04.

A MENEKÜLÉS ÉS A TÁMADÁS MOTIVÁCIÓS

HÁTTERE
a fájdalom

Mindenféle fenyegetettség egyféle vészreakciót vált ki → „üss vagy fuss” válasz (fight or flight) –
emellett van még egy lehetséges válasz, a megdermedés. A stressz a hipotalamuszon keresztül fejti ki
a hatását, két különböző úton.
Egyrészt a HPA (hipotalamusz-hipofízis-
mellékvese kéregállomány) tengelyen
keresztül hat: az agyalapi mirigy stressz
hatására vagy ACTH-t (adreno-kortikotrop
hormon), vagy béta-endorphint termel → az
ACTH hat a mellékvese kéreg állományára,
ami a stresszhormont, a kortizolt termeli.
A hipotalamusz a locus coeruleus-ra is hat,
amin keresztül a noradrenalin rendszert is
működésbe hozza. A locus coeruleus útján a
szimpatikus idegrendszer is aktiválódik,
aminek egy közvetlen hatása is van az
élettani változásokra, illetve a mellékvese
velőállományát is ingerli, amin keresztül
adrenalin és noradrenalin termelődik. (LC-
NE tengely – locus coeruleus és
noradrenalin rendszer tengely)
Ez igazából elsősorban a férfiakra hat így,
nőknél gyakran egy „nyugalom és összetartozás” illetve „segít és támogat” reakciót vált ki, főleg, ha
gyerekek is vannak körülöttük.
Fájdalom - „kellemetlen szenzoros és emocionális élmény, amely aktuális vagy potenciális szöveti
károsodással kapcsolatos, vagy annak terminusaival írható le” → a fájdalom elkerülése a menekülő
viselkedést kiváltó elsődleges motívum
 A fájdalom 3 dimenziója:
o Szenzoros-diszkriminatív – a fájdalominger tulajdonságainak, jellemzőinek észlelése
(pl. hol érezzük a fájdalmat, mennyire kiterjedt, meddig tart)
o Affektív-motivációs – a fájdalmat kísérő, általában negatív élmények és az azokból
eredő, az inger elhárítására, megszüntetésére, elkerülésére irányuló vágy
o Kognitív-értékelő – a fájdalomélmény keletkezésébe beépíti a tapasztalatokat, a
korábbi fájdalomélmények emlékeit, az elvárást, kulturálisan meghatározott
jellemzőket
 Nocicepció (latin, noxa – kártétel, sérülés) – a fájdalom érzékelése nociceptorok segítségével
o Nociceptorok – általában szabad idegvégződések, amelyek sejtteste a gerincvelő
hátsó gyöki ganglionjaiban van (még a periférián), rostjai pedig a legkülönbözőbb
szövetekben (tehát a legkülönbözőbb szövetekből szállítják ezek a rostok a károsító
jellegű ingereket a gerincvelő hátsó gyökeibe)
o A nociceptív ingerek felfogásának 3 lehetősége:
 ◦ Intenzitásfüggő recepció – a gyengébb inger csak az adott modalitásra
jellemző érzetet váltja ki, míg az erősebb inger a fájdalmat
◦ Mintázatfüggő recepció – ha az alacsonyabb és a magasabb küszöbű
receptorok egyszerre kerülnek ingerületbe, az kiad egy olyan mintázatot,
amitől függően érezzük a fájdalmat
◦ Specifikus recepció – ezek a magas küszöbű specifikus receptorok a károsító
ingerek felvételére szolgálnak
A fájdalomtovábbítás gerincvelői kapukontroll-mechanizmusa (Melzack, 1977, majd Wall, 2003)
 A vékony rostok a szabad idegvégződésekből futnak a gerincvelő T-típusú (transzmissziós,
továbbító) sejtjeibe → ezek a vékony rostok mindenképpen ingerlik a T-típusú sejteket és
gátlást gyakorolnak azokra a hálózati sejtekre (HS), amelyek gátolni képesek a továbbító
sejtek aktivitását
 A hálózati sejtek a gerincvelő hátsó részén található substantia gelatinosa neuronjai, és ezeket
a testérző neuronoknak a vastag rostjai ingerlik
 Abban az esetben, hogyha a vastag rostoknak az ingerülete pozitívan hat, aktiválja ezeket a
hálózati sejteket, és hogyha ezeknek az ingerülete erősebb, akkor gátló hatást fejtenek ki a
transzmissziós sejtekre
 Magyarul ha pl. megégetjük magunkat, de hideg víz alá tartjuk a kezünket, ezzel ingerelve a
vastag rostokat, akkor ezzel gátolni tudjuk azt, hogy a gerincvelő rostok transzmissziós sejtjei
felszálló rostjaikon továbbítsák a fájdalomingert → a vastag rostok ingerülete zárja a kaput, a
vékony rostok ingerülete nyitja a kaput

 Ha a kapu kinyílik, akkor az ellenoldali spinotalamikus pályán (tehát a gerincvelőből a

talamusz felé haladó pályán) a talamuszba érkezik a fájdalmas inger → a laterális magcsoport,
és a mediális magcsoport játszik szerepet
 A laterális magcsoportból az ingerület a szomatoszenzoros kéregbe jut, ez felelős a fájdalom
szenzoros aspektusáért → a fájdalom lokalizációjáért (ez itt eddig az agyi fájdalommátrix
laterális része)
 A mediális részéből a rostokon keresztül az ingerület az agyi fájdalommátrix mediális részébe
jut → ez a rész magába foglalja a gyrus cinguli elülső részét (elülső cinguláris kéreg), ami
azért felelős, hogy milyen érzelmet vált ki a fájdalmas ingert, illetve közvetlen kapcsolatban
van az inzulával, ami a motivációs aspektusért felelős – figyelmeztet és elkerülő választ indít
 o A mediális fájdalommátrix további fontos része a frontális kéreg, ami a sémaképzésért
és a figyelemért, illetve a mozgási kontroll elindításáért (mivel mellette van a mozgató
kéreg)
 Az agyi mátrix laterális és mediális részén kívül az agytörzsben a periaqueductalis
szürkeállomány (PAG) kapcsolatban van a fájdalommátrix minden részével → ezek oda-
vissza kapcsolatok, nagyon fontos szerepe van a fájdalomcsillapításban, mert ez tudja
közvetíteni azokat a fájdalomcsillapító hatásokat, amiket az elülső cinguláris kéregnek a
leválasztásával (hipnózissal) tudunk elérni, vagy pl. a placebo tablettákkal (frontális kérgen
keresztül) + a mozgató rendszerrel is kapcsolatban van (más testhelyzet felvételével történő
fájdalomcsillapítás)
 Összességében az agyi fájdalommátrix laterális része főleg a szenzoros-diszkriminatív
aspektust, a mediális pedig az affektív-motivációs és a kognitív-értékelő aspektust dolgozza
fel

A fájdalom efferens módosítása - nagyon fontos a leszálló hatások szerepe:

 A kapu nyitását-zárását egy gyors agyi leszállórendszer is módosíthatja – ez a hurok a gyors
kognitív feldolgozás eredményét közvetíti (korábbi tapasztalatok, elvárások stb.) → így ha
tudom hogy égési sérülés esetén víz alá kell tenni a kezemet, akkor ez már (a frontális kéreg
közvetlen leszálló pályája → hipotalamusz) rögtön hatni tud
 Már a kapurendszer előtt is érvényesülni tud a hatás → a nociceptív inger el sem ér a kapuhoz
o A PAG-nak nagyon erős fájdalomcsillapító hatása van – endogén opioidokat termel

A fájdalom elkerülése mindenképpen elsődleges szükséglet (mint pl. az éhség), mivel a szöveti sérülés
elkerülése az egyed túlélésének szempontjából nagyon fontos
 Emiatt a fájdalom diszkomfort csökkentő viselkedést aktivál
 A fájdalom motivációs aspektusa csak normális felnövekedés esetén jelenik meg →
ingermegvonásos környezetben nevelkedő állatok nem mutatnak elkerülő reakciót – a tanulás
fontos szerepe
 Bizonyos fiziológiai állapotok (extrém hőm., kiválasztási termékek felgyülemlése) averzívek
→ aktiválják a szervezetet
 A fájdalom, mint önfenntartást veszélyeztető tényező, már előre kiváltja azt az ingert, ami
majd a félelmet váltja ki
 félelem, szorongás, bátorság

A félelem egyik az alapérzelmeinknek, evolúciós alapja az, hogy a több száz generáción keresztül
előforduló problémák félelmet váltanak ki, és ezeknek a problémáknak a megoldására alkalmas
forgatókönyv-vázlatokat dolgoztunk ki, amik a természetes szelekció által kiválasztott viselkedések.
 A félelem kiváltó eseménye az önfenntartási cél fenyegetése vagy célkonfliktus
 Félelem olyan cselekvéseket vált ki, amik azonnal leállítják az éppen történő cselekvéssort, és
nagyon éber figyelemre ösztönöznek minket → megdermedés, elmenekülés, támadás
A félelem és a szorongás:
 Freud megkülönböztetése – objektív szorongás (a félelem szinonimája, a külső fenyegetésre
adott reális válasz) és neurotikus szorongás (belső, tudattalan konfliktusból ered)
 Mai megkülönböztetés – a félelem konkrét, a szorongás diffúz, nem igazán tudjuk, hogy mitől
szorongunk
 De ezek élettanilag nem különböztethetők meg tisztán → inkább arról van szó, hogy az
emberek különböző mértékben képesek tudatosítani a kellemetlen érzésük okát
 A félelem és a szorongás mérése:
o Viselkedéses vizsgálatok – külső megfigyelő rögzíti az egyén reakcióit a félelem
tárgyának jelenlétében
o Élményvizsgálatok – szubjektív félelem ítéletek, szorongásmérő skálák (pl. STAI)
o Vegetatív reakciók mérése – szívritmus, testhőmérséklet stb.
o A különböző reakciók erősen szétválhatnak, disszociálhatnak – leginkább az élmény
az, ami le szokott szakadni, de akár a viselkedés is
Veleszületett-e a félelem?
 Állatoknál bizonyított – izoláltan nevelt kismajmoknak félő, játszó, és fenyegető arcképeket
mutattak → 3 hónapos kor fölött a fenyegető képek félelmet váltanak ki
 Embergyerekeknél is kultúrától függetlenül megjelenik:
o Idegentől való félelem kb. 8 hónapos korban
o Vizuális szakadéktól való félelem kb. 6-8 hónapos kortól
o Hangos vagy hirtelen mozdulattól, ismeretlen erős ingertől kb. 7-12 hónapos kortól
o Szeparációs szorongás 15-18 hónapos korban
Félelem kiváltó ingerek Gray (1971) alapján:
 Inger intenzitása
 Újdonság és meglepetés túlzott foka
 Speciális evolúciós veszélyek
 Társas interakciók
A félelem változása az életkorral:
 10-20 éves kor – injekciók, orvosok, sötétség
 Középkorúak – kígyók, magasság, zárt terek, társas helyzetek
 Idősek – tömeg, halál, sérülés, betegségek
Nemi különbségek a félelemben – a nőknél intenzívebbek és több féle félelem jelenik meg, illetve a
szubjektív és vegetatív reakciók is kifejezettebbek. Ennek az oka kérdéses:
 Veleszületett különbség vagy nevelés hatása?
 Nevelés hatása – a férfiaknál már kisgyerekkortól nem erősítik meg, hogyha félnek valamitől
→ deszenzitizáció
  Nemi sztereotípiáknak való megfelelés – önkitöltős kérdőíveken mérték a félelmeket
férfiaknál, először csak simán, majd később azt mondták nekik, hogy a szívritmusukat is
mérni fogják mellette → a férfiak magasabb félelmet jelöltek a második eswtben, míg a
nőknél nem volt különbség
A félelem tanulása kondicionálással – behavioristák: a félelem „kondicionált fájdalomreakció”, nem
veleszületett
 Watson és Rayner (1920) klasszikus kis Albert kísérlete
o 11 hónapos kisfiúnak patkányt mutattak → nincs félelemreakció
o Patkány társítása egy megrettentő erős zajjal → kialakult a félelem, és
generalizálódott is, minden szőrös tárgytól félt
o Későbbi kontroll kísérletek – nem minden kisgyerek tanult meg félni +
alkoholelvonás tapasztalatai
 Bandura és mtsai. (1969) szociális tanulás, modellkövetési elv
o Ha az anya fél a kutyáktól, a kisgyereket is elrántja → vikariáló módon beépül a
gyerekbe a félelem
o Korrelációs vizsgálatok – anya-gyerek félelmek (r=0,67), testvérek között (r=0,74)
A félelem elméletei:
 Klasszikus kondicionálás
o Alapja Watson és Reyner (1920) kis Albert kísérlete
o Kritikák:
◦ Nem sikerült megismételni az eredményeket
◦ Bizonyos ingerek nagyobb valószínűséggel váltanak ki félelmet
◦ Nem minden averzív tapasztalat vált ki félelmet
◦ Nem minden félelem hátterében áll averzió
 Evolúciós előhangoltság teória
o Seligman (1971) – evolúciósan releváns veszélyt jelentő ingerek könnyebben váltanak
ki félelmet, mint az evolúciósan semlegesek (de van szerepe a tanulásnak)
o Mineka (1987) kísérlete majmokkal – videón képek mutatása (pl. virág vs. kígyó) → a
kígyóra erősebben reagáltak
o Kritikák:
◦ Reprodukálhatatlanság
◦ Az evolúciós relevancia meghatározhatatlansága
 A kondicionálás elmélet új hulláma
o Indirekt tanulási mechanizmusokon keresztül – megfigyeléses tanulás, negatív
információk hatása
o A tanulás nem mechanikus inger-válasz elsajátítás – a személy jellemzői,
temperamentuma, az ingerrel való korábbi találkozásai mind moderáló tényezők
o Retrospektív kérdőíves kutatások (nem megbízhatóak - visszaemlékezés)
o Családtagok félelmei közötti korrelációk
 Nem-asszociatív nézet
o Menzies és Clark (1995)
o Evolúciósan releváns félelmek tanulás, asszociáció nélkül, univerzálisan az éréssel
félelmet váltanak ki, míg a semlegesek tanulással sajátíthatók el
o Az evolúciósan releváns félelmek nagy része normális esetben habituációval kioltódik
 Az undor szerepe
o Davey (1994) – számos félelem (vér, kis undok állatok, sérülés) hátterében nem az
igazi veszélyérzet hanem az undor áll
 o Eredmények:
◦ Élelemhez kapcsolódó undor-mutató – pókfóbiásoknál magasabb
◦ Undort kiváltó filmek – az adott ingertől való félelem nő
A félelem és a szorongás hatásai:

Adaptív hatások Destruktív hatások

◦ Facilitáló szorongás (nagyobb ◦ Debilizáló szorongás (elönt a szorongás
teljesítményre sarkall) és képtelenek vagyunk koncentrálni,
◦ A veszélyes tárgyak és helyzetek teljesíteni)
elkerülése ◦ Szorongásos betegségek kialakulása
◦ A szervezet akcióra való előkészítése
◦ A társas kötődések erősítése (nők „üss
vagy fuss” reakciója)

Éjszakai félelmek – elalvás előtt jelentkező félelmek → sötétség, rossz álmok, házon belüli és kívüli
zajok, árnyak, betörők, gyermekrablók, boszorkányok, szellemek, rovarok, pókok, hétköznapi
történések miatti aggodalmak, a családtagok egészsége miatti aggodalom
 4-6 évesek – képzeletbeli teremtmények
 7-12 évesek – reálisabb félelmek
 13-16 évesek – hétköznapi teendők, egészség
Szorongással, stresszel való megküzdés:
 Problémaközpontú megküzdés – a személy a szorongást kiváltó problémára, helyzetre
koncentrál, hogy megkísérelje a jövőben elkerülni vagy megváltoztatni
 Érzelemközpontú megoldás – célja, hogy megakadályozza, a negatív érzelmek
elhatalmasodását → problémával való foglalkozás lehetővé tétele
o Viselkedésközpontú stratégiák – testmozgás, ivás (nem a legjobb), érzelmi támasz
keresése
o Kognitív stratégiák – a probléma időleges félretétele, a helyzet átkeretezése
 Elhárító mechanizmusok (Anna Freud szerint) – olyan tudattalan stratégiák, melyek
segítségével az emberek a negatív érzelmeket elfojtják magukban
o Tagadás, elfojtás, racionalizáció, projekció, reakcióképzés, intellektualizáció, áttolás
o Hosszútávon nem segítik a megküzdést
A félelmek fennmaradásának okai:
 Elkerülő viselkedés – nincs módunk megbizonyosodni arról, hogy nincs miért félnünk
 Figyelmi torzítás – Lavy és mtsai. (1993) módosított Stroop tesztje → a félelem tárgyával
kapcsolatos szavaknál nőtt a RI
 Perceptuális torzítás – Rachman, Cuk (1992) → kép egy pókról az üvegben → a pókfóbiások
inkább észlelóik úgy, hogy feléjük ugrik
 Értékelő torzítás – Muris és mtsai. (2007) → ha a pók látványát áramütéssel kapcsolták össze,
akkor az áramütés erősségének túlbecslése
Szorongásos betegségek
 Generalizált szorongás
 Pánikbetegség
 Fóbiák – bizonyos tárgyaktól, helyzetektől való irracionális félelem → elkerülés
 Rögeszmés, kényszeres betegségek – bizonyos cselekedetek azonnali végrehajtásának
kényszerével társuló, folyamatosan jelen lévő gondolatok
Szorongásos betegségek magyarázatai:
 Pszichoanalitikus elméletek – megoldatlan tudattalan konfliktusok
 Tanuláselméleti megközelítés – a szorongás külső eseményekhez tanult válasz (biológiailag
előkészített kondicionálás)
 Kognitív elméletek – potenciális veszély túlbecsülése → feszültség → rögeszmés gondolatok
→ hiedelem, hogy kényszeres rituálékkal megelőzhetők a katasztrófák
 Biológiai elméletek – a szorongás érzését szabályozó neurotranszmitterek szerepét helyezik
előtérbe
o Pánikroham kiváltható kolecisztokininnel, valamint koffein, nátrium-laktát és
széndioxid keverékének belégzésével
o Kényszeres betegségek – homloklebeny és a bazális ganglionok közötti
összeköttetésnél az anyagcsere aktivitás eltér az egészségestől
o Szorongásoldók – benzodiazepinek
Kóros félelmek – fóbiák – gyógyítása viselkedésterápiás eljárásokkal
 Deszenzitizáciú – Wolpe (1958) ellenkondicionálási kísérlete:
o Macska áramütést kapott abban a ketrecben ahol evett → többet még csak a mellette
lévő ketrecbe sem ment
o Ha szépen lassan mindig egyel közelebbi ketrecbe raktak enni, végül oda is
visszamerészkedett
o Embernél relaxáció kiváltása képzelettel, hipnózissal a szorongás-hierarchia egyre
nagyobb fokain
 Ingerelárasztás – a félelmetes helyzetnek kitenni a személy menekülőút nélkül → gyors hatás
 Szelektív megerősítés – operáns kondicionáláson alapul
 Bátor-modell követése – hatékonyabb az előzőknél, mert a hatása az ingerelárasztáshoz
hasonló, és a társnak a jelenléte csökkenti a szorongást
 A viselkedés ismételgetése juhú
Bátorság – lényege az, hogy a személy szubjektíve erős félelmet él át, de ez a viselkedésében nem
nyilvánul meg → Epstein (1967) sportejtőernyősökkel végzett vizsgálatoknál mérte a félelem
mértékét:
 Szóasszociációs teszteknél a kritikus szavaknál félreértés jelent meg, és ez a verseny napjáig
egyre erősödött
 A szubjektív félelem az ugrás előtt a legnagyobb
 Földetérés után felhangolt, euforikus állapot
 bőrgalván reakció (BGR) újonc ugróknál ugrás előtt nagyon magas → utána nagyot csökken
 BGR veterán ugróknál alacsonyabb mint az újoncoknál és ugrás után kisebbet csökken
 Magyarázat: tanulási folyamat – Solomon opponens folyamat elmélete:
o Az érzelmek ellentétpárokba rendeződnek → ha az egyiket átélem a párja elnyomás
alá kerül
o Ha a kiváltó inger folyamatosan jelen van, akkor az elsődleges érzelem enyhül és az
ellentét intenzívebbé válik → előrevetíti az ellentét későbbi megjelenését, a veterán
ejtőernyősöknél a földet érés utáni eufóriát
o Ha a kiváltó inger befejeződik, az elsődleges elmúlik és az ellentét kerül előtérbe
o Akkor leszünk bátrak, ha szembenézünk a félelmünk tárgyával

agresszió
Agressziónak nevezünk minden olyan viselkedést, melynek célja a másoknak vagy önmagunknak
szándékosan okozott kár, szenvedés – olyan viselkedés, ami fizikailag vagy verbálisan szándékosan
sért, vagy rombol tárgyakat.
 A versengéshez kapcsolódik – nem homeosztatikus antagonisztikus zársas elsődleges
motivációs rendszer áll a hátterében
 Az agresszió fajtái:
o Indulati – instrumentális (pl. bérgyilkos)
o Támadó – védekező
o Antiszociális – proszociális
o Közvetlen – közvetett
o Aktív – passzív
o Fizikai – verbális
o (Az állatok zsákmányoló viselkedését nem tekintik agressziónak)
Az agresszió biológiai alapjai:
 Hipotalamusz – laterális részének elektromos ingerlése ellenfél jelenlétében támadáshoz vezet
 Ezt a támadó reakciót fokozza az amygdala ingerlése → kétoldali amygdala eltávolítása az
állatoknál Klüver-Bucy szindrómához vezet:
o Semleges arckifejezés
o Teljes engedelmesség
o A támadó viselkedés teljes hiánya
o veszélyes-veszélytelen, ehető-ehetetlen megkülönböztetésének képtelensége
o hiperszexualitás
 A frontális kéreg szintjén az orbitofrontális kéreg csökkenti az impulzív reakciókat → sérülése
impulzivitáshoz vezet
 Az agresszió biológiai alapjai egyrészt neuroanatómiaiak (idegre (ndszeriek):
o A támadás komplex összehangolt cselekvéssor → agyterületek hierarchikusan
rendezett együttműködése áll a háttérben
1. Az agytörzsben történő fájdalom (nocicepció) és a különböző testi ingerek
(propriocepció) összegződésről, az ott lévő belső milliő állapotáról a
hipotalamusz információkat kap, és a szabályozásában részt is vesz → elemzi,
hogy szükséges-e támadást indítani
2. Az amygdala érzelmileg minősíti a külvilágból érkező ingereket → vagy erősíti
vagy visszafogja a hipotalamusz támadási reakcióját
3. A prefrontális kéreg végül koordinálja, modulálja, és eldönti, hogy végül is mire
van szükség
 Neurotranszmitterek szerepe:
o A szerotonin szint csökkenése az agresszió növekedéséhez vezet → egy szerotonin
bomlástermék (5-HIAA) alacsony szintjét találták öngyilkosok, gyújtogatók és
gyilkosok cerebrospinális folyadékában
o A noradrenalin hatása kétfázísú:
◦ Enyhe vagy közepes szintű aktivációja az agresszió növekedéséhez vezet
◦ Nagy mértékű felszabadulása pedig félelmi választ vált ki
o A dopamin egy általános aktivitás-fokozó, valószínűleg emiatt erősíti fel az agressziót
is
o A GABA (gamma-aminovajsav) pedig az agresszió csökkenéséhez vezet – ennek a
mechanizmusa nem tisztázott
 Hormonok hatása:
 o Elsősorban a tesztoszteron játszik szerepet, magas szintje növeli az agressziót –
erőszakos bűnözők és antiszociális személyek nyálában emelkedett szintjét találták
o A tesztoszteron biztosítja az agresszió tapasztalat-függő szabályozási hátterét is →
állatok hierarchia harcánál
◦ A győztes állat tesztoszteronszintje növekedik, míg a vesztesé csökken, így ő
kevésbé lesz agresszív
◦ Evolúciós előnye, hogy nem fog feleslegesen harcba szállni
Az agresszió pszichológiai elméletei – fő kérdés, hogy ösztönös vagy tanult viselkedés-e
 Összefoglalásuk:
o Ösztönös:
◦ Pszichoanalitikus elmélet
◦ Etológiai nézőpont
o Tanult:
◦ Frusztráció-agresszió hipotézis
◦ Szociális tanuláselmélet
o Interakcionalista:
◦ Evolúciós perspektíva
 Pszichoanalitikus elmélet
o Freud korai elmélete (1920 előtt)
◦ A személy egy belső feszültségmentes állapotra törekszik
◦ Agresszió – az örömelv vezérelte viselkedés frusztrációjára adott válasz
o Freud késői elmélete (I. világháború után)
◦ Élet (Eros) és halálösztön (Thanatos) elkülönítése
◦ Hidraulikus elv – a destruktív tendenciáknak valamilyen módon a felszínre
kell törnie → katarzis elmélet (Feshbach, 1961)
◦ Katarzis elmélet – az agresszió kiélésére szükség van, hogy a későbbi
agresszió csökkenhessen → társadalmilag elfogadott kiélés az elaboráció és
szublimáció
 Etológiai nézőpont (Lorenz, 1963)
o Agresszió veleszületett ösztön – az ön és fajfenntartás szolgálatában áll
◦ Terület védelme
◦ Nőstényekért és táplálékforrásokért vívott harc
◦ Kicsinyek védelme
◦ Csoporthierarchia kialakítása
o Az agressziót kulcsingerek aktiválják
o Energetikai modell – az agresszív ösztönnek valamilyen módon le kell vezetődnie →
átirányítás, az agresszió kiélésének konstruktív módja
o Lorenz vs. Csányi vita – az emberekben vagy az állatokban van több agresszió
 Frusztráció-agresszió hipotézis (Dollard és Miller, 1939)
o Agresszió – frusztrációra adott válasz, és el is tolódhat, ha az eredeti ágens nem
levezethető
o A frusztrációra adott reakció függ a frusztrációs tolerancia küszöbtől és a korábbi
tanulás során kialakult válaszhierarchiától
 Szociális tanuláselmélet (Bandura, 1962, 1972)
o Az agresszió hátterében operáns, klasszikus kondicionálás, illetve megfigyeléses
tanulás áll → az erőszakhoz asszociatívan kapcsolódó tárgyak is előhívhatják az
agresszív viselkedést fenyegetés hiányában
o Akkor marad fent, ha megerősítődik
 o Nincs ösztön, nincs katarzis → az agresszív viselkedés végrehajtása vagy
megfigyelése további agresszióhoz vezet
o Az erőszak megfékezhető

 Krtikák:
o Az ösztönelméletek kritikái:
◦ Nem tudja megmagyarázni a különböző helyzetek közötti, egyének közötti és
kultúrák közötti különbségeket az agresszivitás tekintetében
o A tanuláselméletek kritikái:
◦ Az ember több, mint a környezeti megerősítések által formált passzív anyag
◦ Nem mindenkiből válthatók ki egyformán az agresszív reakciók (a társítás
nem elég)
 Evolúciós szemlélet (Buss és Shackelford, 1997)
o Az agresszió specifikus ön- és fajfenntartási problémák megoldására létrejött,
öröklődő pszichológiai mechanizmus, de nagyon erősen kontextusfüggő → kizárólag
ilyen problematikát magába rejtő helyzetek hívják csak elő
o Értelmezési keretet nyújt számos ma is megfigyelt jelenségnek:
◦ Státuszveszteségből, féltékenységből elkövetett agresszió nagy száma
◦ Mostohagyerekek ellen elkövetett brutalitás
◦ Férfi és női agresszivitás mértéke közötti különbség
◦ Saját nem ellen irányuló agresszió túlsúlya
o Az agresszió biológiai szerepe:
◦ Territórium biztosítása – szabályozza a faj létszámát az adott territóriumon
található táplálékmennyiség függvényében
◦ Hímek közötti agresszió a nőstényért – fajfenntartásban az alkalmasabb győz
vagy egy másik megközelítés: mások párzásának megakadályozása
◦ Anyai agresszió a kölykök túlélése érdekében
◦ Fenyegetés által kiváltott agresszió – ha nincs menekülési lehetőség, a túlélést
biztosítja
A támadó-menekülő reakciók szabályozása:
 Humorális szabályozás:
 o Agresszió – férfiaknál a tesztoszteron növeli, nőknél a premenstruális szakaszban nő,
a progeszteron növeli a kölykök védelmének érdekében
o Félelem – a kolecisztokinin növeli, az oxitocin csökkenti
 Idegi szabályozás:
o Hipotalamusz ventromediális magja (VMH) menekülőreakciót vált ki, a laterális (LH)
pedig támadóreakciót
o Az amygdala növeli a támadó reakció aktivitási szintjét
o A szeptum és a prefontális kéreg szelidítő hatással bír
 Környezeti és szociális faktorok – szerepük a filogenezisben nő
o Majmoknál a hipotalamusz ingerlésének a hatása attól függ, hogy milyen a
hierarchiában elfoglalt helye
o Embernél a kulturális hatás szerepe