Zelk Zoltán :Párácska

Szereplők:

Mesélő,Nap és a Hold,Felhő papa,felhő mama,Felhő

szomszédok,Párácska,Erdő,Rét,Gazdák,Vihar és Szellők

Mesélő: Régen történt ez,nagyon régen,s olyan nagyon messze,hogy még a

torony tetejéről sem lehetett odalátni. Egy kis felhőcske született a szép kis
hegy a fölött,de olyan szép göndör felhőcske hogy a nap és a hold egyszerre
bújtak ki az égen,csak hogy láthassák a kis felhőt.

Nap és hold: De szép kis göndör felhő vagy? Büszke lehet rád felhőpapa és
felhőmama.

Vihar és szellők: De szép kis göndör felhő vagy? Légy büszke felhő,mint
felhőmama és felhőpapa.

Mesélő: Büszke is volt felhőpapa és felhőmama gyönyörű gyermekére és

mondogatta felhőpapa a szomszédainak:

Felhőpapa: Meglátjátok mire megnő zivatar lesz belőle!

Felhőszomszédok: Az bizony,de még országos eső is lehet.

Mesélő:Csak felhőmama búsult amikor ezt a beszédet meghallotta.

Felhőmama: Én azt szeretném hogy mindig ilyen kicsi maradjon,ilyen szelíd és

göndör. Sose kiáltson haragos villámszavakat,ne veszekedjen mennydörögve a
Földdel,s ne verje le jégkavicsokkal a gyümölcsök virágait!

Mesélő:Amíg így aggódott felhőmama párácska sorsa fölött,az egyre

növekedett,egyre erősebb lett,már egyedül szaladgált a hegy csúcsai felett.
Egyik reggel odaállt szülei elé és így szólt:

Párácska: Most már megnőttem erős vagyok,engedjetek el világot látni.

Felhőpapa: Menj Párácska vándorold be az eget,szórjál villámokat.

Mennydörögj haragosan,légy erős büszke felhő!

Felhőmama: Menj párácska! Járd be az eget,szeresd az erdőket a rét virágait és

szelíd légy mint nénéd a szivárvány!
Mesélő: Párácska egy-két könnycseppet könnyezett,elbúcsúzott szüleitől és
repülni kezdett. Mikor egy erdő fölé ért,hallotta hogyan sóhajtoztak odalent az
ágak:

Erdő: Ó felhőcske öntözz meg minket ,mert halálra száradunk! /Csipp csepp
csepereg…./

Párácska: Megöntözlek benneteket,hogy el ne száradjatok hisz anyácskám is ezt

akarná!

Mesélő: Tovább vándorolt és egy rét fölé ért. Amikor meglátták az elsárgult
fűszálak mindnyájan könyörögni kezdtek.

Rét: Ó kedves felhőcske ,ne hagyj szomjan halni minket. / Ess eső ess../

Párácska: Kortyoljátok csak a finom esőcseppeket,titeket is megöntözlek!

Mesélő: De akkor bizony már nagyon kicsike kis felhőcske volt. Úgy megfogyott
az erdő és a rét megöntözése után hogy még szállni sem tudott volna ha meg
nem könyörül rajta a szél.

Szél: Gyere párácska,segítek én neked repülni!

Mesélő: Alkonyodott már amikor egy búzatábla fölé ért,ahol a gazdák

szomorúan nézték az eget.

Gazdák: Ó drága felhőcske ,vidítsd fel a mi kalászainkat,mert ha

elszáradnak,nem süthetünk kenyeret a gyerekeinknek. /Zibor zábor../

Mesélő: A szomjas kalászok boldogan hajlongtak az esőben. A szél hiába

kereste kis barátját, mert az eltűnt az égről. Így halt meg Párácska,de még sem
halt meg,mert tovább él a falevélben,fűszálban,margarétában,búzában és a
kehyérben.