte, ahogy az ág
A szeme karikás volt, a haja kócos. A kezét a szája elé tartotta, hogy megszagolja a saját
A kezével megigazította a haját, amennyire csak lehetett, karikás szemét pedig meg-masszír
lepedõt, helyrepofozta a lelapult párnákat, szépen elrendezte azokat a fejtámla elõtt, vég
Aztán úgy döntött, hogy semmi értelme úgy tennie, mintha Doug még sosem látta volna a test
És azt is tudja □ gondolta keserûen □, hogy úgy járok körbe, mint a tejeskancsó.
Amikor Doug kijött a fürdõszobából egy szál alsónadrágban, úgy tûnt, nem örül neki, hogy é
Nyilván ki akart osonni szép csendben.
□ Jó reggelt □ mondta Charity, és Dougra mosolygott.
□ Jó reggelt □ felelte Doug, és mosolyt erõltetett az arcára. □ Ed tegnap éjjel hazajött.
□ Tudom □ felelte Charity. □ Van nálam rúzs. Ha gondolod, rajzolok skarlátbetût a hom-
loku
□ Õ ezt egyáltalán nem fogja viccesnek találni.
□ Sajnálom, ha úrrá lett rajtad a reggeli bûntudat. Mégis mit csináljak? Ugorjak ki az
ablakon?
□ Sarah jutott az eszembe □ mondta Doug.
Ezt el is hiszem neki. Ez a fiú minden más mellett még rendes is.
□ Nekem azt mondta, hogy keddig biztosan nem jön haza □ mondta Charity. Aztán egy fontos d
Doug bólintott, aztán neki is eszébe jutott valami.
□ Úristen, az apám!
□ Ha te nem mondod el neki, én sem □ szaladt ki Charity száján. Sajnálta, hogy ilyen
idétl
□ Jesszusom □ mondta Doug türelmetlenül.
□ Egy órával ezelõtt beszéltem vele □ mondta Charity. □ Kilencig nem ér rá. A fairfaxi
báz

Doug meglepetten nézett Charityre.

□ Csak olyan hat óra körül fogsz felszállni □ mondta Charity. □Egy front halad át a
térség
□ Szóval tudod?
□ Nézd, mi a fenéért dolgozik az ember az OSS-nél, ha nem azért, hogy mindenféle tit-kot
m
□ Akkor ami tegnap éjjel történt, ezért történt?
□ Ami tegnap este történt, az szolgálatból történt. Minden lány hazafias kötelessége javí-
Charity azon tûnõdött, miért mondta azt, amit mondott, és hogy miért viselkedik így.
□ Egyszerûen nem értelek téged □ mondta Doug szinte szomorúan.
Sarkon fordult, hogy megkeresse az egyenruháját. Ott találta, ahová Charity elõzõ éjjel be
Amikor felvette a nadrágját és az ingét, és nekilátott betûrni az ingét a nadrágjába,
Doug
□ Örülnék, ha megpróbálnád megfékezni a nyelved, amikor kijössz. Nem szeretném to-vább neh
Aztán felhúzta a sliccét, és kisétált a hálószobából.
A mindig úriember Bitter az asztalnál ült, és kávézott. Az asztal már meg volt terítve,
de
□ Jó reggelt □ mondta Douglass olyan vidáman, amilyen vidáman csak tõle tellett.
Bitter felállt, és kezet fogtak.
□ Örülök, hogy látlak, cimbora □ mondta Bitter.
□ Én is □ mondta Douglass.
□ Mi járatban vagy Washingtonban? Persze csak akkor felelj, ha elmondhatod.
□ Átutazóban vagyok □ mondta Douglass. □ Innen a repülõtérre megyek.
□ Sarah annyira örül annak, hogy itt vagy, hogy négy fõre rendelt reggelit □ mondta Bitter
Sarah és Douglass egy pillanatra összenéztek, aztán elfordultak.
□ Az a helyzet, Eddie □ mondta Douglass, miközben töltött magának egy csésze kávét □,
hogy
□ Ezt te csinálod? □Tudsz róla? Honnan?
□ A Haditengerészet Catalinákat küld a kíséretetekre □ mondta Bitter. □ Én utaltam ki a
Ca
□ Mik azok a Catalinák? □ kérdezte Sarah.
□ Hosszú távú, kétéltû felderítõgépek □ felelte Doug. □ Ha a vízre kell tennünk a gépe-
ket
□ Bár én is mehetnék veletek □ mondta Ed Bitter.
□ Nem örülnél te annak.
□ Kérdezhetek valamit a bevetéssel kapcsolatban? □ kérdezte Sarah.
□ Nem □ felelte Ed Bitter szimplán.

Charity lépett a helyiségbe az elõszobából.

Ed Bitter elõször Charityre nézett, aztán a feleségére, aztán megint Charityre.
□ Jó reggelt, Edwin □ mondta Charity tárgyilagosan. □ Azt hittem, csak kedden jössz
vissza
□ Hamarabb visszajöttünk □ mondta Bitter.
□ Ó, ez pompás! Kolbász. Olyan éhes vagyok, mint a farkas! Charity leült, és nekilátott ki
Bitter Douglassre nézett, aki nagyon ügyelt arra, hogy ne kelljen ránéznie.
Charity megevett egy darabka kolbászt, elégedett arcot vágott, és beszélni kezdett.
□ Douglass kapitány Baltimore-ban találkozik Douggal. Azt hiszem, Doug örülne, ha te
vinné
□ Persze □ felelte Sarah.
□ A benzinnel gond lesz □ mondta Ed.
□ Vegyél a feketepiacon! □ mondta Douglass.
□ Én nem veszek semmit a feketepiacon □ felelte Bitter.
□ Pedig szinte mindenki ott veszi manapság □ jegyezte meg Doug.
□ A tiszteknek nem kellene □ mondta Bitter.
□ Ejnye, de magas lovon ülünk ma reggel! □ mondta Douglass. □Vannak dolgok, amik nem
méltó
□ A feketén vásárolt benzinen kívül pontosan mire gondolsz? □kérdezte Charity.
Ed dühös pillantást lövellt felé, aztán felállt.
□ Elnézést □ mondta Bitter összeszorított fogakkal, és kimasírozott a helyiségbõl.
Charity Douglassre nézett.
□ Bocs. Tudom, megígértem, hogy vigyázok a nyelvemre. Akartam is, de ez véletlenül
kicsúsz
□ Kapja be! □ mondta Douglass. □ Álszent barom. Gyere, Charity, húzzunk el innen!
□ Kérlek, ne menjetek el! □ mondta Sarah.
□ Sajnálom, hogy kínos helyzetbe hoztalak, Sarah □ mondta Douglass. □ Te egy nagyon
rendes
□ Talán jobb lenne, ha most elmennétek □ mondta Sarah.
□ És még te mondod nekem, hogy vigyázzak a számra □ mondta Charity Dougnak.
Doug odament hozzá, megragadta a karját, és elindult vele kifelé a lakosztályból.
Az ajtó bevágódott, a kicsi Joe pedig felébredt. Sarah odament hozzá, felvette, és
bevitte
□ Elmentek már? □ kérdezte Bitter egy perccel késõbb.
□ Megkértem rá õket. Megmondtam neki, nem tûröm, hogy baromnak nevezzen téged a saját otth
Ed feszengve nézett a feleségére.
□ Te álszent barom! □ mondta Sarah. □ Hogy mersz így viselkedni? Ez az ember a legjobb
bar

Azóta, hogy feleségül vette Sarah-t, egyetlenegyszer sem hallott a szájából csúnya szót.
Amikor a baltimore-i repülõtérre értek, Douglass besétált a parancsnoksági épületbe, el-
le
□ Sajnálom a tegnap estét □ mondta Doug apja. □ Nagyon szerettem volna együtt vacso-rázni
□ Abszolúte □ felelte Douglass.
□ Ez kiváló végszó □ mondta Charity. □ Charity most szépen sátrat bont, és odébbáll.
□ El kell menned? □ kérdezte Doug.
□ Örülök, hogy újra láthattam, Douglass õrnagy □ mondta Charity, és kezet nyújtott
Dougnak
□ Én is módfelett örülök, hogy újra láthattam, Miss Hoche □ mondta Douglass komolyan, aztá
Edwin W. Bitter korvettkapitány futó alakja jelent meg a márványpadlójú folyosón.
Szabálytalan egyenruhát viselt. Nem volt rajta se nyakkendõ, se sapka, volt viszont egy
ko
□ Nem szeretnék zavarni □ mondta Bitter.
□ Rúgd szét a seggét, apa! Eletében elõször szabálytalan egyenruhát visel.
□ Azért jöttem, hogy sok szerencsét kívánjak □ mondta Bitter.
□ Kösz □ mondta Douglass egy kicsit feszengve.
□ És hogy megmondjam, hogy te nagyon jól tudod, mekkora álszent barom voltam egész
életemb
□ Egy igazi seggfej vagy □ mondta Douglass □, de akkor is szeretlek.
□ És tõled is bocsánatot szeretnék kérni, Charity.
□ Semmi gond, Edwin □ mondta Charity. □ Én is régóta tudom, hogy egy álszent seggfej
vagy.
□ Azt hiszem, egyáltalán nem vagyok kíváncsi rá, hogy mirõl van szó □ mondta Douglass
kapi
□ Tényleg jobb, ha nem tudsz róla □ mondta Doug. □ Na, nekem mennem kell.
Kezet rázott az apjával.
□ Öleld már meg, az Isten szerelmére! □ adta ki a parancsot Charity.
Apa és fia meglepetten nézett rá, aztán megölelték egymást. Doug barátilag vállon bok-
szol
□ Én is kapok ölelést? □ kérdezte Charity.
□ Te egy csókot kapsz, de csak azért, hogy befogjam vele azt az automatára állított szá-
da
□ Hogy merészeli, uram □ mondta Charity, aztán megragadta Doug füleit, és viccesen, szenve
A dolog viccnek indult, a □nézõk□ szórakoztatására, de a végén komolyra fordult. Ami-kor
a
□ Hideg van □ jelentette be Douglass. □ A két propeller elég nagy szelet kavar.
Szerintem A földi személyzet már a csillogó, valamiért fenyegetõ külsejû, ikermotoros
vadászgép mell A repülõgép orrán, oldalt, a □Doug Douglass õrnagy□ felirat fölé tíz
fasírtot festettek. M
□ Indítok! □ kiáltotta Douglass a pilótafülkébõl. Az indítómotor felvisított, a bal oldali
Doug bal kézzel lazán intett. Az egyik motor felpörgött, és a P-38-as gurulni kezdett.
A repülõgépét gyakorlatilag eltakarta a többi parkoló gép, de õk csak álltak a terminál-ép
A gép jobbra dõlt, és harminc másodperccel késõbb eltûnt az égbolton.
□ Nem lesz semmi baja, Charity □ mondta Ed Bitter. □ Még nem láttam Dougnál jobb
pilótát.
Charity Edre mosolygott. Ez igazi bocsánatkérés volt tõle.
Negyedik

(Egy)
Németország, Berlin
Külügyminisztérium
1942. december 20.
Helmut von Heurten-Mitnitz, a Francia-német Fegyverszüneti Bizottság marokkói kép-viselõjé
Bizonyos körök szerint Von Heurten-Mitnitz kismértékben kegyvesztettként tért vissza. Az i
Tunéziába megy. Onnan aztán, amikor a Führer elérkezettnek látja az idõt, a Wehrmacht elle
A bátyja, Von Heurten-Mitnitz gróf, aki nemcsak, hogy a náci párt egyik oszlopos tagja vol
A külügyminisztériumnál dolgozó legtöbb munkatársa szintén a védelmére kelt.
Von Heurten-Mitnitz karrierdiplomata volt, ahogy a családja számos tagja évszázadokon át.
A politikához kevésbé értõ külügyes barátai egyenesen azt tanácsolták neki, hogy menjen a
Noha az ötlet politikailag hibásnak bizonyult, volt benne valami elgondolkodtató.
Mivel a Führer a sikeres inváziót a magas szinten elkövetett francia árulással magyarázta,
Helmut von Heurten-Mitnitz kapott egy irodát, amely a külügyminisztérium épületének belsõ
Már csak egy problémát kellett megoldani, Von Heurten-Mitnitz katonai státusát.
Miután leérettségizett a kelet-porosz Königsbergben, Helmut von Heurten-Mitnitz hat hónapo
A 127, pomerániai gyalogezred hagyományai egészen Von Heurten gróf 1582-ben kiállí-tott gy
Két hónappal késõbb felvételt nyert a Harvardra, ahol 1927-ben szerzett diplomát.
1931-1933 között a washingtoni német nagykövetségen dolgozott elõször kulturális atta-séké
Miután New Orleansbõl hazatért Berlinbe □ ekkor már középszintû diplomatának számí-tott, a
A katonai hírszerzés õrnagyi rangot ajánlott neki, természetesen ígéretet téve arra, hogy
Aztán az SS tiszteletbeli Sturmbannführer (õrnagyi) rangot ajánlott neki. Von Heurten-Mitn
Von Heurten-Mitnitz remélte, hogy semmilyen egyenruhát nem kell majd magára öltenie, és sz
Ennek ellenére nem származott hátránya abból, hogy a klub tagja maradt. Az SS újabb tartal
Von Heurten-Mitnitz a sebtében hozzáigazított fekete SS-egyenruhában letette az esküt, ame
Helmut von Heurten-Mitnitz arra gondolt, hogy megkéri Müllert, legyen jelen vagy az eskün,
Miután megmelegedett az új posztján, nekilátott megírni a Führernek szánt jelentést. Rendk
A neve szinte azonnal megjelent a baráti és semleges nagykövetségek vendéglistáján, és gya
Aztán, december 19-én az amerikaiak küldtek neki egy üzenetet.
December 20-án reggel, amikor a titkárnõje, Fraulein Ingebord Schermann belépett az irodáj
Helmut von Heurten-Mitnitz mindig feszengett a titkárnõje társaságában. Rendkívül komoly n
Ingebord Schermann szõke haja, amely feszes kontyban végzõdött, középen el volt vá-lasztva
Von Heurten-Mitnitz szemében Müller volt a tipikus hesseni paraszt: nyers, egykedvû és las
Fraulein Schermann Von Heurten-Mitnitz szerint harminc, harminckét éves nõ lehetett,
s még csak azt sem lehetett volna róla mondani, hogy nem vonzó. A bokája és a lábikrája ki
El sem tudta képzelni, amint Fraulein Schermann szeretkezés közben hangosan nyög, pedig ne
Gyanította, ha egy fiatalember lehetõséget kapna arra, hogy megfogja Fraulein Schermann ke
Nem õ választotta Fraulein Schermannt a titkárnõjéül, egyszerûen kapta és passz.
□ Tudom is, hogy kit adok melléd titkárnõnek, Helmut □ mondta a külügyi fõosztályve-zetõ.
Fraulein Schermann három okból került mellé. Az elsõ: a puszta véletlennek köszönhe-tõen a
Von Heurten-Mitnitz felpillantott a papírkötéses regényébõl, amelyet gondosan elrejtett
az
□Johann Müller SS-SD-Obersturmbannführer kíván beszélni a miniszter úrral.
□ Fraulein Schermann, megkérné az Obersturmbannführert, hogy fáradjon be?
Fraulein Schermann biccentett a fejével, szinte mechanikusan.
□ Jawohl, Herr miniszter.
Müller masírozott be az irodába. Fekete nagykabátot viselt, amely majdnem a bokájáig ért.
□ Heil Hitler! □ kiáltotta Müller, és egyenes karral szalutált.
□ Heil Hitler! □ felelte. □ Nagyon örülök, hogy tudott rám szakítani egy kis idõt,
Oberstu
□ Számomra megtiszteltetés, hogy itt lehetek, miniszter úr.
□ Bátorkodtam asztalt foglalni az Adlonban □ mondta Von Heurten-Mitnitz. □ Ha magá-nak is
□ Ez rendkívül kedves a miniszter úrtól.
□ Remek ötletnek tartom, hogy a maga autójával megyünk. Csak veszem a kabátom és a kalapom
Már majdnem a hajlított fából készült ruhafogashoz ért, amikor Fraulein Schermann megjelen
□ Müller Obersturmbannführerrel az Adlonban ebédelünk, Fraulein Schermann.
Amennyiben fontos telefonja érkezne akár az Obersturmbannführernek, vagy nekem, ké-rem,
le
□Jawohl, miniszter úr.
Müller autója, egy felségjelzés nélküli Opel Kapitán a külügyminisztérium épülete elõtt pa
Müller beült a volán mögé, és elhajtottak.
□ Elvinnél a lakásomhoz, Johann? □ kérdezte Von Heurten-Mitnitz. □ Be kellene szalad-nom v
Azzal, hogy Zehlendorfba mentek, onnan pedig vissza a belvárosba, nyertek egy kis idõt, am
hazaszaladt ebédidõben valamiért, amit otthon felejtett.
Müller elhajtott az állatkert mellett, majd a Kurfürstendammon végigmenve a
Brandenburgisc

A mellékutcában tornyosuló törmelékbe keskeny, éppen csak egy jármû számára ele-gendõ utat
Vissza fognak jönni □ gondolta Von Heurten-Mitnitz. □ Elõbb-utóbb vissza fognak jönni, ez
□ Az oroszok megállították Von Mansteint □ jegyezte meg.
November 23-án a 6. német hadsereget, amely Sztálingrád határába ért, bekerítette az orosz
Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Luftwaffe képtelen eljuttatni a csapatokhoz az ellát-mán
állomásozó Don hadseregcsoport vezetését, és törjön át az orosz vonalakon. Von Manstein
Ko
□ Ó? □ kérdezte Müller nem kifejezetten meglepetten. □ És most mi lesz?
□ Most semmi nem lesz. Von Manstein hadereje elégtelen ahhoz, hogy újabb kitörési kí-
sérle
□ Újabb negyedmillió embert vesztettünk el □ jegyezte meg Müller.
□ Igen □ felelte, aztán egy teljes perc telt el, mire ismét megszólalt, □ Azért van jó hír
léptettek elõ.
A Brigadeführer dandártábornoki rangnak felelt meg.
□ Láttam a fotódat a Die Sturmerben □ felelte Müller szárazon. □Hogy sikerült kijárnod?
□ Az új, kötelezõ katonai szolgálatra vonatkozó törvény szerint kis híján behívót kaptam
a
□ Lehet, hogy eljön az idõ, amikor azt kívánod majd, bárcsak százados lehettél volna a
pom
□ Úgy tudom, az ezredem jelenleg Von Paulus 6. hadseregének a részét képezi, és pilla-
natn
□ Azt hiszed?
□ Képeslapot kaptam Bad Emsbõl. Szeretném, ha megnéznéd, és elmondanád, mit
gondolsz róla!
Müller biccentett, de addig egy szót nem szólt, amíg meg nem állt a kis zehiendorfi
családi ház elõtt.
□ Bad Ems? Mi a franc van Bad Emsben?
□ Egyes történészek szerint egy Bad Emsbõl küldött sürgöny robbantotta ki a francia-
porosz
□ Tessék, nézd!
□ Miért raktad ebbe? □ kérdezte Müller, és az átlátszó borítékra bökött.
□ Gondoltam, talán van rajta ujjlenyomat. Vagy talán elragadtattam magam?
Müller vállat vont.
Helmut von Heurten-Mitnitz kiszállt az Opel Kapitanból, és a hófödte járdán a házát
körülvevõ kerítéshez, illetve a kapuhoz ment. Amint a házba ért, közölte a házvezetõnõjé-v
□ Willi von K.? □ kérdezte Müller, amikor az autó ismét mozgásba lendült. □ Még azt sem
tu
□ Eric von Fulmar Kolbe bárója □ mondta Von Heurten-Mitnitz.
□ Ez találgatás.
□ Ha megtalálod rajta az ujjlenyomatát, akkor nem az. Az apja, nyilván az apja. És Dyer
pr
□ Abban majdnem biztos vagyok, hogy Berlinben megvan Fulmar ujjlenyomata □ felelte
Müller.
□ Azt hiszem, vállalnunk kell a kockázatot.
□ Oké. Tegyük fel, hogy megnézem, vannak-e ujjlenyomatok a képeslapon, és összeha-
sonlítom
□ Akkor azt tesszük, ami a lapon áll. Átadjuk az apjának és ennek a Dyer professzornak
az
□ Németek □ kezdett hozzá Müller □, olyan emberek, akiket ismerek, most halálra fagy-nak
O
□ Nem segíthetünk azokon, akik Oroszországban vannak. Nem tehetünk mást, mint
reménykedünk abban, hogy amit teszünk, azzal elõbb véget vethetünk ennek az õrületnek.
Rés
□ Könnyû neked □ mondta Müller. □ Te elfilozofálgathatsz a dolgon. De én egy szimpla rendõ
Hirtelen rendõrszirénára lettek figyelmesek. Ekkor már az Avuson, a négysávos, teljesen eg
Müller lelassított annyira, hogy a motoros rendõr mellé érhessen. A rendõr éppen csak bené
Az ebéd, amit a Hotel Adlonban fogyasztottak el, pompás volt. Vadkansültet ettek □ termész
A vadkant nem adták ingyen □ miért is adták volna □, viszont így Göring tudathatta
Berlin felsõosztályával, hogy õ megosztja kelet-poroszországi vadászzsákmányát a néme-tekk

(Kettõ)
Anglia, Staffordshire
Az USA Hadsereg légi hadtest Aicham bázisa
1942. december 20.
Parancsnokként Doug Douglass õrnagynak jutott a megtiszteltetés, hogy megtartsa az utolsó
Az alezredes pilóta volt ugyan, de bombázópilóta. Most viszont egy olyan tervet eszelt ki,
A bombázók korábban már próbálkoztak, de kudarcot vallottak, méghozzá több dolog miatt. A
Az elsõ eligazításon Douglass megtudta, hogy már □fejlesztés alatt van□ egy szuperbom-ba □
A tengeralattjárók, amelyeket onnan indítottak, illetve ott tankoltak fel és láttak el had
A B-17-esek és a B-24-esek számos más okból nem tudták teljesíteni a küldetést. A ki-kötõk
Mindezen szempontokat alaposan fontolóra vették, és új taktikát eszeltek ki.
Arra a döntésre jutottak, hogy nem támadják többé a tengeralattjáró-kikötõ tetejét.
A bombákat a fõbejáraton fogják beküldeni. Ez alatt azt értették, legalábbis Douglassnek h
P-38-as vadászrepülõ-csoportját, melynek parancsnoka nem volt más, mint ifjabb Peter Dougl
Figyelembe véve a fizika törvényét, amely szerint a mozgásban lévõ testek addig ma-radnak

A terv az volt, hogy a bombákat pontosan akkor oldják ki, amikor a röppályája megfelelõ ah
A bombázópilótából lett hadászati szakértõ azt is bejelentette, hogy az új taktika számos
Így a víz felszíne felett mintegy harminc méterre repülõ P-38-asok
□ a bombák kikötõbe juttatásához ilyen magasságban kellett repülniük
□ a rádióhullámokkal mûködõ berendezések számára láthatatlanul fognak megérkezni.
Így sem a német vadászgépek, sem a légelhárítás nem fogja várni õket. Amint a P□38-asok le
Az utolsó eligazítás során Douglass mindössze egyetlen dologban értett egyet az alezre-des
A kiképzési akkor □szárazföldi csapatok támogatása□ címszóval rendelték el, de Doug tudta,
Ha Angliában tovább gyakoroltak volna, akkor a Luftwaffe szinte biztosan rájön, hogy mire
Az eligazító tiszt azzal fejezte be az elõadását, hogy Atchambõl naplemente elõtt egy óráv
Doug semmi értelmét nem látta annak, hogy éjszakára megálljanak Ibsleyben, bár hiva-tásos
Huszonkilenc P-38E-t vitt magával Ibsleybe december 19-én, és még tíz perce sem kez-dõdött
Saint-Lazare-tõl mintegy negyvenöt kilométerre Messerschmidt Me 109-esek vártak
rájuk. Ha nem a német radarok látták meg õket, akkor valaki más szólt nekik, hogy valami
k
□ Itt Vízkóros Vezér □ szólt Douglass a mikrofonjába. □ Padlógáz, és mindenki jön
utánam!

A huszonnyolc P-38-as pilóta ütközésig tolta a gázkart (TELJES KATONAI

VÉSZSEBESSÉG), ami egyrészrõl átkozottul megterhelte a motorokat, és hihetetlenül megnövel
Három P-38-as pilóta teljesítette Doug parancsát, amit akkor adott nekik, amikor az eligaz
De erre soha nem került sor. Negyvennél is több német vadászgép rontott a P-38-asokra,
és A hihetetlenül leleményes német mérnökök úgy tervezték meg a 88 mm-es légelhárító ágyút,
h ellen akarták használni. Így aztán, amikor a P-38-asok látóterébe került a
tengeralattjáró A légelhárítás hat P-38-ast lõtt le. Három egyszerûen füstté vált.
Egyértelmûen telibe ta- Huszonkét P-38-as sikeresen kioldotta a bombáját. Úgy becsülték,
hogy a negyvennégy 227 kg A hazaúton további két P-38-as veszett oda. Az egyiket egy
Messerschmidt kapta el, a másik Késõbb arról kezdtek el beszélni a 8. légi hadsereg
tisztjei a kantinban, hogy a 311. vadászrepülõ-csoport □ □azok a nyomorultak, akikbõl a
szart is kiverték a saint-lazare-i t A történet szerint eltusolták a testi bántalmazást. A
311-esek parancsnoka West Point-i ti
(Három)
Németország, Frankfurt am Main
1942. december 24.
Amikor a Berlin-Frankfurt vonalon közlekedõ vonat betolatott a frankfurti fõpályaudvar-ra,
Ahogy jó rendõrhöz illik, Müller azonnal kiszúrta a pályaudvar biztonsági embereit.
Az állomás távolabbi végén □ hogy senki ne hagyhassa el a pályaudvart a rendezõ pálya-udva
Elméletben a civil kizárólag azért hordhatta, hogy a megjelenése segítse a munkájában, ami
Müller Obersturmbannführer általában nem tartotta valami sokra a Gestapo ügynökeit. Jól is
Az állomás peronjai végén ellenõrzõ pontokat állítottak fel. Az egyik ellenõrzõ ponton a F
személyazonosságát és az utazásra feljogosító papírjait, a másik pedig a többiekét.
Két másik bõrkabátos-filckalapos férfi állt még a peronon, és figyelte az ellenõrzést.
Müllert kicsit meglepte, hogy két fekete egyenruhás férfi is ott állt a peronon a vasúti r
ácsorogva.
Amikor a szerelvény megállt, Müller levette a bõröndjét a csomagtartóról, leszállt a vo-
na
□ Müller Obersturmbannführer?
□ Az vagyok.
□ Heil Hitler? □ mondta a Hauptsturmführer, aztán megint elkiáltotta magát. □ Vegye át az
A Scharführer elvette Müller bõröndjét.

□ Kramer Standartenführer küldött ki minket maga elé, Herr Obersturmbannführer □ mondta a

□ Nagyon kedves a Standartenführertõl. Alig várom, hogy találkozhassak vele.
Müller csak felületesen ismerte Kramert. Annyit tudott róla, hogy õ az SS-SD hesseni részl
Egy Opel Admiral, nyilván Kramer saját szolgálati autója parkolt a Hauptbahnhof elõtt. Az
□ Kedves Johnny □ mondta Kramer, amikor megpillantotta Müllert az irodája ajtajában. Fel i
Müllernek feltûnt, hogy Kramer nem a szokásos □Heil Hitlerrel!□ köszöntötte.
□ Nagyon kedves magától, hogy kiküldte elém az embereit, Flerr Standartenführer □ mondta
M
□ Nem is tudja, mi? □ kérdezte Kramer boldogan. □ Reméltem is, hogy nem tudja még.
□ Uram?
□ Geehr □ mondta Kramer a Hauptsturmführernek □, kérem, adja oda neki a karácsonyi ajándék
Geehr összeütötte a bokáját, aztán egy egészen kicsit meghajolt, és átnyújtott Müllernek e
□ Rögtön felhívtam Berlint, amint megkaptam a táviratot, Johnny, és azt mondták, hogy szab
A dobozban az SS-Standartenführereknek járó □ váll-lapra és hajtókára kitûzendõ □ rendfoko
□ Ezek szerint, Herr Standartenführer □ mondta Kramer □, feltételezhetem, hogy én va-gyok
□ Nem is sejtettem □ mondta Müller.
□ December l-jével léptették elõ □ mondta Kramer, és csettintett az ujjaival. Geehr egy tá
Kérdés nem férhetett a dologhoz. Müllernek egy külön bekezdést szenteltek a táviratban:

REINHARD HEYDRICH SS-OBERGRUPPENFÜHRER ÖRÖMMEL TUDATJA, HOGY JOHANN MÜLLER SS-SD-OBERSTURM

1942. DECEMBER 1-JÉVEL SS-SD-STANDARTENFÜHRERRÉ LÉPTETI ELÕ.

□ Megtarthatom? □ kérdezte Müller, amikor Kramer lelkesen szorongatni kezdte a kezét.

Aztán Kramer csettintett az ujjával, Geehr pedig kiment, majd egy tálcával a kezében tért
□ Hogyne, természetesen □ felelte Kramer. □ Bár az idõzítés egy kicsit fura.
□ Uram?
□ Ha nem szenteste lenne, Johnny, ragaszkodnék hozzá, hogy ne csak egy pohár snapsz-szal
ü
□ A vonatom fél ötkor indul □ mondta Müller.
□ Nonszensz. Természetesen szolgálati autót kap, Herr Standartenführer.
□ Lekötelez □ mondta Müller.
□ És persze gépkocsivezetõt □ tette hozzá Kramer.
□ Nem szeretném, ha miattam kellene valakinek karácsonykor szolgálatban lennie □
felelte Müller.
□ Ez kedves magától □ mondta Kramer. □ Nos, akkor miféle jármûvünk van, amit oda-adhatunk
□ Ott van az a pompás Autounion sportautó, Herr Standartenführer □ felelte Geehr.
□ Pazar! Megfelel magának, Johnny?
□ Tökéletesen □ mondta Müller.
□ Ha leveszi a zubbonyát, Johnny, megkérem Frau Zernt, tegye fel a rangjának megfelelõ
ren
□ Parancsol?
□ Steighofen báró földi maradványait hazahozták a keleti frontról □ felelte Kramer. □ Dece
veszem, hogy a báróné örülne, ha részt tudna venni a temetésen.
Ami lefordítva annyit jelent □ gondolta Müller □, hogy politikailag bölcs lépés lenne, ha
□ A Steighofen család kiváló kapcsolatokkal rendelkezik, Johnny □ folytatta Kramer,
minteg
□ Huszonnyolcadikát mondott?
□ Igen.
□ Egészen biztosan el tudok menni □ mondta Müller.
□ Akkor ott találkozunk. Nos, kedves Johnny, még egyszer szeretnék gratulálni az elõ-lépte
Azért lettem □kedves Johnny□ □ gondolta Müller □, mert ez az alak nagyon jól tudja, hogy e
□ Esetleg használhatnám a telefonját, mielõtt elindulnék? □ kérdezte Müller.
□ Hát, hogyne □ felelte Kramer.
□ Tudnák nekem kapcsolni Helmut von Heurten-Mitnitzet a külügyminisztériumból? Azt hiszem,
Kramer Geehr felé biccentett, aki felvette a telefont, és utasította a központost, hogy in
Müller azért akarta Müller irodájából felhívni Von Heurten-Mitnitzet, hogy megerõsítse Kra
Von Heurten-Mitnitz lehetõséget kapott, hogy beszélhessen Fulmar apjával, méghozzá gyanún
A hívást azonban az SS-SD hesseni parancsnokának az irodájából indították, és azt senki ne

(Négy)
Az Autounion sportkocsiról kiderült, hogy egy valóban sportos, citromsárga színre
fényezett, lenyitható tetejû automobil. Müller felhajtott vele az autópályára, és egészen
Arra gondolt, hogy más körülmények között igazán csodás lett volna a hazatérés, hiszen rem
Amikor a marburgi kapitányságról Poroszországba ment, még egyszerû Wachtmann volt, akit te
Akkor meg sem fordult a fejében, hogy egy nap majd belép az SS-SD-hez, vagy hogy Obersturm
Giessent lebombázták a szövetségesek □ valószínûleg alternatív célpont gyanánt, mert Frank
Ahogy lefordult a fõútról a Frankfurterstrasséra, egy kicsit eltûnõdött azon, hogy ebben a
Elhajtott egy laktanya mellett, aztán a sárga sportkocsival megállt a macskaköves parko-
ló

Az ügyeletes Scharführer, aki szemmel láthatóan megdöbbent azon, hogy ilyen magas rangú ti
hívták. Amikor Müller belépett a rendõrséghez, még Unterwachtmannként, Zeiman volt a
tized
□ Heil Hitler! □ mondta Zeiman. □ Mit tehetek a Standartenführerért?
□ Hogy van, Otto? □ kérdezte Müller, és kezet nyújtott az idõsebb férfinak. □ Örülök,
hogy
□ Rendkívül kedves, hogy Herr Standartenführer emlékszik rám □ mondta Zeiman
ragyogó arccal.
□ Ha magunk vagyunk, Otto, szólítson csak Johnnynak, mint régen!
Az idõsebb ember elpirult. Müllernek eszébe jutott, hogy Zeiman régen sem szólította soha
□ Peis Hauptsturmführer az ügyeletes tiszt □ mondta Zeiman. □Szóljak neki, hogy itt van?
Peist, Marburg SS-SD-parancsnokát szintén régrõl ismerte Müller. Zeimanhoz hasonlóan õ is
□ A fõnök szenteste is dolgozik? □ kérdezte Müller, aztán folytatta, mielõtt Zeiman vála-s
Wilhelm Peis egy pillanattal késõbb már az elõcsarnokban volt. Szemmel láthatóan va-donatú
□Heil Hitler!□, aztán megkérdezte, miben segíthet.
Meglepte, Müllert a regionális irodában látja, az pedig még ennél is jobban meglepte,
hogy
□ Heil Hitler! □ mondta Müller. □ Reméltem, hogy megihatunk egy pohárka italt szentes-te,
□ Nagyon sajnálom, de semmivel nem kínálhatom meg, Standartenführer □ felelte Peis.
□ Akkor talán menjünk el a Café Witzbe? □ kérdezte Müller.
□ Ha a Standartenführer megvár, akkor máris hozom a kabátomat. □Pompás autó □ mondta
Peis,
□ Ez Kramer kocsija. Volt szíves, és megengedte, hogy használjam.
□ Szabad megtudnom, hogy mi járatban van? Netán valami hivatalos ügyben jár? □ kér-dezte
P
□ Hivatalosan szabadságon vagyok, Peis □ felelte Müller.
□ Értem, Herr Standartenführer.
□ Szenteste van, Wilhelm □ mondta Müller. □ Ráadásul nagyon régóta ismerjük egymást. Nem
s
□ Igen, természetesen □ felelte Peis elégedetten.
A Café Weitz tulajdonosa, egy sápadt arcbõrû, hatvanas éveiben járó férfi, aki foszlott ga
A tulajdonos közölte velük, rendkívül örül, hogy megtisztelték a jelenlétükkel a kávézó-
já
□ Itt születtem □ mondta Müller, de rögtön meg is bánta. A kávézó tulajdonosa olyan ar-cot
De évek óta nem itt élek. Az édesanyámat jöttem meglátogatni karácsonykor.
A pincér azonnal hozott az asztalukhoz egy üveg Steinhagert és egy üveg francia konya-
kot.
□ Amíg itt tartózkodom, nem hivatalosan □ kezdett hozzá Müller, amikor a kávézó tulaj-
dono
□ Állok szolgálatára, Herr Standartenführer. □Johann □ mondta Müller mosolyogva.
□ Johann □ ismételte meg Peis feszengve.
□ Meséljen nekem Dyer professzorról!
Peis biccentett, mint aki egyáltalán nem lepõdött meg a kérés hallatán.
□ Mire kíváncsi? Meglehetõsen vastag az aktája. Ha az irodában szólt volna, meg tudtam
vol
□ Elég, ha elmondja, Wilhelm □ mondta Müller.
□ Nos, elég jól ismeri Albert Speert □ mondta Peis.
Müller megdöbbent az információt hallva, de rendõr volt, ezért a döbbenet nem látszott az
□ Tudom □ mondta türelmetlenül. □ Mi van még?
□ Professzor az egyetemen, és mindent tud a fémekrõl.
□ A személyes jellegû adatok érdekelnének. Mit tudtak meg róla?
□ Nos, egy alkalommal rajtakaptuk, amint pénzt próbált kicsempészni az országból □ mondta
Müller elengedte a kérdést a füle mellett.
□ Meséljen nekem errõl az ügyrõl! Miért nem ítélték el?
Müller látta Peisen, hogy kellemetlenül érintette a kérdés. Tudni akarta, hogy miért.
□ Tudja, hogy van, Johann □ mondta Peis kicsit idegesen. □ Egyesekért megteszünk ezt-azt.
□ Mit tud tenni Dyer magáért?
Peist ez a kérdés az elõzõnél is kellemetlenebbül érintette.
□ Családja van? □ kérdezte Müller.
□ Egy gyereke □ felelte Peis. □ A felesége meghalt.
□ És az a gyerek történetesen nõnemû, igaz? Maga pedig kefélgeti? Peis rémülten nézett
Mül
□ Senki sem tökéletes, □Wilhelm □ mondta Müller.
□ Az□ ö□ egész még akkor történt, Johann, amikor□ még a háború elõtt. Lefüleltük, amikor
S
□ Nem semmi lehet az a nõ □ mondta Müller mosolyogva. □ Lassan 1943-at írunk.
□ Két diák után nyomoztunk hivatalból, két egyetemista után.
□ Pontosabban? □ kérdezte Müller.
□ Az egyik egy arab volt, egy arab fejes fia□
□ A neve? □ kérdezte Müiler. Pontosan tudta, kirõl volt szó, de Peis szájából akarta
hal-l
□ El Ferruch □ mondta Peis diadalmasan, amikor végre sikerük elõkotorni a nevet az agya
eg
□ Szidi Hasszán el Ferruch □ mondta Müller. □ Kszar esz Szúk pasájának a fia.
Mi van vele?
Peis szemmel láthatóan feszengett, de nem lepõdött meg azon, hogy Müller tudott
El Ferruchról.
□ Parancsot kaptunk, hogy nyissunk neki aktát □ mondta Peis.
□ És megnyitották? □Együtt lakott□
□ Eric von Fulmarral, Kolbe grófjával □ szólt közbe Müller. □ Én azt kérdeztem, hogy
nyito
□ Hogyne, természetesen □ felelte Peis. □ El is küldtem az anyagot Frankfurtba. Gondo-
lom,
□ Mi köze van ennek Friedrich Dyer professzorhoz?
□ A pénzcsempész akcióját ugyanakkor füleltük le □ felelte Peis. □ Behívattam a lányát
egy
□ Amikor pedig a páros elhagyta az országot, maga megtartotta a lányt mondván, □hátha jó
l
□ Tudja, hogy van ez □ mondta Peis, és szemmel láthatóan megkönnyebbült, amikor látta,
hog
□ Wilhelm □ mondta Müller. □ Úgy egy hétig maradok. Egy hetet szeretnék eltölteni az
anyám
□ Csak mondja meg, hogy mikor és hol, Johann □ mondta Peis.
□ Én megmondom, hogy mikor, maga pedig megmondja, hogy hol!
Ötödik

(Egy)
Anglia, London
A szövetséges expedíciós haderõ fõhadiszállása (SHAEF)
Haditengerészeti részleg, gépjármûpark
1942. december 24., 16.00
Két fehérsapkás teljesített szolgálatot a kis, hullámlemezbõl készített diszpécserbódéban,
A fehérsapkások elkezdtek felállni.
□ Maradjanak csak ülve! □ mondta a korvetthadnagy gyorsan, majd hozzátette: □
Kellemes ünnepeket!
□ Kellemes ünnepeket magának is, uram □ mondták a fehérsapkások majdnem kórusban.
□ A nevem Kennedy □ mondta a korvetthadnagy. □ Ideszóltak maguknak telefonon?
□ Igen, uram □ felelte az idõsebbik fehérsapkás (lehetett vagy huszonkét éves). □ Egy
járm
□ Így van □ felelte Kennedy.
□ Nem szívesen teszem, különösen szenteste □ mondta a fehérsapkás □, de nézzen körül, uram
Három gépjármû parkolt a csarnokban. Egy háromnegyed tonnás autómentõ, egy Buick szedán és
□ Ha úgy gondolja, hadnagy, akkor indulhatunk □ mondta a másik fehérsapkás. □ Hová
megyünk
□ A légi hadtest Atcham bázisára □ felelte Kennedy. □ Staffordshirc-be. Tudja, merre van?
□ Csak azt tudom, hogy átkozottul messze van innen. Kennedynek hirtelen eszébe jutott
vala
□ Semmi értelme, hogy mind a ketten átfagyjunk □ mondta Kennedy. □ Egyedül viszem el a
dzs
□ Ó, nem tudom, hogy szabályos-e, hadnagy □ mondta az idõsebb fehérsapkás. □ Magá-nak jár
□ Ha valaki akadékoskodna, mondják neki, ragaszkodtam hozzá. Gondolom, tele van tankolva.
□ Igen, uram, és a menetlevélhez benzinjegy is jár.
□ Akkor rendben is volnánk □ mondta Kennedy, □ Ez minden.
□ Hadnagy úr, volna szíves írásba adni, hogy nem kérte a gépkocsivezetõt?
□ Papírja van?
Fél öt lett, mire Kennedy ráhajtott a dzsippel a Great North Roadra. A háború elõtt jó néh
Volt térképe, õ maga rajzolta igen nagy gonddal, még a kanyarok közötti távolságokat is be
Kilenc órakor, nem szívesen ugyan, de feladta. Az éjszakát egy kis vidéki fogadóban töl-tö
Másnap hajnalban ismét a volán mögé ült □ borostásan, nedves egyenruhában. A szobá-ban vol
Két órájába telt, mire Atchambe ért. Miután megvizsgálta Kennedy igazolványát és a menetle
Kennedy ebbõl arra következtetett, hogy valamilyen hadmûvelet van folyamatban, és hogy nag
Úgy döntött, hogy Peter Douglass õrnagy megér egy próbát. Ha mégsem jön össze a
találkozó, majd kitalál valamit, hogy elszabadulhasson a bázisról.
Ahogy elhajtott a homokzsák bunkerekben parkoló, esõáztatta P-38-asok mellett, egy
B□25-ös húzott el fölötte, de olyan alacsonyan, hogy még a lángot is látta a motor kipufo-
Kennedy haditengerész-pilóta két dologra tudott gondolni: vagy õ mérte fel rosszul az idõj
Az USA Hadsereg légi hadteste 311. vadászrepülõ-csoportjának parancsnoksága egy Quonset ko
Amikor Kennedy bekopogott az ajtón, senki sem szólt ki, úgyhogy benyitott, és belépett. Od
Amikor megrázta a vállát, hogy felébressze, Kennedy arra számított, a katona ideges lesz,
□ Douglass õrnaggyal szeretnék beszélni.
□ Alszik □ mondta az õrmester gyanakodva, aztán kelletlenül lemászott a priccsrõl, és
neki
□ Fontos dologról van szó, õrmester. Volna szíves felébreszteni?
□ Ott van □ mondta az õrmester, és egy zárt ajtóra mutatott, mintha csak azt akarta volna
Kennedy az ajtóhoz ment, bekopogott, de senki sem szólt ki. Ifjabb Peter Douglass, a Hadse
Kennedy a priccshez ment, és végignézett Douglass õrnagyon. Azon tûnõdött, mennyi lehet ig
Kennedy elõrehajolt, és megrázta Douglass vállát. Douglass dühösen felhorkant, aztán az
ol
□ Douglass õrnagy □ mondta Kennedy.
Douglass nem felelt.
Kennedy már éppen azon volt, hogy megint megrázza az õrnagyot, amikor a külsõ iro-dából
ha
□ Kellemes karácsonyi ünnepeket, õrmester. Minket a 8. légi hadsereg tripperbrigádjától kü
Az õrmester felnevetett.
□ Odabent van, uram. És kellemes karácsonyt maguknak is.
A két tiszt □ egy õrnagy és egy százados □ belépett Douglass irodájába. Elõször az alvó Do
Kennedy hirtelen arra gondolt, hogy csak ez a két fickó vezethette azt a B-25-öst ebben a
Douglass õrnagy, aki hirtelen teljesen felébredt, sértõdötten nézett rájuk.
□ Hülye faszok! □ kiáltotta Douglass dühösen.
□ Csitt! □ felelte James M. B. Whittaker százados. □ Az angyali hírnök szólt!
□ Barmok □ mondta Douglass õrnagy, de most már mosolygott.
□ Öltözz fel! □ mondta Canidy. □ Kiviszünk a sötétzárkádból.
□ Gondolom, tisztában vagytok vele □ mondta Douglass, miközben felállt, és gyorsan
meztele
□ Csak a kapu van bezárva □ felelte Canidy.
□ Repülõgéppel jöttetek? Ti tényleg repültetek ebben a takonyban?
□ Ó, ti kicsinyhitûek! □ mondta Whittaker.
□ De tényleg öltözz fel gyorsan, Doug, mert romlik az idõ! □ jegyezte meg Canidy.
Douglass Kennedyre nézett, miközben felhúzott egy tiszta alsógatyát.
□ Tisztában van vele, hadnagy □ mondta Douglass □, hogy ha ezzel a két alakkal lóg,
búcsút inthet a haditengerészeti karrierjének?
□ Nem ismerem az urakat □ mondta Kennedy kissé mereven, de mosolyogva.
□ Azt hittük, a te haverod □ mondta Whittaker.
□ A nevem Kennedy □ mondta a hadnagy. □ Azért jöttem Londonból, hogy beszéljek magával,
Do
□ Velem? Mirõl?
□ Saint-Lazare-rõl □ felelte Kennedy.
□ Londonból kocsikázott el idáig azzal a dzsippel ebben az esõben? □ kérdezte Whittaker
hi
□ Így van □ felelte Kennedy. □ Tényleg fontos dologról lenne szó.
□ Én nem akarok Saint-Lazare-rõl beszélni □ jelentette ki Douglass hûvösen, miközben
beleb
□ Maga ifjabb Joseph P. Kennedy, igaz? □ kérdezte Canidy.
□ Igen uram □ felelte Kennedy, aki szemmel láthatóan meglepõdött azon, hogy az õrnagy
tudj
□ Nem azt mondtad az elõbb, hogy nem ismered? □ kérdezte Douglass.
□ Nem is ismerem, csak hallottam már róla □ felelte Canidy.
□ Szabad megkérdeznem, hol? □ kérdezte Kennedy.
□ Tartok tõle, hogy nincs joga tudni a választ □ felelte Canidy.
□ Én is ismerem □ mondta Whittaker. □ Maga a Cambridge-re járt, igaz?
□ A Harvardra, ha erre gondol.
□ Jim Whittaker □ mondta Whittaker, és kezet nyújtott Kennedy-nek. □ Harminckilenc-ben vég
Kennedy kezet rázott Whittakerrel.
□ Sajnálom, de nem tudom, hogy ki maga □ mondta Kennedy.
□ Pedig nem is egyszer rúgta szét a seggem lacrosse4-ban □ felelte Whittaker.
Kennedynek még mindig nem ugrott be Whittaker. Vállat vont, és megrázta a fejét.
□ Nos, nem szívesen vetek véget a régi szép idõk felemlegetésének □ mondta Canidy □, de
ha
□ A legnagyobb tisztelettel, uram, én csak azért kocsikáztam ide Londonból, hogy be-
szélhe
□ Sajnálom □ felelte Douglass. □ Már mindent elmondtam Saint-Lazare-rõl.
□ Arról van szó, drága barátom, hogy Kennedy hadnagy és még néhány szabad gondol-kodású
ha

4Kanadai kétkapus, ütõs labdajáték, a ford.

□ Õrnagy □ mondta Kennedy dühösen □, ez szigorúan titkos információ!

□ Ja, ja □ mondta Canidy. □ Tudom én. Mondok én magának valamit, Kennedy. Jöjjön velünk,
é
□ Dick, jó ötlet ez? □ kérdezte Whittaker.
□ Kennedy hadnagy apja volt itt valamikor a nagykövet □ felelte Canidy. □ Szerintem
megbíz
□ Dick, én tényleg nem mehetek el innen. Az ég szerelmére, én vagyok a repülõcsoport
paran
□ A bázisparancsnok szentül hiszi, hogy valami nagypuskák elszólítottak, hogy Saint-
Lazare
□ Hová mennek? □ kérdezte Kennedy.
Canidy elengedte a kérdést a füle mellett.
□ Magát is visszahozzuk ide Douglassel együtt □ felelte.
□ Én tényleg nem szeretnék mást, csak egy órát beszélni Douglass õrnaggyal, de itt és
most
□ Erre most nincs lehetõsége, hadnagy □ felelte Canidy. □ Jön, vagy marad? Döntse el!
□ Hivatalos ügyben vagyok itt □ blöffölt Kennedy.
□ Ma biztosan nem □ felelte Canidy. □ Dougnak pénteken kell eligazítania az embereit, hadn
Kennedy arcára kiült, hogy meglepi, mennyi mindent tud Canidy az ügyrõl, ami miatt odament
□ Soha ne hazudjon a Mindentudó Canidynek! □ mondta. □ Akkor jön, vagy nem?

(Kettõ)
Anglia, Kent,
Whitbey House
1942. december 25., 10.15
Ahogy Edmund T. Stevens alezredes és Stanley S. Fine százados kiszállt az 1942-es Ford
szo
Stevens alezredes egyáltalán nem örült annak, amit látott. A B□25-ös megkezdte a
leszállást a döngölt föld kifutón, amit még a háború elõtt építtetett õfõméltósága Stanfie
alakították ki Whitbey House-tól ahhoz, hogy egy egymotoros felderítõgépen kívül bármi más
topográfiája miatt nem lehetséges a kifutó kiszélesítése és meghosszabbítása. Észak-északk
A mérnökök szerint a kifutó még kényszerleszállásra sem igazán alkalmas, ezért javasol-ták
Stevens alezredes biztosra vette, hogy a B□25-ös, amely megkísérelt leszállni a veszé-lyes
Miért? A B-25-ös felszállására senki nem adott engedélyt. Most is ott kellett volna csü-cs
Fine százados arcára kiült, hogy õ is ugyanarra gondolt, amire Stevens, és hogy aggódik.
Nemcsak azért aggódott, mert Canidy egy meglehetõsen veszélyes manõvert kísérelt meg, hane
Stevens ezredes azonban úgy döntött, nem fogja eljátszani a dühös rangidõs tisztet.
Úgy tett, mintha meg sem hallotta volna a B□25-ös motorját, és magában azért imádkozott, h
Az ajtóban Jamie Jamison hadnagy és Stanfield WRAC-százados, Whitbey House
hercegnéje köszöntötte. A két tiszt úgy tett, mintha örülne Stevens alezredesnek, de Steve
kérdezte meg, hogy hol van Canidy õrnagy, Jamison hadnagy és Stanfield százados pedig magá
Stevens alezredest és Fine századost bevezették a kastély ebédlõjébe, ahol az OSS-ügynökök
A Hadseregnél volt egy szokás, aminek az volt a lényege, hogy a parancsnok és a törzs-tisz
Ennek ellenére õ volt az OSS Angliában szolgáló rangidõs tisztje (David Bruce irodaveze-tõ
Azonnal nyilvánvalóvá vált számára, hogy a kiképzésen résztvevõk örömmel látják, és arra g
Stevens alezredes és Fine százados kapott egy-egy csésze puncsot, amit el is fogadtak. Ste
Az egyik ügynök-tanonc a háború elõtt a tüzérségnél szolgált, õ szolgáltatta a receptet. S
Úgy döntött, nem figyelmezteti Fine századost arra, mire képes az ital. Fine századosra
rá

Fine százados már a harmadik pohár tüzérpuncsot kortyolgatta □ kipirult arcára bárgyú moso
õrnagy is, ami viszont meglepte. De legalább már értette, hogy miért kellett Canidynek a B
De ami igazán meglepte Stevens alezredest, az ifjabb Joseph P. Kennedy tartalékos
korvetthadnagy jelenléte volt. Stevens azon kezdett el tûnõdni, vajon honnan a fenébõl sze
Két nappal korábban Canidy eldöntötte, jó lenne, ha Douglass õrnagy is részt venne a Whitb
De amikor Canidy felhívta Douglasst az Atchamen, hogy felajánlja neki, elviszi Whitbey Flo
A bázisparancsnok úgy döntött, hogy a szövetségnek nem tenne jót, ha szabadjára en-gedné
j
□ Ha nem én lennék a csoportparancsnok □ mondta meg Douglass kerek perec □, simán kimászné
Canidy szó szerint felszisszent, amikor meglátta Stevens alezredest. Aztán vállat vont, és
Fine százados tõle egyáltalán nem megszokott módon átkarolta Canidy vállát, és meg-
kérdezt
□ Hogy ityeg a fityeg, drága cimborám? Canidy és Stevens elmosolyodott.
□ Látom, bepuncsozott, Stanley □ mondta Canidy.
□ Karácsony van, karácsony □ felelte Fine vidáman.
□ Örülök, hogy látom, Douglass õrnagy □ mondta Stevens alezredes □, bár megmondom
õszintén
□ Ott szunyókáltam az én kis ágyamban, nem ütöttem az orrom más dolgába, amikor a semmibõl
Közölte a bázisparancsnokkal, hogy el kell vinnie egy eligazításra, amit valami fejeseknek
□ Gondolom, Kennedy hadnagyot ismeri, ezredes □ mondta Canidy ártatlan képpel.
□ Helló, Joe □ mondta Stevens. □ Mondanom sem kell, hogy hasonlóképpen meg vagyok lepve
az
□ Canidy õrnagy megkérdezte tõlem, hogy mit szeretnék: beszélni Douglass õrnaggyal itt,
va
□ Amint arra bizonyára már magától is rájött □ mondta Stevens □, Canidynek jó érzéke van a
Stevens Canidyhez fordult.
□ Okos dolog volt idehozni azt a repülõgépet, Dick? □ kérdezte színtelen hangon.
□ Nem volt más választásom. Amikor elmentem Wincantonba, a kapunál strázsáló kato-nai
rend
□ Én úgy tudtam, hogy ez a kifutó nem biztonságos.
□ Hát, egy rakás bombával a gépen nem is próbálnék meg felszállni, az biztos □ mondta Cani
Stevens emlékeztette magát, hogy Canidy nem ostoba. Sõt, diplomás repülõmérnök, aki tökéle
Hivatalosan Canidy engedély nélküli, személyes célú repülést hajtott végre (ráadásul to-vá
House-ba.
Hivatalosan, mindezeket figyelembe véve, Canidyt minden további nélkül hadbíróság elé lehe
Persze a dolgot más szemszögbõl is lehetett nézni. Egy kiváló pilóta egy egészen rövid táv
Ami pedig az ifjú Joe Kennedyt illeti, nos, neki pénteken mindenképpen megmondták volna,
h
□ Majd meghalok, annyira kíváncsi vagyok, hogy mi folyik ezen a helyen, ezredes □ mondta
K
□ Pénteken mindenképpen idehoztuk volna □ mondta Stevens. □De Canidy egy kicsit elõbbre
 ho
□ Megkérdezhetem, hogy mi ez a hely?
□ Whitbey House hivatalosan a Stratégiai Titkosszolgálati Hivatal létesítménye □ mondta
St
□ Az elõbb azt mondta, hogy engem is mindenképpen idehoztak volna?
□ Az OSS átvette az egész □semmisítsük meg a saint-lazare-i tengeralattjáró-kikötõt□
proje
Amit Stevens elmondott, az a hivatalos verzió volt, és nem a teljes igazság.
Canidy felkereste Stevenst, és elmondta neki, hogy hallott a repülõbomba-projektrõl.
Kifejtette neki, meggyõzõdése, ha a németek valóban elkezdik a sugárhajtómûvek gyártá-sát,
Stevens egyetértett, és David Bruce elé vitte az ügyet. Bruce még aznap délután felke-
rest
□ Szóval ezért tud rólam annyi mindent □ mondta Kennedy Canidynek.
□ Jobban éreztem magam, amikor még azt hitte rólam, hogy talán tényleg mindentudó vagyok
□
Most akar beszélni, vagy megvárja, hogy egy kicsit becsípjünk, és egy keveset betömünk az
□ Most □ felelte Kennedy.
Douglass vállat vont, elfogadva az elkerülhetetlent. Az egyik ügynök-tanonc megtalálta a
z
□ Kennedy □ mondta Canidy □, amikor majd Doug elmondja magának, mi várja Saint-Lazare-
ben,
□ Istenem! □ mondta Kennedy halkan.
□ Valami baj van, Joe? □ kérdezte Stevens.
□ Csak meglep, hogy olyasmirõl beszél az õrnagy ilyen nyíltan, amirõl én azt hittem, hogy
□ Örülök, hogy szóba hozta ezt a témát □ mondta Stevens.
□ Uram?
□ Noha okot adott magának arra, hogy komplett idiótának tartsa □ mondta Stevens □, Canidy
A hallótávolságon belül lévõ személyek részt vesznek a projektben, és rendelkeznek a
megfe
□ Igen, uram □ felelte Kennedy.
□ És azt is megértette, Kennedy □ tette hozzá Canidy □, hogy a maga finom módján Stevens
a
□ Ne kísértse a szerencséjét, Dick! □ csattant fel Stevens. □ Néha egyszerûen túl messzire
Stevens addig meredt dühösen Canidyre, amíg az meg nem szólalt.
□ Elnézést, ezredes. Meglehet, hogy igaza van.
□ Meglehet? □ csattant fel Stevens.

5Torpex □ a britek által kifejlesztett, új robbanóanyag.

Kínos csend következett.
□ Azt hiszem, hogy a szobájába kellene mennünk, hogy megbeszéljük ezt a dolgot □ mondta
vé
□ Igen, uram □ felelte Canidy õszinte bûnbánattal.
Ahogy elindultak kifelé a helyiségbõl, Stevens felfigyelt rá, hogy az emberek az ebédlõ-be
Megfogta Canidy karját.
□ Ne mondjon semmi szellemeset, Dick! □ mondta Stevens halkan. □ Csak forduljon meg, és én
Canidy egy pillanatra Stevens szemébe nézett, aztán biccentett.
Elénekelték az □O Little Town of Bethlehem□-et, aztán a □Good King Wenceslaus□-t, amikor p
Egészen vacsoráig énekeltek.
Vacsora után Canidy szobájába mentek, és megbeszélték, hogyan fogják kinyírni az el-
lenség

(Három)
Németország, Hessen
Steighofen-kastély 1942, december 28.
Beatrice, Batthyány grófnõ, Steighofen úrnõje reszketve ébredt. Karjait nagy, sötét bim-bó
Arra a következtetésre jutott, hogy nem vitte magával a kísérõjét az ágyába. Próbálta össz
Beatrice örült, hogy nem került sor az aktusra. Éjfél körül még pompás ötletnek tûnt, de m
kínos helyzettel.
Az oldalára fordult, és az éjjeliszekrényén trónoló órán megnézte, hogy mennyi az idõ.
Kiderült, hogy egyáltalán nem hideg reggel volt, hanem majdnem délután két óra.
Beatrice hirtelen lerúgta magáról a paplant, és felült az ágyán. Lelógatta a lábát, és egy
pillanatig a papucsát kereste a lábujjaival. De nem találta meg, úgyhogy felállt, és
mezít
A lakosztály, amelyet Manfried építtetett neki a kastélyban (Beatrice pénzén), a kastély f
A komódjához lépett, és kivett belõle egy vonzónak nem nevezhetõ bugyogót.
Arra gondolt, úgysem fogja látni senki, úgyhogy nem baj, ha a vastag, pamut alsónemû
eltakarja a hasát, a fenekét és majdnem a térdét is. És legalább felszívja az
izzadságot.
A bugyogó után lovaglónadrágot húzott magára, aztán leült a földre, hogy felrángassa a láb
Ahogy a másik komódhoz ment, hogy kivegyen magának egy blúzt, megnézte magát a tükörben. A
Fehér pamutblúzt vett fel, aminek gondosan betûrte az alját a lovaglónadrágba.
A mellbimbói nekifeszültek az anyagnak, és kirajzolódtak a blúz alatt. Arra gondolt, kény-
A pulóver mellett döntött, úgyhogy kivett az egyik komódból egy rozsdabarna gyapjúpu-lóver
Aztán rájött, hogy segítség nélkül az istállóig sem lesz képes eljutni, nemhogy felszállni
Az éjjeliszekrényéhez ment, töltött magának háromujjnyi Remy Martin konyakot (ez volt az u
Aztán kilépett a lakosztályából, ami olyan volt, mintha hirtelen a múltban találta volna m
Az ajtón kívülre érve Beatrice ismét a sötét középkorban találta magát, bár õ magában inká
Grandiózus lépcsõt is hiába keresett az ember. A kastély egyik szintjérõl a másikra az öt

6 □Adolf Hitler□ a ford.

Három emeletet ment lejjebb, az udvar szintjére, kilépett az épületbõl, és a macskakövön a

A lovak szaga kellemes volt és megnyugtató. Egy istállófiú dolgozott az egyik nyergen, ame
juthasson.
Az istállófiú talpra szökkent, bólintott Beatrice felé. Szemmel láthatóan meglepte a
grófn
□ Légy olyan jó, és hozd ki nekem az arab telivert! Hogy is hívják? Voltan?
□ Voltant, báróné? □ kérdezte az istállófiú rosszallóan.
□ Majd kihozom én. Te menj, és hozz nekem egy nyerget, meg pokrócot!
□ Igen, hogyne, báróné.
Beatrice úgy döntött, nem javítja ki az istállófiút. A fiú szemében Beatrice mindig is a b
Batthyány grófnõ.
Beatrice kinyitotta a Voltan bokszához vezetõ nehéz faajtót, és kivezette Voltant az
istálló udvarára. Az istállófiú egy perccel késõbb jött ki, kezében egy nyereggel és egy p
Beatrice elégedetten ült Voltan hátán, ahogy a ló a macskaköves udvaron lépkedett, és az e
Nem akart gondolni semmi másra, csak az arcát simító, jéghideg szélre, a paták ütemes dobb
Csak ekkor érzett elég erõt ahhoz, hogy szembenézzen azzal, ami rá várt aznap.
Legszívesebben nem is jött volna a kastélyba. Zokogott, amikor Budapesten közölték vele, h
De természetesen ennyi nem volt elég. Manny báró Steighofen Oberstleutnant volt, ezért a f
Õ pedig Batthyány grófnõ volt, és tisztában volt vele, a rangja kötelezettségekkel is járt
A kastélyba természetesen meghívták Manfried rokonait (az õ rokonait nem, mert nem éltek a
Közéjük tartozott Helmut von Heurten-Mitnitz a külügyminisztérium képviseletében és két St
Müller Von Heurten-Mitnitz társaságában érkezett, amit a grófnõ kicsit furcsának is
talált, amíg Kramer a koktélpartin el nem árulta neki, hogy a két férfi együtt
szolgált Marokkóban, és csak hajszál híján sikerült elmenekülniük onnan, amikor az
amerikaiak megsz A grófnõ arra gondolt szárazon, hogy a háború furamód összehozza az
egyébként össze-férhet A pomerániaiakból két fajta létezett, a csúnya és a másik □ karcsú,
ruganyos, leopárdszerû Másrészrõl viszont ha sikerülne a férfinak szerezni magának egy
megbízatást Budapes-ten, a Amikor Von Heurten-Mitnitz tudomására jutott Berlinben, hogy
egy ilyesfajta pozíció esetle készen áll bármilyen áldozatot meghozni a hazájáért, ha
szükséges.
□ Féltem tõle, drága grófnõm, ha a tudtukra adom, mennyire örülnék, ha visszamehetnék Buda
Beatrice felnevetett, és nem azért, mert ezt várták el tõle, hanem mert tetszett neki az i
□ Ha az istenek rám mosolyognának □ kérdezte Von Heurten-Mitnitz □, esetleg felkeres-
hetné
□ Örömmel venném □ felelte Beatrice.
Aztán fura érzése támadt. Vajon azért akarja a férfi felkeresni, mert õ, a nõ érdekli? Vag
Amikor visszatért a kastélyba □ fáradtan, elepedve egy korty italért és egy finom, forró f
Két nappal korábban, Helmut von Heurten-Mitnitz felhívta Karl von Fulmar bárót a IIoescht
Von Heurten-Mitnitz õszinte részvétét fejezte ki báró Von Steighofen Oberstleutnant
halála miatt, bejelentette, hogy a külügyminiszter bokros teendõi miatt sajnos nem tud
rés

□ A család megtiszteltetésnek fogja venni a jelenlétét, Herr von Heurten-Mitnitz □

felelte
□ Bocsásson meg, amiért a gyászát ilyesmivel zavarom meg, báró úr, de, ha már úgyis Hessen
Von Fulmar báró hezitált.
□ Akár az irodájában, báró úr □ folytatta Von Heurten-Mitnitz □, akár a kastélyban.
Amelyi
□ Valami hivatalos jellegû dologról lenne szó? □ kérdezte a báró.
□ Mondjuk inkább úgy, hogy szeretnék magával megbeszélni valamit négyszemközt.
De ez természetesen nem telefontéma.
□ Biztos vagyok benne, Herr von Heurten-Mitnitz, hogy a dolog megoldható. És azt hi-szem,
□ Nos, ebben az esetben nagyon várom a találkozót, báró úr. És még egyszer: õszinte részvé
Von Fulmar bárót kicsit aggasztotta, hogy a külügyminisztérium egyik igen magas be-osztású
Másnap reggel pedig szabályosan elöntötte a hideg veríték, amikor egy szolga kézbesí-
tette

HELMUT VON HEURTEN-MITNITZ

SS-SD-BRIGADEFÜHRER
Külügyminisztérium
Berlin

A kártya hátoldalára a következõ volt írva kézzel: □Javaslom, hogy találkozzunk

09.30-kor, a szalonban. Von Heurten-Mitnitz.□
A báró, nagycsontú, pirospozsgás arcú férfi, aki egyre jobban ritkuló haját olyan rövidre
Von Heurten-Mitnitzre, ugyanis utóbbi csak 09.40-kor jelent meg a szalonban.
A szalont nem lehetett éppenséggel kellemes helynek nevezni. A bútor ódon volt és csú-
nya,
□ Nagyon örülök, hogy tudott egy kis idõt szakítani rám, báró úr □ köszöntötte Von
Heurten
□ Miben lehetek a szolgálatára, Herr Brigadeführer? □ kérdezte a báró, és az asztalra
tett
□ Atyaisten, abból a fajtából küldtem magának? □ kérdezte Von Heurten-Mitnitz bosszú-san.
□ Hogyne, ahogy óhajtja □ felelte a báró. □ Hogyan szólíthatom? □Nem szeretném, ha
szemtel
□ Megkérdezhetem, Herr Von Heurten-Mitnitz, mi ez az egész?
Ahogy a báróra nézett, Von Heurten-Mitnitz arra a következtetésre jutott, hogy Von Fulmar
□ Mondja csak, nem lépett kapcsolatba a fiával mostanság?
A báró arcizmai megfeszültek.
□ Nem □ felelte határozottan.
□ Az idõsebbik fiára gondoltam, báró úr □ mondta Von Heurten-Mitnitz, mintha csak meg
akar
□ Gyanítottam □ felelte a báró.
□ Nem kis fejtörést okoz magának az a fiú, nem igaz? □ kérdezte Von Heurten-Mitnitz.
Inkáb
□ Egészen mostanáig meg voltam róla gyõzõdve, hogy ezt az ügyet a legfelsõbb szinten már m
Von Fulmar ezzel a kijelentésével gyakorlatilag Von Heurten-Mitnitz képébe vágta, hogy tud
□ Sajnálatos módon az üggyel kapcsolatban ismét kételyek merültek fel □ jegyezte meg Von
H
□ Istenem, már megint mit követett el? Gondolom, a tényeket maga is ismeri.
A bárót sikerült leszállítani a magas lóról.
□ Nem bánnám, ha a saját szavaival mondana el mindent □ mondta Von Heurten-Mitnitz. □ Ha
m
□ Nem felelt a kérdésemre. Mit követett el már megint?
□ Az nem tartozik a tárgyhoz □ felelte Von Heurten-Mitnitz.
□ Az apám Amerikába küldött □ kezdett hozzá a báró □, hogy villamosmérnöknek tanul-jak a
D
□ Mit gondolt, miért?
□ Akkoriban a fiúk odamentek iskolába, ahová az apjuk küldte. Elõször négy évet
Marburgban
□ Engem a Harvardra küldtek annak idején □ jegyezte meg Von Heurten-Mitnitz együtt érzõ
ha

A báró bólintással reagált a megjegyzésre, aztán folytatta.

□ Amíg ott voltam, elkövettem egy elég nagy ostobaságot. Belebolondultam egy fiatal nõbe.
□ Õ volna Mary Elizabeth Chernick?
□ Felvette a Monica Sinclair mûvésznevet □ mondta a báró. □ Mindenképpen színésznõ akart
l
□ Arról a Monica Sinclairrõl beszél, akit az amerikai filmekben lehetett látni? Már meg-
bo
□ A volt feleségem hat hónappal fiatalabb nálam □ felelte a báró hûvösen.
□ Értem. Szabad megkérdeznem, hogy miért vette el?
□ Mert ostoba voltam. Amikor□ együtt voltunk párszor□ és állapotos lett, elvettem.
□ Értem. Maga azt tette, amit egy úriembernek tennie kell.
□ Nem állt szándékomban sokáig a férje maradni □ mondta a báró. □ Németországba nyilván
so
□ Nyilván □ értett egyet Von Heurten-Mitnitz.
□ Az amerikai törvények szerint, ha a válást követõ tíz hónapon belül egy nõ gyermeket szü
Helmut von Heurten-Mitnitz bólintott.
□ □szóval hat hónapos terhes volt, amikor beadtam a válókeresetet. Az apám akkor megelõleg
országba, és akkor is Németországban voltam, amikor a válásom jogerõre emelkedett, és
a gyerek megszületett. Más szóval nem is láttam az Egyesült Államokban, és utána sem ta-
lá
□ Mikor látta elõször? □ szólt közbe Von Heurten-Mitnitz.
□ 1934-ben □ felelte a báró □, amikor Svájcba küldték.
□ Meséljen nekem errõl az idõszakról!
□ A volt feleségem karrierjének az alapja□ mert ez egy ilyen szakma, hogy mindig ugyanazt
õ az ártatlanság szobra, és egy ilyen imázsba nem fér bele egy válás vagy egy utód.
Õ úgy árulja a szüzességét, ahogy a kurvák az ellenkezõjét. Max Liebermann a Continental S
az anyjához, hogy õ nevelje fel. Miss Sinclair nem ellenkezett.
□ Csak úgy lemondott a gyerekérõl?
□ Azt kell mondanom, a nagyanyja sem volt rosszabb anyja, mint amilyen a volt felesé-gem l
asszony volt.
□ Értem.
□ Aztán meghalt az öreg hölgy, és más megoldást kellett találni □ folytatta a báró.
□ Más megoldást?

□ A Continental Studiós egyik képviselõje megkeresett□ de tudja, nem közvetlenül,

hanem az amerikai ügyvédeimen keresztül□ és közölte velem, most, hogy a nagymama már nem
é
□ Értem □ mondta Von Heurten-Mitnitz olyan hangon, amelybõl kiderült, valóban érti a
helyz
□ Az egyik ügyvédem a tudtomra adta, hogy a feleségem a fiamat egy magániskolába akarja
ad
□ Biztosra veszem, hogy helyesen döntött, báró úr.
Von Heurten-Mitnitzet rendkívül untatta Von Fulmar története, de a Bad Ems-i képeslap
mege
□ Rosszul döntöttem, Herr Von Heurten-Mitnitz. Nagyon rosszul. Németországba kellett
volna
□ Sajnálom, ha megalázónak találja, báró úr. Nem állt szándékomban megalázó helyzetbe
hozn
□ Nyilván megint valami szégyenletes dolgot követett el, különben nem lenne itt □ mondta
a
□ Ott tartott, hogy Svájcba jött a fia.
□ Az iowai iskola csak általános iskola volt □ mondta a báró. □ De a fiam összebarátko-
zot
□ Véletlenül nem jut eszébe az igazgató neve?
□ De igen. Még a fiam bizonyítványának a másolatát is rendre elküldte nekem. És meg-hívót
□ Értem □ mondta Von Heurten-Mitnitz.
Az információ nem volt eget rengetõ, és azt sem tudta, mit jelent, de azt tudta, az OSS-
üg
□ Van ennek valami jelentõsége? □ kérdezte a báró, aki megérezte, hogy a név valamiért
bei
□ Nem. De néha a fura részletek is rendkívül fontosak lehetnek.
□ Szóval, a fiam Massachussettsbe ment, a St. Markba. Ott két évet töltött el. Aztán
ismét megkeresett a Continental Studiós képviselõje, ezúttal közvetlenül. Egy nagyon fia-
t
□ Akkor minden bizonnyal nemcsak nagyon fiatal és nagyon rámenõs zsidó volt, hanem
rendkív

□ Elmagyarázta nekem, hogy annak érdekében, hogy a volt feleségem imázsát meg tud-ják
õriz
□ Magához?
□ Nem. A fickó azt mondta, hogy Max Liebermann, a Continental Studiós tulajdonosa a
legjob
□ Õ is Liebermann volt?
□ Nem, Fine □ felelte a báró. □ Stanley S. Fine.
□ Folytassa!
□ Azt mondta, hogy a Die Schule am Rosenberg, Svájcban□ Von Fulmar von Heurten-Mitnitzre
n
□ ... Ericnek való hely □ folytatta Fulmar. □ Fine megkért, hogy vessem latba a befolyá-
so
□ És latba vetette a befolyását, báró úr?
□ Igen. Beszéltem néhány emberrel a pártnál, és természetesen a bárónõvel is.
□ Hivatalosan vagy nem hivatalosan?
□ Elõször nem hivatalosan, aztán hivatalosan. Dönteni kellett a kérdésben, hogy árja-e a
f
□ És?
□ A volt feleségem felmenõi rendes, sziléziai parasztok voltak. A fiam tehát kétséget ki-
z
□ És hogyan befolyásolta ez a fia pozícióját az Almanac de Gotha-ban?
Az Almanac egy félhivatalos kiadvány volt, amely a királyi és nemesi vérvonalakat
sorolta fel.
A báró egy hûvös pillantást lövellt Von Heurten-Mitnitz felé.
□ Errõl eddig nem esett szó □ felelte a báró. □ De ha úgy hozná a sors, és német lenne,
te
□ A német törvények értelmében a fia német.
□ Amint mondtam, Herr Von Heurten-Mitnitz, eddig nem került szóba ez az ügy.
□ Valóban. Tehát, akkor bejuttatta a Roseyba?
□ Nemcsak hogy bejuttattam, de ki is fizettem a taníttatását. Mégsem hagyhattam, hogy az e
Kifizettem a számlát, és örömmel tettem.
□ És szándékában állt végül hazahozni a fiát Németországba?
□ Pontosan ezt terveztem □ felelte a báró.
Von Heurten-Mitnitz a szemébe nézett, arra várva, hogy a báró folytassa.
□ Miután végzett a Rosey-ban, elintéztem neki, hogy felvegyék a Philips Egyetemre,
Marburg
□ De a terveibõl nem lett semmi?

□ Mivel személyesen természetesen nem találkozhattam vele □ mondta a báró □, megkér-tem a

□ Értem.
□ A fiam viszont bejelentette, hogy nem kér a Brüderschaftból.
□ Parancsol?
□ A fiam egy ifjú marokkói fiatalember, bizonyos Szidi el Ferruch, a marrakechi pasa fia
t
□ Döbbenetes.
□ Három egymásba nyíló lakosztályt vettek ki a Kurhotelben □ mondta a báró. □
Amikor az emberem nagy nehezen rájuk talált, és elmagyarázta a fiamnak, mit intéztem
neki,
□ Szóval kiderült, hogy a fia nem egészen olyan ember lett, amilyenre számított, mi? □
nev
□ Amikor meghallottam, hogy mi történt □ folytatta a báró ügyet sem vetve a megjegy-zésre
elmagyarázni neki, hogy bár egy olyan ember, mint El Ferruch, kivonhatja magát az elsõs eg
□ Lefogadom, hogy ügyet sem vetett az intelmeire.
□ A képembe vágta, hogy õ amerikai, és nem igazán érdekli, a németek mit csinálnak. Azt is
Helmut von Heurten-Mitnitz együtt érzõn megcsóválta a fejét. □Erre én elmondtam neki, nem
pofozhattam, csak kioktattam.
□ Kinevette magát?
A báró bólintott.
□ A tizennyolcadik születésnapján szerzõdést kötött a Continental Studiós vezetésével.
A szerzõdés értelmében, amíg az Egyesült Államokon kívül marad, és hallgat a Monica Sincla
Cook & Sons által vezetett számlájára. Ez az összeg jóval meghaladta a havi kiadásait.

7 Diákszövetség.

□ Ez persze megnehezítette a maga dolgát.

□ Aztán azt is közölte velem, hogy semmiféle segítséget nem fogad el tõlem.
Nem kért se belõlem, se a németországi örökségébõl. Amikor ezt kimondta, Herr Von Heurten-
türelmem.
□ Megütötte?
□ Nem. Hanem □arrogáns, hálátlan zabigyerek□-nek neveztem, és megmondtam neki, ami a
dolga
□ Erre õ?
□ Erre õ azt felelte, hogy menjek a picsába.
□ Meglep, hogy nem ütötte meg.
□ Az egész beszélgetés alatt ott állt El Ferruch testõre a fiam széke mögött. Hatalmas nég
Helmut von Heurten-Mitnitznek erõlködnie kellett, hogy el ne mosolyodjon. Lelki
szemei elõtt megjelent a báró, amint dühösen farkasszemet néz N'Dzsibbával, El Ferruch
hat
□ Akkor, gondolom, a beszélgetésnek hamar vége lett □ mondta. □Ez lett a vége?
□ Nem ez lett a vége, de én akkor távoztam □ felelte a báró. □Amint lehetõségem adódott rá
De azt is elmondta, hogy a gyakorlatban ez nem olyan egyszerû. Azért a cél elérése érde-ké
□ És?
□ Az ügy a külügyminiszter elé került, aki úgy gondolta, □egyelõre nem volna bölcs
dolog□ érvényesíteni az atyai jogaimat, és németté nyilváníttatni a fiamat. Az amerikai
tö
□ Lefogadom, hogy a külügynél sokan arra is gondolhattak, hogy El Ferruch még kapóra jöhet
Marokkót.
□ Én is valami hasonlóra tippeltem □ felelte a báró.
□ Marokkóban én voltam a Francia-német Fegyverszüneti Bizottság képviselõje, báró úr. Az
o
□ Valóban? □ kérdezte a báró meglepetten.
□ Mielõtt rátérnénk erre, meg szeretném kérdezni, milyen gyakran találkozott a fiával az
e
□ Soha többé nem láttam □ felelte a báró határozottan.
□ És nem is sejtette, amikor legutóbb elhagyta Németországot, hogy soha többé nem akar
ide

□ A találkozásunk óta nem vette fel velem a kapcsolatot.

□ Ennek ellenére kifizette a marburgi tandíját, nem?
□ Azt a tanácsot kaptam, hogy fizessem ki □ felelte a báró.
□ És járandóságot is adott neki□ mennyit is?
□ Ötezer birodalmi márkát□ havonta. De, Herr Von Heurten-Mitnitz, ezt is magas posz-ton
ül
□ Értem □ felelte Von Heurten-Mitnitz, aztán szigorúan a báróra nézett. □ Okunk van fel-té
A báró lefehéredett.
□ El sem tudom mondani magának, micsoda szégyen számomra az, amit mond.
Helmut von Heurten-Mitnitz hagyta, hogy a báró egy pillanatig fõjön a levében.
□ Az információ tökéletesen megbízható forrásból származik.
□ De ugye senki sem gondolja, hogy□ □ kezdett hozzá a báró, aztán elhallgatott.
□ Senki nem gondolja. Senki sem kételkedik a báró úr lojalitásában.
□ Akkor mirõl van szó?
□ Felmerült annak a lehetõsége, hogy a fia megpróbálja felvenni magával a kapcsolatot□ nag
felelte Von Heurten-Mitnitz. □A FEG olyasmivel foglalkozik, ami nagyon érdekli az ame-rika
□ Határozottan tiltakoznom kell a puszta gondolat ellen is, hogy□
□ Báró úr, én nem kételkedek a maga lojalitásában, de mégis a vérérõl van szó!
□ Ha az amerikai katonai hírszerzésnek dolgozik, akkor a német állam ellensége.
A német állam pedig mindennél fontosabb.
□ Megadom magának a privát telefonszámomat □ mondta Von Heurten-Mitnitz. □
És Müller Standartenführer privát telefonszámát is. Õ kezeli ezt az ügyet az SD részérõl.
□ Hogyne, természetesen □ felelte a báró.
Helmut von Heurten-Mitnitz felírta mindkét telefonszámot egy másik névjegykártya hátoldalá
□ Köszönöm, hogy a gyásza ellenére idõt tudott rám szakítani.
□ Én köszönöm a megértését, Herr Brigadeführer □ felelte a báró.
A báró készen áll átadni a fiát a hatóságoknak □ gondolta Von Heurten-Mitnitz □
ha alkalma adódik rá. Eric von Fulmar és William J. Donovan ezredes az OSS-tõl ezt
minden
□ Még egy kérdés, báró úr □ mondta Von Heurten-Mitnitz. □ Ismer maga egy bizonyos
Friedric

Látta Von Fulmar arcán, hogy a kérdéssel érzékeny pontot talált el.
□ Személyesen nem ismerem, de Speer birodalmi fegyverkezési miniszter úr kérésére
jelenleg a marburgi gyárunkban dolgozik tanácsadóként.
□ Értem □ felelte Von Heurten-Mitnitz elgondolkodva. □ De személyesen nem ismeri?
□ Nem □ felelte a báró.
Von Heurte-Mitnitz most már értette, hogy a Bad Ems-i képeslap által felmerült kérdé-sekre
és ez talán mindennél fontosabb volt a professzor és Albert Speer közötti kapcsolatban
kel
Hatodik

(Egy)
Washington D. C.
Az USA Haditengerészet Repülésügyi Hivatala (BUAIR)
1942. december 31.
Az Egyesült Államok Haditengerészetének második legmagasabb rangú embere a hadi-tengerésze
Amikor például valami dolga akadt az USA Haditengerészet Repülésügyi Hivatala (BUAIR) igaz
vele, hogy a DCNO látni kívánja, és ha neki is megfelel, még aznap, vagy másnap 14.20-14.4
A haditengerészeti minisztériumban, Washingtonban, rendkívül fontosnak találták, hogy mind
Edwin Ward Bitter korvettkapitány volt Enoch Hawley ellentengernagy, a BUAIR repü-lõgép- é
A DCNO a lehetõ leghamarabb beszélni kívánt az AAAD fõnökével, amennyiben az
lehetséges.
□ Biztosra veszem, hogy a tengernagy harminc percen belül az irodájukban tud lenni □ felel
Más szóval mit akar a DCNO?
□ A tengernagy úr úgy döntött, hogy õ megy el a maguk irodájába, korvettkapitány □
felelte a DCNO szárnysegédje, aztán egészen biztosan az órájára pillantott, mert a követ-k
Bitter kíváncsian felvonta a szemöldökét, aztán felállt az íróasztalától, és Hawley ellen-
Hawley ellentengernagy, az õsz hajú, negyvenes évei végén járó férfi felpillantott, és in-
Végül felnézett Bitter korvettkapitányra.
□ Tengernagy úr, a DCNO 15.25-kor ide jön. A szárnysegédje most telefonált.
□ Ide? □ kérdezte Hawley ellentengernagy meglepetten.
□ Igen, uram. Mondtam neki, biztosra veszem, hogy a tengernagy úr a DCNO irodájában tud le
Hawley ellentengernagy furcsa hangot adott ki magából: félig felmordult, félig
felhorkant.
□ Az alhajómester még itt van? □ kérdezte.
□ Nincs, uram. Korábban elengedtem.
□ Nos, ebben az esetben maga fõz egy kancsó friss kávét.
□ Igen, uram.
□ Van esetleg valami tömény italunk?
□ Ott van a vésztartalék, uram □ felelte Bitter.
□ Ez az eset vészhelyzetnek számít. Gondolom, ha tudná, hogy mit akar a DCNO,
Ed, elmondaná nekem.
□ Rákérdeztem □ felelte Bitter. □Nem akart válaszolni.
Hawley ellentengernagy bólintott.
□ Készítse elõ, pohárral, jéggel, szódával, mindennel, de ne hozza ki, amíg nem szólok!
Ne
□ Szerintem semmi ilyesmirõl nincs szó, tengernagy úr.
□ Akkor mondja el, hogy maga szerint mirõl van szó, Ed! □ mondta Hawley ellentenger-nagy.
Bitter elgondolkodott, aztán vállat vont. Elment megfõzni a kávét, és megnézte, hogy az al
Hawley ellentengernagy felállt, levette a V nyakú pulóverét, az egyik fiókba tömte,
aztán felvette a zubbonyát. Aztán megpróbált valami rendfélét csinálni a rendezettnek egyá
Hirtelen abbahagyta a rámolást.
A francba az egésszel! Ha el is követtem valami hibát, az csak véletlen lehetett, és válla
Ha a DCNO nem érti meg, hogy azért van az íróasztalomon ennyi papír és számológép, mert do
A DCNO szárnysegédje 15.23-kor nyitotta ki az ajtót, a DCNO pedig bemasírozott.
□ Jó napot, korvettkapitány □ mondta a DCNO, és bár erre semmi szükség nem volt, be-
mutatk
□ Jó napot, tengernagy úr □ mondta Bitter. □ Hawley tengernagy úr már várja magát, uram, é
A DCNO szárnysegédje, egy fregattkapitány, aki mintha a fõnöke fiatalabb kiadása lett voln
Bitter gyorsan a DCNO elé lépett, és kinyitotta Hawley ellentengernagy ajtaját.
□ A haditengerészeti vezérkari fõnök helyettese, uram! □ jelentette be Bitter.
□ Jó napot, uram □ mondta Hawley tengernagy, miközben felállt az íróasztala mögül.
□ Hello, Enoch □ mondta DCNO, és elõrenyújtott kézzel elindult Hawley felé. □
Hogy van?
□ Nagyon jól, uram. És maga?
□ Ó, én túl sokat dolgozok, túl kevés fizetést kapok, és most is azt kívánom, bárcsak
valahol máshol lennék □ felelte a DCNO. A hangja komoly volt és lemondó.
□ Megkínálhatom egy kávéval, tengernagy?
□ Kizárólag akkor, ha nem tejet és cukrot rak bele, hanem valami mást □ felelte a DCNO.
□ Biztosra veszem, hogy megoldható a dolog. Nem igaz, Ed?
□ Igenis, uram □ felelte Bitter.
□ Ez a fiú sántít □ mondta a DCNO, amikor Bitter kiment az irodából.
A kijelentést kérdésnek szánta.
□ Kapott a térdébe egy japán .50-est, illetve a szilánkjait.
□ És mi az, ami a mellkasára van tûzve?
□ Azok az amerikai önkéntes csoport szárnyai, tengernagy. Bitter korvettkapitány koráb-
ban
□ Lenyûgözõ □ mondta a DCNO.
Hawley ellentengernagynak fogalma nem volt, mit akart ezzel mondani a DCNO.
□ Bitter kiváló ember □ mondta Hawley. □ '38-ban végzett. Majdnem kétszeres ászpilóta
lett
□ Hmmmm □ felelte a DCNO.
Bitter egy fehér kendõvel letakart coca-colás tálcával a kezében tért vissza, rajta két
csésze kávéval.
□ Mond magának valamit az a név, hogy Canidy, korvettkapitány? □ kérdezte a DCNO, amikor
B
□ Igen, uram □ felelte Bitter, akit meglepett a kérdés.
□ Együtt repült vele a Repülõ Tigriseknél?
□ Igen, uram.
□ Ez minden?
□ És együtt szolgáltunk Pensacolában, uram. Oktatópilóták voltunk. Onnan mentünk
Kínába.
□ Ez minden?
□ Nem tudom, hogy a tengernagy úr mire kíváncsi.
□ Rendes ember?
□ Igen, uram.
□ A barátjának tartja, korvettkapitány?
□ Igen, uram.
A DCNO a szárnysegédjére nézett.
□ Charley, azt hiszem, épp most kaptunk egy megkésett karácsonyi ajándékot □ mondta a
DCNO
□ De igen, tengernagy úr, nagyon úgy néz ki.
□ Korvettkapitány, hozzon Charleynak és magának is abból a kávéból, és üljön le mel-lénk!
Bitter kiment az irodából, majd sietve visszatért két bögre kávéval. Kicsit feszengve leül
□ Mondhatjuk úgy, Enoch □ kezdett hozzá a DCNO □, hogy közvetlenül a Vezérkari Fõ-nökök Eg
A DCNO belekortyolt a kávéjába, aztán Bitterre nézett.
□ Ismeri az elõbb említett urak valamelyikét, korvettkapitány?
□ Igen, uram.
□ Hogyan ismerte meg õket?
□ Douglass kapitány fia szintén az amerikai önkéntes csoportnál volt, uram □ felelte
Bitte
□ Tudja, hogy most mivel foglalkoznak? □ kérdezte a DCNO.
□ Igen, uram.
□ Charley □ mondta a DCNO □, nekem egyre inkább olyan érzésem kezd támadni, hogy abba a
bi
□ Valóban úgy tûnik, uram □ felelte a DCNO szárnysegédje.
□ A Vezérkari Fõnökök Egyesített Bizottságával folytatott egyeztetés egyik témája, Enoch
□
□ Uram? □ kérdezte Hawley tengernagy.
□ Ez is csak újabb bizonyítéka volt annak, ha az ember nem tudja, mirõl beszél, jobb, ha m
Fõnökök Egyesített Bizottsága elõtt bejelentettem, hogy a legutolsó információm szerint a
A DCNO körülnézett, aztán vállat vont.
□ Ekkor, nagyon finoman ugyan, ezt el kell ismernem, Douglass kapitány közölte velem,
hogy
□ Uram □ kezdett hozzá Hawley □ volt egy üzenet, amiben□
□ Ebben egészen biztos vagyok, ahogy abban is, hogy látnom kellett volna, de nem
láttam, úgyhogy csak ültem ott csendben, mint aki egy kicsi darabka szarba lépett.
De már régóta tudom, ha az ember már úgyis belelépett, akkor már mindegy, és nem szá-
mít,
□ Tengernagy □ mondta Hawley tengernagy □, én döntöttem úgy, hogy visszahívom a torpedóvet
A DCNO felemelt kézzel jelezte, hogy eleget hallott.
□ Nem kritikának szántam. Ami engem zavart, az az volt, hogy ezzel gyakorlatilag
óriásplakátra nyomtattuk nagy betûkkel: □A Haditengerészet nem tudja megoldani a saját pro
□ Uram □ mondta Hawley tengernagy □, ha szabad megjegyeznem, ez soha nem volt a
Haditenger
□ Ne akarjon megetetni ezzel a maszlaggal, Enoch! A tengeri hadtápvonalak védelme a
Hadite
□ Igen, uram □ felelte Hawley.
□ A légi hadtest önálló fegyvernemmé kíván válni, Enoch □ mondta a DCNO. □
És elõbb-utóbb azzá is fog válni. Amikor ez megtörténik, nem akarom, hogy a légi hadtest
a
□ Értem, uram □ mondta Hawley.
□ Azért nem lehet okolni senkit, mert õszintén elmondja a véleményét, de én elég ké-nyelme
A DCNO egy pillanatra elhallgatott, és megrázta a fejét, mintha fájdalmas lett volna a szá

□ És mondtam még valamit, amit nem kellett volna. Tettem egy nagyokos megjegyzést. Egy tis
Tengerészgyalogság fõparancsnoka, az az áruló szemétláda csatlakozott az ellenzékhez.
□ Uram?
□ Azt mondta: □Mi a francról beszélsz, Jake? Elvégre elloptak egy hadihajót. Ha nem
sikerül megsemmisíteniük a kikötõt, majd ellopják a náci tengeralattjárókat.□ Erre persze
Azt is elmondta, hogy a projektben jelenleg is szerepet kap egy haditengerésztiszt, egy
bizonyos Kennedy korvetthadnagy. A hadmûveleti tisztje, ez a Canidy nevû fickó szintén had
□ Értem □ mondta Hawley ellentengernagy.
□ Úgyhogy felkerestem magát, Enoch, hogy magától kapjak választ két kérdésre.
Elõször is kellene egy megfelelõ rendfokozattal és tapasztalattal rendelkezõ tiszt neve,
a
□ Elõször mondom a rossz hírt, tengernagy □ felelte Hawley ellentengernagy. □
A probléma a robbanószerek szakítóerejével van. A tengeralattjáró-kikötõt sziklából vájták
Ha a tengeralattjáró-kikötõt bombával akarnánk megsemmisíteni, ahhoz akkora bombára lenne
□ De a távvezérlésû repülõgépet akkor is irányítania kell valakinek a vezérlõ repülõgépbõl
A DCNO Bitterre nézett.
□ Maga repülõ állományban van, korvettkapitány?
□ Nem, uram □ felelte Bitter.
□ Az orvosok vették ki a repülõállományból? A térde miatt?
□ Igen, uram.

□ Az orvosok döntését természetesen idõnként felül lehet bírálni □ mondta a DCNO. □

Mondja
□ Nincs, uram □ felelte Ed Bitter.
□ Mintha egy pillanatra hezitált volna, korvettkapitány □ jegyezte meg a DCNO. □
Vagy tévedek?
□ Uram, a kérdés inkább az, engedélyt kapok-e rá, hogy én irányítsam azt a gépet.
□ Douglass kapitány azt mondta, hogy beszél ezzel a maga Canidy nevû barátjával □ mondta
a
□ Canidy õrnagy idõnként eléggé meg tudja magát makacsolni, uram □ mondta Bitter.
□ Egek, korvettkapitány, Canidy õrnagy. Az õrnagyok pedig azt csinálják, amire utasítják
õ
□ Uram □ mondta Bitter □, a helyzet az, hogy Canidy valójában nem õrnagy.
Õ egy OSS-ügynök, és csak azért viseli az õrnagyi egyenruhát, mert az szabad mozgást
bizto
□ Hmmm □ mordult fel a DCNO. □ Nos, akkor másként mondom, korvettkapitány.
Azt akarom, hogy haditengerésztisztek semmisítsék meg azt a tengeralattjáró-kikötõt.
Ha egy mód van rá, akkor haditengerésztisztek semmisítsék meg, méghozzá egy haditen-
gerész
□ Igen, uram □ mondta Bitter. □ Megteszek minden tõlem telhetõt, uram. Nagyon hálás
vagyok
□ Mikor tudna Angliába menni? □ kérdezte a DCNO.
□ Akár most rögtön is, uram □ felelte Bitter.
A DCNO egy pillanatig nem szólalt meg, csak az ujjbegyeit érintette egymáshoz.
□ Azt hiszem, Enoch □ mondta végül □, a megoldás az lesz, ha ideiglenes szolgálatra
áthelyezzük a korvettkapitányt. Így, ha a szükség úgy hozza, felhúzhatja a maga lobogóját.
□ Igenis, uram □ mondta Hawley ellentengernagy.
□ Vegyen ki pár nap szabadságot, és töltsön el otthon egy kis idõt, korvettkapitány!
Aztán menjen Angliába! Tudja, hogy mit várunk el magától.
□ Igenis, uram □ felelte Bitter.
(Kettõ)
Németország, Marburg an der Lahn
1942. december 31.
Wilhelm Peis Hauptsturmführer kénytelen volt elgondolkodni azon, hogy Johann Müller Standa
Természetesen Müller Standartenführer elégedett kell, hogy legyen az estével, Peis
remélte, utána alkalma lesz megbeszélni a Standartenführerrel a jövõjét. Peis nem akart se
Peis újra meg újra arra gondolt, hogy Müller a szíve mélyén valószínûleg éppen olyan ember
Kutyából nem lesz szalonna, akkor sem, ha a Standartenführereknek járó ezüstzsinóros váll-
Müller férfi volt, és mint minden férfi, õ is szeretett volna elkölteni egy finom vacsorát
Utána pedig össze akart bújni a vonzó, fiatal nõvel az ágyban. Mindössze ennyit várt el Pe
Mivel nagyon jó esély volt rá, hogy Fraulein Dyer kötekedõ hangulatban lesz, Peis arra gon
segítségét.
Frau Gumbach egy kuplerájt vezetett a fõpályaudvar közelében, egy igazi bordélyházat, ahol
A gond csak az volt, hogy Müller Standartenführer egyértelmûen érdeklõdést mutatott Fraule
Amikor Peis felhívta Frau Gumbachot, a nõ biztosította róla, hogy tökéletesen megérti a di
A lány kasseli házát lebombázták, a munkáját elvesztette, a hesseni munkaügyi hivatalnok
p
□ Csak nem arra céloz, hogy ki kell fizetnem? □ kérdezte Peis. Nem hitt a fülének.

□ Természetesen nem, Herr Hauptsturmführer □ felelte Frau Gumbach, aki tökéletesen

tisztáb
□ Háromnegyed hétkor ott leszek a Cafe Weitz mögötti parkolóban □ mondta Peis.
Frau Gumbach ízlésében általában meg lehetett bízni, de Peis most látni akarta a kasseli l
Aztán felhívta Fraulein Dyert, és meghívta a Kurhotelbe, hogy ott töltse a szilvesztert ve
nagyon fontos ember, egy tiszt Berlinbõl. Megkérte a lányt, hétre legyen a hotel elõtt.
Ha Peis nem lenne ott, akkor várja meg a bárban.
Peis nem ajánlotta fel neki, hogy elmegy érte autóval. Ha zötyög egy keveset a villamos-
sa

(Három)
Gisella Dyer huszonkilenc esztendõs volt. Magas, elég nagycsontú lány volt, olyasvalaki, a
Ez annyit jelentett, hogy a lány válla széles volt, a combja izmos, a melle nagy és kemény
Gisella Dyer és megözvegyült apja egy nagy, kellemes házban élt közel egy ódon erõd-höz, a
A ház eredetileg Gisella nagyapjáé volt, aki apjára és anyjára hagyta, de már nem
rendelkeztek felette teljes tulajdonjoggal. Gisella és az apja négy nagy szobában lakott (
A ház többi részére rátette a kezét a Lakhatási Hivatal (ideiglenesen, a gyõzelemig), és
kiutalta három családnak és egy agglegénynek, aki mérnök a Fulmar Werk alkalmazásában.
Gisella nagyapja matematikaprofesszor volt Marburgban. Az apja az egyetem fizika
tanszékén tanított kohászatot. Ha nem jött volna a háború vagy a nemzetiszocializmus (Gise
De jött a nemzetiszocializmus, és attól kezdve figyelembe kellett venni a □párt iránti szi
szocialista Pártot illette, nem állt túl jól a szénája Marburg városában. Sõt.

Dyer professzor már akkor sem értett egyet a Nemzetiszocialista Párt elveivel, amikor csup
1938 õszén tett pár hízelgõnek nem mondható megjegyzést Julius Streicher professzorra, aki
Az SD-tiszt, aki a nyomozást lefolytatta, Wilhelm Peis SS-Obers-turmführer volt, egy egyko
Peis behívatta Gisellát az irodájába, megkínálta egy pohár Steinhagerrel, aztán felvázolta
Peis tárgyilagosan közölte Gisellával, hogy a büntetéseket egy módon kerülheti el az
apja: ha Gisella vállalja, hogy az apját az igaz nemzetiszocialista úton tartja; ha rendsz
Gisella fejében csak egy pillanatra fordult meg a gondolat, hogy visszautasítja az ajánla-
Ha Peis akarta volna, letéphette volna a ruháit ott helyben, addig verhette volna, amíg me
Aznap délután elment Peis lakására, hagyta, hogy a férfi leitassa, és az ágyába vigye.
Mivel a maga módján tisztességes ember volt, Peis Obersturmführer állta a szavát.
Az apja ellen emelt vádak mellé az a megjegyzés került, □bizonyíték híján a nyomozás folyt
A dolog csak addig volt érdekes Peisnek, amíg újdonságnak számított. Késõbb csak rit-kán k
Gisella viszont elég intelligens volt ahhoz, hogy rájöjjön, ha úgy tesz, mintha szívesen
b
Hat hónappal azután, hogy Peis az irodájába hívatta Gisellát, úgy döntött, hogy alkalmi aj
Egy este □meghívta□ Gisellát, vacsorázzon vele a Marburgtól délre, a hegyoldalba épített K
A Kurhotel egy kicsi, nem túl rég épített, Bauhaus stílusú épület volt, egy nagyon kelle-m
Peis nem volt ott, amikor Gisella megérkezett, úgyhogy leült a bárban az egyik székre,
hog
□ Fraulein Dyer, ezt õnagyméltósága küldi hódolata jeléül □ udvariaskodott a fõpincér.
□ Parancsol?
A fõpincér a helyiség másik végében lévõ asztal felé biccentett. Három férfi ült az asz-
ta
□ Köszönöm, nem kérem! □ mondta Gisella a pincérnek dühösen. □Vigye innen!
Arra gondolt keserûen, hogy attól még, hogy Peisszel kénytelen lefeküdni, nem lesz kurva,
□ Meglehet, hogy õnagyméltósága ezt sértésnek fogja venni, Fraulein □ mondta a pincér.
□ Talán nem annyira, mint Peis Hauptsturmführer □ vágott vissza.
Akkor is dühös volt, és a szégyentõl is égett még az arca, amikor Peis megérkezett.
Amikor
□ Melyik kívánta meg? □ kérdezte Peis. □ Az arab vagy a báró?
□ Báró?
□ A fiatalabbik Kolbe bárója □ mondta Peis.
□ Én azt hittem, hogy az arab □kis barátja□ □ felelte Gisella.
□ Elõször én is azt hittem, de nem homoszexuálisok.
□ De nagyon biztos a dolgában □ mondta Gisella. Most már Peis is idegesítette.
□ Kedves Gisellám, persze, hogy biztos vagyok a dolgomban. Hiszen ezért fizetnek.
□ Ezt meg hogy érti?
□ Hivatalból köteles vagyok megfigyeltetni azokat az embereket, akik után érdekdõdik a
ber
□ És figyelteti õket? Miért?
□ Államérdekbõl, természetesen. De errõl természetesen nem beszélhetek.
□ Természetesen □ felelte Gisella olyan hangon, hogy Peis azt higgye, rettentõen lenyû-
göz
□ De elárulhatok magának valami rendkívül izgalmas dolgot kettejükrõl □ mondta Peis.
Gisella tudta, bármit is akar neki mondani Peis, annak lesz valami köze a
szexhez.
Peis ugyanis szerette a szexszel kapcsolatos dolgokkal zavarba hozni.
□ Valóban?
□ Borotválva szeretik a nõket □ suttogta Peis.
□ Micsoda? □ kérdezte Gisella, aztán megértette, mire céloz Peis. Õt magát is meglepte,
mi
□ Frau Gumbach mesélte, hogy amikor õnagyméltósága egy héten egyszer vagy kétszer elküldi
□ Nem hiszem el □ mondta Gisella. □ Miért?
□ Fogalmam sincs □ felelte Peis. □ De ki fogom deríteni.
□ Hogy? Egyszerûen odasétál, és megkérdezi tõle?
□ Nem. Én most elmegyek. Maga fogja kideríteni nekem.
□ Egyáltalán nem találom viccesnek, Wilhelm □ mondta Gisella.
□ Nem viccnek szántam □ felelte Peis. □ Egy ideje azon morfondírozok, hogyan talál-kozhatn
De végre megvan a megoldás. Odamegyek hozzájuk, és elnézést kérek tõlük a maga nevé-ben, a
□ Mondtam, hogy nem találom viccesnek a dolgot.
□ Én pedig azt mondtam magának, hogy nem viccelek □ felelte Peis. □ De másként fo-galmazok
Gisella erõlködött, hogy el ne sírja magát. Peis szemmel láthatóan komolyan beszélt,
ráadásul nagyon élvezte, amikor Gisella elsírta magát.
□ Megtudhatnám, hogy miért szükséges ez?
□ Teljes jelentést várok magától □ mondta Peis.
□ Mirõl?
□ Minden érdekes dologról, ami velük kapcsolatos □ felelte Peis.
Gisella a púdertartója tükrében figyelte, ahogy Peis biccentett a fejével, és összecsapta
Három perccel késõbb a pincér □ diadalittas mosollyal az arcán □ visszatért az 1932-es Gum
□ A báró úr hódolata jeleként küldi, Fraulein Dyer □ mondta.
□ Köszönöm □ felelte Gisella.
Aztán Von Fulmar már ott is állt az asztalánál.
□ Arra gondoltam, ha már úgyis egyedül van, megkérdezem, nem ülhetnék-e maga mellé □ mondt
Von Fulmar rettentõen magabiztos volt, ami egy kicsit furcsává, sõt, egyenesen nevetsé-ges
□ Parancsoljon □ mondta Gisella, és a székre mutatott.
A pincér azonnal hozott egy poharat neki, de Fulmar intett neki, hogy nem kéri.
□ Én konyakot iszok. Idehozná a poharamat, kérem?
□ Jawohl, Herr Baron □ felelte a pincér.
Fura volt ez a mesterkéltség egy ilyen kisfiús külsejû fiatalembertõl.
□ Na és a barátai? □ kérdezte Gisella.
□ Õk már foglaltak ma estére □ felelte Fulmar.
Gisella biztosra vette, hogy az arab és a fiú megbeszélte, hogy ki megy oda az
asztalához.
□ Peis Obersturmführert elszólította a kötelesség □ mondta Gisella.
□ Mi ez az egész, Fraulein? □ kérdezte Fulmar.
□ Nem igazán értem, hogy mire céloz, báró úr □ felelte Gisella.
□ Miért nevez bárónak? □ kérdezte Fulmar hirtelen meglepõen udvariatlanul. De egy pil-
lana
□ Nekem azt mondták, hogy az édesapja Von Fulmar báró.
□ Ez igaz. De én amerikai vagyok. És Amerikában nincsenek bárók.
□ Tökéletesen beszél németül □ mondta Gisella. □ Egész nyugodtan kiadhatná magát németnek.
A bók simán lepergett Fulmarról.
□ A nyelvekben elég jó vagyok □ mondta Fulmar tárgyilagosan. □Még arabul is elég jól beszé
A pincér megérkezett Fulmar konyakospoharával. Von Fulmar beleszagolt, aztán bele-kortyolt
□ Tényleg nem tudom, hogy mire céloz □ mondta Gisella feszengve.
□ Tudom, hogy kicsoda Peis □ mondta Fulmar már-már türelmetlenül és egyértelmûen megvetõen
Gisella érezte, hogy elpirul.
Kimondta az elsõ dolgot, ami az eszébe jutott.
□ Nagy bajba kerülhet, ha gengszternek nevezi □ mondta Gisella. Fulmar csak legyintett.
□ Neki dolgozik? □ kérdezte Fulmar.
Gisella Fulmar szemébe nézett, de nem szólt semmit. Fulmar megrázta a fejét.
□ Mire kíváncsi Peis? □ kérdezte Fulmar.
Gisella most már félt, és nem is kicsit. Ez a beszélgetés egyáltalán nem úgy alakult,
ahog

□ Akármire, ami érdekes, mi? □ kérdezte Fulmar.

□ Nem vagyok a nõje □ szaladt ki Gisella száján.
□ Én azt hittem □ mondta Fulmar tárgyilagosan, és Gisella hitt neki. Ez pedig azt jelen-
te
□ Azt hiszem, már értem □ mondta Fulmar. □ Sakkban tartja magát valamivel, igaz?
Gisella idegesen megnyalta az ajkait, mielõtt válaszolt volna.
□ Azt hiszem, szeretne összebarátkozni magával és a barátjával. Fulmar gúnyosan felne-
vete
□ Azt lefogadom! A szemétláda! □ mondta Fulmar, aztán kíváncsian Gisellára nézett. □ Mivel
Gisella nem felelt, Fulmar pedig vállat vont.
□ Elnézést. Semmi közöm hozzá. Nem is kellett volna megkérdeznem.
□ Kérem □ mondta Gisella halkan □, ne sodorjon bajba!
Fulmar megint Gisella szemébe nézett, Gisella pedig rájött, hogy tetszik neki a férfi
szem
□ Nem □ felelte Fulmar □, természetesen nem fogom. Elüldögélünk itt, megiszunk pár pohárká
Gisella elmosolyodott.
□ Nagyon szép, amikor mosolyog □ mondta Fulmar.
□ Köszönöm □ mondta Gisella. Az arca hirtelen olyan forró lett, amibõl tudta, hogy min-
den
□ Honnan tudja, hogy ki vagyok? □ kérdezte Gisella egy pillanattal késõbb.
□ Az egyetemen mondta az egyik hallgató □ felelte Fulmar. □ Beültem az apja néhány volfrám
Aztán Fulmar felállt.
□ Felkérhetném egy táncra, Fraulein Dyer? □ kérdezte Fulmar eltúlzott udvariassággal.
Amíg táncoltak, Fulmar szemmel láthatóan nagyon ügyelt a kettejük közötti távolságra. Egy
Amikor visszamentek az asztalhoz, Fulmar térde Gisella térdéhez ért, majd a férfi gyor-
san
□ Ezt most parancsra teszi? □ kérdezte Fulmar.
Gisella elszégyellte magát, és elhúzta a térdét.
□ Azt mondtam volna, hogy nem esett jól? □ kérdezte Fulmar.
Gisella nem nézett a férfira, de a térde visszakerült Fulmar lába mellé.
□ Nem volna kedve megnézni a rézkarcgyûjteményemet, Fraulein Dyer? □ kérdezte Fulmar.
Gisella elmosolyodott.
□ Hadd legyen mit jelentenie a pincérnek.
□ És hol tartja a rézkarcgyûjteményét? □ kérdezte Gisella.
□ Itt. Az emeleten. Én itt lakom.
Gisella felvette a poharát, felhajtotta a bort, aztán felállt.
□ Indulhatunk, báró úr □ mondta Gisella.
Amíg a liftre vártak, a pincér az étterem ajtajából nézte, hová mennek.
Gisella nem is gondolta, hogy ilyen élvezetes lesz az Eric Fulmarral való közösülés.
Valószínûleg azért volt az, mert Eric egy kedves, egyenes és lelkes fiú volt, míg Peis
mindig unott képet vágott, miközben Gisellán □dolgozott□.
Amikor Peis másnap felhívta telefonon, hogy megkérdezze, hogy mentek a dolgok, Gisella a
k
□ Úgy éreztem magam, mint Frau Gumbach egyik kurvája.
□ Én azt kérdeztem, hogy hogyan mentek a dolgok □ felelte Peis, aki egyértelmûen él-
vezte,
Peis rövid hatásszünetet tartott, aztán folytatta.
□ Hét harminckor ment fel Fulmar szobájába. Háromnegyed kilenckor jött le, és vacso-rázott
Gisella meg sem tudott szólalni a döbbenettõl.
□ Nagyon örülök, Gisella □ folytatta Peis □, ennek a maga új kapcsolatának. Nagyon
szomorú
□ Wilhelm, ez a fiú alig múlt húszéves!
□ Az sem érdekelne, ha tizennégy lenne □ felelte Peis.
□ Átkozott!
Peis belenevetett a telefonba, aztán bontotta a vonalat. A vicces azonban az volt, hogy ez
A rossz csak az volt a Gisella Dyer és Eric Fulmar közötti kapcsolatban, hogy egyszer vége
Amikor pedig vége lett, Gisellából ismét az lett, ami volt, egy kurva, aki kérésre házhoz

(Négy)
Gisella Dyer szomorú volt.
A puszta gondolattól elment az életkedve, hogy szilveszter éjjelén el kell bûvölnie egy va
Nem véletlenül reménykedett abban, hogy a véget ért a megaláztatása. Mivel az apja hi-hete
Az apját a kormány egyértelmûen rehabilitálta. Ezt Peisnek is tudnia kellett volna.
Annak ellenére, hogy helyi SS-SD-tisztként szolgált, Peis is csak egy egyszerû paraszt vol
Logikusnak tûnt azt feltételezni, hogy Peis mostantól kezdve békén fogja hagyni, ha má-sér
Olyan jó volt azt gondolni, hogy vége a megaláztatásnak. Teltek a napok és a hetek, és Pei
De most minden kezdõdött elölrõl. Semmi sem változott. Gisella ostobának érezte ma-gát, am
Próbálta a legtöbbet kihozni a hajából, és figyelmesen válogatta össze a ruhadarabokat, am
Amikor eljött az idõ, kilépett a lakásából, és megállt a hófödte utcán. Azon tûnõdött, mer
Arra gondolt, hogy kevesebbet kell villamosoznia, ha balra megy, és lesétál a hegyrõl □ a
Úgy döntött, már csak a hóesés miatt is jobban jár, ha a rövidebb sétát választja, akkor i
Miután a déli pályaudvarnál leszállt a villamosról és elindult felfelé a Kurhotelhez vezet
Azon tûnõdött, Eric vajon gondol-e néha rá, és hogy merre lehet. Talán a keleti fronton va
Aztán a gondolatai a Standartenführerre terelõdtek, akit aznap este kellett szórakoz-tatni
Ahogy belépett a Kurhotel elõcsarnokába, ahol már csak úgy hemzsegtek a vidám és csaprésze
Peis egyszerûen nem volt hajlandó elfogadni a tényt, hogy Fulmar semmit sem mondott
Gisell
□ Két évig szoptad a farkát, és egy hang nélkül lelépett tõled? Csak nem hiszed, hogy
beve

Gisella Dyer átadta a kabátját a portásnak, és belépett az étterembe. A helyiség tele volt
Vajon mit ünnepelnek ezek? □ tûnõdött el Gisella.
Észrevette Peist, aki a helyiség túloldalán ült az egyik asztalnál. Egy vékony, hosszú haj
Gisella mosolyt erõltetett az arcára, aztán keresztülvágott a zsúfolt helyiségen.
□ Heil Hitler! □ mondta, és merev karral tisztelgett. □ Jó estét! És boldog újévet!
□ Kedves Gisellám □ mondta Wilheim Peis Hauptsturmführer, majd felállt, és kezet csó-kolt
□ Köszönöm □ mondta Gisella.
□ Müller Standartenführer, bemutatom magának Gisella Dyert.
Müller kezet fogott Gisellával, aztán udvariasan kihúzta Gisella székét.
Müller fiatalabb volt annál, amire Gisella számított, és még csúnyának sem nevezte
volna. A szeme intelligensen csillogott, és nem úgy nézett Gisellára, mint aki meg akarná
Nem sokkal hajnali egy után, Gisella abban a lakosztályban találta magát, amelyet a Kurhot
nõvel.
De amikor Gisella bekopogott a férfi ajtaján, a korrektség nem múlt el.
Gisella felkészítette magát arra, ami meg fog történni, de Müller szemlátomást nem akarta
Levette a zubbonyát, és felakasztotta egy vállfára, aztán leült az ágyára, és lehúzta a cs
□ Mennyit ivott? □ kérdezte Müller hirtelen. □ Józannak érzi magát?
□ Egy kicsit talán becsiccsentettem □ felelte Gisella.
□ Arra vagyok kíváncsi, hogy részeg-e □ mondta Müller Gisellára nézve.
□ Nem, nem hinném.
□ Van egy üzenetem a maga számára, amit át kell adnia.
Gisella Müllerre nézett. Az arcára volt írva a kérdés, amit nem mert feltenni.
□ Eric von Fulmar üdvözletét küldi az apjának. Gisella hirtelen megborzongott.
□ Ezt nem igazán értem □ mondta Gisella egészen halkan.
□ De hallotta, amit mondtam, nem? □ kérdezte Müller kissé türelmetlenül.
□ Igen, csak nem értem.
□ Pedig nem bonyolult. Ha reggel hazamegy□ azt hiszem, az lesz a legjobb, ha éjszakára itt
Gisella érezte, hogy potyogni kezdenek a könnyei, és nem tudott megálljt parancsolni nekik
□ Herr Standartenführer □ mondta Gisella □, az édesanyám sírjára esküszöm, hogy az apám
ne
□ De ismeri, nem?
□ Ismertem, igen.
□ Ez minden?
□ A szeretõm volt az egyetemen □ felelte Gisella.
□ A szeretõje? □ kérdezte Müller.
□ Én□ én csak államérdekbõl tettem, Peis Hauptsturmführer utasítására □ felelte Gisella.
Müller odalépett hozzá, megragadta Gisella vállát, és egészen közel húzta magához.
□ Kislány, veszélyes játékba kezd, ha hazudik nekem az apja és Fulmar kapcsolatáról! □ mon
Gisella most már reszketett.
□ Krisztusra esküszöm, hogy apám sosem találkozott vele!
□ A szeretõje volt, de sosem találkozott az apjával? Miért nem?
□ Mert nem akartam, hogy apám tudjon róla □ felelte Gisella.
□ Mikor hallott utoljára Fulmarról?
□ Ezt már nagyon sokszor elmondtam a kihallgatásokon. Nem tudom, hogy hová ment, mert nem
□ És 1940 májusa óta nem is hallott felõle?
□ Nem, esküszöm. Nem tudok róla semmit. Istenem, miért nem hisz nekem?
Müller elengedte Gisellát, aztán a zubbonyához ment, kivett belõle egy csomag cigaret-
tát,
□ Gisella □ mondta Müller már-már atyáskodó hangon, □ Szeretném, ha nagyon jól meg-gondoln
Gisella mély lélegzetet vett.
□ Igen, természetesen értesíteném □ felelte □, ha ezt várják el tõlem.
□ Nem hiszek magának □ felelte Müller tárgyilagosan.
Gisella halálra váltan nézett rá.
□ Peis hinne magának. Én nem. Ez a maga szerencséje.
□ Én ebbõl semmit nem érlek □ mondta Gisella tehetetlenül.
□ Eric von Fulmar most már az Egyesült Államok Hadseregében szolgál tiszti rangban □
mondt
□ Már megmondtam magának □ szólt közbe Gisella kétségbeesetten □, hogy Fulmar nem ismeri a
Aztán eljutott a tudatáig, hogy mit mondott neki Müller. Egyáltalán nem úgy beszélt, mint
□ □ és én tudni akarom, hogy mit akarhatott mondani az üzenettel □ fejezte be Müller.
□ Fulmar nem ismerte az apámat. És most sem ismeri.
□ De üdvözletét küldte neki □ mondta Müller. □ Nekünk pedig ki kell derítenünk, hogy mi
a
□ Én ezt nem értem□ □ kezdett hozzá Gisella, de Müller elhallgattatta.
□ Dehogynem érti. Maga egy rendkívül intelligens fiatal nõ.
□ Van ennek az egésznek valami köze Speer birodalmi fegyverkezési miniszterhez? □
kérdezte
□ Nem tudom □ felelte Müller. □ Ha arra kíváncsi, hogy Speer megbízásából kérdezõs-ködöm-e
Gisella kíváncsian meredt rá, Müller pedig bólintott, mintha csak meg akarta volna erõ-sít
□ Szeretném, ha megkérdezné az édesapjától, csak így, szimplán, hogy van-e valami el-képze
Müller addig nézett Gisellára, amíg a nõ végül nem bólintott, és egészen halkan azt nem mo
□ Jól van, jól van.
Müller bólintott, aztán elfordult, alsónadrágra vetkõzött, és lefeküdt az ágyra.
Gisellának fogalma nem volt, hogy mit kellene tennie, úgyhogy lekuporodott Müller mellé az
Peis ellen készül valamire ez a Müller? Vagy valami olyasmit tervez, amire még Peis sem le
Elaludt, és borzasztóan rosszat álmodott. Azt álmodta, hogy Peis pofozza, és hogy Mül-ler
□ Mi a baj? □ kérdezte Müller.
□ Rémálmom volt □ mondta Gisella.
Müller valami nevetésszerû hangot adott ki, de nem volt gúnyos, vagy ilyesmi.
□ Én is benne voltam?
□ Maga és Peis □ felelte Gisella. □ Megégette a mellemet egy cigarettával.
□ A valóságban is?
□ Igen, amikor Eric eltûnt, és én nem tudtam, hogy hová tûnt, vagy hogy hová készült
menni
□ Elképzelhetõ, hogy ez megint meg fog történni □ mondta Müller. □ Sajnálom, de nem hitege
Gisella reszketni kezdett.
Müller az oldalára fordult, és átölelte Gisellát.
Addig ölelte, amíg a lány remegése el nem múlt, aztán elkezdett elfordulni tõle.
□ Ne engedjen el! □ mondta Gisella.
□ Figyelmeztetem, hogy nem vagyok szent □ mondta Müller.
□ Én sem vagyok az, Herr Standartenführer □ felelte Gisella halkan, de érthetõen.
Hetedik
(Egy)
Washington D.
C.
1943. január 5.
Noha Ed Bitter éppen arra készült, hogy otthagyja a feleségét és a gyermekét, mert úgy néz
Elõször is nem kellett amiatt aggódnia, hogy hol fog Sarah és Joe lakni. Miután Ed beje-le
Ed anyja azzal érvelt, hogy a Laké Shore Drive-on lévõ lakásban rengeteg a hely, és kü-lön
Joseph Child közölte Sarah-val, hogy noha a döntés Sarah-é, õ arra gondolt, hogy Sarah még
Sarah salamoni döntést hozott, és bejelentette, ha senkinek nincs ellenvetése, õ Palm Beac
A nagyszülõk rendkívül udvariasan megegyeztek abban, hogy ki szállítja majd Sarah-t és Joe
nevezze □Bitter mamának□ □ fog rájuk várni, hogy □segítsen Sarah-nak berendezkedni□.
Idõközben Ednek sikerült meggyõznie Sarah-t és a nagyszülõket arról, hogy a mostani irodai
Másrészrõl viszont nem lett volna értelme eloszlatni a családja azon tévhitét, hogy a se-b
A fura csak az volt, hogy Ed számára nehezebbnek bizonyult otthagyni Sarah-t és a kis Joe-
Noha nem szerette Sarah-t õrülten vagy szenvedélyesen, nagyobb tiszteletet és csodála-tot
Például azt is hihetetlenül jól reagálta le, amikor kiderült, hogy állapotos. Elfogadta, h
részét, és rögtön közölte Eddel □ és Ed biztosra vette, hogy komolyan is gondolta □, hogy
Ennek ellenére Ed vállalta a felelõsség ráesõ részét, mert kötelességének érezte, hogy tör
Joe-t. Fantasztikus nõ és fantasztikus anya, és szerelmes volt Edbe.
A házasság mindkettejüknek jót tett volna Joe nélkül is.
Ed egészen megszerette a fiát, ami õt magát is meglepte.
A fia iránt érzett szeretet erõsítette meg Edet abbéli hitében, hogy nem szerelmes Sarah-b
Ed hihetetlenül nagy szerencsének érezte, hogy megkapta ezt az új megbízatást. Újból harcb
Ahogy a munka, amit Hawley tengernagy számára végzett, egyre jelentéktelenebbé vált, Ed úg
Amint a repülõgépek, az alkatrészek és a felszerelések lejöttek a futószalagról, azonnal e
De megváltozott a helyzet. Noha továbbra is mindenki több repülõgépet akart, az elmúlt
pár

Bitter tisztában volt vele, hogy a munkáját simán el tudta volna végezni egy közvetlen kin
dolgoztak. Ezek az emberek nagy □anyagmozgatási□ gyakorlattal rendelkeztek, és köny-nyedén
Amint az amerikai iparkomplexum elkezdte ontani a repülõgépeket, méghozzá olyan
hatékonysággal, amilyennel hûtõket és automobilokat is gyártott, többe nem volt szükség eg
Ettõl kezdve Ed meglehetõsen sokszor kérte Hawley tengernagyot □ amilyen gyakran csak mert
Hawley tengernagy minden alkalommal elutasította a kérését, méghozzá nagyon udvari-asan, u
Végül kiderült, hogy a tengernagynak volt igaza. Ed Bitter végre elindulhatott a harc-
mezõk felé, ráadásul visszavették repülõállományba is, mert a Haditengerészetnek most ott
Négy nappal azután, hogy a DCNO bemasírozott Hawley tengernagy irodájába, Sarah kivitte Ed
Sarah hozzátapadt, amikor a hangosbemondó elharsogta, hogy a Légierõ C□54-esre meg kell ke
A repülõgép az új-fundlandi Ganderben szállt le üzemanyagért aztán még egyszer a skó-ciai

(Kettõ)
Horsham St. Faith
Az USA Hadsereg légi hadtestének bázisa
1943. január 6., 08.05
William H. Emmons õrnagy, az USA 8. légi hadserege 474. fotófelderítõ századának pa-rancsn
Canidyt megelõzte Kenneth Lorimer dandártábornok (USA 8. légi hadsereg parancsnok-sága) te
Lorimer tábornok elmondta Emmons õrnagynak, hogy a 43-Special-124 jelû küldetés nem más, m
A tábornok azt is elmondta, Canidy õrnagy személyesen fog a Horsham St. Faithre men-ni,
ho
□ Bill, semmi esetre se engedje meg Canidy õrnagynak, hogy részt vegyen a küldetésben! □
m
□ Igen, uram.
Emmons õrnagy késõbb elmagyarázta a barátjának, Ross századosnak, hogy Canidy is egyike a
Emmons egy kicsit sajnálta, hogy Lorimer tábornok megtiltotta, hogy felengedje ezt a Canid
Canidy õrnagy hajnali háromkor érkezett meg a Horsham St. Faithre. A Packardot, ami-vel ér
Canidy elõször kávét kért, aztán valami harapnivalót, utána pedig nekilátott elmagyarázni
□ Már megbocsásson, õrnagy, de ez a küldetés titkos.
□ Tudom. Én titkosítottam □ felelte Canidy, de aztán megértette, hogy mi Emmons prob-
lémáj
□ Ha szabad megkérdeznem, õrnagy, hány órát repült B-26-osokkal? □ kérdezte Emmons
dühösen
□ Tulajdonképpen nulla órát repültem B-26-osokkal □ felelte Canidy.
□ De egyéb típusokon több ezer repült órája van □ mondta a WRAC-õrmester kedvesen. □ És
me
□ Fogja be, Agnes! □ szólt rá Canidy.
□ Mielõtt pedig idejöttünk volna, Douglass õrnaggyal egyeztettünk, aki a P-38-as táma-
dást
□ Most mondtam, hogy fogja be, Agnes! □ szólt rá Canidy másodszor is.
□ Richard □ makacskodott a WRAC-õrmester □, az õrnagy úr nyilvánvalóan azt hiszi□ sõt, ami
Furán hangzott a □puhapöcs□ szó a meglehetõsen választékosan és fennkölt stílusban be-szél
□ Azt hiszem, elnézést kell kérjek magától, Canidy õrnagy□ □ kezdett hozzá Emmons.
□ Ugyan, erre semmi szükség □ szólt közbe Canidy.
□ □de amikor Lorimer tábornok közölte velem, hogy semmiképpen ne engedjem meg magának,
hog
□ Mit mondott magának Lorimer? □ kérdezte Canidy.
□ Azt, hogy semmi esetre se engedjem meg magának, hogy részt vegyen a küldetésben □
felelt
□ A gazember!
□ És komolyan is gondolta □ felelte Emmons. □ Sajnálom.
□ A tábornok túljárt az eszén, Richard □ jelentette be a WRAC-õrmester, aki szemmel láthat
Canidy a gimnazista kinézetû B-26-os pilótára nézett, és vállat vont.
□ Csak mondja meg, mit szeretne, õrnagy □ mondta a fiatal pilóta □, és hogy maga szerint h
Saint-Lazare a Brest-félsziget Anglia felõli oldalán helyezkedett el, mintegy 700 kilomé-t
Ahogy a B-26-os ráfordult a kifutóra, egy □sebesült a fedélzeten□ jelzõrakéta röppent fel
Amikor a futómû leereszkedett, még onnan, ahol Emmons és Canidy állt, is jól lehetett látn
Megpróbálták rádión közölni a pilótával, hogy húzza be a futómûvét, menjen még egy kört, é
Amikor Canidy és Emmons a repülõgéphez ért a dzsippel □ hatvan másodperccel meg-elõzve a m
De a fotósok abban a pillanatban kidobták a gépbõl a negatívokat tartalmazó pléhdobo-
zokat

(Három )
Anglia, London
Croydon repülõtér
1943, január 6., 10.35
Ahogy a C-54-es a parancsnoksági épület felé gurult, Ed az USA Hadserege két buszát pillan
Ed türelmetlenül várta, hogy elég hely legyen az ülések közötti folyosón ahhoz, hogy õ is
Aztán valaki elkiáltotta a nevét.
□ Edwin Bitter korvettkapitány!
Ed körülnézett.
A limuzin elõtt öt ember állt egy vonalban. Mind az öt egyenruhát viselt □ öt különbözõ eg
A mellette álló, szélesen vigyorgó amerikai tisztet viszont minden további nélkül felis-me
A repülõgéprõl leszálló többi utast is lenyûgözte a kis fogadóbizottság. A legtöbben vic-c
Bitter egy kicsit elszégyellte magát, amikor kilépett a buszok felé tartó sorból, és
elind
□ A király nem tudott eljönni □ mondta Canidy □, úgyhogy elküldött maga helyett egy
herceg
□ Hogy a fene esne magába, Dick! □ mondta a brit századosnõ.
□ Bitter korvettkapitány □ mondta Canidy □, szeretném bemutatni magának Õfõméltósá-gát,
St
□ Úgy látom, a korvettkapitányt nem nyûgözi le a látványa, Dick □ mondta brit százados elé
Nagyon jól néz ki ez a nõ □ gondolta Bitter. □ Van benne valami arisztokratikus. Lehet-ség
□ Csak azért viselkedik így, mert még nem kapott csókot, õfõméltósága □ mondta Canidy.
□ Abbahagyná ezt az õfõméltósága maszlagot? □ nevetett fel a brit százados.
Canidy erre gyorsan Bitterhez lépett, megragadta mindkét karját, és amikor Bitterbe be-
leh
□ Isten hozott Angliában, Edwin! □ mondta Canidy jó hangosan. □Mi, akik elõtted érkeztünk
□ Mit csináltok itt? □ kérdezte Bitter.
□ Természetesen érted jöttünk □ felelte Jimmy Whittaker. □ Hogy ne kelljen végigszen-
vedne
□ Hogy van Joe, Eddie? □ kérdezte Ann Chambers.
□ Palm Beachbe mennek □ felelte Ed.
□ A háború valóságos pokol, mi? □ jegyezte meg Canidy szárazon. □Nekem úgy tûnik, hogy te
□ Honnan tudtad, hogy jövök?
□ Mindentudó vagyok □ felelte Canidy.
□ Mi vagy?
□ Mindentudó □ ismételte meg. □ Mondja meg neki, õfõméltósága, hogy mindentudó va-gyok!
A százados kezet nyújtott Bitternek.
□ Örülök, hogy megismerhetem, korvettkapitány. A nevem Stanfield.
□ Örvendek □ mondta Bitter.
□ Térdre, te faragatlan tuskó! □ mondta Canidy. □ Egy hercegnõhöz beszélsz!
Bitter zavarodottan nézett a századosra, aztán látta a századoson, hogy Canidy igazat mond
Mellesleg ez az egész nagyon jellemzõ volt Canidyre. Direkt élvezte, hogy kellemetlen hely
Ed elfordult az õrmestertõl, de még mielõtt megtette volna, magában megállapította, hogy
□

□ Jobb lesz, ha felszállok a buszomra □ mondta Bitter.

□ Ejnye, korvettkapitány, maga nem figyelt oda Whittaker századosra □ mondta
Canidy. □ Ha felszáll arra buszra, több órára sötétzárkába zárják, vagy valami hasonló
át-
□ Bennszülöttek, mi? □ jegyezte meg Stanfield százados, Whitbey House hercegnéje.
□ Mi az a cerkaszemle? □ kérdezte Ann Chambers.
□ Majd késõbb megmutatom □ felelte Canidy, és Whittakerre vigyorgott.
□ Azt hiszem, jobban járok, ha követem a szolgálati szabályzatot □ mondta Bitter. □
Hol talállak meg titeket késõbb?
□ Tényleg nem kell felszállnod a buszra, Eddie,
□ Az engedély nélküli eltáv lenne, és abból nem kérek □ tiltakozott Bitter.
□ És mit csinálhatnak veled? A tengerentúlra küldenek?
□ Hol talállak meg titeket késõbb?
□ Istenem, hogy te milyen kockafejû alak vagy! □ jegyezte meg Ann Chambers.
□ A Savoy Grillben fogjuk meginni az ebédünket □ felelte Jimmy Whittaker. □ Aztán úgy öt
ó
□ Meglátom, hogy oda tudok-e menni □ mondta Bitter, aztán Stanfield századoshoz for-dult.
□ Én is nagyon örülök □ felelte Stanfield százados.
□ Dick! □ tiltakozott Ann Chambers, amikor Bitter felvette a bõröndjeit, és elindult a
bu-
□ Én megmondtam neki, hogy nem kell felszállnia a buszra □ mondta Canidy. □ De már megint
Ahogy Ed a buszhoz sietett, hallotta, hogy Whittaker felröhög, és hogy a hercegné meg-kérd
□ Ki az a Winslow fregattkapitány?
Canidy elmondta neki, hogy Don Winslow fregattkapitány egy gyerekeknek készített rá-
diómûs

8A cerkaszemlét eredetileg arra találták ki, hogy megállapítsák, az illetõ személynek

ninc

A busz egy hotelhez vitte a C-54-es utasait, amelyet az újonnan érkezett tisztek számára f
Amikor az elõadásoknak vége lett, megkereste egy õrmester, aki elirányította a SHAEF hadit
Mire Ed visszapakolt a bõröndjeibe és visszaszerezte a többi csomagját, elment az elsõ bus
Hivatalhoz, amely egy szupertitkos irodával rendelkezett a Berkeley Square-en.
A kapitány azt mondta neki, ha akarja, megvárhatja, amíg lesz szabad autó, bár az iroda cs
Egy londoni busz mocskos latyakkal terítette be Ed kabátját, ahogy a Berkeley Square felé
De aztán a dolgok elkezdtek sokkal jobbra fordulni.
Egy bizonyos Stevens alezredes fogadta. Jóképû, idõsebb tiszt volt. West Point-i gyûrût
vi
□ Már vártuk, Bitter korvettkapitány □ mondta Stevens. □ Isten hozta nálunk!
□ Köszönöm, uram.
□ El sem tudom képzelni, hogy mi történhetett Canidyvel.
□ Uram?
□ Kölcsönkérte a limuzinunkat, hogy kimenjen maga elé a Croydonra, hogy megmentse magát a
□ Uram □ kiáltotta vissza egy férfihang, amely valahogy ismerõsen csengett Ednek □, azt
mo
□ Biztosan feltartóztatták a SHAEF-nél □ magyarázta Stevens ezredes. □ A 8. légi hadse-
reg
□ Igen, uram,
□ Korvettkapitány, azt hiszem, nekem kellene eligazítanom magát, de úgy gondolom, hogy a
p
□ Igen, uram.
□ Dick javasolta, hogy keresse fel a barátját, Douglasst, aki sajnos szakértõje lett a
ten
□ Aphrodité-projekt? □ kérdezte Bitter. Stevens felnevetett.
□ A rádió-távirányítású repülõgép Aphrodité. Dick Canidy minden kétséget kizáróan nagy
mit
□ Csupa meglepetés ez a Canidy □ mondta Bitter.
□ Dick csak jó dolgokat mesélt nekem magáról, korvettkapitány □ mondta Stevens ezre-des.
□
Stevens figyelte Bitter reakcióját, de az arcán semmit sem látott, úgyhogy úgy döntött,
fo
□ Korvettkapitány, kötelességemnek érzem közölni magával, hogy Canidy parancsot ka-pott,
h
□ Igen, uram □ felelte Bitter.
□ Fine százados már elkészítette az igazolványát, korvettkapitány, és a parancsot is,
amel
□ Igen, uram □ felelte Bitter.
□ Stan, be tudna jönni egy percre? □ kiáltott ki Stevens. Egy pillanattal késõbb Stanley
S
□ Ismeri Bitter korvettkapitányt, igaz, Stan?
□ Igen, uram □ felelte Fine. □ Örülök, hogy látom, korvettkapitány. Isten hozta az elme-
gy
□ Intézze el a papírmunkát, Stan, aztán vigye el a korvettkapitányt a Dorchesterbe!
□ Igen, uram.
□ És Stan, a Princesst utána kérem vissza!
□ Természetesen, uram.
Útban a Dorchester felé Bitter megkapta a választ a kérdésre, amit nem mert feltenni.
A Princess az Austin Princess limuzin volt, amit Canidy kivitt a repülõtérre.
A Dorchester Hotel bejáratát homokzsákokkal védték, amelyeket jó magasra pakoltak a forgóa
De odabent a hotel nagyjából úgy nézett ki, mint legutóbb, amikor Bitter ott járt. A kü-
lö

Bittert meglepte, hogy a brit õrmesternõ is ott ült a fal melletti asztalnál a többiekkel.
Ez is csak újabb megnyilvánulása volt annak, hogy mennyire megvetette Canidy a sza-bályoka
És a tiszteknek az érzelmeiket sem volt szabad nyilvános helyen kinyilvánítaniuk, már-
pedi
□ Don Winslow fregattkapitány és a zugügyvédje megérkezett □ jelentette be Canidy.
□ A zugügyvédet azért küldték, hogy visszavigye a Princesst.
□ A francba! □ mondta a brit sorállományú. □ Pedig olyan jó volt vezetni!
□ És még a kormány is ott van rajta, ahol lennie kell, mi? □ jegyezte meg Whittaker.
Bitter kiszúrta, hogy Whittaker a hercegné bal kezét fogta, pedig a nõ kezén jegygyûrû vol
□ Most, hogy túl vagy az elõadásokon, Edwin □ mondta Canidy □, kérlek, mutasd meg, hogy
ho
□ Richard □ mondta a brit õrmesternõ □, az ég szerelmére, hagyja már békén!
Bitter elképesztõnek tartotta, hogy egy sorállományú ilyen hangot engedjen meg magá-nak.
P
□ Korvettkapitány □ mondta a hercegné □, azt hiszem, úgy tisztességes, ha elmondom, hogy a
Egy pincér jelent meg egy székkel a kezében.
□ Nagyon sajnálom, õfõméltósága □ mondta a pincér □, de már csak ezt találtam.
Bitter látta, hogy a hercegné gyorsan elhúzta a kezét Whittakertõl.
□ Ez is megteszi □ mondta a hercegné. □ Nagyon köszönjük.
Mire Bitter szétnézett, már a brit õrmesternõ mellett találta magát.
Ettõl kicsit furcsán kezdte érezni magát, de semmit sem tehetett ellene.
Whittaker lenyúlt az asztal alá, és két papírzacskót húzott ki alóla.
□ Skót whisky és almabor van, Eddie □ mondta Whittaker. □A bourbon és a rozspálinka
elfogy
□ Szégyellem bevallani □ mondta Fine □, de kezdem megszeretni az almabort.
Bitter úgy döntött, hogy jelen körülmények között nem utasíthat vissza egy pohár italt,
pe
□ Skót whiskyt kérek □ mondta Ed.
Az angol õrmesternõ elõrecsusszant a kárpitozott padon, hogy elérje a jegesvödröt. Hosszú,
Bitternek beugrott az Õrmesternõ neve: Agnes Draper.
Amikor az õrmesternõ átadta neki a poharat, az ujjaik egymáshoz értek. Bitter azon kez-det
Arra a következtetésre jutott, hogy azért.
Tizenöt perccel késõbb Stevens alezredes masírozott be a bárba.
□ Nem szívesen rontom el ezt a szép családi ünnepet □ mondta Stevens □, de váltanom kell p
Fine és Canidy azonnal felállt. Ann arrébb csusszant a kárpitozott padon, Agnes Draper ped
Bitter figyelte, ahogy Canidy, Steven és Fine keresztülverekedte magát a báron az elõ-
csar
□ Folyton ezt csinálják, Eddie □ magyarázta Whittaker. □ Hármasban cseverésznek.
Nem tudom eldönteni, hogy azért csinálják-e, mert tényleg meg kell beszélniük valami
fonto
□Jaj, Jimmy! □ mondta a hercegné. □ Nem szép dolog ilyet mondani!
□ Hé! □ mondta Whittaker. □ Te az én csajom vagy, nem? Ha folyton Canidy pártjára állsz,
 A
□ Nem fogok □ mondta Ann. □ Aki Dick oldalán áll, az a barátom. □Úgyhogy jó lesz, ha vigyá
Whittakernek, de aztán megsimogatta Whittaker kézfejét az ujjbegyeivel.
Kétség nem férhetett a dologhoz: Whittaker belehabarodott a hercegnébe. Pedig a her-cegné
Stevens, Canidy és Fine lifttel ment fel a hotel ötödik emeletére, aztán bemasíroztak egy
Az aktatáskájából elõvett egy vastag barna borítékot, aztán kivett belõle egy újság
egyet-
□ Ezt úgy egy órával ezelõtt kaptuk Svédországból □ mondta Stevens.
□ Meg sem kérdezi, hogy mentek a dolgok Horsham St. Faithben?
□ A 8. légi hadseregtõl felhívtak, és közölték velem, hogy a küldetés sikeres volt □
mondt
□ Én ott voltam, amikor a fotófelderítõ repülõgép visszatért Horsam St. Faithbe □ mond-ta
□ Ezt nem tudtam □ mondta Stevens színtelen hangon.
□ Azt a B-26-ost elég csúnyán kilyuggatták. A másodpilóta hozta vissza a gépet, de le-
szál
□ Jesszusom, Dick! □ mondta Fine.
□ Dick, ne gondolja, hogy valami módon maga felelõs a haláláért? □mondta Stevens.
□ Miért is lennék felelõs? Nem én rendeltem el azt a küldetést, hanem a jóságos tündér
ker
□ A felderítésre szükség volt □ mondta Stevens.
□ Nekem kellett volna vezetnem a gépet □ mondta Canidy □, és nem egy kölyöknek, aki
tavaly
□ Tudja nagyon jól, hogy miért nem vezethette a gépet.
□ Ezt mondja meg a kölyök anyjának! □ mondta Canidy. □ Azért mondom azt, hogy az
anyjának,
□ Az a pilóta önkéntes volt, ahogy maga is, Dick □ mondta Stevens. □ És õt gond nélkül elk
Canidy egy teljes percig meredt Stevensre némán.
□ Lorimer ötlete volt, hogy nem vehetek részt a küldetésen, ezredes, vagy a magáé? □
kérde
□ Az enyém. Ha ez feldühíti magát, Dick, akkor sajnálom.
Canidy bólintott. Szemmel láthatóan õ is úgy döntött, hogy ideje témát váltani, mert
odame
□ A pofám leszakad! □ mondta Canidy. □ Ez a mi öreg haverunk, Helmut Mitfingsz.
Stevens felnevetett. Örült, hogy Canidy végre leszállt a B-26-os pilóta elvesztése témá-
ró
□ Mi áll benne, Stan? □ kérdezte Canidy, és Fine kezébe adta az újságot.
□ Ez a Frankfurter Rundschau december 30-i száma □ fordított Fine. □ Azt írták a fotó alá:
És Eric apja is. Valamint öreg barátunk, Müller, aki, ha jól látom, most már Standartenfüh
□ Mi az a Standartenführer? □ kérdezte Canidy.
□ Ezredes □ mondta Fine. □ Az SS-ben az ezred a Standart. Standartenführer, ezredpa-
rancsn
□ Gondolja, azért mentek oda, hogy találkozzanak Eric apjával? □kérdezte Canidy. □ Más
szó
□ Müller a szilvesztert □ mondta Stevens □, az egész éjszakát a Kurhotelben töltötte
Gisel
□ A professzor feleségével? □ kérdezte Canidy csodálkozva.
□ A professzor lányával □ javította ki Stevens.
□ Honnan tudja?
□ A britek egyik ügynöke Marburgban dolgozik. Van ott egy vadászrepülõ-bázis.
Megkértük, hogy tartsa a szemét a professzoron. Úgy gondolta, hogy érdekes lehet nekünk
ez
□ Figyeltetik a professzort a kérésünkre? □ kérdezte Canidy ismét csodálkozva.
□ Nem. Nem úgy, ahogy gondolja, Dick. Egyszerûen csak dolgoznak, és ha találnak va-lamit,
Canidy egy pillanatig elgondolkodott a dolgon.
□ Oké □ mondta. □ Akkor hogyan tovább?
□ Elõször is idehozzuk Fulmart Marokkóból □ mondta Stevens. □ Remélem, Gisella megismeri
a
□ És az angol úri gyerekek nem akarnak segíteni nekünk? Ezt mondta az elõbb? Túlsá-gosan
m

□ Más feladataik vannak, Dick □ mondta Stevens.

□ Az új légi felvételekbõl megtudott valamit, Dick? □ kérdezte Fine.
□ Meg. Azt, hogy Douglass küldetése teljesen értelmetlen volt. Meg azt is, hogy igaz a
hír
□ De biztosnak tûnik a dolgában, Dick □ mondta Stevens.
□ Én is a Haditengerészetnél szolgáltam valamikor, ezredes □ felelte Canidy szárazon. □ Ha
Canidy megvárta, amíg Stevens bólintott, és csak aztán folytatta.
□ Jó néhány repülõ bombára lesz szükség, hogy megsemmisítsük azt a kikötõt, de a gond az,
□ Miért nem? □ kérdezte Fine.
□ Könnyû mondani, hogy a repülõgépeket rádió-távvezérléssel fogjuk irányítani, de
megcsiná
□ Van valami konkrét oka ennek? □ kérdezte Stevens.
□ Ó, igen □ felelte Canidy, □ Repüléstani és aerodinamikai okai vannak. A vezérsíkokat dró
Stevens bólintott.
□ És én üres géprõl beszéltem □ mondta Canidy. □ Terhelt állapotban meg sem próbál-tunk
 fe
□ Könnyebb dolguk lenne□ lehetségesnek tartaná a dolgot, ha Kennedy új repülõgépe-ket
kapn
□ Nem sokkal, de igen, valamennyivel könnyebb dolgunk lenne □ felelte Canidy.
□ Utánanézek a dolognak □ mondta Stevens. □ És, Dick, az elõbb azt mondta, még meg sem
pró
□ Tudom □ felelte Canidy szárazon, gúnyosan. □ Olyan vagyok, mint egy Vesta-szûz. Valami
f
□ Igen □ felelte Stevens tárgyilagosan. □ Valóban errõl van szó. Stevens felvette a
Frank-
□ Ez minden □ mondta Stevens. □ Visszamehet a társaságához.

(Négy)
Anglia, London
Mûsorszóró állomás
1942. január 8., 10.15
A fülkében a producer a stúdióban ülõ két férfi közül a bal oldalira mutatott. A férfi
egé
□ A BBC tengerentúli adását hallják □ mondta.
A producer a mutatóujjával a hangmérnökre mutatott, aki mellett ült a vezérlõben.
A hangmérnök felemelte az ujjbegyeit a lemezjátszón lévõ hanglemezrõl, amelyet mosta-náig
A Big Ben harangjátéka csendült fel, és a jel elindult az éterben.
A producer a stúdióban lévõ asztal jobb oldalán ülõ férfira mutatott.
□ Hírek következnek Németországban tartózkodó barátaink számára □ mondta a férfi a
mikrofo
□ A Kurfürstendamm jeges és csúszik □ olvasta a férfi, aztán felolvasta még egyszer, egész
Az üzenetnek elsõ hallásra nem volt semmi értelme. Ennek ellenére Berlinben a külön-bözõ h
A BBC hírolvasója nem olvasta fel a 9. számú üzenetet, mert a 8. és a 9. üzenet közé be-il
□ Gisella köszöni Ericnek a rádiót □ olvasta fel a férfi lassan, pontosan. □ Gisella köszö
Aztán olvasta tovább a 9. üzenetet,
□ Bruno üdvözli Hans bácsit. Bruno üdvözli Hans bácsit.

(Öt)
Anglia, Kent
Whitbey House
1943. január 8.
Kicsit morgolódva ugyan, amiért az õrmester úgy ébresztette fel, hogy □ha reggelizni akar,
Edet leginkább egy múzeumra emlékeztette Whitbey Elouse. Az sem lepte volna meg, ha az egy
Ed Bitter rossz felé indult el, egy zsákutcába ért, úgyhogy vissza kellett mennie a szobá-
Ahogy egyre közelebb ért az étkezdéhez, Ed egyre hangosabban hallotta a bentrõl kiszû-rõdõ
Ed azonnal kiszúrta, hogy Whitbey House étkezdéjében együtt ettek a tisztek és a sorál-lom
De aztán felfedezni vélt némi rendszert odabent. Noha a nyolcfõs asztaloknál tisztek és so
Canidy meglátta az ajtóban álldogáló Bittert, és intett neki, hogy menjen a fõasztalhoz.
A
□ Jó reggel, korvettkapitány! □ mondta Agnes Draper õrmester.
Egy asztalnál ült, amelynél csak sorállományúak foglaltak helyet: sorállományú nõk az
amer
□ Jó reggelt, õrmester □ mondta Bitter.
Bitternek feltûnt, hogy Draper õrmester nem viselt zubbonyt, csak khaki inget és khaki
nya
□ Azóta ismerem Don Winslow fregatt kapitányt □ szólalt meg Canidy □, amióta az eszemet
tu
□ Üljön le, korvettkapitány □ mondta a hercegné □, és ügyet se vessen rá! Ma megint
olyan
□ Elaludtál, mi? □ kérdezte Canidy,
□ Úgy látszik □ felelte Bitter, miközben egy egyenruhás pincér a kezébe adta a stencile-
ze
□ Csak a jóllakott tengerész lehet boldog tengerész □ mondta Canidy jámboran. □ Kö-szönd
m
□ Azt látom □ mondta Bitter. Tojásrántottát rendelt marhavagdalttal, aztán töltött magá-
na
□ Vigyáznunk kell a jó hírünkre, korvettkapitány □ mondta Canidy. □ A parancsnoka
elvárja magától, hogy minden reggel borotváltan, és minden szempontból kifogástalan egyenr
Bitter végignézett Canidyn. Canidy khaki ingének a felsõ gombját nem gombolta be, nem
volt
□ Igen, uram □ mondta Bitter. □ Azon leszek, hogy ne okozzak csalódást magának, uram.
□ Ezt már szeretem! □ mondta Canidy. □ Amikor találkozik a tengernaggyal, azt akarom,
hogy
□ Milyen tengernagy?
□ Annyira aggódunk amiatt, hogy mit fog hozzád szólni a tengernagy, hogy még a Packardot
i
□ Milyen tengernagy? □ tette fel a kérdést Bitter másodszor is.
□ A SHAEF haditengerészeti egységének légi bevetésekért felelõs parancsnokhelyettes-ének m
□ Ha muszáj kimondanom, Dick □ mondta Bitter □, hálás vagyok, amiért neked dolgoz-hatok, é
Canidy bólintott.
□ Megkérte Stevens ezredest, hogy ha lehetséges, ha a zsúfolt programod engedi, akkor
szán
□ Nem tudlak követni, Dick □ mondta Bitter.
□ Egy kis türelem, korvettkapitány, és mindent meg fog érteni □ mondta Canidy. □ De
Steven
□ Hol van az az ott, és ki az a Lorimer tábornok?
□ Az ott az Londonban van, Lorimer tábornok pedig Kenneth Lorimer dandártábornok a 8.
légi
□ Oké □ mondta Bitter.

□ A tengernagy annyira vigyáz, hogy mindent megkapj, amire szükséged lehet, hogy nemcsak
a
□ Nagyon köszönöm, Dick □ mondta Stanfield hercegné.
□ Nem sértésnek szántam, õfõméltósága □ mondta Camdy. □ De, ha megkérhetem, ne szakítsa
fé
□ Én ezt nem értem □ mondta Bitter.
□ Dick arra akar kilyukadni, korvettkapitány □ mondta a hercegné □, hogy az autóhoz
kötele
□ És semmi szükségünk egy matróz kémre □ tette hozzá Jimmy Whittaker. □ Éppen elég bajunk
□ Mind a ketten elmehetnek a pokolba! □ mondta a hercegné.
□ Természetesen a jelenlévõk kivételt képeznek □ mondta Whittaker.
□ Valamiért olyan érzésem van, hogy szórakoztok velem □ mondta Bitter.
□ Nem, nem szórakozunk veled □ mondta Canidy. □ Olyan sokat kémkedünk a szövetsé-geseink
u
□ Ez sajnos igaz, korvettkapitány □ mondta a hercegné.
□ Õfõméltósága szerint nem engedhetjük, hogy a lekötelezettjükké tegyenek téged□ és én max
És hogy még elegánsabbá tegyük a dolgot, a volán mögött természetesen a hûséges Agnest ült
□A te külön Packard automobilod?
□ Jobb, ha nem tud a dologról semmit □ mondta a hercegné.
□ Pedig érdekelne.
□ Bizonyos fokig kényes természetû dologról van szó □ mondta Canidy, □ De a francba is, he
A hercegné vállat vont.
□ Jamison hadnagy a birtokot derítette fel éppen, korvettkapitány, amikor egyszer csak meg
Egy Packard automobilt, amit tõkére helyeztek, és szemmel láthatóan konzerváltak a há-ború
Bitter látta a hercegnén, hogy elszégyellte magát.
□ De abban a pillanatban, hogy az autó napvilágra került □ folytatta Canidy □, õfõméltó-sá
Bitter felnevetett.
□ Úgyhogy szépen felpingáltuk az ajtókra, hogy USA Hadsereg, a motorháztetõre meg
felstenc
□ Whittaker nyilvántartási számát?
□ Nem volt idõnk kideríteni, hogy honnan szerezzünk rendes papírokat □ mondta Whittaker.
□
Hadsereg feliratú Packardot, amit egy angol õrmesternõ vezet, és elkérni a menetlevelet.
□ Stevens úgy döntött, hogy nem akar tudni a dologról □ tette hozzá Canidy. □ De tartok
tõ
□ Úgyhogy légy óvatos, Ed! □ mondta Whittaker.
□ És persze a történetnek van tanulsága is, Edwin □ mondta Canidy.
□ Meghalok, hogy megtudjam, mi is az.
□ Ha nem lettél volna olyan kíváncsi, most nem lennél a birtokában egy potenciálisan
veszé
□ Mégis mit kellene tennem, ha megállítanának?
□ Az lenne a legjobb, ha nem állnál meg □ mondta Canidy, □ Megkönnyítené a dolgun-kat.
□ Jesszusom! □ mondta Bitter.
□ Amikor Jamisonnal elloptuk a Fordot □ tette hozzáWhittaker □, és Stevens ezredes el-kapo
Tartok tõle, hogy ezzel a szöveggel még egyszer nem úsznánk meg a dolgot.
□Rendes körülmények között most kiselõadást tartanék neked arról, hogy csak annyit mondj e
Bitter Whittakerre nézett.
□ Isten hozott a tükör túloldalán, Ed □ mondta Whittaker.
□ A pofám leszakad □ mondta Bitter.
□ Nem akarod elmondani neki, hogy mi van az ügynökünkkel, aki a Fersfielden van? □ kérdezt
Canidy elmosolyodott.
□ Nem □ mondta Canidy. □ Kíváncsi vagyok, hogy rájön-e, ki az.
Egy órával késõbb Bitter frissen borotváltan, simára vasalt egyenruhában állt Whitbey Hous
Akármi is volt az igazság, egy jobbkormányos, 1939-es Packard valóban ott állt a ház elõtt
A kocsi utas oldali ajtajára az USA Hadsereg felirat volt festve, a motorháztetõn pedig va
Agnes Draper õrmester kiszállt a volán mögül, és felsétált néhány lépcsõfokon az ajtó-
hoz.
□ Jó reggelt, korvettkapitány □ mondta az õrmesternõ. □ Megkaphatnám a táskáját, uram?
□ Köszönöm, de elbírok vele magam is □ felelte Bitter. Az õrmesternõ a kocsihoz ment, és k
Útban London felé Draper õrmester elmesélte Ednek, hogy High Wycombe lányiskola volt egész
Bitter nem tudott mit kezdeni Draper õrmesterrel. Mindig is bajban volt, ha sorállomá-nyúa
Ed szerette volna egy kicsit megtörni a jeget, úgyhogy feltette a szokásos kérdéseket: Hon
Agnes azt felelte, hogy vidéken nõtt fel, tulajdonképpen nem messze □Whitbey House-tól, és
Bitternek beletelt pár másodpercbe, mire rájött, hogy Draper õrmester Stanfield száza-
dosr
□ Ez magánál valami szokás, hogy mindig a keresztnevén említi a századost? □ szaladt ki Ed
Agnes hátrafordult, és Edre mosolygott.
□ Csak ha barátok között vagyok □ mondta Agnes. Nagyon szép mosolya volt. Nem is beszélve
A rohadt életbe □ gondolta Ed. □ Jobb lenne, ha sorállományú férfi lenne ez a nõ. Akkor
si

Nyolcadik

(Egy)
London, Grosvenor Square
A szövetséges expedíciós haderõ fõhadiszállása (SHAEF)
1943. január 9.
Az impozáns Packard kecsesen haladt keresztül a Grosvenor Square-en, majd Agnes Draper õrm
Az épület elõtt nem volt valami sok hely. Az embereknek gyorsan kellett beszállniuk a szol
A többiek vagy az épülettel szemben parkoltak az utcán, vagy a pincegarázsban.
Egy magas, jó kiállású, fehér kesztyût, kamáslit és fehér sapkát viselõ amerikai katonai r
Bitter viszonozta a tisztelgést, és elindult az ajtó felé. Huszonnégy órán belül már má-so
Az épületbe érve egy WAC-recepciós telefonon felhívta Foster tengernagy irodáját, majd jel
A szárnysegéd, egy hadnagy, alaposan meglepte Bittert, mert a keresztnevén szólította.
Bit
□ Nem tudom, mi történhetett □ mondta a szárnysegéd, ahogy végigvezette a hosszú fo-
lyosók
□ Nem gond □ mondta Bitter.
Canidy bezzeg tudta, hogy melyik gépen leszek, és mikor érkezek.
Foster tengernagy, akinek az irodája a hófödte parkra nézett, szívélyesen fogadta, és az
e
□ Egyelõre idõben vagyunk □ mondta a tengernagy. □ Ken Lorimer nem tud fogadni minket,
csa
□ Igen, uram □ felelte Bitter. □ Tengernagy úr, én itt teljesen új vagyok. Kicsit aggódom
□ Õrmesternõ?
□ Igen, uram. A brit hadseregnél szolgál.
□ Tisztára, mint Eisenhower □ mondta Foster tengernagy.
□ Uram?
□ Eisenhower tábornok gépkocsivezetõje is egy angol õrmesternõ □ mondta Foster. □
Átkozott
□ Ez is □ felelte Bitter.
Foster utasította a szárnysegédjét, hogy tegyen róla, hogy Bitter korvettkapitány sofõrje
Ed gyorsan rájött, hogy a tengernagy szemében õ volt a tökéletes folt a zsákra: a hadi-ten
Ebéd után, amikor Agnes Draper õrmester megállt a Packarddal az ajtó elõtt, Foster ten-ger
Amint kiértek Londonból, Foster megkérdezte, hogy fel lehetne-e húzni a válaszfalat,
aztán
□ Átkozottul nagy szerencsénk van, hogy jó barátja magának ez a Canidy nevû fickó, Bitter
□ Tengernagy □ mondta Bitter □ amikor bejelentkeztem a Berkeley Square-re, Stevens
ezredes
□ De ugye nem gondolja, hogy Canidy, a maga régi jó barátja ezt meg is tenné, ugye?
□ De gondolom, uram. Azt hiszem, sõt tudom, hogy megtenné.
□ A Haditengerészet elvárja magától, korvettkapitány, hogy gondoskodjon róla, hogy a Hadit
A pofám leszakad □ gondolta Bitter. □ Canidynek igaza volt.
□ Tengernagy □ mondta Bitter □, tudja, hogy mit csinál az OSS azokkal az emberekkel,
akikr
□ Nem, nem tudom □ mondta a tengernagy. □ De az ég szerelmére, korvettkapitány, mi az
Egye
□ Az Államokban a St. Elizabeth Kórházba küldik õket pszichiátriai kivizsgálásra.
□Parancs
□ Itt is van egy hasonló létesítményük Richodanben, Skóciában.
Foster tengernagy hitetlenkedve nézett Bitterre.
□ Az a helyzet, uram, hogy a törvényeink szerint a habeas corpus nem vonatkozik a
pszichiá

□ Korvettkapitány, én nem tudom, hol hallotta ezt, de szerintem nem kellene túl nagy je-
le
□ Igen, uram □ mondta Bitter. □ Megnyugtató, amit mond, uram. Canidy mesélt Bitternek a St
Egészen mostanáig egész jól érezte magát a bõrében, hála az új megbízatásának, de a jó-ked
Hirtelen megértette, hogy az OSS-nek kizárólag egy olyan személy adhatott ilyen rend-kívül
Amikor Stanley Fine odaadta neki az OSS-es igazolványát, még mulatságosnak is találta a
do
Illetve nem egészen. A Repülõ Tigrisekhez önként jelentkeztem, erre a munkára viszont
roha

(Kettõ)
A 8. légi hadsereg fõhadiszállásán, High Wycombe-ban udvariassági látogatást tettek a fõha
Aztán felkeresték Foster tengernagy barátját, a tisztet a 8. légi hadseregnél, akit kifeje
Foster úgy mutatta be Bittert, mint □az ember a Haditengerészettõl, aki napi szinten fog f
'38-ban végzett Annapolisban.
Elég egyértelmû volt, hogy Foster azt akarta Lorimer tudtára adni, hogy a pecsétgyûrû-
sök,
□ G. G. □ mondta Lorimer. □ Kicsit kellemetlen helyzetben vagyok.
□ Nem értelek □ mondta Foster.
□ Nem szívesen mondom, hogy nincs rád idõm, de ez a helyzet. És az van, G. G, ezt
tényleg
□ Az ég szerelmére, Ken, én a SHAEF haditengerészeti egységének vagyok a fõnöke!
□ Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de nem vagy rajta Canidy listáján.
□ Milyen francos listán nem vagyok én rajta?
□ Azon a listán, amin azoknak a neve szerepel, akik tudhatnak az Aphrodité-projekt
hadmûve
□ Elég elbaszottul állnak a dolgok, ha már ott tartunk, hogy egy ellentengernagynak azt mo
Lorimer tábornok vállat vont jelezve, hogy errõl õ nem tehet. Foster tengernagy gyorsan
le
□ Ha a Haditengerészet bármiben segíthet, Ken, szólj! □ mondta a tengernagy. □ Ez ma-gára
□ Kikísérlek a kocsidhoz, G. G. □ ajánlkozott Lorimer tábornok.
□ Köszönöm, de egyedül is megtalálom.
Aztán a két férfi kezet fogott, és a tengernagy távozott.
Amikor az ajtó becsukódott, Lorimer tábornok Bitterhez fordult, és intett neki, hogy ül-
jö
□ Nos, mit tehetek az OSS-ért, korvettkapitány?
□ Tábornok □ mondta Bitter □, egy kicsit szégyellem, de be kell vallanom, nekem úgy tûnik,
Lorimer egy pillanatig némán nézett Bitterre, aztán elmosolyodott.
□ Egy dolgot tisztázzunk már a legelején, korvettkapitány! Én fütyülök rá, ki irányítja ez
Lorimer tábornok egy lélegzetvételnyi szünetet tartott, aztán folytatta.
□ Ami pedig Canidyt illeti, aki ezt az egész projektet vezeti, nagyon meg vagyok vele
elég
□ Uram?
□ Még hadnagyként megtanították nekem, hogy egy tiszt soha ne kérjen olyasmit az em-
bereit
□ Nem tudtam□ □ kezdett hozzá Bitter, de Lorimer tábornok felemelt kézzel jelezte, hogy
ha

□ Canidy ma reggel felhívott, és közölte velem, hogy jövök neki eggyel, és ha gondolom,
ak
□ Megkérdezhetem, hogy miért mondta azt magának Canidy, hogy jön neki eggyel?
□ Mert amikor Stevens ezredes felhívott, és közölte velem, hogy szerinte Canidy részt
akar
□ Errõl nekem egy szót sem szólt, uram □ mondta Bitter.
□ Nekem se □ felelte Lorimer. □ Magáról viszont rengeteg jót mesélt nekem. Azt mondta,
mag
□ Nem tudom, hogy erre mit mondhatnék, uram □ felelte Bitter. □Nos, korvettkapitány, én hi
Bitter Lorimerre meredt, de nem szólt semmit.
□ Jól tudom, hogy mostanában irodapilótaként szolgált? □ kérdezte Lorimer.
□ A BUAIR-tõl küldtek ide, tábornok.
□ Szeretne megint repülni?
□ Igen, uram.
□ Nos, egy elhasznált tizenhetes nem éppen egy P-38-as □ mondta Lorimer tábornok □, de
még
□ Pár órát egy ikermotoros Beechcrafttel □ felelte Bitter. Arra gondolt, hogy ezek
szerint
□ Arra gondoltam ma reggel □ mondta Lorimer tábornok □, hogy az egész dolog legve-
szélyese
□ Nem, uram □ felelte Bitter.
□ Akkor maga szerencsésebbek közé tartozik, mi?
□ Uram?
□ Párszor elbeszélgettem az egyik vadászcsoport-parancsnokommal□ szerintem ismeri is, Doug
□ Repültem Douglass-szel, uram □ mondta Bitter. □ Amikor eltaláltak, és kényszerleszál-lás
Lorimer elgondolkodva méregette Bittert.
□ Szóval Douglass volt az, mi? □ kérdezte Lorimer. □ Hallottam ezt a történetet, de mos-
ta
□ Elõször engem rakott az ülésbe, aztán meg beült az ölembe. Fogalmam sincs, hogy tudta
re
□ A pofám leszakad □ mondta Lorimer tábornok elgondolkodva, de aztán visszatért a je-
lenbe
□ Hallottam a dologról □ mondta Bitter □, de nem Canidytõl.
□ Ezzel vissza is tértünk a távirányítású repülõgépekhez □ mondta Lorimer. □ Jártam Fersfi
Lorimer megállt, és Bitterre nézett, hátha ismerõsen cseng neki valamelyik név, de Bitter
□ Két alapvetõ problémába ütköztek. Az egyik probléma a távirányítású repülõgépekkel van,
□ A pilótának tehát ki kell ugrania a gépbõl? □ kérdezte Bitter.
□ Ez a másik probléma □ mondta Lorimer. □ Kiugrani a gépbõl. Mennyire ismeri a ti-
zenhetes
□ Sosem láttam egyet sem belülrõl □ felelte Bitter.
□ Nos, ezen könnyen segíthetünk □ mondta Lorimer tábornok. □Elintézhetem, hogy részt
vegye
□ Azt megköszönném, uram □ mondta Bitter.
□ Nos, a problémát jobban fogja érteni, ha ült már egy B-17-esben. Röviden azért el-mondan
A törzsbe pedig rengeteg robbanóanyag fér, fõleg, hogy a bombák a burkolat nélkül elég kön
Bitter hirtelen észrevette, hogy Lorimer tábornok elhallgatott, és vagy kíváncsian, vagy
t
□ Azt hiszem, nem is rabolnám tovább az idejét, tábornok □ mondta Bitter. □ Most már el ke
Lorimer bólintott, aztán felállt, és kezet nyújtott Bitternek.
□ Ha bármire szüksége van, csak szóljon! □ mondta Lorimer.

Amikor Ed kisétált az épületbõl, Agnes Draper õrmester az utca másik oldalán állt, és a Pa
Amikor odaért hozzá, Agnes kinyitotta elõtte a hátsó ajtót.
□ Fersfieldbe, korvettkapitány? □ kérdezte Agnes.
□ Igen □ felelte Ed. □ Ha nem bánja, inkább én vezetnék.
□ Szerintem magának nem lenne szabad vezetnie □ jegyezte meg Draper õrmester.
□ Ettõl függetlenül én fogok vezetni □ mondta Ed.
□ Igen, uram □ felelte Draper õrmester.
Bitter beült a volán mögé, és beindította a motort.
□ Szabad szólnom, korvettkapitány? □ kérdezte Draper õrmester.
Bitter az õrmesterre nézett.
□ Igen?
□ Csak szeretném emlékeztetni a korvettkapitány urat, hogy Angliában vagyunk, ahol□ Hogy
i
□ Köszönöm, õrmester □ felelte Bitter □ igyekszem észben tartani.
Ed csak pár percnyi vezetés után jött rá, hogy az európai hadszíntérre valószínûleg külön
És akkor mi van? Ha elkapnak minket ebben az illegálisan használt autóban, akkor már csak
Azon kezdett el tûnõdni, hirtelen miért tört rá ez az érzés, hogy vezetnie kell? És fõként
Aztán rájött, hogy ebbõl az egészbõl semmi sem igaz. Azért akart vezetni, mert nem akart
h
□ Kér egy cigarettát, korvettkapitány? □ kérdezte Draper õrmester. □Van Playersem és
Camel
□ Egy Camelt kérek □ felelte Bitter.
Ednek úgy tûnt, túl sokáig tart Agnesnek megtalálnia azt a cigarettát, ezért oldalra for-d
Agnes Draper szájában két cigaretta lógott, és mindkettõt egyszerre gyújtotta meg.
Az egyik cigarettát odanyújtotta Ednek. Ed fejbiccentéssel köszönte meg a cigarettát, amib
Aztán a kezére pillantott, amivel a kormányt fogta, és amiben most a cigarettát tartotta.
Amikor megint beleszippantott a cigarettába, úgy érezte, hogy érzi, ahogyan a nõ rúzsa a s

( Három )
Anglia, Bedfordshire
A Hadsereg légi hadteste Fersfield bázisa
1943. január 9.
Egy kiégett B-17-es hevert a szántóföldön, közvetlenül a Fersfield repülõtér mellett. Nyil
A géptörzs több helyen szét volt szakadva, másutt pedig géppuskával szórták meg.
A kapunál álló katonai rendõrt egészen lenyûgözte a Packard és a haditengerésztiszt gépkoc
Bittert idegesítette a katona. A haditengerészeti bázisokon mindig fegyelmezett, nett teng
Miután a katonai rendõr meggyõzõdött róla, hogy Draper õrmester nem német kém □ és miután
Ed rengeteg B-17-est látott a bázison. Volt közöttük pár csillogó új darab, és néhány ütöt
A repülõtér távolabbi végén Bitter megállította a Packardot egy 1,2x2,4 méteres tábla
elõt
□ Ez lesz az □ mondta Ed.
□ Hacsak nem vezettek minket félre □ mondta Draper õrmester.
Ed meglepetten nézett Draper õrmesterre. Az õrmester mosolygott.
□ Õrmester □ mondta Bitter □, megpróbálom kideríteni, hogy hol fogják elszállásolni
magát.
□ Köszönöm □ mondta Agnes.
□ Szóltak magának, hogy eltöltünk itt egy-két napot?
□ Igen, uram □ felelte Draper õrmester.
□ És felkészült rá? Úgy értem, hogy hozott magával□ ö□ ruhát? Meg ilyesmit?
□ Stanfield százados azt mondta, hogy mindenre készüljek fel, korvettkapitány □ mondta Dra
Bitter úgy döntött, hogy az õrmesternõ nem kétértelmûnek szánta a kijelentést. Ráadásul ez
□ Jó □ mondta Bitter, aztán kiszállt az autóból, és a táblához legközelebb lévõ kunyhóhoz
Ed arra gondolt útközben, hogy noha az egyenruhás nõk számára is kell, hogy legyen szállás
Amikor benyitott a kunyhóba, egy matrózt pillantott meg, aki, amint meglátta Bitter sapkáj
□ Viii-gyázz!
□ Maradjanak csak! □ mondta Bitter reflexszerûen.
Bitter éppen akkor szúrta ki az ajtót, amin a □J. B. Dolan korvettkapitány□ felirat állt,
□ A pofám leszakad □ mondta Dolan korvettkapitány. □ Ni csak, mit sodort a partra a dagály
Dolan sietve keresztülvágott az irodán, kézfogásra nyújtott kézzel. A nagydarab, kopa-szod
Ed Bitter most már tudta, hogy kire gondolt Canidy, amikor azt mondta, hogy van itt egy
üg
□ De örülök, hogy látlak, öregem □ mondta Bitter vidáman.
□ Öregem? Egy francot vagyok az öreged. Korvettkapitány vagyok, korvettkapitány □ mondta
D
□ Hogy ityeg a fityeg, Mr. Bitter?
A régi beidegzõdések □ gondolta Bitter. □ Dolan még most is □Mister□-nek szólítja az
alacs
□ Egész jól, John □ felelte Bitter. □ Visszakerültem repülõállományba.
□ Láttam, hogy idefelé jövet bicegtél □ mondta Dolan kissé vádlón.
□ Az csak a nedves idõ miatt van □ felelte Bitter.
□ Micsoda gazember! □ mondta Dolan nevetve. □ Nekem meg azt mondta, hogy az új parancsnok
□ Hát, a Pentagon-dolog azért igaz □ mondta Bitter.
□ A rohadt életbe □ mondta Dolan □, de örülök, hogy látlak. Ez a küldetés már így is
elég
□ Én is örülök, hogy látlak, John □ mondta Bitter.
□ És kicsit meg is lep, hogy egyenruhában látsz, mi?
□ Igen □ vallotta be Bitter. Amikor utoljára látta, Dolan kétségbeesetten harcolt azért,
h
□ Amikor hazajöttem Kínából, megpróbáltam magam aktív szolgálatra hívatni, de a Bitters az
Én persze közöltem vele, hogy elmehet a kurva anyjába. Két nap múlva visszajött, és azt mo
Ismerem a szabályzatot, és a szabályzat kimondja, hogy az ember azzal a rendfokozattal von
Gondoltam, hogy ott már biztos meglesznek az orvosi papírjaim, de harminc napig vala-hogy
□ És idejöttél?
□ Ja.
□ És hogy mennek a dolgok?
□ Nem a legjobban □ felelte Dolan. □ El sem hinnéd, micsoda seggfejeket találtam itt,
amik
□ És mi van az orvosi papírjaiddal? □ kérdezte Bitter,
□ Amint azt már te is megtapasztalhattad, kedves korvettkapitány társam □ mondta Dolan □,
□ Repülõorvosit? Te repülsz?
□ Ki hitte volna □ kérdezte Dolan ártatlanul □, hogy te meg én egyszer még B-l7-eseket fog
Dolan a megjegyzést tényleg kérdésnek szánta, nem kötekedésnek, és Bitter ezt tudta.
□ Bármit is csinál, Dolan korvettkapitány, az engem már nem lep meg □ mondta Bitter.
□ Akkor jó. Mert régen eléggé szõrözõs voltál a szabályokat illetõen, ha nem sértelek meg.
Bitter azt mondogatta magának, hogy Dolan egészségi állapota miatt majd késõbb aggó-dik. A
Szükségem lesz Dolanre, és Dolant csak akkor kaphatom meg, ha elfogadom a játéksza-
bályait
□ Öregebb lettem és bölcsebb □ mondta Bitter.
□ És mi van ezzel a pompás cicijû angol lánykával? □ kérdezte Dolan. □ Itt marad éjsza-
kár
□ Canidy a kocsival akarta elkápráztatni a SHAEF-tengernagyot □ felelte Bitter.
□ G. G. Foster □ mondta Dolan. □ Az már korvetthadnagy korában is egy szemét fasz volt.
Jó
□ Találkoztál vele?
□ Itt szimatolt párszor. Úgy beszélt velem, mint valami régi haverrel. Azt hiszi, hogy a
h
□ Én meg vele ebédeltem □ mondta Bitter.
□ Mesélt neked Canidy egy Richodan nevû helyrõl?
□ Futólag említette □ felelte Bitter.
□ Akkor vigyázzon magára, Bitter korvettkapitány! □ mondta Dolan. □ Nagyon vigyáz-zon
magá
□ Vettem az adást, Dolan korvettkapitány □ felelte Bitter. Dolan barátian a vállába pan-
cs
□ Akkor mi van a pompás cicijû õrmesternõvel? □ kérdezte Dolan.
□ Canidy adta a kocsihoz □ mondta Bitter. □ Elvileg csak gépkocsivezetõ, de szerintem
jele
□ Kicsit keskeny lesz kettõtöknek a katonai priccs, de te tudod.
□ Dolan □ csattant fel Bitter □, én nem kefélem ezt a nõt.
□ Ha jól emlékszem, a térdedbe kaptad a repeszt, nem a töködbe □ felelte Dolan. □ Mi a
fra
□ Elõször is, Dolan □ mondta Bitter □, én nõs vagyok. Másodszor, ez a nõ egy õrmester.
□ Ó, így már értem □ felelte Dolan, és elmosolyodott, Bitter pedig tudta, hogy hülyének né
Hiába bújtatnak egy sorállományút tiszti egyenruhába □ gondolta Bitter sértõdötten □, az a
□ Gyere be az irodádba! Van jóféle bourbonom.
□ Szerintem ez nem az én irodám, Dolan □ mondta Bitter. □ Én csak szétnézni jöttem ide.
□ Canidy azt mondta, hogy itt leszel egy jó darabig □ felelte Dolan. □ És te vagy a rang-i
Bitter úgy gondolta, nincs értelme vitatkozni, és az italt sem akarta visszautasítani, ami
□ Isten hozta a csapatban, uram □ mondta Dolan. Tisztán hajtotta fel a bourbont, aztán
kik
□ Ki az a Kennedy? □ kérdezte Bitter.
□ Õ az egyetlen originál seggfej, akit megtartottam □ mondta Dolan, aztán kijavította magá
Ezért tartottam meg. Tartalékos hadnagy, és nem túl sok ideje szolgál egyenruhában, de jó

Pár perccel késõbb Bitter korvettkapitány megpillantotta ifjabb Joseph P. Kennedy tarta-
lé
□ Joe □ mondta Dolan □, ez az a pentagonos puhapöcs, akit Canidy küldött nekünk. Együtt ha
japánt szedett le, mielõtt bekapott egy lövedéket.
□ Akkor talán jobb lenne, ha kimennék, aztán visszajönnék, és rendesen jelentenék neki □
m
□ Csak, hogy tudja, Kennedy hadnagy, Bitter korvettkapitány is egy besózott seggû veterán
Kennedy nem mutatta jelét annak, hogy megbánta volna, amit mondott.
□ Nos, ebben az esetben javaslom, hogy gurusunk le egy jámborkortyot, aztán menjünk
tápoln
□ Nem emlékezteti valakire a hadnagy, korvettkapitány? □ kérdezte Dolan.
Bitter látta Dolanen, hogy kedveli a hadnagyot. Ezek szerint Kennedy valóban nem lehe-
tett
□ MIT, Mr. Kennedy? □ kérdezte Bitter.
Kennedy ugyanis enyhe massachussettsi akcentussal beszélt.
□ Egy sarokkal arrább □ felelte Kennedy. □ Harvard.
□ Azon leszünk Dolan korvettkapitánnyal, hogy ezt ne rójuk fel magának □ mondta Bitter,
és
□ Tetszik a sofõrje, korvettkapitány □ mondta Kennedy.
□ Nekem is □ felelte Bitter, és rádöbbent, hogy közönséges dolgot mondott. Gyorsan té-mát

(Négy)
Az 503. vegyes repülõszázad, amely kizárólag bürokratikus okokból kapta ezt a nevet az Aph
Dolan a rendfokozatánál fogva ehetett a magas rangú tisztek számára fenntartott asztal-nál
Szinte azonnal csatlakozott hozzájuk □ meghívás nélkül □ egy fiatal kinézetû õrnagy és
egy
□ Dolan □ mondta az alezredes □, már vagy százszor elmondtam magának, és most száz-egyedsz
Dolan felállt.

□ D'Angelo ezredes, bemutatom Bitter korvettkapitányt □ mondta Dolan. □ D'Angelo

ezredes a csoportparancsnok.
□ És a bázis parancsnoka is, Dolan □ mondta D'Angelo. □ Ezt ne feledje!
□ Örvendek, uram □ mondta Bitter. □ Csak reggel állt szándékomban felkeresni magát.
Ez persze nem volt igaz, de Bitter azzal nyugtatta a lelkiismeretét, hogy másnap reggel
bi
□ Danny Ester □ mondta az õrnagy, és kezet nyújtott Bitternek. □ A végrehajtó tiszt.
□ Az igazság az, korvettkapitány, hogy mi már tudtunk az érkezésérõl □ mondta D'Angelo. □
Bitter kellemetlenül érezte magát,
□ Bûnös vagyok minden pontban, uram □ felelte Bitter.
□ Azt is mondta, hogy mûködjek együtt magával □ folytatta D'Angelo. □ Vajon ezt csak úgy
m
□ Nem én, uram □ mondta Dolan.
□ Danny □ mondta D'Angelo □, szerintem egyszerûbb lenne, ha idehozná a □Csapattisz-tek
szá
□ Igen, uram □ mondta az õrnagy. Átsétált a másik asztalhoz, elvette a táblát, és
vissza-m
□ Természetesen mindenben együtt fogok mûködni magával □ mondta D'Angelo ezredes □, és
ter
□ Nagyon kedves magától, ezredes □ mondta Bitter □, de pillanatnyilag semmire nincs
szüksé
□ Ki vele! □ mondta D'Angelo.
□ Szeretnék részt venni egy gyakorlóbevetésen □ mondta Bitter. □Gyakorlatilag semmit sem
t
□ Tud lõni ,50-es Browninggal, korvettkapitány? □ kérdezte Ester õrnagy.
□ Persze □ felelte Bitter,
□ Na, hacsak nem ragaszkodik a gyakorlóbevetéshez, korvettkapitány □ mondta Ester □, van
e
□ Nem lennék útban?
□ Az egyik törzslövész helyére vennénk be □ mondta Ester.
Bitter érezte, hogy az asztalnál mindenki a reakciójára vár.
□ Az remek lenne □ felelte Bitter.
A valóságban egyáltalán nem szeretett volna elmenni egy B-17-es bevetésre másnap reggel.
É

□ Adok magának egy példányt a gépkönyvbõl □ mondta D'Angelo ezredes. □ Még ma este
átnézhe
□ Köszönöm □ mondta Bitter, és elmosolyodott. Közben azon tûnõdött, hogy vajon D'Angelo ez
Bitter még azelõtt megkapta a □Használati utasítás a B-17-es repülõgéphez□ címû gép-
könyve
□ Elég szemét dolog volt ettõl a kis mocsoktól, amit veled csinált □ mondta Dolan útban
a
□ Mirõl beszélsz?
□ Te már rendesen kivetted a részed a harcból. Tudod, hogy milyen, amikor rád lõ az el-
len
□ Ha nemet mondtam volna neki, Dolan, tudod, hogy mit kezdett volna el terjeszteni a kis
m
□ Menjen a kurva anyjába! Mit foglalkozol vele, hogy mit pofázik?
□ Már döntöttem, megyek □ mondta Bitter. □ Itt zárjuk le a témát!
□ Igenis, uram □ mondta Dolan.
Volt valami Dolan hangjában, ami idegesítette Bittert. Aztán eszébe jutott, hogy mit
mondo
□ Dolan, ne merj a telefon közelébe menni ma este?
□ Mi?
□ Tudod te, hogy mirõl beszélek □ mondta Bitter.
□ Bassza meg! □ mondta Dolan.
□ Úgy érted, hogy □bassza meg, korvettkapitány úr□, nem?
□ Ha lelöveted magad, Canidy szét fogja rúgni a seggem.
□ Ha viszont holnap valamiért nem szállhatok fel arra a B-17-esre, én rúgom szét a seg-ged
Amikor a kunyhóhoz ért, Bitter meglátta Agnes Draper õrmestert az ablakon keresztül. Odabe
□ Holnap kénytelen lesz valamivel elfoglalnia magát □ mondta Bitter. □ Az egész napot a
bá
□ Igen, köszönöm, mindenem megvan.
□ Akkor jó éjt, õrmester.
□ Jó éjt, korvettkapitány.
Bitter a szobájába ment, az olvasólámpát az ágyára irányította, amennyire tudta, és ol-vas
amerikai önkéntes csoportnál használt, ez a gépkönyv döbbenetesen egyszerû volt.
Mintha gyerekeknek készítették volna. Azok a gépkönyvek, amelyeket Bitter korábban
olvasott, feltételezték, hogy a gépkönyv olvasója képzett pilóta, aki komoly aerodinamikai
Leginkább azokhoz a kis füzetecskékhez hasonlított, amiket a kesztyûtartóban tartanak az a
Attól minden csak sokkal rosszabb lett volna. Úgyhogy visszakapcsolta a lámpát, és addig o
Másnap reggel háromkor egy õrmester ébresztette fel, aki közölte vele, õ D'Angelo
ezredes sofõrje, és azért jött, hogy elvigye Bittert az eligazításra. Az õrmester hajózóru
Ahogy Ed végigmasírozott a kunyhó keskeny folyosóján □ kicsit furán lépkedett a csiz-mák m
A nõ nehéz fürdõköntösén nem volt megkötve az öv, Ed pedig jól látta a pamut hálóing
alatt
□ Nem hinném, hogy Dick örülne neki, ha tudná, hogy bevetésre megy, korvettkapitány □
jegy
□ Emiatt aggódik, õrmester? □ csattant fel Bitter.
□ Nem egészen □ mondta Agnes, aki Bitter szavait szimpla kérdésnek vette, nem pedig letolá
Bitter kurtán Draper õrmester felé biccentett, aztán kiment a dzsiphez.
Mire D'Angelo õrmestere bekísérte az eligazítóba, az eligazítás már javában folyt.
Ed gyorsan rájött, hiába figyel oda arra, amit az eligazítást tartó tiszt mond, úgyis lema
Aztán az alezredes a mutatópálcáját mindkét kezével megfogta □ Ed szerint úgy, ahogy a
lov
□ Ez minden, uraim. Sok szerencsét!
D'Angelo odament Bitterhez.
□ Jó reggelt, korvettkapitány □ mondta D'Angelo.
□ Jó reggelt, uram □ felelte Bitter.
□ Danny Esterrel fog menni. Jöjjön, kiviszem az indítóvonalhoz. D'Angelo szó nélkül ki-tet
A legénység sorállományú tagjai már ott álltak egy ejtõernyõrakás mellett. Mindannyian bár
□ Jó reggelt □ mondta Bitter.
Választ nem kapott, mindössze az egyik sorállományú biccentett felé.
Bitter jobban megnézte magának □Danny kedvesét□. Majdnem új gép volt, de a pilóta-fülke ab
Csak most jutott eszébe, hogy az ígéretével ellentétben, nem írt Sarah-nak rögtön, ahogy m
Ed Bitter egész egyszerûen úgy döntött, hogy õ hivatásos harcos, és a hivatásos harcosok
d
Kilencedik

(Egy)
Anglia, Bedfordshire
A Hadsereg légi hadteste Fersfield bázisa
1943. január 10., 04.15
A legénység egyik fiatal tagja segített Bitternek felrakni a Browning ,50-est az
állványá-
□ Persze □ felelte Bitter.
Ez azonban így, ebben a formában, nem volt teljesen igaz. Annapolisban valóban lõtt egy lé
A férfi hitt Ednek.
□ Ester õrnagy azt mondta, ha berendezkedett, elõremehet hozzá. Bitter bólintott, és el-mo
Ed elõrement a pilótafülkébe, megállt a pilóta és a másodpilóta ülése mögött, és megnéz-te
Ed figyelte, ahogy Danny Ester õrnagy végigment az ellenõrzõ listán. Amikor úgy látta, nem
□ Néhányan úgy hívják, hogy Júdás Bárány □ mondta Ester. □Mert ez a gép vezeti a bá-
rányok
□ Ezt nem igazán értem □ vallotta be Bitter.
□ Ez a gép a vezér □ mondta Ester, aztán elmagyarázta, hogy mirõl is van szó.

A legtöbb B-17-es pilóta meglehetõsen kevés tapasztalattal rendelkezett. Közülük csak néhá
Ester õrnagy elmagyarázta Bitternek, hogy ezzel a módszerrel sikerült a minimálisra csök-k
Ester egy kivételével minden motort leállított □ Bitter szerint valószínûleg azért, hogy ü
Az õrnagy megállt az egyik B-17-es mögött, és ellenõrizte a gyújtómágneseket. Amikor rájuk
Bitternek eszébe jutott, amit a B-17-es gépkönyvében olvasott. Felszálláskor a négy Wrigbt
A földön a B-17-es esetlennek és ormótlannak tûnt, de amikor Ester a levegõbe emelte, megl
Csak rótták a köröket a bázis felett, amíg el nem érték a küldetéshez szükséges magassá-go
Azért érezte magát rosszul, mert tehetetlen volt. Egyáltalán nem úgy érezte magát, mint ak
Mielõtt a Temze torkolatához értek, csatlakoztak hozzájuk a kíséretüket ellátó vadászgé-
pe
□ Talán nem ártana, ha hátramenne, korvett kapitány, és feltenné az oxigénmaszkját □ mondt
Bitter visszament a géppuskájához, feltette az oxigénmaszkját, aztán a fejére tette a
fej-
Egy öt P-51-esbõl álló V alakzat jelent meg Bitterek gépétõl jobbra. Nyilván lassítottak,
Nekem is ott kellene lennem. Valamelyik vadászgép pilótafülkéjében. Nem pedig egy
B-17-esen, mint valami ostoba potyautas.
Odalent semmit sem lehetett látni, csak felhõket. Bitter azon gondolkodott, merre lehet-ne
Északi-tengeren, ahol a Királyi Haditengerészet egyik rombolója horgonyzott. Onnan jobbra
Számítani lehetett rá, hogy két hollandiai (Zwijndrecht és Hertogenbosch) és három né-met
A terv az volt, hogy miután ledobják a bombáikat Dortmundra, jobbra fordulnak, és nyílegye
Hirtelen Ester hangja csendüli fel a fejhallgatókban, mintha csak Ed fel nem tett
kérdésé-
□ Közeledünk a parthoz! Tûzpróba! □ adta ki a parancsot Ester õrnagy.
Bitter csõre töltötte a Browningot, aztán megragadta a gépfegyver fogantyúját, a tõlük bal
Ester és a legénység teljes nyugalommal viselte a dolgot. Bitter azon tûnõdött, ez a bá-to
Öt perccel késõbb lyukak jelentek meg a felhõtakarón. Bitter megpróbált kikukucskálni a ly
A légvédelem a két bal oldali motor között találta telibe a B-l7-est. A külsõ motor és a s
Bitternek hirtelen hányingere támadt.
Öt perccel késõbb német vadászgépek jelentek meg. Pedig a légi hadtest hírszerzése sze-rin
Bitter tüzelni kezdett az egyik német vadászgépre, amely a B-17-esük felé igyekezett, aztá
A P□51-es hirtelen megremegett, aztán felrobbant.
Bitter egy másik Messerschmidtet pillantott meg, amely zuhanórepülésben támadott há-tulról
Aztán, amilyen gyorsan elkezdõdött, az összecsapásnak olyan gyorsan vége is lett. □Danny k
Ahogy Dortmund közelébe értek, ahol a célpontjuk, a Krupp Acélmûvek volt, megint tûz alá v
És ekkor következett Ed Bitter életének leghosszabb három perce. A B-17-esek meg-kezdték a
Hihetetlenül megkönnyebbült, amikor érezte, hogy a B□17-es megremeg, amint megsza-badul a
□ Bombák kioldva.
□ Bombatárajtót bezárni! □ adta ki a parancsot Ester, miközben felhúzta a gép orrát, és me
A forduló közepén Bitter visszanézett a többi B-17-esre, amely még javában bombázott. Úgy
Öt perccel késõbb Ester lelki nyugalma szertefoszlott. Nemcsak izgatottan, hanem egy-értel
□ Banditák elõttünk. Istenem, négyen vannak!
Bitter rémülten nézte, ahogy a négy Messerschmidt hihetetlen sebességgel elhúzott a
B-17-es mellett, túlságosan gyorsan ahhoz, hogy rájuk tudjon lõni.
Hallotta, amint a géptörzs alatt és a farokban helyet foglaló lövészek elsütik az ötvenese
Aztán valami furcsa fütyülõ hangot hallott, a gépbe jeges levegõ tört be, a B-17-es pedig

Aztán Bitter meghallotta a fedélzeti mérnök tompa, halálra vált hangját.

□ Haditengerész □ mondta a fedélzeti mérnök □, ide tudnál jönni?
A meredek jobbforduló centrifugális erejét leküzdve, Bitter elõretántorgott a pilótafülkéb
Ester a kormányon feküdt. A koponyájából hiányzott egy darab, de hihetetlen módon a fejhal
Bitter lehúzta Estert a kormányról, és megpróbálta kicsatolna a vértõl tocsogó övet, amely
A fedélzeti mérnök Ester szétnyílt koponyájára nézett, és elhányta magát,
□ Segítsen kivinni innen! □ adta ki a parancsot Ed Bitter.
De a fedélzeti mérnök nem reagált a parancsra, ezért Bitter úgy döntött, hogy egyedül emel
Ennek ellenére Bitter kirángatta a két ülés közötti résbe, aztán belehuppant a pilótaülés-
A B□17-es pedig dugóhúzóba billent.
Bitter arra gondolt, ha nem tudja kihozni a gépet a dugóhúzóból, mind meghalnak.
A centrifugális erõ odaragasztja õket, ahol vannak. Még kiugrani sem tudnak a bombázó-
ból.

(Kettõ)
John B. Dolan tartalékos korvettkapitány a Hadsereg légi hadteste Fersfield bázisának irán
A pilótadzseki és a távcsõ még a háború elõtti idõbõl való volt. A pilótadzseki mellré-szé
A távcsõre két dolog volt írva. Az egyik felirat úgy hangzott, hogy □Carl Zeiss GmbH Jena□
A Fersfieldbõl útnak indult két bombázószázadnak már harminc perce meg kellett volna érkez
Hatalmas fegyvertény volt a részükrõl, hogy képesek voltak ezervalahányszáz kilométert rep
Negyven perccel a tervezett érkezési idõpont titán, délnyugaton egy nem túl csinos
B-17-es alakzat jelent meg. Amikor Dolan a távcsövén keresztül megpillantotta a vezér-
gépet, amely éppen akkor korrigálta az irányt, és fordult Fersfield felé, már tudta, hogy
A huszonvalahány repülõgépbõl három elhagyta az alakzatot, és lassan ereszkedni kez-dett.
Dolan hallotta a britek által épített tûzoltóautók jellegzetes szirénájának a visítását, m
A repülõgépek, amelyeken a sebesültek voltak, ráfordultak a kifutóra, és megkezdték a lesz
Az elsõ két gép minden gond nélkül földet ért, de a harmadik bombázó jobb oldali futó-
mûve
Aztán egymás után szálltak le a gépek, nagyjából hatvan másodpercenként. Dolant nem nyûgöz
Dolan tovább kereste □Danny kedvesét□ a landoló és a még odafent körözõ B-17-esek között,
□ □Danny kedvese□ □ mondta Dumbrowksi õrnagy □ nem jött vissza. Sajnálom, korvett-kapitány
Dolan bólintott.
□ Mi történt? □ kérdezte. A hangja színtelen volt, és az arcán sem látszott bármiféle
érze
□ Négy Messerschmidt átverekedte magát a vadászokon, és szembõl támadt ránk. □Danny
kedves
□ Ejtõernyõt látott? □ kérdezte Dolan.
□ Nem □ felelte Dumbrowski. A bal kezével demonstrálta, hogyan kezdett el zuhanni a
serült
□ Ja □ mondta Dolan. □ Semmi esély nincs rá, hogy kihozhatták a dugóhúzóból?

□ Szerintem két dolog történhetett □ felelte Dumbrowski õrnagy. □ Talán mindkettõ egy-
szer
□ Meddig figyelte õket? □ kérdezte Dolan.
□ Kétezer-egyszáz méteren felhõk voltak foltokban □ felelte Dumbrowski õrnagy, □
A faroklövészem jelentette, hogy egy felhõbe kerültek. Attól kezdve nem láttuk õket.
Dolan bólintott, de nem szólt semmit. Akkor ennyi volt. Ha 2100 méteren még dugóhú-zóban v
B-17-essel.
□ Korvettkapitány □ mondta Dumbrowski õrnagy. □ Nem tudom, most mit kellene ten-nem. Úgy
é
□ Bízza csak rám! □ mondta Dolan színtelen hangon. Dumbrowski õrnagy együtt érzõn megvereg
Amikor Dolan lesétált a toronyból, Ed Bitter angol sofõrje, aki addig a Packard lökhárí-tó
□ Van valami hír? □ kérdezte Agnes Draper õrmester.
□ Õrmester □ mondta Dolan □ akár össze is csomagolhatja a holmiját meg Bitter korvett-kapi
Agnes arcából kifutott a vér.
□ Mi történt? □ kérdezte elhaló hangon.
□ Eltalálták õket, az történt! □ mondta Dolan dühösen. □ Amikor utoljára látták õket, du-
g
□ Jaj, Istenem! □ mondta Draper õrmester.
□ Miért hagyta, hogy az a kis mocsok rábeszélje erre a bevetésre? □tette fel a költõi
kér-
□ Ejtõernyõsöket láttak? □ kérdezte Agnes Draper.
□ Amikor a repülõgép dugóhúzóba kerül □ magyarázta Dolan már higgadtabban □, az történik,
□ Atyaisten! És felrobbant, amikor becsapódott?
□ Valószínûleg □ felelte Dolan, de már látta is az õrmesternõ szemében, hogy mindjárt felt
Agnes Draper õrmester néhány másodpercig elgondolkodott.
□ Akkor nem tudhatjuk biztosra, hogy valóban lezuhantak-e, nem igaz?
□ A repülõgépek ilyenkor általában le szoktak zuhanni.
□ Mennyi üzemanyaguk maradt? Úgy értem, hogy mi az a legkésõbbi idõpont, amikor még
vissza

Dolan a karórájára pillantott, és számolt.

□ Még két óra harminc percre elég üzemanyaguk maradt □ mondta. □ Vagy két óra negyvenöt
pe
□ Akkor, ha nem bánja, korvettkapitány, várok még két óra negyvenöt percet. Úgy tûnik, én
Ez aztán a keményfejû fehérnép □ szaladt át elõször Dolan agyán. Aztán valami más ju-
tott A francba is, én vagyok a rangidõs tiszt. Én döntöm el, hogy mikor kezdem el
összeállítani

( Három)
Ed Bitter tudta, hogyan kell kihozni egy repülõgépet a dugóhúzóból, de nem volt benne bizt
Nem tehetett mást, meg kellett próbálnia. Egy örökkévalóságig tartott, mire a sebesség-mut
Aztán rémisztõ fájdalom hasított a térdébe és a lábszárába. A fájdalom elég komoly volt, d
Nem emlékezett rá, hogy fájt volna a lába, amikor beletaposott az oldalkormánypedá-lokba.
Most azonban, hogy a halálfélelme elmúlt, megint érzett fájdalmat. Furcsa, tompa, fog-fájá
De mindez talán csak csalóka érzés volt. Amikor az a japán lövedék belefúródott a lábá-ba,
Nagyon remélte, hogy ez a helyzet. Mert tudta, ha a térde csütörtököt mond, akkor nagy sza
Felnyúlt a gázkarokhoz, és visszavett a gázból, aztán erõt vett magán, és megpróbálta felh
De ekkor a sebességmérõre pillantott, amely azt mutatta, hogy a gép mindjárt átesik. Amiko
Kétségbeesetten kereste a feje feletti kapcsolótáblán a □MOTORTÛZ□ feliratú kapcso-lókat,
Most már mindössze 150 méteren repüli két motorral, de legalább a gépet sikerült egye-nesb
Ellenõrizte a mûszerfalat. A pilótaoldali mûhorizont egészen õrült szögben állt. Bitter át
Oldalra és hátrafordult a fedélzeti mérnök után kutatva.
Kell ide valaki, aki segít vezetni ezt a szart!
A fedélzeti mérnöknek nyoma sem volt. Bitter Esterre pillantott. Ahogy nézte, az õrnagy
sz
Bitter elhányta magát. A gyomra teljes tartalma az ölében landolt.
Aztán megragadta a hírközlõ mikrofonját,
□ Valaki jöjjön ide! □ adta ki a parancsot Ed Bitter.
Ed rápillantott a szélvédõ tetejére erõsített iránytûre. A plexiüveg az iránytûtõl mindösz
Az iránytû a gép mozgására kitért. Miután úgy látszott, hogy az iránytû mûködik,
Ed megállapította, hogy északkeleti irányba repül, más szóval Németország felé, ponto-sabb
A fedélzeti mérnök imbolygott be a pilótafülkébe kábán.
□ A navigátor és a bombázótiszt halott, uram □ mondta a fedélzeti mérnök.
□ Emelje ki a másodpilótát az ülésébõl! □ adta ki a parancsot Ed Bitter. □ Aztán pedig vig
Bitter lassú 180 fokos fordulóba döntötte a B-17-est, és közben ügyelt arra, hogy tartsa a
Amikor ismét felnézett, azt látta, hogy a fedélzeti mérnök arrébb húzta Estért, és letakar
Hihetetlenül kicsi az esély arra, hogy vissza tudom vinni a gépet mindössze két mûködõ mot
nagyjából Anglia felé.
A fedélzeti mérnök Ed Bitter fölé hajolt.
□ Hátul mindenki rendben van □ mondta a fedélzeti mérnök.
□ Mi van a másodpilótával? □ kérdezte Bitter.
□ Elég csúnyán vérzik □ felelte a fedélzeti mérnök, aztán feltette a kérdést, amit alig
me
□ Ha a még mûködõ két motor egyike leáll, akkor lezuhanunk, és pont □ felelte Bitter gondo
A bal oldali belsõ motorra nézett. A vitorlába állított propeller egészen lassan forgott.
A kapcsolója a □BE□ állásban volt, a motor mégsem füstölt.
Bitter egy pillanatig gondolkodott, aztán úgy döntött, hogy megpróbálja, pedig tudta, ha m
A propellert kivette vitorlaállásból, mire forogni kezdett. Megkereste a motorhoz tartozó
A motor fordulatszám mérõjére nézett, bár fogalma nem volt róla, hogy mûködik-e.
Aztán, mielõtt meghallotta volna a robajt, látta, hogy a fordulat-számmérõ mutatója élet-r
A sebességmérõre pillantott. 420 km/h sebességgel haladt. Az üzemanyagszint-jelzõje azt je
Ed Bitter felpillantott, és egy vadászgépet pillantott meg maga elõtt a magasban.
Gondolkodás nélkül lenyomta a B-17-es orrát. Tipikus vadászpilóta-reakció volt ez.
Egy félig begõzölt vadászpilóta reakciója: ha az embernek nincs esélye arra, hogy a támadó
pilóta ne lássa meg.
Most már alig 60 méterre repült a földtõl, ahol már jobban lehetett érezni a sebességet.
Isten vigyáz a hülyékre és a részegekre □ gondolta Bitter. □ Ha megpróbálom letenni ide a
Egy órával késõbb Ed átrepült a partvonal felett. Még egy órával késõbb, amikor az üzemany
Addigra teljesen lenyugodott. Arra gondolt, ha 60 méterre a földtõl el tudta vinni a gépet
Finoman hátrahúzta a kormányt. Most egy kicsit feljebb kellett emelkednie, hogy lássa,
van
□ Még soha életemben nem repültem ilyen géppel □ mondta Bitter a lövésznek. □ Jó esély van
Pár perccel késõbb, amikor Bitter meglátott egy B-17-es rajt, amely egy repülõtér felett k
□ Maradunk, uram □ mondta a fiatalember.
□ Akkor üljön le oda, és olvassa fel a leszállás elõtti ellenõrzõ listát!
A lövész hirtelen hátrahõkölt, amikor meglátta a másodpilóta vértõl és agyvelõtõl ma-szato
Bitter próbált kapcsolatot teremteni a rádión, de nem kapott választ. Nem maradt más
hátra
□ Parancsnok □ szólalt meg egy hang Bitter fejhallgatójában, meglepve Edet. □ Ez Horham. H
Bitter úgy döntött, hogy repülni még harminc kilométert kevésbé kockázatos, mint bere-püln
Fersfield fölött egy szál repülõgépet nem lehetett látni, amit Bitter nagy örömmel kons-
ta
□ Ez meg mire volt jó?
A fedélzeti mérnök furcsán nézett Ed Bitterre.
□ Sebesült a fedélzeten □ mondta a mérnök. □ Mindig fellövünk egy jelzõrakétát, ha se-besü
Ügyet sem vetve a fájdalomra, amely a térdébe és a lábszárába hasított, amikor rálépett az
Fékszárnyak! Milyen fékszárnyakat használjak? Mûködnek egyáltalán a fékszárnyak?
A futómû! Hogy fog reagálni ez a nagy dög, ha a futómû belekerül a légáramba?
A fékszárnyak és a futómû.
Most fogom odaverni magam, miután sikerült ilyen messzire eljutnom?
Hogy fogom kormányozni ezt a szart a földön, ha kimegy a térdem?
És ha elájulok?
Emelkedjek inkább feljebb, hogy a többiek ki tudjanak ugrani?
Az egyik kérdésére szinte azonnal megkapta a választ.
□ A futómû kiengedve □ szólalt meg a fedélzeti mérnök. □ Futómû kint és rögzítve.
□ Fékszárnyat húsz fokra! □ adta ki a parancsot Bitter.
A sebesség azonnal csökkenni kezdett, és a kormányszervek nehézkessé váltak.
Bitter egy kevés gázt adott.
□ Fékszárnyak húsz fokon □ jelentette a fedélzeti mérnök.
A B-17-es most már a kifutó felé siklott, és gyorsan közeledett a kifutóküszöbhöz.
Bitter nem merte visszavenni a gázt. Attól félt, ha visszaveszi, a tizenhetes úgy fog lees
De szinte rögtön rájött, hogy rossz döntést hozott. A B-17-es jóval a kifutó fölött volt.
B-17-es visszapattant a levegõbe. Bitter keze remegett a kormányon.
Megint letette a gépet, felhúzta az orrát, mire a B-17-es megint a levegõbe emelkedett. Bi
De végül a B-17-es remegve megállt, és meg vagy ötszáz méter maradt a kifutóból.
Még egyszer annyira felpörgette a bal oldali belsõ motort, hogy le tudjon gurulni a kifu-t
Nagyot sóhajtott. Amikor belélegzett, megérezte az ölében lévõ hányás szagát.
De valami másfajta bûz is megcsapta az orrát. A térdébe és a lábszárába pedig olyan fájda-
Ehelyett, minden elõzetes figyelmeztetés nélkül, megint elhányta magát. Félig tudatánál
vo

(Négy)
Amikor Edwin H. Bitter korvettkapitány kiszállt a repülõgépbõl, John B. Dolan tartalé-kos
Amikor Bitter átkarolta Dolant, hogy levegye a súlyt a sérült lábáról, Dolan izmos karja B
□ Baszd meg, Ed! Én megmondtam, hogy el kellett volna küldened azt a kis mocskot a kurva
a
□ A kis mocsok halott, Dolan □ mondta Bitter, és erõtlenül a repülõgép felé intett.
□ Azt hittük, hogy mind meghaltatok □ mondta Dolan dühösen. □Aki utoljára látott, azt
mond
□ Tényleg? □ kérdezte Bitter. Dolan háta mögött meglátta Agnes Draper õrmestert, aki a
Pac
□ Tényleg, a szentségit □ mondta Dolan.
Bitter látta, amint a felcserek egy takaróval lefedett testet vittek az egyik mentõautóba.
Ed Draper õrmesterre nézett. A nõ az ajkait harapdálta. Aztán elindult Bitter felé.
Aztán D'Angelo alezredes állt elõtte.
□ Jól van, korvettkapitány? □ kérdezte D'Angelo. □ Valami baj van a lábával?
□ Még Ázsiában sérült meg □ felelte Bitter. □ Szerintem most megerõltettem egy kicsit. Nem
D'Angelo a repülõgéphez ment, és éppen akkor tért vissza, amikor Draper õrmester Edhez lép
□ Nagyon örülök, hogy egy darabban látom, korvettkapitány. Jól van?
□ Haskell õrmester az elõbb szólt be, hogy hazahozta a madarat, korvettkapitány □ mondta
D
□ Nem igazán volt más választásom □ felelte Bitter.
D'Angelo egy miniatûr palackot adott Bitternek, amiben Jack Daniel's bourbon volt. Bitter
Bitter rettenetesen szégyellte magát, és még Draper õrmester szemében is sajnálatot lá-tot
□ Hozz nekem egy dzsipet, Dolan! □ adta ki a parancsot Bitter.
□ Dzsipet?
□ Az ég szerelmére, nézz rám! □ mondta Bitter, és a véres magassági ruhájára mutatott. □
N
□ Levesszük szépen ezt a magassági ruhát, korvettkapitány □ mondta Dolan, és nagyon
óvatos
□ Ha az eligazítótiszt végzett a legénységgel □ mondta D'Angelo □, átküldõm magához.
□ Nem tudom, mi a francot mondhatnék neki □ mondta Bitter.
□ Megmondom neki, hogy fogja rövidre a dolgot □ mondta D'Angelo. □ Azt szeretném tudni, ho
Bitter D'Angelóra meredt.
□ Amikor utoljára látták a gépét, dugóhúzóban volt □ magyarázta D'Angelo.
Bitter saját magát is meglepte azzal, ami kiszaladt a száján.
□ Haditengerészeti pilóta vagyok, ezredes □ mondta Bitter, □ A haditengerész-pilótákat meg
D'Angelo arcára kiült a döbbenet és a düh. Dolan felröhögött, D'Angelo pedig elõször dühös
□ Igaza van □ mondta D'Angelo. □ Hülye kérdésre hülye válasz.
□ Elnézést, uram □ mondta Bitter. □ Nem tudom, miért mondtam ezt.
□ Kérem, emelje fel a lábát, korvettkapitány! □ mondta Draper õrmester, és Bitter érezte,
D'Angelo ezredes átkarolta Bitter vállát, hogy segítsen neki megállni a lábán.
□ Jelen pillanatban, korvettkapitány □ mondta D'Angelo □, jogában áll bármilyen gyalá-zato
Draper õrmester lehúzta Bitter lábáról a báránybõr nadrágot, aztán felállt, és Bitterre mo
□ Fájdalmai vannak, ugye? □ kérdezte Agnes Draper halkan, egy egészen kicsit mérge-sen.
□ Ha Dolan szerez nekem egy kis jeget, meg gumilepedõt, nem lesz semmi bajom □ fe-lelte
Bi
□ Na, akkor indulás haza, korvettkapitány! □ mondta Dolan, aztán átkarolta Bittert. Agnes

(Öt)
Amikor a nõtlen tisztek szállására értek, Dolan elküldte az egyik fehérsapkást jégért.
□ Nem kifogást akarok, hanem jeget.
Aztán óvatosan letették Bittert az ágyára.
Dolan adott neki háromujjnyi rozspálinkát, tisztán, és szinte anyáskodó hangon közölte
vel
□ Idd meg mind! Jót fog tenni.
A jég egy szemeteskukában érkezett meg. A fehérsapkás és Kennedy hadnagy vitte be Bitter
s
□ Gumilepedõt nem találtam □ mondta a fehérsapkás.
Bitter felemelte az altestét, hogy alá lehessen tenni a viaszosvásznat, közben Dolan leté-
Agnes Draper levette Bitter cipõjét, aztán lehúzta a nadrágját.
Egy pillanattal késõbb egy õrnagy érkezett meg, hogy kikérdezze Bittert arról, hogy mi tör
Agnes Draper elvette Dolantól a jéggel teli csomagot, és finoman Bitter lábára tette.
Az õrnagy nagyon értette a dolgát. Mesterien szedte ki Bitterbõl, hogy mi történt □Danny k
És Ed Bitter mind a kétszer a szemébe nézett.
Aztán Ed egyszer csak azon kapta magát, hogy Agnest bámulja. A nõ a falnak támasz-kodva ál
De amikor az õrnagy végzett Bitterrel, Agnes is távozott a többiekkel együtt.
□ Ha reggel is fájni fog a lába □ mondta Agnes kifelé menet □, hívassa ide a repülõorvost!
Bitter úgy aludt el, hogy azon tûnõdött, vajon hogy nézhet ki Agnes Draper hasa a szok-nyá
Amikor felébredt, Agnes Draper õrmester az ágyán ült, és leszorította a vállát.
□ Rémálma volt □ mondta Agnes.
□ Igen □ mondta Bitter.
□ Hamar túl lesz rajta, azt hiszem □ mondta Agnes.
Bitter felült az ágyban, és nekitámasztotta a hátát a falnak,
□ Nem arról álmodtam, ami ma történt □ mondta Bitter.
□ Ó?
□ Évekkel ezelõtt□ amikor egyébként még Dickkel repültem□ földközelben orsóztam. Pont
fejj
□ Értem.
□ Sajnálom, hogy felébresztettem, õrmester □ mondta Bitter. □Most már jól vagyok.
□ Tulajdonképpen nem ébresztett fel □ mondta Agnes színtelen hangon. □ Akkor vettem
észre,
□ Értékelem, hogy aggódik miattam, õrmester □ mondta Bitter. □Esetleg nem tudna a ke-
reszt
□ Ezt most nem igazán értem □ mondta Bitter.
□ Dehogynem érti □ felelte Agnes.
Ed Bitter Agnes szemébe nézett, de nem tudott megszólalni. Egy hosszúnak tûnõ pilla-
nattal
□ Agnes! □ kiáltott utána Ed.
Agnes Draper megállt, és egy pillanatig nem mozdult. Aztán megfordult, és Bitter ágyá-hoz

(Hat)
21.15-kor a SHAEF haditengerészeti egységének propagandatisztje tudomást szerzett Edwin H.
Richard C. Korman fregattkapitány volt az ügyeletes tiszt. Hat hónappal korábban még a
Pub
□ Fregattkapitány □ jelentette be a hívó □, Jerry Whitney ezredes vagyok a 8. légi
hadse-r
□ Mit tehet a Haditengerészet a 8. légi hadseregért?
□ Ki akarjuk tüntetni az egyik tisztjüket, és a törzsfõnök úgy gondolta, hogy nem ártana
m
□ Mirõl van szó?
□ Ismeri az □azonnali kitüntetés□-programunkat?
□ Tartok tõle, hogy nem □ felelte Korman.
□ Nagyon röviden arról van szó, ha olyasvalamit tesz az egyik emberünk, ami egyértel-mûen
□ És jól értettem, hogy most a mi egyik emberünket akarják kitüntetni? Mit csinált?
□ Megfigyelõként vett részt egy B-17-es bevetésen Dortmund felett. A náci vadászok
szétlõt
□ Meglep, hogy a német vadászgépek nem intézték el □ mondta Korman fregattkapitány.
□ Úgy kerülte el a vadászgépeket, hogy egészen alacsonyan repült. Alig hatvan méterre a
fö

□ Ez hihetetlen!
□ És ez még nem minden □ mondta Jerry Whitney ezredes. □ Az emberük pilóta ugyan, de nem
B
□ Hogy akarja csinálni? □ kérdezte Korman fregattkapitány.
□ Amint magával végeztem, felhívom Fersfieldet, és megmondom ennek a fickónak, húzzon át
L
□ Jól hangzik □ mondta Korman fregattkapitány.
□ Természetesen a Haditengerészet is kap egy kópiát□ a fegyvernemeknek együtt kell
mûködni
□ Egészen biztosan odaküldünk valakit □ mondta Korman fregattkapitány. □ Mit is mon-dott,
□ Ezt még nem tudom megmondani □ mondta Whitney ezredes. □De reggel már tudni fogom.
Holna
□ Nagyon köszönöm, hogy ilyen körültekintõen jár el □ mondta Korman fregattkapitány. □ Mir
Hogy hívják ezt a fickót?
□ Bitter. Edwin H. Bitter korvettkapitány.
□ Hol szolgál?
□ A SHAEF haditengerészeti egységénél.
□ Jó □ mondta Korman fregattkapitány. □ A következõt fogom csinálni, ezredes.
Idehozatom a korvettkapitány aktáját, mire maga idehozza az emberünket. Az életrajzából it
Elvileg mindig lennie kellene negatívnak az aktában, de néha elõfordul, hogy még sincs ben
Ha találok negatívot, nagyíttatok pár tucat hússzor huszonötös fotót róla a fotósokkal.
□ Szeretnénk mi végigcsinálni a dolgot, fregattkapitány □ mondta Jerry □Whitney
ezredes határozottan.
□ Félreértett, ezredes □ mondta Korman fregattkapitány. □ Én pusztán segíteni szeretnék.
E
□ Amíg megértjük egymást □ mondta Whitney ezredes, aki egy kicsit sem enyhült meg.
□ Abszolute □ felelte Korman fregattkapitány. □ Holnap 08.00-ra meglesz minden, amit el
tu
□ A francba is, elvégre egy oldalon harcolunk, nem igaz, fregattkapitány?

Amikor Whitney ezredes bontotta a vonalat, Korman fregattkapitány kihúzta az írógépé-bõl a

Majd megírja késõbb.
Aztán Korman fregattkapitány felhívta a SHAEF haditengerészeti egységénél az ügyele-tes ti
Amikor Korman átért az ügyeletes tiszt irodájába, közölték vele, hogy Edwin H. Bitter korv
Harminc perccel késõbb Korman fregattkapitány már vigyázzban állt a Connatight Hotel egyik
fregattkapitánnyal, hogy õ ugyan nem sokat tud a propagandamunkáról, de még így is egy
tuc
□ A szentségit, Korman! Bitter haditengerésztiszt! A hõstetteibõl a Haditengerészetnek
kel
□ Uram□ □ kezdett hozzá Korman fregattkapitány.
□ Maga csak maradjon ott, ahol van, fregattkapitány □ szakította félbe az ellentengernagy
A tengernagy több személyt is felhívott, többek között Walter Bedell Smith tábornokot is,
□ A következõt fogja tenni, fregattkapitány. És jól figyeljen rám, mert nem fogom még
egys
□ Igen, uram □ mondta Korman.
□ A Haditengerészetnél, Korman, amikor egy alacsonyabb rendfokozatú tiszt jelezni akarja,
□ Igen, uram. Igenis, uram.
□ Bitter korvettkapitányt elhozza Londonba. Legyen rajta kék egyenruha, és legyenek ki-
tûz
□ Uram?
□ Mi az?
□ Milyen szárnyai, uram?
□ A Repülõ Tigris-szárnyai □ felelte Foster tengernagy türelmetlenül. □ Talán nem tudta,
h
□ Nem, uram, nem tudtam □ vallotta be Korman fregattkapitány.
□ Hát, nem mondom, hogy meglep □ mondta a tengernagy maró gúnnyal a hangjában, □ Fregattka
Ha arról hallanának, hogy egy haditengerész-pilóta, aki kilenc japánt lõtt le Repülõ
Tigrisként, könnyedén tud váltani, és akár el tudja vezetni a légi hadtest rommá lõtt
B-17-esét is.
□ Értem, mire gondol a tengernagy úr □ felelte Korman fregattkapitány. Közben azon
kezdett
□ Smith tábornok utánanéz, hogy Bitter korvettkapitány kitüntetési ceremóniáját be tud-
ja-
□ Amint Bitter korvettkapitány Londonba ért, értesítem, tengernagyúr.

(Hét)
Berkeley Square
Az OSS londoni irodája
1943. január 11., 08.00
□ Szinte félek megkérdezni, hogy miért van így kiöltözve, Dick □ mondta David Bruce irodav
Bruce magas, õszes, jóvágású férfi volt. Mindig elõkelõ szabóktól vásárolt, drága ruhát vi
Edmund T. Stevens alezredes felnevetett.
Canidy úgy nézett ki, mint aki a Hadsereg szabályzatkönyvének □Tisztek számára köte-lezõen
És a rendfokozati jelzését és szolgálati jelvényeit is a helyére tûzte ki.
Az utolsó irodavezetõi megbeszélésen khaki ingben, báránybõr pilótadzsekiben, olaj zöld-
dr
□ Elszégyelltem magam Fine százados mellett □ felelte Canidy □, aki a lelkialkatánál fogva
Canidy egy lélegzetvételnyi szünetet tartott, aztán folytatta.
□ Az a helyzet, hogy adódott egy kis propagandaproblémánk, és arra gondoltam, hogy
megprób
□ Mivel nekünk egyáltalán nincs szükségünk semmiféle propagandára □ jegyezte meg David
Bru
□ Úgy, hogy egyszerûen megtalált minket □ felelte Canidy. □ 11.15-kor valami nagypus-ka,
a
□ Mi a francról beszél maga? □ kérdezte Stevens ezredes egy kicsit türelmetlenül.
□ Bitter tegnap Dortmundba repült □ mondta Canidy. □ Géppuskásként egy B-l7-essel.
□ Mit csinált? □ kérdezte Bruce mérgesen.
□ A helyzet az, hogy csõbe húzta egy tiszt, legalábbis Dolan ezt mondja. Egyébként az info
Erre Bitter, aki akkor látott B-17-est életében elõször, átvette a gépét□ ami akkor éppen
□ Mennyire siklott ki, Dick? □ kérdezte Bruce halkan. Ebbõl Canidy már tudta, hogy Bruce
k
□ Ma reggel négy órakor beszéltem D'Angelóval □ magyarázta Canidy. □ Rutintelexet küldött
□ És most hol van? □ kérdezte Stevens.
□ Nem tudom □ felelte Canidy szárazon. □ Foster tengernagy értekezleten van már 08.00
óta.
□ Majd szétrúgom én a picsáját! □ mondta az irodavezetõ. Canidy szemöldöke felszaladt.
Még
□ Az elsõ gondolatom az volt, hogy felhívom □ mondta Canidy. □ Úgy értem azért, hogy õ rúg
Az irodavezetõ egy hosszú pillanatig némán meredt Canidyre, aztán intett, hogy folytas-sa.

□ Ennek a nagy titkolózásnak, ami a tengeralattjáró-kikötõ-projekt körül kialakult,

igazából semmi köze nincs a tengeralattjáró-kikötõkhöz □ folytatta Canidy. □ Az egész ügy
□ Nem tudom követni, Dick □ mondta Bruce türelmetlenül.
□ Adjunk ki nekik egy olyan titkot, amit nem baj, ha megtudnak. Biztos lehet benne, hogy a
Bruce a fejét csóválva mosolygott azon, ahogy Canidy az IRA ügynökeit nevezte.
□ Fersfield környékén csinálok egy kis felhajtást, szigorítom a biztonsági intézkedéseket,
Az irodavezetõ elgondolkodott a dolgon, aztán Stevens ezredesre nézett.
□ Ed?
□ Van az IRA-nál egy ügynökünk □ mondta Stevens. □ A fickó Brooklynban lakott egy
darabig,
□ Szerintem ezt a propaganda dolgot már nem lehet leállítani □ jegyezte meg Fine, □ Ha
egy
□ Köszönöm, Fine százados, én is éppen ezt akartam mondani □ jegyezte meg az iroda-vezetõ
□ Maradjon csak a helyén! □ mondta Canidy. □ Higgye csak azt, hogy õ nyert. Dolan azt
mond
□ És megbízik Dolan ítélõképességében? □ kérdezte Bruce.
□ Teljes mértékben □ felelte Canidy.
□ Jól van, akkor a maga terve szerint csináljuk □ mondta az irodavezetõ. □ Mi a követke-
zõ
□ Négy, Görögországba szánt csoport vár Whitbey House-ban □ mondta Canidy. □ Már az
õrület
□ Biztosra kell mennünk □ felelte Bruce türelmetlenül. □ Nem akarjuk, hogy a németek
ölébe
□ Igazából én Fulmarral kapcsolatban szerettem volna kérdezni valamit □ mondta Canidy
árta
□ Ma délután érkezik meg Casablancából □ mondta az irodavezetõ. □ Fine Londonban akarja
ta
□ Nem □ felelte Canidy szimplán.
□ Eldon Baker szerint túlságosan erõs az érzelmi kötõdés maga és Fulmar, illetve Fulmar
és

□ Eldon Baker egy seggfej □ jelentette be Canidy.

□ Jesszusom, Dick! □ tiltakozott Stanley Fine.
Stevens ezredes arra a következtetésre jutott, hogy Canidy nagyon jól tudta, hogy ha
seggf
□ Feltételezem □ mondta Bruce hûvösen □, szakmai és nem érzelmi okai vannak ennek a maga
k
□ Ha Richodanbe küldi Fulmart □ mondta Canidy □, akkor beszélje rá Eriket Eldon
Baker arra, amit szerintem a fejében forgat, mert én nem fogom megtenni. Befejezem a
dolgo
□ Néha úgy gondolom, Canidy □ csattant fel az irodavezetõ □, hogy magának kellene
Richodan
□ Én pedig néha úgy gondolom □ felelte Canidy tárgyilagosan □, hogy talán jobb is lenne
ot
□ Ezt most fejezzék be mind a ketten! □ mondta Stevens határozottan.
Mindkét férfi meglepetten nézett rá.
□ Különben nincs se tejcsi, se süti vacsi után, mi? □ kérdezte Canidy egy pillanattal
késõbb.
Az irodavezetõ elõször Canidyre, aztán Stevensre nézett, aztán felnevetett. De nem azért,
□ Nos, ha Dicknek tizenegy tizenötre a Grosvenor Square-en kell lennie, akkor talán lás-su
Stevens azon kezdett tûnõdni, hogy az irodavezetõ miért hátrált meg, amikor konfrontá-lódo
Donovan magyarázatot követelne. Az irodavezetõ elmondaná a saját verzióját, aztán Canidy i
Ebben az esetben Stevens Canidy mellé állna, és ezzel az irodavezetõ is tisztában volt. És
Az igazság az volt, hogy az történt, amit mindenképpen el akartak kerülni: Canidy majdnem
Whittaker és Dolan olyan szinten neheztelne, ha Canidyt leváltanák, és Richodanbe kül-dené
Senki sem tudta volna megmondani, milyen hatással lett volna Canidy menesztése a ki-képzés
Mindez természetesen igaz volt. Ahogy igaz volt az is, hogy Canidy kijátszotta a kártyá-já
Stevens □ ahogy az irodavezetõ is □ nagyon jól tudta, hogy kénytelenek lesznek Eric Fulmar
Stevens azon tûnõdött, vajon Canidy mindezt végiggondolta-e. Nagyon is lehetségesnek tarto
Akármi is volt az igazság, Canidy két lehetõséget adott David Bruce-nak: vagy nevet egy
jó
Tizedik

(Egy)
Berlin-Zeblendorf
Beerenstrasse 44□46.
1943. január 12.
A háromszintes díszvakolatos villát, amelyet a Von Heurten-Mitnitz család építtetett Zehle
Az alsó szintet úgy alakították, hogy nagyszámú vendégeket is tudjanak fogadni és el-szóra
Az elõcsarnok, amelyet úgy terveztek, hogy akár száz koktélvendéget is fogadni lehessen be
Helmut von Heurten-Mhnitz nem kedvelte különösebben ezt a házat. A lakosztály, amelyben la
Berlinben hiánycikknek számított a kiadó lakás, és egy ház azért mégis nagyobb mozgás-tere
Von Heurten-Mitnitz megnézte magát a fürdõszobatükörben. Pompás szabású, szürke öltönyt
vi
□ Milyen kedves magától, Herr Standartenführer!
Johann Müller nagykabátban állt az elõcsarnokban Von Heurten-Mitnitz házvezetõnõje
mellett
□ Örömömre szolgál, hogy elvihetem, miniszter úr □ felelte Müller.
□ Akkor is nagyon hálás vagyok □ mondta Von Heurten-Mitnitz. □ Nem tudom, hogyan értem
vol
□ Örülök, ha segíthetek □ mondta Müller.
A házvezetõnõ az elõcsarnokban lévõ szekrényhez lépett, és kivett belõle egy prémgallé-
ros
□ Köszönöm, Frau Carr □ mondta.
Udvariasan intett Müllernek, hogy fáradjon ki az ajtón. A járdaszegély mellett egy Opel
Ad
□ Új kocsi, Johnny? □ kérdezte Von Heurten-Mitnitz, ahogy beszállt az autóba.
□ Nekem új □ felelte Müller. □ Az órában viszont már van kilencvenezer kilométer.
És azt sem tudom, hogy mennyire praktikus.
Müller közben beült a volán mögé, és beindította az autót.
□ És feltûnõ. Az én szakmámban az ember nem engedheti meg, hogy feltûnõ legyen.
□ Jól mutatsz benne □ mondta Von Heurten-Mitnitz. □ Mi lenne, ha az Avuson mennénk?
Müller bólintott, és elindult az autópálya felé.
□ Tudsz róla, hogy Frau Carr feljelentett, Helmut? Mert a BBC-t hallgattad. Láttam az
e heti zehlendorfi SS-jelentést.
□ Reméltem is, hogy feljelent □ mondta Von Heurten-Mitnitz szárazon. □ Dicséretre méltó a
□ Jelen esetben azt kérdezték tõle, hogy volt-e veled valaki □ felelte Müller. □ Aztán
 meg
□ Ettõl vajon megkönnyebbült Frau Carr vagy csalódott volt? □tûnõdött el Von Heurten-
Mitni
□ Biztos vagy benne, hogy ez a mi Gisellánk és a mi Erikünk?
□ Ó, ebben egészen biztos vagyok.
□ De mi a francot jelent? □ kérdezte Müller. □ Hogy adjunk neki egy rádiót, hogy tudja
hal
□ Hogyan lehetne megoldani? □ kérdezte Von Heurten-Mitnitz.
□ Reméltem, hogy neked lesz valami ötleted □ felelte Müller.
□ Van is. Csak azt nem tudom, hogy mit fogsz rá reagálni.
□ Ki vele!
□ Fraulein Dyer után érdeklõdik egy magas rangú SS-SD-tiszt □ mondta Von Heurten-Mitnitz.
Müller felnevetett, aztán egy darabig némán vezetett, s csak aztán válaszolt.
□ Peis lakosztályában voltam □ mondta Müller. □ Peisnek van egy nagyon szép, és na-gyon
mo
□ Nem ártana, ha a zsúfolt programod ellenére pár órát rá tudnál szánni a lánykára □
mondt
□ A francba, Helmut. Nem is olyan nagy köztünk a korkülönbség. □Tudod, mit mondott Oscar
W
□ Honnan tudnám, mit mondott, amikor azt se tudom, kicsoda?
□ Egy angol író volt □ felelte Von Heurten-Mitnitz. □ Mindenféle dolgot írt, és rettentõ é
Müller elismerõen mordult fel.
□ Emlékszem már □ mondta Müller. □ Ez az a fickó, akit börtönbe zártak, mert buzi volt,
ig
□ Igen.
□ Miniszter úr, tudhatná, hogy nagy bajba kerülhet, ha egy SS-SD-Standartenführernek
minde
□ Igazad lehet □ értett egyet Von Heurten-Mitnitz.
□ Mi a francot akarnak tõlünk, Helmut?
□ Elég sokat gondolkodtam ezen.
□ És?
□ Valami köze lehet a professzorhoz □ mondta Von Heurten-Mitnitz. □ Vagy a Fulmar
Werkhez,
□ És azzal, hogy szerzünk a lánynak egy rádiót, tudatjuk velük, hogy hajlandóak va-gyunk
h
□ Igen □ felelte Von Heurten-Mitnitz. □ Kell, hogy legyen egy emberük Marburgban. Vagy az
□ Gisella biztosan nem □ szólt közbe Müller. □ És szerintem az apja sem.
□ Akkor egy ügynök dolgozik Marburgban, aki figyeli õket, aki jelenti majd, ha azt tesz-
sz
□ Felfordul a gyomrom ettõl az egésztõl □ mondta Müller. □ Lehet, hogy csak arról van szó,
Von Heurten-Mitnitz nem felelt azonnal.
□ Amíg rád vártam, Johnny □ mondta végül □, hallgattam a rádiót. Az amerikaiak le-bombáztá
Müller felmordult.
□ □és ha hihetünk Göring Reichsmarschallnak □ folytatta Von Heurten-Mitnitz □, és persze
m
□ Szólítsanak Meyernek □ felelte Müller.
A háború elsõ heteiben Göring azt mondta a német népnek, ha a szövetséges erõknek csak egy
A Meyer zsidó név volt, éppen ezért pejoratív értelemmel bírt.
□ Megkértek, hogy kommentáljak egy Abwehr-jelentést □ folytatta Von Heurten-Mitnitz amit
e
□ New Jersey? □ kérdezte Müller.
□ Az egy állam. Közvetlenül New York City mellett. Más szóval, az amerikaiak kétszer
annyi
□ És mit mondtál az Abwehr jelentésére? □ kérdezte Müller.
□ Elég óvatosan volt megfogalmazva. Az igazat megvallva bizonyos részei nagyon bölcs
meglá
□ Én azt kérdeztem, hogy mit mondtál a jelentésre □ mondta Müller.
□ Azt mondtam, hogy hihetõnek találom az amerikai repülõgépekre vonatkozó számada-tot. De
Müller felmordult, és megrázta a fejét.
□ Szerintem, amikor az amerikaiak legközelebb lebombázzák Dortmundot □ mondta Von
Heurten-
□ A francba □ mondta Müller.
□ Mi pedig, Johann, azon dolgozunk, hogy véget vessünk ennek a megnyerhetetlen há-
borúnak,
□ Ez akkor is árulás □ mondta Müller.
□ Tudsz olyan rádiót szerezni Fraulein Dyernek, amin lehet fogni a BBC-t? □ kérdezte Von
H
□ Azt mondtad, vagy legalábbis utaltál rá, hogy nem ártana, ha úgy nézne ki a dolog,
minth
□ Így van.
□ Elképzelhetõ, hogy hétvégén meglátogatom a családomat.
□ Biztosan kellemes utad lesz ezzel a szép új autóval.

(Kettõ)
London, Grosvenor Square
A szövetséges expedíciós haderõ fõhadiszállása (SHAEF)
1942. január 12., 11.45
□ Azt hiszem, egész jól ment a dolog, Korman □ mondta G. G. Foster ellentengernagy Korman
□ Köszönöm, uram □ mondta Korman.
Korman nem érezte fontosnak, hogy közölje a tengernaggyal, megtudta, hogy Bitter a Carlson
És nem is bánták meg, mert maga Eisenhower adta át a kitüntetést, és még egy kis be-szédet
A tengernagy ellépett Korman fregattkapitány mellõl, és váltott pár bizalmas szót Eisen-
ho
□ Tegyen róla, hogy Bitter korvettkapitány legyen a szállásomon 17.30-ra □ adta ki a pa-
ra
□ Chambers, tengernagy.
□ Kérdezze meg Mr. Hope-tól és Miss Chamberstõl, hogy nem volna-e kedvük meginni velem
egy
□ Kit, uram?
□ Ifjabb Joseph P. Kennedy hadnagyot! □ csattant fel a tengernagy. □ Mondja meg Bitter
kor
□ Igenis, uram □ felelte Korman fregattkapitány.
Korman vegyes érzelmekkel fogadta a fejleményeket. Ha Meachum Flope és a Chambers lány elf
Nem tehetett mást, ki kellett derítenie, hogy ki az, és oda kellett vinnie a Connaught
Ho-

(Három )
Berkeley Square
Az OSS londoni irodája
□ Stevens ezredes szeretne beszelni magával, õrnagy, méghozzá most azonnal □ mondta a
fõtö
□ Nem mondta, mirõl? □ kérdezte Canidy.
A fõtörzs megrázta a fejét.
□ Fulmar rendben megérkezett?
□ Fine századossal van □ felelte a fõtörzsõrmester.
Canidy kettesével szedte a lépcsõfokokat, aztán végigsietett a folyosón Stevens ezredes
ir
□ Hívatott, uram?
□ Hogy mentek a dolgok a SHAEF-nél? □ kérdezte Stevens.
□ Pompásan. Sikerült váltanom pár szót Bitterrel□ egyébként igazam volt, a haditenge-rész
□ Kezdenek nekem is olyan gondolataim támadni, mint magának □ mondta Stevens. □ Úgy értem,
Stevens ezredes Canidy kezébe adta a Stars & Stripes egyik példányát.
Két fotó volt a címlapon. Az egyiken az Egyesült Államok elnöke mosolygott szélesen,
szája

AZ AMERIKAI FÉRFIAK VÁGYÁLMA AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁGBA MEGY □ Monica Sinclair integet,

mielõ
R. J. Tourtillot ezredes (SHAEF, Különleges Szolgálatok Hivatala) búcsúzik el a szépség-
tõ
□ Nem lehetett volna valahogy leállítani □ kérdezte Canidy a fejét csóválva. □ Nem tet-
szi
□ Nekem is ugyanez az érzésem támadt □ mondta Stevens, aztán folytatta. □ Ha tudtunk
volna
□ Mit szólna mondjuk egy merénylethez? □ felelte Canidy. Stevens felnevetett.
□ Szerintem az is megjelenne a Stars & Stripesban □ felelte Stevens. □ A merényleten
kívül
□ És magának? □ kérdezett vissza Canidy. □ Fulmar tud róla?
□ Még nem □ felelte Stevens.
Canidy kérdõn nézett rá, ezért Stevens folytatta.
□ A fõtörzs szó szerint azt mondta, hogy még életében nem látott ilyen elbaszott szolgá-
la
□ Legalább most majd kedvezményezettnek megnevezheti az anyukáját □ mondta Canidy.
□ Most komolyan, mit csináljunk, Dick? □ kérdezte Stevens.
□ Nem tudom □ vallotta be Canidy.
□ Ismeri az anyját, Dick?
□ Nem □ mondta Canidy. □ De Eric talán találkozott vele egyszer.
□ Talán nem is akar találkozni többet az anyjával □ mondta Stevens. □ Vagy az anyja
vele.
□ Nos, még mielõtt Eric is elolvasná a Stars & Stripesot, meg kell neki mondani, hogy az a
Stevens bólintott.
□ Még valami? □ kérdezte Canidy.
Stevens megrázta a fejét.
□ Sok szerencsét, Dick!
Canidy felvette az asztalról a Stars & Stripesot, összehajtotta, hogy a címfotó ne látsz-s
Fulmart Fine irodájában találta meg. Egy asztalnál ült Fine századossal és Ed Davisszel,
a
□ Ha jól látom, Ali Babához van szerencsém □ mondta Canidy □, és a két rablóhoz.
Davis fõtörzsõrmester köpcös, tokás, a harmincas évei végén járó, hivatásos baka volt. Egy
Eric Fulmar kigombolt zubbonyban ült, meglazított nyakkendõben. Ahogy meglátta Canidyt,
fe
□ Orvosi vizsgálaton volt már? Nincs trippere, vagy valami más nemi betegsége? □ kér-
dezte
□ Addig ki sem engedték Marokkóból, amíg meg nem gyõzõdtek róla, hogy egészséges, õrnagy
□
14-es bérfokozatú □technikai szakértõje□.
Ennek ellenére úgy bánt Canidyvel, ahogy egy hivatásos altisztnek kellett, akit tisztel,
□ Akkor megcsókolhatom? □ kérdezte Canidy ártatlan képpel.
□ Azért annyira nem vagyok biztos benne, hogy egészséges, õrnagy.
□ Hogy haladnak a papírmunkával?
□ Még tíz perc, és készen is vagyunk □ mondta Davis. Canidy bólintott, aztán leült az aszt
Átlapozta a vastag köteg papírt, amely az asztalon hevert, és amely szemmel láthatóan már
Dr. Canidy tiszteletes Dick Canidy apja volt. Canidynek hirtelen eszébe jutott, amit Eldon
De mit értett túlságosan szoros érzelmi szál alatt? Aztán Davis végzett a papírmunkával.
□ Kap egy rakás dohányt, õrnagy □ mondta Davis. □ A Hadsereg és az OSS is lóg neki a fizet
Ez rendes dolog volt Stevenstõl □ gondolta Canidy.
□ És még csak nem is tudtad, hogy bevettek a buliba, mi? □ kérdezte Canidy.
□ Ennyi pénzem nincs a páncélszekrényben □ mondta Davis. □ Át kell mennem a SHAEF
pénzügyi
□ Fine százados gazdag ember □ mondta Canidy. □ Majd megcsapoljuk õt, amíg ideér Eric
pénz
□ Van pénzem □ mondta Fulmar.
□Jó, akkor téged csapolunk meg □ mondta Canidy. □ Remélem, hogy nincsenek poloskák ebben
a
□ Nincsenek, uram □ mondta Davis, □ A híradós hadtest emberei éppen tegnap jártak itt.
□ Miféle titkot? □ kérdezte Fulmar, miközben Davis összeszedte az asztalon heverõ
nyomtatv
□ Arra gondoltunk, hogy a nemi életeddel kezdjük □ mondta Canidy □, aztán jöhetnek az
érde
□ Ez meg mi a fenét jelentsen? □ kérdezte Fulmar felbõszülve.
Canidy vállat vont. Ezzel jelezte, hogy addig nem folytatja, amíg Davis a helyiségben
van,
□ Hadnagy, holnap ugorjon be ebéd után, és megkapja a pénzét? □mondta Davis, amikor már
a
□ Köszönöm □ mondta Fulmar.
Megvárta, amíg Davis kiment, és csak aztán tette fel a kérdést Canidynek.
□ Apropó, pénz. A bankszámlám még mindig be van fagyasztva?
□ Nem tudom □ felelte Canidy. □ De kiderítem.
Canidy Fine íróasztalához ment, és felvette a telefont, majd hívta Stevens ezredest.
□ Eric arra kíváncsi, hogy a New York-i bankszámlája még mindig be van-e fagyasztva. És,
h
□ Köszönöm □ mondta Fulmar.
□ Mi ez az egész? □ kérdezte Fine. □ Vagy nem szabad ilyesmit kérdeznem?
□ Nem arról van szó, hogy Eric nem akarná kockára tenni □anyu almás pitéjét□ meg az
□ameri
□ Milyen pénzt? □ kérdezte Fine.
□ Kerestem pár dollárt az export-import bizniszben, Stan □ magyarázta Fulmar egy egé-szen
□ Ja, úgy kétszázhúszezret □ mondta Canidy. □ Ez az egyik oka annak, hogy Németor-szágban
□ Errõl nem tudtam □ mondta Fine. □ Úgy értem arról, hogy ennyi pénzt keresett.
□ Most pedig egészen fantasztikus dolgokat fog megtudni Erik nemi életérõl, Stan □ mondta
□ Folyton ezt hajtogatod □ mondta Fulmar. □ Mi a francról beszélsz?
□ Gisella Dyerrõl □ felelte Canidy.
Fulmar tekintete hirtelen meglepõen hûvössé vált.
□ Az a kurva képeslap! □ mondta Fulmar. □ El nem tudtam képzelni, hogy mi a francra
kell.
□ A munkámat végzem. Jelen pillanatban Eldon Bakert igyekszem kizárni mindenbõl. Hogy ez
m
□ Elég a köntörfalazásból □ mondta Fulmar. □ Mondd, hogy mi van!
□ A te Mitfingsz és Müller nevû haverjaidon keresztül sikerült felvenni a kapcsolatot Gise
Fulmar egy pillanatig elgondolkodott, és csak aztán felelt.
□ Úgy érted, az apjával □ mondta Fulmar. □ Az állt Baker képeslapján.
Canidy bólintott.
□ Te szemét! □ mondta Fulmar. □ Dick, ha tudtam volna, hogy a lányt is belekevered eb-be
a
□ Jól van, akkor hadd reagáljak elõször erre! □ mondta Canidy. □Elõször is a háborúban és
□ Kapd be! □ mondta Fulmar. □ Barátilag meséltem neked róla.
□ Másodszor pedig amúgy is kiderült volna a dolog.
□ Tényleg? □ csattant fel Fulmar gúnyosan.
□ Deyer professzor miatt □ mondta Canidy.
□ Mit akartok Dyer professzortól? □ kérdezte Fulmar.
□ Azt nem tudom □ mondta Canidy. □ Van róla egy aktánk, ahogy az angoloknak is.
Bizonyos személyek, akik nem közölték velem, hogy mit miért tesznek, ki akarják hozni a pr
Fulmar gyanakodva nézett Canidyre.
Canidy vállmagasságba emelte a kezét, és három ujjal tisztelgett, ahogy a cserkészek
szokt
□ Cserkészbecsszó. Itt süllyedjek el, ha többet tudok. Oké?
Fulmar felnevetett.
□ Oké □ mondta Fulmar.
□ Mindenképpen rájöttek volna □ folytatta Canidy. □ A prof a marburgi egyetemen tanít. Te
□ A mik?
□ IBM-kártyák □ magyarázta Fine. □ Kis, téglalap alakú kartonkártyák, lyukakat ütnek
beléj
□ Ha maga mondja, Stan □ felelte Fulmar.
□ A lényeg, hogy kiderült volna. Megkérdezték volna tõled, hogy ismered-e Dyer pro-
fesszor
□ Én pedig azt mondtam volna, hogy nem ismerem □ mondta Fulmar.
□ Dehogy mondtad volna, a szentségit! □ mondta Canidy.
□ De igen □ makacskodott Fulmar.
□ Oké □ mondta Canidy. □ Akkor tõlem kérdezték volna meg, hogy nem említetted-e
nekem a Dyer nevet, én pedig azt mondtam volna, hogy □de, Fulmar egyszer mesélte, hogy
egy
□ Na ezért mondtam neked az elõbb, hogy kapd be, haver.
□ Most már hiába reklamálsz □ mondta Canidy. □ Tudunk rólad meg a Dyer lányról.
A döntés megszületett: fel fogjuk használni a kettõtök kapcsolatát.
□ Bassza meg! □ mondta Fulmar.
□ Tudom, mire gondolsz □ mondta Canidy.
□ Tényleg? Mikor is voltál utoljára Németországban?
Canidy véletlenül éppen Fine-ra pillantott, amikor Fulmar feltette a kérdést.
Egy pillanatig farkasszemet néztek.
□ Nem állítom magunkról, hogy minden szempontból szépek és jók vagyunk □ mondta Canidy □,
□ Mibõl gondolod, hogy ki tudjátok õket hozni?
□ Vannak rá módszereink.
□ Szinte látom magam elõtt Gisellát, amint integet a repülõgépnek, vagy a hajónak, vagy
ak
□ Amíg én vagyok a fõnök □ mondta Canidy □, addig ilyesmi nem történhet,
□ Nem tudod, vagy nem akarod megmondani, hogy miért akarják kihozni õket? □ kér-dezte
Fulm
□ Nem tudom □ felelte Canidy. □ És a végén mégis sikerült kijutnunk Marokkóból, Erik.
□ Szerinted mi történne Gisellával, ha az apja hirtelen eltûnne? □kérdezte Fulmar. □
És mibõl gondolod egyáltalán, hogy belemegy? Mit kap õ ezért? És ne gyere nekem valami
pat
□ Azt kapja, hogy az apjával együtt kihozzuk onnan □ felelte Canidy. □ A professzort még
m
□ Amíg Gisella kedves Peishez □ mondta Fulmar □, vagy az utódjához, addig viszonyla-gos
bi
□ Peis? □ kérdezte Fine.
□ Egy helyi fakabát □ mondta Canidy. □ Gestapo.
□ Nem □ javította ki Fulmar □, nem Gestapo, hanem SS-SD. A kettõ nem ugyanaz.
□ Mi van ezzel a Peis nevû alakkal? □ kérdezte Fine.
□ Én annak idején azt hittem, hogy az ellenállhatatlan vonzerõmmel vettem le a szép
Gisell
□ Nem hinném, hogy az az ember még mindig ott van, de mindenesetre ellenõrizni kell □
mond
□ Persze: Herr Hauptsturmführer □ felelte Fulmar. □ Nem egy lángész a fickó, de nagyon nag
Canidy felnevetett.
□ Azt még nem mondtad el, hogy mit vársz el tõlem □ mondta Fulmar. □ Jó lenne, ha
elmondan
□ Most a következõt akarjuk tenni. Be akarjuk bizonyítani Gisellának, hogy (a), te Ang-
liá
□ □A galambok a Szajnába pisilnek□ □ mondta Fulmar. □ Ilyen üzenetekre gondolsz?
Canidy bólintott.

□ Meg olyan dolgokat is kellene üzengetnem neki, amirõl csak én tudok, igaz? □ kérdezte Fu
BBC-t? Aki ilyesmit tesz, az máris nyert egy jegyet valamelyik koncentrációs táborba.
□ Errõl már gondoskodtunk □ mondta Fine.
Fulmar kíváncsian nézett Canidyre.
□ Müller fogja odaadni neki a rádiót □ mondta Canidy.
Fulmar nem akart hinni a fülének, de Canidy megint bólintott.
□ Jesszusom □ mondta Fulmar döbbenten.
□ Próbálj meg visszaemlékezni, Erik, valami intim dologra □ mondta Canidy halkan □, amire
□ Olyasvalamire vagy kíváncsi, ami az ágyban történt? □ csattant fel Fulmar.
□ Bármi lehet, ami a kritériumoknak megfelel □ mondta Canidy. □ A szex elég intim és privá
Fulmar vállat vont.
□ Nem is tudom, hogy miért csinálom végig ezt az egész szart. Aztán eszébe jutott vala-mi.
Eric behunyta a szemét, és nagyot sóhajtott.
□ Eric újra be akar szállni Gisella kenujába □ mondta végül.
□ Tessék?
□ Eric újra be akar szállni Gisella kenujába □ ismételte meg Fulmar. □ Amilyen mocskos a
f
□ Azért nem kell túl trükkösnek lennie. Biztos, hogy érteni fogja?
□ Mondom, tudni fogja, hogy én küldöm az üzenetet □ felelte Fulmar.
□ És mit jelent? □ kérdezte Canidy.
□ Kapd be, Richard! □ mondta Fulmar. □ Semmi közöd hozzá.
□ Valami becenév kellene □ mondta Canidy. □ Amibõl azonnal tudná, hogy te vagy az. Akkor n
Fulmar lesújtó pillantást vetett Canidyre.
□ Bübchen □ mondta végül Fulmar.
□ Büttyen? □ kérdezett vissza Canidy. □ Mi a franc az a büttyen?
□ Kisfiú németül □ magyarázta Fulmar. □ Olyan érzelmi töltés van benne, amit nem lehet
lef
□ És te minek szólítottad?
□ Na, elmész a picsába, Dick! Bübchen újra be akar szállni Gisella kenujába.
És ennyi, Dick. Ha neked ez nem elég, akkor dugd fel az egészet a
seggedbe! Canidy felállt.
□ Húzzunk el innen! □ mondta Canidy. □ Igyunk egyet valahol!
□ Biztos, hogy ez minden, Dick? □ kérdezte Fine.

Fine alig láthatóan a Stars & Stripes felé biccentett a fejével.

□ A francba, arról megfeledkeztem □ mondta Canidy.
Fulmar félreértette,
□ Akármi is az, most már várnia kell □ mondta Fulmar. □ Szükségem van egy italra, és szere
Canidy szétnyitotta az újságot, és Fulmar kezébe adta. Fulmar elolvasta a cikket, ami ar-r
□ Mi legyen, Eric? □ kérdezte Canidy.
□ Nem figyelt rám, õrnagy □ mondta Fulmar.
□ Mi van?
□ Az elõbb azt mondtam, hogy: □Szükségem van egy italra, és szeretnék megfürdeni. Ennyi
sz
□ Fine százados □ mondta Canidy □, ha bárki keresne, Fulmar hadnaggyal a Dorchester
bárjáb
□ Mindössze három percet kérek □ mondta Fine és megyek!

(Négy)
Canidy, Fulmar és Fine a Tinley Streetrõl átsétált a Deanery Streetre, és vagy fél tucat
h
□ Elnézést □ mondta Canidy, ahogy a sofõrökhöz lépett.
A sofõrök azonnal vigyázzba vágták magukat, az egyikük □ egy nõ □ még a bokáját is
összecs
□ Uram!
□ Kérem, fáradjon velem, õrmester! □ mondta Canidy, miközben viszonozta a tisztelgést.
□ Uram! □ felelte Agnes Draper õrmester, és megint összecsapta a bokáját.
Canidy katonásan a homokzsákok felé menetelt, amelyekkel a szálloda bejáratát bariká-doztá
Agnes Draper elvette Fulmar hadnagytól a csomagját, aminek Fulmar hadnagy nem iga-zán örül
A negyedik emeletre mentek. A negyedik emelet egyik folyosóján egy amerikai szak-
szolgálat
□ Az úr Fulmar hadnagy □ jelentette be Fine. □ Idõnként itt fog megszállni.
□ Igen, uram □ mondta a férfi, miközben ráhúzta a zubbonyát az öve alól kilógó Colt
Detect
□ Canidy õrnagyot és az õrmestert már ismeri, igaz? □ kérdezte Fine.
□ Ó, igen, uram □ felelte az amerikai.

□ Azok is szolgálnak, akik szállodai folyosókon ülnek, s a Stripes-t olvassák □ jegyezte

m
□ Inkább ez, õrnagy □ mondta a kémelhárítás ügynöke □, mint a kastély körül járkálni a
hób
□ Az erény kétségkívül önmagában hordozza a jutalmát □ jegyezte meg Canidy.
Fine kinyitotta a szoba ajtaját.
□ A híradós hadtest ma reggel seperte ki a szobát, százados □ mondta a kémelhárítás
ügynök
□ Köszönöm □ mondta Fine, és intett a többieknek, lépjenek be.
□ El nem tudtam képzelni, hogy hol a francban lehet, Agnes □ mondta Canidy.
□ Az a hogyishívják fregattkapitány elküldött □ mondta Agnes. □ Szerintem azt hitte, hogy
Gondoltam, végül úgyis itt fog kikötni, úgyhogy idejöttem.
□ Jól gondolta, õrmester □ mondta Canidy. □ Maga dicsõséget hoz az altisztekre.
□ Ó, örülök, hogy így gondolja □ mondta Agnes. □ Gondolja, hogy kiérdemeltem egy pohár
 whi
□ Készítsen mindenkinek egy italt, amíg az arab sejk fürdõt vesz? □mondta Canidy.
□ Mivel senkinek nem jutott eszébe, hogy bemutasson minket egymásnak, õrmester □ mondta
Fu
□ Hátrább az agarakkal, magányos vadász □ mondta Canidy. □ A hölgy foglalt.
Agnes Draper elpirult. Fine és Fulmar meglepetten nézett Canidyre.
□ Úgy tudtam, hogy Ann itt van □ hadarta Fulmar.
□ Itt is van □ mondta Canidy. □ És itt is lesz Eddie Bitterrel úgy fél hatkor vagy
hatkor.
□ Dolan elmondta? □ kérdezte Agnes.
Canidy bólintott.
□ Az a szemét!
□ Azt tudom, hogy maga már nagy kislány, Agnes □ mondta Canidy. □ De ami Bittert
illeti, már nem vagyok olyan biztos a dolgomban.
□ Úgy beszél rólam, Dick, mintha valami□ ragadozó lennék.
□ Nem úgy értettem, aranyom □ mondta Canidy kedvesen. □ Nem tartom magát annak. Csak
szere
□ Fõleg a nõs tisztek és úriemberek □ szólt közbe Agnes. □ Mire célozgat, Dick?
Ez valami letolás, vagy mi?
□ Ann Eddie unokatestvére □ folytatta Canidy. □ Együtt jár fõiskolára Mrs. Bitterrel.
□ Errõl nem tudtam □ mondta Agnes.
□ Azért szóltam □ mondta Canidy. □ Nos, most, hogy a parancsnokaként eleget tettem atyai
k

□ Miután tett róla, hogy Fine százados és Fulmar hadnagy is megtudja?

□ Állítsa le magát, Agnes! □ csattant fel Canidy. □ Fine-nak jogában áll mindenrõl tudni,
Canidy dühös arccal meredt Agnesre, aztán odavágott még egy durva megjegyzést.
□ Van nekem éppen elég bajom. Nem hiányzik, hogy még amiatt is nekem fájjon a fejem, hogy
Agnes Draper összeszorított szájjal nézett farkasszemet Canidyvel.
□ Most pedig, hogy a témát lezártuk, Agnes □ mondta Canidy □, szerintem hagyjuk ma-gára ez
Agnes egy pillanatig hezitált, de aztán elmosolyodott.
A Dorchester Hotel bárja elõtti csarnokban óriási volt a tömeg, lassan már alig lehetett m
keressenek, valaki csettintett az ujjával, aztán meg egy férfihangot hallottak, amint oda-
kiált nekik:
□ Erre!
Canidy két angol férfit pillantott meg, akik a bár egyik, ritkaságnak számító, hatszemé-ly
Kivéve persze, ha a SOE ügynökei □ gondolta Canidy. □ A SOE-ben figyelmen kívül hagyják a
Hát, van pár szabad hely az asztaluknál. Akármit is isznak, az asztal megér annyit, hogy f
barátságos a brit bajtársaimmal.
Canidy elmosolyodott, belekarolt Agnesbe, és bependerítette a bárba.
□ Örülök, hogy újra látom □ mondta Canidy. □ Volna pár szabad hely a számunkra?
□ Hogyne □ felelte az Õrnagy.
□ Draper õrmesterre emlékszik? □ kérdezte Canidy.
□ Tartok tõle, hogy nem □ mondta az õrnagy, és kezet nyújtott Agnesnek. □ A nevem Niven, a
Közben Fine is megérkezett.
□ Stan, szeretném bemutatni magának Niven õrnagyot □ mondta Canidy.
Fine arcán valami furcsa mosoly jelent meg.
□ Már volt szerencsém találkozni az õrnaggyal □ mondta Fine. □De maguk honnan a fe-nébõl
i
□ Hát□ azon a vidéki helyen találkoztunk □ felelte Canidy.
□ Milyen vidéki helyen is? □ kérdezte Niven õrnagy.
□ Hát azon a vidéki helyen □ jegyezte meg Usztyinov közlegény.
□ Ó, hát persze □ mondta az õrnagy, és nyájasan Canidyre mosolygott. □ Azon a vidéki
helye
□ Miért van olyan érzésem, hogy hülyét csinálok magamból? □kérdezte Canidy.
□ Daviddel még Los Angelesben lettünk cimborák □ mondta Fine. □ És persze Peterrel is.
□ Los Angeles alatt Hollywoodot érti? □ kérdezte Canidy, aztán az õrnagyhoz fordult. □
Mag
□ Már nem □ felelte az õrnagy. □ De valamikor benne voltam.
□ Beszédmûvészetet tanított a színészeknek □ jegyezte meg Usztyinov közlegény. □
Én balett oktató voltam.
□ Ó □ mondta Canidy.
□ Elõször megtanítottam õket járni, aztán David következett, és megtanította õket
beszélni □ folytatta Usztyinov közlegény.
□ Akkor összekevertem az õrnagyot valakivel □ mondta Canidy. □ Úgy néz ki, mint az egyik
t
□ Nos, ebbe beletrafált □ mondta az õrnagy. □ Valóban a Sandhurstre jártam.
□ Ó □ mondta Canidy. □ Természetesen nem sértésnek szántam.
□ Én pedig természetesen nem sértõdtem meg □ mondta az õrnagy.
□ Annyiban azért igazad van, Dick, hogy már láttad az õrnagyot □ mondta Fine.
□ Na, mondom én, hogy láttam valahol □ mondta Canidy.
□ A moziban, Dick □ mondta Fine. □ Az õrnagy David Niven, a színész.
□ Már megbocsásson, de én is színész vagyok □ mondta Usztyinov közlegény. □ Játszani ugyan
Canidy csak ekkor ismerte fel David Nivent.
□ Tudom már, hogy mit csinálok □ mondta Canidy. □ Szépen kisétálok innen, aztán visz-
szajö
□ Ha nem bánná, inkább innék egyet abból □ mondta Niven □, ami szerintem a hölgy
zacskójáb
□ Itt nincs semmi pia □ mondta Usztyinov közlegény. □ Daviddel csak azért jöttünk ide,
mer
□ Õrmester, piát! □ mondta Canidy.
□ Uram! □ felelte Agnes, és elõhúzott egy üveg skót whiskyt.
□ Nem találkoztunk mi már valahol, õrnagy? □ kérdezte Agnes, amikor mindenkinek töl-tött.
□ A maga apja Hayne grófja, nem igaz? □ kérdezte Niven,
Agnes pedig bólintott.
□ Sejtettem. Volt szerencsém többször is ellátogatni a birtokukra. De amikor utoljára
lát-
□ Nem is tudtam, hogy maga nemesi származású, Agnes □ mondta Canidy.
Agnes szélesen elmosolyodott.
□ Már megbocsásson, uram, de az õrnagy úr nagyon sok mindent nem tud rólam □ mondta édesen
(Öt)
Inkább hét óra volt már, mint hat, mire Edwin W. Bitter korvettkapitány és Miss Ann Chambe
Bitter ott írt egy rövid, meglehetõsen furcsa levelet a feleségének. A levél lényege az vo
Azt írta Sarah-nak, hogy tekintsen úgy a dologra, mint egy autóbalesetre. Õ csak utas volt
Ed odaadta a levelet Ann Chambersnek, aki leült a rádiótávíróhoz, bepötyögte, aztán
elküldte a SHAEF hírközpontjába, hogy cenzúrázzák és továbbítsák Brandon Chambersnek, a Ch
□ Szerintem egy szavadat sem fogja elhinni, Eddie □ mondta Ann. □ De majd írok neki én
is,
□ Ezt meg honnan veszed? □ kérdezte Ed.
□ Sehonnan □ felelte Ann. □ Most találtam ki. De ha jobban belegondolok, nem is olyan
ross
□ Törõdj a magad dolgával, ha megkérhetlek rá, Ann!
□ Mégis mit gondolsz, meddig csinálhatod ezt? Meddig teheted kockára az életedet bün-
tetle
□ Mi értelme ilyesmit kérdezni? Háború van, én pedig haditengerész-pilóta vagyok.
□ Te egy nagy marha vagy. Nem. Annál is rosszabb. Egy nagy, bátor marha. Tudod, a bátorság
Egy pillanatig farkasszemet néztek, aztán Ann törte meg a csendet.
□ Na, induljunk a Dorchesterbe! Nem szeretném, ha valaki szemet vetne Dickre.
□ És milyen gyakran fordul még elõ? □ kérdezte Ed. □ Mi a helyzet ezzel a nagy ro-
mánccal?
□ Lehet, hogy te nem hiszed el, én biztos vagyok benne, ha egyszer sikerül kivakarnom
ebbõ
□ Miért nem mész hozzá feleségül most rögtön? □ kérdezte Bitter.
□ A dolog úgy mûködik, Eddie, hogy a fiúk kérik meg a lányok kezét □ magyarázta
Ann. □ Dick ezt már jó néhányszor közölte velem.
□ Nem félsz, hogy□
□ Mitõl?
□ Hogy teherbe esel.
□ Eddie, ehhez neked az égvilágon semmi közöd! □ csattant fel Ann. □ Istenem, el sem hisze
Ann Chambers türelmetlenül az ajtóra mutatott.
Amikor Bitter meglátta Canidy Packardját a Dorchester elõtt, tudta, hogy szembe kell nézni
Dolan természetesen tudta, hogy Agnes vele volt az éjjel. Bitter azon tûnõdött, hogy
vajon Dolan fontosnak tartotta-e, hogy ezt az érdekes információt megossza Canidyvel. Aztá
vajon mit fog szólni. Biztos el fogja mondani Ann-nek, hacsak nem megy oda hozzá, és nem k
Bitter arra a döntésre jutott, hogy megkéri, ne beszéljen a dologról Ann-nek. Ha Ann megtu
Nem maradt más hátra, meg kellett mondania Canidynek és Agnesnek az igazságot. Megmondja A
Canidynek is nagyjából ezt fogja mondani. Hogy nagyon szégyelli magát, de nem azért, mert
A bárban most már csak úgy tolongtak az italozó egyenruhások. Jó néhány percbe bele-telt,
Canidy már félig részeg volt. Az egyik karját Agnes vállán pihentette, a másikat egy
angol közlegényén, akit úgy mutatott be Bitternek, hogy □egy hollywoodi balettmester, akin
Az asztalnál ült még egy angol õrnagy is, aki szintén alaposan letompította magát,
valamint Fulmar, aki rózsaszín-zöld egyenruhában és ragyogóra pucolt ejtõernyõs-
bakancsban virított, mellén az Ezüst-csillaggal. Egy kicsit Fine is el volt ázva, ami megl
□ Agnes □ mondta Ann □, az a férfi, akinek a karja a válladon van, hozzám tartozik,
□ Csak úgy ragadnak rám a nõk □ jegyezte meg Canidy nagyképûen,
□ Az még elõttem volt □ búgta Ann.
□ El onnan, Agnes! Ülhetsz a hõs kuzinom mellé.
Agnes nem nézett Edre, ahogy megkerülte az asztalt, és leült egy másik székre.
□ Elnézést, Õrnagy □ mondta Bitter □, de nem találkoztunk mi már valahol?
□ Meglehet □ mondta Niven õrnagy. □ Gratulálok a Kiváló Repülõ Érdemkeresztjéhez. Dick
mes
□ Szoktál te járni a New York-i Club 21-be, Eddie? □ kérdezte Canidy, □ Dave az imént
mond
□ De □ felelte Bitter, □ A helyzet az, hogy szoktam. Apámmal rendszeresen látogatjuk azt
a
□ Pontosan □ mondta Niven õrnagy. □ Az Ötvenkettedik utcán.
□ Akkor ott találkozhattunk □ mondta Ed Bitter.
□ Ed □ mondta Ann □, nem lehetsz ekkora marha! Ez az ember David Niven, a színész.
Bitter érezte, hogy az arcát elönti a vér. Canidy elégedett vigyorral konstatálta, hogy
sikerült csõbe húznia a barátját.
□ Dick sem jobb nála □ sietett Agnes Ed védelmére. □ Azt hitte, hogy David a SOE-nek
dolgo
□ Ezért még számolunk, Lady Agnes □ mondta Canidy.
Bitter azon kapta magát, hogy Agnes szemébe
néz.
□ Mi ez az egész? Mirõl beszél ez az alak?
Agnes vállat vont, de nem szólt egy szót sem. Aztán az asztal alatt összeért a térdük.
Aztán egy pillanattal késõbb a kezeik is egymásra találtak. Ahogy Ed és Agnes ujjai ösz-sz
□ És mi járatban van Londonban, Niven õrnagy? □ kérdezte Bitter.
Canidy hangosan felröhögött.
□ A kölcsönbérleti szerzõdésrõl tart elõadásokat □ felelte az angol közlegény.
Olyan nyolc óra körül a társaság bepréselõdött a Packardba, Agnes pedig keresztülautó-zott
sofõrtõl hallott. Canidy és Niven addig beszélt, hogy végül beengedték a társaságot.
Az étel nem volt se finom, se elég, csak drága. Vacsora közben viszont Agnes kihúzta a láb
A társaság éppen a negyedik üveg bort bontatta ki, hogy leöblítsék a Stilton sajtot,
ami-k

□ Bübchen újra be akar szállni Gisella kenujába. Bübchen újra be akar szállni Gisella
kenu

Tizenegyedik

(Egy)
Németország, Marburg an der Lahn
1943. január 15.
Wilhelm Peis Hauptsturmführer vigyázzban állt, a jobb karját pedig negyvenöt fokos
szögben
□ Heil Hitler! □ kiáltotta Peis Hauptsturmführer.
Johann Müller SS-SD-Standartenführer csak könyökbõl emelte meg a kezét viszonozva a
tiszte
□ Wiegeht's, Wilhelm?9 □ kérdezte.
Szándékosan fogadta ilyen lezseren Peis mostanra kötelezõvé tett náci tisztelgését.
A trükköt Von Heurten-Mitnitztõl tanulta el.
Éppen együtt ebédeltek □ hetente kétszer ebédeltek együtt □ az Adlon Hotelben, illetve csa
Helmut von Heurten-Mitnitz közel hajolt Müllerhez, és halkan odasúgta neki:
□ Ha odafigyelsz, Johnny □ mondta szárazon □, észreveszed, hogy egy-két kivételtõl
eltekintve, minél pattogósabb a tisztelgés, annál kevésbé fontos a tisztelgõ személy.
Müller akkor nevetett. Von Heurten-Mitnitz szavakba öntötte azt, amit õ maga is észre-vett
A magasabb rangú tisztek és a párt vezetõ beosztású emberei viszont szinte egytõl egyig le
Mintha csak azt mondták volna: □Ez a kis formaság persze kötelezõ nektek, alattvalók-nak,
Müller akkor felállt.
□ Pisálni megyek □ mondta, és lezserül tisztelgett Von Heurten-Mitnitznek.
□ Heil Hitler, miniszter úr.
□ Heil Hitler, Herr Standartenführer □ mondta Von Heurten-Mitnitz, és még a Müllerénél is
9 □Hogy van?□, a ford.

Ahogy pedig Müller az Adlon márványpadlós elõcsarnokán masírozott keresztül a férfi-vécé f

Aztán pedig elégedetten rámosolyogtak, amikor Müller egy laza intéssel viszonozta a náci t
Müllernek most is ez az incidens jutott az eszébe. Aztán meg arra gondolt, hogy megle-
hetõ
□ Jól vagyok, Herr Standartenführer □ felelte Peis. □ És ha szabad megjegyeznem,
nagyon örülök, hogy ilyen hamar viszontláthatom.
□ Nagyon jól sikerült ez a szilveszteri mulatság, Wilhelm □ mondta Müller. □ Nagyon jól.
□ Ezt örömmel hallom. Sejtettem, hogy tetszeni fog magának a lány.
□ Új autót kaptam, és arra gondoltam, kipróbálom, hogy megy, és most itt vagyok, Wil-
helm.
□ Új autót, Herr Standartenführer?
Müller az ablakhoz hívta Peist, és megmutatta neki az Opel Admiralt.
□ Nagyon szép □ mondta Peis. □ Minden bizonnyal valami jó barátja lehet a közlekedési
hiva
□ Tudja, hogy megy ez, Wilhelm. Kéz kezet mos. Peis bólintással jelezte, tudja, hogy megy
□ De valamirõl megfeledkeztem □ mondta Müller. □ Elfelejtettem benzinjegyet kérni. Tudja,
□ Nem gond, Herr Standartenführer, nem gond. Megtankoljuk az autóját, és adunk ma-gának
be
□ Ez nagyon kedves magától, Peis. Lassan már az adósa leszek.
□ Dehogy, Herr Standartenführer. Örömmel segítek.
□ És, ha már itt vagyok, úgy gondoltam, esetleg felhívnám telefonon Fraulein Dyert, és
meg
□ Lekötelezne □ mondta Peis. □ Ha szabad, Herr Standartenführer, én magam hívnám fel a
höl
□ Arra gondoltam, Wilhelm □ mondta Müller □, hogy ma délután meglátogatnám anyá-mat, fél
h
□ Vegye úgy, hogy minden el van intézve, Herr Standartenführer. És, ha szabad javasol-
nom,

10 □Mi van?□, a ford.

□ Ó, ezzel már tényleg az adósává tesz, Wilhelm □ mondta Müller.

□ Jaj, dehogy, Herr Standartenführer.
□ Arra gondoltam, Wilhelm, hogy adnék a hölgynek egy kis ajándékot. Nincs valami kis
porce
□ Magam fogom kiválasztani □ mondta Peis. □ Délutánra itt lesz.
□ Ha nem lenne gond, inkább magam szeretném kiválasztani □ mondta Müller. □
Nem tudom, megoldható-e□
□ Ó, természetesen megoldható, Herr Standartenführer □ felelte Peis. □ Akár most rögtön
is
□ Hosszú volt az út Berlinbõl, Wilhelm. Mi lenne, ha elõbb meginnánk valamit, lemos-nánk
a

(Kettõ)
Marburg and der Lahn,
Burgweg21.
1943. január 15., 17.15
□ Guten tag, Wilhelm □ mondta Gisella Dyer, amikor Peis türelmetlen kopogtatására
reagálva kinyitotta az ajtót. □ Mit tehetek magáért?
Volt valami arrogancia a nõ hangjában, ami nem tetszett Peisnek. Azon tûnõdött, jó ötlet
v
□ Elõször is □ mondta Peis hûvösen, mert a helyére akarta tenni a lányt □, figyelmezte-
tem
□ Bocsánat □ felelte Gisella, de a hangján érzõdött, hogy egyáltalán nem ijedt meg Peistõl
Két marburgi rendõr ment felfelé a lépcsõn. Az egyikük, egy idõsebb férfi, valami nagy tár
□ Mi ez az egész, Herr Hauptsturmführer? □ kérdezte Gisella.
Peis ügyet sem vetett a kérdésre.
□ Órák óta keresem magát □ mondta Peis.
□ Az egyetemen voltam □ mondta Gisella.
□ De nem a könyvtárban.
□ Abschidt professzor irodájában rendeztem a katalógust.
□ Mindig tudatnia kell velem, hogy hová megy □ mondta Peis.
A két rendõrnek közben sikerült felcipelnie a takaróba csomagolt tárgyat, amit azonnal le
□ Bemehetek? □ kérdezte Peis.
Gisella elállt az ajtóból. Peis bemasírozott a lakásba, aztán egymás után nézte meg az öss
A raktárban Müller Standartenführer tisztára úgy viselkedett, mint egy vénlány.
Harminc percen keresztül válogatott, és folyton azt hajtogatta, hogy □nem, ez biztosan nem
Müller végül a FEG (Fulmar Elektrische Gesellschaft) egyik óriási kombirádiója mellett dön
A rádió valamikor annak a zsidónak a tulajdonát képezte, aki régen a FEG marburgi ér-tékes
Peis egyáltalán nem örült Müller választásának. Elõször is nem volt egyszerû teherautót és
fogni lehetett a BBC-t is.
Ha Gisella megtudja, hogy a rádiót Müllertõl kapta, akkor nyugodtan fogja hallgatni a BBC-
Gisella hálószobájában talált egy egyenes hátú széket, meg egy kis asztalt, ami a falhoz
v
□ Keressen más helyet a széknek meg az asztalnak! □ utasította Peis Gisellát. □ Vigye át
v
□ Elárulná, hogy miért van erre szükség? □ kérdezte Gisella.
□ Csak csinálja, amit mondtam! □ mondta Peis, de aztán az udvariatlan megnyilvánulást tomp
Amikor Gisella megfogta a széket, és elindult vele a szomszéd szoba felé, Peis is meg-
fogt
□ Tegye le valahová! □ mondta Gisella, □ Mindegy hová, majd késõbb keresek neki he-
lyet. Peis letette az asztalt, kiment a bejárati ajtóhoz, és intett a két rendõrnek, hogy
emeljé
□ Ez minden, köszönöm □ mondta Peis a rendõröknek. □ Ne feledjék magukkal vinni a
takarót!
□ És a dobozok a teherautóban, Herr Hauptsturmführer? Azokkal mi legyen?
□ Hát, hozzák fel! □ csattant fel Peis.
A rendõrök távoztak.
□ Nagyon szép □ mondta Gisella. □ Kié?
□ Egy kis ajándék Müller Standartenführertõl tisztelete kifejezéseképp □ mondta Peis. □
Re
□ Csak az estét? Vagy együtt is vacsorázunk? □ kérdezte Gisella színlelt ártatlansággal.
□ Na, ide figyelj, te hülye kurva! □ csattant fel Peis. □ A Standartenführer nagyon
fontos
□ Mindkettõnk számára □ tette hozzá Gisella.
□ De bajt is hozhat a fejünkre, ha felbosszantod. És ha felbosszantod, azzal engem is
fel-
□ Mikor? □ kérdezte Gisella.
□ Negyed hétre idejövök. A Standartenführer fél hétre vár minket.
□ Minket?
□ Csak páran leszünk □ mondta Peis. □ Szeretném, ha elgondolkodnál azon, hogy miért
fontos
□ Átgondolom □ felelte Gisella.
□ Negyed hétre legyen a ház elõtt! □ mondta Peis. □ A Standartenführer új autójával fo-gok
Peis egy pillanatra elhallgatott, aztán a nyomaték kedvéért, hogy Gisella is érezze, milye
□ □ egy Opel Admirallal.
□ Admirallal? □ kérdezte Gisella. □ Akkor a Standartenführer valóban fontos ember le-het.
□ Remélem, tisztában van vele, milyen szerencsés, Liebchen □ mondta Peis □, hogy sike-
rült
□ Magát is levettem a lábáról □ mondta Gisella édesen mosolyogva. □ Miért ne vettem volna

(Három )
High Wycombe
Az USA 8. légi hadseregének fõhadiszállása
1943. január 15.
Edmund T. Stevens alezredes a volt lányiskola ajtaja elõtt várt Canidy re.
□ Nagy megtiszteltetés ért minket □ mondta szárazon. □ Használhatjuk a VIP-lakosztályt.
□ Nem terveztem itt tölteni az éjszakát □ felelte Canidy. □ Nem lökhetem itt az éjszakát,
□ Én sem terveztem. De nincs választásunk. Késõbb el kell mennem a PX-be venni alsó-
nemût,
□ Menjenek a kurva anyjukba! □ mondta Canidy. □ Mondjuk azt, hogy elszólított minket a
köt
□ Ezt nem tehetjük meg, Dick. Nem engedhetjük meg, hogy ezt a csatát azért nyerjék meg,
me
□ A nyomorult légi hadtest! □ dühöngött Canidy. Nem látott a pipától. Az elõcsarnok másik
a megjegyzést hallva.
Amirõl Canidy azt gondolta, hogy egy három-négy órás megbeszélés lesz, az egy egész napos
Akkorra már keserû volt a szája a rengeteg kávétól, amit megivott, a feneke sajgott a szék
Canidy egyáltalán nem akart jelen lenni a megbeszélésen, mert a legrosszabbtól tartott □
é
□ Bedell Smith azt mondta David Bruce-nak □ mondta Stevens □, fontos lenne, hogy
odaküldjü
□ Akkor meg miért kell nekem mennem? □ kérdezte Canidy, pedig majdnem biztos volt benne,
h
□ Richard □ mondta Stevens türelmesen □ mindig van egy pont, ami után az ellenállás már hi
Amint azt Canidy gyanította, a megbeszélést azért kezdeményezte a légi hadtest, hogy □megg
információk elemzésének a fényében□ immár egyértelmû, hogy □túlbecsülték□ a német sugárhaj
Ha pedig a sugárhajtómûvek csak csekély veszélyt jelentenek, vagy éppenséggel semmi-lyen v
A 8. légi hadsereg nem engedhette meg magának, hogy □akármilyen□ feladatot adjon a felderí
értelmében az OSS hírszerzõi információ gyûjtésére irányuló kérése minden más feladatnál f
Két lehetõségük maradt: vagy ráveszik a Vezérkari Fõnökök Egyesített Bizottságát, hogy von
A légi hadtest aranygallérosai világos álláspontot képviseltek. Határozottan állították, n
A légi hadtest hadianyagot nem kímélve, óriási erõfeszítéseket tett, hogy megtalálja a ném
Ebbõl következett, hogy szükségtelen a jövõben is olyan intenzív légi felderítést végezni,
A légi hadtest felsorakoztatott egy szekérre való szakértõt □ hivatásos repülõsöket és ci-
A Haditengerészet fütyült, az egészre. Õket nem érdekelték a sugárhajtású vadászrepü-lõgép
Így az esküdtszék határozatképtelennek bizonyult. Egy újrafutózott, akadékoskodó ezre-des
Canidy úgy gondolta □ és Stevens igazat adott neki □, hogy a rendelkezésre álló hírszer-zõ
A légi hadtest semmi olyan információt nem tudott felmutatni, ami megcáfolta volna
Donovan
□ Tábornok □ mondta végül Stevens □, tartok tõle, hogy az OSS nem tud egyetérteni a
követk
□ Más szóval, ezredes, a saját és az õrnagya véleményét állítja szembe mindazzal, amit mi
□ Tábornok, a legnagyobb tisztelettel, az OSS olyan információval rendelkezik, amely
alapj
□ De természetesen nemzetbiztonsági okokból ezekrõl az információkról mi semmit sem
tudhat
□ Igen, uram, tartok tõle, hogy ez a helyzet □ felelte Stevens. □Akkor nem sok értelme
van
□ Uram, én úgy gondolom, hogy mindent megbeszéltünk □ mondta Stevens.
A tábornok bólintott, és egész egyszerûen kisétált a helyiségbõl.
Canidy arra gondolt, hogy a légi hadtest ezzel a megbeszéléssel elvesztett egy csatát.

De ha az OSS gyõzelmet is aratott, miféle gyõzelem volt az? Canidy tisztában volt vele, ho
Stevens és Canidy is elaludt a Princess hátsó ülésén, útban London felé. Úgy látták, hogy
folyamatosan bombázták õket, teljesen kimerültek.
Nagyon jól tudták, hogy mire a Berkeley Square-re érnek, ott már tudni fognak arról, hogy
Canidyre még két másik bosszantó dolog várt a Berkeley Square-en.
Davis törzsõrmester közölte Canidyvel, hogy Ann Chambers hívta telefonon, és azt üzente, h
Mivel Canidy nem volt igazi tiszt, és nem folytathatott le egy hadbírósági eljárást, az ir
Valamilyen oknál fogva, amit Canidy soha nem tudott megérteni, Berry õrnagy azután került
Ráadásul Canidy tisztában volt vele, hogy õ maga is □eltérített□ egy Packard és egy Ford a
□ Majd én elintézem a dolgot □ mondta Canidy. □ Majd én beszélek a fejével. Többet nem
fog
□ Éppen elég baj, hogy egyszer ilyesmire vetemedett, Canidy □ mondta Bruce.
□ Nem akarom, hogy Litchfieldben arról meséljen a rabtársainak a kõtörés szünetében, hogy
Az irodavezetõ arcizmai megfeszültek. Õ nem gondolt másra, csak arra, hogy □a tolva-jokat
□ Akkor magára bízom a dolgot □ mondta Bruce némi gondolkodás után, aztán úgy dön-tött,
ko
□ Szóval a légi hadtest máris hallatott magáról?
□ Az elmúlt negyvennyolc órában folyamatosan csöngött a telefonom □ felelte Bruce, és
halv

Amint mondtam, mivel úgy látom, hogy egyetértés van maga és Stevens ezredes között, termés
Az igazság az volt, hogy Canidy olyan taktikusan járt el, amilyen taktikusan csak tudott,
□ Borzasztóan sajnálom, ha megsértõdtek □ mondta Canidy. □Bárcsak hinni tudnék ma-gának, D
Bruce az egyik tanítóra emlékeztette Canidyt, aki a St. Markban tanította. Ahányszor a fiú
□ Õszintén mondom, hogy sajnálom, David □ mondta Canidy, és próbált olyan õszinté-nek
tûnn
□ Nos, azt hiszem, hogy ez most már úgyis esõ után köpönyeg □ mondta David Bruce. □ De
sze
□ Istenem, még egy megbeszélés! Elegem van a megbeszélésekbõl!
□ Ezt a megbeszélést valószínûleg érdekesnek fogja találni □ mondta Bruce, és intett Canid
Stevens és Canidy kisétált az irodából, aztán felmentek a keskeny, nyikorgó lépcsõn, ami v
Bruce megállt az egyik tárgyaló elõtt, és bekopogott.
Az ajtót Vad Bill Donovan nyitotta ki.

(Négy)
□ Hello, Dick □ mondta Donovan. □ Épp most szereztem tudomást arról, hogy hadat üzent a lé
Stevens ezredes, aki Stanley Fine társaságában ült az egyik kis asztalnál, felnevetett.
□ Nem igaz □ mondta Stevens, □ Én csak annyit mondtam, hogy legnagyobb döbbene-temre,
Cani
□ Nem ártott volna, ha maga is ott van, ezredes □ mondta Canidy, miközben kezet rázott
Don
□ Ed mesélte, hogy kemény volt □ felelte Donovan, □ De nem lehetett elkerülni.
Gondolom, maga is rájött, hogy ez a megbeszélés igazából nem arról szólt, hogy folytas-
sák
□ Ezt most nem értem □ ismerte el Canidy.
□ A légi felderítés része a stratégiánknak, de csak része. Ha tartjuk magunkat az állás-
po
□ Vagy maga □ mondta Canidy.
□ Az kizárt □ nevetett fel Donovan. □ Amint mondtam, nem szerettem volna Davidet küldeni.
□ Tartok tõle, uram, hogy megharagudtak ránk □ jegyezte meg Canidy.
□ És haragudni is fognak ránk egészen addig, amíg el nem ismerjük, hogy kezdettõl fog-va
r
□ Ezt örömmel hallom, uram □ szólt közbe Canidy. □ Mert én már kezdtem azt hinni, hogy
fel
□ Ne csacsiskodjon! □ vágta rá Donovan, aztán témát váltott. □ Mielõtt folytatnánk,
Canidy
□ Uram? Tartok tõle, hogy nem értem a kérdést.
□ Egy hadmûveletet tervezünk a csendes-óceáni térségben, ahol véleményem szerint Whittaker
Canidy nem válaszolt azonnal.
□ Jelenleg nincs semmi konkrét feladata, uram. Mostanában inkább úgy tekintek rá, mint a
h
□ Nekem is pontosan azért kellene Whittaker, mert már dolgozott ellenséges vonalak mögött
□ Nem tudom követni, uram.
□ Elmondom, mi a helyzet □ felelte Donovan. □ Van egy tiszt a Fülöp-szigeteken, egy Wendel
kinevezést kapott, aztán, amikor Bataan elesett, megtagadta a megadásra felszólító paran-c
□ Nem is tudtam, hogy van gerillahaderõnk □ jegyezte meg Canidy.
□ Ott tartottam □ mondta Donovan kissé haragosan, mert nem szerette, ha félbeszakítot-ták
az üzenetek hamisak, és hogy a japánok küldözgetik. MacArthurnak van egy Willoughby
nevû G-2-je, aki azt állítja, hogy hatékony gerillahaderõt nem lehet megszervezni a
Fülöp-

Fertignek viszont sikerült kapcsolatot teremtenie a Haditengerészettel San Diegóban,

és Fertig létérõl tudomást szerzett Frank Knox haditengerészeti miniszter□ és az elnök□
és
□ És mi lesz akkor, ha megtalálják?
□ MacArthur fõhadiszállásának az az álláspontja, hogy Fertignek nincs ki mind a négy
kerek
□ De a tengerészgyalogosok egyelõre nem találják?
Donovan megrázta a fejét.
□ Eddig nem. A küldetésük sikerének az esélye ötven százalék. Ha nem találják meg Fertiget
Donovan elhallgatott, mert adni akart egy kis idõt Canidynek, hogy átérezze a súlyát an-na
□ Kezdi már kapisgálni, hogy mi a tét?
□ Igen □ felelte Canidy a gondolataiba merülve.
□ Ha parancsot kapok, hogy küldjek valakit a Fülöp-szigetekre, olyasvalakit akarok, aki ne
Fülöp-szigeteket MacArthurral. Még Willoughby sem köthet bele.
□ És persze Jimmy ismeri a Fülöp-szigeteket □ mondta Canidy □, és beszél spanyolul.
□ Az sem kizárt, hogy Fertiget is ismeri □ tette hozzá Donovan, □ A Fülöp-szigetek eleste
Canidy csak egy hosszúnak tûnõ pillanat múlva felelt.
□ A szomorú igazság az □ mondta végül □, hogy Jimmy inkább a □jó lenne, ha maradna□
kategó
□ A Fülöp-szigeteki küldetés rendkívül fontos, Dick.
□ A szerelmi életét persze fenekestõl fogja felforgatni, de a francba is, a háború
állítól
□ Önként kellene jelentkeznie. Gondolja, hogy kötélnek fog állni? □ kérdezte Donovan.
Canidy bólintott.
□ Most pedig, ahogy mondani szokás □ mondta Donovan jöjjenek a feladatok, amelyek nem
tûrn
□ Három nappal ezelõtt □ felelte Canidy.
□ Ki kezdeményezte a kapcsolatfelvételt? □ kérdezte Donovan. □ És mi hangzott el?
□ A britek segítettek nekünk egy kicsit. Nincsen emberünk Berlinben, õk pedig segítet-
tek,
□ Ez nem meglepõ □ jegyezte meg Donovan.
□ Folyton azzal jönnek, hogy □az embereink meglehetõsen fontos munkát végeznek, hát, nem t
Ha jól forgolódunk, akár kettõ is lehet belõle. De az a maximum. Még kétszer felveszik nek
□ Van még valami, Dick □ mondta. □ Amirõl eddig nem kellett tudnia, és amit a britek-nek
s
□ Én eddig azt hittem, hogy Hollandián keresztül fogjuk kihozni Dyert meg a lányát egy
hal
□ A németek tudják, hogy mi is meg a britek is Hollandián és Belgiumon keresztül ho-zunk k
Canidy bólintott.
□ Szóval ez az ember a tartalék.
□ Nem. Nem olyan értelemben, ahogy maga gondolja. Szóval nem akkor fogjuk hasz-nálni, ha
a
□ Dyer ennyire fontos nekünk?
□ Dyer ismeri a kohászati eljárást, amely szükséges a sugárhajtómû megépítéséhez □ fe-lelt
Nem volt valami nagy vicc, de mégis mindenki nevetett rajta.
□ Miért Jugoszlávia? □ kérdezte Canidy.
□ Magának csak addig van szerepe ebben az egészben, amíg Fulmar meg nem érkezik
Budapestre
□ A menekülési útvonalat elõször mindig tesztelni kell valakin □ mondta Canidy. □ Errõl
va
□ Maga megfeledkezik arról, hogy kivel beszél! □ csattant fel David Bruce.
Donovan felemelt kézzel jelezte Bruce-nak, hogy hallgasson el.
□ Fulmart azért küldjük Németországba, Dick □ magyarázta Donovan □, mert Dyer any-nyira fo
Canidy Donovan szemébe nézett, aztán egy pillanattal késõbb, szinte formálisan mondta:
□ Köszönöm.

□ Úgy gondoljuk, hogy Fulmar jelenléte, úgy értem, az, hogy Fulmar Németországba megy, meg
Canidy bólintott.
□ De az még azelõtt volt, hogy ez a jugoszláv dolog bejött volna a képbe □ mondta
Canidy.
□ Miért? □ kérdezte Bruce.
□ Tudomásom szerint Jugoszláviában két nagy gerillaerõ tevékenykedik. Az egyiket egy
bizon
□ Annyira lenyûgözött az, hogy ilyen sokat tud Jugoszláviáról, Canidy □ mondta Dono-van
□,
□ Nem elõször fordul elõ, amióta az OSS-nél vagyok, hogy dezinformáltak □ mondta Canidy.
□
□ Na, ide hallgasson, Canidy□ □ hadarta David Bruce.
□ A múltban ez sajnos szükségesnek bizonyult □ felelte Donovan szimplán. □ De nem én
volta
□ Nem, uram □ mondta Canidy. □ Valóban nem maga volt az. Eljárt a szám, nagyon saj-
nálom.
□ Remélem is □ mondta Bruce.
Donovan, ahogy azt korábban is tette, egy kézmozdulattal hallgattatta el Bruce-t.
□ Azt szeretném megtudni, Canidy □ mondta Donovan □, hogy kitõl tud ennyit Jugoszlá-
viáról
□ Beszéltem a srácokkal, akiket Jugoszlávia felett dobnak le □ felelte Canidy. □ Úgy
gondo
□ És maga alaposan ki is kérdezte õket, mi? □ csattant fel Bruce.
□ Szóval így jutott hozzá az információkhoz □ mondta Donovan. □Maga rendkívül lele-ményes.
Canidy némi gúnyt vélt felfedezni Donovan szavaiban. De talán Donovan tényleg komo-lyan go
□ Természetesen Mihajlovics csapatait fogjuk felhasználni arra, Dick □ mondta Donovan □,
h
□ Fulmar meg fogja kérdezni tõlem, hogy mi lesz akkor, ha leszállította Budapestre Dyert
m

□ Akkor majd mondja meg neki □ felelte Donovan egy pillanatnyi gondolkodás után □, hogy
am
□ Milyen repülõgép?
□ A briteknek van egy kisebb hadereje Vis szigetén □ felelte Donovan. □ Valamivel több min
aztán mondja meg Stevensnek, hogy maga szerint a B-25-öse hatósugara elég-e ahhoz, hogy fe
Canidy arcára kiült a meglepetés.
□ Van pár emberünk Mihajlovics és Tito közelében is □ mondta Donovan. □ Nem tartot-tuk
szü
□ Tudnom kellene még valamit □ mondta Canidy. □ Most, hogy Fulmar már memorizálta a hollan
Donovan felnevetett.
□ Stevens azt is meg fogja mondani □ felelte. □ Gondot okozna eljuttatni ezt az informá-
ci
□ Öt nap kell hozzá, mire egy darab papír a kezébe kerül □ felelte Canidy. □ Egy éjszaka
a
□ Nem szeretném, ha az utolsó pillanatban értesülne a dolgokról □ mondta Donovan. □ Nem
ár
□ Igen, uram □ mondta Stevens.
□ Ez minden □ mondta Donovan, és felállt. □ Hamarosan indul a gépem. És már érzem is, hogy
Donovan mindenkivel kezet fogott, aztán kisétált a helyiségbõl.
Az irodavezetõ és Stevens ezredes követte.
□ Eszembe jutott valami □ mondta Canidy. □ Keressük meg Jimmyt és Fulmart, aztán menjük
el
□ Nagyon meg fog lepõdni azon, amit most fogok mondani, Dick □ mondta Fine. □
Benne vagyok.

(Öt)
Anglia, London
A Dorchester Hotel bárja
1943. január 15., 20.10
James M. B. Whittaker százados, Eric Fulmar hadnagy és Stanfield WRAC-százados, Whitbey Ho
sejtette, egy asztalnál, ami a falhoz volt tolva.
□ El nem tudtuk képzelni, hogy hol lehettek □ mondta Whittaker, ahogy Canidy leült, és
nek
□ A fõnökkel voltunk □ mondta Canidy.
□ Azt hittem, veletek ment High Wycombe-ba □ felelte Whittaker.
□ Én a fõnökrõl beszélek □ mondta Canidy.
□ Hallottam is valami szóbeszédet, hogy itt van a városban □ mondta Whittaker. □
És van valami szaftos pletykád a számunkra?
Hát, csak annyi, haver, hogy nagyon úgy néz ki, hogy hamarosan visszamész a Fülöp-
szigetek
□ Semmi ilyesmi □ mondta Canidy.
□ És mi volt High Wycombe-ban? □ kérdezte a hercegné.
□ Ha lehet, mellõzzük a témát, õfõméltósága □ felelte Canidy. □Még a fõnök is megsaj-nált
□ Mi már ettünk □ mondta Whittaker. □ Nem tudtuk, hogy mikor jöttök□ vagy hogy
egyáltalán
□ Nem gond □ mondta Canidy. □ Stannel úgyis csak azért jöttünk, hogy magunkkal
vigyük a harmadik embert a légi hadtesthez egy kis ivászatra. Joe Kennedy már ott van.
Épp
□ A harmadik embert? □ kérdezte a hercegné.
□ Nem ismeri azt a mondást, õfõméltósága □ kérdezte Canidy □, hogy □Két ember egy pár. Hár
Stanfield százados elpirult, aztán gyorsan témát váltott.
□ Nem megyünk vissza Whkbey House-ba ma éjszaka?
□ Nem □ felelte Canidy. □ Jimmynek meg nekem jelenésünk lesz holnap Stevens irodá-jában.
Ahol Stevens majd közli veled, kicsi Jimmy, hogy pakolhatod a cuccaidat, mert szükség van
Canidy belekortyolt az italába. Arra gondolt, bárcsak vele lenne Ann, Jó lett volna Jimmy
Aztán Canidy szemöldöke felszaladt, és huncut vigyor ült ki az arcára.
□ Stanley □ mondta Canidy □, amott egy hölgyemény, aki nagyon szeretné, ha észreven-né.
□ Tudom □ felelte Fine, □ Próbálok úgy tenni, mintha nem vettem volna észre.
□ Hát nem szeretne kedves lenni a hölgyeményhez, Stan? □ kérdezte Canidy.
□ Az ég szerelmére, ne nézzen rá! □ mondta Fine.
Canidy erre a magasba emelte a kezét, és integetni kezdett.
A helyiség másik végében álló nõ magas volt, ezüstszürke haját a vöröskeresztes egyen-
sapk
□ Azt hiszem, ide akar jönni magához, Stan □ mondta Canidy ártatlanul.
□ Maga gazember! □ mondta Fine, és a nõ felé fordult.
□ Ó, Istenem, tényleg idejön!
Fulmar és Canidy felröhögött.
□ Majd nem fog nevetni, Eric □ mondta Fine □, ha ez a nõ belemélyeszti a karmait a hú-sába
Stanley S. Fine a Dorchester Hotel bárjának rendszeres látogatójává vált, amint arra számí
Fine-nak rettenetesen hiányoztak azok az emberek, akikkel együtt dolgozott a filmbizniszbe
A Dorchester bárját éppen olyan gyakran látogatta az a hölgy is, aki most éppen Fine felé
Nemrég töltötte be a negyvenet. A Minnesota állambeli Duluth-ban élt, és ott is özve-gyült
A pozíciójánál fogva olyan bért kapott, amely lehetõvé tette, hogy szobát kapjon a Dorches
rámenõs, ifjú pilóták.
Amikor Eleanor Redmon észrevette, hogy mennyire kedveli mindenki Stanley S. Fine-t □ fõleg
összebarátkozik Fine-nal.
Nem is volt különösebben nehéz dolga. Mindössze foglalnia kellett egy helyet Fine
számára. A kis fáradság hamarosan nagy eredményeket hozott. A Skorpió leveleket kez-dett í
Ami Stanley S. Fine-t illette, morbid csodálattal figyelte, ahogy esténként a Skorpió fel-
A Skorpió elismerte Fine-nak, akit dekadens (ebbõl következõen megértõ) □filmesnek□ tartot
Fine azt is kifigyelte, ahogy a Skorpió elcsavarta a középkorú, magas rangú tiszteket, aki
Amikor a Skorpió szélesen mosolyogva az asztalukhoz ért, Fine látta rajta, hogy túl van má
Kis szerencsével □ gondolta Fine □, kikezd Canidyvel.
□ Hello, Stanley! □ kiáltott fel a Skorpió. □ Mutasson be a barátainak!
Fine tudta, hogy a Skorpió a □barátai□ alatt Fulmart értette. □Whittaker szemmel látható-
a
□ Stanfield százados, Canidy õrnagy, Whittaker százados, Fulmar hadnagy, szeretném
bemutat
□ Nagyon örülök, hogy megismerhetem magukat □ mondta a Skorpió.
□ Tényleg bele fogja mélyeszteni a karmait a húsába? □ kérdezte Canidy.
□ Jesszusom! □ mondta Fine.
□ Parancsol? □ kérdezte a Skorpió.
□ Stanley azt mondta, hogy maga bele fogja mélyesztem a karmait Eric húsába □ magya-rázta
□ Nem hiszem, hogy Stanley ilyesmit mondott magának □ tiltakozott a Skorpió.
□ Pedig ezt mondta □ kontrázott Fulmar.
A Skorpió dühös pillantásokat lövellt feléjük, de aztán úgy döntött, hogy csak heccelik a
□ Itt állomásozik Londonban, õrnagy? □ kérdezte a Skorpió, miközben elõvett egy ciga-
rettá
□ Nem □ felelte Canidy.
□ Maga viszont biztosan a 82. légideszanttal van itt □ mondta a Skorpió Ericnek.
□ Nem □ felelte Eric.
□ Akkor meg nyilván együtt dolgoznak Stanleyvel azon a dolgon □ mondta a Skorpió, majd
jel
□ Én úgy tudtam, hogy Stan a SHAEF filmes egységénél szolgál □ tódított Canidy.
□ Annál is szolgálok □ vágta rá Fine,
□Jól van □ mondta a Skorpió □, akkor nem beszélünk róla. Fine látta a Skorpión, hogy
egyre
□ A 32. bombázócsoportnál szolgálunk □ mondta Canidy. □ Én mûszaki tiszt vagyok, Eric
pedi
□ Ó □ mondta a Skorpió egy kicsit csalódottan. □ Akkor csak most ismerték meg Stan-leyt?
□ A, dehogy □ mondta Canidy. □ Stanley országos cimbora. Még Hollywoodból ismer-jük.
A Skorpió arca erre felragyogott.
□ Szóval maguk is filmesek?
Canidy bólintott. A Skorpió Fulmarra mosolygott.
□ Tudnom kellett volna □ mondta, □ Magának olyan kisugárzása van, mint egy színész-nek.
□ Sajnálom, de nem vagyok színész □ mondta Fulmar határozottan.
□ De azért filmes, nem?

□ Kaszkadõr a srác □ mondta Canidy. □ Õ csinálta meg Errol Flynn helyett az összes
veszélyes mutatványt. Meg Alan Ladd helyett.
□ Komolyan? □ kérdezte a Skorpió. □ Ez fantasztikus!
A Skorpió arca csak úgy sugárzott. Át is ült Fulmar mellé.
Fulmar pedig kapott az alkalmon, és mesélni kezdett a nõnek, hogy Errõl Flynn rettene-tese
Aztán megjelent egy ezredes a SHAEF-tõl, zubbonyán a vegyi hadviselési jelvénnyel, és
felk
□ Addig húzzunk el a francba, amíg vissza nem jön! □ mondta Canidy, és felállt.
Fulmar és Fine sietve követte az elõcsarnokba.
□ Neked nem kell velünk jönnöd, Eric □ mondta Canidy. □ Szállj rá a vöröskeresztes
hölgyre
□ Nevess csak! □ mondta Fulmar. □ Tudod, mit csinált ez a kedves idõs hölgy, amikor
feláll
□ Hát, azt nem mondhatod, hogy Stanley nem figyelmeztetett □ mondta Canidy, és már
röhögöt
□ Nem hittem neki □ mondta Fulmar.
A Packard a szálloda elõtt állt, de a sofõr egy magas, vékony WRAC-tizedes volt. Ebbõl
Can
□ Elvisszük a kocsit □ jelentette be Canidy. □ Nem hinném, hogy Jimmy és Õfõméltósága el a
Már útban voltak a légi hadtest tiszti klubja felé, hogy találkozzanak Joe Kennedyvel és J
□ Mielõtt még teljesen eláznánk, szeretnék kérdezni valamit. Mit csináljak anyámmal?
Talál
□ Ezt neked kell eldöntened, haver! □ felelte Canidy. □ Elvégre a te anyád.
□ Elég sokat gondolkodtam a dolgon □ mondta Eric. □ A francba is, tényleg az anyám.
□ Ha arra vagy kíváncsi, hogy az OSS-nek van-e valami ellenvetése, hogy találkozz vele □
j
□ Vajon hol lehet? És hogy találom meg?
□ Stanley, ezt az apróságot igazán elintézhetné a hadnagynak mondta Canidy.
□ Persze □ felelte Fine.
□ Kösz □ mondta Eric egy egészen kicsit elérzékenyülve.

Tizenkettedik

(Egy)
Németország, Marburg an der Lahn
Kurhotel
1943. január 17.
Miután Peis megérkezett Gisellával meg egy lotyóval az étterembe, Müller és Gisella olyan
Gisella nem kurva □ gondolta Müller. □ Azért tette, amit tett, mert nem volt más válasz-tá
De hogy mit gondolnak az emberek Giselláról ma este, abba nincs beleszólásunk. Sõt, még a
Még amikor Müller és Gisella táncolt egyet □ annak ellenére, ami közöttük történt
szilveszterkor □, az is olyan fura volt. Úgy táncoltak, ahogy egy apa táncol a lányával.
Ez is érthetõ volt, bár Müllert a koránál fogva nem lehetett volna Gisella apjának nézni.
De amikor lesétáltak a táncparkettrõl, Gisella megfogta Müller kezét. Megszorította, Mülle
A vacsora után Müller azonnal közölte Peisszel, hogy ideje lenne magával vinni a kurvá-ját
mihamarabb le akarja fektetni Gisellát. Ahogy Peis kurvája felállt, hogy induljanak, egy
p
□ Liebling, azt hiszem, gyakran fogunk találkozni.
Ez a megjegyzés úgy felbosszantotta Müllert, hogy õ maga is meglepõdött saját magán.
Peis vigyázzba vágta magát, összecsapta a bokáját, merev karral szalutált, és jó hangosan
□ Jó éjszakát, Herr Standartenführer. Heil Hitler! Müller egy laza kézmozdulattal viszo-no
Müller kérdõn meredt rá.
□ Láttam már katonásabb tisztelgést is életemben □ mondta Gisella.
Gisella most már Müllerre nézett. Az arcára és a szemébe. Ilyesmit most csinált elõször.
□ Azt hiszem, iszom egy konyakot □ mondta Müller. □ Rendelhetek valamit neked is?
□ Én is meginnék egy konyakot □ mondta Gisella.
A hotel tulajdonosa személyesen szolgálta fel. Úgy fogta a palackot, mintha valami ret-
ten
□ A háború elõtt □ mondta Gisella, amikor a tulajdonos odébbállt □, az apám mindig ezt a
k
□ Akkor veszünk neki egy üveggel □ mondta Müller.
Gisella szeme felcsillant.
□ Komolyan mondja?
□ Persze □ felelte Müller. □ Hallotta, hogy mit mondott. Két üveg konyakja van.
Ez már nem tetszett Gisellának. Inkább megijedt tõle.
□ Ha megitta a konyakját □ mondta Müller □, hazaviszem, ha gondolja.
□ Azt hiszem, hogy most inkább táncolni szeretnék.
Ezúttal már nem úgy táncoltak, mint apa és lánya. Müller érezte a lány puha mellét,
ahogy
□ Beszélnem kell veled □ mondta Gisella.
□ Rendben.
Csak nincs valami baj? Ha az a mocsok Peis□
□ Azt akarod, hogy hazamenjek, Johnny? □ kérdezte Gisella.
□ Én azt hittem, hogy te□
Válasz helyett Gisella megszorította Müller kezét.
Nagyon is lehetséges, hogy Gisella szívesebben lenne egy Standartenführer barátnõje, mint
És akkor mi van? Mit foglalkozol vele? A lényeg, hogy bejuss a bugyijába, nem?
Aztán úgy elöntött, kizárt, hogy a lány pusztán önmagáért kedvelje-
□ Mi lenne, ha a szobádban innánk meg a konyakot? □ kérdezte Gisella halkan.
Tudja, hogy mi fog történni odabent. Ami a hasához ért, az nem lovaglópálca volt.
Amint a szobába léptek, Gisella egyenesen a fürdõszobába ment. Egy szál bugyiban jött ki.
Vennem kellett volna neki valami szép fehérnemût.
Aztán Müller gyorsan letusolt, és egy kicsit zavartan 471l-es kölnit locsolt a mellkasára,
Gisella már az ágyban feküdt, a ronda bugyiját pedig az egyik szék támlájára dobta.
Teljesen meztelen a takaró alatt!
Gisella megfogta a takarót, felemelte, és a fejével biccentett Müller felé, hogy feküdjön
Amikor Müller odafeküdt mellé, Gisella felé fordult, és félig ráfeküdt a férfira. A lábát
hátát, és elcsodálkozott azon, hogy milyen puha is a lány bõre.
□ Johnny □ mondta Gisella elfojtott hangon □, hallgattam a BBC-t.
□ Azért akár börtönbe is zárhatnak □ mondta Müller kedvesen, viccelõdve.
□ Nem lepõdtem meg, amikor Peis beállított a rádióval □ mondta Gisella.
□ Ezt hogy érted?
□ Gisella köszöni Eriknek a rádiót □ idézte Gisella.
□ Nem félsz, hogy a szomszédok feljelentenek? □ kérdezte Müller.
□ Dehogynem □ felelte Gisella. □ De óvatosan csinálom.
□ Szerintem most már minden rendben lesz □ mondta Müller. □ Peis tart tõlem.
□ Nekem is tartanom kellene tõled. De valahogy mégsem ez a helyzet. Sõt.
Müller szorosan átölelte a lányt.
□ Ez az üzenet neked szólt, igaz? □ kérdezte Gisella.
□ Igen, úgy gondoljuk □ felelte Müller.
□ Gondoljátok?
□ Minél kevesebbet tudsz, annál nagyobb biztonságban vagy □ mondta Müller, de azon-nal
ráj
□ Úgy értelmeztem, mintha a második üzenet□ nem is tudom□ az elsõ megerõsítése lett
volna.
□ Milyen második? □ kérdezte Müller.
□ Két üzenet volt.
Müller lenézett a lányra. Látta a fejbõrét ott, ahol a haját elválasztotta, és látta a mez
Most nem akart mindenféle üzenetrõl beszélgetni. Csak ott akart lenni, ahol volt, a lány-
n
□ Ach, Gott! □ mondta Müller. □ Én nem tudok második üzenetrõl, pedig tudnom kellene
róla.
□ Bübchen újra be akar szállni Gisella kenujába □ ismételte Gisella komolyan, mire Müller
□ És mit jelent ez? □ kérdezte. □ Honnan tudod, hogy neked küldték? És mi a fenét jelent a
Gisella egy pillanatra elnémult.
□ Mi olyan vicces ezen? □ kérdezte Gisella.
□ Nem tudom, néha nagy seggfej tudok lenni □ felelte Müller.
□ Idõsebb voltam Ericnél □ mondta Gisella.
□ És Bübchennek szólítottad?
Müller a mellkasán érezte, ahogy Gisella bólintott.
□ És a kenu? Mit jelent a kenu?
Gisella mesélt Müllernek a piknikrõl a Lahn folyó partján, ami egy nappal azelõtt volt, ho
Müller saját magát is meglepte, mert elõrehajolt, és egy puszit nyomott Gisella fejére.
□ Szégyellem magam, hogy el kellett neked mondanom □ mondta Gisella.
□ Miért? □ kérdezte Müller. □ Erõszakkal vettek rá, hogy vele légy.
□ Annyira azért nem □ felelte Gisella.
□ Beleszerettél? □ kérdezte Müller.
□ Szerelemrõl szó sem lehetett □ felelte Gisella.
□ Még mindig szereted? □ kérdezte Müller, és minden erejével azon volt, hogy a hangján még
Gisella eltolta magát Müllertõl, és a szemébe nézett.
□ Ha azt mondanám neked, hogy nem, elhinnéd nekem?
□ Igen □ felelte Müller.
□ Akkor nem.
□ Ennek örülök □ mondta Müller.
Gisella visszafeküdt Müller mellkasára.
□ Tulajdonképpen mi ez az egész? □ kérdezte Gisella elmerengve.
□ Két dolog lehet□ szerintem □ felelte Müller. □ Fulmar□ illetve õk, vagy az apádtól
akarn
□ Próbáltam apámból kiszedni, hogy mit tud Ericrõl □ mondta Gisella □, de egyszerûen nem
i
□ Beszélnem kell az apáddal □ mondta Müller.
□ Az apámmal?
□ Vele.
□ Apa úgy tesz, mintha nem tudna Peisrõl □ mondta Gisella. □Nem tudom, hogyan rea-gálna,
h
□ Ez majd kiderül □ mondta Müller.
□ Úgy néz ki □ mondta Gisella.
Aztán elhallgattak.
Két perccel késõbb Müller törte meg a csendet.
□ Te vagy a leggyönyörûbb lány, akit valaha láttam.
□ Ez aztán a bók □ mondta Gisella. □ Amikor a férfiak így bókolnak, mindig akarnak va-lami
Müller érezte, hogy elpirul.
□ Ez azt jelenti, hogy szeretkezni szeretnél velem? □ kérdezte Gisella.
□ Nem azért mondtam □ hõkölt hátra Müller sértõdötten. □ De igen, szeretnék.
□ Akkor jó □ mondta Gisella, aztán felült az ágyban, és végignézett Mülleren. □ Már megije
Müller döbbenten nézett rá.
□ Miért vágsz ilyen döbbent arcot? □ kérdezte Gisella.
□ Nem tudom □ felelte Müller. □ Mert meg vagyok lepve. Én sosem... nekem sosem volt
sikere
□ Hát, nálam sikered van □ mondta Gisella, és megfogta Müller kezét. □ Látod? Érzed?

(Kettõ)
Németország, Marburg an der Lahn
Burgweg 12.
1943. január 18., 10.00
Senki sem tudta megmondani, mikor építhették a Burgweget. Valószínûleg az út már akkor is
Kr. u. 900 (?) körül építették egy õrtorony köré, amely akkor már ott állt.
Maga a macskaköves út elég meredek volt. Most pedig, miután egy réteg jég és hó borí-totta
A házszámozás abba az irányba csökkent, amerre haladtak. Már majdnem a várnál jártak, amik
A jelzõtáblán egy nagy P volt áthúzva egy piros vonallal, és a gyengébbek kedvéért az is o
Müller nem zavartatta magát. Nagyon kevés rendõr mert volna csak elgondolkodni is azon, ho
Kihúzta a kulcsot az indítózárból, behúzta a kéziféket, aztán kiszállt az autóból, és gyor
selyem harisnya felett. A selyemharisnyát Müller hozta neki Berlinbõl.
Müller szíve nagyot dobbant.
A szentségit, de szép ez a lány!
□ Ki tudok szállni □ mondta Gisella, majd kilépett az autóból, és odament Müllerhez.
Gisella az egyik kezében egy selyempapírba csomagolt palackot tartott. A Kurhotel
tulajdonosa majd elájult a gyönyörûségtõl, hogy a Standartenführernek ajándékozhatta az ut
□ Várj! □ mondta Müller. □ Van itt még valami.
Gisella szemöldöke felszaladt. Kíváncsian nézett Müllerre. Müller kinyitotta a kocsi
csoma
□ Mi az? □ kérdezte Gisella.
□ Pár apróság, amit neked hoztam Berlinbõl □ felelte Müller.
Gisella szemében meleg fény csillogott.
□ Köszönöm □ mondta, és elbicsaklott a hangja. □ Köszönöm szépen.
Ez a lány kedvel engem!
Ahogy beléptek az öreg ház elõcsarnokába, kinyílt egy ajtó, és egy szempár kukucskált ki r
Peis rezidens spiclije □ gondolta Müller.
Követte Gisellát az emeletre. A lány bekopogott az ajtaján, és megvárta, hogy az apja kiny
Noha alaposan áttanulmányozta az öregúr aktáját, Müller egészen más Friedrich Dyer
profess
□ Heil Hitler! □ mondta Dyer professzor, és tisztelgett.
□ Heil Hitler! □ motyogta Müller.
Belépett a lakásba, Gisella pedig becsukta mögöttük az ajtót.
□ Apa □ mondta Gisella □, az úr itt Müller Standartenführer.
□ Örvendek, Herr Standartenführer □ mondta Dyer hivatalosan, se nem hûvösen, se nem kedves
Mert a lánya egy SS-SD-tiszttel van együtt? Vagy mert találkoznia kellett egy férfival, ak
□ Örülök, hogy megismerhetem, professzor úr □ mondta Müller. □Amint az elragadó le-ánya el
Gisella kuncogott. Az apja alig láthatóan biccentett, de nem mosolyodott el.
□ Mi van benne, Johnny? □ kérdezte Gisella.
□ Olyasmi, aminek a hûtõben a helye □ felelte Müller.
Gisella odalépett Müller elé, és kinyitotta a kartondobozt.
□ Istenem! □ mondta Gisella. □ Honnan szerezted ezt?
□ Van hûtõtök?
□ Jégszekrényünk van □ felelte Gisella.
□ Megmondom Peisnek, hogy hozzon egy hûtõt □ mondta Müller.
□ Ne! □ vágta rá Gisella.
□ Az öreg jégszekrényünk tökéletesen megfelel a célra □ mondta Dyer □, de azért
köszönjük.
Ez a □köszönjük□ egy kicsit sem hangzott õszintén.
□ Professzor, barátként kerestem fel □ mondta Müller.
□ Ó, hogyne □ mondta Dyer óvatosan, aztán elmosolyodott. De a mosoly erõltetett volt, az a
Akár fél napig is udvariaskodhatok Dyerrel, és akkor is ugyanilyen ellenséges lesz □ gondo
□ Velem jönne egy percre, professzor úr? □ kérdezte Müller, és már meg is fogta Dyer kezét
Gisella aggodalommal, ugyanakkor kíváncsian nézett Müllerre.
Müller megfogta Gisella kezét, és olyan közel húzta magához a lányt, hogy a szája egé-
szen
□ Elképzelhetõ, hogy Peis telerakta ezt a lakást poloskával □ mondta Müller. □
Ha idebent akarnak beszélgetni, kapcsolják be a rádiót, és nyissák meg a csapot. De jobb l
Gisella bólintott.
Müller intett Dyer professzornak, hogy menjen hozzá egészen közel, és a fülébe sutto-
gott.
□ A lánya elmondja magának, mi a felállás □ mondta. □ Figyeljen rá oda nagyon jól!
És ki ne nyissa a száját, vagy mind meghalunk!
Amikor Müller elengedte Dyert, látta az arcán, hogy teljesen összezavarodott. Aztán
Müller
□ Mondj el neki mindent, amit tudsz! Nagyon fontos, hogy az apád tisztában legyen
vele, mennyire veszélyes ez az egész! Próbálj meg belõle mindent kiszedni! Minden érde-kel
Gisella olyan közel hajolt Müller füléhez, hogy a férfi érezte a forró leheletét.
□ Elmész? Máris? Miért?
□ Látom az apádon, hogy nem kedvel engem □ felelte Müller. □Biztos, hogy nem hinne nekem.
Müller Gisella szemébe nézett, a lány pedig bólintással jelezte, hogy mindent megértett.
□ És nekem Berlinbe kell mennem □ tette hozzá Müller.
Müller kísértést érzett, hogy megcsókolja a lány fülét, de ellenállt a kísértésnek.
Elzárta a vízcsapot, és lehalkította a rádiót.
□ Nagyon örülök, hogy megismerhettem, professzor úr □ mondta Müller, □ Remélem, hamarosan
Müller elhallgatott, aztán elkiáltotta magát:
□ Heil Hitler, und auf Wiedersehen.
Aztán egy hosszú pillanatig Gisella szemébe nézett, majd sarkon fordult, és kisétált a la-
Már majdnem a ház bejárati ajtajánál járt, amikor Gisella utolérte.
□ Johnny!
Gisella átölelte Müllert.
□ Vigyázz magadra! □ mondta Gisella.
Az elõcsarnokban megint kinyílt egy ajtó, és Peis spiclije ismét kikukucskált.
Müller úgy gondolta, nem ártana, ha a spicli látna valamit, amit jelenthetne a fõnökének.
Müller sokkal tovább csókolta Gisellát, mint szerette volna, és sokkal gyöngédebben. Aztán
Az igazság az □ gondolta, ahogy elhajtott a ház elõtt □, hogy úgy viselkedek ennek a
lányn
Aztán valami más jutott az eszébe:
Holnap, ha letudtam az ebédet Von Heurten-Mitnitzcel, elmegyek, és veszek neki fekete
szín

(Három)
Németország, Berlin Külügyminisztérium
1943. január 20.
Helmut von Heurten-Mitnitz úgy érezte, hogy ez az egész szituáció olyan szürreális. Mint e
Amikor valamivel korábban besétált az irodájába, egy üzenet várta, mely szerint Joachim
vo
□ Miniszter úr □ mondta Fraulein Ingebord Schermann □, vettem a bátorságot, és közöl-tem
a
□ Ezt nagyon helyesen tette, Fraulein Schermann □ mondta Von Heurten-Mitnitz. □
Köszönöm. Mikor?
□ Fél kettõkor, miniszter úr □ felelte a titkárnõ.
Vagyis maradt még bõ négy órája arra, hogy átgondolja, hogyan is viszonyuljon Von Ribbentr
Von Heurten-Mitnitz sokban hasonlított a külügyminiszterre □ a felszínen mindenképp. Mindk
A felszín alatt azonban óriási volt a különbség. Joachim von Ribbentrop Almanac de Gotha-i
Helmut von Heurten-Mitnitz azóta kerülte, amióta visszatért Berlinbe. Hasonlóképpen Von Ri
Amikor megtudta, hogy Von Ribbentrop találkozóra hívta, az elsõ gondolata az volt, hogy bi
Arról a jelentésrõl, amelybõl egyetlen oldal sem készült el.
Természetesen a jelentésre telefonon is rákérdezhetett volna.
13.20-kor Helmut von Heurten-Mitnitz ott állt Ribbentrop titkára elõtt, és fogalma nem vol
A titkár közölte vele, hogy a birodalmi fegyverkezési miniszter úrnak még dolga van, aztán
13.25-kor az ajtó kivágódott, és Ernst Kaltenbrunner tábornok, az SS fõnöke masírozott be
Kaltenbrunner imponáló külsejû ember volt. 190 centiméter magas a magasságának éppen megfe
A szárnysegédje Von Heurten-Mitnitz mellé ült le, kíváncsian végigmérte, aztán a kezébe ve
Két perccel késõbb egy fekete SS-egyenruhás jelent meg Von Ribbentrop ajtajában.
□ A birodalmi miniszter úr most fogadja, Herr Von Heurten-Mitnitz □ jelentette be a tiszt.
Von Ribbentrop irodájában nem volt jelen sem Von Ribbentrop, sem Kaltenbrunner.
Az SS-tiszt Von Ribbentrop privát ebédlõjébe vezette, amit egy hosszú, keskeny szobából
al
□ Kedves Helmut □ köszöntötte Von Ribbentrop □, nagyon örülök, hogy el tudott jönni.
Von Ribbentrop odament hozzá, és kezet nyújtott. Középmagas férfi volt, nem kopaszo-dott,
A kézfogása erõteljes volt, de Von Heurten-Mitnitz érezte, hogy a birodalmi miniszter szán
□ Örülök, hogy meghívott □ felelte Von Heurten-Mitnitz.
□ A tábornokot természetesen ismeri.
Von Heurten-Mitnitzet hivatalosan soha senki nem mutatta be Kaltenbrunnernek.
□ Örülök, hogy ismét találkozunk, tábornok □ mondta Von Heurten-Mitnitz, Kaltenbrunner ped
kezével.
□ Mindig jövök, ha hívnak □ mondta Kaltenbrunner. □ Ribbentrop szakácsa a legjobb egész Be
A hosszú, fényesre politúrozott mahagóni asztalnál akár húsz fõ is elfért volna, de csak h
Ötszáz méterre innen □ gondolta Von Heurten-Mitnitz □ és egész Németországban éhez-nek az
Egy magas, jóképû SS-katona □ zubbony helyett fehér zakóban □ lépett az asztalhoz, ke-zébe
□ Azt hiszem, egy kis aperitif nem fog megártani □ mondta Von Ribbentrop. □ Jelen esetben
Nos, így már mindent értek. A budapesti nagykövetségre küldenek. Vajon azért, mert. cé-loz
Mindenki elvett egy-egy poharat.
□ A Führerre □ jelentette be Kaltenbrunner ünnepélyes hangon, Von Heurten-Mitnitz és Von
R
□ Épp a jelentésrõl beszéltem a tábornoknak □ mondta Von Ribbentrop amelyet a Füh-rernek k
Ó, a jelentés. Ez most vajon csak egy elvarratlan szál, amit el kell varrni, mielõtt elme-
□ Már kezdem látni a végét □ felelte Von Heurten-Mitnitz.
□ Nos, akkor a legjobb pillanatban helyezzük át magát □ mondta Von Ribbentrop. □
Talán foglaljunk is helyet.
□ Ez a jelentés olyasmi lehet, mint Goebbels haragkiváltó eseményei □ jegyezte meg Kaltenb
A □haragkiváltó esemény□ kifejezést Kaltenbrunner találta ki.
□ Hogy mondja, tábornok? □ kérdezte Von Heurten-Mitnitz.
□ A tábornok úgy véli □ mondta Von Ribbentrop □ és talán igaza is lehet, hogy dr.
Goebbels
□ És ez a maga jelentése kiválóan megfelelne a célnak □ tette hozzá Kaltenbrunner. □ Ami e
Két jóképû, szõke, fiatal SS-katona lépett be ismét a helyiségbe. Az egyik egy díszes zsúr
□ Ami a jelentésemet illeti, tábornok □ mondta Von Heurten-Mitnitz □, ahogy a britek mondt
Kaltenbrunner felnevetett. Von Ribbentrop értetlenül nézett rá.
□ □Az õ dolguk nem az, hogy megtalálják a választ a miértre, az õ dolguk az, hogy te-
gyék
□ Rendkívül szellemes □ mondta Von Ribbentrop, aztán témát váltott, hogy leplezze,
mennyir
□ Az attól függ, miniszter úr □ felelte Von Heurten-Mitnitz.
□ Attól függ? □ kérdezte Kaltenbrunner.
□ Attól függ, hogy milyen jellegû gondról van szó, és hogy tudok-e tenni valami haszno-sat
Kaltenbrunner felhorkant. Joachim von Ribbentrop ránézett, mert nem tudta eldönteni, hogy
□ A problémánk forrása egyetlen személy: Horthy □ mondta Kaltenbrunner. Magyaror-szág korm
Helmut von Heurten-Mitnitz szemöldöke felszaladt.
□ Én inkább úgy mondanám, hogy a problémánk forrása az egész magyar nép □ mondta Von
Ribbe
□ Ha olyasmit kérdezek, amit nem lenne szabad, akkor elnézést kérek □ mondta Von Heurten-
M
□ Igen, van □ felelte Kaltenbrunner, aztán elhallgatott, és Von Ribbentropra nézett. □ Van
Joachim von Ribbentrop megrázta a fejét.
□ Von Heurten-Mitnitz, a magyaroknak hosszú idõn át kiváló harcosaik voltak. Termé-szetese
Ezt követõen Kaltenbrunner meglehetõsen részletes, ámde szenvtelen beszámolót tartott arró
□ És nem tudom elhinni □ fejezte be Kaltenbrunner □, és ebben Ribbentrop is egyetért velem
Helmut von Heurten-Mitnitz kimondta azt, amit elvártak tõle.
□ Akkor a tiszteket fõbe kell lövetni, a katonákat pedig vissza kell küldeni a frontra!
□ A Führer szerint ez nem volna helyes lépés □ felelte Von Ribbentrop. □ Hitler úgy
gondol
□ Meglehet, hogy igaza van □ jegyezte meg Von Heurten-Mitnitz. □És meglehet, hogy téved □
Helmut von Heurten-Mitnitz meglepõdött Kaltenbrunner kijelentésén. Csak igen kevés ember
m
□ Ezt nem egészen értem □ ismerte be Von Heurten-Mitnitz.
□ Göring Reichsmarschall, dr. Goebbels és még mások Budapestre mennek, hogy be-széljenek H
Horthyval. Aztán kineveznek egy új nagykövetet. Amennyiben Göring és Goebbels fogja kineve
□ Elnézését kérem, ha elõreszaladok, de ha én ott lennék, nekem sem hinnének.
□ Õk ketten nem, persze □ felelte Von Ribbentrop. □ Ahogyan akkor sem hittek magá-nak,
ami

11 1943 januárjában, egy 200 000 fõbõl álló magyar haderõt vertek szét az oroszok Vo-
ronye
□ A Führer viszont hinne magának □ mondta Kaltenbrunner. □Amint közöljük vele, hogy maga
v
□ Értem □ felelte Von Heurten-Mitnitz. Értette a logikájukat, és azzal is tisztában volt,
□ A következõt fogom tenni, Helmut □ mondta Von Ribbentrop. □ Kinevezem magát a nagykövets
információját meg fogom osztani a tábornokkal, és amikor eljön az idõ, a Führer elé terjes
□ De így gyakorlatilag szembekerülök a nagykövettel, és ez megnehezíti a dolgomat □
szabad
□ Németország nehéz helyzetben van □ felelte Kaltenbrunner.
□ Ez a maga marokkói embere, tábornok □ mondta Von Heurten-Mitnitz □, Müller
Standartenfüh
□ A magáé □ szólt közbe Kaltenbrunner.
□ Nos, akkor csak annyit mondhatok, nagyon hízelgõ, hogy szerény személyemet ilyen
feladat
□ A hozzánk hasonló emberek □ mondta Von Ribbentrop lassan, mintha csak ezzel akarta volna
Aztán Von Ribbentrop rálépett Von Heurten-Mitnitz lábujjára. Von Heurten-Mitnitz döbbenten
□ Bocsásson meg, drága barátom □ mondta Von Ribbentrop. □ Azt az átkozott hívógom-bot prób
Szinte azonnal belépett a két jóképû SS-katona, ezúttal borjúsülttel, citromos-vajas már-
t

Amikor visszaért az irodájába, Von Heurten-Mitnitz közölte Fraulein Schermannal, hogy a bi

Nemcsak az új megbízatása vagy az elegáns ebéd volt az, amitõl ennyire elképedt, és nem is
Elõzõ este az argentin nagykövetségen vett részt egy fogadáson. Amikor elment a kalap-jáét
Meg kellett várnia, hogy hazaérjen, és csak otthon nézhette meg alaposabban.
Egy fekete-fehér rajz volt a képeslap egyik oldalán, amely egy budapesti
templomot ábrázolt, pontosabban a Szent-Anna templomot, amely a Duna és a budai vár
közötti Vízi-vár

A címzett neve és címe elmosódott, az üzenetet azonban a cenzor lila bélyegzõje ellenére
i
□Remélem, hogy hamarosan itt üdvözölhetlek téged, F.□et és G.□t. Majd hívlak. Üdv: Eric.□
Beletelt néhány másodpercbe, mire megértette, hogy mirõl is szólt az üzenet. Pedig vilá-go
Talán éppen maga Fulmar? Vagy az Eric nevet csak az azonosítás kedvéért használták?
És miért akarják az amerikaiak Dyert? Mit tudhat Dyer, ami annyira fontos, hogy ekkora koc
Most viszont az, ami korábban majdnem lehetetlennek tûnt, most nevetségesen egysze-rûnek l
Komolyan megfordult a fejében, hogy csak álmodja ezt az egészet, még a kezébe is
beleharapott, hátha attól felébred.
Aztán megcsörrent a belsõ vonalra kötött telefonja.
□ Elnézését kérem, miniszter úr □ mondta Fraulein Schermann □, de Müller Standartenführer
□ Kérem, küldje be, Fraulein Schermann!
Ahogy Müller belépett az ajtón, felvisítottak a légvédelmi szirénák.

(Négy)
London, Croydon repülõtér
MATS utasterminál
1943. január 21.
Amikor Stanfield százados, Whitbey House hercegnéje megpróbálta követni James M. B.
Whitta
□ Sajnálom, hölgyem □ mondta a rendõr. □ Az ellenõrzõ ponton túlra csak utasok mehet-nek.
Stanfield hercegné bánatosan nézett Whittaker százados után, aki befordult az egyik sar-ko
Õk már a kocsiban elbúcsúztak □Whittakertõl, hogy Jim és a hercegné egyedül lehessen pár p
Canidy odasietett hozzá. Amikor látta Whittakert eltûnni a fordulóban, a szeme megtelt
kön
□ Mi a gond, õrmester? □ kérdezte Canidy természetellenesen magas hangon.
□ A váróba csak utasok léphetnek be, uram □ felelte a katonai rendõr.
Canidy a zubbonya zsebébe nyúlt, és elõvett egy kis bõrtárcát, aztán az õrmester orra alá
□ A százados bemehet a váróba □ mondta Canidy az õrmesternek. A katonai rendõrnek fotón
me
□ Sajnálom, õrnagy □ mondta □, de ezzel az igazolvánnyal se maga, se a százados nem
mehet
□ Rendben van, õrmester! Ebben az esetben vegye elõ az istenverte pisztolyát, és lõjön min
Az õrmester arca elvörösödött a dühtõl. A fegyverét nem vette ugyan elõ, és nem is pró-bál
Canidy és a hercegné sietve bemasírozott a helyiségbe, ahol az induló utasok várták, hogy
Amikor a termináltiszt megtalálta õket, az OSS-es õrnagy és a brit századosnõ egy ame-
rika
□ Megbocsásson, Õfõméltósága □ mondta az altábornagy □, de a herceg régi jó barátom volt.
□ Nincs □ felelte Stanfield százados, Whitbey House hercegnéje □, sajnos nincs.
□ Elõ fog kerülni □ mondta az altábornagy. □ Majd meglátja. A herceg karakán fickó.
És találékony.
□ Igen □ mondta Stanfield százados, és James M. B. Whittakerre nézett.
Ez az eltûnt férj dolog kicsit furcsa volt beszédtémának Whittaker jelenlétében, úgyhogy
a
□ Ha jól látom, maga nem jön velünk, õrnagy □ mondta az altábornagy Canidynek.
□ Nem □ felelte Canidy kissé udvariatlanul.
□ És maga meddig utazik, százados□ Whittaker százados, ugye?
□ Egészen Brisbane-ig □ felelte Whittaker.
□ Nos, akkor Új-Delhiig magával tartunk □ mondta a repülõ altábornagy.
□ Az jó lesz □ mondta Whittaker, és közben végig a hercegné szemébe nézett. □
Majd kártyázunk, vagy valami.
□ Figyelmet kérek! □ csendült fel az utaslistát összeállító írnok hangja a hangszóróból.
□

□ Úgy tûnik □ mondta a repülõ altábornagy □, hogy□ hogy is mondják az amerikaiak□

mindjárt
□ James M. B. Whittaker százados, Hadsereg, légi hadtest □ dübörögte a hangszóró.
□ Vagyok! □ kiáltotta Whittaker.
Whittaker elõször Canidyre, aztán Stanfield századosra nézett.
□ Isten vele, Whittaker százados □ mondta Stanfield százados.
□ Köszönöm, hogy kikísért □ mondta Whittaker százados, ahogy kezet fogott Stanfield
század
□ Ne csacsiskodjon, százados! □ mondta Stanfield százados. □ Aztán írjon néha!
□ Természetesen □ felelte Whittaker, és végre elengedte a hercegné kezét, aztán kihúzta
ma
□ Nos, Dick□ □ kezdett hozzá Whittaker. A hangja erõltetett volt.
□ Lehetõleg ne repülj heggyel töltött felhõbe! □ mondta Canidy, aztán átölelte Whittakert,
Whittaker kibontakozott az ölelésbõl.
□ Remek ötlet, õrnagy úr □ mondta Whittaker, aztán felvette a csomagját, és elindult a rep
Canidy belekarolt Stanfield századosba, és kimasírozott vele a váróterembõl.
Amikor meglátta õket közeledni, Agnes Draper WRAC-õrmester kinyitotta a Packard
ajtaját.
□ Én vezetek, Agnes □ jelentette be Canidy, és a fejével intett az õrmesternek, üljön be h
válaszfal felemelkedett. Ann Chambers beült mellé.
□ Kemény volt? □ kérdezte Ann.
□ Beleszaladtunk a herceg egyik haverjába □ mondta Canidy. □Úgyhogy csak egy meleg
kézfogá
□ Jaj, Istenem! □ mondta Ann,
□ Fapofával, meg minden □ mondta Canidy.
□ Ne vigyük el valahová? Attól jobban érezné magát?
□ Más terveim vannak □ felelte Canidy.
□ Ó, csakugyan? □ csattant fel Ann.
Canidy ránézett.
□ Megkeresem Fulmart □ mondta Canidy □, és elmondom neki, hogy milyen érdekes dolgokat
tal
□ Mint például? □ kérdezte Ann. Aztán megértette. Átnyúlt az ülésen, és megfogta Canidy
ke

Tizenharmadik

(Egy)
London, Berkeley Square
Az OSS londoni irodája
1943. január 21., 21.00
David Bruce kénytelen volt elismerni, hogy Dick Canidy egészen szokatlan módon kö-zelített
Most például közölte Bruce-szal, hogy úgy érezte, mindent el kell mondania Fulmarnak a Dye
Csakhogy Fulmarnak nem lett volna szabad többet elárulni annál, amit feltétlenül tudnia ke
Bruce csak találgatni tudott, mennyit mondhatott el Canidy Fulmarnak, bár Canidy azt állít
A mûvelet szempontjából Canidy csak egy olyan információt adott ki Fulmarnak, amit nem kel
A Q pirula volt az utolsó dolog, amirõl tájékoztatták az ügynököket, mielõtt bevetették õk
Ráadásul egészen addig, amíg át nem lépte a német határt, Fulmarnak jogában állt meg-gondo
És persze az nem pótolhatná Fulmart minden szempontból, és természetesen a Németor-
szágban
□ Az Isten szerelmére, Dick □ kérdezte Bruce, és próbált nagyon uralkodni magán □, mi-ért
□ Talán azért, David □ felelte Canidy a megbánás legkisebb jelét sem mutatva □, mert
abban
□ Ezt még most is megteheti. Ez nem fordult meg a fejében?
□ Nem fogja megtenni □ felelte Canidy. □ A jó öreg Vad Bill nagyon ért ahhoz, hogy olyan e
Bruce már majdnem válaszolt Canidynek, de visszafogta magát. Canidy egyike volt azoknak, a
□ Most hol van? □ kérdezte Bruce.
□ Elment az anyjához □ felelte Canidy.
□ Mit csinált? □ kérdezte Bruce döbbenten.
□ Elment az anyjához □ ismételte meg Canidy.
□ Szerintem ez nem volt valami jó ötlet □ mondta Bruce, és tökéletesen tisztában volt
az-z
□ Szerintem sem volt az □ mondta Canidy. □ De õ úgy döntött, hogy látni akarja az any-
ját,
□ Az aktája alapján azt gondoltam volna, hogy□ Istenem, az a nõ úgy bánt vele, mint a
kapc
□ David, a legtöbb kutyába belerúghat, ahányszor csak akar □ mondta Canidy □, mégis
vissza
□ És hol fog sor kerülni erre a megható újraegyesülésre? □ kérdezte Bruce egy pillanattal
□ A színtársulata Wincantonban haknizik. Odaadtam Ericnek a Packardot□ és Fine is vele
van
□ Legalábbis maga ebben reménykedik, nem igaz? □ kérdezte Bruce.
□ A remény hal meg utoljára. Nem tudta, David?
□ Azt hiszem, ez minden, Dick □ mondta David Bruce. □ Ha történik valami szokatlan dolog,

(Kettõ)
Anglia, Kent
A légi hadtest Wincanton bázisa
1943. január 21., 23.30
A térkép ellenére, amelyet az OSS gépjármûparkjába beosztott tiszt rajzolt Fine-nak, Stanl
Így aztán meglehetõsen késõn, majdnem fél tizenkettõkor érkeztek meg a légi hadtest Wincan
Ahogy ahhoz a helyhez közelítenek, ahol Monica mulatott a bázis aranygallérosai közül néhá
Aztán Fine kiszúrta, hogy Monica igencsak elázott □ Fine a szemén látta, meg azon, ahogy
m
Stanley S. Fine soha nem kedvelte Monica Sinclairt. Az, hogy így érzeti iránta, jórészt an
De ahogy Fine végignézett Monicán □ akinek egyébként a szemén látszott, hogy felis-merte □
Mivel Monica tudta, hogy õ amerikai férfiak vágyálma, úgy gondolta, kijár neki, hogy lessé
Max Liebermann hivatalosan nem engedte Monicának, hogy beleszóljon, kik szerepel-hetnek ve
Amikor sem a rajongók, sem a sajtó képviselõi nem voltak jelen, az □amerikai férfiak
vágyá
□ Na, nézd már, mi a faszt sodort a partra dagály! □ kiáltott fel Monica Sinclair, amikor
Lefejtett egy kart, amely a vállát fogta, aztán két lépést tett Fine felé.
□ Londonban kellett volna találkoznunk, seggfej! □ mondta.
Egy tiszt, aki eddig Monica USO-egyenruhába csomagolt melleit bámulta, most részeg
tekinte
□ Hívott a kötelesség, Monica. De jöttem, ahogy tudtam.
□ Jöttél a faszt □ mondta Monica, aztán megfogta Fine nyakát, magához húzta a férfi fe-jét
Aztán megpillantotta Ericet. Rögtön felcsillant a szeme. Egy pillanatig Fine azt hitte, ho
□ És? Téged nekem hozott Stanley bácsi? □ kérdezte Monica.
Eric bólintott.
□ Fine, te fasz □ mondta Monica □, ezért megbocsátok neked. Aztán a karjait Eric nyaka
kör

Monica Ericre meredt, aztán Fine-hoz fordult.

□ Stanley, ki ez a hülye kis buzi?
Fine látta a rémületet, ami kiült Fulmar arcára.
□ Nos, Monica, ez a fiatalember nem más, mint Eric Fulmar hadnagy □ felelte Fine. □ Emléks
Monica Sinclairbõl csak úgy ömlöttek a trágár szavak. □Ha ez most valami beteg vicc, te fa
Ez volt az a pont, amikor egy túlbuzgó különleges szolgálatos tiszt megjelent, és meg-
kérd
□ Ez a tiszt, õrnagy □ mondta Fine □, Miss Sinclair fia.
A különleges szolgálatos tiszt döbbenten, ugyanakkor gyûlölettel nézett Fine-ra.
□ Fogalmam sincs, hogy miért akarja megszégyeníteni Miss Sinclairt □ mondta □, és meg
kell
□ Az benne a vicc, hogy ez nem vicc □ mondta Fine.
□ Azonnal hagyják el a klubot!
Eric úgy döntött, hogy ideje mondani valamit.
□ Húzz el innen! □ mondta Eric Fulmar megvetõ hangon. Aztán az anyja szemébe nézett, és
vi
□ Szia, mami! Olyan régen nem találkoztunk!
□ Te hálátlan szarzsák! □ sziszegte Monica.
□ De, mami! □ kiáltott fel Eric gúnyosan, mint egy gyerek, akit az anyukája igaztalanul sz
Monica befogta mindkét fülét, és visítani kezdett.
A dobhártyaszaggató visítástól mindenki elnémult a helyiségben.
□ Vigyétek el innen a francba! □ ordította Monica Sinclair még mindig befogott füllel.
A különleges szolgálatos tiszt, aki meg volt róla gyõzõdve, hogy kötelessége eltávolítani
körülmények között is ostobaság volt ilyesmire vetemedni, most pedig egyenesen öngyil-koss
Fulmar keze megvillant, és egy szempillantás alatt lecsapott a különleges szolgálatos tisz
Vér kezdett el ömleni a tiszt szemgödrébõl és az orrából, aztán ordítva a földre
rogyott. A légi hadtest többi jelenlévõ tisztje csak másodpercekkel késõbb döbbent rá, mi
is tör-té

Egy nagydarab, masszív nyakú és vállú, futballjátékos benyomását keltõ százados indult el
□ Eric □ ordította Fine □, az ég szerelmére, ne!
Egy pillanatig Eric nem reagált, aztán, mintha csak valami álomból ébredt volna, hátra-
néz
□ A francba □ mondta Eric.

(Három )
□ Hogy õszinte legyek, ezredes, szarok rá, hogy mi van ráírva □ mondta a légi hadtest
Winc
□ Ezredes □ mondta Stevens □, ha úgy gondolja, hogy nincs hatásköröm eljárni ebben az
ügyb
□ Bedell Smith tábornokot? □ kérdezte az ezredes.
Stevens bólintott.
□ Nem hívok én fel senkit se, ezredes. Én vagyok a bázisparancsnok. Az én feladatom
eljárn
□ Akkor majd én hívom fel □ mondta Stevens.
Az ezredes mutatta meg Stevensnek, merre találja a telefont.
□ Köszönöm □ felelte Stevens udvariasan, és felvette a telefont.
□ Kérem, kapcsolja nekem Londonban a katonai kettõ nulla nulla ötöt!
Amíg Stevens beszélt, végig Stanley Fine-ra nézett, aki a fal mellett ült, és próbált láth
Eisenhower helyettesének, az Angliában tartózkodó második legmagasabb rendfokozatú tisztne
□ Csak, hogy tudja, ezredes □ mondta Stevensnek □, ezzel még nincs vége a dolognak. Fel
fo
□ Nagyon sajnálom ezt a kis incidenst, ezredes □ mondta Stevens.
□ Hát sajnálhatja is, ezredes □ mondta a légi hadtest ezredese. Aztán kimasírozott, hogy
e
□ Rettentõen sajnálom ezt az incidenst, ezredes □ mondta Fine, amikor egyedül marad-tak.
□
Stevens Fine szemébe nézett.
□ Tudja, mi jutott az eszembe, Stan? □ kérdezte Stevens, és folytatta anélkül, hogy meg-
vá

□ Uram, az imént mondtam, hogy felelõsnek érzem magam □ felelte Fine,

□ Ahogy én is. Canidy elmondta, hogy ide akarja hozni Fulmart. És én nem állítottam meg.
D
□ Mit csináljak vele, ha visszavittem? □ kérdezte Fine.
Stevens szemöldöke felszaladt, miközben elgondolkodott a kérdésen.
□Jelen körülmények között, azt hiszem, azt kell tennie, amit Dick tenne □ mondta végül,
□
□ Nagyon sajnálom a dolgot, ezredes □ mondta Fulmar,
□ Én is, Eric □ felelte Stevens ezredes,
□ Hogy van a fickó? □ kérdezte Fulmar.
□ Valószínûleg el fogja veszíteni az egyik szemét □ mondta a légi hadtest ezredese. □
És nem árt, ha tudja, hadnagy, hogy ezért hadbíróság elé fogom állítani.
□ Sajnálom □ mondta Eric. □ Tényleg nagyon sajnálom.
□ A sajnálata nem lesz elég, hadnagy □ mondta az ezredes. □ Mindent meg fogok tenni azért,
Stevens ezredes intett Fine-nak és Fulmarnak, hogy induljanak el kifelé.
Amikor Fine és Fulmar a Dorchesterbe ért, ahol Canidy várt rájuk
□ Stevens parancsára □, már rég elmúlt éjfél, és a bár is bezárt. Az ajtó mögül mégis hang
Canidy egyedül volt. Fine azon tûnõdött, hová tûnhetett Ann Chambers.
A Skorpió a szokásos fiatal tisztek társaságában üldögélt. A szeme rögtön felcsillant,
aho
□ Mi történt? □ kérdezte Canidy, amikor a társaság leült mellé.
□ Az ezredesnek fel kellett hívnia Bedell Smith tábornokot, hogy a fickó elengedje Ericet
Canidy megrázta a fejét.
□ Hadbíróság elé fognak állítani □ mondta Fulmar. □ Kivertem a fickó szemét.
Nem fognak hadbíróság elé állítani. Akár Bedell Smith szemét is kiverhetnéd, akkor sem
áll
□ Akkor pont jókor lépsz le, mi? □ kérdezte Canidy.
A Skorpió lépett az asztalhoz.
□ Maguk meg merre jártak egész este? □ kérdezte a Skorpió, és leült az egyik székre,
Eric-
□ Az igazság az, hogy tivornyázni voltak □ felelte Canidy. □ Whisky, vad nõk, vereke-dés,
□ Szóval rosszalkodtak? □ kérdezte a Skorpió.
□ Ha feltennék magának egy kérdést □ szólalt meg Fulmar □, hajlandó lenne rá õszinte
válas

A Skorpió egészen közel hajolt Fulmarhoz, és az ujjaival végigsimította Fulmar kézfejét.

□ Kérdezhetsz tõlem, amit csak akarsz, édesem □ felelte a Skorpió.
□ Hogy válaszolok-e, az□
□ Van szobája, ahová felmehetnénk? □ szólt közbe Eric, □ Vagy maradjunk inkább itt, és
tap
□ Ne légy gazember, édesem! □ felelte a Skorpió, és hátrahõkölt. □Én nem ártottam ne-ked.
□ A kérdés az, hogy akarja-e, vagy nem? És, ha igen, akkor hol? □kérdezte Canidy.
A Skorpió dühös pillantásokat lövellt Canidy felé, aztán Fulmarra nézett.
Fulmar felállt, az ajtóhoz masírozott, aztán megállt, és visszanézett az asztalra.
□ Ez egy soha vissza nem térõ alkalom □ jegyezte meg Canidy.
□ Maga bekaphatja, Canidy □ mondta a Skorpió.
Canidy felnevetett, amivel újabb dühös pillantással válaszolt a Skorpió. Aztán felállt, és
Belekarolt Ericbe, aztán megfordult.
□ Jó éjt mindenkinek! □ kiáltotta.
Fine látta, mennyire büszke magára, amiért sikerült felkarmolnia a legkövérebb nyuszit a
m
□ Maga szerint marad Ericbõl valami reggelre? □ kérdezte Canidy. □ Úgy értem, miután
kiszí
□ Elég csúnya volt az a jelenet az anyjával, Dick □ mondta Fine.
□ Tartottam tõle, hogy baj lesz □ felelte Canidy. □ Ezek szerint mégsem volt jó ötlet,
hog
□ Szerintem az sem jó ötlet, hogy most meg elmegy a Skorpióval. □Hát, tudja, hogy mit
mond
□Nem visítanak, nem izzadnak, és a végén még hálásak is.□
Fine felnevetett.
□ Franklin ilyesmit sosem mondott.
□ Hogy is mondják maguk, zugügyvédek? □ kérdezte Canidy. □□Szó szerint nem így mondta, de
Fine megint felnevetett.
□ El akartam zavarni a vén szatyrot □ mondta Canidy □, de aztán hirtelen beütött az
iste-n
□ Micsoda?
□ Nem szívesen küldöm az én hûséges légiómat a halál torkába úgy, hogy nem szereztem minde
Fine felnevetett.
□ Az USA berni nagykövetségére megyek □ mondta Fine.
□ Elõször □ mondta Canidy.

Fine elmosolyodott.
□ Ó, köszönöm, uram, de mégsem kérek belõle □ mondta Fine. □Én is azon ritka állatfaj-hoz
Canidy felröhögött.
□ Ez lenne a szerelem, Stanley? Hogy az ember nem akar megdugni egy másik nõt?
Fine érezte, hogy ez a kérdés most komoly volt.
□ Mindent a szemnek, semmit a kéznek □ mondta Fine. □ Ezt hívják házastársi hûségnek.
□ Akkor most már biztos, hogy elkaptam magától □ mondta Canidy.
□ Talán csak egy szimpla nátha lesz □ jegyezte meg Fine.
□ Bekaphatja, Stan □ mondta Canidy barátilag.

(Négy)
Anglia, Bedfordshire
A Hadsereg légi hadteste Fersfield bázisa
1943. január 29.
Edwin W. Bitter korvettkapitány egyszerre érzett örömet és dühöt, amikor megpillantot-ta a
A volán mögött jól látta Agnes Draper õrmestert. Ezzel nem is volt semmi baja. De a hátsó
Azt sejtette, hogy Canidy meg fog jelenni, és hogy valószínûleg magával viszi Fine-t is. E
De amikor Agnes megállt a homokzsák bunker mellett, amelyben a B-l 7-es parkolt,
Pete Douglass szállt ki a Packardból és nem Fine.
□ Horgonyt felhúzni! □ kiáltotta Douglass. Erre Dolan és Joe Kennedy is kikukucskált a B-
1
□ Nahát □ kérdezte Dolan nevetve □, az õrnagy úr nem ismeri meg Kennedy hadnagyot?
Aztán Dolan kijavította magát.
□ Úgy értem, az ezredes úr. Egyébként mikor történt?
□ Tegnap □ felelte Douglass. □ Nem kell a porban fetrengenetek elõttem. Az is elég lesz,
h
□ Gratulálok, Pete □ mondta Bitter. □ Rendesen megdolgoztál érte.
□ Nem kell nagyon ünnepelni □ mondta Douglass. A hangja hirtelen keserûvé vált.
□ A 8. légi hadseregnél van egy új szabály: ha elveszted a csapatod felét egy idióta
beve-
□ Azért léptettek elõ, mert megérdemelted □ mondta Bitter.

□ Jó napot □ mondta Agnes Draper, miközben odament hozzájuk.

□ Jó napot, õrmester □ mondta Bitter.
□ Minõ kuszaság is lesz belõle □ szavalta Canidy, és közben kezet rázott Dolannel és Kenne
Bitter dühösen nézett Canidyre. Agnes Draper arcán semmilyen reakciót nem lehetett látni.
□ A rádiós figurák nincsenek itt? □ kérdezte Canidy.
□ De, odabent □ felelte Dolan, és a B-17-esre bökött a hüvelykujjával. □ Megnézed?
□ Aha □ felelte Canidy. □ Az ezredes is kíváncsi rá. Gondoltam, talán õ észrevesz vala-
mit
□ Egek! □ mondta Douglass, ahogy végignézett a B-17-esen. □ Ez a roncstelep-szökevény tény
Douglass nem viccbõl nevezte a B-17-est □roncstelepszökevény□-nek. Ezt a repülõgépet valób
A repülõgép számos más részére is alumíniumlemezt szegecseltek, mint például az orra és
az
□ És ez még a jobbak közül való, ezredes □ mondta Joe Kennedy Douglassnek.
□ Akkor nem szívesen nézném meg a rosszabbakat □ felelte Douglass.
Kennedy megfogta Douglass karját, és elvitte a gurulópálya olyan részére, ahonnan jól
láth
□ Mindössze hat órát kérünk tõlük □ mondta Kennedy. □ Csak hat órát.
Douglass megrázta a fejét, és visszament az elsõ bunkerhez. Canidyt már sehol sem
látta. Draper õrmester felmutatott az ütött-kopott B-17-esre, Douglass pedig felmászott
az
A pilótafülkébe négy ember zsúfolódott be, így ott alig maradt hely. A fedélzeti mérnök ül
Kennedyék modellezni a Torpex robbanóanyagot, amit a repülõgép törzsébe akartak
rakodni.
Douglass benézett a géptörzsbe. A nyílásait alumíniumlemezzel lezárták, ezért a törzs kife
A légi hadtest egy alacsony, szarukeretes szemüveges századosa magyarázta éppen
Canidynek,
□ Ezt nézd meg, Doug! □ mondta Canidy, és a két õrmester, aki az alacsony századossal volt
A szervoberendezés sokkal egyszerûbb volt annál, amire Douglass számított. Tulajdon-
képpen
□ És most nézzük meg, hogy Allén százados és az elszánt katonái mennyire basztak el az én
A légi hadtest apró termetû századosa elmosolyodott.
□ Már megmondtam magának, õrnagy □ mondta a százados □, hogy alig nyúltunk hozzá. Mindössz
A három férfi kívülrõl megvizsgálta a B-25-öst.
□ Oké □ mondta Canidy. □ Úgy látom, nem kell kasztrálnom magát.
A százados arca felragyogott Canidy dicsérete hallatán. A háború elõtt amatõr rádiós
volt,
□ Dick □ mondta Bitter egy kicsit feszengve □, én azt terveztem, hogy Joe-val megyek.
□ Azt tervezted? □ kérdezte Canidy szárazon.
□ Szeretnék jegyzetelni □ felelte Bitter egy kicsit sután. □ Joe-nak éppen elég lesz
vezet
□ És ki fogja kezelni a távirányítót? □ kérdezte Canidy.
□ Dolan □ felelte Bitter.
□ És ki fogja vezetni a B-25-ösömet?
□ Van itt vagy egy tucat ember, akinek van rá jogosítványa □ mondta Bitter.
□ És, ha valami balul sül el, akkor hogy óhajtasz kiugrani a tizenhetesbõl a sérült
lábad-
□ Ki tudok ugrani belõle □ felelte Bitter.
□ Az ezredes megy jegyzetelni □ mondta Canidy,
□ Egy nagy francot □ felelte Douglass. □ Én ezzel a repülõ szemétheggyel nem megyek
sehová
□ Nos, ebben az esetben, Eddie, rendben van □ mondta Canidy. □Akkor indulhatunk?
□ Felõlem □ felelte Bitter.
□ Allen százados, szeretne menni egy kört a B□25-ösön? □ kérdezte Canidy.
□ Jól hangzik, uram □ felelte az apró százados, akit szemmel láthatóan felvillanyozott a
l
□ Talán repülõpótlékot kellene adnunk magának □ mondta Canidy. □ Úgy tûnik, maga itt az eg
Canidy ehhez nagyon ért □ gondolta Douglass. □ Ez a mélynövésû rádiózseni máris
háromméteres óriásnak érzi magát.
Douglass Canidy és Dolan mellett maradt, amíg elvégezték a B-25-ös felszállás elõtti
ellenõrzését, aztán intett Allén századosnak, szálljon be a gépbe. Becsatolta magát a négy
Canidy szereltetett be a B-25-ösbe, és közben azt mondogatta magának, hogy õ most tényleg
Dolan a pilótaülésben ült, és egy bakelittetejû alumíniumdobozt tartott az ölében.
A dobozt egy vastag, a padlóra lelógó kábellel csatlakoztatták a rádió paneljéhez. A doboz
Számára hihetetlennek tûnt, hogy egy akkora repülõgépet, mint a B-l7-es, egy olyan egyszer
Allen százados egy fejhallgatót nyomott Douglass kezébe. Douglass még idõben tette a
fejér

(Hét)
A svájci-német határ
1943. január 29., 09.05
A szerelvény, amely lassan megállt Lörrachban, Bázeltõl nem messze, a határ túlsó
oldalán, az elsõ volt, amelyet Lorin Wahl, a Geheime Staatspolizei alfelügyelõje önállóan
vizsgálhatott meg.
Wahl magas, karcsú, szõke hajú férfi volt. Rendkívül sápadt arcán pattanások éktelen-kedte
Senki sem gondolta, hogy Lorin Wahlból tényleg rendõr lesz, ennek, ellenére a fiatal-ember
minden kétséget kizáróan tiszta árja volt, de az apja benne volt a Nemzetiszocialista Párt
sorszáma ötezer alatti volt.
Tizenkilenc éves korában Lorin vasúti rendõrkadét lett, az aktájára pedig felvezették, hog
Huszonkét esztendõsen a Gestapo drezdai irodájába került gyakorlatra. Tizenkét hóna-pon át
Egy héttel a huszonharmadik születésnapja után értesítették, hogy (ha egy évig megfele-lõe
A jelvény feljogosította a birtokosát, hogy vádemelés nélkül letartóztathasson bárkit, ugy
Ha valakit azon kaptak, hogy törvénytelen módon került Gestapo-jelvény a birtokába, azt ha
Amint Lorin Wahlt kinevezték, rögtön át is helyezték Drezdából a stuttgarti regionális iro
Egy kis bútorozott lakást vett ki az egyik panzióban, amely az egyik Gestapo-tiszt
édesanyja tulajdonában volt. Ez volt az elsõ alkalom az életében, hogy nem kellett
senkivel osztoznia a fürdõszobán.
A Kreditanstalt Bank freiburgi fiókjából kölcsönt vett fel, és vásárolt magának egy
kétajtós, zárt Autounion automobilt. Nagyon szép kocsi volt. Korábban egy zsidó használ-ta
Lorin Wahl engedélyt kapott, ha az autóját szolgálati célokra használta, annak költségeit
Wahl azt az utasítást kapta, hogy különös gonddal nézze át az utasok úti papírjait és
vízumait, és tartóztasson fel mindenkit, akinek a papírjaival kapcsolatban valamilyen gya-
Egy hónap felügyelet melletti munka után, január 28-án, a felettesei végre kimondták, hogy
A szerelvények utasainak név szerinti ellenõrzését együtt végezte a rendõrség és a vasúti

De Wahlnak világosan elmagyarázták, hogy az õ feladata igazából az, hogy megtalálja azokat
A három elsõ osztályú hálókocsi egyikében, az elsõben, megakadt valamin Wahl szeme.
Tulajdonképpen nem is kézzel fogható dolgot látott, csak a hatodik érzéke súgta, hogy vala
És most valami nem stimmelt a fiatal svájcival kapcsolatban, aki egyedül ült az elsõ osz-t
Wahl úgy ítélte meg, hogy a fiatal svájci nem lehet kém, vagy valamiféle államellenség. Tú
És mindezt pusztán azért, mert egy vonalat ott húztak meg a térképen, ahol meghúzták, Wahl
Wahl úgy döntött, átvizsgálja a fiatal svájci csomagját. Természetesen csak udvariasan, de
Arra gondolt, milyen szép is lenne, ha már az elsõ önálló munkanapján letartóztathatna val
Wahl kopogtatás nélkül félrehúzta az elsõ osztályú kocsi hálófülkéjét, és belépett.
A fiatal svájci éppen akkor állt fel. Az egyik bõröndjét tette vissza a csomagtartóra.
Vag
□ Guten Tag, mein Herr □ mondta Wahl. □ Az útlevelét, legyen szíves!
□ Már megvolt az útlevél-ellenõrzés □ felelte a svájci. □ A határõrök már megcsinálták.
□ Az útlevelét kérem! □ mondta Wahl türelmetlenül. A fiatal svájci vállat vont, aztán ki-v
Wahl alaposan megnézte az útlevélben lévõ fotót és a svájci fiatalt. Minden kétséget ki-zá
□ Svédországba tart? □ kérdezte Wahl.
□ Pontosan.
□ Milyen céllal utazik Svédországba?
□ Nem hinném, hogy bármi köze lenne hozzá □ felelte a fiatal svájci.
Wahl elõvette a Gestapo-jelvényét a zsebébõl, és a tenyerébe véve a fiatal svájci orra
alá
□ Gestapo, mein Herr. És én döntöm el, hogy mihez van közöm.
□ Villamosmérnök vagyok □ mondta a fiatal svájci. □ A Carl Faber és Fiánál dolgozom. A sto
Wahl kurtán bólintott.
□ Kérem, vegye le a csomagját! □ mondta Wahl.
□ Már egyszer átnézték □ mondta a fiatal svájci.
□ De én szeretném még egyszer átnézni □ makacskodott Wahl. A fiatal svájci megint vállat v
A csomagtartón három bõrönd volt.
A svájci egymás után vette le és helyezte a bõröndöket az ülésre. Aztán a bõröndökre
mutat
□ Parancsoljon! □ mondta a fiatal svájci.
Wahl kinyitotta az elsõ bõröndöt, és tüzetesen átvizsgálta. A bõrönd egészen vékony bõrbõl
A második bõröndöt kinyitva úgy érezte, talált valamit. Ahogy az összegöngyölt zokni-kat
t
□ Visszateheti ezt a kettõt □ mondta Wahl, és kinyitotta a harmadik bõröndöt is.
Lorin Wahlnak talán két másodperce maradt azután, hogy meglátta a harmadik bõrönd-ben az S
Aztán azt érezte, hogy egy kéz eltakarja a szemét, hátrahúzza a fejét, majd rövid, éles
fá
***
Eric Fulmar és Stanley Fine diplomata-útlevéllel és civil ruhában utazott Svájcba Dublinon
kiállítva (ideiglenesen áthelyezve a Reichsführer-SS-hez, Berlinbe), igazolványok és
utazásra feljogosító engedély Budapestig Dyer professzor, Gisella Dyer és Fulmar részére,
A birodalmi márka és mindkét amerikai útlevél igazi volt. A svájci útlevelek és az SS-SD-i
A fedõtörténet úgy szólt, hogy Fine és Fulmar a külügyminisztérium alkalmazottai,
akiket az Egyesült Államok berni nagykövetségére küldtek, hogy a konzulátuson dolgoz-zanak
A tervezéskor figyelembe vették a nemzetközi jog és a diplomatákra vonatkozó szabá-lyok fi
A svájciak □ akik mellesleg pontosan tudták, hogy Svájcban legalább annyi kém tartóz-
kodot

Ha két, diplomáciai státusszal rendelkezõ amerikait kémkedésen kapnának, kitoloncolnák Svá

Ha pedig a nagykövetségrõl elküldtek két szövetséges diplomatát, akkor a tengelyhatal-mak
Azokat a személyeket, akik nem rendelkeztek diplomatastátusszal, a svájci hatóságok akár e
Amint a Swiss Air repülõgépén megérkezett Bernbe, Fine és Fulmar felszállt a Zürichbe indu
Fulmar átszállt a bázeli vonatra, de ekkor már a hamis svájci útlevéllel és hamisított né-
Amikor a vonat megállt Lörrachban, a német határon innen, hogy elvégezzék a vám-vizsgálato
Azt tervezte, felveszi az egyenruhát, aztán megszabadul a civil ruhájától és Martin Reber
Ezek után Fulmarnak még le kellett volna szállnia a vonatról Marburg an der Lahnban, és fe
De az OSS hihetetlen gondossággal megírt terve egy pillanat alatt darabokra hullott, amiko
ha valami rossz fát tett a tûzre.
Tizennegyedik

(Egy)
Skócia, Kirkcudbright megye
Little Ross-öböl
1943. január 29. 11.05
A fodrozódó vizû Little Ross-öböl a Soleway folyó torkolata közelében terült el, nem messz
De Richard Canidy pontosan ilyen helyet akart. Egy helyet, ahol nincs senki, csak szir-tek
Õkirályi felségének kormánya egy jelképes összeg fejében az amerikai szövetségesek rendelk
Január 25-én az USA Hadsereg mûszaki szakasza a Little Ross-öbölbe ment egy nyolc teheraut
A 4109. könnyû felszerelésû mûszaki zászlóalj □Baker□ századának 2. szakasza a követ-kezõt
csíkokat festettek, hogy jobban látható legyen a szerkezet, majd az egészre □ a franc se t
Aztán, miután hátrahagyott egy tisztet és nyolc embert egy teherautóban, akiknek a hely-sz
Canidy rettenetesen elégedett volt a Little Ross-öböl nyugati részével, és ennek az is
let
□Ez a baromság□ a parancsuk szerint egy titkos akció volt. □Errõl a baromságról□ mind-össz
Amerikai Fegyveres Erõk bizonyos tagjait, akik esetlegesen a tengerbe, vagy a partra fog-n
A mûszakiak kiváló munkát végeztek, és úgy elrejtették a franc se tudja, mit, amit építet-
Aztán hirtelen egy B-17-es jelent meg.
□ Mindenki a helyére! Mindenki a helyére! □ dübörgött a hangszórókból. □ A csónakok legény
A B-17-es elrepült az Atmore felett, de olyan alacsonyan, hogy látni lehetett a motor ki-p
A B-l7-es egyenesen nekirepült a Little Ross-öböl nyugati partján emelkedõ szirteknek, és
Amikor az Atmore-ról a vízre tett csónak végre a szerencsétlenség helyszínére ért, a
legénység azt látta, hogy már megelõzték õket a Hadsereg mûszaki katonái, pontosabban egy
viselte.
A mentésre küldött csónak parancsnoka, egy korvetthadnagy, valamint a mûszaki had-nagy nag
Mindkét tiszt szeretett volna pár kérdésre választ kapni.
A mûszaki hadnagy azon tûnõdött: Ha nem volt a gépen legénység, akkor hogy a picsába tudot
A korvettkapitány a következõn gondolkodott el: Ha ez egy baleset volt, ami egy rutin gyak
És mindkettõjüket érdekelte Jamison hadnagy.
Hogy lehet, hogy egy SHAEF-tiszt□ még csak nem is a légi hadtest tisztje□ éppen itt járt a
És honnan tudta, hogy a legénység kiugrott a gépbõl, és jól van?
De Jamison szemmel láthatóan nem óhajtott beszélni velük, más pedig aligha adhatott volna

(Kettõ)
Magyarország, Budapest
Szentkáromság tér
Batthyány-kastély
1943. január 29., 11.15
Beatrice, Batthyány grófnõ és egyben Von Steighofen bárónõ majdnem bokáig
érõ cobolykabátban masírozott keresztül a parkettázott padlón, hogy felvegye a
telefont.
A kabát alatt tweedszoknyát és két pulóvert viselt. A lábán bokáig érõ, báránybõrrel bélel
A grófnõ éppen olvasott, amikor szóltak neki, hogy telefonja van, és a Batthyány-kastély o
budai várat (1715-1770), és mindig nehéz volt felfûteni. Most pedig, hogy nem állt ren-del
A dolog iróniája az volt, hogy a grófnõnek volt szene. Rengeteg szene volt. A Batthyány cs
A gondot csak az jelentette, hogy vigyék a szenet a bányákból a Batthyány-kastélyba.
Ahhoz teherautók kellettek volna. A grófnõ havonta egy teherautó-szállítmányra kapott enge
Az alsó szintet meg sem próbálta, ahogy a két felsõ szintet sem. Ezeket a lépcsõházban fel
A grófnõ csak az elsõ szintet lakta be.
A grófnõ egy öt szobából álló lakosztályban lakott, amely a Szentháromság térre nézett, de
A két ablakot, amely a térre nézõ erkélyre, illetve □ hátul □ a kertre nyílt, nem deszkázt
A telefon, amely a bárónõ ágya mellett volt, még két hónappal korábban bedöglött. Amikor s
tegyen, kifejezetten gorombán közölték vele, hogy háború van, és nem tudják megmondani
nek
□ Nagyon sajnálom, kedves bárónõ □ mondta a férfi □, de tartok tõle, kénytelen lesz a mási
A férfit egy kicsit sem hatotta meg, amikor a grófnõ közölte vele, hogy a tizenegy készü-l
A hálószobájához legközelebb lévõ telefon a folyosón volt, amely az elsõ szinti nappali-já

Felvette a telefont, és közben megnézte magát a falra szerelt, aranyozott szélû tükörben.
□ Kedves Von Heurten-Mitnitz □ mondta a grófnõ □, de örülök, hogy hallom a hangját!
Budape
□ A nagykövetség elsõ titkárává neveztek ki.
□ Ez esetben szeretnék gratulálni, ha szabad □ mondta a grófnõ.
□ Nagyon kedves magától, bárónõ □ felelt Von Heurten-Mitnitz.
□ Mikor érkezett? □ kérdezte a grófnõ.
□ Tegnap éjjel.
□ Borzalmas volt a vonaton, ugye? □ kérdezte a grófnõ. □ Biztosan kimerült.
□ Az igazság az, hogy autóval jöttem. Müller Standartenführert szintén áthelyezték ide,
és
□ A barátja az, ugye? A kis pufók hesseni? Aki úgy néz ki, mint egy savanyúságoshordó? □ k
Helmut von Heurten-Mitnitz felnevetett.
□ Õ az.
□ Az élet□ szándékosan nem mondom, hogy a politika□ □ jegyezte meg a grófnõ □, furcsa embe
Ez egy eléggé sznob megjegyzés volt tõle □ gondolta Von Heurten-Mitnitz. □ De elvégre is õ
Aztán valami más jutott az eszébe, és ki is mondta.
□ Ez egy amerikai mondás.
□ Valóban? □ kérdezte a grófnõ.
□ Tudom, talán tolakodás lesz, amit mondani fogok □ mondta Von Heurten-Mitnitz □, és
megér
□ De? □ szólt közbe a grófnõ.
□ Abban reménykedtem, hogy bár nem szóltam kegyednek elõre, talán mégis velem
ebédelhetne□
□ Elfogadom a meghívást □ szólt közbe a grófnõ ismét.
□ □utána pedig □ folytatta Von Heurten-Mitnitz □, esetleg, megmutatná nekem a várost?
Kapt
□ Természetesen □ mondta a grófnõ. □ Hívjon meg egy finom ebédre, és a magáé
vagyok.
Helmut von Heurten-Mitnitz felnevetett, de egy kicsi azért feszengett a választ hallva.
□ Az Imperiálban vagyok □ mondta Von Heurten-Mitnitz □, és amilyen vacsorát tegnap este
it
□ Nem olyan, mint régen □ szólt közbe a grófnõ ismét □, de elmegy.
□ Pontosan. A grófnõnek mikor felelne meg?
□ Jöjjön értem háromnegyed egyre! Idetalál?
□ Szentháromság tér □ felelte Von Heurten-Mitnitz.
□ Akkor háromnegyed egykor, kedves Helmutom □ mondta a grófnõ, aztán letette a tele-font,

Kinyitotta az egyik plafonig érõ ruhásszekrényét, és kivett belõle egy ruhát, ami két szem
Aztán arra gondolt, hogy vesz egy fürdõt, de aztán ellene döntött. Elõször is alig
maradt A fürdõszobai vízmelegítõt csak akkor üzemelte be, ha estére fürdést tervezett. És
arra go tartozott □ jobban szerették a nõ illatú nõket a szappanillatú nõknél. Pontosabban
□ javít Párizsba ment, annyi parfümöt vett neki, amennyit csak tudott.
A fekete ruhája és a fekete alsónemûje mellé tette az utolsó hat harisnyája közül az egyi-
Visszafutott az ágyhoz, és gyorsan felvette az alsónemût, a ruhát és a cobolykabátot.
Aztán visszament a fésülködõasztalhoz, és megcsinálta a haját, valamint kifestette az
arcát. Amikor ezzel végzett, megfordult a széken, levette a csizmáját és a kötött harisnyá
Aztán csengetett a szobalánynak.
□ Ebédelni megyek □ mondta a grófnõ. □ Mire visszajövök, ezek a szobák legyenek me-legek.
□ Grófnõ □ mondta az õsz hajú, hatvanas éveiben járó szobalány □, nincs elég szenünk□
□ Kitaláltam valamit □ mondta a grófnõ. □ A vendégem valószínûleg segíteni fog nekem. Csak
A szobalány bólintott.
□ És hozza ide az ezüstróka bundámat, a térdig érõt! □ mondta a grófnõ. □ Meg a hozzá
pass
□ Igen, grófnõ □ mondta a szobalány.
Helmut von Heurten-Mitnitz negyedórával korábban érkezett, de a grófnõ már várta. Amikor
a
□ Gondolom, most azt gondolja, hogy rettenetesen be vagyok sózva □ mondta a grófnõ.
□ Dehogy.
□ Nem reggeliztem, és majd éhen halok.
A grófnõ elmosolyodott. Von Heurten-Mitnitz zavarban volt, de azért nem nagyon.
Igazi világfi volt, és Isten tudja, rendkívül kevés maradt az õ fajtájából. A grófnõ örült
neki, hogy fekete alsónemût vett fel. Gyanította, hogy tetszeni fog majd Von Heurten-Mitni
Az ebéd a Hotel Imperialban egészen ízletes volt, a grófnõ pedig elegánsan, de nagy
étvággyal evett, miközben Von Heurten-Mitnitz a berlini pletykákkal szórakoztatta.
Von Heurten-Mitnitz szemmel láthatóan nem lepõdött meg azon, mennyire kíváncsi volt a
gróf
□ Felmerült, grófnõ, hogy a magyarok már korántsem elkötelezett hívei a velünk kötött
szöv
□ Biztosra veszem, Helmut, hogy hamarosan rájönnek □ mondta a grófnõ □, hogy a
magyar álláspont semmit sem változott.
Ha Von Heurten-Mitnitz célzást is vélt felfedezni a mondatban, egy szót sem szólt.
Nagyon jóképû pasi □ gondolta a grófnõ. □ És annak ellenére, hogy mindent megtesz, hogy po
Amikor kisétáltak a hotelbõl, a grófnõ felajánlotta, hogy majd õ vezet.
□ Kiváló ötlet □ mondta Von Heurten-Mitnitz. □ Az ember olyan keveset lát, ha egy
idegen városban kell vezetnie.
□ Hová megyünk? □ kérdezte a grófnõ, amikor az autó már eltávolodott a hoteltõl.
□ Kezdhetnénk a Szent Anna-templomnál? Használhatnám a templomot kiindulási pont gyanánt,
Amikor a Vízivároshoz és a Szent Anna-templomhoz értek, a grófnõ megkerülte a temp-lomot,
Von Heurten-Mitnitz kíváncsian nézett a grófnõre.
□ Megkínálna egy cigarettával? □ kérdezte a grófnõ.
Von Heurten-Mitnitz elõvette a cigarettatartóját, kivett belõle egyet, és meggyújtotta a
g
□ Tudja, én nem ismerem □ mondta a grófnõ.
□ Parancsol? □ kérdezte Von Heurten-Mitnitz meglepetten,
□ Azt sem tudom, hogy néz ki □ folytatta a grófnõ. □ Eric Fulmar Manny unokatestvére,
vagy
□ Maga egészen különleges nõ!
Batthyány grófnõ elmosolyodott, látva az arcán a zavarodottságot.
□ Mondja csak, Helmut, nem fog maga véletlenül kapni szénutalványt? □ kérdezte a grófnõ.
□
A kérdésnek nem látta ugyan értelmét, de természetesen Von Heurten-Mitnitz válaszolt.
□ De igen. Azt mondták, fogok kapni, mert a szénutalvánnyal könnyebben jutok lakás-hoz. A
□ Valóban. A kastélyom elsõ szintjén két lakosztály van. Ha szerez szénutalványt, haj-
land

Von Heurten-Mitnitz egy pillanatig hezitált.

□ Természetesen lesznek, akik majd kérdezõsködni fognak □ mondta a grófnõ. □ De maga az
is
□ Maga egy rendkívüli nõ, grófnõ □ ismételte meg Von Heurten-Mitnitz.
A grófnõ sebességbe tette az Admiralt, aztán hátratolatott a
padkától.
□ Ne sértõdjön meg, de hogy lehet, hogy maga nem nõsült meg? Helmut von Heurten-Mitnitz
ne
□ Sosem volt rá idõm, azt hiszem.
□ De ugye nem buzi? □ kérdezte a grófnõ.
□ Nem. Annak gondolt?
□ Csak gondoltam, megkérdezem □ felelte a grófnõ. □ Mivel, ha nem tévedek, a szén-
utalvány
□ El sem merem hinni, kedves grófnõ □ mondta Von Heurten-Mitnitz □, hogy ekkora szerencse
Von Heurten-Mitnitz megfogta a grófnõ kesztyûs kezét, és megcsókolta.
□ Ó, maga rendkívül gáláns! □ mondta a grófnõ elégedetten. □ És most, hogy már nem kell
eg
□ Igen. Szabad vagyok. Valami konkrét ötlete van? Batthyány bárónõ hangosan felneve-tett.

(Három )
Bázel-Frankfurt expressz
Eric Fulmar leengedte a Gestapo-ügynök testét a padlóra. Fulmar zihált, a szíve pedig gyor
Egy pillantást vetett a holttestre, aztán átlépett rajta, és bezárta a fülkéje ajtaját.
□ A francba! □ mondta németül.
Megint átlépett a holttesten, az oldalára fordította, majd a egyik kezével megfogta a holt
Egy pillanatig arra gondolt, otthagyja azt a kurva kést, ahol van. Erre senki sem gondolt,
A tervben a késsel sem számoltak. Errõl nem esett szó. És mivel már eldöntötte, hogy a kés
A kést egy angol SOE-õrmestertõl vette még a X. számú bázison. Az õrmester elmesélte neki,
A késnek, amelynek a prototípusát egy Fairbairn nevû angol férfi készítette el, aki akkori
nagyobb volt, és a brit férfi közelharcra szánta. A tokját rendszerint a nadrágszárhoz vag
Az a kés viszont, aminek a pengéje eltûnt a Gestapo-ügynök fejében, a kisebb verzió
volt, A kés kiválóan teljesített, és Fulmar arra gondolt, hogy esetleg még máskor is
szüksége le Nem kis nehézség árán Fulmar ismét az oldalára fordította a német férfit □ meg
fel is nyög engedte a kést kijönni, most, hogy elfordította a holttestet, elengedte a
pengét, Fulmar pedig a nagy lendülettõl az ülésén nyitva hagyott bõröndön találta
magát.
A fekete pengéjû késen nem sok vér volt. Fulmar elõrehajolt, és a Gestapo-ügynök
nadrágjába törölte a pengét. Aztán visszatette a kést a tokba, amely az alkarjához volt
csatolva.
Csak ekkor vette észre, hogy mennyire kapkod a levegõ után, és hogy mennyire ver a szíve.
Elõször el kell tüntetni a bolttestet, aztán át kell venni az egyenruhát, és meg kell szab
De akkor kétszer kell kinyitnom az ablakot.
Egyáltalán kifog nyílni az a kurva ablak? És ha nem nyílik ki, akkor mi lesz?
És ha valaki meglátja, ahogy kidobom az ablakon?
Egyszerre dobjam ki a fickót meg a bõröndöket, vagy várjak egy kicsit, hogy a holttest pár
Akkor kezdjük az elején! Lássuk, hogy kinyílik-e a nyomorult ablak!
Egy pillanatig úgy tûnt, az ablak befagyott, de aztán Fulmar látta, hogy a sín, amelyen az
Most, hogy megtette az elsõ lépést, minden olyan egyszerûnek tûnt.
Akkor most kidobom a holttestet.
Kinézett az ablakon, aztán végig a sínen. Nem látott semmit, csak a vasúti sínt.
Megragadta a holttestet a hónaljánál fogva, megemelte, és a fejét kidugta az ablakon.
Ez a mocsok legalább háromszáz kiló!
Eric megfogta a saját csuklóját, magához ölelte a hullát, és megpróbálta az ablakig emelni
hasán feküdve, mint valami rongybaba.
Megfogta a német lábát, aztán lökött egyet rajta. Egy pillanatig úgy tûnt, hogy valamibe b
Anélkül, hogy végiggondolta volna, mit is csinál, leült az ülésre. Szakadt róla a víz, és
Egy idõ után aztán feltápászkodott, és a kinyitott bõröndhöz tántorgott. Kivette belõle a
Lefogadom, hogy ez a kurva sapka se lesz jó rám. Biztos le fog csúszni a fülemre, vagy oly
A bõröndben volt egy ing és egy nyakkendõ is, valamint egy zubbony a Sturmbannführereknek
Fulmar azon tûnõdött, honnan szerezhették az egyenruhát. Arra a következtetésre jutott, ho
Hadserege pamutvászonból készült rózsaszín-zöld egyenruhájához képest, amit Whitbey House-
Neki eddig mindenki azt mondta, hogy az SS-nek volt a legjobb minõségû egyenruhája és fels
A bõrönd teljes tartalmát az ülésre borította, és gyorsan alsónemûre vetkõzött. Ezt köve-t
Aztán felöltözött. A tervben □esetleges nehézségek□ között említették meg azt is, hogy az
Az □esetleges nehézségek□ között volt felsorolva, hogy a csizma esetleg túl kicsi lesz, er
Fulmar elõvett egy gyufát, és elégette a Reber-útlevelet □ szépen, lassan, oldalanként □,
A város egy vagy két perccel késõbb suhant el az ablak elõtt. Amikor elfogytak az épüle-te
A sín néhány hihetetlenül hosszúnak tûnõ perc után kiegyenesedett.
Fulmar most már sokkal tisztábban gondolkodott. Rájött, a bõröndöket egyáltalán nem is kel
Úgy tervezte, ha valaki bemegy a fülkéjébe, egyszerûen azt mondja majd neki, hogy a bõrönd
Feltette Reber bõröndjét a csomagtartóra, aztán alaposan szétnézett a fülkében valami árul
kinyitotta az ajtaját, aztán leült, és a kezébe vett egy újságot.
Aztán azon kezdett gondolkodni, hogy csak azért van ebben a fülkében, mert kihasznál-ják.
Bassza meg! A kibaszott Q pirula Reber zakójának a zsebében maradt. Tisztára megfe-ledkezt
Levette a bõröndöt a csomagtartóról, megkereste a zakóban az üvegcsét, aztán a fogai közé
Egy harapásnyira vagyok a végzetemtõl.
Canidy azt mesélte neki, hogy bár soha nem próbálta, de azt hallotta, hogyha valaki
ráharap az üvegcsére, akkor annyi. Egy pillanat alatt se kép, se hang. Egyesek azt terjesz
Fulmar benyúlt a szájába, a tenyerébe helyezte a Q pirulát, és pár másodpercig szemezett v
Mi van akkor, ha ráharapok, de közben a háromnegyede elfolyik? Annyi is elég ami megmarad?
Aztán átnézte az SS-zubbonyt, de hiába keresett rajta olyan alkalmas rejtekhelyet, mint Re
A lába rettenetesen fájt a szûk csizmában. Eszébe jutott, amit a bõr bevizezésérõl meg a t
A hálófülkében volt egy vízcsap, meg egy kopott pohár. Olyan erõsen kellett megnyom-nia a
Ismét megtöltötte a poharat vízzel, levette a bal lábáról a csizmát, beletöltött egy kevés
Újra megtöltötte a poharat vízzel, és megismételte a mûveletet a jobb lábán lévõ csizmá-va
Aztán ide-oda járkált a fülkében az ajtó és az ablak között, egészen addig, amíg a csiz-má
A vonat lassítani kezdett. Megérkezett Offenburgba, ahol a menetrend szerint is meg kellet
Fulmar kinyitotta az ablakot. Az emberek egymás után özönlöttek be a vasútállomás épületéb
Ideje pisálni!
Levette Reber bõröndjeit a csomagtartóról, megigazította a sapkát a fején, hogy úgy néz-ze
Az állomásépület belseje nagy csalódás volt. A vécék elõtt hosszú sorban álltak az em-
bere
□ Vigyázzon, kérem, Herr Sturmbannführer! □ szólította meg egy hang.
Ahogy Fulmar hátranézett, két munkást pillantott meg, akik egy poggyászkocsit toltak, amel
Akárhová is vitték a munkások azokat a bõröndöket, bele fog telni egy idõbe, mire rá-jönne
A két férfi végigtolta a kocsit a peronon, aztán Fulmar szerelvénye mögött átmentek vele a
Fulmar elégedetten szállt vissza a vonatra. A kocsiból jól látta, mi történt a két bõrönd-
Amikor a szerelvény ismét megmozdult, visszament a fülkéjébe. Két férfi ült odabent, két
k
□ Heil Hitler! □ mondták majdnem kórusban.
Fulmar könyökbõl tisztelegve viszonozta a tisztelgést, de nem szólt semmit.
Két választása volt. A fülkében lévõ bõrönd üres volt, és senki sem gondolhatta, hogy az ö
Lassan ideje lett volna enni. Az igazolványhoz élelmiszerjegy is járt, de Baker azt mond-t
A □javasolt megoldás□ az volt, hogy fizessen a jegyek helyett készpénzzel.
Fulmar szeretett volna inni egyet. Arra gondolt, ha élelmiszerjegyet kérnek is érte, egy f
Az alkohol és az ebéd kérdése gyorsan megoldódott. A büfékocsiban csak bort szolgál-tak fe
Amikor a harmadik pohár bort rendelte, Fulmar felnézett a pincérre, és elmosolyodott.
□ Mit tegyen az ember, ha éhes?
□ Hát, egyen, ha van élelmiszerjegye □ felelte a pincér.
□ Ilyen jegyre gondolt? □ kérdezte Fulmar, és pár bankjegyet csúsztatott a pincér elé.
A pincér egy pillanatig Fulmarra nézett, aztán egy kecses mozdulattal elvette a pénzt.
□ Azt hiszem, a dolog megoldható, Herr Sturmbannführer □ mondta a pincér.

Fulmar néhány percen belül meg is kapta az ebédjét: két szelet feketekenyeret, közöttük eg
Fulmar azon tûnõdött, hat nappal korábban mennyire csalódott volt, amikor kiderült, hogy
□

(Négy)
Fulmar egy teljes órát töltött el a büfékocsiban, amíg a vonat meg nem állt Strassburgban,
A pincér nem ültetett senki mást az asztalához, így Fulmarnak nem kellett beszélgetnie □ n
A lényeg az volt, hogy kerülje a feltûnést. Márpedig, ha tovább marad a büfékocsiban,
valaki elõbb-utóbb felfigyel rá.
A bortól pedig szépen □lenyugodott□. Más szóval az alkohol eltompította az érzékeit.
Ezt pedig nem engedhette meg magának.
A pincér felé biccentett, amikor kisétált a büfékocsiból.
□ Heil Hitler! □ mondta Fulmar, és lezserül, könyökbõl tisztelgett. A büfékocsi a három el
Az elsõ hálókocsiban a kalauz a jegyeket ellenõrizte, két határõr pedig az útleveleket és
Fulmarnak feltûnt, hogy a vonat gyakorlatilag megtelt utasokkal. Egészen mostanáig a vonat
Már majdnem átért a második hálókocsin, amikor meg mert volna esküdni rá, hogy egy nõi han
Egy pillanatig hezitált, és úgy gondolta, hogy egy másik Ericrõl lehet szó.
□ Eric von Fulmar! □ kiáltotta a nõi hang, ezúttal már sokkal hangosabban.
Istenem, most mit csináljak?
Fulmar megállt, és hátrafordult.
Egy fiatal, kerek arcú, sötét szemû nõ sietett felé a kocsiban. Fulmar egy pillanatig nem
A nõ Elizabeth von Handleman-Bitburg volt, és Fulmar Párizsban találkozott vele utoljá-ra.
Vacsora után El Ferruch Dalahaye automobiljának a hátsó ülésén Elizabeth jól pofon vágta E
Az apja Kurt von Handleman-Bitburg Generalmajor volt. Nem. Fulmar kijavította magát. Eldon
Dealben, a jerseyi tengerparton Baker azt mondta nekem, a □barátnõje apját elõléptet-ték''
Kurt von Handleman-Bitburgot Generaloberstté léptették elõ.
□ Tudtam, hogy te vagy az! □ mondta a nõ vidáman, és kezet nyújtott Fulmarnak.
□ Látom, a szülõfölded szolgálatába szegõdtél te is □ felelte Fulmar.
□ Hát nem szörnyû ez az egyenruha? □ kérdezte Elizabeth.
□ Elõször meg sem ismertelek benne □ felelte Fulmar.
□ Mikor léptél be az SS-be?
□ 1942. május 12-én □ felelte Fulmar gondolkodás nélkül.
Ezt a dátumot, ahogy a szolgálati aktájában szereplõ többi adatot is belevéste az agyába
a
□ Nagyon jól nézel ki egyenruhában □ mondta Elizabeth. □ De kérlek, nehogy azt mondd
nekem
□ Rendben □ felelte Fulmar □, nem mondom.
□ De sokat gondolkodtam rajta, hogy mi lett veled! □ mondta Elizabeth. □ A címedet nem
tud
□ Amikor utoljára találkoztunk, te jól képen töröltél □ mondta Eric. Kifejezetten büszke v
Elizabeth elpirult, de Eric szemébe nézett.
□ Akkor még fiatal voltam, Eric. Te pedig túl messzire mentél. Mivel Eric erre nem
mondott
□ Az apádnak dolgozok □ mondta Elizabeth. □ Na, ehhez szólj, ha tudsz!
□ Az apámnak?
□ A FEG höschti irodájában □ mondta Elizabeth. □ Titkárnõként.
□ Ó □ felelte Eric.
□ És te hová mész? □ kérdezte Elizabeth.
□ Berlinbe □ felelte Fulmar.
□ Ó, ez remek! □ mondta Elizabeth. □ A berlini csatlakozásra két órát kell várni. Akkor el
Fulmar bólintott.
Elizabeth megint hátravetette a fejét, és Eric szemébe nézett. Aztán megfogta Fulmar
karjá

□ Mit csinálsz? □ kérdezte Eric.

□ Nem is tudom, hogy kezdjem□ egy érdekes sztorit hallottam rólad, Eric □ mondta
Elizabeth
□ Tényleg?
□ Az apám mesélte az anyámnak □ mondta Elizabeth. □ Én csak véletlenül hallottam, hogy
mir
□ Mirõl?
□ Azt hallottam, hogy az egyik barátja, egy miniszter a külügynél azt mesélte neki, hogy
l
□ Persze, hogy voltam Marokkóban □ vágta rá Fulmar. □ Emlékszel még El Ferruchra?
□ Amerikai tiszti egyenruhát viseltél □ mondta Elizabeth von Handleman-Bitburg.
Elizabeth most már Eric szemébe nézett.
Fulmar válaszolni akart, amikor Elizabeth feljajdult.
□ Jaj, Istenem, tehát igaz!
□ Tudod □ vetette oda Eric egészen könnyedén □, most meg kellene, hogy öljelek.
Elizabeth elsápadt. Meg kellett nyalnia az ajkát, mert érezte, hogy kiszáradt.
□ Nekem pedig most sikítanom kellene □ mondta Elizabeth egészen halkan. Aztán megint Eric
□ Bassza meg! □ mordult fel Fulmar.
A kocsi ajtaja kinyílt.
Fulmar gyorsan átkarolta Elizabethet. A lány elõször szabadkozott, de aztán megértette, mi
Elizabeth egészen közel hajolt Fulmarhoz.
A két határõr volt az, meg a kalauz, aki megpróbált átmenni az átjárón a másik kocsiba.
□ Guten Tag, Herr Sturmbannführer □ mondta az egyik határõr. A másik határõr felne-vetett.
Fulmar addig ölelte a lányt, amíg a három férfi át nem ért a következõ kocsiba. Eric két d
valamint Elizabeth von Handleman-Bitburg mellére, amely a testének préselõdött.
Aztán egy harmadik dolog következett. Elizabeth nyelve egy egészen rövid pillanatra Fulmar
Aztán eltolta magától Fulmart.
□ Látták, hogy veled vagyok □ mondta Elizabeth. □ Most már nem ölhetsz meg.
□ Hívhattál volna segítséget □ mondta Fulmar.
□ Minek? Tudtam, hogy úgysem ölnél meg.
□ De nagyon biztos vagy a dolgodban □ jegyezte meg Fulmar.
□ Ha meg akartál volna ölni □ érvelt Elizabeth □, akkor elõtte azt nem közölted volna
velem. És a szemeden is láttam, hogy nem akarsz megölni.
□ Jesszusom!
□ Ugye mennyivel kellemesebb egy csók a gyilkolásnál? □Neked elment az eszed, ugye tudod?
□ Az apám azt mondta az anyámnak, hogy amikor az oroszok majd megjönnek, már nem lesz érte
Most már azt mondom, ha úgyis meg kell halni, akkor legalább elõtte élvezzük az életet, am
□ Az apádat akár fõbe is lõhetik, ha ilyesmit mond □ mondta Fulmar.
□ Nem □ felelte Elizabeth nyugodtan. □ Most már ez a propagandaminisztérium állás-pontja.
□ A lényeg azon van, hogy ha □ szaladt ki Fulmar száján. □ Nem azt mondta, hogy ami-kor, h
Elizabeth vállat vont.
□ Most komolyan. Hová mész?
□ Azt nem árulhatom el □ felelte Fulmar.
□ Nem foglak feladni, Eric □ mondta Elizabeth.
□ Ha ez a két határõr megjegyezte a Sturmbannführer arcát, aki megcsókolt téged, meg a te
□ Akkor téged köröznek? □ kérdezte Elizabeth.
□ Igen. De ne kérdezd, hogy miért!
□ Esetleg segíthetnék neked □ ajánlkozott Elizabeth.
□ A legjobb, amit tehetsz, az az, hogy visszamész szépen a fülkédbe, és elfelejted, hogy
v
□ Az úgy gyanús lenne □ felelte Elizabeth. □ És tényleg, lehet, hogy tudok neked segíte-ni
általában le is állnak.
Eric Elizabethre nézett.
□ És ha lemennénk a Bahnhof Hotelbe, Frankfurtban, és kivennénk egy szobát, amíg a
berlini
□ Nem Berlinbe megyek □ mondta Fulmar □, hanem Marburgba.
□ Ezzel a vonattal biztosan nem □ mondta Elizabeth. □ Az elsõ hely, ahol Frankfurt után
me
□ Honnan tudod?
□ Sokat járok Marburgba □ felelte Elizabeth. □ Ismerem a menetrendet. Az elsõ vonat, ami
M
□ És az azutáni vonat?
□ Az valamivel kilenc óra után érkezik Marburgba.
□ Talán az lenne a legjobb, ha kivennél nekem egy szobát □ gondolkodott hangosan Fulmar
□,
□ Mitõl változtál meg ennyire? □ kérdezte Elizabeth. □ Már nem tetszem neked?

Fulmar végignézett Elizabethen.

A lány felemelte a kezét, és megsimogatta Eric arcát.
□ Én megmondtam, hogy megváltoztam □ mondta Elizabeth. □Addig akarok élni, amíg élek.
Aztán Elizabeth magához húzta Fulmart, és azt csinálta vele, amit annak idején nem
engedett meg neki El Ferruch Dalahaye automobiljában, Párizsban.
Tizenötödik
(Egy)
Németország, Marburg an der Lahn
Fõpályaudvar
1943. január 30., 09.20
A vonat, amely Frankfurt am Main és Kassel között közlekedett, és megállt Bad Homburgban,
Határozottan megtiltotta Elizabethnek, hogy elkísérje a frankfurti fõpályaudvarra.
Ettõl persze jól megsértõdött. Tisztára õrült volt ez a lány. Ahogy beszélt, abból Fulmar
De tévedett. Amikor a Bahnhof Hotelben csinálták □ elõször □, és egyiküknek sem volt valam
De amikor másnap reggel újra próbálkoztak, valami történt. Fulmar azért csinálta, mert val
Eric Fulmarnak semmilyen magyarázata nem volt erre. Egyszerûen csak más volt.
Úgy történt, hogy más lett. Tulajdonképpen reggel kétszer történt meg. És harmadszor is me
És valami õrült dolgot is mondott az a lány, mielõtt Eric feltette volna a Höschtbe
induló
□ Vigyázz magadra, Eric! □ mondta Elizabeth.
□ Te is □ felelte Eric.
□ Ich liebe dich □ mondta Elizabeth.
□ Te megõrültél □ mondta Fulmar.
□ Ahogy te is □ mondta Elizabeth, és kezet rázott Erickel. □ Mit gondolsz, miért szeret-le
Aztán egy puszit dobott Ericnek, és felszállt a buszra. Fulmar a járdán állt, és az ablako
Eric elgondolkodott azon □ sõt, meg is említette Elizabethnek □, hogy õt is kiviszi az
országból. De Elizabeth felnevetett, és közölte vele, hogy az nem volna okos dolog.
□ Nem tudod, hogy mit csinálnak azoknak a családjával, akik eltûnnek az országból?
□ Higgyék csak azt, hogy meghaltál egy bombázásban! □ makacskodott Eric. □ Hogy
szétlõttek
□ Tudsz nekem útlevelet szerezni? És utazási engedélyt? □ kérdezte Elizabeth, Eric pedig h
Persze ezt az □Ich liebe dich□ baromságot az utolsó pillanatra kellett hagynia.
Amíg le nem szállt a vonatról Giessenben, többször eszébe jutott Elizabeth. Talán tényleg
kefélt, mindenféle módon és helyen, de ilyen még egyikkel sem volt.
Aztán hirtelen néhány vad, gyerekes gondolata támadt: ha vége lesz a háborúnak, meg-keresi
Giessenben aztán visszatért a valóságba. A város romokban hevert. Amint a vonat ajtaja kin
Giessent csúnyán elintézték. Fulmar azon kezdett el gondolkodni, hogy vajon miért. Amennyi
B-l7-es pilóták egyáltalán megtalálják Németországot, ha pedig még a várost is megtalál-já
És a bombázás okozta pusztítás megint eszébe juttatta, hogy háború van, és hogy a hábo-rút
A vonat, amellyel Giessenbõl Marburgba utazott, és amely megállt minden fánál és bo-kornál
neki, hogy a fiát elfogták az amerikaiak Észak-Afrikában, aztán meg megkérdezte Erictõl, h
Eric lelki szemei elõtt megjelent a parasztasszony fia, amint Fort Dixben, vagy valami has
finom meleg ételt eszik □ egyébként naponta háromszor □, és áldja a szerencséjét, hogy él,
Amikor a vonat Marburg határába ért, Fulmar felállt, keresztülverekedte magát a vonaton ác
Szerelte volna látni, hogy mekkora kárt tett a háború Marburgban. Eltekintve néhány
feltöltött gödörtõl a vasúti töltés mellett, ami feltehetõen bombatölcsér volt, Eric semmi
Pár óra múlva rájönnek arra is □ ha eddig még nem jöttek rá □, hogy Reber már nincs a
vona

12 □P□, mint prisoner, vagyis fogoly, a ford.

Fulmar azt tervezte, ha a vonat megáll a Südbahnhofon13, akkor ott leszáll, felül egy
villamosra, és azon zötykölõdik be a városba.
A vonat lelassított egy kicsit, amikor áthaladt a Südbahnhofon, de nem annyira, hogy Eric
Öt perccel késõbb a vonat megállt a Hauptbahnhofon. A vasútállomás itt is sértetlen volt.
A peronokon vasúti rendõrök strázsáltak, de csak figyelték az utasokat, nem kértek sem iga
A sor gyorsan haladt. Úgy tûnt, csak rutinellenõrzést tartanak, és nem egy konkrét sze-mél
Már majdnem rákerült a sor, amikor egy SS-Unterscharführer (õrmester), aki az íróasztal
mö
□ Heil Hitler! □ kiáltotta az Unterscharführer, és egyenes karral tisztelgett.
Fulmar lezseren viszonozta a tisztelgést, aztán elmosolyodott, és anélkül, hogy bárki kér-
Az okmányra csak egy pillantást vetett az Unterscharführer, majd visszaadta Fulmarnak.
□ Engedjék el a Sturmbannführert! □ kiáltotta el magát az Unterscharführer.
□ Danke schön □ mondta Fulmar.
Fulmar már majdnem az asztalnál járt, amikor az Unterscharführer utánaszaladt, és meg-érin
Fulmar szíve hevesen kezdett el verni, ahogy a német katona felé fordult, és olyan arcot
v
□ Herr Sturmbannführer, a taxisok benzinje már megint elfogyott □ mondta az
Unterscharführ
□ Nagyon kedves magától, Herr Scharführer □ mondta Fulmar. Arra gondolt, hogy elvi-teti
ma

13Déli pályaudvar, a ford.

□ Ma elég kellemetlen lenne felsétálni a Burgwegen ebben a hidegben □ mondta az Unterschar
Ez meg honnan a francból tudja, hogy a Burgwegre megyek?
□ Parancsol? □ kérdezte Fulmar hûvösen.
□ Ó, viccnek szántam, Herr Sturmbannführer □ mondta az Unterscharführer. □ Ne vegye rossz
□ Egyelõre nem veszem rossz néven □ mondta Fulmar □, de nem igazán értem, hogy mi-rõl
besz
□ Ó, csak szimplán arra gondoltam, hogy mivel a Herr Sturmbannführer a Reichsführer-SS tör
De ismétlem, Herr Sturmbannführer, ne vegye rossz néven.
□ Semmi gond □ mondta Fulmar, és elmosolyodott □, de ismerek egy bizonyos
Standartenführer
□ Ha ugyanarról a Standartenführerrõl beszélünk, Herr Sturmbannführer, akkor nagyon
szépen
□ Ugyan, dehogy □ mondta Fulmar. □ Már itt van Marburgban?
□ Ó, nem, uram □ mondta az Unterscharführer. □ Érkezett egy távirat□ persze egy nem hivata
Fulmar olyan nyugalommal fogadta a hírt, hogy Müller nem lesz a városban a hétvégén, ami
m
□ Ez minden bizonnyal azután történhetett, hogy eljöttem Berlinbõl □ mondta Fulmar. □ Ezér
Fulmar hirtelen elhallgatott, és elmosolyodott.
□ Ó, már értem! Maga azt gondolta, hogy egy kis ajándékot hoztam magammal, hogy a hölgyet
Az Unterscharführer vállat vont.
□ Meg kell mondanom, maga nemcsak éber, de a szeme is éles □ mondta Fulmar. □ Jól átlátja
Fulmar jelentõségteljes arcot vágott, és pár másodpercig hallgatott.
□ Talán üzenet vár rám a Burgwegen □ mondta Fulmar. □ Örülnék neki, ha el tudna
vinni.
□ A legnagyobb örömmel, Herr Sturmbannführer □ mondta az SS-altiszt.
Amikor a Dyer-házhoz értek, az Unterscharführer közölte Fulmarral, hogy meg tudja várni,
h
□ Minden bizonnyal telefonálnom kell Berlinbe □ felelte Fulmar. □Nem lepne meg, ha megbízn
A német katona egy cseppet sem gyanakodott. Annyit mondott csak Fulmarnak, hogy egész hétv
Fulmar megköszönte a felajánlást, és az ajtóhoz ment.
Ismerte a házat, de sohasem járt odabent. Gisella nem szerette volna, hogy odamenjen.
Amikor Fulmar becsengetett, egy alacsony, középkorú, kissé görbe hátú nõ nyitott ajtót,
ak
□ Fraulein Gisella Dyert keresem □ mondta Fulmar.
□ A lépcsõn fel, és jobbra! □ mondta a középkort nõ.
Az emeleten Gisella nyitott ajtót. Azonnal felismerte Fulmart, de a szemében félelem
tükrö
□ Heil Hitler! □ kiáltotta Fulmar a nõ kedvéért, akirõl gyanította, hogy odalent
hallgató-
□ Heil Hitler □ felelte Gisella. □ Miben lehetek a szolgálatára, Herr Sturmbannführer?
□ Üzenetet hoztam az egyik közös barátunktól □ felelte Fulmar.
□ Kérem, fáradjon be! □ mondta Gisella.
Amikor Fulmar elment Gisella mellett, a lány becsukta az ajtót, és nekitámaszkodott.
□ Úristen, mit keresel te itt? □ kérdezte Gisella. □ És honnan szerezted ezt az
egyenruhát
□ Hol a francban van Müller? □ kérdezett vissza Fulmar. □ Itt kellene lennie! Vagy üzen-ni
Válasz helyett Gisella az ajkai elé emelte az ujját, majd a konyhába húzta Fulmart, és
kinyitotta a vízcsapot.
□ Hol a francban van Müller? □ tette fel a kérdést Fulmar még egyszer.
□ Üzenetet küldött Peisen keresztül, hogy nem tud jönni □ felelte Gisella.
□ Én nem ezt kérdeztem □ mondta Fulmar.
Gisella tehetetlenül vállat vont.
Fulmar arra a következtetésre jutott, hogy valószínûleg tényleg nem tudja, hol lehet.
Dönt
□ Akkor nélküle kell mennünk! □ mondta Fulmar.
□ Lehetetlen □ mondta Gisella. □ Csak a jövõ héten jön. Hamarabb nem.
□ Engem mostanra már elég sokan keresnek □ felelte Fulmar. □ Most kell elindulni.
□ És a papírokkal mi lesz? Az útlevelekkel meg az utazási engedélyekkel? Hogy akarsz
átvin
□ Nem kell kocsi. Vonattal fogunk menni. És Bécsbe megyünk, nem Hollandiába.
Az okmányok pedig nálam vannak.
□ Bécsbe? □ kérdezte Gisella. □ És mi lett Hollandiával?
□ Változott a terv □ felelte Fulmar. □ Müller tudott róla. Talán éppen azért nincs itt, me
Vagy talán azért, mert meggondolta magát. Vagy azért, mert letartóztatták.
□ Nekem azt üzente, hogy szerzett papírokat nekünk □ mondta Gisella. □ Úgy értem, hogy
úti
□ Johnny? □ kérdezte Fulmar vádlón. □ Nos, készültünk arra az eshetõségre, ha Johnny nem
t
□ Nem tudom, hogy apám hajlandó lesz-e elmenni veled □ mondta Gisella. □ És én sem
vagyok
□ Az apádnak nincs más választása □ mondta Fulmar, és megvárta, amíg Gisella a
szemébe nézett. □ Egy SS-SD-Unterscharführer hozott ide a kocsijával. A helyi irodában
dol
□ És akkor mi van? □ kérdezte Gisella. □ Az legyen az én gondom! Majd kitalálom, hogy mit
Még egy döntést meg kellett hozni, és Fulmar majdhogynem gondolkodás nélkül hozta meg.
□ Gisella, parancsot kaptam. Nem engedhetem, hogy téged vagy az apádat kihallgatásra
vigye
□ Ezt meg hogy értsem? □ kérdezte Gisella már-már gúnyosan.
□ Azért keresnek, mert ki kellett iktatnom egy Gestapo-ügynököt a vonaton útban idefelé □
□ Te most komolyan beszélsz?
Fulmar elengedte a füle mellett a kérdést.
□ Apád hol van?
□ Az orvosnál □ felelte Gisella, és a karórájára pillantott. □ Fél órán belül itt kell
len
□ Mi baja? □ kérdezte Fulmar.
□ Köhög □ felelte Gisella. □ Elég csúnyán.
□ Akkor azt a fél órát használd ki, és csomagolj! □ mondta Fulmar. □ Semmilyen értéket
ne
□ Azt hiszem, hányni fogok □ mondta Gisella.
□ Jó, akkor menj, és hányj □ mondta Fulmar □, de olyan helyen, ahol látlak!
Gisella gyûlölettõl és félelemtõl eltorzult arccal nézett fel Fulmarra, de nem hányt.
Öt perccel késõbb valaki kopogott az ajtón.
□ Az apád? □ kérdezte Fulmar suttogva.
Gisella megrázta a fejét.
□ Neki van kulcsa □ felelte Gisella suttogva, aztán felemelte a hangját.
□ Ki az?
□ Peis Hauptsturmführer vagyok, Fraulein Dyer □ kiáltott vissza Peis.
Gisella kérdõn meredt Fulmarra.
Fulmar lábujjhegyen az ajtóhoz lopakodott, aztán intett Gisellának, hogy nyissa ki.
Gisella az ajtóhoz ment, és kinyitotta.
□ Guten Tag □ mondta udvariasan Gisella.
□ Úgy tudom, látogatónk érkezett Berlinbõl □ mondta Peis □, és arra gondoltam, hogy megkér
Fulmar ugyanúgy végzett vele, mint a Gestapo-ügynökkel a vonaton: gyorsan és neszte-lenül.
Fulmar a hulla fölé hajolt, az arcára lépett, aztán kihúzta a bébi Fairbairnt a koponyából
Fulmar bevonszolta a hullát a nappaliba, és olyan helyre tette, ahol senki sem láthatja
me
□ Muszáj volt megölni? □ kérdezte Gisella elhaló hangon. □Szükségesnek bizonyult □
felelte Fulmar, aztán arra gondolt, hogy ez a kijelentés egy kicsit talán erõs volt.
Azt akarta, hogy Gisella féljen tõle, és nem azt, hogy hisztérikus rohama legyen.
□ Ismertem ezt az embert, ha esetleg elfelejtetted volna. Õ biztosan emlékezett volna rám.
Gisella utálkozva felnevetett.
□ Istenem □ mondta Gisella □, ha elkapnak, megölnek minket!
Fulmar nem felelt. Az ablakhoz ment, és végignézett a Burgwegen. Egy kis, dízelmoto-ros
Me
□ Peisnek van sofõrje? □ kérdezte Fulmar.
□ Nincs □ felelte Gisella.
□ Akkor, amint az apád megérkezik, a kocsijával Frankfurtba megyünk, és felülünk a bécsi
v
□ Miért megyünk Bécsbe? □ kérdezte Gisella. □ Bécs pont az ellenkezõ irányba van.
□ Mert arra biztonságosabb □ felelte Fulmar.
Természetesen Budapestre mentek, de a tervezõk úgy gondolták, ha esetleg elfogják õket,
ak
□ Ha apám meglátja Peist, valószínûleg infarktusa lesz □ mondta Gisella. Nem olcsó
szófordulatnak szánta. Komolyan beszélt.
Fulmar vállat vont.
□ Amikor□ a múltkor elmentél Marburgból □ kérdezte Gisella □, Peis kihallgatott, és megége
A lépcsõ felõl lépések hallatszottak, egy pillanattal késõbb pedig egy kulcs elfordult a z
Friedrich Dyer professzor lépett be a szobába.
□ Nem zártad be az ajtót □ mondta a professzor, aztán meglátta Fulmart. □ Látom, ven-déged
Fulmar intett neki, hogy csukja be az ajtót.
□ Ne menj a nappaliba, apa! □ mondta Gisella.
□ Miért ne? □ kérdezte azt apja, és egyenesen a nappaliba ment.
□ Ez a maga mûve? □ kérdezte Fulmartól színtelen hangon.
□ Ki kellett iktatnom □ felelte Fulmar.
Friedrich Dyer professzor Peis hullája fölé hajolt, és leköpte. Aztán Fulmar felé
fordult.
□ Maga kicsoda?
□ Erich von Fulmar.

Dyer bólintott, mintha nem is lepte volna meg a bejelentés.

□ Mit szándékozik tenni ennek a mocsoknak a hullájával? □ kérdezte Dyer.
□ Amint bedobál néhány holmit egy táskába □ mondta Fulmar □, beülünk Peis autójába, és Fra
Dyer a lányára nézett.
□ Jól vagy, Liebchen?
Gisella bólintott,
Dyer Fulmarhoz fordult.
□ És mi van akkor, ha megállítanak minket egy ellenõrzési pontnál?
□ Van útlevelem és utazási engedélyem mindkettejük számára □ mondta Fulmar. □
És van SS-SD-igazolványom.
□ Van idõ arra, hogy bemenjek az irodámba? □ kérdezte Dyer.
□ Nincs □ vágta rá Fulmar.
□ Ne kapkodja el a dolgot, fiatalember! □ csattant fel az öregember. □ Elég sokat gon-
dolk
□ A munkája? □ kérdezte Fulmar. □ Milyen munkája?
□ Úgysem értené □ felelte Dyer türelmetlenül. □ Fémek molekulaszerkezetét kutatom.
□ Nekem egy szót sem szóltak papírokról □ mondta Fulmar.
□ Szeretném magammal vinni a munkámat□ csak a fontosabbakat□ vagy megsemmisí-teni.
□ Nem megyünk az egyetemre □ mondta Fulmar. □ A vita le van zárva. Professzor úr, tegyen
p

(Kettõ)
Németország, Höscht am Main
A Todt Szervezet höschtwerki irodája, FEG
1943. január 30., 15.40
□ Guten Tag □ mondta hívó. □ Kapcsolná nekem, kérem, Fraulein von Handleman-Bitburgot?
□ Fraulein von Handleman-Bitburg nem ebben az irodában dolgozik, és nem tudom a te-
lefonho
□ Von Handleman-Bitburg Generaloberst nevében telefonálok □ mondta a hívó hûvösen □
kérem,
□ Egy pillanat, mein Herr □ mondta a nõ.
Pontosan két perccel és negyvenkét másodperccel késõbb □ a hívó figyelte a karóráját □,
Fr
□ Halló?
□ Ich liebe dich □ mondta a hívó.
□ Örvendek □ mondta Fraulein von Handleman-Bitburg.

□ Hallottad, hogy mit mondtam?

□ Ezt magamtól is tudtam □ mondta Fraulein von Handleman-Bitburg. □ De azért köszö-nöm, ho
A hívó bontotta a vonalat.
Aztán keresztülrohant a frankfurti Hauptbahnhofon, és felszállt a Bécsbe induló Duna
expre

(Három)
Ostmark, Lajta
1943. január 31.
A Lajtánál az állomás mellett egy vámház állt. Téglából épített, masszív épület volt, az a
feliratot nézte volna.
A határ most az egykori Osztrák□Magyar Monarchia két nagy részét választotta el
egymástól. Magyarország immáron önálló ország volt. Ausztria is önálló és független
állam volt, de aztán beolvasztották Nagy-Németországba, és hivatalosan Ostmarknak
nevezték, és Bajorországgal, Poroszországgal és Hessennel vált egyenértékûvé.
A Lajtától harminc kilométerre, északra húzódott a határ Ostmark és az egykori Osztrák-Mag
Nagy-Britannia miniszterelnöke, Neville Chamberlain kizárólag azért, hogy □béke
legyen a mi idõnkben□, megengedte Hitlernek, hogy elfoglalja ezt az országot. Csakhogy a C
Ausztriának. Az ott élõ cseheket és morva embereket a németek alsóbbrendûeknek tartot-ták,
Richard Canidy elég sokat rágódott a történelemnek ezen a kis részletén, mielõtt megál-lap
A magyarok és a németek szövetségesek voltak.
A Cseh□Morva Protektorátus polgárai valamiért nem értették meg, mennyire jó nekik az, hogy
Ebbõl következõen a protektorátus és Ostmark, illetve a protektorátus és Magyarország
közö
A Lajtánál csak egy helyen ellenõrizték a papírokat, és azt is csak többé-kevésbé felüle-
t

Ettõl függetlenül az ellenõrzés az ellenõrzés volt, és nem csak formaság. A hatóságok szem
felesleggel rendelkezett, amit a gazdák vagy az intézõik elõszeretettel adtak el bárkinek,
Útban Magyarországról Németország felé, az utazókat átkutatták, hátha találnak náluk valam
A papírok ellenõrzése és a poggyászok átvizsgálása szinte azonnal megkezdõdött, amint a vo
A Budapest expressz már harminc perce állt a Lajtánál □ miközben az ellenõrzés folyta-tódo
Siemens egyik mérnöke volt.
Úgy tûnt, hogy a papírjaikkal minden rendben van. A fiatal Sturmbannführer naivan még azt
Rendes körülmények között a Gestapo-ügynök, miután rendben találta a papírokat, sze-met hu
Csakhogy aznap reggel sürgõs rádiótáviratot kaptak Berlinbõl. Elõzõ éjjel egy Gestapo-ügyn
Brutális módon megkéselték, majd kidobták a Bázel-Frankfurt expressz egyik kocsijából. A g
A Gestapo-ügynök meglehetõsen kényes helyzetbe került. Tudta, ha ez a Sturmbannführer a
Re
□ Biztosra veszem, hogy a Sturmbannführer megérti a helyzetet □ mondta a Gestapo-ügynök.
□ Milyen helyzetet?
□ Olyan helyzetrõl van szó, amirõl nem szívesen beszélnék nyilvánosan □ felelte a
Gestapo-ügynök.

□ Szeretne velem négyszemközt beszélni? □ Fulmar felállt.

□ Ha volna szíves □ mondta a Gestapo-ügynök.
□ Hogyne □ mondta Fulmar, és kilépett a fülkébõl.
A Gestapo-ügynök kivezette a kocsi végén lévõ átjáróhoz.
Most fogok lebukni, öt kilométerre a kibaszott határtól!
□ Rettentõen kínos lenne a Herr Sturmbannführer számára, ha adna nekünk egy telefon-
számot
□ Mi ez az egész? □ kérdezte Fulmar türelmetlenül. □ Mi az, amirõl a többiek elõtt nem
aka
□ Egy incidens történt, Herr Sturmbannführer, amelyben egy Gestapo-ügynök az életét veszte
leírásáról.
□ És maga azt gondolja, én vagyok az, akit keresnek? □ kérdezte Fulmar. □ Ez hihetetlen!
□ A Herr Sturmbannführer minden bizonnyal megérti, milyen nehéz helyzetben vagyok én is.
□ Jól van, essünk túl rajta mielõbb! □ mondta Fulmar, □ Innen fel lehet hívni Berlint?
Mül
□ Herr Sturmbannführer □ mondta a Gestapo-ügynök □, azt a Gestapo-ügynököt brutáli-san
meg
□ Jól van □ mondta Fulmar. □ Miért nem ezzel kezdte? Nem kell elnézést kérnie! Sõt, én
kér
□ A határõrség irodájában, Herr Sturmbannführer.
Müller nyilván meggondolta magát. Amikor majd felveszi a telefoni, azt fogja mondani, hogy
Nem maradt más, amint egyedül maradok ezzel a fickóval, megölöm, elrejtem a hulláját, aztá
Lebuktam, és kész. Bassza meg pedig már olyan közel voltam!
Nos, ha a Gestapo nem õrül meg, amikor rájön, hogy megfogott, és ha Dyerék nem õrül-nek me
A leglogikusabb megoldás az, ha most rögtön bedobom a törölközõt. Ha kihallgatnak, kiszedi
Fulmar az arcára csapott, mintha egy rovart akart volna lecsapni, és □véletlenül□ leverte
A Gestapo-ügynök gyorsan lehajolt, felvette, és visszaadta Fulmarnak.
□ Danke schön □ mondta Fulmar, és lesöpörte a sapkáról a port. Meg is igazította a sapka
t

A sapkát a fejére tette, aztán köhögött egyet, és illedelmesen a szája elé tette a kezét.
Most harapjam el? □ tûnõdött el Fulmar olyan nyugodtan, ami még õt magát is meglepte. □ Va
□ Elõször meg kell hívnunk Bécset, ha berlini számot akarunk hívni □ magyarázta a Ges-
tapo
□ Jó □ mondta Fulmar. Az állkapcsa alig mozdult. A nyelvével végigsimította a fogai közé
s
□ Eric! □ kiáltotta egy férfihang. □ Eric von Fulmar!
Fulmar és a Gestapo-ügynök a hang irányába
fordult.
Egy magas, vékony, arisztokrata kinézetû férfit láttak, aki széles karimájú puhakalapot
vi
□ Heil Hitler! □ mondta Eric. A Q pirula kiesett a fogai közül. Attól félt, hogy
vagy lenyeli, vagy a torkára szalad, felköhögi, és kiköpi. A bajt megelõzendõ köhögött
egyet.
A köhögés elég mesterkéltre sikeredett ugyan, de legalább a Q pirula megint a kezében
volt
□ Maga meg mi a csodát keres itt? □ kérdezte a férfi.
□ Mondja meg neki, hogy egy perc, és odamegy! □ mondta a Gestapo-ügynök.
A francba! Gyanút fogott a szemétláda!
□ Egy pillanat □ kiáltott oda neki Fulmar. □ Fel kell hívnom Berlint.
A férfi leugrott a lépcsõrõl, és gyors léptekkel közeledett feléjük. Most már látszott a
G
A bokáig érõ bõrkabátja zsebébe nyúlt, és kivette belõle az alumínium Gestapo-jelvényét,
a
□ Gestapo □ mondta az ügynök.
□ Gondoltam □ felelte a férfi. □ Legyen olyan jó, és magyarázza meg, hogy mi folyik itt!
□ Semmi köze hozzá, uram!
□ Ó, de még mennyire, hogy van hozzá közöm, drága uram □ felelte a férfi hûvösen.
A férfi a zakója szivarzsebébe nyúlt, és kivett belõle egy disznóbõr tárcaszerû valamit.
K
□ Nézze meg jó alaposan! □ mondta a férfi egészen halkan.
A Gestapo-ügynök alaposan megnézte a tárcát. Még sosem látott ilyesmit egy olyan
ember kezében, akinek a nevére kiállították. Fotókon persze látott belõle mintát még az is
A tárcában egy igazolvány volt, amelyet a külügyminiszter adott ki, és maga Heinrich Himml
hatósági szervet, hogy teljesítse az igazolvány birtokosa, Helmut von Heurten-Mitnitz
SS-SD-Brigadeführer minden utasítását.
□ Parancsára, Herr Brigadeführer □ mondta a Gestapo-ügynök.
□ És most magyarázza el nekem, mi folyik itt!
□ Ha szabad megjegyeznem, Herr Brigadeführer □ mondta Fulmar □, ez a tiszt csak a
munkáját

□ Valóban? És mi lenne az? □ kérdezte Von Heurten-Mitnitz.

□ Egy embert köröznek, és a személyleírás alapján akár én is lehetek ez az ember.
Az úr most éppen a személyazonosságomat ellenõrzi.
□ De most már, Herr Brigadeführer □ mondta a Gestapo-ügynök erre egyértelmûen nincs szüksé
Von Heurten-Mitnitz ügyet sem vetett rá.
□ Beatrice nénikéje mondta, hogy valószínûleg ezzel a vonattal utazik □ mondta. □
Próbáltam megkeresni Bécsben, de nem találtam meg.
□ Majdnem lekéstem a vonatot □ mondta Eric.
□ Engedelmével, Herr Brigadeführer □ mondta a Gestapo-ügynök □, távoznék.
Von Heurten-Mitnitz lezseren tisztelgett.
□ Heil Hitler □ motyogta.
A Gestapo-ügynök elindult a vonat felé.
□ Hé, maga! □ kiáltott utána Von Heurten-Mitnitz, mire a Gestapo-ügynök megállt, és
vissza
□ Köszönöm, Herr Brigadeführer □ mondta a Gestapo-ügynök elégedetten.
□ Ez elég meleg helyzet volt, nem gondolja? □ kérdezte Von Heurten-Mitnitz. □ Hogyan
akart
□ Fel akartam hívni Müllert □ felelte Fulmar.
□ Nem találta volna a helyén □ mondta Von Heurten-Mitnitz. □Amint meghallottam, hogy mi
tö
□ Azt hittem, meggondolta magát □ mondta Fulmar. □ Vagy, hogy lebukott. Én már azon voltam
Helmut von Heurten-Mitnitz jelentõségteljesen nézett Fulmarra, de egy pillanatig nem mondo
□ Más is történt, amirõl tudnom kellene? Gond volt Marburgban is?
□ Egy SS-SD-tisztet ki kellett vonnom a képletbõl □ felelte Fulmar.
□ Ki kellett vonni a képletbõl?
□ Megöltem □ mondta Fulmar. □ A hullája Dyerék lakásában van. Frankfurtba is az õ kocsijáv
Von Heurten-Mitnitz ezen elgondolkodott.
□ Nos, akkor jó, hogy Müller az oroszlán barlangjában van, nem igaz? Még valami?
□ Dyer valami papírokat akart magával hozni, illetve meg akarta azokat semmisíteni, mielõt
Von Heurten-Mitnitz ismét elgondolkodott, aztán megrázta a fejét.
□ Fogalmam sincs, mire gondolhatott.
Arra gondolt, hogy megmondja Müllernek, hogy szerezze meg Dyer professzor papírjait, ha
le
□ Hírem van a számára □ mondta Von Heurten-Mitnitz. □ Amikor megérkeztem Buda-pestre, kide
Fulmar szemöldöke felszaladt.
□ Én csak annyit tudtam, hogy Szent Anna-templom, ekkor és ekkor □ mondta Fulmar.
□ Mi lenne, ha visszaszállnánk a vonatra, kedves Eric? □ kérdezte Helmut von Heurten-
Mitni
□ Mi a következõ lépés? □ kérdezte Fulmar.
□ Holnap vagy holnapután Jugoszláviába viszik magukat. Biztosítottak róla, hogy amint Miha
Fulmar felhorkant.
□ Biztosították róla? Kicsoda?
□ Valaki, aki nagyon közel áll a magyar ellenállás vezetéséhez □ mondta Von Heurten-
Mitnit
□ De nem árulja el, hogy kicsoda?
□ Már elárultam. Batthyány grófnõ.
Fulmar szemöldöke megint felszaladt.
□ Hamarosan rájön, milyen rendkívüli a grófnõ □ mondta Von Heurten-Mitnitz. □ Leg-alábbis
Tizenöt perccel késõbb, amikor a vonat elindult, a Gestapo-ügynök felhívta a bécsi fõ-nöké
□ Remélem, minden rendben ment!
□ Igen, természetesen.
□ Idõnként egy-két Brigadeführer is felül a vonatra. De nem lehet tudni, hogy mikor, vagy
□ Igen, uram.
□ Egyébként nem kell tõlük annyira seggre esni. Õk is ugyanúgy hugyoznak meg szarnak,
mint

(Négy)
Magyarország, Budapest
Keleti pályaudvar
1943. január 31. 11.45
Amikor az Opel Admiral megjelent a Keleti pályaudvar hivatalos személyek számára fenntarto
Elõször is, Opel Admiralokból igen keveset lehetett látni, másodszor pedig ez az autó
típus a hatalom és az erõ jelképének számított. Ezen az Opel Admiralon pedig berlini
CD-s (diplomata) rendszám volt, a matrica helyén pedig, ami a gépjármûadó befizetését igaz
Akárki is állt meg a parkolóban azzal a kocsival, az nagyon fontos ember lehetett.
Már csak egy kérdés maradt megválaszolatlanul: Ki?

Munkához is láttak. Josef Hamm, a rangidõs Gestapo-ügynök elrendelte, hogy a magyar vasúti
állomásról kilépve azt tapasztalta volna, hogy valaki megkarcolta a kocsi oldalát egy kulc
Mostanában elég sok autó oldalát karcolták meg. Jó néhány magyart sértett a német-magyar s
jelent meg konkrétan Budapesten, és a nemtetszésüknek apró, bosszantó kellemetlensége-ket
Aztán Hamm felhívta a német nagykövetség biztonsági fõnökét, és megkérdezte tõle, hogy kié
□ Valószínûleg Von Heurten-Mitnitz autójáról lesz szó □ felelte a biztonsági fõnök. □
Ez megmagyarázná az SD-fémjelet, és egyébként is a hozzá hasonlók járnak Admirallal.
□ Ki ez a Von Heurten-Mitnitz?
□ Helmut von Heurten-Mitnitz □ felelte a biztonsági fõnök. □A nagykövetség elsõ titká-ra.
□ Hogy lehet neki SD-fémjele?
□ Úgy, hogy amikor nem csíkos nadrágot visel, akkor az SS-SD-Brigadeführereknek
járó egyenruhája van rajta □ felelte a biztonsági fõnök. □ Mondhatjuk úgy is, hogy Von
Heu
□ Mennyi idõbe telne?
□ Harminc, negyven percbe □ felelte a biztonsági fõnök.
□ Egy óra múlva visszahívom □ mondta Josef Hamm. □ Köszönöm, Karl.
Amikor Hamm visszahívta Karlt, a biztonsági fõnök közölte vele, hogy az autó nem Von
Heurt
□ Gondolja, hogy a Standartenführer tud róla, hogy Von Heurten-Mitnitz vezeti?
□ Szerintem, ha lopott lenne, Josef □ mondta a biztonsági fõnök gúnyosan □, valószínûleg s
fogadnak magánjellegû hívásokat. Az lehet, hogy kölcsönadta Von Heurten-Mitnitznek.
□ Maga ismeri ezt a Von Heurten-Mitnitzet? Hogy néz ki?
□ Magas, markáns arca van. Nagyon elegánsan öltözködik. Ha azon töri a fejét, hogy
megkérd
□ Azon töröm a fejem, hogy ha találkozom az új elsõ titkárral, amikor megérkezik, köz-löm
A biztonsági fõnök felnevetett.
□ Gyorsan tanulsz, Josef □ mondta a biztonsági fõnök, és bontotta a vonalat.
Josef Hamm és két embere a peron végénél várakozott, amikor a bécsi vonat megérke-zett. A
Hamm úgy látta, hogy Helmut von Heurten-Mitnitz valóban adott a megjelenésére. Szürke, szé
Amikor már majdnem a rendõrség ellenõrzõ pontjához értek az egyik peron végén, Hamm
megker
□ Heil Hitler! □ mondta Hamm, és gyorsan, kinyújtott kézzel tisztelgett.
Von Heurten-Mitnitz egy lezser mozdulattal viszonozta a tisztelgést.
□ Von Heurten-Mitnitz Brigadeführer? □ kérdezte Hamm.
□ Igen □ felelte Von Heurten-Mitnitz, de nem mosolyodott el.
□ Josef Hamm, Herr Brigadeführer, szolgálatára □ mondta Hamm.
□ Az enyém a megtisztelõ feladat, hogy a Gestapo budapesti körzetének vasúti egységeit
fel
□ Mit tehetek magáért, Herr Hamm? □ kérdezte Von Heurten-Mitnitz szemmel láthatóan
bosszús
□ Elõször is szeretném átkísérni az ellenõrzõ ponton □ mondta Hamm.
□ Ez a tiszt és ezek az emberek velem vannak □ mondta Von Heurten-Mitnitz.
A fiatal SS-tiszt hasonlóan lezseren tisztelgett, mint Von Heurten-
Mitnitz.
□ Utat a Brigadeführernek és a kísérõinek! □ kiáltotta Hamm, ahogy elvezette õket az el-
le
□ Nagyon kedves magától □ motyogta Von Heurten-Mitnitz. □ De most már árulja el, hogy mit
□ Herr Brigadeführer □ kezdett hozzá Hamm □, volna szíves legközelebb értesíteni
valamelyik emberemet, ha legközelebb az állomás elõtt kíván parkolni□
□ Ugyan miért tenném? □ vágott Hamm szavába Von Heurten-Mitnitz.
□ ...és akkor gondoskodnék róla, hogy senki ne tegyen kárt az autójában.
Helmut von Heurten-Mitnitz Hammra nézett. Egy szót sem szólt, csak felvont szemöl-dökkel
n
□ Történt pár sajnálatos incidens, Herr Brigadeführer □ magyarázta Hamm. □ Autókat□ rongál
Von Heurten-Mitnitz úgy tett, mintha azon gondolkodna, amit Hamm mondott neki,
aztán elmosolyodott.
□ Azt hiszem, már értem □ mondta Von Heurten-Mitnitz. □ Meglátta az autómat, vette a
fárad
□ A legnagyobb örömmel tettem, Herr Brigadeführer.
□ És ha már itt tartunk, tehetne nekem még egy nagy szívességet. Kérem, ne használja az
SS
□ Meggondolatlanság volt a részemrõl, miniszter úr □ mondta Hamm. □ A miniszter úr
elnézés
□ Ugyan, kedves Hamm. Nem tudhatta.
□ Esetleg segíthetek még valamiben a miniszter úrnak?
□ Azt hiszem, nem □ mondta Von Heurten-Mitnitz egy pillanat hezitálás után, majd kezet nyú
Ekkor már az Admiral mellett álltak. Hamm kinyitotta mindkét ajtót, és miután apa és lánya
hanyagul, mosolyogva viszonzott, Hamm pedig hátrébb lépett, és figyelte, ahogy az Admiral
Ha belegondolok □ gondolta Hamm □, egész jól intéztem el a dolgot.
□ Istenem, amikor megállította magát, azt hittem, elájulok □ mondta az õsz hajú ember a
há
□ Az ember nem ájul el, ha megijed, professzor □ mondta Eric Fulmar. □ A félelem hatá-
sára
□ Istenem! □ mondta a fiatal nõ a hátsó ülésen. A hangja merõ undor volt.
Helmut von Heurten-Mitnitz felnevetett.
□ Tipikus amerikai □ mondta Von Heurten-Mitnitz.
□ Hová megyünk? □ kérdezte Friedrich Dyer professzor.
□ A Batthyány-kastélyba □ felelte Von Heurten-Mitnitz. □A Szentháromság téren van. Nincs
m
□ És ott mi fog történni? □ kérdezte Dyer professzor.
□ Nem tudom, ki hogy van vele □ jegyezte meg Fulmar □, de amint megérkezünk, én
neki esek egy üveg konyaknak.
□ Nem így értettem! □ csattant fel Dyer professzor.
□ Mindent meg fog tudni idõben, professzor □ felelte Fulmar. □ Mindent a maga idejé-ben. M
Dyer professzor hangosan felsóhajtott, aztán belesüppedt az ülésbe. A lánya dühös pil-lant
Von Heurten-Mitnitz megállt a Batthyány-kastély jobb oldali kapuja elõtt, és megnyomta az
Beatrice, Batthyány grófnõ az elõcsarnokban várta õket. Coboly-kabátot viselt, amely majdn
□ Batthyány grófnõ vagyok □ mondta kitárt karral. □ Kérem, fáradjanak be!
Dyer professzor és Gisella kiszállt az autóból, és az épületbe sétált. A grófnõ Eric
Fulma
□ Maga pedig minden bizonnyal az én drága Eric kuzinom □ mondta mosolyogva. □ Örülök, hogy
Fulmar felnevetett.
□ Hello □ mondta Fulmar.

Von Heurten-Mitnitz közben megkerülte az autót, és úgy ment a bejárathoz.

□ Látom, minden rendben ment □ mondta a grófnõ.
□ A Gestapo embere személyesen kísért át minket az állomás ellenõrzõ pontján □ mondta Von
□ Úúú □ mondta a grófnõ. □ Akkor most biztosan meginna egy italt.
□ Én biztosan □ mondta
Fulmar. A grófnõ ismét
Fulmarra nézett.
□ Maga úgy néz ki, mint Manny □ mondta a grófnõ. □ Még a hangja is hasonlít. És pont olyan
Fulmar felnevetett.
□ Reméljük, maga szerencsésebb lesz nála! □ mondta a grófnõ, és elindult õ is a házba.
□ Reméljük, hogy itt is van pár gönce, és reméljük, hogy jó is lesz rám! □ mondta Fulmar.
A grófnõ megint megfordult, és végignézett Fulmaron. Ezúttal már elismerõen.
□ Maga egy kicsit derekabb Mannynél □ mondta. □ De biztosan találunk itt valamit.
Gondolom
□ Egy Sturmbannführert keresnek, aki úgy néz ki, mint én □ mondta Fulmar. □ A határnál
vol
□ Ennyire szoros volt? □ kérdezte a grófnõ.
□ Azt hiszem, sikerült elsimítani a dolgot □ mondta Von Heurten-Mitnitz. □ Szoros volt, de
A grófnõ elgondolkodott, aztán biccentett.
Mivel nem tudták, hogy hová menjenek, Dyerék egyszerûen megálltak az elõcsarnokban a cselé
Fulmar azonnal leült egy törékeny kinézetû, aranyozott, XIV. Lajos korabeli fakanapéra, és
A grófnõ gyanakodva nézett rá, de Von Heurten-Mitnitz megérezte, hogy valami nincs
rendben
□ Valami baja van a lábának? □ kérdezte.
□ Ez a rohadt csizma négy számmal kisebb a kelleténél □ mondta Fulmar. □ Beáztattam vízbe,
Amikor levette a csizmáját, aztán a zokniját, az ölébe vette a lábát és alaposan
szemügyre
□ A rohadt életbe! □ mondta Fulmar.
A csizma szabályszerûen lenyúzta a bõrt a lábáról több helyen, és most is szivárgott be-lõ
A grófnõ a kanapéhoz ment, letérdelt, és a kezébe vette Fulmar lábát.
□ Hogy tudott ilyen lábbal járni? □ kérdezte a grófnõ.
□ Hát, kedves kuzin, sok választási lehetõségem nem igazán volt □ mondta Fulmar.
□ Be kell áztatni sóoldatba □ mondta a grófnõ. □ Más nem segít.
□ Úgy érti, sós vízbe? □ kérdezte Fulmar, a grófnõ pedig bólintott.
□ Na, elõtte viszont kérek egy nagyon nagy pohár konyakot.
Aztán levette a másik zokniját is. Ez a lába az elõzõnél is csúnyább volt. Jobban vérzett,
A grófnõ a bárszekrényhez ment, majd egy nagy, kristály konyakospohárral tért vissza.
□ Forralok vizet □ mondta a grófnõ. □ És elkészítem a sóoldatot.
□ Aztán meg bepácolod vele a csülkeimet □ mondta Fulmar szárazon. □ Örök hála, ked-ves
kuz
□ Miért szólítja a kuzinjának? □ kérdezte Dyer professzor. □Mert szegrõl-végrõl rokonok va
A néhai férjem Eric unokatestvére. Vagyis az volt.
□ A néhai férje? □ kérdezte a professzor.
□ A professzornak mindenrõl eszébe jut egy kérdés □ mondta Fulmar gúnyosan.
□ A néhai férjem, báró Manfried von Steighofen Oberstleutnant a keleti fronton esett el a
□ És maga ezt csinálja? □ kérdezte a professzor.
□ Ez az egyik oka annak, hogy ezt csinálom, drága professzorom □ mondta a grófnõ.
□ És mi a másik oka? □ kérdezte Fulmar.
□ Fontos ez?
□ Csak kíváncsi vagyok □ mondta Fulmar. □ Én a maga helyében a németeknek drukkol-nék.
□ Ha úgy gondolnám, hogy van esélyük a gyõzelemre, talán azt is tenném □ felelte a
grófnõ
□ Beatrice! □ háborodott fel Von Heurten-Mitnitz.
□ Nézzen szembe a tényekkel, kedves Helmutom! □ mondta a grófnõ.
□ A logikája ott sántít □ mondta Fulmar □, hogy segít az oroszoknak idejönni.
□ Remélem, hogy maga és Helmut akkor még életben lesznek, és elmondják majd a nép-biztosna
A grófnõ egy pillanatra elhallgatott, aztán folytatta.
□ De igazából abban reménykedem, hogy lesz egy ember, olyasvalaki, mint Helmut, aki
megkís
□ Hú □ sóhajtott fel Fulmar.
□ És magát mi motiválta, kedves Eric? □ kérdezte a grófnõ. □ Miért teszi azt, amit tesz?
Fulmar elgondolkodott a kérdésen.
□ Néha én magam sem tudom.
A grófnõ bólintott, aztán Gisella Dyer felé fordult.
□ Segítene nekem, kérem? □ kérdezte a grófnõ. □ Gulyáslevest fõztem, és ha segítene feltál
A forró sós víz és az eleven hús találkozása nem is volt olyan fájdalmas, mint amire
Eric A gulyásleves rendkívül finom volt, és ezt nem a konyak miatt gondolta Eric, és nem is
azé Von Heurten-Mitnitz megvárta, amíg mindenki megette a levesét, és csak akkor szólalt
meg,
□ Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha elmondaná nekem, hogy mi történt attól kezdve, hogy
b
□ Röviden úgy tudnám összefoglalni a történteket, hogy ahol csak lehetett, beütött a szar
□ Mi volt azzal a Gestapo-ügynökkel? Muszáj volt megölnie?
□ Akkor öltem meg, amikor kinyitotta a bõröndöt, amit a vonaton hagytak nekem □ mondta Ful
Von Heurten-Mitnitz bólintott.
□ És ami Marburgban történt? Azt is muszáj volt megtennie?
□ Természetesen □ felelte Fulmar türelmetlenül. □ Nem szívesem barmolom szét emberek
agyve
□ Lehetne egy kicsit tapintatosabb □ mondta a grófnõ.
□ A mi szakmánkban az nem divat, kuzin □ mondta Fulmar.
□ Ez minden? Nincs semmi más, amirõl tudnom kellene? □ kérdezte von Heurten-Mitnitz.
Fulmar hezitált, és ez egyértelmûen kiült az arcára.
□ Nos? □ kérdezte von Heurten-Mitnitz.
□ Felismert valaki a vonaton □ mondta Fulmar. □ Mielõtt Frankfurtba értem volna.
Útban Marburg felé.
□ Kicsoda?
Fulmar megint hezitált.
□ A francba is, nem szívesen árulom el magának □ mondta végül. □Nem szeretném, ha kisded
j
□ Tartok tõle, hogy tudnom kell a nevét □ mondta Von Heurten-Mitnitz.
□ Kapja be! □ mondta Fulmar. □ Azt én döntöm el, hogy mit kell magának tudnia.
A francba!
Von Heurten-Mitnitz arcizmai megfeszültek. Nem volt hozzászokva, hogy így beszélje-nek
vel
□ Valaki, akit még abból az idõbõl ismert, amikor Marburgban élt? □ kérdezte türelmesen.
De Fulmar nem válaszolt.

□ Félre ne értse, nem melodrámának szánom, de én akkor is itt leszek, amikor maga már a
bi
□ Mondja meg neki, Eric! □ mondta a grófnõ. □ Maga mondta az elõbb, hogy ebben a
szakmában
□ Nem akarom, hogy felhasználja valamire azt a lányt. Vagy az apját.
□ Ki ismerte fel? □ kérdezte Von Heurten-Mitnitz kitartóan.
□ Elizabeth von Handleman-Bitburg □ felelte Fulmar.
Von Heurten-Mitnitz szemöldöke felszaladt. A grófnõ kérdõn nézett rá.
□ Von Handleman-Bitburg Generaloberst lánya? □ kérdezte Von Heurten-Mitnitz. Fulmar
bólint
□ Valószínûleg nincs jelentõsége a dolognak □ mondta Von Heurten-Mitnitz. □ Találko-zott e
viselkedésében?
□ Az apja azt mondta neki, hogy láttak engem Marokkóban, amerikai egyenruhában □ mondta
Fu
□ És mit gondol? Beszélni fog az apjának? □ kérdezte Von Heurten-Mitnitz.
□ Nem □ felelte Fulmar. □ Semmit nem fog elmondani az apjának.
□ Szeretném hinni, hogy igaza van □ mondta von Heurten-Mitnitz.
□ Csak azért mondom el magának □ mondta Fulmar □, mert nem szeretném, ha azzal próbálná
me
□ Mit mond el nekem?
□ Együtt töltöttük az éjszakát □ mondta Fulmar. □ Oké? Világos már?
□ Azt hiszem, igen □ felelte Von Heurten-Mitnitz.
□ Ha történik vele valami □ mondta Fulmar □, én□
□ Ne gyerekeskedjen! □ mondta Von Heurten-Mitnitz.
□ Már majdnem valami gyerekes dolgot mondtam □ mondta Fulmar. □ Mint például azt, hogy
vis
□ Atyaisten! □ mondta Von Heurten-Mitnitz.
□ Nem kellett volna beszélnem róla magának □ mondta Fulmar.
□ De igen, Eric □ mondta a grófnõ. Odament Von Heurten-Mitnitzhez, belekarolt, aztán lábuj
Fulmar elõször Von Heurten-Mitnitzre nézett, aztán a grófnõre, aztán felnevetett.
□ Hát, az eszem megáll! □ mondta Fulmar. □ A Vígözvegy teljes életnagyságban.