On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

Miért olvastam el?

Az első rész tetszett, de nem volt az az azonnal ide a folytatást érzésem. Egy kihívást intéztem
magamhoz, hogy a nyáron a saját könyveimmel fogok haladni, és ebbe a körbe Calderon
második része is beletartozik. Egyáltalán nem bántam meg. Sőt.

Fülszöveg
Calderon kapitány élete pokol: a sajtó árulónak hiszi, a nemesi körök megvetik, ráadásul még
az űrhajón is próbára teszi türelmét a nőkből álló legénység. Calderon el akar jutni a
hadgyakorlatra, nehogy merényletet kövessenek el a császár ellen, de áldásos
tevékenységének hála a Ferrero Ház a bukás szélén táncol.
Ami a legbosszantóbb, Taina körül is felbukkan egy jóképű, szőke szamuráj.Calderon
kénytelen cselekedni, bár nem épp úgy, ahogy mások várják…Taina élete is kemény. A
nagyapja férjjelölteket válogat, ám a lány megsejti, hogy a szamurájokat nem a keze érdekli,
hanem egy érthetetlen politikai játszma.
Kicsoda ő? Miért irtották ki a család Tivesgei-ágát? Barátja vagy gyilkosa a szamuráj, aki a
nyomában jár?Taina csak két dolgot szeretne: nyugalmat és Calderont.A fiatal főnemes és a
makacs japán lány összefog a Birodalom megmentéséért. Azonban most Sexert báró az
ellenség, aki mindenkinél ügyesebben űzi a Játékot.Vajon sikerül megvédeni a császárt a
merénylőktől? És önmagukat a császártól? De legfőképpen, ki kerül ki győztesen abból a
harcból, ahol a szerelmi ötszög tagjai rajtuk kívül egy nemes hölgy, egy szamuráj és egy élő
kard?

Tartalomról
Calderon kapitánynak ezúttal egy nőkkel teli kutató hajón kell helyt állnia. A hölgyek nem
fogadják barátságosan, de ez nem akadály ennek a fiatal kapitánynak. Calderon lassan újra
Játszani kezd, és az első kötetben még csak felvillanó szálak itt összefutnak, és kibontakozik
belőle egy olyan jól felépített cselekmény, amihez foghatót már rég olvastam. A humor teljes
erővel bevetésre kerül, szikráznak a párbeszédek, és olyan helyzeteket teremt az írónő, amin
csak nevetni lehet. Sci-fi szerűség, de nem úgy, ahogy egy Asimov regény, vagy Andy Weir
Marsija az. Itt a szereplőkön van a hangsúly. Álltólag űropera, de ezt a besorolást én nem
tudom hova tenni. Felőlem lehet nyugodtan, az alkategóriákba a rendszerezésnél nem igazán
szoktam belemenni. Ajánlom mindenkinek, de főleg a női olvasóknak. Van benne a végén
ugyan egy jelenet, ami már kissé giccses volt, de a könyv azon fejezetéhez nagyon jól illett
még ezzel együtt is.

Maga a történet mögötti elgondolás is nagyon érdekes. Egy társadalom, ami feudális alapokra
van emelve, egy univerzum, amit a császár irányít, és a főnemes, középnemes, kisnemes és
közrendű réteg elkülönül egymástól. Aztán ott vannak a saját tudattal rendelkező kardok, akik
vágyakozna, dühösek, de mindenképpen élnek, sőt szaporodni is tudnak. (Persze ez nem úgy
történik, mint az embereknél). Zorach Calderon kardja egy külön történetet is megérdemelne,
legalábbis engem nagyon érdekelne, hogy kik lehettek az előző tulajdonosai, ha már olyan ősi
kard.

Szereplők

Calderon: Egy főnemes, aki egyáltalán nem dolgozhatna közrendűeknek, kapitány egy hajón
mi több (szörnyűség) alább adta az admirálisi rangtól. Elegáns, minden helyzetben feltalálja
magát, és manipulálja természetes könnyedséggel a körülötte lévőket, azaz Játszik. Lét eleme
a Játék, de nem válik ez a kárára. Szerelmes, bár persze rengeteg akadály van az útjában
ennek a szerelemnek. Ettől kifejezetten izgalmas lesz az egész történet.

Taina: Egy japán identitású lány az Illatos bolygók egyikéről. A könyvben mindössze három
nép őrizte meg hagyományait a kozmikus olvasztótégelyben, kettő elzártságban, a japán és a
zsidó, továbbá a cigányok, akik minden bolygó megtalálhatóak. Céltudatos, tudja mit akar és
feltalálja magát, akár a császár előtt kell éppen megjelennie, vagy csupán egy hajót kell
elnavigálnia egy éles helyzetben. A könyv elején kissé naivnak tűnt még, aki nem igazán látja
át a saját helyzetét, de utóbb egy "kedves" felvilágosítás után helyre kattannak a dolgok.

Oregon admirális: Tisztességes és egyenes, már amennyire lehet. Közrendű, aki épp csak a
felettesei miatt belekeveredett egyrészt a Wellston ügybe, ami az első kötet fő csapás iránya
volt, másrészt a második kötetben is van szerepe, méghozzá nem is kicsi. Személyes kedvenc
a tisztán látásával, és egyedi humorérzékével, amit olykor felvillant. Az utolsó jelenetekben
való szereplésével pe3dig végleg belopta magát a szívembe.

A békanyál legénysége: Itt lehet látni Calderon nagyságát a leginkább. Persze nem lehetett
volna sikeres, ha a hozott emberanyag nem jó. De vannak it ragyogó tehetségek, és harcedzett
veterán is. Ráadásul pont Calderonnak kell megtanítani nekik a fegyelmet, aki maga is
nótorius szabályszegő.

Ami tetszett: A történet cselekménye, a szereplők, a teremtett világ, a társadalom felépítése, á

egyszerűen minden. 

Ami nem tetszett: Nagyon elfogult vagyok, de talán az, hogy bizonyos dolgok nehezen estek
le a különböző szereplőknek. 

Kinek ajánlom? Ha valaki egy olyan sci-fit szeretne, amiben a helyén van a humor, a
karakterek, izgalmas, ugyanakkor van benne némi romantika is, vagy csak felüdülésre vágyik,
annak ajánlom.

Értékelés: 10/10 pont A borítója gyönyörű, a tartalom is a helyén van. Ilyen egy jó könyv. :)