56

Szép a magasból mint a templomének

Bármilyen rekedt hang vagy sóhaj

Dallamba olvad össze míg felér.

Így hallja az Isten is, ezért hiszi hogy a világot jóra csinálta.

Ha ilyen magasról nézzük és nem zavarnak a nőkönnyek és egyéb hitvány fogalmak.

Hol van a magasság ami vonz és a mélység ami rettent? Hol az életünk édes tarkasága? Többé nem a
tenger küzdő árja, hanem csak sima mocsár békákkal tele.

57

Haszontalan aggódás is lehetne amit féltenél. Amíg van az anyag, addig van hatalmam is, tagadásul,
ami harcban áll vele. Míg emberszív van és eszmél az agy, s a rend a vágynak gátat ír, szintén élni fog
a szellemvilágban, tagadásul költészet és eszme.

Áh Ádám! Itt minket emlegetnek, szép dolog, akinek olyan szerep jut ami hatezer év után is
szórakoztatja az ifjúságot. S ki mondja meg kinek van igaza, azoknak, akik az életbe lépnek az ébredő
erő önérzetével, vagy az, aki agyatlanul kilép. Vajon jobb e egy Shakespeare neked, mint nekik a
torzképű összevisszaság?

Én most a torzban gyönyörködöm. Az ember arca egy majomvonás, a nagyszerű után egy sárdobás,
félrement érzés, szép szőrruha. Örömlánytól a szemérem szózata, hódolni hitványnak, kicsinek,
szerelem öröme átka egy kiéltnek. Elfelejtik, hogy országom elveszett, mert új ablakban újraéledek.

58

Tetszik nekem ez a filozófia. Üljünk le az ennél az árnyékos padnál, és nézzük milyen olcsón és jól
mulat savanyú borral s rossz zenével a nép.
59

Hagyd a pimaszt.

Áh, íme, itt van, amit régóta kerestem, itt vígadunk kedéllyel, könnyedén. Hát nem dicső ez?

Áh, ilyen gondos filozófiát ki tenne fel az ifjúságról. Ez a lény tudja, hogy nem az utolsó amit most
élvez az élet percében, s amíg ölelget, máris új viszonyt keres. Áh, drága gyermekek, mekkora
örömöm van most bennetek, hogy olyan mosolyogva munkáltok nekem! Áldásom a bűn és nyomor
legyen.

60

Ilyesmi már nem újdonság.

Látni volt ott és látott is.

Bátran csak, nem vagy a nőknél újonc, s ha jól megnézzük, ő is eladó lesz.

Hisz drágább a többinél.

61

Meglátod, hogy a csíra mivé nyílik, lerázva majd a tantermek porát. Ez a két gyáros, akik itt felénk
közelednek, ifjúságában az volt, mint most ezek a fiúk.
62

Nyerd el tehát. Csak bírd korlátozni az érzéseid, ne félj a hazugságtól, felelj amikor kérlek és karjaidba
dől. Most már látja milyen kellemetlen álarc alatt a nép közé vegyülni, minden új alkalommal új
bántalomra botlunk. Ha sejtené a nép, hogy négy hajónk már ma partra lép Indiából, másképp
fogadna.

63

A tudomány, ami könnyelmű, hogy megéljen, éppen akkor, hogy tudóskodsz, csak több zaj kell most,
mint régen.

Na lásd, ez a nép, ami közt már senki nem hisz, ami csodás, mégis hogyan kapkodja.

64

Pénz a tásamtól, tőlem kézfogás.

Felesleges. Kitűnő ékszerek vannak nálam.

Lovel gyárában dolgozott sokáig. De az méreg, s azt szívja örökké, aztán több hétre kórházba került.
Kedves nejénél beszólt a szükség, Lovel fia ifjú és jószívű volt, megtalálták egymást és mindent
elfelejtettek. A férj meggyógyult, s a nőt nem találja, helye betelt, munkát hiába keresett, keble
fellázadt, fenyegetni mert, Lovel fia pofonnal válaszolt. Az átkozottnak kés volt a kezében.
65

Ilyen elvek mellett nem érne véget. A törvénytudó szétvágja a rendetlen csomót, aminek fonalait
ezer nemeslelkű nem bontana szét.

Hiú ember, s mert a szemed korlátolt, rendezetlen csoportot lát csak odalent, már azt hiszed, nincs
összeműködés, nincs rendszer az élet műhelyében? Egy percre nézz szellemi szemekkel, és lásd a
munkát, amit létrehoznak, csakhogy nekünk, s nem másoknak.