88.

* Izoozmia, izoionia, izotónia: A homeosztázis hagyományos alkotó elemei – egymással összefüggő

rendszert alkotnak, nem választhatók szét.

Izoozmia: A testnedvek – az extracellularis folyadékok – ozmótikus nyomásának, koncentrációjának

állandóságát jelenti. Értéke a 0,9 %-os NaCl (konyhasó) oldat ozmózisának felel meg. E nyomásérték
azonos a sejt belsejében uralkodó, a sejtmembránra ható nyomással. Izoozmia megléte, fennállása
nem választható el az izotóniától, és az izovolémiától, e három tényező folyamatosan
összehangolódik. A szövetközti térben és a vérplazmában az ozmotikus egyensúlyt és a vízmegoszlást
a plazma fehérjéi biztosítják, ezek felelősek a vérplazma 25-28 Hgmm-t kitevő kolloid-ozmotikus
(onkotikus) nyomásáért.

Izoionia: állandó ionösszetétel Az egymástól elválasztott folyadékterekben a kationok és anionok

egyensúlya áll fenn. Ionok, elektrolitek pótlása természetes úton a táplálékkal és a sejtanyagcserében
(pl. aminosav szintézis) történik. Vesztés természetes váladékokkal (vizelettel, verejtékkel, nyállal,
légúti nyákkal, normális széklettel) vagy betegség kísérő jelenségeivel (hányással, hasmenéssel).
(Vérplazmában a jellemző anionok és kationok összetétele, aránya más, mint a sejten belül és a
sejtek közti térben. A plazmaértékeket laboratóriumi vizsgálattal ellenőrizzük. Kationok: Na+ 136—
146 mmol/l, K+ 3,8—5,2 mmol/l, Ca++ összes: 2,5 mmol/l, ionizált 1,15—1,25 mmol/l, Mg++ 0,8—1,2
mmol/l Anionok: Cl— 96—106 mmol/l, proteinek)

Izotónia: egyező ozmotikus nyomású állapot Egyező ozmotikus nyomású állapotot fejez ki sejteket
és sejtközti állományt illetően. Az oldott anyagok élettani koncentrációja esetében az ozmotikus
nyomás a sejtek és a sejtközti állomány viszonyában folyamatosan kiegyenlítődik, ez az ún. Donnan
egyensúly. Az izotónia egy adott anyagra vonatkoztatva optimális sűrűséget jelent. (Edzés,
testnevelés, sport területén – az izomzat működésére vonatkozóan – mást jelent az izotónia.)

* A gerincvelő elülső szarvi mozgató idegsejtjei (moto-neuronjai) honnan kapnak ingerületeket,

befolyásoló, szabályozó jelzéseket? A gerincvelő elülső szarvából kilépő valamelyik vaskos, nagy
mozgatóideg gyűjti össze az agyi motoneuronok parancsát végrehajtó gerincvelői motoneuron
hosszú nyúlványait, (az axonokat), melyek elektromos impulzusokat küldenek minden egyes
vázizomsejt felületére. Ezen a ponton ismét ingerületátvitelre van szükség a neuron-izomsejt között,
ez igen gyorsan (pár milliszekundum alatt) zajlik le. Döntően acetilkolin felszabadulás és bomlás
ismétlődése jellemzi. Az acetilkolin tehát a mozgási szervrendszer legfontosabb ingerületátvivő
anyaga, neurotranszmitter.

Az agykéreg közvetlenül is képes a gerincvelői és agytörzsi motoneuronokra hatni, azonban közvetett

úton, az agytörzsi szinteken át is hat. Emellett az útvonal mellett a kisagy és a törzsdúcok is hatnak a
mozgásszabályozásra az agytörzs és a kéreg befolyásolásával.

*Foglalja össze a kisagyi működéseket: A kisagy tudatunktól függetlenül biztosítja az akaratlagos

izmok egyenletes összehúzódását és összehangolja működéseiket, beleértve az ellentétes működésű
(antagonista) izomcsoportokét is. A kisagy összeköttetései a központi idegrendszer egyéb részeivel, a
testtartást és az akaratlagos mozgást szolgálják. Fontos az a körülmény, hogy kisagyféltekék a test
azonos oldali izomzatának mozgásait kontrollálják, valamint az, hogy a kisagynak nincsenek közvetlen
pályái az alsó motoros neuronokhoz, hanem befolyása azokra közvetve, az agykérgen és az
agytörzsön keresztül érvényesül.
A kisagy a pontos mozgásokat koordináló működését úgy fejti ki, hogy folyamatosan összehasonlítja
az agykéreg motoros mezőiből kiinduló ingerületeket a működésben lévő izmokból származó
proprioceptív információkkal; így képessé válik az alsó motoros neuronok aktivitásának szükségessé
váló módosítására. Ez a motoros neuronok ingerületi állapota időbeliségének és sorrendjének
ellenőrzésén keresztül valósul meg. Parkinson-kóros betegeknél, ahol a substantia nigra a
neurodegeneráció következtében nem látja el kellőképpen feladatát, megfigyelhető, hogy minden
korábbi nehézség nélkül keresztül tudnak menni egy szobán, el tudnak menni egy útvonalon, ha a
lépések helyét "a nyomokat" előre kirajzoljuk a padlóra, ugyanis ilyen erős vizuális támpont esetén a
substantia nigra feladatát ideiglenesen átveszi a kisagy.

A kisagy a mozgásokat szabályozza, a kisagyi rendszer egyik legfontosabb feladata az egyensúly

fenntartása az izomműködés, a testhelyzet változtatás és a járás során. Emellett akaratlagos
mozgások során beállítja az egyes izom csoportok tónusát is, ezzel biztosítva a mozdulat
folytonosságát. A kisagy ezenkívül számos kognitív funkcióban szerepet játszik, mint a
munkamemória, a tér- és időészlelés, vagy a nyelv.

* Agyalapi mirigy elülső lebenyének trop, azaz serkentő hormonjai, e hormonok hatásai a
perifériás célsejtekre, célszervekre, a szervezet más célsejtjeire: hipofízis= agyalapi mirigy

A mellékvesekéreg serkentő hormon (ACTH): A mellékvesekéreg működését a hipofízis ACTH

hormonja szabályozza. Hatására a mellékvesekéreg mindhárom rétegében fokozódik a
hormontermelés. Ha a mellékvesekéreg által kibocsátott mineralokortikoidok, glikokortikoidok és
szexuálszteroidok mennyisége a vérben növekszik, a hipotalamusz leáll az ACTH-RF termeléssel, és
így a hipofízis sem bocsát ki több ACTH-t. A mellékvesekéreg hormonjai a szervezet ásványi anyag
forgalmát, cukorháztartását, illetve a tesztoszteron termelését, férfi nemi jelleget (pl.
szőrnövekedést) szabályozzák.

A pajzsmirigy serkentő hormon (TSH): A hipotalamuszban TSH-RF termelődik, amely az

adenohipofízisbe jutva a TSH vérszintjének emelkedéséhez vezet. A TSH hatására a pajzsmirigyben
fokozódik a már kész és tárolt hormonok vérbe történő kijuttatása, illetve a hormon termelése is. A
pajzsmirigy hormonjai a szervezet alapanyagcseréjét fokozzák, és a csontokba történő kálcium
beépülést serkentik.

Növekedési hormon: A növekedési hormon (GH) a hipofízis elülső lebenyében a hipotalamusz által
termelt releasing-faktor, a GH-RF hatására termelődik és szabadul fel. A GH hatására a szervezet
alapanyagcseréje fokozódik, a cukorháztartásban a vércukorszint és a sejtek cukor felvétele is
növekszik. Minden anyagcsere folyamat, amely a növekedés irányába hat, fokozódik.

Tüszőérést serkentő hormon: Az FSH, mint azt neve is mutatja, a petefészekben található, már a
leánygyermekek születésekor ott lévő úgynevezett primordiális tüszőkre hat, a tüsző érését indítja el.
Férfiakban a spermiumok érését serkenti. Az elsődleges tüsző az FSH hatására átalakul másodlagos
tüszővé, ami azt jelenti, hogy alkalmassá válik arra, hogy a petesejtet tüszőrepedéskor kilökje
magából.

A sárgatest működést serkentő hormon: Az LH azaz sárgatest serkentő hormon hatására a

tüszőrepedést követően kialakuló sárgatest életképes marad addig, amíg az általa termelt
progeszteronra a terhesség kialakulásához és kezdeti fenntartásához szükség van. A terhesség
előrehaladtával a placenta (méhlepény) veszi át a terhesség fenntartásához szükséges
hormontermelés szerepét.

A prolaktin: A prolaktin, azaz laktotrop hormon az adenohipofízisből szabadul fel. Ürítését a

hipotalamusz egyetlen inhibitor hormonja szabályozza. A szülést követően a terhességet fenntartó
hormonok szintjének lezuhanását követően kezd el fokozott mennyiségben termelődni elérve ezzel
az emlő szoptatásra történő felkészülését. A prolaktin hatására az emlőben a mirigyképződés
megindul, illetve fokozódik. A tejelválasztás megindul, az emlő külső elválasztású mirigyei működni
kezdenek.

A férfiakban a gonadotrophormonok hatása (ICSH): A hipofízisben termelődő LH, azaz luteinizáló

hormon férfiakban is kifejti hatását, még hozzá a here intersticiális sejtjein. Hatására a here Leydig
sejtjeinek androgén termelése növekszik.

Melanocitastimuláló hormon (MSH): A szervezet festék anyagcseréjét a hipofízis elülső lebenyében

termelődő MSH, melanocita stimuláló hormon szabályozza. Hatására a bőrben található festéket
(melanint) termelő sejtek fokozzák termelésüket, és a bőr barnás elszíneződéssel reagál.

*Egészséges újszülött és csecsemő látásának fejlődése: Újszülött: erős napfényre, lámpafényre

elfordítja a fejét, hunyorog, sír, élénk elhárító mozdulatokat tesz, követi szemével a mozgatott
tárgyat, fényforrást, igyekszik megkaparintani, érdeklik a fekete-fehér csíkok.

2 hónapos csecsemő az ember arca felé fordul és felveszi szemével a kapcsolatot (szemkontaktust).

3-4 hónaposan nézegeti a kezét, a mozgó tárgyak után nyúl.

6-7 hónapos korban egy méteren belül tárgyakért egyre pontosabban nyúl, figyeli a mozgó, guruló
tárgyakat.

8-10 hónaposnak felkelti az érdeklődését a kép a könyvekben, észreveszi, és két ujjával felcsippenti a
morzsát.

* A táplálkozás „mozzanatai”:

1. A táplálkozás folyamatának „indítása” hátterében ott találjuk az éhségérzetet, a vérben a vércukor

szint csökkenését, a „gondolat”-ot, a „kívánság”-ot („Jó lenne egy szelet lekváros kenyér”.), az evéssel
összefüggő jó emlékeket, az ételek vonzó illatait, az étkezéssel összefüggő cselekedetek
felelevenítését– előkészületet, főzést, sütést, stb.

2. A táplálék testünkbe juttatása, a táplálék „megragadása” az első, egyúttal akaratlagos mozzanat.

Az ajak, a mimikai izmok, a rágó izmok, a fogak, továbbá folyadék esetében a nyelv működésének és
a fej tartásának tökéletes összhangjával történik. Nem felejthető el a felső végtag erre irányuló
mozgása figyelembe véve a szem-kéz kontrollt.

3. Az étel előkészítése szánkban vegetativ és akaratunktól függő folyamat. A rágás, az aprítás, az

táplálék összekeverése, a falat kialakítása a fogak, a rágó izmok, a mimikai izmok, a nyelv
akaratunktól függő munkája és a vegetativ reflexek által kiválasztott nyál révén valósul meg.
4. A nyelv funkciói mind a táplálkozásban, mind a beszédben fontosak. „Mechanikus” működése —
folyadék szájba „terelése”, keverés, falat kialakítása, falat garatba juttatása nyeléskor — mellett az
ízlelés a táplálkozás élvezeti részét is biztosítja részben pillanatnyi, részben a limbikus rendszerben és
a memóriában rögzített hatások által.

5. Szájüregben a három páros nagy nyálmirigy és a számtalan mirigysejt által kiválasztott nyálban
mucin, fehérvérsejtek, lizozimok, α-glubulinok, α-amiláz és glikoprotein jut az emésztő rendszerbe.

A nyálelválasztás idegi szabályozásáért a szimpatikus (β2 receeptorok révén) és a paraszimpatikus

rendszer (acetilkolin receptorokkal) a felelős. Az előbbi a fehérjetartalom gyarapítására hat, az utóbbi
a folyadék mennyiségének növelésében jelentkezik. A táplálkozás mozzanataival összefüggve az
ízérző, a szagérző és a mechanoreceptorok (←—rágás, nyelv mozgása) indítják el a feltétlen
reflexeket. Az efferens pályák a nyúltagyból a VII. és a IX. agyidegben futnak. A feltételes reflexeket a
„gondolat” kapcsolja be (←—finom étel jui az eszébe). A hányinger is nyálelválasztással jár.
Ugyanazokon az efferens pályákon mennek az ingerek, mint a feltétlen reflex esetében.

A nyál hipozmotukus váladék, több „feladatot lát el”. A feltételes reflex által kiválasztott nyál naponta
kb. 800-1000 ml. Fő funkcioja száj nedvesen tartása. A benne található mucin(==glikoproteid
aggregátum 1→10 millió Da molsúly) révén megvalósul az étel puhítása, a falat kialakítása és
lehetővé teszi a zavartalan nyelést, továbbá védő fedőréteget és baktérium, gomba csapdát képez a
szájüregben. (Az emberben 20 mucin gén ismert.) Kálciumot megkötő fehérjéi a fogakon védőréteget
alakítanak ki. Ugyancsak a védekezést szolgálják a nyálban található fehérvérsejtek, α-globulinok és
lizozimok. A lizozimok hasonló szerkezetű enzimek csoportja, amik 14,5 kD molekulasúlyú, 129
aminosavból álló polipeptidek. Megtalálhatók nem csak a nyálban, hanem a könnyben, a
verejtékben, az orrváladékban, az anyatejben, a gyomornedvben. A nyálban lévő α-amiláz (vagy
diasztáz) a keményítőt maltózzá bontja (→„édes lesz a falat kenyér, ha sokáig tartjuk a szánkban”).
Jelentéktelen mennyiségű „lingvális lipáz”-t a nyelv mirigyei adják a nyálhoz.

6. A nyelés két szakaszból áll. Az első akaratunktól függő, a második független, passziv. A kialakított
falatot a nyelv hátra tolja, közben a lágy szájpad zárja a garatot az orrüreg felé. A garathoz ért falat
reflexesen megindítja a garatfűző izmok összehúzódását, ezáltal a falat átjut a nyelőcsőbe. A
nyelőcsőben a tovahaladást a perisztaltika biztosítja. A rekesz nem akadályozza a falat tovahaladását
a nyelőcső legalsó szakaszába, ahonnan az étel a gyomorba jut.

7. Gyomor hámborítása sejttípustól függő váladékot bocsát ki folyamatosan, naponta kb. egy litert.
Emellett belső elválasztású szervként is működik. Felületi sejtek mucint, Na és Cl ionokat, kevés
bikarbonátot szekretálnak étkezések közti időszakokban is. A mucin védőréteget képez a gyomor
belső falán. Fősejtek pepszinogént választanak ki, ami sósav hatására aktiválódik fehérjebontó
pepszin-né. Fedősejtek (falisejtek) felelősek a gyomorsósav (HCl) termeléséért. Működésük az
acetilkolin, a hisztamin és a CCK2 receptorokon alapul. A gyomorban a PH értéke 1-3,5 közötti. A
savas környezetben a fehérjék denaturálódnak, továbbá a kiválasztott pepszinogén pepszinné
aktiválódik. A gyomor fertőtlenít, tárolja és keveri a táplálékot, emésztő nedvet (pepszinogént,
kimozint) termel. A gyomor továbbítja a tartalmát. Amíg a gyomor nem ürül ki ‒– kb. 1-6 órán át
tárolja a lenyelt táplálékot ‒– „keverő mozgással” hozza létre az étel, a gyomornedv ‒– benne az
enzim, a sósav ‒– keverékét. A szénhidrátok szájban kezdődött emésztése a savas közegben megáll. A
gyomor telődése után mintegy fél órával később nyílik ki először a pylorus, ami szabálytalan
időközökben megismétlődik, amíg üres lesz a gyomor. A pylorus nyitása bonyolult folyamat, a
tápcsatornában történő számos vegetativ idegrendszeri jelenség, részben vagy teljesen emésztett
anyag, hormonális hatás áll a hátterében. A patkóbélben történő folyamatokra a máj és a
hasnyálmirigy működése után térünk vissza. (előző pontban ott van)
8. Máj szervezetünk boszorkánykonyhája. Kettős keringése biztosítja bonyolult működését.
Májsejtekben mintegy 800 mitokondrium van, bennük zajlik a Szentgyörgyi-Krebs ciklus, az oxidativ
foszforilálás. A durva felszínű endoplazmás retikulum választja ki a szintetizált fehérjéket. A sima
felszínű endoplazmás retikulum szintetizálja a koleszterint, glukózból a glikogént, itt folyik a
detoxikáció konjugációs része. Lizoszómák lipid cseppeket, glikogén szemcséket tárolnak. Golgi
apparátus továbbítja a lipoproteineket, glikogén szemcséket, epesavakat. Az emésztett tápanyagok
feldolgozása a májban az életfeltételeket biztosítja. A gyulladások után, az alkoholfogyasztás miatt és
a daganatképződés következtében az alábbi májműködések károsodnak, aminek az egész szervezet
kárát szenvedi. (előző pont feladatok)

A máj két primér epesavat szintetizál, ezek konjugálódnak és epesavas sókká alakulnak. Az epesavas
sók jobban oldódnak, erőteljesebben csökkentik a zsírcseppek felületi feszültségét és diszpergálják
azokat, így a lipáz emészteni tudja a zsírokat. Oldatban tartják a kolezterint, lassítják a szív ritmusát,
bőrviszketést és epekőképződést okoznak, aktiválják a hasnyálmirigyből származó lipázt,
tripszinogént (→tipszin), kimotripszinogént (→kimotripszin). Hozzájárulnak a karotin, a D, E, K
vitamin felszívódásához. A vékonybélben a baktériumok szekunder epesavakká dehidrolizálják, végül
a bélben visszaszívódnak, és a portarendszeren át a májba jutnak. Az epesavaknak eme
enterohepatikus keringése naponta 12-szer megy végbe. Epesavak adják a chymus színét.

9. Hasnyálmirigy: Szervezetünk külső és belső elválasztású szerve. A belső elválasztásra vonatkozó

tudnivalók az endokrin működésről szóló anyagban találhatók. A mirigy végkamráiban szintetizálódik
a lipáz, az amiláz, a tripszinogén, a kimotripszinogén, a prokarboxipeptidáz, az elasztáz, az erepszin és
a nukleáz (DNS és RNS nukleáz). Mirigyekből távozik még hidrokarbonát és víz. A hasnyálmirigy eme
összetett váladéka ‒ naponta 800-1000 ml ‒ a kivezető csövön át a közös epevezetékbe jut, majd az
epéhez keveredve a patkóbélbe.

10.Vékonybél három szakaszának funkciói: emésztés, felszívódás, chymus továbbítása. A monomér

tápanyagok itt szívódnak fel. A zsírsavak, a glicerin a bélhám sejtekben trigliceriddé kapcsolódnak és a
nyirokba távoznak.

11. Vastagbél, végbél mintegy másfél méteres majdnem végig tág, öblös bélszakasz, ahol a széklet
kialakítása megy végbe. E területen a bélbaktériumok „emésztenek”, a cellulózt bontják. A
cellulóznak nincsen enzimje az ember tápcsatornájában. A baktériumflóra erjeszti a béltartalmat.
Innem szívódnak fel a cellulóz bontásból származó szénhidrogének, valamint a Na és K sók naponta
kb. 1 liter vízzel, ezáltal besűrűsödik a chymus és széklet lesz belőle. A sók felszívódását az
aldoszteron szabályozza. A B12 vitamin gyomorban összeállt komplexe a vastagbélből szívódik fel,
majd a transzkobalaminhz kötve szállítódik a vérrel a vörös csontvelőbe. K2 vitamin a vastagbélben
szintetizálódik. A chymus vastagbélbe jutása részben a perisztaltika következménye, részben két
reflexé, amiknek a székelési inger kiváltásában is szerep jut. A gasztrokolikus reflex akkor váltódik ki,
amikor a gyomorból a patkóbélbe távozik a chymus. A gastroanális reflex hasonló időben, ezáltal
telítődik a végbél. Magyarán mondva, a gyomor ürülése hozzájárul a széklet tárolásához a végbélben,
előkészíti a székelést.