84.

*Az emberi szervezet homeosztázisa: Az élettan legfontosabb alapfogalma a homeostasis. Az élő

szervezetnek a változó külső és belső körülményekhez való alkalmazkodó képessége, amellyel
önmaguk viszonylagos biológiai állandóságát biztosítják.

Szervezetünk dinamikus egyensúlya, biológiai állandósága, másképpen fogalmazva önszabályozó

belső környezete, bonyolult biológiai rendszer, alkalmazkodó képesség a homeosztázis, mely képes
válaszolni a belső és külső környezet változásaira.

A homeosztázis szabályozásában a hypothalamus – a központi idegrendszerrel való széleskörű

kapcsolatai, vegetatív magjai, endokrin szabályozó működései, a „reward” (jutalmazó) rendszerben
való részvétele révén – komoly összehangoló, szervező, irányító szerepet tölt be.

Izohidria, izovolémia, izoozmia, izotónia, izoionia, izotermia – a homeosztázis hagyományos alkotó

elemei – egymással összefüggő rendszert alkotnak, nem választhatók szét. Egyik (pl. az izovolémia)
változása dinamikusan magával hozza másokét (izoozmia, izotónia, izoionia). Az egyes összetevőket
„értéktartó”, „értékkövető”, „+„ és „—„ „feed back” mechanizmusok szabályozzák.

Homo sapiens sapiens esetében nem hagyhatók figyelmen kívül a homeosztásis sajátos, emberre
vonatkozó formái: pszichés/mentális, társadalmi és anyagi/gazdasági homeosztásis, amelyek
kiegészítik a biológiai elemeket.

Életmentünket szabályozó cirkadián ritmus napjainkban a homeosztázis rendkívül fontos eleme.

Felborulása pszichés, szomatikus, érzelmi és kognitív működéseink kuszaságát, zavarát idézi elő.

*A thalamus szervező, összekötő, irányító működése:l A thalamus egy szűrő, amely az agykéregtől
felfelé kapcsolódik. Az erre a területre érkező összes információt előzetesen feldolgozzuk, mielőtt
továbbítanánk a nagyagy. Így a thalamuson múlik, hogy mely beérkező információk fontosak a test
számára. Ebből a célból az afferens (tápláló) neuronok információt továbbítanak a szervezetből a
talamuszba. Ott a későbbi idegsejtekre való áttérés a specifikus talamusz magokban történik, ami az
agyba történő átjutást eredményezi. A váltás az információ egyszerű feldolgozásával történik, ahol a
thalamus szűrőként működik, és elválasztja a nem fontos információkat a fontos adatoktól. A nem
specifikus talamusz magok felelősek ennek a funkciónak a vezérléséért. Ezek a program más
területeiről kapják meg a hozzájárulásukat agy. Ily módon a thalamus fontos információkkal
kapcsolatos döntéseit az általános fizikai helyzet összefüggésében hangolják.

Motoros magjai a mozgás szabályozásában vesznek részt, érző magjaiban az érzékszervi és a testérző
pályarendszerek végződnek. Magasabb integrátoros magjai lelki és ösztönfunkciókat szabályoznak.
Nem specifikus, általános aktiváló hatást kiváltó magjai pedig a formatio reticularis folytatásaként és
annak hatására növelik az agykéreg elektromos aktivitását.

*Az agy funkció vizsgálata:

1. Mágneses rezonancia vizsgálat — MRI — a legaktivabban dolgozó agyi területek energia
kibocsátását rögzíti. Az oxigén koncentrácio változásait méri az agyi területeket ellátó vérben (a
haemoglobin vasának mágneses sajátosságait megváltoztatja a szállított oxigén).

2. PET — pozitron emisszios tomográfia anatomo-funkcionális vizsgálat. Lényege: radioaktiv

oxigénatomokat építenek glukózba, vízbe, ezeket intravénásan a szervezetbe juttatják. A nagy
energiával kiszabaduló és megfelelően felfogott pozitronok jelölik a működő agyterületeket.

Ennek előzménye a 3. SPECT — single pozitron emissing computer tomographia — vizsgálat.

4. EEG (elektroencephalographia) felismerése 1875-re vezethető vissza, ekkor vezetett el gyenge

áramot nyulak és majmok agyáról Richard Canton. Az EEG hullámok változnak az arousal
állapotoknak megfelelően, az életkorral, a betegségekre jellemzően. Az arousal állapottal
összefüggésben lehet az elalvást, alvást EEG-vel vizsgálni.

*Ismertesse a hypothalamus neuropeptidjeit és funkcióikat: 1.Kisspeptin (metastin)

nanocellulak (kis sejtek) alkotta mag körül található számos sejtben szintetizálódó, 2011. óta ismert
fehérjemolekula család. Az emlő és a melanóma daganatos betegségeiben az áttétképződést
gátolta kísérleti körülmények között, innen kapta a metastin elnevezést. Mostanában vált
nyilvánvalóvá, hogy fontos a szerepe a nemi érés elindításában a GnRH elválasztást befolyásolva,
továbbá a menopauza és az öregedés folyamatában. A vérplazma szexuálszteroid szintje szabályozza
a termelődésüket. Elhízás a HT-ban leptin rezisztenciához vezet, romlik a kisspeptin termelés,
aminek a következménye: szűkül a petefészek és a here hormontermelése. A kisspeptin a MVK-ben
kihat az aldoszteron szintézisére is, továbbá a hypothalamo-hypophysealis rendszertől függetlenül
befolyásolja az inzulin felszabadítását.

2.Neuropeptid-Y (NP-Y, 36 aminosav alkotta neuropeptid) a HT arcuatus magjának mediális

sejtcsoportjában szintetizálódik az agoutirelated proteinnel (AgRP) együtt. A mag e két
leghatékonyabb táplálkozást serkentő peptidet hozza létre a HT-ban. Ezek termelődését a leptin
gátolja, a ghrelin és az éhezés serkenti. Neuropeptid-Y serkenti az inzulin kiválasztást, ezáltal a
táplálék felvételt, javítja a stressz tűrést, gyorsítja a felépülést a poszttraumás stressz betegségből
(PTSD-ből), növeli a glukokortikoid termelést. Állatkísérletekben a hypothalamus arcuatus magjának
kiirtása leptin rezisztenciához vezet, ami csökkenti a növekedési hormon releasing hormon
termelését.

3.POMC-t (proopiomelanokortin-t) és a CART-ot (cocain- and amphetamin

regulated transcript-et) szintetizáló sejtek találhatók az arcuatus mag laterális
magcsoportjában. 285 aminosavból álló pre-POMC-ból származik a - 241 aminosav alkotta - POMC
prekurzor polipeptid. Több biológiailag aktív peptidre (peptid hormonra) hasad, amelyek ötféle G-
protein receptoron kötődve hatnak. (A központi idegrendszerben háromféle e csoportba tartozó
receptort azonosítottak.) A POMC hasadása az arcuatus magban, az epitéliumban, a méhlepényben
megy végbe. A hasadás „termékei”: α-, β-,γ-MSH (α-, β-,γ-melanocita stimuláló hormon→a
melanokortin receptorokon hatnak), a β-lipotropin, ami további átalakuláson megy át, derivátumai
közé sorolják a γ-lipotropint és (opioid receptorokon ható) β-endorfint, met-enkefalint. POMC
eredetű az ACTH is, amiből a CLIP (corticotropin like intermediate peptid) hasad ki.

4. A ghrelin 28 aminosavból álló neuropeptid. Korábbi ismereteinkkel szemben nem csak a

gyomorban, hanem a HT-ban is szintetizálódik, éhezéskor itt megnő a termelődése. Hatékonyabban
serkenti a STH termelését, mint a GHRH (Growth Hormon Releasing Hormon), továbbá emeli a
prolaktin és az ACTH szintjét a vérben (így befolyásolja a növekedést és a tejelválasztást).

5. A Neurokinin-B (NKB -- 10 aminosavból áll, tachykininek közé tartozik) szintén az arcuatus

magban szintetizálódik, bár a kódoló génjét (TAC3) az egész agyban megtalálták. A pubertás
inicializálásában és a nemi érésben -- a kisspeptinnel együtt -- döntő a funkciója. Kritikus szerepet
játszik a felnőtt kori reproduktív működésben azzal, hogy a Kiss1 neuronok autoregulációját
fenntartja az arcuatus magban szabályozva a GnRH szekrécióját és fenntartva a várandós állapotot.
Előnytelen hatása megnyilvánul a gesztációban, a NKB emelkedett szintje pre-eklampsziát,
eklampsziát okoz.

6. Agoutirelated protein/peptid/ (AgRP) 132 aminosavból álló orexigén (étvágyat, evést

fokozó) neuropeptid az arcuatus mag ventromedialis területének AgRP-t (és NP-Y-t) termelő
neuronjaiban szintetizálódik (génlókusza:16q22). [Melanokortin receptorok (MC3R és MC4R)
antagonistája.] Szintézisét a leptin gátolja. Hatására az anyagcsere lassul és fokozódik az étvágy, az
evés, továbbá stimulálja a HPA tengelyt (lásd ott!) növelve az ACTH kidobását, a kortizol termelését.
Emeli a prolaktin szintjét, valamint beleszól az immunrendszer működésébe is az IL-1β-ra
(Interleukin-1β-ra) adott ACTH választ erősítve.

7.Szomatosztatin (somatotropin release-inhibiting faktor/hormon, SRIF/H) két

aktív – hasítás révén előállítódott – formában: 14 vagy 28 aminosavból álló ciklikus peptid. Nem
kizárólagosan a HT-ban és a hasnyálmirigy Langerhans szigeteinek δ-sejtjeiben szintetizálódik,
hanem szinte az egész szervezetben, ennek megfelelően hatásai követhetők a szervekben. Gátoja a
GHRH, a glukagon, az inzulin, a gasztrin, a szekretin, a CCK, a motilin, a TSH, a LTR szintézisét, a
daganat sejtek proliferációját, T leukocitákban az IL2, IL4, IL10, az interferon- γ képzését, a fagociták
kemotaxisát, a fagocitózist, a natural killer sejtek működését, a mozgás szervezését, a kognitív
funkciókat. Legismertebb hatása a GHRH szintézis gátlásával akadályozza az agyalapi mirigy elülső
lebenyében a növekedési hormon (STH) szintézisét.

8. Orexin-A (OA) és Orexin-B (OB) a hypothalamus oldalsó-hátsó kicsiny sejtcsoportjában

termelődő két neuropeptid. Hasonlítanak a bélben szintetizált szekretinhez (ezért nevezik
hiposzekretin-nek is). Az OA 38 aminosavból áll, amelyben 2 diszulfidkötés található. Az OB lineáris
szerkezetű 28 aminosavból alkotott neuropeptid. Mindkettő receptora G-protein típusú. Emelkedett
szintje derűs állapottal, csökkent szintje szomorú kedéllyel jár. Az orexint termelő sejteket a leptin
gátolja, a ghrelin serkenti. Az OA fokozza a glukóz felvételét egyes zsírsejtekbe, ahol
triacilglicerinként raktározódik el, csökkenti a lipolízist, lipogenezist. Fontos szerepe a kapcsolat az
anyagcsere és az alvás között.
*A látás fontos elemei: látótér, térlátás, feloldó képesség, színlátás:

1. Látótér: A két szem azonos teret „lát be”, de a vízszintes síkban ellenkező irányban. Ez a látótér,
ami a halánték felé 1000, az orrgyök irányában 600, felfelé 50-600, lefelé 650. Összegezve: a két szem
látótere vízszintesen 1800-os, függőlegesen 1200-os, a két szem mozgatásával mintegy 45-500-kal
kiterjeszthető a látóterünk minden irányban.

2. Térlátás: A térlátás vagy mélységérzékelés kifejezés arra utal, hogy képesek vagyunk meghatározni
a tárgyak közötti távolságot és három dimenzióban látni a világot. A pontossághoz úgynevezett
binokuláris sztereoszkópikus látásra vagy sztereopszisre van szükség. De működik ez máshogyan is,
akár fél szemmel is. A két szemmel látás agykérgi funkcio következtében térlátást, sztereoszkópos
látást biztosít. Ha két pont között 1 (egy) szögperc eltolódás áll fenn, akkor a két pont a térben
megkülönböztethető, elkülöníthető. A térlátás a tájékozódást teszi lehetővé.

A térlátásban a távolságészlelés és a mélységészlelés alábbi elemei vesznek részt:

—a konvergencia,

—a retinális eltérés,

—az akkomodácio,

—a mozgási parallaxis,

—a perspektivikus hatás.

Konvergencia A két szem által bezárt szög, ami a tárgy szemtől való 6 m-es
o
távolsága esetén 0 .

Retinális eltérés Amikor két tárgy nem azonos távolságra van, a tárgyak képe nem ugyanott jelenik
meg a retinán. Ezt a látórendszer úgy értékeli, mint a két tárgy egymástól való távolságát.
(Figyelembe kell venni a szemfenéki sérüléseket! Gyógypedagógiai szempontból fontos tudni, a
látászavarral küzdő gyermeket csecsemő vagy kisded korában szeretetből vagy fegyelmezésből
megrázták-e erőteljesen? Következménye–→ retina leválás („shaken baby syndrome”, megrázott
gyermek szindroma).

Akkomodácio a szemlencse alkalmazkodása a tárgy távolságához

Akkomodácios triász: musculus ciliáris kontrakcioja–→lencsegörbület kisebb, pupilla szűkülése,

szemgolyók konvergenciája.

Mozgási parallaxis A testek egymáshoz viszonyított helyzetének változása eltérő irányokból

nézve más látószögeket képez a látórendszerben.

Perspektivikus hatás Azok a mélységi informáciok, amelyek a szemmel való térérzékelést

előmozdítják még fél szemmel való térérzékelésben is.
3. Feloldó képesség: A legkisebb látható legvékonyabb vonal. A legkisebb megkülönböztethető két
pont közötti távolság.Mértékegysége a látószög.

Ha 5 m távolságból 1 fokperc látószög alatt éles a kép, akkor a visus 5/5=1 (Snellen szerint 5/5,
Blaskovics szerint 1).

4. Színlátás: A csapokban három különböző fényérzékenységű - a fény hullámhosszától függő -

anyag, pigment=látófesték=jodopszin található. Ezek fehérje részei, a konopszinok biztosítják a zöld,
a kék és a vörös színlátást. Ha a megfelelő fehérjerész szintézise hiányzik, előáll a színvakság, a
dikromázia. Csak férfiakban a (recesszív öröklődésen alapuló) vörös=protanop, zöld=deuteranop,
nőkben és férfiakban a ritkább kék, pontosabban tritanop—kék-zöld-sárga színtévesztés fordul elő.

A pigmentekben végbemenő vegyi átalakulás segítségével 380-780 nm hullámhossz tartományba eső

színeket különböztethetünk meg.

A színek látása a hullámhossz függvénye és az agy kalibrációs működése. Az agy kalibrációs hálózata
hozza egyensúlyba a bejövő informáciokat, normalizálja a színészlelést az érzékelő rendszer
felépítésétől függőn. Amikor egyenletes erősségű fény éri a retinát, színtelen – „fehér” – az észlelt
kép színe. A csapokban gyorsan megy végbe a hiperpolarizácio is és a repolarizácio is. Színlátásra a
fényhez adaptált szem képes. Kb. 160 féle (hullámfrekvencia alapján elkülöníthető) színárnyalatot
különböztetnek meg a csapok a világosság, a telítettség révén. Egy szín akkor telített, ha nem
keveredik fehérrel vagy feketével.

Genetikailag a rodopszin képzése a 3-as, a kék szín észlelése a 7-es, a zöld és a vörös felismerése az X
kromoszómához kötött. Ebből következik: a férfiak vörös-zöld színtévesztése recessziv öröklődésen
alapul.

A kontraszt lehet színkontraszt, világossági kontraszt.

*A vér alakos elemei: Az alakos elemek közül a vörösvérsejtek (eritrocita) száma a legnagyobb 4-4,5
millió /liter, korong alakúak, oldalról súlyzóformát mutatnak, átmérőjük 7-7.5 µm. A vörösvérsejtek
finom hálózatos alapállományának hézagait vastartalmú vérfesték (hemoglobin) tölti ki. Az érett
vörösvérsejt élettartama 120 nap, az elöregedett sejteket a lép kiszűri és lebontja. A vörösvérsejtek
legfontosabb feladata az oxigén és a széndioxid szállítása a sejtek és a tüdő között, valamint a vér
állandó vegyhatásának biztosítása. A vörösvérsejtek a vörös csontvelőben képződnek, az érési
folyamat elején még rendelkeznek sejtmaggal, majd a mag fokozatosan zsugorodik és eltűnik.

A fehérvérsejtek változatos alakú és méretű, sejtmagvas alkotórészei a vérnek. Egészséges emberben

1 mm 3 vér 4-10 ezer fehérvérsejtet tartalmaz. Fehérvérsejtek a vörös csontvelőben és a
nyirokszervekben képződnek. A szervezet védekező rendszerének tagjai, megvédik a testünket a
fertőző betegségektől és az idegen anyagoktól. Három fő típusuk van: a karéjos magvú granulociták,
a nagyméretű monociták és a kisebb nyiroksejtek, más néven limfociták. Közülük a granulociták
aránya a legnagyobb. Mindegyikük más-más szerepet tölt be a kórokozók elleni védekezésben. A
fehérvérsejtek az egész testben megtalálhatók, a vérben és a nyirokrendszerben is.

Neutrofil granulocita az összes fehérvérsejt 50-70%-a. A neutrofilek a bakteriális vagy gombás

fertőzésekkel, és más apró gyulladásos folyamatokkal szállnak szembe, és általában ők válaszolnak
először a mikrobiális fertőzésekre; az ő tevékenységük és tömeges pusztulásuk hozza létre a gennyet,
ezért leggyakrabban gennysejteknek is hívjuk őket.

Limfocita 20-40%. A nyiroksejtek sokkal gyakoribbak a nyirokrendszerben. A vérben háromféle

nyiroksejt van:

- B-sejtek: A B-sejtek termelik az ellenanyagokat (antitesteket), amelyek hozzákötődnek a

kórokozókhoz, és ezzel lehetővé teszik az elpusztításukat.

- T-sejtek:

A segítő T-sejtek vezérlik az immunválaszt, és fontosak a sejten belüli baktériumok elleni

védekezésben.

A citotoxikus T-sejtek képesek megölni a vírussal fertőzött és a daganatsejteket.

- Természetes ölősejtek: A természetes ölősejtek képesek megölni azokat a sejteket, amelyek erre
jelet adnak nekik, mivel megfertőződtek egy vírussal vagy rákossá váltak.

Monocita 3-6%. Az egymagvú fehérvérsejtek a neutrofilekkel közösen takarító szerepet töltenek be

(fagocitózis), de sokkal hosszabb ideig élnek, mert más feladatuk is van: ők mutatják be a kórokozó
darabjait a T-sejteknek, hogy azok később újra felismerjék, és megöljék a kórokozókat, vagy
ellenanyagválaszt indítsanak be.

Eozinofil granulocita 2-5%. Az eozinofilek főként élősködők ellen harcolnak, ezért a számuk
növekedése parazitás fertőzést mutathat, valamint allergiás reakciókban is emelkedett.

Bazofil granulocita: A bazofilek felelősek az allergiás immunválaszért, mert kibocsátják a gyulladást

létrehozó anyagot, a hisztamint.

A vérlemezkék (thrombocyta) a véralvadásban játszanak fontos szerepet, mert a vérlemezkék

trombikináz nevű enzimet tartalmaznak. Nagyságuk 2-4 µm, korong vagy csillag alakúak. Számuk 150-
400 G/l mennyiségben fordul elő. A vörös csontvelő óriás sejtjeinek plazmájában képződnek,
élettartamuk 10-14 nap, majd a lép szűri ki és bontja le.

A vérlemezkék kitapadnak a sérült érfalra, és a belőlük felszabaduló anyag hatására egy olyan
reakciósorozat indul meg, amelynek végeredményeként a vérplazmában oldott állapotban található
fibrinogén nevű fehérje a sérülés helyén oldhatatlan, fonalas szerkezetű fibrinné alakul át. A
fibrinszálak rárakódnak a sérült érfalra, és lezárják a sebet. A képződő fibrinhálóba bezáródnak a vér
sejtes elemei is. A vér állaga alvadás közben kocsonyaszerűvé válik. A képződött alvadék alatt
megkezdődik az érfal és a sérült szövetek regenerációja, végül az alvadék is lebomlik, eltűnik.