Name: Balogh Agnes

Order: 2351345

Köszönjük a vásárlást a szerző és a kiadó, valamint a terjesztő nevében is. Vásárlásával

támogatta, hogy Magyarországon az elektronikus könyvkiadás fejlődni tudjon, a digitális
kereskedelemben kapható könyvek választéka egyre szélesebb legyen. Köszönjük, és reméljük
webáruházunkban hamarosan viszontlátjuk.
 30
ANGOL-MAGYAR
MESE
a szorgalomról és
a lustaságról

Roland
 Tartalom / Content
A terméketlen föld / The Barren Land ...................................................................................... 3
A két fűrész / The Two Saws ...................................................................................................... 4
A lusta fiú / The Lazy Boy .......................................................................................................... 5
A kőfaragó / The Stonemason ................................................................................................... 6
A teknősbéka és a nyúl / The Turtle and the Rabbit ................................................................. 7
A szorgalmas tyúkocska / The Hard Working Hen .................................................................. 8
A három leány kovácsműhelye / The Smithy of the Three Girls .............................................. 9
Jánoska, a favágó óriás / John, the Giant, Becomes a Woodcutter ......................................... 10
A vak és a sánta / The Blind and the Lame .............................................................................. 11
A legkönnyebb munka / The Easiest Job ................................................................................. 12
A szomjas hangya / The Thirsty Ant ....................................................................................... 13
A három lusta / The Three Lazy .............................................................................................. 14
A tücsök legendája / The Legend of the Cricket ..................................................................... 15
Mi, a méhek / We, the Bees ...................................................................................................... 16
Pepe kutya és a méhecske / Peter and the Bee ........................................................................ 17
A guzsaly, a vetélő és a tű / The Needle, the Spindle, and the Shuttle .................................... 18
A légy és a hangya / The Fly and the Ant ................................................................................ 19
A lusta lány és a fonólányok / The Lazy Girl and the Weavers ............................................... 20
A boldogtalan madár / The Unhappy Bird ............................................................................. 21
A festő vetélytársa / The Painter’s Competitor ....................................................................... 22
A jó leány / The Good Girl ...................................................................................................... 23
A paraszt és a medve / The Peasant and the Bear ................................................................... 24
A hosszú nevű kiscsibe / The Chicken With a Long Name ..................................................... 25
A lusta fazekas és a szorgalmas szobafestő / The Potter and the Painter ............................... 26
A háziasszony, a cselédek és a kakas / The Housewife, the Maids, and the Rooster ............. 27
A kutya és a tyúk / The Dog and the Hen ................................................................................ 28
Csöpi egy napja / Sandy’s Day ................................................................................................. 29
Herbert nyuszi farka / Herbert’s Tail ...................................................................................... 30
A férj és a házimunka / The Husband and the Household Work ........................................... 31
Nem olyan, mint az anyámé... / It’s Not Like My Mother Did It… ........................................ 32

© Roland Kiadó

Keresse a Roland Kiadót a Facebookon is!

facebook.com/Rolandkiado
e-mail: office@roland-toys.eu
www.roland-toys.eu

A magyar nyelvű kiadás tekintetében minden jog fenntartva a Roland Kiadó részére.
Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a Roland Kiadó előzetes írásbeli
hozzájárulásához kötött.

ISBN 978-615-5913-30-3

Kiadás vezető: Lengyel Orsolya

Felelős kiadó: a Kft. ügyvezetője
Nyomdai munkák: Generál Nyomda Kft., Szeged
 A terméketlen föld
E gyszer egy ország királya úgy határozott, hogy igazságosan elosztja földjét az alattvalói között.
Amikor megtudták ezt a parasztok, már kora reggel a palota köré tömörültek, és hálából mind-
egyik hozott valami ajándékot a királynak. Rövid időn belül meg
is kapták a legjobb termőföldeket.
Utoljára maradt egy dolgos földműves. Neki már nem jutott
jó föld, ezért a király adott neki egy darab köves, terméketlen
földet, amit eddig mindenki visszautasított. Az ember hálásan
megköszönte az adományt.
Másnap nekilátott megművelni a földet: felásta, megtrágyázta
és bevetette búzával. Szomszédjai csodálkoztak, hogy a búzája
szebb lett, mint az övéké, és hamarosan nagyobbra is nőtt. Szeret-
ték volna megvásárolni tőle a földet:
– Add el nekem – kérte az egyik szomszéd –, hiszen kavicsos és
terméketlen. A föld árának a tízszeresét fizetem érte!
A paraszt gondolkodóba esett, majd így válaszolt:
– A legnagyobb örömmel eladnám neked, de amint mondtad,
kavicsos és terméketlen. Nem szeretnék senkit sem becsapni, leg-
kevésbé a szomszédomat!
És szorgalmasan művelte tovább a földjét, amely meghálálta a sok
gondoskodást, és bő terméssel jutalmazta a szorgalmas gazdáját.

The Barren Land

O nce upon a time, there was a king in a country who decided to do justice to his subjects and to
divide the land. When the peasants found out, they gathered at the court in the morning and
gave the king some gifts, so they received the best land.
Towards the end of the division, there came also a hard working peasant. He had no choice left,
so the emperor gave him a lot that everyone else had rejected because it was barren and stony. But
the man thanked him and left. The next day he began to cultivate
the soil: he dug and fertilised it, and then he sowed wheat. To the
surprise of all his neighbours, our peasant’s wheat was nicer than
theirs. Seeing something like this, people tried to persuade him to
sell his land to them.
“Sell it to me”, one neighbour told him one day, trying to con-
vince him, “because it is very stony and barren. I will give you ten
times the price of the land!”
The peasant fell into his thoughts, and then he answered:
“I would gladly give it to you, but as you said, it is barren and
stony, and I would not like to fool anyone, especially you, my neigh-
bour.”
So, the peasant continued to cultivate his land with diligence,
and it rewarded his master with a rich harvest.
3
 A két fűrész
V olt egyszer egy parasztember, aki a vásárban vett magának két
szép új fűrészt. Felesége nem nagyon örült, amikor látta, hogy
mire adta ki a pénzt. De másnap, mikor a férje elmondta, hogy ki fogja
vágni a kiszáradt körtefát az udvaron, már elégedettebbnek tűnt.
A két fűrész fel volt akasztva a többi szerszám mellé a fészerben. A régi
szerszámok nagyon irigykedtek rájuk, de a legirigyebbek a régi rozsdás
szegek voltak. Első nap a gazda mindkét fűrészt használta, hogy egyfor-
mán kopjanak, este pedig visszaakasztotta mindkettőt a fészerbe.
Az egyik fűrész nagyon fáradt volt, mert egész nap kemény munkát
végzett. Irigykedve nézte a szegeket, amelyek egy sarokban hevertek, és
egész álló nap nem csináltak semmit. A szegek valahogy rájöttek, hogy
mi jár a fűrész fejében, és azt tanácsolták neki, hogy ne engedelmesked-
jen a gazdának, akkor majd ő is egész nap a fészerben pihenhet.
A lusta fűrész megfogadta a tanácsot. A paraszt látván, hogy nem tud vele dolgozni, valóban békén
hagyta. A másik fűrész végezte a dolgot, boldogan munkálkodott mindig, ha a gazdának szüksége volt rá.
Teltek-múltak az évek, és a lusta fűrész megrozsdásodott. Szomorúan látta, hogy a testvére csillogva
lóg a szegen, és mennyire boldog egy-egy munkanap után.
Az öreg parasztember a fiaira hagyta a gazdaságot, akik egy napon benyitottak a fészerbe. Meglátták
a rozsdás szegeket és a rozsdával bevont lusta fűrészt, hát kidobták őket. Viszont a szorgalmas fűrész
becsben volt tartva, noha már nem volt új, de nagyon jól lehetett vele dolgozni.

The Two Saws

T here was once a peasant who went to the fair and bought two new saws. His wife did not seem
too pleased when she saw on what he spent his money, but the next day, when the man told her
that they would cut the old pear tree out of the yard, he was happier.
Meanwhile, the saws were hanging next to the other tools in the shed. The old tools were very envi-
ous, especially the old and rusty nails. On the first day of work, the man took both saws, to use them
equally, and at the end of the day, he locked them in the shed. One of them was very tired, because of
the hard work, and was jealous of the nails that stood in a corner and did nothing all day long. The
nails guessed what he was thinking and told him that he should not listen to his master and he would
be able to rest in the shed all day.
The lazy saw listened to their advice, and the peasant, when he saw that
he could no longer work with him, left him, indeed, on the wall. The other
saw did his job, working happily whenever his master needed it.
The lazy saw had been rusting for years. He now envied his brother,
who was shining like new, happy with himself and cheerful after a day’s
work. After a while, the old peasant left his household in the hands of the
sons, and they came in the shed one day. Seeing the rusty nails and the lazy
saw, now covered with rust, they threw them into a pit. On the other hand,
the keen saw was highly appreciated; although he was no longer new, they
could work very well with him.
4
 A lusta fiú
V olt egyszer egy lusta, elkényeztetett fiú. Amikor felnőtt, az édes­
apja egy életre szóló leckét akart neki adni, ezért elküldte, hogy
keresse meg a mindennapi kenyérrevalót.
– Drága fiam! Elérkezett az idő, hogy lásd te is, mit jelent a munka!
Most eredj, és addig ne is térj haza, amíg meg nem keresed a magad pén-
zét!
A fiú nagyon elkeseredett és panaszkodott az édesanyjának. Az anyja szíve
megesett a drágaságán, és adott neki két pénzérmét, majd a lelkére kötötte,
hogy pár óra séta után térjen vissza munkától fáradt ábrázattal. A fiú így is tett.
Amikor hazatért és átadta apjának a megkeresett pénzt, az a tűzbe dobta, mond-
ván, hogy nem a homloka verejtékével szerezte azt.
Másnap újra elküldte dolgozni. Ez alkalommal a legénynek szerencséje volt,
mert rövid kóborlás után, amikor egy fa árnyékában megpihent, az út szélén
talált két pénzérmét. Boldogan ment hazafelé, vitte az apjának.
– Ezt a pénzt nem te kerested – mondta az apa és a tűzbe dobta.
Harmadnap a fiú látta, hogy nincs más választása, elment a szomszéd kovács­
hoz. Ő örömmel adott munkát a legénynek. Egy fáradságos nap után a fiú elége-
detten tért haza, mert ez alkalommal érdem szerint kereste meg a pénzt. De az
apa újból a tűzbe dobta. Ekkor a legény hirtelen utánaugrott:
– Látod, fiam! Ez az a pénz, amit a saját verejtékeddel kerestél – mondta az apa.

The Lazy Boy

H e was once a lazy and spoiled boy. When he grew up, his father wanted to give him a life lesson,
so he sent him to earn money for his daily food.
“Dear son, it’s time to see what work means! Go where you know and do not come home until you
earn your own money!”
The son, very upset, went and complained to his mother. She was pitying the boy, so she gave him
two coins, and then advised her son to go for a walk and return after a few hours as if he were tired
from work. The boy did just that, but when he returned home and gave the father the money he earned,
the father threw it into the fire, telling him that there was no money earned from his work.
The next day, he sent him back to work. This time, the boy was lucky
because, after a few hours of walking around, while resting in the shade of
a tree, he saw two coins on the roadside. He took them happy to his father.
“This is not the money earned by you!”, the father said and threw
them into the fire.
On the third day, the boy saw that he had no choice, so he went to
a blacksmith in the neighbourhood. After a full day of work, the boy
returned home cheerful, because this time he had earned the money
he worked for. But his father threw them into the fire again. Then the
boy jumped after them.
“See, son, only this money is earned from your work!”
5
 A kőfaragó
É lt egyszer egy szegény kőfaragó aki így sóhajtott magában: „De szeretnék király lenni, akkor
én lennék a leghatalmasabb a Földön!” Jóformán még be sem fejezte a gondolatmenetét, arra
eszmélt, hogy királyi ruhát visel és az alattvalói baldachin alatt
szállítják. Ekkor tudatosult benne, hogy ő a leghatalmasabb az
emberek között, de nem erősebb a Napnál, amely olyan erősen
süt. „Milyen jó lenne, ha én magam lehetnék a Nap, mert az
mindannyiunk felett áll” – gondolta magában.
És lám, egy pillantás alatt ő lett a Nap. De nemsokára
megjelent egy felhő, ami eltakarta, majd eső kerekedett belőle,
elmosva mindent maga körül. „Hm, úgy tűnik, a Nap sem a
leghatalmasabb. Őt elkergeti az eső. Én inkább az eső helyé­
ben szeretnék lenni.”
Alighogy kiejtette e szavakat, ráeszmélt, hogy ő már eső.
Jól érezte magát, mert senki és semmi nem állt az eső felett.
De öröme most sem tartott sokáig, mert beleütközött egy
kőtömbbe, ami közönyösen állt az esőben. „Hm. Ezt a követ esőként
sohasem fogom tudni megformálni, csakis egy kőfaragó tudná ezt megtenni.” – gondolta magában.
Ekkor ébredt rá, hogy milyen fontos egy kőfaragó munkája, és azt kívánta, hogy újból az lehessen,
aki volt. A vágya ismét beteljesült. Azóta a kőfaragó nem panaszkodik többé, megtanulta értékelni a
munkáját, és még ma is szorgalmasan dolgozik.

The Stonemason
T here was once a poor stonemason who thought: “How much I wish I were a king! I would be the
strongest on this earth!”. He did not even begin to think that he had woken up in royal robes,
having subjects. Then he realised that he is the strongest of people, but he is not above the sun, which
is so bright. “How good it would be for me to be the sun myself ”, thought the man, “because it is above
all of us”. And in a moment he became the sun.
Not too long ago, a large cloud appeared and covered it, and rain began to wash everything around.
“It seems that even the sun is not the greatest. It is driven
out of the rain. I would also like to be in the place of the
rain …” As he said these words, our man realised that he
was rain. He felt good now because no one and nothing
looked above the rain, but his joy did not last long, because
he came upon a large stone block that stood carelessly in
the rain. “I will never be able to shape it”, he said. “Only a
stonemason could give this stone a beautiful shape.”
Then, he realised how important the stonemason work
is and wanted to rediscover what it was. His desire was ful-
filled and since then the stonemason has never complained,
he even learned to appreciate his work and, even now, he is
working diligently.
6
 A teknősbéka és a nyúl
H ol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyúl, aki azzal
dicsekedett az erdő lakóinak, hogy őt senki sem
tudja megelőzni a futásban.
– Kinek van bátorsága, hogy kiálljon velem? – kérdezte a
nyúl, de senki sem válaszolt neki.
Idővel az állatok megunták a nyúl dicsekvését, de senki
nem tudott mit tenni, mert valóban ő volt a leggyorsabb
mind közül.
Egy napon valaki mégis vette a bátorságot, és elfogadta a
nyúl kihívását. Ez a valaki pedig nem más volt, mint a teknősbéka.
– Majd én versenyzek veled – mondta neki a teknős.
– Éppen te? – nevetett a nyúl. – Nem szeretném, hogy szégyenben maradj az erdő lakói előtt. Inkább
ismerd be te is, mint a többiek, hogy én vagyok a leggyorsabb!
De a teknős nem hagyta magát, így hát a versenyt másnapra ki is hirdették. Amikor megadták a raj-
tot, a nyúl jóval maga mögött hagyta a teknősbékát. Majd, hogy jót szórakozzon, lustán lefeküdt aludni
az út szélére, míg meg nem érkezik az ellenfele.
A teknősnek nagy erőfeszítésébe került a gyors haladás, de nem adta fel, szorgalmasan küzdött. A
nyúl jóízűen aludt, és csak akkor ébredt fel, mikor a teknős már csak egy lépésre volt a céltól. Hirtelen
felpattant, de már nem sikerült utolérnie, így a teknős nyerte meg a versenyt.
Tanulság: Aki szorgalmas és kitartó, még ha lassabban is, de mindig beér a célba!

The Turtle and the Rabbit

O nce upon a time, there was a rabbit that praised itself to all living creatures in the forest how no
one can overcome him.
“Who dares to try to beat me?”, the rabbit often asked, but nobody replied.
The animals had been tired for a while of the proud rabbit, but nobody contradicted him, because,
indeed, the rabbit was the fastest of all. However, one day, someone had the courage and accepted the
challenge of the rabbit: nobody else but the turtle!
“I’ll beat you!”, said the turtle.
“You?”, laughed the rabbit. “I wouldn’t want you to embarrass yourself in
front of the whole forest. You better recognise, as well as the others, that I
am the fastest animal.”
However, the turtle did not leave, so the race was about to take place
the next day. When the race began, the rabbit left the turtle far behind.
Then, to make fun of her, he lay on the side of the road to sleep until the
turtle would arrive. She did not give up and made great efforts to get
there as soon as possible. Meanwhile, the rabbit fell asleep and woke up
only when the turtle had but one step and crossed the finish line. It was no
longer possible to reach her, so the turtle won the race.
The lesson: whoever perseveres, even if it is slow, always gets to the finish
line!
7
 A szorgalmas tyúkocska
É lt egyszer egy szorgalmas tyúkocska, aki egyszer talált az ud-
varban egy szem búzát.
– Ki fogja elvetni ezt a szem búzát? – kérdezte meg a barátait, a ku-
tyát és a macskát.
– Én nem – mondta határozottan a kutya.
– Én sem – sietett a macska is válaszolni.
– Akkor elvetem én – határozta el a tyúkocska.
Így is tett. Kivitte a magot a kertbe és elvetette. Hamarosan a
magocska kikelt és megnőtt, így a tyúkocska újból megkérdezte:
– Ki fogja learatni ezt a búzát, amely ilyen szépre nőtt?
– Én nem – mondta a kutya.
– Én sem – felelte a macska.
– Akkor learatom én – mondta nekik a tyúkocska.
Aratás után a tyúkocska elvitte a búzát a malomba, lisztté őröltette, és ízletes kenyeret sütött belőle.
A barátai semmiben sem segítettek neki, pedig minden alkalommal kérte őket. Miután kivette a ke-
nyeret a kemencéből, a tyúkocska újból megkérdezte a kutyát és a macskát:
– Ki fogja megenni ezt a kenyeret?
– Én! – mondta sietve a kutya.
– Én is! – felelte örömmel a macska.
– Azt már nem! Én fogom megenni egyedül, hiszen én dolgoztam meg érte – válaszolta a tyúkocska.

The Hard Working Hen

O nce upon a time, a beautiful, hard working hen found a grain of wheat.
“Who will plant this grain of wheat?”, she asked her friends, a dog, and a cat.
“I do not!”, said the dog resolutely and the cat hurried to tell her: “Me neither!”.
“Then I’ll plant it!”, the hen decided.
And so she did: she took the seed into the garden and planted it. Soon, the wheat grain grew, so the
hen asked again:
“Who will reap this wheat that has grown so beautifully?”
“I do not!”, said the dog.
“Me neither!”, replied the cat.
“Then I will reap it!”, the hen said to them.
After she had harvested it, the hen took the wheat to the mill and
ground it, made flour and from the flour she prepared a ruddy bread.
Her friends didn’t help her at all, though she asked them every time. After
removing the bread from the oven, the hen asked:
“Who will eat this bread?”
“Me!”, the dog rushed to respond. “And I!”, the cat answered.
“I’ll eat it myself because I worked for it!”, the hen said to them.
And so, the dog and the cat have learned that they have to work to be
rewarded.
8
 A három leány kovácsműhelye
V olt egyszer egy király, akinek nem volt örököse. Elhatároz­ta,
hogy keres egy jóravaló fiút. Volt egy ifjú, aki nem ismerte
a gonoszságot, de lyukasmarkú volt, és óvakodott a munkától. A
király eldöntötte, hogy ezt az ifjút az udvarba hozatja és megváltoz-
tatja. Állandóan tanácsokkal látta el, tanította, hogyan válhatna
jó királlyá. Az ifjú meghallgatta, de ugyanazt a léha életet foly-
tatta, mint előtte.
A király egy utolsó próbálkozást tett: adott neki egy lovat,
és világgá küldte egy évre, mondván, hogy a tapasztalat az élet
tanítója. A fiú először egy kovácsműhely felé vette az útját,
hogy megpatkoltassa a lovát. A kovács nagyon szegényesen élt.
Az ifjú csodálkozva látta, hogy mégis milyen boldognak és meg-
békéltnek tűnik, habár keményen megdolgozik a mindennapi betevőért.
– Hogy lehetsz ilyen vidám? – kérdezte tőle.
– Gyere be szerény otthonomba és megmutatom – válaszolta a kovács, majd egy képet mutatott
három gyönyörű leányról. – Ők az én lányaim, és egyformán szeretem mindegyiket. Az életemben az
első a munka, a második az egészség, a harmadik a belső béke és a hála.
Ez egy fontos lecke volt a leendő királynak. Az év leteltéig a kovács mellett maradt. Teljesen megvál-
tozva tért vissza a palotába. Hamarosan bölcs és igazságos uralkodóvá vált. A kovácsnak pedig építtetett
egy új kovácsműhelyt, aminek ez lett a neve: „A három leány kovácsműhelye”.

The Smithy of the Three Girls

T here was once, in a far country, an old king, who had no heirs. He decided to look for a good
and worthy young man. He chose a young man who had never known wickedness, but he was
wasteful and avoided work. The king decided to bring him to court and advise him, teaching him how
to become a good king. The young man listened to him, but he led the same reckless life as before. Then
the king made a last attempt: he sent him into the world for a year, with a bag of money, a beautiful
horse and some food, telling him that the experience is the gift of life.
The young man went to a blacksmith to shoe his horse. The blacksmith was very
poor, and the young man was surprised to see him so happy and reconciled
with himself, although he was working hard for a few money every day.
“How come you are so cheerful?”, the young man asked.
“Come into my humble room and I’ll show you!”, answered the black-
smith, then showed him a portrait of three very beautiful girls. “They are my
three daughters and I love them equally: the first is work, the second is health,
and the third is inner peace and gratitude.”
This was an important lesson for the future king, and he even stayed with the
blacksmith until the end of the year. Then he returned changed at the palace, and
in a short time became a wise and righteous ruler. He built the blacksmith a new,
big and beautiful blacksmith shop, which he called “The Smithy of the Three
Girls”.
9
 Jánoska, a favágó óriás
E gyszer Jánoska, az óriás, elszegődött favágónak. De már az első
napon sem bizonyult szorgalmasnak, hisz mikor a többiek már
indultak az erdőbe, ő még fel se kelt.
Amikor nagy nehezen kikászálódott az ágyból, először is készített
magának egy tál borsólevest, hisz ez volt az erejének a titka. Miután az
egészet felfalta, elindult az erdőbe. Ott kiválasztotta a két legnagyobb fát,
kitépte tövestől, felrakta a szekérre, majd elindult vele hazafelé.
Egy völgyben néhány fatörzs útját állta. Jánoska ezt látván felemelte a
szekeret lovastól és átvitte a túloldalra.
A gazda nagyon elégedett volt vele, hiszen hamarabb hazaért,
mint a többiek, és még két hatalmas fát is hozott.
Mire a többiek hazaérkeztek, Jánoska már megint aludt.
– Jánoska most is alszik – panaszolták.
– Valóban – mondta a gazda. – De két alvás között hozott
két óriási fát.
Ekkor a többiek tátott szájjal bámulták a gyökerestől kitépett
fákat. Belátták, ha valaki náluk gyorsabban és ügyesebben elvégzi a munkát, akkor bizony megérdemli
a pihenést.
Nem vagyunk egyformák, van akinek több, másnak kevesebb időre van szüksége ugyanannak a
munkának az elvégzésére.

John, the Giant, Becomes a Woodcutter

J ohn, the giant, is a woodcutter. But even on the first day he was not a very hard worker. In the
morning, when the other workers woke him up to go into the woods, he didn’t even get out of bed.
When he finally got out of bed, he first prepared a soup, the secret of his strength. He then just went
to the woods and plucked two trees from the roots, the largest he found, which he put in the cart, and
then headed home.
On the way back, in a deep valley, several trunks of trees blocked his path. John, seeing them, did
not sit still, but lifted the wagon over his head and passed it to the other side of the valley. At home, the
master was very pleased when he saw that he had returned before the others, with two huge trees. After
that, John does not expect his co-workers but goes to bed.
When the others returned from work, they started to complain
about John to their master.
“John is still sleeping!”, they said.
“Yes, but while he was sleeping he cut two trees!”, said the
master, pointing to the trees.
Everyone looked at the trees and they were amazed, but
they realized that if someone does the job faster and better
than they do, he deserves to be praised because everyone is
different: some need more time to finish the job, some a little
bit less.
10
 A vak és a sánta
V olt egyszer egy szorgalmas ember, akinek volt egy
almáskertje. „Milyen rátermett csőszt találhatnék, aki vi­
gyázna a kertemre? – tűnődött. – A legjobb egy vak lenne, hogy ne
láthassa az almákat, vagy egy sánta, aki nem tud felmászni értük.”
Ahogy így gondolkodott, közben az évi nyereségét számolgatta. Végül
csősznek felvett egy vakot és egy sántát is.
Egy napon a sánta megállt a fa alatt, és sóvárogva tekintett a szép
almákra.
– Sohasem láttam még ilyen gyönyörű almákat! Szedjünk
néhányat! – csalogatta a vakot, majd egy elképesztő ötlettel állt
elő: a vak vállára ült és onnan irányította az almák felé. Szedtek
egy nagy zsák almát, amit két részre osztottak.
Ezt többször is megismételték, egészen addig, amíg a gaz-
da észre nem vette a lopást. Egy este ugyanis a gazda lesben
állt, mert észrevette, hogy meg van dézsmálva az almatermés.
Megdöbbenve látta, hogy a tolvajok nem mások, mint a csőszök.
Hangos csalódás tört fel a torkából:
– No lám, a ravaszság győzött a szorgalom felett! A saját csőszeim vezettek az orromnál fogva.
De azért nem volt olyan kapzsi, hogy egy jót ne nevessen a helyzeten, ahogy a sánta a vak lábával jár,
a vak viszont a sánta szemével lát.

The Blind and the Lame

T here was once a man who had an apple orchard and he thought: “What better guards could I
find to guard my apples than a blind that cannot see them and a lame who cannot climb them?”.
After considering how much he would pay them, he did just that.
One day, the lame stopped in front of some trees, admiring the beau-
tiful fruits:
“I’ve never seen such beautiful apples! Let’s take a few!”, he told the
blind man.
“We can’t do that because I can’t see and you can’t climb after them.”
After convincing the blind man, he came up with an amazing idea:
he sat on the blind man’s shoulders and picked up a large bag of apples
which they then divided equally.
Getting the taste, they repeated the story, until the master noticed that
he is missing apples.
One night, the master hides to watch where the apples disappear. See-
ing that the guards were thieves, he was shocked. Surprised, he said:
“I was wrong when I thought they would be good guards because their
cunning is greater than their honor.”
Even so, he couldn’t help but be amused when he saw a lame who was
walking on the feet of a blind and a blind who saw with the eyes of a lame!
11
 A legkönnyebb munka
É
neki.
lt egyszer egy ember, aki naphosszat csak panaszkodott a fe-
leségének, hogy milyen fáradt, és milyen nehéz munkája van

– Bezzeg neked semmi dolgod! – mondta. – Egész nap itthon

vagy, nincs semmi munkád.
Az asszony megunta a sok siránkozást.
– Ma én megyek helyetted aratni – mondta egy reggel. – Neked
nem lesz semmi dolgod itthon, csak fejd meg a tehenet, forrald fel
a tejet, etesd meg a gyerekeket, adj enni a tyúkoknak, főzz ebédet
és seperd ki a házat és az udvart.
Az ember boldog volt, hogy egész nap pihenhet. Lassan elindult megfejni a tehenet. Alig kezdte el,
gyereksírást hallott. Szaladt be a házba, ezalatt a kutya kiöntötte a kifejt tejet, csak egy csészére való
maradt. Ezt odatette forralni, és közben kiment udvart seperni. Ezalatt a tej kifutott, sőt még a lábas is
elégett. A gyerek éhen maradt, az apa azt sem tudta, hogyan vigasztalja meg. Az udvar csak félig volt
kiseperve, de a tyúkok már kotkodácsoltak az éhségtől. Adott nekik kukoricát, és gyorsan kiment a
kertbe zöldséget szedni a leveshez. Sietett volna vissza, ám a nyitva felejtett kapun a tyúkok mind ki-
mentek és lecsipegették a zöldségeket. Mire a felesége hazaért, az egész ház a feje tetején állt.
– Jól megleckéztettél! – mondta az ember. – Holnap szó nélkül megyek a mezőre. Most már belátom,
hogy a te munkád egyáltalán nem könnyű itthon. Csodállak téged, amiért egyedül mindent szépen el
tudsz végezni a ház körül, és tiszta házban finom étellel vársz mindennap haza.

The Easiest Job

O nce, in a village, lived a man who was complaining all day long to his wife how tired and how
hard the fieldwork is:
“How good can it be for you, who stay home all day and do nothing!”
For a while, the woman was tired of hearing him complaining, so one morning she woke up at dawn
and told her husband that she is going to reap the harvest, and he may stay home.
“You don’t have to do much. Just milk the cow, boil the milk and feed the baby, give food to the birds,
prepare lunch, broom a little in the yard and the house.”
The husband, happy that he could rest for a full day, went slowly with the bucket to milk the cow.
While milking, he hears the baby crying and quickly runs into the house. Meanwhile, the cow over-
turned the bucket with milk, so the man was left with only a cup of milk that he went to boil it. In the
meantime, he went out to sweep the yard, but the milk burned. The
man did not know what to do now: the child was hungry, but he had
no milk. The yard was half-swept, and neither did the chickens get
their meal. The man threw some grains at them and then went to the
garden to pick up vegetables for the soup. He hurried back but he left
the door open, so the birds came in and nibbled the vegetables. When his
wife arrived home, all was turned upside down.
“You gave me a good lesson!”, he told her. “Your work is not easy and now
I wonder how you do everything all by yourself!”
12
 A szomjas hangya
E gyszer egy hangya nagyon szomjas és kétségbeesett volt,
mert napok óta semmi innivalót nem talált. Már-már azt
hitte, hogy szomjan fog halni, amikor egy vízcsepp esett rá, és
megmentette az életét. Tulajdonképpen ez egy varázskönny­
csepp volt, amely akkor jelenik meg, amikor a fájdalom
már-már elviselhetetlen.
A történtek után a hangya azon kapta magát, hogy érti
az emberek nyelvét. Hirtelen egy hatalmas gabonaraktár-
ban találta magát, ahol egy leány sírdogált.
– Miért sírsz ilyen keservesen? – kérdezte a megrémült
hangya.
– Elrabolt egy medve, és csak akkor bocsát szabadon, ha ezt a
halom gabonaszemet kiválogatom, külön-külön a búzát, a rozst és az árpát.
– Hiszen ez egy egész hónapig is eltarthat! – kiáltott fel a hangya, amikor az óriási halom gabonát
megpillantotta.
– Ha holnapig nem végzek vele, meg fog enni! – sírdogált tovább a leányka.
– Ne sírj, segítünk mi neked!
Ezzel a hangya sietve távozott, elhívta testvérkéit a hangyabolyból és gyorsan munkához is láttak.
A kis hangyák munkájának hála, reggel a medve mindent úgy talált, ahogy azt megparancsolta. Így
mentették meg a szorgos hangyák a lány életét.

The Thirsty Ant

T he ant was thirsty and desperate because she couldn’t find drinking water. She thought she was
going to die of thirst when a drop of water fell over her and saved her. In fact, it was an en-
chanted tear, which only falls when the pain is hard to bear.
Suddenly, the ant found herself speaking and understanding people’s language. In the grain store
where she was, in a corner, crying, a little girl was crouching.
“Why are you crying so bad?”, the ant asked, frightened.
“A bear has kidnapped me and won’t let me go unless I choose this
big bunch of wheat, barley and rye in three separate piles.”
“But that lasts a whole month if you work alone!”, said the ant when
she saw the big pile of cereal.
“If I don’t finish by tomorrow, the bear will eat me!”, said the little girl.
“Don’t cry, we’ll help you!”, replied the ant, and hurried away to call its
relatives to get to work.
It wasn’t long, and lots of ants appeared near the pile of grain. Imme-
diately the piles were ready, and the little girl, glad, did not know how to
thank them for their help.
Thanks to the work of the little ants, in the morning the bear found
the grain in piles, just as he had requested. This is how the hard-working
ants saved the girl’s life.
13
 A három lusta
A király érezte, hogy napjai meg vannak számlálva. Azon-
ban eszébe jutott, hogy a három fia közül még nem válasz-
tott trónörököst. Mivel a fiai csak a semmittevésben jeleskedtek,
úgy döntött, hogy arra hagyja a királyságot, amelyik a leglustább.
Magához hívatta hát fiait, és megkérdezte tőlük, melyikük a leglus-
tább.
– Én annyira lusta vagyok – szólt az első –, hogyha alvás előtt
a szemembe esik valami, inkább nem alszom egész éjjel, mintsem
hogy kiszedjem.
– Én annyira lusta vagyok, ha a tűz mellett ülök és rám esik egy
parázs, inkább hagyom leégni a lábamat, minthogy arrébb rakjam
– dicsekedett a középső fiú
Ekkor a legkisebbik fiú állt az édesapja elé, és így szólt:
– Én pedig annyira rest vagyok, hogyha felakasztanának, és a
kezembe adnának egy kést, inkább meghalnék, semhogy a késsel
elvágjam a kötelet.
A király maga is meglepődött, hogy milyen lusta gyermekei van-
nak, és gondolkodni kezdett, hogy melyikre is hagyja a birodalmát. Végül eldöntötte és így szólt a fiaihoz:
– Ennél nagyobb lustaság nem létezik, mint amit a legkisebbik fiam mondott! Te leszel hát a király!
– mondta a harmadik fiúnak.

The Three Lazy

T he king felt that his days were numbered. He remembered that he had not yet decided which
one of the three sons will be a good successor to the throne. He thought his sons were good at
only one thing: doing nothing. So he decided to choose the one who is the best at doing nothing. He
called his sons and asked which of them is the laziest.
“I am so lazy”, said the first, “that if, before bed, something falls into my eyes, I prefer not to sleep all
night than to get tired of getting it off ”.
“And I”, said the second, “if I sit by the fire and a spark land on
my foot, I don’t move my foot, because it would be too tiring. I
better let it burn”.
“And I’m so lazy”, the third said proudly, “that if I was hanged
and I would get a knife with which I could cut the noose, I
would rather be hanged than to get tired of raising my hand”.
The king was surprised at how lazy his children were and
thought which one would be better suited to inherit the
throne. Finally, he decided and told his sons:
“A laziness greater than the smaller son has does not exist!
He will be the king!”
The other two were happy that he didn’t choose them be-
cause it was better for them to do nothing than to be kings.
14
 A tücsök legendája
V olt egyszer egy fiatal legény, aki nagyon lusta
volt, ugyanakkor nagyon szép is. Csodás
énekhangjának híre az egész királyságot bejárta.
A hercegkisasszonyok csakis utána vágyakoztak,
róla álmodoztak, mindegyikük őt akarta magának
férjül, senki mást. Folyton-folyvást mindenki csak
róla beszélt.
Mindenki csodálta ezt az ifjút, kivéve a királyt, ő
ki nem állhatta. Irigyelte csodás hangjáért és fess kül-
leméért. Irigyelte azért is, mert hiába ő volt az egyik leggaz-
dagabb király a világon, a hercegkisasszonyok mégis ez után a lusta ifjú
után vágyakoztak. A király attól félt, hogy a menyasszonya is beleszeret a fiúba. Ezért megkérte az ifjút,
hogy az ő kedvesének sohase énekeljen.
Ám a legény nem teljesítette a király kérését, és énekelt a király menyasszonyának is. Meglátta ezt a
Nap, és nagyon megharagudott a legényre. Nagy haragjában tücsökké változtatta.
– Mostantól ez lesz a büntetésed, örök életedben tücsökként kell élned. Éjjel-nappal muzsikálhatsz,
akinek csak akarsz!
Meghallották a hercegkisasszonyok, hogy mi történt a fiúval. Bánatukban apró kis hangyákká vál-
toztak, és egész életükön át szorgalmasan hordták az élelmet a tücsöknek.
A mai napig is a tücsök csak muzsikál, míg a szorgos hangyák mindig csak dolgoznak.

The Legend of the Cricket

O nce upon a time, there was a handsome and endearing boy, and the news of his delightful voice
spread to the whole kingdom. All the emperor’s girls dreamed of him and wanted to be his
wives. Everyone liked him, only the king could not stand him. How, Lord, would not have hated him
when he was the greatest and most famous king in the world, and yet he was not even noticed by the
girls from his kingdom.
Also, the king was afraid that his fiancée might fall in love with the young man with a wonderful
voice, so he forbade him to go and sing to her. But the young man did not respect the king’s decision
and more and more often went and sang to her. Seeing
these, the Sun became angry and turned him into
a cricket.
“This will be your punishment from now on:
you have to live like cricket for the rest of your
life! Now you can always sing, whenever you
want!”
When the young man saw how he looks now, he was
ashamed of himself and since then he is hiding.
Hearing what had happened, the beautiful girls were upset and,
turning themselves into ants, carried food to the poor cricket. To this day, the
crickets only sing, and the ants take care of them not to starve.
15
 Mi, a méhek
E gy nap a hereméh elment sétálni a kertbe és csak
késő este jött vissza. Nem volt fáradt, de hát mitől is
lett volna? Hisz csak lustán pihengetett egy virágszirmon,
álmodozott egy rózsalevélen, megcsodált egy pillangót, és
elbeszélgetett egy darázzsal. És hipp-hopp, el is telt a nap.
Ment egyenesen a kaptár étkezőjébe. Ott azonban hiába
kereste, nem találta a bögréjét.
– Hol van a mézzel teli bögrém? – kérdezte felháborodva.
– Azt eszed, amit gyűjtöttél – válaszolta neki egy szorgalmasan sepregető méhecske.
– De akkor éhen pusztulok. Nem, az nem lehet… Jogom van a részemhez!
– Tessék, fogd a seprűt és takaríts ki!
– Én? Én sepregessek? De hiszen még sohasem dolgoztam.
– Látod? Éppen ez a gond… Mi egész nap dolgozunk. A méz nem magától gyűlik a kaptárban. Itt
mindenkinek van dolga.
– És ki döntött így? – kérdezte a hereméh.
– Mi, a méhek.
– Akkor panaszt teszek ellenetek a kaptár királynőjénél! Ezt meg fogjátok bánni!
Ezzel a hereméh mérgesen elhagyta a kaptárt.
Hogy hova ment, azt senki sem tudta. Ha találkoztok vele, mondjátok el neki, hogy aki nem dol-
gozik, az ne is egyék.

We, the Bees

A bee went out for a walk in the garden and returned late in the evening. She wasn’t tired when
she entered the hive. Why should it be? She slept on a flower. She dreamed something, lounging
on a red rose. She quarreled with a butterfly. She spoke something with a wasp. And the day was over.
Then he went quickly to the dining room of the hive, because she was very hungry, but could not find
her cup anywhere. In vain did she ask everybody, because no one knew what to answer her.
“Where’s my cup of honey?”, she asked angrily.
“Eat what you’ve gathered!”, an older bee told her.
“But then I’m going to die of hunger! It’s not possible! I have the right to
my portion!”
“Take the broom and clean the two honeycombs!”
“Me? Me with the broom? But I never worked in my life!”
“See? This is the problem! We work all day! Honey does not squeeze it-
self! Here everyone has a task to do.”
“And who decided all this?”, the lazy bee asked.
“We, the bees.”
“I’ll complain about it to the queen of the hive! You will be sorry!”
And the angry bee came out of the hive angrily. Nobody knows
where she went. If you find her somehow, explain to her that who-
ever does not work, does not eat.
16
 Pepe és a méhecske
E gy nap Pepe, a kiskutya, életében először meglátott egy méhecs­
két. Játékból óvatosan megpaskolta a méhecske hátát.
– Ne csináld! – mondta a méhecske morcosan. – Most nincs
időm erre, nagyon sok a dolgom. Ha felmérgesítesz, megcsíplek a
fullánkommal. Nem akarlak bántani, mert látom, hogy egy kedves
kiskutyus vagy.
– Mi az a csípés? – kérdezte Pepe.
– Valami, ami nagyon fájdalmas – monda a méhecske. – De
most megyek, mert ahogy az előbb is mondtam, még nagyon sok
a dolgom.
– Miért vagy olyan elfoglalt? – kérdezte Pepe.
– Pollent gyűjtök, amiből majd mézet csinálunk – válaszolta a
méhecske, miközben virágról virágra szálldosott.
– Vajon én szeretném a mézet? – faggatta tovább a kiskutyus.
– Nem hiszem. A kutyák inkább a húst kedvelik. Ja, és a házi papucsokat.
Erről hirtelen eszébe jutott a kutyusnak, hogy mennyire éhes. De még mielőtt hazaindult volna,
illedelmesen elköszönt a szorgalmas méhecskétől.
– Viszlát, kedves méhecske – mondta. – Ígérem, hogy amikor megint találkozunk, nem foglak
bosszantani, és nem foglak feltartani a munkádban. Egy nap szívesen megkóstolnám azt a mézet, amit te
készítesz. Amit ilyen nagy szorgalommal és ilyen nagy odafigyeléssel készítenek, az csakis finom lehet.

Peter and the Bee

O ne day, the puppy Peter saw a bee for the first time. In the play, he beat her lightly with his paw.
“Don’t do that!”, said the bee, upset. “I’m too busy to play, and if I’ll get angry, I’ll sting you.
That’s what bees do when they get upset, but I don’t want to sting you because I see you’re just a little
puppy.”
“What is a sting?”, Peter asked.
“It’s something painful”, the bee said. “But I’m busy so don’t
hold me back!”
“Why are you busy?”
“I gather pollen from flowers to make honey”, said the bee, as
it flew from one flower to another.
“Would I like honey?”, the dog continues to ask. “I would like
to eat a little!”
“I don’t think so”, said the bee. “Dogs prefer meat and slippers.”
Then Peter remembered that he was very hungry, so before
he left home he said goodbye to the bee.
“Goodbye, honey bee!”, he said. “Next time we meet, I won’t
be upsetting you anymore, but I would like to taste one day a
little bit of your honey. What is done with such diligence and
care can only be delicious!”
17
 A guzsaly, a vetélő és a tű
É lt egyszer egy kedves leány, aki árván maradt a világon. Nem
volt semmi más öröksége, csak egy guzsaly, egy vetélő és egy
tű. Az erdőben éldegélt egy eldugott kunyhóban. Szegény volt, de
nagyon szorgalmas, ügyesen megtanult fonni és varrni.
Mivel igen szépen dolgozott, a guzsallyal, a vetélővel és a tűvel
készített munkáival megkeresett annyit, hogy megéljen.
Egyszer egy fiatal herceg érkezett az országba, feleséget kere-
sett magának. Mindenkit megkérdezett, ki a legszebb és legszor-
galmasabb lány a vidéken. Sok gazdag és előkelő lányt mutattak
be neki, de a fiatal fonólányra senki sem gondolt. Nem úgy a
mindennapi, hűséges segítőtársak!
A guzsaly kiugrott a lány kezéből, és elkezdett futni az erdőn
keresztül, maga mögött húzva egy hosszú aranyszálat. A vetélő
megállt az ajtó előtt, és csodálatos szőnyeget szőtt. A tű őrült
táncba kezdett a megrökönyödött lány ujjai között, és nagy
buzgalommal varrta a terítőket, a függönyöket, a párnákat. Ha-
marosan vidám és barátságos lett a szegényes kunyhó.
A guzsaly aranyszálát követve hamarosan megérkezett a kunyhóhoz a herceg. A szorgalmas lány
takaros házacskája olyannyira megtetszett neki, hogy örökre ott is maradt. Talán még ma is élnek, ha
meg nem haltak.

The Needle, the Spindle, and the Shuttle

I n the forest, in a lonely house, once lived an orphan girl. She had no other dowry except a needle,
a spindle, and a shuttle. She was very poor, but she learned to crochet, and because she was hard
working and capable of handling the needle, the spindle and the shuttle, she managed to survive from
the things she did with them.
One day, a young prince arrived on those lands, looking for a wife.
He asked everyone who is the most beautiful and hard working girl in
those countries. Many rich, noble-faced girls were presented to him,
but no one thought of the young weaving girl. No one except her
daily help!
The spindle spun out of his hand and ran through the woods,
leaving a long thread of gold behind him. The shuttle entered the
door and wove a wonderful rug. The needle began to dance sprint-
ing between the girl’s fingers and sewed table tops, curtains, and pil-
lows; all of which were very beautiful. The poor house was transformed
into a cheerful and welcoming one. Following the golden thread, the
prince also soon arrived, and he liked the weaving girl and the welcom-
ing cottage so much, that he decided to take the girl to be his wife. The
girl gladly accepted and remained there forever. Maybe they still live
there today.
18
 A légy és a hangya
E gyszer a légy és a hangya azon vitatkozott össze, hogy kettejük
közül melyik a fontosabb és hasznosabb rovar. A légy, aki elég
közönséges volt, hevesen és durván kezdett csúfolódni:
– Az ilyen kicsi és jelentéktelen állat, mint te – csúfolta a hangyát –,
hogy mer magához hasonlítani engem, a levegő királyát?
És az önelégült légy még tovább is folytatta:
– Én a leghatalmasabb urak palotáiba vagyok bejáratos, püspökökkel
e­szem egy tányérból! Ha akarom, még azt is megengedhetem magamnak,
hogy egy király fején sétafikáljak!
A hangya szemrebbenés nélkül hallgatta végig a szemtelen légy öndicsére-
tét, azután a legnagyobb nyugalommal így válaszolt:
– Rendben van, elismerem, hogy bárkinek a fejére rá tudsz szállni, azonban
arra már nem vagy képes, hogy különbséget tegyél egy szamár és egy király feje között. A palotákban
pedig, őszintén szólva, nem vagy éppen szívesen látott vendég... – így védekezett a hangya.
Aztán már nem látta értelmét a vitának, tehát néhány szóval be is fejezte, elmondta még, amit akart,
aztán ment dolgára, hogy a téli ennivalót gyűjtse.
– De miért is fecsérelem rád az időmet ahelyett, hogy a téli elemózsiámat gyűjtögetném? Mi, hangyák
ugyan parányiak vagyunk, de szorgalmasak és előrelátóak, nem pusztít el bennünket még a fagy sem.
Ti, legyek, repüljetek bár a magasban, mikor megjön az első hideg, lehulltok a földre, akár az elszáradt
levél, hiába van szárnyatok!

The Fly and the Ant

O ne day, the fly quarreled with the ant to find out which of them was the most important of the
insects. The fly, mean, as you well know, began to make fun of ant:
“An insect as small and insignificant as you”, she said to the ant, “dare to compare with me, the prin-
cess of the air?”
“Why do you think you’re better than me?”, asked the ant.
“I can enter the palaces of the most powerful rulers and eat with the bishops at the same table! If I
want, I can afford to stay on the head of an emperor!”
Ant listened to her until the end, and then she answered:
“That’s right, I admit that you can sit on anyone’s head, but you can’t
tell the difference between the head of an emperor and that of a donkey.
And in the palaces, honestly, you’re not exactly welcome!”, the ant de-
fended herself.
Then, she ended the dispute and went to gather supplies for the winter:
“But why waste my time with you instead of collecting my winter supplies?
We, the ants, though we are small, are fierce and very cautious. And the frost
does not kill us. You, the flies, fly only to the height, but when the first cold
comes, you fall to the ground like dry leaves, with all your wings!”
Hearing all this, the fly didn’t know what to say, so she left, thinking that the
ant could be right.
19
 A lusta lány és a fonólányok
V olt egyszer egy nagyon lusta leány, aki egész nap csak henyélt,
akármit is mondott neki az édesanyja, semmit sem csinált meg.
Egy napon az anyja már annyira mérges lett rá, hogy nagyon-nagyon
megszidta. Arra járt a királynő, és meghallotta a nagy kiabálást. Be-
ment hát hozzájuk, hogy megnézze, mi történik.
Az asszony szégyellte bevallani az igazságot, ezért nagy hirtelen
azt mondta a királynőnek:
– A lányom éjjel-nappal megállás nélkül csak fonna, de nekünk
nincs annyi lenünk, amennyit ő szeretne.
A királynő, mivel kedvelte a dolgos lányokat, a palotájába vitte a lusta
lányt, ott pedig három lennel teli szobába vezette.
– Ha megfonod mindet – mondta –, akkor a fiam elvesz feleségül.
Az ígéret csábító volt, de a lány azt sem tudta, hogyan lásson munkához.
Azonban a segítségére sietett három unokatestvére, akik nagyon jó fonók,
viszont igen csúnyák voltak. Az egyiknek, hogy jól tudja nyomni a rokka
pedálját, hatalmas lába, a másodiknak, hogy a szálat sodorhassa, nagyon széles hüvelykujja, a har-
madiknak, hogy a szálat megnyálazza, túlméretezett ajka volt. Amikor a herceg meglátta a három
csúfságot, és megtudta, hogy azért csúfak, mert nagyon sokat dolgoztak, a szép menyasszonyát még a
fonószék közelébe se engedte többé. Megtartották a hetedhét országra szóló lakodalmat, és boldogan
éltek, míg meg nem haltak.

The Lazy Girl and the Weavers

I t was once a lazy girl who was lying all the time. One day, her mother became so angry with her
that she slapped her. The empress was just passing by, and, hearing the screams, she entered into
the house. The woman was ashamed to admit the truth, so she said at once:
“My daughter would like to spin day and night, but we don’t have to give her so much wool.”
The empress liked the hard working girls, so she took the child to
the palace with her and led her in a room full of wool.
“If you spin all this wool”, she told her, “my son will take you as
a wife. I always wanted a hard working daughter-in-law!”.
The promise was very tempting, but the girl didn’t even know
how to get on with it. But she was lucky, because three of her cous-
ins, who were very skilled weavers, though they were ugly, want-
ed to help her. One, in order to be able to press the pedal, had a
very big leg, the other, to twist the thread on the spindle, had the
thumb very wide, and the third, to moisten his thread, had the
mouth too big.
When the prince saw the three ugly girls and found out that
they are ugly because they worked too hard, he never let his
bride even approach the loom. The wedding party lasted three
days and three nights, and they lived happily ever after.
20
 A boldogtalan madár
E gy este két leány korsóval a kezükben elindult a forráshoz.
Valahol a kezében egy kolibri csodálatosan trillázott.
A két leány örömmel hallgatta, majd az egyik így szólt:
– Nekem annyira tetszik az éneke, hogy szívesen hozzámennék
feleségül!
A kolibri meghallotta a lány szavait és pirulva elrepült. A lány
pedig utánament, próbálta megkeresni, hol lehet a madár fészke.
Nagy sokára meg is találta a fészket az erdő sűrűjében.
A kolibri meghívta a leányt, hogy látogassa meg az otthonát. De
a fészek annyira kicsi volt, hogy a leánynak a lába sem fért bele.
Elkeseredésében szomorúan elindult hazafelé.
Este a kolibri ismét elment a kúthoz trillázni, de a leány nem
ment vízért. Elhatározta, hogy soha többé nem megy a kúthoz,
amíg ott énekel a madár.
– Már nem akarsz a kolibrihez feleségül menni? – kérdezték tőle.
– Dehogy akarok! – válaszolta a leány. – Nem látod, hogy mi­
lyen lusta? Egész nap csak énekel, még arra sem veszi a fárad-
ságot, hogy normális méretű fészket készítsen magának.
Azóta, amikor a kolibri éneke szól, azt mondják, hogy a bol­
dogtalanságát dalolja el.

The Unhappy Bird

O ne evening, two young girls went with their pitchers to a spring. Nearby, a hummingbird had
started to sing so beautifully that the two listened with pleasure. One of them, the smallest,
said: “I love him so much that I want to be his wife!”
The bird heard her words but flew away. The girl went after him, trying to find the bird’s nest. She
soon found the nest in the dense forest, and the bird in-
vited her to visit his house. The nest was so small that not
even the girl’s foot could fit inside. Seeing this, the girl
left angry. In the evening, the unhappy bird plays by the
fountain again, hoping that the girl will come again to
listen to his song, but the girl did not go after water.
“Don’t you want to marry a hummingbird anymore?”,
they asked her. “Why did you changed your mind?”
“Will I marry him? Don’t you see how lazy he is? He
sings all day, but he doesn’t know how to build a proper
house! And he wants me to be his wife! It doesn’t mat-
ter how beautiful he sings, if he is not capable to build a
house in which I can stay!”
It is said that since then, the hummingbird has been
singing his unhappiness.
21
 A festő vetélytársa
E gyszer egy gazdag nemesember felkért egy festőt, hogy díszítse
ki a palotája falait freskókkal. Meg is építették az állványokat,
hogy a festő a plafont is le tudja festeni. A festő hamar munkához is
látott. Egész estig szorgalmasan dolgozott, majd fáradtan tért haza.
Másnap reggel szomorúan látta, hogy a munkája össze van
mázolva és el van csúfítva. Arra gondolt, hogy ezt csak valamelyik
vetélytársa tehette. A nemesember elé járult és elpanaszolta neki,
hogyan találta a tegnapi munkáját. Amint ezt meghallotta a herceg,
azonnal megparancsolta az alattvalóinak, hogy ezentúl éjjel-nappal
őrizzék a helyiséget, és ha a bűnös visszatér, azonnal tartóztassák le
és vessék tömlöcbe.
Az őrök hamarosan el is kapták a tettest, aki nem más volt, mint a
herceg megszelídített majmocskája, aki maga is kedvet kapott a fes-
téshez. Ekkor a kis majmot bezárták, amíg a festő végzett a munkájával.
Azonban amikor szabadon engedték, és meglátta a festő munkáját, el-
húzta a száját, pontosan úgy, mintha azt mondta volna:
– Én szebben elkészítettem volna!
A majom ábrázatát látva a herceg hangosan nevetni kezdett:
– Ezzel az ábrázattal elárultad, hogy igazi festő vagy! Hisz mindegyik festő beképzelt, s azt hiszi
magáról, hogy az ő munkája a legszebb az egész világon!

The Painter’s Competitor

A great nobleman asked a famous painter to decorate the walls
of the palace with frescoes. Scaffolding was also built so that
the master could paint even the ceiling. The painter gets to work.
He worked hard all day, and in the evening he returned home tired.
The next day, he noticed that his work was messy and ugly. He was
very angry because he was convinced that a rival wanted to take re-
venge on him, so he told the nobleman about that.
As soon as the nobleman heard this, he ordered the room to be
guarded and, if the responsible for that returns, he should be captured
and taken to prison. It wasn’t long, and they also caught the guilty one:
there was no other than the noble man’s tanned monkey, who, looking
at the painter while he was working, it wanted to paint too.
The monkey was locked in a cage until the painter finished the job.
When the work was ready, and the nobleman came with the monkey to
see the masterpiece, it croaked from his nose, as if to say:
“I would have done it better!”
“With this grimace, you proved that you are a true painter!”, the
nobleman laughed. “Because the painters are so confident and each
one of them thinks that his work is the most beautiful!”
22
 A szorgalmas leány
V olt egyszer régen egy szegény öregember, akinek volt egy na-
gyon szorgalmas leánya. Az öreg, mielőtt átadta volna lelkét
teremtőjének, magához hívatta a dolgos leányát és így szólt hozzá:
– Drága gyermekem! Nincs más vagyonom, csak ez a kenyér,
ezt hagyom reád, ez kisegít majd téged. Tudom, hogy a becsületes
munkáddal eleget fogsz keresni ahhoz, hogy jó sorban élhess!
Így is történt. Mivel a leány nagyon ügyesen tudott szövetet készíte-
ni, és olyan szépet, amilyet rajta kívül senki más nem tudott, sikerült
napról napra egyre többet keresnie. A szomszédjai mindenfélét kita­
láltak róla, mert irigyek voltak rá. A mendemondák végül eljutottak a
bíró fülébe is, aki magához kérette a leányt, és megkérdezte tőle, hogy
mivel keresi meg a módosabb élethez való pénzt.
– Tisztelt bíró úr! Apám a halálos ágyán egy kenyeret hagyott rám, és
azt mondta nekem, hogy mindent el fogok érni becsületes munkával. És
én így is tettem. Soha nem loptam, soha nem kértem senkitől semmit, egész nap csak szorgalmasan
szőttem és szőttem. Ennek köszönhetem a mostani jobb életemet.
A bíró látni akarta a kenyeret. Tört belőle egy darabot, de a kenyér egy szempillantás alatt újra egész
lett. Akárhány darabot tört is belőle, a kenyér mindig egész maradt.
Akkor megértette, hogy a dolgos leány a szorgalmával elvarázsolta apja kenyerét. A bíró soha többé
nem hitt a rosszindulatú szóbeszédeknek.

The Good Girl

T here was once a poor, old man who had a good and beautiful girl. Before giving his soul, the
man gave the girl a bread and said:
“My dear, I have no other wealth to leave you than this bread, but it will help you, and from your
honest work, you will be able to earn enough to have a good life.”
And this is what happened because the girl knew how to make some fabrics
as others had not seen and managed to earn more and more money. But the
neighbours, bad people, were envious of the poor child, so they were shouting
all sorts of words on her behalf. These words reached the judge’s ears, and he
called the child to him and asked how she was earning her living.
“Judge, my father, before he died, gave me some bread, telling me that
it would help me and told me that I would get all the other things I need
through honest work. And so I did: neither asking money from anyone, nor
stealing. I knit all day and so I earned my living.”
The judge asked to see the bread. He broke a piece of it, but it appeared
again so that the bread remained whole.
Then the judge understood that the honest and beautiful girl had en-
chanted the bread with her kindness, so he did not believe the wicked
rumours anymore. Even more, he called the people who wanted to hurt
the girl to punish them.
23
 A paraszt és a medve
E gyszer egy szorgos parasztember az erdei tisztás mellett szántott. Az
erdőből egy medve jött elő és felajánlotta, hogy segít a munkában, ha kap
majd a termésből. Így együtt szántottak tovább, másnap pedig elvetették együtt
a búzát.
Aratáskor a parasztember felajánlotta a medvének, hogy válasszon: a termés
alját kéri-e vagy a tetejét.
– Legyen az enyém az alja, a tiéd a teteje – döntött a medve.
A paraszt kicsépelte a gabonát, megtöltött két zsákot búzával. A medve
összegyűjtötte a szalmát, beletúrt, de egy szem gabonát sem talált. Ekkor fel-
sóhajtott:
– Úgy látom, tévedtem, de nem baj, jövő nyáron a teteje lesz az enyém!
Amikor eljött a vetés ideje, a paraszt meg a medve krumplit vetettek. Ősszel a
medvének a krumpli szára jutott, a paraszt meg két nagy zsákot töltött meg krumplival.
– Megint becsaptál! – mérgelődött a medve, és fel akarta falni a parasztot.
Ekkor azonban a tisztás szélén egy róka bukkant fel. A medve elgondolkozott: „De jóízű a rókahús!
Hátha idejön a róka, és akkor őt is megeszem!” Kérte a parasztot, hogy hívja oda a rókát. De az félt a
medvétől, így a medve azt mondta a parasztnak, mondja azt, hogy tuskót lát.
– Ha tuskó, akkor dugd bele a zsákba – így a róka.
A paraszt így is tett. Ekkor a róka odakiáltott, hogy gyorsan kösse be a zsák száját, kólintsa fejbe a
medvét. A paraszt hallgatott a rókára és jól helyben is hagyta a medvét.

The Peasant and the Bear

O nce, a peasant worked his land. The wheat was being prepared for sowing, and as he worked,
a bear appeared behind him and wanted to help him. They worked together all day, and at the
time of the harvest, the peasant proposed to the bear to choose what he wanted to
receive: beans or straws.
“I’ll get the straws!”, said the bear and the peasant agreed.
The peasant picked the wheat beans in two large sacks, and the bear remained
in vain searching for beans in his straws. Then he realised that he had been tricked
and he was thinking how to get revenge on the peasant.
“Next time you won’t fool me anymore! I will take the roots.”
The following year, the man planted potatoes on his field. In the fall, the bear
received the potato stalks, and the peasant again filled his sacks, this time with
potatoes.
“You tricked me again!”, said the angry bear, and was ready to eat the peasant.
Then a fox appeared at the edge of the forest. The bear wondered: “What does
fox meat taste like? Maybe I can catch and eat her.” So he asked the peasant to call the fox closer. Because
she was afraid of the bear, the fox refused, but the peasant told her that he wanted to give her a chicken.
“If it’s a chicken, put it in a bag!”, asked the fox.
The bear entered the bag, and then the peasant tied the bag well and they both escaped from the
bear who wanted to eat them.
24
 A hosszú nevű kiscsibe
H ol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kakas, aki feleségül vett egy szép, szorgalmas tyúkot.
Volt nekik egy csibéjük, akit egyszerűen csak Pinek kereszteltek.
A kiscsibe szorgalmasan kapirgált, és boldog is volt mindaddig, míg meg nem született a testvére,
akit a szülei A-világon-a-legszebb-kiscsibének neveztek el.
Pi szomorú volt, mert úgy érezte, hogy a szülei jobban szeretik a
testvérét, mint őt. Ráadásul rázúdult a gazdaság összes munkája is,
sokkal többet kellett neki dolgoznia, mint a testvérének, mert min-
denkinek könnyebb volt őt szólítani, mint a hosszú nevű testvérét,
A-világon-a-legszebb-kiscsibét.
De egy napon egy róka betért a gazdaságba, meglátta Pit, és meg
akarta fogni. Ám egy tyúk észrevette és gyorsan kiáltotta:
– Pi veszélyben van!
Az összes baromfi a szorgalmas kiscsibe megmentésére sietett, így
megmenekült a veszélytől. A róka futásnak eredt az erdő felé, de el-
döntötte, hogy hamarosan visszatér.
Másnap valóban meg is jelent a kapunál, de most Pi lustálkodó test-
vérének a nyomába eredt. A tyúk most is meglátta a rókát és felkiáltott:
– A-világon-a-legszebb-kiscsibe veszélyben van...
De még félig sem tudta kimondani a kiscsibe hosszú nevét, a róka
már le is nyelte azt.

The Chicken With a Long Name

O nce upon a time, it was a handsome rooster who married a beautiful, hard working hen. They
had a baby that they simply named Piu. He was hard working and cheerful, until his brother
appeared, whom the parents baptised, The Most-beautiful-chicken-in-the-world.
Apparently, they were more fond of his brother than about him, and Piu was sad about this. More-
over, there was another misfortune upon him: he was doing all the household duties, for it was easier
for the other animals to call him than his brother, The Most-beautiful-chicken-in-the-world.
But, one day, the fox came to the farm and, seeing Piu, tried to grab him. But the hen saw and
shouted immediately:
“Piu is in danger! Let’s all help him!”
They all ran to the rescue of the good and caring
chicken, and he escaped. The fox runs into the for-
est, but with the intention of coming back as soon
as possible. Indeed, the next day it appeared on
the porch and, seeing Piu’s brother, started in his
pursuit. The hen saw the fox again and shouted:
“The Most-beautiful-chicken-in-the-world is
in…”
But she didn’t even say half of his baby’s name,
that the fox swallowed him.
25
 A lusta fazekas és a szorgalmas szobafestő
É lt egyszer két szomszéd: egy fazekas és egy szobafestő. A szobafestő reggeltől estig szorgalma-
san dolgozott, a fazekas azonban nem szerette a munkát, legszívesebben reggeltől estig csak
lustálkodott. A szobafestő szorgalma és gondos munkavégzése miatt
egyre jobb sorsra jutott. A lusta fazekas pedig egyre jobban irigyelte
a szomszédját, hogy az milyen jól él. Nem jutott el az eszéig az, hogy
ha dolgozna, akkor neki is jobb sora lehetne. Helyette inkább azon
gondolkodott lustálkodása közepette, hogyan tudna megszabadulni
a szorgalmas szomszédjától. Hamarosan ki is talált valamit, és a
következő ötlettel állt a király elé:
– Felséges királyom, tudom, hogy kaptál ajándékba egy
fekete elefántot, pedig fehéret szerettél volna. Az én szom-
szédom szobafestő, rövid időn belül át tudná neked fes-
teni az elefántot fehérre.
A király hívatta is a szobafestőt és elmondta neki,
amit a fazekastól hallott. A festő így válaszolt:
– Felséges királyom! Az elefántot csak akkor tudom
befesteni, ha a szomszédom készít egy hatalmas edényt, amelybe beleállíthatom az elefántot a festéshez.
A király igazat adott a festőnek. Megparancsolta a fazekasnak, hogy fogjon hozzá minél hamarabb
a munkához. De a lusta fazekasnak még a mai napig sem sikerült olyan edényt készítenie, amibe bele-
férne egy elefánt…

The Potter and the Painter

T here were once two neighbours, good friends: a potter and a painter. The painter worked from
morning till evening, but the potter preferred to stay all day. Due to his work, the painter was
earning more and more money and the lazy potter was increasingly envious of his friend. He was
thinking how he could get rid of such a neighbour.
One day, he had a good idea.
He went to the emperor and said to him:
“Grand emperor, I know you received a black elephant as a gift, though
you wished a white one. My neighbour, the painter, could paint your ele­
phant in no time.”
When he heard this, the emperor called the painter to the palace and told
him everything he heard from the potter. The painter thought for a few mi­
nutes, then replied:
“I will be able to paint the white elephant, just as my neighbour said, but
only after he makes a large vessel where I can mix the colours and where the
elephant could stay when I start painting it.”
The emperor thought that he is right, so he asked the potter to take up the
task quickly to have a white elephant in the shortest time possible.
He has not even managed until today, to make a vessel so large and durable
that it can fit an elephant in it.
26
 A háziasszony, a cselédek és a kakas
É lt egyszer réges-régen egy háziasszony, aki a reggeli kakaskukorékolás után nyomban felébresz-
tette a cselédeket, hogy gyapjút fonjanak és végezzék a ház körüli munkákat.
Nagyon korán volt még, de mit volt mit tenni, dolgoz-
ni kellett. A cselédek élete már csak ilyen.
Egyik éjjel a cselédek azon tanácskoztak, hogyan
pusztíthatnák el a kakast, mert az minden reggel túl
korán ébreszti fel a gazdasszonyt, aki ezért őket is ko-
rán kelti fel és küldi dolgozni. Végül kitaláltak egy gya-
lázatos tervet és fondorlatos módon megölték a szegény
kakast.
De jól pórul jártak! A sorsuk még mostohább lett. A
gazdasszony ugyanis ezentúl még korábban keltette fel
őket, mint ahogy a kakas kukorékolt volna, mondván,
hogy ki tudja, mikor kukorékolt már a kakas.
Ezért minden áldott reggel hamarabb keltette őket, de
olyan is előfordult, hogy már éjfélkor munkához kellett
látniuk. Gyakorlatilag alig aludtak valamit, máris fel kel-
lett kelniük dolgozni.
De megérdemelték a szomorú sorsukat, mivel elpusztítot-
ták a kakast. Mert jól mondja a közmondás, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele.

The Housewife, the Maids, and the Rooster

A housewife, as the rooster sang, went to the maids’ room and gave them things to do. It was very
early, but the maids couldn’t do nothing about it.
One night, the maids planned to kill the rooster because it was waking up their master too early
at night, to put them to work. Said and done. And after they
had killed the rooster, the situation became even worse be-
cause their owner was now getting up to work before the
rooster crowed, telling them that who knows when the
roosters have sung and they are still sleeping.
“Don’t be lazy anymore, let’s go to work! It’s already
morning!”
The maids offered to buy another rooster, but the
housekeeper doesn’t wanted to spend the money but was
waiting for the chickens to grow, hoping she would have
a rooster among them.
And so, they often get up much earlier and some-
times at midnight. The maids had said nothing. They
had done it with their hand, and now they had no
choice but to wait. As the saying goes: He who digs a
pit will fall into it.
27
 A kutya és a tyúk
V olt egyszer két barát: egy tyúk és egy kutya. Mind-
ketten egy házban aludtak, a kutya a küszöbön, a tyúk
pedig egy ketrecben a házban. Egyik este a tyúkot mérhetetlen
lustaság fogta el, ezért megkérte a kutyát, hogy zárja be a ház
ajtaját. De a kutya így felelt:
– Ha annyira akarod, zárd be magad! Nekem mindegy,
hogy be van-e zárva, vagy nem, így is, úgy is a küszöbön
alszom!
Ám a tyúkot már elfogta az ernyedtség és nem mászott
ki a ketrecből, hogy bezárja az ajtót. „Végül is én ketrecben vagyok,
nincs mitől félnem!” – gondolta magában.
Azon az éjszakán a házuk körül ólálkodott a róka. Egyszer csak észrevétlenül beosont az alvó kutya
mellett, kinyitotta a ketrecet, felkapta a tyúkot és elszaladt vele. Az úton valahogy a tyúknak sikerült
megmenekülnie a róka karmaiból és hanyatt-homlok szaladt hazafelé.
– Hát te meg hol csatangoltál? – kérdezte a kutya a tyúkot.
A tyúk azonban semmit sem válaszolt, csendben lefeküdt aludni.
Másnap este a kutya így szólt a tyúkhoz:
– Zárd be az ajtót, mert elrabolhat a róka! Én nem zárom be, mert nem félek tőle!
A tyúknak eszébe jutott, hogyan vonszolta a róka az erdőben. Többé eszébe sem jutott lustának
lenni! Felkelt és reteszre zárta az ajtót. Azóta a tyúkok bezárt ajtók mögött alszanak.

The Dog and the Hen

T here were once two friends: the hen and the dog. They both slept in the same house: the dog on
the threshold, and the hen in the house, in a cage. Once, at dusk, the hen had caught the sloth,
so she asked the dog to close the door. But the dog replied:
“If you want so bad, you should shut it down. I am fine if I sleep on the threshold or outside.”
The hen had been tucked into the cage and does not get up to close the door. “After all, I live in a
cage and I have no fear”, said the hen. That night, however, the fox passed through their house. She
slipped past the sleeping dog, opened the cage, grabbed the
hen and - she was gone!
On the way, as a wonder, the hen managed to escape
from the fox’s paws and flee to the house.
“Were you scared?”, the dog asked the hen.
The hen doesn’t answered and went to sleep quietly. The
next day, the dog told the hen:
“Close the door, or the fox can steal you again. I won’t
shut it down, I’m not afraid of the fox!”
The hen remembered how the fox had caught her and
dragged her through the forest, so she got up and closed the
door with a latch. Since then, all chickens only sleep with the
door locked.
28
 Csöpi kutya egy napja
C söpi nagyon elfoglalt kiskutya volt. Reggel, mikor
felébredt, kibújt a meleg takaró alól és kiszállt a
kényelmes kosarából. Éhesen odaszaladt a gazdájához,
hogy reggelit kérjen. Csöpi gyorsan megtanulta, hogy
ha szépen kér, bármit megkaphat, és így is tett. Ezért a
gazdája nagyon szerette és kényeztette őt, mindenféle
finomsággal ellátta.
Reggeli után Csöpi a kertben sétálgatott, néha a szomszéd macskáját követte. Szeretett volna játszani
vele, de az barátságtalanul csak fújt rá. Akárhányszor pajkosan közeledett feléje, a macska feldühödött
és megmarta az orrát. A délelőtti viszontagságok kifárasztották, ezért kényelmesen elhelyezkedett a
gazdája ágyán, persze csak akkor, amikor nem látta senki. Ha a gazdi meglátta, ölbe vette, megsimo-
gatta, beletette a kosarába és kedvesen figyelmeztette:
– Ez a te ágyad, Csöpi!
Ebéd után Csöpi fáradságos munkával elásott valahol egy papucsot. A család minden tagja a papucs
keresésére indult. Csöpi úgy gondolta, hogy ez a jó játék az egész családot szórakoztatja, mert akinek
a papucsa hiányzott, az keresett, kutatott, a többiek meg úgy nevettek, hogy a hasukat fogták közben.
Később gazdájával sétálni indultak. A gazdi szeretettel játszott vele és mesélt neki. Többször is a tud-
tára adta, hogy „te vagy a barátom”. A friss levegő, a sok izgalmas illat és a mozgás annyira kimerítette,
hogy hazaérve nagyot ásított és beosont kényelmes kosarába. „Milyen elfoglalt nap volt ez!” – gon-
dolta, és azon nyomban mély álomba szenderült.

Sandy’s Day
S andy was a very busy puppy. He woke up in the morning and got out from under the warm
blanket, from his comfortable basket. Then he ran to his master to ask him for breakfast. Sandy
quickly learned that if he asked nicely, he could get whatever he wanted. The master loved him and
pampered him.
After breakfast, Sandy spent a lovely hour walking through the garden and watching the neigh-
bours’ cat. He would have liked to play with it, but it was not friendly at all. Each time he got too close
to it, it became angry and scratched his nose. After that, it was time for a nap on the best pillow in
the master’s bed, when no one was watching, of course! Otherwise, the master
would take him in his arms, hug him, kiss his head and put him in his basket,
saying: “This is your bed!”
Then, after lunch, Sandy found time to bury a slipper somewhere. Every­
one in the family was having so much fun looking for the shoe! Or, at least
that’s what Sandy believed because the one whose shoe was missing was
looking, and the others were laughing. Then, it was time to go for a
walk with his little master who always said to him:
“You are my friend!”
The evening air and movement were very good for having a restful
night’s sleep. Later, it was time to slip back into his comfortable basket.
What a busy day!
29
 Herbert nyuszi farka
H erbert nyuszi reggelente szeretett sokáig az ágyban lustálkodni. Így
történt ez ma is, túl későn kelt ki az ágyból a vásár napján. Gyor­san
megmosta az arcát, kapkodva felöltözött, és sietősen a vásár felé indult.
Útközben ezt mondogatta magában: „Ha nem érek hamar a piacra, a
legízletesebb salátákat eladják.”
Az úton találkozott Róbert nyúllal.
– Jó napot, Herbert! – köszönt rá. – Hogy vesztetted el a farkadat?
Herbert nyuszi hirtelen azt hitte, hogy nem jól hall. Gyorsan hátra-
fordult és rájött, hogy Róbert nyuszinak bizony igaza van. A farka
nem volt a megszokott helyén. Biztos volt benne, hogy előző nap
még megvolt. Teljesen megfeledkezett a salátáról és hazament. Út-
közben alaposan szemügyre vett mindent, hátha megtalálja a farkát
valamelyik bokor tövében. De nem találta meg. Otthon is alaposan
körbenézett, de a farka nem volt sehol. Ekkor elhatározta, hogy átöltözik, a vásári ruháját lecseréli
az otthonira. Mikor a nadrágját letolta, láss csodát, a farkát megtalálta a szokott helyén. Rájött, hogy
re­g­gel a kapkodás miatt fordítva vette fel a nadrágját. Nagyon megörült, hogy meglett a farka. „Lám,
lám! A rohanás tönkreteszi a munkát! – gondolta Herbert. – A sietős öltözködés miatt a ruhámat nem
jól vettem fel, ezért azt hittem, hogy elvesztettem a farkamat. A farkam keresése közben pedig meg-
feledkeztem a salátáról. Hogy ne rohanjak többé, ezután nem lustálkodom sokáig reggelente, mindig
időben fogok felkelni.”

Herbert’s Tail
I t was a fair day, but Herbert the rabbit had woken too late. He washed his face, brushed his teeth,
and dressed quickly, running out. On the way, he was in a hurry and kept thinking: “If I don’t get
to the market quickly, the best salads will already be sold”.
On his way, he met the rabbit Rona.
“Hi, Herbert!”, she greeted him. Where is your tail?”
“What do you mean?”, he asked.
“Your tail is not in place. Did you lose it?”
Herbert thought he didn’t hear well. But he looked and realised
that Rona was right. The tail was no longer in its place! He was sure
that yesterday the tail had been there, so he looked everywhere after
it, to the market, but also on the way back to the house. He forgot all
about lettuce and went home. The tail wasn’t there either!
“Where did I lose it?”
Eventually, Herbert decided to undress. When he took off his
pants, he saw his tail in place. That morning he had dressed so fast
that he had taken his pants backwards, with his back to the front! He was very happy to see his tail
again. “Slow and sure you win the race”, thought Herbert. “I hurried and did not dress properly, and
because of this, I thought I lost my tail and forgot all about salad. In order not to hurry, I will be careful
to wake up in time.”
30
 A férj és a házimunka
E gyszer egy asszony megelégelte, hogy a férje folyton megkri-
tizálja az általa szorgalmasan elvégzett házimunkát, és elhatároz­
ta, hogy megleckézteti.
– Holnap én megyek a mezőre és te végzed a házimunkát,
hiszen úgyis jobban tudod, mint én! – mondta az urának.
Így is lett. A férj elkezdett vajat köpülni. Közben meg-
szomjazott, otthagyta a vajat a konyhában, és lement a
pincébe, hogy igyon egy pohár bort. Miközben itta a
bort, meghallotta, hogy a malac felborította az edényt,
így rohant vissza, de most meg a hordót felejtette el bedugni.
Délben puliszkát akart főzni, de eszébe jutott, hogy nem vitte ki a tehenet legelni.
Arra gondolt, hogy a tehén lelegelhetné a tetőn nőtt füvet, így felhúzta a tehenet a háztetőre. Félt, hogy
közben a puliszka odaég, kapkodott, és a tehenet megkötözte. Hogy hamarabb érjen a puliszkához,
leereszkedett a kéményen, és a lábát megkötözte a madzag másik végével. De ekkor a tehén meg­
csúszott, az ember meg beszorult a kéménybe.
Amikor a felesége hazaért a mezőről, hát uramfia, mit lát! A tehén lóg a levegőben, az ura meg a
kéményben! Amint bemegy a házba, látja ám, hogy a vaj ki van borítva, a puliszka pedig odaégve.
Lemegy a pincébe, de az meg úszik a borban. Szegény asszony azt sem tudta, hol áll a feje.
Ezek után gondolhatjátok, hogy ettől a naptól fogva sohasem ócsárolta többé a férj a felesége
munkáját!

The Husband and the Household Work

O nce, a peasant got tired of hearing her husband’s insults, because he was unhappy with how she
was doing her job. So one day she told him:
“Tomorrow, I’m going to the field, and you will take care of the household business because you
seem to know how to do it better!”
The next day, the husband began to make the butter, but he gets tired quickly and became thirsty.
He went down to the cellar to drink a cup of wine, but just then he heard the pig entering the house
and overturn his bowl with butter. He runs back and forgets to close the barrel.
At noon, when he was making polenta, he remembered that he forgot to
take the cow to the pasture. So he thought of taking it to the roof to eat the
grass growing among the tiles, and, not to fall, he tied it with a rope. In the
meantime, the polenta remained on fire; he had to get back to it quickly so
it wouldn’t burn. So he goes down the chimney. In order not to get hit, he
tied his leg to the other end of the string with which he had tied the cow.
The cow, on the other hand, fell from the roof, and he was snatched from
the rope and his head remained stuck on the chimney.
When the wife returned from the field, she found the cow hanging in
the air and her husband trapped in the chimney. When she entered the
house, the woman saw the butter on the floor and the cellar full with wine.
Since that day, the husband has never complained anymore.
31
 Nem olyan, mint az anyámé...
V olt egyszer egy szorgalmas fiatalasszony, aki mindig a legjobb főzési tudományát elővéve főzte
meg a puliszkát a férjének. Az azonban mindig elégedetlen volt a puliszkával.
– Nem olyan, mint amilyet az édesanyám készített – mondta mindig.
Az asszony mindent megpróbált, mindenféle módon próbálta finomabbá főzni a puliszkát, de mind-
hiába. Az ura csak azt hajtogatta, hogy nem olyan, mint amilyet az édesanyja készített.
Egy nap a fiatalasszony feltette főzni a puliszkát, és közben átszaladt a
szomszédasszonyhoz, aki ismerte az anyósát.
– Kedves szomszéd, segítsen nekem és mondja el, hogyan csinálta
az uram édesanyja a puliszkát?
A szomszédasszony nem tudta, hogy a férj édesanyja hogyan
főzte a puliszkát, de segítségképpen tüzetesen elmesélte neki, ő
ho­gyan szokta azt elkészíteni. A fiatalasszony buzgón jegyzetelt
és közben teljesen megfeledkezett az otthoni puliszkáról. Amikor
eszébe jutott, rohant hazafelé, de a puliszkát bizony már füstölögve
találta. Épp ekkor ért haza a férj a munkából. Az asszonynak nem
volt más választása, hát felszolgálta az urának az odakozmált pu-
liszkát. Az evett egy falatot, majd elégedetten megszólalt:
– No, asszony! Most finom puliszkát készítettél, pont olyat, mint amilyet az édes­anyám főzött.
„Na, most már tudom, hogy milyen volt az a puliszka!” – gondolta a fiatalasszony, és továbbra is így
csinálta, hiszen nem volt nehéz odaégetni a puliszkát...

It’s Not Like My Mother Did It…

A recently married woman was striving to make her man’s food the best he could. He ate and was
pleased with everything, but he didn’t like the polenta.
“It’s not like my mother did it!”, he kept telling his wife.
She was trying to make it better: with salt, boiling it more, mixing it well so that it wouldn’t be lumps
in it, but he insisted that it was not like his mother’s.
One day, she let her polenta on fire and went quickly to an older neigh-
bour, who knew her husband’s mother.
“Tell me, please, how the old one was doing the polenta! Although I strive,
he still does not like it.”
The woman began to tell her how to make the polenta, but that’s how the
young woman did it too. From word to word, being upset, the woman forgot
about the polenta. When she remembered leaving the polenta on fire, she fled
home but found it smoked. It was just then that his man came from work. She
didn’t have time to make another one, so she put the polenta on the table, as it
were, burnt. He took a mouthful and said happily:
“Well, now I say that you did a good polenta, as my mother did…!”
“That’s so?”, the woman thought to herself. “Good that I know what your
mother’s polenta was like.” And from now on, she did the polenta only that
way because it wasn’t hard to let it burn...
32