Szent Perpétua és

Szent Felicitász.
Történetük.
Perpétua és Felicitász, e két fiatal vértanú asszony, kiket Krisztus
szeretete töltött be, a halálig tartó testvéri összetartozás ragyogó
példaképét tárja elénk. Perpétua, a Karthagó környékén élő fiatal
patríciusfeleség Felicitásszal, a rabszolganővel együtt hitjelölt volt a
keresztények közösségében, melyet általános megvetés övezett.Perpetua
mint társaságbeli hölgy kiváló nevelésben részesült és jártas volt az
írásban. Naplószerű följegyzéseket készített közös élményeikről, melyek
a szenvedéstörténetről készült jegyzőkönyvvel együtt szó szerint ránk
maradtak.
Felicitász szülés előtt állt, Perpétuának csecsemő
gyermeke volt. Saturus hitoktató vállalta, hogy a
keresztség fölvétele előtt a szükséges oktatásban részesíti
őket. Az ifjú csapat azonban rövid idő alatt áldozata lett
Septimius Severus császár rendeletének, amely súlyos
bűntetés terhe alatt megtiltotta, hogy valaki zsidóvá vagy
kereszténnyé legyen.
A hitjelöltek első börtönükben keresztelkedtek meg, ahol
Felicitász megszülte gyermekét. A keresztségből erőt merítettek a
szenvedések elviseléséhez. Perpétua így írt a börtönben: " Az
Isten Lelke arra indított, hogy a keresztvíztől ne kérjek semmi
mást, mintsem a test türelmét." Nem a szabadulást, hanem
minden rájuk váró veszedelemben türelmet és állhatatosságot
kért a fiatal megkeresztetlt nő magának és társainak.
Később átvitték őket egy zsúfolt, földalatti
börtönbe. „Borzadva riadtam vissza, mert még sohasem
tapasztaltam ilyen sötétséget. Borzalmas nap! Nyomasztó a
hőség ebben az embertömegben. Szorongás a katonák
gyalázatos zsarolási kísérletei miatt! És ehhez még a távol lévő
gyermekem gondja is emésztett... Aztán mégis elértem, hogy a
gyermek mellettem maradhasson a börtönben. Így idővel
magamhoz tértem, és megerősödtem, amíg gyermekemet
gondoztam. Sőt, lassan palotává lett számomra a börtön,
úgyhogy szívesebben tartózkodtam ott, mint bárhol máshol” –
olvasható Perpétua leírásában.
Szent Perpétuának és
Felicitásznak
tulajdonított ima:
+ Uram, Istenem, szabadíts meg irgalmad
szerint!
Szabadíts meg a kétségbeeséstől,mert nem
bírok mozdulni, a bánattól, mert elfelejtek
örülni, az árulástól, mert egyedül maradok, a
kísértéstől, mert elveszítem az eszem, a
keménységtől, mert nem lesznek érzéseim, az
átkoktól, mert nem védekezhetek ellenük, a
megalázástól, mert nem nézhetek az emberek
szemébe, a dűhtől, mert kárt teszek
másokban, a szeretettől, mert fájdalommal jár.
Csak össze-vissza beszélek,
Inkább legyen meg a Te akaratod!
Istenünk, kinek szeretetéért Szent Perpétua és Szent
Felicitász vértanúasszonyok megvetették a
fenyegetéseket és úrrá lettek a halál kínjain, kérünk,
add meg az ő könyörgésükre, hogy a te
szeretetedben szüntelenül gyarapodjunk!
Köszönöm a figyelmet!