Gellér-Ambrus - A Büntetőjog Általános Tanai I. (2. Kiadás, 2019)

Rövidítések jegyzéke
1961. évi Btk. 1961. évi V. törvény a Magyar Népköztársaság Büntető Tör
vénykönyvéről
1971. évi Bn. 1971. évi 28. törvényerejű rendelet a Büntető Törvénykönyv
módosításáról és kiegészítéséről
2009. évi LXXX. tv. 2009. évi LXXX. törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló
1978. évi IV. törvény módosításáról
I. Bn. 1. Büntető novella, az 1908. évi XXXVI. törvénycikk a büntető
törvénykönyvek és a bűnvádi perrendtartás kiegészítéséről és
módosításáról
II. Bn. 1928. évi X. törvénycikk a büntető igazságszolgáltatás egyes
kérdéseinek szabályozásáról
III. Bn. III. Büntető Novella, az 1948. évi XLVIII. törvény a büntető
törvények egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről és pót
lásáról
AB Alkotmánybíróság
AB hat. Alkotmánybírósági Határozat
Alaptörvény Magyarország Alaptörvénye
Alkotmány 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya
Alkmtv. 2007. évi CLXVII. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmá
nyáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról
Átv. 1921. évi III. törvénycikk az állami és a társadalmi rend hatá
lyosabb védelméről
Be. 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról
BED Büntető Elvi Döntés
BEH Büntető Elvi Határozat
BH Bírósági Határozat
BHÖ Hatályos Büntetőjogi Szabályok Hivatalos Összeállítása
BJD Büntetőjogi Döntvénytár
BJE Büntető Jogegységi Határozat
Biomedicina 2002. évi VI. törvény az Európa Tanácsnak az emberi lény
Egyezmény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudo
mány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Ovi-
edóban, 1997. április 4-én kelt Egyezménye: Az emberi jo
gokról és a biomedicináról szóló Egyezmény, valamint az
12 Rövidítések jegyzéke
Egyezménynek az emberi lény klónozásának tilalmáról szóló,

Párizsban, 1998. január 12-én kelt Kiegészítő Jegyzőkönyve ki
hirdetéséről
BKv Kúria Büntető Kollégiumának véleménye
Btá. 1950. évi 11. törvény a büntetötörvénykönyv általános részéről
Btk. 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről
Btké. a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény ha
tálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvény
erejű rendelet
Bv. tv. 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes
kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtá
sáról
Bv. tvr. 1979. évi 11. törvényerejű rendelet a büntetések és az intéz
kedések végrehajtásáról
CCE Continuing Criminal Enterprise (1970, Egyesült Államok),
a folyamatos bűnöző vállalkozásról szóló törvény
CFCE Continuing Financial Crimes Enterprise (1988, Egyesült Ál
lamok), a folyamatos pénzügyi bűncselekményeket megvaló
sító vállalkozásról szóló törvény
Csemegi-kódex 1878. évi V. törvénycikk a magyar büntetökönyv a bűntettek
ről és vétségekről
EBD Elvi Bírósági Döntés
EBH Elvi Bírósági Határozat
EEJE Európai Emberi Jogi Egyezmény - Magyarországon kihirdet
te: az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szó
ló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ah
hoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló
1993. évi XXXI. törvény
EJ EB Emberi Jogok Európai Bírósága
EUIN-megállapodás az Európai Unió, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég
Királyság között az Európai Unió tagállamai, valamint Izland
és Norvégia közötti átadási eljárásról szóló Megállapodás
Eütv. 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről
Jat. 2010. évi CXXX. törvény a jogalkotásról
Kbtk. 1879. évi XL. törvénycikk a magyar büntető törvénykönyv
a kihágásokról
KRESZ 1/1975. (11. 5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közleke
dés szabályairól
Rövidítések jegyzéke 13
LSZ Lisszaboni Szerződés, Lisszaboni Szerződés az Európai

Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó
szerződés módosításáról
Mt. 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről
Nbj. 1996. évi XXXVIII. törvény a nemzetközi bűnügyi jog
segélyről
OWiG Gesetz über Ordnungswidrígkeiten (1968, Németország),
a közigazgatási büntetendő cselekményekről szóló törvény
Ptk. 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről
régi Be./1998. évi Be. 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról
régi Btk./1978. évi Btk. 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről
régi Ptk. 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvény könyvről
RICO Racketeer Influenced and Corrupt Organizations Act (1970,
Egyesült Államok), a bűnszervezet által befolyásolt és kor
rupt szervezetekről szóló törvény
Rtv. 1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről
StGB Strafgesetzbuch (1871, Németország), Birodalmi büntető
törvénykönyv
Szabs. tv. 2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési
eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről
Sztk. tv. 2001. évi XVIII. törvény a személy- és tárgykörözésröl
Sztv. 1999. évi LXIX. törvény a szabálysértésekről
VStG Verwaltungsstrafgesetz (1991, Ausztria), közigazgatási
büntetőtörvény
I. Büntetőjog és büntetőjog-tudomány
1. A büntetőjog fogalma.......................................................................................................................................... 17
aj Objektív és szubjektív büntetőjog.............................................................................................................. 17
bj A büntetőjog feladata, a büntetöpolitika és a jogi tárgyak................................................................. 21
cJ Nemzetközi kitekintés...................................................................................................................................24
d) A hatályos jog................................................................................................................................................. 26
2. A büntetőjog jogrendszerbeli helye és viszonya a többi jogterülethez................................................... 33
aj A büntetőjog jogrendszerbeli helye........................................................................................................... 33
bj A büntetőjog és az egyéb jogterületek viszonya ................................................................................. 34
3. A bűnügyi tudományok ..................................................................................................................................... 42
1. A büntetőjog fogalma
aj Objektív és szubjektív büntetőjog ................................................................................................................. 17

bj A büntetőjog feladata, a büntetöpolitika és a jogi tárgyak.......................................................................21
ej Nemzetközi kitekintés ...................................................................................................................................... 24

dj A hatályos jog ........ 26
a) Objektív és szubjektív büntetőjog
Objektív büntetőjog szűk és tág értelemben

A „büntetőjogot” mint kifejezést számos különböző fogalom megjelölésére hasz
nálják.7 Általában a tudomány különbséget tesz ún. objektív és szubjektív büntető
jog között. Fontos előrebocsátani, hogy azért használjuk ebben az összefüggésben
a „norma” és nem a .jogszabály” kifejezést, mert a büntetőjog nemcsak írott jog
szabályokból áll, hanem szokásjogi normákból, jogelvekböl és a bíróságok által ki
alakított precedensjogból.8
Az objektív büntetőjog (ius poenale) tág (formai) értelemben azon jogi nor
mák összessége, amelyek meghatározzák, hogy mely feltételek mellett lesz egy
7 Triffterer, Ottó: Österreichisches Strafrecht Allgemeiner Téli. 2. Aufl., Wien - New York, 1985. 3. o.
8 Vö. a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvénnyel CJat.).
18 Büntetőjog és jogrendszer
cselekmény (tevékenység vagy mulasztás) bűncselekmény (1), kik lehetnek e bűncse

lekménynek az elkövetői (2), milyen büntetőjogi jogkövetkezményeket (szankciókat)
lehet alkalmazni az elkövetőkkel szemben (3), milyen eljárási szabályok szerint le
het megállapítani, hogy követtek-e el bűncselekményt (4), ki követte el a bűncse
lekményt (5) és, hogy a konkrét elkövetővel szemben milyen szankciót alkalmazza
nak (6).9 Végül a büntetőjoghoz tartoznak a büntetőjogi jogkövetkezmények
alkalmazásának feltételeit és módját meghatározó normák is (7).
Az objektív büntetőjog szűk értelemben, azaz más néven az anyagi (szinoni
mával: materiális vagy szubsztantív) büntetőjog csupán azon normák összessége,
amelyek meghatározzák, mely feltételek mellett lesz egy cselekmény (tevékenység vagy
mulasztás) bűncselekmény (1), kik lehetnek e bűncselekménynek az elkövetői (2),
milyen büntetőjogi jogkövetkezményeket (szankciókat) lehet alkalmazni az elköve
tőkkel szemben (3). így például büntetőjogi norma a Büntető Törvénykönyvről szó
ló 2012. évi C. törvény (Btk.) 160. § (1) bekezdése,10 a 17. § (1) bekezdése11 épp úgy,
mint a 33. § (1) bekezdése is.12
Büntetőeljárási jognak (szinonimával: formális, processzuális vagy alaki bün
tetőjognak) hívják azon eljárási normák összességét, melyek meghatározzák, hogy
miképpen lehet megállapítani, hogy követtek-e el bűncselekményt (4), ki követte el
a bűncselekményt (5), valamint a konkrét elkövetővel szemben a szankció alkalma
zásának mikéntjét (6).13 Büntetőeljárási norma például a büntetőeljárásról szóló
2017. évi XC. törvény (Be.) 375. § (1) bekezdése.14
Végül a büntetés-végrehajtási jog azon normák összessége, amelyek a bünte
tőjogi jogkövetkezmények alkalmazásának feltételeit és módját határozzák meg (7).
E vonatkozásban a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és
a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) egyes
rendelkezései szolgálhatnak például.
9 Triffterer: Österreichisches Strafrecht. 4. o.; Mezey Barna (szerk.): Magyar jogtörténet. Budapest, 2007.
26. o.
10 „Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
” „Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követi el,
amely képtelenné teszi cselekménye következményeinek a felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek
megfelelően cselekedjen."
12 „Büntetések a) a szabadságvesztés, b) az elzárás, ej a közérdekű munka, dj a pénzbüntetés, e) a foglal
kozástól eltiltás, f) a járművezetéstől eltiltás, gj a kitiltás, h) a sportrendezvények látogatásától való eltil
tás, i) a kiutasítás."
13 Triffterer: Österreichisches Strafrecht. 4. o.; Mezey: Magyar jogtörténet. 226. o.
,‘1 „A nyomozás az ügyészségnek vagy a nyomozó hatóságnak a hivatali hatáskörében, valamint az ügyész
nek vagy a nyomozó hatóság tagjának a hivatali minőségében tudomására jutott adatok alapján, illetve fel
jelentésre indul meg."
Büntetőjog és büntetőjog-tudomány 19 ■
A büntető anyagi és a büntetőeljárási jog csak a 18. században kezdtek elkülö

nülni egymástól, míg a büntetés-végrehajtás csak a 20. században vált 1c a másik két
jogterületről.15
Szubjektív büntetőjog szűk és tág értelemben

Szubjektív büntetőjog (iuspuniendi) alatt az állam büntetőhatalmát értjük, azaz azt
a jogát az államnak, hogy bizonyos magatartásokat kriminalizáljon, és ezzel ezek el
követőit felelősségi-e vonja, valamint velük szemben büntetést vagy büntetőjogi in
tézkedést alkalmazzon.
Itt kell megemlíteni a ius talionis elvét (talio elv), amely szerint a sértettnek oko
zott sérelemnek és az elkövető által elszenvedett joghátránynak arányban kell állnia,
sőt ősi formája szerint ugyanolyan sérelmet kell okozni az elkövetőnek, mint amilyet
ő okozott. E fogalom a latin ‘jog’, „ius” és „talio”, azaz ‘bosszú’, vagy az azonos
jelentésű görög „talios” szavakból tevődik össze. E gondolatiság kimunkált formáját
találhatjuk a Tórában: a héber Tanach Kr.e. 1000-től 500-ig írásba foglalt fő részében
a következő olvasható: „életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért,
lábat lábért, égetetést égetésért, sebet sebért, horzsolást horzsolásért”.16 A talió elv
től meg kell különböztetni azokat a büntetési formákat, amelyek során nemcsak ha
sonló vagy ugyanolyan hátrányt okoznak büntetésként az elkövetőnek, mint amilyet
ö okozott, hanem a „bűnös” testrészt is büntetik: ilyen a tolvaj kezének levágása.17
A ius talionis legrégebbi megjelenése Ur-Nammu király (Kr.e. 2112-2096) tör
vényeinek gyűjteményében található. Hasonló rendelkezéseket tartalmaznak Isín-i Li-
pit Istar törvényei (Kr. e. 1934-1923), később Hammurabi (Kr.e. 1795-1750) kóde
xe is idesorolható. Az uralkodó nézet szerint a ius talionis a vérbosszút volt hivatott
felváltani. Ennek valószínűleg több oka is volt. Egyrészt, egy államszervezet gerince
az igazságszolgáltatás, így az nem engedhető át magánszemélyek önbíráskodásának
vagy családok, törzsek vérbosszújának. Másrészt, az előbbivel összefüggésben, egy
államban a hatalom (így a szuverenitás) éppen a „pallosjog” - tágabban értelmezve -
a büntetöhatalom (ius puniendi) birtoklásán keresztül jelenik meg legpregnánsabban,
vagyis a ius puniendi végső soron az adott terület és az ott tartózkodó emberek felet
ti föhatalmat is jelenthette. Továbbá, a kiszámítható, békés társadalmi együttlétet sem
miképpen nem szolgálta a magán- vagy vérbosszú, eredményesség tekintetében is
a büntetöhatalom kizárólagos és koncentrált gyakorlása tűnt jobbnak. Végül, számos
alapvető - bár ma is sokszor megsértett - büntetőjogi elv (mint például a kollektív fe
lelősség tilalma) egy központosított büntetőhatalmi rendszerben érvényesülhet.
15 Vókó György: A büntetés-végrehajtási jog szerepe a jogállamban. Börtönügyi Szemle, 2014/1. 4. o.

16 Ex 21,23 et seq EU; lásd még Lev 24, 19 et seq. EU; Dtn 20, 19 et seq EU.
17 A mai napig Szaúd-Arábiában az iszlám sária jog egyik legszigorúbb interpretációját, a szűnni iszlám Han-
bali Iskoláját alkalmazzák és e büntetést nyilvánosan, karddal hajtják végre.
A büntetőjog elődje, ha úgy tetszik, a deliktuális felelősség egy ősi formája, amely
alapján az elkövető elkerülhette a bosszút, amennyiben megfelelő megváltást {com-
positióty fizetett a sértettnek vagy hozzátartozóinak.
A római jogban - egészen a justiniánusi kodifikációig - a büntetőjog nem képe
zett külön jogágat.18 Lehetett a római jogban is olyan időszak, amikor a köz- és ma
gánérdek sérelmére elkövetett cselekmények üldözése egy kézben, a király kezében
volt. E két védett jogviszony szétválasztását a hagyomány Servius Tullius királynak19
tulajdonítja, aki a mindenkit érdeklő ügyeket saját kezében összpontosította, míg az
egyes személyekkel szembeni jogsértéseket esküdtbíróságok hatáskörébe utalta;
a XII táblás törvények e szétválást már tényként rögzítették.20 Az egyéni és állami
bűnüldözés kettőssége, illetve az egyéni bűnüldözés feletti közösségi kontroll a ró
mai jog részének tekinthető, természetesen változó arányokban. Fontos kiemelni azon
ban, hogy a ius puniendíböX folyó büntetöhatalomnak mindig is két részét kell vizs
gálni: a jogalkotást és a jogalkalmazást. A jogalkotás nem volt sosem önhatalmú vagy
magánszemélyi jogosultság. A jogalkalmazás részleges magánkézben maradása
még pontosabban bizonyos körben magánkézbe adása - pedig a hatályos jogunkban
is megfigyelhető, amint arra később rámutatunk (lásd magánindítvány, magánvád,
pótmagánvád, tevékeny megbánás).
A történelem folyamán a vérségi igazságszolgáltatást Magyarországon az Ar-
pádházi uralkodók alatt a magánjogias büntetőjog váltotta fel. Ez is lassan háttérbe
szorult Szent István (1000-1038), Szent László (1077-1095) és Könyves Kálmán
(1095-1116) törvényeinek köszönhetően. A később köztörvényes bűncselekmé
nyeknek nevezett bűncselekmények „államosodása” mellett, az állami büntetöhata-
lom kiteljesedésének másik vonulata a majdani ún. politikai bűncselekményekként
meghatározott bűncselekmények fejlődése volt, melyek éppen irányultságuk miatt
mindig is uralkodói főhatalmi, vagyis állami beavatkozást eredményeztek. A de
mokratikus állameszme, amely a jelenlegi magyar jogrendszerben alkotmányos
megalapozást is kap,21 lényege a népszuverenitás, azaz a többségi akarat közvetett
és közvetlen érvényesítése. A büntető hatalom, a ius puniendi, tehát ebben a de
mokratikus állameszményben nyeri el legitimációját.
’8 Zunszky János: Római büntetőjog. Budapest, 1995. 3. o.

19 Kr. e. 578-534.; a hatodik római király a hagyomány szerint rabnó fia volt, és olyan tekintélyes király, hogy
Numa Pompiliuson kívül nem volt hozzá fogható. Nemcsak az istentisztelet rendszerének teljes kifejtése fű
ződik a nevéhez, hanem az adórendszer is, mely egyfelől mint a társadalmi osztályok alapja, másfelől mint
az általános hadkötelezettség forrása jelent meg.
20 Zlinszky: Római büntetőjog. 4. o.
21 Alaptörvény Alapvetés ,,B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam. (2) Magyarország ál
lamformája köztársaság. (3) A közhatalom forrása a nép. (4) A nép a hatalmát választott képviselői útján,
kivételesen közvetlenül gyakorolja."
Büntetőjog és büntetőjog-tudomány 21
b) A büntetőjog feladata, a büntetőpolitika és a jogi tárgyak
A BÜNTETŐJOG FELADATA
„Egy állandóan változó társadalomban a nyújtott védelem az elvárásoknak mindig
csak egy részét, de sohasem az egészét fogja óvni.”22 Valóban - ahogy Hayek foly
tatja - a helyes magatartás szabályainak kidolgozása maga után vonja a jogszabályok
és a várakozások közötti állandó interakciót: mialatt új szabályokat fektetnek le a meg
lévő elvárások védelmében, minden új szabály új elvárásokat teremt. Hayek kon
cepciójának egyik sarokköve a várakozások védelme mint a jog alapja.23 Hayek vé
leménye a jog uralmáról általános elismerésre talált.24 Ráz úgy említi Hayek rule of
/mv-definícióját, mint ennek az eszmének az egyik legmeggyőzőbb és legvilágosabb
megfogalmazását:
Minden technikai össze függéstől megfosztva a jog uralma azt jelenti, hogy a kormány
zatot minden cselekedetében rögzített és előzetesen kihirdetett szabályok kötik - szabá
lyok, melyek lehetővé teszik, hogy tisztán előre láthassuk, miként fogja a hatalom adott
körülmények között kényszerítő erejét használni, és személyes ügyeinket ennek ismere
tében tervezhessük.25
Hayekkel egyetértésben elfogadjuk tehát, hogy a jog szerkezetének egyik pillére a ki
számíthatóság (előreláthatóság), és ennek kell a jog legfontosabb alapelvének len
nie, hiszen célja a bizonytalan jövő megkötése, már ami az emberi magatartásokat
illeti. Tehát ha az elöreláthatóságot tagadjuk, az nem azért káros, mert más jogokat
vagy szabadságokat csorbíthat, hanem azért, mert a jogot valódi céljától fosztjuk meg.
Ezen érvelés nem zárja ki eleve újabb sérelmek elismerését. Ahogy Fuller helyesen
megállapítja: „Az ember cselekedeteit nem kihirdetett vagy visszaható hatályú tör
vények alapján elbírálni, vagy valakit annak megtételére utasítani, ami lehetetlen, any-
nyi, mint közvetíteni felé az emberi önmegvalósítás iránti közönyünket.”26
Ebből következően a büntetőjog feladata nem más, mint a jognak a feladata, azaz
a jövőnek a biztosítása a társadalmi viszonyokban (ahogy azt a természettudományok
22 Hayek, Friedrich August von: Law. íegis/ation and liberty: a new statement ofthe liberal príndples ofjustíce
and political economy. Vol. I. London, 1973. 102. o.
23 Uo. 101-110. o.
24 Állam, Trevor R. S.: Law, liberty andJustíce: the legal foundatíons of British constítutíonalism. Oxford, 1993.
4-7. o.
25 Ráz, Joseph: The Authority of Law. Essays on Law and Morality. Oxford, 1979. 210. o., melyben idézi
Hayeket.
26 Fuller, Lón L.: The morality of law. 2nd ed., London, 1969. 162. o.
teszik a fizikai világban), vagyis az emberi magatartások kiszámíthatóvá tétele.

Mint a jogrendszer zárköve (erre a gondolatra még visszatérünk), a büntetőjog biz
tosítja végső soron minden jogviszony érvényesülését, és így a jognak mint társadalmi
szellemi valóságnak végső biztosítéka.
E feladatának következménye, hogy a társadalmi minimálmorált - ami egy de
mokratikus társadalomban egybeesik a többség által minimálisan elvárt erkölccsel -
egy szekularizált államban a büntetőjog közvetíti.
E feladatait a bűncselekmények megfogalmazásán, azok elkövetőinek üldözésén
és megbüntetésén keresztül valósítja meg. A bűnözés (azaz, egy adott időben és he
lyen elkövetett bűncselekmények számának) alacsony szintje,27 így a jogrend és kö
vetkezésképpen a büntetőjog megfelelő működését mutatja.
A BÜNTETÓPOLITIKA
A büntetőjog feladatainak megvalósításának különböző módjai lehetnek. E módok és
módszerek logikus rendje, vagyis koncepciója a büntetöpolitika. A tágabb értelemben
vett büntetőpolitika azon céloknak és elveknek az összessége, amelyek a büntető
igazságszolgáltatás működését az alkotmányos keretek között meghatározzák.
1904-ben Edvi Illés Károly (1842-1916, ügyész, ügyvéd, jogi író, az MTA 1.
tagja) Gyomai Zsigmond ügyvéddel sajtó alá rendezte Csemegi Károly műveit.28 Edvi
Illés e mű első kötetében közreadott Csemegi-életrajzában mutat rá arra, hogy ami
kor 1861-ben Ferenc József meghagyást intézett a magyar udvari kancelláriához, mi
szerint a magánjog és az eljárás minden ágát átfogó törvényjavaslatok dolgoztassa
nak ki, Csemegi ebben is felismerte az osztrák centralizációs tendenciákat és megírta
a „Codificatio vagy unificatio” című cikkét.29 Itt világosan rámutatott arra, hogy a cent
ralisták ezúton az osztrák törvényeket akarják Magyarországra becsempészni. Meg
is fogalmazta már ekkor az e törekvésekkel szembeni helyes választ: „mi codifiká-
lunk és nem unifikálunk”. Megállapítható tehát, hogy a politika a jogi gondolkodásra,
a tudományos problémák középpontba kerülésére és ezen keresztül a jogalkotásra és
27 „A kriminálmorfológia a bűnözés jelenségszintű megismerésével foglalkozik, azaz arra kérdez rá, hogy mi
lyen a bűnözés. A morfológiai vizsgálat magában foglalhatja a bűnözés bűncselekménytípusok, elkövetők
vagy áldozatok, illetve az elkövetés körülményei szerinti elemzéseket. Annak ismerete, hogy mennyi és mi
lyen típusú bűncselekményt követnek el, mi jellemzi a bűnelkövetőket és áldozatokat, mikor és hol köve
tik el a legtöbb bűncselekményt, mennyi bűncselekmény válik ismertté és mennyi marad rejtve a hatósá
gok elől, illetve, hogy időben hogyan változnak ezek a jellemzők, kulcsfontosságú a búnözéskutatók
számára, hiszen ez jelenti a kiindulópontot a kriminális jelenségek mögöttes összefüggéseinek és magya
rázatainak feltárásához." Borbíró Andrea: Problémafelvetés: mivel foglalkozik a kriminológia? In Borbíró
Andrea - Gönczöl Katalin - Kerezsi Klára - Lévay Miklós (szerk.): Kriminológia. Budapest, 2016. 42. o.
28 Edvi Illés Károly - Gyomai Zsigmond (szerk.): Csemegi Károly művei. 1-2. kötet. Budapest, 1904.
29 Csemegi Károly: Codificatio vagy unificatio. In Edvi Illés Károly - Gyomai Zsigmond (szerk.): Csemegi Károly
müvei. 1. kötet. 3-17. o.
joggyakorlatra mindig is hatással volt. Nem negligálható az a nézet sem, amely ha
sonlóságokat vél felfedezni az akkori Magyarország és a Habsburg Birodalom kö
zötti viszony jogalkotási szempontú alakulása és az országunk jogrendszerére gya
korolt uniós hatás között. Jelenleg a büntetöpolitikánk egyik centrális kérdése, hogy
az európai uniós büntetőjog mennyire határozza meg hazánk jogát, illetve milyen mér
tékben kell követnünk az uniós követelményeket, elvárásokat ezen a területen. To
vábbijó példák találhatóak Csemegi munkásságában arra, hogy a politikának milyen
közvetlen hatása van a jogra: ebből az időből származik „Politika és esküdtszék” című
írása is.30
Maga a 1878. évi V. törvénycikk (a magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről
és vétségekről, Csemegi-kódex) a klasszikus vagy dogmatikus büntetőjogi iskola
jegyeit viseli magán (erről részletesen másutt szólunk). A Kódexet követő időszak bün
tetőpolitikája a különböző büntetőjogi iskolák hatását mutatja. Szükséges kiemelni az
állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921. évi III. törvénycikket
(Atv.), mely a demokratikus állami rend melletti elkötelezettség jegyében a jobb- és
baloldali szélsőséges, a hatalmat erőszakosan megragadni és/vagy azt kizárólagosan
gyakorolni kívánó eszmék és mozgalmak elleni büntetőjogi fellépést tette lehetővé.
E törvény beilleszkedett számos más állam hasonló büntetöpolbikájának eredmé
nyeképpen létrejövő ún. „rendtörvények” sorába. így Jugoszlávia (ekkoriban: Szerb-
Horvát-Szlovén Királyság) 1920-ban szükségrendeletet adott ki „az állami közrend
és munka védelméről”, továbbá 1923-ban született a cseh-szlovák rendtörvény
(„a köztársaság védelme”), valamint e sorba tartozik az 1924-es romániai rendtör
vény („a közcsend elleni egyes új bűncselekmények megtorlása”), és az 1926-os
olasz rendtörvény. Hollandiának „a forradalmak megelőzéséről” szóló 1920-as tör
vénye hasonló, míg Svájcnak 1922-ben kelt ilyen jogszabálya, valamint New York
Államnak az 1922. évi törvényei sorolhatóak ide, melyek a kommunista és anarchista
propagandát büntetik; Németországban 1922-ben született a „Gesetz zum Schutze
dér Republik” című törvény. Angyal megjegyzi ezzel kapcsolatban, hogy „az elő
adottakból kitünőleg nyilvánvaló, hogy (...) már 1921-ben sem állta meg helyét
Vámbérynek az a kijelentése, hogy »az egész külföldi jogrendszerben nem találunk
hozzájuk (az Átv. rendelkezéseihez) hasonló szabályokat^ ’.31
A magyar büntetőjog fejlődésében a Csemegi-kódex novellái, illetve a II. vi
lágháború után született számos büntetőjogi tartalmú jogszabály sok esetben a bün
tetöpolitika kisebb nagyobb módosulását jelentette, annak terméke volt. A Büntető
30 Cseveg: Károly: Politika és esküdtszék In Eovi Illés Károly - Gyomai Zsigmond (szerk.): Csemegi Károly mű
vei. 1. köt. 137-157. o.
= ■ Angyal Pál: Az ai'ami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921:111. t.-c. A magyar büntetőjog
Kézikönyve 4. Budapest. 1928. 13. o.
Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény [ 1978. évi Btk. (a harmadik teljes ma
gyar Btk.)] számos módosítása közül nehéz kiemelni azokat, amelyek a büntetöpo-
litika változásának következményei. Példaként így legyen elég három csomópontra
hangsúlyt helyeznünk. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény
módosításáról szóló 1989. évi XVI. törvény (1989. évi XVI. tv.) eltörölte az állam
elleni bűncselekmények esetén a halálbüntetést, majd a Büntető Törvénykönyvről szó
ló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 1989. évi XXV. törvény (1989. évi XXV.
tv.) átírta az 1978. évi Btk. teljes X. fejezetét az állam elleni bűncselekményekről. Ki
kell még emelni a semmisségi törvényeket (az 1956-os népfelkeléssel összefüggő el
ítélések orvoslásáról szóló 1989. évi XXXVI. törvény; az 1945 és 1963 közötti tör
vénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1990. évi XXVI. törvény; az 1963
és 1989 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt tör
tént elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1992. évi XI. törvény; az 1956. évi for
radalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggő elítélések semmisségének
megállapításáról szóló 2000. évi CXXX. törvény), amelyek elsősorban az 1956-os
forradalom (népfelkelés) eltiprásával összefüggő törvénysértő ítéletek orvoslására,
semmissé nyilvánítására szolgáltak, de egyéb törvénysértő ítéletek újbóli vizsgála
tát is lehetővé tették.
c) Nemzetközi kitekintés
A kontinentális és az angolszász jogrendszerek büntetőjoga és büntetöpolitikája is jól

elkülöníthető, annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedekben jelentősen közeledtek egy
máshoz e nagy jogrendszerek büntetőjogai is. Az angolszász, és így elsősorban az
USA és Anglia (Wales) büntetőjogi gondolkodásának az alapja az ún. „harm prin-
ciple”, azaz a sérelmi elv. Ez azt jelenti, hogy akkor lehet egy cselekményt jogsze
rűen bűncselekménnyé nyilvánítani, ha az egy másik embernek vagy embercsoport
nak sérelmet okoz. Ez teljességgel más megközelítés, mint a kriminalizációs igény
visszavezetése valamely össztársadalmi érdekre, például éppen a társadalomra ve
szélyességre. Ez alapvetően az angol polgárosodás individuál-liberalista megköze
lítéséből fakad. A központi hatalommal szembeni bizalmatlanság fémjelezte a tág ér
telemben vett büntetőjog fejlődését napjainkig, így nem meglepő, hogy ebben
a jogrendszerben a büntetőeljárás állt a büntetöpolitika érdeklődésének középpont
jában, és így ez a jogág fejlődött a leglátványosabban, míg az anyagi büntetőjog meg
rekedt az ad hoc újítások körében.
A kontinentális jogokban a büntetőjog mindig is a közösségi érdek leképezését
jelentette. Ennek oka részben a francia felvilágosodás gondolataiban, a Code Pénalban
(1810, francia büntetőtörvény) és a 1871. évi német StGB-ban, illetve az ezekhez kap
csolódó jogelméletben keresendő. A német büntetőjog-filozófia sosem szakadt el kan-

tiánus, hegeliánus alapjaitól, így mindig érezhető volt benne a természetjogi meg
közelítés, a transzcendentális jó és rossz közötti harc megjelenítése. Ennek jelenko
ri kulminációja a később részletesen tárgyalt „Maucrschützen” (berlini fallövészek)
ügyei. A magyar büntetőjogra legnagyobb hatást gyakorló német jog a logikai és rend
szertani gondolkodás tisztaságára, a jogi dogmatikára helyezi a hangsúlyt, a joglo
gika az értelmezés és így a joggyakorlat legfontosabb eleme, ami ajoggyakorlatot ki
számíthatóvá teszi. E nélkül nincs elöreláthatóság, legalitás, de maga a jog sem
működik.
Az angolszász országok a dogmatikai tisztaságot a büntető-jogszabályokon ke
resztül nem tudták elérni, hiszen alapvetően az esetjog alakította a büntetőnormákat
is. E kiszámíthatóságot így a stare decisis („maradj a döntéssel”) elvével biztosítot
ták, amely azt jelentette, hogy korábbi döntéseket nem lehetett megváltoztatni, azt
a bíróságoknak követni kellett (precedensrendszer). Ugyanakkor ez egy teljesen
életidegen, merev jogalkalmazáshoz vezetett volna, így a precedensek (kötelező ko
rábbi bírói döntések) rendszerének különböző formáit alakították ki.
A nagy jogrendszerek kölcsönhatása folyamatos. Jelenleg is megfigyelhető az
a folyamat, amelynek keretében az angolszász büntetőjogból az eljárásjogi intéz
mények kerülnek be a kontinentális büntető eljárásjogokba (például az ún. Miranda-
figyelmeztetés,32 tárgyalásról lemondás,33 stb.), míg az angolszász anyagi büntető
jog felfedezte a dogmatika szükségességét, így általános rész kialakítására törekszenek
és limitálni igyekeznek a bírói jogalkotást e téren, mely a törvényalkotás jelentősé
gének növelésével jár.
32 A Be. 185. § (1) bekezdése szerint „Személyazonossága ellenőrzése után a terhelttel ismertetni kell a jo
gait és figyelmeztetni kell arra, hogy aj nem köteles vallomást tenni, a vallomástételt, illetve az egyes kér
désekre történő válaszadást a kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja, de bármikor dönthet úgy, hogy
vallomást tesz, akkor is. ha korábban a vallomástételt megtagadta, bj a vallomás megtagadása az eljárás
folytatását nem akadályozza, és nem érinti a terhelt kérdezési, észrevételezési és indítványtételi jogát,
ej ha vallomást tesz, bizonyítékként felhasználható, amit mond, illetve rendelkezésre bocsát, dj mást bűn
cselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat, kegyeleti jogot hamis tényállítással nem sérthet (a to
vábbiakban együtt: terhelti figyelmeztetés)." Vö. Tóth Mihály: A „magyar Miranda'’ első néhány éve. In Er
dei Árpád (szerk.): Tények és kilátások. Tanulmányok Király Tibor tiszteletére. Budapest, 1995. 62-77. o.
33 Lásd például Deák Zoltán: Gondolatok a tárgyalásról lemondás jogintézménye kapcsán. Ügyészek Lapja,
2009/3-4. 13-23. o.; Fantoly Zsanett: Lemondás a tárgyalásról - lemondás az igazságról? In Erdei Árpád
(szerk.): A büntető ítélet igazságtartalma. Budapest, 2010. 139-152. o.
d) A hatályos jog
Általános büntetópolitika
Amint említettük, a büntetőjog minden jogviszony végső érvényesülését biztosítja,

és így a jognak mint társadalmi szellemi valóságnak utolsó biztosítéka. E felada
tának következménye, hogy a társadalmi minimál morált - ami egy demokratikus
társadalomban egybeesik a többség által minimálisan elvárt erkölccsel - egy sze
kularizált államban a büntetőjog közvetíti. E feladatát a bűncselekmények megfo
galmazásán, azok elkövetőinek üldözésén és megbüntetésén keresztül valósítja meg.
E feladatok megvalósításának különböző módjai lehetnek. A tágabb értelemben vett
büntetöpolitikai célok és elvek megvalósítási módjainak és módszereinek logikus
rendje, vagyis koncepciója a szőkébb értelemben vett büntetőpolitika. A büntető
politikát nem szabad a pártpolitikával összetéveszteni. A büntetópolitika ugyanis
párlpolitikailag nem színezett és így pártsemleges fogalom. A fentieket kibontva azon
nézetek összességét jelenti, amelyek, többek között, a következő kérdésekre adnak
választ: a) Milyen cselekményeket kell és lehet büntetni egy demokratikus társada
lomban?; b) Kik lehetnek ezen cselekmények elkövetői (például 12 éves gyerek le
het-e elkövető, vagy csak 14 éves lehessen az)?; c) E cselekményekhez milyen
szankciókat kell rendelni?
A iuspuniendíből következően a demokratikus állam büntetőjoga a többségi er
kölcsöt, moralitást tükrözi, bizonyos, a kisebbségi vélemények védelmét biztosító al
kotmányos és nemzetközi garanciákat tiszteletben tartva. Ebből következik, hogy
a büntetőjog mindig erkölcsön alapul, azaz a többségi erkölcs állami védelmének
legsúlyosabb, végső eszköze.34 Vannak állandó erkölcsi szabályok, amelyek - úgy
tűnik - az emberiség léte óta mindig is jogi védelemben részesültek [mint például
a Tízparancsolat egyes szabályai (ne ölj!)], és vannak olyan erkölcsi normák, melyek
a társadalmi változások hatására változnak. A Tízparancsolat - katolikus megfogal
mazása szerint - a következő:
1. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
2. Isten nevét szádra hiába ne vedd!
3. Az Úr napját szenteld meg!
4. Atyádat és anyádat tiszteld!
5. Ne ölj!
6. Ne paráználkodj!
34 ,.[a] jog minden különbözősége mellett is a társadalmi szabályoknak oly területét jelenti, mely különösképpen
az erkölcs megítélése alá esik”. Biaó István: Válogatott Tanulmányok. Budapest, 1986. 168. o.
7. Ne lopj!
8. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!
9. Felebarátod házastársát ne kívánd!
10. Mások tulajdonát ne kívánd!
Azt látjuk, hogy az állam és az egyház elválasztásával például az első négy parancs
kiesett a büntetőjog védelmi köréből. Vannak azonban olyan európai jogrendszerek
is, amelyek nem mentek át a szekularizáció folyamatán. így például Angliában és
Walesben az istenkáromlás (blaszfémia, blasphemy)35 coinmon law bűncselekmény,
amely szerint tilos akár írásban, akár szóban a keresztény vallás, vagy a Biblia iga
zát vagy Isten létét kétségbe vonni, vagyis az állam az anglicizmust mint államval
lást védi. Ugyanakkor a híres R v. Chief.Metropolitan Stipendiary Magistrate, ex par
te Choudhury ügyben36*a bíróságok nem terjesztették ki ezt a védelmet az iszlámra,
és igy nem ítélték el istenkáromlásért Salman Rushdie-t, a Sátáni versek íróját.
Azt tapasztalhatjuk, hogy az ötödiktől a tizedik parancsolatig nagyon sok bűn
cselekmény védi e szélesen definiált jogtárgyakat hatályos magyar jogunkban is. Pél
dául a „ne ölj” parancsnak a Btk. 160. § (1) bekezdésében tilalmazott emberölés köz
vetlenül megfelel, míg nyilvánvalóan a „ne lopj” a Btk. 370. § (1) bekezdésében
megfogalmazott lopás bűncselekményének erkölcsi magva. Ugyanakkor a házas
ságtörés (9. parancs) nem bűncselekmény a hatályos magyar büntetőjogban, de
a Csemegi-kódex 246. §-a alapján büntetendő volt. Utóbbi azonban ritkán alkalma
zott bűncselekmény volt, majd a jogalkotó hatályon kívül is helyezte. Vagyis, ez eset
ben a társadalmi moralitás felülírta az írott büntetőjogot, és desuetudo^1 során a bün
tetőnorma anakronisztikus volta miatt elhalt.
Látjuk tehát, hogy erkölcsi változások komoly hatással lehetnek a jogra, sőt le
szögezhetjük, hogy éppen a moralitás változása a büntetőjog kényszerű fejlődésének
egyik kiváltója. Példa lehet a homoszexualitás vagy a bestialitás megítélése. A Cse
megi-kódex 241. §-ban a férfiak közötti fajtalanságot és az embernek állattal elkö
vetett fajtalanságát rendelte büntetni.38 A 37/2002. (IX. 4.) AB határozatig - amely
e bűncselekményeket megsemmisítette - az 1978. évi Btk. a 199. §-ban természet el
leni fajtalanság címén a tizennyolcadik életévét betöltött személyt, aki ennél fiatalabb,
azonos nemű személlyel fajtalankodik rendelte büntetni, illetve a 200. § pönalizálta
a természet elleni erőszakos fajtalanságot. Azaz először, a Csemegi-kódexhez képest
35 Az újabb irodalomban lásd Koltay András: Visszatérés a blaszfémiához - a Charlie Hebdo-gyilkosságok után.
Jogtudományi Közlöny, 2015/12. 580-592. o.
36 (1991) 1 QB 429, (1991) 1 All ER 898.
- Jelentése: törvényrontó (normatív aktust eltörlő) szokásjog.
50 Angyal Pál: A szemérem elleni bűntettek és vétségek. A magyar büntetőjog kézikönyve, 14. kötet. Buda
pest, 1937.81.0.
kiszélesedett a büntetőjogi tilalom, hiszen a nők közötti természet elleni fajtalanság

is büntetendő lett, azonban jelentősen szűkült is, mert csak a tizennyolcadik életévét
be nem töltött sértett sérelmére elkövetett természet elleni fajtalanság lett bűncse
lekmény, a bestialitás pedig nem kriminalizált. Az alkotmánybírósági határozat után
azonban lényegében megszűnt a homoszexuális és heteroszexuális cselekmények dif
ferenciált kriminalizálása.39
Nemcsak erkölcsi változások jelenthetik a büntetőnormák változását, hanem
azonos erkölcsi normák a fizikai környezet változása miatt újabb és újabb a bün
tetőjog által előre nem látott sérelemnek vannak kitéve. Például a büntető jogszabá
lyok módosításáról szóló 1994. évi IX. törvény bevezette a számítógépes csalást
(1978. évi Btk. 300/C. §), hiszen a számítógépes vírusok elhelyezését, a haszonszerzés
miatt programokba való bejutást, illetve a telefonchipek átkódolását nem lehetett ko
rábban kellően büntetni. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény mó
dosításáról szóló 2001. évi CXXI. törvény (2001. évi CXXI. tv.) 57. §-a módosította
ismét az 1978. évi Btk. 300/C. §-át és új bűncselekményt (a számítástechnikai rend
szer és adatok elleni bűncselekmény) fogalmazott meg, amely többek között büntet
ni rendelte a jogosulatlan belépést számítástechnikai rendszerekbe. Ugyanez a cse
lekmény jelenleg a Btk. 423. §-a szerinti információs rendszer vagy adat megsértését
valósíthatja meg. A hatályos Btk.-nak be kellett vezetnie továbbá például az egész
ségügyi termék hamisítása bűncselekményt (Btk. 186. §) vagy éppen a gazdasági csa
lást (Btk. 374. §).
A büntetópolitika (azaz azon céloknak és elveknek az összessége, amelyek
a büntető-igazságszolgáltatás működését az alkotmányos keretek között meghatá
rozzák) alapja egy demokratikus államban maga a demokratikus állameszme, így el
sődleges feladata ennek a védelme. Nem véletlen tehát, hogy az a büntetőpolitika,
melynek alapja a demokratikus állameszme, az újabb magyar jogrendszerben alkot
mányos megalapozást is kapott, illetve kap. így például korábban a Magyar Köztár
saság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. tv. (Alkotmány) 2. § (3) bekezdése fek
tette le, hogy ,,[s]enkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos
megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törek
vésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni”. En
nek a büntetöpolitikának volt a konkretizálása az 1978. évi Btk. 139. §-ában és
139/A. §-ában megjelenő két állam elleni bűncselekmény „az alkotmányos rend erő
szakos megváltoztatása” és „az alkotmányos rend elleni szervezkedés”.
39 Vö. Elek Balázs: Egy idejétmúlt tényállás? Kérdések a természet elleni fajtalanság büntette körül. Magyar
Jog, 2002/1.31-34. o. Kiemelhető, hogy a hatályos büntetőjogban egyedül a Btk. 199. § (2) bekezdése sze
rinti vérfertőzés kapcsán van szó a nemek közötti különbségtételről, hiszen büntetőjogi értelemben közö
sülni csak a különböző nemű testvérek tudnak, az azonos neműek nem, így ebben az esetben kizárólag he
teroszexuális vonatkozásban valósulhat meg a bűncselekmény.
Magyarország Alaptörvénye C) cikk (2) bekezdésében szinte szó szerint meg

tartotta a korábbi rendtörvényi passzust: „Senkinek a tevékenysége nem irányulhat
a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklá
sára. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles
fellépni.” A hatályos Btk. ugyancsak megtartotta e két bűncselekményt azonos tar
talommal a 254-255. §-aiban.
A demokratikus államrend védelmén mint alapvető büntetőpolitikai célon túl
azonban számos más büntetöpolitika és büntetőpolitikai cél is megfogalmazódik.
A büntetőjog a bűncselekmény elkövetése nyomán a jogrend fenntartása és a társa
dalom védelme érdekében köteles a bűncselekményt és az elkövetőt üldözni és ez
utóbbit megbüntetni.40
Az anyagi jogi, illetve eljárásjogi igazság és igazságosság egyrészt élesen el
különül egymástól, másrészt azonban elválaszthatatlan, mint a büntető igazságszol
gáltatási rendszer két legfőbb pillére. Nem létezik büntető igazságszolgáltatás anya
gi jog nélkül, és nem létezhet anyagi jog anélkül, hogy bizonyos alapvető értékek
meglétét el ne fogadnánk, azokat mint az anyagi jogi dogmatika alapjait megkérdő
jelezhetetlen elvként ne tisztelnénk (erről bővebben a legalitás tárgyalásánál érteke
zünk). Egy modem demokratikus jogállamban a legalitás és ennek is az elméleti alap
ja - azaz az emberek egyenlősége - az a teoretikus doktrína, amely köré a dogmatikai
rendszert építhetjük. Meglepő módon ugyanezen elv kell, hogy kiinduló pontként
szolgáljon a büntetőeljárás esetében is annak kialakítása során. Az igazság és az igaz
ságosság közötti különbségtétel a büntetőeljárásban a valós események és az ítéleti
tényállás közötti különbségként jelenik meg. Azaz, eljárási szempontból, akkor igaz
ságos egy ítélet, ha az ítéletben megfogalmazott történések minél kisebb eltérést mu
tatnak a múlt valódi eseményeihez képest. Minél jobban szétnyílik az olló két szá
ra, minél jobban eltávolodik az ítéleti tényállás a valóság (objektív igazság)
történéseitől, annál igazságtalanabb eljárásjogi szempontból a bírói döntés.
A bírói ténymegállapítás és a múltbéli események közötti különbség ugyanakkor
szükségszerű. Ez nemcsak az emberi megismerés korlátáiból következik, hanem a múlt
teljes megismételhetetlenségének filozófiájából is. Ebből következően tehát, a bünte
tő ítéletek valósághűsége központi elemévé válik az egész büntető-igazságszolgál
tatási rendszernek, ezen keresztül pedig a bírói mérlegelés és ténymegállapítás a je
lenlegi igazságszolgáltatás genus proximuma. (legközelebbi nemfogalom).
Visszatérve az anyagi jog területére, ott is megjelenik az igazság és igazságos
ság dualizmusa. Bár az anyagi jog nem foglalkozik ténymegállapítással, ugyanakkor
40 Angyal: Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921:111. t.-c. 1. o.

dogmatikai gondolkozásunk lényege az absztrakció. Az absztrahálás önmagában rej

ti egyes elemek kirekesztését az anyagi jogi gondolkodásból, míg más elemek meg
határozó jelentőségre tesznek szert. Vagyis, a történeti tényállás megjelenése abszt
rakt tényállásként, majd az absztrakt tényállási elemek értékelése az egyes absztrakt
tényállási elemekre vonatkozó dogmatikai szabályokon keresztül (azaz például az
okozatosság fennállásának megállapítása a megfelelő okozatossági tan alkalmazá
sával) azt eredményezi, hogy például egy tömegverekedésben testet öltő életbeli je
lenség az okozatosság egyes elemeinek hiányában, más feltételek megléte mellett ga
rázdaságként keiül értékelésre.41 Az anyagi jogi igazság tehát a valóságtól nem
feltétlenül a ténymegállapítás korlátozottsága miatt tér el, hanem az absztrakció
szűrőjének szükségszerű formalizáltsága miatt.
Ezt az objektív igazság ellen ható hatást fokozza az az általános joggyakorlat,
amely szerint a minősítési kérdésekben nem az infavorem partém (a féke kedvezőbb
elbírálás alkalmazása) elve érvényesül, hanem az in malem partém (a félre hátrá
nyosabb elbírálás alkalmazása) elve, azaz szükségszerűen a szigorúbb minősítést fog
ja alkalmazni a bíróság kétely esetén (ez persze a legalitás durva megsértése, amint
azt alább kifejtjük).42 Az objektív igazság ilyeténképpen! erodálódása szükségszerűen
az igazságosság csorbulásához is vezet. Voltaképp az igazságosság az anyagi bün
tetőjogban a klasszikus büntetőjogi iskolák szerinti arányos szankcióban jelenik
meg, jóllehet a többi büntetőjogi iskola éppen az igazságosság zászlója alatt tért el
a tettarányos büntetéstől.
A büntető igazságszolgáltatási rendszer kialakítását valójában a célja felöl kell
megközelíteni. Abban mindenki egyetért, hogy egyik célja az, miszerint minél ke
vesebb bűncselekményt kövessenek el. Abban megoszlanak már a vélemények,
hogy más célok (mint például a megtorlás vagy a resztoráció) léteznek-e, vagy ép
pen a büntető-igazságszolgáltatáshoz tartoznak-e. Amennyiben azonban elfogadjuk,
hogy a prevenció az elsődleges cél, akkor második kérdésként azt kell feltenni, hogy
ezen célt - a megkérdőjelezhetetlennek elfogadott elvek korlátái között (legalitás) -
milyen anyagi és eljárásjogi jogintézményekkel lehet a legeredményesebben és leg-
költséghatékonyabban elérni.
Abban tehát, hogy mi lehet az elkövetett bűncselekmények száma csökkentésé
nek leghatékonyabb eszköze, de abban is, hogy valójában mi a büntetőjog célja, meg
oszlik a szakma, de a társadalom, így a politikusok és a politikai erők véleménye is.
A büntetópolitika, mint láttuk, nem összekeverendő a pártpolitikával. Jóllehet ugyan
41 Vő. Györgyi Kálmán: A büntetőjogi okozatosság kérdéséhez. Jogtudományi Közlöny, 1968/7-8. 361-370. o.
42 Erre például szolgálhat a baleseti helyszínen azonnal meghalt személy viszonylatában megállási-meggyő-
ződési kötelezettségét elmulasztó elkövető terhére cserbenhagyás (Btk. 239. §) helyett segítségnyújtás el
mulasztását (Btk. 166. §) megállapító bírói gyakorlat. Lásd BH 1984, 428., BH 1985, 331., BH 1998, 575.
akkor nyilvánvaló, hogy filozófiák, világnézetek, így az ezeket egészben vagy rész
ben magukévá tévő pártpolitikák befolyással lehetnek a büntetőpolitikára. Gyakori
az a leegyszerűsítés, amely például a büntetések szigorítását, a tett-büntetőjog elve
it a konzervatív pártokhoz köti, míg a büntetési struktúra enyhítését, az intézkedések
alkalmazásának bővítését, a reformációt és a tettes-orientált megközelítést pedig a bal
oldali, szocialista vagy liberális pártoknak tulajdonítja. Ez a kérdés vulgáris megkö
zelítését és a jog felesleges átpolitizálását jelenti. Valójában a büntetöpolitikának lé
tezik a pártpolitikától független területe, mely azoknak a véleményeknek az
összessége, amelyek azt tárgyalják, hogy mi legyen bűncselekmény, illetve milyen bün
tetési és büntetéskiszabási elvek felelnek meg a kor társadalmi kihívásainak. A bünte
töpolitika egy demokratikus társadalomban a társadalmilag elfogadott morál, az al
kotmányos elvek és a szakmai konszenzus eredményeképpen alakul ki. Ez nem
feltétlenül egyezik az adott társadalomban az adott időpontban leghatékonyabb büntető
igazságszolgáltatási modellel, de egy demokráciának éppen az a lényege, hogy nem
egy hatékony vagy hatékonynak hitt konstrukciót erőltet rá a társadalomra, hanem
még szakmai megoldásokban is a konszenzus határozza meg az eredményt. Példa
ként hozható fel a középmérték mint büntetéskiszabási intézmény körül kialakult vita.
Ezt a büntetéskiszabási elvet a kormányzati pártpolitika, valamint a végrehajtandó sza
badságvesztések átlagos tartamának növekedését a statisztikák szerint a lakosság nagy
része is támogatta, ugyanakkor a szakma rendkívül megosztott volt, így különösen
a bírói és ügyvédi kar szembehelyezkedett a középmérték intézményével.43
Szakmai büntetöpolitika
A szakmai büntetőpolitika a büntetőjog alakításának a politikától teljesen független,
büntető-technokrata jelzővel jellemezhető része, mely kifejezetten csak szakmai
szempontból vizsgálja a büntetőjog jogintézményeinek jogszerűségét a jogrendsze
ren, illetve a nemzetközi jogi feltételrendszeren belül, valamint azok alkalmazható
ságát és hatékonyságát. így például az ún. gyülöletbeszéd kérdését nem politikai, nem
össztársadalmi megítélés, hanem kizárólag a nemzetközi elvárások és belső jogi para
méterek figyelembevételével vizsgálja.44 Ennek következtében alakult ki évek óta az
a helyzet, hogy bár a pártpolitika és a társadalmi megítélés részben a szólásszabadság
43 A büntető jogirodalomban a középmérték létét a legnevesebb büntetőjogászok közül Király Tibor és Györ
gyi Kálmán is helytelenítették. Lásd Király Tibor: Büntetőítélet a jog határán. Budapest, 1972. 292-294. o.
és Györgyi Kálmán: Büntetések és intézkedések. Budapest, 1984. 274-280. o. Nézetünk szerint ugyanak
kor nem tagadható a középmértéknek az egységesebb jogalkalmazás irányában gyakorolt szerepe, amely
végső soron az előreláthatóság elvének jobb érvényesüléséhez is hozzájárulhat. Vö. Geller Balázs: Bünte
téskiszabás Magyarország negyedik Büntető Törvénykönyvében. Jogtudományi Közlöny, 2015/2. 74-75. o.
44 Vö. Geller Balázs József: Haté speech in Hungárián criminal law. Acta Juridica Academiae Scientiarum Hun-
garicae, 1996/3-4. 159-187. o. és Bárándy Gergely: A gyülöletbeszéd Magyarországon. Budapest, 2010.
szűkítése mellett foglalt állást, a szakmapolitikai álláspont ennek kivitelezhetetlen-

ségét hangsúlyozta, melyet az alkotmánybírósági határozatok sorra alá is támasztot
tak. Ki kell emelni, hogy a magyar büntetőjog szakmapolitikájára az utóbbi években
az Európai Unió büntetőpolitikája gyakorolja a legnagyobb hatást. Emellett termé
szetesen nemzetközi egyezmények és az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatai
is folyamatosan alakítják a szakmapolitikát és ezen keresztül a büntetőpolitikát.
Végül meg kell említeni, hogy a hatályos Btk. preambuluma értelmezhető úgy,
mint a Btk.-t meghatározó tág értelemben vett büntetőpolitika megfogalmazása:
Az Országgyűlés az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak, továbbá

az ország függetlenségének, területi épségének, gazdaságának, valamint a nemzeti va
gyonnak a védelme érdekében, Magyarország nemzetközi jogi és európai uniós kötele
zettségeinek figyelembevételével, az állam kizárólagos büntető hatalmának érvényesítése
céljából a következő törvényt alkotja.
A JOGI TÁRGYAK
A jogi tárgy az a társadalmi érdek vagy érték, amelyet a büntetőjog véd, és a bűn
cselekmény sért, vagy veszélyeztet.45 A büntetőjog mindig alkotmányos jogokat kor
látoz. Ez a korlátozás kétféleképpen történik. Egyrészt a büntetések és intézkedések
alkalmazása korlátoz alkotmányos jogokat; így például a szabadságvesztés-büntetés
az Alaptörvény IV. cikk (1) bekezdésében garantált szabadsághoz való jogot korlá
tozza, míg a pénzbüntetés a XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való
jogot. Másrészt, maguk a tilalmazott magatartások is alkotmányosan védett jogokat
korlátoznak, hiszen a rágalmazás (Btk. 226. §) vagy közösség elleni uszítás (Btk.
332. §) bűncselekménye az Alaptörvény IX. cikkében biztosított véleménynyilvání
táshoz való jogot limitálja.
Később részletesebben is foglalkozni fogunk a 30/1992. (V. 26.) AB határozat
tal. itt legyen elég csupán annyi, hogy ebben a határozatban az Alkotmánybíróság is
kimondta, miszerint alkotmányos jogot csak alkotmányos jog védelmében lehet kor
látozni. Ebből következik, hogy a büntetőjog által védett jogi tárgyak csak alkotmá
nyosjogok lehetnek, hiszen a büntetőjog két szinten is korlátoz bizonyos alkotmányos
jogokat.
45 Vő. Stratenwerth, Günter: Zum Begriff des „Rechtsgutes". In Eser, Albin (Hrsg.): Festschrift fúr Theodor
Lencknerzum 70. Geburtstag. München. 1998. 377-391. o.; Nagy Ferenc: Gondolatok a jogi tárgyról. Bün
tetőjogi Kodifíkáció, 2008/1.4.o.; Pokol Béla: A jogellenesség és a jogi tárgy mint a büntetőjogi dogmati
ka kategóriái. Jogelméleti Szemle, 2008/3.; Filó Mihály: A jogi tárgy fogalmáról. In Ligeti Katalin (szerk.):
Wiener A. Imre Ünnepi Kötet. Budapest, 2005. 57-62. o.
Büntetőjog és büntetőjog-tudomány 33 ■
Tradicionálisan megkülönböztetünk általános, közvetett és közvetlen jogi tár

46 Általános jogi tárgy Magyarország demokratikus államrendje, hiszen min
gyat.45
den bűncselekmény sérti vagy veszélyezteti ezt. Közvetett jogtárgyként jelentkez
nek azok az alkotmányos jogok, amelyeket adott bűncselekmények csoportja támad,
így például az emberölés közvetett jogi tárgya az élethez és emberi méltósághoz és
testi épséghez (egészséghez) való jog, amelyeket az Alaptörvény II. és XX. cikkei biz
tosítanak. Általában a közvetett jogi tárgy a Btk. adott fejezetének címeként is meg
jelenik. A XV. fejezet címe „Az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselek
mények”, és ide tartozik az emberölés is. A közvetlen jogi tárgy pedig az a konkrét
érdek vagy érték, amelyet az adott bűncselekmény sért vagy veszélyeztet. Ez az em
berölés esetében az emberi élet.
2. A büntetőjog jogrendszerbeli helye és viszonya a többi

jogterülethez
a) A büntetőjog jogrendszerbeli helye.....................................................................................................................33

b) A büntetőjog és egyéb jogterületek viszonya..................................................................................................34
a) A büntetőjog jogrendszerbeli helye
A jogalanyok között létesülő jogviszonyok jellegzetességei alapján tradicionálisan két

nagy jogterületet szokás egy jogrendszeren belül elkülöníteni. Egyrészt beszélünk
közjogról, másrészt magánjogról.47 A közjogban a jogalanyok alá-fölé rendeltségi
viszonyban vannak, és az egyik jogalany az állam vagy önkonnányzat. E hierarchia
a demokráciaelvből és a népszuverenitásból ered, mely elvek az Alaptörvényben is
megfogalmazást nyernek [B) cikk]. Azaz, a többségi akarat döntési kompetenciájába
tartozó kérdésekben a népszuverenitás elvéből fakadóan a választók képviselői dön
tenek. Ezeket a döntéseket az általuk meghatározott szabályok szerint hajtja végre az
igazságszolgáltatás és a végrehajtó hatalom.
A magánjogban ezzel szemben, a jogviszony alanyai mellérendelt viszonyban
vannak és jogaik is egyenlők. Ide tartozik, többek között, a polgári jog, a nemzetközi
magánjog, vagy éppen a - hatályos jogunkban nem önálló törvénykönyvben, hanem
a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) negyedik könyvében
szabályozott - családjog.
45 Geller: A magyar büntetőjog tankönyve I. Általános tanok. 22. o.
' Ezen elhatárolás helyessége kapcsán a jelenlegi szerzők körében szkeptikus Jakab András: A jogrendszer
horizontális tagozódása. JURA, 2005/2. 91-100. o.
A büntetőjog - mivel a büntető jogviszony egyik oldalán mindig az állam áll,

és bár a terheltnek, akivel szemben a büntetőeljárást folytatják [Be. 38. § (1) bek.],
vannak jogai, azok mégsem egyenlők a nyomozó hatóság, a vád vagy éppen a bí
róságjogaival - alapvetően közjogi jellegű. Bizonyos jogrendszerek ugyanakkor, így
például az osztrák is, a büntetőjogot nem sorolják sem a magánjogba, sem pedig
a közjogba, hanem egy harmadik, elkülönült jogviszony-fajtának tekintik. Valóban,
a magyar jog tekintetében is elmondható, hogy kizárólagos törvényhozási tárgyként
(erre majd később visszatérünk), valamint a jogviszony kötelező jellege és állandó
alanyai és ezen alanyok statikus pozíciója miatt a büntetőjog unikális minden más
jogággal összevetve. Véleményünk szerint sem lenne tehát megalapozatlan a bün
tetőjogot, a magánjog és közjog mellett harmadik, különálló jogág-csoportként ke
zelni.
A büntetőjogon kívül számos más jogág tartozik a közjog területéhez. Ide soro
landó az alkotmányjog, a közigazgatási jog, a nemzetközi jog, vagy éppen a pénz
ügyi jog egy része.
b) A büntetőjog és az egyéb jogterületek viszonya
Büntetőjog és alkotmányjog
Mint minden jogág, a büntetőjog sem vákuumban mozog. Kölcsönhatása más jog
területekkel sokszor igen intenzív. Mivel minden jogszabály alapját az Alaptörvény
(alkotmány) képezi, magától értetődik, hogy az alkotmányjog jelentős befolyást gya
korol a büntetőjogra is. A büntetőjognak mind a tilalmazott bűncselekmények, mind
pedig a szankciók tekintetében meg kell felelnie az alkotmányos követelményeknek.48
A többi jogterülethez képest a büntetőjog és az alkotmányjog viszonya többrétű. Egy
részt megjelennek olyan bűncselekmények, amelyek alapvetően az alkotmányjoghoz
tartozó jogviszonyokat védenek, így például a Btk. 217. §-ban szabályozott, az
egyesülési és a gyülekezési szabadság megsértése. Ez a fajta kapcsolata a büntető
jognak szinte minden jogterülettel fennáll, hiszen védi a tulajdonhoz való jogot épp
úgy, mint például a fogyasztók érdekeit,49 vagy éppen a gazdasági társaság tagjainak
érdekeit.50 Másrészt azonban az alkotmányjog, mint minden jogág számára - de ul
tima ratio jellegénél fogva ezt a büntetőjog sokkal erőteljesebben érzékeli, mint a töb
bi jogterület - a büntetőjognak is jelentős alkotmányos kereteket ad, amelyek a le
48 Vö. Szabó András: Alkotmány és büntetőjog. Jogtudományi Közlöny, 1999/4. 165-170. o.

49 Például megfelelőség hamis tanúsítása (Btk. 416. §), fogyasztók megtévesztése (Btk. 417. §).
50 Például saját tőke csorbítása (Btk. 407. §).
galitás elvén keresztül jelennek meg. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy még sok
szor a tudománynak is felesleges olyan vitákba belemennie, amelyek terminológiai
kérdéseket boncolgatnak, amennyiben azoknak belátható jelentősége nincsen. így pél
dául Szabó András és Wiener A. Imre között alakult ki szakmai nézeteltérés: Szabó
az alkotmányos büntetőjog kifejezést használja annak jelzésére, hogy a büntetőjog
nak az alkotmányból kell kiindulnia, míg Wiener szerint számos büntetőjogi kérdés
nem alkotmányjogi jellegű, melyeket az alkotmányjogtól külön kell kezelni.51 Mind
a két jogtudósnak igaza volt. A két állítás nem zárja ki egymást, mivel az alkotmá
nyos büntetőjog jól megfér az alkotmányjogtól függetlenül és érintetlenül létező bün
tetőjog-dogmatikával. A büntetőjog sem jobban, sem kevésbé meghatározott az
Alaptörvény által, mint bármely más jogterület. A büntetőjognak alkotmányos kor
látái vannak, de e korlátokon belül valóban csupán a jogdogmatikának (azaz a jog
rendszer, vagy jogterület belső logikájának) és nem alkotmányos erővel rendelkező
alapelveknek kell megfelelnie.52
Sajnos valóban megtörtént, hogy az Alkotmánybíróság a büntetőjog rendelke
zéseivel ellentétesen fogalmazott meg szabályokat a büntetőjog számára.53 E dönté
sében az AB kifejtette, hogy
a becsület csorbítására alkalmas tényállítás, híresztelés, illetve ilyen tényre közvetlenül uta
ló kifejezés használata pedig csak akkor büntethető, ha a becsület csorbítására alkalmas
tényt állító, híresztelö, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló személy tudta, hogy a közlése
lényegét tekintve valótlan vagy azért nem tudott annak valótlanságáról, mert a hivatása
vagy foglalkozása alapján reá irányadó szabályok szerint - az adott állítás tárgyára, a köz
lés eszközére és címzettjeire tekintettel - elvárható figyelmet vagy körültekintést elmu
lasztotta.
A problémát csak az jelentette, hogy a rágalmazás bűncselekményének (1978. évi Btk.

179. §), amelyre az adott idézet utal, nem tényállási eleme a tényállítás valódisága
vagy valótlansága, sőt e bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Ezzel az al
kotmánybírósági kijelentéssel a joggyakorlat nem is tudott mit kezdeni.
Büntetőjog és szabálysértési jog

A szabálysértések 1950-es évekbeli megjelenésének előzményét a kihágások jogin
tézménye jelentette. „A kihágás, mint a bűncselekmények önálló csoportját jelölő
51 Lásd Szabó: Alkotmány és büntetőjog.165-170. o.; Wiener A. Imre: Alkotmány és büntetőjog. Állam- és Jog
tudomány, 1995/1-2. 91-114. o.
52 Vö. Békés Imre: A gondatlanság a büntetőjogban. Budapest, 1974. 9-27. o.
53 36/1994. (VI. 24.) AB hat.
fogalom, a büntetőjog rendszerébe a francia 1791. évi büntetőtörvénykönywel,

majd végleg az 1810. évi Code Pénal\a\ vonul be.”54 Magyarországon a kihágások
jelentős részét - ilyen értelemben trichotómikus rendszert alkotva a Csemegi-
kódexszel - a kihágási büntetőtörvény, a Kbtk. kodifikálta. A fiatal Király Tibor sze
rint a „kihágásokról, mint önálló bűncselekményi csoportról akkor beszélhetünk, ami
kor különválik a bűncselekményeknek olyan csoportja, amelyek a kisebb jelentőségük
miatt enyhébb, vagy másfajta büntetéssel járnak, mint a többi bűncselekmény és ame
lyek más bíróság vagy hatóság elbírálása alá tartoznak, mint az egyéb bűncselek
mények”.55
A korszakban Finkey Ferenc - 1909. március 8. napján - a Magyar Tudományos
Akadémián felolvasott, a büntetőjogi jogtalanság fogalmát körvonalazó akadémiai
székfoglalójában fogalmazott úgy a kihágási törvénykönyv kapcsán, hogy az „a
büntetőjog és a közigazgatási jog határvillongása közben két szék közt a pad alá ke
rült. A büntetőjogász nem tartja magához méltónak azokkal foglalkozni, a közigaz
gatásjog művelői pedig óriási tárgyhalmazuk miatt azzal rázzák le magukról, hogy
azok tárgyalása úgyis a büntetőjogba tartozik”.56
Ami a további jogfejlődést illeti, a rendőrségi kihágási bíráskodás megszünteté
se és a kihágási eljárásra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról szóló 1953.
évi 16. törvényerejű rendelet (1953. évi 16. tvr.) megteremtette a szabálysértés jog
intézményét, amely 1955-ig párhuzamosan létezett a kihágásokkal. Ezt követően a ki
hágás intézményének és a kihágási bíráskodásnak megszüntetéséről szóló 1955. évi
17. törvényerejű rendelet (1955. évi 17. tvr.) megszüntette a kihágás intézményét, me
lyek kisebb része bűncselekménnyé, nagyobb hányada szabálysértéssé vált. A sza
bálysértések joganyagát az államszocialista időszak nagyobb részében a szabálysér
tésekről szóló az 1968. évi I. törvény szabályozta. A jogterület a rendszerváltozást
követően is fennmaradt, az említett törvényt a szabálysértésekről szóló 1999. évi
LXIX. tv. (Sztv.) váltotta. A jelenlegi szabályozást a szabálysértésekről, a szabály
sértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. tör
vény (Szabs. tv.) teremtette meg. A szabálysértési jog kapcsán szokott felmerülni
a közigazgatási büntetőjog kérdésköre is.
A közigazgatási büntetőjog azon normák összessége, amelyek a közigazgatási
szervek hatáskörébe adott büntető (represszív) szankciók alkalmazásának feltételeit
határozzák meg (anyagi megközelítés). A közigazgatási büntetöhatalom procesz-
54 Király Tibor: Kihágások a magyar jogban. In Móra Mihály (szerk.): Tanulmányok az állam és a jog kérdései
köréből. Budapest, 1953. 87. o.
55 Uo. 87-88. o.
56 Finkey Ferencz: A Jogtalanság mint a büntetendő cselekmény ismérve. Székfoglaló értekezés. Budapest.
1909.35. o.
szuális (eljárási) megközelítésben a bírói útról a közigazgatásba elterelt „szankci

onáló igazságszolgáltatást” jelenti. A közigazgatás büntetőhatalma a büntetőjogon és
az igazságszolgáltatáson kívüli represszió területeként alakult ki, erősödése és ex
panziója Európában tendencia. Történetileg a büntetöbírói igazságszolgáltatás te
hermentesítését szolgáló dekriminalizáció motiválta a jogellenes cselekményekkel
szembeni közigazgatási represszió kialakítását. Napjainkra meghatározóbb okká
vált a büntetőjoggal párhuzamos vagy annak alternatívájaként megjelenő gyorsabb
és egyszerűbb közigazgatási szankcionálás eszközeinek megteremtése.57
A közigazgatási büntetőjog a közigazgatási jog és a büntetőjog határmezsgyéjén
számos vegyesjogi specialitással működik. Afelelősségre vonás és a szankcionálás
normáinak a büntető anyagi jog elveinek vonzáskörzetében kell maradniuk. E terü
let a fórumrendszer és az eljárás oldaláról viszont a közigazgatási joghoz kötődik.
Magyar és egyre inkább európai dimenzióban is komoly erőfeszítések történnek a nö
vekvő közigazgatási szankciórendszerfogalmi tisztázására, valamint az anyagi jogi
és eljárásjogi elvi minimumok kidolgozására az igazgatás büntető (represszív) ter
mészetű szankcióinak alkalmazásához. A büntetőjoghoz hasonlóan kimunkált elvi tar
tomány a közigazgatási büntetési rendszerben alkotmányos és a joggyakorlat egységét
biztosító követelmény lenne.
A magyar jogban - a szabálysértési szabályozást kivéve - a közigazgatási rep
resszió kodifikációs káosszá, törvényi garanciák nélküli hatósági „precedensrend
szerré” deformálódott. Rendkívüli szükség lenne a közigazgatási szankciók egységes
és generális törvényi feltételrendszerében a joghatósági, felelősségi és szankció
kiszabási garanciák rendszerének kidolgozására.58
A magyar jogban kettős szerkezetű közigazgatási büntetőhatalom fejlődött ki.
A szabálysértési szankcionálással párhuzamosan fejlődött ki a közigazgatási anyagi
jogi szankciók összetett rendszere, amelynek büntető szankciói (különösen a bírság)
a közigazgatás büntetőhatalmának nem-szabálysértési halmazát alakították ki. E „két-
utas” fejlődés jellemzője, hogy a szabálysértési jog feladata lett volna egységes ke
retet adni valamennyi ágazati közigazgatási büntetőszankciónak. A közigazgatási
ágazati jogalkotás (például építésügy, mezőgazdaság stb.) közel három évtizede „te
reli el” a közigazgatás-védelem represszív eszközrendszerét a szabálysértési kodifi-
kációtól és ágazatonként különböző szankciórendszert alkot. A „két-utas” fejlődés
eredménye, hogy a szabálysértési jogon kívül épülő ágazati közigazgatási bünteté
sek egységes kodifikációs igény, valamint anyagi és eljárásjogi elvek nélkül burján-
zanak, fokozódó jogbiztonsági kockázattal. A hazai szabályozásban a közigazgatási
57 Vő. Kis Norbert: A közigazgatási bűntetóhatalom hatékonysági és jogbiztonsági dilemmái. Belügyi Szemle,
2015/12. 49-68. o.
58 Vö. Árva Zsuzsanna: A modern magyar közigazgatási büntetőjog. Jog - Állam - Politika. 2014/2. 49-65. o.
represszió a büntetőjog és a szabálysértési jog alapjogi garanciáit megkerülő „kis

kapu”, amely az alapjogi problémákon túl elmélyíti a „félreállított” szabálysértési jog
gal kapcsolatos jogpolitikai koncepciótlanságot is.59
Európában, közelebbről az Európai Unióban sem tagállami szinten, sem közös
ségi szinten nincs egységes definíció a közigazgatási szankció fogalmára. Az egyes
tagállamok joggyakorlata eltérő mértékben alkalmazza a közigazgatási szankcioná
lást, valamint eltérő a mögöttes ismeretként szolgáló jogalkalmazás és elmélet. Az
Európai Unió tagállamait a közigazgatási szankcionálás szempontjából három nagy
csoportba oszthatjuk. Az első csoportba tartoznak azon országok, amelyekben a köz
igazgatási büntetőszankcionálás jelentős részben egységes anyagi és eljárásjogi
rendszert adó törvény hatálya alá tartozik. Ilyenek például Németország, Olaszország,
Ausztria, Bulgária és Portugália. Ezen országokon belül tovább tipizálja Kis Norbert
és Nagy Marianna azon országokat, amelyekben „szabálysértés”-típusú jogellenes
ség! formaként csupán a közigazgatási büntetöhatalom kisebb része tartozik egysé
ges anyagi és eljárásjogi kódex hatálya alá. A cseh, a szlovák és a magyar rendszert
is ide sorolják. A szerzők kiemelik, hogy az ún. német rendszerben van szabályozott
„közigazgatási büntetőjog”, ellentétben hazánkkal, ahol csupán a szabálysértési jog
szabályozott, amely csupán - ahogy ők fogalmaznak - „vékony parcellája a köz
igazgatás valódi büntetöhatalmának”. Továbbá:
A német jogban az OWiG (Gesetz über Ordnungswidrigkeiten) a közigazgatási jogsér

tések közül az Ordnungswidrigkeitnek minősülő csoportot foglalja szabályozási keretbe.
Az OWiG a közigazgatás büntetési rendszerét nem fedi le teljes körben. A német sza
bályozás nem csupán a magyar közigazgatási büntetőjog számára kínál követendő min
tákat, de más európai országok (Anglia, Hollandia) is egyre gyakrabban emlegetik az ad
minisztratív szankciók egységes szabályozásának modelljeként. A német modell így
esélyes lehet arra, hogy idővel a közigazgatási büntetöpolitika közös nevezőjévé válik az
európai országok számára.60
Az idézett szerzőpáros végül arra a következtetésre jut, hogy az osztrák rendszerben

is koherens és átfogó anyagi és eljárásjogi szabályozást találunk, amely a hazai köz
igazgatás számára is minta lehet (VStG).
A második csoportba sorolhatók azok az országok, amelyek alkalmazzák ugyan
a közigazgatás büntetőhatalmát, de nincs egységes törvényi alapja és rendszere
a közigazgatási szankcionálásnak. Ebbe a csoportba tartozik például Belgium, Spa
nyolország, Görögország, Franciaország és Hollandia. A közigazgatási büntetőjog
59 Árva Zsuzsanna: A rend vagy a káosz joga? Magyar Rendészet, 2016/3. 31-44. o.
60 Kis Norbert - Nagy Marianna: Európai közigazgatási büntetőjog. Budapest, 2007. 154. o.
ként definiált, és a mi szabálysértési jogunkhoz hasonló jogi rezsim létezik ugyan

a francia jogban, de nem tartozik a közigazgatási szervek hatáskörébe. A francia jog
ban ma is él a trichotómia, és a csekély fokban veszélyes, a társadalmi együttélés
normáit fenyegető jogsértéseket kihágásként (contravention) a bíróság bírálja el.
Ezért a közigazgatás büntetöhatalma csak azon szankciókra terjed ki, amelyek va
lamely közigazgatási anyagi jogi szabály érvényesítését szolgálják és közigazgatá
si szervek alkalmazzák.
A harmadik csoportot azok az országok alkotják, amelyek hagyományosan el
utasítják a közigazgatás büntetőhatalmát. Ide soroljuk az Egyesült Királyságot,
Írországot és Dániát. Az Egyesült Királyságban a közigazgatás-ellenesség (regula-
tory offence) szankcionálásnak hagyományosan kizárólagos eszköze a büntetőjog és
a büntetőeljárás. Regulatory offence-nek a csekélyebb súlyú, nem kriminális jellegű
jogsértéseket tekintik. Az angol jogrendszerben 2005-ben kezdődtek azok a „forra
dalminak” nevezhető változások, amelyek iránya a közigazgatási büntetőszankciók
kiterjedt és szabályozott rendszerének kialakítása (system ofregulatorypenalties). Ez
a dekriminalizációs reform az angolszász jogi kultúra tradicionális sajátosságaival
folyik. A megreformált rendszerben a hatóságokat törekednek abba az irányba terelni,
hogy ne a büntetőeljárásra utalás legyen a kizárólagos út, potenciálisan azonban min
den esetben megmarad a büntetőjogi üldözés lehetősége. A reform célja a büntető
jogon kívüli közigazgatási szankcionálás kiterjedt rendszerének kialakítása a téte
lesjogban és hatósági joggyakorlatban.
A szabálysértési jog régtől fogva mint „kis büntetőjog” egészíti ki a büntetőjo
got. Különösen a tulajdon elleni szabálysértések (Szabs. tv. 177. §) szolgálhatnak erre
eklatáns például, ahol a szabálysértésnek és a bűncselekménynek (például a lopás)
az egymástól való elhatárolási alapja fő szabály szerint az elkövetés értéke. így a lo
pás - hacsak felminősítő körülmény nem merül fel - 50 000 forintig szabály sértést,
e fölötti elkövetési érték esetén azonban bűncselekményt valósít meg. Ugyancsak elő
fordulhat, hogy a cselekmény szabálysértési alakzata kevésbé, büntetőjogi változa
ta ugyanakkor nagyobb mértékben veszélyes a társadalomra, kiemeltebben veszé
lyezteti a jogi tárgyat. így a Szabs. tv. 170. §-a szerint a garázdaság szabálysértést az
követi el, aki olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra,
hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. Ezzel szemben a Btk.
339. § (1) bekezdésében szabályozott garázdaság vétségének megvalósulásához
nem elegendő a cselekmény kihívóan közösségellenes jellege, ezen felül - kon-
junktíve - arra is szükség van, hogy a cselekmény (személy vagy dolog elleni kifej
tett) erőszakos magatartásban öltsön testet. Ugyanígy, a például nappal, egyedül, erő
szak alkalmazása nélkül elkövetett magánlaksértés csupán szabálysértést valósít
meg (Szabs. tv. 166. §). Ha ugyanerre azonban például éjjel (általában 23 és 05 óra
közötti időben) kerül sor, a magánlaksértés büntette [Btk. 221. § (2) bek. a) pont]
állapítandó meg.61 Feltétlenül említést igényel a Szabs. tv. 29. § (1) bekezdése is,
amely akként rendelkezik, hogy bizonyos dogmatikai fogalmak (így például a szán
dékosság, gondatlanság, kísérlet, társtettesség, felbujtó, csoportos elkövetés stb.) kap
csán, a Szabs. tv. alkalmazásában - eltérő rendelkezés hiányában - a Btk. vonatko
zó legáldefinícióit kell alapul venni és alkalmazni.
Utalni szükséges továbbá arra, hogy a bűncselekmények és a szabálysértések egy
máshoz való viszonyának kérdéskörében koncepcionálisan új helyzetet teremtett leg
újabban a hatályos Szabs. tv., amelynek preambuluma szerint a szabálysértés
- a bűncselekményhez hasonlóan - kriminális cselekmény. E paradigmaváltással
a jogalkotó lényegében elvetette a közigazgatási büntetőjog szakirodalmának azon
- egyébként az Alkotmánybíróság 63/1997. (XIL 12.) határozata által is akceptált -
tételét, amely szerint a szabálysértés kettős természetű vagy más szóval „kétarcú”
(„Janus-arcú”) jogintézmény, amely a kriminális - a társadalmi együttélés szabályait
megszegő, tipikusan a társadalom etikai rosszallását is kiváltó - magatartások mel
lett ún. (tisztán) közigazgatás-ellenes cselekményeket (például engedélyköteles te
vékenység engedély nélküli végzése) is pönalizál.62 Napjainkban tehát a szabály
sértési anyagi és eljárási jog tartalmában olyannyira közeledett a büntetőjoghoz,63
hogy kvázi kihágástjogként funkcionál. Ezért nem alaptalanok azok a szerzői állás
pontok, amelyek a formális különállás megszüntetése és a trichotómia feltámasztá
sa mellett foglalnak állást.64 Mint Kis Norbert írja: ,,[v]éget ért az 1955-ben induló
koncepcióra alapozott kísérlet a szabálysértési joggal”, miután a Szabs. tv. „a sza
bálysértési jog tárgyi hatályát a kriminális cselekményekre szűkítette”.65
Büntetőjog és más jogterületek viszonya

Nem lehet és nem is szükséges végigmenni az összes jogágon, hiszen elvi síkon meg
állapítható, hogy mindegyikkel van valamilyen kapcsolódási pontja a büntetőjognak.
Külön meg kell említeni ugyanakkor egyrészt a nemzetközi jogot, azonban annak
hatása a jogforrások és a kriminalizációs kötelezettség vizsgálata során nyilvánvaló
61 BH 1983, 347.; BH 2012, 213.

62 Ehhez lásd Máthé Gábor - Szabó András: A szabálysértési jogterület kodifikálása /Prekoncepció/. In Máthé
Gábor - Szabó András (szerk.): A szabálysértési jog továbbfejlesztésének elméleti megalapozása. Budapest,
1987. 8. o.; Máthé Gábor: Közigazgatási büntetőjog vagy „Janus-arcú" büntetőjog? Magyar Közigazgatás,
2001/6. 321. o.; Az új joghelyzetre nézve Nagy Marianna: Quo vadis Domine? Elmélkedések a szabálysér
tések helyéről a 2012. évi szabálysértési törvény kapcsán. Jogtudományi Közlöny, 2012/5. 219. o.
63 Kiemelhető, hogy a büntetőjog is átvett egyes intézményeket a szabálysértési jogtól, például az elzárást
(Btk. 46. §), így a közeledés lényegében kölcsönös.
64 Ambrus István: A szabálysértési jog néhány aktuális kérdése - büntetójogászi szemmel. Közjogi Szemle,
2014/4. 35. o.; Tóth Mihály: Az új Btk. bölcsőjénél. Magyar Jog, 2013/9. 530. o.
65 Kis: A közigazgatási büntetóhatalom hatékonysági és jogbiztonsági dilemmái. 57. o.
lesz. Szintén kiemelést igényelhetnek a polgári jog (magánjog) és a büntetőjog ösz-

szefiiggései.
Az elöljáróban rögzíthető, hogy a Btk. átfogó háttérnormaként nem nevesíti
a Ptk.-t, arra expressis verbis mindössze két esetben utal. Elsőként a magánindítvány
előterjesztésére jogosultak körében [Btk. 31. § (3) bek.], második ízben pedig a gaz
dasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása bűncselekményének értelmező
rendelkezésében [Btk. 409. § (3) bek.]. Előfordul azonban, hogy valamely bűncse
lekményi diszpozíció kifejezetten polgári jogi kategóriákat jelenít meg. Ezt a mező-
és erdőgazdasági hasznosítású földjogellenes megszerzése (Btk. 349. §) szemléltetheti,
amelynek tényállása a tulajdonjogot (Ptk. 5:13. §), a haszonélvezeti jogot (Ptk.
5:146. §), valamint a használat jogát (Ptk. 5:159. §) is szerepelteti. A jogtalan elsa
játítás (Btk. 378. §) tényállásának egyik fordulata pedig a talált dolog (Ptk. 5:54. §)
eltulajdonításával is elkövethető66 (ún. explicit polgári jogi elem).
Az sem példa nélküli, hogy a Btk. kifejezetten nem nevezi meg ugyan a Ptk.-t,
azonban a definíció megfogalmazásából mégis egyértelmű, hogy az említett bünte
tőjogi rendelkezés a polgári jogi fogalommeghatározás67 kiegészítésére hivatott.
Így például a Btk. 383. § a) pontja szerint a dolog fogalma alatt - egyebek mellett -
a villamos energiát is érteni kell.68 Ebből kitünően az idézett törvényhely értelem
szerűen a Ptk. 5:14. §-beli dolog-definícióját hivatott kiegészíteni a büntető jogal
kalmazás számára.
Végül bizonyos esetekben a tényállás szövegezéséből ugyan kifejezetten nem tű
nik ki, jogértelmezéssel mégis egyértelműen kimutatható, hogy a bűncselekmény hát
terében polgári jogi megállapodás (legtöbb esetben szerződéskötés) húzódik meg. Erre
a sikkasztás (Btk. 372. §) lehet a példa (ún. implicit/rejtett polgári jogi elem).69
Igen jelentős az egyéb jogterületek hatása továbbá az ún. keretdiszpozíciók vagy
keretfogalmak tekintetében. Itt olyan utalásokról van szó, amelyek valamely más jog
terület szabályaitól teszik függővé a büntetőjogi felelősség megállapítását.70 Példá
ul a Btk. büntetni rendeli a kiskorú veszélyeztetését [208. § (2) bek]: „A kiskorú ne
velésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy (...), aki e feladatából eredő
kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi
SS BH2011, 128.; BH 2011,333.

67 Ehhez lásd Menyhárd Attila: Észrevételek és javaslatok az új polgári törvénykönyv dologi jogi koncepciójá
nak kiegészítéséhez. Polgári Jogi Kodifikáció, 2002/5-6.8. o.
53 Az eme kiterjesztő értelmezést életre hívó jogalkotói módosítás előtti irodalomból lásd Angyal Pál: A dolog
fogalom a büntetőjogban. Különlenyomat a Kolosváry-emlékkönyvból. Budapest, 1939.
59 Részletesebben lásd Ambrus István: Polgári jogi elemek a büntető anyagi jogban. Polgári Jog. 2017/3. (on
line folyóirat, forrás: Complex Jogtár).
'' Hollan Miklós: A büntetőjogi kerettényállások. In Ruzsonyi Péter (szerk.): Tendenciák és alapvetések
a bűnügyi tudományok köréből. Budapest, 2014. 185-197. o.
fejlődését veszélyezteti, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel

büntetendő.” A kiskorú fogalmát viszont a Ptk. 2:10. §-a határozza meg: „(1) Kis
korú az, aki a tizennyolcadik életévét nem töltötte be. A kiskorú a házasságkötéssel
nagykorúvá válik. (2) Ha a házasságot a bíróság a cselekvőképesség hiánya vagy a kis
korúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt érvénytelennek nyil
vánítja, a házasságkötéssel szerzett nagykorúság megszűnik.”
A közúti baleset okozása (Btk. 235. §) feltételezi a közúti közlekedés szabályai
nak megszegését, azaz a KRESZ (1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet a köz
úti közlekedés szabályairól) mint háttérjogszabály, igazgatási normaként részét ké
pezi a büntetőjognak, vagyis itt a közigazgatási jog és a büntetőjog közvetlen
találkozásáról van szó.
3. A bűnügyi tudományok
Általában különbséget szoktak tenni a jog és a tudomány között, és sokszor lehet azt
is hallani, hogy valaki elméleti vagy éppen gyakorlati szakember. Ezzel szemben ép
pen az anyagi büntetőjog területén nincs lényegi különbség az elméleti és a gyakor
lati tudás között, hiszen egy fajta magyar büntetőjog létezik, és azt valaki vagy ismeri,
vagy nem. Ehhez adott esetben éppen úgy hozzátartozik a jelenlegi judikatúra (bírói
joggyakorlat) ismerete, mint a Kúria egyes döntéseinek ismerete [lásd például
a 30/1992. (V. 26.) AB határozatban a gyűlöletre uszítás fogalmának levezetését].71
Ugyanakkor természetesen vannak jogászok, akik inkább az adott jogterület feltér
képezésén, problémáinak megoldásán, fejlesztésén dolgoznak, mások pedig napon
ta alkalmazzák az adott joganyagot. A jogtudomány művelőjének tekintheti magát
tehát az, aki akármilyen munkakörben adott jogterület összefüggéseit kutatja, azt meg
kísérli feltárni és ezekkel kapcsolatban kérdéseket, problémákat fogalmaz meg, sőt
talán meg is próbál válaszolni azokra.
Persze vannak olyan tudományterületek, amelyeknek nincs meg az alkalmazott
jogi megfelelője, ezek nem jogtudományok, hanem a jogtudomány segédtudományai.
Ennek alapján megkülönböztetünk adott joganyaggal foglalkozó tudományterületet,
azaz normatív tudományokat, és a jogtudomány segédtudományait, melyek főleg em
pirikus módszerekkel dolgoznak.
A bűnügyi tudományok keretébe tartoznak tehát a jogi tudományok (anyagi
büntetőjog-tudomány, büntető eljárásjog-tudomány és a büntetés-végrehajtási
71 Nem tagadható azonban ebben a körben, hogy az anyagi és az eljárási normák számtalan összefüggésére
figyelemmel azok együttes ismerete igazíthat csak el a tágabb értelemben vett büntetőjogban.
jogtudomány), valamint a segédtudományok (kriminológia, kriminalisztika, egyéb

segédtudományok).
A tág értelemben vett büntetőjog részterületeivel már foglalkoztunk, így azok tu
dományos megközelítésének magyarázata nem kíván részletesebb indokolást. Annyit
kell talán még megjegyezni, hogy miként a büntetőjog sem szükül le a tételes jogra
és jogtörténeti fogalmakból bármikor lehet alkalmazott jog,72 így annak fordítottja
is igaz, tehát a jog tudományos megközelítése sem jelentheti a tételes jogtól való tel
jes elrugaszkodást. Kétségtelen azonban, hogy amikor a bíró ítéletet hoz, akkor a té
teles jogot, azaz a sein-t (mint létező jogot) kell alkalmaznia akkor is, ha azzal nem
ért egyet. Ugyanakkor ezt kritika alá veheti egy tudományos írásában, ahol - para-
frazálva a sollen-\. - a sollte-t (minek kellene a jognak lennie) is ismertetheti.
A büntetőjog-tudománynak, így magának a büntetőjognak is egyik alapköve az
ún. jogdogmatika. A „dogma” görög szó, és vallási értelemben bizonyítás nélkül el
fogadandó hittételt jelent, míg átvitt értelemben pedig kritika nélkül elismert tant. Itt
azonban nem ebben az értelemben kell használni. Büntetőjog-dogmatika alatt
- noha a jogtudományban ezzel kapcsolatban változatos felfogásokkal lehet talál
kozni73 - alapvetően a büntetőjog intézményeinek, fogalmainak jelentését és logikai
rendszerét kell érteni. Békés Imre meghatározása szerint a dogmatika
.. .az ítélkezés alakítója vagy magyarázója, mint a hatályos joganyag apologetikája vagy
a kriminálpolitikai célkitűzések jogtudományi köntösbe öltöztetője és de lege ferenda ki
fejezésre juttatója, mint a törvényesség védelmezője, mint a bírói lelkiismereti felelős
ség megosztója, mint a joganyag didaktikus rendszere, vagyis általában, mint a jogászi
szemléleti mód kialakítója, hatalmas szerepet játszik a jogéletben, a jog társadalmi sze
repe helyes érvényesülésében. Dogmatika nélkül nem képzelhető el a jogtudomány, és
- a hatályos joganyag vonatkozásában - nincs törvényesség.74
A kriminológia elsősorban az anyagi büntetőjog segédtudománya. A bűnözéssel (bű

nözés egy adott helyen, adott időtartamban elkövetett bűncselekmények száma), bűn
elkövetéssel mint társadalmi jelenségekkel foglalkozik, és ezeket írja le vagy ma
gyarázza. A bűnözés szerkezetét, okait kutatja és az arra adandó válaszokat keresi.75
72 Lásd a korábban idézett példát a gyűlöletre uszítás tekintetében, vagy az 1978. évi Btk. 166/A. §-ában újra
megfogalmazott újszülött megölése bűncselekményt, amely azonban később hatályát vesztette és azt a je
lenleg hatályos Btk. sem támasztotta fel, sőt minősített (tizennegyedik életévét be nem töltött sérelmére
elkövetett) emberölést valósít meg a korábban privilegizációval érintett cselekmény.
73 Ezekhez részletesen lásd Nagy Ferenc: Helyzetkép-vázlat a büntetőjogi dogmatikáról. Magyar Jog, 2C07/5.
273-282. o.
74 Békés: A gondatlanság a büntetőjogban. 22. o.
75 Borbíró: Problémafelvetés: mivel foglalkozik a kriminológia? 30-31. o.
A bűnelkövetéshez kapcsolódva, a bűnelkövetőkkel is foglalkozik és a bűnözés okai

mellett a bűnelkövetés okait is kutatja. Részterületei: a kriminál-etiológia (etiológia:
antik eredetmonda, eredetmítosz, illetve ezek költői feldolgozása. Az okok kutatá
sa, az okokról szóló tudomány), amely a bűnözés individuális és társadalmi okait ku
tatja. Kriminál-morfológia: a bűnözés arculatát, módszereit, szerkezetét vizsgálja kü
lönböző paraméterek (terület, nem, életkor stb.) alapján. Kriminál-poenológia:
a büntetés-végrehajtás hatásával, céljaival, működésével foglalkozó tudomány.
A bűncselekmények sértettjeivel foglalkozó tudományágat, a viktimológiát a kri
minológia részének lehet tekinteni.76 Ez a társadalomtudomány a bűncselekmények
egyénre kivetített hatásával foglalkozik, amely persze a sértetteken keresztül társa
dalmi hatásként is megjelenik. A sértettek pszichés támogatása, kezelése, anyagi kom
penzálásuk, valamint az elkövető megbüntetésébe való valamilyen bevonásuk olyan
problémák, amelyekre a viktimológia jelenleg is keresi a válaszokat.
A kriminológia egyik legfontosabb eszköze a kriminálstatisztika. Megfelelő
büntetöpolitikát, azaz büntetőjogi kodifikációt, jogalkotást lehetetlen kellő krimino
lógiai, így kriminálstatisztikai ismeretek nélkül végezni.77
A kriminalisztika mind az anyagi büntetőjog, mind pedig a büntetőeljárási jog
segédtudománya. A preaktív, azaz a bűncselekményt megelőző és a reaktív, tehát
a bűncselekményt követő felderítési és nyomozási módszerek, technikák és taktikák
ismereteit tartalmazza.78 Kriminalisztikán belül elkülönítünk krimináltechnikát, kri-
mináltaktikát és kriminálmetodikát. A krimináltechnika a bűncselekmény tárgyi bi
zonyítási eszközeit vizsgálva szolgáltat bizonyítékot. Ide tartozik az igazságügyi
lőfegyvertan (például ballisztika), de a DNS-vizsgálat is. A kriminálmetodika a kri
minalisztika különös része, hiszen az egyes bűncselekményekhez, bűncselekmény
fajtákhoz kapcsolódó módszertant foglalja össze. A krímináltaktika foglalkozik
a büntetőeljárásban a többnyire személyhez fűződő bizonyítékok beszerzésének
módszerével. Például ide tartozhat egy gyanúsított kihallgatása során a kérdésfelte
vés taktikája, de akár - a védelem által sokszor vitatott módszerként - a meggyanú-
sítás halogatása is.
76 Részletesen lásd Górgényi Ilona: A viktimológia alapkérdései. Budapest. 2001.

77 Áttekintésül lásd Kovacsicsné Nagy Katalin: Igazságügyi statisztika. Budapest, 2001. Újabban Katona Ta
más: A szabálysértések és a bűncselekmények megjelenése a statisztika adatgyűjtésben és tájékoztatás
ban. In Katona Tamás - Kovacsicsné Nagy Katalin - Laczka Éva Zita (szerk.): Vavró István, a tudós és pe
dagógus. Ünnepi kötet Dr. Vavró István professzor 80. születésnapjára. Budapest, 2016. 57-80. o.
78 Részletesen lásd Molnár József - Dobó István - Károly Endre: Kriminalisztika. Budapest, 1977.; Bócz End
re - Finszter Géza: Kriminalisztika joghallgatóknak. Budapest, 2008.; Tremmel Flórián - Fenyvesi Csaba -
Herke Csongor: Kriminalisztika. Budapest-Pécs, 2012.; Fenyvesi Csaba: A kriminalisztika tendenciái: a bűn
ügyi nyomozás múltja, jelene, jövője. Budapest-Pécs, 2014.
Végül szólni kell a bűnügyi tudományok egyéb segédtudományairól, az igaz

ságügyi elmekórtanról és az igazságügyi orvostanról is. Az előbbi olyan tudo
mányterület, amely orvosi ismereteket szolgáltat a bűnelkövető pszichés helyzetéről.
Az utóbbi olyan tényeket tár fel, amelyek orvosszakértőt igényelnek és összefüg
gésben vannak a bűncselekmény elkövetésével. így például orvosszakértö állapítja
meg a testi sérülés tényét, gyógytartamát, a szexuális érintkezés megtörténtét vagy
éppen a véralkoholszintet.79
79 Vö. Tóth Éva - Belovics Ervin (szerk.): A büntetőeljárás segédtudományai l-ll. Budapest, 2015.
II. A magyar büntetőjog fejlődése 1878-tól
1. Előzmények..........................................................................................................................................................47
2. Az első magyar büntetókódex megalkotója: Csemegi Károly................................................................... 49
aj A Csemegi-kódex .......................................................................................................................................... 51
b) A Csemegi-kódex utóélete 1948-ig........................................................................................................... 52
ej Az 1948 utáni időszak................................................................................................................................... 55
3. A magyar büntetőjog kiemelkedő alakjai.......................................................................................................63
1. Előzmények
Amint utaltunk rá, el kell különítenünk egymástól a történetileg később kialakult ma
gánjogi és büntetőjogi kodifikációt. Először a 15. század végén, Tirolban született meg
az a rendelkezés, hogy egy jogszabályban kell összefoglalni a büntetőjogi szabályo
kat. V. Károly német-római császár 1532-ben hatályba léptette a Constitutio Crimi
nalis Carolinát, amely ugyan az egész birodalmon belül hatályban volt, azonban, ha
a helyi szokásjog ellentétes vagy eltérő rendelkezést tartalmazott, a Carolina nem volt
kötelező. 1656-ban III. Ferdinánd által kibocsátott Praxis Criminalis az 1. Ferdinánd
óta összegyűlt joganyag rendezését tűzte ki célul, és a büntető anyagi és eljárásjog sza
bályait szisztematikusan feldolgozta: később ezt a szerkezetet az Constitutio Crimi
nalis Theresiana (1768) is átvette. Ezt követően II. József 1781-ben utasítást adott egy
új büntető törvénykönyv elkészítésére, amely többszöri átdolgozás után 1787 január
jában lépett hatályba [Allgemeines Gesetz über Verbrechen und derselben Bestrafung
(Constitutio Criminalis Josephina)]. Ez a törvénykönyv már egy modem büntető
kódexnek tekinthető, azonban csak az anyagi jogot tartalmazta, az eljárást 1788-ban
külön törvényben szabályozták. Az 1810-es francia büntető törvénykönyvet követően
az első modem büntetőjogi kódex Bajorországban készült el 1813-ban P. J. A. von
Feuerbach irányításával (Strafgesetzbuch fúr das Königreich Bayern). Világos és pon
tos megfogalmazásai és logikus szerkesztése miatt sokan ezt tekintik a német bün
tetőjog-tudomány egyik csúcsának, miként Magyarországon a Csemegi-kódexet.
A feuerbachi törvény Sachsen-Weimar-Eisenachban, Württembergben és más álla
mokban a büntetötörvénykönyvek mintájául szolgált, mig Oldenburgban teljesség
gel át is vették. Legnagyobb jelentősége azonban abban mutatkozott meg, hogy
Feuerbach nem csak elméleti munkásságában támadta a kényszervallatást, hanem
e törvénynek köszönhetően a gyakorlatban is teljességgel elvetették e bánásmódot és
nyomozati technikát. E kódexben megjelenik a nulhim crimen/nulla poena sine lege

elve - melynek sommás latin megfogalmazása ugyancsak Feuerbach nevéhez kötő
dik - mellett a bűncselekmények trichotóm felosztása (bűntett, vétség, kihágás) ha
sonlóan a Code Pénalhoz. A büntetési rendszere a prevencióra épül, nem tartalmaz
minősített halálbüntetést, alapvető büntetési nem a szabadságvesztés.80
Európa nyugati államaihoz képest Magyarországon meglehetősen későn vette
kezdetét a kodifikáció kibontakozása, amelyet a bécsi udvar rendeletekkel, illetve
osztrák büntetőjogszabályok hatályba léptetésével igyekezett orvosolni. A Rákóc-
zi-szabadságharcot követő változások megteremtették az alapját a magyar kodifiká-
ciós munkálatoknak, azonban azok a javaslatok szintjén megrekedtek, törvényerőre
nem emelkedtek (az 1712. évi, az 1795. évi, az 1827. évi és az 1843. évi javaslatok).81
Magyarországon a büntetőjog kodifikálásának szükségességét az 1840. évi or
szággyűlés ismét felismerte. Ennek eredményeként készültek el az 1841-1843. évi
büntető törvénykönyvi javaslatok, amelyek az ország határain kívül is nagy elisme
rést vívtak ki. Sajnos politikai okok miatt az 1843-as, Deák Ferenc nevével fém
jelzett javaslatból nem lett törvény, noha arról a korszak neves német büntetőjogá
sza, Cári Joseph Anton Mittermeier a következő szavakat írta róla: „egyetlen más
törvényhozási mü sem viseli magán oly magas fokon annak a törekvésnek a jegyeit,
hogy a kor haladásának, az igazságosság követelményeinek és az új büntetőjogi esz
méknek megfelelő törvénykönyvet alkosson, mint éppen a magyar tervezet”82
A szabadságharc leverése után, 1852-ben az osztrák büntető törvénykönyvet vezetik
be. Az októberi diploma nyomán összehívott országbírói értekezlet Deák-féle albi
zottsága a 43-as javaslat életbe léptetését javasolta. Az értekezlet azonban ezt nem
fogadta el, s egynémely változtatásokkal az 1848. előtti törvényes magyar gyakor
latot hozta vissza.83 A korszakban hosszabb ideig Pauler Tivadar (a pesti egyetemen
a büntetőjog nyilvános rendes tanára) tankönyvei szolgáltak a joggyakorlat számá
ra is iránymutatásul.84 A kiegyezést követően, 1871-ben ugyanakkor az Igazságügyi
Minisztérium megbízta Csemegi Károlyt egy új tervezet kidolgozásával.
80 Földi András (szerk.): Összehasonlító jogtörténet. Budapest, 2016. 349-350. o.

81 Lásd például Hajdú Lajos: Az első (1795-ös) magyar büntetőkódex-tervezet. Budapest. 1971.; Balogh Ele
mér: Az anyagi büntetőjog egyes intézményei első kódextervezeteinkben. In Szabó Imre (szerk.): Tanul
mányok dr. Besenyei Lajos egyetemi tanár 70. születésnapjára. (Acta Jurídica et Politica. Tomus LXIX. Fas-
ciculus 1-48.) Szeged, 2007. 9-24. o.
82 Az 1843. évi Javaslatot és előkészítő anyagait legrészletesebben a Magyar Tudomány Akadémia felkéré
sére bemutatta Faver László: Az 1843-iki büntetőjogi javaslatok anyaggyűjteménye. Budapest, 1896-1902.
83 Csatskó Imre: A büntetőjog elemei. Pest, 1850.
84 Pauler Tivadar: Büntetőjogtan. Pest, 1864 és köv. kiadások.
A magyar büntetőjog fejlődése 1878-tól 49
2. Az első magyar büntetőkódex megalkotója:

Csemegi Károly
a) A Csemegi-kódex................................................................................................................................................. 51
b) A Csemegi-kódex utóélete 1948-ig.................................................................................................................. 52
c) Az 1948 utáni időszak ....................................................................................................................................... 55
Az első magyar büntetőtörvénnyel kapcsolatos kérdések áttekintése előtt érdemes rö

viden felidézni megalkotója, Csemegi Károly életét és munkásságát.
Csemegi Károly 1826. május 3-án született Csongrádon. Apja kereskedő, aki szé
pen beszélt franciául és erre megtanította fiát is. Édesanyjától németül tanult, később
megtanult olaszul, majd angolul is (és természetesen jól tudott latinul és görögül). Az
elemi iskola után a pesti piaristáknál tanult, közben egy évet Szegeden (a katonai re
áliskolában) töltött, és az érettségi után Pesten jogi tanulmányokat folytatott.
Húszéves korában hites ügyvéd lett. Részt vett a szabadságharcban, melyben
Batthyány Kázmér gróf egy zászlóalj gyalogságot és egy század lovasságot bízott rá
és őrnagynak neveztette ki. A szabadságharc bukása után várfogságba került, majd
a pesti Nádor-laktanyában hat hónapot töltött. A haditörvényszék besorozásra ítél
te, de alkalmatlannak minösitették, végül szabadon bocsátották. Ezután ügyvéd lett
Aradon és a hír hamarosan szárnyára vette, Fayer szerint, „az alvidék leghíresebb bűn
ügyi védője lett”.
Aradon kapta kézhez 1868 áprilisában Horváth Boldizsár igazságügy-miniszter
levelét:
Az Igazságügyminisztérium elhatározta sok fontos alapvető igazságügyi reform-tör

vény megalkotását. Evégből szükségünk van az Ön munkásságára, amellyel idáig is, előt
tünk jól ismert módon szolgálta a jog és az igazság eszméit. Ezért felkérem Önt, hogy
munkáját állítsa be az Igazságügyminisztérium szolgálatába, amely Önt miniszteri osz
tálytanácsossá kinevezend.
1871-ben már helyettes államtitkár, majd államtitkár lett. Ezt a tisztséget 1879-ig töl
tötte be, ekkor a királyi Kúria tanácselnökének nevezték ki.
Igazságügyminisztériumi működése idején rendkívüli munkásságot fejtett ki. Az
ő nevéhez fűződik a kiegyezést követő nagyszabású igazságszolgáltatási reform tör
vényeinek a megalkotása. A büntetötöi’vénykönyv első javaslatát Csemegi 1872-ben
és 1873-ban dolgozta ki. Csemegi újólag átdolgozta a javaslatot, amit 1875 novem
berében terjesztettek a képviselöház elé. A képviselöház igazságügyi bizottsága 1876
áprilisától 1877 szeptemberéig tárgyalta és e tárgyalásokon Csemegi 101 beszédet
mondott. A király 1878. május 27-én szentesítette, az országgyűlés mindkét házában

május 29-én hirdették ki.
A Csemegi-kódex és az ugyancsak Csemegi által megszerkesztett 1879. évi XL.
törvénycikk (a magyar büntető törvénykönyv a kihágásokról, Kbtk.) 1880. szeptember
l-jén lépett hatályba. A már említett 1878. évi V. törvénycikk az, amelyhez a müveit
közönség Csemegi nevét kapcsolta. Az általa szerkesztett többi törvény szerzöjeként
ekképpen nem örökíttetett meg és ez akár igazságtalanságnak is tekinthető. Az azon
ban bizonyos, hogy az összes általa szerkesztett törvénymü közül ez volt a legbe
csesebb és a legméltóbb arra, hogy Csemegi nevének elevenen maradását biztosít
sa. Sok minden volt kodifikálni való; miért éppen a büntetőjogot, az anyagi
büntetőjogot javasolta Csemegi? Erős érvek szóltak a magánjog kodifikációja mel
lett is. A szakmai érdeklődés mellett Csemegi elsősorban azért volt a büntetőjog ko
difikálása mellett, mert ebben természetes első lépését látta a jogállam kibontakozá
sának, a polgári működés oltalmának erős sáncait hitte megalkotni vele. Szemére
vetették, hogy a munka eklektikus jellegű, felhasználta az osztrák javaslatot, a német
birodalmi Btk.-t, a francia Code Pénalt, a belga és az olasz javaslatokat.
Az indokolásról Fayer így ír:
És nem szabad felednünk a kódex indokolását. Ez egy hatalmas dolgozat, mely a bünte
tőjog egész területét felöleli és itt-ott monografikus részletességgel és mélységgel fejti ki
a büntetőjog tanait. Két nagy kötetben jelent meg szucessive ezen dolgozat, a hivatása
épen nem az volt, hogy a javaslat határozmányait indokolja, hanem hogy egyrészt kézi
könyvül szolgáljon és másrészt, hogy Csemcginek, mint kodifikátomak ezen munkára
való illetékességét kimutassa.85
Csemegi javaslata jóformán minden lényeges kérdésben eltért az 1843-as ja

vaslattól: a halálbüntetést megtartotta, a minimumokat létesítette, a hármas felosz
tást követte, behozta a mellékbüntetéseket, szaporította a szabadságvesztési nemeket,
a büntetési tételek túlságosan megkötötték a bíró kezét; többen viszolyogva fogad
ták a politikai deliktumok tüzetes körülírását.
Ki kell emelni, hogy Csemegi nemcsak az anyagi jog kiváló alkotója és műve
lője volt, hanem eljárásjogi tevékenysége is megérdemli a méltatást. 1878-ban, az
anyagi jog kodifikálása után kap Csemegi megbízást a rendszeres bűnvádi eljárás ja
vaslatának elkészítésére. A javaslat az 1881. év végére készül el, és 1882-es javas
latként vált ismertté. Szakbizottsági határozatok nyomán Csemegi 1886-ban elkészíti
8S Idézi Györgyi Kálmán: Emlékbeszéd Csemegi Károly születésének 175. évfordulója alkalmából a Magyar
Kriminológiai Társaság és Csongrád város által rendezett emlékülésen. In Kriminológiai Közlemények 59.
Budapest, 2001. 180. o.
a II. javaslatot, majd 1887 januárjában Csemegi lemondott a bűnvádi eljárás kodifí-
kációja iránti megbízásáról.
Csemegi a Magyar Jogászegylet alapítója és első elnöke. Érdemei elismeréséül
1878-ban a Szent István-rend középkeresztjét kapta, 1896-ban a Budapesti Tudo
mányegyetemjogi kara tiszteletbeli doktorrá választotta meg.
1893-ban vonul nyugalomba, az emlékezők szerint méltatlan mellőzése miatt.
A korabeli történet szerint Szilágyi Dezső igazságügyminiszter mást neveztetett ki
a Kúria másodelnökének, nem őt, és ezt Csemegi elviselni nem kívánva egymonda
tos levélben benyújtotta lemondását. A jogélethez a Jogászegylet kötötte, amelynek
még öt esztendőn át maradt az elnöke. 1899. március 18-án halt meg tüdőgyulla
dásban. Két napra rá volt a temetés. Az első kondoleáló a király volt. Temetésén négy
aktív miniszter volt ott: Széli Kálmán, Wlassics, Plósz és Darányi, sokan a főrendi
házból, rengeteg számban a képviselők, a Budapesti Egyetemről Vécsey Tamás és
Schwarz Gusztáv, a Kúriáról Szabó Miklós és Czorda Bódog elnökök, akik mellett
az egész bírói kar, az ügyészi és ügyvédi kar, a közjegyzői kamara és még nagyon
sokan elmentek (az emlékezők szerint több ezren vettek részt a szertartáson). Csemegi
Károly síremléke a Fiumei úti sírkertben található.85
86
a) A Csemegi-kódex
Csemegi Károly, bár a kódexe a klasszikus iskola szellemében fogalmazódott meg,

mégis túllépett azon és megelőlegezte a későbbi közvetítő iskola gondolatiságát:
Nem az abszolút, sem a relatív teória, nem az erkölcsi igazság elve magában és így nem
is egyedül a bünhődés; de nem is magában a hasznosság, vagyis sem a visszarettentés,
sem a megelőzés, sem pedig önállólag a javítás, sem egyike ama külön-külön céloknak,
melyek a relatív elméletek kizárólagos céljai gyanánt ismeretesek. A mi felfogásunk...
az igazság és a hasznosság egyesített elveiből képezett alapelvben gyökerezik
A törvénykönyv felépítése a következő volt: Általános Rész (9 fejezet), Különös Rész

(43 fejezet), melyek 486 paragrafust foglaltak magukban. A Kódex szerint bűntett
csak a szándékos bűncselekmény lehetett; fő szabályként a vétség is szándékos bűn
cselekmény volt, kivéve, ha a Kódex a gondatlan elkövetést is vétséggé nyilvánítot
ta (például gondatlan emberölés 290. §). A Kódex ismerte a dolus premeditatus-t,
85 Az áttekintés alapjául szolgált Györgyi Kálmán: Emlékezés Csemegi Károlyra. In Báró Petra - Hack Péter
- Holé Katalin (szerk.): Pusztai László emlékére. Budapest. 2014. 175-182. o.
vagyis az előre megfontolt szándékot [például előre megfontolt szándékkal elköve

tett emberölés, azaz a gyilkosság, amelyet halállal büntetett (278. §)] is éppúgy, mint
a doliis repentinus-t az erős felindulásból elkövetést [például erős felindulásból el
követett emberölés (281. §)].
A következő főbüntetéseket ismerte e törvénykönyv: 1) halálbüntetés, 2) fegyház,
3) államfogház, 4) börtön, 5) fogház, 6) pénzbüntetés. Mellékbüntetéseket is rendelt
alkalmazni: 1) hivatalvesztés, 2) politikai jogok gyakorlásának ideiglenes felfüg
gesztése, 3) elkobzás, 4) külföldi kiutasítása, 5) pénzmellékbüntetés, 6) szakképzett
séget kívánó foglalkozástól való eltiltás; ugyanakkor a kódex nem ismerte a vagyon
elkobzást. A halálbüntetés csak az említett előre megfontolt szándékkal elkövetett
emberölés (gyilkosság) befejezett alakzata esetén, valamint a király szándékos meg
ölése esetén volt alkalmazható. A Kódex a klasszikus iskola tanításait tette magáé
vá- ezekről részletesen később szólunk-, de amint azt fentebb jeleztük, nem tekin
tette azokat vitathatatlan dogmáknak. A nullum erimen és nulla poena elveket
1. §-ában szabályozta, formailag is kiemelve így azok jelentőségét. Kitűnőségét az
is jelzi, hogy Általános Része 70 évig, míg Különös Részének egyes fejezetei - a len
tebb érintendő módosításokkal - több mint 80 évig voltak hatályban, és talán helye
sebb lett volna tovább hatályban tartani a megfelelő módosítások mellett. Minden
képpen korának egyik legfejlettebb büntető törvénykönyve volt a világon.
így utólag azonban, a büntetőjog további fejlődését nézve, kimondható, hogy
a Kódex - legalábbis annak eredetileg hatályos változata - három kérdést nem oldott
meg:
1. a fiatalkorúakra vonatkozó szabályozást nem dolgozott ki,
2. a kiszabott büntetések végrehajtásának felfüggesztését nem ismerte, és
3. a rehabilitációra, azaz a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés
re nem tartalmazott szabályokat, annak intézményét nem ismerte.
b) A Csemegi-kódex utóélete 1948-ig
Többek között a fent említett hiányosságok miatt foglalkozott 1888-tól az igazság

ügyi kormányzat a Btk. módosításának kérdésével.87 Összességében három alka
lommal módosították a Kódexet ún. novellákkal.88 Az I. Büntető Novella [az 1908.
évi XXXVI. törvénycikk a büntetötörvénykönyvek és a bűnvádi perrendtartás ki-
87 Ezekhez lásd Fayer László - Balogh Jenó: Ismét a Btk. módosításáról. Jogtudományi Közlöny, 1890/8.
63-64. o. (1. r.), 1890/9. 69-72. o. (2. r.), 1890/10. 78-79. o. (3. r.)
88 Novella: egy törvénykönyv átfogó, széleskörű, koncepcionális módosítása.
egészitéséről és módosításáról (I. Bn.)] I. Fejezete a „Büntetés feltételes felfüggesz

téséről” úgy rendelkezett, hogy az egy hónapot meg nem haladó kiszabott fogház és
a pénzbüntetés felfüggeszthető. Igen jelentős e Novella II. Fejezete „A fiatalkorúakra
vonatkozó rendelkezések”-ről, amely a fiatalkor tartamát az elkövetéskor betöltött 12.
életévtől az elkövetéskor még meg nem haladott 18. évig állapítja meg. A büntetések
mellett megtalálhatóak a nevelő intézkedések is, mint a dorgálás, a próbára bocsátás
és a javító-nevelés. Ha a bíróság nem nevelő intézkedést, hanem büntetést szabott ki
a fiatalkorúval szemben, szabadságvesztésként csak fogházat, vagy államfogházat ál
lapíthatott meg. A fiatalkoron kívül még egy életkori kategóriát állapított meg,
amennyiben nem ítélhető halálra az a felnőttkorú sem, aki az elkövetéskor 20. élet
évét nem töltötte be.89
A közveszélyes munkakerülőkről szóló 1913. évi XXL törvénycikk bevezette
a dologházat, mint a munkára szoktatás igényét teljesítő büntetés-végrehajtási inté
zetet.90
A Tanácsköztársaság ugyan rövid időre, de új korszakot jelentett a büntetőjog
alkotásban, melynek büntetőjoga elsősorban önnön létének védelmezésére irányult.
A Tanácsköztársaság alatt a Csemegi-kódexet nem helyezték hatályon kívül, és tör
vényi tényállásai közül figyelembe vették az élet, a testi épség, az egészség, a vagyon,
valamint a közrend és közbiztonság védelmét szolgáló rendelkezéseket. Azonban az
ezekhez fűződő büntetési tételek nem voltak irányadóak, a bírák a büntetés nemét és
mértékét meggyőződésük szerint szabadon választották meg. A klasszikus törvényi
tényállásokat azonban nem tartották hatékonynak, ezért kikiáltásának napján a For
radalmi Kormányzótanács kimondta: „Mindenki, aki a Tanácsköztársaság parancsai
nak ellenszegül, vagy a Tanácsköztársaság ellen felkelést szít, halállal büntetendő.”
A büntetőjog elsősorban a politikai ellenfelekkel való leszámolást tekintette felada
tának. A Tanácsköztársaság alatt a bíróságok a következő büntetéseket szabták ki: ha
lál, börtön, kényszermunka, szigorított kényszermunka, vagyonelkobzás, pénzbün
tetés, politikai jogoktól eltiltás, bírói megrovás. A Forradalmi Kormányzótanács
forradalmi törvényszékeket állított fel a régi bíróságok helyett. Minden megyében mű
ködött egy ún. likvidációs tanács, amely a Tanácsköztársaság hatalomra jutása előtt
hozott ítéleteket, kiszabott büntetéseket vizsgálta felül. A Tanácsköztársaság meg
valósította az általa hirdetett ideológiát a gyakorlatban is e téren, és a diktatúrának
teljes utat engedve az ún. „vörös terrort” zúdította az országra.
A Tanácsköztársaság leverését követően új jogalkotási folyamat indult meg.
Megszületett az Átv. „Az állami és társadalmi rend hatásosabb védelméről”, amelynek
89 Lásd még W.lassics Gyula: A büntető novella és a büntető kódex. Ügyvédek Lapja, 1908/26. 3-4. o.
90 Vő. Degré Lajos: A közveszélyes munkakerülőkről szőlő 1913. XXI. törvénycikk. Pécs, 1914.
rendelkezéseit 1930-tól statáriális bíróságok alkalmazták, ez az ún. rendtörvények so

rába illeszkedett, melyhez hasonló a környező országokban, mint például Németor
szágban is megjelent. Ennek célja az volt, hogy a kialakuló államrendet a szélsősé
ges, akár jobb-, akár baloldali ideológiáktól, diktatórikus törekvésektől megvédje, így
az Átv. a 1921. évi III. te. éppúgy szolgált a fasiszta, mint a kommunista csoporto
sulások elleni fellépésre. Az Átv. jelentősége abban is megmutatkozik, hogy az
Alaptörvény C) cikk (2) bekezdésében foglalt demokráciavédelmi klauzula e törvény
gondolatiságára épül.
A két világháború között a II. Büntető Novella [(a büntető igazságszolgáltatás
egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1928. évi X. törvénycikk (II. Bn.)] a „meg
rögzött büntettesek”-re vonatkozó rendelkezéseket tartalmazta. Ebbe a kategóriába
tartozott az, aki: 1. az élet, a szemérem vagy a vagyon ellen, 2. különböző időben,
3. egymástól függetlenül, 4. legalább három bűntettet követett el és 5. a legutolsó és
az azt közvetlenül megelőző bűntetteket öt éven belül követte el, 6. ha megállapít
ható, hogy bűncselekményeket üzletszerűen követ el, vagy bűncselekmények elkö
vetésére állandó hajlamot mutat. A többszörösen büntetett előéletű személyekkel
szemben bevezette a szigorított dologház intézményét, amivel a tettes-büntetőjogi is
kola került előtérbe. A dologház lényege, hogy nem határozták meg a szabadság
vesztés időtartamát. A szigorított dologház alkalmazásának legrövidebb időtartama
3 év, de ennél hosszabb időtartamot is kiszabhatott a bíróság a dologházi őrizet leg
rövidebb idejeként. Ha ez az idő letelt, az elítélt kérelmezhette az igazságügyi mi
nisztertől ideiglenes elbocsátását. Elutasítás esetén a következő évben új kérelmet
nyújthatott be. A szigorított dologházi őrizet felső határa életfogytig is terjedhetett.91
E törvény már - értékelésünk szerint - jogállami keretek között nem támogatható tet
tes-büntetőjogi elemeket is tartalmazott.92
A II. világháború német és szovjet megszállása kimondhatatlan szenvedést zú
dított az ország lakosságára, melyek során a jog nevében elképesztő atrocitásokat kö
vettek el megszállók, állami szervek akár tevőlegesen, akár pedig bűnös elfordulás
útján. A háború után a lakosság széles körében és a hatalom birtokosaiban is meg
fogalmazódott ezen atrocitások büntetőjogi értékelésének igénye, amely azonban csak
egyoldalúan valósulhatott meg az 1990-ig tartó szovjet megszállás miatt. A népbí
ráskodás tárgyában kibocsátott kormányrendeletek törvényerőre emeléséről szóló
1945. évi VII. törvénnyel törvényerőre emelt, a népbíráskodásról szóló 81/1945. (II. 5.)
ME számú rendelet és az ezt kiegészítő 1440/1945. (V. 1.) ME számú rendelet
91 Lásd Zöldy Miklós: Szigorított dologház és mellékbüntetések. Jogtudományi Közlöny, 1928/23.215-216. o.;
Zöldy Miklós: Üzletszerűség és visszaesés a II. Bn.-ban. Jogtudományi Közlöny, 1929/2. 13-14. o.
92 Részletesen lásd Ambrus István: Egység és halmazat - régi dogmatikai kérdés, új megközelítésben. Szeged,
2014. 180. o.
[a népbíráskodásról szóló 81/1945. (II. 5.) ME rendelet módosítása és kiegészítése

tárgyában], valamint a demokratikus államrend és köztársaság büntetőjogi védelméről
szóló 1946. évi VII. törvény e célból jöttek létre.93 Népellenes bűncselekmény közé
tartozott a zsidó lakosság üldözése, a nép érdekeit súlyosan sértő jogszabályok kez
deményezése, fasiszta és demokráciaellenes irányzatok hirdetése és terjesztése stb.
Háborús bűncselekménynek minősült a megszállott területek lakosságával, vagy
a hadifoglyokkal szembeni kegyetlenkedés, a háborús hírverés kifejtése, Magyaror
szágnak a második világháborúba való belépését előmozdító közéleti tevékenység stb.
A háborús és népellenes bűncselekmények elévülését a háborús büntettek és a miat
tuk kiszabott egyes büntetések elévülésének kizárásáról szóló 1964. évi 27. törvény
erejű rendelet 1. §-a, majd a Büntető Törvénykönyv módosításáról és kiegészítésé
ről szóló 1971. évi 28. törvényerejű rendelet (1971. évi Bn.) 2. §-a, ezt követően pedig
az 1978. évi Btk. 33. §-ának (2) bekezdése zárta ki. Legújabb, a témához kötődő jog
alkotási fejleményként az emberiesség elleni bűncselekmények büntetendőségéről és
elévülésének kizárásáról, valamint a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűn
cselekmények üldözéséről szóló 2011. évi CCX. törvény érdemel említést.
Háborús és népellenes bűntett miatt Imrédy Béla, Bárdossy László és Sztójay
Döme magyar miniszterelnököket is halálra ítélték, valamint a rendszerváltás után re
habilitált Jány Gusztáv vezérezredest is, a Don-kanyarban elvérzett II. Hadsereg pa
rancsnokát.
c) Az 1948 utáni időszak
Az ún. „népi demokratikus fejlődés” további folyamata, ám valójában a kommunis

ta diktatúra további kiépülése során létrejött a III. Büntető Novella [(az 1948. évi
XLVIII. törvény a büntetőtörvények egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről és
pótlásáról (III. Bn.)], amely az ittasság jogi megítélését, a foglalkozás körében el
követett veszélyeztetést, és az országhatár tiltott átlépését szabályozta, szakmai mér
lege pedig létrejöttének körülményei ellenére nem tekinthető egyértelműen negatív
nak.94 Sajnálatos ugyanakkor, hogy a korszakban a bűnügyi tudományok területén
93 A korabeli törvénykezésről a szocialista jogirodalomban lásd Lukács Tibor: A népbírósági jogról: négy évti
zed múltán. Jogtudományi Közlöny, 1985/4. 189-196. o.
9,1 A törvény megalkotásáról részletesen lásd Szomora Zsolt: Az 1948. évi büntető novella megalkotásának kö
rülményeiről és a törvény egyes rendelkezéseiről. In Nagy Ferenc (szerk.): Bűnügyi mozaik. Tanulmányok Vida
Mihály 70. születésnapja tiszteletére. Szeged, 2006. 439-448. o.
több olyan munka is megjelent, amely - a korszellemre is figyelemmel - a törvé

nyesség és más alapvető büntetőjogi alapelvek leépítését szorgalmazta.95
A kommunista diktatúra számára elviselhetetlen volt a Csemegi-kódex hatályban
tartása, így helyette új, szocialista típusú törvénykönyv létrehozását szorgalmazták.
Ez lett a „büntetőtörvénykönyv általános részéről” szóló új törvény, az 1950. évi
II. törvény (Btá.). A Btá. - szovjet mintára - jelenítette meg első ízben a társadalomra
veszélyességet mint a bűncselekmény fogalmi elemét.96 A törvény 1. § (2) bekezdése
szerint: „A társadalomra veszélyes cselekmény minden olyan tevékenység vagy
mulasztás, amely a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rend
jét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti, vagy veszélyezteti.” A Btá. fő
büntetései közé tartozott a halálbüntetés, a börtön és a pénzbüntetés. Szabadságel
vonással járó biztonsági intézkedés csak az elmebetegekkel szembeni
kényszergyógykezelés volt. Bevezette a magyar büntetőjogba a javító-nevelő mun
kát, de azt nem mint büntetést, hanem mint intézkedést tartotta számon. A Btá. bün
tettek és kihágások csoportjába sorolta be a bűncselekményeket. A kihágások intéz
ményét azután, mint már utaltunk rá, az 1955. évi 17. tvr. számolta fel, innentől
kezdve az 1971. évi Bn. hatályba léptéig nem tettek különbséget „bűntett” és „bűn
cselekmény” fogalma között.
A II. világháboná előtti és utáni időből származó és alkalmazásra kerülő bünte
tőjogi intézkedéseket az Igazságügyi Minisztérium 1952-ben és 1958-ban hivatalos
jogszabálygyűjteményben, a BHÖ-ben (Hatályos Büntetőjogi Szabályok Hivatalos
Összeállítása) foglalta össze, amely általános és különös részre tagolódott. Korábbi
büntetőjogunkban viszonylag önálló volt a katonai büntetőjog, így külön katonai bün
tető törvénykönyvünk volt, amelyet a háború után a katonai büntetőtörvénykönyvről
szóló 1948. évi LXII. törvény tartalmazott.
A Különös Rész kodifikációjára az 1950-es években nem került sor. Az 1956-os
forradalom véres leverése és az azt követő megtorlás a BHÖ-be felvett 1946. évi VII.
tv.-en alapult. Az ez alapján történő elítélések az ún. semmisségi törvények hatálya
alá estek. Ugyanakkor a hatalom is érezte, hogy politikailag nem tartható a „vértől
átitatott” BHÖ további hatályban tartása. így megszületett a Magyar Népköztársaság
Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény (1961. évi Btk.), és az azt ha
95 Lásd például Schultheisz Emil: A jellem figyelembevétele a tettes-büntetőjogban. Jogtudomány/ Közlöny,

1949/1-2. 12-16. o.; Tímár István: A büntetőjogi analógia alkalmazásának kérdéseiről. Jogtudományi Köz
löny, 1949/13-14. 266-272. o.
96 Hollán Miklós: Megkésett búcsú a társadalomra veszélyességtől. Jogelméleti Szemle, 2003/4.; Belovics Er
vin: A jogellenesség és a társadalomra veszélyesség konfliktusa, lustum Aequum Salutare, 2007/3. 33. o.;
Kőhalmi László: A társadalomra veszélyesség fogalma a büntető anyagi kódexekben. Büntetőjogi Szemle,
2012/2. 15-16.0.
tályba léptető 1962. évi 10. törvényerejű rendelet. Az ország második Btk.-ja 1962.
július I-jén lépett hatályba. Ez a bűncselekményeket egyetlen kategóriába, a bűntettek
csoportjába sorolta. Emellett - szemben a Btá. megoldásával - az 1961. évi Btk. sze
rint az egyes bűncselekményeknek nincsen fő szabály szerint büntetendő gondatlan
alakzata. A gondatlan elkövetés tehát csakis akkor valósít meg bűncselekményt, ha
azt a törvény külön elrendeli. Szintén fontos újításnak tekinti az ún. maradék-bűn
cselekmény büntetendöségének megteremtését, valamint a praeterintentionalis de-
liktumok körében a minősítő körülményt képező eredmény miatti felelősségre vo
náshoz minimálisan az eredményt átfogó gondatlanság megkövetelését.97 Utóbbi
körben Békés Imre bírálta azt a halált okozó testi sértés kapcsán kialakult korábbi gya
korlatot, amely „a halálos eredményt a puszta okozás alapján az elkövető terhére rót
ta akkor is, ha az nem látta és nem is láthatta előre, hogy a bántalmazás a sértett ha
lálát fogja maga után vonni”.98 Megjelent továbbá az ittas állapotban elkövetett
bűncselekmény miatti felelősségnek a magyar büntetőjogban máig érvényes meg
ítélése, amelynek lényege szerint az önhibából eredő ittas állapotban büntetendő cse
lekményt elkövető személy ugyanazon bűncselekmény címén felel, mintha a maga
tartást józanon tanúsította volna. Ebben a körben Békés már ekkor felismerte, hogy
a gyakorlatban dilemmaként fog jelentkezni, hogy „a beszámíthatatlan ittas vagy bó
dult állapotban törvényi tényállást megvalósító személyt e kérdéses bűntett szándé
kos vagy gondatlan alakzata alapján kell-e felelősségre vonni”.99 E kérdést azután az
akkori Legfelsőbb Bíróság - később részletesen ismertetendő - III. számú Büntető
Elvi Döntése (BED) válaszolta meg.
Ami a büntetéstani kérdéseket illeti, az 1961. évi Btk. a szabadságvesztés leg
hosszabb időtartamát 15 évben határozta meg, vagyis életfogytig tartó szabadság
vesztést nem alkalmazott, a javító-nevelő munkát büntetésként szabályozta stb.
Ugyanakkor a Kódex szakmailag összességében tökéletlen volt, így számos jogal
kalmazási problémát okozott.
Az 1961. évi Btk.-t az 1972. január 1-jén hatályba lépett 1971. évi Bn. (egyetlen
büntetönovellája) módosította.100 Ez a törvényerejű rendelet a bűncselekmények kö
zött súlyuk szerint megkülönböztette a vétségeket a bűntettektől. Bűntett volt az
a szándékos bűncselekmény, amelyet a törvény egy évi, illetve az a gondatlan bűn
cselekmény, amelyet a törvény három évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetési
tétellel fenyegetett. A szándékos bűncselekmények körében a vétség kedvezőbb
97 Békés Imre: Az új BTK általános részéről. Rendőrségi Szemle. 1962/2. 119-120. o.

98 Uo. Korábban már helyes állásponton Degré Lajos: A praeter intencionem minősítő körülmények kérdé
séhez. In Angyal Pál (szerk.): Büntetőjogi dolgozatok Balogh Jenő születése ötvenedik évfordulójának ün
nepére. Budapest, 1916. 71. o.
99 Békés: Az új BTK általános részéről. 119-120. o.
100 Vö. Markója Imre: A Btk. módosításáról. Magyar Jog. 1972/1. 1-6. o.
elbírálás alá esett. A gondatlan vétségek és gondatlan bűntettek között jogkövetkez

mény szempontjából nem tett különbséget, de a gondatlan bűncselekmény enyhébb
megítélés alá esett a szándékos bűncselekménnyel szemben. A gondatlan bűncse
lekmény miatt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt az ítélet jogerőre emelkedése
napján mentesült a büntette előélethez fűződő hátrányok alól, a végrehajtó szabad
ságvesztésre ítélt pedig a büntetés kiállásának napján. E Büntető Novellában a sza
badságvesztés négy végrehajtási fokát találjuk: fegyházat, szigorított börtönt, börtönt
és fogházat. A Novellában ismét megjelenik az életfogytig tartó szabadságvesztés.
Számtalan módosító rendelkezést találunk a Különös Részben. Kialakította a közle
kedési bűncselekmények szabályait,101 részben megszüntette a társadalmi tulajdont
sértő és az állampolgárok javait sértő bűncselekmények közötti különbséget.
A második szocialista büntetőtörvény az 1978. évi Btk. volt, amely a rendszer
változást követően is - igaz, számtalan módosítással, de - egészen 2013. június 30.
napjáig hatályban maradt. A számos módosítás közül nehéz kiemelni a jelentős tör
vényeket. így csak négy csomópontra helyeznénk a hangsúlyt. Az 1989. évi XVI. tv.
eltörölte az állam elleni bűncselekmények esetén a halálbüntetést, majd az 1989. évi
XXV. tv. átírta a Btk. teljes X. fejezetét az állam elleni bűncselekményekről. Ki kell
még emelni az említett semmisségi törvényeket (1989. évi XXXVI. tv., 1990. évi
XXVI. tv., 1992. évi XI. tv., 2000. évi CXXX. tv.), amelyek elsősorban az 1956-os
forradalom (népfelkelés) eltiprásával összefüggő törvénysértő ítéletek orvoslására,
semmissé nyilvánítására szolgáltak, de egyéb törvénysértő ítéletek újbóli vizsgála
tát is lehetővé tették. Végül említést igényel a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978.
évi IV. törvény módosításáról szóló 2009. évi LXXX. törvény (2009. évi LXXX. tv.),
amely sok tekintetben már a hatályos büntetökódex előképének volt tekinthető (meg
jelent benne például a közvetett tettesség, a megelőző jogos védelem intézménye stb.).
A 2000-es évek elejétől folyt a hatályos Btk. kodifikációja, amely kapcsán szín
vonalas tudományos disputa folyt a Györgyi Kálmán szerkesztésében megjelent
Büntetőjogi Kodifikáció című folyóirat hasábjain.102 Emellett több, elsősorban álta
lános részi törvénytervezet is napvilágot látott.103 Az ekkoriban felmerült nézetek kö
zül mindössze egyet kiemelve: az uralkodó álláspont megszüntette volna a társada
lomra veszélyességet mint a bűncselekmény fogalmi elemét, egyenlőségjelet téve
101 Ezek kapcsán a legjelentősebb korszakbeli munka Viski László: Közlekedési büntetőjog. Budapest, 1974.,
lásd még Berkes György: A „közlekedési bűncselekmények" szabályozása a Btk. novellájában. Magyar Jog,
1972/3. 134-140. o.
102 Örvendetes, hogy ennek valamennyi, 2000 és 2008 között megjelent lapszáma az interneten is elérhető
(forrás: http://ujbtk.hu/szakcikkek/buntetojogi-kodifikacio/).
103 Lásd Wiener A. Imre: A Btk. Általános Része de lege ferenda. Budapest, 2003.; Ligeti Katalin: Az új Bün
tető Törvénykönyv Általános Részének koncepciója. Büntetőjogi Kodifikáció, 2006/1.5-53. o.
a formális és materiális jogellenesség közé. A kodifikáció indoka a jog statikussága

és a társadalmi, erkölcsi viszonyok dinamikája közötti különbségből fakadó szaka
dék kiszélesedése, azonban ennek áthidalásának lehetőségétől megfosztja e felfogás
a jogalkalmazót, automatikusan büntethetövé téve egy anakronisztikus vagy éppen
futurisztikus, vagy már csak formájában helyes jog megsértőjét, a büntetéskiszabás
területére űzve így az igazságosságot.
A kodifikálás kapcsán mindenesetre elméleti síkon megállapítható, hogy egy ré
git felváltó új törvénykönyv - ráadásul egy ilyen kiemelten fontos kódex, mint
a Btk. - megalkotásának okai dogmatikai (joglogikai) inkoherencia és mélyreható,
általános jogalkalmazási problémák lehetnek, melyek számos formában ölthetnek tes
tet (például ellentmondó fogalmak stb.), és több okra vezethetők vissza (technikai,
környezeti vagy éppen morális változások). Neves büntetőjogászok kérdőjelezték
meg, hogy az 1978. évi Btk. és annak alkalmazása olyan dogmatikai válságban volt-e,
amely szükségessé, esetleg egyenesen elengedhetetlenné tette egy új Btk. megalko
tását.104 Ezért egy-egy új büntetőtörvény megalkotásakor indokolt lehet az ellene és
a mellette szóló érveket, különösen a jogalkalmazásra gyakorolt hatásuk tekinteté
ben elemezni, összevetve ezen előnyöket és hátrányokat egy átfogó novelláris mó
dosítás hasonló hatásaival. Egy ilyen értékelésnek különös gondot kellene fordítani
a jog integritásának kérdésére jogelméleti szempontból is.
Egy új Btk. nyilván nem léphet az 1900-as német BGB [Bürgerliches Gesetzbuch
(1896, Németország), német polgári törvénykönyv] útjára és felesleges, egyszersmind
lehetetlen lenne minden élethelyzetet, sőt a már kialakult töretlen bírói gyakorlatot
is kodifikálnia. Ugyanakkor komoly veszélyt jelenthetne az addigi bírói gyakorlat el
vesztése, amely elviselhetetlen, alkotmányosan tarthatatlan jogbizonytalanságot
eredményezne.105 Elengedhetetlen elvnek kell tehát lennie, hogy egy új Btk. expressis
verbis kimondja az addigi judikatúra továbbélését, kivéve, ha az új Btk. azzal nyil
vánvalóan ellentétes rendelkezést tartalmaz. Ezzel ellentétes módszert kell követ
nie a bizonytalan vagy éppen egymással ellentmondó joggyakorlat vagy elméleti ma
gyarázatok tekintetében, amelyekkel összefüggésben állást kell foglalnia és
egyértelműen meg kell szüntetnie a fennálló bizonytalanságot. Részben ezzel kap
csolatban merül fel a jogegységi határozatoknak egy új Btk.-ba való belefoglalásá
nak szükségessége vagy feleslegessége. Magunk azon az állásponton vagyunk,
hogy a jogegységi határozatok kodifikálása fő szabály szerint helytelen, mert ez
104 Vö. Tóth Mihály: Széljegyzetek a negyedik Btk. általános részének tervezetéhez. Rendészeti Szemle.
2007/7-8. 43-57. o.
105 Lásd történeti példaként a Btá. halmazattágító felfogását kifejezetten halmazatszúkítö megoldásra cse
rélő 1961. évi Btk.-t követően a joggyakorlatban jelentkező következetlenségeket. így Ambrus: Egység és
halmazat... 233-239. o.
a megoldás egyrészt aláássa a jogegységi határozatok alkotmányos megalapozott

ságát,106 másrészt a wittgensteini elv a definíciók végtelen lezáratlanságáról és ez
zel a magyarázatok regressus ad infinitumáról úgyis elkerülhetetlenné teszi újabb jog
egységi határozatok meghozatalát. Jogegységi határozat kodifikálásának csak
akkor van helye, ha annak tartalmával a törvényhozó nem ért egyet, így attól
eltérő álláspontot kíván érvényesíteni. Ilyenkor azonban, mivel a jogegységi ha
tározatot a törvényhozó hatályon kívül nem helyezheti, a törvény indokolásának
egyértelműen ki kell mondania az adott jogegységi határozatnak az új törvénnyel való
ellentétes voltát, melynek következményét a Kúriának haladéktalanul le kell vonnia.
Ami pedig adott esetben nem a teljes Btk.. csupán annak Általános Része újra-
kodifikálásának kérdéskörét illeti, a büntetőjogászban a Csemegi-kódex Általános Ré
szét kidobó Btá. nem feltétlenül ébreszt jó emlékeket. Egy felhangoktól sem mentes
történelmi párhuzam persze nem szolgálhat egy egyébként helyes megoldás elveté
sének okául. Ugyanakkor megfontolandó, hogy egy Btk. valóban szétválasztható-e
a harmonizáció, egységesítés kodifikációs igénye esetén Általános és Különös Rész
re. Hiszen semelyik Általános Rész Tervezet nem kerülhette el történetileg teljesen
a Különös Rész módosítását. Valóban lehetséges lenne a büntetőjog-alkalmazás ge
rincét képező alapelveket úgy meghatározni, hogy ne tudnánk részletekbe menően,
hogy ezek mely bűncselekményekre kerülnek alkalmazásra? Félő, hogy a változta
tások nagy száma miatt valóban megbomlott koherenciát egy mégoly jó általános részi
novella sem orvosolhatja. Ezért általában egy. az egész Btk.-t érintő novelláris mó
dosításnak talán nagyobb esélyei lehetnek az adott esetben egyébként méltánylandó
cél elérésére.
A jognak - a büntetőjognak is - nemcsak célszerűnek kell lennie, hanem ki is kell
fejeznie azt az értékkonszenzust, amely alapján az adott társadalom élni szeretne. Ez
alapján részünkről mindenképpen szerencsésnek gondoljuk, hogy 2012-ben elfoga
dásra került az új Btk. (a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény), és
reméljük, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket és alkahnazhatóbbá, igazságosabbá
teszi büntetőjogunkat. E fejezet zárásaként idézzük a hatályos törvény általános in
dokolásának gondolatait, amelyek szerint
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (...) az 1979-es hatályba lépése
óta több mint száz alkalommal módosult, ebből a jogalkotó az elmúlt három évtizedben
több mint kilencven alkalommal (tehát évente átlagosan többször is) módosította, és tíz
nél több alkotmánybírósági határozat érintette. Ezek a változások több mint ezerhatszáz
rendelkezést módosítottak, vezettek be, illetve helyeztek hatályon kívül.
106 Ti., ha volt joga a Legfelsőbb Bíróságnak (2012 óta: Kúria) az adott kérdést jogegységi határozatban el
döntenie, akkor miért kell azt most mégis kodifikálni?
A módosítások nagy száma arra vezethető vissza, hogy a rendszerváltás óta a kü
lönböző kormányzatok eltérő büntetőpolitikai irányvonalat követve alakították át - sok
szor egymásnak ellentmondva - a büntetőjogi rendelkezéseket, így a módosítások a tör
vény eredeti rendszerét mára jelentősen átformálták.107 Átalakult a büntetési rendszer, és
a rendszerváltás évtizede a Különös Részre is jelentős befolyást gyakorolt. Ez különö
sen szembeszökő a gazdasági bűncselekményeket szabályozó fejezetnél, de jelentősen át
alakult az olyan hagyományosnak gondolható jogterület is, mint a személy elleni bűn
cselekményeket szabályozó fejezet. A törvény újabb novelláira hatással volt a felgyorsult
tudományos fejlődés és az Európai Unióhoz történő csatlakozással együtt járó joghar
monizáció is. A legutóbbi időben előtérbe kerültek a szervezett bűnözés elleni hatéko
nyabb fellépést segítő módosítások, valamint a bűnözés szerkezetében bekövetkezett vál
tozások következményeként a büntetéseket szigorító rendelkezések.
A Nemzeti Együttműködés Programja úgy fogalmaz, hogy a Jogszabály szigora,
a büntetési tételek növelése, az életfogytig tartó szabadságvesztés többszöri alkalmazá
sa, az áldozatok védelme meg fogja fékezni a bűnök elkövetőit és világossá teszi a tár
sadalom minden tagja számára, hogy Magyarország nem a bűnelkövetők paradicsoma.
Erős Magyarország csak akkor születhet, ha az ország házában olyan törvények szület
nek, amelyek garanciát jelentenek a törvénytisztelők biztonsága számára”.
Ebből következően a Kormány kiemelt feladata, hogy helyreállítsa Magyarországon
a rendet, és javítsa az állampolgárok biztonságérzetét. Ennek egyik eszköze, ha szigorú
törvények születnek, amelyek minden jogkövető állampolgárnak védelmet garantálnak,
a bűnelkövetők számára azonban hatékony és visszatartó erejű büntetést helyeznek ki
látásba.
Az új Büntető Törvénykönyvvel szembeni egyik legfontosabb elvárás tehát a szigo
rúság, amely nem feltétlenül jelent tételhatár-cmelést, hanem a tettarányos büntetőjogi
szemlélet hangsúlyosabb megjelenítését a törvényben. A szigorítás elsősorban a vissza
esőkre vonatkozó rendelkezésekben nyilvánul meg, az első alkalommal bűncselekményt
elkövetők esetén az új Btk. a prevenciós szempontok érvényesítését is lehetővé teszi.
A végső cél, hogy a reform nyomán egy egységes, korszerű, következetes és hatékony
törvénykönyv szülessen meg, így nyeri vissza a büntetőjog a szabályozási rendszerben
betöltött „zárókő” szerepét.
107 Vö. Lévay Miklós: Kriminálpolitikai fejlemények Magyarországon. In Kriminológiai Közlemények 74. Buda
pest, 2015. 109-126. o.
3. A magyar büntetőjog kiemelkedő alakjai
Meg kell említeni a magyar büntetőjog egyes kiemelkedő alakjait, akik a jogfejlődésre
különleges hatást gyakoroltak.
Angyal Pál (1873-1949) egyetemi tanár, az MTA, valamint a Szent István Aka
démia tagja volt. Mint büntetőjogász a klasszikus büntetőjogi iskola híve. Részt vett
a büntetőjogi kodifikációban. Isaák Gyulával kiadta a büntető törvénykönyv ma
gyarázatát (1937). Büntetőjogi tankönyvei, illetve kézikönyvei hosszú időn át vol
tak használatban. Tankönyvei mellett a mai napig legjelentősebb büntetőjogi müvé
nek számító magyar büntetőjog kézikönyve (I-XXI., Budapest, 1927-1943). Csemegi
Károly és Finkey Ferenc mellett a legnagyobb hatású magyar büntetőjogásznak te
kinthető.
Balás Piri Elemér (1883-1947) egyetemi tanár, az MTA levelező tagja volt.
Több jogág területén tevékenykedett. Jelentős müvei Az okozatosság büntetőjogi
problematikája (Budapest, 1936); A kiskorúak és a gondnokoltak büntetőjogi védel
me (Budapest, 1943); Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947).
Balogh Jenő (1864—1953) igazságügyi miniszter, egyetemi tanár, az MTA tag
ja, majd 1920-1935-ben főtitkára, 1940-1943-ban másodelnöke volt. Jelentősebb al
kotásai A sértett fél jogköre a büntetőjogban (Budapest, 1887); A bűnvádi perrend
tartás magyarázata (1897-1900); A magyar büntető perjog tankönyve (Budapest,
1906).
Békés Imre Budapesten, 1930. október 31-én született. Az Eötvös Loránd Tu
dományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1953-ban fejezte be egyetemi ta
nulmányait. Ezt követően a Büntetőjogi Tanszék egyetemi tanársegéde, adjunktusa,
majd docense lett. 1971-től 1996-ig, tanszékvezető. 1994-ben habilitált egyetemi ta
nárrá nevezi ki a Köztársasági Elnök. Két cikluson át az Eötvös Loránd Tudomány
egyetem Állam- és Jogtudományi Karának a tudományos és nemzetközi ügyeket in
téző dékánhelyettese volt. 1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és
Államtudományi Karának Bűnügyi Tudományok Intézetének és a Büntetőjogi Tan
széknek a vezetője. 1993-tól 1999-ig az Európa Tanács Emberi Jogok Európai Bi
zottságának tagja. Legjelentősebb munkája mind a mai napig a gondatlanságról írott
monográfiája,108 amely a gondatlanságból elkövetett bűncselekményekre új bünös-
ségfogalmat és új bűncselekménytant munkált ki. A gyakorlati jogalkalmazók közül
a legtöbben mégis az 1961. évi Btk.-hoz 1968-ban írt és Halász Sándor által szer
kesztett Kommentár, majd az 1978. évi Btk.-hoz 1986-ban írt és László Jenő által szer
108 Békés: A gondatlanság a büntetőjogban.

A. magyar büntetőjog fejlődése 1878-tól 63
kesztett Magyarázat büncselekménytani részének a szerzöjeként ismerik. Az ezek

ben a kommentárokban leirtak maradandó hatást gyakoroltak a jogalkalmazói pra
xisra.
Degré Lajos (1882-1915) törvényszéki bíró, egyetemi tanár Pozsonyban. Pályája
nagy részét gyakorló jogászként töltötte, ám a jogtudomány iránti kiemelt érdeklő
dése miatt ekkor születtek legkiemelkedőbb müvei. Rövid élete során monográfiát
jegyzett a jogos védelemről, a folytatólagos bűncselekményről, a bűnösségről és a jog
talanságról. Az első világháborúban, a dvemiki csatában halt hősi halált.
Edvi Illés Károly (1842-1919) ügyész, ügyvéd, jogi író, az MTA levelező tag
ja volt. Fő müve a Balogh Jenövei és Varga Ferenccel közösen kiadott Büntető el
járásjogi kommentár. Gyomai Zsigmonddal együtt sajtó alá rendezte Csemegi Károly
műveit (1-11. Budapest, 1903).
Fayer László (1842-1906) egyetemi tanár, az MTA levelező tagja volt. Mint
anyagi büntetőjogász a klasszikus büntetőjogi iskola híve. A Magyar Jogegylet
egyik alapító tagja, 1903-tól alelnöke. Maradandó írásai A magyar büntetőjog kézi
könyve (I—II. Budapest, 3. kiad., 1905); A magyar bűnvádi perrendtartás vezérfona
la (I-IV. Budapest, 1885-1905).
Finkey Ferenc (1870-1949) egyetemi tanár, koronaügyész, az MTA tagja volt.
Az anyagi büntetőjogban dogmatikai téren Kari Binding, kriminálpolitikai kérdé
sekben Franz von Liszt követője, a büntető eljárásjogban a liberális, humánus irány
zatot képviselte. Müveiből: Az egység és többség tana a büntetőjogban (Sárospatak,
1895); A magyar büntetőeljárás tankönyve (Budapest, 1899); A börtönügyjelen ál
lapota és reformkérdései (Budapest, 1904); A magyar büntető perjog tankönyve
(Budapest, 1916); A magyar anyagi büntetőjogjelen állapota (Budapest, 1923); Bün-
tetéstaniproblémák (Budapest, 1933).
Heller Erik (1880-1958) egyetemi tanár, az MTA tagja. A klasszikus büntetőjo
gi iskola híve, összefoglaló és rendszerező munkái elsősorban didaktikai értékűek. 1943-
ban lépett Angyal Pál örökébe mint a Büntetőjogi Tanszék vezetője. 1948-ban a kom
munista diktatúra elmozdította és a kánonjog oktatásával bízták meg, míg aztán teljesen
el nem lehetetlenítették, bár ,4 magyar büntetőeljárásijog című tankönyve még 1961-
ig tananyag maradt. Helyére az ügyvédből jogtudóssá előlépett Kádár Miklós került.
Anyagi jogi müveiből közül említeni kell: A magyar büntetőjog tankönyve (Szeged-
Budapest, 1931-1937); A büntetőjogi elméletek bírálata (Budapest, 1942).
Kádár Miklós (1904—1971) egyetemi tanár, ügyvéd, Heller után az ELTE Bün
tetőjogi Tanszékének vezetője. A Jogtudományi Közlöny felelős szerkesztője (1946—
1971). A büntetőjog-tudomány nemzetközi tekintélyű tudósa, a fiatal jogásznemze
dék nevelője volt. A szocialista országok büntetőjogászai között ö volt az első, aki
tagja lett a Nemzetközi Büntetőjogi Társaságnak (Association International du Droit
?énal, AIDP) és alelnöke volt haláláig.
Pauler Tivadar (1816-1886) egyetemi tanár, igazságügyminiszter, az MTA tag

ja volt. 1880-ban az MTA másodelnöke, számos fontos jogalkotás kezdeményező
je. Szerzője &Jog- és államtudományok encyklopédiája (Pest, 1871); a Büntetőjog
tan I-II. (Pest, 1873) müveknek.
Szalay László (1813-1864) történetíró, reformpolitikus, az MTA tagja volt.
1840-ben a büntetötörvénykönyv kidolgozására kiküldött országos választmány
jegyzője, nagy szerepe volt a haladó eljárásjogi tervezetek kidolgozásában (esküdt
szék, nyilvánosság, szóbeliség, kétoldalú meghallgatás stb.).
Szlemenics Pál (1783-1856) pozsonyi jogakadémiai tanár, az MTA tagja volt.
P. J. Ansehn von Feuerbach követőjeként a büntetés jogalapja tekintetében változó
tanokat hirdetett. Müvei között említhető a Fenyítö törvényszéki magyar törvény (Pest,
1847); a Közönséges törvényszéki polgári magyar törvény (II—IV. Buda, 1845).
Vámbéry Rusztem (1872-1948) a híres orientalista Vámbéry Ármin fia, ügyvéd,
büntetőjogász, publicista, az MTA tagja volt. A kriminológia egyik első hazai mű
velője, behatóan foglalkozott a fiatalkorú bűnözéssel. Ügyvédként védte József
Attilát és Faludy Györgyöt is. Müveiből: Büntetőjog és ethika (Budapest, 1907);
Büntetőjog (I-II. Budapest, 1913); A bűnvádi perrendtartás tankönyve (Budapest,
1916); A fiatalkorúak bírósága a háború alatt (Budapest, 1916).
Viski László (1929-1977) c. egyetemi tanár, az MTA Állam- és Jogtudományi
Intézetének munkatársa volt. Fő kutatási területét a közlekedési büntetőjog jelentet
te. Jelentős elméleti, gyakorlati és oktatói munkát végzett a kriminalisztika területén.
Müveiből: Szándékosság és társadalomra veszélyesség (Budapest, 1959); Közleke
dési büntetőjog (Budapest, 1974).
Vuchetich Mátyás (1767-1824) a magyar büntetőjog egyik korai képviselője,
az első tudományos igényű büntetőjogi tankönyv szerzője, aki müvét még latin
nyelven írta, azt a közelmúltban fordította magyarra Király Tibor akadémikus: Ins-
titutiones iuris criminalis Hungarici (1819).
A II. Világháború utáni neves anyagi büntetőjog tudósok közül ki kell emelnünk
a korszakot meghatározó Békés Imrén és a már említett Kádár Miklóson és Viski Lász
lón túl Schultheisz Emilt, Erdősy Emilt, Fonyó Antalt, Tokaji Gézát, Losonczy Istvánt,
Földvári Józsefet, Wiener A. Imrét, Györgyi Kálmánt, Nagy Ferencet, Tóth Mihályt,
Belovics Ervint és Görgényi Ilonát.
III. Az anyagi büntetőnormák legalitása
(törvényessége)
1. Jogtörténet .......................................................................................................................................................... 65
2. Nemzetközi kitekintés; a legalitásról általában.............................................................................................. 66
3. A hatályos jog........................................................................................................................................................ 69
aj A legalitás szerkezete; anyagi és formális legalitás (a törvényesség elve)..................................... 69
b) A legalitás alelvei és tartalma..................................................................................................................... 71
c) A legalitás alelveinek belső kapcsolatai.................................................................................................... 77
dj Az egyenlőség elve........................................................................................................................................ 79
ej A formális és anyagi legalitás..................................................................................................................... 81
f) Az előreláthatóság (és a bűnösségi elv).................................................................................................. 82
gj A szükségességi teszt.................................................................................................................................. 88
h) Az anyagi igazságosság .............................................................................................................................. 90
i) A legalitás (törvényesség) egyéb esetleges részei............................................................................. 108
1. Jogtörténet
A magyar törvénytár törvénykönyveit a Szent István király Intelmei néven ismert po
litikai és erkölcsi útmutatás nyitja meg, melyet az első magyar király, államalapítónk
Imre herceghez írt, illetve íratott. Már ebben megjelenik a legalitás egy korai meg
fogalmazása: „Ne mondj magad ítéletet, mert királyi méltóságod csorbulást szenved,
hanem az ügyeket bocsásd a bírák elé, akikre bízva vagyon, hogy törvény szerint iga
zítsák el azt.” Valójában azonban Werbőczy Tripartituma az, amely szépen és ki
merítően szól - korát meghaladva - ezen gondolatokról. így például:
Az igazság ugyanis az az állandó és örökkétartó akarat, a mely mindenkinek a maga jo

gát megadja. Még pedig nem mindenkor a cselekedetekre, hanem az indulatra nézve is.
Mert az igazság a léleknek állapotja és az elmének indulatja, melynek alapján valakit igaz
ságosnak mondunk; mikor tudniillik kedvezés és személyválogatás nélkül tartja, a meny
nyiben rajta áll, akárkinek a maga jogát megadni.... Mert, Szent Gergely bizonyságtétele
szerint, az emberi dolgokban a legfőbb jó: az igazságnak gyakorlása és mindenki jogának
megvédelmezése.... Az igazság pedig kétféle; tudniillik: természeti és törvényi. A termé
szeti az az állandó és örökkétartó akarat, a mely, (a mint előbb mondám) mindenkinek
a maga jogát megadja. És e nélkül senkié sem lehet Istennek országa. Törvényinek pedig
mondjuk a törvényt, mely gyakran változik, mely nélkül sem nemzetek, sem országok so
káig fönn nem állhatnak. Innen azt is, hogy valami igazságos, kétféleképen értjük: egy
szer magánál a dolog természeténél fogva, a mit természeti jognak mondunk; máskor az
emberek közt létesült valamely megállapodásnál fogva, a mit tételes jognak nevezünk.
.. .Mert minden jog törvényekből és szokásokból, azaz: írt és nem írt jogból áll.
Még számos példa lenne hozható, ám inkább említsük a Csemegi-kódexet, amely rög
vest 1. §-ában deklarálta a nullum erimen elvet: „Bűntettet vagy vétséget csak azon
cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánít. Bűntett vagy vétség miatt sen
ki sem büntethető más büntetéssel, mint a melyet arra, elkövetése előtt, a törvény meg
állapított.” Angyal is foglalkozott a törvényesség elvével, igaz, igen pragmatikusan.
Idézi azon királyi kúriai döntéseket, amelyek egyrészt kimondták, hogy a proletár
diktatúra (Tanácsköztársaság) alatt elkövetett bűncselekmények is a Btk. alapján nyer
nek elbírálást, illetve a forradalmi intézkedések a törvények uralmát nem szüntették
meg. A legalitás jelentősége az 1990-es rendszerváltást követően vált nyilvánvaló
vá, így ekkor került a vizsgálódás hazai középpontjába újra. A kérdés ezen része azon
ban már a hatályos jogot érinti, így ott tárgyaljuk.
2. Nemzetközi kitekintés; a legalitásról általában
Mielőtt nekilátnánk a legalitás és az anyagi büntetőjog viszonyának ismertetéséhez

tisztázni kell, hogy mi az összefüggés két kifejezés, a rule oflaw (a jog uralma, jog
államiság, jogbiztonság) és a „legalitás” között. A rule of law és a „legalitás” sok
szor szinonimákként jelennek meg.109 Noha nincs lényegi oka, hogy ez miért ne le
hetne így, a terminológiai tisztaság érdekében e tankönyvben ajogbiztonság kifejezést
akkor fogjuk használni, ha egy egész jogrendszerre utalunk, míg a legalitás kitétel
lel a jog uralmának a büntető anyagi jogban való alkalmazandóságát jelöljük. Ezzel
nem azt mondjuk, hogy a legalitás más definíciói hibásak, sőt, például a büntetőel
járás tanai építenek a legalitás más értelemben vett eszméjére.
A büntetőjogi normák legalitásának elve szorosan kapcsolódik az alkotmányos
sághoz is, de nem ekvivalens vele.110 A tágabb értelemben vett alkotmányosság
109 Például Allan felváltva hasznába a fenti fogalmakat, amikor Fuller és Ráz elméleteiről ír. Allan: Law, liberty,
and justíce... 23-24. o. Később azonban rámutat, hogy a két kifejezés nem azonos, mert a legalitás „nem
azonos a racionalitással, és kevésbé igazságos, mint a méltányosság”. Erre tekintettel a jog uralma (rule
oflaw) szerinte a legalitást és a méltányosságot foglalja magában. Uo. 30. o.
110 Bragyova András: Az igazságtétel legalitása. In Lamm Vanda (szerk.): Visszamenőleges igazságszolgálta
tás. Budapest, 1992. 70. o.
Az anyagi büntetőnormák legalitása (törvényessége) 67
magában foglalja a legalitást, és mivel az Alkotmány (Alaptörvény) olyan jogi ga

ranciákat tartalmaz, melyek kihatással vannak a jogrendszer formájára és tartalmá
ra, a legalitás áthágása mindig az alkotmány megsértésével jár.
A jogbiztonság eszméje nemcsak nélkülözhetetlen alappá vált, amelyre a jogtu
dományi elméletek felépítik a jogrendszert, hanem egy olyan alapvető értékké és kö
vetelménnyé fejlődött, amelyet nemzetközi eszközökkel védenek és támogatnak.
Mára a legtöbb jogrendszer alkotmányának részévé vált.
A rule oflaw definiálásakor gondot okoz, hogy nagyon nehéz olyan meghatáro
zást találni, amely túlmutat egy tisztán formális felfogáson, hiszen egy formális kon
cepció. amely csak arra szolgál, hogy a jogalkotó parancsait megkülönböztesse min
denki máséitól, nem kínál komoly értéket az alkotmányelmélettel foglalkozó
szakember számára.111 Már Dicey rule oflaw fogalma, melyet három fo elemből al
kotott - a) a jog szupremáciája az önkényuralommal szemben, b) a törvény előtti
egyenlőség, c) az alkotmány az ország „közönséges” jogának terméke112 -, is tar
talmaz anyagi jogi (igazságossági) értékeket.113
Hayek szerint a helyes magatartás szabályainak kidolgozása maga után vonja
a jogszabályok és a várakozások közötti állandó interakciót: mialatt új szabályokat
fektetnek le a meglévő elvárások védelmében, minden új szabály is új elvárásokat te
remt. Hayek koncepciójának egyik sarokköve az emberek elvárásainak védelme
mint a jog alapja.114 Hayek véleménye a jog uralmáról általános elismerésre talált.
Ráz úgy említi Hayek rule oflaw definícióját, mint ennek az eszmének az egyik leg
meggyőzőbb és legvilágosabb megfogalmazását:
Minden technikai Összefüggéstől megfosztva a jog uralma azt jelenti, hogy a kormány
zatot minden cselekedetében rögzített és előzetesen kihirdetett szabályok kötik - szabá
lyok, melyek lehetővé teszik, hogy tisztán előre láthassuk, miként fogja a hatalom adott
körülmények között kényszerítő erejét használni, és személyes ügyeinket ennek ismere
tében tervezhessük.115*
2
1.1 Allan: Law, liberty, and Justice... 20. o.

1.2 Dicey, Albert Venn: An introduction tothe studyofthe law ofthe Constitution. 1Oth ed. Basingstoke, 1959.
202-203. o.
’13 Hasonlóképpen e doktrínának az Amerikai Ügyvédi Kamara (American Bar Association - ABA) által meg
fogalmazott definíciója is tartalmaz szubsztantív értékeket. Eszerint „ 1. a jogelveken alapuló kormányzat,
2. a megfelelő jogi hatalommal felruházott intézmények, 3. ezen intézmények által alkalmazott azon jog
elvek, melyek a jogi eljárásokban alkalmazást nyernek - együtt szolgálják az egyéneknek a társadalom ál
tal, az államhatalom korlátozásával biztosított alapvető érdekeinek védelmét”. A. B. A. Committee Rep’t,
Inter'l Comm. of Jurists (1958).
’,‘l Hayek: Law, tegis/ation and liberty... 102. o.
1,5 Ráz: The Authority of Law. 210. o., melyben idézi Hayeket. Lásd Hayek, Friedrich Augustvon: Theroadto
serfdom. London, 1944. 54. o.
Ráz rámutat: a rule oflaw eszméje azt jelenti, hogy életünket rögzített, megismer
hető és egyértelmű szabályok irányítják.116 Ha ezt összevetjük Rawls érvelésével, mi
szerint a jogrendszer közös szabályok kényszerítő rendje, melyeket észszerű em
bereknek címeztek azzal a céllal, hogy magatartásukat szabályozzák, arra
a következésre kell jutnunk, hogy ha ezek a szabályok igazságosak, akkor észszerű
elvárásokat kell előidézniük.117 Hayekkel egyetértésben elfogadjuk, hogy az egyik
pillér - amire a jog szerkezete épül - a kiszámíthatóság. Ez az előreláthatóság
(kiszámíthatóság) a jog egyik legfontosabb kútfője kell, hogy legyen, melynek cél
ja a bizonytalan jövő megkötése, már ami az emberi magatartásokat illeti. Tehát, ha
az előreláthatóságot tagadjuk, az nem azért káros, mert más jogokat vagy sza
badságokat csorbíthat, hanem azért, mert a jogot valódi céljától fosztjuk meg.1 IR
Ráz szemléletében a rule oflaw doktrínája formális értelmű, ennek megfelelően al
kalmasnak kell lennie arra, hogy az alárendeltek életét irányítsa.119 Nyolc elvet sorol
fel, melyek a rule oflaw eszméjéből nyerhetők, ezek közül a következőket emelnénk
ki: i) a jogszabályoknak a jövőre kell irányulniuk, azaz exnunc hatályúnak, egyértel
műnek kell lenniük, és ki kell hirdetetni őket; ii) a jogszabályoknak viszonylag állan-
dóaknak kell lenniük; Hí) a természetes igazságosság szabályait be kell tartaniuk.120
A Rawls által kialakított igazságosság-fogalom két alapelvből áll: i) minden sze
mélynek egyenlő joga van a másokéval összeegyeztethető, legkiterjedtebb alapsza
badságra és ii) egyenlőség mindenkinek, mind a társadalmi élet alapszabadságaiban,
mind pedig a társadalmi javak más formáinak elosztása során.121 Rawls tehát egyet
ért Hayekkel mikor megjegyzi, hogy „amikor ezek a szabályok igazságosak, jogos
várakozásokat alapoznak meg ... az emberek bízhatnak egymásban, és jogosan til
takozhatnak. ha várakozásaik nem teljesülnek be”.122 Rawls legelső megállapítása
a szabadság általános jellemzése során a következő: „a társadalmi intézmények leg
főbb erénye az igazságosság”,123 majd feltételezi, hogy „minden ember birtokol egy
bizonyos, az igazságosságra alapozott sérthetetlenséget, aminél még a társadalom egé
szének jóléte sem lehet fontosabb”.124 „Ezért egy igazságos társadalomban az
'16 Ráz: The Authority of Law. 214-215. o.

1,7 Rawls, John: A theory of justíce. Oxford, 1973. 235. o. Vö. Allan: Law, liberty. and justíce... 26-28. o.
118 Ezen érvelés nem zárja ki eleve további sérelmek elismerését. Mint korábban már utaltunk rá, Fuller he
lyesen állapítja meg, hogy „Az ember cselekedeteit nem kihirdetett vagy visszaható hatályú törvények alap
ján elbírálni, vagy valakit annak megtételére utasítani, ami lehetetlen, annyi, mint közvetíteni felé az em
beri önmegvalósítás iránti közönyünket." Fuu.ER:The morality oflaw. 162. o.
1,9 Ráz: The Authority of Law. 210-229. o.
120 Uo. 214-219. o.
121 Rawls: A theory of Justíce. 60-61. o.
122 Uo. 235. o.
123 Uo. 3. o.
124 Uo.
egyenlő polgárság szabadságjogai vitán felül állnak.”125 Ezzel úgy tűnik, azt állít
ja Rawls, hogy az emberek egyenlősége primer előfeltétel, mely vitathatatlan és
az igazságosság alapjául szolgál. Az igazságosság így két egyenlőséget foglal ma
gában: (a) a szabadság egyenlőségét és (b) a társadalmi javak más formáinak
egyenlőségét.
Arról az állításról, hogy a rule oflaw két elvre épül - a kiszámíthatóságra és az
egyenlőségre - még szó lesz a legalitással kapcsolatban. Csakugyan, a félreértések
többsége a büntetőjog és a jog uralmának kapcsolatát illetően abból a zavarból szár
mazik, amely a szakirodalomban megfigyelhető a rule oflaw és a legalitás különböző
alelveinek, valamint ezek igazolásainak tekintetében. Ez a sokféleség a későbbi fej
tegetéseink során nyilvánvalóvá fog válni. Elsődleges feladatunk ezért a legalitás azon
alelveinek definiálása, melyek általános és univerzális érvényüeknek tűnnek, külö
nös tekintettel a büntetőjog legújabb fejleményeire.
3. A hatályos jog
a) A legalitás szerkezete; anyagi és formális legalitás (a törvényesség elve)......................................... 69

b) A legalitás alelvei és tartalma............................................................................................................................ 71
c) A legalitás alelveinek belső kapcsolatai ......................................................................................................... 77

d) Az egyenlőség elve.............................................................................................................................................. 79
e) A formális és anyagi legalitás............................................................................................................................81
f) Az előreláthatóság (és a búnösségi elv)......................................................................................................... 82
g) A szükségesség! teszt...................................................................................................................................... 88
h) Az anyagi igazságosság.................................................................................................................................... 90
0 A legalitás (törvényesség) egyéb esetleges részei .................................................................................. 108
a? A legalitás szerkezete; anyagi és formális legalitás (a törvényesség

elve)
Btk. 1. § (1) Az elkövető büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet
megállapítani, amelyet - a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján
büntetendő cselekmények kivételével - törvény az elkövetés idején büntetni rendelt.
(2) Bűncselekmény elkövetése miatt nem lehet olyan büntetést kiszabni vagy intéz
kedést alkalmazni, amelyről törvény az elkövetés - vagy a 2. § (2) bekezdés alkal
mazása esetén az elbírálás - idején nem rendelkezett.
125 Uo. 4. o.
A legalitás fogalmánál nem lehetséges valójában a hatályos jog és a nemzetközi, kül

földi fejlődés elhatárolása.126 Mivel általános jogelvről van szó, a nemzetközi ten
denciák közvetlen hatást gyakorolnak a magyar jogelméletre, arról nem is beszélve,
hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) döntései kötelezőek Magyarországra.
Először az „anyagi” és a „formális” legalitás fogalmait kell meghatározni. A bünte
tőjog tekintetében az anyagi és a formális legalitás kétféle módon értelmezhető. Az
egyik szerint a formális legalitás alatt azok az alkotmányos alapelvek értendők,
amelyek a büntetőjogi eljárásra vonatkoznak, szemben az anyagi legalitással,
amely az anyagi büntetőjoggal kapcsolatos alapelveket foglalja magában (a).127
Létezik a formális és anyagi legalitás kettősségének egy másik értelmezése. Ráz
értekezésében például a jogállamiság tana csak mint formális követelmény jelenik
meg: a jognak képesnek kell lennie, hogy alanyai viselkedését irányítsa. Szerinte ez
nem állít követelményeket a jog tartalmára vonatkozólag.128 így véleménye jól pél
dázza a formális és anyagi legalitás második értelmezésé szerinti formális legalitás
felfogást. Röviden tehát, a jogállamiság formális jelentése (amely így szinonim
a legalitással) úgy értelmezhető, mint a jogszabályoknak megfelelő jog általi kor
mányzás (b).129
Ashworth ezt a felfogást mint a jogállamiság szükebb jelentését jellemzi.130
A formális igazságosságot abban látja, hogy hasonló esetek hasonló elbírálást ér
demelnek (stare decisis),131 de megjegyzi, hogy a formális igazságosság az anyagi
értékekhez kapcsolódik, melyeket a jognak az anyagi legalitás terén képviselnie kell.
A legalitás mint jogelv és a politikai alapelv elkülönítése az igazságosságtól, azaz
a formálissal szemben a tartalmi (anyagi) értékektől, már nem összeegyeztethető a bün
tetőjog fejlődésével sem nemzeti, sem nemzetközi szinten, és az igazságosság fogalma
nem csak a terhelt javára (in favorem), de kárára (in malem partém) is alkalmazan
dó. Az erkölcsi alapelvek részévé válnak a legalitásnak, és bár a formális és anya
gi oldalt el kell egymástól különíteni, a legalitást nem lehet ma már csak a for
mális jelentésére szorítani (c).132
126 Áttekintésül lásd Geller: Legalitás a vádpadon. 35-64. o.

127 Lewish, P.: Verfassung und Strafrecht. Verfassungsrechtliche Schranken dér Strafgesetzgebung. Wien, 1993.3. o.
128 Allan: Law, liberty, and justice... 23. o.
129 Dicey: An introduction tothestudy ofthelawoftheConstitution. 202. o.; Bradley, A. W. -Ewing, K. D.-Bates,
T. StJ. N.: Constitutional and administrative law. 11th ed. London - New York, 1994.72. o„ 100-103. o.; Smith,
S. De - Brazier, R.: Constitutional and administrative law. 7th ed. London - New York, 1994. 18. o.
130 Ashworth, A.: Interpreting criminal statutes: a erisis of legal'ity? Law Quarterty Review, (107) 1991.440. o.
’3’ Uo.
132 Allan a jog és a (szatöpolitika (policy) közötti különbségről beszél, amelyet kapcsolatba hoz a Hayek által
tett különbséggel a nomos (az éppen aktuális vezetés szabályai) és a theseis (adott feladat végrehajtását
A legalitás alapelvének tehát általában (és különösen a büntetőjog legalitásának)

van egy másik oldala: az anyagi legalitás. Hall szavaival élve: „olyan elvcsoport, ame
lyen minden büntetőjogi norma alapul, és amely szerint értelmezhető”.133 Ezek az el
vek kötelező alapot szolgáltatnak a büntetőjog-gyakorlatnak épp úgy. persze mint az
egész j ogrendszemek.
b) A legalitás alelvei és tartalma
Az irodalomban igen eltérő nézetek találhatók arról, hogy melyek is ezek az alapel
vek, így érdemes röviden áttekinteni bizonyos szerzők álláspontját.
T. R. S. Allan szerint a büntetőjog terén a legalitás megegyezik a nullum crimen
elvével,134 és alelvei a következők: a) a visszaható hatály tilalma, b) pontos megfo
galmazás, c) az analógia tilalma.135 d) a vétkesség szükségessége.136 Ashworth
a) a formális igazságosságot (hasonló esetek hasonló elbírálása), b) a szerzett jogok
tiszteletben tartását, c) a visszaható hatály tilalmát, d) a maximális pontosságot, e) az
igazságos elbírálást és j) az ártatlanság vélelmét tekinti a tágabb - azaz anyagi -
értelemben vett jogállamiság (legalitás) részének.137 Ezen értékek elfogadása jellemzi
az általa idealistának nevezett álláspontot.138 Később megkülönbözteti egymástól a le
galitást és a jogállamiságot, és az anyagi legalitás három alelvének a következőket
tartja: a) visszaható hatály tilalma, b) maximális pontosság, c) és a megszorító jog
értelmezés.139 Ashworth a büntetőjog terén alapvető alkotmányos alapelvnek tartja,
hogy „a büntetőjog hatáskörét a törvényhozás határozza meg... és a büntetőjog tart
sa tiszteletben az alapvető jogokat és szabadságokat”.140 Szerinte a nullum crimen elve
meghatározó intézkedések) között. Aulán: Law, liberty, and justice... 6. o.; Hayek, F. A. von: Law, legisla-
tion and liberty: a new statement of the liberal prínciples of justice and political economy. Vols. l-lll. Lon
don, 1979. I. 126-127. o.; II. 34. o.; III. 109. o., 111-112. o.; Hasonlóan Dworkin különbségtétele alapelv
és (szak)politika közt segítséget nyújt a közjog természetének és határainak definiálásához. Átfogóan lásd
Dworkin, R. M.: Taking ríghts seriously (New impression, with a reply to critics). London, 1979.
133 Hall, J.: General prínciples ofcríminal law. 2nd ed. Indianapolis, 1960. 1. o.; Ashworth ezt a rule oflaw tá
gabb értelemben vett koncepciójának nevezi. Ashworth: Interpreting criminal statutes: a crisis of legality?
440. o.
,34 Allan: Law, liberty, and justice... 31. o.
135 Uo. 36. o.
136 Uo. 39. o.
137 Ashworth: Interpreting criminal statutes: a crisis of legality? 440. o.
'38 Erre a megközelítésre példa lehet Allan, T. R. S.: Legislative supremacy and the rule of law: democracy and
constitutionalism. Cambridge Law Journal, (44) 1985.111-143. o.; Allan: Law, liberty, andjustice... 20-47. o.
140 Ashworth, A.: Prínciples ofcríminal law. 2nd ed. Oxford - New York, 1995. 61. o.
megegyezik a legalitás és a jogállamiság elvével, ezt úgy határozza meg, hogy az a mi
nimum, amelynek megfelelően „az állampolgárt értesíteni kell a törvényről, mielőtt
annak alapján bárkit is igazságosan el lehetne ítélni annak megsértéséért, és mind
a törvényhozásnak, mind az igazságszolgáltatásnak tartania kell magát a jogállami
sághoz, azáltal, hogy az elkövetés idején még jogszerű magatartásokat nem krimi
nalizálnak”.141 Ezt követően megfogalmazza a következő alelveket: a) a visszaható
hatály tilalma, b) a maximális pontosság, c) megszorító jogértelmezés.142
Glanville Williams 1961-ben a következők szerint fogalmazta meg a legalitást:
„nem létezhet sem bűncselekmény, sem büntetés, csak biztos, előre meghatározott
törvényeknek megfelelően”;143 majd meghatározta annak négy ismérvét: a) pontos
ság, b) hozzáférhetőség, c) visszaható hatály tilalma, és d) megszorító jogértelme
zés.144 Továbbá, A. T. H. Smith (aki egyébként ellenzi a bírói jogalkotást) a legali
tás követelményeit a) a parlament szerepének tiszteletben tartásában,145 b)
a jogszabályi pontosságban,146 és c) a visszaható hatály tilalmában látja.147
Hall és Jeffries legalitásról kialakított nézeteiben - értelemszerűen - az Egyesült
Államok büntetőjogának értelmezése tükröződik. Elméletük - melyet Hall úgy jel
lemez, mint a bűnös magatartás büntetőtörvényben való meghatározásának követel
ményét148 - több alkoncepcióból áll. Hall úgy látja, hogy az első ilyen elv a) a jogi
analógiának a tilalma, mint az megtalálható a kontinentális büntetőjogban, de ez
a szabály a common law terén a bírói jogalkotásra és a kiterjesztő értelmezésre vo
natkozik, szemben a megszorító értelmezéssel.149 Hall alkoncepciókkal kapcsolatos
tipológiája nem teljesen egyértelmű, ami az alkoncepciók jellemzőinek összefonódá
sából150 következik: felsorolja a) a szavak eredeti, nyelvtani jelentéséhez való ra
gaszkodást,151 b) a megszorító értelmezést és c) a pontatlan jog tilalmát.152 Felhívja
továbbá a figyelmet a nullum crimen sine lege elvére is, amit a legalitás szinonimá
jának tekint. Végül szól a visszaható hatály tilalmáról, amely „a legalitás elvének alap
vető, időbeli hatályra vonatkozó feltétele”.153
141 Uo. 67. o.

142 Uo. 67-68. o.
143 Williams, G. L.: Criminal law: the generál part. 2nd ed. Holmes Beach, Florida, 1961.575-576. o. /
144 Uo. 578-591.0.
145 Smith, A. T. H.: Judicial law rraking in the criminal law. The Law Quarterly Review, (100) 1984. 46-47. o.
’46 Uo. 69. o.
147 Uo. 73.
148 Hall: General prínciples of criminal law. 35. o.
149 Uo. 35. o.
150 Uo. 38. o.
151 Uo.
152 Uo. 39. o.
153 Uo. 58. o.
Jeffries is hasonlóan határozza meg a legalitást, azaz, a nullum crimenneX azo

nosítja, amely alapján „elutasítja a bíró alkotta bűncselekményt”.154 Ugyanakkor sze
rinte ez csak egyike azoknak a doktrínáknak, amelyek előírják a bíróság és a tör
vényhozás viszonyát az anyagi büntetőjog terén.155 A Halinál említett további két
alapelvet elhagyja és helyettük a határozatlanság miatti érvénytelenség (void-for-
vagueness) elve szerepel, amely megtiltja, hogy a jogalkotó átruházza törvényhozói
hatalmát a bíróságokra úgy, hogy nagyon tág normaszöveget fogalmaz meg, ame
lyeket a bíróságoknak szükségképpen ki kell egészíteniük a jogalkalmazás során. Vé
gül kiemeli a megszorító értelmezés kötelezettségét, amely a büntető jogszabá
lyok esetében előforduló bizonytalanság, kétértelműség esetén megköveteli,
hogy a legalitás alapján a bíró a terhelt érdekeit vegye figyelembe a döntésho
zatal során.156 Nézete szerint „a legalitás megtiltja egy bűncselekmény visszaható
meghatározását”.157 Felismeri a különböző alapelvek közötti kapcsolatokat, és rá
mutat, hogy a bizonytalanság doktrínája és a legalitás közötti kapcsolat az, hogy „az
a törvény, amelynek jelentését csak kitalálni lehet, a bűncselekmény meghatározá
sának tényleges feladatát a visszaható hatályú bírói döntésre hagyja”.158
A demokratikus legitimáció formális legalitási követelményén túl az EJEB
a „törvény” fogalmához két feltételt rendelt, amelyeket legjobban az első Sunday
Times v. Nagy Britannia ügyben (1979) fogalmazott meg. Ez azért fontos a jelen
gondolatmenet szempontjából, mert ebben az ítéletében fejtette ki az EJEB, hogy mit
tekint egyáltalán „jogi normának”, vagyis mi kell ahhoz, hogy egy norma az Euró
pai Emberi Jogi Egyezmény (EEJE) szempontjából kötelezettségeket telepíthessen.
Számunkra ehelyütt csupán a második kritérium bír jelentőséggel. Eszerint
egy normát mindaddig nem lehet „törvénynek” tekinteni, amíg elegendő precizitással meg nem
fogalmazzák, és lehetővé nem teszik, hogy az állampolgár ehhez tudja igazítani magatartását:
képes legyen előre látni - ha szükséges, megfelelő tanács segítségével - a körülményekhez ké
pest ésszerű mértékig azon következményeket, amelyeket egy adott magatartás kiválthat.159
Nyilvánvaló, hogy az EEJE szerint akkor érvényesül a legalitás, ha a norma szöve

gének megértése bár jogi útmutatást igényel, de értelme azzal feltárható. Ugyanez igaz
154 Jeffries, J. C. Jr.: Legality, vagueness, and the constitution of penal statutes. Virginia Law Review, (71)
1985. 189. o.
155 Uo. 189. o.
156 Uo.
157 Uo. 190. o.
158 Uo.
159 European Court of Humán Rights (Eur. Court H. R.), Sunday Times v. United Kingdom (1979), para. 49.
Robertson és Merrills megállapítja, hogy a Sunday Times-döntés e passzusa megfelel Dicey a rule of law
kapcsán kifejtett elképzeléseinek. Robertson, A. H. - Merrils, J. G.: Humán rights in Europe. A study of
the European Convention on Humán Rights. 3rd ed. Manchester - New York, 1993., 1997.
a common law-ra is, amihez gyakorlatilag csak jogi tanácsadás segítségével lehet fo
lyamodni. A Bíróság kiemelten foglalkozott ezzel a témával, amikor kijelentette:
„nyilvánvalóan ellentétes lenne az Egyezmény készítőinek szándékával, ha azt gon
dolnánk. hogy egy, a common law által meghatározott korlátozás nem »törvényben
meghatározott (...) ez megfosztaná a common law” államokat az ezen cikkek
(2) bekezdéseiben biztosított védelemtől, és „egyenesen az adott állam jogrendsze
rének gyökereire mérne csapást”.160
Az EJEE 7. cikke is tartalmazza a legalitás elvét, amely az Egyezmény pream-
bulumában kinyilatkoztatott jogállamiság egyik legfontosabb elemeként jelenik meg.
Az Egyezmény esetjogában ez azt jelenti, hogy csak már létező törvény alapján le
het elítélni és megbüntetni a vádlottat. Figyelemre méltó a Kokkinakis v. Görögor
szág (1993) eset, melyben a Bíróság kijelentette, hogy
az Egyezmény 7. cikkének (1) bekezdése nem csak a vádlott hátrányára tiltja meg a visz-
szaható hatály alkalmazását a büntetőjogban. Általánosan fogalmaz, így azt is kimond
ja, hogy csak törvény határozhat meg bűncselekményt, és írhat elő büntetést (nullum cri
men, nulla poena sine lege), valamint, azt az alapelvet, mely szerint nem lehet
kiterjesztően értelmezni a törvényt, ha az a vádlott kárára van, például analógia alkal
mazásával; ebből következik, hogy a bűncselekményt világosan kell a törvényben meg
határozni. Ezek a feltételek megvalósulnak, ha az egyén a vonatkozó rendelkezések szö
vege alapján, ha szükséges, akkor a bíróság értelmezésének segítségével, tudhatja, hogy
milyen tevékenységekért és mulasztásokért vonható felelősségre.161
Tehát az Egyezmény tartalmazza a) a visszaható hatály, b) a bírói jogalkotás, c) a szo

kásjog alkalmazása és d) az analógia tilalmát, valamint e) a büntetőjogi normák ki
terjesztő értelmezésének tilalmát, ha az a vádlott hátrányára van.
A német jogban a büntető jogszabályok úgynevezett „garancia funkciójának”
négy alapelve általánosan elfogadott: a) szokásjog útján nem születhet új büntetőjo
gi felelősség és szigorúbb büntetés, b) ez ugyancsak nem történhet meg analógia alap
ján, c) sem a törvények visszaható hatályú alkalmazása útján, d) a büntető jogsza
bályokat pontosan kell megfogalmazni.162 Ezen elvek alkotmányos alapja az
Alaptörvény [Grundgesetz (GG)] 103. cikk II. bekezdésében található, amely meg
határozza a legalitás büntetőjoggal kapcsolatos követelményeit.163
160 Eur. Court H. R„ Sunday Times v. United Kingdom (1979) A no. 30, para. 47.
161 Eur. Court H. R., Kokkinakis v. Greece (1993) A no. 260, para. 52.
162 Jescheck, H-H.: Lehrbuch des Strafrechts. Allgemeiner Teil. 3. Aufl. Berlin, 1978.90. o.; Roxin, C.: Strafrecht,
Allgemeiner Teil. Bánd I. 2. Aufl. München, 1992. 93-95. o.
163 Német Alaptörvény 103. cikk (2) bekezdés: „Egy cselekmény csak akkor büntethető, ha azt már törvény
az elkövetés előtt büntetni rendeli.".
Ez az alkotmányos premissza tartalmazza:

a) a pontos meghatározottság alapelvét (das Bestimmtheitsgebot; nullum crimen,
nulla poena sine lege certa),
b) az analógia tilalmát (das Analogieverbot; nullum crimen, nulla poena sine lege
stricta),
‘ c) a szokásjog alkalmazásának tilalmát (das Verbot von Gewohnheitsrecht; nullum
crimen, nulla poena sine lege scripta) és
d) a visszaható hatály tilalmát (das Rückwirkungsverbot; nullum crimen, nulla poena
sine lege praevia).164
Tehát a „nincs bűncselekmény törvény nélkül” alapelv a jogállamiság egyik alap
vető követelményének tekinthető, amely a StGB első szakaszában is helyet ka
pott.165
Magyarország Alaptörvényének számos kinyilatkoztatása és rendelkezése kap
csolatba hozható a büntetőjogi legalitással, annak valamely részét megfogalmazza:
Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság. ...

Nem ismeijük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett fel
függesztését. Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kom
munista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését.
B) cikk
(1) Magyarország független, demokratikus jogállam....
(3) A közhatalom forrása a nép.
(4) A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.
C) cikk
(1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik. ...
(3) Az Alaptörvény és a jogszabályok érvényre juttatása érdekében kényszer alkal
mazására az állam jogosult....
I. cikk
(1) AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tar
tani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.
(2) Magyarország elismeri az ember alapvető egyéni és közösségi jogait.
(3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapít
ja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték
védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan,
az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.
164 Roxin: Strafrecht Allgemeiner Teil 1992. 93-95. o.

165 Uo. 91.o.
(4) A törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapve

tő jogok, valamint őket is terhelik azok a kötelezettségek, amelyek természetüknél fog
va nem csak az emberre vonatkoznak....
II. cikk
Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi
méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg....
XV. cikk
(1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.
(2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, ne
vezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nem
zeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különb
ségtétel nélkül biztosítja...
XXVIII. cikk
(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely
perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság
tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.
(2) Senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíró
ságjogerős határozata nem állapította meg....
(4) Senki nem nyilvánítható bűnösnek, és nem sújtható büntetéssel olyan cselekmény
miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy - nemzetközi szerződés, illetve az
Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben - más állam joga szerint nem volt
bűncselekmény.
(5) A (4) bekezdés nem zárja ki valamely személy büntetőeljárás alá vonását és el
ítélését olyan cselekményért, amely elkövetése idején a nemzetközi jog általánosan el
ismert szabályai szerint bűncselekmény volt.
(6) A jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem
vonható büntetőeljárás alá, és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Ma
gyarországon vagy - nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meg
határozott körben - más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették
vagy elítélték.166
Ami Magyarország alkotmányos felépítését illeti, korábban az Alkotmány 2. § (1) be

kezdése - mely szerint ,,[a] Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam” -
értelmezése során az Alkotmánybíróság úgy vélte, hogy a jogállamiság alapclvét az
Alkotmány más rendelkezései pontosítják, de nem kielégítően, így az Alkotmány
bíróság feladata, hogy döntései során ezt az elvet kitöltse.167 Egyébként a magyar
166 Vö. Jakab András: Az új Alaptörvény keletkezése és gyakorlati következményei. Budapest. 2011.
167 9/1992. (I. 30.) AB hat.
büntetőjogról nagy vonalakban elmondható, hogy ugyanazokat az alapelveket fogadja

el, mint a német jog, nem véletlenül, hiszen mind a jogtudomány, mind pedig az Al
kotmánybíróság a német jog szerint orientálódott. E fentebb ismertetett alapelvek
a következő felsorolásban foglalhatók össze:
1) a visszaható hatály tilalma,

2) megszorító értelmezés,
3) az analógia tilalma,
4) a bűnösségen alapuló felelősség szükségessége,
5) a pontos meghatározás és a bizonytalanság tilalma,
6) tisztességes figyelmeztetés (fair labelling),
7) az ártatlanság vélelme,
8) a szerzett jogok tiszteletben tartása és az alapvető egyéni érdekek védelme,
9) hozzáférhetőség,
10) a parlament működésének tiszteletben tartása,
11) a szavak nyelvtani jelentéséhez való ragaszkodás,
12) a bírói kriminalizáció tilalma,
13) a szokásjog útján történő kriminalizáció tilalma,
14) a kétszeres értékelés tilalma.
c) A legalitás alelveinek belső kapcsolatai
A fenti felsorolásban tizennégy alapelv szerepel, amelyek jól tükrözik a jogelméletben

es gyakorlatban kialakult elveket. Mindazonáltal sokrétűségük lehetővé teszi a legali
tás átfogó jelentésének desztillációját. Eléggé világos ugyanakkor, hogy ami a bünte
tőjoggal kapcsolatos legalitást illeti, a jogtudományból és gyakorlatból a koncepciók
kaotikus sokadalma vezethető csak le.168 Azt kell tehát kitűznünk célul, hogy az alap
elveknek egy olyan rendszerét dolozzuk ki, amely nem kapcsolódik közvetlenül
a nullum crimen elv történeti fogalmaihoz, ugyanakkor mégis ezen alapelvek ontoló
giai okaira épül, nem pedig bármilyen más prejudikációra vagy prekoncepcióra.
Ashworth úgy gondolja, hogy a legalitás alapelvei, melyek szerinte a visszaható
hatály tilalma, a maximális pontosság és a megszorító jogértelmezés, két további ér
téket hoznak felszínre: azt a politikai értéket, miszerint a büntető szankciók korlátáit
egy választott törvényhozó testületnek kell meghatároznia, és azt a szociálpolitikai
:£8 Kloepfer, M.: DerVorbehalt des Gesetzes im Wandel. Jurísten Zeitung, (685) 1984.689. o.; Lehner, M.: Zűr
Bestimmtheit von Rechtsnormen. Neue Juristische Wochenschrift, (46) 1991. 893. o.; Papier, H-J. -
Möller, J.: Das Bestimmtheitsgebot und seine Durchsetzung. Archív des öffentlichen Rechts, (122) 1997.
177., 183-184., 199-209. o.
értéket, mely a tisztségviselők felelősségéről, és hatalmuk gyakorlásának ellenőrzé

séről szól.169 Míg az első érték egy demokratikus alapelv része, az utóbbi a jogálla
miság korábbi fogalmának újbóli kifejtése.
Észrevehető, hogy ezek közül az elvek közül néhány a törvényhozásra, néhány
az igazságszolgáltatásra vonatkozik, és vannak, amelyek mindkettőre.170 A bünte
tőjogi legalitás terén (törvény vagy esetjog) nélkülözhető a törvényhozói és az igaz
ságszolgáltatói funkció megkülönböztetése. Amikor a bíró rájön, hogy egy ügy el
döntése során legalább erősíti az általa helyesen alkalmazott norma tekintélyét, vagy
éppen precedens formájában új büntetőjogi normát hoz létre, neki is szem előtt kell
tartania azon alapelveket, amelyek a törvényhozót is korlátozzák, mikor új büntető
jogszabályt alkot. Ugyanígy, a törvényhozónak nem szabad arra hagyatkoznia, hogy
majd a bíróságok pótolják az általa hagyott hiányosságokat, mivel ezt éppen a lega
litás elve tiltja.171 Következésképpen a legalitás szerkezetének meghatározásakor az
alkalmazható alapclvekre vonatkozóan nem szabad szétválasztani ezeket a hatalmi
ágakat. Jeffries felsorolja azt a három tényezőt, amelyekkel általában ezen alapelveket
indokolni szokás:172 1) „Az első a népszuverenitás és a törvényhozás primátusáról
szól, melynek következtében illegitim a bírói jogalkotás.” 2) „A második tartalma az
előre nem kriminalizált magatartás büntetésének igazságtalan mivoltán alapul.
Az welözetes értesítés« (fair warning) és a »jogos fígyelmeztetés« is hasonló igé
nyeket mutat be.” 3) „Végül /védelmet nyújt/ a büntető jogszabály önkényes és disz
kriminatív alkalmazásával szemben, a jogi formalizmus eszközeként keretek közé
kényszeríti a korlátlan ítélkezést.”173
Úgy tűnik tehát, hogy az elveknek körülbelül három széles körben elfogadott in
dokolása létezik. Ez is mutatja, hogy lennie kell az elvek között belső kapcsolatnak.

170 A hagyományos kontinentális tipológia négy elve közül az első kettő (az analógia és a szokásjog tilalma)
a bíróságokhoz van címezve, míg a másik kettő (a visszaható hatály és a bizonytalan büntetőjogi normák
tilalma) a jogalkotónak szól. Vö. Jacobs, F. G. - White, R. C.: The European Convention on Humán Rights.
2nd ed. Oxford - New York. 1996. 162. o.; Nagy Ferenc: A nullum crimen/nulla poena sine lege alapelvről.
In Wiener A. Imre (szerk.): Büntetendóség, büntethetőség. Budapest. 1997.132. o.; Roxin: Strafrecht All
gemeiner Teil 1992. 95. o.
171 Smith: Judiclal law making in the criminal law. 68. o.; Ashworth hatalommegosztásnak nevezi azt, ha a Par
lament a jogszabály megalkotásakor bizonyos kérdéseket szándékosan megválaszolatlanul hagy és a bí
róságok feladata ezeknek a hézagoknak a kitöltése. Ashworth: Interpreting criminal statutes: a crisis of
legality? 422. o.
172 Krey, V.: Kelne Strafe ohne Gesetz. Einführung in die Dogmengeschichte des Satzes „nullum crimen, nul
la poena sine lege". Berlin - New York, 1983.129-138. o.; Nagy: A nullum crimen/nulla poena sine lege alap
elvről. 143-162. o.; Roxin: Strafrecht Allgemeiner Teil 1992. 93-94. o.; Willock, I. D.: The declaratory po-
wer - still indefensible. The Juridical Review, (97) 1996. 103. o.
173 Jeffries: Legality, vagueness, and the constitution of penal statutes. 201. o.
Szintén nyilvánvaló, hogy a legalitás egyik alapköve a jogbiztonság követelménye

(Gesetzesbestimmtheit, legal certainty), amely egyenesen következik a fentebb felso
rolt tizennégy elvből (kivéve persze a bűnösségen alapuló felelősség szükségességét,
az ártatlanság vélelmét, a szerzett jogok tiszteletben tartását és az alapvető egyéni ér
dekek védelmét, valamint a parlament működésének tiszteletben tartását).174 A jog
biztonság bizonyos értelemben megegyezik az előreláthatósággal: a visszaható hatály
tilalma azt a célt szolgálja, hogy az egyén előre láthassa a jogi kötelességeit. Hasonló
képp, a megszorító értelmezés biztosítja, hogy ne semmisüljenek meg azoknak az el
várásai, akik egy norma nyelvtani értelmezésében bíznak. Ugyanezt szolgálja az ana
lógia tilalma, a pontos meghatározás és a bizonytalanság tilalma. Az igazságos elbírálás,
a hozzáférhetőség, a szavak eredeti jelentéséhez való ragaszkodás, a bírói és a szokásjog
útján történő kriminalizáció tilalma szintén az egyéni elvárásokat védik.
Ezek közül az alapelvek közül néhánynak másfajta legitimációja is létezik, me
lyet A. T. H. Smith úgy ír le, mint a parlamenti funkciók jogtalan gyakorlását. A ha
talmi ágak elválasztásának doktrínáját tekinti a legalitás legjelentősebb igazolásá
nak.175 Míg az alább leírt demokrácia elve a fő oka a hatalmi ágak elválasztásának,
a demokrácia elvének az egyenlőség képezi az alapját. Ebből következik, hogy
a megszorító értelmezés, az analógia tilalma, a pontos megfogalmazás, a bizonyta
lanság tilalma, a szavak eredeti jelentéséhez való ragaszkodás, a bírói vagy szokás
jog útján történő kriminalizáció tilalma - mindezek a parlament működésének tisz
teletben tartásáról is gondoskodnak, és ezáltal biztosítják az egyenlőséget.
cD Az egyenlőség elve
A egyenlőség alapvető eszméjét, amely a legalitás a priori feltételeként szolgál, le

hetetlen és egyben szükségtelen itt igazolni vagy magyarázni. Ahogy fentebb látha
tó, minden további alapelv és doktrína ebből az eszméből származik, vagy ezt próbálja
védeni a lehetséges jogtalan korlátozásoktól. Dicey hangsúlyozza, hogy az egyenlő
ség eszméje a jogállamiság második jelentésének tekinthető: a jogegyenlőség a tiszt
ségviselők és a közönséges állampolgárok között azt jelenti, hogy a társadalom min
den rétege, mindegyik osztálya ugyanazon jog alá tartozik, amelyet a rendes bíróságok
alkalmaznak.176 Ezt az alapelvet elsőként természetesen az önkényesség sérti meg.
174 Vö. Papier-Möller: Das Bestimmtheitsgebot und seine Durchsetzung. 181. o.

175 Smíth: Judicial law making in the criminal law. 67. o.
'76 Dicey: An introduction to the study of the law of the Constitution. 193-194. o.: írott alkotmány hiányában
a rule of law elve Nagy-Britanniában egyfajta alkotmányként szolgál: vagyis a rule of law-t alkotó elvek
A bíróságok régóta rájöttek arra, hogy a törvényhozói önkényesség és a diszkrimi

natívjogalkalmazás ellen az úgynevezett kétértelmüségi vizsgálat (vagueness review)
és a megszorító értelmezés a legjobb fegyver.177
„A természetes igazságosság parancsai biztosítják a jogrend pártatlan és állandó
működését” - állítja Rawls.178 Mások szerint persze nem létezik kapcsolat a legali
tás és az egyenlőség között. Valójában Jeffries is ezen a véleményen van a formális
legalitást és az egyenlőséget illetően.179 Álláspontját azzal indokolja, hogy a formá
lis legalitás követelményeinek a rendkívül igazságtalan törvények is megfelelhetnek,
és példaként az apartheid jogszabályokat említi. Az természetesen igaz, hogy a tel
jes és egyetemes egyenlőség megvalósíthatatlan, ezért nem is lehet része a büntető
joggal szemben felállított követelményeknek. De nem is a teljes egyenlőség az,
amely a legalitás forrásául szolgál, és amely valójában, paradox módon, az egyik ele
mét is alkotja. Az egyenlőségnek másfajta formáit lehet, sőt, kell szem előtt tartani
a büntetőjogi normák tekintetében.
Ebben az összefüggésben az egyenlőségnek három típusa létezik: 1) egyenlő elő-
reláthatóság (a jog mindenki számára egyenlően hozzáférhető és megismerhető),
2) törvény előtti egyenlőség (a jog mindenkire egyenlően érvényes), 3) minden
kit egyenlő alapvető jogok illetnek meg. Ugyanakkor persze lehetetlen, hogy a jog
mindenki számára egyenlően előrelátható legyen, továbbá, tekintettel például a bün
tetés kiszabás komplex problémáira, vagy a fiatalkorúakkal és a felnőtt korúakkal kap
csolatos igazságszolgáltatás különbségeire, világos, hogy nem mindenki egyenlő a tör
vény előtt.180 Végül a jog nem feltétlenül biztosít egyenlő jogokat mindenkinek - ez
látható a homoszexuális kapcsolatok korábbi megítéléséből.181 Az egyenlőség típu
a mindennapi „common law”-ból erednek.; Allan: Law, liberty, and justice... 4. o. Az egyenlőség tehát a brit
alkotmány része.
177 Például Papachristou v. Jacksonville, 405 U.S. 156, 170 (1997). Ez azon esetek egyike, amelyekben alkot
mányellenesnek találták a túl általánosan megfogalmazott csavargásról szóló törvényeket, mivel azok diszk
riminatív jogalkalmazást tettek lehetővé. Jeffries: Legality, vagueness, and the constrtution of penal sta
tutes. 215. o.
178 Rawls: A theory ofjustice. 238-239. o. Dworkinnak a „jog integritásáról" szóló elmélete az egyenlőség vé
lelmén alapul. Allan: Law, liberty, and justice... 44-47. o.
179 Jeffries: Legality, vagueness, and the constitution of penal statutes. 213. o.x
180 Ashworth, A.: Sentencing and criminal justice. 2nd ed. London-Dublin-Edinburgh, 1995. 314-320. o.; Wa-
sik, M.: Emmins on sentencing. 3rd ed. London, 1998. 37-39., 43-44., 126-127. o.
’8' Az 1956-os szexuális bűncselekményről szóló törvény (Sexual Offences Act) 12. cikk (1), (1 A) és (1B) be
kezdései, valamint 13. cikke; Ashworth: Prínciples of criminal law. 346-347., 349-351., 357. o.; Smith, J.
C. - Hogan, B.: Criminal law. 8th ed. London-Edinburgh-Dublin, 1996. 492-494., 495-497. o.; Chief Met
ropolitan Stipendiary Magistrate, ex parte Choudhury (1991) 1QB 429, (1991) 1 All ER 306, DC; Smith-
Hogan: Criminal law. 732-735. o. Vö. 37/2002. (IX. 4.) AB határozat. Hatályos magyar büntetőjogunkban
érdekes módon éppen a heteroszexuális nemi kapcsolatokat érintő diszkriminatív szabály érhető tetten. így
sainak való megfelelés mérték kérdése, épp úgy, ahogy Ráz és Jeffries látja a formális
legalitás tekintetében.182 Az, hogy a teljes egyenlőség elérése lehetetlen, nem jelen
ti azt, hogy a büntetőtörvényeknek ne kellene egy minimumot követniük ahhoz, hogy
megfeleljenek a legalitásnak. Ezért tehát feltétlenül el kell fogadni, hogy ha az anya
gi büntetőjog célja „a formális igazságosság alapvető szabályainak” kifejezése,
a legalitást arra kell alapozni, hogy „az egyenlőség szabálya megköveteli az
egyenlő bánásmódot az egyenlőkkel, és a természetüknek megfelelőt az egyen
lőtlenekkel”.183
e) A formális és anyagi legalitás
A következőkben az alapelveknek egy új szerkezete kerül bemutatásra, amely meg

felel a fenti követelményeknek, és talán bizonyos mértékben hozzájárul azok megvi
lágításához. A legalitás alapja az emberek egyenlősége, mint egy a priori felté
telezés. Igazolása egyben annak a rendszernek a tagadása, amely létrejönne, ha az
egyenlőség nem létezne. A legalitás így két részből áll: formális (I.) és anyagi (II.)
legalitásból. Bár a formális legalitás itt nem kerül bemutatásra, a teljesség kedvéért
szükséges megemlíteni, hogy szintén két részre bontható: eljárási és anyagi for
malitásra. Az anyagi formalitásnak két további elve van: a demokrácia-elv és a ha
talmi ágak elválasztásának elve.
Az anyagi legalitás magában foglalja az előreláthatóságot, a szükségességi tesz
tet és az anyagi igazságosságot. Az elöreláthatóság tartalmazza a hozzáférhetősé
get - ami nem más, mint szellemi hozzáférhetőség a büntetőjogi normákhoz (érthe
tőség) és fizikai hozzáférhetőség a normákhoz, valamint a büntetőjogi normák pontos
megfogalmazottsága. A szükségességi teszt a kriminalizáció szükségességéből és
a kriminalizáció arányosságából áll. Végül az anyagi igazságosság megköveteli a bű
nösségen alapuló felelősség elvét és az abszolút jogok védelmét, azaz a kriminali-
zációs kötelezettséget.
a Btk. 199. § (2) bekezdése alapján, aki testvérével közösül, vétség miatt két évig terjedő szabadság
vesztéssel büntetendő. Figyelemmel arra, hogy büntetőjogi értelemben vett közösülés [vö. Btk. 459. §
(1) bek. 27. pont] csak egymástól különböző nemű személyek között jöhet létre, az említett törvényhely
valójában csak a testvérek közötti heteroszexuális kapcsolatok egy részét kriminalizálja, míg azonos
nemű testvérek viszonylatában bármilyen nemi cselekményt megenged, lévén ók büntetőjogi értelemben
egymással közösülni nem tudnak.
182 Ráz: The Authority of Law. 21. o.; Jeffries: Legality, vagueness, and the constitution of penal statutes.
213.0.
183 Lewish: Verfassung und Strafrecht. 160. o.
Az eljárási formalitás azokat a minimumkövetelményeket tartalmazza, amelyek

szükségesek egy büntetőtörvény megalkotásához és érvényességéhez. Ezen szabá
lyok megtartására a jogrendszer kötelezi saját magát, és magukban foglalják a tör
vényjavaslatok elfogadásától a hivatalos módon történő kihirdetésig tartó eljárások
előírásait.184
A demokrácia-elv alatt értendő a választott törvényhozó testület követelménye,
amely szoros kapcsolatban áll az egyenlőség eszméjével, mivel mindkettő esetében
szükség van arra, hogy „a nagykorú állampolgárok egyenlő mértékben szólhassanak
hozzá a jogalkotási folyamathoz: ma az általános választójog a jogállamiság központi
elemének tekinthető”.185 A demokrácia-elv alapvető jelentőségű minden olyan eset
ben, ahol bírói aktivizmusról van szó (ezalatt kiterjesztő értelmezés és bírói jogalkotás
értendő).186 A legalitás formális oldaláról nézve a demokrácia-elv megköveteli, hogy
a többség döntsön arról, hogy mely magatartások büntetendőek, és melyek nem.187
Ezt a követelményt a hatalmi ágak szétválasztása valósítja meg, mely szerint nem
a független és nem felelős bíróság, hanem a választott jogalkotó testület határozza
meg a büntetőjogi felelősséget, vagyis az ítélkezés alapja a „bárki akaratától függet
lenül létező törvény, melyet a független bíróságok fejlesztenek és érvényesíte
nek”.188 Még egy strukturális érv szól e felosztás szükségessége mellett: Locke jól
ragadta meg a hatalmi ágak elválasztásának alapvető jellemzőjét, amely ebben az ér
telemben a törvényalkotás általánosságának elvét szolgálja;189 míg a jogszabályok
általánosak, a bírói döntések mindig esetspecifikusak.
f) Az előreláthatóság (és a bűnösségi elv)
Az előreláthatóság a legfontosabb követelmény, amit egy normának teljesítenie kell. Az

előreláthatóság első feltétele a hozzáférhetőség, azon belül a fizikai hozzáférhe
tőség. Ez az elvárás hasonlóságot mutat az eljárási formalizmussal. A különbség
184 Angliát illetően lásd Bailey, S. H. - Gunn, M. J.: Smith and Bailey on the modem English legal system. 3rd ed.
London, 1996. 5. fejezet; Zanoer, M.: The law-making process. 4th ed. London-Dublin-Edinburgh, 1994.
4. fejezet; Németországgal kapcsolatban pedig Badura, R: Staatsrecht. München, 1986. F. fejezet.
185 Allan: Law. liberty, and justíce... 22. o.
186 Dworkin, R. M.: A matter of principle. Cambridge, Mass., 1985. 9-32.; Dworkin: Taking rights seriously. 81-
86. o.
187 Smith: Judicial law making in the criminal law. 58. o.
188 Hayek: Law, legislation and liberty... I., 85. o. Vile, abból kiindulva, hogy a Parlament az angol polgárháború
alatt visszaélt a hatalmával, rámutatott, hogy a Parlament ugyanolyan zsarnok tud lenni, mint egy király.
Hayek: Law, legislation and liberty... 111., 20. o.; Vile, M. J. C.: Constitutionalism and the separation ofpo-
wers. Oxford, 1967. 43. o.
189 Idézi Allan: Law, liberty, and justíce... 48. o.
Az anyagi büntetőnorm ák legalitása (törvényessége)
1. ábra. Legalitás
abban rejlik, miszerint elképzelhető, hogy adott törvényt az összes szükséges alaki
szabály betartása mellett alkottak meg, ugyanakkor a tényleges törvény mégsem el
érhető azok számára, akiket érint. Erre a legkézenfekvőbb példa azoknak a szemé
lyeknek a védelme által előhozott egyik érv, akiket az 1990-es évek végén, 2000-es
évek elején vádoltak meg Magyarországon az 1949-es Genfi Egyezményekben ta
lálható (emberiesség elleni) bűncselekmények elkövetésével.190 Az Egyezmények
ugyan a belső jog részévé váltak, de nem lettek megfelelően kihirdetve, így nem vol
tak 1956-ban gyakorlatilag hozzáférhetőek.191 Jelenleg az Alaptörvény is számos for
mális szabályt tartalmaz. így például a 6. cikk (3) bekezdése szerint ,,[a]z elfogadott
törvényt az Országgyűlés elnöke öt napon belül aláírja, és megküldi a köztársasági
elnöknek. A köztársasági elnök a megküldött törvényt öt napon belül aláírja, és el
rendeli annak kihirdetését.” A Jat. hasonlóképpen megannyi formális rendelkezést ír
elő, többek között a 25. § (1) bekezdése kimondja, hogy „Magyarország hivatalos lap
ja a Magyar Közlöny. A Magyar Közlönyt a kormányzati portálon történő elektro
nikus dokumentumként való közzététellel kell kiadni, melynek szövegét hitelesnek
kell tekinteni.” Továbbá a 26. § (1) bekezdés deklarálja a következőket: „A jogsza
bályokat az önkormányzati rendelet kivételével a Magyar Közlönyben kell kihirdet
ni.” Az olyan jogszabály (nem norma), amely ezeknek a formális követelményeknek
nem felel meg, nem tartalmazhat büntetőjogi rendelkezést a legalitás elve szerint.
Ami a szellemi hozzáférhetőséget (érthetőséget) illeti, egy büntetőjogi norma hi
ába hozzáférhető fizikai értelemben, hiába nem visszaható hatályú stb., mégsem ad
választ arra a kérdésre, hogy egy bizonyos eset a hatálya alá tartozik-e, vagy sem, ha
érthetetlen a megfogalmazása. Ez az elv, azaz, hogy a büntetőnorma érthető legyen,
két követelményen nyugszik: egyrészt nem lehet túl tág a diszpozíció által adott meg
fogalmazás, viszont a pontosság az átlagember (átlagjogász) általi megértés rovásá
ra sem mehet. Paradox módon, a túlságosan pontos, technikailag részletezett, a pon
tosság igényének végletes kielégítésére törekvő meghatározás nem biztos, hogy
megfelel az elöreláthatóság követelményének, hiszen csak egy kis szakértői csoport
számára lesz a norma tartalma valóban értelmezhető. Sajnos azonban ez a konflik
tus nem mindig feloldható. Jó példa erre a háborús bűncselekmények között az elöl
járó vagy hivatali vezető felelőssége (Btk. 159. §) vagy éppen a költségvetési csalás
(Btk. 396. §).
A pontos megfogalmazottság - „világos és egyértelmű megfogalmazás” a magyar
Alkotmánybíróság szavaival [11/1992. (III. 5.) AB hat.] mint az elöreláthatóság
része, általánosságban a világos, ellentmondástól mentes és nem visszaható hatályú
190 Például Legfelsőbb Bíróság Bfv.X.713/1999/3.; Bfv.X.207/1999/5.; Bfv.X.787/1999/3.

'91 53/1993. (X. 13.) AB hat.
szabályok igényét jelenti. így tehát a visszaható hatály tilalma valójában az elöre-
láthatóság feltétele, a hozzáférhetőséggel és a jogbiztonsággal együtt. Létezik még
egy állandó eleme: a jogban végbemenő sűrű változtatások lehetetlenné teszik a jog
követést: „Minden döntés, amely változtat az aktuális jogon, bár néhány esetben iga
zolást nyer, aláássa a jog egészének a stabilitását.”192
Már utaltunk az EJEB gyakorlatára, mely a magyar büntetőjog forrása, mint alá-
vetéses nemzetközi ius cogens. Itt azonban egy kicsit részletesebben kell foglalkoz
nunk az idevágó joganyaggal. Az EEJE a 8-11. cikkei (2) bekezdéseiben fejti ki azon
feltételeket, amelyek szerint az állam korlátozhatja az ugyanezen cikkek első be
kezdéseiben leírt és védett jogokat (magán- és családi élet tiszteletben tartásához való
jog, gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság, véleménynyilvánítás szabadsága,
gyülekezés és egyesülés szabadsága). Ezen korlátozások megengedettek:
[e] jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avat
kozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbizton
ság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelő
zése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak
védelme érdekében szükséges.
Rendkívül röviden leírva a „törvényben meghatározott” (prescribed by law) kon

cepció azt jelenti, hogy az államnak minimumként meg kell indokolnia a védett jo
gokkal kapcsolatos korlátozást az erre felhatalmazó specifikus jogszabályban.
A „törvényben meghatározott” fogalommal kapcsolatos judikatúra vizsgálata le
hetővé teszi a választ a legalitás és az egyezményi jog alá tartozó büntetőjogi norma
címzettje közötti összefüggéssel kapcsolatos kérdésekre. Az EJEB a törvényt, azaz
,jog”-ot olyan fogalomként értelmezi, amely normák széles körét fogja át, a delegált
szabályozástól az íratlan jogig. Ezt a megközelítést több kritika érte azért, mert
nem elégíti ki a formális legalitás követelményét: azaz, törvénynek tekint olyan nor
mákat is, amelyek demokratikus legitimációra nem támaszkodhatnak. A demokrati
kus legitimáció formális legalitási követelményén túl a Bíróság a Jog” fogalmához
két további feltételt rendelt, amelyeket legjobban a már említett első Sunday Times
v. UnitedKingdom (1979) ügyben fogalmazott meg. Az ugyancsak citált Kokkinakis
v. Görögország (1993) ügyben a Bíróság újra megfogalmazta a büntetőnormák pon
tosabb definíciójának az igényét, és csak azt fűzte hozzá, hogy ez akkor lehetséges,
„ha az egyén a vonatkozó rendelkezés megfogalmazásából - és ha szükséges, a bí
róság értelmezésének segítségével - tudhatja, hogy milyen tevékenységek és mu
lasztások teszik őt felelőssé”.
192 Allan: Law, liberty, and justíce... 33. o.

A német Alkotmánybíróság számos alkalommal hangsúlyozta, hogy „minden

kinek lehetőséget kell adni arra, hogy előre láthassa, mely magatartások tiltottak és
büntetéssel fenyegetettek”.193 A Sitzdemonstration- (ülősztrájk) ítéletben'94 az Al
kotmánybíróság megismételte azon megállapítását, miszerint az Alaptörvény 103.
cikk II. bekezdésében foglalt alkotmányos előírás megköveteli a törvényhozótól, hogy
olyan konkrét módon definiálják a büntetőjogi felelősség feltételeit, hogy a diszpo
zíciók (Tatbestand) alkalmazási területe és hatálya a szövegezésből (Wortlaut) kiol
vasható legyen, vagy legalább az értelmezés által felismerhető és felfedezhető legyen.
Az Alkotmánybíróság ezen elvnek két okot tulajdonított. Először is az átlag címzet
tet képessé kell tenni arra, hogy előre lássa, mely magatartás büntetendő és milyen
büntetés szabható ki rá. Másodszor, ez biztosítja, hogy a törvényhozó dönti el elő
zetesen, hogy mely magatartások érdemelnek büntetőjogi választ, és nem a bírósá
gok utólagosan. Mindazonáltal két korábbi esetre hivatkozva az Alkotmánybíróság
újra azt állította, hogy egy büntetőjogi norma pontosságát elsődlegesen a bűncse
lekmény (Tatbestand) definíciójának szövegezése (Wortlaut) alapján kell megítélni,
melynek a címzett számára felismerhetönek és érthetőnek kell lennie.195 A Bíróság
továbbá kifejtette, hogy
mivel a törvény értelmezés tárgya mindenkor és kizárólag csak a törvény szövege lehet,
ez jelenti a zsinórmértéket. A törvény esetleges szöveg-értelme (Wortsinn) a megen
gedhető büntetőjogi értelmezés külső határát jelöli [vö. BGHSt 4, 144. (148)]. Ameny-
nyiben, amint az bemutatásra került, az Alaptörvény 103. cikk II. bekezdése megköve
teli a címzett számára a büntetés vagy bírság alkalmazhatóságának felismerhetöségét és
elöreláthatóságát, akkor ez csak azt jelentheti, hogy a szöveg-értelmet az állampolgár né
zőpontjából kell meghatározni. (...) Hacsak nem az „értelmezés”, túllépve a szabály szö
veg-értelmét, a magatartás megbüntetésének eredményéhez vezet, mert akkor ennek
nem szabad az állampolgárt terhelnie.
Ebből egy másik értelmezési szabály is következik, nevezetesen egy kifejezés hét
köznapijelentésére épülő érvek prioritást élveznek a szűk szakmai rendszerből szár
mazó érvekkel szemben.
A Bíróság egy másik nézőpontból is foglalkozott az elöreláthatóság kérdésével
az úgynevezett berlini fal lövészek (Mauerschützen) ítéleteiben a bűnösség alapel
vének (Schuldgrundsatz) szemszögéből.196 A BGH (Német Szövetségi Legfelsőbb
Bíróság) az egyik berlinifallövész-dőntésben úgy találta, hogy a fegyver nélküli me
193 Lásd például a következő döntéseket: BVerfGE 78, 374 (382); 47.109 (120); 73,206 (234); 75, 329 (341).
194 BVerfGE 92, 1.
’95 BVerfGE 71, 115.
196 BVerfGE 95, 96.
nekülők folyamatos fegyvertüzzel történő szándékos megölése, akik - a tiltott ha

tárátlépés bűncselekményének nyilvánvaló elkövetésén kívül - egyébként ártatlanok
voltak, olyan szörnyűséged tett volt, mely alapján kimondható, miszerint a másik em
ber megölése tilalmának megszegése nyilvánvaló és felismerhető volt még egy kép
zetlen személy számára is.197 Bár helybenhagyta a BGH döntéseit, az Alkotmány
bíróság mégis kifogásolta a részletesebb indokolás hiányát a tekintetben, hogy miért
lett volna egy katona (határőr) - adott szocializációjának figyelembevételével - ké
pes arra, hogy kétség nélkül felismeije cselekedetei társadalomra veszélyességét (bű
nös voltát).
Az Alkotmánybíróság már korábban kimondta, hogy a büntetés a „szuverén hely
telenítő reakciója a bűnös (schuldhaftes) magatartásra”,198 amellyel törvénytelen ma
gatartásért az elkövetőt stigmatizálják.199 A „bűnösség nélkül nincs büntetés” alap
elv a büntetőjog tekintetében az emberi méltósághoz és az önmagunkért való
felelősséghez (Eigenverantwortlichkeit) való alkotmányos jogokban, valamint az
Alaptörvény (GG) 1. cikk I. bekezdésében, továbbá a 2. cikk I. bekezdésében meg
fogalmazott jogállamisági alapelvben gyökeredzik. Ezeket az alapelveket tisztelet
ben kell tartania a törvényhozónak a büntetőjog megalkotásakor. A bűnösségi elv
a 130. cikk II. bekezdés GG szférájába is elhelyezhető, mint annak egyik anyagi jogi
garanciája. Következésképpen a bűnösségi elvnek, mint az állam büntetőjogi hatal
mának mértékét lényegében definiáló elvnek, alkotmányos rangja van.200
A bűnösségnek a büntetőjogi rendelkezések elutasításán kell alapulnia. Ez azon
ban feltételezi a rendelkezések létezésének felismerhetőségét, amely nemcsak a ren
delkezés puszta létezését, hanem tartalmának felfogását is jelenti. Ha lehetetlen
megállapítani egy büntetőjogi norma normatív tartalmát a lehetséges szétágazó ér
telmezések nagy száma miatt, a magatartás objektív jogellenessége, amely mind
azonáltal megszegi a büntetőjogi normát, megszűnhet: „egy szabály egyértelműsé
ge hiányának megállapított magas foka megfosztja a normát jogi minőségétől”.201
A bűnösségi elv további összetevőit már a büntetőjog alapelvei körében tár
gyaltuk.
197 BGHSt39, 168.

198 BVerfGE 26. 186 (204); 45, 346 (351).
199 BVerfGE 20, 323 (331).
200 BVerfGE 80, 244 (255).
201 VfSIg 3130/1956.
g) A szükségességi teszt
Ami a büntetőjog legalitását illeti, az egyenlőség két további következményt von

maga után. Vitatott, hogy mások jogai csak valamely alkotmányos jog védelme ér
dekében korlátozhatók-e, és ha igen, akkor csak olyan mértékben, amennyire az
arányban áll a védendő jog értékével. Azt is ki kell azonban emelni, hogy ez a vita
Magyarországon eldöntetett, hiszen az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése kimondja
miszerint:
[a]z alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg.

Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védel
me érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az
alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható [I. cikk (3) bek.].
Úgy tűnik továbbá, hogy az is az egyenlőség elvéből következik, miszerint a bünte

tőjogi szankciók nemcsak a védett joggal kell, hogy arányosak legyenek, hanem
egyenlő mértékű szankció jár az egyenlő súlyú bűncselekményekért.202
Az ún. szükségességi teszt egyik formáját az Európai Emberi Jogi Egyezmény
szervei dolgozták ki.203 E teszt klasszikus megfogalmazása a Silver v. Nagy Britannia
(1983) esetben található,204 amelyben az EJEB a következőket állapította meg:
a) a „szükségesség” nem rokonértelmű a „nélkülözhetetlenséggel”, valamint nem ren
delkezik a „megengedhető”, az „általános”, az „észszerű” és a „kívánatos” szavak ru
galmasságával; b) a Szerződő Államok egy bizonyos, de nem korlátlan szabadságot
élveznek (az emberi jogok) korlátozása tekintetében, de az EJEB hivatott eldönteni,
hogy azok megfelelnek-e az Egyezménynek; c) ahhoz, hogy egy ilyen korlátozás
megfeleljen az Egyezmény követelményeinek, annak interalia, összhangban kell len
nie a sürgető társadalmi igényekkel, és arányosnak a kitűzött jogos céllal; d) az Egyez
ménynek a biztosított jogokkal kapcsolatos kivételekről szóló szakaszait megszorí-
tóan kell értelmezni.205
202 Jescheck: Lehrbuch des Strafrechts. Allgemeiner Teil. 20. o.; Roxin: Strafrecht Allgemeiner Teli 1992. 61-
62. o.: BverfGE 19, 343; BverfGE 23, 127 (133) skk.
203 Lásd a következő eseteket: Eur. Court H. R„ Handyside v. the United Kingdom (1976) A no. 24.; Eur. Court
H. R., Ottó Premlnger Institute v. Germany (1994) A no. 295. Lásd Wiener A. Imre: Constitution and cri
minal law. Acta Juridica Academiae Sclentiarum Hungaricae, 1997/1-2. 33-34. o.
204 Eur. Court H. R., Silver v. the United Kingdom (1983) A no. 61. Lásd Jacobs-White: The European Convention
on Humán Rights. 206-309. o.; Harris, D. J. - O'Boyle, M. - Warbrick, C.: Law of the European Conven-
tton on Humán Rights. London-Dublln-Edinburgh, 1995. 290-301. o.
205 Eur. Court H. R., Silver v. the United Kingdom (1983) A no. 61, para. 97.
A nemzeti jogok szintén kifejlesztették a saját szükségességi tesztjüket. Német

országban a rendőrséggel kapcsolatos jogszabályok elveiből fejlődött ki, és „Über-
maBverbot” néven vált ismertté e teszt. Ez az alapelv tartalmazza a szükségesség
(Erfbrderlichkeit) és az arányosság (Proportionalitat) követelményét.206 Ezek sze
rint a végrehajtó hatalom csak akkor avatkozhat be az egyéni jogokba, ha az veszély
elhárításához szükséges, és csak olyan módon, hogy a lehető legkevesebb sérelmet
okozza. Ezt az alkotmányos alapelvet később az Alkotmánybíróság is értelmez
te.207 A szükségesség követelményét különösen az alkotmányos szabadságokba tör
ténő beavatkozás esetében kell szigorúan venni.208 Ezek szerint az arányosság elő
írja, hogy a) az alkotmányos jog korlátozása megfelelő legyen a másik jog védelmére,
b) a korlátozás szükségszerű legyen, tehát ne legyen enyhébb módja a másik jog vé
delmének, c) végül szükebb értelembe véve is arányosnak kell lennie: tehát az al
kotmányos jogba való beavatkozás arányos legyen a védett alkotmányos joggal.209
Ezen a ponton példának szolgál a magyar AB döntése, amely alkotmányéi le
nesnek tartotta a közösség elleni izgatás [1978. évi Btk. 269. § (2) bek.] egy bizonyos
formáját, mivel indokolatlanul korlátozta a véleménynyilvánítás szabadságát.210
A magyar Alkotmánybíróság is a szükségességi tesztet vette alapul, az említett ügy
elbírálása során, ugyanakkor továbbfejlesztette azt:
[a]z állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és
szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más mó
don nem érhető el. Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem
elegendő, hogy az másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél
érdekében történik, hanem szükséges, hogy megfeleljen az arányosság követelményei
nek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya
megfelelő arányban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott
cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartal
mának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik, vagy ha a korlá
tozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan 211
Más szóval, alapvető jog korlátozása csak akkor lehetséges, ha a) a korlátozás szük
séges egy másik alapvető jog, szabadság vagy más alkotmányos érdek védel
méhez, b) az alkalmazott mérték alkalmas a cél eléréséhez, c) a cél fontossága
206 Badura: Staatsrecht. 84-85. o.

207 BVerfGE 30, 292 (316) skk; BverfGE 67. 157.
208 Badura: Staatsrecht. 85. o.
209 Uo. 85. o. Lásd még Lerche, R: Übermafi und Verfassungsrecht. Köln, 1961.
2,0 30/1992. (V. 26.) AB hat.
2,1 30/1992. (V. 26.) AB hat. III.2.2.
arányos a korlátozás okozta sérelmek mértékével, d) az alkalmazott korlátozás

a lehető legkisebb sérelmet vonja maga után.212 Ez a magyar Alkotmánybíróság
által kialakított szükségességi és arányossági teszt a büntetőjog alkotmányosságának
legfontosabb mércéjévé vált.
h) Az anyagi igazságosság
A természetjogi igazságosság elve beleillik a legalitás doktrínájába is.213 Allan

a tisztességes és nyilvános tárgyalás igényében, valamint a részrehajlás mellőzésé
ben látja fő jellemzőit214 Véleménye szerint „a legitim elvárások tana mostanra el
jutott arra a szintre, (...) hogy az eljárási és az anyagi igazságosság közötti határvo
nal elmosódott”.215 A fent említett struktúrában az igazságosság alapelve két részből
áll: az abszolút jogok védelmének elvéből (kriminalizációs kötelezettség), és a bű
nösségen alapuló felelősség elvéből. Az alábbiakban csak az abszolút jogok yédel-
méről szólunk, hiszen a bűnösség kérdését az arról szóló fejezetben részletesen tár
gyaljuk.
„Nem létezik olyan átfogó alapelv - mint például a bűnösségen alapuló felelős
ség - amely igazolhatná egy magatartás kriminalizációját ” - írja A.T.H. Smith.216
Még ha el is fogadjuk ezen állítás helyességét, létezik alóla egy kivétel. Az ún. ab
szolút jogokhoz (élethez, testi épséghez, szexuális szabadsághoz való jog) fűződő kri
minalizációs kötelezettség nemzetközi emberi jogi normákon alapul, azaz az állam
önkéntes alávetésén. A kriminalizációs kötelezettség tágabb, mint az abszolút jo
2.2 Geller: Haté speech in Hungárián criminal law. 159. o. A Bíróság az alkalmazott korlátozás alkalmassá
gát nem egyértelműen különálló feltételként hangsúlyozta, jóllehet elemzéséből ez következik. Jelen mű
bizonyos mértékben eltér Halmai koncepciójától, aki miközben ugyanezeket az elemeket sorolja fel a teszt
részeiként, az alkalmasságot a harmadik helyen említi. A Bíróság az alkalmazott eszközök alkalmasságát
mindig is a korlátozás szükségességének alapvető kérdését követően vizsgálta.: Halmai Gábor: A véle
ményszabadság határai. Budapest, 1994. 244. o. Halmai emellett párhuzamot von a Bíróság megállapítá
sai és az úgynevezett elméleti nézőpont között. Kiss véleményét idézi (Kiss János: Az abortuszról. Érvek
és ellenérvek. Budapest, 1992. 32. o.), aki a feltételeket az alábbiak szerint sorolja fel: a korlátozásnak
(a) észszerű okon kell alapulnia, (b) alkalmasnak kell lennie az adott jog védelmére, (c) szükségesnek kell
lennie, (dj csak a szükséges mértékig szabad terjednie. Az Egyesült Államokban az úgynevezett O'Brien-
teszt szolgál szükségességi tesztként a szólásszabadsággal kapcsolatos esetekben.
2.3 Vö. Allan művével, mely ugyanezt az észrevételt teszi a rule of law-val kapcsolatban. Allan: Law, liberty,
and justice... 28. o.
2.4 Uo. 28. o.
2.5 Uo.
2.6 Smith: Judicial law making in the criminal law. 58. o.
gok védelme. Ez utóbbi csak egyik eleme az állam kriminalizációs kötelezettsé

gének.
Az alkotmányos kriminalizációs (pönalizációs) kötelezettségek két formában
jelennek meg. Egyrészt ún. valós vagy materiális alkotmányos kriminalizációs kö
telezettségként, másrészt formális (eljárásjogi) kriminalizációs kötelezettségként.
A formális kriminalizációs kötelezettség a büntetőeljárási joghoz kapcsolódik, és azt
írja elő, hogy bizonyos súlyú joghátrány csak a büntetőeljárás által nyújtott ga
ranciák mellett szabható ki és alkalmazható.217 Vagyis például nem lehet olyan
törvényt hozni, hogy szabálysértési eljárás keretében életfogytig tartó szabadság
vesztést alkalmazhat a rendőrhatóság.
A materiális kriminalizációs kötelezettség lehet belső jogi (alkotmányos),
vagy nemzetközi jogon alapuló. Az a belső jogi kriminalizációs kötelezettség, ha
az állam magára ró kriminalizációs elvárást. így például a magyar Alaptörvény már
idézett szakasza a C) cikk (2) bekezdése szerint „Senkinek a tevékenysége nem irá
nyulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos bir
toklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és kö
teles fellépni.” E kriminalizációs kötelezettségnek tesz eleget a Btk. 254. és
255. §-aiban, a mikor büntetni rendeli az alkotmányos rend erőszakos megváltozta
tását és az alkotmányos rend elleni szervezkedést.
A nemzetközi jogon alapuló kriminalizációs kötelezettség az abszolút jogok
esetén a sértő magatartás büntetni rendeltségét és a büntetőjogi felelősségre vonást
írja elő az államnak. Itt erről annyit kell mondanunk, hogy három fajtája van e kri
minalizációs kötelezettségnek:
a) a nemzetközi ius cogensen alapuló kriminalizációs kötelezettség (például hábo
rús bűncselekmények, emberiesség elleni bűncselekmények, népirtás),
b) az Európai Unió büntetőjogából folyó kriminalizációs kötelezettség,
c) az EEJE-böl következő kriminalizációs kötelezettség:
cl) a szándékos emberölés kriminalizációja [Osman v. Nagy-Britannia (1998)],
c2) az erőszakos szexuális bűncselekmények kriminalizációja [CT? v. Nagy-Bri
tannia és SW v. Nagy-Britannia (1995)],
c3) a könnyű testi sértést vagy azt meghaladó sérülést okozó cselekmények kri
minalizációja [A. v. Nagy-Britannia (1998)].
2,7 Lásd például Eur. Court H. R,. Engel and Others v. Hollandia (1976); Öztürk v. Németország (1984).
és jogrendszer
B üntetőjog
2. ábra. Kriminalizációs kötelezettség

92
Az anyagi büntetőnormák legalitása (tórvenyessége) 93
A nemzetközi büntetőjog igen összetett jogág, hiszen átfedésbe kerülő jogágak

ból építkezik, amelyek nemcsak, hogy számos jogforrásra támaszkodnak, hanem
e jogforrások közül egyesek a nemzetközi jog, mások pedig a belső jog részei. Mára
általánosan elfogadottá vált, hogy a nemzetközi jog forrásait az ENSZ Nemzetközi
Bíróság Statútumának [Statute of the International Court ofJustíce (ICJ)] - amely
az ENSZ Alapokmányának mellékletét képezi - 38. cikk (1) bekezdése sorolja fel,
vagyis az ICJ forrásai konszenzuálisan meghatározzák a nemzetközi (alaki) jog for
rásait is. Bassiouni szerint azonban csak az első három alkalmazható a nemzetközi
büntetőjogban, azaz a nemzetközi egyezmények, a nemzetközi szokás és a civilizált
nemzetek által elismert általános jogelvek. A negyedik forrás, „a legkiválóbb publi
cisták tanításai” nem tekinthető a nemzetközi büntetőjog forrásának, hiszen ez a le
galitás elvét sértené.218 Ezzel a megközelítéssel szemben meg kell említeni, hogy szá
mos elvet a joggyakorlat hiánya miatt a nemzetközi büntetőjog területén is
a jogtudósok írásaikban dolgoztak ki. A nemzetközi büntetőjog normái az államok
ra nem mint szupranacionális (azaz nemzetek vagy államok feletti) jog kötelezők. Ter
mészetesen vannak nemzetközi intézmények, mint az ENSZ, vagy éppen az ENSZ
Biztonsági Tanácsa, amelyek rendelkezhetnek szupranacionális jellemzőkkel. Ebből
kifolyólag léteznek olyan normák is, melyek hasonlóan szupranacionálisaknak te
kinthetők. Ilyenek lehetnek esetleg a majd tárgyalandó ún. központi nemzetközi bűn
cselekmények, hiszen akár a Martens-klauzurára, akár a civilizált nemzetek által el
ismert általános jogelvekre mint jogforrásra vezetjük vissza e bűncselekményeket, ius
cogens és obligatio erga omnes jellegük annyira államok feletti, mint amennyire az
emberiség (emberiesség) jogai (les lois de l’humanité, laws ofhumanity) és a közös
lelkiismeret parancsai.
Az obligatio erga omnes és a ius cogens kettősségéről kell néhány szót ejteni. Az
obligatio erga omnes elvet a Nemzetközi Bíróság [International Court of Justice
(ICJ)] a Barcelona Traction-ügy\>en2x9 alakította ki, ám azóta nem jeleskedett annak
kifejtésében. E szerint az obligatio eiga omnes olyan állami kötelezettséget jelent,
amely az államot a nemzetközi közösséggel mint egésszel szemben kötelezi. Egy nem
zetközi norma pedig akkor éri el a ius cogens szintjét, ha általánosan elfogadottá vá
lik annak kötelező volta. Tehát például a területi szuverenitás elve ius cogensszé vált,
hiszen minden állam elfogadja az állam jogát, hogy kizárólagos joghatóságot gyako
roljon a területén. Erga omnes ugyanakkor azt jelenti, hogy ha például egy adott nem
zetközi bűncselekmény ius cogensszé vált, azaz mindenkire kötelező, ez a kötelezettség
218 Bassiouni, M. Ch.: Crímes Against Humanity in International Criminal Law. Dordrecht-Boston-London, 1992.
4. o.
' Case Conceming the Barcelona Traction, Light and Power Company Limited (Belgium v. Spain), Judgement
of 5th February 1970, ICJ Reports 1970, 3.
az államot az államok közössége irányában terheli. Azaz a ius cogensbói folyó kö
telezettség (obligatio) erga omnes-szé lesz. Ebből következik, hogy a népirtás nem
zetközi bűncselekmény volta ius cogens. és ebből folyik a mindenkire háruló köte
lezettség az elkövetők kiadatására vagy megbüntetésére.
Tény azonban, hogy a nemzetközi büntetőjog alkalmazása mindenképpen nem
zeti jogrendszerek együttműködését feltételezi, és ezért nemzetközi és nem nemze
tek feletti büntetőjogról beszélünk. Az úgynevezett Martens-klauzulát először az orosz
publicista Fjodor Fjodorovics Martens (1845-1909) javaslatára foglalták az 1899-es
II. Hágai Konvenció preambulumába, amely a szárazföldi hadviselés jogáról és
szokásairól szóló szabályokat tartalmazta. A klauzulát megerősítette a IV. Hágai Kon
venció ugyanerről a témáról. A szövege a következő:
[a]míg a háború jogáról egy teljesebb kódex nem készül, a Magas Szerződő Felek cél
ravezetőnek tekintik annak kijelentését, hogy az általuk elfogadott Szabályokban nem fog
lalt esetekben, a lakosok és a harcolók a civilizált nemzetek között kialakult alkalma
zásból, az emberiesség szabályaiból eredő nemzetek jogának elvei és a köz lelkiismeret
parancsainak védelme és irányítása alatt maradnak.
1907 óta a nemzetközi humanitárius jog fejlődése fordulópontjának tekintik e klau

zulát. Fél évszázaddal később az 1949-es Genfi Konvenciók 1977-ben elfogadott
I. és II. Kiegészítő Jegyzőkönyvei hasonló deklarációkat tartalmaznak. Az I. Kiegé
szítő Jegyzőkönyv 1. cikk 2. bekezdése szerint: „A polgári személyek és harcosok
a jelen Jegyzőkönyvben vagy más nemzetközi megállapodásban nem szabályozott
esetekben is a nemzetközi jognak a kialakult szokásokból, az emberiesség törvényei
ből és az emberiség lelkiismeretének követelményeiből folyó általános elvek védelme
és hatálya alatt állnak.” AII. Kiegészítő Jegyzőkönyv preambuluma pedig kimondja,
„hogy az ember személye a hatályos jog által nem szabályozott esetekben is az embe
riesség alapelveinek és a közlelki ismeret követelményeinek oltalma alatt áll”.
Akár önkéntes alávetésen alapul egy nemzetközi bűncselekmény kötelező jelle
ge egy államra nézve (mint például a polgári repülés biztonsága elleni jogellenes cse
lekmények leküzdéséről Montrealban, az 1971. évi szeptember hó 23. napján aláírt
egyezmény kihirdetéséről szóló 1973. évi 17. törvényerejű rendelet), akár ius cogens
volta miatt, az alkalmazás tehát belső jogalkalmazást is, és ezért a belső jogok együtt
működését feltételezi. Az együttműködési kötelezettséget az aut dedere autjudicare,
azaz a kiadás vagy elbírálás elve fejezi ki, melyet hosszabb formában 1624-ben Hugó
Grotius „De jure belli ac pacis” munkájában dolgozott ki, és amely aut dedere aut
punire elvre rövidült később. Ez az elv tehát megköveteli az államoktól, hogy együtt
működjenek a nemzetközi bűncselekmények elkövetése esetén, és vagy kiadják
a gyanúsítottat a büntetöhatalmat érvényesíteni kívánó államnak vagy nemzetközi
szervezetnek, vagy maguk bírálják el a cselekményt és az elkövetőt.
Az államok együttműködésének akár a nemzetközi (tehát nemzetközi bűncse

lekményekkel kapcsolatos), akár pedig a belső jogi büntető igazságszolgáltatás terén
Bassiouni hat formáját különbözteti meg: a) kiadatás, b) bűnügyi együttműködés bün
tetőügyekben, c) elítéltek átadása, d) lefoglalása és elkobzása a bűncselekményből
származó javaknak, e) külföldi ítélet érvénye, f) a büntetőeljárás átadása, illetve át
vétele.220 A magyar jogban a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi
XXXVIII. törvény fogalmazza meg a nemzetközi bűnügyi együttműködés hatályos
szabályait a magyar hatóságok számára. A törvény csak nemzetközi szerződés által
nem szabályozott esetekben alkalmazandó, és e törvény eltérő rendelkezésének hiá
nyában a Be.-t a nemzetközi bűnügyi jogsegély forgalomban is megfelelően alkal
mazni kell. Az Európai Unión belüli jog tekintetében persze meg kell említeni az Eu
rópai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi
CLXXX. törvényt és a 2005. évi CXVL törvényt az Európai Unió tagállamai közöt
ti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 2000. május 29-én kelt egyezmény és az
egyezmény 2001. október 16-án kelt kiegészítő jegyzőkönyve kihirdetéséről.
A tág értelemben vett nemzetközi büntetőjog magában foglalja a) a nemzetközi
bűncselekmények jogát, és b) a nemzetközi bűnügyi jogsegély (szinonimával meg
határozva: nemzetközi bűnügyi együttműködés) jogát is. A szűk értelemben vett nem
zetközi büntetőjog egyenlő a nemzetközi bűncselekmények jogával, melyet nemzet
közi anyagi büntetőjognak is nevezhetünk.221
A nemzetközi bűncselekmény fogalmát nemigen lehet megadni, talán csak annyi
mondható, hogy a nemzetközi bűncselekmény olyan nemzetközi jogi kötelezettség
megsértése, amely annyira alapvető a nemzetközi közösség érdekei szempontjából,
hogy ennek megsértését a nemzetek közössége mint egész, bűncselekménynek ismeri
el. Összesen körülbelül 300 nemzetközi egyezmény és egyéb jogforrás több mint 20
nemzetközi jog alapján büntetendő cselekményt határoz meg. Ezek egy csoportja
a nemzetközi ius cogens részét képezi. Ide sorolhatók a következő bűncselekmények:
1) agresszió, 2) népirtás, 3) emberiesség elleni bűncselekmény, 4) háborús bűncse
lekmény, 5) az ENSZ és a hozzárendelt személyzet elleni bűncselekmények,
6) nukleáris anyagok lopása, 7) zsoldosság, 8) apartheid, 9) tiltott fegyverek jogta
lan használata, tartása, 10) rabszolgaság és kapcsolódó cselekmények, 11) kínzás és
más embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés, 12) jogellenes kísérletek
az emberen. Illetve komoly érvek hozhatók fel amellett, hogy a terrorizmust is ide
vegyük.222
Bassiouni: Crímes Against Humanity in International Críminal Law. 5. o.

Geller Balázs József: Nemzetközi büntetőjog Magyarországon, adalékok egy vitához, egyes jellemzők le
írása és diagnózis kísérlet. Budapest, 2009. 14. o.
- Uo. 15.o.
A nemzetközi jog és a belső jog, azaz e két jogrend külön kezelésének dualista
szemlélete az AB gyakorlatában is megjelenik. Eszerint
a háborús és emberiség elleni bűncselekmények sok tekintetben eltérnek a belső bünte

tőjog alapelveitől és a büntető hatalom gyakorlásának szokásos módjától is. Ennek ma
gyarázata, hogy a háborús bűncselekmény és emberiség elleni bűncselekmények eseté
ben olyan bűncselekményekről van szó, amelyek e minőségükben nem a belső jog
részeként keletkeztek, hanem a nemzetek közössége határozza meg tényállásukat. A nem
zetek közössége büntető hatalma más feltételek és más korlátok között működik, mint az
egyes államoké; az eltérések az általa üldözött bűncselekmények sajátosságából, külö
nösen az egész emberiségre nézve bennük rejlő veszélyből erednek, amelyek miatt kie
melték őket a nemzeti megítélésből.223
A nemzetközi büntetőjogban a legalitás elve csökevényes kifejlődésének magyará

zata, hogy a nemzetközi bűncselekmények büntetőjogának nem létezik kizárólagos
forrása, alakulását nem a klasszikus legiszláció határozza meg, hanem a fent kifej
tett elvek (az obligatio erga omnes; a pacta sunt servanda, pár in parem non habét
imperium, aut dedere autjudicare/puniré).
A rendszerváltozást követően, az 1990-es évek első felében felmerült a kom
munista, szocialista korszak során elkövetett, de politikai okokból nem üldözött sú
lyos bűncselekmények miatti büntetőjogi felelősségre vonás szükségessége. A prob
léma valójában a visszaható hatály és az elévülés gyakorlati kérdéseként jelent meg,
de a formális jogállam és az igazságosság ütközését jelentette egy magasabb szin
ten. Az elévülés nyugvását kimondó törvényt az akkori Köztársasági Elnök az Al
kotmánybíróság elé utalta. A megszületett 11/1992. (III. 5.) AB határozat szerint
a bűncselekmények büntethetőségének elévülésére - beleértve az elévülés félbe
szakítását és nyugvását is - az elkövetéskor hatályos törvényt kell alkalmazni, ki
véve, ha az elévülés időszakában az elkövetőre nézve kedvezőbb szabályok léptek
hatályba. A már elévült bűncselekmények újból büntethetövé tétele alkotmányelle
nes. A még el nem évült bűncselekmények törvényi elévülési idejének meghosz-
szabbítása, illetve elévülésének törvénnyel való félbeszakítása alkotmányellenes.
Nyugvási vagy félbeszakítási oknak visszaható hatályú törvénnyel való megállapí
tása szintén alkotmányellenes. Az elévülés szempontjából nem lehet alkotmányo
san különböztetni aszerint, hogy az állam politikai vagy pedig egyéb okból nem ér
vényesítette büntető igényét: A Jogbiztonság/az Alkotmánybíróság értelmezésében/
az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes rész
területei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszá-
223 53/1993. (X. 13.) AB hat.

míthatóak és a norma címzettjei számára a büntetőjogban is előre láthatóak legye

nek.”224
Úgy tűnt tehát, hogy amíg a német Alkotmánybíróság a középutat választotta az
igazságosság és a jogbiztonság összeütközését illetően, nem határozták meg, melyik
élvez elsőbbséget, hanem kijelentették, hogy mindkettő a jogállamiság része, és
a bíróságnak mindig el kell döntenie, hogy az adott esetben melyik dominál. A ma
gyar Alkotmánybíróság nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a formális legalitás és
az előreláthatóság előnyt élvez az igazságossággal szemben, de kijelentette, hogy
„a jogviszonyok igazságtalan eredménye viszont önmagában nem érv a jogbizton
sággal szemben”225 és „az anyagi igazságosság jogállami követelménye a jogbiz
tonságot szolgáló intézményeken és garanciákon belül maradva valósulhat meg”.226227
A visszamenőleges igazságtétel polémiájából született fenti nyilatkozatok azon
ban nem cáfolják, hogy a legalitásnak ugyanazon tartalommal és következetesség
gel kell érvényesülnie a nemzetközi bűncselekmények üldözése és elbírálása során
alkalmazandó büntetőjogban, mint a belső büntetőjogban. A nemzetközi büntetőjo
gi szabálynak a büntetőjogi szankció kilátásba helyezésével határozott és világosan
megfogalmazott diszpozíciót kell tartalmaznia a büntethetőség teljes feltételrend
szerében, korlátozva az önkényes jogértelmezés lehetőségét és biztosítva az elöre-
láthatóságot.
Későbbi másik döntésében a magyar Alkotmánybíróság úgy vélte, hogy a nem
zetközi jog bizonyos bűncselekmények vonatkozásában a belsőjogtólfüggetlenül is
alkalmazható, továbbá kifejezetten a jogalkalmazás számára is meghatározta ennek
alkotmányossági követelményeit. A határozat szerint a nemzetközi jog maga defi
niálja a nemzetközi jog szerint üldözendő és büntetendő bűncselekményeket és bün
tethetőségük összesfeltételét?21 Igaz, a nemzetközi jogban meghatározott tényállás
elemeknek és feltételeknek fenn kell állniuk ahhoz, hogy a hazai jog valamely
bűncselekménye a nemzetközi jog szerinti bűncselekménynek minősüljön.228
A felületes olvasó számára esetleg félrevezető lehet az AB döntése, mely szerint
„a háborús bűncselekmények és emberiség elleni bűncselekmények nemzetközi jogi
alapú üldözése és megbüntetése során alkalmazandó garanciákat nem lehet felcserélni
vagy helyettesíteni a nemzeti jog garanciáival”.229 Igaz ez abban az összefüggésben,
224 11/1992. (III. 5.) AB hat.

225 Uo.
226 9/1992. (I. 30.) AB hat.
227 53/1993. (X. 13.) AB. hat.
228 36/1996. (IX. 4.) AB hat.
229 53/1993. (X. 13.) AB. hat.
hogy a legalitás elvére hivatkozva nem szorítható ki a belső büntetőjogból a nem

zetközi büntető szokásjog. Nem jelenti azonban azt, hogy a nemzetközi bűncselek
mények joga fel lenne mentve a legalitás garanciái alól. Talán megtévesztő lehet, hogy
az AB a nemzetközi büntetőjogban megjelenő nullum criment a magyar belső jog
források vonatkozásában, valamint történeti aspektusból vizsgálta. Elismertté vált
ugyan, hogy elégséges, ha a kérdéses cselekmény elkövetése idején a nemzetek kö
zössége által elismert jogelvek szerint bűncselekmény volt.230 Ez a megközelítés
azonban csupán azt célozta, hogy lehetővé váljon nemzetközi jogi bűncselekmények
üldözése egyes államok által akkor is, ha azok tényállása és büntethetősége az elkö
vetés idején nem volt része a belső jognak. Az 53/1993. (X. 13.) AB határozat ki
mondja, hogy „A háborús bűncselekmények és emberiség elleni bűncselekmények
nemzetközi jogi szabályozása nincs tekintettel a belső jogokban érvényesülő nullum
crimen elvre.” E tétel tartalma azonban szintén nem mond többet, mint hogy ezek
a bűncselekmények attól függetlenül büntetendők, hogy elkövetésükkor a belső jog
ban büntetendők voltak-e vagy sem.
Más vonatkozást jelent azonban a jogállamiságból levezethető jogbiztonság,
mely szerint a nemzetközi büntetőjogi szabálynak határozott, világosan megfogal
mazott diszpozíciót kell tartalmaznia a büntethetőség teljes feltételrendszerében, hi
szen ezt a követelményt nem oldja fel a nemzetközi és a belső nullum crimen kettős
sége. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (Egyezségokmány)
15. Cikke (1) bekezdése - amely tartalmában megegyezik az EEJE 7. Cikke (1)
bekezdésével - arra kötelezi a részes államokat, hogy a nullum crimen sine lege és
a nulla poena sine lege elvét feltétlenül tartsák be. Az AB is aláhúzza, hogy a nem
zetközi jogban meghatározott bűncselekmények esetén ezen elvek olyan bűncselek
ményekre is vonatkoznak, amelyek a nemzetközi jog közvetlen alkalmazása folytán
büntetendők. Ezt a megközelítést támasztja alá a 11/1992. (III. 5.) AB határozat is:
valamely magatartás büntetendővé nyilvánításának formai alkotmányossági szűrő
jén a nemzetközi büntetőjog feltételrendszerét is át kell rostálni.
A nemzetközi jogból, valamint az Uniós jogból eredő kriminalizációval nem tu
dunk itt bővebben foglalkozni. Csak jelzésként álljon itt annyi, hogy a Btk. 465. § el
kezdi felsorolni, hogy a Btk. mennyiben teljesíti az Európai Unió jogának való meg
felelést. így például:
(1) E törvény a) 26. § (2) bekezdése aa) és XIX. Fejezete a gyermekek szexuális bán
talmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpomográfia elleni küzdelemről, va
lamint a 2004/68/IB kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/93ZEU
230 Vő. PPJE Egyezségokmány 15. Cikk (2) bekezdése; EEJE 7. Cikk (2) bek.
európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, ab) és 192. §-a az emberkereskedelem meg

előzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint
a 2002/629/1B tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU
európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, b) 176-177. §-a a tiltott kábítószer-kereske
delem területén a bűncselekmények tényállási elemeire és a büntetésekre vonatkozó mi
nimumszabályok megállapításáról szóló, 2004. október 25-i 2004/757/IB tanácsi keret
határozatnak
felel meg.
Az EEJE-böl eredő kötelezettségekről azonban egy-két szót kell ejteni. Az A v.
Nagy-Britannia (1998) ügyben a kilencéves kérelmezőt mostohaapja számos alka
lommal, jelentős erővel megütötte egy nádpálcával. A mostohaapát az angol bíróság
felmentette, miután elfogadta védekezését, miszerint a fenyítés észszerű volt. A stras-
bourgi Bíróság megállapította a 3. cikk megsértését, és kimondta, hogy
az államok kötelesek intézkedéseket hozni, például rendelkezhetnek a hatékony elret

tentésről, annak érdekében, hogy biztosítsák, hogy a joghatóságuk alatt álló egyének ne
legyenek alávetve kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak, illetve bünte
tésnek, még ha azokat magánszemélyek is hajtják végre.
Bár az Osman v. Nagy-Britannia (1998) ügyben a bíróság nem állapította meg a 2.

cikk megsértését, mégis nagy jelentőséggel bír, hogy kimondta: a 2. cikk nem csu
pán azt követeli meg az államoktól, hogy „tartózkodjanak az élet szándékos és jog
talan elvételétől, de azt is, hogy tegyenek megfelelő lépéseket a joghatóságuk alatt
állók életének védelme érdekében, beleértve megelőző intézkedések megtételét azon
egyének életének védelmére, akiknek életét egy másik egyén büntetőjogba ütköző cse
lekményei veszélyeztetik”. Az Osman-ügy röviden arról szólt, hogy az elsőrendű ké
relmező férjét, aki a másodrendű kérelmező apja, az elkövető (a gyermek tanára)
1988-ban lelőtte. A tanár homoszexuális érzelmeket táplált 16 éves tanítványa iránt,
akit az iskolában többször zaklatott. A szülök és a gyermek panaszai ellenére a ha
tóságok, így a rendőrség sem tett semmit az ügyben. Amikor végre elszánták magu
kat, az elkövető felkereste a fiút és lelőtte annak apját.
Mielőtt továbbmennénk, időszerű ehelyütt közelebbről is szemügyre venni az
S. W. v. Nagy-Britannia (1995) és a C. R. v. Nagy-Britannia (1995) ügyeket. Ezek
ben az úgynevezett házassági életközösség alatt elkövetett szexuális erőszakról szóló
ügyekben az EJEB-nek abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a házasság a sze
xuális erőszak (korábban erőszakos közösülés) bűntettének büntethetőséget kizá
ró oka-e. Mindkét esetben egymástól függetlenül a férjek szexuális erőszakot kö
vettek el, illetve kíséreltek meg feleségeik sérelmére 1989 novemberében és 1990
szeptemberében, amikor - beadványuk szerint - a házasság az angol jog szerint még
büntethetőséget kizáró körülmény volt. Az C. A.-esetben a terheltet a Crown Court

1990 júliusában szexuális erőszak kísérlete miatt elítélte. 1991 októberében a Lor
dok Háza a fellebbezési eljárásban fenntartotta a Fellebbviteli Bíróság 1991. márci
usi ítéletét, mely többek között kimondta, hogy az az általános elv, miszerint egy félj
fogalmilag nem erőszakolhatja meg a feleségét, többé nem része az angol és walesi
jognak. A C. R.-ügyben ennek a rendelkezésnek a meghozatala után nyújtották be
a fellebbezést az Emberi Jogi Bizottsághoz. A Bizottság C. R. fellebbezését az S. le
esettel egyidejűleg az EJEB elé utalta. Ami az S. PE-eset hátterét illeti, a tények na
gyon hasonlítottak a C. R.-esethez.
A szexuális erőszak definíciója a kérdéses bűncselekmények elkövetésekor Ang
liában a következő volt: Jogellenes közösülés olyan nővel, aki a közösüléskor abba
nem egyezik bele”.231 A kérelmezők nem vitatták, hogy a cselekmény, amely miatt
elítélték őket, ezen jogszabály értelmében szexuális erőszaknak minősült volna, ha
a sértettek nem lettek volna a feleségeik.232 A Fellebbviteli Bíróság által hozott íté
let legfőbb kérdése az volt, hogy „a wházasság mint büntethetőséget kizáró ok eltör-
Iés« nem kerül-e összeütközésbe az szexuális erőszak törvényi definíciójával, illet
ve különösen, hogy ezt nem akadályozza-e meg a »jogellenes« szó”. Nyilvánvaló,
hogy ha a, jogellenesség” a szexuális erőszak fogalmának része, akkor annak bizo
nyára van jogszerű formája is. Ez a forma csakugyan létezett a házassági mentesség
révén. Ennek ellenére az EJEB nem talált okot arra, hogy vitassa a nemzeti bírósá
gok értelmezését, amely szerint ez a kifejezés pusztán „lényegtelen adalék” volt a sze
xuális erőszak definíciójában.
Az EJEB emlékeztetett rá, hogy „a belső jog értelmezése és alkalmazása első
sorban a nemzeti hatóságok, nevezetesen a bíróságok feladata”. Ugyanakkor, ellen
tétben az EJEB öszintétlen szavaival, „az anakronisztikussá vált common law véle
lem” eltörlésének elfogadását hiba lenne a nemzeti bíróságok értelmezésével
szembeni nagyrabecsülés jeleként elfogadni. Ha így volna, akkor az EEJE autonóm
fogalmainak egész koncepciója értéktelenné válna. A Bizottság és az EJEB gyakor
lata alapján bevett elvnek tűnt, hogy kizárólag a hazai bíróságok kiváltsága megha
tározni, hogy a belső jog milyen fokban minősít egy cselekményt büntetendővé, a Bi
zottság, illetve az EJEB pedig tisztán felülvizsgálati szerepet játszik. Ennek
megfelelően a belső jog értelmezése a hazai bíróságok feladata volt, minthogy az al
kalmazandó mércét a belső jog saját maga határozta meg.
231 Az 1976-os tv. 1. cikk (1) (a) szakasza.

232 Eur. Court H. R., S.W. v. Nagy-Britannia, és C.R. v. Nagy-Britannia (1995) A no. 355-B and C, para. 41 és
para. 39.
E tárgyalt ítéletében az EJEB kijelentette, hogy
[bármennyire is egyértelműen van megfogalmazva egy jogi norma, legyen szó bármely
jogágról, beleértve a büntetőjogot is, a bírói értelmezésnek van egy elkerülhetetlen ele
me. Mindig is szükséges lesz a kétséges részletek tisztázása és a változó körülmények
hez való alkalmazkodás (...) az Egyesült Királyságban, mint ahogy más, az Egyez
ményben részes államban is, a büntetőjognak a bírói jogalkotáson keresztül történő
progresszív fejlődése a jogi hagyomány jól körülbástyázott és szükséges része... a 7. cik
ket... nem lehet úgy értelmezni, mint ami megtiltaná a büntetőjogi felelősség szabályai
nak esetről esetre, bírói értelmezés által történő fokozatos tisztázását, feltéve, hogy az eb
ből eredő fejlődés a bűncselekmény lényegével konzisztens és ésszerűen előrelátható.
Úgy tűnik első olvasatra, mintha az előreláthatóság elvének egy újabb kifejtéséről len
ne szó. Azonban az EJEB által megállapított általános alapelvek és az ítéletben meg
jelenő alkalmazásuk között ellentmondás feszül. Hiszen itt nem valamelyik tényállási
elem tisztázásáról volt szó, hanem egy cselekmény utólagos bírói büntethetővé nyil
vánításáról, azzal, hogy eltörölték a büntethetőséget kizáró okot. Elvben a bírói jog
alkotás általi változtatásnak i) a bűncselekmény lényegével konzisztensnek és ii) ész
szerűen előreláthatónak kell lennie. Ugyanakkor az S. IV.- és a C. R. -ítéletekben az
EJEB bár úgy tesz, mintha a Lordok Háza által hozott ítélet megfelelt volna ezeknek
az elveknek, de valójában elismeri, hogy másról van szó:
a szexuális erőszak alapvetően lealacsonyító jellege olyan nyilvánvaló, hogy [a kérel

mezők ilyen körülmények közötti elítélésére] nem lehet azt mondani, hogy ellentétben
állna az Egyezmény 7. cikkének tárgyával és céljával, nevezetesen azzal, hogy senkit nem
lehet önkényesen vád alá helyezni, elítélni, és megbüntetni. Mi több, annak az elfogad
hatatlan elgondolásnak az elvetése, mely szerint a férj ellen nem lehet vádat emelni fe
lesége megerőszakolása miatt, nem csak a házasság civilizált fogalmával, hanem min
denekelőtt az Egyezmény alapvető céljaival is összhangban volt, amelynek lényege az
emberi méltóság és az emberi szabadság tiszteletben tartása.
Valójában az EJEB azt mondta ki, hogy Nagy-Britannia nem azzal sértett em
beri jogokat, hogy bírói ítéletben visszaható hatállyal tett büntetendővé egy cse
lekményt, hanem azzal sértette volna meg az EEJE-t, ha továbbra is büntetlen
marad a házasság alatt elkövetett szexuális erőszak. Vagyis az EJEB kimondta,
hogy vannak olyan fontos, alapvető jogokat (abszolút jogokat) sértő cselekmények,
amelyeket mindig büntetni kell az EEJE alapján. Amennyiben azt egy állam belső
joga nem tette meg, akkor azt akár visszaható hatállyal is meg kell tennie.
Az EJEB ezt az elvet, vagyis a kriminalizációs kötelezettséget már korábban más
kontextusban is alkalmazta. Az %. és Y. v. Hollandia (1985) eset egy 16 éves szelle
mi fogyatékos lányról szólt, akivel egy magánintézményben erőszakosan közösült
(szexuális erőszak) egy beszámítható felnőtt férfi, az egyik ápoló. A holland jog sze
rint nem lehetett büntetőeljárást indítani az elkövetővel szemben, mert szexuális erő
szak miatt büntetőeljárás csak a sértett kérelmére indulhatott (magánindítvány); ez
a kérelem ugyanakkor nem volt érvényes, ha azt egy dőli incapax (cselekvőképes
séggel nem rendelkező személy) nyújtotta be. A kormány azon védekezését, misze
rint rendelkezésre álltak magánjogi eljárási lehetőségek (például kártérítésért való per
lés) a Bíróság félresöpörte. Először is kijelentette, hogy a magánszféra tiszteletben
tartásának a 8. cikkben megfogalmazott kötelezettsége olyan pozitív kötelezettséget
jelent, amely magában foglalja a magánélet tiszteletben tartásának biztosítására
szolgáló intézkedések elfogadását, még az egyének egymás közötti kapcsolatainak
körére vonatkozóan is. Az EEJE azon hatása, miszerint bizonyos jogok tekintetében
nem csupán tartózkodásra kötelezi az államot, hanem arra is, hogy aktív lépéseken
keresztül megvédje az egyéneket attól, hogy más magánszemélyek megsértsék jogai
kat, Drittwirkungként ismert. A Bíróság X. and Y. ügyben tett további megjegyzése
a Drittwirkung egy nagyon jelentős aspektusára hívja fel a figyelmet: „alapvető érté
kek és a magánélet lényegi aspektusai forognak kockán. A hatékony elrettentés el
engedhetetlen ezen a területen és ez csak büntetőjogi rendelkezésekkel érhető el.”
Az EJEB ezáltal kijelentette, hogy az államnak kötelessége a büntetőjog eszközei
vel megvédeni mindenkit a szexuális erőszaktól.
Ennek ellenére szükséges még pár szót szólni ezen jogok és a legalitás elvei kö
zötti kapcsolatról. Elismerve az állam kötelezettségét, miszerint büntetnie kell az ab
szolútjogok megsértését, két eset merül fel, melyek során az állam nem tesz eleget
e kötelességének: egyrészt, lehet, hogy az állam jogrendszerében nincsenek az em
lített magatartás büntetésére megfelelő normák; másrészt az is előfordulhat, hogy az
állam nem hajlandó alkalmazni a megfelelő normákat az ilyen magatartások pöna-
lizálására. Mindkét esetben, ha az állam később mégis helyre kívánná hozná a kri-
minalizáció vagy éppen az üldözés elmaradásából eredő hibáját, az abszolút jogok
és az elöreláthatóság alapelvei összeütközésbe kerülnének.
Hat módszer létezik a hiba helyrehozására:
a) a visszaható hatályú bírói értelmezés kiterjeszthet egy már létező normát a kér
déses esetre,
b) a jövőre vonatkozó bírói értelmezés is ugyanezt teheti,
c) visszaható hatályú bírói kriminalizáció,
d) jövőre vonatkozó bírói kriminalizáció,
e) visszaható hatályú jogalkotói tevékenység,
f) j övöre vonatkozó jogalkotói tevékenység.
Az a), c) és e) esetében az elöreláthatóság ütközik össze az abszolút jogok vé
delmének elvével; a b), d) és f) esetben az egyenlőség és az abszolút jogok kerülnek
konfliktusba; az a), b), c) és d) esetben pedig az anyagi formalitás és az abszolút jo

gok nem fémek össze.
Ashworth szerint a legalitásban rejlő értékek nem abszolút módon léteznek, ha
nem mindig az állam társadalmi és jogi kultúrájától függenek.233 Úgy tűnik, a német
Alkotmánybíróság a középutat választotta az igazságosság és a jogbiztonság össze
ütközését illetően, nem határozzák meg, melyik élvez elsőbbséget, hanem kijelentette,
hogy mindkettő a jogállamiság része,234 és a bíróságnak mindig el kell döntenie, hogy
az adott esetben melyik dominál.235
A formális jogállam felfogás, azaz a szűk értelemben vett jogbiztonság (vagyis
az előreláthatóság) és az igazságosság közötti konfliktus kiéleződése jellemezte az
1990-es évek elejét mind a belső jogokban világszerte, mind pedig a nemzetközi bün
tetőjogban. A kommunista rendszerek bukása, Chilében a Pinochet diktatúra vége,
a Dél-Afrikai Köztársaságban az apartheid felszámolása vetette fel a kérdést, hogy
egy diktatórikus, elnyomó hatalom formálisan érvényes, de igazságtalan joga és az
erre épülő jogviszonyok mennyire érvényesek. Ez a kérdés pedig elvezet rögvest a fe
lelősség problematikájához, azaz ahhoz, hogy megállapítható-e mindazok büntetőjogi
felelőssége, akik ugyan formálisan érvényes és hatályos jogi alapon, de a legnagyobb
embertelenségeket követték el. Hasonló kérdések merültek fel a volt Jugoszlávia te
rületén, valamint a Ruandában kirobbant háborúk során elkövetett nemzetközi bűn
cselekményekkel kapcsolatban.
A náci rezsim összeomlását követően Németországban a jogászoknak felelniük
kellett arra a kérdésre, hogy az előző vezetés által alkotott Jogtalan” (valójában igaz
ságtalan) törvényeket (Unrechtsgesetz) érvényesnek kell-e tekinteni, legalábbis ab
ban az időben, mikor defacto hatályban voltak, vagy az ilyen jogszabályok érvény
telenek megalkotásuk pillanatától.236 Az első alternatíva a jogilag könnyebb választás.
Ugyanezek a jogi kérdések merültek fel a német újraegyesítés után a „berlini falnál
történt halálos lövések” újraértékelésénél.237

23,1 BVerfGE 25, 269.
235 Vö. Ligeti Katalin: A jogállami büntetőjogról. In Wiener A. Imre (szerk.): Büntetendőség, büntethetőség.
Budapest, 1997. 92. o.
236 Kaufmann, A.: Die Radbruchsche Formel vöm gesetzlichen Unrecht und vöm übergesetzlichen Recht in dér
Diskussion um das im Namen dér DDR begangene Unrecht. Neue Juristische Wochenschrift, (48) 1995.
81. o.; Vő. Fuller: The morality oflaw. 648-657. o. Néhány, a háborút követően hozott döntés a náci bí
róságok által hozott ítéleteket nem azért érvénytelenítette, mert semmis törvényeken alapultak, hanem
azért, mert a bírák tévesen értelmezték a náci törvényeket. Lásd átfogóan Pappe, H. o.: On the validity of
judicial decisions in the Nazi éra. Modem Law Review, (23) 1960.; Posner részletesen tárgyalja a jogászok
helyzetét a náci Németországban. Posner, R. A.: Overcoming law. Cambridge, Mass., 1995. 145-159. o.
237 Ez a kifejezés általában azon emberek meggyilkolását takarja, akik megpróbálták átlépni a keletnémet
határt.
A felmerülő ügyekben való ítélkezés során a német Legfelsőbb Bíróság a radb

ruchiformulához igazodott. Míg Gustav Radbruch soha nem volt klasszikus poziti
vista, el kell ismerni, hogy a fasiszta uralom traumája hozzájárult a hangsúly bizo
nyos eltolódásához jogi gondolkodásában a jogbiztonság és az egyéni igazság közötti
kapcsolatot tekintve.238 Formulája szerint:
az igazságosság és a jogbiztonság közötti konfliktust úgy lehet kiküszöbölni, hogy a pozi

tív, írott szabályban rögzített és a hatalom által gyakorolt jog akkor is elsőbbséget élvezhet,
ha tartalmilag igazságtalan és célszerűtlen, kivéve ha a tételes törvénynek az igazságosság
gal való ellentéte elviselhetetlen mértékűvé válik. Lehetetlen pontosabb vonalat húzni a tör
vényijogtalanság és a helytelen tartalom ellenére még érvényes törvény közé. Egy másik éles
határvonalat viszont megvonhatunk. Ahol az igazságosságra már nem törekszenek, ahol az
egyenlőséget, ami az igazságosság magja, a pozitív jogalkotásban tudatosan megtagadják,
ott a törvény nemcsak „helytelen jog”, hanem egyáltalán hiányzik belőle a jogi jelleg.239
Kaufmann megfigyelte, hogy a radbruchiformula valójában két formulát foglal ma

gában: először is az úgynevezett „Elviselhetetlenségi Formulát” (Unertraglichkeits-
formel), másodszor a „Tagadás Formulát” (Verleugnungsformel),240 Az első formu
lát szintén két részre lehet bontani: negatív és pozitív részekre. A negatív rész
tartalmazza a kérdéses jog természetét, hogy ténylegesen van-e benne törvényesjog
talanság (gesetzliches Unrecht); más szavakkal ez egy cáfolatot jelent.241 A formu
la pozitív oldalát tekintve fel kell ismerni a metajurisztikus igazságot (iibergesetzli-
ches Recht), melynek a jogtalanság helyén kellene állnia.242 E formula támogatói is
általában úgy értelmezik ezt, hogy csak rendkívül súlyos jogsértés (Rechtsverletzung)
esetén lehet érvénytelennek tekinteni egy törvényt.243
A két Németország újraegyesülése után számos büntetőeljárás indult a halálos lö
véseket leadó határőrök, illetve parancsnokaik ellen.244 Az egyik ilyen híres esetben
a Spree folyón átúszni próbáló 17 éves fiút lőtte agyon két határőr 1962-ben.245
238 Kaufmann: Die Radbruchsche Formel vöm gesetzlichen Unrecht... 82. o.

239 Radbruch, Gustav: Gesetzliches Unrecht und übergesetzliches Recht. Süddeutsche Jurístenzeitung, (105)
1956. 83. o.; Radbruch, Gustav: Rechtsphilosophie. Stuttgart. 1973. 352-353. o.
240 Kaufmann: Die Radbruchsche Formel vöm gesetzlichen Unrecht... 82. o. A radbruchi formula idézésekor
rendszerint annak csak az első részére utalnak.
241 Uo. 82. o.
242 Uo.
243 Uo.
244 Lásd például BGHSt 39, 1, NJW 1993, 141; BGHSt 39, 168, NJW 1993, 1932; BGHSt 39, 199, NJW 1993,
1938; BGHSt 39, 353, NJW 1994. 267; BGHSt 40. 48 NJW 1994, 2237; BGHSt 40, 113. NJW 1994, 2240;
BGHSt 40. 218, NJW 1994. 2703; BGHSt 40, 241, NJW 1994, 2708; NJW 1995, 1437; NJW 1995, 2728;
NJW 1995, 2732.
245 NJW 1995, 2728, BGH, Űrt. V. 20.3. 1995-5 StR 111/94 (LG Berlin).
Az anyagi büntetőnormák legalitása (törvényessége)^ 105
A határőröknek naponta tartott eligazítás egy olyan parancsot is tartalmazott, amely

értelmében „eliminálni” kellett azokat a határsértöket, akik a felszólításra, illetve a fi
gyelmeztető lövésre nem reagálnak: a nyugatra való menekülést szükség esetén
akár célzott halálos lövés leadásával is meg kellett akadályozni. Mind a vádlott, mind
az egység vezetője célzott lövéseket adott le a sértettre, akinek életét végül az egy
ség vezetőjének egyik lövedéke oltotta ki. Három nappal később a vádlottat kitün
tették példamutató határszolgálatért. Az ügyben a Landgericht elítélte a terhelteket
azon az alapon, hogy a bűncselekmény elkövetése időpontjában a szolgálati szabály
zat és a belügyminiszteri parancs nem jelentettek elégséges jogszabályi felhatalmazást,
és így nem szolgálhattak büntethetőséget kizáró okként.246 A bíróság ezt azzal indo
kolta, hogy az akkor hatályban lévő keletnémet alkotmány garantálta a tartózkodási
hely megválasztásának jogát, amelyet csak törvény korlátozhatott. Hasonlóképpen
a büntetőjog sem tartalmazott idevonatkozó büntethetöségi akadályt. A szabályzat
és a parancs továbbá súlyosan sértette az igazság és a humanitás alapvető fogalmait,
és mivel az elévülési idő nyugodott a keletnémet állam fennállása alatt, a német egye
sítést követően a büntetőjogi felelősségre vonásnak nem volt akadálya.247
A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság több hasonló ügy felülvizsgálata során ki
mondta, hogy a határsértök lelövését előíró, illetve az azt lehetővé tevő jogszabályok,
parancsok és az 1982-es határtörvény a radbruchi formula alkalmazása folytán ér
vénytelenek:
érvénytelen, a nemzetközi jog által védett igazságosság és emberi jogok alapvető pa
rancsainak nyilvánvalóan elviselhetetlen megsértése miatt... A sérelem ebben az ügyben
olyan súlyú volt, hogy a minden nemzet által közösen elismert emberi értéken és méltó
ságon alapuló igazságosságot sértette; a pozitív jog [positives Rccht] köteles engedni az
igazságosság [Gerechtigkeit] követelményének ilyen esetben (az úgynevezett radbruchi
formula).248
A Német Szövetségi Alkotmánybíróság fenntartotta a Szövetségi Bíróság döntése

it.249 Többek között kijelentette, hogy
246 Uo. 2728.

247 Dienstvorschrift für den Dienst dér Grenzposten DV 111/2 vöm 12.9.1958; Befehl des Ministers des Innem
Nr. 39/60 i.d.F. vöm 28.6.1960, 26.8.1961 und 19.3.1962. Id., 2729.
248 Az első ügy, amely a berlini falnál működő orvlövészekkel foglalkozott, elsődleges fontosságú (BGHSt 39,
1ff, NJW 1993, 141), mert a későbbi ügyek ugyanazt az utat követték: BGHSt 39,168ff, NJW 1993,1932;
BGHSt 40, 218, NJW 1994, 2703.
249 BVerfGE 95, 96 (140). Ha ezekkel a kérdésekkel az EJEB-nek kellene foglalkoznia, az EJEB nagy valószí
nűséggel azt a nézetet osztaná, hogy a probléma fókuszában lévő NDK-s jogszabályok elvi igazolást je
lentettek. Ebben az esetben annak érdekében, hogy a Bíróság joggyakorlatának koherenciája megma
radjon, egy ilyen kérelmen alapuló esetleges eljárás kimenetele az S. W. and C.R. v. the United Kingdom
ügyekre hasonlítana [Eur. Court H. R., (1995) A no. 335-B and C].
a GG II. 103. cikkébe foglalt visszaható hatály szigorú tilalmát a jog uralma igazolja az
zal a különleges bizalommal, melyet a büntetőjogi szabályok hordoznak, ha alapvető jo
gok által kötelezett demokratikus törvényhozás alkotja őket. Ez a speciális bizalom el
vész, ha az állam képviselői kizárják a büntetőjogi felelősséget mentességek által
a legsúlyosabb igazságtalanságok eseteiben.250
A német Legfelsőbb Bíróság tehát a radbruchiformula alkalmazásával oldotta fel a le

galitás alelvei között létrejött konfliktust. Implicite kimondta, hogy ezekben az ese
tekben a kriminalizációs kötelezettség (az abszolút jogok védelme) felülírja a for
mális legalitást, sőt az elöreláthatóság követelményét is.
A német Alkotmánybíróság ugyanakkor, bár nem állapította meg a radbruchifor
mula alkalmazhatatlanságát, vagy mondta ki annak helytelenségét, mégsem e for
mulával, hanem az ún. bizalmi elv megsértésével magyarázta a határőrök és veze
tőik büntethetőségét. Ezen elv szerint az állam és az állampolgárok közötti bizalom
az, amely az állam működését, az igazságszolgáltatást lehetővé teszi. Az állampolgár
bízik abban, hogy a törvényhozó, a végrehajtó hatalom az ő érdekében cselekszik, míg
az állam (állami szervek) bízhat abban, hogy az állampolgár betartja a jogszabá
lyokat. Ezt a bizalmi elvet sértették meg a kérdéses jogszabályok alkotói és alkal
mazói, amikor lehetővé tettek, hogy ártatlan embereket öljenek meg a határokon; il
letve ezeket a jogszabályokat végre is hajtották. Még érdekesebbé teszi ezt az érvelést
az, hogy valójában ugyanez volt a Nürnbergi Nemzetközi Törvényszék gondolat
menete is, amikor a védelem elsődleges érvelését elutasította, amely arra irányult,
hogy a nullum crimen elv megsértését jelenti maga a Nürnbergi Bíróság Statútuma,
és az ítéletek is ezt az elvet sértenék. Az EJEB előtt is megfordultak a „berlini fal lö
vész” perek. A Streletz, Kessler és Krenz v. Németország ügyben (2001) a Bíróság
ítéletében jelezte, hogy bár nem találja visszaható hatályú büntetőjog alkalmazásá
nak az adott személyek elítélését, de ha az is lett volna, akkor is megállna egy olyan
érvelés, amely a kérdéses cselekményeket emberiesség elleni bűncselekményeknek
minősíti, amelyekre nem vonatkozik a visszaható hatály tilalma az EEJE 7. cikk 2.
bekezdése alapján.
Az 53/1993. (X. 13.) AB határozaton alapuló 1956-os sortüzperek jogi kérdéseit
elvileg megvizsgálhatta volna az EJEB a Korbély v. Magyarország (2008) ügyben, de
sajnos ehelyett joggyakorlatának egyik legrosszabb döntését sikerült meghoznia. Az
eset tényei szerint Korbély János százados a Tatán állomásozó Dózsa Páncélos és Lö
vésztiszti Iskolában teljesített szolgálatot, tanfolyamparancsnok beosztásban. A tatai
felkelők október 26-án elfoglalták a Tatai Járási Börtön és Ügyészség épületét és az
250 BVerfGE 95, 96 (140).

épületben fogvatartottakat szabadon engedték. Korbély János parancsnoksága alatt

álló 20-25 fős különítmény indult el a rendőrség épületéhez, de mire odaért emberei
vel, már csak néhány fegyvertelen civilt talált, akiket felszólított, hogy hagyják el a te
repet. Időközben a forradalmárok a rendőrség épületét is elfoglalták. Ezért Korbély
15 fős csoporttal a helyszínre sietett. A felkelők a rendőrséget korábban lefegyve
rezték, őket Kasza Tamás és egy másik személy vezette. Korbély két szakaszra osz
totta embereit, az egyik a rendőrség bejáratánál vett fel állást, a másikkal Korbély be
hatolt az épületbe. Ez az utóbbi szakasz géppisztolyait a felkelőkre tartotta, akik közül
az egyik azt állította, hogy nincs náluk fegyver, illetve felszólította Kaszát, hogy adja
át a nála lévő pisztolyt. Kasza és Korbély között ismeretlen tartalmú szóváltás ala
kult ki, amelynek során Kasza fegyverét elővette ismeretlen szándékkal. Ezzel egy-
időben Korbély tüzet vezényelt, és maga is lőni kezdett géppisztolyával. Kaszát és
egy másik felkelőt számos találat ért, melynek következtében meghaltak, ketten pe
dig kiszaladtak az utcára, rájuk az ott várakozó szakasz nyitott tüzet, közülük is az
egyik meghalt.
Az EJEB döbbenetes módon ítéletében a 7. cikk alapelveinek megállapításakor
többek között többször hivatkozik a Streletz, Kessler and Krenz v. Németország íté
letére, amely mind szellemiségében, mind pedig jogi megítélésében szöges ellenté
te a Áz>róé/y-ítéletnek. Megállapítja az előreláthatóság szükségességét, amelyet azon
ban nem sért az adott bűncselekmény, a jog folyamatos bírói értelmezése, pontosítása,
feltéve, hogy ez a bűncselekmény lényegével összhangban történik és észszerű ke
retek között előrelátható. Hasonlóan említi a hozzáférhetőséget is, mint a büntetőjo
gi felelősség szükséges feltételét. Az EJEB megállapította, hogy a genfi konvenci
ók és az egyéb alkalmazott jog hozzáférhető volt 1956-ban.
Az ítélet szerint azonban az előreláthatóság vizsgálatakor jelentkezett a 7. cikk
megsértése. Az EJEB bírálta a magyar bíróságokat, miszerint ahelyett, hogy azt vizs
gálták volna, hogy a megállapított tényállás tartalmazza-e mindazon tényállási ele
meket, amelyeket az emberiesség elleni bűncselekmény 1956-ban tartalmazott, azt néz
ték, hogy melyek a polgárháború feltételei, és különböznek-e a közös 3 cikk kondíciói
a II. Kiegészítő Jegyzőkönyv feltételeitől (80. §). A többség - amennyire ez az indo
kolásból megítélhető - nem ismerte fel éppen ennek a megállapításnak (a közös 3. cikk
feltételrendszerének) a jelentőségét. Az EJEB hibát hibára halmozva még saját indo
kolásának logikáját sem követi - amint erre Lorenzen, Tulkens, Zagrebelsky, Fura-
Sandström és Mr Popovic bírák kitűnő különvéleménye is rámutat - hanem az em
beriesség elleni bűncselekmény tényállási elemeinek vizsgálata helyett a belső
bíróság ténymegállapítását vizsgálja felül, megsértve ezzel az emberi jogi bírásko
dás több alapelvét (elsősorban azon előírást, hogy a ténymegállapítás és a belső jog
értelmezése a nemzeti bíróságok joga). Az EJEB többsége tulajdonképpen oda konk-
ludál, hogy mivel Kasza nem adta meg magát, nem volt védett személy a közös
3. cikk értelmében, így sérelmére emberiesség elleni bűncselekmény nem volt elkö
vethető (91. §). Nem csak az sajnálatos, hogy a 11:6 szavazattal meghozott ítéletben
a magyar bíró is a Magyar Kormány ellen, a többséggel szavazott, hanem különösen
az, hogy az EJEB többsége a valós kérdésekkel kapcsolatban milyen érdektelensé
get mutatott. így nem vizsgálta még említés szintjén sem, hogy egyáltalán emberi
esség-ellenes bűncselekmény elkövethető-e az 1949-es Genfi Egyezmények közös
3. cikk szerinti cselekményekkel, vagy azok háborús bűncselekmények.
Összegezve a fentieket az anyagi igazságosságról megállapítható, hogy a jog cél
ja az emberek egyenlőségét és az emberi viselkedés következményeinek elörelátha-
tóságát biztosítani. Ebből következik, hogy a formális legalitás védelmezheti az elö-
reláthatóságot, de nem garantálhatja sem az egyetemes egyenlőséget, sem az
igazságosságot. Ebben az értelemben az egyenlőség az igazságosság egyik forrása,
és ha a büntetőjog alapjában egyenlőtlenként kezeli az embereket, az igazságosság
nem valósulhat meg. Az elöreláthatóság elve megsértésének másodlagos következ
ménye is lehet: Mikor ilyen jogsértés történik, az érintett intézményeknek el kell dön
teniük, hogy a legalitás megsértését visszaható hatállyal, minden korábbi, rosszul el
bírált esetben orvosolják, vagy újrafogalmazzák a jogot, azonban csak a jövőre
vonatkozó hatállyal.
i) A legalitás (törvényesség) egyéb esetleges részei
A legalitás materiális részének fontos eleme a bünösségi elv, mellyel azonban rész
ben már az alapelvek között foglalkoztunk, és később még részletesebben tárgyaljuk.
Meg kell még említeni a ne bis in idem elvét, amelynek pontos tartalma és jog
rendszerbeli helye is vitatott. Részben értelmezhető úgy, mint a kétszeres érté
kelés tilalma, amely a minősítés és a büntetéskiszabás alapvető elve. E szerint
semmilyen tényt nem lehet kétszer értékelni, de semmi nem is maradhat érté-
keletlenül. A minősítés körében az egység és többség elméletei szolgálják ezt a
princípiumot, míg a büntetéskiszabás területén a BKv 56. szabályozza az eny
hítő és súlyosító körülmények értékelését. Eljárásjogi szempontból a rés iudicata
büntetőeljárási megfelelője ez az elv.
A nulla poena sine lege elv azonban szorosan az elöreláthatósághoz tartozik. így
kardinális jelentőségű, hogy mit tekinthetünk büntetésnek. Ezt közelebbről meg kell
vizsgálni e helyütt. A bűncselekmény és a büntetés (azaz a szankció) fogalmai nagyon
közel állnak egymáshoz. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága szerint például
a büntetés olyan kritérium, amely szükséges annak megállapításához, hogy az adott
eljárás büntetőjogi-e, azaz hogy a cselekmény, melyről ítélkeznek, bűncselekmény
nek számít-e [Kennedy v. Mendoza-Martinez (1963)]. Fletcher szerint „a büntetőjog
fogalmi leírásához legalkalmasabb alap a »büntetés« lehet, amely szükséges ahhoz,

hogy a jogi eljárásnak büntető természete legyen”.251 Ez a módszer természetesen azt
vélelmezi, hogy a büntetés fogalma definiálható, ellentétben a bűncselekménnyel.
A büntetés létező valóság, függetlenül annak feltételezett céljától vagy funkció
jától. A vizsgálódás kiindulópontjának azt a közhelyet kell tekinteni, miszerint a jog
követést a hozzá tartozó pozitív reakciókkal, illetve a jogsértéssel szembeni negatív
reakciókkal lehet biztosítani. A büntetés célja így a jogkövető magatartás biztosítá
sa, amely csak akkor érhető el, ha a negatív reakció elég súlyos ahhoz, hogy jogkö
vető magatartást kényszerítsen ki a célzott közösség többségéből. Ez természetesen
nem különbözteti meg néhány polgárjogi szankciótól. Kell, hogy legyen egyéb meg
különböztető elem is, amely a negatív reakciót büntetéssé változtatja.
A büntetést, illetve annak funkcióját és indokoltságát tekintve nincs hiány ta
nulmányokban. A büntetés fogalom egyik legprominensebb számbavétele Hart ne
véhez fűződik, aki a büntetés öt elemét azonosította. Szerinte egy jogintézményt ak
kor kell büntetésnek tekinteni, ha megfelel az alábbiaknak:
(i) Fájdalommal vagy más kellemetlen következménnyel kell járnia.

(ii) Jogi szabályok megsértése miatt kell bekövetkeznie.
(iii) A valóságos vagy a feltételezett elkövetővel szemben kell érvényesülnie.
(iv) Azt szándékosan kell alkalmazni olyan emberi lény által, aki nem az elkövető.
(v) Azon jogrendszer által létrehozott hatóságnak kell előírnia és alkalmaznia, amely el
len a bűncselekményt elkövették.252
Androulakis pedig a következő büntetés-definíciót javasolja:
A büntetés törvény által szabályozott szigorú, megbélyegző és fájdalmas bánásmód, ame

lyet az elkövető ellen az állam a jogellenes cselekedet miatti rosszallásának kizárólagos
kifejezésére alkalmaz azért, hogy azt ekként is éljék meg. Azt egy erre a célra felállított
állami intézmény érvényesíti (büntető bíróság) egy előre meghatározott - legalább a vég
ső fázisban nyilvános - eljárásban, amely védelmi funkciót is ellát, de emellett erőteljes
kommunikatív jelleggel is rendelkezik.253
Androulakis definícióját az alábbiakban foglalhatjuk össze: a büntetés olyan jogin

tézmény, amely (i) törvényben szabályozott, (ii) megbélyegző, (iii) fájdalmas, (iv) az
állam által alkalmazott, (v) rosszallást fejez ki, (vi) jogsértő cselekménnyel szemben,
251 Fletcher, G. R: Rethinking Críminal Law. Boston, 1978. <408-409. o.

252 Hart, H. L. A.: Prolegomenon to the Principles of Punishment. In Hart, H. L. A.: Punishment and respon-
sibility (essays in the philosophy of law). Oxford, 1968. 1995. 4-5. o.
253 Androulakis, N. K.: Über den Prímát dér Strafe. Zeitschrift fúr die gesamte Strafrechtswissenschaft, (108)
1996. 303. o.
(vii) erre a célra felállított állami szerv érvényesíti, (viii) előre meghatározott és nyil
vános eljárásban.
Hart és Androulakis definíciója közötti nyilvánvaló különbség a büntetés stig-
matizáló és kommunikatív jellege, amely Hart rendszeréből teljesen hiányzik.
Számos teória a büntetés „kommunikatív funkcióját” alapvetőnek ítéli. Feinberg
véleménye szerint a büntetésnek olyan szimbolikus jelentősége van, amely hiányzik
az egyéb szankció-formákból.254 Ez az elem nem írható le empirikusan; inkább egy
a kérdéses cselekmény erkölcsi, az adott jogrendszerben meglévő moralitás alapján.
A Flemming v. Nestor (1960) ügyben255 Nestor - a felperes - 1913-ban emigrált az
Egyesült Államokba, ahol egyhuzamban élt 1956-ig, amikor a Kivándorlási és Nem
zetiségi Törvény értelmében kiutasították, mert 1933-tól 1939-ig tagja volt az ame
rikai kommunista pártnak. Mindezen túlmenően a Társadalombiztosítási Törvény
alapján, amely 1954. szeptember 1. után lépett hatályba, a Kivándorlási és Nemze
tiségi Törvény bizonyos rendelkezései miatt deportált személyek nyugdíjának fo
lyósítását megszüntették. Azaz, Nestort, aki 1913-tól élt az Egyesült Államokban,
amerikai katonaként harcolt a II. világháborúban, rendszeresen fizetett társadalom
biztosítási és nyugdíjjárulékot, nyugdíjasként Bulgáriába, szülőhazájába deportálták
és nyugdíját is megvonták. Az ügy eljutott a szövetségi Legfelsőbb Bíróságig. Nes
tor legfontosabb alkotmányos érve az volt, hogy a juttatások megszüntetése és de
portálása büntető jellegű, azaz igazából egy büntetés, amelyet visszaható hatállyal al
kalmaztak, és ezt tiltja az USA Alkotmánya. A Bíróság úgy találta, azt kell vizsgálni,
hogy „az volt-e a törvényhozó célja ezzel a szabályozással, hogy az egyént múltbe
li cselekménye miatt megbüntesse, vagy a jogkorlátozás egy jelenbeli helyzet sza
bályozásából fakadó szükségszerűség, mint például egy szakma gyakorlása esetén
a megfelelő képesítés előírása”. A Bíróság többsége nem talált büntető, azaz puni-
tív jogalkotói szándékot, így elutasították Nestor alkotmányos panaszát. Meglepő mó
don Feinberg egyetért a Bíróság ezen döntésével azon az alapon, hogy bár szerinte
volt büntető célzat, a kérdéses szankciónak nem volt tiltó, stigmatizáló szimboliká
ja.256 Valójában a teszt, melyet a Bíróság alkalmazott, nem volt elég részletezett ah
hoz, hogy biztosítsa a tárgyalt probléma megfelelő elemzését. A stigmatizáció kö
vetelménye, ha a büntetés eljárási definíciójára utalva értelmezzük, felesleges az olyan
ügyekben, mint amilyen a Nestor is, melyekben éppen a büntetőeljárás és az ezzel
járó rögzített garanciák hiánya a probléma lényege.
254 Feinberg, J.: The expressive functlon of punishment. In Duff. R. A. - Garland, D. (eds): A reader on
punishment. Oxford, 1994. 96. o. (Originally published as Feinberg, J.: Doing and deserving: Essays in the
theory of responsibllity. Princeton, 1970.)
255 363 U.S. 603, 4 L.ed.Zd 1435 (1960).
256 Feinberg: The expressive functlon of punishment. 73. o.
A AfeZor-teszt hiányosságát egy néhány évvel későbbi ítélet korrigálta, mely azon
ban úgy tűnik, elkerülte a legtöbb szakíró figyelmét, akik a Nestor-döntést részesí
tették előnyben. 1963. február 18-án az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága két
ügyet vizsgált egyszerre, a Kennedy v. Mendoza-Martinez és a Rusk v. Cort ügyet.257
Mendoza született amerikai állampolgár volt, aki mexikói állampolgársággal is ren
delkezett szülei révén. 1942-ben Mexikóba ment, hogy elkerülje a katonai szolgála
tot, és 1946-ban tért vissza. 1947-ben elítélték kibúvás a katonai szolgálat alól bűn
cselekmény miatt. Miután letöltötte büntetését, nyugodtan élhetett az Egyesült
Államokban. 1953-ban elfogatóparancsot adtak ki ellene kiutasitási eljárás keretében,
azon az alapon, hogy a Nemzetiségi Törvény értelmében elvesztette amerikai ál
lampolgárságát. A másik felperes, Cort, amerikai állampolgár, Britanniába ment 1951-
ben, és 1953-ban nem jelent meg a sorozóbizottság előtt. Majd Csehszlovákiába uta
zott, ahol útlevélért folyamodott, melyet megtagadtak tőle azon az alapon, hogy
elveszítette állampolgárságát a Nemzetiségi Törvény alapján. A két ügy központi té
mája az 1940-es Nemzetiségi Törvény és az 1952-es Kivándorlási és Nemzetiségi
Törvény alkotmányossága volt, melyek az olyan személyek állampolgárságának
megvonásáról rendelkeztek, akik azért hagyták el az Egyesült Államokat, vagy azért
maradtak külföldön, hogy elkerüljék a katonai szolgálatot. A Legfelsőbb Bíróság arra
a kérdésre helyezte a hangsúlyt, hogy az adott esetekben az állampolgárság megvo
nása büntetésnek tekinthető-e. Igenlő válasz esetén a felpereseket megfelelő (tisz
tességes) eljárás (dueprocess) nélkül fosztották meg az állampolgárságuktól, és anél
kül, hogy biztosították volna nekik (a felperesekre vonatkoztatva) a Hatodik és
Hetedik Alkotmány Kiegészítés által előírt garanciákat. A Legfelsőbb Bíróság teljesen
új tesztet dolgozott ki annak meghatározására, hogy a Kongresszus által kibocsátott
törvény mikor büntető, és mikor szabályozó jellegű. E teszt - a „Mendoza-teszt ” -
szerint az adott szankció punitív jellegének eldöntésekor a következő jellegzetessé
geket kell figyelembe venni:
i) a szankció helyeslést vagy korlátozást tartalmaz-e,
ii) történetileg büntetésnek tekintették-e,
iii) alkalmazásához szükséges-e a bűnösség megállapítása,
iv) alkalmazása a büntetés hagyományos céljait fejezi-e ki - megtorlás és elrettentés,
v) már bűncselekménnyé nyilvánított cselekmény miatt alkalmazzák-e,
vi) létezik-e másik, alternatív cél, amelyhez kapcsolható,258
vii) túlzottnak tűnik-e a fenti alternatív célhoz képest?259
257 Kennedy v. Mendoza-Martinez, 372 U.S. 144; 9 L.ed. 2d 644 (1963).

258 Flemming v. Nestor, 363 U.S. 603; 4 L.ed. 2d 1447 (1960).
259 Uo.
Még két amerikai esetet érdemes megemlíteni, amelyeknek az EJEB judikatú-

rájára is volt hatása. Az első az Austin v. Egyesült Államok (1993) ügy.260 Az ügyben
Austin-t hét év börtönbüntetésre ítélték kábítószerrel összefüggő bűncselekmények
miatt. Később intézkedésként elkobozták Austin lakókocsiját és autóalkatrész üzle
tét. A Legfelsőbb Bíróság megjegyezte, hogy a büntetés fogalma, amint azt általá
ban értjük, átlépi a büntető és polgári jog közötti határvonalat, hiszen mind a polgá
ri jogi, mind pedig a büntetőjogi szankciók szolgálhatnak punitíve (büntető) és
resztoratív (helyreállító) célokat egyaránt. A Bíróság nem alkalmazta a Mendoza-tesz-
tet és tulajdonképpen visszatért a Afesroz-teszthez, azzal, hogy büntetésnek találta az
ebben az esetben említett szankciót.
Ugyanabban az évben még egy nagyon hasonló ügy került a Legfelsőbb Bíróság
elé. Az Alexander v. Egyesült Államok (1993) ügyben261 a kérelmezőt büntetőeljá
rás során inter alia elítélték a közszemérem megóvásáról szóló szövetségi törvé
nyekbe és a Bűnszervezetek és korrupt szervezetekről szóló törvénybe (RICO)262 üt
köző cselekmények miatt. A szövetségi kerületi Bíróság a vádlott üzleteinek és
majdnem 9 millió dollárjának az elkobzását is elrendelte. A Legfelsőbb Bíróság az
zal is foglalkozott, hogy a kérelmező összes üzletének elkobzása nem jelentett-e
aránytalanul szigorú büntetést. Úgy találták, hogy az elkobzás „egyértelműen a pénz
büntetés egyik formája, nem különbözik a Nyolcadik Kiegészítés értelmében a ha
gyományos »pénzbüntetéstöl«”.
Az EJEE 7. cikkének judikatúrája két fontos ügyet alakított ki a büntetőjogi szank
ció definiálásával kapcsolatban. Az EJEE 7. cikke magában foglalja a legalitás
doktrínáját, mely - az EJEB szavaival - felöleli azt az „elvet, hogy csak a jog hatá
rozhat meg bűncselekményt és írhat elő büntetést (nullum crimen, nulla poena sine
lege), valamint annak az elvét, miszerint a büntető jogszabályt nem szabad a terhelt
terhére kiterjesztően értelmezni, például analógia alkalmazásával”. Annak ellenére,
hogy e szakasz ilyen rendkívül fontos alapelveket deklarál, meglepően kevés bíró
sági döntés foglalkozik a 7. cikkel. A cikk által megfogalmazott tilalom két részre ta
golódik; az első szakasz első mondata a bűncselekményekre, a második mondat a bün
tetésekre vonatkozóan biztosítja a nullum crimen és nulla poena princípiumok
teljességét. Mind a két tilalom deklarációja ugyanakkor tartalmaz egy-egy kulcsfon
tosságú fogalmat. Míg a „bűncselekményért való elítélés” (heldguilty ofdny criminal
qffence) a nullum crimen hatáskör-meghatározó kifejezése, addig a nulla poena
effektivitásának körét a „büntetés” fogalom szabja meg.
260 Uo.
261 Alexander, Sr. v. United States, 509 US 544. 125 L.ed. 2d 441 (1993).
262 Racketeer Influenced and Corrupt Organizations Act (RICO).
Mint azt a Welch v. Egyesült Királyság (1993) eset feltárta, ellentétben a „bűn
cselekményért való elítélés” fogalmával - melynek jelentését számos döntés alakí
totta ki - a „büntetés” fogalomnak megfelelő esetjog hiányában nem alakult ki
egyezményi jelentése. A Bizottság jelentésében meg is állapította, hogy az esetjog
tanulmányozása nem fedi fel a „büntetés-koncepció” elfogadott jelentését. A Welch-
ügy tényei, annak rendkívüli jelentősége ellenére, nem voltak bonyolultak. A kérel
mezőt az angol elsőfokú bíróság huszonkét évi szabadságvesztésre ítélte kábítószerrel
való visszaéléssel kapcsolatos bűntettekért. Intézkedésként a Kábítószer kereskede
lemről szóló 1986-os törvény alapján pedig elkobzást utasítást (confiscation order)
adott ki, melynek nem teljesítése esetén további két évig tartó szabadságvesztéssel
súlyosbodott volna a büntetés. Ugyanakkor Welch urat 1986. november 3-án elkö
vetett cselekményekért ítélték el, ám az 1986-os törvény releváns rendelkezései
csupán 1987. január 12-ével léptek hatályba. Mivel az angol fellebbviteli bíróság
csökkentette a szabadságvesztés és az elkobzás alá eső érték mértékét, de nem he
lyezte hatályon kívül az elsőfokú ítéletet az utóbbi tekintetében, a kérelmező az Em
beri Jogok Európai Bizottságához fordult panasszal. Kérelme szerint az elkobzást uta
sítás büntetésnek minősül az EJEE 7. cikke értelmében, így annak alkalmazása sérti
a cikk retroaktív büntetéskiszabást tiltó szabályát. A Bizottság hét-hét szavazattal, az
elnök döntő szavazata következtében úgy határozott, hogy az angol bíróságok nem sér
tették meg az EEJE-t.
Az EJEB ítéletében - mint azt már az EJEE számos más fogalmával kapcsolat
ban tette - megállapította, hogy a „bűncselekmény” a 7. cikkben önálló egyezményi
jelentéssel bír. hiszen „annak érdekében, hogy a 7. cikk által nyújtott védelem hatá
sos legyen, a Bíróságnak meg kell legyen a szabadsága, hogy a látszatot félretéve ön
maga döntse el, hogy e cikk értelmében egy adott intézkedés lényegileg »büntetés-
nek« tekinthető-e”.
Az ítélet először is leszögezte, hogy nem kérdéses az 1986-os törvény visszaha
tó hatállyal történő alkalmazásának ténye; az egyetlen eldöntendő kérdés az, hogy az
elkobzást utasítás büntetésnek tekinthetö-e a 7. cikk második mondatának értelmé
ben.263 Ezt követően a EJEB ötlépcsös tesztet alakított ki annak megállapítására, hogy
egy adott intézkedés büntetés-e vagy sem:
[ 1 ] A 7. cikk 1. bekezdés második mondatának megfogalmazása arra utal, hogy a bün

tetés létezését vizsgáló minden értékelés kiinduló pontja annak megállapítása, miszerint
a kérdéses intézkedést „bűncselekményért történő elítélés” során szabták-e ki.
[2] További tényezők, melyek meghatározóak lehetnek ebben az összefüggésben, így
a kérdéses intézkedés természete és célja;
263 Eur. Court H. R., Welch v. the United Kingdom, p. 13, para. 26.
[3] a nemzeti jog szerinti jellemzése;

[4] az adott intézkedés létrehozásának és alkalmazásának eljárási feltételei;
[5] valamint szigora.264
Az EJEB ezek után megállapította, hogy az elkobzást utasítást a büntető ítélet után,
annak következtében rótták ki.265 Elismerte az intézkedés preventív célját az igaz
ságügyi miniszter szavai alapján, aki beteg esztette az elkobzást utasítást létrehozó
törvénytervezetet, de úgy találta, hogy a preventív és reparációs célzat összhangban
állhat egy büntetési szándékkal, sőt a büntetés fogalmának építőelemeként is értel
mezhető. A Bíróság nem tartotta iránymutatónak az utasítás ellentmondó értelmezését
a nemzeti bíróságok által, arra hivatkozva, hogy ezek a döntések nem a 7. cikk fé
nyében, a szóban forgó vitás kérdést vizsgálva születtek. Nem volt vitatott - a ne
gyedik pont alatt felvetett jellegzetességet vizsgálva-, hogy az ügyben folytatott el
járások büntető jellegűek voltak. Végül, az EJEB felsorolt néhány tényezőt, melyek
az elkobzást utasítás szigorát tükrözték. Bár megállapította, hogy egy intézkedés szi
gorúsága önmagában nem döntő tényező, azonban a büntető rezsim jellemvonásai is
merhetők fel az utasítás következő tulajdonságaiban:
1. az 1986-os törvény 2. (3) szakaszában megfogalmazott törvényi vélelem alapján
minden nemű vagyon, ami az eljárás megkezdését megelőző hat év során az elkövető
tulajdonába vagy onnan ki került, kábítószerrel való visszaélés bűncselekményéből
származónak tekintendő, ha az ellenkezőjét bizonyítani nem tudja,
2. az elkobzást utasítás minden, a kábítószer-kereskedéssel kapcsolatos vagyonra
vonatkozik, és nem korlátozódik az abból befolyt nyereségre vagy gazdagodásra,
3. a bíróság diszkrecionális joga az elkobzás alá eső érték mértékének meghatáro
zása, valamint a bűnösség mértékének figyelembevétele,
4. lehetőség van végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására az elkobzást utasítás
alá eső érték meg nem fizetése esetén.266
Ezt az új tesztet, melyet a Bíróság a JTe/cA-ügyben annak megállapítására dol
gozott ki, hogy egy adott belső jogi intézkedés „büntetésként” értékelhető-e az EJEE
7. cikke értelmében, a Jamil v. Franciaország (1995)267 esetben újra alkalmazták. En
nek az ügynek a tényei hasonlítottak az előbbi tényálláshoz. Jamilt kábítószer csem
pészésért, illetve annak előkészületéért nyolcévi szabadságvesztésre és pénzmellék
büntetésre ítélték Franciaországban. E cselekményeket 1986. június 4-én követte el.
264 Uo. 13., para. 28.

265 Uo. párás. 13, 29.
266 Uo. párás. 14, 33.
267 Eur. Court H. R., Jamil v. Francé (199S) A no. 317-B.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kimondta a hatályos jognak megfelelően, hogy a pénz

büntetés meg nem fizetése esetén az annak a helyébe lépő szabadságvesztés tartama
négy hónap. A fellebbviteli bíróság azonban az ítélet fenntartása mellett az új Köz
egészségügyi törvény idevágó szakasza alapján állapította meg a pénzbüntetés helyébe
lépő szabadságvesztés leghosszabb tartamát, és azt felemelte két évre. E törvényt
1987. december 31-én szavazta meg a francia parlament, és 1988. január 5-én hir
dették ki, azaz mindenképpen a bűncselekmény elkövetése után lépett hatályba.
Ellentétben a Welch-ügyben kifejtett álláspontjával - ám még a Bíróság Welch-
ügyben hozott ítéletét megelőzően -, a Bizottság a Jamil-ügyben már megállapítot
ta, hogy „a bűncselekmény-fogalomnak a 7. cikk használatában megvan a maga ön
álló Egyezmény-i jelentése”. Ahhoz, hogy a Jamil-ügyben eltérő eredményre jusson
a Bizottság, mint amilyen döntést a Welch-ügyben hozott, meg kellett különböztetnie
e két hasonló esetet egymástól. Ennek megfelelően a Bizottság úgy találta, hogy míg
az angol ügyben az elkobzási utasítás célja a bűncselekmény következtében elért gaz
dagodás elvonása volt - tehát reparatív jellegű intézkedésről volt szó -, addig a fran
cia ügyben büntetés jellegű pénzmellékbüntetést szabtak ki. Továbbá, míg a francia
bíróság a fő tárgyalás végén szabta ki a pénzmellékbüntetést, addig az angol Korona
Bíróság (Crown Court) a fő tárgyalást követő külön eljárásban határozott az elkob
zásról.268
Az EJEB a Jann7-ügyben másodszorra is alkalmazta a JTeZcú-tesztet, és éppen
úgy, mint az előző ítéletében, itt is megállapította, hogy az eldöntendő kérdés csu
pán az, hogy a pénzmellékbüntetés mint olyan jogintézmény, amely helyébe végre
hajtandó szabadságvesztés léphet, büntetésnek számít-e a 7. cikk értelmében.269
Mivel a kérdéses jogszabály ex postfacto alkalmazása nem volt vitatott, annak meg
állapítása, hogy az adott intézkedés büntetésnek számít a 7. cikk összefüggésében, va
lamint, hogy ezen intézkedés kiszabása súlyosbította az elkövető helyzetét, az EJEE
megsértésének kimondását vonta maga után. E tekintetben lényegtelen volt, hogy Ja-
mil úrnak nem kellett a pénzmellékbüntetés jelentős részét kifizetnie, és a szabad
ságvesztést sem hajtották végre rajta.270
Az EJEB Welch-ügyben hozott ítélete rendkívüli fontosságú a 7. cikk alkalmazá
si körének vonatkozásában, hiszen az EJEB ebben az ítéletében fektetett le olyan el
veket, melyek iránymutatással szolgálhatnak annak megállapításához, hogy egy adott
jogintézmény - függetlenül a belső jogb7an elfoglalt helyétől - büntetésnek számít-
e a 7. cikk értelmében, és így kiterjednek-e rá is a cikk által felállított követelmények.
268 Uo. 36., para. 44.

269 Uo. 26., para. 26.
270 Uo. 29., para. 34.
Ezen felül, a Jffe/c/i-tesztet újra alkalmazták, és az így további autoritást nyerve mér
céül szolgálhat jogalkotóknak és jogalkalmazóknak egyaránt.271
A ffe/c/i-ügyben megmutatkozott, hogy az angol jog nem tulajdonít akkora je
lentőséget a szankció büntetés jellegét meghatározó pontos feltételek definiálásának.
Ezzel szemben Németországban a Szövetségi Alkotmánybíróság az Alaptörvény
(GG) 103. II. cikkét érintő joggyakorlata részletes feltételrendszert dolgozott ki.272
Az Alkotmánybíróság a büntetést a szuverénnek a bűnös cselekményre adott, azt hely
telenítő válaszaként definiálja.273 A büntetés jogsértőként bélyegzi meg és vonja fe
lelősségre az elkövetőt. Ha a büntetés bűnösséget (vétkességet, Schuld) feltételez, és
ugyanakkor a vétkesség az egyéni felelősség (Eigenverantwortlichkeit) következ
ménye, akkor a büntetés megkülönböztető jegye a közvetlen, értékelő beavatkozás
az állam részéről az egyén szabadságába, melynek legfőbb jellemvonása az állam ál
tal kifejezett rosszallás a vétkes magatartás miatt.274
Ezen alapelvekre reflektálva jegyezte meg az Alkotmánybíróság, hogy a jogál
lamban vétkesség nélkül nem lehet büntetést kiszabni, továbbá az igazság eszméje
megfelelő egyensúlyt követel meg a tényállás és a jogkövetkezmény között. A Bí
róság a büntetést a következő elemekre épülő szankcióként határozta meg: a) bű
nösség (vétkesség), b) az állam helytelenítésének kifejezése, c) elrettentés, d) meg
torlás, e) jogi tilalom megszegése miatti elrendelés.
271 Azóta egy másik eset is felmerült, melyben a Bizottság az 1977-es szexuális bűnelkövetőkről szóló törvény
által előírt nyilvántartásba vételi kötelezettséget vizsgálta a We/ch-teszt alapján. Úgy vélte, hogy ez a 7. cikk
értelmében nem minősült büntetésnek, ezért a kérelmet nem tartotta befogadhatónak. ibbotson v. the
United Kingdom, Application No. 40146/98. 21/10/1998.
272 Volk, K.: Dér Begriff dér Strafe in dér Rechtsprechung des Bundesverfassungsgerichts. Zeitschrift fúr die
gesamte Strafrechtswissenschaft, (83) 1971.405. o.
273 BVerfGE 26, 186 (204); 45, 346 (351).
274 BVerfGE 57, 250 (275); BVerfGE 20, 323 (331).
IV. Jogszabalytan
1. A büntetőjog forrásai............................................................................................................................. 119

2. A büntetőtörvények rendszere és szerkezete.....................................................................................127
a) A büntetőtörvény rendszere............................................................................................................ 127
b) A büntetőnorma szerkezete............................................................................................................ 130
3. A büntetőtörvény értelmezése ............................................................................................................ 133
a) Az értelmezés célja. Szubjektív és objektív jogalkotói akarat...................................................... 133
W Az értelmezés módja szerinti csoportosítás .................................................................................. 134
c) Az értelmezés alanya szerinti csoportosítás.................................................................................. 140
d) Az értelmezés eredménye szerinti csoportosítás.......................................................................... 141
4. Az analógia kérdése; elméleti megközelítés és gyakorlat................................................................... 144
5. A hatályról általában............................................................................................................................... 147
6. Az időbeli hatály (Btk. 2. §) .................................................................................................................. 148
aj Általános szabály............................................................................................................................... 148
b) Kivétel a visszaható hatály tilalma alól........................................................................................... 152
7. Területi és személyi hatály (Btk. 3. §)....................................................................................................162
a) Elméleti megközelítések.................................................................................................................. 162
b) A Btk. szabályozása ......................................................................................................................... 164
1. A büntetőjog forrásai
A jogban, így a büntetőjogban is megkülönböztetünk alaki jogforrást és anyagi jog

forrást Igaz, e megkülönböztetés tartalmában már nincs mindig egyetértés. Alaki
jogforrások véleményünk szerint a jog fizikai megjelenési formái, azaz elsősor
ban a Jat.-ban meghatározott jogszabályok, míg anyagi jogforrás az a szervezet
vagy személy, amely/aki jogalkotásra jogosult. így az Országgyűlés anyagi jogfor
rás, míg az általa alkotott jog (amelynek egyik megjelenési formája lehet törvény) ala
ki jogfonás.
A büntetőjog forrásait nem szabad szűkén értelmezni. Éppen a büntetőjoggal szem
ben támasztott alkotmányos követelményekből következően és Magyarország szemben
fennálló nemzetközi kötelezettségekből folyóan a büntetőjog elsődleges jogforrása
a nemzetközi jog. A nemzetközi ius cogensnek (kötelező jognak) számos, a bünte
tőjogot is érintő szabálya van, amely így kötelező az országra és kihat kötelező jel
leggel a magyar büntetőjogra is. Ide sorolandók, csak exemplifikatív módon:
120 Jogszabálytan
- Az 1907. évi IV. Hágai Egyezmény és a Szárazföldi Hadviselési Szabályzat;

Az 1925. évi Genfi Jegyzőkönyv a mérgező, fojtó vagy hólyaghúzó gázokról és a bak
tériumfegyverekről,
- A Nürnbergi Nemzetközi Katonai Bíróság Alapokmányát tartalmazó. 1945.
augusztus 8-i Londoni Egyezmény (1946. december 12-én az ENSZ Közgyűlése ha
tározatában megerösíttette a Londoni Statútumot és az IMT ítéleteit) [G.A.R. 177 (II)
(1946)],
- Az 1948-ban jóváhagyott Egyezmény a népirtás bűntettének megelőzéséről és
megbüntetéséről; 1949. augusztus 12-én a négy genfi egyezmény: a hadrakelt fegy
veres erők sebesültjei és betegei helyzetének javítására kötött Egyezmény (Első
Egyezmény) (I. GC),
- a tengeri haderők sebesültjei, betegei és hajótöröttéi helyzetének javítására kötött
Egyezmény (Második Egyezmény) (II. GC), a hadifoglyokkal való bánásmódról kö
tött Egyezmény (Harmadik Egyezmény) (III. GC), illetve a polgári lakosság a hábo
rú idején való védelmére kötött Egyezmény (Negyedik Egyezmény) (IV. GC),
- Az 1949. augusztus 12-én kötött Genfi Egyezményeket kiegészítő és a nemzet
közi fegyveres összeütközések áldozatainak védelméről szóló jegyzőkönyv (I. Kiegé
szítő Jegyzőkönyv 1977),
- Az 1949. augusztus 12-én kötött Genfi Egyezményeket kiegészítő és a nem
nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelméről szóló jegyzőkönyv
(II. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1977),
- Az 1973-ban aláírt Egyezmény az apartheid bűntettének üldözéséről és meg
büntetéséről,
- Az 1973. évi Egyezmény nemzetközileg védett személyek és diplomaták ellen
elkövetett bűncselekmények megelőzéséről és megbüntetéséről,
- Az 1984. évi Egyezmény a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó
büntetések vagy bánásmód ellen,
- Az 1968. évi New York-i Egyezmény a háborús és az emberiesség ellen elkövetett
bűncselekmények el nem évüléséről,
- Továbbá, az ENSZ Biztonsági Tanácsa 827. (1993) számú határozatával a nem
zetközi humanitárius jognak a volt Jugoszlávia területén 1991 óta történt súlyos meg
sértéséért felelős személyek elleni büntetőeljárás lefolytatása céljából létrehozott egy
ad hoc Nemzetközi Büntető Törvényszéket (1996. évi XXXIX. törvény),275
- Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 955. (1994) számú határozatával az 1994. január 1.
és 1994. december 31. között Ruanda területén elkövetett népirtásért és a nemzetközi
275 1 996. évi XXXIX. törvény a volt Jugoszlávia területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyo
san sértő cselekmények megbüntetésére létrehozott Nemzetközi Törvényszék Alapokmányából fakadó kö
telezettségek végrehajtásáról.
Jogszabálytan j 121
humanitárius jog egyéb súlyos megsértéséért felelős személyek, valamint a szom

szédos államok területén elkövetett népirtásért és egyéb hasonló jogsértésekért fele
lős ruandai állampolgárok megbüntetésére létrehozott egy újabb ad hoc Nemzetkö
zi Büntető Törvényszéket (1999. évi CL törvény),276
- végül 1998. július 17-én az ENSZ Diplomáciai Konferenciája elfogadta a Nem
zetközi Büntetőbíróság Statútumát, amely 2002. július 1-jén lépett hatályba.
Meg kell említeni példálózó jelleggel kevésbé fontos, de ugyancsak jogforrás ere
jével rendelkező egyezményeket, amelyek az ország önkéntes alávetése folytán bír
nak kötelező erővel:
- A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (1966: kihirdette
az 1976. évi 8. törvényerejű rendelet),277 illetve annak fakultatív jegyzőkönyve
(1988. évi 24. törvényerejű rendelet),278
- Az EJEE-t kihirdető 1993. évi XXXI. törvény,279
Az 1963. évi Tokiói Egyezmény a repülőgépen elkövetett támadásokról és egyéb
cselekményekről (kihirdette az 1971. évi 24. törvényerejű rendelet),280
- Az 1965-ben New York-ban elfogadott Egyezmény a faji megkülönböztetés
minden formájának a felszámolásáról (kihirdette az 1969 évi 8. törvényerejű rende
let),281
- Az 1971-ben Montreálban megkötött Egyezmény a polgári légi közlekedés biz
tonsága elleni bűncselekményekről (kihirdette az 1971. évi 17. törvényerejű rende
let),282 illetve az azt kiegészítő 1988-as Jegyzőkönyv (kihirdette a 2004. évi XXXVII.
törvény),283
276 1999. évi Cl. törvény az 1994. január 1. és 1994. december 31. között Ruanda területén elkövetett népir
tásért és a nemzetközi humanitárius jog egyéb súlyos megsértéséért felelős személyek, valamint a szom
szédos államok területén elkövetett népirtásért és egyéb hasonló jogsértésekért felelős ruandai állampol
gárok megbüntetésére létrejött Nemzetközi Büntetőtörvenyszék Alapokmányából fakadó kötelezettségek
végrehajtásáról.
277 1 976. évi 8. törvényerejű rendelet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án
elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről.
278 1988. évi 24. törvényerejű rendelet a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához kap
csolódó, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által New York-ban 1966. december 16-án elfogadott Fakul
tatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről.
279 1 993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló. Rómában, 1950.
november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről.
280 1 971. évi 24. törvényerejű rendelet a légijárművek fedélzetén elkövetett bűncselekményekről és egyéb cse
lekményekről szóló Tokióban, az 1963. évi szeptember hó 14. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről.
281 1969. évi 8. törvényerejű rendelet a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről New
Yorkban 1965. december 21-én elfogadott nemzetközi egyezmény kihirdetéséről.
282 1973. évi 17. törvényerejű rendelet a polgári repülés biztonsága elleni jogellenes cselekmények leküzdé
séről Montrealban, az 1971. évi szeptember hó 23. napján aláirt egyezmény kihirdetéséről.
283 2004. évi XXXVII. törvény a polgári repülés biztonsága elleni jogellenes cselekmények leküzdéséről szóló,
1971. szeptember 23-án, Montrealban elfogadott Egyezményt kiegészítő, a nemzetközi polgári repülést
122 Jogszabálytan
- Az 1971 -ben Bécsben megkötött Egyezmény a pszichotróp anyagokról, valamint

kiegészítései és módosításai (kihirdette az 1979. évi 25. törvényerejű rendelet és
a 2013. évi CCXIX. törvény),284
- Az 1997. évi Ottawai Egyezmény a gyalogsági taposóaknákról (kihirdette az
1998. évi X. törvény).285
Amint az ismert, az ún. Alkotmányszerzödéssel (ASZ) ellentétben a Lisszaboni
Szerződés (LSZ; kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény)286 nem váltotta fel, hanem
mindössze módosította az Európai Unióról szóló szerződést, valamint az Európai Kö
zösségről szóló Szerződést. Az Európai Közösségről szóló Szerződést azonban átne
vezte az Európai Unió működéséről szóló szerződéssé. Az Európai Unióról szóló szer
ződés a jelenlegi nyolc helyett hat címből áll az LSZ következtében. A számunkra most
fontos, leglényegesebb változások a következők voltak: az Unió eddigi pilléres szer
kezete megszűnt, az Unió jogi személlyé vált és magába olvasztotta az eddigi Euró
pai Közösséget, a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttmű
ködésről szóló harmadik pillér az Európai Unió működéséről szóló szerződésbe (az
Európai Közösséget létrehozó szerződés módosított változatába) épült be, mint „a sza
badság, biztonság és jog térségére” (SZBJT) vonatkozó uniós politika része.
Az LSZ kiegészítésekkel ugyan, de lényegében átvette az Alkotmányszerzödés
bel- és igazságügyi együttműködés területét érintő változtatásait: ennek következté
ben az Unió ún. „pillérrendszere” tehát megszűnt, a minősített többség és az együtt
döntési eljárás vált a fő döntéshozatali formává, az Európai Bíróság hatásköre teljes
mértékben átfogja a szabadság, biztonság és a jog érvényesülésének minden terüle
tét, és megváltozott a jogforrási rendszer.
A SZBJT területén tehát a kerethatározatok helyett színre lépő irányelvek, ha
tározatok és rendeletek vertikális hatállyal avatkoznak be a magyar büntető-igaz
ságszolgáltatásba. A korábbi LSZ előtt elfogadott kerethatározatok hatályban ma
radtak, így esetükben továbbra sem beszélhetünk közvetlen hatályról.
A második legjelentősebb jogforrás az Alaptörvény maga.287 Egyrészt a már em
lített legalitás elvéből kifolyólag számos részelv kapcsán nevezhetjük jogforrásnak, pél
szolgáló repülőterek elleni jogellenes és erőszakos cselekmények visszaszorításáról szóló, 1988. február
24-én, Montrealban aláirt Jegyzőkönyv kihirdetéséről.
284 1979. évi 25. törvényerejű rendelet a pszichotróp anyagokról szóló, Bécsben az 1971. évi február hó 21.
napján aláírt egyezmény kihirdetéséről; 2013. évi CCXIX. törvény az 1979. évi 25. törvényerejű rendelet
tel kihirdetett, a pszichotróp anyagokról szóló. Bécsben az 1971. évi február hó 21. napján aláírt egyez
mény módosításának kihirdetéséről.
285 1998. évi X. törvény a „Gyalogsági aknák alkalmazásának, felhalmozásának, gyártásának és átadásának
betiltásáról, illetőleg megsemmisítéséről" szóló Egyezmény megerősítéséről és kihirdetéséről.
286 2007. évi CLXVIII. törvény az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerző
dés módosításáról szóló lisszaboni szerződés kihirdetéséről.
287 Átfogóan lásd Jakab: Az új Alaptörvény keletkezése és gyakorlati következményei.
Jogszabálytan 123
dául az alkotmányos kriminalizációs kötelezettség, szükségességi és arányossági teszt,

vagy éppen a jogtárgyakat definiáló szakaszok miatt. így az Alaptörvény Szabadság és
Felelősség Címének XIII. cikkében, illetve korábban az Alkotmány 13. §-ában szereplő
tulajdonhoz való jog a lopás (Btk. 370. §) bűncselekményének a jogtárgyát fogal
mazza meg. Másrészt konkrét alkotmányos szabályok révén is jogforrás. Ilyen alkot
mányos szabály az Alaptörvény Alapvetés Címe Q) cikkének (2)—(3) bekezdése, amely
szerint a „Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biz
tosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját. Magyarország elfogadja a nem
zetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogsza
bályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jog részévé.” Vagy a Szabadság és
Felelősség Cím II. cikke: „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga
van az élethez és az emberi méltósághoz.” Mindezeket az Alkotmány 7. §-ában
mondta ki: „A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általá
nosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és
a belső jog összhangját”, illetve 54. § (1) bekezdésében: „A Magyar Köztársaság te
rületén minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz,
amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.” Végül itt is hivatkozni lehet
a büntetőpolitika tárgyalásánál felhozott példára.
Jogforrásként kell említeni az Alkotmánybíróság határozatait is, hiszen ezek
jelentős változásokat okoztak a büntetőjog egészében, de magában a korábbi Btk.-
ban is. Például a 23/1990. (X. 31.) AB hat. megsemmisítette a halálbüntetést. Az
53/1993. (IX. 13.) AB hat. pedig kimondta a nemzetközi jogban érvényesülő nullum
crimen sine lege elv és ezen elv belső jogi tartalma közötti különbséget, valamint az
emberiség elleni és háborús bűncselekmények ius cogens jellegét és ezzel lehetővé,
sőt kötelezővé tette az 1956-os sortüzek elkövetőinek felelősségre vonását. Az újabb
időszakból említhető a 23/2014. (VII. 15.) AB hat., amely az ún. halmazati három csa
pás szabályait törölte el a Btk.-ból.288
A törvények a büntetőjog leggyakoribb forrásai. Korábban, a már nem hatályos
jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 3. §y) és g) pontjai szerint a büntető-jog
alkotás kizárólagos jogforrása a törvény volt. A jelenleg hatályos Jat. sajnos ilyen ren
delkezést nem tartalmaz, de az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerint „Az alap
vető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg.”
Ebből implicite kiolvasható, hogy büntetöjogszabályt csak törvényben lehet alkotni,
hiszen a büntetőjog mindig alapvető jogot korlátoz. Ez a korlátozás kétféleképpen tör
ténik. Egyrészt a büntetések és intézkedések alkalmazása korlátoz alapvető jogokat,
288 Lásd Ambrus István: Az Alkotmánybíróság határozata a halmazati három csapásról. A jogbiztonság elvét
sértő büntetőjogi rendelkezés alaptörvény-ellenessége, valamint az alaki és az anyagi bűnhalmazat eltérő
megítélésének lehetőségei. Jogesetek Magyarázata, 2015/4. 5-16. o.
124 Jogszabálytan
így például a szabadságvesztés-büntetés az Alaptörvény IV. cikk (1) és (2) bekez

déseiben garantált szabadsághoz való jogot korlátozza, míg a pénzbüntetés a XIII. cikk
(1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jogot. Másrészt, maguk a tilalmazott
magatartások is alkotmányosan védett jogokat korlátoznak, hiszen a rágalmazás
(Btk. 226. §) vagy közösség elleni uszítás (Btk. 332. §) bűncselekménye az Alap
törvény IX. cikk (1) bekezdésében biztosított véleménynyilvánításhoz való jogot li
mitálja. Később részletesebben is foglalkozni fogunk a 30/1992. (V. 26.) AB hatá
rozattal, itt legyen elég csupán annyi, hogy ebben a határozatban az Alkotmánybíróság
is kimondta, miszerint alkotmányos jogot csak alkotmányos jog védelmében lehet kor
látozni.
Jelenleg a 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről a legfontosabb
törvényi jogforrás, de meg kell említeni a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. tör
vényt is, amely sok esetben magyarázatul szolgál a Btk. egyes rendelkezéseihez is,
mint például a Btk.-nak a pártfogó felügyelet intézkedés [Btk. 69. § (1) bek. a) pont]
kapcsán említett feltételes ügyészi felfüggesztés intézményénél (Be. 416. §). Szin
tén kiemelhető a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről
szóló 2001. évi CIV. törvény.
A jogalkotási törvényeket megelőző időszakból maradt, ám még jelentős szabá
lyokat is tartalmazó jogforrások lehetnek a törvényerejű rendeletek, melyeket
a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa adott ki. Példaként lehetett említeni a bün
tetés-végrehajtásról szóló 1979. évi 11. tvr.-t (Bv. tvr.), amelynek azonban helyébe
lépett a 2013. évi Bv. tv.
Mint keretdiszpozíciót kitöltő normák, közvetett források lehetnek alacsonyabb
szintű jogszabályok is, így például az egyes közlekedési bűncselekményeknek (pél
dául a Btk. 234. §-a szerinti közúti veszélyeztetésnek vagy a 235. § szerinti közúti
baleset okozásának) a háttérjogszabálya, a KRESZ.
Ellenkező álláspontokkal vitatkozva, véleményünk szerint a magyar büntetőjog
alapvetően precedens jellegű. így a bíróságok döntésének rendkívüli jelentősége van.
Hazánké csak részben erős precedens rendszer, hiszen jelenleg csupán az Alaptör
vény 25. cikk (3) bekezdése és a 2011. évi CLXL törvény a bíróságok szervezetéről
és igazgatásáról 24. § (1) bekezdés c) pontja alapján a Kúria (korábban: Legfelsőbb
Bíróság) által kiadott ún. jogegységi határozatok kötelezőek az alsóbíróságokra [pél
dául 1/1999. Büntető jogegységi határozat az 1978. évi Btk. 2. §-ának (a hatályos Btk.
1-2. §-ai) alkalmazásáról, ha a Különös Rész valamely keretkitöltő jogszabályi ren
delkezésében a bűncselekmény elkövetése után változás következik be].
A korábbi Legfelsőbb Bíróságnak két további döntési formáját kell megemlíte
ni, ezek ugyan 1997 óta már nem alkothatóak, de a hatályon kívül nem helyezettek
továbbra is alkalmazandóak, illetve bírói szokásjogként élhetnek tovább. Ezek a haj
dan ugyancsak kötelező erővel bíró irányelvek és büntető elvi döntések (BED) vol
Jogszabálytan 125
tak. Példa lehetett a 3/2013. BJE kibocsátásáig a 15. számú irányelv az élet és testi
épség büntetőjogi védelméről, vagy jelenleg is a III. számú BED az ittas vagy bódult
állapotban elkövetett bűncselekményekért való felelősségről.
Jelentősek még a Kúria Büntető Kollégiumának véleményei (BKv), amelyek
2007-ben a Büntető Kollégiumi állásfoglalások (BK) helyébe léptek. Ezek ipso iure
nem kötelezőek ugyan, de ellenkező döntést hozni nem szoktak a bíróságok, tehát ipso
facto mégiscsak jogforrásnak tekinthetők. Példaként álljon itt a garázdaság halma
zati kérdéseiről szóló BKv 34. (volt BK 93.) azon - nézetünk szerint merőben hely
telen,289 a gyakorlatban mégis töretlenül érvényesülő - megállapítása, amely szerint
bűnhalmazat létesül, ha az elkövető egy cselekménnyel a garázdaság, valamint a tes
ti sértés vagy a rongálás törvényi tényállását is megvalósítja, feltéve hogy a testi sér
tés vagy a rongálás törvényi büntetési tétele nem súlyosabb, mint a garázdaságé. A vé
lemények tehát a kollégiumi állásfoglalásokat váltották fel, de jogforrási jellegükről
ugyanazt lehet elmondani, mint az korábbi BK-ról.
Végül az egyedi ügyekben hozott bírósági döntéseknek ugyan semmilyen kö
telező erejük nincs, de ún. meggyőző precedensként (ellentétben a kötelező prece
denssel) iránymutatásul szolgálnak a jogalkalmazóknak a jog helyzetéről és alaku
lásáról. Ezeken belül megkülönböztethetünk három formát: elvi határozat (EBH,
például B.16), elvi döntés [EBD, nem tévesztendő össze a Legfelső Bíróság korábbi
elvi döntéseivel (BED), például B.l 8] és határozat (BH). (Ilyen például BH 1998,
259., amely szerint a Különös Részben meghatározott valamely bűncselekmény
megállapíthatóságához megkívánt törvényi tényállási elem büntetéskiszabási ténye
zőként értékelése, egyszersmind annak súlyosító körülményként figyelembevétele
a kétszeres értékelés tilalmába ütközik.) Végül megemlítendök az ítélőtáblái Hatá
rozatok (ÍH). Különösen egy alsóbb fokú bírósági bíró teszi jól, ha a fellebbvitel jog
gyakorlatát alaposan tanulmányozza, a joghallgatókról, oktatókról és tankönyvírók
ról nem is beszélve.
289
Lásd Ambrus: Egység és halmazat... 227-232. o.
A büntetőjog forrásai
J ogszabálytan
126
Jogszabálytan 127
2.. A büntetőtörvények rendszere és szerkezete
a) A büntetőtörvény rendszere 127

b) A büntetőnorma szerkezete............................................................................................................................ 130
a) A büntetőtörvény rendszere
A büntetőtörvények rendszerét és szerkezetét nem szabad összetéveszteni a bünte

tőnorma szerkezetével. A büntetőtörvények és tágabban, büntetőjogi tárgyú jogsza
bályok büntetőnormákat tartalmaznak. Az előbbiek rendszerét és szerkezetét tár
gyaljuk most.
A büntetőjogi norma csoportjába tartoznak azok a jogszabályok, amelyek
a büntetőjogi jogviszonyt szabályozzák. Igen fontos annak kiemelése, hogy a bün
tetőjogi norma magában foglalja a büntetőjog teljes forrásrendszerét az eseti bírósá
gi döntéstől kezdve - mely mint enyhe precedens befolyásolhatja a jogalkalmazást -
a kötelező jogegységi határozaton keresztül a törvényig. A büntetőjogi norma tehát
nem azonos sem a büntetőjogszabállyal, sem pedig a büntetőtörvénnyel. A büntető
jogi norma tehát a büntetőjog materiális forrásainak összessége.
A büntetőtörvény olyan törvény, amely büntetőjogi jogviszonyt szabályoz.
Azokat a büntetőtörvényeket, amelyek az anyagi büntetőjog teljes viszonyrendsze
rét kísérlik meg szabályozni, büntető törvénykönyvnek (Btk.), régebbi kifejezés
sel büntetőkódexnek szokták nevezni. A magyar büntetőjog történetében négy ilyen
(teljes) büntetőkódex létezett, az 1878. évi V. törvénycikk (a Csemegi-kódex), az
1961. évi V. törvény, az 1978. évi IV. törvény, és a 2012. évi C. törvény, a jelen
leg is hatályos Btk. A teljesség igénye nélkül, csak az általános rész rendelkezése
it foglalta magában az 1950. évi II. törvény (Btá., ún. félkódex).
A büntető novella (Bn.) olyan jogszabály.290 amely nagyobb számú büntetőnor
mával módosítja, illetve egészíti ki a büntetőjog korábbi normarendszerét. A Csemegi-
kódexhez három büntetőnovella kapcsolódott (1908-ban az I. Bn., 1928-ban
a II. Bn. és 1948-ban a III. Bn.), míg az 1961. évi Btk.-t csak egy, az 1971. évi Bn.
egészítette ki. Az 1978. évi Btk.-t számos, már az átláthatóságot, így a jogbiztonsá
got veszélyeztető nagyszámú novella és kisebb modifikáló törvény módosította.291
290 Az államszocialista időszakban lehetett törvényerejű rendelet is, most már csak törvény lehet.
291 Például 1987. évi III. törvény, 1989. évi XXV. törvény, 1990. évi XIX. törvény, 1993. évi XVII. törvény, 1994.
évi IX. törvény, 1996. évi XXXVIII. törvény, 1997. évi LXXIII. törvény, 1998. évi LXXXVII. törvény, 1999. évi
CX. törvény, 1999. évi CXX. törvény, 2001. évi LIX. törvény, 2001. évi CXXI törvény, 2009. évi LXXX. tör
vény stb.
128 Jogszabálytan
Végül hatályos kódexünk kapcsán kiemelhető, hogy a jogalkotó már hatálybalépé

sét megelőzően (2012. évi CCXXIII. törvény),292 majd azóta több alkalommal is
- legutóbb például a 2017. évi CVI. törvénnyel293 - módosította.
Vannak olyan büntetőjogszabályok, melyek nem érik el sem a kódex, sem pedig
a novella szintjét (ez nem minőségi, csak mennyiségi kategória), mert csupán néhány
szabályt módosítanak, törölnek vagy írnak újra. Sok esetben szubjektív megítélés alá
esik, hogy novellának vagy csak egyszerű törvénymódosításnak tekintünk egy újabb
büntetőtörvényt. Ilyen például az 1995. évi XL1. törvény,294 amely a fiatalkorúakra
vonatkozó rendelkezéseket módosította.
A Csemegi-kódex időszakában még léteztek ún. büntetőjogi külön törvények.295
Az 1961. évi Btk. óta azonban a magyar büntető-jogalkotás azt a módszert követte,
hogy - elhanyagolható kivételektől eltekintve - minden büntetőjogra vonatkozó
törvényi szabályozást a Btk.-ban helyezett el. Ezt nevezhetjük az egységes büntető
kódex elvének. Ennek a jogalkotási technikának a jogbiztonság vonatkozásában igen
jelentős szerepe van, hiszen egy helyen találhatók meg a büntetőjogi felelősség szem
pontjából alapvető szabályok. Ugyanakkor ez ellen a megközelítés ellen két érvet is
fel lehet hozni. Egyrészt, igazából sosem lehet az összes normát egy büntető kódex
be foglalni, sőt még jogszabályba se. Például, a lőfegyverrel elkövetett emberölés kí
sérletét az előkészülettől a bíróságok joggyakorlata határolja el. Mivel a kísérlet bün
tetési tétele megegyezik a befejezett bűncselekményével [Btk. 10. § (2) bek.], nem
közömbös, hogy az enyhébb büntetési tételű előkészület [Btk. 160. § (3) bek.] vagy
a kísérlet kerül-e megállapításra. Az, hogy ugyanazt a cselekményt kísérletnek vagy
előkészületnek tekintik-e, igencsak változott az idők folyamán. „A lőfegyver fel
emelése önmagában még előkészület, célratartásával indul el az az okfolyamat,
amelyet az ölési cselekmény megkezdésének tekintünk.”296 Azaz, még az 1950-es
és 1960-as években is - a korábbi joggyakorlatnak megfelelően - a lőfegyver célra
emelése már kísérletnek számított. Jelenleg azonban előkészület a fegyvernek a sér
tettre ráfogása,297 míg az ítélkezési gyakorlat kísérletnek tekinti a célba vett sértett
re irányított fegyver ravaszának az elhúzását, akkor is, ha a fegyver nem sült el. Mint
a Legfelsőbb Bíróság kifejtette:
292 2012. évi CCXXIII. törvénya Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhez kap
csolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról.
293 2017. évi CVI. törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény módosítása a korrupciós bűn
cselekmények elévülési idejének emelése érdekében (2017. évi CVI. tv.).
294 1995. évi XLI. törvény a büntetőjogszabályok módosításáról.
295 Például a Kbtk., vagy a katonai büntető törvénykönyvről szóló 1930. évi II. törvénycikk.
296 Horváth Tibor: Az élet, testi épség, egészség büntetőjogi védelme. Budapest. 1965. 290. o.
297 BJD 2438.
Jogszabálytan 129
Az emberölés bűntettének a kísérlete csak olyan cselekmény megkezdésével állapítható

meg, amely közvetlenül megteremti más személy élete kioltásának a reális lehetőségét.
Az elsütö-szerkezct működésbe hozatala annak az egységes folyamatnak a kezdő moz
zanata, amely a tűzfegyver működését beindítja és kilövi azt a lövedéket, amely - meg
felelő egyéb körülmények esetén - kiolthatja más személy életét. Lőfegyverrel elköve
tett emberölés esetén tehát az elsütő-billentyű (népiesen: a ravasz) meg/cl/húzására
irányuló magatartás - rendszerint a már görbült mutatóujj továbbgörbítésének a - meg
kezdése juttatja az elkövető cselekményét az előkészületből a kísérlet szakaszába.
A lőfegyverrel célzás jelenleg tehát csak az emberölés előkészülete, az elsütő szer

kezet mozgásba hozása jelenti az ölési cselekmény megkezdését.298
Másrészt, nemcsak az azonos tényállások kerülhetnek idővel más megítélés alá,
hanem a társadalom erkölcsi felfogása és a fizikai környezetünk - azaz az a két té
nyező, amelyek a büntetöpolitikát és a büntető jogalkotást és jogalkalmazást meg
határozzák - újabb és újabb változásokon mennek át. Ekként a folyamatosan válto
zó világ és a jogalkotásZ-alkalmazás között állandó értékeltolódás feszül, melyet
kisebb különbség esetén a joggyakorlat, nagy diszkrepancia esetén a jogalkotás or
vosol. Ez pedig a jogbiztonság és a büntetőjog társadalmi valóságkövetése között te
remt feszültséget. Alaposan meg kell fontolni tehát, hogy minden normaváltozási
igényt a Btk.-bán kell-e megjeleníteni. Például a fizikai környezet változása az inf
láció. amely által indukált igényként jelenik meg egyes, az elkövetési tárgy értéke sze
rint minősülő bűncselekményeknél a minősítést meghatározó értékhatárok újragon
dolása. A lopás szabálysértése valósult meg az 1999. évi CXX. törvényig,299 ha
a lopás tárgyának az értéke az ötezer forintot nem haladta meg.300 E törvény után ez
az érték felemelkedett tízezer forintra, majd húszezer forintra, végül a Szabs. tv. is
mét módosította a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatályba
lépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet (Btké.) 28. §-t
és ötvenezer forintra emelte a szabálysértési értékhatárt. Ezt az értékhatárt tartja fenn
a hatályos Szabs. tv. 177. § (1) bek. a) pontja, illetve a Btk. 459. § (6) bek. a) pontja
is. Kérdés lehet, hogy valóban alkotmányos követelmény-e, hogy törvényben sza
bályozzunk minden ilyen apróbbnak tűnő feltételt. Ugyanígy az is, hogy szükséges-e
arra törekedni, hogy valamennyi büntetőjogi szabályt egyetlen kódex keretei között
szabályozzunk, vagy - például német mintára - megengedhető a speciális bűncse
lekmények kapcsán ún. büntetőjogi külön törvények léte (Nebenstrafrecht).
298 EBH 2007, 1583.

299 Lásd az ekkoriban hatályos Btké. 28. § (1) bek. g) pontját.
300 1 999. évi CXX. törvény a büntető jogszabályok módosításáról.
130 Jogszabálytan
A kontinentális jogrendszerekben a büntetőjogi normákat tradicionálisan két

részre osztjuk, az általános részre és a különös részre. Ez a tagolódás az európai
kontinens országaiban a 19. század közepétől jelent meg, és Magyarországon az
1843. évi büntető kódex javaslat tervezte elsőként bevezetni. Nem mondható azon
ban, hogy e felosztás a világon általánosan elfogadott. Az angolszász jogrendsze
rekben e tagolódás Glenville Williams 1961-es könyve, a Criminal law: the gene
rál part óta ismert, de míg az angolszász jogtudomány lassan elfogadni látszik
a büntetőjogi normák ezen osztályozását, a joggyakorlatban igazán nincs jelentős ha
tása.
Általános résznek nevezzük azoknak a normáknak az összességét, amelyek a kü
lönféle bűncselekményre vonatkoznak, vagy amelyek a büntetőjogi jogkövetkez
ményekkel általánosságban (azaz nem egy konkrét bűncselekményre vonatkoztatva)
foglalkoznak. A különös rész normái adják meg az egyes bűncselekmények definí
cióját és határozzák meg a rájuk vonatkozó büntetéseket.
A hatályos Btk. Általános Részének felépítése a következő:
I. fejezet Alapvető rendelkezések
II. fejezet A magyar büntető joghatóság
III. fejezet A büntetőjogi felelősség
IV. fejezet A büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok
V. fejezet A büntethetőséget megszüntető okok
VI. fejezet A büntetőjogi felelősségre vonás egyéb akadályai
VII. fejezet A büntetések
VIII. fejezet Az intézkedések
IX. fejezet A büntetés kiszabása
X. fejezet Az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények és a mentesítés
XI. fejezet A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések
XII. fejezet A katonákra vonatkozó rendelkezések
A Különös Rész szerkezete az egyes bűncselekményi csoportokra épül. Végül
a kódex legvégén található a Záró Rész, amely mind az Általános, mind a Különös
Részhez kapcsolódó értelmező rendelkezéseket jelenít meg.
b) A büntetőnorma szerkezete
A büntetőjogi tárgyú jogszabályok, amint említettük, büntetőnormákat tartalmaznak

nagy többségükben. A jogi normajellegéről és felépítéséről a jogtudósok sokat vi
táztak és vitáznak. A büntetőnormák elsődleges sajátossága az, hogy definíciókként
fogjuk fel őket. Mint ilyenek - függetlenül attól, hogy a büntetőjogot és általában a jo
got parancsként, pozitív normák hierarchiájaként vagy társadalmi szabályokként ér
Jogszabálytan 131
telmezzük - a büntetőjogi normák meghatározzák, mit tegyen, ne tegyen vagy tűr

jön a norma címzettje, vagy éppen módosítják ezeket a parancsokat.
Vita folyik arról is, hogy eltér-e a szerkezete egy általános részi normának és egy
különös részi normának, illetve milyen viszonyban vannak e két rész normái. Ré
szünkről e vitában itt nem kívánunk részt venni. Ezért bár nyilvánvalóan jogsza
bálytan! szempontból is van kapcsolat a különös részi és az általános részi normák
között, itt csak a különös részi normának a felépítését ismertetjük úgy, mint a bün
tetőjogi norma általános szerkezetét. E normának - és sokak szerint a jogi normának -
három eleme van: a) hipotézis, b) diszpozíció, c) szankció (jogkövetkezmény).
A hipotézis, azaz előtétéi (feltétel), a normának az a része, amely meghatároz
za azt az élethelyzetet, amely a norma alkalmazásának feltétele. A diszpozíció írja
elő, hogy a hipotézis fennállása esetén a norma címzettje milyen cselekményt tanú
sítson (mit tegyen, ne tegyen, vagy tűrjön el). Végül a szankció az a jogkövetkez
mény (azaz valamely személy jogviszonyaiban bekövetkező változás) amelyet a nor
ma a diszpozíció teljesüléséhez kapcsol.
A büntetőjogban a hipotézis és a diszpozíció részben összeolvad.301 Az ember
ölés fogalmát a Btk. 160. § (1) bekezdése határozza meg. Eszerint „Aki mást megöl,
bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” E foga
lomban az „aki” jelenti a hipotézist, hiszen a Btk. hatálya szerinti minden emberre
vonatkozó normáról van szó. Azaz, mindenkire mindig, tehát minden élethelyzetben
a következő diszpozíció (mást megöl) esetén az előírt szankciót (bűntett miatt öt év
től tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő) kell alkalmazni. Természe
tesen itt vetődik fel az a kérdés, hogy az Általános Rész szabályai hogyan kapcso
lódnak a különös részi normákhoz, hiszen például a jogos védelmi helyzetben
elkövetett emberölés nem büntetendő (Btk. 22. §). Ennek tárgyalása azonban túl mesz-
szire vezetne.
Itt csak a diszpozíciót tárgyaljuk részletesebben, mert amint látjuk, a hipotézis
ről nincs mit mondani, a szankciót pedig a büntetőjogi jogkövetkezmények ismerte
tésénél kell közelebbről megismerni.
A diszpozíció a különös részben felsorolt bűncselekmények meghatározását
tartalmazó normaelem, azaz egy bűncselekmény különös részi meghatározása.
A diszpozíciónak négy fajtája van: a) egyszerű, b) leíró, c) hivatkozó, és d) keret
diszpozíció.302
a) Az egyszerű diszpozíció a bűncselekményt tulajdonképpen tautológiával, a ne
vével határozza meg. Például az emberölés: „Aki mást megöl” [Btk. 160. § (1) bek.].
Többségében egyszerű diszpozíciók az ún. nyitott törvényi tényállások, azaz nem
301 Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része. 2. kiad. Budapest, 2010. 67. o.
302 Vö. Kádár Miklós - Kálmán György: A büntetőjog általános tanai. Budapest, 1966. 166-168. o.
132 JOGSZABALYTAN
tartalmazzák a bűncselekmény elkövetési magatartásának leírását, hanem minden ma

gatartás, amely az adott eredmény létrehozására alkalmas, elkövetési magatartás le
het.
b) A leíró diszpozíció a bűncselekmény lényeges ismérveivel határozza meg. Pél
dául a lopást [Btk. 370. § (1) bek.] a Btk. a következőkben határozza meg: „Aki ide
gen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el.”
Önmagában az a tény, hogy az egyik diszpozíció részletesebb, a másik nem, nem je
lent semmit a jogbiztonság szempontjából. Egyrészt, ha így lenne, akkor éppen a sú
lyosabb bűncselekményt, az emberölést kellene részletesebben szabályozni, másrészt
Wittgenstein óta ismert, hogy egy definíció soha nem is lehet teljes, sőt minél rész
letesebb, annál több megválaszolatlan kérdést teremt. Nehéz megtalálni a jogbiztonság
szempontjából is elfogadható középutat a teljes meghatározatlanság és lehetetlenül
részletes definiálás között.
c) A hivatkozó (utaló) diszpozíció a felesleges ismétlés elkerülése miatt a Btk.-n
belül hivatkozik egy másik bűncselekményre, ahol a kérdéses tényállást már defini
álták. Például a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak tényállása (Btk. 311 .§) a hi
vatalos személy elleni erőszak tényállására utal vissza (Btk. 310. §).
d) Végül a keretdiszpozíció nem a Btk.-n belül utal valamely rendelkezésre, hanem
más jogág, vagy akár nemzetközi vagy európai uniós instrumentumok szabályaira,
amelyek az adott Btk. rendelkezést töltik ki tartalommal. Tipikusan ilyenek a közle
kedési bűncselekmények, amelyeknél legtöbbször valamilyen közlekedési szabály
megsértése összefüggésben van a bűncselekmény elkövetésével. Például a Btk.
234. § (1) bekezdése szerint „Aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével
közúton vagy közforgalom elöl el nem zárt magánúton más vagy mások életét vagy
testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki, bűntett miatt három évig terjedő szabad
ságvesztéssel büntetendő.” Nyilvánvaló, hogy a közúti közlekedés szabályait
a KRESZ tartalmazza, és ezek megszegése tényállási elem. Az Európai Unió jogi
aktusa tölti ki tartalommal például a Btk. 183. §-ában büntetni rendelt kábítószer-
prekurzonal visszaélés bűncselekményének törvényi tényállását.
Jogszabálytan 133
3. A büntetőtörvény értelmezése
a) Az értelmezés célja. Szubjektív és objektív jogalkotói akarat................................................................. 133

b) Az értelmezés módja szerinti csoportosítás ........................................................................................... 134
c) Az értelmezés alanya szerinti csoportosítás................................................................................................ 140
cOAz értelmezés eredménye szerinti csoportosítás.......................................................................................... 141
a) Az értelmezés célja. Szubjektív és objektív jogalkotói akarat
Minden jogértelmezés - így a büntetőjog értelmezése is - arra irányul, hogy az ér

telmezendő jogi norma jelentését pontosan feltáija. Azonban már abban is vita van,
hogy mit tekintsünk jelentésnek. A legalitás elvéből az következne egyrészt, hogy
a demokratikusan megválasztott törvényhozó akaratát kell feltárni, hisz ez lesz a nor
ma jelentése. Ugyanakkor a legalitásból az is következik, hogy a címzetteknek elő
re kell látniuk, hogy milyen magatartást tilalmaz a büntetőnorma. A jogalkotó szán
déka és a norma szövegéből az átlagember számára közvetített jelentés között
komoly eltérés lehet. Kérdés, hogy akkor melyik az a jelentés, amelyet fel kell tárni
és a normának tulajdonítani.
A legalitás és az értelmezés kapcsolata két szinten nyilvánul meg. Először is,
a normákban rejlő többértelműség értelmezést igényel, amikor a norma alkalmazásra
kerül. Másodszor, ahogy Rawls állítja, ez a kapcsolat együtt jár azzal, hogy a hivata
los személyek (bírók stb.) az értelmezés során téves eredményre juthatnak, ami az igaz
ságtalanság egyik formájához vezet.303 Ashworth úgy látja, hogy a legalitás válsága fi
gyelhető meg a büntetőjogi jogalkotáshoz való bírói hozzáállás terén. Szerinte az
ideális álláspont az, amely szűk működési teret jelöl ki a bíróságoknak és így megfe
lel az általa felállított három legalitási alapelv követelményeinek (kivéve persze azt a kö
vetelményt, hogy a büntetőjog folyamatos jogalkotói ellenőrzés alatt álljon). Ashworth
pragmatikus megközelítése során kiemeli, hogy a bírói mérlegelés bizonyos fokig el
kerülhetetlen, és támogatja a bíróság nyitottságát az értelmezési folyamat tekintetében
releváns alapelvek és irányvonalak megállapítását és mérlegelését illetően.304
Az értelmezés elsődleges célja a jogszabály immanens jelentésének (ratio legis)
feltárása. Meg kell különböztetni a szubjektív és az objektív jogalkotói szándékot.
Mivel a jogalkotó szubjektív szándéka csak fikció, hiszen egy sok száz fős testület
nek nem lehet a természetes személy szándékával megegyező akaratot tulajdonítani,
olyan objektív szándékot kell kutatni, amely középpontjában a norma címzettje áll.
303 Rawls: A theory ofjustice. 235. o.

304 Ashworth: Interpreting criminal statutes: a crisis of legality? 444-445. o.
134 Jogszabálytan
A jogalkotó szubjektív akaratának kutatása az értelmezésnek szintén célja lehet, de

nem meghatározó szempontja.
A szubjektív jogalkotói szándékot különböző módszerek alkalmazásával lehet fel
tárni. E mellett szokás az értelmezést alanya és eredménye szerint is csoportosítani.
b) Az értelmezés módja szerinti csoportosítás
Az értelmezés módja szerint a) nyelvtani, b) logikai, c) rendszertani, d) történeti

és e) cél szerinti (teleologikus) értelmezés között teszünk különbséget.
a) A nyelvtani értelmezés a jogszabályok tartalmának a nyelvtan szabályai szerinti

feltárása. A szöveg pontos elemzését tételezi fel ahol akár egyetlen betűnek vagy írás
jelnek is jelentős következményei vannak vagy lehetnek. így például lényeges lehet
a „vagy” (alternatív), „avagy” (nóta bene!). valamint az „és” (konjunktív) közötti kü
lönbség, mint azt az öngyilkosságban közreműködés bűncselekménye (Btk. 162. §)
is bizonyítja: „Aki mást öngyilkosságra rábír, vagy ennek elkövetéséhez segítséget
nyújt, ha az öngyilkosságot megkísérlik vagy elkövetik, bűntett miatt egy évtől öt évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Ugyanígy determináló jelentősége lehet az
egyes- vagy többesszám használatának, mint például a törvényi egység azon kü
lönleges esetei kapcsán, amelyek „más vagy mások” sérelmére követhetők el. Per
sze jelentős lehet épp ezeknek a szavaknak a hiánya is, hiszen ott a bírói gyakorlat
nak kell választani, hogy e hiányt „vagy”-ként vagy „és”-ként értelmezi: a korábban
a becsületsértés [a 1978. évi Btk. 180. § (1) bek.] bűncselekménye volt erre példa:
Aki a 179. § esetén kívül mással szemben

a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közér
dekű tevékenységével összefüggésben, (VAGY?)
b) nagy nyilvánosság előtt
a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt kö
vet el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A joggyakorlat az a) és b) pontokba foglalt feltételeket alternatívként értelmezte, en

nek megfelelően - és így feleslegesen - a hatályos Btk.-ba a vagy szócska bekerült
[227. § (1) bek.]. A terrorcselekmény diszpozíciójából viszont hiányzik e szó, ame
lyet a joggyakorlatnak oda kell „olvasnia”:
Aki abból a célból, hogy

a) állami szervet, más államot vagy nemzetközi szervezetet arra kényszeresen, hogy va
lamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön,
b) a lakosságot megfélemlítse, (VAGY!)
Jogszabálytan 135
c) más állam alkotmányos, társadalmi vagy gazdasági rendjét megváltoztassa vagy

megzavarja, illetve nemzetközi szervezet működését megzavarja,
a (4) bekezdésben meghatározott személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó vagy
fegyverrel kapcsolatos bűncselekményt követ el, bűntett miatt tíz évtől húsz évig terje
dő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő [Btk. 314. § (1) bek.].
Először arra kell ügyelni, hogy a törvényhozó meghatározott törvényi kifejezések

hez speciális jogi tartalmat kapcsolt-e, vagy a köznapi nyelvhasználat az irányadó.
A mindennapi nyelvhasználat esetében a köznapi jelentést kell alkalmazni. Ameny-
nyiben a jogszabály a hétköznapi nyelvtől eltérő terminológiát alkalmaz, akkor ezt
a jogi szaknyelvi tartalmat kell figyelembe venni.
Az AB a már többször említett 30/1992. (V. 26.) AB határozatában igen szépen
alkalmazta a nyelvtani értelmezés ezen szabályait:
Értelmezést igényel továbbá a gyűlöletre uszításban megjelölt elkövetési magatartás. Ön
magukban a szavak is általánosan ismert tartalommal bírnak. A gyűlölet az egyik leg
szélsőségesebb negatív, a Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint (2. kötet 1132. o.)
nagyfokú ellenséges indulat. Aki uszít, az valamely személy, csoport, szervezet, intéz
kedés ellen ellenséges magatartásra, ellenséges, kárt okozó tevékenységre biztat, inge
rel, lázit (Értelmező Szótár 7. kötet 59. o.). Tekintettel arra, hogy már a Csemegi-kódexben
is a gyűlöletre izgatás volt az elkövetési magatartás, a jogalkalmazók a konkrét esetek
megítélésében több mint 100 év értelmezési gyakorlatára támaszkodhatnak. A Curia már
a századfordulón több döntésében nagy szabatossággal határozta meg az izgatás fogal
mát: A törvény eme kifejezés alatt „izgat” nem valamely kedvezőtlen és sértő véle
ménynek nyilvánítása, hanem olyan lázongó kifakadások értendők, amelyek alkalmasak
arra, hogy az emberek nagyobb tömegében a szenvedélyeket oly magas fokra lobbant-
sák, amelyből gyűlölet keletkezvén, a társadalmi rend és béke megzavarására vezethet
(Büntetőjogi Döntvénytár 7. köt. 272. 1.) Nem izgatás tehát a bírálat, helytelenítés, ki
fogásolás, sőt még a sértő nyilatkozat sem; izgatásról csak akkor van szó, midőn a kife
jezések, megjegyzések stb. nem az értelemhez szólnak, hanem az érzelmi világra akar
nak hatni, s szenvedélyek, ellenséges indulatok felkeltésére alkalmasak. Az izgatás
fogalmát illetően egyébként teljesen közömbös, hogy az állított tények valóak-e vagy sem;
a lényeges az, hogy való vagy valótlan adatoknak csoportosítása a gyűlölet felkeltésére
alkalmas legyen (Büntetőjogi Döntvénytár 1. köt. 124. 1.).
b) A logikai értelmezés a formális logika felhasználásával történik. Az egyes jog

szabályok önmagában vett vizsgálatán túl a logikai értelmezés körébe tartozik az is,
ha két jogszabály egymáshoz való viszonyából vonunk le következtetést. A logikai
értelmezés módszerei között kell megemlíteni i) a kevesebbről a többre, ii) többről
a kevesebbre, valamint iii) az ellentétből való következtetést.
136 Jogszabálytan
i) A kevesebbről a többre (a minőre ad maius) való következtetés szerint, ha a vi

szonylag enyhébb cselekmény büntetendő, akkor büntetendő a nála súlyosabb is. így
például felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír. Nyelv
tani szempontból vitás, hogy a „rábír” szóval összeegyeztethetö-e az ún. eshetöleges
szándékkal történő felbujtás. Másként fogalmazva: lehet-e felbujtó az, aki csupán be
lenyugszik abba, hogy valamely nyilatkozatával mást bűncselekmény elkövetésére
indíthat, avagy az ilyen cselekmény nem büntethető. Abból, hogy a felbujtásnál vi
szonylag enyhébb bünsegély kétséget kizáróan eshetöleges szándékkal is elkövethető,
az következik, hogy a súlyosabb részességi alakzat, a felbujtás sem hagyható bün
tetlenül azon az alapon, hogy az elkövető szándéka csupán eshetöleges volt.305 Ha
sonló példával élve: a Btk. 198. § (2) bekezdése alapján 3 évig terjedő szabadság
vesztéssel büntetendő az a 18. életévét betöltött személy, aki a 14. életévét be nem
töltött személyt arra törekszik rábírni, hogy vele (vagy mással) szexuális cselekményt
végezzen. Ebből fakadóan, értelemszerűen nem maradhat büntetlenül, ha a 18. élet
évét betöltött személy nem csupán rábírni törekszik a sértettet a szexuális cselek
ményre, hanem sikeresen rá is bírja. Utóbbi esetben, Btk. 198. § (1) bekezdése alap
ján 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
ii) A többről a kevesebbre (a maiore ad minus) való következtetés szerint, ameny-

nyiben a súlyosabb eset nem von maga után szigorúbb elbírálást, nem járhat azzal
a nála enyhébb eset sem. Továbbá, ha a cselekmény a súlyosabb esetben nem bün
tethető, nem büntethető az enyhébb esetben sem. Jó példa volt erre az az ügy, amely
nek a tényállása szerint L. D. F. 2002. július 28-án 19 óra 10 perckor K. Község bel
területén, a felső iskola térségében egy kulturális rendezvényen megjelent
Miniszterelnök felé három alkalommal az „áruló” kifejezést kiáltotta. E cselek
ménnyel kapcsolatban többen rosszallást, megbotránkozást fejeztek ki. A cselekmény
mindenképpen megvalósította volna a becsületsértés vétségét, hiszen akkor is és most
is e bűncselekményt az követi el
Aki a 226. §-ban meghatározottakon [rágalmazás] kívül mással szemben

a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közér
dekű tevékenységével összefüggésben vagy
b) nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy
egyéb ilyen cselekményt követ el [1978. évi Btk. 180. §, Btk. 227. § (1) bek.].
Ugyanakkor ahhoz, hogy e bűncselekmény miatt meginduljon a büntetőeljárás, ma

gánindítványra volt és van szükség, azaz a sértettnek ki kell jelentenie, hogy kíván
ja az elkövető megbüntetését. Ilyen nyilatkozatot a miniszterelnök nem tett, így bün
tetőeljárás nem indulhatott. E helyett a buzgó rendőrség rendzavarás szabálysértése
305 Nagy: A magyar büntetőjog általános része. 71-72. o.

Jogszabálytan 137
miatt indított eljárást L. D. F. ellen. Az akkori, a szabálysértésekről szóló 1999. évi

LX1X. törvény (Sztv.) 142. §-a rendzavarás szabálysértését a következőképpen ha
tározza meg: „(1) Aki... olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely
alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen” szabály
sértést követ el. (Ugyanígy fogalmaz a jelenleg hatályos Szabs. tv. 170. §-ában, ami
kor a garázdaság szabálysértését definiálja.)
Ugyanakkor az AB a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatban kimondta, hogy
...a szabad véleménynyilvánításhoz való jog által védett, alkotmányosan nem büntethe
tő véleménynyilvánítás köre azonban a közhatalmat gyakorló személyekkel, valamint
a közszereplő politikusokkal kapcsolatos véleménynyilvánítást tekintve tágabb, mint más
személyeknél... A hatóság vagy hivatalos személy, valamint a közszereplő politikus be
csületének csorbítására alkalmas - c minőségére tekintettel tett -, értékítéletet kifejező
véleménynyilvánitás alkotmányosan nem büntethető.
Vagyis nem tettleges becsületsértés nem követhető el hatóság vagy hivatalos személy,
valamint a közszereplő politikus sérelmére, ha e minőségére tekintettel követték el
az értékítéletet kifejező cselekményt.
A másodfokú bíróság tehát helyesen jutott arra a következtetésre, hogy ha a cse
lekmény súlyosabban nem minősíthető, azaz a becsületsértés bűncselekményét nem va
lósíthatja meg az Alkotmánybíróság határozata miatt, akkor az enyhébb szabálysértés
miatt sem lehet az elkövetőt felelősségre vonni. Amennyiben ugyanis a sértett emberi
méltóságát (a becsületsértés jogi tárgya), nem lehet ilyen esetben védeni a vélemény
nyilvánítás szabadságával szemben, akkor a köznyugalmat (a garázdaság jogi tárgya)
enyhén sértő cselekmény sem szoríthatja vissza a véleménynyilvánításhoz való jogot.
iii) Az ellentétből való következtetés (argumentum a contrario) felhasználásának

feltétele, hogy a jogalkotó tudatosan alkalmazza az eltérő szabályozást. Például: a jog
ellenességet kizáró okok közül a végszükség törvényi szabályozásának kifejezett is
mérve a másként el nem háríthatóság, a jogos védelemnek viszont nem, amiből a cont
rario következik, hogy a jogos védelem esetén általában a korábbiakban is megvolt
a szembeszállási jog és a kitérési kötelezettség csupán kivételt képezett. A Btk. 22. §
(4) bekezdése szerint ugyanakkor a jogos védelem körében kitérési kötelezettségről
már egyáltalán nem lehet beszélni.
Az ún. összbüntetésbe foglalásnak fő szabály szerint csak több, végrehajtandó sza
badságvesztésre ítélés esetén van helye. A Btk. 93. § (3) bekezdése alapján ugyan
akkor, ha felfüggesztett szabadságvesztést kell utóbb végrehajtani, azt az összbün
tetésbe foglalás szempontjából a továbbiakban végrehajtandó szabadságvesztésnek
kell tekinteni. A Btk. 459. § (1) bekezdés 31. pontja szerint a visszaesői minőség meg
állapításához szintén végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés szükséges. Miután
138 Jogszabálytan
azonban a visszaesés kapcsán - szemben az összbüntetéssel - az utóbb végrehajta

ni rendelt felfüggesztett szabadságvesztésre vonatkozó kiterjesztő rendelkezést nem
tartalmaz a törvény, így ebben a körben arra nézve kell következtetést levonnunk,
hogy a visszaesői minőséget kizárólag az eleve végrehajtandóként kiszabott sza
badságvesztés generálja, az eredetileg felfüggesztett, ám utóbb végrehajtani rendelt
szabadságvesztés nem.
A másik példa a lopás [Btk. 370. (1) bek.], a sikkasztás [372. § (1) bek.] és a ron
gálás [371. § (1) bek.] bűncselekményeinek köréből hozható. Kétségtelen, hogy már
vagy 150 éve a lopás elkövetési tárgya, azaz az idegen dolog csak ingóság lehet. Ha
sonlóképpen vitathatatlan volt, hogy rongálni ingatlant is lehetséges, a rongálás el
követési tárgya így „idegen vagyontárgyként” lett meghatározva. A sikkasztás kö
rében néhány évvel ezelőtt felmerült, hogy ingatlant (például lakást) lehet-e
sikkasztani. A sikkasztás elkövetési tárgyát a magyar jog igen régóta, a lopáshoz ha
sonlóan „idegen dologként” fogalmazta meg. Ebből következik, hogy ha a törvény
hozó a sikkasztást ingatlanra is ki akarta volna terjeszteni, akkor „idegen dolog” he
lyett „idegen vagyontárgyat” írt volna a diszpozícióba.306
Több szerző említi még az argumentum a simile (a hasonlóságon alapuló érvelés)
és az argumentum ad absurdum (a lehetetlen eredmény elvetése) módszereit, mint a lo
gikai értelmezés alfajtáit. Amellett, hogy ez a megközelítés helyes, az argumentum
a simile módszerét az analógia kérdésénél tárgyaljuk, valamint a lehetetlen eredmény
elvetése további magyarázatot nem igényel.
c) A rendszertani értelmezés a büntetőjogban kétféle módon alkalmazható: hori
zontálisan és vertikálisan. Horizontális az értelmezés, ha a büntetőjogszabály rendszer
beli elhelyezéséből vonunk le következtetést a tartalmára nézve. Egy adott jogtétel je
lentését abból a jogszabályból kell megállapítani, amelynek az értelmezendő jogtétel
a része. Például a Btk. az előkészületet az alábbiakban szabályozza: „11. § (1) Ha e tör
vény külön elrendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése cél
jából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív,
ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik.” A kémkedés eseté
ben büntetni rendeli az előkészületet, de két előkészületi cselekmény, az ajánlkozás vagy
vállalkozás esetében büntethetőséget megszüntető okot fogalmaz meg:
Aki kémkedésre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadság
vesztéssel büntetendő. (4) Nem büntethető a hírszerző tevékenységre ajánlkozás vagy vál
lalkozás miatt, aki - mielőtt egyéb hírszerző tevékenységet fejtett volna ki - az ajánlko-
zását vagy vállalkozását a hatóságnak vagy az állam illetékes szervének bejelenti, és
a külföldi kapcsolatát teljesen feltárja [261. § (3) bek.].
306 Érdemes megjegyezni, hogy ebben a kérdéskörben, az itt jelzett tartalommal a Legfelsőbb Bíróság jog
egységi határozatot is hozott (1/2005. Büntető-polgári jogegységi határozat).
Jogszabálytan 139
Egybeolvasva a 11. § és a 261. § (3) és (4) bekezdéseit, arra lehet következtetni, hogy
a többi előkészületi cselekmény esetében nincs meg ez a büntethetőséget megszün
tető ok.
A vertikális értelmezés az, amikor a büntetőnorma elemeinek jelentését és logi
káját alkalmazzuk, és az általános dogmatikai követelményeket az egész jogrendszerre
kiterjesztjük, az értelmezett normát a jogrendszer részeként vizsgáljuk. Vagyis az ér
telmezendő jogtételnél más jogágban, illetve magasabb szinten elhelyezkedő jog
szabályt vonunk be az értelmezésbe. A büntetőnorma tartalmát a büntetőjogrendszer
vagy akár az egész jogrendszer alapelveivel együtt tárjuk fel. A lopás esetén a szak
irodalom mindig utal arra, hogy e bűncselekmény elkövetési tárgyát a Btk. nem ha
tározza meg, így a Ptk. 5:14. §-ából kell kiindulni. E szerint minden birtokba vehe
tő testi tárgy a tulajdonjog tárgy lehet.307
d) A történeti (történelmi) értelmezés a jogszabály keletkezése és fejlődése, illetve

a miniszteri indokolás alapján, valamint a társadalmi körülményekből következtet an
nak jelentésére. A történelmi módszer esetében általában a jogalkotó történetileg meg
ragadható szabályozási szándékából, céljából vonnak le következtetést a lehetséges
tartalomra. Erre is kitűnő példa az Alkotmánybíróság fentebb már idézett indokolá
sa. Itt szükséges kiemelni, hogy Magyarország Alaptörvényének hetedik módosítá
sa az Alaptörvény 28. cikkét azzal a mondattal egészíti ki, amely szerint "A jogsza
bályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve
a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell fi
gyelembe venni". E rendelkezés tehát alkotmányos kötelezettséggé teszi a jogszabály
megalkotása során keletkezett jogalkotási anyagok bíróságok általi figyelembevételét.
e) A cél szerinti (teleologikus, vagy más néven jogtárgyharmonikus) értelme

zés, elsősorban az adott szabályozás célját veszi alapul, a funkciója felől, illetve a jogi
tárgy optikájából kíván jelentést tulajdonítani a szövegnek. Példával élve: a jog nem
tiltja, hogy házastársak, élettársak pornográf felvételt készítsenek egymásról. Enge
délyezi azt is. hogy egy 14. életévét betöltött személy szexuális kapcsolatot létesít
sen, vagy éppen valaki 16. évét betöltve házasságra lépjen. Ugyanakkor a gyermek
pornográfia bűntette (Btk. 204. §) szerint
307 E polgári jogi rendelkezést a Btk. 383. § a) pontja úgy egészíti, hogy a büntetőjogban a birtokba vehető
testi tárgyakon felül „dolgon a villamos- és a gazdaságilag hasznosítható más energiát is, úgyszintén a va
gyoni jogosultságot megtestesítő olyan okiratot is érteni kell, amely a benne tanúsított vagyoni érték vagy
jogosultság feletti rendelkezést önmagában - illetve a dematerializált formában kibocsátott értékpapír ese
tében az értékpapírszámla jogosultjának - biztosítja". Az eme kiterjesztő értelmezést életre hívó jogalko
tói módosítás előtti irodalomból lásd Angyal: A dolog-fogatom a büntetőjogban.
140 i Jogszabálytan
(1) Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyről vagy személyekről pornográf
felvételt
a) megszerez vagy tart, bűntett miatt három évig,
b) készít, kínál, átad vagy hozzáférhetővé tesz, egy évtől öt évig,
(...)
(2) Két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki az (1) bekezdés
b) pontjában meghatározott bűncselekményt az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása
vagy gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, illetve a sértettel kapcsolatban fennál
ló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonnyal visszaélve követi el.
Azaz, a törvény betűje szerint (nyelvtani értelmezés) aki 17 éves és 350 napos há
zastársáról vagy élettársáról ilyen felvételt készít (azaz például egy darab aktfotót),
bűncselekményt követ el és akár 8 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető.
Ugyanakkor nyilván nem az a célja e szabályozásnak, hogy az egyébként harmoni
kus kapcsolatban lévő házastársak egymásról meztelen képet ne csinálhassanak,
ezért a teleologikus értelmezés alapján e cselekmény büntetendősége kizárható.308
c) Az értelmezés alanya szerinti csoportosítás
Az értelmezés alanyai szerint lehet a) jogalkotói értelmezésről, b) jogalkalmazói ér

telmezésről és c) tudományos értelmezésről beszélni.
a) A jogalkotói értelmezés történhet mindenekelőtt törvényben. Ilyenkor maga
a büntetőjog alkotására hivatott szerv értelmez (autentikus interpretáció), így ennek
külön korlátja nincs. A törvényi értelmezésre példaként szolgálhatnak a Btk. Záró Ré
szének értelmező rendelkezései. A Btk. Különös Részében is találhatunk értelmező
rendelkezéseket, mint például az említett gyermekpornográfia 204. § (7) bekezdése,309
vagy az emberi test tiltott felhasználása (Btk. 175. §) bűncselekmény esetében az (5)
bekezdés.310 A jogszabályi értelmezés mindenkire nézve kötelező erejű. Nem vo
natkozik ez a jogszabályok indokolására - mert az nem tartozik a jogalkotói értel
mezés körébe -, még ha az ún. történeti értelmezés keretében a jogalkalmazói és a tu
dományos értelmezésre komoly befolyást is gyakorol.
308 A bírói gyakorlat jogértelmezési módszereihez lásd Tóth J. Zoltán: A jogértelmezéshez használt módsze
rek a mai magyar felsóbírósági gyakorlatban. Magyar Jog, 2012/4. 193-208. o.
309 E § alkalmazásában a) pornográf felvétel: az olyan videó-, film- vagy fényképfelvétel, illetve más módon
előállított képfelvétel, amely a nemiséget súlyosan szeméremsértő nyíltsággal, célzatosan a nemi vágy fel
keltésére irányuló módon ábrázolja, b) pornográf műsor: a nemiséget súlyosan szeméremsértó nyíltság
gal megjelenítő, célzatosan a nemi vágy felkeltésére irányuló cselekvés vagy előadás.
3,0 E § alkalmazásában embrió alatt az anya testéből kikerült, valamint az emberi reprodukcióra irányuló kü
lönleges eljárás során létrejött, illetve létrehozott, a méhbe be nem ültetett embriót is érteni kell.
Jogszabálytan 141
b) A jogalkalmazói értelmezést a nyomozó hatóság, az ügyészség és a bíróság vég

zi. Ám a bíróság határozatában foglalt értelmezésének is csak arra az ügyre nézve van
kötelező ereje, amelyre vonatkozóan azt kialakították. Egy-egy ügyön túlmenő je
lentőségűek a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatokban (BH), illetve most
már a Kúriának a Kúriai Döntésekben közzétett elvi és elvi élű állásfoglalásai, ame
lyek a helyes értelmezésen alapuló, egységes jogalkalmazás kialakítását célozzák. Itt
utalni kell a jogforrásoknál a Legfelsőbb Bírósággal és a Kúriával kapcsolatosan ír
takra.
c) A tudományos (jogirodalmi) értelmezésnek kötelező ereje ugyan egyáltalán
nincs, de hasznos segítséget nyújt a jogalkotó és a jogalkalmazó szervek számára.
A tudomány feladata, hogy a törvényileg meg nem állapított fogalmakat meghatá
rozza, kidolgozza, vagy éppen jogszabályi fogalmakat pontosítson. Például az 1/1999.
Büntető jogegységi határozat hivatkozik egyes jelentős magyar szerzők müveire, né
zeteire: Magyar Büntetőjog. Kommentár a gyakorlat számára. Budapest, 1995. 3. o.;
Földvári József: Magyar Büntetőjog Általános Rész. Budapest, 1997. 66-67. o.;
Nagy Ferenc: A nullum crimen/nulla poena sine lege alapelvről. (In: Wiener A. Imre
(szerk.): Büntetendőség- Büntethetőség. Büntetőjogi Tanulmányok. Budapest, 1997.
146-147. o.)311 Emellett az is előfordul, hogy a határozat név szerint ugyan nem hi
vatkozik valamely jogtudományi szerző álláspontjára, ugyanakkor a hatás egyértel
műen felismerhető, hiszen az addigi gyakorlatát ilyenkor röviddel a tudományos mun
ka megjelenését követően változtatja meg a bíróság. Ugyanígy komoly hatást
gyakorolhat a jogtudomány a jogalkotásra is.
d) Az értelmezés eredménye szerinti csoportosítás
Az értelmezés eredménye szerint a) megállapító, b) kiterjesztő és c) megszorító ér

telmezésről beszélünk. E fajták esetén nagyon lényeges, hogy mihez képest beszé
lünk megszorító, megállapító vagy kiterjesztő értelmezésről. így nincs akadálya
például a nyelvtani értelmezéshez képest tágabb vagy szűkebb értelmezésnek, ha az
az egyéb értelmezési módok felhasználásával a jogszabály objektív jogalkotói je
lentésének megállapítására szolgál. Ez az ún. nem valódi kiterjesztő vagy megszo
rító értelmezés.
Ezzel ellentétben a valódi kiterjesztő vagy megszorító értelmezés a jogszabály je
lentésétől, a jogalkotó eredeti akaratától való eltérést jelent, ezért arra a büntetőjogban
a legalitás elve folytán az ott említett kivételektől eltekintve csak a törvény jogosult.
311
A témakörhöz lásd Elek Balázs: A jogirodalom hatása a büntető bíróságok ítélkezésére. Magyar Jog,
2014/10. 556-565. o.
142 Jogszabálytan
A nem valódi (szűk értelemben vett) kiterjesztő értelmezésre példa volt az 1978.
évi Btk. 171. § (1) bekezdésében megfogalmazott foglalkozás körében elkövetett ve
szélyeztetés, hiszen az 1978. évi Btk. definíciója szerint „Aki foglalkozása szabá
lyainak megszegésével mást vagy másokat gondatlanságból közvetlen veszélynek
teszi ki, vagy testi sértést okoz vétséget követ el és két évig teredő szabadságvesz
téssel büntethető.” Ugyanakkor, csak a töretlen bírói gyakorlat szerint - összhang
ban a bűncselekmény törvényi megnevezésével (foglalkozás körében elkövetett ve
szélyeztetés) - althoz, hogy valaki elkövesse a bűncselekményt, nem kellett az adott
foglalkozási norma alá eső tevékenységet hivatásként űznie, elégséges volt, hogyha
akár egyedi jelleggel, kontárként fejtette ki a kérdéses megatartást. Ennek a valójá
ban contra legem, azaz a törvény nyelvtani értelmével ellentétes értelmezésnek
(amelynek viszont meg kell felelnie az objektív jogalkotói akaratnak) a következté
ben a Btk. már nyelvtanilag is helyesen fogalmaz: „165. § (1) Aki foglalkozási sza
bály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondat
lanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétség miatt egy évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Jogszabálytan
4. ábra. A büntetőtörvény értelmezése
143
144 Jogszabálytan
4. Az analógia kérdése; elméleti megközelítés és gyakorlat
Ahogy majd látni fogjuk, néhány szakértő amellett érvel, hogy analógia nem létezik,
az csak az értelmezés egy módja, módszere. Az analógia tilalmának célja a legali
tásból vezethető le: többek között ez a tilalom vonja meg a határt a megengedhető
bírói aktivizmus és az analógiára épülő, tiltott bírói jogalkotás között. Mivel minden
koncepciónak sokrétű jelentése van, és ebből következően az értelmezés elkerülhe
tetlen, egy büntetőjogi norma a valóságban bírói döntéseken, határozatokon keresz
tül kap értelmet.
Az analógia tényleges, valóságos meghatározása vitatott. Hall úgy írja le az ana
lógiát, mint rokoni kapcsolatban levők dolgok közti hasonlóságot: mely szerint
az analogikus gondolkodásban két jelenség bizonyos vonásokban hasonlít egymásra, mely

vonások nem véletlenszerűek, hanem alapvetőek, és a hasonlóságok túlsúlyban vannak
a különbséghez képest. Azaz, ha elfogadott, hogy R szabályt helyesen alkalmaztuk X szi
tuációra, akkor az analógia alapján Y szituáció is R szabály alá tartozik, ha Y számos rész
letében hasonlít X-re, melyek együttesen értelmezve, nem számszerűségi fölényükből ki
folyólag, de túlsúlyban vannak az ismert különbségekhez képest. Ugyanaz a szabály
vonatkozik tehát mindkét szituációra.
Feltéve a kérdést, hogy melyik jellemző tulajdonságnak van nagyobb súlya, befolyása
a többihez képest, Hall arra a következtetésre jut, hogy az analógia nem több mint a gon
dolkodás, okfejtés egy módszere.312
Sunstein egy halli analógia felfogáshoz nagyon hasonló modellt mutat be:
(1) Néhány ténynek, melyeket A-val jelölünk, van egy bizonyos X ismertetőjele és
emellett további Y, Z ismertetőjegyei. (2) A B jelű tény különbözik A-tól számos te
kintetben, de osztozik vele X jellemzőben. (3) A jog A-t egy bizonyos módon kezeli.
(4) Mivel B osztozik A-val bizonyos jellemzőben (X), a jognak B-t is ugyanolyan mó
don kellene kezelnie.313 Hasonlóképpen, Roxin definíciója szerint „az analógia egy
jogszabály kiterjesztése egy másik, a jog által korábban nem szabályozott szituáci
óra a hasonlóság alapján”.314
Eisenberg meggyőzően mutatja be, hogy az analóg okfejtés lényege a különféle
hasonlóságok közti megkülönböztetés, elkülönülés, és az azok közti szelekció, me
lyek igazolják két eset hasonlóként kezelését. Továbbá bemutatja, hogy az analóg ok-
3.2 Hall: General prínciples ofcríminal law. 36. o.

3.3 Sunstein, C. R.: On analogous reasoning. Harvard Law Review, (106) 1993. 745. o.
3.4 Roxin: Strafrecht Allgemeiner Teil 1992. 69. o.
Jogszabálytan 145
fejtés nem példákban való gondolkodásból épül fel, hanem egy speciális érvelés, gon
dolkodástípus.315 Alexy részletes definíciót ad az analógiáról a formállogika szabá
lyaira alapozva. Fenntartja, támogatja azt az álláspontot, hogy az analógia a jogi ér
velés egy speciális formája, hasonló az argumentum a contrarióhoz, az argumentum
a fortiorihoz, és az argumentum ad absurdumhoz.i[(>
Annak felismerése, hogy kétféle analógiatípus létezik, már nyomokban fellel
hető a német Alkotmánybíróság döntéseiben, mely megállapította, hogy a Jogbiz
tonság alapelve kizárja... a büntetőjogi szankciók analogikus vagy szokásos (szo
kásjogon alapuló) igazolását, indoklását. Itt az »analógiát« nem szűkebb, technikai
jelentése szerint kell érteni, hanem inkább úgy, hogy minden alkalmazása kizárt,
amely meghaladja egy törvényes, törvényen alapuló szankció-norma tartalmát.”317
Az analogikus gondolkodást ennél fogva meg kell különböztetni az analógiától,
mint az értelmezés egy metódusától, módszerétől. Roxin is megfigyelte, hogy az ana
lógia összekapcsolódik az értelmezéssel, és ő is támogatja azt az álláspontot, hogy
a német jogban a törvényhozás egy szabály megalkotásával felállít, létrehoz egy ke
retet, vázat, amely a bírói aktivitáson keresztül konkretizálódik, szilárdul meg. Ezt
a keretet a törvényszöveg leghétköznapibb értelmezése adja meg. Ezeken a határo
kon belül kell a bíróságnak meghatároznia a szöveg értelmét a történelmi törvény
hozás intencióinak, törekvéseinek és a fogalmak teleologikus jelentéseinek alapján.318
Következésképpen el kell fogadnunk, hogy léteznek olyan igazságszolgáltatási
rendszerek, amelyekben a kodifikált a büntetőjog, illetve az analógia mint egy mód
szer - szűkebb értelemben (melynél fogva egy büntetőnorma tények sorozatára al
kalmazható annak alapján, hogy a kérdéses szabályt már egy hasonló ténysorozatra
alkalmazták) - megengedett. Ezzel együtt ugyanakkor az analógia szélesebb értel
mében - mint bírói jogalkotás - tiltott, hiszen alkotmányellenes módszer, mely
alapjaiban sérti a törvényességet.
Mindazonáltal a tradicionális, hagyományos felfogások szerint az analógia és az
értelmezés közötti különbség az, hogy az analógia eseteiben egy normát, melynek szö
vege, szóhasználata nem fogja át világosan, érthetően a kérdéses tényállást, mégis al
kalmaznak erre. Az ilyen eljárás igazolása, indoklása az, hogy a ratio legis (a törvény
értelme) legalábbis kiterjed az eset lényeire, bár azokat nem fogja át a jogszabály szö
vege.
315 Eisenberg, M. A.: The natúré ofthe common law. Cambridge, London, 1988. 84. o.
3.6 Alexy, R.: A theory oflegal argumentation: the theory of rational discourse as theory of legal justification.
Oxford, New York, 1989. 281. o.
3.7 Die Entscheidungen des Bundesverfassungsgerichts (BVerfGE, a Szövetségi Alkotmánybíróság döntései)
71, 108 (115).
5 *5 Roxin: Strafrecht Allgemeiner Teli 1992. 75. o.
146 Jogszabálytan
Az analógia eme magyarázata előre feltételezi, hogy a ratio legis a norma való
di jelentése, és ugyanakkor, ezzel egyidejűleg az különbözik a ratio verborumtól,
vagyis a norma szövegéből eredő jelentésétől. Továbbá azt is feltételezi, hogy a ra-
tiót a bíróságok felfedezhetik.
Érdekes a német Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof BGH) azon döntése,
amelyben az elkövető a sértett arcába savat öntött, és ezt mint fegyverrel okozott tes
ti sértést minősítették a StGB § 223 alapján. A bíróság ezt úgy indokolta, hogy a hét
köznapi nyelvben egyre népszerűbb a „kémiai fegyver” kifejezés, a törvény része
ként szereplő fegyver fogalmat nem kell leszűkíteni a mechanikus eszközökre. Ezen
felül a jog célja, hogy főként a sérüléseket okozó módszereket, eljárásokat büntesse
szigorúbban.319 E döntés összevethető egy másik esettel, melyben ugyanez a kérdés
merült fel. Itt az elkövető úgy okozott testi sérülést, hogy a sértett fejét nekiütötte a fal
nak. A BGH úgy határozott, hogy ez nem minősül fegyverhasználatnak, amikor ki
mondta, hogy „a nyelv természetes érzése tiltakozik a szilárd fal mint eszköz alkal
mazás ellen”; ez idegen a szokásos szóhasználattól, ha másképp állapítaná meg
a szó értelmét, az a tiltott analógia alkalmazása lenne.320
Amennyiben a ratio legishez képest a norma túl szűkén definiált, kihagyva olyan
tényállásokat a ratio verborumból melyekre a normának alkahnazhatónak kellene len
nie, a társadalmi változások szükségessé tehetik a contra legem analógia alkalmazását.
Ahogy a következő esetek illusztrálni fogják, a joghézagokból felmerülő prob
lémákat nem az analógia útján kell megoldani, de ennek ára van. Például a magyar
vagy német büntetőjog szerint lopást hagyományosan csak ún. „ingó dolgokra” le
hetett elkövetni. A villamos energia használatának elterjedésével olyan esetek ke
letkeztek, melyek felvetették a villamos energia jogosulatlan használatát. A Kúria ana
lógiával úgy értelmezte az elektromosságot, mint ingó dolgot, amelyet tehát el lehet
lopni. Ez az értelmezés később törvényerőre emelkedett. A korábbi német Legfelsőbb
Bíróság (Reichsgericht) mindamellett nem tekintette az elektromosságot a lopás
bűncselekményének lehetséges tárgyaként, és elutasította az erre vonatkozó analó
giát is, ennélfogva az elektromos áram illegális felhasználására egy speciális tényállást
kellett kialakítani. A francia bíróságok és a törvényhozás ugyanarra a konklúzióra ju
tottak, mint német társaik. Az elektromosság megjelenése nyilvánvalóan egy „első
eset” volt, és noha a magyar bíróság úgy döntött, hogy a villamosság tárgyként ke
zelése a ratio légisén belül volt, a német bíróság világosan elismerte, hogy mivel sem
milyen jogszabály nem tette az áramlopást büntethetővé, nincs joga arra, hogy ezt
megtegye. Az angol jogban is kétséges volt azelőtt, hogy vajon az elektromosság al
kalmas-e az eltulajdonításra. A tisztességtelen használat, a villamos áram pazarlása
3,9 1 BGHSt 1; a. A. die Rspr. des RG.

320 22 BGHSt 236.
Jogszabálytan 147
vagy eltérítése, elvezetése egy elkülönített tényállás a TheftAct 13. §-a szerint. Azt
a nézetet, hogy az elektromosság természeténél fogva nem lehet a lopás tárgya, a Low
v. Blease eset emelte precedenserőre. A hatályos magyar büntetőjog ugyanakkor, mint
látni fogjuk - a Btk. 383. § a) pontja nyomán - a villamosenergiát is a lopás elkö
vetési tárgyai körébe vonja.
5. A hatályról általában
Az Alaptörvénynek (Alkotmánynak) és a Jat.-nak megfelelően megalkotott és ki

hirdetett jogszabály érvényes. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az hatályos is len
ne. Hatályos ugyanis az a jogszabály, amely alkalmazható, azaz jogviszonyokat ke
letkeztet, változtat vagy szüntet meg. Ebből következik, hogy minden hatályos
jogszabály érvényes, de nem minden érvényes jogszabály hatályos. Hiszen az érvé
nyesjogszabály, amíg nem lép hatályba, illetőleg már hatályát vesztette, nem hatá
lyos.
Egy jogszabálynak négyféle hatálya van: területi, személyi, tárgyi és időbeli.321
A területi hatály határozza meg, hogy az adott jogszabály mely területen szabályoz
za az emberi magatartást; a személyi hatály azt mondja ki, hogy kiknek a magatar
tását rendezi a jogszabály; a tárgyi hatály definiálja azokat a viszonyokat, amelye
ket a jogszabály szabályozni kíván. Végül az időbeli hatály azt az időtartamot
határozza meg, amely alatt a jogszabály a jogviszonyokat szabályozza.
A Btk. csak az időbeli (2. §), a személyi és a területi (3. §) hatályt szabályozza.
A tárgyi hatályt külön nem kell szabályozni, hiszen a Btk. „önmaga tárgyi hatálya”,
tehát azzal, hogy meghatározza, mely cselekmények a bűncselekmények, meghatá
rozza tárgyi hatályát is.
A Jat. 2. § (2)—(3) szerint
(2) Jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kö
telezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem
nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.
(3) A jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell megállapítani, hogy elegendő idő
álljon rendelkezésre a jogszabály alkalmazására való felkészülésre.
321
Vö. Békés Imre: A büntetöjogszabály időbeli, területi és személyi hatálya. Rendőrségi Szemle, 1957/12.802-
811.0.
148 Jogszabálytan
A Jat. továbbá kimondja:
7. § (6) A végrehajtási jogszabály a felhatalmazást tartalmazó jogszabállyal egyidejűleg vagy

azt követően, a felhatalmazó rendelkezés hatályba lépését megelőzően kihirdethető. A vég
rehajtási jogszabályt, jogszabályi rendelkezést a felhatalmazást adó jogszabály azon ren
delkezésével együtt kell hatályba léptetni, amelynek a végrehajtására irányul, kivéve, ha
a felhatalmazó rendelkezés a végrehajtási jogszabály kiadását nem teszi kötelezővé.
(7) Jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés (...) a hatálybalépése napjának kezdetén lép
hatályba.
Mivel a jogszabály hatályosságához érvényessége is kell, legkorábban kihirdetésé

nek időpontjában léphet hatályba egy jogszabály. Ebben az esetben az érvényesség
egybe esik a hatályossággal. Az idézett törvényhelyekre tekintettel azonban bünte
tőtörvények esetében általában maga a törvény a kihirdetéshez képest későbbi idő
pontra teszi a hatálybalépés idejét. A Btk.-t 2012. július 13-án hirdették ki a Magyar
Közlönyben, de 463. §-a szerint 2013. július 1-jén lépett hatályba.
Lehetséges az is, hogy a törvényhozó külön jogszabályban gondoskodik egy adott
törvény hatálybalépéséről. így a Btké. 1. §-a alapján az 1978. évi Btk. 1979. július
1-jén lépett hatályba.
6. Az időbeli hatály (Btk. 2. §)
a) Általános szabály.....................................................................................................................................148
b) Kivétel a visszaható hatály tilalma alól..................................................................................................152
a) Általános szabály
A büntetőtörvény időbeli hatálya azt fejezi ki, hogy a büntetőtörvény rendelkezéseit

mikortól és meddig kell alkalmazni. A 2. § (1) bekezdése fő szabályként kimondja,
hogy a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell el
bírálni. Ez a jogállami feltétel tulajdonképpen a nullum crimen sine lege és a nulla
poena sine lege elvek322 azon részét jeleníti meg, melyet az Alkotmánybíróság „elő-
reláthatóságnak” [például 9/1992. (I. 30.) AB hat., 11/1992. (III. 5.) AB hat.] neve
zett a nemzetközi szakirodalom pedig „tisztességes figyelmeztetésként” (fair warning,
notice) is ismer. Ez az elv a visszaható hatály (azaz a retroaktivitás, vagy retrospek-
322
Nagy Ferenc: A nullum crimen/nulla poena sine lege alapelvról. Magyar Jog, 1995/5. 257-270. o.
Jogszabálytan 149
tivitás, illetve expostfacto törvény) tilalmának a tükörképe és szinonimája. Ilyen ér

telemben e szabály a törvényesség elvének a hatályban való konkretizálása.
A legalitás (törvényesség) elvét az Alaptörvény is tartalmazza, amikor Szabad
ság és Felelősség Címének XXVIII. cikke (4) bekezdésében kimondja, hogy „Sen
ki nem nyilvánítható bűnösnek és nem sújtható büntetéssel olyan cselekmény miatt,
amely az elkövetés idején a magyar jog vagy - nemzetközi szerződés, illetve az Eu
rópai Unió jogi aktusa által meghatározott körben - más állam joga szerint nem volt
bűncselekmény.” Sőt, az előbb már többször idézett Jat. 2. § (3) bekezdése is a visz-
szaható hatály tilalmát tartalmazza.
Magyarország nemzetközi kötelezettségeiből is következik ennek az elvnek
a tiszteletben tartása. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya
15. cikk 2. bekezdésében az EJEE pedig 7. cikk 1. bekezdésében tiltja a visszaható
hatályú bűncselekmények és büntetések alkalmazását.
Az időbeli hatály kérdéskörében a LSZ érdekes intermezzóval gazdagította jo
gunkat. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módo
sításáról szóló 2007. évi CLXVII. törvény (Alkmtv.) 1. §-a módosította az Alkotmány
57. § (4) bekezdését:
Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt,
amely az elkövetés idején a magyar jog vagy - a határozatok kölcsönös elismerése elvének
érvényesülése céljából az Európai Unió jogi aktusai által meghatározott körben, az alap
vető jogok lényeges tartalmát nem korlátozva - a szabadságon, a biztonságon és a jog ér
vényesülésén alapuló térség létrehozásában közreműködő más állam joga szerint nem volt
bűncselekmény.
Ez a módosítás azonban csak az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Kö

zösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló LSZ hatálybalépésétől, 2009. ja
nuár 1-jétől lépett volna hatályba, feltéve, hogy valamennyi megerősítő okiratot ad
dig letétbe helyezik, ennek hiányában az utolsó megerősítő okirat letétbe helyezését
követő hónap első napjától lett volna hatályos. Erre azért volt szükség, mert az Or
szággyűlés 2007. június 11-i ülésnapján törvényt fogadott el „az Európai Unió, vala
mint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között az Európai Unió tagálla
mai, valamint Izland és Norvégia közötti átadási eljárásról szóló Megállapodás
kihirdetéséről”323 (a továbbiakban: Törvény). A köztársasági elnök az Alkotmány
26. § (4) bekezdésében foglalt jogkörében eljárva indítványában kérte az Alkot
mánybíróságot, hogy végezze el a Törvénnyel kihirdetendő, az Európai Unió, vala
mint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között az Európai Unió tagálla
mai, valamint Izland és Norvégia közötti átadási eljárásról szóló Megállapodás322
322 T/3164. törvényjavaslat.

Jogszabálytan 151
A Btk.-t 2012. július 13-án hirdették ki a Magyar Közlönyben, de 463. §-a sze
rint 2013. július 1-jén lépett hatályba. Arról azonban nem tartalmaz rendelkezést, hogy
az időbeli hatály meddig tart. Ilyen szabályozás hiányában, a Btk. időbeli hatálya egy
újabb büntetőtörvény hatályon kívül helyező vagy módosító rendelkezésének hatályba
lépéséig tart.
Kitűnik, hogy a bűncselekmény elkövetési idejének különös jelentősége van, hi
szen fő szabályként az ekkor hatályban lévő törvényt kell alkalmazni. A bűncselek
mény elkövetési idejének meghatározása az egymozzanatú bűncselekményeknél
nem okoz problémát, mert ez esetekben a törvényi tényállás elemei egyszerre való
sulnak meg (például egy lövéssel megölt ember, aki a sérülésbe azonnal belehal). Kér
déses azonban az elkövetési idő olyan bűncselekmények törvényi tényállásánál,
ahol a tényállási elemek nem egy időben valósulnak meg. A jogtudomány több el
méletet dolgozott ki e problémák megoldására.
A magatartás- (vagy tevékenység-) elmélet szerint az elkövetési idő, amikor az
elkövetési magatartás utolsó mozzanatát is kifejtik, azaz az adott tényálláshoz tarto
zó valamennyi magatartást megvalósították. Például lassú, több hónapon át tartó mé
regadagolással elkövetett emberölés esetén az utolsó adag méreg beadása lesz az el
követési időpont.
A cselekményegység-elmélet szerint a bűncselekmény elkövetésének ideje az,
amikor az elkövető az adott tényálláshoz tartozó bármely magatartási elemet meg
valósította. Az előző példánál maradva: ennek az elméletnek az alapján elkövetési idő
nek számít az első adag, de az utolsó adag beadása is.
Az okfolyamat-elmélet szerint a bűncselekmény elkövetési ideje az, amikor az
okfolyamat már önállóan, a tettes magatartásától függetlenül fejlődik. Az eddigi pél
dát használva elkövetés időpontjának számít annak az adagnak a beadása, amellyel
már a halálos eredményhez elegendő méreganyag gyűlik fel a sértett szervezetében.
Az eredményelmélet alapján a bűncselekmény elkövetési ideje a törvényi tény
állás megvalósulásához szükséges eredmény bekövetkezése, azaz a megmérgezett sér
tett halálának bekövetkezésének időpontja.
Annak eldöntésénél, hogy adott esetben mely elméletet kell alkalmazni, abból kell
kiindulni, hogy a Btk. 2. § (1) bekezdésének alkalmazásában melyik felel meg leg
inkább a törvényesség (a nullum crimen sine lege) elvének. Miután az elkövető csak
olyan bűncselekmény miatt vonható felelősségre, amely az elkövetés idején bünte
tő jogszabályba ütközött, elsősorban a magatartás elmélet szerint célszerű a bűn
cselekmény elkövetési idejét meghatározni.
A többi elméletnek is sokszor jut szerep más büntetőjogi jogintézmények eseté
ben. így az elévülés határidejének kezdőnapja (Btk. 27. §) eredmény-bűncselekmény
esetén - például emberölés [Btk. 160. § (1) bek.] - az eredményelmélet szerint ala
kul, immateriális bűncselekmény - például lopás [Btk. 370. § (1) bek.] - esetén pedig
152 Jogszabálytan
a magatartás-elmélet szerint. Több ország területén elkövetett bűncselekmény ese

tén pedig a cselekményegység-elmélet szerint alakul a területi hatály.
b) Kivétel a visszaható hatály tilalma alól
A visszaható hatály tilalma alól maga a Btk. 1. §-a, 2. § (2) és (3) bekezdései, valamint
más törvények is tartalmaznak kivételeket. A Btk. 2. § (2) bekezdésben megfogalmazott
kivétel kétirányú. Eszerint az új törvényt kell alkalmazni, ha a cselekmény elbírálása
kor hatályban lévő új büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény,
vagy a cselekményt enyhébben kell elbírálni. Az enyhébb megítélést eredményező új
büntetőtörvény rendelkezései kizárólag a hatálybalépés idején jogerősen el nem bírált
cselekményekre alkalmazhatók, egyébként az új büntetőtörvénynek nincs visszaható
ereje. A bűncselekmény elbírálásának ideje a jogerős ügydöntő határozat meghoza
talának időpontja. Következésképpen annak az elkövetőnek a javára, akinek a cse
lekményét már jogerősen elbírálták, nem lehet az enyhébb törvényt alkalmazni. Az
enyhébb elbírálást eredményező új törvény hatályba léphet a cselekménynek az első
és másodfokú elbírálása között is, és ekkor is azt kell alkalmazni, amennyiben enyhébb,
mint az elkövetéskori törvény, vagy megszünteti az adott cselekmény büntethetőségét.
Felmerül ebben a körben az ún. rendkívüli perorvoslatok során alkalmazandó jog
kérdése. Amennyiben a bíróság jogerős határozata ellen perújítási indítványt vagy ké
relmet, illetve felülvizsgálati indítványt nyújtanak be, azok elbírálásakor a perújítással
vagy felülvizsgálattal megtámadott jogerős határozat meghozatalakor hatályos jog
szabályt kell alapul venni. Ha azonban az elbírálás eredményeképpen a jogerős ha
tározatot hatályon kívül helyezik, az új eljárásban már a Btk. 2. §-át alkalmazni kell.
Ezzel összefüggésben csak a felülvizsgálatot kell kiemelni, mert a többi rendkívüli
perorvoslat során megfelelően alkalmazni kell a Btk. 2. §-át. A felülvizsgálat során
azonban figyelemmel kell lenni a következőkre: a Be. 659. § (2) bekezdése ki
mondja, hogy „A felülvizsgálati indítványt - a (3)-(4) bekezdésben meghatározott
kivétellel - a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok
alapján kell elbírálni.”
Viszont, ha az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás
felülvizsgálatát elrendelte, illetve a büntetőjogi felelősség megállapítására, a bünte
tés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására olyan büntető jogszabály alapján ke
rült sor, amelynek alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság megállapította, a fe
lülvizsgálati indítványt az elbírálásakor hatályos jogszabályok alapján kell
elbírálni.
Igen fontos megjegyezni, hogy csak az elkövetés és az elbírálás időpontjának, te
hát a cselekmény elkövetésének, illetve az elbírálás idejének van jelentősége az idő
Jogszabálytan 153
beli hatály szempontjából. Ebből következően csak maximum két büntetőtörvény ösz-
szevetéséröl lehet szó: csak az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályban lévő büntető
törvényeket lehet összevetni. Amennyiben e két időpont között más törvény - akár
enyhébb is - van hatályban, azt figyelmen kívül kell hagyni. A jelenleg hatályos Btk.
tehát - szemben, mint látni fogjuk, a Csemegi-kódex 2. §-ával - nem ismeri a leg
enyhébb büntetőtörvény alkalmazásának elvét. A másodfokú bíróságnak azonban
- ha az elsőfokú határozat óta új törvény lépett hatályba - természetesen ez utóbbit
is figyelembe kell vennie. A Legfelsőbb Bíróság szerint:
A büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezést a másodfokú bíróságnak a fel

lebbezési eljárás során is vizsgálnia kell;
.. .ha az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos törvényeken belül az elbírálást meg
előzően további változás is történt a büntetőtörvényt érintően, ez a törvény alkalmazása
szempontjából figyelmen kívül marad, mivel a törvény az időbeli hatály esetében csak
két törvénynek - az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályban levő jogszabálynak - az
egybevetése alapján történő választás lehetőségére nyújt alapot.325
Ilyenkor is érvényes azonban azon elv. hogy legfeljebb két időpont vehető figyelembe
az összevetéskor. Ugyanerre a következtetésre jutott legújabban a Miskolci Tör
vényszék, amikor megállapította, hogy:
Amennyiben a másodfokú elbírálás idejére új törvény lép hatályba, az az időbeli hatály

vizsgálata során csak az elkövetéskor hatályos büntetőtörvénnyel vethető össze, az el
sőfokú elbírálás idején hatályos anyagi jogi szabály figyelmen kívül marad.326
Ugyanakkor a Btk. 2. §-ának az a rendelkezése, amely szerint, ha a cselekmény el

bírálásakor hatályban lévő új büntetőtörvény értelmében e cselekmény már nem bűn
cselekmény vagy enyhébben bírálandó el, a próbára bocsátással (Btk. 65. §) befeje
zett ügyekben a bűnösség és a jogi minősítés körében nem, hanem csak a büntetés
kiszabása során vehető figyelembe.327
Az időbeli hatály kérdésében történő állásfoglalás ugyanakkor komplex folyamat.
Mint egy friss kúriai iránymutatás utal rá:
A Btk. időbeli hatálya alkalmazása összetett értékelést igényel, az ügy eseti sajátossága
it szem előtt kell tartani. Ezért, ha a büntetéskiszabási gyakorlat szerint a büntetési ne
mek közül a pénzbüntetés vetődik fel reálisan, akkor az elkövetéskori és az elbíráláskori
325 BH 2000, 476.

326 EBD 2015, B.21.
327 BH 1994, 12.
154 Jogszabálytan
szabályozás összevetésekor kitüntetett jelentősége van az erre vonatkozó rendelkezé

seknek, tehát a napi tételek száma és az egynapi tétel forintösszege jogalkotói meghatá
rozásának.328
Különös problémát jelent a Btk. Különös Részében foglalt egyes tényállásokat kitöltő
keretrendelkezések változása. A Csemegi-kódex az időbeli hatály kérdésében rész
ben eltérő szabályozást alkalmazott, mint a jelenlegi Btk., hiszen ismerte a legeny
hébb büntetőjogszabály alkalmazásának elvét: „ha a cselekmény elkövetésétől az íté
let hozásáig terjedő időben különböző törvények, gyakorlat vagy szabályok léptek
hatályba, ezek közül a legenyhébb alkalmazandó” (Csemegi-kódex 2. §). A bírói gya
korlat pedig a keretkitöltő jogszabályok megváltozása esetén a visszaható hatályt min
den esetben kizárta. Igaz, a jogirodalom elméletileg szükségesnek ítélte a visszaha
tó hatály alkalmazását azokban az esetekben, amikor a keretjogszabályok változása
folytán megszűnt a büntetőjogi védelem.329 A Btá., majd az 1961. és 1978. évi Btk.-
ák és végül a jelenleg is hatályos Btk. szabályozása eltér ettől. A Btá. rendelkezései
(Btá. 2. §) lényegében azonosak voltak a hatályos Btk. szabályozásával, az 1961. évi,
és az 1978. évi Btk.-ák rendelkezései is megegyeznek a jelenleg hatályos Btk. meg
felelő rendelkezéseivel.
Legrészletesebben azonban e kérdésben az 1961. évi Btk. 3. §-ához fűzött mi
niszteri indokolás 2/b. pontja fejti ki a kérdéses jogi álláspontot. Eszerint:
a jogtudomány egységesen azt az álláspontot képviseli, hogy ezek a rendelkezések osz

toznak a nem büntetöjogszabályok sorsában, azaz rájuk is vonatkoznak a következő irány
elvek: Ha a büntetőjogszabály által védett tárgy jogi minőségében következik be válto
zás, ezzel a büntető rendelkezés nem tekinthető megváltozottnak, tehát azt a rendelkezést
kell alkalmazni, amely az elkövetés idején hatályban volt. Ha ellenben az addig védett
tárgy többé nem részesül jogi védelemben, ezzel a büntető rendelkezés is megváltozott
nak tekintendő.
A jogi szakirodalomban az 1961. évi Btk. hatálybalépése után közzétett, illetve az

1978. évi Btk. hatályban léte óta megjelent jelentősebb írások is osztják a visszaha
tó hatály fentiek szerinti érvényesülését.
Kimondható tehát, miszerint a korábbi években egységes volt az az álláspont,
hogy miután a keretrendelkezések nem büntető jogszabályok, megváltozásukra
a Btk. 2. §-a nem vonatkozik, és a büntetőjogi felelősséget a változás nem befo
lyásolja. Az elmúlt években ugyanakkor ebben a kérdésben ellentétes álláspontot
képviselő döntések jelentek meg, így szükségessé vált, hogy a Legfelsőbb Bíróság
328 BH 2016, 192.

329 Angyal Pál: A hadviselés érdekei ellen elkövetett bűncselekmények. Árdrágító visszaélések. A fizetési esz
közökkel elkövetett visszaélések. Budapest, 1941. (A magyar büntetőjog kézikönyve 18.) 105-106. o.
Jogszabálytan 155
egy jogegységi határozatban eldöntse a vitát. Az 1/1999. BJE a következő szabályt

fogalmazza meg:
Ha a Btk. Különös Részének valamely rendelkezése ún. keretdiszpozíció, és az annak ke

retét kitöltő jogszabályi rendelkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű
változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásá
val az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti, e változás - a meghatározott időre szóló
jogszabályok kivételével - a Btk. 2. §-ának második mondatára figyelemmel az elbírálás
kor hatályban lévő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg.
Később ezzel egyezően mondta ki, hogy
A kerettényállás egyes elemeit kitöltő igazgatási norma változása akkor alapozhatja

meg az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény visszaható hatályú alkalmazását, ha a köte
lezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet
megszünteti. Ha a behozott vámáru után mind az elkövetéskor, mind pedig az elbírálás
kor hatályos igazgatási jogszabályok szerint kellett vámterhet fizetni, az a körülmény,
hogy annak mértéke időközben változott, a visszamenőleges hatályú alkalmazást nem ala
pozza meg.330
A keretjogszabályokra vonatkozóan tehát az alábbiakban összegezhetöek a vissza

ható hatályból folyó rendelkezések:
1) A keretjogszabályok változása nem érinti a büntetőjogi felelősséget. Azaz, pél

dául 2001. május 1-jétöl a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.)
KPM-BM együttes rendelet módosításáról szóló 28/2001. (II. 15.) Korm. rendelet mó
dosította a KRESZ-t és többek között megváltoztatta a sebességkorlátozást az autó
úton 100 km/óráról 110 km/órára. Az elkövető, aki 110 km/h-val elütötte a sértettet,
mégsem hivatkozhat sikerrel arra, hogy most már jogszerűen mehetne 110 km/h se
bességgel és nem követne el bűncselekményt, mert a baleset ennél a sebességnél is
mindenképpen bekövetkezett volna. Az elkövetéskori KRESZ lesz rá még mindig ha
tályos, és a Btk. 2. § (2) bekezdésének visszaható hatályt engedő szabálya nem al
kalmazható.
2) Ugyanakkor, ha a keretdiszpozíció és az annak keretét kitöltő jogszabályi ren

delkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű változás következik be,
amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi bün
tetőjogi védelmet megszünteti, e változás a Btk. 2. §-ának második mondatára
figyelemmel az elbíráláskor hatályban lévő büntetőjogi szabályozás visszaható
330
EBH 2009, 2035.
156 Jogszabálytan
hatályú alkalmazását alapozza meg. Az előző példánál maradva, ha a sebességkor

látozás mint olyan szűnt volna meg, akkor már sikeres lett volna az elkövető előbbi
védekezése.
3) Kivételt jelentenek az előbbi kivétel alól a meghatározott időre szóló jogszabá

lyok, hiszen ezekben az esetekben hiába következik be a bűncselekmény elköveté
se után olyan mérvű változás, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom
feloldásával jár, az addigi büntetőjogi védelmet ez nem szünteti meg, és 2. §-ának má
sodik mondata nem alkalmazható. Azaz amennyiben a nemzetközi jogi kötelezett
ség megszegésének a kerettényállását kitöltő tilalom az elbíráláskor már nem áll fenn,
a bűncselekményért még mindig felel az elkövető, bár ha a cselekmény társadalom
ra veszélyessége megszűnt, a büntetőeljárás - büntethetőséget megszüntető okból való
- megszüntetése volt indokolt.331 Az eset szerint a vádlott 1995. október elején el
határozta, hogy - pénzkereset reményében - számítógép-alkatrészeket fog Ausztri
ából Magyarországon keresztül Jugoszláviába szállítani, holott tisztában volt azzal,
hogy Jugoszláviába mindennemű árucikk szállítása az ENSZ Biztonsági Tanácsának
határozata értelmében tiltott. A vádlott 1995. október 14-én 1 óra körüli időben ki
lépésre jelentkezett a határátkelőhelyen. Magatartásával a régi Btk. 261/A. §-ának
(1) bekezdésében meghatározott bűncselekményt megvalósította, de az ENSZ Biz
tonsági Tanácsa az 1996. október 1-jén elfogadott 1074/1996. számú határozatával
a Jugoszláv Szövetségi Köztársasággal (Szerbia és Montenegró) szemben a korábbi
határozatában elrendelt intézkedéseket azonnali hatállyal megszüntette, és ezáltal
a régi Btk. 261/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény kerettény
állását kitöltő tilalom az elbíráláskor már nem állt fenn.
Sajnos azonban kiderült, hogy az 1/1999. BJE sem tökéletes. Az ügyészség 2007. jú
nius 28-ai vádiratában foglaltak szerint M. J. 2005. november-decemberi időszak
ban követte el a terhére rótt csempészet bűntettét [1978. évi Btk. 312. §. (1) bek.
a) pontjának I. fordulatába ütköző (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő jelentős
értékű vámárura elkövetett csempészet bűntette]. Az elsőfokú bíróság 2008. szep
tember 4-ei ítéletében M. J.-t elítélte többek között felbujtóként elkövetett csempé
szet bűntettében [Btk. 312. § (1) bek. a) pont, (2) bek. c) pont]. Az ítélőtábla mint
másodfokú bíróság 2009. március 19-én hozott ítéletével megváltoztatta az elsőfo
kú ítéletet és M. J.-t jövedékkel visszaélés bűntettében mondta ki bűnösnek [1978.
évi Btk. 311. § (1) bek., (3) bek. a) pont], A vádiratban szereplő 1978. évi Btk. 312. §
(1) bek. a) pont (2) bekezdés c) pont szerint minősülő vádlotti cselekmény bünteté
si tétele 3 évig terjedő szabadságvesztés kiszabását engedte. Ugyanekkor az 1978. évi
331 BH 1998, 409.

Jogszabálytan 157
Btk. 311. § (3) bekezdése jövedéki visszaélés bűncselekménye miatt egytől öt évig
terjedő szabadságvesztés kiszabását rendelte az elkövetőre. Az ítélőtábla döntésében
jelentőséggel Románia - 2007. január 1-jével az Európai Unióba történő belépése
bírt. Minthogy ennek következtében a vámszabályok módosulása, a Magyarország
és Románia közötti vámkötelezettség megszűnte érintette M. J. cselekményét, mivel
a továbbiakban csempészet bűncselekménye nem volt megvalósítható két állam kö
zött, hiszen az áruk szabad áramlása miatt a vámfizetési kötelezettség megszűnt, azaz
kiüresedett e tekintetben a csempészet tényállása, vagyis az 1/1999. BJE szerint nem
lehetett alkalmazni. Ezért az ítélőtábla első fokon eljáró megyei bíróság döntését
olyanképp változtatta meg, hogy M. J. csempészet bűntetteként értékelt cselekményét
jövedékkel visszaélés bűntettének minősítette. Csakhogy ezzel éppen egy súlyosabb
bűncselekményben mondta ki bűnösnek, mint amilyenért az elkövetés idején, sőt az
elsőfokú ítélet meghozatalakor felelt volna. A Legfelsőbb Bíróság végzése a Szege
di ítélőtábla ítéletét helybenhagyta:
A Legfelsőbb Bíróság az ítélőtábla jogi álláspontjával egyetértve kiemeli, hogy a csem

pészet bűncselekményének megállapítására a Btk. 2. §-ára és az 1/1999. BJE határozat
ban foglaltak figyelemmel már nem kerülhetett sor. Azonban vizsgálni kellett, hogy ma
gatartásukkal a vádlottak elkövetéskor más bűncselekményt nem valósítottak-e meg
(BH 1997, 431. sz. eseti határozat és 1/1999. BJE határozat indokolása). Mivel a Btk.
311. §-a szerinti jövedékkel visszaélés büntette tekintetében az elkövetéskori és a má
sodfokú elbírálás idején hatályos törvényi rendelkezések azonosak voltak, - és hátrá
nyosabbnak a Btk. elbíráláskori rendelkezési sem értékelhetők - az nem merülhet fel, hogy
a 2. §-ának ekkénti alkalmazása annak szellemével ellentétes lenne.
A Legfelsőbb Bíróság könnyedén átsiklik azon a tényen, hogy mind a vád, mind az
elsőfokú bíróság minősítése helyes volt, hiszen a specialitás elvét alkalmazták a lát
szólagos halmazat kiküszöbölésére. A Legfelsőbb Bíróság ahelyett, hogy a problé
mával szembesült volna és azt feloldotta volna, akár a jogegységi határozat kiegé
szítésével, úgy tesz, mintha a halmazat szabályai nem lennének a büntetőjog részei
és azokat nem kellene éppen úgy vizsgálni, amikor megállapításra kerül, hogy mely
büntetőtörvény a szigorúbb vagy éppen enyhébb.
Azt, hogy az új büntetőtörvény enyhébb elbírálást tesz-e lehetővé, nemcsak az
alkalmazandó büntetés neme és mértéke alapján, hanem a büntetőjogi felelősség
re vonatkozó összes rendelkezés egybevetésével kell megállapítani. Az új törvényi
szabályokat valamennyi jogkövetkezményt illetően egységesen kell alkalmazni.
Nincs lehetőség az új és a régi törvények együttes vagy kombinatív alkalmazásá
ra abban az esetben sem, ha egyes rendelkezések tekintetében az elkövetéskor ha
tályos törvény az enyhébb. Nem megengedhető olyan jogértelmezés, hogy a cse
lekmények minősítése az új, a büntetés kiszabása pedig a régi rendelkezések
Jogszabálytan 159
kor tehát nem engedhető meg, hogy a régi és az új büntetőtörvény rendelkezéseinek

vegyített alkalmazására kerüljön sor, hiszen ellenkező esetben az így alkalmazásra
kerülő halmazati büntetés (egységes intézkedés) eltérő büntetőjogi szabályozásra
épülne, ami „részint a büntetéskiszabási tevékenység áttekinthetetlenségét idézheti
elő, részint - amennyiben a jogszabályok összhangja nem teremthető meg - jog
technikai nehézséget okozhat”.335 A bírói gyakorlat ugyanakkor utal rá, hogy az utób
bi probléma természetesen kiküszöbölhető az eljárások elkülönítése révén, mivel
ilyenkor cselekményenként vizsgálandó az alkalmazandó törvény.
A bírói gyakorlat a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1998. évi
LXXXVII. törvény (1998. évi LXXXVI1. tv.) hatálybalépése után azzal a kérdéssel
szembesült, hogy tartható-e az összességében értékelés tétele azokban az esetekben
is, amikor a cselekmények egyikét a szigorúbb szabályozást hozó új büntetőtörvény
hatálybalépése előtt, a többi bűncselekményt viszont azt követően valósították meg. Az
összességében értékelés szabályának ilyen esetekre történő következetes alkalmazása
alapján az összes cselekményre az elkövetéskor hatályos törvényt kellene alkalmazni,
mivel ez alapján hárulnak összességében a legenyhébb joghátrányok az elkövetőre.336
Azonban ez azzal járt volna, hogy adott esetben az 1998. évi LXXXVII. tv. hatályba
lépése, tehát 1999. március 1. napja után elkövetett bűncselekményekre az elköve
tésük előtt hatályos törvényt kellett volna alkalmazni, amire viszont a régi Btk. 2. §-a
alapján sem volt, és a hatályos törvény szerint sincs soha lehetőség.337 A joggyakorlat
erre tekintettel kivételt alakított ki, miszerint az összességében való értékelés csak ak
kor alkalmazható, ha valamennyi bűncselekmény elkövetése az új törvény hatály
balépése előtt történt, és annak megfelelően a kedvezőbb elbírálás lehetősége nem va
lamennyi bűncselekmény tekintetében állapítható meg. Amennyiben viszont
a bűnhalmazatban lévő bűncselekményeket részben az új büntetőtörvény hatályba
lépése előtt, másik részét annak hatálybalépése után követték el, a bűnhalmazatban
lévő valamennyi bűncselekményt az új törvény alkalmazásával kell elbírálni, akkor
is, ha az első cselekmény vonatkozásában ez az elkövetőre kedvezőtlenebb elbírálást
jelent. Ez a gyakorlat nyilvánvalóan az új törvény hatálybalépése előtt elkövetett cse
lekmény vonatkozásában súlyosabb törvény visszaható hatályú alkalmazását jelen
ti, amit az összességében enyhébb megítélés előnye sem enyhít. A Legfelsőbb Bíró
ság Bfv. V. 2443/2001. számú határozata ebben a vonatkozásban is felveti az ügyek
elkülönítésének lehetőségét, de azt nem tekinti ilyen esetben sem kötelezőnek.
A Btk.-n kívül meg kell említeni a 2011. évi CCX. törvényt az emberiesség el
leni bűncselekmények büntetendőségéről és elévülésének kizárásáról, valamint
335 BH 1996, 290.; EBH 2003, 925.

336 BH 2002, 467.
337 BH 2004, 304.
160 Jogszabálytan
a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények üldözéséről.

E törvény nagyobb részt teljesen felesleges volt, hiszen az emberiesség elleni bűn
cselekmények addig is, már csak a nemzetközi jog ius cogens voltuk miatt üldözen-
döek voltak, és nem évültek el. Ezen kívül azonban kimondja bizonyos súlyos bűn
cselekmények (szándékos emberölés, szándékos súlyos testi sértés minősített esetei,
kényszervallatás jogellenes fogvatartás, hűtlenség és felségsértés, illetve felségsér
tés a Magyar Állam területe ellen bűnpártolás) el nem évülését, további feltételek mel
lett. Az elévülés nyugvásának kimondása visszaható hatállyal tette az elkövetők hely
zetét terhesebbé, így e tilalom megsértését jelenti e törvény. Igazolása viszont az
említett kriminalizációs kötelezettségből levezethető, hiszen abszolút jogokat véd.
Szintén utalni szükséges Magyarország Alaptörvényének negyedik módosításá
ra (2013. március 25.), amellyel az Alaptörvénybe beépültek - ezért ilyen formá
jukban hatályukat veszítették - az Alaptörvény ún. átmeneti rendelkezései. E mó
dosítással az Alaptörvény „ALAPVETÉS” része az U) cikkel egészült ki, amelynek
lényege, hogy
(1) Az 1990-bcn lezajlott első szabad választások révén a nemzet akaratából létrehozott,
a jog uralmán alapuló állami berendezkedés és a megelőző kommunista diktatúra ösz-
szeegyeztethetetlenek. A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kom
munista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bű
nöző szervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak
a) az elnyomó rendszer fenntartásáért, irányításáért, az elkövetett jogsértésekért és
a nemzet elárulásáért;
h) a második világháborút követő esztendők többpártrendszerre épülő demokratikus
kísérletének szovjet katonai segítséggel történő felszámolásáért;
c) a kizárólagos hatalomgyakorlásra és törvénytelenségre épülő jogrend kiépítéséért;
d) a tulajdon szabadságán alapuló gazdaság felszámolásáért és az ország eladósításá-
ért;
e) Magyarország gazdaságának, honvédelmének, diplomáciájának és emberi erőfor
rásainak idegen érdekek alá rendeléséért;
j) az európai civilizációs hagyomány értékeinek módszeres pusztításáért;
g) az állampolgárok és egyes csoportjaik alapvető emberi jogaiktól való megfosztásá
ért vagy azok súlyos korlátozásáért, különösen emberek meggyilkolásáért, idegen hata
lomnak való kiszolgáltatásáért, törvénytelen bebörtönzéséért, kényszermunkatáborba hur-
colásáért, megkínzásáért, embertelen bánásmódban részesítéséért; a polgárok vagyonuktól
történő önkényes megfosztásáért, a tulajdonhoz fűződő jogaik korlátozásáért; a polgárok
szabadságjogainak teljes elvételéért, a politikai vélemény- és akaratnyilvánítás állami
kényszer alá vonásáért; az emberek származásukra, világnézetükre vagy politikai meg
győződésükre tekintettel történő hátrányos megkülönböztetéséért, a tudáson, szorgalmon
Jogszabálytan 161
és tehetségen alapuló előremenetelének és érvényesülésének akadályozásáért; az emberek

magánéletének törvénytelen megfigyelésére és befolyásolására törő titkosrendőrség lét
rehozásáért és működtetéséért;
/;) az 1956. október 23-án kirobbant forradalom és szabadságharc szovjet megszál
lókkal együttműködésben történt vérbe fojtásáért, az azt követő rémuralomért és meg
torlásáért, kétszázezer magyar ember hazájából való kényszerű elmeneküléséért;
i) mindazokért a köztörvényes bűncselekményekért, amelyeket politikai indítékból kö
vettek el. és amelyeket az igazságszolgáltatás politikai indítékból nem üldözött.
(...)
(6) Nem tekinthető elévültnek azoknak a törvényben meghatározott, a pártállam nevében,

érdekében vagy egyetértésével a kommunista diktatúrában Magyarország ellen vagy sze
mélyek ellen elkövetett súlyos bűncselekményeknek a büntethetősége, amelyeket az el
követéskor hatályos büntetőtörvény figyelmen kívül hagyásával politikai okból nem ül
döztek.
(7) A (6) bekezdés szerinti bűncselekmény büntethetősége az elkövetés időpontjában ha
tályos büntetőtörvény szerinti, az Alaptörvény hatálybalépésének napjától számított idő
tartam elteltével évül el, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetésének időpontjában ha
tályos büntetőtörvény szerint az elévülés 1990. május 1-jéig bekövetkezett volna.
(8) A (6) bekezdés szerinti bűncselekmény büntethetősége az elkövetés időpontja és 1990.
május 1 -je közötti, az Alaptörvény hatálybalépésének napjától számított időtartam el
teltével évül el, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetésének időpontjában hatályos bün
tetőtörvény szerint az elévülés 1990. május 2-a és 2011. december 31-e között történt vol
na meg, és az elkövetőt a bűncselekmény miatt nem üldözték.
Az idézett módosításból elsőként az (1) bekezdés i) pontjában írt esetkör érdemel e he
lyen figyelmet, ugyanis rögzíti, hogy nem csupán politikai, hanem köztörvényes bűn
cselekmények (például zsarolás, testi sértés stb.) kapcsán is - visszamenőlegesen -
elévülhetetlen felelősség állhat fenn a kommunista diktatúra vezetői vonatkozásában.
Az alkotmányozó tehát itt is kivételt teremtett a visszaható hatály tilalma alól.
A politikai okból nem üldözött egyes súlyos bűncselekmények elévülésének
visszamenőleges nyugvását és így meghosszabbodását mondják ki a (6)—(8) bekez
dések.
Mindezek alapján kijelenthető, hogy az Alaptörvény idézett negyedik módosítása
szűk körben ugyan, de lényegében felülírta az ún. Zétényi-Takács-féle igazságügyi
törvényjavaslatot megsemmisítő 11/1992. (III. 5.) AB határozatot, amely
- egyebek mellett - megállapította, hogy a már elévült bűncselekmények újból bün-
tethetövé tétele, a még el nem évült bűncselekmények törvényi elévülési idejének
meghosszabbítása alkotmányellenes, illetve hogy az elévülés szempontjából nem lehet
162 Jogszabálytan
alkotmányosan különböztetni aszerint, hogy az állam politikai vagy pedig egyéb ok
ból nem érvényesítette büntetőigényét.
Végül megjegyezzük, hogy az elévülhetetlen bűncselekmények kategóriájának
szélesítése tendenciának tekinthető, amelyre például szolgálhat a Büntető Törvény
könyvről szóló 2012. évi C. törvénynek a gyermekek fokozottabb védelme érdeké
ben szükséges módosításáról szóló 2014. évi LXV. törvény is. E törvény lehetővé tet
te, hogy ne évüljön el a büntethetősége a XIX. Fejezetben meghatározott (tehát a nemi
élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni), ötévi szabadságvesztésnél súlyosabban bün
tetendő bűncselekményeknek, ha a bűncselekmény sértettje a bűncselekmény elkö
vetésekor a tizennyolcadik életévét nem töltötte be [Btk. 26. § (3) bek. c) pont]. Ez
a rendelkezés azonban csak a módosítás hatálybalépését (2014. december 21. nap
ja) követően megvalósított bűncselekményekre irányadó és nem visszaható hatállyal.
7. Területi és személyi hatály (Btk. 3. §)
a) Elméleti megközelítések 162

b) A Btk. szabályozása 164
a) Elméleti megközelítések
A Btk. területi és személyi hatálya arra a kérdésre ad választ, hogy mely területen és
kik által elkövetett cselekményekre alkalmazható a törvény. A büntetőjogban a ket
tő összefonódik: az elkövetett bűncselekménynek van elkövetője, és az elkövető
a bűncselekményt nyilvánvalóan mindig valamilyen területen követi el. Erre tekin
tettel részünkről a területi és személyi hatály kérdését - a jogirodalom többségének
és a törvénynek a rendszerét követve - összekapcsolva tárgyaljuk.
Az egyes államok különböző elvekre tekintettel szabályozzák a büntetőtörvény
területi és személyi hatályát. Ennek alapján ismerjünk a területi elvet, aktív szemé
lyi, passzív személyi elvet, a képviseleti elvet, az állami önvédelmi elvet, és az uni
verzalitás elvét.
A területi elv (princípium territoriale) értelmében az állam büntetőjogának ha
tálya a saját területén elkövetett bűncselekményekre terjed ki, tekintet nélkül az el
követő állampolgárságára, vagy a sértett, illetve veszélyeztetett jogi tárgyra. Alapja
az állam területi szuverenitása.
A quasi területi elv az állam büntetőjogának hatályát terjeszti ki, tulajdonkép
pen az államterület fogalmának kiterjesztő értelmezésével, például az állam lobogója
alatt hajózó vízi járműre vagy repülőgépre.
Jogszabálytan 163
Az aktív személyi (vagy honossági) elv (princípium personale) alapján az ál

lam büntetőjogának hatálya a saját állampolgárok által elkövetett bűncselekmé
nyekre terjed ki, tekintet nélkül az elkövetés helyére, a sértett vagy veszélyeztetett
jogi tárgyra. Alapja az etikai kapcsolat az állam és állampolgára (állandó lakosa) kö
zött.
A képviseleti elv alapján az egyik állam büntetőjogának hatálya olyan cselek
ményekre is kiterjed, amelyeket külföldi külföldön követett el. ha az a másik (elkö
vetés helye szerinti) állam joga szerint is bűncselekmény. Az állam büntetőhatal
mának érvényesítésekor lényegében a másik állam helyett (annak képviseletében) jár
el, célja az, hogy a másik államnak való kiadatás hiányában is biztosítsa az elköve
tő büntetőjogi felelősségre vonását.
A passzív személyi elv alapján az állam büntetőjogának hatálya az állam saját
állampolgárai elleni, külföldön történő támadásokra terjed ki, tekintet nélkül az el
követő állampolgárságára. Célja az, hogy az állampolgárok külföldi védelmét szol
gálja, ha a másik állam nem fordít elég gondot erre a védelemre:
Az állami önvédelem elve (princípium reale, reálprincípium) - érdekvédelmi elv -
alapján az állam büntetőjogának hatálya bizonyos jogi tárgyak elleni támadásokra ter
jed ki, tekintet nélkül az elkövetés helyére és az elkövető állampolgárságára. Érvé
nyesülési köre általában olyan bűncselekményekre van korlátozva, amelyek az állam
belső vagy külső biztonságát sértik, veszélyeztetik.
A feltétlen (univerzális) büntetőhatalom elve (princípium universale) alapján
az állam büntetőjogának hatálya kiterjed a bárhol, bárki által elkövetett bűncselek
ményre. Alkalmazása a központi nemzetközi bűncselekményekre (háborús bűncse
lekmény, emberiesség elleni bűncselekmény, népirtás) és a nemzetközi konvenciók
által meghatározott, különösen veszélyes bűncselekményekre (például kábítószer
csempészés, repülőgép-eltérítés, terrorista cselekmények) korlátozódik, mivel alap
gondolata - az államok szolidaritása - ezekre vonatkoztatható. Megkülönböztetünk
relatív univerzalitást és abszolút univerzalitást. A relatív univerzalitás elve alapján
az államnak csak akkor van lehetősége (kötelezettsége) eljárni, ha legalább valami
lyen kötődése van a cselekményhez vagy az elkövetőhöz, így például a büntetőeljá
rási cselekmény idején az elkövető az adott állam területén tartózkodik. Az abszo
lút univerzalitás alapján semmilyen kötődés sem szükséges, az állam akkor is
kiadhat például egy elfogató parancsot, ha sem a sértettek nem voltak állampolgárai,
sem az elkövető, de még területileg sem érintett, és az elkövető sem tartózkodik a te
rületén. Ezt az utóbbi elvet követte Belgium, amikor 2003-ban a Legfelsőbb Bírósága
kimondta, hogy Ariéi Sharon ellen folytatódhat a büntetőeljárás az 1982-ben Sbara
és Shatila palesztin menekülttáborokban elkövetett mészárlások miatt, igaz, csak ak
kor, ha már nem élvezi a miniszterelnöki tisztségéből folyó immunitást.
164 Jogszabálytan
b) A Btk. szabályozása
Az egyes elvek elméleti szinten is, de a hatályos Btk. megfogalmazásában is átfedik

egymást, így például a belföldön magyar állampolgár által elkövetett cselekmény a te
rületi elv és az aktív személyi elv alá is tartozik. Az aktív és passzív személyi elv át
fedi egymást, ha saját állampolgár külföldön saját állampolgár ellen követ el bűn
cselekményt. Ez idő szerint egyetlen elv sem alkalmas arra, hogy a területi és
személyi hatály meghatározásának kizárólagos alapja legyen, így a Btk. a fenti elvek
kombinálásával szabályozza a kérdést.
Az elkövetés idejéhez hasonlóan a Btk. az elkövetés helyét sem szabályozza. Az
elkövetési idő és hely meghatározása nem okoz problémát az egymozzanatú bűn
cselekményeknél, például az elkövető egy lövést ad le haragosára, amely azonnal vé
gez vele (bár az országhatáron történő átlövés ilyen esetben is gondot okozhat). Az
elkövetés helyének meghatározása azonban problematikus lehet többmozzanatú
bűncselekményeknél, azoknál, amelyeknek releváns tényállási elemei több állam te
rületén valósulnak meg. E tekintetben a cselekményegység-elmélete irányadó, így
a bűncselekmény mindazon országok területén elkövetettnek minősül, ahol bár
mely, a tényállás keretébe illeszkedő mozzanata (az elkövetési magatartás valamely
eleme vagy az eredmény) bekövetkezik. Nem számít elkövetési helynek a tényál
láshoz nem tartozó következmény bekövetkezési helye.
Belföld alatt a Magyarország államterületét, míg külföld alatt az ezen a terüle
ten kívül eső területet kell érteni. A büntetőjogban is irányadó az állampolgárságról
szóló törvény azon szabálya, hogy azt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más
államnak is állampolgára - ha törvény másként nem rendelkezik - a magyar jog al
kalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni. Nem magyar ál
lampolgár a külföldi állampolgár és a hontalan.
A Btk. az alábbi tételes szabályokat tartalmazza:
1. A Btk. 3. § (1) bekezdésének a) pontja a területi elven alapul, alkalmazásában

az elkövető állampolgársága irreleváns. Sem a követségek területe, sem a hazánkban
diplomáciai mentességben részesülő személyek nincsenek kivonva a büntetőtör
vény területi és személyi hatálya alól. A Btk. 3. § (1) bekezdés b) pontja a quasi te
rületi elven alapul, vagyis a magyar hajón (azon úszólétesítmény, amelyet ilyenként
a hajólajstromba vettek),*
338 illetve a magyar légijárművön, amelyet a Magyarország
Állami Légijármü Lajstromába (vagy katonai légügyi hatóság nyilvántartásába) vet
tek.339
338 A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 10. § (1) bek. a) pont.
338 A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény 12. §.
Jogszabalytan 165
2. A Btk. 3. § (1) bekezdése c) pontja az aktív személyi elven alapuló szabályozás,

amelynek értelmében a magyar Btk. „elkíséri” a magyar állampolgárt külföldre, még
hozzá akkor is. ha a cselekmény az elkövetési hely törvénye szerint nem bűncselek
mény.
3. A képviseleti elven alapuló szabályozás a Btk. 3. § (2) bekezdés a) pontja, amely

szerint a magyar törvényt kell alkalmazni a nem magyar állampolgár által külföldön
elkövetett cselekményre is, ha az ,,aa) magyar törvény szerint bűncselekmény és
az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendő”. A Btk. a magyar törvény te
kintetében a „bűncselekmény”, az elkövetés helyének törvénye vonatkozásában pe
dig a „büntetendő” kifejezést használja. A Btk. indokolása szerint a „büntetendő” ki
fejezés azt jelenti, hogy a magyar törvényt nemcsak az elkövetés helyének törvénye
szerinti bűncselekmények, hanem szabálysértések, kihágások vagy jogellenes, nem
büntetőtörvénybe ütköző cselekmények esetén is alkalmazni kell. Ez az értelmezés
hibás, mert ha a jogalkotó ezt akarta volna, akkor a jogellenes kifejezést használta vol
na a törvény szövegében. így. ha az adott személy cselekménye az elkövetés helyén
csak magánjogi (polgári jogi) jogsértés, vagy csak bírsággal sújtható nem bűncse
lekményi magatartás, a Btk. 3. § (2) bekezdés a) pont aa) alpontja nem alkalmazha
tó az illető büntetőjogi felelősségének megalapozására. Nagy Ferenc szerint a ren
delkezés helyes értelme az, hogy a cselekmény a bűncselekményi jellegén felül
büntetendő is legyen, ez zárja ki ezen pontnak az alkalmazását például az elkövetés
helyének törvénye szerint megkövetelt magánindítvány hiánya vagy a büntethető
ségnek az elkövetés helyének törvénye szerinti elévülése esetén.340 E felfogással
szemben felmerülhetne olyan ellenérv, hogy formai hibában szenved, mivel ha
a jogalkotó ezt az eredményt kívánta volna elérni, a „büntetendő” kifejezés helyett
a Btk.-ban ezen esetkör megjelölésére (is) használt „büntethető” terminológiát al
kalmazta volna. Mivel a büntetendő kifejezést a törvény a tényállásszerű és jogelle
nes cselekmény megjelölésére használja szerinte a törvény szövegének kínálkozó
nyelvtani és rendszertani értelmezése alapján az elkövetés joga szerinti tényállász-
szerűség és jogellenesség szükséges a Btk. 3. § (2) bekezdése a) pont aa) alpontjá
nak alkalmazásához. E rendelkezés tehát lehetővé teszi például az elkövetési hely joga
szerinti magasabb korhatár miatt nem büntethető gyermekkorú személy felelősség
re vonását.341 Mindez arra enged következtetni, hogy e fogalmakat pontosan meg kell
határozni, hiszen jelenleg is legalább három elmélet verseng egymással ezen a téren.
Mi Nagy professzor értelmezését tatjuk helyesnek és a joggyakorlatnak megfelelőnek
340 Nagy: A magyar büntetőjog általános része. 83. o.

341 Belovics Ervin - Nagy Ferenc - Tóth Mihály: Büntetőjog I. Általános rész: A 2012. évi C. törvény alapján.
Budapest, 2014. 181. o.
166 Jogszabálytan
is, ám ezt az új Btk.-ban konkretizálni kellett volna, ami azonban - mint sok más -
megint csak kimaradt.
4. Az állami önvédelmi elven alapuló szabályozás a Btk. 3. § (2) bekezdés a) pont

ab) alpontja, amely szerint a magyar törvényt kell alkalmazni a nem magyar állam
polgár által külföldön elkövetett cselekményre is, ha az állam elleni bűncselekmény
- a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedést kivéve tekintet nélkül arra,
hogy az elkövetés helyének törvénye szerint büntetendő-e. A rendelkezés alkalma
zásához a kettős inkrimináció tehát kifejezetten nem feltétel. Az állam elleni bűn
cselekmények közül az állami önvédelmi elv alól kivétel a szövetséges fegyveres erő
ellen elkövetett kémkedés, amelyre így lényegében a területi és a képviseleti elv vo
natkozik. A szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés eleve csak a Ma
gyarország vagy szövetséges állam területén követhető el. Tehát, ha a 3. § (1) be
kezdés a) pont ab) alpontjának szabályozását változatlanul hagyják, az azzal járt volna
csak, hogy a szövetséges fegyveres erő elleni kémkedés bűncselekménye a szövet
séges államok területén akkor is a magyar joghatóság alá tartozott volna, ha az nem
büntetendő az adott állam joga szerint (amely szituáció nem igazán valószínű).
5. A feltétlen büntetőhatalom elvén (univerzalitás elve) alapuló szabályozás

a Btk. 3. § (2) bekezdés a) pont ac) alpontja, amely szerint a magyar törvényt kell
alkalmazni a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményre is, ha
az „a XIII. vagy a XIV. Fejezetben meghatározott bűncselekmény, vagy egyéb
olyan bűncselekmény, amelynek üldözését törvényben kihirdetett nemzetközi szer
ződés írja elő”. A XIII. vagy a XFV. Fejezetben az emberiesség elleni bűncselekmé
nyek, illetve a háborús bűncselekmények kerültek szabályozásra.
Amint azt kifejtettük, a legalitás elvéből következő kriminalizációs kötelezettség
magában foglalja a központi nemzetközi bűncselekmények belsőjogi kriminalizálásá
nak és üldözésének kötelezettségét. Ez a kötelezettség még a belsöjogi visszaható ha
tály tilalmánál is erősebb. Ennek belsöjogi leképezése volt az 53/1993. (X. 13.) AB
határozat. E kötelezettség tehát megjelenik az Alaptörvényben is:
Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista dikta

túrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését. ...
XXVIII. cikk (4) Senki nem nyilvánítható bűnösnek, és nem sújtható büntetéssel olyan
cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy - nemzetközi szerző
dés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben - más állam joga sze
rint nem volt bűncselekmény.
(5) A (4) bekezdés nem záija ki valamely személy büntetőeljárás alá vonását és el
ítélését olyan cselekményért, amely elkövetése idején a nemzetközi jog általánosan el
ismert szabályai szerint bűncselekmény volt.
Jogszabálytan 167
Ebből következően kellett a Btk. 1. §-ában megfogalmazott törvényesség elvének is

foglalkoznia ezzel a kérdéssel „1. § (1) Az elkövető büntetőjogi felelősségét csak
olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet - a nemzetközi jog általáno
san elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények kivételével - törvény az
elkövetés idején büntetni rendelt.” Valamint, ahogyan azt korábban említettük, a tör
vényesség (legalitás) elvében megfogalmazott kriminalizációs (e tekintetben a nem
zetközi bűncselekmények pönalizálásának és üldözésének) kötelezettség gyakorlati
megjelenése a hatály, illetve az elévülés intézményeiben valósul meg.
Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy sajnos a Btk. ezen rendelkezése nem csak
a nemzetközi joggal, de az Alaptörvénnyel és az 53/1993. (X. 13.) AB határozattal
sincs összhangban. Ugyanis az univerzalitás elvének alkalmazását csak a XIII. vagy
a XIV. Fejezetben meghatározott emberiesség elleni és háborús bűncselekmények
re, valamint a törvényben kihirdetett nemzetközi szerződésben megfogalmazott bűn
cselekményekre írja elő. A nemzetközi ius cogens azonban nem korlátozódik a nem
zetközi szerződésekre, különösen nem azokra, amelyeket Magyarország törvényben
kihirdetett. Helyesen hivatkozik tehát az Alaptörvény a XXVIII. cikk (5) bekezdé
sében a nemzetközi jog általánosan elismert szabályaira, és ugyancsak helyes a tör
vényesség elvében megfogalmazott hasonló utalás (Btk. 1. §). Természetesen lehet
úgy érvelni, hogy a Btk. nem kívánta külföldi állampolgárok esetében az általános
univerzalitást alkalmazni [Magyarország minden kapcsolat nélkül eljárhat az adott
bűncselekmény esetében (lásd Belgium)]. Valóban a törvényesség elvének, az
időbeli hatálynak és a területi és személyi hatálynak az együttolvasása és értel
mezése arra vezet, hogy Magyarország a relatív univerzalitást fogadta el, igaz,
egy igen erős formáját. Ez azt jelenti, hogy magyar állampolgár estén mindig és kül
földi állampolgár (hontalan) esetén, ha ezen utóbbiak Magyarországon követték el
a cselekményt a teljes nemzetközi ius cogens anyag büntetőeljárást eredményez kö
telező jelleggel. Külföldi elkövető külföldön elkövetett cselekménye esetében a leg
főbb ügyész döntésétől függ az eljárás megindítása, de ez csak azon bűncselekmé
nyekre korlátozódik, amelyek megfelelnek a Btk. 3. § (2) bekezdés a) pontjának. Ezek
az esetek nem ölelik fel a magyar törvénybe át nem ültetett nemzetközi ius cogenst.
6. A Btk. 3. § (2) bekezdés b) pontja szerint magyar joghatóság alá tartozik „a ma
gyar állampolgár, a magyar jog alapján létrejött jogi személy és jogi személyiséggel
nem rendelkező egyéb jogalany sérelmére nem magyar állampolgár által külföldön
elkövetett olyan cselekményre is, amely a magyar törvény szerint büntetendő”. Ez
kétséget kizáróan új rendelkezés a magyar jogban, amely a magyar állampolgár, il
letve jogi személy sérelmére külföldön elkövetett bűncselekményekre kiterjesztette
a Btk. hatályát, azaz a passzív személyi elvet behozza a magyar jogba. Ezzel lehe
tővé teszi azoknak az elkövetőknek a büntetőjogi felelősségre vonását, akik külföldön
168 Jogszabálytan
magyar állampolgár vagy jogi személy sérelmére követnek el bűncselekményt, cse

lekményük azonban az elkövetés helyének joga szerint nem büntetendő. Minden el
lenkező állásponttal ellentétben a passzív személyi elv megtalálható Európa legtöbb
büntetőjogában, de az USA-ban és Kanadában is.
Meg kell említeni az ún. Lotus-ügyet342 amelyben a francia lobogó alatt hajó
zó Lotus nemzetközi vizeken összeütközött a török lobogó alatt lajstromozott Boz-
Kourt hajóval és a török hatóságok Konstantinápolyban mind a francia fedélzeti tiszt,
mind pedig a török kapitány ellen büntetőeljárást indítottak, a francia tiszt esetében
a passzív személyi elvre hivatkozva. Franciaország a quasi területi elvre és az aktív
személyi elvre hivatkozott, miszerint azok megelőzik a török büntetőigényt. Az Ál
landó Nemzetközi Bíróság (P.C.I.J.) a francia keresetet elutasította azzal, hogy nem
olvasható ki a nemzetközi jogból olyan tétel, amely szerint a quasi területi elv meg
előzné a passzív személyi elvet.
7. Végül szólni kell a diplomáciai és nemzetközi jogon alapuló egyéb mentesség

ről. Az 1978. évi Btk. az 5. §-ában rendelkezett a diplomáciai és a nemzetközi jogon
alapuló egyéb mentességet élvező személyek büntetőjogi felelősségéről: „A diplo
máciai és a nemzetközi jogon alapuló egyéb mentességet élvező személyek bünte
tőjogi felelősségre vonására nemzetközi szerződés, ennek hiányában a nemzetközi
gyakorlat irányadó. A nemzetközi gyakorlat kérdésében az igazságügyért felelős mi
niszter nyilatkozatát kell alapul venni.” Ez a rendelkezés valójában teljesen felesle
ges volt és így helyénvaló, hogy kimaradt a hatályos Btk.-ból.
Ez a szabályozás egy másodlagos büntethetőséget kizáró ok volt, amely a hatá
lyos terminus szerint a büntetőjogi felelősségre vonás egyéb akadályaként aposztro
fálható. Ennek dogmatikai jelentősége az, hogy például a felbujtó akkor is felelős
ségre vonandó, ha mentességet élvező személyt bír rá bűncselekmény elkövetésére.
A mentességet és az azt élvező személyek körét elsősorban nemzetközi szerződések
jelölik ki, így különösen a diplomáciai kapcsolatokról Bécsben, 1961. április 18. nap
ján aláírt egyezmény (kihirdette: 1965. évi 22. tvr.), illetve a konzuli kapcsolatok
ról szóló Bécsben, 1963. április 24-én elfogadott egyezmény (kihirdette: az 1987.
évi 13. tvr.).
E tekintetben fel kell hívni a figyelmet a Congo v. Belgium (I C J., 2000) Há
gai Nemzetközi Bíróság ítéletére, amelyben állami vezetők immunitását vizsgálva
a következőkre jutott a bíróság. Ún. ratio personae mentessége van a hivatalban lévő
állami képviselőnek bármely bűncselekmény miatt. Ugyanakkor ez az immunitás
342 Francé v. Turkey Judgement of 7 September 1927, P.C.I.J., RS A No. 10, p. 4.

Jogszabálytan 169
megszűnik, ha már nincs hivatalban. Ekkor már csak ratio matériáé mentesség ille
ti meg, azaz olyan cselekményekért van immunitása, amelyek állami aktusoknak
(state act) tekinthetőek. Nincs immunitása a volt állami vezetőnek olyan cselekmé
nyekért, amelyek súlyos nemzetközi bűncselekményeket valósítanak meg, mert ezek
sosem tekinthetőek állami aktusnak.
V. A bűncselekmény fogalma
1. Történeti előzmények............................................................................................................................. 176

2. A cselekmény; cselekménytanok.......................................................................................................... 180
3. A tényállásszerüség................................................................................................................................ 185
4. A társadalomra veszélyesség (materiális jogellenesség)....................................................................186
a) Történeti előzmények....................................................................................................................... 186
b) A társadalomra veszélyesség gyakorlati jelentősége................................................................... 189
5. A bűnösség ............................................................................................................................................. 194
6. A bűntett és a vétség (Btk. 5. §)...........................................................................................................197
A Btk. 4. § (1) bekezdése a bűncselekmény általános fogalmát határozza meg. Fo

galmi elemei:
- a cselekmény (tevékenység vagy mulasztás),
- a büntetni rendeltség,
- a társadalomra veszélyesség és
- a bűnösség (szándékosság vagy - ha e törvény ezt is büntetni rendeli - gondat
lanság).
A 4. § (1) bekezdés ugyan a fogalmi összetevőkről nem ebben a sorrendben ren
delkezik, a jogtudomány és a jogalkalmazás mégis ebben a módszertani rendben ke
zeli őket. Ilyen értelemben a törvényszöveg szerkezetéből kiolvasható sorrendnek
nincs relevanciája.
A büncselekménytan kétféle fogalmi meghatározást ismer: a formális és a tartalmi
(materiális) fogalmat. A Btk. 4. § (1) bekezdése a bűncselekmény tartalmi megha
tározásáról rendelkezik. A törvényhely megfelel a jogtudományban kialakított álta
lános bűncselekményi fogalmi elem struktúrának, különbséget abban találunk, hogy
a tudomány a társadalomra veszélyesség fogalma helyett a (materiális) jogellenesség
kifejezést, a büntetni rendeltség helyett esetenként a tényállásszerüség kifejezést (vagy
éppen a diszpozíciószerűséget) használja.
A hazai kodifikált büntetőjog történetében kezdetben a bűncselekmény általános
fogalma a törvényi tényállásra korlátozódott, ezáltal csupán formális meghatározást
adott. A Csemegi-kódex. a bűncselekmény fogalmát a legalitás elvének kinyilatkoz
tatásával ragadta meg. Az 1. § szerint bűntettet vagy vétséget csak azon cselekmény
képez, melyet a törvény annak nyilvánít, és a bűncselekmény miatt senki sem bün
tethető más büntetéssel, mint amelyet arra az elkövetése előtt a törvény megállapított.
176 BÚNCSELEKMÉNYTAN
A tartalmi meghatározás büntetőjogunkban a Btá.-ban jelent meg. Ez a fogalom a tör

vényi tényálláson felül a büntethetőség általános feltételeként határozta meg a cse
lekmény társadalomra veszélyességét. A hatályos rendelkezéssel azonos teljes tartalmi
definíció az 1961. évi Btk.-bán fogalmazódik meg először, amely a cselekmény tár
sadalomra veszélyességén felül a bűnösséget is a büntethetőség általános feltétele
ként határozza meg.
A tudományos fogalomalkotásban a kodifikációval párhuzamosan jelent meg
a jogellenesség (Finkey, Angyal), majd a bűnösség (Irk, Heller, Schultheisz) mint a bün
tethetőség általános feltételrendszerének önálló eleme. Európában a nyugati orszá
gok többsége formális bűncselekmény fogalomról rendelkezik a büntetőtörvény
könyvében.
Legújabb nézetünk szerint végül nem lenne megalapozatlan a jelenleg haszná
latban lévő büncselekményfogalom valamennyi elemének a törvényi tényállás tárgyi
és alanyi oldalán történő elhelyezése. A törvényi büncselekményfogalomhoz való
közvetlenebb kapcsolódás érdekében azonban tankönyvünk jelen kiadásában meg
tartottuk a hagyományos rendszerezést.
1. Történeti előzmények
Számos munka foglalkozik a bűncselekmény fogalom elemeinek történelmi alaku

lásával. A legáttekinthetöbb. de mégis tudományosan alapos megközelítés Nagy Fe
renc professzor tankönyvében található.343 Míg Békés Imre Jhering német professzor
1867-ben írt tanulmányára344 vezeti vissza (Jescheck nyomán) az objektív jogelle
nesség fogalmának kialakulását, addig Nagy Ferenc rámutat, hogy már Grolman és
Heffter különbséget tesz a bűncselekmény objektív és szubjektív elemei között,34'
sőt megjegyezzük, hogy az angolszász jog a mens reá (mentális elem) és actus reus
(cselekmény) közötti különbségtételt még korábban megteszi.így Bemer 1857-es tan
könyvében a cselekmény fogalom már a bűncselekmény genus proximusaként sze
repel.346
A bűncselekmény fogalmi rendszerének kialakulása és fejlődése német jogtu
dósokhoz, így elsősorban Emst Beling 1906-os monográfiájához,347Reinhard Frank
3,13 Nagy: A magyar büntetőjog általános része. 89-96. o.

344 Jhering, Rudolf von: Das Schuldmoment lm römischen Privatrecht. 6ie|3en, 1867. (magyarul: „A bűnösség
mozzanata a római magánjogban").
346 Berner, Albert Friedrich: Lehrbuch des deutschen Strafrechts. Leipzig, 1857.
347 Beling, Emst: Dle Lehre vöm Verbrechen. Tübingen, 1906.
A bűncselekmény fogalma 177
1907-es írásához,348 Franz von Liszt teóriáihoz349 kötődik, és természetesen Adolf

Merkelt350 Hans Welzelt,351352
valamint Edmund Mezger munkásságát351 is meg kell
említeni. Az általuk kialakított rendszerek négy nagy csoportba oszthatóak: a) klasz-
szikus iskola (Beling, von Liszt, a századforduló körül), b) a neoklasszikus iskola
(Mezger az 1920-as évektől), c) a finalista iskola (Welzel az 1930-as évektől),
d) végül a szintetizáló iskola, mely jelenleg is uralkodó a német dogmatikában.
a) A. klasszikus felfogás szerint a cselekmény akaratlagos testmozgás, mely okoza

ti kapcsolatban van az általa kiváltott külvilági változással. A mulasztás bűncselekményt
nem valósíthat meg. A tényállásszerüség (különösen Beling munkáját követve) a cse
lekmény külső leírására szorítkozik. A jogellenesség a cselekmény jogi értékelése, tisz
tán normatív, objektív ismérv, tehát formális jogellenességként jelenik meg, vagyis ha
az adott személy magatartása a tényállásban megfogalmazott cselekménynek megfe
lel, az jogellenes is. A bűnösség szubjektív ismérv, azaz pszichológiai bünösségfoga-
lomként jelenik meg, melynek előfeltétele a beszámítási képesség. A klasszikus isko
la a bűnösségnek mind a szándékos, mind a gondatlan formáját elfogadta.
b) A neoklasszikus iskola egyik legfontosabb újítása a cselekmény terén mutat

kozott meg, amennyiben a mulasztásra is kiterjesztette a cselekmény fogalmat. A té
nyállásszerüség tekintetében a klasszikus iskolától főleg abban tért el, hogy bizonyos
szubjektív elemeket is a tényállásszerüség elemeinek tekintett már, így például meg
jelenik a célzat vagy az indok (aljas indokból vagy célból elkövetés). A jogellenes
ség fogalmában itt először különül el a materiális és formális jogellenesség, azaz nem
elég, hogy a cselekmény a tényállásban megfogalmazott tevékenységnek vagy mu
lasztásnak megfelel, annak társadalmilag károsnak is kell lennie (ezt a dualisztikus
megközelítést követi hatályos büntetőjogunk is). A bűnösségben felróhatósági ele
mek jelennek meg, azaz kiolvasható a standardizálódás, vagyis ez az ún. normatív bű
nösség felfogás kezdete. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nemcsak az elkövető
től szubjektíve elvárhatót vizsgálják, hanem ezt valamilyen zsinórmértékhez is
mérik. A büntetőjogi felelősség a római jogban kialakult polgári jogi felelősségi alak
zathoz közelít e tekintetben, amely szerint van egy általánosan elvárható mérték (ró
mai jogban a bonus, prudens et diligens páterfamilias, az angolszász jogban a rea-
sonable mán), melyet a büntetőjog mindenkitől elvár, aki beszámítási képességgel
rendelkezik, függetlenül a konkrét személyi adottságaitól.
348 Frank, Reinhard von: Űber den Aufbau des Schuldbegriffs. Gie|3en, 1907.
349 Liszt, Franz von: Lehrbuch des deutschen Strafrechts. Berlin, 1902. A munka 1932-ig összesen 26 kiadást
ért meg.
350 Merkel. Adolf: Die Lehre von Verbrechen und Strafe. Stuttgart, 1912.
351 Welzel, Hans: Das deutsche Strafrecht. Élne systematische Darstellung. 4. Aufl. Berlin, 1954.
352 Mezger, Edmund: Strafrecht 1. Allgemeiner Teil. München, 1960.
c) A finalista elmélet még Németországban sem vált általánosan elfogadottá, más

jogrendszerekben pedig egyáltalán nem talált követőkre. Inkább tudománytörténeti
jelentősége van. A cselekmény tekintetében a cselekményt nem korlátozza akaratlagos
emberi magatartásra, hanem a bűnösség köréből a cselekmény fogalmi körébe von
ja az adott emberi cselekvés célját. így büntetőjogilag büntethető cselekmény csak
a célorientált (azaz finális) emberi tevékenység. Ennek következtében a tényállás
szerűség is szubjektivizálódik, hiszen mivel a cselekmény részévé válik az emberi ma
gatartás tudatos célja, így a tényállásszerűségnek is részévé kell, hogy váljon a szán
dék. Ez a szándék azonban a jogellenesség tudatától mentes szándék. Vagyis például
az elkövető tudja, hogy a beadott morfiuminjekció meg fogja ölni a halálos beteget,
de ezt abban a téves tudattartalomban teszi meg, hogy az aktív eutanázia nem jogel
lenes. Ebből következően a jogellenességnek a tényállásszerüségtöl elkülönült fo
galma nincsen. A tényállásszerű, finális cselekmény már önmagáéban objektíve
jogellenes. Következésképpen a bűnösségnek van kiemelkedő szerepe, ahol a jogta
lanság tudata a bűnösség központi elemévé válik. A jogellenesség tudata, illetve an
nak elvárhatósága alapozza meg a büntetőjogi felelősséget, azaz visszatérve, a mor
fiuminjekciót beadó csak akkor büntethető, ha a vád bizonyítani tudja, hogy
cselekményének jogellenességével tisztában volt, vagy az az adott körülmények kö
zött tőle elvárható lett volna. A morfium injekcióval a beteg fájdalmát csökkenteni
akaró, de halálát így előrehozó orvos a finális elmélet szerint emberölésért nem bün
tethető, mert cselekményének célja nem a halál, hanem a fájdalom enyhítése volt. A
finális elmélet alapvetően a szándékos cselekményekre alkalmazható, a gondatlan el
követést nehezen kezeli, mivel a bűnösséget az alapvető lélektani tartalmától meg
fosztja, és normatív kategóriává teszi, merthogy ennek elemei a beszámítási képes
ség és a jogellenesség tudata vagy annak elvárhatósága.
d) Végül, a szintetizáló (közvetítő) iskola, mely a német dogmatikában jelenleg is

uralkodónak tekinthető, mind a szociális, mind a perszonális cselekményfogalmat el
fogadja (ezek részletezését lásd később). A tényállásszerüség tekintetében a büntet
ni rendeltség (büntetést érdemlőség) mint értékkategória megjelenik (ez jellemzi ha
tályosjogunkat is). A jogellenességnél megtalálható mind a formális jogellenesség,
mind pedig a jogalkalmazótól elvárt szubjektív értékítélet a cselekmény károsságá
ról (materiális jogellenesség). A bűnösség fogalomban megjelenik a társadalmi stig-
matizáció, a felróhatóság, a társadalomra károsság (veszélyesség) tudata, és a szán
dékosság, gondatlanság.
A bűncselekmény fogalom fejlődésének történetét a magyar jogban Havas Jó
zseffel és az 1843. évi törvényjavaslattal kell kezdeni, hiszen mind Havas, mind pe
dig a javaslat a nullum crimen/nulla poena sine lege formális bűncselekmény fogalma
mellett érvelt.353 Edvi Illés Károly dolgozta ki később a törvényi tényállás (a kora
beli szóhasználat szerint: tényálladék) kategóriáját,354 és Angyal nevéhez fűződik
a jogellenes és büntetendő cselekmény, mint a bűncselekmény fogalmi meghatáro
zása.355 A bűnösség tehát még nem külön bűncselekmény fogalmi elem. A szakiro
dalom szerint Finkey is az Angyal által képviselt irányzathoz kapcsolható,356 noha
legújabb kutatásaink alapján felvethető, hogy a szerző vonatkozó munkája357 és tan
könyvei358 megjelenését követően - részben Degré Lajos hatására359 - a Frank-féle
felróhatósági elmélethez csatlakozott.360 Vámbérynél és Irknél jelenik meg a jogel
lenesség, bűnösség és büntetendő cselekmény triásza.361 Az 1930-as évektől Heller
és Schultheisz alakítja ki végül a tényállásszerű, jogellenes és bűnös cselekmény bűn
cselekmény-fogalmi definíciót.362
A Btá. szerint bűntett az a társadalomra veszélyes cselekmény, amelyre a tör
vénybüntetés kiszabását rendeli. E definíció érdekessége az, hogy hazánkban először
fogalmazza meg a társadalomra veszélyességet, mint a bűncselekmény fogalmi ele
mét, jól követhetően a szovjet büntetőjog hatására.363 A szovjet büntetőjogban a ma
teriálisjogellenesség alakult át társadalomra veszélyességgé, de éppen ellenkező elő
jellel, mint ahogy a fogalom létrejöttekor bekerült a bűncselekményi elemek közé.
A szovjet büntetőjog mint a kommunista diktatúra egyik eszköze, osztálytartalommal
töltötte meg e fogalmat is, és a társadalomra veszélyesség egyenlővé vált a „politika
ilag nem kívánatossal”, felülírva a formális jogellenességet is. Vagyis: a korábban
353 Vö. Fayer: Az 1843-iki büntetőjogi Javaslatok anyaggyűjteménye.

354 Edvi Illés Károly: A büntetőtörvénykönyv magyarázata. Első kötet. Második, teljesen átdolg. kiad. Buda
pest, 1894.
355 Angyal Pál: A magyar büntetőjog tankönyve. Budapest, 1909.
357 Finkey Ferenc: A szándék fogalma és ismérvei a büntetőjogban különös tekintettel „a szándék hiánya mi
att" történő felmentésekre. Budapest, 1899.
358 Például Finkey Ferenc: A magyar büntetőjog tankönyve. 4. kiad. Budapest, 1914.
359 Degré Lajos: Adalék a bűnösség-fogalom tanához. Vác, 1911.
360 Mint Degré munkássága kapcsán róla megjegyzi: „Frank, volttübingai egyetemi tanárnak e kérdésben, né
zetem szerint is leghelyesebb felfogását teszi magáévá, mely szerint a bűnösség kifejezés a büntetőjog
ban nem a tényálladék alanyi oldalát, a szándékot és a gondatlanságot vagyis az alanyi okozatosság két
alakját jelenti, hanem a bűncselekmény általános előfeltételét: a szemrehányhatóságot". Lásd Finkey
Ferenc: Emlékbeszéd Degré Lajos a Pozsonyi Erzsébet-tudományegyetemnek a hazáért hősi halált halt ny.
rk. tanára felett. Pozsony, 1916. 28. o.; Vö. Ambrus István - Újvári Ákos: Száz éve halt hősi halált Degré
Lajos, az „elfeledett'’ büntetőjogász. Magyar Jog, 2015/2. 116-124. o.
361 Lásd Vámbéry Rusztem: Büntetőjog. Budapest, 1913. és Irk Albert: A magyar anyagi büntetőjog. Pécs,
1928.
362 Vö. Heller Erik: A magyar büntetőjog tankönyve. Szeged, 1931., majd Heller Erik: A magyar büntetőjog
általános tanai. Rövidített tankönyv. Második, átdolg. kiad. Budapest, 1945.; Schultheisz Emil: A bűncse
lekmény tana. Debrecen, 1948.

363 Vö. Hollán: Megkésett búcsú a társadalomra veszélyességtől.
éppen a formálisan büntetendő, de társadalomra veszélytelen cselekmények büntet

lenül maradását célzó intézmény a formálisan nem büntethető, de a proletárdiktatú
rára veszélyt jelentő cselekmények büntethetőségének eszközévé vált. Emiatt a tar
talomváltás miatt került be a magyar büntetőjogba, és vált a rendszerváltás után neves
jogtudósok szemében is megszüntetendő dogmatikai intézménnyé.364 A büncselek-
mény-fogalom elemeinek zsúfolódását jelentette, hogy az 1980-as évek vége óta meg
jelent tehát a materiális jogellenesség mint a társadalomra veszélyesség szinonimá
ja a formális jogellenesség mellett, és a tényállásszerüség helyett vagy mellett
a diszpozíciószerűség is egyes szerzők fogalomtárának részévé vált. Meg kell azon
ban jegyezni, hogy a jogalkalmazást valójában nem érintette a bűncselekmény fogalmi
elemei körül 15-20 éve folyó vita, mert a jogalkalmazás, a bíróságok visszaállítot
ták a társadalomra veszélyesség eredeti értelmét, és így az ismét szükséges és érté
kes elemévé vált a joggyakorlatnak és a dogmatikának.
2. A cselekmény; cselekménytanok
A büntethetőség metodikai kezdőpontja, a bűncselekmény fogalmi alapja: az embe

ri cselekmény. Amennyiben nincs emberi cselekmény, úgy a büntetőjog számára
nincs megragadható, értékelhető kiindulópont. Ez a követelmény a jogi személyek
kel szembeni büntetőjogi intézkedések bevezetésével365 sem változott. A jogi személy
büntetőjogi szankcionálhatósága a bűncselekményként értékelt emberi cselekmény
beszámításán alapul. A jogi személy „cselekménye” változatlanul fikció, az mint em
beri cselekmény értelmezhető a beszámítás technikájával. Egyelőre ugyanez mond
ható el az ún. intelligens gépek, mint például az önvezető járművek vonatkozásá
ban.366
A Btk. 4. § (1) bekezdésében a cselekmény kitétel azt az elvi követelményt is köz
vetíti, hogy aktív vagy passzív emberi magatartás nélkül nincs bűncselekmény. Az
emberi gondolatnak, szándéknak cselekménnyé kell válnia, hogy büntetendő maga
tartás lehessen. A felelősségnek a tetten kell alapulnia, az elkövető személyéhez kap
csolódó szubjektív elemek kizárólag a tett tükrében értékelhetők 367 Ez a követelmény
364 Részletesen lásd Wiener A. Imre: Büntetendóség, büntethetőség. Budapest, 1997.

365 2001. évi CIV. törvény a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről.
366 Vö. Gless, Sabine - Silverman, Emily - Weigend, Thomas: If Robots Cause Harm, Who Is to Blame? Self-
Driving Cars and Criminal Liabilrty. New Críminal Law Review, 2016/3. 412-436. o.
367 Vö. Bócz Endre: A „cselekmény” fogalmáról. Jogtudományi Közlöny, 1978/6.341-346. o.; Legújabban Filó
Mihály: A büntetőjogi cselekményfogalom. In Polt Péter - Belovics Ervin - Geller Balázs - Ambrus István
(szerk.): Ünnepi kötet Györgyi Kálmán 75. születésnapja alkalmából. Budapest, 2016. 85-93. o.
kizárja a tudományban tettes-büntetőjoginak tekintett felfogást, amelyben az elkövető

személyének van meghatározó jelentősége a felelősségre vonásnál. Igaz, a hanyag
gondatlanság esetében ezt ilyen határozottan nem lehet állítani. A büntetéskiszabás
szempontjai között találunk olyan alanyi tényezőket,368 amelyek nem köthetők köz
vetlenül a bűncselekményként értékelt tetthez. Ezek problémát abban az esetben je
lentenek, ha az elkövető hátrányára, súlyosító körülményként kerülnek értékelésre.
A Btk. 4. § (1) bekezdése szerinti cselekmény kritériuma elsősorban a jogalkotás szá
mára jelent tényállási kötöttséget. Azonban a jogalkalmazás sem mondhat le a cse
lekmény követelményéről, például a passzív pszichikai bünsegédi közrehatás érté
kelésénél.
A cselekmény fogalmi elemeit elsősorban a jogtudomány munkálta ki a jogal
kalmazás számára. A cselekmény egyik természetes fogalmi eleme az akaratlagos
jelleg, másik „szociális” természetű fogalmi eleme a hatóképesség. Az akaratlagos és
hatóképes emberi magatartás értékelhető emberi cselekményként. Az akaratlagosság
az akarat tartalmának értékelése nélkül pusztán az emberi mozdulatok akarati kont
rollját, a központi idegrendszer, a tudat aktív ellenőrzése alatti mozgást jelenti. A bün
tetőjog szerint „akart” a lövés, ha a vadász céloz és meghúzza az elsütő billentyűt,
„akart” az előzés, ha a gépkocsivezető gyorsít és elhagyja a másik jármüvet. Hiány
zik az akaratlagosság a tisztán szomatikus reflexmozgás esetén. A reflex „a szerve
zetnek külső ingerekre való öntudatlan visszahatása”.369 A szakirodalom a reflex
mozgást megkülönbözteti a beidegzödött mozdulatsoroktól, az automatizmusoktól.
Az automatizmus „az élő testnek vagy szerveinek a tudat irányítása vagy ellenőrzé
se nélkül végzett, ösztönszerűvé vált, gépies mozgása, működése vagy erre való ké
pessége”, „valamely mozgás, tevékenység tudattalansága, önkéntelen, ösztönszerü,
gépies volta”.370
A biológiatudomány definíciói szerint az automatizmusnak nevezett mozgások
nem tekinthetők akaratlagos mozgásnak, mivel „a tudat irányítása vagy ellenőrzése
nélkül” történnek. Különbséget a reflexmozgáshoz viszonyítva abban találunk, hogy
az automatizált magatartásformáknál nagyobb eséllyel várható el a megelőző kor
rekciós mozgás, amely képes a „rossz” automatizmust javítani, korrigálni. Ennek kü
lönösen a közlekedési bűncselekmények gyakorlatában van jelentősége, amikor
egy-egy járművezetői mozdulatsor könnyen minősülhet ösztönszerü, gépies moz
gásnak, azaz automatizmusnak. A járművezetői reakciók rövid idő alatt is nem csu
pán rutinszerűvé, hanem a tudat irányítását nem igénylő gépies beidegződésekké
368 BKv 56.

369 Kovalovszky Miklós - Juhász József - Szóke István - 0. Nagy Gábor: Magyar Értelmező Kéziszótár. Buda
pest, 1978. 1152. o.
370 Uo. 364. o.
182 BŰNCSELEKMÉNYTAN
válhatnak. Közlekedési balesetek esetén ezeket az automatizmusokat a joggyakorlat

nem záija ki a büntetőjogilag értékelhető emberi cselekmények köréből. Ennek okát
azonban ne a mozdulatok akaratlagosságában keressük, hanem az automatizmust
megelőző elkövetői hiba tényében. Nem zárják ki a magatartás akaratlagosságát
a spontán vagy indulati reakciók. Akaratlagos emberi cselekményként kell értékel
ni azt az esetet, amikor a provokált személy „reflexszerüen” visszaüt az őt provoká
ló személynek.
Nem tekinthető viszont emberi cselekménynek az öntudatlan állapotban végzett
mozgás. Nem akaratlagos az ájult, eszméletlen vagy alvó állapotban végzett mozgás.
Kizárja a mozgás akaratlagosságát az akaratot megtörő fizikai vagy pszichikai kény
szer.
Ahogy az automatizmusnál már erre utaltunk, nem akaratlagos mozgással össze
függésben is felmerülhet büntetőjogi felelősség. Ennek magyarázata, hogy az elkö
vetőnek adott esetben felróható lehet olyan szituáció kialakulása, amelyben mozdu
latai felett megszűnik az akarati ellenőrzés, tudati irányítás. A tudomány egyik
álláspontja, hogy ez a megoldás nem konkrét törvényi rendelkezésen alapul, hanem
szokásjogilag a bírói gyakorlatban alakult ki. Eltér attól a szabálytól ugyanis, hogy
a bűnösséget megalapozó emberi hibának az elkövetési magatartás kifejtésekor kell
fennforognia. Ehelyett a felelősséget megalapozó emberi hibát időben korábbi, akarat
lagos mozgásban megnyilvánuló emberi cselekményre vezeti vissza. Vagyis az aka-
ratlagosságot egy korábbi időpontról nézve állapítjuk meg a későbbi nem akaratlagos
történésre nézve. Ebben az esetben tehát az emberi cselekmény nem a nem akaratla
gos mozgássorhoz, hanem az előzetes akaratlagos cselekményhez (önhiba) kapcso
lódik, amely felróható módon előidézte a nem akaratlagos mozgás szituációját.371
A másik álláspont e megoldás felelősségtani alapját a gondatlanság, ezen belül
is a hanyagság fogalmában találja meg. Eszerint a hanyagság az elkövetés időpont
ját mindazon elkövetői magatartásokra kivetíti, amelyek az elkövetőnek felróható-
ak (nem úgy járt el, ahogy elvárható volt).
Közlekedési balesetek esetén sok esetben nem az automatizmusként értékelhető,
ezért nem akaratlagos szabálytalanság jelenti a felelősség alapját, hanem a „rossz” au
tomatizmusjavítására, korrigálására, megelőzésére alkalmas nagyobb figyelem, össz
pontosítás hiánya. Dogmatikai következetlenség, hogy a tényállásszerű elkövetési ma
gatartás azonban nem ez utóbbi, hanem maga az automatizmusként elkövetett
KRESZ-szabályszegés. A mozgás akarása (tudatos vezérlése) az emberi cselekmény
ismérve. A magatartás által kiváltott káros következményhez való pszichikus viszo-
371 Ezt a dogmatikai konstrukciót actio libera in causának is szokás nevezni. Lásd Nagy: A magyar büntető
jog általános része. 162-163. o.
nyúlás azonban már nem a cselekményként történő értékelés kérdése, hanem a bűn
cselekmény szándékosságának vagy gondatlanságának, azaz a bűnösségnek a kérdé
se. Az akaratlagosság nem tételez fel bűnösséget, így például a beszámíthatatlanság-
gal járó elmebetegség sem zárja ki eleve az akaratlagos cselekvésre való képességet,
hanem többnyire a tudattartalmat deformálva az akaratképzödési irány kóros alaku
lását eredményezi csupán, s ilyenkor az elmebeteg magatartása is cselekmény.
Az akaratlagosság szubjektív mozzanatán felül az emberi cselekmény másik, ob
jektív eleme a hatóképesség. A hatóképesség azt jelenti, hogy a magatartás hatás
iránya az általános élettapasztalat szerint a tényállásban meghatározott káros követ
kezmény. A hatóképességet objektíven, azaz az elkövető tudatától függetlenül kell
értékelni. Nem hatóképes cselekményre iskolapélda a vudu-baba ölési szándékkal tör
ténő átszúrása. Ebben az esetben tudományos ismereteink szerint teljesen alkalmat
lan az adott cselekmény a kívánt eredmény kiváltására.
Említeni szokták azt az esetet, ha valaki azért vált örökhagyója számára repülő
jegyet, hogy azt repülőbaleset érje. A jegyváltás ugyanis objektíve, a társadalmi ér
tékítélet szerint nem ölési cselekmény, hatásiránya nem az emberi élet kioltása.
Ám, amennyiben valóban lezuhan az adott repülőgép, mégis hatóképesnek bizonyult
e cselekmény. Ahhoz, hogy ne tekintsük a jegyváltást büntetőjogilag értékelhető cse
lekménynek, a szociális cselekménytanra van szükségünk.
Ugyanakkor hatóképes cselekmény például a sértett lelövése vagy leszúrása.
A cselekmény nem veszti el objektív hatóképességét azáltal, hogy a szándékolt
eredmény nem következik be. A sértettre leadott célzott lövés tehát akkor is objek
tíve hatóképes marad, ha az nem találja el a sértettet, mert az általános élettapaszta
lat szerint a célzott lövés hatásirányát tekintve alkalmas az emberi élet kioltására.
Cselekményen aktív és passzív magatartás egyaránt értendő. A tevés és a mu
lasztás értékelése a tényállásszerű elkövetési magatartáshoz kapcsolódik, ezért a tény
állásszerűség kapcsán végezzük el ennek elemzését. Ehelyütt az igényel kiemelést,
hogy a nemtevés vagy mulasztás általában milyen feltétellel válhat emberi cselek
ménnyé. Angyal Pál korabeli álláspontja szerint „a nem-tevés csak akkor vonható
a törvényes fogalom tevékenységi eleme alá, ha parancsoló szabályt sért, azaz ha mu
lasztást, értve mulasztáson annak nemtevését, amit valamely parancsoló szabálynál
fogva meg kellett volna tenni”.372 A mulasztás hatóképessége akkor állapítható
meg, ha a tényállásszerű káros eredmény elhárítására, illetőleg valamely társadalmilag
kívánatos előny létrehozására alkalmas lett volna.
A büntetőjog irodalom természetes, kauzális, szociális, finális, perszonális
(individuális) és redukált cselekménytanokat ismer. A természetes cselekménytan
*n Angyal: A magyar büntetőjog tankönyve. 79. o.; A joggyakorlatban hasonlóan: BH 1997, 512.
a cselekményt mint akart okozást tekinti és ezáltal az akarattartalom is a cselek

ményfogalomhoz tartozik. E tekintetben nehezen elválasztható a finális cselekmény
tantól. Az injekciós példához visszatérve azonban mégis elkülöníthető talán e két el
mélet. A természetes cselekménytan esetében ahhoz, hogy a morfiuminjekciót mint
az emberölés alapjául szolgáló cselekményt vizsgálhassuk, elég az injekció beadá
sának tudata, azaz annak akarása. Az morfium által kiváltott eredmény pontos is
merete (fájdalomcsillapítás vagy halál) nem szükséges. Ez azonban nem így van a fi
nális tan alkalmazásakor.
A kauzális cselekménytan esetében csak az akarati forma, azaz az adott tevé
kenység vagy erőpihentetés akarása bír jelentőséggel. Az akarat tartalma már a bű
nösségen belül kerül vizsgálatra.
A szociális cselekménytan az adott magatartás társadalmilag tudományosan el
ismert hatásirányát kapcsolja, ahol a társadalmilag és a tudományosan elfogadott ha
tásirány néha - a cselekmény pontos minősítése tekintetében - összeütközésbe ke
rülhet. Ez a kérdéskör nehezen választható el az ok-okozatiság problémájától. A már
említett eset, amikor valaki azért vált örökhagyója számára repülőjegyet, hogy azt re
pülőbaleset érje, és amelynek következtében valóban lezuhan és meghal. A szociá
lis cselekménytan alapján a jegyváltás nem tekinthető büntetőjogilag cselekménynek,
hiszen objektíve, a társadalmi értékítélet szerint nem ölési cselekmény, hatásiránya
nem az emberi élet kioltása. A statisztikai adatok fényében is megállapítható, hogy
e konstelláció bekövetkezési valószínűsége szinte nulla. Ugyanakkor a HÍV vírussal
történő szándékos megfertőzés a társadalmi tudat szerint ölési cselekmény, viszont
tudományosan csak a súlyos egészségromlás bizonyossággal határos valószínűsége
igazolható.
A finális cselekménytan Welzel nevéhez fűződik és az emberi cselekvés lénye
gét a finalitásban, azaz a célrairányozottságban látja. Szándékos bűncselekmények
esetében valóban hordoz finalitást minden cselekmény és a német szakirodalom, sőt
joggyakorlat is foglalkozott e kérdéskörrel, például éppen az említett az elsődlege
sen kívánt és másodlagosan elfogadott eredmény tekintetében. Hiszen a halálos be
teg fájdalomcsillapítását célzó morfiumos kezelés tudottan előrehozza annak egyéb
ként is elkerülhetetlen halálát, így a finalitása a cselekménynek a fájdalomcsillapítás,
ám elfogadott következmény a halál korábbi beállta.
A perszonális (individuális) cselekménytan Roxin szerint azt vallja, hogy a cse
lekmény a személyiség megnyilvánulása, így cselekmény mindaz, ami az ember szel
lemének külvilági megnyilvánulása.373
373
Roxin: Strafrecht Allgemeiner Teil 1992. § 8 Rn. 44. o.
A hazai jogtudományban elterjedt a redukált cselekménytan. Eszerint a cselek

mény hatóképességének feltétele mindössze az, hogy a társadalmi élettapasztalat sze
rint objektíve alkalmas legyen a büntetendő káros következmény előidézésére. Az al
kalmasság mint a káros következmény okozására való potencia azonban minden
emberi magatartásban benne van, így a fenti példákban, a repülőjegy-vásárlásban vagy
a két ember közötti vitában. Az objektív alkalmasságot ezért indokolt a magatartás
társadalmi hatásirányának értékeléséhez kötni. Különösen fontos szerephez jut a cse
lekménnyé válásnak ez a feltétele a kísérlet körében, amikor a tényállásszerű ered
ményt nem okozó magatartásról kell eldönteni, hogy alkalmas volt-e az eredmény
okozására. Az objektív alkalmatlanságot a büntetőjog mégsem az alkalmatlan kísérlet
fogalomkörében tárgyalja. A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az eszköz alkalmas
vagy alkalmatlan voltát nem elvontan, hanem a konkrét elkövetésre vonatkoztatva kell
eldönteni. Az objektív hatóképesség hiánya tehát nem az alkalmatlan kísérlet [Btk.
10. § (3) bek.] megállapítását eredményezi, hanem a cselekmény hiányát. A jogiro
dalom ezt az esetet a hiányos tényállásszerűség eseteként határozza meg.374375
3. A tényállásszerűség
A bűncselekmény általános fogalmának eleme a büntetni rendeltség, azaz a tény

állásszerű magatartás. Megkülönböztetünk a) törvényi, b) absztrakt és c) történeti
tényállást. Ezeket alább részletesen élezzük. Amikor viszont tényállásszerüségröl van
szó, akkor a törvényi tényállásra utalunk. Van olyan nézet, amely szerint a tényállás
szerüség feltételezi a történeti tényállásnak megfelelő különös részi törvényi tényállási
elemeket, valamint negatív tényállási elemként a jogellenességet kizáró okok /zzá-
nyát?Ji/\. jogellenesség tudományos és a szakirodalomban használt fogalma nem azo
nos a tényállásszerűség vagy büntetni rendeltség fogalmával. Jogellenesség esetén
a tényállásszerüség és a társadalomra veszélyesség együttes fennállása szükséges. A
tudomány a társadalomra veszélyességben találta meg a kodifikált jogellenességet.
Egyesek szerint: a tényállásszerüség = formális (absztrakt) jogellenesség, társada
lomra veszélyesség = materiális (tartalmi) jogellenesség.
A szakirodalom különbséget tesz a tényállás és a diszpozíció kifejezések között,
noha a joggyakorlat gyakorta szinonimaként kezeli a két kifejezést. A tényállás
a szűkebb fogalom, amely egy-egy bűncselekmény különös részi, befejezett tettesi

375 Uo. 135-138. o.
alakzatát meghatározó törvényi ismérvek összessége. A tényállásba azonban nem tar

tozik bele az előkészület, a felbujtás vagy a bünsegély. Ezek nem tényállásszerű ma
gatartások, mégis büntetni rendelt cselekmények. A diszpozíció tágabb fogalom,
amely a büntetni rendelt, de a tényálláson kívül eső felsorolt cselekményeket tartja
a büncselekmény-fogalom keretei között. A diszpozíciószerüség tehát a büntetni ren
delt magatartás tágabb értelmezése.™
Vitatott, vajon egyes büntethetőséget kizáró okok (például a 14., illetve 12. élet
év alatti életkor, beszámítási képesség hiánya) negatív tényállási elemként a bűn
cselekmény-alanyiság feltételének tekinthetők-e. Ez azt jelentené, hogy az idézett
büntethetőséget kizáró okok fennforgása esetén a tényállás hiányát kellene megál
lapítani. A joggyakorlatnak is megfelelő szakirodalmi álláspont szerint - melyhez ma
gunk is csatlakozunk - ezeket a büntethetőséget kizáró okokat nem szabad a tényál
lásszerűség síkján vizsgálni, hanem büntethetőségi akadályként kell értelmezni.
4. A társadalomra veszélyesség (materiális jogellenesség)
aj Történeti előzmények 186

b) A társadalomra veszélyesség gyakorlati jelentősége 189
a) Történeti előzmények
A társadalomra veszélyességnek mint fogalomnak három funkciója volt és részben

még van is. a) Először, a jogalkotónak adott iránymutatás, hogy a deviáns magatar
tások közül melyeket kriminalizálja; b) másodszor, a bűncselekmény-fogalom ele
me; c) harmadszor, szankciótani kategóriaként befolyást gyakorol a büntetéskisza
básra [Btk. 80. § (1) bek.], az elbírálás idejére történő megszűnése vagy csekéllyé
válása pedig a megrovás intézkedés alkalmazását teszi az ügyészség vagy a bíróság
kötelességévé (Btk. 64. §).
A társadalomra veszélyesség általános tartalmát a Btk. 4. § (2) bekezdés határozza
meg. E szerint „Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mu
lasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény
szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti”. A Btk. Kü
lönös Részében írt elkövetési magatartások (jogellenes és büntetendő cselekmé
nyek) absztrakt módon veszélyesek a társadalomra, azonban a konkrét cselekmény
376
Uo. 96. o.
elbírálása során a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak minden esetben vizsgálni

uk kell, hogy az adott magatartás egyáltalán veszélyes-e, illetve, hogy milyen fok
ban veszélyes a társadalomra, A társadalomra veszélyességet kizárhatják a törvény
ben meghatározott okok, így például az alapeseti jogos védelem és a végszükség,
valamint a jogelmélet által kimunkált okok, így a sértett beleegyezése, a megenge
dett kockázatvállalás, a házi fegyelmi jog gyakorlása stb.
A 19. század végének klasszikus büntetőkódexei megelégedtek a bűncselekmény
törvényi fogalmának formális meghatározásával. A klasszikus büntetőkódexek meg
oldását követte hazánkban a Csemegi-kódex is. A jogellenességet kezdetben alaki (for
mális) elemnek tekintették, a jogszabállyal való ellentétességet értették alatta. Később
alakult ki a materiális jogellenesség tana, amely szerint a szóban forgó bűncselekmény
fogalmi elemnek csak az egyik oldala a formális jogellenesség, míg a másik a ma
teriális jogellenesség. Ez utóbbit a cselekmény azon tulajdonságára vezették vissza,
hogy jogtárgyat sért vagy veszélyeztet. Kezdetben a jogellenességet hazánkban is
kizárólag alaki (formális) bűncselekményi fogalmi elemnek tekintették. A hazai bün
tetőjog-tudományban az 1920-as évekre ugyan megjelent a jogellenesség materiális
felfogása, azt azonban a szerzők jelentős része a későbbiekben sem tette magáévá.
Akik elismerték a jogellenesség materiális elemét, azt általában - mint Hollán Miklós
rámutat - a jogtárgysértésre vagy -veszélyeztetésre vezették vissza.377
Az első jogszabály, amely a társadalomra veszélyesség fogalmát alkalmazta, az
1922. évi szovjet-orosz Btk. volt. A cselekmény társadalomra veszélyessége központi
kategória volt, mert hiánya megfosztotta a cselekményt bűncselekményi jellegétől,
annak formális jogellenessége ellenére is. A szovjet büntetőjogban a bűncselekmény
materiális meghatározása fennmaradt, a társadalomra veszélyesség a formális jogel
lenességgel együtt adta a bűncselekmény fogalmát. A jogalkalmazónak tehát a tény
állásszerűség megállapításán túl mérlegelnie kellett, vajon a konkrét magatartás ve-
szélyes-e a társadalomra.378
A társadalomra veszélyesség a második világháborút követően utat tört magának
az európai szocialista országok büntető törvénykönyveibe és büntetőjog-tudományába
is. Hazánkban - mint láttuk, szovjet hatásra - már a Btá. bűncselekmény-fogalmá
ban megjelent [1. § (2) bek.]. A cselekmény társadalomra veszélyességének fogal
mát az első teljes szocialista Btk. (1961. évi V. törvény) is tartalmazta (2. §) és az át
került az 1978. évi, majd a hatályos Btk.-ba is. A fogalom természetesen a szocialista
büntetőjog-tudomány bűncselekmény-fogalmának is mellőzhetetlen elemévé vált, de
rögtön felmerült a jogellenességgel való konfliktusának a problémája. A jogtudomány
377 Lásd Hollán Miklós: Gondolatok a társadalomra veszélyesség és a materiális jogellenesség különbségei
ről. Magyar Jog, 2004/12. 724-732. o.
378 Vö. Hollán: Megkésett búcsú a társadalomra veszélyességtől.
egy része a társadalomra veszélyességet úgy illesztette be a büncselekmény-fogalom

rendszerébe, hogy meghagyta abban a (büntető) jogellenesség fogalmát, nyilvánva
lóan (formális) értelemben, tulajdonképpen a tényállásszerűség meglétét és a jogel
lenességet kizáró okok hiányát jelző fogalomként.379 A jogtudomány másik része
(Földvári, Békés, Tokaji) a jogellenesség fogalmát mellőzve tette meg a társadalomra
veszélyességet a bűncselekmény fogalmának elemévé.380
A rendszerváltás idejének a társadalomra veszélyesség megmaradt a bűncselek
mény törvényi fogalmában, legális definíciójában is csak stiláris változást hozott az
Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. törvény, amelynek 38. § (1) bekez
désének harmadik mondata szerint: „Ahol jogszabály a Magyar Népköztársaságot em
líti, ezen a Magyar Köztársaságot kell érteni.” A rendszerváltás után valószínűnek tar
tották, hogy - egy, a Btk. II. fejezetét érintő törvénymódosítás, még inkább egy új
büntetőtörvénykönyv megalkotása esetén - a társadalomra veszélyesség kikerül
a bűncselekmény törvényi fogalmából. Voltak azonban a rendszerváltás utáni jog
irodalomban is olyan szerzők, akik nem tartották szükségesnek mellőzni a társada
lomra veszélyesség elemét a bűncselekmény törvényi fogalmából. Földvári még azt
is szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy a fogalom törvényből való eltávolítását
semmiképpen nem lehet azzal indokolni, hogy „honnét került be hazai büntetőjo
gunkba”.381 Azonban a jogirodalom másik része (így Wiener A. Imre, Györgyi Kál
mán, Nagy Ferenc) nem támogatta a materiális büncselekmény-fogalom kodifikálá
sát, és ennek megfelelően mellőzte volna annak fogalmi elemeként a társadalomra
veszélyesség törvényi értékesítését.382Az új Btk. 2000-ben megindult előkészítése so
rán végül többségbe került az az álláspont, amely szerint az új Btk. visszatérne
a bűncselekmény formális törvényi meghatározásához, és abban értelemszerűen
nem értékesítené a társadalomra veszélyesség elemét.383 A 2010 után megindult ko-
difikáció azonban végül megtartotta a fogalmat. Azt ugyanakkor úgy alakította át,
hogy kiemelt, első helyen az egyéni, és csak ezt követően, másodikként a társadal
mi jogi tárgyakat jelenítette meg. Ebből következően tehát egyértelműen az indivi-
duálisabb jogtárgy szemlélet irányába mozdult el.384
379 Átfogóan lásd Viski László: Szándékosság és társadalomra veszélyesség. Budapest, 1959.; Kádár -Kálmán:
A büntetőjog általános tanai. 217-229. o.
380 Az egyes szerzői álláspontokhoz lásd Tokaji Géza: A bűncselekménytan alapjai a magyar büntetőjogban.
Budapest, 1984. 103-111. o.
381 Földvári József: A bűncselekmény fogalmáról-de lege ferenda. Magyar Jog, 1999/1. 1-4.0.
382 Áttekintésként lásd Kőhalmi: A társadalomra veszélyesség fogalma a büntető anyagi kódexekben. 18-20. o.
383 Vö. Hollán: Megkésett búcsú a társadalomra veszélyességtől.; Mészáros Ádám: Adalékok a jogellenesség
tanához. In Kriminológiai Tanulmányok, 46. Budapest, 2009. 169-189. o.
384 így Ambrus: A szabálysértési jog néhány aktuális kérdése - büntetójogászi szemmel. 33. o.
b) A társadalomra veszélyesség gyakorlati jelentősége
A büntetőjogban az ún. teleologikus értelmezés, mint láttuk, (részben) jogtárgy-har-

monikus értelmezésként jelentkezik. E módszer lényege, hogy a tényállás több le
hetséges jelentéséből azt választják ki, amely a védett jogi tárgy elleni támadást je
lent. Az ennek megfelelően értelmezett tényállást alkalmazzák ezt követően az adott
esetre, és így zárják ki a nem jogtárgysértő cselekmény miatti felelősséget. Például
a sikeres orvosi beavatkozás nem vonható a testi sértés tényállása alá, mivel a testi
épség ugyan ideiglenesen megzavarodott, de végeredményben nem sérült, hanem ép
pen helyreállt. A jogalkalmazónak tisztázni kell, hogy mi a bűncselekmény jogi tár
gya, mert vitás esetekben csak így képes a jogszabályokat helyesen értelmezni,
a büntetőjogi felelősséggel kapcsolatos kérdésekben helyesen dönteni. A teleologi
kus (jogtárgy-harmonikus) értelmezés, ha nem is volt ismeretlen, a szocialista bün
tetőjogban általános elismertségre nem tett szert. A társadalomra veszélyességnek vi
szont a Btá. miniszteri indokolása is kifejezett értelmezési funkciót tulajdonított.
A rendszerváltozás után éppen a társadalomra veszélyesség fogalma körében tért
vissza a jogtárgy-harmonikus értelmezés fogalma. Ennek legjobb példája az ún.
Marxim-ügy. A Marxim nevű étteremben vendégcsalogatónak a kommunista dikta
túra önkényuralmi jelképeit (például ötágú vöröscsillagot) használták dekoráció gya
nánt. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló
1993. évi XLV. törvény 1. §-a azonban kiegészítette az 1978. évi Btk.-t a 269/B. §-
sál. Erre tekintettel az ötágú vöröscsillag közszemlére tétele a Btk. 269/B. § (1) be
kezdés c) pontjába ütköző önkényuralmi jelképek használatának vétségét valósítot
ta meg, és ekkoriban pénzbüntetéssel volt büntetendő. Az adott esetben nem volt
alkalmazható az 1978. évi Btk. 269/B. § (2) bekezdése sem, amely szerint nem bün
tethető az a személy, aki az önkényuralmi jelképek használatának vétségét „isme
retterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból vagy a történelem, illetve a je
lenkor eseményeiről szóló tájékoztatás céljából követi el”. Az ügyben eljáró bíróság
szerint az 1978. évi Btk. 269/B. §-ban meghatározott bűncselekmény csak akkor lett
volna megállapítható, ha a tiltott önkényuralmi jelképek eredeti szellemiségükben,
nem pedig megváltoztatott formában kerülnek közszemlére. A bíróság szerint a köz
szemlére tétel akkor valósul meg, ha az volt a célja, hogy a tiltott jelkép által képvi
selt eszmerendszer a köztudatban minél jobban elteijedjen. A változatlan ideológiai
célból történő közszemlére tétel az a magatartás, amely alapot adhatott a bűncselek
mény megállapítására. Az adott esetben a jelképek torzított használata, valamint az
egyértelműen kritikai módon megjelenített gúnyos ábrázolás önmagában bizonyít
hatta, hogy a közszemlére tétel célja nem az önkényuralmi jelképek mögött álló esz
mék propagálása volt. A bíróság azonban nem a mi fogalmaink szerinti tényállás meg
valósulását tagadta, hanem azt mondta ki, hogy az adott esetben a tényállásszerű
cselekmény társadalomra veszélyessége hiányzott. A bíróság - bár indokolásában vég

ső soron a társadalomra veszélyesség fogalmára hivatkozott - valójában jogtárgy-har-
monikus értelmezésnek megfelelő tevékenységet végzett. A társadalomra veszé
lyesség fogalmának a jogtárgy-harmonikus értelmezésre való felhasználása ellen egy
komoly kifogás emelhető. A tényállás által védett jogi tárgy megsértésének hiányát
nem célszerű egy másik szinten elhelyezkedő bűncselekmény-fogalmi elem (neve
zetesen a társadalomra veszélyesség) körében értékelni, sokkal logikusabb lenne
ilyenkor eleve nem tényállásszerű magatartásról szólni. Erre azonban csak a jogtárgy-
harmonikus tényállás értelmezési módszere alkalmas, a tényállásszerűségtől önálló
sított társadalomra veszélyesség külön bűncselekmény-fogalmi eleme azonban nem.
Még eklatánsabb példa, amikor a Magyarországon bűncselekmények elköveté
se miatt körözött személy külföldön is bűncselekményeket követ el, majd a magyar
hatóságok hamis útlevelet állítanak ki neki, hogy hazajöhessen, és így a magyar bün
tetőigény érvényesüljön, ne a külföldi országé. A hivatalos személy által elkövetett
közokirat-hamisítás (Btk. 343. §) minden eleme megvalósul, csak hogy e „bűncse
lekmény” éppen a magyar ius puniendi érvényesítése érdekében történt.
Az elkövető javára szóló törvény feletti szokásjogot a szocializmus előtti hazai
jogtudósok egy része elfogadta, többek között éppen új jogellenességet kizáró okok
(például orvosi beavatkozás, fegyelmi jog gyakorlása) kifejlesztésére látták ezt fel
használhatónak.385 Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy a szocializmus előtti
hazai joggyakorlat és jogirodalom a törvény feletti jogellenességet kizáró okok elis
merése tekintetében tartózkodó volt. A hazai bírósági gyakorlat a kisebb értékű ér
deknek a nagyobb értékű érdek megvédése végett való feláldozását nem tekintette jog
ellenességet kizáró oknak. Egyedül Schultheisz fogadta el maradéktalanul a kisebb
értékű érdeknek a nagyobb értékű érdek megvédése végett való feláldozását mint jog
ellenességet kizáró okot, amelynek elismerését a gyakorlat is komolyan szorgalmazza,
például bizonyos az orvosi beavatkozás körébe tartozó esetek jogérzetet kielégítő mó
don való megoldására.
A hazai szocialista jogirodalom azon része, amely megtartotta a jogellenesség fo
galmát, általában a jogellenességhez kapcsolódóan helyezte el az olyan büntethető
séget kizáró okokat, mint a jogos védelem vagy a végszükség. Elismerték azonban
általában azt is, hogy az ilyen cselekmény általában nem tekinthető társadalomra ve
szélyesnek sem. A jogtudomány a társadalomra veszélyesség büncselekmény-fogalm:
elemét általában a jogellenesség nélkül értékesítette, és az addigi jogellenességet ki
záró okokat társadalomra veszélyességet kizáró okokként illesztette be a büntethe-
385 Mint Degré írta, „a bírói gyakorlaton keresztül csendesen ható erők ténylegesen megteszik a magukét a jog
nak etizálására". Lásd Degré Lajos: A jogtalanság tartalmi dualizmusának tanához. Pécs, 1915. 47. o.
töségi akadályok rendszerébe. Ez utóbbi felfogás azonban csak nehezen volt össze
egyeztethető a társadalomra veszélyesség törvényi fogalmával, amely kizárólag a jog
tárgy megsértésére vagy veszélyeztetésére utalt, olyan szituációkra nem, ahol a versengő
érdekek közül a fontosabbat lehet (kell) választani. Márpedig a jogellenességet ki
záró okok (például a rendőrségi törvény előírásainak és a szolgálati szabályzatnak
megfelelő lőfegyverhasználat) esetén nem arról van szó, hogy az adott magatartás ne
sértene valamilyen jogtárgyat, hanem az egyik védett érdek megsértését más fonto
sabb érdek védelme végett kell engedélyezni. A társadalomra veszélyességet kizáró
okokat elfogadó szerzők közül Tokaji úgy hidalta át ezt a problémát, hogy tulajdon
képpen megalkotta a társadalomra veszélyesség tudományos fogalmát. Ez a törvényi
definícióban szereplő ismérvek mellett tartalmazta azt az elemet, hogy a jogtárgysér-
tés „megfelelő társadalmi előnnyel nincs vagy kellőképpen nincs kompenzálva”,
ezért társadalomra veszélyes.386 Eme első ránézésre tetszetős definíció ugyanakkor
nincs teljesen összhangban a törvénnyel.
A rendszerváltás előtt is megoldást kellett találni azon büntethetőséget kizáró okok
jogforrási megalapozására, amelyek addig szokásjogi eredetűként nyertek elismerést.
Ezeket a jogszabályokból kiolvasható jogelveket, a tudomány kimunkálta tételek alap
ján, az állandó bírósági gyakorlat alakította ki. Az ítélkezés folyamán azonban ezen
túl szükség volt egy olyan meghatározott jogszabályi rendelkezésre, amelyhez ilyen
esetekben felelősséget kizáró joggyakorlat kapcsolódhatott. Ebben a vonatkozásban
hasznosult a társadalomra veszélyességnek a bűncselekmény törvényi fogalmában
való szerepeltetése. Ennek segítségével sikerült ugyanis megőrizni a szocialista tör
vénypozitivizmus látszatát. Nevezetesen azt, hogy olyan helyzetekben, ahol addig
a szokásjogra visszavezetett felelösségkizáró körülmények érvényesülnek, most már
törvény alapján zajlik az ítélkezés. Valójában azonban a társadalomra veszélyesség
fogalma korántsem befolyásolta az adott döntések érdemét, hiszen a bíróságok az
1978. évi Btk. 10. §-ában már csak kialakult döntésükhöz kerestek utólagosan tör
vényi fogódzót. A rendszerváltás után a büntetőjogászok többsége már kezdte elis
merni az elkövető javára szóló szokásjog jogforrási szerepét.
A társadalomra veszélyesség vonatkozásában a szocialista jogirodalom egy része
elismerte annak lehetőségét, hogy a bíróság (jogellenességet kizáró ok hiányában is)
megállapíthassa a tényállásszerű cselekmény társadalomra veszélyességének hiányát.
Más szerzők viszont kifejezetten tagadták ennek lehetőségét.387 A nézetkülönbségek
386 Tokaji: A búncselekménytan alapjai a magyar büntetőjogban. 109. o.

387 Mellette Békés Imre: A bűncselekmény fogalmáról. In Földvári József (szerk.): Magyar Büntetőjog Általá
nos Rész. Budapest, 1980. 90. o.; Viski László: Tézisek a büncselekményfogalom felépítéséhez. Állam- és
Jogtudomány, 1974/3. 404. o.; Földvári József: Magyar Büntetőjog Általános Rész. Budapest, 1984.
69. o. Ellene például Kádár-Kálmán: A büntetőjog általános tanai. 222. o.
fennmaradtak a rendszerváltás után is. A társadalomra veszélyesség közvetlen hi

vatkozását ellenzők a jogbiztonság veszélyeztetésére utaltak. Érveik szerint éppen
ezekben az esetekben mutatkozik meg a társadalomra veszélyesség fogalmának fő
problémája, az, hogy olyan absztrakció, amely nem felel meg a törvény pontos meg
határozása jogállami követelményeinek (Wiener). Alkalmazása ugyanis Györgyi
Kálmán szerint egy olyan zsilip megnyitásához hasonlít, amin nemcsak a kívánt
mennyiségű víz, hanem az egész - addig a gát által fenntartott - víztömeg átzúdul
hat.388
Az újabb bírói gyakorlat ugyanakkor idegenkedik az olyan felmentő ítélettől,
amely közvetlenül a Btk. bűncselekmény-fogalmán alapul.389 A társadalomra ve
szélyesség fogalma számos módszertani hátránnyal rendelkezik a materiális jogelle
nességhez képest. Feleslegesen görgeti például tovább a jogtárgy-harmonikus értel
mezést egy másik bűncselekmény-fogalmi szintre, ahelyett, hogy azt a tényállásszerűség
szintjén értékesítené. A materiális jogellenesség fogalmát nem kell megtisztítani egy
önkényuralmi rendszerben rárakódott üledéktől. A materiális jogellenesség-fogalom
nincs kodifikálva és nem is szükséges kodifikálni. A szükséges büncselekménytani
funkciókat a szokásjog segítségével és a jogértelmezés körében látja el.390
A materiális jogellenesség meghatározására a jogtudomány a következő formu
lákat dolgozta ki: jogellenes a jogi tárgyat az elkövetéskor fennforgó feltételek alap
ján reálisan sértő vagy veszélyeztető olyan cselekmény, amely megfelelő társadal
mi előnnyel nincs, vagy kellőképpen nincs kompenzálva.391
Wiener megfogalmazásában nem büntethető az a cselekmény, amelyet más jog
szabály, avagy a bíróság által felelősséget kizáró körülményként elismert társadal
mi szokás vagy szakmai gyakorlat előír vagy megenged.392 Ugyanakkor Wiener de
finícióját mi tautológiának érezzük a fentiek tükrében.
Nem értünk egyet azzal, hogy a társadalomra veszélyesség fogalmába kellene ol
vasni a bírói gyakorlatban kialakult és a jogirodalomban nevesített jogellenességet
kizáró okokat, mint például az indokolt (megengedett) kockázat vállalása, a hiva
tásbeli kötelességek teljesítése, az engedély, a fegyelmezési jog gyakorlása, a sértett
beleegyezése. A bíró alkotta jog is jog. A materiális jogellenesség vagy társadalom
ra veszélyesség hiánya akkor áll fenn, ha nincsen sem a bíró alkotta jogban, sem az
írott jogban olyan ok, amely kizárná a felelősségre vonást, azonban a cselekmény
388 Györgyi Kálmán álláspontját ismerteti Wiener A. Imre: Elméleti alapok a büntetőtörvény általános része ko
difikálásához. Budapest, 2000. 60. o.
389 BH 2002, 339.; BH 2001.307.
390 Hollán: Megkésett búcsú a társadalomra veszélyességtől. Jogelméleti Szemle, 2003/4.
391 Nagy: A magyar büntetőjog általános része. 134.0.
392 Wiener: A Btk. Általános Része de lege ferenda. 109. o.
a jogtárgyat mégsem sérti vagy veszélyezteti vagy, ha igen, akkor túlnyomó társa
dalmi érdek fűződik a büntetlenül hagyáshoz.393
Véleményünket összegezve: részünkről azon az állásponton vagyunk, hogy - kü
lönös figyelemmel arra, hogy hazánk joggyakorlatában a törvénypozitivista gondol
kodásnak nagy hagyománya van - a szakma számára nagy segítséget jelenthet an
nak elfogadása, hogy a társadalomra veszélyesség explicite büncselekmény-fogalmi
elem. Nálunk ugyanis a német joggyakorlatban régtől fogva jelen volt, ún. törvény
feletti büntethetőséget kizáró okok nem fejlődtek ki igazából, így ha akár az ügyész
ség, akár a bíróság a konkrét büntetőügyben a jogtárgysérelem vagy -veszélyeztetés
hiányát tapasztalja, a nyomozás megszüntetését vagy a vádlott felmentését kizárólag
a Btk. 4. § (1)-(2) bekezdésére tudja megnyugtatóan alapítani. Röviden tehát a pra
xisnak a társadalomra veszélyességre - mint bűncselekményi elemre - a jövőben is
szüksége van.
Társadalomra veszélyesség
4 I
Társadalmilag káros Társadalmilag hasznos
(rossz) (jó)
BÜNTETNI KELL BÜNTETHETŐ NEM BÜNTETHETŐ

◄----- ¥---------- -----------------------------
Lehetséges emberi magatartások
emberölés X lopás házasságtörés

s
aj dohányzás
2
S
5. ábra. A társadalomra veszélyesség
393 A bírói gyakorlatban tipizált esetek után néhány eseti döntés a cselekmény társadalomra veszélyességé
vel kapcsolatban: BH 1991,338., BH 1996, 347., BH 1998, 470., BH 1998, 570., BH 1999, 434., EBH 1999,
81., BH 2000, 285., EBH 2000, 295., BH 2001, 211., BH 2002, 339., BH 2003, 137., BH 2004, 267., EBH
2018, B.1.
5.A bűnösség
A Btk. 4. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény fogalom eleme a bű

nösség. A bűnösség magában foglalja a szándékosságot, a gondatlanságot és a tár
sadalomra veszélyesség tudatát vagy annak elvárhatóságát. Ennek tartalmát
a Btk. 7-9. §-ai határozzák meg. A bűnösség ebben az - anyagi jogi - értelemben nem
azonos az eljárásjogi bűnösséggel, amikor a bíróság a vádlottat bűnösnek mondja ki
az adott bűncselekményben, mert például szándékos (tehát formálisan bűnösségi ka
tegóriába tartozó) magatartás esetén is felmerülhet büntethetőséget kizáró ok (jogos
védelem, végszükség stb.) megállapítása. A „bűnösség nélkül nincs büntetőjogi fe
lelősség” elve a 4. §-ból következik, mivel csak a szándékosan vagy - ha a törvény
a gondatlan elkövetést is bünteti - a gondatlanságból elkövetett cselekmény bűn
cselekmény. A „bűnösség” szót a törvény nem használja, ugyanakkor a miniszteri in
dokolás alapján az a szándékosság és a gondatlanság gyűjtőfogalmának tekintendő.
A bűnfelelősség elvét az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményként dek
larálta.394 Az Alkotmánybíróság több határozatában az emberi méltósághoz való jog
ból következtetett a bűnösségi elvre.395 Mint az utóbbi határozat fogalmaz:
Valamennyi modem büntetőjogi rendszernek - szinte dogmaszerü - alaptétele a bünfe-

lelősség elve. Eszerint a büntetőjogi felelősségre vonás alapvető feltétele a törvényben
büntetendővé nyilvánított magatartás bűnös (szándékos vagy egyes esetekben gondatlan)
megvalósítása. A bűnösségen alapuló felelősség elve azt jelenti, hogy a pusztán tárgyi tör
ténés mellett vizsgálni kell a tettes viszonyát magatartásához és annak eredményéhez.
Későbbi határozatában kiemelte, hogy „A büntetőjog alkotmányos alapelve a bün

tetőjogi felelősség személyes volta, a bűnösségen alapuló felelősség.”396
A Különös Rész törvényi tényállásaiban a szándékos elkövetésre nincs utalás, mi
vel a 4. § (1) bekezdése szerint általában csak a szándékos elkövetés büntetendő.
A gondatlanságból elkövetett cselekmény pedig csak akkor büntetendő, ha a törvény
Különös Része kifejezetten így rendelkezik. Az eredmény szerint súlyosabban mi
nősülő, „vegyes bünösségű” bűncselekményi alakzatok a jogkövetkezmények szem
pontjából a szándékos bűncselekmények közé tartoznak.
A tételes jogi fogalom mögötti értelmezési-dogmatikai tartalmat különböző bű
nösség-felfogások határozzák meg.
394 63/1997. (XII. 12.) AB hat.

395 11/1992. (III. 5.) AB hat.
396 58/1997. 00. 5.) AB hat.
1) A pszichológiai bűnösség-felfogás szerint a bűnösség az elkövető pszichikus vi

szonya a társadalomra veszélyes cselekményhez, amely miatt az neki felróható. Ez
a fogalom a bűnösséget a szándékosság és a gondatlanság gyűjtőfogalmának tekinti.
A pszichológiai bűnösségfogalom nem alkalmas a hanyag gondatlanságnak, mint
a gondatlanság egyik formájának megalapozására, de a szándékos bűnösség tartal
mát sem adja vissza pontosan. A Btk.-ban található bűncselekmények jelentős részére
nézve a bűnösség pszichologizáló fogalma és értelmezése szintén nem alkalmazha
tó. A gazdasági, pénzügyi és igazgatási jellegű bűncselekmények tárgyi oldalon egy
fajta igazgatáséi lenességet jelentenek, a szabályszegéshez való érzelmi viszonyu
lásnak azonban csekély jelentősége van a felelősség szempontjából. A miniszteri
indokolás lényegében a pszichológiai bűnösségfogalom talaján áll, a jogalkalma
záshoz mégis közelebb áll a bűnösség ún. normatív felfogása.
2) A normatív bűnösség felfogás szerint a pszichés értelmi és érzelmi viszonyulást
nem tényszerűen kell feltárni, hanem azok a jogalkalmazónak a tárgyi körülmények
re alapított értékelésében kialakuló feltevések. A bűnösség normatív természetű, azaz
a jogi értékelés eredménye, és nem pszichológiai ténykérdés. Erre a megállapításra ju
tunk a szándékosság vonatkozásában a bírói gyakorlat szerint is:
a tudattartalom kialakulását befolyásoló külső körülményekből következtetni lehet az el

követéskori személyiségre is, vagyis ezek a bizonyító tények egyben a szubjektív tényezők
közrehatásának a bizonyítására is szolgálhatnak (...) Az elkövetéskori tudattartalom
megállapításához szorosan kapcsolódhat a cselekmény véghezvitelét megelőző pszichi
kus folyamat feltárása; ez a folyamat a külvilágban megvalósult jelenségekből ismerhe
tő meg.397
A bűnösség mindig két elemből tevődik össze. A társadalomra veszélyesség tuda

ta vagy annak elvárhatósága mellé a szándékosságnak vagy gondatlanságnak is csat
lakoznia kell. A szándékosság és a gondatlanság (Btk. 7-8. §) a törvényi tényál
lásnak is elemei.398 A bűnösség közös - szándékosság és gondatlanság esetében
egyaránt szükséges - elemei, hogy az elkövető az elkövetés idején a törvényben meg
határozott életkort betöltötte, és (legalább korlátozott) beszámítási képességgel ren
delkezik.
397 3/2013. BJE B) a) és c) pontok.

398 Ez az uralkodó felfogás szerint akkor Is igaz, ha adott esetben problematikus lehet a szándékosság/gon-
datlanság ún. kettős rendszerbeli elhelyezkedése. A legújabb irodalomban felmerült vitás kérdésekhez
lásd Mészáros Ádám: A jogos védelem elvi és gyakorlati problémái. Budapest, 2015.28. o.; Ambrus István:
Mészáros Ádám: Ajogos védelem elvi és gyakorlati problémái (recenzió). Magyar Jog, 2015/11.667-668. o.
A szándékos bűnösség eleme a cselekmény társadalomra veszélyességének a tu

data. A miniszteri indokolás ezt a tudatot „a szándék alkotóelemének” tekinti, a szán
dékosság törvényi meghatározása azonban ilyen elemet nem tartalmaz. A 20. §
(2) bekezdése önállóan szabályozza a társadalomra veszélyességben való tévedést,
s ezzel jól elkülöníti a„tényszándékot”, amely a törvényi tényállás eleme, illetve a tár
sadalomra veszélyesség tudatát, amely a társadalomra veszélyességhez hasonlóan,
a törvényi tényállásnak nem eleme. A „tényszándék” a törvényi tényállás elemeit
megvalósító tényekre vonatkozik, és ún. aktuálistudat, „rágondolás”
A társadalomra veszélyesség tudata vagy annak elvárhatósága alapvetően vé
lelemként jelentkezik a gyakorlatban. A vádnak tehát nem kell a nonnaszegés tudatát
bizonyítania - hiszen ebben az esetben a jog ismerete büntethetőségi feltétel lenne -,
sőt azt sem kell bizonyítania, hogy a terhelt (elkövető) tudatában volt - vagy kellett vol
na lennie - cselekménye társadalomra veszélyességének, mert az óvodában, iskolában,
otthon stb. erre tanították. A büntetőjog és büntetőeljárási jog feltételezi, hogy aki 14.
- kivételesen a 12. - életévét betöltötte, és nem kóros elmeállapotú [a Btk. 17. § (1)
bekezdése alapján nem képtelen arra, hogy cselekménye következményeit felismer
je], az tisztában van - vagy kellene lennie - cselekménye társadalomra veszélyességé
vel. Ez megdönthető vélelem, hiszen bizonyítani lehet az elkövető kóros elmeállapo
tát, illetve azt, hogy tévedésben volt a társadalomra veszélyességet illetően [Btk. 20. §
(2) bek.].
A társadalomra veszélyesség tudata gyakran inaktuális tudat. A társadalomra
veszélyesség tudata - legalább a lehetséges társadalomra veszélyességé - tudatos
gondatlanság esetében is kialakulhat. Ezért nem alkalmas az eshetöleges szándék
és a luxuria viszonylatában a szándékos és a gondatlan bűnösség elhatárolására.
A szándékos bűnösség és a negligentia elhatárolására viszont alkahnas, mivel ez utób
binál csak a társadalomra veszélyesség tudatának lehetősége áll fenn. A gondatlan bű
nösség eleme - a tudatos és a nem tudatos gondatlanság esetében egyaránt - a tár
sadalomra veszélyesség tudatának lehetősége.
A társadalomra veszélyesség tudata szempontjából annak nincs jelentősége,
hogy az elkövető saját erkölcsi értékrendje szerint a magatartása elfogadható-e. Az
zal kell tisztában lennie, hogy a társadalomban általánosan elfogadott normák sze
rint a cselekménye veszélyes, a közösségi élet szabályaival nem egyeztethető össze.
Nem értünk egyet azzal, hogy a bűnösség további eleme maga a normának
megfelelő magatartás elvárhatósága lenne.399 Ezt a kérdést kezeli éppen az előbb
tárgyalt problematika. Igaz, hogy a büntetendő cselekmények elkövetésétől mindenki
köteles tartózkodni, de az már nem igaz, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekben
399 Az elvárhatóságot a bűnösség önálló fogalmának tekinti ezzel szemben Nagy: A magyar büntetőjog álta
lános része. 164. o.
ezt a büntetőjog felelősség terhével nem várja el. Az elvárhatóság hiánya nézetünk
szerint csupán annyit jelent, hogy a jogalkotó erkölcsi, etikai vagy célszerűségi ala
pon bizonyos, egyébként Btk.-ba ütköző magatartásokat mégsem rendel büntetni.
Ilyen jellegű büntethetőséget kizáró okok: a hozzátartozói viszony a feljelentés el
mulasztásánál [például Btk. 263. § (2) bek., 300. § (2) bek.] és a bűnpártolásnál [Btk.
282. § (4) bek.]; a vérfertőzésnél [Btk. 199. § (3) bek.], valamint a hamis tanúzásnál
[Btk. 275. § (1) bek. a) pont] és a mentő körülmény elhallgatásánál [Btk. 281. § (4)
bek. a) pont], A Legfelsőbb Bíróság gyakorlatában ugyanakkor találkozhatunk olyan
- kötelező élű - döntéssel, amely az elvárhatóságot kifejezetten a bűnösség fogalmi
elemének tekinti. így a - ma már ilyen néven nem szabályozott - vámorgazdaság és
áz adócsalás halmazati kérdéseiről az 1978. évi Btk. hatálya alatt értekező 2/2002.
BJE szerint
[b]ünösség nélkül nincs büntetőjogi felelősség, ez következik a Btk. 10. §-ából. A bű
nösségnek eleme a normának megfelelő magatartás elvárhatósága. A büntetendő cse
lekmények elkövetésétől mindenki köteles tartózkodni, a törvény elvárja, hogy az ál
lampolgár magatartását a „közösségi motívum” befolyásolja. Vannak azonban olyan
helyzetek, amelyekben ez a büntetőjogi felelősség terhével nem várható el. Az elvárha
tóság a bűnösség értékelő (normatív) eleme, és mindig az elkövető javára érvényesül. Az
önfeljelentés „nem várható el”, ezért a bűnösség hiányában bűncselekmény nem valósul
meg”.
6. A bűntett és a vétség (Btk. 5. §)
A magyar büntetőjog fejlődési szakaszaiban találunk példát mind a trichotóm, mind

a dichotóm, mind a súly szerinti kategorizálás nélküli, egységes bűncselekmény
fogalomra. A bűncselekmények súly szerinti felosztása a Csemegi-kódextől hosszú
évtizedeken át hármas szerkezetű volt: bűntettek, vétségek és kihágások. Ez azonban
nem volt merev kategorizálás, mivel a Csemegi-kódex ismerte a korrekcionalizáció
intézményét.400 Eszerint, ha a bűntett miatt a bíróság vétségi büntetést szabott ki az
enyhítő rendelkezések alapján, a bűntett átminősült vétséggé. A Btá. a bűntetteket és
a kihágásokat ismerő kettős felosztású rendszerre tért át, majd - mint arról már volt
‘,0° Ehhez lásd Csemegi Károly: A correctionalisatio. Magyar Igazságügy, 1880/6. 477-S00. o.; Kálmán Ödön:
A korrekcionalizáció - a bírói rendkívüli enyhftési joga. Miskolc, 1924.; Kayser Béla: A m. kir. Kúria teljes ülé
sének 94. sz. büntető döntvénye és a korrekcionalizáció. Magyar Jogi Szemle, 1928/1. 21-27. o.
szó - 1955-ben a kihágásokat is megszüntették. Egy részük bűntetté vált, többségük

azonban szabálysértés lett. Ez a megoldás azonban nem tette lehetővé a kellő diffe
renciálást, így nem volt kielégítő, ezért az 1971. évi Bn. újra különbséget tett bűn
tett és vétség között. Többek között a gondatlan bűncselekményeket is bűntetté nyil
vánította, ha szankciójuk a háromévi szabadságvesztést meghaladta. A szándékos
bűncselekmények viszont akkor minősültek bűntettnek, ha egyévi szabadságvesz
tésnél súlyosabban voltak büntetendők. A korszakban ismert volt továbbá az ún.
„súlyos bűntett” kitétel is.401A régi Be. megszüntette a büntetti és vétségi eljárások
szerinti különbségtételt, és azt a Be. sem támasztotta fel.
A bűncselekmények különböző fokú társadalomra veszélyességére tekintettel
a Btk. 5. §-a a bűncselekmények ezen - súly szerinti felosztásának - szempontjából
két fő csoportot különböztet meg: a bűntettet és a vétségét. A felosztás alapját a bű
nösség alakzata (szándékosság, illetve gondatlanság), valamint a Különös Részben az
adott bűncselekményre megjelölt büntetési tétel felső határa képezi. Bűntett az a szán
dékos bűncselekmény, amelynél a büntetési tétel felső határa a kétévi szabadság
vesztést meghaladja. Bűntett tehát a 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő
(szándékos) súlyos testi sértés [Btk. 164. § (3) bek.], vagy például az alapesetben
2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett rablás (Btk. 365. §). Vétség egyrészt
minden gondatlan bűncselekmény, büntetési tételétől függetlenül. így például a gon
datlanságból elkövetett emberölés - noha büntetési tétele 1-5 évig terjedő szabad
ságvesztés - vétségnek tekintendő [Btk. 160. § (4) bek.]. Másrészt azon szándékos
bűncselekmények is vétséget képeznek, amelyeknél a büntetési tétel felső határa leg
feljebb kétévi szabadságvesztés. Erre a 2 évig teijedő szabadságvesztéssel büntetendő
könnyű testi sértés szolgálhat például [Btk. 164. § (2) bek.].
Jóllehet a Btk. kodifikálása során volt olyan álláspont, amely a szándékosan el
követett vétségek kapcsán az irányadó büntetési tételkeretet (legfeljebb kétévi sza
badságvesztés) felemelte volna, a jogalkotó végül megmaradt az 1978. évi Btk.
megoldásánál.
A bűntett, illetve a vétség elhatárolásánál - a bűnösség alakzatán túl - mindig
a Btk. Különös Részében meghatározott büntetési tételeket kell figyelembe venni, te
hát nem a konkrétan kiszabott büntetés mértéke, hanem az absztrakt módon kiszab
ható büntetés mértéke a meghatározó. így például a súlyos testi sértés bűntettét kell
megállapítani akkor is, ha a bíróság a cselekményért 10 hónapi szabadságvesztést szab
ki, míg a gondatlanságból elkövetett emberölés vétség abban az esetben is, ha a bí
róság a cselekmény miatt négyévi szabadságvesztést alkalmaz. Összegezve tehát
40’ Átfogóan lásd Szabóné Nagy Teréz: Vétség, bűntett, súlyos bűntett. Tanulmány a büntetőjogi felelősség
re vonás belső differenciálásáról. Budapest, 1977.
azokban az esetekben, amikor a Btk. a jogkövetkezményeket a törvényben megha

tározott büntetéshez fűzi, ezen a Btk. Különös Részében megállapított büntetési té
telt kell érteni. A büntetési tételkeret felső határának lehetséges felemelésére vonat
kozó általános részi szabályok a bűncselekménynek a bűntetti, illetve vétségi
meghatározását nem érintik.
A bűntett és a vétség elhatárolásának különösen a következő esetekben van je
lentősége:
- a szabadságvesztés végrehajtási fokozatánál [Btk. 37. § (2) bek.],
- a tevékeny megbánásnál [Btk. 29. § (1) bek.],
- a próbára bocsátásnál [Btk. 65. § (1) bek.],
- a jóvátételi munkánál [Btk. 67. § (1) bek.],
- a törvényi mentesítésnél [Btk. 100. § (1) bek.],
- a katonai büntetőjogban a büntethetőséget megszüntető okot illetően (Btk. 131. §).
VI. A törvényi tényállás tana
1. A törvényi tényállás jelentősége .......................................................................................................... 201

2. A tényállás tárgyi (objektív) elemei ..................................................................................................... 204
a) Az elkövetési tárgy (passzív alany)................................................................................................. 204
b) Az elkövetési magatartás................................................................................................................ 207
c) Az eredmény...................................................................................................................................... 215
d) Az okozati összefüggés .................................................................................................................. 219
e) Egyéb ismérvek (elkövetés helye, ideje, módja, eszköze)............................................................ 227
fí bz objektív büntethetóségi feltétel................................................................................................ 228
g) A tettességhez szükséges ismérvek............................................................................................... 230
3. A tényállás alanyi (szubjektív) elemei................................................................................................... 231
a) A szándékosság (Btk. 7. §).............................................................................................................. 231
b) A gondatlanság (Btk. 8. §) ...............................................................................................................236
c) A vegyes bűnösség (Btk. 9. §) ........................................................................................................ 243
d) A motívum és a célzat....................................................................................................................... 246
1. A törvényi tényállás jelentősége
A törvényi tényállás fogalma, a corpus delicti eljárásjogi fogalomra nyúlik vissza, és

eredetileg a bűncselekmény megtestesülését, például az emberölés esetében a holttestet
jelentette. A tényállásszerüség jelentőségével mint a büncselekmény-fogalom elemével
már foglalkoztunk. Arra is utaltunk, hogy valójában törvényi tényállást csak a Btk. Kü
lönös Része tartalmaz. Végül utaltunk arra is, hogy a tényállás kifejezést a büntető
jog három értelemben is használja: a) történeti (konkrét tényállás), b) törvényi té
nyállás, c) absztrakt (általános) tényállás. E három tényállási fajta a jogalkalmazás
során is kardinális jelentőséggel bír. Történeti tényállás például: „A terhelt „dögölj
meg, te disznó!” felkiáltással egy 21 cm pengehosszúságú konyhakést közepesnél na
gyobb erővel, egyenes szúró mozdulattal B sértett mellkasába döf. A szúrás 18 cm
mély és 3 cm széles bemeneti nyílású szúrt sebet okoz, a szúrás a tüdőt és a szívet
éri. B a sérülése következtében a helyszínen meghal.” A törvényi tényállás: Btk.
160. § (1) bekezdés: „Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő sza
badságvesztéssel büntetendő”. Azt, hogy a történeti tényállás az adott törvényi té
nyállás keretei közé vonható-e, az absztrakt tényállás segítségével tudjuk meg
állapítani.
A jogalkotás folyamatában adott élethelyzetekből, történeti tényállásokból vá
logatja ki a jogalkotó az általa jogilag relevánsnak vélt elemeket, ezeket absztrahál-
ja és létrehoz egy törvényi tényállást. A jogalkalmazás során ez a folyamat megfor

dul. A jogtudomány a törvényi tényállásokból absztrakció útján kialakította az abszt
rakt tényállást, amely tartalmazza a különös részi törvényi tényállások állandó
(szükséges), gyakori és esetleges elemeit. A jogalkalmazás során a történeti tényál
lásból kell kiválogatni a jogilag releváns tényeket, és ezek absztrakcióját veti össze
a jogalkalmazó az adott törvényi tényállás elemeivel, melyeket az absztrakt tényál
lás szempontjai szerint választott ki.
Ennek következtében az absztrakt (általános) tényállás ismerete központi jelen
tőségűvé válik.
Az absztrakt tényállás (továbbiakban egyszerűen tényállás) tárgyi (objektív,
actus reus) és alanyi (szubjektív, mens reá) oldalra osztható. Egyes jogtudósok a tet
tességhez szükséges ismérveket külön csoportba sorolják,402 mások az ebben a kör
ben jelentkező kérdéseket nem is a tényállástan keretében, hanem a tettesség-részes
ség tani fejtegetéseik körében válaszolják meg.403 Részünkről azt a harmadik
megoldást követjük, hogy a tettességhez szükséges ismérveket nem önálló csoportban,
hanem az objektív tényállási elemek egyik kérdésköreként elemezzük, miután ezek el
sősorban a tárgyi oldal megoldandó kérdéseiként jelentkeznek. E fejezetben történő
tárgyalásuk mellett szól továbbá, hogy a tettessé váláshoz szükséges ún. személyes kva
lifikáció többnyire nem a didaktikailag az elkövetői tanok keretébe illeszkedő prob
lematikaként, hanem az egyes különös részi tényállások elemeként merül fel404
A törvényi tényállás alapesetből, valamint minősített és privilegizált esetből is
állhat. A minősített eset olyan eredmény vagy más (akár objektív, akár szubjektív)
körülmény, amelynek bekövetkezése esetén a bűncselekményt a Btk. súlyosabb
szankcióval fenyegeti. Nem minden bűncselekménynek van minősített vagy privi
legizált esete. Például az emberölésnek vannak alapesetei [Btk. 160. § (1) és (5) bek.],
vannak minősített esetei [Btk. 160. § (2) bek.], továbbá privilegizált esete is (Btk.
161. §). A gondozási kötelezettség elmulasztásának azonban nincs sem minősített,
sem privilegizált esete (Btk. 167. §).
Sokszor nehéz meghatározni, hogy két alapesetről van-e szó, vagy egyik cselek
mény a másiknak minősített esete. így a jelenleg hatályos törvényi megoldás szerint
a testi sértésnek önálló alapesete a könnyű [Btk. 164. § (2) bek.] és a súlyos [Btk. 164. §
(3) bek.] sérüléssel járó esete is. Figyelemmel kell lenni továbbá arra is, hogy valódi
alap-, illetve minősített eset viszonyáról csak abban az esetben beszélhetünk, ha a mi
402 így Nagy: A magyar büntetőjog általános része. 119-120. o.

403 Belovics-Nagy-Tóth: Büntetőjog I. Általános Rész. 321-322. o.
404 így például a Btk. 305. §-a szerint: „Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy
jogtalan előnyt szerezzen a) hivatali kötelességét megszegi, b) hivatali hatáskörét túllépi, vagy c) hivata
li helyzetével egyébként visszaél, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő" (hi
vatali visszaélés tényállása).
A törvényi tényállás tana 203
nősített eset ténylegesen az alapeset tényállási elemeire épül, és még azokon felül je
lenít meg további, plusz ismérve(ke)t. így ma már nem mondható például, hogy a Btk.
212. § (2) bekezdése szerinti tartási kötelezettség elmulasztásának büntette a 212. §
(1) bekezdésbeli vétség minősített esete lenne. Míg ugyanis a (2) bekezdés kapcsán
- amikoris az elkövető a sértettet súlyos nélkülözésnek teszi ki - bármilyen tartási kö
telezettség (tehát akár házastársi tartás vagy rokontartás)405 elmulasztása releváns lehet,
addig az (1) bekezdés kizárólag gyermektartás kapcsán követhető el.406 Itt tehát való
jában - szemben az 1978. évi Btk. megoldásával - két önálló alapesettel állunk szemben.
Meg kell említeni, hogy néhány bűncselekménynek van ún. privilegizált esete,
amely alatt azt értjük, hogy valamely körülmény éppen enyhébb elbírálást tesz le
hetővé, így az emberölés privilegizált esete az erős felindulásban elkövetett ember
ölés (Btk. 161. §). Privilegizált eset ugyanakkor lényegesen kevesebb található
a Btk.-ban, mint minősített eset. Ennek indoka, hogy a Btk. 82. §-a alapján az egyes
bűncselekményekre irányadó büntetési tételkeretek alsó határa a bírói mérlegelés alap
ján, külön privilegizált eset nélkül is átléphetök lefelé, tehát az elkövető javára. A fel
ső határok emelésére azonban általános jelleggel nincs lehetőség, csupán ott, ahol ezt
a Btk. kifejezetten megengedi (mint például a 81. § szabályai a halmazati büntetés
ről). Ahol tehát a jogalkotó bizonyos körülmények szigorúbb megítélését kívánja meg
a jogalkalmazástól, ezt esetileg, a különös részbe telepített minősítő körülmények ré
vén érheti el.
A minősített eset és privilegizált eset fogalmai nem keverendők össze a súlyosító
és enyhítő körülmények fogalmaival, hiszen ezen utóbbiak büntetéskiszabási fogal
mak, melyeket a bíróság esetről esetre értékelhet,407 és amelyeket a magyar bünte
tőtörvény nem jelenít meg.408
A törvényi tényállás tárgyi elemei a következők: 1) elkövetési tárgy (passzív
alany), 2) elkövetési magatartás, 3) eredmény. 4) okozati összefüggés, 5) szituációs
elemek (hely, idő, mód, eszköz), 6) az objektív büntethetőségi feltétel 7) tettesség
hez szükséges ismérvek (az alannyá válás feltételei).
A tényállás alanyi elemei: 1) társadalomra veszélyesség tudata vagy annak el
várhatósága. 2) szándékosság, 3) gondatlanság, 4) motívum és 5) célzat.
Szokás ezen elemeket szükséges, gyakori és esetleges kategóriákba sorolni.
Való igaz, hogy minden bűncselekménynek van elkövetési magatartása, de nem
405 Lásd Ptk. 4:29-4:33. §, 4:194-4:222. §.

4°6 gzen okfejtésre figyelemmel szóhasználatában pontatlanul Sinku Pál: Tartási kötelezettség elmulasztása.
In Belovics Ervin - Molnár Gábor Miklós - Sinku Pál: Büntetőjog II. Különös Rész. Második, hatályosított
kiadás. Budapest, 2013. 237. o.
407 Vö. BKv 56.
408 Ezzel szemben exemplifikatív jelleggel felsorolja a súlyosító és enyhítő körülmények körét például az oszt
rák Btk. 33-34. §-ai vagy a litván Btk. 59-60. §-ai.
minden bűncselekménynek van eredménye vagy eszköze, ezért míg a magatartás

szükségképpeni, addig az eredmény gyakori, végül az eszköz csupán esetleges té
nyállási elem. A magunk részéről ugyanakkor nem tartjuk kifejezetten jelentősnek
e tipizálást.
2. A tényállás tárgyi (objektív) elemei
a) Az elkövetési tárgy (passzív alany) ...................................................................................................... 204

b) Az elkövetési magatartás........................................................................................................................ 207
c) Az eredmény........................................................................................................................................... 215
d) Az okozati összefüggés.......................................................................................................................... 219
e) Egyéb ismérvek (elkövetés helye, ideje, módja, eszköze)................................................................. 227
f) Az objektív büntethetóségi feltétel ...................................................................................................... 228
g) A tettességhez szükséges ismérvek.................................................................................................... 230
a) Az elkövetési tárgy (passzív alany)
A bűncselekmény tárgyáról kétféle értelemben is beszélhetünk. Különbséget lehet ten

ni jogi tárgy és elkövetési tárgy között. A jogi tárgyról már részletesen szóltunk. Az
elkövetési tárgy a törvényi tényállásban meghatározott személy, dolog vagy
más speciális tárgy, akire vagy amelyre az elkövetési magatartás hatása irányul.
A személy alatt többnyire természetes, de adott esetben jogi személyt is lehet érte
ni. így például a rágalmazásnak (Btk. 226. §) ember, de akár egy gazdasági társaság
(például egy kft.) is elkövetési tárgya lehet.409 Dolog alatt, mint arról már volt szó.
a Ptk. fogalma nyomán a birtokba vehető testi tárgy (Ptk. 5:14. §), valamint a Btk.
383. § a) pontjában meghatározott további jelenségek, tehát:
- a villamos- és a gazdaságilag hasznosítható más energia,
- a vagyoni jogosultságot megtestesítő olyan okirat, amely a benne tanúsított va
gyoni érték vagy jogosultság feletti rendelkezést önmagában - illetve a demateriali-
zált formában kibocsátott értékpapír esetében az értékpapírszámla jogosultjának -
biztosítja, értendőek.
“’09 így Belovics Ervin: Rágalmazás. In Belovics-Molnár-Sinku: Büntetőjog II. Különös Rész. 279. o.
Például sikkasztásnál (Btk. 372. §) az elkövetés tárgya az elkövetőre bízott ide

gen dolog, amely azonban a joggyakorlat szerint csak ingóság lehet.410 A lopást pe
dig sok esetben áram,411 vagy gáz412 vonatkozásában követik el.
Végül álláspontunk szerint azért szükséges az elkövetési tárgy definíciójába
a „ vagy más speciális tárgy’ ” kitételt is beépíteni, mert a Btk. rendszerében léteznek
olyan élettelen - tehát személynek természetesen nem tekinthető - tárgyak, amelyek
elkülönült legáldefiníciójuk miatt nem vonhatóak a dolog büntetőjogi fogalma alá.
Ezeket tehát a fogalommeghatározásban indokolt külön megjeleníteni. így a közok
irat-hamisítás (Btk. 342. §) elkövetési tárgya a közokirat,^3 amely azonban [hacsak
nem esik a Btk. 383. § a) pontjában kiterjesztett dolog-fogalom alá] nem dolog.
Ugyanígy nem tekinthető dolognak az egyedi azonosító jel, amelyre a Btk. 347. §
(3) bekezdése saját törvényi fogalmat ad. Hasonló a helyzet a készpénz-helyettesítő
fizetési eszközzel visszaélés (Btk. 393. §) esetén. A készpénz-helyettesítőfizetési esz
köz fogalmát a Btk. 459. § (1) bekezdés 19. pontja adja meg,414 az tehát nem esik a do
log fogalma alá. Az itt kifejtett álláspont helyességét igazolja a bírói gyakorlat azon
korábbi okfejtése is, amely szerint:
Nem minősül dolognak, ezért nem lehet a vagyon elleni bűncselekmény elkövetési tár
gya a rendelkezési jog fenntartásával elhelyezett, úgynevezett fenntartásos takarékbe
tétkönyv vagy a személyhez kötött értékpapír, mert az önmagában nem biztosítja a ben
ne tanúsított érték feletti rendelkezési jogot.
Kétségtelen, hogy a bankkártya okiratnak nem tekinthető, ugyanakkor a gyakorlati élet
ben a fenntartásos takarékbetétkönyvhöz hasonló elbírálás alá esik, mivel a bankkártya
birtoklása önmagában nem teszi lehetővé a pénzhez való hozzájutást, illetve az áru vagy
szolgáltatás megvásárlását.
A fentiek alapján az akkori Legfelsőbb Bíróság ugyanezen döntésének rendelkező ré

szében kimondta, hogy:
410 1/2005. BPJE.

411 BH 1990, 207.
4.2 BH 2013, 177.
4.3 Lásd a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi 111. tv. (Pp.) 195. § (1) bekezdését, illetve 2018. január 1.
napjától a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. tv. (új Pp.) 323. §-át.
4.4 E szerint „készpénz-helyettesítő fizetési eszköz a hitelintézetekről szóló törvényben meghatározott kész
pénz-helyettesítő fizetési eszköz és a forgatható utalvány, a kincstári kártya, az utazási csekk, a kifizetőt
terhelő adó mellett vagy adómentesen adható, korlátozott körű áruk vagy szolgáltatások ellenértékének
kiegyenlítése céljából törvény alapján kibocsátott utalvány és a váltó, feltéve, hogy kivitelezése, kódolása
vagy a rajta lévő aláírás folytán a másolás, a meghamisítás vagy a jogosulatlan felhasználás ellen védett".
A bankkártya - amely önmagában, a rendelkezési jogot megtestesítő kódszám ismerete

nélkül a pénzkifizetö automatából való pénzfelvételre vagy vásárlásra nem használható
fel - nem tekinthető értékkel bíró dolognak, ezért nem lehet a lopás elkövetési tárgya.415
Véleményünk szerint, amióta a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kifejezett tör

vényi definiálást nyert (a bankkártya is ide sorolható), a lex speciális derogat légi
generáli elve is amellett szól, hogy a bankkártyát ne tekintsük dolognak, éspedig füg
getlenül attól, hogy az elkövető ismeri-e a PIN-kódot vagy nem.416 Ami ugyanis bir
tokba vehető testi tárgy ugyan, de a Btk. saját definíciót alkot rá, az ettől a ponttól
nem vonható be a dolog fogalmába.
Itt kell említést tenni még arról, hogy a „más speciális tárgy” alatt a csupán vir
tuális valóságban létező, tehát nem kézzelfogható elkövetési tárgyakat is érteni kell.
Erre például szolgálhat a Btk. 422. § (1) bekezdés d) pontja szerinti tiltott adatszer
zés, amely bűncselekmény elkövetési tárgya az elektronikus hírközlő hálózat (ide
értve az információs rendszert is)417 útján másnak továbbított vagy azon tárolt adat.
Elkövetési tárgya egyébként nincs minden bűncselekménynek, az tehát gyakori
tényállási elem. Elkövetési tárgy nélküli bűncselekmény például a garázdaság (Btk.
339. §) vagy a hamis magánokirat felhasználása (Btk. 345. §). Az elkövetési tárgy
nak továbbá objektíve alkahnasnak kell lennie arra, hogy az elkövetési magatartás ha
tására a védett jogi tárgy sérelmét vagy veszélyeztetését idézze elő. Ha ez az össze
függés hiányzik, az elkövetési tárgy alkalmatlanságáról, a Btk. 10. § (3) bekezdése
szerint alkalmatlan kísérletről van szó.
Passzív alanynak nevezzük azt a személyt, akire személyesen gyakorol hatást
(fizikumára, intellektusára) az elkövetési magatartás. Egyes szerzők szerint a passzív
alanyiság a fizikai hatásgyakorlásban megnyilvánuló elkövetési magatartást feltéte
lez. Ez azonban nincs így. hiszen fenyegetés elkövetési magatartásával is passzív
alannyá válik a rablás során megfenyegetett. Ugyanakkor passzív alanya valóban
nincs minden bűncselekménynek, például egyes közlekedési bűncselekmények (Btk.
XXII. fejezet) vagy kábítószer-kereskedelem (Btk. 176. §) bűncselekménye nem
igénylik passzív alanyra történő fizikai ráhatást.
4.5 BH 1999, 57.; A rablás kapcsán ugyanígy BH 2002, 474.

4.6 Az idézett BH-k felett persze részben már eljárt az idő. Az ún. Paypass-os, vagy az internetes fizetéshez
ugyanis egyébként sincs szükség a PIN-kódra, ezért egy lopott bankkártyával való visszaélési lehetőségek
tárházának ma már csak a számlaegyenleg, illetve a sértett ébersége és így a kártya letiltásának időpontja
szabhat határt.
4,5 A Btk. 459. § (1) bekezdés 15. pontja alapján az információs rendszer: az adatok automatikus feldolgo
zását, kezelését, tárolását, továbbítását biztosító berendezés, vagy az egymással kapcsolatban lévő ilyen
berendezések összessége.
A Be. 50. §-a szerint a sértett az a természetes vágj’ nem természetes személy,
akinek vagy amelynek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény közvetle
nül sértette vagy veszélyeztette.418 A fogalom tehát szűkebb a régi Be. 51. § (1) be
kezdésében írt meghatározáshoz képest annyiban, hogy immár csak az tekinthető sér
tettnek, akinek jogát (vagy jogos érdekét) a bűncselekmény közvetlenül sérti vagy
veszélyezteti.
A passzív alany és a sértett nem azonos fogalmak. A passzív alany anyagi jogi,
a sértett eljárásjogi fogalom, noha a sértett-fogalom nem ritkán anyagi jogi jogin
tézményeknél is jelentőséghez juthat.419 A lopás bűncselekményének sértettje az, aki
nek tulajdonjogát a lopás sérti, viszont nincs passzív alanya, mivel a lopás dologra
és nem más személy fizikumára (pszichikumára) irányul. A passzív alany és a sér
tett személye rendszerint egybeesik, például erőszakos bűncselekményeknél (példá
ul szexuális erőszak), de különböző is lehet. Csalás (Btk. 373. §) esetén passzív alany
az, akit a tettes tévedésbe ejtett vagy tévedésben tartott, míg sértettje az, aki a cse
lekmény folytán kárt szenved. Passzív alany a tényállások többségében bárki lehet.
Mégis vannak olyan bűncselekmények, amelyeknek passzív alanyává csak megha
tározott személyes tulajdonsággal rendelkező személy válhat. így a hivatalos személy
elleni erőszak (Btk. 310. §) passzív alanya csak hivatalos személy, míg a kiskorú ve
szélyeztetése első törvényi változatának [Btk. 208. § (1) bek.] passzív alanya csak kis
korú személy lehet.
b) Az elkövetési magatartás
A tényállások szükségszerű eleme az elkövetési magatartás. Az elkövetési magatar

tás lehet aktív, tevőleges és passzív, mulasztásos magatartás. A tevés és a mulasztás
elhatárolásában fontos indícium, hogy aktív elkövetés esetén az elkövető maga in
dítja meg a tényálláshoz vezető ok-folyamatot. Mulasztás a jogellenes erőpihentetés,
annak ellenére, hogy az elkövetőnek képessége (objektív képesség) és készsége
(szubjektív lehetőség) is meglenne az erőkifejtésre.420 Mulasztás esetén sokszor nem
4,8 Történetileg lásd Balogh Jenő: A sértett fél Jogköre a büntetőjogban. Budapest, 1887.; A későbbi iroda
lomból Bócz Endre: Passzív alany, áldozat, sértett. Rendészeti Szemle, 2007/9.103-129. o.; FÁzsi László:
A sértett fogalmának dilemmái. Magyar Jog, 2012/5. 292-301. o.
419 Erre például szolgálhat a folytatólagos bűncselekmény [Btk. 6. § (2) bek.], amely azonos sértett sérelmére
valósítható meg. A passzív alany azonossága vagy különbözősége a folytatólagosság létrejötte szem
pontjából tehát közömbös.
420 Angyal Pál felfogásában a cselekmény két elemből áll, ezek pedig az akarat és annak megnyilvánulása. Ez az
akaratmegnyilvánulás volt maga a cselekvés, aminek szintén két eleme különböztethető meg: az eredmény
az elkövető cselekménye, hanem rajta kívül álló ok indítja el a tényálláshoz megvaló

sításához vezető ok-folyamatot. Amennyiben például a magatehetetlen részeg nőt az
elkövető hazafelé vonszolja, majd egy félreeső romos házban hagyja, ahol az ájult nő
reggelre kihűlés miatt meghal, felmerülhet, hogy az elkövető tevőleges magatartása in
dította el a halához vezető ok-folyamatot. Indokoltabbnak látszik azonban a mulasz
tásban látni az elkövetési magatartást, mivel meghatározóbbak voltak az elkövetőn kí
vüli körülmények mint okok (a részeg nő ájultsága) a halálhoz vezető folyamatban.42-
A mulasztás fogalmilag cselekvési készség és képesség ellenére valaminek kö-
telességellenes nemtevése. Ha például valaki nem tud úszni, a fuldokló kimentésé
nek elmulasztása nem mulasztás büntetőjogi értelemben, hiszen nincs meg a készsé
ge, az úszni tudás. Ugyanakkor, ha két fuldoklót kell egyszerre kimentenie, hiába van
meg a készsége, hiányozhat a képessége, hiszen nem tud egy időben két helyen is men
422 A mulasztás egyik ismérve a cselekvési kötelezettség, amelynek forrása lehet
teni.421
közvetlenül büntetőjogi rendelkezés [például a segítségnyújtás elmulasztása (Btk.
166. §) esetében], de lehet büntetőjogon kívüli írott vagy íratlan szabály is. A másik
ismén' a mulasztás objektív hatóképessége, amelyről fentebb már szóltunk.
Vizsgálandó, hogy az adott ember ismeretei, tapasztalatai, pszichikai és fizikai
állapota alapján képes volt-e a megfelelő tevékenységet kifejteni. A cselekvési le
hetőség hiánya nem írható annak javára, aki felróható magatartásával maga szünte
ti meg azt, így például a tartási kötelezettség elmulasztását (Btk. 212. §) az is elkö
veti, aki szándékosan hozza magát olyan helyzetbe, hogy tartási kötelezettségének ne
tudjon eleget tenni.
Mulasztás szempontjából a következő osztályozását hajthatjuk végre a bűncse
lekményeknek: a) csak tevéssel elkövethető bűncselekmény, hiszen a bűncselek
mények egy része csak tevőlegesen követhető el, mint például a rablás (Btk. 365. §).
és az azt előidéző magatartás. Ennek két alfaja az aktív magatartás, tevés, és a passzív magatartás, mu
lasztás. A tevést mint erőkifejtést fogta fel, ami az eszközök és idegen ere használatát is magába foglal
ta. Ezzel szemben a mulasztás erőmegnyugvást takar, melynek akaratlagosnak, okozatosnak és jogelle
nesnek kell lennie a bűnösséghez. Vö. Angyal: A magyar büntetőjog tankönyve. 76-78. o.; Finkey Ferenc
szerint a tevékenységet szétbonthatjuk igenleges tevékenységre, az erő mozgásba hozatalára, és nemle
ges tevékenységre, erő felhasználásának, mozgásba hozatalának abbahagyására, ami a mulasztás. A bün
tetőjogi cselekvés külsőleg érzékelhető, a mulasztási cselekvésre ez úgy válik igazzá, hogy pont az erő visz-
szatartása a külső megnyilvánulás. A cselekvésnek az elkövetés mellett a mulasztás egyenrangú tényezője
ami jogsértő eredményt idéz elő passzív magatartással. Finkey Ferenc: A magyar büntetőjog tankönyve
3. átdolg. kiad. Budapest, 1909. 216-220. o.
421 BH 1992. 441. Részletes elemzéséhez lásd Geller Balázs: A mulasztás okozatosságának találkozása a hi
vatali gondossági kötelemmel. In Polt-Belovics-Gellér-Ambrus: Ünnepi kötet Györgyi Kálmán 75. szüle
tésnapja alkalmából. 96-100. o.
422 Erre figyelemmel véleményünk szerint az azonos rangú tevési kötelességek összeütközése esetén nem
a magatartás jogellenessége hiányzik csupán, hanem az tényállásszerű mulasztásnak sem tekinthető. E
kérdésre a jogellenességet kizáró okok területén még visszatérünk.
b) a kizárólag mulasztással elkövethető bűncselekmények köre szűk, ilyen példá

ul a segítségnyújtás elmulasztása (Btk. 166. §) vagy az emberrablás feljelentésének
elmulasztása (Btk. 191. §).
A harmadik csoportba c) a tevőlegesen és mulasztással egyaránt elkövethető
bűncselekmények sorolhatók. E csoport az uralkodó felfogás szerint maga is három
további alkategóriára osztható. így találunk olyan bűncselekményeket, amelyeknél
a tényállás külön-külön nevesíti a tevőleges és a mulasztásos elkövetést. A ma
gánlaksértés például a lakásba történő bemenetellel vagy bent maradással is tényál
lásszerűvé válhat (Btk. 221. §). A jogtalan elsajátítás a talált idegen dolog eltulajdo
nításával vagy a hatóságnak 8 napon belüli át nem adás tényével is megvalósul (Btk.
378. §). Vannak továbbá olyan tényállások, amelyekben az elkövetési magatartás vagy
keretjelleggel van meghatározva vagy generális kötelességszegésben nyilvánul
meg. Keretjellegű például a számvitel rendjének megsértése (Btk. 403. §), a más jog
ágbeli jogszabályokban foglalt kötelesség megszegésére utaló elkövetési magatartás
megnyilvánulhat tevésben és mulasztásban egyaránt. Kötelességszegést büntet pél
dául a hűtlen kezelés (Btk. 376. §) vagy a kiskorú veszélyeztetése [Btk. 208. § (1)
bek.], a kötelességszegés aktív és passzív formája egyaránt tényállásszerű. Ebbe a ka
tegóriába sorolhatók továbbá a nyitott törvényi tényállások is, mint például az em
berölés (Btk. 160. §) vagy a testi sértés (Btk. 164. §), amelyek az eredményre törté
nő utalással a tényállásszerű elkövetési magatartást nyitva hagyják, abba az eredmény
aktív vagy passzív „okozásának” minden formája (az elkövetési magatartások lé
nyegében felleltározhatatlan köre) beilleszthető. A nyitott törvényi tényállások eb
ből fakadóan mindig eredmény-bűncselekmények.
Különösen fontos a tényállás fenti kategorizálása a szervezeti környezetben el
követett bűncselekmények körében, a vezetői gondatlan mulasztás tényállásszerü-
ségének eldöntésénél. Amennyiben csak aktív elkövetési magatartás felel meg a tény
állásnak, így az alkalmazotti (szándékos vagy gondatlan) bűncselekményhez sem
tettesi, sem részesi elkövetői alakzatban nem kapcsolódhat a vezetői gondatlan mu
lasztás (például a Btk. 372. §-ába ütköző sikkasztásnál). Amennyiben azonban az el
követési magatartás mulasztással is megvalósítható (például a Btk. 377. §-a szerin
ti hanyag kezelés), úgy az alkalmazotti bűncselekményhez szintén tettesi alakzatban,
tényállásszerű cselekményként kapcsolódhat gondatlan vezetői mulasztás.
A nyitott törvényi tényállások körében a mulasztás csak akkor minősül elköve
tési magatartásnak, ha az elkövetőt speciális - büntetőjogon kívüli - kötelesség ter
helte az eredmény megakadályozására.423 A büntetőjogi rendelkezésen alapuló
423 Az újabb irodalomban Nagy Ferenc ebben a körben azon véleményének ad hangot, hogy az olyan ma
gatartás büntetése, amely a törvényi tényállás fogalmazása és annak tiszta nyelvi értelme alapján kívül
kötelezettség (például a Btk. 166. §-án alapuló általános segítségnyújtási kötelezett

ség) egymagában sohasem tekinthető speciális jogi kötelezettségnek. Speciális jogi
kötelességnek minősülhetnek:
- családjogi kötelezettségek. Erre például szolgálhat a szülő gondviselési kötele
zettsége:
A mulasztással elkövetett emberölés és a segítségnyújtás halált okozó elmulasztása a mu

lasztás alapját képező kötelezettség szerint határolható el. Emberölés bűntette állapítan
dó meg, ha a családi kapcsolat miatt segítségnyújtásra kötelezett terhelt a leánya szülé
sénél észleli, hogy az újszülött életveszélyes helyzetbe került, ennek ellenére nem tesz
semmit annak elhárítása érdekében és e mulasztás is közrehat a csecsemő halálában.424
Hasonlóképpen az idős szülővel szemben a gyermeket terhelő gondozási kötelesség:
Az emberölés bűntettét mulasztással követi el, aki a vele együtt élő, a halálához vezető
okfolyamatot elindító súlyos fokú betegségekben szenvedő édesanyja ápolását oly mér
tékben elmulasztotta, hogy a szervezetének kiszáradása és a táplálékhiány mellett kiala
kult általános vérmérgezés következik be, amely a sértett halálát eredményezi. A sértett
elhanyagolásából adódó, a betegséggel együtt járó fájdalomnál nagyobb kínszenvedés
okozása a különös kegyetlenséggel elkövetés megállapítását is megalapozza.425
Avagy:
Aki a fagyhalál veszélyének kitett édesanyjának nem nyújt tőle elvárható segítséget, és
ennek következtében a sértett életét veszti, nem segítségnyújtás elmulasztását, hanem mu
lasztással elkövetett emberölés bűntettét követi el426
- polgári jogi szerződésen alapuló kötelesség (például a gyermekvigyázó személy

szerződéses kötelezettségei),
- munkaviszonyon alapuló munkaköri kötelezettség (például óvónő felügyeleti kö
telezettsége, úszómester mentési kötelezettsége),
- íratlan foglalkozási szabályon vagy hivatásbeli gyakorlaton alapuló kötelezettség,
- harmadik személy felett önkéntesen vállalt felügyeleti vagy más típusú kötele
zettség,427
- az elkövető által felróhatóan előidézett, bűncselekménynek nem minősülő veszély
vagy sérelem elhárításának, illetve enyhítésének kötelezettsége:
esik a tényálláson, a nullum crimen sine lege elvét sértheti. Lásd Nagy Ferenc: Kerettényállás, mulasztás
és a büntetőjogi legalitás kapcsolatáról. Magyar Jog, 2015/11. 616. o.
424 BH 2009, 263.
425 BH 2009, 291.
426 BH 2012, 185.
427 BH 1992, 441.
Mulasztással elkövetett emberölésnek - és nem segítségnyújtás halált okozó elmulasz

tásának - minősül annak az elkövetőnek a cselekménye, aki az általa korábban bántal
mazott, súlyosan ittas élettársát hideg időben, fütetlen, ablak nélküli lakásban, hiányos
öltözetben magára hagyja, és az élettárs kihűlés következtében meghal.428
- megtévesztő magatartás, amely másokat elzár a segítségnyújtástól.
Az elhatárolás problémája merült fel a BH 1992, 441. esetben, amelyben a bíróság

kifejtette, hogy az emberölésben való bűnösség megállapításához nem elegendő
a Btk. 166. §-ában kifejezésre juttatott általános jogi kötelezettség teljesítésének el
mulasztása. A mulasztásos emberölés ezt meghaladó, speciális kötelezettség nem tel
jesítését jelenti. Míg a segítségnyújtás elmulasztását megalapozó mulasztás általában
személytelen jellegű, addig a mulasztással elkövetett emberölés „megszemélyesített”.
Az elkövető és a sértett között olyan kapcsolatnak kell lennie, amely jogi és erköl
csi értelemben is felülmúlja a mindenkitől elvárható, általános segítségnyújtási kö
telezettséget. Ezen belül is kiemelendő, hogy a nem jogi eredetű speciális kötele
zettségeknek nem akármilyen, hanem alapvető etikai normákon kell nyugodniuk.
A Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy a szándékos emberölés mulasztással megva
lósulása esetén az elkövető magatartásától függetlenül megindul egy olyan ok-folya-
mat, amely a halálos eredmény irányába vezet. A bíróság szerint a vádlottat a segít
ségnyújtásra jogi kötelezettség nem terhelte. A puszta ismeretség vagy az alkalmi
szívesség nem hoz létre olyan jogi alapon nyugvó kötelezettséget, amely az általános
segítségnyújtási elvárást meghaladná. Az I. r. terhelt a sértett férjével korábban együtt
dolgozott, de az eseményeket megelőzően már hosszabb ideje nem volt közöttük sem
mi kapcsolat. A találkozás az italboltban véletlenszerű volt. Véletlen az is, hogy az
I. r. terhelt az autóbuszát lekéste, ezért italozó partnereit kérte arra, hogy a lakásukon al-
hasson. Mindez a legszokványosabb emberi kapcsolatok közé tartozik, és nem tartalmaz
jogi kötelezettséget megfogalmazó elemeket. Hiszen az utóbbihoz családi, munkajogi
szerződéses, munkaköri kötelezettségből folyó vagy ezekhez hasonló kapcsolat szük
séges. A segítségnyújtás fokozottabb jogi kötelezettsége tehát nem állt fenn. Hasonló
megállapításra jutott az újabb bírói gyakorlat is, amikor megállapította, hogy:
Önmagában az a körülmény, hogy a terhelt és a sértett közös háztartásban él, nem jelent
olyan - hallgatólagosan létrejött - szerződést, amelyből a terheltet a sértett irányában spe
ciális gondozási kötelezettség terhelné. Márpedig a mulasztással elkövetett emberölés bün
tette csak akkor állapítható meg, ha a terhelt oldalán speciális jogi kötelezettség áll fenn
az eredmény beálltát elhárító magatartás kifejtésére.429
,)28 BH 2013, 112. E jogesetben ugyanakkor keveredik az előzetes felróható magatartással generált, illetve
a családtaggal (élettárssal) szembeni egyébként is fennálló segítségnyújtási kötelezettség.
429 BH 2012, 114.
Továbbá, álláspontunk szerint, a legújabb joggyakorlati fejleményekre figyelemmel

felvethető, hogy az akár tevékenységgel, akár mulasztással elkövethető bűncselek
ményeknek egy új típusa van születőben. Ezeket az jellemzi, hogy - a nyitott törvé
nyi tényállásé deliktumok mintájára - akár tevékenységgel, akár mulasztással is el-
követhetőek, a mulasztásos változatuk tényállásszerűsége azonban a fent részletezett
speciális kötelezettségek valamelyikének meglététől függ. Lényeges különbség azon
ban, hogy e bűncselekmények tényállása, szemben a valódi nyitott törvényi tényál
lásé bűncselekményekkel, eredményt nem tartalmaz, vagyis elvileg immateriálisak.
Ezeket tehát a legújabb joggyakorlat elemzésénél nem lenne megalapozatlan a kvázi
nyitott törvényi tényállás kategóriájába sorolni. Például a Zalaegerszegi Törvényszék
- a Kúria által is akceptált - döntése szerint az állatkínzás passzív magatartással, az
állat életfeltételeiről való gondoskodás elmulasztásával is megvalósítható.™ Az ál
latkínzás ugyanis nem kerettényállás430431 és azzal a jogalkotó nem is csupán köteles
ségszegést rendel büntetni, így összefüggése az akár tevéssel, akár mulasztással el
követhető bűncselekmények közül kizárólag a nyitott törvényi tényállással van,
jóllehet attól lényegesen különbözik is, hiszen tényállása - alapesetben - eredményt
nem tartalmaz.432 Persze figyelemmel kell lenni arra is, hogy néhány, adott esetben
dogmatikailag téves bírói döntés miatt ne gondoljuk azt, hogy átalakult a büntetőjog.
Annyi azonban bizonyos, hogy amikor az elkövető felelős azért, hogy egy olyan hely
zetbe hozza a sértettet, vagy - állat esetén az elkövetési tárgyat -, amelyből további
aktív magatartás nélkül mindenképpen sérelem következik be, a bűnösség és a cse
lekmény egybeesésének kötelező szabálya is tágabban értelmezhető. Amennyiben
a szándékos helyzet kialakítása (például a kutya megvétele) csak akkor nem jár ké
sőbb jogtárgysértéssel, ha folyamatos tevékenységet fejt ki az adott személy (például
etetés), akkor a megszerzés szándéka rávetíthetö az etetés elmulasztására, anélkül is,
hogy a kvázi nyitott törvényi tényállás új kategóriáját bevezetnénk. Az actio libera
in causa esetén büntetőjogunk ismerte már a bűnösség későbbre vetítését mint jog
intézményt, igaz, más okból. Ebben az esetben is magát a cselekményt kell korább
ra vetíteni, hiszen az aktív megszerzés nem feltétlenül az éheztetés szándékával tör
ténik, amikor pedig éhezted az állatot az elkövető, akkor már mulasztással állunk
430 EBD2014, B.8.

431 EBH 2006, 1391.; EBH 2008, 1762.
432 Btk. 244. § (1) „Aki a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szem
ben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészség
károsodását vagy pusztulását okozza, b) gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kite
szi, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés bűntett miatt három
évig terjedő szabadságvesztés, ha az állatkínzás a) az állatnak különös szenvedést okoz, vagy b) több ál
lat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.”
szemben. Álláspontunk szerint azonban a Btk. 244. § (1) bekezdés a) pontja szerin
ti állatkínzás esetében két - igaz, e tekintetben ellentétes - megoldás is lehetséges.
Vagy eredmény-bűncselekményről van szó, ahol a maradandó egészségkárosodás
vagy pusztulás közvetett veszélye az eredmény, vagy elkövetési magatartásnak nem
csak az „alkalmazást”, hanem a „bánásmód alkalmazását” tekintjük. Azt gondoljuk,
hogy vitán felül áll, hogy a bánásmódba az állattartás egésze (szállás, etetés, moz
gástér, tisztántartás stb.) beletartozik, melyek jelentős része mulasztással is alakítható.
A legújabb kúriai gyakorlatban idézhető továbbá az a döntés, amely ugyancsak
abba az irányba mutat, hogy a bíróságok immateriális bűncselekmények kapcsán is
elismerjék a nyitott törvényi tényállási jelleget. A rágalmazás és a becsületsértés kap
csán fogalmazott úgy a Kúria, hogy:
A tényállásszerüség szempontjából annak van jelentősége, hogy mindkét bűncselekmény

- az alapesetét tekintve - formális, tehát nem eredmény-bűncselekmény. Formális bűn
cselekmény esetén pedig az elkövetési tevékenység pontos meghatározása annál is inkább
szükséges, mert a tárgyi oldalon - a jogi tárgyon kívül - egyedül ez határozza meg a cse
lekmény jellemzőit. Másképpen szólva a Btk. az elkövetési magatartást a becsületcsor
bításra alkalmasság függvényében határozza meg; vagyis a Btk. megadja a védendő ér
téket, ami a becsület, viszont a törvény a bíróra bízza valamely elkövetési magatartás
sértésre alkalmasságának eldöntését. Tehát a törvény valójában nem ad konkrét elköve
tési magatartást, hanem megfeleltetést vár el; ezért lehet mondani, hogy nyitott a törvé
nyi tényállás, és a törvény a bíró feladatává teszi a konkretizálást.433
A zaklatás Btk. 222. § (1) bekezdés szerinti, háborgatással megvalósuló változa

ta a Kúria szerint ugyanakkor kizárólag tevőlegesen követhető el.434 A jogirodalom
azonban a háborgatást lényegében egyöntetűen egy olyan gyűjtőkategóriának tekinti,
amely felöleli mindazon változatos magatartási formákat, amelyek révén az elkö
vető a sértett mindennapi életét negatívan befolyásolja, nyugtalanítja, megnehezíti,
zavarja, feldúlja.435 Abban egyetértés mutatkozik tehát, hogy az elkövetési maga
tartás a lehető legtágabb értelmezést igényli, így kvázi nyitott törvényi tényállásként
funkcionálhat. Erre figyelemmel merült fel a szakirodalomban a mulasztásos zakla
tási cselekmény elismerésének lehetősége 436 Például abban az esetben, ha a céges
433 EBH 2017, B. 11. [28],

434 BH 2014, 169. [28]. A jogirodalomban e véleményen Békés Ádám: Zaklatás. In Polt Péter (fószerk.): Új
Btk. kommentár. 4. kötet, Különös rész. Budapest, 2013. 120. o.
435 Kónya István: Zaklatás. In Kónya István (szerk.): Magyar Büntetőjog. Kommentár a gyakorlat számára.
3. kiad. I. kötet. Budapest, 2013. 856. o.; Belovics Ervin: Zaklatás. In Belovics-Molnár-Sinku: Büntetőjog
II. Különös rész. 2015. 269. o.; Balogh Ágnes: Büntetőjog II. Különös rész. Budapest-Pécs, 2014. 215. o.
436 Részletesen lásd Ambrus István - Újvári Ákos: A zaklatás bűncselekményének gyermekévei. Magyar Jog,
2016/7-8. 425-427. o.
rendszergazda, akinek munkaköri feladata főnöke számítógépének vírus-, illetve

spamszürése, ám ez iránt szándékosan (továbbá a mindennapi életvitelbe történő ön
kényes beavatkozás célzatával) nem intézkedik, és ennek folytán vezetője számító
gépét a vírusok miatt heteken át ún. kéretlen felugró ablakok, vagy e-mail fiókját spa-
mek százai lepik el, a Btk. 222. § (1) bekezdésébe ütköző zaklatást valójában
mulasztással valósítja meg. Az előzetes felróható magatartásra pedig például szol
gálhat azon szomszéd esete, aki kertjét figyelmetlenségből úgy kamerázza be, hogy
az eszköz a szomszéd portájára is „rálát”, és ezért az ott történteket is rögzíti. E cse
lekménye természetesen nem valósít meg bűncselekményt, mert a zaklatás gondat
lan változata nem büntetendő. A nyitott törvényi tényállású bűncselekmények mu
lasztásos alakzata miatti felelősséget megalapozó felróható magatartást azonban
már képezhet. Amennyiben ugyanis az elkövető rádöbben, hogy a kamera rossz be
állításával szomszédja magánszférájába avatkozott, de ennek ellenére azon szándé
kosan nem változtat, e mulasztásával megvalósítja a bűncselekményt.437 A zaklatás
(1) bekezdéses változata ugyan immateriális (alaki) bűncselekmény, eredmény hiá
nyában pedig valódi nyitott törvényi tényállásról természetesen nem szólhatunk. Az
elkövetési magatartás módfelett tág megfogalmazása, valamint arra figyelemmel,
hogy a magánszféra a két említett, és a hozzájuk hasonló esetekben is védelemre ér
demes, e felfogás szerint megfontolandó a háborgatással megvalósuló zaklatást
(hangsúlyozottan) kvázi nyitott törvényi tényállású bűncselekményként felfogni, és
- speciális kötelezettség megléte esetén - a mulasztással történő elkövetést is a té
nyállásszerű elkövetési magatartások körébe vonni.
Ellenérvként ugyanakkor megjegyezhető, hogy azok, akik az ún. kvázi nyitott tör
vényi tényállás kialakítása mellett foglalnak állást, elfelejtik egyrészt azt, hogy ez
a gondolatmenet akár valamennyi immateriális bűncselekményre rávetíthetö lehet,
megszüntetve így magát a nyitott törvényi tényállást, sőt a materiális és immateriá
lis közötti különbségtételt. Hiszen ezzel az erővel a lopás elkövetési magatartását (el
vétel) is el lehetne követni mulasztással. Az e körben ugyancsak példának hozható
- valóban százéves dogmatikai múlttal rendelkező - esetnek [ti. elkövethető-e
mulasztással a személyi bűnpártolás [Btk. 282. § (1) bek. a) pont], amennyiben a spe
437 Az eset lényegében a sértettet gondatlanságból egy helyiségbe záró, majd ezt észlelő, ám ót onnan szán
dékosan nem kiengedő, a személyi szabadság megsértését (Btk. 194. §) így mulasztással megvalósító el
követő esetével rokon. A zaklatási példa életszerűségét erősíti egyébként, hogy bírói gyakorlatban talál
ható olyan döntés, amely megállapította a zaklatást abban az esetben, amikor az elkövető kamerák és
mikrofonok segítségével rögzítette a szomszédos társasházban élő sértett lakásában történteket. Lásd
Veszprémi Városi Bíróság 4.B. 1505/2009/20., amely ítéletet a Legfelsőbb Bíróság Bfv.lll.6/2011/5. számú
végzésével hatályában fenntartott.
ciális kötelezettséggel terhelt személy (például rendőr) a menekülő tolvaj számára

nyitva hagyja a hátsó ajtót annak érdekében, hogy ezáltal számára segítséget nyújt
son a hatóság elöli menekülésben] éppen az a lényege, hogy nem a lopás elkövetési
magatartását vizsgálja, azaz nem a tettesi magatartást, hanem a bűnsegédit. Ellenkező
esetben társtettese lenne az a lopásnak, aki a dolog elkövetőjével abban állapodik meg,
hogy az elvétel megkönnyítése céljából nyitva hagyja a hátsó ajtót.
A legnyomósabb ellenérv ugyanakkor ebben a körben az, hogy a büntető nor
mákat mindig megszorítóan kell értelmezni, a szavak nyelvtani értelme pedig a bí
rói értelmezés külső határa. Ezzel szemben csak a terhelt javára lehetséges ún. cont-
ra legem interpretáció, a háborgatás pedig csak contra legem érthető mulasztásként.
A jogalany nem hozható olyan helyzetbe, hogy olyan cselekményt büntessen a jog,
amelyről a bírók és jogtudósok sem tudnak egyértelműen állást foglalni! Ez az elő
reláthatóság követelménye.
Végül a mulasztásos bűncselekmények további két csoportra oszthatók. Egyfe
lől idetartoznak azok a tényállások, amelyekben a mulasztás önmagában befejezet
té teszi a bűncselekményt. Erre a segítségnyújtás elmulasztásának alapesete szolgálhat
például [Btk. 166. § (1) bek.]. Másfelől azok a tényállások, amelyekben a mulasztá
son kívül a tényállásszerű eredmény bekövetkezése is szükséges, mint amilyen a se
gítségnyújtás elmulasztásának halált okozó minősített esete [Btk. 166. § (2) bek.],
vagy a gondozási kötelezettség elmulasztása (Btk. 167. §). Előbbieket szokás tiszta,
míg utóbbiakat vegyes mulasztásos bűncselekményeknek nevezni.
c) Az eredmény
Az eredmény a bűncselekmény törvényi tényállásában megfogalmazott, az el

követési magatartás következtében, az elkövetőtől elkülönült külvilágban
bekövetkező változás. A bűncselekmény tényállásszerű eredménye fogalmilag nem
azonos a bűncselekmény következményével. Csupán azok a következmények te
kinthetők eredménynek, amelyek alapeseti tényállási elemként vagy minősítő kö
rülményként vannak szabályozva. A bűncselekmények egy része sem alapesetében,
sem minősített esetében nem rendelkezik eredménnyel, ezek az immateriális
bűncselekmények.
Azokat a bűncselekményeket, amelyek tényállása eredményt tartalmaz, ma
teriális bűncselekményeknek hívjuk. Eredményük alapján a bűncselekményeket
több csoportba sorolhatjuk: 1) csak az alapesetben fogalmaz meg eredményt, 2) csak
a minősített esetben fogalmaz meg eredményt, 3) a bűncselekmények másik része az
alapesetében és minősített esetében is rendelkezik eredményről. 4) végül léteznek
olyan bűncselekmények, amelyek konjunktív (kettős) eredményt (például kénysze

rítés, Btk. 195. §), vagy diszjunktív (vagylagos) eredményt (például foglalkozás kö
rében elkövetett veszélyeztetés, Btk. 165. §) tartalmaznak.
Az eredmény lehet valamilyen sérelem, például halál (emberölés, Btk. 160. §),
kár (csalás, Btk. 373. §)438 illetve vagyoni hátrány (zsarolás, Btk. 367. §).439 ezek
a materiális sértő bűncselekmények. A sértő eredmények lehetnek olyanok, amelyek
orvosi, illetve természettudományos módszerekkel mérhetőek (például testi sértés
gyógytartama). Más, különösen a vagyon elleni bűncselekmények eredményei - kár.
vagyoni hátrány - pénzügyi módszerekkel, becsléssel stb. állapíthatóak meg.
Az ilyen típusú eredményeket „társadalmi eredménynek” nevezzük [ilyen például
a jelentős érdeksérelem a kényszerítés bűncselekménye (Btk. 195. §) tényállásában].
Jelentkezhet továbbá az eredmény veszélyhelyzetként is (például Btk. 233. §,
234. §), a materiális veszélyeztető deliktumok viszonylatában. Megjegyezzük, hogy
a sem sérelmet, sem veszélyhelyzetet eredményként nem szabályozó tényállásnak
(alaki vagy immateriális bűncselekmény) is legalább veszélyeztetnie kell a védett jogi
tárgyat, jogi érdeket. A jogtárgy veszélyeztetését azonban nem tekintjük
tényállásszerű eredménynek.
A veszély a sérelem bekövetkezésének objektív lehetősége.440 A lehetőség rea
lizálódásának valószínűsége alapján megkülönböztethetők: 1) absztrakt veszélyez
tetés! bűncselekmények, 2) közvetett veszélyt megfogalmazók és 3) közvetlen
(konkrét) veszélyt definiálók.441 Csak ezen utóbbi két fajta materiális bűncselekmény.
Absztrakt veszélyeztetési bűncselekmény például a járművezetés ittas állapotban
(Btk. 236. §), amely során a bűncselekmény megvalósulásához nem szükséges, hogy
bárkinek a testi épsége egészsége, vagyona még csak a legtávolabbi veszélybe is ke
rüljön, minden ittas járművezetés magában hordja a jogtárgysérelem absztrakt lehe
tőségét. Hasonlóképpen absztrakt veszélyeztető bűncselekmények többnyire a kor
rupciós deliktumok (Btk. XXVII. fejezet).
Közvetett a veszély, amikor tudni lehet, hogy az adott szituációban potenciáli
san veszélybe kerülhet valaki, esetleg ez meg is történt, de a bűncselekmény elkö-
438 Btk. 459. § CD bekezdés 16. pont szerint kár; e törvény eltérő rendelkezése hiányában a bűncselekménnyel
a vagyonban okozott értékcsökkenés. Eltérő rendelkezést tartalmaz például a Btk. 373. § (7) bekezdése,
amely szerint a csalás kapcsán kárnak kell tekinteni az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetett ellen
értékét is.
439 Btk. 459. § (1) bekezdés 17. pontja szerint vagyoni hátrány: e törvény eltérő rendelkezése hiányában a va
gyonban okozott kár és az elmaradt vagyoni előny; vö. továbbá EBH 2015, B. 13. III.
4-40 Kádár-Kalmán: A büntetőjog általános tanai. 290. o.
441 Vö. Geller Balázs József: Az új büntető törvénykönyvnek a veszély fogalmával kapcsolatos rendelkezé
seiről. In Finszter Géza - Kőhalmi László - Végh Zsuzsanna (szerk.): Egy jobb világot hátrahagyni... tanul
mányok Körinek László professzor tiszteletére. Pécs, 2016. 254-265. o.
vetéséhez, így annak bizonyításához ez nem szükséges. Erre lehet példa a közleke
dés biztonsága elleni bűncselekmény (Btk. 232. §), amikor a villanysorompó rézká
beleinek és akkumulátorának ellopásával a villanysorompó működésképtelenné vá
lik: tudni lehet, hogy aki itt átkel, potenciálisan veszélybe kerülhet, de a vádnak nem
kell bizonyítania, hogy ez meg is történt.
Ezzel ellentétben a konkrét, közvetlen veszély esetében személyre, helyre, idő
re pontosan meg kell határozni a veszély létrejöttét, vagyis például a közúti veszé
lyeztetés (Btk. 234. §) esetében a vádnak bizonyítania kell, hogy 16:35 órakor a 35-ös
kilométerkőnél XY élete veszélybe került.
Kiemelhető, hogy a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés (Btk. 165. §)
tényállásában olvasható közvetlen veszély kategóriáját a legújabb bírói gyakorlat
- véleményünk szerint contra legein módon - tágítja. így megállapította a terhelt bün
tetőjogi felelősségét e bűncselekmény miatt azon jogeset kapcsán, amikor a sebész
orvos valójában semmiféle közvetlen veszélynek nem tette ki a sértettet, mivel a sér
tett már a kórházba érkezésekor közvetlen életveszélyben volt. A valódi probléma itt
az, hogy a büntetőjog az említett büntető tényálláson keresztül a veszélynek való ki
tételt bünteti, ugyanakkor ebben a körben nincs olyan törvényi tényállás, mely a már
meglévő veszély elhárításának elmulasztását szankcionálná. A bíróság döntése azon
ban elkövetési magatartássá tette a közvetlen veszélyhelyzet létrehozatala mellett
a közvetlen veszélyeztetettség növelését, tehát a meglévő rizikó fokozását. Döntésé
ben szó szerint úgy fogalmazott, hogy ,,[a] sértett súlyos helyzetében e foglalkozta
tási szabályokból adódó veszélyfokozás volt a terhelt mulasztásának közvetlen ered
ménye”. Mondta ezt úgy a Legfelsőbb Bíróság, hogy a tényállásban közvetlen
veszély, nem pedig veszélyfokozás van meghatározva. 442
A közveszély a veszély egy speciális formája, amely a közveszély okozása bűn
cselekményének eleme (Btk. 322. §). Fogalmát Angyal alakította ki: a közveszély
megvalósulásához az szükséges, hogy meg nem határozott, de nagyobb számú sze
mély életének, testi épségének vagy nagy értékű vagyontárgy megsemmisülésének,
megrongálódásának a veszélyeztetettsége ténylegesen bekövetkezzék.443
Egyes szerzők megkülönböztetnek pszichikai eredményt, ez alatt azt értik,
hogy a passzív alany a bűncselekmény elkövetési magatartásának hatására a tényál
lásban leírt magatartást tanúsítja. így például valaminek a tevése, nem tevése vagy
eltűrése a kényszerítés (Btk. 195. §) tényállásában. Véleményünk szerint azonban ez
442 Lásd Legfelsőbb Bíróság Bfv.ll.473/2008/5. és Gellér Balázs: Új bűncselekmény? „Foglalkozás körében el
követett segítségnyújtás gondatlan elmulasztása" Az orvos büntetőjogi felelősségének alapkérdései.
Med. et Jur., 2012/2. 17-18. o.
443 Angyal Pál: A veszélyfogalom a büntetőjogban. Értekezések a filozófia és társadalomtudomány köréből.
Budapest, 1942. 10. o.
önmagában nem minősíti az adott tényállási elemet eredménnyé, noha az kétségte

len, hogy valamely tényállási kategóriába a kényszerítés irányát is szükséges beso
rolni.
Wiener A. Imre munkássága nyomán utalunk az ún. társadalmi eredmény ka
tegóriájára,444 melynek lényege, hogy bizonyos bűncselekmények következménye
csak társadalmi tapasztalaton alapuló bírói mérlegelés alapján ismerhető fel és érté
kelhető. Amennyiben egy törvényi tényállás kapcsán társadalmi eredményt szükséges
értékelni, ez a körülmény önmagában azonban még korántsem jelenti azt, hogy
egyúttal tényállásiam értelemben is eredmény-bűncselekményről lenne szó. így pél
dául társadalmi eredményt értékel a bíróság a garázdaság (Btk. 339. §) kapcsán, ami
kor azt mérlegeli, hogy az elkövető erőszakos magatartása kihívóan közösségellenes,
valamint alkalmas volt-e arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat
keltsen. A garázdaság ennek ellenére immateriális bűncselekménynek tekinthető.
Ugyanakkor elképzelhető az is, hogy a társadalmi értelemben felfogható eredmény
tényállásiam szempontból is materiális bűncselekményt konstruál. Erre példa lehet,
ha egy bűncselekmény eredményeként a jogalkotó ajelentős érdeksérelmet határoz
za meg, miként a tiltott adatszerzés egyik minősített eseténél [Btk. 422. § (4) bekezdés
d) pont].
Az ugyanakkor elismerhető, hogy valójában sokszor nehéz elméletileg megkü
lönböztetni az eredményeket a következményektől, hiszen például az emberölés
tényállásában (Btk. 160. §) az „Aki mást megöl” formula mégis eredményre utal
a „megöl” kifejezéssel, hiszen a halál beállta lesz a befejezettséget megtestesítő kül
világ! változás, azaz az eredmény. Ugyanakkor a közösüléssel megvalósuló szexu
ális erőszak (Btk. 197. §) esete is egy jól elhatárolható momentumra, a nemi szervek
érintkezésére utal, e két biológiai folyamatot, eseményt azonban mégis egyik eset
ben eredményként, a mások esetben pedig az elkövetési magatartás részeként keze
li a jog. A szexuális erőszak tehát mindezekre figyelemmel immateriális deliktum.
444
Wiener A. Imre: Gazdaság/ bűncselekmények. Budapest, 1986. 130-131. o.
6. ábra. Az eredmény
d) Az okozati összefüggés
Az OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉS (OKOZATOSSÁG, KAUZALITÁS)

Az eredmény-bűncselekményeknél a tárgyi oldal szükségszerű eleme az okozati ösz-
szefüggés, hiszen bűncselekmény eredménye csak az lehet, amelyet az elkövetési ma
gatartás okoz.445 Az okozatosság elsősorban filozófiai és természettudományi, e te
rületeken is nagyon vitatott kérdés.446 A kvantumfizikában, amely atomi szinten
445 Vö. Györgyi Kálmán: Az okozati összefüggésről. In Wiener A. Imre (szerk.): Büntetendöség, büntethető
ség. Büntetőjogi Tanulmányok. Budapest, 1997. 223-238. o.; A korábbi irodalomban részletesen lásd
Tokaji Géza: Az okozati összefüggés kérdése a szocialista büntetőjogban. In Acta Juridica et Politica. Acta
Univerzitás Szegediensis. Tomus 8., Fasciculus 9. Szeged, 1961.
446 Maiwald, Manfred: Kausalitát und Strafrecht. Göttingen, 1980.
a hullám- és részecskejelenségekkel foglalkozik, Heisenberg felismerései óta általá

nosan elfogadottá vált, hogy atomi szinten a folyamatok nem szigorú ok-okozati ala
pon, hanem a statisztikai valószínűség törvényei alapján mennek végbe. Másfelől, az
einsteini relativitáselmélet bemutatta, hogy az általunk felfogott kauzalitás csak a vi
lág egy bizonyos fizikai helyzetében valósul meg és a sebesség a tér-idő összefüg
gésre, amely a büntetőjogi kauzalitásnak is alapja, alapvető kihatással van. Vitatott
továbbá, hogy az okozatosság létező kategória vagy, ahogy azt Kant állította, gon
dolkodásunk, gondolatvilágunk szüleménye. Mindez azonban nem változtat azon a té
nyen, hogy a büntetőjog működése feltételezi bizonyos adottságok elfogadását, és
hogy a kauzalitás létezését is elfogadottnak kell tekinteni.447
Békés emeli ki, hogy az okozati összefüggésnek más a jelentősége szándékos és
gondatlan bűncselekmények esetében. A gondatlan bűncselekmény esetében ugyan
is az eredmény bekövetkezése a tettes felelősségét lezárja, még akkor is, ha gondat
lansága súlyosabb eredmények bekövetkezésének lehetőségét is átfogta.448 Eszerint,
ha a tettes például permetezőszert tárol üdítős üvegben, amelyet gondatlanságból
a konyhában hagy, amelybe így a sértett beleiszik, de az első korty után érzékeli, hogy
az nem üdítő és kiköpi a folyadékot, de ennek ellenére 8 napon túl gyógyuló beteg
sége keletkezik [Btk. 164. § (9) bek. a) pont szerinti gondatlanságból elkövetett sú
lyos testi sértés], hiába volt a lehetséges többleteredmények között a sértett halála is
nagyobb mennyiség megivása esetén, azért az elkövető nem felel. Ezzel szemben
a szándékos bűncselekmények esetében a ténylegesen bekövetkezett eredmény nem
zárja le a büntetőjogi felelősséget, vagyis aki emberölési szándékkal rálő a sértettre,
akin a golyó azonban csak 8 napon belül gyógyuló horzsolásos sérülést okoz, nem
könnyű testi sértésért felel, hanem emberölés kísérletéért.
E két példa is jól mutatja, hogy véleményünk szerint e kettősség kiemelése nem
feltétlen indokolt az okozati összefüggés körében, hiszen az csupán következménye
annak a dogmatikai alaptételnek, hogy gondatlan bűncselekménynek nincs kísérleti
alakzata.449
A jogelméletben és joggyakorlatban különböző okozatossági elméletek alakul
tak ki. Egy szekularizált jogrendszerben metafizikai elképzelések nem alapozhatnak
meg okozati összefüggést, így annak a természettudományosán bizonyítható kauza
447 Megjegyezzük, hogy az okozati összefüggés meglétének vizsgálata nem büntetőjog-specifikus feladat, hi
szen azt például egy polgári jogi kártérítési perben vagy munkajogi jogvitában ugyancsak el kell végezni.
Vö. Fézer Tamás: Az okozati összefüggés értelmezésének változásai az európai államok kártérítési jogá
ban. CoWega, 2006/2-3. 127-131.0.; Gerald, Spindler: Kausalitát im Zivil- und Wirtschaftsrecht. Archív tűr
die CMlistische Praxis, 2008/2-3. 283-344. o. A polgári joggyakorlatban lásd például BH 1985, 102.; BH
2010, 184., a munkajogban EBH 2008, 1802.
448 Békés: A gondatlanság a büntetőjogban. 101. o.
449 Vö. a Btk. 10. § (1) bekezdéséhez később írt magyarázattal.
litáson kell alapulnia. Ebből következik a gyakorlatban a szakértők mind nagyobb je
lentősége a büntetőeljárásban, hiszen például fejlövéssel elkövetett emberölés ese
tén is igazságügyi orvosszakértők feladata a halál okának megállapítása.
Minden okozatossági teória alapja az ún. conditio sine qua non (vagy más né
ven ekvivalencia-) elmélet, melyet a „feltételek egyenértékűségének” teóriájaként
is ismerünk. Ez a természettudományban is sokszor használt objektív szemlélettel kö
zelíti meg az ok-okozati összefüggést. Eszerint a vizsgált magatartást gondolatban el
kell hagyni a feltételezett okok (előzmények) közül, és ha az eredmény változatla
nul ugyanúgy bekövetkezik, akkor az adott magatartás nem volt ok, ha viszont az
eredmény nem vagy másképpen következik be, akkor a kérdéses magatartás ezen ered
mény oka volt. Julius Anton Glaser osztrák jogászt tartjuk e teszt kidolgozójának.450
Ez az objektív okozatosság azonban az okként számbavehetö előzményeket időben
is és mennyiségileg is végtelenné teszi, azaz például egy adott tettes által elkövetett
emberölésnek oka lesz az is, hogy a tettes szülei megismerkedtek és gyermeket vál
laltak, vagyis az emberölés okaként e gyermeknemzést is meg kell jelölni. Nyilván
való, hogy a jog nem tud mit kezdeni a múlt végtelenébe futó okozati lánccal, így
a joggyakorlat és elmélet a büntetőjogilag releváns okok kiválasztásának különbö
ző technikáit dolgozta ki. Természetesen ez nem csupán egy ok kiválasztását jelenti
feltétlenül, hiszen az eredményt nemcsak természettudományosán, hanem büntető
jogi szempontból is több ok okozhatja. Jellemzően többek által elkövetett testi sér
tés esetén sokszor csak az állapítható meg, hogy A és B társtettesek okozták a sér
tett sérüléseit, de az már nem, hogy melyik sérülést éppen melyik elkövető
magatartása eredményezte.
A közlekedési bűncselekmények körében is gyakori az okok együtthatása.451 így
a bírói gyakorlat szerint:
Közúti baleset gondatlan okozása vétségénél a közúti közlekedés szabályainak a meg

szegése és az eredmény közötti okozati összefüggés akkor is megállapítható, ha a ter
heltnek az okfolyamatot elindító és az eredményhez vezető KRESZ szabályszegéséhez
az elkövetőtől független további közreható ok is társul.452
450 Julius Anton Glaser (1831-1885): Osztrák jogász és liberális politikus, a bécsi egyetem professzora, majd
1871-ben, Auersperg kormányának igazságügyi minisztere. Nevéhez köthető számos liberális büntetőjo
gi reform, különösen az 1873-as Osztrák Büntető Eljárásjogi Kódex megszületése.
451 Vö. 6/1998. BJE.
452 EBH 2005, 1291.
AZ OKOK TÖBBSÉGE
Az alternatív (kettős) okozatosság

Magyarországon az újabb időkben Nagy hívja fel a figyelmet az okok többségének
jelentőségére és tipológiájára.453 Alternatív okokról beszélünk, ha legalább két ok
egymástól függetlenül is létrehozhatta volna az eredményt. Például, ha A és B egy
mástól függetlenül önmagukban is halálos adag mérget helyeznek el a sértett italá
ban; A és B egyszerre szúrja meg a sértettet önmagukban is halálos sebet ejtő szú
rásokkal, vagy A és B külön-külön, de egyszerre halálos lövéseket adnak le a sértettre.
Ezekben az esetekben, bár a legszigorúbb természettudományos megközelítés sze
rint megállapítható az eredmények között különbség, amennyiben az egyik maga
tartást (például az egyik méregadagot) gondolatban elhagyjuk (valószínűsíthető,
hogy egy halálos adagtól nem pont akkor, vagy nem pont olyan tünetek között, vagy
nem annyi idő alatt hal meg a sértett, mint két halálos adag méregtől), mégis bünte
tőjogi aspektusból vagylagosnak (alternatívnak) tekinthetők ezek a magatartások. Az
eredmények között fennálló természettudományosán kimutatható különbség miatt te
kinthetjük a magatartásokat okoknak a conditio sine qua non teóriája alapján.
A kumulatív okozatosság
A kumulatív okozatosság esetében több, egymástól független esemény együttesen ké
pes csak kiváltani az eredményt. Ezeket az okokat együttható (közreható) okoknak
hívjuk (concausa). Példaként, többek között, a következő esetek említhetők: A és B
egymástól függetlenül, egyenként nem halálos dózisú mérget juttatnak a sértett szer
vezetébe, ám e mérgek együttes hatása mégis alkalmas a halálos eredmény előidé
zésére. A kumulatív kauzalitás egyik alfajtája azt atipikus okozatosság, amely so
rán az együttható okok az általánostól és az átlagember által elöreláthatótól eltérő
irányba viszik tovább az okfolyamatot. így például töretlen az ítélkezési gyakorlat ab
ban, hogy amennyiben a sértettnek könnyű testi sérülést okozó bántalmazás - mint
elkövetési magatartás - és a sértett bekövetkezett halála - mint eredmény - között
az okozati összefüggés csupán valószínű, továbbá teljes bizonyossággal annak a meg
állapítására sincs alap, hogy a sértettnek a fennálló többféle, természetes megbete
gedésből származó halálok mellett együttható oki szerepe (concausa) volt annak a lel
ki megrázkódtatásnak, amelyet az elkövetők támadása idézett elő: a gondatlanságból
elkövetett emberölés vétségének, illetőleg a halált okozó testi sértés bűntettének
a megállapítására nem kerülhet sor.454 Ugyanerre az álláspontra helyezkedett a bí
róság, amikor az elkövető kis erővel arcul ütötte a sértettet úgy, hogy az külsérelmi

454 BH 1996, 295.
nyomot sem hagyott, a sértett ezt követően meghalt, halálának oka azonban idült al
koholizmusával összefüggő betegsége volt, amely betegség fennállását az elkövető
nem ismerhette.455
Novus actus interveniens

A novus actus interveniens esetében a korábban megindult okozati láncot egy új ese
mény megszakítja, és ezzel vagy ugyanabba az irányba (ugyanolyan vagy hasonló
eredményt okozva), vagy más irányba tereli a folyamatot, ezáltal új okozati láncola
tot megindítva. Az előbbire példa lehet az, amikor A halálos sebet ejt késsel a sértet
ten, de mielőtt e sérülésbe belehalna, B fejbe lövi a sértettet, amitől rögvest életét vesz
ti. Ebben az esetben a sértett halála már A magatartása következtében is elkerülhetetlen
eredményként jelentkezett, de ezt az okfolyamatot megszakította B lövése, amely egy
új, teljesen különböző okozati láncot indukált, de ugyanarra az eredményre vezetett,
igaz, időben előrehozva annak bekövetkezését. A második variációra példaként fel
hozható egy olyan eset, amikor autóbaleset következtében a sértettnek eltörik a lába
(a baleset A-nak, mint az személygépkocsi vezetőjének felróható), amely semmi
képpen nem okozná (még ellátatlanság esetében sem) a sértett halálát. Azonban B or
vos a kórházban megmüti a sértett lábát, amely során számos foglalkozási szabályt
sért épp úgy, mint az utókezelés folyamán, ezek következtében a sértettnél vérmér
gezés lép fel, amelybe belehal.
Az okkiválasztó elméletek
Mivel a conditio sine qua non minden okozatossági teória alapja annak alkalmazá
sa a joggyakorlat során sem kerülhető el, sőt kötelező. Ugyanakkor valójában sem
az elmélet, sem a gyakorlat nem tud mit kezdeni a végtelenbe nyúló okozati lánco
lattal, amely az okok ugyancsak végtelen számát jelenti. Nyilvánvaló, hogy e lán
colatból ki kell választani a büntetőjog számára fontos és értékelhető okokat. Az, hogy
milyen módszerrel történik meg a büntetőjog számára jelentős okok kiválasztása, ha
tárolja el egymástól a különböző okozatossági elméleteket.
A joggyakorlat az esetek többségében megmarad a feltételek egyenértékűségé
nek elméleténél és a szubjektív (alanyi) oldalon a bűnösség keretében vizsgálja, hogy
az adott elkövető bűnössége kiterjedt-e a kérdéses okokra. Tehát amikor a fentebb idé
zet döntésben a bíróság kimondta, hogy a sértett „idült alkoholizmusával összefüg
gő megbetegedése vezetett halálához, amely megbetegedés fennállását az elkövető
nem ismerhette”, tulajdonképp azt állapította meg, hogy az adott okra (idült alkoho
lizmusával összefüggő megbetegedésre) az elkövető bűnössége nem terjedt ki. Ez
4S5 BJD 10.061.

a módszer nem tekinthető külön okozatossági elméletnek, hiszen az okozatosság kér

dése az objektív (tárgyi) oldal része, ám az oksági láncot az alanyi oldal egyik ele
mével, a bűnösséggel szabja kezelhetőre.
Az adekvát kauzalitás: Az adekvát okozatosság elmélete szerint az tekinthető
oknak, amelynek általában, tipikusan a vizsgált eredmény a következménye, azaz ezen
elmélet azt vizsgálja, hogy az előzmény és a következmény között tipikusan ok-oko
zat kapcsolat áll-e fenn, és ha igen, akkor oknak tekinti. Nem tipikus, hogy a repü
lőgépből fagyott ürülék hullik a földre, amikor azonban - a természeti törvényekkel
dacolva - ez mégis megesett, összetörve egy gépjármű szélvédőjét, a felelősség már
a kauzalitás szintjén kizárható az adekvát teória alapján. Nagy helyesen mutat rá azon
ban, hogy az adekvát jelleg azon múlik, hogy a magatartást az egyéb okok milyen vi
szonyában vizsgáljuk, hiszen egy csekély erejű ütés önmagában nem, de a rendelle
nesen vékony koponyacsont esetén már alkalmas a halálos eredmény kiváltására.456
Az adekvát kauzalitáson belül három fő csoport alakult ki a szerint, hogy mely
együttható körülményeket vizsgálják az okozatosság megállapítása során:
1) felróhatósági elmélet: azokat a körülményeket tekinti adekvátnak, amelyeket az
elkövető ismert, vagy ismernie kellett volna;
2) objektív felróhatósági elmélet: azokat a körülményeket tekinti adekvátnak,
amelyeket az elkövető ismert, vagy ismernie kellett volna, és amelyeket az átlagember
ismert volna az adott szituációban. Vagyis ez utóbbi elmélet objektivizálja a felró
hatóságot, amelynek zsinórmértékéül az ún. átlagember (diligens páter familias,
reasonable mán) számít.
3) eljárási elmélet: a büntetőeljárás által feltárt körülmények mind figyelembe ve
endők.
Az adekvát kauzalitás tanával szemben általában is, de e három alelmélettel szem
ben különösen komoly fenntartások fogalmazhatók meg. E teória egyes fajtái vagy
olyan normatív elemeket vesz figyelembe, amelyek az okozati összefüggés meglé
tének kérdéskörébe nehezen helyezhetők el, vagy pedig a szubjektív oldal elemeit
csempészik az objektív okozatosság kérdésébe. Azaz normatív elemként jelenik
meg az a kitétel, hogy a repülőgépen történő mosdóhasználat nem tipikusan okoz ron
gálást. Ez a problematika nem a kauzalitás körében, hanem a cselekmény mint bűn
cselekményi fogalmi elem megléte kapcsán vizsgálandó. Hasonlóképpen a repülő
jegy-vásárlással nagybátyját megölő ember esetéhez, a szociális cselekménytan
keretében kizárható a büntetőjogi felelősség, és nem jut el annak vizsgálata az oko
zatosság kérdéséhez (lásd szociális cselekménytan). A felróhatóság kérdése a szub
jektív oldalon tárgyalandó, és az sem vegyítendő az objektív okozatossággal. Ter

mészetesen az átlagember standardja mint objektív kategória az okozatosság részé

vé tehető, azonban egy ilyen büntetőjogi rendszernek a szubjektív oldalon kell levonni
ennek következményeit és a diligens páter familias zsinórmértéke nem jelenhet
meg újra a szubjektív oldal elemeként.
A másik jelentős elmélet az objektív beszámítás tana. Két lépcsőben keiül ezen
elmélet alkalmazásra. A conditio sine qua non alapján meghatározza az okokat, majd
megvizsgálja, hogy az elkövetőnek felrótt magatartás (tevékenység vagy mulasztás)
az adott veszélyhelyzet vagy sérelem létrejöttének megakadályozását célzó norma
megszegését is megvalósította, vagy a kérdéses norma, melyet megszegett, nem a lét
rejött veszélyhelyzet vagy sérelem elhárítását célozta. Például a forgalmi engedély
otthonhagyása mellett a féktávolságon belül elütött gyalogos elütéséért a gépkocsi
vezető nem tehető felelőssé, még akkor sem, ha bizonyított, hogy az ütközés előtt
realizálta a forgalmi otthonhagyását és ennek hiányában nem folytathatta volna út
ját, így a gyalogost sem ütötte volna el. A forgalmi hordásának kötelezettsége azon
ban nem a gyalogosok épségének biztosítását célozza. Hasonlóképpen nem felelhet
a már bevégzett útépítés miatti útszűkület feloldása után véletlenül kint felejtett
30 km/h előíró tábla figyelmen kívül hagyásával balesetet okozó autós, hiszen a táb
la nem az adott útszakasz miatt volt kint, hanem egy speciális helyzet következtében,
amely azonban a balesetkor már nem állt fenn.
Végül a relevanciaelmélet is a conditio sine qua non alapján határozza meg az
okokat, és ezek közül választja ki a büntetőjogilag relevánsakat. A gyakorlat azokat
választja ki, amelyekre az elkövető bűnössége kiterjedt.
A joggyakorlat nem egységes abban, hogy melyik kritériumot alkalmazza: bő
vítse az elvárhatóságot az idealizálás irányába azzal, hogy az adott pillanatban le
goptimálisabb magatartás elmaradását is felrója, vagy a fikció szerényebb (például
kihaladást, farolást nem vár el). Bizonytalan pontokat találunk az eredmény-elke
rülhetőség vizsgálatának gyakorlatában: a konkrétan realizált eredmény, a törvény
ben meghatározott eredmény vagy a jellege szerint tipizált eredmény legyen-e a vi
szonyítási pont? Egy közúti balesetokozás esetén tehát „bármilyen” sérelemokozás
vagy a konkrét biológiai eredmény (például halál, több halál, súlyos testi sértés) el
kerülhetetlenségét kell-e értékelni? A dogmatikailag igazolható megoldás, hogy ki
jelentjük: a büntetőjog a bünösségi értékelésben alkalmazott hipotézisekben meg
elégedhet az empirikus valószínűséggel, ha a bűnösség kizárása a tét. Mind az
anyagi, mind az eljárásjog ismer olyan eseteket, amelyekben a bizonytalanság, a két
ség az elkövető kockázata.
A bírói gyakorlat az okozatossági elméletek közül a feltételek egyenértékűségé
nek elméletét (conditio sine qua non) fogadja el. Ha az elkövetési magatartás indítja
el vagy mozdítja elő az eredményre vezető okfolyamatot, esetleges további együttható
okok bekapcsolódása nem szakítja meg az okozati összefüggést.457 Nem tartozik fe
lelősséggel a közlekedési szabályokat megszegő személy az ezzel összefüggő köz
úti balesetért, ha a közúti baleset a szabályok megtartása esetén is bekövetkezett vol
na.458
Ki kell emelni, hogy - figyelemmel arra, hogy az okozati összefüggés a tényál
lás tárgyi oldalához tartozó elem - okozati összefüggés hiányában a cselekmény tény-
állásszerüségéröl nem beszélhetünk, így sem az alanyi oldalt, sem a bűncselekmény
egyéb fogalmi elemeit nem lehet és nem is kell a továbbiakban vizsgálni. A joggya
korlat szerint például:
A testi sértés miatt indult eljárásban a vád tárgyává tett magatartás és a bekövetkezett ered
mény között az okozati összefüggés hiánya minden más körülménytől függetlenül fel
mentéshez vezet, s szükségtelenné teheti a jogellenesség és az alanyi bűnösség vizsgá
latát is.459
A mulasztás okozatosságának hiánya

Szükséges e pont befejezéseként szólnunk a mulasztásban megnyilvánuló bűncse
lekmények esetleges okozatosságának kérdéséről. A mulasztás okozatosságának
a kérdésköre olyan bonyolult, hogy Losonczy István egy egész monográfiát szentel
ennek a kérdésnek. Nagyon röviden csak két konklúziót szeretnénk ebből a monog
ráfiából kiemelni:
[a] szakírók túlnyomó többsége, részint az okozatossági elméletek sikertelenségén és kri

tikáján okulva, részint a helyes felismerés által vezetve arra az álláspontra helyezkedett,
hogy a mulasztó magatartás és az eredmény között mechanikai értelemben vett, tehát tu
lajdonképpeni okozati összefüggés nincs.
Azt gondoljuk, hogy ez egy rendkívül fontos okfejtés, amelynek lényege, hogy mu
lasztásos bűncselekmények kapcsán valódi okozati összefüggésről nem lehet beszélni.
Losonczy úgy folytatja, hogy
[a] mulasztás okozatosságára vonatkozó elméletek bírálatának eredményeképpen leszö

gezhetjük, hogy az okozatosságot igazolni igyekvő kutatók feladatukat nem tudták meg
oldani. E sikertelenségnek oka azonban nem a teóriák alkalmatlanságában, hanem magá
ban a célkitűzésben rejlik. A mulasztás kauzalitását igazolni akaró szakírók lehetetlenségre
vállalkoztak. Mulasztás és tárgyi eredmény ontológiai relációba nem állíthatók egymással,
457 3/2013. BJE I. 5. pont; BH 1993, 7.; BH 2002, 169.

4Sa 6/1998. BJE.
459 BH 2008, 321.
mert a mulasztás nem ontológiai tényező, és nem lehet tagja egy ontológiai eseményso
rozatnak, nem vehet részt a sorozat által létrehozott eredmény előidézésében sem 460
Losonczy valójában tehát azt mondja, hogy ha egy mulasztásos bűncselekményről

van szó, akkor nem a mulasztás okozatosságát kell vizsgálnunk, hiszen minden oko-
zatossági elméletnek a conditio sine qua non elmélet az alapja, amely jelenségeket,
eseményeket sorol fel, egy végtelen eseményláncot alakít ki. Amikor tevékenységet
vizsgálunk, akkor valóban helyes eljárás az, hogy a conditio sine qua /tcwból ki
hagyjuk azt az eseményt, amelynek az okozati láncba való tartozása a kérdéskör, mu
lasztásnál nyilvánvalóan pedig fordított a megoldás. Behelyettesítjük azt az eseményt,
amelyet a jogszabály előír, de ettől nem jön létre okozatosság. Az okozatosság csak
egy vélelmezett okozatosság, egy jogi okozatossággal, egy fikcióval állunk szemben,
tehát nem egy társadalomtudományi okozatosságra kell rákérdeznünk.
ej) Egyéb ismérvek (elkövetés helye, ideje, módja, eszköze)
Az elkövetés helye általában nem tényállási elem, de például a magánlaksértés

(Btk. 221. §) csak más személy lakásában, egyéb helyiségében vagy azokhoz tarto
zó bekerített helyen követhető el, máshol nem. Hasonlóan a közúti veszélyeztetés
(Btk. 234. §) kizárólag közúton vagy közforgalom elöl el nem zárt magánúton (pél
dául egy hipermarket parkolójában) valósulhat meg, tehát a közforgalom elöl elzárt
magánterületen nem válhat tényállásszerűvé. Ebben az esetben az elkövetés helye az
alaptényállás eleme. Van azonban olyan bűncselekmény is, amelyben az elkövetési
hely minősített esetet valósít meg. Erre például szolgálhat, hogy a kábítószer-keres
kedelem súlyosabban minősül, ha azt a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek
vagy a NAV létesítményében követik el [Btk. 176. § (2) bek. c) pont]. Az a megál
lapítás, hogy c szituációs elemek mind az alapeset elemeként, mind pedig minősítő
körülményként megjelenhetnek, az összes szituációs ismérvre igaz.
Az elkövetés ideje is ritkán, de jelentőséghez juthat egyes bűncselekményi tény
állásokban. Alapeseti tényállási elem a háborús bűncselekmények köréből a védett
személy elleni erőszak (Btk. 149. §) tényállásában, továbbá minősítő körülmény a ka
tonai bűncselekmények közül a szökés [Btk. 434. § (3) bek.] vagy az önkényes el
távozás [Btk. 435. § (3) bek.] esetén azok háború idején történő elkövetése. Úgy
szintén a magánlaksértésnek minősített esete a bűncselekmény éjjel (általában 23 és
05 óra között) történő megvalósítása [Btk. 221. § (2) bek. a) pont].461
460 Losonczy István: A mulasztás I. A mulasztási bűncselekmények okozatossága. Pécs, 1937. 110. o.
’i6' Az éjjeli elkövetés fogalmához lásd BH 1983, 347.; BH 2012, 213.; legújabban EBH 2017, B. 20.
Az elkövetés módja általában az erőszakos bűncselekményeknél válik tényállás

elemmé. Elkövetési mód többek között a személy vagy dolog elleni erőszak, a fe
nyegetés, a különös kegyetlenség. Esetenként az elkövetés módja elkövetési maga
tartássá transzformálódik, mint például a rablás tényállásában az erőszak és az élet
vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés [Btk. 365. § (1) bek. a) pont], minősí
tett eset viszont az emberölés esetében a különös kegyetlenséggel való elkövetés [Btk.
160. § (2) bek. d) pont].
Az elkövetés eszköze szintén esetlegesen jelenik meg tényállási elemként, pél
dául a hamis vagy lopott kulcs használata a lopás vétségének tényállási elemeként
[Btk. 370. § (2) bek. b) pont bg) alpont], A Btk. 10. § (3) bekezdése rendelkezik az
alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérletről. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az esz
köznek tényállási elemként kell szerepelnie az adott bűncselekménynél. Ha az eszköz
nem tényállási elem, az alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérlet ebben az esetben is
azt jelenti, hogy az elkövetés összességében alkalmatlan volt a védett jogi érdek ve
szélyeztetésére vagy sérelmére, illetve a befejezetti stádium létrehozatalára.
Végül előállhat az egyes szituációs elemek egyfajta kombinációja is. így például
a lopás egyik minősített esete annak közveszély színhelyén történő elkövetése [Btk.
370. § (3) bek. c) pont]. Ezen minősítő körülménnyel a jogalkotó az elkövetés helyé
re és idejére egyaránt utal.
f) Az objektív büntethetőségi feltétel
Az angolszász jogrendszerekben gyakran alkalmazott példa, amikor magánember

(azaz e cselekményre hivatali hatáskörrel nem rendelkező személy) erőszakot alkal
maz egy menekülő bűncselekményt elkövető személlyel szemben, annak feltartóz
tatása érdekében, és ennek során megöli az elkövetőt. Mindezt abban a hiszemben
teszi, hogy a menekülő elkövető erőszakos vagy súlyos bűntettet követett el. Ahhoz,
hogy büntethetőségét kizárja, bizonyítania kell, hogy gyanúja objektíve valóban
helytálló volt.462
A saját veszélyre cselekvés szabálya a kontinentális büntetőjogokban egy jól is
mert másik formában jelenik meg, az úgynevezett objektív büntethetőségi feltétel
alakjában. Ez a jogintézmény adott bűncselekmény egyik elemét jelenti, amely
puszta megvalósulása által felelőssé teszi az elkövetőt, függetlenül attól, hogy az tu
dott-e erről az elemről vagy sem (feltételezve természetesen, hogy a büntetőjogi
462 Lásd a Commonwealth v. Chermansky, 430 Pa. 170, 174, 242 A. 2d 237. 240 (1968) ügyet, vö. továbbá
Dadsonnal. R. v. Dadson (1850) 4 Cox CC 358.
felelősség egyéb feltételei fennállnak). Mind az osztrák, mind a német büntetőjogban

is a mai napig léteznek olyan bűncselekményi elemek, melyek függetlenek az elkö
vető mens Teájától463464 A magyar jogban például csak akkor felelős valaki az öngyil
kosságban közreműködés bűncselekményéért (Btk. 162. §), ha az öngyilkosságra rá
bírt személy valóban elköveti vagy megkísérli az öngyilkosságot. A felelősség
felmerül tekintet nélkül arra, hogy az elkövető ismeri-e cselekményének eredményét.
Ha tehát az a személy, akinek öngyilkosságát az elkövető el kívánta érni, meg sem
kísérli az öngyilkosságot, akkor az elkövető nem büntethető, ez ugyanakkor nem ne
gatív elemként (tehát büntethetöségi akadályként), hanem pozitív ismérvként szabá
lyozza a törvény. Hasonlóképpen a csődbűncselekmény (Btk. 404. §) miatt fő szabály
szerint csak akkor indulhat büntetőeljárás, ha ezt megelőzően a csődeljárást megin
dították, vagy a felszámolást, a kényszertörlési, illetve a kényszer-végelszámolási el
járást elrendelték [Btk. 404. § (5) bek.]. Ennek hiányában a csődbűncselekmény mi
att tett feljelentést el kell utasítani.
Az objektív büntethetöségi feltétel, amely teljes mértékben az actus reushoz
- azaz a bűncselekmény objektív oldalához tartozik - nagyon hasonlít a saját veszélyre
cselekvéshezfM Az elkövető felelősségét mindkét intézmény olyan objektív tény lé
tezéséhez köti, amelyről az elkövetőnek lehet, hogy nincs is tudomása. Hogy egy bün
tethetőséget kizáró oknak csak objektív tényeket kell-e tartalmaznia - hasonlóan az
objektív büntethetöségi feltételhez - vagy az animus, azaz a bűnösség (vagyis a tu
dattartam) is jelentőséghez jut-e, az angol jogban büntetőpolitikai kérdés. Mind
amellett Dan-Cohen szerint a mens reá megvizsgálásával a jog bizonytalansága el
kerülhető. Indokolását itt nem vizsgáljuk részletesen, most csak azt kell észrevenni,
hogy álláspontját azzal az állítással védi, miszerint az ezzel ellentétes vélemények
azon a téveszmén alapulnak, hogy a mens reá követelmények a tények ismeretét és
nem a jog ismeretét jelentik. Amennyiben a mens reá tartalmazná a jog ismeretét, csak
nagyon kevés bünösítő büntetőítéletet lehetne hozni. Ez az álláspont a jognak igen re
duktív megközelítését eredményezi, amellyel alapjában véve a Tízparancsolatra kor
látoznánk azt.465 Ez a nézet nemcsak hibás, hanem szükségtelen is. A mens reá köve
telmény szükségessé teszi az elkövető számára, hogy ismerje az ún. történeti tényállást,
azaz az eset olyan tényeit, amelyeknek jogi konzekvenciájuk és relevanciájuk van (ez
alól is van kivétel, például a halmazat kérdése a magyar jogban). Ajog nem-tudása nem
mentesít alapelv egyszerűen csak azt mondja ki, hogy a bűncselekményt megalapozó
463 Jescheck: Lehrbuch des Strafrechts, Allgemeiner Teil. 448-453. o.

464 Vö. Montenbruck, Axel: Zűr „Beteiligung an einer Schlágerei". Jurístische Rundschau, 1986/4.138-144. o.
465 Dan-Cohen, M.: Decision Rules and Conduct Rules: On Acoustic Separation in Criminal Law. Harvard Law
Review, (97) 1984. 625. o.
tények vagy események jogi implikációjának ismerete az esetek nagy részében nem
bír relevanciával.
g) A tettességhez szükséges ismérvek
A tettességhez szükséges ismérvek alapján a bűncselekmények két csoportját kü

lönböztetjük meg. A közönséges bűncselekmények tettese bárki lehet (delictum
commune), viszont a különös bűncselekmények (delictum proprium) tettese
azonban csak a törvényben meghatározott személyes kvalifikáltsággal rendel
kező személy lehet. Mindkét tényálláscsoportra jellemző, hogy a jogalkalmazásban
azok részese (felbujtója vagy bűnsegéde) bárki lehet.
A különös bűncselekményeknek két típusa van: a) egy részüknél a büntethető
ség alapfeltétele a személyes kvalifikáltság, és ha ez hiányzik, semmilyen bűncse
lekmény nem valósulhat meg, így például a hivatali visszaélést (Btk. 305. §) csak hi
vatalos személy követheti el tettesként (sajátképi bűncselekmények), b) A különös
bűncselekmények másik csoportjában azonban a személyes kvalifikáltság csupán
a mikénti minösülést befolyásolja, magát a büntethetőséget nem, ilyen például a hi
vatalos személyként elkövetett bűnpártolás [Btk. 282. § (3) bek. d) pont] hiszen,
amennyiben a tettes nem hivatalos személy, a bűncselekmény a Btk. 282. § (1) be
kezdésébe ütközik. Előfordulhat továbbá, hogy nem egyazon, hanem különböző
tényállások keretei között szabályozza a jogalkotó a személyes kvalifikációval ren
delkező, illetve enélkül cselekvő személyre vonatkozó tényállást. így a jogellenes fog-
vatartás (Btk. 304. §) a tettes hivatalos személyi minősége hiányában személyi sza
badság megsértéseként minősülhet (Btk. 194. §). Az ilyen típusú deliktumokat nem
sajátképi bűncselekményeknek tekintjük.
Ennél a kérdéskörnél szokás tárgyalni a szükségképpeni többes elkövetést
(közreműködést) is. Ugyanis vannak olyan bűncselekmény, amelyeket csak egy
szerre több tettes tud megvalósítani (concursus necessarius). Két fajtáját érdemes
tárgyalni e bűncselekményeknek: a) a konvergens, b) a találkozó.
a) A konvergens bűncselekmény esetében több tettes egy közös cél megvalósítá
sa érdekében, egymás mellett tevékenykedik. Példa lehet a lázadás (Btk. 256. §),
amelynek feltétele a tömegzavargás, és mivel egyedül nehéz tömegzavarogni, így
szükségszerűen több tettes kell. Hasonlóképpen az alaptényállás is konvergens bűn
cselekményt takar a fogolyzendülés (Btk. 284. §) esetében. Előfordulhat ugyanakkor,
hogy a több tettesi cselekményt nem az alapeset, hanem a minősítő körülmény vagy
más speciális törvényszerkesztési megoldás jeleníti meg. Minősítő körülményként je
lenik meg a cselekmények konvergens jellege a többek által elkövetett szexuális erő
szak [Btk. 197. § (3) bek. c) pont] esetében. Ebben a körben a bűncselekmény kon
vergens jellegén az a körülmény sem változhat, ha adott esetben az egyik elkövető

- például kóros elmeállapota miatt - nem büntethető.466 Előfordul továbbá sajátos,
előkészületi jellegű bűncselekményi változat körében is, mint amilyen a hivatalos sze
mély elleni erőszakra irányuló csoportban való részvétel [Btk. 310. § (4) bek.].467
b) A találkozó bűncselekmények esetében alapvetően két tettesről lehet beszélni,
akik cselekménye egymás felé irányul, egymást kiegészíti. Erre példa lehet a vér
fertőzés (Btk. 199. §) vagy a kettős házasság (Btk. 214. §) is.
Mind a konvergens, mind a találkozó bűncselekmény viszonylatában szükséges ki
emelni, hogy társtettesség [Btk. 13. § (3) bek.] esetükben fő szabály szerint nem álla
pítható meg. Nincs is rá szükség, miután ezekben az esetekben a bűncselekmény lét
rejöttéhez is feltétlenül szükség van több tettes ténykedésére, ezért általában
a társtettesség mint hézagbetöltő jogintézmény nélkül is lehetséges valamennyi köz
reműködő elkövető befejezett bűncselekmény miatti marasztalása. A társtettesi minő
ség megállapítása továbbá többnyire azért is kizárható, mert ezzel ugyanazon körülmény
- a szándékegységben történő cselekvés - kétszeres értékelést nyerne, ami alapelvi szin
ten, illetve a bírói gyakorlat alapján is kerülendő.468 Kivételesen ugyanakkor mégis elő
fordulhat, hogy megállapítható társtettesség, például a többek által elkövetett szexuá
lis erőszak [Btk. 197. § (3) bek. c) pont] meghatározott tettese(i) viszonylatában. Erre
a kérdéskörre a társtettességröl szóló tanok kapcsán részletesebben visszatérünk.
3. A tényállás alanyi (szubjektív) elemei
a) A szándékosság (Btk. 7. §) ................................................................................................................... 231

b) A gondatlanság (Btk. 8. §)..................................................................................................................... 236
c) A vegyes bűnösség (Btk. 9. §)....................................................................................................................... 243
d) A motívum és a célzat ........................................................................................................................... 246
a) A szándékosság (Btk. 7. §)
Említettük már, hogy a bűncselekmény fogalmi eleme a bűnösség, valamint azt is,
hogy a bűnösség magában foglalja a szándékosságot, a gondatlanságot és a tár
sadalomra veszélyesség tudatát, illetve annak elvárhatóságát. Ennek tartalmát
466 Lásd BKv 27.

467 E megoldáshoz a régi irodalomban lásd Kéri Miklós: A Btk. revisiojának kérdéséhez. Btk. 177. § - Btk. 320. §.
Jogtudományi Közlöny, 1891/3. 20. o.
468 BKv 56. II. 8 pont.
a Btk. 7-9. §-ai határozzák meg. A szándékosság a bűnösség egyik megnyilvánulá

si formája, melynek két alakzata van, az egyenes szándék (dolus directus) és az es-
hetőleges szándék (dolus eventualis).469
A bűnösség az elkövető pszichikus kapcsolata a cselekményéhez és annak ered
ményéhez vagy következményéhez. A szándékosság elméleti fogalma két elemből
tevődik össze: a tényeknek az ismeretéből és az ehhez fűződő akarati-érzelmi kap
csolatból. A tények tudatát a Btk. 7. §-a nem tartalmazza (azt lényegében adottnak
veszi, így csupán implicite jeleníti meg),470 de amikor a szándékosságot vizsgáljuk,
először azt kell megállapítani, hogy a szándék kiterjedt-e a tények, a törvényi té
nyállásban írt objektív körülmények ismeretére. A szándékosságnak tehát egyrészt
értelmi (tudati), másrészt akarati-érzelmi oldala van.
Alapvetően téves az a felfogás, amely azt állítja, hogy a tudati (értelmi) oldalon
az egyenes és az eshetöleges szándék között nem mutatható ki különbség.
Az elkövető tudatának az alábbiakat kell átfognia (tudati oldal):
- a cselekménye végrehajtásához szükséges körülményeket és tényeket (ténytudat),
- a következmény vagy eredmény bekövetkezésének lehetőségét,
- hogy cselekménye alkalmas a következmény vagy eredmény előidézésére,
- materiális bűncselekmény esetén az okozati összefüggés lényeges vonásait (ha
van, és akkor is bizonyos kivételek lehetségesek).
Nem kell azonban tudnia, hogy a magatartása milyen törvényi tényállásba ütkö
zik, és azt sem, hogy a cselekményt a törvény milyen büntetéssel fenyegeti.
A tények ismerete mindig a konkrét bűncselekmények viszonylatában vizsgá
landó. Az elkövetőnek, az elkövetési magatartás kifejtésének időpontjában, az ob
jektív törvényi tényállási elemeknek megfelelő tényeket és nem azok törvényi fo
galmát kell ismernie. Minden törvényi tényállás szükségszerű objektív tényállási
eleme az elkövetési magatartás, további tényállási elemek lehettiek az elkövetési
tárgy, az elkövetés helye, ideje, módja és eszköze, eredmény bűncselekményeknél az
okozati összefüggés és az eredmény stb. A tényeket az általánosságnak azon a szint
jén kell ismernie, amelyen az adott tényállási elem a törvényi tényállásban szerepel.
Az elkövetőnek a mindennapi tapasztalat és általános felfogás, ismeretek alapján kell
tisztában lennie a tényekkel. Ha a bűncselekménynek minősített esete is van, akkor
az e körbe tartozó tényeket is ismernie kell. Tiszta mulasztásos bűncselekmények ese
tén a tudatnak magában kell foglalnia a cselekvési kötelezettséget és lehetőséget is.
469 Monografikus feldolgozását lásd Viski: Szándékosság és társadalomra veszélyesség.

470 A definiálás nehézségeihez lásd Tóth: Széljegyzetek a negyedik Btk. általános részének tervezetéhez.
50-57. o.
A szándékosság a tények aktuális tudatát feltételezi, vagyis azt, hogy az elköve

tési magatartás közben az elkövető tudatában ténylegesen megjelennek a törvényi
tényállási elemeknek megfelelő tények, azokra rágondol. Ez a cselekmény egészére
és annak következményeire is áll, de nem zárja ki, hogy a tevékenység egyes rész
mozzanatai csak kisebb intenzitással jelennek meg a tudatban, vagy automatikusan
mennek végbe. A szándékra, mint „tudati tényre” kizárólag olyan körülményekből
lehet következtetni, amelyeket az elkövető ismert, vagyis amelyeket a tudata az el
követési magatartás kifejtésekor átfogott.471 A bírói gyakorlat megfogalmazása sze
rint:
A szándékosság megállapításának feltétele, hogy az elkövető tudata a cselekmény elkö

vetésének az időpontjában átfogja a törvényi tényállás valamennyi tárgyi elemét (értel
mi oldal), és a magatartás lehetséges következményeit kívánva, vagy pedig abba bele
nyugodva cselekedjék (érzelmi oldal).472
Békés Imre szerint ugyanakkor:
[e]shetöleges szándékkal elkövetett bűncselekmények körében - a konkrét szituációtól

függően - lehetséges, hogy az okozati lánc tagjaira és az eredmény lehetőségére történő
„rágondolás” hiányzik. (...) például ahogyan akkor is tudjuk, hogy mennyi kétszer ket
tő, ha arra kifejezetten nem gondolunk. Az azonban feltétlenül szükséges, hogy a té
nyállási elemek alapjául szolgáló életbeli realitásokra (tényekre) a tettes tapasztalati is
meretanyaga kiterjedjen 473
Az értelmi viszonyulásnak tehát a következmények beállásának legalább a reális le

hetőségére ki kell terjednie.
Ki kell emelni, hogy a tudati oldal leglényegesebb eleme a következmények
bekövetkezése 1) bizonyosságának, 2) reális valószínűségének vagy 3) lehetősé
gének felismerése. Ez az a pont ahol megbukik az a nézet, miszerint a tudati/értel-
mi oldalon nincs különbség egyenes és eshetöleges szándék között.
A szándékosság értelmi oldalából következtetést lehet levonni az elkövetőnek
a következményekkel kapcsolatos érzelmi viszonyulására. Amennyiben a követ
kezmények beállását elkerülhetetlennek (szükségszerűnek) ítéli meg, egyenes szán
dékra lehet következtetni. Emellett a bizonyossággal határos valószínűség tudata
ugyancsak a kívánás megállapítására ad alapot474
‘,71 BH 2000, 478.

472 BH 2001,255. II.
473 Békés Imre: A bűncselekmény és az elkövető. In László Jenő (szerk.): A Büntető Törvénykönyv magyará
zata. Első kötet. Budapest, 1986. 53. o.
47‘’ BH 1989, 341.; BH 1993, 273.
A következmények bekövetkezésének, bizonyosságának tudata függetlenül attól,

hogy az érzelmi oldalon elvileg kívánás vagy belenyugvás társul hozzá, mindig
egyenes szándékot eredményez, ugyanis bizonyosság esetében valójában értelmet
len belenyugvásról beszélni, hiszen amennyiben az elkövető cselekménye olyan kö
vetkezményre irányul, amelyről tudja, hogy az mindenképpen és elkerülhetetlenül be
következik, akkor azt kívánásnak kell értékelni.
Ha a tudati/értelmi oldalon jelentkező következmények bekövetkezése reális va
lószínűségének felismerése mellé az érzelmi oldalon kívánás párosul, akkor ez dolus
directus-t eredményez, ha pedig e tudati oldalhoz belenyugvás kapcsolódik,
dolus eventualis-t kell megállapítani.
A lehetséges következmények előrelátása, de ezekbe való belenyugvás megint
csak eshetöleges szándékhoz vezet, míg a lehetséges következmények elmaradásá
ban való könnyelmű, de nem alaptalan bizakodás értékelendő luxuriaként, azaz tu
datos gondatlanságként. A hanyag gondatlanságot éppen a tudati oldal felróható hiá
nya jellemzi.
Az eredmény sérelem vagy veszély lehet. Ennek megfelelően materiális sértő és
materiális veszélyeztető bűncselekmények, illetve sértő és veszélyeztető szándék kö
zött szokás különböztetni. A törvényi tényállás felépítésétől függően egyes esetek
ben a szándék a veszélyeztetésen túl a sérelemre is kiterjedhet [például közveszély
okozása esetén az abból származó különösen nagy vagyoni hátrány okozására is; lásd
Btk. 322. § (2) bek. b) pont]. Más esetekben a szándék a veszélyeztetésen nem ter
jedhet túl, ez az ún. limitált veszélycztetési szándék. Például a közúti veszélyezte
tés (Btk. 234. §) elkövetőjének szándéka még eshetőlegesen sem foghatja át a ve
szélyhelyzeten túli sértő eredményt, mert ellenkező esetben már nem veszélyeztető
bűncselekmény, hanem a tényleges eredmény szerint minősülő bűncselekmény (pél
dául testi sértés vagy emberölés) valósul meg.475
Eredmény-bűncselekmény esetén az elkövetőnek előre kell látnia a magatartása
várható következményeit is. A szándékos eredmény-bűncselekményeknél a szándé
kosság értelmi oldala az okfolyamat lényeges elemeinek és az eredménynek az elő
relátását is magában foglalja. Az okfolyamat lényegtelen vonásai a szándékosság
szempontjából közömbösek. Ha az elkövető szándéka az okozati összefüggés lé
nyeges vonásaira nem terjedt ki (például a sértett vérzékenységéről nem tudott),
a szándék többnyire az eredményre sem terjedt ki.
Az eredmény-bűncselekmények esetében előfordulhat, hogy az okozott sérelem
kisebb, mint amire az elkövető szándéka irányult, vagy egyáltalán nem következik
be sérelem. Ilyenkor az elkövető szándékának megfelelő súlyosabb bűncselekmény
475 BKV 41.

kísérletét kell megállapítani. Általában kísérletnél a szándék a bűncselekmény befe

jezésére irányul, de a törvényi tényállás tárgyi oldalának elemei, amelyekre az elkö
vető szándéka kiterjed, csak részben valósulnak meg.
A büntetőeljárási szabályok alkalmazásában - a fellebbezési eljárások és a fe
lülvizsgálati eljárásban - a „szándékosság” nem csupán ténykérdés, hanem jogkér
dés is.476
A szándékosság két alakzata közötti különbségtétel - a fentiek figyelembe véte
lével - az érzelmi oldalról állapítható meg elsősorban:
egyenes szándék esetén az elkövető kívánja a következményeket,
- eshetöleges szándék esetén az elkövető a következményeket nem kívánja, de
azokkal szemben közömbösen viselkedik, belenyugszik abba, hogy a következmé
nyek megvalósulnak.
A célzat és a bűnösség összefüggése esetenként vitatott. A tudomány tézise sze
rint a célzatos tényállás fogalmilag egyenes szándék meglétét tételezi fel. Ez az ér
telmezés azért nem helytálló, mivel nem zárható ki, hogy a tényállás egyes elemei
re vonatkozóan csupán eshetöleges szándék terjed ki a speciális célzat (például
haszonszerzési célzat) egyidejű jelenléte mellett. Az angolszász büntetőjogok dog
matikájában ezt a speciális (spéciül inteni) és az általános szándék (generál inteni)
különválasztásával fogalmazzák meg. A korábbi magyar jogirodalomban pedig
Tokaji Géza utalt arra, hogy kivételesen akár egy végeredményben gondatlan bűn
cselekménynek minősülő deliktumnál sem kizárt, hogy az elkövető célzatosan (pél
dául haszonszerzési céllal) járjon el.477 Az egyenes szándéktól eltérően, a célzat túl
nyúlik a törvényi tényállás tárgyi oldalán, tényleges realizálása nem szükséges
a bűncselekmény teljes befejezéséhez. így a Btk. 305. §-a szerinti hivatali visszaélés
csak akkor válhat tényállásszerűvé, ha az elkövető például a kötelességszegést azzal
a céllal követi el, hogy ezzel jogtalan előnyt szerezzen, vagy jogtalan hátrányt okoz
zon. A bűncselekmény befejezetté válása szempontjából az azonban már közömbös,
hogy a jogtalan előny vagy a jogtalan hátrány ténylegesen beáll-e. Hasonlóképpen
például a bolti lopás (Btk. 370. §) akkor is befejezett, ha az elkövetőt az áruház ki
járatánál a biztonsági szolgálat feltartóztatja és tőle az ellopott árut visszaveszi, így
eltulajdonítási célzatának realizálására nem kerülhet sor.478
476 BH 2004,215.
477 Tokaji: A bűncselekménytan alapjai a magyar büntetőjogban. 241-242. o.
478 A BH 1990, 460. számon közzétett jogeset szerint „[bjefejezett lopást és nem lopás kísérletét kell megál
lapítani, ha az elkövető az önkiszolgáló boltban ruházatába elrejti a lopott árut, de még a bolt területén le
leplezik". Noha e felfogással szemben az áruházak kamerás rendszereinek megjelenése óta merültek fel ér
vek. részünkről - éppen azért, mert a tolvaj lelepleződése jelenleg is sokszor a véletlenek összjátékán múlik -
a korábbi felfogást tekintjük helyesnek, így a célzat realizálását fő szabályként továbbra sem kívánjuk meg
Hirtelen kialakuló (rögtönös) szándék esetén az elkövető kevésbé ismeri fel

a tényeket és látja előre cselekményének következményeit, és rendszerint a körül
mények kellő mérlegelése, megfontolása nélkül cselekszik. Az előre kiterveltség vi
szont „az ölési cselekmény részleteinek átgondolását, viszonylag hosszabb időn át tör
ténő fontolgatását, a cselekmény elkövetési szakaszainak megfelelő mozzanatok
mérlegelését jelenti”.479 Az előre kiterveltség tehát az egyenes szándék meglétét té
telezi fel.480
A törvény a szándékosság mindkét alakzatát azonos büntetési tétellel fenyegeti.
A szándék konkrét megnyilvánulási formáját a büntetés kiszabása során kell érté
kelni. A szándék eshetöleges volta enyhítő körülmény, kivéve, ha az elkövető olyan
bűncselekményt valósított meg, amelyet az eredmény tekintetében gondatlanul is el
lehet követni. A cselekmény végrehajtásában megnyilvánuló kitartó szándék, valamint
az előre megfontolt szándék súlyosító körülmény, bizonyos kivételek mellett.481
b) A gondatlanság (Btk. 8. §)
A gondatlanságból elkövetett bűncselekményeket a törvény csak kivételesen bünte

ti, és eiTÖl a Btk. 4. § (1) bekezdésére figyelemmel a Különös Részben kifejezetten
rendelkeznie kell (Btk. 8. §). Bizonyos gondatlan bűncselekményeknél a törvényi
tényállás megjelöli azokat az ágazati vagy foglalkozási szabályokat, amelyek meg
szegésével a bűncselekmény elkövethető. Más esetekben a gondatlan bűncselekmény
az elkövetési magatartást tekintve ún. nyitott törvényi tényállás: a törvény csak a tény
állásszerű eredményt jelöli meg, s az eredmény bekövetkezését előidéző bármilyen
tevékenység vagy mulasztás elkövetési magatartás lehet. A gondatlan eredmény
bűncselekmények materiális sértő vagy materiális veszélyeztető bűncselekmények le
hetnek. Az előbbiek tényállásszerű eredménye valamilyen sérelem (például halál, va
gyoni hátrány stb.), az utóbbiaké valamilyen veszély.
a lopás befejezetté válásához. Lásd Ambrus István - Deák Zoltán: A Kecskeméti Városi Bíróság ítélete a do
log megtartásával elkövetett rablásról. A tetten ért tolvaj által alkalmazott kompulzív erőszak (vagy nem mi
nősített fenyegetés) esetén zsarolás és lopás valóságos halmazata. Jogesetek Magyarázata, 2013/1.38-39. o.
479 3/2013. BJE II. 1. pont.
480 Uo. és BH 1993, 213.
481 BKv 56. II. 10. pont. További példák az egyenes és az eshetöleges szándékra a bírói gyakorlatból: BH 1998,
115., BH 1998, 465., BH 1999, 1., EBH 1999, 6., BH 2000, 1.; BH 2000, 280., BH 2000, 478., BH 2001,
259., BH 2002, 169., EBH 2002, 732., BH 2003, 485., BH 2005, 43., BH 2010, 289., BH 2013, 115.,
BH 2017, 174.
A gondatlanságnak a szándékosságtól eltérő általános részi jellemzői:

- a gondatlan bűncselekmény mindig vétség (Btk. 5. §), erre figyelemmel a vét
ségekre vonatkozó szabályok természetesen mindenkor vonatkoznak valamennyi gon
datlan bűncselekményre is, így például a miattuk kiszabott szabadságvesztést fog
házban kell végrehajtani [Btk. 37. § (1) bek.],
- gondatlan bűncselekmények az uralkodó felfogás szerint nem foglalhatók a foly
tatólagosságnak a Btk. 6. § (2) bekezdésében meghatározott törvényi egységébe,482
noha - mint az egység-többség tanát boncolgató fejezetben látni fogjuk ezzel az ál
lásponttal szemben nyomós ellenérveket lehet felhozni,
- a gondatlan bűncselekmény vagy befejezett bűncselekményt valósít meg, vagy
egyáltalán nem büntetendő. így sem büntetendő előkészületi, sem kísérleti stádiuma
nincsen (Btk. 10-11. §),
- társtettesség, felbujtás és bűnsegély gondatlan bűncselekmény kapcsán nem me
rülhet fel,483 továbbá gondatlan bűncselekményhez nem is kapcsolódhatnak az em
lített elkövetői alakzatok (Btk. 12-14. §),
- gondatlan elkövetés esetén nem alkalmazható a Btk. 38. § (4) bekezdés d) pont
ján alapuló feltételes szabadság kizárásáról szóló rendelkezés,
- a gondatlan bűncselekmény elkövetőjére nem vonatkoznak a visszaesőkre érvé
nyes szabályok [Btk. 459. § (1) bek. 31. pont. 89-90. § stb.].
A Btk. 8. §-a szerint a gondatlanságnak két alakzata van: a tudatos gondatlan
ság (luxuria) és a hanyagság (negligentia).484
A tudatos gondatlanság értelmi és érzelmi viszonyulást feltételez. Értelmi ol
dala a tények tudata és a magatartás lehetséges következményeinek előrelátása. Az
előrelátás az ok-folyamat lehetséges alakulására és ennek folytán a tényállásszerű kö
vetkezmény lehetséges bekövetkezésére terjed ki. Az elkövető tudata átfogja a kü
lön normákban meghatározott szabályokat, illetve a mindennapi élet gondossági kö
vetelményeit, amelyeknek megfelelően az adott helyzetben el kellene járnia.
A tényállásszerű eredmény esetleges bekövetkezése több más lehetőség mellett je
lenik meg az elkövető tudatában. A lehetséges okfolyamat és annak következménye
konkrétan és reálisan, vagy csupán absztrakt lehetőségként, valószínűségként tük
röződik a tudatban.
482 BH 1979, 105.; BH 2004, 174. III.

483 Ez alól a bírói gyakorlat szerint a szoros értelemben vett vegyes bűnösségú bűncselekmények (mint pél
dául a halált okozó testi sértés) kapcsán elképzelhető kivétel, jóllehet ezekről a magyar büntetőjogban na
gyon nehéz eldönteni, hogy szándékos vagy gondatlan bűncselekménynek minősülnek-e. Vö. például BH
2003, 271.
484 Részletesen lásd Békés: A gondatlanság a büntetőjogban.
A tudatos gondatlanság érzelmi oldalára az a bizakodás jellemző, hogy a lehetséges

következmény nem áll be. Az elkövető nem a véletlenre számítva várja ezt, hanem ti
pikusan a saját képességeire, tapasztalataira, az eredmény elhárítására tett konkrét in
tézkedésére vagy konkrét külső körülményekre alapozza bizakodását. Jogalkalmazói
értékelés tárgya, hogy az elkövető bizakodása az eredmény elmaradásában alapos,
alaptalan vagy könnyelmű.
a) Ha az elkövető bizakodása alaptalan volt, eshetöleges szándékot kell megállapí
tani. Az elmaradás iránti puszta vágyakozás valójában nem egyéb, mint a következ
mény bekövetkezésébe való belenyugvás.
b) Ha az elkövető alapos okkal bizakodott az eredmény elmaradásában, nem volt el
várható tőle, hogy (az elmaradás érdekében) más magatartást tanúsítson, gondatlan
sága nem állapítható meg (ún. vétlenség).
c) Tudatos gondatlanságot akkor kell megállapítani, ha az elkövető bizakodása
„könnyelmű” volt, mert képességeihez és lehetőségeihez mérten tévesen ítélte meg
a következmény elkerülhetőségét.485
A hanyag gondatlanságnak nincs értelmi és érzelmi oldala. Az elkövető nem
látja előre magatartásának lehetséges következményeit (az értelmi oldal hiánya), ezért
érzelmileg nem is viszonyulhat azokhoz (az érzelmi oldal hiánya). Jogalkalmazói ér
tékelés tárgya, hogy az elkövető az objektíve előre látható és elkerülhető eredményt
a saját képességeihez és lehetőségeihez mérten előre láthatta és elkerülhette volna-e,
ha a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést fejti ki.
A lehetséges következményekkel kapcsolatos felróható értelmi és érzelmi vi
szonyulás hiánya ellenére a gondossági normák (szabályok) megszegéséhez fűződő
pszichés viszony oldaláról a büntetendő hanyagságba gyakran keverednek felróha
tó tudatos elemek. A gondossági szabályok megszegése történhet akár szándékosan,
akár gondatlanságból. Ha azonban az eredmény a gondatlan bűncselekmény alap
tényállásának eleme, szándékos szabályszegés és az eredményre kiterjedő gondat
lanság esetén (vegyes bűnösség) a bűncselekmény gondatlanságból elkövetettnek mi
nősül (lásd lejjebb).
Az általában elvárható gondos magatartástól eltérő magatartás az objektív gon
dossági kötelességet sérti. A gondossági kötelesség „objektív”, mivel egy meghatá
rozott körbe tartozó személyekre vonatkozik, akik ugyanolyan tevékenységet közel
azonos körülmények között fejtenek ki. A gondossági kötelesség két területe: a ma
gánéletbeli és a szakmai gondossági kötelesség.
,’85 A tudatos gondatlanság és az eshetöleges szándék elhatárolására lásd: BH 1989, 181., BH 1991, 179., BH
1992, 511., BH 1993, 475., BH 1998, 417., BH 1998, 518., BH 2009, 36., BH 2015, 146., BH 2017, 206.
a) A magánéletbeli viselkedési normákat a jogalkalmazónak az általános életta

pasztalat, a közgondolkodás és a közfelfogás alapján kell megállapítania.
b) A szakmai szabályok „objektív” jellegét az írott vagy íratlan, a gyakorlaton ala
puló (lege artis) szabályozottságból nyeri.
A gondossági kötelesség megsértése alapvetően nem bünösségi kérdés, hanem
a jogellenesség, az elkövetési magatartás (a tényállás) eleme. Az objektív gondos
ságsértés kezelhetőbb, ha azt a bűncselekmény fogalom objektív, jogellenességi
elemének tekintjük. A gondosságsértés objektív vizsgálatába is gyakran beszűrődnek
az elkövető egyéni karaktervonásai, személyes állapotjellemzöi az „adott helyzetbe
képzelt ember” jellemzőjeként. Tisztázandó, hogy mely személyes vonások kerül
hetnek az elkövetési szituáció objektív jellemzésébe, és melyek vannak fenntartva az
általános standardot egyéniesítő bünösségi vizsgálatra.
Az említett külön normák, illetve a mindennapi életben kialakult gondossági kö
vetelmények meghatározzák, hogy valamilyen tevékenységet általában hogyan kell
gondosan végezni, azaz úgy, hogy ne származzanak belőle káros következmények,
illetve mit kell tenni a lehetséges káros következmények elkerülése érdekében. A kü
lön normák hatálya alá tartozó személyektől elvárható a norma ismerete, annak nem
tudása általában nem teszi menthetővé a kötelességszegést.486
A magánéletbeli gondossági követelmények megsértésére a bírói gyakorlatból
példaként említhető a gáztűzhely csapjainak nyitva felejtése ittas állapotban ugyan
úgy,487 mint a kutyának közútra való kiengedésével okozott baleset,488 a felügyelet
nélkül otthon hagyott kisgyermek által okozott tűz,489 valamint az óvodában forró le
ves tálalása közben okozott baleset.490
A joggyakorlatból hosszabban is érdemes idézni azt a további döntést, amely sze
rint továbbá:
A hanyag gondatlanságból elkövetett emberölés vétségét valósítja meg az a szülő, aki az

5 éves, valamint a 2 és fél éves gyermekeit a súlyosan mozgáskorlátozott nagyszülő fel
ügyeletére bízza úgy, hogy a lakásban a gyufa a gyermekek számára hozzáférhető, és így
a gyermekek egyike a bútor meggyújtásával halálos kimenetelű fustmérgezést okoz 491
486 Az objektív gondosságsértésre vonatkozó érdemi bírósági döntések például: foglalkozási szabályok a 165. §
alkalmazásában a lófegyver, a robbantószer és a robbanóanyag használatára és kezelésére vonatkozó sza
bályok [Btk. 165. § (4) bek.; BH 1991, 464., BH 1993, 475.].
487 BEH 1973, 548. 5.
488 BEH 1973, 492. 5.
489 BEH 1973, 202. 2.
490 BH 1994, 168.
491 BH 2003, 308.
Szintén említést érdemel az a jogeset, amely kapcsán a Legfelsőbb Bíróság ren

delkezésében kifejtette, hogy:
Nem a foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétségét,

hanem a gondatlanságból elkövetett emberölés vétségét - és ezzel bűnhalmazatban a mé
reggel visszaélés vétségét - valósítja meg a vádlott, aki a sértett által befogott kutya bőre
alá adott, strychnint tartalmazó fecskendő alkalmazása során, az állat megmozdulása
folytán a sértett kezét is megsérti, aki ezáltal a halálát eredményező sérülést szenved.492
Ugyanakkor nem értünk egyet a Legfelsőbb Bíróság azon döntésével, amelyben meg
állapította, hogy:
Nem volt elvárható az elkövetőtől - értelmi színvonala, intellektusa és ismeretanyaga foly

tán -, hogy felismerje az akkumulátorok szétbontása esetén a családtagjai életére és a kör
nyezetre háruló veszélyt.493
Ez ugyanis - a lentebb taglalt egyéniesítés teljes szubjektivizálásával - rést nyit a gon

datlanság minimuma és a kóros elmeállapot között, lehetővé téve, hogy az általában
elvárható minimum-ismereti szintet el nem érő, rendkívüli tudatlanság, bár nem szá
mít gyengeelméjűségnek (így a Btk 17. §-ának alkalmazására nincs lehetőség), még
is kizárja a bűnösség minimumát is (negligentia), és így az érintett elkövető teljes ig-
noranciájának carte blanche-áva\ büntetlenül veszélyeztethet, sérthet másokat.
A tényállásszerű eredmény büntethető akkor lesz, ha az objektív gondossági kö
telesség megszegéséből származik, azaz objektíve előrelátható és objektíve elkerül
hető volt. A gondossági kötelesség fel ismerhetősége és ennek megfelelően a másként
cselekvés elvárhatósága feltételezi a káros következmény objektív elöreláthatóságát.
A következmény objektív elöreláthatósága a kockázat felismerhetőségét (veszély
képzet) jelenti. A gondosságsértés tehát a következmények objektív elöreláthatósá
ga és elkerülhetősége ellenére cselekvés. A gondatlan bűncselekmények joggyakor
latában gyakran az előreláthatatlanság indokolja a felelősség (a bűnösség) kizárását,
holott a következmény objektív elkerülhetetlensége a valós dogmatikai magyarázat,
amely viszont nem a bűnösséget, hanem a cselekmény jogellenességét zárja ki.
A gondosságsértés hiánya vagy csekély súlya esetén a jogellenességi elem (ob
jektív gondosságsértés) materiális elemének hiánya, a társadalomra veszélyesség cse
kély foka állapítandó meg. Vizsgálandó, hogy az objektív gondosságsértés önsúlya
és mértéke - az inkriminált következményekkel való okozati kapcsolat dacára -
492 BH 2001,209. Megjegyzendő, hogy a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés tényállása ebben a kör
ben a hatályos törvényben átalakult. így már aggálytalanul megállapítható lenne, ez azonban a bűnösség
gondatlan jellegén természetesen nem változtat.
493 BH 1999, 288.
hordoz-e büntethetőséghez szükséges társadalomra veszélyességet. A hazai joggya

korlatban a hanyagságot megállapító ítéletek rendszerint hallgatnak arról, hogy ese
tenként az objektív gondosságsértés ténye önmagában - a társadalomra veszélyesség
nélkül - a hiba materiális jogellenességének csekély foka miatt a felelősség kizárá
sát eredményezheti. A jogellenesség relevancia vizsgálatában a hanyagság fokának,
önsúlyának hangsúlyosabb szerepét, dogmatikai kiművelésének fontosságát a magyar
büntetőjog történetében az 1843. évi Btk. Javaslat alkotói már vallották. Erről ta
núskodik, hogy a Javaslat különbséget tett a „kevésbé vétkes vigyázatlanság” (43. §),
és a „súlyosan vétkes vigyázatlanság” (42. §) között.
A gondatlanság fokának - a luxnria és negligentia felosztásán túlmutató - sze
repe a mai napig kevéssé tisztázott, jóllehet a joggyakorlat a gondatlanság enyhe vagy
súlyos voltát a büntetéskiszabásban tartja értékelhetőnek.494 A gondosságsértés fo
kozata, mértéke a hanyagság büntethetősége szempontjából döntő lehet, a gondos
ságsértés így nem minden esetben jelenti a hanyagság megállapítását és a cselekmény
jogellenességét.
Az alábbi táblázatban - mintegy összefoglalásként - jelezzük a szándékosság és
gondatlanság fajait az elkövető tudati és érzelmi oldalának fényében.
1. táblázat. A szándékosság és gondatlanság fajai
Tudati oldal Érzelmi oldal Szándékosság/gondatlanság

Bizonyos Bekövetkezést kívánja
Dolus directus
Következmény/ Bekövetkezést kívánja
Eredmény Reálisan valószínű
Belenyugszik
bekövetkezése Dőlus eventualis
lehetőségének Belenyugszik
a felismerése Lehetséges Könnyelműen bízik
Luxuria
annak elmaradásában
Nincs.de elvárható Nincs, de elvárható Negligentia
A kötelességszegés egyéni gondossági képesség szerinti egyéniesítése mindig je

lentős problémát okozott mind a gyakorlatnak, mind a tudománynak.
Mivel a törvény szövege a tőle elvárhatóságot fogalmazza meg feltételként az
egyéniesítés mértéke, illetve annak viszonya valamilyen standardhoz központi kér
déssé válik. Feltárandó tehát az elkövetéskori mentális és lelki tartalom, képességek
494 Teheti ezt már csak arra is figyelemmel, hogy a polgári jog törvényi szinten is értékesíti a súlyos gondat
lanság kategóriáját. Vö. például Ptk. 4:39. § (3) bek. d) pont, 6:268. § (1) bek., 6:306. §.
és pszichés-idegi állapot. A szubjektív tartalom közvetlen megismerhetősége és bi

zonyíthatósága gyakorta lehetetlen. Lelki és tudati „tényeket” nem lehetséges „tény
szerűen” bizonyítani, ezért a közösségi tapasztalat által igazolt következtetések alap
ján azokat gyakran vélelmezzük. A jogalkalmazásban az elkövető közvetlen saját
tudattartamára tett nyilatkozatában rendszerint tagadja azt a pszichés viszonyt, amely
bűncselekmény megállapításához szükséges. Előfordul, hogy nem nyilatkozik, vagy
nem tud nyilatkozni cselekménykori gondolatairól. Ilyen esetekben a cselekmény
egyéb körülményeiből történő következtetés folytán, pusztán logikai úton tesz a jog
alkalmazó megállapítást a tudattartalomra.
A hanyagság esetében bizonyítandó, hogy a tettes rendelkezett az objektíve el
várható gondosságra való képességgel, amely helyes motiváció esetén az elvárható
irányba segítette volna a döntést és a cselekvést. Bizonyítani kell, hogy a tettes az el
követés idején nem szenvedett olyan képességhiányban vagy gyengeségben, amely
az általános élettapasztalat szerint elvárható gondossági kötelesség felismerésében és
a következmények elvárható előrelátásában akadályozta volna. A képességek ex ante
bizonyítása, illetve a képességhiányra épülő védelemnek a hatóság részéről történő
ellenbizonyítása a gyakorlatban nagyon nehéz.
A hanyagság egyéniesítésének lehetséges modellje: az emberi döntést egyrészt
a külső és belső ingerek, képzetek szűrése, mérlegelése, a motiváció folyamatában a kü
lönböző asszociációk értelmi-érzelmi töltése előzi meg. Ezek alapján két körülmény
bizonyítása és értékelése merülhet fel a hanyagság egyéniesítése során:
a) Ha a veszélyképzetek tudatosításához szükséges ismereteknek, tapasztalatoknak
az elkövető nem volt birtokában, ezért az objektív gondossági kötelesség felismeré
se és teljesítése tőle nem volt elvárható (intellektuális szint): ebben az esetben a ha
nyagság nem állapítható meg.495 496
b) Ugyanakkor, ha a megfelelő ismeretek és tapasztalatok, amelyek szükségesek vol
tak a fenti képzetek, asszociációk tudati megjelenéséhez, az elkövető birtokában voltak
az elkövetéskor, a bűnösség alapja az értelem (és az érzelmek) elégtelen akarati mo
tivációja és ebből eredően a hiányos vagy rossz képzettársítás (hiányos tudattartalom),
a hanyagság megállapításra kerül.
A bírói gyakorlat szerint az elhárítás objektíve nem megfelelő módjának meg
választása a más által előidézett veszélyhelyzetben (az objektív gondossági kötele
zettség megszegése) nem róható fel, különösen, ha a helyzet gyors reakciót igényel.496
A szabályszegés, illetve a gondossági követelmények megszegése önmagában nem
495 Ez bár vitatható, ugyanakkor töretlenül érvényesülő gyakorlat.

496 BJD4118.; BEH 1973,490. 1.
bűncselekmény: a fegyverkezelési szabályok szándékos megszegése még nem szán

dékos veszélyeztetés.497
Egyetértünk azokkal, akik úgy vélik, hogy a szakmai gondosság körében léte
zik egy objektív gondossági kötelezettség, amely a bűnösség tekintetében a „tőle el
várhatóság” mércéjének minimumát a „derék és gondos családapa” (bonus etdiligens
páterfamilias) római jogi zsinórmértékéhez hasonlítható mércében látja.498 E kívá
nalom a hatályos polgári jogban a Ptk. 1:4. §-a szerint úgy fogalmazható meg, hogy
ha „e törvény eltérő követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell
eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható”. Leszögezhető, hogy a nor
matív bűnösség (azaz, amikor egy objektív elvárhatósági zsinórmértékhez viszo
nyítják az elkövető bűnösségét) újra megjelent a biróságok gyakorlatában azokban
az esetekben, ahol szakmai, közlekedési szabályok betartása tényállási elem. Ezzel
szemben az ún. magánéleti gondosság követelménye továbbra is a pszichikus
(pszichikai) bűnösség (azaz a szubjektív bűnösség talaján áll). Ebben az esetben azt
kell vizsgálni, hogy az adott elkövető tudásával, tulajdonságaival, szociális helyze
tével stb. felruházott személy az adott helyzetben hogyan viselkedett volna.
A normatív bűnösség újraéledésére azért volt szükség, mert ennek hiányában le
hetséges lenne, hogy büntetlenül olyan kockázatot vállaljon valaki, hogy erre kóros
elmeállapota kizáró okként lehetőséget adna. így büntetőjogi következmények nél
kül másokat sérthetne, veszélyeztethetne, hiszen ezt a tőle elvárhatóság szubjektív ala
csony mértéke lehetővé tenné 499
ej A vegyes bűnösség (Btk. 9. §)
A vegyes bünösségü bűncselekményt legáltalánosabb értelemben az jellemzi, hogy

egyes tényállási elemekre az elkövető szándéka, míg más elemeire csupán a gon
datlansága terjed ki.500
A jogtudomány az alábbiak szerint csoportosítja az ún. vegyes bünösségü bűn
cselekményeket:
497 BH 1991, 464. További eseti határozatok a gondatlanság általános gyakorlatából: EBH 2004, 1010., BH
1981. 344., BH 1981,440., BH 1982, 180., BH 1984, 12., BH 1985, 409., BH 1987, 423., BH 1989, 181.,
BH 1992, 511., BH 1993, 131., BH 1994, 641., BH 1995, 136., BH 1995, 325., BH 1996, 6., BH 1997,511.,
BH 1998, 206., BH 1999, 397., BH 2001, 52., EBH 2002, 732., BH 2003, 308., BH 2004, 174., EBH 2004,
1010., BH 2005, 43., BH 2008, 234., BH 2011, 270., BH 2014, 356., BH 2014, 359., BH 2017, 249.
498 Földi András - Hamza Gábor: A római jog története és institúciói. Budapest, 2015. 431. o.
499 Lásd a fent taglalt BH 1999, 288.-t.
500 Vö. Nagy Ferenc: A vegyes bünösségü bűncselekmények egyes dogmatikai problémáiról. Büntetőjogi Ko
difikáció, 2005/2. 24-34. o.
1) Már az alapeset elkövethető különböző bűnösségü cselekményekkel. Ennek

a csoportnak két alfajtája van:
a) Kerettényállásról van szó, és az igazgatási norma mind szándékos, mind gon
datlan magatartással megszeghető, mint például közúti baleset okozása (Btk. 235. §)
esetén a sebességtúllépés lehet szándékos és gondatlan is, míg a súlyos testi sértés
okozása bűncselekmény gondatlan,
b) vitathatóan, de a csalás is ide tartozhat, ha a megtévesztésre egyenes szándék,
de az eredményre csak eshetöleges szándék terjed ki (Btk. 373. §).
2) A másik csoportba tartoznak azok a bűncselekmények, amelyeknél a minősített
eset és az alapeset bűnössége elkülönülhet egymástól. Ilyenkor az alapeset elköve
tése szándékos és az eredményre mint a bűncselekmény minősítő körülményére ter
jed ki a gondatlanság. Ezen utóbbiak a praeterintentionalis, azaz szándékon túli bűn
cselekmények (például halált okozó testi sértés [Btk. 164. § (8) bek. II. ford.].
A Btk. Különös Részének rendelkezései minősített alakzataikban súlyosabb
büntetési nemet vagy súlyosabb büntetési tételt tartalmaznak az alapesethez képest.
A minősített esetben foglalt tárgyi minősítő körülmény lehet eredmény vagy más
objektív ismérv. Amennyiben más objektív ismérv a minősítő körülmény, azt
a szándékosságnak is át kell fognia. így például lopásnál a közveszély színhelyén el
követés tényét, vagy emberölés esetén a különös kegyetlenséget. Amennyiben azon
ban a minősítő körülmény eredmény, a 9. § alapján a gondatlanság is elegendő a mi
nősített eset szerinti felelősségre vonáshoz. Ez a rendelkezés a „bűnösség nélkül nincs
büntetőjogi felelősség” elvét hivatott érvényesíteni, kizárva az objektív felelősséget.
Az eredményre tekintettel súlyosabban minősülő bűncselekmények alaptényál
lása egyes esetekben alaki (immateriális) bűncselekményt határoz meg, és csak
a minősített eset eredmény-bűncselekmény (például járművezetés ittas állapotban,
Btk. 236. §). Más esetekben már az alaptényállás is eredmény-bűncselekmény, a mi
nősített eset szerinti eredmény azonban súlyosabb (például közúti baleset okozása,
Btk. 235. §). Az alaptényállás szerinti eredmény tekintetében az elkövetőt szándé
kosság vagy gondatlanság terhelheti, és ettől függően a bűncselekmény szándékosan
vagy gondatlanságból elkövetettnek minősül.
Az eredmény szerint súlyosabban minősülő bűncselekmények alapesete szán
dékosan vagy gondatlanságból elkövetett bűncselekmény lehet. Ha az alapeset tör
vényi tényállása gondatlanságból elkövetett bűncselekményt határoz meg, nem lehet
másként a minősített esetben sem. Ha viszont az alapeset szándékos bűncselek
mény, az elkövetőt az eredmény tekintetében általában akár szándékosság, akár
gondatlanság terhelheti.
Azokban az esetekben, amikor az alapeset tekintetében szükségszerűen szándé
kosság, a minősített eseti eredményre pedig szükségszerűen gondatlanság terjed ki,
jön létre az említettpraeterintentionalis bűncselekmény. Ha ugyanis az elkövető szán
déka a minősített eseti eredményre is kiterjedne, a cselekmény más, súlyosabb bűn

cselekménynek minősül. Például halált okozó testi sértés helyett emberölés megál
lapításának lenne helye. A halált okozó testi sértés és a gondatlanságból elkövetett
emberölés tehát annak alapján határolható el, hogy az elkövetési magatartás szándékos
vagy gondatlan-e.501
Az eredmény szerint súlyosabban minősülő vegyes bünösségü bűncselekmények
a joggyakorlat szerint a jogkövetkezmények szempontjából szándékosan elkövetett
bűncselekményeknek tekintendők akkor is, ha a minősített eseti eredményre csupán
a gondatlanság terjedt ki. Ezen okból tehát társtettességben is elkövethetek.502
Nem egységes a bírói gyakorlat abban a kérdésben, hogy a vegyes bünösségü bűn
cselekmény szándékos alapcselekményének részese (felbujtója vagy bűnsegéde) fe-
lel-e az eredményért, amelyre nézve a tettest gondatlanság terheli. A Legfelsőbb Bí
róság határozata szerint:
Ha a szándékon túli eredményt illetően a tettest (tetteseket) csupán gondatlanság terhe

li, a felbujtó a tettes(ek) túllépéséért nem tartozik büntetőjogi felelősséggel. Ezért a ha
lált okozó testi sértés bűntettére való felbujtásban nem állapítható meg annak a terhelt
nek a bűnössége, aki a tetteseket arra bírja rá, hogy a sértettet testi bántalmazással
„kényszervallatásnak” vessék alá, és a sértett a bántalmazás következtében meghal.503
A kísérlet vonatkozásában a gyakorlat viszont egységes, a vegyes bűnösség esetén

nem kerülhet sor kísérlet megállapítására. Ez alól azonban - Nagy Ferenccel egyet
értve504 - dogmatikailag tehető kivétel. így, ha a magzatelhajtási kísérletet a mag
zat túléli és világra jön, az anya azonban meghal, a halált okozó magzatelhajtás mint
vegyes bünösségü bűncselekmény kísérletét lehet megállapítani [Btk. 163. § (3) bek.].
Hasonló helyzet az emberrablás kapcsán is előállhat. Az emberrablás ugyanis a pasz-
szív alany személyi szabadságtól való megfosztásával jut kísérleti szakba, befejezetté
csak akkor válik, ha az elkövető követelése a címzetthez eljutott. Abban az esetben
tehát, ha a sértett elrablását követően a követelés intézésére még nem került sor, a túsz
azonban az elkövető magatartása nyomán meghal (például megfullad a bőröndben,
amelybe bezárták),505 az emberrabló terhére halált okozó emberrablás kísérletét
[Btk. 190. § (3) bek. c) pont] lehet megállapítani.
501 BH 1998. 573.

502 Például a halált okozó testi sértés, BH 2003, 176.; BH 2003, 271.
503 BH 1994, 296.
504 Nagy: A vegyes bünösségü bűncselekmények egyes dogmatikai problémáiról. 31. o.
505 EBH 2002, 732.; BH 2003, 224.
Végül kiemelendő, hogy az eredményre kiterjedő gondatlanság luxuria és neg-

ligentia egyaránt lehet.506
d) A motívum és a célzat
A tényállás alanyi (szubjektív) elemei között a motívum és a célzat is szerepel. A mo

tívum és a célzat a tényállásokban esetlegesen előforduló minősítő feltételek. Az el
követő célzata például minősítő feltétel az orgazdaság tényállásában (vagyoni ha
szonszerzés célzata), a motívum pedig az emberölést súlyosabban minősítő feltételek
között szerepel (aljas indok). A motívum az az érzelem, szükséglet, ami az embert
cselekvésre indítja. A célzat az a törvényben megjelölt cél. amelynek elérésére az em
ber cselekvésével törekszik. Például a nyereségvágy mint motívum és a haszonszer
zési cél mint célzat ugyanazon pszichés folyamat két oldalát jelentik.
A motívumnak a szándék formáira nincs kihatása, így például a nyereségvágy
ból elkövetett emberölés egyenes és eshetöleges szándékkal egyaránt megvalósíthat.
A célzat és a bűnösség összefüggése ugyanakkor - mint arról a szándékosság köré
ben már utaltunk - esetenként vitatott. A tudomány tézise szerint a célzatos tényál
lás fogalmilag egyenes szándék meglétét tételezi fel. Ez az értelmezés azért nem helyt
álló, mivel nem zárható ki, hogy a tényállás egyes elemeire vonatkozóan csupán
eshetöleges szándék terjed ki a speciális célzat (például haszonszerzési célzat) egyi
dejű jelenléte mellett. De a régebbi jogban - mint fentebb utaltunk rá - előfordult,
hogy a gondatlan bűncselekmény minősült egyidejűleg célzatosnak. Egyes esetek
ben ugyanakkor a célzatos bűncselekmény törvényi megfogalmazása olyan, hogy ki
zárólag egyenes szándékkal valósulhat meg. Erre legeklatánsabb például az előké
szület stádiuma [Btk. 11. § (1) bek.] szolgálhat.507
A célzat nem csupán túlnyúlik az alaptényálláson, de esetenként fontos elhatá
roló ismérvnek is bizonyulhat. így egy gépjármű kapcsán a lopást (Btk. 370. §) és
a jármű önkényes elvételét (Btk. 380. §) az határolhatja el egymástól, hogy az elkö
vető meg is kívánta tartani az elvett jármüvet, vagy azzal csupán meg kívánt tenni
néhány kört.508 Ugyanez a szubjektív szempont nem gépi meghajtású jármű elvétele
esetén még élesebb elhatároláshoz vezethet: míg az eltulajdonítási célzatú elvétel lo
506 A vegyes bűnösség kérdéséhez kapcsolódó bíró gyakorlatból érdemes az alábbiakat kiemelni: BH 1982,
123., BH 1983, 222., BH 1984. 263., BH 1985, 293., BH 1986,347., BH 1987, 2., BH 1990, 289., BH 1991.
264., BH 1994, 641., BH 1998, 206., BH 2003, 138., EBH 2002, 612. II.. BH 2004, 89.. EBH 2004, 1009.,
BH 2005, 3.
507 Vö. 5/1999. BJE.
508 BH 1996, 574.
pást valósít meg, addig a nem gépi meghajtású jármű (például kerékpár) használati
célból történő elvétele bűncselekményt egyáltalán nem, legfeljebb szabálysértést
[Szabs. tv. 177. § (2) bekezdés] valósíthat meg.
VII. A büntetőjogi felelősségre vonás akadályai
1. A büntethetőséget kizáró (korlátozó) okok I.: a jogellenességet kizáró okok.................................. 252

a) A bíró (jogalkalmazó) alkotta büntethetőséget kizáró okok........................................................ 254
b) A jogos védelem (Btk. 21-22. §)...................................................................................................... 261
c) A végszükség (Btk. 23. §)................................................................................................................. 286
d) A jogszabály engedélye (Btk. 24. §) ............................................................................................... 293
e) A Btk. Különös Részében szabályozott egyéb kizáró okok.......................................................... 296
2. A büntethetőséget kizáró (korlátozó) okok II.: a bűnösséget kizáró okok.......................................297
a) A gyermekkor (Btk. 16. §)................................................................................................................. 297
b) A kóros elmeállapot (Btk. 17. §)...................................................................................................... 300
c) Az önhibából eredő ittasság vagy bódult állapot (Btk. 18. §) ...................................................... 305
d) A kényszer és a fenyegetés (Btk. 19. §)......................................................................................... 308
e) A tévedés (Btk. 20. §)...................................................................................................................... 310
3. A büntethetőséget megszüntető okok (Btk. 25. §)............................................................................ 320
a) Bevezetés.......................................................................................................................................... 320
b) A büntethetőség elévülése (Btk. 26-28. §)................................................................................... 323
c) A tevékeny megbánás (Btk. 29. §)................................................................................................ 332
4. A büntetőjogi felelősségre vonás egyéb akadályai (Btk. 30-32. §) ................................................. 337
a) A magánindítvány hiánya (Btk. 31. §)............................................................................................. 337
b) A feljelentés hiánya (Btk. 32. §) ...................................................................................................... 342
c) A törvényben meghatározott további okok .................................................................................. 343
A büntethetöségi akadályokat509 a hatályos Btk. alapvetően három kategóriába oszt

ja. A büntethetőséget kizáró (illetve korlátozó) okok (Btk. IV. fejezet) mellett bün
tethetőséget megszüntető okokat (Btk. V. fejezet), valamint a büntetőjogi felelősségre
vonás egyéb akadályait (Btk. VI. fejezet) különbözteti meg. E három okfajta között
a különbség abban áll, hogy a büntethetőséget kizáró körülmények, illetve a bünte
tőjogi felelősségre vonás egyéb akadályai már a bűncselekmény elkövetésekor lé
teznek, tehát ilyen körülmények fennállása során elkövetett cselekmény elkövetése
pillanatában sem büntethető. A büntethetőséget megszüntető okok a bűncselekmény
megvalósulása után jelentkeznek, így az eredetileg büntethető cselekményért egy ké
sőbb bekövetkező körülmény folytán, utóbb mégsem lehet felelősségre vonni az el
követőt.510 Hasonlóan lényeges összefüggés, hogy büntethetőséget kizáró ok fenn
forgása esetén a bűncselekmény anyagi jogi értelemben sem jön létre (ún. elsődleges
509 Áttekintésül lásd Belovics Ervin: A büntethetöségi akadályok. Jogtudományi Közlöny, 2014/12. 547-
556. o.
510 Geller: A magyar büntetőjog tankönyve I. Általános Tanok. 198. o.
büntethetőségi akadályok). Ezzel szemben büntethetőséget megszüntető ok vagy

egyéb büntetőjogi felelősségre vonással kapcsolatos akadály kapcsán a bűncselek
mény ugyan megvalósul, az elkövető felelőssége azonban nem állapítható meg (ezek
összefoglalóan az ún. másodlagos büntethetőségi akadályok). Már itt szükséges
utalni továbbá arra, hogy a Btk. IV. fejezet címében ugyan csupán a büntethetőséget
kizáró (korlátozó) okokra utal, a részletszabályok valójában további distinkciót tesz
nek a cselekmény büntetendöségét és az elkövető büntethetőségét kizáró okok kö
zött.51 1 Szintén említendő, hogy az ún. jogellenességet kizáró okok körében nem csu
pán a Btk.-ban rögzített, hanem szokásjogi úton érvényesülő akadálytípusokkal is
találkozhatunk.
A büntetőeljárásban is számos különbség mutatkozik az egyes említett kategó
riák között. A legjelentősebb eljárásjogi különbség, hogy az elsődleges akadályok ese
tén a bíróság/é/we/ró' ítéletet hoz, míg a vádlott halála, elévülés vagy kegyelem - mint
büntethetőséget megszüntető okok - következtében, valamint a magánindítvány, fel
jelentés hiánya - mint másodlagos akadályok - esetén az eljárás megszüntetésének
van helye. Számos más eljárásjogi következménye is van a büntethetőségi akadá
lyoknak.
Érdemes megemlíteni, hogy a Be. 4. § (6) bekezdése alapján törvény határozza
meg azokat a további okokat, amelyek fennállása esetén büntetőeljárást nem lehet in
dítani, a már megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, vagy felmentő ítéletet kell
hozni. Ilyen okok lehetnek a már említett büntethetőségi akadályok. Továbbá, a fel
jelentés elutasítása körében a Be. 381. § alapján az ügyészség és a nyomozó hatóság
a feljelentést elutasítja, ha a rendelkezésére álló adatokból kitűnik, hogy büntethe
tőséget kizáró ok (Btk. 15. §) áll fenn, eljárás halál, elévülés vagy kegyelem [Btk. 25. §
-c) pont] folytán nem indítható, vagy a magánindítvány, a feljelentés, vagy a leg
a)
főbb ügyésznek a Btk. 3. § (3) bekezdésében meghatározott rendelkezése hiányzik.
A feljelentést nem lehet elutasítani, ha kényszergyógykezelés elrendelése látszik szük
ségesnek, illetve elkobzásnak, vagy vagyonelkobzásnak a büntethetőségtől függet
lenül helye van, kivéve, ha az elkobzásra, vagyonelkobzásra vagy az elektronikus adat
végleges hozzáférhetetlenné tételére irányuló eljáráshoz a bizonyítékok rendelkezésre
állnak (Be. 381. §.)
Továbbá az ügyészség és a nyomozó hatóság fő szabályként megszünteti az el
járást, ha büntethetőséget kizáró ok állapítható meg, vagy a gyanúsított halála, elé
vülés, illetve kegyelem miatt. Megszünteti az eljárást továbbá a törvényben megha
tározott egyéb büntethetőséget megszüntető ok, a a feljelentés vagy a legfőbb
s” E különbségtétel törvénybe öntését mindenekelőtt Wiener professzor szorgalmazta. Vö. Wiener A. Imre:
Büntetendőség - büntethetőség - felelősségtan. In Wiener: Büntetendőség. büntethetőség. 163-221. o.
A büntetőjogi felelősségre vonás akadályai 251
ügyésznek a Btk. 3. § (3) bekezdésében meghatározott rendelkezésének hiánya, va

lamint a magánindítvány hiánya is, ha utóbbi már nem pótolható (Be. 398. §).
Bizonyos büntethetöségi akadályok kizárják a pótmagánvádlói eljárást, így nincs
helye a pótmagánvádlóként történő fellépésnek, ha a büntethetőséget a gyermekkor
vagy a kóros elmeállapot zárja ki [Be. 787. § (3) bek. c) pont].
A tárgyalás előkészítése során az eljárás megszüntetésének lehet helye, ha a vád
lott gyermekkor miatt nem büntethető, halál elévülés, kegyelem vagy törvényben
meghatározott egyéb okból a vádlott büntethetősége megszűnt, illetve a feljelentés,
vagy a legfőbb ügyésznek a Btk. 3. § (3) bekezdésében meghatározott rendelkezése
hiányzik, valamint ha a magánindítvány hiányzik és már nem pótolható. Az említett
akadályok egészen a bíróság jogerős ügydöntő határozatának meghozataláig gátol
hatják a büntetőjogi felelősségre vonást.
A büntethetöségi akadályokat részünkről az alábbiak szerint csoportosítjuk:
1. Büntethetőséget kizáró (korlátozó) okok:
a) Jogellenességet kizáró okok
- A bíró (jogalkalmazó) alkotta jogellenességet kizáró okok
• a sértett beleegyezése
• az indokolt kockázat
• a fegyelmezési jog
• a hivatás gyakorlása
- A jogos védelem [Btk. 21. §,22. § (1)—(2) bek.]
- A végszükség [Btk. 23. § (1) bek.]
- A jogszabály engedélye (Btk. 24. §)
- A Btk. Különös Részében meghatározott további okok
b) Bűnösséget kizáró okok
- A gyermekkor (Btk. 16. §)
- A kóros elmeállapot (Btk. 17. §; a Btk. 18. § alapján kivételt képez az önhibából
eredő ittas vagy bódult állapotban történő elkövetés)
- A kényszer és a fenyegetés (Btk. 19. §)
- A tévedés (Btk. 20. §)
- A jogos védelemnél az elhárítás szükséges mértékének túllépése [Btk. 22. § (3) bek.]
- A végszükségnél az elhárítás szükséges mértékének túllépése [Btk. 23. § (2) bek.]
- Az elöljáró parancsa [Btk. 130. § (1) bek.]512
5,2 A Btk. 130. § (1) bekezdése alapján nem büntethető a katona a parancsra végrehajtott cselekményért,
kivéve, ha tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt követ el. Eme, a Btk. XII. Fejezetében
szabályozott, katonai büntetőjogi rendelkezéssel speciális jellege miatt részletesen nem foglalkozunk,
ugyanakkor utalunk arra, hogy az véleményünk szerint bűnösséget kizáró oknak tekinthető.
c) Büntethetőséget megszüntető okok

- Az elkövető halála
- Az elévülés (Btk. 26-28. §)
- A kegyelem
- A tevékeny megbánás(Btk. 29. §)
- A törvényben meghatározott egyéb ok
d) A büntetőjogi felelősségre vonás egyéb akadályai
- A magánindítvány hiánya (Btk. 31. §)
- A feljelentés hiánya (Btk. 32. §)
- A törvényben meghatározott további okok
1. A büntethetőséget kizáró (korlátozó) okok I.:

a jogellenességet kizáró okok
a) A bíró (jogalkalmazó) alkotta büntethetőséget kizáró okok ............................................................ 254

b) A jogos védelem (Btk. 21-22. §) .......................................................................................................... 261
c) A végszükség (Btk. 23. §) .....................................................................................................................286
d) A jogszabály engedélye (Btk. 24. §)......................................................................................................292
e) A Btk. Különös Részében szabályozott egyéb kizáró okok .............................................................. 295
A büntethetőséget kizáró (korlátozó) körülményeket tudományos szempontból alap

vetően azon ismérv alapján lehet csoportosítani, hogy a bűncselekmény mely fogal
mi elemét küszöbölik ki. Miután a Btk. 15. §-ában felsorolt egyes körülmények a jog
ellenességet, mások a bűnösséget zárhatják ki, célszerű különbséget tenni
jogellenességet, valamint bűnösséget kizáró okok között. A jogellenességet kizáró
okok alapvetően objektív, míg a bűnösséget kizáró körülmények szubjektív színezetű
tényezőknek tekinthetőek.
A büntethetőséget objektív alapon zárja ki a jogos védelem alapesete [Btk. 22. §
(1) bek.], a végszükség alapesete [Btk. 23. § (1) bek.] és a jogszabály engedélye
(Btk. 24. §). Ezekben az esetekben a cselekmény nem képez bűncselekményt, így ezek
a körülmények az összes elkövetőre kihatnak, feltételezve, hogy cselekményük min
den tekintetben azonos. Szubjektív alapon, tehát az elkövető tudatában, illetve aka
ratában rejlő körülmény folytán zárja ki a bűnösséget a gyermekkor, a (kizáró jelle
gű) kóros elmeállapot, a kényszer és fenyegetés, a tévedés (hacsak nem gondatlanság
okozza), valamint a jogos védelem és a végszükség szükséges mértékének exkulpa-
tív értékelése [Btk. 21. § (3) bek., 23. § (2) bek.]. A korlátozott beszámítási képes
ség - akár kóros elmeállapot, akár kényszer, illetve fenyegetés esetén [Btk. 17. §
(2) bek., 19. § (2) bek.] - felelősséget csökkentő büntetéskiszabási szabálynak te
kintendő ebben a rendszerben.
Az Általános Részben - a Btk. 15., 25. és 30. §-aiban felsorolt okok nem merí
tik ki teljesen a büntethetöségi akadályok körét. A Btk. 15. § h) pontja, illetve a 25. §
e) pontja szerint a törvény meghatároz olyan körülményeket, melyek az Általános
Rész más helyén vagy éppen a Különös Részben elhelyezkedve ugyanolyan hatás
sal birnak, mint a 15. és 25. §-okban meghatározott okok.512 Ezeken túlmenően szá
513514
mos büntethetőséget kizáró okot a joggyakorlat a tudománnyal karöltve dolgozott lei
(például a sértett beleegyezése).
A jogellenességet kizáró okok rendszere tágabb körű, mint a Btk. Általános és
Különös Részében nevesített okok köre.515 Ebbe a körbe a részben bírói gyakorlat
ban kialakult és a jogirodalomban nevesített jogellenességet kizárók okokat soroljuk.
Ezek nem törvény feletti jogellenességet kizáró okok, a büntetlenség kifejezetten
a Btk. rendelkezésén alapul. A Btk. 4. § (2) bekezdésében ugyanis az jut kifejezés
re, hogy az olyan cselekmény, amely nem sérti és nem is veszélyezteti a jogi tárgyat,
bűncselekménynek nem tekinthető (kivétel az alkalmatlan kísérlet egyes esetei). Ide
soroljuk a sértett beleegyezését, a fegyelmezési jog gyakorlását, az indokolt (meg
engedett) kockázatot, valamint a hivatás gyakorlását. Specifikus kört alkotnak az
egyes jogi tárgyakhoz kapcsolódó jogellenességet kizáró okcsoportok, így például
a becsületsértés (Btk. 227. §) tényállásához kapcsolódóan. Közös jellemzőjük, hogy
a büntetni rendelt cselekménynek olyan társadalmi kihatása van, amely a létrejött jog-
tárgysértést, illetőleg -veszélyeztetést megfelelő társadalmi előnnyel ellensúlyozza,
kompenzálja.515 Más megközelítésben, vizsgálnia kell a jogalkalmazás során, hogy
létezik-e olyan jogszabály, avagy a bíróság által elismert társadalmi szokás vagy szak
mai gyakorlat, amely a tényállásszerű cselekmény jogellenességét kizárja. A té
nyállásszerű cselekmény a Btk. 24. §-án, vagy az idézett 4. § (2) bekezdésén keresztül
megengedett cselekménnyé válik a felsorolt tipizált esetekben.
A következőkben elsőként a bíró alkotta büntethetőséget kizáró okok köréből az
alábbiakat kommentáljuk: a sértett beleegyezése, az indokolt kockázat, a fegyelme
zésijog (fenyítöjog), a hivatás gyakorlása (hivatásbeli kötelességek teljesítése). Szó
lunk mindemellett azon további büntethetöségi akadályról, a kötelesség-összeütkö
zésről, amelyet egyes büntetőjogi szerzők jogellenességet kizáró körülménynek
512 Itt jegyezzük meg, hogy egy hasonló „egyéb" kategóriára a törvényi egyértelműség és a dogmatikai tisz
taság érdekében a 30. §-ban is szükség lenne, hiszen itt is vannak olyan további büntethetöségi akadá
lyok (például a legfőbb ügyész döntésének a hiánya a büntetőeljárás megindításáról), amelyek dogmati
kai természete a magánindítvány és a feljelentés hiányával azonos. Ezt jelen tankönyv dogmatikai
rendszere ezért beépíti.
5,3 Lásd bővebben a Btk. 4. §-ához, a társadalomra veszélyességről írtaknál.
514 TokajkA búncselekménytan alapjai a magyar büntetőjogban. 109. o.
tekintenek. Már itt jelezzük ugyanakkor, hogy utóbbi állásponthoz nem csatlakozunk.
Ezt követik a Btk. Általános Részében kifejezetten nevesített jogellenességet kizáró
körülmények, míg végül az egyéb különös részi ilyen okok.
a) A bíró Qogalkalmazó) alkotta büntethetőséget kizáró okok
A SÉRTETT BELEEGYEZÉSE
A volenti non fit iniuria, azaz a sértett akarata (belegyezése) kizárja a cselekmény jog
ellenességét - mint római jogi elv - nem vált egyetemesen elfogadottá, és a jelenleg
hatályos büntetőjogban sem tekinthető általános érvényűnek, azonban bizonyos ha
tárok közt szintén büntethetőséget kizáró körülményt képez.* 516*E korlátokat az jelöli
ki, hogy a társadalmi konszenzus, illetve a jogpolitika hol húzza meg a személyek ön
rendelkezésijogának határát saját vagyonuk, egészségük, vagy akár életük felett. Az
élettel való önrendelkezési jog az eutanázia kapcsán516 az egyik legvitatottabb téma
manapság, hasonlóan a magzatelhajtáshoz.
A magyar büntetőjog nem ismeri el a személyek korlátlan rendelkezési jogát sa
ját életük, testi épségük felett. A sértett beleegyezésének a külvilágban mint jogha
tályos akaratnyilatkozatnak kell megjelennie, ehhez pedig az szükséges, hogy a sér
tett: a) beszámítási képességgel rendelkezzen (azaz ne legyen gyermekkorú vagy
kóros elmeállapotú), b) beleegyezése önkéntes, c) komoly, és d) félreérthetetlen le
gyen, e) amelyet a cselekmény elkövetése előtt, kivételesen utána nyilvánít ki?18
Problémát jelent ugyanakkor a bűncselekmény elkövetése utáni sértetti beleegyezés.
Ennek a kérdéskörnek egy részét a törvény a magánindítvány intézményével bizo
nyos tekintetben szabályozza, véleményünk szerint azonban ettől függetlenül és ezt
meghaladóan is lehetséges utólagos sértetti beleegyezés, mint büntethetőséget kizá
ró ok, amennyiben a sértett az előbbi feltételeknek megfelelő beleegyezését a bűn
cselekmény után megadja, és a vád nem tudja kétséget kizáróan bizonyítani, hogy ezt
a beleegyezését a bűncselekmény elkövetése előtt nem adta volna meg. Ellenkező
esetben lopást valósítana meg a jóbarát, aki a borospincében várakozva elfogyaszt
ja a tulajdonos borát, függetlenül attól, hogy ebbe a tulajdonos a megérkezése után
beleegyezik. Kiemelhető, hogy a hazai jogirodalomban felmerült újabban olyan ál
láspont, amely nézetünk helyességét - a példa életszerütlenségére hivatkozva -
5.5 Részletesen lásd Németh Imre: A sértett beleegyezése a büntetőjogban. Győr, 2015.
5.6 Vö. Filó Mihály: Az eutanázia a büntetőjogi gondolkodásban. Budapest, 2009.
5.7 Amelung, Knut: Willensmángel bei dér Einwilligung als Tatzurechnungsproblem. Zertschríft fúr die gesamte
Strafrechtswissenschaft, 1997/3. 490-518. o.; Lásd még Amelung, Knut: Competency to Consent.
A Germán Approach. European Journal ofCrime, Criminal Law and Críminal Justíce, 2000/1. 1-12. o.
vitatja.519 Az azonban egyértelműnek látszik, hogy egy jogeset életszerűsége vagy

életszerűtlensége komoly kihatással nem lehet egy dogmatikai kérdés eldöntésére. Hi
szen, ha az mindössze egyetlen egyszer merül is fel a gyakorlatban, foglalkozni vele
és megoldani akkor is szükséges. Megjegyezzük továbbá, hogy ebben a körben em
líthető olyan jogeset is, amelynek életszerűsége igencsak nehezen vitatható. így ha
az elkövető egyik barátjának a helyszínen hagyott, új motorjával megtesz néhány kört,
amíg barátja helyszínre érkezésére várakozik, aki a motor használatát utóbb jóvá
hagyja, nem lenne megalapozatlan arra az álláspontra helyezkedni, hogy a jármű ön
kényes elvétele (Btk. 380. §) ez esetben azért nem büntethető, mert az elkövető ba
rátja a motor használatába - utólagosan - beleegyezett. E felfogás elismerésének
egyébként nemcsak dogmatikai jelentősége, hanem gyakorlati haszna is lenne. így
ha például egy rosszakaró feljelentése nyomán a nyomozó hatóság elé kerülne a fen
ti (vagy hozzá hasonló) ügy, a feljelentés elutasítására - vagy, ha a nyomozást még
is elrendelték, annak megszüntetésére - büntethetőséget kizáró okból nyomban sor
kerülhetne (Be. 381. §, 492. §-ok). Nem lenne szükség tehát érdemi nyomozási cse
lekményként gyanúsítotti kihallgatásra, majd ezt követően - a nyilvánvaló sértetti ál
láspontra figyelemmel - közvetítői eljárás (Be. 412. §) elrendelésére a barát büntet
hetőségének tevékeny megbánás (Btk. 29. §) általi megszűnéséhez.520
Természetesen nincs büntethetőséget kizáró jelentősége a sértett beleegyezésé
nek, amikor éppen a törvény alapján kizárt a beleegyezés joghatályos volta. Ilyennek
kell tekinteni például a szexuális visszaélést (Btk. 198. §) vagy a kibúvás a szolgá
lat alól elkövetéséhez nyújtott bűnsegédi magatartást, ha például a sértett (tettes) ké
résére vágja le annak kislábujját a bűnsegéd [Btk. 436. § (1) bek.]. Nem a cselekmény
jogellenessége, hanem tényállásszerüsége hiányzik, ha a beleegyezés hiánya már
önmagában tényállási elem (például magánlaksértés, Btk. 221. §). Kétséget kizáró
an megilleti a sértettet a rendelkezési jog, és ezzel kizárja a büntethetőséget, szemé
lyiségi, valamint vagyoni jogai tekintetében. A testi sérülést vagy betegséget okozó
cselekményeknél a magyar joggyakorlat a könnyű testi sértésnél húzza meg a határt,
azaz, súlyos, illetve ennél súlyosabban minősülő testi sértésbe vagy egyéb élet és tes
ti épség elleni bűncselekményekbe joghatályosan nem lehet beleegyezni. Az EJEB
a Brown és mások v. Egyesült Királyság (1994) ítéletében kimondta, hogy szado-
mazochisták súlyos testi sértést elérő konszenzuális testi sértése jogszerűen büntethető,
és a sértetti beleegyezésnek a figyelmen kívül hagyása nem ellentétes az EEJE 8. cik
kébe foglalt magánszférához való joggal. Ebben a körben ugyanakkor megemlítendő,
5,9 Belovics-Nagy-Tóth: Büntetőjog /. Általános rész, a 2012. évi C. törvény alapján. 263. o.
520 Ambrus István: Németh Imre: A sértett beleegyezése a büntetőjogban (Győr, 2015). Állam- és Jogtudomány,
2016/3. 147. o.
hogy a közelmúltban Magyarországon megszületett az első (elsőfokú) ítélet, amely

ben a szadomazo cselekménnyel vádolt elkövetőt a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bí
róság a súlyos testi sértés bűntettének vádja alól felmentette. Az ügyészség azonban
sikeresen fellebbezett a döntéssel szemben, így a másodfokon eljárt Fővárosi Tör
vényszék a vádlottat a vád szerint bűnösnek mondta ki a bűncselekményben. A har
madfokon eljárt Fővárosi ítélőtábla a büntetőjogi felelősséget megállapító törvény
széki döntést hagyta helyben.521
Bizonyos sportesemények ugyanakkor egyértelműen lehetővé teszik a súlyos tes
ti sértésbe vagy ezt meghaladó sérülésbe való beleegyezést is. Álláspontunk szerint
ezekben az esetekben a megengedett kockázatvállalás, illetve a sértett beleegyezé
sének együttes alkalmazása és vizsgálata szükséges. Ugyanis például a bokszmér
kőzés során mind a két bokszoló tudja, hogy akár a szabályok betartása mellett is meg
halhatnak a másik ütésétől, és ebbe belenyugodva vállalkoznak a mérkőzésre.
E nyilvánvaló belenyugvás esetén sem követ el eshetöleges szándékkal elkövetett em
berölést az, aki ütésével megöli mérkőzés közben a másik versenyzőt. Ez pedig nem
azt jelenti, hogy az emberölésbe joghatályosan bele lehet egyezni, hanem azt, hogy
a megengedett kockázatvállalás és a sértetti beleegyezés együtt teszi lehetővé - az
orvosi beavatkozásokhoz hasonlóan - e cselekmények büntetlenségét. Az ún. küz
dő- vagy tömegsportok területén az edzésen vagy a sporteseményen való részvétel
mint ráutaló magatartás az adott sporttal általában együtt járó sérülések lehetőségé
be való, ráutaló magatartással történő beleegyezésnek tekintendő. Ebben az össze
függésben a sporteseményeken okozott sérülések miatt a felelősség az alábbi felté
telek együttes fennállása esetén a sértett beleegyezésére hivatkozva kizárandó,
amennyiben a) a sérülés hivatalosan elismert sportág kifejtése közben történik,
b) e sportág hatályos szabályainak betartása mellett, c) a sport szabályszerű gyakor
lása során is tipikusan előforduló sérülésről van szó, d) és a sértetti beleegyezés ko
rábban leírt feltételei is fennállnak.
Megállapítandó azonban a felelősség a sportszabály megszegésével elkövetett sé
rülésért, függetlenül attól, hogy az a szabályszerű sporttevékenységi idő (például mér
kőzés) alatt vagy azon kívül történik-e. így tehát futballozás közben az olyan rúgás,
mely szándékosan az ellenfél sérülését kívánja előidézni (sértési szándék), éppúgy
büntetendő, mint ökölvívó mérkőzés közben vagy a gong után az ellenfél meghara-
pása vagy az ellenfélbe történő fejelés.
Végül meg kell említeni a vélelmezett beleegyezést, melynek a sürgősségi orvo
si beavatkozások esetén van kiemelkedő szerepe, amikor a sérült az adott orvosi be
avatkozáshoz nem tudja beleegyezését adni, de feltételezni kell, hogy az állapota ja-
521 Lásd a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 8.B.IV.532/2011/79. számú, a Fővárosi Törvényszék
26.Bf. 10.594/2016/4. számú, valamint a Fővárosi ítélőtábla 4.Bhar.88/2017/9. számú döntéseit.
vitására irányuló orvosi tevékenységhez beszámításra képes állapotban is hozzájá

rulna. Ettől eltér az az esetkör, amikor a sértett, bár beszámításra képes állapotban van,
de valamely okból mégsem tudja beleegyezését adni az adott cselekményhez. Ez utób
bi problémacsoport azonban legtöbbször a végszükség keretében is feloldható (pél
dául külföldön lévő szomszéd lakásajtajának feltörése, mert e lakásban csőtörés
folytán ömlik a víz).
Az INDOKOLT KOCKÁZAT
Az indokolt (vagy megengedett) kockázat mint büntethetőséget kizáró ok legitimá
ciója a jogi tárgyat veszélyeztető tevékenységtől vagy mulasztástól várt nagyobb tár
sadalmi haszon. Az ilyen magatartás még akkor sem lesz jogellenes, amennyiben
a várt pozitív eredmény helyett a bűncselekményt formálisan megvalósító követ
kezmény áll be. A megengedett kockázatot már a gondatlanságról szóló törvény
helyhez fűzött miniszteri indokolás is a jogellenességet kizáró oknak tekintette.522
A megengedett kockázatnak az orvostudományi kutatás és az orvosi beavatko
zások területén van gyakorlati jelentősége. Az egészségügyről szóló J997. évi CL1V.
törvény (Eütv.) keretei között kell megvizsgálni, hogy az adott beavatkozás a jog
szabályi felhatalmazás, a sértett beleegyezése, az indokolt kockázat, vagy éppen a vég
szükség szabályai szerint nem büntetendő.
A sértett joghatályos beleegyezésének nyilvánvaló előfeltétele, hogy tudja-e, hogy
mibe egyezik bele, ez pedig csak a megfelelő tájékoztatás esetén lehetséges. A 2002.
évi VI. törvény523 Magyarországon az 2002. május 1-jétől hatályos (továbbiakban:
Biomedicina Egyezmény) 5. cikke előírja, hogy
egészségügyi beavatkozás csak azután hajtható végre, ha abba az érintett személy sza
badon és tájékozottságon alapuló beleegyezését adta. Ennek a személynek előzetesen
megfelelő tájékoztatást kell kapnia a beavatkozás céljáról és természetéről, valamint kö
vetkezményeiről és kockázatairól. Az érintett személy beleegyezését bármikor szabadon
visszavonhatja.
A megfelelő tájékoztatás követelményét a tagállamok nemzeti jogszabályaikban kö

telesek meghatározni: a Biomedicina Egyezmény csak a védelem minimális szintjét
állítja fel. Az, hogy milyen mennyiségű és tartalmú információt kell a betegnek köz
vetíteni, országonként eltérő lehet.
522 Vö. Erdósy Emil: A megengedett kockázat a büntetőjogban. Budapest. 1988., továbbá Erdösy Emil: Vé
leményeltérések a kockázatvállalás büntetőjogi értelmezésében. Jogtudományi Közlöny, 1982/9. 680-
687. o. és Erdósy Emil: Az orvosi tevékenység megengedett kockázata és a büntetőjogi felelősség. Jog
tudományi Közlöny, 1983/6. 370-377. o., lásd még Hoyer, Andreas: Erlaubtes Risiko und technologische
Entwicklung. Zeitschrift fúr die gesamte Strafrechtswissenschaft, 2009/4. 860-881. o.
523 Az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány al
kalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban, 1997. április 4-én kelt Egyezménye: Az emberi
Az emberen végzett orvostudományi kutatásokat az Eütv. VIII. fejezete szabá

lyozza, míg a kutatás végzésének általános feltételeit a törvény 159. §-a határozza
meg. E feltételrendszer része, hogy a kutatásnak a személyt fenyegető kockázata
arányban kell, hogy álljon a kutatás várható hasznával és a kutatási cél jelentőségé
vel. A törvény kihangsúlyozza, hogy a kutatás során az alany érdeke mindig megelőzi
a tudomány és a társadalom érdekeit (Eütv. 163. §).
A kutatás nem végezhető el, ha az aránytalanul nagy kockázatot jelent a kutatás
alanyának életére, testi vagy lelki épségére. A kutatás alanyának az abban való rész
vétele önkéntes, a beleegyezése bármikor visszavonható és mindenkor tájékoztatni
kell a kutatás során végzett vizsgálatok, beavatkozások jellegéről, tartalmáról és kö
vetkezményeiről; a várható előnyökről; a kockázat körébe tartozó egészségkároso
dás jellegéről, és gyógykezeléséről, illetőleg a kártalanításról vagy a kártérítésről.
A megengedett kockázat a gondatlanságból elkövetett cselekményeknél is je
lentőséggel bír, hiszen a szándékos és a gondatlan bűncselekmények között a jogel
lenesség tekintetében is különbségek vannak. Közlekedési vagy foglalkozási szabá
lyok, továbbá a mindennapi élet egyéb gondossági elvárásai határozzák meg, hogy
valamilyen magatartás esetében melyek azok a kockázati tényezők, amelyeket a tár
sadalom még elfogad.
Amint említettük, a termeléssel, kutatással, közlekedéssel és egyéb hasonló te
vékenységekkel gyakran együtt jár a védett jogi tárgyak bizonyos fokú veszélyezte
tése. Ez önmagában nem jogellenes, ha maga a tevékenység (amely általában szin
tén nem jogellenes) nem lépi túl az objektív gondossági kötelesség kereteit.
A jogi tárgy veszélyeztetését igazolhatja a tevékenységtől várt nagyobb társadalmi
haszon (például a gazdasági tevékenység, a kutatás körében). Az ilyen magatartás ak
kor sem jogellenes, ha a pozitív következmény helyett tényállásszerű minden körülmény.
A FEGYELMEZÉSI JOG
A fegyelmezési jog (fenyítő jog, házi fegyelmi jog) azokat illeti meg, akik jogsza
bály vagy polgári jogi, munkajogi szerződés, illetve harmadik személyért átvállalt fe
lelősség (például eltévedt kisgyermeket talál valaki az erdőben) alapján másik sze
mély felügyeletére, nevelésére kötelesek. A fegyelmezési jog terjedelme nem azonos
minden jogosult tekintetében. A Csemegi-kódex alapján a fenyitőjog könnyű testi sér
tés miatt is kizárta a büntethetőséget (313. §), sőt a gazdát is megillette a házi cse
léddel szemben. Ezen rendelkezéseket a HL Bn. hatályon kívül helyezte. Jelenleg kü
lönbséget kell tenni a szülő és a szülővel azonos helyzetben lévők (például nagyszülő,
jogokról és a biomedicináról szóló Egyezmény, valamint az Egyezménynek az emberi lény klónozásának ti
lalmáról szóló, Párizsban, 1998. január 12-én kelt Kiegészítő Jegyzőkönyve kihirdetéséről szóló 2002. évi
VI. törvény.
örökbefogadó szülő) fegyelmezési joga, valamint a pedagógus és a vele azonos

helyzetűek (például edző, nyári tábor vezetője) joga között.
A szülő által gyakorolt házi fegyelmi jog a becsületsértés minden formáját felö
leli (Btk. 227. §), valamint kiterjed a személyi szabadság megsértésére is (Btk.
194. §). Ugyanakkor már itt meg kell jegyezni, hogy ez nem jelentheti azt, hogy va
lamely szülő e jogot visszaélésszerűen gyakorolhatja büntetlenül. Nyilvánvalóan, ha
egy szülő ok nélkül pofozza gyermekét mindennap, akkor felmerül a kiskorú veszé
lyeztetésének bűncselekménye [Btk. 208. § (1) bek.], illetve a kapcsolati erőszak [Btk.
212/A. § (2) bek. a) pont], és a felelősséget ilyenkor már nem zárhatja ki a fegyelmi
jog.524 Kiemelendő továbbá, hogy könnyű testi sértést nem valósíthat meg a neve
lési célú bántalmazás.525 Vitatott, hogy egyáltalán lehet-e szülői jogkörben bántal
mazni a felügyeltet vagy neveltet, illetve hogy a sértett életkorának milyen kihatása
van a fegyelmi jogkörre. Az A. v. Egyesült Királyság (1998) ügyben hozott ítéleté
ben az EJEB kimondta, sérti az EEJE-t, amennyiben egy jogrendszer a fegyelmi jo
got a testi sértésre is kiterjeszti. A sértett életkora tekintetében megállapítható, hogy
a szülői fegyelmi jog csak a gyermekkorú tekintetében biztosít büntetlenséget a tett
leges becsületsértés esetén, míg fiatalkorú sérelmére igen enyhe fokú személyi sza
badság megsértése az, amely esetén kizárja a büntetőjogi felelősséget.
A pedagógus szintén élvez bizonyos mértékű immunitást szakmája gyakorlása so
rán. Ennek mértéke ugyan kisebb, mint a szülőé, de például a szóbeli becsületsértés
az okító korholás keretében megengedett. Hasonlóan korlátozható a személyi sza
badsága a tanulónak, óvodásnak. A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. tör
vény 46. § (2) bekezdése kimondja, hogy ,,[a] gyermek, a tanuló személyiségét, em
beri méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani
fizikai és lelki erőszakkal szemben. A gyennek és a tanuló nem vethető alá testi és
lelki fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bá
násmódnak.” Következésképpen a pedagógus és az azonos jogokkal rendelkező
személy tettleges becsületsértést sem alkalmazhat a nevelttel, felügyelttel szem
ben.526
A HIVATÁS GYAKORLÁSA
Hagyományosan a büntethetőséget kizáró körülmények közé sorolják a hivatali,
hivatásbeli jogok és kötelességek teljesítését is.527 A hivatásbeli jogokat, valamint
524 Ambrus István: A kapcsolati erőszak néhány büntetőjog-dogmatikai kérdése. Családi Jog. 2014/2.18-21. o.
525 Vö. Görgényi Ilona: A szülő fegyelmezési joga és a gyermek sebezhetősége. In Geller Balázs - Csige
Zoltán (szerk.): Békés Imre emlékkötet. Budapest, 2013.101-109. o.
526 Lásd még Balás P. Elemér: A kiskorúak és gondnokoltak büntetőjogi védelme. Budapest. 1943.
kötelességeket egyrészt jogszabályok szabályozzák, másrészt valóban vannak olyan

normák, amelyek szokásjogi vagy bírói jogalkotás útján alakultak ki. Az előbbi cso
portba tartozó rendelkezéseket a jogszabály engedélye mint büntetendőséget kizáró
ok (Btk. 24. §) alatt kell vizsgálni, mig a bíró alkotta kizáró okok közé csupán a má
sodik típus tartozik. Ide sorolható a rágalmazás (Btk. 226. §) és a becsületsértés (Btk.
227. §) körében a tudományos vagy művészeti életben a kritika, sőt az ügyvédi vagy
védői tevékenység során a hatóságok előtti eljárásban az ügyfél képviseletében ki
fejtett becsületsértés, rágalmazás és kegyeletsértés. Véleményünk szerint kizárt a fe
lelősségre vonás a becsületsértést alakilag megvalósító munkaköri, pedagógusi, ok
tatói véleményezés miatt is. Ilyen esetekben tehát nincs lehetőség a valóság
bizonyításának (Btk. 229. §) lefolytatására, hanem enélkül kell a jogellenesség hiá
nyát megállapítani. Az itt vázolt állásponttal egyezően mondta ki nemrégiben a Kú
ria, hogy
Rágalmazás nem állapítható meg jogellenesség hiánya miatt a becsület csorbítására

egyébként alkalmas tényállítás kapcsán, ha a tényközlés peres, vagy más, jogilag szabá
lyozott hatósági eljárásban, az arra előírt eljárás rendjében, az eljárás tényét képező ügy
érdemével összefüggően - mint feljelentési, bejelentési jogosultság vagy tanúzási köte
lezettség teljesítése által - valósul meg.528
Hasonló a magva továbbá annak a döntésnek, amely értelmében:
A jogellenesség hiánya nem csupán a hatóság előtt már folyamatban lévő ügyben - az
adott eljárás érdemével összefüggésben, a joggyakorlás indokolt és szükséges keretei kö
zött - tett, a becsület csorbítására egyébként objektíve alkalmas tényállítások kapcsán, ha
nem a hatósági eljárást megindító beadványban részletezett tényközlés tekintetében is
megállapítható. Ellenkező esetben ugyanis a jog által biztosított igényérvényesítés lehe
tősége eleve kizárt volna.529
Egyes szerzők szerint ennek hatálya alá tartozik tipikusan a műtétet végző orvos, aki
különféle testi sértést okoz a betegnek. Megjegyzést érdemel, hogy létezik olyan fel
fogás is, amely az orvos által végzett tevékenységet a sértett beleegyezése okán te
kinti olyannak, melynek büntethetősége kizárt.530
A KÖTELESSÉG-ÖSSZEÜTKÖZÉS
A német jog ismert egy olyan büntethetőséget kizáró okot, hogy kötelesség-össze
ütközés. Ennek esetén több jogi kötelesség egyidejű teljesítésére kötelezett az adott
528 EBH 2014, B.3.

529 EBH 2011.2394.
530 Nagy: A magyar büntetőjog általános része. 152. o
személy, amelynek fizikailag nem tud eleget tenni. Ha például egy lélegeztetőgép áll
rendelkezésre és több beteget kellene vele ellátni, vagy egyszerre több fuldokló sze
mélyt kellene kimentenie az úszómesternek, de csak egy személyt képes megmen
teni, vagy több sérültnek kellene elsősegélyt nyújtani, de időben csak az egyiknek le
het. E kizáró okkal kapcsolatban sokféle magyarázat született a jogtudományban, ám
ezek gyakorlati jelentőséggel nem bírnak. A mi álláspontunk a kérdés kapcsán a kö
vetkező. Ezekben az esetekben a történeti tényállás egyik része mindenképpen va
lamilyen mulasztás. Mulasztás azonban csak akkor jön létre, ha volt képessége és
készsége is az adott személynek az adott tevékenységre. Mivel fizikailag kizárt, hogy
például egyszerre két személyt lásson el egyetlen lélegeztetőgép, így nem volt ké
pessége az orvosnak mind a két személy ellátására, azaz mulasztás sem valósult meg.
Amennyiben nincs mulasztás, az elkövetési magatartás is hiányzik, anélkül viszont
nincs bűncselekmény. Erre figyelemmel a kötelesség-összeütközés valójában nem
jogellenességet kizáró ok, hanem esetében már büntetőjogi értelemben cselek
ményről sem lehet szó. Felmerülhet ugyanakkor a jogigazolás mint új büntethető-
ségi akadály kimunkálásának szükségessége.
b) A jogos védelem (Btk. 21-22. §)
A jogos védelem az elsődleges büntethetöségi akadályok között, részben a (ma

teriális) jogellenességet [társadalomra veszélyességet,531 Btk. 21. §, 22. §
(1) bek.], részben pedig a bűnösséget kizáró okok közé tartozik [Btk. 22. § (3) bek.].
Jogos védelem alatt tradicionálisan a Btk. 22. § (1) bekezdésében szabályozott kizáró
okot értjük, így először azt vizsgáljuk (klasszikus jogos védelem). Ugyanakkor már
itt jelezzük, hogy az utóbbi évek büntető-jogalkotásában a jogintézmény erőteljes ex
panziója volt megfigyelhető, melynek keretében a klasszikus jogos védelmi szabá
lyok mellett a törvényhozó ma már a megelőzőjogos védelem (Btk. 21. §), valamint
a szituációs jogos védelem szabályait [Btk. 22. § (2) bek.] is megjeleníti. Szintén rög
zítendő, hogy az Alaptörvény V. cikke szerint: „[mindenkinek joga van törvényben
meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket
531 A BH 2011,269. számon publikált eseti döntés szerint ,,[a] jogos védelem a cselekmény társadalomra ve
szélyességét kizárja. Formailag a garázdaság bűncselekményének törvényi tényállásába illeszkedő cse
lekményben sem állapítható meg a testi épsége ellen intézett jogtalan támadás ellen - a jogos védekezés
kereteit túl nem lépve - védekező személy bűnössége". Ezzel egyezően utalt rá a BH 2013, 31. határozat
II. pontja, hogy ,,[a] jogos védelem körében kifejtett - formailag a garázdaság bűncselekményének a tör
vényi tényállásba illeszkedő - cselekménynek nincs társadalomra veszélyessége, az ilyen cselekmény nem
bűncselekmény".
közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához”. Eme alkotmányos jogosult

ság ugyanakkor csupán a jogos önvédelem lehetőségét biztosítja, a mások vagy
a közérdek védelmében történő fellépés lehetősége explicit alapjogként nem került
megjelenítésre. A jogos védelem egyébként nem büntetőjog-specifikus intézmény,
hiszen például a Ptk. 6:520. § b) pontja is kimondta, hogy ,,[m]inden károkozás jog
ellenes, kivéve, ha a károkozó a kárt a jogtalan támadás vagy a jogtalan és közvet
len támadásra utaló fenyegetés elhárítás érdekében a támadónak okozta, ha az elhá
rítással a szükséges mértéket nem lépi túl”. E fogalmazásból kitünően ugyanakkor
a büntetőjogi jogos védelem lényegesen tágabb térfogatú a kárfelelősség kapcsán ol
vasható polgári jogi társánál, ezért a gyakorlatban előbbi jut nagyobb jelentőséghez.532
E jogintézmény eredetére vonatkozóan a jogtudományban két nézőpont alakult ki.
Az első szerint a magánbosszú, vérbosszú visszaszorítása szükségszerűen magával
hozta az önhatalom korlátozását is. Ezen jogokat feladva viszont a ius puniendi ala
nyai joggal várták el annak gyakorlójától, hogy védje meg őket a jogtalan támadá
sokkal szemben. Azonban a szuverenitás birtokosa, az állam ennek az elvárásnak nem
tud minden élethelyzetben megfelelni, hiszen képviselői nem lehetnek jelen minden
jogtalan támadásnál. A jogtalan támadással szemben védekező személy az államtól
kap felhatalmazást a védekezésre.533
A másik szemlélet szerint a jogos védelem intézménye a természetjog által ga
rantált önvédelemből fejlődött ki. A vim vi repellere római jogi elve azt tartalmazza,
hogy a természetből ered minden élőlénynek, így az embernek is az a jogosultsága,
miszerint támadással szemben tágan értelmezett létfenntartása érdekében erőt alkal
mazhat.534 A jogos védelem természetjogi jellegét hangsúlyozza Sólyom László al
kotmánybírónak a halálbüntetés eltörléséről szóló 23/1990. (X. 13.) AB határozathoz
fűzött párhuzamos véleménye is. A párhuzamos vélemény úgy foglal állást, hogy
(...) ha a megtámadott megöli támadóját, a .jogos védelem” biztosította büntethetetlen

séggel a jog nem az élettől való megfosztás jogszerűségét ismeri el, hanem annak a szi
tuációnak jogon kívüliségét, amelyben a támadás és elhárítása lezajlott. A jogos védelem
helyzete csakis akkor áll fenn, ha életek közötti választásról van szó, „a halál újraelosz
tásáról" (...)
mert a megtámadott élete csak a támadó élete árán maradhat meg. A halált azonban
a jog nem oszthatja el és nem oszthatja ki. Ebben a határhelyzetben a jog nem kötelezi
532 A BH 1980, 128. kifejezetten utal arra, hogy .,[a] jogos védelem polgári jogi fogalma és a büntetőjogi fo
galom nem szükségképpen esik egybe. A büntetőjogi megoldással ellentétben a polgári jog nem biztosít
kifejezett mentességet annak, aki a jogos védelemhatárait ijedtségből vagy felindulásból túllépte."
533 Vö. Degré Lajos: A Jogos védelem az anyagi büntetőjogban. Vác, 1910.
53,1 „Vim vi repellere licere... idque ius natura comparatur." D 43.16.1.27.
és nem jogosítja semmire a megtámadottat. Jogot a támadó megölésére nem adhat,

de ugyanazon okból azt sem írhatja elő, hogy a megtámadott tűrni köteles: ezzel
ugyanis az ő élete felett rendelkezne. így tehát - érvel Sólyom - a természeti állapot
tér vissza azokra a pillanatokra, amíg az életek közötti választás szituációja fennáll.
Lélektanilag is ugyanerről van szó: az életösztön megnyilvánulásáról, amely áttör
het minden civilizációs korlátot, a túléléshez való sajátosan nem emberi ,jog”-ról
(„amely az állatoknak is megvan”). A választási helyzet megszűntével lép be újra
a jog, amely azonban csak kompetenciája határait, vagyis a Jogos védelmi helyzet”
feltételeinek meglétét vizsgálja, s ami ott történt, nem értékeli. Persze hangsúlyozni
kell, hogy nem értünk egyet Sólyom álláspontjával, több tekintetben sem. Egyrészt
nincsen jogon kívüli helyzet, másrészt nem levezethető, hogy az államnak ne lenne
joga embert ölnie (lásd például az állam önvédelemhez való joga, amelyet a nem
zetközi jog szabályoz).535
A jogos védelem büntetőpolitikája tehát egyrészt a megtámadott, védekező sze
mély társadalomerkölcsi normáiból és az állam büntetőhatalmából, másrészt pedig
a „természetjog” által biztosított önvédelemhez való jogból ered.536
A jogos védelmet már a Csemegi-kódex is szabályozta. 79. §-a szerint
[j]ogos védelem az: mely akár a megtámadottnak, akár másnak, személye vagy vagyona
ellen intézett, - vagy azt fenyegető jogtalan, és közvetlen megtámadásnak elhárítására
szükséges. A jogos védelem határainak félelemből, ijedtségből, vagy megzavarodásból
származott tulhágása nem büntettetik.
A Btk. miniszteri indokolásának általános jellemzése szerint továbbá
[jjogos védelem esetén a jogtalan támadással szemben jogos védekezés áll. A támadás
rendszerint erőszakos magatartás, többnyire személy ellen irányul, de javak ellen is irá
nyulhat. A megtámadott személy akkor jár el jogosan, ha cselekménye a támadás elhá
rításához szükséges. A jogellenes cselekmény következményeit a támadónak, azaz a jog
ellenes magatartást kifejtének kell viselnie. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a támadót
valamilyen sérelem éri, annak következményeiért a védekező nem tehető felelőssé.*
537
535 Gellér: Legalitás a vádpadon. 124. o.

537 Az újabb jogirodalomból vö. Geller Balázs: Az emberi élethez és az emberi méltósághoz való jog és az új
Btk., különös tekintettel a büntetési rendszerre és a jogos védelemre. In Hack Péter (szerk.): ÚJ Büntető
Törvénykönyv. Hagyomány és megújulás a büntetőjogban. Budapest, 2013. 63-68. o.; Bárd Károly: Ajo-
gos védelem és az életfogytiglani szabadságvesztés büntetés alapjogi megközelítésből. In Hack: ÚJ Bün
tető Törvénykönyv. 55-60. o.; Belovics Ervin: A jogos védelem új rendszerének kialakulása a magyar bün
tetőjogban. In Kriminológiai Tanulmányok 50. Budapest, 2013. 193-205. o.; Tóth Mihály: A jogos védelem
hagyományos határai és kiterjesztésük első tapasztalatai. Magyar Jog, 2016/10. 565-575. o.; Mészáros:
A jogos védelem elvi és gyakorlati problémái.: Gál Andor: A jogos védelmi helyzetet kiváltó támadás jog
talanságáról. Jogtudományi Közlöny, 2017/1. 34-45. o.
A jogos védelem feltételeit vizsgálva a következő fogalmakat kell tisztázni: Mit je
lent a saját vagy mások személye vagy javai, illetve a közérdek? a) Mi a támadás?
b) Mikor jogtalan a támadás? c) Mit jelent, hogy a jogtalan támadás intézett
vagy az közvetlenül fenyegető? d) Mit jelent az elhárító magatartás szükséges
sége? e) Mit jelent az elhárítás szükséges mértékében ijedtségből vagy menthe
tő felindulásból történő túllépése? f) A vélt jogos védelem kérdésköre.
A saját vagy mások személye vagy javai, illetve a közérdek a legtágabb ala
pokra helyezi a jogos védelemhez való jogosultságot. Ezért beszél a törvény jogos
védelemről és nem jogos önvédelemről (noha utóbbit, mint láttuk, az Alaptörvény ki
fejezetten alapjogként jeleníti meg). Az állampolgárnak, tágabb értelemben a Btk. ala
nyainak (vagyis mindenkinek, akire a Btk. hatálya kiterjed), általában nem köteles
sége a bűncselekmény elkövetését elhárítani,537 ám ha mégis megteszik, akkor az
állam nem érvényesíti velük szemben büntetőhatalmát. Összegezve: jogos védelmi
helyzetben jár el az, aki például az ellene irányuló emberölési vagy rablási kísérle
tet hárítja el éppen úgy, mint az is, aki egy teljesen ismeretlen személyt véd meg a rab
lással szemben. Továbbá véleményünk szerint az is hivatkozhat jogos védelmi hely
zetre, aki a közösség elleni uszítást (Btk. 332. §) elkövető személlyel szemben lép
fel (például a szükségesnél nem nagyobb erőszak alkalmazásával megakadályoz
za zsidók, cigányok vagy éppen magyarok elleni erőszakra felhívó nyilvános be
széd folytatását). Utóbbi jogeset kapcsán azonban megjegyzendő, hogy a 4/2013.
BJE a verbális cselekményekkel szembeni jogos védelmet nem engedi meg. A kér
dést a Csemegi-kódex Anyaggyüjteménye is nemlegesen döntötte el: „a szavak, írá
sok vagy képes ábrázolatok általi becsületsértés ellen védelemnek nincs helye, mert
az ily támadások, midőn intézteinek, be is fejeztetnek s az erő alkalmazása tehát meg
torlás lenne nem védelem”.536538 Ez az álláspont azonban nemcsak azért helytelen, mert
537
az elkövető terhére értelmez megszorítóan egy jogellenességet kizáró okot, hanem
mert - a később érintendő - befejezetti és bevégzetti stádium gyakori időbeli elkü
lönülésére sincs megfelelő figyelemmel.539 Nem osztható maradéktalanul tehát az
a bírói gyakorlatban előfordult vélemény sem, amely szerint:
536 Itt gondosan vizsgálni kell azonban, hogy a segítségnyújtás elmulasztása (Btk. 165. §), vagy foglalkozás
körében elkövetett veszélyeztetés (Btk. 165. §), illetve mulasztásos emberölés, testi sértés (Btk. 160.,
164. §) nem valósult-e meg.
537 Löw Tóbiás (szerk.): A magyar büntetótörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: 5. tcz.) és tel
jes anyaggyűjteménye. Első kötet. Budapest, 1880. 516. o.
539 Csak egyetérteni lehet ezért Heil Fausztinnak a következő példa kapcsán több mint 100 éve kifejtett né
zetével, amely szerint „az egyházpolitikai törvények hatályba lépte után egy keresztény fiatal ember zsi
dó leányt vett el. Az illetékes lelkész sehogy sem tudott ezzel megbarátkozni, s a legközelebbi vasárnapi
predikácziójában szóvá tette az esetet, és pedig oly módon, a mely az illető fiatal ember becsületét mé
lyen sértette. Tegyük fel, hogy a fiatal ember jelen lett volna a templomban, hogy egy ideig nyugodtan hall
gatja a lelkésznek a szószékre alig illő kifakadásait, de midón azt látja, hogy a lelkész a támadással nem
A becsületsértö kifejezések használata élet, testi épség vagy vagyon ellen intézett jogta
lan támadást nem valósít meg, és az ilyen jogtárgyak elleni támadás veszélyét sem rejti
magában. A vádlott kifogásolható magatartásával szemben becsületsértö hangnemben tör
ténő tiltakozás ezért a jogos védelmi helyzetet nem alapozza meg.540
A TÁMADÁS FOGALMA
A jogos vedelem jogtalan támadást (vagy kisegítő fordulatként az azzal közvet
lenül fenyegető helyzetet) feltételez. A támadást a jogirodalom - a Btk. miniszteri
indokolásával is összhangban - rendszerint aktív, általában erőszakos magatartásnak
tekinti. Finkey Ferenc álláspontja szerint a támadás „a létező állapot megváltoztatá
sára irányuló erőszakos fellépés”.541 Heller Eriknél a támadás „olyan szándékos te
vés, amely valamely személy érdekkörében hátrányos hatás előidézésére nyújt kilá
tást”.542 Az idézett nézetek szerint a nemtevés, azaz mulasztás létrehozhat
végszükségi helyzetet, de jogos védelmet nem. Fő szabály szerint Angyal Pál is ta
gadta a mulasztással megvalósuló támadás lehetőségét, kivételként fogalmazta meg
ugyanakkor azt az esetet, ha „a negatív magatartás oly hátrányos állapot fenntartá
sát célozza, mely támadás folytán jött létre, azaz midőn a passzivitás lényegileg az
aktivitásnak folytatása, úgy támadásról van szó, mert a létezett állapotot hátrányo
san megváltoztató erőkifejtés még tart”.543
A jelenlegi joggyakorlat szerint is támadásnak minősül, ha a passzivitás valamely
aktivitás kötelességellenes folytatása (például a véletlenül bezárt egyént felhívás el
lenére nem eresztik ki). Kivételesen a támadás fogalma alá vonható a sértett olyan
passzív magatartása is, amely a jogellenes állapot további fenntartását célozza. így
a Legfelsőbb Bíróság a BH 1997, 512. számú döntésében megállapította a jogos vé
delmi helyzetet, amikor elkövetőket a sértett és négy társa elrabolta. Tőlük pénzt kö
veteltek, és folyamatos bántalmazás mellett megöléssel, lelövéssel fenyegetőztek,
heroininjekciót adtak be nekik, több napon keresztül összebilincselve tartották őket
fogva. A heroininjekció beadását követően megfenyegették őket, hogy ezután minden
nap kapnak egyet. Ilyen előzmények után a fogvatartás helyszínéről a négy emberrabló
eltávozott, és a lakásban maradt egy fegyverrel rendelkező személy. Az elkövetők
végez, s szavaiból kiveszi, hogy újabb s lehetőség még sértőbb kirohanásra készül, ha az a fiatal ember
ekkor, nem a már elhangzott becsületsértések megtorlásául, hanem a folytatás megakadályozásául felszólal
s megfenyegeti a lelkészt, hogy ha kirohanásait folytatja, lehúzza őt a szószékről, mely felszólaláson a vak
buzgó hívők lehetőség nagyon megbotránkoznak". Lásd Heil Fausztin: Büntetőjogi tanulmányok. Első kö
tet. Különlenyomata „Jogállam” II—IX. évfolyamaiból. Budapest, 1911. 155. o.
540 EBH 1999, 85.
541 Finkey: A magyar büntetőjog tankönyve. 207-208. o.
542 Heller: A magyar büntetőjog általános tanai. 111.0.
543 Angyal Pál: A magyar büntetőjog tankönyve. 4. kiad. Budapest, 1920. 399. o.
a bilincsektől megszabadultak és az éppen nekik háttal ülő sértettet egy nagyméretű

üveghamutartóval többször fejbe verték és egy késsel három alkalommal hátba szúr
ták. A sértett a bántalmazások következtében elhalálozott. A határozathozatal során
a bíróság figyelemmel volt a Legfelsőbb Bíróság korábbi 15. számú irányelvében
megfogalmazott értelmezésre, mely szerint „a történések egész folyamatát figyelembe
véve, a cselekménysor Összefüggő vizsgálata alapján ítélhető csak meg, hogy a cse
lekmény véghezvitelének időpontjában a jogos védelmi helyzet fennállott-e”. Ebből
folyóan rögzítette, hogy bár a sértett a cselekmény elkövetésekor passzív magatar
tást tanúsított, de ha
a sértett vagy sértettek részéről megnyilvánuló passzív magatartás olyan jogtalan állapot
további fenntartását célozza, amelynek létesítése bűncselekmény, és ez a passzív maga
tartás lényegében a sértettek részéről a már elkövetett bűncselekménynek a további
folytatását célozza, még akkor is jogtalan támadásnak minősül, ha az elhárítás pillana
tában ez nem párosul aktív támadó magatartással.
Mindezek alapján látjuk, hogy a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a vádlot
tak a cselekmény elkövetésekor az őrzőik által megvalósított bűncselekmény követ
kezményeként olyan közvetlenülfenyegetőjogtalan támadás alatt álltak, mely más
módon elhárítható nem volt. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a vádlottakat a jogos véde
lem büntethetőséget kizáró oka miatt felmentette.
Felmerül tehát a kérdés, hogy abban az esetben, amikor például emberrablók el
rabolt áldozatának holléte csak az emberrablótól kapott információ alapján állapít
ható meg, ez utóbbi azonban haladéktalanuk szükséges az áldozat életének meg
mentése érdekében (mert e nélkül az éhen vagy szomjan hal), alkalmazható-c erőszak
az emberrablóval szemben. Ez tulajdonképpen nem csupán elméleti kérdés, hiszen
1997-ben és 2003-ban két ilyen eset is vitát kavarta Németországban. A 2003-as
ügyben a nyomozás vezetője felvállalta e morális és jogi kérdés súlyát és jegyző
könyvbe is vette, miszerint erőszak alkalmazásával megfenyegette a gyanúsítottat, aki
ennek hatására valóban bevallotta az elrabolt személy tartózkodási helyét. Sajnos an
nak életét a konkrét ügyben már ez sem tudta megmenteni.
Ezen esetek és a részletesen ismertetett Legfelsőbb Bírósági ítélet alapjául szol
gáló ügy közötti hasonlóság nyilvánvaló. A jogi kérdés a Btk. 22. § (1) bekezdésé
ben megfogalmazott jogos védelem elemei közül a „közvetlenül fenyegető” jelző ér
telmezése. Az intézett támadás röviden a sérelmet okozó cselekmény megkezdését
és folytatását jelenti. A közvetlenül fenyegető jelleg ugyanakkor egy olyan helyzet
jellemzése, amelyben a sérelmet okozó cselekmény ugyan még nem kezdődött meg,
de a cselekmény megkezdése mind objektíven, mind pedig az azt észlelők számára
szubjektiven biztosra vehető. Továbbá, a cselekmény megkezdéséig, illetve az e cse
lekmény által okozott sérelem bekövetkezéséig a hatóság sérelmet elhárító közbeié-
pése nem biztosított.544 Azaz, az emberrablás sértettjeinek életveszélyes állapota épp

úgy, mint a fogva tartott orosz állampolgárok helyzete megalapozza a közvetlenül fe
nyegetettséget, amennyiben a szinte bizonyosan bekövetkező halál előtt az elköve
tővel szemben alkalmazott erőszak az egyetlen mód e sérelem bekövetkezésének
elhárítására.
Tehát a jogos védelem mindenképpen megállapítható annak a nem hatóságként
eljáró személynek a javára, aki azért alkalmaz erőszakot az emberrablóval szemben,
mert csak az így nyert információ birtokában képes megakadályozni a sértetten be
következő sérelmet. Ekkor a fennmaradó kérdés csupán az, hogy a hatóság jogosult-e
ugyanezen logika alapján az erőszak alkalmazására. Abban az esetben, ha a hatósá
got nem jogosítanánk fel erre, ezen bűncselekmények sértettjeinek hozzátartozóit és
tulajdonképpen magát a hatóságot is arra ösztökélné a jog, hogy ne forduljanak ilyen
esetekben hatósághoz - hiszen annak eljárása ab ovo kevésbé lenne hatékony
hanem magánszemélyként, kvázi saját szakállukra próbáljanak meg információt ki
csikarni az elkövetőből.545
E megállapítások hatása a terroristákkal szembeni eljárásokkal összefüggésben
nem hagy kétséget afelől, miszerint amennyiben a jogos védelem feltételei fennáll
nak, bár formálisan megvalósítja a kényszervallatást az a hivatalos személy, aki erő
szakkal csikar ki olyan információt a terroristából, amely más életének, testi épségének
544 Kiemelhető, hogy a hatósági közbelépés bizonyossága, illetve sérelmet megakadályozó voltának sikeres
sége ismét csak objektív és szubjektív módon vizsgálandó olyan valószínűség, amelynek összefüggései ed
dig feltáratlanok.
545 Geller Balázs: A terrorizmus elleni harc egyes kérdései az anyagi büntetőjog szemszögéből. In Gellér Ba
lázs (szerk.): Györgyi Kálmán ünnepi kötet. Budapest, 2004. 241-264. o.; Lásd Eur. Court H.R. Gafgen v.
Germany, Judgment of 3 June 2010, Application no. 22978/05; Erb, Volker: Notwehr als Menschenrecht -
Zugleich eine Kritik dér Entscheidung des LG Frankfurt am Main im „Fali Daschner”. Neue Zeitschrift für
Strafrecht (NStZ), 2005.593. o.; Herzberg, Rolf Dietrich: Folter und Menschenwürde. Jurísten Zeitung (JZ),
2005.321. o.; Jáger, Christian: Das Verbot dér Folter als Ausdruck dér Würde des Staates. In Putzke, Hóim
- Hardtung, Bernhard - Hórnle, Tatjana - Merkel, Reinhard - Scheinfeld, Jörg - Schlehofer, Horst -
Seier, Jürgen (Hrsg.): Strafrecht zwischen System undTelos. Festschrift für Rolf Dietrich Herzberg zum sieb-
zigsten Geburtstag am 14. Február 2008. Tübingen, 2008. 539. o.; Lochte, Adrienné: Sie werden dich nicht
finden. Dér Fali Jákob von Metzler. München, 2004. (Human-Touch-Story über die sozialen und psychologi-
schen Hintergründe dér Tat.); Reemtsma, Jan Philipp: Folter im Rechtsstaat? Hamburg, 2005. (Detaillierte
Rekonstruktion des Falls unter Einbeziehung früherer Diskussionen über Folter in Deutschland.); Schmahl,
Stefanie - Steiger, Dominik: Völkerrechtliche Implikationen des Falls Daschner. Archív des Völkerrechts
(AVR), Bd. 43 (2005), 358-374. o.; Wagenlanper, Georg: Zűr strafrechtlichen Beurteilung dér Rettungs-
folter. Berlin. 2006.; Zagolla, Róbert: lm Namen dér Wahrheit. Folter in Deutschland vöm Mittelalter bis
heute. Berlin, 2006. (Enthált auf S. 196-202 eine detaillierte Schilderung dér Geschehnisse und Diskus
sionen im Frankfurter Polizeiprásidium: Daschner stand mit seiner Entscheidung unter Kollegen weitgehend
alléin.); Ziegler, Öle: Das Folterverbot in dér polizeilichen Praxis. Dér Fali Daschner als Beleg für die rechts-
staatliche Absoluthert des Folterverbotes. Kritische Vierteljahresschrift für Gesetzgebung und Rechtswis-
senschaft (KritV), (87) 2004. 50-66. o.
megóvásához szükséges, mégsem büntethető a jogos védelem büntethetőséget kizá

ró, ezen belül is materiális jogellenességet kizáró (társadalomra veszélyességet kizáró)
oka miatt.
A kényszervallatás valódi alkalmazása demokratikus keretek között szinte meg
oldhatatlan. Igaz, e kijelentés ellen szól - éppen úgy, mint ahogy a kényszervallatás
tilalmának jogalapját megkérdőjelezi az élethez való jog vitatható eseti relativizáció-
ja -, hogy az élethez való jog korlátozását is megoldják a demokratikus jogrendsze
rek jogi és intézményes keretek között (például halálbüntetés, megengedett fegyver
használat). A kényszervallatás gyakorlati megvalósíthatósága éppúgy visszariaszthatja
az embert, mint az a gondolat, hogy valaki ártatlanul vagy tudatlanul kényszervalla
tás áldozatául eshet. Az is biztos azonban, hogy az egyén elhatározottsága az általá
nosan elfogadott emberi értékek megkérdőjelezésére személyes érintettségével vég
letesen megváltozhat éppúgy, mint egy demokratikus társadalom hajlandósága az
alapvető emberi jogok feladására a terror szorításában.545
Említettük, hogy a jogirodalomban létezik olyan álláspont is, mely szerint eze
ken az ismérveken túlmenően a támadás fogalmilag magában foglalja az erőszakot
is. A gyakorlatban ez legtöbbször valamilyen személyhez kapcsolódó jogi tárgy el
leni cselekményt jelent, például élet, testi épség, szabadság, magánlakás sérthetetlen
sége, de irányulhat dolgok ellen is, például rongálás formájában, viszont a lopás nem
minősül támadásnak, az erőszakos jelleg hiánya miatt. Ezzel az állásponttal ellenté
tes tartalmú a BH 1996, 70. számú döntés, mely leszögezi, hogy a személyek javai
ellen irányzott támadás fogalmi körébe tartozik a közvetlen erőszakot nem tartalmazó
olyan cselekmény, amely valamilyen dolog jogtalan eltulajdonítására (lopásra) irá
nyul. A személyeken és javakon kívül a közérdek ellen is irányulhat a támadás, erre
tipikus példa a közveszély okozása.
Említést igényel, hogy az újabb irodalom nem csupán a BH 1997, 512. számú
döntés kapcsán ismertetett speciális esetben, hanem ezen felül is elismeri a mulasz
tással megvalósuló támadás lehetőségét. Nagy Ferenc példája szerint, ha „az anya
a csecsemőjét hosszú időn át nem látja el, nem gondozza, magára hagyja, ilyen szituá
cióban az a személy jogosan jár el, aki akár erőszakkal vagy fenyegetéssel is az anyát
a csecsemő ellátására, gondozására kényszeríti”.546 547 Álláspontunk szerint is az emlí
tett és a hozzá hasonló, mulasztással megvalósuló esetekben a felmerülő jogi tárgy
valójában ugyanolyan mértékben védelemre érdemes, mint tevőleges magatartásokkal
546 Vö. Eur Court H.R. Irelandv. United Kingdom, (5310/71) [1978] ECHR 1 (18 January 1978).
547 Nagy Ferenc: Gondolatok a jogos védelemről. In Nagy Ferenc: Tanulmányok a Btk. Általános Részének ko-
difikációjához. Budapest, 2005. 100. o.; egyetértőleg Belovics Ervin: A büntetendóséget kizáró okok. Bu
dapest, 2009. 81-82. o.
szembeni fellépés esetén, ezért - ha az kimeríti a különös részi tényállást - mulasztás

kapcsán is megállapítható lehet a jogos védelmi helyzet. Nem hallgatható el ugyan
akkor, hogy a „támadás” nyelvtani értelmezésétől meglehetősen távol esik az itt em
lített felfogás, amely a kizárólag mulasztásban megnyilvánuló elkövetési magatar
tást is támadásként értékeli. Megnyugtatóbbnak és a joggyakorlat számára is
egyértelműbbnek látnánk ezért - de lege ferenda - a törvényszöveg olyan megvál
toztatását, amely a mulasztásban álló cselekményekkel szemben már az egyszerű
nyelvtani értelmezés alapján megengedné a jogos védelmet. Ez elérhető lenne pél
dául a Jogtalan támadás” helyett a Jogtalan cselekmény” kitétel törvénybeli sze
repeltetésével.548
Kiemelendő, hogy a támadás az esetek túlnyomó többségében különös részi tény
állásszerű magatartás, függetlenül attól, hogy az adott esetben valamely ok miatt csak
szabálysértést valósítana meg [például lopás esetében az ellopni szándékozott dolog
nem haladja meg a szabálysértési értékhatárt (ötvenezer forintot)]. A Kúria szerint:
[a] támadás olyan tevékenység, amely megvalósítja valamely bűncselekmény (szabály

sértés) törvényi tényállásának ismérveit.549
A jogirodalomban Belovics Ervin fogalmazza meg, hogy „támadásnak az a maga

tartás minősül, amely megvalósítja valamely bűncselekmény (szabálysértés) törvé
nyi tényállásának objektív ismérveit”.550 Ezzel szemben Kis Norbert és Hollán Mik
lós szerint jogtalan támadás „az is. ha valaki például szabálysértésnek sem minősülő
birtokháborítást követ el”.551
A gyakorlatban valóban előfordul néha olyan eset is, amikor a támadás nem va
lósít meg különös részi tényállásszerű magatartást. Amikor ugyanis a tulajdonos bér
be adja gépkocsiját és éjszaka a bérlő tudta és beleegyezése nélkül a bérlő háza elöl
el akarja vinni úgy, hogy észrevétlenül hajnalban majd visszaviszi a benzin kipótlá
sával, az ezt észrevevö bérlő, a csupán szerződésszegő magatartást tanúsító tulajdo
nossal szemben is - mint jogszerű birtokos - a Ptk. szerinti önhatalom feltételeinek
fennállása esetén jogos védelmi helyzetbe kerülhet.552 Ez utóbbi esetben ugyanis
a jogrendszer nem teremthet olyan helyzetet, amelyben a jogalany polgári jog szerinti
magatartása szükségszerűen bűncselekményt valósít meg: egyik jogág sem tartal
mazhat olyan jogintézményt, amelynek rendeltetésszerű alkalmazása bűncselekményt
548 Vö. Ambrus-Ujvári: Száz éve halt hősi halált Degré Lajos, az „elfeledett" büntetőjogász. 119. o.
549 4/2013. BJE 1. pont. Korábban már így BH 1996, 123.
550 Belovics: A büntetendóséget kizáró okok. 80-81. o.; Ugyanígy Újvári Ákos: A jogos védelem megítélésé
nek új irányai. Budapest, 2009. 73. o.
551 Kis Norbert - Hollán Miklós: A Büntető Törvénykönyv kommentárja. I. kötet. Budapest, 2006. 122. o.
552 A gyakorlatban lásd EBH 2007, 1584.
valósít meg. Amennyiben a támadás fennáll, a jogos védelem szabályainak alkal

mazása ilyenkor, nézetünk szerint - miután a jogos önhataloménál a megtámadott
ra nézve kedvezőbb és kidolgozottabb szabályrendszerrel rendelkezik - megelőzi a jo
gos önhatalomét. Figyelemmel ugyanakkor arra, hogy a jogszabály engedélyének
(Btk. 24. §) kifejezett törvénybe iktatása óta a polgári jogi jogos önhatalom nemcsak
a jogos védelem kapcsán, hanem lényegében az engedély mint büntetőjogi keret
diszpozíció közvetítésével is büntetőjogi jelentőséghez juthat, a kérdéskörre lentebb
még visszatérünk.
A szabálysértést megvalósító támadás egyesek szerint csak akkor értékelhető tá
madásként, ha a törvényi tényállása megegyezik a bűncselekmény törvényi tényállá
sával, azonban pusztán például a kisebb elkövetési érték miatt nem minősül bűncse
lekménynek. A korábban hivatkozott BH 1996. 70. számú döntés szerint ugyanakkor
keletkeztethet jogos védelmi helyzetet olyan cselekmény is, amelynek büntetendő-
ségröl nem a Btk., hanem a Szabs. tv. rendelkezik, és ekként az csupán szabálysér
tést valósít meg, feltéve, hogy ennek a szabálysértési cselekménynek az elkövetési
ismérveit a büntetőtörvény határozza meg.
Az uralkodó álláspont szerint a más jogágak szerinti, tehát pusztán polgárjogi,
munkajogi, közigazgatási jogi szempontból jogellenes cselekmény viszont nem ala
pozza meg a jogos védelmi helyzetet.
A támadás jogtalan, ha a támadónál jogellenességet kizáró ok nem áll fenn. így
például a végszükségben levővel szemben nem a jogos védelem, hanem a végszük
ség szabályai szerint lehet védekezni. A jogos védelem és a végszükség határait túl
lépő cselekmény harmadik személlyel szemben jogtalan támadás lehet.
A támadás jogellenessége objektíve értelmezendő. Amennyiben a támadás ob
jektíve nem minősül jogellenesnek, csak a védekező személy van ebben a téves fel
tevésben, nem a jogos védelem szabályai, hanem a tévedés szabályai alkalmazandók.
Ugyanez vonatkozik arra az esetre, amikor valaki nem csak a jogellenesség, hanem
a támadás létének kérdésében is tévedésben van. Ezeket a helyzeteket hívjuk vélt jo
gos védelmi helyzetnek. Ennek értékelésére lentebb még visszatérünk.
A jogtalanság objektív voltához tartozik, hogy nem minősül jogtalan támadásnak
sem a végszükség!, sem pedig a jogos védelmi helyzetben, esetleg valamilyen jog
szabályi engedély birtokában végrehajtott cselekmény. A BH 1996, 70. számú dön
tés leszögezi, hogy fogalmilag kizárt a jogos védelmi helyzet megállapítása a jogel
lenes magatartás elhárítása folytán már jogos védelmi helyzetben lévő személlyel
szemben fellépő elkövető tekintetében. Viszont mivel a jogtalanság a támadás objektív
ismérve akkor is megállapítandó, ha a támadó gyermekkorú vagy a bűnössége hi
ányzik.
Az egyidejű kölcsönös támadás esetében mindkét fél a jogtalanság talaján áll,
ebből fakadóan a jogos védelem egyik alapvető eleme hiányzik, tehát kizárt a jogos
védelem megállapíthatósága. 553 A BJD 152. számú döntése kimondja, hogy általá
ban egyik támadó fél sincsen jogos védelmi helyzetben a kocsmai italozások után ki
alakuló veszekedések „lezárását célzó” kocsmából való kihívást és a kihívás elfo
gadását követő támadás esetén. A Legfelsőbb Bíróság megerősíti ezt az álláspontot,
leszögezve, hogy
A kölcsönös verekedés során - amikor mindkét fél a jogellenesség talaján áll - a vere
kedésben részt vevő egyik fél érdekében történt közbelépés folytán életveszélyt okozó tes
ti sértést elkövető közbeavatkozó harmadik személy tekintetében sem áll fenn a jogos vé
delmi helyzet, ennek folytán a büntethetőséget kizáró okra alapított felmentés vagy
a büntetés korlátlan enyhítésének a lehetősége szóba sem kerülhet.554
Ugyanígy nem állapítható meg a jogos védelmi helyzet:
ha a kölcsönös verekedés után a sértett a helyszínt elhagyva távozóban van, amikor a vád
lott utánamenve szamurájkarddal a sértett nyaka, illetve feje irányába sújt, amit a sértett
reflexszerű mozdulattal úgy hárít el, hogy a kezén maradandó sérülést szenved.555
Hasonló álláspontra helyezkedik egy újabb keletű döntés, amely alapján:
A verekedésre szóló kihívás és annak elfogadása egyaránt - legalább eshetöleges - test-

bántalmazási szándékot feltételez, ennélfogva a jogos védelmi helyzet egyik fél javára
sem állapítható meg.556
Ugyanakkor a BH 1981, 215. számú döntés szerint nincs megfosztva a jogos véde
lem lehetőségétől az, aki nem a kölcsönös verekedés szándékával megy a sértett fel
hívásában meghatározott helyre, és magatartása nem értékelhető úgy. hogy a sértett
„kihívását” elfogadta volna. A BH 1978, 407. szerint pedig:
a jogos védelmi helyzet ugyancsak megállapítható és kölcsönös verekedés szóba sem ke
rülhet, ha a támadó részéről a bántalmazás kezdettől fogva kitartó és a vádlott kizárólag
a támadás elhárítása érdekében folyamodik tettlegességhez.
Végül az újabb joggyakorlatból idézendő az az eseti döntés, amelynek értelmében:
[f]olyamatos jogtalan támadás esetén a védekezés folyamatossága nem jelenti azt, hogy
a védekező a „kölcsönösségre” tekintettel szintén a jogtalanság talajára került volna.557
553 BJD 2473.. BJD 3626.

554 BH 2000, 187.
555 BH 2000, 335.
556 EBH 2011,2393.
557 BH 2013, 31.1.
A jogtalan támadásnak „intézettnek” vagy „közvetlenül fenyegetőnek” kell lennie.

Az intézett támadás azt jelenti, hogy a támadás effektíve megkezdődött és folya
matban van. Amennyiben fenntartjuk, hogy a támadás tényállásszerű magatartás, el
vileg e folyamatban lévőséget lehetséges lenne valamilyen stádiumhoz kapcsolni.
Ugyanakkor például a kés ölési szándékú szúrásra emelése az emberölés kísérletét
valósítja meg, míg a közvetlenül fenyegetés fogalmának felel meg a jogos védelem
tekintetében. Ebben az esetben az „intézett támadás" fogalmába a szúrás vagy vágás
folyamata tartozik. A megfelelő módszer tehát nem e két fogalomnak az elvi szintű
meghatározása és a stádiumokhoz kapcsolása, hanem a közvetlenül fenyegetés de
finiálása azzal, hogy az ezt az állapotot meghaladó a sérelemhez közelebbi szituáció
már az intézett fogalomba tartozik.
A támadás közvetlenül fenyegető jellege a támadás időbeli és térbeli közelségé
re utal, tehát arra, hogy a megtámadott ott és azonnal reálisan várhatja, hogy a támadás
ténylegesen bekövetkezik.
A bíróság a BH 1993, 401. számú döntésében megállapította a közvetlen táma
dással való fenyegetettséget, amikor a sértettek ásóval feszegették a sértett lakrészének
magára zárt ajtaját, majd vállal estek neki, és berúgták azt, és így jogtalanul beha
toltak. A BH 1995,685. pedig leszögezi, hogy a támadás veszélyének objektíve köz
vetlennek kell lennie, a jogos védelmi helyzet megállapíthatóságához nem elégséges
az vádlott szubjektív fenyegetettségi érzése, illetve a jogtalan támadás bekövetkezhe-
töségének távoli veszélye. A bíróság ezért nem állapította meg a jogos védelmi hely
zetet ebben a jogesetben, amikor a vádlott tudva, hogy a sértett korábban már több al
kalommal átugrott a kerítésén, ha a kaput zárva találta és ezt követően rendszerint
veszekedés alakult ki közöttük, a zaklatástól való félelmében a háza bejárati ajtajának
kilincsét kábel segítségével összekötötte a fali dugaszoló aljzattal, ily módon 220 V-
os feszültség alá helyezve azt.
A jogos védelmi helyzet addig tart, ameddig a támadás, illetve annak közvetlen
veszélye. Megszűnik, ha a támadást visszaverték, és további támadás közvetlenül
már nem fenyeget. A Kúria szerint a jogos védelmi helyzet mindaddig fennáll, amed
dig a megtámadott okkal tarthat a támadás megkezdésétől vagy annak folytatásá
tól.558 A támadás megszűnésének objektíve érzékelhetönek kell lennie, nem elég te
hát a támadó elhatározása, hogy felhagy a támadó fellépéssel. Mindaddig fennáll
a jogos védelmi helyzet, ameddig a megtámadott reálisan tarthat attól, hogy a táma
dás folytatódik. Több személy együttes, összehangolt jogtalan támadása esetén nem
zárja ki a jogos védelem megállapítását, ha a védekezés folytán sérelmet szenvedett
fél az adott pillanatban nem tanúsít ugyan támadó magatartást, de a többi támadó a tá-
558 4/2013. BJE 1. pont.

madással még nem hagy fel, vagyis a közvetlenül fenyegető jogtalan támadás veszélye
továbbra is fennáll.
Amennyiben az eredetileg megtámadott fél a védelmi cselekményt azt követő
en is továbbfolytatja, hogy a támadás már megszűnt és kiújulása sem fenyeget, idő
beli túllépéssel (praetextus) állunk szemben. A bírói gyakorlat szerint:
[n]em állapítható meg jogos védelem annak az erőfölényben levő elkövetőnek a javára,
aki a támadással fenyegető sértettet annak lefegyverzése, ártalmatlanná tétele után is ki
tartóan bántalmazza, és a sértett ennek következtében meghal.559
Az időbeli túllépés esetkörében ugyanakkor gyakran merül fel a vélt jogos védelem
helyzete, amikor a védekező tévesen hiszi azt, hogy a jogtalan támadás még folya
matban van. Ezt a helyzetet nem a jogos védelem, hanem a ténybeli tévedés szabályai
szerint kell megoldani. Amennyiben azonban erről nincs szó, a történeti tényállásban
eredetileg megtámadottként szereplő személy védelmi cselekménye átmegy táma
dásba, így valójában már ő lesz a jogtalan támadó, büntetőjogi felelősségre vonásá
nak tehát nincs akadálya. A joggyakorlat ugyanakkor messzemenően akceptálja ilyen
esetekben a megtámadottból támadóvá váló személy társadalmilag is méltányolható
helyzetét. így a 3/2013. BJE 1.6. c) pontja szerint: ,,[a]mennyiben az elkövető a jo
gos védelmi helyzet megszűnését követően, de még a jogtalan támadás által kiváltott
nagyfokú felindultságában hajtja végre az ölési cselekményét, magatartása erős fel
indulásban elkövetett emberölés bűntetteként értékelhető”.
A legújabb joggyakorlatból kiemelhető, hogy egy budapesti elsőfokú bíróság
a korábbiaknál lényegesen tágabban vonta meg az elhárító cselekmény időbeli ki
terjedésének határait, így jogos védelmet állapított meg azon személy javára, aki -
miután gépjármüvével a piros lámpánál várakozott, amikor a későbbi sértett a táskáját
eltulajdonította - a helyszínről motorkerékpárral menekülő sértettet kocsijával ül
dözőbe vette, és több mint 500 méter megtétele utána elütötte és ezzel a tolvaj halá
lát okozta. Miután azonban cselekményével a tolvajon kívül a közlekedésben részt
vevő más személyek testi épségét is veszélyeztette, a kerületi bíróság terhére
e vonatkozásban közúti veszélyeztetés bűntettét állapította meg.560 A másodfokon el
járt Fővárosi Törvényszék ugyanakkor nem értett egyet ezzel a döntéssel, és a tolvaj
halálának gondatlan előidézését is felrótta a terheltnek, amikor jogerős döntésében
a cselekményt halált okozó közúti veszélyeztetésnek minősítette.561 A végső döntést
559 BH2012. 140.

560 Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 10.B.850/2015/31.
561 Fővárosi Törvényszék 29.BÍ.10584/2016/6.
hozó Kúria ugyanakkor, EBH 2018, B. 11. számon közzétett határozatában úgy fog
lalt állást, hogy a javak elleni jogtalan támadást gépjárművel végrehajtó támadót gép
járművel nyomon követni és a jogtalanul elvett javak visszaadásának kikényszeríté
se végett utolérni jogszerű védekezésnek minősül, ezért a terheltet felmentette.
AZ ELHÁRÍTÓ MAGATARTÁS ÉS ANNAK SZÜKSÉGESSÉGE

Az elhárító magatartás a jogtalan támadással szembeni ellenszegülést jelenti, amely
gyakorlatilag tevőleges, tipikusan testi sértésben vagy akár emberölésben megnyil
vánuló viszonzásban ölthet testet.562 Vita tárgyát képezheti ebben a körben, hogy
a megtámadott tudatában jelen kell-e lennie védekezési szándéknak ahhoz, hogy bün
tetlenné váljon. A Kis Norbert - Hollán Miklós szerzőpáros szerint
az elhárító cselekményt a jogtalan támadás tudatában, azaz védekezési szándékkal kell

kifejteni. Hazai büntetőjogunkban nem állapítható tehát meg jogos védelem annak a kar
dos feleségnek a javára, aki éjjeli időpontban a lakás ajtaját nyitó fegyveres betörőt sod
rófával leüti abban a téves tudatban, hogy a rendszeres kicsapongásaiból hazatérő férjét
szokás szerint megrendszabályozza.563
Ezzel szemben Nagy Ferenc azon véleményének ad hangot, hogy „a védekezési szán
dékot szubjektív jogellenességi, társadalomra veszélyességi kritériumként megkö
vetelni nem feltétlenül indokolt, mivel az elhárító cselekmény jogtárgyvédö funkció
ja ilyen szándék hiányában is lehet társadalmilag hasznos”.564 Részünkről azért
csatlakozunk az utóbbi állásponthoz - tehát a védekezési szándék büntetőeljárási vizs
gálatától eltekintenénk - mert a jogos védelem Btk. 22. § (1) bekezdés szerinti ese
te objektív jogellenességet kizáró körülmény. így ebben a körben nem a megtáma
dott szándéka, hanem az jut kizárólagosan büntetőjogi értelemben determináló
jelentőséghez, hogy jogtalan támadás volt-e folyamatban vagy sem.
A jogos védelem megállapíthatóságának feltétele, hogy a jogos védelemben
cselekvő személy tevékenysége a támadás elhárításához szükséges legyen. A szük
ségesség kérdésével kapcsolatban merült fel a korábbi joggyakorlatban a menekülés
vagy kitérés kötelezettségének kérdése. A kitérési kötelezettség eseteiben csak ak
kor nem volt büntethető a védekező személy, ha a támadás elöl először megpróbált
elmenekülni. A Legfelsőbb Bíróság korabeli 15. számú Irányelvében úgy foglal
állást, hogy a jogtalan támadás esetén a büntetőjogilag közömbös elhárítási mód
562 Tokaji ismertet olyan jogirodalmi példát, ahol a megtámadott azzal védekezett a támadással szemben, hogy
a támadó ellen forduló kutyáját nem hívta vissza. Ez esetben tehát mulasztással védekezett. Lásd Tokaji:
A bűncselekménytan alapjai a magyar büntetőjogban. 253. o.
563 Kis-Hollán: A Büntető Törvénykönyv magyarázata. 112. o.
választásának kötelezettsége terheli a megtámadott hozzátartozót felmenője, testvé

re vagy házastársa ellene intézett támadása esetén. Megkívánható volt ez a súlyosabb
fokban kóros elmeállapotban, szemmel láthatóan tudatzavarban lévő személyek,
valamint a gyermekkorúak jogtalan támadása esetén is, függetlenül attól, hogy a tu
datzavart állapotot mi váltotta ki. A 2009. évi LXXX. tv. 4. §-a ugyanakkor az 1978.
évi Btk. vonatkozásában kifejezetten megszüntette a kitérési kötelezettséget, és
a hatályos Btk. 22. § (4) bekezdése is úgy rendelkezik, hogy ,,[a] megtámadott nem
köteles kitérni a jogtalan támadás elől”. A bírói gyakorlatban kialakult fenti esetek
tehát jelenleg tárgytalanok, noha álláspontunk szerint megfontolandóak ebben a kör
ben Tóth Mihály professzor azon sorai, amelyek szerint „talán nem lenne baj, ha azok
az etikai megfontolások, amelyek annak idején tápot adhattak például a kitérési kö
telezettséghez hasonló elvek felvetéséhez, azért nem tűnnének mindörökre el egyre
kegyetlenebbé váló világunkból”.565
A jogos védelem büntetlenségét a büntetőjog csak az elhárító cselekmény szük
séges mértékéig biztosítja.
A bírói gyakorlat szükséges mértékének megállapítása során a korábbiakban az
elhárítás arányos jellegét is vizsgálta. Amennyiben létrejön a jogos védelmi hely
zet, ám a védekező személy elhárító cselekménye nem állt arányban a támadással,
565 Tóth Mihály: Néhány szempont a jogos védelem körében zajló vitához. Büntetőjogi Szemle. 2012/1.
27-28. o. A korábbi, a kitérési kötelezettséggel kapcsolatos joggyakorlatból kiemeljük a következő megál
lapításokat. A BH 1994, 6. számú döntésében a bíróság nem állapította meg a jogos védelmi helyzetet, ami
kor a vádlott egy mellre irányzott késszúrással hárította el kézzel-lábbal támadó erősen ittas állapotban
lévő testvére támadását. A bíróság az ítéletében kifejtette, hogy a vádlottat semmi nem akadályozta ab
ban, hogy a támadás elöl - akár a helyszín elhagyásával - kitérjen. A vádlott azonban azt a megoldást vá
lasztotta, hogy - az eredménytelen figyelmeztetést követően - a sértettet mellbe szúrta. Problémaként me
rült fel a szemmel láthatóan ittas személy támadása esetén követendő magatartás. A BH 1997,428. számú
döntés ezzel kapcsolatban egymásra vetítve értelmezte az önhibából eredő ittasság 1978. évi Btk.-ban fog
lalt szabályait és a Legfelsőbb Bíróság irányelvét. Ennek során megállapította, hogy nem terheli kitérési
kötelezettség a megtámadott személyt, ha a támadó felismerhetően ittas, de nem tudatzavart. A bíróság
megállapította a jogos védelmi helyzetet, amikor a terhelt az ót folyamatosan agresszívan támadó, látha
tóan ittas sértett támadását előbb szóval, majd ellökéssel, végül egy ökölcsapással hárította el, aminek
következtében a sértett elesett, fejét beverve olyan sérüléseket szenvedett, amelyekbe később belehalt.
A döntés szerint az irányelvnek útmutatása, mely szerint a kitérés elvárható „a súlyosabb fokban kóros
elmeállapotban, szemmel láthatóan tudatzavarban levő személyek jogtalan támadása esetén is, függetle
nül attól, hogy a tudatzavart állapotot mi válthatta ki”, nem vonatkozik az önhibából leittasodott támadóra.
Az irányelv hivatkozott részét ugyanis csak a törvény szövegével, mégpedig az 1978. évi Btk. 24. és
25. §-ával összhangban lehet és kell értelmezni. Az irányelv a törvény anyagi rendelkezését nem ronthat
ta le, és nem oldhatta fel. Az 1978. évi Btk. 25. §-a szerint a 24. § rendelkezései nem voltak alkalmazha
tók arra, aki a cselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követi el. Az ilyen állapotban
levő elkövető cselekményét a tárgyi ismérvek alapján kellett megítélni (ez most is így van), és ez volt a meg
határozó a megtámadott személy szempontjából is.
szintén a jogos védelem szükséges mértékének túllépéséről kellett beszélnünk. Az ará

nyosság vizsgálata két lépcsőből állt. Egyrészt össze kellett vetni a jogellenes táma
dás által sértett, illetve veszélyeztetett jogi tárgyakat az elhárító cselekmény által sér
tett vagy veszélyeztetett jogi tárgyakkal.
Az arányosság sérelmét és a jogos védelem túllépését (excessus) jelentette, ha
a vagyon elleni támadást a sértett élet elleni támadással hárít el, például ha valaki ára
mot vezet a kerítésbe, hogy a tolvaj ellen védekezzen (ez az eset jelenleg a lentebb
érintendő megelőző jogos védelem keretében bírálandó el).
Az emberi élet ellen irányuló támadás esetében értelemszerűen nem kellett a jogi
tárgyakat összevetni, az emberi életet - a jogi tárgy kitüntetett helyzeténél fogva -
bármilyen jogi tárgy sértésével lehet védeni.
A jogi tárgyak absztrakt összevetésének eredménye természetesen nagyban füg
gött a történetileg adott társadalmi értékrendtől. A szexuális önrendelkezési jog pél
dául az utóbbi időkben egyes szerzők szerint olyan értéket képvisel, amelynek kö
vetkeztében az ellene irányuló támadást szintén bármilyen cselekménnyel el lehet
hárítani, tehát az erőszakos szexuális bűncselekmény ellen élet elleni támadással is
lehet védekezni.
Az arányosság vizsgálatának a jogi tárgyak összevetését követő lépcsője a konk
rét szituáció vizsgálata, hiszen lehetséges volt, hogy a konkrét esetben a támadó és
a védekező helyzete, erőviszonya oly mértékben különbözik, hogy az elhárítás még
sem tekinthető arányosnak, illetve szükségesnek. A bírói gyakorlat az arányosság bi
zonyos mértékű objektív túllépését is tolerálta. A Legfelsőbb Bíróság korabeli 15. szá
mú Irányelve ezzel kapcsolatban leszögezte, hogy nem jelenti az arányosság
követelményének megsértését, ha az életveszélyes testi sértés okozását célzó jogta
lan támadás elhárítása a támadó halálát okozza. A bírói gyakorlat szerint tehát a tá
madás elhárításának kockázatát a támadó viseli.
Egy 2000-es évekbeli eseti döntés szerint:
[kjönnygáz permetezése gázspray-vel - a terhelt feje irányában - a testi épség elleni jog
talan támadásnak minősül. A terhelt az arányosság követelményét megsértette, amikor
- az elhárítás szükséges mértékének felismerésében korlátozva - a támadást a sértett életé
nek kioltását eredményező módon hárította el.566
Megítélésünk szerint az arányosság az 1978. évi Btk. idején sem volt törvényi kö
vetelmény, és a joggyakorlat alkotmányellenesen, illogikusan és az élettől elru
gaszkodva alakította ki és sokszor alkalmazta is azt. A szükséges mérték megfele
lő értelmezése teljes védelmet nyújthat a támadottnak és támadónak egyaránt.
566 BH 2007, 178.

A helyes joggyakorlat tehát nem az arányosság, hanem a legkisebb sérelemmel

járó, de még szükséges elhárító cselekmény zsinórmértékének alkalmazása. Ez
a standard valóban eredményezhet olyan szituációt, amikor akár egy tettleges be
csületsértést a támadó megölésével hárít el a megtámadott. Azonban ez csak elmé
leti lehetőség, hiszen az esetleges lelövéssel szembesülő támadó feltehetően eláll
na például a megtámadott orrának megpöckölésétől. Viszont miért kellene egy
arcra mért ökölütést elviselnie a megtámadottnak, ha azt csak egy lábra leadott lö
véssel tudja elhárítani? Hiszen az ökölütés következtében akár meg is vakulhat, vagy
hanyatt esve koponyatörést szenvedve meghalhat. A megtámadottnak lehet továb
bá olyan rejtett szervi rendellenessége, amely miatt egy átlagembernél csupán
könnyű testi sértéssel járó bántalmazásba is belehalhat (például vérzékenység).
Megállapítható tehát, hogy az esetek többségében megnyugtatóan nem eldönthető,
hogy az adott támadás maximálisan milyen következménnyel is fenyeget, ezért jobb
ettől az ismérvtől eltekinteni.
Álláspontunk szerint a fentiekre figyelemmel örömteli fejlemény, hogy a Kúria
2013-ban felülvizsgálta korábbi, az arányosság kritériumát a szükségesség im
manens részeként értelmező gyakorlatát és az arányosságot ma már elvileg nem
követeli meg. Mint fogalmaz:
A 15. Irányelv III. részének 4. pontjában az arányossággal kapcsolatban kifejtettek a to

vábbiakban nem alkalmazhatók. Meghaladottá vált ugyanis annak vizsgálata, hogy „az
elhárító magatartás nem idézett-e elő aránytalanul nagyobb sérelmet, mint amelyet a jog
talan támadás okozott volna”. Ennek az elvárásnak törvényi alapja korábban is hiányzott,
a hatályos szabályozás pedig tudatosan mellőzte az arányosság fogalmának megjelení
tését. Az előzőekben kifejtettekből következik, hogy a meg nem jelenített fogalom
a szükségesség kritériumából vezethető le, s csak azon belül bír jelentőséggel.567
Rátérve a joggyakorlat behatóbb elemzésére, számos esetben előfordul, hogy a sér

tett és a terhelt, vagy csupán egyikőjük valamilyen eszközt használ. Az eszközhasz
nálat értékelése során is érvényre kell juttatni a konkrét vizsgálat követelményét.
E szerint a jogos védelem szükségességének megítélését nem lehet kizárólag a támadó
és a védekező személynél levő eszközök veszélyességének mechanikus vizsgálatá
ra korlátozni, hanem a konkrét veszélyhelyzet felmérése, az egymással szemben álló
személyek adottságai, a támadók, illetve a védekezők számaránya, fizikai erőfölénye
és az ebből fakadó támadási és védekezési lehetőségek alapján kell a helyzetet érté
kelni.
567 Részünkről ez utóbbi megállapítást nem tartjuk igazán szerencsésnek, mert az arányosságnak valójában
- a törvényszövegből egyértelműen következően - semmilyen szerep nem tulajdonítható.
Az eszközhasználatnak a konkrét helyzetbe, illetve erőviszonyokba ágyazott ér

tékelésére példa a BH 1994, 231. számú döntés, melyben nem állapította meg a bí
róság a jogos védelem túllépését annak ellenére, hogy a sértett egy kilinccsel a ke
zében támadta meg ölésre utaló kifejezéseket használva a vádlottat, aki a kezében lévő
késsel két alkalommal hasba szúrta őt, a sértett májának sérülését okozva. Az esz
közök mechanikus aránytalansága ellenére azért értékelhető szükségesnek és ará
nyosnak az elhárítás, mert a sértett hosszú évek óta brutálisan bántalmazta az elkö
vetőt, aki fizikailag lényegesen gyengébb volt a sértettnél, és 20 cm-rel alacsonyabb
is. Az elkövető egyébként folyamatosan hátrált a sértett elöl, ám a cselekményre vé
gül a konyhában került sor. ahol már térbelileg nem volt lehetőség további hátrálás
ra. A tények komplex vizsgálata alapján megállapítást nyert, hogy a vádlottnak az
adott helyen kitérésre már nem volt módja.
Ugyanígy nem állapította meg a bíróság a jogos védelem túllépését a bíróság BH
1993,75. számú döntésében. Ebben az esetben a sértett minden indok nélkül, folya
matosan támadta az elkövetőt, többek között borosüveggel fejbe is vágta. Az elkö
vető a sértettet két alkalommal ellökte magától, majd a továbbra is ütő, rúgó sértett
támadását az egyébként más célból nála lévő késsel úgy hárította el, hogy a lábán több
helyen, így a combján is megszúrta, aminek következtében az orvosi segítség elle
nére a sértett elvérzett. Ez esetben megállapítást nyert, hogy az elkövető igyekezett
kitérni, majd amikor ez nem sikerült, akkor az élet kioltására alkalmas eszközzel tör
tént szúrásai csak a felé rúgó lábakat érték és nem a sértett más testrészeit.
Az eddig tárgyalt esetek a jogos védelemnek az ún. objektív túllépését jelentik.
Ettől eltér a túllépésnek az az esetköre, amikor az elkövető ijedtségből, menthető
felindulásból nem képes az elhárítás szükséges mértéket felismerni [Btk. 22. §
(3) bek.]. Ebben az esetkörben az elkövető a jogellenes támadás miatt fellépő pszi
chés állapota folytán a szükségesség kritériumát megszegi. A menthető felindulás
olyan kategória, amelynek vizsgálata során nem csak a felindulást, hanem annak
menthetőségét is mérlegelni kell. A menthetőség kérdésében való állásfoglalás el
sősorban erkölcsi értékítélet. Amennyiben az ijedtség vagy a menthető felindulás ki
zárta az elkövetőnek azon képességét, hogy az elhárítás szükséges mértékét felis
merje, a büntethetőség kizárt. Amennyiben azonban az elkövetőnél ijedtség vagy
felindulás nem állt fenn, avagy felindulása nem volt menthető, büntetőjogi felelős
ségre vonható.
A jogtalan támadás miatti ijedtség vagy menthető felindulás nem keverendő össze
a beszámítási képességet kizáró vagy korlátozó állapottal (Btk. 17. §). A kóros el
meállapot patológiás jellegű elváltozás, az ijedtségnek, menthető felindulásnak pe
dig éplélektani alapjai vannak. Ezért míg a kóros elmeállapot kérdéseiben szakértő
dönt, az ijedtség, menthető felindulás meglétéről, intenzitásáról és hatásáról a bíró
ság. A BH 1984,5. számú döntésben a bíróság megállapította, hogy az ijedtség, ment-
hetö felindulás hatása a felismerési képességre mindig a konkrét személy észlelésé

től függ. A vizsgálat során figyelembe kell venni többek között azt, hogy az elköve
tő fiatalkorú vagy felnőtt, mert a felismerési képességet ez nagyban befolyásolhatja.
Mivel az ijedtségnek, illetve a menthető felindulásnak egészen más eredete van,
mint a kóros elmeállapotnak, a jogos védelem ijedtségből vagy menthető felindulásból
való túllépése a kóros elmeállapotú javára is megállapítható. Ebben az esetben az
egyébként kóros elmeállapotú személy a 22. § (3) bekezdése miatt - nem pedig a 17. §
alapján - nem büntethető így vele szemben nincs helye a kényszergyógykezelés el
rendelésének sem.
Végül, mint jeleztük, utalunk a vélt jogos védelem kapcsán elfoglalt álláspon
tunkra. Vélt jogos védelmi helyzet esetén az elkövető tévesen feltételezi a jogos vé
delem ismérveinek fennállását, így például azt hiszi, hogy támadás van vele szem
ben folyamatban, pedig lehet, hogy támadás egyáltalán nem volt, vagy ha korábban
volt is, már befejeződött, esetleg tévedhet még a támadással fenyegető helyzet köz
vetlenségében is. Az egyértelmű, hogy az elkövető téves feltételezésére figyelemmel
e helyzetet a tévedés szabályai szerint szükséges megoldani. A bírói gyakorlat ebben
a körben a tévedés két esetköre közül a társadalomra veszélyességben való tévedés
[Btk. 20. § (2) bek.] szerinti értékelés helyességére szavaz:
Ha az elkövető a vélt jogos védelmi helyzet folytán abban a téves feltevésben viszi vég
hez - az adott esetben életveszélyes sérülést okozó - testi sértési cselekményt, hogy az
a társadalomra nem veszélyes: a magatartását nem a jogos védelemre, hanem a tévedés
re vonatkozó rendelkezések alapján kell megítélni; ha pedig a tévedését gondatlanság
okozta, az életveszélyt okozó, gondatlanságból elkövetett testi sértés vétsége megállapí
tásának van helye.568
A jogirodalomban is ez a felfogás tekinthető uralkodónak, így ehhez az állásponthoz

csatlakozik Nagy Ferenc569 és Belovics Ervin is.570 Ezzel ellentétes nézetünk szerint
a vélt jogos védelmet (és hozzá hasonlóan a vélt végszükséget vagy valamely jog
szabályi engedély meglétének téves feltételezését) nem a társadalomra veszélyes
ségben való, hanem a ténybeli tévedés [Btk. 20. § (1) bek.] szabályai alapján lehet
és kell megítélni. Az a körülmény ugyanis, hogy a valóságban ténylegesen van-e fo
lyamatban támadás (amelyet a büntetőjog szabályai szerint is ekként lehet elismerni),
olyan tény, amelyet az elkövető szándékának feltétlenül át kell fognia ahhoz, hogy
568 BH 1997, 427.

570 Belovics-Gellér-Nagy-Tóth: Büntetőjog I. Általános rész, a 2012. évi C. törvény alapján. 240. o.
jogos védelemről lehessen beszélni. Az elkövetőben lejátszódó lelki folyamat tipi

kusan egyébként sem a cselekmény tilahnazottságában való tévedésből, hanem a té
nyek félreismeréséből eredeztethető, ezért ezen szempont szintén a ténybeli tévedésre
vonatkozó szabályok alkalmazásának helyességét támasztják alá. Hivatkozunk arra
is, hogy az elkövetőre nézve is ez a megoldás tekinthető kedvezőbbnek. Míg ugyanis
a társadalomra veszélyességben való tévedésnél a tévedés csak akkor zárhatja ki
a büntethetőséget, ha alapos okból származik - ennek megfelelően eredményesen vi
szonylag nehéz is rá hivatkozni addig a ténybeli tévedésnél ilyen plusz követelményt
a kizáró ok hatályosulásához a jogalkotó nem támaszt.571 Végül idézhető az a bíró
sági döntés, amely szerint
Az elkövető a vélt jogos védelmi helyzetre kellő alappal nem hivatkozhat, ha semmi kül
ső jele nincs annak, hogy a személye vagy javai ellen a sértett részéről jogtalan támadás
indul, vagy ilyen támadással közvetlenül fenyegető helyzet áll fenn.572
A „külső jel”-re utaló megfogalmazásból véleményünk szerint az tűnik ki, hogy itt
a bíróság - jóllehet erre a döntés indokolása sem utalt - implicite mégis ténykörül
mények alapján, nem pedig a cselekmény társadalomra veszélyessége tudatának meg
létével indokolta a vélt jogos védelmi helyzet elvetését, így valójában - noha ki
mondatlanul, de - a ténybeli tévedés szabályai alapján oldotta meg az ügyet.
A MEGELŐZŐ JOGOS VÉDELEM

A hatályos Btk. 21. §-ában olvasható, a megelőző jogos védelemre vonatkozó sza
bályozás valójában nem a Btk. újítása: azt már az 1978. évi Btk. vonatkozásában be
vezette a 2009. évi LXXX. tv. 5. §-a, melyet aztán a Btk. lényegében változatlan tar
talommal átvett. Az említett módosító jogszabály vonatkozó miniszteri indokolása
szerint a bevezetés indoka, hogy
[a] jelenlegi ítélkezési gyakorlat szerint nem áll fenn jogos védelmi helyzet, ha valaki a sa
ját vagy más személye, vagy javai elleni esetleges jövőbeli támadás megelőzése érdekében
olyan védőberendezést alkalmaz, amely a támadónak sérülést okozhat. A törvény a jo
gos védelem kriminálpolitikai céljának hangsúlyosabb előtérbe állítása érdekében kife
jezetten megengedi az ilyen eszköz alkalmazását. A törvény ezért a jogos védelem kö
rében új rendelkezésként szabályozza az ún. megelőző jogos védelmet. A törvény
értelmében nem a védekezőnek kell viselnie a jogos védelem jelenlegi szabályai szerint
571 A jogirodalomban helyes állásponton Kis Norbert - Hollón Miklós: Büntetőjog I. Az anyagi büntetőjog ál
talános része. Büntetőjogi ismeretek a közszolgálati szakemberképzés számára. Budapest-Pécs, 2011.
163. o.; korábbról Földvári József: Magyar Büntetőjog Általános Rész. Budapest. 1997. 164. o.
572 BH 2001,409.
nem, vagy csak aránytalan nehézségek árán védelmezhető javak (például a tulajdonos szo
kásos tartózkodási helyétől távol lévő ingatlan) elleni jogtalan támadás eshetőségének
a kockázatát. A megelőző jogos védelem olyan jogtalan támadás megelőzésére irányul,
amely a jövőben a védekező vagy más személye vagy javai ellen irányulhat. A megelő
ző jogos védelem szabálya a jogos védelemtől eltérően nem utal a védendő értékek kö
zött a saját, illetve mások személye és javai mellett a közérdekre. Ezzel a törvény kife
jezi azt, hogy a megelőző jogos védelem csak abban a szőkébb körben értékelhető, ha
ténylegesen személyek vagy javak elleni támadás veszélye áll fenn.
A jogtalan támadás ismérveivel kapcsolatban a jogos védelemre vonatkozó általános
szabályok itt is irányadóak. A jogos védelmi helyzettől eltérően itt azonban a jogtalan tá
madással nem elhárító cselekmény áll szemben, hanem megelőző jogos védelmi eszköz
alkalmazása.
A megelőző jogos védelem csupán akkor zárja ki a büntetendöséget, ha három felté
tel együttesen érvényesül. A megelőző védelmi eszköz alkalmazása egyrészt nem lehet
az élet kioltására alkalmas. További feltétel, hogy a megelőző védelmi eszköz alkalma
zása folytán a jogtalan támadó szenvedjen sérelmet. A megelőző védelmi eszköz alkal
mazójával szemben az is követelmény, hogy az adott helyzetben minden tőle elvárhatót
tegyen meg a sérelem elkerülése érdekében.
A törvény ésszerű korlátokat állít a lehetséges védelmi eszközök alkalmazása útjába
a szélsőséges esetek elkerülése érdekében. Az élet kioltására alkalmas védelmi eszköz
használata (igy például szúró, vágó fegyver, lőfegyver automatikus működésbe hozata
la, vagy nagy erősségű, illetőleg magas feszültségű áram alkalmazása) nem eredmé
nyezhet büntetlenséget. (...)
A megelőző jogos védelem során maga a védekező is kockázatot vállal. Nem zárha
tó ki ugyanis az, hogy a jogtalan támadás végül nem következik be, ám az annak eshe
tőségére történő védekező felkészülés mégis büntetőjogilag tilalmazott eredményre ve
zet, így például nem a jogtalan támadót éri sérelem, hanem egy vétlen személyt. Jogtalan
támadás hiányában a megelőző jogos védelem kockázatát a védekezőnek kell viselnie,
ami azt jelenti, hogy ha a védelmi eszköz vétlen személynek okoz sérelmet, e sérelem gon
datlanságból történt okozásáért (például testi sértés, vagy foglalkozás körében elkövetett
veszélyeztetés gondatlan vétsége miatt) a védekező felel.
Végezetül a törvény előírja a védekező fél számára azt a kötelezettséget, hogy a sére
lem elkerülése érdekében az adott helyzetben minden tőle elvárhatót megtegyen. Ez a kö
telezettség teljesíthető például a jogtalan támadás esetleges következményire a figyelmet
közvetlen, vagy közvetett módon felhívó valamely jelzés (felirat, ábrázolás, fény-, vagy
hangjelzés) alkalmazásával.
Ami a jogintézmény eredetét illeti, elmondható, hogy bár a törvény valóban nem is
merte korábban az őrző-védő berendezések külön jogos védelmi szabályozását, ha
sonló esetekkel mind a jogirodalom, mind a joggyakorlat már foglalkozott. Már
Schultheisz Emil megfogalmazta azt a kívánalmat, amely szerint a jogos védelem ke
retében „önműködő védelmi berendezés, vagy eszköz /csapda, szöges drótkerítés stb./
is alkalmazható, de az ezáltal ejtett sérelem csak akkor lesz jogszerű, ha a támadót
érte és nem terjed túl a szükségesség határán”.573 A gyakorlatban pedig, még a jog
intézmény megalkotását megelőzően felmerült olyan jogeset, ahol áramjárta kerítést
alkalmazó elkövető büntetőjogi felelősségéről kellett a bíróságnak döntenie:
I. A több emberen elkövetett emberölés bűntettének a kísérletét eshetöleges szándékkal

valósítja meg, aki az áram alá helyezett vezetékhálózatot a kertjébe telepíti azért, hogy
gyümölcsösét a tolvajoktól megvédje, és ezáltal egy ember áramütés folytán bekövetke
ző halálát okozza (...)
II. Nem állapítható meg jogos védelmi helyzet, ha a jogtalan támadás vagy annak köz
vetlen veszélye hiányzik, és a szóba jöhető jelentéktelen, vagyon elleni támadás elhárí
tása nemcsak a jogtalan támadókat, de ártatlan személyeket is érint.574
Újabban pedig az ún. kesznyéteni áramjárta kerítés esete kapott nagyobb sajtóvissz
hangot, amelynek történeti tényállása szerint a 69 éves elkövető azért, hogy gyü
mölcsösét a tolvajoktól megóvja, 220 V-os áramot vezetett a kerítésébe, amely egy
támadót megölt, egynek életveszélyes, míg egynek könnyű sérüléseket okozott.
A jogerős döntést hozó bíróság az elkövetőt végül - nem vitathatatlan érveléssel -
gondatlan emberölésben és gondatlanságból elkövetett életveszélyt okozó testi sér
tésben találta bűnösnek.575576
A megelőző jogos védelem alkalmazása azonban ilyen ese
tekben természetesen kizárt, lévén annak érvényesüléséhez az is feltétel, hogy az al
kalmazott eszköz az élet kioltására ne legyen alkalmas?76
Véleményünk szerint a megelőző jogos védelem feltételrendszerének az életbeli
esetekben szinte lehetetlen megfelelni, ezért sem lehet csodálkozni azon, hogy a gya
korlatban még nem került sor az alkalmazására. Az élet kioltására ugyanis - külö
nösen, ha az elkövetőnek valamilyen nem ismert szervi rendellenessége van - szin
te bármilyen védelmi eszköz alkalmas lehet in concreto. Például egy alacsony
573 Schultheisz Emil: Büntetőjog. Szeged, 1950. 156. o.

574 BH 2000, 97. A döntést részletesen elemzi Belovics: A büntetendóséget kizáró okok. 125-127. o.
575 Elsőfokú döntés: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 12.B.700/2010/7., jogerős döntés: Debreceni íté
lőtábla Bf.l.91/2011/6.
576 Az irodalomban lásd Karsai Krisztina: Az uborkatolvaj feláldozható, avagy szemfényvesztő büntetőjogi ítél
kezés. In Gál István László (szerk.): Tanulmányok Tóth Mihály professzor 60. születésnapja tiszteletére.
Pécs, 2011. 341-350. o. és Pósa Edina: Meddig jogszerű a vagyon védelme - a jogos védelem szabályai
nak változásai. Ügyészek Lapja, 2012/5-6. 41-45. o.
áramerösségü kerítés megérintésébe is belehalhat a pacemakerrel rendelkező tolvaj.

Ugyanígy, ha a házát árokkal körbekerítő személy naponta arra jár, valóban épség
ben felfedezheti az oda esetleg beesett betörőt. Ha azonban két hétig nem megy a kör
nyékre, elképzelhető, hogy a betörő szomjan hal, mire kiszabadíthatnák stb. Szintén
nehezen megoldható, hogy csak jogtalan támadó szenvedjen sérelmet a védőberen
dezés nyomán, hiszen az áramjárta kerítés egy ártatlan, a közelben labdázó gyermeket
ugyanúgy megrázhat, miként az árvíz miatti végszükséghelyzetben menekülő sze
mélyt. Mindezekre figyelemmel a jogintézmény létének oka legalábbis kérdéses.577
A SZITUÁCIÓS JOGOS VÉDELEM

A Btk. 22. § (2) bekezdésében meghatározott rendelkezések az ún. szituációs (má
sok szerint: szituatív) jogos védelem szabályait határozzák meg. Ez a megoldás
a 2012. évi Btk. nóvuma volt, ezt megelőzően ilyen jellegű előírásokat a jogos vé
delem szabályrendszere nem ismert. A Btk. miniszteri indokolása értelmében
[a] törvény a súlyos, erőszakos bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépés biztosítá

sára a jogos védelmi helyzetet kiszélesíti, és törvényi vélelmet állít fel arra, miszerint van
nak esetek, amikor a jogtalan támadás oly módon történik, hogy a megtámadott joggal
feltételezheti, hogy a támadás az élete ellen irányult, és ilyenkor már a jogtalan támadás
körülményei megteremtik a lehetőséget a védekezés szükséges mértékének a túllépésére.
Ezekben az esetekben a bíróságnak nem kell vizsgálnia a szükséges mértek kérdését.
A törvény úgy rendelkezik, hogy az a személy, akit éjjel támadnak meg, vagy akire fegy
verrel támadnak, alappal gondolhatja, hogy a támadás az élete kioltására irányul, és en
nek megfelelően választhatja meg a védekezés módját. Ezt a feltételezést a támadók szám
beli fölénye is megalapozhatja.
A rendelkezések szerint a jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védeke

ző életének kioltására is irányult volt, ha azt személy ellen:
- éjjel,
- fegyveresen,
- felfegyverkezve vagy
- csoportosan követik el.
Ugyanez a helyzet, ha lakásba történik jogtalan behatolás a felsorolt körülmények
között, illetve ha a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történik a jogtalan
behatolás.
577 Az újabb szakirodalomból lásd Bárd Petra: Megelőző jogos védelem - az állami erőszak-monopólium fel
adásának illúziója. In Kiss Valéria (szerk.): Válogatás a 2013-ban és 2014-ben tartott tudományos rendez
vények előadásaiból. Budapest, 2014. 167-199. o.; Újvári Ákos: A megelőző jogos védelem (hiányzó)
bírói gyakorlata. In Kiss: Válogatás a 2013-ban és 2014-ben tartott tudományos rendezvények előadásai
ból. 201-206. o.
Az éjjeli elkövetés kapcsán utalunk a tényállási elemek kapcsán írtakra azzal,

hogy a legújabb kúriai gyakorlat szerint az éjjel fogalma alatt továbbra is kizárólag
az éjszakai napszakot lehet és kell érteni, függetlenül attól, hogy az említett idő
szakban, például a közvilágítás miatt valójában könnyen fel lehet ismerni a táma
dást.578 A fegyveres, illetve a felfegyverkezve történő elkövetés fogalmát a Btk. 459. §
(1) bek. 5-6. pontjai határozzák meg.579 A lakás az állandó ítélkezési gyakorlat sze
rint minden oldalról körülhatárolt, tetővel is rendelkező ingatlan (például ház), vagy
akár ingóság (például lakókocsi), amely emberek napközbeni tartózkodási és éjsza
kai pihenési helyéül szolgál. A lakáshoz tartozó bekerített helyre példa lehet a vala
mennyi oldalról kerítéssel körülhatárolt telek, amennyiben a telken lakás is található.
Az újabb jogirodalom egyetérteni látszik abban, hogy a jogos védelem leg
neuralgikusabb pontjának a szituációs jogos védelem esetkörei tekinthetők. Ennek
legfőbb oka, hogy itt a jogalkotó olyan megdönthetetlen vélelmeket állított fel, ame
lyek fennforgása - például, mint láttuk, éjjel, személy elleni vagy éjjel, lakásban tör
ténő támadás - esetén a támadó ölési szándéka akkor is vélelmezendő, ha valójában
nem ilyen szándékkal járt el, ellenbizonyításnak pedig ebben a körben nincs helye.
Ha pedig valakiről azt kell feltételezni, hogy ölni akar, annak megölése is minden
kor bele kellene, hogy essen a jogos védelembe, a legenyhébb elhárítás követelmé
nye ilyenkor tehát a megtámadottal szemben nem elvárás. Ez a megoldás pedig az
ítélkezési gyakorlatban akár olyan, igazságtalannak látszó eredményre is vezethet,
mint például, ha az elkövető társát éjszaka egy szórakozóhelyen felpofozza (ami ön
magában tettleges becsületsértést valósíthat meg), mire ö válaszul megöli. Ugyan
akkor szükséges utalni arra a jogirodalmi nézetre, amely szerint „a szituációs jogos
védelem is jogos védelem”,580 tehát utóbbit dogmatikailag csak akkor értelmezzük
helyesen, ha szabályait a jogos védelem „alapesetére” [Btk. 22. § (1) bek.] építjük rá.
Ennek folytán a szituációs jogos védelmi esetekben sincs helye például időbeli túl
lépésnek (mint amilyen az elfogott korábbi támadó órákon át tartó kínzása az eredeti
megtámadott által), hanem csakis addig és annyiban érvényesülhetnek a törvényi vé
lelmek, amennyiben a jogtalan támadás elhárítása még ténylegesen szükséges (tehát
578 Kúria Bfv.lll.235/2017/11.

579 Btk. 459. § (1) bek. 5. fegyveresen követi el a bűncselekményt, aki
a? lőfegyvert.
ti) robbanóanyagot,
c) robbantószert,
dj robbanóanyag vagy robbantószer felhasználására szolgáló készüléket tart magánál, vagy a bűncselek
ményt az a)-d) pontban meghatározottak utánzatával fenyegetve követi el.
6. felfegyverkezve követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében
az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál.
580 Mészáros: A jogos védelem elvi és gyakorlati problémái. 81. o.
vagy effektíve támadás van folyamatban, vagy legalábbis annak kiújulása fenyeget).
E felfogás következetes érvényesítésével a jogintézmény körüli előzetes jogirodal
mi aggodalmak elvileg jórészt élüket veszíthetnék. Hogy ez azonban a gyakorlatban
mégsem feltétlenül van így , azt jól példázza, hogy sajnos már lehetett találkozni olyan
eseti döntéssel, amely éppen a szituációs jogos védelem alkalmazása miatt vezetett
egyértelműen igazságtalan ítélkezésre. A történeti tényállás szerint:
A sértett vidékről hazaérve észlelte, hogy a műhelyéből eltűnt a benzines fűkaszája és az

akkumulátorai. A lopással egy konkrét családot gyanúsított, ezért 23 óra tájban, folyé
kony ammóniagázzal töltött poroltóval, gázálarcban elment hozzájuk. A kutyák ugatá
sára a családfő felébredt, a sértettől megijedt és segítségért kiáltott, mire a sértett leper
metezte, ami könnyű testi sérülést okozott. A [családfő] lánya, aki az ügy terheltje, és
annak ismeretlen társa ekkor megérkezett, és karókkal gyakorlatilag agyonverték a sér
tettet, akkor is ütlegelve őt, amikor már a földre került. A sértett a helyszínen életét vesz
tette.581
A bíróság a fenti történeti tényállás mellett, az időközben hatálybalépett szituációs

jogos védelmi szabályokra figyelemmel mentette fel a terheltet, mert éjjel, lakásban
történt a meglopott személy részéröl a támadás. A jogintézmény tehát, úgy tűnik, nem
csupán a valóban törvényi védelmet érdemlő megtámadottaknak kínál büntetlensé
get, hanem a visszaélésszerű, leszámolásba hajló eseteknél is. Ezért, a jogos védelem
eredeti szabályozási céljával sem összeegyeztethetönek tűnő esetekre is figyelemmel
felmerülhet, hogy a bírói mérlegelési jogkör elvonása ebben a körben sem szerencsés
megoldás, ezért, ha huzamosabban meg is maradnak az említett vélelmek, indokolt
lehetne azokkal szemben az eljárásbeli ellenbizonyítást megengedni. Érthető ugyan
akkor azon jogalkotói törekvés, amely szerint abból az elvből, hogy „a támadó viselje
a támadás minden kockázatát”, az is következik, hogy az éjjel megtámadott személy
ártatlansága ne csupán - gyakran csaknem mindvégig előzetes letartóztatásban töl
tött - évek múltán, például a másodfokú bírósági eljárásban kerülhessen megállapí
tásra. Ehelyett - a kötelező törvényi vélelem folytán - a nyomozást feltehetőleg már
az ügyészség meg fogja szüntetni, a megtámadottnak tehát jobb esélye van arra, hogy
a büntetőügy nem teszi tönkre az életét.
Ezt az irányt valószínűsíti a következő, friss bírósági döntés is. Az irányadó tény
állás lényege szerint az éjszakai órákban a terhelt és a sértett egyaránt saját nagyobb
társaságukkal szórakoztak, amikor a sértett dulakodni kezdett a terhelt társaságából
többekkel, majd a terheltet is lábon rúgta. A terhelt ekkor a nála lévő késsel a sértettet
581 Székesfehérvári Törvényszék 10.B.257/2011/24. Ismerteti Mészáros: A jogos védelem elvi és gyakorlati
problémái. 175. o. Kiemelhető ugyanakkor, hogy a sértett földre kerülését követő további bántalmazása
már egyértelműen időbeli túllépést jelenthet, így a bíróság döntésének helyességéhez nyomós kétség fér.
előbb szívtájékon, majd egy ízben a farpofájánál is megszúrta, amelyek következté

ben a sértett életét vesztette. A terheltet mind első-,582 mind másodfokon583 elítélte
a bíróság, ám a jogerős döntéssel szemben az ügyészség a terhelt javára felülvizsgálati
indítványt terjesztett elő. A legfőbb bírói fórum pedig, az indítvánnyal egyetértve és
a hatályos büntetőjogi szabályozás alapján helyesen, szituációs jogos védelmet álla
pított meg és a vádlottat felmentette, mert az éjjeli, személy elleni támadást a terhelt
jogosult volt emberöléssel elhárítani.584
c) A végszükség (Btk. 23. §)
A Btk. 23. § (1) bekezdésében szabályozott végszükség ugyancsak jogellenességet,

míg a túllépésére vonatkozó (2) bekezdés valójában bűnösséget kizáró ok. A vég
szükségben lévő személy cselekménye a jogos védelemhez hasonlóan elhárító cse
lekmény, a saját, vagy mások személyét, illetve javait érintő veszélyt hárítja el. vagy
éppen a közérdeket védelmezi ilyen módon. Áttekintve a bírói gyakorlatot, az álla
pítható meg, hogy míg a jogos védelem a mindennapok, addig a végszükség alap
vetően a kivételes helyzetek problémája.
A végszükség a jogos védelmi helyzettel megegyezik abban, hogy itt is egy kül
ső, hátránnyal fenyegető helyzetet háríthat el az e jogával élő személy, különbség vi
szont az, hogy a végszükség nem harmadik személy jogtalan támadása folytán kö
vetkezik be. Kialakulása a törvényben nincs rögzítve, viszont a jogos védelemtől és
a kényszer és fenyegetéstől való elhatárolás során kiviláglik, hogy vagy embertől füg
getlen okfolyamat hozza létre e veszélyhelyzetet (árvíz, villámcsapás okozta tűzvész,
tűzhányó kitörése stb.), vagy pedig olyan okfolyamat, amely bár emberhez köthető,
mégis annak a személynek, aki azt elindítja, „támadása” nem jogellenes (maga is vég
szükségben cselekszik).585 Amennyiben ugyanis jogellenes támadás következtében
jön létre a veszélyhelyzet, úgy az elhárító cselekményt a jogos védelem szabályai sze
rint kell elbírálni. Az emberi „támadás” jogossága, és hogy hiányzik a materiális jog
ellenesség (társadalomra veszélyesség) a „támadó” oldalán alapozza meg az elhárí
tó magatartás mértéke közötti különbséget e két hasonló jogintézmény között: a jogos
védelem esetében a szükséges mérték, míg végszükség esetén a kisebb sérelem
a mérce.
582 Miskolci Törvényszék 5.B.1527/2014/97.

583 Debreceni ítélőtábla Bf.1.225/2016/23.
584 Kúria Bfv.lll.235/2017/11. (publikálva EBH 2017, B. 20. számon).
585 A keletkeztető okokhoz az angol jogirodalomban lásd Bohlanoer, Michael: Of Shipwrecked Sailors, Unborn
Children, Conjoined Twins and Hijacked Airplanes - Taking Humán Life and the Defence of Necessity. The
Journal of Críminal Law, 2006/2. 147-161. o.
Sokszor zavart okoz, hogy kinek a magatartása okozza a veszélyt és ki ellen irá
nyul az elhárító magatartás. Ha például a süllyedő hajón az arra köteles matróz nem
nyitja ki a mentőmellényeket tartalmazó ládát, cselekménye mulasztásként értéke
lendő, a körülményekhez képest bűncselekményt valósít meg. E láda kinyitására való
kényszerítése azonban - egyesek szerint - nem jogos védelemként, hanem vég
szükség! cselekményként értékelendő. Véleményünk szerint ez a megközelítés téves.
A jogos védelem szerinti támadásnak minden különös részi tényállásszerű magatar
tás megfelel, így a mulasztás is. Mulasztásos bűncselekménnyel épp úgy lehet ve
szélyeztetni és sérteni, mint tevékenységgel.
A végszükség megállapíthatóságának feltétele, hogy a közvetlen és másképp el
nem hárítható veszély a végszükségben cselekvő személyt, javait, vagy mások sze
mélyét, javait, illetve a közérdeket veszélyeztesse. A BH 1978, 227. számú dönté
sében megállapította a bíróság a végszükséget és felmentette azt a vádlottat, aki egy
gépkocsi utasaként látta, hogy a vezető szabálytalan előzése miatt frontálisan üt
köznének a szembe jövő személygépkocsival, ezért a volánt elkapva a kocsit az út
széle felé kormányozta, árokba szorítva az előzött motorost.
A BH 1993, 336. számú döntésben szintén végszükséget állapított meg a bíró
ság. Ebben az esetben a terhelt húsvéthétfőn, közepes fokú alkoholos állapotban azért
vezetett gépkocsit, mert az apósa lábtörést szenvedett és azonnali orvosi beavatkozásra
volt szükség, ugyanakkor más segítséget nem tudott hívni, mivel a nyilvános telefon
a faluban nem működött, orvosi rendelő vagy rendőrőrs nem volt, továbbá azon hely
színen lévő személyeknek, akik józanok voltak, jogosítványuk nem volt. Cselekmé
nye formálisan kimerítette tehát az ittas járművezetés tényállását, azonban miután apó
sát kívánta menteni a közvetlen veszélyből, végszükségi helyzetben cselekedett.586
Egy újabb döntés szerint:
|v]égszükség miatt nem büntethető, és a rongálás miatt emelt vád alól felmentése indo
kolt annak a terheltnek, aki - daganatos megbetegedése miatti rosszullétével sürgősségi
orvosi ellátás érdekében a saját személygépkocsijával szállítja édesanyját kórházba,
majd az 500 forint - objektív lehetőségek hiányában ki nem egyenlíthető - belépési díj
ki nem fizetése miatt, az előtte emelt, belépését akadályozó sorompót áttöri és ezáltal
16 000 forint kárt okoz.587
586 Megjegyezhető, hogy - szemben az 1990-es évek elejéről származó jogesettel - napjaink viszonyai között
a bíróság aligha állapíthatna meg végszükséget a terhelt javára. Ha ugyanis mobiltelefonon, interneten ke
resztül stb. segítséget lehet ugyan hívni, a terhelt mégis vállalkozik az ittas járművezetésre, úgy felelős
sége amiatt már megállapítható, a végszükség nem érvényesül a javára.
587 BH 2006, 1. A korabeli bűncselekményi értékhatár 10 000 forint volt.
A végszükség csak akkor zárja ki a büntethetőséget, ha a veszély közvetlenül fenye

get. A közvetlenség ez esetben is azt jelenti, hogy a sérelem bekövetkezésével konk
rét, meghatározott személy, illetve javak vonatkozásában azonnal, illetve rövid időn
belül reálisan lehet számolni, és a késlekedés a veszély későbbi elháríthatóságát kér
désessé tenné, illetve jelentősen megnehezítené, vagy a sérelem nagyságát növelné.
Leegyszerűsítve, időben és térben is közelinek kell lennie a veszélynek.
Követelmény, hogy a veszély másként el nem hárítható legyen. Ez azt jelenti,
hogy a végszükségben cselekvő személy csak akkor élvez büntetlenséget az elhárí
tás érdekében elkövetett cselekményért, ha a veszély elhárítására nincs egyéb, bün
tetőjogilag semleges lehetőség, vagy ha van is, az kevésbé lenne hatékony.
Mindezeknek a feltételeknek a fennállása esetén is csak akkor alkalmazhatók
a végszükségre vonatkozó szabályok, ha a veszélyhelyzet nem róható az elkövető ter
hére, tehát ha annak létrejötte viszonylatában vétlen [Btk. 23. § (3) bek. I. ford.]. A fel
róhatóság magában foglalja mind a szándékosság, mind a gondatlanság előidézést.
Vétlen veszélyokozás esetén viszont a felróhatóság ugyanúgy hiányzik, mintha azt
nem a védelmi cselekményt kifejtő, hanem más személy hozza létre. így a fentebb
ismertetett közlekedési példában csak az anyósülésen helyet foglaló, tehát vétlen utas
mentesülhetett a felelősség alól. Ha a kormányt a motorosra a sofőr rántotta volna rá.
terhére a bűncselekményt meg kellett volna állapítani.
A BH 1981, 303. számú döntésében a bíróság kifejtette, hogy végszükség nem
állapítható meg, ha a veszélyhelyzetet az elkövető szándékos magatartásával, ön-
csonkítási célzattal maga idézte elő. Ebben az esetben az elkövető fogvatartott ket
téharapta a lázmérőt, azért, hogy a higany okozta sérülések következtében ápolásra
szorulva, kikerüljön a magánzárkából. A higany kiköpetése érdekében a bv. őr meg
ragadta az elítélt nyakát, aki erre őt bántalmazta, hivatalos személy elleni erőszakot
követve el. A bíróság döntése alapjául részben az szolgált, hogy a veszélyhelyzet ki
alakulása az elkövető terhére volt róható.
Egy másik eseti döntés szerint:
A végszükségbeli helyzetre eredményesen nem hivatkozhat, aki a társasház bejárati aj

taján levő zárszerkezetet kár okozásával azért rongálja meg, hogy ezáltal a lakására ki
hívott orvos és gázszerelő bejutását megkönnyítse.
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban mutatott rá arra, hogy
[a]mint az irányadó tényállásból kiderül, a terheltnek az épület bejárati ajtajához kulcsa

volt. Ebből következően a betegségből vagy a lakásban levő gázkészülék meghibásodá
sából származó esetleges közvetlen veszélyt akként is elháríthatta volna, hogy a lakásra
kihívott orvost, szerelőt az épület kapujában bevárja, és a kaput rendeltetésszerűen hasz
nálva (kulccsal kinyitva) az orvost, illetve a szerelőt beengedi. Ez egyébként az adott kö
rülmények között a terhelttől feltétlenül elvárható lett volna.588
Szintén elvetette a végszükség megállapítását a bíróság, amikor kimondta, hogy
[a] volt Jugoszláviából érkező illegális határátlépőket a magyar határ átlépését követő
en továbbszállító embercsempészek javára nem állapítható meg végszükség} helyzet arra
hivatkozással, hogy hazájukban halálos veszélynek kitett személyek meneküléséhez
nyújtottak segítséget. Az indokolás szerint ugyanis „a végszükség jogi kategória. Nem
azonosítható a vészhelyzetben lévők részére erkölcsileg általánosan kötelező segítség
nyújtási kötelezettséggel”.589
A jogos védelemtől eltérően a végszükségnél szigorú - bár a korábbi joghelyzethez

képest a végszükségben cselekvő személyre nézve kedvezőbb - arányossági mércét
állít fel. A végszükség esetében azonban az elhárítás csak akkor minősül arányosnak,
ha a veszélyhelyzetben lévő cselekménye nem okoz nagyobb sérelmet, mint amely
nek elhárítására törekedett. Tehát ha az elhárító cselekmény ugyanakkora sérelmet
okoz, mint amekkora a veszélyhelyzetből következne, ez még nem jelenti a vég
szükség túllépését, nagyobb sérelmet azonban - a (2) bekezdésben írt okokat kivé
ve - nem lehet jogszerűen okozni.
Az arányosság vizsgálatánál először a jogi tárgyakat kell absztrakt szinten ösz-
szehasonlítani, és ezután kell elvégezni a konkrét szituáció vizsgálatát. Az arányos
ság vizsgálata a személyek életét fenyegető veszély esetén jogfilozófiai eredetű
problémákat vet fel. Az 1978. évi Btk. szabályozása - szemben jelenlegi jogunkkal -
nem biztosít mentesülést, ha az elhárító cselekmény a veszélyeztetettel azonos érté
ket véd. Felmerül természetesen, hogy mentheti-e valaki a saját életét más életének
kioltása által. Egy konkrét példával megvilágítva: a mentöcsónak süllyedése esetén
a veszélyhelyzetbe került személy kilökhet-e mást, ha ezáltal ö megmenekülne. A kér
dés kiegészülhet azzal, hogy több ember élete menthetö-e egy ember életének felál
dozásával. A jogirodalom által adott válaszok eltérnek ebben a kérdésben, a hazai bí
rói gyakorlat pedig ilyen történeti tényállást ezidáig nem dolgozott fel. Megjegyzendő,
hogy ugyan a szabályozás egy világos egyenletet állít a jogalkalmazás számára, azon
ban az emberi életek értékének összevetése ezen túlmutat, és jogfilozófiai szempontok
mérlegelését kívánja meg.
Rendkívül vitatott, hogy az emberi életek kollíziója tekintetében az összehason
lítás nélküliség elve vonatkoztatható-e az ún. veszélyközösség eseteire. Vagyis ami
kor - a különböző variációkban előforduló - alapkonstelláció szerint több ember
588 BH 1997, 323.

589 EBH 2001,391.
közösen veszélyben van, és egyikük megölésével vagy néhányuk feláldozásával meg

akadályozható, hogy mindegyikük meghaljon. Az emberi életek kollíziójának eset
körében a büntetőjog a végszükség kérdésében nem jutott nyugvópontra. Nagy Ferenc
nyomán praktikus felidézni egy példát: a tipikus hegymászó-esetben kötéllel össze
kapcsolt két hegymászó közül az egyik leesik és a másik képtelen öt a továbbiakban
tartani, a kötelet így elvágja, hogy ne együtt zuhanjanak le a biztos halált jelentő sza
kadékba.590
A fenti esetek büntetőjogi értékelésével összefüggésben a jogtudomány a kö
vetkező álláspontra helyezkedett: a jogellenesség kizárásának elutasítása helyes, hi
szen egy menthetetlen személy megölése is az élet önkényes megrövidítését jelenti.
Ha ezt megengednénk, akkor feladnánk azt az alaptételt, hogy a halálba menő élete
is a jogrend védelme alatt áll, ezt pedig nem lehet, hiszen minden élet a halálba megy.
A valóságban nem tudhatjuk pontosan, a halál mikor fog bekövetkezni: ezért az élet
kioltása esetére ezen álláspont szerint a jogellenességet kizáró végszükség lehetősé
ge elvetendő.
Welzel szerint, ahol az emberélet más emberélettel együtt kerül veszélybe, ott az
erkölcsi érzéssel ellenkezik az, hogy az emberéleteket, mint számítandó tényezőket
vonjuk egybe. A jogi gondolkodás, amely számára a jog nem pusztán hasznossági ér
téket közvetít, hanem erkölcsi meggyőződésre épít, ilyen utilitariánus szemlélet
móddal nem lehet elégedett.591
Egyes álláspontok szerint, ha valaki a saját életét menti a veszélyhelyzetben, nem
sérti meg az arányosságot azzal, hogy cselekményével másnak a menekülését aka
dályozza (például beszáll a mentöcsónakba, és a másik menekülő már nem fér bele).
Ellenben aránytalan a sérelem, ha a menekülése érdekében mást megöl. Viszont ará
nyos a sérelem, ha egy embert több ember menekülése érdekében ölnek meg.
Ugyanakkor már Csemegi megjegyzi - igaz, a kényszerrel és a fenyegetéssel ösz-
szefüggésben -, hogy „aki ily helyzetben megszegi a törvényt, az nem cselekszik
ugyan akarata ellen, s szabadsága nincs megszüntetve, de választása van igen szűk
korlátok közé szorítva”.592 Az indokolás különbséget tesz erkölcsi szempontú és jogi
szempontú megítélés között és arra a következtetésre jut, hogy bár erkölcsi szem
pontból elítélendő, hogyha valaki a haláltól félve képes megfosztani mást az életétől,
nagy, valódi, közeli és közvetlen fenyegetés arányos tett büntethetőséget kizáró
okául szolgálhat.
590 Vö. Nagy Ferenc: A végszükségről európai kitekintéssel. In Geller: Györgyi Kálmán ünnepi kötet. 437-458. o.
591 Welzel: Das deutsche Strafrecht. 135. o.
592 Edvi Illés Károly - Gyomai Zsigmond (szerk.): Csemegi Károly művei. 223. o. Idézi Geller Balázs József:
A legfőbb bírói fórum három végzésének margójára. Fundamentum, 2000/1. 112. o.
A törvény kizárja a tényállás hatálya alól azokat, akiknek a hivatásukhoz tarto

zik a veszély vállalása, mivel a jog az ilyen hivatást űzők számára többletkötele
zettséget teremt [Btk. 23. § (3) bek. II. ford.]. Idetartozik például a katonai, rendőri
vagy tűzoltói hivatás. Mivel ezek a személyek vállalják, hogy hivatásuk gyakorlása
során a hazát, a bajba jutottat stb. akár életük árán is megvédik, esetükben a vég
szükség nem állapítható meg. Természetesen ez csak a hivatás gyakorlása során irány
adó,, és nem vonatkozik a hivatást gyakorlók civil életére.
Mostanában kérdésként vetődik fel egy terroristák által például Budapest város
központjára irányított repülőgép lelövésének büntetőjogi megítélése. A magyar bün
tetőjogi dogmatika a büntethetőséget kizáró okok között ismeri a jogszabályi felha
talmazást, a jogos védelmet, valamint a végszükséget is. A honvédelemről és
a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedé
sekről szóló 2011. évi CXIII. törvény, a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. tör
vény (Rtv.), és a 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet a rendőrség szolgálati szabályzatá
ról tartalmaz, többek között, szabályokat a fegyverhasználatról. Az alapvető
problémát, azaz az ártatlanok feláldozását, a kisebb rossz alkalmazásának elvét
egyik sem tárgyalja.
A joggyakorlat szerint a hivatásból eredő jog gyakorlása folytán bűncselekmény
hiányában - nem pedig a jogos védelem mértékének menthető okból való túllépé
sére hivatkozással - van helye felmentő ítélet meghozatalának, ha a szolgálatban levő
rendőr az általa észlelt bűncselekmény elkövetésében részt vevő személyek üldözé
se során, a figyelmeztető lövések leadása ellenére is tovább menekülő személyek kö
zül az egyik személlyel szemben a jogszerű fegyverhasználat körében olyan lövést
ad le, amely annak halálát eredményezi.593 Véleményünk szerint az Rtv. 54. § a) pont
jában megfogalmazott életvédelem a Btk. 21. §-a szerinti jogos védelem részbeni
megfelelője, így büntetőjogi szempontból helyesebb ilyen esetben a jogos védelem
re hivatkozni. Mindazonáltal a jogszerű fegyverhasználat és a jogos védelem kere
tében kerül megítélésre az az eset, ha csak terroristák lennének a repülő fedélzetén.
De használható-e a Btk. 23. §-ában megfogalmazott végszükség az ártatlan uta
sok megölésére? A végszükség, ahogy azt az előbbiekben már tárgyaltuk, jogelle
nességet kizáró ok. E helyzet a jogos védelmi helyzettel megegyezik abban, hogy ez
is veszélyhelyzet, különbség viszont, hogy a végszükség nem harmadik személy jog
talan támadása folytán következik be. Kialakulása a törvényben nincs rögzítve, vi
szont a jogos védelemtől és a kényszer és fenyegetéstől való elhatárolás során kiviláglik,
hogy vagy embertől független okfolyamat hozza létre a veszélyhelyzetet (árvíz, vil
lámcsapás okozta tűzvész, tűzhányó kitörése stb.), vagy pedig olyan okfolyamat,
593 BH 2000, 136.

amely bár emberhez köthető, mégis annak a személynek, aki azt elindítja, „támadá
sa” nem jogellenes (például maga is végszükségben cselekszik). Végszükséget ered
ményez azonban az is, ha például valaki felgyújt egy házat, és a tulajdonos csak
a szomszéd kerítését ledöntve, annak garázsába betörve tud vízhez, öntöző tömlőhöz
jutni. Ebben az esetben a gyújtogatás kimerítheti a Btk. 322. § (1) bekezdésbe ütkö
ző közveszély okozását, azaz bűncselekmény, továbbá az elhárító magatartásnak,
amely ugyancsak bűncselekményt valósítana meg (rongálás, magánlaksértés) ártat
lan harmadik személy a kvázi sértettje.
Ebben az összefüggésben a repülőgépet lelövő katona jogos védelem (a jogsza
bályi felhatalmazás mellett) miatt büntetlen a terroristák vonatkozásában, és vég
szükség miatt büntetlen (a jogszabályi felhatalmazás mellett) az utasok vonatkozá
sában. Feltéve természetesen, hogy háromszáz élet kioltása kisebb sérelmet jelent,
mint ötezer élet kioltása.
d) A jogszabály engedélye (Btk. 24. §)
A jogszabály engedélye mint büntetendöséget kizáró ok kizáija a bűncselekmény lét

rejöttét, és felmentő ítéletet eredményez. A korábbi Btk. kifejezett általános részi sza
bályt nem tartalmazott, azonban a jogrend egységének elvéből már ekkoriban is az
következett, hogy a büntetőjog szemszögéből csak akkor helyes büntetendőnek te
kinteni valamely magatartást, ha azt más jogág ugyancsak nem engedi meg, illető
leg tilalmazza.594 A hatályos Btk.-ban lényegében keretdiszpozícióként érvényesül
a 24. §-beli szabály, amit értelemszerűen más jogterületek rendelkezései hivatottak
tartalommal megtölteni.
A jogszabályi hierarchia elvéből következően ez a másik jogszabály csak törvény
lehetne, mivel a Btk. törvény, ugyanakkor nem hárítható át a jogalanyra, egy olyan
jogalkotói mulasztás, amely a jogszabályi engedélyt alacsonyabb szintű jogszabály
ban adja meg. Ide sorolhatók tehát például a Be.-ben, a Bv. tv.-ben, az Eütv.-ben, az
Rtv.-ben (például hatósági fegy verhasználat), vagy éppen a magzati élet védelméről
szóló 1992. évi LXXIX. törvényben adott felhatalmazások.
Problémát jelenthet az a helytelen jogalkotási gyakorlat, amely egyes Btk. tény
állások szövegébe a jogellenes, jogtalan, jogosulatlan fogalmakat helyezi el. Ezzel
az a látszat alakul ki, hogy csak e bűncselekmények vonatkozásában kell vizsgálni
594 Lásd Hattenhauer, Hans: Einheit des Juristenstandes und Einheit dér Rechtsordnung. Zeitschrift fúr
Rechtspolitik, 1997/6. 234-239. o. és Belovics Ervin: A jogrend egységének elve a büntetendöséget kizáró
okok körében. In Bállá Judit-Borbély Zoltán - Koltay András (szerk.): .A köztársaság nevében!" Pálinkás
György emlékkönyv. Budapest, 2007. 77-83. o.
a jogszabályi engedélyt, illetve fordítva, hiába van jogszabályi felhatalmazás más ese
tekben, ha nincs a tényállásba odaírva e fogalmak valamelyike, akkor is megállapít
ják a bűncselekményt. Az egyetlen helyes gyakorlat az, hogy figyelmen kívül kell
hagyni minden „jogellenes, jogtalan, jogosulatlan” vagy más hasonló tényállási fo
galmat. A jogellenességet a bűncselekmény fogalom részeként kell vizsgálni (mate
riálisjogellenesség vagy társadalomra veszélyesség), másrészt figyelembe kell ven
ni mint büntethetőséget kizáró okot, amely a formális jogellenességet is kizárja.
A jogszabályon alapuló engedély absztrakt változata részben hivatásbeli köte
lességeket rögzít, részben azonban ezeken kívül ad büntetendő magatartás elköve
tésére felhatalmazást. Ilyen engedélyt ad a Be. 273. §-a, amely szerint ,,[a] bűncse
lekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja, köteles azonban őt
a nyomozó hatóságnak haladéktalanul átadni, vagy ha erre nincs módja, a rendőrsé
get tájékoztatni.” (ún. elfogási jog).595 A jogszabályi engedély sem tud automatikus
jogellenességet kizáró okként érvényesülni, mivel a tettenért személy elfogása során
csak a szükséges és arányos jogsérelem okozható. El kell végezni a korábban a jo
gos védelemnél alkalmazott szükségességi-arányossági tesztet az absztrakt engedély
alkalmazása során is. A konkrét engedély esetén ezt a mérlegelést az engedély kia
dására felhatalmazott hatóság végzi el, például a terhességmegszakítás engedélyezése
során.
Noha a kérdéskörről már a jogos védelem kapcsán is szót ejtettünk, részben a jog
szabály engedélyének problémakörébe tartozik ajogos önhatalom mint a polgári jog
explicit engedélyének esete. A Ptk. 5:5. § (1) bek. alapján, ha a birtokost birtokától
jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában zavarják (tilos önhatalom), birtok
védelem illeti meg. Ennek két módja létezik: a birtokháborítás önhatalommal való
megakadályozása, illetve a már elkövetett birtokháborítás következményeinek ön
hatalommal való elhárítása, a másik mód pedig az állam által nyújtott birtokvédelem
igénybevétele (Ptk. 5:6-5:7. §). A birtokost a birtokvédelem mindenkivel szemben
megilleti, annak a kivételével, akitől a birtokot tilos önhatalommal szerezte meg
[Ptk. 5:5. § (2) bek.]. Az önhatalom alkalmazására a polgári jog egyetlen korlátozást
állít fel, mégpedig azt, hogy az önhatalom csak a birtok megvédéséhez szükséges mér
tékben gyakorolható. A szükséges mértéket két oldalról lehet vizsgálni. Egyrészt a bir
tokos cselekménye csak addig terjedhet, ameddig az a tényleges birtok megvédését
célozza. Magatartása nem alakulhat át megtorlássá, mert ebben az esetben már ö is
jogellenes cselekményt, adott esetben birtokháborítást követ el. Másrészt a birtokos
a birtoka megvédése érdekében nem okozhat a birtoksértőnek aránytalanul nagyobb
kárt (hátrányt), mint amilyen őt a birtokháborítás következtében érte.
595 A tettenérés fogalmához lásd EBH 2013, B.13.

Lényeges különbség a büntetőjogi jogos védelem és a jogos önhatalom között

ugyanakkor, hogy jogos védelemnek saját, illetve más vagy mások javainak védel
me érdekében is helye lehet. Nem csupán a birtokos élhet vele tehát jogszerűen, ha
nem bárki, harmadik személy értékeinek védelmében is (éppen ezért jogos védelem
és nem jogos önvédelem a jogintézmény elnevezése). így például, amennyiben más
személy kerékpárját lopják, és a támadás még folyamatban van, harmadik személy
is felléphet a tolvajjal szemben. Ezzel ellentétben jogos önhatalmat a vagyonvéde
lem körében csak maga a birtokos gyakorolhat.596 Ennyiben a jogos önhatalom te
hát szűkebb hatókörű a jogos védelemnél.
Második vizsgálódási pontunk az idősík kérdése lehet. Jogos védelemnek, mint
láttuk, időben addig van helye, amíg a támadás ténylegesen folyamatban van, vagy
legalábbis annak kiújulása fenyeget. Jogos önhatalommal viszont - jóllehet az Jel
lemzően a birtoksértő aktus idejére korlátozódik”597 - akkor is lehet élni, amikor a tá
madás már véglegesen véget ért és az elkövető például már menekül a helyszínről (fel
téve természetesen, hogy a más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó
időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná). Ilyenkor tehát a birtokos az értékeivel
menekülő tolvajt utolérheti, és jogszerűen, akár erőszakkal is visszaveheti a tőle el
tulajdonított értékeit. Előállhat tehát olyan eset, hogy a büntetőjogi jogos védelem
ugyan már nem engedhető meg,598 a polgári jogi jogos önhatalom azonban mégis al
kalmazható. Itt is vizsgálandó végül az elhárítás szükséges mértékének kérdése. Ez,
mint láttuk, a büntetőjogi jogos védelem viszonylatában bizonyos esetekben áttörhe
tő, a jogos önhatalomnak azonban áthághatatlan korlátja, megsértése önmagában is
bűncselekményt (a Btk. 368. §-ába ütköző önbíráskodást) valósíthat meg.599 Mind
ezek alapján az a kép rajzolódik ki tehát a büntetőjogi jogos védelem és a jogos ön
hatalom összehasonlítása nyomán, hogy' azok egymással lényegében a koncentrikus
596 A magánjogi irodalomban lásd korábbról Kolosváry Bálint: A magyar magánjog tankönyve. 1. kötet. Bu
dapest, 1911. 333. o. Megjegyzendő azonban, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény
(régi Ptk.) nagymértékben szűkítette a jogos önhatalom hatókörét a korábbi időszakhoz képest. Vö. Meny-
háro Attila: A birtokvédelem. In Vékás Lajos (szerk.): Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv ter
vezetéhez. Budapest, 2008. 592. o.
597 Menyhárd Attila: A birtokvédelem. In Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvény
könyvhöz. Budapest, 2014. 913. o.
598 Legfeljebb a Be. idézett rendelkezése szerinti elfogási jog gyakorlása lehet vizsgálható. Vö. Ambrus István:
A kis értékű tulajdonsértések kezelésének néhány kérdése büntetőjogi nézőpontból. MTA Law Working Pa-
pers, 2015/15. 5-6. o.
599 A törvényes mederben maradó jogos önhatalmi cselekmény azonban a Btk. 368. § (3) bekezdése alapján
nem jogellenes. Vö. Hornyák Szabolcs: Néhány gondolat az önbíráskodásról és a jogos önhatalomról. In
Fenyvesi Csaba - Herke Csongor (szerk.): Tanulmányok Erdősy Emil professzor tiszteletére. Pécs, 2002.
107-108. o.
körök viszonyában állnak. Bizonyos vonatkozásokban - alanya és az okozható sére

lem kapcsán - a büntetőjogi jogos védelem a tágabb térfogatú. Más esetben - az idő
beli túllépés vonatkozásában - azonban ugyanez a jogos önhatalomról mondható el.
Mindebből természetesen az is következik, hogy büntetőügyben is alkalmazást
nyerhetnek a jogos önhatalom szabályai.600 Még az 1978. évi Btk. hatálya alatt, he
lyeselhető indokolással mutatott rá továbbá egy 2012-ben publikált döntés, hogy
[n]em jogos védelem címén, hanem (...) bűncselekmény hiányában van helye a terhelt
felmentésének, ha a sértettel szemben az elveszett birtoka visszaszerzése érdekében - mert
hatósági úton gyors és hatékony birtokvédelmet nem remélhet - önhatalommal lép fel,
s ezzel a birtoksérelemmel arányos erőszakos magatartásával a birtoka visszaszerzését kö
vetően nyomban felhagy.601
A megengedett önhatalom másik esete az elveszett birtok visszaszerzése érdekében

történő fellépés. A birtok elveszítésekor a hatósági jogvédelem elsődleges birtokvé
delmi eszköz, ezért a törvény az önhatalmat csak akkor engedi meg, ha az egyéb bir
tokvédelmi eszközök igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiú
sítaná.
Megjegyezzük, hogy a konkrét engedély hiánya, illetve az attól eltérő cselekvés
számos bűncselekmény tényállási eleme (például magánlaksértés, Btk. 221. §), ami
szükségtelenné teszi, hogy az engedélyt társadalomra veszélyességet kizáró okként
vizsgálja ilyen esetekben a jogalkalmazás.
ej) A Btk. Különös Részében szabályozott egyéb kizáró okok
A Btk. nemcsak a IV. fejezetben szabályoz büntethetőséget kizáró okokat. Ilyen okok
az Általános és a Különös Rész egyéb rendelkezéseihez is kapcsolódnak. Követ
kezményeik ugyanakkor azonosak a Btk. említett fejezetében kifejezetten nevesített
jogellenességet kizáró okokéval. A teljesség igénye nélkül az alábbiakat emeljük ki
példaként:
- nem büntethető a katona a parancsra végrehajtott cselekményért, kivéve, ha tud
ta, hogy bűncselekményt követ el (Btk. 130. §),
- állam elleni bűncselekmény esetén azok feljelentésének elmulasztásáért az el
követő hozzátartozója nem büntethető [Btk. 263. § (2) bek.],
600 EBH 2007. 1584.

601 BH 2012, 1. Ma már persze - miután a jogszabály engedélye kifejezetten a Btk.-ban is szabályozott bün
tethetőség! akadállyá lépett elő - nem „a cselekmény nem bűncselekmény", hanem „büntethetőséget ki
záró ok" szerint kellene a felmentés jogcímét megjelölni.
- rágalmazás és becsületsértés esetén a valóság bizonyításával büntetlensége:

állításit, híresztelését, illetve az arra közvetlenül uta
ló kifejezés használatát a közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta (Btk.
229. §),
- nem valósul meg önbíráskodás, ha az erőszak vagy a fenyegetés alkalmazása az
igény érvényesítésének megengedett eszköze [Btk. 368. § (3) bek.].
Lényeges kiemelni, hogy a fenti körülményekkel nem azonos dogmatikai ter
mészetű konstellációkkal állunk szemben olyankor, amikor a törvény úgy fogalmaz,
hogy az elkövető büntetése korlátlanul enyhíthető, esetleg mellőzhető, mint például
a hamis vád kapcsán [Btk. 270. § (2) bek.]. Míg ugyanis a fentebb említett, kifeje
zett kizáró okok esetén bírói mérlegelésnek a felelősségre vonás kapcsán nincs he
lye, addig az utóbbi és hozzá hasonló esetekben megmarad a bírói diszkréció abban
a kérdésben, hogy a bűncselekmény elkövetését büntetéssel sújtsa-e vagy ezt mel
lőzze.
2. A büntethetőséget kizáró (korlátozó) okok II.:

a bűnösséget kizáró okok
a) A gyermekkor (Btk. 16. §)...................................................................................................................... 296

b) A kóros elmeállapot (Btk. 17. §)............................................................................................................. 299
c) Az önhibából eredő ittasság vagybódult állapot (Btk. 18. §).............................................................. 304
d) A kényszer és a fenyegetés (Btk. 19. §) ............................................................................................... 307
e) A tévedés (Btk. 20. §)............................................................................................................................ 310
a) A gyermekkor (Btk. 16. §)
A gyermekkor bűnösséget kizáró ok, ezen belül pedig a beszámítási képességet zár
ja ki. A fenti szabály megdönthetetlen vélelmen alapul: a jogalkotó úgy ítéli meg,
hogy az, aki nem töltötte be 14. (kivételesen a 12.) életévét, nem képes tettének tár
sadalomra veszélyes következményeit felismerni, illetve ennek a felismerésnek meg
felelően cselekedni. A Csemegi-kódex általánosságban is a 12. életévet tekintette
a büntethetőség abszolút határának, amelyet az 1961. évi Btk. emelt fel a 14. életévre.
A hatályos Btk. kodifikálásakor ismét felmerültek olyan nézetek, amelyek felül kí
vánták vizsgálni a büntethetőségi korhatárt. Noha az eredeti terv ennek a 12. életév
re történő általános leszállítása volt, az eredeti javaslat jócskán felpuhult, így ma az
12 és 14 éves kor közötti személyek büntetőjogi felelősségre vonhatósága kivéte-
lesríék mondható.602 Megállapítható ugyanakkor, hogy a modem társadalomban

mind a gyermekkornak, mind pedig a fiatalkornak a határa fokozatosan kitolódik, fi
gyelemmel arra, hogy egyre több és bonyolultabb ismeretet kell elsajátítani ahhoz,
hogy valaki felelősséggel tájékozódni tudjon a világban, így a korhatár általános jel
legű leszállítása nem látszik javasolhatónak.603
A gyermekkor fö szabály szerint az adott személy 14. születésnapján ér véget,
azaz az ezt követő naptári nappal büntetőjogilag felelős. Vagyis a büntethetőség az
elkövető 14. születésnapját követő első nap 0 óra 0 perc 0 másodperckor kezdődik.
A büntethetőség szempontjából az elkövetési magatartás bír jelentőséggel: ameny-
nyiben azt az elkövető még gyermekkorúként fejtette ki, nem büntethető érte akkor
sem, ha az eredmény a 14. életévének betöltése után következik be. Amennyiben az el
követő a természetes egység vagy a folytatólagos bűncselekmény [Btk. 6. § (2) bek.]
elkövetése közben tölti be 14. életévét, az ezt követő cselekményért már terheli bün
tetőjogi felelősség.
A hatályos Btk. vezette be meghatározott bűncselekmények kapcsán a 12 és 14
éves kor közötti személyek büntetőjogi felelősségét. Ennek feltétele, hogy az el
követő meghatározott bűncselekményeket - így a Btk. 160. § (1) bekezdés szerinti
alapeseti emberölést vagy minősített emberölést, erős felindulásban elkövetett em
berölést, életveszélyt vagy halált okozó testi sértést, terrorcselekményt, rablást vagy
minősített kifosztást kövessen el, továbbá a cselekmény elkövetésekor rendelkezzen
a bűncselekmény következményeinek szükséges belátással. A vonatkozó LÜ h. kör
levél alapján
[a] tizenkettedik életévét betöltött, de a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú

terhelt beszámítási képességének és büntetőjogi belátási képességének a vizsgálatára
- a megalapozott gyanú közlését követően - a szakértőt haladéktalanul ki kell rendelni.
E tárgyban egyesített igazságügyi elmeorvos szakértői és pszichológus szakértői véle
ményt kell beszerezni. A vizsgálatba - a gyermekkorra jellemző pszichés kórképek és tü
netek felismeréséhez szükséges további különleges szakismeretekre figyelemmel - gyer
mekpszichiáter szakkonzulensként történő bevonása indokolt.604
602 Vö. Kőhalmi László: A büntethetöségi korhatár kérdése. Jogelméleti Szemle, 2013/1.82-95. o.; Vaskuti And
rás: Az életkor és a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések az új Btk.-ban. Jogtudományi Közlöny, 2015/4.
173-182. o.; Pallagi Anikó: Büntethető gyermekkorúak. Pro Futuro, 2014/1. 97-111. o.; Halmosné Siket
Zsuzsanna: A büntethetöségi korhatár leszállításának okai. Jogelméleti Szemle. 2015/4.116-125. o.
603 így Körinek László: „Csecsszopók, akikben megnő az értelem" - a gyermekek büntethetőségéről. Funda
mentum, 2008/2. 76-78. o.
604 A büntetőjogi legfőbb ügyész helyettes 5/2013. (Vll. 31.) LÜ h. körlevele a tizenkettedik életévét betöltött,
de a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú terheltek büntetőjogi belátási képességének a meg
ítéléséről 2. pont.
Amennyiben a bíróság az ilyen korban lévő személyt felelősségre vonhatónak talál

ja, vele szemben büntetést nem, csupán intézkedést alkalmazhat [Btk. 106. § (2) bek.
2. mondat]. A legszigorúbb szankció esetükben tehát legfeljebb 4 év javítóintézeti ne
velés [Btk. 120. § (2) bek.].
Ami a hatályos Btk. ismertetett szabályainak értékelését illeti, ez több szem
pontból is kritika alá eshet. Egyrészt elvi síkon is megkérdőjelezhető a büntethető
ségi korhatár leszállításának helyessége, figyelemmel a posztadoleszcencia jelensé
gére is. Másrészt a törvényhely szövegezése is több okból problémás. így, miután az
említett bűncselekmények felsorolása taxatív, más, hasonlóan súlyos bűncselekmé
nyek idevonását nem engedi meg a törvény. Az pedig bizonyosan következetlensé
get, így sokszor igazságtalanságot is szülhet, hogy nem állapítható meg például sze
xuális erőszak (Btk. 197. §) a 12 és 14 éves kor közötti elkövető terhére ugyanúgy,
mint - összefoglalt bűncselekményként akár szándékos emberölést is magában fog
laló! - emberrablás (Btk. 190. §). De vitatható az a megoldás is, hogy a Btk. 16. §-a
előbb rendelkezik az ilyen korú személyek büntethetőségéről, majd a fiatalkorúakról
szóló fejezet rögzíti, hogy büntetés nem, csupán intézkedés alkalmazható velük
szemben. Ha ugyanis büntetés kiszabását nem kívánjuk lehetővé tenni, feleslegesnek
látszik a büntethetőség megteremtése.605
A gyermekkor a beszámítási képesség hiányának törvényi, megdönthetetlen vé
lelme. Korábban a Csemegi-kódex hatálya alatt ennél rugalmasabb rendszert ismert
a magyar jog, amelyben a 12. életévét be nem töltött volt beszámításra képtelen, ám
12-töl 16 éves elkövető esetében a vád bizonyíthatta a beszámítási képességet. Szá
mos ország, így például Anglia is, olyan rendszerrel rendelkezik, amely lehetővé te
szi bizonyos életkori határok között a beszámítási képességre folytatott bizonyítást,
és, ha ez sikerrel jár, akkor dönt úgy a bíróság, hogy az elkövető büntetőjogilag fe
lelősségre vonható és a valódi büntetőeljárás megkezdhető.
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. tör
vény 15. § (4) bekezdése szerint a nem büntethető gyermekkorú elkövetőkkel szem
ben a következő intézkedések állnak rendelkezésre:
a) a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzet fennállásának megállapítása,
b) a védelembe vétel,
c) a családbafogadás,
d) az ideiglenes hatályú elhelyezés,
e) a nevelésbe vétel,
605 Alsóbírósági gyakorlatban érdekes módon már előfordult e szabály megsértése, amikor a bíróság a rab
lást elkövető 12 éves személlyel szemben 1 év, 3 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést szabott
ki. Lásd BH 2016, 195. Vö. Ambrus István: Somé Thoughts on the Hungárián Criminal Sanctioning System.
Jogelméleti Szemle, 2016/4. 10. o.
f) a nevelési felügyelet elrendelése,

g) az utógondozás elrendelése,
h) az utógondozói ellátás elrendelése,
i) a megelőző pártfogás elrendelése.
A bűncselekmény vádja alól felmentett gyermekkorú elkövetővel szemben is elren

delhető elkobzás, vagyonelkobzás, illetve elektronikus adat végleges hozzáférhetet
lenné tétele a Btk. 72. § (4) bekezdés a) pontja, a 75. § (2) bekezdés a) pontja, vala
mint a 77. § (2) bekezdése alapján, amennyiben annak egyéb feltételei fennállnak.
Ennek indoka, hogy az elkövető gyermekkora ellenére a bűncselekmény tárgyi ol
dala megvalósul.
Amennyiben valaki gyermekkorú személyt használ fel bűncselekmény elköve
téséhez, oly módon, hogy a cselekmény tárgyi tényállási elemeit a gyermekkorú va
lósítja meg, úgy a cselekményért a gyermeket arra rábíró személy közvetett tettes
ként felel [Btk. 13. § (2) bek.].
Sajátos szabályok érvényesek arra az esetre, amikor gyermekkorú személy cso
portos bűnelkövetésben vesz részt; ha az elkövető(k) a gyermekkel együtt valósítja(k)
meg a tényállást, úgy a gyermekkorú büntethetőségének hiánya nem zárja ki a cso
portos elkövetés, a bűnszövetség vagy akár a bűnszervezet [Btk. 459. § (1) bek.
1-3. pont] megállapíthatóságát. Ezek megállapításának ugyanis nem előfeltétele az,
hogy a bűncselekményt együttesen elkövető személyek mindegyike ismert legyen,
illetve az sem, hogy mindegyikükkel szemben vádemelésre kerüljön sor, valamint
nem kizáró ok az sem, ha az elkövetésben olyan személy vesz részt, akinek a bün
tethetősége büntetőjogi akadály folytán kizárt.
A társtettesség [Btk. 13. § (3) bek.] a miniszteri indokolás és a kialakult ítélke
zési gyakorlat szerint csak akkor állapítható meg, ha a bűncselekményt két vagy több
olyan személy együttesen követi el, akik büntetőjogilag felelősségre vonhatók. Ha
tehát az elkövető gyermekkorú személlyel együtt hajtja végre a bűncselekményt, aki
nem vonható büntetőjogilag felelősségre, nem létesül társtettesség.606
b) A kóros elmeállapot (Btk. 17. §)
A Btk. 17. § (1) bekezdése szerinti kóros elmeállapot ugyancsak az elkövető bű
nösségének, ezen belül a beszámítási képességének hiányát eredményezi. A bű
nösség tudati, illetve akarati-érzelmi oldalból tevődik össze. A felismerési képesség
606
BH 1987, 194.; BH 1991, 265.
a cselekmény következményeinek előrelátására, valamint a cselekmény társada

lomra veszélyességének felismerésére való képesség. Az akarati képesség az akarat
képzésére és az akaratnak megfelelő magatartás tanúsítására való képességet jelenti.
A bűnösség tudati, akarati oldalát érinti az elkövető beszámítási képességének a hiánya,
azaz ezen ok is beszámítási képességet kizáró ok.607
A felismerés egyrészt a cselekmény tényleges következményeire, másrészt ezek
nek a társadalomra veszélyességére kell, hogy kiterjedjen. A patológiás elmeműkö
dés mindkét irányú felismerési képességre kihathat. Amennyiben az elkövető felis
merési képessége bármelyik tekintetében hiányzott, nem beszélhetünk bűnösségről,
a beszámítási képesség hiánya miatt: a tudati oldal hiányzik. A bűnösség hiányát ered
ményezi úgyszintén, ha az elkövető ugyan képes cselekményei következményeinek
felismerésére, de képtelen arra, hogy ennek a felismerésnek megfelelő magatartást
tanúsítson. Ebben az esetben a bűnösség akarati oldala hiányzik.608
Az 1978. évi Btk. példálózó jelleggel felsorolt olyan elmeműködési zavarokat, ame
lyek tipikusan kizárhatják az elkövető büntethetőségét. Noha a hatályos törvényszöveg
ezt már nem teszi meg, a bírói gyakorlatban továbbra is egyértelműen a korábbi kór
formák fordulnak elő legnagyobb gyakorisággal.609 Az elmebetegség az agykéreg tar-
tósabb megbetegedése, amely zavarokat idéz elő a magasabb rendű idegműködésben.
Ezek a zavarok az elkövetőnek mind a tudati-akarati, mind az érzelmi-indulati világát
érinthetik. A leggyakrabban előforduló kórképek e körben a skizofrénia, a paranoia,
a mániás depresszió és a bénulásos elmezavar. Az elmebetegnek kóros észlelései van
nak, azonban ezeket nem ismeri fel. Az elmebetegség nem szükségszerűen érinti az
adott cselekmény tekintetében a beszámítási képességet. Egyes elmebetegségek telje
sen függetlenek lehetnek az elkövetett cselekménytől, míg mások a lefolyásukat tekintve
időszakos változásokat mutatnak, tünetmentes időszakok váltakoznak olyan idősza
kokkal, amikor teljesen hiányzik a beszámítási képesség.610
Az elmebetegség gyűjtőfogalom, fentebb említett egyes fajtái nagy vonalakban
az alábbiak szerint írhatók le.
A skizofrénia állapotára az jellemző, hogy a beteg elidegenedik a külvilágtól, cse
lekvését nem sajátjaként éli meg, úgy érzi, külső erők irányítják cselekvése során.
607 Vö. 3/1998. BJE.

608 Vö. Kulcsár Gabriella: A kóros elmeállapot szabályozásával kapcsolatos egyes problémák. Rendészeti
Szemle, 2007/7-8. 159-164. o.
609 Áttekintésül lásd Nikula János: A kóros elmeállapotok egyes válfajainak pszichiátriai és büntetőjogi érté
kelése. Bűnügyi Szemle, 2009/4. 9-23. o.
6,0 Vö. Domán Auguszta: A pszichopátia találkozása a büntetőjoggal. Ügyészek Lapja, 2016/3-4.133-154. o.; Vízi
János: Az „új Btk." egyes rendelkezései a jogász-igazságügyi pszichiáter szemével. Med. etjur., 2014/1.
14-17. o.
A személyiségszerkezet meghasad, gyakran az éntudat is, melynek következtében

a beteg saját magát is idegennek éli meg, elveszti azt a képességét, hogy saját maga
és a külvilág közé határvonalat húzzon.
A paranoia a vélt vagy valós egzisztenciális fenyegetettség kóros élménye.
A beteg gyanakvó és bizalmatlan a külvilággal szemben. A paranoia esetén ez kó
ros méreteket ölt, a józan megfontolásnak semmi hatása nincs a betegre, melynek kö
vetkeztében a mindennapi észlelés és tevékenység beszűkül. A paranoia egy legalább
hat hónapja tartó téveszmét jelent, melynek során az azt kiváltó valós kulcsélmény
már el is halványodik. Alfajaiként megkülönböztethető a nagyzási téboly, az üldöz-
tetési téboly és a féltékenységi téboly.
A mániás depresszió a hangulati élet kóros mértékű zavara, melynek során nagy
amplitúdójú kilengések tapasztalhatók, akár pár napos, akár több hónapos időszakon
ként. A hangulati kilengést egyik irányba mániának nevezzük, melyre az eufória,
a felgyorsult gondolkodás és csökkent alvásigény jellemző. Ezt váltja a depressziós idő
szak, melyre az indok nélküli nyomottság, szorongás, érzelmi üresség és döntésképte
lenség jellemző. A bűncselekmények elkövetése a mániás fázisra jellemző inkább:
elsősorban élet, testi épség elleni, a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni, va
lamint közlekedési bűncselekmények.
A bénulásos elmezavar a központi idegrendszernek a vérbaj következtében
fellépő megbetegedése, melynek tünetei a szellemi hanyatlás, illetve mozgásszervi
zavarok, esetleg bénulás. A vérbaj napjainkban már kezelhető, ám ennek elmaradá
sa esetén tíz-tizenöt év elteltével jelentkeznek először a testi, majd a szellemi-lelki
tünetek: az elbutulás és a szellemi elsivárosodás.
A gyengeelméjűség általában genetikai eredetű, vagy a magzati élet, a születés
során, illetve a gyermekkorban elszenvedett károsodás következtében kialakult vég
leges értelmi fogyatékosság, ami az értelmi teljesítőképesség nagyfokú lecsökkené-
sét jelenti. Ez tulajdonképpen nem tekinthető betegségnek, és nem is gyógyítható.
A gyengeelméjűség három szintjét különbözteti meg a tudomány: a debilitást, az im-
becillitást és az idiotizmust.
A bírói gyakorlat a BH 1993, 132. számú döntésben kifejtettek szerint a terhelt
iskolázatlanságát, illetve a környezeti behatások következtében kialakuló primitív sze
mélyiségszerkezetet önmagában nem tekinti gyengeelméjűségnek, mivel az ismere
tek hiánya az elmeműködés kóros voltával nem azonosítható.
A szellemi leépülés - más néven dementia - a már kialakult, kifejlődött értelmi
képességek különböző okokból bekövetkező hanyatlása. Kiváltója lehet betegség
(Alzheimer-kór, Parkinson-kór, az AIDS vírus okozta fertőzés), alkoholizmus, vagy
pusztán az idős kor. A dementia egy folyamat, a beszámíthatóságot ennek csak az elő
rehaladott, végső stádiuma érinti.
A tudatzavar egy olyan átmeneti állapot, amelyben a tudat elhomályosul, be

szűkül. A tudatzavart embernek mind a saját személyéről, mind a külvilágról csupán
hiányos, homályos képzete van, illetve öntudatlan állapot esetén semmilyen. Tudat
zavart állapotot számos ok idézhet elő így különösen különböző idegmérgek, kábí
tószerek, alkohol, rendkívüli megrázkódtatás, kimerültség, de keringési zavarok, cu
korbetegség is. A különböző indulatok által kiváltott cselekmények kapcsán
leszögezendő, hogy csak a kóros, ún. patológiás indulat zárja ki a büntethetőséget,
az éplélektani alapon kialakuló ún. fiziológiás indulat talaján kialakuló rövidzárlati
cselekmény esetében nincs mód a Btk. 17. § alkalmazására. Vizsgálni kell viszont
a tudatzavar létét vagy nem létét, amennyiben felmerül, hogy a szülő nő születendő,
vagy megszületett gyermekét közvetlenül a szülés után megöli. A korábbi helytelen
privilegizált tényállás helyett ezeket az eseteket a kóros elmeállapot keretén belül le
het kezelni.
A személyiségzavar olyan állapot, amely lényegében a személyiségfejlődés
egyenetlenségében nyilvánul meg. A diszharmónia egyrészt a lelki szerkezetet érin
ti károsan, másrészt ennek következtében a reakciókészséget. Jellemzője a jelenték
telen sérelmekkel provokálható ún. dekompenzációs hajlam. A pszichés egyensúly
a legkisebb sérelmekre is felborul, féktelen indulat lép fel. A tudatzavar leggyako
ribb formája a pszichopátia. A Btk. 17. § értelmében a pszichopátia akkor értékel
hető, ha a beszámítási képességet legalább korlátozta.
Amennyiben a kóros elmeállapot nem zárja ki teljesen az elkövető beszámítási
képességét - tehát azt, hogy felismerje cselekménye következményeit, vagy ennek
a felismerésnek megfelelően cselekedjék -, hanem csak korlátozta azt, úgy a bűn
cselekmény maradéktalanul megvalósul, ugyanakkor a büntetés korlátlanul enyhít
hető.
Ezen túlmenően a büntetéskiszabási tényezőkről szóló BKv 56. II. 4. pontja sze
rint a beszámítási képesség korlátozottsága enyhítő körülmény akkor is, ha a korlát
lan enyhítést lehetővé tevő Btk. 17. § (2) bekezdésének alkalmazására nincs alap.
Amennyiben viszont az elmeműködés zavara nem érinti a beszámítási képességet,
csupán az állapítható meg, hogy az elkövető elmeműködésének valamely sajátossá
ga a bűncselekmény elkövetését megkönnyíthette. ez a büntetés kiszabásánál általá
ban közömbös tény, mivel az emiatt alacsonyabb fokú alanyi bűnösség enyhítő ha
tását a bűnelkövetés fokozott veszélye közömbösíti.
Annak eldöntése, hogy a terhelt szenvedett-e a cselekmény elkövetésekor az el
meműködés kóros állapotában, ténykérdés, amelynek eldöntése szakértői feladat.
A Be. 188. § (1) bekezdése alapján az eljáró hatóság, bíróság köteles igazságügyi
szakértőt kirendelni. Ha a terhelt elmeállapota hosszabb szakértői megfigyelése
szükséges, akkor a bíróság a Be. 195. § (1) bekezdése alapján legfeljebb egy hónapra
- mely további egy hónappal meghosszabbítható - elrendelheti a terhelt elmeálla
potának megfigyelését és e célból az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító In

tézetbe, vagy más pszichiátriai fekvőbeteg-ellátóba utalhatja.
Amennyiben szakértői módszerekkel megállapítható, hogy a terhelt a cselekményt
kóros elmeállapotban követte el, a bíróságnak kell azt vizsgálnia, hogy ez mennyi
ben zárta ki, vagy korlátozta az elkövetőt, hogy felismerje cselekményének követ
kezményeit, illetve, hogy ennek megfelelően alakítsa magatartását. Ez ugyanis már
jogkérdés. Ennek során az vizsgálandó, hogy a beszámítási képesség hiánya, illetve
annak korlátozott volta a konkrét cselekménnyel kapcsolatban is fennállt-e, más szó
val, hogy bírt-e relevanciával annak vonatkozásában. Amennyiben például az elme
működés bizonyos zavara kizárja az elkövető beszámítási képességét a nemi erkölcs
elleni bűncselekmények vonatkozásában, nem biztos, hogy kizárt a büntethetősége
a vagyon elleni bűncselekmények tekintetében is. Ugyanígy egy gyengeelméjűtől nem
lehet elvárni a környezetre veszélyes hulladék elhelyezése szabályainak ismeretét és
azt, hogy ennek megfelelően cselekedjék, viszont az élet- és testi épség elleni nor
mák betartásáért felelősséggel tartozhat.
A kóros elmeállapot a büntetőjogi felelősség szempontjából olyan önálló kérdés,
aminek elbírálása során a bíróságot a Be. 7. § (5) bekezdése szerint nem köti más ha
tóság által hozott döntés. így különösen az a körülmény, hogy az elkövető a cselek
vőképességet kizáró gondnokság alá helyezés hatálya alatt állt, nem jelenti, hogy az
elkövető az adott bűncselekménnyel kapcsolatban ne rendelkezhetne beszámítási ké
pességgel. A BH 1990, 82. számú döntésben kifejtettek szerint a polgári jogi cse
lekvőképesség nem minden esetben jár együtt a beszámítási képesség kizártságával,
és ugyanez fordítva is igaz.
A BH 1982,405. és BH 1985, 172. számú döntésekben megnyilvánuló bírói gya
korlat szerint a beszámítási képességében korlátozott személy által elkövetett em
berölés esetén is helye van az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapítá
sának, ha a tudatszűkült állapotot nem a terhelt szellemi-fizikai leépülése, beszámítási
képességet korlátozó betegsége, hanem például a sértetti magatartás következtében
kialakult pánikállapot váltotta ki. Az újabb bírói gyakorlat szerint sem akadálya az
erős felindulásban elkövetett emberölés megállapításának az elkövető beszámítási ké
pességének aktuálisan korlátozott volta.611 Ilyen esetben el kell határolni egymástól
az elkövető tudatát, illetve akaratát korlátozó tényezőket, és a konkrét ügy vizsgálata
alapján kell meghatározni, hogy a konkrét esetben az elmeműködés kóros állapota,
tehát patológiás indulat, vagy az erős felindulás alapjául szolgáló normális, fizioló
giás indulat bírt-e jelentőséggel.
6,1 BH 2012, 214.

A jogos védelem vagy a végszükség túllépése esetén, illetve az erős felindulás

ban elkövetett emberölés esetében megállapítható a kóros elmeállapot miatti korlá
tozott beszámítási képesség is. Ez a büntetés kiszabása során enyhítő körülményként
értékelendő, amennyiben nem ez, hanem az érzelmi-indulati világ normális, ép mű
ködése okozta a cselekmény elkövetéskori tudatbeszükülést. Amennyiben azonban
a kóros elmeállapot következtében volt korlátozva az elkövető beszámítási képessége,
úgy a Btk. 17. § (2) bekezdése alapján a büntetés korlátlan enyhítésének van helye,
és nem állapítható meg a jogos védelem, illetve a végszükség túllépése, illetve az erős
felindulásban elkövetett emberölés, mint az emberölés privilegizált esete.
A Btk. 17. §-a arra az esetre vonatkozik, amikor az elkövető a cselekmény el
követésekor nem, vagy csak korlátozott beszámítási képességgel rendelkezik. Ameny-
nyiben beszámítási képesség a cselekmény elkövetésekor még megvolt, úgy meg
valósul a bűncselekmény, és nincs helye a Btk. 17. § alkalmazásának, az eljárást
viszont a Be. 394. § (1) bek. b) pontja értelmében a terhelt felgyógyulásáig fel kell
függeszteni. Ebben az esetben a felfüggesztés időtartama a Btk. 28. § (2) bekezdése
alapján az elévülésbe beleszámít. Amennyiben a kóros elmeállapot a büntetés vég
rehajtása során következik be, a Bv. tv. 56. § (3) bekezdése szerint a büntetés-vég
rehajtási bíró a szabadságvesztés végrehajtási helyeként az igazságügyi elmegyógyító
intézetet jelöli ki.
A kóros elmeállapotú elkövető nem büntethető. Amennyiben azonban az elkö
vető személy elleni erőszakos, vagy közveszélyt okozó cselekményt valósított meg,
és tartani kell attól, hogy a jövőben hasonló cselekményt fog elkövetni, továbbá a bün
tethetősége esetén a bíróság egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést szabna
ki vele szemben, úgy kényszergyógykezelés elrendelésének van helye. Ezzel az in
tézkedéssel büntetéstani munkánknak a Btk. 78. §-ának elemzésénél foglalkozunk
majd részletesebben.
c) Az önhibából eredő ittasság vagy bódult állapot (Btk. 18. §)
Az ittas vagy bódult állapot az elmeműködés szempontjából a tudatzavar egy spe

ciális esetének minősül, a beszámítási képesség ebben az állapotban is korlátozott,
illetve kizárt. Ezért elméletileg az ittas vagy bódult állapotú elkövető bűnössége sem
áll fenn. Azonban büntetőpolitikai szempontok miatt megengedhetetlen lenne, hogy
az ittas vagy bódult állapotban lévő elkövető ne legyen büntethető cselekményéért.
A Csemegi-kódex 76. §-a kizárta az öntudatlan állapotban elkövetett cselekmény
beszámítását, ennek okául az alanyi oldal bűnösségének hiányát határozták meg ak
kor. így a joggyakorlat az actio libera in causa elvével, amely szerint mégis büntet
hető az, aki avégett, vagy abba belenyugodva ittasodott le, hogy az adott büncselek-
ményt elkövesse, nem engedett szabad utat a részeg bűnelkövetőknek.612 A III. Bn.
azt a kodifikációs megoldást választotta, hogy az ittas vagy bódult állapotban elkö
vetett cselekményt sui generis bűncselekményként rendelte büntetni. így ittas vagy
bódult állapotban elkövetett bűncselekmény miatt felelt az, akinek ilyen állapota ön
hibából eredt, és olyan cselekményt követett el, amit a Különös Rész egyébként egy
évi börtönnél súlyosabb büntetéssel büntetne.
Mai jogunk, melyet az 1961. évi Btk. alakított ki, úgy rendelkezik, hogy az ön
hibájából ittas vagy bódult állapotban lévő elkövető cselekményét úgy kell elbírál
ni, mintha az elkövető rendelkezett volna beszámítási képességgel, és felelősségre kell
vonni azért a bűncselekményért, amit elkövetett.613*A Btk. 18. § tehát kategorikusan
kizárja a kóros elmeállapotra vonatkozó szabályok alkalmazását ebben az esetkörben.
A törvény szerint a kóros elmeállapot mint büntethetőséget kizáró ok alkalma
zása tehát akkor tilos, ha az ittas vagy bódult állapot az elkövető önhibájából ered.
Tulajdonképpen az önhiba teremti meg a hiányzó szubjektív oldalt, hiszen amikor az
elkövető az ivást elkezdte, tisztában volt az ital vagy a bódító szer hatásával. Az it
tas vagy bódult állapotban elkövetett cselekményért való felelősség eltér a bűnösség
általános alakjától, tulajdonképpen egyfajta közvetett tudat létezik, nem a konkrét bűn
cselekmény elkövetésére, hanem a lerészegedésre nézve. Álláspontunk szerint a be
számítási képességet kizáró ittas vagy bódult állapotban elkövetett cselekményért való
felelősség valójában tárgyi (objektív) felelősség. Az elkövető ugyanis nem a leitta-
sodásért vagy a bódult állapot előidézéséért tartozik felelősséggel (ezekre kiteljed az
„önhibája”), hanem azért a többnyire szándékosan elkövetettnek tekintendő cselek
ményért, amelyre nézve általában még ún. határozatlan gondatlanság sem terheli. Az
alanyi oldalnak a Btk. 18. §-án alapuló felelősségnél is jelentősége van, de csupán
az önhibából eredő leittasodás, nem pedig az ittas állapotban elkövetett bűncselek
mény konkrét tényállása vonatkozásában. A biróságnak annyiban kell az alanyi ol
dalt vizsgálnia, hogy a terheltnek a tudatzavart előidéző leittasodása önhibából eredt-e.
A bűncselekménnyel kapcsolatos értelmi-érzelmi viszonyulás nem bünösségi fel
tétel.
612 Vö. Doleschall Alfréd: Az „actio libera in causa" elmélete és annak alkalmazása a részegség állapotában
elkövetett bűncselekmények beszámításánál. A jog, 1889/35. 298-299. o.; Tokaji Géza: Az actio libera in
causa-ról és a teljes ittasságban elkövetett bűncselekményről. Magyar Jog, 1971/11-12. 648-653. o.;
Paeffgen, Hans-Ullrich: Actio libera in causa und Pár. 323a StGB. Zeitschríft für die gesamte Strafrechts-
wissenschaft, 1985/3. 513-541. o.
6,3 Lásd Berkes György: Az ittas állapotban elkövetett bűntett jellege. Magyar Jog, 1965/2. 56-60. o.; Fábián
Károly: Az alkoholos állapot Jelentőssége a büntetőjogban. Jog és Társadalom, 1964/1. 61-69. o.; Somogyi
Zoltán: A bódult vagy ittas állapotban elkövetett bűncselekményekért való felelősség. Co/lega, 2005/2.
94-97. o.
Az ittas vagy bódult állapotban elkövetett cselekmények esetén hiányzik a szub

jektív oldal, így problémát jelent a gyakorlatban, miszerint hogyan lehet megállapí
tani, hogy az elkövető cselekménye szándékosnak vagy gondatlannak minősül.
AIII. számú BED szerint a tárgyi oldal vizsgálata alapján lehet eldönteni, hogy
a cselekmény szándékosnak vagy gondatlannak minősül-e. így amennyiben a tár
gyi tényállási elemekből arra lehet következtetni, hogy a cselekmény józan állapotú
elkövető esetén gondatlannak minősülne, úgy ittas elkövető esetén is ezt kell meg
állapítani, viszont, ha ezen feltételek a szándékos elkövetésre engednek következtetni,
akkor ittas elkövető esetében is szándékos elkövetés a megállapítandó.614
Természetesen nem alkalmazható a 17. § (2) bekezdés szerinti korlátlan enyhí
tés sem, amennyiben az ittas vagy bódult állapot önhibára vezethető vissza, de az el
követő beszámítási képessége nem hiányzik teljesen, csupán korlátozott.
A 18. § az ún. típusos részegségre vonatkozik. Az orvostudomány viszont ismeri
a részegség atípusos változatát, melynek két alfaja a patológiás és az abortív pato
lógiás részegség. Ezek megállapítása esetén nincs helye a 18. § alkalmazásának:
a 17. § (1) és (2) bekezdései alapján kell eljárni, amennyiben az elkövető nem volt
tudatában e betegségének. Ha viszont ismerte patológiás reakcióját, akkor az ön
hiba fennáll, és a büntetőjogi felelősség megállapítható.
A patológiás részegség az elmeműködés olyan zavara, amely időleges tudatbo
rulással jár, és amelynek következtében minőségileg különbözik a típusos, közönséges
részegségtől.615 A patológiás részegség heveny elmebetegségnek tekinthető, és ak
kor állapítható meg, ha az alkoholfogyasztónak veleszületett vagy szerzett károso
dása következtében mennyiségileg, illetve minőségileg megváltozik az alkoholtűrő
képessége.
Az abortív patológiás részegség szintén orvosi kategória, és azt a tünetegyüt
test írja le, ami egyfajta átmenetet képez a típusos és a patológiás részegség között.616
Az abortív patológiás részegség tünetei nagyrészt megegyeznek a patológiás ré
szegség tüneteivel, ám csökevényesebben, kevésbé intenzíven alakulnak ki. Az
abortív patológiás részegség csupán korlátozza az elkövetőt beszámítási képességé
ben, ezért esetében a 17. § (2) bekezdést lehet alkalmazni,617 szemben a patológiás
részegséggel, ami a 17. § (1) bekezdés alkalmazását indokolja.
6H Ugyanígy BH 1997, 565.

6,5 Lásd Olgyai Andor: A kóros részegség büntetőjogi értékelése. Ügyészségi Értesítő, 1970/2. 4-8. o.
616 Vö. RÁcz György: Az abortív pathologiás részegség büntetőjogi problematikája. Ideggyógyászati Szemle,
1975/12. 539-545. o.
6,7 A büntetés korlátlan enyhítése ugyanakkor csak lehetősége és nem kötelezettsége a bíróságnak. Vö. BH
2002, 124.
A kábítószerek vagy más kábító hatású anyag által okozott bódult állapot
büntetőjogilag az alkohol okozta szokványos ittas állapottal esik azonos megítélés alá.
Ennek kapcsán kiemelendő, hogy a kábítószer okozta függőség, illetve a megvoná
si tünetek önmagukban nem adnak alapot a kóros elmeállapot szabályainak alkal
mazására. Előfordulhat azonban, hogy ezek már betegségszintü személyiségzavart
okoznak, mely esetben viszont már alkalmazásra kerülhetnek a 17. § rendelkezései.
Hasonlóképpen az idült alkoholizmus, amennyiben a személyiség leépüléséhez ve
zet, alapot adhat a 17. § alkalmazására. A bírói gyakorlat szerint is előfordulhat, hogy
az elmebetegség „mértéktelen alkoholfogyasztásra vezethető vissza. Az ilyen eredetű
elmebetegség is feltétlenül kizáija, illetve korlátozza a beszámítási képességet.”618
d) A kényszer és a fenyegetés (Btk. 19. §)
A kényszer és a fenyegetés szintén a bűnösséget, közelebbről az akarati oldalt zár

ja ki. Az akarati oldal, tehát az akaratnak megfelelő magatartás tanúsítására való ké
pesség meglenne, de külső ok annak érvényesítését nem teszi lehetővé. A kényszer,
azaz erőszak és fenyegetés alatt álló elkövető tudja, hogy cselekménye milyen tény
leges következményeket idéz elő, és azt is, hogy ezek veszélyesek a társadalomra.
A Csemegi-kódex 77. §-ban szabályozta az ellenállhatatlan erő (vis absoluta),
vagy fenyegetés (vis compulsiva) hatása alatt elkövetett cselekményért való fele
lősséget mint beszámítást kizáró okot:
77. § Nem számítható be a cselekmény, ha elkövetője, ellenállhatatlan erő, vagy oly fe
nyegetés által kényszeríttetett arra, amely saját, vagy valamelyik hozzátartozójának életét
vagy testi épségét közvetlenül veszélyeztette, amennyiben a veszély másképpen nem volt
elhárítható.
A Kódex Csemegi Károly által írt indokolása szerint a magyar jog régebbi gyakor
lata alapján az erőszak kényszere alatt végrehajtott tett nem számított be a tettesnek.619
Hasonlóképpen Vuchetich és Szlcmenics nyomán azt állítja, hogy a fenyegetés sem
szüntette meg a beszámítási képességet, csupán a büntetés enyhítésének lehetett
oka.620 Az 1843. évi törvényjavaslat szakított volna ezzel a gyakorlattal és a beszá
mítástól és a büntetéstől mentesítette a kényszer és fenyegetés alatt cselekvőket.
618 BH 1977, 86.

619 Csemegi: Csemegi Károly művei. 221. o.
620 Uo. 222. o.
A Csemegi-kódex kommentárja szerint az erőszak akkor zárja ki a beszámítási ké

pességet, ha az ellenállhatatlan, azaz „aki erre hivatkozik, az adott körülmények kö
zött nem győzhette le. (...) Csak a lehetetlenség másképp cselekedni, mint a tettes
cselekedett, lehet a beszámítás kizárásnak elégséges és helyes indoka.”621
A pszichikai erő is (a vis compulsiva) szolgálhatott beszámítás kizáró ok gyanánt.
„Aki ily helyzetben megszegi a törvényt, az nem cselekszik ugyan akarata ellen, s sza
badsága nincs megszüntetve, de választása van igen szűk korlátok közé szorítva.”622
Az indokolás különbséget tesz erkölcsi szempontú és jogi szempontú megítélés kö
zött. Arra a következtetésre jut, hogy bár erkölcsi szempontból elítélendő, hogyha va
laki a haláltól félve képes megfosztani mást az életétől, nagy, valódi, közeli és köz
vetlen fenyegetés arányos tett büntethetőséget kizáró okául szolgálhat.
Angyal és Isaák a jegyzetekkel ellátott büntető törvénykönyvben a kényszer alatt
tárgyalják azt az esetet, amikor a
vörös századparancsnoknak a vádlotthoz intézett parancsa nem hozta öt beszámíthatóságot

kizáró kényszerhelyzetbe, mert (...) a lelövésre kapott parancs teljesítése elöl komoly koc
kázat nélkül kitérhetett volna. Azonban az ellenállhatatlan kényszerre azért sem hivat
kozhat a vádlott, mert az első lövés által halálosan talált... sértettre másodszor is rálőtt
és ezt a második, ugyancsak halálos lövést a saját elhatározásából tette.623
Továbbá a „proletárdiktatúra által kifejtett terrorra, mint a büntethetőséget kizáró erő

szakra, nem hivatkozhatott az, aki a tanácsköztársaság céljainak szolgálatában különös
buzgóságot fejtett ki”.624 A fenyegetésnek saját vagy hozzátartozó életére vagy tes
ti épségére kellett irányulnia, közvetlennek és a veszélynek, melyet a fenyegetés ma
gában hordott, másképp el nem háríthatóvá kellett lennie.
A Btá. 10. § (2) bekezdés alapján ,,[n]em büntethető az sem, aki a bűntettet kény
szer vagy fenyegetés hatása alatt követte el, ha helyzete öt képtelenné tette az aka
ratának megfelelő magatartásra”. Kádár Miklós szerint a Btá. kényszer fogalma
alatt lényegileg a fizikai kényszert kellett érteni, amely akkor valósult meg, ha az
ellenállhatatlan és leküzdhetetlen volt. A Btá. nem határozta meg, hogy a fenyege
tésnek mire kell irányulnia, de Kádár azon véleményen van, miszerint olyan nagy
mértékűnek kellett lennie, hogy az átlagos akaraterejű egyént inkább késztesse
a bűncselekmény elkövetésére, mint a kilátásba helyezett rossz elviselésére. Ő úgy
látja, hogy a fenyegetésnek arányban kellett állnia a hatása alatt elkövetett cselek
ménnyel. Megállapítja továbbá, hogy a kilátásba helyezett veszélynek, közvetlennek
621 Uo. 223. o.

622 Uo.
623 Angyal Pál - Isáák Gyula: Büntető Törvénykönyv. 4. kiad. Budapest, 1941. 61. o.
624 Uo.
és más módon el nem háríthatónak kellett lennie. Az elkövetőt képtelenné kellett ten
nie arra, hogy akaratának megfelelő magatartást tanúsítson.625
A kényszer fogalmát a törvény nem határozza meg, ám a bírói gyakorlat szerint
az alatt elsősorban fizikai ráhatást, erőszakot kell érteni. A - ma már nem hatályos,
ugyanakkor véleményünk szerint változatlanul irányadó - BK 93. szerint az erőszak
„valamely személyre közvetlenül ható olyan fizikai erő kifejtése, amely az ellenál
lást megtöri”. A jogirodalom, illetve a gyakorlat megkülönböztetése szerint az erő
szak lehet az akaratot megtörő (vis absohita) és az akaratot hajlító (vis compulsiva).
Ez utóbbit, helyesen, fenyegetésnek kell tekinteni az előbb előadottak szerint. Példa
lehet a vis absolutár&, ha valakit lekötöznek, a vis compulsivma. pedig a bántalma
zás. Az erőszak fennállta a konkrét személyek fizikai, illetve pszichikai erőviszony
latában, tehát relatíve vizsgálandó. E szerint az erőszaknak nem kell abszolút erejű
nek, lenyűgöző hatásúnak lennie.
Az osztrák jogirodalomban előfordul olyan álláspont, amely nemcsak a fizikai,
hanem a kémiai, biológiai vagy más módon ható eszközök sérelemokozásra történő fel
használását is erőszakként fogja fel. Erre példaként a sósavval történő leöntést, a könny
gáz, illetve az elektrosokk alkalmazását hozzák.626 Az említett esetek, noha a kény
szerítés tágabb meghatározású fogalmába beleférhetnek, az erőszak tradicionális
fogalmából véleményünk szerint kirekesztendőek.
A fenyegetés fogalmát a Btk. 459. § (1) bek. 7. pontja határozza meg. E szerint
eltérő rendelkezés hiányában fenyegetés: súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely
alkalmas arra, hogy a megfenyegetettbcn komoly félelmet keltsen. A fenyegetés lé
nyegében olyan pszichikai ráhatás, amely komoly félelmet idéz elő a megfenyege-
tettben. A 19. § szempontjából eltérő rendelkezés, hogy a félelemnek ezen túlmenően
olyannak kell lennie, amely alkalmas arra, hogy kizárja vagy korlátozza az akarat
nak megfelelő magatartás tanúsítását.
A fenyegetés tárgyi ismérve a súlyos hátrány. Ez felölel minden olyan magatar
tást, ami bűncselekményt valósít meg, de a jogszerű magatartás is ennek minősülhet,
amennyiben jogellenes célok elérése érdekében alkalmazzák. Kiemelendő, hogy az
önsértés (például öngyilkosság) is lehet az a súlyos hátrány, amivel megvalósítják a fe
nyegetést. Alanyi ismérve a fenyegetésnek, hogy alkalmasnak kell lennie arra, hogy
a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Ez a konkrét megfenyegetett személy
pszichés sajátosságainak figyelembevételével vizsgálandó.
625 Kádár Miklós: Magyar Büntetőjog. Általános Rész. Budapest, 1955. 174. o.
626 Hochmayr, Gudrun - Schmoller, Kurt: Die Definition dér Gewalt im Strafrecht. Österreichische Juristen
Zeitung (ÖJZ), 2003/17. 633. o.
Mind a kényszerre, mind a fenyegetésre vonatkozik, hogy kizárt az elkövető bün

tetőjogi felelőssége, ennek következtében a kényszert, illetve fenyegetést alkalma
zó személy közvetett tettesként felel, amennyiben a kényszer vagy fenyegetés a bűn
cselekmény elkövetésének döntő motívuma, oka. Ha a kényszer, illetve a fenyegetés
nem zárja ki teljesen, hogy az elkövető az akaratának megfelelő magatartást tanú
sítson, csupán korlátozza abban, akkor a büntetőjogi felelősség fennáll, de a bünte
tés korlátlanul enyhíthető. Ebben az esetben a kényszer vagy fenyegetés kifejtője fel
bujtóként vagy pszichikai bűnsegédként felel.
e) A tévedés (Btk. 20. §)
A tévedés a szándékos bűnösség tudati oldalának fogyatékosságát jelenti, így

bűnösséget (de nem beszámítási képességet!) kizáró ok. A tévedés az elkövető tu
datában valónak és valótlannak a felcserélése, amelynek következtében a tévedésben
lévő elkövető nem olyan magatartást tanúsít, mint amilyet a valóság ismeretében ta
núsítana. A tévedés tárgyát tekintve a törvény megkülönböztet ténybeli és társada
lomra veszélyességben való tévedést, de a jogtudomány vizsgálja a jogban való té
vedést is.
A ténybeli tévedés esetkörét már a Csemegi-kódex is szabályozta. 82. §-a szerint
,,[n]em számíthatók be a bűntettnek vagy a vétségnek tényálladékához tartozó, vagy an
nak súlyosabb beszámítását okozó ténykörülmények, ha az elkövető, a cselekmény el
követésekor, azokról nem bírt tudomással”.627 A tévedés ezen esetköre a törvényi
tényállás tárgyi oldalának valamelyik elemében való tévedést jelenti. A szándékos bű
nösség ugyanis csak akkor áll fenn, ha az elkövető tudata átfogja a bűncselekmény tör
vényi tényállásának tárgyi ismérveit. A ténybeli tévedés csak akkor minősül releváns
nak, ha olyan tényre vonatkozik, amire a szándékosságnak ki kell terjednie [kivéve
persze a Btk. 27. § (3) bekezdését]. Amennyiben ugyanis a tévedést gondatlanság okoz
za, és az adott bűncselekménynek gondatlan változatát is szabályozza a törvény, a fe
lelőssége emiatt megállapítható. A bírói gyakorlat is utal arra, hogy
A (...) lőszerrel visszaélés szándékos bűncselekmény. A szándékosság fogalmi ismérve,

hogy az elkövető tudata átfogja a törvényi tényállás valamennyi elemét. Ez az adott bűn
cselekmény vonatkozásában azt jelenti, hogy a vádlottnak tudatában kell lennie annak,
hogy az általa tartott töltények működőképes lőszerek. Miután e tényt illetően a vádlott
tévedésben volt, a [Btk. 20. § (1) bekezdése] a szándékos bűncselekmény miatti büntet
hetőséget kizárja.
627 Lásd Bernolák Nándor: A tévedés tana a büntetőjogban. Kassa, 1910. 59. o.
Nem vitatható, az adott esetben gondatlanság okozta a ténybeli tévedést, kellő körül
tekintés mellett a szükséges tájékozódás után a vádlottnak tisztában kellett volna lennie
azzal, hogy a talált töltények lőszerek. A lőszerrel visszaélés bűncselekménynek azon
ban gondatlan bűnösséggel megvalósítható alakzata nincs, következésképpen a ténybe
li tévedés az adott esetben a büntethetőséget teljes egészében kizáija. Ezen okfejtésre fi
gyelemmel ,,[a] lőszerrel való visszaélés bűntettében - ténybeli tévedés folytán - az
elkövető bűnössége nem állapítható meg, ha a szeméttelepen, a második világháború ide
jén gyártott, elrozsdásodott állapotban talált lőszereket abban a tudatban tartja a birto
kában, hogy azok már működésképtelenek”.628
Ezzel szemben közömbös a tévedés - így a büntetőjogi felelősséget nem zárhatja ki

ha egy tényállási elem olyan részlet elemére vonatkozik, amely konkrétabb annál,
mint ahogy azt a törvényi tényállásban meghatározták, illetve ha a tényálláshoz
nem tartozó ténykörülményre vonatkozik. így például a gyakorlat szerint:
A rágalmazásnak nem tényállási eleme a becsület csorbítására alkalmas tényállítás va

lósága vagy valótlansága, ezért az állított tény valóságát megillető ténybeli tévedés a bű
nösség szempontjából közömbös; a szándékosság megállapítása szempontjából elegen
dő. ha az elkövető tudata átfogja a tényállítás becsület csorbítására alkalmas voltát.629
A ténybeli tévedésnek természetesen nem a jogi minősítésre kell irányulnia, hanem

a konkrét életviszonyra, tehát az elkövetőnek például a hivatalos személy elleni erő
szak (Btk. 310. §) kapcsán a szándékosság meglétéhez nem azt kell tudnia, hogy kik
minősülnek hivatalos személynek [Btk. 459. § (1) bek. 11. pont], hanem például azt,
hogy az általa bántalmazott személy rendőr. A ténybeli tévedés következményeképp,
a cselekmény megítélése során figyelmen kívül kell hagyni azt a körülményt,
amellyel kapcsolatban az elkövető tévedésben volt. Ennek következtében a cselek
mény lehet, hogy nem minősül bűncselekménynek, például, ha az elkövető tévedés
ben van a szexuális partnerének életkorával kapcsolatban: nem tudja, hogy az tizen
négy év alatti [Btk. 198. § (1) bek.]. Amennyiben viszont az a körülmény, amelyre
a tévedés vonatkozik, a tényállásnak csak a minősített esetében szerepel, akkor az
alapesetért fennáll a felelősség. Példa erre, ha az elkövető nem tudja, hogy a személy,
akit megöl, hivatalos személy, de ettől még az emberölés alapesetéért felel.
A ténybeli tévedésnek a joggyakorlat több nevesített esetét munkálta ki. Ezek
a passzív alany kilétében/személyben való tévedés (error in persona), az elköveté
si tárgyban való tévedés (error in objecto), az elvétés/céltévesztés (aberratio ictus,
628 BH 1999, 540.

629 BH 2004, 221.
eltévedt nyílvessző), vagy ha tévedés az okozati összefüggés valamely lényegtelen

vonására vonatkozik (ennek egyik alesete az ún. dolus generális).
Az error in persona esetében az elkövető például „A”-t akarja megölni, de a sö
tétben „B”-t „A”-nak nézi, így „B”-t lövi le, abban a hiszemben, hogy „A”-t öli meg.
A tévedés ilyenkor már az elkövetési magatartás kifejtésének megkezdésekor fenn
áll. Elméletileg lehetséges lett volna egy gondatlan emberölés és egy emberölés elő
készületének a halmazát megállapítani, de évszázados nemzetközi judikatúra, vala
mint a jogirodalom alapján irreleváns e tévedés, és egy rendbeli szándékos emberölést
kell megállapítani.630 A személyben való tévedés attól függően minősül releváns vagy
közömbös tévedésnek, hogy a tévedés tényállási elemként szabályozott életbeli kö
rülményre is vonatkozott-e. Amennyiben „A” és „B” például ugyanúgy felnőttkorú,
nem speciális helyzetben lévő (például idős koránál fogva a bűncselekmény elhárí
tására korlátozottan képes) civil személy, úgy a tévedés közömbös, hiszen bárme
lyiküket öli is meg az elkövető, a Btk. 160. § (1) bekezdése szerinti alapeseti ember
ölés róható a terhére. A tévedés ez esetben tehát a büntetőjog számára érdektelen,
történeti tényálláson belüli részletvonásra vonatkozik csupán, hiszen „A” és „B”
ugyanúgy élő ember, a bűncselekmény említett alakzata pedig az ilyen passzív alany
megölését bünteti. Más lesz a helyzet, amennyiben „B” például rendőr, és így a Btk.
459. § (1) bek. 11. k) pontja alapján hivatalos személy.631 A hivatalos személy sé
relmére elkövetett emberölés ugyanis már nem alapeseti, hanem minősített emberö
lést [Btk. 160. § (2) bek. e) pont] jelent. Miután azonban az elkövető itt abban a té
ves feltevésben van, hogy nem a hivatalos személynek minősülő „B”-t, hanem
a civil „A”-t öli meg, terhére - ténybeli tévedése okán - nem minősített, csupán alap
eseti emberölést lehet róni.
Az error in objecto tulajdonképpen elég tisztázatlan az elméletben és gyakor
latban is. Hiszen kérdés, hogy a sértett személyére, a tárgy azonosságára vonatkozik-e
(ezek a tények kihathatnak annak értékére), vagy valamely más tulajdonságára vo
natkozik. Kétségtelen, hogy az ellopott tárgy valódi tulajdonosának személyében való
tévedés sokszor irreleváns, ám, ha több dolgot lop el az elkövető abban a hiszemben,
hogy azok egyazon személy tulajdonát képezik, de valójában több tulajdonos van,
a sértettek többsége miatt halmazat keiül megállapításra, ami egyáltalán nem irrele
váns, amint később látjuk, de ennek fordítottja is igaz. A dolog értékét befolyásoló
tulajdonságban való tévedés sem mellékes körülmény.
630 Korabeli nézeteket ismertet Finkey: A magyar büntetőjog tankönyve. 249. o.

631 Vö. a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015.
évi XLII. törvény 1. § (1) bek. a)-c) pontok
Az elvétés (más néven: céltévesztés, aberratio ictus, eltévedt nyílvessző) ese

tében az elkövető a célba vett „A” személy helyett, céltévesztés folytán egy másik
személyt, „B”-t találja el. Az elkövető tévedése ilyenkor nem abból fakad, hogy
„A”-t „B”-nek nézi, tehát az elkövetési magatartás megkezdésekor még nincs téve
désben, az lényegében a véghezvitel során áll be. Lényeges, hogy ilyen esetekben az
elkövető felelősségét külön-külön vizsgálni szükséges mind a célbavett, mind a vé
gül eltalált személy viszonylatában.632 Érdekes, hogy a korábbi jogirodalom az el
vétés megítélése körében lényegében két táborra szakadt. így Finkey Ferenc ahhoz
az állásponthoz csatlakozott, amely szerint „az elvétés épen úgy ítélendő meg, mint az
error in objecto, vagyis az itt előjövő tévedés is végeredményben lényegtelen s a szán
dékos cselekmény felvételét nem akadályozza”.633 Ezt a nézetet osztotta a királyi
Kúria is, amelynek 60. számú döntvénye szerint:
oly esetben, midőn a tettes mást sért, mint akit sérteni akart, a bűnhalmazat szabályai al
kalmazást nem nyernek, hanem a tettes felelőssége akként állapítandó meg, mintha
a büntetendő cselekményt azon személy ellenében követte volna el, akit megölni vagy
megsérteni akart.
Ezzel szemben Angyal Pál szerint „az aberratio esete egészen más”, mint az error in
objecto, előbbi esetében tehát „a szándékos büntetendő cselekmény kísérletét álla
pítja meg, a másik tárgyon elvétés következtében létrejött eredményt pedig vagy ad
culpam számítja be, vagy casusnak minősíti”.634 Figyelemmel arra, hogy - mint lát
ni fogjuk - a célbavett személyre irányzott kísérlet minősítése valójában egyáltalán
nem függ attól a körülménytől, hogy a végül eltalált sértett kapcsán hogyan minő
sítjük az elkövetett cselekményt, az Angyal-féle felfogás tekinthető helyesnek.
Napjainkban, a tipikus esetekben a bíróság általában egy szándékos bűncselek
mény (például emberölés) kísérletét állapítja meg az elkövető terhére a célbevett sze
mély viszonylatában, míg egy további gondatlan bűncselekményt (például emberölés
vagy életveszélyt okozó testi sértés) az eltalált személy kapcsán. Egy, a személyben
való tévedést és az elvétést összehasonlító eseti döntés szerint:
I. Személyben való tévedés (error in persona) esetén az elkövető összetéveszti a sértet

tet az általa eredetileg megtámadni szándékozott személlyel;
céltévesztés (aberratio ictus) esetén az elkövető támadása a célba vett személy ellen
irányul, de gondatlansága folytán az elkövetési magatartás az eredetileg megtámadni nem
szándékozott személyt éri (...).
632 BH 1984, 12. II.

633 Finkey: A magyar büntetőjog tankönyve. 250. o. Finkey álláspontján volt Liszt, Finger, Frank, Hipper, ha
zánkban Wlassics, Schnierer, Edvi Illés és Heil.
634 Angyal: A magyar büntetőjog tankönyve. 345. o. Ugyanígy Binding, Merkel, Hippel, nálunk Werner, Fayer.
TI. Ha más személy jogellenes magatartása váltja ki az ölési cselekményt megvalósító el
követő erős felindulását, de céltévesztés folytán a mellette álló személyt öli meg: az erős
felindulásban elkövetett emberölés bűntettének kísérletét és ezzel bűnhalmazatban a gon
datlanságból elkövetett emberölés vétségét kell megállapítani.635
Megjegyezzük ugyanakkor, hogy az a felfogás, amely az eltalált személy kapcsán

mindenkor gondatlan bűncselekményt lát megvalósulni, több szempontból is túlzottan
leegyszerűsítő.636 Egyrészt előfordulhat, hogy míg a célbavett személy kapcsán
egyenes szándékkal megvalósuló kísérletet, addig az eltalált viszonylatában eshető-
leges szándékot szükséges megállapítani. Erre példa lehet, ha az elkövető viszony
lag nagy távolságból tüzel fegyverével a célbavett személyre úgy, hogy szorosan mel
lette áll a céltévesztés folytán végül eltalált személy. Miután ilyen esetben az
elkövetőnek előre kellett látnia annak lehetőségét, hogy a megcélzott mellett álló sze
mélyt találja el és ebbe belenyugodva tüzelt, eshetöleges szándékot kell terhére az el
talált viszonylatában megállapítani. De ugyanígy elképzelhető a másik véglet is. Té
telezzük fel, hogy „A” - annak érdekében, hogy „B” és „C” beszélgetését kihallgassa
- „B” lakásának egy szekrényében elrejtőzik. Miután „B” és „C” a lakásba érkezik,
közöttük vita alakul ki, amely során „C” a zsebéből elővett revolverrel „B” irányá
ba lő. A golyóval azonban célt téveszt, és a szekrényt találja el, s annak falán átfú
ródva „A”-nak halálos sérülést okoz. Terheli-e ilyenkor felelősség „C”-t „A” halála
miatt? Valójában nem, figyelemmel arra, hogy a legnagyobb körültekintés mellett sem
kellett volna tudnia arról, hogy „A” a szekrényben rejtőzködik, ezért „A” halála kap
csán vétlennek kell tekinteni, felelősségét pedig csupán a célba vett, ám el nem ta
lált „B” vonatkozásában, a szándékos emberölés kísérlete miatt szabad megállapíta
ni. Helyesen utal rá egy eseti döntés is, hogy:
[e]lvétés esetén a szándékolt bűncselekmény kísérlete mellett csak akkor állapítható meg
a bekövetkezett eredményért a büntetőjogi felelősség, ha e tekintetben az elkövetőt leg
alább gondatlanság terhelte.637
Végül utalni szükséges az elvétés kapcsán arra, hogy az eltalált személy vonatko
zásában a gondatlan deliktum megállapításának a Btk. 4. § (1) bekezdésére figye
lemmel az is feltétele, hogy az adott bűncselekménynek a törvény büntetni rendel
je a gondatlan alakzatát. így például, ha a kocsmai verekedés során az elkövető
a sörösüveggel fejbe kívánja vágni verekedőpartnerét, azonban nem öt, hanem a mel
lette álló személyt találja el. akinek ezáltal 8 napon belül gyógyuló sérülést okoz,
635 BH 1992,618.
636 BH 1981,344.; BH 1984, 339.
637 BH 1980, 368.
utóbbi vonatkozásában nem büntethető, lévén a könnyű testi sértésnek a törvény csak
a szándékos alakzatát rendeli büntetni [Btk. 164. § (2) bek.].
Az okozati összefüggésben való tévedés általában irreleváns, amit szoktak a do-
lus generalis-sza\ magyarázni. Valóban töretlen a gyakorlat annak tekintetében, hogy
például az ölési szándékkal lelőtt, majd halottnak vélt sértett folyóba dobása, amely
nek következtében a halál oka valójában fulladás, fő szabály szerint irreleváns, és egy-
rendbcli szándékos emberölés a helyes minősítés. így a Legfelsőbb Bíróság szerint is:
[a]z okozati összefüggésben való tévedés lényegtelen, és a befejezett emberölésért felel

az a szülő nő, aki a gyermekét közvetlenül a szülés után fojtogatja, majd a halottnak vélt
újszülöttet egy műanyag zacskóba csomagolva a szemeteskukába dobja, de nem állapít
ható meg, hogy a sértett a fojtogatás vagy a nejlonzacskóba csomagolás okozta légúti el
záródás következtében halt-e meg.638
Kivételesen azonban előállhat olyan eset, amikor a dolus generális ellenére relevánssá
válik az okozati összefüggésben való tévedés. Ha ugyanis például az elkövető abban
a tudatban locsolja le benzinnel, majd gyújtja fel áldozatát, hogy ö a bántalmazás kö
vetkeztében már elhalálozott, azonban a boncoláskor kiderül, hogy valójában a tűz
ben lelte halálát, az elkövető cselekménye nem minősíthető különös kegyetlenséggel
elkövetett emberölésként [Btk. 160. § (2) bek. d) pont], hanem csupán alapeseti em
berölés miatt felel. Ennek indoka, hogy a különös kegyetlenség az elkövetés olyan
módja, amit az elkövető legalább eshetöleges szándékának át kell fognia.
A társadalomra veszélyességben való tévedés esetében - amely a gyakorlatban
a ténybeli tévedésnél lényegesen ritkábban fordul elő - az elkövető a cselekmény
ténybeli oldalával tisztában van, csupán a cselekmény negatív társadalmi megítélé
sére nem terjed ki a tudata. A cselekmény társadalomra veszélyességének tudatát
egyébként mind a büntetőjog, mind más jogágak, mind pedig az erkölcs vagy a tár
sadalmi értékítélet közvetítheti. Ennek megfelelően nem azt kell tudnia az elköve
tőnek, hogy a büntetőjog egy cselekményt bűncselekménynek nyilvánít - ezt az ig-
norantia iuris neminem excusat (ignorantia iuris nocet.facti ignorantio non nocet)
római jogi elve miatt nem is lehet megkövetelni (lásd lejjebb) -, elég azt felismer
nie, hogy a jog azt tilalmazza, illetve elég tudni azt, hogy a társadalom elítéli. A BH
2000, 238. számú döntés is leszögezi, hogy:
A cselekmény társadalomra veszélyessége felismerésének a hiányára eredményesen

nem hivatkozhat az a közgazdasági egyetemi végzettséggel, magas szintű pénz- és hi
telügyi szakismerettel, valamint több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező bank
vezérigazgató, aki tudja, hogy a hitelügyletek megkötése során a vonatkozó jogszabályok
megsértésével jár el.
638 BH 1996, 239.
Utalunk továbbá az újabb bírói gyakorlat azon megállapítására, amely szerint:
A társadalomra veszélyességben való tévedés éplélektani kategória, ezért önmagában

a terhelt beszámítási képességének mértéke és a hivatkozott büntethetőséget kizáró ok kö
zött összefüggés nincs. A társadalomra veszélyességben tévedés ezért nem következik
a terhelt beszámítási képességének korlátozott - és nem kizárt - voltából. A társadalomra
veszélyességben való tévedést kizárja a cselekmény jogellenességének, erkölcstelensé
gének, társadalmi helytelenítésének vagy ezek bármelyikének a felismerése.
Éppen ezért, abból a körülményből, hogy a nagy nyilvánosság előtt (sajtó útján) el
követett rágalmazás tettese a becsület csorbítására alkalmas tényállításokat tartalmazó cik
kében maga hívta fel a sértettet arra, hogy öt rágalmazás miatt jelentse fel, az követke
zik, hogy írásában tényállításainak jogellenességét felismerte, ezért a tévedés mint
büntethetőséget kizáró ok, az ő javára nem állapítható meg. 39
A társadalomra veszélyesség tudata a bűnösség része. A törvény és a gyakorlat

a társadalomra veszélyesség tudatának megdönthetö vélelmét állítja fel, azaz a vád
nak nem kell minden egyes vádemelésnél bizonyítania, hogy a vádlott tudott cse
lekménye materiális jogellenességéről. Viszont a vádlott bizonyíthatja, hogy ez a tu
dat esetében nem állt fenn (és erre alapos oka volt), ha ez sikeres, a Btk. 20. § (2)
bekezdése alapján kell felmenteni.
Ahhoz, hogy a társadalomra veszélyességben való tévedés kizárja a szándékos
és a gondatlan bűnösséget egyaránt, alapos okból kell származnia. Amennyiben a té
vedést gondatlanság okozta, úgy a cselekményért az elkövető akkor felel, ha a gon
datlan elkövetést a törvény büntetni rendeli. Hangsúlyozandó, hogy az alapos okot
mint feltételt csupán a társadalomra veszélyességben való tévedés követelmény
rendszere tartalmazza, a ténybeli tévedésé nem. Ezért a contrario arra kell követ
keztetést levonni, hogy a tévedés utóbbi variánsánál a törvényhozó nem kívánja ala
pos okhoz kötni az elkövető büntetlenségét. Ezen okfejtésre figyelemmel helytelennek
tekinthetőek azon bírósági okfejtések, amelyek, jóllehet ténybeli tévedésre alapítják
felmentő ítéletüket, emellett bizonyítást vesznek fel arra is, hogy az elkövetőnek volt-e
alapos oka a tévedésére. Ez a megoldás azonban az elkövetővel szemben contra le
gem támaszt a büntetlenséghez további követelményt:
Segítségnyújtás elmulasztásának - a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett - büntet

te miatti büntethetőséget ténybeli tévedés zárja ki, ha a terhelt tévesen úgy véli, hogy a bal
esettel érintett személy nem sérült meg, nem szorul segítségre és e feltételezésre alapos
oka volt.639
640
639 BH2015, 92.1.

690 BH 2005, 274.
Az uralkodó jogirodalmi felfogás a társadalomra veszélyességben való tévedésnek

általában három fő kategóriáját ismeri el. Ezek közül az első, a vélt jogos védelem,
illetve a végszükség, amelyeket a bírói gyakorlat, illetve szakirodalom zöme egya
ránt a társadalomra veszélyességben való tévedés eseteként tart számon. Fentebb
ugyanakkor utaltunk rá, hogy nézetünk szerint ezen esetköröket helyesen a ténybe
li tévedés szabályai szerint szükséges elbírálni. A jogos védelmi helyzet ténybeli fél
reismerése tehát ténybeli tévedésnek kell, hogy minősüljön.
Szintén a társadalomra veszélyességben való tévedés eseteként szokás utalni - kü
lönösképpen keretdiszpozíciók esetén - arra, ha az elkövető a kerettényállást kitöl
tő más jogágbeli norma sokszor gyakran változó részletszabályozásában téved. Ezt
az esetkört a gyakorlat ugyanakkor meglehetősen szűk körben ismeri el. így még az
1978. évi Btk. hatálya alatt a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy:
A jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntettével kapcsolatban a társada

lomra veszélyességben való tévedés megállapítására nincs alap, ha az elkövetők nem is
merik ugyan a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásról szóló törvény (Hpt.) ren
delkezéseit, de a kamatos kamat felszámításával kapcsolatban felismerik a magatartás
jogellenességét, és annak veszélyes vagy erkölcstelen voltát.641
Az olyan esetekben, ahol pedig az elkövetői tévedést a bíróság a büntetlenség alap

jának tekintette, végül nem a társadalomra veszélyességben való, hanem a ténybeli
tévedésre hivatkozott, jóllehet az elkövető kifejezetten igazgatási jellegű szabályo
zásban tévedett:
Ténybeli tévedés címén a lőfegyverrel visszaélés bűntettében a terhelt bűnössége nem ál
lapítható meg, ha olyan légfegyver birtokába jut, amelyről nem tudja, hogy az igazgatá
sijogszabály értelmében lőfegyvernek minősül.642
Mindezekre figyelemmel, véleményünk szerint a gyakorlatban alapos oknak általában csak

a hatóság félretájékoztatását lehet elfogadni. így például, ha az elkövető a Nemzeti Adó-
és Vámhivataltól (NAV) írásban kap olyan, végül tévesnek bizonyuló tájékoztatást, hogy
adóhátraléka nem áll fenn, majd ennek ellenére például költségvetési csalás elkövetését
kívánják a terhére írni. Ugyanígy mentesíthet a rendőrség téves felvilágosítása. Szüksé
ges azonban felhívni a figyelmet arra, hogy téves ügyvédi tanács nem eredményezhet
6“” EBH 2001, 506. II.; BH 2002, 423. II.

61,2 BH 1998, 408. Ezért is lehet alapos az a jogirodalmi megállapítás, amely szerint ,,[a] lényeges ténybeli té
vedés a társadalomra való veszélyesség tudatát is befolyásolhatja, mert az elkövető a ténybeli tévedés kö
vetkeztében az egész cselekmény jellegét tévesen értékeli". Lásd Elek Balázs: Juris ignorantia neminem
excusat? A jogi tévedés megítélése a gazdasági büntetőperekben. Rendészeti Szemle, 2009/7-8. 96. o.
büntetlenséget. A bírói gyakorlat szerint eredményes lehet a társadalomra veszélyesség

ben való tévedésre való hivatkozás téves jegyzői tájékoztatás alapján:
A valótlan lakcímbejelentéssel az intellektuális közokirat-hamisítás (vagy annak kísér

lete) megvalósul, minthogy a bejelentés alapján létesült hatósági nyilvántartási adat és a ki
állított közokirat (lakcímkártya) a lakóhely bizonyítására alkalmas.
E bűncselekmény miatt azonban tévedés címén a terhelt felmentésének van helye, ha
az önkormányzat jegyzője — aki a feladatkörében eljárva a bejelentett lakcím valódisá
gának ellenőrzésére is köteles - annak ismeretében ad olyan felvilágosítást, miszerint a be
költözés előtti bejelentésnek nincsjogi akadálya, hogy’ tudja, a lakcím bejelentésére tény
leges beköltözés nélkül kerül sor, egyben a bejelentkezés megtörténtét előmozdítja.643
A legújabb bírói gyakorlat szerint nemcsak a hatóság, hanem az ügyvéd félretájé

koztatása is megalapozhatja a társadalomra veszélyességben való tévedést. így a BH
2018, 216. számon közzétett eseti döntés II. pontja szerint nem büntethető, aki
ügyvéd jogszerűtlen tanácsa alapján - a tanács jogszerűségében bízva - követ el bün
tetendő cselekményt, mivel az ügyvédi tanácsra tekintettel a cselekményt abban a té
ves feltevésben követte el, hogy az a társadalomra nem veszélyes.
Mind a ténybeli, mind pedig a társadalomra veszélyességben való tévedésre irá
nyadó az, hogy ha a tévedés gondatlanságból fakad, és a cselekmény gondatlan
alakzata is büntetendő, úgy ezért felelősséggel tartozik az elkövető. Azaz például men
tesül a szándékos emberölés alól az, aki töltetlennek hitt puskát süt el a sértettre cé
lozva, ám az töltött lévén halálos lövést ad le. Nem mentesül azonban a Btk. 165. §
(2) bek. b) pont alatti halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszé
lyeztetés vétsége alól.
Végül említést kell tennünk a jogban való tévedésről.644 A tévedés ezen esetkö
re - amelyet a Btk. 20. §-a expressis verbis nem jelenít meg - a büntetőjog területén
fő szabály szerint irreleváns, igaz, van egy esete, amely a társadalomra veszélyességben
való tévedésként is megjelenik, és melyet értékelni lehet a Btk. 20. § (2) bekezdése
alapján. Mint említettük, Kelsen odáig megy, hogy nem találja problémásnak a visz-
szaható hatályt sem, hiszen a jogot csak alanyainak kis része ismeri, a jog hatálya még
is kiterjed rájuk.645 Dan-Cohen szerint a jog „határozatlansága” a „szelektív továbbí
tást” hordozó közeg, vagyis a normának csupán egyik része jut el laikus címzettekhez.
A határozatlanságnak ebben az értelemben a következő okai lehetnek: 1) a normába
foglalt standardok meghatározatlansága kétségessé teszi, hogy a laikus hagyatkozni
643 BH 2014, 1. (kiemelés tölünk).

644 Elek: Juris ignorantia neminem excusat? 96-109. o.
645 Kelsen, Hans: General theory of law and State. (Trans. Wedberg, A.). New York, 1961.85. o.
tud rá, és 2) a joganyag nagy mennyisége és komplexitása miatt intellektuálisan (de

lehet, hogy fizikailag is) hozzáférhetetlen a jogilag képzetlen polgár számára.646
így a „jogi ignoranciá”-nak két alapesete van. Az egyik az „általános ignorancia”,
mely arra utal, hogy valaki járatlan a tudomány vagy szakma (ebben az esetben a jog)
valamely ágában vagy területén. A jog vonatkozásában ez általános jogi ignoranciát
jelenthet (például laikus esetében), de megjelenhet mint információhiány egy meg
határozottjogszabály vagy jogi kérdés tekintetében is. A Jogi ignorancia” másik esete
- melyet nevezzünk jobb híján „speciális ignoranciának” - olyan helyzetet ír le, mely
során adott jogkérdés megoldásához az összes lehetséges információ rendelkezésre
áll, ám mégis arra vezet, hogy bizonytalan az adott magatartás jogszerűsége. Ez utóbbi
típusú ignorancia a jog szempontjából egyformán érintheti a jogászt és a laikust. Mind
az általános, mind pedig a speciális ignorancia lehet felróható vagy éppen fel nem ró
ható. Az általános ignorancia, amint látni fogjuk, a legtöbb esetben felróható (objektív
jogi értelemben), hiszen a törvény nem tudása nem mentesít (ignorantía inris neminem
excusal).
Ami a speciális ignoranciát illeti, az nem felróható, ha a jogász nem tudhatta vagy
nem lehetett benne biztos, hogy a cselekmény büncselekmény-e. Ez két fö ok miatt
történhet meg: a kérdéses jog akár jogszabály, akár precedens formájában vissza
menőlegesen lépett hatályba, vagy a már hatályos jog (írott vagy esetjog) annyira ho
mályos, hogy lehetetlen annak tartalmát meghatározni a szükséges pontossággal.
Érvek szólnak amellett is, hogy van egy további fajtája a fel nem róható speciális ig
noranciának: amikor az elkövető hatóságtól kért jogi tanácsot és annak megfelelően
cselekedett, e tanács azonban később mégis helytelennek bizonyult [ezt az utóbbi ese
tet szabályozza a Btk. 20. § (2) bekezdése társadalomra veszélyességben alapos ok
kal való tévedésként]. Úgy tűnik végül legújabban, hogy a hibás, magánúton adott jogi
tanács (például téves ügyvédi kioktatás) is mentesítheti az elkövetőt a büntetőjogi fe
lelősség alól.
646 Dan-Cohen: Decision Rules and Conduct Rules. 625. o.

3. A büntethetőséget megszüntető okok (Btk. 25. §)
a) Bevezetés ..........................................................................................................................................................320
W A büntethetőség elévülése (Btk. 26-28. §) ............................................................................................... 323
<0 A tevékeny megbánás (Btk. 29. §) .332
aj Bevezetés
A büntethetöségi akadályok következő kategóriája a büntethetőséget megszüntető

okok, amelyek a másodlagos büntethetöségi akadályok csoportjában helyezkednek
el a büntetőjogi felelősségre vonás egyéb akadályai mellett. A büntethetőséget
megszüntető okok a cselekmény bűncselekményi jellegét nem érintik, a bűncse
lekmény tehát anyagi jogi értelemben megvalósul, azonban a ténylegesen létrejött
bűncselekmény után keletkeznek és akadályozzák meg az elkövető büntetőjogi fe
lelősségre vonását. Közös jellemzőjük tehát, hogy rendelkezésre áll egy olyan idő
intervallum, amelyen belül az elkövetővel szembeni büntetőeljárás lefolytatásának
nincs akadálya, azonban - időben később - bekövetkezik egy olyan körülmény,
amely a felelősségre vonás menetét a továbbiakban már meggátolja. Lényeges ki
emelni továbbá, hogy - miután dogmatikai természetük lényege szerint a büntet
hetőség utólagos megszűnésével járnak - alkalmazásuk kizárólag addig merülhet fel,
amíg az elkövető jogerős felelősségre vonása nem történt meg. Amint erre sor ke
rült, büntethetősége már nem szűnhet meg (hiszen már szankcionálták), hanem ki
zárólag arról lehet szó, hogy a Bv. tv. 27. §-a alapján a büntetés vagy az intézkedés
végrehajtása válik kizárttá.647
A büntethetőséget megszüntető ok felmerülése - mint arra a büntethetöségi aka
dályok kapcsán általánosságban már utalás történt - a nyomozati szakban a nyomo
zásnak az ügyészség (vagy egyes esetekben a nyomozó hatóság) általi megszünte
tését, továbbá a tárgyalási szakban is az eljárás megszüntetését eredményezi.
A megszüntető okok: a) az elkövető halála, b) az elévülés, c) a kegyelem,
d) a tevékeny megbánás, e) a törvényben meghatározott egyéb okok. A törvény
ezek közül részletesen ugyanakkor csak az elévülésről és a tevékeny megbánásról
szól, ezért a további említett körülményekkel kapcsolatos tudnivalókat nem pontban,
hanem itt foglaljuk össze.
547 Bv. tv. 27. § „(1) A büntetés végrehajtását kizárja: aj az elítélt halála, ti) az elévülés, c) a kegyelem, d) tör
vényben meghatározott egyéb ok. (2) Az intézkedés végrehajtását kizárja: a) az elkobzás, a vagyonelkobzás
és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele kivételével az elítélt, illetve annak a személy
nek a halála, akivel szemben az intézkedést elrendelték, b) az elévülés, c) a kegyelem, d) törvényben meg
határozott egyéb ok.”
A terheltnek az eljárás jogerős befejezése előtt bekövetkezett halála esetén, az

eljárási szaktól függően a nyomozó hatóság, ügyészség, vagy a bíróság megszünte
ti az eljárást. Az eljárást megszüntető határozat azonban rendelkezhet elkobzásról, va
gyonelkobzásról vagy az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételéről.648
Ezek az intézkedések ugyanis nem feltételezik a terhelt felelősségének megállapítá
sát. Más büntetőjogi szankció kiszabását azonban az elkövető halála kizárja. A bün
tetőjogi szankciók nem „örökíthetők” az elhalálozott elkövető örököseire.649650
A kegyelemről sem tartalmaz a Btk. részletes rendelkezéseket. A büntetőjoggal
összefüggő kegyelmet fajtánként osztályozhatjuk: a) egyrészt beszélhetünk egyéni
és közkegyelemről, b) másrészt eljárási és végrehajtási kegyelemről és végül c) ke
gyelmi mentesítésről. Egyéni (eljárási) kegyelem gyakorlására az Alaptörvény
9. cikk (4) bek. g) pontja a köztársasági elnököt jogosítja fel.6501 Közkegyelem gya
korlására az Alaptörvény 1. cikk (2) bek. j) pontja alapján az Országgyűlés jogosult.
Míg a büntetőeljárás szakaszainak megfelelően eljárási kegyelmet, végrehajtási
kegyelmet és kegyelmi mentesítést különböztetünk meg, az itt tárgyalt büntethető
séget megszüntető ok az eljárási kegyelem.
A végrehajtási kegyelemre a Bv. tv. 27. § (1) bek. c), illetve (2) bek. c) pontja,
valamint 30. §-a, a kegyelmi mentesítésre vonatkozó szabályokat a Btk. 99. § c) pont
ja és a 104. § tartalmazza.
Eljárási kegyelem a büntetőeljárás jogerős befejezéséig adható; ebben az esetben
a nyomozó hatóság, az ügyészség vagy a bíróság megszünteti az eljárást.
Végül a törvényben meghatározott egyéb okok egyrészt az Általános Részben,
másrészt a Különös Részben találhatók:
Az Általános Részben olvashatunk megszüntető okokról:
- az előkészülettől való önkéntes visszalépés [Btk. 11. § (2) bek.],
- a kísérlettől való önkéntes visszalépés [Btk. 10. § (4) bek.],
- próbára bocsátás esetén a próbaidő kedvező eltelte [Btk. 66. § (2) bek.],
- jóvátételi munka esetén a jóvátételi munka elvégzésének egy éven belüli igazo
lása [Btk. 68. § (1) bek.],
- katonai vétség esetén a szolgálati viszony megszűnése óta 1 év eltelt (Btk.
131. §).651
648 Vö. Btk. 72. § (4) bek. a) pont; 75. § (2) bek. aj pont; 77. § (2) bek.
M9 BH 1988, 28.; BH 1988, 135.; BH 1988, 429.; BH 1996, 633.
650 Lásd Kilényi Géza: Az egyéni kegyelmezési jogkör az alkotmányfejlődés tükrében. In Petrétei József
(szerk.): Emlékkönyv Ádám Antal egyetemi tanár születésének 70. évfordulójára. Budapest-Pécs, 2000.
117-131.0.
651 BH 1997, 3.; BH 1997, 376.
A Különös Részben pedig (a teljesség igénye nélkül):

- kábítószer birtoklása esetén az ún. elterelés alkalmazása esetén (Btk. 180. §),
- tartási kötelezettség elmulasztásának 212. § (1) bek. szerinti alapesete miatt, ha
tartási kötelezettségének az elsőfokú ítélet meghozataláig eleget tesz [Btk. 212. §
(3) bek. I. ford.],
- szándékos környezetkárosítás esetén, az elkövető a bűncselekmény által bekö
vetkezett veszélyt az elsőfokú ítélet meghozataláig megszünteti [Btk. 241. § (3) bek.
I. ford.],
- önkéntes visszalépés az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásától [Btk.
254. § (3) bek.],
- önkéntes visszalépés az alkotmányos rend elleni szervezkedéstől [Btk. 255. §
(3) bek.],
- a tömegzavargás elhagyása lázadásnál a résztvevő által [Btk. 256. § (4) bek.],
- a csoport elhagyása a hivatalos személy elleni erőszakra irányuló csoport részt
vevője által [Btk. 310. § (7) bek.].
Szükséges utalni továbbá arra, hogy a törvény nem csupán büntethetőséget meg
szüntető, hanem a büntetés korlátlan enyhítését, vagy adott esetben mellőzését is
lehetővé tevő okokat is ismer. Erre például szolgálhat, hogy közlekedés biztonsága
elleni bűncselekmény esetén a büntetés korlátlanul enyhíthető - különös méltánylást
érdemlő esetben mellőzhető - azzal szemben, aki a veszélyt, mielőtt abból káros kö
vetkezmény származott volna, önként megszünteti [Btk. 232. § (5) bek.]. Emberrablás
esetén pedig korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki az emberrablást - mielőtt
abból súlyos következmény származott volna - önként abbahagyja [Btk. 190. §
(6) bek.]. Ezek az esetek dogmatikai szempontból azonban nem minősülnek büntet
hetőséget megszüntető körülménynek, hanem alapvetően büntetéstani alapon bír
hatnak relevanciával, így részletes tárgyalásuk ehelyütt mellőzhető.
b) A büntethetőség elévülése (Btk. 26-28. §)
Az elévülés nem büntetőjog-specifikus jogintézmény, azt például a hatályos polgári jog

(Ptk. 6:22. §),652 a munkajog [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény
652 A polgári jogi igény elévülése továbbá nagyban függ a büntetőjogi szabályozástól is. így a bírói gyakorlat
szerint .,[a] bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti igény elévülése nem következik be addig, amíg
a károkozó bűncselekmény miatti büntethetőség el nem évül; ezért, ha a büntetőeljárási cselekmények a bün
tethetőség elévülését félbeszakítják, ezzel a polgári jogi igény elévülési ideje is meghosszabbodik". Lásd
BH 2009, 366.
(Mt.) 286. §)], illetve a szabálysértési jog (Szabs. tv. 6. §)653 is szabályozza. Ismer
te továbbá már a római jog is, korabeli meghatározása szerint ,,[a]z elévülés valamely
jog állami úton való érvényesíthetőségének időmúlás következtében való megszű
nése”.654 A (büntetőjogi) büntethetőség elévülése röviden az állam büntetőjogi
igényének időmúlás következtében történő elenyészését jelenti, feltéve, hogy
a törvény azt nem zárja ki. A jogerős elítélést követően, mint általános éllel már
utaltunk rá. nem a büntethetőség elévülése, hanem a büntetés végrehajtását kizáró elé
vülés [Bv. tv. 27. § (1) bek. b) pont] kerülhet szóba.
A büntethetőség elévülése alapvetően anyagi jogi természetű jogintéz-
mény.655Jogpolitikai indokai sokrétűek: egyrészt a büntetés célja kevéssé érhető el,
ha a bűncselekmény elkövetését nagyon hosszú idő múlva követi a felelősségre vo
nás; másrészt az idő múlásával a bizonyítás is nehezebbé válik, és ez akadályozhat
ja az eljárás lefolytatását, és nehezíti a terhelt védekezését. Végül hosszú idő eltelte
után a társadalom védelme sem feltétlenül igényli az elkövető mindenáron való fe
lelősségre vonását.
A büntethetőség elévülése szempontjából a hatályos magyar büntetőjogban kü
lönbséget kell tenni elévülhetetlen és elévülésre képes bűncselekmények között. Az
elévülhetetlen bűncselekmények esetében az állam a büntetőjogi igényéről sem
mikor sem mond le, így az ilyen cselekmények akár az elkövetés után több évtized
del - egészen az elkövető élete végéig - üldözhetöek. A Btk. 26. § (3) bekezdése ér
telmében nem évülnek el:
- az emberiesség elleni bűncselekmények [például népirtás (Btk. 142. §), apartheid
(Btk. 144. §)],
- a háborús bűncselekmények [például védett személyek elleni erőszak (Btk. 149. §),
háborús fosztogatás (Btk. 154. §)],
- az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmények {példá
ul minősített emberölés [Btk. 160. § (2) bek.], minősített emberrablás [Btk. 190. §
(3)-(4) bek.], terrorcselekmény [Btk. 314. § (1)—(2) bek.]};
- az 5 évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő nemi élet szabadsága és
nemi erkölcs elleni bűncselekmények [Btk. XIX. Fejezet, például szexuális erőszak
(Btk. 197. §)], amennyiben sértettjük a bűncselekmény elkövetésekor 18. életévét nem
töltötte be;656
653 Vö. EBH 2017, B.6.

654 Földi András - Hamza Gábor: A római jog története és institúciói. 10., átdolg. kiad. Budapest, 1996.156. o.
655 Vö. Horváth Eszter: A büntethetőség elévülése a jogalkalmazó szemszögéből. Belügyi Szemle, 2016/10.
125-135. o.
656 Ezt az esetkört, mint arról az időbeli hatály kapcsán érintőlegesen már volt szó, a Btk.-t módosító 2014.
évi LXV. törvény vezette be 2014. december 21. napjától. Az Indokolás szerint ,,[a] jogalkotó fokozott fi
gyelmet fordít a gyermekekre, és e fokozott figyelem fokozott büntetőjogi védelem biztosítását is jelenti
- végül ismét utalni szükséges a 2011. évi CCX. törvényre, amely az emberies
ség elleni bűncselekmények büntetendöségéröl és elévülésének kizárásáról, valamint
a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények üldözéséről szól. E tör
vény, mint láttuk, az emberiesség elleni bűncselekmények mellett kimondja bizonyos
súlyos bűncselekmények (szándékos emberölés, szándékos súlyos testi sértés minő
sített esetei, kényszervallatás jogellenes fogvatartás, hűtlenség és felségsértés, illet
ve felségsértés a Magyar Állam területe ellen bűnpártolás) el nem évülését is, további
feltételek mellett.
Az elévülésre képes bűncselekmények büntethetőségének elévülése fő szabály
szerint a különös részi tényállásban meghatározott büntetési tétel felső határához iga
zodik. Ebben a körben az Általános Részben megfogalmazott, büntetési tételkeretet tá
gító rendelkezések - halmazati szabályok [Btk. 81. § (3) bek.], a különös, a többszö
rös és az erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozó szabályok [Btk. 89. § (1) bek.,
90. § (2) bek.], valamint a bűnszervezetben történő elkövetés [Btk. 91. § (1) bek.] -
nem vehetők figyelembe. További lényeges szabály, hogy a büntetőjogi elévülés 5 év
nél rövidebb nem lehet [Btk. 26. § (1) bek.]. E szabály értelmében, ha egy bűncse
lekmény büntetési tételének felső határa 5 évnél kevesebb, tehát:
- 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, például közokirat-hamisítás (Btk.
342. §),
- 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, például garázdaság vétsége [Btk.
339. § (1) bek.],
- vagy 1 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, például hamis magánokirat
felhasználása (Btk. 345. §),
- esetleg a törvény szabadságvesztéssel nem, csupán elzárással fenyegeti, például
tanúvallomás jogosulatlan megtagadása (Btk. 277. §),
az elévülés ilyenkor is 5 év.
egyben. Ezek egyike egy bizonyos bűncselekményi kört érintően az elévülési szabályok megváltoztatása,
ami lehetővé tette, hogy a sértett a nagykorúvá válása után kezdődő elévülési időn belül dönthessen a bün
tetőeljárás megindulásáról. A közelmúlt sajnálatos eseményei azonban bebizonyították, hogy a nemi élet
szabadsága és a nemi erkölcs elleni legvisszataszrtóbb, gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények
esetében az elkövetést több évtizeddel követően is felszínre kerülhetnek olyan információk, amelyek a tet
tesek felelősségre vonását lehetővé tennék. Annak érdekében, hogy a jövőben az elévülés e bűncselek
mények elkövetőinek a felelősségre vonását ne akadályozza, az elévülési szabályok újragondolására van
szükség, immár kifejezetten a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények esetében.
A Büntető Törvénykönyvnek a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményekről szó
ló XIX. Fejezete számos olyan törvényi tényállást tartalmaz, ami büntetőjogilag értékeli, ha a cselekményt
meghatározott életévüket be nem töltött sértettek sérelmére követik el.
A törvény kizárja e Fejezet azon bűncselekményeinek elévülését, amiket a tizennyolcadik életévüket be
nem töltött személyek sérelmére követnek el és a büntetési tételük felső határa az öt évet meghaladja."
A 2017. évi CVI. tv. a Btk.-t úgy módosította, hogy 2017. szeptember 28. nap
jától a korrupciós bűncselekmények büntethetősége egységesen 12 év elteltével évül
el [Btk. 26. § (2) bek.].
Az elévülés kapcsán ugyancsak kardinális kérdés, hogy mikortól kell számíta
ni annak kezdő időpontját (Btk. 27. §), illetve nem közömbös az a problémakör sem,
hogy az elévülés utolsó napja milyen időpontra esik. Utóbbi körben a bírói gyakorlat
szerint a jogintézmény anyagi jog jellege nyújthat eligazítást. Szemben ugyanis az
eljárásjogi jellegű határidők számításával - ahol abban az esetben, ha a határidő utol
só napja munkaszüneti nap (pontosabban a Be. szerint olyan nap, amikor a „ható
ságnál a munka szünetei”), a határidő a következő munkanapon jár le [Be. 137. §
(4) bek.] -, az elévülés az elévülési idő elteltével az elkövető büntethetőségét meg
szünteti, függetlenül attól, hogy az elévülés bekövetkezte munkanapra vagy ünnep-,
illetve munkaszüneti napra esik-e.657 Ami pedig a kezdő időpontokat illeti, azt az aláb
biakban mutatjuk be:
a) Befejezett bűncselekmény esetében különbséget kell tenni az alaki bűncselek

mények és az eredmény-bűncselekmények között. Alaki (immateriális) bűncselekmény
esetén az elévülés kezdő napja az elkövetési magatartás utolsó mozzanatának kifej
tése. így például a lopás (Btk. 370. §) elévülése akkor kezdődik, amikor az elköve
tő, miután megszüntette a passzív alany birtokállapotát, létrehozta a sajátját.658
Eredmény-bűncselekmények esetében azonban kezdő időpont azonos az eredmény
bekövetkezésének időpontjával. így ha a sértett a bántalmazását követően 2 hónap
pal, a kórházban hal bele sérüléseibe, a halált okozó testi sértés [Btk. 164. § (8) bek.]
elévülése a halál időpontjában kezdődik meg.
b) Az előkészületi, illetve a kísérleti alakzat esetében az elévülés kezdő napja az elő
készületi, illetve a kísérleti cselekmény elkövetésének napja.
c) A mulasztásos bűncselekményeknél distinkciót kell tenni aszerint, hogy a cse
lekmény tiszta vagy pedig vegyes mulasztásos. Tiszta mulasztás esetén az elévülés
kezdő időpontja az a nap, amikor az elkövető még a Btk.-ban megállapított követ
kezmény nélkül eleget tehetne kötelességének. Erre például szolgálhat az üreshor
dozói díj meg nem fizetésével megvalósuló szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó
jogok megsértése [Btk. 385. § (2) bek.]. A bírói gyakorlat szerint pedig:
[t]artás elmulasztása esetén a cselekmény elévülésének kezdő napja az a nap, amelyen

az elkövető még eleget tehetett volna kötelezettségének.659
657 EBH 2009, 2032.; BH 2010, 204.

658 EBH 2012, B.32.
659 BH 1988, 123.
Ezzel szemben a vegyes mulasztásos cselekményeknél (például mulasztásos ember

ölés) a mulasztás következtében beállt eredmény időpontja jelenti a határvonalat.
d) A folyamatos cselekvést, illetve valamely állapot fenntartását feltételező bűn

cselekmény esetén a cselekmény befejezetté válik a jogellenes állapot létrehozásá
val. Az elévülés kezdő időpontja azonban a jogellenes helyzet megszűnéséhez, tehát
a bevégzetti stádiumhoz igazodik. így az emberrablás (Btk. 190. §) elévülése nem
a túszejtéssel vagy a váltságdíj követelésével veszi kezdetét, hanem azon a napon,
amikor az emberrabló a túszt szabadon bocsátja vagy megöli. Ugyanígy a kábítószer
birtoklása (Btk. 178. §) sem a kábítószer megszerzésekor kezdi meg az elévülést, ha
nem akkor, amikor az kikerül az elkövető birtokából.
e) Amennyiben az elkövető terhére több bűncselekmény bűnhalmazata [Btk. 6. §

(1) bek.] állapítható meg, az egyes cselekmények akkor is külön-külön évülnek el,
ha egymással egyébként szorosan összefüggnek, mert például az elévültnek tekintett
bűncselekmény megkönnyítette, vagy lehetővé tette a cselekmény elkövetését. így
például:
A többrendbeli magánokirat-hamisítás vétsége esetén - a büntethetőség elévülése szem

pontjából - egyenként kell vizsgálni, hogy a hamis tartalmú magánokirat mely időpont
ban került a hatóság előtt felhasználásra, illetőleg az elévülés félbeszakadása mely idő
pontban történt.660
f) Nem volt mindig egyértelmű az elévülés kérdése & folytatólagos bűncselekmény

[Btk. 6. § (2) bek.] viszonylatában. A folytatólagosság több, olykor számos részcse-
lekményböl jön létre ugyan, végeredményben mégis egy bűncselekménynek tekint
hető (lásd később). A korábbi jogirodalom és joggyakorlat ugyanakkor megosztott
volt abban a kérdésben, hogy a folytatólagos bűncselekmény egyes részcselekményei
külön-külön is elévülhetnek-e, avagy az elévülés kezdete egységesen az utolsó rész
cselekményhez igazodik 661 Egy 1980-ban kiadott általános részi tankönyv szerint
„a folytatólagosság egységébe külön-külön is bűncselekményt megvalósító magatar
tások olvadnak, s ezek jogi sorsa - az elévülés szempontjából - nem tehető függővé
egymástól”.662 Ezzel szemben idézhető az az ellenvélemény, amely azt a kérdést teszi
660 BH 2002, 340.

661 Az álláspontokhoz részletesen lásd Ambrus: Egység és halmazat... 147-150. o.; A németeknél az egysé
ges elévülés elvét vallja Jescheck, Hans-Heinrich - Weigend, Thomas: Lehrbuch des Strafrecht. Allgemei
ner Teil. 5. Aufl. Berlin, 1996. 717. o.; Roxin, Claus: Stafrecht Allgemeiner Teil. Bánd II. Besondere Erschei-
nungsformen dér Strafrecht. München, 2003. 873. o.
662 Békés Imre - Földvári József - Gáspár Gyula - Tokaji Géza: Magyar Büntetőjog Általános Rész. Budapest,
1980. 294. o.
fel, hogy „nem hagyja-e figyelmen kívül az elévülés tekintetében vallott jogelveinket
is az a bírói gyakorlat, amely annak a terheltnek nyújtja oda cselekvősége első ré
szeire - elévülés megállapítása formájában - a menlevelet, aki kitartóan és válto
zatlanul a legutolsó időkig ugyanazt a bűncselekményt, annak részcselekményeit va
lósítja meg?”.663
Korábban a bírói gyakorlat is hajlott az egyes részcselekményeknek az elévülés
szempontjából történő külön kezelésre 664 A jelenlegi judikatúrában érvényesülő ok
fejtés szerint azonban:
[a] folytatólagosan elkövetett bűncselekmény egység, amelynél a törvényi tényállást kü-

lön-külön is megvalósító rcszcselekményck együttesen alkotnak egyetlen bűncselek
ményt. Ebből következik, hogy a büntethetőség elévülése szempontjából nem külön-kü-
lön az egyes részcselekmények elkövetésének, hanem a bűncselekmény törvényi
tényállásához tartozó legutolsó részcselekmény befejezésének, illetőleg - kísérlet esetén -
a véghezvitelre irányuló utolsó tevékenység megvalósításának az időpontja az irányadó,
s ettől kell számítani a folytatólagosan elkövetett bűncselekmény törvényi büntetési té
teléhez igazodó elévülési időt.665
Ebből fakadóan tehát a folytatólagosan elkövetett bűncselekmény egyes részcselek

ményei büntethetőségének önálló elévülése kizárt, az elévülés kezdő időpontja a leg
utolsó részcselekmény befejezésének időpontja.
g) Álláspontunk szerint a folytatólagos bűncselekmény egyes részcselekményei önál

ló elévülésének kizártságát kimondó elv alkalmazandó a természetes és a törvényi
egység valamennyi további esetkörénél is. Részünkről ezért nem értünk egyet az ér
ték-egybefoglalás törvényi egységével [Btk. 462. § (4)~<5) bek.] foglalkozó BKv 87.
3. pontjával, amely szerint a szabálysértések elévülése akkor is külön-külön folyik,
ha az érték-egybefoglalás feltételei fennállnak. Az érték-egybefoglalás jogintézmé
nye ugyanis nem bírói, hanem törvényi egység, az a vonatkozó szabálysértések el
követésekor, a törvény kötelező erejénél fogva létrejön, így amennyiben valamennyi
feltétele fennáll, az egyes szabálysértések már nem bírnak önálló léttel, hanem egy
több cselekményből felépülő, törvényi egységként szabályozott bűncselekmény
részcselekményei csupán.666 A BKv 87. e vonatkozásban tehát ellentétbe kerül az
ugyancsak törvényi egységnek tekintett folytatólagos bűncselekmény elévüléséről
rendelkező, már idézett BKv 31. felfogásával.
663 Homoki István: Elévülhet-e részenként a folytatólagos bűncselekmény? Magyar Jog, 1977/4. 329. o.
664 Lásd Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégium tanácsvezetői értekezlet 3/1970. sz. állásfoglalás.
565 BKv 31.
666 A bírói gyakorlatban azonban töretlen az önálló elévülés elvét valló felfogás, lásd például a Pécsi ítélőtáb
la Bhar.ll.36/2015/4. számú végzését.
Szükséges utalni rá, hogy az 1990-es évektől az ún. elévülési vitában olyan al
kotmánybírósági és rendes bírósági határozatok születtek, amelyek az elévülés jogi
természetét és szabályozásának jogállami követelményeit tisztázták. Az 11/1992.
(III. 5.) AB határozat szerint a bűncselekmények büntethetőségének elévülésére
- beleértve az elévülés félbeszakítását és nyugvását is - az elkövetéskor hatályos tör
vényt kell alkalmazni, kivéve ha az elévülés időszakában az elkövetőre nézve ked
vezőbb szabályok léptek hatályba. A már elévült bűncselekmények újból büntethe-
tövé tétele alkotmányellenes. A még el nem évült bűncselekmények törvényi elévülési
idejének meghosszabbítása, illetve elévülésének törvénnyel való félbeszakítása al
kotmányellenes. Nyugvási vagy félbeszakítási oknak visszaható hatályú törvénnyel
való megállapítása szintén alkotmányellenes. Az elévülés szempontjából nem lehet
alkotmányosan különböztetni aszerint, hogy az állam politikai vagy pedig egyéb ok
ból nem érvényesítette büntetőigényét.
A Btk. meghatározza milyen eljárási cselekmények szakíthatják félbe az elévü
lést [Btk. 28. § (1) bek.]. A félbeszakadás (megszakadás) jogi hatása, hogy az ad
dig eltelt idő figyelmen kívül marad, egyben a félbeszakítást követően újra kezdő
dik, azaz a félbeszakadás napja egyben az újból kezdődő elévülés kezdő napja. Az
elévülési idő soha nem jogvesztő jellegű, az újból megkezdődött elévülés ismét
megszakítható. A Btk. - szemben például a Szabs. tv. 6. § (6) bekezdésével667 - nem
ismeri az ún. abszolút elévülési határidőt, azaz nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy
meghatározott idő elteltével - függetlenül a hatóságok megtett intézkedéseitől - elé
vül a bűncselekmény.
Az elévülést a hatóságok olyan érdemi intézkedése szakítja csupán félbe, ame
lyet az elkövetővel szemben foganatosítanak, és érdemben az ügy előbbre vitelét cé
lozza. Ilyen például az elfogató parancs kibocsátása (ide értve a más EU tagállam
ban kibocsátott ún. európai elfogatóparancsot is), nyomozás elrendelése, vádirat
benyújtása, tárgyalás kitűzése. Az elkövetővel szemben más bűncselekménnyel ösz-
szefüggésben foganatosított intézkedés az elévülést nem szakítja félbe. Nem szakít
ja meg az elévülést a deklaratív jellegű eljárási cselekmény, valamint az olyan alaki
hivatali aktus, mint a belső hivatali ügyintézés, beleértve különböző megkeresések
kiadását, az iratok nyilvántartási idejének meghosszabbítását.
Ezzel összefüggésben a 1/2005. BJE az alábbiak szerint fogalmaz:
a) A belföldi körözést elrendelő elfogatóparancs kibocsátása után kiadott nemzet
közi körözést elrendelő elfogatóparancs [a személy- és tárgykörözésről szóló 2001.
évi XVIII. törvény (Sztk. tv.) 9. § b) pont]668 az elévülést félbeszakítja. Félbeszakítja
667 E szerint a cselekmény elkövetésétől számított 2 év elteltével nincs helye szabálysértési felelősségre vo
násnak.
568 A törvényt a körözési nyilvántartási rendszerről és a személyek, dolgok felkutatásáról és azonosításáról
szóló 2013. évi LXXXVIII. törvény 47. § (1) bekezdése 2014. január 1. napjával hatályon kívül helyezte.
az elévülést a belföldi körözést elrendelő elfogatóparancsot követően az Európai Unió

tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény
(EU bü. tv.)669 alapján kiadott európai elfogatóparancs is. Amennyiben az előbbi
[Sztk. tv. 9. § b) pontja] szerint kiadott nemzetközi körözést elrendelő elfogatóparancs
az Európai Unió olyan tagállamában vezetett eredményre, amelyben átadásnak lehet
helye, úgy az ezt követően utóbb kiállított és megküldött európai elfogatóparancs az
elévülést nem szakítja félbe (EU bü. tv. 26. §). Ha a büntetőügyben eljáró hatóság bel
földi körözést elfogatóparanccsal nem kezdeményezett, hanem elfogatóparanccsal
nemzetközi körözést rendelt el, vagy európai elfogatóparancsot bocsátott ki, újabb
tény ismeretében szükségessé váló belföldi körözést elrendelő elfogatóparancs az elé
vülést szintén félbeszakítja. A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi
XXXVIII. törvény (Nbj.) alapján folytatott kiadatási eljárásban az Nbj. 32. §-a alap
ján kiadott elfogatóparancsnak a bíróság, illetve a büntetés-végrehajtási bíró részé
ről történő kiadása az elévülést félbeszakítja.
b) Az igazságügyminiszter előterjesztett kiadatási kérelme alapján a külföldi ható
ságok által foganatosított eljárási cselekmények az elévülés szempontjából egy te
kintet alá esnek a magyar hatóságok által foganatosított eljárási cselekményekkel.
c) Az igazságügyminiszter külföldi államnál előterjesztett kiadatási kérelme az
elévülést - az előterjesztés időpontjában - félbeszakítja.
A bírói gyakorlat ezen túlmenően is több eseti döntésében körvonalazta a bün
tethetőség elévülésének félbeszakadásának jogi természetét. így utalt rá, hogy:
[a] büntethetőség elévülésének félbeszakadásról és újrakezdődéséről csak akkor lehet szó,

ha az elévülési határidő letelte előtt foganatosítják az eljárás előbbre vitelére alkalmas el
járási cselekményt. A büntethetőség elévülése az elkövető által megvalósított bűncse
lekményhez igazodik, s nem ahhoz, hogy milyen büntetési tétellel fenyegetett bűncselek
mény miatt indult a nyomozás és folyt a büntetőeljárás.670
Kifejtette továbbá, hogy:
I. A bűncselekmény elévülését csak azok az - ügy előbbrevitelét célzó, tehát érdemi -

eljárási cselekmények szakítják félbe, amelyek ténybeli alapja azonos az utóbb vád tár
gyává tett cselekmény ténybeli alapjával (tárgyi feltétel); illetve amelyek meghatározott
személy - a későbbi vádlott - ellen, a fentebb említett tények bekövetkezésében, elői
dézésében játszott szerepének tisztázására irányulnak (személyi feltétel).
669 A törvényt az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. tör
vény 182. §-a 2013. január 1. napjával hatályon kívül helyezte.
670 EBH 2008, 1764.
II. A fenti feltételek együttes teljesülése esetén az elévülés attól függetlenül félbeszakad,
hogy a büntetőeljárás megindítására a későbbi vádlott, ismeretlen személy vagy más is
mert személy ellen került-e sor; illetve, hogy a vádlottal szemben a bűncselekmény meg
alapozott gyanújának közlése, gyanúsítottkénti kihallgatása megtörtént-e.671
Továbbá idézendő az az újabb döntés, amely alapján:
[a]z elkövető és a terhelt nem azonos fogalmak. Az elkövető anyagi jogi, a terhelt eljá
rásjogi kategória.
Az elkövetői minőség szükségszerűen létező, objektív kapcsolat a bűncselekmény és
valamely személy között, amely létrejön és fennáll, függetlenül attól, hogy az adott sze
mély ismert-e avagy sem. A terhelt pedig az a meghatározott személy, aki megalapozottan
gyanúsítható bűncselekmény elkövetésével, s akivel szemben emiatt a büntetőeljárást foly
tatják.
A büntethetőség elévülését pedig nem a terhelt ellen, hanem az elkövető ellen foga
natosított büntetőeljárási cselekmény szakítja félbe, ezért nem szükséges, hogy az elkö
vető személye ismert legyen, az ismeretlen tettes elleni nyomozás elrendelése is félbe
szakíthatja az elévülést. Az elkövető és a terhelt fogalmának azonosítása az elévülés
bekövetkezésének téves megállapításához, s emiatt a büntetőeljárás törvénysértő meg
szüntetéséhez vezethet, amely feltétlen hatályon kívül helyezési és felülvizsgálati okot
valósit meg.672
Az 1978. évi Btk. idején - amikor az enyhébb bűncselekmények elévülési ideje még
nem 5, hanem csupán 3 év volt, problémát jelenthetett, hogy
[a] három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények büntethetősé

ge elévülés folytán megszűnik, ha a vádirat benyújtását követően a bíróság nem fogana
tosít elévülést félbeszakító büntetőeljárási cselekményt. Egymagában azonban a tárgya
lási időpont meghatározásának, a kitűzésnek nincs elévülést félbeszakító hatása, ha azt
nem követi az idézések és értesítések kibocsátása.673
A jelenlegi joghelyzetben, illetve a bíróságoknak az időszerűség érdekében tett erő

feszítéseire figyelemmel az idézetthez hasonló eljárási probléma legfeljebb elméle
ti síkon merülhet fel.
Az elévülés félbeszakadása mellett a Btk. ismeri az elévülés nyugvásának le
hetőségét is [Btk. 28. § (1 a)—(4) bek.]. Nyugvás idején az elévülés határideje nem te
lik, ugyanakkor a nyugvás megszűnésekor az elévülési idő nem kezdődik elölről, ha
nem ugyanott folytatódik, ahol nyugváskor abbamaradt. így például, ha az 5 éves
671 BH 2007, 363.

672 BH 2017, 40.. hasonlóan BH 2014, 130. II.
673 BH 2003, 99.
A. büntetőjogi felelősségre vonás akadályai 331
elévülési időből 3 év már eltelt, majd előáll az elévülés nyugvására okot adó körül
mény, amely 2 év múlva szűnik meg: az elévülésből e megszűnéstől számítva még
2 év van hátra.
A nyugvás legfontosabb esetköre a büntetőeljárás felfüggesztése [Btk. 28. § (2)
bek.]. Az eljárás felfüggesztésének tartama alatt eltelt idő az elévülésbe tehát fő sza
bály szerint nem számít bele. Kivétel: amikor a felfüggesztés oka például az, hogy
az elkövető kiléte ismeretlen, a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik, vagy az eljá
rás alatt kóros elmeállapotúvá válik. Utóbbi szabály logikája abban keresendő, hogy
abban az esetben, ha az ismeretlen tetteses ügyekben az eljárás felfüggesztése ese
tén az elévülés nyugodna, az ügyek jelentős része sosem évülhetne el, hiszen az el
követő gyakran sosem válik ismertté.
Az elévülés határidejébe nem számít be az a tartam, amely alatt közjogi tisztség
betöltésén alapuló mentesség (például országgyűlési képviselő, bíró) folytán a bün
tetőeljárás azért nem volt megindítható vagy folytatható, mert a törvényben biztosí
tott mentelmi jogot a döntésre jogosult nem függesztette fel. A jogszabály kizárja
azonban a fenti rendelkezés alkalmazását azokban az ügyekben, amelyek magánin
dítványra indultak és a magánvádló képviseli a vádat [Btk. 28. § (3) bek.]. Ebben
a körben kiemelendő, hogy
[a]z országgyűlési képviselő mentelmi joga több, egymást követő ciklusra történő meg
választása esetén folyamatosan fennáll, egészen a képviselő megbízatása megszűnéséig,
tehát addig vele szemben nem folytatható büntetőeljárás, ezért az elévülés nyugszik.674
Hatályos jogunk szerint ismert további nyugvási ok a kiskorú sértettek fokozottabb

büntetőjogi védelmével áll összefüggésben. A Btk. 28. § (la) bekezdése szerint, ha
az erős felindulásban elkövetett emberölés, a háromévi szabadságvesztésnél
súlyosabban büntetendő szándékos súlyos testi sértés, az emberrablás, az emberke
reskedelem, a személyi szabadság megsértése, illetve - a Btk. 26. § (3) bekezdés
c) pontjában foglalt kivétellel - a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűn
cselekmény sértettje a bűncselekmény elkövetésekor a tizennyolcadik életévét még
nem töltötte be, az elévülés határidejébe nem számít be az a tartam, amíg a tizen
nyolcadik életévét be nem tölti vagy be nem töltötte volna.675 E szabály értelme a kö
vetkező: az elévülés ne állja útját annak, hogy az a személy, akinek a sérelmére gyer
mekkorában például súlyos nemi bűncselekményt követtek el, nagykorúsága idején
büntetőfeljelentést tegyen.
674 EBH 2016, B.11.

675 Megállapította a 2014. évi LXV. tv. 1. § (2) bekezdése. Hatályos 2014. december 21. napjától.
Végül e szankciók, illetve ügyészségi jogosítvány kapcsán, azok dogmatikai ter

mészete miatt értelemszerű szabály, hogy a Be. 416. §-a szerinti feltételes ügyészi fel
függesztésnek a tartama, próbára bocsátás esetén a próbaidő tartama (Btk. 65. §) és
a jóvátételi munka tartama (Btk. 67. §) az elévülés határidejébe nem számit be. Mind
három esetben ugyanis lényegében elhalasztott szankcionálásról (vagy a jóvátételi
munka esetében részben arról) van szó, így a próbaidő tartalma alatt indokolatlan len
ne, hogy az elévülés ideje telhessen [Btk. 28. § (4) bek.].
c) A tevékeny megbánás (Btk. 29. §)
A törvény a közvetítői eljárás büntetőeljárásba való bevezetésére tekintettel egészítette

a büntethetőséget megszüntető okokat - még az 1978. évi Btk. idején - a tevékeny
megbánással.676677 A Btk. 29. §-ában meghatározott tevékeny megbánás az anyagi jogi
alapja annak, hogy az eredményes közvetítői eljárást követően a bíróság vagy az
ügyészség - a Be. 394. § (2) bekezdése, illetve 412. §-a alapján.677
A tevékeny megbánás, illetve a közvetítői eljárásjogintézménye több célt is
szolgál egyidejűleg. Leglényegesebb a sértett reparációs igényének minél teljesebb
körű kielégítése, tehát hogy az elkövető lehetőség szerint térítse meg a sértettnek az
okozott kárt. Az ehhez fűződő társadalmi, illetve egyéni érdek ugyanis - bagatell bűn
cselekmények esetében - lényegesen nagyobb lehet, mint az elkövetővel szembeni
büntetőigény érvényesítésének állami érdeke. Szintén jótékony hatással lehet a köz
vetítői eljárások szélesebb körű elterjedése a büntetőeljárások időszerűségére. Kü
lönösen az ügyészi szakban elvégzett közvetítői eljárás ugyanis hozzájárul ahhoz,
hogy kevesebb ügyben kerüljön sor bírósági tárgyalásra, ami a bírák tehermentesí
tését is jól szolgálhatja. Végül nem közömbös szempont, hogy a helyreállító igaz
ságszolgáltatás az állampolgárok érdekeit is jobban szolgálhatja, ezáltal nőhet a tár
sadalomnak az igazságszolgáltatás szerveibe (nyomozó hatóság, ügyész, bíróság)
vetett bizalma.678
676 Vö. a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi Ll. törvénnyel, amely
2007. január 1. napján lépett hatályba.
677 Vö. Újvári Ákos: A tevékeny megbánás. A közvetítői eljárás aktuális anyagi jogi és eljárásjogi kérdései.
Ügyvédek Lapja, 2008/1. 4-6. o.
678 E témakörhöz lásd Görgényi Ilona: Kárjóvátétel a büntetőjogban, mediáció a büntetőügyekben. Budapest
2006.; Barabás A. Tünde: Áldozatok és igazságszolgáltatás. Budapest, 2014.; Rákóczi Dóra: Mediáció el
méletben és gyakorlatban. Belügyi Szemle, 2013/12. 92-112. o.; Zséger Barbara: Hogyan járul hozzá az
áldozatsegítés hazai rendszere az áldozatok vagyoni kárának megtérüléséhez. Themis, 2013/3. 342-
344. o.; Nagypál Szabolcs: A büntetőjogi közvetítés (mediáció) jogelmélete, lustám Aequum Salutare.
2011/1. 15-36. o.; Tóth Andrea Noémi: A közvetítői eljárás gyakorlati problémái. Debreceni Jogi Műhely
2009/1.
Az Európai Unió a sértett jogállásáról szóló. 2001. március 15-i 2001/220/IB ta
nácsi kerethatározat 2. cikke (1) bekezdésének, 9. cikke (2) bekezdésének és 10. cik
kének való megfelelés érdekében a 2006. évi CXXIII. törvény szabályozza a büntető
ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységet.
A törvényt azokban az ügyekben kell alkalmazni, amelyeket a Be. alapján az
ügyészség, illetőleg a bíróság közvetítői eljárásra utalt. A Be. 412. § (1) bekezdésé
re is figyelemmel a közvetítői eljárás az élet, a testi épség és az egészség elleni (Btk.
XV. Fejezet), az emberi szabadság elleni (Btk. XVIII. Fejezet), az emberi méltóság
és az egyes alapvető jogok elleni (Btk. XXL Fejezet), a közlekedési (Btk. XXII. Fe
jezet), a vagyon elleni (Btk. XXXVI. Fejezet), illetve a szellemi tulajdonjog elleni
(Btk. XXXVII. Fejezet), ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűn
cselekmény miatt indult büntetőeljárás tartama alatt, a gyanúsított vagy a sértett in
dítványára, illetve önkéntes hozzájárulásukkal alkalmazható eljárás. Célja, hogy
a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a gyanúsított jövőbeni jogkövető
magatartását elősegítse. A közvetítői eljárásban arra kell törekedni, hogy a gyanúsí
tott és a sértett között - a gyanúsított tevékeny megbánását megalapozó - megálla
podás jöjjön létre. Az ügy közvetítői eljárásra utalásának a büntetőeljárás alatt egy
alkalommal van helye.
A közvetítői eljárás tehát a bűncselekmény elkövetésével kiváltott konfliktust ke
zelő eljárás, amelynek célja, hogy a büntetőeljárást lefolytató bíróságtól, illetőleg
ügyésztől független, harmadik személy (közvetítő) bevonásával - a sértett és a ter
helt közötti konfliktus rendezésének megoldását tartalmazó, a bűncselekmény
következményeinek jóvátételét és a terhelt jövőbeni jogkövető magatartását előse
gítő - írásbeli megállapodás jöjjön létre.
A Btk. 29. §-a alapján a tevékeny megbánás egyrészt büntethetőséget megszün
tető. másrészt a büntetés korlátlan enyhítését lehetővé tevő okként is funkcionálhat.
A büntethetőség megszűnésének anyagi jogi feltételei a következőek:
- az elkövető meghatározott bűncselekményi körbe eső (az élet, testi épség és az
egészség elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvető jo
gok elleni, a közlekedési, a vagyon elleni, illetve a szellemi tulajdonjog elleni) vét
séget, vagy legfeljebb 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűntettet kö
vessen el. Gyakori az alkalmazása például lopás (Btk. 370. §), csalás (Btk. 373. §),
közúti baleset okozása (Btk. 235. §), vagy súlyos testi sértés [Btk. 164. § (3) bek.]
esetén;
- akkor is helye lehet, ha az elkövető az említettekkel bűnhalmazatban olyan bűn
cselekményt is elkövetett, amely nem tartozik e bűncselekmények körébe, azonban
a halmazaiban az említett bűncselekmények valamelyike tekinthető meghatározónak.
E szabály bevezetésének oka, hogy a könnyű testi sértéssel [Btk. 164. § (2) bek.] vagy
a kisebb kárt okozó rongálással [Btk. 371. § (2) bek. a) pont] a gyakorlat szerint
334 1 BÚNCSELEKMÉNYTAN
a garázdaság vétsége [Btk. 339. § (1) bek.] bűnhalmazatban áll, ha például az elkö
vető egy kocsmai verekedés alkalmával ivócimboráját bántalmazza, akinek 8 napon
belüli sérülést okoz, majd a kocsmapultot feltépve hatvanezer forint rongálási kár is
keletkezik. A garázdaság azonban nem a felsorolt körbe eső bűncselekmények egyi
ke, hanem köznyugalom elleni bűncselekmény. A jogalkotói álláspont szerint ugyan
akkor indokolatlan lenne megtagadni a közvetítői eljárás kedvezményét az ilyen ese
tekben, tehát ilyen halmazati értékelés esetén is helye lehet tevékeny megbánásnak;
- az elkövető a bűncselekmény elkövetését beismerte. Kiemelendő, hogy a beis
merésnek a bűnösségre is ki kell terjednie. Ha tehát az elkövető a cselekmény elkö
vetését elismeri ugyan, azonban érdemi védekezést terjeszt elő - például arra hivat
kozik, hogy jogos védelmi helyzetben ütötte meg a sértettet - a tevékeny megbánás
kizárt;
- az elkövető a sértettnek a bűncselekménnyel okozott sérelmét a sértett által el
fogadott módon és mértékben tegye jóvá. E szabályból értelemszerűen következik,
hogy a sértett hozzájárulása nélkül nem lehet helye tevékeny megbánásnak, ezért ha
a sértett ragaszkodik az elkövető megbüntetéséhez, a büntethetőség megszűnésére
nem kerülhet sor. A sérelem jóvátétele általában - különösen vagyon elleni bűncse
lekményeknél - a kár megtérítését jelenti. Személy elleni támadás esetén azonban jó
vátételnek tekinthető például a sértett kórházi számlájának megtérítése. Emellett azon
ban lényegében bármilyen jóvátétel szóba jöhet, így - erkölcsi elégtételadásként -
a sértettől való nyilvános bocsánatkérés ugyanúgy, mint a sértett azon elvárása,
hogy az elkövető a nyár folyamán segítsen neki a kert felásásában;
- a jóvátételre közvetítői eljárás keretében, vagy azt megelőzően, de a közvetítői
eljárás keretében született megállapodásban jóváhagyva kell, hogy sor kerüljön.
A korábbi gyakorlatban ugyanis problémát okozott, hogy helye lehet-e tevékeny meg
bánásnak, ha ugyan még nem folytatták le a közvetítői eljárást, az elkövető azonban
máris megfizette például a rongálással okozott kárt. Az említett szabályra figyelem
mel a tevékeny megbánás az utóbbi esetben sem kizárt, a közvetítői eljárást azonban
ilyenkor is meg kell szervezni és a megállapodásban feltüntetni a korábban megtör
téntjóvátételt.679
A végül sikeres tevékeny megbánásnak ugyanakkor nem elhanyagolható eljárási
feltételei is vannak [Be. 412. § (2) bek.]. Ezek megléte hiányában ugyanis a közve
títői eljárás nem megengedhető, amely végeredményben az anyagi jogra is visszahat,
mert közvetítői eljárás hiányában értelemszerűen a büntethetőség tevékeny megbá
nás általi megszűnésére sem kerülhet sor:
679 Vö. EBH 2008, 1851.; BH 2010, 30.

- a gyanúsított, illetve a sértett a közvetítői eljárás lefolytatását indítványozza, vagy

ehhez hozzájáruljon;
- a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére te
kintettel a bűncselekmény következményeinek a jóvátétele legyen várható. E felté
tel meglétét az eljáró hatóság vizsgálni köteles. így például, ha az elkövető anyagi
helyzete a jóvátételt nyilvánvalóan nem teszi lehetővé, az ügyészség a közvetítői el
járásra utalás iránti indítványt elutasíthatja;
- ugyancsak a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított sze
mélyére tekintettel, a büntetőeljárás lefolytatása mellőzhető, vagy a közvetítői eljá
rás a büntetés kiszabásának elveivel nem ellentétes. így például a súlyosító körül
mények túlsúlyára - például az elkövető többszörösen büntetett előéletére -
figyelemmel az ügyészség dönthet úgy. hogy a társadalom védelme végett a vád
emelés nem mellőzhető, ezért a közvetítői eljárásra utalást határozattal megtagadja.
Utóbbi feltétel kapcsán az újabb jogirodalomban Herke Csongor ad hangot azon
véleményének, hogy „ez a rendelkezés teljesen szükségtelen a büntetőeljárási tör
vényben. Mindamellett, hogy az ügy teljesen szubjektív megítélését teszi lehetővé,
indokolatlanul korlátozza a közvetítői eljárások elrendelését.”680 Álláspontunk sze
rint ugyanakkor nem támogatható a közvetítői eljárás elrendelésének feltételei köréből
az ügyészi/bírói diszkréció lehetőségét biztosító feltétel törlése. Az ezzel ellentétes
nézet ugyanis két szempontot is figyelmen kívül hagy. Egyrészt azt, hogy a közve
títői eljárás és a tevékeny megbánás jogintézményei létének oka, hogy az állam
a büntetőigényéből - a gyorsabb/valószínübb sértetti reparáció, a büntetőeljárás idő
szerűsége, valamint a hatóságok tehermentesítése érdekében - saját döntése alapján
visszavesz. Ha pedig ez így van, szükségszerűen tarthatja fenn magának a jogot, hogy
a büntetőigényét bizonyos esetekben - például többszörösen büntetett előéletű, köz
veszélyes stb. személyek kapcsán - mégis fenntartsa. Másrészt, éppen az említett, ki
emelkedő veszélyességü elkövetői körre figyelemmel, a büntetési célok köréből
a társadalom védelmének törvényi kötelezettsége (Btk. 79. §) sem engedi meg, hogy
adott esetben se az ügyésznek, se a bírónak ne legyen befolyása az ügy mikénti ki
menetelére. Különösen erős lehet ez utóbbi érvünk arra figyelemmel, hogy a közve
títői eljárás nemcsak a tevékeny megbánással érinthető, hanem az azzal halmazaiban
álló, de a Btk. 29. § (1) bekezdésében fel nem sorolt bűncselekmény (például
garázdaság) miatt is elrendelhető. Nem véletlen, hogy ebben a körben az ügyészi mér
legelés jogát a Be. 412. § (2) bekezdés c) pontja is fenntartja, sőt kiegészítette azzal
a már idézett, további - vagylagos - feltétellel, hogy közvetítői eljárásnak akkor le
het helye, ha annak lefolytatása „a büntetés kiszabásának elveivel nem ellentétes”.
680 Herke Csongor: A mediáció elrendelésének szubjektív feltételéről. Ügyészségi Szemle, 2016/4. 91. o.
Lényeges garanciális szabály, hogy a gyanúsítottnak és a sértettnek a közvetítői

eljárás során tett, az eljárás alapjául szolgáló cselekményre vonatkozó nyilatkozata
bizonyítási eszközként nem használható fel. A közvetítői eljárás eredményét nem le
het a gyanúsított terhére értékelni.
Ha a közvetítői eljárás eredményes, és a Btk. 29. § (1) bekezdése alkalmazásá
nak van helye, az ügyészség az eljárást megszünteti, ha - legfeljebb 5 évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények esetén - a Btk. 29. §-a (2) be
kezdése alkalmazásának lehet helye, vádat emel.
A Btk. 29. §-ának törvény szerinti (3) bekezdése tartalmazza azokat az okokat,
körülményeket, amelyek fennállása esetén a közvetítői eljárás alkalmazása kizárt.
A felsorolt okok egy része az elkövető személyéhez kapcsolódik (ilyen például, hogy
az elkövető többszörös vagy különös visszaeső, illetve, hogy a bűncselekményt
bűnszervezetben követte el), egy része a gyanúsítás, illetve a vád tárgyát képező cse
lekmények jellegéből, kiemelkedő tárgyi súlyából adódik (így kizárt a tevékeny
megbánás, ha a bűncselekmény halált okozott).
A Btk. 107. §-a szabályozza e jogintézményt fiatalkorúak esetében. Ez alapján,
ha az elkövető fiatalkorú, a büntethetőség megszűnését eredményező tevékeny meg
bánásnak a Btk. 29. § (1) bekezdésében meghatározott vétség vagy ötévi szabad
ságvesztésnél nem súlyosabban fenyegetett bűntett elkövetése esetén is helye lehet.
4. A büntetőjogi felelősségre vonás egyéb akadályai

(Btk. 30-32. §)
a) A magánindítvány hiánya (Btk. 31. §) ................................................................................................ 337

b) A feljelentés hiánya (Btk. 32. §)........................................................................................................... 342
c) A törvényben meghatározott további okok.........................................................................................343
A Btk. a büntethetöségi akadályok utolsó önálló kategóriájaként szabályozza a bün

tetőjogi felelősségre vonás egyéb akadályait. Ezek - a büntethetőséget megszüntető
okokhoz hasonlóan - másodlagos büntethetöségi akadályok, esetükben tehát a bűn
cselekmény megvalósul, az elkövető felelősségre vonása azonban gátolva van. Lé
nyeges elhatárolási szempont azonban a büntethetőséget megszüntető okoktól, hogy
míg utóbbiak esetében - mint láttuk - van egy olyan időintervallum az elkövetés után,
amikor az elkövető felelősségre vonható, addig a büntetőjogi felelősségre vonás egyéb
akadályait az jellemzi, hogy a bűncselekmény létrejötte ellenére az elkövető meg
büntetése már a bűncselekmény elkövetésének időpontjától kizárt lesz (kivéve ter
mészetesen, ha az említett akadály utóbb, még határidőben elhárul). A Btk. 30. §-a
két egyéb akadály között tesz különbséget, ezek a magánindítvány, valamint a fel
jelentés hiánya. Ugyanakkor, mint fentebb már utaltunk rá, a törvényhely ezen fel
sorolása hiányos, mert a Btk.-ban, illetve más jogszabályokban is találkozhatunk
a büntetőeljárás megindítása elé akadályt állító rendelkezésekkel, melyeket e könyv
ben a törvényben meghatározott további okok körében alatt tárgyalunk.
aj A magánindítvány hiánya (Btk. 31. §)
A büntetőjog az állam büntetőhatalmán (iuspuniendi) nyugszik, ezt a hatalmat - leg

alábbis kontinentális berendezkedésű országokban - az állam hivatalból gyakorolja.
Ezt nevezzük a hivatalból történő eljárás, vagy az offícialitás elvének. A törvényben
meghatározott egyes bűncselekmények üldözése azonban különböző szempontok
miatt kikerült a hivatalból történő eljárás, az offícialitás elvének hatálya alól. Ezek
nek a cselekményeknek az esetében a sértett (vagy más, lentebb részletezett jogosult)
maga döntheti el, kívánja-e, hogy büntetőeljárás induljon az elkövetővel szemben vagy
sem [Be. 378. § (1) bek.]. A magánindítvány mindezekből kitűnően nem más, mint
a jogosult olyan, a hatósághoz címzett, alakszerűséghez nem kötött nyilatkoza
ta, amelyben kifejezésre juttatja, hogy az elkövetővel szemben a büntetőeljárás
lefolytatását, illetve - amennyiben felelőssége megállapítható - megbüntetését

kívánja [Be. 378. § (2) bek.|.681 A bírói gyakorlat szerint:
[c]sak az olyan nyilatkozat tekinthető joghatályos magánindítványnak, amelyben a sér

tett kifejezésre juttatja azt az igényét, hogy a feljelentett személy büntetőjogi felelőssé
gét kívánja;
ha a jogosult feljelentéséből ilyen igény nem állapítható meg, a büntetőeljárást meg
kell szüntetni, illetve a magánindítvány hiányában hozott elsőfokú ítéletet ez okból ha
tályon kívül kell helyezni.682
A magánindítvány hiánya a büntethetőségnek inkább eljárási jellegű akadálya, mert

a bűncselekmény, mint láttuk, anyagi jogilag létrejön, az érte való felelősség is
fennáll, de az indítvány hiánya miatt nem folytatható le a büntetőeljárás. A magán
indítvány intézményét a bűncselekmények különböző csoportjainál más-más szem
pontok indokolják.
Bizonyos esetekben ez az indok a cselekmények csekély tárgyi súlya (ún. ba-
gatell bűncselekmények). Ezekben az esetekben nyomatékosabban esik latba az, hogy
a sértett tényleg úgy érzi-e, hogy sérelmet szenvedett a bűncselekmény következté
ben. Ebbe a körbe tartozik például a könnyű testi sértés vétsége [Btk. 164. § (2) bek.],
az egészségügyi önrendelkezési jog megsértése (Btk. 218. §), a magánlaksértés
(Btk. 221. §), a zaklatás (Btk. 222. §) a magántitok megsértése (Btk. 223. §), a le
véltitok megsértése (Btk. 224. §), a rágalmazás (Btk. 226. §), fő szabály szerint a be
csületsértés (Btk. 227. §)683 és a kegyeletsértés (Btk. 228. §).
Más esetekben a sértett kímélete esetleg előbbre való, mint a bűnüldözéshez fű
ződő érdek, és ez indokolja a magánindítvány előterjesztésének szükségességét. Ide
tartoznak bizonyos szexuális bűncselekmények, így a szexuális kényszerítés alapesete
[Btk. 196. § (1) bek.], a szexuális erőszaknak az erőszakkal, illetve kvalifikált fe
nyegetéssel megvalósítható alapesete [Btk. 197. § (1) bek. a) pont], valamint a sze
méremsértés azon alapesete, amelynek keretében az elkövető mással szemben olyan
szeméremsértő magatartást tanúsít, amely a sértett emberi méltóságát sérti [Btk. 205. §
681 Vö. Erdósy Emil - Tamás János: Gondolatok a magánindítvány és a magánvád egyes kérdéseiről hatályos
jogunkban. Jogtudományi Közlöny, 1991/7-8. 161-165. o.; Tremmel Flórián: A magánindítvány joghatálya
és a joghatályos magánindítvány. Magyar Jog, 1978/4. 338-345. o.; Szabó Gyula: A magánindítvány, felje
lentés és kívánat egyes kérdései. Magyar Jog, 1967/8. 452-458. o., legújabban Kovács Tamás: A magán
indítvány megjelenése és története a magyar büntetőjogban. In Barabás A. Tünde - Vókó György (szerk.):
A bonis bona discere. Ünnepi kötet Belovics Ervin 60. születésnapja alkalmából. Budapest, 2017.95-110. o.
682 BH 2001,507.
683 A Btk. 231. § (2) bekezdése alapján a becsületsértés nem magánindrtványra üldözendő, ha rendvédelmi
szerv tagjának sérelmére követik el.
(3) bek.]. Nem érvényesül azonban ezen bűncselekmények magánindítványra üldö

zendő jellege, ha velük összefüggésben nem magánindítványra büntetendő bűncse
lekményt is elkövettek (Btk. 207. §).
A harmadik esetkörben a magánindítványra való büntethetőséget az elkövető és
a sértett speciális viszonya indokolja. így lopás, rongálás, sikkasztás, csalás, infor
mációs rendszer felhasználásával elkövetett csalás, hűtlen kezelés, jogtalan elsajátí
tás, orgazdaság, illetve jármű önkényes elvétele miatt az elkövető csak magánindít
ványra büntethető, ha a sértett a hozzátartozója. Ez a rendelkezés nem alkalmazható,
ha az elkövető egyben a sértett gyámja vagy gondnoka (Btk. 382. §).
A magánindítványra vonatkozó szabályok értelmezésénél a Be. rendelkezéseire
is figyelemmel kell lenni. így a Be. 378. § a fent már idézetteken túl arról is rendel
kezik, hogy a magánindítvány előterjesztésére jogosult nyilatkozatát be kell szerez
ni akkor, ha a nyomozás megindítását követően derül ki, hogy a cselekmény csak ma
gánindítványra büntethető. Ebben az esetben ezt a határidőt attól a naptól kell
számítani, amelyen a magánindítványra jogosult a felhívásról tudomást szerzett.
A magánindítványt egyébként attól a naptól számított egy hónapon belül kell elő
terjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekményről tudomást
szerzett [Be. 378. § (3) bek.]. Az elhunyt sértett hozzátartozója a még nyitva álló ha
táridő alatt teijesztheti elő a magánindítványt. A magánindítvány elöteijesztésére nyit
va álló határidő elmulasztása miatt igazolásnak akkor van helye, ha a bűncselekmény
közvádra üldözendő.
Ki kell emelni, hogy a BH 1987. 422. számú döntés szerint az, hogy az arra jo
gosult nem terjeszt elő magáninditványt, nem tekinthető a magánindítványról való
végleges lemondásnak. A nyitva álló határidőn belül a magánindítvány bármikor elő
terjeszthető.
A joggyakorlat szerint joghatályos magánindítványnak tekintendő a sértett azon
nyilatkozata, melyben kifejezi, hogy kívánja az elkövető megbüntetését, és ezt a nyi
latkozatot az ügyben eljáró rendőr jelentése is tartalmazza.684
Amennyiben a magánindítványra üldözendő cselekménnyel halmazaiban
más - hivatalból üldözendő - cselekmény is megvalósul, az ez utóbbi miatt
lefolytatandó eljárásnak a magánindítvány hiánya nem képezi akadályát. A BH
1984, 171. számú döntés alapján:
684 BH 1983, 272.

ha a garázdaság során elkövetett tettleges becsületsértés, illetve könnyű testi sértés sér
tettje nem terjeszt elő magánindítványt, ettől még a garázdaság miatt az eljárás lefoly
tatható és e bűncselekmény megállapítása nem ütközik akadályba.
A magánindítványban nem kell büntetőjogilag helyesen minősíteni a cselekményt,

és nem kell a cselekmény minden részletét leírni vagy jegyzőkönyvbe mondani. Jog
hatályosnak tekintendő a magánindítvány, ha a cselekmény beazonosítható, és az arra
jogosult kifejezi, hogy kívánja az elkövető felelősségre vonását e miatt. Több eset
ben helye lehet az újabb gyakorlat szerint a magán indítvány pótlásának is. így pél
dául:
I. Joghatályos a bíróság - tárgyaláson történt - felhívása alapján a törvényes határidőben

előterjesztett magánindítvány akkor is, ha már a nyomozás adatai alapján megállapítha
tóvá vált a magánindítvány szükségessége e büntethetőséghez, de a jogosult erre vonat
kozó nyilatkozatát a nyomozó hatóság, majd a vádemelés során az ügyész elmulasztot
ta beszerezni.
II. A hiányzó magánindítvány a másodfokú eljárásban is pótolható.685
Továbbá:
[a]mennyiben magánindítványra üldözendő bűncselekmény esetében a magánindítványt

- az arra nyitva álló határidőn belül - nem a valós, hanem a vélt sértett terjesztette elő.
a magáninditvány pótolható, az eljárás megszüntetésére csak annak sikertelensége ese
tén kerülhet sor.686
A huzamosabb magatartássorozattal megvalósuló bűncselekmények - mint például
a zaklatás - viszonylatában ugyanakkor utalni kell arra, hogy a magánindítvány ki
zárólag a múltban már megtörtént cselekmények miatt terjeszthető elő, a jövőre néz
ve nem. Erre tekintettel:
[a] magánindítvány megtételénél csak az abban felrótt cselekmény tekintetében válik ér
vényesítetté a büntetőjogi igény, az ismétlődő további - ugyanilyen - magatartások mi
att a büntetőjogi igényt ismét érvényesíteni kell.687
Fő szabály szerint a magánindítvány kizárólagossága érvényesül, tehát kizárólag

a sértett jogosult magánindítványt előterjeszteni [Btk. 31. § (2) bek.]. Sértettnek kell
tekinteni a Be. 50. § szerint minden természetes vagy nem természetes személyt.
635 BH 2014, 10.

686 BH 2014, 169. II. Elemzéséhez lásd Monori Zsuzsanna Éva: A Kúria határozata a zaklatás bűncselekmé
nyéről. A háborgatással elkövetett zaklatás fogalomrendszerének értelmezése és annak lehetséges ve
szélyei. Jogesetek Magyarázata, 2016/4. 29-40. o.
687 BH 2016, 31.
akinek vagy amelynek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény közvetlenül sér
tette, vagy veszélyeztette. A sértettnek a magánindítvány előterjesztésére vonatko
zó kizárólagos jogosultsága ugyanakkor kizárólag a polgári jogi értelemben teljes
cselekvőképességgel rendelkező személyeket (Ptk. 2:8. §) illeti meg. Más szabályok
vonatkoznak ugyanakkor arra az esetre, ha a sértett korlátozottan cselekvőképes
vagy cselekvőképtelen, ha számára törvényes képviselőt rendeltek ki, valamint ha
nem természetes személy. A Btk. 31. § (3) bekezdése alapján a magánindítványt a kor
látozottan cselekvőképes kiskorú sértett (Ptk. 2:11. §) önállóan is előterjesztheti, és
erre törvényes képviselője is jogosult. A törvényhelynek a Be. 69. § (5) bekezdésé
re hivatkozó rendelkezése szerint a magánindítványt ugyanakkor a sértett maga
nem, csupán a törvényes képviselője terjesztheti elő, ha a sértettnek nincs büntető
eljárási cselekvőképessége [Ptk. 2:14. § (1) bek., 2:22. § (1) bek.], ha részére a cse
lekvőképessége érintése nélkül rendeltek törvényes képviselőt (kivéve, ha szemé
lyesen vagy meghatalmazottja útján fellép), valamint ha nem természetes személy
(például egy cég sérelmére elkövetett rágalmazás esetén). A gyámhatóság előter
jesztési jogköre ilyenkor is adott, noha ez a szabály véleményünk szerint értelem
szerűen csak a gyámhatóság jogkörébe tartozó esetekben lehet irányadó, így
- a jogszabály idézett megfogalmazása ellenére - jogi személyek esetében nem.
A gyámhatóság akkor is előteijesztheti a magánindítványt, ha a bűncselekményt a sér
tett törvényes képviselője követte el, sőt fellépése a gyakorlatban ilyenkor lehet a leg
inkább indokolt.
A sértett halála esetén, a Btk. 31. § (4) bekezdése alapján, magánindítvány elő
terjesztését a Btk. 459. § (1) bek. 14. pontjában meghatározott hozzátartozók számára
teszi lehetővé (ún. származékos jogosultság).
Amennyiben párhuzamosan többen jogosultak magánindítványt előterjeszteni,
a határidőt minden jogosult vonatkozásában külön-külön kell számítani. Amint ezt
már említettük, ha az ismeretlen tettes ellen indult büntetőeljárás során ismertté vá
lik az elkövető, és személyére tekintettel a cselekmény csak magán indítványra bün
tethető, akkor a hatóság szintén egy hónapos határidővel felhívja a jogosultat a ma
gánindítvány előterjesztésére. A BH 1982, 1. döntés erre vonatkozóan megállapítja,
hogy a nemi erkölcs elleni cselekmények esetében a törvény nem a sértett és az el
követő kapcsolatára tekintettel kívánja meg a magánindítványt, ebben az esetkörben
az ismeretlen tettes elleni feljelentés joghatályos magánindítványnak tekintendő.
Az általános egy hónapos határidőt meghatározó szabály alól kivétel a kölcsö
nösen elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás, becsületsértés miatti eljárás. Ezek
esetében az egyik fél sérelmére elkövetett cselekmény miatt indult büntetőeljárásban
a másik fél az ügydöntő határozat meghozataláig jogosult a magánindítvány előter
jesztésére [Be. 763. § (2) bek.].
A magánindítvány nyilatkozat képviselő útján is megtehető. A BKv 7. úgy ren

delkezik. hogy
amennyiben a magánindítványra jogosult sértett helyett annak házastársa tesz magánin

dítványt, őt - megfelelő határidő kitűzése mellett - meghatalmazás csatolására kell fel
hívni. Ez a határidő a magánindítványi határidő lejártát követő időre is átnyúlhat.
A magánindítvány nem vonható vissza [Btk. 31. § (6) bek.]. A magánindítvány visz-
szavonhatatlanságának elve ugyanakkor csak a közvádas bűncselekményeknél bír
gyakorlati jelentőséggel. A magánindítványra üldözendő és a büntetőeljárásban egy
ben magánvádas bűncselekmények esetében ugyanis a magánvádló bármikor (elejt
heti a vádat [Be. 776. § (1) bek.]. Ez esetben pedig a magánindítvány is tárgytalan
ná válik.
Több elkövető esetén a bármelyikükkel szemben előterjesztett magánindítvány
valamennyi elkövetővel szemben hatályos. A sértett tehát nem rendelkezhet úgy. hogy
az egyik elkövető felelősségre vonását kívánja, a másikéhoz azonban nem járul hoz
zá. Ezt fejezi ki a magánindítvány oszthatatlanságának elve [Btk. 31. § (5) bek.].
A magánindítványra büntethető bűncselekmények egy részében a sértett mint
magánvádló képviseli a vádat, a többinél pedig az ügyészség, vagyis ezek magán
indítványra büntetendő, de közvádas bűncselekmények. Alapvetően magánvádas bűn
cselekmények a könnyű testi sértés, a magántitok megsértése, a levéltitok megsér
tése, a rágalmazás, a becsületsértés, a kegyeletsértés, valamint a becsület csorbítására
alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel készítése [Be. 53. § (1) bek.]. Viszont köz
vádra üldözendő a becsületsértés és a rágalmazás, ha bíró, ügyész vagy rendvédel
mi szerv tagjának sérelmére, annak hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt követik el
[Be. 53. § (3) bek.].
bj A feljelentés hiánya (Btk. 32. §)
A Btk. 32. §-a értelmében a Btk.-ban meghatározott egyes bűncselekmények elkö

vetője csak az arra jogosult által tett feljelentésre büntethető. A feljelentésre büntet
hető bűncselekmények száma elenyésző, továbbá ezek esetében - mint a bírói gya
korlat is utal rá - valójában nem végleges büntethetőségi akadályról van szó:
[a] hamis tanúzás miatt a büntető eljárás megindításának csupán időleges akadálya az alap
ügyben eljáró bíróság részéről a feljelentés hiánya.688
688 BH 1986, 134.

Ez az akadály ugyanis valójában olyan igazságszolgáltatás elleni bűncselekmé

nyek (Btk. XXVI. fejezet) bírhat relevanciával, amelyek kapcsolódást mutatnak egy
másik üggyel (ez az ún. alapügy). így például hamis vád bűncselekménye kapcsán,
ha a hamis vád folytán eljárás indult, ennek az alapügynek a befejezéséig hamis vád
miatt büntetőeljárás csak az alapügyben eljáró hatóság feljelentése alapján indítható
(Btk. 270. §). E szabály indoka, hogy általában csak az alapügy jogerős befejezésé
nek idejére jut a hatóság annyi bizonyíték birtokába, amelyek alapján kétséget kizá
róan meg tudja állapítani, hogy az alapügyben tett feljelentés hamis volt, ezért indokolt
a hamis vádaskodó elszámoltatása. Amennyiben azonban az alapügy tetemes elhú
zódása várható, illetve a vád hamissága olyannyira nyilvánvaló, hogy az alapügy jog
erős befejezését nem indokolt bevárni, a hatóság feljelentése folytán nyomban meg
indulhat a hamis vád miatti büntetőeljárás. Ugyanez vonatkozik a hamis tanúzásra is
(Btk. 274. §).
c) A törvényben meghatározott további okok
Mint azt fentebb már jeleztük, a Btk. 30. §-a a magánindítvány és a feljelentés hiá
nyán kívül a büntetőjogi felelősségre vonás további „egyéb” akadályaira nem utal,
amely azonban hiányos megoldás, hiszen ilyeneket nem csupán a Btk. maga, hanem
számos más törvény is tartalmaz. Mindezek alapján ebben a pontban a következő
egyéb akadályoknak kell még helyet kapniuk.
A LEGFŐBB ÜGYÉSZ DÖNTÉSÉNEK A HIÁNYA A BÜNTETŐELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁRÓL

A büntetőtörvény hatálya kapcsán volt szó arról az esetkörről, amikor a Btk. 3. § (2)
bekezdése alapján a magyar joghatóság bizonyos feltételekkel kiterjed a nem magyar
állampolgár által külföldön elkövetett bűncselekményre, valamint a magyar állam
polgár (vagy más jogalany) sérelmére külföldön elkövetett bűncselekményre is. Mi
után azonban ilyen esetekben a külföldi államnak az eljárásra általában elsőbbsége
van, a jogalkotó indokoltnak látta az ilyen büntetőeljárás megindítását a legfőbb
ügyész döntésétől függővé tenni. Negatív megfogalmazás szerint: ha a legfőbb ügyész
a büntetőeljárás megindításáról szóló döntését nem hozza meg, ez a körülmény ön
magában is a büntetőeljárás lefolytatásának és a büntetőjogi felelősségre vonásnak
az akadályát képezi [Btk. 3. § (3) bek.].
A NEMZETKÖZI JOGON ALAPULÓ MENTESSÉG

A régi Btk. 5. §-a rendelkezett arról, hogy a diplomáciai és a nemzetközi jogon alapu
ló egyéb mentességet élvező személyek büntetőjogi felelősségre vonására nemzetkö
zi szerződés, illetve ennek hiányában a nemzetközi gyakorlat (szokásjog) az irányadó.
A hatályos Btk. kifejezett szabályozást nem ad ugyan, a Be. 720-721. §-ai ugyanak
kor mint külön eljárással foglalkoznak a diplomáciai mentességet élvező személyek
felelősségre vonásának lehetőségével. Amíg az ilyen személy mentességét fel nem
függesztik, vele szemben büntetőeljárási cselekmény nem végezhető. E vonatko
zásban az 1965. évi 22. tvr., illetve az 1987. évi 13. tvr. is jelentőséggel bírnak, me
lyek a diplomáciai, illetve a konzuli kapcsolatokról Bécsben elfogadott nemzetközi
instrumentumokat hirdették ki hazánkban.
A MENTELMI JO6 FELFÜGGESZTÉSÉNEK HIÁNYA

Szólni kell még a mentelmi jog felfüggesztésének hiányáról mint speciális és felté
teles jellegű büntethetöségi akadályról. A személyes mentesség fogalmát a Btk. nem
határozza meg. Bizonyos közjogi tisztség betöltésén alapuló, feltételes jellegű eljárá
si mentesség illeti meg például az országgyűlési képviselőt (Alaptörvény 4. cikk), ha
a képviselői megbízatásának tartama alatt, de nem a képviselői megbízatásával össze
függésben elkövetett bűncselekmény miatt indul ellene büntetőeljárás. A Kúria szerint
[a] mentelmi jog bizonyos közjogi tisztségeket betöltő személyeket megillető jog, fele
lőtlenségüket és sérthetetlenségüket garantálja az általuk betöltött tisztséggel összefüg
gésben. (...) A felelőtlenség (immunitás) a képviselők politikai szólásszabadságának meg
nyilvánulása. A sérthetetlenség (az inviolabilitás) lényege, célja az, hogy a képviselőt ne
lehessen semmilyenjogi formában megnyilvánuló zaklatásnak kitenni. (...) Ebben az
esetben az állam büntetőjogi igénye kezdettől fogva fennáll és csupán feltételesen és ide
iglenesen nem érvényesül. A közjogi tisztség megszűnését követően automatikusan ér
vényesíthető.689
Hasonló mentelmi joga van az alkotmánybírónak (az Alkotmánybíróságról szóló

2011. évi CL1. törvény 14. §), az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és ál
talános helyettesének (az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény
14. §). Mentelmi jog illeti meg továbbá például a hivatásos bírót és - az e minősé
gében elkövetett bűncselekmény tekintetében - az ülnököt [a bírák jogállásáról és ja
vadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 2. § (1) bek.], illetve az ügyészt [az
ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény 3. § (5) bek.].
A Be. nemcsak a nemzetközi jogon alapuló mentességre, hanem a mentelmi jo
gon alapuló mentesség esetére is megállapít majd külön szabályokat. A 719. § (1) be
kezdése szerint ,,[a] törvényben meghatározott mentelmi joggal rendelkező sze
mélyt gyanúsítottként kihallgatni, vele szemben kényszerintézkedést alkalmazni és
689 Kúria Bfv.11.1412/2016/7.

vádat emelni csak a mentelmi jog felfüggesztését követően lehet. A mentelmi jog
gal rendelkező személy tettenérése esetén vele szemben e törvény szerinti kény
szerintézkedés alkalmazható.”
Végül egy nemzetközi diplomáciához kapcsolódó büntetőügyet szükséges még
kiemelnünk a Hágai Nemzetközi Bíróság gyakorlatából. A Congo v. Belgium ítélet690
szempontunkból érdekes megállapításokat tett annak kapcsán, hogy 2000-ben egy bel
ga elsőfokú bíróság nemzetközi letartóztatási parancsot adott ki Abdulaye Yerodia
Ndombasi ellen, aki ekkoriban Kongó külügyminisztere volt, és mint ilyen, diplo
máciai mentességet élvezett. A Bíróság - szemben a belga állásponttal - kimondta,
hogy a külügyminisztert megillető mentesség öt a polgári és a büntetőjoghatóság alól
egyaránt megilleti, függetlenül attól, hogy a terhére rótt cselekményt hivatalos mi
nőségében vagy magánszemélyként követte el, illetve hogy arra hivatalba lépése előtt
vagy alatt került-e sor. Erre figyelemmel a jogellenes letartóztatási parancsot Belgium
nak hatályon kívül kellett helyeznie.
690 ICJ Judgement of 14 February 2002. Lásd Cassasse, Antonio: When May Senior State Officials Be Tried fór
International Crimes? Somé Comments on the Congo v. Belgium Case. European Journal of International
Law, 2002/4. 853. o.
Büntethetöségi akadályok
Büntethetőséget kizáró Büntethetőséget A büntetőjogi felelősségre vonás

(korlátozó) okok megszüntető okok egyéb akadályai
• Az elkövető halála • A magánindítvány hiánya

• Az elévülés • A feljelentés hiánya
• A kegyelem • A törvényben meghatározott. Illetve
Jogellenességet Bűnösséget kizáró a nemzetközi jogon alapuló további
kizáró okok • A tevékeny megbánás
okok okok
• A törvényben meghatározott
egyéb ok - a legfőbb ügyész döntésének a
A bíró (jogalkalmazó)
• A gyermekkor hánya a büntetőeljárás megindítá
alkotta jogellenességet
• A kóros elmeállapot sáról
kizáró okok:
• A kényszer és a - a nemzetközi jogon alapuló men
• a sértett beleegye
fenyegetés tesség
zése
• A tévedés - a mentelmi jogok felfüggesztésé
• az indokolt kockázat
nek a hiánya
• a fegyelmezési jog • A jogos védelemnél
az elhárítás szük
• a hivatás gyakorlása
séges mértékének
túllépése (Btk. 22. §
A törvényben szabá (3) bek.)
lyozott jogellenességet • A végszükségnél az
kizáró okok: elhárítás szükséges
• a jogos védelem mértékének túllé
[Btk. 21. §, 22. § pése (Btk. 23. § (2)
(lH2)bek.J bek.)
• a végszükség [Btk. • Az elöljáró parancsa
23. § (1) bek.)
• a jogszabály enge
délye (Btk. 24. §)
• a Btk. Különös
Részében meghatá
rozott további okok
7. ábra. Büntethetöségi akadályok

VIII. Stádiumok
1. Általános megállapítások........................................................................................................................ 347

2. A befejezett (és a bevégzett) cselekmény............................................................................................349
3. A kísérlet (Btk. 10. §)............................................................................................................................... 358
4. Az előkészület (Btk. 11. §)...................................................................................................................... 376
1. Általános megállapítások
Mint tér- és időbeli jelenség a bűncselekmény is rendelkezik kezdettel és véggel. Ezt

az életjelenséget a Btk. és a büntetőjog tudománya különböző megvalósulási szaka
szokra (ún. stádiumokra) bontja. Ezek a stádiumok- szándékos bűncselekmények vi
szonylatában - a befejezettség, a kísérlet és az előkészület. A stádiumok tanának ki
indulópontja a befejezettség szakasza, amely alapvetően akkor valósul meg, ha
a cselekmény kimeríti a törvényi tényállás minden elemét. Aki a bűncselekményt nem
fejezi be, de a törvényi tényállás megvalósításához ezzel a szándékkal hozzákezd, kí
sérletet valósít meg. Ha a tényállás megvalósítására irányuló cselekmény a kísérlet
szakaszáig sem jut el, de a külvilágba lép, akkor előkészületi szakaszban van. A bűn
cselekmény stádiumai nem kizárólag jogirodalmi kategóriák, hanem a Btk. 10. §
(2) bekezdése, illetve 27. § a) pontja utal a befejezettségre, a Btk. 10. § (1), illetve
a 11. § (1) bekezdése pedig törvényi definícióját adja a kísérletnek, illetve az előké
születnek. Végül, bár a törvény expressis verbis nem szól róla, a jogtudomány meg
különbözteti a befejezettségtől az esetenként azt követő bevégzettség kategóriáját.691
A befejezettség fogalmát a Btk. Általános Része értelemszerűen külön nem adja
meg, hiszen ez a stádium a különös részi törvényi tényállás megvalósulását jelenti.
A befejezettség azonban, elméleti kategóriaként, a büntetőjog általános részébe tar
tozó fogalomként értelmezhető, mivel esetkörei a különböző tényállástípusoknál
691 Vő. Wlassics Gyula: A bűnkisérlet és a bevégzett bűncselekmény tana. Budapest, 1887.; Battlay Imre:
A büntetendő kísérlet és a bevégzés. Kassa, 1892. A korabeli jogirodalom ugyanakkor a „bevégzett" bűn
cselekmény alatt a mai fogalmaink szerinti befejezett bűncselekményt értette, itt tehát terminológiai vál
tozással állunk szemben. Erre mindenkor legyünk figyelemmel, ha 19-20. századi, stádiumtani irodalom
kerül a kezünkbe.
általánosíthatók. A befejezettséggel szemben az előkészület és a kísérlet fogalmai ha

tályos büntetőjogunkban, mint láttuk, a Btk. Átalános Részében nyernek definiálást.
Érdemes azonban megemlíteni, hogy míg a kísérletet már a Csemegi-kódex is az
általános részben szabályozta (65. §), addig az előkészület elsőként a Btá.-ban jelent
meg a büntetőjog általános részének törvényi fogalmaként (19. §). Korábban az elő
készületet csak a büntetőjog tudománya határozta meg a bűncselekmény általános ré
szi megvalósulási szakaszaként. A Csemegi-kódex és melléktörvényei csak bizonyos
bűncselekmények esetén rendelték büntetni az előkészületet, illetőleg annak bizo
nyos válfajait (lásd például felségsértés elkövetésére irányuló előkészület, illetve
e célból létrejött szövetség pönalizálását a Csemegi-kódex 133. §-ában, illetve 130—
131. §-ának első tételeiben).
Az általános részi megfogalmazás ellenére természetesen általában vett befeje
zettség, kísérlet vagy előkészület nem létezik, hanem e fogalmak mindig csak az adott
bűncselekmény törvényi tényállására tekintettel értelmezhetőek (például befejezett
rágalmazás, megkísérelt testi sértés, az emberölés előkészülete).
A befejezett bűncselekmény ugyanis (magától értetődően) minden különös részi
bűncselekményként szabályozott esetben büntetni rendelt. A kísérlet a hatályos Btk
rendelkezése [Btk. 10. § (1) bek.] alapján fő szabály szerint büntetendő, azonban bi
zonyos bűncselekményeknél fogalmilag kizárt. Érdemes azonban megemlíteni, hogy
a hazai büntetőjog csak a Btá. (17-18. §) hatálybalépése óta rendeli minden bűn
cselekmény kísérletét büntetni. Korábban a Csemegi-kódex szerint a kísérlete csak
a bűntetteknek volt minden esetben büntetendő, a vétségeknek csak akkor, ha a tör
vény kifejezetten így rendelkezett (65. §), a kihágások kísérletét pedig nem büntették
(Kbtk. 26. §, második mondat). Az előkészületet - a korábbi kódexekhez hasonlóan -
hatályos büntetőjogunk is csak bizonyos bűncselekmények vonatkozásában rendeli
büntetni, ilyen például a lázadás [Btk. 256. § (3) bek.], vagy az emberölés [Btk. 160. §
(3) bek.] stb.
A stádiumok tana is a cselekmény tanára épül, nem pedig azt helyettesítő funk
ciót tölt be. Itt is érvényesül tehát azon egészen Ulpianusig visszavezethető jogelv.
hogy a puszta gondolat sohasem lehet büntetendő.692 Ez a felfogás egyrészt abból
a jogállami követelményből adódik, hogy az egyén szabadságára épülő államban a gon
dolkodásnak is szabadnak kell lennie, nem lehet olyan személy érzületét és gondola
tait kutatni, akinek a cselekményei a jogrenddel teljesen összhangban vannak. Más
részt abból is, hogy a modern büntetőjog funkciója nem az egyének erkölcsi
épülésének elősegítése, hanem a társadalmi rend védelme, amelynek megsértésére
a bűnös gondolat (elhatározás) - mint puszta belső folyamat - nem képes.
692 „Cogitationis poenam nemo patitur."

Stádiumok 349
A befejezettséghez hasonlóan a kísérlet és az előkészület is a bűncselekmény tény-

állásszerüségének körében tárgyalandó kérdés (lényegében azt kiterjesztő fogalom),
amely a jogellenesség vagy a bűnösség körében nem mutat különösebb specifikumot
a befejezett bűncselekményhez képest (noha az előkészület fogalmilag egyenes
szándékú elkövetést feltételez). A büntethetőséget megszüntető okok között azonban
vannak olyan rendelkezések - a kísérlettől és az előkészülettől való visszalépés
[Btk. 10. § (4) bek., 11. § (2) bek.], amelyek (a Btk. szabályozását követve) magya
rázatunkban is a stádiumok tanában kerülnek tárgyalásra.
Annak, hogy a cselekményt az adott deliktum melyik megvalósulási szakaszába
soroljuk be, többféle kihatása lehet.
Ezek közül a legfontosabb az, hogy az adott cselekmény büntetendő-e vagy
sem. A büntetendőség határa a bűncselekmények egy részénél a befejezettségnél kez
dődik (például hanyag kezelés, Btk. 377. §), a másik csoportjánál a kísérleti stádi
umnál (például lopás, Btk. 370. §), a harmadik esetkörében pedig máraz előkészü
leti szakban (például emberölés, Btk. 160. §).
Ha a cselekmény büntetendő, akkor a büntethetőséget megszüntető okok alkal
mazása tekintetében sem lényegtelen, hogy a bűncselekmény melyik stádiuma áll
fenn. így például a büntethetőség elévülési határidejének kezdöidöpontja befejezett
bűncselekmény [Btk. 27. § a) pont], illetve kísérlet és előkészület [Btk. 27. § b) pont]
esetén eltérő.
Abban a vonatkozásban sem indifferens a cselekmény stádiumtani besorolása,
hogy az elkövető utólagos magatartása értékelhetö-e valamely büntethetőséget meg
szüntető ok keretében. A befejezettség után tanúsított magatartás ugyanis, mint fen
tebb láthattuk, csak kivételképpen - az erre vonatkozó kifejezett különös részi ren
delkezés [például tartási kötelezettség elmulasztása, Btk. 212. § (3) bek. I. ford.]
esetén - vezethet a büntethetőség megszűnéséhez. Ezzel szemben a kísérlettől és az
előkészülettől való önkéntes visszalépés bármely bűncselekmény vonatkozásában fel
tétlen büntetlenséghez vezet (a felelősség majd csak az ún. maradék-büncselek-
mény miatt állhat fenn).
2. A befejezett (és a bevégzett) cselekmény
A bűncselekmény akkor lesz befejezett, ha a törvényi tényállás minden eleme,

vagy - diszjunktív elkövetési magatartással, illetve eredménnyel rendelkező bűn
cselekmények esetén - legalább az egyik vagylagos változat megvalósul. Erre te
kintettel az, hogy adott bűncselekménynél mit kell érteni befejezettség alatt, alap
vetően a tényállás típusától és megfogalmazásától függ:
Materiális (más néven eredmény-) bűncselekménynél a befejezettséghez az

eredmény bekövetkezése is szükséges. Ez érvényes mind a sértő, mind a veszélyez
tető eredményt tartalmazó tényállásokra is. így például az emberölés [Btk. 160. § (1)
bek.] a passzív alany halálával, a közveszély okozása materiális alakzata [Btk. 322. §
(1) bek., I. fordulat] pedig a közveszély előidézésével lesz befejezett. A bírói gyakorlat
is utalt rá egy foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés (Btk. 165. §) miatt
folytatott büntetőeljárásban hozott döntésében, hogy:
[az] alapeset megvalósulása egyfelől - akár kötelezettség elhanyagolásában, akár nem kel
lő teljesítésében jelentkező - foglalkozási szabályszegést tételez fel, másfelől az ezzel oko
zati kapcsolatban álló eredmény beálltát is, nevezetesen azt, hogy az elkövető a foglal
kozása szabályainak megszegése révén más vagy mások életét, testi épségét avagj
egészségét közvetlen veszélynek tegye ki, vagy testi sértést okozzon. Ebből viszont ér
telemszerűen következik, hogy a foglalkozási szabályok körébe tartozó normák meg
sértése önmagában még nem büntetendő magatartás, bűncselekménnyé csak akkor vá
lik, ha azzal okozati összefüggésben közvetlen veszélyhelyzet alakul ki, illetőleg más vágj'
mások testi sértést szenvednek. Rendelkezése szerint tehát; ,,[a]z eredmény-bűncselek
mény akkor válik befejezetté, amikor a törvényi tényállásban szereplő eredmény bekö
vetkezik”.693
Ugyanakkor vigyázni kell azokkal a bűncselekményekkel, amelyek kettős, konjunk

tív eredményt tartalmaznak, hiszen a befejezettség csak a második eredmény beállá
sakor állapítható meg. így például a halált okozó testi sértés [Btk. 164. § (8) bek.] be
fejezetté válásához természetesen mind a testi sérülés, mind a halál bekövetkezése
szükséges. Amennyiben azonban vagylagos (diszjunktív) eredményeket szabályoz egy
törvényi tényállás, a bűncselekmény befejezett lesz akár az egyik, akár a másik ered
mény bekövetkezésével. így például a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés
[Btk. 165. § (1) bek.] nem csupán akkor befejezett, ha az elkövető a foglalkozási sza
bály megszegésével közvetlen veszélyt, hanem akkor is, ha testi sértést okoz.
Az immateriális (tényállásukban eredményt nem tartalmazó) bűncselekmények
között is léteznek olyanok, amelyek bár nem tartalmaznak eredményt, de a stádiu
mok tekintetében hasonlóan viselkednek, mint az eredmény-bűncselekmények. Ezek
azok a deliktumok, amelyek csak „más”, illetőleg „hatóság” előtt követhetők el. Ilyen
például a rágalmazás (Btk. 226. §), illetve a hamis vád (Btk. 268. §). Ezen esetekben
ugyanis nem pusztán a tény állításával befejezett a bűncselekmény, hanem csak ak
kor, ha a cselekmény más, illetve a hatóság tudomására jut.694
693 BH 1988. 386.

694 Valójában sokszor nehéz elméletileg megkülönböztetni a büntetőjogi értelemben vett eredményeket a kö
vetkezményektől, ahogy erre az eredmény tárgyalásakor már utaltunk.
Stádiumok 351
Az egyéb immateriális tényállások akkor befejezettek, ha az elkövetési magatartás

a maga egészében megvalósul. Ez bizonyos esetekben vitatott lehet, így a jogiroda
lomban négy felfogás is kialakult a lopás (Btk. 370. §) elkövetési magatartásának ér
telmezésére (érintés, elmozdítás, elvétel, elvitel), amelyek közül az elvételt indokolt
a befejezettség mozzanatának tekinteni.695
A tiszta mulasztásos bűncselekmények esetén pedig a befejezettség abban a pil
lanatban következik be, ameddig a megkövetelt tevést a mulasztáshoz fűzött jogkö
vetkezmények nélkül még ki lehetett volna fejteni. A segítségnyújtás elmulasztása
alapesete [Btk. 166. § (1) bek.] például befejezett abban a legkorábbi pillanatban, ami
kor a tettes nem nyújt tőle elvárható segítséget a sértettnek.
Egyéb immateriális bűncselekmények esetében a tényállásban szereplő kon
junktív elkövetési magatartások befejezettsége az időben utolsó elkövetési magatar
tás teljes egészében való megvalósításával jön létre. így a szexuális erőszak kény
szerítéssel megvalósuló alakzata [Btk. 197. § (1) bek. a) pont] akkor befejezett,
amikor az elkövető - a szexuális cselekmény érdekében - erőszakot vagy kvalifikált
fenyegetést alkalmaz, majd a sértettel szexuális cselekményt végez (például közösül).
A befejezettséget nem érinti, ha a tényálláshoz tartozó célzat nem realizálódik
a külvilágban. A csalás (Btk. 373. §) befejezettségéhez elég a vagyonban bekövet
kezett kár, de az már nem szükséges, hogy a tettes a haszonhoz hozzájusson. így, aki
fiktív jótékonysági célra pénzt gyűjt, a cselekménye már akkor befejezett, ha a sér
tett a postán egy borítékban feladta az adományt, de az nem érkezett meg a csaló
hoz.696
A magyar büntetőjog is ismeri azokat a tényállásokat, amelyek materiálisán egy
másik bűncselekményhez képest kísérlet vagy (ami még gyakoribb) előkészület ké
pét mutatják, de formálisan önálló befejezett bűncselekményként rendeli őket bün
tetni a törvény. Ezeket a jogirodalomban sui generis kísérleti, illetve sui generis elő
készületi bűncselekményeknek hívja.697
A sui generis kísérleti bűncselekmény egy másik bűncselekményhez képest el
vileg kísérlet képét mutatja, de formálisan önálló befejezett bűncselekményt képez.
Ilyen például az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása (Btk. 254. §), azaz az
olyan cselekmény, amely közvetlenül arra irányul, hogy Magyarország alkotmányos
rendjét erőszakkal vagy ezzel fenyegetve megváltoztassa.698
695 EBH 2012, B.32.

696 Vö. BH 1989, 184.; BH 1993, 408.
697 Lásd például Gál Andor: A sui generis előkészületi bűncselekmények egyes dogmatikai kérdéseiről. In Hack
Péter - Koósné Mohácsi Barbara (szerk.): Emberek őrzője. Tanulmányok Lóríncz József tiszteletére. Bu
dapest, 2014. 97-104. o.
698 Vö. Báró Petra: Az állam elleni bűncselekmények szabályozása a hatályos magyar Büntető Törvénykönyv
ben. In Polt-Belovics-Gellér-Ambrus: Ünnepi kötet Györgyi Kálmán 75. születésnapja alkalmából. 43-44. o.
Abból, hogy a sui generis kísérleti bűncselekmény formálisan befejezett bűn

cselekmény, egyrészt következik, hogy a Btk. 10. § (4) bekezdésének a kísérlettől való
visszalépés büntethetőséget megszüntető oka nem alkalmazható. Továbbá, a formá
lisan befejezett bűncselekményi minősítés azzal jár, hogy ilyen esetekben nem al
kalmazható a Btk. 82. §-ának (4) bekezdésében meghatározott - a kísérletre vonat
kozó - kétszeres enyhítés (leszállás) lehetősége sem.
A sui generis előkészületi bűncselekmény olyan, más bűncselekményhez képest
lényegét tekintve (materiálisán) előkészületi cselekmény, amelyet a törvény formá
lisan befejezettként rendel büntetni. A cselekmény eredeti dogmatikai természete
ilyenkor megváltozik, és valójában a befejezett bűncselekményekkel esik egy meg
ítélés alá. Sui generis előkészületi bűncselekmény például:
- a hamis tanúzásra felhívás (Btk. 276. §);
- a kóros szenvedélykeltés azon alakzata, amikor az elkövető 18. életévét be nem
töltött - azonban 14. életévét betöltött - személyt kábítószer fogyasztására törekszik
rábírni [Btk. 181. § (1) bek. b) pont];
- a kiskorú veszélyeztetésének második bekezdésbeli változatának egyik fordula
ta [Btk. 208. § (2) bek.], amikor az elkövető a 18. életévét be nem töltött személyt
bűncselekmény elkövetésére rábírni törekszik;
- a szexuális visszaélés egyes alakzatai (amikor a tettes a 14. életévét be nem töl
tött személyt arra törekszik rábírni, hogy vele, illetve mással szexuális cselekményt
végezzen [Btk. 198. § (2) bek.].
A sui generis előkészület általában nem pusztán célzatán keresztül, hanem egyéb
vonatkozásokban is - a célcselekményével azonos vagy attól különböző - jogtárgy
elleni támadást jelent. így a 18 éven aluli személy bűncselekmény (például lopás) el
követésére való rábírni törekvése nyilvánvalóan nem csak a célcselekmény jogtárgya
(a példában a vagyoni viszonyok) ellen, hanem az ifjúság egészséges erkölcsi fejlő
dése ellen is irányul.699 A sui generis előkészületi bűncselekménynek vannak olyan
fajtái, amelyekben a jogtárgy elleni támadás csak a célzaton keresztül jelenik meg.
Ilyen például az információs rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kiját
szása (Btk. 424. §).
Annak, hogy a sui generis előkészületi bűncselekmények megvalósítása formá
lisan befejezett bűncselekményt jelent, a következő két következménye van. A sui
generis előkészületi bűncselekménynek elméletileg lehetséges kísérlete. így példá
ul a hamis tanúzásra felhívás kísérletét valósítja meg, aki a „rábírni törekvés” érde
kében a szükséges tevékenység-folyamatot megindította, ennek kapcsán a maga
699 Vö. az 1978. évi Btk. 195. §-hoz fűzött miniszteri indokolás 5. pontjával, illetve Tokaji: A bűncselekmény
tan alapjai a magyar büntetőjogban. 333-334. o.
Stádiumok 353
részéről mindent megtett, és az elkövető és az általa felhívott személy közötti kap

csolat kizárólag csak más tényezők beavatkozása miatt nem jön létre. így a bírói gya
korlat szerint:
[a] hamis tanúzásra felhívás kísérlete valósul meg, ha az elkövető és az általa felhívott
személy közötti kapcsolat nem jön létre, mivel a felhívást tartalmazó levél nem jutott el
a címzetthez.
A történeti tényállás lényege szerint hamis tanúzásra felhívás kísérletéért felelt azon
előzetes letartóztatásban lévő elkövető, aki szabaduló cellatársának - abban a re
ményben, hogy az ki tudja csempészni - olyan levelet adott át, melyben egy isme
rősét arra kérte, hogy érdekében valótlan tartalmú tanúvallomást tegyen. A levelet
azonban az ellenőrzés során megtalálták.700 Emellett a sui generis előkészületi bűn
cselekmény vonatkozásában nem alkalmazhatóak a Btk. 11. § (2) bekezdésében meg
fogalmazott büntethetőséget megszüntető okok.
A sui generis előkészületi bűncselekmény a halmazati értékelés során háttérbe
szorul azon bűncselekményhez képest, amelynek materiálisán az előkészületét képezi,
így például a szexuális visszaélés körében a tettes, ha a 14. életévét be nem töltött sze
méllyel ténylegesen is szexuális cselekményt végzett [Btk. 198. § (1) bek.], nem fe
lel halmazaiban azért, hogy előzőleg a 14. életévét be nem töltött személyt erre tö
rekedett rábírni [Btk. 198. § (2) bek.]. Itt is érvényesül tehát az egyébként a valódi
előkészület és a befejezett bűncselekmény viszonyát jellemző ún. önállótlan rész
cselekmény látszólagos anyagi halmazati elve.701
Vannak továbbá olyan tényállások, amelyek a törvény szövege alapján látszólag
a quasi sui generis előkészület körébe tartoznak, valójában azonban - helyes felfo
gás szerint - mégis valódi sui generis előkészületi bűncselekménynek minősülnek.
Ilyen a pénzhamisítás elősegítése (Btk. 390. §), a készpénz-helyettesítő fizetési esz
köz hamisításának elősegítése (Btk. 394. §). Ezek tényállása ugyan nem tartalmaz
za a pénzhamisítás vagy a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisításának cél
zatát, de jogállami körülmények között nem lennének alkalmazhatók anélkül, hogy
azt ne értenénk bele a tényállás szövegébe.702 Az újabb bírói gyakorlat e felfogással
szemben sajnálatos módon úgy foglal állást, hogy:
[a] pénzhamisítás elősegítésének vétségét [a] pénzhamisításra irányuló előkészület vét

ségétől az elkövető célzata határolja el; az utóbbi esetben az előkészületi cselekmény el
követőjének célja a pénzhamisítás, a külön tényállásban szabályozott előkészületi
700 BH 1983, 389.

701 Ambrus: Egység és halmazat... 255-257. o. Lásd továbbá a látszólagos anyagi halmazatról szóló fejezetet.
702 Vö. Ambrus István - Deák Zoltán: Súlyponti kérdések a bankkártyával kapcsolatos bűncselekmények kö
réből. Belügyi Szemle, 2011/2. 85-103. o.
cselekmény elkövetője viszont a cselekményt nem ezzel a célzattal követi el; amennyi
ben megállapítható, hogy az elkövető szándéka a pénzhamisítás elkövetésére is kiterjed,
cselekménye már a [pénzhamisítás] előkészületét valósítja meg.703
A jogalkotó a bűncselekmény befejezése után tanúsított magatartásokra tekintettel bi

zonyos esetekben büntetlenséget biztosithat. Az ilyen büntethetőséget megszüntető
okok jogpolitikai indoka különböző lehet, több esetben egy adott rendelkezés mögött
is több ok húzódik meg:
a) Ilyen indok lehet az előrehozott büntetőjogi fenyegetettség, amely számos eset
ben vezet ahhoz, hogy az utólagos magatartást a jogalkotó feltétlen büntetlenséggel
honorálja: például a bűnszervezetben részvétel [Btk. 321. § (2) bek.], valamint a quasi
sui generis előkészületi tényállások körében az alkotmányos rend elleni szervezke
dés [Btk. 255. § (3) bek.].
b) Másik indok a hatósággal való együttműködés honorálása és elősegítése, ez jele
nik meg a bűnszervezetben részvételnél, illetve a pénzmosásnál [Btk. 400. § (3) bek.].
c) Harmadik magyarázat lehet a jóvátétel honorálása és elősegítése, például a tar
tozás fedezetének elvonásánál [Btk. 405. § (4) bek.].
A befejezett bűncselekménytől való visszalépés általában aktív magatartást fel
tételez. Ilyen például, ha az elkövető a tartási kötelezettségnek az elsőfokú ítélet meg
hozataláig eleget tesz [Btk. 212. $ (3) bek. I. ford.], de bizonyos esetekben elegen
dő (ezzel vagylagosan) passzív magatartás tanúsítása is. Az alkotmányos rend
erőszakos megváltoztatása miatt nemcsak az nem büntethető, aki a bűncselekmény
folytatását önként megakadályozza, hanem az sem, akinek az önkéntes elállása kö
vetkeztében a bűncselekmény folytatása elmarad [Btk. 254. § (3) bek.].
Ha az adott bűncselekménynél az elkövető utólagos magatartása nem kerül büntet
hetőséget megszüntető okként értékelésre, akkor az utólagos magatartás tanúsítását bi
zonyos esetekben a törvényhozó azzal honorálja, hogy lehetővé teszi a büntetés korlát
lan enyhítését, sőt bizonyos esetekben mellőzését is. így például emberrablás esetén
korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki az emberrablást - mielőtt abból súlyos kö
vetkezmény származott volna - önként abbahagyja [Btk. 190. § (6) bek.]. Közlekedés
biztonsága elleni bűncselekmény esetén pedig a büntetés korlátlanul enyhíthető - kü
lönös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető - azzal szemben, aki a veszélyt, mielőtt
abból káros következmény származott volna, önként megszünteti [Btk. 232. § (5) bek.].
Amennyiben a törvény a büntetés korlátlan enyhítésének vagy mellőzésének lehe
tőségéről sem rendelkezik, akkor a befejezett bűncselekményt követő utólagos maga
tartás legfeljebb a büntetés kiszabása körében vehető figyelembe. így például enyhítő
703 EBH 2012, B.2.

Stádiumok 355
körülmény az elkövető önfeljelentése, amelynek különös a nyomatéka akkor, ha ennek

folytán vált lehetővé a bűncselekmény felderítése, vagy azt jelentős mértékben előse
gítette. Enyhítő hatású az is, ha az elkövető közreműködött a bűncselekmény felderíté
sében, és ennek szerepe volt a felderítés eredményességében.704 Az elkövető javára kell
értékelni, ha az okozott kárt vagy annak egy részét megtérítette.705 Enyhítő körülmény,
ha az elkövető a sértettnek elégtételt szolgáltatott, rendezte vele a közöttük keletkezett
konfliktust, ennek során valamilyen szolgáltatást teljesített, vagy igényt kielégített.706
A Btk. nem rendelkezik a befejezett és a bevégzett bűncselekmény közötti kü
lönbségről, de a gyakorlat és a jogirodalom is különbséget tesz e két fogalom között.
A befejezett bűncselekményt - ahogy ezt láttuk - a törvényi tényállás teljes megva
lósulása jellemzi. Ezzel szemben bevégzetté viszont akkor válik a bűncselekmény, ha
a jogi tárgy elleni támadás ténylegesen véget ér. E két mozzanat a deliktumok több
ségénél időben egybeesik, sőt olyan is elképzelhető, hogy fogalmilag sem válhatnak
el egymástól. Kizárt a befejezettség és a bevégzettség időbeli elválása például em
berölés esetén, mert abban a pillanatban, amikor a passzív alany (biológiai) halála be
következik, nemcsak a tényállás válik teljessé, hanem az emberi élet mint jogi tárgy
sérelme is ugyanebben az időpontban megszűnik, tehát a befejezettség és a bevég
zettség egyaránt rögtön bekövetkezik.
Más bűncselekményeknél azonban (a tényállásszerkesztés vagy értelmezés kö
vetkeztében) a két említett stádium az idősíkon elválik/elválhat egymástól. A be
végzettség azonban nem tekinthető a bűncselekmény teljesen önálló megvalósulási
szakaszának. A bűncselekmény stádiumainak ugyanis a legfontosabb jelentősége az,
hogy megalapozzák azon elkövető büntetőjogi felelősségét, aki a cselekményt a bűn
cselekmény szóban forgó stádiumába jutatta ezt pedig a bevégzettség nem feltétle
nül jellemzi (a felelősséget azonban szigoríthatja). Tipikusan a következő típusú bűn
cselekményeknél különül el e két fázis:
a) a tartós bűncselekmények esetében, amelyeknél az általában passzív alannyal
rendelkező bűncselekmény által egy jogellenes helyzet jön létre, amelynek a fenn
tartásával a tényállás folytonosan (megszakítás nélkül) tovább megvalósul, mint
például az emberrablás vagy a személyi szabadság megsértése (Btk. 194. §).707 Az
elkövető részéről itt többnyire aktív ténykedésre is szükség van a jogellenes helyzet
fenntartásához (például a sértett őrzése, élelemmel ellátása stb.).
704 BKv 56.11/11.

705 Uo. IH/9.
706 Uo.
707 A gyakorlatban szóhasználatában így például Bács-Kiskun Megyei Bíróság 8.B.809/2006/45., Szabolcs-Szat-
már-Bereg Megyei Bíróság 2.B.647/2007/70.
b) Az állapot-bűncselekményeid esetében a befejezetté váláskor egy jogellenes ál

lapotjön létre, amely azután tetszőleges időtartamban fennállhat, ehhez azonban az
elkövető részéről aktív tevékenységre nincs szükség, illetve az ilyen bűncselekmények
alannyal sem rendelkeznek.708 709 Ilyen bűncselekmény például a kábítószer birtoklása
(Btk. 179. §), illetve a lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés (Btk. 325. §),710 de adott
esetben - a gázórán elhelyezett hamis plombára történő elkövetés esetén - így minősülhet
a bélyeghamisítás (Btk. 391. §) is.711
c) A gyakoritó struktúrájú tényállások, amelyek magatartások sokaságát tartal
mazzák, így például a háborgatásos zaklatás [Btk. 222. § (1) bek.],712 a jogosulatlan
pénzügyi tevékenység (Btk. 408. §),713 vagy a tiltott szerencsejáték szervezése (Btk.
360. §).
A bevégzettség és befejezettség elkülönülésének jelentősége az alábbiak szerint
foglalható össze. Ezek egy része a törvény szövegéből is következik (mint például
az állapot-bűncselekmények elévülése), más részük ugyanakkor jogértelmezés útján
mutatható ki:
a) a befejezett, de be nem végzett bűncselekmény súlyosabban minősül, ha a befe
jezettség után, de a bevégzettség előtt realizálják az adott bűncselekmény minősítő
körülményét. Ilyen minősítő körülmény a személyi szabadság megsértése vonatko
zásában a sértett sanyargatásával való elkövetés [Btk. 194. § (2) bek. c) pont]. így
a minősítő körülmény akkor is realizálható, ha az elkövető például a már egy hete fog
ságban lévő sértettet csak ekkor kezdi kitartóan bántalmazni,
b) A befejezett, de be nem végzett bűncselekmény is jogos védelmi helyzetet kelet
keztethet. így emberrablás (Btk. 190. §) esetén a jogos védelmi helyzet megállapítá
sa szempontjából a jogtalan támadás fogalma alá vonható a sértett részéről tanúsított
olyan magatartás is, amely a jogellenes állapot (személyi szabadságtól való meg
fosztás) további fenntartását célozza.714
708 Finkey Ferenc ugyan a tartós és az állapot-bűncselekmény közötti dogmatikai különbségtétel elvetésére
tett javaslatot, Losonczy István vonatkozó monográfiájában ugyanakkor meggyőzó érveket sorakoztatott
annak megtartása mellett. Vö. Finkey: A magyar büntetőjog tankönyve. 246. o.: Losonczy István: Adalé
kok a tartós és állapot-bűncselekmények kérdéséhez. Budapest, 1960. A németeknél az itt olvashatóhoz
hasonló distinkciót végez el Roxin: Strafrecht Allgemeiner Teil 2003. 825. o.
709 Találóan írta Angyal Pál a tartós és az állapot-bűncselekmények megkülönböztetésekor, hogy „ott [a tar
tós bűncselekményeknél] az elkövetés a tartós, itt [az állapot-bűncselekményeknél] az állapot". Lásd
Angyal: A magyar büntetőjog tankönyve. 483. o.
710 Ezen terminológiával élt például Pécsi ítélőtábla Bf.l.156/2007/23., Pesti Központi Kerületi Bíróság
7.B.V.22.477/2006/4.
7.1 így Szegedi ítélőtábla Bf.l.341/2007/7.
7.2 Bács-Kiskun Megyei Bíróság 11.B.112/2009/70.
7.3 Legfelsőbb Bíróság Bfv.l.1296/2010/7.
7.4 BH 1997, 512., lásd továbbá a jogos védelemnél írtakat.
Stádiumok 357
c) A sértett beleegyezése a befejezettséget követően is megadható, ugyanakkor

- mint fentebb láttuk - véleményünk szerint bizonyos esetekben a bevégzettséget kö
vető sértetti beleegyezést is indokolt büntetlenséggel honorálni.
d) Az elévülési idő kezdőpontja nem a befejezettségtől, hanem a jogellenes állapot
megszűnésétől, vagyis a bevégzettségtöl kezdődik. A lőfegyverrel vagy lőszerrel visz-
szaélés (Btk. 325. §) esetén tehát az elévülési idő kezdete nem a törvényi tényállás
megvalósulásához (például a lőfegyver illegális beszerzéséhez), hanem ahhoz a pil
lanathoz igazodik, amikor az elkövetési tárgy az elkövető birtokából kikerül [Btk.
27. § d) pont],
e) A magánindítvány előterjesztésének határideje [a Be. 378. § (3) bekezdése sze
rint egy hónap] a bevégzettség időpontjától számítandó. Ha tehát a magánlaksértés
(Btk. 221. §) elkövetője 10 napon keresztül folyamatosan más lakásában tartózko
dik, majd a tizedik napon onnan eltávolítják, a magáninditvány előterjesztésére vo
natkozó fenti határidő csak ezen a napon veszi kezdetét, nem pedig akkortól, amikor
a lakásba teljes testével belépett (tehát nem a befejezettségtől).
f) A társtettesség és a bűnsegély a bűncselekmény befejezetté válása után, a be-
végzettségig is tanúsítható. így a szexuális erőszak (Btk. 197. §) társtettese az, aki
a szexuális cselekmény közben a védekezéshez új erőre kapó sértett lefogásában köz
reműködik. Bűnsegéd pedig például, aki kötelet ad a tettesnek ahhoz, hogy a sértet
tet megkötözhesse. Felmerülhet még, hogy a felbujtás is tanúsítható a befejezettség
után, figyelemmel arra, hogy a tettesnek az adott bűncselekmény minősítő körülmé
nyére történő rábírása ekkor is megvalósítható. E kérdéskörben az mondható el, hogy
a felbujtás többnyire - éppen szándékkiváltó hatása miatt - a bűncselekmény elkö
vetését (kísérleti szakba jutását) időben megelőzően képzelhető el. A kísérleti szak
ban, vagy különösen a befejezettséget követően kinyilvánított rábírás ezért nem fel-
bujtást, hanem általában legfeljebb csupán bűnsegélyt valósíthat meg, miután
a tettesben itt már korábban, a rábíró nyilatkozatot tevő személytől függetlenül ki
alakult a bűncselekmény elkövetésére vonatkozó elhatározás, így szándékát kiválta
ni valójában már nem lehet. A minősítő körülmény ugyanis nem azonosítható a bűn
cselekmény kategóriájával, hanem annál lényegesen kevesebbet (többnyire csupán
egyetlen tényállási elemet, például az elkövetés módját stb.) jelent, így az arra való rá
bírás nem tekinthető bűncselekmény elkövetésére való rábírásnak. Ez a szabály ön
álló tettesség esetén mindig irányadó. Kivételesen azonban, ha a tettesi cselekményhez
a befejezettséget követően, de még a bevégzettséget megelőzően társtettesi közre
működés is járul, az utóbb bekapcsolódó társtettesnek az erre történő rábírása már fel-
bujtást valósíthat meg.715
7,5 így Mészáros Ádám: A bűncselekmény elkövetői. Elméleti és gyakorlati alapkérdések. Budapest. 2008.95-96. o.
g) A megvalósított deliktumnak a befej ezettséget követő részcselekményei is a ter

mészetes egység körébe tartoznak.
h) Amennyiben az elkövető a bűncselekmény befejezetté válásakor még fiatalko
rú, bevégzetté válásakor azonban már felnőttkorú volt - mert például az 17 évesen
beszerzett lőfegyvert a hatóság 19 éves korában találta meg és foglalta le tőle - bűn
cselekményét egységesen felnőttkoraiként elkövetettnek kell tekinteni, és az általá
nos szankciós szabályok szerint kell vele szemben eljárni. A bírói gyakorlat e tétel
anyagi jogi oldalát ugyan nem hangsúlyozza, eljárásjogi olvasatára azonban rámu
tat, amikor úgy fogalmaz, hogy:
ha az elkövetőnek a fiatalkorúként, majd felnőttkorúként elkövetett cselekményeit egy

eljárásban bírálják el, úgy az elbírálás a felnöttkorúakra vonatkozó általános perrendi sza
bályok szerint történik akkor is, ha az egy eljárásban elbírálandó cselekmények a foly
tatólagosság törvényi egységébe tartoznak vagy folyamatos elkövetéssel megvalósuló ter
mészetes egységet alkotnak.716
3. A kísérlet (Btk. 10. §)
A bűncselekmény befejezettségét közvetlenül megelőző stádium a kísérlet. A kísér

let tana a tényállásszerüség tanának speciális kérdése. A befejezettség és a megkí
sérelt bűncselekmény között sem a jogellenesség, sem a bűnösség vonatkozásában
nincs semmilyen különbség. Természetesen ahhoz, hogy a megkísérelt cselekmény
bűncselekmény legyen, a másik két fogalmi elemnek (a jogellenességnek és a bű
nösségnek) is éppúgy fenn kell állnia, mint amikor a tényállás megvalósítására tel
jes egészében sor kerül. A kísérlet fogalma tehát lényegében a befejezett bűncse
lekményi tényállások kiterjesztése. A kísérlet „önállótlan tényállás”, tehát a kísérlet
mindhárom fogalmi elemének mindig egy meghatározott különös részi tényállásra
kell irányulnia. Nincsen önmagában vett kísérlet, hanem csak megkísérelt emberö
lés, lopás vagy csalás.717
A kísérlet büntetendöségének alapja az általános rész egyik leginkább vitatott kér
dése. A búncselekménytan objektív és szubjektív felfogása közötti ellentét semmilyen
más kérdésre nem hatott ki erősebben, mint erre. A kísérlet büntetendöségének alapja
7.6 BH 2016, 112., hasonlóan BH 2016, 268.

7.7 Vö. Fuchs, Helmut: Probleme des Deliktsversuchs. Österreichische Jurístische Zeitung, 1986/9. 257-
265. o.; Duff, Anthony: Criminal Attempts. Oxford, 1996. 95-96. o.
Stádiumok 359
egyébként nemcsak elméleti kérdés, hanem a kísérlet kezdőpontjának meghatározá

sánál, az alkalmatlan kísérlet büntetendőségének kérdésénél, illetve a kísérlet bün
tetési tételének meghatározása szempontjából gyakorlati konzekvenciákkal is bír. Fő
leg a 19. és 20. század fordulójának német büntetőjog-tudományában718 képviselt
objektivista irányzat szerint a kísérlet büntetendőségének alapja a jogi tárgy veszé
lyeztetése (a kísérlet tulajdonképpen egy konkrét veszélyeztetési bűncselekmény szer
kezetét követi). Mint a témakör egyik legjelentősebb hazai monografistája, Wlassics
Gyula e korszakban írta: ,,[é]n a jog veszélyeztetését csak azon pillanatban látom, ha
a külső tettből tárgyias ismérvekkel bontakozik ki a bűntett elkövetésére irányzott
szándék”.719
Az objektív teória büncselekménytani következménye, hogy a kísérlet kezdő
pontját a befejezettséghez közeli időpontban határozza meg, valamint tagadja az ab
szolút alkalmatlan (a jogtárgy veszélyeztetésére képtelen) kísérlet büntetendőségét.
A kísérleti stádium büntetendőségét mindenekelőtt, mint egy - szűkén behatárolan
dó - kivételt kezeli, így azt csak a súlyosabb bűncselekmények vonatkozásában ren
deli büntetni, az enyhébb bűncselekmények viszonylatában pedig büntetlenül hagy
ja. A kísérlet büntetését - a befejezettéhez képest - a teória képviselői kötelezően
enyhítenék, mivel a kísérlet a tárgyi oldalt csak részben valósítja meg, s általában ép
pen a legjelentősebb hátrány (a jogtárgy sérelme) elmarad.
A szubjektivista irányzat szerint - amely hosszú ideig érvényesült például a né
met bíróságok joggyakorlatában - a kísérlet büntetendőségének alapja a kifejtett ma
gatartással működésbe hozott jogellenes (a jogtárggyal szemben ellenséges) akarat.
A szubjektív teória büncselekménytani következménye, hogy a büntetendő kísérlet
körét olyan magatartásokra is előrehozza, amelyek egyébként (az objektív felfogás
szerint) csak az előkészületi stádiumba tartoznának, másrészt pedig az alkalmatlan
kísérlet büntetendőségének teljes körű elismeréséhez vezet. A szubjektív felfogással
az a megoldás van összhangban, amely szerint a kísérlet minden bűncselekménynél
büntetendő. A jogkövetkezmények tekintetében pedig a kísérlet éppen annyira bün
tetést érdemlő, mint a befejezett bűncselekmény, mivel mindkettőben ugyanazon bű
nös akarat nyilvánul meg.
E két teória harcából, szintézisként megszületett egy közvetítő (vegyes objektív-
szubjektív) elmélet, amelyhez tulajdonképpen az adta meg a döntő lökést, hogy az
egyes felfogások, bár következetesek voltak, de - mint láttuk - önmagukban nehe
zen képviselhető következtetésekhez vezettek. A jelenkori hazai szabályozás is az ob-
jektivizmus és a szubjektivizmus közötti közbülső álláspontot képviseli.
7.8 így mindenekelőtt Feuerbach, továbbá Bemer, Frank, von Hippel, vö. Wlassics: A bűnkísérlet és a bevég
zett bűncselekmény tana.
7.9 Wlassics: Uo. 193-194. o.
A kísérlet fogalma [Btk. 10. § (1) bek.] - amely szerint a kísérletnek is a törvé
nyi tényállás keretei közé kell illeszkednie - az objektivista felfogásnak felel meg.
Ezzel szemben a szubjektivista teória befolyását tanúsítja, hogy a kísérlet általános
érvénnyel büntetendő, azaz nem csak a bűntetteknél, hanem a vétségeknél is.
Az alkalmatlan kísérlet [Btk. 10. § (3) bek.] törvényi büntetni rendelése egyér
telműen a hatályos szabályozás szubjektivista teóriának megfelelő jellemzője, ami
vel szemben mindenképpen objektivista vonás azonban, hogy az alkalmatlan kísérlet
egészére nézve lehetőség van a büntetés korlátlan enyhítésére, sőt mellőzésére is.
A szubjektivista elmélettel összhangban a kísérlet büntetési tétele (a legsúlyosabb
büntetést is beleértve) azonos a befejezett bűncselekményével. Ehhez képest objek
tivista elem, hogy kísérlet esetére a büntetés rendkívüli enyhítéseként az ún. kétsze
res leszállást is lehetővé teszi a törvény [Btk. 82. § (4) bek.]. Az is az objektivizmus
szemléletének elfogadását mutatja, hogy a bíróságok a kísérletet egyébként is álta
lában enyhébben büntetik, mint a befejezett bűncselekményt.720
A Btk. 10. § (1) bekezdése szerint „kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűn
cselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be”. Ezen (nem túlságosan szeren
csés) törvényi meghatározás alapján tehát - a jogirodalomban általánosan elfogadott
értelmezés szerint - az felel kísérletért, aki a bűncselekmény objektív törvényi tény
állását csak részlegesen valósítja meg, de azzal a szándékkal, hogy a bűncselekményt
befejezi. A kísérletet tehát a szándékos bűncselekményi tényállás objektív és szub
jektív oldalának egyfajta aszinkronitása jellemzi, a szubjektív oldal (a szándékosság)
túlnyúlik az objektívon. A következőkben tehát a kísérlet fogalmának három (kon
junktív) fogalmi elemét vizsgáljuk:
- a befejezettség hiányát,
- a bűncselekmény objektív törvényi tényállásának részleges megvalósítását,
- a bűncselekmény szubjektív tényállási elemeinek fennállását.
A befejezettség hiánya a kísérlet törvényi fogalmának is eleme, vagyis csak a tény
állási elemek - így különösen az eredmény vagy a második konjunktív elkövetési ma
gatartás - hiánya esetén lehet szó kísérletről. Az objektív büntethetöségi feltétel (mivel
ez nem tényállási elem) hiánya nem keletkeztet kísérletet.
Az elkövetés megkezdésének eleme határolja el a kisérletet az előkészülettől. Az
elhatárolás, amint arra már utaltunk, azért jelentős, mert az előkészület bizonyos bűn
cselekményeknél (például testi sértés) nem büntetendő, más esetekben (például em
berölés) pedig ugyan szankcionált, de büntetési tétele kisebb [Btk. 160. § (1) és
(3) bek.]. Az előkészület és a kísérlet elhatárolása döntően attól függ, hogy miben lát
juk a kísérlet megbüntetésének alapját. Az elkövetés megkezdése vonatkozásában ez
720 BKv 56.11/11. pont.

Stádiumok 361
úgy jelentkezik, hogy a különféle elméletek jelentőséget tulajdonítanak-e (és ha igen,

milyen mértékben) objektív és szubjektív elemeknek a kísérlet kezdőpontjának de
finiálásakor. Erre tekintettel itt is objektív, szubjektív és vegyes elmélet különböz
tethető meg:
a) A történetileg legkorábbiformális-objektív teória szerint a kísérlethez legalább
a tényállásszerű elkövetési magatartás megkezdése szükséges. A jogállami szem
pontok leginkább a formális objektív teória mellett szólnak, hiszen az elhatárolás vo
natkoztatási pontját egyedül a tényállásiig körülírt, büntetéssel fenyegetett maga
tartásban lehet megtalálni. Kriminálpolitikailag ugyanakkor kedvezőtlenként
értékelhető, hogy a kísérlet kezdete ezen elmélet szerint tolódik ki a legkésőbbre, és
kerül a legközelebb a bűncselekmény befejezéséhez. A teória ráadásul nem alkalmas
az elhatárolásra a nyitott törvényi tényállásoknál, amelyek a bűncselekményt az
eredmény okozására való utalással határozzák meg.721
b) A materiális objektív teória szerint kísérletet képez mindazon cselekmény,
amely (Frank formulája szerint) a tényállásszerű elkövetési magatartással való szük
ségszerű összefüggésénél fogva a természetes szemlélet számára annak részének tű
nik, vagy - az objektív kísérleti tanok alapgondolatára közvetlenül visszautalva - az
elkövetési tárgyat közvetlenül veszélyezteti. A teória jól alkalmazható a nyitott tör
vényi tényállásé deliktumoknál, amelyeknél az előkészület és a kísérlet elhatárolá
sánál kisegítő elvként szerephez jut a jogi tárgyat fenyegető veszély foka, aminek ré
vén elkövetési módonként döntendő el az, hogy milyen mozzanattal jut a cselekmény
a kísérlet szakaszába. Nem alkalmazható azonban olyan bűncselekményekre, ahol
tényállás teljes megvalósítása és a jogtárgy sértés nem esik egybe (például az abszt
rakt veszélyeztetési bűncselekményeknél, ahol a tényállás az elhatárolásnál felhasz
nálni kívánt kritérium megvalósulása nélkül is befejezett).
c) A szubjektív teória alapján a kísérlet kezdetét a tettesnek a véghezvitel meg
kezdéséről való elképzelése határozza meg. Az azonban, hogy egy cselekmény a jog
rendet megsérti-e, nem függhet önmagában a tettes akaratának erejétől, vagy a hely
zet általa való megítélésétől, így a szubjektív kísérleti tan igen határozatlan a kísérlet
megkezdésének megállapításánál.
d) A kísérlet és az előkészület elhatárolásánál a magatartás objektív és szubjek
tív aspektusait egymással összeköti a vegyes szubjektív-objektív teória. Ez a tettes el
képzelését (szubjektív elem) a tényálláshoz való közvetlen hozzákezdéssel (objek
tív elem) kombinálja.
Hatályos jogunkban a kísérlet és az előkészület elhatárolása általában a for
mális objektív teórián alapul, amely szerint az elkövetés megkezdése a befejezett
721
Nagy: A magyar büntetőjog általános része. 194. o.
bűncselekmény törvényi tényállásában meghatározott elkövetési magatartás meg

kezdését jelenti. Az, hogy mi tekinthető már a tényállásszerű elkövetési magatartás
megkezdésének és mi nem, az elkövetési magatartások bűncselekményenként! (te
hát különös részi) körültekintő elemzését igényli. A formális objektív teória alapján
nem lehetséges a kísérlet és az előkészület elhatárolása az ún. nyitott törvényi tény
állások által szabályozott bűncselekmények viszonylatában, mivel ezeknél az elkö
vetési magatartást közelebbről nem jelöli meg a törvény. E deliktumoknál juthat ki
segítő elvként szerephez lényegében a materiális objektív teória, különösen a jogi
tárgyat fenyegető veszély foka, amelynek révén általában elkövetési módonként
döntendö el az, hogy milyen mozzanattal jut a cselekmény a kísérlet szakaszába.
így például ütő- és szúrófegyver esetén nyilvánvalóan kísérlet, ha a terhelt a sér
tettet ölési szándékkal megszúrja (megüti), de annak életét a gyors és szakszem or
vosi beavatkozás megmenti. Kísérlet azonban akkor is megállapítható, ha a testkö
zelből intézett szúrás nem éri el a sértettet, mert az hátraugrik. Nem állapítható meg
viszont a kísérlet, ha a terhelt több méter távolságból szamurájkardjával fenyegető
en hadonászik a sértett felé, mivel ez az adott eszköz, adott felhasználási módját te
kintve nem veszélyezteti közvetlenül a sértett életét. A kés hatóközeiben történő szú
rásra emelése ölési szándékkal viszont emberölés kísérlete.
Lőfegyver esetén az újabb bírói gyakorlat az elsütő szerkezet mozgásba hozata
lát tekinti csak kísérletnek, szemben a korábbi célra emeléssel. így egy döntés szerint:
[a] lőfegyverrel célzás csak emberölés előkészülete, az elsütő szerkezet mozgásba hozása
jelenti az ölési cselekmény megkezdését.722
Amennyiben valamely bűncselekménynek több konjunktív elkövetési magatartása is

van, közülük természetesen már az egyiknek a megkezdésével kísérlet jön létre. Eb
ben a vonatkozásban azonban fontos hangsúlyozni, hogy nem minden magatartás je
lent kísérletet, ami az első elkövetési magatartásnak megfelel, hanem csak az, ami
közvetlenül a második cselekmény megvalósítására irányul. így a szexuális erőszak
(Btk. 197. §) első fordulatának kísérlete akkor állapítható meg, amikor a tettes a sze
xuális cselekmény közvetlen lehetővé tétele és végrehajtása érdekében alkalmaz erő
szakot, vagy élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetést, de a közösülés végrehaj
tására nem kerül sor. A kívánt szexuális cselekménytől a hely és idő szempontjából
merőben elkülönülő - akár erőszakkal vagy kvalifikált fenyegetéssel megvalósuló -
kényszerítés ellenben nem vonható a kísérlet körébe. Nem tekintendők azonban
több, konjunktív elkövetési magatartásának azok a bűncselekményi tényállások,
amelyek egy másik deliktum előzetes elkövetését feltételezik. így például, ha a tét-
722
EBH 2007, 1583.
Stádiumok 363
tes azzal az elhatározással kezdi meg az elvételt, hogy a lopást szükség esetén a do
log megtartása elleni erőszakkal is folytatja, nem felel a rablás a Btk. 365. § (2) be
kezdése által szabályozott esetének kísérletéért. A rablás ezen változatának (az ún.
megtartásos rablásnak) elkövetése ugyanis akkor kezdődik meg (és egyben fejező
dik is be), amikor erőszakot, avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést
alkalmaznak a dolog megtartása végett. A rablás e változata az elvételt nem tartal
mazza elkövetési magatartásként, hanem csak a „tolvaj” kifejezéssel utal a lopás elő
zetes elkövetésére.
A kísérleti tényállás szubjektív oldalának elemei a szándékosság, illetve a célzat
(motívum). A töretlen bírói gyakorlat és az uralkodó nézet szerint a szándékosság
nak - a befejezett bűncselekményhez hasonlóan - az összes objektív tényállási is
mérvre is ki kell terjednie. A szándékosság tárgya tehát az objektív tényállás összes
elemének megvalósítása, azaz a bűncselekmény befejezése. A kísérlet vonatkozásá
ban az eshetöleges szándék is számítása jöhet, amennyiben ez az érintett tényállás
nál a befejezett bűncselekményhez is elegendő. így az emberölés (Btk. 160. §) kí
sérlete akkor is megvalósul, ha a tettes a halálos eredmény vonatkozásában csak
eshetöleges szándékkal cselekszik. A tényállás megvalósítására irányuló szándékon
kívül a kísérleti tényállás szubjektív oldalához tartozik a befejezett bűncselekmény
tényállását jellemző célzat (motívum). így például a lopás (Btk. 370. §) kísérletének
is tényállási eleme az eltulajdonítási célzat. Az eredménytelen kényszerítés csak ak
kor minősül közösség tagja elleni erőszak (Btk. 216. §) kísérletének, ha azt az elkö
vető a sértett nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoporthoz tartozása vagy vélt tarto
zása miatt tanúsítja.
Vannak bűncselekmények, amelyek kísérlete fogalmilag kizárt:
a) Nincs kísérlete a tiszta mulasztásos bűncselekményeknek (például a segítség

nyújtás elmulasztása alapesetének) [Btk. 166. § (2) bek.]. Ezzel szemben a vegyes
mulasztásos bűncselekmények kísérlete elvileg lehetséges, bár gyakorlati jelentősé
ge csekély.
b) Van, amikor a bűncselekmény elkövetési magatartásának természete zárja ki a kí

sérletet, például a verbálisán elkövetett immateriális bűncselekményeknél is. így nincs
kísérlete a szóbeli becsületsértésnek [Btk. 227. § (1) bek. I. ford.]. Ugyanakkor az írás
ban elkövetett ugyanilyen becsületsértés esetén a gyalázkodó levél sértettnek való el
küldése kísérlet, ha az a címzettig nem jut el.
c) A szubjektív tényállásra tekintettel nincs kísérletük - ahogy ez a kísérlet törvé

nyi fogalmából is következik - a gondatlan bűncselekményeknek. A gondatlan bűn
cselekmény [például gondatlan emberölés Btk. 160. § (4) bek.] korábbi stádiumának
büntetni rendelését jelentheti azonban gondatlan konkrét veszélyeztetési tényállások
megalkotása, mint például a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyezte

tés [Btk. 165. § (1) bek.], ezek azonban ilyenkor természetesen befejezett bűncse
lekményként jelentkeznek.
d) Kizárt a kísérlet az alapeseti vegyes bűnösség esetén is, hiszen e deliktumok min
den vonatkozásban, így büncselekménytani szempontból is gondatlan bűncselek
ménynek minősülnek. Nem büntetendő például foglalkozás körében elkövetett gon
datlan veszélyeztetés miatt, ha valaki foglalkozása szabályait szándékosan szegi
meg, de a közvetlen veszély, amire a gondatlansága terjed(ne) ki, nem jön létre. Az
sem büntetendő, aki mást bűncselekmény elkövetésével azért vádol hamisan, mert
gondatlanságból nem tud arról, hogy tényállítása valótlan vagy a bizonyíték hamis
[Btk. 268. § (5) bek.], de a vádolása nem jut el a hatósághoz.
Nem tekinthető kizártnak ugyanakkor a kísérlet bizonyos minősített eseti vegyes
bűnösséggel megvalósuló bűncselekmények viszonylatában?-3 A büncselekménytan
vonatkozásában ugyanis azt, hogy ezek a tényállások a szándékos vagy a gondatlan
bűncselekmények sorsát osztják, esetenként kell eldönteni. A kísérlet a minősített ese
ti vegyes bűnösséggel megvalósuló tényállásoknál akkor lehetséges, ha a minősített
eseti eredmény már az alapeset elkövetési magatartásából létrejön, nem pedig csak
annak eredményéből. így például halált okozó emberrablás kísérlete jön létre, ha az
elkövető azzal a szándékkal fosztja meg a sértettet a személyi szabadságától, hogy
majd szabadon bocsátását követelés teljesítésétől tegye függővé, azonban a túsz már
azelőtt meghalt (például a csomagtartóban megfullad), hogy az elkövető követelést
intézhetne a címzetthez, a sértett halálára gondatlansága kiteljed [Btk. 190. § (3) bek.
c) pont]. De ugyanígy létrejöhet magzatelhajtás! kísérlet is, ha a magzatelhajtási szán
dékkal előidézett koraszülés esetén az újszülött életben marad, az anya viszont meg
hal. A minősített eseti vegyes bünösségü bűncselekmény kísérlete azonban kizárt, ha
a minősítő körülményt képező eredmény az alapdeliktum eredményére épül, mint pél
dául a halált okozó szándékos testi sértés esetén [Btk. 164. § (8) bek.].
Természetesen van kísérlete az olyan minősített eseti törvényi tényállásoknak, ame
lyek gondatlanságból is elkövethetök, de a konkrét esetben szándékos elkövetésről van
szó, azaz a nem szükségképpen vegyes bünösségü bűncselekményi tényállásoknál.
Amennyiben az elkövető szándéka a minősítő körülményként szabályozott eredményre
is kiterjed, a bűncselekmény teljes egészében szándékos, így a minősített eset szerinti
kísérlet megállapításának akadálya eleve nincs, ha a minősítő eredmény nem valósul
meg. így például az elkövető jelentős érdeksérelmet okozó személyi szabadság meg
sértése [Btk. 194. § (2) bek. g) pont] miatt felel, ha bezáija kollégiumi szobatársát, hogy
az a sorsdöntő vizsgájáról lemaradjon, de a vizsga elmarad.
723 így Nagy: A magyar büntetőjog általános része. 198. o.

Stádiumok 365
e) Nincs kísérletük a büntetendővé nyilvánított előkészületi cselekményeknek sem.

így a közös elkövetésben való megállapodásra irányuló sikertelen törekvés sem kí
sérlet, hanem szintén csupán előkészület (felhívás). Ezzel szemben van kísérlete a sui
generis előkészületi cselekményeknek, illetve a quasi sui generis előkészületi cse
lekményeknek.
J) Nincs kísérlete a részességnek (Btk. 14. §), mivel az ilyen közreműködésre irányuló
sikertelen törekvés csak eredménytelen rábírást vagy segítségnyújtást, így csupán elő
készületet jelent. Ezzel szemben van kísérlete a sui generis részesi bűncselekmé
nyeknek, amelyre például szolgálhat a jogellenes tartózkodás elősegítése (Btk. 354. §).
Amint arra már utaltunk a kísérlet tanának legproblematikusabb, máig jórészt
megoldatlan problémája az alkalmatlan kísérlet kérdése. Alkalmatlan kísérletről ak
kor van szó, ha a tettes cselekménye nemcsak hogy nem vezetett, hanem eleve nem
is vezethetett befejezettséghez.724 Ebből is kitünően az alkalmatlan kísérlet tana - kü
lönösen az eszköz alkalmatlansága esetén - szoros összefüggést mutat az elkövető
tévedésével.725
Az ide sorolható esetvariációk köre igen heterogén, sok különböző veszélyessé-
gű cselekményt foglalhat magában. Alkalmatlan kísérletnek minősülhet egy olyan
mérgezés is, amely csak a sértett jó kondíciója miatt hiúsul meg, de az is, amikor va
laki ellenlábasát természetfeletti erőkhöz imádkozva akarja eltenni az útból.
Az alkalmatlan kísérlettel kapcsolatos viták tehát lényegében mindvégig azon kér
dés megválaszolása körül forogtak, hogy az alkalmatlan kísérlet mely esetkörei bün
tetendők, és melyek nem. A viták során egyes szerzők az alkalmatlan kísérlet bünte
tendő és nem büntetendő változatait különítették el, míg mások az utóbbi esetben az
alkalmatlan kísérlet megvalósulását is tagadták. Az alkalmatlan kísérlet megítélése
lényegében attól függ, hogy milyen álláspontot fogadunk el a kísérlet büntetendösé-
gének alapjával kapcsolatban. A vita több évszázad óta a körül forog, hogy az ilyen
cselekmény megítélésnél az elkövető alkalmasságot feltételező szándékából kell ki
indulni (szabjektivista irányzat), vagy a cselekmény objektív veszélyességéből (ob-
jektivista irányzat).
Az objektivista irányzat alapján nincs szó kísérletről, ha az elkövetési tárgy
(passzív alany) alkalmatlan (például halott személy „hajtogatása” ölési szándékkal).
Ilyen esetekben ugyanis kizárt a jogi tárgy (a halott személy életének) veszélyezteté
se, amelynek következtében a kísérlet fogalma - amely az objektivisták szerint tárgyi
724 Vö. Nagy Ferenc: Az alkalmatlan kísérletről európai kitekintéssel. Magyar Jog, 2007/1.26-34. o.; Roxin, Cla-
us: Die Abgrenzung von untauglichem Versuch und Wahndelikt. Jurísten Zeitung, 1996/20. 981-987. o.,
a korábbi magyar irodalomból Schultheisz Emil: Az alkalmatlan kísérlet. Miskolc, 1942.
725 így Angyal: A magyar büntetőjog tankönyve. 250. o.
oldalon egy konkrét veszélyeztetetési bűncselekménynek felel meg - meg sem va
lósul. Az objektivista elmélet szerint a jogtárgy veszélyeztetésének hiányában akkor
sincs szó kísérletről, ha a cselekményt abszolúte alkalmatlan, azaz olyan eszközzel
követték el, amely természeténél fogva, in abstracto is alkalmatlan a befejezett bűn
cselekmény megvalósítására. Erre példa, ha az elkövető közömbös anyagot (példá
ul cukrot) méregnek vél, és azzal kívánja a sértetett megölni. Ezzel szemben a jog
tárgy veszélyeztetésére tekintettel megvalósul a kísérlet akkor, ha az elkövetésnél
pusztán relatíve alkalmatlan, azaz olyan eszközről volt szó, amely a bűncselekmény
befejezésére in abstracto alkalmas, azonban az adott eset körülményei miatt, in conc-
reto bizonyult alkalmatlannak (például a méreg dózisa kicsiny volt). Az objektivista
irányzathoz sorolható a hiányos tényállásszerüség tana, amely olyan cselekmények
esetén, amelyet mások alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérletnek minősítenek, a kí
sérlet fennállását is tagadja. Ezen elmélet szerint ugyanis kísérlet csak akkor jön lét
re (és lehet büntetendő), ha a bűncselekmény befejezéséhez szükséges „záró mo
mentum” (például eredmény) hiányzik. Ezzel szemben csak ún. (nem büntetendő)
tényállási hiány áll fenn, ha az objektív tényállás más okból nem valósul meg egé
szében. Az utóbbi körbe tartozik, ha valaki abban az időpontban töri fel a nagybátyja
páncélszekrényét és veszi el az ott talált értéktárgyakat, amikor a nagybátyja, aki öt
tette meg általános örökösévé, már meghalt. Az objektivista irányzathoz sorolható
az alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérletre vonatkozó azon felfogás is. amely
szerint az ontologikus tévedés esetén a cselekmény büntetendő (például ha az ösz-
szecserélés folytán méreg helyett ártalmatlan szert alkalmaznak), míg a nomologi-
kus tévedés esetén az alkalmatlan kísérlet nem büntethető (például ha a tettes ártal
matlan szert hisz mérgezőnek (azt hiszi, hogy a cukor mérgező). Az objektív elmélet
árnyoldala, hogy az alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérletre vonatkozó tanok alap
ján nem lehetne büntetni például olyan eseteket, mint az üres zsebbe nyúló zseb
tolvaj. E visszásságokat különféle korrekciós elvekkel törekedtek kiküszöbölni,
mint például, hogy „a nem ott lévő tárgy” esetén a kísérlet mégis büntetendő. Még
súlyosabb probléma azonban szerintünk az, hogy az eszköz alkalmatlanságának két
formája között nem húzható logikus és egyértelmű határvonal, meggyőző módon
való elhatárolásuk - az arra fordított sok fáradság ellenére - lényegében lehetetlen.
Nehéz például eldöntetni, hogy abszolúte vagy relatíve alkalmatlan az ölési kísér
let, ha a lövést egy golyóálló mellény által védett személyre, vagy véletlenül egyál
talán nem, vagy csak vaktölténnyel megtöltött fegyverrel adják le. A cukor pedig
csak addig abszolúte alkalmatlan eszköz az ölésre, amíg nem cukorbeteg emberen
alkalmazzák.
A szubjektivista irányzat szerint az „alkalmatlan” kísérletet minden esetben meg
kell büntetni, mivel abban a befejezésre irányuló szándék nyilvánul meg. A kísérlet
különböző fajtái (például relatíve vagy abszolúte alkalmatlan eszköz) között - a bűn-
Stádiumok 367
tetést érdemlőség szempontjából - nem lehet annak alapján különbséget tenni, hogy
a befejezetté válás milyen okból maradt el.
E felfogás következetes érvényesítése azonban oda vezetne, hogy még a babo
nás megnyilvánulásokat (például ölés megkísérlése ráimádkozással) is büntetni kel
lene. Ha pedig ettől a képtelen következtetéstől a teória képviselői igyekeznek ma
gukat elhatárolni, akkor azzal a problémával találják szemben magukat, hogy a nem
büntetendő esetek (irreális vagy babonás kísérlet) egységes elvi alapon való elhatá
rolása nem tekinthető megoldhatónak. Nehéz ugyanis megmondani, hogy melyek
azok a jelenségek, amelyek téves feltételezése már a szándékosságot is kizárja.
A két elméleti megközelítés közötti kompromisszumot az ún. szubjektív-objektív
irányzat kialakulása jelenti, amely szerint az alkalmatlan kísérlet csak akkor bünte
tendő, ha az objektív veszélyesség minimumát mutatja. Ez praktikus szempontból ak
kor hiányzik, ha egy átlagos tudású ember, aki a cselekmény tervét ismeri, a cselek
ményt nem veheti komolyan. E teória alapján tehát büntetlen marad az irreális
(babonás) kísérlet, mivel annak az arról tudomást szerző személyeknél nincsen
a jogrendet megingató hatása, hanem inkább csak szánalmat ébreszt a „tettes” iránt.
A Btk. 10. § (3) bekezdése külön szabályozást tartalmaz az alkalmatlan tárgyon,
alkalmatlan eszközzel vagy alkalmatlan módon elkövetett kísérletre, amely alapján
ilyenkor a „büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni is lehet”. Az alkalmatlan
kísérlet egyik törvényileg nevesített esete az alkalmatlan tárgyon elkövetés. Alkal
matlan tárgyon (passzív alanyon) elkövetett emberölés kísérletét állapította meg ko
rábban a Legfelsőbb Bíróság a holttesten megkísérelt ölési cselekmény esetében. Mint
fogalmaztak:
[a]lkalmatlan tárgyon véghezvitt emberölés bűntettének kísérlete valósul meg, ha az anya

az ún. álhalál állapotában világra jött újszülöttjével szemben akkor hajtja végre az ölési
cselekményt, amikor annak halála már bekövetkezett.726
Kiemelendő azonban, hogy a közelmúltban az idézett bírói gyakorlat megváltozott.

Egy hasonló történeti tényállású esetben ugyanis már az került megállapításra, hogy:
[a] halál beálltát követően, passzív alany hiányában - az elkövető akaratától függetlenül —
emberölés nem követhető el. A halva született gyermek ellátatlanul hagyása ezért alkal
matlan kísérletet nem valósít meg. Passzív alany hiányában nem az alkalmatlan kísérlet
jogkövetkezményeit kell alkalmazni, hanem - bűncselekmény hiányában - felmentő íté
letet kell hozni.727
726 BH 1978, 266.

727 EBH 2012, B.4.
Ez a - nézetünk szerint túlzottan is objektivista - döntés tehát úgy foglalt állást, hogy
passzív alany hiányában alkalmatlan kísérletről nem lehet beszélni. Kérdés ugyan
akkor, hogy ha ez az esetkör nem tartozik az alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérlet
fogalomkörébe, akkor melyek lehetnek azok az esetek, amelyeket a joggyakorlat ide
utal. Amennyiben pedig ilyen nem, vagy csak elenyésző számban mutatható ki, az
lehet a gyanúnk, hogy a gyakorlat mesterségesen kiüresített egy olyan jogintézményt,
amelyet a jogalkotó kifejezetten a törvénybe iktatott, miként tette ezt az alkalmatlan
tárgyon elkövetett kísérlet viszonylatában. A törvényhozói szándék ilyen formában
történő kikapcsolására azonban a bírói gyakorlat nincsen feljogosítva. Ezért véle
ményünk szerint helyesebb volt a korábbi felfogás, amely az ilyen és a hozzá hasonló
eseteket az alkalmatlan kísérlet körében értékelte.
A bírói gyakorlat szerint továbbá a többmozzanatú bűncselekmények esetében,
ha az egyik cselekménymozzanat véghezvitele után válik nyilvánvalóvá, hogy a ki
szemelt elkövetési tárgy nincs a feltételezett helyen, alkalmatlan tárgyon végrehaj
tott kísérlet megállapításának ugyancsak nincs helye. így akkor sem, ha például
a zsebtolvaj üres zsebbe nyúl; ha a feltört ékszerkazetta üres; ha a dolog elleni erő
szak útján feltört helyiségben nincs semmilyen érték, ha a rablás egyik elkövetési
mozzanatát a terhelt már megvalósította, és a sértett ruházatának az ezt követő át
kutatása után válik előtte nyilvánvalóvá, hogy a sértettnél nincs pénz.728
A bírói gyakorlat tehát minimálisra, sőt egyes esetekben nullára szorította az al
kalmatlan tárgyon elkövetett kísérlet esetköreit. Meg kell azonban jegyezni, hogy azt
a hazai jogirodalom egy része elismeri. így alkalmatlan tárgyon elkövetett emberö
lés, ha az elkövető „halottat abban a feltevésben szúr szíven, hogy az csak alszik”,
vagy éppen magzatelhajtás alkalmatlan kísérlete, ha nem terhes nőn olyan beavat
kozást valósítanak meg, amely terhes személy esetén magzat elhajlásához vezetne.
A jogirodalomban is van ugyanakkor olyan - általunk nem osztott újabban ural
kodónak is tekinthető nézet, hogy az alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérlet nem bűn
cselekmény: például a halott embert nem lehet megölni, így jogtárgy hiányában
a bűncselekmény megállapítása kizárt.729 Ehhez hasonlóan e nézet szerint az alkal
matlan tárgyon elkövetett magzatelhajtás egyáltalán nem büntethető, mivel ilyenkor
magzat hiányában kizárt a jogtárgy veszélyeztetése.730 Ez a felfogás azonban nem
veszi figyelembe, hogy a Btk. 10. § (3) bekezdéséből visszakövetkeztetve nyilván
való, hogy a jogalkotó az alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérletet büntetni rendeli,
ellenkező esetben ugyanis nem lenne szükség arra, hogy a büntetés korlátlan enyhí
728 BH 1995, 84.

729 Horváth Tibor: Emberölés. In Horváth Tibor - Lévay Miklós (szerk.): Magyar Büntetőjog Különös Rész. Bu
dapest, 2009. 67. o.
730 Horváth Tibor: Magzatelhajtás. In Horváth-Lévav: Magyar Büntetőjog Különös Rész. 89-90. o.
Stádiumok 369
téséről (vagy mellőzéséről) rendelkezzen. Az alkalmatlan tárgyon elkövetett kísér

let esetén már csak ezért sem lehetséges a Btk. 4. § (2) bekezdése alapján a társada
lomra veszélyesség hiányára hivatkozó felmentő ítéletet hozni.
Ami az alkalmatlan eszközzel megvalósított kísérlet megítélését illeti, a törvény
szövege és a hazai bírói gyakorlat nem tesz különbséget a jogirodalomban ismert
abszolút és relatíve alkalmadat! eszköz között. Ebből következik, hogy minden
olyan esetben, amikor az eszköz bármely okból alkalmatlan a szándékolt eredmény
előidézésére, az elkövető büntetőjogi felelősségét meg kell állapítani, a cselekmény
minősítése a szándékolt bűncselekmény kísérleteként értékelendő, és csupán a bün
tetés kiszabása során van lehetőség enyhítésre, vagy a büntetés kiszabásának mellő
zésére.731 így például alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérletet állapítottak meg,
amikor a vádlott elvált feleségét oly módon kívánta megölni, hogy annak jobb far
tájékához érintett egy kéteres, műanyag szigetelésű műanyag vezetékvéget, ami
a sértett testével való érintkezéskor szikrázni kezdett, mire a vádlott elkapta a dró
tot. A határozat indokolásának több megállapítása ugyanis arra utalt, hogy adott eset
ben inkább abszolút alkalmatlan eszközről volt szó:
a Legfelsőbb Bíróság a tényállást azzal egészíti ki, hogy általánosságban a szívet érő 80
milliamper (mA) és 3 amper közötti erősségű áram már okozhat halálos eredménnyel jár
ható szívkamra-fibrillációt. Az adott esetben az áramerősség nem érte el a 80 mA-t, en
nélfogva amennyiben az ennél gyengébb áram át is haladt a szívkamrán, ez az intenzi
tás nem volt alkalmas a halálos eredmény előidézésére.732
Ugyancsak lényegében abszolút alkalmatlanság forgott fenn az ún. totócsalás eseté

ben, ahol a bíróság azt állapította meg, hogy:
[t]otócsalás esetén alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérlet csak akkor állapítható meg,
ha az elkövetés módja eleve kizárttá tette az illetéktelenül megszerezni kívánt nyeremény,
illetve kártérítés kifizetését.733
731 BH 1977, 522.

732 BH 1991, 92.
733 BH 1990, 244. Hogy az eset a fiatalabb olvasók számára is érthetővé váljon, röviden idézzük a döntés ren
delkező részét is: „(a] több éve totózó vádlott 1987 őszén több kollektív totószelvényt vásárolt.
A C 43536299 és a C 43536289 sorszámú szelvényekről az igazolószelvényrészt a megfelelő helyen olló
val levágta, majd az előbbi szelvény igazoló-szelvényrészét finoman hozzáragasztotta az utóbbi szelvény
egybefüggő ellenőrző és fogadási szelvényrészeihez, amelyeket azonosan kitöltött, az igazoló-szelvényrészt
azonban nem töltötte ki, hanem üresen hagyta. Az ily módon kitöltött szelvényt a Totó-Lottó kirendeltsé
gen beadta, ahol a 20 forintos részvételi díj befizetése után bélyegző-lenyomattal igazolták az ellenőrző és
a fogadási szelvény átvételét. A vádlottnál maradó igazolószelvényrészen is rajta volt az átvételt igazoló
bélyegző-lenyomat. Ezután a vádlott - a mérkőzések eredményének ismeretében és azoknak megfelelő
en - az igazoló-szelvényrészt 13+1 találatosra kitöltötte, és azt a nyeremény felvétele céljából bemutatta.
Ehhez hasonlóan intellektuális közokirat-hamisítás alkalmatlan eszközzel elkövetett

kísérletét állapították meg abban a 2004-ben publikált jogesetben, amikor ügyvédi el
lenjegyzés nélkül készült, hamis adásvételi szerződést nyújtottak be a földhivatalhoz
a tulajdonjog bejegyzése végett. Azzal együtt, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szó
ló 1997. évi CXLI. törvény - ekkoriban hatályban volt - 32. §-ának (3) bekezdése
értelmében a tulajdonjogra vonatkozó ingatlan-nyilvántartási bejegyzésnek kizárólag
közokirat vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat alapján volt helye, a 39. §-a
(3) bekezdésének e) pontja alapján pedig az ellenjegyzéssel el nem látott magánok
irat hiánypótlásra sem alkalmas, ez okból a bejegyzési kérelmet a körzeti földhiva
talnak el kell utasítania.734 Az ilyen okirat pedig az intellektuális közokirat-hamisí
tásnak inkább abszolúte, mint relatíve alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérlete.
Kiemelhető végül a gyakorlatból, hogy nem alkalmatlan eszköze az emberölés
nek a heggyel nem, de éllel bíró. 8 cm pengehosszúságú kés.735
A jogirodalomban uralkodó álláspont szerint azonban csak ún. relatíve alkal
matlan eszköz esetén lehet megállapítani az alkalmatlan kísérlet miatti felelősséget,
míg az abszolút alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérlet - lényegében a jogtárgy ve
szélyeztetése hiányában - büntetőjogi felelősség megállapítására sem ad alapot. így
például a magzatelhajtás vonatkozásában csak akkor állapítható meg kísérlet, ha az
elkövetés során használt eszköz általában alkalmas a magzatelhajtásra, csupán az adott
esetben a felhasználás helytelen módja, vagy az eszköz mennyisége miatt nem volt
alkalmas az eredmény előidézésére. Ezzel szemben büntetőjogi felelősség nem ál
lapítható meg, ha a terhes nő az egészségre teljes mértékben ártalmatlan, egyben a ter
hesség megszakítására is alkalmatlan gyógyszert szed be.736
Részünkről önmagában az abszolút és relatíve alkalmatlan eszköz olyan meg
különböztetését semmiképpen sem tudjuk elfogadni, amely az első kategóriát csupán
e körülményre hivatkozva kiemeli a bűncselekmények köréből. Az általunk vallott
álláspont az, hogy ugyanakkor lehetséges az abszolút alkalmatlan eszköz (de ugyan
így az alkalmatlan mód) olyan esete, amely az adott tevékenység hatóképességét kér
dőjelezi meg. Ebben az esetben már a bűncselekmény-fogalom legelső eleme: a cse
Minthogy természetesen a körzeti irodában nem találták a C 43536299 sorszámú szelvény ellenőrző és fo
gadási szelvényrészét, a Totó Részvételi Szabályzat 6. §-ának (3) bekezdésére hivatkozva a nyeremény ki
fizetését megtagadták. A vádlott emiatt óvást nyújtott be az OTP-hez. Az ennek nyomán lefolytatott vizs
gálat tárta fel a visszaélést és annak módját. A szóban forgó 40. játékhéten a 13+1 találatos tippszelvényre
6 625 409 forint nettó nyereséget fizettek. Abban az esetben, ha a vádlott óvása alaposnak bizonyult vol
na, az újraosztás után 3 877 211 forint kártérítést fizettek volna a részére".
734 4BH 2004, 497.
735 BH 2013, 2.
736 Belovics Ervin: Magzatelhajtás. In Belovics-Molnár-Sinku: Büntetőjog II. Különös Rész. 105. o.; Nagy
Ferenc: Magzatelhajtás. In Nagy Ferenc (szerk.): A magyar büntetőjog különös része. Budapest, 2009. 95. o.
Stádiumok 371
lekmény is hiányzik, hiszen akaratlagos, de nem hatóképes tevékenység cselek

mény nem lehet, így bűncselekményt sem valósíthat meg a 4. § (1) bekezdése alap
ján.
Az alkalmatlan tárgyon vagy eszközzel elkövetett kísérlet esetén a kísérlet kez
dőpontjának meghatározására a formális teória nem alkalmazható, hiszen az alkal
matlan tárgyon elkövetett cselekmény csak látszólag jut a tényállás keretei közé.737
A materiális objektív teória pedig azért nem, mert az alkalmatlan tárgyon és az ab
szolút alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérlet esetén nem szólhatunk a jogtárgy ve
szélyeztetéséről. A kísérlet kezdete leginkább a szubjektív vagy az szubjektív-objektív
teória alapján határozható meg, azaz az elkövető elképzelése alapján.
Praktikusan az alkalmatlan tárgyon vagy eszközzel elkövetett kísérlet tettesének
is olyan magatartást kell azonban tanúsítani, amely ha cselekménye alkalmas lenne,
kísérletnek minősülne. Ebben a vonatkozásban olyan magatartást követelhető meg,
amely közvetlenül az elkövetési tárgyra, illetve a passzív alanyra irányul. így alkal
matlan tárgyon elkövetett emberölésnek csak a halottra való rálövés tekinthető,
a fegyver ilyen célú megtöltése nem.
A kísérlet különböző válfajai közül büncselekménytani szempontból a nem tel
jes és a teljes (elkövetési magatartású) kísérlet közötti megkülönböztetés is lé
nyeges. Nem teljes kísérlet esetén a tettes:
a) az elkövetési magatartást is csak részben fejti ki. Ilyen például magánlaksértés
nél (Btk. 221. §) az, ha az elkövető felső testét - bemeneteli szándékkal - már be
dugta a baltával szétvert ajtórésen;
b) több elkövetési magatartású bűncselekmény esetén csak az egyik elkövetési ma
gatartást fejti ki. Ilyen például szexuális erőszaknál (Btk. 197. §) a kvalifikált fe
nyegetéssel való kényszerítés elkövetési magatartásának tanúsítása (az elkövető pél
dául a közösülés kikényszerítése érdekében kést szorít a passzív alany nyakához),
anélkül, hogy a közösülés elkövetési magatartására sor kerülne.
c) eredmény-bűncselekménynél, ha nemcsak az eredmény, hanem az elkövetési ma
gatartás egy részének tanúsítása is elmarad. így például kiskorú veszélyeztetésének
[Btk. 208. § (1) bek.J nem teljes (elkövetési magatartású) kísérlete, ha az elkövető
gyermekét az általános iskola látogatásától elkezdi visszatartani, azzal a szándékkal,
hogy ezt huzamosabb ideig folytatja, és belenyugszik abba, hogy ez utóbbi a sértett
szellemi fejlődését veszélyeztetheti.
Teljes kísérletről akkor van szó, ha a tettes az elkövetési magatartást a maga egé
szében kifejtette, de valamennyi tényállási elem nem következett be, például:
737 Tokaji: A búncselekménytan alapjai a magyar büntetőjogban. 325. o.

a) eredmény-bűncselekményeknél valósul meg, így például emberölésnél (Btk

160. §), ha a sértettet megmérgezik, de annak halála az ellenméreg beadása folytán
elmarad;
b) olyan immateriális tényállásoknál is megvalósulhat, amelyek az eredményhez ha
sonlóan viselkedő tényállási elemet tartalmaznak. Ilyen például a rágalmazás (226. §).
amelynél a más előtti elkövetés elemére tekintettel, teljes (elkövetési magatartású) kí
sérlet, amikor a passzív alany becsületének csorbítására alkalmas levél nem jut el sen
kihez, mert bár feladásra kerül, de végleg elveszik.
c) a vegyes mulasztásos bűncselekményeknél viszont - a tiszta mulasztásos bűn
cselekmények kísérletével kapcsolatban kifejtettekre tekintettel - a nem teljes (el
követési magatartású) kísérlet fogalmilag kizárt.
A nem teljes és a teljes elkövetési magatartású kísérlet közötti megkülönbözte
tés a kísérlettől való visszalépés szempontjából releváns. A teljes és nem teljes kí
sérlet helyett a jogirodalom és a joggyakorlat sokszor a befejezett, illetve a befeje
zetlen kísérlet szinonim fogalmakat használja.738
A Btk. 10. § (4) bekezdése a kísérlettől való önkéntes visszalépés két formáját
szabályozza: az önkéntes elállást és az önkéntes eredményelhárítást. A Btk. fen
ti - dogmatikailag egyéb büntethetőséget megszüntető okoknak minősülő739 - ren
delkezése alapján nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán ma
rad el a bűncselekmény befejezése, továbbá az sem, aki az eredmény bekövetkezését
önként elhárítja. Angyal Pál e tárgykörben született akadémiai székfoglalójában
úgy foglalt állást, hogy
a kísérlettől visszalépés büntetlenségét kiváltképen az a kriminálpolitikai megfontolás in

dokolja, hogy ily módon nem egy esetben közvetve útját vágja az állam a jogsértő ered
mények bekövetkezésének. (...) A büntetés elengedése tehát valóban gyakran mint jog
védelmi eszköz illeszkedik be a büntetőjogba.740
A visszalépésről szóló rendelkezésnek is - a tényállásokhoz hasonlóan - objektív (tár

gyi) és szubjektív (alanyi) oldala különböztethető meg.741
A visszalépésről szóló rendelkezés objektív oldalán különül el a visszalépés két
fajtája: az elállás és az eredmény elhárítása. Elállásra egyébként a nem teljes és több-
738 Megjegyezzük, hogy utóbbi megfogalmazás dogmatikailag pontos ugyan, terminológiája mégsem igazán
szerencsés: ha a kísérletet követő stádiumot „befejezettségnek" nevezzük, akkor szemantikai értelemben
zavaró a bűncselekménynek a befejezettséget közvetlenül megelőző szakaszánál is a „befejezett"-„befe
jezetlen" kitételekkel operálni. Lásd például BH 2009, 344.
739 Vö. a Btk. 25. § e) pontjához írt magyarázattal.
740 ftnsvM. Pál: Visszalépés a kísérlettől, eredményelhárítás és Jóvátétel. Székfoglaló értekezés (Olvastatott a M.
Tud. Akadémia 1909. deczember hó 6-iki ülésén). Budapest, 1910. 78. o.
741 BH 1999, 95.
Stádiumok 373
mozzanatú, immateriális teljes kísérletnél, az eredmény elhárítására pedig a teljes kí

sérletnél van lehetőség.
Az elállás lényegében passzív magatartás, az addig tanúsított elkövetési maga
tartás félbehagyása, vagy a másik konjunktíven kapcsolódó elkövetési magatartás meg
nem valósítása. Még egyszer nyomatékosítva: az elállás a megkezdett elkövetési ma
gatartás félbehagyásában vagy a másik konjunktíven kapcsolódó elkövetési maga
tartás meg nem valósításában nyilvánul meg.
Nem lehet szó elállásról teljes elkövetési magatartású kísérlet esetén. Ilyen ese
tekben nem tekinthető elállásnak pusztán az, hogy az elkövetőnek lehetősége lenne
az elkövetési magatartás megismétlésre, de azt nem teszi. így a Btk. 10. § (4) bekezdés
a) pontja alapján nem szűnik meg a büntethetősége annak az elkövetőnek, aki ölési
szándékkal csupán egyetlen, meg nem ismételt és sérülést nem okozó irányzott lö
vést adott le,742 vagy a sértettet gépkocsival elgázolta, és ezt követően (anélkül, hogy
a sértettre újból ráhajtana) a helyszínről elhajt.743
Az eredmény elhárítása aktív tevékenységet tételez fel. Az elkövető azonban az
eredmény elhárítása érdekében más személy segítségét is igénybe veheti. Ezért pél
dául az emberölés bűntettének kísérlete miatt - önkéntes eredmény elhárításra tekin
tettel - nem felel a vádlott, ha az általa konyhakéssel életveszélyesen megsebzett sér
tett életét azzal menti meg, hogy - akár más személy közreműködését felhasználva -
intézkedik a rendőrség vagy mentők értesítése iránt, és így a sértett halálához veze
tő ok-folyamatot az idejében érkező orvosi beavatkozás elhárítja.744
Az eredményelhárításnak sikeresnek kell lennie, az arra irányuló sikertelen tö
rekvés csupán enyhítő körülményként értékelhető. A bírói gyakorlat szerint nem ele
gendő a büntethetőség megszűnéséhez, hogy az elkövető magatartása indítsa el az
eredmény elmaradásához vezető okozati folyamatot. A Btk. 10. § (4) bekezdésének
alkalmazásához az is szükséges, hogy az elkövető tevékenysége egyrészt szükség
szerűen vezessen az eredmény elmaradásához. Másrészt pedig a bírói gyakorlat azt
is megköveteli a büntethetőség megszűnéséhez, hogy az eredmény elmaradásában
a vádlottnak döntő szerepe legyen. így az élet elleni támadás után több órával más
személy felkérése arra, hogy a sérültekhez hívjon mentőt, nem tekinthető az eredmény
önkéntes elhárításának, akkor sem, ha a mentők kihívása és a sikeres műtét követ
keztében a sértett életét megmentik.745 A jogirodalom egy része nem ért egyet a fen
ti nézettel, és azt állítja, hogy az eredményelhárítás akkor is az elkövető javára írha
tó, ha az lényegében csak a véletlennek köszönhető, így a véletleneknek csupán az
742 BH 1997, 2.
743 BH 1999, 543.
744 BH 1992, 218.; BH 1996, 236.; BH 2001, 204.; BH 2003, 98.
745 BH 1995, 500.
a szerepe, hogy a sikertelenség kockázatát az elkövető viseli.746 Magunk is ezen az

állásponton vagyunk, hiszen a törvény nyelvtani, rendszertani és teleologikus értel
mezése is ezt támasztja alá.
A Legfelsőbb Bíróság a 4/2002. BJE-ben a zsarolás nem teljes kísérlete kapcsán
- ugyanakkor véleményünk szerint általánosnak is tekinthető érvénnyel - mutatott
rá arra, hogy a teljes kísérlettől
való önkéntes elállásnak (...) nem feltétele, hogy a tettes a (bűncselekmény megkezdé
sének tudatában levő) sértett tudomására hozza: a bűncselekmény véghezviteléről vég
leg lemond; ennek a büntethetőséget megszüntető oknak a megállapításához elegendő,
ha a ráutaló körülményekből egyértelműen az következik, hogy az elkövető döntően bel
ső elhatározásból hagy fel a külső körülmények által nem akadályozott elkövetési ma
gatartás folytatásával, s lép vissza a bűncselekmény befejezésétől.
Az önkéntes visszalépés szubjektív oldalának egyik eleme, hogy az elkövetői

szándék az elérni kívánt eredmény vonatkozásában megszűnik, sőt egyes esetekben
egyenesen „visszájára fordul”. így elállás esetén az elkövető már nem kívánja befe
jezni a bűncselekményt. Erre tekintettel az emberölés kísérletétől való önkéntes el
állás szóba sem kerülhet, ha az elkövető abban a tudatban hagyta abba a sértett to
vábbi fojtogatását, hogy annak a halála már bekövetkezett.747 Az eredmény
elhárításánál a bírói gyakorlat kifejezetten céltudatos közreműködést kíván meg az
elkövetőtől a sértett életben maradása esélyének a megteremtése érdekében.
A visszalépés mindkét esete - bár ezt a törvény nem emeli ki, de - végleges terv
feladást is feltételez. Nem visszalépés a cselekmény folytatásának elhalasztása.
Ugyanakkor:
[z]sarolás kísérlete esetén önkéntes elállás megállapításának van helye, ha e pénzfizetésre

vonatkozó zsarolási fenyegetés a terhelt által megszabott rövid határidő alatt sikertelen
maradt, ennek ellenére a terhelt több hónapon át nem tesz semmit a követelés érvénye
sítése érdekében, anélkül hogy abban bármilyen külső körülmény gátolná.748
A visszalépés szubjektív oldalának másik eleme az önkéntesség. Ez azt jelenti, hogy

a tettes túlnyomórészt a saját elhatározásából hagyja abba az elkövetési magatartást,
vagy hárítja el az eredményt, holott az adott körülmények között módja lenne a bűn
cselekmény befejezésére.749 Önkéntességre utal, ha a vitathatatlanul erőfölényben

747 BH 1995, 440.
748 BH 2015, 124.
749 BH 2000, 1.
Stádiumok 375
lévő vádlott egy általa bezárt szobában kettesben volt a lényeges ellenállást nem ta
núsító sértettel, és őt (könyörgésének hatására) azt követően sem ölte meg, miután
menekülési kísérletét könnyen elhárította.750 így a megbánáson alapuló elállást tá
masztotta alá az is, hogy a vádlott a mentők megérkezéséig a maga módján igyeke
zett a sértettet ápolni (vízzel lemosta stb.).751 A saját elhatározást kialakító motívum
lehet például a megbánás, a sértett megsajnálása, az elkövetőnek a megbüntetéstől
való félelme is. Nem zárja ki az önkéntességet, ha az elkövető a sértett kérésére hagy
fel az erőszakos közösüléssel vagy a sértett maga kéri a tettestől a mentők kihívását.752
E megállapításokat absztrahálva mondta ki a bíróság, hogy:
az elállás akkor önkéntes, ha a megkezdett bűncselekmény befejezésétől történő vissza

lépés döntően belső motivációból eredő elhatározásból származik. Ez a helyzet áll fenn
akkor, amikor az elkövetőnek - külső körülményektől nem akadályozva - minden lehe
tősége megvan a bűncselekmény zavartalan befejezésére, ám mégis felhagy az elköve
tési magatartás folytatásával.753
Kizárja ellenben az önkéntességet, ha az elállási szándék döntő módon az adott hely

zet kényszerítő hatása (például a valóságos vagy akár vélt akadály) következtében ala
kult ki. Nem állapítható meg az önkéntes elállás például, amikor a vádlott élettársá
nak többszöri közbelépése és végül a szomszéd közeledése akadályozta meg, hogy
a vádlott a sértettet lakóházuk harmadik emeletének a korlátján átemelve 10 méter
Szintén hiányzott az önkéntesség azon eseti döntésben,
magasból a földre dobja.754755
ahol a bíróság a következőket állapította meg:
[m]agánlaksértés bűntettének kísérletét valósítja meg az az elkövető, aki éjjel a számára

idegen lakás be nem zárt ajtaját a kilincs lenyomásával jogtalan bemenetel szándékával
kinyitja, de észlelve, hogy a lakásban több személy tartózkodik, felhagy a bemenetellel.
Nem önkéntes a megkísérelt bűncselekmény befejezéstől elállás, ha az a bűncselekménnyel
érintett erőfölényben levő személyek várható ellenállása miatt történik^
Az önkéntes visszalépés személyes jellegénél fogva elkövetőnként külön vizsgálan

dó, és ilyen módon is szünteti meg a büntethetőséget. Lehetséges tehát, hogy a kí
sérlet miatti büntethetőség alól csak az egyik elkövető szabadul meg, míg a másik
750 BH 1984, 134.

751 BH 1995, 74.
752 BH 2001, 204.
753 BH2011, 1.1.
754 BH 2004,215.
755 BH 2012, 213. (Kiemelés tőlünk.)
felelőssége társa visszalépése ellenére érintetlenül fennmarad. Mivel az önkéntes visz-

szalépés nem érinti a cselekmény bűncselekményi jellegét, csak annak büntethető
ségét, így a tettes önkéntes visszalépése nem teszi kizárttá a kísérletben való része-
si közreműködés büntetőjogi értékelését.
Miután befejezett bűncselekménytől az önkéntes visszalépés kizárt, logikusnak
tekinthető a Btk. 10. § (5) bekezdésében foglalt azon rendelkezés, amely alapján, ha
a kísérlet visszalépés esetén már önmagában is megvalósít más bűncselekményt (ún.
maradék-bűncselekményt), az elkövető e bűncselekmény miatt büntetendő. Ilyen
maradékcselekmény lehet például a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás [Btk.
370. § (2) bek. b) pont be) alpont] kísérletétől való önkéntes elállás megállapítható
sága esetén az ennek bekövetkezéséig megvalósított rongálás (Btk. 371. §),756vagy
a szexuális erőszak (Btk. 197. §) kísérletétől való visszalépés esetén a személyi sza
badság megsértése (Btk. 194. §).757
4. Az előkészület (Btk. 11. §)
Az előkészületet - ellentétben a kísérlettel - a törvény nem általános jelleggel ren

deli büntetni, hanem csak akkor, ha a Btk. Különös Része erre kifejezetten utal. Bün-
tetendösége alapjának az a körülmény tekinthető, hogy a legelementárisabb jelentő
ségű jogi tárgyak kapcsán adott esetben a jogi tárgyat fenyegető távoli veszély is lehet
olyan mérvű, amely már büntetőjogi reakciót igényel.758 Amennyiben a Btk. Külö
nös Része az előkészületet valamely bűncselekmény viszonylatában büntetendővé
nyilvánítja, azt rendszerint - az „előkészület” szó használatával - az összes előké
születi cselekményre nézve megteszi. Ilyen szabályozás érvényesül például a szán
dékos emberölésnél [160. § (3) bek.]. Előfordul azonban az is, hogy a Btk. csak bi
zonyos előkészületi alakzatot rendel büntetni, például az üzletszerű kerítés [Btk.
200. § (6) bek.]. Ezekben az esetekben nem sui generis, hanem valódi előkészület
ről van szó.
Az előkészület fogalma is - a különös részi tényállásokhoz hasonlóan - objek
tív és szubjektív oldalra tagolható.
756 BH 2004, 306.

757 BH 1992, 514.
758 Részletesen lásd Pintér Jenő: Az előkészület büntetendöségének alapjáról. In Acta Facultatis Poírtico-
iuridicae Universrtatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Tomus VI. Fasciculus I.
Annus 1964.
Stádiumok 377
Az előkészület objektív eleme öt fajta elkövetési magatartást tartalmaz:

- a bűncselekményhez szükséges vagy azt könnyítő feltételek biztosítása,
- más felhívása a bűncselekmény elkövetésére,
- ajánlkozás bűncselekmény elkövetésére,
- vállalkozás bűncselekmény elkövetésére, valamint
- a bűncselekmény közös elkövetésében való megállapodás.
A bűncselekményhez szükséges vagy könnyítő feltételek biztosítása körébe tar
tozik például az eszközök beszerzése, alkalmassá tétele, a helyszín kikémlelése stb.
Ide sorolható továbbá a vádlottól több mint három méterre álló sértettel szemben
a késnek szúrásra emelése is.759
A többi előkészületi magatartás közül afelhívás, az ajánlkozás és a vállalkozás
egyoldalú, míg a közös elkövetésében való megállapodás kétoldalú akaratnyilatkozat.
Az elkövetésrefelhívás tartalma az, hogy a másik személy bűncselekményt kövessen
el. Ilyen például, ha az elkövető mást megbíz azzal, hogy a vele üzleti viszonyban álló
sértettet ölje meg.760 A felhívás ebből fakadóan sok esetben a későbbiekben felbuj-
tásként értékelhető rábíró nyilatkozatban ölthet testet.761 Amennyiben a rábírás sikeres
- tehát a címzett legalább kísérleti szakba juttatja a rábíró nyilatkozatban foglalt bűn
cselekményt - az elkövető terhére kizárólag felbujtás állapítható meg, az előkészü
let ilyenkor önállóságát veszíti. Az ajánlkozásában az elkövető kijelenti, hogy haj
landó lenne bűncselekmény elkövetésére, a vállalkozásra pedig - bár egyoldalú
akaratnyilatkozatról van szó-másik személy előzetes felhívása alapján kerül sor. Egy
kúriai döntés szerint:
[a] vádlott azzal a magatartásával, hogy internetes portálon közzétette „Fogadalom” meg
nevezésű, következő szövegű írását: „Vállalom, hogy a népirtás csökkentése érdekében
azt az országgyűlési képviselőt, aki a - http://devizarabszolga.5.mp.eu) weboldalon
nyomtatható - 2013. évi MIC. számú, devizarabszolga-felszabadító törvényt 2013.
augusztus 20-ig nem szavazza meg, állampolgártársaim számára példamutatóan, alkalom
kínálta időben, helyen és módon kivégzem”. az emberölés előkészületének bűntettét va
lósította meg, mert fogadalomként nyomatékkai hangsúlyozott szándékát nyilvánosság
ra hozva arra vállalkozott, hogy emberölést követ el.762
759 BH 2003, 48.

760 BH 2000, 2.
761 Már a Kádár-Kálmán szerzőpáros utalt rá, hogy ,,[a]z előkészítés fogalma alá tartozó „felhívás" határos
a felbujtással”. Lásd Kádár-Kálmán: A büntetőjog általános tanai. 541-542. o.
762 BH 2016, 294.
A közös elkövetésben való megállapodás esetén az elkövetők ígéretet tesznek egy

másnak arra, hogy a megegyezés szerinti bűncselekmény elkövetéséhez (akár az elő
készületi szakban) további magatartásokkal is hozzájárulnak. A jogirodalomban To
kaji Géza és Nagy Ferenc nézete szerint a közös elkövetésben való megállapodás
fogalmába csak a társtettesi elkövetésben történő megállapodás értendő bele. Az en
nél tágabb (a részességre is kiterjedő) értelmezés ugyanis oda vezetne, hogy a felhí
vás folytán való vállalkozást is közös elkövetésben való megállapodásnak kellene te
kinteni. Ez pedig abban az esetben, ha csak az utóbbi előkészületi alakzat van
büntethetővé nyilvánítva, a törvény által büntetni nem rendelt cselekményeket (a fel
hívást és a vállalkozást) változtatna büntetendővé.763 Vitatja eme álláspont helyes
ségét Hollán Miklós, aki azon véleményének ad hangot, hogy
[a] felhívás folytán vállalkozás (...) alapvetően abban különbözik a közös elkövetésben
megállapodástól, hogy az előbbinél a büntetendöségnek nem szükségszerű feltétele,
hogy az a fél, aki az elkövetésre felhívott, valamilyen további magatartásra vállalkozzon
az elkövetés érdekében. A közös elkövetésben megállapodás lényege, hogy annál mind
két elkövető vállalkozik valamilyen olyan további (a megállapodáson felüli) magatartásra,
ami a célul kitűzött bűncselekményben elkövetőként való közreműködést jelent.
Utóbbi szerző idézett, valamint ama nézetével is egyetértünk, amely szerint
Tokaji Géza és Nagy Ferenc álláspontjának egyébként ellentmond a rendelkezés logikai

értelmezése is, hiszen a Btk. [13. § (3) bekezdése] alapján „társtettesek azok, akik a (...)
bűncselekmény törvényi tényállását (...) közösen valósítják meg.” A tényállás közös meg
valósításának fogalma viszont nyilvánvalóan szükebb a közös elkövetés fogalmánál.764
A közös elkövetésben való megállapodás mindezekre figyelemmel nem csupán jö

vőbeni társtettesi, hanem akár olyan elkövetésre is vonatkoztatható, amelynek kere
tében az egyik elkövető tettesként, míg társa csupán bűnsegédként fog tevékenykedni.
Az előkészület szubjektív eleme a bűncselekmény elkövetésének (pontosabban
befejezésének) célzata. E célzat hordozza az előkészület jogtalanságának lényegét.
Ettől válnak önmagukban megengedett cselekmények (mint például egy konyha
késkészlet megvásárlása) büntetendővé. A célzatnak mindegyik elkövetési magatartás,
tehát a felhívás, ajánlkozás, vállalkozás és a közös elkövetésben megállapodás ese
tén is fenn kell állnia. Ha például a felhívó csak belenyugszik abba, hogy a címzett
bűncselekményt követ el, előkészületért nem tartozik büntetőjogi felelősséggel.
Ölésre irányuló szándék hiányában például az emberölés előkészülete nem valósul
763 Tokaji: A búncselekménytan alapjai a magyar büntetőjogban. 309-310. o.; Nagv. A magyar büntetőjog ál
talános része. 196. o.
764 Hollán Miklós: A bűncselekmény közös elkövetésében való megállapodás. Jogelméleti Szemle, 2006/3.
Stádiumok 379
meg, ha a vádlott rokonait töltött vadászpuskával megöléssel fenyegeti, de amikor te

hetné, akkor sem süti el a fegyvert, hagyja magát lefegyverezni.765
Előkészület esetén nem alkalmazhatóak a kísérletről szóló rendelkezések. Ennek
akkor van gyakorlati jelentősége, ha a törvény a különös részben csak egyes előké
születi cselekményeket nyilvánít büntetendőnek. így az, aki sikertelenül hív fel mást
az Üzletszerű kerítés közös elkövetésére, csupán olyan előkészületet követ el, ame
lyet a törvény [Btk. 200. § (6) bek.] az adott esetben nem rendel büntetni. Ez a cse
lekmény - amennyiben sui generis előkészületről lenne szó - kísérlet megállapítá
sára adhatna okot, mivel a felhívás a megállapodás részének tekinthető.
Az előkészületre sem a tettességre, sem a részességre vonatkozó rendelkezések
nem alkalmazhatóak, megvalósítóit tehát egységesen elkövetőnek kell tekinteni,
amely megoldás azonban a Btk. 12. § törvényszövegének ismeretében problemati
kusnak tekinthető. Eszerint ugyanis az elkövetők a tettesek és a részesek. Az előké
születet megvalósító személy azonban egyiknek sem tekinthető, ezért e vonatkozás
ban a törvény kiegészítése javasolható.766
A Legfelsőbb Bíróság 5/1999. számú Büntető jogegységi határozata szerint az
előkészületi cselekmények attól függően minősülnek egy- vagy többrendbelinek, hogy
az előkészületi magatartások elkövetőjének célja egy vagy több bűncselekmény el
követésére irányul.
Az előkészülettől való visszalépésre vonatkozó rendelkezés [Btk. 11. § (2) bek.]
- a különös részi tényállásokhoz hasonlóan - objektív és szubjektív oldalra tagol
ható.
Az előkészülettől visszalépésnek az objektív oldalára tekintettel három változa
ta van. Az elállás ebben az esetben is passzív magatartás, amely csak akkor biztosít
büntetlenséget, ha éppen emiatt nem jut a cselekmény a kísérlet szakaszába. Ennek
példája, ha az elkövető, bár ölési célból kést vásárol, a tetthely kikémlelése után el
áll a terve végrehajtásától.
A felhívás, ajánlkozás, vállalkozás visszavonása és a többiek elállásának elői
dézésére való törekvés aktív magatartás, amely akkor is megszünteti a büntethető
séget, ha a többi elkövető bármely más okból nem juttatja a cselekményt a kísérlet
szakába.
Az előkészület feljelentése - szemben az 1978. évi Btk. megoldásával - kizárólag
akkor biztosít büntetlenséget, ha arra a bűncselekmény kísérleti szakba juttatása előtt
kerül sor. Nem kell ugyanakkor feltétlen elmaradnia a bűncselekménynek, az azonban
765 BH 1990, 368.

766 így Mészáros Ádám: Bűncselekmény és büntetés az új Büntető Törvénykönyvben. In Mészáros Ádám
(szerk.): Fiatal büntetőjogászok az új Büntető Törvénykönyvről. Budapest-Szeged, 2014. 9. o.
szükséges, hogy a feljelentésre legkésőbb a bűncselekmény utolsó előkészületi moz

zanatának kifejtésekor kerüljön sor. Nem szűnik meg a büntethetősége annak, aki
szándékosan olyan időben tesz feljelentést, hogy a bűncselekményt már ne lehessen
megakadályozni.
Az előkészülettől való visszalépésről szóló rendelkezés szubjektív oldalát is
a végleges visszalépési szándék és az önkéntesség képezi.
Ha az előkészület a visszalépés esetén már önmagában is más bűncselekmény,
az elkövető ezen (ún. maradék-bűncselekmény) miatt büntethető marad [Btk. 11. §
(3) bek.]. Az emberölés előkészületétől [160. § (3) bek.] való visszalépés ellenére az
elkövető felelősséggel tartozhat - az elkövetési eszköztől függően - lőfegyverrel vagy
lőszerrel visszaélés (Btk. 325. §), illetve méreggel visszaélés (Btk. 188. §) miatt (ki
véve természetesen azt az esetet, ha például engedéllyel tartotta a lőfegyvert, jogo
sultan készített mérget stb.).
IX. Az elkövetők
1. Elméleti megközelítések........................................................................................................................ 381

2. A tettesség ............................................................................................................................................ 386
a) Az önálló tettesség [Btk. 13. § (1) bek.].........................................................................................386
b) A közvetett tettesség [Btk. 13. § (2) bek.]................................................................................... 388
c) A társtettesség [Btk. 13. § (3) bek.].............................................................................................. 391
3. A részesség............................................................................................................................................. 394
a) A felbujtás [Btk. 14. § (1) bek.]........................................................................................................ 398
b) A bűnsegély [Btk. 14. § (2) bek.] ....................................................................................................400
1. Elméleti megközelítések
A Btk. Különös Részének tényállásai - a büntetőjogi felelősség egyénre szabott rend

szerére tekintettel - minden esetben úgy vannak megfogalmazva, hogy azok egy ter
mészetes személy magatartását írják le. Ez nyilvánvaló azokban a gyakoribb ese
tekben, amikor a tényállás megvalósulásához egy személy magatartása is elegendő,
így például az emberölés tényállásában „aki” szerepel [Btk. 160. § (1) bek.], a hiva
tali visszaélésre vonatkozó büntető rendelkezés pedig „az a hivatalos személy, aki”
szövegezést alkalmaz (Btk. 305. §). Az egyes tényállások megfogalmazása ugyan
akkor azokban az esetekben is egy személy magatartására koncentrál, amikor a bűn
cselekmény megvalósítása eleve több személy közreműködését követeli meg.767
így például a kettős házasság tényállása alapján annak a személynek a magatartása
büntetendő többek között, aki „házasságának fennállása alatt újabb házasságot köt”
(Btk. 214. §). A fogolyzendülés pedig annak a fogolynak a magatartását rendeli bün
tetni, „aki más fogvatartottakkal együtt a fogvatartás rendjét súlyosan veszélyezte
tő, nyílt ellenszegülésben részt vesz” [Btk. 284. § (1) bek.].
A törvényalkotó tehát minden esetben abból indult ki, hogy kijelölje azt a sze
mélyt, akire a tényálláshoz kapcsolódó szankciók alkalmazhatók. Ugyanakkor na
gyon sok bűncselekmény elkövetése nem önállóan egy emberhez kapcsolódik, így
a büntetőjognak ki kellett dolgoznia a többes elkövetés és szankcionálás feltétel- és
767 Ezek az ún. szükségképpeni többes közreműködés esetei, melyekről a tényállás tárgyi ismérveinél fentebb
már szót ejtettünk.
szabályrendszerét.768 Több személy közreműködésének büntetőjogi értékelésére

alapvetően két modell alakult ki.
a) Kz egyik, az időben korábbi, ún. monista modell, az elkövetők egységes fogal
mával operál, amely alapján a bűncselekmény elkövetésében valamilyen formában
közreműködő minden személy tettesnek tekintendő, méghozzá függetlenül a delik-
tumban való közreműködésének jellegétől vagy jelentőségétől. Ennek a felfogásnak
az egyik következménye az, hogy mivel minden közreműködő dogmatikailag auto
nóm személy, az egyik tettes büntethetőségefüggetlen a többi közreműködő büntet
hetőségétől. A teória érvényesítése következtében tehát mindazon személy bünte
tendő, aki a tényállás megvalósításához hozzájárult. Ennek előnye, hogy nincsenek
lyukak a büntetendőség hálóján, abban minden a bűncselekményhez kapcsolódó ma
gatartás fennakad. Hátránya azonban, hogy a felelősség körének ilyen kiterjesztése
nincs összhangban a büntetőjog ultima ratio jellegével. A monista modell a bünte
tőjogijogkövetkezmények tanába tartozó hatása pedig az, hogy az alkalmazandó bün
tetési tétel nem függ az elkövetői minőségtől, a közreműködés foka csak a büntetés
kiszabása során vehető figyelembe. Ennek előnye az, hogy így a sokfajta közremű
ködés értékelése nem okoz nehézséget a pontos és éles elhatárolásokkal dolgozó bün-
cselekménytanban, hanem a büntetéskiszabás jóval rugalmasabb rendszerében nyer
értékelést. Szintén előnytelen vonása továbbá, hogy az elkövetők közötti differenci
álást lényegében nem képes törvényben (különböző büntetési tételek alkalmazásával)
kifejezni, hanem azt - a jogbiztonság szempontjából nem teljesen aggálytalanul - tel
jes mértékben a jogalkalmazóra bízza.
b) A másik, a dualista modell, az elkövetésben történő közreműködés különböző
fajtáit már a büntetőtörvény is megkülönbözteti, azaz a jogalkotó különböző elkövetői
alakzatok között differenciál. Ezek közül az egyik a deliktum elkövetésének központi
alakja, a másik pedig hozzá képest alárendelt pozícióban működik közre a bűncse
lekmény megvalósításában. A dualista modell keretében kezdetben a bünszerzö
(auctor) és a bűnsegéd (socius) között tettek különbséget, ma pedig általában a tettes
és a részes között különböztetnek. A dualista modell büncselekménytani következménye
az, hogy a részesek büntetőjogi felelőssége nem teljesen független a tettesek bün
tethetőségétől; ez az ún. járulékosság. E tan következtében nem biztos, hogy mind
azon személy büntetendő lesz, aki a tényállás megvalósításához hozzájárult (hozzá
kívánt járulni). Ez a felfogásnak egyben előnye és hátránya is, hiszen a járulékosságra
tekintettel visszafogottan terjeszti ki a büntetőjogi felelősséget, de ez egyben olyan
768 Áttekintésként lásd Wlassics Gyula: A tettesség és a részesség tana, Budapest, 1893.; Losonczy István:
A tettesség és részesség a büntetőjog rendszerében. Budapest, 1966.; Mészáros: A bűncselekmény el
követői.; Nagy Ferenc: Stádiumok, elkövetők és szankciók. Gondolatok és reflexiók az új Btk. általános ré
szi Tervezetéhez. Magyar Jog, 2008/12. 769-782. o.
Az elkövetők 383
eseteket is eredményez, amikor a bűncselekményben való közreműködés (vagy an

nak megkezdése) büntetlen lesz.
A büntetőjogi jogkövetkezmények tana tekintetében pedig a dualista modellben
a részesekre - vagy még inkább annak bizonyos alakzataira (nevezetesen a bűnse
gélyre) - enyhébb büntetési tétel vonatkozik vagy vonatkoztatható.769 A felfogás elő
nyeként jelölhető meg, hogy a bűncselekményben való közreműködés heterogenitá
sa a törvényi büntetési tételben is megjelenítést nyer. Hátránya ugyanakkor, hogy az
elhatárolás komoly büncselekménytani minősítési problémákat vet fel, hiszen az ilyen
„előre gyártott” törvényi fogalmak nem mindig alkalmasak a közreműködés súlyá
nak értékelésére.
A Btk. 12. §-a egyértelműen megkülönbözteti az elkövetők két kategóriáját: a tet
teseket és a részeseket. A magyar büntetőjog tehát - legalábbis fő szabály szerint (a
szándékos bűncselekmények esetében) - az elkövetői alakzatok közötti differenciá
lás (dualista) rendszerén alapul. A Btk. azonban a dualista felfogásnak csak a bűn-
cselekménytani következményeit vonja le maradéktalanul, amikor az ún. járulékos
ság elvét érvényesítve a részesség büntetendőségét a (bizonyos jellemzőkkel bíró)
tettesi alapcselekménytől teszi függővé. A büntetőjogi jogkövetkezmények tekinte
tében azonban a magyar büntetőjog szabályozása - a tettesek és részesek megkü
lönböztetése ellenére - lényegében sokkal inkább az egységes elkövetői rendszerből
következő megoldás elfogadásának irányába mutat. A Btk. 14. § (3) bekezdése sze
rint ugyanis „a részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmaz
ni” (ún. parifikáció). A dualista gyökerekre csak az emlékeztet, hogy a Btk. 82. §
(4) bekezdése lehetővé teszi a részesség egyik alakzata (a bünsegély) esetén az ún.
kétszeres enyhítést, azaz lényegében a büntetési tétel az alsó (de nem felső!) határá
nak módosítását. A bünsegély azonos büntetési tétellel való fenyegetettsége egyéb
ként nemcsak az ún. fősegéd csak a konzekvensen dualista rendszerben lényeges tan
történeti kérdését teszi tárgytalanná, hanem arra az esetre is megfelelő megoldást
nyújt, ha a bünszervezö (bandavezér) magatartása az adott esetben csupán bünse-
gélynek minősül. A Btk. 13. és 14. §-ából következően a gondatlan bűncselekmény
valamennyi elkövetője önálló tettes, ami azt jelenti, hogy a Btk. ebben a vonatko
zásban a monista szisztémát alkalmazza.
A tettességet és részességet megkülönböztető dualista rendszerben az elkö
vetői alakzatok elhatárolására több irányzat is kialakult. Ezek ugyanis alapve
tően - hasonlóan a stádiumok tanában vallott felfogásokhoz - abban különböztek,
hogy az elhatárolást kizárólag objektív, vagy csak szubjektív tényezők alapján, vagy
769 Í9Y például a Csemegi-kódex 72. §-a.

éppen e két szempontrendszer egyesítésével kívánták megejteni. Az elhatárolás

alapja egyébként mindegyik elmélet szerint a tettesség fogalma, hiszen csak az
a cselekmény tartozhat a részesség körébe, amelyik nem minősül tettesinek.770 Az
elhatárolást gyakorlati jogalkalmazás során nem általánosságban, hanem általában
egyes tettességi és részességi alakzatok között kell elvégezni. így különösen fontos
kérdés a társtettesség és a fizikai bünsegély, továbbá a közvetett tettesség, illetve a fel-
bujtás és a pszichikai bünsegély viszonya.
Az objektivista irányzat szerint az elkövető tudatán kívüli tényezők alapján le
het megkülönböztetni az elkövetői formákat. Az objektivista teória formális válto
zata az elhatárolásnál a törvényi tényálláshoz való viszonyt veszi alapul. Az olyan cse
lekmény, amely legalább részlegesen megfelel a tényállásban leírt magatartásnak,
tettességnek minősül. Részesség pedig minden olyan magatartás, amely bár nem va
lósít meg tényállási elemet, de a tettesi cselekmény elkövetését legalább előmozdít
ja. Következésképpen ezen elmélet alapján tettes, aki a házasságon kívül született
gyermeket az anya kérésére megöli, míg az anya csak részes (felbujtó). A formális
objektív teória előnye, hogy pontos és precíz elhatárolást tesz lehetővé, hiszen a tet
tesség fogalmát a különös részi tényállás fogalmához köti. Hiányossága azonban,
hogy a tettesi felelősség körét túlzottan szűkre szabja. E teória alapján ugyanis nem
minősül tettesnek az a bandavezér, aki a bankrablás elkövetését a bank körül cirká
ló autóból mobiltelefonon irányítja. E megközelítés azonban nehezen alkalmas tet
tesség és részesség elhatárolására az ún. nyitott törvényi tényállások esetén, ahol a té
nyállások az elkövetési magatartást közelebbről nem határozzák meg, hanem csupán
az eredmény okozására való utalással jellemzik azt. Ilyen esetekben jöhet számítás
ba a materiális objektív elmélet, amelyben a tettesi cselekményt a jogtárgy-veszé
lyeztetés kritériuma jellemzi, ebben a gondolati körben viszont a közvetett tettes
ségnek minősülő esetek problémájára nem kapunk választ.
A szubjektivista irányzat szerint a tettességet és a részességet objektív ismér
vek alapján nem, hanem csak az elkövető akaratának irányultsága alapján lehet el
határolni: tettes az, akit tettesi akarat (animus auctoris) jellemez, míg bűnsegéd az,
aki részesi akarattal jár el (animus socii).
A szubjektivista irányzat leginkább elterjedt formája az ún. érdekteória szerint
tettesi akaratot keletkeztet, ha valaki a cselekményt saját érdekében állónak, a ma
gáénak tekinti, míg részesi akarattal jár el, aki a cselekményt idegen érdekűnek, nem
a sajátjának tartja. Ennek megfelelően, aki a házasságon kívül született gyermeket az
anya kérésére megöli, az bűnsegéd, míg a tettes az anya.
770 Ha az elkövető több cselekménye közül az egyik a tettesség, a másik a részesség körébe tartozik, a kér
dést látszólagos anyagi halmazat körében kell megoldani, lásd lejjebb.
Az elkövetők 385
A teória előnye, hogy olyan személyeket is tettesnek minősít, akik cselekményé

nek veszélyessége megegyezik azokkal, akik a tényállást a saját kezükkel valósítják
meg. Hátránya, hogy az animus alapulvétele önkényes jogalkalmazásra is lehetőséget
nyújthat, tekintettel az adott esetben fennálló különböző érdekkonstellációkra. A tet
tesség hatóköre tehát szükségtelenül tág lehet, jó példa erre a fenti esetben a gyer
mekét megölő anya tettesi minősítése.
Az objektív és szubjektív szempontokat egyaránt érvényesíti a német büntetőjog
tudományban ma uralkodó tetturalom- (Tatherrschaft) elmélet, amely szerint tettes
az, aki a bűncselekmény véghezvitelét uralja, azaz a tényállásszerű eseménylefolyást
szándéka által átfogva kézben tartja, azaz abban a helyzetben van, hogy a tényállás
megvalósítást akarata szerint akadályozhatja vagy félbeszakíthatja.
A Tatherrschaft-ehnélet az objektív elmélethez képest lehetővé teszi, hogy a tény
állás megvalósítóján túl, az ún. közvetett tettes is tettes legyen. Nem terjeszti azon
ban annyira ki a tettesség határait, mint a szubjektív elmélet. Sőt ez alapján az a sze
mély is társtettes - szemben az objektivista felfogással - akinek a cselekménye ugyan
nem tényállásszerű, de az összterv kivitelezésének szükségszerű részét képezi. így
társtettesként nemcsak a betöröbanda vezére felel, aki az elkövetést irányítja, hanem
az is, aki az utcán beindított motorú autóval a társaira vár.771
A magyar büntetőjog elkövetőkre vonatkozó szabályozásának dualista rendsze
rében a tettességet - a formális objektív teória alapján - a törvényi tényállás meg
valósítása jelenti. Eszerint aki a törvényi tényállás keretei közé illő cselekményt
fejt ki, az tettes, aki viszont az azon kívül eső cselekménnyel működik közre
a bűncselekményben, az részes.
Azonban ez az elhatárolás csak a törvény szövegét fígyelembevéve, és csak a társ
tettesség és a bünsegély vonatkozásában irányadó. A bírói gyakorlat ugyanis a nyi
tott tényállások vonatkozásában sokszor inkább a materiális objektív teóriát alkal
mazza. A bíróság megállapította a társtettesi elkövetést abban az esetben, amikor az
egyik elkövető az idős sértettet lefogta, kezeit hátrafeszítette azért, hogy a másik tet
tes a sértettet egy szögvassal többször fejbe üthesse.772
A törvény szövegében ugyan nem jelenik meg, de a joggyakorlat és a jogiroda
lom többsége közvetett tettesnek tartja, aki egy 13 éves (így a Btk. 16. §-a alapján
nem büntethető) gyermeket lopás elkövetésére használ fel. A közvetett tettességet vi
szont a helyes szemlélet szerint nem a törvényi tényállás megvalósítása, hanem
megvalósíttatása jellemzi. Az, hogy az ilyen elkövetés tettességnek minősül, szerin
tünk végső soron csak a szubjektivista teória vagy a tetturalomelmélet alapján
771 Vö. Rotsch, Thomas: Tatherrschaft kraft Organisationsherrschaft? Zeitschrift fúr die gesamte Straf-
rechtswissenschaft, 2000/3. 518-562. o.
772 BH 1989, 141. A kérdés részletesebb tárgyalását lásd lejjebb.
magyarázható. Még akkor is, ha a felbujtástól való elhatárolása a hazai gyakorlat sze
rint alapvetően a felhasznált személy cselekményének fogyatékossága (büntethető
ségének kizártsága) alapján történik.
2. A tettesség
a) Az önálló tettesség [Btk. 13. § (1) bek.] ............................................................................................. 386

b) A közvetett tettesség [Btk. 13. § (2) bek.]......................................................................................... 388
c) A társtettesség [Btk. 13. § (3) bek.]................................................................................................... 391
a) Az önálló tettesség [Btk. 13. § (1) bek.]
A hatályos Btk. a tettesség kapcsán három definíciót tartalmaz. Meghatározza a tet

tes, a közvetett tettes és végül a társtettesek fogalmát. A Btk. 13. § (1) bekezdése
az ún. általános tettes-fogalmat határozza meg. Eszerint tettes az, aki a bűncselek
mény törvényi tényállását megvalósítja. A következő bekezdések adják meg a köz
vetett és a társtettesség definícióját. Amennyiben ez utóbbiak ismérveit az általános
tettes-fogalom negatív ismérveiként fogjuk fel - tehát abból kirekesztjük - azt álla
píthatjuk meg, hogy önálló tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását
egyedül, saját cselekményével valósítja meg.
Nem zárja ki az önálló tettesi minőséget, ha az elkövető fizikai eszközt vagy akár
állatot használt fel a magatartása kifejtése során. Nemcsak a befejezett bűncselekmény
törvényi tényállásának megvalósítója tettes, hanem az is, aki a deliktumot a kísérlet
stádiumába juttatja. Az előkészület elkövetője ugyanakkor tettesnek nem tekinthe
tő, miután az előkészület nem tényállásszerű magatartás. A tettesség akkor is önál
ló, ha a bűncselekményben ugyan mások is közreműködtek, de valamennyien csu
pán részesként.
Előfordul, hogy a Különös Rész a közvetett tettességre, a társtettességre, a fel-
bujtásra, illetve a bűnsegélyre emlékeztető cselekményeket rendel tettesi magatar
tásként büntetni. Ezek sui generis bűncselekmények, végső soron megvalósítójukat
tehát önálló tettesnek kell tekinteni.
így közvetett tettességszerü bűncselekmény a Btk. 342. § (1) bek. c) pontjában
szabályozott intellektuális közokirat-hamisítás. E deliktumot az követi el, aki köz
reműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy
megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak köz
okiratba. E magatartás lényegében a közokiratot kiállító hivatalos személy megté
vesztésével jön létre, amely cselekmény a közvetett tettesség azon esetkörének fe-
Az elkövetők 387
lehethető meg, amikor a közvetett tettes a szándékos bűncselekmény törvényi tény

állását a „tévedésben lévő személy felhasználásával valósítja meg”.773
Az uralkodó felfogás szerint a társtettesi közreműködés speciális, különös részi
értékeléséről van szó például a többek által elkövetett szexuális erőszak [Btk. 197. §
(3) bek. c) pont] esetében. Ebből fakadóan, ha ugyanazon sértettel, azonos alkalom
mal, egymás cselekményéről tudva, többen követnek el szexuális erőszakot, a bírói
gyakorlat szerint valamennyien önálló tettesként felelnek.774 Részünkről ezzel a fel
fogással feltétel nélkül nem tudunk egyetérteni. Az igaz ugyan, hogy a Btk. 197. §
(3) bek. c) pontja azokat a tetteseket fenyegeti súlyosabb büntetéssel, akik egymás
cselekményéről tudva, azonos alkalommal végeztek szexuális cselekményt, leg
alább ketten. Előfordulhat ugyanakkor olyan eset is, hogy az első tettes - akár tár
sának jelenlétében - anélkül végez szexuális cselekményt a sértettel, hogy tudna ar
ról, hogy társ ebben öt követni fogja. Az utóbbi tettes viszont - miután társa
magatartásánál jelen van - természetesen tisztában van azzal, hogy a sértettel öt idő
ben közvetlenül megelőzően is végeztek már szexuális cselekményt. Ilyenkor a sér
tettet érő trauma természetesen nem kisebb, mintha az elkövetők eleve tudtak volna
a másik szándékáról. Ezért, e cselekmény kiemelt társadalomra veszélyességére is fi
gyelemmel, véleményünk szerint indokolatlan lenne, hogy ilyenkor mindkét tettes
csak a szexuális cselekmény alapesetéért feleljen. Ez esetben tehát az első - társa ké
sőbbi magatartásáról nem tudó - személyt alapeseti szexuális erőszakért, míg a má
sodikként cselekvő személyt a Btk. 197. § (3) bek. c) pontja szerinti minősített ese
tért vonnák felelősségre, éspedig mindkettejüket mint önálló tettest. E megoldásból
ugyanakkor értelemszerűen következik: ha a büntetőeljárásban bizonyítható, hogy
már az első elkövető is tisztában volt azzal, hogy öt követően a sértettel a társa is sze
xuális cselekményt fog végezni (tehát közöttük szándékegység áll fenn), e körülményt
csak a többek által elkövetett szexuális erőszak társtetteskénti minősítésével lehet
megnyugtatóan értékelni.
Felbujtásszerü önálló tettesség jön létre például a kiskorú veszélyeztetésének azon
alakzatánál, amikor a 18. életévét betöltött tettes a fiatalkorú elkövetőt bűncselekmény
elkövetésére bírja rá [Btk. 208. § (2) bek.].
Bünsegédi jellegű magatartást rendel büntetni a terrorizmus finanszírozásának
több alakzata is (Btk. 318. §).
773 5/2000. BJE; 734/2002. BEH; BH 2013, 175.; BH 2014, 130.

774 BH 1994, 9. II.; BH 2003, 271. III. A jogirodalomban így Belovics-Nagy-Tóth: Büntetőjogi. Általános Rész.
325. o.
b) A közvetett tettesség [Btk. 13. § (2) bek.]
A közvetett tettességet a magyar büntetőjog törvényi szinten sokáig nem szabályoz

ta, ekkoriban e különös elkövetői minőséget a joggyakorlat a tettesség 1978. évi Btk.
20. § (1) bekezdésében szereplő definíciója alá vonta.775 Ez az álláspont joggal volt
kritizálható azon az alapon, miszerint az ilyen elkövetés nem tekinthető a törvényi
tényállás megvalósításának, csak megvalósíttatásának. A közvetett tettesség tehát
a magyar büntetőjogban így csak az elkövető terhére szóló szokásjog alapján volt le
gitimálható, ami viszont egyes nézetek szerint nem felel meg a jogállami büntetőjog
alapelveinek.776
Az első legáldefiníciót még az 1978. évi Btk. hatálya alatt a 2009. évi LXXX. tv.
alkotta meg. A módosító törvény miniszteri indokolása szerint
[a] közvetett tettes fogalmát a joggyakorlat alakította ki, és évtizedek óta alkalmazza.
A jogbiztonság és a normavilágosság azonban megköveteli, hogy a Btk. határozza meg
a tettesség alapvető szabályait. A törvény ezért új rendelkezésként meghatározza a köz
vetett tettesség szabályait.
Közvetett tettesség akkor jön létre, ha a tettes egy másik személyt „eszközként”
használ fel a szándékos bűncselekmény elkövetéséhez. A közvetett tettes olyan sze
mélyt használ fel a szándékos bűncselekmény tárgyi tényállási elemeinek a megvalósí
tására, aki e szándékos bűncselekmény miatt azért nem vonható felelősségre, mert nála
hiányoznak az elkövetővé váláshoz szükséges alanyi feltételek. Ezen alanyi feltételek
a közvetett tettesnél állnak rendelkezésre (kiemelés tőlünk).
A hatályos Btk. lényegében átvette a 2009. évi LXXX. tv. definícióját, és úgy fogal
maz, hogy közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását
e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés miatt
nem büntethető, illetve tévedésben levő személy felhasználásával valósítja meg.
A közvetett tettességnek tehát különböző esetvariációi különithetők el:
a) A felhasznált személy gyermekkorú, tehát fő szabály szerint 14. életévét, míg

a 16. §-ben meghatározott, speciális bűncselekmény elkövetése és a belátási képes
ség megléte esetén 12. életévét nem töltötte be.
b) A felhasznált személy kóros elmeállapotú. Ebben a körben kiemelést igényel,

hogy kizárólag az elmeműködés olyan mérvű kórossága jöhet itt számításba, amely
a Btk. 17. § (1) bekezdése alapján a beszámítási képességet kizárja. Ha tehát a be
számítási képesség korlátozottan megvan (mint például egy debilitásban szenvedő
775 BH 1994, 9. II.; BH 2003, 271. 111.

776 Vö. Wiener: A Btk. általános része de lege ferenda. 95-96. o.
Az elkövetők 389
gyengeelméjű személy esetén), az ő rábírása nem közvetett tettességet, hanem fel-

bujtást valósít meg, továbbá az ő terhére is meg kell állapítani az - általa tettesként
megvalósított - bűncselekményt, büntetése azonban a Btk. 17. § (2) bekezdése alap
ján korlátlanul enyhíthető lesz.777
c) A felhasznált személy kényszer vagy fenyegetés hatása alatt áll. A kóros elme
állapotú felhasznált személynél írtak mutatis mutandis itt is érvényesek: csak a be
számítási képesség akarati oldalát elimináló hatású kényszer, illetőleg fenyegetés ese
tén lehet közvetett tettességről beszélni [Btk. 19. § (1) bek.]. így például, ha az
elkövető csőre töltött pisztolyt tart a sértett fejéhez, akit ezzel arra kényszerít rá, hogy
számítógépén zsaroló tartalmú e-mailt fogalmazzon meg és továbbítson a címzettnek,
a kényszerített nem felel, a kényszerítő azonban közvetett tettesként teljes felelős
séggel tartozik. Ha azonban a kényszer csak akaratot hajlító, az eszközszemély cse
lekménye bűncselekmény, csak büntetése korlátlanul enyhíthető, míg a kényszerítő
felbujtóként tartozik büntetőjogi felelősséggel.
d) A felhasznált személy tévedésben van. Ezen eset sajátossága a közvetett tettes
ség már említett törvényi esetköreihez képest az, hogy itt az eszközszemély büntető
jogi felelőssége nem feltétlenül van kizárva. így például emberölés [Btk. 160. § (1)
bek.] közvetett tettese, aki azt kéri a felhasznált személytől, hogy lőjön rá a sértettre
20 méter távolságból egy riasztó pisztollyal, valójában azonban a fegyver valódi. A fel
használt személy - tévedése ellenére - gondatlan bűncselekmény címén felelősség
gel tartozhat [Btk. 20. § (3) bek.]. Éne azonban csak akkor van lehetőség, amennyi
ben a gondatlan elkövetés az adott bűncselekménynél büntetendő [Btk. 4. § (1) bek.].
e) Végül kiemelendő a közvetett tettesség egy speciális esete a katonai büntetőjogból

(Btk. XII. fejezet). A Btk. 130. § (2) bekezdése kimondja, hogy a parancsra elköve
tett bűncselekményért a parancsot adó is tettesként felel, ha a katona tudta, hogy a pa
rancs végrehajtásával bűncselekményt követ el; egyébként a parancsot adó közvetett
tettesként felel. Amennyiben tehát a katona a parancs végrehajtásának bűncselek
ményt megvalósító jellegével tisztában volt, ö és elöljárója egyaránt önálló tettesként
felelnek. Amennyiben azonban tévedése fennállott, elöljárója lesz a bűncselekmény
közvetett tettese.
777 Itt jegyezzük meg, hogy a korábbi joggyakorlat a beszámítási képességgel nem rendelkező kóros elmeál
lapotú személy öngyilkosságra való rábírása kapcsán nem öngyilkosságban közreműködést, hanem köz
vetett tettesként elkövetett emberölést állapított meg (BH 1983, 7.). Ez az álláspont azonban aggályos
nak volt tekintető, miután a közvetett tettesség fogalmilag más személy bűncselekmény elkövetésére való
felhasználását jelenti, az öngyilkosság pedig nem bűncselekmény. A hatályos Btk. e kérdést úgy rendez
te, hogy az ehhez hasonló cselekményeket az emberölés sül generis második alapesetének [Btk. 160. §
(S) bek.] tekinti. Vö. 3/2013. BJE 111. és Belovics Ervin: Az öngyilkosság büntetőjogi értékelésének sajá
tosságai. Magyar Jog, 2014/4. 193-202. o.
A közvetett tettesség szinte mindig tevékenységet tételez fel, egészen kivételesen

azonban mulasztásos közvetett tettesség is létesülhet. Ilyen eset lehet, ha a szülő, bár
látja a cselekményt, abba belenyugodva nem akadályozza meg, hogy 10 éves gyer
meke a parkoló autók visszapillantó tükreit egymás után letörje, ezáltal kimerítse
a rongálás törvényi tényállását.
A közvetett tettes rendszerint rábíró (tehát felbujtásszerü) cselekményt fejt ki.
Bűnsegélyszerü cselekménnyel valósul meg a közvetett tettesség, ha az elkövető ha
ragosának halálát kívánva, az annak irányába ölési szándékkal rohanó beszámítha
tatlan elmebetegnek kést ad a kezébe. Viszont eszközkénti felhasználás hiányában
közvetett tettesség nem állapítható meg, ha valaki látván, hogy egy kisgyermek
fosztogat a raktárban, segítségnyújtási szándékkal falaz neki.778
A közvetett tettesség szándékosságot tételez fel. A közvetett tettes szándékának
ki kell terjednie a bűncselekmény tárgyi tényállási elemeire, valamint arra, hogy
a közvetlenül cselekvőt annak megvalósítására felhasználja.
A közvetett tettesség akkor válik befejezetté, ha a felhasznált személy a törvényi
tényállás tárgyi oldalát a maga egészében megvalósítja. A kísérlethez szükséges, hogy
maga a felhasznált személy a törvényi tényállás keretei közé juttassa a cselekményt.
Addig a felhasználásra irányuló törekvés csupán előkészület körében értékelhető, ott
azonban csak önálló tettességről lehet szó.
Közvetett tettesség - szemben a társtettességgel - a joggyakorlatban viszonylag
ritkán fordul elő. Egy eseti döntés szerint ugyanakkor:
[a] hatóság félrevezetésének vétségét közvetett tettesként — és nem felbujtóként - köve

ti el az, aki az általa használt gépkocsi tulajdonosával elhiteti, hogy a gépkocsit ellopták,
és tévedését kihasználva rábírja arra, hogy a gépkocsi ellopása miatt ismeretlen tettes el
len tegyen feljelentést a rendőrségen.779
Kiemeljük, hogy a közvetett tettesség jelenlegi törvényi definíciója ún. taxatív tör
vényi felsorolásnak tekintendő, tehát a hasonló, valamely eszközszemély felhaszná
lásával megvalósuló történeti tényállásokat akkor sem lehetne közvetett tettességnek
tekinteni, ha ezáltal az elkövető indokolatlannak tűnő kedvezményben részesül. így
például, ha a rendőr arra kéri meg civil barátját, hogy az bántalmazza az egyik elő
zetes letartóztatásban lévő gyanúsítottat, a kényszervallatást (Btk. 303. §) egyikük ter
hére sem lehet megállapítani. Az ugyanis különös bűncselekmény, tettese tehát csak
a hivatalos személy lehet, a civil nem. Az eset tehát a közvetett tettesség konstruk
ciójával lenne megoldható, mert a rendőr lényegében eszközként használja a sze
778 Vö. Nagy: A magyar büntetőjog általános része. 213. o.

779 BH 1996, 180.
Az elkövetők 391
mélyes kvalifikációval nem rendelkező barátját a különös bűncselekmény elköveté

sére. Erre azonban a törvényi fogalom taxatív jellege miatt de lege lata nem kerül
het sor.
ej A társtettesség [Btk. 13. § (3) bek.]
A Btk. 13. § (3) bekezdése szerint társtettesek azok, akik a szándékos bűncselek
mény törvényi tényállását, egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják
meg. A társtettesség törvényi definíciója létének indoka, hogy az egész - tehát be
fejezett - bűncselekmény miatt felelősségre lehessen vonni azon tetteseket is, akik
az elkövetési magatartásnak esetleg csak egy részét, vagy a több konjunktív elköve
tési magatartással bíró bűncselekményeknél csupán a törvény által megkövetelt ma
gatartások egyikét valósították meg. A társtettesség törvényi definíciója is objektív
és szubjektív oldalra tagolható.
A társtettesség tárgyi oldala a törvényi tényállás közös megvalósítása. A tényál
lás közös megállapítása azt feltételezi, hogy mindegyik társtettesnek olyan, a tény
állásszerű elkövetési magatartás fogalmi körébe tartozó cselekményt kell kifejtenie,
ami kiegészül a társ(ak) ugyancsak tényállásszerű cselekményével. Amennyiben az
adott bűncselekménynek több konjunktív elkövetési magatartása is van, a társtettes
ség gyakran úgy valósul meg, hogy az egyik társtettes az egyik, a másik társtettes pe
dig a másik elkövetési magatartást realizálja. Ennek iskolapéldája szerint a rablás (Btk.
365. §) társtettesc az is, aki csak az erőszakot valósítja meg, és az is, aki erről tudva
szándékegységben csak az elvételben működik közre.
A nyitott törvényi tényállások vonatkozásában a társtettesi közreműködést a bí
rói gyakorlat lényegében a materiális objektív teória alapján állapítja meg. Emberö
lési ügyekben ez adott esetben a társtettesség vitatható kitérj esztésére vezethet. Mi
ként a bíróság fogalmazott:
[a] társtettesség megállapításának nem feltétele, hogy az ölési cselekményben résztvevők

egyaránt halálos eredményt közvetlenül előidéző magatartást fejtsenek ki. Társtettes az
is, aki felismerve társa szándékát, vele akarategységben, egymás tevékenységét kölcsö
nösen kiegészítve vesz részt a bűncselekmény elkövetésében. Ez határolja el a társtettes
ségtől a fizikai bűnsegélyt, ugyanis a bűnsegéd - szemben a társtettessel - nem tanúsít
tényállásszerű magatartást, mindössze a tettesi alapcselekmény külső feltételeit biztosít
ja.780
760 BH 2010, 172. (Kiemelés tólünk.)

A testi sértést megvalósító elkövetőkre vonatkozó ítéletek némileg ellentmondáso

sak. Társtettes volt például az az I. r. vádlott, aki a sértettet hátulról két karjánál le
fogta, miközben a II. r. vádlott ököllel több ízben arcul ütötte.780 Ezzel szemben sú
lyos testi sértés bűnsegéde, aki a lefogott sértett kezei és lábai összekötözésében
kötéllel és lánccal tevékenyen részt vesz, ha azt követően a sértettet házastársa bán
782 A társtettes és a fizikai bűnsegéd elhatárolásának problematikájára még
talmazza.781
visszatérünk. Azt azonban már itt jelezzük, hogy részünkről Heller Erik álláspont
jával értünk egyet abban, hogy az elkövetői és a stádiumtan között jelentős össze
függés van. Ebből pedig a társtettesség problémaköre kapcsán az következik, hogy
társtettesi magatartásnak elismerni dogmatikai szempontból csak olyan cselekményt
helyes, amely önmagában - tehát a másik tettestárs gondolatbeli figyelmen kívül ha
gyásával is - legalább kísérletnek lenne tekinthető. Ehhez pedig az szükséges, hogy
valamennyi társtettes legalább részben elkövetési magatartást, vagy ha a törvény az
elkövetés módját is meghatározza (például dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás),
akkor az elkövetési módot kifejtse.783
A társtettesség megállapítását nem zárja ki, ha az együttesen eljáró tettesek mind
egyike külön-külön is az ugyanúgy minősülő bűncselekmény befejezett alakzatát hoz
za létre (ez az ún. többes tettesség). így például társtettesek, akik az áruházi lopást (Btk.
370. §) úgy valósítják meg. hogy mindketten saját táskájukba tesznek el értékeket.
Vannak tényállások, ahol a társtettesség kizárt:
a) Ilyen természetesen valamennyi gondatlan bűncselekmény, éspedig abban az

esetben is, ha ketten például egyébként a társtetteségre jellemző körülmények között,
tehát közösen valósítanak meg gondatlan bűncselekményt. így önálló tettesei voltak
a halált okozó foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésnek azok a rakodómun
kások, akik az általuk pakolt súlyos diófarönköt úgy dobták rászámolást követően
egyszerre a földre, hogy nem győződtek meg róla, hogy nem került-e valaki annak
hatókörébe, majd a földre eső rönk egy óvodáskorú gyermekre esve annak halálát
okozta.784
b) Mint láttuk, a bírói gyakorlat szerint ugyancsak kizárt a társtettesség megállapí

tása a szükségképpeni többes közreműködéssel megvalósuló bűncselekmények ese
tén, legyen szó akár konvergens, akár találkozó deliktumokróL E megoldás ugyan
akkor nem kivétel nélküli, amely kapcsán utalunk a többek által elkövetett szexuális
erőszakról írtakra.
781 BH 1985,373.
782 BH 1988, 213.
783 Vö. Heller: A magyar büntetőjog általános tanai. 208. o.
784 BH 2003, 489.
Az elkövetők 393
c) Szintén nem lehet szó társtettességröl tiszta mulasztásos bűncselekményeknél,

mert a tevési kötelezettség mindenkit személyében terhel.
d) Végül vannak esetek, amikor a tényállás speciális szerkesztése miatt nem álla
pítható meg társtettesség. így például a fogolyszökés (Btk. 283. §), ahol csak önál
ló tettesi minősítésre kerülhet sor. Ennek indoka, hogy az előzetes letartóztatás, il
letve a szabadságvesztés végrehajtása során a hatósági őrizet a fogoly személyére
szóló, egyéniesített joghátrány. De ugyanide sorolható a hamis tanúzás (Btk. 272. §),
a kiskorú veszélyeztetése [Btk. 208. § (1) bek.J, vagy a gyakorlat szerint az elöljáró
vagy szolgálati közeg elleni erőszak (Btk. 445. §)785 is.
A társtettesség szubjektív oldala a szándékegység. A társtettesek szándékának ki kell

terjednie a közösen elkövetett bűncselekmény objektív tényállási elemeire. Ameny-
nyiben az adott bűncselekmény eshetöleges szándékkal is megvalósítható, elegendő
az a társtettesség viszonylatában is.786 A szándékegység a gyakorlat szerint feltéte
lezi valamennyi közreműködő részéről a beszámítási képességet. így nem létesül társ
tettesség, ha az elkövető olyan személlyel hajtja végre a cselekményt, aki büntető
jogi felelősségre nem vonható (például gyermekkorú vagy kóros elmeállapotú).787
Ha valamelyik társtettes többet tesz vagy mást is tesz, mint amire a szándékegység
kiterjedt, ezt a társtettesség túllépésének (excessus) nevezzük. A társtettes a szándé
ka által át nem fogott és a társa által kifejtett ilyen túllépésért általában nem felel, és
pedig sem a mennyiségi, sem a minőségi túllépés esetén. Mennyiségi túllépésről ak
kor van szó, ha a társ olyan súlyosabb bűncselekményt is elkövet, amely magában
foglalja a szándékegység által átfogott deliktumot is (például a minősített alakzat az
alapesetet, avagy a testi sértés a tettleges becsületsértést, illetőleg a rablás a lopást).
A minőségi túllépést viszont az jellemzi, hogy a szándékegységen túlmenően merő
ben más bűncselekményt is elkövetnek: például lopásban egyeznek meg a társak, de
az egyik a másik beleegyezése nélkül leüti a véletlenül mégis otthon lévő sértettet,
vagyis a rablás tekintetében minőségi túllépés történt, amiért a csak lopásba belegyezö
társ nem felelhet. Tulajdonképpen a túllépés cllcntettjének tekinthető, ha az egyik el
követő kevesebbet tesz, mint amire a megállapodás vonatkozott. Ez úgy is elképzel
hető. hogy noha társával emberölésben állapodnak meg, ö végül csupán testi sértési
cselekményt fejt ki. A másik variáció, hogy ugyan mindketten ölési cselekményt ta
núsítanak, azonban egyikük utóbb a sértettet megsajnálja és kórházba szállítja, tehát
az emberölés kísérletétől visszalép. Ilyenkor a visszalépő elkövető javára írható ön
kéntes eredményelhárítás a visszalépésben nem segédkező elkövetőre nem hat ki,
785 BH 1987. 106.

786 EBH 2012, B.24.; BH 2013, 36.
787 BH 1982, 361.; BH 1987, 194.
ö tehát továbbra is emberölés kísérletéért vonható felelősségre, míg a visszalépő sze

mély csak maradék-büncselekmény miatt (például életveszélyt okozó testi sértés) fe
lel.788
A bírói gyakorlat szerint a szándékegység követelménye alól kivételt képeznek
a minősítő eredmények, amelyekre a Btk. 9. §-a értelmében a társtettes részéről is ele
gendő a gondatlanságnak kiterjednie. Részünkről - a jogirodalomban fennálló el
lentétes nézetekkel789 szemben - nem látjuk akadályát a társtettesség megvalósulá
sának a minősített eseti vegyes bünösségü bűncselekményeknél. A társtettes szándéka
itt az alaptényállásra vonatkozik, míg a minősítő eredményért saját gondatlanságá
ra tekintettel felel. Társtettesként valósítják meg a halált okozó testi sértést [Btk. 164. §
(8) bek.], akik a sértett elhallgattatása érdekében nagy erővel ütlegelik a sértett fejét
és az arcát, akinek a halála traumás sokk és vérbelehelés miatti fulladás folytán kö
vetkezik be.790
A társtettesek szándékának azt is át kell fognia, hogy a törvényi tényállást közö
sen valósítják meg. Amennyiben a bűncselekményt több személy cselekményének az
együtthatása hozza ugyan létre, de egymás tevékenységéről nem tudva járnak el, ön
álló tettesként mindegyikük csak a saját cselekményrészéért felel. Például szolgál
hat az az eset, ha „C” mind „A”-nak, mind „B’’-nek haragosa, akik elhatározzák, hogy
„C”-t elteszik láb alól. Ennek érdekében - egymástól függetlenül - egyazon napon
„A” 6 órakor, majd „B” 8 órakor mérget ad be „C”-nek, aki a két méreg együtthatá
sától 10 órakor meghal. Szándékegység hiányában természetesen mind „A”, mind ,,B’’
az emberölés önálló tetteseként felel. Ez az ún. egymás melletti tettesség esete.
3. A részesség
a) Afelbujtás [Btk. 14. § (1) bek.] ............................................................................................................. 398

b) A bünsegély [Btk. 14. § (2) bek.] .400
A magyar büntetőjog a részesség két alakzatát ismeri, a felbujtást [Btk. 14. § (1) bek.]
és a bűnsegélyt [Btk. 14. § (2) bek.]. A két alakzat elkülönített tárgyalását megelő
zően szükséges azok közös vonásainak ismertetése:
a) A részesség alapvető kritériuma a járulékosság, amely azt jelenti, hogy minden

esetben feltételezi egy tettesi alapcselekmény meglétét.
788 EBH 2012, B.24.; BH 2013, 36.

789 ísy például Nagy: A magyar büntetőjog általános része. 218. o.
790 BH 2003,271.
Az elkövetők 395
b) A tettesi alapcselekménynek objektíve tényállásszerűnek és szándékosnak kell

lennie.791 Fenn kell állnia a tényállásban megkövetelt motívumnak vagy célzatnak
is. Ezek hiányában a közreműködő vonatkozásában csak közvetett tettesség megál
lapítására kerülhet sor.
c) A tettesi alapcselekménynek jogellenesnek és bűnösnek kell lennie. Jogellenes

ség, megfelelő életkor, beszámítási képesség hiányában, mint láttuk, közvetett tet
tesség megállapítására kerülhet sor a közreműködő személy terhére. A részesség meg
állapításához a bűncselekmény büntethetősége már nem szükséges, így a részességet
nem záija ki a tettes elkövetés utáni halála, vagy a cselekmény büntethetőségének elé
vülése. A bírói gyakorlat szerint továbbá
A bünrészesség járulékos jellegéből nem következik az. hogy a felbujtó és a bűnsegéd

büntetőjogi felelősségének előfeltétele lenne a tettes (társtettesek) büntetőjogi felelősségre
vonása; a bűnrészesek ezért akkor is felelősségre vonhatók, ha a büntetőeljárás során a tet
tes (tettesek) kiléte nem volt megállapítható.792
Hasonló megállapításra jutott egy újabb keletű döntés, amelynek értelmében:
[r]ablás bűntette bűnsegédének és tettesének szándékegysége attól függetlenül megálla

pítható, hogy a tettes személye ismeretlen volt, mert a vádlott (bűnsegéd) nem tárta fel
bűntársa személyét.
A szándékegységre vont következtetés alapja, hogy az irányadó tényállás kellő pon
tossággal rögzítse mind a tettesi cselekményt, mind a részesi magatartást, illetve megis-
merhetöen tartalmazza a tettesi és részesi magatartás közötti kapcsolatot.793
d) A tettesnek legalább a kísérlet szakaszába kell juttatnia az alapcselekményt. En

nek hiányában legfeljebb előkészület [Btk. 11. § (1) bek.] miatt felelhet ö is és a kvázi
részesek is, akik így az előkészület elkövetői lesznek.
A felbujtás és a bünsegély csak szándékos elkövetés esetén büntetendő.794 Ez nem
jelenti azt, hogy a részesi minősítés a minősített eseti vegyes bűnösség esetén kizárt
lenne. Halált okozó testi sértés bűnsegéde az, aki egy üres sörösüveget összetör, majd
791 Elvileg ugyanakkor elképzelhető lenne a gondatlan bűncselekményben való részesi közreműködés. Vö.
Erdész László: A gondatlan bűncselekményben való bűnrészesség lehetősége. Magyar Jog. 1964/7.309-313. o.
792 BH 2000, 185. Ez a felfogás azonban némileg aggályosnak tűnik, mert az eljárás során ismeretlenül ma
radt tettes lehet akár gyermekkorú, akár kóros elmeállapotú személy is, akik viszonylatában viszont sem
felbujtás, sem bünsegély nem állapítható meg.
793 EBH 2015, B.14. II.
794 Ez azonban nem jelenti, hogy elméleti síkon ne lenne felvethető a gondatlan részesség konstrukciója. így
például, ha az elkövető azt meséli hangosan a kocsmában, hogy a szomszédja, aki nagy mennyiségű kész
pénzt tart otthon, 2 hétre elutazott, és ezt valaki meghallván, a szomszéd sérelmére betöréses lopást kö
vet el, fogalmilag gondatlan felbujtás jönne létre. Ezt azonban a hatályos jog nem rendeli büntetni.
annak csonkolt végű, szilánkos nyakát átadja a tettesnek azért, hogy az a sértettet azzal
bántalmazza; a sértett pedig ezen eszközzel okozott lágyéktájéki metszett sérülésbe
belehal.795 Ebben az esetben ugyanis a testi sértés vonatkozásában az elkövető szán
déka fennáll, a halál tekintetében pedig gondatlanság terheli. Ez utóbbi pedig a Btk.
9. §-a alapján (mint elkövetőnek) neki is a terhére róható. Ez a megállapítás nincs el
lentétben azzal, hogy a bünsegély szándékos bűncselekmény [vö. Btk. 14. § (2) bek.],
mivel a szándékosságnak az alapcselekményre, azaz a szándékos testi sértésre kell
vonatkoznia. A halálért pedig a bűnsegéd nem a járulékosságra, hanem saját tudat
tartalmára (annak felróható hiányára) tekintettel büntethető.
Ha a tettes többet tesz, vagy mást (is) tesz, mint amire a részes szándéka kiter
jedt (excessus, illetőleg a felbujtás viszonylatában: excessus mandatí), a tettes túllé
péséért a részes felelősséggel nem tartozik. A mennyiségi túllépés esetén azonban,
tehát abban az esetben, ha a tettesi cselekmény magában foglalja azt is, amire a részes
szándéka vonatkozott (például a testi sértés a tettleges becsületsértést), a részes a szán
déka szerinti enyhébb bűncselekmény címén felel.796 A minőségi túllépési‘jelentő cse
lekmény alapján viszont, vagyis ha a tettes merőben mást [például a leitatott nő sé
relmére a kifosztáson (Btk. 366. §) kívül szexuális erőszakot is (Btk. 197. §)] elkövet,
a részesi szándék által át nem fogott tettesi túllépés viszonylatában felbujtás vagy bün
segély egyáltalán nem állapítható meg.
A részes szándékának csak a tettesi alapcselekményre kell vonatkoznia, míg a ré
szeseknek egymásról, illetőleg egymás cselekményeiről nem szükséges tudniuk:
a) A részességnek kísérlete nincs, mivel az arra irányuló sikertelen törekvés a ma

gyar büntetőjog szerint előkészület. A részes tehát nem a saját cselekményének az
eredménytelensége esetén, hanem akkor felel kísérlet címén, ha a tettesi alapcselek
mény reked meg a kísérlet szakaszában.
b) A részesség mindkét alakzatánál rendkívül fontos az idősík kérdése. A felbujtás

általában csak a tettesi cselekmény elkövetése előtt (mint láttuk, kivételesen a be-
végzettségig is), míg a bünsegély az elkövetés előtt, vagy legkésőbb az elkövetés alatt
- a bevégzettség szakaszát megelőzően - valósítható meg. Közös tulajdonságuk, hogy
utólagos részesség nincs, ha a jogalkotó ilyet kíván büntetni, ezt sui generis ún. bűn
kapcsolati bűncselekményeknek a törvénybe iktatásával végezheti el (például bűnpár
tolás, orgazdaság, pénzmosás).
c) Mint láttuk, a részesek büntetési tétele viszonylatában a parifikáció elve érvényesül,

azaz ugyanazon büntetési tétel vonatkozik rájuk is, mint a bűncselekmény tettesére.
795 BH 2000, 186.

796 BH 2012, 111.
Az elkövetők 397
d) A Legfelsőbb Bíróság - meglehetősen vitathatóan - úgy foglalt állást a 3/2011.

Büntető Jogegységi Határozatában, hogy
...[a]zok a részesi cselekmények, amelyek a folytatólagosság körébe nem vonható több

ugyanolyan tettesi alapcselekményhez kapcsolódnak akkor sem alkotnak folytatólagos
törvényi egységet, ha a részesi magatartások kifejtésére rövidcbb időszakon belül került
sor, a részesi akarat-elhatározás egységes volt, és a tettesek cselekményei is rövid idő
közökkel ugyanazon sértett sérelmére valósultak meg. A részes bűncselekményeinek rend-
belisége és minősítése a tettesi alapcselekményekhez igazodik.
A hivatkozott döntés valójában azonban éppen azt vezette le, hogy a részesi maga
tartások folytatólagos egységbe foglalása megengedhető. A folytatólagosságnak
a Btk. 6. § (2) bekezdésbeli definíciója elkövetőket és bűncselekményt említ. A ré
szesek is elkövetők, és a részesek terhére is bűncselekményt állapítanak meg. Ebből
következően a törvény szövegéből a folytatólagos részesi bűncselekmény megen-
gedhetösége vezethető le. Valójában - mint Mészáros Ádám utal rá - nem szól ész
szerű indok az ellen, hogy folytatólagos egységbe foglaljuk annak a felbujtónak a cse
lekményét, aki például három különböző személyt bír rá arra, hogy a haragosát jól
verje meg, és ennek mindhárom felbujtott - egymástól függetlenül, időben és térben
elkülönülve - eleget tesz. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy ebben az esetben
a tettesek egyrendbeli testi sértésért vonandók felelősségre, a jogegységi határozat
szellemisége nyomán a felbujtó viszont háromrendbeli felbujtásért felelne. Továb
bá, ha a felbujtó a tetteseket nem külön-külön, hanem egyidejűleg bujtja fel egy adott
bűncselekmény elkövetésére, például a sértett egyszeri megverésére, azaz volta
képp társtettességre bujt fel, akkor is egyrendbeli testi sértésre való felbujtás miatt fe
lel.797
e) A látszólagos anyagi halmazaira, közelebbről az önállótlan részcselekményre vo
natkozó szabályok alapján, ha az elkövető ugyanabban a bűncselekményben bűnse
gédként és felbujtóként is közreműködik, csak felbujtásért felel. Ha pedig társtette-
si magatartást is tanúsít ugyanezen deliktum kapcsán, kizárólag a tettesi magatartás
miatt tartozik büntetőjogi felelősséggel. így például, ha az elkövető a rablás értelmi
szerzője (felbujtás), majd társát autójával az elkövetés helyszínére szállítja (bűnse
gély), ám végül a sértett lefogásában és/vagy értékeinek elvételében is aktívan köz
reműködik (társtettesség), kizárólag ez utóbbi cselekményét lehet önállóan a terhére
írni, a bünsegély és a felbujtás ilyenkor mint önállótlan részcselekmény háttérbe lép
(súlyosító körülményt ugyanakkor a büntetéskiszabás körében képezhet).
797 Mészáros Ádám: A Debreceni ítélőtábla döntése emberölési ügyben. A tettes nélküli részesség és a járu
lékosság. Jogesetek Magyarázata. 2016/1. 45-56. o.
aj A felbujtás [Btk. 14. § (1) bek.]
A felbujtás elkövetési magatartása a rábírás, azaz a tettesi bűncselekményre irányuló

akaratelhatározás kiváltására irányuló szándékos rábíró nyilatkozat. A rábírás
- a bírói gyakorlat szerint - számtalan formában megnyilvánulhat. Közömbös ugyan
is a rábíró tevékenység módja, külvilágban való megjelenése. így az lehet kérelem,
óhaj, kívánság, helybenhagyás, rábeszélés, unszolás, csábítás, tanácsadás, meghagyás,
jutalomígérés, ajándékozás, felbérlés, kérlelés, (a közvetett tettesség megállapításá
hoz nem vezető) fenyegetés, erőszak stb.798
A felbujtó (rábíró) és a tettes (tényállásszerű elkövetési) magatartása egymással
okozati összefüggésben áll. A rábírás nem feltétlenül egyedüli, de mindenképpen dön
tő oka, motívuma annak, hogy a tettes elhatározta a bűncselekmény elkövetését. A rá
bírás okozata pedig, hogy a tettes legalább megkísérli az alapcselekmény végrehaj
tását. Ez egyben azt is jelenti, hogy a felbujtás időben a tettesi alapcselekmény
előtti.
A felbujtás jelentősége nem a rábíró tevékenység mibenlétében, hanem hatásá
ban van; amelytől a tettesben nem csupán felébred, hanem elhatározottá is válik a bűn
cselekmény (alapcselekmény) elkövetésének szándéka.
A felbujtó vonatkozásában a szándékosság azt jelenti, hogy tudatában van mind
annak, hogy magatartása rábíró hatású, a tettessel milyen jellegű bűncselekményt fog
végrehajtatni, és rábírása hatására a tettes a cselekményt el fogja követni. Más szó
val a felbujtó tudata átfogja, hogy a saját akaratából fakadó rábíró tevékenysége ab
ban, akihez fordul, a tettesi cselekmény elkövetésére elhatározást vált, vagy válthat
ki, és ez az elhatározás a felbujtó által kívánt bűntett véghezviteléhez is vezet.
Különösen lényeges feltétel, hogy a felbujtásnak konkrét bűncselekmény elkö
vetésére kell vonatkoznia, és konkrét címzetthez kell szólnia. Az olyan általános ki
jelentés, hogy „bűnözzél valamit”, nem valósít meg felbujtást. Nincs azonban szük
ség a majdani tettesi cselekmény teljes megtervezésére, általában legalább
bűncselekmény-típusra vonatkozó konkrétság azonban nélkülözhetetlen. Megje
gyezhető ugyanakkor, hogy az újabb bírói gyakorlat még ennél is konkrétabb meg
határozottságra hajlik, amikor a lopáshoz nyújtott részesség és az orgazdaság elha
tárolása kapcsán úgy fogalmaz, hogy:
[a] lopás elkövetéséhez - akár fizikai, akár pszichikai - segítséget nyújtó bűnsegéd tisz
tában van a bűncselekmény konkrét elkövetési körülményeivel; azonban az az elköve
tő, aki előzetesen „bármely bűncselekményből származó” lopott dolog átvételére tesz
798 BH2013, 173.

Az elkövetők 399
ígéretet, és a lopott dolgot meg is szerzi, nem a lopáshoz nyújt bűnsegélyt, hanem az or
gazdaság tettese.799
Ugyancsak nem lehet szó felbujtásról, ha a rábíró nyilatkozat konkrét bűncselek

ményre vonatkozik ugyan, azonban nincs pontosan körülhatárolható, személyre
konkretizálható címzettje. így például egy konkrét bűncselekmény elkövetésére
buzdító internetes bejegyzés (komment) nem értelmezhető felbujtásként (vagy annak
előzményeként: felhívásban megnyilvánuló előkészületként), mert nem meghatáro
zott személy felé irányul, hanem bármely olvasóhoz, válogatás nélkül eljut. Ezért
ilyenkor - ha például valaki egy kommentben olvasottak hatására el is követ bűn
cselekményt - a komment bejegyzője felbujtóként nem büntethető, mert a kauzális
kapcsolat ehhez túlságosan laza. Az újabb gyakorlat szerint ugyanakkor:
[a] tettes által megvalósított befejezett emberölésért felel a felbujtó, ha a rábíró tevé
kenysége ugyan nem kifejezetten emberölésre vonatkozik, azonban a körülmények is
meretében felismeri annak reális lehetőségét, hogy a tettesi magatartás a sértett életének
a kioltását is eredményezheti, ennek ellenére nem korlátozza testi sérülés okozására a tet
tes tevékenységét, hanem a végrehajtásban neki „szabad kezet ad.800
Lényeges további megjegyzendő szempont, hogy a felbujtásnak két együttes feltétele

is van:
a) az egyik a tettesben az elkövetésre vonatkozó szándék - közelebbről: a konkrét
bűncselekmény elkövetésére vonatkozó szilárd elhatározás - kialakítása,
b) a másik pedig a tettesi cselekmény legalább kísérleti stádiumba kerülése. Mind
addig, amíg a tettes a kísérlet szakaszába nem juttatja az alapcselekményt, a rábírásra
irányuló nyilatkozat, mint láttuk, csupán felhívásban megnyilvánuló előkészület
[Btk. 11. § (1) bek. II. fordulat].
A felbujtó szándékának át kell fognia a tettesi alapcselekmény tényállási eleme
it, valamint azt, hogy a címzett az ö rábíró nyilatkozatának a hatására követi el a bűn
cselekményt. A felbujtó szándékának a tettesi cselekmény befejezésére kell irá
nyulnia, így aki azért bír rá más személyt bűncselekmény elkövetésére, hogy az illető
ellen büntetőeljárás induljon (agent provocateur), de a véghezvitel befejezését ele
ve megakadályozni törekszik, felbujtás miatt nem felel.
A felbujtó szándéka egyenes és eshetöleges egyaránt lehet. Aki ugyanakkor
mást gondatlanul indít bűncselekmény elkövetésére, legfeljebb valamely gondatlan
deliktum önálló tetteseként felelhet.
799 BH 2016, 264.

800 BH 2014, 229.
Lényeges elhatárolni a felbujtást a közvetett tettességtől. Ez, miként arról már volt
szó, az esetek többségében azon alapszik, hogy az elkövetésre rábírt személy tarto
zik-e büntetőjogi felelősséggel. így a 10 éves gyermek büntetendő cselekményre való
rábírása közvetett tettességet valósít meg, ugyanezen cselekmény az 15 éves fiatal
kori! kapcsán már felhajtásként értékelhető, hiszen utóbbi már büntetőjogi felelős
séggel tartozik az általa tettesként elkövetett bűncselekményért.
Szintén elhatárolás tárgya a felbujtás és a pszichikai bünsegély viszonya, figye
lemmel arra, hogy utóbbi is megvalósítható kivételesen rábíró nyilatkozattal is. Ez
a helyzet akkor állhat elő, ha a rábíró nyilatkozat olyan időpontban és címzett irá
nyában hangzik el, aki a nyilatkozatban foglalt bűncselekmény elkövetését már ezt
megelőzően elhatározta. A már eleve meglévő szándékot pedig még egyszer kivál
tani értelemszerűen nem lehet, ezért az ilyenkor megvalósuló rábírás nem felbujtás-
ként, hanem bűnsegédként értékelendő. Hangsúlyozzuk azonban, hogy csakis a konk
rét bűncselekményre vonatkozó elhatározásnak van ilyen hatása. így például, ha az
elkövető gépjárművek műszaki vizsgáztatását illegálisan elvégző személyhez fordul,
aki a fizetségért cserébe a jármüvet levizsgáztatja és ennek tényét a nyilvántartásba
bejegyzik, nem bűnsegéde, hanem felbujtója a közokirat-hamisításnak. Hiába van
ugyanis a vizsgáztatással üzletszerűen foglalkozó személy elszánva akárhány köz
okirat meghamisítására, egy ilyen általános, de biankó elhatározás nem zárja ki egy
konkrét cselekményre szóló felbujtás lehetőségét.801
A közvetett felbujtó is felbujtó, nevezetesen az, aki mást a bűncselekményre
való felbujtásra rábír.
b) A bűnsegély [Btk. 14. § (2) bek.]
A bűnsegély elkövetési magatartása a bűncselekményhez történő szándékos, tény

álláson kívüli segítségnyújtás. A segítségnyújtás tevékenységgel és mulasztással
is elkövethető. A tevéses bűnsegély sokféle módon megvalósulhat. Ilyen, ha valaki
eszközt ad a tettesnek a bűncselekmény elkövetéséhez, öt az elkövetés előtt vagy köz
ben bátorítja stb. A mulasztásos bűnsegély miatt csak az büntethető, akit a más által
elkövetett bűncselekmény megakadályozására nézve speciális jogi kötelesség terhel.
E speciális kötelezettségek lényegében azonosak azokkal, amelyekkel a nyitott tör
vényi tényállású bűncselekmények mulasztásos változatánál már megismerkedtünk,
lehet szó tehát családi kapcsolatról, polgári jogi szerződésről, munkaviszonyról stb.
így például mulasztásos bünsegély miatt felel az az éjjeliőr, aki észleli az általa őrzött
801
Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiuma (FBK) 1992, 3.
Az elkövetők 401
területen történő fosztogatást, de mégis mellőzi a szükséges intézkedések megtéte

lét. Ugyanígy mulasztásos bűnsegédje az újszülött megölésének az a nagyszülő, aki
- miután a körülményekből biztos lehet abban, hogy leánya a születését követően új
szülöttjét meg fogja fojtani - nem lép közbe, hanem hagyja, hogy lánya végezzen
a gyermekkel.802
A bűnsegély - a törvény által nem nevesített - elkövetési módja szerint lehet
fizikai és pszichikai. Fizikai bűnsegéd, aki valamilyen erőkifejtéssel mozdítja elő
a tényállásszerű elkövetési magatartás megvalósítását (például, ha valaki eszközt
ad a tettesnek a bűncselekmény elkövetéséhez, figyeléssel segíti a tettest, vagy a tet
test gépjárművével szállítja stb.).803 Pszichikai bűnsegéd, aki a tettesi bűncselekmény
alanyi oldalát mozdítja előre, a tettes bűnösségét erősíti (például az elkövetés módjá
ra nézve történő tanácsadás, a tettesnek tett előnnyel kecsegtető ígéret).804 Ugyanak
kor ez megvalósulhat kvázi fizikai magatartással is, például a bűncselekmény helyszí
nén való puszta jelenlét lehet bűnsegély, ha az szándékerősítö hatású, ám ennek
feltétele, hogy a bűnsegéd ennek tudatában legyen jelen.805 A pszichikai bűnsegély a fel-
bujtástól abban különbözik, hogy nem szándékkiváltó, hanem szándékerősítö hatású.
A bünsegély eredménye a tettesi alapcselekmény előmozdítása. Ha viszont a ma
gatartás sem fizikai, sem pszichikai úton nem mozdította elő a tettesi alapcselekményt,
bünsegély nem állapítható meg. így eredménytelen a bünsegély, ha valaki levélben
tanácsot kíván adni az elkövetés módjára nézve, de mire a címzett a levelet megkapja,
a bűncselekményt már elkövette. Az eredménytelen segítségnyújtási törekvés csupán
előkészület [Btk. 11. § (1) bek. I.].
A bűnsegéd szándékának ki kell terjednie arra, hogy a bűncselekmény elköve
téséhez segítséget nyújt, s ennek keretében tudatának át kell fognia a tettesi alap
cselekmény tényállási elemeit. Tudnia kell a tényállási elemet képező tettesi célzat
ról, illetőleg motívumról is, de nem szükséges, hogy ö is ilyen célzattal, illetőleg
motívumból cselekedjék. Amennyiben az illető bűncselekmény eshetöleges szán
dékkal is elkövethető, elegendő az a bünsegélyhez is. A gondatlan segítségnyújtás ter
mészetesen nem bünsegély, de az lehetséges, hogy valamely gondatlan bűncselek
mény tényállásának a keretei közé illik.
Érdekes kérdésként merül fel. hogy az egymáshoz kapcsolódó különböző része
si alakzatok végeredményben miként minősülnek. Az egyik elmélet az utolsó lánc
szem elmélete, amely szerint a tettesi alapcselekményhez kapcsolódó elkövetői mi
nősítés határozza meg az „utolsó láncszemhez” rendelődő többi elkövetőnek is az
802 BH 1995, 410.

803 BH 1999, 486.; BH 2016, 321.
804 BH 1993,335.
805 BH 1978, 182.; BH 2000, 381.
elkövetői alakzatát. E szerint a felbujtó bűnsegéde felhajtásért, a bűnsegéd felbujtó

ja bünsegédi elkövetésért felel. Részünkről ezen elv hivei vagyunk. Mások úgy vé
lik, miszerint közvetett bűnsegélyt valósít meg a felbujtónak nyújtott segítség; a bűn
segédnek nyújtott segítség; a bűnsegéd rábírása bünsegélyre. Eszerint az adón
elkövető felelősségét nem az elkövetői láncolat alapcselekményhez kapcsolódó utol
só mozzanata határozza meg, hanem az adott elkövetői cselekmény jellege.806
806
Nagy: A magyar büntetőjog általános része. 223. o.
X. A társas bűnelkövetési alakzatok
1. A társas bűnelkövetési alakzatokról általában.................................................................................... 403

2. A bűnszövetség [Btk. 459. § C1) bek. 2. pont]..................................................................................... 404
3. A csoportos elkövetés [Btk. 459. § CD bek. 3. pont].......................................................................... 407
4. A bűnszervezet ....................................................................................................................................... 410
a) Jogtörténet......................................................................................................................................... 410
b) Nemzetközi kitekintés........................................................................................................................ 422
c) A bűnszervezet hatályos fogalma [Btk. 459. § CD bek. 1. pont] ................................................ 425
1. A társas bűnelkövetési alakzatokról általában
A büntetőjogban már régóta elfogadott az a tétel, hogy a társas bűnelkövetés több ok
ból is a bűnelkövetés veszélyesebb formája.807 Ennek okai arra vezethetők vissza,
hogy már korán felismerte a jogalkotó, miszerint a sértettekre súlyosabb hatást gya
korol, ha több elkövető van, a bűncselekménye sikerének lehetőségét növeli a töb
bes részvétel, végül a bűncselekmények elterjedéséhez is hozzájárul ez az elköveté
si mód, hiszen több személy vonódik be az elkövetésbe, így a bűnözésbe. Ehhez
adódik még a szervezett elkövetés lehetősége, amely megint csak a többes elköve
téshez kötődik. A szervezett elkövetés a bűnözés legveszélyesebb formája, hiszen az
előbb felsoroltakon túl a társadalom szövetébe beépül, azt áthatja és így az egész tár
sadalom bomlásához, majd széthullásához vezethet. Ám erről majd később részle
tesen szólunk.
A büntetőjog-tudomány ismeri tehát azt a fogalmat, hogy „a társas bűnelköve
tői alakzatok”. A tág értelembe vett társas elkövetésbe beletartoznak az elkövetők kü
lönböző alakzatai (társtettesek, részesek) is, ám az ún. társas bűnelkövetői alakzatok
(szűk értelemben) olyan többletjellemzőket tartalmaznak, amelyek fennállása esetén
a Btk. két megoldást ismer. Egyrészt elképzelhető, hogy minősített esetként súlyo
sabb büntetési tételt rendel az adott társas elkövetési alakzathoz. Erre például szol
gálhat, hogy a Btk. 365. § (3) bek. c) pont szerinti csoportosan elkövetett rablás
5-10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, szemben az (1) bekezdésbeli,
2-8 évig teijedő szabadságvesztéssel fenyegetett alapesettel. Másrészt arra is lehetőség
807 Tóth Mihály: Bűnszövetség, bűnszervezet. Budapest, 2009.

van, hogy a társas elkövetéshez a jogalkotó súlyosabb büntetéskiszabási szabályt ren

deljen alkalmazni (például bünszervezeti elkövetés esetén). A tudomány e gyűjtő
fogalom alá vonja a tételes jog és a gyakorlat által is megfogalmazott és használt kö
vetkező definíciókat: a) bűnszövetség, b) csoportos elkövetés, és c) bűnszervezet. E
fogalmakat az alábbiakban nem a törvényi sorrendben tárgyaljuk, hanem logikai rend
ben, amint azok egymásra épülnek.
2. A bűnszövetség [Btk. 459. § (1) bek. 2. pont]
A Btk. törvényi meghatározása értelmében bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy

több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapo
dik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre
bűnszervezet. A hatályos Btk. az 1978. évi Btk. 137. § 7. pontjának szó szerint meg
felelő definícióban fogalmazza meg a bűnszövetség fogalmát. A bűnszövetség a tár
sas bűnelkövetés formája, amely a társtettességtöl és a csoportos elkövetéstől viszont
minőségileg eltér. Jellemzője bizonyos fokú szervezettség és megállapodás, amely
több bűncselekmény elkövetését célozza, viszont ez a szervezettség a bűnszervezet
alakzatát nem fogja át.
Többek között a Legfelsőbb Bíróság IV. számú Büntető Elvi Döntése (IV. BED)
értelmezi e fogalmat. Eszerint a bűnszövetség lényege a bűncselekmények - vagyis
egynél több bűncselekmény - szervezett elkövetése; tehát nemcsak egy meghatá
rozott bűncselekménynek, hanem magának a bűnözésnek a megszervezése. Ez a tár
sas bűnelkövetés a társtettességhez képest minőségileg eltérő és lényegesen na
gyobb társadalomra veszélyességet tükröző formája.808 A több bűncselekmény
szervezett elkövetése vagy az ebben való megállapodás a joggyakorlat szerint nem
feltétlenül jelenti az egymással anyagi bűnhalmazatban álló bűncselekmények meg
valósítását is, hanem megállapítható akkor is, ha a bűncselekmények a folytatóla
gosság egységébe tartoznak vagy pedig az elkövetett bűncselekmények valamely tör
vényi egységet alkotnak.809 Erre figyelemmel a több ember sérelmére elkövetett
emberölésre való szervezett megállapodás is megalapozhatja a bűnszövetség létre
jöttét.810*Az. ismétlődő vagy rendszeres elkövetésre való megállapodás hiányában
808 BJD 3879.

809 BJD 634.; BJD 3878.
810 Az más kérdés, hogy akkor ennek milyen jelentősége van: súlyosító körülményként kell figyelembe ven
ni. Vö. BKv 56.
A társas bűnelkövetési alakzatok 405
azonban nem valósul meg bűnszövetség,811 azaz az egyszeri bűnelkövetésben való

megállapodás bűnszövetséget magas fokú szervezettség esetén sem eredményezhet.
A legújabb gyakorlat is kimondja, hogy:
[a] bűnszövetség megállapítása nem kizárt az olyan esetekben sem, amikor az elkövetők
két vagy több cselekmény megvalósítását határozzák el, és kezdik meg vagy fejezik be,
de a cselekményeik törvényi egységet alkotnak.812
Noha a társadalom védelme álláspontunk szerint is értelemszerűen igényelheti, hogy

a bűnszövetségben történő elkövetés a törvényi egység egyes - különösen számos
részcselekményt magában foglaló - eseteiben is megállapítható legyen, ez a megol
dás valójában a nyelvtani értelmezéshez képest az elkövető hátrányára, kiterjesztő
en értelmezi a törvényt. A „bűncselekmények” egyértelmű többes számát tehát
a büntetési célok jobb elérhetősége végett sem lehet szokásjogi úton kiterjeszteni
egyetlen - jóllehet több részcselekményböl összetevődő - bűncselekményre. A he
lyes megoldás ezért egyedül a legáldefiníció olyan megváltoztatása lehetne, amely
révén a bűnszövetség a törvényi egységi esetekre (például folytatólagosság, össze
foglalt bűncselekmény stb.) is aggálytalanul, a nyelvtani értelmezés félretétele nél
kül alkalmazhatóvá válna.
Megállapította a bíróság a bűnszövetséget, amikor az elkövetők előzetesen arra
nézve állapodtak meg, hogy az őrizetlenül hagyott gépkocsikról különféle alkatré
szeket szerelnek le.813 A több bűncselekmény megvalósítására való szervezettség
szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az elkövetők ugyanolyan vagy a Btk.
Különös Részében írt különböző bűncselekmények elkövetésében állapodtak-e
meg.814
A bűnszövetség fogalma tehát több bűncselekmény, azaz bűncselekmények el
követésére utal. A fogalom szerint azonban bűnszövetséget akkor is meg lehet álla
pítani, ha az elkövetők az általuk tervezett bűncselekmények közül csupán egyet va
lósítanak meg, illetve egy bűncselekményt a kísérleti szakaszba juttatnak.
Mivel a bűnszövetség fogalmának körülírásánál a Btk. bűncselekmények szervezett el

követését vagy az arra vonatkozó megállapodást említ, nincs jelentősége annak, hogy az
elkövetők a Btk. Különös Részének egyazon vagy különböző fejezetében megvalósított
bűncselekményekre nézve követték-e el a bűnszövetség megállapításának alapjául szol
gáló bűncselekményeket. Az ítélkezési gyakorlat alapján a gazdasági szerveknél betöltött
8.1 BJD 635.

8.2 BH 2015,215.
813 BJD 8006.
8,4 BJD 4913.
fontos beosztás, gazdasági funkció, a vállalat szervezetének a felhasználásával történt szer

vezett bűnelkövetés esetén is megállapítható a bűnszövetség. 815
Ebből következően, amennyiben a cselekmény csupán az előkészület szakaszát va

lósítja meg, még ha az adott bűncselekménynél az előkészület önállóan is bünteten
dő, bűnszövetség megállapítása a törvénynél fogva kizárt.
A bűncselekmények szervezett elkövetésének lényegi fogalmi eleme, hogy
a bűncselekmény végrehajtása tervszerű, következetes, az elkövetők keresik a hasonló
bűnelkövetési lehetőségeket, azaz a bűnözést szervezik meg. ahogy erre a IV. BED
utal. Az azonban nem szükséges, hogy minden egyes bűncselekményt a részletekbe
menően kiterveljenek. Az sem szükséges, hogy a végrehajtás később a korábbi terv
nek megfelelően történjen.
Fontos, hogy az elkövetők a bűncselekmények elkövetésében előzetesen meg
állapodjanak. Az előzetes megállapodás a bűncselekmények elkövetésére irányuló
konkrét akaratelhatározás, amely időben mindenképpen megelőzi az elkövetést.816
A megállapodás lehet kifejezett, a szóbeli akaratnyilvánítást tükröző kijelentés, de le
het hallgatólagos is, feltétele viszont, hogy a bűnözésre irányuló akarategységet
tükrözze. Az elkövetők közötti megállapodás létrejötte ténybeli következtetéssel is
megállapítható, ezt alapozhatja meg, ha az elkövetők az azonos vagy hasonló alkal
makat keresték vagy használták ki a bűncselekmény elkövetésére. A hallgatólagos
megállapodás létrejöttére utalhat az elkövetők ráutaló magatartása is, ha a bűncse
lekmények véghezviteléből a bűnözésre irányuló következetességre, tervszerűségre,
szervezettségre és az akaratelhatározás egységességére lehet következtetni.817 Az elő
zetes megállapodás - mint a szervezett elkövetés egyik eleme - olyan, a jövőben meg
valósítandó bűncselekmények elkövetésére irányuló elhatározást jelent, amely a jog-
védte érdekek ellen támadó erők viszonylag magasabb fokú szervezettségét, például az
elkövetők következetességét, a végrehajtás egyes jelentősebb körülményeiben, módo
zataiban megnyilvánuló tervszerűséget is felölelheti. Nem zárja ki viszont a bűnszö
vetség megállapíthatóságát az, ha a megvalósított vagy megkísérelt bűncselekmény vagy
bűncselekmények végrehajtásának a módja eltér az előzetes megállapodástól.818
A bűnszövetség definíciója tartalmazza azt a negatív fogalmi elemet is, hogy
„nem jön létre bűnszervezet”. Ennek az a célja, hogy a bűnszervezet és a bűnszö
vetség együttesen ne kerülhessen megállapításra, mivel ez az azonos körülmény két
szeres büntetőjogi értékelését, a ne bis in idem elvének megsértését eredményezné.
8.5 BJD 2764.

8.6 BH 1976, 643.
8.7 BJD 4913.
8.8 IV. BED.
Ezt célozza a Btk. 91. § (3) bekezdése is, amennyiben kimondja: ,,[a] bűncselekmény
bűnszervezetben történő elkövetésének a megállapítása esetén az e törvényben a bűn
cselekmény bűnszövetségben történő elkövetésének esetére megállapított jogkövet
kezmények nem alkalmazhatók”.
A bűnszövetségben való elkövetés esetén is alkalmazandók a Btk. tettességre és
a részességre vonatkozó rendelkezései; a bűnszövetség keretében tanúsított elköve
tői magatartást tehát tettesi, társtettesi, felbujtói vagy bűnsegédi tevékenységként kell
minősíteni, amelyet a bíróságnak az ítéletben mindig külön meg kell jelölnie.819
A bűnszövetségben elkövetett bűncselekmény tettese csak az lehet, aki a bűnszövetség
létezését is ismerve, egészben vagy részben megvalósítja a konkrét bűncselek
ménynek a törvényben meghatározott tényállását.820 Érdemes még kiemelni, mi
szerint a bűnszövetség alkalmazását nem zárja ki, hogy
olyan személy is részt vett az elkövetési tevékenység megvalósításában, akinek büntet

hetősége - büntethetöségi akadály folytán - kizárt.821
Ezt az álláspontot az általános részi dogmatikai gondolkodás is alátámasztja. Tehát

joglogikailag csak az az álláspont helyes, amelyik szerint amennyiben az egyik el
követő tekintetében büntethetöségi akadály (kizáró, megszüntető ok vagy egyéb
akadály) áll fenn, ez nem gátolja a bűnszövetség megállapítását a többi elkövető ter
hére.
A bűnszövetség a Btk. Különös Részében minősítő körülményként szerepel,
vagy ha nem minősítő körülmény és nincs bünszervezeti minősítés, akkor súlyosító
körülmény. Például a következő helyeken szerepel a Különös Részében minősítő kö
rülményként:
- emberi test tiltott felhasználása [Btk. 175. § (3) bek. c) pont],
- emberrablás [Btk. 190. § (2) bek. b) pont],
- emberkereskedelem [Btk. 192. § (3) bek. h) pont],
- vesztegetés [Btk. 290. § (3) bek. b) pont],
- közveszélyokozás [Btk. 322. § (2) bek. c) pont],
- lopás [Btk. 370. § (2) bek. b) ba) pont],
- sikkasztás [Btk. 372. § (2) bek. b) ba) pont],
- csalás [Btk. 373. § (2) bek. b) ba) pont],
- rablás [Btk. 365. § (3) bek. d) pont],
- kifosztás [Btk. 366. § (2) bek. c) pont] stb.
8,9 BJD 2763.; BJD 4912.

820 IV. BED.
821 BH 1991,265.
3. A csoportos elkövetés [Btk. 459. § (1) bek. 3. pont]
A Btk. legáldefiníciója szerint csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az el

követésben legalább három személy vesz részt. Az 1978. évi Btk. 137. § 13.
pontja szó szerint a jelenleg hatályos definíciónak megfelelően definiálta a csopor
tos elkövetés fogalmát. Csoportosan követik el a bűncselekményt tehát, ha az elkö
vetésben legalább három személy vesz részt.
A bűncselekmény több személy által történő együttes elkövetése rendszerint nö
veli a cselekmény társadalomra veszélyességének a fokát. A csoportos elkövetés min
dig nagyobb veszélyt jelent a jogtárgyra nézve, a több elkövető ellen való fellépés
re, a védekezés lehetőségére korlátozóan vagy kizáróan hat. Az értelmező
rendelkezésben a „legalább három személy” részvétele szövegszerű értelmezés alap
ján úgy értendő, hogy három vagy ennél több személynek kell a törvényi tényállás
megvalósításában részt vennie. A bűncselekmény csoportosan elkövetettként törté
nő minősítése kérdésében az ítélkezési gyakorlat egységesítése érdekében a Legfel
sőbb Bíróság 2/2000. számon büntető jogegységi határozatot hozott. Ebben kifejti,
miszerint:
Csoportosan elkövetettnek minősül a bűncselekmény (Btk. 137. § 13. pont), ha három

vagy több személy a bűncselekmény helyszínén vagy annak közelében tettesként (társ
tettesként), illetve - a tettes (társtettes) mellett - részesként: bűnsegédként vagy önálló
an nem értékelhető bünsegédi magatartást is kifejtő felbujtóként vesz részt a bűncselek
mény elkövetésében. (...) A Btk. 137. §-ának 13. pontja szerint csoportosan elkövetettnek
minősül a bűncselekmény, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt. Az
e törvényi rendelkezésen alapuló egységes gyakorlat szerint a csoportos elkövetésnek az
a feltétele, hogy legalább három személy egyidejűleg, együttesen vegyen részt az elkö
vetési tevékenység végrehajtásában, de nem szükséges, hogy valamennyien csak tettesi,
illetve társtettesi tevékenységet valósítsanak meg, hanem e súlyosabb minősítést a részesi
közreműködés is megalapozza. A cselekmény súlyosabb minősítése szempontjából az el
követésében való részvétel a döntő, nincs jelentősége annak, hogy a három vagy több elkö
vető közül a bűncselekményben melyik, milyen magatartással működött közre, tehát hogy
ki valósította meg teljes egészében a törvényi tényállásban foglalt elkövetési magatartást
és ki az, aki ehhez segítséget nyújtott, mint a 4. alatti tényállás esetében. A csoport tag
jain tehát az elkövetőt, a tettest, a társtettest, valamint a felbujtót és a bűnsegédet is egya
ránt érteni kell. Az elkövetői minőséget pontosan meg kell állapítani, és ehhez eltérő jog
következmények fűződhetnek, mint például a bűnsegédnél az enyhítő rendelkezés
szélesebb körű alkalmazásának a lehetősége, ami kihatással lehet a büntetés kiszabására.
Vagyis, amennyiben a felbujtó bűnsegédként is részt vesz bűncselekmény helyszí

nén vagy annak közelében, beszámít a csoportba, megalapozza a csoportos elköve
tést, de felbujtóként vonják felelősségre, míg, ha e bűnsegédi magatartást nem tanú
sítja, akkor nem valósul meg csoport, bár ő felbujtó marad. A csoportos elkövetés
megállapítása szempontjából tehát nincs jelentősége annak, hogy a csoport tagja tet
tesi (társtettesi) vagy részesi (felbujtói vagy bűnsegédi) magatartást fejtett-e ki.822
A csoport három tagjának ugyanakkor az elkövetésnél jelen kell lennie. Ezt, vagyis
az elkövetői minőséget (tettes, társtettes, felbujtó, bűnsegéd) természetesen az ítélet
rendelkező részében fel kell tüntetni.823
A csoport létrejöttét akkor is meg kell állapítani, ha annak egyes tagjai gyer
mekkor vagy kóros elmeállapot miatt nem büntethetőek.824 Nyilván ugyanezt a lo
gikát kell alkalmazni, ha az egyik elkövető büntethetősége az eljárás közben meg
szűnik.825
A csoportos elkövetés és a bűnszövetség tehát különböző fogalmak, így meges
het, hogy adott történeti tényállás együttesen teljesíti mindkét definíció feltételeit.
Ilyenkor mind a két minősített esetet meg kell állapítani. Amennyiben adott bűn
cselekménynek valamelyik fogalom nem minősített esete, de azt a történeti tényál
lás mégis megvalósította, a minősített esetként nem pönalizált intézmény mint súlyosító
körülmény kerül értékelésre. A törvény nem kívánja meg azt sem, hogy a csoportban
levők valamennyien a büntetőeljárás során személyileg is felderítettek legyenek és az
sem kívánalom, hogy az elkövetésben részt vevő személyeket ténylegesen felelősségre
vonják.826
A garázdaság csoportosan elkövetettként történő minősítésénél a három személy
együttes részvétele szempontjából közömbös, hogy ezek a személyek együttesen, más
(mások) ellen egymást támogatva vagy pedig egymással szemben állva vesznek-e részt
a bűncselekmény elkövetésében,827 ugyanis a cselekmény társadalomra veszélyessé
gének és a jogilag védett tárgy veszélyeztetettsége megítélésénél ennek a körül
ménynek nincs jelentősége. Az viszont törvényben rögzített követelmény, hogy a há
rom vagy több személy a bűncselekményt együttesen valósítsa meg, azaz az időben
és térben elkülönülő magatartás nem alapozza meg a csoportos elkövetés megálla
pítását.828 Nem zárja ki továbbá a rablás csoportosan elkövetettkénti minősítését az
822 BJD 9266.; BH 1990, 46.

823 BJD 8835.
824 BH 1987, 194.
825 BH 1988, 303.
826 BJD 9065. és BH 1987, 194.
827 BJD 10.204.; BH 2008, 291. II.
828 BH 1993, 482.
sem, ha a csoport egyik tagjának a cselekményét a bíróság nyereségvágyból elkövetett

emberölés kísérletének minősíti.829
Még egyszer ki kell emelni, hogy azoknál a bűncselekményeknél, amelyek ese
tében a csoportos elkövetés nem szerepel minősítő körülményként, a három vagy több
személynek a bűncselekmény elkövetésben való részvételét súlyosító körülményként
kell értékeli.
4. A bűnszervezet
aj Jogtörténet ............................................................................................................................................ 410

b) Nemzetközi kitekintés ........................................................................................................................... 422
<0 A bűnszervezet hatályos fogalma [Btk. 459. § (1) bek. 1. pont] .425
aj Jogtörténet
Az amerikai tapasztalatok alapján a nemzetközi irodalom óv az ún. túlreagálástól,

mely a terrorizmus elleni jogi fellépést jellemezte. Kiemelik, hogy fontos megkü
lönböztetni a szervezett bűnözés különböző formáit. így alapvetően különbséget kell
tenni a politikai és anyagi motiváltságú bűnszervezetek, valamint az elkövetett bűn
cselekmények esetén az ún. cél- és eszközcselekmények között. Célcselekmény az
a profitorientált bűncselekmény, amelynek elkövetése a bűnszervezet célja, például
kábítószerrel való visszaélés, míg eszközcselekmény az ehhez szükséges további bűn
cselekmény, például a riválisok megölése.
Szokás még különbséget tenni alapcselekmény és kapcsolódó vagy járulékos bűn
cselekmény között. Az előbbi alatt értendő az az ún. tradicionális bűncselekmény,
amelyet a bűnszervezet tagjai e minőségükben elkövetnek, míg az utóbbi megneve
zéssel jelölhető a bűnszervezethez tartozás pönalizálása.
Az anyagi büntetőjog elméletileg három módon valósíthatja meg a büntetőpoli
tika szervezett bűnözéssel szembeni szigorúbb fellépés iránti igényét.830 Egyrészt
a bűnszervezetben elkövetést - a bűnszövetség mintájára - általános részi fogalom
ként azon bűncselekmények minősítő körülményévé lehet tenni, melyek a tör
829 BJD 9268.

830 Áttekintésül lásd Geller Balázs József: Gondolatok a büntetőjog jelentőségéről a szervezett bűnözés el
leni fellépéssel kapcsolatban. In Geller Balázs - Hollán Miklós (szerk.): A szervezett bűnözés arcai. Bu
dapest, 2004. 11-45. o.; Bócz Endre: A szervezett bűnözésről és a bűnszervezet fogalmáról. In Geller:
Györgyi Kálmán ünnepi kötet. 79-101. o.
vényalkotó megítélése szerint tipikusan kapcsolódnak a szervezett bűnözéshez. Erre

szolgált például a magyar jogalkotásban a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi
IV. törvény módosításáról szóló 1997. évi LXXIII. törvénnyel (1997. évi LXX1I1. tv.)
bevezetett bűnszervezet fogalom, amely szerint a „bűnszervezet: bűncselekmények
folyamatos elkövetésére létrejött olyan - munkamegosztáson alapuló - bűnszövet
ség, amelynek célja a rendszeres haszonszerzés”.
Másrészt ugyancsak általános részi fogalomként, többé-kevésbé az angolszász
összeesküvés (conspiracy) mintájára, általános jelleggel minden bűncselekmény el
követési alakzatává válhatna kvázi stádiumként, anélkül, hogy ezt egy különös ré
szi tényállásban fel kellene tüntetni. Ilyen módszerrel rendeli jelenleg büntetni a Btk.
például a kísérletet. E megoldás alfajtájának tekinthető a büntetéskiszabási sza
bályként történő súlyosabb szankcionálás. A jelenlegi szabályozás a különös, a több
szörös és az erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozó rendelkezések (Btk. 89. §)
mintájára a bűnszervezetben történő elkövetés esetére is hasonló rendelkezéseket tar
talmaz (Btk. 91. §).
Végül a bűnszervezeti tagság különös részi bűncselekményként is szabályozható.
Ezen belül azonban elhatárolások lehetségesek [ilyen volt az 1978. évi Btk. 263/C. §
(4) bekezdése „Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűnszervezet tagja, vagy
ilyen szervezet tevékenységéhez anyagi eszközöket szolgáltat, bűntett miatt három
évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”]:
a) elképzelhető, hogy a jogalkotó a felelősség alapját a bűnszervezet létrehozásá
hoz köti. Ebben az esetben a büntetőjogi felelősségre vonás lehetőségét az előkészületi
magatartás kifejtése jelenti. Ez a megoldás hasonló az állam elleni bűncselekmények
„absztrakt jogtárgy-veszélyeztetési” tényállásaihoz.
b) a felelősség alapját a már létrejött szervezet támogatásához is fűzhetjük, így a tény
állás „sui generis bűnsegédi” magatartásként értékelhető.
c) pönalizálhatják a bűnszervezetben részvételt, és
d) végül a szervezet irányítását, vezetését.
Természetesen a fentiek kombinációja is elképzelhető. Amennyiben a bünszer-
vezeti elkövetést általános részi fogalomként határozzuk meg, és a törvény egyben
speciális különös részi tényállást is szabályoz, felvetődik a halmazat kérdése. A ma
gyar jogalkotásban ilyennek volt tekinthető például a Btk. 1997. évi módosítása,
amelynek során a különös részi tényállások közül számos esetben minősítő körül
ményként fogalmazták meg a bűnszervezet tagjaként történő elkövetést, emellett pe
dig a 263/C. §-ban a bűnszervezet létrehozása tényállás került beiktatásra.
Az elmúlt években kiterjedt irodalom vizsgálta a magyar jognak a szervezett bű
nözésre adott válaszát. Magyarországon, bár régóta létezett szervezett bűnözés,
használható definíciót nem alkottak. Györgyi Kálmán szerint a rendőrségi-ügyészsé
gi statisztika arra enged következtetni, hogy az összbünözés kevesebb mint 0,5%-át
tették ki a szervezetten elkövetett bűncselekmények 1995-ben. E statisztikai vizsgá

lat során az alábbi feltételeket vették figyelembe: a) az elkövetők között álljon fenn
funkcionális kapcsolat, b) a bűncselekmények, illetve az elkövetők cselekményei ren
delkezzenek konspirativ jelleggel, c) az elkövetők közötti kapcsolat tartós legyen, és
d) és a bűncselekmények elkövetése felismerhető munkamegosztás szerint történjen.
Ami feltűnő volt, hogy e bűncselekményekkel kapcsolatban az ún. bűnözési inten
zitás 13,7. Azaz ennyi elkövetett bűncselekmény esik egy elkövetőre, az átlagos bű
nözésnél megszokott 3,3 helyett.
A magyar jogban korábban sem volt ismeretlen adott szervezet létrehozásának,
vezetésének, illetve az abban való részvételnek a büntetése. A Btk. 255. §-ában meg
határozott az alkotmányos rend elleni szervezkedés bűncselekménye is ilyen. A jog
tudósok és gyakorló jogászok közül is többen problematikusnak tartották az ún. gya
nú-tényállások inkorporálását a Btk.-ba, hiszen ezek alapján, adott személy csupán
a bűnszervezethez való puszta tartozás miatt is büntetendővé válhatott. Nem kellett
az elkövetővel szemben más bűncselekmény elkövetését bizonyítani.
A szervezett bűnözésre vonatkozó büntetőjogi szabályozás több hullámban zaj
lott 1997-től kezdődően. Ennek a szabályozási folyamatnak négy fő állomása egy-
egy törvénnyel jellemezhető: (i) a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. tör
vény módosításáról szóló 1997. évi LXXIII. törvény, (ii) a büntető jogszabályok
módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvény, (iii) a szervezett bűnözés, vala
mint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés egyes szabályairól és az eh
hez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény, végül (iv)
a 2001. évi CXXI. törvény, amely szintén a Btk. módosításáról szól.
Az 1997. évi LXXIII. tv. volt az, amely elsőként szabályozta a magyar jogrend
szerben a bűnszervezet fogalmát, és ehhez a fogalomhoz hozzárendelte a kapcsoló
dó büntetötörvényi rendelkezéseket.831 Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az
1978. évi Btk. 1997. szeptember 15. napjával hatályos módosítását megelőzően ne
kaptak volna helyet a szervezett bűnözéssel kapcsolatos rendelkezések büntető kó
dexünkben. Ilyen rendelkezésnek tekintjük a magunk részéről a bűnszövetséggel kap
csolatos szabályozást, valamint az üzletszerűségre vonatkozó rendelkezéseket, ame
lyek mögött részletes elméleti és gyakorlati szabályozást találhattunk már a régi Btk.
módosítást megelőzően.
Ezek a szabályok azonban nem adtak, nem adhattak kielégítő választ és megol
dást az 1990-es évek közepére minőségi változáson keresztülment bűnözésre, ezért
volt szükség az 1978. évi Btk. rendelkezéseinek kiegészítésére is. Ezzel mutat egy
irányba a törvény általános indokolása is, amely szerint a törvény:
831 1997. évi LXXIII. tv. 9. §. Hatályos volt 1997. szeptember 15-tól.
bűnszervezet tartalmi ismérveinek három elemét - a bűnelkövetés folyamatosságát, a szer

vezet strukturáltságát, a profitszerzést -■ emeli ki. A kriminológia ezen túlmenően több is
mérvet is felsorol (a szervezet módszerei között szerepel a félelemkeltés, az, hogy beépül a le
gális gazdaságba, hogy konspirált szervezet, tagjai nem ismerik egymást és a szervezet
működését illetően hallgatásra kötelezettek, céljaik eléréséhez felhasználják a konspirációt).
Újabb lépést jelentett a szabályozási folyamatban az 1998. évi LXXXVII. törvény,

amely nem csupán fogalmi megalapozást, hanem egyben strukturális változtatást ho
zott magával. A miniszteri indokolás szerint erre azért volt szükség, mert
korunkban a bűnözésnek jelen vannak olyan megnyilvánulásai, amelyekkel szemben szi

gorú fellépés indokolt, és ehhez a büntetőjognak biztosítania kell a megfelelő eszközöket.
Ilyen cselekmények azok, amelyek szervezett elkövetése leginkább sértik vagy veszé
lyeztetik a társadalomnak a személyek szabad önrendelkezési jogához, a vagyonbizton
sághoz, az egészséges élethez, a gazdasági és pénzügyi élet biztonságához fűződő bűnös
befolyásolástól való mentességéhez kapcsolódó érdekét. Ezekkel szemben valóban ér
vényesíteni indokolt a büntetőjogi megtorlást, de ez az egész büntetőjog szempontjából
továbbra is csak szelektív megtorló szemléletet jelenthet.
A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés

egyes szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi
LXXV. törvény elfogadása nem volt mentes a politikai és szakmai vitáktól. Ennek
igazi oka nem is a törvény egyes részletszabályaiban keresendő. A törvény ugyanis
- amint arra elnevezése is utal - nem volt pusztán a régi Btk. vagy a régi Be. módo
sításának tekinthető, hanem törvényalkotási, módosítási csomagként jelentkezett.
A szakmai kérdés akként vetődött fel. hogy a törvény elfogadásához az országgyű
lési képviselők egyszerű többségének szavazata, avagy minősített többség szükséges-
e. A törvény ugyanis olyan kérdéseket és jogszabályokat módosított volna, amelyek
egy része minősített többséget igényel. Ennek folyományaként az 1/1999. (II. 24.) AB
hat. megállapította, hogy a törvénymódosítási csomag bizonyos rendelkezései -
a fent ismertetett okokból - alkotmányellenesnek minősülnek. Újdonságot jelentett
mindemellett a törvény annyiban, hogy a régi Be. módosítása mellett, a régóta vál
tozatlan tartalommal jelen volt Rtv.-t is módosítani rendelte. Mindemellett pedig köz
igazgatási jogi eszközökkel igyekezett a régi Btk.-nak a szervezett bűnözésre vo
natkozó szabályai végrehajtásában közreműködni.
A szabályozási folyamat negyedik állomása a 2001. évi CXXI. törvény, amely
az 1978. évi Btk.-t módosította. A miniszteri indokolás szerint a módosításra azért
került sor, mert „a legutóbbi időben előtérbe kerültek a szervezett bűnözés elleni ha
tékonyabb fellépést segítő módosítások, valamint a bűnözés szerkezetében bekövet
kezett változások következményeként a büntetéseket szigorító rendelkezések”.
A magunk részéről szintén a szervezett bűnözés elleni szabályozás körébe so

roljuk a 2001. évi CIV. törvényt is, amely a jogi személyekkel szemben alkalmaz
ható büntetőjogi intézkedésekről szól. Bár a törvény megnevezéséből és rendelke
zéseiből ez nem tűnik ki, a törvény célja - más indokok mellett - egyértelműen
a szervezett gazdasági bűnözés elleni hatékony fellépés.
Az 1997. évi LXXIII. tv. 9. §-a elsőként határozta meg a bűnszervezet fogalmát,
amely „bűncselekmények folyamatos elkövetésére létrejött olyan - munkamegosz
táson alapuló - bűnszövetség, amelynek célja a rendszeres haszonszerzés”. Ez a fo
galmi meghatározás tehát a bűnszervezetet a bűnszövetség speciális fajtájaként sza
bályozta. Ennek megfelelően került sor a törvényben történő elhelyezésre is.
A definíció elemei két csoportra oszthatók. Egyrészről külsőleg is felismerhető je
gyekre, egyrészt a szervezet ezen tulajdonságaira, miszerint a bűncselekmények
rendszeres elkövetése révén haszonszerzésre jött létre, másfelől arra a belső tulaj
donságára, hogy munkamegosztáson alapul.
A bűnszervezetnek az 1997. évi LXXIII. tv. által meghatározott fogalmát számos
hazai szerző joggal kritizálta.832 E fogalmi meghatározással összefüggésben került
sor az 1978. évi Btk. 263/C. § beiktatására is, amely a „bűnszervezet létrehozását”
célozta pönalizálni. A tényállás felépítését illetően a jogalkotó szélesebb körben ha
tározta meg azokat a tradicionális bűncselekményeket, amelyek elkövetésére a bűn
szervezet megalakul, illetve amelyek elkövetése a bűnszervezet létrehozását megala
pozta. Továbbá e törvény a bűnszervezet tagjakénti elkövetést számos bűncselekmény
minősítő körülményeként határozta meg.833Megjegyzendö mindemellett, hogy a régi
Btk. e módosítása rendelte büntetni az embercsempészés előkészületét is, amelynek
indoka egyrészt a bűncselekmény elszaporodottsága, másrészt azonban a társadalomra
veszélyesség fokozott volta is. Véleményünk szerint a jogalkotó arra is utal ezzel
a módosítással, hogy ugyancsak büntetöpolitikai cél azon cselekmények megbünte
tése, amelyek esetén az embercsempészést ugyan nem bűnszervezet tagjaként követik
el, ám a közös elkövetésben megállapodnak (amely egyfajta szervezettségre utal).
Kérdésként merült fel a szabályozás elméleti vizsgálata kapcsán, hogy az 1978. évi
Btk. 263/C. §-a és azon egyes bűncselekmények között, amelyek minősítő körül
ménye a bűnszervezetben történő elkövetés, fennállhat-e halmazat. Az elmélet erre
eltérő válaszokat adott, gyakorlati tapasztalatokról pedig nem beszélhetünk, tekintettel
arra, hogy a bűnszervezet létrehozása bűntettének bírósági gyakorlata nem alakult ki.
832 így Tóth Mihály: A bűnszervezet és környéke. A klasszikus dogmatika és a pragmatizmus pengeváltásá
nak kétes sikerű kompromisszuma. Jogtudományi Közlöny, 1997/12. 505-513. o.
A bűnszervezettel összefüggésben a törvény módosította a vagyonelkobzás sza

bályait is. Ennek megfelelően az 1978. évi Btk. 62. § (2) bekezdése kötelezővé tet
te a vagyonelkobzást abban az esetben, ha a) a bűnszervezet létrehozásának bűntet
tét (régi Btk. 263/C. §) követik el, illetve ha b) a bűncselekményt bűnszervezet
tagjaként követik el, és a bűnszervezet tagjakénti elkövetés a bűncselekmény minő
sítő körülménye.
Összefoglalva: az 1997. évi LXXIII. tv. jelentősége abban áll, hogy olyan fogalmi
elemeket rögzített a büntető kódexben, amelyek - ugyan több-kevesebb változtatás
sal - mind a mai napig lehetővé teszik a bűnszervezetek büntetőjogi felelősségre vo
nását. Az akkori jogpolitikának megfelelő szabályozás kísérleti modellnek tekinthe
tő. Kritikaként fogalmazhatjuk meg, hogy nem eléggé kifinomult, dogmatikailag
cizellált szabályozásról volt szó, mégis olyan kiindulási alapot teremtett, amelyre a ké
sőbbi szabályozás részleteit fel lehetett építeni.
Az 1978. évi Btk.-nak az 1998. évi LXXXVII. törvénnyel történt módosítása lé
nyegi előrelépést jelentett a szervezett bűnözéssel szembeni kodifikációs folyamat
ban. Az 1999. március 1-jétől hatályos törvény strukturális változást hozott azzal,
hogy az 1997. évi LXXIII. tv. fogalmi meghatározásainak „szinte” változatlanul ha
gyása mellett mind a büntetésekre, intézkedésekre, illetve a büntetéskiszabásra vo
natkozó rendelkezéseket, mind pedig az egyes bűncselekményeket megreformálta.
Ez a szabályanyag együttesen átgondolt rendszerben helyezte el a bűnszervezetek
kel kapcsolatos rendelkezéseket. Az Általános Részben a bűnszervezet fogalmán tör
tént változtatás. Az újabb fogalom a korábbi szabályozással összhangban a bűnszö
vetség fogalmára alapítja a bűnszervezet meghatározását. A bűnszervezet eszerint:
„bűncselekmények rendszeres elkövetése révén haszonszerzés végett létrejött olyan
bűnszövetség, amely feladatmegosztáson, alá-folérendeltségi rendszeren és szemé
lyi kapcsolatokon nyugvó szerepvállaláson alapul”.
Látható, hogy a bűnszervezet ismérveiben lényegi változás a belső tulajdonsá
gokat illetően következett be.
A (...) törvény hangsúlyozza a szerepvállalás fontosságát. E szerepvállalás minőségileg

tér el az egyének puszta együtt-cselekvésétől, nyilvánuljon meg az akár társtettesi, akár
tettesi-részesi formában, esetleg bűnszövetség keretében. Erősen kötődik a személyi
kapcsolatokhoz, melyeket leginkább az jellemez, hogy az minden tekintetben igen kor
látozott, az adott fölé- illetve alárendelt személyen túl a konkrét elkövető számára a kap
csolatrendszer további részei nem ismertek. A feladatmegosztás lényege a teljes tevé
kenységi kör konspirációs célt szolgáló részfeladatokra osztása. A szervezet valamennyi
résztvevője, így vezetője vagy tagja, támogatója tisztában van azzal, hogy saját elkülö
nült és jól körülhatárolható tevékenysége része az egésznek. Részmagatartása - mely irá
nyítás, utasításadás éppúgy lehet, mint annak végrehajtása, akár vagy csak eszközök
biztosítása, a tényleges elkövetők segítése - elengedhetetlenül szükséges a struktúra mű

ködéséhez, az adott, konkrét bűncselekmény elkövetéséhez, illetve a cselekményfolya
mat megvalósulásához.
A miniszteri indokolás is kiemeli, hogy
a bűnszervezet törvény szerinti fogalma hangsúlyt helyez arra a körülményre, amely a ma
gatartás szervezeti keretben való kifejtése iránti igényt mutatja, és ebből adódóan minő
ségileg más, mint pusztán egyének együtt-cselekvése. Másrészt a törvény szerinti foga
lomban megjelenik a személyi kapcsolatok szerepe, illetve a bűnszervezetben való léttel
szükségképpen együtt járó (akár absztrakt) személyi szerepvállalás jelentősége. A törvény
a módosítással azt kívánja elérni, hogy bűnszervezet ne pusztán önmagával definiálha
tó fogalom legyen, hanem a bünszervezetiség megállapíthatóságában a mechanizmus is
mérvei egyértelmű támpontot adjanak.
A büntetéskiszabással kapcsolatosan a törvény megváltoztatta a feltételes szabadságra

bocsátás, a büntetés végrehajtásának felfüggesztése, valamint a büntetés enyhítésének
szabályait. Ennek megfelelően: A régi Btk. 47. § (4) bekezdésének d) pontja szerint
nem bocsátható feltételes szabadságra, aki a bűncselekményt bűnszervezet tagjaként
követte el. illetve a régi Btk. 91. §-a azzal egészült ki, hogy a büntetés végrehajtása
nem függeszthető fel, ha c) az elkövető a bűncselekményt bűnszervezet tagjaként kö
vette el, vagy d) az elkövető a háromévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel
büntetendő bűncselekményt Üzletszerűen vagy bűnszövetségben követte el. Az 1978.
évi Btk. korábbi, majd hatályon kívül helyezett 87/A. §-át, amely a főbüntetés eny
hítésének lehetőségét egyes bűncselekmények esetében különös méltánylást érdem
lő eset fennállásától tette lehetővé, az 1997. évi LXXIII. tv. iktatta be a régi Btk.-ba,
azzal a céllal, hogy a társadalomra különösen veszélyes bűncselekmények eseteiben
a büntetés kiszabásakor a Különös Részben megállapított büntetési tételkeret alsó ha
tárától csak kivételes esetekben lehessen eltérni. E törvénymódosítás az enyhítő sza
kasz különös méltánylást érdemlő esetben történő alkalmazása szempontjából a bűn
cselekményi kört alapvetően helyesen állapította meg, azonban indokolt volt
a főbüntetés enyhítésének kivételes jellegét kiszélesíteni a bűnszervezet létrehozása
bűncselekményére, valamint a törvény 57-59. §-ai szerint módosítandó három bűn
cselekményre, továbbá a törvény 60. §-ával beiktatandó nemzetközi szerződés által til
tott fegyverrel való visszaélésre. Ezért a törvény 22. §-a a régi Btk. 87/A. § (1) be
kezdésnek d) pontját módosítva, akként rendelkezett, hogy e további öt bűncselekmény
esetében - a lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés enyhébben minősülő alakzatai kivéte
lével - is csak különös méltánylást érdemlő esetben lehet enyhíteni a főbüntetést.
A törvény kiindulópontja az volt, hogy a jogalkotónak a büntetőjoggal szembe
ni elvárásai a korábbinál jobban érvényesüljenek a jogalkalmazás során. 1994-1998
között folyamatosan kérdés volt a büntetőjog-alkotás és a büntetéskiszabási gyakor

lat viszonyának problémája, ami a büntetőjogi kodifikációt a mennyiségi szemléle
tű szigorítás irányába terelte. Ezért a törvény, a már említett kriminálpolitikai meg
fontolásból alapvetően nem a büntetési tételek mennyiségi szemléletű emelésére
helyezte a hangsúlyt. A büntetéskiszabási változtatás jogpolitikai indokát a minisz
teri indokolás abban határozta meg, hogy
a büntetőjog már önmagában szigort testesít meg. A büntetőjog szigorítása ehhez képest
nem más, mint a meglévő rendelkezések további szigorítása, ami csak újabb szempon
tok értékelése útján történhet. Nem lehet azonban cél a büntetőjog egészének a szigorí
tása, hiszen az a kíméletlen büntetőjog kialakulását segítené, ennek pedig társadalmilag
kedvezőtlen lenne a hatása az ún. „kis kriminalitásra” nézve. A kisebb vétségek elköve
tőivel szembeni kemény fellépés kilátásba helyezése vélhetően ellenkeznék a társadalom
értékítéletével is, ráadásul ezeket az elkövetőket a „nagy kriminalitás” felé terelné.
A büntetéseket illetően a bűnszervezet létrehozása bűncselekmény miatt elítélt el

követők szabadságvesztésének végrehajtási fokozatát a korábbi törvény nem fegy-
házban határozta meg. E hiányosságot pótolja az 1998. évi LXXXVII. törvény, ami
kor - hasonlóan a legtöbb súlyos közbiztonság elleni bűncselekményhez - akként
rendelkezett, hogy az e bűncselekmény miatt, valamint a régi Btk. 42. § (2) bekezdés
b) pont 3. alpontjában felsorolt, bűnszervezet tagjaként vagy megbízásából elkövetett
bűncselekmények miatt kiszabott háromévi vagy azt meghaladó szabadságvesztést
fegyházban kell végrehajtani. Szintén az Általános Részt érintette a vagyonelkobzás
új szabályainak meghatározása.
A Különös Részt illetően bővült azon bűncselekmények köre, amelyek minősí
tő körülménye a bűnszervezetben elkövetés lett. A korábbi szabályozáshoz képest
a bűnszervezet tagjaként! elkövetés minősítő körülménnyé lett az emberkereskede
lem, fegyvercsempészet, egyedi azonosító jel meghamisítása, adó-, társadalombiz
tosítási csalás, csempészet és vámorgazdaság, zsarolás, és végül orgazdaság esetén.
A miniszteri indokolás kiemeli a szervezett bűnözés kapcsán, hogy
a törvény (...) a szervezett bűnözés visszaszorítása érdekében erősíti az állam reakció

képességét. E körbe vonhatók azok a rendelkezések, amelyek jelentősen szigorítják
a robbanóanyaggal, robbantószenei visszaélés, a lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés, a fegy
vercsempészet, a kábítószerrel visszaélés, a közveszélyokozás, az embercsempészés
büntetési tételeit, kiterjesztik a pénzmosás tényállásának alkalmazhatóságát. A törvény
által megalkotott új tényállások közül idetartozik a súlyos fenyegetettségü emberkeres-
, kedelem bűncselekménye, a kábítószer létrehozásához szükséges ún. prekurzorok ké
szítését fenyegető bűncselekmény.
A 2001. évi CXXI. törvény 2002. április 1. napjától lépett hatályba. Az 1978. évi Btk.
ezen módosítása a régebbi szabályok érintetlenül hagyása mellett alapvetően új kon
cepciót fogalmazott meg a bűnszervezetekkel kapcsolatosan. A változtatás indoka
a belső bűnüldözési érdek mellett nemzetközi kötelezettségvállalásból is fakadt. Az
Európai Unió Tanácsa az Unió tagállamaiban a bűnöző szervezetre vonatkozó ren
delkezések közelítése érdekében fogadta el az 1998. december 21-i együttes fellépést
a bűnöző szervezetben való részvétel büntetéséről. Az együttes fellépés 1. Cikke ha
tározta meg a bűnöző szervezet fogalmát, 2. Cikke rendelkezik a bűnöző szervezet
ben részvétel büntetéséről. Az együttes fellépéssel jórészt egyező rendelkezéseket tar
talmaz az Egyesült Nemzetek a határon átnyúló szervezett bűnözés elleni
Egyezményének 5. Cikkével [Az Egyezményt a belügyminiszter írta alá 2000. de
cember 14-én az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében létrejött, a nemzetközi
szervezett bűnözés elleni Egyezmény, valamint kiegészítő jegyzőkönyveinek alá
írásáról szóló 2282/2000. (XI. 29.) Korín, határozat alapján.]. A miniszteri indoko
lás szerint:
A törvény másik meghatározó eleme, hogy (...) nem egyes bűncselekmények minősítő
körülményeként határozza meg a bűnszervezetben történő elkövetést (például emberke
reskedelem), hanem általános részi rendelkezéssel írja elő, hogy minden esetben, amikor
is az öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselek
ményt bűnszervezetben követik el, a büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelke
dik, azonban a húsz évet nem haladhatja meg. A törvény rendelkezik a bűnszervezetben
elkövetett bűntett büntetéséről tárgyalásról lemondás, és halmazati büntetés esetére is.
A törvény ezzel kifejezi azt, hogy minden súlyos bűncselekmény esetében - nem csak
az eddigi nevesített esetekben - a bűnszervezetben történő elkövetésnél szigorú, ám a ha
tályos szabályozásnál arányosabb büntetést helyez kilátásba.
Az általános részi módosítások közül lényeges a 1978. évi Btk. 40. § (2) bekezdé
sében meghatározott módosítás, amely szerint: „A határozott ideig tartó szabadság
vesztés legrövidebb tartama két hónap, leghosszabb tartama tizenöt év; életfogytig
tartó szabadságvesztéssel is büntetendő bűncselekmény, bűnszervezetben, különös
vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés, továbbá halmazati vagy összbün-
tetés esetén húsz év.” A szabadságvesztés-büntetéssel kapcsolatos további változás,
hogy - az 1998. évi LXXXVII. törvény rendelkezéseit kiegészítve - fegyházban kell
végrehajtani nemcsak a háromévi, hanem már a kétévi vagy ennél hosszabb tartamú
szabadságvesztést, ha az elítélt a bűncselekményt bűnszervezetben követte el.
A mellékbüntetések körében kiegészítésre került a foglalkozástól eltiltás sza
bályanyaga is egyrészt azzal, hogy a törvény a foglalkozástól végleges hatállyal el
tiltást a foglalkozás gyakorlására alkalmatlan elkövetőn kívül a foglalkozás gyakor
lására méltatlan elkövetővel szemben is lehetővé teszi. Az indokolás alapján
„a méltatlanság a foglalkozás gyakorlására való erkölcsi alkalmatlanságot jelent,

amely például súlyos korrupciós jellegű bűncselekmények esetében állapítható meg”.
A végleges hatályú eltiltás alól pedig a bíróság az eltiltottat nem mentesítheti, ha
a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, és méltatlanság miatt a bíróság a fog
lalkozástól véglegesen eltiltotta. Szintén a mellékbüntetésekre vonatkozó szabály,
hogy az 1978. évi Btk. 64. §-ának (1) bekezdése szerint kitiltás a törvényben meg
határozott esetekben alkalmazható. A bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény
gyakran szorosan összefügg az elkövető tartózkodási helyével. A törvény lehetővé
teszi, hogy a bíróság az elkövetővel szemben kitiltást alkalmazzon, ha e mellékbün
tetés egyéb törvényi előfeltételei fennállnak.
Az intézkedések körében az elkobzás és a vagyonelkobzás szabályai szigorod
tak. A régi Btk. 77/A. §-ában meghatározott elkobzás mellőzésére vonatkozó sza
bályok alkalmazását zárta ki a törvény, ha az elkövető a bűncselekményt bűnszer
vezetben követte el. Jelentős - rendszerbeli és az egyes rendelkezéseket is érintő -
módosuláson ment keresztül a vagyonelkobzás szabályozása is, egyértelművé téve
azt, hogy a bűncselekmények, különösen szervezett bűnözés keretében elkövetve, nem
képezhetik sem gazdagodás, sem pedig újabb bűncselekmények elkövetésének anya
gi alapját. A törvény intézkedésként szabályozta a vagyonelkobzást, és ekként illeszti
a Btk.-ba a módosított szabályokat. A vagyonelkobzás hatályos szabályozása a több
szöri módosítások során fokozatosan elvesztette büntetés jellegét, mivel az elköve
tő jogszerűen szerzett vagyonát nem érinti. Alapvetően az eredeti - a bűncselekmény
elkövetése előtti - állapot visszaállításáról van szó, ami az elkövető vagyoni helyzetét
illeti. A törvény, abból kiindulva, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelem egyik
leghatékonyabb eszköze a bűnszervezetek megfosztása vagyoni alapjuktól, általános
szabályként rendelte elkobozni azt a vagyont, amelyet az elkövető a bűnszervezet
ben való részvétele ideje alatt szerzett. Az általános szabály alóli kivételként a va
gyonelkobzást nem lehet elrendelni arra a vagyonra, amelynek törvényes eredete bi
zonyított. A törvény továbbá az 1978. évi Btk. 77/B. § (5) bekezdésével egyértelművé
tette, hogy a 77/B. § (1) bekezdésnek b) pontja esetében az ellenkező bizonyításáig
a vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni a bűnszervezetben való részvé
tel alatt szerzett valamennyi vagyont. Ennek büntetőeljárási következménye, hogy
a bizonyítás sikertelenségének kockázatát a terhelt viseli, azaz amennyiben az ilyen
vagyon törvényes eredete kétséges, egyértelműen nem bizonyított, hogy a vagyont nem
a bűnszervezetben való részvétel ideje alatt törvényes úton szerezték, a vagyon
elkobzást el kell rendelni. A törvény e rendelkezése szerint, hogy a vagyon törvényes
eredetének bizonyítása körében a bizonyítási fő szabály megfordul, nevezetesen
minden, a bűnszervezet ideje alatt szerzett vagyont el kell kobozni. A törvény a ter
heltnek kimentési lehetőséget biztosít azzal, hogy bizonyíthatja a vagyon törvényes
eredetét.
Alapvető jelentőségű, hogy a törvény a bűnszervezetben történő elkövetésre vo

natkozó rendelkezéseket külön szabályozta az 1978. évi Btk. 98. §-ában. E rendel
kezések főként büntetéskiszabási jellegűek, és emlékeztetnek a különös és többszö
rös (ekkor még nem volt erőszakos többszörös visszaeső) visszaesőkre vonatkozó
gyűjtöszabályokra. Ennek megfelelően azzal szemben, aki az ötévi vagy ezt meg
haladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekményt bűnszervezetben
követte el, a bűncselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelke
dik, de a húsz évet nem haladhatja meg. A törvény ezzel a szabályozással a hatályos
szabályozás anomáliáit kívánta elkerülni.
A bűnszervezetben elkövetett bűncselekmények büntetése körében ugyanis a hatályos tör

vény helyenként ötletszerű és aránytalan jogkövetkezményeket határoz meg. így példá
ul a bűnszervezetben elkövetett lopást a dolog értékétől függetlenül öt évtől tíz évig ter
jedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Ennek következtében a szabálysértési értekre
bűnszervezetben elkövetett lopásnak ugyanakkora a büntetési tétele, mint a különösen je
lentős (ötszázmillió forintot meghaladó) értékre elkövetett lopásé. Hasonló aránytalan
ság látható a csalással kapcsolatban is.
Halmazati büntetés esetén a halmazatban álló bűncselekményekre irányadó bünte

tések közül a legsúlyosabbat, a tárgyalásról lemondás esetén az 1978. évi Btk.
87/C. § szerinti büntetési tételt kellett alapul venni. A büntetés kétszeres enyhítése
csak különös méltánylást érdemlő esetben történhetett meg. Azzal szemben, aki a bűn
cselekményt bűnszervezetben követte el. mellékbüntetésként kitiltásnak is helye
van. A törvény kizárta a bűnszövetségben történő elkövetésének esetére megállapí
tott jogkövetkezmények alkalmazhatóságát a bűncselekmény bűnszervezetben tör
ténő elkövetésének megállapítása esetén.
A szervezett bűnözéssel kapcsolatos módosítás másik meghatározó eleme a bűn
szervezet fogalmának átalakítása volt. A 2002. április 1-jéig fennállt megoldás jel
lemzője - amint arra a fentiekben utaltunk hogy a törvény a bűnszervezet fogalmát
a bűnszövetségre alapozta. A bűnszervezet ennél fogva szükségképpen feltételezte leg
alább egy befejezett vagy kísérleti szakban maradt bűncselekményt. Ezzel szemben
a 2001. évi CXXI. törvény élesen elkülöníti a bűnszövetség és a bűnszervezet jellem
zőit, és kizárta a bűnszövetségre vonatkozó rendelkezéseket bűnszervezet esetén. Ez
azt jelentette, hogy ha a bűnszervezetben elkövetés törvényi feltételei megállapítható-
ak, a bűncselekmény nem minősíthető bűnszövetségben elkövetettnek. Ilyen módon zár
ható ki a bűnszövetségben és a bűnszervezetben való elkövetés jogkövetkezményeinek
a halmozott alkalmazása. A törvény a bűnszervezetnek alapvetően új meghatározást
adott, amely szerint „bűnszervezet: három vagy több személyből álló, hosszabb időre
szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó
szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése”.
Rendkívül fontos változás volt még, hogy a régi Btk. 263/C. §-a korábbi szer
vezési, vezetési jellegű cselekmény helyett sui generis előkészületi bűncselekményt
hozott létre az ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncse
lekmény bűnszervezetben történő elkövetésére.
A tényállás tartalmazza a Btk. 18. §-ának (1) bekezdésében meghatározott előkészület

fogalom elemeit, ezért joggal tekinthető sui generis előkészületi bűncselekményi tény
állásnak. Az előkészületi jellegű magatartásokon kívül tartalmazza a tényállás a bűn
szervezet tevékenységének bármilyen egyéb módon való támogatását is. Ez a cselekmény
csak a szervezeten kívül álló személy részéről valósítható meg és már létező bűnszerve
zetet feltételez. A bűnszervezetben részvétel előkészületi jellegű tényállása már a bűn
cselekmény bűnszervezetben elkövetésére felhívással vagy a közös elkövetésben való
megállapodással, avagy bármilyen, az elkövetést könnyítő vagy segítő feltétel biztosítá
sával megvalósulhat. A bűnszervezetben részvétel nem állapítható meg bűnhalmazatban
a bűnszervezetben elkövetett bűntettel. A bűnszervezetben részvétel tényállásának éppen
az a célja, hogy a büntetőjogi védelem előbbre hozatalával már a bűnszervezet létreho
zásával kapcsolatos cselekmény is büntetőjogi felelősséget alapozzon meg. Az előké
születi jellegű tényállás mellett szerepel a bűnszervezet tevékenységének „egyéb módon”
történő támogatása is. Ez a fordulat arra utal, hogy a terhelt cselekménye nem közvetle
nül a bűnszervezetben elkövetett bűncselekményekhez kapcsolódik, hanem magához
a bűnszervezet működéséhez..
Az 1978. évi Btk. 263/C. § (2) bekezdése egy büntethetőséget megszüntető egyéb okot
határozott meg, amelynek az volt a célja, hogy a bűnszervezetben részvétel elköve
tőjét a büntetlenség lehetőségének megnyitásával arra ösztönözte, hogy cselekményét
a hatóságnak jelentse be. A büntetlenségnek feltétele volt az is, hogy az elkövető tár
ja fel az elkövetés körülményeit, amelyek magukban foglalják a többi közreműkö
dő személyt és a közreműködő személyek közötti kapcsolatokat, valamint a tevé
kenységüket.
A legújabb jogfejlődésben kiemelhető, hogy az Alkotmánybíróság a 3031/2017.
(III. 7.) AB határozatában elutasította a kérelmező alkotmányjogi panaszát,833
amely a régi Btk. azon rendelkezéseinek megsemmisítésére irányult, amelyek sze
rint a bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény miatt felelősségre vont elítélt
833 Az alkotmányjogi panasz benyújtására a Gyulai Törvényszék 3.B.276/2O13/345., valamint a Szegedi ítélő
tábla Bf.ll.556/2015/24. számú ítéleteivel szemben került sor. Elemzéséhez lásd Geller Balázs - Ambrus
István: Fennmaradó kérdőjelek a büntetőjogi bűnszervezet-fogalom alkotmányossága körül. In Barabas A.
Tünde - Vókó György (szerk.): A bonis bona discere. Ünnepi kötet Belovics Ervin 60. születésnapja alkal
mából. Budapest, 2017. 61-78. o.
nem bocsátható feltételes szabadságra, továbbá a szabadságvesztés végrehajtása nem

függeszthető fel. Álláspontja szerint az említett rendelkezések sem a bírói függet
lenség elvét,834 sem a diszkrimináció alkotmányos tilalmát835 nem sértik. Megálla
pította, hogy
a társas bűnelkövetés több okból is a bűnelkövetés veszélyesebb formájának minősül. A tár

sas elkövetés azon túl, hogy emeli a bűnelkövetők létszámát, súlyosabb hatást képes ki
fejteni a sértettekre és növeli a bűncselekmények sikeres végrehajtásnak az esélyét is. Kü
lönösen igaz mindez a társas bűnelkövetés szervezett formáira, így a bűnszervezetben
történő elkövetésre is. A bűnszervezet ugyanis nem bűnözők puszta szövetsége vagy az
elkövetett bűncselekmények kumulációja. Az elkövetési alakzat veszélyessége abból fa
kad, hogy a bűnszövetség a tagoktól elkülönülő, önálló hatalmi entitássá válik, amely ká
ros hatásait így tartósan és széles körben képes kifejteni. A bűnszervezetben történő el
követés ezért az államtól a társadalom fokozottabb és hatékonyabb védelmét kívánják
meg.
Az említett indokok alapján tehát az Alkotmánybíróság nézete szerint a régi Btk.-nak

a Btk.-ban fenntartott836 - rendelkezései a bírói diszkréció szükséges és arányos kor
látozásának tekinthetőek. Ez az álláspont azonban, az Alaptörvény Alapvetés B) cikk
(1) bekezdésében, valamint Szabadság és felelősség fejezet I. cikk (3) bekezdésében,
XXVIII. cikk (4) bekezdésében foglalt, illetve ezekből levezethető alkotmányos kö
vetelmények, így a jogbiztonság, a törvényesség, valamint a bűnösségen alapuló fe
lelősség elvei alapján nem vitathatatlan helyességü.
b) Nemzetközi kitekintés
Az alábbiakban, csupán vázlatszerűen, szeretnék néhány gondolatot felvetni a szer

vezett bűnözéssel összefüggő cselekményekre adott büntetőjogi válaszokkal kap
csolatban. A „szervezett bűnözés” fogalom tárgyalásakor elsődlegesen az a problé
ma merül fel, hogy túlzottan népszerű, nem jogi terminus, így ahhoz, hogy a jog
számára alkalmazhatóvá váljon, további óvatos behatárolására van szükség. Minden
országban eltérő manifesztációi vannak a szervezett bűnözésnek és különböző bűn
cselekmények elkövetése jellemzi e szervezetek működését. így az ún. tradicionális
bűncselekmények is különös jelentőségre tesznek szert, hiszen a szervezett bűnözés
központi elemeit képezhetik.
834 Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikk (1) bek.

835 Magyarország Alaptörvénye XV. cikk (2) bek.
836 Btk. 38. § (4) bek. c) pont. 86. § (1) bek. b) pont.
A büntetőjogászok legrangosabb nemzetközi egyesülete az Association Interna

tionale de DroitPénal (AIDP) XVI. Nemzetközi Kongresszusának témáját a követ
kezőkben jelölte meg: A büntető-igazságszolgáltatás szembesülése a szervezett bű
nözés kihívásával. A Kongresszus 1. szekciója vizsgálta a szervezett bűnözés és az
általános rész összefüggéseit, míg 2. szekciója foglalkozott a szervezett bűnözés és
az anyagi büntetőjog különös részének korrelációjával. Az AIDP XVI. Nemzetközi
Kongresszusára érkező nemzeti jelentések összegzéséből (mely eddig nem látott gaz
dag információval látta el a büntetőjog-kutatást a szervezett bűnözéssel összefüggés
ben) kitűnik, hogy a szervezett bűnözés (vagyis bűnszervezet) definíciójának egyfelől
igen pontosan megfogalmazottnak kell lennie, hogy az alkotmányos zsinórmértéknek
megfeleljen, ugyanakkor szükséges, hogy rugalmas is legyen, hiszen csak így kö
vetheti a szervezett bűnözés dinamikáját. 837
Az eddigi kutatások alapjául szolgáló hipotézis az, hogy e kriminális magatartá
sok hatékony visszaszorításának szükségessége szükségszerűen konfliktusba kerül
a jogállamiság követelményeivel838 és a klasszikus büntetőjog alapelveivel. Ezért
mérlegelni kell a társadalom érdekeit - melyeket a szervezett bűnözés új jelensége
veszélyeztet - az individuum szabadságai és jogai ellenében. Olyan követelmény ez,
mely az effektív bűnüldözést különösen nehézzé teszi e téren.
A fokozódó erőfeszítések abból a ritkán vitatott feltevésből indulnak ki, hogy
a bűnszervezet nem bűnözök puszta szövetsége, az elkövetett bűncselekmények ku
mulációja, hanem a tagoktól „elidegenedett”, önálló hatalmi entitás, amelyet szer
vezett mivoltában is meg kell ragadni.
Az INTERPOL839 első szervezett bűnözésről szóló szimpóziuma, a következő
képpen határozta meg ezt a jelenséget: „bármely vállalkozás vagy emberek csoport
ja, mely folyamatos, nemzeti határokat figyelmen kívül hagyó, illegális tevékenysé
get folytat, és melynek elsődleges célja anyagi nyereség létrehozása” (1988). Már sok
évvel ezelőtt az igazságügyi miniszterek konferenciája Németországban ugyancsak
megfogalmazta a szervezett bűnözés egy lehetséges definícióját:
A szervezett bűnözés nyereség- vagy hatalomvágy által meghatározott olyan bűncse

lekmények tervszerű elkövetése, melyek egyenként és összességükben is jelentős fon
tossággal bírnak, és melyek során kettőnél több elkövető hosszabb vagy meg nem hatá
rozott ideig, a feladatokat megosztva
837 Vö. Hollán Miklós: Az AIDP XVI. Nemzetközi Büntetőjogi Kongresszus határozatai. Magyar Jog, 2000/2.
115-123. o.
838 Packer mára klasszikussá vált tanulmánya alapozta meg a büntetőeljárás során érvényesülő terhelti jogok
vizsgálatával kapcsolatban e különbségtételt. Packer, Herbert L.: Two Models of the Criminal Process. Uni-
versity of Pennsylvania Law Review, 1964/1. 1-68. o.
839 International Criminal Police Organization (Bűnügyi Rendőrség Nemzetközi Szervezete).
a) gazdasági vagy cégszerű szervezetek felhasználásával, vagy

b) erőszak, illetve más megfélemlítésre alkalmas módszer alkalmazásával, vagy
c) a politika, a médiák, az államigazgatás, az igazságszolgáltatás vagy a gazdaság befo
lyásolásával
működik együtt (1996).
Nehéz az Egyesült Államok jogáról általánosságban beszélni, hiszen a szövetségi ál

lam jellegéből következően az államok joghatósága alá tartozik a büntetőjog jelen
tős része, és e mellett jelenik meg a szövetségi büntetőjog szabályrendszere. Mind
azonáltal bizonyos megállapításokat lehet tenni. így kimondható, miszerint az USA
büntetőjoga ismeri az ún. összeesküvés bűncselekményét (conspiracy), amely a ma
gyarjogban a Btk. 11. § (1) bekezdés utolsó fordulata szerinti „közös elkövetésben
megáilapodik”-hoz hasonlít a legjobban. Az összeesküvés legalább két személy
megállapodását feltételezi, arról, hogy jogellenes cselekményt követnek majd el
vagy éppen jogos cselekményt fognak véghezvinni jogellenes módon. Ezen felül az
összeesküvés megvalósulásához általában szükséges egy a külvilágban megjelenő
cselekmény (övért act). Ez utóbbi feltétel, azaz, hogy a puszta szóbeli megállapodás
nem feltétlenül valósít meg büntetendő összeesküvést, eltér a magyar jogban ismert
előkészület szabályozásától. Egyébként is kérdéses az előkészület mint jogintézmény
valódi hatékonysága, tekintettel az e bűncselekményi stádiumért elítéltek igen ala
csony számára. Ellentétben a büntetlen elöcselekmény (önállótlan részcselekmény)
teóriájával, az USA jogában az összeesküvés nem olvad bele az ennek alapján eset
leg valóban elkövetett további bűncselekménybe, hanem mellette halmazaiban meg
állapítható.
Három jelentős szövetségi törvénycsomag foglalkozik a szervezett bűnözés kér
désével: A bűnszervezet által befolyásolt és korrupt szervezetekről [Racketeer Inf-
luenced and Corrupt Organizations Act (RICO)] (1970), a folyamatos bűnöző vál
lalkozásról [Continuing Criminal Enterprise (CCE)] (1970), valamint a folyamatos
pénzügyi bűncselekményeket megvalósító vállalkozásról [Continuing Financial
Crímes Enterprise (CFCE)] (1988) szóló törvények. A Kongresszus 1970-ben hagy
ta jóvá a Szervezett bűnözés ellenőrzéséről szóló törvényt (Organized Crime Control
Act), melynek IX. Címe, a Bűnszervezet által befolyásolt és korrupt szervezetekről
szóló törvény [Racketeer Influenced and Corrupt Organizations Act; RICO), olyan
jogellenes magatartásokat fogalmaz meg, melyek ellen büntetőjogi, illetve polgári jogi
szankciókkal léphet fel az állam. A RICO elsősorban nem büntetöjogszabály, hiszen
hatálya a polgári jog területén szélesebb, mint a büntetőjog tekintetében.
Öt eleme van a RICO bűncselekménynek: 1) az elkövető a cselekményt egy „vál
lalkozás” keretei között kell, hogy megvalósítsa, 2) kettő vagy ennél több ehhez kap
csolódó cselekménynek kell megvalósulnia tíz éven belül, 3) e magatartásokat rend
szeresen kell, hogy elkövesse, 4) az államközi kereskedelemre hatást kell, hogy gya
koroljon, 5) valamely egyéb jogellenes cselekménynek is meg kell valósulnia. Vé
gül ugyanezen szakasz (18 U.S.C. § 1962) d) pontja jogellenessé teszi az előbbi pon
tokban meghatározott tevékenységek elkövetésében történő megállapodást.
A RICO szabályozása figyelembe veszi azt a fenti problémát, hogy a szervezett
bűnözés sokszor, a legális gazdaságba behatolva, vállalkozás formáját ölti. Ennek meg
felelően a törvény azokat a „bűnös vállalkozásokat” célozza, amelyek a legális gaz
dasági élet szereplői. Erre utal a RICO §1962(a)-a, amely a szervezett bűnöző cse
lekményekből származó valamennyi olyan vagyoni előnyt jogellenesnek minősít,
mely a legális gazdaságba vándorol. Ugyancsak büntetni rendeli a törvény azt a sze
mélyt, aki zsarolói tevékenységével szerez üzletrészt vagy érdekeltséget valamely gaz
dasági társaságban. Mindemellett természetesen a törvény megcélozza azokat a jog
ellenes társaságokat is, amelyek bűncselekményeket követnek el. Amint láttuk,
a bűnszervezet megállapításához tényállási elemként követeli meg a törvény, hogy a ter
heltnek legalább két - a jogszabály által meghatározott —, büntetendő cselekmény
elkövetéséhez köze legyen. Ez tehát nem ezen bűncselekmények elkövetését jelen
ti, elegendő pusztán annak bizonyítása, hogy a terhelt magatartásából okszerűen
következtetni lehessen arra, hogy a terhelt például zsarolás jellegű cselekménnyel
(pattern ofracketeering activity) foglalkozik.
Sajnos a RICO rendelkezései a gyakorlatban nem váltották be a hozzájuk fűzött
reményeket. A hivatkozott § 1962(a) ugyanis a vádhatóságra rendkívüli bizonyítási
terhet ró, hiszen nemcsak a zsarolás jellegű tevékenység szándékos elkövetését kell
bizonyítani, hanem azt is. hogy a terhelt egyben azzal is tisztában volt, hogy a legá
lis gazdaságba befektetendő vagyon eredete zsaroláshoz fűződik. A „kétszeres szán
dékosság” ilyetén meghatározása ritkán teszi lehetővé az § 1962(a) megsértésének
megállapítását. Összefoglalva az állapítható meg, hogy bár az USA-ban de jure év
tizedekre nyúlik vissza a szervezett bűnözés elleni speciális fellépés története, még
is a jog de facto alkalmazhatatlansága miatt az Egyesült Államok is új területtel áll
szemben.
c) A bűnszervezet hatályos fogalma [Btk. 459. § (1) bek. 1. pont]
A Btk. 459. § (1) bek. 1. pontja szerint a bűnszervezet: három vagy több személy
ből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek
célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűn
cselekmények elkövetése. A bűnszervezet hatályos fogalma az 1978. évi Btk.-t mó
dosító 2001. CXXI. törvényre vezethető vissza, így kimondható, hogy a hatályos fo
galom megfelel a 2002. április 1-je óta hatályos fogalomnak, így az azóta kialakult
judikatúra továbbra is iránymutató. Már kifejtettük, hogy a bűnszervezet, mint fo

galom kodifikálását a szervezett bűnözés elterjedése indokolta, amelyek hazánkat is
egyre erősebben érintette. Megjelentek a szervezett bűnözés jellegzetes formái:
a) a prostitúció és az arra ráépülő tevékenységek (az üzletszerű kéjelgés elősegíté
se, a kitartottság és a kerítés),
b) az embercsempészéssel üzletszerűen folytatott tevékenység,
c) a robbanóanyaggal, robbantószerrel, lőfegyverrel és lőszerrel való illegális ke
reskedés,
d) a kábítószer-kereskedelem; a gazdasági szférában a pénzmosás, az adó- és tár
sadalombiztosítási csalás, a csempészet és a vámorgazdaság, valamint a csalási,
rablási, védelmi zsarolások és az illegális pénzbehajtás területe. Amint említettük,
a bűnszervezet fogalmát jelentősen módosította a 2001. évi CXXL tv., amely - az ad
digi szabályozástól eltérően - a bűnszervezetet elkülönítette a bűnszövetségtől, és ön
álló alakzatként szabályozta.
A bűnszervezet fogalma e szerint:
- három vagy több személyből álló,
- hosszabb időre,
- szervezetten,
- összehangoltan működő,
- csoport, amelynek célja,
- ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett bűntettek elkövetése.
A bűnszervezetben történő elkövetésre vonatkozó rendelkezések a Btk. Általános
Részének 91. §-ában találhatóak: a büntetési tétel felső határa kétszeresére emelke
dik, ha az elkövető az ötévi vagy ezt meghaladó tartamú szabadságvesztéssel fe
nyegetett szándékos bűntettet bűnszervezetben valósítja meg. A bűnszervezetben el
követés bármely elkövetési alakzatban - tettesként, társtettesként, felbujtóként vagy
bűnsegédként - megvalósítható, és a bűnszervezeten belüli szervező, irányító, köz
reműködő és segítő szerepekre is vonatkozik. A 91. § továbbá azt is tartalmazza, hogy
a legsúlyosabb büntetési tétellel fenyegetett bűncselekmény büntetési tételének két
szeresére emelt szabadságvesztés a 20 évet nem haladhatja meg. A speciális törvé
nyi minimum változatlan marad, mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van. A sza
badságvesztés felső határa kétszeresére emelésének csak akkor van helye, ha az
elkövető olyan súlyú bűncselekményt követett el, amelynek a büntetési tételkerete leg
alább ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztés; a bűnszervezetben történő elkö
vetés esetén a bűnszövetségre vonatkozó, hátrányos jogkövetkezmények nem alks_-
mazhatók.
A bűnszervezetben elkövetés csak szándékos bűncselekmények elkövetése ese
tén jöhet szóba, a szándékosság megállapításának pedig az a feltétele, hogy az elkö
vető tudata átfogja a törvényi tényállás tárgyi jellegű ismérveit. A Btk. szerint a bűn
szervezetben történő elkövetés feltétele, hogy a szervezet célja az ötévi vagy ezt meg
haladó tartamú szabadságvesztéssel fenyegetett büntettek elkövetése legyen. Kérdés,
hogy az elkövetőnek ezekben a bűncselekményekben részt kell-e venni, és, ha igen
akkor milyen minőségben. Ebből következően kérdés, az is, hogy a bűnszervezetet
megalapozó bűncselekmény, azonos-e azzal, amiért az elkövetőt felelősségre vonják?
A Btk. a bűnszervezet fogalmát az összehangolt, csoportos elkövetettségre ala
pozza, felmerül ezért a kérdés: meg lehet-e állapítani bűnszervezetben elkövetést ak
kor, ha a bűncselekmények elkövetésében ugyan a bűnszervezet fogalmi elemét meg
valósító három fő vett részt, de egyiküknél hiányzik az elkövetővé váláshoz szükséges
beszámítási képesség? Elfogadott elv, hogy a csoportos elkövetés akkor is megálla
pítható, ha a bűncselekményben részt vevő legalább három személy egyikénél a be
számítási képesség hiányzik.
A Btk. az előkészületként (Btk. 11. §) értékelhető magatartásokat is bünteti
(Btk. 321. §), ha az a bűntettnek a bűnszervezetben elkövetéséhez kapcsolódik. Ez
alapján lesz büntethető az is, aki a csoportnak a tagja ugyan, de más bűntettet nem
valósított meg. A bűnszervezetben való puszta részvétel büntetésének az a célja, hogy
megalapozza a büntetőjogi felelősségre vonást; amely a konkrét prevenciónak is meg
határozó eszköze.
A bűnszervezet fogalommal kapcsolatban ugyanakkor több, elvi jelentőségű
probléma vethető fel.
Vitatott kérdés volt, hogy a bűnszervezetben való elkövetés kire vonatkozik: arra,
aki tagja a bűnszervezetnek vagy külső személyre is. A 4/2005. BJE szerint bűn
szervezetben elkövetés megállapítható azzal szemben is, aki - eseti jelleggel -
akár egyetlen cselekményt tettesként vagy részesként valósít meg. Mindez azt
jelenti tehát, hogy a bűnszervezeten kívül álló személynek egyetlen, a bűnszervezet
tevékenységét csupán marginálisan támogató cselekménye is megalapozhatja a bűn
szervezetben elkövetéshez rendelt rendkívül szigorú jogkövetkezmények alkalma
zását. Ez az értelmezés azonban sem a régi Btk.-ból, sem a törvény indokolásából
nem volt kiolvasható, azaz a Legfelsőbb Bíróság contra legem jogértelmezést haj
tott végre.
Mivel a hatályos büncselekmény-fogalom az ötévi vagy ezt meghaladó szabad
ságvesztéssel fenyegetett szándékos bűncselekmények elkövetését tartalmazza, a jog
gyakorlatban is nagy súllyal merült fel a kérdés, hogy hány cselekmény elkövetése
szükséges a bűnszervezet megállapításához? Bár a nyelvtani értelmezés szerint
a bűnszervezet megállapításához legalább kettő bűncselekmény elkövetése lenne
szükséges, a Legfelsőbb Bíróság merőben eltérő következtetésre jutott. Álláspontja
szerint ugyanis a bűnszervezet létének nem törvényi előfeltétele akár egyetlen bűn
cselekmény befejezett elkövetése vagy megkísérlése sem. A törvény ugyanis az ott
írt súlyú bűncselekmények elkövetését, mint szervezeti célt tételezi a fogalom
részeként, s nem követeli meg e bűncselekmények tényleges megvalósítását.840

Másrészt, a hivatkozott határozatban fejtette ki azt is, hogy elegendő akár egyetlen
bűncselekmény kísérletének vagy büntetendő előkészületének a megvalósítása a bűn
szervezetben elkövetés súlyosabb jogkövetkezményeinek alkalmazásához. A fenti
ekből következően tehát egy kívülálló személy egyetlen előkészületi cselekménye is
megalapozhatja a bűnszervezetben elkövetés megállapítását, amennyiben az a bűn
szervezet tevékenységét támogatja. Az anyagi jogi mellett egy nem kevésbé jelen
tős eljárásjogi probléma is felmerült a bűnszervezetben elkövetett cselekményekkel,
pontosabban azok bizonyításával kapcsolatban. A Be. 7. § (4) bekezdése az alapel
vi rendelkezések között mondja ki, hogy a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem
értékelhető a terhelt terhére. Ebből az következne, hogy a vádnak kétséget kizáróan,
perrendszerűen bizonyítania kellene azon bűncselekmények megvalósulását, me
lyekre a bűnszervezet létét alapozza. A bírói gyakorlat szerint azonban nincs eljárá
si akadálya annak, hogy az adott eljárásban felvett bizonyítás alapján a bíróság álta
lános szinten megállapítsa azt, hogy a bűnszervezet keretében milyen jellegű
bűncselekmények elkövetésére került sor. Ad absurdum tehát szóbeszéd alapján is
megállapíthatóvá válik az, hogy három személy például kábítószer-csempészettel fog
lalkozott. A Legfelsőbb Bíróság és a bírói gyakorlat e ponton is nagyban tágította
a bűnszervezet definíciójának alkalmazhatóságát, amely megoldást jelenleg a Kúria
is fenntart.
A bűnszervezet fogalom kapcsán egy jelentős halmazati probléma mellett sem le
het szó nélkül elmenni, ez pedig az alapcselekmény bűnszervezetben elkövetésének
a bűnszervezetben részvétel tényállásához való viszonyát illeti. A Btk. 321. §-a ér
telmében, aki a bűnszervezet tevékenységét egyéb módon támogatja, a bűnszerve
zetben részvétel bűntettét követi el. Ezáltal valójában újragenerálódik az a probléma,
ami a korábbi kodifikációk során már felmerült: szükségszerűen halmazat jön létre
egy bűnszervezetben elkövetett alapcselekmény és a 321. § között az elkövetési ma
gatartás miatt („egyéb módon támogatja”). Ha azonban az a feltétele a bűnszervezet
megállapításának, hogy az elkövető a bűnszervezet működését támogatja, akkor két
további probléma merni fel. Az egyik, hogy ez a megoldás a kettős értékelés tilalmába
ütközik, hiszen egy bűnszervezeti elkövetés kétszeres büntetőjogi felelősséget ered
ményez. Másfelől egy ördögi kört is jelenthet, hiszen lehetséges, hogy önmagában
a 321. § válik az alapcselekménnyé és a bűnszervezetben részvétel bűncselekménye
az, amit bűnszervezetben elkövetettként értékel a bíróság.
A bűnszervezet fogalmának a kitágítása azonban egy harmadik relációban is tet
ten érhető, nevezetesen, hogy a bírói gyakorlat már két-három hónapot is hosszabb
időre szervezettségként értékel.
840 BH 2008, 139.

A bűnszervezeti elkövetés megállapításának rendkívül sok hátrányos jogkövet

kezménye van, amelyeket a jogalkotónak kötelező jelleggel alkalmaznia kell. Ezek
a következők:
- kizárt a tevékeny megbánás [Btk. 29. § (3) bek. b) pont],
- a határozott tartamú szabadságvesztés generális maximuma 20 év helyett 25 év
(Btk. 36. §),
- már a 2 évi (vagy azt meghaladó) szabadságvesztés fegyház fokozatban hajtandó
végre [Btk. 37. § (3) bek. b) pont bb) alpont],
- kizárt a feltételes szabadságra bocsátás [Btk. 38. § (4) bek. c) pont],
- életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélés esetén, a Btk. 44. § (1) bekezdésében
meghatározott bűncselekmények elkövetése esetén a feltételes szabadságra bocsátás
lehetőségét kötelező kizárni [Btk. 44. § (2) bek. b) pont],
- a végleges tartamú foglalkozástól eltiltás alól menetesítésnek nincs helye [Btk. 53. §
(4) bek.],
- kizárt a próbára bocsátás [Btk. 65. § (2) bek. b) pont],
- kizárt a jóvátételi munka [Btk. 67. § (2) bek. b) pont],
- kizárt az elkövetés eszköze vagy tárgya elkobzásának kivételes mellőzése
[Btk. 73. § b) pont],
- ellenkező bizonyításig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni, és va
gyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amelyet az elkövető bűnszervezetben
való részvétele ideje alatt szerzett [Btk. 74/A. § (1) bek. a) pont],
- a szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel [Btk. 86. § (1) bek. b) pont],
- mint láttuk, nem csupán jogkövetkezményként jelenik meg, hanem önálló bűn
cselekményt is képezhet: a bűnszervezetben részvétel (Btk. 321. §) törvényi tényállása;
- a büntetési tétel felső határa a duplájára nő [Btk. 91. § (1) bek.],
- ezek mellett szinte eltörpül az, hogy kitiltás is alkalmazható az így elítélttel szem
ben [Btk. 91. § (2) bek.].
A felsorolt hátrányokról megjegyezhető, hogy azok - a bűnszervezet törvényi fo
galmából következően - számos, önmagukban közepes, sőt a joggyakorlat szerint
a közepeset sem elérő, tehát csekélyebb súlyú bűncselekmények körébe tartozó té
nyállások kapcsán is jelentkezhetnek. Erre például szolgálhatnak akár nem személy
elleni erőszakkal elkövetett, de 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett de
liktumok, mint például az önbíráskodás (Btk. 368. §) vagy a hivatalos személy elle
ni erőszak (Btk. 310. §). Összehasonlításképp: az említett bűncselekmények nem bűn
szervezetben történő elkövetésekor az az ügyészség a Be. 416. § (2) bekezdés
a) pontja alapján feltételesen fel is függesztheti az eljárást, míg bűnszervezetben tör
ténő megvalósításkor akár 10 év fegyházbüntetéssel is számolni lehet a feltételes sza
badulás lehetősége nélkül.
A jogalkotónak természetesen jogában áll megválasztani a szankció fajtáját és lehet

séges mértékét. Ugyanakkor a büntetőjog számos alapvető elve - mint amilyen az ará
nyosság, az előreláthatóság és a bűnösségen alapuló felelősség elve-nem engedi meg,
hogy ilyen kirívóan drasztikus jogintézmény a jogrend része legyen, amelyet ezen fe
lül válogatás nélkül, az ítélkezési gyakorlat tendenciái szerint lényegében bármilyen
bűncselekmény esetén alkalmazni lehet. A későbbi pontokban tárgyaltakból is kitűnik,
hogy a jogalkalmazás a jogegységi határozatra hivatkozva is messze elrugaszkodott
azoktól az elvektől, amelyek az eredeti bűnszervezeti szankcionálás okául szolgáltak,
így megkockáztatható az a megállapítás, amely szerint a bűnszervezet köznapi, illetve
kriminológiai értelemben vettfogalma a büntetőjogi definíciótól elszakadni látszik
Legújabb fejleményként kiemelhető, hogy az Alkotmánybíróság 3031/2017.
(in. 7.) AB határozatában elutasította a kérelmező alkotmányjogi panaszát,*842 amely
a Btk. azon rendelkezéseinek megsemmisítésére irányult, amelyek szerint a bűn
szervezetben elkövetett bűncselekmény miatt felelősségre vont elítélt nem bocsátható
feltételes szabadságra, továbbá a szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel.
Álláspontja szerint az említett rendelkezések sem a bírói függetlenség elvét,843 sem
a diszkrimináció alkotmányos tilalmát844 nem sértik. Megállapította, hogy
a társas bűnelkövetés több okból is a bűnelkövetés veszélyesebb formájának minősül. A tár

sas elkövetés azon túl, hogy emeli a bűnelkövetők létszámát, súlyosabb hatást képes ki
fejteni a sértettekre és növeli a bűncselekmények sikeres végrehajtásnak az esélyét is. Kü
lönösen igaz mindez a társas bűnelkövetés szervezett formáira, így a bűnszervezetben
történő elkövetésre is. A bűnszervezet ugyanis nem bűnözők puszta szövetsége vagy az
elkövetett bűncselekmények kumulációja. Az elkövetési alakzat veszélyessége abból fa
kad, hogy a bűnszövetség a tagoktól elkülönülő, önálló hatalmi entitássá válik, amely ká
ros hatásait így tartósan és széles körben képes kifejteni. A bűnszervezetben történő el
követés ezért az államtól a társadalom fokozottabb és hatékonyabb védelmét kívánják meg.
Az említett indokok alapján tehát az Alkotmánybíróság nézete szerint a régi Btk.-nak

- a Btk. által fenntartott845 - rendelkezései a bírói diszkréció szükséges és arányos
korlátozásának tekinthetőek.846
84’ Vö. Tóth Mihály - Kőhalmi László: A szervezett bűnözés. In Borbíró Andrea - Gónczól Katalin - Kerezsi
Klára - Lévay Miklós (szerk.): Kriminológia. Budapest, 2016. 603-625. o.
842 Az alkotmányjogi panasz benyújtására a Gyulai Törvényszék 3.B.276/2013/345., valamint a Szegedi ítélő
tábla Bt. II.556/2015/24. számú ítéleteivel szemben került sor.
843 Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikk (1) bek.
844 Magyarország Alaptörvénye XV. cikk (2) bek.
845 Btk. 38. § (4) bek. c) pont, 86. § (1) bek. ti) pont.
846 További lényeges döntések: 534/E/2001. AB hat.; 1/1999. (II. 24.) AB hat.; BH 1998, 8.; BH 2002, 253.;
BH 2002, 173.; BH 2002, 88.; BH 2003, 6.; BH 2003, 309.; EBH 2005, 1288.; BH 2007, 3.; EBH 2008, 1849.;
BH 2008, 139.; BH 2008, 291.; BH 2008, 319.; BH 2009, 96.; BH 2010, 264.; BH 2011, 299.
XI. A bűnkapcsolatok
A bűnkapcsolat elnevezés alatt szabályozott büntetendő cselekmények kezdetben a ré

szesség fogalmi körébe estek, s csak a későbbi jogfejlődés során vált egyértelművé,
hogy bizonyos, bűncselekményekben közreműködő magatartások sem a felbujtás,
sem a bünsegély modem büntetőjogi fogalma alá nem vonhatóak be. Ha tehát a jog
alkotó ilyen jellegű cselekményeket mégis pönalizálni akar, ez önálló, különös részi
tényállások megalkotása révén érhető el.847 E bevezetésből kitünően a bünkapcso-
latok részben átfedést mutatnak, ugyanakkor részben jelentősen különböznek is a ré
szességtől. A két jogintézmény abban mindenképpen rokon, hogy mind a részesség,
mind a bünkapcsolati alakzatok egy tettesi alapcselekményt tételeznek fel. Miként ön
magában a felbujtás és a bűnsegély sem állhat, úgy nem létezhet például a bűnpár
tolás vagy az orgazdaság sem tettesi cselekmény nélkül (noha ez nem jelenti azt, hogy
a bünkapcsolati bűncselekmények miatti büntetőjogi felelősség megállapítása is
mindenképpen az alapcselekmény elkövetőjének felelősségre vonásától lenne függővé
tehető).
Lényeges különbség is kimutatható ugyanakkor a részesi alakzatok és a bűnkap
csolatok között. Mint láttuk, felbujtás fő szabály szerint az alapcselekmény előtt (egé
szen kivételesen az alapcselekmény alatt), míg bünsegély az alapcselekmény előtt és
alatt, egészen a bevégzettség stádiumáig kifejthető. Ezzel szemben a bünkapcsola-
tok mindig utólag, tehát az alapcselekmény bevégzetté válását követően válhatnak
tényállásszerűvé. Kiemelhető, hogy abban az esetben, ha az elkövető már az alap
cselekményt megelőzően kilátásba helyezi a későbbi segítségét, ezzel fogalmilag ál
talában már bünsegélyt valósított meg, amikor pedig nem a bünkapcsolati bűncse
lekményért, hanem részességért felel.
A bünkapcsolati alakzatoknak átfogó törvényi fogalma nincs a Btk. Általános Ré
szében. így ha a jogalkotó bizonyos utólagos közreműködéseket bűncselekményként
kíván büntetni, ezt a Btk. Különös Részében tudja csak elvégezni. Bünkapcsolati bűn
cselekmények:
a) a bűnpártolás (Btk. 282. §),848
b) az orgazdaság (Btk. 379. §),
c) a pénzmosás (Btk. 399-400. §),
847 Vö. Tóth Mihály: Járulékos bűncselekmények (a tárgyi bűnpártolás, az orgazdaság és a pénzmosás) el
határolásának dilemmái. Magyar Jog. 1997/9. 513-518. o.
848 Vö. Belovics Ervin: A bűnpártolás járulékosságának dogmatikai problémái. Magyar Jog, 2012/2. 65-79. o.
d) számos bűncselekmény kapcsán a feljelentés elmulasztása (például Btk. 191. §,

263. §, Btk. 404/A. §),
e) az ún. bűnös közömbösség, amelyet a hatályos jog csupán egyetlen katonai bűn
cselekmény. a zendülés megakadályozásának elmulasztása esetén (Btk. 443. §) ren
del büntetni,
f) végül ide sorolhatók a vezetői felelősséget járulékos jelleggel megteremtő tény
állások, mint a hivatali vesztegetésnek a Btk. 293. § (4)-(5) bekezdései szerinti alak
zatai, illetve a Btk. 397. §-ában szabályozott a költségvetési csaláshoz kapcsolódó fel
ügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztásának bűncselekménye.
Már itt kiemelhető az a később részletesebben is érintendő egység-halmazati elv,
hogy az a személy, aki az alapcselekményben bármilyen elkövető minőségben (tet
tesként vagy részesként) részt vett, ugyanezen bűncselekményhez kapcsolódó bűn
kapcsolati bűncselekményért fő szabály szerint már nem marasztalható. Ez alól ki
vételt képez a pénzmosás, amelyet a kifejezett törvényi rendelkezésre figyelemmel
akkor is meg kell állapítani az elkövető terhére, ha a saját bűncselekményéből szár
mazó pénzét „mossa”.849
849
BH 2014, 7.
XII. A bűncselekményi egység és a bűnhalmazat
1. A természetes egység.......................................................................................................................... 437

a) (Szoros értelemben vett) egyszeres diszpoziciószerűség........................................................... 439
b) A részcselekmények egységbe olvadása ..................................................................................... 441
c) A cselekményismétlódés.................................................................................................................. 442
d) A tartós és az állapot-bűncselekmények........................................................................................442
2. A törvényi egység .................................................................................................................................443
a) A folytatólagos bűncselekmény (delictum continuatum)................................................................... 444
b) Az összetett bűncselekmény (delictum compositum)....................................................................... 455
c) Az összefoglalt bűncselekmény (delictum complexum)..................................................................... 459
d) A törvényi egység különleges esete.............................................................................................. 460
e) Az üzletszerűség [Btk. 459. § (1) bek. 28. pont]........................................................................ 461
f) Az érték-egybefoglalás [Btk. 462. § (4)-(5) bek.]........................................................................ 464
3. A büntető eljárásjogi egység ................................................................................................................ 467
4. A valóságos bűnhalmazat [Btk. 6. § (1) bek.] .................................................................................... 469
5. A látszólagos bűnhalmazat.................................................................................................................... 472
a) A látszólagos alaki bűnhalmazat..................................................................................................... 473
b) A látszólagos anyagi bűnhalmazat ................................................................................................. 479
6. Nemzetközi kitekintés ........................................................................................................................... 483
Amíg a bűncselekmény elkövetőire vonatkozó tanok keretében arra a kérdésre ke

restük a választ, hogy miként képezhető le a büntetőjog nyelvére, ha egyazon delik-
tum elkövetésében több személy is közreműködik, addig a bűncselekményi egység
és a bűnhalmazat kérdéskörében lényegében éppen ennek ellentettjéröl lesz szó. Ne
vezetesen: hogyan - közelebbről: hány és mely bűncselekményiek) megállapítása ré
vén - értékeljük az elkövető egy vagy több ténykedését felölelő történeti tényállá
sokat.850
Legáltalánosabb értelemben a bűncselekményi egység egyetlen, míg a bűncse
lekményi többség a legalább két bűncselekmény egy elkövető általi elkövetését je
lenti. A többség, mint látni fogjuk, akkor képezhet bűnhalmazatot, ha az elkövető több
bűncselekményét egy eljárásban bírálják el. Az egy eljárásban való elbírálás köve
telménye szoros összefüggést mutat a büntetőeljárási joggal, amelyre a szükséges
mértékben lentebb visszatérünk. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy ma már a többség
850 A témakör monografikus feldolgozásához időrendben lásd Finkey Ferenc: Az egység és a többség tana: egy
büntetendő cselekmény és bűnhalmazat. Sárospatak, 1895.; Földvári József: Az egység és a halmazat ha
táresetei a büntetőjogban. Budapest, 1962., legújabban Ambrus: Egység és halmazat...
és a bűnhalmazat közötti distinkció elvetése mellett szól az evidencia, ezért ré

szünkről a továbbiakban ezeket szinonimának tekintjük, és a többség kifejezést az
egyszerűsítés és az áttekinthetőség érdekében általában már nem, csupán a bűnhal
mazat vagy a halmazat kitételt használjuk.
Az egység és a bűnhalmazat (vagy röviden: halmazat) az anyagi büntetőjog
dogmatika nagy szabályozási múltra visszatekintő elméleti kategóriái. Részletes
kifejtésük és tartalommal történő feltöltésük alapvetően nem a büntetőtörvénnyel,
hanem a jogtudomány és a joggyakorlat művelőivel szemben fogalmazható meg
követelményként. A vonatkozó törvényi rendelkezések erre is figyelemmel általában
csupán a legalapvetőbb szempontok rögzítésére szorítkoznak.
Elöljáróban rögzíthető, hogy a Btk. Különös Részében írt egyes tényállások
minden esetben a bűncselekményi egység körébe eső ismérveket tartalmazzák. Eb
ből fakadóan - a formális logika szabályai szerint - a fogalmi párosból elegendő
a bűnhalmazat törvényi definiálása, ugyanez az egység kapcsán már szükségtelen
(ugyanis ami nem halmazat, az szükségképpen csak egység lehet).851
A Btk. 6. § (1) bekezdése szerint bűnhalmazat az, ha az elkövető egy vagy több
cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és azokat egy eljárásban bírál
ják el. Ebből fakadóan bűncselekményi egységről akkor beszélünk, ha az elkövető
egy vagy több cselekménye egy bűncselekményt valósít meg, és azokat egy eljárás
ban bírálják el.
A bűncselekményi egységnek a jogtudomány által kimunkált kategóriái a termé
szetes és a törvényi egység. Emellett szólni lehet még arról a Be. által szabályozott eset
körről is, amelyet részünkről büntető eljárásjogi egységnek nevezünk. A bűnhalma
zat a jelentősebb csoportosítás szerint pedig valóságos alaki és anyagi halmazatra
osztható. Szükséges végül utalni a látszólagos bűnhalmazat kategóriáira. Ezek ugyan
végeredményben bűncselekményi egységnek minősülnek, miután azonban - a való
ságos bűnhalmazathoz hasonlóan - feloszthatóak alaki és anyagi változatra, didak
tikailag célszerűbb őket a bűnhalmazati kategóriákat követőn tárgyalni.
Kiemelést igényel, hogy a jogirodalomban vita tárgyát képezi, hogy a halmazat
tana felelösségtani kérdés-e egyáltalán, vagy csupán büntetéskiszabási. Földvári852
és a Berkes-László szerzőpáros853 egyértelműen minősítési kérdésnek tekintette azt.
Velük szemben Rácz és Halász az 1960-as években úgy foglalt állást, hogy a halmazat
851 Hasonló példával találkozhattunk a stádiumok körében is: a Különös Rész a befejezett bűncselekmény ka
tegóriájára épül, ezért az előkészület és a kísérlet általános részi meghatározása mellett a befejezettség
külön törvényi definiálása mellőzendő.
852 Földvári József: A halmazat törvényi szabályozásáról. Magyar Jog, 1970/11. 646. o.
883 Berkes György - László Jenő: A bűncselekmény és a büntetőjogi felelősség. Magyar Jog, 1977/5. 392. o.
Hasonlóan Cserey Emil: Gondolatok a bűnhalmazat törvényi szabályozásáról. Magyar Jog, 1975/5-6.337. o.
A bűncselekményi egység és a bűnhalmazat 435
„lényegileg a büntetéskiszabás körébe tartozó jogszerkezeti, jogtechnikai intéz

mény”.854 Később Wiener A. Imre,855 Gál Attila856 és Ligeti Katalin857858 is úgy fog
lalt állást, hogy nem felelősségtani kategóriáról van szó, továbbá véleményünk sze
rint az is beszédes, hogy Tokaji Géza - egyébként kiemelkedő színvonalú, e tankönyv
hasábjain már többször idézett - büncselekménytani monográfiát az elkövetők kér
déskörével zárta, a halmazairól már sajnálatosan nem ejtett szót.838 Nézetünk szerint
ugyanakkor a halmazat megállapítása egyértelműen minősítési kérdésként je
lentkezik a büntetőeljárásban. A bíróság a történeti tényállás megvizsgálásakor
ugyanis először - amennyiben ennek feltételei fennállnak - halmazainak minősíti az
elkövető cselekményét vagy cselekményeit, és csak ezt követően szabja ki az ennek
megfelelő halmazati büntetést, nem pedig fordítva, a büntetés kiszabásánál dönt a hal
mazat kérdéséről. Nem egyszerű büntetéstechnikai kérdésről van szó tehát csupán,
hanem alapvető jelentőségű minősítési kérdésről, ami abból is kitűnik, hogy a bíró
sági határozat rendelkező része is mindenkor megjeleníti nem csupán a heterogén bűn
halmazatban álló bűncselekményeket, hanem - homogén halmazat esetén - az ún.
rendbeliséget is. A rendbeliség joggyakorlati kitétele ugyanis arra a kérdésre ad vá
laszt, hogy ugyanabból a bűncselekményből hány darabot valósított meg az elköve
tő. Ennek megfelelően, az egyrendbeli bűncselekmény természetes vagy törvényi egy
séget, míg a többrendbeli bűncselekmény homogén (alaki vagy anyagi) halmazatot
jelöl.
Az a kérdés, hogy a bíróság egy vagy több bűncselekményt ró egyazon dönté
sében az elkövető terhére, több szempontból is kiemelt jelentőséggel bír. Közvetlen
jelentősége van az egységként! vagy halmazati minősítésnek a konkrét ügyben eljá
rás alá vont elkövető szemszögéből: halmazati büntetés (Btk. 81. §) kiszabására vele
szemben csak abban az esetben van lehetősége a bíróságnak, ha cselekményét vagy
cselekményeit valóságos halmazatként értékelte.859 A halmazat mellőzése, s így az
egységi minősítés tehát - amelyre egyébként anyagi és eljárásjogi szabályok alapján
egyaránt sor kerülhet - az egy bűncselekményre irányadó büntetési tételkereten
belül történő büntetés kiszabását teszi a bíróság kötelezettségévé. További közvetlen
854 RÁcz György: A bűnhalmazat megállapításának mellőzéséről. Magyar Jog, 1962/10. 434. o.; Halász Sán
dor: A látszólagos halmazairól. Magyar Jog, 1966/8. 337. o.
855 Wiener: A Btk. általános része de lege ferenda. 56. o.
856 Gál Attila: Néhány büntetéskiszabást érintő kérdés és az új Btk. In Nagy: Bűnügyi mozaik. 59. o.
857 Ligeti: Az új Büntető Törvénykönyv Általános Részének koncepciója. 47. o.
858 Tokaji: A bűncselekménytan alapjai a magyar büntetőjogban.
859 A halmazati büntetés kiszabásának lehetősége tehát ezzel nyílik meg, de ez korántsem jelent mindig egy
ben kötelezettséget is: a törvény nem egy esetben feljogosítja a hatóságot, hogy az anyagi jogi többség
ellenére is csupán egy bűncselekményben mondja ki az elkövetőt bűnösnek.
jelentősége lehet az egységi vagy halmazati minősítésnek, ha az elkövető valamely

bűncselekmény megvalósítását követően eleget tesz a törvényben írt azon kívána
lomnak, amely folytán vele szemben a büntetés korlátlan enyhítésének vagy mellő
zésének lehet helye. Egységi minősítés esetén a jogalkotói kedvezmény alkalmazá
sával ilyenkor természetesen semmilyen akadálya nincs. Ha azonban a bíróság
e bűncselekmény mellett ugyanazon határozatban más deliktumot is az elkövető ter
hére ír, amely viszonylatában ilyen büntethetőséget megszüntető vagy annak korlátlan
enyhítését lehetővé tevő ok nem következett be, a büntetést továbbra is az eredeti [és
ha ennek feltételei fennállnak, a Btk. 81. § (3) bekezdésének megfelelően felemelt
felső határú] büntetési tételkereten belül kell kiszabni. A büntetés elengedésének
egyáltalán nem, enyhítésének is csak legfeljebb a Btk. 82. § (1)-(2) bekezdése alap
ján és nem korlátlanul lehet helye.
Az egységi vagy halmazati minősítésből fakadó eltérő konzekvenciák sora pedig
folytatható, elegendő ha például azon jogintézményekre gondolunk, amelyek alkal
mazhatóságához bűncselekmények (többes szám!) elkövetését követeli meg a tör
vény: a nyelvtani értelmezés alapján ezek alkalmazása, illetve megállapítása egysé
gi értékelés esetében elvileg kizárt kellene, hogy legyen.860
Közvetett módon érvényesülő következménye is lehet az egységi vagy halmaza
ti minősítésnek. Megtörténhet például, hogy az elkövető terhére egy olyan bűncse
lekményt állapítanak meg halmazatban az adott ítéletben, amely utóbb mint ugyan
olyan vagy hasonlójellegű deliktum a különös visszaesői minőség [Btk. 459. § (1)
bekezdés 31. a) pont] megállapításának alapjául szolgálhat. Ha ezt a bűncselekményt
a korábbi határozatban - a halmazatot mellőzve - nem rótták volna az elkövető ter
hére, a későbbiekben nem lett volna ezen súlyosabb megítélés alá eső bünismétlöi ka
tegória alá sorolható.
Végül általánosabb érvényű következménye is lehet annak, hogy a gyakorlat in
kább az egységi, avagy inkább a halmazati minősítésekre törekszik. Az utóbbi fel
fogás nyomán a bűnügyi statisztikákban megjelenő bűncselekmények száma jelen
tősen növekedhet, ezáltal egyrészt azt a látszatot keltve, hogy a bűnüldöző hatóságok
nem végzik rendesen a munkájukat, hiszen az elkövetett bűncselekmények száma
gyarapszik, másrészt a jelenkor mindennapjait behálózó média közvetítése (s tegyük
hozzá, gyakran a tények felnagyítása, eltorzítása és minden bűnügyi adat szenzáci
óvá transzformálása) révén az állampolgárok bűnözéstől való félelmét is jelentősen
növelheti.861
860 így például a járművezetéstől eltiltás egyik esete [Btk. 55. § (1) bekezdés W pont] vagy a bűnszövetség [Btk.
459. § (1) bekezdés 2. pont] esetében, mely utóbbi megállapításától azonban, mint fentebb láttuk, a bírói
gyakorlat nem tekint el például olyankor, amikor az elkövető több cselekménye törvényi egységbe olvad.
861 Utóbbi jelenséghez lásd Körinek László: Félelem a bűnözéstől. Budapest, 1995.
A büncselekmenyi egység és a bűnhalmazat 437
1. A természetes egység
a) (Szoros értelemben vett) egyszeres diszpozíciószerúség ..................................................................... 439

b) A részcselekmények egységbe olvadása................................................................................................... 441
C) A cselekményismétlódés.............................................................................................................................. 442
d) A tartós és az állapot-bűncselekmények...................................................................................................442
A természetes egység fogalma kapcsán a recens hazai jogirodalmi szerzők felfogá

sa jórészt egybevág. E szerint természetes egységről akkor beszélhetünk, ha adott je
lenség az ún. természetes szemlélet szerint is egy bűncselekményt valósít meg,862 ami
kor a dolog természetéből következik az egységi minősítés.863 Röviden: természetes
egység mindaz, amit a laikus is egynek lát. Hasonlóképpen foglal állást a német kom
mentárirodalom.864 Békés Imre egy korai munkájában a természetes egység létre
jöttének indokát úgyszintén abban látta, hogy
a fizikai értelemben vett önálló cselekvések (...) a szemlélő előtt összeolvadnak. C., aki
szemtanú, barátainak már nem azt mondja el, hogy A. nyolcszor megütötte B-t, hanem,
hogy A. megverte B-t. Vagyis a szemlélő előtt a nyolc önálló ökölcsapás (a nyolc önál
ló cselekvés) egy egységes cselekménynek (megvetésnek) látszik.865
A példa ismertetését követően leszögezi, hogy a természetes egység megállapítha

tóságának az is feltétele, hogy „a természetes szemlélet a több cselekményt egynek
lássa”.866 Az idézett szerző a későbbiekben azonban megváltoztatta álláspontját, és
már úgy foglalt állást, hogy a természetes egység fogalmának a természetes szem-
lélethez/laikus látásmódhoz kevés köze van, és valójában tisztán jogi definícióval ál
lunk szemben.867
A magunk részéről az előbbi állásfoglalást találjuk helyesebbnek. A büntetendő
magatartások köre kezdetben ugyanis a laikusok körében is jól ismert, körülhatárol
ható cselekményeket (ha úgy tetszik, „cselekményegységeket”) foglalt magában,
862 így Nagy: Gondolatok a jogi tárgyról. 232. o. Korábban lényegében ugyanígy Kádár-Kálman: A büntető
jog általános tanai. 612. o.
863 Földvári József: Magyar Büntetőjog Általános Rész. Budapest, 2006. 215. o.; Ugyanígy Balogh Ágnes -
Kőhalmi László: Büntetőjog I. Általános Rész. Budapest-Pécs, 2007.41. o.
884 Schónke, Adolf - Schröder, Horst (Hrsg.): Strafgesetzbuch. Kommentár. 27. Aufiage. München, 2006.
802. o.
865 Békés Imre: A bűncselekményi egység és a halmazat. Rendőrségi Szemle, 1958/10. 743. o.
866 Uo. 744. o.
867 Békés Imre - Szalma László: Magyar Büntetőjog I. Általános Rész. Budapest. 1973. 304. o.; Békés-
Fóldvári-Gáspár-Tokaji: Magyar Büntetőjog Általános Rész. 288. o.
melyek kriminális jellege szokásjogilag rögzült, s a későbbiekben ezek kerültek

a kódexekben bűncselekményként rögzítésre. Erre tekintettel - bár a társadalmi vi
szonyok és ennek nyomán a jogszabályok bonyolultabbá válása folytán mind gyak
rabban válhat vitássá, hogy adott esetben egy vagy több bűncselekmény valósult-e
meg - a törvényhozó általában úgy fogalmazza meg a bűncselekmények törvényi
diszpozícióját, hogy abból a laikus szemlélő számára is kitűnjön, hogy annak egy
szeri elkövetésekor egy deliktum valósul meg. Erre tekintettel a természetes egység
elnevezésnek tartalmi szempontból is lehet létjogosultsága.868 Angyal Pál definíciója
szerint is „az életben a közönséges beszédmodor szerint egységes cselekményként”
szereplő magatartások alkothatnak természetes egységet.869
A természetes egység definiálásakor leghelyesebb kiindulópontnak az ún. köz
felfogásra történő utalást tekintjük. A közfelfogás alapul vétele röviden azt a kívá
nalmat foglalja magában, hogy a jogalkotó lehetőség szerint olyan magatartást vagy
magatartásokat szabályozzon egy bűncselekmény törvényi tényállásának keretei kö
zött, amelyek az átlagember tudatában is egyértelműen egyetlen bűncselekményként
jelennek meg.870
Kiemelést igényel, hogy mihelyst valamely természetes szemlélet szerint egységet
alkotó magatartást a jogalkotó pönalizál, a büntetőjogász számára elsődleges vizs
gálódási pontként a törvényi tényállás szövegének kell szolgálnia.871 Ennyiben van
tehát létjogosultsága azon felfogásnak, amely a természetes egységre mint jogi ka
tegóriára tekint. A kérdéses, illetve határeseteknél azonban sok esetben a közfelfo
gás szerinti megítélés az, amihez a helyes minősítés esetében visszanyúlhatunk. Ma
is igaznak tekinthető ugyanis az az évszázados, jogbölcseleti mélységű tanítás,
amely szerint „a helyes jogalkalmazás (...) az írott jog alapeszméjét akkor fogja he
lyesen követni, ha az egyes eset individuális sajátságait az életfelfogásának megfe
lelően méltatja; szóval a jogszabályokat oly módon értelmezi, a mely az életfelfo
gásának megfelel”.872
868 Ambrus: Egység és halmazat... 30-31. o. E nézethez csatlakozik Gál Andor: Régi-új szempontok egység
halmazati minősítési problémák megoldásához - monografikus formában. Jogtudományi Közlöny, 2016/3.
188-189. o. Ellentétesen Blaskó Béla: Magyar Büntetőjog. Általános Rész. Budapest, 2002. 349. o.
869 Angyal: A magyar büntetőjog tankönyve. 485. o.
870 Hasonlóképpen utalt a mindennapi életfelfogásra Hacker Ervin: A magyar büntetőjog tankönyve. Általános
rész. Miskolc, 1936. 239. o.; Schultheisz: A bűncselekmény tana. 129. o. és az 1961. évi Btk. Kommentár
jában Halász Sándor (szerk.): A Büntető Törvénykönyv Kommentárja. 1. kötet. Budapest, 1968. 365. o.
871 Mint Degré helyesen írta, „a bűncselekmény egysége és többsége az adott jogtól függ; ebben a jog om-
nipotens". Lásd Degré Lajos: Adalékok a folytatólagos bűncselekmény tanához. Tanulmány az anyagi bün
tetőjog köréből. Budapest, 1912. 139. o.
872 Kiss Géza: A jogalkalmazás módszeréről: dogmatörténeti és kritikai tanulmány a magánjog köréből. Buda
pest, 1909. 81-82. o.
Természetes egységet képezhet(nek) az(ok) a cselekmény(ek), amelyek időben

(és sokszor térben) egymást szorosan (kontinuitásban, nemritkán szakadatlanul) kö
vetik. Ha pedig az időbeli összefüggés lazább, az egyes cselekmények közös kauza
litása, illetve célzata hozhat létre természetes egységkénti minősítést eredményező
kapcsot közöttük. Kiemelendő, hogy a fentiek hiánya sem vezet feltétlenül, minden
esetben halmazati minősítésre, hiszen sok esetben például önmagukban teljesen ön
álló cselekményeket „minősít le” maga a törvény részcselekményekké (mint például
az összetett vagy a folytatólagos bűncselekmény esetében), avagy amikor a bűnhal
mazat megállapításáról jogértelmezés útján kimutatható, hogy az a kétszeres érté
kelés tilalmába ütközne (mint többnyire a látszólagos halmazati eseteknél).
A természetes egység kategóriáiként az alábbiakat soroljuk:
- (szoros értelemben vett) egyszeres diszpozíciószerüség (amely felöleli az egyet
len magatartással elkövetett, egyazon eredményre törekvő, okozatilag összefüggő,
avagy egyazon célzattól vezérelt, továbbá egyazon elkövetési tárgyra irányított ma
gatartásokat),
- a részcselekmények egységbe olvadása,
- a cselekményismétlödés,
- a tartós vagy állapot-bűncselekmények.
Itt utalunk rá, hogy néha előfordul, hogy a joggyakorlat önkényesen, anélkül álla
pít meg többség helyett egységet, hogy erre a törvényhozó szava, vagy a büntetőjog
dogmatika és a jogértelmezés tételei feljogosítanák. Erre eklatáns példa a hivatalos sze
mély elleni erőszak rendbeliségének kérdése, ahol a gyakorlat nem a bántalmazott
hivatalos személyek, hanem a hivatalos eljárások számához igazítja a rendbeliséget.
így például, ha az elkövető az ellene intézkedő három rendőrt egyidejűleg bántal
mazza, nem három-, hanem egyrendbeli hivatalos személy elleni erőszakért (Btk.
310. §) felel, noha a halmazat negligálására semmilyen jogelv nem hatalmazza fel
a bíróságot.873
a) (Szoros értelemben vett) egyszeres diszpozíciószerűség
A szoros értelemben vett egyszeres diszpozíciószerüség a természetes egység köré

ben egy olyan gyűjtőkategóriát jelöl, amelynek esetkörei vonatkozásában a termé
szetes egységi jelleg rendszerint már abból következik, hogy a törvényi tényállás tel
jes kimerítésére csak egyetlen esetben kerül sor. így előfordulhat, hogy az elkövetési
magatartás, az eredmény, az elkövetési tárgy, az okozati összefüggés, illetve az
873 BKv 8. Kritikájához lásd Ambrus István: A hivatalos személy elleni erőszak rendbeliségének kérdéséhez.
Magyar Jog, 2013/6. 321-329. o.
elkövető célzata - a további tényállási elemek esetleges többszörössége ellenére - csu

pán egyszer valósul meg, s ezért természetes egység megállapításának van helye.
a) Vitathatatlanul természetes egységről beszélhetünk olyankor, amikor az elköve
tő egyetlen magatartással meríti ki egyetlen bűncselekmény törvényi tényállását
A sértett egy lövéssel történő megölése, egyetlen életveszélyes fenyegetés elhangzása,
egyetlen tárgy kilopása a sértett zsebéből: nem kétséges, hogy egyetlen, természetes
egységként minősülő emberölés (Btk. 160. §), zaklatás [Btk. 222 § (2) bek. a) pont],
lopás (Btk. 370. §) valósult meg. Békés Imre ebbe a kategóriába sorolja továbbá
a részmozgások sorozatával megvalósuló természetes egységet, mint például a fal
bontás útján megvalósuló dolog elleni erőszakkal elkövetett (betöréses) lopást [Btk.
370. § (2) bek. b) pont be) alpont].874 Ide sorolhatóak továbbá a több tevési kötele
zettség megsértését is felölelő mulasztásos bűncselekmények, mint például a segít
ségnyújtás elmulasztása (Btk. 166. §), amikor a baleset tanúja nem áll meg a hely
színen, nem győződik meg, hogy van-e sérült személy, hanem továbbhajt.
b) Az elkövető több magatartása ugyanazon eredmény előidézésére irányul, példá
ul 4 késszúrással idézi elő a sértett halálát. Az egyes szúrások itt - önmagukban, el
szigetelten szemlélve - csupán az emberölés kísérletét valósítanák meg, összeadód
va azonban befejezett bűncselekményt hoznak létre. Az irányadó bírói gyakorlat
szerint például a csalás is természetes egységként minősül, ha az elkövetők „bár több
ízben tanúsítottak olyan magatartást, amely alkalmas volt a sértett tévedésbe ejtésé
re, mégis (...) kár csak egy ízben keletkezett”.875
c) Előfordulhat, hogy az egyes részcselekményeknek ugyanaz az elkövetési tárgyuk.
Erre például szolgálhat, ha a közokirat-hamisítás kapcsán az elkövető ugyanazon ok
irat viszonylatában több, a Btk. 342. § (1) bek. a) és b) pontjában foglalt magatartá
sokat is tanúsít, tehát például az általa készített hamis közokiratot utóbb fel is hasz
nálja.876
d) Természetes egységet alkothat az a magatartássorozat, amely révén az elkövető
ugyanazon a célzatnak az elérésére törekszik. Erre példa lehet a kényszervallatás (Btk.
303. §) azon megvalósulási formája, amikor a hivatalos személy ugyanazon vallo
más kikényszerítése céljából több alkalommal (egyébként akár a folytatólagosságra
jellemző feltételek fennforgása mellett) alkalmaz erőszakot a sértettel szemben.
A Kúria helyes álláspontja szerint továbbá a zsarolás (Btk. 367. §) esetében a jogta
lan haszonszerzési célzat természetes egységbe vonja az elkövetési magatartások is
métlődését, halmozódását.877
874 Békés-Szalma: Magyar Büntetőjog I. Általános Rész. 304. o.

875 BJD 7180., később ugyanígy Legfelsőbb Bíróság Bfv.ll.1093/2010/7.
876 1/2000. BJE. Az egyedi azonosító jel meghamisítása (Btk. 347. §) kapcsán ugyanígy BH 2008, 262.1.
877 BH 2013, 238.
A bűncselekményi egység es a bűnhalmazat 441
b) A részcselekmények egységbe olvadása
A részcselekmények egységbe olvadásával létrejövő természetes egység - amely dog

matikailag a később tárgyalandó folytatólagos bűncselekményhez [Btk. 6. § (2)
bek.] igen közel áll - legrövidebben úgy jellemezhető, hogy esetében az egységbe ol
vadó egyes részcselekmények önmagukban is befejezett stádiumban merítik ki az
adott bűncselekmény törvényi tényállását.878 Eltér tehát ez az esetkör a természetes
egység azon fentebb írt válfajától, ahogy az egyes részcselekmények önmagukban
csupán kísérletként minősülnének, s összhatásukban okozzák csupán az egységes
eredményt. A részcselekmények egységbe olvadásának feltételei a következőek:
a) ugyanazon bűncselekmény tényállását merítsék ki,
b) egységes akaratelhatározással valósuljanak meg,
c) álljon fenn közöttük szoros időbeli és térbeli kapcsolat,
d) végül a magatartások egyébként se terjedjenek túl a bűncselekmény egyszeri meg
valósításának határain (vagyis ha a sértettek számának jelentősége van, ne legyen több
sértett).879
Erre az esetkörre például szolgálhat, amikor az elkövető a sértettet három ízben
egymás után megpofozza (Btk. 227. §), egymást követően kétszer közösül erőszak
útján ugyanazon sértettel (Btk. 197. §), továbbá ha a besurranó tolvaj a lakás vala
mennyi szobáján végigpásztázva szedi össze az ott fellelhető, ugyanazon sértett tu
lajdonát képező értékeket (Btk. 370. §). Ilyen és hozzájuk hasonló esetekben hom
lokegyenest szemben állna a közfelfogással, ha halmazatot vagy folytatólagosságot
állapítanánk meg az elkövető terhére. Az átlagember is annyit konstatál ilyenkor, hogy
„pofozkodás”, „nemi erőszak”, illetve „betörés” történt, vagyis az egységes életbe
li cselekmény a tudatban nem a részcselekményekre szétdaraboltan jelentkezik. Erre
pedig a büntetőjogi minősítéskor is mindenkor figyelemmel kell lenni, hogy az ne sza
kadjon el a valóságtól. Ennek megfelelően járt el a bírói gyakorlat is, amikor termé
szetes egységként értékelte az ittas állapotban elkövetett járművezetést azon jogeset
kapcsán, ahol az ittas motorkerékpáros, a rendőri igazoltatást és vérvételt követően
további fél deciliter konyakot fogyasztott, majd a jármüvei ismét elindult, majd újra
ellenőrzés alá vonták.880
878 Angyal együttes bűncselekmény elnevezés alatt tárgyalta azon deliktumokat, amelyek „tényálladéka több
tevékenységből, esetleg több tevékenységi eredményből alakul össze, de ezeket már az életfogalom is
együvéfoglalja, mit a törvény azzal honorál, hogy az életfogalom megjelölésére használt kifejezést veszi fel
a meghatározásba". Lásd Angyal: A magyar büntetőjog tankönyve. 483. o.
879 Kádár-Kálmán: A büntetőjog általános tanai. 613. o.
880 BH 1992, 155.
c) A cselekményismétlődés
Az e körbe tartozó deliktumok dogmatikai sajátossága abban áll. hogy a cselek

ménysorozat egyes részcselekményei önmagukban még nem volnának büntetendö-
ek. miután magának a tényállásnak a szövegezése olyan, hogy az csak többszörös,
ismételt elkövetés révén valósítható meg.881 Előfordul, hogy a bűncselekményi tény
állás keretébe tartozó részcselekmény egyszeri megvalósítását más jogterület (több
nyire a szabálysértési jog) szankcionálja, büntetőjogi eszközökkel történő fellépés
re azonban csak az ismételt elkövetés révén nyílik lehetőség. E megoldásból
következik, hogy az ilyen bűncselekmények vonatkozásában helyes megoldásként ki
zárólag a természetes egységként! minősítés jöhet szóba: egyértelműen a kétszeres
értékelés tilalmába ütközne ugyanis, ha az önállóan nem büntetendő cselekmények
bűncselekménnyé minősítésén felül még halmazatot is megállapítanánk az elköve
tő terhére. A folytatólagosság felhívása pedig azért lenne hibás, mert folytatólagos
bűncselekmény megállapításának alapjául kizárólag önmagukban is bűncselek
ményként értékelhető cselekmények szolgálhatnak.
E körbe sorolható a zaklatás 222. § (1) bekezdés szerinti alakzata, a kuruzslás
(Btk. 187. §), a kitartottság (Btk. 202. §),882 illetve a tiltott szerencsejáték szervezé
se (Btk. 360. §),883 melyek kapcsán a rendszeres (vagy tartós) elkövetés büntetendő.
Hasonlóan minősülhet a kapcsolati erőszak Btk. 212/A. § (1) bekezdésbeli változa
ta, ugyanakkor a (2) bekezdés - miután is önmagukban is bűncselekményként mi
nősülő részcselekményekböl jön létre egyetlen bűncselekmény - már inkább a tör
vényi egység jegyeit viseli magán.884
d) A tartós és az állapot-bűncselekmények
A tartós, illetve az állapot-bűncselekmények fogalmáról és a vonatkozó példákról

a stádiumtan kérdéskörében fentebb már volt szó. Ehelyütt ezért csak az egység-hal
88’ Érdekessége okán megemlíthető e körben Balogh Jenó álláspontja, aki úgy fogalmazott, hogy „több nem
tiltott cselekményből egy bűnt, cselekmény alakíttassák, nemcsak a logikával, hanem a büntetőjogi be
számítás legelementárisabb elveivel is ellenkezik". Finkey Ferenc álláspontja ezzel szemben az volt, hogy
a törvényhozó jogosult lehet úgy dönteni, hogy valamely magatartás egyszeri megvalósítása még nem bűn
cselekmény, ha azonban a megítélése alapján az ilyen cselekmény többszöri elkövetése már büntetőjogi
reagálást igénylő mértékű veszélyt jelent a jogrendre és a közérdekére, az minden további nélkül krimi
nalizálható. Lásd Balogh Jenő: A delictum collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények
tana. Budapest, 1886. 31. o.; Finkey: Az egység és a többség tana... 102-103. o.
882 3/1999. BJE.
883 BH 1996, 11. II.
884 Ambrus: A kapcsolati erőszak néhány büntetőjog-dogmatikai kérdése. 21-24. o.
mazati megítélésükre szorítkozunk, amelynek lényege, hogy e bűncselekmények alap

vetően az elkövetés időtartamától függetlenül természetes egységet alkotnak, felté
ve természetesen, hogy az egyetlen törvényi tényállás keretein az elkövetés a konk
rét esetben nem terjed túl. Azaz nyilvánvalóan halmazatot kell megállapítani például
abban az esetben, ha az elkövető két személy sérelmére követ el emberrablást (Btk.
190. §). Ha azonban csak egyetlen passzív alany van, az elkövető cselekményei a fog
va tartás időtartamától függetlenül - az ún. bevégzettségig - egyetlen természetes egy
séggé olvadnak össze. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy állapot-büncselekmények
esetén több, fizikai értelemben vett elkövetési tárgy esetén sem indokolt a bűnhal
mazat megállapítása. így az 1/2007. BJE szerint is természetes egységet képez, ha pél
dául a kábítószer birtoklásának (Btk. 178. §) elkövetője egy éven keresztül, számos
különböző alkalommal szerez be kábítószert. A természetes egységi minősítésből fa
kadóan ilyenkor az ún. tiszta hatóanyagok összeszámításának van helye.
2. A törvényi egység
a) A folytatólagos bűncselekmény (delictum continuatum)........................................................................444

b) Az összetett bűncselekmény (delictum compositum) ............................................................................ 455
c) Az összefoglalt bűncselekmény (delictum complexum) .......................................................................... 459
d) A törvényi egység különleges esete..................................................................................................... 460
e) Az üzletszerűség [Btk. 459. § (1) bek. 28. pont].............................................................................. 461
fí Az érték-egybefoglalás [Btk. 462. § (4)-(5) bek.] ............................................................................464
A törvényi egység - elnevezésének885 megfelelően - a jog, a törvény produktuma:

a jogalkotó belátása szerint hozhat létre törvényi egységet egyébként bűnhalmazat
ként értékelhető bűncselekményekből, amikor ezt valamilyen okból kívánatosnak te
kinti.886 Ebben a körben a közfelfogásnak általában már egyáltalán nincs szerepe. Ab
ban a tekintetben ugyanis - mint Heller Erik írja - „hogy mikor forog fenn egy, mikor
több bűncselekmény, a tételesjog teljesen szuverén”.887
Békés Imre álláspontja szerint törvényi egységről akkor beszélünk, „ha a jogal
kotó két vagy több, külön-külön is bűncselekménynek tekintetett magatartást azok
885 Angyal a törvényi egységet normatív egységnek nevezte, ami szabatos terminológiának tekinthető. Vö.
Angyal: A magyar büntetőjog tankönyve. 481. o.
886 Finkey: Az egység és a többség tana... 43. o.
887 Heller: A magyar büntetőjog tankönyve. 317. o.
együttes megvalósítása esetére egy másik (harmadik) törvényi tényállásban össze

foglal és önálló bűncselekménynek minősít”.888 Ez a definíció mindössze annyival
egészíthető ki, hogy kivételesen előfordulhat, hogy a jogalkotó önmagukban nem bűn
cselekményként, hanem csupán szabálysértésként büntetendő cselekményekből hoz
létre törvényi egységet. A törvényi egység eseteit tehát a jogalkotó kifejezetten
a halmazati minősítés kizárása érdekében hozza létre több bűncselekményből vagy
szabálysértésből. Erre ugyanazon tényállás keretei közé illő egy vagy több cselek
mény, továbbá különböző tényállások keretei közé illeszkedő egy vagy több cselek
mény kapcsán is sor kerülhet, vagyis a törvényi egység lényegében a bűnhalmazat
bármely esete helyett funkcionálhat.
a) A folytatólagos bűncselekmény (delictum continuatum)
A folytatólagos bűncselekmény mint a törvényi egység egyik válfaja, hazánkban az

1978. évi Btk. terméke. Ezt megelőzően e büncselekmény-egységi kategória törvé
nyi deklarálásra nem került, azonban a bíróságok joggyakorlatában a 19. század óta
folyamatosan jelen volt.889 Már Szokolay István is utalt azon esetre, amikor „»a« sé
relmek ollyanok voltak, hogy összevéve csak egy bűnt tesznek ki, igazságos, hogy
csak egy bűntettért szenvedjen a »bünös«’'.890 A Csemegi-kódex ugyan nem defini
álta a folytatólagosságot, Anyaggyüjteménye azonban kimondta, hogy „a folytatott bűn
tett a bűnhalmazat esetei közé épen nem tartozik”.891 Ekkoriban írta Baumgarten
Izidor, hogy a folytatólagosság esetében „a bíró gyakorlott szeme, habár őt erre a tör
vény kifejezetten föl nem hatalmazza, a bűnösség, a ténykedés, az eredmény egy
neműsége folytán, nem halmazatot, hanem csak egy megszakított ténykedési moz
zanatokban lefolyó delictumot lát”.892
A jogintézmény egyébként - noha egyesek a római jogig is vissza kívánják ve
zetni - alapvetően az 1532-es Constitutio Criminalis Carolina idejére nyúlik vissza.
E jogkönyv 162. §-ában foglalt krudélis rendelkezés ugyanis - amelynek értelmében
a harmadízben elkövetett lopást halállal kellett büntetni - olyan jogtechnikai meg
oldás kidolgozására sarkallta a jogalkalmazókat, amely folytán a háromszoros tolvaj
vétkeit egynek tekintették, ezáltal elkerülve a legsúlyosabb szankció alkalmazásának

889 A törvényi definíció megalkotását megelőzően tekintették bírói vagy praktikus egységnek.
890 Szokolay István: Büntető jogtan. Pest, 1848. 218. o.
891 Löw: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről... 546. o.
893 Baumgarten Izidor: A bűnhalmazat. In Baumgarten Izidor: Büntetőjogi tanulmányok. 1882-1906. Első kö
tet. Budapest, 1907. 218. o.
kötelességét. Ezt követően a gyakorlat a lopás mellett mind több bűncselekmény vi
szonylatában ismerte el, hogy az elkövető cselekménysorozata - bizonyos feltételek
együttes fennállása esetén - halmazat helyett egy bűncselekményt képezhet. Első ki
fejezett törvényi megjelenítésére az 1813. évi Feuerbach-féle bajor büntetőtörvény
ben került sor, amelynek 110. §-a szerint „ha egy bűntett ugyanazon személyen vagy
tárgyon többször lett elkövetve”, folytatólagos bűncselekmény megállapításának
volt helye.893
A hatályos Btk. 6. § (2) bekezdése szerint nem bűnhalmazat, hanem folytató
lagosan elkövetett bűncselekmény az, ha az elkövető ugyanolyan bűncselek
ményt, egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközönként
többször követ el.
A jogintézmény lényege tehát, hogy az elkövető ugyanolyan bűncselekményt több
ízben, időbeli megszakításokkal, de elvileg egységes elhatározással kövessen el. Ilyen
kor tetteit nem külön-külön, hanem összhatásukban róják az elkövető terhére. Élet-
rehívó oka, mint láttuk, kezdetben a felelösségenyhités eszméje volt. Noha ez máig
nem veszített aktualitásából, röviden jelezzük, hogy napjainkban e jogintézmény sok
szor bizonyitáskönnyitő szempontokat is szolgál. Leveszi ugyanis a bíróság válláról
a bizonyítási kötelezettséget olyan tekintetben, hogy folytatólagosság megállapítása
esetén - szemben az anyagi bűnhalmazattal - nem szükséges pontosan megállapítani
a részcselekmények számát. Ez pedig - különösen éveken át. folyamatosan tartó bűn
cselekmény-sorozat, például szexuális visszaélés (Btk. 198. §) vagy vérfertőzés
(Btk. 199. §) esetén - jelentős könnyebbséget jelenthet a hatóságok számára.894 Nem
hallgatható el azonban az sem, hogy bizonyos eljárásjogi sajátosságok folytán több
letmunkával is járhat a jogintézmény léte. Erre utal az a legutóbbi időszakból szár
mazó bírósági döntés, amely szerint:
[a] folytatólagos egységet alkotó bűncselekmény részcselekményeinek ugyanabban az el

járásban történő elbírálása akkor is követelmény, ha az ügyész az egyes részcselekmé
nyek miatt eltérő időpontokban és/vagy más-más bíróságok előtt emel vádat.
Az egy eljárásban elbírálás követelményének figyelmen kívül hagyása az ügydöntő bí
rósági határozat rendes jogorvoslati eljárásban ki nem küszöbölhető megalapozatlansá
gát eredményezi.
893 Az első törvényi definícióról tehát megállapítható, hogy - a Feuerbach-i tanoknak megfelelően - még tisz
tán objektív alapokon állt. Vö. Feuerbach, Paul Johann Anselm von: Lehrbuch des gemeinen in Deutsch-
land gültigen peinlichen Rechts. Giessen, 1847. 218. o.
894 Pl. EBH 2013, B. 18.. BH 2000, 477.
Amennyiben a folyamatban levő eljárásban az ügyek egyesítésére azért nem kerülhetett

sor. mert az egyes részcselekmény(ek) nem jogerős elbírálása után történt más - addig
vád tárgyává nem tett - részcselekmény(ek) miatt a vádemelés, a nem jogerős ítélet ren
desjogorvoslat során történő hatályon kívül helyezésével és a bíróság új eljárásra utasí
tásával kell biztosítani az ekként azonos szinten folyó ügyek egyesítésével a folytatóla
gosság körébe tartozó valamennyi részcselekmény egységes elbírálását.
Perújításra az egy eljárásban történő elbírálás érdekében akkor kerülhet sor. ha legalább
az egyik részcselekmény(eke)t elbíráló határozat jogerőre emelkedett.895
Érdemes itt is kiemelni, hogy a folytatólagos bűncselekmény elévülése a bírói gya

korlat szerint az utolsó részcselekménytöl veszi kezdetét,896 illetve azt is, hogy
a büntetéskiszabás körében alapvetően súlyosító körülményt képez.897
A folytatólagos bűncselekmény törvényi feltételeiről az alábbiakat szükséges ösz-
szefoglalnunk:
a) Az ugyanolyan bűncselekmény (többszöri) elkövetésének megkövetelése a foly

tatólagos bűncselekmény megállapíthatóságának első tárgyi (objektív) feltétele. En
nek gyakorlati konzekvenciája, hogy a folytatólagos bűncselekményt alkotó vala
mennyi részcselekménynek ugyanabba a tényállásba kell illeszkednie. így két lopási
cselekmény között folytatólagosság megállapítására lehetőség van, ám a lopás és
a sikkasztás (Btk. 372. §) - közös jogi tárgyuk ellenére - még az egyéb törvényi fel
tételek fennállta esetén sem alkothat folytatólagos egységet.898 Noha Schnierer Ala
dár még nem látta fennforogni a folytatólagosságot, ha „a cseléd bizonyos összeget
urának nyitott szekrényéből, más összeget pedig betörés által orzott el”,899 napjaink
felfogása szerint az egyes részcselekmények kimeríthetik akár a bűncselekmény
alapesetét, akár annak minősített vagy privilegizált esetét, ez a folytatólagos egység
létrejöttét nem gátolja. A BKv 40. szerint ugyanakkor „a folytatólagos egység kere
tébe tartozó valamely részcselekményt jogilag súlyosabban kell értékelni, ez általá
ban az egész bűncselekmény minősítésére kihat. Ennek az az indoka, hogy a bűn
cselekményi egységnek szükségszerűen magán kell viselnie alkotóelemeinek
ismérveit”. Ha az elkövető egyes részcselekményei befejezetté váltak, míg mások kí
sérleti stádiumban rekedtek, a folytatólagos bűncselekmény befejezettnek tekinthe
tő. Ugyanígy, ha egyes részcselekményekben tettesként, másokban részesként
895 EBH 2015, B. 17.

896 BKv 31.
897 BKv 56. III. 6. pont.
898 Roxin: Strafrecht Allgemeiner Teil 2003. 871-872. o.
899 Schnierer Aladár: A büntetőjog általános tanai tekintettel az ujabbkori törvényhozásra. Pest, 1873. 254. o.
működött közre ugyanaz az elkövető, a bűncselekményt egységesen tettesként el

követettnek kell minősíteni.
Itt utalunk arra a korábban Békés által is említett konzekvenciára,900 amely sze
rint a folytatólagosság vonatkozásában - amennyiben olyan bűncselekményről van
szó, amelynek tényállási eleme az elkövetési érték, a kár, a vagyoni hátrány stb. - az
egyes elkövetési értékeket stb. össze kell adni, és magát a folytatólagos bűncselek
ményt az összérték alapján kell minősíteni. így ha az elkövető például hat lopást kö
vetett el, egyenként százezer forint értékre, az összértékre figyelemmel cselekmé
nyének helyes minősítése folytatólagosan, nagyobb értékre elkövetett lopás büntette.
Vannak bűncselekmények, amelyek folytatólagos elkövetése fogalmilag kizárt.
Erre legeklatánsabb példa az emberölés (Btk. 160. §), amely kapcsán a Legfelsőbb
Bíróság kimondta, hogy „folytatólagosság megállapításának csak fokozatosan sért
hető jogtárgy esetében van helye, az emberi élet pedig nem ilyen”.901 Később is utalt
rá, hogy ugyanannak a passzív alanynak a kétszeri megölése fogalmi képtelenség, az
elkülönült, önálló, befejezett ölési cselekmények folytatólagossága fel sem vetőd
het.902 így az az elkövető, aki többször kísérli meg az ölést ugyanazon sértett sérel
mére, egyrendbeli emberölés kísérletéért (és nem folytatólagosan elkövetett ember
ölés kísérletéért!) felel mindaddig, amíg a sértett halála be nem következik. Ha pedig
a halál bekövetkezett, befejezett emberölés és nem folytatólagosan elkövetett ember
ölés a bűncselekmény helyes minősítése, függetlenül attól, hogy az elkövető hány
szor próbálkozott az ölési cselekmény realizálásával. Az elkövetés többszöri meg
kezdését, továbbá a kísérlet teljes voltát egyébként súlyosító körülményként
értékelheti a bíróság.
Ugyanígy kizárható a folytatólagos elkövetés lehetősége azon bűncselekmé
nyek viszonylatában, amelyek cselekményismétlődéssel, tehátfolyamatosjellegű el
követési magatartással valósulnak meg. Erre például szolgálhat a Btk. 208. § (1) be
kezdése szerinti kiskorú veszélyeztetése,903 a fentebb már érintett tiltott szerencsejáték
szervezése (360. §),904 vagy a gondozási kötelezettség elmulasztása (Btk. 167. §).
Szintén nincs helye folytatólagosság megállapításának kapcsolati erőszak (Btk.
212/A. §), vagy a Btk. 222. § (1) bekezdése szerinti zaklatás esetében.
Végül itt szükséges utalni arra, hogy - miután a törvényi definíció ugyanolyan
bűncselekmény többszöri elkövetésére utal - önmagukban csupán szabálysértést
900 Békés-Fóldvári-Gáspár-Tokaji: Magyar Büntetőjog Általános Rész. 297. o.

901 BH 1986, 87.
902 EBH 2002, 731.
903 BH 1997, 263.
904 BH 1996, 11.11.
képező részcselekmények nem vonhatóak be a folytatólagosság egységébe.905 Más

kérdés, hogy a gyakorlatban akár néhány (3-4) tulajdon elleni szabálysértés (Szabs.
tv. 177. §) kapcsán is megállapítják az Üzletszerű elkövetést, amely a szabálysérté
sekből bűncselekményt hoz létre, amelyek kapcsán pedig már aggálytalanul lehet
folytatólagosságot megállapítani. Ennek hiányában pedig a lentebb ugyancsak érin
tendő érték-egybefoglalás intézményének alkalmazása jöhet szóba.
b) Az egységes (akarat)elhatározás a folytatólagos bűncselekmény megvalósulá

sának alanyi (szubjektív) feltétele. A bírói gyakorlat szerint az egységes elhatározás
nem jelent minden részcselekményt átfogó előre kitervelést, előre megfontoltságot,
bár ez sem kizárt, például abban az esetben, ha a tolvaj előre tudja, hogy mi az az ősz
szeg, amelyre lopási cselekményei összessége révén szert kíván tenni. Az egységes
elhatározás megállapíthatóságához az 1978. évi Btk. miniszteri indokolása szerint
elégséges, de szükséges tehát például az, hogy az elkövető az első részcselekmény
megvalósítása előtt annyit határozzon el, hogy ahányszor csak lehet, el fogja követ
ni a bűncselekményt.
Napjainkban a jogirodalom részben eltérő nézetet vall abban a kérdésben, hogy
az egységes elhatározás mikor forog fenn. Előbbi szerint az egységes elhatározás
„fennáll akkor is, ha az újabb és újabb bűncselekmény realizálása - anélkül, hogy az
első bűncselekmény elkövetésének megkezdését vagy annak befejezetté válását
megelőzően az elhatározás a további bűncselekményekre is kiterjedt volna - ugyan
abból a tudattartalomból fakadnak”.906 A Györgyi és Wiener által szerkesztett kom
mentár ezzel szemben akkor látja az egységes elhatározást megállapíthatónak, ha „az
elkövető ugyanolyan bűncselekmények ismétlődő elkövetését határozza el”.907 Az
új Btk. egyik kommentárjában Polt Péter úgy fogalmaz, hogy
az elhatározás egysége az azonos vagy hasonló alkalmak felhasználására, a többszöri el

követésre irányuló akaratot jelzi. Ez nem jelenti azt, hogy az elkövetőnek már az első rész
cselekmény megvalósítása során pontos elképzelése kell legyen arról, hogy a jövőben
hány részcselekményt fog megvalósítani, de a többszöri elkövetés - akár eshetöleges -
szándékosság formájában meg kell fogalmazódjon a tudatában.908
Részünkről ez utóbbi felfogást tartjuk helyesnek. Ha ugyanis az elkövető eredetileg

csak egy bűncselekményt szándékozott elkövetni, majd látva azt, hogy minden kü
lönösebb nehézség, illetve a tetten érés veszélye nélkül tudta cselekményét kivitelezni,
azt a következő alkalommal ismét realizálja, az egységes elhatározás hiányában
905 BKv 87.

906 Belovics-Nagy-Tóth: Büntetőjog I. Általános rész, a 2012. évi C. törvény alapján. 347. o.
907 Györgyi Kálmán - Wiener A. Imre (szerk.): A Büntető Törvénykönyv Magyarázata. Budapest, 1996. 34. o.
908 Polt Péter (fószerk. és társszerző): Új Btk. kommentár. 1. kötet. Általános Rész. Budapest. 2013. 70. o.
folytatólagosság megállapítására nem kerülhet sor. Ilyenkor ugyanis nem az eredeti

elhatározás serkenti ismét cselekvésre az elkövetőt, hanem valójában egy, a koráb
bitól teljesen elkülönülő, azóta kialakult indítékon alapuló új elhatározás, amelynek
folytán nem részcselekmények láncolata, hanem két (több) önálló bűncselekmény va
lósul meg. Nem elegendő tehát az egységes elhatározás ún. minimalista felfogása,
a folytatás lehetőségére vonatkozó elhatározásnak már az első részcselekmény el
követésekor fenn kell állnia.
Sajnálatos módon a bírói gyakorlat az egységes elhatározás vizsgálata helyett
gyakran megelégszik a könnyebben megállapítható objektív ismérvek (mint példá
ul a rövid időköz) vizsgálatával, és amennyiben ezek fennforognak, szinte automa
tikusan megállapítja a folytatólagosságot olyan esetekben is, amikor ennek - éppen
az egységes elhatározás hiánya miatt - nem lenne helye. Jól mutatja e helyzetet a Pécsi
ítélőtábla egy ítéletének indokolása, amely bevallottan úgy foglal állást, hogy a bí
rói gyakorlat „az egységes akarat-elhatározást kiterjesztő módon értelmezi. Nem szük
séges, hogy az elkövető már az első cselekmény megvalósításakor elhatározza annak
folytatását, elegendő, ha a különböző részcselekmények elkövetése azonos okra, mo
tívumra vezethető vissza”.909 Egy korábbi döntés szerint pedig „az egyes részcse
lekmények közötti kapcsolat a második cselekménnyel képződik”.910 Örvendetes
azonban, hogy a Kúria egy újabb döntésében kimondta, hogy:
minden részcselekménynek ugyanazon az elhatározáson kell alapulnia (...) a motiváció

hasonlósága egymagában még nem elég a folytatólagosság megállapításához.911
Az egységes elhatározás a korábban uralkodó jogirodalmi felfogás szerint azt is jelenti,

hogy folytatólagos egységbe csak szándékos bűncselekmények tartozhatnak.912 A régi
szerzőket szintén megosztotta e kérdés. Pauler Tivadar,913 Balogh Jenő,914 Heil
Fausztin915 és Schultheisz Emil916 egyértelműen elutasították a gondatlan bűncse
lekmények egymással, illetve szándékos bűncselekményekkel való egységbe foglal-
hatóságát. Az 1961. évi Btk. Nagykommentárja is úgy foglalt állást, hogy „gondatlan
cselekmények vonatkozásában a folytatólagosság egysége fogalmilag kizárt”.917
909 Pécsi ítélőtábla Bf.Il.87/2010/6.

9,0 FBK 1991, 1.
9n BH2013, 1.
912 így Földvári: Magyar Büntetőjog Általános Rész. 219. o.; Blaskó: Magyar Büntetőjog. Általános Rész.
355. o.
913 Pauler Tivadar: Büntetőjogtan. Pest, 1869. 123. o.
914 Balogh Jenő: A folytonos és a folytatólagos bűncselekvény tana. Budapest, 1885. 45. o.
9,5 Heil: Büntetőjogi tanulmányok. 309. o.
916 Schultheisz: A bűncselekmény tana. 131.0.
9,7 Halász: A Büntető Törvénykönyv Kommentárja. 368. o.
Ezzel szemben a gondatlan cselekmények egymással történő folytatólagos egy

ségbe foglalását Heller Erik,918 Kocsis Mihály,919 Hárs László920 lehetségesnek tar
totta. Kautz Gusztáv, a gondatlan bűncselekményeket folytatólagos egységbe fog-
lalhatónak tekintő szerzők táborát erősítve fejtette ki, hogy „oly folytatólagos
cselekvények is, melyekkel jogsértő eredmény létesítése nem czéloztatott, a mely
azonban vigyázatlanság folytán bekövetkezett, képezhetik egy elhatározás eredmé
nyét”.921
Nézetünk szerint - a bírói gyakorlat álláspontjától eltérően922 - a gondatlanság
által is érintett deliktumokat a folytatólagosság köréből kirekeszteni ab ovo nem
lehet. Ennek legszembeötlőbb indoka magából a Btk. 6. § (2) bekezdéséből követ
kezik, a folytatólagosság törvényi fogalmában a jogalkotó ugyanis nem követeli meg
kifejezett kritériumként a szándékosságot. Az olyan általános részi törvényi definí
ciók esetében, ahol a törvényhozó az adott jogintézmény alkalmazási köréből a gon
datlan bűncselekményeket ki kívánta zárni, ott ezt a jogszabály szövegezésekor
megtette. Erre például szolgálhat a kísérlet definíciója [Btk. 10. § (1 j bek.], vagy a Btk.
13. §(3] bekezdésében foglalt társtettesség fogalma.
Mindezekre figyelemmel a szándékos elkövetési magatartású ún. vegyes bűnös
séggel megvalósuló bűncselekmények kapcsán a folytatólagosság aggálytalanul
megállapítható. Az eredendően a Kádár-Kálmán szerzőpárostól származó923 példa
ként említhető a jelenleg a Btk. 268. § (5) bekezdésében büntetni rendelt gondatlan
hamis vád vétsége, amely az elkövetőnek a tényállítás valótlan, illetve a bizonyíték
hamis voltában való tévedésétől eltekintve mindenben megegyezik a szándékos hamis
vád tényállásával, tehát az elkövetési magatartás ez esetben is szándékos.924 Szintén
vegyes bűnösséggel valósul meg a Btk. 415. § (4) bekezdésében szabályozott, gon
datlanságból elkövetett rossz minőségű termék forgalomba hozatala. Ezt a bűncse
lekményt gyakran követik el oly módon, hogy az elkövető tud arról, hogy például az
általa értékesített termék feltehetőleg rossz minőségű, mégis könnyelműen bizako
dik abban, hogy a termék hibás volta nem okoz majd problémát, ezért azt jó minö-
9.8 Heller: A magyar büntetőjog tankönyve. 323. o.

9.9 Kocsis Mihály: A folytatólagos bűncselekmény. Pécs, 1939.195. o.
920 Hars László: A bűnhalmazat eljárásjogi vonatkozásai. Kolozsvár, 1943. (Acta Juridico-Politica 8.) 55-56. o.
921 Kautz Gusztáv: A magyar büntető jog és eljárás tankönyve különös tekintettel a gyakorlati élet igényeire
is. Pest, 1873. 100. o.
922 BH 1979, 105.; BH 2004, 174. III.
924 Viski László szerint elsőként Tokaji mutatott rá arra, hogy - az addig uralkodó felfogással szemben - a gon
datlanságból elkövetett hamis vád (az 1961. évi Btk. hatályba lépését megelőzően „hatóság előtti gondatlan
rágalmazás") nem tisztán gondatlan, hanem valójában vegyes bűnösséggel megvalósuló deliktum. Vö. Viski:
Szándékosság és társadalomra veszélyesség. 262. o. Később ugyanígy Tokaji: A bűncselekménytan alap
jai a magyar büntetőjogban. 238. o.
ségü termékként tünteti fel (luxuria). Úgyszintén úgy is, hogy az elkövető a termék rossz
minőségű voltával azért nincs tisztában, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körülte
kintést elmulasztotta (negligentia). Ilyenkor az elkövetési magatartás (például az érté
kesítés) szándékosnak minősül, az elkövető gondatlansága kizárólag a termék minő
sége tekintetében áll fenn. A folytatólagosság további feltételeinek fennforgása esetén
annak megállapítása e bűncselekmény tekintetében feltétlenül indokolt, a több ilyen ter
mék értékesítésére, használatba adására, illetve forgalomba hozatalára vonatkozó el
határozás ugyanis sok esetben egységes, az egyes magatartások realizálása tudatos, csak
a lehetséges következményekkel kapcsolatos tudati oldal fogyatékos.
c) Az azonos sértett sérelmére történő elkövetés követelménye kapcsán vissza

utalunk a tényállásiam ismeretek keretében mondottakra, tehát arra, hogy a passzív
alany és a sértett nem feltétlenül egybevágó kategóriák, a folytatólagosság megálla
píthatóságához azonban utóbbinak kell azonosnak lennie.925 így például csalásnál kö
zömbös, hogy az elkövető hány embert ejtett tévedésbe, a folytatólagosság akkor lesz
megállapítható, ha ugyanazon személy szenvedett a több cselekmény révén anyagi
károsodást.
Az azonos sértett természetes és jogi személy egyaránt lehet. így a napjainkban
érvényesülő gyakorlat szerint folytatólagos lopásért felelt az elhullott szarvas- és bak
trófeákat a vadásztársaságtól, annak rendelkezése alatt álló területről eltulajdonító el
követő.926 Ugyanígy minősítette a Legfelsőbb Bíróság annak az elkövetőnek a cse
lekményét, aki a MATÁV Rt. által üzemeltetett, a város különböző részein lévő
telefonkészülékekből pénzt tulajdonított el.927
Kiemelhető, hogy a bírói gyakorlatban érvényesülő felfogás szerint:
a lopás többrendbelisége a sértettek számához igazodik, függetlenül attól, hogy az elkö

vető tudata átfogta-e a sértettek kilétét, illetőleg azt, hogy az eltulajdonított dolog hány
sértett tulajdonában, illetőleg birtokában van.928
Ezt az álláspontot jelenített meg a BKv 43. számú döntés is, amely szerint:
a sértett azonossága vagy különbözősége a folytatólagosság törvényi egységének a meg

határozása szempontjából az elkövető tudatától merőben független tárgyi ismérv: (...) az
elkövető tudatának nem kell átfognia a sértett személyét, azt, hogy egy vagy több (...)
személy érdekkörét sértette-e.
925 A Be. 50. §-a alapján a sértett az a természetes vagy nem természetes személy, akinek vagy amelynek a jo
gát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény közvetlenül sértette vagy veszélyeztette.
926 BH 2002, 424. Lásd hozzá a 2/2005. BJE-t is.
927 BH 2001, 457.
928 BH 1985, 307., lényegében ugyanígy BH 1985, 1. és BH 1981, 482.
A bírói gyakorlat ezen álláspontja azonban - miután az elkövető ténybeli tévedését

lényegében kirekeszti az ítélkezésből - módfelett problematikus, noha kétségtelenül
praktikái indokokat szolgál.
Kiemelhető az ítélkezési gyakorlatból, hogy:
nem egyrendbeli folytatólagosan elkövetett rablást, hanem többrendbeli rablást kell

megállapítani, ha az elkövetők ugyanannak a jogi személynek a sérelmére, több posta
hivatali fiókban úgy követik el a rablási cselekményeket, hogy több természetes személy
ellen alkalmaznak erőszakot vagy fenyegetést.9-9
Ez a döntés azért vitatható, mert dacára annak, hogy a bíróság a több természetes sze
mély sértettre (passzív alanyra) tekintettel vetette el a folytatólagosság megállapítá
sát, a rendbeliséget végül nem a rablással érintett emberek, hanem a postahivatalok
számához igazította, gondolatmenete tehát nem következetes. Erre figyelemmel,
a helyes álláspont kialakításához - mint Deák Zoltán írja929
930 - először azon előkérdést
indokolt megválaszolni, hogy a komplex jogtárgyú rablás vagyoni vagy személyi sér
tettjét ruházzuk fel a rendbeliséget meghatározó jelentőséggel, majd az így kialakított
felfogás következetes érvényesítése indokolt. Amennyiben a rablás rendbeliségét de
termináló sértettnek a vagyoni jogosultságában megsértett személyt tekintjük, a citált
esetben a folytatólagosan elkövetett rablás megállapítása helyeselhető. Ellenkező eset
ben azonban nem a postahivatalok, hanem a természetes személyek száma szerint kel
lene a rendbeliséget megállapítani. Részünkről - bár a rablás új Btk.-beli rendszerta
ni elhelyezése a bűncselekmény vagyon elleni és erőszakos jellegét egyaránt
kidomborítja931 - a közvetlen jogi tárgyként értékelhető tulajdonjogra figyelemmel
az előbbi álláspontot tekintjük helyesnek. Ha tehát az elkövető - a folytatólagosság
további törvényi feltételei egyidejű fennállása mellett - több, ugyanazon jogi személy
(bank, posta stb.) által működtetett intézményben követi el a rablást, ez az egyes ese
tekben az erőszakot vagy kvalifikált fenyegetést elszenvedő passzív alanyok számára
tekintet nélkül folytatólagosan elkövetettként minősülhet.
A magyar büntetőjogban, mint láttuk, nem minden bűncselekménynek van akár
természetes, akár jogi személy sértettje. Egyes bűncselekmények sértett nélkül va
lósulnak meg. Ezek viszonylatában a folytatólagosság megállapítását semmi sem aka
dályozza, mindössze arról van szó, hogy az azonos sértett kritériuma ez esetben tárgy
talanná válik. így a BKv 36. alapján elkövethető folytatólagosan a hamis magánokirat
felhasználása (Btk. 345. §), ha az elkövető ugyanazon jogviszonyból származó jog
vagy kötelezettség létezésének stb. bizonyítására egy vagy több magánokiratot hasz
929 BH 1999, 148. II.

930 Deák Zoltán: A rablás rendbelisége a bírói gyakorlat (görbe) tükrében. Magyar Jog, 2010/10. 621. o.
93’ A Btk. XXXV. Fejezete „A vagyon elleni erőszakos bűncselekmények" címet viseli.
nál fel többször.932 Ha a terhelt egyazon büntetőeljárásban többször jelöl meg valótlan
személyi adatot és ez alapján több hamis okirat kerül kiállításra: az ún. intellektuá
lis közokirat-hamisitás [Btk. 342. § (1) bek. c) pont] folytatólagosan elkövetettként
minősül.933 A 4/2004. BJE alapján ugyancsak folytatólagosan elkövetettként minő
sül az orgazdaság, függetlenül attól, hogy annak elkövetője hány személytől szerez
te meg a bűncselekményből származó dolgokat, továbbá attól is, hogy az alapcselek
ményeket hány személy sérelmére követték el.934 Hasonlóan elkövethető
folytatólagosan a garázdaság, például abban az esetben, ha az elkövető különböző
helyszíneken, egész éjjel randalírozik, tör-zúz stb.935 Ugyanez vonatkozik a bírói gya
korlat szerint az embercsempészésre (Btk. 353. §),936 a bűnpártolásra (Btk. 282. §)937
és a szeméremsértésre (Btk. 205. §).938
d) A folytatólagos bűncselekmény részcselekményeit rövid időközönként kell el
követni. E feltétel az egységbe tartozó egyes részcsclekményekct az idő síkján köti
össze. Minél rövidebb idő telik el ugyanis két elkövetés között, azokat annál inkább
egységként kell értékelni. Lényege röviden akként foglalható össze - mint Földvári
írja - a folytatólagos bűncselekmény az időbeli viszonyt illetően a természetes egy
ség és a homogén anyagi halmazat között helyezkedik el 939 Roxin példája szerint „ha
az elkövető tíz éves házassága alatt feleségét három különböző évben, összesen há
romszor megveri, folytatólagosság megállapításának nem lehet helye. Más a helyzet,
ha erre három egymást követő napon kerül sor”.940
A rövid időköz pontos tartamáról a törvény nem rendelkezik, a bíróságnak min
dig a történeti tényállás alapulvételével kell eldöntenie, hogy fennforog-e a nevezett
ismérv. Az 1961. évi Btk. Kommentárja szerint „nemcsak napok és hetek, de eset
leg egy-két hónap is eltelhet” az egyes részcselekmények között a folytatólagosság
megállapíthatóságához.941 Ezt az időkorlátot vette át azután az 1978. évi Btk. Indo
kolása is, hozzátéve, hogy „kizáija a folytatólagosságot az a hosszabb időmúlás,
amelynek folytán a cselekmények olyan élesen elkülönülnek egymástól, hogy már
932 Ugyanígy BH 1981,390.; BH 1982.358.; BH 1989, 53. A közokirat felhasználásával elkövetett közokirat
hamisítás kapcsán BH 1986, 449.; BH 1997. 377.; BH 2003, 484.
933 BH 2005, 92.
939 A régebbi bírói gyakorlatban már így BJD 7181., később ugyanígy BH 1985, 12.; BH 1986, 362.; FBK 1993,
1.; BH 1993, 206.
935 BJD 5866.
936 BH 2008,319.
937 BH 2003, 9.
938 BH 1996, 514.
939 Földvári: Magyar Büntetőjog Általános Rész. 219. o.
990 Roxin: Strafrecht Allgemeiner Teli 2003. 872. o.
991 Halász: A Büntető Törvénykönyv Kommentárja. 369-370. o.
az egységes akarat-elhatározás sem ismerhető fel”.942 A rövid időköz ebben a meg

fogalmazásban tehát a folytatólagos bűncselekmény szubjektív feltételének, az egy
séges elhatározás megállapíthatóságához szolgál segítségül. Túl rövid időköz esetén,
amikor a részcselekmények között például alig félóra telik el, a többszöri elkövetés
ellenére természetes egység létesül.943 Ha azonban túl hosszú idő telt el két elköve
tés között, halmazat jön létre.
Egy eseti döntésében a Legfelsőbb Bíróság explicite is úgy foglalt állást, hogy
adott bűncselekmény kapcsán „helye lehet a cselekmények folytatólagos egységbe
foglalásának, ha az egyes részcselekmények között eltelt idő nem olyan hosszú, hogy
ennek folytán az egységes akaratelhatározásra már nem vonható következtetés”.944
Legújabban pedig a Kúria rögzítette, hogy „a folytatólagosság feltételei sorában sze
replő egységes akaratelhatározás és a rövid időköz között szoros az összefüggés. Mi
nél hosszabb ugyanis az egyes részcselekmények között eltelt idő, annál valószínűbb
az egységes akaratelhatározás hiánya”.945
A Legfelsőbb Bíróság korábbi gyakorlata - a régi Btk.-kommentárban és a Btk.
Indokolásában írtaknak megfelelően - az 1970-es években, egy esetben már a két cse
lekmény között eltelt négy hónapos időközt is túl hosszúként értékelte, ezért anyagi
halmazatot állapított meg az elkövető terhére.946 Súlyos testi sértés viszonylatában
pedig már a három hónapot sem találta megfelelőnek a folytatólagosság megállapít
hatóságához.947 Orgazdaságnál a négy-öt hónapot minősítette a legfőbb bírói fórum
túl hosszú időnek.948 Bűncselekmény-fajtától függetlenül, egybehangzóan mellőzte
a folytatólagosság megállapítását tízhónapos vagy azt meghaladó időköz esetén a Fő
városi Bíróság,949 a Fővárosi ítélőtábla,950 és mind korábban,951 mind a legutóbbi
időkben a Legfelsőbb Bíróság is.952 A Legfőbb Ügyészség Kiemelt Ügyek Főosz
tálya pedig a kérdés kapcsán úgy foglal állást, hogy abban az esetben, ha az eljáró
bíróság egy évhez közeli időtartam kapcsán állapítja meg a folytatólagosságot, az
ügyésznek a határozat ellen fellebbezést kell bejelentenie.953 Megemlítendő, hogy le
942 A gyakorlatban hasonlóan BH 1983, 107.

943 Például BH 1984, 338.
944 BH 1976, 437.
945 BH 2013, 1.
946 BH 1976, 437.
947 BH 1988, 169.
948 BH 1993, 206.
949 Fővárosi Bíróság 14.B.1103/2009/16.
950 Fővárosi ítélőtábla 3.Bf.70/2010/8.
951 BH 1978, 59. A bíróság egyébként már ekkor közvetlen következtetést vont le az eltelt időköz hossza és
az egységes elhatározás hiánya között.
952 Legfelsőbb Bíróság Bfv.ll.726/2010/5.
953 Legfőbb Ügyészség Kiemelt Ügyek Főosztálya KF.4371/2009/6-1. számú iránymutatás.
gújabban Polt Péter álláspontja szerint a rövid időköz „kivételesen egy évet jelent
het”.954 Ezzel szemben a Kúria egy friss ítéletében azért mellőzte a folytatólagosság
megállapítását, mert az „egy éves időtartam a közfelfogás szerint sem tekinthető rö
vidnek”.955
e) A többszöri elkövetés objektív ismérv, legalább két, egymással összefüggő cse

lekmény elkövetését tételezi fel. Hiányában a folytatólagos bűncselekmény befeje
zett alakzatának megállapítására semmilyen esetben nem kerülhet sor, és mint láttuk,
a folytatólagosság kísérlete is csak kivételesen, a további részcselekmények elköve
tésére vonatkozó elhatározás bizonyítottsága esetén hívható fel az elkövető terhére.
A részcselekmények lehetséges száma kapcsán helyes Polt azon álláspontja, amely
szerint azoknak „felső határa elvileg nincs”.956
f) Végül szükséges kiemelni, hogy a bírói gyakorlat a folytatólagos bűncselekmény

elévülésének egységességét vallja, tehát az egyes részcselekmények büntethetősé
gének önálló elévülése kizárt.957 A büntetéskiszabás körében pedig a folytatólagos
elkövetés súlyosító körülményt képez, amelynek annál nagyobb a nyomatéka, minél
több részcselekmény valósul meg.958959
bj Az összetett bűncselekmény (delictum compositum)
Az összetett bűncselekményt a jogalkotó több, fő szabályként bűncselekményként, ki

vételesen szabálysértésként értékelhető komponensből hozza létre, amelyek között szer
ves összefüggés - eszköz-cél vagy ok-okozati viszony - van. Létének okai nem elviek,
sokkal inkább gyakorlati jellegűek: az összetett bűncselekmény egyes eseteit
- dacára annak, hogy fő szabályként több természetes egységnek minősülő cselek
ményt foglalnak magukban - általában a természetes szemlélet is egy bűncselekmény
nek értékeli, illetve akként kezeli, így a jogalkotó számára kézenfekvő volt az ilyen,
egymással valamilyen kapcsolatban álló magatartásoknak egy törvényi tényállásban
történő elhelyezése. Éne utal az 1961. évi Btk. kommentálja, amely szerint „az ösz-
szetett büntettek keretében az egyes bűncselekmények közötti összefüggés nemcsak
benső és szerves, hanem kriminológiáikig is fennálló: a betörő, a rabló bűnelkövető
954 Polt: Új Btk. kommentár. 1. köt. 72. o.

955 BH 2013. 1.
956 Polt: Új Btk. kommentár. 1. köt. 72. o.
957 BKv 31., részletesen lásd a büntethetőség elévüléséről szóló fejezetben.
958 BKv 56. III. 6.
959 Halász: A Büntető Törvénykönyv Kommentárja. 366. o.
típusa is sajátos”.959 A Györgyi és Wiener szerkesztésében megjelent kommentár

szerint pedig „az összetett bűncselekmény minőségileg annyira különbözik a kom
ponenseitől, hogy a részek hangsúlyozását a jogalkotás nem tartja fontosnak, azok
csak gondolati úton mutathatók ki” 960 Az összetett bűncselekmény alapvető ismér
vei elöljáróban az alábbiak szerint foglalhatók össze:
a) Az összetett bűncselekményt minden esetben a törvényhozó alkotja meg és helyezi
el a büntetőkódex különös részében, éspedig akár a többi bűncselekménytől elkülö
nülő, önálló tényállásként, akár egyes bűncselekmények minősített eseteként.
b) Az összetett bűncselekmény tényállásában kettő vagy több, fő szabály szerint ön
magában természetes egységként minősülő bűncselekményt képező alkotórész lel
hető fel, melyek egymással szerves összefüggésben - eszköz-cél vagy ok-okozati vi
szonyban - állnak. Kivételes azonban önmagukban csupán szabálysértésként
minősülő cselekményekből is létrejöhet összetett bűncselekmény.
c) Az összetett bűncselekmény létesítésének indokául szolgál a részcselekmények
rendszerinti együttes előfordulása, amely folytán annak egységi értékelése a közfel
fogás számára is elfogadható.
d) Az összetett bűncselekmény, mivel azt a törvény egységként szabályozza, a hal
mazati minősítést és büntetést kizáró büntetőjogi kategória. Erre figyelemmel csak
azok a több elkövetési magatartással megvalósítható deliktumok minősülhetnek ösz-
szetett bűncselekménynek, amelyek hiányában halmazatot kellene megállapítani az
elkövető terhére.
Az eszköz és cél viszonyában álló részcselekményekböl létrejövő összetett bűn
cselekmény legeklatánsabb példája a rablás (Btk. 365. §), amelynek eszközcselek
ménye a személyi szabadság megsértése (Btk. 194. §), célcselekménye pedig a lopás
(Btk. 370. §).961 Szintén szemléletes példája az összetett bűncselekménynek a bírói
gyakorlatban már korábban is e körbe sorolt dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás,
melyet a lopás egyik minősített eseteként szabályoz a törvény.962 Ennek egyik for
májánál, a betöréses lopásnál a célcselekmény a lopás, az eszközcselekmény a ron
gálás (Btk. 371. §), továbbá a magánlaksértés (Btk. 221. §). Másik változatánál, a zár-
töréses lopásnál a célcselekmény a lopás, az eszközcselekmény a rongálás.
A BKv 42. alapján kiemelendő, hogy összetett bűncselekmény megállapításának
csak abban az esetben van helye, ha az elkövető valóban azzal a célzattal valósítja
960 Györgyi-Wiener: A Büntető Törvénykönyv Magyarázata. 35. o.

961 Edvi a bűnhalmazatról szóló monográfiájában említi, hogy „a rablás önálló jogi lény, melynek tényálladékában
a lopás és a személyes szabadság megsértése épúgy elenyésznek, mint valamely vegyi összetételben annak
eredeti alkatrészei". Lásd Eovi Illés Károly: A bűnhalmazat, különös tekintettel a magyar B.T.K. 95. §-ára,
s a csalás és okirathamisítás eseteire. Különlenyomat a „Büntető Jog Tára" XIV. kötetéből. Budapest. 1887.
20-21. o.
962 BJD 486.
meg eszközcselekményét, hogy ennek révén a célcselekmény kivitelezhetövé legyen.

Nem állapítható meg azonban például a szintén összetett bűncselekménynek tekint
hető jogtalan behatolással elkövetett (más néven besurranásos) lopás [Btk. 370. §
(2) bek. b) pont bj) alpont] abban az esetben, amikor az elkövetőnek eredetileg csak
magánlaksértés (vagy egyéb cél) kivitelezésére irányuló szándéka állt fent, majd a ma
gánlakásba bejutás után alakul ki benne a lopási szándék. Amikor tehát a magán
laksértés szubjektív és objektív ismérvei a lopástól térben és időben elkülönülten je
lentkeznek, a magánlaksértés (a körülményektől függően szabálysértés vagy
bűncselekmény) és a lopás valóságos halmazatának megállapítása indokolt.
Az eszköz-cél viszony mellett az ok és az okozat viszonya az, amely folytán szin
tén összetett bűncselekményt létesíthet a jogalkotó.963 Amikor két büntetendő cse
lekmény közül az egyik a másiknak az oka (egyik a másikból következik), a szerves
összefüggés folytán valóban indokolt lehet az összetett bűncselekményi tényállás
megalkotása.
Ilyen összetett bűncselekmények például az ittas állapotban elkövetett járműve
zetés minősített esetei, melyek esetében az ittasság az ok, a Btk. 236. § (2) bekezdés
a)-d) pontjaiban felsorolt különböző súlyú személyi sérülést eredményező közúti bal
eset okozása pedig az okozat, a következmény. Itt az ittas állapotban elkövetett jár
művezetés már önmagában is kimeríti a Btk. 236. § (1) bekezdésében szabályozott
absztrakt veszélyeztetési deliktumot, az ennek hatására bekövetkező sértő eredmény
pedig a közúti baleset (gondatlan) okozását (Btk. 235. §) valósítja meg. Mivel azon
ban a jogalkotó minősítő körülményeket állapított meg azokra az esetekre, amikor az
ittas vagy bódult állapottal okozati összefüggésben következik be aj ál-művezetés kö
rében sérelem, helyesen mondta ki a vádlott bűnösségét a Legfelsőbb Bíróság a köz
úti baleset gondatlan okozása és az ittas állapotban elkövetett járművezetés valósá
gos bűnhalmazata helyett az ezekből alkotott összetett bűncselekményt, a súlyos testi
sértést okozó ittas járművezetésben.964
Régi szerzőink többsége azon bűncselekményeket is az összetett körébe utalta,
amelyek olyan magatartások konjunktív elkövetése esetén valósultak meg, melyek
egyike önmagában is bűncselekménynek minősült, míg a másik önmagában nem. Fin
key szerint összetett bűncselekmény az erőszakos (nemi) közösülés, „mely a személy
elleni erőszak és a női szemérem megsértéséből áll” 965 Ehhez a nézethez csatlako
zott Angyal is, aki szerint az erőszakos (nemi) közösülés „tényálladékában csak az
egyik rész deliktuozus, a másik eredetileg nem az”.966 Heller hasonlóan vélekedett
963 így Heller: A magyar büntetőjog tankönyve. 319. o. és Schultheisz: A bűncselekmény tana. 132. o.
964 BH 1991,303.
966 Angyal: A magyar büntetőjog tankönyve. 484. o.
a szemérem elleni erőszakról, amely a személyes szabadság megsértése és a fajta

lanság konjunktív elkövetése esetén valósult meg nézete szerint.967
Az idézett álláspontok azonban nem oszthatóak. Az összetett bűncselekményt
ugyanis kifejezetten abból a célból alkotja a jogalkotó, hogy a halmazati minősítést
és büntetést ezáltal kizárja, mivel a külön-külön is pönalizált magatartásokat szerves
összefüggésükre tekintettel egy tényállás keretei között kívánja büntetni. Ha azonban
a két alkotórész közül az egyik önmagában nem képez bűncselekményt, a delictum
compositum konstrukciója feleslegessé válik: ugyanúgy egy bűncselekményt és nem
bűnhalmazatot kellene ugyanis megállapítani az elkövető terhére az összetett bűn
cselekményi tényállás hiányában, mint abban az esetben, ha azt a jogalkotó már meg
alkotta, mivel a bűncselekmény és az annak nem minősülő magatartás nem kerülhetne
halmazaiba egymással.
Összetett bűncselekmény fő szabály szerint tehát csak önmagában is bűncselek
ményt alkotó magatartásokból jöhet létre: kivételekkel találkozhatunk azonban az ún.
kettős alakzata cselekmények körében. A Btk. 462. § (2) bekezdése alapján ugyanis
nem bűncselekmény, hanem szabálysértés valósul meg, ha például a lopást szabály
sértési értékre, illetve a rongálást a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt
okozva követik el. A szabálysértési értékre elkövetett lopás - többek között - azál
tal minősülhet bűncselekménynek, hogy az dolog elleni erőszakkal lett elkövetve.
Ilyenkor abban az esetben, ha sem a lopás elkövetési értéke, sem a rongálással oko
zott kár nem éri el a bűncselekményi értékhatárt, az a sajátos eset figyelhető meg,
hogy az összetett bűncselekmény mindkét eleme önmagában csak szabálysértésként
lenne értékelhető. Lehetséges az is, hogy az eszközcselekményként jelentkező ma
gánlaksértés (Btk. 221. §) - szituációs elem fennforgásának hiányában - önmagában
csak szabálysértést (Szabs. tv. 166. §) valósítana meg. Ezekben az esetekben a do
log elleni erőszakos, illetve a jogtalan behatolással elkövetett lopás ugyanúgy
összetett bűncselekménynek minősül, mint amikor annak alkotóelemei önmagukban
is bűncselekményi tényállást merítenek ki.
Végül utalni szükséges arra, hogy az összetett bűncselekmény azon tulajdonsá
gára, hogy adott esetben alkotóelemeire bomolhatfel. Ez a helyzet áll elő például ab
ban az esetben, ha az elkövető egy kisebb értékű tárgynak a kirakatból történő eltu
lajdonítása érdekében a kirakatüveget betöri, ezáltal önmagában nagyobb kárt okozva.
Ilyenkor indokolatlan lenne az elkövetőre nézve kedvezőbb összetett bűncselekmé
nyi tényállás megállapítása, az egész cselekménysorban rejlő társadalomra veszé
lyesség csakis a lopás és rongálás halmazaidnak megállapítása útján értékelhető.968
Mint a BKv 42. II. pontja írja:
967 Heller: A magyar büntetőjog tankönyve. 319. o.

968 BH 1984,214.
[kivételesen azonban mégis előfordulhat, hogy megdől az az általános rendezési elv,

amely ezt a megoldást diktálja: nevezetesen hogy a törvény a dolog elleni erőszakkal el
követett lopás büntetési tételének megállapításánál a rongálást már figyelembe vette.
Ez pedig akkor következik be, amikor a rongálás törvényi büntetési tétele a dolog el
leni erőszakkal elkövetett lopás büntetési tételénél súlyosabb. Ezt a súlyosabb büntetési
tételt a törvényalkotó nyilvánvalóan nem vehette figyelembe a dolog elleni erőszakkal el
követett lopás keretei között létrehozott törvényi egység - ennél enyhébb - büntetésében.
Ilyenkor a törvényi egység felbomlik, a lopási és a rongálási cselekményt önállóan kell
minősíteni, a szoros alanyi és tárgyi összefüggés ellenére is.
c) Az összefoglalt bűncselekmény (delictum complexum)
Összefoglalt bűncselekményt külön-külön is bűncselekményként büntetendő, ön

magukban akár azonos, akár különböző tényállás keretei közé illeszkedő cselek-
mény(ek)ből hozhat létre a jogalkotó, amennyiben azt valamilyen okból szükséges
nek tartja. E törvényi egységi kategóriánál azonban - szemben az összetett
bűncselekménnyel - nincs szükség az alkotórészek közötti szoros kapcsolatra: az ilyen
tényállások létrehozása a büntetéskiszabás célszerűségi szempontjait szolgálja, tehát
a természetes szemlélet szerint több bűncselekménynek tartott cselekményből azért
hoz létre egységet a törvényhozó, mert az ilyen bűncselekmény elkövetőire nem tart
ja elegendőnek a halmazati büntetésre vonatkozó szabályok alkalmazását, hanem en
nél súlyosabb büntetés kiszabására is lehetőséget kíván nyújtani a bíróság számára.969
Az összefoglalt bűncselekmény logikailag létrejöhet ugyanazon tényállás kere
tei közé illő egy vagy több cselekményből, illetve különböző tényállások keretei közé
illeszthető egy vagy több cselekményből egyaránt. Például szolgálhat erre a több em
ber sérelmére elkövetett emberölés [Btk. 160. § (2) bek./) pont], E törvényi egység
akkor is létrejön, ha az elkövető egyetlen alkalommal öl meg több embert (például
egyetlen robbantással). De ugyanígy kell minősíteni azt az esetet is, ha az elkövető
térben és időben egymástól teljesen eltérő helyzetekben valósít meg emberölést
(például 2014-ben Szombathelyen, majd 2017-ben Budapesten öl meg 1-1 embert).
A jogalkotó célja e szabályozással, hogy a halmazati büntetésként általánosságban
irányadó maximum 25 év szabadságvesztés (Btk. 36. §) helyett az életfogytig tartó
szabadságvesztés is kiszabhatóvá váljon.
969 Még az összefoglalt bűncselekmény elnevezés használata nélkül, de érdemben már így Vargha Ferenc: Ada
lék a zsarolás fogalmához (B. T. K. 351. §.). In Büntetőjog Tára. XXVI. köt. Budapest, 1893. 233. o.
Hasonló példa lehet az államhatár átlépéséhez több személynek segítséget nyújt

va elkövetett embercsempészés [Btk. 353. § (2) bek. b) pont],970 vagy a Btk. 244. §
(2) bekezdés b) pontja szerint a több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusz
tulását előidéző állatkínzás.
Az egy cselekménnyel több törvényi tényállást is kimerítő heterogén alaki hal
mazat helyett létesülő összefoglalt bűncselekmény a hivatalos személy megölése [Btk.
160. § (2) bek. e) pont], mely a szándékos emberölésből és a hivatalos személy el
leni erőszakból jön létre.971
A különböző tényállások keretei közé illő több cselekményből létrejövő össze
foglalt bűncselekményre például szolgálhat a szándékos, illetve a gondatlan ember
ölést is magában foglaló emberrablás [Btk. 190. § (3) bek. c) pont és (4) bek.].972 Ide
sorolható továbbá a Btk. 314. § (1) bekezdésében szabályozott terrorcselekmény,
amelynek tényállása különböző, célzatosan megvalósuló személy elleni erőszakos,
közveszélyt okozó vagy fegyverrel kapcsolatos bűncselekményeket foglal magában.
Noha akár külön törvényi egységi kategóriát is képezhetne, ismérvei alapján lé
nyegében ugyancsak e kategóriába sorolhatóak a kapcsolati erőszak 212/A. § (2) bek.
szerinti alakzatai, amelyek a könnyű testi sértés és a tettleges becsületsértés, továb
bá a súlyos testi sértés, a személyi szabadság megsértése és a kényszerítés egybe
foglalása révén valósulhatnak meg, feltéve, hogy az elkövető ilyen magatartást rend
szeresen tanúsít. E jogalkotói megoldást azért helyesebb törvényi és nem természetes
egységnek tekinteni, mert itt - szemben a cselekményismétlödéssel létrejövő ter
mészetes egységi esetekkel - már egyetlen magatartás kifejtése is bűncselekményt
képez, a rendszeresség azonban egy másik, súlyosabb bűncselekmény megállapítá
sához szolgál alapul.
cl) A törvényi egység különleges esete
A törvényi egység különleges eseteinek lényegi ismérve, hogy az ilyen tényállások

kapcsán, a rendbeliség szempontjából - kifejezett jogalkotói döntés folytán - kö
zömbös az elkövetési tárgyak száma. így például a bűncselekmény akkor is egy-
rendbeli, ha egyetlen, és akkor is egyrendbeli, ha több (akár számos) személy ellen
követik el. Ugyanígy dolog vagy más speciális elkövetési tárgy kapcsán is létesithető
a törvényi egység ezen esete.
970 BH 2005,311.
971 így BJD 487.
972 BH 2003, 224. Megjegyezhető, hogy a BH 2004, 45. az alapeseti emberrablást is összefoglalt bűncselek
ménynek tekinti.
Ami az elkövetési tárgyak számának a rendbeliség szempontjából történő, tör

vényhozói közömbösitésének kriminálpolitikai indokait illeti, mindenekelőtt rögzí
tendő, hogy az ide sorolható bűncselekmények általában ún. keretdiszpozíciók, tény
állásiam szempontból pedig sokszor veszélyeztető jellegűek. Ebből következik,
hogy a jogalkotó arra tekintettel is értékeli az ilyen bűncselekményeket az elköveté
si tárgyak számára tekintet nélkül egységként, mert a tipikusan eshetöleges szán
dékkal, avagy gondatlanságból megvalósuló, foglalkozási vagy közlekedési szabályo
kat megsértő elkövetőket nem kívánja bűnösségük relatíve alacsonyabb foka ellenére
a túl szigorú halmazati minősítéssel és büntetéssel sújtani. Amennyiben e bűncselek
mények több sértett sérelmére valósulnak meg és ezáltal törvényi egységet képeznek,
a sértettek számát pedig a bíróság a büntetéskiszabás körében veheti figyelembe. Szin
tén szempont lehet a törvényi egység létesítésénél az ilyen jellegű tényállások kap
csán gyakran felmerülő bizonyítási nehézségek semlegesítésének igénye.
A különleges esetre példa a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés
(Btk. 165. §). E bűncselekmény törvényi tényállásának szövegezéséből következik
az, hogy ugyanúgy egy bűncselekmény létesül abban az esetben, ha az elkövető fog
lalkozása szabályainak megszegésével egy sértett életét, testi épségét vagy egészsé
gét teszi ki közvetlen veszélynek, vagy egy sértettnek okoz testi sértést, mint akkor,
ha több sértett sérelmére fejt ki tényállásszerű magatartást. Ugyancsak például szol
gálhat több közlekedési bűncselekmény, így a vasúti, légi vagy vízi közlekedés ve
szélyeztetése (Btk. 233. §), a közúti veszélyeztetés (Btk. 234. §), a közúti baleset oko
zása (Btk. 235. §) és az a közlekedési biztonsága elleni bűncselekmény (Btk. 232. §)
is. Említhető még a személyes adattal visszaélés azon törvényi változata, amelynek
eredményeként az elkövető más vagy mások érdekeit jelentősen sérti [Btk. 219. §
(2) bek.]. Hasonlóan ebbe a körbe sorolható a csődbüncselekmény, amelynek elkö
vetője a hitelező vagy hitelezők kielégítését hiúsíthatja meg (Btk. 404. §). Végül ki
emeljük a gyermekpomográfiát (Btk. 204. §), amely kapcsán akár „személyről”, akár
„személyekről” készül a felvétel, a bűncselekmény - azonos elkövetési magatartá
sú elkövetés esetén - egyrendbeli.973
e) Az üzletszerűség [Btk. 459. § (1) bek. 28. pont]
A Btk. Záró Részében olvasható legáldefíníció szerint üzletszerűen követi el a bűn

cselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elköveté
se révén rendszeres haszonszerzésre törekszik.
973 BH 2010, 267. Legújabban vö. továbbá 2/2018. BJE.

462 BŰNCSELEKMÉNYTAN
A Csemegi-kódex az Üzletszerűség fogalmát még nem határozta meg, hanem a bíró

szabad mérlegelésére bízta azt.974 A gazdasági rend büntetőjogi védelméről szóló
8800/1946. ME rendelet 9. §-a (BHÖ 272. pont) már tartalmazott egy fogalom
meghatározást, amely szerint üzletszerűen az követte el a bűncselekményt, aki „arra
törekedett, hogy illetéktelen nyereségből állandó keresetforrása legyen”. A fogalom tör
vényi szintű szabályozása azonban egészen az 1961. évi Btk. hatálybalépéséig váratott
magára, amely 114. §-ában már úgy rendelkezett, hogy „üzletszerűen követi el a bűn
tettet, aki hasonló büntettek elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik”.
A fogalom ezt követően csak kevés (és akkor sem érdemi) változáson ment keresztül.
A hatályos Btk. definíciója alapján az üzletszerűség megállapításának objektív
ismérve az ugyanolyan vagy hasonló bűncselekmények elkövetése, szubjektív fel
tétele pedig a rendszeres haszonszerzésre törekvés.975 Ugyanolyanok azok a bűn
cselekmények, amelyek azonos törvényi tényállás keretei közé illeszkednek. Abban
a kérdésben pedig, hogy mely bűncselekmények tekinthetők hasonlójellegűnek, el
sősorban a BKv 39. nyújt eligazítást a bírói gyakorlat számára. Emellett olykor ese
ti bírósági döntések is utalnak rá, ha meghatározott bűncselekményeket hasonlónak
tekintenek 976 A rendszeres haszonszerzésre törekvés röviden azt a követelményt fog
lalja magában, hogy az elkövető - legalább rendszeres mellékkereset szerzése érde
kében - bűncselekmények elkövetésére rendezkedjen be, vagyis az a cél lebegjen
a szemei előtt, hogy - legalább részben - huzamosabb ideig bűnözésből fogja fenn
tartani magát977
Az üzletszerű elkövetés tehát kettős rendbeli hellyel bír: az elkövetés módját és
az elkövető célzatát hordozza magában egyidejűleg. Az üzletszerűség általában
a bűncselekmények minősítő körülménye (például lopás, sikkasztás, magzatelhajtás),
ritkábban az alaptényállás eleme (például zugírászat).
Üzletszerűség - az elkövető célzatára figyelemmel - kivételesen már egyetlen
bűncselekmény elkövetése esetén is megállapítható, amennyiben az elkövető rend
szeres haszonszerzési célzatára alappal lehet következtemi.978 Többnyire azonban szá
974 Balogh: A delictum collectivum... 36. o.

975 Részletesen lásd Ambrus István: Az üzletszerűség büntetőjogi megítélésének lehetőséges irányairól. Ma
gyar Jog, 2012/1. 1-16. o.
976 így például a BH 2011,92. II. kifejezetten kimondja, hogy a sikkasztás és a csalás az üzletszerűség szem
pontjából hasonló cselekmény.
977 BH 1983, 350.
978 Kifejezetten utal erre a BKv 37. A jogirodalomban korábban így például Balogh: A delictum collectivum...
25. o.; Kádár-Kálmán: A büntetőjog általános tanai. 618.0. Ellentétesen Kováts Andor: A büntetőjogi elé
vülés dogmatikája. Szeged, 1922.143-144. o. A gyakorlatban nem állapította meg egy bűncselekmény el
követésekor az üzletszerűséget, de utalt arra, hogy ez nem lenne kizárt: FBK 1991,25. Megállapította: BH
1981, 267.; BH 2005, 130.; BH 2009, 170.; BH 2011, 33. Ili.; BH 2011, 92. II.
mos bűncselekmény rendszeres haszonszerzésre törekedve történő, sorozatos elkö

vetése szolgálhat az üzletszerűség megállapításának alapjául. Megjegyezzük ugyan
akkor, hogy a joggyakorlat az üzletszerűség fogalmát tágító és egyben meglehetősen
objektivizáló felfogást követ, elég sűrűn előfordul ugyanis, hogy már néhány - akár
mindössze 3-4- elkövetés esetén megállapítják az elkövető terhére anélkül, hogy az
elkövetői szubjektumot mélyebb vizsgálatnak vetnék alá.979
Ami az üzletszerűséget mint törvényi egységi kategóriát illeti, az e körbe törté
nő besorolása ma már lényegében nem más, mint hagyományőrzés. A korábbi gya
korlat ugyanis a Legfelsőbb Bíróság 1966-ban született 445. sz. állásfoglalása alap
ján mind az alapeseti, mind a minősítő körülményként szabályozott üzletszerűséget
esetén törvényi egységként értékelte. E felfogást követte a korabeli bírói gyakorlat980
majd az 1978. évi Btk. eredeti indokolása is.
Gyökeres változást a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának az
1982. június 25-én elfogadott 104. számú közös állásfoglalása hozott, amely szerint
több ugyanolyan, az üzletszerűséget minősítő körülményként megjelenítő bűncse
lekmény elkövetése esetén bűnhalmazatot kellett megállapítani, kivételt csak a fo
lyamatos elkövetés, a folytatólagosság, illetve az alapeseti üzletszerűség képez. Eme
iránymutatás közzététele óta a joggyakorlat lényegében egyáltalán nem ismeri el az
üzletszerűség egységteremtő jellegét.
így például, ha az elkövető 10 lopási cselekményt valósított meg rendszeres ha
szonszerzésre törekedve, terhére 10 rendbeli, üzletszerűen elkövetett lopás megálla
pításának lehet helye. Ha azonban a 10 lopás kapcsán például a folytatólagosság fel
tételei is fennállnak - azonos sértett, rövid időköz stb. - üzletszerű és egyben
folytatólagos bűncselekményi egység jön létre. Ilyenkor azonban az egységi jelleget
valójában a folytatólagosság és nem az üzletszerűség indokolja. E megoldás a je
lenlegi joggyakorlatban a BKv 37. alapján töretlenül érvényesül, jóllehet - különö
sen azokban az esetekben, amikor az üzletszerűség a szabálysértést bűncselekménnyé
felminősítő körülményként is funkcionál [például Btk. 370. § (2) bek. b) pont bb) al
pont] - valójában a kétszeres értékelés tilalmába ütközik. Egyszer már értékeli ugyan
is az üzletszerű elkövetést, amikor a szabálysértési értékre elkövetett cselekményt
bűncselekménnyé minősíti, majd ezen túl még egy ízben, amikor egyetlen bűncselek
mény helyett rögtön bűncselekmények valóságos halmazatát állapítja meg.981
979 Vö. Mészár Róza: Az üzletszerűség megítélése a bírói gyakorlatban. In Gál István László - Kőhalmi Lász
ló (szerk.): Emlékkönyv Losonczy István Professzor halálának 25. évfordulójára. Pécs, 2005. 243. o. és Amb
rus: Egység és halmazat... 193-195. o.
980 BH 1975, 102.
981 Vö. Ambrus: Egység és halmazat... 197. o.
f) Az érték-egybefoglalás [Btk. 462. § (4)-(5) bek.]
Az érték-egybefoglalás a törvényi egység leginkább hányatott sorsú válfaja, számos

újra- és újrakodifikálást ért meg, és megannyi szabályozási módozata volt ismeretes.
A Csemegi-kódex 335. §-a alapján létezett azon érték-egybefoglalás, amelyet a már
önmagukban is bűncselekményt megvalósító cselekmények vonatkozásában kellett
elvégezni, s amely folytán az alapeseti bűncselekmények (ekkoriban kizárólag a lo
pások) összértékük alapján a minősített eset körében voltak értékelhetők. Később, az
1971. évi Bn. alapján az 1961. évi Btk. 311. § 4. pontjában olyan rendelkezés jelent
meg, amely az elkövető több szándékos vagyon elleni bűncselekménye körében a je
lentős, illetve különösen nagy érték vagy kár viszonylatában egybefoglalást írt elő (ún.
„nagy érték-egybefoglalás”).982 E rendelkezést azonban a régi Btk. már nem vette át.
Emellett a szabálysértések létrejöttét983 követően nem sokkal, a szabálysértések
megállapításának rendjéről és egyes bűntettek szabálysértéssé minősítéséről szóló
1956. évi 16. tvr. 8. §-a alapján megjelent azon egybefoglalási forma, amely a sza
bálysértéseket bűncselekményekké minősítette át abban az esetben, ha az elköveté
si összérték a bűncselekményi értékhatárt meghaladta (ún. „kis érték-egybefogla
lás”).984 A későbbiekben az 1962. évi 10. törvényerejű rendelet (az 1961. évi Btk.-t
hatályba léptető jogszabály) 57. § (3) bekezdése, majd a szabálysértésekről szóló
1968. évi I. törvény (1968. évi Szabs. tv.) 105. § (4) bekezdése rendelkezett az ér
ték-egybefoglalásról. Ez a szabályozási forma azonban a gyakorlat szerint nem lé
tesített törvényi egységet, hanem a szabálysértések halmazata helyébe bűncselek
mények halmazata lépett.985
A szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény módosításáról és kiegészítéséről
szóló 1979. évi 10. törvényerejű rendelet 40. §-a azután teljesen megváltoztatta az
1968. évi Szabs. tv. 105. §-át, s annak új (3) bekezdése már úgy rendelkezett, hogy
érték-egybefoglalásnak csak ugyanolyan cselekmény több alkalommal történő el
követése esetén van helye, melyekből az egybefoglalás révén egy egységes bűncse
lekmény (törvényi egység) jön létre. Ezzel összhangban került megállapításra a Btké.
982 A jogirodalomban lásd Halász Sándor: A vagyon elleni bűncselekmények értékegybefoglalásáról. Magyar
Jog, 1972/4. 195-201. o.; Békés-Szalma: Magyar Büntetőjog I. Általános Rész. 309. o. A gyakorlatban BH
1976, 348.
983 A jogfejlődésben lásd 1953. évi 16. tvr. és 1955. évi 17. tvr. A jogirodalomban Király Tibor: A szabálysér
tések. Állam és Igazgatás, 1955/9. 549-555. o.
984 Ehhez lásd Viszokav László: Néhány szó az értékegybefoglalásról. Magyar Jog. 1960/4. 112. o.
985 A korabeli joggyakorlatban lásd a Legfelsőbb Bíróság 496. sz. büntető kollégiumi állásfoglalását (megje
lent: BH 1972. 3.). A jogtudományban meggyőző kritikai álláspontot fejtett ki róla Erdósy Emil: Érték
egybefoglalás a tulajdon elleni szabálysértések esetében. Magyar Jog, 1977/10.893. o.
(1979. évi 5. tvr.) ekkoriban hatályos 28. § (2) bekezdésének szövege is.986 Az ér
ték-egybefoglalásra vonatkozó törvényi rendelkezéseket - gyakorlati nehéz alkal
mazhatóságuk miatt - a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény mó
dosításáról szóló 1987. évi III. törvény 42. §-a helyezte hatályon kívül.
Ezt követően, a korábbi Btk. hatálya alatt a jogalkotó az érték-egybefoglalás sza
bályait - az 1979 és 1987 között hatályban volt szabályozási megoldáshoz hasonló
technikával és tartalommal - a 2009. évi CXXXVI. törvény 16. §-a, majd (ismétel
ten) a 2010. évi LXXXVI. törvény 15. §-a állapította meg.987 Az érték-egybefogla
lás szabályait egyrészt 2010. január 1. napjától 2012. április 14. napjáig az 1999. évi
Szabs. tv. 157. § (6) bekezdése, majd 2012. április 15. napjától 2013. június 30. nap
jáig a 2012. évi Szabs. tv. 177. § (6) bekezdése, másrészt az említett időpontok alatt
mindvégig a Btké. 28. § (2) bekezdése tartalmazta. A Szabs. tv. vonatkozó rendel
kezése ezt követően is hatályban maradt. Ebben az időszakban a 2010. évi CXLVII.
törvény 79. §-a 2011. január 1-jei hatállyal is módosította a vonatkozó szabályokat
(abból eltávolította a folytatólagosságra való utalást).988
Az érték-egybefoglalás vonatkozásában elmondható, hogy a Btk. 464. § b) pont
ja a Btké.-t a maga egészében hatályon kívül helyezte, ezért szabályai 2013. július 1.
napjától csak hiányosan, a Szabs. tv. 177. § (6) bekezdésében voltak fellehetöek. Tör
vényi alapját azonban e jogintézmény ekkoriban leginkább azért veszítette el, mivel
jogforrási háttere miatt nem felel meg a bűncselekmény új törvényi definíciójának.
A Btk. 4. § (1) bekezdése szerint bűncselekmény - az eddigiekkel szemben - az a „(...)
cselekmény (...) amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli”. Mindezzel a jogal
kotó egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy bűncselekmény és ekként büntetőjogi fe
lelősség megállapítására kizárólag a Btk.-bán írt feltételek egyidejű megvalósulása ese
tén kerülhet sor. Az érték-egybefoglalás útján létrejövő „bűncselekményt” azonban
nem e törvény (tehát a Btk.) rendelte büntetni, hanem a Szabs. tv. Erre figyelemmel
986 Ehhez lásd Viszokav László: A törvényi egység különleges esetei: az értékegybefoglalás és az üzletszerű
ség. Magyar Jog, 1980/7. 593-599. o.
987 Egy jogalkotási hiba miatt a 2009. évi CXXXVI. törvény 26. § (2) bekezdés da) pontja, amint hatályba lép
tette - 2010. január 1. napjával - az érték-egybefoglalásnak az 1999. évi Sztv.-beli szabályait, azonnal ha
tályon kívül is helyezte azokat. A jogalkotó ezt a későbbiekben észlelve, a 2010. évi LXXXVI. törvény
15. §-ával, 2010. augusztus 19-jei hatállyal ismét elhelyezte az Sztv.-ben a 157. § (6) bekezdését. Ehhez
lásd Mészár Róza: Ellentmondások, furcsaságok a büntető törvénykönyv módosításaiban az elmúlt egy
évben. Belügyi Szemle, 2010/7-8. 18. o.
988 A recens jogirodalomból a jogintézményhez lásd Ambrus István: Az ismételten bevezetett érték-egybe
foglalásról és az ezzel kapcsolatos egyes elméleti és gyakorlati problémákról. Magyar Jog, 2010/5.
274-281. o.; Belovics Ervin: Az érték-egybefoglalás múltja és jelene. In Bárd-Hack-Holé: Pusztai László
emlékére. 141-161.0.
az érték-egybefoglalás jogintézménye nem felelt meg a bűncselekmény büntető anyagi

jogi definíciójának, hiszen az annak megfelelő cselekményt nem a Btk. rendelte bün
tetni.
Ezen a helyzeten változtatott azután ismét a jogalkotó, amikor 2015. július 1-jei
hatállyal, az egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi
LXXVI. törvény 34. §-ával az érték-egybefoglalás szabályait a Btk. 462. § (4)—(5) be
kezdéseiben ismét megjelenítette.989
Az érték-egybefoglalás jelenleg hatályos szabályozása kapcsán kétségtelen, hogy
a jogalkotó eleget tett azon jogirodalmi sürgetéseknek, amelyek kizárólag a jogin
tézmény Btk.-bán történő szabályozását látták a legalitás elvével összeegyeztethe-
tőnek.
Sajnálatos viszont, hogy az érték-egybefoglalásnak a Btk.-ba történő beemelése
mellett a jogalkotás azon irányba nem tett lépéseket, hogy a jogintézmény gyakor
lati használhatóságát növelje. Ehhez mindenekelőtt olyan infrastrukturális/informa-
tikai háttér megteremtése lett volna szükséges, amely biztosítaná, hogy - amennyi
ben az érték-egybefoglalás törvényi feltételei fennállnak - a cselekmények ne
a szabálysértési hatóságok által, szabálysértésként kerüljenek elbírálásra, hanem ha
ladéktalanul büntetőeljárás indulhasson.990
Látni kell azonban, hogy - mint fentebb már történt rá utalás - a gyakorlat az üz
letszerűséget a fogalom objektív oldalának túlhangsúlyozásával értelmezi, ezért azt
legtöbbször aggálytalanul megállapítja már néhány elkövetés esetén is, ezért az ér
ték-egybefoglalásra különösebb szüksége nincsen. Amennyiben pedig annak alkal
989 Btk. 462. § (4) Bűncselekmény valósul meg, ha az ugyanazon elkövető által, egy éven belül elkövetett és
együttesen elbírált a) ugyanolyan tulajdon elleni szabálysértés esetén a dolog értéke, az okozott kár, illetve
az okozott vagyoni hátrány a (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott összeget, b) szerzői vagy szer
zői joghoz kapcsolódó jogok megsértése esetén az üreshordozó díj, illetve a reprográfiai díj a (2) bekezdés
d) pontjában meghatározott összeget, c) iparjogvédelmi jogok megsértése esetén a vagyoni hátrány a (2)
bekezdés e) pontjában meghatározott összeget, d) rossz minőségű termék forgalomba hozatala vagy a ver
senytárs utánzása esetén a termék, illetve áru értéke a (2) bekezdés f) pontjában meghatározott össze
get, ej vámszabálysértés esetén a vagyoni hátrány a (3) bekezdésben meghatározott összeget érték-egy
befoglalás folytán meghaladja.
(5) Bűncselekmény valósul meg ugyanazon elkövető által elkövetett és együttesen elbírált szerzői vagy szer
zőijoghoz kapcsolódó jogok megsértése szabálysértés esetén, ha az egyes cselekményekkel más vagy má
sok, a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát vagy jogait
a (2) bekezdés d) pontjában meghatározott összeget meghaladó vagyoni hátrányt okozva sértik meg.
990 Ehhez nyilvánvalóan nem elegendő például a Szabs. tv. 117. § (6) bekezdésében foglalt azon rendelkezés,
amely a rendőrség számára a szabálysértési előkészítő eljárás során azon kötelezettséget írja elő, hogy az
érték-egybefoglalás megállapíthatósága érdekében ellenőrizze: folyik-e az eljárás alá vont személlyel
szemben tulajdon elleni szabálysértés elkövetése miatt másik előkészítő eljárás.
mazása ritka kivételként mégis felmerül, a szabálysértések elévülése folytán fele

lősségre vonásra nem kerül sor.991
Az érték-egybefoglalás kérdéskörén túlmutató, rendszerszintűnek tekinthető
probléma, ezért csak felvillantásszerüen indokolt utalni arra, hogy a Szabs. tv. kru-
délisnak is mondható szigorítást végzett el a szabálysértési felelősség körében. Erre
tekintettel pedig az érték-egybefoglalás, amennyiben a gyakorlatban el is tudna ter
jedni, valójában nem súlyosabb, hanem éppenséggel kedvezőbb helyzetbe hozná az
elkövetőt azáltal, hogy a rövid úton borsos pénzbírsággal sújtható szabálysértések he
lyett évek múltán, jogkövetkezményként esetleg egy próbára bocsátással végződő
bűncselekményt írnak a terhére. E meglátás helyességét csak tovább erősítik a sza
bálysértések ismételt elkövetésére vonatkozó kiemelten szigorú rendelkezések (Szabs.
tv. 23. §).
3. A büntető eljárásjogi egység
Hazai büntetőeljárási jogunkban a büntető eljárásról szóló 1962. évi 8. törvényere

jű rendelet 169. § (1) bekezdése alapján honosodott meg az a rendelkezés, amely alap
ján az ügyész mellőzhette a vádemelést az olyan bűncselekmény miatt, amelynek
a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás
szempontjából nem volt jelentősége. A hatályos Be. is ugyanilyen jogosultságot biz
tosít az ügyészségnek és a bíróságnak az eljárás megszüntetése [Be. 398. § (2) bek.
e) pont, 492. § (1) bek. h) pont, 567. § (1) bek./) pont] körében. A bíróság továbbá
például a bizonyítást is mellőzheti hasonló esetben [Be. 519. § (4) bek. b) pont].
E rendelkezések célja az, hogy abban az esetben, amikor a terhelt a jelentős sú
lyú bűncselekmény mellett jelentéktelen, csekély tárgyi súlyú, a felelősségre vonás
és a majdan kiszabott büntetés mértéke szempontjából várhatóan irreleváns deliktu-
mot is elkövetett, az utóbbival kapcsolatos további, feleslegesnek tekinthető munkától
és költségtől megkímélje a hatóságokat. 992
A fenti rendelkezés vizsgálatánál és értékelésénél mindenekelőtt azt szükséges
rögzíteni, hogy annak alkalmazhatóságának előfeltétele, hogy a felelősségre vonás
szempontjából jelentős és jelentéktelen bűncselekmény ilyenkor anyagi jogi szem
pontból valóságos bűnhalmazatban álljon.993 Nem élhet tehát az ügyészség, illetve
991 BKv 87. 3. pont; EBH 2017, B.6. II. A megoldás bírálatához lásd a büntethetőség elévülésénél írtakat.
992 Vö. a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 220. §-ához fűzött részletes miniszteri Indokolással.
993 E követelményre kifejezetten utal Király Tibor: Büntetőeljárási jog. Budapest, 2008, 369. o.
a bíróság a Be. által biztosított ezen jogával, amennyiben az eljárásban felmerült cse
lekmények valamely természetes vagy törvényi egységi kategória, például a folyta
tólagosság egységébe tartoznak. Szintén nem alkalmazható e szabály, amennyiben
az elkövető cselekménye vagy cselekményei kapcsán látszólagos halmazati viszony
állapítható meg. Ilyenkor ugyanis nem arról van szó, hogy a hatóság - diszkrecionális
jogkörében eljárva - valamely anyagi jogi szempontból megvalósult bűncselek
mény kapcsán processzuális okból, az opportunitásnak helyt adva mellőzi az állam
büntetőigényének érvényesítését,994 hanem arról, hogy a megvalósulni látszó bűn
cselekmények között jogértelmezés útján olyan kapcsolat mutatható ki, amely alap
ján a bűncselekménytöbbség csupán látszat, tehát valójában egyetlen bűncselekmény
felhívására kerülhet csak sor.
Amennyiben azonban a büntető anyagi jog szabályai szerint a halmazat megálla
pítása nem lenne mellőzhető, az ügyészség vagy a bíróság még mindig dönthet akként,
hogy az anyagi jogilag megvalósult jelentéktelen bűncselekményt a büntetőeljárásból
„kiejti”.995 így abban az esetben, ha a minősített emberölés tettese e súlyos bűncse
lekmény mellett például egy kisebb értékű lopást is elkövetett, utóbbi sok esetben va
lóban nem vagy csak alig befolyásolná a kiszabandó büntetés mértékét. Ezért adott eset
ben nagyobb társadalmi érdek fűződhet ahhoz, hogy minél hamarabb kerüljön sor az
emberölés miatti felelősségre vonásra, mint ahhoz, hogy az elkövetőnek még a jelen
téktelen lopási cselekménye is megállapításra kerüljön az élet elleni deliktum mellett.996
Nézetünk szerint képviselhető lenne olyan felfogás, amely a büntetőeljárási tör
vény fenti rendelkezéseinek alkalmazásával megállapított bűncselekményt egység,
közelebbről (büntető) eljárásjogi egység elnevezéssel illetné. Ilyenkor ugyanis az el
járásban csak a jelentősebb bűncselekményt állapítják meg az elkövető terhére, így
- az anyagi jogilag fennálló halmazat dacára - a bünhalmazati minősítés mellőzése
folytán halmazati büntetés rá nézve nem szabható ki, hanem csupán az egységre irány
adó jogkövetkezmények kerülhetnek alkalmazásra. Ebben az esetben tehát volta
képpen a büntető eljárásjogi szabály az anyagi jogi szabályokra is kihatással van, így
végeredményben anyagi jogi normaként is funkcionál.
Mindezek alapján az eljárásjogi egység felfogásunk szerint a bűncselekményi egy
ség harmadik, elkülönülő kategóriáját képezheti, jogi/dogmatikai természete ugyan
is mind a természetes, mind a törvényi egységétől különbözik. A különbségtétel in
dokát - amellett, hogy az eljárásjogi egység jogforrása a büntető eljárásjog és nem
994 Cséka Ervin - Fantoly Zsanett - Károlyi Judit - Lórinczy György - Vida Mihály: A büntetőeljárási jog alap
vonalai I. Szeged, 2006. 366. o.
995 Farkas Ákos - Róth Erika: A büntetőeljárás. Budapest, 2004. 212. o.
996 Jakucs Tamás (szerk.): A büntetőeljárási törvény magyarázata. 1. kötet. Budapest, 2003. 371. o.
a büntető anyagi jog - abban látjuk, hogy a hagyományos egységkategóriák már in

abstracto, a törvény rendelkezése folytán létrejönnek. Az eljárásjogi egység ezzel
szemben - feltéve természetesen, hogy ennek törvényben írt feltételei fennállnak, te
hát adott elkövetőnél egymással a releváns-irreleváns viszonyában álló bűncselek
mények találkoznak - csak in concreto, az ügyészség vagy a bíróság adott ügyben
hozott döntése nyomán kerülhet megállapításra. Az ítéletbeli végeredmény azonban
itt is ugyanaz: egy bűncselekmény miatti elítélés történik, így halmazati büntetés ki
szabásának nincs helye.997
4. A valóságos bűnhalmazat [Btk. 6. § (1) bek.]
A valóságos bűnhalmazat azt jelenti, hogy az elkövető terhére több (legalább kettő)
bűncselekmény állapítható meg egyazon büntetőeljárásban. A fentebb már idézett tör
vényi fogalomban [Btk. 6. § (1) bek.] szereplő egy vagy több cselekmény kitétel a hal
mazat két alapformájára utal. így alaki halmazatról van szó, ha az elkövető egy cse
lekménye valósít meg több bűncselekményt, míg anyagi halmazatról akkor, ha több
cselekménye meríti ki több deliktum törvényi tényállását.
A legrészletesebb szabályozást a bűnhalmazatról a Csemegi-kódex 95-100. §-ai
adták, amelyek lényegében külön kezelték az alaki és az anyagi halmazatot jogkö
vetkezményi szempontból. E törvénykönyv ugyanis az alaki (vagy ekkoriban: ideá
lis, eszmei) halmazat esetében nem engedte meg a bűnhalmazatban álló legsúlyosabb
bűncselekmény büntetési tétele felső határának átlépését (aszperáció), hanem leg
feljebb ebben a keretben mozoghatott a bíró (abszorpció). Anyagi halmazat esetén
azonban lehetőség volt a felső határnál súlyosabb büntetés kiszabására is.
A törvény eme megoldása azonban a joggyakorlatban sokszor igazságtalan ered
ményre vezetett. Nehezen megindokolható például, hogy miért részesüljön enyhébb
megítélésben a két vagyontárgyat is megrongáló elkövető kizárólag azon körül
ményre figyelemmel, hogy tervét csupán egyetlen magatartással hajtotta végre, és eh
hez nem volt szüksége több tettre. A Csemegi-féle felfogás tarthatatlanságát erre is
figyelemmel nálunk meggyőzően elsőként Finkey Ferenc mutatta ki, aki már a 19.
század végén úgy fogalmazott, hogy ,,[a]z anyagi és alaki halmazat közti egész meg
különböztetés (...) elvi alapra vissza nem vezethető s elméletileg nem igazolható”.998
997 így Ambrus István: A bűncselekményi egység egyes eljárásjogi vonatkozásai. In Juhász Zsuzsanna - Nagy
Ferenc - Fantoly Zsanett: Sapenti sat. Ünnepi kötet Dr. Cséka Ervin Professzor 90. születésnapjára. Sze
ged, 2012. (Acta Juridica et Politica.) 21-23. o.
A 20. század derekára a magyar büntetőjog-tudományban kikristályosodott az a né

zet, amely szerint egy cselekménnyel ugyanúgy megvalósítható több bűncselekmény,
mint többel, ezért az alaki és az anyagi halmazat között anyagi jogi szempontból kü
lönbséget tenni nem szabad.999
A jogalkotásban mindez a Btá.-ban csapódott le, amelynek 57. § (1) bekezdése
szerint ,,[h]a ugyanannak az elkövetőnek egy vagy több cselekménye több bűntettet
valósít meg (bűnhalmazat), a büntetést valamennyi bűntettért egy büntetésbe foglalva
kell kiszabni (összbüntetés)”.1000 Az 1961. évi Btk. ezt követően azt a megoldást vá
lasztotta, hogy a bűnhalmazatot magát nem definiálta, 65. §-a csupán azt rögzítette,
hogy ,,[h]a a bíróság az ítéletben több bűntettet állapit meg (bűnhalmazat), valamennyi
bűntettért egy büntetést (halmazati büntetés) kell kiszabni”.
A jogalkotó ugyanakkor ezt követően sem kívánt visszatérni az alaki és az anyagi
halmazat eltérő törvényi kezeléséhez, amelyet jól jelez, hogy a korábbi Btk. kodifi
kációs munkabizottsága egyöntetűen úgy foglalt állást, hogy ,,[a]z alaki halmazat ná
lunk rég nyugvópontra jutott kérdését azzal együtt sem tartjuk vitára érdemesnek,
hogy annak különkezelésére napjainkig akad példa (lengyel Btk.)”.1001
A bűnhalmazat másik csoportosítási lehetősége, mint utaltunk rá, aszerint alakul,
hogy az elkövető ugyanolyan vagy különböző bűncselekményből valósított-e meg töb
bet. Több ugyanolyan bűncselekmény halmazatát homogén, míg több különböző de-
liktum bűnhalmazatát heterogén halmazainak tekintjük. A kétféle csoportosítás ösz-
szekombinálásával a következő esetkörök munkálhatóak ki:
a) Homogén alaki bűnhalmazat az, ha az elkövető egy cselekménye ugyanannak
a bűncselekménynek a tényállását meríti ki többször. Erre példa lehet, ha az elkövető,
nyelvtanilag többes szám használatával, egyetlen mondattal két személlyel szemben
tesz életveszélyes fenyegetést [zaklatás, Btk. 222. § (2) bek. a) pont] vagy állít a be
csület csorbítására alkalmas tényt (rágalmazás, Btk. 226. §).
b) Heterogén alaki bűnhalmazat esetén az elkövető egyetlen cselekménye több kü
lönböző tényállásba is beleillik, mint amikor az elkövető az intézkedő rendőr orrát
betöri, ezáltal kimerítve a súlyos testi sértés [Btk. 164. § (3) bek.] és a hivatalos sze
mély elleni erőszak (Btk. 310. §) tényállását is.
999 így Vámbéry: Büntetőjog. 270. o.; Angyal: A magyar büntetőjog tankönyve. 494-495. o.; Irk: A magyar
anyagi büntetőjog. 227. o.; Hacker: A magyar büntetőjog tankönyve. Általános rész. 245. o.
tooo A hivatkozott törvényszövegben szereplő „összbüntetés” kitétel nem összetévesztendő a hatályos bün
tetőjogból ismert összbüntetés (Btk. 93-96. §) intézményével. A Btá. szóhasználatában szereplő össz
büntetés még a mai halmazati büntetéssel volt szinonim fogalom.
’00’ László Jenő (szerk.): Az 1978. évi IV. Törvény (BTK) Előkészítése. I. kötet. Budapest, 1984. 329. o. Kie
melhető, hogy Földvári később, még az 1990-es években is hangsúlyozta az alaki és anyagi halmazat meg
különböztetésének szükségtelenségét. Lásd Földvári József: Finkey Ferenc és a bűnhalmazat tana. In
Szathmáry Béla (szerk.): Emlékkönyv. Finkey Ferenc 1870-1949. Sárospatak, 1995. 53. o.
c) Homogén anyagi bűnhalmazat, ha az elkövető több egymást követő napon, kü

lönböző sértettek sérelmére lopásokat (Btk. 370. §) követ el.
d) Heterogén anyagi bűnhalmazat esetén az elkövető az egyik nap lopást (Btk.
370. §), a másik nap garázdaságot (Btk. 339. §) követ el.
A fenti csoportosításnak a jogkövetkezmény szempontjából nincs jelentősé
tehát mindegyik esetében halmazati büntetést szab ki a bíróság. Az alaki és
ge,10021003
az anyagi bűnhalmazat közötti megkülönböztetés - mint lesz róla szó - anyagi jogi
értelemben a halmazat látszólagossá válásának valószínűségével függhet össze.
Emellett megjegyezhető, hogy eljárásjogi szempontból számos lényeges különbség
is adódik közöttük, ami arra vezethető vissza, hogy míg az alaki halmazat értékelé
sekor az ún. tettazonosság}003 körében mozog a bíróság, addig anyagi halmazainál
különböző életbeli eseményeket is értékelés alá kell vonnia. E megkülönböztetés az
alábbiakban foglalható össze:1004
a) az ügyek elkülönítésének (Be. 147. §) alaki halmazat esetén nem lehet helye,
b) alaki halmazat esetén annak látszólagos vagy valóságos volta kizárólag a bű
nösség kérdésében történő döntés; ezzel szemben anyagi halmazat esetén, ha annak
látszólagossága mellett dönt a bíróság, a háttérbe lépő cselekmény viszonylatában kü
lön felmentő rendelkezést (Be. 566. §) kell hoznia (és ugyanígy jár el az ügyészség
a nyomozás során: az általa nem megállapíthatónak tartott bűncselekmény reláció
jában külön határozatban dönt az eljárás megszüntetése felől),1005
c) amennyiben az első fokon valóságos alaki halmazaiban értékelt bűncselekmé
nyeket a másodfokú bíróság látszólagos halmazatként értékeli (vagy fordítva),
1002 Hangsúlyozottan helytelenítendő ezért például a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság azon - a Bírósá
gi Határozatokban is publikált - döntése, amely szerint ,,[a] járművezetéstől eltiltás alkalmazásának nincs
helye, ha a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopási cselekmény azért minősül többrendbeli bűntettnek,
mivel az elkövető a térben és időben el nem különülő egyetlen elkövetési tevékenység keretében több sér
tett tulajdonában levő ingóság elviteléhez használja a gépjárművet". Ha ugyanis komolyan vesszük azt,
hogy az alaki bűnhalmazat a törvény szerint az anyagi halmazattal egyenértékű halmazati kategória, úgy
a járművezetéstől eltiltás feltételéül szolgáló „bűncselekmények" kitétel alatt az alaki halmazatban álló
deliktumokat is feltétel nélkül érteni kell. Lásd BH 1994, 466, ugyanígy BH 2017,107.
1003 Ehhez lásd Tóth Mihály: A „tettazonosság" újabb dilemmái - meghaladott dogma vagy értékes tradíció?
In Fenyvesi Csaba - Herke Csongor (szerk.): Minúciák. Tanulmányok Tremmel Flórián professzor 60. szü
letésnapjának tiszteletére. Pécs, 2001.22-41. o.
io°4 Részletesen lásd Ambrus István: Az alaki és az anyagi bűnhalmazat megkülönböztetésének konzekven
ciái. JURA, 2016/2. 193-201. o.
i°os A Kúria megfogalmazása szerint ,,[h]a a terhelt ellen anyagi bűnhalmazatban álló bűncselekmények mi
att emelnek vádat, és a bíróság nem állapítja meg a bűnösségét valamennyi bűncselekményben, azon bűn
cselekmények miatt, amelyeket a bűnösség köréből kirekesztett, felmentő rendelkezést kell hozni. El
lenben az alaki halmazatot képező bűncselekmények körének szűkítése a bűncselekmény minősítésének
fogalmába tartozik, ezért felmentő ítéleti rendelkezésnek nincs helye". Lásd BH 2014, 130. III.
harmadfokú eljárásnak nincs helye; az anyagi halmazat kapcsán ugyanilyen esetben

fellebbezni lehet a harmadfokú bírósághoz (Be. 615. §),1006
d) a pótmagánvádas eljárás (Be. CV. Fejezet) megindítását alaki halmazat kapcsán
nem akadályozza, ha az ügyészség csak egy bűncselekmény miatt hozott megszün
tető határozatot; anyagi halmazat esetén ilyenkor viszont csak a megszüntetéssel érin
tett bűncselekmény viszonylatában terjeszthető elő a vádindítvány.1007
5. A látszólagos bűnhalmazat
a) A látszólagos alaki bűnhalmazat. .473

b) A látszólagos anyagi bűnhalmazat .479
Amennyiben az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekmény törvényi

tényállását is kimeríti, és egyetlen természetes vagy törvényi egységi kategória sem
állapítható meg, fő szabálynak tekinthető a valóságos halmazat megállapítása. Ha
azonban a megvalósulni látszó törvényi tényállások közül az egyik alkalmazása - va
lamilyen, az érintett tényállások között fennforgó viszony folytán - kizárja a további
bűncselekmények megállapításának lehetőségét, a halmazat csupán látszólagos.1008
Ebből az is okszerűen következik, hogy a látszólagos halmazat végeredményben
csupán egy bűncselekmény megállapítására nyújt alapot.
1°O6 Erre a Legfelsőbb Bíróság 1/2007. Büntető Kollégiumi véleményének B) II. 1,a) pontja mutatott rá, amely
szerint „[a] harmadfokú eljárás lehetőségét lényegileg a másodfokú bíróság határozatának a bűnösség
körében eltérő rendelkezése teremti meg. Értelemszerűen nincs helye harmadfokú eljárásnak, ha a vád
tárgyává tett tények teljes körű értékelése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének felmentő rendelkezése
minősítésbeli tévedésen alapszik - például az alaki halmazat látszólagosságát megállapítva a cselekmény
egységes minősítése helyett felment a másodfokú bíróság pedig - valóságos alaki halmazat megálla
pítását látva szükségesnek - a cselekmény törvényes minősítése helyett bűnösséget állapít meg abban
a körben, amelyben az elsőfokú bíróság felmentő rendelkezést hozott".
1°°7 A BKv 90. I. 5. pontja szerint „[ajnyagi halmazat esetében nem felel meg a törvényes vád követelmé
nyének, ha a sértett olyan cselekmények miatt is vádindítványt nyújt be, amelyekkel kapcsolatban ko
rábban nem született elutasító (megszüntető, részbeni mellőzésről szóló) határozat. Ha a feljelentés sze
rint alaki halmazatban álló több bűncselekményről van szó. nincs jelentősége annak, hogy a nyomozó
hatóság (ügyész) csak egy bűncselekmény vonatkozásában hoz elutasító vagy megszüntető határozatot.
Anyagi halmazatnál azonban, ha a megszüntetés csak egy bűncselekményre vonatkozik, pótmagánvád
emelésére csak emiatt van lehetőség, míg a többi vonatkozásában a nyomozó hatóságtól újabb határo
zat hozatalát kell kezdeményezni”.
A látszólagos halmazat tehát rendszertanilag ugyan a bűncselekményi egység fo

galomkörébe tartozik, ugyanakkor a valóságos halmazathoz hasonlóan felbontható
alaki és anyagi változatra aszerint, hogy az elkövető egy vagy több cselekménye il-
lik-e bele több törvényi tényállás keretei közé.
a) A látszólagos alaki bűnhalmazat
A látszólagos alaki halmazatot általánosságban az jellemzi, hogy az elkövető egyet

len cselekménye látszik megvalósítani több bűncselekményt, ám a közöttük fennál
ló viszonyra figyelemmel valamelyikük megállapítása kizárja a további deliktum(ok)
miatti felelősségre vonást, így végeredményben csak az egyik törvényhely nyerhet
alkalmazást. Három esetköre a szubszidiaritás, a specialitás és a konszumpció. Ál
talánosságban arra az elvre indokolt még felhívni a figyelmet, hogy az említett há
rom elv sorrendiséget is tükröz: amennyiben ugyanis nem szubszidiárius bűncse
lekményekről van szó, a halmazat kizárhatósága érdekében a specialitás, végül
a konszumpció érvényesülésének lehetőségét kell vizsgálni.1009
A SZUBSZIDIARITÁS
Szubszidiaritás alatt a kommentár- és jogirodalomban előforduló többségi álláspont
szerint a jogalkotó által a törvényben kifejezett módon létesített látszólagos alaki hal
mazat esete értendő.1010 Noha - éppen a kifejezett törvényi létesítés miatt - meggyőző
érvek szólnak amellett, hogy a szubszidiaritás nem a látszólagos halmazat, hanem
a törvényi egység egy válfaja,1011 jelen tankönyvben mégis előbbi kategóriába so
roljuk. Ennek indoka nemcsak az uralkodó csoportosításhoz való kapcsolódás, ha
nem a specialitástól és a konszumpciótól való jobb elhatárolhatóságban is kere
sendő. Továbbá még abban is, hogy a BKv 34. alapján a szubszidiaritási klauzula
nem minden esetben zárja ki az alaki halmazat megállapíthatóságát, ami a törvé
nyi egység alá történő besorolhatóság ellenében hat. Hangsúlyozandó azonban e be
sorolás kapcsán, hogy annak inkább praktikái, semmint kiemelten dogmatikai je
lentősége van.
io°9 |_3Scj gellér Balázs József: Gondolatok a kettős értékelés tilalmáról és a látszólagos alaki halmazat fel
oldására szolgáló elvekről. In Gál István László (szerk.): Tanulmányok Tóth Mihály professzor 60. szüle
tésnapja tiszteletére. Pécs, 2011. 226. o.
roio yö. például László: A Büntető Törvénykönyv magyarázata. 45. o.
101 ’ Korábban már felvetette ennek lehetőségét egy, az 1970-es években az ELTE Büntetőjogi Tanszékén író
dott jegyzet. Vö. Pintér Jenő (szerk. és társszerző): Büntetőjog. Általános rész. II. kötet. Budapest, 1977.
85. o. A recens irodalomban kategorikusan így Ambrus: Egység és halmazat... 221. o.
A szubszidiaritás lényege szerint a lex primaria derogat légi subsidiariae elve ér
vényesülését jelenti, amely alapján az elmélet és a korábbi joggyakorlat úgy foglalt
állást, hogy a záradékolt (tehát kisegítő jellegű) törvényi tényállás csak akkor álla
pítható meg, amennyiben „súlyosabb”, vagy „más” bűncselekmény nem valósul meg.
A jogirodalom régtől fogva megkülönbözteti a szubszidiaritás tágabb és szoro
sabb értelemben használt esetét.1012 Eszerint a tágabb értelemben használt kisegítő
(vagy alárendelt) tényállások azok, amelyek a „ha súlyosabb bűncselekmény nem
valósul meg” kitételt tartalmazzák. A szoros értelemben vett szubszidiaritás esetén
pedig a „ha más bűncselekmény nem valósul meg” fordulatot alkalmazza a törvény.
Végül léteznek a törvényben a kizárólag konkrét bűncselekmények relációjában ér
vényesülő szubszidiaritási klauzulák (amelyek azonban felfoghatók törvénybeli el
határolási fogódzókként is).
Tág értelemben szubszidiárius bűncselekmény például a cserbenhagyás (Btk.
239. §), a kiskorú veszélyeztetésének egyik változata [Btk. 208. § (2) bek.], a levél
titok megsértése (Btk. 224. §), a nemzeti jelkép megsértése (Btk. 334. §), az önkény
uralmi jelkép használata (Btk. 335. §), a garázdaság (Btk. 339. §), a fogyasztással el
követett kábítószer birtoklása [Btk. 178. § (6) bek.], a szolgálatban kötelességszegés
(Btk. 438. §),1013 a biztonsági okmány hamisítása (Btk. 344. §), a gépjármű kilomé
ter-számláló műszer által jelzett érték meghamisítása (Btk. 348. §).
A szoros értelemben vett szubszidiaritásnak megfelelő záradékkal sokáig csupán
egyetlen bűncselekmény, a kényszerítés (Btk. 195. §) tényállásában találkozhat
tunk. A hatályos Btk. azonban ugyancsak az amennyiben „más bűncselekmény nem
valósul meg” kitétellel látta el a nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilván
tartás elleni bűncselekmény (Btk. 267. §), az okirattal visszaélés egy változatát
[Btk. 346. § (2) bek.], valamint a versenytárs utánzása (Btk. 419. §) tényállását is.1014
A szorosabb értelmű szubszidiaritás esetén egyértelmű, hogy az érintett deliktu-
mon kívül bármilyen más bűncselekmény felmerülése esetén csak ez utóbbit szabad
megállapítani. így például a kényszerítés nem csupán a rablással vagy az önbírás
kodással szemben lép háttérbe, hanem az alacsonyabb büntetési tételű zaklatással
[Btk. 222. § (2) bek.] szemben is.
A tágabb értelmű szubszidiaritást a BKv 34. akként értelmezi, hogy „bűnhalmazat
létesül, ha az elkövető egy cselekménnyel a garázdaság, valamint a testi sértés vagy
a rongálás törvényi tényállását is megvalósítja, feltéve, hogy a testi sértés vagy
a rongálás törvényi büntetési tétele nem súlyosabb, mint a garázdaságé”. A kollégi
umi véleményből leszűrhető jogelvek szerint:
10.2 Békés-Szalma: Magyar Büntetőjog I. Általános Rész. 317. o.

10.3 BH 1996, 1.; BH 1998, 571.; BH 2004, 449.; BH 2008, 263.
10.4 Utóbbi szabályozási elődjének és a csalásnak a halmazati viszonyára lásd BH 1996, 404.
a) Ha a szubszidiárius bűncselekmény tényállásába illő cselekmény egyszersmind

egy súlyosabb bűncselekmény tényállását is kimeríti, változatlanul csakis a súlyosabb
bűncselekmény megállapításának van helye (a súlyos testi sértés mellett tehát a ga
rázdaság nem állapítható meg).
b) Amennyiben azonban a záradékolt bűncselekmény egy ugyanúgy vagy enyhéb
ben büntetendő bűncselekménnyel találkozik, valóságos alaki halmazatot kell meg
állapítani (ez alapján a garázdaság és a könnyű testi sértés halmazaiban áll).
Részünkről a fenti joggyakorlatot nem tartjuk helyesnek. Az állásfoglalásban írtak
ugyanis a primér nyelvtani értelmezésnek felelnek meg, a logikai értelmezés kívánal
mait azonban figyelmen kívül hagyják. Ennek szemléltetésére álljon itt egy példa: ha
a garázda cselekmény 8 napon túl gyógyuló sérülést is okoz, a záradék folytán csak egy
ség (a súlyos testi sértés) állapítható meg, logikátlan az enyhébb esetben, tehát 8 na
pon belül gyógyuló sérüléssel járó garázdaság esetén a könnyű testi sértéssel halma
zatot megállapítani.1015 Erre figyelemmel részünkről a bírói gyakorlat jelzett
felfogásának felülvizsgálatát látnánk kívánatosnak. Ugyanez vonatkoztatható a Btk.
208. § (2) bekezdése szerinti kiskorú veszélyeztetésének halmazati kérdéseire is.
Végül utalunk rá, hogy a szoros értelmű szubszidiaritást alternativitás elnevezés
alatt külön csoportba soroló jogirodalmi felfogás álláspontunk szerint nem követen
dő. Ennek elsődleges indoka, hogy a szoros és a tág értelemben vett szubszidiaritás
dogmatikailag olyannyira közel esik egymáshoz, hogy különböző elnevezés alatti tár
gyalásuk nem szerencsés.1016 Másrészt egyetértünk az 1961. évi Btk. Nagykom
mentárjában írtakkal, amely szerint „az alternativitás (vagylagosság) elve merőben
szükségtelen és nem indokolt a szubszidiaritás találó megjelölését erre felcserélni. Va
lójában egyébként a törvényhalmazat valamennyi esetében lehetne alternativitásról
szólni, hiszen a vagylagosan felmerülő jogszabályok közül kell kiválasztani a tör
vényesen alkalmazásra kerülőt. Az altemativitásnak önálló elvként való elfogadása
létjogosultsággal nem bír; a bírói gyakorlatból is eltűnt.”1017 Emellett az irányadó né
metjogirodalom is elveti az alternativitás kategóriáját.1018
1015 így Földvári József: Megjegyzések a jogszabály-magyarázatról - az üzletszerűség ürügyén. Magyar Jog.
1985/6. 536. o., és Kovács Lajos: A halmazat néhány kérdése. Magyar Jog, 1986/9. 756-757. o.
1016 Jól mutatja egyébként az elnevezések körében tapasztalható bizonytalanságot, hogy a jogirodalomban ta
lálkozhatunk olyan csoportosítással is, amely a szoros értelemben vett szubszidiaritást nevezi altemativi
tásnak, a tágabb értelműt pedig szubszidiaritásnak, míg mások éppen fordítva. Megint mások egyszerű
en szinonimaként kezelik e kettőt. Vö. Kádár-Kálmán: A büntetőjog általános tanai. 626. o.; Steepler
Sándor: Az egység és halmazat a Büntető Törvénykönyv (1978. évi IV. tv.) szerint. Magyar Jog, 1981/11.
997. o.; Pallagi Anikó: Az alaki halmazatok. In Németh Zsolt - Pallagi Anikó (szerk.): Rendészettudomá
nyok a közbiztonságért. Tanulmányok a 60 éves Blaskó Béla tiszteletére. Budapest, 2010. 142. o.
’017 Halász: A Büntető Törvénykönyv Kommentárja. 374. o.
1018 Roxin: Strafrecht Allgemeiner Teil 2003. 847. o.
A SPECIALITÁS
A specialitás esetében a jogalkotó az egyik bűncselekményi tényállásból kiemel egy
másikat olyan további ismérvek megjelölésével, amely folytán a két diszpozíció a ge
nerális és a speciális viszonyába kerül egymással. Ebben az esetben a lex speciális
derogat légi generáli elve érvényesül, s ekként csak a speciális bűncselekmény
megállapításának van helye. Mint Schultheisz írja, a kiemelt (tehát a speciális) tény
állás „ismérvekben mindig gazdagabb, de ebből kifolyólag ugyanakkor szükebb
térfogatú”, mint a generális tényállás.1019 A specialitás fogalmából következően
e látszólagos alaki halmazati kategóriának gyakori esete az, amikor valamely bűn
cselekmény alapesetéhez képest annak minősített vagy privilegizált esete minősül spe
ciális bűncselekménynek (előbbire a különös kegyetlenséggel elkövetett, utóbbira az
erős felindulásban elkövetett emberölés szolgálhat például).1020
Kiemelést igényel, hogy a specialitás kapcsán közömbös, hogy a speciális bűn
cselekmény törvény szerinti büntetési tétele magasabb, vagy éppen alacsonyabb, mint
az általános tényállásé, tehát mindenkor a speciális tényállás megállapításának van
helye.
A fenti általánosan elfogadott definícióból logikailag az következne, hogy a spe
cialitás esete kizárólag akkor forog fenn, ha a speciális tényállás teljes egészében ma
gában foglalja a generális diszpozíció valamennyi tényállási elemét, és még ezen fe
lül tartalmaz további ismérveket. Ez a helyzet az említett eseteken túl például
a hivatali visszaélés (Btk. 305. §) és a kényszervallatás (Btk. 303. §) viszonylatában.
Itt ugyanis a generális és a speciális tényállás teljes egészében megfeleltethető egy
másnak. így mindkét bűncselekmény tettese csak hivatalos személy lehet, mindket
tő csak célzatosan követhető el, s a hivatali kötelesség megszegése, a hatáskör túl
lépése, illetve a hivatali helyzettel egyébként történő visszaélés tipikusan erőszak,
fenyegetés vagy más hasonló módszer alkalmazásában jelentkezhet, így a hivatali
visszaélés általánosabb megfogalmazású elkövetési magatartásaihoz képest utóbbi
ak speciálisnak tekinthetők. Hasonló az összefüggés a hivatali visszaélés és a hiva
talos személy által elkövetett visszaélés személyes adattal [Btk. 219. § (4) bek.] tény
állása között.1021
Ezzel szemben más - a bírói gyakorlat által speciálisnak tekintett - tényállások
nál ettől eltérő helyzettel találkozhatunk. így a Szegedi ítélőtábla - a Legfelsőbb Bí
róság korábbi gyakorlatával egybehangzóan1022 - egy 2008-ban született döntésében
kimondta, hogy a „csalás bűncselekménye és a (...) befolyással üzérkedés büncse-
,0'9 Schultheisz Emil: A látszólagos halmazat. In Acta Jurídica et Politica. Szeged, 1956. 4. o.
1020 Hars: A bűnhalmazat eljárásjogi vonatkozásai. 61. o.
1021 3/2007. BJE.
1022 BH 1984, 253.
lekménye egymással a generalitás-specialitás viszonyában állnak”, amikor „kizáró

lag a speciális bűncselekmény állapítható meg”.1023 E megállapítás kapcsán azon kö
rülmény folytán merül fel dogmatikai probléma, hogy míg a csalás (Btk. 373. §) egy
részt célzatos, másrészt eredmény-bűncselekmény, a befolyással üzérkedés
(Btk. 299. §) tényállása célzatra és eredményre tekintet nélkül is megvalósulhat.1024
Emellett, mint arra Tóth Mihály rámutat,1025 e felfogás következetes érvényesítése
esetén indokolatlan előnyben részesülne az elkövető, ha a befolyásolással megszer
zett (elkövetési) érték folytán a csalás súlyosabban minősülne, mint a speciálisabb
nak mondott befolyással üzérkedés.
Hasonlóan nem fedi minden esetben az emberrablás (Btk. 190. §) tényállása az
önbíráskodásét (Btk. 368. §), a Legfelsőbb Bíróság mégis e két bűncselekmény re
lációjában is kimondta, hogy a kettő a specialitás viszonyában van, s egyidejűleg csak
az emberrablás megállapításának van helye.1026 Ugyanígy járt el továbbá a csőd
bűncselekmény (Btk. 404. §) és a tartozás fedezetének elvonása (Btk. 405. §) vo
natkozásában.1027
Mindebből tehát azt a következtetést lehet levonni, hogy a specialitásnak létezik
egy in abstracto - tehát a törvényi tényállások szintjén meglévő, „tiszta” - fogalma,
illetve egy in concreto, vagy más néven eset-specifikus fogalma, amely csak a konk
rét történeti tényállás alapján kerül kimunkálásra.1028 Ez utóbbi esetkör azonban a jog
gyakorlat és a jogtudomány részéről részletesebb körüljárást tenne indokolttá.
A KONSZUMPCIÓ
A konszumpció esetében az elkövető cselekménye elvileg mind az ún. átfogó, mind
a kevésbé átfogó tényállás keretei közé beilleszthető lenne ugyan, azonban a lex con-
sumens derogál légi consumptae elve alapján az előbbi, tehát a szélesebb körű és sú
lyosabb büntetéssel fenyegetett tényállás elnyeli (konszumálja) a kevesebbet, felté
ve, hogy a tényállások találkozása in abstracto szükségképpeni vagy gyakori.
Az in abstracto szükségképpeni összefüggésre a magzatelhajtás (Btk. 163. §) és
a könnyű testi sértés [Btk. 164. § (2) bek.] viszonya szolgálhat például. Tekintettel
ugyanis arra, hogy sem a művi, sem a gyógyszeres úton végrehajtott magzatelhajtás
nem valósítható meg anélkül, hogy a terhes nő legalább 8 napon belül gyógyuló sé
rülést szenvedne, a könnyű testi sértés megállapítását ilyen esetben mellőzni kell.
1023 Szegedi ítélőtábla Bf.11.2/2008/16.

1024 Wiener A. Imre: A hivatali bűntettek. Budapest, 1972. 323. o.
1025 Tóth Mihály: A befolyással üzérkedés a vagyon elleni bűnözés, a korrupció és a lobbizás határán. In Nagy:
Bűnügyi mozaik. 201-202. o.
1026 BH 2001, 413.
1027 BH 2010,207.
1028 Geller: Gondolatok a kettős értékelés tilalmáról... 228. o.
A gyakori együttesen előforduló halmazatot kizáró esetkörre példa a rablás (Btk.

365. §), vagy a szexuális erőszak (Btk. 197. §) és a könnyű testi sértés összefüggé
se. A rablás, illetve a szexuális erőszak ugyanis gyakran - de nem feltétlenül - ki
sebb testi sérülést is magában foglalt. Ennek külön bűncselekményként értékelése
ezért kétszeres értékelést jelentene.
Kiemelést igényel, hogy az említett erőszakos bűncselekmények csak a könnyű
testi sértést konszumálják: a súlyos, nyolc napon túl gyógyuló testi sérelem okozá
sa ugyanis nem gyakori következménye az említett bűncselekményekhez megkívánt
erőszaknak, így a valóságos halmazat megállapítása ilyenkor nem mellőzhető.1029
Alátámasztják e felfogás helyességét egyébként például azok a vonatkozó krimino
lógiai vizsgálódások is, amelyekben kimutatták, hogy a szexuális erőszakként mi
nősülő esetek mindössze 1-2%-ában következik be 8 napon túl gyógyuló sérülés, ami
nemcsak, hogy nem gyakori, hanem éppenséggel kivételesnek tekinthető.1030 Ennek
folytán nem alapos tehát az a Lukács Tibortól származó, a rendszerinti (gyakori) ösz-
szefuggésnek halmazatot kizáró jelentőséget tulajdonító felfogás bírálatakor megfo
galmazott megállapítás, amely szerint „a súlyos testi sértésről is elmondható, hogy
az az erőszak rendszerinti velejárója (...) mert csak értelmezés kérdése, hogy mit te
kintünk erőszaknak”.1031
Hasonlóképpen nem lehet szó a konszumpció elvének érvényesüléséről, ha a rab-
lási erőszakkal az elkövető életveszélyt vagy halált okozott.1032 Emellett álláspon
tunk szerint szintén valóságos a halmazat, ha az elkövető az erőszakos nemi bűn
cselekmény révén nyolc napon túl gyógyuló vagy még súlyosabb eredményt előidéző
nemi betegséggel fertőzi meg a passzív alanyt (feltéve természetesen, hogy saját be
tegségéről tudott és szándéka legalább eshetölegesen átfogta annak lehetőségét,
hogy a nemi aktus révén a sértettet megfertőzheti).
A rablás és a szexuális erőszak mellett az emberrablás alapesete is konszumálja
a könnyű testi sértést.1033 Ebből, illetve azon körülményből, hogy az emberrablás
nak a törvény ismeri azon minősített esetét, amikor a bűncselekmény különösen sú
lyos hátrányt okoz [Btk. 190. § (3) bek. b) pont], logikailag annak kell következnie,
hogy utóbbi a súlyos testi sértést is magában foglalja. A Legfelsőbb Bíróság azon
ban egy újabb döntésében úgy foglalt állást, hogy
1029 A rablás és a súlyos testi sértés kapcsán így BJD 4811.

i°30 rqZSA János - Münnich Iván: Az erőszakos nemi közösülés kriminológiája. In Gödönv József (szerk.): Kri
minológiai és Kriminalisztikai tanulmányok. Budapest, 1972. 61. o.
1031 Lukács Tibor: A bűncselekményegység sajátos faja: a látszólagos többség. Jogtudományi Közlöny, 1967/2.
100-101. o.
1032 BH 1995, 328.; BH 2001, 459.; BH 2003, 310.
1033 BH 2005, 237.
a különösen súlyos hátrányt okozó emberrablás bűntettével alaki halmazaiban a társtet

tesként elkövetett súlyos testi sértés büntette is megvalósul, ha a fogva tartott sértett a fog
va tartók bántalmazása folytán nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket is elszenved.1034
Ha végigtekintünk az emberrablásnak a Btk. 190. §-ában szabályozott, egyébként a ko

rábbiakhoz képest lényegében változatlan minősítési rendszerén, látható, hogy a (3)
bekezdés b) pontjában írt különösen súlyos hátrányt okozva megvalósuló minősített
esetet a c) pontban a halált okozó alakzat követi [amely a (4) bekezdésbeli, szándé
kos emberöléssel párosuló emberrablásra tekintettel csak a gondatlan halálokozást
foglalhatja magában]. Utóbbi alakzat pedig, mint láttuk, nem vitásan olyan össze
foglalt bűncselekmény, amely mellett a gondatlan emberölés értelemszerűen nem ke
rülhet felhívásra. Ha tehát a bíróság a különösen súlyos hátrányt okozva elkövetett
emberrablás mellett valóságos halmazaiban súlyos testi sértést is megállapít, az el
követő ezáltal hátrányosabb helyzetbe kerül, mintha a sértett nemcsak súlyos testi sér
tést szenvedett volna el, hanem az elkövető gondatlansága által átfogottan annak ha
lála is bekövetkezik. A gondatlan emberölés pedig - a nagyobb jogtárgysérelem
folytán - az enyhébb bűnösségi alakzat ellenére is súlyosabb bűncselekménynek te
kinthető, mint a súlyos testi sértés. Kifejezésre juttatja ezt előbbi öt éves, míg utób
bi három éves szabadságvesztésig terjedő büntetési tétele. Ha tehát az emberrablás
(gondatlan) halált okozó alakzata mellett gondatlan emberölés nem állapítható meg,
a különösen súlyos hátrányt okozó emberrablás mellett is logikátlan a súlyos testi sér
tés megállapítása. Emellett a különösen súlyos hátrány fogalma helyesen értelmez
ve egyébként is le kell, hogy fedje a súlyos testi sérülés okozását. Ha az egyébként
életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetett minősített eset ezt nem teszi
a súlyos testi sértéssel, nyitva marad a kérdés, hogy miben állhat egyáltalán tartal
milag a különösen súlyos hátrány. A Legfelsőbb Bíróság idézett döntése tehát egyér
telműen a kétszeres értékelés tilalmába ütközik.
b) A látszólagos anyagi bűnhalmazat
A látszólagos anyagi halmazat esetében az elkövetőnek nem egy, hanem több cse
lekménye illik bele több tényállás keretébe úgy, hogy az egyik megvalósulása kizátja
a többi megállapításának lehetőségét, így végül itt is csupán egyetlen deliktum meg
állapításának lehet helye. Ez a helyzet elvi síkon ugyan nem mutat eltérést a látszó
lagos alaki halmazat variánsaitól, valójában azonban egyetlen, ám lényeges anyagi
1034 BH 2010, 239. II.

jogi különbséget ki lehet mutatni közöttük. Az alaki halmazatok ugyanis - az egyes

részcselekmények életbeli átfedése miatt - sokkal gyakrabban válhatnak látszóla
gossá, mint az anyagi halmazat, melynél annak látszólagossága meglehetősen kivé
telesnek tekinthető.
A látszólagos anyagi halmazat esetköre álláspontunk szerint az önállótlan rész
cselekmény, a beolvadás, az önállótlan eszköz-, illetve az utócselekmény.
AZ ÖNÁLLÓTLAN RÉSZCSELEKMÉNY
Az önállótlan részcselekmény esetében ugyanazon elkövető többszörösen is közre

működik ugyanabban a bűncselekményben, tehát akkor forog fenn, amikor az elkö
vető ugyanazon bűncselekmény két vagy több, külön-külön is büntetni rendelt stádi
umát vagy elkövetői alakzatát is megvalósítja,1035 vagyis ugyanazt a bűncselekményt
realizálja „más szakaszban, illetve vetületben”.1036 Ezekben az esetekben csak az ún.
főcselekmény mint a jogi tárgy elleni in abstracto legjelentősebb támadás állapítha
tó meg, a kevésbé jelentős alakzatok háttérbe lépnek, noha súlyosító körülményként
adott esetben még szerephez juthatnak. Általánosan elfogadott tétel, hogy a befeje
zett bűncselekmény mellett annak kísérlete és büntetendő előkészülete külön nem ál
lapítható meg. Ugyanígy, ha a felbujtó [Btk. 14. § (1) bek.] rábíró tevékenysége mel
lett szándékosan segítséget is nyújt a tettesnek a bűncselekmény elkövetésében
(amely magatartás fogalmilag bünsegélynek minősül), felelősségre csak a felbujtás
miatt vonható - a bűnsegédi magatartás itt tehát önállótlan részcselekménnyé vá
lik.1037 Ennek megfelelően a társtettesség mellett mind a felbujtás, mind a bünsegély
elveszíti önállóságát és csak a tettesi alakzat megállapítására kerülhet sor.1038 A leg
újabb gyakorlatból pedig kiemelhető, hogy:
tettenérés esetén a rablás tettese nemcsak az idegen dolog jogtalan eltulajdonítója, hanem
ebben bűnsegédként közreműködő is lehet, ha ö alkalmaz erőszakot (...) a dolog meg
tartása érdekében.1039
A BEOLVADÁS
A beolvadás esetében olyan részcselekmények találkoznak, amelyek egymással
a több és a kevesebb viszonyában vannak. Fő szabály szerint akkor merülhet fel, ami
kor az elkövető egyes cselekményeit azonos sértett sérelmére, egységes akarat
1035 Schultheisz: A látszólagos halmazat. 10. o.

1036 RÁcz: A bűnhalmazat megállapításának mellőzéséről. 435. o.
1037 így BJD 5017. Újabban ugyanígy BH 2004, 270. II.
1038 BH 1997, 265.
1039 BH 2012, 30.
elhatározásból valósítja meg, és a látszólag több bűncselekmény törvényi tényállá

sát is kimerítő cselekmények egymással szoros tér- és időbeli kapcsolatban áll
nak.1040 A beolvadás tipikus esetét tehát mindössze egyetlen ismérv választja el a ter
mészetes egység fentebb tárgyalt azon esetétől, amely részcselekmények egységbe
olvadásával jön létre. Az eltérés abban áll, hogy az összeolvadás esetében az egyes
részcselekmények nem ugyanabba az alaptényállásba illeszkednek. Éppen ezért he
lyeselhető Schultheisz azon álláspontja, amely szerint a beolvadás „a cselekmények
a köztük fennforgó szoros összefüggés folytán már a természetes szemlélet előtt is
egységbe olvadnak és egy bűncselekményként jelentkeznek”.1041
A régi jogirodalomban Angyal Pál képviselte1042 azt a később a bírói gyakorlat
ban is töretlenül érvényesülő felfogást, amely szerint az „azonos sértett sérelmére, azo
nos alkalommal elkövetett rágalmazásba (és a tettleges becsületsértésbe) a szóbeli be
csületsértés beolvad; ezzel szemben a rágalmazást és a tettlegesen elkövetett
becsületsértést bűnhalmazatban kell megállapítani”.1043
A korábbi szakirodalmi szerző, Kálmán György szerint
a szóbeli becsületsértö nyilatkozatok kíséretében elkövetett testi sértés esetében sérelmet

szenved egyfelől a sértett testi épsége, másfelől emberi méltósága. A cselekmény tehát
nem illeszkedik egy s ugyanabba a törvényi tényállásba, több jogi tárgyat is sért, így nem
bűncselekményi egység, hanem anyagi halmazat.1044
Az 1980-as évektől kezdődően ugyanakkor a joggyakorlatban már töretlenül érvé

nyesül az a kétszeres értékelés tilalmával sokkal inkább összhangba hozható elv,
amely szerint az azonos alkalommal, azonos sértett sérelmére elkövetett testi sértés
be mind a szóbeli, mind a tettleges becsületsértés beleolvad.1045
Az ítélkezési gyakorlatból származó példa szerint a magzatelhajtás kísérlete be
olvad a világra jött újszülött sérelmére, nyomban elkövetett (ma minősített) ember
ölésbe.1046 Ugyanakkor „az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete ese
tén a cselekmény nem minősül súlyos egészségromlást okozó testi sértés bűntettének”,
amely megállapítást absztrahálva a bíróság megállapította, hogy ,,[a] súlyosabb mi
nősítés alá eső bűncselekmény kísérletébe beolvad az enyhébb minősítés alá eső be
fejezett bűncselekmény”.1047
i<m° Kifejezetten utal e kívánalomra a BH 1999, 240. számon közzétett eseti döntés.
1041 Schultheisz: A látszólagos halmazat. 12. o.
1042 Angyal Pál: A becsület védelméről szóló 1914.-XU. T.-cikk. Budapest, 1927. 28. o.
1043 BH 1981,48.
1044 Kálmán György: A becsület védelme az anyagi büntetőjogban. Budapest, 1961. 137. o.
1045 BH 1982, 123.1.
1046 BJD 2618.
1047 BH 2002, 418.
A vagyon elleni erőszakos bűncselekmények körében, ha
a vádlott ugyanannak a sértettnek a sérelmére - egymást idöbelileg szorosan követő -

olyan erőszakos cselekményeket követ el, amelyek kifosztásként és rablásként is minő
sülhetnek, kizárólag a súlyosabban büntetendő rablás megállapítása indokolt; a két bűn
cselekmény megvalósulása látszólagos anyagi halmazatot alkot, és a súlyosabb bűncse
lekmény - a rablás - elnyeli az enyhébb megítélésű kifosztást.1048
A katonai büntetőjog gyakorlatában a szolgálat alóli kibúvás bűntettébe (Btk. 436. §)

beleolvad a szolgálati feladat ellátása alóli kibúvás vétsége (Btk. 439. §), ha a ka
tona a kibúvásban megnyilvánuló magatartását egységes szándékkal és azonos indí
tóokból fakadóan tanúsítja. Itt a bíróság érvelése szerint a cselekmények hasonlósá
gára, a szándék egységességére és a jogi tárgy azonosságára figyelemmel e két
bűncselekmény halmazata akkor is csupán látszólagos, ha az időbeli összefüggés né
mileg lazább. A jogesetben az elkövető valótlan indokkal nem tért vissza alakulatá
hoz, majd ugyanilyen okból kapott rendkívüli szabadságot, így a szolgálatot össze
sen több mint egy héten át nem látta el.1049
Végül megemlíthető az a jogirodalmi vélemény, amely szerint „a testi sértés az
emberölésbe beolvad”.1050 A Legfelsőbb Bíróság ezzel egyezően állapította meg,
hogy abban az esetben, ha „a terhelt a sértettet eredetileg a testi sértés okozásának
szándékával ütlegeli, de a bántalmazást - a különösen kegyetlen elkövetést közelítő
módon - úgy folytatja, hogy a sértettnek arc- és többszörös koponyatörést, és ennek
következtében néhány percen belüli halálát okozza”, kizárólag emberölés megálla
pításának van helye.1051 A döntéssel némileg ellentétes az a friss kúriai döntés, amely
a következő álláspontra helyezkedik:
[a] mennyiben ugyanazon a napon, azonban időben elkülönülten került sor arra, hogy
a vádlott a sértettet a reggeli órákban életveszélyes sérülést okozón megszúrja, azonban a szú
rásnál a vádlottat nem a sértett megölésének szándéka vezette, majd néhány órával később
szándékosan megfojtja a sértettet, a két, időben is elkülönült cselekmény - heterogén anyagi
halmazaiban - életveszélyt okozó testi sértés bűntettének és emberölés bűntettének minősül.1052
1048 BH 1999, 240. E felfogás helyességét jelzi már az a körülmény is, hogy a kifosztás tényállását a jogalko
tó az 1978. évi Btk. idején a rablás tényállásából emelte ki, ezáltal kvázi privilegizációt hajtva végre. Eh
hez lásd Faragó M. Judit: A kifosztásról: egy új törvényi tényállás megfogalmazása ürügyén. In Tóth Ká
roly (szerk.): Emlékkönyv dr. Cséka Ervin egyetemi tanár születésének 70. és oktatói munkásságának 25.
évfordulójára. Szeged, 1992. 123-124. o.
1049 BH 1994, 238.
1050 Steffler: Az egység és halmazat... 977. o.
,os' BH 2003, 138.
1052 BH 2016, 228. Elemzéséhez és kritikájához lásd Ambrus István: A Kúria harmadfokú végzése az ember
ölésről és az életveszélyt okozó testi sértésről. Az élet, testi épség elleni bűncselekmények egyes halmazati
kérdései. Jogesetek Magyarázata, 2016/4. 21-28. o.
Részünkről ugyancsak beolvadásról beszélnénk abban az esetben, ha az önmagában

zaklatást [Btk. 222. § (2) bek. a) pont] megvalósító életveszélyes fenyegetés után
effektív erőszak is éri a sértettet. A jelenlegi bírósági gyakorlat szerint a bántalma
zást megelőző életveszélyes fenyegetés célja ilyenkor nem a félelemkeltés, hanem
a bántalmazás közbeni indulat levezetése, így a zaklatás - célzat hiányában - tény
állásszerűnek sem tekinthető.1053 Ez az okfejtés azonban némileg eröltetettnek tűnik,
mivel nehezen indokolható, hogy miért nem tekinthető félelemkeltési célnak az el
követő azon, bántalmazást megelőző kijelentése, hogy „megöli, megfojtja” a sértet
tet. Az idézett esetben azt, hogy a sértettnél a megfélemlített állapot nemcsak az el
követő célzatának a szintjén, hanem ténylegesen is létrejött, jól mutatja, hogy
a helyszínre rendőrt is hívott az elkövető megfékezése érdekében. Erre tekintettel az
ilyen és hozzá hasonló esetekben úgy oldanánk fel. hogy a zaklatás Btk. 222. §
(2) bekezdés a) pontja szerinti változata a súlyosabb megítélésű, erőszakos bűncse
lekménybe beolvad. Az ugyanolyan súlyú deliktumokkal (mint például az alapeseti
garázdaság vagy a könnyű testi sértés) a halmazat azonban már valóságos lehet.
Végül itt szükséges utalnunk a beolvadás egy atipikus esetkörére. Beolvadás
ugyanis nemcsak azonos alkalommal kifejtett cselekmények viszonylatában jöhet lét
re. Kivételesen e látszólagos anyagi halmazati kategóriába sorolhatók azok a cse
lekmények is, amelyeket ugyan szintén azonos sértett sérelmére követtek el, de nem
azonos alkalommal. Ehelyett ilyenkor az egyes magatartások kifejezetten lazább tér
és időbeli viszonyban állnak, és éppen az idő múlása az a körülmény, amely folytán
az elkövető egyes cselekményei látszólag több bűncselekményt valósítanak meg.
Ilyen viszony jöhet létre a szexuális erőszak (Btk. 197. §) és a szexuális vissza
élés (Btk. 198. §) között, amennyiben az elkövető a sértettel szemben nemi cselek
ményeinek egy részét a sértett tizenkettedik életévének betöltése előtt, más részüket
ezt követően fejti ki. Beleegyezéssel folytatott nemi viszony esetén ezen életkor be
töltése előtt e cselekmények a Btk. 197. § (2) bekezdésére figyelemmel szexuális erő
szaknak minősülnek, ezt követően történő továbbfolytatásuk viszont már a Btk. 198. §
(1) bekezdése szerinti szexuális visszaélés tényállásába illeszthető (feltéve, hogy a tet
tes tizennyolcadik életévét betöltötte).
Az 1978. évi Btk. talaján kialakult ítélkezési gyakorlat ilyen esetekben valósá
gos anyagi halmazatot állapit meg az erőszakos és a konszenzuális nemi deliktum
- a régi Btk.-ban az erőszakos közösülés és a megrontás - között.1054 Teszi ezt arra
hivatkozva, hogy az ilyen esetekben mindkét bűncselekmény törvényi tényállása meg
valósul, amely körülmény önmagában is halmazat megállapítását teszi szükségessé.
1053 BH 2011, 303.

1054 BH 1983, 1., mutatis mutandis BH 2000, 477.
E gyakorlati álláspont mindazonáltal - mint azt korábban a Kádár Miklós - Kál

mán György szerzőpáros, majd mások is megállapították - ellentmondani látszik a lo
gikai értelmezésnek.1055 Következetes érvényesítése esetén ugyanis egy, a szexuá
lis cselekmények kezdetekor tizenegy, az utolsó cselekmény realizálásakor
tizenhárom éves sértett esetében szexuális erőszak és szexuális visszaélés (tehát két
bűncselekmény) valósul meg. Sőt akár akkor is halmazat megállapításának lehet he
lye, ha az elkövető mindössze két Ízben közösül a sértettel, egyszer néhány nappal
annak tizenkettedik születésnapját megelőzően, majd még egyszer pár nappal azután.
Ezzel szemben abban az esetben, ha az elkövető például a sértett ötödik és hetedik
életéve között (tehát testileg még nyilvánvalóan éretlen gyermek esetében) folytat vele
- akár éveken át folyamatosan - szexuális viszonyt, a részcselekmények számától füg
getlenül csupán egyetlen bűncselekmény, a (folytatólagosan elkövetett) szexuális erő
szak megállapításának lehet helye. Tehát a súlyosabb esetben egy, a némileg eny
hébbnek tekinthető esetben - amikor a sértett már valamivel idősebb - két
bűncselekményt lát az idézett felfogás megvalósulni, amely megoldás nehezen hoz
ható összhangba az argumentum a malőré ad minus értelmezési elvével, amely sze
rint, ha a súlyosabb eset nem von maga után szigorúbb elbírálást, nem járhat azzal
a nála enyhébb eset sem. Továbbá, a halmazati értékelés az említett nemi bűncse
lekmények viszonylatában a teleologikus (és részben a rendszertani) értelmezés se
gítségül hívásával is vitathatónak tűnik. A szexuális erőszak és a szexuális visszaélés
ugyanis a Btk. azonos. XIX. Fejezetében, egymást követően nyertek szabályozást,
ezért vélelmezhető, hogy azonos jogtárgycsaládba tartoznak.1056 Az elsődlegesen
a szexuális önrendelkezést védő bűncselekmény tényállásának keretében az ifjúság
zavartalan nemi fejlődése is megfelelő védelmet kaphat, figyelemmel arra is, hogy
az említett jogi tárgyak nem egymástól függetlenül, elszigetelten léteznek, hanem egy
mással szerves összefüggésben állnak, amire ideális esetben a jogalkotó is figye
lemmel van.
1055 Kádár-Kálmán: A büntetőjog általános tanai. 629. o.; Halász: A látszólagos halmazairól. 342. o.; Steff-
ler: Az egység és halmazat... 977. o., újabban Szomora Zsolt: A tizenkét éven aluli sérelmére elkövetett
szexuális erőszak újabb minősítési kérdései, avagy a bírói gyakorlat menthetetlennek látszó vergődése
a kétszeres értékelés és más alapelvek hálójában. In Gál Andor - Karsai Krisztina (szerk.): Ad valorem:
Ünnepi tanulmányok Vida Mihály 80. születésnapjára. Szeged, 2016.358-359. o. A gyakorlati álláspontot
tudomásunk szerint egyedül a közismerten halmazatpárti Földvári támogatta. Lásd Földvári József: Né
hány szó a halmazairól. Magyar Jog, 1983/6. 536. o.
1056 A jogi tárgyak ún. jogtárgycsaládokba történő besorolásához lásd Ambrus-Ujvári: A zaklatás bűncselek
ményének gyermekévei. 429. o.
AZ ÖNÁLLÓTLAN ESZKÖZCSELEKMÉNY
Az önállótlan eszközcselekmény esetében arról van szó, hogy két cselekmény az esz
köz és a cél viszonyában találkozik egymással, éspedig olyan módon, hogy a cél
cselekmény büntetési tételének keretében maximálisan értékelhető az eszközcselek
mény is, így utóbbi önálló bűncselekményt nem képezhet. Eszköz és cél viszonyában
akkor áll két büntetendő cselekmény, ha az elkövető az eszközcselekményt avégett
valósítja meg, hogy ezáltal tulajdonképpeni célját, a célcselekményt realizálni tud
ja. Az tehát a bizonyítandó, hogy az elkövető szeme előtt az első (a végül eszköz
cselekményként háttérbe lépő) cselekmény elkövetésekor a célcselekmény lebegett-e.
Ezt legkönnyebben akként dönthetjük el, hogy gondolatban elhagyjuk a célcselek
ményt: ezt követően vizsgálni kell, hogy az eszközcselekmény elkövetésére így is sor
került-e volna. Ha igen, az eszköz-cél kapcsolat hiányzik; ha azonban a célcselekmény
kifejtésére vonatkozó szándék hiányában az eszközcselekmény elkövetésére sem ke
rült volna sor: az eszköz-cél viszony megállapítható. Nem forog fenn e megkívánt fel
tétel, és az elkövető egyes cselekményeit valóságos halmazaiban kell értékelni, ha az
elkövető szándéka az eszközcselekmény realizálásakor még nem terjedt ki a célcse
lekményre, hanem az csak az eszközcselekmény kivitelezése után keletkezett.
Általánosan elismert további kritérium, hogy az eszközcselekményül szolgáló
tényállás kimerítése a célcselekmény megvalósításának in abstracto szükségszerű fel
tétele legyen, tehát a célcselekmény törvényi tényállása ne legyen olyképpen kime
ríthető, hogy az ne járjon együtt szükségképpen az eszközcselekmény kimerítésével
is. Végül szükséges, hogy a célcselekmény büntetési tétele magasabb - vagy leg
alábbis ugyanakkora - legyen, mint az eszközül szolgáló bűncselekményé. E felté
tel kapcsán szemléletes Békés Imre korabeli példája, amely szerint „ha a cél az or
szághatár tiltott átlépése, s ennek érdekében a tettes a határőrt megöli: az
eszközcselekmény társadalomra veszélyességének foka a célcselekményét messze
meghaladja. Ez esetben természetesen az eszközcselekmény nem veszíti el önálló
ságát és büntetendőségét”.1057
A szükségképpeni együttesen megvalósuló eszköz- és célcselekményre iskola
például szolgálhat a kettős házasság (Btk. 214. §) mint célcselekmény és az intel
lektuális közokirat-hamisitás [Btk. 342. § (1) bek. c) pont] mint eszközcselekmény
kapcsolata.1058
Megjegyezhető, hogy az 1961. évi Btk. időszakában a bírói gyakorlat nem csu
pán az in abstracto, hanem az in concreto - tehát csupán a konkrét történeti tényál
lást jellemző - szükségképpeni összefüggésnek is halmazatot kizáró jelentőséget

1058 BJD 456
tulajdonított. E felfogás égisze alatt veszítette el az önállóságát a magánlaksértés,

amely az erőszakos közösülés eszközcselekményéül szolgált, amikor a történeti tény
állás alapján az elkövető másként, mint magánlaksértés révén nem tudta volna el
követni a konkrét sértett sérelmére a nemi deliktumot.1059 Hasonlóképpen veszítet
te el önállóságát az emberölés eszközéül szolgáló lőfegyver jogtalan megszerzése
kapcsán a lopás és a lőfegyverrel visszaélés.1060 Az 1978. évi Btk. hatálybalépését
követően azonban a bírói gyakorlat ismét önálló bűncselekményként kezdte értékelni
az eszközcselekményeket, éspedig abból kiindulva, hogy a célcselekmény in abst
racto az említett eszközcselekmények hiányában is elkövethető, amennyiben tehát
az elkövető az utóbbi tényállást is kimeríti, az külön büntetőjogi értékelés tárgyát ké
pezheti. így például a magánlakásban elkövetett bűncselekmények in abstracto ma
gánlaksértés nélkül is elkövethetök, így az erőszakos közösülést (és ma értelemsze
rűen a szexuális erőszakot), valamint a végrehajtása érdekében elkövetett
magánlaksértést bűnhalmazatban kell értékelni a Legfelsőbb Bíróság szerint,1061
ugyanígy a rablás,1062 az önbíráskodás1063 és a nyereségvágyból elkövetett emberö
lés1064 esetében is. E témakör részletesebb kifejtése meghaladná jelen munka kere
teit. Azt azonban röviden jelezzük, hogy az ugyan nem szükségképpen, de kifejezetten
gyakran együttesen előforduló eszköz- és célcselekmények viszonylatában - az
1961. évi Btk. idején érvényesült joggyakorlat túlzásait elkerülve - el lehetne gon
dolkodni a látszólagos halmazat esetköreinek bővítésén. Erre jó példa lehetne a már
említett magánlaksértés és a lakásban elkövetett súlyosabb bűncselekmények mellett
a hamis magánokirat felhasználása (Btk. 345. §) és a csalás (Btk. 373. §) összefüg
gése is.
AZ ÖNÁLLÓTLAN UTÓCSELEKMÉNY
Önállótlan utócselekmény álláspontunk szerint akkor forog fenn, ha vélelmezhető,
hogy a jogalkotó az utócselekmény társadalomra veszélyességét már a korábban re
alizált, tehát az ún. elöcselektnény büntetési tételében értékelte. Szükséges feltétel az
is, hogy az elő- és az utócselekmény in abstracto szükségképpen, vagy legalábbis
gyakran együtt forduljon elő. Mivel az ilyen esetekben az utócselekménynek az elő-
cselekménnyel valóságos halmazaiban történő megállapítása kétszeres értékelést je
lentene, az utócselekmény miatt az elkövető nem büntethető, terhére csak az elő-
1059 BJD 2622.

1060 BJD 2619
,061 BH 1981, 302.

*062 BH 1996 291
i°63 BH 1998 4
1064 BH 2000, 478. 111.

cselekmény állapítható meg. Súlyosító körülmény azonban természetesen általában

a háttérbe lépő utócselekmény is képezhet. Ennek az alábbi esetei képzelhetőek el:
a) Önállótlan az utócselekmény, ha az a fő cselekmény szükségképpeni vagy rend
szerinti befejező tevékenysége, vagy ha az utócselekmény csupán az azt megelőző
deliktum célzatát realizálja. Erre figyelemmel nem állapítható meg a pénzhamisítást
(Btk. 389. §) követően csalás (Btk. 373. §), ha például az elkövető a hamis pénzzel
a bolti eladót megtévesztve fizet, és ezzel kárt is okoz. Helyeselhető ilyenkor Angyal
álláspontja, amely szerint a halmazatot kizárja, hogy a csalás ez esetben „természet
szerű folytatása a pénzhamisítás bűncselekményének”.1063
b) A 2/2002. BJE szerint „nem valósítja meg a vámorgazdaság mellett az adócsa
lást, aki a vámorgazdaság útján birtokába került csempészett várnámra vonatkozó adó
bevallási kötelezettségének nem tesz eleget”. A jogegységi határozat indokolása sze
rint „bűnösség nélkül nincs büntetőjogi felelősség (...). A bűnösségnek eleme
a normának megfelelő magatartás elvárhatósága. A büntetendő cselekmények elkö
vetésétől mindenki köteles tartózkodni, a törvény elváija, hogy az állampolgár ma
gatartását a »közösségi motívum« befolyásolja. Vannak azonban olyan helyzetek,
amelyekben ez a büntetőjogi felelősség terhével nem várható el. Az elvárhatóság a bű
nösség értékelő (normatív) eleme, és mindig az elkövető javára érvényesül. Az ön
feljelentés »nem várható el«, ezért a bűnösség hiányában bűncselekmény nem valósul
meg.” E döntés absztrahálásával állítható fel az a tétel, hogy semelyik, haszonszer
zéssel járó bűncselekmény elkövetője nem büntethető azért, mert a bűncselekmény
ből származó jövedelme után nem tett eleget a költségvetésbe történő befizetési kö
telezettségének (amely cselekmény jelenleg önmagában költségvetési csalásként
lenne értékelhető), mivel a jogszerű magatartás tanúsítása - tehát a gyakorlatban a bű
nös forrásból származó jövedelem utáni adó megfizetése - tőle nem várható el. A Leg
felsőbb Bíróság egyik újabb döntése nyomán ugyanezen okból mellőzte a sikkasz
tással (Btk. 372. §) halmazaiban a számviteli rend megsértésének (Btk. 403. §)
megállapítását, amikor a gazdasági társaság ügyvezetője a sikkasztással eltulajdoní
tott készpénzbevételről szóló bizonylatokat nem szerepeltette a társaság könyvelé
1066
sében.1065
c) Ha az elkövető valamely bűncselekmény elkövetésében társtettesként vesz részt,
majd ezt követően a korábbi alapcselekményhez kapcsolódó valamely bünkapcsolati
alakzatot (például a bűnpártolást vagy az orgazdaságot) is megvalósítja, ez utóbbi cse
lekménye önálló bűncselekményként nem értékelhető. Érvényesül ez a felfogás az
1065 Angyal Pál: Pénzhamisítás. Hamis tanúzás és hamis eskü. Hamis vád. A magyar büntetőjog kézikönyve.
17. köt. Budapest, 1940. 64-65. o. A gyakorlatban így BJD 2614.; BH 1999, 198.
1066 BH 2011,57.
alapcselekményfelbujtója és bűnsegéde vonatkozásában is, így az alapcselekményre

való részesség mellett az utólagos bűnkapcsolati jellegű deliktum nem állapítható
meg, éspedig annak ellenére sem, hogy e cselekményt tettesi minőségben realizálja
az elkövető.1067 A bírói gyakorlat szerint ugyanakkor kivételt jelent ezen elv alól
a pénzmosás (Btk. 399. §), amely az elkövető terhére akkor is megállapítható, ha a sa
ját korábbi bűncselekményéből származó hasznot kívánja törvénytelen úton legali
zálni.1068
d) Önállóságát veszíti végül az utócselekmény akkor is, ha annak realizálásával az
elkövető már nem fokozza, csak fenntartja a korábbi cselekményével előidézett sé
relmet. A jogirodalomban leggyakrabban említett példa erre a lopás (Btk. 370. §) és
a rongálás (Btk. 371. §) kapcsolata. Az uralkodó felfogás szerint a tolvaj nem bün
tethető rongálás elkövetése miatt abban az esetben, ha az általa ellopott dolgot utóbb
megrongálja, vagy megsemmisíti.1069 Földvári ezt azzal indokolja, hogy „megron
gálás, megsemmisítés esetében nincs tehát sem új irányú, sem új vonatkozású társa
dalomra veszélyesség, de az első cselekmény társadalomra veszélyességének foko
zódása, növekedése sem állapítható meg”.1070
6. Nemzetközi kitekintés
Az egység és többség kérdése az angolszász jogrendszerekben mint a büntetéski

szabás problémája jelentkezik, nem pedig anyagi jogi dogmatikai kérdésként. Egy
részt az offícialitás elvének hiánya miatt a nyomozó és vádhatóságok nem kötelesek
minden bűncselekményt feltárni és/vagy ezek miatt vádat emelni. Vagyis a nyomo
zást és vádemelést csak a lehetséges büntetés maximálása és az eljárási gazdaságos
ság irányítja. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy egy életfogytig tartó szabadság
vesztéssel is büntethető minősített emberölés mellett nem fognak lőfegyverrel
visszaélés miatt nyomozni vagy éppen vádat emelni. Másrészt a vádalkuk nagy szá
ma (90% felett) is feleslegessé teszi, hogy a jognak e részét kellően kidolgozzák, hi
szen a vádalku során elég egy megfelelő súlyú bűncselekményben megállapodni.
Mindazonáltal azért a gyakorlatban és az elméletben is létezik vita ezen kérdésről,
1067 így Halász Sándor: A halmazat törvényi szabályozásáról. Magyar Jog, 1970/11.655. o.
1068 BH 2014, 7.
1069 így Steffler: Az egység és halmazat... 978. o.; Gropp, Walter: Strafrecht Allgemeiner Teil. Zweite Auflage.
Berlin, 2001. 505. o.
1070 Földvári: Az egység és a halmazat határesetei a büntetőjogban. 239. o.
de egy kontinentális dogmatikán nevelkedett jogász számára megdöbbentően alacsony

színvonalúnak tűnik az ott megjelenő kazuisztikus okoskodás. Következésképpen
nem idegen ezen jogrendszerektől a kumuláció, azaz az egyes bűncselekményekért
kiszabott szabadságvesztések összeadása, és azok végrehajtása.
Jescheck Johann Christoph Koch az 1700-as évek végén megjelent Institutiones
juris criminalis-ra vezeti vissza a halmazati büntetés és a kumuláció tárgyalását, aki
pedig az olasz büntetőjog-tudományra hagyatkozik e kérdésben. Vagyis már ekkor
megtalálható a concursus simultaneus (cselekményegység) és concursus successivus
(cselekménytöbbség) körüli polémia. A porosz (1853) és a német birodalmi StGB
(1871) is szabályozta már ezt a kérdést. Az osztrák büntetőjog, bár megoldásaiban
némileg különbözik a német jogtól, ugyanazon problémák körül mozog. A német dog
matika jelentette e tekintetben is a magyar büntetőjog kiinduló pontját.
Az EJEB több ítéletében is foglalkozott az egység és többség kérdésével. A Gra
dinger v. Austria (1995) ügyben az osztrák kérelmezőt közúti baleset okozásáért ítél
ték el. Az eljárás során megállapítást nyert, hogy bár a kérelmező alkoholt fogyasz
tott a baleset előtt, annak mértéke nem haladta meg a szabálysértési szintet, ezért az
ittasság súlyosító körülményként nem volt figyelembe vehető. Nem sokkal később,
államigazgatási eljárás keretében a hatóság ugyanakkor mégis megállapította, hogy
a kérelmező vér-alkoholszintje valószínűleg meghaladta a szabálysértési értékhatárt
(a korábban megállapított alacsonyabb értéket a hatóság a baleset és a vérvétel kö
zött eltelt idővel magyarázta), ezért Gradinger úrral szemben - a megfizetés elmu
lasztása esetén elzárásra átváltoztatható - pénzbírságot szabott ki. Az EJEB elma
rasztalta Ausztriát, mivel az bár különböző törvényi tényállások és különböző
vizsgálati eredmények alapján, de ugyanazon cselekmény miatt folytatott le a kérel
mezővel szemben két eljárást. Az ügy valójában a ne bis in idein elv megsértését je
lenti.
Az Oliveira v. Svájc (1998) esetben a kérelmezőt gondatlanságból elkövetett és
személyi sérüléssel járó közúti baleset okozásáért marasztalták el két külön eljárás
ban: az egyikben gondatlan gépjárművezetés, a másikban gondatlanságból okozott
testi sértés miatt. A Bíróság szerint a kérelmező cselekménye az alaki halmazat (con-
cours ideál d'infractions) egyik tipikus esetének tekinthető (egy cselekménnyel két
bűncselekményt valósított meg) és mivel a hatóságok ezt a két külön bűncselekményt
bírálták el külön eljárásokban, Svájc nem sértette meg a kétszeri elítélés tilalmát.
A Franz Fischer v. Ausztria (2001) ügyben a Bíróság megkísérelte a Gradinger-,
illetve az O/zvezra-ügyekben képviselt álláspontjának összehangolását. A kérelme
zőt az osztrák Közlekedési Törvény alapján ittas járművezetéssel elkövetett halálos
gázolás miatt pénzbírságra, majd a Büntető Törvénykönyv alapján cscrbenhagyás mi
att 6 hónap letöltendő szabadságvesztésre ítélték el. Az EJEB elmarasztalta Auszt
riát az EEJE Hetedik jegyzőkönyv 4. cikkének megsértése miatt, rámutatva, hogy
a cikk helyes értelmezése nem az „ugyanezen bűncselekmény” hanem az „ugyanezen

elkövetési magatartás” miatti ismételt elítélést tilalmazza. „Vagyis ez idő szerint ön
magában attól, hogy valaki egy cselekménnyel két törvényi tényállást is megvalósít,
még nem marasztalható el két, egymástól időben elkülönült eljárásban.”
Végül a Sergey Zolotukhin v. Oroszország (2009) ügyben a kérelmezőt egy szi
gorúan őrzött katonai létesítménybe történő behatolás kapcsán kihallgatás céljából egy
rendőrőrsre vitték, ahol az ittas kérelmező sértegetni kezdte az ott dolgozókat, illet
ve megkísérelte elhagyni a hatóság épületét, ezért megbilincselték. A rendbontás mi
att jegyzőkönyvet vettek fel, majd a kérelmezőt átszállították a körzeti rendőrőrsre.
Mind a jegyzőkönyv felvétele, mind az átszállítás során a kérelmező továbbra is fe
gyelmezetlen magatartást tanúsított és életveszélyesen megfenyegette az eljáró hi
vatalos személyeket. A fenti cselekmények miatt a kérelmezőt államigazgatási eljá
rásban háromnapi elzárásra, büntetőeljárásban pedig a Btk.-ba ütköző, hivatalos
személlyel szembeni fenyegetés miatt ítélték el. A Bíróság kimondta, hogy az azo
nos tényálláson, vagy az alapjában véve azonos tényeken alapuló cselekmények mi
atti kétszeri eljárás az EEJE Hetedik jegyzőkönyv 4. cikkének megsértését jelenti.
A Bíróság ítéletében áttekintve addigi joggyakorlatát a következő főbb irányvona
lakat különböztette meg:
- A Gradinger-ügyben a Bíróság az azonos cselekményre (same conduct), illetve
tényekre (idemfactum) fókuszált, tekintet nélkül az adott cselekmény jogi minősí
tésére.
- Az O/zvezra-ügyben a Bíróság szintén abból indul ki, hogy a cselekmény azonos,
de figyelembe vette, hogy egy cselekmény különböző bűncselekményeket is meg
valósíthat, amelyek külön eljárásokban elbírálhatóak.
- A Franz Fischer-ügy\>m a két cselekmény „lényeges elemeinek” vizsgálata volt
hangsúlyos. További esetek: Sailer v. Ausztria (2002), Bachmaier v. Ausztria (2004),
Hauser-Sporn v. Ausztria (2006).
- Legutóbbi esetjogában a Bíróság hangsúlyozta, hogy két cselekmény elemei ak
kor „lényegesen különbözőek”, ha a cselekmények súlyossága és következménye,
a védett társadalmi érték, illetve a bűnös szándék világosan megkülönböztethető [Gar-
retta v. Franciaország (2008)].
Utalni szükséges még a német büntetőjog néhány jellemzőjére az egység és a hal
mazat kérdéskörét illetően. Noha a 19. században a magyar jogtudomány még egyér
telműen a németek által kijelölt dogmatikai nyomvonalon haladt, a későbbiekben az
alaki és anyagi halmazat elhatárolása kérdésében a hazaival összevetve alapvetően
más fejlődési pályát járt be. Ennek legfőbb indoka, hogy a német büntetőtörvény
52-53. §-ai - elsősorban a kétszeres értékelés kiküszöbölése érdekében - a mai na
pig fenntartják az alaki és az anyagi bűnhalmazat jogkövetkezményeinek megkü
lönböztetését. A németeknél uralkodó felfogás továbbá nem a törvényi tényállás által
in abstracto körülhatárolt, hanem az életbeli esetben, in concreto egységet alkotó cse

lekménysorba illeszkedő valamennyi bűncselekményt egy cselekménynek tekinti és
az alaki bűnhalmazat körébe utalja. Ezáltal annak hatókörét - hazai szemmel nézve -
meglehetősen kiterjeszti. így Wessels alaki bűnhalmazatot látott megállapíthatónak,
ha az elkövető rablási cselekményét követően, a helyszínről történő menekülés köz
ben különböző személyekre és házakra lövéseket ad le.1071 Az uralkodó nézettel szem
ben csak az egyazon jogi tárgy ellen irányuló (azonos típusú jogellenességet közve
títő), ugyanazon cselekménysorba illeszkedő bűncselekményeket látta alaki
halmazaiban megvalósulni Puppe.1072 Kiemelhető azonban, hogy a legutóbbi idők né
met jogirodalmában olyan álláspont is megjelent, amely a német Btk.-nak az alaki
és anyagi halmazatot hagyományosan külön kezelő rendelkezéseit eltörölné. A szer
ző szerint is érthetetlen például, hogy miért esik más megítélés alá, ha valaki egy cse
lekménnyel idéz elő két embernél testi sértést, mintha kettővel.1073
A folytatólagos bűncselekmény kapcsán érdemes kiemelni, hogy a német Szö
vetségi Legfelsőbb Bíróság Büntető Nagytanácsának 1994. május 3. napján megho
zott döntése (BGHSt 40. 138 ff.) a német joggyakorlatból a náluk addig szokásjogi
úton érvényesült folytatólagosság intézményét lényegében kiiktatta.1074 Ez a meg
oldás azonban hazai büntetőjogunkban nem támogatható. A folytatólagosság intéz
ményének fenntartását - ha nem is ezzel az elnevezéssel és mai tartalmával - a so
rozatos elkövetések kapcsán jelentkező bizonyítási nehézségek, pergazdaságossági
szempontok, illetve nem egy esetben a felelösségenyhítés eszméje egyaránt megkö
veteli.
,07' Wessels, Johannes: Strafrecht Allgemeiner Teil. Die Straftat und ihrAufbau. Heidelberg, 1994. 234. o.
1072 Puppe, Ingeborg: Idealkonkurrenz und Einzelverbrechen. Logische Studien zum Verhaltnis von Tatbestand
und Handlung. Berlin, 1979. 125. o.
1073 Frister, Helmut: Strafrecht Allgemeiner Teil. München, 2008. 422. o.
i°M |_áscj qEPPERTj Klaus: Zűr straf- und strafverfahrensrechtlichen Bewáltigung von Serienstraftaten nach Weg-
fall dér Rechtsfigur dér fortgesetzten Handlung. Neue Zeitschrift für Strafrecht, 1996/2.57-63. o.; Roxin:
Strafrecht Allgemeiner Teil 2003. 872-878. o.; Frister: Strafrecht Allgemeiner Teil. 427. o., Kühl, Kristian:
Strafrecht Allgemeiner Teil. München, 2008. 779. o.
• önállótlan részcselekmény
BÚNCSELEKMÉNYTAN
• tartós és állapotbú'ncse- mény • szubszidiaritás

lekmények • a törvényi egység • specialitás • beolvadás
• a természetes egység különleges esete • konszumpció • önállótlan eszközcselek
egyéb esetei • érték-egybefoglalás mény
• önállótlan utócselekmény
8. ábra. Halmazat
492

Gellér-Ambrus - A Büntetőjog Általános Tanai I. (2. Kiadás, 2019)

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Gellér-Ambrus - A Büntetőjog Általános Tanai I. (2. Kiadás, 2019)

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Rövidítések jegyzéke

Egyezménynek az emberi lény klónozásának tilalmáról szóló,

LSZ Lisszaboni Szerződés, Lisszaboni Szerződés az Európai

aj Objektív és szubjektív büntetőjog ................................................................................................................. 17

ej Nemzetközi kitekintés ...................................................................................................................................... 24

a) Objektív és szubjektív büntetőjog

Objektív büntetőjog szűk és tág értelemben

cselekmény (tevékenység vagy mulasztás) bűncselekmény (1), kik lehetnek e bűncse­

A büntető anyagi és a büntetőeljárási jog csak a 18. században kezdtek elkülö­

Szubjektív büntetőjog szűk és tág értelemben

15 Vókó György: A büntetés-végrehajtási jog szerepe a jogállamban. Börtönügyi Szemle, 2014/1. 4. o.

’8 Zunszky János: Római büntetőjog. Budapest, 1995. 3. o.

b) A büntetőjog feladata, a büntetőpolitika és a jogi tárgyak

teszik a fizikai világban), vagyis az emberi magatartások kiszámíthatóvá tétele.

A kontinentális és az angolszász jogrendszerek büntetőjoga és büntetöpolitikája is jól

csolódó jogelméletben keresendő. A német büntetőjog-filozófia sosem szakadt el kan-

Amint említettük, a büntetőjog minden jogviszony végső érvényesülését biztosítja,

kiszélesedett a büntetőjogi tilalom, hiszen a nők közötti természet elleni fajtalanság

Magyarország Alaptörvénye C) cikk (2) bekezdésében szinte szó szerint meg­

40 Angyal: Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921:111. t.-c. 1. o.

dogmatikai gondolkozásunk lényege az absztrakció. Az absztrahálás önmagában rej­

szűkítése mellett foglalt állást, a szakmapolitikai álláspont ennek kivitelezhetetlen-

Az Országgyűlés az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak, továbbá

Tradicionálisan megkülönböztetünk általános, közvetett és közvetlen jogi tár­

2. A büntetőjog jogrendszerbeli helye és viszonya a többi

a) A büntetőjog jogrendszerbeli helye.....................................................................................................................33

a) A büntetőjog jogrendszerbeli helye

A jogalanyok között létesülő jogviszonyok jellegzetességei alapján tradicionálisan két

A büntetőjog - mivel a büntető jogviszony egyik oldalán mindig az állam áll,

b) A büntetőjog és az egyéb jogterületek viszonya

48 Vö. Szabó András: Alkotmány és büntetőjog. Jogtudományi Közlöny, 1999/4. 165-170. o.

A problémát csak az jelentette, hogy a rágalmazás bűncselekményének (1978. évi Btk.

Büntetőjog és szabálysértési jog

fogalom, a büntetőjog rendszerébe a francia 1791. évi büntetőtörvénykönywel,

szuális (eljárási) megközelítésben a bírói útról a közigazgatásba elterelt „szankci­

represszió a büntetőjog és a szabálysértési jog alapjogi garanciáit megkerülő „kis­

A német jogban az OWiG (Gesetz über Ordnungswidrigkeiten) a közigazgatási jogsér­

Az idézett szerzőpáros végül arra a következtetésre jut, hogy az osztrák rendszerben

ként definiált, és a mi szabálysértési jogunkhoz hasonló jogi rezsim létezik ugyan

Büntetőjog és más jogterületek viszonya

61 BH 1983, 347.; BH 2012, 213.

lesz. Szintén kiemelést igényelhetnek a polgári jog (magánjog) és a büntetőjog ösz-

SS BH2011, 128.; BH 2011,333.

fejlődését veszélyezteti, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel

jogtudomány), valamint a segédtudományok (kriminológia, kriminalisztika, egyéb

A kriminológia elsősorban az anyagi büntetőjog segédtudománya. A bűnözéssel (bű­

A bűnelkövetéshez kapcsolódva, a bűnelkövetőkkel is foglalkozik és a bűnözés okai

76 Részletesen lásd Górgényi Ilona: A viktimológia alapkérdései. Budapest. 2001.

Végül szólni kell a bűnügyi tudományok egyéb segédtudományairól, az igaz­

nyomozati technikát. E kódexben megjelenik a nulhim crimen/nulla poena sine lege

80 Földi András (szerk.): Összehasonlító jogtörténet. Budapest, 2016. 349-350. o.

2. Az első magyar büntetőkódex megalkotója:

Az első magyar büntetőtörvénnyel kapcsolatos kérdések áttekintése előtt érdemes rö­

Az Igazságügyminisztérium elhatározta sok fontos alapvető igazságügyi reform-tör­

mondott. A király 1878. május 27-én szentesítette, az országgyűlés mindkét házában

Csemegi javaslata jóformán minden lényeges kérdésben eltért az 1843-as ja­

Csemegi Károly, bár a kódexe a klasszikus iskola szellemében fogalmazódott meg,

A törvénykönyv felépítése a következő volt: Általános Rész (9 fejezet), Különös Rész

vagyis az előre megfontolt szándékot [például előre megfontolt szándékkal elköve­

b) A Csemegi-kódex utóélete 1948-ig

Többek között a fent említett hiányosságok miatt foglalkozott 1888-tól az igazság­

egészitéséről és módosításáról (I. Bn.)] I. Fejezete a „Büntetés feltételes felfüggesz­

rendelkezéseit 1930-tól statáriális bíróságok alkalmazták, ez az ún. rendtörvények so­

[a népbíráskodásról szóló 81/1945. (II. 5.) ME rendelet módosítása és kiegészítése

cselekmény (tevékenység vagy mulasztás) bűncselekmény (1), kik lehetnek e bűncse

A büntető anyagi és a büntetőeljárási jog csak a 18. században kezdtek elkülö

Magyarország Alaptörvénye C) cikk (2) bekezdésében szinte szó szerint meg

dogmatikai gondolkozásunk lényege az absztrakció. Az absztrahálás önmagában rej

Tradicionálisan megkülönböztetünk általános, közvetett és közvetlen jogi tár

szuális (eljárási) megközelítésben a bírói útról a közigazgatásba elterelt „szankci

represszió a büntetőjog és a szabálysértési jog alapjogi garanciáit megkerülő „kis

A német jogban az OWiG (Gesetz über Ordnungswidrigkeiten) a közigazgatási jogsér

A kriminológia elsősorban az anyagi büntetőjog segédtudománya. A bűnözéssel (bű

Végül szólni kell a bűnügyi tudományok egyéb segédtudományairól, az igaz

Az első magyar büntetőtörvénnyel kapcsolatos kérdések áttekintése előtt érdemes rö

Az Igazságügyminisztérium elhatározta sok fontos alapvető igazságügyi reform-tör

Csemegi javaslata jóformán minden lényeges kérdésben eltért az 1843-as ja

vagyis az előre megfontolt szándékot [például előre megfontolt szándékkal elköve

Többek között a fent említett hiányosságok miatt foglalkozott 1888-tól az igazság

egészitéséről és módosításáról (I. Bn.)] I. Fejezete a „Büntetés feltételes felfüggesz

rendelkezéseit 1930-tól statáriális bíróságok alkalmazták, ez az ún. rendtörvények so

Az ún. „népi demokratikus fejlődés” további folyamata, ám valójában a kommunis

több olyan munka is megjelent, amely - a korszellemre is figyelemmel - a törvé

elbírálás alá esett. A gondatlan vétségek és gondatlan bűntettek között jogkövetkez

a megoldás egyrészt aláássa a jogegységi határozatok alkotmányos megalapozott

kesztett Magyarázat büncselekménytani részének a szerzöjeként ismerik. Az ezek

Pauler Tivadar (1816-1886) egyetemi tanár, igazságügyminiszter, az MTA tag

Az igazság ugyanis az az állandó és örökkétartó akarat, a mely mindenkinek a maga jo

magában foglalja a legalitást, és mivel az Alkotmány (Alaptörvény) olyan jogi ga

A legalitás fogalmánál nem lehetséges valójában a hatályos jog és a nemzetközi, kül

Jeffries is hasonlóan határozza meg a legalitást, azaz, a nullum crimenneX azo

Nyilvánvaló, hogy az EEJE szerint akkor érvényesül a legalitás, ha a norma szöve

Tehát az Egyezmény tartalmazza a) a visszaható hatály, b) a bírói jogalkotás, c) a szo

(4) A törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapve

Ami Magyarország alkotmányos felépítését illeti, korábban az Alkotmány 2. § (1) be

értéket, mely a tisztségviselők felelősségéről, és hatalmuk gyakorlásának ellenőrzé

A egyenlőség alapvető eszméjét, amely a legalitás a priori feltételeként szolgál, le

A bíróságok régóta rájöttek arra, hogy a törvényhozói önkényesség és a diszkrimi

A következőkben az alapelveknek egy új szerkezete kerül bemutatásra, amely meg

Rendkívül röviden leírva a „törvényben meghatározott” (prescribed by law) kon

A német Alkotmánybíróság számos alkalommal hangsúlyozta, hogy „minden

nekülők folyamatos fegyvertüzzel történő szándékos megölése, akik - a tiltott ha

Úgy tűnik továbbá, hogy az is az egyenlőség elvéből következik, miszerint a bünte

A nemzeti jogok szintén kifejlesztették a saját szükségességi tesztjüket. Német

gok védelme. Ez utóbbi csak egyik eleme az állam kriminalizációs kötelezettsé

A nemzetközi büntetőjog igen összetett jogág, hiszen átfedésbe kerülő jogágak

1907 óta a nemzetközi humanitárius jog fejlődése fordulópontjának tekintik e klau

Az államok együttműködésének akár a nemzetközi (tehát nemzetközi bűncse

a háborús és emberiség elleni bűncselekmények sok tekintetben eltérnek a belső bünte

A nemzetközi büntetőjogban a legalitás elve csökevényes kifejlődésének magyará