6.
ÁRPÁDSÁVOS LILIOMOK- A MAGYAR GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM KÁROLY RÓBERT KORÁBAN
Caroberto 12 éves kora ellenére komolyan és
méltóságteljesen állt a nápolyi gálya parancsnoki
hídján. 1300 augusztusát írták ekkor és a hajó
kikötéshez készülődött a horvát tengerparton, Split
kikötőjében. A nápolyi Anjou herceg mellett
testőrségének kapitánya állt. Nem kis feladatot bízott
rájuk a nagymama, Magyarországi Mária, IV. Béla
magyar király unokája. Carobertot a magyar trónra kell
ültetni.
Az utolsó Árpád-házi király 1301-ben meghalt,
ezért a kis Caroberto reménykedhetett, hogy ő-mint a
francia király távoli rokona- megkaphatja
Magyarország trónját. Egyelőre azonban egyedül volt,
maximum a pápa támogatta, a korona sem volt meg, az
ország pedig a kiskirályok kezén volt, akik jól
kinevették a kissrác próbálkozásait. Hiába is
koronázták meg egyszer, az nem ért semmit. Csak
harmadszorra sikerült, a visszaszerzett Szent
Koronával. Szerencsére voltak nemesi családok, akik a
nápolyi pályázót támogatták, aki honoráriumként sok
földbirtokot ígért nekik. Így lettek a Szécsényiek
gazdagok.
10 évvel később nagy csatában győzte le
Károly Róbert (mert a magyarok nem tudták
kimondani a „káróbertó”-t) a kiskirályokat, hamarosan
pedig a nagy ellenfél, Csák Máté is meghalt, ezután
pedig egy szép palotában rendezkedett be az új király
Visegrádon. A kapura pedig kitűzték a liliomos
zászlót.
Aztán Károlyra várt, hogy sok pénzzel töltse meg a
kiürült kincstárat, kereste is a jó kis adóztatási
lehetőséget. Betiltotta az összes pénzt és csak az új
aranyforintot lehetett használni (erre is liliomot
nyomtak, Körmöcbányán, eredeti magyar bányákból
felhozott aranyból). Annyi aranyunk volt, hogy egész
Európa innen vásárolta, évente 1 tonnát hoztak fel a
német bányászok. Nem is kevertek az aranypénzbe
többször ezüstöt meg rezet, 1 forint annyit ért, mint 5
paraszt egész éves adója.
-Ez a firenzei fiorino tök jó pénz, de itt ejtsük csak
forintnak, hagyjuk az olasz szavakat!
Károly Róbert rájött, hogy a parasztoktól
érdemes a legtöbb adót szedni (a nemesek úgysem
adóztak), ezért egy nagy szekérrel meg a telken egy
nagykapuval rendelkező paraszt kifizette a kapuadót.
Károly eltörölte az útdíjakat meg a kompoknál az
átkelési pénzt, inkább a nyugati meg a lengyel határon
kellett a külföldi kereskedőknek vámot fizetni, ha
Magyarországra akartak jönni- igaz, csak alig 1-2%-ot.
Időnként még rendkívüli adókat is kivetett, ha éppen
kellett a háborúra.
A magyar kereskedők viszont kénytelen voltak
Bécsben a vásárokon, az osztrák árakon adni a
termékeiket- ezért Károly összefogott a lengyel meg a
cseh királlyal és Visegrádon jól összeszövetkeztek az
osztrákok ellen és elkerülő utat építettek Prága felé.
Így már ez sem volt gond.
„Apropó, közben ígérd meg király testvér, hogy ha
nincs fiad, az én fiam, a kis Luigi- Lajos kapja meg a
trónt Krakkóban!”
Bőven volt tehát pénz, ebből Károly Róbert
hadsereget toborzott, de szükség volt a bárók
magánhadseregeire is, akik külön szurkolói
csapatokban, saját zászló és címer kitűzésével gyűltek
mindig a táborba. Károly halálakor tömött kincstárat
hagyott fiára, Lajosra, aki még a lengyel trónt is
megörökölte. De Lajos a pénzt a háborúkra költötte,
mert bosszút akart állni meggyilkolt öccse miatt
Nápolyban, ahol Toldi Miklós volt az egyik tehetséges
harcosa. A király igazi lovagként az első sorokban
harcolt, amíg testőrei vissza nem vonszolták a sátrába,
mert attól tartottak, hogy lelövik a várostrom közben.
Otthon aztán Lajos egy törvényben
megtiltotta, hogy a nemesek eladhassák birtokaikat,
viszont a saját parasztjaiktól külön adót szedhettek be
(ez lett a földesúri kilenced). Lajos korában a kis
Caroberto-t támogató közepesen gazdag nemesekből
újabb bárói-hatalmas csoport alakult ki. Mindenki
megnyugodott, hogy az Aranybullában leírt jogokat
Lajos nem vette el a nemesektől. Viszont Diósgyőrben
igazi lovagi tornákon mutatták be, milyen jó harcosok
a magyarok. És lengyel király is volt, bár a lengyelek
nem nagyon kedvelték, ezért inkább csak
Magyarországon érezte jól magát. Károly Róbert meg
Lajos is próbálták a magyar városokat is támogatni,
ezért csak egyszer egy évben szedték be tőlük az adót,
csak hát elég kevés polgár lakott azokban, akkor is
németek meg zsidók.
MIKOR TÖRTÉNT? 1308-1370 között
 9. A FRANCIA FORRADALOM ÉS AZ EMBERI ÉS POLGÁRI JOGOK NYILATKOZATA
A Napkirály Franciaországa a 18.
században is Európa egyik nagyhatalmának
számított, de a királyságnak már kicsit sem volt
akkora tekintélye, mint XIV. Lajos idején. A véleménynyilvánítás, illetve el kell fogadni, hogy
felvilágosodás új gondolatai, az amerikai
alkotmányban leírt szabadságjogok gyorsan terjedtek.
Nemcsak a nemesség és a papok egy része szeretett
volna már kapitalista módon vállalkozni, de a polgárok
is egyenlő gazdasági-politikai beleszólást akartak a
hatalomba. Végül az államcsőd közeli helyzet, az
egymást követő hideg telek és éhínségek miatt az új
király, XVI. Lajos arra kényszerült, hogy összehívja a
rendi gyűlést.
Itt már azonban a "harmadik rend" egyenlő
jogokat követelt, és egy új alkotmányt, meg
alkotmányos királyságot látott volna szívesen, angol
példára. A király, nem kicsit félreértve a helyzetet,
erőszakkal akarta bezáratni a gyűlést, közben azonban
Párizsban nagy tömegek lázadtak fel, megostromolták
a gyűlölt börtönt, a Bastille-t. A forradalom gyors
terjedése miatt pánik tört ki: miközben a parasztok
kastélyokat gyújtogattak vidéken, a nemesség
összepakolt és a szomszédos német államocskákba
emigrált.
Az elavult földesúri-jogi rendszernek végül
egy éjszaka maga a nemesség vetett véget:
lemondtak minden előjogukról, eltörölve a robotot,
tizedet, földesúri adókat. A "szabadság, egyenlőség,
testvériség" jelszó nevében megfogalmazták, hogy
minden francia állampolgár ugyanúgy a jogállam tagja,
állampolgári jogokkal és kötelességekkel. Az olyan
jelképek mellett, mint a háromszínű zászló, a kokárda,
a vörös sapka és a "Szabadság nőalak", hamarosan egy
sokkal kézzelfoghatóbb dokumentumot állítottak
össze, elsősorban a pár évvel korábban készült
amerikai Függetlenségi Nyilatkozat mintájára:
megszületett az Emberi és Polgári Jogok
Nyilatkozata.
Alapkérdések
Első változatát La Fayette fogalmazta és Thomas
Jefferson, az amerikai függetlenségi nyilatkozat
szerzője is átnézte. Legfontosabb gondolata, hogy a
Függetlenségi Nyilatkozathoz hasonlóan kimondja,
hogy "minden ember szabadnak és jogokban
egyenlőnek születik". Ez az alapja a híres hármas
jelszónak: szabadság, egyenlőség, testvériség.
A Szabadságot a IV. cikkely határozza meg, de több
is foglalkozik ezzel a gondolattal. A szabadság
fogalmába így beletartozik a pluralizmus is (szabad a
párhuzamosan lehetnek más vélemények is) amely
szintén a felvilágosodás gondolata. Az Egyenlőség
gondolata a felvilágosodás kori istenfelfogás
következménye. Olyan módon, hogy ez az új
gondolkodásmód nem fér össze a korábbi
elképzeléssel, mely szerint a király Isten kegyelméből
uralkodik. Megalkotják ezért a Népfelség elvét.
A Jognyilatkozatban szerepel, hogy a parlamenti
választásoknak szabadnak kell lenniük. Montesquieu:
művében kimondja, hogy a hármas hatalom
(törvényhozói, bírói, végrehajtói) közül bármely kettő
egy kézbe kerülésekor zsarnokság, elnyomás alakulhat
ki. A tulajdon, a XVII. pont szerint szent és
sérthetetlen. Ez a cikkely szemlélteti a legjobban, hogy
a polgárság nézeteivel van dolgunk.
Pontról pontra
 Minden ember szabadnak és jogokban
egyenlőnek születik és marad; akkor lehet csak
különbség, hogyha valaki hasznos a többi
ember számára.
 Szabadság, a tulajdon, a biztonság és az
ellenállás joga az alapjogok.
 A nemzet adhat csak engedélyt a hatalom
gyakorlására.
 A szabadság annyit jelent, hogy mindent
szabad, ami másnak nem árt. Tehát addig
szabad valamit csinálni, amíg az más ember
szabadságát nem sérti, vagy korlátozza a
jogait. Ez persze nagy vitákat okozhat, mert
nagyon nehéz pontosan értelmezni.
 A törvényeknek kell engedelmeskedni, ha
nincs valamire törvény, az nem lehet kötelező.
 A törvény mindenkire egyformán vonatkozik,
és mindenki egyformán lehet állami
alkalmazott, ha képes ellátni a feladatát.
 Törvénytelenül nem lehet letartóztatni,
börtönözni senkit sem. Engedelmeskedni
viszont mindenkinek kell!
 Visszamenőleg nem lehet senkit sem
megbüntetni, tehát amíg nem volt rá törvény,
addig nem volt büntetendő! Amúgy sem lehet
túl kegyetlen büntetéseket hozni.
 Az ártatlanság VÉLELME (addig, amíg
bűnössé nem nyilvánítják, minden ember
 ártatlannak számít). Addig tehát előzetesen,  És minden állami alkalmazottat el kell
gyanúsítottként van letartóztatásban, és számoltatni a rá bízott KÖZPÉNZZEL:
bizonyítani kell, hogy bűnös (még ha  A törvényhozó és a végrehajtó hatalom
bűnösnek vallja magát, akkor is!) szétválasztása nélkül NINCSEN
 Senkit meggyőződése, vallási s egyéb nézetei ALKOTMÁNY.
miatt háborgatni nem szabad, kivéve, ha a  Tulajdonától - lévén a tulajdonjog szent és
meggyőződés törvényes rendet nem sérti. sérthetetlen - senki meg nem fosztható,
 Minden polgár szabadon szólhat, írhat s legfeljebb csakis igazságos és előzetes
nyomtathat ki bármit, de itt is vigyázni kell: kártalanítás fejében.
más emberek jogait nem szabad megsérteni,
 A jogok megvédésére kell karhatalom MIKOR TÖRTÉNT? 1789-ben
(rendőrség, katonaság).
 Mindenkinek adóznia kell, közösen kell
fenntartani az államot, ez a közteherviselés.
 A polgárok egyénileg vagy képviselők útján
joguk szavazzák meg az adókat, figyelik, hogy
mire költik az adójukat, a pénzüket, és joguk
van mindenről tudni.
 2. NAGYON KIRÁLY- AZ ÁLLAMALAPÍTÁS, GÉZA FEJEDELEM ÉS SZENT ISTVÁN URALKODÁSA
Amikor a magyar nép elfoglalta a Kárpát-
medencét, egy jó időre letáboroztak itt, a jól védhető
tájon és fű is volt elég, meg folyó. Viszont pár évente
átugrottak nyugat felé a németekhez meg az
olaszokhoz egy jó kis fosztogatásra és ehhez nagyon
értettek, mert gyorsan lovagoltak közben pedig
menekülést tettetve, halomra nyilazták az üldözőiket.
Ez egy ideig bevált, de aztán kiismerték a
módszert és a németek meg feltalálták a nehéz
páncélt, mit már kissé nehéz volt átlőni nyíllal.
Úgyhogy Géza fejedelem 70 évvel később már azon
kezdett gondolkozni, hogyan védje meg inkább a
magyarok országát a német birodalomtól (tőlünk délre
meg a bizánci görög császár fenyegetette az országot.)
A feszült helyzetben Géza jól döntött: felajánlotta a
német császárnak, hogy küldjön papokat az országba
és akkor a magyarok is keresztény hitre térnek (bár ez
sokaknak nem tetszett, mert szerették az ősmagyar
táltos vallást, saját varázslatokkal).
De Géza véres kézzel kinyírt mindenkit, aki
ellenkezett, a papoknak ajándékozott egy csomó
területet (pl. Pannonhalmán felépíthettek egy kolostort,
ahol aztán jó kis szürkebarátot palackoztak). Német
lovagok is jöttek, akiktől átvettük a modern
haditechnikát. Géza nem is bízott senkiben, ezért a
saját fiát akarta a trónon látni, aki az István keresztény
nevet kapta. Ez azonban más törzsfőknek nem tetszett,
egy rokonnak, Koppánynak például egészen más
elképzelése volt, Géza feleségét ő szerette volna
elvenni, de ez meg Istvánnak nem jött be, végül
Veszprém mellett a megbízható német lovagokkal jól
megverte Koppányt, akit ki is végeztek.
Egyelőre még meg sem száradt a szent olaj
István fején, amivel királlyá „kenték fel” 1000
karácsonyán, Esztergomban, amikor már harcolnia
kellett Erdélyért. Meg több törzsfővel is, akik nem
értékelték nagyra István országot egyesítő ötletét.
Szerencsére a pápa és a német császár régóta jó
barátok voltak, és jól gondolták, hogy István
megérdemel egy koronát, ha már a római katolikus
egyházat hozta be, és nem a bizánci görög papokat.
Még egy bajor hercegnőt is feleségül adtak hozzá.
„-Figyelj csak Szilveszter, ne támogassuk
meg ezt a magyar srácot?- Ottó, Ottó, te egy
lángész vagy! Küldjünk neki koronát, és keletről le
leszünk védve!”
István imádott irányítani, így gyorsan 10
egyházmegyére meg 45 vármegyére osztotta az
országot, és megbízható püspökökkel meg ispánokkal
irányította őket. Egyébként az összes terület (kivéve,
amit a papoknak ajándékozott) a királyé volt, úgyhogy
állandóan várról-várra utazott az egész kiszolgáló
személyzetével együtt, vitték a sólymokat a
vadászathoz, aztán addig ettek a várban, amíg a készlet
tartott. A király várait a várjobbágyok védték, a király
közvetlen segítői és tanácsadói pedig a nádor meg az
esztergomi érsek volt. Ebből összehoztak egy jó kis
királyi tanácsot.
Ahhoz, hogy az emberek megszokják az új
rendet, Istvánnak törvényeket is be kellett vezetnie.
Muszáj volt templomokat építeni (ezeket az egyház
rendezte be), meg az embereket (ha kellett erőszakkal)
rávenni, hogy eljárjanak imádkozni. Nem is engedték
őket vasárnap dolgozni, a termés 10%-át be kellett
adóba fizetni a papok részére, ez lett a tized. Ha tíz falu
összeállt, akkor közösen építettek egy templomot,
István pedig szigorúan büntette a lopást a
templomokból, meg hogy betartották-e a böjtöt pl.
pénteken, akkor nem ehettek húst.
Általában a gyilkosság esetén is a sértett
családját kellett kibékíteni (pénzbüntetést fizettek),
meg a királyi kincstárba is be kellett fizetni büntetést).
Az önbíráskodást (a vérbosszút) viszont nagyon
durván halállal büntették. Üldözték a boszorkányokat
meg a varázslókat (azaz a régi pogány hit őrzőit), és
még teljesen megszokott volt, hogy rabszolgát lehetett
tartani. István arra is figyelt, hogy ne sérüljön senkinek
a magántulajdona sem. Sok szabad ember elszegődött
egy gazdagabb ember szolgálatába. István jó
barátságot épített ki a szomszéd Lengyelországgal, a
német császárt meg nem hagyta, hogy megpróbálja
Magyarországot meghódítani.
Majdnem 40 év uralkodás után egy erős,
keresztény országot hagyott hátra. Sajnos fia korán
meghalt, mert elgázolta egy vaddisznó vadászat
közben, ezért lányának férjére, egy beképzelt velencei
olasz fickóra hagyta a trónt. Unokaöccsének, Vazulnak
nem akarta átadni az örökséget, mert attól félt, a srác
pogány marad, ezért, hogy ne is kacsintgasson a trón
felé, gyorsan kiszúratta a szemét meg még ólmot is
öntött a fülébe, hogy biztosan ne tudjon uralkodni. Ez
nem volt túl szimpatikus az öreg királytól.
 5. Mongol csapás- IV. Béla uralma és a tatárjárás
András király alatt ugyancsak jól elfogytak
a királyi birtokok, mert az uralkodó mindenkinek
osztogatott. Ettől nem lett népszerűbb, sőt a főurak
még rá is kényszerítették, hogy aláírja az Aranybullát,
amiben megígérte, hogy jogtalanul nem fog bármit
megtenni.
Persze hogy nem tetszett ez fiának, Bélának,
aki megfogadta, hogy gyenge apja helyett ő majd erős
királyként fog uralkodni. Ahogy trónra került, (1240-
ben) elkezdte visszavenni a főuraktól az apja
ajándékba adott birtokait, sőt annyira szigorú volt,
hogy előtte még leülni sem lehetett senkinek. Sajnos
egyes nagyon hatalmas báróknak már ekkor nagy
magánhadseregei meg erős várai voltak, és durván
összevesztek IV. Bélával.
A biztonság esetére- égessétek el az összes széket a
palotában - na akkor próbáljanak leülni!
Ráadásul nagyon rosszul időzített a király,
mert ekkor már hírek keringtek, hogy közelegnek a
félelmetes mongol-tatár harcosok Ázsia felől. A király
el is küldött egy szerzetest, Julianus barátot, aki
először azért indult, hogy a mai Oroszországban
maradt magyarokat felkutassa (meg is találta őket), de
másodszorra már ezt a területet elpusztították Batu kán
tatár hadai, sőt a kán levelet küldött IV. Bélához,
amiben megadásra szólította fel.
„Elnézést, merre van az út Bolgárországba? – Ez
uton kel mene neked ketü napa lesze naty naty faluu
– Hoppá,hoppá jól hallom, hogy magyarul tetszik
beszélni?”
IV. Béla bízott a nagyon jó harcos
kunokban, akik amúgy is utálták a tatárokat, másrészt
szívesen kértek volna védelmet Magyarországon, úgy
hogy a király befogadta a népet. Közben a tatárok
lerohanták az oroszokat, Kijevet meg más városokat
gyújtogattak. Sajnos a királyt utáló főurak
megvádolták a kun vezért hogy ”tatár ügynök”, és
leszúrták, mire a kunok fosztogatva kivonultak az
országból.
„-Ezek a kunok letapossák a vetést, mert nem
bírnak leszállni a hülye lovukról. „
Béla még megpróbált határzárat telepíteni a
Kárpátokban meg összegyűjteni valami sereget, de ez
már túl késő volt, az egyébként is sokkal gyorsabban
mozgó tatárok három irányból is betörtek az országba.
Béla a zsoldosaival (a főurak nem küldtek seregeket)
Pestről Muhiig, a Sajó folyó mellé vonult, és ott
letáboroztak, egy nagyon kevéssé védhető sík terepen,
a szekereikkel vették körbe magukat. Ezt használták ki
a tatárok és először nyilakkal felgyújtották a
szekértábort, majd körbevették a magyarokat és rájuk
támadtak. (1241-ben történt)
A király csak nagy nehezen tudott
kimenekülni a táborból, a tatárok azonnal üldözték.
Bécsben az osztrákok elfogták, és kizsaroltak tőle
három magyar megyét. Végül Bélának a horvát
tengerparton egy szigeten sikerült elrejtőznie.
Segítséget sem a németek, sem a franciák nem küldtek.
A tatárok az ország keleti részét
fosztogatták, meg Erdélyt, aztán Pestet is
felgyújtották, majd télen átkeltek a befagyott Dunán,
de a Dunántúlon a megerősített várakat (Esztergom,
Fehérvár, Sopron, Veszprém, Győr) nem tudták
megostromolni. Mivel a horvát területeken sem
sikerült a királyt elfogni, az oroszok is mozgolódtak, és
Batu kán szeretett volna a meghalt mongol fő kán
helyébe lépni- ezért a tatárok a következő tavasszal
kivonultak az országból. Egyes helyeken a lakosság
fele is elpusztulhatott.
Na, itt van Pest, ott meg szemben legyen a pesti
Újhegy városa, nevezzük Budának!”
Béla azonnal visszatért és hozzákezdett az
ország újjáépítéséhez. Kővárakat épített, vagy
támogatta a főurakat, hogy az ország nyugati és északi
részén felépítsék modern váraikat. Ehhez birtokokat is
adományozott. Maga felépítette Visegrád és Buda
várát, ezek később az ország központjai lettek. A
városok falakat építettek. Persze megint csökkentek a
király saját bevételei, úgyhogy kitalálták a határon
szedett vámokat meg támogatták a kereskedelmet is.
ettől kezdve a hadseregben is egyre több lett a
páncélos lovag, mert ezek voltak a leghatékonyabbak a
tatárok ellen. (1242-1270 között).
Béla visszahívta a kunokat is és hatalmas
területeket kaptak a mai Kiskunság meg Nagykunság
nagy részén. Külföldről még telepeseket is hívott, mert
a lakosság igen lecsökkent, ezek németektől kezdve a
románokig. A meggazdagodott nagyurak egyre
bátrabbak lettek, és kihasználták a király és fia közti
ellentétet: IV. Béla és fia, István között csak húguk,
Margit tudta békéltetni, de ekkorra már a főurak egész
4. Újratöltve- Gazdasági fellendülés a középkorban, a középkori városok és technika
500 évvel a római birodalom bukása után,
az össze-vissza sok népvándorlás befejeződésével jobb
idők következtek a középkori Európára. A kellemes
időjárás és az erdőirtások miatt egyre több földet
tudtak művelni. Aratták is a búzát nyáron, meg ősszel
is, ahol meg nem vetettek, ott hagyták, hogy az állatok
jól összetrágyázzák és a következő évben sokkal több
termett a pihentetett részben.
A jobb szerszámokkal már vasból
készítették az ekét, amivel jó mélyre tudtak szántani.
Ha nem volt más, a parasztok magukat fogták be az
eke elé, de a jómódúabbak hat ökörrel szántottak. A
lovak lábára meg patkót vertek, és úgy fogták be, hogy
nem a nyakára, hanem a szügyére szíjazták a hámot,
így a ló nem fuldoklott és jóval több erőt tudott
kifejteni.
A modern eszközökkel felszerelt
kolostorokban szerzetesek és apácák kísérleteztek a
régi római technikával: újra szőlőt műveltek, bort és
sört készítettek, ízes trappista sajtot érleltek, a
kolostorkertekben fűszereket termesztettek. A
hollandok a tengertől hódítottak el gátakkal
termőföldeket, az ügyes francia parasztok
Magyarországon terjesztették el a szőlőművelést.
De az emberi és állati izomerő helyett 1000
körül már vízimalmok és szélmalmok áttételes
gépezetei hajtották meg a kovács kalapácsát,
szövőgépeket, fűrészeket, fújtatókat, présgépeket ezek
sok százezer ember munkáját tudták már helyettesíteni.
Az elfelejtett építkezési technikát újra felfedezték,
darukkal, csigákkal és emelőkkel egyre nagyobb
templomokat, boltíveket tudtak alkotni.
Ezek a templomok (gótikus katedrálisnak
hívták őket) kecses tornyaikkal, hatalmas belső
tereikkel több évszázadig épültek, a vékony falakat
kívülről pillérekkel támasztották meg. A magasba törő
csúcsívek, a festett színes üvegablakok mind Isten
dicsőítésére készültek. Az építészek mellett ügyes
feltalálók már alkalmazták a pedál hajtotta szövőgépet,
a puskaport, a tükröt, az óraszerkezetet, a szemüveget
és a gombot is.
A sok mesterember már nem a faluban
dolgozott magányosan, a katedrálisokat sem a
falvakban építették, hanem fontos közlekedési
csomópontokban új típusú települések: a középkori
megyék felett uralkodtak, és a király csak a kisebb
nemesekre számíthatott, hogy mellette állnak
városok jöttek létre. Sok város a római birodalom
nagyvárosainak romjain létezett tovább, terjeszkedtek.
Másokat egy-egy hídhoz, átkelőhöz, vásártartó
helyhez, kolostor vagy vár köré építettek, és voltak
olyanok is, melyeket gondosan megterveztek
telepesek. Sikeresen fejlődtek az olyan városok,
mint London, Párizs, Velence, Genova, Milánó,
Firenze, (100-200 ezer lakossal), de az olyan kisebbek
is, ahol fontos egyetemi központ (Oxford, Cambridge)
vagy kereskedelmi központ volt (Brügge, Hamburg,
Barcelona, Prága, Bécs, Köln, 50 -100 ezer lakos).
A város lakói nem voltak sem parasztok,
sem lovagok, sem papok, ezért ki kellett harcolniuk
saját jogaikat, hogy a földesurak ne uralkodhassanak
felettük. A város kiharcolta, hogy független legyen
minden úrtól, kivéve a királytól, aki szabadságot és
önkormányzatot adott a városnak. Saját törvényeket
hoztak, saját bíróik és esküdtszékük volt, az adót
évente egyben fizették ki a királynak. A város lakói, a
polgárok szabadon dönthettek a vagyonukkal, úgy
örökítették, vagy adták el, ahogy akarták.
Aki belépett a városkapukon, egy másik,
szabad világba került. Nem csoda, hogy sok paraszt
is elszökött, és ha 1 évig és 1 napig egy városban
lakott, ő is a szabad polgár lehetett. A városokat egy
tanács és a tanács tagjai közül választott polgármester
irányította, leggazdagabb lakói általában a
kereskedőcégek vezetői, a céhmesterek és
háztulajdonosok voltak, a többi polgár a céhekben
dolgozó kézművesek, inasok, legények, munkások,
segédek, hivatalnok volt.
A város főterén állt a harang- vagy tűztoronnyal
magasított városháza, a polgármester és a
céhmesterek, kereskedők házai. Ha a város katedrálist
épített, akkor egy új főteret is létrehoztak. A
növekedéssel egy időben a régi falakat lebontották. A
kapuknál és falakon kívül vendégfogadók, kocsmák
álltak. a város egészségtelen volt: a szűk utcák
homályosak és levegőtlenek, az utcán szemét hevert és
kóbor állatok mászkáltak. (Az éjjeliedényeket az
ablakokból az utcára ürítették.) Emiatt a városok
gyakran estek tűzvész vagy járvány áldozatául. Külön
városnegyedekben zajlott a céhes ipari tevékenység. A
céhek az adott szakmát pontosan szabályozták, és
tiltották a céhen kívüli kontárok tevékenységét. De
tiltotta a céhszabályzat a versenyt, a reklámot, a
technikai újításokat is, büntették a hamisítást. A
mesterek legényeket és inasokat alkalmaztak, a
3. Le a búcsúcédulával- A reformáció okai, kezdete, irányzatai, kulturális hatása
A reneszánsz idején a pápák és a főpapok is
egyre gazdagabbak lettek, és nem tartóztatták meg
magukat az élvezetektől. Bárki lehetett püspök, ha elég
sok pénzért megvásárolta a hivatalt, a főpapok
szeretőket tartottak és óriási birtokaikat irányították. A
pápa más országok ügyeibe is beleszólt, és az ottani
adókat fényűzésre meg Rómában egy új templom
építésére költötte. Főleg a németek panaszkodtak, mert
ott több fejedelem úgy érezte, az ő országából viszik ki
a papok a pénzt, a nép meg elhitte, hogy a
búcsúcédulák megvásárlásával megválthatják majd
pokolbéli szenvedéseiket.
Martin Luther alázatos szerzetesként ment
Rómába zarándokolni, de amit ott látott.
felháborította: ereklyékhez imádkoztak, szentek
csontjait csókolgatták, és a pápa minden kritikát
elfojtott. Luther dühösen tért vissza Németországba, és
95 pontban fogalmazta meg kritikáját: sem a papok,
sem a pápa nem bocsáthatja meg a bűnöket Isten
helyett, és ebből nem lehet, nem szabad pénzt csinálni,
hit nélkül pedig senki sem kerül a mennybe. Luther
vitának szánt irata óriási érdeklődést keltett, a szegény
emberek és a gazdag fejedelmek is támogatták, mert
szegényebb egyházat akartak.
A pápa azonban kiátkozta és az egyház
ellenségének nyilvánította ki Luthert (lényegében
váltságdíjat tűztek ki a fejére). Hiába akarta azonban a
német császár is visszavonatni Lutherrel kijelentéseit,
ő nem hagyta magát, és nagyhatalmú fejedelmi barátai
segítségével elrejtőzött, miközben a Bibliát németre
fordította, hogy a nép is megértse (a pápa ezt is
ellenezte, mivel a szentírás túl magas az egyszerű
emberek értelmének).
„-Azonnal visszavonod, amit a pápáról
mondtál – De miért?- Csak! – Érveitek vannak? – Én
vagyok a császár! – Ha nem tudsz érvelni, sajnos,
nem vonok vissza semmit!”
Az új hit (az evangélikus) olyan gyorsan
terjedt, hogy hamarosan a német császár ott találta
magát, hogy az ország fele áttért Luther tanaira,
elutasította a gyónást, és a fejedelmek elkobozták az
egyház birtokait. Ezért megtiltotta, hogy Luther
követői terjesszék a vallást. Az ez ellen tiltakozók
lettek a protestánsok.
tanulásnak része volt a vándorlás és vizsgamunkaként
„remek” elkészítése is. KB. 700-1000 ÉVVEL EZELŐTT
Luther egyik követője még tovább ment: azt
akarta, hogy az emberek felnőttkorukban
dönthessék el, meg akarnak-e keresztelkedni (ekkor
tartják ünnepélyesen, hogy bemerülnek egy
medencébe). Ők lettek a baptisták. Nemsokára
fegyverrel csaptak össze katolikusok és reformátusok,
majd a béke arról rendelkezett, hogy a földesúr
döntheti el, milyen vallás lesz a saját birtokán, és aki
oda költözik, annak át kell térnie.
Luther hívei megengedik a papok
házasságát, és a misén csak jelképesnek tartják a bor
és a kenyér fogyasztását. Svédország, Dánia, Norvégia
hamar átvette a vallást, Angliában pedig VIII. Henrik
is a lutheri a tanokhoz hasonló egyházat hozott létre,
aminek saját magát tette meg a vezetőjének (miután a
pápa nem engedte meg neki, hogy elváljon a
feleségétől).
Svájcban azonban (akkor már félig
független ország volt) még tovább mentek, ott egy
francia lelkész, Kálvin talált ki egy teljesen új
rendszert. Azt gondolta, az egyházat ne is a papok,
hanem a megválasztott polgárok irányítsák, főleg a
pénzügyeket, és ahol lehet, spóroljanak. Kálvin egész
Genf ura lett, és nagyon komolyan vette a spórolást:
nemcsak a kocsmákat és színházakat meg egyéb
szórakozóhelyeket zárták be, de még a nőknek is el
kellett égetniük ékszereiket, díszeiket. Komor, puritán
(egyszerű) fekete ruhákba jártak és templomaikat is a
fehérre meszelt falakon kívül csak egy-két fakereszt
díszítette.
„-Kérem, azt kiírni a kocsma helyett, hogy
étterem, és aki káromkodni mer, azt azonnal
távolítsák el. És a pulton legyen egy Biblia! És
azonnal tessék hosszúnadrágot felvenni!”
Kálvin szerint Isten már mindenkiről előre
eldöntötte, hogy a mennybe vagy a pokolba kerül, ez
ellen nincs mit változtatni, viszont ha sikeres vagy,
akkor ez egy jel lehet, hogy téged jó helyre szán.
Kálvin továbbá azt tanította, zsarnok és elnyomó
királyokat nemcsak le lehet váltani, hanem meg is kell
ölni, mert ez Isten parancsa.
Svájc, a hollandok, a skótok és az angolok
egy része át is tért a református hitre, megfogadták
Kálvin tanácsát és később le is fejezték egy királyukat.
A franciáknál bonyolultabb volt a helyzet, ott a
katolikus király ravaszul vendégségbe hívta református
ellenfelét és barátait, majd Párizsban egy éjjel
tömegmészárlást rendeztek (csecsemőket is a Szajnába
dobálva, mert jobb megelőzni, hogy felnőve
reformátusok legyenek).
A reformátusok meggyilkolása azonban
hatástalan volt, a pápa hiába indította el az
ellenreformációt, rájött, hogy saját egyházában is
változtatásokat kell hoznia. A papokat erkölcsösebb
életre nevelték, oktatták, de megpróbálták a református
könyveket betiltani, elégetni (sokszor a szerzőjükkel
együtt). A jezsuita szerzetesrendet direkt azért hozták
létre, hogy beépüljön a különböző országok királyi
udvaraiba, és visszatérítsen a katolikusokhoz sok
embert, meg kémkedjen (vatikáni James Bondok).
Új stílusban, barokk templomokat építettek,
melyek annyira díszesek, látványosak, szemet
gyönyörködtetőek voltak, hogy a híveket lenyűgözze
és megtartsa őket. Olaszföldön és a spanyoloknál meg
Franciaországban megmaradt a katolikus egyház
erősnek.
A reformátusok (és aztán később a
katolikusok is) iskolákat, egyetemeket hoztak létre, a
könyvnyomtatás elterjedésével gyorsabban terjedtek a
hírek is, sok országban Biblia-fordításokat csináltak,
zenét oktattak, sőt, felvetődött, hogy a nők is
járhatnának iskolába.
MIKOR TÖRTÉNT? kb. 500 évvel ezelőtt
 1. BABSZEM MEG AUTOMATA- AZ ATHÉNI DEMOKRÁCIA MŰKÖDÉSE ÉS
VIRÁGKORA
Az ókori Athénban, kezdetben az
előkelő származású családok vezetői
irányítottak. Amikor már túl sok szegény
paraszt tartozott nekik adóssággal, és a
szerencsétleneket büntetésből eladták
rabszolgának külföldre, megkérték a bölcs
Szolónt, hogy oldja meg a helyzetet. Mire
Szolón kitalálta, hogy a gazdagság számítson,
ne a származás, és elengedte a szegények
adósságait. Ettől fogva már a gazdag
kereskedők is vállalhattak hivatalokat a város
irányításában.
„Van két lovad, rendben, kaphatsz hivatalt. Te? Látom,
megvetted a páncélodat meg a fegyvereidet, oké, te is
lehetsz tisztviselő. Hoppá, hát te mi vagy? Csúzlid van?
Sajnálom, te itt semmit sem vállalhatsz!”
Később a hatalomért durván
harcolni kezdtek a legnagyobb hatalmú
családok, amíg egy ravasz politikus ügyes
kampánnyal maga mellé állította a Nagyon vigyáztak, hogy ne lehessen csalni,
szegényebbeket és a város ura lett. A zsarnok
halála után aztán már újra több hivatalnok
vezette a várost, most már a lakóhely szerint
választották őket be a kormányzatba. Mivel
aggódtak, hogy megint lehet egy ravasz
politikus, aki megpróbálná megszerezni az
egyszemélyes hatalmat, időnként
„kiszavazósdit” tartottak törött cserepekkel, és
aki gyanús volt, azt 10 évre elűzték Athénból,
hogy ne is tudjon próbálkozni.
Tovább is fejlődött volna a
demokrácia, mármint az, hogy minél több
ember szóljon bele a döntésekbe meg a
kormányzásba, ha nem jöttek volna a csúnya
perzsák, akikkel 15 évig háborúzni kellett. A
gyalogos katonák meg az evezősök a hajókon
mentették meg Athént a perzsáktól, így aztán
az ő véleményük is egyre fontosabb lett.
Amikor a háború véget ért, és hazamentek a
földjeikre meg a műhelyekbe meg a kikötőbe
ládákat rakodni, akkor is szerettek volna
beleszólni, mire költi a város a pénzt.
Persze mindenki nem lehetett
szavazóképes, a nőket eleve kizárták, ők
csak otthon mondhatták el a problémáikat a
férjüknek, aki aztán elballagott a népgyűlésre.
Legalább 20 évesnek kellett lenni, hogy valaki
részt vegyen ezen a gyűlésen, ami fenn volt
egy domb tetején, innen rá is láthattak a város
közepén lévő piactérre meg a hivatali
negyedre, és ott döntöttek a legfőbb ügyekről
meg hoztak törvényeket.
-Figyelj már Kleidász, az ott nem a feleséged az
olajbogyóárus mellett, az Agorán, egy szakállas fazonnal
ölelkezve?
A legtöbbször csak hangosan
felkiáltottak, hogy igen vagy nem, amikor
szavaztak egy törvényről, vagy a kezüket
emelték magasra, de volt titkos szavazás is,
amikor egy kis korongot dobtak be egy-egy
urnába, aztán összeszámolták a szavazatokat.
meg hogy a rendszer igazságos legyen és
mindenkinek ugyanannyi esélye legyen egy-
egy tisztséget megkapni, így kisorsolták a
polgárokat. Volt ehhez egy automatájuk, ami
véletlenszerűen kiadta a személy nevét a
tisztségre. A bíráskodáshoz sem kellett jogot
végezni, csak beültek és meghallgatták az
eseteket, aztán döntöttek, jó sokan voltak, de
mindig páratlan számban.
De szükség volt hadvezérekre, akik
a stratégiát dolgozták ki (bár béke volt, de
azért készültek a háborúra, mert spártaiak
kezdtek a gazdag Athénra féltékenykedni).
Ezeket az embereket választották a
népgyűlésen, mert ehhez érteni is kellett. Így
lett Periklész 15 évre újra meg újra
sztratégosz, és a demokrácia vezetője. A
népgyűlésen a hadüzenetről vagy a
békekötésekről is döntöttek. A komolyabb
bírósági ügyekben (ahol esetleg halálbüntetés
lett volna) egy szakértői bíróság ítélkezett.
 A város ügyeit 9 hivatalnok és egy
500 fős tanács intézte. Kifizettek és beszedtek
pénzeket, az özvegyeknek, árváknak és a
rokkantaknak segélyt utaltak ki, rendezték az
utcák állapotát, a szemétszállítást, a kikötőben
a vámokat megállapították, kihirdették az
ünnepnapokat és a városi rendezvényeket és
ellenőrizték, hogy a tisztségviselők nem
sikkasztják el a pénzeket, ezekkel el kellett
számolniuk. És nagy baj volt, ha nem volt
minden számlával igazolva! Amúgy pedig 1
évre szóltak csak a megbízások.
Periklész a békeidőt felhasználva
szépítette, építette a várost, gyönyörű
templomot a hegy tetejére. Ehhez persze sok
pénz kellett, de legalább volt munkájuk az
embereknek. A gazdagok ugyan nem fizettek
adót, de vállalniuk kellett, hogy egy színházi
előadást a saját pénzükből rendeznek meg
(drága volt a díszlet meg a ruhák, meg nem
volt belépődíj). De az is megtörtént, hogy egy
egész hajót saját költségen kellett vízre
engedniük és az evezősök napi bérét is ők
fizették.
Még szerencse, hogy ezüstbányákat
találtak Athéntól nem messze, mert ebből
sok bevétele volt az államnak. A bányákban
rabszolgák dolgoztak, nyilván nekik nem volt
polgárjoguk, meg szavazati joguk sem, de
felszabadulhattak és akkor indíthattak
vállalkozást is. A kikötőben élő külföldieknek
sem volt beleszólásuk a szavazásokba, és adót
is kellett fizetniük, de nekik megérte, mert
nagyon jó üzleteket kötöttek, olyan nagy
forgalom volt.
A bevételekből költöttek a
bíróságokon dolgozó meg később a
népgyűlésen megjelenő polgárok napidíjára
(ebből egy napi kaját vehettek maguknak,
hogy ne essen ki a keresetükből az az idő,
amikor államügyekben dolgoznak). Nem járt
mindenki a népgyűlésre, mert eleve csak 6000-
en fértek el a dombon, de ami a legfontosabb:
nem számított, hogy valakinek mennyi
vagyona van, ugyanúgy lehetett politikus.
Mindenkit politikusnak neveztek,
aki beleszólt a polisz, azaz a városállam
ügyeibe, és „politizált”. Az előkelő családok
persze kritizálták a rendszert, hogy a buta
szegény parasztok meg evezősök minek
szólnak bele a fontos ügyekbe, de ettől a
demokrácia még működött. Később
szigorítottak, és csak az lehetett polgár, akinek
az anyja meg az apja is athéni polgár volt.
MIKOR TÖRTÉNT? kb. 2500
évvel ezelőtt
 7. Tarhonya és papucs. A török uralom Magyarországon. Harc a török uralom ellen.
Mátyás halála óta nagy baj volt
Magyarországon. A pénzt gyorsan elköltötték a
nagyurak, a trónra egy magyarul sem beszélő,
irányítható királyt választottak, a fekete sereget
feloszlatták, a parasztokat addig zaklatták, amíg fel
nem lázadtak, alig tudták leverni őket. Még nagyobb
baj volt, hogy pont ekkor lett a török birodalom ura a
világhódító terveket szövögető Szulejmán szultán,
akinek hadserege 5-ször erősebb volt, mint a
magyaroké. Ráadásul Magyarország nem számíthatott
a német császár segítségére sem, aki a franciákkal
harcolt.
A tinédzserkorú II. Lajos nem tudott sem
pénzt, sem hadsereget gyűjteni. Szulejmán előbb
Nándorfehérvár végvárát foglalta el, ezzel az ország
védőpajzsa megsemmisült, majd 1526-ban megindult
teljes seregével. Mohács mellett a túlerőben lévő,
modern puskákkal felszerelt janicsársereg szétverte és
legyilkolta az egész magyar kormányt, az uralkodót és
akadálytalanul fosztogatott Budán.
Mivel nem volt király, az aggódó nemesek
nagyon örültek volna újra egy magyar uralkodónak,
így meg is választották Szapolyai Jánost, aki a
leggazdagabb volt akkor. De a főurak nem bíztak
benne és inkább a nyugati szomszédot, a német császár
tesóját, Habsburg Ferdinándot választották meg.
Így rögtön két király is lett, akik egyelőre
azzal voltak elfoglalva, hogy egymás területét
próbálták elfoglalni. Ferdinánd természetesen
bátyjától, a német császártól kapott segítséget, mire
Szapolyai meg magát Szulejmánt hívta be az országba
(nagy tévedés volt). Jöttek is a törökök, segítettek
Szapolyainak megtartani a fél országot, közben pedig
próbálkoztak Bécset is elfoglalni, de az túl messze
volt, meg mindig jött a tél, amit a törökök nem
szerettek. Amikor Szapolyai meghalt, fiára hagyta
országát, amit kezdtek Erdélyi Fejedelemségnek
nevezni. Szulejmán meg gyorsan kihasználva a
helyzetet, elfoglalta Budát, és onnantól az ország már a
harmadik részre is szakadt, amit úgy hívtak: a
Hódoltság. Ferdinánd meg az osztrákok meg
kezdhettek berendezkedni a védelemre.
Mivel a régi, déli végvárakat mind elfoglalta
a török, Horvátországtól a Balaton partjai mentén fel
az északi hegyekig új várakat kellett építeni,
megerősíteni, hogy az állandóan nyugat és Bécs felé
támadó Szulejmánt megállítsák. Kelet felé, a Tiszán
túl, Erdély évente adót fizetett a szultánnak, így őket
békén hagyták. Az Alföld nagy része, majd a Dunántúl
déli része, egy egyre szélesedő terület török megszállás
alá került 150 évre.
Több hullámban ostromolták a várakat az
oszmán seregek. Országos nagy öröm volt, amikor
Egerben hosszú harcok után visszaverték az
ostromlókat és megvédték a Felvidéket. 15 évvel
később viszont az öreg Szulejmán Szigetvárat
rohamozta meg, és a bátor Zrínyi Miklós végsőkig
kitartó harca ellenére elfoglalta a várat. Mivel a szultán
már a végső ostrom előtt meghalt sátrában, utódja és a
Habsburg császár békét kötöttek.
A következő 30 évben patthelyzet alakult ki.
A várakra és a benne szolgáló végvári vitézek
fizetésére alig volt pénz, pedig még a németek is
rendszeresen küldtek segélyeket. A törökök viszont
egyelőre Ázsiában harcoltak, úgyhogy csak
fosztogatások, meg egymás várainak kisebb támadásai
voltak békeidőben. Nyugat- Magyarországon
reménykedtek, hogy a Habsburgok majd előbb-utóbb
kiűzik a törököket, de erre még nem voltak képesek
fegyverzetileg meg pénzügyileg sem.
Közben pedig a törökök berendezkedtek a
megszállt területeken. A templomokat mecsetekké
alakították át (félholddal a tetejükön), és magas
tornyokat építettek, ahonnan napi ötször kikiáltók
énekelve figyelmeztették a kötelező imákra a
muszlimokat. A magyar falvak földjei a szultáné
lettek, hacsak ki nem osztotta azokat a lovas
katonáknak, amíg hűségesek voltak hozzá,
használhatták a földeket. A területet több részre
osztották, amiket a pasák meg a bégek irányítottak,
Budán sok pasa váltotta egymást. A jogi vitákat a kádi,
azaz a bíró döntötte el az ide költöző törökök között, a
vallási meg egyéb ügyekben pedig ahhoz fordultak, aki
mindent tudott: a muftihoz (ő megnézte, hogy a
Koránban mit írnak erről).
Nyilván, ha fenn akarták tartani a
hadsereget, adót kellett szedniük a magyaroktól, a
harádzsot (ebből lett a harácsol szavunk), de még a
kapuadót is beszedték a jobbágyoktól. Azokon a
területeken, ahonnan nem menekültek el a magyarok
(az Alföld fele kiürült), ott a magyar földesurak is
visszajöttek, és ők is beszedték a parasztoktól az
adókat. Végvári vitézek kíséretében még a papok is
beszedték a tizedet a falvaktól. Az elpusztult falvak
helyére a század végén szerbek és más népek
vándoroltak be, erősen fogyatkozott a magyarság.
A törökök nemcsak katonáikat,
kultúrájukat is elhozták Magyarországra. A basák
kényelmes palotáikban a puha díványon
elhelyezkedve, papucsot húzva lábukra elővették az
ibriket (ivóedény) és a findzsát (csésze), amiből a
forró, gőzölgő fekete levest (kávé) kortyolgatták,
hozzá törökmézet ropogtatva. Lakomáikon finom
birkahúst kevertek össze tarhonyával és zöldségekkel,
szafttal, bográcsban készült pörköltet fogyasztottak.
Étkezés után eljártak a törökfürdőbe, ahol a gőzölgő
vízben pihentek, masszíroztatták magukat. Ezek a
fürdők Budán a mai napig működnek. Az időjárás
azonban, a hideg telek, az egészségtelen mocsarak
kipárolgása nyáron a hódítóknak sem esett jól. A
magyar népesség nem tért át az iszlám hitre, sok
kapcsolat törökök és magyarok között nem volt.
Erdélyből gyakrabban indultak Isztambulba
követségek, melyek vitték az évi rendes adókat és
ajándékokat a török portára.
A századvégen nagy háború kezdődött,
melyben ugyan a Habsburgok és a velük harcoló
magyarok haditechnikában már fejlettebbek voltak, de
a szervezetlen hadsereg miatt 15 év múlva a törökök
tudtak újabb területeket szerezni. Az ország tovább
pusztult, a Habsburg-magyar viszonyt tovább rontotta
az, hogy az ország nagy része áttért a református hitre,
míg az osztrákok katolikusok voltak, és a 17.
században pedig nagy európai háborúk kötötték le a
németek erőit Nyugaton.
MIKOR TÖRTÉNT? kb. 450 évvel ezelőtt
 8. A felvilágosult abszolutizmus Mária Terézia és II. József alatt
Elég a sötétségből, mely az
emberek fejében van-mondták a
filozófusok Franciaországban- ezzel
kezdődött a felvilágosodás. Mindenkinek
joga van megismerni a világot, a babonák
és butaságok ellen harcolni kell, a
tudomány eredményeit és az ember jogait
le kell írni, hogy a jövő generációi is
tanuljanak belőlük. Az ésszerű
gondolkodás, és a nép joga, hogy
kormányozza magát: ez a két gondolat
megváltoztatta a világot. Hamarosan kitört
a francia forradalom, amely az egész régi,
középkori rendszert elsöpörte.
Európa távoli, keleti részein
azonban jóval fejletlenebb országok voltak,
mint Franciaország. Itt nem voltak filozófusok,
tudósok, akik leírták volna a felvilágosult
gondolatokat. Ausztriában, Magyarországon,
Oroszországban a király vagy királynő
indította el a fejlesztéseket, mert félt, hogy
országa lemarad a Nyugattól. Meg a háborúk
egyre többe kerültek. Ezért aztán az uralkodó
biztosította a vallásszabadságot, iskolákat,
kórházakat építtetett. Több száz manufaktúrát
alapított, mestereket hívott az országba.
Falvakat építtetett, krumplit és kukoricát
ültetett, hogy jobban táplálkozzanak az
emberek. A bíróságok védték a jobbágyságot,
de a földesúri adók megmaradtak. Már nem
voltak olyan kegyetlen büntetések, mint a
középkorban.
Így erősödött meg a porosz állam és
hadsereg, így lett nagyhatalom Oroszország és
így sikerült Mária Teréziának is Ausztriában
és Magyarországon modernizálni az államot.
(Alig akarták elfogadni nőként a trónón, sőt a
poroszok háborúztak is vele). A királynőre
jellemző, hogy nagyon vallásos volt és
határozott döntéseket hozott, melyet abszolút
(vita nélkül) akart elfogadtatni. De
meggyőződése volt, hogy „etetni kell a juhot,
ha fejni, nyírni akarjuk”, azaz támogatni kell a
parasztokat, ha több adót szeretnénk tőlük
beszedni. Ezért is hozta rendeletét (mert az
országgyűlésen nem is akart vitatkozni a
magyar nemesekkel), ami lecsökkentette a
jobbágyok robotját heti 1 vagy 2 napra. Így
többet tudtak a saját földjükön dolgozni.
A királynő igyekezett a birodalom
gazdaságát is fejleszteni, ezért magas
vámokat szedett minden külföldről behozott
árura, ha azt nálunk is gyártották. A magyar
iparcikkeket sem akarták, hogy behozzák
Ausztriába, ezért a birodalmon belül, az
osztrák-magyar határon is vámot szedtek.
Bezzeg a magyar búzát meg marhát alacsony
vámmal engedték be, hogy a magyarok tudják
a bécsieket etetni. A kettős vámrendszer nem
tett jót a fejletlen magyar iparnak, alig
alakultak manufaktúrák. De ő (meg a fia, II.
József) kifejezetten támogatta, hogy a krumplit
meg a kukoricát meg hasznos növényeket
termeljenek Magyarországon.
 Hogy a tudatlanság sötétjét
megvilágítsa, Mária Terézia új
iskolarendszert alapított. 6 és 12 év között
szerette volna, ha mindenki iskolába jár, ezért
a falvakban is kellett kisiskolákat építeni, már
tanultak mai tantárgyakat, de az iskola csak
késő ősszel, a mezei munkák befejezése után
kezdődött. Aki az alapokat megtanulta,
mehetett középiskolába, tanárokat is képeztek
már, és állami iskolákban már nem papok
tanítottak. Megjelentek az első tankönyvek is.
A budai egyetemen már orvosképzés is volt.
Ez összefüggött az egészségügyi
rendeletével, mert azt akarta, hogy minden
városban legyen egy orvos. A török háborúk
után lepusztult országban évtizedekig
támogatta új népek, főleg németek (svábok)
bevándorlását, letelepedését, akik
szorgalmasan, és egy ideig adómentesen
kezdték művelni az elhagyott földeket. A
kóborló cigányokat is le akarta telepíteni,
rendeletében voltak is felvilágosult ötletek
(megtiltotta, hogy döghúst egyenek, meg hogy
a cigánygyerekek meztelenül futkossanak), de
a cigány nyelv betiltása vagy a gyerekek
erőszakos elvétele szüleiktől már nem
működött.
A nemesek támogatták Mária
Terézia kormányzását, a parasztság sokkal
jobban kedvelte a királynőt, mint a korábbi
osztrák királyokat.
Alig várta már anyja halálát, olyan
türelmetlenül akart reformokat hozni II.
József, aki Voltaire, Rousseau és más francia
filozófusok könyvein nőtt fel és a Nagy
Enciklopédiát is olvasta. Modern gondolatai
voltak (szerinte minden ember egyenlő), de
ezeket nagyon erőszakosan akarta
megvalósítani. Alighogy trónra került, nem is
koronázta meg magát Magyarországon
(kalapos királynak csúfolták emiatt) és
hozzálátott, hogy a 15 nép lakta Habsburg
birodalomból egy nagy egységet csináljon.
Minden napra jutott 2 rendelete.
Jól indított, a reformátusok végre
örülhettek, hogy szabadon mehettek a
templomaikba és felvállalhatták a vallásukat.
Ez a türelmi rendelet a magyarok körében is
népszerű volt. II. Józsefnek ki is alakult egy
rajongótábora, a jozefinisták, akik várták a
további reformokat. A császár is támogatta a
jobbágyokat, már végre szabadon költözhettek
másik földesúrhoz, sőt a városban is
kitanulhattak mesterséget, alapíthattak
vállalkozást, képezhették magukat. Még a
megalázó jobbágy szót is eltörölték. De a
rendszer nem szűnt meg.
Aztán hirtelen megharagudtak rá a
magyarok. Előírta, hogy mindenkinek meg
kell tanulni németül, és pár év múlva majd
ezen a nyelven kell az ügyeket intézni a
hivatalokban meg az iskolában is ez lesz a
kötelező. Ez csak az osztrákoknak jött be, a
magyarok látványosan magyar ruhába öltözve
tiltakoztak. II. József próbálkozott a nemesség
megadóztatásával is, ez még nagyobb
felháborodást okozott.
1787-ben az első nagy országos
népszámláláskor kiderül, hogy a béke és a
fejlődés meg az egészségügy hatására az
ország lakossága több mint kétszeresére nőtt.
A császár szerzetesrendeket szüntetett meg (ha
nem gyógyítással vagy oktatással
foglalkoztak), újabb svábokat telepített be a
földekre, eltörölte a halálbüntetést és sok
hasonló felvilágosult rendeletet hozott.
Egyre nagyobb lett a zúgolódás,
amikor a megyéket is el akarta törölni. és 10
kerületre osztotta volna Magyarországot. Túl
hamar akart sok modern változtatást hozni, és
nem vette észre, hogy a lakosság még nem
készült fel erre, még korábbi támogatói, pl.
Kazinczy Ferenc is elfordult tőle. Halála előtt
a türelmi és a jobbágyrendelt kivételével
minden intézkedését visszavonta.
MIKOR TÖRTÉNT? kb. 250 évvel
ezelőtt
 11. A XIX. század eszméi

A XIX. század legfontosabb avatkozzon be a gazdaságba sem. Ezért Adam Smith

eszmeáramlatai a felvilágosodásra megfogalmazta a szabadversenyes kapitalizmus
vezethetőek vissza, Montesquieu és elméletét (nem korlátozzák a versenyt). Ugyanakkor a
Rousseau hatása figyelhető meg bennük. vélemények teljes szabadsága és toleranciája nagyon
Az új eszmék születése részben a francia fontos, nincs fekete-fehér igazság, igazságok vannak,
forradalomból táplálkozik (liberalizmus, és a viták ésszerű keretben folynak. A liberális-
nacionalizmus), részben a francia ellentétben pl. a nacionalistával - világpolgár
forradalom (konzervativizmus) és az ipari (kozmopolita): bárhol otthon érzi magát. Elfogadja a
forradalom ellenében (szocializmusok) jön kisebbségeket, a kisebbségi véleményeket, empatikus.
létre.
KRITIKÁJA
1. A liberalizmus
 a szabadversenyes kapitalizmust nem lehet
A liber = szabad szóból származó eszme szabályozni (multik kinyírják a kisboltot)
alapgondolata az egyéni szabadság: politikai, vallási,  vagyoni egyenlőtlenség alakul ki (milliárdosok
gazdasági tekintetben. A liberalizmus optimista vs. napi 1 dollárból élők
világnézet: hisz a fejlődésben, az ember  a nagy szabadság szabadossághoz vezet
tökéletesedésében, a reformokban. Szigorúan (fiatalkorúak veszélyeztetése)
szétválasztja a magán- és közéletet, hogy az állam ne
avatkozzon be a magánéletünkbe, és az állam ne
  a demokráciában a tömegeket bárki =őserő, pl. a magyarok tehetsége bizonyított, mert
befolyásolhatja (pl. tudományellenesség, nagyon sok fontos technikai találmányt alkottak meg).
kisebbségi csoportok elleni lázítás)
Mivel a cél a hagyomány és a közös gyökerek
 az emberek nem tudnak a nagy szabadsággal
felfedezése volt a francia forradalom és a
mit tenni, helyi döntéseket hozni, nincs
„nemzettudat” kialakulása miatt, ezért minden
értelmes vita, érzelmek alapján döntenek, stb.
országban megkezdődött
2. A konzervativizmus  a közös nyelv „anyanyelv” megtisztítása=
A conservare = megőrizni, tartósítani szóból eredő nyelvújítás
eszme a francia forradalom, a liberalizmus hatására,  a nemzeti kultúra = nemzeti történelem és
annak „ellensúlyozására” létrejött világnézet. A hagyományok felfedezése
pesszimista világnézet szerint az emberi természet  a nemzeti kincs: nemzeti múzeumok,
tökéletlen, ezért kis lépésekben, lassú javításokra, színházak, képtárak, történelemkönyv
változtatásokra van szükség. A radikálisabb reformok létrehozása
szükségtelenek, a hagyomány tisztelete nagyon fontos. (példák: németek: Grimm testvérek (német
nyelv szótára, nyelvtana, népmesék
A konzervativizmus alapvető értékei: a család összegyűjtése, Magyarország: Kazinczy
(összetartozás), az egyház (hit), és a helyi közösségek. németek=viking ősök, magyarok=Atilla és a
Véleménye szerint rend és tekintély nélkül nincs hunok, olaszok=Római Birodalom,
szabadság, csak szabadosság, ezért arra törekszik, angolok=Arthur király lovagjai
hogy ne legyenek nagy egyenlőtlenségek. „Az  a romantika (elvágyódás a messzi múltba, a
emberek hiszékenyek, megvesztegethetők, legendák és hősök világába)
befolyásolhatók”, ezért a választójogot iskolai  a nemzetállam jelképeinek a megalkotása:
végzettséghez kötik, az állam beleszól az emberek zászló, címer, himnusz, emlékművek, nemzeti
életébe, de segítséget is ad. ünnepek, nemzeti sportversenyek, nemzeti
sztereotípiák
KRITIKÁJA
KRITIKÁJA
 a vezetők közötti kapcsolatrendszer miatt
korrupció, állami összefonódások alakulnak ki  túlzott fajtája: sovinizmus (csak a saját nemzet
 az elitek irányítanak tökéletes, a többi nemzet alsóbbrendű)
 szociálisan nem mindig érzékeny (aki szegény,  idegengyűlölet (xenofóbia), patriotizmus
az magának köszönheti) (hazafiság)
 nehezen hoz reformokat, korlátozza az  nemzetállam = csak egy nemzet, kisebbségek
állampolgárt tagadása
 Ny-Európa: a kisebbségek erőszakos
3. A nacionalizmus beolvasztása (katalánok)
 K-Európa: egy országon belül sok nemzet, egy
A szó eredete: „natio”= „egy helyen
nemzet sok országban szétszórva
születettek”=nemzet.

A nacionalizmus lényege az etnikai összetartozás: 4. A szocializmus

közös lakhely, származás, múlt, hagyomány. Itt egy
politikai közösség =1 ország= 1 nemzetnek felel meg.
A nemzet túlterjedhet az országhatáron (lásd: erdélyi
magyarok), és számon tartja a más országokban
nemzedékek óta ott élő, esetleg az anyanyelvet már
nem is beszélő nemzeti közösségeket is. A
nacionalizmus szerint hűség csak a „hazához”, az
”anyaföldhöz” kell, a testvériség gondolata azt jelenti,
hogy „minden magyar (francia, német, stb.) testvér”.
Ezért fontos az anyaföld tisztelete, kapcsolatot
keresnek a tehetség és származás között (ősföld
Az ipari forradalom hatására, az új társadalmi és
gazdasági rend kialakulása miatt jött létre.
A „societas”=társaság szóból származik. A
társadalmi egyenlőtlenség kritikája, célja a munkásság
érdekeinek védelme, az igazságtalanság elleni harc, a
tökéletes, egyenlő társadalom keresése =utópia
(idealista). Az első utópista szocialisták szerint a
társadalmat a legkiválóbb iparosok és tudósok
irányítanák, az emberek önkéntes
társulásában(falanszter) egyenlőség lesz. A
szocializmusból alakult ki a szociáldemokrácia, célja a
munkásság helyzetének javítása demokratikus úton,
pártként (1870-1880-as évek). A szocialista állam
beleszól az emberek életébe: segélyezés, elosztó
rendszer, szociális „háló” (betegbiztosítás, nyugdíj,
baleset, gyes, stb.) „gondoskodó állam”. Május 1.
(munkásság legnagyobb ünnepe)
5. A kommunizmus
A Communia=közösség, common=közös szóból
ered. Ókor, középkor: kommuna (közös tulajdonban
együttélés), a szocializmus szélsőséges fajtája.
Karl Marx tudományos szocializmusa = 
marxizmus. Történelemelmélete szerint az emberiség
fejlődik, a fejlődést az ellentétek harca: az osztályharc
viszi előre. Ez az ókorban a rabszolgák vs.
rabszolgatartók harca, a középkorban: jobbágyok vs.
nemesek, az újkorban: tőkések vs. munkások harca.
10. Az első ipari forradalom és hatása a népességre és a városokra
Óriási változás kezdődött a történelemben,
amikor a hagyományos izomerő, szél-meg vízenergia
helyett a gőz energiáját tudták hasznosítani. Olyan
gyors fejlődés indult meg, hogy ipari „forradalom”-nak
nevezték el. Már régóta kísérleteztek brit tudósok
hatékony gépekkel, melyek felgyorsíthatják a gyártást,
meg a bányászatot, de csak az 1700-as évek közepén
sikerült megbízható módszert találni: a gőzgépet.
Angliában egyébként már korábban is
egyre több élelmiszert tudtak a földeken termelni,
hasznos növényeket, mint a krumpli, ami megszűntette
az éhínségeket, a műtrágya növelte a termést, az
istállóban tartott állatok pedig tovább éltek. Nem
csoda, hogy a jobb táplálkozás miatt nőtt a népesség és
A jövő: a munkások győzelme, megszűnnek az
osztályok (proletárdiktatúra), majd megszűnik az
állam: létrejön a kommunizmus (tökéletes)
Marx és Engels 1848: közös műve: a Kommunista
Kiáltvány (a munkásság osztályharca: céljuk a
magántulajdon megszüntetése, a gyárak és a termelés
állami (közös) tulajdonba vétele, a proletárok ezért
forradalmat robbantanak ki).
KRITIKÁJA
 a tökéletes egyenlőség megvalósíthatatlan, az
emberek szeretnek birtokolni,
a marxi osztályharc elmélet nem igaz,
 a közös tulajdonú üzem nem működik, ha nem
hozzáértők (a munkások) vezetik,
 állami tulajdonban nem lehet sztrájkolni,
 a 20. században a kommunisták totális
diktatúrákat hoztak létre, 100 millió áldozattal
 a kommunista rendszerben „Big Brother”: a
Párt mindenkit megfigyel, irányít és ellenőriz.
a felesleges munkaerőt fel lehetett fogadni a
bányászatban meg az alakuló gyárakban.
A feltalálók is számíthattak arra, hogy
ötleteiket levédhetik és a sikeres terméket csak ők
gyárthatják évekig- így megérte vállalkozni. Egy-egy
feltaláló ötletéhez mások is adtak tőkét, hogy
beinduljon az üzlet. A gyártás és a termékek eladása
pedig azonnal fejleszteni kezdte a közlekedést is, hogy
az árukat minél gyorsabban el tudják juttatni a
fogyasztókhoz.
A tökéletesített gőzgéppel először csak a
bányákból szivattyúzták ki a vizet, de később már
köszörülésre, őrlésre, fűrészelésre is tudták használni.
Az óriási méretű gépeket nagy csarnokokban, több
munkásnak kellett kezelni, így alakultak ki a gyárak.
Ésszerű volt, hogy a szénbányák vagy
vasérclelőhelyek mellé építsék fel ezeket a gyárakat,
amiben 12-14 óra munkaidőben, pontos
munkabeosztással, monoton és veszélyes körülmények
között dolgoztak az új munkások, a proletárok százai.
Hamarosan gépek gyártották a szerszámokat is,
törvényben meghatározott szabványméretek szerint.
Watt gőzgépét szívesen alkalmazta a textilipar,
szövőszékek és fonógépek százezreit hajtotta az új
energia (ezeket általában nők kezelték). Ennek
következményeként az egész világot elárasztotta az
angol ruha.
A közlekedést Angliában a mesterségesen
ásott hajózható csatornák segítették (az utak
használhatatlan állapotban voltak). Az első gőzgépek
túl nagyok voltak, hogy egy kocsira rá tudják szerelni
(bár Londonban teszteltek egy gőzbuszt). Az első
áttörés akkor történt, amikor egy kisebb gép egy
gőzhajó lapátkerekeit tudta meghajtani, a kazán
felrobbanása nélkül. Az árral szemben, vitorla nélkül is
haladó gőzhajó nagy siker lett.
A biztonságos gőzgépeket aztán már a
síneken közlekedő, jóval olcsóbban megépíthető
pályán mozgó mozdonyokba is be tudták építeni,
Stephenson Rakéta nevű szerkezetét utánozva. Bár
sokan aggódtak, hogy a 25-40 km/órával száguldó
vonatok egészségre káros hatásúak lesznek, ez nem
állította meg az első vasútvonalak kiépítését: Először a
két ipari központot, Manchestert és Liverpoolt kötötték
össze. A korábban, postakocsival 1-2 napos utak
Angliában 6-12 órára csökkentek, rengeteg árut
lehetett olcsón szállítani egyenesen a bányáktól a
városokig.
Angliát már behálózták a vasútvonalak,
amikor Európa többi részén még csak olyan rövid
pályákat építettek, mint Magyarországon a Pest-Vác, 1
óra alatt megtehető vasútvonal. Vas- és acélszerkezetű
hidakon vitték át a sínpályákat, fejlődött a mérnöki
szakma. A kövezett utakat egy skót mérnök
tökéletesítette. A gyorsabb kommunikációt segítette a
szemafor, majd a Morse-távíró. A nagy iparosodás
egész ipari körzeteket hozott létre Európában: Észak-
Franciaország, Hollandia, Belgium, a németeknél a
Rajna melletti szénbányák és a nagy kikötő Hamburg
környékén, Olaszországban északon jöttek létre
összefüggő ipartelepek és városok.
A világ megváltozott. A technika
fejlődésével a tudomány is új irányokba indult,
védőoltásokkal kísérleteztek, a városokban szűrt
ivóvízzel meg tudták előzni a járványokat,
megkezdődött a városok alatti szennyvízcsatorna
kiépítése, a személyes higiénia és a jobb táplálkozás
hirtelen robbanásszerűen csökkentette a halálozások
számát, és növelte az átlagéletkort (jóval több
csecsemőnek volt esélye megélni a 18. éves korát).
A népesség tehát növekedésnek indult, egyre
gyorsuló iramban. Mindenki igyekezett a városokban
megélhetést, munkát találni, sőt, a gyárak mellett egész
lakótelepek, majd iparvárosok nőttek ki a földből,
zsúfolt, a környezetszennyezéssel és az emberi
egészséggel nem nagyon törődve. A káros anyagokat a
folyókba öntötték, a gyárkémények sötétbe borították
nappal is ezeket a városokat. Ennek ellenére Anglia
lakosságának már a fele ezekbe a városokba tömörült.
London elérte az 1 millió főt, ekkora lakosság mellett
már a csatornázáson kívül szükség volt a közkutak,
közvilágítás, aszfaltozott utak kiépítésére, rendőrség,
tűzoltóság és orvosi ellátás megszervezésére.
A régi városokban lebontották a középkori
falakat, helyükön széles utakat építettek, a
pályaudvarok köré újabb lakónegyedek épültek. A
lebontott falakon túl a gyárak mellett túlzsúfolt,
bútortalan bérházakban éltek a proletárok. Még
messzebb, a város szélén kertvárosi övezetben
építkeztek a modern kapitalista vállalkozók, az
újgazdag „burzsujok”.
Az első időkben a gyárosoknak is a
legfontosabb a minél több profit, haszon termelése
volt a befektetett tőkéjükből, ezért nemcsak a férfiakat,
hanem nőket és gyermekeket is dolgoztattak, mivel
nekik kevesebb bért kellett fizetni. A 10 gyerekes
proletárcsaládok pedig kénytelenek voltak saját
gyerekeiket is munkába küldeni, hogy legyen kenyér
mindenkinek.
A legjobb körülmények között a
szakmunkások éltek, de az első felháborodás után
(amikor a munkások gépeket romboltak), megindult a
szervezett küzdelem a 8 órás munkaidőért, a
gyermekmunka megtiltásáért. Szándékos
munkabeszüntetésekkel, sztrájkokkal és érdekvédelmi
szervezetekbe lépéssel tudták csak a 19. század
közepére elérni, hogy csökkenjen a munkaidő, vagy,
hogy kártérítést kapjanak munkahelyi baleset esetén.
MIKOR TÖRTÉNT? Kb. 200 évvel ezelőtt
 12. A MAGYAR GAZDASÁG A REFORMKORBAN, SZÉCHENYI ÉS KOSSUTH REFORMPROGRAMJA
Angliában már javából benne voltak az
ipari forradalomban, amikor Magyarországon még
gőzgépek sem működtek, lassú postakocsikkal
közlekedtek, meg vontatták a hajókat a folyókon. A
magyar gazdaság jobban hasonlított a céhekkel
működő középkorihoz, ráadásul továbbra is jobbágyok
dolgoztak ingyen a földesurak földjein, akik
semmilyen adót nem fizettek. Csak kevesen akartak
ezen a helyzeten változtatni.
Az 1825-ös országgyűlésen kezdtek először
vitatkozni arról, hogy „reformokat” kellene hozni,
amivel behozzák a modern módszereket, gépeket és a
magyar nyelvet meg kultúrát is támogatni akarták.
Ekkor szólalt fel gróf Széchenyi István főnemes, aki
hatalmas összeget ajánlott fel, hogy egy tudományos
akadémia jöhessen létre, ami a magyar nyelvet és
irodalmat segíti, fejleszti. Széchenyi sokat járt
Angliában és visszatérve kicsit azt érezte, egy
időgépbe szállt és visszakerült a múltba, annyira el volt
maradva Magyarország. A legnagyobb bajt abban látta
(erről írt is egy könyvet), hogy a vállalkozók még hitelt
sem tudnak felvenni (mert nem voltak bankok), meg a
nemesek, akik szívesen vettek volna gépeket a
birtokukra, nem tehették meg, mert egy ősi törvény
nem engedte, hogy eladják a birtokukat (így aztán
hitelt sem kaptak rá).
Széchenyi egyébként azt is megírta, hogy
útépítés meg a folyók szabályozása, a nagy árvizek
elleni védekezés nélkül nem lesz rendes kereskedelem
az országban. Kritizálta a parasztok ingyenmunkáját,
inkább adják helyette bérbe a földet a parasztoknak,
sokkal lelkesebben fognak dolgozni rajta. A könyvet
sokan olvasták: a jómódú nemesek benne voltak
Széchenyi programjában, a főnemesek csak gúnyosan
mosolyogtak: nekik óriási birtokaik voltak, és teljesen
jól megéltek belőle.
Nagy vita is lett, Széchenyi egy másik
könyvében 12 pontban össze is foglalta a javaslatait:
mindenki adózzon egységesen, mindenkinek
ugyanannyi joga legyen, vehessen földet. Minden régi,
a vállalkozásokat akadályozó törvényt meg vámot
töröljenek el. Azt gondolta, hogy majd lassan, és az
osztrák császár támogatásával ez meg is fog történni.
Azt nem mondhatjuk, hogy nem mutatott
példát: a harmincas és negyvenes években mint a
közlekedés fejlesztésének a szakértője vált híressé.
Lehajózott a Dunán a sziklás, veszélyes Vaskapuig,
hogy kitervelje, hogyan lehet robbantásokkal
szélesíteni a nagy sodrású szakaszt. Ide a part mentén
utat építettek, hogy a hajók rakományát szekerekre
pakolva tovább tudják vinni. A Tisza kanyarulatait
levágó, több száz kilométerrel a hajóutat megrövidítő
terveket készít, meghagyva a holtágakat.
A Dunán Bécs felé megindította a
rendszeres gőzhajójáratokat, angol gőzgépekkel.
Óbudán (a szigeten) Újpest mellett hajógyárat
alapított, ahol angol és német tőkések, de magyar
hajókat gyártottak. A Dunán állandó híd sem volt, csak
csónakokból álló, amit télen szétszedtek. Hiába kérte, a
magyar nemesek nem adtak bele pénzt, ezért a
Lánchidat is külföldi tőkések pénzelték, és egy angol
mérnök tervezte. Az egyik legmodernebb szerkezetű
híd volt, amin mindenkinek fizetnie kellett az
átkelésért.
Angliában járva Széchenyi az ottani
szórakozási lehetőségeket is utánozni akarta. Ezért
Magyarországon kaszinót alapított, ahol kávézhattak,
szerencsejátékokat játszottak és politikáról
vitatkozhattak a nemesek (olyan volt, mint egy
zártkörű klub VIP kártyával) meg a gazdag polgárok.
Beindította a lóversenyeket is (a lóversenytér az Aréna
Pláza helyén állt), meg versenylovakat tenyésztettek,
és fogadásokat kötöttek a futtatásokon (a zsoké szót is
Széchenyi terjesztette el, meg a sport kifejezést). Egyre
többen jártak le a Balatonra is, nem csak
Balatonfüreden a gyógyvizes fürdőben, hanem
sétahajózni is a Kisfaludy gőzösön Tihanynál.
Széchenyi az angol kényelmet is igényli, saját
kastélyában fürdőszobát és vízöblítéses angol WC-t
tervez, használ (ez nagyon nagy luxus volt).
A vasutat is támogatja, kezdeményezésére
épül meg a Nyugati pályaudvar helyéről induló,
Vácig tartó vasútvonal. Széchenyi Pestről négy irányba
szeretett volna vasúti vonalakat tervezni. A
földműveléshez is vannak ötletei: Az olaszoktól
eperfákat hoz be, hogy azokon selyemhernyókat
tenyésszen és saját selymet tudjanak gyártani. Persze a
városokat sem hagyja ki: az ő ötlete Pest-Budát
Budapestnek nevezni, ide szép rakpartokat és sétautat
gondolt ki, meg egy Nemzeti Színházat is, de ebből
egyelőre nem lett semmi.
Közben az országgyűlési nagy vitákon csak
lassú változások történtek. Megengedték, hogy a
jobbágyok kiváltsák magukat az ingyen robot alól, de
erre kinek volt pénze? Sikerült elfogadni, hogy bárki
indíthat vállalkozást, de ez is nehezen indult el.
Németek meg zsidók jönnek, és alapítanak gyárakat,
pl. Ganz Ábrahám a vasöntödét meg a vagongyárat,
mások Kőbányán gyárakat és malmokat, a Goldberger
család ruhagyárat, stb.
Közteherviselést (nemesi adózást) meg
törvény előtti egyenlőséget, a jobbágyság eltörlését
azonban nem tudják eltörölni, az országgyűlésen az
ellenzék leghangosabb tagjait, Wesselényit (Széchenyi
barátját) meg Kossuthot (egy lelkes újságíró) börtönbe
zárják. Széchenyi megretten, fél, hogy forradalom lesz,
visszavonul.
Kossuth azonban a közgazdaságot tanulja a
börtönben is meg az angol nyelvet, és amikor
kiengedik, újságok alapít: a Pesti Hírlapban rövid,
nagyon erős cikkekben írja le a követeléseit.
Széchenyitől eltérően Kossuth már nem akar várni,
először jogokat követel, aztán majd fejlődhet a
gazdaság. Kötelezővé tenné a robot eltörlését és a
jobbágyok felszabadítását. Kossuth azzal érvelt,
mindenkinek az érdeke a reformok minél gyorsabb
bevezetése, a gazdasági fejlődésre meg az volt az
ötlete, hogy mindenki csak magyar árut vásároljon és a
külföldire dobjanak nagy vámokat, ezzel a
Védegylettel szerinte megerősödhetnek a magyar
vállalkozások (ezt még nehéz volt betartani, mert egy
csomó árucikket nem is gyártottak itthon).
Kossuth ezért szembe is ment a
Habsburgokkal, vállalta a konfliktust. Széchenyi
vitába is került vele: Kossuthot vádolta, hogy miatta
lesz forradalom és nagy vérengzés. Kossuth viszont
elismerte Széchenyit a legnagyobb magyarnak és
aztán, 1848. március 15-én Széchenyi is elfogadta,
hogy forradalom nélkül nem ment volna a változás.
Az ellenzék új vezetői (Batthyányi, Deák,
Kossuth) a magyar nyelv ügyét is védték: 1844-től
magyar a hivatalos nyelv, (eddig latinul beszéltek az
országgyűlésen is). Ez viszont a nemzetiségeket
sértette, mert az egyik törvénycikk szerint a többi
Magyarországon élő népnek (szlovákok, románok,
szerbek, horvátok, ruszinok, németek) is az iskolában a
magyar nyelvű oktatásra voltak kötelezve. A
13. Az 1848-as magyar forradalom, az áprilisi törvények és a nemzetiségi kérdés
A középkor hivatalosan 1848. március 15-én
ért véget Magyarországon. A forradalom követelései
ugyanis megvalósultak, és eltörölték a 800 éves
földesúri-jobbágy rendszert és hoztak létre
demokratikus kormányzást.
1848 tavasza a forradalmak időszaka volt
egész Európában. Februárban, Párizsban kergették el
az utolsó francia királyt, majd megalapították a II.
köztársaságot, mindenkinek választójogot adva. A
Habsburg-birodalom nagyvárosaiban egymás után
robbantak ki forradalmak: március 13-án Bécsben, 15-
én Pesten, ezt követően az olasz tartományokban. A
németek is fellázadtak és Berlinben felkelt a nép, majd
Frankfurtban összeült egy bizottság, hogy a német
egyesítésen dolgozzon. A konzervatív kormányzatok
és a hadsereg azonban 1848 folyamán leverte ezeket a
forradalmakat (még a franciáknál is Napóleon
németeknek meg a zsidóknak aránylag gyorsan ment a
„magyarosodás”: a nyelvet is megtanulták meg a
vallást is hanyagolták, de a többi nép egyre
ellenségesebben viselkedett.
unokaöccse vette át a hatalmat), csak Magyarországon
tartott ki a harc a függetlenségért 1849-ben is.
A magyar történelem utolsó, pozsonyi rendi
országgyűlése még 1848 márciusában is ülésezett,
az ellenzéki követeléseket Kossuth, Deák és
Batthyányi fogalmazta meg (természetesen Széchenyi
is ott volt, ő a közlekedési terveit adta be).
Megpróbálták a jobbágyfelszabadítást, a
közteherviselést és az önálló magyar kormányt
megszavazni. Eközben hasonló követeléseket Pesten a
márciusi ifjak (Petőfi, Jókai, Irinyi, Vasvári) is
elkezdtek leírni. A bécsi forradalom hírére elkészült a
törvények terve, amit már csak Kossuthnak kellett
Bécsbe vinnie, hogy aláírassa az uralkodóval. Közben
azonban felgyorsultak az események, mert Pesten
kitört a forradalom.
 Március 15-én korán reggel Petőfi Sándor
és Jókai Mór kis lakásukban már a 12 pontot és a
nemzeti dalt fogalmazták. A hideg időben, havas
esőben elindultak, hogy barátaikkal a belvárosi Pilvax
kávéházban pontosítsák a követeléseket.
billiárdasztal körül végre elkészült a lista, a lelkes fiúk
kirohantak az utcára és próbáltak híveket szerezni a
tüntetéshez. Ekkor jött az ötlet: az egyetemre indultak,
hogy a bölcsészeket, mérnököket, orvosokat,
jogászokat is maguk mellé állítsák. A tanítás
félbeszakadt, mert Petőfi berontott az előadóterembe,
és egy padra felugorva szavalta el (jó párszor) a
Nemzeti dalt. Az egyetemről már 4000 ember követte
őket, egyenesen Landerer nyomdájához indultak, a
Ferenciek tere közelébe, hogy lefoglaljanak egy gépet,
amin sokszorosítják a 12 pontot. A röplapokat az
ablakon szórták ki az utcára.
A tömeg gyorsan nőtt, Petőfiék kiadták a
jelszót: ebéd után találkozunk a Múzeumkertben, de
sokan nem mentek haza, az eső ellenére sem. Délután
háromkor a Nemzeti Múzeum kertjében már 10 000
polgár gyűlt össze, Petőfi itt már annyira berekedt,
hogy helyette barátja szavalta el a Nemzeti Dalt.
Vasvári és Irinyi elhatározták Táncsics Mihály
kiszabadítását a budai vár börtönéből. Miután a városi
tanács is aláírta a 12 pontot, az emberek a hajóhídon
felsétáltak a Várba (a Lánchíd még nem készült el), az
ottani olasz katonák is szimpatizáltak a magyarokkal,
vérontás nem történt, Táncsics Mihályt az ünneplő
tömeg kihozta a börtönből. (A fáradtságtól azonnal
elaludt, és kihagyta a számára rendezett ünnepi estet).
A győztes forradalom a Nemzeti Színházban
ért véget, a Bánk Bán megtekintésével. A Pestre
érkező, vásárra készülő parasztok támogatásában bízva
a márciusi ifjak tette felgyorsította Pozsonyban is a
békés, alkotmányos átalakítást, a törvények
meghozatalát.
Március 17-én a király Batthyányt nevezte
ki Magyarország első felelős kormánya élére,
miniszterelnöknek. A kormányban Széchenyi kapta a
közlekedésügyet, Kossuth a pénzügyeket, Deák az
igazságügyet, Eötvös József az oktatásügyet. A
következő hetekben hosszú viták kezdődtek a 12 pont
követeléseinek elfogadásáról, a király nem akarta
támogatni az önálló had-és külügyet, de április 11-re a
követelések nagy része átment, és ezzel az
Országgyűlés feloszlott.
Az április törvényeknek nevezett
határozatok jelentették Magyarország első
alkotmányát. A középkori világot eltörlő
törvénycikkelyek között volt a
jobbágyfelszabadításról, a közteherviselésről, a tized
és ősiség eltörléséről szóló (a földesurak kártalanítása
soha nem valósult meg). Magyarország önálló, Pesten
A évente ülésező országgyűlést és a népnek felelős
kormányt kapott, a vármegyék és városok
önkormányzatot, Erdély egyesült Magyarországal.
Biztosították a valláshoz, szólásszabadsághoz,
sajtószabadsághoz, szabad oktatáshoz,
iskolaválasztáshoz való jogot. Széchenyi nagyszabású
vasútépítési és folyószabályozási terveit is törvénybe
foglalták.
Az alkotmányos királyság államformájú
Magyarországon is szétválasztották a törvényhozó,
végrehajtó és bírói hatalmi ágakat. Az országgyűlésen
ugyan továbbra is maradt a két ház (az egyikben az
állandó magas rangú tagok, az alsóházba viszont
választott képviselők kerültek, akiknek napi 5 forint
megbízási díjat fizettek. A választókerületekből
lehetett bekerülni az országgyűlésbe, a korszakban a
nagykorú (férfi) lakosság 5-10%-ka szavazhatott, ez
még az angol értékeknél is nagyobb volt. A
választójogot műveltséghez és vagyonhoz kötötték
(meg korhoz, 20 év feletti férfiak): egy 300 ezüst forint
értékű ház, vagy 100 forint évi jövedelem kellett
hozzá, de a kézművesek, ha volt egy önálló műhelyük
és 1 segédjük, a negyed telkes parasztok és korlátozás
nélkül az értelmiség (írók, papok, tanárok, mérnökök,
orvosok, stb.) szavazhattak. (Ebben az időben egy
általános iskolai tanár évi 300 forintot keresett).
Az országgyűlés feladata volt az új év
költségvetésének megszavazása és a kormány
ellenőrzése, főleg, hogy az mire költi az adófizetők
pénzét. A törvények végrehajtása a kormány kezébe
került. A közös hadügy és külügy miatt kineveztek egy
király személye körüli minisztert, a többi ügyét
(belügy, közmunka, közlekedés, földművelés, ipar,
kereskedelem, oktatás, igazság, pénz) egy–egy
miniszter volt a felelős. A vármegyék és városok külön
önkormányzati közgyűléssel rendelkeztek.
A polgárok a vármegyei bíróságoktól a
Kúriához (legfelsőbb bíróság) fordulhattak, a
sajtópereknél az esküdtszék döntött. Az elavult
földesúri bíróságok megszűntek. Képviselőnek a 24
évet betöltött, magyar anyanyelvű embert lehetett
választani, amiből máris adódott a konfliktus, hiszen a
nemzetiségek semmilyen formában nem tudták
érdekeiket képviselni, csak ha anyanyelvi szinten
tudtak magyarul.
 Már tavasszal a nemzetiségek, elsősorban sejteni, hogy a császári udvar (ahol a bécsi forradalmat
horvátok követelték a nyelvi önkormányzatot és a leverték) és a nemzetiségek sem fogják hagyni a
belső ügyeik önálló intézését. Nyáron a szerbek az forradalom békés befejezését. A megoldatlan
ország déli részein a magyarok ellen kezdtek véres problémák miatt kitört a szabadságharc.
harcba, Horvátország az elszakadást követelte. A
feszült helyzetben a császári udvar titokban a
nemzetiségeket lázította a magyarok ellen.
Ugyanakkor Kossuth és más magyar reformerek nem
akarták a nemzetiségeket külön nemzetként elismerni,
félve, hogy (különösen a szerbek meg a románok) el
akarnak szakadni az országtól.

Erre Batthyányi kormánya elrendelte a

mozgósítást és hadsereg szervezését. A júliusi első
szabad országgyűlésen 200 000 katonát szavaztak meg
és önálló magyar pénzt kiadását is elhatározták
(Kossuth-bankók). Nagyjából nyár végére lehetett

14. TE TETTED EZT, KIRÁLY- ÖNKÉNYURALOM ÉS KIEGYEZÉS. AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA

SZÜLETÉSE

“Most tél van és csend és hó és halál.”- írta a költő
1849-ben, amikor a szabadságharc leverése után a
bosszúszomjas Ferenc József Haynaut bízta meg, hogy
végrehajtsa a halálos ítéleteket a 13 aradi
honvédtiszten és Batthyány miniszterelnökön. A ’48-
ban kiharcolt törvényeket (a jobbágyfelszabadításon
kívül) visszavonták, Ferenc József célja Magyarország
beolvasztása volt egy új, abszolút módon irányított
Habsburg birodalomba.
A következő évben azonban a nemzetközi tiltakozás a
szokatlan véres bosszú miatt, Haynaut menesztette a
császár, és egy Bach nevű tisztviselőt nevezett ki 9
évre Magyarország miniszterelnökének. A Bach –
rendszer idején Magyarországot a vármegyék helyett 5
kerületre osztották, tiltva mindent, ami a forradalomra
emlékeztetett: magyar zászlót, magyar viseletet,
Kossuth-szakállat, nótát és politikai vicceket.
Az 50-es években bevezették az osztrák jövedelemadót
és forgalmi adókat, a modern büntető és polgári
törvénykönyveket, az oktatásban egységes tantervet
adtak ki, megjelent az osztályfőnöki rendszer és az
érettségi. A belügyminisztérium létrehozta a rendőrség
és a csendőrség testületeit, titkosrendőrök jelentették
fel a „lázadó” magyarokat. A központi hivatalokba
cseh és osztrák hivatalnokokat neveztek ki,
látványosan magyar ruhába öltöztetve őket, ezeket
azonban csak gúnyosan Bach-huszároknak hívták.
Egyszerűen: nem
A nyomasztó hangulatban a politika vezetője Deák
Ferenc lett. A Pestre költöző Deák meghirdette a
passzív ellenállást (aki csak tud ne vállaljon hivatalt,
ne fizessen adót, szegje meg a gyűlölt osztrák
rendeleteket). A magyar nemesség egy része, a 48
előtti tisztviselők visszatértek a vármegyék hivatalaiba,
mások elutasították a felajánlott állásokat, de sokan
anyagilag nem tudták megtenni az ellenállást, mások
inkább elfordultak a politikától, és voltak magányos
harcosok, merénylők is.
Kossuth apánk nem felejt
A külföldre emigrált szabadságharcosok- Kossuth,
Teleki, Klapka - azonban továbbra is bíztak benne,
hogy egy újabb forradalmat indíthatnak, a francia
császár, az olasz „testvérek” segítségével. Nagy
reményekkel támogatták az olaszokat Ausztria ellen. A
solferinói vereség hatására Ferenc József Ausztriáját az
államcsőd, az elképzelt újabb magyar forradalom is
fenyegette, ezét a császár 1859-ben menesztette
Bachot és enyhíteni készült az önkényuralmon.
Közeledés
Az 1860-as „októberi diploma” egy olyan birodalmi
parlamentet képzelt el, melyben a magyarok csak
kisebbségben vannak, saját képviselőikkel. A terv
egyszerre volt alkotmányos és önkényuralmi. Az
uralkodó továbbra is egyedül irányította volna a
hadügyet és külügyet. Sem ezt, sem az ötlet
továbbfejlesztését az 1861-ben összeült magyar
országgyűlés nem fogadta el. Az országgyűlésen
megalakult a magyar politikai élet két pártja, az egyik
Deák vezetésével, elismerte az uralkodót, mint jogos
magyar királyt, a másik, Teleki László vezetésével,
Ferenc Józsefet koronázás nélkül nem ismerte el
királynak. A vita hiába volt, a császár feloszlatta az
országgyűlést, és újabb „ideiglenes állapot”, újabb
önkényes uralom következett.
Kossuth közben egy olyan terven dolgozott, mely
egyesítette volna Szerbiát, Romániát, Horvátországot
és Magyarországot egy „Duna-menti Egyesült
Államokká”, négy fővárossal, mint központokkal. A
Duna-menti országok „föderációja” ötlet azonban sem
a magyaroknak, sem a nagyhatalmaknak nem tetszett,
akik meg akarták tartani a Habsburg birodalmat az
oroszok ellensúlyaként.
Húsvétra szeretettel
Miközben közeledett az összeütközés Ausztria és
Poroszország között, magyar részről óvatos
tárgyalások kezdődtek. Deák Ferenc hosszú cikkben
ismertette elképzeléseit egy olyan birodalomról,
melyben egy közös uralkodó, közös hadsereg mellett
külön alkotmányos országgyűlések működnek, és
Magyarország fenntartja az egységet Ausztriával. Az
1866-ra összehívott országgyűlés azonban a közben
kitört porosz háború miatt késett, a súlyos vereség
hatására Ferenc Józsefnek is egyre sürgetőbb lett a
kiegyezés a magyarokkal. Az 1867-es országgyűlés 69
cikkelyből álló törvényben fogadta el az új állam, az
Osztrák-Magyar monarchia megalakulását, és a
kétközpontú (dualista) állam működésének szabályait.
„Ferenc Jóskát” magyar királlyá koronázták.
„Kákánia” (K.u.K.) avagy egy nagy birodalom
Európa közepén: a Monarchia
A kiegyezés nem adta meg teljesen Magyarország
függetlenségét, de az akkori helyzetben, 18 év
önkényuralom után reális kompromisszum volt. Ferenc
József maradt a közös uralkodó, az ország önállóságot
kapott minden ügyben, kivéve a hadügy, pénzügy,
külügy területén, itt közös minisztériumok működtek.
A közös (kaiserlich und königlich, császári és királyi)
hadsereg vezetője is Ferenc József maradt, a katonák
német vezényszóra engedelmeskedtek. A közös ügyek
intézését egyszer Bécsben, egyszer Budapesten
intézték, oda 60 fős küldöttségeket indítottak mindkét
országból. Gazdaságilag is ki kellett egyezni, itt 30-70
%-os arányban vállalta Magyarország és Ausztria a
költségeket, de ezt 10 évente újratárgyalták.
Megszűntek a vámhatárok, akadálytalanul mozoghatott
a munkaerő, a tőke és az áruk a Monarchiában.
Császármorzsa
A kereskedelem megkönnyítésére pár év múlva
bevezették a méterrendszert, egységesítve a
mértékeket. A birodalom valutája az erős aranykorona
lett (200 koronás fizetés mellett 3 kg kenyér ára volt 1
korona). Összekapcsolta a Monarchiát a közös
postaszolgálat, a kiépült távíró, majd telefonvonalak a
fővárosok között, a vasúthálózat és a közös
konyhaművészet (a dobos torta, a zserbó, a bécsi kávé,
az Unicum a Monarchia védjegyévé vált.). A
birodalom szinte teljesen önellátó terület volt: néhány
luxuscikk (pl. kávé) és ásványkincs (pl. ólom, réz)
kivételével mindent megtermeltek itthon, sőt nagy
mennyiségű fát, tojást, bőrt, szenet, üveg és sört
exportáltunk a fiumei kikötőből.
Jó volt-e nekünk?
A kiegyezés pozitívuma, hogy Magyarország gyors
gazdasági fejlődésnek indult a következő majdnem fél
évszázad alatt. Kiépült a demokratikus jogállam, az
állam támogatta a közlekedést és az ipart. Hatalmas
kulturális virágzás is volt. Azonban mégis:
Magyarország már egy elavult birodalom része maradt,
eltorzult ipari szerkezettel, ahol a kisüzemek meg az
óriásvállalatok között szinte alig voltak középüzemek.
A 15 népből álló, soknemzetiségű államban a németek
és magyarok is kisebbségben voltak.
A nagyhatalmi politika végül oda vezetett, hogy a
Monarchia belépett a világháborúba, és ez az egész
15. Az ipari forradalom második szakasza (1860-1914 között)
Egy feltaláló. Szegény sorból érkezett, nem
is járt felsőbb iskolákba. Szembetalálkozott
valamilyen technikai problémával, gondolkodott, és
aztán kis idő múlva kipattant az ötlet. Éjt nappallá téve
dolgozott rajta, és megszületett a találmány. A
találmányt szabadalmaztatta, és gyártani kezdték. Az
új termék sikeres lett, a feltaláló pedig
meggazdagodott. Ilyen történetek ezrével játszódtak le
a XIX–XX. század fordulóján. Az új ipari korszak,
amelyet a II. ipari forradalom időszakának hívunk,
akárcsak közel száz évvel korábban az I. ipari
forradalom, a termelés minőségi és ugrásszerű
mennyiségi fejlődését hozta.
Az egyik lényeges változás az új anyagok
megjelenése volt. Ilyen például az acél, amely a
kevésbé ellenálló vas használatát szorította ki.
birodalom széthullását okozta. A következő évtizedre
pedig, Deák halála után- többé nem lesz az országnak
olyan nagy politikus tehetsége, mint a reformkor „nagy
magyarjai” voltak.
Mikor történt? 150 évvel ezelőtt
Gyártására új eljárásokat dolgoztak ki. A
legelterjedtebb a Bessemer-kemence alkalmazása volt.
A kémia tudományának fejlődése vezetett a
vegyipar felfutásához. Új anyagok tömeggyártása
indult be, ilyen volt az alumínium, a gumi, a cement, a
papír, a mosószóda. Ennek a korszaknak köszönhetjük
az első műanyagok alkalmazását is.
Energiaforrásként elsősorban még mindig a
kőszenet használták, de ekkor kezdte meg pályafutását
a kőolaj is. A XIX. század végén Bakuban és az
Amerikai Egyesült Államokban termelték a legtöbbet,
és a motorizáció terjedésével egyre nagyobb
mennyiségekre volt szükség.
A petrolkémia – a kőolaj feldolgozása –
teremtett lehetőséget arra, hogy a mai értelemben vett
autózás megszülessen. A kőolajból előállított benzin
adta a hajtóerejét a robbanómotornak, amelynek
Nikolaus Otto dolgozta ki elsőként a terveit.
Kísérleteztek már korábban is különböző
üzemanyagokkal (gőz, gáz, alkohol stb.), de az áttörést
a benzin hozta meg. Ezzel nyílt meg a lehetőség a
belső égésű motorok tömeges alkalmazása előtt, ez
nyitott új utakat az autógyártás számára.
páncélozott hadihajók a XX. század nagy háborúiban
főszerepet játszottak.
A szórakoztatást pedig a fényképezőgép
(Eastman, Kodak) és a fonográf (Edison, a lemezjátszó
őse) mellett a Lumiére –testvéreknek köszönhetjük,
akik megalkották a mozgóképet, az első filmeket.

Az első modelleket Daimler, Benz, Renault
és Opel gyártották. A gyártás területén az igazi nagy
áttörés azonban Detroitban történt, Henry Ford
autógyárában. Itt 1898-tól már futószalagról gördültek
le a járművek. A híres T-modell volt az első népautó,
amely a sorozatgyártásnak köszönhetően rendkívül
olcsó volt.
Egy autógyár számos vegyipari és gépipari
alapanyagot igényelt, ilyen például az akkumulátor, a
műanyag, a gumik, az üveg, a benzin. Ezért ez lett a
korszak húzóágazata.
Persze mindennek hatalmas tőkeigénye volt. A
beruházásokat a nagyobb cégek könnyebben tudták
előteremteni. A nagyvállalatok sokszor szövetségre
léptek egymással a nagyobb profit érdekében, így
jöttek létre a monopóliumok. A szabad versenyes
kapitalizmust felváltotta a monopolkapitalizmus,
amelyben a nagyvállalatok határozták meg a piacot, az
árakat, ezzel korlátozva a szabad versenyt. A XX.
század elejére a nagyvállalatok tulajdonosai, irányítói
pontosan érzékelték, hogy mekkora haszon, üzleti
lehetőség rejlik egy-egy új találmány, termelési eljárás
bevezetésében.

A kisméretű, de nagy teljesítményű KARTELL több vállalkozás megállapodása a

motoroknak köszönhető az emberiség nagy piacok felosztásáról, vagyis az áruk árának
álmának beteljesülése: a repülés. A német Zeppelin megállapításáról minden résztvevő számára
1900-ban személyszállításra alkalmas léghajót SZINDIKÁTUS- ez egy iparág számos
szerkesztett, 3 évvel később pedig az amerikai Wright vállalkozásának egyesítése, kereskedelmi
testvérek repülőgépe emelkedett az égbe. Ezután nagy függetlenségük megszüntetésével.
verseny indult a két repülőeszköz között, amelyből a TRÖSZT- több iparág számos vállalkozás
gyorsabb és erősebb repülők kerültek ki győztesen. tulajdonjogának és vezetésének egységesítése
függetlenségük teljes felszámolásával.
Igazi mérföldkő volt az emberiség életében KONSZERN- vállalatok teljes egyesülése,
az elektromos áram ipari alkalmazása. Magyar illetve nagybankok egyesülése ipari vállalatokkal.
mérnökök szerkesztettek először transzformátort,
amely lehetővé tette, hogy az áramot nagy
távolságokba juttassák el. Az elektromos áram igazi
jelentőségét éppen az adta, hogy vezetéken szállítható
és szakaszosan működtethető. A világítás
forradalmasítója Thomas Edison volt, aki feltalálta a
szénszálas izzót, és ezzel alapjaiban változtatta meg az
emberek mindennapjait.

A kommunikáció is tökéletesedett. 1876-ban

Bell feltalálta a telefont, Puskás Tivadar pedig
megépítette az első telefonközpontot.

Hertz felfedezte az elektromágneses

hullámokat, az olasz Marconi ezt továbbgondolva
megalkotta a drót nélküli távírót.

Gyors ütemben fejlődött a hadiipar is. A

nagyhatalmi versengés következtében jelentős állami
támogatást élvezett ez a szektor. Alfred Nobel svéd
tudós feltalálta a dinamitot, ez új távlatokat adott a
bányászatnak és az útépítésnek, no meg sajnos a
fegyverkezésnek is. A géppuska, a tengeralattjárók és a
9-10. évfolyam
11. évfolyam