04./I.
Vegetatív idegrendszer • ennek az anatómiai hátterét adja a dúclánc: az egyes dúcok a szomszédos dúcok felől
Jegyzet
- e két anyagrész ilyen formában, jól összefoglalva nem található meg a TK-ben; a vegetatív IR csak
nagyon vázlatosan; az endokrin rdsz elszórva
Vegetatív idegrendszer
- az IR két nagy része:
• központi IR: agy + gerincvelő egysége
• környéki (perifériás) IR → ide szokták sorolni a vegetatív IR-t (kontinentális
hagyományban így nevezik; az angolszász irodalomban: autonóm IR)
▪ uakkor nem minden része helyezkedik el a periférián, ld. a gerincvelő hátsó
szarvában elhelyezkedő vegetatív szenzoros idegsejtek; a nervus vagus (X.
agyideg, bolygóideg) sejttestjei az agytörzsben (az axonok viszont kijutnak a
KIR-ből és valóban a periférián bolyonganak)
- vegetatív IR fő funkciója:
• a zsigeri szervekkel való kommunikáció: a hasüregben, mellüregben elhelyezkedő zsigerek
+ a vérerek falában található simaizomréteg (a szimpatikus aktiváció során pl. nagyon
fontos szerepet tölt be ezek szabályozása)
- kétirányú információáramlás: uúgy, ahogyan a szomatikus IR esetében láttuk
• felszálló (szenzoros) információ = input
• leszálló (motoros) információ = output – a zsigerekben megtalálható simaizmokra hat (pl.
belek fala, mirigyek fala)
- vegetatív IR 3 nagy része: ebből az első kettővel szoktak részletesebben is foglalkozni
• szimpatikus IR (SNS): katabolikus aktivitást indít el ~ energiamobilizációt, aminek a
végső célja a mozgás, az ezzel járó E szükségletek fedezése
• paraszimpatikus IR (PNS): az anabolikus ~ felépítő folyamatok, energiaraktározás,
fehérjeszintézis körülményeit teremti meg
• bél-idegrendszer (enteric nervous system): a gyomor-bél huzam falában elhelyezkedő
néhány 100 millió idegsejt – laza hálózatot alkotnak
◦ → gyomor-bél mozgások, perisztaltika, emésztőnedvek termelődésének szabályozását
végzik
◦ nagyon önállóan, elkülönülten működnek, önálló „államot” alkotnak a vegetatív IR-en
belül is, a KIR többi része viszonylag kevéssé befolyásolja
Szimpatikus IR:
- ezt írták le először, könnyebben megfigyelhető →
- a gerincvelő mellett egy hasonló struktúra: szimpatikus dúclánc = a gerincvelőből kilépő idegek
idegdúcokba szerveződnek, az idegdúcok is szorosan összekapcsolódnak egymással
• a sympathetic nevet onnan kapta, hogy azt figyelték meg a fiziológusok, hogy a
szimpatikus IR aktivitása az összes általa beidegzett szerv működését azonos irányba tolja
el (nő a HR, RR, stb) – mintha ezek a szervek szimpatizálnának egymással ~ szorosan
együttműködnének…
kapnak információt → jobban koordinált a végső válasz
- háti és ágyéki szelvényeken lépnek ki a szimpatikus idegek
- a célszervek közelében másodlagos idegdúcok is vannak, de ezek már kevésbé fontosak
Paraszimpatikus IR:
- itt nincs dúclánc, egyéni dúcok (ganglionok vannak) → aktivitásuk kevésbé koordinált (egyénileg is
tudnak aktiválódni)
- a neve jelentése: a szimpatikuson túli / szimpatikus melletti
- legfontosabb struktúra: bolygóideg (nervus vagus) --- kilép az agytörzsből és végighalad a
mellüreg és a hasüreg felső részén, minden szervet elérve
- alsó szakrális szegmentumokból kilépő paraszimpatikus idegek → medencei, kismedencei
szerveket – nemi szerveket, kiválasztó szerveket, vastagbél leszálló szakaszát, végbelet idegzik be
Táblázat: a különböző szervek esetében a szimpatikus ill. paraszimpatikus (de)aktiváció mit
jelent (paraszimpatikus aktivitás jelentése = fokozott paraszimpatikus hatás)
- a legtöbb esetben ellentétes hatás
- leggyakoribb példa: szívfrekvenciára gyakorolt hatás → paraszimpatikus csökkenti, szimpatikus
fokozza
• nyugalmi állapotban: ~ 70 bpm körül – ez a két rendszer hatásának eredőjeként alakul ki
• ha növelni szükséges:
◦ 1. Paraszimpatikus hatás csökkentése → k. 110 bpm-ig
◦ 2. Lassan fokozódik a szimpatikus hatás → 200-250 bpm-ig
▪ ilyen magas értéknél már nincs paraszimpatikus hatás, de alacsonyabb értékeknél
még jelen van – a kettő eredőjeként alakul ki a végső szívfrekvencia – Miért így?
-»
▪ lehetne akár úgy is, hogy a szív saját pacemaker aktivitása 200-220 körül van, és
ezt csak gátoljuk a szükséges mértékben; ehelyett egyszerre gátolgatunk és
serkentünk is
▪ ok: így pontosabb és hatékonyabb, gyorsabban állítható lesz a szabályozás
- a legtöbb szerv esetében az ellentétes hatás kimutatható; több esetben az egyik vagy másik hatás
teljesen hiányzik
A két rendszer interakciói
- legtöbb esetben kölcsönös gátlás = reciprok kapcsoltság (ha az egyik aktivitása nő, a másiké
csökken)
- vannak kivételek: független működés = az egyik működik, a másik nem
- koaktiváció: mindkettő aktiválódik egyszerre (egy-egy szerv / funkció esetében)
A vegetatív IR állapotának észlelése
- ha objektíven mérjük, akkor a válasz: ALIG / EGYÁLTALÁN NEM
- perpillanat 50-70-et ver percenként a szívük, a gyomruk alacsony frekvenciával összehúzódgat,
ingadozik kicsit a vérnyomásuk → Észlelik?
- sokszor meg vagyunk győződve arról, hogy érezzük a belső változásokat (köznyelvben: felment a
vércukrom; ha idegesek vagyunk, felment a vérnyomásom) VS objektív teszttel mérve a legtöbb
ember a véletlen találgatásnál nem képes jobban észlelni a zsigeri változásait = objektív/szubjektív
disszociáció (vagy diszkrepencia; a nemi szervek esetében: diszkordancia)
- arousal:
• rosszul definiált konstruktum a pszichológiában, egy szót használunk sok mindenre:
izgatottsági szint, éberség, aktivitás (személyiség pszichológiában az introverzió /
extraverzió Eysenck-féle elméleténél szó van az arousalről, definiálás nélkül)
• nagyon korán, az 50-es években, az élettani kutatások hőskorában a Lays-i házaspár
elkülönítettek 3-féle arousal-t:
◦ élettani / vegetatív arousal: zsigeri szintű aktiváltság
◦ kérgi aktiváltság: éberség, aktív figyelmi folyamatok, EKG-vel mérhető
◦ viselkedéses arousal: meg tudom figyelni; fekszik vagy mozog, beszéd közben
hevesen gesztikulál vagy csak ül
◦ ez a 3 nem korrelál szorosan egymással, pl. míg vki látszólag nyugodtan ül
(viselkedéses arousal), közben lehet, hogy a szíve hevesen dobog, izgatott, erős
szimpatikus aktiváció van jelen (vegetatív arousal) VAGY vki látszólag nyugodtan ül,
de közben fejben egy N-Back feladatot végez, ami leköti a teljes kérgi kognitív
aktivitását – viselkedésesen semmi nem látszik
• szimpatikus és paraszimpatikus arousal megkülönböztetése: melyik van túlsúlyban
• az egyes szervek, funkciók esetében még a szimpatikus hatás is szétválhat:
◦ szimpatikus vészreakció esetén valóban: a szívfrekvencia is nő és a bőr
vezetőképesség is nő – nagyon szorosan együtt (elég akár csak az egyiket mérni)
◦ VS orientációs reakció esetében: amikor hirtelen váratlan, újszerű inger jelenik meg a
környezetünkben (pl. balról hangot hallok, odanézek és próbálom azonosítani a
hangot) → a bőrvezetőképesség nő, de a szívfrekvencia csökken (elméleti magyarázat:
kevesebb belső zaj termelődjön és az információfeldolgozó rendszer több külső
információt tudjon befogani) – ellentétes irányba megy a két működés aktiváltsági
szintje
• a kérgi arousal forrása: az agytörzsi hálózatos állományban → beállítja az optimális
működéshez szükséges kérgi aktivációt
◦ az agytörzsben 4 fontos neurotranszmitter rendszer is jelen van, különböző
funkciókkal; egymástól függetlenül is aktiválódni tudnak:
▪ noradrenerg arousal ~ közel a szimpatikus aktivációhoz
▪ dopaminerg rdsz aktivációja ~ tanulással, jutalommal kapcsolatban
▪ nem mindegy...
• → még egy struktúrán belül is többféle lehet az arousal; amikor nem definiálják, akkor
vagy nem gondolkodnak ezen, vagy a szimpatikus arousal-t próbálják mérni perifériás
mutatókon keresztül (sok ilyen kísérlet lesz szociálpszichológiából és az érzelemelméletek
oldaláról → a kérgi arousal tudatosan is észlelhető → attribúciós folyamatok indulnak:
magyarázatot keresünk arra, hogy az aktiváltságunkat mi váltotta ki)
Releváns (saját kutatócsoportos) vizsgálati eredmények
VIZSGÁLAT 1. Kísérletes helyzetben akut stresszhelyzet kiváltása 2-féle módon:
• fizikai stresszor (rugós markoláserősítőt kellett 2 percen keresztül összeszorítva tartani →
szimpatikus aktivációt okoz)
• mentális stresszor (a rövid távú memóriát és a végrehajtó funkciókat nagyon komolyan
igénybe vevő N-Back feladatot kellett végrehajtani: folyamatosan lépő számsorokkal 1-el,
2-vel, 3-al korábbi számokkal kell műveleteket végezni – nagyon hamar el lehet jutni a
humán kognitív kapacitás határáig)
• rendomizált sorrendben
→ a bőrvezetőképesség mind2 esetben nagyjából azonos mértékben nőtt VS a szívfrekvencia csak a
fizikai stresszor esetében nőtt, a mentális esetben nem
→ az állapot-szorongás mértéke (mint szubjektív változó) fizikai stresszhelyzetben nem nőtt meg,
mentális stresszhelyzetben igen
→ lehet, ha még több fiziológiai változót mértünk volna, akkor tovább bonyolódna a kép
A szubjektív és objektív változások mennyire jártak együtt? SEMENNYIRE!
• ugyan mind2 feladat növelte a bőrvezetőképességet, de a bőrvezetőképesség egyénről-
egyénre történő változása nem járt együtt a szorongási szint egyéni változásával; hasonlóan
a szívfrekvencia sem
• volt akinek nagyon megnőtt a szorongási szintje, uakkor a vegetatív válasz még csökkent is
• ha az élettani változások nem jelzik előre a szorongási szint változását, akkor mi jelzi
előre?
◦ a kísérleti stresszhelyzet előtt megkérdezték a résztvevőket, hogy milyen mértékű
szívfrekvencia változást várnak (várt változás = expektancia) – POZITÍV
KAPCSOLAT: akik azt gondolták megelőzően, hogy nagyon meg fog nőni a
szívfrekvenciájuk → azoknak a szorongása fokozódott
◦ a stresszhelyzet után megkérdezték a résztvevőket, hogy szerintük mennyire nőtt meg
a szívfrekvenciájuk (=észlelt szívfrekvencia) - NINCS KAPCSOLAT az észlelt és a
valós szívfrekvencia értékek között...
VIZSGÁLAT 2. Illóolajok alkalmazása olyan kis dózisban, amely olfaktorikusan érezhető, de
kizárható, hogy a keringésbe bekerülve vmilyen élettani mechanizmuson alapuló hatást válthatott
volna ki
→ szaglócsíkon bemutattuk az illóolajokat: rozmaring: serkentő, aktiváló hatású; levendula:
nyugtató; eukaliptusz
→ megkérdeztük a résztvevőket, hogy szerintük mennyire fog változni a vérnyomásuk,
szívfrekvenciájuk, éberségi szintjük
- majd illóolaj belélegzés és mértük a történéseket
→ a MÉRT vérnyomás és szívfrekvencia változások nem mutattak összefüggést az ÉSZLELT
vérnyomás és szívfrekvencia értékekkel
→ de: az ÉSZLELT vérnyomás és szívfrekvencia változások jól korreláltak az éberség észlelt
változásával
• az éberség tudatosan észlelhető változó a másik kettővel szemben → konklúzió: ezen a
tudatosan észlelhető változón keresztül próbáljuk megbecsülni a nem észlelhetőket –
• mert az az implicit modellünk a szimpatikus aktivációs tapasztalataink alapján, hogy
ez a 3 tényező együtt jár ~ amikor fokozódik az éberségünk, akkor a vérnyomásunk és
pulzusunk is emelkedni szokott – de nem mindig! →
 • amikor az agynak nincs információja vmiről (ez lehet zsigeri változás, de lehet egy olyan
feladatnak a kimenete, amit nem tud jól mérni (pl. reakcióidő feladat)), akkor megpróbálja
vmiből, amit ismer, megsaccolni a változást
VIZSGÁLAT 3. 2 -féle illóolajat (rozmaring és levendula) lehetett belélegezni különböző
csoportokban
→ a MÉRT és az ÉSZLELT szívfrekvencia változás nem állt kapcsolatban egymással
→ de: az elvárások jól előrejelezték az ÉSZLELT pulzus változásokat, de a VALÓS változásokat nem
Mindezek jó példák a prediktív kódolásos működésmódra: az agyunk próbál készülni a következő
lépésekre – ez összességében jól működik, mert a tapasztalatok alapján általában jól beállított,
kicsiszolt modelljei vannak
- de nem mindig!; különösen ha fura kísérleti helyzeteket teremtünk, és olyanokat kérdezünk, ami a
hétköznapi életben ritkán fordul elő, akkor a prediktív jelleg miatt tévedni is tud
- káros következményei is lehetnek, pl. a magasvérnyomás betegség esetében: a vérnyomást nagyon
rosszul érezzük → a beteg nem érzi, hogy beteg – nem szívesen kezd el gyógyszer szedni → „néma
gyilkos”: nincs tünete, mégis az évek alatt szép lassan lerombolja a keringési rendszert, majd
látszólag egyszer csak a semmiből lesz egy szívinfarktus vagy agyvérzés
- megjegyzések:
• a jógairodalom szerint a jógik pontosan képesek észlelni számos zsigeri működésüket
(szívműködést, belek összehúzódását, stb) VS a szakirodalmi empirikus vizsgálat
eredmények alapján ez nem így van; amit a jógik jól megtanulnak, az az észlelt szint: úgy
gondolják, érzik, hogy pontosan érzik, de valójában nem pontosabbak egy szívdobogás-
detekciós feladatban, mint a nem jógik – s valójában nincs is szükség rá...
• a légzés speciális vegetatív funkció – mert részben akaratlagosan befolyásolható → a
légzőgyakorlatoknak (pl. jógában) lesznek pozitív hozadékai a légzőfunkcióra nézve (hasi
légzés irányába eltolódik, stb) → közérzet és jóllét fokozódás; ez fontosabb, mint
bármilyen zsigeri működés észlelése
◦ ugyanakkor: szakirodalmi adatok szerint az intenzív jógalégzés/meditációs légzés után
az arra érzékenyek pszichotikus állapotba is kerülhetnek – nem tudják elengedni azt,
hogy a légzésükre figyeljenek
sőt...
Mi lehet az oka az OBJEKTÍV-SZUBJEKTÍV DISSZOCIÁCIÓNAK?
- miért nem tudjuk észlelni, hogy dobban a szívünk, emelkedik a vércukorszintünk, stb.? →
→ ELMÉLET 1:
- a homeosztatikus szabályozásnak két szintje van:
• fiziológiai: pl. elkezdünk a melegben izzadni
• viselkedéses szintű: árnyékba vonulunk, hűtjük magunkat vhogyan
• minden az energiaspóroláson múlik evolúciós léptékben → az evolúció takarékosságra
szelektálja az egyedeket, mert ha minél több energiát meg tud takarítani a különféle
működéseken, annál több jut majd a szaporodásra (mint végső evolúciós célra) →
◦ ha vminek az elintézésére elegendő az alacsonyabb szintű élettani szabályozás, akkor
teljesen fölösleges, hogy az adott információ feljebb jusson az idegrendszerben
◦ pl. a szívfrekvencia szabályozása az agytörzsben történik jórészt reflexes úton – nem
kell róla tudnunk
◦ miért nem kell róla tudnunk? → bármilyen hatalmas is az emberi agy és bármilyen
hatalmas kapacitásai is vannak, ezek nem végtelenek, pl. a figyelmi kapacitás: nagy
szakmai vita, hogy tudunk-e több dologra figyelni → arra billen, hogy nem, csak
gyorsan tudunk váltogatni a figyelem tárgyai között
◦ a figyelmi kapacitás mindenképpen egy limit; ha ennek akár csak 10-15%-át
lefoglalná az, ami a zsigereinkben történik, miközben ennek nincs előnye →
feleslegesen csökkenne – sőt, maladaptív lenne: pl. egy kiélezett helyzetben esetleg
nem vettük volna észre a kardfogú tigrist a bokorban – talán épp az a 10-15 %-nyi
figyelem hiányzott volna hozzá
◦ tehát: a limitált kognitív erőforrásainkon spórolni kell, mert azokból sosincs elég - ha
az összes zsigeri működésünket észlelnék, az teljesen lekötné a figyelmi
kapacitásunkat – nem tudnánk a külső környezeti ingerekre, információkra figyelni –
nem működnénk a világban → a zsigeri működéseiket jól észlelő egyedek vszg
hamar kiszelektálódtak a populációból…
◦ → a vegetatív állapotokat egészen addig nem észleljük, amíg nincs rá vmilyen
különösebb ok; pl. a fájdalom esetében ~ vmilyen diszfunkciót vagy potenciális
károsodást jelez
→ ELMÉLET 2: nincsenek szavaink a zsigeri változások leírására – ekkor nem csak másoknak nem
tudjuk elmondani, hanem magunknak sem
• a behavioristák szerint: amire nincsenek szavaink, azt nem vagyunk képesek tudatosítani;
egyenlőségjelet tettek a tudatosítás és a verbalizálhatóság közé – ezt ma már nem
gondoljuk teljesen így
• azt, hogy egy exteroceptív információ esetében milyen szót társítunk → finomra tudjuk
hangolni a többi emberrel, pl. ez egy magas hang – ezt mki hallja, mki számára nagyon
hasonlót fog jelenti (bár nem pont uazt); uígy a színeknél, formáknál → minden ember
rájuk tud egy külső perspektívából tekinteni
• VS a belső érzeteinket csak mi érezzük; pl. így és úgy fáj, feszít, sajog - bármit is mondok,
az jó eséllyel nem uazt fogja jelenteni a másik embernek → nincs nyelvi megegyezés →
ezért kevesebbet is beszélünk róla, nyelvi szinten jóval kidolgozatlanabbak maradnak a
belső érzetek
A disszociáció kialakulása
- evolúciós időskálán:
• pl. a legtöbb háziállatot nem lehet megtanítani a vizelet kontrollálja – a tyúkot akár
büntetik, jutalmazzák, szeretik, gyűlölik – sosem fogja tudni megtanulni a vizelését
kontrollálni VS kutya, macska – náluk működik;
• ok: nekik nincsenek meg azok a pályáik, az a struktúra, amit a tudatos vizeletkontroll
igényel → a húgycső körüli sphincter izom (harántcsíkolt gyűrűizom) és az agyi beidegzése
hiányzik – nincs meg a hardver → ez a működés lehetetlen!
• nagyon jelentős különbségek vannak a főemlősök és a többi emlős agyi anatómiájában
→ feltételezzük, hogy a nem főemlősöknek nincs meg az az integrált testi érzete, ami
nekünk természetes – nincsenek meg nekik azok az agyi pályáik, amelyek ehhez
szükségesek lennének
- egyedfejlődés szintjén:
• bizonyíték arra nézve, hogy a születés után a belső környezetre vonatkozó interocepív
információk nagyobb súllyal bírnak – majd idővel egyre inkább kifele, a környezet felé
 fordul a csecsemő – sokrétűbbek, fontosabbak, a szociális interakciókkal is sokkal inkább
megerősítettebbek a külső információk – háttérbe szorítják lassan a belső információkat
• elmélet: az agysejtek közötti kapcsolatoknak a gyengülésével és eltűnésével ez a folyamat
jól magyarázható (darwini szelekciós mechanizmus jellegűen)