58.

tétel: Mozgások és mozgatóműködések

A biológiai mozgás fogalma

Az ember, vagy állat az életműködése során folyamatosan valamilyen mozgást végez. Biológiai
mozgás alatt elsősorban az állatok, emlősök, ember különböző mozgásformáit értjük, például a
járást, mászást, tárgyak mozgatását, felemelését. Az emberi élet legszembetűnőbb külső jele a
mozgás.

A biológia mozgás érzékelése

Az evolúció során a faj megmaradásához, túléléséhez elengedhetetlen volt, hogy az ember a
társainak és a környezetében lévő állatoknak a viselkedését, mozgását felismerje, azonosítsa. Ezért
látórendszerünk nagyon hatékonyan működik a biológiai mozgás észlelésében, a mozgás jellegéből
könnyen felismerjük, hogy a mozgó szervezet milyen típusú, hogy pl. ragadozó állat-e, vagy milyen
korú, mentális állapotú emberrel van dolgunk.
A mozgásérzékelés (motoros érzékelés) alapját a mozgásszervi receptorok (inak, izomzat) és az
egyensúlyi szerv felől érkező ingerületek képezik, melyek információkat szolgáltatnak a központi
idegrendszer felé.

Biológia mozgások csoportosítása, mozgásformák

- amőboid, ostoros illetve csillós, és izom összehúzódással történő mozgás
amőboid: kúszó mozgás jellemzően pl. amőbáknál, eukarióta sejtekben
ostoros, illetve csillós: ostor, csilló segítségével pl. ostoros moszatok, gombafélék
izom összehúzódással: fejlettebb állatok, ember
- aktív vagy passzív
aktív mozgás: az elő szervezet a saját energiáját használja
passzív mozgás: pl. madár a szél erejével repül, vagy az állatkölyköt az anyja viszi
- hely- vagy helyzetváltoztató (mindkettő lehet aktív, vagy passzív)
- sejtek szintjén, szervek, szervrendszerek szintjén történő, vagy szervezet szintű mozgás
sejt szintű: pl. sejtplazma áramlása
szerv szintű: pl. szív, vagy légzés működése
szervezet szintű: magának a biológiai egyednek a mozgása

A mozgás szervrendszere
Az emberi mozgásban (a gerincesekre általában jellemző módon) az izomrendszer aktív, a
csontvázrendszer passzív szerepet tölt be. Az emberi mozgás alapját az izomműködés képezi.
- Izomrendszer
Különböző testrészeinket, belső szerveinket (belek, szív) és végtagjainkat izmok mozgatják.
Az emberben 350 harántcsíkolt izomból felépülő izom található, ezek építik fel a
vázizomrendszert. A vázizmok fejünk, nyakunk, törzsünk, végtagjaink izma. A vázizmok
többsége a csontokhoz kapcsolódik, az izmok többsége összehúzódni és elernyedni képes, így
egy hajlító és egy feszítőizom kell a működésükhöz. A vázizmokat más néven harántcsíkolt
izmoknak is nevezzük.
A testsúly felét a vázizmok teszik ki. Az izmok elsődleges és másodlagos nyalábokból épülnek
fel. Az izomnyalábokon belül az izomrostok a gyors összehúzódásra képes izomfonalak
 kötegeit fogják össze. Az izomfonalakat az egymás mellett lévő aktin és miozin fehérjeszálak
alkotják. Az aktin és a miozin az izomsejtek összehúzódásának és elernyedésének
nélkülözhetetlen feltétele.
„Csúszó filamentum elmélet (Andrew Huxley, 1963 Nobel díj) lényege: az aktin és a miozin elcsúszik
egymáson, az elcsúszást a filamentumok (rostok, fonalak) közötti hidak elmozdulása okozza, izommozgás
lehetősége, idegingerület terjedési módja).
A zsigeri izmok beleink és ereink falán találhatók, a szívizom a szívünk mozgását teszi
lehetővé.
- Csontrendszer
A csontrendszer passzív vázként segíti a mozgást. A csontvázrendszer fő részei: fej, törzs,
végtagok. A csontváz a szervezet élő része, terhelés, mozgás során változik. A csontnak nagyon
keménynek és szilárdnak kell lennie, ugyanakkor rugalmasnak a test mozgása során. Két csont
mozgatható kapcsolata az izület. A csontok izületi felszínét porc borítja, két porcfelület között
izületi nedv van, ami a mozgás során csökkenti a porcfelületek súrlódását.
Mozgatóműködések szabályozása, az izmok működése:
A vázizmok mozgásainak szabályozása a szomatikus idegrendszer feladata. A szomatikus
idegrendszer az akaratlagos mozgások vázizmok által történő kivitelezéséért és a külső ingerek
érzékszervi észleléséért felelős (tapintás. látás, hallás). Mozgásnál külső inger hatására a
vázizomzat összehúzódik, az ingerület, a mozgató idegsejten (sejthártyán) végighaladva izom
összehúzódásokat okoz.
A mozgás vezérlése kétféle lehet:
1. piramispálya útján történő (tudatosan vezérelt, új mozgásoknál, pl. kisbaba járás tanulása),
vagy
2. extrapiramidális (ismétlődő begyakorolt mozgásoknál, pl. járás).
Piramispályás vezérlés:
A tudatosan befolyásolható mozgások szabályozásánál az ingerület az agykéregből, főként a
homloklebeny hátsó részéből indul. Az agykéregből kiinduló ingerület a piramispálya útján
szabályozza a mozgást, az idegrostok a másik oldalra átkereszteződve szinopszist (sejtek
közötti kapcsolódási pontok) alkotnak a megfelelő izommozgató idegsejtekkel. Bal oldal a
jobb, jobb oldal a bal oldalt irányítja.
Extrapiramidális vezérlés:
Új mozgás esetén az agykéreg közvetlenül, minden mozdulatra ügyelve irányítja a piramispálya
útján a mozgást, azonban begyakorlás, ismétlődő mozgás során a szabályozás fokozatosan az
extrapiramidális, nagyobb izomtömegeket mozgató pályára tevődik át, amikor a nagyagy és
agytörzs is bekapcsolódik (automatikus mozgások esetében, pl. járás, tánc), így az agykéreg
kapacitása részben felszabadul, a figyelem más tevékenységek elvégzésére fordítható.