A beteggondozás alapjai

Pihenés, ágyazás, mobilizálás, higiéniés szükségletek kielégítése, ürítési

szükségletek kielégítése, öltöztetés, táplálás, mintavételek
A pihenés – alvás szükséglete
A jó életminőség
Megfelelő minőségű és mennyiségű alvás

Újszülött: 8 – 12 óra
Csecsemő: 14 – 16 óra
Iskolás: 8 – 10 óra
Felnőtt: 5 – 8 óra

Kifáradás – álmosság – az agy kikapcsolja az izgalmi ingereket

Az alvás szükségletének biztosítása
Kórházi körülmények megváltoztatják az alvási szokásokat – a kielégítő
alvást.

- Előkészületek biztosítása (hálóruha, tisztálkodás, egyéb szertartások…)

- Ágy rendjének biztosítása
- A kórterem előkészítése (tisztaság, tiszta levegő, fények, nyugalom)
- Altatót csak orvosi utasításra!!!!!!!!!!!!!!
A betegágy - ágyneműcsere
A betegágy felszereltsége
Matrac – védőborítás nélküli szivacs, védőborítással ellátott szivacs,
tojásmatrac, antidecubitor matrac

Védőhuzatok
Párna
Paplan
Pléd
Textília – ágynemű (alsólepedő, harántlepedő, paplanhuzat,
párnahuzat)
Antidecubitor matracok
Textília kezelése
Tiszta textília tárolása:
Külön szekrényben
Szükséges mennyiséget az ágyazó kocsira tesszük

Szennyes textília tárolása: FÖLDÖN NEM!!!!!!!!!!!!!!!!!

Gyűjtőzsákban az ágyazó kocsin
Telt zsákban a gyűjtőhelységben
A fertőző textíliát nylon zsákban lezárva + gyűjtőzsák – feliratozva:
Fertőzött
Ágynemű csere gyakorisága
Naponta 1 x – fennjáró beteg esetében

Naponta 2 X – fekvő beteg esetében (reggel és este)

Naponta többször – súlyos betegnél szennyezett/váladékos ágynemű

esetében igény szerint

Műtét alatt a beteg fogadására

Ágyneműcsere eszközei
Ágyazó kocsi
Felszereltsége: tiszta ágynemű, felületfertőtlenítő spray, szennyes gyűjtő zsák

Támlás szék
A leszedett paplan és párna tárolására
2 pár 1 X használatos védőkesztyű – ledobásához gyűjtőedény
Az ágyneműcsere módjai:
1 vagy 2 személlyel
Fennjáró vagy fekvő betegnél
Az ágy felbontása
Az éjjeliszekrénnyel ellentétes oldalon, a fejrésznél kezdjük.
A sarkokat kibontjuk, a lepedőt a matrac alól, kihúzva haladunk az ágy
lábvége felé, közben visszahajtjuk a lepedőt, hogy ne lógjon le.
Az ágy lábrészéhez érve a széket megfordítjuk, ülőlapjával
kissé a sodrony alá toljuk, így nem borul majd fel a ráhelyezett
ágynemű súlya alatt.
Az ágy felbontását az ellenkező oldalon folytatjuk.
Az ágy fejrészéhez érve az éjjeliszekrényt félretesszük, hogy további
munkánkban ne akadályozzon.
Az ágyazás kivitelezése
Először a lehúzott párnát
Ezt követően a lehúzott paplant helyezzük az ágy melletti székre.
A lebontott ágyról származó szennyes ágyneműt a gyűjtőzsákba helyezzük.
Kesztyűcserét követően kezdünk neki a tiszta ágynemű felhúzásához.
Sorrend: lepedő, gumilepedő, haránt lepedő, paplan, párna

Különös figyelmet fordítunk az ágy kulturált küllemére.

Oldalra fordítható beteg esetében két ápoló végzi. (bemutatása a demons
teremben)
Kényelmi eszközök a beteg ágyában és
körülötte
Gyopár párnák
Decubitus gyűrűk
Takaró emelő
Kapaszkodó
Ágyasztal (éjjeli szekrényen, vagy
önállóan)
Betegemelő
Szoba wc
Paraván
Nővérhívó
A beteg fektetése
Fektetésen az orvos által előírt fekvési módot értjük.
Kivitelezése az ápoló feladata.
háton;
oldalt;
félig ülő;
ülő helyzetben;
hason;
lejtőztetve.
Háton fektetés
Egyszerű hátfekvés:
így fektetjük az operált, lázas, legyengült betegeket.
Nyújtott hátfekvés:
párna nélkül vagy lapos párnán fekszik a beteg. így fektetjük a kivérzett
vagy gerinccsapoláson átesett betegeket.
Nyújtott hátfekvés kemény ágyon:
abban az esetben szükséges, ha például a porckorongsérves
beteg gerincét tehermentesíteni akarjuk.
Lapos fektetés az alsó végtag megemelésével
Az alsó végtag thrombosisa esetén a háton fekvő beteg alsó végtagját egy
vagy két párnával felpolcoljuk.
A párnának a combokat is meg kell támasztania, így a kissé hajlított térd
nem okoz kellemetlen, feszítő érzést, és a beteg kényelmesen fekszik.
A hosszú ideig tartó hátfekvés kényelmetlen, gyakran okoz derékfájdalmat.
Ezt a medence és a derék alá helyezett ülőgyürűvel csökkenthetjük.
Az alsó végtag tartós felpolcolása a lábfejemelő ideg bénulásához vezethet.
Ennek megelőzésére mindig használjunk lábtámaszt vagy lábkockát a beteg
talpának megtámasztására.
Idős beteg tartós hátfekvése tüdőgyulladáshoz vezethet.
Háton fekvés az ágy lejtőztetésével -
Trendelenburg helyzet
Emelt és süllyesztett lejtöztetés
Emelt lejtőztetés:
Többnyire ortopédiai osztályon alkalmazzák (például nyakcsigolya húzása). Ilyenkor az ágy
fej végi részét emelik meg.
Süllyesztett lejtőztetés:
A beteg feje a törzshöz viszonyítva alacsonyabban helyezkedik el. Ez a testhelyzet úgy
hozható létre, hogy az ágy lábvégi részét emelik meg.
Kivérzett beteg lejtőztetésekor az ágy fejvége és a beteg feje közé függőlegesen egy párnát
teszünk.
Hörgtágulat vagy tüdőtályog esetén a pangó váladék kiürítése céljából a beteget oldalára
kell fordítani (mindig az egészséges oldalán feküdjék).
Jó, ha ilyenkor nemcsak az ágy végét emeljük meg, hanem egyik oldalát is. A süllyesztett
lejtőztetést a betegek általában rosszul tűrik. Fejfájásukat, szédülésüket fejük
látámasztásával lehet enyhíteni. A derékfájdalom csökkentésére ülőgyűrű helyezhető a
beteg dereka alá.
Oldalra fektetés
A betegek párnákkal felmagasítva vagy vízszintes
helyzetben fekszenek az oldalukon.
Magas oldalfekvés.
A félig ülő helyzetű nehézlégzésben szenvedő
betegek fektetési módja.
Döntött oldalfekvés.
Az ágy jobb vagy bal oldalát kissé megemeljük.
Vízszintes oldalfekvés.
Gerinccsapolásnál, végbélvizsgálatnál helyezzük
el így a beteget.
Ha betegnek hosszabb időn át kell fekve
maradnia
és ez számára fárasztó (például nagyon
legyengül),
feje alá kispárnát helyezünk
Félig ülő helyzet
Fél Fowler helyzet
Így helyezzük el a szív- és
tüdőbetegeket, valamint
a tüdő tökéletesebb szellőzése
érdekében az időseket is.
A beteg törzsét mintegy 25-30
foknyira megemeljük.
A csípőt meghajlítjuk.
A lecsúszás megakadályozására
lábtámaszt használunk
Ülő testhelyzet
Az alsó végtagok térdben és csípőben hajlítottak és a
törzzsel derékszöget zárnak be. E helyzet több párnát
is kell alkalmaznunk.
Magas Fowler testhelyzetnél 60 – 90 fokban emeljük
a fejvéget.
így helyezzük el a súlyos keringési elégtelenségben,
kiterjedt tüdőgyulladásban szenvedő beteget.

Súlyos szívbetegek éjszakai órákban jelentkező

nehézlégzéses rohama esetén az előrehajtott
felsőtest megtámasztására ágyasztalt biztosítunk,
amire puha párnát helyezünk. így a beteg helyzetét
kényelmesebbé tesszük, és légzését is
megkönnyítjük
Hason fektetés

Csípőtájon, háton végzett műtétek után, esetleg

súlyos felfekvés esetén alkalmazott fektetési
mód.
Ritkán kerül sor alkalmazására.
A beteg feje, mellkasa és hasa alá vékony, puha
párnát helyezünk, lábszárai alá ékpárnát
teszünk.
Egyik karját feje mellett behajlítva, másikat
a törzse mellett kinyújtva helyezzük el.
Ha lehet, a beteget olyan ágyba fektessük,
amelyből a kórterem nagy részét láthatja
Fektetés vizsgálatokhoz
a) oldalfekvés felhúzó" alsó végtagokkal,
b) térd-könyök helyzet,
c) térd-mellkas helyzet

Ezeket a testhelyzeteket csupán a vizsgálat

kivitelezéséig - foglalják el a betegek.
Végbélvizsgálatkor a beteget oldalfekvésben
helyezzük el, egyik lábát térdben felhúzva.
Térd-könyök (mellkas-térd) helyzet esetén a
beteg térdére és alkarjára vagy térdére és
mellkasára támaszkodik.
így helyezzük el a beteget például
végbéltükrözéskor, prosztatavizsgálatnál
A beteg mobilizálása
A mozgás hatása az emberi szervezetre
A csontok Az izmok

A csontszövet fejlődése az Igénybevétel hatására az izmok

igénybevételnek kitett helyen
aktív. A csontépítő sejtek
működése fokozottabb.
Igénybevétel hiányában a
csontfaló sejtek működése lesz
aktívabb.
kapillarizálódása aktív, ami segíti
az izomrostok fejlődési folyamatát.
Igénybevétel hiányában a rostok
elvékonyodnak és az izomszövet
sorvadásba kezd.
A mozgás hatása az emberi szervezetre
A szív
Igénybevétel hatására a szív
többletmunkát végez, ehhez
izomzatát stabilizálja, a
szívizomzat kapillarizálódik, és
rostjai erősödnek
A tüdő
Rendszeres mozgás hatására a
légzésszám megemelkedik. Az
alveolusok kapillarizálódása
aktívabb, az egy lélegzetvétellel
beáramlott levegőből a gázcsere
nagyobb mértékben valósul meg.
A termelődött víz a tüdőből
kiáramlik, felhalmozódásra
lehetőség nincs.
A mozgás hatása az emberi szervezetre
Az idegrendszer Az emésztőrendszer

Az idegrendszer irányítja és Mozgás hatására a bélműködés

összehangolja a mozgásokat.
Minél többször ismétlünk egy
mozgást, annál simábban,
gördülékenyebben tudjuk
azt végrehajtani.
aktív, a salakanyag kiválasztás, a
méregtelenítés, valamint a
hasznos táplálék felhasználása
aktív.
Az immobilitás - inaktivitás hatása a csontokra
A csontok tömegét a fizikai terhelés, a kalcium és D-vitamin-bevitel és -
felszívódás, hormonhatások és egyéb tényezők határozzák meg.
A csontok terhelését a testtömeg (esetleg plusz teher, például
kézi súly) és a mozgás közben a csontokra ható ütközési erők (például:
futáskor a talaj és a láb ütközése) jelentik.
A rendszeres terhelésnek kitett csontok tömege megnő, szilárdabbá
válik.
A tartósan fekvő vagy keveset mozgó beteg csontjainak „nincs
szüksége" magas szilárdságra, ezért elkezdi bontani a csontszövetet. Ez
a jól ismert csontritkulás egyik lehetséges oka
Az immobilitás - inaktivitás hatása a csontokra
Idős embereknél a korral együtt járó csontállomány csökkenés tartós
ágynyugalomban felgyorsulhat.
A szilárdságukat vesztett csontok nagyon könnyen törnek. Időseknél
nem ritka az egyszerű, banális erőbehatásra bekövetkező
csonttörés,
mint például egy hirtelen mozdulat,
vagy kis súly megemelésekor az izmok húzó ereje miatt,
vagy például tenyérre támaszkodás,
vagy asztal sarkának ütközés közben az ütközési erő következtében.
Az immobilitás - inaktivitás hatása az
ízületekre
A mozgás hiánya vagy a nem megfelelő terhelés a porc károsodását váltja ki,
ami „porckopás", vagy arthrosis néven ismert folyamatot indíthat el.
A hosszan fekvő beteg ízületei merevek (kontraktúra) és fájdalmasak
lehetnek, különösen akkor, amikor újra feláll, jár.
Az ízületek többi fontos alkotóeleme az ízületi tok és az ízületet stabilizáló
szalagok.
A szalagok szakítószilárdsága, az ízületi tok rugalmassága csökken mozgás
hiányában.
Ez egyrészt az ízületek mozgásterjedelmének beszűkülését, másrészt az
ízületek stabilitásának gyengülését okozhatja.
A tartósan inaktív szalagok sérülékenyek, hirtelen megterhelés, például a
rögzített végtag újraterhelése a szalagok sérülését, szakadását válthatja ki.
Az immobilitás - inaktivitás hatása az
izomrendszerre
A rendszeres igénybevétel hiánya az izmokon mutatkozik meg leghamarabb.
Az izmok ereje, körfogata és állóképessége rohamosan lecsökken.
Például egy térdízületi rándulás miatt rögzített alsó végtagon négy hét alatt a
combizmok körfogata akár 3-4 centiméterrel is csökkenhet, annak ellenére, hogy a
rögzítésben a beteg jár, tehát izmai működnek, de a rögzítés miatt nincs szükségük a
megszokott erőkifejtésre.
Teljes inaktivitásban ez a folyamat felgyorsul, és a változás kifejezettebb lesz.
Az általános állóképesség, azaz a kitartóan végzett fizikai munka (ami lehet lassú séta, vagy
akár egy hosszútávfutás) az izmok, a keringés, a légzés és az anyagcsere „edzettségén"
múlik. Így természetes, hogy az állóképesség tartós ágynyugalomban nagyon gyorsan
lecsökken.
A beteg fáradékonyabb lesz, a megszokott mozgás is kimerítheti (például lépcsőn járás
közben meg kell pihennie, vagy lassúbb járásra kényszerül).
Az immobilitás - inaktivitás hatása az artériás
keringésre
A csökkent aktivitás különböző szervrendszereket érint, csökkenti azok
teljesítményét, és növeli a károsodások előfordulásának kockázatát.
A beteg, ágyban fekvő vagy mozgásában jelentősen korlátozott egyénnél
ezek a kockázatok fokozottan érvényesek.
Ágynyugalomban a szervezet energiaszükséglete nagymértékben lecsökken,
ennek megfelelően a szív teljesítménye alacsony.
A nem használt szívizom összehúzódásának ereje csökken, a keringés lelassul.
A szövetek oxigén- és energiaellátása ennek megfelelően alacsony.
Ha a beteg tartósan fekszik vagy egy testhelyzetben van, a nyomásnak
kitett területeken a kiserek összenyomódnak, az érintett terület vér- és
oxigénellátottsága romlik, és ez fokozza a felfekvés (decubitus)
kialakulásának esélyét.
Az immobilitás - inaktivitás hatása a vénás
keringésre
Az inaktivitás másik nagy veszélye a vénás rendszer működésének
elégtelenségéből adódik.
Tartós nyugalomban, a vénákban pang a vér,
Fokozódik a rögképződés kockázata,
ami vénás trombózis (thrombosis, a vénák elzáródása) kialakulásához
vezethet.
Ennek szövődményeként tüdőembólia alakulhat ki a lesodródott
vérrögnek köszönhetően.
Az immobilitás - inaktivitás hatása a
légzőrendszerre
A tüdő állománya azokon a területeken, ahol nyomásnak van kitéve,
összetömörödik, itt a levegő nem cserélődik.
így például a bal oldalán fekvő ember bal tüdeje súlyánál fogva
tömörül, összenyomódik,
ráadásul a testsúly miatt ezen az oldalon a bordák mozgása is
akadályozott.
A bal tüdő alul fekvő területein a légzés korlátozott.
A nem szellőző tüdőterületeken felszaporodó légúti váladék miatt
nagyon gyorsan kialakulhat tüdőgyulladás
Az immobilitás - inaktivitás hatása az
idegrendszerre
Az érző idegvégződések érzékelik az izmok, szalagok feszülési állapotát,
az ízületek térbeli helyzetét. Ezek az érzetek pontosan tájékoztatják
a központi idegrendszert a test helyzetéről és mozgásáról.
A mozgást irányító központ plusz információkat kap a látóidegektől,
illetve az egyensúlyi szervből.
Ezekre az információkra támaszkodva a mozgást irányító agyi központok
úgy szabályozzák az izmok működését, hogy azok helyreállítsák a fej
egyenes helyzetét, vagy végrehajtsák az eltervezett mozgást.
Az immobilitás - inaktivitás hatása az
idegrendszerre
Az inaktivitás lassítja az idegrendszer reakcióját a beérkező
információkra.
Ráadásul a nem mozgó testből csökken a beáramló információ.
Az izmok, ízületek, szalagok feszülése, és elmozdulása kicsi, a fej
helyzete nem, vagy alig változik.
A mozgás szabályozása „meglassul", a beteg az őt ért információkra
megkésve reagál.
Az immobilitás - inaktivitás hatása a pszichés
működésre
A betegséggel járó fájdalom, félelem, bizonytalanság és kiszolgáltatottság
rányomja bélyegét a beteg lelki állapotára.
A mozgásában korlátozott beteg élettere beszűkül, mások segítségére szorul,
megszokott életritmusa, aktivitása megváltozik.
A saját életében felállított értékrend átmenetileg vagy végleg átértékelődhet.
Hogy ki hogyan reagál a kényszerű nyugalomra, az nagymértékben függ a
személyiség típusától,
a családi háttértől,
a szorosabb és tágabb környezet hatásaitól,
és nem utolsó sorban a betegség típusától, természetétől.
Megelőzés lehetőségei immobilitásnál
A beteg állapota határozza meg!

Orvosi utasításra történő lábra állítás - séta (műtét után)-helyváltoztató

mozgás
Ágyban történő mobilizálás (2 óránként) – helyzetváltoztató mozgás
Karosszékbe kiültetés
Megfelelő higiénie biztosításával és gondos ápolással a decubitus
prevenció
Pszichés támogatás
A beteg felültetése
Kiültetés a betegágy szélére
A beteg oldalra fordítása 1. lépés
A beteg oldalra fordítása 2. lépés
Higiéniés szükségletek
kielégítése
Napi tisztálkodás
A folyamatos és napi tisztálkodásnak három formája van:
fürdés,
zuhanyzás,
mosdótálban való mosakodás.
Hozzá tartozó tevékenységek:
szájápolás, hajápolás, körömápolás,
férfiaknál borotválás
Szükséges tisztálkodási eszközök
mosdótál; fogkefe, fogkrém, fogmosó pohár;
tusfürdő vagy szappan; vesetál;
mosdókesztyű vagy szivacs; körömkefe;
törölköző; fésű;
kancsó; hintőpor;
ágytál; bőrvédő kenőcs;
gumilepedő; mentolos bőrfrissítő
Higiéniés szükségletek kielégítése
Fennjáró beteg esetében:
Odafigyelés, állapotának megfelelő segítségnyújtás

Ágynyugalomban lévő beteg esetében:

Szükségletnek megfelelő segédkezés – ágyban történő mosdatás

Teljesen inaktív betegnél – teljes testápolás a nővér által

A beteg mosdatása, fürdetése
Sem a fürdés, sem a zuhanyzás ne tartson sokáig, a beteg hamar elfárad.
Viszont ez jó alkalom, hogy a beteggel beszélgessünk, félelmeit,
gátlásait legyőzhesse
Mielőtt a mosdatást megkezdenénk meg kell győződnünk róla, hogy milyen a
beteg általános állapota,
milyen a betegségének súlyossági foka,
tud-e mozogni, szabad-e mozognia, ha igen, milyen mértékben mozoghat
(például súlyos szívbeteg, gerincsérült, hasi vagy mellkasi műtéten átesett
beteg).
Mosdatás előtt az ápoló ellenőrizze a beteg pulzusát, testhőmérsékletét.
Előkészületek
Mosdatás előtt becsukjuk az ablakot,
ellenőrizzük a kórterem hőmérsékletét.
Mindig tartsuk szem előtt a beteg szeméremérzetét.
Állítsuk fel a paravánt
A tisztálkodási eszközöket készítsük az ágy mellé.
Mosdatás közben dolgozzunk határozott, de gyors mozdulatokkal, de
kerüljük a sietség látszatát.
A mosdatás sorrendje 1.
Minden egyes mosdatásra kerülő testrészt külön takarjuk ki, mossuk le, töröljük szárazra.
Arctisztítás. A beteg fejét kissé megemeljük, a felsőtest törlésére használt törülközőt a
párnájára terítjük, majd a beteget visszafektetjük és a mosdókesztyűvel megmossuk az
arcát.
A nőbetegek egy része nem használ szappant az arcmosáshoz.
Az arc bőréről a vizet óvatosan itassuk fel a törülközővel, ne dörzsöljük.
A fülek és a nyak megtisztítása. A füleket és a nyakat már minden esetben tusfürdővel kell
megmosni, majd szárazra törölni.
Ezt követően a törülközőt kivesszük a beteg feje alól.
Mosdatáskor a mosdókesztyűből ne csorogjon a víz, csak
annyira nedvesítsük meg, amennyire szükséges.
Az ágynemű védelmére az arc, nyak és fül mosásakor általában elegendő a törülköző.
A mosdatás sorrendje 2.
A kar és a kéz megtisztítása.
A mosdótálat tegyük a beteg ágyára és engedjük kezét beletenni, így a
szennyeződés jobban leázik, és körmeit is könnyebben ki tudjuk tisztítani, a
beteg komfortérzete javul.
Ezután a beteg hónalját is megmossuk a tusfürdős mosdókesztyűvel.
Amennyiben nem tudjuk a beteg kezét a mosdótálban megáztatni, és csak a
mosdókesztyűs lemosást alkalmazhatjuk, ügyeljünk arra, hogy a hónalj
kitörlése után már ne húzzuk végig a mosdókesztyűt a beteg karján.
A kar szárazra törlése után a hónaljat is kitöröljük, majd hintőporozzuk, így
húzzuk le a beteg köldöke alatti területig.
Nőbetegeknél a mellkas mosásakor alaposan tisztítsuk meg az emlők alatti
bőrterületet.
A mosdatás sorrendje 3.
A mellkas és a has lemosása.
A törülközőt a takaró felső szélére borítjuk, és a takarót helyezzünk
ide. A has, illetve a köldök megtisztítására ugyancsak különös gonddal
ügyeljünk. Az elhanyagolt köldök megtisztításakor nem szabad
erőszakos eszközökhöz folyamodnunk, mert sérülést okozhatunk.
Leghelyesebb az első lemosáskor a tusfürdővel alaposan megmosott
köldököt vazelinnel vagy olajjal bekenni, és kis idő múlva a fellazult
szennyeződést olajos vattával eltávolítani.
Ha a köldökön rendellenességet észlelünk (például: váladékozás),
azonnal jelentsük az orvosnak.
A mosdatás sorrendje 4.
A hát lemosása.
A beteget magunk felé fordítjuk az ágyban, és tusfürdős
mosdókesztyűvel határozott mozdulatokkal lemossuk a hátát egészen
a keresztcsontig.
Esetleg tusfürdős kezünkkel meg is masszírozhatjuk a beteg hátát.
Szárazra törlés után mentolos alkohollal vagy hűsítő géllel
bedörzsölhetjük a hát bőrét, ezzel kissé fokozva ott a vérkeringést.
A mosdatás sorrendje 5.
A keresztcsonttájék lemosása.
A hátmosással azonos testhelyzetben végezzük el, mosdókesztyű-
és törülközőcsere után, mivel ez a terület szennyezett lehet széklettel,
vizelettel. Ezt a területet is rendkívül fontos mosás után megmasszírozni
és bedörzsölni.
Ezt követően a betegre a tanult módon feladjuk a hálóinget vagy a
pizsamakabátot, és friss mosdóvizet töltünk a mosdótálba
A mosdatás sorrendje 6.
A comb és a láb lemosása.
A mosdótálat ismét az ágyra tesszük. Ha a beteg a lábát a mosdótálba
márthatja, az lesz az érzése, hogy valóban fürdik.
Ha a beteg lábfeje, körme elhanyagolt, hagyjuk ázni, közben a combot és a
lábszárat lemossuk.
A lábfejet kiáztatás után szárazra töröljük, különös gondot fordítva a lábujjak
közötti bőrterületre.
E területet törlés után hintőporozzuk be, esetleg az ujjak közé helyezzünk
gézcsíkot, mely a bőr fellazulását, esetleges gombásodását segít
megakadályozni. Ha lábgombásodást észlelünk,
jelentsük az orvosnak. Ezután a lábujjak körmeit kitisztítjuk, esetleg levágjuk.
A mosdatás sorrendje 7.
A nemi szervek és a végbél környékének lemosása.
Utoljára a nemi szerveket és a végbél környékét mossuk meg.
A beteg alá gumilepedőt és ágytálat teszünk, hogy bő vízben tudjuk lemosni. Az
ágytálat úgy helyezzük be, hogy egyik kezünkkel keresztcsontja alatt megemeljük a
beteget, másik kezünkkel pedig alácsúsztatjuk az ágytál ellaposodó végét.
A lágyékhajlatot, a nőés férfibeteg nemi szervét alaposan határozott, de igen óvatos
mozdulatokkal mossuk. A tusfürdővel alaposan megmosott területet kancsóból bő
vízzel leöblítjük. (A le nem öblített tusfürdő könnyen bőrgyulladást okozhat).
A beteg alól kivesszük az ágytálat, majd a beteget - különös gondot fordítva a
hajlatokra - szárazra töröljük. A lágyékhajlat hintőporozásakor ügyeljünk arra, hogy
a hintőpor nőbetegeknél ne kerüljön a szeméremrésbe.
Kövér beteg lágyékhajlatába hintőporozás után ne felejtsünk el gézcsíkot helyezni.
Ha pelenkát helyezünk fel a betegnek, a végbél környékét bőrvédő kenőccsel kell
bekenni.
A mosdatás sorrendje 8.
Egyes esetekben változik a mosdatási sorrend.
Mindig utoljára hagyjuk az erősen szennyezett felületeket. Kivétel, ha a
szennyeződés tovább terjedhet a mosdatás alatt. (hasmenés)
Ilyenkor egy testtájék lemosása után mosdóvizet és mosdókesztyűt
váltunk.
Lehetőség szerint a beteg hozzátartozóját vonjuk be a mosdatás
műveleteibe, hogy az otthoni ápolást szakszerűen végezzék, illetve a
hozzátartozóért történő cselekvés érzetéért.
A mosdatás sorrendje 9.
Szájápolás
Ha a beteg állapota engedi, önállóan mosson fogat, terítsünk vállára
törölközőt, készítsünk oda mindent, majd tartsuk a vesetálat a beteg
álla alá, hogy az öblítő vizet oda tudja üríteni.
Amennyiben a beteg nem tud felülni, a fejét fordítsuk oldalra, úgy, hogy
arca kissé lelógjon a párnáról. A párnát gumilepedővel és törülközővel
védjük. Ha a beteg nem tudja a fogát megmosni, mossuk meg helyette
óvatosan, nehogy a fogínyét felsértsük.
Eszméletlen betegnél különös gonddal kell ügyelni arra, hogy az
öblítővizet ne aspirálja a beteg. Szükség szerint használjunk szívót.
A mosdatás sorrendje 10.
A fogmosáson kívül sor kerülhet borax-glicerines szájecsetelésre. Ez olyankor
kötelező, ha a száj nyálkahártyáján soort (gombásodás, „szájpenész")
észlelünk.
Azok a betegek, akik nem vehetnek táplálékot magukhoz, a fogmosásokon
kívül is többször öblítsék ki a szájukat vízzel.
Az ápolónő feladata a száj állapotának megfigyelése és az észlelt
rendellenesség jelentése
az orvosnak. Ilyen rendellenesség lehet:
szájnyálkahártyájának kiszáradása vagy
vérzése;
bűzös lehelet;
lepedék a nyelven, szájnyálkahártyán, fogakon;
fájdalom
A mosdatás sorrendje 11.
Műfogsor gondozása.
Fennjáró betegnél nincs különösebb teendőnk, mert ő megszokott módon megtisztítja a
műfogsorát, erre azonban néha mégis emlékeztetni kell a beteget.
Éjszakára nem átlátszó műanyagpohárba enyhe fertőtlenítő oldatban tárolja.
Mozgásképtelen betegnél ezt a műveletet az ápoló végzi.
Előkészítés fogmosáshoz:
fogmosópohár;
fogkefe;
fogkrém;
vesetál.
Ügyeljünk, nehogy kicsússzon a kezünkből a műfogsor, mert ha eltörik, fekvő betegnél
szinte lehetetlen pótolni.
Eszméletlen betegnek műfogsor nem lehet a szájában! Személyi holmijai közé helyezzük
addig, míg nem használhatja.
A mosdatás sorrendje 11.
Műfogsor gondozása.
Fennjáró betegnél nincs különösebb teendőnk, mert ő megszokott módon megtisztítja a
műfogsorát, erre azonban néha mégis emlékeztetni kell a beteget.
Éjszakára nem átlátszó műanyagpohárba enyhe fertőtlenítő oldatban tárolja.
Mozgásképtelen betegnél ezt a műveletet az ápoló végzi.
Előkészítés fogmosáshoz:
fogmosópohár;
fogkefe;
fogkrém;
vesetál.
Ügyeljünk, nehogy kicsússzon a kezünkből a műfogsor, mert ha eltörik, fekvő betegnél
szinte lehetetlen pótolni.
Eszméletlen betegnek műfogsor nem lehet a szájában! Személyi holmijai közé helyezzük
addig, míg nem használhatja.
A mosdatás sorrendje 12.
Hajmosás az ágyban. A hajmosás módja függ a beteg állapotától, illetve a fektetés
módjától.
Hajmosás félig ülő helyzetben.
A beteg feje alól kivesszük a párnákat, majd háta mögé hengeralakúra összehajtott párnát
teszünk, hogy ezen megtámaszkodva, fejét hátra hajthassa. A haj mosó tálat a hengeres
párna és az ágy vége közé helyezzük, alá gumilepedőt terítünk. A betegválla, illetve nyaka
köré harántlepedőt teszünk, amit elől összefűzünk. A másik gumilepedőből tölcsért
készítünk úgy, hogy egyik végét törülközőbe fogva a beteg nyaka köré rögzítjük, majd a
szélét kétoldalt behajtva, másik végét a mosdótálba lógatjuk. így mintegy csatornát
képezünk a lefolyó víz számára.
A fejbőrt ujjbeggyel közepes erősséggel megdörzsöljük, ezután bő vízzel, kancsó
segítségével leöblítjük.
A hajmosás befejeztével a harántlepedőt a beteghajára borítjuk, a használt eszközöket az
ágyból kivesszük, majd a beteget kényelmesen elhelyezzük.A hajat megtöröljük, kifésüljük,
majd megszárítjuk.
A mosdatás sorrendje 13.
Hajmosás fekvő helyzetben
A beteget a nyakszirtnél elhelyezett hengeres párnával kissé megemeljük, és a
csatornaként szolgálógumilepedőt az ágy végénél a padozatra helyezett vödörbe
lógatjuk. A hajmosás menete azonos a félig ülő helyzetbe hozható betegnél
tanultakkal.
Hajmosás eszközei:
mosdótál vagy hajmosó tál;
több kancsóban testhőmérsékletű víz;
sampon;
vödör;
két nagy gumilepedő, harántlepedő;
törülközők, fésű, hajkefe;
elektromos hajszárító (biztonsági és érintésvédelmi szabályok betartása!);
esetleg géz vagy vatta a beteg fülének és szemének fedésére.
A mosdatás sorrendje 14.
Körömápolás
A köröm alatt levő piszok és mikroorganizmusok állandó veszedelmet
jelentenek. Erre fel kell hívni a betegek figyelmét.
Körmeinek levágásakor mindig az un. pedikűr ollót használjuk, mert a
kemény, esetleg gombás körmök hagyományos ollóval való levágása azt a
veszélyt rejti magában, hogy a köröm elhasad, letörik, vagy sérülést okozunk.
Erre különösen figyelni kell cukorbeteg vagy érszűkületes betegnél.
Ha a beteg lábán a köröm nagyon elhanyagolt ne kíséreljük meg levágását,
hanem hívjunk szakembert (pediküröst vagy sebészt az elváltozástól függően)
A mosdatás sorrendje 15.
A férfiak testi higiénéjéhez hozzátartozik a borotválkozás.
Amennyiben a beteg ágyhoz kötött, az ápoló feladata a beteg megborotválása.
Ha a beteg ágyhoz kötött, de meg tud borotválkozni, az ápolónak csak segédkeznie
kell. Gondoskodik a megfelelő világításról, és előkészíti a szükséges felszereléseket:
tükör;
meleg víz;
egyszer használatos borotva vagy a beteg
saját borotvája;
borotválkozó hab vagy ecsetes szappan;
vesetál;
papírvatta.
A beteg nyaka köré törülközőt teszünk. Alaposan meg kell mosni az arcát, a
borotvahabbal bekenni.
Pár perc várakozás után (addig felpuhul a szakáll) lehet kezdeni a borotválást.
A mosdatás sorrendje 16.
Teendők menstruáció idején
Menstruáció idején a nő teherbírása, fertőzéssel szembeni ellenállása
némileg csökken, az idegrendszer ingerlékenysége fokozott és egyes
szervek beteg esetében ez a tűrőképesség észrevehetően csökken.
A nemi szerveket naponta többször langyos, szappanos vízzel le kell
mosni.
Az ágyból felkelni nem képes betegnek a szeméremrés elé helyezett
egészségügyi betétet teszünk. Ennek cseréje az ágytálazáshoz kötött.
Az alsó test lemosása a mosdatásnál leírtak szerint naponta többször
vagy szükség szerint történjen.
A táplálkozás szükségletének
kielégítése
A táplálék
Táplálékainkban a makronutriensek (fehérjék, zsírok, szénhidrátok)
oldhatatlan - óriásmolekulák formájában vannak jelen.
Az emésztőrendszer feladata, hogy a tápanyagok megfelelő előkészítés után
alkalmasak legyenek a felszívódásra, hogy az anyagcserefolyamatokba
belépve hasznosuljanak.
A tápanyagok valójában csak akkor jutnak be a szervezetbe, ha a bélfalon
átlépve a vérbe kerülnek, és keringéssel a felhasználó sejtekhez jutnak.
A nyálkahártyán keresztül végbemenő transzport -a tápanyag-alapegység
minősége szerint – lehet egyszerű diffúzió vagy összetett transzportfolyamat.
A táplálék emészthetetlen része a széklettel kiválasztódik.
Az energiaforgalmat meghatározza
az előtte végzett izommunka,
nemrég felvett táplálék;
a környezeti hőmérséklet;
testmagasság, testtömeg és testfelület;
nem;
kor;
érzelmi állapot;
éghajlat;
testhőmérséklet;
terhesség vagy menstruáció;
pajzsmirigyhormonok szintje a vérben;
adrenalin- és noradrenalinszint a vérben.
Az enterális táplálás
Az enterális táplálás kifejezés folyékony táplálék bejuttatását jelenti szájon
vagy szondán át részlegesen vagy teljesen működő gasztrointesztinális
traktusba.
Kényelmes és gazdaságos táplálási mód abban az esetben, ha az orális
táplálkozás nem kielégítő, vagy nem lehetséges.
Parenterális táplálásra is szükség lehet, ha a páciens tápanyagigénye
meghaladja az orális vagy enterálisan biztosítható mennyiséget.
Az enterális táplálás alkalmazható önálló táplálási eljárásként vagy az orális
táplálás kiegészítésére is.
Változatos enterális - gyógyászati célra szánt - tápszerek kaphatók a
különböző táplálkozási igények kielégítésére. A készítmények eltérő
ozmolaritással, viszkozitással és emészthetőségi paraméterekkel, energia-,
laktóz-, fehérje-, valamint zsírtartalommal bírnak
Szondatáplálás
A beteg érdekében szondatáplálás válhat szükségessé, ha a szájon keresztüli
táplálás nem
kivitelezhető, például nagyfokú étvágytalanság esetében vagy súlyos elesett
állapotban.
A hiányos tápláltság következtében ugyanis a betegek például kevésbé
reagálnak a gyógyszeres kezelésre,
a műtét után a sebgyógyulás elhúzódik,
Nehezen záródnak a sipolyok,
továbbá az immunrendszer működésére is negatív hatást gyakorol az
alultápláltság.
Eszközös vizsgálatokat megelőzően és szűkületek esetén a salakanyagmentes
készítmények alkalmazására is szükség lehet.
Az iható tápszerek alkalmazása
A tápszer zárt dobozban szobahőmérsékleten tárolható.
A felbontást követően hűtőszekrényben tárolva (tápszertől függően) 24-48 óráig
tartható, ezt követően a tápszer nem fogyasztható.
A szavatossági időt minden esetben ellenőrizni kell.
Felbontás előtt a folyékony tápszert jól fel kell rázni.
Nagyon lassan, kortyolva célszerű inni (az első doboz iható tápszert egy nap alatt, a
második nap 3-4 óra alatt, a harmadik naptól 2-3 óra alatt javasolt elfogyasztani 2-3
dl folyadékot).
Amennyiben más táplálékot is fogyaszt a beteg, étkezések között érdemes iszogatni
a tápszert folyadékként, mert az étkezések előtt történő tápszerbevitel csökkenti
vagy elveszi a beteg étvágyát.
A tápszerek alkalmazása
A folyékony iható tápszerek egy része melegítés és mélyhűtés során
sötétebbé válik. Szobahőmérsékleten vagy hűtve fogyaszthatók.
Édes, iható tápszerrel lehet dúsítani a következő ételeket: gyümölcslevesek,
gyümölcsturmixok, gyümölcsmártások, sodók, pudingok, édes krémek,
töltelékek, öntetek, gyümölcsös rizs és dara.
Ízesítés nélküli tápszerrel lehet dúsítani a következő ételeket: sós levesek,
zöldséges mártások, fűszeres öntetek, sós piték, töltelékek, főzelékek,
zöldségpürék.
Az iható (folyékony) tápszerek javasolt mennyiségét a beteg tápláltsági
állapota és a szükséglet határozza meg:
- minimális mennyiség naponta 200 ml folyékony tápszer (ez megközelítőleg
300 kcal, azaz 1250 kJ naponta),
- kiegészítésre napi 200-500 ml folyékony tápszer,
A szondatáplálás
Szondatáplálásra akkor van szükség, ha a normális nyelés akadályozott (például a nyelőcső daganat
miatt beszűkült, a nyelési reflex kiesett).
A klinikai gyakorlat egyik módja, ha a táplálékot gyomor-bél szondán keresztül juttatjuk az
emésztőcsatornába.
A másik lehetőség intravénásán, közvetlenül a vérpályába juttatni a tápanyagokat.
A gyakoribb, orron keresztül történő szondatáplálásnak két típusa van.
Gyomorszonda alkalmazásakor a táplálék a gyomorba kerül, tehát a gyomor munkája zavartalan.
A táplálás módja szerint fecskendővel végzett és tartós cseppinfúzióval történő táplálást
különböztetünk meg: az előbbi esetben fecskendővel 1-2 óránként 100-250 ml tápláló folyadékot
juttatjuk be. Átmeneti megoldás, kb. 3-4 hétig alkalmazható.
A jejunális szondán (nasojejunalis szondán) át történő tápláláskor a gyomorba semminemű
táplálék nem jut, mivel a táplálékot közvetlenül a vékonybélbe fecskendezzük.
Elsősorban elhúzódó pancreatitisben alkalmazzuk. Hónapokon át alkalmazható.
Nasogastrikus szonda levezetése
Hőre lágyuló egyszerhasználatos műanyag vékony szondával az orron át
a gyomorba, vagy a második jejunumkacsba juttatott, megfelelően
összeállított és előkészített tápoldattal teljesen fedezhető az energia- és
fehérjeszükséglet.
A beteg orrlyukán át kell lassan levezeti a szondát kb. 55-60 cm
mélységig.
Feltétlenül meg kell győződnünk a folyadék bejuttatása előtt, hogy nem
került-e a szonda a légutakba. Kis mennyiségű levegőt szívunk fel a
farkasfecskendőbe, lassan benyomjuk a szondába, miközben a gyomor
felett fonendoszkóppal hallgatjuk a beáramlási hangot,
Nasogastrikus szonda használata
A szonda külső végét az orron, a homlokon és a fül mögött elvezetve a
nyakon rögzítjük. Végleges helyét célszerű megjelölni, valamint
dokumentálni. Az ellenőrző vizsgálatokat tanácsos rendszeresen
megejteni.
A bejutásra szánt táplálékot lehet fecskendővel, vagy adagoló tasakból
bejuttatni. 37 C hőmérsékletű kell legyen.
Mielőtt szüneteltetjük a tápszer adását, 200-300 ml-nyi vizet kell
átengedni rajta, majd elzárjuk a készüléket.
Perkután endoscopos gastrostoma
A gyomorsipolyon át történő
tápláláskor a folyadékot
a farkasfecskendővel juttatjuk a
gyomorba a sipolyon keresztül.
Ma sebészi gastrostomát
ritkán alkalmaznak, járhatóbb
megoldás a perkután endoszkópos
gastrostoma (PEG). (
A percutan endoscopos gastrostomia / PEG /
Célja:
valamilyen organikus, vagy funkcionalis okból szájon át táplálkozni képtelen,
de egyébként ép emésztőrendszerrel rendelkező betegek tartós táplálása
vagy
vékonybél-szűkületet okozó hasűri daganatos betegeknél speciális esetben a
bélben és a gyomorban felgyülemlett gázok és folyadék levezetésére
/dekompresszió/.
A percutan endoscopos gastrostomia lényege, hogy a hasfal bőrét átszúrva
/percutan/ egy 5-8 mm átmérőjű műanyag csövet ültetünk a gyomorba.
Ezen a „csövön”, mint művileg létrehozott sipolyon át lehet tápoldatot
juttatni a gyomorba, illetve adott esetben ezen át vezethető el a fölösleges
bélgáz és gyomornedv.
Az enterális táplálás fajtái
A gyomorba vezetett tápszonda
kb. 75 cm, a
jejunumba juttatott szonda pedig
kb. 125 cm hosszú.
A nasojejunalis szonda helyzetéről
RTGvizsgálattal kell meggyőződni!
A szondatápszerek
A kiválasztás szempontjai:
a beteg táplálkozási képessége;
malnutríció súlyossága;
a beteg energiaszükséglete;
a gyomor és bélrendszer működésének zavarai;
a táplálékfelszívódás zavarainak súlyossága,
a belek motilitási zavarai;
a szerveket érintő funkciózavarok fennállása;
a választott táplálási mód (gyomorba,
vékonybélbe);
mióta nem táplálkozott kielégítően a beteg;
a tápszer kielégítő mennyiségű rostanyagot
is tartalmazzon.
A szondatápszer adagolási módjai:
folyamatos adagolás: gravitációs szereléken
vagy tápláló pumpán keresztül
24 órán keresztüli adagolás;
szakaszos adagolás (intermittáló): a nap
egy-egy adott időszakában folyamatos
adagolás gravitációs szereléken keresztül
vagy tápláló pumpával;
nagyobb adagokban (bólusban): a nap folyamán
több alkalommal, fecskendővel
beadott tápszer.
Az enterális táplálás szövődményei
Technikai szövődmények:
(például a szonda elzáródása,
kimozdulása);
Anyagcsere-szövődmény (például
nem megfelelő tápszer választása,
helytelen adagolás);
Fertőzéses szövődmények (például
steril tápszerek helytelen tárolása,
poralapú tápszerek fertőzött
csapvízzel való oldása).
A szondát, annak bevezetési helyét
gondozni kell.
Rendkívül fontos, hogy a betegek
megfelelő hangulatban várják az
étkezés idejét, amelyhez a tőlünk
telhető maximális komfortot is meg
kell teremtenünk.
Ne csak a gyomor, hanem a szem és
a szellem is jól kell hogy lakjon
minden étkezés alkalmával, ezért
legyen az asztal szépen terített, rajta
szalvéta.
A beteg etetése
A betegek etetésének szabályai és sorrendje :
1. hozzuk rendbe a beteg környezetét, az ágyasztalt állítsuk megfelelő
helyre;
2. helyezzük a beteget félig ülő, kényelmes helyzetbe, tegyünk az álla alá
szalvétát;
3. az ételt úgy helyezzük az ágyasztalra, hogy a beteg lássa, mit kap enni;
4. a beteget ülve etessük, úgy, hogy kényelmesen elérjük az ételt és a beteget
is;
5. a megszokott sorrendben, lassú tempóban etessünk, megfelelő nagyságú
falatokat helyezve az evőeszközre;
A beteg etetése
6. szólítsuk fel a beteget, hogy nyissa ki kissé a száját, ezután a kanalat
vagy a villát az alsó ajkához vagy a nyelvéhez érintjük, majd az
evőeszköz szárát kissé megemeljük, így az étel a szájába kerül.
7. folyékony ételt vagy italt csészéből vagy pohárból kínáljunk;
8. teljesen mozdulatlan beteget csőrös csészéből itassunk;
9. étkezés után ne felejtsük el vízzel itatni;
10. az étkezés befejezése után a beteg száját töröljük meg;
11. győződjünk meg arról, hogy nem maradt e a szájában lenyeletlen
falat
Az etetés egyéb lényeges részletei
A folyadékpótlás:
Napi folyamatos tevékenység. Normál esetben 2 500 ml. (hányás,
hasmenés, nagyfokú izzadás) jelentékeny folyadék- és ásványianyag-
veszteséghez vezet, ami folyadékpótlás nélkül súlyos kiszáradást okoz.
A táplálkozási anamnézis felvétele a dietetikus feladata,
azonban az ápolónak is ismernie kell, hogy melyek azok a legfontosabb
szempontok a táplálkozás területén, amelyeket szem előtt kell tartania
A diéta a gyógyulási folyamat része.
A széklet ürítés biztosítása
A székletürítés
Egészséges emberben az elfogyasztott táplálék kb. 2 óra alatt elhagyja a
gyomrot, majd emésztődik, a tápanyagok felszívódnak, a salakanyag pedig a
vastagbélbe kerül. Itt a víz visszaszívódik, a béltartalom besűrűsödik.
Ez kb. 8-12 óra alatt következik be. A salakanyag a széklettel ürül ki.
A székelési ingert a végbél falának a feszülése váltja ki, az izmok
reflektorikusan összehúzódnak és a hasprés segítségével béltartalom távozik.
A végbélizomzat összehúzódásával párhuzamosan a záróizom ellazul.
A székürítést reflexmechanizmus szabályozza, a reflex központja a gerincvelő
alsó szakaszán helyezkedik
el.
A székletürítés segédeszközei
Fennjáró beteg esetében ez egyszerű a kérdés, a mellékhelyiség elérhetőségét kell tudnia.
Mozgásában korlátozott, de segítséggel járni tudó ember számára is lehetőleg biztosítani kell
az eljutást a mellékhelyiségbe.
Ha segédeszközzel (támbot, járókeret) vagy emberi segítséggel tud csak járni (ápoló, családtag),
akkor is törekedni kell erre. Ilyenkor ügyelni kell a baleset megelőzésére (például küszöb, szőnyeg.)
Járni nem tudó, de ágyból segítséggel kiemelhető betegnek is lehet biztosítani az ülő helyzetet
hordozható, gördíthető wc-szék alkalmazásával.
A beteg otthonában is alkalmazható. Ez a betegágy mellé helyezhető, azonban lehetőleg törekedni
kell ilyenkor is az izolálásról elhúzható függöny vagy harmonikafal segítségével, majd pedig
a helyiséget kellően szellőztetni kell. Gördülő wc széken a mellékhelyiségbe is kivihető a beteg
Ez a beteg otthonában is alkalmazható
Ágyhoz kötött beteg esetében ágytál.
Beöntés
A beöntés során a végbél és a vastagbél alsó szakaszának átöblítése
történik meg.
Típusa lehet tisztító vagy terápiás célzatú.
Az oldatnak melegnek kell lennie, hogy elősegítse a bélműködést, de
nem több mint 40 fokosnak, a mennyisége pedig maximum 0,6 1.
Tisztító beöntés: célja a vastagbélben lévő széklet eltávolítása, amely
gyógyszeresen vagy diéta segítségével már nem távolítható el.
Szappanos oldat: a gyenge szappanos oldat ingerli a bél nyálkahártyáját
és fokozza a perisztaltikát, ami a béltartalom kiürülését segíti.
Tisztító beöntés
Hipotóniás oldat:
ez a csapvizes beöntést jelenti. Kevesebb sót tartalmaz, mint a testfolyadék,
ami a bél enyhe izgatását váltja ki. Ez kisebb fokú, mint a szappanos oldaté.
Csecsemő vagy kisgyermekek számára az orvosok rendszerint ezt a típust
rendelik el. Arra azonban ügyelni kell, hogy a hipotóniás oldat akár a
bélrendszerből is felszívódhat és megterhelheti a keringést.
Hipertóniás oldat:
a hipertóniás oldatban a testnedveknél nagyobb koncentrációban találhatók
sók. A sós (keserűsó) beöntés hatására a szövetekből víz áramlik a bél
lumenébe, ami megnöveli a bél lumenében lévő folyadék mennyiségét és
ingerli a bél nyálkahártyáját. A megkeményedett széklet meglágyul, és
kiürítése könnyebbé válik.
Terápiás beöntés
Terápiás beöntés: ha kisebb mennyiségű folyadékot juttatunk be a
bélbe, akkor azt hosszabb ideig lehet vissza lehet tartani, így terápiás
hatás is elérhető vele. Akár gyógyszert is lehet így a bélbe juttatni, mivel
a bélnyálkahártyán a gyógyszer felszívódása gyorsabb.
Ennek mennyisége 100-200 ml-nél nem több.
A gyárilag készített gyógyszert tartalmazó folyadékot beadásra kész
összetételben, mennyiségben és összenyomható műanyag
csomagolásban
Beöntés eszközei
Egyszer használatos gumikesztyűk;kézfertőtlenítő oldat; csővel és leszorítóval vagy egyszer
használatos beöntő felszerelés;
teril beöntő csövek: 22-30 French méretű, felnőtteknek, vagy 12-18 French méretűgyermekeknek;
beöntő folyadék;
előírt adalékanyagok (például szappan, só, paraffin olaj);
vazelin vagy síkosító zselé;
gumilepedő, textillepedő;
mosdótál, törlőkendő, törülköző, saját szappan
ágytál, illetve szoba-wc vagy elérhető WC wc-papír vagy papírvatta;
infúziós állvány;
ledobóedény;
paraván - amennyiben a kórteremben történik a beavatkozás.
Beöntés kivitelezése
A vizsgálóágyat előkészítjük beöntéshez.
Ahova a beteg dereka kerül, oda gumilepedőt teszünk, arra pedig egy textillepedőt.
Az eljárást végző ápoló gumikesztyűt húz.
- A beteget a vizsgálóasztalra fektetjük, a bal oldalára és megkérjük, hogy bal lábát nyújtsa ki, jobb lábát pedig
csípőben hajlítsa be (Sims-helyzet).
- A beöntőedényt megfelelő mennyiségű, hőmérsékletű, és adalékanyagot tartalmazó folyadékkal feltöltjük. A
beöntőcsövet és a tartályt egymással csatlakoztatjuk.
Légtelenítjük a beöntőcsövet és lezárjuk a folyadék kiáramlását.
- A beöntőcsövet vazelinnal vagy parafinolajjal síkossá tesszük, hogy könnyű legyen felhelyezni a csövet.
- A végbélnyílást láthatóvá tesszük, majd kb. 20 cm mélyen bevezetjük a végbélbe.
- A tartályt kissé megemeljük, és a folyadék áramlását szabaddá tesszük a lezárás megszüntetésével. A
folyadékot lassan áramoltassuk a végbélbe. Kérjük meg a beteget, hogy amennyire képes rá, próbálja meg a
záróizmait összeszorítani, hogy a folyadék ne ürüljön ki, még a kifejtett hatás előtt.
- Ha a beteg hasi görcsöt, bélfeszülést említ, akkor a folyadékot rövid időre lezárjuk, majd újra megengedjük,
amíg el nem fogyott. Ezután lezárjuk a csövet és lassan kihúzzuk.
Beöntés kivitelezése 2.
Kérjük meg a beteget, hogy pár percig (vagy ameddig képes tartani) maradjon fekve, hogy a
folyadék ki tudja fejteni a kívánt hatást.
- Ezt követően kikísérjük a beteget a mellékhelyiségbe és megfigyeljük az ürített székletet.
- Az egyszer használatos beöntőfelszerelést veszélyes hulladéktároló edénybe helyezzük.
- A gumi beöntőcsövet meleg vízben átmossuk, fertőtlenítőszeres vízben egy órán át
áztatjuk, majd száradás után a sterilizálóba küldjük.
Fekvő beteg esetében: - Az ágyban fekvő beteg esetén a beteg alá gumilepedőt teszünk. Ha
fordítható a beteg, akkor az előzőek alapján elvégezzük a beavatkozást.
- Amennyiben nem fordítható a beteg, vagy záróizmait nem tudja tartani, akkor háton
fekvő helyzetben végezzük el a beöntést. Ilyen esetben ágytálat teszünk a beteg alá. A
beöntőcső könnyebb felhelyezése érdekében a beteg lábait térdben felhúzzuk.
- A beöntés további részét az előzőek alapján végezzük
Skybalum eltávolítása
Tartós ágyban fekvés, mozgáskorlátozottság esetén a végbélben lévő
széklettömeg túl nagy lehet ahhoz, hogy a beteg akaratlagosan kiürítse.
Szkibalum fennállása esetén a beöntőcső felhelyezése is nehézkes.
Nem is szabad erőltetni, mivel a végbélben sérülést okozhatunk.
Értesíteni kell az orvost, és ha az akadályt a szkibalum okozta, azt el kell
távolítani.
A beteget beöntésnél alkalmazott módon készítjük elő. Az ápoló
egyszer használatos kesztyűt vesz fel. A mutatóujjunkat bevazelinezzük,
és óvatos mozdulatokkal igyekszünk a beszáradt székletet eltávolítani.
A bekeményedett széklet eltávolítása után tisztító beöntéssel távolítjuk
el a maradék székletet.
Széklet vizsgálatra küldése
Indikációi
Leggyakrabban rejtett vérzést
vizsgálunk, szükség lehet
baktérium, bélféreg, parazita,
enzim kimutatására, ritkán pedig
emésztetlenül ürülő tápanyag
kimutatására is.
Erre a célra különböző tipusú
tartályokat alkalmaznak
Fehér műanyag tartály
Ez egy szétcsavarható
fehér vagy piros műanyag tartály,
amelynek belsejében egy
beépített kis kanál található.
Ennek segítségével kevés mintát
kell tenni a tartályba, ami lezárása
után a megfelelő helyre küldendő.
Széklet vizsgálatra küldése

Szedőkanállal ellátott székletminta

dobozok
Fehér műanyag tartály
Fehér műanyag tartály
Fehér műanyag tartály
Fehér műanyag tartály
F - tartály
F- tartály
Anorectalis kaparék tartály
Széklet-vér - laboratórium végzi
Elasztase (enzim)- laboratórium
végzi
Emésztettség - laboratórium végzi
Zsír - laboratórium végzi
Bakteriológia - ÁNTSZ
Parazitológia - ÁNTSZ
Féregpete - ÁNTSZ
A vizeletürítés biztosítása
A vizelet
A vizelet (urina) a vesék által kiválasztott, vízben oldható, a szervezet számára nem hasznosítható
anyagcsere-termékek összessége.
Ennek megfelelő döntő része víz.
A napi vizeletürítés (diuresis) egészséges embernél 800-1500 ml között van.
Mennyiségét több tényező befolyásolja:
a folyadékfelvétel, a sófelvétel, gyógyszerek, vesén kívüli folyadékvesztés (hányás, hasmenés és
verejtékezés stb.). Kóros körülmények között a vizelet mennyisége vagy lényegesen emelkedik, vagy
csökken.
Bő vizelés (polyuria): A 24 óra alatt űritett vizelet mennyisége meghaladja a normális érték felső
határát (2000 ml felett).
A vizelet mennyiségének csökkenése (oliguria): A vizelet mennyiségének napi 500 ml alá
csökkenését jelenti.
A vizeletkiválasztás szünetelése (anuria): A vese egyáltalán nem, vagy csak minimális mennyiségű
vizeletet választ ki (napi 100 ml).
Retencio
Vizeletvisszamaradás (retentio urinae)
Vizeletcsepegés (ischuria paradoxa): nagy mennyiségű vizelet gyűlik fel
a hólyagban. A fokozott belső nyomás miatt kevés vizelet ugyan ürül
vagy csepeg, de a hólyag telt marad.
A vizelet visszatartásának képtelensége (incontinentia urinae): A
hólyag a vizeletet nem tudja tárolni. A vizelet gyorsan, akaratlanul
kiürül.

A vizeletfelfogás eszközei: ágytál, kacsa

Kathéterezés
A katéter olyan, lumenes eszköz, melyet valamely üreges szervbe vezetünk
terápiás vagy diagnosztikus
céllal: rajta keresztül vagy valamilyen anyagot juttatunk be, vagy bocsátunk
le.
A hólyagkatéterezéssel katéterezés az a művelet, mely a húgyhólyag
mesterséges kiürítését szolgálja.
Hólyagkatéterezést csak az orvos mérlegelése után szabad végezni,
legtöbbször terápiás célból. Mivel nem veszélytelen beavatkozás,
diagnosztikus katéterezést ma
már ritkán végeznek. Terápiás célból akkor katéterezünk, ha valaki (például
idős férfiak prostatabetegségében vagy műtét utáni állapotokban, néha
szülés után) nem képes vizelni. A visszamaradt vizelet lehet nagy ennyiségű,
akár 1-2 liter is.
Női beteg katéterezése
A húgycsőnyílás felkereséséhez jó megvilágítás szükséges. A húgycsőnyilást alaposan le kell
mosni.
Előkészítés:
steril és nem steril gumikesztyűk;
2 db steril katéter;
steril csipesz;
steril tálban kálium-permanganát oldatba
áztatott vatta vagy géztörlő;
vesetál, műanyag lepedő;
steril kémcső;
gyűjtő, a vizelet felfogására szolgáló, a mennyiséget jelző beosztással ellátott zacskó.
Kivitelezés
Gumikesztyűt húzunk. A beteg alá műanyag lepedőt teszünk, alsóvégtagjait felhúzzuk vagy
felhúzatjuk, szétterpesztjük, közéjük vesetálat teszünk.
Passzív kezünk hüvelyk- és mutatóujjával feltárjuk a húgycsőnyílás környékét. Csipesszel a
fertőtlenítő oldatból vattacsomót vagy törlőt veszünk ki, és felülről lefelé irányuló mozdulattal
letöröljük a nagy- és kisajkakat és a hüvelybemenetet.
Minden törléshez más törlőt használunk. Ha a hüvelybemenet váladékos, kis ideg rajta hagyjuk az
utolsó törlőt. Kezünk az előző helyzetben marad, és aktív kezünkbe vesszük a katétert ügyelve arra,
hogy steril maradjon. Óvatosan a húgycsőnyíláshoz érintjük, rövid ideig várunk, amíg a záróizom
görcse oldódik. Ezután óvatosan vezetjük 3-5 cm-ig, míg vizeletcsorgást nem észlelünk.
Kevés vizeletet vesetálba csorgatunk, majd a steril kémcső dugóját kivesszük és abba engedünk
néhány ml vizeletet, és a dugóját visszahelyezzük. Ha nem nyerünk vizeletet, lehet, hogy a hólyag
üres. Ilyenkor nem szabad azzal kísérletezni, hogy a katétert feljebb vezessük. A hólyag kiürülése
után a katétert lassan kihúzzuk, a húgycsőnyílás környékét ismét letöröljük fertőtlenítőszerrel.
Ha állandó katéter mellett döntünk, összekötjük a vizeletgyűjtő zacskóval.
A beavatkozást is és a nyert vizeletmennyiséget is jelezzük a lázlapon és az ápolási lapon.
Férfi beteg katéterezése
Férfiaknál a hosszabb és többször hajlott húgycső miatt nehezebb a
katéter bevezetése mint
nőknél. A prostata mellett elhaladva annak megnagyobbodása okozhat
benyomatot, szűkületet.
Diagnosztikus célból férfiakat ritkán katéterezünk.
Bakteriológiai vizsgálat céljából nem katéterezünk, elegendő, ha
a húgycsőnyílás fertőtlenítő oldattal történő lemosása után ún.
középsugárból veszünk vizeletet.
Katéterezésre legtöbbször vizelési képtelenség esetében kerül sor.
Férfi beteg katéterezésének kivitelezése
Férfi katéterezéséhez két személy szükséges: a katéterezést végző orvos és a segítő ápoló.
A beteg a hátán fekszik, alsóvégtagjait felhúzza és szétterpeszti, közéjük vesetálat teszünk.
Az orvos, kiválasztja a megfelelő katétert, és azt a vesetál fölé tartja.
Erre az ápoló steril katétercsúsztatót cseppent anélkül, hogy az ezt tartalmazó eszköz a
katéterhez érne. Az orvos a passzív kezével visszahúzza a fitymát a hímvesszőn, közben az
ápoló letörli a húgycsőnyílást a fertőtlenítő oldatba mártott törlővel. Ezután az orvos a
steril csipeszbe
fogott katétert a húgycsőbe vezeti, és a húgycső lefutását igyekszik kiegyenesíteni úgy,
hogy kb. 60 fokos szögben megemeli a hímvesszőt
Közben az ápoló két ujjával megfogja a katéter másik végét. Ha a vizeletcsorgás megindul, a
katétert tartani kell addig, míg a hólyag ki nem ürül. Ha teljes vizeletelakadás van, a
vizeletet csak szakaszosan szabad lebocsátani.
Ilyenkor - ha csak átmenetileg is - általában állandó katétert alkalmazunk.
Katéterezés szövődményei
A beteget minden katéterezés/katéter csere alkalmával húgyúti
fertőzésnek tesszük ki.
Ok:
nem volt steril a katéter (egy egyszerhasználatos katéternél elvileg nem
fordulhat elő);
a húgycsőnyílást nem fertőtlenítettük kellő gondossággal;
kivitelezés közben gondatlanság révén fertőződik a katéter (kéz,
ágynemű, nem steril segédeszközök);
megsérül a húgycső fala.
Katéterezés szövődményei
A szövődmény első jele a katéterezés után néhány óra múlva fellépő
hidegrázás és magas láz (régen „katéterláznak" is nevezték).
A lázas szövődmény bakteriális fertőzésre utal, ami súlyosbíthatja
az alapbetegséget, de hosszantartó húgyúti infekcióhoz is vezethet.
Ennek megelőzésére igen fontos az aszepszis szabályainak szigorú betartása.
Gyakori, de nem súlyos szövődmény a húgyútak nyálkahártyájának vérzése,
ami véres vizeletben nyilvánul meg és átmeneti.
Súlyos, de ritka szövődmény a húgycső átfúródása. Elkerülhető, ha
beavatkozás közben nem erőszakoljuk a katéter vezetését.
Mivel a körültekintően végzett katéterezés is rejt magában bizonyos
veszélyeket, a katéterezések számát igyekszünk mind kisebbre csökkenteni
Állandó katéter
Vizelési képtelenség esetén vagy olyankor, ha valaki nem tudja a hólyagban
bármi okból
visszatartani a vizeletét, szükség lehet állandó katéter behelyezésére.
A behelyezett katétert rögzíteni kell. Ezt a katéternek a hólyagba kerülő
részén kis ballon feltöltésével lehet elérni
Fekvő betegnél a katétert toldalékcső segítségével vizeletgyűjtő tasakkal
kötjük össze. Ez oldalán mércézett, átlátszó tasak, így látható abenne lévő
vizelet mennyisége és színe. A katéter vége dugóval lezárható, fennjáró
betegnél csak a vizelet kiürítésekor kell szabaddá tenni.
Állandó katétert a hólyagfertőzés lehetősége miatt cserélni kell, általában 7-
10 naponként.
Ma már ismertek azonban a hosszabb ideig (kb.6 hétig) viselhető katéterek
is.
Katéter felhelyezése
A vizelet mintavétel
Vizelet középsugárból
Bakteriológiai vizsgálathoz sem feltétlen szükséges katéterezés, erre az ún.
középsugárból vett vizelet is alkalmas.
Férfiaknál elegendő, ha a beteget felszólítjuk, hogy vizeljen vizelőedénybe,
közben szakítsa meg, és ezt a középső vizeletet fogjuk fel, és küldjük
vizsgálatra, majd befejezheti a vizelési.
Nőknél megfelelő vizelet nyerésére csaknem mindig elegendő, ha a húgycső
környékét a katéterezésnél tanult módon megtisztítjuk és a vizelet első részét
kieresztetjük a közepéből vesszük a mintát steril edénybe.
Ez a vizelet alkalmas üledékvizsgálatra, de megbízható bakteriológiai
vizsgálatra nem mindig.
Vizeletvizsgálat tesztcsík segítségével
A diagnosztikai tesztek vizelet in-vitro, félkvantitatív laboratóriumi
vizsgálatára alkalmasak.
Kivitelezés:
Frissen leven, jól összekevert, konzerválószer mentes tiszta gyűjtőedénybe
felfogott, nem centrifugált vizeletet kell használni.
A vizelet a vizsgálat idején nem lehet régebbi, mint 4 órás. A vizeletbe az
összes tesztpárnát belemártjuk, legfeljebb 1-2 másodpercig. A tesztcsík végét
végig húzzuk a tárolóedény szélén, hogy felesleges vizeletet eltávolíthassuk.
A tesztcsíkot vízszintes helyzetben tartjuk 60 mp-ig, majd összehasonlítjuk a
tesztcsík színét a címkén feltűntetett színskálákkal
A tesztcsíkkal történő mérés szabályai
Pontosan egy percen belül értékelni kell a csíkot, mivel a színek nem tartósak.
Kivétel a fehérvérsejt-meghatározás, ahol 2 perc a várakozási idő. Színreakciók, melyek 2 perc
elteltével jelentkeznek, diagnosztikailag nem relevánsak (nem lényeges).
Az értékelés vagy megtekintéssel történik a dobozok oldalára nyomtatott színskála alapján vagy
vizeletvizsgálati automatával (célfotométerrel).
4. A csíkokat szárazon kell tartani. Ez úgy érhető el, hogy a csíkok kivétele után a dobozt azonnal le
kell zárni. A csíkok nedvesedése a leggyakoribb hibaforrás.
5. A csíkokat védeni kell a közvetlen napfénytől, a hőtől. Ezért tároljuk 30 °C alatt, de nem
hűtőszekrényben.
6. Ne használjunk lejáratos csíkokat. Ne érintsük meg a tesztzónát.
7. A vizelet bakteriális szennyezettsége, magas C-vitamin-tartalma, több gyógyszer használata
befolyásolja az eredményt. Ezért a vizeletcsík- vizsgálat egyetlen eredménye alapján
nem szabad terápiás döntéseket hozni.
A vizelet bakteriológiai vizsgálata
Megfelelő higiénés körülmények biztosítása szükséges a vizsgálati anyag
vételéhez. A vizsgálati anyag vétele történhet katéteres vizeletvétellel akkor,
ha csak így tudjuk biztosítani a megfelelő tisztaságú vizeletet a vizsgálathoz.
Uricult: Steril táptalaj, amely a vizeletben előforduló baktériumok
növekedését segíti elő
Mintavétel uricult táptalajon történő vizsgálathoz:
kézfertőtlenítő oldat;
bőr-nyálkahártyafertőtlenítő oldat;
steril gézlap;
steril pohár;
uricult táptalaj.
A vizeletetmintát középsugárból vesszük.
Állandó katéterből történő mintavétel
Állandó katéterből történő mintavétel:
Előkészítés:
steril, egyszerhasználatos tű;
10 ml-es egyszerhasználatos fecskendő,
kézfertőtlenítő oldat;
bőrfertőtlenítő oldat;
Kocher;
steril vizeletgyűjtő zsák.
A katétert 30 perccel a mintavétel előtt kocherrel lezárjuk
Az ápoló fertőtleníti a katéter dréncsövének gyűjtő részét vagy a dréncső felőli
gyűjtőkapuját.
Rászáradás után steril tűvel 30°-os szögben kb. 3 ml-t szív a fecskendőbe, majd a
táptalaj mindkét oldalára juttat belőle.