I.

Szent István magyar királyt 3 év fejedelemség után, 1000-ben koronázták meg

Esztergomban, amely később egyházi központtá vált. Egészen haláláig, 1038-ig uralkodott.
Apja, Géza fejedelem kiterjesztette hatalmát az egész Kárpát-medencére. Nagy Károly 800-
ban történt koronázásától 814-ig volt a Frank Birodalom császára. Uralkodása alatt államát
nagy mértékben kiterjesztette, hatalma egészen Nyugat- és Közép-Európáig kiterjedt. A
birodalom központja Aachen volt.
Mindkét uralkodó elődje nagy szerepet játszott országuk fejlesztésében mind
gazdasági, mind vallási szempontból. Géza fejedelem elkezdte a pogányság felszámolását,
mikor terítőket hívott az országba és szövetségi kapcsolatot teremtett az akkori német-római
császárral. A Frank Birodalom esetében is többgenerációs feladat volt a vallás kiépítése.
Mikor Kis Pippin legyőzte a Merovingokat, a Karoling-ház léphetett hatalomra, melyet a pápa
el is ismert.
Szent István uralkodása kezdetén a kereszténység aligha volt jelen az országban,
ezért rá hárult az egyházszervezés és az államalapítás feladata. Ennek első lépése a királlyá
koronázás volt. Az uralkodó a pápától kért koronát, ez utána évszázadokig beavató korona, a
magyar államiság jelképe volt. Ezzel ellentétben Nagy Károly már egy meglévő,
megszervezett birodalom keresztény uralkodója, ezzel együtt római császár lett, ahol a
kereszténység elterjedt vallásnak számított. Leó pápa koronázta meg Jézus születésének
napján. Tehát mindkettőjük egyház által legitimált uralkodó volt, viszont ez a két állam
függetlenségét nem gátolta meg.
Nagy Károly uralkodása alatt a Frank Birodalom területileg is bővülni kezdett. A
meghódított területeken gyakran más vallású emberek éltek, akiknek megtérítésé az
uralkodó feladatra volt. A császár ezen vidékeken - legfőképpen a szász területeken -
püspökségeket hoz létre, ezzel megszilárdítva a birodalom vallási helyzetét. István noha jóval
kisebb terület felett uralkodott, a kereszténység megszervezése hatalmas feladatot jelentett
neki. A király egyházmegyékre osztotta az országot, emellett Érsekségeket hozott létre,
például Kalocsán. Összességében elmondható, hogy míg Károly hóditásaival kötötte össze a
kereszténység terjesztését, addig István a saját országát szerette volna a vallással
összekovácsolni, újraszervezni.
Mindkét uralkodó teremtett egy rendszert, amely szerint részekre tudja osztani
országát. Károly grófságokat hozott létre birodalma területén, melyek élén a grófok álltak.
Istvánnál ez a vármegyerendszer volt, melyet frank mintára hozott létre. Itt az ispán állt a
vármegyék élén. Mindkét helyzetben a vármegye és a grófság élén álló ispán, illetve gróf
felelt többek között az adószedésért, hadszervezésért és a bíráskodásért. Mindkét posztra az
uralkodó nevezi ki a megfelelő embert. Annak érdekében, hogy az uralkodó ellenőrizni tudja
a grófságok és vármegyék gördülékeny működését, mindkét esetben vándorló udvarként
járták az országot, felélve ezzel a megtermelt javakat.
István idejében az országban a pénzverés még közel sem volt gyakorinak mondható.
Ennek oka az, hogy akkoriban a pénzgazdálkodás még nem bontakozott ki, önellátó
gazdálkodást folytattak. Ugyanez jellemző volt Károly birodalmára is, ahol uralkodása alatt a
megtermelt gabona gyakran kevesebbet tett ki, mint az elvetett mennyiség. Ekkoriban a
frankoknál kiterjedt királyi birtokok voltak, míg a magyaroknál a földek kétharmad része
királyi kézben volt. Mivel mindkét esetben önellátó gazdálkodás volt jellemző, ezért a haderő
és jólét mértékét ezen birtokok határozták meg.