satori-jára emlékeztető élménye, az én és nem-én egybeolvadása arról

árulkodik, hogy az én azonossága helyreállt.

Egy üvegsíp, mint hogyha mennybe szállna,

szólt valahonnan boldogságtól fájón.
Amint ismét egy lettem önmagámmal
felhőt szakasztó óriássá nőttem.

A mottó utolsó sora, az előbb idézett sorok, a zenei sík crescendóban

végződése m ind a szerző végső letisztultságát sugallják és ... várhatóan
újabb opuszokat.

BALÁZS ZOLTÁN

Egy kitűnő tankönyvről

Másíts László: Szülőföldünk, a Tiszántúl. Tankönyvkiadó, Budapest 1985.

Gyermekkorom tankönyveire évtizedek távolából is élesen emlékszem.

A háború előttiek tele voltak „Kassát vissza, Pozsonyt vissza" jellegű
trianoni irredentizm ussal és „H adnagy Uram"-féle hazafiságra is nevelni
igyekeztek. De szép könyvek voltak, jó papíron nyomva, választékos ti­
pográfiával, jó klisékkel. A háború utáni rongypapíros tankönyveimről
ham ar leszakadt a fedél, s a tartalm uk gyakorta gyűlöletes volt. Az is
megesett, hogy minisztériumi utasításra össze kellett ragasztani a
történelem könyv néhány oldalát: a tanügyi bácsikák meghajoltak a Párt
előtt, amely átírta a múltat.
A Tiszántúl északi részéről szóló képes tankönyv olyasfajta ifjúsági
antológia, amilyennek minden tankönyvnek lennie kellene. Gonddal
készített, gonddal és morális felelőséggel összeállított kötet. Hiszen Ko­
dály figyelmeztetése lebegett a szerkesztő szeme előtt: „Senki sem túlsá­
gosan nagy arra, hogy kicsinyeknek írjon, sőt igyekeznie kell, hogy elég
nagy legyen rá." A cím persze nem egészen szerencsés: nem olyan téves,
m int a külföldi m agyar gyerekeknek szánt budapesti kiadású könyv el­
nevezése, hiszen nekik végképp nem szülőföldjük az ország, amelyet a
„Szülőföldünk" igyekszik bem utatni számukra, ám a „szülőföldünk" szó
— bárm ily szépen csengjen is — itt sem állja meg teljesen a helyét, mert
az album nem csak a tiszántúli gyerekek (vagy felnőttek) olvasmánya,
hanem tankönyvként minden általános és középiskolának javasolja a
M űvelődésügyi Minisztérium.
A kötet a beregi és szatmári Tisza-hát, a Nyírség, a Hortobágy, a
N agykunság és a Sárrét földrajzi egységével foglalkozik: bemutatja

111
földrajzát, néprajzát, művészetét, történelmét, irodalmát. Masits László,
H ajdúnánás szülötte, jó lokálpatriótaként szeretettel és hozzáértéssel
válogatta össze a szemelvényeket s a képanyagot. Az új, külön ehhez a
kötethez rendelt fotókat H apák József készítette.
Jóízű, m ondhatnám jóhangulatú tankönyv a Tiszántúl. Üres szólamok
nincsenek benne, m inden témája, képe lekötheti még a legfiatalabbak ér­
deklődését is. Masits jó pedagógiai érzékkel m egáldott közművelő és
kényes a becsületére, nem hajlandó sem történelemhamisításra, sem
zsargonos szövegelésre. A történelmi közelmúlthoz nem nyúl, bölcsen,
hiszen nem lehet távlata, s politika-mentesen igyekszik megoldani a fel­
adatát, tényszerűségre törekedve. Az elől persze nem m enekülhetett
meg, hogy Zalka M áténak szánjon egy passzust, ám hál' Istennek
spanyol polgárháborús érdemeit domborítja ki, s meg sem kísérli írói ér­
dem eit feszegetni. S mivel a szerző nem a politikai kommentálás embere,
term észetes m agátólértetődéssel veszi sorra a tárgyalt földrajzi egység­
nek azokat a művelődéstörténeti jelenségeit vagy műemlékeit is, amelyek
a rom án határ másik oldalára kerültek. Nagyvárad etimológiáját hosszan
elemzi Balogh Jolán nyomán, aztán az m ár a gyerekek dolga, hogy felde­
rítsék, miért nincs ez a Debrecenhez oly közel eső város M agyaror­
szágon.
Az olvasmányok, szemelvények mögé illesztett feladatok m utatják jól
Masits László pedagógiai érzékét és jellemzik magát a szerzőt is. Mikor
Telegdi Katáról, az első magyar verselő nőről szól (XVI. sz.), feladatként
azt adja: tudd meg, ki volt Czóbel Minka. Máskor azt adja fel: derítsd ki,
miért volt a Rákóczi-kori pénz neve „libertás". Okos, szép feladatok.
A Tiszántúl, ez az olyannyira m agyar vidék, irodalomban is gazdag. A
szerző biztos kézzel vezeti át ifjú olvasóit Bessenyei, Fazekas, Kazinczy,
Kölcsey (végre a Parainesis égy érthető, olvasható, rövidített változata!),
Kuthy Lajos, Petőfi, Arany, Jókai, Móricz és K rúdy világán; Adyról érde­
kes fényképet közöl, amint egy debreceni szerkesztőségben dolgozik;
Ném eth Lászlótól annak a leírását olvashatjuk, hogyan avatódott tiszte­
lettel övezett íróvá harminc éves korában, az Ady Társaság irodalmi est­
jén. Zilahy Lajostól is találunk idézetet s Képes Gézáig vezet az írók,
költők sora. A közölt dokum entum ok nem szokványosak, egyik-másik
valóságos csemege, m int például a szobrász Medgyessy Ferenc ifjúkori
levele, vagy a részlet Móricz Zsigmond kevéssé ismert riportjából.
A tankönyv vége felé elérkezünk jégkorszakkal kezdődő (bátorligeti
ősláp) utunk során az atomkorhoz, hiszen Debrecen atomfizikai kutatói­
ról is híres, de jó érzéssel tölthet el bennünket, hogy a századvég számí­
tógéppel bűvészkedő ifjúsága ebből a könyvből jó értelemben vett haza-
fiságot, nemes gondolatokat és tiszatáji önérzetet meríthet.

SÁRKÖZI MÁTYÁS

112