Polgári hetilap

2019. július 19–25.

II. évfolyam 29. szám
www.magyarhang.org
Ára: 490 forint
Előfizetőknek: Olvasmány
450 forint egész hétre

UNGVÁRY KRISZTIÁN A NÉP HÜLYÍTÉSÉRŐL ZÁRUL A BALATON SZÜLETÉSNAPI INTERJÚ GYÖRGY PÉTERREL

UGRÁS A MÉLY VÍZBE

Az igazán független
és kritikus lap, amit
Magyarországon
Rékasi Károly: „Tényleg ekkora a baj, fiúk? ki sem mernek
Egy 16–17 éves gyerek versétől görcsölés van?” nyomtatni

• Soroksáron indul
képviselőként az ismert színész, de
a pártpolitikába nem veti bele magát

• Fiát a könnygáz sem riasztotta el, hogy

markánsabban nyisson a politika felé

• Rékasi Zsigmond:
„Az embereken lehet változtatni
versekkel, filmekkel, beszélgetésekkel,
de magán a rendszer felépítésén nem.
Abba kézzel kell belenyúlni.”
Közös interjú a 19. oldalon
FOTÓ: HALÁSZ NÓRA

FIZESSEN ELŐ ÖN IS Rendelje meg a postán

vagy a www.magyarhang.org oldalon.

A MAGYAR HANGRA! Támogassa lapunkat és a szabad magyar sajtót!

Mert tényleg a lét a tét.
2 VILÁGKÉP
Fellázadtak
a szeméttelepnek használt országok
T
M AJLÁTH RONALD
öbb milliárd dolláros üz-
letággá nőtte ki magát
az elmúlt évtizedekben a
globális hulladékkeres-
kedelem, amelynek keretében a
fejlett országok továbbadták újra-
hasznosítható szemetüket a har-
madik világ országainak. Ebben az
időben még ideológusai is akadtak
ennek a nem túl tisztességes biz-
nisznek: ők azzal érveltek, hogy
ezzel a szegény országok is jól
járnak, így pedig a szemétlerakás
egy win-win (mindkét fél számá-
ra előnyös – a szerk.) üzletnek is
felfogható. Mások viszont egészen
álságos érvekkel álltak elő: azt bi-
zonygatták, nem lehet kimutatni
az összefüggést a szegény orszá-
gokban lerakott szemét mennyi-
sége és a születéskor várható élet-
tartam, illetve a megbetegedések
között. Az időbeli átfutás kérdését
persze csendben kihagyták.
A szemétbiznisz így évtizedekig
virágzott, mire végre észhez tértek
Pekingi munkás műanyag hulladékot válogat egy hulladékfeldolozóban. Többé nem kell nekik más szemete
a felelősséget legalább nyomok-
ban érző államok. Így 1989-ben az
ENSZ Környezetvédelmi program-
ja keretében aláírták a veszélyes
hulladékok ártalmatlanításáról és
országhatárokat átlépő szállítá-
sának ellenőrzéséről szóló Bázeli
egyezményt. Ezt sajnos épp azok
az országok szabotálták leginkább,
amelyek főszereplőnek bizonyul-
tak ebben a nem túl tisztességes
üzletben (az Egyesült Államok
például aláírta, de nem ratifikálta
az egyezményt mind a mai na-
pig). Ám még ennél is nagyobb
problémának bizonyult, hogy a
megállapodást nem tartották be
maradéktalanul a felek. Számta-
lan alkalommal úgy helyezték el
a veszélyes hulladékot, hogy arról
mindkét fél tudott, de hallgatott a
saját lakossága előtt. Ennél is gya-
koribb volt, hogy az exportra szánt
hulladékot újrahasznosíthatóként
adták tovább, majd kiderült, hogy
abba „rejtélyes kezek” mégiscsak
belecsempészték a veszélyes hul-
ladékokat.
FOTÓ: REUTERS/KIM KYUNG-HOON
Ebből lett mostanra elege több
kelet-ázsiai országnak, amelyek
újabban egyre határozottabban
képviselik az érdekeiket a nem-
zetközi porondon. Legelőször
éppen az első számú hulladékvá-
sárló, Kína lázadt fel, amely múlt
évben bejelentette, hogy környe-
zetvédelmi okokból a jövőben nem
vesz át több szemetet. Az ázsiai
óriás a nyolcvanas évektől gya-
korlatilag bármilyen újrahaszno-
sítható hulladékot elfogadott más
országoktól, hogy táplálni tudja
Nemrég Indonézia mellett
Malajzia és a Fülöp-szigetek
is leszögezte: többé
nem kíván lerakóhelyet
biztosítani az oda érkező
szemétnek. Sőt, elkezdték
visszaszállítani a hulladékot
az exportőröknek
2019. JÚLIUS 19–25.
egyre erősödő iparát. Hiszen az
olcsó munkaerő miatt Kínának
jobban megérte újrahasznosítani
a fémet, a papírt és a műanyagot,
mint nyersanyagokból előállíta-
ni azokat. Jól jelzi a mennyisé-
get, hogy 2016-ra a kínaiak már
18 milliárd dollárnyi összegért vá-
sároltak fém-, papír- és műanyag
hulladékokat. Peking tavalyi lé-
pése így valóságos sokként érte
az exportőröket, mivel így nem
tudtak könnyedén megszabadulni
a szemetüktől.
Kína kilépésével megnőtt a
hulladék exportja a térség többi
államába, így nemrég Indonézia
mellett Malajzia és a Fülöp-szi-
getek is leszögezte: többé nem
kíván lerakóhelyet biztosítani az
iparosodott országokból érkező
szemétnek. Sőt, ezek az országok
egészen egyedit léptek: elkezdték
visszaszállítani a hulladékot az
exportőröknek. A Fülöp-szigetek
idén májusban hetvenkonténernyi
szemetet juttatott vissza Kana-
dába, amelyet a Chronic Plastics
nevű, azóta megszűnt, ontariói
székhelyű vállalat vitt a szigetor-
szágba öt évvel ezelőtt. A vállalat
akkor azt állította, hogy a konté-
nerek újrahasznosítható műanya-
got tartalmaznak, ám ez nem volt
igaz. Majd Indonézia következett:
Jakarta júniusban öt, hulladék-
kal teli konténert szállított vissza
az Egyesült Államokba, nemrég
pedig Ausztráliába küldték visz-
sza a szemetet, mert abban tiltott
anyagokat találtak. A hatóságok
szerint az ausztrálok még hasz-
nált gépolajat és elektronikai hul-
ladékot is belerejtettek a papír-
hulladékba.
A kelet-ázsiai hulladéklerakó
országok lázadása azonban nem
jelenti azt, hogy leáldozna ennek
a biznisznek. A többi fejletlen or-
szágra a nagy felvevők kiesése
miatt most még nagyobb nyo-
más hárul. Annál is inkább, mert
az Egyesült Államok, Kanada, az
Egyesült Királyság és Németor-
szág továbbra is fulladozik a sze-
métben.
 2019. JÚLIUS 19–25. 7/24 3

Perújítási eljárás vár Szabadlábon NYITOTT SZEMMEL

Portik Tamásra az egyik lincselő Átcímkézi a gépeket a Ryanair

A Fővárosi Főügyészség vádemelés helyett perújítási eljárást kez-
deményezett a Fenyő-gyilkosság kapcsán meggyanúsított Portik
Tamás ügyében – derült ki a vádhatóság közleményéből. A bíróság
korábban jogerősen bűnösnek találta Jozef Rohácot több emberen
elkövetett emberölés bűntettében, míg Portik Tamást egy rendbeli
emberölés felbujtójaként ítélték el. Az ügyészség most bizonyítha-
tónak látja, hogy Portik nemcsak az Aranykéz utcai, több halálos
áldozattal járó robbantásban volt felbujtója Rohácnak, hanem a
Fenyő János médiavállalkozó ellen 1998 elején elkövetett gyilkos-
ság esetében is. Vagyis Portik Tamás cselekménye is több emberen
elkövetett emberölésnek minősülhet.
A Fővárosi Főügyészség eközben intézkedett arról, hogy Gyárfás
Tamás visszakapja a 200 millió forintos óvadékot. Az úszószövet-
ség egykori elnökét, médiavállalkozót tavaly gyanúsították meg
azzal, hogy ő rendelte meg Fenyő János meggyilkolását.
Óvadék ellenében enyhítették lakhelyelhagyási tilal-
mát, eddig kéthetente kellett a rendőrségen je-
lentkeznie. A Portik ügyében született döntés
nem érinti az ellene indított eljárást. (MH)
Hétfőn hajnalban elhagyhatta a börtönt az olaszliszkai lincselés el-
sőrendű vádlottja, H. Dezső. A férfi a Blikk beszámolója alapján a
kabátja mögé bújva rohant rokonai autójához, miközben egyetlen
kérdésre sem válaszolt.
A Szegedi Törvényszék másodfokú tanácsának júniusi dönté-
se alapján a büntetés-végrehajtási bíró helytállóan következtetett
arra, hogy büntetés-végrehajtási intézetben kifogástalan maga-
tartást tanúsító elítélttel szemben a feltételes szabadságra bocsátás
engedélyezése mellett is elérhetőek a büntetés céljai. A feltételes
szabadság próbaidejének tartamára elrendelték az elítélt pártfogó
felügyeletét. H. Dezsőt a Debreceni Ítélőtábla jogerősen 17 év fegy-
házbüntetéssel sújtotta az emberölési ügy elsőrendű vádlottjaként.
A bíróság három vádlottat ítélt életfogytig tartó fegyházbüntetés-
re. Mint ismert, Szögi Lajos tiszavasvári tanárt a gyermekei szeme
láttára verték halálra 2006. október 15-én a Borsod me-
gyei Olaszliszkán, miután – az áldozatra támadók
feltételezése szerint, amit az eljárás megcáfolt –
elsodort egy kislányt, aki árokba esett, de nem
sérült meg. (Magyar Hang)
Miközben a világ légitársaságai sorra ál-
lítják le a Boeing 737 MAX típusú gépeiket,
a Ryanair a gyártóval összejátszva „fapa-
dos” módon oldja meg a problémát. Az ír
légitársaság, amely speciálisan megnövelt
férőhellyel 200 darabot rendelt ebből a
típusból, úgy döntött, hogy a gépeket a
leállítás helyett inkább átnevezi Boeing
737 8200-ra. Az amerikai Rentonban folyó
átcímkézést a brit lap fotókkal bizonyít-
ja. A Boeing 737 MAX típust az indonéziai
Lion Air és az Ethiopian Airlines gépeinek
lezuhanása után vonták ki átmenetileg
a forgalomból, miután kiderült, hogy a
baleseteket mindkét esetben a gép típushi-
bája okozta. Erről a Boeing vezetése már
a tavaly őszi indonéziai katasztrófa előtt
tudott, de hallgatott. (S. G.)

Nem fogok fehér Az Air France-t okolják

Világörökség emberek kérdéseire A Tigáz fele is Tíz évvel az Air France 228 halottal járó

helyett kínos
balesete után sem nyugszanak a kedé-
válaszolni bíróságon.
Maga bizonyára Mészároséké lett lyek. A Le Parisien számolt be róla, hogy

kudarc
Közel húsz évnyi tudományos kutatómun-
kát és kultúrdiplomáciai erőfeszítést tett
semmissé a kormány egyetlen határozattal.
Július 10-én ért véget Bakuban az UNESCO
világörökségi bizottságának 43. ülésszaka,
amelyen a szervezet a várakozásokra rácá-
folva nem támogatta „A Római Birodalom
határai – A dunai limes” című pályázatot,
így a projekt nem kapott világörökségi cí-
met. Az Ausztria, Szlovákia, Németország és
Magyarország által benyújtott pályázat for-
mai okok miatt bukott el. A magyar kormány
májusban terjesztette be világörökségi cím-
re, de váratlanul kivette a helyszínek közül a
Hajógyári- (Óbudai-) szigetet, ahol a határ-
vidék egyik fontos épülete, a Hadrianus-pa-
lota romjai találhatók. Az UNESCO bizottsága
az Orbán Viktor aláírásával megjelent hatá-
rozatra hivatkozva vonta meg támogatását.
A döntés különösen kellemetlenül érinti ha-
zánkat, mivel Magyarország koordinátor-
ként vett részt a munkában. A Miniszterel-
nökség indoklása szerint a Hajógyári-sziget
gyengeelméjű,
ha ezt gondolja
Rodrigo Duterte, a Fülöp-szigetek elnöke
egy televíziós interjúban arról, hogy nem
hajlandó nemzetközi bíróság elé állni a
drogellenes háborúban meggyilkolt több
ezer ember ügyében
azért került ki a helyszínek közül, mert a vi-
lágörökségi cím akadályozná az egykori pa-
lota visszaépítését, amelyet igazi turisztikai
kuriózumnak szánnak. Bakuban Visy Zsolt
régészprofesszor, a limes világörökségi jelö-
lésének miniszteri biztosa bocsánatot kért a
résztvevő országoktól és az UNESCO bizott-
ságától. Ezt követően Visy 2020 novemberéig
tartó miniszterei biztosi megbízását vissza-
vonta a kormány. (F. B.)
Már korábban felröppentek az erről szó-
ló hírek, kedden pedig hivatalossá vált:
Mészáros Lőrinc érdekeltsége megszerezte
a Tigáz részvényeinek majdnem a felét. Ez
azt jelenti, hogy a rövid idő alatt százmil-
liárdos vagyonra szert tett egykori felcsúti
polgármester, a miniszterelnök barátja a
földgáz-elosztásban is megvetette a lábát.
Az állami hírügynökségben egy rövid közle-
mény jelent meg arról, hogy „tőkeemelés-
ről szóló részvényjegyzési megállapodást írt
alá a Status Energy a svájci központú MET-
tel, ezzel közvetett tulajdonrészt szerzett a
svájci csoporthoz tartozó Tigáz Zrt.-ben.
A megállapodás alapján a Status Energy Ma-
gántőkealap leányvállalata – a Status Energy
Kft. – a Tigázban 49,57 százalék közvetett
részesedéshez jutott”. Az említett Status
Energy a Mészáros Lőrinc-féle Opus Global
Befektetési Alapkezelő Zrt. kezelésébe tar-
tozik.
A Tigáz működtetéséért és szakmai irá-
nyításáért továbbra is Lehőcz Balázs Gábor
felel majd vezérigazgatóként. A menedzs-
mentbe azonban már új emberek is bekerül-
tek. A Tigáz szolgáltatási területét tekintve
az ország legnagyobb vezetékes földgáz-el-
osztója. (MH)
a párizsi ügyészség a társaságot kívánja
felelősségre vonni, míg az Airbus repü-
lőgéppel szemben nem tartja elégségesnek
a felhozottakat. A hivatal szerint az Air
France gondatlanság, hanyagság, illetve az
előírt szabály be nem tartása miatt lenne
elszámoltatható. A gyanú szerint a társaság
nem tájékoztatta megfelelően a pilótáit, mi
a teendő, ha meghibásodik a sebességváltó,
pedig a megelőző hónapokban több problé-
ma is adódott ebből. Az Air France légitár-
saság Rio de Janeiro-Párizs járata 2009.
június 1-jén tűnt el az Atlanti-óceán felett
a fedélzeten 216 utassal és 12 fős személy-
zettel. A gépen öt magyar is volt. (L. D.)
Egy kis erőszak belefér?
Kellemetlen helyzetbe került Kolinda Gra-
bar-Kitarovic horvát köztársasági elnök,
miután a svájci köztévének kifejtette: a
migránsok kitoloncolásánál szükség van
egy kis erőszakra. A horvát Index hírpor-
tál szerint ezzel az államfő gyakorlatilag
elismerte, hogy Horvátország szándéko-
san megszegi a saját törvényeit. Miután a
politikus kijelentése bejárta a világsajtót,
Kolinda Grabar-Kitarovic visszautasította a
vádakat, és jelezte, hogy a horvát rendőrség

Szakszervezeti
törvényesen, szakszerűen és humánus mó-
don látja el határvédelmi feladatait, és csak

harc a Suzukinál
a legkisebb mértékben alkalmaz ilyenkor
kényszerítő eszközöket. (M. R.)

Több tucat autóval tartottak hétfőn fél-

pályás útlezárást az esztergomi Suzuki
gyárnál a Vasas Szakszervezeti Szövetség
szervezésében. László Zoltán, az érdekkép-
viselet alelnöke a Magyar Hangnak koráb-
ban azt mondta, ezzel az akcióval ismétel-
ten tiltakoznak az ellen, hogy a Suzuki nem
hajlandó tudomásul venni, hogy a cégnél is
alapszervezetük alakult. A demonstrációról
bejelentkezett Komjáthi Imre, az MSZP al-
elnöke, aki arról beszélt, 50 nap alatt már
tizedszer vannak a gyár előtt, hogy támo-
gassák a szakszervezet és Szakács Gábor el-
bocsátott szakszervezeti titkár harcát.
Paprikás hangulat. Huszonnegyedik alkalommal rendezték meg Baján a híres-ne- László Zoltán szerint mindenféle módon
ves halászléfőző fesztivált. Az immár négynapos, csütörtök délutántól hétfő hajnalig tartó bizonyították már a Suzukinak, hogy létezik
rendezvény valóságos kulturális kavalkáddá nőtte ki magát. Szombaton ismét több száz Vasas-alapszervezet a gyárban. A szakszer-
bográcsban főtt az értékes lé, a fesztiválon koncertet adott mások mellett a Csík Zenekar, vezetet megalapító Szakács Gábor elmond-
a Quimby, a Budapest Bár, a Honeybeast, Majka, a Blahalouisiana, a 30Y és az Ivan and the ta, a céljuk egyszerű: jobb munkakörülmé-
Parazol. A Petőfi hídon Pump Károly fotótárlata volt látható, a képek tavaly, a rendkívül nyeket akarnak elérni. Az autógyár válaszul
alacsony dunai vízállás idején készültek. A Szentháromság téren állandó szerzőnk, Hor- a szakszervezetet bíráló közleményében
váth Attila és csapata is remek halászlevet főzött. FOTÓ: GYÖRGY ZSOMBOR hosszasan sorolta saját érdemeit. (MH)
Szuperintelligencia
NeuraLink – így hívják a csúcstechnológiai
fejlesztésekben úttörő szerepet betölteni
kívánó Elon Musk új vállalatát, amely arra
vállalkozik, hogy összekösse az emberi agyat
egy számítógéppel. A cél az lenne, hogy
ezzel a technológiával súlyos agykárosodás
esetén is lehessen például egy lebénult ember
végtagjait irányítani. Ahogy segíthetne az
epilepszia vagy a Parkinson-kór kezelésében.
Emellett cél az is, hogy ezzel a kapcsolattal
egyfajta szuperintelligenciát teremtsenek
meg, amelyben emberi tudat és mestersé-
ges gépi intelligencia szimbiózisba kerülhet.
A kapcsolat – amelyet egereken és maj-
mokon már teszteltek – egy 8 milliméteres
kábelen jönne létre, amelyen át elektródákat
vezetnek az agyba. A brit közszolgálati adó
szerint az emberekkel végzett tesztek már
jövőre elkezdődhetnek. (B. R.)
4 INTERJÚ
M
FICSOR B ENEDEK
iután munkahelyét, a
hivatalos emlékezet-
politikával szemben
kritikus 1956-os In-
tézetet júniusban a kormányközeli
Veritas Történetkutató Intézetbe
olvasztották, Ungváry Krisztián
bejelentette, kísérletképpen foly-
tatja a kutatást a Veritasban. Há-
rom hét után azonban váratlanul
felmondott, múlt vasárnap az is
kiderült, miért. A történész egy
tanulmányban tárta fel főnöke,
az intézet főigazgató-helyettese,
Marinovich Endre állambiztonsági
múltját. Az Átlátszón publikált írás
bemutatja, hogy az 1991 és 1994
között az Antall-kormány kabi-
netfőnökeként is dolgozó közgaz-
dász miként állt az állambiztonság
rendelkezésére a hatvanas évek
közepén egy ösztöndíjas sváj-
ci utazás kapcsán. A tanulmány
megjelenése miatt a kutatónak
nem volt maradása a Veritasnál.
– A tanulmány publikálása ki-
zárta, hogy a Veritasnál folytassa a
munkát?
– Számomra ez elvi kérdés volt.
Történész vagyok, arra képez-
tek ki az adófizetők pénzén, hogy
megírjam az ilyen eseteket. Más-
részt nem tudok olyan munkahe-
lyen dolgozni, ahol a vezetőm-
mel való bizalmi viszony elvész,
gyomorfekélyt kaptam volna, ha
maradok. Amikor elkészült a ta-
nulmány, jeleztem a Veritasnak,
hogy a szövegben felvetett prob-
lémákról szerencsés lenne elő-
ször házon belül beszélnünk, erre
azonban nem igazán volt foga-
dókészség a részükről. Utólag ki-
derült, hogy leültek megvitatni a
dolgot, de nélkülem. Ezt követően
látott napvilágot a cikk.
– Mire jutottak az intézeten belül
az üggyel kapcsolatban?
– Mivel nem hívtak meg a meg-
beszélésre, csak Marinovich End-
re tanulmányomra írt válaszából
következtethetek az ott elhang-
zottakra. Véleménye szerint nem
követett el semmi rosszat, vagyis
„nincs itt semmi látnivaló”. Holott
ennél lényegesen összetettebb a
kérdés. Elsősorban nem is az az ér-
dekes, mi történt a hatvanas évek-
ben, hanem hogy miként értelmezi
az akkori tevékenységét Marino-
vich Endre ma. Többször megszó-
lalt az ügyben, és nem mondott
igazat. Először azt állította, soha
nem volt kapcsolatban állambiz-
tonsági tiszttel, holott a jelentések
egyértelműen bizonyítják az ellen-
kezőjét, és az sem volt igaz, hogy
figyelmeztette volna mindazokat,
akikről jelentenie kellett.
– Marinovich Endre „fenyegeté-
sekkel kísért, kihallgatásszerű meg-
hallgatásokra”, a hatóságok „kény-
szerítő lépéseire” hivatkozott.
– Tudjuk jól, hogy lehetett ne-
met is mondani ezekre a helyze-
tekre. Torgyán József például az
első perctől fogva ellenállt, vitatko-
zott a tartótiszttel, majd összetép-
te a nyilatkozatot, és mindezt nem
a hatvanas évek derekán, hanem
1957-ben, amikor még akasztot-
tak. Torgyánt ennek ellenére 1991-
A nép hülyítése
nem magyar találmány
Ungváry Krisztián a Veritas Intézetről, az ügynökügyekről,
a hatalom vesztenivalójáról és a forradalmi pillanatról
ben az ügynökbotránnyal sikeresen
kivégezték politikailag. Az ügy pi-
kantériája, hogy Marinovich Endre
akkor éppen az ügyet kirobbantó
Antall József kabinetfőnökeként
dolgozott. Ellen lehetett állni te-
hát, Marinovich esetében a doku-
mentumok mégsem számolnak be
semmilyen vitáról, vonakodásról
vagy kételyről, az állambiztonsági
jelentés megállapítja, hogy a je-
löltnek nincsenek fenntartásai a
rá váró feladatokkal kapcsolatban.
Így vagy nagyobb színészi teljesít-
ményt nyújtott, mint Páger Antal
és Leonardo DiCaprio egy személy-
ben, hogy meg tudta téveszteni az
állambiztonságot, vagy tényleg
nem voltak fenntartásai. Ahogy
egyébként most sem voltak, amikor
az ’56-os Intézetet likvidálni kel-
lett. Úgy látszik, ha valaki az egyik
rendszerben szolgálatkész, az a
másik rendszerben is az marad.
– Boross Péter egykori miniszter-
elnök is levelet írt az ügyben. Szerinte
az ön tanulmánya támadás a Veritas
ellen, célja egyértelműen az intézet
„működőképességének korlátozása”.
– Megértem Boross Pétert,
csakugyan nem tesz jót a Veritas-
nak, hogy kiderült, az egyik veze-
tője kapcsolatban állt az állambiz-
tonsággal. De mit tehettem volna?
Tartsam magamban az informáci-
ót, vagy álnéven publikáljam egy
bulvároldalon, esetleg küldjem el
a Kurucinfóra? Nem cinizmus-
ból mondom, de ennél empatiku-
sabban senki sem hozhatta volna
nyilvánosságra az ügyet. A felelős-
ség nem az enyém, hanem azoké,
akik kitalálták, hogy a Veritasnál
kell folytatnom a munkámat, és
végre is hajtották a beolvasztást.
Itt azonban egy különös fordu-
lattal mégis meg kell védenem
Boross Pétert és a Veritast is. Bár
előbbi a mai napig titkolja, ő maga
sem örült az ’56-os Intézet likvi-
Úgy látszik,
ha valaki
az egyik rendszerben
szolgálatkész,
az a másik rendszerben is
az marad
dálásának. Ha helyesek az értesü-
léseim, személyesen zarándokolt
el a karmelita kolostorba, kérve,
hogy ne hajtsák végre a tervet, de
nem hallgatták meg. A Veritast is
sok kritika érte az elmúlt hóna-
pokban, rövid ottlétem alatt azon-
ban nyilvánvalóvá vált számomra,
hogy semmi közük az intézetünk
beszántásához. Ráadásul semmi-
ben sem korlátozták a munkámat,
az első pillanatban kijelentették,
hogy nem szankcionálnak a vé-
leményem miatt, ha betartom a
szabályokat, azt nyilatkozom, amit
akarok. Nincs kétségem afelől,
hogy komolyan is gondolták, a baj
csak az, hogy a Veritas kézi vezér-
léssel működik. A döntést egy he-
lyettes államtitkár hozza meg, aki
bármikor felhívhatja az intézetet,
és csicskáztathatja a vezetőket, ha
úgy tartja kedve.
– Ha minden szakmai szereplő
ellene volt, miért rendelték mégis a
Veritashoz az intézetüket?
– Teljesen nyilvánvalóan a meg-
semmisítés volt a cél. És el is érték,
amit akartak, hiszen ma már senki
sem dolgozik a Veritasnál az egy-
kori munkatársaim közül. Ez bo-
rítékolható volt, csupán abban le-
hettek kétségeik, hogy okoz-e majd
botrányt a beszántás, vagy sem.
Nem is a tanulmányom a botrány,
hanem az, amit velünk csináltak.
– Több közszereplő, politikus ügy-
nökmúltját tárta már a nyilvános-
ság elé, a földindulásszerű változások
azonban elmaradtak. Legutóbb Gulyás
Gergely, a Miniszterelnökséget veze-
tő miniszter a kormányinfón tagadta
Szita Károly, Kaposvár fideszes polgár-
2019. JÚLIUS 19–25.
FOTÓ: HALÁSZ NÓRA
mesterének érintettségét, holott ügy-
nöki tevékenysége dokumentumokkal
bizonyítható. Miért nincs szinte sem-
milyen hatása a feltáró munkának?
– A hatások nem azonnal je-
lentkeznek, történeti távlatban vá-
lik izgalmassá a dolog. Horn Gyula
vagy Medgyessy Péter ügye sem
okozott sokkot rövid távon, hosszú
távon azonban halálos csapást mért
a baloldalra. Kellett hozzá 10-20 év,
de végül beérett hazudozásaik gyü-
mölcse. Ez vár a Fideszre is.
– A társadalom érdektelenségét
látva nehéz ezt elképzelni.
– Nincs forradalmi helyzet, és
belülről nem is várható, külső ese-
mények hatására fordul majd kriti-
kusra a helyzet a hatalom számá-
ra. 1956-ban is a külső események
döntöttek. Minden tisztelet a ma-
gyar népé, mert fantasztikus bátor-
sággal vívta meg szabadságharcát,
de az i-re nem mi tettük fel a pon-
tot. Kis ország vagyunk, nem dönt-
hetünk a saját helyzetünkről, de
azért mi vagyunk a felelősek, hogy
miként vagy milyen előzmények
után kerül fel az a pont az i-re.
– Mennyiben hátráltathatja ezt a
kormány által támogatott, meglehe-
tősen szelektív emlékezetpolitika?
– A nép hülyítése nem magyar
találmány. Ha belegondolunk,
hogy a Brexitről mennyit hazud-
tak a politikusok, és hány angol
választó ette meg mégis ezt a ha-
zugságot, akkor nyilvánvaló, hogy
a hülyeség ellen nehéz védekezni.
De ugyanez a helyzet az Egyesült
Államokban is, ahol az elnök gond
nélkül kijelentheti, hogy klíma-
változás nem létezik, és ezzel még
gyarapítja is a szavazótáborát.
Nem biztos, hogy az általános és
titkos egyenlő választójog minden
szempontból megfelelő ahhoz,
hogy a megalapozott vélemények
uralkodjanak egy társadalomban.
– Vagyis a demokrácia működő-
képességét is megkérdőjelezhetjük?
– A példaként hozott Egyesült
Államokban még most is van-
nak fékek és ellensúlyok, ame-
lyek megakadályozzák, hogy egy
egyszeri rossz döntés a választók
részéről felforgassa a jogállamiság
alapjait. A nyugati demokráciák
képesek a korrekcióra, az angolok
is megoldják a Brexit-ügyet, még
ha rengeteg pénzükbe kerül is.
Egy ilyen kicsi ország, mint Ma-
gyarország azonban súlyos árat
fizet rossz döntéseiért. Kezdve az
értelmiség elvesztésével, amely ha
nem találja meg itthon a helyét,
elmegy nyugatra.
– A kormány azonban legtöbbször
épp a nyugati helyzettel riogat, és a
történések sokszor valóban illeszked-
nek az ő narratívájukhoz, elég példá-
ul a Németországot az elmúlt hetek-
ben megrázó nemierőszak-ügyekre
vagy az antiszemita támadásokra
gondolnunk.
– A saját szempontjukból na-
gyon szerencsés pillanatban ju-
tottak hatalomra, és kétségkívül
professzionálisan kezelik a hely-
zetet. A baloldal folyamatosan
rossz válaszokat adott a társada-
lom számára létfontosságú kér-
désekre. Nem lehet a választókkal
elhitetni, hogy jó dolog a korlát-
lan befogadás. Ha mindenkit be-
fogadnánk, fenntarthatatlanná
válna a rendszer, és az eltérő ér-
tékrendű emberek révén kisebb-
ségi véleménnyé zsugorodna az
általunk képviselt szabadság. De
azért, mert a jelenlegi rendszer
olajozottan működik, nem biztos,
hogy örökre így marad.
– Az értelmiség elvesztéséhez
visszatérve, a Magyar Tudományos
Akadémia (MTA) átalakítása ellen
szinte egy emberként álltak ki az in-
tézmény dolgozói, mégsem értek el
eredményt. Milyen eszközei marad-
nak ezek után az értelmiségnek?
– Csak azt tekinthettük volna
eredménynek, ha visszavonják a
törvényjavaslatot? Ez nyilvánva-
lóan nem történhetett meg. Sze-
rintem már az nagy eredmény,
hogy a tudományos közösség új-
fent megtapasztalta, a kormány-
nak mi a véleménye a tudomány-
ról. Egy rendszer leváltása hosszú
folyamat, amelyhez szükség van
egy előkészítő fázisra, amikor az
emberek megértik, mekkora árat
kell fizetnünk a hatalom önké-
nye miatt. Ehhez pedig, bármilyen
fájdalmas is, kellett ez a törvény.
Minden történésnek van egy pozi-
 2019. JÚLIUS 19–25.
tív és előremutató olvasata, így az
MTA ellehetetlenítésének is.
A törvény elfogadását követően
alig néhány száz ember tüntetett az
intézménynél. A tudományos élet
eseményei nem érik el a társadalom
ingerküszöbét?
– Ezek absztrakt kérdések. Az
internetadó ügyében minden fia-
tal azonnal megértette, hogy na-
gyon is konkrétan fizetnie kell.
Méghozzá gyakorlatilag Rogán
Antal magánszámlájára, hiszen
végső soron minden az államnak
befizetett pénz egy szűk kör va-
gyonát gyarapítja. Akkor kimen-
tek az emberek tüntetni, de nem
lehet elvárni a magyar néptől,
hogy mindenre egy emberként
ugorjon fel.
– Prágában több százezren vonul-
tak utcára június végén a miniszter-
elnök lemondását követelve, miután
felmerült a gyanú, hogy a kormány
visszaélt az uniós támogatásokkal.
Miben különbözünk Csehországtól?
– Prágában forradalmi helyzet
alakult ki. Az emberek elhitték,
hogy ha utcára vonulnak, reális
eséllyel megdöntik a kormányt.
Magyarországon most senki sem
gondolja azt, hogy egy tüntetés-
től összeomlik a kormány. Amint
megérzik a kellő pillanatot, itthon
is kimegy majd több százezer em-
ber az utcára. Akkor pedig majd
azért kell imádkozni, hogy az az
elképesztő mennyiségű aljasság,
amit a kormány elkövetett, ne
torkolljon erőszakba.
– A Pesti Srácok egy múlt heti
vezércikkében azt olvashattuk, hogy
az ellenzéki pártok „nyugati nagy-
hatalmak érdekeit képviselő, idegen
zsoldban álló ügynökszervezetek,
Magyarországra telepített ócska kis
végrehajtók”, amelyekkel szemben
„bármilyen eszköz megengedett a
védekezéshez”. Sokan már ezt az
erőszak legitimációjaként értelmez-
ték. Ennyire súlyos a helyzet?
– Szerencsére ott még nem
tartunk. De az tény, hogy a jelen-
legi rezsimnek túlságosan nagy
a vesztenivalója. Ha elbuknak, és
nem tudnak felépíteni addig egy
kellően korrumpálható ellenzéket,
amely békésen leválthatja őket,
akkor nagyon sok embernek kell
majd börtönbe vonulnia bűnszö-
vetkezetben elkövetett nagy ér-
tékű vagyoni hátrányt okozó csa-
lás, az állam megkárosítása és egy
rakás más deliktum miatt. Ezért
sem válogatnak az eszközökben,
hogy elkerüljék a bukást.
– Felmondott a munkahelyén, mi-
hez kezd állástalan történészként?
– Éppen most egyeztetek egy
állás ügyében, de ha nem jön össze,
akkor sem esem kétségbe. A csalá-
dommal a berlini Wissenschafts-
kolleg ösztöndíjával jövőre három
hónapra külföldre megyünk, aztán
majd meglátjuk.
– Korábban az értelmiség elván-
dorlásáról beszélt, felmerült önben,
hogy Berlinben maradnak?
– Mindenképpen hazajövünk.
Nagyon sok minden köt ide, én
csak Magyarországon vagyok
Ungváry Krisztián.
H tlen kezelés? · B nözőknek biztosított szociális bérlakást Kőbánya önkormányzata
S
TOMPOS ÁDÁM
ára, akit nem így hív-
nak, kérésére változtat-
tuk meg a nevét, egyszer
furcsa SMS-t kapott ke-
rülete, Kőbánya alpolgármeste-
rétől, Weeber Tibortól. – Hívtak,
hogy ma 16–17 óra között menné-
nek ablakosok valami redőnyt fel-
tenni a szomszédnak. Arra kérik,
engedje be őket – meséli. Az már
önmagában is szokatlan, hogy egy
alpolgármester hírnökösködik két
szomszéd között, az azonban már
egyenesen ijesztő, hogy Weeber
azoknak a nevében kért szíves-
séget Sárától, akik nem is olyan
régen még kis híján megölték az
asszonyt.
A történet teljes megértéséhez
egészen 2006-ig kell visszamen-
nünk: ekkor történt, hogy Sára
megunta, hogy közeli szomszédai,
a D. família (a családfőnek, D. Fe-
rencnek akkoriban kiváló MSZP-s
kapcsolatai voltak, ugyanis nyu-
galmazott rendőr alezredes és a
helyi polgárőr-egyesület vezetője
volt) rendszeresen életveszélye-
sen megfenyegeti őt, ezért fel-
jelentést tett. A családfőnek már
híre volt a kerületben, és nem
éppen túl jó: rendszeresek voltak
például azok a járőrözésnek ható
portyázások, amikor hozzátarto-
zói rendőregyenruhához hasonló
polgárőr-uniformisban, szolgálati
autóval járták a várost. D. Ferencet
többek között ilyen ügyek és túl-
zott rendőri erőszak alkalmazása
miatt kényszernyugdíjazták.
Hosszas vita kezdődött közöt-
tük, aminek az lett a vége, hogy
Sárát D.-ék leütötték és összerug-
dosták, az asszony egy hétig fe-
küdt az intenzív osztályon az eset
után. Az ügyből bírósági tárgyalás
lett, amelynek során megállapítást
nyert, hogy „az elkövetők szándé-
ka legalább eshetőlegesen súlyo-
sabb eredmény előidézésére irá-
nyult”. Magyarán a bíróság szerint
D.-ék nem csak megverni, hanem
meggyilkolni akarták Sárát.
D. Ferenc és fia felfüggesztettet
kapott, de a háznép maradhatott
Sára szomszédságában – melles-
leg úgy, hogy már évek óta nem
fizettek lakbért a szociális alapon
kiutalt önkormányzati lakásukért.
2011-ig kellett várni, míg kiköl-
töztették őket, ez az akkor már
fideszes többségű városvezetés
vagyonkezelője közbenjárásával
valósult meg.
Történt ugyanis, hogy D.-né
méltatlankodva jelezte a kőbányai
polgármesteri hivatalban, hogy
Sára – egyébként teljesen szabá-
lyos, építési engedéllyel zajló – te-
tőtéri beépítése miatt az ő lakásuk
„életveszélyessé” vált. Informáci-
óink szerint a vagyonkezelő erre
hivatkozva kiköltöztette D.-éket,
sőt: annyira biztosra mentek, hogy
„Visszakaptam
a gyilkosaimat”
néhány gerendát el is fűrészeltek
még a bérlemény fölött. A vagyon-
kezelő tulajdonképpen megkáro-
sította saját tulajdonát, csak hogy
kiköltöztethesse a famíliát. Mind-
ez felveti a közvagyon szándé-
kos rongálása és a hűtlen kezelés
gyanúját, ráadásul a kiköltöztetést
megtehette volna a vagyonkezelő
arra hivatkozva, hogy évekig nem
fizettek maguk után lakbért, és
úgy tudjuk, a tartozást azóta sem
rendezték. D.-éket mindenesetre
elköltöztették a Gyömrői út 88.-
ba, egy hamarosan szanálásra ke-
rülő épületbe.
A közelmúltban viszont Sára
arra lett figyelmes, hogy a nyolc
éve üresen álló szomszédos la-
kásban nagy lett a sürgés-forgás:
a szinte már pazarló nagyvona-
lúsággal dolgozó munkások egyi-
ke meg is jegyezte, hogy „valami
nagyon fontos emberek” költöz-
hetnek majd ide. D.-éket, a szoci-
alista bekötésű családot költöztet-
Lepusztult bérház Budapesten
(képünk illusztráció)
FOTÓ: LUKÁCS CSABA
te vissza a fideszes önkormányzat
Sára mellé, aki úgy fogalmazott:
visszakapta a gyilkosait.
Az önkormányzat húzása szo-
katlanul gáláns: elég csak a nagy
visszhangot kiváltó Hős utcára
gondolnunk, ahol Kőbánya veze-
tése nem csinál belőle titkot, hogy
mindössze 4,5 millió forinttal bo-
csátaná útnak a lebontandó gettó-
ból azokat a büntetlen előéletű la-
kástulajdonosokat, akiknek nincs
tartozása. Ezzel szemben D.-éket
felújított önkormányzati lakásban
szállásolta el, méghozzá egy 2013-
as (!) bírósági döntésre hivatkozva.
INTERJÚ • BELFÖLD
Sára próbálta megtudni, mi
lehet ennek az oka – már csak
azért is, mert a szóban forgó íté-
letben több olyan tétel is szerepel,
amelyet az önkormányzat játszva
cáfolhatna. Az ítélet alapján pél-
dául „a bérleti jogviszony a meg-
A megbízott ügyvédi
társaság perdöntő
tényeket hallgatott el
a bíróság elől, a beugró
védő Pap Sándor volt,
aki jelenleg Kőbánya
gazdasági
alpolgármestere
hosszabbítás időpontjában, 2011.
március 31. napján a felmondási
okok egyike sem állt fent az al-
peressel szemben. Nem volt lak-
bértartozásuk, sem rongáló, sem
közösségellenes magatartásuk
nem volt igazolható, ami a bérleti
jogviszony fenntartását megaka-
dályozta volna”.
A közösségellenes magatartást
alighanem bőven kimeríti D.-ék
gyilkossági kísérlete. Úgy tudjuk,
évek óta nem fizettek lakbért sem
régi-új, sem pedig Gyömrői úti
lakásukban, rendszeresen meg-
fúrták bérleményük födémjét,
hogy áramot tudjanak „szerezni”.
Sára úgy véli, mindez csak úgy
fordulhatott elő, hogy a perben,
amelynek eredményeként volt
szomszédai visszaköltözhettek
nyolc évvel korábbi lakhelyükre,
az önkormányzatot felperesként
képviselő megbízott ügyvédi tár-
saság perdöntő tényeket hall-
gatott el a bíróság elől. Ráadásul
5
úgy, hogy Sára megverése ügyé-
ben ügyvédbojtárként Pap Sándor
volt az ítélet kihirdetésekor a be-
ugró védő, aki jelenleg Kőbánya
gazdasági alpolgármestere. Így
aztán az önkormányzatnak első
kézből származó információi le-
hetnek arról, hogy kiknek is adtak
szociális bérlakást. Szabó Krisztián
kerületi jegyző azonban még erre
is rátett egy lapáttal: Sárának írt
válaszlevelében úgy fogalmazott,
„az önkormányzatnak nem volt
lehetősége arra, hogy a korábbi
bérlőket más lakás elfogadására
kényszerítse, a bérlők együttmű-
ködésre nem voltak hajlandók”.
Vagyis a törvényesség X. kerüle-
ti őre azt írja le feketén-fehéren,
hogy a városrésznek ilyen egysze-
rűen mattot tud adni egy önmagát
megmakacsoló, vélhetően jelen-
tős lakbérhátralékot felhalmozó,
soraiban életellenes bűncselek-
ménnyel jogerősen elítélt tagok-
kal rendelkező család.
Összegezzünk tehát: a fideszes
vezetésű kőbányai önkormány-
zat, amely már-már rutinszerűen
tesz utcára rászoruló családokat,
és folyvást hangsúlyozza, hogy
a tisztességes adófizetők pártján
áll, felújított lakásba költöztet
vissza egy szocialista kötődésű,
a közösségi együttélés minden
létező szabályát semmibe vevő
famíliát, amely ráadásul kül-
döncként utasítja a kerület kon-
zervatív alpolgármesterét. Akit
próbáltunk keresni mi is, ám
Weeber Tibornak egyetlen konk-
rét kérdést sem tudtunk feltenni,
a politikus ugyanis már időpont-
kérő üzenetünkre is azt felelte,
majd októberben, az önkormány-
zati választások után áll rendel-
kezésünkre.
6 BELFÖLD
Klíma helyett
vizes borogatás
H
B ODACZ PÉTER
arminc éve szabadon
címmel, három éven át
tartó eseménysorozattal
ünnepelteti a kormány
a múlt század utolsó évtizedében
lezajlott rendszerváltást – 12 mil-
liárd forintból. Sok szempontból
úgy tűnik azonban, hogy az orosz
csapatok kivonulásán kívül nem
sok ünnepelnivalónk van, hiszen
az ellátórendszerekben és az abban
dolgozók felfogásában nemhogy a
rendszerváltás, de még a mód-
szerváltás sem következett be.
Erről árulkodik a több fővárosi
és vidéki kórház műtőjét érintő klí-
mabotrány és annak kezelése. Bár
a bajok hosszú évek óta ismertek
az intézmények dolgozói, vezetői
és minden bizonnyal a kormányzat
előtt is, csak július elején szerez-
hetett tudomást a XXI. században
elfogadhatatlan állapotokról a szé-
lesebb közvélemény. Borítékolható
azonban, hogy az évente több tíz-
ezer páciensnek súlyos fertőzésve-
szélyt, az orvosok, ápolók számára
pedig elfogadhatatlan munkakö-
rülményeket és egészségügyi koc-
kázatot jelentő, rendszerszintű
problémának nincsenek és nem is
lesznek felelősei.
Verejtékcsepp a sebben
Ahogy arról a Magyar Hang és
cikkeink nyomán – a lakájmédiát
leszámítva – minden komolyabb
sajtóorgánum beszámolt, az ország
számos műtőjében nyáron iszo-
nyú hőségben végeznek életmentő
beavatkozásokat. Előfordul, hogy
egy-egy alkalmazott elájul (ahogy
történt ez júniusban a Kútvölgyi
kórházban), az orvos verejtéke a
műtéti sebbe csöppen, a szükség-
megoldásként beüzemelt mobil
klímaberendezések pedig csak a
már elhasznált, baktériumokban,
szén-dioxidban és altatógázokban
gazdag levegőt forgatják, a levegő
cseréjére alkalmatlanok. Haszná-
latuk éppen ezért nem is engedé-
lyezett. Klímagondokkal küzd az
ország legpatinásabb egészségügyi
intézménye, a Semmelweis Egye-
tem több kórháza, így az I-es és
a II-es nőgyógyászati klinika, az
Urológiai Klinika, az I. Sz. Sebé-
szeti Klinika és a Kútvölgyi Klinikai
Tömb. De – ahogy arról az Index
hírportál beszámolt – bajok vannak
a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház és
a Szent Imre Kórház műtőinek kli-
matizálásával is. Csak Budapesten
legalább 15 műtőben megoldatlan a
levegő hűtése és cseréje. Napi 6-8
operáció esetén – a hétvégi sürgős
eseteket nem számolva – havon-
ta legalább 2200, éves szinten 26
ezernél is több páciens van kitéve
az elfogadhatónál nagyobb fertő-
zésveszélynek. Immár évek óta.
De nem csak Budapestből áll az
ország: a Pécsi Tudományegyetem
gyermekklinikáján június közepén
omlott össze a rendszer, emiatt
műtéteket halasztanak el, a sür-
gős operációra szoruló gyerekeket
pedig műtét közben vizes, jeges
borogatással próbálják hűteni, mi-
közben a műtőben szolgálatot tel-
jesítő személyzetről dől a verejték.
De 30 Celsius-fok feletti hőmér-
sékletben zajlanak a műtéti be-
avatkozások az ajkai kórházban is.
Csernobili rutin – nincs
gond, de már megoldottuk
Arról, hogy milyen viszonyok
uralkodnak egy-egy műtőben a
rendszerváltás után 30, a kor-
mányváltás után pedig 9 évvel,
természetesen nem a döntésho-
zóknak, illetve az intézmények
vezetőinek, de nem is valamelyik
szakmai szervezet bátor kiállásá-
nak köszönhetően lehetnek sej-
téseink. k csak lapítanak. Infor-
mátoraink elkeseredett orvosok,
ápolók, akik állásukat kockáztatva
szivárogtatnak. Teszik ezt azért,
mert a helyzet – amellyel tisztá-
ban vannak az intézmények veze-
tői is – évek óta változatlan.
A SE első megkeresésünkre kö-
zölte: valótlanok értesüléseink,
nincsenek súlyos gondok, de azt
azért elismerték, hogy a nőgyógyá-
szati klinika két telephelyén is cse-
rélni kell a berendezéseket – ami-
re a közbeszerzést már kiírták –,
a Kútvölgyiben pedig garanciális
javítás zajlik. Addig is, természe-
tesen rendszeresek a karbantar-
tások. – 0A Semmelweis Egyetem
rendelkezik minden szakhatósági
engedéllyel, az intézmény betartja
a legszigorúbb munkahelyi elő-
írásokat. Az illetékes hatóságok
rendszeres ellenőrzést tartanak az
egyetemen – felelték kérdésünkre.
A válasz kiverte a biztosítékot
az SE dolgozóinál, akik névtelen
levélben cáfolták az állításokat. E
szerint a karbantartás eredményét
– ha egyáltalán van – csak az ott
dolgozók és a betegek nem érzé-
kelik; van, ahol már 8-10 éve nem
működik a klíma. „A 28–35 fok kö-
zötti műtői hőmérséklet, az izzadó
kollégák, a folyamatos rosszullé-
tek, a néhány helyen alkalmazott
ócska és semmiféle munkahelyi
előírásnak nem megfelelő mobil-
klímák nemcsak a betegek gyó-
gyulását, a műtétek sikerességét
veszélyeztetik, hanem a kollégák
testi épségét is” – áll levelükben.
Azt, hogy miért nem vállalják
nevüket a problémákat feltáró a
dolgozók, az egyik klinika igaz-
gatója közölte lapunk telefonos
megkeresésére. Mint fogalmazott,
aki szivárogtat, azt „a rektor úr
azonnali hatállyal kirúgja”. Ter-
mészetesen megpróbáltuk elér-
ni Merkely Bélát, az SE rektorát is,
aki titkárán keresztül az egyetem
gazdasági ügyeiért felelős kancel-
lárhoz, Szász Károlyhoz irányította
lapunkat – mintha az ügy tisztán
gazdasági probléma volna, és nem
merülnének fel betegbiztonsági,
munkabiztonsági, fertőzésügyi
aggályok. Szász egyébként szintén
nem kívánt nyilatkozni.
Legalább ennyire beszédes a
fertőzésügyi, betegbiztonsági kér-
désekben hatósági jogkörrel felru-
házott Nemzeti Népegészségügyi
Központ (NNK, korábban Állami
Tisztifőorvosi Szolgálat, ÁNTSZ)
tétlensége. A szervezet külön
iránymutatást tett közzé a műtéti
sebfertőzések megelőzésére, amely
szerint a műtéti sebek szennye-
ződésének (kontamináció) egyik
legfontosabb terjesztő közege a
levegő, ezért operáció csak mes-
terséges levegőellátó rendszerrel
rendelkező műtőben végezhető.
A levegőt steril klímaberende-
zéssel kell biztosítani, ami képes
óránkénti 20-szoros légcserét biz-
2019. JÚLIUS 19–25.
tosítani, és nem lehet 25 foknál
magasabb hőmérséklet. A doku-
mentum hangsúlyozza: a split klí-
ma és a mobilklíma alkalmazása
nem biztosítja a műtőben előírt
fenti paramétereket, alkalmazásuk
növeli a sebfertőzés kockázatát,
így ott nem alkalmazhatók.
Ennek ismeretében közel három
hete (július 2-án) kerestük meg
az NNK-t kérdéseinkkel. Annyit
szerettünk volna megtudni, hogy
kaptak-e bejelentést a műtőkben
tapasztalható – az iránymutatás-
sal ellentétes – állapotokról, és
mikor vizsgálta legutóbb a szer-
vezet, hogy az intézmények meg-
felelnek-e a fertőzések elkerülé-
sével kapcsolatos kívánalmaknak,
illetve tervezik-e, hogy vizsgálatot
indítanak. Választ azóta sem kap-
tunk, de sikerült telefonon elér-
nünk az NNK szóvivőjét, Niczky
Emőkét. Azt javasolta, honlapjukon
keressük meg a műtők sterilitá-
sával kapcsolatos iránymutatást.
Jeleztük, hogy épp ezzel kapcso-
latban lenne sürgős feladata a
hatóságnak, amire a szóvivő azt
felelte: az NNK nem tapasztalta,
hogy a nyári melegben több len-
ne a műtétekkel összefüggésbe
hozható fertőzés, és különben is.
Niczky egyébként elszólta magát,
közölte ugyanis, hogy a hírzárlat-
ról „fönt döntöttek”.
A „fönt” – tudtuk meg más
forrásból – kormányzati szintet
jelent, de nem az egészségügyi te-
rületért felelős Emberi Erőforrások
Minisztériumát, hanem a Rogán
Antal vezette Miniszterelnöki Ka-
binetirodát. Ezek után alappal fel-
tételezhető, szintén kormányzati
szinten döntöttek arról is, hogy az
NNK ne teljesítse törvényi kötele-
zettségét, és ne folytasson vizsgá-
latokat az intézményekben például
akkor, amikor a külső hőmérséklet
meghaladja a 30 Celsius-fokot.
Cinkos szinte mindenki
A műtők hűtésének, levegőzteté-
sének hiányosságai, mint csepp-
ben a tenger, úgy mutatják meg a
hazai egészségügy rendszerében
tapasztalható, kormányzati aka-
rat hiányában aligha megváltoz-
tatható bajokat. Ám a kérdés ettől
még jogosan merülhet fel: hogyan
lehetséges a XXI. században, Eu-
rópa közepén, hogy a közfeladatot
ellátó kórházak műtőiben hosszú
évek óta megoldatlan a klimatizá-
lás és a levegő cseréje?
A válasz összetett, de tény,
a finanszírozási rendszer is a
helyzet konzerválását segíti elő.
A kórházak abból „élnek”, hogy a
különböző beavatkozásokért meg-
határozott összeget kapnak a tár-
sadalombiztosítástól (tb). Vannak
olyan beavatkozások, amelyek után
többet fizet a tb, mint amennyiből
azt kihozza kórház. Az így keletke-
ző pluszbevétel arra szolgál, hogy
a ráfizetéses területeken (például
a traumatológián) keletkező lyu-
kakat betömködjék. Magyarán ha
egy kórház a klíma meghibásodása
miatt bezárja műtőjét, akkor na-
gyon fontos bevételi forrás nélkül
marad. Az infrastruktúra karban-
tartására ugyanakkor nincs keret,
mint ahogy megannyi másra sem.
Ezt példázza, hogy a kórházak
üzemeltetésből származó adós-
ságállománya tavaly 60 milliárd
forint körül alakult, idén pedig 70
milliárd feletti összegre lehet szá-
mítani.
A helyzet konzerválásában cin-
kosok a hatóságok is: a nyáron bő-
ven 30 fok fölé melegedő műtők
ugyanis semmilyen egészségügyi,
fertőzésmegelőzési és munka-
ügyi feltételnek nem felelnek meg.
Valószínűleg egy sor intézmény
W A Semmelweis Egyetem
Kútvölgyi Klinikai Tömbje.
Csak Budapesten legalább
15 műt hűtése megoldatlan
FOTÓ: ALFAHÍR/BÉLI BALÁZS
lehúzhatná a rolót, ha a már em-
lített Nemzeti Népegészségügyi
Központ komolyan venné törvényi
kötelezettségét, és ellenőrizné a
körülményeket.
Szintén szembetűnő a terüle-
tileg illetékes kormányhivatalok
munkavédelmi főosztályainak tét-
lenkedése is. Pedig lenne dolguk: a
munkahelyek munkavédelmi köve-
telményeinek minimális szintjéről
szóló rendelet értelmében ugyanis
a munkáltatónak biztosítania kell
a klímák állandó, hatékony mű-
ködőképességét, az érintettek felé
jelezni kell a meghibásodást, ha az
az egészségre veszélyes vagy ár-
talmas lehet, továbbá gondoskodni
kell a készülékek tisztán tartásáról
– mindezek az SE névtelen dolgo-
zóinak levele szerint évek óta nem
teljesülnek. A rendelet értelmében
– ahogy arra a Munkaegészségügy.
hu szakportál felhívta a figyelmet –
a műtőben, amelyben jellemzően
könnyű fizikai munkát végeznek,
nyáron körülbelül 21 fokos hőmér-
sékletet kellene tartani.
Az áldatlan állapot fenntartá-
sában ráadásul különös módon
érdekelt az orvosok egy része is.
Azok, akik zsebre is dolgoznak.
Nekik ugyanis mellékes, milyenek
a körülmények, a lényeg, hogy a
magánpraxisból behozott páci-
ens el legyen látva – akár hűtés
és levegőcsere nélküli műtőben.
Máskülönben el lehet felejteni a
paraszolvenciát is.
 2019. JÚLIUS 19–25. BELFÖLD 7

Minden gyanú felett (2)

emlegetett, s felhívta a figyelmet
arra, hogy Tóth Attilát éppen a
mellények beszerzése miatt ma-
rasztalta el a bíróság. (Pénzbírság-
ra ítélték – a szerk.)
Rugalmasan kezelték a polgárőrmellényekre vonatkozó kiírás eredeti f eltételeit – Nyugodtan alszom, a mel-
sajtóközlemény. Túrós mindezt
összeesküvés-elméletnek tartja,
azt állítja, a hatóságok egy koráb-
ban lezárt eljárásban keresték meg
őket, azóta arról sincs tudomása,
hogy vizsgálnák a beszerzést. (Az

A
SZERET SZABOLCS
polgárőrség feletti tör-
vényességi ellenőrzést
az ügyészség gyakorol-
ja – ezzel hárította Pintér
Sándor belügyminiszter Harangozó
Tamás (MSZP) írásbeli kérdését,
amelyben az Országos Polgárőr
Szövetség (OPSZ) mellénybeszer-
zését firtatta. A beszerzéshez a for-
rást a Belügyminisztérium bocsá-
totta rendelkezésre. Lapunk június
14-ei számában írtunk az ügyről
Minden gyanú felett címmel: évek
óta ismertek a hatóságok előtt a
2016-os beszerzés körülményei,
nyomozások is folytak, illetve foly-
nak, érdemi lépés azonban eddig
nem történt. A 200 millió forintos
közbeszerzést a legolcsóbb aján-
latot tevő Vizuátor Kft. nyerte el,
amely az eredeti kiírásban vállalta,
hogy alvállalkozó bevonása nélkül,
itthon, magyar alapanyagból gyár-
tatja le a láthatósági mellényeket.
Túrós András, az OPSZ elnöke is ar-
ról tájékoztatta a vezetőséget egy
birtokunkban lévő anyagban, hogy
„minden álhír ellenére magyaror-
szági forgalomból beszerzett alap-
anyagból, magyarországi üzemben
készült mellényeket szállítana” a
Vizuátor. Ezzel szemben végül al-
vállalkozók bevonásával, részben
Szerbiában és részben vélhetőleg
külföldi alapanyagból valósult meg
a beszerzés, ráadásul az egyik al-
vállalkozó számla nélkül, nettó
értéken fizetett a legyártott mellé-
nyek egy részéért.
Egy 2017-es keltezésű igaz-
ságügyi szakértői vélemény túl-
árazottnak és az öregedéssel kap-
csolatos szabvány alapján nem
megfelelőnek minősítette a mellé-
nyeket, amelyekről a szakértő úgy
véli, részben külföldi, vélhetőleg
kínai alapanyagból készültek. Írá-
sunkat azzal zártuk, hogy nem-
régiben Túrós András elnök – a
rendszerváltás előtti utolsó orszá-
gos rendőrfőkapitány, belügymi-
niszter-helyettes – javaslatára az
OPSZ elnöksége egy újabb, 7,5 mil-
lió forintos eszközbeszerzéssel
bízta meg a Vizuátort.
Cikkünk élénk visszhangot vál-
tott ki. Az említett parlamenti kér-
désen túl akcióba lendült a polgár-
őrszövetség vezetése: honlapjukon
többször is támadták Tóth Attilát,
a szervezet volt Hajdú-Bihar me-
gyei elnökét, akiről úgy vélik, a
mellénybeszerzés miatti bírála-
tok, vizsgálatok hátterében áll.
A beszerzés után csaknem 3 évvel
kértek fel a mellények vizsgálatá-
ra két szakértőt, ők a volt megyei
elnök által megbízott szakember-
rel ellentétben mindent rendben
találtak, a minőséget és az árat is.
Lapunknak Túrós András is sze-
mélyes ügyet, bosszúhadjáratot
Zavar a rendszerben
„...a polgárőr mellényeket Haj-
dúböszörményben, Ózdon és kis
részben Szerbiában gyártották.”
(Az OPSZ vezető tisztségvi-
selőinek nyílt levele a szervezet
honlapján 2019. március 8-án)
„A hamis állításokkal szem-
ben közismert, hogy a mellé-
nyeket szabályos közbeszerzési
eljárás alapján Magyarországon
gyártották…”
(Közlemény az OPSZ honlap-
ján 2019. június 18-án)
lénybeszerzés minden szempont-
ból tiszta ügy – jelentette ki az Or-
szágos Polgárőr Szövetség elnöke.
Tény, hogy Szabó József polgárőr,
Monostorpályi polgármestere fel-
jelentésére nyomozás folyik a
Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál
költségvetési csalás gyanújával.
Tóth Attila pedig ez év április 15-én
hűtlen kezelés, bűnpártolás és hi-
vatali visszaélés miatt tett feljelen-
tést a Nemzeti Nyomozó Irodánál;
információink szerint ezt az ügyet
az ORFK továbbította a Fővárosi
Főügyészségre.
A Nemzeti Védelmi Szolgálat-
nak is elküldött panaszában Tóth
azt állítja, a polgárőrség vezetői
információkhoz jutnak a mellény-
beszerzéssel kapcsolatos eljárásról,
amelyben őt többször is kihallgat-
ták tanúként. Szerinte így fordul-
hatott elő, hogy éppen akkor tár-
gyalta az etikai bizottság az ügyét,
amikor tanúmeghallgatásra idézték
be a hatóságok a mellénybeszerzés
kapcsán. Ennél is súlyosabbnak
érzi, hogy júniusban egy másik
meghallgatását követően 38 perc-
cel megjelent az OPSZ honlapján
az ott tárgyalt témával foglalkozó
illetéktelen adatbetekintést a ha-
tóságok informatikai rendszeré-
ben könnyű tetten érni – a szerk.)
A polgárőrszövetség elnökének
természetesen feltettük a konkrét
kifogásokra vonatkozó kérdéseket.
Nem cáfolta az alvállalkozók bevo-
nását, ám hangsúlyozta: azt nem
tiltotta kifejezetten a Vizuátorral
kötött megállapodás. Azt sem tudta
kizárni, hogy a mellények egy része
külföldön készült, ám a minőségre
vonatkozó kritikákat visszautasí-
totta. Ezekről a Népszava írt koráb-
ban, az elnök viszont nem találko-
zott a polgárőrök részéről érkezett
panasszal. Az alvállalkozók közötti
számlaadási vitában pedig nem
érzi illetékesnek a szövetséget.
Egy lapunk által megismert tanú-
vallomás alapján az OPSZ logózott
szalagjait Írországban gyártatják,
azok le vannak védve, és a Vizuátor
Kft.-n keresztül lehet őket itthon
beszerezni.
Túrós Andrástól azt is megtud-
tuk, hogy a Vizuátor újabb meg-
bízását visszavonta az elnökség,
ugyanis jobbnak látta, ha a megyei
szervezetek között „dobják szét”
a beszerzésre szánt pénzt.

Ingyen megkapták,
L
SZABÓ ZSOLT LÁSZLÓ cikkében maga is elismerte, hogy
a szokásosnál szigorúbb a rend;

majd lezárták a zánkai kikötőt

apunk múlt heti számában
írtuk meg, hogy miközben
az Erzsébet a Kárpát-me-
dencei Gyermekekért
Alapítvány milliárdokat kapott a
gyermekek fonyódligeti üdülteté-
sére, egyetlen gyerek sem nyaral
a táborban. Nem ez azonban az
egyetlen titok a hátrányos helyzetű
gyermekek üdültetésére létreho-
zott Fidesz-közeli alapítvány körül.
Az Erzsébet-alapítvány ugyanis
lezárta a zánkai kikötőt, amelyet
– a zánkai és fonyódligeti táborhoz
hasonlóan – ingyen kapott meg
az államtól. A korábban telt ház-
zal működő, évente több tízmillió
forintos bevételt termelő kikötő
mólóján most tábla int mindenkit:
„A kikötőben vendéghajót nem fo-
gadunk” – derült ki látogatásunk-
kor. Mivel a tábort annak ellenére
sem lehet megközelíteni, hogy oda
közút vezet, sőt saját vasútállomá-
sa van – és a MÁV is értékesít oda
jegyeket –, a víz felől néztük meg
a kikötőt.
Az öböl hétfő délután narancs-
színű mentőmellényektől volt szí-
nes és ütemes dobszótól hangos: a
gyerekek első sárkányhajós edzé-
seiket tartották. A csoportok négy
hajóban váltották egymást. Miután
a táborozók beeveztek, a kikötő úgy
festett, mint egy hatalmas, kitátott
üres száj. Csak a távolban sejlett fel
az alapítvány tulajdonában álló két
hajó, a „Zánka” és a „Szent Imre”
(korábban „Tátika”), illetve egy
motorcsónak. A vízirendőrök hajó-
ján kívül más jármű itt nem szokott
mozogni, ottjártunkkor is csak ők
tértek be a néhány éve még telí-
tett hajópihenőbe. Ha valaki még-
is beevez – mint a közelmúltban
megesett –, hosz-
szas perlekedésre
számíthat a bizton-
ságiakkal és a vízi-
rendőrökkel. A hajótu-
lajdonosok egyébként Hornyák
Tibort, az alapítvány kuratóriumi
elnökét szokták látni a motorcsó-
nakkal. L. Simon László fideszes
képviselő korábbi kabinetfőnöke
a jelek szerint annak ellenére is
gyakran időzik a zánkai táborban,
hogy az üzemeltető Erzsébet Tábo-
rok Kft. ügyvezetői székéből távo-
zott, miután a 24.hu megírta, hogy
napi 110 ezer forintért bérelt luxus-
ingatlant a szomszédos Monoszlón.
Nagyot nem bukott, mert az Erzsé-
bet-alapítvány kuratóriumi elnö-
kévé nevezték ki.
A vendéghajók eltűnése azért
furcsa, mert amíg a Zánkai Ifjú-
sági Centrum (későbbi nevén Új
Nemzedék Köz-
pont) üzemeltette
a kikötőt, komoly
bevétele származott
a hajók bértartásából.
A beszámolók szerint a sport-
szolgáltatások hozama – jelentős
része kikötőhelyek bérbeadásából
– meghaladta az évi 30 millió fo-
rintot. Még úgy is, hogy bójás kikö-
tőként a többi balatoni lehetőségnél
valamivel olcsóbban lehetett itt
hajót tartani. A kikötőt 2009-ben
uniós támogatásból bővítették, az-
óta 230 hely van benne. A hajósok
szerint 2016-ig működött teljes ki-
használtsággal. Ekkor tenyerelt rá
az alapítvány, majd vált láthatóvá,
hogyan kopik le a közvagyonjelleg
a korábbi állami tulajdonról. Két év
alatt elüldözték a korábbi bérlőket.
Az új díjszabás után a korábbi ár
közel dupláját, hajómérettől függő-
az intézkedést a táboroztatásokkal
magyarázták. A végsőkig kitar-
tó néhány hajósnak idén tavasszal
mutattak ajtót.
A dokk lezárása azért vet fel kér-
déseket, mert az állam egy népsze-
rű, tíz éve közpénzből fejlesztett,
relatíve nagy kikötőt adott az ala-
pítványnak, ahonnan aztán min-
denkit kirekesztett. Korábban meg-
fértek egymás mellett a táborozók
és hajósok, látszólag a kikötési
szabályok átalakítása is az „egymás
mellett élést” szolgálta. Nem cso-
da, hogy a (korábbi) közvagyonnal
való gazdálkodás átláthatatlansága
pletykáknak ágyaz meg az üdülő és
a kikötő sorsát illetően. Lapunk két
Új kiköt szabályok űzték el hete érdeklődött a tervekről az ala-
a hajósokat pítványnál, de máig sem kaptunk
A SZERZŐ FELVÉTELE választ. Az állam és az alapítvány
közötti szerződés szerint annyi bi-
en évi 600–800 ezer forintot kértek zonyos, hogy 15 évig kell jelenlegi
egy helyért. A forgalom jelentősen funkciójukban használni azokat.
visszaesett, tavaly nagyjából 40 Ugyanakkor kérdés az is, fogad-
hajó horgonyzott a kikötőben. De na-e a kikötő vihar vagy rosszullét
nem pusztán az árak riasztották a miatt bajba került hajót (a legkö-
vendégeket: csak azok léphettek zelebbi kikötési lehetőség Balaton-
be a területre, akik a hajójukat ott akaliban és Révfülöpön van). Az ál-
tárolták, ráadásul megtiltották a lami tulajdont elhalászó alapítvány
tulajdonosoknak is a hajón éjsza- azonban ezúttal sem tisztelte meg
kázást. Az alapítvány saját reklám- válaszaival lapunkat.
Fonyódligeten el készítenek
13,5 milliárd forint állami és uniós támogatást kapott az Erzsébet-ala-
pítvány 2017-ben a fonyódligeti és zánkai táborban hátrányos helyze-
t gyermekek üdültetésére. Ennek ellenére a fonyódligeti tábort térdig
érő gaz nőtte be, ott gyerekeket sem üdültetnek– írtuk meg. Az alapít-
vány – amelynek alapító jogait a Kiss-Rigó László püspök vezette Sze-
ged-csanádi Egyházmegye egyik intézményfenntartója gyakorolja – a
lapunk cikkét feldolgozó RTL Klubbal azt közölte, hogy Fonyódligeten
megkezdődött a fejlesztések előkészítése, ezért idén Zánkán vakációz-
hatnak a gyerekek. Ám eközben továbbra sincs eredménye a felújításra
kiírt közbeszerzésnek.
8 PUBLICISZTIKA
Egy rossz dilemma
a huszonegyedik
századnak
S
PUZSÉR RÓBERT
védország liberális min-
taállam, ahol megszüle-
tett az első ítélet „gon-
datlanságból elkövetett
nemi erőszak” vádjában. A gon-
datlan erőszaktevőnek két és fél
éve lesz a sitten azon gondolkodni,
hogy nemcsak a nem jelent nemet,
hanem bármi. Jelen esetben az ál-
dozat megengedte az erőszakoló-
nak, hogy az a lakásán aludjon, de
jelezte, nem lesz szex. Aztán, ami-
kor a férfi mégis bepróbálkozott, ő
lefagyott, és engedte, hogy az ak-
tus végbemenjen. Tanulság: ha a
jövőben egyszer elhangzik a nem,
az örökös börtönkártya a Mono-
polyban. Vagy szerelem első látásra
– vagy menekülj, mert a cellaajtók
záródnak! Én is cellában érzem
magam, ha belegondolok, hány-
szor kaptam nemet az arcomba, s
aztán ezekből a randevúkból hány
közösülés és hány párkapcsolat lett
– semmi kétség: gondatlanságból
sorozat-erőszaktevő vagyok.
Mi lesz, ha a pert nyerő svéd
áldozatra legközelebb egy buliban
mozdul rá valaki, és ő megint le-
fagy, de ezúttal úgy, hogy még ne-
met sem mondott? Újabb két és fél
év? Egy nő nyilván meggondolhatja
magát – csakúgy, mint egy férfi:
bármikor lehet a nemből igen, és
az igenből nem. Sajnos a verbá-
lis és nonverbális kommunikáció
többé nem szavatolja a biztonsá-
got, de egy előzetes írásbeli szer-
ződés sem tudja követni a hormo-
nok mozgását. Mi van, ha a hölgy
23:27-kor aláírja, hogy szívesen
közösül velem, de mire 23:49-kor
ágyba kerülünk, már elrontottam
a hangulatot – mit érek a szerző-
A
L UKÁCSI K ATALIN
napokban kezembe
akadtak régi kazettáim,
amelyekre tinédzser-
ként vettem fel a rádi-
óban futó kedvenc slágereimet.
Egy esetben a dal befejezése után
még nem kapcsoltam ki a felvé-
telt, így örökül maradhatott teljes
egészében egy esti hétórási hírek.
A Dió, akkori gyöngyösi rádió hí-
reit vettem fel. Nem egyszerűen
időutazás volt végighallgatni, egy
másik univerzumba csöppentem.
Az első hír „természetesen”
az aktuális (Medgyessy-) kormány
számára pozitív bejelentésről
számolt be. Azonban a második
és a negyedik is kritikus volt a
kormánnyal szemben. A máso-
dikban a fideszes Kontrát Károly,
a negyedikben egy szakszervezet
bírálta élesen a hatalmon lévők
politikáját.
désemmel? Jobb ötletem nincs: a
jövőben minden szexuális aktusról
videofelvételt, az alanyok agyáról
az esetleges lefagyásokat rögzítő
CT-dokumentációt kell készíteni,
továbbá a közösülést tízpercenként
meg kell szakítani, és írásban kell
rögzíteni a további együttlétbe való
kölcsönös beleegyezést. Ha valaki-
nek ez a szexuális gyakorlat eset-
leg túl macerás, annak a svéd jogi
pályát és az önkielégítést ajánlom.
Megadja Gábor, a 888 újságíró-
pribékje, aki legemlékezetesebb
közéleti pillanatában oly szelle-
mességgel zsidózta le Jakab Péter
jobbikos politikust, hogy még az
Echo Tv-ből is kirúgták, ezúttal
tudományos művet alkotott. Meg-
adja, akinek a neve is kiadós troll-
kodás, munkájában a progresszió
fogalmát dekonstruálja. Az eszme-
történésszel – aki páros napokon a
revolvermédia verőembere, párat-
lan napokon töprengő értelmisé-
gi – a Mandiner újságírója készí-
tett doktori értekezéséről interjút,
amelyet a nagyobb hatás kedvéért
a műről írt recenzióval is megfe-
jelt. Veszprémy László Bernát szerint
Megadja Gábor könyve „összessé-
gében kiemelkedő munka”. A pro-
pagandamédia egyik keretlegénye
elbábozza, hogy a másik a szom-
szédos rohamosztagból valóságos
tudós. Az ötvenes évek forradalmi
munkás-paraszt értelmisége visz-
szatért: újra itt a pillanat, amikor
George Orwell Állatfarmjának disz-
nói két lábra állnak. Tiborcz István
és Orbán Ráhel közgazdasági tan-
könyv kiadására felkészül.
Így működik a feudalizmus: aki
megcsókolja a pecsétgyűrűt, az
a keresztapa fülébe súghatja, mi
akar lenni, s az teljesíti óhaját: Káel
Az Y generáció felelősségéről
A maihoz képest idilliek voltak a tizenöt évv el ezelőtti médiaviszonyok
Ez az egyveleg ma elképzelhe-
tetlen, akkor viszont természetes
volt. Nehezen fogom fel, hogyan
jutottunk el idáig. Hogy a nyilvá-
nosságunk ennyire korlátozottá és
beszűkültté vált. Hatalmas fallal
elválasztott karámokba tereltek
minket, fogyasztókat a médiatu-
Hatalmas fallal
elválasztott karámokba
tereltek minket,
fogyasztókat
a médiatulajdonosok
és elsősorban az állam.
Átjárás pedig alig-alig
Csaba a Művészetek Palotájának
vezérigazgatója, Ókovács Szilveszter
az Opera főigazgatója, Apáti Bence
az operettszínház balettigazgató-
ja, Jeszenszky Zsolt a DJ Szövetség
elnöke, G. Fodor Gábor főszerkesztő
és showman, Megadja Gábor pe-
dig eszmetörténész akart lenni – s
lám: valamennyi kívánság teljesült.
A James Bond-franchise követ-
kező filmjében a nyugdíjas Bond
mellett feltűnik az új 007-es, egy
fekete nő. Ha minden jól megy, a
következő nemzedékek számá-
ra James Bond már nem szexista
Orbán Viktor
természetesen üdvözli
a nagyhatalmak hátsó
szobáiban kialkudott
döntést: a demokratikus
felhatalmazásnál csak
Berlin és Moszkva akarata
lehet fontosabb
macsót, nem hidegvérű gyilkost,
nem a brit imperializmust érvé-
nyesítő, laza playboyt jelenti majd,
hanem egy többszörösen hátrá-
nyos helyzetű, büszke, kisebbségi
feministát. Remélem, a jövő 007-
es filmjeinek készítői következete-
sek lesznek, és a következő Blofeld
a világ elpusztítása helyett nőket
akar majd rabszolgasorba taszíta-
ni, a Bond-lányok csadorba bur-
kolt asszonyok lesznek, akik azzal
próbálják majd megakadályozni
az elvetemült tervet, hogy dokto-
ri disszertációkat írnak az iszlám
és a feminizmus sok évszáza-
dos kapcsolatáról, a 007-es pedig
lajdonosok és elsősorban az állam.
Átjárás pedig alig-alig. Nagyon
kevés az olyan, sokakhoz elé-
rő közélettel foglalkozó médium,
amely valódi közbizalomnak ör-
vendene – csak ellenzéki és kor-
mánypárti van. Ma a kormánytól
független médiumok döntő több-
sége csak dehonesztálóan számol
be a kormánypárti sikerekről,
igaz, a kormány politikusai sem
méltatják válaszra őket.
A kormánypártiak sem számol-
nak be leminősítés nélkül az el-
lenzékről, de általában inkább be
sem számolnak a valóságról. Eh-
hez képest ebben a 15 évvel ezelőtti
vidéki rádióban felhang, minősítő
kommentár nélkül adták közre az
2019. JÚLIUS 19–25.
többé nem gyilkol, és nem csábít
el senkit, hanem egzotikus váro-
sok szupertitkos safespace-eiben
Blofeld-ellenes kommenteket ír.
Blofeld végül elbukik, mert Instája
nem képes átlépni az ezer köve-
tőt, miközben a 007-es megszerzi
egymilliomodik feliratkozóját.
Az illiberális portyák folyta-
tódnak Magyarországon: most az
alternatív iskolák beszántása és
a Magyar Tudományos Akadémia
megszállása van soron. Aki nincs
velünk, az ellenünk van – bólint
bölcsen sírjában Rákosi Mátyás, a
nemzeti együttműködés rend-
szere pedig felfalja az országot: a
kiosztható intézmények és pozí-
ciók, az ellopható földek és gyárak
lassan elfogynak. Megadja Gá-
bor az ELTE BTK Filozófia Inté-
zetének vezetésére készül, Bayer
Zsolt a székfoglalóját írja, és el-
képzeli, milyen jól mutat majd az
ötös számú párttagkönyv az MTA
Nyelvtudományi Intézetének élén,
Jeszenszky Zsolt pedig Rogán Antal
milánói stylistjánál próbálgatja az
öltönyöket, hogy kellő eleganciá-
val foglalja el az Akadémia elnöki
székét. Amikor aztán az utolsó fil-
lér és az utolsó intézet is elveszti
közpénz és közintézmény jelle-
gét, amikor az utolsó tudományos
poszton is pártkáder székel, majd
egymásnak esnek: lesz Rajk-per,
lesz hosszú kések éjszakája, zsi-
dó orvosok, kulákok és idegen
hatalmakat szolgáló egyházak is
gyanúba keveredhetnek. Már nem
is hír, hogy az illiberális Magyar-
ország megtorpedózza az európai
klímacélkitűzést, továbbá nem já-
rul hozzá, hogy nemzetközi szer-
vezetek vizsgálják Rodrigo Duterte
halálbrigádjait, amelyek ezreket
gyilkoltak le a Fülöp-szigeteken.
Eközben a német kancellár és
a francia elnök megpuccsolja a
demokráciát: hiába szavaztak eu-
rópaiak százmilliói abban a tudat-
ban, hogy vagy a megalkuvó, gyá-
va, karaktert és víziót nélkülöző
Manfred Weber, vagy az alkoholista
offshore-lovag helyetteseként az
elmúlt öt évét végigszerencsétlen-
kedő Frans Timmermans legyen Eu-
rópa első embere, Merkel és Macron
a háttérben lezsírozta a kancellár
aktuális napi történéseket a szél-
rózsa különböző irányaiból. Ez ma
elképzelhetetlen! Nem gondoltam
volna 2004-ben, hogy már-már
idillinek fog számítani az akkori
kor a maihoz képest. Ezzel termé-
szetesen nem a Medgyessy-kor-
mányt akarom magasztalni, fel-
tehetően 2000-ben is ilyen híradó
készülhetett a Dió rádióban, de az
tény, hogy ma már nem készül-
hetne ilyen egy általános vidéki
műsorszolgáltatónál.
Ezért van nagyon nagy fele-
lőssége annak a generációnak,
amely a rendszerváltás után nőtt
fel. Amelyiknek már természe-
tes a szabadság. Mi is tapasztal-
tuk ugyan a Magyar Köztársaság
asszony hadügyminiszter barát-
nőjének pozícióba helyezését. Az
Európai Bizottság új elnöke az uni-
ós színtéren ugyan tapasztalatlan,
de legalább programja és legitimi-
tása sincs. Orbán Viktor természe-
tesen üdvözli a nagyhatalmak hát-
só szobáiban kialkudott döntést:
a demokratikus felhatalmazásnál
csak Berlin és Moszkva akarata
lehet fontosabb. Mi, magyarok jól
ismerjük ezt a gyáva labanctem-
pót: így ünnepelték az idegenszí-
vű gazemberek a cári intervenciót,
a Versailles-i békét és az ’56-os
orosz bevonulást is – a szolga-
ság hagyománya sok évszázados
Magyarországon. Jó hír, hogy az
illiberális Orbán Viktor jelöltjének
első ígérete a kontinens népei-
hez és kormányaihoz az ötven-
százalékos női kvóta bevezetése
az Európai Bizottságban. Hétgyer-
mekes anyaság és kvótafeminista
program: íme a tökéletes vezető
– illiberális és liberális kormány
egyaránt boldog lehet.
Az Egyesült Államok progresz-
szív twittelőit felzaklatta az a re-
publikánus képviselő, aki nem volt
hajlandó négyszemközt maradni
egy újságírónővel feleségének tett
fogadalmára és arra hivatkozva, ha
megtenné, utólag nem tudná meg-
védeni magát az esetleges rágal-
maktól. A felháborodás érthetetlen,
a rövid pórázon tartott politikus
ugyanis épp a metoo-mozgalom
társadalmi programját teljesí-
ti: szexuális bigottéria, az állatias
férfiak és az áldozatias nők herme-
tikus szétválasztása, a két nem
érintkezésének formálissá tétele
minden helyzetben.
A két kurzus valamennyi ütése
kemény és jól kiszámított – feltű-
nő ugyanakkor, hogy a legritkább
esetben célozzák egymás híve-
it. Agressziójuk célkeresztjében
leginkább azok állnak, akik nem
hajlandók köztük választani, mert
úgy vélik, ez egy rossz dilemma,
akiknek nem kell Justin Trudeau, de
nem kell Donald Trump sem, mert
egyaránt viszolyognak a nem-
zetközi liberális és illiberális elit
uralmától. Legfőbb ellenségeik a
kurzusok közti tér lakói: aki nincs
velük, az ellenük van.
gyengeségeit, mégis demokrá-
ciában szocializálódtunk. A sza-
badság, a kormánnyal kritikusok
érvényesülésének lehetősége, a
hatalmi pozíció forgandó vol-
ta természetes volt számunk-
ra. Ragaszkodnunk kell ehhez a
természetességhez! Nem szabad
beleszoknunk, beleszürkülnünk
a NER-be. Ahol a hatalom meg-
kérdőjelezhetetlen, ahol az ellen-
zéknek stratégiai sorskérdésekről
esélye sincs vitatkozni, ahol a kor-
mánypárt sem fárasztja szavazóit
a propagandán túli beszéddel, ahol
igazából megszűnt a politika. És
ahol tiszta szó csak nagyon keve-
sekhez juthat el. Ma, az ilyen vagy
olyan propagandán túli, az önma-
gunkkal szemben is kritikus sajtó
fogyasztása csak kevesek luxusa.
A szabadságot újra tömegtermék-
ké kell tenni! Ebben mindannyi-
unknak, de az én generációmnak
kiemelt felelőssége van.
 2019. JÚLIUS 19–25.
Orbántól
az egymásnak feszülő
izzadt férfitestekig
A Budapest Pride egyik résztvev je, július 6-án. Rúzs
V
DÉVÉNYI ISTVÁN
olt már néhány politi-
kai, társadalmi tévedé-
sem, Orbán Viktoron kí-
vül kinek nem, ugyebár,
és a törzsolvasók most bizonyára
hümmögnek, hogy hát igen, legfő-
képpen a Fidesz szekerének tolása,
pedig nem is, mert az szerintem jó
darabig rendben volt, ám ez most
itt mindegy. Például egy időben, a
Facebook magyarországi beindu-
lásának kezdetén tiszta szívemből
hittem, hogy arccal, névvel, nyil-
vános családi és szociális háttérrel
már csak meggondolják a polgár-
társak, mit tesznek virtuális köz-
kinccsé. És akkor most tessenek
ideképzelni bármilyen politikai be-
jegyzés alatt sorakozó hozzászó-
lásokat. Bár igazából akármilyen
ártatlan témát említhettem volna;
a legújabb harmincnapos bünte-
tésem előtt egy melyik a jobb, ha
csak az épületek, vagy emberek is
vannak a nyaralási fotón témá-
jú durva anyázásba fulladó csevej
bugyborékolását kibiceltem végig.
Legfrissebb analitikai bakim va-
lahogy így hangzik: a szélsőségek
és a populizmus térnyerése miatt
a – mondjuk így – fejlett országok
társadalmai visszább fognak venni
az alkalmanként az őrület határait
karcolgató liberális túlburjánzá-
saikból. Erre érkezik a hír, misze-
rint haragos nézők ezrei rontottak
a Twitteren Scarlett Johanssonra,
amiért az amerikai színésznő úgy
vállalta el egy transzszexuális ka-
rakter szerepét, hogy magát nem
vallja annak. Igen, tudom, piszli-
csáré, meg vihar a biliben, és le-
gyen a sztár menedzserének prob-
lémája, hogy miként egyensúlyoz
FOTÓ: MTI/KOVÁCS TAMÁS
a rajongók rajongásának háborgó
tengerén, csakhogy efféle történe-
tekből minden napra jut egy. Sőt,
időnként úgy érzem, egyre több.
Mintha az említett szélsőségek és
populizmus erősödésére a hiszté-
ria fokozódása lenne a válasz.
De ha már, akkor előszedem az
egyik elhalasztott témámat, ame-
lyet előbb a Budapest Pride apro-
póján gondoltam megírni, aztán
meg épp az LMBTQ büszkeségi
felvonulás miatt mégsem. Pride-
kor ugyanis túl hevesek az indula-
tok pró és kontra, ezért adott min-
den feltétel, hogy a publicisztikai
elmélkedésből születő akár pontos,
akár téves üzenet még véletlenül
se érjen célba.
A közönségsikerre számító
magyar filmekben a romák
pozitív hősök legyenek –
szuper gondolat, hajrá!
De ha a szándék túlszalad,
az egész többet visz,
mint hoz
Tehát. Nemrég ment az HBO-n
egy jó kis sorozat. Évek alatt cím-
mel futott nálunk, kivételesen nem
valami szenzációhajhász ökörség-
be „fordították” az eredetit (Years
and Years). A 2019-ben induló
sztori egy angol család életét tár-
ja elénk abban az elképzelt kö-
zeljövőben, ahol minden a lehető
legrosszabb forgatókönyv szerint
valósul meg. Bankpánik, gazda-
sági világválság, sőt összeomlás,
mini atomháború, mindehhez ak-
kora migráció, amekkorát Nógrá-
di György, Georg Spöttle és Bakondi
György együtt sem tudna kitalálni,
de nem sorolom, hátha valaki meg
akarja nézni, mert érdemes. Ja,
még egyet: amikor a világanarchia
a tetőfokára hág, a külföldi hírek-
ben a fiktív jövőbeli hazánk is he-
lyet kap, miszerint Magyarország
csődbe ment. Itt azért kínomban
felnevettem, hírünk a világban,
ugyebár. A jegyzet szempontjából
a lényeg, hogy Ukrajnából is me-
nekülnek az emberek, főként az
LMBTQ-sok, mivel odahaza bör-
tön fenyegeti őket, minimum.
Így lesz a filmben egy uk-
rán-angol meleg párunk. Meg jó
sok homoszexuális szexjelene-
tünk. Amelyek a sztori szempont-
jából abszolút fölöslegesek. És nem
azért, mert két fiatal izmos fickó
nyalja-falja egymást, hanem mert
ha egy ifjú csinos hölgy és egy iz-
mos pasi nyalná-falná egymást
epizódról epizódra, ebben a remek,
elgondolkodtató, hidegrázós tör-
ténetben arra sem lenne az égvilá-
gon semmi szükség.
Értem én, hogy formálni, ala-
kítani, finomítani kell a közt.
Legtöbbször egyet is értek vele.
Mondjuk, hogy a közönségsiker-
re számító magyar filmekben a
romák pozitív hősök legyenek –
szuper gondolat, hajrá! De lásd,
mint az elején: ha a szándék túl-
szalad, ha a megvalósítás erőlte-
tetté (pláne, ha erőszakossá) válik,
akkor az egész többet visz, mint
hoz, mígnem a végére az Alapjo-
gokért Központ mémekkel elbal-
tázott soros hülye posztja lesz be-
lőle csupán. Amin persze röhögni
lehet, csak hát a világ, benne Ma-
gyarországgal, ennél azért tényleg
többet érdemel.
PUBLICISZTIKA 9
ÁLLÁSPONT
Ma még von der Leyent
ünnepli a Fidesz
M
T ORKOS M ATILD
egválasztották az Európai Bizottság elnöké-
vé Ursula von der Leyent.
A Fidesz politikusai persze azt hirdetik
úton-útfélen, von der Leyen Orbán Viktor je-
löltjeként nyerte el a pozíciót.
Varga Judit frissen kinevezett magyar igazságügyi
miniszter sajátos stílusával így kommentálta Facebook-
profilján a német bizottsági elnök megválasztása hírét:
„Manfred Weber nem akart a Fidesz képviselőinek sza-
vazatával bizottsági elnök lenni. Nem is lett. Ma vele
együtt gratulálunk Ursula von der Leyen asszonynak,
aki viszont igényt tartott a támogatásunkra és a 13 ma-
gyar néppárti képviselő szavazatával éppen megkapta az
Európai Parlament abszolút többségének jóváhagyását!”
Orbán Viktor is látványosan örült a néppárti Weber
és a szociáldemokrata Timmermans csúcsjelöltek bu-
kásának. A közrádióban azt mondta: „ők korábban már
bizonyságát adták annak, hogy nem tisztelik Magyar-
országot, a magyarokat. Az ő megválasztásukat sikerült
megakadályozni, helyettük egy hétgyermekes német
családanyát jelöltek”.
Az, hogy nem tudták betartatni a demokratikus
csúcsjelölti rendszert, és így nem valamelyik uniós párt
listavezetője lett az EB elnöke, ehelyett a kormány-
főknek kellett – a választók háta mögött, titkos alkuk
eredményeként – jelöltet állítaniuk, hidegen hagyja a
demokráciát már csak emlékeik és olvasmányaik alap-
ján ismerő, hazai vizeken felszínen maradni igyekvő fi-
deszeseket.
Azon persze csodálkoznak, ha a fideszes EP-képvi-
selők pozícióba választását az EP baloldali politikusai
ott akadályozzák, ahol tudják. Meg is kapták az ilyenkor
szokásos hazaáruló jelzőt, sőt, a honi propagandasajtó
felhívást is intézett híveihez, hogy az ellenzékkel szem-
ben „minden eszköz megengedett”.
Miközben itthon sok ellenzéki gyomra görcsbe rán-
dult a nyílt hangú gyűlöletbeszéd hatására, Európa több
mint húsz államában nagyszabású civil összefogás jött
létre azért, hogy Hidvéghi Balázst ne válasszák meg az
Európai Parlament állampolgári jogi, bel- és igazság-
ügyi bizottsága alelnöki pozíciójára. Már több mint 200
szervezet kéri ezt, persze a kormánypárti sajtó azt állít-
ja, valamennyi mögött Soros György áll.
Meglehetősen furcsa, hogy a fideszes uniós képvi-
selők annak az Európai Parlamentnek a szakbizottsá-
gaiban szeretnének most vezető posztokat elfoglalni,
amely ellen az EP-választás előtt szabályos csatát vív-
tak óriásplakátjaikon, amikor még nagyon meg akarták
állítani Brüsszelt. Most annak az Európai Néppártnak
a támogatásával akarják pozíciószerző céljaikat elérni,
amelyikben korábban „saját elhatározásukból” felfüg-
gesztették a tagságukat, és amelynek megbecsült ve-
zetőit Soros-báboknak állították be a magyar választók
előtt.
A Fidesz ezen cselekedeteinek ismeretében jelentette
ki Manfred Weber, hogy nem szeretne az EB elnöke len-
ni, ha azt csak a Fidesz szavazataival érné el.
A Fidesz most látványosan örül von der Leyennek,
ám ez a német politikus korábbi nyilatkozatai és keddi
európai parlamenti beszéde alapján is meglepő.
Mert miről is beszélt von der Leyen? Például arról,
hogy „bárki, aki megpróbálja gyengíteni Európa érté-
keit, elszánt ellenfélre talál benne”. És hogy javaslatot
készít elő, hogy az EU legyen 2050-re az első klímasem-
leges kontinens. Olyan programot vázolt fel, amilyet a
magyar miniszterelnök nem is olyan rég megvétózott.
Sőt, az európai minimálbért is beemelte a prog-
ramjába, mert szerinte mindenkinek biztosítani kell a
tisztességes megélhetést. Vajon mit szólnak majd eh-
hez Orbánék kiemelt stratégiai partnerei, akik az olcsó
munkaerőért hozták ide üzemeiket?
Mi lesz, ha konkrét tervekkel áll majd elő von der
Leyen, amely a keresztény gyökerű Európa alapértékeit
szem előtt tartva úgy lép fel az illegális migráció ellen,
hogy közben a menekültek humánus mentését és vé-
delmét is biztosítja a tengeren éppúgy, mint a röszkei
zónában?
Mi lesz, ha kiderül: fent a várban a király meztelen?
10 PUBLICISZTIKA • ÍRÓ OLVASÓ
„Tőlünk függ minden,
csak akarjunk.”
(gr. Széchenyi István)
A
SZÁVAY LÁSZLÓ
zoknak a jobboldali-
aknak írok, akik 2018
áprilisa óta a kormány-
pártok tartósnak ígér-
kező, szélsőjobbra húzó manőve-
re, valamint az ennek megfelelő
logikájú hatalomgyakorlás miatt
kétségesnek látják, hogy a Fidesz–
KDNP-vel szemben álló ellenzéki
jobboldal belátható időn belül újra
hatalmi tényezővé válhat. Azok-
hoz szeretnék szólni, akik magu-
kat nemzeti érzelmű, mérsékelt
jobboldalinak, kereszténydemok-
ratának vagy konzervatívnak tart-
ják, azonban látják, hogy politikai
képviseletük a rendszerváltás óta
eltelt időszak leglátványosabb,
legsúlyosabb válságát éli. A Fidesz
szélsőséges párttá vált, miköz-
ben Orbán Viktor fogságba ejtette
a jobboldalt. Ki szabadítja ki ebből
a helyzetből azokat, akik magukra
ismertek? Célom, hogy e helyzet
rövid elemzése után felhívjam a
figyelmet a lehetséges megoldás-
hoz vezető kezdő lépés megtételé-
re, felhívva az érintettek figyelmét
közös politikai felelősségükből
eredő cselekvési kötelességükre.
Az önelaprózó kamarillapoliti-
zálás a legelutasítottabb politikus
vezető szerephez jutását ered-
ményezte a balliberális oldalon.
Gyurcsány Ferenc nemsokára nem-
csak az DK és az MSZP–P de fac-
to vezetője lesz, de a magyar bel-
politikában még mindig nagyon
tapasztalatlan Momentumot is
foglyul ejtheti az első adandó alka-
lommal – ha még nem tette meg
a főpolgármesteri előválasztás kö-
rüli játszmákban… A jobboldalon
(is) a Fidesz dominál, de úgy, hogy
éppen aktuális politikai érdekeinek
megfelelően manipulálja a vele el-
vileg rivális másik szélsőjobboldali
pártot, a Mi Hazánk Mozgalmat.
Az EP-választáson ugyanis segí-
tette, hogy gyengítse a Jobbikot, az
önkormányzati voksolásig viszont
nem fog megjelenési lehetőséget
adni neki, nehogy a helyenként a
rendkívül kiélezett kormánypár-
ti-ellenzéki versenyben a Fidesz
számára értékes voksokat tudjon
elnyerni. A Jobbik, amelyik remé-
lem, nem ugyanolyan mentali-
tással próbálja majd megoldani a
problémákat, mint amilyennel lét-
rehozta őket, megtorpant. A Min-
denki Magyarországa Mozgalom,
ez az önmagában egyébként fi-
gyelemre méltó kezdeményezés
mégsem látszik visszaigazolni
alapítóinak elvárásait, miközben a
Pálinkás József volt akadémiai elnök
és más tekintélyes entellektüelek
által életre hívott Felelős Értel-
miségiek körét nem véletlenül in-
tik sokan óva a párttá alakulástól.
Ki szabadítja ki
a magyar jobboldalt?
A tanácstalanság leírhatatlan, ami
nagymértékben késlelteti a mér-
sékelt jobboldali erők és szavazóik
egymásra találását.
A jobbközépen politizálás le-
hetősége ezzel együtt is csak lát-
szólag szűkült be. Ennek határai
nagyban függenek a politikai in-
novációtól, s úgy tűnik, a politikai
ötlettelenséget a Fidesz túlhatal-
mára és adminisztratív támadása-
ira hivatkozó magyarázat már nem
tartható sokáig. A balliberális oldal
ugrásra készen áll, hogy bármelyik
pillanatban átvegye a kormány-
zást, ha arra esetleg váratlanul sor
kerülne. Erre fel kell készülnie a
szélsőségeket elutasító jobbolda-
liaknak is, számolva ugyanakkor
azzal a lehetőséggel is, hogy ez
csak hosszútávon következhet be.
Miközben mindenki a követke-
ző választást akarja megnyerni,
egyelőre úgy tűnik, erre kicsi az
esély, a mérsékelt jobboldaliak-
nak a „politikai hosszútávfutásra”
is készen kell állniuk. Ha így lesz,
merjünk abban bízni, amit Mind-
szenty József bíboros mondott: „Az
idő Isten kezében van, és az idő az
igazság szövetségese.”
Orbán Viktor és Gyurcsány Fe-
renc érdeke a jobbközép erőkkel
kapcsolatban egybeesik: azokat
kizárólag az ellenzéki együttmű-
ködés függvényében, nem önálló
politikai entitásként és erőtérként
feltételezik. Gyurcsány célja úgy
uralni az ellenzéket, hogy abban
a Jobbik mint a Fidesz-mentes
jobboldal lehetséges egységesítő-
je és reprezentánsa ne válhasson
autonóm szereplővé, hanem a Fi-
desszel szemben álló tömbön belül
megbéklyózva vergődjön. Orbán
célja ugyanez: a Jobbik „ösz-
szegyurcsányozásával”, balra to-
lásával lehetetlenné tenni a jobb-
oldal megújulását. Bár a politikai
stratégiai célok bizonyos helyze-
tekben óhatatlanul alárendelőd-
nek a választási matematikának,
ugyanakkor a politikai stratégia
hiánya előbb vagy utóbb a válasz-
tási matematika szintjén is meg-
bosszulja magát. Mert hosszú távú
víziók és világos értékek nélküli
politikai közösség okos alkuk és jó
taktika nyomán egy ideig imitál-
hatja az értelmes létezést, de való-
jában egy ilyen közösséghez hosz-
szútávon senki sem akar tartozni.
Nem szabad folyton arra hivat-
kozni, hogy mások érzékenysége
az, ami miatt nem ragaszkodom
tudatosabban a saját értékeim-
hez – ez a politikában egy olyan
A Jobbik utolsó esélye lehet
az szi választás
FORRÁS: FACEBOOK
Ha a (Fideszen és KDNP-n
kívüli, hiteles) konzervatív
tábor most magára
hagyja a szélsőségeseitől
megszabadult, továbbra
is a legnagyobb ellenzéki
frakcióval rendelkező
pártot, halálra ítéli saját
magát is
2019. JÚLIUS 19–25.
fokozatosan légüressé váló teret
eredményez, amelyben minden
organikus létforma szükségszerű
pusztulásra van ítélve.
Most választásmatematikai
kényszerzubbony van az ellenzéki
pártokon. Ezt nem tudomásul ven-
ni a gravitáció tagadásával egyen-
értékű esztelenség. Ugyanakkor
az önkormányzati választás után
előálló helyzetet csupán kiindu-
lópontnak szabad tekinteni, min-
dent elkövetve annak érdekében,
hogy addigra már kialakuljanak
egy új jobboldali együttműködés
további keretei. Meg kell teremteni
azok egységét, akiket a bevezető-
ben megneveztem, és célt adni ne-
kik: hogy együtt váljanak a Fidesz
váltóerejévé. Egy új, a jelenlegitől
eltérő módon immár önazonos,
az európai értékeket a nemze-
ti érdekkel harmonikusan ötvöző,
mérsékelt, keresztény-konzer-
vatív jobboldali politika egyetlen
hosszú távú igazodási pontja a
honi pártpolitikában is kizárólag a
nemzeti érdek lehet. A Fidesz pár-
térdeke 2006-ban elvált a nemzeti
érdektől. A Fidesz ezt látva a pár-
térdeket választotta. A megújuló
jobboldalnak, és benne a Jobbiknak
mint legnagyobb álló jobboldali
ellenzéki erőnek, a nemzeti érde-
ket kell választania. Ha nem így
tesz az önkormányzati választások
után, nem fogja tudni megmagya-
rázni, miért is asszisztál tovább-
ra is egy olyan folyamathoz, ami
2022-re kizárólag Dobrev Klára kö-
zös ellenzéki miniszterelnöki je-
löltségéhez vezethet. Látni kell és
el kell kerülni ezt a végzetes csap-
dát: a mérsékelt jobboldali erőknek
nem lehet baloldali jelöltjük Orbán
Viktor leváltására.
A Fidesz végleg elengedte annak
az értelmiségnek a kezét, amelyik-
nek a liberális oldal elhagyása után
a nemzeti oldalon legitimitását
köszönhette (vagy különböző esz-
közökkel elhallgattatta, együtt-
működésre kényszerítette), sőt,
úgy tűnik, hogy inkább le akar
számolni vele. Ebből a helyzet-
ből rendkívül kétséges egy sikeres
pártalapítás. Sajnos a szemünk
előtt bizonyította be gyakorlatban
a Fidesz, hogy a tekintély megléte
és az igazság kimondása ma (po-
litikai értelemben) nem elég. Már-
ki-Zay Péter mozgalma, amely bár
számos értéket hordoz, valószínű-
leg már nem lesz képes egymagá-
ban életerős, politikailag alkupo-
zícióban lévő tényezővé fejlődni.
Sokan úgy gondolják, hogy abban
az esetben, ha valaki a hagyomá-
nyokkal nem hadakozó liberális, az
azon kívül, hogy tiszteletre méltó
vitapartnerünk lehet, képviselhet
is minket. De ez téveszme. Csak
„jobb híján” nem szavazhatunk
a Momentumnak bizalmat, mert
nem a mi értékeink megtestesítője,
az övé nem a mi utunk. A Jobbiknak
pedig az utolsó esélye következik.
A párt esetleges újrapozicionálá-
sának stratégiai célját tisztáznia
kell a konzervatív közvélemény
előtt, mivel a jobbközép többi sze-
replőjével ellentétben van szerve-
zeti háttere és anyagi erőforrásai.
Ha a (Fideszen és KDNP-n kívüli,
hiteles) konzervatív tábor most
magára hagyja a szélsőségeseitől
megszabadult, továbbra is a legna-
gyobb ellenzéki frakcióval rendel-
kező pártot, halálra ítéli saját ma-
gát is; ha pedig a Jobbik nem találja
meg és tudja maga köré gyűjteni
mielőbb azokat, akikben még van
tetterő, és már van együttműkö-
dési hajlandóság, később nem lesz
kivel együttműködnie.
A címben feltett kérdésre ez a
válasz: mindenkinek, aki érték-
rendje miatt egyformán elutasítja
a Fideszt és a Mi Hazánkat, vala-
mint a DK-t és annak csapdájába
tartókat, találkoznia kell: min-
denkinek ki kell fejtenie, nézete
szerint milyen együttműködés
keretében szervezhető újjá a jobb-
oldal Magyarországon. Biztatom a
fentiekkel egyetértőket, hogy ke-
ressék a találkozás és a párbeszéd
lehetőségét! Ha pedig lehetőség
nyílik rá, szólaljanak fel azon a
fórumon, amely alkalmas erre. S
ha egyszer közösen nekikezdünk,
meglátjuk, elég türelemmel még
az elefántot is meg lehet enni –
falatonként.
Álljon itt zárásként Sík Sándor a
világégést követő, reménytelen-
nek tűnő helyzetben az összeka-
paszkodást és az alkotást vállaló
magyar cserkészekhez címzett
üzenete a Megyeri Hitvallásból:
„Hiszek! / A kevesek egymásba tett
kezében, / A testvérszóban, a baj-
társmarokban, / Az érben, mely pa-
tak lesz és folyó, / S halott tengerbe
életet zuhant.”
A szerző művelődéstörténész
 2019. JÚLIUS 19–25.
Ü
GRIMM B ALÁZS
l a lépcsőn, zöldbabot
pucol és mosolyog. A ki-
csik a kertben szaladgál-
nak, a nagyok a házban
tévét néznek vagy olvasnak. Béke
van, végtelen. Elfelejtem meg-
kérdezni, hogy leves lesz-e, vagy
főzelék. Fazekas-Simon Krisztináék
megúszták. k a kilencgyerekes
család. A kilakoltatás szélén áll-
tak, ami azt is jelentette volna,
hogy a gyámügy elveszi a gyere-
keket, de az olvasók – önök – se-
gítettek, így most lehet békében
játszani meg zöldbabot pucolni.
Mert önök, akik olvasták a csa-
lád történetét, összeadtak 13,1 mil-
lió forintot, amiből lett egy háza a
családnak – és ezzel együtt jelene
is. Mert eddig a múltban éltek, a
volt férj felhalmozta adósságokat
törlesztették, visszamenőleg.
Fazekas-Simon Krisztina nyolc
gyereke az első férjétől szüle-
tett. A kilencedik új házastársától,
Zsolttól, aki most nincs itthon,
mert dolgozik. A volt férj rend-
szeresen bántalmazta Krisztiná-
ékat, emiatt elszöktek tőle, ám
végül mégis vissza kellett térniük,
lakhatási okok miatt. A zsámboki
telken két ház áll, a hátsót az al-
koholista első férjjel együtt építet-
ték hitelből, az, amiben laktak, az
anyósé volt. A házakat jelzálog ter-
heli, ezért mindkettőt elárverez-
ték. Mindkét épület százszázalékos
tulajdonosa a volt férj, Krisztina
csak adóstárs. A volt férjnek nin-
csen bejelentett munkahelye, sem
a részleteket, sem a gyerektartást
nem fizette. A sors fintoraként
részben azért kezdték elárverezni
a házat a család feje fölül, hogy a
befolyt összegből kifizessék az el-
maradt gyerektartást. Az adósság
20 millió forintra hízott.
Megírtam a család történe-
tét, azután jött a csoda: özönle-
ni kezdtek az adományok. Ebben
elévülhetetlen érdemei vannak
Szalai Kriszta színésznőnek, aki a
cikk megjelenése után gyűjtést
kezdeményezett a családnak.
Fazekas-Simon Krisztina zöld-
babot pucol az új, dányi ház lép-
csőjén, közben leltározunk. Még
nincsen minden régi dolog el-
szállítva, még nincsen minden új
dolog befejezve, de beköltöztek,
és végtelenül boldogok. A kicsik
nevetve ugrálnak egy trambuli-
non, ez is adomány. Irgalmatlanul
nagy a kert. Az elején szőlő volt,
egy részen kivágták, hogy legyen
hol játszania a gyerekeknek. Egy
hét telt el a költözés óta, a régi tu-
laj rá sem ismerne a házra, annyi
minden megváltozott. Krisztináék
minden nyílászárót lecseréltek,
hogy spórolni tudjanak a fűtéssel.
A konyhában még járólapozni kell,
a folyosót be kell fejezni – van még
dolog bőven, de a ház már így is
lakható. Újak az elektromos veze-
tékek, konnektorok, kapcsolók.
Négy szobájuk van. – Hány
négyzetméter? – kérdezem.
– Négyezer-nyolcszáz – válaszol-
ja az egyik gyerek. Jót nevetünk
ezen, pedig a kert tényleg ekko-
ra, végül csak azt nem beszéljük
meg, hogy a ház mekkora. A kicsik
megmutatják a gazdaságot, van-
nak tyúkok, kiscsibék. Kellenek is,
„Ha kellett volna,
eladom a lelkemet
az ördögnek”
egy 11 tagú családnak minimum
negyven tojásból készül a rántotta
reggelire. A régi lakó visszajár még
a terményekért, a rendes kertész-
kedés jövőre indulhat be.
Krisztináék önkénteskednek,
nem csak maguknak, hanem rá-
szoruló családoknak is termelnek
zöldségeket. Most még nem itt,
van Budapest szélén egy közössé-
gi kert, ott. – Egy ismerősöm azt
szokta mondani, nektek azért se-
gítenek a jó emberek, mert az égi-
ek látják, hogy ti is segítetek má-
sokon – mondja Krisztina. Mert a
legkevesebből is adtunk bárkinek
– teszi hozzá.
– Még nem hittük el, hogy ez
történt velünk. Hogy kaptunk egy
házat. Pedig ma reggel is itt volt
a régi tulaj, kicseréltük a zára-
kat, adtunk neki kulcsot a kapu-
hoz, hogy ne kelljen szegénynek
csöngetni, ha menne a kertbe. Azt
mondta, ne viccelj, ez már a tié-
tek. És ez még nagyon fura érzés
– mondja Krisztina, és én megint
elfelejtem megkérdezni, hogy mit
főz a zöldbabból.
– Zsoltival (ő a férj) ketten há-
rom hét alatt vágtuk itt rendbe a
dolgokat, persze a nagyobb gye-
rekek közreműködésével – foly-
tatja. Egy szobafestő ismerősünk
is jött segíteni. Most a betervezett
dolgok kilencven százalékával va-
gyunk meg. Amikor először alud-
tunk itt, megszámoltam az összes
sarkot, bár a felújítás alatt ezt már
nagyon sokszor megtettem – teszi
hozzá nevetve.
Többször írtunk a családról,
például arról, hogy Szél Bernadett
független országgyűlési képviselő
is felkarolta az ők és sorstársaik
ügyét. A politikus májusban meg-
látogatta a Fazekas-Simon csa-
ládot. Az országgyűlési képviselő
a Magyar Hang kamerája előtt
kifejtette: a szociálisan rászorulók
lakhatási problémája rendszer-
szintű, amelyre rendszerszintű
megoldást kell adni. A kormány
azonban nem kíván szembesülni
a gondokkal, amelynek ékes bi-
zonyítéka, hogy mind Orbán Vik-
tor miniszterelnök, mind pedig
a térség parlamenti képviselője
„lepattintotta” az önhibáján kívül
nehéz helyzetbe került családot.
Szél május elején írásbeli választ
igénylő kérdésekkel fordult Or-
bán Viktor miniszterelnökhöz,
többek között azt tudakolva; mit
tesz a kormány azért, hogy a ha-
sonló helyzetben lévő gyermekek
Engem gyalázhat bárki,
elmondhat bárminek, de
mindig szíven ütött, amikor
a gyerekeimet bántották.
Pedig nagyszerű gyerekeim
vannak. Könyörgök, ne
bántsák ismeretlenül
a gyerekeimet, őket meg kell
ismerni! Nem az én hibám
alapján kell véleményt
alkotni róluk
továbbra is a családjukban nevel-
kedhessenek. A miniszterelnök-
nek 15 napja volt reagálni, de még
nem válaszolt.
A dolog előzményeként az
édesanya végső elkeseredésé-
ben levelet írt Orbán Viktornak.
Ez a válasz érkezett: „Köszönjük,
hogy segítségkérő levelével meg-
kereste Orbán Viktor miniszter-
elnök urat, amelyre megbízásá-
ból a Levelezési Osztály válaszol.
szinte megértéssel és együttér-
zéssel olvastuk sorait, melyekben
egyéni élethelyzetét osztotta meg
velünk” – írták. Ezután felhív-
ták az édesanya figyelmét arra,
hogy a vonatkozó „kormányren-
delet értelmében Miniszterelnök
úr valamennyi egyedi, szakmai,
szakigazgatási és hatósági kér-
désben az illetékes szervek, illetve
szakminisztériumok álláspontjára
támaszkodik, így az egyéni meg-
keresések és igények tekintetében
elbírálási, beavatkozási lehető-
séggel sajnos nem rendelkezik.”
A miniszterelnöki levél így zá-
rult: „ szintén sajnáljuk, hogy a
tájékoztatáson túl nem lehettünk
a segítségükre. Helyzetüket át-
érezve, ezúton kívánunk Önöknek
Miniszterelnök úr nevében kitar-
tást és további minden jót!”
– Úgy mondom ezt, mint egy
alsó rétegű ember, aki tele volt
és tele van hitellel: ha nem az ő
pénztárcájukhoz mérnék a tör-
lesztőrészleteket, hanem megen-
gednék, hogy a saját jövedelmed
szerint tudjál törleszteni, az sokkal
észszerűbb lenne. Rengeteg ember
megmenekülne a kilakoltatástól
és attól, hogy albérletben éljen,
ahonnan bármikor kitehetik – ér-
vel Krisztina. – Mindezt úgy mon-
dom – teszi hozzá –, hogy persze
nem kötelező felvenni hitelt. Tu-
dod, én megtanultam, hogy elég
egy pici betegség, elég egy mun-
kahelyváltás, és máris megcsú-
szol, máris baj van a törlesztőkkel.
Zsolt például tavasszal két hónapig
beteg volt, nem tudott dolgozni.
Majdnem tragédia lett a dologból.
A gyerekek közben másodper-
cenként jönnek valamilyen fontos
dologgal, az egyik például be-
ütötte a lábát, és gyógypuszit kér.
Szóba jön Krisztináék sérelme: a
sorsukról megjelent cikkek alatti
RIPORT 11
W „Még nem hittük el, hogy ez
történt velünk. Hogy kaptunk egy
házat.” A trambulin is adomány
A SZERZŐ FELVÉTELE
kommentek. Hiába tanácsoltam
többször, hogy ne olvassák, mégis
megtették.
– Rengeteg kommentet elol-
vastam, tanultam a támadásokból
– mondja Krisztina. Engem gya-
lázhat bárki, elmondhat bárminek,
de mindig szíven ütött, amikor a
gyerekeimet bántották, főleg is-
meretlenül. Pedig nagyszerű gye-
rekeim vannak. Patrik, a legna-
gyobb most végzett asztalosként,
büszkék rá a tanárai, az igazgató.
Könyörgök, ne bántsák ismeretle-
nül a gyerekeimet, őket meg kell
ismerni! Nem az én hibám alapján
kell véleményt alkotni róluk – te-
szi hozzá. Közben megérkezik a
munkából a családfő, Zsolt, aki
mindennap négy órakor kel, mert a
Balatonnál dolgozik a brigádjával.
– Dominik, a második legna-
gyobb gyerek szakácsnak tanul,
jövőre lesz végzős. Erik műszerész
lesz – sorolja Krisztina. Mind-
ezt azért mondom, mert többször
megírták a kommentelők, hogy a
három legnagyobb gyerek menjen
el dolgozni, és akkor megoldódik
a családunk pénzügyi helyzete. Mi
viszont Zsolttal úgy gondoltuk és
gondoljuk ma is, tanulniuk kell,
mert szakma nélkül mehetnének
segédmunkásnak, fillérekért.
Aztán megint a kommentelők
okozta sebek: volt egy nő például,
aki azt írta, óvszert küld a szü-
lőknek, más az anyuka sterilizá-
lására akart gyűjteni. – Nagyon
büszke vagyok a gyerekeimre és
arra is, hogy ennyien vannak.
Nem drogoznak, nem isznak, nem
járnak szórakozni, arra tanítjuk
őket, hogy tanulni, dolgozni kell.
Szerintem ennél több nem kell –
mondja Krisztina.
Megint jönnek a gyerekek, ki-
nek vajas kenyér felvágottal, kinek
gyümölcs, kinek puszi jár – igény
szerint. Szóba kerülnek az ado-
mányok. Volt több nagy összegű.
Szalai Kriszta például 300 ezer
forintot adott, voltak százezresek,
de a legtöbb 1-2 ezer forint volt,
amit szegény emberek adtak ösz-
sze. A legnagyobb adományozó az
új ház régi tulajdonosa volt, aki,
amikor megtudta, hogy az elhíre-
sült kilencgyerekes családról van
szó, négymillió forintot engedett
a vételárból.
Voltak kedves emberek, akiktől
nem csak pénzt, hanem példá-
ul bútorokat kaptunk – mondja
Krisztina. Vagy ezt a trambulint –
mutat a játékra, ahol éppen vagy
négy gyerek ugrál. Az adományo-
zó azt mondta, higgyem el, mind-
ez nem azért sikerült, mert pénzt
kértünk, hanem azért, mert lát-
szott rajtunk, hogy nálunk tény-
leg a gyerekek az elsők. Az elmúlt
hónapok megtanítottak arra, hogy
leperegjenek rólam a rossz dol-
gok – teszi hozzá. Senki nem járt
az én cipőmben. Én voltam a világ
legrosszabb embere azért, mert
harcoltam a gyerekeimért. Pedig,
ha kellett volna, eladom a lelke-
met az ördögnek. Ezzel együtt na-
gyon hálásak vagyunk. Soha nem
felejtjük el, hogy az emberek jók.
12 KÜLFÖLD 2019. JÚLIUS 19–25.

Liberális
C
STIER GÁBOR szélni sem nagyon lehetett. Pon- kapcsán megjegyzik, a németek
tosabban ez sem volt elfogadott. mind jobban tartanak attól, hogy
supán a németek 18 szá- Éppen ezért bír különös jelentő- a hazafiság melletti kiállás mi-

zaléka hisz abban, hogy
minden gond nélkül
nyilvánosan kifejtheti a
véleményét. Az Allensbach Köz-
vélemény-kutató Intézet friss
felmérése alapján a többség úgy
gondolja, hogy a sokat emlege-
tett szólásszabadság ma csupán
mítosz. Az erről szóló viták azu-
tán éleződtek ki, hogy 2018 janu-
árjától szigorították az internetes
kommunikációt, és több ezer né-
met, köztük politikusok, humo-
risták profilját tiltották le, illetve
súlyos pénzbüntetést róttak ki
rájuk. De cenzúrázzák például a
hiphop számokat is, és ez vizs-
gálat messze nem csak a trágár
szavakat érinti. A lakosság 57 szá-
zaléka felháborítónak tartja, hogy
egyre inkább megszabják, mit csi-
náljon és mit mondjon. Különösen
a volt NDK polgárai lepődnek meg
azon, hogy a politikai korrektség
szabályai sokszor rigorózusabbak
a kommunista állampárt tiltásai-
nál. S ha valaki nem tartja magát
ezekhez az íratlan előírásokhoz,
akkor könnyen szélsőségesnek,
nácinak bélyegezheti, és kitaszít-
hatja a társadalom.
A nyugatnémet lakosság tuda-
tát a II. világháború befejezése óta
formálja át folyamatosan a poli-
tika és a média. Kezdődött a náci
bűnök miatti kollektív bűnhődés-
szájkosár
séggel az IfD Allensbach tabudön- att szélsőjobboldalinak bélyegzik
tögető felmérése, amelyet immár őket. Ugyanebből a megfontolás-
előszeretettel boncolgat a német ból a németek harmada véli úgy,
sajtó is. A közvélemény-kutatás- hogy támadásoknak teszi ki magát
ból kiderül, hogy a németek két- az a politikus, aki a német nemzeti
harmada szerint néhány témában büszkeséget emlegeti. A többség,
A politikai korrektség szabályai rigorózusabbak
nagyon is óvatosnak kell lenni a
a kommunista állampá t tiltásainál nyilvános véleményformálással,
mert íratlan szabályok tömege
határozza meg, mi az elfogadott,
A politikai korrektség megöli a szólás szabadságát. Egyre több német és mi nem. Ez persze így van a A kutatók szerint
érzi úgy, hogy az őt aggasztó témákról nem nagyon lehet nyilvánosan világban mindenütt, ám a német egyre mélyül a szakadék
beszélni. Pontosabban jobban járnak, ha inkább csak baráti társaság- köztudatot eltorzította a törté- aközött, amit a németek
ban feszegetik. Miért érzik sokan egyre nyomasztóbbnak a liberális nelmi bűntudat, majd a túlhajtott otthon, a konyhában
cenzúra nyomását? politikai korrektség, így a tiltások mondanak, és amit
egy része egyáltalán nincs össz- nyilvánosan megengednek
hangban a társadalom többségé- maguknak
sel. Tény, hogy Hitler rendszere szére is. Egy intelligens németnek nek megítélésével.
megbocsáthatatlan, és a diktátor például nem illik szeretni Wagner Évről évre növekszik a tabunak
embertelen dolgokat művelt. Egy zenéjét, de politikailag nem kor- számító témák listája, amelynek a megkérdezettek kétharmada el-
rendszer tetteiért azonban nem rekt Nietzsche tanainak éltetése élén az iszlám és a muzulmán világ utasítja a tabunak számító témák
lehet egy egész nemzetnek több sem. Ez a fősodorba nem illő dol- áll. A megkérdezettek 71 százaléka kapcsán megjelenő nyelvi újításo-
generáción át bűnhődni. Főleg gokat, véleményeket kirekesztő, gondolja azt, hogy migránsok kap- kat is. A leginkább visszataszító-
azoknak, akiknek ezekhez a bű- lenéző, így ellehetetlenítő véle- csán elővigyázatosan kell fogal- nak azt tartják, amikor a sajtó és a
nökhöz semmi közük sincs. Az ménydiktatúra sok tekintetben maznia. Ezzel szemben szabadon politikusok a megszokott migráns
állandó vezeklés évtizedeken át érvényes Goethére, Thomas Mannra elmondhatja a véleményét min- szó helyett a „migrációs gyöke-
uralkodó politikája idővel a balli- vagy a történelmi és népi hagyo- denki a klímaváltozásról. Tabunak rű emberek” kifejezést használja.
berális ideológia totális diktatú- mányokra is. Mindez jelentősen számít azonban beszélni a német A kutatók szerint egyre mélyül a
rájához vezetett, így mára a szó- meggyengítette a német öntuda- patriotizmusról. A felmérésben szakadék aközött, amit a németek
lás szabadságát legkeményebben tot is, amelynek egyik jó példája, részt vevők 41 százaléka tartja ér- otthon a konyhában mondanak, és
korlátozó törvények itt vannak ahogy a franciákkal ellentétben a zékenynek ezt a kérdést, amelyet amit nyilvánosan megengednek
Európában. Ezek a korlátozások németek adottságként veszik tu- jobb a nyilvános beszélgetésekben maguknak. Mindössze 18 száza-
azonban már messze nem csu- domásul nyelvük visszaszorulását inkább kerülni. Figyelemre méltó, lék hisz abban, hogy szabadon ki-
pán a holokauszt témáját érintik, Európában. hogy 1996-ban még csak a meg- nyilváníthatja véleményét, míg 59
hanem közvetetten kiterjednek a Erről a német társadalmat át- kérdezettek 16 százaléka gondol- százalék ezt csupán a privát szfé-
német kulturális örökség egy ré- ható belső feszültségről sokáig be- kozott így. A szociológusok ennek rában engedi meg magának.

M
M AJLÁTH RONALD W Libanoni férfi vízipipát szív
egy kávézóban, miközben
Haszan Naszr Alláh,
iközben az elmúlt a Hezbollah vezet je beszél
években véresebbnél a televízióban. Bizalmi válság
véresebb háborúk zaj- FOTÓ: REUTERS/ALI HASHISHO
lottak a Közel-Kele-
ten, és a propaganda nap nap után
sulykolta, mennyire veszélyes,
intoleráns emberek élnek arrafelé, egyetértettek abban a megszó-
kevesen vizsgálták a térség tár- lalók, hogy a nőknek joguk van
sadalmának mélyebb változásait. elválni férjüktől. Azonban to-
Ezt a hiányosságot pótolta most vábbra is tartja magát az a nézet,
be az Arab Barometer, amely az hogy a végső döntést mégiscsak
elmúlt évek legnagyobb közvé- a férfinak kell inkább meghoznia
lemény-kutatását végezte el tíz a családban. Hasonló kettősség
arab országban és Palesztinában, mutatkozik meg a nők politikai
összesen több mint 25 ezer részt- szerepvállalása tekintetében is:
vevővel. míg a válaszadóknak több mint 90
Mindebből kiderült, hogy az öt százaléka nyilatkozott úgy, hogy
évvel ezelőtti viszonyokhoz ké- lehetővé kellene tenni a nőknek is,
pest ma már jóval többen vallják hogy kormányfők lehessenek, ad-
magukról azt, hogy nem valláso- dig a többség mégiscsak úgy véle-
sak – míg a 2012-től 2014-ig tartó kedik, hogy a férfiak jobb politikai

Nők, Trump és a jó élet

időszakban ez a szám 11 száza-
lék volt, mostanra 18 százalékra
emelkedett. Ennél is nagyobb vál-
tozás történt azokban a számok-
ban, amelyek a vallási vezetőkbe
vetett bizalmat jelzik. E téren a
legnagyobb változás egyértelmű-
en Irakban történt, ahol 42 szá-
zalékról 12 százalékra esett azok-
nak a száma, akik bíznak a vallási
vezetőkben. Ez a bizalomvesztés
természetesen korántsem meg-
lepő: az előző mérés még éppen
az Iszlám Állam felemelkedése-
kor készült, az azóta bekövet-
kezett események egyértelműen
kiábrándítóan hatottak. De nem
csak Irakban csalódtak az embe-
rek vallási vezetőikben: ugyanez
a folyamat játszódott lesz Palesz-
tinában, Szudánban, Jordániában,
Marokkóban és Tunéziában, ennél
Már nem a vallásba menekül az arab világ
kisebb mértékű változás történt hogy az arab társadalom egyszer-
Líbiában és Egyiptomban. Érde- re megkedvelte volna az Egyesült
kes, hogy egy kivétel mégis akadt: Államokat. A megkérdezettek 60
ez pedig a polgárháború sújtotta százaléka állította azt, hogy az
Jemen, ahol a politikai rendeződés Amerika-ellenes erőszakos cse-
egyelőre még a látóhatáron sincs. lekmények logikus következmé-
A folyamat azonban nem állt nyei Washington beavatkozási
meg a vallási életnél: mostanra az politikájának a régióban (ezt a
iszlamista politikai szervezetek is nézőpontot kiugróan sokan kép-
jelentősen veszítettek népszerű- viselik Libanonban, Palesztiná-
ségükből, legyen szó a Muszlim ban és Jemenben, ahol a megkér-
Testvériségről, a Hamászról, a dezettek háromnegyede gondolta
Hezbollahról vagy éppen a tuné- így). Mindebből egyenesen kö-
ziai Ennahda Mozgalomról. Ám vetkezik, hogy a válaszadóknak
ez egyáltalán nem jelenti azt, mindössze 12 százaléka volt pozi-
tív véleménnyel Donald Trumpról.
Hozzá képest messze jobb a meg-
ítélése az arab világban Vlagyimir
Putyinnak, akiről az ott élők 28
százaléka pozitívan vélekedik. De
még az orosz elnök is messze el-
marad Recep Tayyip Erdogantól, őt
az emberek 51 százaléka értékelte
pozitívan.
De nem csak a vallásról és a
politikáról változott meg az ara-
bok véleménye az elmúlt években.
Az érzékeny témák megítélésé-
ben egészen meglepő elmozdulás
mutatkozott. Az egész térségben
vezetők. Egy női miniszterelnököt
vagy államfőt így a libanoniak, a
marokkóiak és a tunéziaiak szíve-
sen látnának országuk élén, az al-
gériai és a szudáni lakosok viszont
egyáltalán nem békültek még meg
egy ilyen (lehetséges) felállással.
A mostani felmérés azonban
rámutatott egy egészen riasztó
jelenségre is: az észak-afrikai és
közel-keleti, 18 és 29 év közöt-
ti fiatalok 52 százaléka gondol-
kodik azon, hogy elköltözzön az
országából, ez a szám pedig tíz
százalékkal több, mint amit 2016-
ban – vagyis a migrációs válság
csúcspontján – mértek. Vagyis hi-
ába rendeződtek a politikai viszo-
nyok a vizsgált országokban, az
még cseppet sem jelenti azt, hogy
hirtelen olyanná vált volna az arab
régió, ahol valóban jó élni.
 2019. JÚLIUS 19–25.
E
ARATÓ LÁSZLÓ (B RÜSSZEL)
urópai villámkarriert
futott be Ursula von der
Leyen, akivel kapcsolat-
ban nem árt megtanulni,
ha ezt látjuk: „UvdL” vagy csak
simán „vdl”, az őt jelenti, az Eu-
rópai Bizottság következő elnökét.
UvdL-t minimális többséggel, a
szükségesnél kilenccel több sza-
vazattal választották meg. Ennek
nyilván nagyon sok olvasata van.
A Fidesz azt olvassa ki, hogy 13
szavazatuk nélkül nem lett volna
von der Leyen elnök, tehát nekik
köszönhető ez a siker. Nem árt
azonban tisztán látni, hogy ha az
Európai Parlament most eluta-
sította volna a jelöltet, akkor is-
mét az állam- és kormányfőknek
kellett volna új embert küldeniük.
És ha a parlament elutasít, akkor
azért teszi, mert nem értett egyet
a kiválasztás módszerével, mint
ahogy most nagyon sok – elvi-
leg szövetséges és nem von der
Leyen-ellenes – szocdem így is
tett. A tagállamoknak ez egyér-
telmű üzenet (lett volna), vagy-
is a parlament csúcsjelöltet akar,
tehát megint Manfred Weber vagy
Frans Timmermans közül kellett
volna választaniuk a miniszterel-
nököknek.
Egy másik olvasata az esemé-
nyeknek a közeljövőre vonatkozik.
Ha ennyire ingatag a bizottság el-
nökének többsége, akkor hogyan
és milyen alkuk árán fog átmen-
ni a következő Európai Bizottság
összetétele a parlamenten? Mert
itt már eddig is van néhány befo-
lyásoló tényező. Például az, hogy
von der Leyen azt szeretné, ha a
bizottság fele nőkből állna. Ehhez
alkalmazkodniuk kellene a tag-
államoknak is, kérdés, sikerül-e.
Továbbra is tartja magát az a vé-
lemény, hogy a magyar és a len-
A
STIER GÁBOR
kampány kezdetekor 50
százalék feletti eredményt
is mértek Zelenszkij ala-
kuló pártjának, mára
azonban már „csak” valamivel
40 százalék felett áll a Nép Szol-
gája (Szluha Narodu). A Razumkov
Központ friss közvélemény-kuta-
tása szerint az elnök alá szervező-
dött párt népszerűsége 41,5 szá-
zalék. A trend csökkenő, ám ha
csupán a pártlisták alapján osz-
tanák szét a mandátumokat, ak-
kor a Nép Szolgája akár egyedül is
alakíthatna kormányt. A képviselői
helyek fele azonban egyéni kerü-
letekben dől el, és egy frissen ala-
kult, meglehetősen amorf társaság
számára ez igencsak komoly kihí-
vás. Valószínűsíthető tehát, hogy
a választásokat nagy fölénnyel
megnyerő Nép Szolgájának koalí-
ciós partnert kell keresnie. Még-
hozzá az ötszázalékos küszöböt
feltehetően rajta kívül még átlépő,
a Régiók Pártja romjain alakult El-
lenzéki platform – Az Életért (12,5
százalék), az ismert rockzenész
Szvjatoszlav Vakarcsuk vezette Hang
(8,8 százalék), Petro Porosenko Eu-
rópai szolidaritásra átkeresztelt
formátuma (8,3 százalék) és Julija
Új elnök, régi lemez
Amint f eláll az új bizottság, Ursula von der Leyennek jó eséllyel meglesz
a szükséges bázisa a parlamentben
gyel jelölt nem sok jóra számíthat
a parlamenti bizottsági meghall-
gatáson, és őket – mintegy tanító
célzattal – nem fogja javasolni az
illetékes szakbizottság, vagyis új
jelöltre lesz szükség. Arról nem is
beszélve, hogy ennek tudatában
vajon milyen portfóliót kaphat Tró-
csányi László? Tulajdonképpen ed-
dig az összes magyar biztos csak
epizódszerepet játszott az Európai
Bizottság életében, miközben pél-
dául a lengyel, cseh, szlovák, ro-
Lehet-e az ígéretből valóság?
Az új ukrán elnök eddig inkább a nacionalista tábornak tett gesztusokkal
próbálta megőrizni népszer ségét
Timosenko Batykivscsinája (7 szá-
zalék) közül választhat.
A Zelenszkijt tavasszal meg-
választók döntő többsége a Maj-
dan ideológiai vonalán alakult,
ám megújulást, szintén az oligar-
chikus rendszer lebontását ígérő
Hangot (Holosz) szeretnék ez eset-
ben partnernek, Vakarcsukék mar-
káns nyugati irányvonala azonban
nem sok jót ígér a Donbasz körüli
helyzet rendezésében. Zelenszkij-
től pedig a választói mindenekelőtt
a békét, az ország konszolidálását
várják. Ezt leginkább a Moszkvával
jó kapcsolatokat ápoló Viktor Med-
vedcsuk és Jurij Bojko fémjelezte El-
lenzéki platform – Az Életért nevű
formációval párban érhetné el, ez
a felállás azonban a nacionalistára
hangolt nyugati országrész harag-
ját kiváltva destabilizálná a belpo-
litikai helyzetet. Adódik még a régi
motoros Timosenkóval nekivágni a
kormányzásnak, ez azonban rossz
üzenet az új arcokra, változásra, az
mán biztosok fontos tárcákat kap-
tak. Jegyezzük meg, a most induló
ciklusban – eléggé el nem ítélhető
módon – a kelet-európai orszá-
goknak nem osztottak lapot, a fon-
tos pozíciókról lecsúszott a régió.
(De legalább megfúrtuk Webert és
Timmermanst, az is valami…)
Nézzük, mit ígért von der
Leyen, ha már a „magyar kor-
mány pozícióba helyezte”. Ambi-
ciózusabb klímacélt, új jogállami
mechanizmust, új migrációs sza-
Megszerzi-e a mandátumok felét
az elnök pártja? Amennyiben
nem, mely pártokkal léphet
koalícióra a Nép Szolgája?
A politikai háttér megterem-
tésével képes lesz-e egyesíteni
Ukrajnát Volodimir Zelenszkij?
Hol lehet az általa vezetett Ukraj-
nában a kárpátaljai magyar ki-
sebbség helye? Megannyi kérdés,
amelyek megválaszolását
jelentős mértékben befolyásolja
a hét végi előrehozott parlamenti
választás eredménye.
oligarchák visszaszorítására vágyó
többség számára.
Már a koalíciós partner megta-
lálásának nehézségei is mutatják
Ukrajna politikai, földrajzi, kultu-
rális és mentális megosztottságát.
Míg például az erőteljesen nyu-
gatos erők a kampányban a Kreml
bábjaként mutatták be Zelenszkijt,
bályozást, humanitárius folyosót
a menekülteknek, az életmentés
folytatását a Földközi-tengeren,
a külpolitikai döntések esetében
egyhangú szavazás helyett mi-
nősített többséget, a következő
választásokra transznacioná-
lis listákat, a kohéziós források
elosztásának átalakítását. Ezek
azok, amelyek ellen a Fidesz küz-
deni szokott.
A magyar kormány támogatása
von der Leyennek megelőlegezett
addig a keleti és a déli országrész-
ben élők voksaira számítók mili-
tánsnak állították be az elnököt.
S tehették, mert hivatalba lépése
óta csak erősödtek a Donbasz el-
leni ukrán támadások. Más kérdés,
hogy mindenekelőtt azért, mert az
elnökválasztáson megbukott elit
egyelőre nem tűnt el a hatalomból,
és az elmúlt hónapokban mindent
megtett annak érdekében, hogy
blokkolja az államfő intézkedése-
it. Ebben a helyzetben Zelenszkij
elsősorban a nacionalista tábor
felé tett gesztusokat. Úgy gondolta
ugyanis, hogy ezzel kisebb mér-
tékben koptatja népszerűségét.
A későbbiekben azonban ezt a tét-
ova lavírozást már nem teheti meg
büntetlenül. A vele szemben felfo-
kozott várakozások fényében ezért
aztán aggasztó, hogy programjá-
nak legfeljebb körvonalai látsza-
nak, amelyből azonban gyökeres
változásokat azért semmilyen te-
kintetben nem lehet kiolvasni.
KÜLFÖLD 13
bizalom, mint ahogy a választás
utáni közleményükben erre fel is
hívták a figyelmet. Ezt megelőző-
en, még a plenáris vitán Deutsch
Tamás (aki az elsők között gratu-
lált az új elnöknek), ismertette a
Fidesz három feltételét vagy elvá-
rását. Ezek a következők: az unió
külső határainak megvédésével a
bevándorlást meg kell állítani; a
szerződésekben rögzített módon
a nemzeti identitást tiszteletben
kell tartani; a közép-európai or-
szágok uniós támogatási forrásai-
nak mértékét fenn kell tartani.
Hosszabb távon valószínű, az
írás elején említett kilencfős szava-
zattöbbséget (ezzel együtt a Fidesz
13 szavazatos hozzájárulását) el is
felejthetjük. Amint feláll az új biz-
tosi kollégium, von der Leyennek jó
eséllyel meglesz a szükséges bázisa
az Európai Parlamentben. A Nép-
párt és a Liberálisok támogatása
adott, a szociáldemokraták vissza
fognak mögé sorolni, és a klíma-
barát, szolidaritáson alapuló, jog-
államiság-védő intézkedések terén
számíthat a zöldek voksaira is. Ez
így egy széles körű, Európa-párti,
az integráció elmélyítésében érde-
kelt blokk. UvdL-nek arra viszont
ügyelnie kell, hogy megfelelően
csatornázza be a parlamentétől
sokszor eltérő tagállami érdekeket,
elvégre ők nyitották meg az utat
előtte, és a tagállamok nélkül nem
lehet jogot alkotni az EU-ban.
W Az Európai Bizottság
elnökének megválasztott
Ursula von der Leyen német
kereszténydemokrata
politikusnak gratulál Deutsch
Tamás, a Fidesz–KDNP
képvisel je Strasbourgban,
2019. július 16-án. Átmeneti
mosolydiplomácia
FOTÓ: MTI/KOSZTICSÁK SZILÁRD
Ez a tanácstalanság, a moz-
gástér szűkössége határozza meg
Zelenszkij viszonyulását a ki-
sebbségekhez is. Az elmúlt hetek-
ben az oktatási és a nyelvtörvény-
ről nem beszélt még Kárpátaljára
látogatva sem. A korábbiakkal el-
lentétben a hatalmi párt listájára
nem került fel magyar jelölt sem,
ami szintén az elnök óvatossá-
gát mutatja e kérdésben. Ráadá-
sul mivel képtelen volt leváltani
Pavlo Klimkint, a külügyminiszté-
rium továbbra is keményen fellé-
pett Budapesttel szemben. Előbb
a miniszter figyelmeztetett arra,
hogy Magyarország a nyelvtör-
vényt bírálva szándékosan éle-
zi a viszonyt Ukrajnával, majd
legutóbb a tárca közleményben
aggódott Orbán Viktor minisz-
terelnök és Brenzovics László, a
Kárpátaljai Magyar Kulturális
Szövetség (KMKSZ) elnökének
budapesti találkozója miatt. Mint
fogalmaztak, Ukrajnának joga van
lépéseket tenni annak megaka-
dályozására, hogy Magyarország
beavatkozzon Ukrajna belügyeibe.
Mindezek fényében, akárcsak az
ukránok, a kárpátaljai magyarok
is csak remélhetik, hogy Volodi-
mir Zelenszkij bizakodásra okot
adó ígéretei valósággá válnak.
14 MAGAZIN • INTERJÚ
A kulturális lenézés mindig távol
állt tőlem – többek között erről
beszélt lapunknak György Péter,
az ELTE Média és Kommunikáció
Tanszékének oktatója. A csütör-
tökön 65. születésnapját ünneplő
esztétával beszéltünk mindenről,
Orbán szárszói számonkérésétől
a Liget-projekten át egészen
Zámbó Jimmy megítéléséig.
A
LAKNER DÁVID
mikor megkerestem az in-
terjúkéréssel, rögtön azzal
nyitott: ragaszkodik hozzá,
hogy ne küldjem át megje-
lenés előtt a szöveget. Nem tart attól,
hogy így utólag majd nem tud fino-
mítani a mondatain?
– A szöveget maga írja. Tehát
nem nekem van vele dolgom, ha-
nem önnek. Teljesen abszurdum-
nak tartom, hogy beleszóljak abba,
hogyan végzi a munkáját. Tudom,
sajnos nem ez a standard, pedig
annak kellene lennie. Az emberek
vállalják a szavaikért a felelősséget.
– Ha már szóba került az interjú-
alany felelőssége, beszéljünk a függet-
len médiáéról is. Mi az, amit fel lehetne
róni a még meglévő szabad sajtónak?
– Miután ennyire beszorult a
megmaradt néhány újság a sa-
rokba, őrületes verseny indult a
figyelemért. Ez pedig okozza azt
is, hogy botorságokkal kell tele-
tömni egyes sajtótermékeket. És
ezalatt még csak nem is feltétlenül
a bulvárt értem. Miközben itt már
piacról sem igen lehet beszélni.
Nem lehet demokratikus normák
szerint értelmezni a helyzetet,
mert ez egy államosított média-
tér. Ami nem a hírekre, de nem
is a fake newsra épül, hanem az
ismétlésekre. Egy nem túl bo-
nyolult stratégiára, amely abból
fakad, hogy itt hagyományosan
szeretik félreérteni Carl Schmittet.
Ellenfél nélkül nincs közös lélek,
hirdetik. Csak mivel ellenfelek
már nem igazán vannak, ezért
folyamatosan gyártani kell őket.
Például egy idős, valaha egyszer
zsidóvá tett magyar emberből,
aki számos jót okozott egyébként
Magyarországnak. Vagy általában
a menekültekből, különböző em-
berekből. A módszer pedig nagyon
hatékonynak tűnik. Amihez az is
kell, hogy kevés magyar jusson be
egyetemre, rossz iskolákba járja-
nak, semmiképp se legyenek túl-
képzettek.
– Ilyenkor mivel tudja azon diák-
jait biztatni, akik még bejutnak média
szakra? Tanulják csak lelkiismere-
tesen a szakma alapjait, bár lehet, a
diplomázásra már nem lesz egy füg-
getlen lap sem?
– Nem tudom azt mondani,
hogy jó válaszom van erre. Való-
ban nagyon nehéz azt mondani
egy fiatalnak, hogy ne menjen el
marketingesnek, és próbálkoz-
zon igenis az újságírással. Tény az
is, hogy létezik a médiának olyan
része, amelyet életkoromból fa-
kadóan már nem használok, nem
is ismerem túlzottan. Gondolok
itt a közösségi médiára, az Insta-
gramra. Hogy ezek miként felel-
hetnének meg annak az ideának,
amelyet a sajtó a felvilágosodás
óta jelent? Jó kérdés. Nekem Face-
bookom sincs, mert azt sem sze-
retném, hogy a diákok és az én
életem összekeveredjen.
– Mindenesetre a Lokálhoz vagy
a 888-hoz még mehetnek a diákjaik.
Úgyis akad, aki szeret utóbbi helyen
beszámolni róla, miket hall az ELTE
professzoraitól.
– Nagyon fontos tisztázni: 19-
20 éves fiatalokról van szó, akik
per definitionem az unokáim le-
hetnének. Amikor a 888-történet
volt, akkor is úgy gondoltam, hogy
egy gyerekről beszélünk, aki a
szónak nagyon sok értelmében így
is viselkedik. Az egyetemnek pedig
nagyon figyelmesen kell viselked-
nie a hallgatóival, mert a hatalmi
viszony mégiscsak hatalmi vi-
szony. Lehet bennük csalódni, le-
het fájdalmat átélni, de diákokkal
keménykedni nem lehet, azt ma-
gamnak sem engedem meg.
– Tehát nem kellett volna közle-
ményben reagálniuk a cikkre?
– Ezt nem tudom megítélni.
Azt, hogy a dékán reagált rá, he-
lyesnek tartottam, mert ebben az
ügyben az egyetemnek kellett ön-
magát megvédenie. De minden-
képpen nagyon személytelen vá-
laszt volt érdemes adni. Itt nem az
a kérdés, hogy az ember liberális
vagy nem liberális, hanem tanár
vagy sem. Azt remélem, nálunk
konzervatívabb iskolákban ugyan-
így bánnak a diákokkal, és nem
kell tartaniuk a véleményszabad-
ságuk megélésétől.
– Pedig volt, amikor konkrétan
ön reagált egy volt diákja állításai-
ra. A ma már jobbikos országgyűlési
képviselő, Bencsik János írt hat éve
arról, hogy a médiaszakon tapasz-
taltak is vitték a radikáljobb felé. Ön
a válaszában azt emelte ki, hogy a
szerző zsidók és keresztények küzdel-
méről beszélt.
– Az egy másik eset volt, való-
ban. Bencsik átlépett egy határt,
mégiscsak lezsidózott egy cso-
Én például nem kedvelem,
ha engem lezsidóznak, de
azt gondolom, hogy az én
saját okom és jogom, hogy
bizonyos kontextusban
azt mondjam: van, amikor
zsidóként viselkedem
mó embert. Ehhez nem volt joga,
nem döntheti el másokról, zsi-
dók-e vagy sem. Nagyon nem va-
gyok boldog attól, hogy ezt mégis
olyan könnyedén teszik meg. Hogy
ki mikor és hogyan zsidó, az na-
gyon bonyolult dolog, egyéni dön-
tés kérdése. És ne felejtse el azt
se, hogy Bencsik János akkor már
végzett, egyébként nagyon jó-
ban voltam vele. Felnőtt emberrel
szemben pedig megtehettem, hogy
nem a sértődésnek, de a megbán-
tottságomnak hangot adjak.
– Nem volt mégiscsak túl könnyű
megoldás belekapaszkodni a zsidó
jelzőbe, és a mondanivalója többi ré-
szére nem is reagálni? Arra: ő nem azt
tapasztalta az egyetemen, hogy bárki
szabadon és nyugodtan kifejtheti a
véleményét.
– A többiben sem volt igaza, de
nem arról van szó, hogy beleka-
paszkodtam volna. Valóban nem
tudom magam túltenni rajta. Mert
ez nem egy jelző, hanem egy ket-
rec, amibe valakit beleraknak.
– Ugyanakkor mégiscsak azt lát-
juk azóta, hogy a Jobbik is változik,
Bencsik János is másként gondolko-
dik több mindenről, s ennek az in-
terjúiban hangot szokott adni. Ezt
elismeri, nem?
– Remélem is, hogy sikerül ki-
jönniük ebből. Nem mondom azt,
hogy az emberek determináltak, és
egész életükre eldőlne, milyenek
lesznek. Kívánom neki is, hogy si-
kerüljön az élete.
– Volt egy jóval korábbi számon-
kérése is. A kilencvenes évek elején,
Szárszón kérdezett rá Orbán Viktornál
„Nem vagyok liberális,
szociáldemokrata
már inkább”
arra, hogy is van a Fidesznél ez a za-
varos székházügy. Akkor Orbán Viktor
bántódott meg, és mintha a Fidesz
mostani világnézete fakadna az ak-
kori sértődésekből is. Nem volt túlzás
így bekérdezni akkor?
– Én ott magánemberként vol-
tam jelen. Ha már itt tartunk, libe-
rális politikusok voltak a legjobban
megrémülve, hogy Orbán majd
összeesküvésnek fogja ezt tartani.
Miközben én épp Amerikából ér-
keztem, ahol mindenki azzal pisz-
kált előtte, mi ez az egész ügy. Ha
azt kérdezi, ez része volt-e annak a
fajta kulturális lenézésnek, amely
a Fidesz generációját érintette, ak-
kor azt gondolom, nem. És azt is,
hogy nem is volt helyes, nekem
pedig nem volt benne részem.
– Igen, erre gondoltam. Amiről
Kemény István is írt A nyakkendő
című versében: „Mondják ezért, hogy
az e éle / pillanatokat a nyakkendő-
igazítók / szokták könnyebben elfe-
lejteni, / és ezzel épp fordítva vannak
/ a megigazított nyakkendőjűek.”
Nem épp Orbán nyakkendőjét igyeke-
zett megigazítani ott?
– Nem gondolom, hogy ben-
nem volna valamiféle gőg, kultu-
rális lenézés. A kulturális tőkét az
ember nem arra használja, hogy
lenézzen valakit. Otthon sokat
tanultam erről, az apám az egyik
legműveltebb ember, akit életem-
ben láttam. Hihetetlenül sokat
kaptam tőle.
2019. JÚLIUS 19–25.
– A világnézete hogyan alakult
az évek során? Úgy jött el otthonról,
hogy eleve a liberalizmussal rokon-
szenvezett?
– Nem gondolom, hogy liberá-
lis lennék, vagy annak mondtam
volna magam valaha. Szociálde-
mokratának inkább. Persze, va-
lóban tanácsadója voltam példá-
ul Fodor Gábornak, de ettől még
nem tekintettem magam annak.
Kifogásom épp nem volt ellene,
de nem gondoltam és most sem
gondolom, hogy a liberális kapi-
talizmus, tehát a globális kizsák-
mányolás összes formája rendben
lenne. A felmelegedés például felér
egy katasztrófával. Nem szeretem
az apokaliptikus mondatokat,
még az enyémet sem most, de
ha valaki ezt nem látja… Hát van
értelme kerítést építeni ötven-
millió ember ellen? Pedig ha ez a
klímakatasztrófa folytatódik, meg
fogjuk tanulni, milyen az, ami-
kor ötven-száz millió ember indul
útnak. Azért, hogy a gyerekük ne
haljon szomjan. Olyan kérdéseket
kell beépíteni most a politikába,
amelyek nincsenek benne ebben a
liberális kontra konzervatív agen-
dában. Amikor a popsztárként
fellépő Richard Attenborough és
egy tizenhat éves, zárkózott, svéd
kislány is ugyanazt mondja, akkor
nagyon el kell gondolkozni azon,
mi ez az egész.
– A klímaváltozás elleni küzdelem
szociáldemokrata sajátosság lenne?
– Nem egészen, annyiban vi-
szont igen, hogy újra kell gondol-
ni a társadalmi beleszólásról való
elképzeléseinket. Hogy mibe szól-
hat bele a társadalom, mibe nem.
Fiatal kolléga, Zilahi Anna adott
nekem egy általa is szerkesztett
könyvet az antropocén problé-
máról. Ebből világosan kiderült,
hogy elég pontosan látják a hely-
zetet. Tisztázni kell, milyen típu-
sú kulturális javak azok, amelyek
magától értetődők. Úgy gondoljuk,
az utazás, a javak globális cseréje
az. De ez láthatóan nem fog men-
ni. A turizmus már megőrjítette az
embereket. Nem magától értetődő
liberális jog az sem, hogy az em-
berek annyi energiát használjanak
el. Komoly kulturális forradalom
előtt állunk.
– Változtat is az életén ezek miatt?
Tartja, mondjuk, a műanyagmentes
júliust?
– Kis dolog, de azért is örülök,
hogy a Feketében vagyunk, mert
itt régóta tartják ezt a dolgot. Az
is probléma, hogy állatok kínhalált
halnak azért, mert műanyagot za-
bálunk. Az biztos, hogy amit öko-
lógiának neveznek, annak az új-
radefiniálása és a társadalmi térbe
való beillesztése sokkal fontosabb,
mint hogy valaki néppárti vagy
nem. Nem lehet nem látni, hogy
ami van, az tarthatatlan.
– Nemrég az Azonnali kérdésére
ajánlotta a miniszterelnöknek Kru-
sovszky Dénes regényét. Feltételezi,
hogy bármilyen hatása lenne, mond-
juk, a személyiségére, a politikájára?
– Sejtelmem sincs. Egyszerűen
csak azt gondolom, hogy minden-
kinek érdemes elolvasnia a köny-
vet. Az identitásunk történetének
nagyon határozott és finom tollal
megírt regénye.
– Mindenesetre ez is visszatérő
vád a Fidesszel szemben, hogy miként
viszonyulnak politikusai a kultúrá-
hoz. Pedig hát láthatjuk, hogy Orbán
otthon van ezen a téren, olvassa Ha-
rarit, vendégül látja Bernard-Henri
Lévyt. De valahogy mégsem vonzódik
kevésbé az illiberalizmushoz.
– Soha nem is gondoltam, hogy
ezektől majd másként fog politi-
zálni. A kulturális gőg és az elit-
kultúrán túli világ megvetése nem
én vagyok. Donald Trumppal sem
az a baj, hogy mélységesen mű-
veletlen. Hanem hogy effektíve
nem érti, ami történik. Ez két tel-
jesen külön dolog. Kádár Jánosnak
megtekintettem a könyvtárát a
Politikatörténeti Intézetben. Ér-
dekes, hogy melyek voltak azok a
könyvek, amelyeket ő telefirkált.
Mind XIX. századi regények, Bal-
zac, Dosztojevszkij. Nagyon sokat
olvasott, de ennek direkt hatását a
politikai cselekedeteire, nézeteire
nem láttam. Ennél sokkal bonyo-
lultabb a kulturális identitás fel-
építésének szerkezete.
– Csak közben létezik ez az álta-
lános vélekedés is, amit, mondjuk, az
örkényi egyperces, az In memoriam
dr. K. H. G. jelenít meg. Szeretjük hin-
ni, hogy a kultúrához értő ember csak
az áldozat lehet, míg a hóhér az, aki
soha nem olvasott semmit.
– Eközben meg Goebbels vagy
Speer nagyon művelt ember volt.
A maga módján Sztálin is. Sokkal
boldogabb vagyok egy egyszerű
politikussal, aki betartja a jogálla-
mi szabályokat. Mert azt gondolja,
ha le van írva, akkor be kell tar-
tani. Még ha az Egri csillagok volt
 2019. JÚLIUS 19–25. MAGAZIN • INTERJÚ 15

is az utolsó könyv, amelyet olva-
sott. A szocializálódásnak egyéb-
ként a magaskultúra csak szerény
része. Én valóban a demokratikus
kultúra megszállottja vagyok, az
alacsony belépési küszöb mellett
állok. Csak egy személyes példa.
Koós Jánosról írtam nemrég egy
nekrológot, mire egy nagyon kö-
zeli barátom elképesztő módon
leszidott. Hát hogy tehetek ilyet?
És egyszerűen nem értettem, mi
a probléma. Mert azt gondolom,
Koós nagyon népszerű és jó éne-
kes volt, tehát érdemes foglalkoz-
ni vele. Nem írom elő magának
sem, hogy az én kultúrám az öné
is legyen. Az angolok például soha
nem könyvekről beszélgetnek,
viszont van egy nagyon rafinált
mintha egy Ady Endre-jelentőségű
szellem távozott volna.
– Ady temetése esetében,
mondjuk, nem volt megosztott-
ság. Az ő temetése, ha nem téve-
dek, az egyik utolsó volt, amikor
egy nemzet gyászolta halottját.
Viszont csendesen mondanám,
hogy Esterházy Péter temetésén a
pannonhalmi főapát is azt mond-
ta: „Búcsúzik egy nemzet, egy
nép, sorsával azonosuló írójától és
gondolkodójától.” Okkal és joggal.
Vannak ilyen pillanatok, és nem
csak az általunk nagyra tartottnak
jár ki ez az elismerés. Mert volt
nagyon sok ember, akik azt gon-
dolták Jimmyről, hogy őket kép-
viselte. A nemzet nagy halottjai
nem csak az értelmiségi kánon
engem, viszont elvesztette. A bíró
ott nagyon érdekes dolgot mon-
dott. Valami olyat, hogy én min-
den határon túlmentem, de be kell
látni, hogy a közszereplőknek tűr-
niük kell. A demokratikus normák
erősebbek, mint a személyiségi jo-
gok. Fábrynak pedig olyan direkt,
közvetlen befolyása van, amivel
nagyon okosan kellene élnie.
– Nem vesszük ma sokszor túl ko-
molyan ezeket a vicceket? Az ameri-
kai liberális kultúrában egyre inkább
azt látjuk, hogy nagyon érzékenyen
reagálnak már szinte mindenre.
– Ehhez nem ismerem eléggé
az amerikai liberális kultúrát, nem
is tudom, van-e ilyen. De az tet-
szett, amikor Nádasdy Ádám vá-
– Ebben teljesen egyetértek
vele, miután az LMBTQ egy na-
gyon zárt struktúra. Nem szere-
tem a túlvezérelt identitásokat.
Én például nem kedvelem, ha
engem lezsidóznak, de azt gon-
dolom, hogy az én saját okom és
jogom, hogy bizonyos kontext-
usban azt mondjam: van, amikor
zsidóként viselkedem. De csak
abban a kontextusban. És ha reg-
gel felkelek, nem az foglalkoztat,
Bezárkózni
valakinek
a saját kultúrájába
nem bölcs döntés
FOTÓ: HALÁSZ NÓRA
– Mégis ön volt, aki Csurka Ist-
ván halála után megírta, nem szabad
félretolni az irodalmi munkásságát.
Nem félt, hogy még önt is leantisze-
mitázzák majd?
– Azt tiszta hülyeségnek tar-
tom, hogy nem játsszák a darabja-
it. Ott volt a Döglött aknák, amely-
ben annak idején Major alakította
a reakcióst, Kállai pedig a kom-
munistát. Ez a színdarab ment
több százszor. Egy idő után Csurka
is beült, a hasát fogta a röhögés-
től, ahogy ez a két ember szét-
szedte egymást. Ettől még nem
gondolom, hogy nem tragikus és
jóvátehetetlen, ami történt vele.
De számára volt tragikus, és az ő
élete ment rá.
– Ha már a szárszói eset szóba
került, érdekes, hogyan reagált ön
az Átlátszónak, amikor a Liget-pro-
jektről kérdezte. Az azóta felmondott
tanácsadói munkájáról érdeklődő
lapnak többek közt úgy válaszolt:
„Levelében egyetlen mondat sem volt
arról, hogy miért érdekli az életem,
mindössze a gyanú alá helyezés ténye
állt meg, amúgy téves jogi indoklás-
sal. S ezt én nem fogadom el.” Orbán
is egész hasonlóképp reagált még
Szárszón, nem?
– Baán László tanácsadója vol-
tam, és nem a Ligetről tárgyal-
tunk, hanem a Nemzeti Galéria és
a magyar muzeológia jövőjéről, de
ez láthatólag őket nem érdekelte.
Mindegy is. Baán László projekt-
jéről határozott a kormány, én vi-
szont, tudni lehet, ebben a dolog-
ban 1994 óta hiszek. Nagyon sok
múzeumi negyed van a világon
Frankfurttól Bécsen át New Yor-
kig. Ezek nem maguktól alakultak
ki. Most is azt gondolnám, ha nem
történt volna minden másként,
hogy a Liget nagyon alkalmas erre
a feladatra. Mert nem tudok mást.
És nagyon szomorú vagyok, ahogy
ez az ügy alakult. De nem tarta-

nám illendőnek, ha ettől a dolog-

tól akár utólag elhatárolódnék.

– Nem érzi úgy, hogy túlontúl kö-

kulturális normájuk. Egy bará-
tom, aki kinn él közel fél évszáza-
da, rájött például, hogy a könyveit
el kell tennie az alagsorba. Mert a
szomszédjai azt fogják hinni, le-
nézi őket. Azt hittem, ez csak egy
extrém álláspont, de utánaolvas-
tam, és kiderült, hogy nem.
– Ha már itt tartunk, emlékeze-
tes volt Zámbó Jimmyről szóló cikke
is az Élet és Irodalomból. Az nyilván
helyes, ha foglalkozik vele, de nem
értékelte őt kissé túl?
– Egyáltalán nem értékeltem
felül őt. Az Élet és Irodalom vi-
szont mégiscsak egy elitértelmi-
ségi újság. És fontos volt, hogy
egy olyan emberről legyen szó,
aki talán maga soha nem olvasta
ezt a lapot. Az olvasóknak meg el
kell viselniük, vagy örülhetnek is
annak, ha az ő kultúrájukon túli-
akról is beszámolnak. Bezárkózni
valakinek a saját kultúrájába nem
bölcs döntés.
– Nem is erre gondolok, de ahogy
a temetése körüli megosztottságról
írt, legalábbis olyannak érezhettük,
által legitimált szereplők lehet-
nek. Johnny Hallyday temetésére
elment például Emmanuel Mac-
ron is.
– Hallydayről viszont nem gon-
dolnánk, hogy a bulvármédia épí-
tette fel őt, Jimmy esetében viszont
eszünkbe juthat, nem?
– A bulvármédia sokkal ke-
vesebb dolgot tud felépíteni,
mint hisszük. Ha nem lett volna
elementáris hatású énekes, ak-
kor nem foglalkoztak volna vele.
A bulvár minden héten sztárt akar
csinálni valakiből, de hát ez nem
így működik. Hogy maga eldön-
ti kettőkor, és én akkor háromra
sztár leszek.
– Show-műsorok kapcsán is állást
foglalt, amikor az Irigy Hónaljmirigy
Bazi nagy roma lagzi című paródiá-
ja, illetve Fábry Sándor esetében
emlegetett rasszizmust. De érdemes
minden romavicc mellé rendőrt állí-
tanunk?
– Lehet persze, hogy élesen fo-
galmaztam. Fábry Sándor nekem
évfolyamtársam volt. perelt be
laszolta a Pride-on egy kérdésre,
hogy „én egy egyszerű buzi va-
gyok”. Egy fantasztikus nyelvész!
És csodálatos volt, hogy egy olyan
elmondhatatlanul konzervatív,
vallásos, finom ember ezt mondja,
a közérthetőség és bonyolultság
nagyon finom montázsát jelenítve
meg. Mert nyilván nem így gondol
magára, viszont azt akarta érzé-
keltetni, hogy odaáll a leggyen-
gébb láncszem mellé. Miközben az
egyik kezével perzsa fonetikát ta-
nít, anglisztikát a másikkal, de ha
akarja, jiddis- vagy olaszórát tart.
Az egyetemnek nem sok olyan al-
kotója van vagy lesz sokáig, mint
Nádasdy Ádám.
– Mégis bírálta több kommentelő,
nem a fenti mondatért, hanem mert
úgy kezdte: ő nem LMBTQ ember.
Névjegy
György Péter 1954-ben született
Budapesten. Esztéta, médiakuta-
tó, egyetemi tanár. Egy gyermek
édesapja.
hogyan van ez, hanem hogy elju-
tok-e a kávéig, vagy sem.
– Milyen kontextusban viselkedik
akként?
– Például ebben, hogy na-
gyon kemény vagyok az antisze-
mita mondatokkal szemben. És
ugyanilyen szigorúan szembe-
szállok azzal, ha valaki azt gon-
dolja, hogy a holokauszt a zsidók
problémája volt. Miközben a ma-
gyar társadalom legeminensebb
ügye. Teljesen kihoz a sodrom-
ból, ha valaki azt gondolja, hogy
a holokauszt a zsidók problémá-
ja, és Trianon a magyaroké. Saját
nagyapám munkaszolgálatos volt
Miskolcon, amikor pedig visz-
szakaptuk a Felvidéket, boldogan
írta nagyanyámnak: „tegnap este
remek napunk volt, a százados úr-
ral együtt elmentünk templomba
imádkozni a kormányzó úrért, aki
megmentette a nemzetet”. Ami-
re szegény nagyanyám azt írta,
„rendben van, csak éld túl”. Amit
nagyapám valószínűleg nem is
értett. Magyar volt, és egyáltalán
nem értette, mi a probléma.
zel került a hatalom sáncaihoz?
– Baán Lászlóval azóta is
együttműködöm például a Múze-
umCafé című újságnál, a tanács-
adói munkám során pedig soha
semmilyen hatalmi emberrel nem
találkoztam. A hatalom sáncaihoz
pedig jóval közelebb voltam, ami-
kor, mondjuk, Fodor Gábor kul-
turális miniszter tanácsadójaként
tevékenykedtem. Utólag az például
sokkal jobban zavar, mint ez.
– Miért?
– Mert azt gondoltam, nem vi-
selkedtem elég jól. Nagyképű vol-
tam, és arrogáns.
– Az előbb pedig azt mondta még,
nem érzi, hogy valamiféle lenézés a
sajátja lett volna.
– Abban a hét-nyolc hónapban
voltam az, amikor ott dolgoztam.
Nem is feltétlenül arrogáns. Egy-
szerűen csak biztos voltam a dol-
gomban, túl magabiztosan visel-
kedtem. Nem Fodor Gábor miatt
távoztam, hanem magam miatt.
Egyszerűen nem akartam többet
közel kerülni a hatalom sáncai-
hoz. Láttam, hogyan működik, és
nem volt a kedvemre.
16 MAGAZIN
G
FICSOR B ENEDEK
reta Thunberg és az akciói
nyomán világszerte életre
hívott mozgalmat a német
szélsőjobboldali párt, az
AfD és a Kőolaj-exportáló Országok
Szervezetének (OPEC) főtitkára után
a magyar kormánymédia is tűz alá
vette. „Gyermekek mögé bújva adják
el az új szocializmust” – hivatkozott a
Magyar Nemzet a klímavédő fiatalok-
ra. Számítottak ilyen támadásokra?
Pribéli Levente: Várható volt,
sajnos. Nem akarnak arról beszél-
ni, amiről kellene, ezért elterelik
inkább a témát – Magyarország
is alig tesz valamit az ökológiai
és a klímaválság megfékezéséért.
De mindegy, milyen politikai erő
kormányoz, mindenkitől ugyanazt
várjuk el: hogy tegye meg a szük-
séges lépéseket a megkérdőjelez-
hetetlen környezeti változások el-
len. Aki húzza az időt, az magának
és a saját gyermekeinek is árt.
– Lehet egy mozgalom teljesen
politikamentes?
P. L.: A pártpolitika-mentesség
fontos alapértékünk, hiszen csak
így maradhatunk hitelesek. Ha egy
politikust érdekel a tüntetésünk,
örülünk, ha eljön, de kizárólag ci-
vilben, nem a pártja képviseleté-
ben. Az ő feladatuk most nem az,
hogy utcára vonuljanak, hanem
hogy a parlamentben, a saját te-
rületükön tegyenek meg mindent
azért, hogy mérsékelni lehessen
a környezetkárosítás hatásait.
Minket nem a politikai színek ér-
dekelnek, hanem az, hogy meny-
nyi marad meg a természetből, és
hogy lesz-e egyáltalán jövőnk.
– A tüntetéseken jellemzően kö-
zépiskolás és egyetemista fiatalok
tűnnek fel. Beszélhetünk generációs
szakadékról a klímaválság kapcsán?
Hartmann Johanna: Nem sze-
retnék általánosítani. Mi, fiatalok
talán hajlamosabbak vagyunk vál-
lalni a várható támadások kocká-
zatát. Nekünk az életünk jelentős
része van veszélyben, ezért nincs
sok veszítenivalónk, ha kiállunk
tüntetni.
P. L.: A természeti környe-
zet megőrzése, az élhetőbb világ
megteremtése mindenki számára
egyformán alapérték. Ezért meg
vagyunk róla győződve, hogy az
ezekért való küzdelemnek generá-
cióktól és pártpolitikai hovatarto-
zástól is függetlennek kell lennie.
– Sokan politikai kampányfogás-
nak tartják a klímaváltozást. Hogyan
tudnák meggyőzni a szkeptikusokat?
P. L.: Nemcsak klímaváltozás-
ról, de ökológiai válságról is be-
szélhetünk: fajok tízezrei tűnnek
el a Földről, és ez nemcsak statisz-
tikákban történik, hanem itt, kö-
rülöttünk, a szemünk láttára. Le-
het vitatkozni, de csak a tudomány
keretein belül, hiszen a környezeti
válság tudományosan alátámasz-
tott tény, nem hit kérdése. Cso-
dálkozom rajta, hogy az emberek a
telefonjuk működését nem kérdő-
jelezik meg, a klímaválság tényét
viszont nem akarják elhinni.
H. J.: A klímaváltozás csupán
egy része annak a hatalmas prob-
lémahalmaznak, amellyel szem-
Menteni,
ami még
menthető
Hitelből élünk, amit soha nem fogunk tudni visszafizetni,
a jövőnk tartalékait használjuk fel – mondják a Fridays for Future
nemzetközi klímatüntetés-sorozat magyarországi eseményeinek
fő szervezői. Hartmann Johanna és Pribéli Levente biológia szakos
egyetemistaként csatlakoztak a Greta Thunberg svéd középiskolás
indította globális akcióhoz.
be kell néznünk. A természeti
környezet pusztításáért már ma
súlyos árat fizetünk, és a helyzet
egyre rosszabb lesz. Ha valaki nem
is hiszi el a klímaváltozás tényét,
tucatnyi egyéb gonddal találkozik
nap mint nap, amelyek jelenlétét
nem lehet tagadni.
– Ez a gondolat vezette önöket
arra, hogy elindítsák a magyarorszá-
gi Fridays for Future mozgalmat?
H. J.: Greta Thunberg tavaly au-
gusztusban kezdett tüntetni, isko-
la helyett minden pénteken a svéd
parlament épületéhez ment egy
„Iskolasztrájk a klímáért” feliratú
táblával. Akciója nyomán indultak
el a pénteki tüntetések világszer-
te, innen jött a mozgalom neve is:
„péntekek a jövőért”. A demonst-
rációkról mi viszonylag későn,
november tájékán értesültünk, de
egyből megragadott bennünket a
kiállása, az, hogy fiatal kora el-
lenére ilyen nyíltan és keményen
beszél a válságról. Régóta küzdöt-
tünk azzal, hogy biológia szakos
egyetemistaként mit tudunk tenni
a környezetért, milyen hatása le-
het egyáltalán a szavainknak. Greta
fellépése ezért is volt nagyon inspi-
ráló, megmutatta, bármilyen hely-
zetben vagyunk is, sokat tehetünk
azért, hogy másokat is cselekvésre
ösztönözzünk. Sokkal többet, mint
azt általában gondoljuk.
P. L.: És úgy tűnik, egyre több
emberhez eljut az üzenetünk. Az
első globális klímasztrájk alkal-
mával, március 15-én körülbelül
500-an voltunk kint az utcán Bu-
dapesten, május 24-én már há-
romezren, és készülünk a követke-
ző nagy tüntetésre szeptemberben.
A fogyasztásközpontú,
anyagi javak hajszolására
épülő rendszerünk
helyett a közösségi
cselekvést előtérbe helyező
szemléletre lenne szükség
– Nincs ok a sietségre, minden a
tervek szerint halad – fogalmazott a
klímavédelem kapcsán június végén
Gulyás Gergely, a Miniszterelnöksé-
get vezető miniszter.
P. L.: Több évtizedes lemara-
dásban vagyunk, ezért kicsit ab-
szurdnak tűnik azt állítani, hogy
jól állunk a tervekkel, és nincs
okunk sietni. Már most elindultak
nagyon pusztító folyamatok, a kér-
dés csak az, miként tudjuk mérsé-
kelni a károkat. Minél kevesebbet
2019. JÚLIUS 19–25.
teszünk most, annál több mindent
fogunk elveszíteni. Nem halogat-
hatunk 2030-ig, már most minden
erőnkkel azon kell dolgoznunk,
hogy megvalósítsuk a tudomány
által kijelölt célokat. Azért is ve-
szélyesek a távoli határidők, mert
úgy könnyen görgethetjük magunk
előtt az el nem végzett feladatokat,
akár 2029-ig is, arra hivatkozva,
hogy még mindig van egy évünk.
H. J.: A válság számos hatását
még nem érezzük elég egyértel-
műen a saját bőrünkön, de ez nem
változtat a tényen, hogy visszafi-
zethetetlen hitelből élünk, a kö-
vetkező generációk és a saját jövő-
beli erőforrásainkat éljük fel most.
Ha így folytatjuk, törvényszerűen
következik be az összeomlás.
FOTÓ: HALÁSZ NÓRA
– Mit tehetünk a kármentésért,
mik a mozgalom céljai?
P. L.: Alapvető célunk, hogy
minél több emberhez jusson el a
válság híre, hogy a változás szük-
ségessége bekerüljön a köztudat-
ba. A tüntetések két irányba szól-
nak. Egyrészt a döntéshozók felé,
hogy megértsék végre, nem ba-
gatellizálhatják tovább az ügyet,
ökológiai és klímavészhelyzetet
kell hirdetniük. De a megmozdu-
lások ugyanúgy célozzák a társa-
dalmat is, hiszen a cselekvést az
embereknek ki kell követelniük a
politikától.
H. J.: A változást a saját élet-
módunknál kell elkezdenünk.
A fogyasztásközpontú, anyagi ja-
vak hajszolására épülő rendsze-
rünk helyett a közösségi cselek-
vést előtérbe helyező szemléletre
lenne szükség. Olyan kisközössé-
geket kell létrehoznunk, amelyek
a társadalmi változások elindítói
lehetnek, és fenntartó hálóként
működhetnek, ha összeomlik a je-
lenlegi társadalmi berendezkedés.
– Az olyan akciók, mint a jelenleg
is zajló műanyagmentes július segít-
hetnek a probléma felismerésében?
P. L.: Fontosak ezek az akciók,
de nem mindegy, hogy a problé-
ma lényegét jelenítik meg, vagy
egyszerűen csak felülnek egy di-
vathullámra. A műanyagterhelés
valóban komoly aggodalomra ad
okot, ám ugyancsak kis része a
globális problémának. Legalább
ilyen fontos lenne felhívni a fi-
gyelmet rá, milyen káros, ha távoli
országokból vásárolunk élelmi-
szert, vagy ha nagy mennyiség-
ben fogyasztunk ipari eredetű ál-
lati termékeket. Kiindulópontnak
azonban mégis jó a műanyagmen-
tes hónap, hiszen rádöbbentheti az
embereket, másként is lehet élni.
Azt viszont nem szabad elfelejte-
nünk, hogy rendszerszintű prob-
lémával állunk szemben, tehát a
rendszeren belüli javítgatás nem
fogja megoldani a gondot.
H. J.: Igazán csak akkor van ér-
telme, ha nem áll meg a figyelem-
felkeltésnél, hanem hozzásegít a
változáshoz.
– Greta Thunberg népszerűségé-
hez szókimondó stílusa is hozzájá-
rult, hasonlóan erőteljes kommuni-
kációra készülnek itthon is?
H. J.: A nyíltság és az őszinteség
elengedhetetlen, ebben a témában
különösen. Nem vagyunk kom-
munikációs szakemberek, nem
taktikázunk, úgy csináljuk, ahogy
a legigazabbnak érezzük.
P. L.: Sokan estek már abba a
hibába, hogy túl finoman fogal-
maztak, és ezzel elveszett az üze-
netük súlya. Sokak szerint egye-
bek mellett az vezetett a jelenlegi
helyzethez, hogy a tudósok évti-
zedeken át igyekeztek befogadható
eredményeket közölni, akkor is, ha
a valóság ennél keményebb volt.
Ezért is tartunk most ott, hogy még
mindig felmerülhet kérdésként,
van-e egyáltalán klímaválság. Et-
től függetlenül persze figyelni kell
a kommunikációra, hiszen nem
az a célunk, hogy egy szenzációs
kijelentéssel egyszer címlapra ke-
rüljünk, hanem hogy minél több
ember megértse az üzenetünket.
– A figyelemfelkeltő megmoz-
dulások nyomán változhat a tár-
sadalom. Látnak rá esélyt, hogy el-
kerülhető a sokak által előre jelzett
katasztrófa?
P. L.: Nem a mozgalom, csak a
saját nevemben mondom, hogy ha
minden így megy tovább, akkor
nincs miben reménykednünk. Pont
azért tüntetünk, hogy mérsékeljük
a károkat, mert látjuk, most sem-
mi érdemi lépés nem történik.
H. J.: Felesleges azon vitat-
kozni, hogy elértük-e már azt a
pontot, ahonnan nincs visszaút,
menteni kell, ami még menthető,
és fel kell készülnünk a környezeti
és az azt követő drasztikus társa-
dalmi változásokra. Ez mindany-
nyiunk felelőssége, hiszen ki más
készülhet fel helyettünk?!
– A klímavédelem átpolitizálása
miatt a mozgalmat ért támadások
aligha csökkennek majd a közeljövő-
ben. Felkészültek a többfrontos küz-
delemre?
P. L.: Sokkal nagyobb veszély-
lyel nézünk szembe, mint amit
az ilyen szóbeli támadások jelen-
tenek. Ha a mozgalom ellehetet-
lenül, és eredmény nélkül elhal,
akkor nem mi bukunk el, hanem
nálunk sokkal több.
 2019. JÚLIUS 19–25. MAGAZIN 17

Sas a Nyugalom
összesen – az utolsó egyetemi ku- okoknak már túl kell mutatniuk a
tatót is belevéve – 409 ezren dol- „csak jussunk el oda” célkitűzésen.
goztak. Külön érdemes kiemelni Számtalan tényezőn múlik a Hold

tengerén
ezen űrkutatási program számára
tervezett és gyártott fedélzeti di-
gitális számítógép, az Apollo Gui-
dance Computer (AGC) elkészültét.
Ha összeadjuk – a számos egyedi
újítást, például elsőként alkalmaz-
Ötven éve lépett a Holdra az ember
tak integrált áramköröket és szilí-
újrafelfedezése, például a minden-
kori amerikai elnök elképzelésein
is. 2019-ben például jobbak erre az
esélyek, mint egy évtizede, ugyan-
is míg Obama inkább „Mars-párti
elnöknek” számított, addig Trump
egyértelműen a Hold-kutatást fa-

Ö
B ALOGH ROLAND
tven éve visszhangzik az
éterben Neil Armstrong
híres mondata: „Kis lé-
pés ez egy embernek, de
hatalmas ugrás az emberiségnek.”
Fél évszázad telt el azóta, mégis az
Egyesült Államok Apollo-küldeté-
se a technikatörténet talán legna-
gyobb teljesítménye. Főleg a mai
csúcstechnika felől nézve. De vajon
mennyibe került, hogy 1969. július
20-án két űrhajós, Armstrong után
Buzz Aldrin kiléphetett az Eagle
(Sas) nevű holdkompból, és körbe-
nézhetett a Nyugalom tengerének
nevezett területen.
Sokan tartják, hogy a Holdra
szállás sikere a ráfordított pénzügyi
és emberi erőforráson múlott, azaz
az állami költségvetés ma már el-
képzelhetetlen hányadát áldozták a
megvalósításra. Ez részben igaz, ám
az Apollo-program 25,4 milliárdos,
mai értéken mintegy 190–200 mil-
liárd dolláros összköltségvetése nem
tűnik irgalmatlan összegnek. Csak
összehasonlításképp: a Nemzetközi
rállomásra 2010-ig 150 milliárdot
költöttek, míg az amerikai légierő
F–35-ös vadászgépfejlesztésének
összköltségét a Pentagon ezermil-
liárd dollárra becsüli. A korábban
a nácik „csodafegyvere”, a V–2
ballisztikus rakéta megalkotásá-
ban is részt vevő Wernher von Braun
irányítása mellett az Apollo külde-
tésekhez kifejlesztett, 110 méteres
Saturn–V hordozórakéta 375 millió
(ma 2,6 milliárd) dollárba került –
egy F–35B vadászbombázó ma kö-
rülbelül 115,5 milliót érhet.
Ha a költségeket GDP-ará-
nyosan tekintjük, a kérdéses idő-
szakban, 1966 és 1972 között az
amerikai bruttó hazai termék
7146 milliárd dollár volt, azaz en-
nek 0,35 százaléka jutott az Apol-
lo-projektre. Az amerikai űrhi-
vatal, a NASA jelenlegi büdzséje
21,5 milliárd dollár, ami kissé több
mint 0,1 százaléka az idénre várt,
21 300 milliárd dolláros amerikai
GDP-nek. Költségvetési szempont-
ból ugyanezek a mutatók a követ-
kezőképp alakultak: átlagosan 2,54
százalékot vitt el évente a NASA
büdzséje. A csúcsévnek 1966 bizo-
A holdkomp pilótája, Buzz Aldrin
a talajmozgást figyel eszközt
helyez el a Hold felszínén
FOTÓ: NASA
nyult 4,41 százalékkal; 1972-ben, a
programot lezáró Apollo–17-kül-
detéssel 1,48 százalékra csökkent a
keret; majd 1975-től – egy-két év
kivételével – jellemzően egy szá-
zalék alatti az űrkutatásra fordított
összeg; jelenleg pedig, idén, 0,49
százalékot tesz ki.
Ha az emberi erőforrás oldaláról
nézzük, brutális mértékű a befek-
tetett munka. A holdprogramban
ciumcsipeket – a gép fejlesztőinek
munkaóráit, hihetetlen számot
kapunk: a világ egyik legjobbjá-
nak számító Massachusettsi Mű-
szaki Egyetem kutatói 2000 évnyi
órát dolgoztak rajta. Ehhez ké-
pest a szoftverfejlesztésre csupán
1400 évnyi munkaórát fordítottak.
S ugyan elsőre hajmeresztőnek
tűnhet, hogy a Holdra szállást egy
Commodore 64-es szintű kompu-
terrel oldották meg, ám az AGC-t
nem lakossági felhasználásra
gyártották, ugyanakkor épp ennek
a szegmensnek a fejlődését is elő-
segítette.
Az Apollo–11-ig 71 expedíciót
indítottak az égitestre. Ez a szám
2019-ben a végül sikertelenül zá-
ródó, első izraeli, magánfinan-
szírozású próbálkozással együtt
135-re nőtt. Az utolsó, űrhajósokat
is szállító Apollo–17 – a program
hatodik küldetése, amely leszállt
a Holdon – 1972. december ele-
jén hagyta el a Holdat. A célki-
tűzést teljesítették, így az amerikai
stratégiai fókusz másfelé fordult.
Pénzügyi szempontból pedig a
Apollo idején zajlott a vietnámi há-
ború, amelynek a teljes költsége
111 milliárd, mai értéken nagyjából
800 milliárd dollár volt.
De vajon miért nem mentünk
azóta a Holdra? A válasz összetett,
a költségek mellett másfelé fordult
az űrkutatás figyelme, s ami talán a
legfontosabb: sokáig nem is térül-
ne meg. Ma mintegy tizenöt a Hold
elérését célzó küldetést ütemeztek
be világszerte indiai, kínai, japán és
európai űrkutatási szervezetek.
A magánszektor belépésével ta-
lán felgyorsulhat a folyamat, de az
vorizálja. A NASA Artemis-prog-
ramja a legújabb tervek szerint
2024-re, míg az orosz Roszkosz-
mosz 2025-re küld űrhajósokat a
Holdra. Továbbá nagy presztízsű
magánvállalatok is ambicionálják
magukat, mint az Elon Musk nevével
fémjelzett SpaceX, amely szintén
emberes küldetésben gondolkodik.
A kutatáson kívül – illetve hogy a
Holdon építsenek egy bázist, affé-
le ugrópontot a Mars felé – már az
ásványkincs-kitermelés is foglal-
Sokan tartják, a siker
a ráfordított erőforrásokon
múlott, azaz a központi
költségvetés ma már
elképzelhetetlen hányadát
áldozták a megvalósításra.
Ez részben igaz
koztatja a tudósokat, az államokat
és beruházó cégeket. Persze az,
hogy mikor valósulnak meg ezek az
ötletek, kezdeményezések, kiszá-
míthatatlan, de jó lenne, ha tíz év
múlva már nemcsak tervekről, ha-
nem folyamatban lévő új emberes
expedíciókról írhatnánk.
Addig marad Todd Douglas Miller
zseniális, az Apollo 11-et bemutató
dokumentumfilmje, és nosztalgia
a pillanat iránt, amely még Arm-
strong híres mondatánál is erő-
sebbnek hatott: amikor 1968 ka-
rácsonyán tévés közvetítésben az
űrben a bibliai teremtéstörténetből
olvas fel az elsőként Hold körüli
pályára álló Apollo–8 legénysége.

G
WEKERLE SZABOLCS
ulyás Gergely partizánlátoga-
tást eszközölt Kárpátalján –
írta a Népszava július 15-én.
A Miniszterelnökséget vezető
miniszter 13-án járt Palágykomorócon,
kisebb diplomáciai botrányt kavarva: az
ukrán fél nehezményezte, hogy Gulyás
diplomata-útlevéllel nem hivatalos lá-
togatást tett Kárpátalja megyében.
Az ukrajnai előrehozott választások
számlájára írható kardcsörtetés mel-
lett érdemes megvizsgálnunk a konkrét
apropót: a miniszter egy csodálatos kö-
zépkori templom átadására érkezett az
ungvári járásba, a szlovák határ mellett
lévő településre. Palágykomoróc na-
gyobbrészt magyarok lakta falu, refor-
mátus temploma a XIII. és XIV. század
fordulóján épült, a XV. században pe-
dig átépítették. A határon túli műemlé-
kek felújítására létrehozott Rómer Fló-
ris-terv keretében éveken át tárták fel és
renoválták az épületet.
A 800 éves palágykomoróci templom.
Máig a magyar közösség használja X
FOTÓ: TELEKI LÁSZLÓ ALAPÍTVÁNY
Ünnep Kárpátalján
Az istenháza rendkívül értékes épít-
mény, középkori egyházi építészetünk
kiemelkedő példája. Ma már ritkán lát-
ható román kori, ikerablakos tornya a
A héten adták át a palágykomoróci ref ormátus templomot közelben lévő csarodai, nagytoronyai és
bodrogszentesi templomokkal rokonít-
ja. A felújítás előtti feltárás során belső
terében értékes falfestmények kerültek
elő, melyek közül a két legérdekesebb a
Szent László-legenda-, illetve a Krisztus
pokolra szállása-ábrázolás. A nyuga-
ti karzat északi oldalánál a XIX. századi
karzattoldásban a padozat átbontásával
vált láthatóvá az északi falon lévő, egész
alakos női szentet ábrázoló falképrészlet.
A régészeti munkák során az altemp-
lomban két kripta is előkerült. Ezek
egyikében Szalay Ferenc kisvárdai várka-
pitány, Bereg megyei főispán nyugszik,
míg a másikban a Mikszáth Kálmán Kü-
lönös házasság című regényéből ismert
Buttler János gróf alussza örök álmát.
Mindezek mellett a felújítás során sor
került a homlokzat és a belső tér teljes
helyreállítására, a hajópadló felújításá-
ra, a bélletes román kori kapu fölé pe-
dig hajlított, edzett üvegből készült tető
került, mely a kapuzat eredeti festését
és gyenge kőanyagát óvja az időjárás
viszontagságaitól.
18 MAGAZIN
A
M AKRAI SONJA
XX. század elején az or-
szág egyik legsikeresebb
primadonnája volt a
ceglédi születésű Patkós
Irma, akit élete alkonyán fedezett
fel magának újra a filmszakma.
Hetvenéves volt, amikor Sándor
Pál ráosztotta a Sárika, drágám
című film főszerepét, ami elhozta
számára az országos ismertséget.
Patkós Irma élete utolsó két évti-
zedében olyan legendás filmek-
ben tűnt fel, mint a Ripacsok, a
Herkulesfürdői emlék, a Szabadíts
meg a gonosztól, a Szerencsés
Dániel vagy a Te rongyos élet.
Idős korára Patkós Irma vissza-
tért szülőföldjére, és Cegléden te-
lepedett le, ahol 96 éves korában,
1996-ban hunyt el. A végrendele-
tét azonban már sokkal korábban,
a nyolcvanas években megírta:
örökös hiányában házát a város-
ra hagyta azzal a kéréssel, hogy
lakhelye mindig a művészet és a
kultúra otthona legyen. Ingóságait
– bútorait, festményeit, ékszereit,
drága szőnyegeit, készpénzét – a
helyi Kossuth Múzeum kapta meg,
ezek egy részéből itt ma is látha-
tó emlékkiállítás, a tárgyak nagy
többségét viszont egy, a nyilvá-
nosság elől elzárt raktárban őrzik.
A művésznő emlékét ma is ak-
tívan őrzik a városban, művészeti
szakközépiskola és egy moziterem
is viseli nevét, egykori lakóháza
azonban több mint tíz évig üresen
állt. A helyi festőművész, Sárközy
Erzsébet, Patkós Irma közeli ba-
rátja, látva, hogy a ház hamaro-
san az enyészeté lesz, úgy döntött
megvalósítja mindazt, amit Patkós
Irma egykoron elképzelt, segítő
kezet nyújt a művészetre fogékony
gyermekeknek, és kitörési lehető-
séget biztosít a tehetségeknek.
Sárközy Erzsébet már gyerek-
korában érezte, a festészet az ő
útja, azonban megfelelő képzés
hiányában nem sikerült az érett-
ségi után bekerülnie a képzőmű-
vészeti egyetemre. Szegeden vé-
gezte el a rajz-földrajz szakot,
miközben egy falusi iskolában
tanítóskodott, és a zebegényi
művésztelepen képezte festésze-
ti tudását. Ennek köszönhette,
hogy másodjára végül felvették
a képzőművészetire. Sárközy Er-
zsébet a diplomát követően saját
példája okán érezte úgy, segítenie
kell földijeit, azokat a gyerekeket,
akik hozzá hasonló ambíciókkal
vágnának neki az életnek. Elő-
ször saját műtermében, a Bagoly-
várban tanította a kicsiket, majd
Patkós Irma végakaratát megva-
Patkós Irma
öröksége
Nehéz helyzetben
a ceglédi Fiatal Alkotók M helye
lósítva hozta létre tíz évvel ezelőtt
a Fiatal Alkotók Műhelyét (Fiam),
amelynek a Hollós utca 20. alatt
álló ház ad otthont.
Álmát nem volt könnyű meg-
valósítania: első körben pályázatot
nyújtott be az önkormányzathoz,
amelyben felvázolta a tehetség-
gondozásra szakosodott alkotóház
koncepcióját, de az épp aktuális
választások miatt tervével senki
nem foglalkozott. Miután a város-
vezetés lecserélődött, terve mégis
elnyerte az önkormányzat tetszé-
sét, a főépítész engedélyével pedig
el is indulhatott a felújítás.
Munka volt bőven, sajnos Irma
néni háza jócskán megsínylette a
magányos éveket. A kertet telje-
sen benőtte a gaz, az ablakokon,
ajtókon átfújt a szél, az ott maradt
bútorok jó részét megrágta a szú.
A felújítás költségeit az ön-
kormányzat vállalta magára, a
munkálatokat azonban Erzsébet
intézte és felügyelte. Egy év alatt
készült el a ház, amelyet kibőví-
tettek egy műhellyel, Patkós Irma
egykori dolgozószobájában pedig
galériát alakítottak ki, ahol az ak-
tuális munkákból rendeznek kiál-
lításokat.
Irma néni emlékét is őrzik,
az egyik szobát a házban maradt
bútoraival rendezték be. Az alko-
tóműhely létrejöttében Sárközy
Erzsébet számos helyi támogató-
ra talált, nekik köszönhetően állt
össze a műhely tárgyi állománya.
A Fiamban hatéves kortól tar-
tanak művészeti képzéseket –
rajz, festészet, kerámia, textil
– alapvetően fiatalfelnőtt-korig,
de rendszeres vendég például a
közeli szeretetotthon egyik lakója
is, egy idős bácsi; az egykori bíró
most, éltes korban kezdett el is-
merkedni a festőművészettel.
A Fiam az elmúlt tíz év alatt a
város megkerülhetetlen intézmé-
nyévé nőtte ki magát, az itt folyó
munka sikerét jól mutatja, hogy
harminckét diákjuk művészeti
szakközépiskolákba és a Magyar
Képzőművészeti Egyetemre nyert
felvételt.
2019. JÚLIUS 19–25.
– A Fiam hobbinak induló
rajzóra volt számomra. Ez a hely,
de főképp Erzsi néni indított el a
művészeti pályán. Hála Sárközy
Erzsébetnek, rátaláltam a fo-
tográfusságra. Öt éve járok a Ki-
képzőbe, megtaláltam a helyem.
A Moholy-Nagy Művészeti Egye-
temen szeretnék továbbtanulni
– foglalja össze Nagy Kata, mit is
jelent neki az alkotóház. Testvé-
re, Nagy Adrienn már a Kaposvári
Egyetem művészeti karának hall-
gatója. Heti két óra nyugalom –
neki ezt jelentette a Fiamhoz tar-
tozni. – Bár tanítottak, közel sem
úgy éreztem, mintha iskolapad-
ban ülnék, el tudtam magam en-
gedni – írta utólag Sárközy Erzsé-
betnek az egykori diák.
Sárközy Erzsébet
Erzsébet négy művészetpeda-
gógus társával közösen nemcsak
az alkotni vágyóknak és a valódi
tehetségeknek, de nehezebb sorsú,
illetve pszichés problémával küzdő
gyerekeknek is támaszt nyújt.
– Nem vagyunk művészette-
rapeuták, de gyakorló művészként
pontosan ismerjük, milyen hatás-
sal van az ember lelkére az alkotás.
Régebben járt közénk egy fiú, aki
olyan súlyos lelki zavarokkal küz-
dött, hogy még beszélni sem volt
hajlandó. Orvosi javaslatra a szü-
lei elhozták hozzánk, ahol nagyon
W Hatéves kortól tartanak itt
képzéseket
T Korongozás a nyári táborban
FOTÓK: FIATAL ALKOTÓK MŰHELYE
lassan, de sikerült őt megnyitni.
Ma már teljesen jól van, az ELTE
japán-filmelmélet szakán tanul,
még Japánban is volt ösztöndíjjal
– emlékszik vissza Erzsébet.
Most is jár hozzájuk egy spe-
ciális nevelési igényű kisgyer-
mek, akiből elemi erővel tör fel
az alkotásvágy. Szinte megállít-
hatatlan: a műhelyből hazatérve
otthon folytatja a munkát. Szülei
pedig mindenben támogatják, de
nemcsak a gyereküket, hanem a
Fiamat is, tőlük kapták például az
egyik fazekaskorongot.
Az alkotóházban a képzések
mellett irodalmi estek, könyv-
bemutatók, ikonográfiai előadá-
sok, kiállítások és nyári táborok
is várják a helyieket. Jelenleg is
gyerekzsivajtól hangos a ház, épp
korongozni tanulnak a kisebbek.
Ráadásul a nyári alkotótáborok-
nak akkora sikere van, hogy idén
már a szülők is szerették volna
kipróbálni a kerámiakészítést, így
nekik is tartanak majd kurzust.
Remélhetőleg jövőre is folyta-
tódhat az, amit Sárközy Erzsébet
itt létrehozott, az alkotóműhely és
az önkormányzat viszonya azon-
ban elmérgesedni látszik. 2014-
ben született szerződés arról,
hogy a Fiam jelképes, egyforintos
havi összegért veheti bérbe tizen-
öt évre a házat, amelynek rezsijét
az önkormányzat fizeti, minden
mást a Fiamnak kell állnia. A havi
kilencezer forintos tandíjból fe-
dezik a foglalkozásokon szüksé-
ges anyagokat, festékeket, má-
zakat, sőt a kemencehasználatot
is. Sárközy Erzsébet ingyen végzi
áldozatos munkáját, munkatársai
is csekély honorárium, húszezer
forint fejében. A nehéz helyzet-
ben Erzsébet többször fordult az
önkormányzathoz segítségért, de
sokszor még válaszra sem méltat-
ták. Tavaly ősszel a viharos időjá-
rás megrongálta a bejárati kaput,
amit a hideg idő miatt mielőbb
meg kellett csináltatni. Mivel a
javíttatásra az önkormányzat nem
adott pénzügyi támogatást, Sár-
közy Erzsébet a Facebookon kért
segítséget a helyiektől. Ezt azon-
ban a polgármester nem nézte jó
szemmel, felszólította Erzsébetet,
hogy kerülje a nyilvánosságot, kü-
lönben megnézheti magát. Az ajtó
javítását végül az önkormányzat
magára vállalta, de az idei, jubi-
leumi Rajzás című kiállításra már
semmilyen támogatást nem nyúj-
tott a városháza.
– Kétszázezer forintot kel-
lett kölcsönkérnem, hogy meg-
rendezhessük ezt a tárlatot, sőt
a saját, kevés nyugdíjamból még
negyvenezer forintot is hozzá-
tettem, hogy a gyerekeknek igazi
ünnep lehessen ez az esemény –
meséli Erzsébet, aki megpróbál
bízni abban, hogy nem fogják el-
lehetetleníteni az alkotóműhelyt.
Mint mondja, a városvezetés ezzel
nem neki, hanem a gyerekeknek
tenne rosszat, tőlük vennék el az
alkotás örömét és lehetőségét.
Megkerestük az ügyben Takáts
László ceglédi polgármestert, hogy
a Fiam az őszi önkormányzati vá-
lasztásokat követően is tovább él-
vezheti-e a városvezetés támoga-
tását, lapzártánkig azonban nem
kaptunk választ kérdésünkre.
 2019. JÚLIUS 19–25.
Ugrás a mély vízbe
M
K ATONA M ARIANN
iért döntött úgy, hogy
elindul egyéni önkor-
mányzati képviselő-
ként? A színjátszást po-
litikára cseréli?
Rékasi Károly: Nem cserélek el
semmit semmire, legfőképp soha
semmit nem cserélnék el politi-
kára. Soroksárra költöztünk, ezt
a kerületet otthonunknak válasz-
tottuk. Azt láttuk, hogy az em-
berek itt odafigyelnek egymás-
ra, köszönnek egymásnak, szóba
állnak velem, ez engem nagyon
emlékeztetett a régi jászberényi
létezésemre. A XXIII. kerületi ci-
vil közösség kért fel, hogy indul-
jak el ezen a választáson, én pedig
azt gondoltam, hogy jó itt nekem,
de próbáljuk meg még jobbá ten-
ni. Nincs programom, az a célom,
hogy az itt lévő embereket be-
szélgetésre késztessem, mindenki
mondja el, mit szeretne. A képvi-
selőnek pedig, legyen az bárki is,
kutya kötelessége, hogy az össze-
rakott, mindenkivel egyeztetett
elképzelést bejuttassa a célba.
– Úgy gondolja, hogy pártpolitikai
csatározások nélkül meg lehet ezt a
munkát úszni?
R. K.: Engem nem érdekel a
pártpolitika. Engem az érdekel,
hogy a Soroksári-Duna-ágba ne
folyjon bele más szennyvize. Eh-
hez kell politika? Nem. Kell-e po-
litika ahhoz, hogy a szigeten végre
legyen egy pormentes gerincút?
Ezt aszfalttal kell megcsinálni,
nem politikával.
– Azért a pártpolitikai kapcsolatok
szoktak számítani, amikor egy feladat
elvégzésére választanak ki egy céget.
Pontosan tudjuk, hogy a közbeszerzé-
seknél is bőven akad probléma.
R. K.: Nagyon egyszerű módon
képzelem ezt. Ha közbeszerzés van,
pályázni kell. Álljon oda mindenki,
mi pedig összevetjük a terveiket.
Egy dolgot el kell mondanom. Én
egyszer meghaltam már. Egy kivá-
ló nóta szövege úgy szól, hogy, aki
mindent elveszít, az mindent meg-
tehet. Én úgy vélem, hogy mivel
egyszer már meghaltam egy mo-
torbalesetben, és feltámasztottak
a mentők, mindent megtehetek.
Ez azt jelenti, hogy bárkinek bele
tudok nézni a szemébe, mert nincs
mit takargatnom.
– Mit szólt édesapja döntéséhez?
Rékasi Zsigmond: Elsősor-
ban meglepődtem, azt gondolom,
hogy a civil szervezet csúnyán be-
levágja a mély vízbe. A családdal
viszont maradéktalanul támo-
gatjuk mindenben, amiben csak
tudjuk, legyen az tapasztalat vagy
fizikai segítség, ha majd szóróla-
pozni kell. Nem féltem, hiszen ő
nem féltenivaló, de nehéz dolga
lesz, az biztos.
Rékasi Károly: „Tényleg ekkora a baj, fiúk?
Egy 16-17 éves gyerek versétől görcsölés van?”
A színpad és a tévé képernyője után a soroksári képviselő-testületbe
készül Rékasi Károly. Azt mondja, nem érdekli a pártpolitizálás, nincs
is programja, csak jobbá akarja tenni a kerületet. Nagykamasz fia –
Zsigmond – ezen a téren már tapasztaltabb, bár ő édesapjával ellen-
tétben egyértelm en állást foglalt. Kormányellenes utcai aktivitása
után jártak nála rendőrök is. Ennek ellenére a politikával foglalkozna.
– Apaként hogy élte meg, amikor
Zsigmond aktívan részt vett az utcai
megmozdulásokon, nyíltan rendszer-
ellenes nézeteket képviselt, tévében
szerepelt?
R. Zs.: Szerepelnék most is, de
Kálmán Olga már nincs.
R. K.: Mindenki be akarta őt so-
rolni valahová, egyből felcímkéz-
ték. Nagyon kevesen értették meg,
hogy mi történik valójában. Arról
volt szó, hogy van egy ember, aki
megpróbálja megérteni a világot,
ami körülveszi, és erről véleménye
is van. Zsigmond mindenkinek azt
mondta, hogy hiába más a véle-
ményünk, ne szidj engem, ha-
nem vitatkozzunk. Egy 17 éves fiú
mondta azt egy ereje teljében lévő
felnőttnek, hogy ne káromkodj,
inkább vitatkozz velem! Hogyan
lehetne erre másképp reagálni,
mint: Zsebi, büszke vagyok rád.
Büszke vagyok a bölcsességedre, a
higgadtságodra, hogy megpróbá-
lod érteni és értelmezni a világot
magad körül.
– Zsigmond Ébredj magyar! című
költeménye egyértelműen és határo-
zottan rendszerellenes, lázadásról ír
benne, a rezsim elleni kiállás szük-
ségéről…
R. Zs.: Ezt 14 vagy 15 éves ko-
romban írtam, és az utolsó szavá-
ig kiállok mellette most is.
R. K.: Piszkosul jó érzés, hogy
Zsebi velem az első pillanatban
megosztotta a verseit. Volt, hogy
nem is a kész produktumot, ha-
nem csak az első vázlatokat. Itt
nem egy-egy versről van szó,
hanem arról, amikor látod, hogy
a gyerekednek nyílik az értelme,
egyre nagyobb és csillogóbb te-
kintettel néz az életre. Aggódtam
miatta, mert pontosan tudom,
hogy aki fél, az nagyon veszélyes-
sé is válhat. Egy kutyát, ha sa-
rokba szorítanak, harap. Ha bárki
sarokba szorítva érzi magát egy
verstől, akkor nincs kizárva, hogy
harap. Haraptak is. Zsigmond nem
kapott helyet nappali tagozatos
középiskolában, ahova addig járt,
onnan kirúgták. Magamban azt
kérdeztem, hogy tényleg ekkora
a baj, fiúk? Egy 16-17 éves gyerek
versétől görcsölés van?
R. Zs.: Sokakban az merült fel,
hogy a tetteimet a gyűlölet és az
ellenségeskedés vezérelte, nem
tagadom, hogy a szóhasználatom
és az eszköztáram miatt ezt köny-
nyen lehetett így érezni. De nem
így van. Nem egy személy vagy egy
pártközösség iránt érzett gyűlölet
vezérel, hanem az, hogy nagyon
szeretem a családomat, a barátai-
mat, egyáltalán ezt az országot és
a benne élőket. Nagyon gyakran
„Zsebi, büszke vagyok rád.
Büszke vagyok
a bölcsességedre,
a higgadtságodra,
hogy megpróbálod érteni
és értelmezni a világot
magad körül”
MAGAZIN · INTERJÚ
nem magam miatt, hanem miattuk
tettem úgy, ahogy tettem, legyen
az vers vagy aktivizmus az utcán.
– A vers mondanivalója kapcsán
volt vita? Csak az első néhány sor:
Ébredj Magyar! / Lázadj, ha kell! /
Korrupt kiskirály költözik a Várba, /
Miközben mi a rothadó kórházban
fekszünk halálra várva?!
R. K.: El kell olvasni ezeket a
tényszerű gondolatokat. Elmond-
tam Zsebinek, hogy maximális
drukkere vagyok. Én az egészet
látom, nem az egyes verseket. Ez
a fiú érteni akarja a világot, nem
elmenni akar ebből az országból,
hanem ezt az országot akarja él-
hetőbbé varázsolni. Persze pisz-
kosul féltettem, mert azért azt lát-
ni, hogy telibe fújják könnygázzal,
nyilván nem a legjobb érzés.
– A nyílt aktivizmus most háttérbe
szorult, mi a terve a jövőre?
FOTÓ: HALÁSZ NÓRA
R. Zs.: Nagyon fontosnak tartom
az emberek tájékoztatását, a vi-
lágra való nyitottságuk növelését,
ezért ilyen irányba indulok. Filmet
fogok rendezni, és egy regényen is
dolgozom. Ezeket igyekszem él-
vezhetővé tenni, mégis próbálok
olyan üzeneteket belecsempészni,
amelyek kapcsán felmerülnek az
olvasóban, a nézőben gondolatok.
Miután pedig sikerül az egyete-
met elvégezni, szeretnék belépni
egy bizonyos határig a politikába.
Azt gondolom, hogy az embereken
lehet változtatni versekkel, fil-
mekkel, beszélgetésekkel, de ma-
gán a rendszer felépítésén nem.
Abba kézzel kell belenyúlni, ehhez
igyekszem kapcsolatokat építe-
ni, szimpatizánsokat toborozni és
már eggyel szolidabban, de meg-
próbálni változtatni.
– Hogy éli meg egy apa azt, hogy a
fia a politikába szeretne belépni?
19
R. K.: Teljesen természetes,
hogy vannak különböző időszakai,
korszakai. Boldog vagyok attól,
hogy vannak gondolatai. De ezzel
együtt egyáltalán nem biztos, hogy
végül ez lesz a jövője. Egy nagyka-
maszról beszélünk, aki több pilla-
natban többféle dolgot határoz el
nagyon erősen az életében. Nem
esem kétségbe attól, hogy politika,
de nem is kezdem ünnepelni. Fi-
gyelem, hogy vannak elképzelései,
vannak szándékai, próbálkozik, és
ez mind jó dolog, mert gazdagodik
általuk. A ligetvédőknél, megjegy-
zem, orránál fogva vezették a fiút,
de ott is tapasztalatokat szerzett.
R. Zs.: Amikor a ligetvédőknél
voltam, valóban az ő malmukra
hajtottam a vizet, ez kétségtelen,
de ez a szándékom is volt. Azt gon-
doltam, hogy akkor az volt a helyes.
R. K.: Zsigmond mindenesetre
gazdagabb lett ezzel a tapasztalat-
tal, ahogy gazdagabb lett akkor is,
amikor az arcába fújták a könny-
gázt. A jövőjét illetően, én soha nem
akartam neki megszabni, hogy mit
csináljon. Egyszer azt mondtam
neki: Zsebi, én úgy vélem, hogy
te nem a küzdő katona vagy, aki-
nek a frontvonalban kell harcolnia,
hanem inkább az irányító pozíció-
jára vagy alkalmas. Mondd meg
te, hogy merre menjenek! Mondd
meg te, hogy kik menjenek! Zsebi
pedig valamikor később elém állt
azzal: papa, én úgy gondolom, ha
odaállok a rendőrsorfal elé, ahol
egy tizenévessel szemben kiképzett
egyenruhások vannak, akkor nyil-
ván ők győznek. Ha viszont verset
írok, abból nagyon sok ember tud
táplálkozni. Magamban tapsikol-
tam, hogy de frankó, én is pont erre
gondoltam, de nem volt semmiféle
presszúra, ahogy ezután sem lesz.
– Nemrég kapott nyilvánosságot,
hogy a szinkronszínészek felemelték
a hangjukat alacsony fizetéseik miatt,
illetve felmerült egy olyan javaslat is,
hogy az ismétlések után nem kap-
nának semennyi pénzt. Ön is szokott
szinkronizálni, mit gondol erről?
R. K.: Piszkosul rendbe kellene
ezt tenni. Vannak kollégáim, akik
tényleg csak a szinkronizálásból
élnek, irgalmatlan városjárásra
vannak kényszerülve, egyik stú-
dióból esnek át a másikba. Mind-
emellett fillérekért dolgoznak. Ne
beszéljünk milliókról, mert egy-
általán nem annyiról van szó. Ha
valaki tudná, hogy hány forintért
szinkronizálunk egy-egy teker-
cset, annak a valahány százaléka,
amelyet az ismétlések után ka-
punk, tényleg fillérekben mérhe-
tő. Láttam én is olyan vádaskodó
írásokat, hogy ezek az emberek
milliókat tesznek zsebre az újbóli
levetítésekért. Nem! Ez gusztus-
talan hazugság. Vagy fizessünk ki
egy korrekt összeget a szinkroni-
záló színésznek, vagy maradjon a
jelenlegi rendszer, de ne akarjuk
az ismétlésekért járó pénzt elvenni
tőlük. Én nem ebből élek, nagyon
kevés szinkronmunkát tartottam
meg mostanra, szinte már csak
Tom Cruise-t szinkronizálom. Az
egyik legkiválóbb hangú, legte-
hetségesebb és leginkább foglal-
koztatott művész ezen a téren az
én párom, Pikali Gerda, pontosan
látom, évente mennyi jogdíjat kap.
20 MAGAZIN
Vidám,
mai Shakespeare Gyulán
S
PETH T IBOR
zegény Malvolio! Hogy
rosszakaratú, eleve tud-
juk beszélő nevéből. Azt
viszont, hogy a Vízke-
reszt nagy intrikusában ilyen ha-
talmas lehetőségek rejlenek az ál-
dozattól a terroristáig, mostanáig
legfeljebb a jó fantáziával megál-
dott Shakespeare-rajongók sejt-
hették. A Gyulai Várszínházban
másfél hete a pályakezdő színé-
szekből álló Sztalker Csoport által
bemutatott, ifjabb Vidnyánszky At-
tila rendezte Vízkereszt, de amúgy
mindegy című előadásban Malvo-
lio egyszerre sunyi házmester és
retardált könyökvédős hivatalnok;
elfojtott vágyakkal, démonokkal
küzdő végrehajtó és kényszerbe-
teg stréber. Az utóbbi azért is fon-
tos, mert más fénytörésbe helyezi
a figurát: szívből megsajnáljuk
meggyötörtetésének hosszú pil-
lanataiban. Sőt, még indítékait is
megértjük, amikor a megalázott
„troglodita” lemészárolja a vígjá-
ték boldoggá érett hőseit.
Nem szabad ugyan előre inni
a medve bőrére, de talán mégsem
túl nagy merészség megpendíteni
a gondolatot: a Sztalker Csoport a
hazai színháztörténetben helyet
fog kapni, hasonló folytatás esetén
talán nem is akármilyet. Minden-
esetre megérdemlik, hogy hosz-
szabban bemutassuk őket, első-
sorban a színházba ritkábban járók
kedvéért. A nagyközönség – ha
az Ódry Színpadot nem látogat-
ta – először a négy éve Budaörsön
bemutatott és a pécsi mustrára is
azonmód beválogatott Liliomfit
látva találkozhatott velük. Az elő-
adást közvetlensége, üde, sohasem
bántó szemtelensége egészen közel
vitte a nézőtérhez, már akkor fel-
A Nodar Dumbadze grúz színház Shakespeare-el adásából. Sok a hűhó
tűnő volt a színészi alakítások ma-
gas színvonala, akár az a markáns
játékmód, amellyel a gyulai Vízke-
resztben is találkozhattunk: eltar-
tások, humoros allúziók végeérhe-
tetlen sora kíséri a két felvonást.
A szereplőgárda kifogyhatatlan a
szójátékokból, szófacsarásokból,
jobb (esetenként sajnos kevésbé
sikerült) tréfákból. Virtuóz fizikai
színházat láthatunk, mozgásuk
olykor bizarr hatást keltő, olykor
burleszkszerű.
„Képzeletbeli társulat” – mes – és hogyan nem – megkö-
mondják magukról, hiszen ma
már különböző, egymástól olykor
több száz kilométerre eső színházi
közösségek tagjai. Miért és miről
érdemes előadást készíteniük? –
merülhet fel a kérdés velük kap-
csolatban; feleletként a Sztalker
Csoport tagjai az orosz rendező-
től, Anatolij Vasziljevtől kölcsön-
zött idézettel válaszolnak: „Hogy
az istenek az egekben élnek, hogy
a rabok a barlangokban szenved-
nek, ahogy a szenvedély felemel, a
szerelem elpusztít, hogy mennyi-
re nincs szükség jó emberre, hogy
hazugság ural mindent, és ahogy
az emberek a lakásukban élnek,
a gyerekek pedig a menekülttá-
borokban, és ahogy visszatérnek
a sivatagba, és ahogy elválnak a
szeretteiktől, a színház mindenről
képes beszélni.”
Hibájuk az erényükben rejlik:
előadásaik nem elég feszesek, egy-
egy jelenet olykor különösen és fe-
leslegesen hosszú. Érezhető volt ez
a gyulai Vízkeresztben is, de sok-
kal inkább az idei POSZT-győztes
Woyzeckben. Néhány, a lényeget
nem feltétlenül érintő, azt inkább
összezavaró „túlvirtuóz” gegre,
viccre, elnyújtott párbeszédre, a
kelleténél jóval többször körbejárt
szituációkra gondolunk. Árnyalja
FORRÁS: GYULAI VÁRSZÍNHÁZ
A komédiáknak jutott a főszerep
az idei gyulai Shakespeare Fesz-
tiválon. A mester vígjátékai első
pillantásra – valljuk be őszintén
– meglehetősen egyszer , sze-
relmi szálakkal és félreértésekkel
gabalyított történetek. Hogy véle-
kedésünk netán sommás,
a kép összetettebb, arról meg-
győző tapasztalatot szerezhetett
a közönség az idei találkozón.
Mint ahogy arról is: hogyan érde-
zelíteni a komédiákat.
Két pozitív példát: ifjabb
Vidnyánszky Attila Vízkereszt-
rendezését és a tbilisziek Sok
h hó semmiért előadását
emelnénk ki a sokból.
a képet, hogy ifjabb Vidnyánszky
Attila előadásai – hiszen az alkotói
folyamat nem zárul le a premier-
rel – a későbbiekben is változnak,
formálódnak.
A mostani Vízkeresztből (Gyula
után láthatja a közönség a Szent-
endrei Teátrumban és a zsámbéki
romtemplomnál is) két szereplőt
külön érdemes kiemelni – nem
mintha ne dicsérhetnénk meg bár-
kit a színészek közül. A már emlí-
tett Malvoliót alakítja emlékezete-
sen Gyöngyösi Zoltán; Bordás Roland
Keszeg Andrása pedig autentikus
megformálása a nagyot mon-
dó, nehézkes felfogású, könnyen
megvezethető ivócimborának.
A Sztalker Vízkeresztje nemcsak
modern környezetbe helyezi a tör-
ténetet, Vecsei H. Miklós fordításá-
nak köszönhetően a párbeszédek
is napjaink fordulataiból, szleng-
jéből építkeznek. Az idei fesztivál
meglehetősen szembeötlő tapasz-
talata, hogy a komédiák leginkább
2019. JÚLIUS 19–25.
mai köntösbe öltöztetve nyílnak ki,
mutatják meg magukat. Megerősí-
tette sajnálatos módon egy sike-
rületlen ellenpélda is. A társulat
messziről, az Urál hegység vidé-
kéről, Permből érkezett. Szigorúan
kosztümös előadásuk minimális
mozgással, a tréfa (akarva-aka-
ratlan történő) mellőzésével, ami
mégiscsak több, mint furcsa, jel-
legtelen, karót nyelt Vízkeresztet
eredményezett – néhány nappal
később ugyanott, a várban. (Ha
nem említettem volna: Gyulán
látható Közép-Európa egyetlen a
középkorból megmaradt téglavára.
A helyszín különleges, erkélyei-
vel, zegzugosságával egyébiránt
alkalmas terepe lehet a színházi
invenciónak.) Szigorúan a mába
helyezte a Vízkeresztet a Juhász
Kata Társulat délutáni táncelő-
adása, a Keresztvíz is. Az Ázsiából,
Afrikából érkező menekültekkel
kapcsolta össze a darabbeli hajótö-
rött ikrek, Viola és Sebastian sor-
sát, helyzetét. (Igaz, a párhuzam
nyomán sajnos nem született az
irodalmi alapanyag és a jelenlegi
drámai helyzet között valódi szer-
ves viszony.)
Míg a permiek a Vízkeresztet
hozták, a tbiliszi Nodar Dumbadze
Professional State Youth Theatre a
Sok hűhó semmiért-tel érkezett.
A merítés széles tehát – a gyulai
fesztivál e tekintetben egyedülál-
ló lenne idehaza, ha nem született
volna meg néhány esztendeje a Mi-
tem (Madách International Theatre
Meeting), a kontinenseken átívelő
tavaszi színházi mustra a Nemzeti-
ben. Visszatérve a grúzokra: a víg-
játékot Shakespeare halálának 400.
évfordulóján, 2016-ban mutatták
be Dimitri Hvtisziasvili [Khvtisiash-
vili] rendezésében. A kifejezetten
fiatal közönséget megszólítani kí-
vánó előadásban szintén nem lát-
hatunk kosztümöket – legfeljebb
színpadi idézőjelnek megfelelő
fodros gallérokat. A történet sze-
rint az aragóniai herceg, Don Pedro
diadalmasan tér vissza a csatából,
kísérői közül ketten pedig (Claudio
rögtön, Benedek némi késéssel)
szerelmesek lesznek. A herceg-
öcs, az álnok Don Juan azonban
igyekszik rágalmakkal megzavar-
ni Claudio és Hero szerelmének
beteljesülését. (Mindez része egy
nagyobb tervnek, amellyel bátyja
hatalmára tör.) A szellemes és erő-
teljes előadás környezete tehát mai,
a fordulatokat és intrikákat a ren-
dező egy viccesen ütődött bandata-
gokból álló maffiaközegbe helyezi.
Olasz filmvígjáték kereszteződik
a kelet-európai jelennel, rajta ke-
resztül mégis utat tör magának a
múlt: halvány visszfényét ott látjuk
a játékban és elsősorban a kettős
esküvőt közvetlenül kísérő fordu-
latokban. A kiváló színészi alakítá-
sok legkiválóbbikaként a herceget
megformáló Nika Paikridzét [Faik-
ridze] kell megemlíteni. Annyira
figyelemreméltó, hogy nem bírtam
ki: megpróbáltam pályája nyoma-
it megtalálni az interneten. Talá-
lat alig, a grúz ábécé, amely pedig
nyilván eredményesebb kereséshez
vezetne, sajnos ismeretlen előttem.
A Shakespeare Fesztivál után,
augusztus 1-jén kezdődik az Er-
délyi Hét Gyulán. Elsőként Hu-
bay Miklós zenés darabját (keve-
sen tudják, de ez az első magyar
musical), a háborús témájú Egy
szerelem éjszakáját láthatja a kö-
zönség a nagyváradiaktól, de el-
jön a székelyudvarhelyi Tomcsa
Sándor Színház is Matei Visniec
Migránsoook – avagy túlsúlyban
a bárkánk című, igazán aktuális
darabjával.
 2019. JÚLIUS 19–25.
„Mindenkinek alkotmányos
joga hülyének lenni”
A
T ORKOS M ATILD
belpolitikai botrányt ka-
varó leleplezést rendőrsé-
gi eljárás követte, azon-
ban igazi, bírósági ítélettel
záruló büntetőjogi következménye
nem lett az ügynek. Beszédes, hogy
éppen 2001. szeptember 11-én adta
ki szép csendben a Magyar Táv-
irati Iroda a hírt, hogy megszün-
tették a nyomozást Schlecht Csaba
ellen. Ki ne tudná, hogy ez volt az a
nap, amikor az egész világ és ter-
mészetesen a teljes magyar sajtó
az Amerikai Egyesült Államokkal
szembeni terrortámadásra figyelt.
Pedig a tényfeltáró sajtó mun-
kájának ritkán van olyan követ-
kezménye, mint amilyen a Nép-
szabadság 1998. augusztus 8-án
megjelent leleplező cikkét kísérte.
„A Ficótól a Mahirig és vissza –
Josip Tot semmit sem tud magyar-
országi vállalkozásairól” címmel
megjelent írás a Fidesz gazdasági
társaságáról, a Ficó Kft.-ről, va-
lamint a Simicska Lajos által ko-
rábban vezetett Mahirről és a párt
környezetében dolgozó személyek
által működtetett gazdasági tár-
saságokról szólt.
A feltárt ügy érintette Gansper-
ger Gyulát, az ÁPV Rt. akkoriban
kinevezett elnök-vezérigazgatóját,
feleségét, Horváth Katalint, Kövér
Szilárdot (az akkori polgári titkos-
szolgálatokat felügyelő miniszter,
Kövér László testvérét), Stumpf Jánost
(a Miniszterelnöki Hivatalt irányí-
tó kancelláriaminiszter testvérét),
Varga Tamást, a Fidesz első gazda-
sági vezetőjét, Tóth Bélát, a Fidesz
egykori médiamenedzserét, aki a
Mahir első elnöke volt abban az
időben, továbbá Simicskáné Pusztai
Zsuzsannát. Mondhatnánk utólag,
hogy a cikk a „hetet ütött egy csa-
pásra” szólás jegyében született.
A szerző kiderítette, hogy Fi-
desz-közeli cégek közül volt
olyan, amelyik a horvát Josip Tot
nevére került, míg egy másik köz-
tartozást felhalmozó cég új tulaj-
donosa a török Kaya Ibrahim lett.
Két nappal később a Népszabad-
ság újabb cikkben egészítette ki a
Josip Totnak és Kaya Ibrahimnak
eladott cégek listáját.
1998. augusztus 13-án már ar-
ról értesült a közvélemény, hogy a
Fővárosi Főügyészség megkezd-
te a Népszabadság által felsorolt,
Fideszhez közel álló vállalkozók
érdekeltségébe tartozó gazdasági
társaságok cégbírósági adatai ta-
nulmányozását.
Rádi Antónia azonban nem dőlt
hátra elégedetten, folytatta cikkso-
rozatát: hét olyan vállalatról adott
hírt (Auto Classics Kft., Padrone
Kft., Draft Kft., Foliograph Bt., Qua-
lity Invest Rt., Quality Profit Kft.,
Menüett Kft.), amely Fidesz-közeli
HARMINC ÉV, HARMINC TÖRTÉNET
2001: a Schlecht-ügy
A Fidesz a székházbotrány után akkor veszítette el végleg „ártatlansá-
gát” a közvélemény előtt, amikor kiderült: tucatnyi holdudvari cégét
– 300 millió forintnyi köztartozással terhelten – Schlecht Csaba még
1995 tájékán eladta egy Kaya Ibrahim nev töröknek, illetve egy Josip
Tot nev horvátnak. Az ügyet a Népszabadság újságírója, Rádi Antónia
tárta fel nem sokkal az első Orbán-kormány megalakulása után.
tulajdonosaitól – Schlecht Csabán
keresztül – ugyanazon a napon
egytől egyig Kaya Ibrahimhoz ke-
rült. Schlecht akkoriban a Mahir
Rt.-nél dolgozott.
A Simicska Lajost is érintő bot-
rány nem akadályozta meg Orbán
Viktor miniszterelnököt és kormá-
nyát abban, hogy augusztus 14-én
Járai Zsigmond pénzügyminiszter
faxküldeményben nevezze ki az
APEH elnökévé Simicskát. Az ellen-
zék tiltakozott, de a kormányfő füle
botját se mozdította. És az APEH
– Simicska Lajos irányítása alatt –
jelentős szerepet játszott az immár
Kaya Ibrahim–Josip Tot nevével
fémjelzett cégek ügyében folytatott
„vizsgálatban”. Egyes források –
Simicska kinevezése után néhány
nappal – már azt jelentették, hogy
az új elnök letiltotta a főosztályok
hozzáférését az APEH belső adat-
bázisához. A pénzügyminiszter pe-
dig mosta kezét, azt nyilatkozván,
hogy tőle senki nem kért és nem
kapott ehhez szükséges engedélyt.
A nyomozóhatóság első ráné-
zésre meglepően fürgén tette a
dolgát, már augusztus 30-án arról
szóltak a hírek, hogy a Budapes-
ti Rendőr-főkapitányság közok-
irat-hamisítás bűntettének alapos
gyanúja miatt rendelt el nyomo-
zást ismeretlen tettes ellen. A hír-
adások szerint a rendőrség azt
akarta kideríteni, ki használta fel
Josip Tot elveszett útlevelét a Fi-
desz-közeli cégek megvásárlása-
kor, 1997. szeptember 17-én.
Október közepén a Magyar
Hírlapból tudhattuk meg, hogy
a rendőrség összevonta a nyo-
mozást Ibrahim és Tot ügyében.
Meglehetősen nyögvenyelősen
folyhatott a vizsgálat, hiszen pár
hónappal később, január végén
még mindig nem volt gyanúsított.
Időközben mindössze annyi derült
ki, hogy a rendőrség bekérte a Fi-
desz-közeli cégek iratait – koráb-
bi gazdálkodásuk ellenőrzése cél-
jából. A hatóságok már ekkor azt
tudatták a közvéleménnyel, hogy
szerintük két idegen akcentussal
beszélő férfi követte el a bűncse-
lekményt, akikről már birtokuk-
ban van a személyleírásuk.
A Magyar Hírlap 1999. február
4-én arról írt, hogy 53 millió forin-
tos társadalombiztosítás-tartozást
hagyott hátra a Centum Kft., amely
az egyik, Kaya Ibrahim tulajdoná-
ba került cég, s amelynek alapítá-
sában Századvég Kft. néven részt
vett Simicska Lajos, Orbán Viktor,
Kövér László és Stumpf István is.
Vagyis a nyomozás ideje alatt az
egykori cégalapítók már az APEH
elnökeként, miniszterelnökként,
a titkosszolgálatokat irányító mi-
niszterként, illetve kancelláriami-
niszterként figyelhették az egykori
cégük körüli botrány alakulását.
Utólag nézve is csekély volt az esély
a pártatlan, befolyástól mentes, el-
fogulatlan nyomozati munkára…
A tb az adós cég iratait meg-
küldte az APEH-nak, mivel – az
Orbán-kormány döntése értelmé-
ben – a tb-tartozások behajtása
is az adóhatóság feladatkörébe
került. Másnap kiderült az is, a
Centum Kft.-nek 28 millió forint
adótartozása is van. Az már csak
hab volt a tortán, hogy az APEH
nyilvántartásában a Centum Kft.
Centrum Kft. néven és nem létező
Kaya Ibrahim
FORRÁS: A KÖZTÉVÉ FELVÉTELE
székhellyel szerepelt. Így persze
nehéz lehetett a közpénzek után
loholniuk Simicska revizorainak.
„Jó hír” volt viszont 1998.
március 3-án, hogy hat hónappal
a nyomozás elrendelése után az
APEH végre megküldte a nyomo-
zó hatóságoknak a Kaya Ibrahim-
nak és Josip Totnak eladott cégek
papírjait. Megállapíthatjuk, hogy
a Simicska Lajos által irányított
adóhatóság és a Pintér Sándor által
vezetett rendőrség dicséretesen
összefogott a fideszesek cégügye-
inek hatékony vizsgálata céljából.
Mindez csak ízelítő volt a ko-
rabeli időkből, amikor jellemzően
semmi sem történt az adósságokat
felhalmozó cégekkel. Amikor stró-
manoknak, hajléktalanoknak, utol-
érhetetlen külföldieknek adhatták
el minden következmény nélkül a
köztartozásokat felhalmozó cégek
százait. Tömeges jelenség volt ez
akkoriban, a pártokhoz közeli cégek
csak követték az akkor hétköznapi-
nak számító gyakorlatot.
A sajtót Tyúkos Töhötöm csirke-
farmját működtető Pipi Kft. adó-
tartozása és fantomizálása nem
érdekelte, annál inkább a kor-
mányzati elithez tartozók ügyes-
kedései, a Horn-kormány idején
történt visszaéléseket elszámoltat-
ni igyekvő fideszesek cégbotránya
teljesen érthető módon kiverte a
biztosítékot az ellenzéki oldalon.
De térjünk vissza a 2001. szep-
tember 11-én bejelentett, nyo-
mozást megszüntető végzésre.
Ebből kiderült, hogy a büntető-
eljárás „közokirat-hamisítás és
más bűncselekmények miatt” folyt
Schlecht Csaba és ismeretlen társai
ellen, ezeken kívül Schlecht ellen
még csődbűntett és adócsalás ala-
pos gyanúja miatt is nyomoztak.
A vizsgálat során megállapították,
hogy egy ismeretlen személy Kaya
Ibrahim adatai és neve felhaszná-
lásával 13 cégben szerzett tulajdon-
és irányítási jogot, majd miután
a cégek bejelentett székhelyükről
ismeretlen helyre költöztek, nem
teljesítették adatszolgáltatási köte-
lezettségüket, tartozásaik behajt-
hatatlanná váltak. Kiderült az is,
hogy Ibrahim neve nem szerepelt
az adóhatóság által nyilvántartott
társaságokban.
A közlemény szerint Schlecht
Csaba tanúkihallgatása során el-
mondta, hogy a cégek üzletrészeit
tőle egy számára ismeretlen, ma-
gát Kaya Ibrahim nevére kiállított
útlevéllel igazoló személy vásá-
rolta meg. Ennek körülményeiről
is beszélt a nyomozóknak, misze-
rint egy általa ismeretlen személy
jelent meg nála, akinek a társa-
ságában lévő férfi Kaya Ibrahim-
ként mutatkozott be. Az Interpool
segítségével felderítették, hogy a
nevezett férfi létező személy, aki
Németországban él. Tanúként ki
is hallgatták, ő azonban azt állí-
totta, hogy Magyarországon csak
átutazóban járt, magyar céget nem
vásárolt, Schlecht Csabát nem is-
meri. Az írásszakértői vélemény
szerint – amelyet a szakértő csak
valószínűsíthető fokozatban ter-
jesztett elő – a kérdéses adásvételi
szerződéseken szereplő „Kaya”
aláírások a „bizonyossággal hatá-
ros valószínűséggel” Kaya Ibrahim
kezétől származnak. A rendőrségi
közlemény leszögezte: nem bi-
zonyítható, hogy történt-e köz-
okirat-hamisítás, illetve ha igen,
ki követte el. A rendelkezésre álló
adatok alapján az érintett cégek
tekintetében – a Centum Kft.-t ki-
véve – büntetőjogilag értékelhető
körülményeket, vagyis valamely
bűncselekmény összes törvényi
tényállás elemét megállapítani
nem lehetett.
MAGAZIN 21
Így utólag is megállapítható,
hogy ilyen gyenge lábakon álló
bizonyítékok alapján jogállamban
nem lehet vádat emelni senki ellen.
Ugyanakkor teljesen jogosan lehet-
nek kétségeink afelől, hogy kellően
mélyreható volt-e a nyomozás, és a
hatóságok valóban meg akarták-e
találni a felelősöket.
A vizsgálat során – amelynek
egy időszakában Schlecht gyanú-
sított is volt – megállapították,
hogy a Centum Kft. nem rendelke-
zett vagyonnal, márpedig a csőd-
bűntett és az adócsalás törvényi
feltétele, hogy a gazdálkodó szer-
vezetnek legyen vagyona. Magy-
arán, ha a cég vezetése el is követte
a csődbűntettet vagy az adócsalást,
azt nem Schlecht Csaba ügyveze-
tése alatt tette, hanem korábban.
A sajtóhírek szerint a Schlecht
által értékesített cégek korábban
összesen 300 millió forint köztar-
tozást halmoztak fel. Schlecht ne-
vére csupán egy héttel azelőtt ke-
rültek a cégek, hogy a magát Kaya
Ibrahimnak mondó férfi megvá-
sárolta tőle. A cégek korábbi tulaj-
donosa között volt Simicska Lajos,
Kövér Szilárd és Varga Tamás is.
A rendőrség nyomozást meg-
szüntető végzése ellen többen is
panaszt emeltek, ám azokat a Fő-
városi Főügyészség elutasította.
Később, már a Medgyessy-kormány
idején, 2003-ban újra előkerült az
ügy. Weisz József azzal állt a nyilvá-
nosság elé a büntetőügy elévülése
után, hogy elismerte, ő továbbí-
totta Kaya Ibrahim és Josip Tot
útlevelének másolatát a vállalkozó
Tasnádi Zsoltnak. Egyes sajtóhí-
rek szerint Tasnádi Orbán Viktor
pénzügyi tanácsadója volt azokban
az időkben. Megszólalt Kaya Ib-
rahim is, Juszt Lászlónak adott in-
terjújában elismerte, hogy egyszer
vett egy céget Weisztől, amelyet
szintén fantomizáltak, ugyanakkor
azt is állította, hogy a többi cég el-
adásához nincs köze. Mivel az ügy
elévült, az érintett fideszesek vég-
leg fellélegezhettek, megúszták.
„Mindenkinek alkotmányos
joga hülyének lenni” – a szálló-
igévé vált mondatot magának Si-
micska Lajosnak tulajdonítják, ál-
lítólag ezt válaszolta, amikor arról
próbálták megtudni a véleményét,
miért vesz valaki milliós köztarto-
zásokkal terhelt céget.
Schlecht Csaba, aki – alkotmá-
nyos jogával élve – ha átmeneti
időre is, de jócskán bevásárolt több
száz milliós adósságot felhalmo-
zó fideszes cégekből, a Simicska–
Orbán-háború utolsó csatájának
kezdetekor, 2017 november végén
még mindig betartotta hallgatási
fogadalmát.
Ekkor nevezték ki őt a Magyar
Nemzet főszerkesztőjének, és eb-
ből az alkalommal beszélgetett
Spirk József (24.hu) újságíróval.
Spirk felvetése így szólt: „Az 1990-
es években még a Fidesz és Orbán
Viktor fontos bizalmi embere volt.
Ön intézte el a több, jelentős köz-
tartozást begyűjtő Fidesz-cég el-
tüntetését Josip Tot és Kaya Ibra-
him iratai segítségével.”
Mire Schlecht Csaba így felelt:
„Ha ennek a történetnek a valós
hátterére kíváncsi, akkor ne engem
kérdezzen, hanem forduljon Orbán
Viktorhoz. Hajrá, Magyarország!”
22 MAGAZIN • AJÁNLÓ
Frida Mexikója
Frida Kahlo édesapja, Guillermo Kahlo német származá-
sú mexikói fotóművész Klösz Györgyhöz hasonlóan do-
kumentálta végig Mexikó fellendülését, világvárossá
válását. „Apámat festettem, Wilhelm Kahlót, aki ma-
gyar-német származású fotóművész, nagy formátumú,
intelligens és nemes lény, aki hatvan éven át bátran
küzdött az epilepsziával, soha nem adta fel, hogy dol-
gozzon, és harcolt Hitler ellen. Tiszteletére, lánya, Frida
Kahlo” – írta édesapja halálának tizedik évfordulójára
készített festménye alá Frida.
Matilde Calderón és Guillermo Kahlo
FORRÁS: MŰCSARNOK
Guillermo Kahlo munkásságát itthon kevéssé isme-
rik, pedig képeivel az Európa nagyságú ország tájait,
többféle kultúrából és tradícióból táplálkozó építésze-
ti örökségét dokumentálta végig. Az ő képein keresz-
tül láthatjuk viszont a Jockey Club csempeburkolatát, a
szecessziós Hotel Iturbide pazar homlokzatát, a Nemzeti
Könyvtár épületét, az Almeida Városi Park titkos zugait,
de Guillermo Kahlo lencsevégre kapta az első emeletes
villamost és az Adamo Boari és Maróti Géza által tervezett
Teatro National építését is. A budapesti Műcsarnokban
szeptember 22-éig látható Frida országa című tárlaton
kiderül az is, hogy édesapja milyennek látta a XX. század
emblematikus festőjét, Frida Kahlót.
Három tenor Szombathelyen
Az Iseumi Játékok részeként július 24-én, szerdán a
szombathelyi Savariense Régészeti Műhely és Tárház-
ban olasz belcanto és nápolyi dalokból válogat a három
nemzetközi elismertségű tenor, Giorgio Casciarri, Domenico
Menini és Alessandro Goldoni. A szólistákat a Savaria Szim-
fonikus Zenekar kíséri Lorenzo Tazzieri vezényletével.
A színpadon: Giorgio Casciarri
FORRÁS: GIORGIOCASCIARRI.COM
Pesti kabaré Óbudán
Fesztbaum Béla
FORRÁS: WIKIPEDIA
Kosztolányi Dezső szerint a pesti kabaré maga a szatíra.
„Az a cukrozott epe, hitetlenség és finom rosszmájú-
ság öltött benne testet, amely minden pesti emberben
bennlakozik, az az okosság teremtette meg, mely ennek
a városnak egyik fontos jellemvonása” – írta egyszer.
Fesztbaum Béla kollégáival, Pápai Erikával, Benedek
Miklóssal és Kerekes Józse el közösen az Óbudai Társas-
körben idézi meg a régi pesti kabaré klasszikusait (Nóti
Károly, Vadnai László, Béke László, Gábor Andor, Karinthy
Frigyes, Molnár Ferenc, Ady Endre). A Café Mennyország
című darab július 22-én, hétfőn este nyolctól várja a
múltidézőket.
Arany és Krúdy a Margit-szigeten
Krúdy Gyula 1918-tól tizenkét évig lakott családjával a
Margit-szigeten, a Kisszállóban, az egykori nádori nya-
ralóban. Írásaiban sokszor megjelenik ez a mesebeli
környezet, a platánok és tölgyek, a sziget vadregényes
romjai. De a húszas években tartottak itt disznóvágást
2019. JÚLIUS 19–25.
is, amiből még a kor nagy színésze, Ódry Árpád is kivette
a részét.
Ezt is felidézik a Budapesti Nyári Fesztivál és a Petőfi
Irodalmi Múzeum közös tematikus sétáján július 21-én
három órától, de szó esik majd szállóban lakó bohém
művészek, Bródy Sándor és Szép Ernő alakjáról is.
Egy héttel később, július 28-án Arany János nyomába
lehet eredni. A költő szobrától indulva a Margit-szige-
ten oly sokat időző költő kedvelt helyszíneit érinti a séta
az szikék-ciklus verseiben megörökített tölgyeken át
egészen a Nagyszállóig, ahol Arany életének utolsó idő-
szakában élt és alkotott.
A Dohnányi Akadémia
gálakoncertje
Bartók Béla
FORRÁS: LIBRARIUS.HU
Július 21-én, vasárnap este fél nyolctól a Pesti Vigadó-
ban gálakoncerttel zárják a Dohnányi Akadémia Kar-
mesterkurzusát. Az esten Hollerung Gábor vezényletével
Bartók Béla Divertimento című kompozíciója, Beethoven
G-dúr zongoraversenye és Berlioz Fantasztikus szimfó-
niája csendül fel.
Összeállította: Makrai Sonja
 2019. JÚLIUS 19–25.
A
HEGYI ZOLTÁN
zért az egyre jobban
elhatalmasodó alvás-
zavarnak is akadnak
pozitív hozadékai, kü-
lönösen így, hogy újabb csapás-
ként az úgynevezett beltéri egy-
ség is felmondta a szolgálatot,
tehát a felesleges összevissza
éjszakai szörfözgetésnek is any-
nyi. Talán nem is baj, ez sem. Így
aztán némi kínok árán összedró-
tozom a DVD-lejátszót, mert már
nem bírom ezt az átkozott néma
csendet sem, és jöhetnek sor-
ban a restanciák, az elzártságból
adódó és fakadó elmaradások és
a jóleső ismétlések. Először Fe-
kete Ibolya grandiózus, szomorú-
an vicces, kilencven évet felölelő
és átfogó története, az Anyám és
más futóbolondok a családból,
hiszen az, mint sejtettem, az én
történelmem is, és különben is,
már a Chicót is bírtam nagyon,
van az úgy, hogy az ember bele-
akad egy rendezőbe, és az nem
tud neki rosszat csinálni, mert bár
sosem találkoztak, valahogy olyan
egyívásúak, vagy mi, nincs alka-
lom, de egy az alom, az illatok, mi
több, a szagok. Egy kis botorkálás,
annak felismerése, hogy a köztéri
világítás immár hetek óta hiányos,
ellenben szépen pótolja a telihold,
ez a most éppen jéghidegnek tűnő
szuperhősnő, és hogy milyen hű-
vös ez a meglepő éjszaka, aztán
vissza a privát kis magányos mo-
ziba, bár már szépen gyülekezik a
közönség, macskák repülnek be az
ablakon, a kutyák is bejönnek, így
már öten gömbölyödünk egymás-
hoz fázósan, magunkra is csukok
mindent, szép egymásutánban. És
aztán következik A séf című mozi,
mert az mindig feldob, és most is
ez a cél, hogy legalább valami, de
tényleg, még mielőtt valami nagy
baj lesz, és annál azért tényleg ke-
vés jobb dolgot tudok elképzelni,
mint egy büfékocsival végighúzni
fél Amerikán, jut eszembe köz-
ben, ötvenéves lett az Easy Rider
is, nem azért, de fel is merült pár
napja a kocsmában, hogy aszon-
gya, Don’t Bogart that joint, my
V
HEGYI
eszprém lesz Európa
kulturális fővárosa 2023-
ban, ami majd bizonyára
jót tesz neki. De addig
sincs baj. Csupán néhány apróság,
amivel az utazó jól jár ott. Holott a
fesztiválokkal elég komoly baj van
már mostanság, mivel olyanok,
mint a baglyok. Nem azok, aminek
látszanak. Az Utcazene Fesztivál
viszont egyszerűen szuper. Már az
ötlet is, hát még a megvalósulás.
Amikor a város különböző pont-
jain váratlanul felbukkan egy re-
mek muzsikus, és tolja a talpalá-
valót. Olyan, akiről egyébként azt
sem tudnánk, hogy a világon van.
Mindez megspékelve hivatásosok-
kal. Aztán a Veszprémfest. Amibe
most belecsúszott egy rozé-riz-
ling-jazz összejövetel az óváros
H E GYI B E S Z É D
Egy mindenes
feljegyzései
friend, pass it over to me, vagy
valahogy így volt: pár öreg hippi
az asztalnál, szépen visszafogot-
tan fújtuk a diófa alatt, hogy roll
another one, és később is csak egy
poharat törtünk, azt is véletlenül,
mert akkor a tömény–sör-kombó
már átvette a hatalmat, és koordi-
nálatlanabbá váltak az elmozdu-
lások, és még később telefontöltők
bújtak el mindenféle bokrokban,
de végül mindenki megmenekült.
De most, ezen az éjszakai mo-
zimaratonon, amit csak néha sza-
kít meg annak a kis távolságnak
a bejárása, ami a kanapé és a hű-
tőszekrény között szinte észreve-
hetetlen, hogy azért jöjjön a Jóska
rozéjából is valami, hátha csilla-
Kedves Emerald
kellős közepén, így aztán szintén
a legkülönbözőbb pontokon foly-
vást vidáman poharazgató, pikni-
kező emberekbe botlik a látogató.
Szóval lüktet, mozog az egész, jó
belekerülni. Veszprém amúgy is
szerencsés hely, egy lépés a Bala-
ton és a Bakony, a kulissza pedig
tényleg pompás. Lilák a buszok
meg az érseki palota megvilágí-
tása. Nyilván nem véletlenül szü-
lettek bíborban. Magam, bár sokat
jártam a városban, két új élmény-
nyel lettem gazdagabb. Az egyik a
História Malomkert, a másik Caro
Emerald. A kettőt a Veszprémfest
kötötte össze, és hogy a hölgyről
(56. rész)
pulna ez a rohadék, szorongással
vegyes pánik, a legnagyobb ütés
egy újabb road movie, Fernando
León de Aranoa filmje, az Egy tö-
Én sem járok
már sehová,
és Jugoszlávia
sincs már
kéletes nap. Na, ez maga a tömény
őrület, szürreális, mint egy pol-
gárháború, és teljesen váratlanul
bukkant fel az életemben, ugyanis
azt hittem, hogy már mindent lát-
KIS KERTI ZENE
eleddig vajmi keveset tudtam, az
én hibám. Elvesztegetett évek vol-
tak. Mert van egy nézése, amiről
persze ő is pontosan tud, és ke-
zeli is a jelenséget, mindemellett
csodás énekes. Azt lehet még róla
tudni, hogy harmincnyolc éves,
egygyermekes édesanya, a papa
holland, a mama az Antillákról
származik, tehát szintén holland,
vagy hogy van ez, énekszakos ta-
nárnő egy iskolában, ismét csak
Hollandiában, szabad idejében
Ugandában tart felvilágosítást a
menstruációról, megjelenésével
pedig azonnal fenekestül felfor-
gatta a slágerlistákat. Azóta vi-
SZATHMÁRY ISTVÁN PÁL RA JZA
tam a témakörben, mert eléggé ki
voltam hegyezve rá. Az úgyneve-
zett délszláv háborúra konkrétan.
Mert úgy véltem, hogy az ennek
az egész kifordult, beteg világnak
a metaforája, az allegóriája meg
mindene egyben, és külön-külön
is. Ezt a verziót úgy kell elképzelni,
hogy Benicio del Toro és Tim Robbins,
egy orosz és egy francia bombázó,
egy helyi kis srác, valamint egy
tolmács társaságában elaknásított
tehéntetemek között bolyonganak
a bosnyák hegyekben, kötelet ke-
resgélve, amivel kihúznák végre
egy valószínűtlenül kövér ember
holttestét egy kútból – már úgy
közegészségügyi megfontolások-
ból, elsősorban. Az egész persze
lágsztár. És rendkívül bájosan
tudja mondani, hogy „köszönöm
szépen”. Az előadás pedig egysze-
rűen remek. A fiatal erőkből álló
zenekar hiba nélkül abszolválja a
közel két órát, a basszista és a do-
bos valószínűleg együtt is alszik,
a fúvós szekció kiváló, a gitáros
meg néha el- és kiszabadul a kö-
telmek közül, ami szintén jót tesz
a produkciónak. Ugyanis egyéb-
ként minden óramű pontossággal
zajlik, az utolsó hangig kiszámol-
va és felépítve, mégsem érezzük
sterilnek. Egy kis popos-funkys
felvezető az elején, aztán swing a
javából némi mambóval, felidéz-
MAGAZIN 23
elsősorban tragikus és drámai. Ne-
kem meg egy kicsit személyes is,
mert ezen a „Dukovo” nevű he-
lyen, amelynek környékén hőseink
téblábolnak, oly sokszor átmentem
Szarajevó felé véve a kanyart, és
még évekkel a rettenetek után is
éreztem a halál szagát. De ezek a
srácok mindeközben annyira vic-
cesek, és úgy tolják a legfeketébb
humort is, hogy ismét itt a bizo-
nyosság: ezt az egész szart csak így
lehet túlélni valahogy, ha közben
szénné röhögjük magunkat. És a
helyi arcoknak legendás a humo-
ruk, ezt is tudom.
És harangozának. Ez azt jelenti
jelesül, hogy öt óra van. Virrad és
világosodik, ez a szép a nyárban.
Egyszer találkoztam egy turistá-
val, aki azt mondta, hogy őt ide-
gesíti a hajnali harangszó. Én meg
azt mondtam neki, hogy te meg
hülye vagy, fiam, és elváltunk
békében, mert az embernek már
nincsen mindig kedve meg ideje a
magyarázatokra. Most sem fogom
megtenni. Van, amit tudunk, és
van, amit nem, ebből lehet gaz-
dálkodni.
A legdurvább eztán jön. Már
láttam egyszer Szarajevóban, ami-
kor még jártam Szarajevóba, tud-
tam, mire számíthatok. Az egyik
legkeményebb lelki-testi film,
Srdan Golubovic: Templom a dom-
bon. Trebinje, Bosznia-Hercegovi-
na, ott is megfordultam. Vagy
nézhetjük onnan is, hogy valahol
Dubrovnik és Montenegró között.
Ez most már édes mindegy. Min-
den szempontból. Én sem járok
már sehová, és Jugoszlávia sincs
már. Utóbbit elintézték a nagyha-
talmak, amelyeknek semmi szük-
ségük nem volt egy erős és egysé-
ges harmincmilliós országra, meg
a belső kretének, akik ahelyett,
hogy szórakoztak volna egy jót a
tengerparton, a vízeséseknél és
a hegyekben, inkább sorban fel-
akasztgatták a közvetlen szom-
szédjaikat. Golubovic filmje meg-
történt események alapján. És még
mennyi „megtörtént esemény”.
Reggel van. Kiengedem az álla-
tokat és magamat is. Megyek lo-
csolni. Aztán majd meglátjuk.
ve a hollywoodi mozi aranykorát.
Ekkor a közönség már engedel-
mesen eszik a művésznő tenye-
réből, csupán az ülőhelyek népét
nem sikerül ráébreszteni, hogy
ez itt mégiscsak egy zenés-tán-
cos összejövetel – igaz, nem is
tűntek olyannak, akik különféle
nézőterek első soraiban töltötték
idejük nagy részét. Hiába, no, a
Veszprémfest úgynevezett pré-
miumfesztivál, ennek megfele-
lő eseményekkel, kulisszával és
jegyárakkal. Caro Emerald viszont
ellenállhatatlannak bizonyult.
A vége felé a közönség megéne-
keltetése egyszer csak átment egy
rendes énekórába, a feladat nem
is bizonyult egyszerűnek, de némi
bizonytalankodás után ötöst kap-
tunk. Aztán még egy nagy vissza,
sok köszönöm szépen, és viszlát.
Jó kis nyári este.
24 MAGAZIN • AJÁNLÓ 2019. JÚLIUS 19–25.

A teljes
Y
L AKNER DÁVID rendben van, leszámítva például abszurd párbeszédet átveszik ar-
a Snowden lefordítását Hódenre ról, hogy a jegyzőkönyv szerint
ossarian mindenre el- egyetlen poén kedvéért. (Amit so- Daneeka Doki is a gépen tartózko-

szánta magát, de per-
sze halálra volt rémülve.
Joseph Heller legendás
bombázótisztje ettől még nem volt
sem hős, sem valami toporzékoló
anyámasszony katonája. Hogy a
klasszikus filmes adaptáció ele-
jén mégis utóbbit érezhettük, az
már Mike Nichols rendező és stáb-
ja, nem pedig a szerző számlájára
volt írható. Kétségtelen, Alan Ar-
kin mindent megtett, és az 1970-
es mű végére egész szerethető-
vé is vált, de közel sem annyira,
mint Christopher Abbott a Hulu
idei minisorozatában. Aki reme-
kül egyesíti magában a különböző
Yossarian-arcokat: hol kétség-
beesett, máskor szarkazmusával
szinte gyilkolni tud. Ahogy pedig
a történet halad előre, rájön: hiá-
ba minden elszántság, a bevetések
számának emelkedése nem fog
szűnni, és a világháború vége előtt
biztosan nem tud leszerelni. Ekkor
pedig a regényben csak elhatároz-
za magát, és nem hajlandó többet
repülni. Merthogy az már a teljes
kapituláció lenne – döbben rá.
Nos, a sorozatban ez nem tel-
jesen így néz ki. Illetve, pontosabb
lenne az, hogy teljesen más irányt
vesz az abszurd történet. Ennyi
legyen is elég erről, szpojlerez-
ni nyilván nem fogunk, a széria
magyarul nézhető az HBO GO kí-
nálatában. Ahogy az 1970-es film
is, amelyben Arkin mellett olyan
sztárok vonultak fel, mint Art Gar-
funkel, Anthony Perkins, Jon Voight
vagy épp Orson Welles. Nicholsnak
viszont jobban állt a négy évvel
korábbi pszichológiai drámázás a
Nem félünk a farkastól című film-
mel, míg a regényadaptáció nem
mindig maradt ugyanolyan hu-
moros és egyben letaglózó. Igaz,
a színészi játék elsőrangú volt,
ahogy a cselekmény felépítésére
sem lehetett panasz. A mostani,
Luke Davies és David Michôd ne-
véhez köthető szériának azonban
épp az az előnye, hogy végletekig
felerősíti az abszurditást, nevetni
így bőven van alkalmunk mind a
hat rész során. És jóval erősebb a
drámai vonulat is, aminek részben
dramaturgiai okai vannak: az epi-
kapituláció
Új minisorozatban A 22-es csapdája
zódformátum lehetővé tesz jó pár
katartikus zárlatot.
Ha pedig itt tartunk, nem me-
hetünk el szó nélkül a történet
egyik kulcsjelenete mellett, amely
egyszerre jeleníti meg a háborús
bürokrácia abszurditását, az esz-
telen öldöklést és annak lélekre
gyakorolt hatását. Tanulságos,
hogy az 1961-es kötet és adaptá-
ciói ezt mennyire másként mu-
tatják meg nekünk. A regénynek
csak a vége felé olvassuk, amint
a mindenféle körültekintés nélkül
repkedő McWatt telibe trafálja Kid
Sampsont, akit a csapás egyszerű-
en kettéfűrészel – a lába pár pil-
lanatig még áll, majd a vízbe ros-
kad. „Kinn a parton minden pokol
elszabadult. Cramer nővér előtűnt
a semmiből, és Yossarian mellé-
nek dőlve hisztérikusan zokogott.
(…) Másik karjával Duckett nővért
támogatta, aki szintén ráborul-
va zokogott és remegett. A parton
mindenki üvöltözött és futkosott;
a férfiak asszony módra viselked-
tek” – olvassuk Papp Zoltán fordí-
tásában, ami egyébként abszolút
kan ötletesnek tartanak, de azért
mégiscsak elég suta ez így.)
Az őrület elszabadulása jól mu-
tatja a történtek súlyosságát, ami-
vel McWatt már nem is tud meg-
birkózni, és inkább a hegyeknek
repül. A sorozatban ehhez képest
FORRÁS: IMDB
mindenki marad a helyén, és a
vízből vagy partról figyeli megren-
dülve a pilóta drámáját. A filmben
egy fokkal rosszabb a helyzet, ott
méla közönnyel szemlélik az ese-
ményeket, miközben a regénybeli
dik, ezzel javítva papíron a helyze-
tét. Aggódnak hát érte, miközben ő
többször is jelzi a parton, hogy de
hát nincs a levegőben. A sorozatba
viszont becsempésztek egy nagyon
helleres, drámai szálat McWatt és
Yossarian vitájáról: az egyik fiú,
aki folyamatosan aggódik, a má-
sik, aki mindent boldogan, a maga
természetességével fogad. Miköz-
ben a végén mindannyian megha-
lunk, nem igaz?
George Clooney és rendezőtár-
sai, illetve a széria írói szinte a vé-
géig jól kapták el A 22-es csapdája
filozófiáját: az abszurd rendszer
bedarál, ereszteni úgysem fog, így
aki nem száll szembe, annak ma-
rad a beletörődés. Kitörni még úgy
lehet, ha valaki maga is elfogadja
a szürreális játékszabályokat, sőt,
maga kezdi alakítani őket. Ilyen
az élelmezésért felelős Milo Min-
derbinder, aki érdekes módon az
eredeti filmváltozatban volt sem-
legesebb vagy inkább ellenszen-
ves figura, míg az újban szeretni
való, az irháját leleményességével
mentő cimbora.
A különféle, apró módosítá-
sok mind izgalmas képet mutat-
nak arról, hogyan is értelmezzük
a háborúellenes szatírát és annak
feláldozható fiataljait, keményke-
zű vezetőit. Cathcart például 1970-
ben vígjátékibb, tömzsi alakként
jelent meg Martin Balsam megfor-
málásában. És tisztában volt vele,
hogy a bevetések számának folya-
matos emelése haragot szül, kín-
jában mégis meglépte mindegyre.
A sorozat Cathcartját Kyle Chandler
alakítja: rendíthetetlen kolosszus,
persze a maga visszafogott szellemi
képességeivel. De nem rágja magát
az elégedetlenségen, sőt: úgy emeli
ötvenre-hatvanra a bevetések szá-
mát, mintha ennél jobb dolgot el-
képzelni sem tudna. Abszurdabb?
Hogyne. És álságosabb, kiszámít-
hatatlanabb, megközelíthetetle-
nebb. A 22-es csapdáját ma mint-
ha jóval pesszimistábban, talán az
eredeti szellemiségének megfe-
lelőbbnek olvasnánk. Igaz, kicsit
annál is kiábrándultabban – látva
a már említett zárlatot. A háborús
őrület tényleg maga alá temet.

Herczeg és a „megcsutolt”Badacsony
„gumidefektet”, szóba elegyedett az ott pi-
pázgató idős parasztemberrel, majd, mivel
a tájat mindennél megkapóbbnak találta,

F
WEKERLE
ura dolgokat olvasni mostanában
Takaró Mihályról. Hogy korábban
„kis zsidó lapocskának” nevezte
a Nyugatot, meg hogy a minap azt
mondta, akinek a gyereke kivándorol, az el-
rontott valamit, illetve, hogy Esterházy Pé-
tert nem kell tanítani, mert kultúrarombo-
ló. Szavai okkal keltettek megrökönyödést
sokakban.
Jómagam múlt hét szombatján hallot-
tam beszélni Badacsonytördemicen, ott
nem ragadtatta magát ilyen kijelentések-
re, sőt a Nyugat jelentőségét hangoztatta,
legalábbis a költészet terén. Emellett kül-
detéses beszédet mondott, pontosan abban
a szellemben, amilyennek megismerhettük
őt Pethő Tibor múlt héten lapunkban megje-
lent cikkéből (Takaró Mihály egyéni kezde-
ményezésére…).
Az irodalomtörténész azért utazott a Ta-
polcához közeli kis faluba, hogy a Herczeg
Ferenc Társaság elnökeként „újranyissa” azt
a tíz éve létező, kibővített kiállítást, amely a
település hajdani, pompás iskolaépületében
emlékezik a Franz Herzog néven a délvidéki
Versecen született, 1954-ben elhunyt íróra.
Badacsonytördemic nagy gonddal ápolja
Herczeg Ferenc emlékét. A községhez tar-
tozó Lábdihegy strandját róla nevezték el,
szobra is áll előtte. A Római úton emlék-
tábla jelöli azt a telket, amelyen Herczeg
az 1920-as évek végén kis vincellérházat
vásárolt a hozzá tartozó szőlővel. Amint az
esetről Szőlősgazda leszek című írásában
Herczeg Ferenc, 1935 beszámol, a környéken járván épp a szem-
FORRÁS: WIKIPEDIA közt álló Szent Ignác-kápolna előtt kapott
megvette a házát.
Ezenkívül ott az emlékkiállítás. Amely
pici, de erős. Herczeg személyes tárgyai,
bútorai, borászati eszközei, boroscímkéi
láthatók benne, ezenkívül érdekes doku-
mentumok, fényképek, újságoldalak. Az
egyik a Budapesti Hírlap egyik cikkét tar-
talmazza, címe A megcsutolt Badacsony. Ez
volt a nyitánya a harcnak, amelyet Herczeg
a bányatársaság ellen indított, amely ak-
kortájt kezdte a hegy bazaltkincsének ki-
termelését. A környék mai lakói úgy tartják
számon az írót, hogy részben neki köszön-
hető: a „tanúhegyek fejedelme”, kisebb be-
lemarásoktól eltekintve, épségben uralko-
dik ma is a tájon.
Ha a Balatonnál járva egy kis kulturális
élményre vágyunk, bátran ajánlható a ki-
állítás, amely a Faluház nyitvatartási idejé-
ben látogatható.
 2019. JÚLIUS 19–25. MAGAZIN • KRITIKA 25

Tudományos disztópia Minden atomjában

holnaputánra magyar

2 K
M AJLÁTH RONALD
031. szeptember 11. A nagyvárosi
utca tele járókelőkkel, amikor a kö-
zelben egyszer csak leáll több autó:
a járművek önvezérlők, nincs ben-
nük slusszkulcs és kézi indítás. A sofőrök
csak várnak, bízva abban, hogy az autók el-
indulnak. Néhány perc múlva a gépjármű-
vek bekapcsolnak, és elindulnak: csakhogy
lehajtanak az útról, felmennek a járdára, s
bennük a sofőrök pánikba esve próbálják
átvenni az irányítást. Az
autók azonban nem állnak
meg, az emberek felé tar-
tanak, gyorsítanak, majd
behajtanak az emberek
közé. Majd folytatják őr-
jöngésüket, még több em-
bert ütnek el és gyilkolnak
meg, mindenki jajveszé-
kelve menekül. Húsz perc
múlva aztán megállnak,
kinyílnak az ajtók, ekkor
már több százan feksze-
nek vérbe fagyva. Sem a
sofőrök, sem az áldoza-
tok, sem a járókelők nem
tudják, hogy az imént ter-
rortámadás történt.
Tudományos fantasztikum ez, vagy a
közelgő valóság? Aki az elsőre szavaz, va-
lószínűleg nem tudja, hogy önműködő au-
tók már most is léteznek. Kiberterroristából
pedig már eddig is akadt bőven. Így ha be-
legondolunk, most sem állunk távol attól,
hogy egy nap a fenti terrortámadás való-
sággá váljon.
E veszélyekre figyelmeztet a nemrég
magyarul is megjelent, Új geopolitika című
könyvében Abishur Prakash, aki bepillantást
enged a szemünk előtt kialakuló új világ-
rendbe. A világpolitika ugyanis mostanra
fordulóponthoz érkezett. Itt már a tech-
nológia fejlettsége fog dönteni a hatalom
kérdésében. A megszokott nyersanyagok és
források, mint az olaj, a földgáz és a pénz
szerepe kevésbé lesz meghatározó, helyü-
ket a robotika, a mesterséges intelligencia,
a virtuális valóság és a génmanipuláció ve-
szi át. Ilyen körülmények közepette egé-
szen más kérdésekkel nézünk majd szem-
be, mint mostanság. Milyen geopolitikai
hatásuk lesz a géntervezett csecsemőknek?
Milyen előnyökhöz jutnak azok az orszá-
gok, amelyek űrbányásznak, és bázisokat
hoznak létre más bolygókon? Hogyan vál-
toztatják meg az országok közötti interak-
ciókat az önműködő robotok? Mekkora
pusztítással járhat a dró-
nokhoz hasonló technikák
alkalmazása vagy akár az
autók automatizálása, ha
a kiberterroristák feltörik
a rendszert, és átveszik az
ellenőrzést?
A műben olyan koc-
kázatok, feszültségek, és
lehetőségek tárulnak fel,
amelyek nem csupán glo-
bális tekintetben, hanem
a saját mikrokörnyeze-
tünkben is igen tudatos
választásra késztetnek.
Közös jellemzőjük ezek-
nek, hogy már korántsem
a távoli jövőről szólnak,
hanem a mi életünkben is bekövetkezhet-
nek. Ez pedig különösen izgalmassá teszi
a könyvet, amit akár úgy is olvashatunk,
mintha híradás lenne a közeli évekből. De
Prakash arra is megtanít, hogy a jövőben
még az eddigieknél is jobban oda kell fi-
gyelnünk a technikai vívmányokra, mert
ezek jóval gyorsabban, messze nagyobb ha-
tást gyakorolnak majd a mindennapjainkra,
mint a korábbi technikai találmányok. Ezért
most már végképp eljött az idő, hogy meg-
ismerjük, miről is szól majd a XXI. század
új geopolitikája.
Abishur Prakash: Új geopolitika.
Ford.: Berki Éva.
Pallas Athéné Könyvkiadó, 2018. 3499 Ft
LUKÁCS CSABA
orának talán legjobb újságíró-
ja volt, de íróként, költőként és
szerkesztőként is nyomott hagyott
a kisebbségi sorsra kárhoztatott
erdélyi magyar közéletben. A Kolozsváron
született Ligeti Ernő szellemi hagyatéka a
diktatúra évtizedeiben lomtárba került, és
sajnos 1989 után is ismeretlen maradt – ta-
lán csak a Súly alatt a pálma című könyvét
(amelyben a két világháború közötti erdé-
lyi szellemi életről mesél)
ismeri, ismerheti a széle-
sebb közvélemény. Zsidó
volt, és utolsó csepp véré-
ig magyar, Észak-Erdély
visszacsatolása kapcsán
például így írt: „Esztendő
multával is felriadok: nem
álom-e, hogy magyar vi-
lág vesz körül és szülő-
városom megint, vissza-
vonhatatlanul és minden
atomjában magyar város?
A szem még mindig nem
tud betelni a magyar élet
megtapintható valósá-
gaival; a fül újra és újra
megtelik a végre szabadon
szárnyaló magyar szó zengzetével. Csodá-
latos állapot! Minden új, friss, mintha most
született volna meg. Csak az tudja igazán,
hogy mi ez, aki a kisebbségi élet megpró-
báltatásait elejétől végig csinálta. Huszon-
két évig ültünk rabságban, mégis: pár óra
A sors iróniája,
hogy magyarok ölték meg:
nyilasok végezték ki
Budapesten feleségével – velük lévő
fiuk a csodával határos módon
túlélte
a sortüzet
alatt hullott le rólunk a varázslat.” A sors
iróniája, hogy magyarok ölték meg: nyila-
sok végezték ki Budapesten feleségével –
velük lévő fiuk a csodával határos módon
túlélte a sortüzet.
Az MMA Kiadó által publikált Ligeti Ernő.
Egy urbánus transzilvanista című kötet hi-
ánypótló alkotás. Filep Tamás Gusztáv mű-
velődéstörténész, szerkesztő monográfiá-
jában a teljes életmű ismeretében igyekszik
megtalálni Ligeti helyét az erdélyi iroda-
lom értékrendjében. Külön fejezetekben
tárgyalja a mozgalmasan
gazdag élet különféle ál-
lomásait: irodalomszer-
vező tevékenységét (egyik
alapítója volt az Erdélyi
Szépmíves Céhnek), kis-
regényeit, közéleti sze-
repvállalását, társadalmi
regényeit, újságírói és
lapszerkesztői munkáit.
Helyet kapott menekülé-
se, budapesti kálváriája
(az akkori Magyar Nem-
zetben például álnéven
kényszerült írni), majd a
szerző egy megrázó in-
terjút is újraközöl, melyet
Izsáky Margit készített az
akkor tizenhét éves Ligeti Károllyal, a már
említett sortüzet túlélt fiúval arról, hogyan
lőtték hátba őt, édesanyját és édesapját a
nyilasok a Liszt Ferenc téren.
Ha elolvassuk Filep Tamás Gusztáv új
könyvét, kedvet kapunk antikváriumok-
ba járni – én például megfogadtam, hogy
a föld alól is előkerítem Ligetinek az első
bécsi döntés után írt, Bethlen Miklós kan-
cellárról szóló könyvét. Ha megtalálom
és elolvasom a Noé galambját, talán azt is
megtudom, mit jelent utótranszilvanistá-
nak lenni.
Filep Tamás Gusztáv: Ligeti Ernő.
Egy urbánus transzilvanista.
MMA Kiadó, 2019. 3400 Ft

E
L AKNER DÁVID
lsőként nem is az élet örök
körforgásáról és az el-
hunyt szeretteink emlé-
kéről szóló szívmelenge-
tő tanulságok ragadtak meg. Nem
is a fülbemászó slágerek, esetleg
a megkönnyezni való fordulatok.
Nem: amikor négyévesen megnéz-
tem Az oroszlánkirályt, leginkább
azokra a kacagnivalóan ostoba hi-
énákra tudtam csak figyelni. Ez
volt egyébként az első film, amit
moziban láttam. Később persze
rongyosra néztem videokazettán,
hallgattam a rajzfilmslágereket,
Simbával ugrabugráltam a számí-
tógépes játékban. És több mint két
évtizeddel később is rácsodálkozom
bizonyos részekre. A trónra törő
Zordon dalának magyar szövege
például olyan politikai finomságok-
kal van tele, hogy azt gyerekként
nem is igen lehet érteni: „Ezután
igazán csoda rend lesz. / Ezután jön
a tervszerű lét. / A szigorú érvek, a
jogosult érdek, / Az elnyomott évek
mik erővé érnek!” Az azóta sajnos
elhunyt Csörögi Istváné az érdem,
Mert a lélek az úr
ő felelt a betétdalok magyar vál-
tozatáért, és milyen jók lettek! Ám
nem csak szövegileg értek fel a ma-
gyar dalok az eredetiekkel.
Ha csak a slágereket nézzük, az
idei, „élő szereplős” (valójában:
CGI-animált) verzió többnyire hoz-
za is az eredeti szintjét. Szórakoztat
a Hakuna Matata, megríkat Az élet
az úr, minden megy a maga rendje
szerint. Az egyetlen, fájó hiányos-
ság, hogy Zordon dalát nem sikerült
megtartani, sem a magyar szöveget,
de a dalformátumot sem igazán.
Zavaróbb, hogy a gonosz nagybácsit
sem, hiszen a valósághűség oltárán
fel kellett áldozni az elegáns feke-
te sörényt, a zölden-sárgán villogó
szemet és nagyjából mindent, ami
Zordont külsőleg jellemezte. Mel-
lette talán a leginkább Timon vál-
tozott meg, akit eredetileg magya-
rul rókamangusztaként fordítottak
félre, de valójában szurikáta, most
már kinézete alapján is. Hogy jó-e
ez nekünk?
Ez már az új változat lényegi
kérdését feszegeti. Az élő szerep-
lősítési láz már az állatmeséket is
eléri, A szépség és a szörnyeteg, va-
lamint az Aladdin mellett megkap-
tuk már az új Dumbót, A dzsungel
könyvét és most Az oroszlánkirályt
is. A Kipling-történet viszont még
nem volt teljesen embermentes,
szemben Simbáék kalandjaival.
És itt épp attól búcsúzhatunk el,
ami az eredeti egyik báját adta: a
gesztusoktól. Ebben a változatban
nincsenek grimaszok, ahogy báto-
rító mosolyok vagy épp kegyetlen
szempillantások sem. Persze a va-
lóságban az oroszlánok és a varacs-
kos disznók nem csinálnak ilyet, de
hát nem is szólalnak meg, a dalra
fakadásról már nem is beszélve. Ez
a kettősség pedig rányomja bélye-
gét az egészre: túl valódiak ezek a
figurák, másrészt teljesen élette-
lenek. Persze már az első előzetes
FORRÁS: IMDB
megjelenésekor is szembesülhet-
tünk ezzel. Van-e oroszlánkirály
úgy, hogy a trónszirten álló, délceg
Mufasa nem mosolyodik el, az új-
szülött Simba pedig nem mereszt
gyermekien ártatlan, nagy szeme-
ket? Hát, most már van. Talán az
említett hiénák azok, akiket sikerült
jól átmenteni Jon Favreau filmjébe.
Némiképp vérfagyasztóbbak, mint
a rajzfilmben voltak, de kétségkí-
vül legalább olyan szórakoztatók,
így a film humoros pillanatait nekik
köszönhetjük. A Timon és Pum-
ba páros viszont sajnos nem hozza
azt, amit az eredetiben. Egy valódi
szurikáta egyszerűen nem tud olyan
szeretni való módon lyukat beszélni
a hasunkba, mint azt Timon tette.
Az oroszlánkirállyal viszont
tényleg az a helyzet, hogy a szto-
ri annyira szívmelengető és bájos,
hogy szinte lehetetlen elrontani.
A Favreau-változatból ugyan fájó-
an hiányzik a varázs, hát még a lé-
lek, amit bármikor megkaphatunk
az eredetitől. A technikai megvaló-
sítás viszont lenyűgöző, egynyári
néznivalóként pedig, köszönhető-
en a történetnek, működik ez is.
26 MAGAZIN • TÁRCA 2019. JÚLIUS 19–25.

AZ ÉN HANG OM MÉLYEBB alezredes két és fél héttel korábban ÓSZLENG

A csatár puskája
Károlyinak. A tárgyalások kudarca

Kapricíroz
nyomán Smuts rövidesen távozott
Budapestről. Az osztrák válogatott

T
maradt, és április 6-án, vasárnap
megvívta mérkőzését a magyarok- PETH
kal. Az Üllői úti stadionban a házi-

N
B ENEDEK SZABOLCS
emrég levelet kaptam egy
francia újságírótól, aki
azt kérdezte, tudnék-e
közelebbi információk-
kal szolgálni az 1919. április 6-án
lejátszott Magyarország–Auszt-
ria-mérkőzésről. Ez volt a magyar
futballválogatott egyetlen fellépése
a Magyarországi Tanácsköztársa-
ság fennállásának 133 napja alatt,
egyben a francia újságíró szerint
az első alkalom, amikor egy fut-
ballmeccset a kommunista propa-
ganda eszközeként használtak. Sőt,
meglehet, az ideológia megjelölése
el is hagyható, és általában véve az
ez volt az első eset, amikor a futball
az állami propaganda eszköze lett.
A régi vicc szerint, amikor Fe-
renc József egyszer tömeget látott
az utcán, megkérdezte a kísérőitől,
hogy hová tart ez a temérdek em-
ber.
– Futballmérkőzésre, felség –
hangzott a válasz
– Tényleg? – kíváncsiskodott
tovább a császár. – És kik játsza-
nak?
– Az osztrákok és a magyarok,
felség.
– Jó, jó, de kivel?
A magyar–osztrák párharcok
a futballtörténelem második leg-
nagyobb múltú és meccsszámú
összecsapását jelentik az Anglia–
Skócia találkozók után. A két ország
válogatottja 1902. október 12-én
délután háromkor, a bécsi Prá-
terben játszott először egymással.
Ez volt egyben mindkét nemzeti
válogatott első mérkőzése. Igaz,
akkoriban Bécs–Budapest néven
emlegették ezt az összecsapást,
már csak azért is, mert a fővároso-
kon kívül nemigen volt futballélet.
A házigazdák meggyőző fölény-
nyel, 5:0-ra győztek. Ugyanekkor
megállapodás született arról, hogy
a két csapat a jövőben rendszere-
sen találkozik. 1907-től már Ma-
gyarország–Ausztria néven zajlott
a párharc. A meccsek az Anschluss
idején sem maradtak el, ám akkor
ismét Bécs–Budapestként rendez-
ték meg őket. Közülük az egyiket az
osztrákok mindmáig hivatalos vá-
logatott találkozóként tartják nyil-
ván, a magyarok nem. Ez az oka
annak, hogy a 100. magyar–oszt-
rákot kétszer is megünnepelték
1955-ben: előbb Bécsben, az oszt-
rák, aztán Budapesten, a magyar
számítás szerint. Mostanáig 137
magyar–osztrák futballmeccset
tart nyilván a futballtörténelem, 37
döntetlen mellett 67 magyar és 40
osztrák győzelem született.
A magyar–osztrák mérkőzé-
seket tehát a történelem viharai
ellenében is lejátszották. A francia
újságíró által emlegetett alkalomra
két és fél héttel azután került sor,
hogy Magyarországon kikiáltották
a proletárdiktatúrát. A Népszava
1919. április 3-án nemcsak közölte
az MLSZ által meghirdetett csa-
pat-összeállítást, hanem kritizálta
is, amiért Orth kimaradt, viszont
bekerült az a Szabó, akinek játék-
tudása az akkori kormánylap sze-
rint nem érte el a válogatott csapat
szintjét. Az osztrákok a szokott-
nál hosszabb és kalandosabb, egy
egész éjszakán át tartó vonatúton
jutottak el a nemzetközi bojkott
alatt álló Magyarországra, azon
belül is Budapestre, és egyszerre
futottak be a Keleti pályaudvarra
Smuts tábornokkal, aki azért ér-
kezett, hogy az antant nevében
A magyar–osztrák
párharcok a
futballtörténelem
második legnagyobb
múltú és meccsszámú
összecsapását jelentik
FORRÁS: MAGYARFUTBALL.HU
tárgyaljon az új magyar vezetés-
sel. Smuts olyannyira bizalmatlan
volt a helyi viszonyokat illetően,
hogy ki se szállt különvonatá-
ból, ott fogadta Kun Bélát, akinek
egy, a szomszédos országok által
megszállt területekre vonatkozó
jegyzéket adott át, hasonlót ahhoz
– bár talán valamivel engedéke-
nyebbet annál –, mint amilyet Vix
gazdák 35 ezer néző előtt – a tudó-
sítások szerint alacsony színvonalú
meccsen – 2:1-re győztek. Az egyik
magyar gólt Orth szerezte.
A mérkőzés előtt, után és köz-
ben toborzót tartott a Vörös Had-
sereg. Munkásdalárda énekelt,
majd állami vezetők mondtak be-
szédeket. Többek között a kiváló
szónok hírében álló Bokányi Dezső
munkaügyi és népjóléti népbiztos.
Az ő hivatalának volt munkatár-
sa Scha er Alfréd, az MTK csatá-
ra, háromszoros magyar bajnok
és kétszeres gólkirály. Schaffer
nemcsak játszott ezen az 1919.
április 6-ai magyar–osztrákon,
hanem oly módon szerepel az ak-
kor készült fényképen, hogy egy
puskát tart a kezében. A prole-
tárdiktatúra alatti hivatalvállalá-
sa és emiatt az elhíresült puskás
fotó miatt a kommün bukását
követően Schaffer kénytelen volt
külföldre távozni. Svájci, német
és cseh csapatokban futballozott,
mielőtt visszatért az MTK-hoz,
amelynek később edzője is lett.
Csakúgy, mint a Ferencvárosnak,
vagy éppenséggel az AS Romának
és a Bayern Münchennek.
Abban az időben a hagyo-
mány része volt, hogy a szokásos
magyar–osztrák visszavágóját
ugyanabban az évben a másik fő-
városban megtartják. Bár a Rapid
április 13-án még megmérkőzött
Budapesten az MTK-val, a má-
jus 4-re tervezett bécsi válogatott
meccs elmaradt, helyette a Vörös
Hadsereg csapata játszott Pesten
a Vörös rségével. A Forradalmi
Kormányzótanács betiltotta az ut-
cai gyülekezéseket, ami az úgyne-
vezett hadibajnokságon kívüli fut-
ballmérkőzésekre is érvényes volt.
A válogatott meccs visszavágójá-
ra végül október 5-én került sor,
megváltozott körülmények között
– és nem csak azért, mert az oszt-
rákok 2:0-ra győztek.
ojáss! Aztat hisz, nem
észre veszek egészen
utolsó leveléből, hogy
nemcsak köz- és gaz-
dachági referenciákról számol be
nekem, hanem bead nekem, per
sutty, konfident frocelikat is –
írta báró David of Wewrewshegyÿ
1924-ben vidékre, Tollyáss Dá-
niel nevezetű kasznárjához a régi
vicclap, a Borsszem Jankó szerint;
Wewrewshegyÿ báró így folytatja:
„Becses hytvesem, a Báróné hús-
véti hímtojásra kapriciroz magát.”
Kapricíroz? A kapriciózus: sze-
szélyes. Feltehetően rokona a kap-
rizieren, magyarul akaratoskodni,
önfejűsködni. A szerelmes lány így
önfejűsködik Szenes Béla Az alvó
oroszlán című darabjában, amikor
a mama azt kérdi: „Mondd, miért
kapricirozod magad ehhez a fiatal-
emberhez. Pest nagy város, találsz
még szebb embert is.” Rózsika erre
kijelenti, tudja, hogy Andor „nem
egy Psilander” (Waldemar Psylan-
der, a jóvágású dán némafilm-szí-
nész), viszont „nagyon hasonlít
Max Linderhez. És főleg – a hang-
ja.” (Szintén némasztár. A hangi-
lag rá hasonlító Andort egyébként
Kabos Gyula játszotta.)
Hová menjünk este? – örök
téma. A barát a húszas évek egy
tárcájában a Micrájim kávéházat ja-
vasolja, igaz, a Micrájim nem finom
hely, és ott a főpincéren, „a Sándo-
ron az az ungusztiőz zsíros frakk.
De mit csináljak, ha te egyszer kap-
ricirozod magad a Micrájimra.”
A példák érzékennyé teszik a
fület. A kapricíroz – vegyük észre
végre, kedves olvasó – több mint
önfejűsködés, akaratoskodás. Ra-
gaszkodás is. Vélt, valós kötődés, ha
néha mégoly egyoldalú; kiszolgál-
tatottság, megnyílás. Kapricírozni
leginkább a kapriciózus emberek
tudnak. Például mi, újságírók. Én
leginkább az Ószleng rovatra kap-
ricírozom magam. Hiba lenne?

Hey Joe! rék magyar író forog fenn a terítéken, aki

már rég nem is él sajnos, és az angol név
álnév voltaképpen. Apránként mégis felfog-
GAZDA ALBERT tam, és bár csalódásként ért, hogy az egzo-
tikus helyszínek és az izgalmas szereplők
legszórakoztatóbb és énrám legsorsdön-
tőbb hatást kifejtő regénye. Benne az Uram,
a késemért jöttem felütéssel és pláne Fülig
Jimmy naplójával. Ezt már kb. egyszerre ol-
vastuk a barátommal, aki akkor Attila volt
már nem tartoztunk a reményteljesek és a
kiválasztottak szerény táborába. Így bátran
bíbelődhettünk azzal, aminek később hátha
hasznát vehetjük. Mármint nyelvi kompe-
tenciáink fejlesztésével. Hogy jó irányba-e?

R
(Hey Joe, kezedben a lábaddal,
mondd, hova mész?)
ejtő Jenő tehet mindenről. Vagyis
nem egészen-egészen minden-
ről, de hogy eléggé sok minden-
ről, az nem képezheti vita trágyát.
Eleinte még nem volt biztos, hogy ez
lesz. A tanév véget ért, valahonnét a kezem-
be került Az elveszett cirkáló – alighanem a
magyar könyvesboltban vettem, volt ilyen
nálunk, ezt olykor a két-, máskor a há-
romemeletes áruházban kellett felkeresni,
szinteken belül is költözött néhányszor ide-
oda, hogy miért nem maradhatott a helyén,
isten tudja –, elolvastam egy szuszra a nyár
elején, a nyugágyban a szilvafák alatt, és
rögvest megállapítottam: ez csodálatos. Sze-
rintem kivégzett ötödikes lehettem akkor.
A P. Howard-dolgot eleinte nem értettem,
viszonylag lassan fogtam fel, hogy egy de-
egy szárnyaló pesti fantázia szüleményei
csupán, túl lehetett lépni ezen is. Főként,
hogy sem a Vesztegzár a Grand Hotelben,
sem a Szőke ciklon, sem a Bradley Tamás
visszaüt nem okozott csalódást a további-
akban. Sem semmi más később.
Onnantól ugyanis céltudatos Rejtő-vadá-
szatba kezdtem. Akárhol-akárkinél fordul-
tam elő jártamban-keltemben, szemügyre
vettem a könyvespolcokat, és ha felfedez-
tem még nem magamévá tett P. Howardo-
kat, akkor semmi sem menthette meg őket
a kölcsönkéréstől és a magamévá tevéstől.
Később általában vissza is kerültek ezek jo-
gos tulajdonosaikhoz. Mondom: általában.
(Hey Joe, kezedben az asszonnyal,
mondd, hova mész?)
Így lett az enyém a Piszkos Fred, a ka-
pitány is. Úgy is, mint minden idők egyik
és Pogár, később azonban György lett és
Horváth – hogy hogyan, miért és miként,
ehelyt ne feszegessük, egyszer tán kinyílik
magától –, ami táptalaját képezte annak
a jelenségnek, melynek égisze alatt előbb
folyamatos idézetpárbajokba torkollottunk
egymás közt, majd heveny levelezgetésekbe
is. Ez utóbbiak értelemszerűen a tanórákon
zajlottak, elsősorban azokon, amelyeken
egymás mellett ültünk, úgy egyszerűbben
és hatékonyabban működött az ilyen, meg-
spórolhattuk a postázással járó időveszte-
ségeket és kockázatokat.
A legalkalmasabb a matekóra volt a cél-
ra, tanárunk-osztályfőnökünk orra előtt, az
első padban. A kommunikációnk e speciális
típusa szerencsére nem zavarta őt, lévén,
hogy alapos és jogos megfontolásokból kifo-
lyólag azokkal foglalkozott, akikkel volt ér-
telme – algebrailag és geometriailag, az el-
jövendő perspektívák felől nézvést –, és mi
Releváns kérdés, de nem én vagyok a meg-
válaszolhatója. Egy volt a lényeg akkor: hogy
ne röhögjünk hangosan. Könnyű dolgunk
nem volt. Ennek ellenére igyekeztünk.
Nem sok minden volt, aminek lett vol-
na sansza ép bőrrel megúszni leleményeink
virgonc tobzódását. Kiforgattunk önmagá-
ból mindent, ami prédaként elénk került.
Különös tekintettel a dalszövegekre, azok
kéznél voltak mindig, benne a fejünkben.
A totális hülyeség és az idétlen szóviccek
iránti érzékenységről – hogy azt ne mond-
jam, rajongásról – az azóta eltelt évtizedek
során ráadásul kiderült, hogy örök. Amikor
mások a fejüket fogják, én nem fogom. Oké,
elismerem: ezt így szőröstül-vonóstul rá-
kenni P. Howardra nem igazságos. A mester
tudniillik ismerte a mértéket!
(Hey Joe, kezedben a hóhérral, mondd, hova
mész?)
 2019. JÚLIUS 19–25.
Új csillag
született
Noha eddig is a világ legjobb
nyílt vízi úszói között tartot-
ták számon Rasovszky Kristófot,
a most zajló kvangdzsui vizes
világbajnokságon végleg világ-
klasszissá vált.
V
B. M OLNÁR LÁSZLÓ
ilágbajnok, kétszeres
Európa-bajnok és juni-
or világbajnok nyílt vízi
úszó. Huszonkét éves
korára „csak” az olimpiai cím hi-
ányzik Rasovszky Kristóf érem-
kollekciójából, amit a 2020-as
tokiói nyári játékokon nagy esély-
lyel meg is szerezhet. A veszp-
rémi születésű fiatalember egy,
maximum két esztendő alatt vált
sportága egyik legjobbjává, hiszen
már a 2017-es, hazai rendezé-
sű vb-n is az élmezőnyben volt,
ám a nagy kiugrás 2018-ban, az
Európa-bajnokságon jött el. Ak-
kor nyerte meg az 5 és a 25 kilo-
méteres versenyszámot, míg az
olimpiai távon, 10 kilométeren a
győztes, olimpiai, világ- és Eu-
rópa-bajnok Ferry Weertmannal
tizedmásodpercre azonos idővel
csapott célba, ám hiába kérte a
magyar szövetség, hirdessenek
holtversenyt, az Európai Úszószö-
vetség (LEN) testülete a célfotóra
hivatkozva elutasította. Maradt az
ezüstérem, ám így is ő lett az első
nyílt vízi úszó, aki Eb-n mindhá-
rom távon érmet tudott szerezni.
A különböző nemzetközi sport-
szervezetek nem is felejtették ezt
el: 2018-ban előbb a Swimming
World szaklap választotta az év
legjobbjának Rasovszkyt a férfiak
mezőnyében, majd 2019 február-
jában az LEN is hasonló döntést
hozott.
„Nem számítottam rá, hogy ezt
elérem, persze valamelyest meg is
értem, hogy engem ért ez a meg-
tiszteltetés, mégis vegyes érzéseim
vannak. Örök elégedetlen vagyok,
nem biztos, hogy én magamat
választottam volna a legjobbnak,
hiszen a világkupaversenyeken
azért jócskán voltak hibáim. Sze-
rencsére nem nekem kellett dön-
tenem. Ezek után meg kell mu-
tatnom, hogy megérdemeltem az
elismerést. Alá kell támasztanom a
teljesítményemmel a választást” –
nyilatkozta még tavaly év végén a
sportnapilapnak az úszó.
Aztán idén megmutatta, hogy
a világkupán is tud remekelni,
hiszen ragyogó győzelmet aratott
e versenysorozat balatonfüredi
állomásán 10 kilométeren, visz-
szavágva a glasgow-i vereségért
Ferry Weertmannak. Ráadásul az
összetettben is toronymagasan
vezet 2100 ponttal, míg mögöt-
te a második helyen álló német
Andreas Waschburgernek 1370, a
már említett Weertmannak pedig
1250 pontja van. Rasovszky tehát
egyáltalán nem érkezett rossz for-
mában a dél-koreai Kvangdzsuba,
ahol rögtön a vizes világbajnokság
első napján újra sporttörténelmet
írt: nyílt vízi úszásban 10 másod-
Rasovszky Kristóf edzője
elárulta, hogy tanítványa
a 2016-os riói olimpián még
medencében indult, ezt
követően váltottak a nyílt
vízre, s hamar kiderült, jól
döntöttek, még abban az
évben junior világbajnoki
címet nyert
perces előnnyel, végig vezetve
megnyerte az 5 kilométeres tá-
vot, azaz megszerezte Magyaror-
szág első világbajnoki címét. Tíz
kilométeren sajnos nem sikerült
az éremszerzés, negyedik lett a
magyar úszó, de így is simán tel-
jesítette a legfontosabb célt: meg-
szerezte a tokiói kvótát, amihez a
legjobb tízbe kellett kerülnie.
Mindeközben bebizonyította,
hogy nemcsak kiváló úszó, ha-
nem remek ember is. A győzelme
után ugyanis Rasovszky odaadta
az 5 kilométeren szerzett arany-
érmét az utolsó, 61. helyen vég-
zett szudáni Mohamed Ibrahim-
nak. A Nemzeti Sport információja
W A veszprémi születésű 22 éves
úszó éremgyűjteményéb l már
csak az olimpiai medál hiányzik
FOTÓ: MTI/KOVÁCS TAMÁS
szerint a magyar klasszis mögött
12 perccel végző Ibrahim hajnali
háromkor érkezett meg a vb hely-
színére, az útját is maga fizette,
mindezt azért, hogy ott lehessen
a világbajnokságon. Ibrahim tör-
ténetét egy brazil újságíró fedezte
fel, a verseny után ő kérdezte meg
a magyar győztest, hogy nem be-
szélne-e a szudánival.
„Emlékszel, mit mondtak az
eligazításon? Aki itt elindul, és
aki teljesíti a távot, az mind baj-
nok, helyezéstől függetlenül. Te is
bajnok vagy!” – mondta a 22 éves
világbajnok a szudáninak, miköz-
ben aranyérmét Ibrahim nyakába
akasztotta.
De ki is ez a 22 évesen a csúcsra
érő fiatalember? Veszprémi szüle-
tésű, a mai napig ott él és tanul: a
Pannon Egyetem villamosmérnö-
ki szakának hallgatója. A koráb-
ban kosárlabdázó szülei kérésére
tanult meg úszni, és egyszerűen
ott ragadt az uszodában; imádott
versenyezni, és már kiskorában
sem volt eredménytelen. Mára
csak ő maradt sportoló a család-
ban, ikertestvére sokáig verseny-
táncos volt, bátyja az érettségi
után felhagyott az úszással.
Rasovszky Kristóf eddigi pá-
lyafutásának csúcspontja a 2018-
as esztendő volt, de ő mindig
azt hangoztatja, legyen ez igaz a
2019-re, de főleg a 2020-as évre
is. A magánéletben igazi jó fiúnak
tartja magát, azonban nem titkol-
ja, egy jó sajttorta vagy egy ham-
burger sokat jelent számára.
Az 5 kilométeren aratott győ-
zelme után a magyar versenyző
azt mondta, ez a verseny megmu-
tatta neki, hogy a felkészülése jól
sikerült.
„Ez az első felnőtt világbajnoki
érmem. Úgy jöttem ide, hogy bár-
mi is lesz, az jó, de bíztam benne,
hogy valamelyik számban oda-
érhetek a dobogóra. Az, hogy én
vagyok a szakág első magyar vi-
lágbajnoka, fantasztikus érzés, de
még fel kell dolgoznom magam-
ban” – fogalmazott az őt jellemző
szerénységgel.
Edzője elárulta, hogy tanítvá-
nya a 2016-os riói olimpián még
medencében indult, ezt követően
váltottak a nyílt vízre, s hamar
kiderült, jól döntöttek, még abban
az évben junior világbajnoki címet
nyert.
„Kiderült, hogy lát a vízben,
érzi a pályát, és nagyon jó dön-
téseket hoz. Kiváló technikával
úszik, az előre nézést pedig rend-
kívül gazdaságosan teszi bele az
úszás ritmusába. Kristóf sikerének
titka még – amit a közönség nem
láthat –, hogy ő ennek él. Minden
napja legfontosabb pontja az, mi-
lyen munkát kell aznap elvégez-
nie” – mondta Szokolai László.
A 22 éves sportoló eddig egyet-
lenegyszer adott fel versenyt, a
2017-es vb-n a 25 kilométeres
viadalt, egy rúgás miatt. Azóta
többször kijelentette, ilyenre még
egyszer nem kerül sor. Mert ő
nem az a feladós típus.
Budapest:
a sportok fővárosa
egy adóparadicsom?
A
B. M. L.
z Orbán-kormány egyik
sokat hangoztatott célja,
hogy a világ sportjának
egyik fővárosa Budapest
legyen. Ebbéli törekvései eddig
szinte maradéktalanul megvaló-
sultak, és a most zajló vívó-világ-
bajnokságon kívül hazánk a közel-
jövőben is számos világversenynek
ad otthont: említsük például – a
teljesség igénye nélkül – a július
végén kezdődő Európai Macca-
bi Játékokat, augusztusban a ka-
jak-kenu vb-t vagy a szeptemberi
olimpiai kvalifikációs öttusa-világ-
bajnokságot. Nem feledkezhetünk
el arról sem, hogy jövőre Magyar-
országról indul a világ egyik legna-
gyobb közúti kerékpárversenye, a
Giro, hazánk lesz a házigazdája az
atlétikai világbajnokságnak, vala-
mint az úszó-, illetve a férfikézi-
labda-Európa-bajnokságnak is.
Az elmúlt héten egymást követ-
ték az újabb nagy horderejű beje-
lentések. Ilyen például, hogy to-
vábbi öt évig biztosan Budapesten
2022-ben a cselgáncs-vb
visszatér Budapestre,
vajon a nemzetközi szövetség
követi-e?
FOTÓ: MTI/CZAGÁNY BALÁZS
rendezik a női kézilabda Bajnokok
Ligája négyes döntőjét. A magyar
szövetség (MKSZ), az európai szö-
vetség (EHF) és az EHF Marketing
vezetői Győrben, a juniorok Eu-
rópa-bajnoksága első játéknapján
írták alá az erről szóló megállapo-
dást, amely szerint – a legutób-
bi hat esztendőhöz hasonlóan –
2024-ig Budapest marad a női BL
négyes döntőjének helyszíne.
„Budapest kiváló vendéglátó,
eddig az összes részt vevő csapat
dicsérte a magyar fővárost. Ez a
hosszú távú partnerség össz-
hangban áll az EHF stratégiájá-
val, miszerint a csúcsesemények
ugyanazokban a városokban ma-
radjanak. Budapest és Köln kiváló
helyszín az európai kézilabda szá-
mára” – közölte az EHF elnöke,
Michael Wiederer.
Szintén a korábbi pozitív ta-
pasztalatoknak köszönhetően 2017
után 2022-ben ismét Budapesten
lesz a cselgáncs-világbajnokság.
Marius Vizer, a sportág nemzetközi
szövetségének (IJF) elnöke abból
SPORT 27
sem csinált titkot, hogy maga az
IJF is a magyar fővárosba tenné át
a székhelyét. Ez lenne az első olyan
nemzetközi szövetség, amely Bu-
dapestet választaná központjának.
Hogy ebben mekkora szerepe van
a 2020-as adótörvényeknek, azt
nem tudhatjuk, de tény: a jövő évtől
kezdve nemcsak a magyar sporto-
lók részesedhetnek az ekhós adó-
zás előnyeiből – 500 millió forint
éves bevételig alkalmazhatják ezt
az adózási formát –, hanem az itt
sportoló külföldiek, sőt az itt mun-
kát vállaló edzők, sportvezetők is.
„Természetesen mindent
megtettünk és megteszünk azért,
hogy a világversenyek mellett a
nemzetközi szövetség hazánkba
tegye át a székhelyét. Két évvel
ezelőtt részvételi rekordot értünk
el a világbajnokság megrendezé-
sével, hiszen 126 ország 731 spor-
tolója vett részt a budapesti vb-n.
szintén remélem, hogy Magyar-
ország három év múlva újabb em-
lékezetes világbajnokságot rendez
majd” – jelentette ki Tóth László,
a Magyar Judo Szövetség elnöke.
Szintén sikeres sportdiplomá-
ciai vizsgát tett a Magyar Birkózó
Szövetség (MBSZ), ugyanis a 2018-
as budapesti világbajnokságot kö-
vetően az azeri, a szerb és az olasz
szakszövetség elől megszerezte
a jövő márciusi, európai olimpiai
kvalifikációs verseny rendezési jo-
gát. A megmérettetésre 2020. már-
cius 19. és 22. között kerül sor. To-
kióba három út vezet: a szeptember
végi kazahsztáni világbajnokságról
súlycsoportonként az első hat, a
négy kontinens selejtezőiről két-
két, majd a világkvalifikációs tor-
náról szintén két birkózó, összesen
tehát kategóriánként tizenhat jut
el az ötkarikás szőnyegre. „Nem
véletlen, hogy a nemzetközi szö-
vetség, a UWW újra minket válasz-
tott ki egy ilyen jelentős viadal le-
bonyolítására. Bízom benne, hogy
megismételhetjük a tavalyi sikeres
versenyrendezést, miközben bir-
kózóink is eredményesen szere-
pelnek majd” – nyilatkozta Németh
Szilárd, a szövetség elnöke.
Ami valamennyi, az elmúlt
héten elnyert rendezési joggal
kapcsolatban kijelenthető: a már
meglévő létesítményekben tartják
majd meg, új, nagy költségű ki-
adásokra nincs szükség.
28 UTOLSÓ OLDAL
T
GULYÁS B ALÁZS
alán 2012-ben hívtak
utoljára Kötcsére, a fide-
szes értelmiségi holdud-
var randevújára. Akkor
még olyan kimagasló konzerva-
tív értelmiségiek között hallgat-
hattad az előadásokat, mint Bod
Péter Ákos, Pálinkás József vagy
éppen Chikán Attila. Valóban meg-
tisztelő volt ezekkel a koponyák-
kal egy (sátor)fedél alatt lenni,
és fogyasztani Kovács Kokó István
bográcsából a szarvaspörköltet.
Aztán eltűnt a szarvaspörkölt, és
jött Németh Szilárd a maga nyúljás
El-elmaradoztak
kötcsei sátorból a fent emlí-
tett emberi minőségek is, és
jöttek az ifjú törökök, akik
már elsősorban fideszesek
voltak, és csak másodsor-
ban keresztények-konzerva-
tívok, ha egyáltalán
birkafejével, pacalos bikahere-
csipszével. Aztán el-elmaradoz-
tak kötcsei sátorból a fent említett
emberi minőségek is, és jöttek az
ifjú törökök, akik már elsősorban
fideszesek voltak, és csak másod-
sorban keresztények-konzerva-
tívok, ha egyáltalán. Akik azt les-
ték, hogy mit tenne Viktor, és nem
azt, hogy mit tenne Jézus.
MARABU CIVILIÁDA
Főszerkesztő: György Zsombor ·
Lapigazgató: Lukács Csaba · Lapszerkesztő:
Farkas Melinda· Kulturális szerkesztő:
Wekerle Szabolcs · Online: Bittner Levente ·
Főmunkatárs: Szerető Szabolcs, Torkos Matild
MAGA ITT A KULTÚRHÖRCSÖ G?
Szabad levegőn
A konzerv atív értelmiség kifarolása a kötcsei sátorból
Érdekes emberkísérlet lett vol-
na kipróbálni, vajon miképp re-
agálok, ha még ezután is hívtak
volna Kötcsére. Vajon mentem
volna? És ha igen, még meddig?
Mi lett volna az a pont, amikor a
lelkiismeretem már nem engedte
volna, hogy egy akolban legyek
egy Kósa Lajossal vagy egy Rogán
Antallal, és ami a legfontosabb,
mikor fordult volna át, és éreztem
volna azt, hogy én már egy Orbán
Viktorral sem akarok egy akolban
lenni? Erre már soha nem tudjuk
meg a választ, ám mindenesetre
azóta meglehetősen nagyot for-
dult velem is, és a polgári értel-
miséggel is a világ.
Nekem 2013. volt a vízválasztó
a negyedik alkotmánymódosítás-
sal. Ez a módosítás az alaptörvény
huszonkét cikkét módosította, és
ezzel az ország megindult az ön-
kényuralom rögös útján. Ez volt az
a bizonyos változtatás, amely az
Alkotmánybíróság által korábban
vizsgált és kifogásolt törvényeket
nemes egyszerűséggel beemelte az
alaptörvénybe, és ezzel párhuza-
mosan megszüntette annak lehe-
tőségét, hogy az Alkotmánybíróság
azt vizsgálja. Mások – megkoc-
A rajzban ábrázolt történet szereplői kitalált alakok, bármilyen megegyezés,
hasonlóság a valósággal csupán a véletlen műve.
Kiadó: Alhambra Press Bt.
Szerkesztőség, postacím: 1094 Budapest,
Balázs Béla utca 15–21., C ép., fszt. 5.
Telefon: +36 (1) 303 3944; +36 (70) 210 7343
Kapcsolat: szerk@magyarhang.org
Orbán Viktor és csapata Kötcsén,
2018-ban. A felel s jobboldali
értelmiség elhagyta a Fideszt
FORRÁS: ORBÁN VIKTOR FACEBOOK-OLDALA
káztatom – a többség a mindent
eluraló korrupciót tekintik a 2010
utáni Orbán-kormányok eredendő
bűnének, én azonban a jogállam
lebontását. Megítélésem szerint
sokkal nagyobb, és nehezebben
reparálható károkat okozott a Fi-
desz azzal, hogy Magyarországot
a közép-ázsiai hibrid rezsimek
színvonalára süllyesztette. Nekem
ez volt a vízválasztó, és az addig
Előfizetés: elofizetes@magyarhang.org
Előfizetés egy évre: 23 400 Ft,
fél évre: 11 700 Ft., negyedévre: 5850 Ft
Online: www.magyarhang.org
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt.
2019. JÚLIUS 19–25.
fokozatosan gyűlő kétségek át-
szakították a gátat, hogy a vízügyi
hasonlatoknál maradjunk.
No de kik maradtak a kormány-
párt holdudvarában? Mága Zoltán
és Leslie Mandoki színvonalú mu-
zsikusok, Schmidt Mária színvonalú
történészek meg a Bayer Zsolt-féle
káromkodásból katedrálist állítók.
Nem túl impozáns névsor.
Könnyedén kijelenthető, hogy a
felelős, jobboldali értelmiség ott-
hagyta a Fideszt, és ugyan a senki
földjén, de mégis nagy szellemi
szabadságban éli életét. Virágoz-
nak a különböző konzervatív szel-
Megrendelhető a www.magyarhang.org  telefonon +36 (1) 767 8262 számon,
oldalon, vagy az ország bármely postáján,
a hírlapot kézbesítőknél,
a www.posta.hu webshopban,
e-mailben a hirlapelofizetes@posta.hu címen,
lemi műhelyek, kezdve Pálinkás
Józsefék Felelős Értelmiség közös-
ségétől, az Eötvös Csoporton és a
Csengey Dénes Körön át egészen
a Márki-Zay Péter körül gyüleke-
zőkig. Egész szerkesztőségek hát-
ráltak ki a Fidesz mögül az elmúlt
években, itt érdemes megemlí-
teni persze lapunkat, a Magyar
Hangot, amely a Magyar Nemzet
örökségét viszi tovább, valamint a
Heti Válasz hagyományait folytató
Válasz Online-t. Sokszor magunk
sem vesszük észre, mennyire jót
tett, és milyen energiákat szaba-
dított fel ebben a polgári értelmi-
ségi rétegben a Fidesz utáni sza-
bad levegő.
Innen lehet és érdemes elru-
gaszkodni. Mert a Fideszt levál-
tani nem fog sikerülni anélkül,
hogy ne „állítanánk át” fideszes
szavazókat is az erő világos olda-
lára. Ez pedig a kormánykritikus,
jobboldali, „polgári Magyarország
árvája” értelmiség nélkül nem fog
működni. Az a furcsa helyzet állt
elő, hogy egy politikai mozgalom
holdudvara előbb jött létre, mint
maga a politikai szerveződés. Ez
abba a kényelmes helyzetbe he-
lyezte a polgári értelmiséget, hogy
maga választhatja ki, hogy ki mel-
lé áll. A polgári, konzervatív pár-
tot szervezők (ez lehet valamely
meglévő politikai közösség, de
lehet teljesen új párt is, majd az
idő eldönti) kössék fel a gatyáju-
kat! Ezúttal nagyon kritikusak le-
szünk, mert egyszer már nagyon
megjártuk.
levélben a MP Zrt. 1900 Budapest címen.
ISSN: 2630-8258