A NYELV ÉS A NYELVEK-5.kiadás

A NYELV ÉS A NYELVEK
Szerzõk:
Bánréti Zoltán Pléh Csaba

Kelemen János Prószéky Gábor
Kenesei István Radics Katalin
Kis Balázs Réger Zita
Nádasdy Ádám Rohonci Katalin
Pap Mária Szabolcsi Anna
A kötetet lektorálta:
Hajdú Péter
A NYELV ÉS A NYELVEK
Ötödik, javított, bôvített kiadás
Szerkesztette
Kenesei István
A
AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST
ISBN 963 05 7959 6
Kiadja az Akadémiai Kiadó,

az 1795-ben alapított
Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülésének tagja
1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19.

www.akkrt.hu
www.szakkonyv.hu
© A szerzôk és a szerkesztô, 2004
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elôadás,

a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát,
az egyes fejezeteket illetôen is.
Printed in Hungary
Telegdi Zsigmond (1909–1994)
emlékének
TARTALOM
Bevezetõ / 9
I. A NYELVI JELENSÉG / 15
1. Állati kommunikáció – emberi nyelv / 17
2. A jelek / 35
3. A nyelv leírása / 50
II. A NYELV SZINTJEI / 63

4. Hangok / 65
5. Szavak / 77
6. Mondatok / 87
7. Jelentések / 98
III. A NYELV VÁLTOZATAI / 107

8. Nyelvünk sokfélesége / 109
9. A változó nyelv / 123
10. A nyelvek sokfélesége / 138
11. A maradandó nyelv / 152
IV. A NYELV ÉS HASZNÁLÓJA / 169

12. A nyelv és a számítógép / 171
13. Az anyanyelv elsajátítása / 190
14. A nyelv és az agy / 210
15. Beszéd és gondolkodás / 231
16. Nyelv és megismerés / 247
Szerkesztôi utószó / 259

Ajánlott irodalom, források / 263
Tárgymutató / 277
BEVEZETÔ
1. Ha azt mondanánk, hogy az olvasó tudja, mit tartalmaz ez a könyv anél-

kül, hogy kezébe kellene vennie, bár túloznánk, mégsem tévednénk nagyot.
Valószínûtlen ugyanis, hogy az, aki el tudja olvasni a címlapot, ne beszélne
valamilyen nyelvet. Márpedig, ha tud egy nyelvet, akkor pontosan az a cso-
dálatosan bonyolult, gazdag, hajlékony és kifejezô rendszer van a birtoká-
ban, amelyrôl ez a könyv szól. Persze rossz reklámot csinálnánk nemcsak
magunknak vagy munkánknak, de a nyelvtudománynak is, ha mindezt bár-
ki szigorúan szó szerint venné.
Az ugyan igaz, hogy bizonyos értelemben mindegyikünknek van egy
nyelvi rendszere, ez azonban korántsem olyan könnyen elôhívható, mint a
filmszalagról a fénykép. S az is tény, hogy a nyelv nem „egy- vagy kétdimen-
ziós” jelenség. Egyszerre társadalmi és egyéni, történetileg és idôtlenül léte-
zô, változó és állandó, sokféle és mégis egységes.
Mivel a nyelvnek oly sok alakja van, nem egy út vezet el hozzá. Köny-
vünkben arra törekszünk, hogy minél több utat járjunk be – remélhetôleg az
olvasóval együtt. Egyetlen szempontunk az utak közötti választásban az,
hogy tudományunk mai eszközeivel járhatók legyenek. E jármûveket azon-
ban igyekszünk minél kényelmesebbé tenni és biztos kézzel kormányozni,
bár tudjuk, azért a göröngyöket vagy a kanyarokat nem tüntethetjük el. S ha
netán az olvasónak az az érzése támad, hogy az úti cél nem érte meg a fárad-
ságot, reméljük, az utazás néhány élményét megôrzi emlékezetében.
Képes beszéd nélkül: a ma nyelvtudományának fogalomrendszerét, elmé-
leteit és eredményeit kívántuk köznapi nyelven, mindenki számára érthe-
tôen összefoglalni. Tettük ezt abból a meggyôzôdésünkbôl kiindulva, hogy a
nyelv igen fontos, egyszerûen elkerülhetetlen jelensége mindennapi életünk-
nek, hiszen az ember (és csak az ember) alapvetô birtoka, tulajdonsága, jel-
lemzôje. De azért is tettük, mert a jelenkori nyelvészetnek sikerült, ha felérni
nem is, de valamennyire lépést tartania a természettudományok szigorúsá-
gával, pontosságával, elméletközpontúságával. Végül indított bennünket e
könyv megírására az is, hogy úgy látjuk, bár a nyelv valóban része minden-
napjainknak, a róla való tudományos gondolkodás eredményei és módszerei
még annyira sem részei a köznapi gondolkodásnak, mint a fizika vagy a csil-
lagászat újabb fejleményei.
S hogy pontosabban megfogalmazzuk, kiknek írtuk a könyvet: természe-
tesen mindenkinek, akit érdekelnek a nyelvek, a nyelvészet vagy az, hogy
9
BEVEZETÔ
mit is tud, amikor csupán anyanyelvét ismeri. Noha nem mondhattunk le az

idegen szakszók használatáról, mindegyiket törekedtünk említésükkor rész-
letesen megmagyarázni. Olvasóinktól mindössze a középiskolai nyelvtan fe-
lületes emlékeire számítunk (pl. az alany, állítmány, tárgy, fônév, melléknév
fogalmainak hozzávetôleges ismeretére) – semmi többre.
2. Mirôl is szól ez a könyv? Természetesen elsôsorban arról, mi a nyelv.
Vajon azt jelenti ez, hogy eddig az olvasó nem tudta volna? Vagy téves lett
volna a szokásos meghatározás: „A nyelv a kommunikáció eszköze”? Nem,
nem egészen erre gondolunk. De elsô lépésként talán érdemes már ezt a
meghatározást is egy kissé közelebbrôl szemügyre venni.
Tegyük föl, hogy az eszköz szót köznapi értelmében használtuk, például
úgy, mint ebben a mondatban: „A toll az írás eszköze.” Már magával az esz-
közzel kapcsolatban is jó néhány kérdés merülhet fel: a kommunikációnak
egyedüli eszköze-e a nyelv (például a toll nem az egyetlen, amivel írni lehet),
s egyáltalán milyen értelemben „eszköze”? Ha nincs tollam, akkor is tudok
írni; de ha egyetlen nyelvet sem ismerek, tudok-e kommunikálni?
De hagyjuk az eszköz szót – végül is nagyjából értjük, mit jelent. Az idézett
meghatározásban sokkal fontosabb szerepe van a kommunikáció fogalmának,
s ez a szó sokkal több buktatót tartogat, mint az eszköz. Ha ugyanis a kommu-
nikációt – mint szokás – „a gondolatok, információk kicserélésének” tartjuk,
mi különbözteti meg a nyelvi kommunikációt a nem nyelvitôl? Azt könnyen
beláthatjuk, hogy nem engedhetjük meg a kommunikáció leszûkítését csakis
a nyelvi közlésekre, hiszen így az eredeti meghatározás körben forogna. S
mit ér akkor egy olyan meghatározás, amely a nyelv fogalmának segítségé-
vel határozza meg magát a nyelvet?
Ha viszont például érintkezésnek nevezem a kommunikációt, akkor mi
mást tettem, mint megadtam egy hasonló értelmû kifejezést (feltéve, hogy
nem értek rajta többet – akkor viszont még mindig nem mondtam meg, mi a
kommunikáció). Voltaképpen itt is az a helyzet, hogy tisztában vagyunk ve-
le, mit értünk a kommunikáció szón, csakhogy a fogalom annyira általános ér-
telemben van használva, hogy minden további értelmes meghatározás alól
„kicsúszik”.
Többek között ilyen nehézségek miatt mi sem kíséreljük meg a kommuni-
kációt meghatározni. Helyette három megközelítést vagy sémát mutatunk
be, amelyben a kommunikáció értelmezhetô.
3. A ma már hagyományosnak, klasszikusnak nevezhetô elképzelés a
kommunikációt mint különbözô tényezôk összefüggését ábrázolja:
JEL VETT JEL ÜZENET
INFORMÁCIÓFORRÁS ADÓ CSATORNA VEVÕ CÍMZETT
ZAJFORRÁS
A kommunikáció elemei (W. Weaver nyomán)
10
A telefonbeszélgetésben mint kommunikációban például az információ-
forrás a beszélô ember; az adó a mikrofon, amely a beszéd hanghullámait
elektromos jelekké kódolja, alakítja át. A csatorna, azaz a továbbító közeg a te-
lefonkábel. Zaj lehet bármi, ami a csatornára hat: zörej, távolság stb. A vett jel
az, ami a kibocsátott jelbôl a zajjal együtt megérkezik. A vevô: a hallgató
membránja visszaalakítja a jelet hanghullámmá, szöveggé (üzenet) a címzett,
a másik ember számára.
Kevésbé emberi vagy technikai példával élve: ha egy pinty a héja láttára
vészjelzést ad le, akkor az információforrás a madár agya; az adó a hangkép-
zô szerve, amely a madár riadalmát hanggá kódolja át; a jel a hanghullám, a
csatorna pedig, vagyis a közeg, amelyen át a jel továbbítódik, a levegô. Zaj le-
het akármilyen zavaró tényezô ebben a csatornában (zörej, más hang stb.); a
vett jel az, ami a másik madár hallószervénél megmaradt az eredeti hanghul-
lámból. A vevô pedig ingerületekké (üzenet) alakítja át a hanghullámokat a
címzett, a másik madár agya számára. Természetesen mindkét esetben két-
irányú kommunikáció is létrejöhet, vagyis az információforrás és a címzett
szerepet cserélhet.
Egy másik nézet a kommunikációt a szállítással rokonítja, de tárgyak, áruk
helyett információkat juttatnak el valahonnan valahová. Az információnak
mindig van valamilyen hordozója, amely (szemben az információval) valósá-
gosan, fizikailag létezik, épp ezért lehetséges egyáltalán átvinni az informá-
ciót. Ha például egy bizonyos mennyiségû folyadékot akarunk elszállítani,
eszünkbe sem jut, hogy bármiféle tartály vagy edény nélkül sikerülhetne. Így
tartozik hozzá az információhoz is a maga „tartálya”: a gondolathoz a szó, a
vészjelzéshez a füttyhang. Elképzelhetô több tartály is egymásba helyezve: ha
a szó, azaz a hanghullám az egyik, akkor a telefon esetében az elektromosság
a következô „burok”, ha pedig a telefonból közvetlenül magnetofonra
vesszük föl, akkor a szalag már a harmadik tartály. Ez utóbbi egyébként az
„idôbeli szállítást” valósítja meg, vagyis „tartósítja” az információt. (Az írásra
is ugyanúgy gondolhatunk, mint a hangot rögzítô tartályra.)
A harmadik felfogás a címzett oldaláról vizsgálja, mit tekinthetünk kom-
munikációnak. Ebbôl a szempontból úgy tûnik, inkább közlési aktusokról,
cselekedetekrôl lehet beszélni: valamely eseményt akkor tekintünk közlés-
nek, kommunikációnak, ha feltételezzük, hogy a tapasztalt dolog valami más
helyett áll, önmagán túl másra is utal, és szándékos tevékenység eredménye.
Ha például valakinek megôszül a haja, ez ugyan jelentheti azt, hogy öreg-
szik, de eszembe sem jut azt feltételezni, hogy ezt az illetô hajának ôszülésé-
vel közölte velem. Ha viszont valaki ôszülô haját feketére színezi (szándékos
tevékenység), az idôs arc fölött a feketére festett haj mindnyájunk számára
közléssel egyenértékû.
4. Bárhogy határozzuk is meg a kommunikációt, közléseket nemcsak az
emberek között fedezhetünk fel. Épp ezért lehet könyvünkben tanulságos az
általános megközelítéseket összefoglaló rész, A nyelvi jelenség elsô fejezete
(Állati kommunikáció – emberi nyelv), amely az emberek nyelvét az állatok köz-
lési rendszereivel veti össze. Összehasonlítani persze lehet ôket, de az eltéré-
11
BEVEZETÔ
sek sokkal szembetûnôbbek, mint az azonosságok. Van két különbség, amely

más fejezetekben is többször fel fog bukkanni. Az egyik a nyelv kettôs szerke-
zete. Röviden azt szoktuk ezen érteni, hogy a nyelvi közlemények, például a
mondatok önálló jelentésû kisebb egységekbôl, szavakból szerkesztôdnek
egybe, míg a szavak még kisebb, de már önálló jelentés nélküli darabokból:
hangokból állnak. Ezzel a kettôs tagoltsággal egyetlen állati jelzésrendszer
sem mérhetô össze. A másik, ezzel összefüggô vonása az emberi nyelvnek a
nyitottsága: az, hogy semmiféle korlátok közé nem lehet szorítani sem a le-
hetséges közlések számát, sem azt, hogy mit lehet egyáltalán közölni.
Az ismertetett kommunikációfelfogások közül egyik sem tudott eltekinte-
ni a jel valamilyen fogalmától. S minthogy a nyelv egy másik, szinte közhely-
számba menô meghatározása azt mondja ki: a nyelv jelek rendszere, köny-
vünk Jelek címû fejezete ezt a gondolatot igyekszik jobban megvilágítani.
Az elsô rész zárófejezete, A nyelv leírása a nyelv tudományos megközelíté-
sének lehetôségeit mutatja be, azokat a felfogásokat járja körül, amelyek szel-
lemében a nyelvet mint elvonatkoztatást, mint elméletek, modellek tárgyát
szemlélhetjük.
A második nagyobb egység, A nyelv szintjei e rendszer alkotórészein veze-
ti végig az olvasót. Számos tévhittel és elôítélettel találkozhatunk a köznapi
gondolkodásban a nyelv alapegységeinek és azok összefüggéseinek vonat-
kozásában attól kezdve, hogy a hangokat ugyanúgy változatlannak hisszük,
mint egy leírt szöveg betûit, azon keresztül, hogy a nyelv alapegységének a
szót tekintjük, egészen addig, hogy a pohár szó jelentésének valamilyen ké-
pet, képzetet vagy magát a megnevezett ivóedényt gondoljuk. Egyebek kö-
zött ilyen tévedések kritikájával próbálunk itt érvényesebb megoldások mel-
letti érveket felsorakoztatni.
A harmadik rész, A nyelv változatai már szándékában sem a nyelvrôl, ha-
nem a nyelvekrôl kíván szólni. Az egy nyelven belüli és a különbözô nyelvek
közötti változatosság szinte kimeríthetetlen. Közelebbrôl nézve azonban ez a
sokféleség is valamilyen módon rendezett. Az egyazon nyelven belüli
egyidejû rendszerek (Nyelvünk sokfélesége), a különbözô történeti állomások
(Változó nyelv) és a világ nyelveinek sokszínû palettája (A nyelvek sokfélesége),
a megörökítésükre szolgáló írásrendszerek (A maradandó nyelv) mögött min-
dig felfedezhetô a szervezô elvek, a rend mintázata.
Az utolsó egység A nyelv és a nyelv használója, az ember és a nyelv kapcso-
latával foglalkozik. Az egyik új fejezet, amellyel könyvünk ebben a kiadás-
ban bôvült, A nyelv és a számítógép, a nyelv számítógépes kutatásáról, illetve a
számítógépek nyelvészeti alkalmazásáról szól – sok esetben visszautalva az
írásrendszerekrôl szóló elôzô részre, hiszen a számítógép egyik fontos hasz-
nosítása a (helyesen) írott szövegek elôállítása. A nyelv kialakulásáról,
vagyis a nyelv eredetérôl szóló elképzeléseket már a legelsô fejezetben tár-
gyaltuk. Itt Az anyanyelv elsajátítása címû fejezetben a nyelv keletkezését a be-
szélô egyénben, a gyermekben követhetjük nyomon. A másik új fejezet,
A nyelv és az agy, a nyelv mûködésének agyi, tudati, szakszóval mentális za-
varairól, a nyelvi „betegségekrôl” szól. A Beszéd és gondolkodás a pszichológia
12
oldaláról, a Nyelv és megismerés a filozófus nézôpontjából foglal össze tanul-
ságos kísérleteket és meggondolandó érveket a beszédünk és gondolataink
közötti összefüggésekrôl, illetve a világról való tudásunk és a nyelv szerke-
zete, lehetôségei közti kapcsolatokról.
5. Azt mondottuk, sok út vezet a nyelvhez: a könyv nagyobb egységei ép-
pen ezeket az utakat különítik el. De ez azt is jelenti: sokszor elôfordulhat,
hogy késôbb meghatározott fogalmakat, majdan szakszóként elôbukkanó ki-
fejezéseket magyarázat nélkül, csupán köznapi értelmükre hagyatkozva
használunk. Azért is tehettünk így, mert az adott szövegkörnyezetben nincs
is semmi baj szokásos értelmezésükkel, s ilyenkor az olvasó is kételkedés
nélkül támaszkodhat saját fogalmaira. A szakkifejezések közötti tájékozó-
dást a Tárgymutató is elôsegíti.
Ismeretterjesztô, tudománynépszerûsítô könyvet s nem szakmunkát vagy tu-
dománytörténetet írtunk. Ezért nemcsak a lábjegyzetek hiányoznak, de a név
szerinti hivatkozások is. Az egyes fejezetekhez közvetlenül felhasznált forrá-
sokat azonban a könyv végén feltüntettük, és ugyanitt részletes listát adunk
azokról a magyar nyelven megjelent és hozzáférhetô könyvekrôl, amelyek-
bôl az olvasó további érdeklôdését kielégítheti.
A nyelvtudománynak – mint sok más kutatási területnek – nincsenek vég-
leges, lezárt eredményei; ilyesmit hiábavaló is volna várni e könyvtôl. Amit
tenni tudunk, ha elsô látásra kevésnek tûnik is, az, amit végsô soron minden
tudomány tesz: két-három szinte gyermekien egyszerû kérdést ismételge-
tünk: „Tulajdonképpen mi ez?”, „Miért van így?” és „Hogyan alakulhatott
ilyenné?”. Ha az olvasó e kérdéseket értelmesnek találja, bízhatunk benne,
hogy nem fog csalódni.
13
I. A NYELVI JELENSÉG
1. ÁLLATI KOMMUNIKÁCIÓ – EMBERI NYELV
1. A Bevezetôben már említettük, milyen nehézségekkel kell szembenéznünk,

ha szabatosan meg akarjuk határozni a kommunikációt. Mégis, ahhoz, hogy az
emberi nyelv jellegérôl, kialakulásáról és egyedülálló voltáról világosabb fo-
galmat alkothassunk magunknak, elsô lépésként érdemes összehasonlítanunk
az ember közlési rendszerét a többi élôlény érintkezésével, az állatvilágban fel-
lelhetô kommunikáció néhány fajtájával. Minôsítsünk most kommunikáció-
nak minden olyan eseményt, amely során egy egyed (információforrás) kibo-
csát egy jelzést (üzenet), amely egy másik egyedet (címzett) válaszra késztet.
Így már alkalmazhatjuk e fogalmat az állatok bizonyos tevékenységfajtáinak
vizsgálatában. A meghatározásnak a válaszra vonatkozó része – hozzáfûzve,
hogy a válasz lehet valamilyen tevékenység vagy egy újabb jelzés – azért szük-
séges, mert az állat egy adott megnyilvánulásáról csak akkor tudjuk megálla-
pítani, hogy jelzés, azaz, hogy az állat egy kommunikációs aktus egyik résztve-
vôje, ha egy vagy több másik állat válaszol rá, méghozzá nagyjából azonos
körülmények között adott azonos jelzésre nagyjából azonos módon.
Nézzünk néhány példát az állatok közötti érintkezésre! A kutatók megfi-
gyelték, hogy bizonyos madarak éles, átható kiáltást hallatnak, amikor ragado-
zó fenyegeti ôket. Ez a vészkiáltás riadó a többi, általában azonos fajú madár
számára. Kísérletképp magnetofonra vették egy seregély vészkiáltását, aztán
felerôsítve lejátszották egy olyan területen, ahol a seregélyek komoly károkat
okoztak. Bár semmi látható veszély nem volt, a madárcsapat azonnal elröpült.
A medvék rendszerint többféleképpen is megjelölik „birodalmuk” hatá-
rait. Az egyik mód erre az, hogy a területük határfáinál hátsó lábukra állva
mellsô lábuk karmaival, valamint fogukkal mély nyomot karcolnak a faké-
regbe, és hátukkal hozzádörgölôdznek a fához. Ha egy másik medve arra jár,
megszagolja a fát, megállapítja, hogy hím- vagy nôsténymedve területe-e,
megvizsgálja a fán ejtett nyomot, ô is két lábra áll, és megpróbál magasabban
bevésni a fába, mint a „hazai” medve. Ha nem sikerül, akkor továbbáll olyan
területet keresni, ahol az ô jele lehet a legmagasabb. Siker esetén ott marad.
Amikor a terület eredeti gazdája legközelebb a fánál jár, látja, hogy maga-
sabbra érô, azaz erôsebb medve van a területén, és ô távozik.
A hangyák egyik alfaja betolakodó közeledtére jellegzetes vegyi anyagot
bocsát ki. Ezzel jelöli meg az idegen lényt, amelyet ily módon a boly többi
tagja azonosítani tud, majd támadásával menekülésre késztet. Ezt az anyagot
sikerült a kutatóknak elkülöníteniük, majd egy keveset rácseppentettek belô-
17
le egy bolybeli hangyára, amelyet társai a szaga alapján sohasem támadtak

meg. A jelzés olyan erôs volt, hogy az „ellenség” mellett három-négy centi-
méterre vonuló hangyák is azonnal támadásba kezdtek.
2. Háromféle kommunikációs módszerre láthattunk példát: az elsô hallha-
tó jelzés volt, a második látható jeleken alapult, a harmadik pedig szaglással
érzékelhetô ingereken. Léteznek még az állatvilágban tapintáson alapuló
közlések is, bár ezek általában inkább kiegészítô jellegûek az elôbbi közlési
módokhoz viszonyítva. Kizárólag tapintásos érzékelésen alapuló kommuni-
kációt ez idáig az állatoknak egyetlen törzsén sikerült csak kimutatni, az
úgynevezett tömlôsbelûeken, amelyek az állatvilág legalacsonyabb rendû
tagjai közé tartoznak. Ezek az apró, vízben tenyészô lények csoportosan, ko-
lóniákban élnek, és ha a kolónia egyik tagját enyhén megérintjük, az összes
többi, azonos kolóniába tartozó állatka is összehúzódik.
Ha meggondoljuk, hogy a tapintáson alapuló közlés esetében a két egyed-
nek egymás közvetlen közelében kell lennie, vagyis a közlés hatótávolsága
igen csekély, nem csodálkozhatunk, hogy ez a közlési mód mint kizárólagos
érintkezési forma ritka az állatvilágban. Ehhez képest a szagingeren alapuló
közlés, a látható és hallható jelzéseken alapuló közlések is jóval nagyobb tá-
volságra hatnak. Az utóbbi kettô elônye a szagláson (pontosabban a szaglás-
sal és ízleléssel érzékelhetô kémiai ingereken) alapuló közléssel szemben az,
hogy könnyebben kombinálhatók, sokkal változatosabbak lehetnek. Végül,
ha a hangos kommunikációt a látható jeleken alapulóval vetjük össze, szintén
azt találjuk, hogy a hangnak vannak bizonyos elônyei a látható jelekkel szem-
ben. Elôször is a hangok sötétben is érzékelhetôk. Másodszor, az üzenetek vé-
telekor nem szükséges a feladó felé fordulni – mégis, mivel a hangérzékelés a
gerinces fajok nagy részénél sztereofonikus (azaz a hangból megállapítható a
hangforrás elhelyezkedése), ha szükséges, az üzenet vevôje pusztán a hang
érzékelése alapján képes az adó hozzávetôleges helyét megállapítani, miköz-
ben szemével esetleg másfelé figyel. Harmadszor pedig, a hallható jelek kibo-
csátása sokkal kisebb energiát igényel, mint a látható jeleké, s lényegében
mindenfajta más tevékenység közben végezhetô. Az 1.1. táblázat összefogla-
lóan mutatja a különbözô érzékszervek s jelzési formák felhasználását külön-
bözô fajoknál.
1.1. táblázat. Jellegzetes példák a különbözô érzékleti területeket használó
állati közlési rendszerekre
Terület Faj Megvalósítás Funkció

szagok rovarok mirigyek páralkotás
látás halak, madarak, jelzések a testen, utódápolás, páralkotás,
emlôsök izomzat, dominancia,
gesztusok társas kapcsolatok
hangok rovarok, végtagok, páralkotás, riasztás
madarak, gégefô
emlôsök
18
1. Állati kommunikáció – emberi nyelv
3. A kommunikációs módoknak, pontosabban azoknak a közegeknek –

szakszóval csatornáknak – az összehasonlítása alapján, amelyeken keresztül
a kommunikáció végbemegy, azt gondolhatnánk, hogy minél fejlettebb egy
faj, annál valószínûbb, hogy hangos jelek segítségével érintkezik. Ez nem így
van. Az emberhez legközelebb álló fôemlôsök, például a csimpánzok érint-
kezésében legalább akkora, ha nem nagyobb jelentôségük van a mozdulatok-
nak, gesztusoknak, mimikának, mint a hangoknak. A törzsfejlôdés másik
ágát képviselô madarak sok fajának érintkezésében viszont a hangos jelek-
nek van a legnagyobb szerepük. Többnyire az a helyzet, hogy egy faj kom-
munikációja elsôsorban ilyen vagy olyan csatornán alapul, de ez nem jelenti
azt, hogy más csatornák nem játszanak benne szerepet.
Ha például megfigyeljük két idegen kutya találkozását, észrevesszük, hogy
köztük a kommunikáció nagy része ugyan látható jeleken alapul, de a hallha-
tó és szaglással érzékelhetô (kémiai) jelzéseknek is lényeges hatásuk van vi-
selkedésükre. Hogy zajlik le egy ilyen találkozás? Amint a kutyák észreveszik
egymást, nyakszôrzetük felborzolódik, s merev lábakkal közelednek egymás-
hoz, amíg szaglótávon belülre nem érnek. Ekkor mindkét állat lelapított fül-
lel, egyenes farokkal mély morgást hallat. Lassan elkezdenek egymás körül
járni (közben alaposan megszaglásszák egymás hátsó felét), majd az egyik
kutya megcsóválja a farkát a másik fölötti uralma jeléül. Ez farkcsóválással
válaszol, aztán külön-külön vagy együtt eltrappolnak. Ha viszont az uralom-
ra törô kutya a harcot választja, felhúzza felsô ajkát, „kimutatja a foga fehér-
jét”. Erre a másik hátsó lábai közé ereszti, „behúzza” a farkát, lekushad vagy
elfut. Ha nem ezt teszi, ugatással és morgással kísért harc következik. A küz-
delem akkor ér véget, ha az egyik kutya formálisan megadja magát – azaz
olyan testhelyzetet vesz fel, amelyben a gyôztes könnyen elérheti valamelyik
létfontosságú szervét, például a torkát, és ebben a helyzetben mozdulatlan
marad. A gyôztes, megbizonyosodván arról, hogy az ellenfél nem mozdul,
felkeres valamilyen közeli tárgyat és levizeli. Ezzel mintegy engedélyt ad a
vesztesnek a távozásra, aki aztán gyorsan ellohol. Legközelebbi találkozásuk-
kor a vesztes farkcsóválással jelzi megadási készségét.
uralkodó behódoló
1.1. ábra. Az uralkodó és a behódoló póz
19
4. A különbözô csatornákban továbbított üzenetek viszonylagos sokfélesé-

ge, bonyolultsága sem azzal függ össze elsôsorban, hogy hol helyezkedik el
egy faj a törzsfejlôdésben, hanem inkább azzal, hogy többé-kevésbé magá-
nyos vagy csoportos életformát folytat-e. Ez érthetô, hiszen a csoportosan élô
állatok fennmaradása sokkal erôsebben kötôdik a kommunikációhoz, mint a
1.2. ábra. Körtánc
1.3. ábra. Riszáló tánc
20
magányosoké: védekezésük, táplálékszerzésük, utódnevelésük nagyrészt a

csoporton belüli kommunikáció sikerétôl függ.
A kakukk például, amely arról nevezetes, hogy tojását más fajú madarak
fészkébe rakja, és fiókáit se ki nem költi, se nem gondozza, mindössze egyet-
len hívójellel rendelkezik, amelyet a párzási idôszakban használ. A jóval ala-
csonyabb rendû méhek kommunikációs rendszere, a „tánc” ezzel szemben
szinte legendásan összetett. Röviden összefoglalva a következôket tudjuk a
méhek kommunikációs rendszerérôl. A táplálékszerzô méhek felderítô uta-
kat tesznek. Ha az egyik táplálékot talál, a testére tapadt mintával visszatér,
és a kaptáron belül jellegzetes mozgásba kezd. Amennyiben a táplálék nagy-
jából 80 méteren belül található, egyszerûen körbetáncol a függôlegesen álló
lép felszínén. A táncot többször megismétli körülbelül 30 másodperc alatt,
aztán a lép egy másik pontján újra kezdi. A közelben levô méhek izgalomba
jönnek, csápjukkal megérintik a híradó méhet (illata alapján azonosítják a
A
B
80°
C
80°
A B C
1.4. ábra. A méhek tánca különbözik attól függôen, hogy az A, B és C tápláléklelôhelyek
iránya milyen szöget zár be a Nap állásával (Karl von Frisch nyomán)
21
táplálékot), majd kirepülnek. Ha rátalálnak a táplálékra, visszatérésük után

ôk is táncolni kezdenek. A tánc így láncreakciószerûen terjed a kaptárban.
Ez a körtánc semmiféle jelzést nem tartalmaz arra nézve, hogy az élelem lelô-
helye merre, milyen távolságra található, tulajdonképpen pusztán annyit jelent,
hogy „élelem a közelben”. Ha viszont a felderítô méh 80 méteres körzeten túl
talált eleséget, a tánc jóval bonyolultabb lesz: a felderítô a lép függôleges síkján
táncol fektetett nyolcas alakban, amelynek középsô szakaszán felfelé fut.
Felfelé futás közben erôsen mozgatja, „riszálja” potrohát. A riszálás lassúbb
vagy gyorsabb üteme a lelôhely táplálékgazdag voltára utal. A tánc sebessége
a lelôhely távolságát mutatja: a 15 másodperc alatt tízszer ismételt riszáló
tánckör 100 méter körüli távolságot jelent, ugyanennyi idô alatt 4-5 nyolcas
befutása körülbelül 1500 méter távolságot. Ily módon a méhek mintegy 11 ki-
lométeres körzeten belüli lelôhelyekrôl tudnak hírt adni. A táplálékforrás irá-
nyát azzal jelzik, hogy a tánc riszáló szakasza milyen szöget zár be a függôle-
gessel. A függôleges felfelé futás azt jelenti, hogy a táplálékforrás a Nappal
megegyezô irányban van, s amilyen szögben futja le a méh a riszáló szakaszt
a függôlegeshez képest, olyan szögben tér el a lelôhely iránya a Nap állásától.
Egy másik példa a differenciált információátadásra a cerkófmajmok vész-
jelzései. A legtöbb majomfajhoz hasonlóan itt is legfeljebb, ha néhány tucat el-
különíthetô hangot találunk. A hagyományos felfogás szerint ezek a jelek
nem szándékosak: az állat érzelmi állapotának megfelelôen mindig megjelen-
nek. A leopárdot meglátó ôrmajom eszerint jellegzetes riadóhangjával nem
azt közli: „Itt a leopárd”, hanem a leopárd láttára szörnyû izgalomba kerül, s
ennek az izgalomnak egyik tünete a jellegzetes hangadás, mely a többiek szá-
mára jelként funkcionál. A majmok hívó és riasztó hangjai azonban a koráb-
ban feltételezettnél jóval hajlékonyabbak. Különbözô típusú vészhelyzetekre
eltérô hangmintázatot bocsátanak ki, s az állat aszerint választ a vészjelzések
közül, hogy milyen ragadozót vesz észre. Ha például kígyót lát, cst-szerû
hangot ad ki, amire a többi majom is odagyûlik, s a kígyót körbevéve azt távo-
zásra késztetik. „Légiveszély” esetén csicsergéssel figyelmeztetik a többieket,
akik erre a fáról gyorsan az aljnövényzetbe vetik magukat, hogy elrejtôzze-
nek. Ha földön élô ragadozó közelít, az ugatás- vagy csicsergésszerû vészjel-
zésre most a fákon keresnek menedéket a cerkófok. Ráadásul mindezt befo-
lyásolják az egyéni élet során szerzett tapasztalatok: a tapasztaltabb, idôsebb
állatok például megtanulják vészjelzéseiket csak a valóban veszélyes sasokra
korlátozni, míg a fiatal állatok ezeket ennél jóval szélesebb körben használják.
5. Nem szaporítjuk tovább a példákat, ennyibôl is látható, hogy az állatok
igen sok mindent képesek tudatni egymással – fajonként mást és mást, más
és más módon. Bizonyos dolgokat azonban egyetlen állat sem tud közölni.
Egyetlen cerkófmajom sem képes elmondani egy másiknak, hogy „tegnap
jött egy sakál, és én felmásztam a fára”, egyetlen kutya sem tudja közölni egy
másikkal, hogy „holnap megverekszem veled”, egyetlen hangya sem tudja
megkérdezni, hogy „melyik bolyból jöttél?”, egyetlen méh sem tudja eltán-
colni, hogy „bôséges mézlelôhely van kétszáz méterre délkeletre”, ha az va-
lójában háromszáz méterre északra található.
22
Vagyis: egyetlen állat sem tud beszámolni a múltról, nyilatkozni a jövôrôl,

egyetlen állat sem tud hazudni, s egyetlen állat sem tud kérdezni. A vadon
élô állatok egymás közötti kommunikációjában egyik felsorolt jelenséget sem
sikerült eddig felfedezni.
Az emberi nyelv mindezt lehetôvé teszi. De hát olyan nagy különbség ez?
Mérhetetlenül nagy. Az állati és az emberi viselkedés alapvetô eltérése nyil-
vánul meg benne.
Ha látóterében megjelenik egy sakál, egy sas vagy egy kígyó, a cerkófma-
jom nem tud mást tenni, mint hogy a megfelelô vészjelzést hallatja; másfelôl
viszont nem tud vészjelzést hallatni, ha nem látja a szóban forgó állatok vala-
melyikét. Ugyanígy egy fészekrakó madár, mondjuk a hattyú, bár kétségtele-
nül tud fészket építeni, nem tud bármikor fészket építeni, kizárólag csak a pár-
zási idôszak kezdetén. Más szóval: az állat nem tudja szabadon alkalmazni azt,
amit tud. Viselkedése „kiváltódik”: meghatározott külsô vagy belsô ingerek meg-
határozott cselekvéssorokat indítanak el benne, meghatározott viselkedésre késztetik.
Az ember ezzel szemben szabadon alkalmazza mindazt, amit tud. Ha va-
laki egyszer megtanul házat építeni, bármikor tud házat építeni. Ha megta-
nul szorozni és osztani, bármikor tud szorozni és osztani. Kommunikációját
ugyanez a szabadság jellemzi: ha kedve és az alkalom úgy hozza, tud beszél-
ni, ám ha azt látja jónak, képes hallgatni. S ha beszél, akkor sem tudjuk meg-
mondani elôre a helyzet alapján, hogy mit fog mondani.
Képzeljünk el egy embert a cerkóf helyzetében. Legyen például egy olyan
törzs tagja, amelyik több szomszédos törzzsel ellenséges viszonyban van. Te-
gyük föl, hogy épp a csapdába esett állatokat szedi össze az erdôben, amikor
egyszer csak észreveszi, hogy az egyik ellenséges törzs harcosai közelednek.
Megteheti, hogy kiáltással figyelmezteti távolabb lévô társait a veszélyre, de
azt is megteheti, hogy csöndben marad, visszafut hozzájuk, s akkor mondja
el, hogy mit látott, ezzel lehetôséget teremtve arra, hogy rajtaütésszerûen
megtámadják a közeledô ellenséget, vagy úgy elrejtôzzenek, hogy azok ne
találhassanak rájuk, s így tovább.
Hogy melyik megoldást választja, elhatározásán múlik, elhatározása pe-
dig annak megfontolásán alapul, hogy az adott helyzetben mi a védekezés
szempontjából a leghatékonyabb cselekvés. Az ember tehát azért teszi azt, amit
tesz, mert azt tartja célszerûnek tenni: cselekvésének oka és célja van.
Beszélhetünk-e célszerûségrôl a cerkófmajom vészjelzô kiáltásával kap-
csolatban? Mondhatjuk-e, hogy a cerkóf kiáltásának az a célja, hogy figyel-
meztesse társait? Aligha. Ha így lenne, a cerkóf csak akkor hallatna vészjel-
zést az ellenség láttán, ha társai hallótávolságon belül lennének. A vészjelzés
kibocsátásának azonban ez nem szükséges feltétele. Csak a ragadozó meg-
pillantása a szükséges s egyben elégséges feltétel. A cerkóf tehát nem azért
kiált, hogy figyelmeztesse társait, hanem azért, mert ellenséget lát. Cselekvé-
sének, s általában az állatok cselekvésének van oka, de nincs célja.
Csak az az élôlény tud valamilyen cél érdekében cselekedni, amelyik el
tudja gondolni a célt. A cél pedig olyasmi, ami az adott pillanatnak nem része.
A cél elgondolása tehát feltételezi az adott pillanattól való elszakadás képes-
23
ségét, egy jövôbeli, egy nem létezô helyzet, tényállás ábrázolását. Ilyen ábrázolás-
nak az eszköze az emberi nyelv, s ez az, amire egyetlen állati kommunikációs
rendszer sem alkalmas, hiszen egyetlen állati nyelven sem lehet jövôrôl, múlt-
ról, a valóságban nem létezô helyzetekrôl közléseket alkotni.
Az utóbbi évtizedben – a célszerûséggel kapcsolatos általános eltérések
fenntartásával együtt – több megfigyelés rámutatott arra, hogy a helyzettôl el-
szakadó, szándékos közlés elôfokai majmoknál és fôemlôsöknél is megfigyel-
hetôek. Egyrészt természetes körülmények között ritkán, de megfigyelhetô a
kommunikációs csalás – mint a szándékosság nem túl vonzó bizonyítéka.
„Õrmajmok” néha akkor is adnak ki vészjelzéseket, amikor nincs is veszély.
Másrészt emberi környezetben nevelt csimpánzoknál, s fôleg törpecsim-
pánzoknál kimutatható, hogy használnak szándékos kommunikációt. Ha-
sonló módon, ahogyan azt a házi kutyánál is látjuk, amikor például a póráz-
nál ugrál, jelezve, hogy „sétálni akar”. Ezek a megfigyelések természetesen
abban az összefüggésrendszerben értelmezendôek, hogy maga az emberi
környezet is döntô lehet a szándékosság elôfokainak megjelenésében.
6. Az emberi nyelv tehát szerepét, funkcióját tekintve lényegesen különbö-
zik az állati „nyelvektôl” (kommunikációs rendszerektôl), mivel csak az em-
beri nyelv alkalmas múlt, jelen és jövô idejû, valóságos és képzelt helyzetek
ábrázolására. Ezeket az eltéréseket mutatja be az 1.2. táblázat.
1.2. táblázat. Néhány jellegzetes eltérés az állati kommunikáció és az emberi nyelv között
Vonás Állati közlés Emberi nyelv

motiváltság hasonlóság önkényes
készlet korlátozott (5–50) végtelen
rendszer zárt nyitott
helyzetfüggés ingerfüggô ingerfüggetlen
hajlékonyság merev változó
ellenôrzés önkéntelen szándékos
Az emberi nyelv jelei nincsenek jelölési kapcsolatban a jelölt dolgokkal és a

viselkedéssel, mint például a méhek tánca vagy a kutya vicsorgása, vagyis
ezek a jelek nem motiváltak, hanem tetszôlegesek, önkényesek. Végtelen szá-
mú közlést vagyunk képesek létrehozni, melyek egy sajátos módon elsajátí-
tott hajlékony rendszer részei. Ez a rendszer logikai szervezôdéseket használ,
kijelentésekre irányul, szemben az állati közlés „puszta” viselkedésirányító
szerepével. Ez az utóbbi többlet az állati kommunikációs rendszerekhez ké-
pest mérhetetlenül nagy jelentôségû. Emberi nyelv, azaz ábrázoló funkcióval
rendelkezô kommunikációs eszköz nélkül ugyanis elképzelhetetlen bármiféle
céltudatos, akaratlagos tevékenység, elképzelhetetlen bármiféle munka.
Munka nélkül viszont elképzelhetetlen bármiféle tárgyi és szellemi kultúra lé-
tezése – a legegyszerûbb kôszerszámoké és barlangfestményeké éppúgy,
mint a modern technikáé, az absztrakt festészeté vagy a matematikai logikáé.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nyelv kialakulása megelôzte a munkavég-
zés, közelebbrôl a készített szerszámokkal való munkavégzés kialakulását.
24
Amennyire a ma rendelkezésünkre álló bizonyítékok alapján meg tudjuk ítél-

ni, a két folyamat a legszorosabb kölcsönhatásban, egyidejûleg, egymást tá-
mogatva zajlott le, s együttesen vezetett több százezer év alatt a mai értelem-
ben vett ember kialakulásához, kiemelkedéséhez az állatvilágból.
Hogy az ember az állatvilágból származik, Charles Darwinnak, az evolú-
cióelmélet megalapozójának munkái óta nem kétséges. Hogy kiemelkedett
az állatvilágból, hogy megjelenésével az élôvilág történetében új szakasz
kezdôdött, szintén nem kétséges. Az ember megjelenéséig ezt a történelmet
két dolog határozta meg: a környezet változása és az élôlényeknek a változó
környezethez való alkalmazkodásán alapuló biológiai evolúció. Az ember
megjelenésével a természeti környezet mellett megjelent a kulturális környe-
zet, s a biológiai evolúció folyamata kiegészült egy új evolúciós folyamattal,
a kulturális evolúciónak, azaz a munkaeszközök, az emberi környezet, a mû-
vészet stb. kialakulásának és fejlôdésének a folyamatával. Az ember abban
különbözik tehát az állatvilágtól, hogy tárgyi és szellemi kultúrát hozott lét-
re, s hogy történelmét a természeti környezet változása és a maga teremtette
kulturális környezet változása együttesen határozza meg. Munka és ábrázo-
ló funkcióval rendelkezô nyelv nélkül mindez nem következhetett volna be.
Afelôl tehát biztosak lehetünk, hogy az állatvilágból való kiemelkedés fo-
lyamatának egyik összetevôje, elômozdítója és egyben eredménye az emberi
nyelv kialakulásának folyamata. Ezt a folyamatot azonban részleteiben el-
gondolni és elgondolásunkat igazolni összehasonlíthatatlanul nehezebb,
mint az emberré válás során lezajlott anatómiai változásokat vagy az eszköz-
készítés fejlôdésének folyamatát. Az utóbbiak egyes állomásainak feltárásá-
hoz segítséget nyújtanak az ôsrégészet adatai: az anyagi kultúra emlékei és a
fôemlôsöket az emberrel összekötô biológiai formák kövületekben ránk ma-
radt változatai. Az egyes fejlôdési szakaszokhoz tartozó társadalomszerve-
zeti formákra pedig következtetni lehet az ôsrégészeti leletanyag és a mai
primitív kultúrák összehasonlításából.
Az általánosan elfogadott darwini elveken belül ma is megosztja a kutató-
kat, hogy az emberi nyelv és az állati közlések között a hasonlóságokra vagy
az eltérésekre helyezik-e a hangsúlyt. A vita három lényeges kérdés köré cso-
portosul:
a) Az emberi nyelv egyedisége. Elválaszt-e az állatvilágtól a nyelv vagy

éppen összeköt vele?
b) Egyetlen döntô mozzanata van-e a természetes nyelvnek, vagy több kri-
tikus, de eredetileg egymástól független mozzanat kombinációjaként
jött-e létre az emberi nyelv?
c) Vajon a nyelv minden mozzanatára kiterjeszthetô-e a darwini haszon-
elv? A mondatra vonatkozó szabályok kialakulása például nagyobb
evolúciós sikert biztosított-e elôdeinknek?
A nyelv biológiai alapjainak elôtérbe állításában döntô szerepe volt a modern

nyelvészetnek. Az ötvenes évek végén megindult nyelvelméleti kutatások az el-
25
sô két kérdésben azt a felfogást hirdetik, hogy az emberi nyelv egyedi, elôfokai
sincsenek az állatvilágban; egyediségének döntô mozzanata: a kreativitás,
melynek kulcsa a mondatok szerkezetében rejlik, vagyis nem a tartalomban, ha-
nem a formában. A végtelen számú mondat létrehozását lehetôvé tevô szabály-
rendszer alapelvei az ember genetikai különlegességébôl fakadnak. A nyelv
mögött álló biológiai rendszer – véletlen mutációs hozomány. S ez a rendszer
nem vezethetô le abból, hogy mi lenne a nyelv haszna (a nyelvi funkciókból).
Az ezzel szembenálló evolúciós felfogások viszont a folyamatos kialaku-
lást, az elôfokokat hangsúlyozzák, s azt, hogy az emberi nyelv számos füg-
getlen evolúciós fonal szerencsés összetalálkozásaként jött létre.
A nyelvelméleti irányzatok legújabb javaslata, melyet az 1.3. táblázat foglal
össze, szintézist kísérel meg. A nyelv megjelenésének, a tágan vett nyelvi
készségnek a kereteit – az emberi légzést, hangadást, az efölött ellenôrzést
gyakorló finom mozgásszervezést, a szándéktulajdonítást és szándékértel-
mezést – a sokrétû darwini folyamatok alakították. Ez azonban nem magya-
rázza a szûken vett nyelvi készséget, mely a mondattani szervezôdést, a sza-
bad, rekurzív (azaz önmagába visszatérô) szerkesztési elveket tartalmazó
jeladást eredményezte. Ez utóbbi tekintetben az ember egyedülálló lény.
1.3. táblázat. A „szûken vett nyelvkészség” (NyKSz)
és a „tágan értelmezett nyelvkészség” (NyKT) viszonya a nyelv keletkezésében
A külsô környezet változásai Belsô változások

NyKT NyKSz
Ökológiai Légzési: kilégzéskontroll Mondattani rekurzió:
Fizikai Koponya: sokféle hang A ➝XAY
Kulturális Szenzoros: hangészlelés Felébredt a fiú, aki
Társas Motoros: hangképzés ismeri a lányt, aki…
Emlékezet: hangrögzítés
Fogalmi: kategóriák
Szándék: másik ember
értelmezése
7. A nyelv esetében nincsenek ôsrégészeti támpontjaink. A legrégibb írás-

ban ránk maradt óegyiptomi és sumer nyelvemlékek igen „fiatalok”,
mintegy hatezer évesek. De fontosabb ennél, hogy az ismert nyelvek között
nem lehet rangsort felállítani: nincsenek primitívebb és fejlettebb nyelvek,
egyetlen, írásban fennmaradt vagy ma beszélt nyelv nem képviseli a fejlô-
désnek egy korábbi állapotát, szerkezetének lényegét tekintve az összes is-
mert nyelv egyenrangú. Ezeknek a nyelveknek az alapján tehát nem tudunk
visszafelé egy fejlôdési sort felállítani.
Így, bár korábban épp arra mutattunk rá, hogy az állati kommunikáció és
az emberi nyelv között elvi jelentôségû különbség van (az ábrázoló funkció és
a nyitottság hiánya, illetve megléte), az emberi nyelv keletkezéstörténetének
felvázolásakor mégsem indulhatunk ki másból, mint az emberhez legköze-
26
lebb álló állatok, az emberszabású majmok közlési rendszerébôl. Csak úgy al-
kothatunk egyáltalán képet magunknak a nyelv kialakulásáról, ha megpró-
báljuk elgondolni, hogy milyen változások sorozata kapcsolhatja össze az em-
berszabású majmok közlési rendszerét az emberi nyelvvel. A spekulatív
elemek kiszûrését, ma még elnagyolt, pontatlan vázlatunk finomítását és iga-
zolását számos tudományág – a nyelvészet, az agyfiziológia, az állati viselke-
déssel foglalkozó tudomány: az etológia – további fejlôdésétôl kell várnunk.
Ezen elemzés során az emberi nyelv jellegzetességeinek az 1.4. táblázatban lát-
ható összefoglalásából indulhatunk ki. Ezek tartalmazzák mind az NyKSz,
mind az NyKT tényezôket.
E jegyek a kommunikáció öt különbözô oldalát tükrözik:
a) a csatornával (milyen közeget használunk?)

b) az elôzményekkel és következményekkel (mi váltja ki a jeleket, s mit
váltanak ki a jelek?)
c) a jelek szervezôdésével (például hasonlítanak-e az általuk jelölt tárgyakra?)
d) a társas keretekkel (ki kinek mikor mit közöl?)
e) a rendszer változékonyságával kapcsolatos oldalát ragadják meg az em-
beri nyelvnek.
1.4. táblázat. Az emberi nyelv rendszerbeli jellemzôi
Jellemzô Típusa, értelmezési kerete

CSATORNA
hallás-hangadás csatorna gyors átmenetek észlelése
körkörös szórás vétel minden irányból
gyors halványulás emlékezeti igények
VISELKEDÉSES KÖVETKEZMÉNYEK
specializáció (csak mint jel fontos) jelek önálló rendszere
szemantika jel-világ kapcsolat
nyitottság ingerfüggetlenség
JELRENDSZER SZERVEZÕDÉSE
diszkrét (elkülönült) jelek a jelek szerkesztésének rendszere
önkényesség a jelek jelentésrendszere
többszörös tagolás az alapelemeknek nincs jelentése
TÁRSAS KERETEK
adó-vevô felcserélhetôség szociális kölcsönösség
téri-idôi eltolás társas és gondolkodásbeli hatékonyság
becsapás szociális szándéktulajdonítás
reflexivitás (önmagára utalás) gondolkodásról való gondolkodás
tanulhatóság hagyomány- és változásátadás
Az e táblázat képviselte felfogás szerint ezek a döntô vonások, vagyis a

nyitottság, az eltolás és a kettôs tagolás tekinthetôk az emberi nyelv döntô,
központi jegyeinek.
27
8. Induljunk ki tehát abból, hogy ôseinknek a mai emberszabású majmok

kommunikációs rendszeréhez hasonló közlési rendszerük volt, ahogy testi
felépítésük és életmódjuk is azokéhoz volt hasonló.
Ha összehasonlítjuk a fôemlôsök kommunikációs rendszerét az emberi
nyelvvel, szerkezeti szempontból két fontos különbséget találunk közöttük.
Az egyik az, hogy az emberi nyelv kettôs tagolású, az emberszabású majmok
(vagy bármely más állatfaj) kommunikációs rendszere nem az. A másik ezzel
összefüggô szerkezeti jegy, hogy az emberi nyelv nyitott rendszer, az ember-
szabású majmok kommunikációs rendszere viszont zárt.
Már említettük s késôbb még részletesebben is kifejtjük, hogy az emberi
nyelv kettôs tagoltsága azt jelenti: minden jelzés kisebb, önálló jelentésû
egységekbôl, szavakból van összeállítva, de ezek az egységek maguk sem
végsô elemek, vagyis szintén szerkesztettek, csakhogy alkotórészeiknek, a
hangoknak már nincs jelentésük, csupán arra szolgálnak, hogy segítségük-
kel meg lehessen különböztetni egymástól a szavakat. Ebbôl az következik,
hogy egy-egy mondat hangjai, illetve szavai más mondatokban, közlések-
ben is megtalálhatók; a mondatoknak mindig vannak azonos egységei a je-
lentés nélküli elemek, a hangok szintjén, de sokszor a jelentéssel bíró szavak
szintjén is.
Az emberszabású majmok kommunikációs rendszerének jelzései ezzel
szemben teljes egészükben különböznek egymástól, egyetlen jelzés sem
bontható tovább, egyetlen jelzésnek sincsenek jelentéssel bíró részei, jelentés
nélküli alapegységei még kevésbé.
Ezzel függ össze, legalábbis részben, a kommunikációs rendszerek másik
lényegi sajátossága, a zártság, illetve a nyitottság. Az emberszabású majmok
kommunikációs rendszerét azért nevezzük zártnak, mert mindössze néhány
(10–40) jelzést tartalmaz, amelyek nem kombinálhatók egymással. Minden
egyes jelzés különbözik a másiktól, s mindegyik valamilyen biológiailag fon-
tos helyzethez kötôdik, csak ez a helyzet váltja ki. Van egy jelzés mondjuk ar-
ra az esetre, hogy „ellenség közeledik”, s egy másik annak felel meg, hogy
„élelmet találtam”. Ha az állat olyan helyzetbe kerül, amelyet a két tényállás
együttesen jellemez – tehát élelmet talál, és egyúttal ellenség közeledik –,
nem tudja egyszerre vagy egymás után használni a két jelzést, választ a kettô
közül. Ösztönösen választ, megfontolás nélkül, azon az alapon, hogy melyik
inger erôsebb: az éhség vagy a támadó látványa.
Az emberi nyelv nyitottsága azt jelenti, hogy a nyelv elemei szabadon
kombinálhatók. Azaz, bár az emberi nyelv elemeinek száma is véges (a jelen-
tés nélküli elemek, a hangok száma ráadásul nagyon kicsi, a szavaké ugyan
már jóval nagyobb, de még mindig véges), ezekbôl az elemekbôl gyakorlati-
lag végtelen sok jelzést lehet létrehozni.
Ezek a szerkezeti sajátosságok együtt járnak az állati kommunikációs
rendszerek és az emberi nyelv korábban tárgyalt funkcionális különbségé-
vel: az emberi nyelvhasználat szabad, az állati kommunikáció ingerhez kö-
tött; a jelzések kizárólagosak az állatoknál, az emberi nyelvnek ábrázoló
funkciója van, és így tovább.
28
Az állati és emberi kommunikáció közötti átmenet szempontjából különle-

ges érdekességük van azoknak az utóbbi évtizedekben folytatott kísérletek-
nek, amelyek a hangadási korlátokat kikerülve próbálnak talán az emberi
nyelvre hasonlító szervezettségû jelrendszereket kialakítani emberszabá-
súaknál. Süketnémák jelnyelvét, mágnestáblákat, logikai társasjátékokon
alapuló rendszereket használnak. Az 1.5. táblázat összefoglalja a legfonto-
sabb eredményeket.
1.5. táblázat. Emberszabásúak nyelvtanításának fontosabb eredményei
Állatok faja és kora

Kutatók Nyelvi rendszer Eredményesség
(kezdetkor)
B. és A. Gardner Washoe, csimpánz, siketek jelei 160 jel; jelentôs
(1969–1985) 8–14 hónap mondatalkotás
Maja, Pili, Tatu, Dar
csimpánz, néhány nap
A. és D. Premack Sára, mágnes- jelzés megfelel
(1970–1983) csimpánz, 6 éves lapocskák hasonló korú
gyermekeknek,
130 jel; nagy
jelentésbeli
változatosság és
jelentôs mondattan
D. és S. Savage Lara számítógépes 100 szó; sok
Rumbaugh jelnyelv mondat, kérések
(1973–1985) egymástól, jelentôs
megnevezés
Kanji, spontán beszélt nyelv
otthoni törpecsimpánz, nyelvtanulás megértése
6 hónapos
M. Temerlin Lucy, süketnémajelek 102 jel;
(1975) csimpánz, 1 hónapos mondatalkotás
H. Terrace Nim, 125 jel; kevés
(1978–1984) csimpánz, 1 hónapos mondatalkotás
F. Patterson Koko, 375 jel;
(1978–1981) gorilla, 1 éves mondatalkotás
H. L. Miles Chantek, 100 jel;
(1978–1983) orangután, 1 éves mondatalkotás
Mindez persze az eredményeknek a kutatóktól származó optimista értel-

mezése. Mindmáig igen nagy viták zajlanak arról, mennyire mutatják ezek
az eredmények, hogy az emberszabásúak képesek lennének az emberéhez
hasonló bonyolultságú jelrendszerek elsajátítására. A kritikusok szerint ro-
konaink igazából nem követnek kombinációs mondattant, elsajátított rend-
szereik nem nyitottak, nem kommunikálnak spontán módon, újításaik csak
látszólagosak, mindig a gondozót követik. Ennek az egyik értelmezése, hogy
náluk nincsen meg az emberi nyelvhez szükséges szociális értelem, illetve a
29
másik értelmezés szerint viszont hiányzik a formális mondattant megalapo-

zó genetikai áttörés. A legfigyelemreméltóbb teljesítményt mindenesetre a
házi környezetben nevelt törpecsimpánzok nyújtják.
9. Hogyan alakulhatott a zárt kommunikációs rendszer nyitott, kettôs
szerkezetû nyelvvé?
Az emberi nyelv feltételez bizonyos adottságokat az ember testi felépítésé-
ben, s ezekrôl az adottságokról a kövületekben ránk maradt elôemberek is-
meretében tudjuk, hogy fokozatosan alakultak ki. (Ilyen adottságok például
a száj és a garat emberi hangképzésre alkalmas berendezése, a két agyfélteke
aszimmetriája: funkcionális és felépítésbeli különbözôsége stb.) Azt is tud-
juk, hogy ezek a testi változások hogyan függnek össze az ember környezeté-
nek, életmódjának változásával. Válaszaink azonban továbbra is csak speku-
latív jellegûek lehetnek.
Mindez annak az elemzését jelenti, amit az 1.3. táblázat a külsô környezet,
illetve az NyKT változásaként mutat be. Nézzük meg tehát elôször nagy vo-
nalakban, hogyan változott az emberré válás során ôseink életmódja.
Az életmód megváltozásának legfontosabb mozzanata a két lábon járás
kialakulása volt, aminek következtében a mellsô végtagok felszabadultak,
és alkalmassá váltak más feladatok végzésére. Eleinte védekezô, majd táma-
dó fegyverként használt szervek voltak, és alkalmassá váltak élelemszállí-
tásra, majd késôbb eszközök készítésére. Azzal, hogy a mellsô végtagok
átvették a szállítás funkcióját, a száj, amelynek eddig ez volt az egyik leg-
fontosabb feladata, szabaddá vált, s egyidejûleg az egyenes testtartással
összefüggésben jelentôsen átalakult: a szájpadlás és a nyelv közötti tér meg-
növekedett, ami bonyolultabb hangképzést tett lehetôvé. (A száj alakválto-
zásának lassúságáról képet alkothatunk magunknak abból a ténybôl, hogy a
kb. 40–100 ezer évvel ezelôtt élt Neander-völgyi ôsember szájberendezése
még nem volt alkalmas mindazoknak a hangoknak a létrehozására, amire a
ma élô ember képes.)
A kézben alkalmilag hurcolt kövek, botok támadó használatából fokozato-
san kialakult a vadászat. Ez több igen fontos következménnyel járt: egyrészt
átalakította az étrendet, döntô jelentôségûvé vált a hús fogyasztása a növényi
táplálékkal szemben; másfelôl társadalomalakító hatású volt, több értelem-
ben is: elôsegítette az összehangolt, közös cselekvés létrejöttét, és lehetôvé
tette, hogy a vadászzsákmányból a közösség olyan tagjai is részesüljenek,
akik nem vadásztak. Mivel a hús nagyon kalóriadús, egy nagyobb vad elejté-
se után maradhatott felesleg, amelyet a nem vadászók ettek meg.
Ennek a – nagyon nagy vonalakban ábrázolt – fejlôdésnek a kezdetén
ôseink kommunikációs rendszere éppolyan zárt volt, mint a többi embersza-
bású majomé. A zárt rendszer nyitottá válása valószínûleg úgy ment végbe,
hogy véletlenszerûen elkezdtek több jelzést vegyíteni. Tegyük fel, hogy volt
egy ABCD jelzés, amely azt jelentette, hogy „táplálékot találtam”, és egy EFGH
jelzés, amely azt jelezte, hogy „ellenség közeledik”. Képzeljük el, hogy egy
elôember olyan helyzetbe kerül, amelyben a két dolog egyszerre fordul elô, s
ahelyett, hogy az egyik vagy a másik jelzést használná, véletlenül összekap-
30
csolja az egyiknek egy részét a másiknak egy részével, mondjuk ABGH jelzést
ad ki. Ha az ilyen helyzetek sokszor ismétlôdnek, és a horda többi tagja vélet-
lenül megérti a vegyített jelzést, akkor megteremtôdik annak az alapja, hogy
ezentúl ABGH jelzés azt jelentse: „ellenség és táplálék”. De ha egyszer sikerült
a vegyítés, akkor egyúttal sikerült az oszthatatlan, egész jelzéseket részeikre
bontani, és a részeket különbözô más részekkel összekapcsolva újabb jelzése-
ket lehet majd kialakítani újabb és újabb helyzetek jelölésére. Maga a több-
szörös tagolás óriási lépés vagy felfedezés. Hiszen ennek révén kiinduló
készletünk néhány tucat elemet tartalmaz (hangok), melyekbôl ha jelentéssel
rendelkezô egységeket hozunk létre, akkor e szavaknak és szóelemeknek a
nagyságrendje néhány ezer vagy tízezer, a közlésegységek, a mondatok
készlete viszont (megszámlálható) végtelen. A rendszer szempontjából érde-
mes emlékeznünk arra, hogy maga a kis készlettel való változatosság közve-
títése nem új elem az élôvilágban. A genetikai kód is négy elembôl alkot bo-
nyolult közléseket, szabályozza a fehérjéket. A modern genomika éppen
ennek a kódolásnak a jellegét szeretné megérteni, miközben maguk az ABC
végsô elemei már ismertek.
Számos klasszikus elmélet fogalmazódott meg ennek az átmenetnek a ke-
zelésére. Az 1.6. táblázat mintegy az elrettentés kedvéért mutatja be ôket. Ma
már kellô humorral kell kezelnünk ezeket a spekulációkat.
1.6. táblázat. Hagyományos elméletek a szavak keletkezésérôl
Elnevezés Alap Kezdeményezô

Ding-dong a tárgyak mágikusan azonos
nevet váltanak ki az emberbôl
Vau-vau hangutánzás Leibniz
Ajjaj érzelemkifejezô indulatszók Noaré
Kip-kop a nyelv gesztikulációkat végez, Paget
mozgásokat utánoz
Ba-ba gügyögés, mely szerencsésen utánoz, Thorndike
véletlenül konvencionalizálódik
10. Persze nem tudhatjuk, hogy a nyelvi jelek kettôs tagolása valóban ho-
gyan alakult ki. A mai kutatásban van néhány átfogó elmélet, amely arra tö-
rekszik, hogy a konkrét elemek keletkezésérôl való spekuláció helyett a ter-
mészetes nyelvet a gondolati megjelenítés lehetôségei között helyezze el.
Az emberi és a csimpánzgesztusok egy része igencsak hasonlít egymásra,
és ha vannak közös kommunikációs rendszereink közeli rokonainkkal, ak-
kor feltételezhetô, hogy a hangzó emberi nyelvet egy gesztus-alapú nyelv
elôzte meg. Az egyik felfogás szerint az emberré válás tulajdonképpen há-
rom egymást követô gondolatmegjelenítési (reprezentációs) rendszer kiala-
kulásában tekintendô. A három reprezentációs rendszer lényege az elté-
rôen szervezôdô tudás. Ezeket mutatja összefoglaló jellemzéssel az 1.7.
táblázat.
31
1.7 . táblázat. A reprezentációs rendszerek és kultúrák változásáról

az emberré válás során
Kultúra neve Faj, korszak Emlékezeti típus Átadás

Epizodikus fôemlôsök, epizodikus események tárolása nincs
5 millió év
Mimetikus Homo erectus, testtel reprezentál, társas mozgás lejátszás, utánzás
1,5 millió év
Mitikus Homo sapiens, nyelvi: jelentéskategóriák mítoszok, elbeszélô
100–50 ezer év és elbeszélések tudás és átadás
Elméleti modern ember, külsô tárak, rögzített tudás írás-olvasás,
10 ezer év külsô források,
tekintélyek
Ebben a felfogásban az emberré válás három fordulatát a mimetikus kultú-

ra, a mitikus kultúra és az elméleti kultúra megnevezéssel jelölik. A fôemlôs
tudatosság az epizodikus kultúra szintjéig jut el, mely az egyénileg átélt emlé-
keknek felel meg. Az elsô emberi fordulatot a társas értelemátadás, a szociális
szemantika megjelenése hozza, melyben megvalósul a mások tapasztalatai-
ból történô tanulás. A mimetikus kultúra lett volna az elsô ilyen rendszer,
melynek lényege a gesztussal történô átadás és leképezés. Mintegy másfél
millió évvel ezelôtt, a mai értelemben vett természetes nyelvet jóval megelôz-
ve jött volna ez létre. A saját testtel való szándékos megjelenítés és közlés vilá-
ga intencionális, valamire vonatkozik, szemben az állati közlésekkel genera-
tív (nyitott rendszert képez), közlési szándékú, tárgyakra utal (referenciális)
és belülrôl elôhívható képzeteket használ. Vizuális és motoros rendszerek
összekapcsolásának kiindulópontja a saját test pontos leképezése.
A mimetikus kultúrában elôtérbe kerül a szociális játékrendszer, megjelen-
nek a szervezett „oktatási formák”, a közös vadászat lehetôsége és az együtt-
mûködésben történô újítás is. A mimetikus kultúra ugyanakkor rendkívül
lassan fejlôdik és változik. Ennek oka, hogy a mimetikus kultúra mindig köz-
vetlenül epizodikusan lehorgonyzott, tartalmait az egyedi élmények adják
meg, s ennek megfelelôen helyzetfüggô. A természetes nyelvhez vezetô úton
e felfogás szerint nem a speciális, a hangzó nyelvre vonatkozó adaptációk a
döntôek, hanem általános változások, amelyek a hangzó nyelvet a gesztus-
nyelv után lehetôvé teszik. Ezeket az 1.8. táblázat foglalja össze.
1.8. táblázat. A természetes nyelv kialakulásának kognitív (gondolkodásbeli) feltételei
Kognitív mûködés Szerepe a nyelvben

Munkamemória szótanulás, mondatfeldolgozás
Többfelé figyelés szótanulás, összefüggések értelmezése
Agyi plaszticitás (rugalmasság) tanulás egész élet során
Hosszú távú emlékezet növekedése szavak tárolása
Jelentéstároló agyi részek kibôvülése gazdagabb, több összefüggésre vonatkozó jelentés
32
A hangzó nyelv megjelenése és a kettôs tagolás sok megmagyarázandó ele-

met tartalmaz még. Mindenképpen olyan új kultúrát is jelentett azonban,
amelyben a társadalmi változások rendkívül gyorsak. Ezt a kultúrát nevezik
mitikus kultúrának. A nyelv elsôdleges funkciója e felfogásban a hagyomány-
átadás lenne, személyes és csoporttörténetek (mítoszok) formájában. Ez a kul-
túra s ezzel a természetes nyelv 200 000–50 000 évvel ezelôtt jött volna létre. Ezt
jóval késôbb egészíti ki az írás megjelenésével az elméleti kultúra, melyben a
gondolatok külsô emlékezeti tárakban való rögzítése is megvalósul.
A jelzések elemekre bontásával, kombinálásuk lehetôségének kialakulásá-
val és a jelzés, valamint a jelzett helyzet térbeli és idôbeli elkülönülésével lét-
rejön az elônyelv, amely már döntôen különbözik az emberszabású majmok
kommunikációs rendszerétôl.
Az elônyelv igazi nyelvvé válásához ki kell még alakulnia a nyelv kettôs
szerkezetének. Ez a folyamat feltehetôleg úgy zajlott le, hogy az elônyelv jel-
zésegységeinek száma nagyon megnövekedett, és megkülönböztetésük egy-
re nehezebbé vált. Ekkor már – ha a hallgató csak a jelzésegység egészére fi-
gyelt – nagyon könnyen összekeverhetett különbözô jelzésegységeket. Ezért
egyre jobban meg kellett figyelnie az egyes egységek részeit, s a részek kü-
lönbsége alapján kellett megállapítania, hogy mi az, amit hall. Ezzel egyide-
jûleg a kiejtéshez is finomodott az egységek belsô kidolgozása, már nem arra
figyeltek elsôsorban, hogy megfelelô akusztikai összhatású egységet ejtsenek
ki, hanem kellô pontossággal formálják meg azokat a jellemzô mozzanato-
kat, amelyek egy szót a többivel szemben egyértelmûen meghatároztak.
Ezzel a változással a jelzésegységekbôl igazi szó lett, olyan egység, ame-
lyet hangösszetevôi határoznak meg, a hangösszetevôk pedig önálló hangta-
ni egységgé váltak, s így az elônyelvbôl kialakult az igazi nyelv. Sokan felté-
telezik azt is, hogy kezdetben a nyelvtani kategóriák sokkal rögzítettebbek
voltak, mint azt ma gondolnánk. Az elônyelvben például a szórendi kódolás-
nak döntô szerepe volt annak alapján, hogy ki kire vagy mire hat egy adott
helyzetben.
11. Az utóbbi évtized során a nyelv keletkezésével kapcsolatos kutatások
az emberi nyelvet az állati közlés felôl folytonosan értelmezôk számára szá-
mos új adalékot hoztak. Számos tényezô egymástól mintegy független fejlô-
dése vezetne az emberi nyelv lehetôségeinek kialakulásához.
A folytonossági felfogás fogódzói a következôk:
a) Az agyméret növekedése. Ezen belül arányeltolódások létrejötte: az ember-
ré válás során különösen megnônek az asszociatív területek és a finom
mozgásokért felelôs területek. Vannak olyan értelmezések, hogy ez a
nyelvhez szükséges gondolati elvonatkoztatások, a hangok, a testmoz-
gások és a látványok összekapcsolását mintegy elôre létrehozza. Eszerint
a gondolati leképezés – vagy például a gesztusnyelv – mintegy megelôz-
né a nyelv tulajdonképpeni kialakulását, ez pedig a maga részérôl szoro-
san összefügg a két lábon járással s az elsô eszközhasználattal (dobálás,
tördelés, célzás stb.). Vitatott, hogy vajon az agyi aszimmetriák mikor je-
lennek meg, s mekkora volt a szerepük az emberi nyelv elôfokaiban.
33
b) A hangképzô rendszer fejlôdése mind a hangképzô szervekben, mind a fi-

nom mozgások feletti akaratlagos agyi ellenôrzésben.
c) Finom hangváltozások észlelése, ami a késôbbi kategoriális hangészlelés
alapja. Ez a vonás számos rágcsálónál, majomnál s az embercsecsemô-
nél is igen korán megvan.
d) A kategorizáció (az osztályokba sorolás) fejlôdése, és egyáltalán a gondolko-
dás fejlôdése.
e) A társas kapcsolatok többrétûvé válása. E vonatkozásnak két értelmezése
van. A kezdôdô társas alá-fölérendeltségek kezelése és a – például a va-
dászatban való – együttmûködés kényszerei evolúciós nyomást ered-
ményezhettek, mely a jobban kommunikáló emberelôdöket részesítette
elônyben. Eszerint a nyelv elôfokai mintegy a nyelv viselkedésirányító
és szervezô szerepével kapcsolatban jelentek volna meg. Ezzel az elfo-
gadott felfogással szemben áll egy triviális kép is. Eszerint az elsôdleges
nyelvi funkció a kapcsolatlétesítés, a nyelv a csoporton belüli ellensé-
gesség csökkenését szolgáló „csevegô” eszköz, olyan, mint a majmok
kurkászása. Eredendôen nem irányító vagy leíró szerepû, hanem olyan,
mint ma a pletyka vagy általában a funkció nélküli beszélgetés.
f) A gesztusok és a testi kommunikáció fejlôdése. Mindenki elismeri ennek je-
lentôségét, de van olyan felfogás is, mely egyenesen azt feltételezi, hogy
az akusztikus nyelvet megelôzôen egy egész mimetikus kultúra jött lét-
re, már több mint egymillió évvel ezelôtt, melyben a testi leképezés
nemcsak a közlés, hanem a gondolkodás megjelenítô eszköze is volt.
Az emberi nyelv és az állati kommunikáció közötti minôségi eltérést hangsúlyozó
szerzôk végeredményben mindezeket a fejlôdési vonásokat csak elôfokoknak
tartják, melyek a NyKT körébe tartoznak, de nem válaszolják meg a NyKSz
kérdéseit. Azt emelik ki, hogy e tulajdonságokból még nem vezet út a legdön-
tôbbnek tartott vonatkozáshoz: a mondattani kreativitáshoz. A mondattan és
általában a grammatika világa szerintük egy döntô „genetikai ugrás” követ-
kezménye lenne. Az irányzat követôi úgy képzelik, hogy a mondatalkotás ké-
pessége valamilyen evolúciós melléktermékként jött létre (ezt exaptációnak
nevezik), és nem irányult rá szelekciós nyomás. Mások igen határozottan
kiállnak amellett, hogy adaptációs magyarázat kell még a mondatalkotási ké-
pességekre is: azok az emberelôdök, akik jobban szerkesztett közlésekben be-
széltek, nagyobb sikereket értek el a szaporodásban s a vadászatban.
A vita most is tart. Tulajdonképpen számos olyan probléma, amely a gyer-
meknyelv veleszületett meghatározóival s a nyelvtan kognitív alapú vagy
önelvû felépítésével kapcsolatos, mind összefügg azzal a kérdéssel, vajon ho-
gyan is jött létre az emberi nyelv: a gondolat vagy a nyelv világa volt-e elôbb?
34
2. A JELEK
1. Az elôzô fejezetben az állati és az emberi kommunikációt állítottuk szembe

egymással. Azt találtuk, hogy az emberi kommunikáció eszköze, a nyelv,
szerkezetileg bonyolultabb, mint az állatok jelzései (minden nyelvi jelzés ket-
tôs szerkezetû, szemben az állatok többnyire tagolatlan jelzéseivel); hogy az
egyes állatfajok jelzéskészlete roppant szûkös az emberi nyelven szerkeszt-
hetô közlések mennyiségéhez viszonyítva; hogy az emberi nyelvnek van egy
fontos többletfunkciója az állati jelzésekhez képest: az ábrázoló funkció (ezen
azt értettük, hogy az emberi nyelv segítségével jellemezni lehet bármilyen
valóságos vagy képzelt, a beszéd helyétôl és idejétôl távoli eseményt, helyze-
tet). Az ábrázoló funkció meglétével hoztuk összefüggésbe az állati és az em-
beri kommunikáció talán legfontosabbnak ítélt különbségét, azt, hogy az em-
ber szabadon használja a nyelvet, az állatok viszont nem tudják kötetlenül
alkalmazni a rendelkezésükre álló jelzéseket, mert minden egyes jelzésük
egy meghatározott, biológiailag fontos helyzethez kötôdik, csak ez a helyzet
válthatja ki, s ez másfelôl mindig ki is váltja. Arra jutottunk, hogy az emberi
nyelvhasználat szabadságának, vagyis a nyelv ingertôl független, céltudatos
alkalmazásának és az állati kommunikáció ingerhez kötöttségének az ellen-
téte nem egyéb, mint az emberi és állati viselkedés legáltalánosabb különbsé-
gének megnyilvánulása kommunikációjukban, vagyis annak a ténynek a ki-
fejezôdése, hogy az ember, és csak az ember képes céltudatos viselkedésre.
Ebben a fejezetben megpróbáljuk elkülöníteni a nyelvi kommunikációt az
emberek közötti kommunikáció egyéb fajtáitól.
2. Korábban is szó volt róla, hogy információt csak közvetve, valamilyen
érzékelhetô dolog segítségével lehet átadni (kommunikáljon akár ember,
akár állat). Azokat az érzékelhetô dolgokat, amelyek valamilyen információ-
val összekapcsolódnak, s ezáltal annak közvetítésére alkalmassá válnak, je-
leknek nevezzük. Ezek szerint minden jel egy érzékelhetô dolog és egy információ
kapcsolata, egysége, vagy egy ókori szerzô, Szent Ágoston szép megfogalma-
zásában: „Jel az, ami az érzékelésnek önmagát, a léleknek pedig önmagán kí-
vül valami mást tár elébe.”
Kiinduló kérdésünket úgy is megfogalmazhatjuk tehát, hogy milyen jele-
ket használnak az emberek a nyelvi jeleken kívül, s mi a nyelvi jelek sajátos-
sága a többi jellel szemben. Végsô célunk persze a nyelvi jelek, a nyelvi kom-
munikáció vizsgálata lesz. Ahhoz azonban, hogy ide elérkezzünk, célszerû
elôbb más típusú jeleket sorra venni. Ez utóbbiak ismeretében ugyanis
35
könnyebben átláthatóvá válnak a mindennapjainkba oly szorosan beletarto-

zó nyelvi jelek tulajdonságai.
Ha a távolban füstöt látunk felszállni, feltételezzük, hogy ott tûz van. Ha
egy ember furcsa, tántorgó léptekkel halad az utcán, azt gondoljuk, részeg.
Ha a villamos egy katolikus templom mellett halad el, s egy útitársunk jobb
kezével megérinti a homlokát, a mellét, majd a bal és a jobb vállát, tudjuk,
hogy az illetô katolikus vallású. Ha egy utcasarki póznán kerek piros táblát
látunk közepén fehér vízszintes csíkkal, megállapítjuk, hogy ebbe az utcába
tilos behajtani. Ha egy operaházi bemutatón az ünneplôbe öltözött közönség
soraiban felfedezünk egy farmernadrágos fiút vagy lányt, arra gondolunk –
ha jóindulatúak vagyunk –, hogy nem érdeklik a formaságok, csak a mû
miatt jelent meg a bemutatón; vagy – ha kevésbé vagyunk jóindulatúak –
úgy véljük, hogy nem adózik kellô tisztelettel a kivételes alkalomnak.
A felsorolt esetek mindegyikében jelként értelmeztünk valamit: egy termé-
szeti jelenséget, különbözô mozgásokat, egy ábrát, egy öltözéket. Egyik sem
pusztán az volt számunkra, ami; mindegyik többet mondott önmagánál,
mindegyik valami önmagától különbözô dologra utalt. (Itt egyébként érde-
mes egy rövid terminológiai kitérôt tennünk: maga a jel szó ugyanis kétféle-
képpen is használatos. A köznapi beszédben gyakran már magát az érzékel-
hetô dolgot is jelnek nevezzük. Ez a beszédmód indokolt is akkor, ha a jel
terminust viszonyfogalomnak tekintjük, azaz, ha mindig észben tartjuk,
hogy nem lehet jel valami anélkül, hogy jele ne lenne valaminek – hasonlóan
ahhoz, ahogy nem lehet testvér valaki anélkül, hogy testvére ne lenne valaki-
nek, szemben azzal, hogy orvos lehet az is, aki senkinek sem az orvosa.
A másik használati mód – amelyet mi is követünk ebben a könyvben – csak
az érzékelhetô dolog és a hozzá kapcsolódó információ együttesét tekinti jel-
nek; magát az érzékelhetô dolgot a jel testének nevezzük.)
Ha megpróbálunk különbséget találni a felsorolt jelek között, kiindulha-
tunk abból, hogy meggondoljuk: milyen kapcsolat van az egyes esetekben az
érzékelt dolog és az általa közvetített információ között. A füst és a tûz, vagy
a tántorgó járás és bizonyos mennyiségû alkohol elfogyasztása között termé-
szetes összefüggés van. Minden esetben, amikor tüzet gyújtunk, vagy valami-
lyen okból tûz keletkezik, égéstermékek képzôdnek, amelyek fölfelé száll-
nak, azaz a tûz mindig füstöt okoz. A tûz és a füst közötti oksági kapcsolat ad
alapot arra, hogy az okozat érzékelésébôl visszakövetkeztessünk az ok
fennállására, vagyis hogy az okozatot az ok jeleként fogjuk fel. Ugyanez a
helyzet a tántorgó járással is. Bár az embereknek különbözô mennyiségû al-
koholt kell elfogyasztaniuk ahhoz, hogy elveszítsék az uralmukat mozgásuk
felett, a megfelelô mennyiség elfogyasztása mindig a mozgáskontroll meg-
gyengüléséhez vezet. Ennek az oksági összefüggésnek az ismerete az alapja
annak, hogy a tántorgó járást a részegség jelének tekintjük. A szóban forgó
összefüggések természeti szabályosságok, amelyek a megfelelô feltételek
esetén mindig érvényesülnek. Nyilvánvalóan az állati kommunikációban is-
mertetett jelzések is a természetes jelek típusába tartoznak.
36
2. A jelek
A másik három esetben másról van szó. Mondhatjuk ugyan, hogy útitár-
sunk azért vet keresztet, mert katolikus, mégis könnyen belátható, hogy ezt a
mozdulatsort a katolikusság nem abban az értelemben okozza, ahogy a ko-
rábban említett ember esetében a tántorgó járást a részegség. Míg ugyanis
olyan részeg nincs, aki ne tántorogna, olyan katolikus bôven akad, aki nem
vet keresztet katolikus templom elôtt. Ezzel persze még nem határoztuk meg
a katolikus vallás és a szóban forgó mozdulatsor kapcsolatát, pusztán kö-
rülírtuk azt a tényt, hogy ez a kapcsolat nem természetes, nem természeti
szabályosságok következtében fennálló összefüggés. De hát hogyan is lehet-
ne az, mikor sem a katolikus vallás, sem a keresztvetés mozdulata nem ter-
mészeti jelenség, ugyanúgy, ahogy egy operabemutató, egy estélyi ruha, egy
KRESZ-tábla vagy a „Behajtani tilos!” felszólítás sem természeti jelenségek.
Ezek társadalmi produktumok, események vagy jelenségek. A köztük lévô
kapcsolat nem természeti szabályosságokon, hanem valamilyen írott vagy íratlan
megegyezésen, konvención alapul.
Példáinkat sikerült tehát két csoportba osztani azon az alapon, hogy mi-
lyen típusú kapcsolat van a jel érzékelhetô „teste” és a hozzá kapcsolódó in-
formáció között. Az esetek egy részében azt találtuk, hogy ez a kapcsolat ter-
mészetes, abban az értelemben, hogy valamilyen természeti összefüggés áll
fenn a jeltest és a között, amire utal. Az esetek másik részében a kapcsolatnak
nem ilyen alapja volt, a jeltest és az információ valamilyen írott vagy íratlan
szabály, megegyezés révén került kapcsolatba egymással.
3. A tárgyalt jelkapcsolatokat mindeddig a jelvevô szempontjából vizsgál-
tuk, tehát annak a szempontjából, aki észleli a megfelelô információt hordo-
zó jelenséget, s nem vettük figyelembe, hogy az adott jelenséget azért hozta-e
létre valaki, hogy átadja ezt az információt vagy sem.
Ebbôl a szempontból szintén nem egyformák a vizsgált példák. A füst ese-
tében nyilvánvaló a helyzet. Nem azért száll fel, hogy mi megtudjuk: tûz
van. A részeg ember sem azért tántorog, hogy tudassa velünk: részeg va-
gyok. Egyszerûen nem tud másképp menni. Ezekben az esetekben az infor-
mációt hordozó jelenségek nem jelnek vannak szánva. A KRESZ-táblát viszont
kifejezetten azért állítják az utcasarokra, hogy az autósok tudomására hoz-
zák: ide tilos behajtani. És jóllehet a megegyezésen nyugvó jelek általában
szándékosan jönnek létre, elhamarkodott dolog lenne arra következtetnünk,
hogy a konvención alapuló jelek megjelenése mindig információközlô szán-
dékkal kapcsolódik össze. Legalábbis kétségesnek kell tartanunk, hogy a vil-
lamoson keresztet vetô útitársunk azért végzi ezt a mozdulatot, hogy az uta-
sok tudtára adja: íme, egy katolikus van köztetek. Õ pusztán egy elôírásnak
engedelmeskedik, nem jelet ad. Ugyanígy az, aki egy operabemutatóra esté-
lyi ruhát ölt, egy szokásnak veti alá magát, aki viszont farmernadrágban
megy oda, kivonja magát e szokás alól. Lehet, hogy egyáltalán nem törôdik
vele, hogy mások az öltözékét a szokással való szembeszállás jelének értel-
mezik-e vagy sem. Más szóval, az utóbbi két esetben azt a jelenséget, amelyet
a szemlélô jelnek, egy információ hordozójának tekint, nem biztos, hogy jel-
ként, a megfelelô információ átadása végett hozták létre.
37
Ha tehát a jelek osztályozásakor azt is figyelembe vesszük, hogy a jel létre-

jöttének vagy megjelenésének folyamatában közremûködik-e valamilyen
szándék vagy sem, az eddigi kettô helyett három csoportba kell sorolnunk
példáinkat. A természetes kapcsolaton alapuló jelek esetében biztos, hogy a
jel megjelenése nem valamilyen szándék következménye. (S hogy itt ne csak
a tûz–füst esetre gondoljunk: az elôzô fejezetben láttuk, hogy az állati jelzé-
sek is éppen ilyen természetes kapcsolaton alapuló és közlési szándék nélkül
megjelenô jelek.) A konvención alapuló jelek egyik csoportja esetében a jel
megjelenése egyértelmûen közlési szándék létezését tételezi fel. A konvencio-
nális jelek másik csoportja esetében a jel lehet közlési szándék eredménye is,
de létrejöhet közlési szándék nélkül is.
Mibôl adódik vajon az utolsó csoportba tartozó jelek bizonytalan, átmene-
ti jellege? A kérdés megválaszolásához vizsgáljunk meg közelebbrôl egy má-
sik ilyen esetet. Tegyük fel, hogy Budapesten, a Rákóczi úton egy szép tava-
szi napon megpillantunk egy asszonyt, aki fejkendôt, stilizált virágokkal
díszített bôrrátétes báránybekecset, sok szoknyát és rámás csizmát visel. Ha
mást nem, annyit biztosan megállapítunk róla, hogy vidéki. Ha véletlenül
tudjuk, hogy az ilyenfajta bekecset Erdély bizonyos részein készítik, azt is re-
gisztráljuk, hogy az asszony feltehetôleg Romániából utazott Pestre. Viselete
tehát valószínû lakhelyére vonatkozó információ forrása volt számunkra,
azaz jel. Ez esetben azonban bizonyos, hogy ô ezt a viseletet nem jelként öl-
tötte magára, hanem ruhaként. Számára ez egyszerûen az évszaknak megfe-
lelô ruha, amelyben utcára szokás menni arrafelé, ahol ô lakik. Hogy a pes-
tiek számára ez az öltözék több, mint egyszerûen ruha, abból adódik, hogy
ôk nem ilyen ruhadarabokat szoktak viselni.
Minden, ami eltér a megszokottól (legyen az öltözék vagy valamilyen vi-
selkedési sajátosság), jelként funkcionálhat. Világos azonban, hogy a „meg-
szokott” viszonylagos dolog. Az emberek egyik csoportja mást szokott meg,
mint egy másik csoportjuk. Az egyik helyen mások az étkezési, öltözködési,
lakó- és érintkezési szokások, mint ugyanott egy másik idôpontban vagy
mint egy másik helyen. Ami az egyik helyen egyszerû „evés” – például Kíná-
ban a rizs fogyasztása pálcikák segítségével –, az egy másik helyen – mond-
juk Európában – „furcsa evéssé” válik, s pusztán az ott szokásostól való elté-
rése révén jellé válhat, a „nem európai” információ jelévé.
Az emberek valamilyen közösségbe születnek bele (meghatározott helyen
és idôben, meghatározott társadalmi csoport tagjaként látják meg a napvilá-
got), s mialatt felnônek, elsajátítják az adott közösség szokásait, életmódját, a
közösség tagjává válnak. Ha elszakadnak eredeti közösségüktôl (földrajzi
vagy társadalmi értelemben), s ugyanúgy próbálnak élni, ahogy addig tették,
önkéntelenül kinyilvánítják másságukat az új közösség tagjai számára, tud-
tukon kívül jeleket adnak, amelyekbôl amazok érzékelik, hogy nem közülük
valóval van dolguk. Lehet, hogy a jelként érzékelt dolgok alapján közelebb-
rôl is meg tudják határozni az „idegen” földrajzi vagy társadalmi hovatarto-
zását, lehet azonban, hogy pusztán „idegenségét” érzékelik. Ez attól függ,
hogy mit és mennyit tudnak a kortárs társadalmakról.
38
2. A jelek
Az ilyen típusú jelek a jelkibocsátás szándéktalansága következtében ha-

sonlítanak a természetes kapcsolaton alapuló jelekhez. A jelvevô tájékozódá-
sára szolgálhatnak a társadalmi környezetben – ahogy a természetes kapcso-
laton alapuló jelek is a jelvevô tájékozódását szolgálják a természeti
környezetben – a tájékoztatás szándéka nélkül.
Nevezzük az ilyen típusú jeleket ezentúl szimptómáknak. A szimptómák te-
hát alapulhatnak természetes vagy konvencionális kapcsolaton, csupán az
különbözteti meg ôket a többi jeltôl, hogy a jel létrejöttében semmiféle tájé-
koztatási szándék nem játszik szerepet.
A természetes kapcsolaton alapuló jelek tiszta és egyértelmû esetei a
szimptómáknak, mivel ezeknél nyilván sohasem kell tájékoztatási szándék-
kal számolnunk. Ugyanúgy tiszta szimptómák az elôzô fejezetben tárgyalt
állati jelzések is, mivel a szándék, a céltudatosság kizárólag az ember sajátja.
Az eddig elemzettekhez hasonló, szokáson, konvención alapuló jelek eseté-
ben azonban sokszor nehéz, esetleg lehetetlen eldönteni, hogy szimptómával
vagy szándékosan létrehozott jellel van-e dolgunk, azaz szükséges-e vagy
szükségtelen a jeladó részérôl közlési szándékot feltételeznünk. Az emberek
tudniillik az olyan típusú jelenségeket, életmegnyilvánulásokat, amilyenek-
rôl eddig beszéltünk (öltözködés, viselkedési jegyek), szándékosan, a kü-
lönállás, vagy ellenkezôleg, a valahova tartozás, valakivel vagy valamivel
való szolidaritás jelzése végett is létrehozhatják. Gondoljunk a sans-culotte-
okra vagy a XIX. századi magyar reformkabátra.
Az ilyesfajta jelek a feladó közlési szándékának bizonytalansága miatt szá-
mos félreértés forrásai lehetnek. A bizonytalanság abból adódik, hogy ezek a
jelek mind az életvitelen, az életvitelek (öltözködés, étkezés, lakás, érintkezés)
történelmi-társadalmi különbségein alapulnak. De míg egyfelôl történelmi-
társadalmi termékek, másfelôl mindegyiknek valamiféle természetes alapja is
van (hiszen öltözködni, hajat viselni, enni, lakni és érintkezni valahogyan
mindenképpen kell). Az információt hordozó jelenségek ilyen értelmû termé-
szetessége magyarázza, hogy ezeket a jelenségeket leginkább olyankor
vesszük észre, olyankor értelmezzük jelként, ha elütnek a megszokottól.
A megszokotthoz majdnem úgy viszonyulunk, mintha természeti adott-
ság lenne. Valószínûleg ezzel függ össze, hogy az ilyen típusú szimptómák
vagy jelek igen gyakran váltanak ki erôs érzelmeket. Nem ritka dolog, hogy
az emberek egy hajviseletet vagy egy öltözéket úgy kezelnek, mintha viselôje
a természet rendje ellen vétene azzal, hogy viseli. Világosan kell azonban lát-
nunk, hogy az értelmezés helyessége ezekben az esetekben bizonytalan. Bi-
zonytalan a jelforrás szándékainak bizonytalansága miatt is, meg azért is,
mert az értelmezéshez szükséges ismeretek többnyire hiányosak vagy nem
elégségesek. Míg a természeti szabályosságok univerzálisak, mindenütt ér-
vényesek, az életvitel korszakonként és társadalmi csoportonként eltérô, vál-
tozékony, s ezért ingatagabb köztük való tájékozódásunk.
Az ilyenfajta jelek, illetve szimptómák mérhetetlenül nagy szerepet játsza-
nak az életünkben, talán nagyobbat, mint a kifejezetten közlési szándékkal
létrehozott jelek, amelyek példájaként eddig a KRESZ-táblát említettük.
39
4. Milyen alapon tudjuk általában felismerni a KRESZ-táblaszerû jeleket?

Hogyan érzékeljük a közlési szándékot, amelynek alapján olyan határozot-
tan elválasztottuk ezeket a szimptómáktól? Hisz a szándék természeténél
fogva nem látható, hallható stb. A felismerés alapja valószínûleg két dolog:
az egyik az, hogy tudjuk, mert megtanuljuk, hogy ilyen jelek vannak. A má-
sik pedig az, hogy az efféle jelek esetében a jeltest általában feltûnô, mert
„haszontalannak” látszik. Hogyan kell ezt érteni? Ha mondjuk öt gyertyát
látunk égni egy ablakban, valószínûnek tartjuk, hogy ez az elrendezés vala-
mit jelez. Hiszen a gyertya funkciója az, hogy megvilágítson egy helyiséget.
Eredeti, hasznos funkcióját az adott elrendezésben nemigen lehet felismerni,
s ez ad alapot arra, hogy jeltestnek tekintsük. Ám ha valóban valamilyen jel-
test is, azt, hogy milyen információt hordoz, hogy „mit jelent”, lehetetlen
vagy legalábbis nagyon nehéz kitalálni (s általában nem is szoktunk ezzel kí-
sérletezni, többnyire ugyanis nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy az legyen
a feladatunk: jeleket fedezzünk fel és fejtsünk meg).
Mégsem érdektelen az a kérdés, hogy hogyan tudjuk meg, milyen infor-
máció kapcsolódik egy jeltesthez. Az elsajátítás folyamata ugyanis egy másik
oldalról is megvilágítja a szimptómák és a szándékosan létrehozott jelek kü-
lönbségét.
A szimptómákat általában nem jelkapcsolatként – azaz dolgok és informá-
ciók kapcsolataként – tanuljuk meg, hanem jelenségek közötti összefüggé-
sekként, mégpedig az emberi környezet jellegébôl adódóan természeti jelen-
ségek közötti, illetve társadalmi jelenségek közötti összefüggésekként. Hogy
a legegyszerûbb eseten szemléltessük a dolgot: gyermekkorunkban nem azt
tanuljuk meg, hogy a füst a tûz jele, hanem azt, hogy a tûz füstöl. Vagy áttér-
ve egy bonyolultabb, mert konvención alapuló összefüggésre: a kislányokat
nem arra tanítják, hogy a szoknya olyan ruhadarab, amely viselôje nemét jel-
zi, hanem arra, hogy a kislányok szoknyát viselnek. A KRESZ-táblaszerû jele-
ket ezzel szemben jelkapcsolatként kell elsajátítani. Az, hogy egy ilyen jelhez
milyen információ kapcsolódik, nem adódik, nem fejthetô meg a természeti
és a társadalmi környezetre vonatkozó ismeretekbôl. Ahhoz, hogy tudjuk,
hogy a közepén fehér csíkos kerek, piros tábla a „Behajtani tilos!” információ
jele, arra van szükség, hogy ezt valaki megmondja nekünk, abban a formá-
ban, hogy „ez és ez ezt és ezt jelenti”.
Gondoljuk meg, mit is jelent a KRESZ-tábla típusú jeleknek ez a sajátossága!
Ha kerek, kék táblán körbefutó nyilakat látunk, megtudjuk: „körforgalom”.
Ha négyszögletes táblán nagy P betû tûnik fel, tudatja velünk, hogy „parkoló-
helynek jelölték ki a területet”. Ugyanezeket az információkat ki is írhatták
volna, ahogyan például az Egyesült Államokban teszik, ahol majdnem min-
den ilyen információt angol feliratú szövegek tudatnak a közlekedôkkel.
Vagy nézzünk más, hasonló típusú jeleket. A fehér színû zászló a megadást, a
vörös színû pedig a párizsi kommün óta a szocialista-kommunista proletár-
mozgalmakat jelképezi. E zászlószínek értelmének megtanulásához arra van
szükség, hogy valaki megmondja nekünk: a fehér zászló azt jelenti, „meg-
adás”, a vörös pedig „proletárforradalmat” jelent. Értelmüket tehát nyelvileg
40
2. A jelek
kell megszövegezni. Ennek jelentôségét még erôteljesebben mutatják a nem-

zeti zászlók, melyek az egyes államok szuverenitásának a jelképei. Értelmü-
ket, vagyis a bennük szereplô színek és esetleg címerek, jelképek értelmét tör-
vény, alkotmány, vagyis valamilyen nyelven írott szöveg rögzíti.
Összefoglalva: ezek a jelek mind valamilyen nyelvileg kifejezhetô tartalomnak
a megtestesítôi, rövidítései. Nyelv nélkül ezeket a jeleket nem tudjuk értelmez-
ni, értelmezésükhöz, megfejtésükhöz az szükséges, hogy valamilyen nyel-
ven megfogalmazzuk a jelentésüket. Elsajátításuk, megtanulásuk is egy nyel-
ven keresztül, egy nyelv segítségével történik. Más szóval tehát a KRESZ-tábla
típusú jelek másodlagosak; másodlagosak értelmük nyelvi megfogalmazásá-
hoz képest, értelmük és elsajátításuk is a nyelvre épül.
Sorra vettük, s több szempont alapján osztályoztuk az emberi kommuni-
kációban szerepet játszó jeleket, csak éppen a nyelvi jelek sajátosságairól
nem szóltunk eddig. Nézzük meg most, hogyan alkalmazhatók eddigi szem-
pontjaink a nyelvi jelekre.
5. Elsô szempontunk a jelek osztályozásakor az volt, hogy milyen termé-
szetû kapcsolat van a jeltestként funkcionáló anyagi dolog és a között, amire
utal – természetes vagy konvencionális (megegyezéshez kötött). Elsô megkö-
zelítésben egy hangsor, amelyet szónak ismerünk fel, és egy valóságos tárgy
között, mondjuk az asztal szó és a megfelelô bútordarab között nincs semmi-
féle természetes összefüggés, ami azonnal belátható, ha arra gondolunk,
hogy ellenkezô esetben érthetetlen lenne, hogy mi módon vonatkozhat
ugyanerre a bútordarabra más nyelveken a Tisch, a table vagy a sztol betûso-
rokkal jelölt hangsor is. Ha a hangalak és az általa jelölt valóság között ter-
mészetes összefüggés lenne, minden szónak és mondatnak azonosan kellene
hangzania minden nyelven. Ez nem így van, tehát a nyelvi jel konvencionális.
Ezek után azt kell eldöntenünk, hogy szimptómának, azaz közlési szándék
nélkül létrejött dolognak vagy közlési szándékot feltételezô jelnek tekint-
sük-e a nyelvi jeleket. A kérdés szinte abszurdnak tûnik, olyannyira nyilván-
való mindenki számára, hogy a nyelvi tevékenységben a közlési szándék
megnyilvánulását kell látni. Hogy ez mennyire így van, azt mi sem mutatja
jobban, mint az a helyzet, amikor külföldiek fordulnak hozzánk: meglehet,
semmit sem értünk abból, amit mondanak, de hogy közölni akarnak valamit,
az soha egy pillanatig sem kétséges számunkra.
Végül azt a furcsa kérdést kell eldönteni, hogy maguk a nyelvi jelek má-
sodlagosak-e valamilyen nyelvhez képest, hogy ôk is egy nyelvre épülnek-e.
Természetesen nem, hiszen ha csak egy nyelv segítségével lehetne a nyelvi
jeleket megtanulni, akkor a kisgyermeknek már tudnia kellene egy nyelven
beszélni, mielôtt megtanulja anyanyelvét. A nyelvi jelek használatának elsa-
játítása – legalábbis az elsô nyelv, az anyanyelv esetében – nem feltételezi
egy másik nyelv elôzetes ismeretét.
Megvizsgált szempontjaink alapján a 2.1. táblázatban foglalhatjuk össze,
amit a jelekrôl, illetve azok használatáról eddig mondtunk (a plusz az igenlô,
a mínusz a nemleges válasz).
41
2.1. táblázat. A jelek és használatuk
A jeltest és a jelölt A jel megjelenése A jel elsajátítása

közötti kapcsolat közlési szándékot feltételezi egy nyelv
természetes feltételez ismeretét
szimptómák +– – –
nyelvi jelek – + –
másodlagos jelek – + +
Ezzel sikerült nagyjából elkülöníteni egymástól az emberek életében szere-

pet játszó jelek különbözô fajtáit.
6. Az elmondottak ismeretében azonban röviden vissza kell térnünk egy,
már korábban tárgyalt kérdésre. Amikor az állati kommunikációt szembeál-
lítottuk az emberivel, a legalapvetôbb különbségnek az emberi kommuniká-
ció szándékosságát s az állati kommunikáció szándéktalanságát találtuk.
Most, a jelek alaposabb vizsgálatakor kiderült, hogy az emberek életében is
igen fontos szerepet játszanak olyan jelek, amelyek létrejöttében semmiféle
szándékot nem lehet észrevenni, még akkor sem, ha a jelet emberek hordoz-
zák vagy hozzák létre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy el kell vetnünk a cél-
tudatosságot mint megkülönböztetô szempontot. Fenntarthatjuk továbbra is,
mivel a speciálisan emberi, vagyis a nyelvi és a másodlagos jelekkel történô
kommunikációban feltétlenül szándékosság nyilvánul meg, a sajátosan állati
kommunikációban viszont kizárt a szándékos közlés. Ez a megfogalmazás
nyitva hagyja azt a lehetôséget, hogy az emberek között is elôforduljanak
szándék nélkül létrejött, szimptóma típusú jelzések. Ha meggondoljuk, ter-
mészetesnek tarthatjuk, hogy az emberek közötti kommunikáció – az új, csak
emberre jellemzô érintkezési formák mellett – megôriz olyan jelzési módokat
is, amelyek az alacsonyabb fejlôdési fokot képviselô állatok között kizáróla-
gosak. Az emberek közötti szimptóma típusú jelek jó része azonban csak a
közlési szándék hiányában hasonlít az állati kommunikáció jeleihez; anyaga,
megjelenési módja (öltözködés, „kulturált” táplálkozás, lakás) emberi civili-
zációra épül, emberi társadalmat feltételez.
7. Nem szóltunk még azokról a jelekrôl, amelyek olyan szorosan együtt jár-
nak a nyelvi kommunikációval, hogy hajlamosak vagyunk néha a beszéd
szerves tartozékaként kezelni ôket. Mindennapi beszédünket mindig kíséri
valamilyen gesztus vagy mimika. Legyintünk, ha valamit elhanyagolható-
nak tartunk, elhúzzuk a szájunkat, ha valami nem tetszik, tágra nyílik a sze-
münk a csodálkozástól, a kellemes élményt mosoly kíséri. A megszokott
gesztus elfojtása – „szeme se rebbent”, „arcizma sem rándult” – külön erôfe-
szítést igényel. Milyen fajta jeleknek tekintsük e mozdulatokat? Egy részük
önkéntelen, szándéktalan velejárója egy-egy érzelmi állapotnak. A csecsemô
is mosolyog, ha jól érzi magát, fintorog, ha szokatlan valami, elfordul attól,
ami zavarja. A gesztusoknak és a mimikának ez a szándéktalan része szimp-
tóma; az érzelem, az érzékelés, a beszéd vagy a gondolkodás természetes
vagy hagyományon, konvención alapuló, szándéktalan kísérôje. Más részük
42
2. A jelek
azonban szándékosan létrehozott, s nyelvileg értelmezhetô közlés, vagyis

csoportjaink közül a másodlagos jelek közé tartozik. A kéz hívogató mozdu-
lata, a vállrándítás, a helyeslô bólogatás vagy a tagadó fejrázás tartozik ide.
Konvencionális jellegüket mutatja, hogy különbözô kultúrákhoz tartozó em-
berek különbözôképpen értelmezik ôket. „Olaszul” úgy integetnek, ahogyan
mi hívnánk valakit, „bolgárul” a bólogatás tagadást, a fejcsóválás pedig be-
leegyezést jelent. E mozdulatok nyelvileg értelmezôdnek, egy nyelven ke-
resztül mûködnek, amit az is bizonyít, hogy az afáziás (beszédelvesztéses)
betegségek bizonyos fajtáinál a beszédkészség elvesztésével párhuzamosan
leépülnek a gesztusbeli és mimikai másodlagos jelek is.
Rengeteg érdekes kérdést tartogatna még az emberi kommunikáció nem
nyelvi formáinak, a szimptomatikus és a másodlagos jeleknek a vizsgálata.
Könyvünk azonban a nyelvvel foglalkozik. Térjünk vissza ezért a nyelvi kom-
munikációra, amelyet most már sikerült elválasztani a jelképzés más formáitól.
8. A továbbiakban már nem azt vizsgáljuk a nyelvi közleményekkel kap-
csolatban, hogy miben különböznek más, nem nyelvi közleményektôl, ha-
nem a nyelvi kommunikációt magát, annak különbözô változatait kezdjük el
tüzetesebben elemezni.
A nyelvi kommunikáció alapformája a hangos beszéd, mégpedig abban a
formában, ahogy két vagy több ember szokott kötetlenül társalogni egymás-
sal. Vannak azonban olyan helyzetek, amelyekben a hangos beszéd nem mu-
tatkozik hatékony eljárásnak, vagy olyanok, amelyekben a mindennapi tár-
salgási nyelv egyes tulajdonságai gátat szabnak a helyzethez illô közlésnek.
Ilyen esetekben a nyelvi kommunikációs módok más típusaihoz fordulunk.
Az egyik legelterjedtebb és legfontosabb, hangos beszédtôl eltérô nyelvi
kommunikációs mód az írás.
A beszéd érzékelhetô oldala, a hang igen sok szempontból elônyös. Van-
nak azonban hátrányai is, múlékony és kis távolságra terjed, ezen a kis távol-
ságon belül viszont nem „titkolható” senki elôl. Ha tehát rögzíteni akarjuk,
nagyobb távolságban levôkkel akarunk érintkezni, vagy éppen a kis távol-
ságban levôk közül csak egyesekkel akarunk érintkezésbe lépni, akkor a han-
gos beszéd helyett másfajta kommunikációs módot kell keresni, más termé-
szetû jelhordozót kell alkalmazni.
A társadalmak történetében ezeknek a feladatoknak az ellátására született
meg az írás, mely a hangos beszéd rögzített formája, s nincs kötve a beszélôk
távolságához. Az írás a beszédtôl alapvetôen abban különbözik, hogy más-
képpen érzékelhetô formában, látható módon: vizuálisan valósítja meg a kom-
munikációt. A kommunikáció írásos formája persze maga után vont kisebb-
nagyobb változásokat a mondanivaló megformálásának oldalán is. Írásnál
nem áll módunkban olyan nagy mértékben támaszkodni a beszédhelyzetre,
mondanivalónkat nem kíséri gesztus és mimika. Ezért részletesebben és pon-
tosabban kell megfogalmazni mindazt, amit közölni akarunk. Az írásos köz-
lés általában sokkal kidolgozottabb, gondosabb, mint a hangos beszéd.
A fejlett társadalmakban rendkívüli jelentôségre tett szert az írásos közlés.
A primitív és fejlettebb civilizációk közötti különbséget ma is elsôsorban az
43
írásbeliséghez kötjük. A tapasztalatok felhalmozásának és áthagyományozá-

sának funkcióját a fejlettebb társadalmakban már elsôsorban az írásos közlés
tölti be. Különleges fontossága ellenére azonban – létrejöttében, mûködésé-
ben és funkciójában egyaránt – másodlagos a hangos beszédhez képest.
9. Az eddigiekben már elhelyeztük a nyelvi jeleket az emberek által hasz-
nált jelek skáláján, közelebbi figyelmet azonban még nem fordítottunk rájuk.
Azzal ugyanis, hogy a konvencionális (megegyezéses) jelleg, a közlési szán-
dék és az elsôdlegesség szempontjai alapján elkülönítettük ôket a többi jeltôl,
még nem merítettük ki alapvetô, elvi jelentôségû tulajdonságaikat.
Az elsô kérdés, amelyet homályban hagytunk, a nyelvi jel jelentésének mi-
benléte volt. Ennek megközelítéséhez elôször hasonlítsuk össze a szimptó-
mákat és a nyelvi jeleket (a másodlagos jeleket, éppen mivel az emberi nyelv-
re épülnek, kihagyhatjuk a számításból).
Szimptómának és nyelvi jelnek közös jegye az, hogy a jeltest valamiféle
„információval” kapcsolódik össze benne. Milyen természetû azonban ez az
információ? Vegyük észre elôször, hogy némileg pontatlan volt azt mondani,
hogy „a füst a tûz jele”. Pontosabban azt kellene mondanunk, hogy „az, hogy
füst száll fel, annak a jele, hogy ott tûz ég”. Azaz, a szimptómák esetében va-
lójában nem a valóság tárgyai (füst és tûz) között létesül kapcsolat, hanem a
valóság tényei (a füst fölszállása és a tûz égése) között. Elmondhatjuk-e
ugyanezt a nyelvi jelekrôl is? Igen is, meg nem is. Elmondhatjuk, ha a nyelvi
jel aktuális használatáról beszélünk – maga a használat ugyanis szimptomati-
kusnak tekinthetô. Ha valaki azt mondja nekünk, hogy A hidrogénnek egyetlen
elektronja van, akkor e mondat elhangzásának tényébôl következtethetünk ar-
ra, hogy az illetô tudni vél valamit a hidrogénrôl, hogy ezt a tudását valami-
lyen okból meg akarja osztani velünk, és még sok másra. Csakhogy ezek a
következtetések – bár kétségkívül a mondat jelentésének megfejtésén alapul-
tak – nem adják meg e mondatnak mint nyelvi jelnek a jelentését! Magának a
mondatnak ugyanis éppen az a jelentése, hogy a hidrogénnek egyetlen elekt-
ronja van – erre azonban mint tényre a mondat elhangzásának tényébôl sem-
miképp sem következtethetünk.
Mielôtt szofisztikának tûnnék e következtetés jogosultságának a megtaga-
dása, szögezzük le, hogy a mondat jelentését nem azért nem adhatjuk meg
ilyen ténykövetkeztetési formában, mert az emberek hazudhatnak vagy kép-
zelôdhetnek is. A helyzet ugyanis éppen fordított: a nyelvi jeleket azért hasz-
nálhatjuk hazugságok, elképzelések, feltételezések kifejezésére éppúgy, mint
valós tények megállapítására, mert maga a nyelvi jel független attól a helyzet-
tôl, amelyben megjelenik – a nyelvi jelnek a használatától független, önálló
(bár elvont) létezése van. Ez az önállóság egyrészt az emberi nyelv ábrázoló
funkcióján alapul. A szimptóma jelteste (legyen az állati vészkiáltás vagy fel-
szálló füst) összefügg valami tôle különbözôvel – összefügg vele, de nem ábrá-
zolja, nem írja le. A nyelvi jel azonban mindig ábrázol valamit, legyen az a va-
lami tényállás – például az, hogy hány elektronja van a hidrogénnek – vagy
személy, dolog, érzelem. A nyelvi jel tehát lényegileg más viszonyban van a je-
lentésével, mint a szimptóma a maga információtartalmával. Az önállóság má-
44
2. A jelek
sik – az elôzôbôl következô – eleme az, hogy a nyelvi jel ábrázolóképessége

független attól, hogy az ábrázolt tényállás fennáll-e (sôt egyáltalán fennáll-
hat-e), hogy az ábrázolt személy, dolog, érzelem létezik-e (létezhet-e). A semmi
ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog mondat pontosan ugyanolyan tökélete-
sen és érvényesen ábrázol, mint a legbanálisabb igazságot kifejezô mondat.
Kanyarodjunk vissza azonban a jelentéshez, mert valójában még mindig
nem tisztáztuk, hogy pontosan micsoda. A tisztázáshoz induljunk ki a mon-
datnál egyszerûbb jelbôl – például egy szóból, az Édesapám asztalán egy me-
netrend fekszik mondat asztal szavából.
Mit jelent az asztal szó? Elsôre azt mondhatnánk, hogy azt a tárgyat jelenti,
amely édesapámhoz tartozik, s amelyen menetrend fekszik. Igen ám, de
megváltozik-e az asztal szó jelentése, ha az elôbbi mondatot így folytatjuk:
Édesanyám asztalán egy naptár áll? A szó jelentése változatlan maradt, noha az
egyik esetben mást jelölt a szó, másra vonatkozott, mint a másikban. Meg
kell tehát különböztetnünk a jelölt dolgot és a jelentést. De vajon mi a jelentés?
Ha nem a pillanatnyilag jelölt dolog, akkor talán a szó által egyáltalán jelöl-
hetô dolgok összessége – például az összes valaha volt és lehetô asztalok
összessége volna az asztal hangsorhoz kapcsolódó jelentés. Ez a meghatáro-
zás már jobb, hiszen tágabb, általánosabb, de még mindig nem az igazi. Va-
jon az, aki tud magyarul, s ezért tudja e szó jelentését, ismeri-e az összes asz-
talt, Julius Caesar lakomaasztalától kezdve addig, amit a következô
évezredben az ûrhajósok fognak használni? Megint világos, hogy nem, pe-
dig ha a jelentést a jelölt dolgok sokasága alkotná, akkor mindet ismernie kel-
lene. A szó jelentése inkább azzal lehet kapcsolatos, ami közös az összes lehet-
séges asztalban. Hogy pontosan mi a közös bennük, azt nehéz lenne
megmondani, hiszen sem a lábak száma, sem a rakfelület nagysága, sem az
anyaga nem határozza meg egyértelmûen, hogy valami asztalnak nevezhe-
tô-e, vagy sem. Úgy véljük azonban, hogy van valami közös minden asztal-
ban, hiszen másképp nem illetnénk ôket ugyanazzal a névvel, mégpedig –
egyes határesetektôl eltekintve – meglehetôsen egységesen. Hogy e közös
dolog nyelvi megfelelôjét minek tartsuk, képzetnek, fogalomnak, „az elvont
asztalnak”, tulajdonsághalmaznak vagy másnak, azt most nem próbáljuk el-
dönteni, s ebben a pillanatban nem is szükséges. Annyit biztosan mondha-
tunk, hogy a jelentés valamilyen elvonatkoztatás, s a jel a jelentésén keresztül
hozható összefüggésbe a pillanatnyilag jelölt dologgal. (S most már helyes-
bítve a korábban mondottakat, a jel konvencionális volta is a jeltest és a jelen-
tés – s nem pedig közvetlenül a jeltest és a jelölt dolog – egyezményes kap-
csolatára vonatkozik.)
Ha elfogadjuk is, hogy a jelentés valami elvont dolog, az eddig mondottak
fényében még mindig valami „kézenfekvônek”, a világ „milyenségébôl” ön-
ként adódónak tûnhet. Hiszen az asztal – asztal: a gyakorlati józan ész sem
engedné, hogy az ülôbútort is asztalnak nevezzük, viszont például a koloniál
stílusú asztalt kizárjuk az asztalok körébôl! Azt gondolhatnánk, hogy a dol-
goknak a jelentésben megtestesülô osztályozása a nyelvtôl független. Vi-
szonylag könnyen beláthatjuk azonban, hogy ez nem így van, még a leghét-
45
köznapibb esetekben sem. A magyar nyelv például ismeri az íróasztal szót,

sôt a rövidebb asztal forma is utalhat íróasztalra. Az íróasztalnak azonban
már az angolban külön neve van: desk – az íróasztal nem asztal, nem table.
Föltehetjük, hogy a tárgyak használatának a módja a magyarok és az ango-
lok körében meglehetôsen hasonló, s így, bár az íróasztal fogalmát könnye-
dén körülhatárolhatjuk mi is – azaz a megkülönböztetés nem irracionális a
számunkra –, mégsem tulajdoníthatjuk valamiféle külsô szükségszerûség-
nek a két nyelv kétféle asztalfogalmát. Vagy vegyünk egy másik példát: a
magyarban fa nô az udvaron is, fából készül a bútor is; bôr fedi a testünket, és
bôrbôl van a cipô is; hús tapad a csontjainkra, és hús fô a fazékban is. Más
nyelvek azonban megkülönböztetik az élô és a holt anyagot, például az an-
gol a tree-t és wood-ot, a skin-t és a leather-t, a flesh-t és a meat-et. Megint csak
ésszerûsíthetô mind a két fajta osztályozás, de egyik sem adódik szükségsze-
rûen a valóság milyenségébôl. Ám maradhatunk egy nyelven belül is. Vajon
mi késztet minket arra, hogy különbséget tegyünk ballagás, járás, futás, szala-
dás, rohanás és száguldás között? Biztosan nem az, hogy köztük valami minô-
ségi – netán km/h-ban kifejezhetô – különbség van, hiszen a haladásnak eze-
ket a fajtáit külön-külön talán el sem tudnánk pontosan magyarázni – csak
úgy, ha a többihez viszonyítjuk ôket.
Mostani megfigyeléseinket többféleképpen is megfogalmazhatjuk. Az
egyik megfogalmazásban azt mondhatjuk, hogy a nyelvi jel kettôs értelem-
ben konvencionális. Konvencionális abban a már bevezetett értelemben,
hogy a jeltest és a jelentés kapcsolata önkényes; és konvencionális abban az
értelemben is, hogy érvényesül bizonyos nyelvi önkény az osztályozásban –
a jelentések határainak megvonásában is. Egy másik megfogalmazás pedig
az lehet, hogy az egyes nyelvi jelek nem elszigetelt, önmagukban való dol-
gok, hanem rendszert alkotnak – olyan rendszert, amelyben minden elem
csak a többihez képest az, ami. A két megfogalmazás persze ugyanannak a
dolognak a két oldalát ragadja meg. A jeleknek a rendszerhez való viszony-
lagossága ugyanis éppen az önkényességük miatt lehetséges. Ha ugyanis a
jelek önkényesek, ha sem a jeltest és a jelentés kapcsolata, sem az alkotóré-
szek jellege nem eleve és külsôleg adott, akkor a jelek akármilyenek lehetnek,
csupán különbözniük kell egymástól – különbözniük, persze csak egy rend-
szeren belül, hiszen azt nem várhatjuk el tôluk, hogy a világ minden más
dolgától különbözzenek. (Mint ahogy például a fehér szín is megfelelhet az
örök fagy birodalmának a térképjelek rendszerén belül anélkül, hogy zavar-
ná a zászlók szimbolikájában a megadásnak való megfelelést.)
10. Mielôtt a rendszerszerûséget a jelentések sajátságaként könyvelnénk el,
gyorsan meg kell jegyeznünk, hogy ugyanez áll a jel másik alkotórészére, a
testére is, sôt ott talán még szembetûnôbb. Vegyünk csak egyetlen példát.
Miért tekintjük más-más jeltestnek a ló és a ró hangsort? Persze más-más je-
lentés tartozik hozzájuk – de hiszen magához a ló-hoz is legalább kettô (állat
és tornaszer) kapcsolódik. A ló-t és ró-t azonban mint jeltesteket is meg tud-
juk különböztetni. Ennek nem lehet csupán az az alapja, hogy objektíve kü-
lönbözôképpen hangzanak. Hiszen objektíve különbözik a rendes r hang is a
46
2. A jelek
raccsolva ejtettôl, még sincs ennek a különbözôségnek olyan szerepe a ma-

gyarban, mint az l–r különbségnek. Talán azért, mert az utóbbi különbség
objektíve nagy, az elsô objektíve kicsi? A japán nyelv nem ismeri a l–r ilyes-
fajta különbségét, a japánt beszélô így nem is „hallja” ezt. Mint ahogy a mi
fülünk is „érzéketlen” a lengyel nyelv s–sz–cs-szerû hangjainak különbségé-
re, noha vannak lengyel szavak, amelyeket csak ezek különböztetnek meg
egymástól. Azt kell mondanunk hát, hogy a jeltestek (hangsorok) objektív
jellemzôi közül csak azok vesznek igazában részt a jeltestalkotásban, amelye-
ket az adott rendszer kitüntet. Nemcsak az önkényes, hogy a ló hangsor
egyáltalán jeltest a magyar nyelvben (szemben például egy dallamos fütty-
szóval), hanem az is, hogy mi által jeltest, objektív jellemzôi közül mi tartozik
bele a rendszerbe. A rendszert magát a hasonlóságok és különbözôségek te-
szik, s ha valamely elemét vagy megkülönböztetését „kiragadjuk”, az egész
rendszer átrendezôdik – nemcsak egy hiány keletkezik benne, hanem min-
den mássá válik, mint ami volt. (A „kiragadás” persze így nem lehetséges, de
a nyelvi változás során természetes formában valóban megtörténhet; látni
fogjuk majd, hogy a változások sohasem maradnak elszigeteltek, hanem a
kölcsönös függés miatt továbbgyûrûznek.)
Ezzel tulajdonképpen ahhoz a felismeréshez jutottunk el, hogy egy bizo-
nyos értelemben a nyelvi jelnek magát a testét is elvont valaminek kell elkép-
zelnünk. Ez az elvontság már a legutolsó fejtegetések nélkül is gyanús lehe-
tett, hiszen ahogy az asztal szó jelentése is független attól, hogy a szót az
adott pillanatban mire vonatkoztatjuk, maga a hangalak is állandó, változat-
lan annak ellenére, hogy sok millió ember különbözô hangerôvel, hangszín-
ben és hanglejtéssel ejtheti ki a szót; azaz mindezek a fizikai különbségek
esetlegeseknek tûnnek. Mostani fejtegetéseink – akárcsak a jelentések vi-
szonylagosságáról szólóak – voltaképpen csak annyit adtak hozzá ehhez a
felismeréshez, hogy a hangalak, a jeltest is kettôsen konvencionális, hogy egy
rendszerbe illeszkedik. Természetesen annak ellenére, hogy most már a jel-
nek mindkét alkotórészét elvontnak tudjuk, azért marad közöttük különb-
ség: nevezetesen, a jeltestek konvenciói éppen azokat a közös fizikai tulaj-
donságokat szabják meg, amelyekkel például egy-egy hang a tényleges
beszédben megvalósítható, érzékelhetô formába önthetô.
Ha logikusan adódik is a nyelvi jelnek mint teljes egészében elvont valami-
nek a fölfogása, mindaz, amit most megállapítottunk, csak egy további meg-
különböztetés fényében nyeri el teljes jogosultságát és jelentôségét – neveze-
tesen a nyelv és a beszéd megkülönböztetésével. Maga a megkülönböztetés
egészen természetes: nyelvnek a konvenciók egy rendszerét nevezzük, beszédnek
pedig azt a tevékenységet, amely e konvenciók alapján gyakorolható.
11. Térjünk át most a rendszert alkotó nyelvi jeleknek egy másik fontos sa-
játosságára. Ez a sajátosság a nyelvi jelek szerkesztett – méghozzá kettôsen
szerkesztett – volta.
Amikor a jelentést kezdtük vizsgálni, a mondatról átugrottunk a szóra az
egyszerûség kedvéért. A kettô között azonban egyelôre még ûr tátong. Abban
biztosan megegyezhetünk, hogy jel a szó is, a mondat is, hiszen mind a kettô-
47
nek van a nyelv által meghatározott hangalakja és jelentése. A mondat azon-

ban másként jele nyelvünknek, mint a szó. A különbség közöttük pedig kétar-
cú, kétirányú. Egyfelôl: a tényleges beszédben mindig mondatokkal – vagy
legalábbis mondat értékû egységekkel – találkozunk. Mondatot képvisel még
a Hová készültök vasárnap? kérdésre adott Szerencsre válasz is (ti. azt, hogy Sze-
rencsre készülünk vasárnap). Ebben a tekintetben a mondat mint valóságosan
elôforduló nyelvi egység elsôdlegesnek tûnik a szóhoz képest, amelyet benne
megjelenni vélünk; a szónak a létezése, úgy látszik, csupán a mondatokból
való elvonás terméke. De okoskodhattunk volna éppen ellenkezôleg is, a szót
tüntetve ki elsôdlegesként! Az tudniillik nyilvánvalónak látszik, hogy a ma-
gyar nyelvnek van olyan megállapodása, amely az asztal elvont hangképét a
megfelelô jelentéssel kapcsolja egybe – de vajon ugyanígy mondhatjuk-e azt
is, hogy van egy olyan megállapodása, miszerint az Édesapám asztalán egy me-
netrend fekszik tényállását éppen ezzel a hosszadalmas hangsorral kell kifejez-
nie? Ilyen megállapodás csak közvetve létezhet, hiszen a szavakat „kívülrôl”
meg kell tanulni, a lehetséges magyar mondatokat azonban nem kell „bema-
golni”. Ebben az irányban tehát a szó a reá vonatkozó konvenciók közvetlen-
sége miatt elsôdlegesnek mutatkozik a mondattal szemben.
A most vázolt dilemmára, a szó vagy a mondat elsôdlegességének kérdé-
sére késôbb még visszatérünk. Arról a kézenfekvô tényrôl azonban már most
tudomást kell vennünk, hogy hiba lenne a nyelvi jelek rendszerét – a nyelvet
– pusztán elemek gyûjteményeként fölfogni. A nyelvnek vannak elemi jelei
is, szerkesztett jelei is. Szerkesztett jel nem csupán a teljes mondat, hanem
annak valamely koherens darabja is (például a fenti mondatnak az édesapám
asztalán részlete – szemben az asztalán egy részlettel, amely így sohasem szer-
kesztôdhet egybe, amelyet két szerkezeti egység határáról emeltünk ki).
A szerkesztett jelekre vonatkozó konvenciók azonban, mint mondtuk, köz-
vetettek. Ez úgy értendô, hogy a nyelvi rendszer az elemi jeleken kívül az ele-
mi jelek összeszerkesztésének szabályait tartalmazza.
A szerkesztési szabályok létének fölismerése némileg módosítani fogja az
elemek jellegérôl alkotott képünket is. Vajon az asztal jelet a magyar nyelv-
ben csak a már korábban kimutatott sajátosságok (jeltestére és jelentésére vo-
natkozó konvencióink) határozzák meg? Nem valószínû, hiszen azt is tudjuk
róla, hogy magyar mondat ez: Ráborítottam az asztalt – de nem magyar mon-
dat ez: Asztaltam a fônököt. Az egyes elemhez hozzátartozik tehát az is, hogy
milyen szerkesztési szabályok alkalmazhatók rá, és milyenek nem. (Most
szembe kellene néznünk azzal a kérdéssel, amit eddig ügyesen megkerül-
tünk, ti. hogy például jel-e az asztalt egység -t szakasza. Jel volta azon múlik,
hogy tudtunk-e jelentést tulajdonítani neki. Erre a kérdésre késôbb térünk
vissza; annyit azonban megjegyezhetünk most is, hogy a -t rag jelentése nyil-
ván másfajta, mint az asztal-é – leginkább a matematikában alkalmazott mû-
veleti jelekéhez, a +, a –, a √ jeléhez hasonlítható.)
12. Mindeddig a nyelvi jelek kettôs szerkesztettségének egyik szintjérôl be-
széltünk csak: arról a szintrôl, amelyen jelek más jelekké kapcsolódnak. A nyelvi
jel azonban egy másik szinten is – az elemi jeltest szintjén is – szerkesztett.
48
2. A jelek
Kiindulási példaként vegyünk két embert, aki elhatározza, hogy egy sor-
mintaszerû rejtjelezést fog használni titkos levelezésében. Három elemi jel-
ben állapodnak meg – a körben, a háromszögben és a pontban –, meghatá-
rozva ezek jelentését és a kombinációk értelmét is. Hogy mik ezek a
jelentések, most ne firtassuk, hiszen levelezésük mélységesen titkos. Ez a
nyelvecske az eddig mondottak szempontjából felépítésében azonos az em-
beri nyelvvel. Van azonban egy lényeges különbség is, nevezetesen az, hogy
jelei csak egyszeresen szerkesztettek lehetnek. Kör, háromszög és pont
ugyanis csak egészükben különböznek egymástól, nem bonthatók közös és
különbözô alkotórészekre, azaz összemérhetetlenek. Az emberi nyelv jelei-
nek teste azonban maga is szerkesztett. Erre utalt már a ló–ró párral kapcsola-
tos fejtegetés is, de még tovább is mehetünk. Ha azt a hangsort hallanánk egy
magyar ember szájából, hogy csordong, valószínûleg azt gondolnánk, hogy
olyan tájszóval van dolgunk, amelynek a jelentése számunkra ismeretlen. Ha
viszont azt vélnénk hallani, hogy csordogn, akkor vagy azt gondolnánk, hogy
félrehallottunk valamit, vagy azt, hogy megbotlott a beszélô nyelve, vagy
azt, hogy idegen szót mond. Azaz tudjuk, hogy a csordong lehetne jeltest a
magyarban, a csordogn nem. Hasonlóképpen, tudjuk, hogy (nem összetett és
nem kölcsönzött) szó nem hangozhat így: csüpor, mert a magyar nyelvben
ún. magánhangzó-harmónia van. Tehát a hangok kapcsolódása is szabály-
szerûségeknek engedelmeskedik, a hangsor is szerkesztett.
Miért kell hangsúlyoznunk, hogy most a szerkesztettségnek egy második
szintjével van dolgunk? Azért, mert a hangok maguk nem jelek – önmaguk-
ban nincs jelentésük, csak jeltestek építésére és megkülönböztetésére szolgál-
nak. (Természetesen minôségileg más eset az egy hangból álló jel, például az
ô, ó, t.) Az emberi nyelvnek mint jelrendszernek tehát nem elemei a hangok.
(Az írásnak mint az emberi nyelvre épülô másodlagos jelrendszernek vi-
szont már elemei a betûk, mint például a hangoknak a jelei.)
13. A nyelvi jelek kettôs szerkesztettségének jelentôsége az, hogy a nyelvi
rendszert nyitottá teszi. Ha minden mondatnyi jelentéshez közvetlenül ren-
delne jeltestet a megegyezés, csak viszonylag korlátozott számú ilyen jelet
tudnánk fejben tartani – mondjuk annyit, ahány szót az átlagember anya-
nyelvébôl ismer, márpedig mi az a néhány tíz- vagy százezer szó az általa el-
mondható és megérthetô mondatok számához képest? S megvan a jelentôsé-
ge a jeltestek szerkesztettségének is. Egyrészt megkönnyíti számunkra a
beszédet (az értést és a mondást), hiszen már eleve „rááll a fülünk és a
szánk” arra, amit hallani és mondani akarunk. Másfelôl pedig a jeltestek
szerkesztettsége megkönnyíti az elemi jelek készletének bôvítését is azáltal,
hogy egy új szó hangalakja sohasem összemérhetetlen módon különbözik a
meglévôkétôl.
49
3. A NYELV LEÍRÁSA
1. A nyelvnek és a beszédnek – azaz a konvenciók rendszerének és az ezen

alapuló tevékenységnek – a megkülönböztetése eddigi gondolatmenetünk-
bôl már ismerôs. Nem vizsgáltuk meg még azonban azt, hogy pontosan mi-
lyen viszonyban vannak egymással, hogyan választhatók el egymástól. Ettôl
a vizsgálattól pedig nem tekinthetünk el, mert tudományunk néhány alapve-
tô módszertani kérdését veti föl. Ezek a módszertani kérdések egyébként
egyáltalán nem a nyelvtudomány specialitásai, hanem fölvetôdnek minden
tudományban – a fizikától a közgazdaságtanig –, amely a megfigyelhetô je-
lenségek mögött rejlô, ezeket magyarázó szabályszerûségeket keresi. A mi
esetünkben azért „kényesebbek” ezek a kérdések, mint másutt, mert az em-
ber a nyelvvel kissé másféle viszonyban van, mint az ôt körülvevô világgal –
a nyelv vizsgálata mindig „önvizsgálat” is.
Megfigyelhetô-e a beszéd a nyelv nélkül, vagy a nyelv a beszéd nélkül?
Elsô pillantásra azt hihetnénk, hogy a beszéd önmagában való megfigyelé-
se nem okozhat gondot, hiszen fizikai természetû dolog, hanghullám kibo-
csátásával jár, amelyet fülünkkel felfoghatunk, mûszereinkkel rögzíthetünk.
Igaz ugyan, hogy ugyanilyen jellegûek a természeti zajok, a hangszeres és a
vokális zene is, ezeket tehát el kell különítenünk a beszédtôl ahhoz, hogy az
utóbbi sajátosságait feltárhassuk. Ez azonban a kisebbik probléma – tételez-
zük föl, hogy a hanghullám két jellemzôje, a hangszín és a hangmagasság
alapján ez az elkülönítés elvégezhetô, hogy ezeknek egy bizonyos tartomá-
nya egyértelmûen jellemzi az emberi beszédet. Csakhogy, még ha ezt a
feladatot el is végeztük, akkor sem tartunk jóformán sehol. Mert igaz ugyan,
hogy a beszéd fizikai természetû dolog is, de nem csak az. Beszédrôl csak ott
lehet szó, ahol a hang jelentést hordoz, ez utóbbi viszont nem ragadható meg
fizikailag. A vázolt esetben csak annyit értünk volna el, hogy regisztrálni
tudnánk: ember beszél (nem madár csicsereg, nem trombita szól, nem szél
zörgeti az ablakot). Beszélni azonban nem lehet általában: beszélni csak vala-
milyen nyelven lehet. Ahhoz, hogy a beszédet mint beszédet fogjuk föl, érte-
nünk is kell azt, amit a beszélô mond, vagy legalábbis tudatára kell ébred-
nünk annak, hogy valamilyen nyelvet használ. (Ne feledjük, hogy az emberi
beszéden kívül ezt észrevenni nem mindig könnyû – gondoljunk arra a prob-
lémára, hogy az ûrbôl felénk érkezô hullámok jelek-e vagy sem.) A beszéd
tehát lényege szerint felfoghatatlan a nyelvtôl elválasztva.
50
3. A nyelv leírása
A nyelv sem fogható fel beszéd nélkül – a beszéden kívül ugyanis soha, se-
hol nem jelenik meg. (Az írás mint „átkódolt változat” itt szintén a beszéd
kategóriájába tartozik.)
2. Ezek után – joggal – felmerül az a kérdés, hogy mi a nyelv egyáltalán,
milyen természetû dolog, és hol létezik. Erre a kérdésre csak részleges válasz
az, hogy – mint mondtuk már – a nyelv konvenciók rendszere. Annyiban
biztosan elfogadható ez az állítás, hogy az emberek nyelvi viselkedése szem-
mel láthatólag valamilyen szabályokat követ, hiszen e nélkül nem értenék
meg egymást – e konvenciórendszer létezésére tehát van bizonyítékunk. Ez
azonban még nem minden. Többek között azért, mert még nem magyarázza
meg, hogy „hol van a nyelv”, és „hol vannak a határai”.
Azt mondottuk tehát, hogy a nyelv konvenciók rendszere. Milyen jelle-
gûek ezek a konvenciók? Ha a konvenciókat a szabályokkal azonosítjuk,
esetleg hajlamosak lehetünk ezeket a közlekedési vagy az illemszabályokkal,
illetve egyes sportok játékszabályaival rokonítani, hiszen ezek is lényegében
véve önkényesek, és egyfajta társadalmi megállapodás fûzôdik hozzájuk. Ha
viszont a közlekedés vagy a jól nevelt viselkedés szabályait például a labda-
rúgás vagy a sakk szabályaival hasonlítjuk össze, érdekes különbségeket fe-
dezhetünk fel. Az elôbbiek ugyanis már létezô tevékenységköröket, viselke-
désformákat szabályoznak.
A futball vagy a sakk esetében azonban a szabályok nélkül egyszerûen lét-
re sem jöhet maga a játék: ahhoz, hogy egy mérkôzés elkezdôdjék – akár csak
a játszótéren két véletlenül összeverôdött társaság között is –, tisztázni kell
(vagy tisztában kell lenni vele), hogy mi számít gólnak, kezezésnek, mikor
lehet az ellenfélé a labda, egyáltalán, hány labdával lehet játszani, és így to-
vább. Mindezek a szabályok meghatározzák, létrehozzák magát a tevékenysé-
get, amely a szabályok elôtt vagy nélkül nem létezhetett. Óriási különbség
van tehát az elôbbi, regulatív (szabályozó jellegû) és a sportjátékokra is jel-
lemzô konstitutív (alkotó jellegû) szabályok között.
A nyelv szabályai nyilvánvalóan ebbe a második csoportba tartoznak:
meghatározzák például, hogy mi számít beszédhangnak (az r igen, az ajkak
pergetése nem), vagy mi számít mondatnak (az A kutya bejöhet igen, a Het ku-
tya jö a be nem) és így tovább.
3. Föl kell tennünk tehát, hogy ilyen konstitutív nyelvi szabályok egy-egy
rendszere mindenkinek a birtokában van – a nyelv tehát valamilyen (egyelô-
re nem ismert) formában a beszélôk fejében foglal helyet. Csakhogy, ellentét-
ben a tudás bizonyos fajtáival, a nyelvtudás sajátos jellegû tudás. Sajátossága
abban áll, hogy a beszélôk nem tudnak a nyelvi szabályokról számot adni.
Ha például megkérünk egy, a nyelvészetet kevéssé ismerô magyar anyanyel-
vû embert arra, hogy mondja meg, milyen igék után állhat fônévi igenév,
vagy milyen igékhez járulhat visszaható képzô, valószínûleg zavarba jön
(még akkor is, ha kevésbé tudálékos módon, a szakszókat elkerülve tesszük
föl a kérdést). Ha azonban arra kérjük, hogy ítélje meg, lehet-e azt mondani,
hogy elolvastam enni vagy járakodtam egyet, habozás nélkül nemmel fog vála-
szolni. Azaz tudja, hogy az olvas nem olyan ige, amely után fônévi igenév áll-
51
hat, s hogy a tárgyatlan igék nem kaphatnak visszaható képzôt. A helyes ma-
gyar mondatok produkálásán kívül tehát képes kritikai tevékenységre is, el
tudja különíteni az elfogadható nyelvi alakulatokat az elfogadhatatlanoktól,
de nincsen tudatában azoknak az általános szabályoknak, amelyek irányítják
ebben a kritikai tevékenységben.
A tudás más fajtái – például az összeadni vagy szorozni tudás – nem ilye-
nek. Csak akkor mondjuk valakire, hogy tud szorozni, ha azonfelül, hogy
meg tudja mondani: 3×6 nem egyenlô 15-tel, azt is meg tudja mondani, hogy
miért, valahogy így: „A szorzás ismételt összeadás, 6 + 6 + 6 viszont nem 15,
hanem 18. Számolj utána!”
Ez a különbség nem meglepô, ha arra gondolunk, hogyan tanultunk meg
összeadni vagy szorozni, illetve hogyan tanuljuk a nyelvet. A kisgyerek köz-
léseket hall, s ezekbôl kell valamilyen módon elvonnia a nyelv szabályait
anélkül, hogy mint szabályokat tanítanák meg neki ôket. Az összeadás és
szorzás szabályait azonban nem elvonjuk-ellessük, hanem mindjárt szabá-
lyokba foglalva tanítják meg ôket nekünk. A kétféle tanulás elvi különbsége
abban áll, hogy mivel szabályt expliciten (szavakban kifejtve) csak nyelvi for-
mában lehet átadni, a nyelvelsajátításkor az explicit szabálytanulás lehetôsé-
ge kizárt (hiszen szegény kisgyerek éppen akkor tanulja elsô nyelvét). A tu-
dás más fajtáinak megszerzésekor viszont lehetôségünk van az explicit,
tudatos szabálytanulásra is, meg arra is, hogy az általa irányított tevékeny-
ség megfigyelésébôl vonjuk el a szabályt – bár a nyelv birtokában már nem
ugyanúgy, ahogyan a kisgyerek, hanem megfigyelés és megfogalmazás
összjátékával.
Mindezek után még kérdés persze az, hogy ami a beszélôk fejében van, az
maga „a nyelv”-e. Valójában nem – a nyelv az egyes emberrel szemben ob-
jektív, tôle független realitás marad akkor is, ha „elsajátította”, magáévá tette.
A nyelv olyanképpen az egyes ember tulajdona, hogy minden ember egy
nyelvet beszélô közösség tagja, s így a nyelvet mint a közösség tagja „birto-
kolja”. A közösség elpusztulásával általában eltûnik a nyelv is, az egyes em-
ber halála azonban nem érinti a nyelv fennmaradását. Õ a közösségtôl kapja
nyelvét, és sem az elsajátítás során, sem késôbb nem alakíthatja át tetszése
szerint. Minden egyéni változtatásnak határt szab az, hogy a közösség tagjai
mit fogadnak el és értenek meg – azaz, hogy minek a lehetôsége van meg
(esetleg még kiaknázatlanul) a közösség által birtokolt nyelvben. Azt is
mondhatnánk, hogy a nyelv, ahogyan az egyén elsajátítja, másodlagos – le-
nyomata, hasonmása csupán a közösség nyelvének.
4. Most választ kaptunk tehát arra, hogy „hol van a nyelv”. Arra azonban
még nem, hogy hogyan férkôzhetünk közel hozzá, hogyan tanulmányozhat-
juk. Ennek a megválaszolásához két további kérdés szükséges. Az elsôt me-
taforikusan így tehetjük föl: hol vannak a nyelv „határai”? (A félreértés elke-
rülése végett: nem a korlátaira gondolunk.)
Mivel a közösség nyelve mint olyan közvetlenül nem tanulmányozható,
az egyes beszélôk birtokában lévô nyelvbôl kell kiindulnunk. Ráadásul, mi-
vel sem a fejükbe nem nézhetünk, sem ôk maguk nem tudnak expliciten szá-
52
mot adni azokról a szabályokról, amelyeket elsajátítottak, az egyetlen megfi-

gyelhetôbôl, a beszédtevékenységbôl kell kikövetkeztetnünk a háttérben álló
szabályokat.
Más szóval, a nyelvésznek – akár a beszédre, akár a nyelvre kíváncsi –
mindenképpen a beszédbôl kell kiindulnia. De attól függôen, hogy melyiket
akarja vizsgálni, különbözô dolgokat kell figyelembe vennie, illetve figyel-
men kívül hagynia. Mindkét esetben szabályszerûségeket keres, de más típu-
sú szabályszerûségeket.
Képzeljük el, hogy egy anya utazik a kisgyermekével a villamoson.
A gyermek hirtelen odafordul az egyik utashoz, és azt kérdezi tôle: Mi van a
táskádban? Az anya valószínûleg bocsánatkérô mosolyt villant az idegen felé,
és a gyerek fülébe suttogja: A bácsit nem szabad tegezni vagy: Ilyet nem illik kér-
dezni – és megpróbálja másra terelni a gyerek figyelmét.
S most képzeljünk el egy másik, például magyarul tanuló külföldi gyere-
ket egy másik villamoson. A gyerek megszólít egy nôt, akinek a kosarában
csöpög a tej: Kilyukasztottál a tejeszacskót! A gyermeket a vele utazó magyar
anyanyelvû kísérôje valószínûleg így helyesbíti: Azt úgy mondjuk, hogy kilyu-
kasztottad a tejeszacskót.
Mindkét gyermek hibát követett el, megsértett valamilyen szabályt. A má-
sodik gyermek hibája egyszerû: a tárgyas ragozást rosszul alkalmazta a mon-
datában. Az általa kiejtett mondat mindenképpen javításra szorulna, akármi-
kor, akárhol hangzana is el, s akárki ejtené is ki. Az a mondat viszont,
amelyet az elsô gyermek mondott, kifogástalan. Épp csak a társadalmi
együttélés (az „illem”) szabályai szerint nem helyénvaló idegentôl a táskája
felôl érdeklôdni, és nem helyénvaló, hogy egy gyermek letegezzen egy ide-
gen felnôttet. Ugyanez a kérdés tökéletesen helyénvaló lenne más körülmé-
nyek között (például ha a gyermek a hazatérô apjának tenné fel, vagy ha fele-
ség kérdezné a férjétôl stb.).
Azok a szabályok, amelyeket az elsô gyerek sértett meg, a beszélés szabá-
lyai közé tartoznak. Az, amely ellen a második vétett, nyelvi szabály.
Ha azt nézzük, hogy kinek mit illik mondani, a beszélés saját külön sza-
bályszerûségeit kutatjuk. Ha viszont azt kérdezzük, hogy mit lehet egyálta-
lán mondani (például magyarul), attól függetlenül, hogy az a mondat milyen
helyzetben hangozhatik el közlésként, akkor a nyelvvel foglalkozunk. Erre a
különbségtételre azért kellett felhívni a figyelmet, mert a beszédtevékenysé-
get igazában nemcsak egyfajta, nemcsak a tisztán nyelvi szabályok irányít-
ják, s ez alkalmasint megnehezítheti a minket érdeklô szabályok elszigetelé-
sét. Példánk azonban még mindig egyszerûbbnek tüntette fel a helyzetet,
mint amilyen.
Odáig jutottunk, hogy ha a nyelvet akarjuk megismerni, akkor a helyes
magyar mondatokat (mégpedig az összes helyes magyar mondatot) kell jel-
lemeznünk, s nem kell tekintettel lennünk arra, hogy ki, kinek, mikor és hol
mondhatja ezeket, azaz eltekinthetünk a beszélôk személyétôl, a beszélgetés
idejétôl és helyétôl, hisz ez már a beszéd jellemzéséhez tartozik.
53
Mindez azonban csak bizonyos megszorításokkal igaz. A nyelvet – mint

mondtuk – csak az egyes beszélôk nyelvtudásán, pontosabban ennek realizá-
lódásán, az egyes beszélôk beszédmegnyilvánulásain keresztül közelíthetjük
meg. A nyelvtudás azonban nemcsak beszédben valósulhat meg, hanem
írásban is. Ha az írásos közléseket is a beszédtények közé soroljuk, akkor a
magyar nyelv vizsgálatához például egyaránt rendelkezésünkre áll az a
megnyilatkozás, hogy (1) „De maga fegyveresek sem árthatnak vala az mondott
farkasnak fogai ellen: ki gonosz szerencsének miatta elôl löli vala, nem menekedhetik
vala fene gyülhödtségétôl”; az is, hogy (2) „Csak mindenoldalú vizsgálat által lel-
hetni fel az igazságot, s ez csak a gondolatok legszabadabb közlése által valósulhat”; s
az is, hogy (3) „Elsô moziélményem kétségtelenül nem az volt, hogy túlságosan hát-
ra vettek nekem jegyet.” Ugyanakkor, ha megkérdezzük egy magyar anyanyel-
vû embertôl, hogy jó mondat-e (1) és (2), azt fogja mondani, hogy nem, a ma-
gyarban nem lehet azt mondani, hogy maga fegyveresek vagy árthatnak vala
vagy a gondolatok legszabadabb közlése által valósulhat, ezek helyett azt kell
mondani, hogy maguk a fegyveresek, árthattak, a gondolatok legszabadabb közlése
által valósulhat meg stb.
Ez azt jelenti, hogy az „összes helyes magyar mondat” halmazának körül-
határolásakor más eredményt kapunk, ha az írásos közléseket is tekintetbe
vesszük és megint mást, ha az írásos közléseket figyelmen kívül hagyjuk. Va-
lójában persze nem az írás okozza a problémát. Az írás csupán rögzíti azt,
hogy hogyan beszélnek az emberek. Példáink arra mutatnak, hogy magyarul
másképp beszéltek a tizenötödik században, mint a tizenkilencedikben, s
másképp beszélnek a huszonegyedikben, mint ahogy a tizenkilencedikben
beszéltek. Ebbôl adódik, hogy a „helyes magyar mondat” fogalma nem hatá-
rozható meg a beszélés idejétôl függetlenül. Akkor is tekintettel kell lennünk
tehát az idôre, amikor a nyelvet vizsgáljuk, nem csak akkor, amikor a beszé-
det. Eredeti megkülönböztetésünket mégis fenntarthatjuk, mert könnyen be-
látható, hogy más idôdimenziókról van szó a beszéd és a nyelv vizsgálata-
kor. Ha a helyes magyar mondatok halmazát határoljuk körül, akkor
megállapításaink 20–30–40–100 éves periódusokra érvényesek. Ha a „mi-
kor?” kérdést egy helyes magyar mondat alkalmazásával kapcsolatban
tesszük fel, akkor inkább olyasmire gondolunk, hogy a Jó reggelt! köszönési
formát nem helyénvaló délután hat órakor alkalmazni, vagy boldog új évet
nemigen kívánhatunk augusztus tizedikén.
Megfigyeléseink alapján azonban mindenesetre azt kell mondanunk, hogy
a nyelvet vizsgálva nem hagyhatjuk figyelmen kívül az idôt. Példáinkból
egyúttal az is érzékelhetô talán, hogy az idôt kétféleképpen vehetjük tekin-
tetbe a nyelv megismerésekor: vagy azt határozzuk el, hogy egy bizonyos
idôszak nyelvét, egy nyelvállapotot fogunk jellemezni, vagy hogy vizsgáló-
dásunk tárgyává épp azt tesszük, hogy hogyan változik a nyelv az idô folya-
mán. Az elsô fajta vizsgálat eredményeképpen kapott jellemzést leíró nyelv-
tannak, a második típusút történeti nyelvtannak nevezzük.
A kérdés ezek után csak az, hogy hogyan lehet egy nyelvállapotot idôben
körülhatárolni. Ha mondjuk eldöntenénk, hogy a magyar nyelv mai állapo-
54
tát akarjuk jellemezni, milyen dátummal jelölhetnénk e korszak kezdetét?

Van-e arra valami alapunk, hogy kijelentsük: a szóban forgó nyelvállapot
1900-ban, 1879-ben vagy 1962-ben kezdôdött?
Ha nem is évre pontosan, de megközelítôleg pontosan nyilván ki lehet dol-
gozni e kérdés megoldására valamilyen módszert – gondolhatnánk. Például
azt, hogy jó sok kortársunk beszédét lejegyeznénk, kikérdezés alapján eldön-
tenénk, hogy melyek megnyilvánulásaik között a helyes mondatok, ezek
alapján összeállítanánk egy szabálysort, majd a bôségesen rendelkezésünkre
álló írott forrásokból felderítenénk, hogy mikortól érvényesek ezek a szabá-
lyok, melyik az az idôpont, amelyik elôtt a szóban forgó szabályok által meg-
határozott nyelvi alakulatok hibásaknak számíthattak, mert sohasem írták le
ôket, vagy mert eltérô formákat használtak helyettük.
Az eljárás tetszetôs, de már a második munkafázisban leküzdhetetlen ne-
hézségekkel találnánk szembe magunkat, ti. akkor, amikor kikérdezés alap-
ján el akarnánk dönteni, hogy melyek gyûjteményünk helyes mondatai. Té-
telezzük fel, hogy az adatok között szerepel a következô mondat: Bejárónô,
aki mosást is vállal, felvétetik. (Szerepelhetne, mert egy 1945-ös újság hirdetési
rovatából való, tehát egyik kérdezett személyünk minden további nélkül
kiejthetné, miközben arról beszél, hogy hogyan keresett háztartási alkalma-
zottat a háború után.) Nagyon valószínûnek kell tartanunk, hogy a megkér-
dezettek egy része ezt a mondatot legalábbis furcsának fogja minôsíteni, s
nem fogja helyesnek elfogadni. Más részük ellenben habozás nélkül a jó
mondatok kategóriájába sorolja majd. Mi befolyásolhatja ítéletüket? Minde-
nekelôtt az életkoruk. A tizenévesek valószínûleg furcsállják, a 70-80 évesek
elfogadják példamondatunkat. De befolyásolhatja a megítélést a szóban for-
gó beszélô mûveltsége is (ami, ha nem is közvetlenül, de összefügg foglalko-
zásával): aki régi ügyiratokat olvas, találkozhat ma is ilyenfajta nyelvi alaku-
latokkal, az élôbeszédben viszont ezek nemigen fordulnak elô. Sorolhatnánk
tovább a mondatok helyességének megítélését befolyásoló tényezôket, de
fontosabb, hogy rámutassunk: minden idôpontban és így minden idôszak-
ban is többféle szabálysor van egyidejûleg érvényben. S bár a beszélôk ítéle-
teit befolyásoló tényezôk közül igen keveset említettünk, ebbôl is általánosít-
ható, hogy nyelvtudásukat erôsen befolyásolják társadalmi jellemzôik. Más
szóval azt kell mondanunk, hogy a nyelv leírásakor nem lehet az idôtôl elte-
kinteni, de a nyelvállapot (vagyis a nyelv egy korszakának) fogalmát nem le-
het egzakt módon körülhatárolni csak az idôre hivatkozva. A körülhatárolás
elvégezhetetlen vagy legalábbis fölöttébb pontatlan, ha nem adunk számot
arról is, hogy kiknek a beszédét szabályozza egy adott idôszakban egy bizo-
nyos nyelvi szabálysor.
5. Ahhoz, amit A mai magyar (angol, grúz stb.) nyelv rendszere címû, illetve
jellegû munkákban leírnak, úgy szoktak eljutni a nyelvészek, hogy eltekinte-
nek, elvonatkoztatnak az egyidejûleg érvényben levô szabályok egy részétôl
(a nyelvi szabályoknak attól a sokféleségétôl, amely a nyelvet használó kö-
zösség társadalmi tagozódásával függ össze), miután már elôzôleg eltekin-
tettek attól a sokféleségtôl, amely a nyelvi szabályok idôbeli változásából
55
adódik. S ezekhez az elvonatkoztatásokhoz járul végül az, amelynek során

eltekintenek az így körülhatárolt „helyes” mondatok alkalmazásával, he-
lyénvalóságával kapcsolatban feltehetô kérdésektôl, azaz eltekintenek a be-
szélés szabályszerûségeitôl.
Az a bizonyos (magyar, angol, grúz stb.) „nyelv”, amelyhez így eljutnak,
absztrakció, elvonatkoztatások sorának az eredménye (ugyanígy absztrakció, csak
másfajta tényezôktôl való elvonatkoztatás eredménye a „szegedi nyelvjárás”
vagy a „bajor dialektus” is). Mindebben persze nincs semmi különös – min-
den tudomány elvonatkoztatások útján jut el vizsgálata tárgyának kijelölésé-
hez. Legfeljebb az elvonatkoztatások jellege és számunkra való természetessé-
ge változhat tudományról tudományra. Például teljesen természetes
számunkra, hogy a szabadesést vizsgáló fizikus eltekint attól, hogy milyen
szép herendi porcelán volt az a váza, amely az általa megállapított gyorsulás-
sal a Föld középpontja felé esett. Ez – az eltekintés ésszerûségén kívül – azért
is természetes számunkra, mert a szabadeséssel, bár mindig is alkalmazkod-
tunk hozzá, nem vagyunk olyan intim viszonyban, mint a nyelvvel; elôször a
fizikaórán hallottunk róla, már a reá vonatkozó elvonatkoztatások fogalom-
körében, a nyelvek vagy a nyelvjárások különbözôségével azonban már kis-
gyermekként is tisztában lehetünk. Ezzel persze nem akarjuk azt mondani,
hogy a nyelvtudomány tárgyának „határa” ugyanolyan élesen kirajzolható,
mint a fizikáé, hiszen a tárgyuk természete is különbözô. Nem szabad elfelejt-
keznünk végül arról sem, hogy – mint akár e könyv tartalomjegyzékébôl is
látható – a nyelvvel foglalkozó tudomány valójában tudományágak egész
gyûjteménye, amelyeknek mind megvan a maguk szûkebb tárgya és mód-
szertana.
6. Miután fölvázoltuk, hogyan határolható el azoknak a (hangzó és írott)
megnyilatkozásoknak a köre, amelyeket számításba fogunk venni a nyelv je-
lenlegi vizsgálatakor, rátérhetünk fejezetünk tulajdonképpeni feladatára, a
nyelv jellemzésére.
A kérdést akár így is föltehetnénk: „milyen hát akkor maga a nyelv?” Ezzel
a kérdéssel azonban vigyáznunk kell. Azt, hogy a nyelvnek mint elvont reali-
tásnak léteznie kell, tudjuk. Eddigi megfontolásainkból adódtak is már kö-
vetkeztetések a közelebbi természetére nézve, például, hogy az emberi jel-
használat alapja, hogy nem merev, hanem változatai vannak, s ezzel
összefüggésben változik is, és így tovább. Azt a kérdést azonban, hogy tény-
legesen milyen, nem szabad úgy föltennünk, mintha a nyelv egy távoli csillag-
rendszerhez lenne hasonló, amely bár számunkra közvetlenül hozzáférhetet-
len, és talán mindig az is marad, de mégis az utolsó porszemig valóságos és
valamilyen, s így a nyelvrôl szóló állításaink elvben az utolsó betûig feketén-
fehéren igazolhatók vagy cáfolhatók. „A nyelv” ebben az értelemben nincs
és semmilyen. Ha azt kérdezzük, milyenek is a nyelvet alkotó szabályok
(konvenciók), nem várhatjuk, hogy kellô vizsgálat után valami abszolút igaz-
sághoz jutunk el, szinte tapintható tényekhez. A nyelvre vonatkozó állításaink
mindig föltételezések maradnak, olyan modelleket alkotnak, amelyek megma-
gyarázhatják azt, hogy az állítólagos nyelv alapján miért képesek az emberek
56
erre vagy arra. Hogy miért tartják jónak ezt a mondatot és utasítják el a mási-
kat, hogy miért abban a menetben építik föl magukban a beszélés tudomá-
nyát, ahogyan a gyermeknyelv kutatói megfigyelték, hogy miért létezhetnek
egyes tipikus változási tendenciák az emberi nyelvek nagy sokaságában, és
miért nem fordulnak elô mások, hogy miért könnyebb visszaemlékezni erre
a szövegre, mint amarra – és még sorolhatnánk a kérdéseket. Azaz, a nyelv-
rôl szóló állításaink létjogosultságát mindig azzal kell bizonyítanunk, hogy
választ adnak valamilyen (méghozzá igazolhatóan idevágó) kérdésre, hogy
megmagyaráznak valamit. Az, hogy ezeket az állításokat milyen formában –
matematikai formulákban vagy irodalmi idézetekkel megtûzdelt esszéiszti-
kus nyelvezeten – adjuk elô, ebbôl a szempontból közömbös. Közömbös az
is, hogy milyen segédfogalmakra támaszkodunk bennük – feltéve, ha ezek-
nek szükségességét kérdésfeltevésünk igazolni tudja, és ha nem tulajdoní-
tunk e segédfogalmaknak valami önálló létezést. Szem elôtt kell tartanunk
továbbá azt a tényt is, hogy nem lehet egyidejûleg választ keresni a nyelvvel
kapcsolatban föltehetô összes kérdésre, azaz, elôször mindig korlátozott ha-
tókörû modelleket kell készítenünk. Egy-egy ilyen modellt el kell fogad-
nunk, ha a saját érvényességi körében feltett kérdésekre válaszol és össz-
hangban van a nyelvrôl alkotott legalapvetôbb föltevéseinkkel; de éppen
mivel modell, mivel elvonatkoztatások eredménye, nem vethetjük el azzal,
hogy elemei vagy a benne felhasznált fogalmak nem vihetôk át egy az egy-
ben más kérdéskörökre. Példának okáért, ha valaki azt a célt tûzi ki maga elé,
hogy a magyar nyelv összes helyes mondatát kívánja leírni (jellemezni, meg-
határozni), s ezenközben különféle elemek és szabályok fölállításához folya-
modik, nincs jogunk automatikusan föltenni neki azt a kérdést: vajon hol he-
lyezkednek el ezek az elemek és szabályok az agyunkban, melyik félteke
melyik lebenyében „lakoznak” – vagy azt, hogy miképp látja érvényesülni
ezeket a szabályokat az elmúlt ötszáz év nyelvi változásaiban? Az természe-
tesen nagyon jó, ha valamely modell közvetve magyarázatot ad további kér-
désekre is, sôt elônyben részesítjük a „sokat magyarázó” modellt a „keveseb-
bet magyarázóval” szemben. Mégsem jogosulatlan a korlátozott hatókörû
modellek készítése sem. Például egy nyelvtani leírás nyilván nem ad útmu-
tatást arra nézve, hogy miképp mûködik agyunkban a nyelv – de ahhoz,
hogy mondjuk az agyban a beszédfolyamatokat kutassuk, már létfontosságú
lehet pontosan látni, hogy valójában milyen dolgoknak a létrejöttét kell lehe-
tôvé tenniük a vizsgált idegkapcsolatoknak.
Mindezeket a hosszas fejtegetéseket azért tartottuk szükségesnek elôrebo-
csátani, mert a nyelvrôl készíthetô egyik modell éppen maga a leíró nyelvtan,
a grammatika, s meg kellett indokolnunk, hogy miért vagyunk a grammatika
formájával és felépítésével kapcsolatban a szokásosnál egyfelôl szigorúbbak,
másfelôl szabadelvûbbek. Szigorúbbak vagyunk a szokásosnál annyiban,
hogy csak bizonyos követelményeknek megfelelô valamit nevezünk gram-
matikának – szabadelvûbbek vagyunk viszont annyiban, hogy lényegében
bármilyen modellt elfogadunk, amely ezeknek a követelményeknek eleget
tesz, függetlenül attól, hogy állításainak megfogalmazása mennyiben illesz-
57
kedik az évezredes hagyományokhoz, azokhoz a fogalmakhoz és szabályok-

hoz, amelyek éppen hagyományos voltuk miatt sokszor a nyelvrôl való
egyetlen lehetséges gondolkodási forma színében tûnnek fel az ember elôtt.
7. Milyen minimális követelményeket támaszthatunk tehát egy grammati-
kával szemben? Elvárhatjuk tôle azt, hogy – a számítógépesek nyelvén szól-
va – „szimulálja” az anyanyelvi beszélô azon fentebb kimutatott képességét,
hogy nyelvének végtelen sok mondatát tudja létrehozni és megérteni, s egy-
szersmind azt is meg tudja ítélni, hogy mely mondatok (= hangalak–jelentés
egységek) nem tartoznak bele az ô nyelvébe, például azért, mert formájuk el-
fogadhatatlan. Ehhez a kijelentéshez két megjegyzést kell fûznünk. Az egyik:
„szimulációról” beszélünk, mert csupán annyit várunk el, hogy a grammati-
ka, mint valami mûködtethetô gépezet, ugyanarra legyen képes, mint a be-
szélô – de azt már nem várjuk el, hogy amit csinál, ugyanúgy is csinálja, aho-
gyan a beszélô. Azaz, a „szimuláció” azt jelenti, hogy csupán a terméket, a
kimenetet kívánjuk modellálni, a belsô mûködést nem. Igazi célunk azonban
az, hogy pontosan modellálni tudjuk az ember nyelvi képességét, nyelvtudá-
sát. A másik megjegyzés: a beszélô kritikai képességének modellálása elsô
pillanatban fölöslegesnek tûnhet, hiszen ezt a képességét a beszélô látszólag
csak kivételes és mesterséges helyzetekben gyakorolja. Ez a látszat azonban
megtévesztô – ez a képesség valójában csak a vizsgálati helyzetben válik kü-
lön attól a képességtôl, amelynek alapján a mindennapi beszéd történik, hi-
szen a kétféle képesség valójában egy és ugyanaz. Egy igen egyszerû példá-
val: ha a beszélô a tárgyragot következetesen a fônévhez, s nem annak
névelôjéhez illeszti (azaz, mindig azt mondja: a könyvet, és sohasem azt: at
könyv), az egyszersmind azt is jelenti, hogy a hibás alakot bármikor képes
lenne fölismerni. A kritikai képesség modellálásának hangsúlyozása pusztán
azért fontos, mert a nyelvi szabályok többsége a most felhozott példánál
összehasonlíthatatlanul bonyolultabb, s a szabály felállításakor nemcsak arra
kell tekintettel lennünk, hogy milyen „kívánatos” (azaz helyes) mondatokat
hoz létre, hanem arra is, hogy esetleg milyen helytelen mondatokat eredmé-
nyezhet. A szabály, illetve a szabályok összessége ugyanis azt is egyértel-
mûen meg kell, hogy határozza, mely mondatok rosszak. És mivel azokat a
mondatokat, amelyeket a szabályokból nem tudunk levezetni, a szabályok
létre sem hozzák, e mondatok helytelennek minôsülnek. Így képzelhetjük el
a szabályrendszert mint a kritikai képesség modelljét.
Milyen további elôfeltevéseket kell számba vennünk még a grammatika
elkészítéséhez? A legfontosabb – és az elôzô bekezdésben valójában már
érintett – elôfeltevés az, hogy a mondatok jelek, tehát nem elégedhetünk meg
azzal, ha formájukat jellemezzük – a jelentésük nélkül.
Mit nem tekinthetünk eleve adottnak a modellálás kezdetén? Itt visszatér-
hetünk a szó, avagy a mondat elsôdlegességének ahhoz a módszertani
dilemmájához, amellyel az elôzô fejezetben szembekerültünk. Ott azt mond-
tuk, hogy a beszédben természetesen a mondat adott (illetve esetleg a mon-
datnál nagyobb szöveg – ettôl most tekintsünk el); a szó vagy akár annak ki-
sebb alkotórészei, a tô és a toldalék, bár többé-kevésbé valósak lehetnek a
58
mindennapi ember számára is, voltaképpen csak nyelvtudatos helyzetekben

(a kisgyermek nyelvelsajátítási folyamatának megfigyelésekor, idegen
nyelvvel való ismerkedéskor, költemények poétikus eszközeinek ízlelgetése-
kor stb.) jelennek meg külön, azaz, tudatos elvonás eredményének tekinthe-
tôk. Még inkább igaz ez az állítólagos szerkesztési szabályokra, amelyekrôl,
mint láttuk, az ember nem tud automatikusan számot adni, sôt míg az egé-
szen iskolázatlan embernek is lehet valamilyen alapegység-fogalma, sza-
bályfogalma valószínûleg egyáltalán nincs is. A szó (tô, toldalék stb.) és az
ilyen vagy olyan szerkesztési szabály létezése tehát nem eleve adott. Mégis,
már abban a fejezetben is voltaképpen állást kellett foglalnunk egységek és
szabályok létezése mellett, mert beláttuk, hogy nem gondolható el az ember
mondathasználó tevékenysége úgy, hogy feltételezzük: a mondatok hang-
alakját és jelentését tagolatlan egészként közvetlenül felelteti meg egymás-
nak valamilyen konvenció. Azt a feltételezésünket tehát, hogy alapegységek-
nek és rájuk vonatkozó szabályoknak lenniük kell (akár valamilyen
„összeszerkesztéses” formában, akár valamilyen más formában), tulajdon-
képpen nem tényleges tapasztalatainkra alapítottuk, hanem már egy lépést
tettünk a nyelv modellálása felé. Az egységek és szabályok tehát valóban elvoná-
sok, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a vizsgált tárgyat gyakorlatilag újraalkossuk.
Ebben a gondolatmenetben érthetôvé válik a korábban említett „szabadel-
vûség” is. Mivel a grammatikai leírásban felhasznált elemek és szabályok
(valamint a megfogalmazásuk során fölhasznált egyéb segédfogalmak, mint
például szófaj) elvonások, megismerô tevékenységünk gondolati termékei,
nincsenek és nem is lehetnek olyan elôzetes kritériumaink, amelyek alapján
kimondhatnánk, hogy mit kell elemnek tekinteni, milyen jellegûnek kell len-
nie a szabálynak stb. Mindezek az általunk választott modellálási eljárásból
adódnak, és kölcsönös függésben vannak egymással: azaz, azt érdemes
elemnek tekinteni, amire a szabályok gazdaságosan és következetesen meg-
fogalmazhatók, és megfordítva. Erre a kölcsönös függésre egyébként számos
és tüzetesen kifejtett példát láthatunk majd a következô fejezetekben, ame-
lyek az emberi nyelvek sokaságának vizsgálatára alkalmas fogalomkészlet
kialakításának kérdéseivel is foglalkoznak.
8. Összefoglalva az eddig mondottakat: a nyelvet olyan konvenciók rend-
szerének tekintettük, amely megszabja, hogy milyen (elvont) hangalakok mi-
lyen (elvont) jelentésekkel kapcsolódnak össze az adott közösségben érvé-
nyes módon. A grammatikai modell ezeknek a hangalak–jelentés pároknak a
körét szigorúan meghatározza: definiálja. A definíció megadja, hogy ezek a
párok milyen elemekbôl, milyen szabályokat követve szerkeszthetôk meg.
A modell tulajdonságaihoz szükséges lehet néhány megjegyzést fûzni, hi-
szen a közhasználatú grammatikák általában nem ilyen formájúak, legyenek
akár tudományos célú leíró nyelvtanok, akár nyelvkönyvek. Ezeket a szó szi-
gorú értelmében nem tekinthetjük a nyelv modelljeinek. A leíró nyelvtanok
többsége – nálunk is, más nyelvek esetében is – inkább bemutató, mint defi-
niáló jellegû. Ezt a különbséget egy hasonlattal szemléltethetjük: definiáló,
azaz grammatikaszerû egy olyan szakácskönyv, amely megmondja, hogyan
59
kell elkészíteni a száraztészta-féleségeket. Bemutató jellegû, mondjuk, egy

olyan útikönyv, amely tudatja, hogy Magyarországon „a kifôtt tésztát készí-
tik édesen is (például mákkal, dióval), sósan is (például tojással, tejföllel-tú-
róval), fogyasztják magában is, körítésként is”. Ebbôl a bemutatásból csak a
jó érzékû és konyhamûvészetben járatos olvasó találhatja ki, hogy miképp
kell elkészíteni a mákos tésztát, és hogy körítésként nemcsak az édes tésztát
nem esszük, hanem még a túrós metéltet sem. Az ilyen bemutató leírás tehát
elôtanulmány magához a grammatikához. A nyelvkönyvek esetében más a
helyzet. Azok valóban az idegen nyelv „szakácskönyvei” kívánnak lenni, de
formájukat pedagógiai megfontolások befolyásolják – például az, hogy haté-
konyabb lehet, ha a tanuló, némi segítséggel, maga vonja el a gondosan kivá-
logatott mondatsémák mögött rejlô szabályszerûségeket.
9. Térjünk vissza befejezésül egy, a nyelvi rendszer nyitottságával kapcso-
latos kérdésre. Azt állítottuk, hogy az anyanyelvünknek végtelen sok külön-
bözô mondatát vagyunk képesek produkálni és megérteni. Hogyan értendô
ez a végtelenség, és hogyan fejezôdik ki a grammatikában?
Ha vesszük például egy tízszavas, tehát viszonylag rövid mondat „sémá-
ját”, és minden szó helyére öt különbözô szót illesztünk egymás után, akkor
510 azaz 9 765 625 mondatot kapunk! Márpedig ehhez a hatalmas gazdagság-
hoz csak egyetlen mondatszerkezetet és ötven alkalmas szót kellett ismer-
nünk – nevetséges számok valóságos ismereteinkhez képest. Ez azonban
még nem azonos a matematikai végtelennel, hiszen több „séma” és több szó
segítségével mindig csak hatalmas, de konkrét számú mondathoz juthat-
nánk, azaz matematikailag véges mennyiséghez. Lehetséges mondat azon-
ban végtelen sok van. Ez ugyanúgy bizonyítható be, mint az, hogy a termé-
szetes számokból (azaz a nem negatív egész számokból) végtelen sok van.
Ha egy természetes számhoz 1-et adunk, ismét természetes számot kapunk –
azaz nem lehet legnagyobb természetes számot mondani, a sor a végtelensé-
gig folytatható. A „hozzáadást” a mondatok esetében a bôvítéssel helyette-
síthetjük. Például úgy, hogy egy mondatba újabbat ágyazunk bele (Péter elfu-
tott ➝ Péter, aki félôs, elfutott), vagy úgy, hogy másikat kapcsolunk mellé
(Péter elfutott ➝ Péter elfutott, de Mária a helyén maradt). Igaz, hogy a hangzó
beszédben az ilyen bôvítéseknek határt szab a memóriánk, de írásban, ahol
ez a tényezô kiküszöbölôdik, valóban hihetetlen hosszúságú mondatok jö-
hetnek létre – például szépirodalmi mûvekben, mint Juhász Ferenc, Bohumil
Hrabal vagy G. García Márquez mûveiben. Sôt, bár az ô óriáskígyó-monda-
taik is véget érnek egyszer, világos, hogy ha még egy további bôvítést végez-
nénk rajtuk, nem szûnnének meg az adott nyelv érvényes mondatainak len-
ni, azaz nem a nyelv korlátai miatt állt meg az alkotó ott, ahol megállt.
(Hangsúlyoznunk kell, hogy a bôvítgetés nem azt jelenti, hogy bármelyik
tényleges mondat végtelen hosszú lehetne – mint ahogy egyik természetes
szám sem végtelen nagy –, hanem azt, hogy bármelyik mondatból egy még
újabbat lehet csinálni ilyen módszerrel.)
Hogyan képes a nyelvtudó e végtelen sok mondat bármelyikének produk-
ciójára és megértésére – véges vagy végtelen maga a nyelv? Elsô pillantásra
60
azt gondolhatnánk, hogy a végtelen sok mondat megalkotásához vagy végte-

len sok elem, vagy végtelen sok szabály szükséges. Ha azonban ez így lenne,
akkor senki sem lehetne anyanyelvének „szakértô” birtokosa, hiszen agyunk
teljesítôképessége véges. Végesnek kell tehát lennie mind az elemkészletnek,
mind a szabálykészletnek. Egy ilyen rendszer pedig csak akkor lehet alapja
végtelen sok különbözô mondat megalkotásának, ha legalább egy szabálya
rekurzív, azaz újból és újból alkalmazható. Fenti példánk már mutatta is, hogy
ez mit tesz: például a mondatépítés szabálya ilyen rekurzív szabály.
Ez a matematikai végtelenségfogalom talán meglehetôsen erôszakoltnak
tûnhet az emberi nyelvre vonatkoztatva. Vegyük észre azonban, hogy csak a
szabályrendszer rekurzív jellege teszi az emberi nyelvet valóban nyílt rend-
szerré, azaz elvileg különbözôvé az állatok jelkészleteitôl. Másfelôl pedig a
rendszer nyitottsága teszi lehetôvé, hogy a valóság tetszôleges új helyzeteit
le tudjuk írni emberi nyelven – tehát azt, hogy a nyelv egyetlen szempontból
sem lehet korlátja a megismerô tevékenységnek. A grammatika rekurzív jel-
lege tehát nem lebecsülendô jelentôségû.
10. Teljes nyelvi rendszerre modellt természetesen senki sem készített.
Még ha sikerülne is, annyira bonyolult volna, hogy csupán hosszas elôtanul-
mányokkal válnék akár a szakemberek számára is érthetôvé. S jóllehet, mint
a világ számos nyelvére, a magyar nyelv egyes részrendszereinek leírására is
elôterjesztettek több javaslatot, a következô fejezetekben mégsem ismertet-
jük ôket a maguk részletességében, csupán azt mutatjuk be, hogy milyen mó-
don, miféle érvelésekkel juthatunk el a nyelv különbözô szintjein az alapele-
mekhez, kategóriákhoz és az ezeket összekapcsoló szabályokhoz.
61
II. A NYELV SZINTJEI
4. HANGOK
1. Ha a beszélô ember a földi élet egyik legnagyobb csodája, akkor a beszéd-

hangok képzése és felfogása ennek a csodának egyik varázslatos bonyolultsá-
gú és kifinomultságú, s talán a legrészletesebben ismert része. Mint láttuk, bár
minden bizonnyal a körülmények kényszere s nem a céltudatos fejlesztés ala-
kította ki elôdeink hangos közlési rendszerét, ez a kényszer szülte választás
rendkívül szerencsésnek bizonyult. Ha például a siketen születetteknek lé-
nyegében ugyanazon az általános emberi nyelvi képességen alapuló, gesztu-
sokból közléseket formáló vizuális kommunikációs rendszerével vetjük össze
a hangos beszédet, ez utóbbi számos, a fajfennmaradást szolgáló elônnyel,
mondhatnánk óriási „túlélési értékkel” rendelkezik. A siketek csak világos-
ban és mindkét kezük egyidejû mozgatásával, gyakorlatilag egész felsôtestük
igénybevételével alakítják közléseiket. Ha valaki nem figyel eleve a partneré-
re, külön, más módon kell a figyelmét felhívni, hogy közlés következik. Ezzel
szemben a hangos beszéd orientáló, irányjelzô jellegû, sötétben és világosban
egyaránt mûködik, nagy távolságokat is át lehet hidalni vele, s ami a legfonto-
sabb: csupán az egyébként mindössze táplálkozásra használt szájat veszi
igénybe. Persze nehogy azt higgyük, hogy az összehasonlítás a vizuális köz-
lés számára minden tekintetben hátrányosan üt ki. A gesztusjelzéseket is le-
het éppen úgy finomítani és kombinálni, mint a beszélt nyelvieket, sôt a siket
gyerekek elôbb tanulnak meg jelezni, mint az egészségesek beszélni.
Jó néhányszor próbáltak már emberszabású majmokat emberi beszédre
megtanítani. A legnagyobb sikert egy Viki nevû csimpánzzal érték el: miután
a kutató házaspár évekig otthonában nevelte, Viki három (!) szót tudott ki-
sebb-nagyobb nehézséggel kimondani. Tudjuk persze, hogy az ember hang-
képzô szervei rendkívül hosszú, évszázezredekben mérhetô idô alatt fejlôd-
tek ki – a csimpánznak, bármilyen intelligens legyen is, egyszerûen nincsenek
az emberéhez mérhetô hangképzô szervei. De nemcsak errôl van szó.
2. Még azok a szerveink is, amelyek szerkezetükben nem alakultak át a
hangképzés céljait szolgálandó, mûködésükben annyira módosultak, adap-
tálódtak a beszédhez, hogy bármilyen hosszú tanulás is kevés volna ahhoz,
hogy a csimpánz ezeket a funkciókat elsajátítsa.
Normális körülmények között például légzésünk egyenletes: a ki- és a be-
légzés idôtartama alig különbözik egymástól. Beszéd közben azonban belég-
zésünk felgyorsul, kilégzésünk pedig lelassul, méghozzá jelentôs eltéréssel, s
ez semmiféle életfunkciós zavart nem okoz. Próbáljuk meg kísérletképpen for-
65
4.1. ábra. A hangképzô szervekhez vezetô idegek különbözô hosszúságúak.

A b ideg vezet az alsó ajakhoz, a c ideg a hangszalagokhoz
(E. Lenneberg nyomán)
dítva: igyekezzünk gyorsan kilélegezni a levegôt, majd hosszan tartó belégzés

közben (suttogva) beszélni. Két-három perc alatt kimerülünk; erre egyszerûen
nem vagyunk alkalmasak, pontosabban fiziológiai módosulásaink ezt nem en-
gedik meg. De nemcsak a ki- és belégzés egymáshoz viszonyított idôtartama,
hanem a légzés egész ritmusa is megváltozik beszéd közben: ritkábban ve-
szünk levegôt. Beszéd nélkül ezt a ritka lélegzést már hosszabban tudjuk fenn-
tartani, mint a belégzéses beszédet; de nem is az az érdekes, hogy egy idô után
ez is egyre kényelmetlenebbé válik, hanem hogy erôsen oda kell figyelnünk,
ha nem akarunk kiesni e természetellenes ritmusból, míg normális beszéd köz-
ben észre sem vesszük, hogy légzésütemünk mennyire megváltozott.
Hangképzô szerveink – de most használjuk a szakszót: a hangcsatorna – a
légzést és a táplálkozást szolgáló élettani struktúrák adaptálódásából és/vagy
specializálódásából alakultak ki. S ez nemcsak azt jelenti, hogy a nyelvet a
szánkban ma már nemcsak az élelem megforgatására használjuk, de ide vagy
oda helyezve a szájüregben ennek vagy annak a hangnak a kimondására is,
hanem elsôsorban azt, hogy kb. száz izom a korábbiaknál sokkal finomabb
mozgásokra képes, s ezzel párhuzamosan ezeknek az izmoknak a beidegzô-
dései, azaz az idegnyúlványok, amelyek hozzájuk vezetnek, igen sûrûn há-
lózzák be az egész hangcsatornát (különösen a szájüreg környékét), és az azo-
kon küldött utasítások hihetetlenül kifinomult mozgásokra késztethetik az
egyes izmokat. S ez még nem minden.
66
4. Hangok
Orrüreg
kemény
szájpadlás lágy
szájpadlás
fogmeder
ínycsap
ajak
gégefô
nyelv hangszalagok
légcsô
nyelôcsô
4.2. ábra. A hangcsatorna
Ezek a mozgások ugyanis rendkívül gyorsan kell, hogy kövessék egymást,

mivel az átlagos emberi beszédben percenként 200-210 szótagot mondunk ki
(a felsô határ kb. 500-nál van), ez pedig nagyjából azt jelenti, hogy másodper-
cenként nyolc hangot képzünk. Mármost minden egyes hang kiejtésekor
minden egyes izom utasításokat kap: ez másodpercenként 800 olyan pa-
rancs, amelyre oda sem figyelünk. És ha úgy vélnénk, hogy legalább ezek az
utasítások szépen egymás után következnek (minden egyes hangra egy kü-
lön utasításadag), bizony nagyot tévednénk. A hangok képzésében részt ve-
vô izmok ugyanis nincsenek egyenlô távolságra a beszéd idegi központjától.
Így például ha kimondjuk a pá szót, az á képzésében közrejátszó egyik inge-
rület elôbb hagyja el a beszédközpontot, mint a p képzésére vonatkozó utasí-
tások egy része. Ennek az az oka, hogy a p-t az ajakkal képezzük, s ez lénye-
gesen rövidebb idegnyúlványon érhetô el, mint az á zöngéjét a gégefôben
létrehozó hangszalagok, amint az a 4.1. ábrán látható.
Amirôl idáig szó volt, csupán a beszéd fiziológiai, élettani vonatkozásait
érintette. De bizonyára ennyi is elég, hogy belássuk, miért eleve képtelen a
csimpánz vagy bármely más állat emberi nyelven megszólalni. Ha viszont a
nyelvi képesség egészét tekintjük, nyilvánvalóan nemcsak egyes izommoz-
gások és beidegzôdések ember és állat közti különbségét kell tételeznünk,
hanem a – legalábbis számunkra – sokkal fontosabb tudati struktúrák közöt-
ti eltéréseket is.
67
3. Térjünk azonban vissza kiindulópontunkhoz, a hangok képzéséhez, és

vessünk egy pillantást a hangcsatornára, lásd 4.2. ábra.
A levegô a tüdôbôl a gégében lévô hangszalagokon keresztül jut a garatba.
A hangszalagok több különbözô fokozatban zárulhatnak, illetve nyithatnak;
számunkra ebbôl most kettô fontos: nyitott állásban nem rezegnek, zárt ál-
lásban igen. Az elôbbi a zöngétlen (pl. p, sz, cs), az utóbbi a zöngés hangok (pl.
b, z, dzs) képzési helyzete. A levegôt a garat az ínycsappal két irányba terel-
heti: ha az orrüreget lezárja, a levegô a szájüregen át távozik, ha kinyitja, a le-
vegô mindkét üregbe beáramlik, s egyiken vagy mindkettôn keresztül távo-
zik. Az ínycsap (uvula) és a körülötte lévô terület nyitásával képezzük az
orrhangzós mássalhangzókat (m, n, ny) és magánhangzókat (a francia mon, un
szavakban, valamint például a magyar szombat szó o hangja is). Emelkedését
és süllyedését tükörben bármikor ellenôrizhetjük. Maga az ínycsap is képes
hangadásra: a francia és német irodalmi nyelv r hangját ennek a rezegtetése
adja. Továbbhaladva a szájüregben az ínycsap után a hátsó vagy lágy száj-
padlás (velum) a következô terület, majd ez elôtt az elülsô vagy kemény száj-
padlás (palatum), a fogmeder (alveolus) s a fogak. Ujjunkkal végigtapogatva
könnyen megállapíthatjuk a lágy és a kemény szájpadlás határát. A nyelv
teste vagy hegye ezekkel a területekkel, az ajkak pedig egymással vagy a fog-
sorral érintkezve alkothatnak különféle hangokat. Amikor a hangcsatorna
bármely részén a kiáramló levegô akadályba ütközik, mássalhangzó keletke-
zik, ha pedig akadálytalanul elhagyhatja a szájüreget, magánhangzókat ejtünk.
A magánhangzók közötti különbségeket a nyelvnek a szájüregben való
mozgatásával hozzuk létre. Ha a nyelv elülsô része magasabban van a hátul-
sónál, elöl képzett vagy elülsô hangok keletkeznek (i, ü, e, ö); ha viszont a
nyelv hátulsó része emelkedik magasabbra, hátul képzett hangokról beszé-
lünk (u, o, a, á). Két további dimenzióban kell még – legalábbis a magyar –
magánhangzókat megkülönböztetnünk. A nyelvnek a szájüregben való füg-
gôleges mozgatásával három szint helyezkedik el egymás alatt: a felsô (i, ü,
u), a középsô (ö, o, é és zárt ë) és az alsó (a, á és nyílt e) nyelvállású hangok. Az
i–ü, e–ö, á–a párokat egymás között az ajkak közömbös helyzete, illetve kere-
kítése választja szét. Ha a szájüregben mozgó nyelvnek mindig a legmaga-
sabb pontját tekintjük, s az ajkakat balra, a torkot jobbra képzeljük el, a ma-
gyar magánhangzók alaprendszerét az alábbi sémában vázolhatjuk fel:
4.1. táblázat. A magyar magánhangzók képzésük szerint
NYELV- HANGSZÍNOSZTÁLYOK
ÁLLÁSOK elülsô hátsó
ajak- kerekítés kerekítés ajak-
kerekítéses nélküli nélküli kerekítéses
felsô ü i u
középsô ö é (ë) o
alsó e á a
68
4. Hangok
Ugyanezt a rendszert megadhatjuk úgy is, hogy az egyes hangzókat asze-

rint jellemezzük, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkeznek, illetve milyen
tulajdonságok játszanak vagy nem játszanak szerepet képzésükben. A 4.2.
táblázat tehát csak az egyes dimenziókat tünteti fel, s ezért elegendô például
azt nézni, hogy egy magánhangzó hátsó-e vagy sem, hiszen ha nem az, ak-
kor csak elülsô lehet.
4.2. táblázat. A magyar magánhangzók megkülönböztetô jegyek szerint
i ü é ö e u o á a
hátsó – – – – – + + + +
felsô + + – – – + – – –
alsó – – – – + – – + +
kerekített – + – + – + + – +
Talán a felsô/alsó megkülönböztetô jegyekhez kell némi magyarázatot fûz-

nünk: ha egy hang sem nem felsô, sem nem alsó, akkor középsô nyelvállású.
Egyszerre felsô és alsó nyelvállású egyetlen hang sem lehet.
Rátérve most a mássalhangzókra, háromféle akadály képzését szoktuk el-
különíteni. Amikor az akadály teljesen elzárja a levegô útját, zárhangokról
beszélünk (p, b, t, d, ty, gy, k, g, m, n, ny), amikor részleges, és a levegô erôs
súrlódás árán, de távozhat, réshangokról (f, v, sz, z, s, zs, j, h), amikor pedig a
teljes zárat réssé alakítjuk át, vagyis a zár felpattanását késleltetjük, zárrés-
hangokról, affrikátákról (c, dz, cs, dzs). Két további mássalhangzót képzésük
sajátos módja miatt külön csoportba helyezünk: az l esetében a levegô a
nyelv két oldalán távozik, az r-t pedig a nyelv hegyének pergetésével ejtjük.
E két hangot folyékonyaknak nevezzük. Az ajkaktól a gége felé tartva az egyes
mássalhangzókat a következô pontokon és módokon képezzük (a párokban
a második zöngés):
1. az ajkak zárt alkotnak: p, b; orrhangzós: m;

2. a felsô fogsor az alsó ajakkal rést alkot: f, v;
3. a nyelv hegye vagy elülsô része a fogak mögötti ínyrészen zárt alkot: t, d;
orrhangzós: n;
4. ugyanott rés: sz, z;
5. ugyanott késleltetve felpattantott zár: c, dz;
6. ugyanott pergetett nyelvhegy: r;
7. ugyanott oldalsó rés: l;
8. a nyelv hegye a fogmedernél vagy a mögött rést alkot: s, zs;
9. ugyanott késleltetett felpattanású zár: cs, dzs;
10. a nyelv háta a kemény szájpadlással zárt alkot: ty, gy; orrhangzós: ny;
11. ugyanott rés: j (zöngés);
12. a nyelv háta a lágy szájpadlással zárt alkot: k, g;
13. gégeréshang: h.
69
Ha most a rendszerezés kedvéért egy egyszerûsített táblázatot állítunk fel

a magyar mássalhangzókra (melybôl éppen ezért kihagyjuk az r, l és h han-
gokat), az elôzô táblázathoz hasonló sémát kapunk, lásd a 4.3. táblázatot.
4.3. táblázat. A magyar mássalhangzók egy része megkülönböztetô jegyek szerint
p b m f v t d n sz z c dz s zs cs dzs ty gy ny j k g
zár + + + – – + + + – – + + – – + + + + + – + +
rés – – – + + – – – + + + + + + + + – – – + – –
ajak + + + + + – – – – – – – – – – – – – – – – –
fog – – – – – + + + + + + + – – – – – – – – – –
fogmeder – – – – – – – – – – – – + + + + – – – – – –
kemény
szájpadlás – – – – – – – – – – – – – – – – + + + + – –
lágy
szájpadlás – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – + +
orrhangzós – – + – – – – + – – – – – – – – – – + – – –
zöngés – + + – + – + + – + – + – + – + – + + + – +
csoportok 1 2 3 4 5 8 9 10 11 12
4. Most már tehát látjuk, hogyan képezzük a hangokat. De vajon valóban

ennyi hang és ezek a hangok vannak-e minden magyarul beszélô birtoká-
ban? Azt nyilván könnyen beláthatjuk, hogy más nyelveknek más a hangál-
lományuk, és bárhol születik is, a gyermek „ugyanazzal a szájjal” tanulja
meg környezete nyelvének a hangjait. Nemcsak elvben, gyakorlatilag is ké-
pesek vagyunk tehát arra, hogy bármely nyelv bármely hangját megformál-
juk – persze elég korán kell kezdeni. Sôt felnôtt fejjel is tudunk az elôbb leír-
taktól eltérô hangokat képezni. Próbáljuk például felsô fogsorunkat alsó
ajkunkhoz érinteni, s most mondjunk egy m-et. Ez nem a „szabályszerû” m
hang, ilyenrôl nem beszéltünk – mégsem mondhatjuk, hogy nincs a magyar-
ban: figyeljük meg az m ejtését, amikor a sámfa vagy a támfal szót mondjuk ki.
Végezzünk el még egy ilyen „orrhangzós” kísérletet! Mondjuk ki a harang
vagy lankad szót, s figyeljük meg, hogy az n kimondásakor a szájpadlás mely
részével érintkezik a nyelvünk: valahol hátul, a lágy szájpadlásnál. Ez a hátul
képzett n egészen más hang, mint amit az elôbb leírtunk. Vagy mondjuk ki a
rakj, kapj szavakat: a j betû helyén egy furcsa h-szerû hangot hallunk, neveze-
tesen a j-nek a táblázatból „hiányzó” zöngétlen változatát.
Akkor végül is hány hang van beszédünkben? Ha ezzel azt kérdezzük,
hányféle különbözô hangot képzünk, miközben beszélünk, a kérdésre nem
tudunk válaszolni: szinte ahány ember, annyiféle hang. Van, aki olyan
sz-eket mond, hogy fáj belé a fülünk, van, aki a nyelv hegyét visszahúzva ke-
mény, pattogó d-ket mond, van, aki olyan pösze, hogy tökéletes angol th-t ejt
az sz helyén, s akkor még nem is említettük a raccsolás különbözô eseteit.
Mégis, mondhatnánk, azért mindig tudjuk, mikor milyen hangot hallunk
70
4. Hangok
vagy akarunk mondani. De ha szájunkban oly sok, egymástól alig eltérô

helyre tudjuk helyezni nyelvünket, akkor mi szabdalja széjjel a hangképzés
kontinuumát, azaz többé-kevésbé folyamatos tartományát, számtalan, egy-
mástól alig eltérô termékét különálló elemekre?
Ezt végsô soron az szabja meg, hogy a nyelv milyen különbségeket jelöl
meg lényeges, releváns eltérésekként. Sokféleképpen ejthetjük az sz-t, de a
szál szót nem ejthetjük úgy, mint a sál-t; a fáj-t, mint a száj-t, s a dér-t sem úgy,
mint a gyér-t; vagy – hogy magánhangzókra térjünk át – a visz-t úgy, mint a
vesz-t, az üt-öt úgy, mint az öt-öt.
Ha egy nyelv két különbözô szava csupán annyiban tér el egymástól, hogy
ugyanazon a helyen ezek az elemek más hangot tartalmaznak, a két hangot
különbözô absztrakt nyelvi egységek, fonémák megvalósulásának tekintjük.
5. Önmagukban a hangok tehát még nem a nyelv elemei, csak akkor lesz-
nek azzá, ha valamely fonéma alá tartoznak. A csettintés vagy a didergést
„kifejezô” brrr, amit a két ajak pergetésével képzünk, elvben éppúgy lehetné-
nek a magyar nyelv hangjai, mint a b vagy az r (s vannak nyelvek, melyekben
valóban elôfordulnak). De nem azok, mert egyetlen fonéma alá sem tartoz-
nak. A „normális” és a hátul képzett n viszont nem két különbözô fonémát
képvisel, mivel nincs olyan szópár a magyarban, amelynek tagjai ebben kü-
lönböznek egymástól: a kong és a koηg (ahol az n az elöl, az η pedig a hátul
képzett n jele) nem két külön szó. Ezzel szemben a burmai nyelvben nemcsak
e két n-nek van jelentésmegkülönböztetô funkciója, hanem annak is, hogy
ezek az n-ek zöngések avagy zöngétlenek-e, például (a karika jelöli a zöngét-
lenséget):
na ’fájdalom’ ηa ’hal’
na ’orr’ ηa ’bér’
° °
A magyarban a láz és a ráz két külön elem, a japánban viszont a papurika

ugyanaz, mint a papulika, egyaránt paprikát jelent.
Most már leránthatjuk a leplet egy korábbi egyszerûsítésünkrôl: amikor a
magyar magán- és mássalhangzók (rész)rendszerét írtuk le, nem a hangokat
jellemeztük, hanem a fonémákat; a fonémákat azonban nem „mondjuk ki”,
ezek nem a konkrétan, fizikailag észlelhetô, mérhetô beszéd egységei, nem
annak fiziológiailag (képzésük szerint) vagy akusztikailag (hangzásuk sze-
rint) ábrázolható, megközelíthetô konkrét hangjai, hanem ezek funkcionális
osztályai, amelyek másképp léteznek, mint az egyes hang. Felületes hason-
lattal élve valahogy úgy viszonyulnak egymáshoz, mint az alma, a körte,
a banán a gyümölcshöz; vagy a kerékpár, a vonat, az autó a jármûhöz; vagy a
szék, az ágy a bútorhoz, és így tovább. Szigorúan véve egy adott helyzetben
nem gyümölcsöt ettem, hanem almát; nem jármûvön utaztam haza, hanem
autón; s nem bútoron aludtam az éjjel, hanem egy ágyon, noha az igaz, hogy
az alma gyümölcs, az autó jármû és az ágy bútor. Ugyanígy a fonémát sem
ejtjük ki, csupán egyik konkrét megvalósulását, a körülményektôl függôen
71
ezt vagy azt a változatát. Tehát a kong szóban az n fonéma hátul képzett vál-
tozatát, míg a ront szóban az elöl képzettet.
A hangpár tagjai (η–n) tehát környezettôl függô változatai (szakszóval: allo-
fónjai) a fonémának: η hangot csakis k vagy g elôtt ejtünk a magyarban. Idéz-
zük vissza a rakj, kapj szavakat; bennük a j fonéma zöngétlen allofónját ejtjük,
méghozzá szigorúan meghatározott feltételek között: ha a szóvégi j elôtt
zöngétlen mássalhangzó van. Más fonémakörnyezetben a j egy másik válto-
zatát, a zöngéset ejtjük. A két változatot pedig sohasem cseréljük fel egymás-
sal: az egyik környezetben mindig a zöngés és csak az, a másikban mindig a
zöngétlen és csak az fordulhat elô. A fonéma elôfordulási körét tehát az allo-
fónok mintegy felosztják egymás között.
6. Mi tartja „egybe” az egyes fonémákat, s mi szabályozza változataikat, al-
lofónjaikat? Az olyan tulajdonságok, szakszóval megkülönböztetô jegyek, ame-
lyeket a magyar fonémarendszer sematikus táblázataiban illusztráltunk.
A magyar nyelv kb. 40-50 fonémáját mindössze 13 jeggyel kimerítôen jelle-
mezni lehet. (A fonémák számának pontatlansága nem elvi bizonytalanságot
takar: a nyelvjárások közti különbségek miatt szükségszerû. Van, ahol j és ly,
nyílt e és zárt ë, hosszú és rövid ü stb. között különbséget tesznek, s van, ahol
nem. Mellékesen azt is meg kell jegyeznünk, hogy a részletesen kidolgozott
jellemzésben nemcsak az itt bemutatott képzés szerinti – artikulációs – je-
gyek szerepelnek, hanem akusztikus tulajdonságok is, vagyis a hangokra jel-
lemzô hanghullámok fizikailag mérhetô vonatkozásai.) S bármilyen nagy
mértékben különbözzék is az egyes nyelvek hangrendszere, kb. 30 megkü-
lönböztetô jeggyel bármelyiket és az összeset le lehet írni. Ezt a kb. 30 jegyet
ugyanis az egyes nyelvek különféle változatokban aknázzák ki, hiszen lát-
hattuk, hogy a négy burmai orrhangú fonémához a magyar rendszer jegyei
is elégségesek, a különbség csupán annyi, hogy a burmaiban az azonos je-
gyeket más lehetôségek szerint használják ki.
Egyetlen létezô nyelv sem kombinálja az általa alkalmazott megkülönböz-
tetô jegyeket a lehetôségeinek határáig, de még mindig „takarékosabb” eljá-
rás 13 jegyet ismerni, mint 50 fonémát.
Tulajdonképpen mik ezek a jegyek? Nos, ha a fonémák egy-egy nyelv
absztrakt funkcionális egységei, akkor a megkülönböztetô jegyek a nyelv, az em-
beri nyelv általános, egyetemes tulajdonságai, univerzáléi. Minden egyes nyelv a
megkülönböztetô jegyek adott halmazából „választja ki” a rá jellemzôeket, s
minden gyermek az összes megkülönböztetô jegy összes lehetôségét korlá-
tozza a környezete nyelvében meglévô jegyek alapján.
Az egyes jegyek meghatározott sorrendben, hierarchiában épülnek be a
gyermek nyelvtudásába: elôször az elöl képzett zárhangokat (b, p, m, n, t, d)
és az alsó nyelvállású magánhangzókat (például á) képesek kiejteni – ezért,
hogy szinte minden nyelvben a szülôk a maguk megnevezésére az ilyen, tör-
vényszerûen elôször felbukkanó mama, nana, papa, dada, baba stb. „szavak-
ból” válogatnak. Nincs nyelv, ahol a szülôt gaga vagy haha jelölné. A magán-
hangzókat a legnagyobb különbségek mentén sajátítja el a gyermek: az
elülsô/hátsó választás az i és u között áll fönn; a felsô/alsó nyelvállás kü-
72
4. Hangok
lönbsége az elôbbiek és az á között valósul meg. A viszonylag legkésôbb

beépülô jegyek között van például az ajakkerekítés: az ü és az ö mindenhol
elég késôn különül el a többi hangtól, és a magyar gyerekek is viszonylag so-
kára „teszik rá” az ajakkerekítést az a hangra; addig rövid á-t mondanak he-
lyette. Ez fordított sorrendben is bizonyítva van: az afáziában, beszédleépü-
lésben (az agy betegségeinek egyik válfajában) szenvedô pácienseknél
megfigyelték, hogy elôször éppen az ajakkerekítés dimenziója tûnik el beszé-
dükbôl, s legtovább a felsorolt zárhangok és a legnagyobb magánhangzó-kü-
lönbségek maradnak fönn. Mindez statisztikailag is rávetíthetô a világ nyel-
veire: a nyelvek a hierarchiában magasan álló megkülönböztetô jegyek által
meghatározott hangokat nagymértékben alkalmazzák, míg a sorrendben há-
tul álló jegyek megszabta különbségeket sokkal kisebb gyakorisággal hasz-
nálják ki. A rendkívül sok összefüggésbôl, aminek az alapján a jegyeket hie-
rarchikusan rendezni tudjuk, csupán még egyet említünk meg. Legalább egy
orrhangzó minden nyelvben van. De semmi sem indokolja önmagában,
hogy a három orrhangzós fonéma: az m, az n és az η között milyen elôfordu-
lási rendnek kell lennie a világ nyelveiben. Mégis, azt figyelték meg, hogy az
η csak olyan nyelvben van meg, ahol van m és n. Ez utóbbiak elôfordulása
persze nem függ az η-étôl.
7. A megkülönböztetô jegyek segítségével könnyûszerrel megállapíthatjuk
az egyes fonémaosztályokat, továbbá világos és egyértelmû megfogalmazá-
sokat tudunk adni például a magyar illeszkedés (hÁz-hOz, Ív-hEz, Öv-hÖz) és
hasonulás (aD-Ja ➝ aGGYa; baráT-Ság ➝ baráCCSág stb.) eseteire. Ezekre, csak-
úgy, mint az allofónok változataira, a fonológiai szabályok vonatkoznak. Sôt
van még valami, ami a nyelvekben többé-kevésbé szigorúan szabályozott:
az, hogy az egyes fonémák milyen sorrendben követhetik egymást egy adott
nyelvben. A 4.4. táblázatban azt mutatjuk be, hogy e kitalált hangsorok a
japán, a magyar és a grúz közül melyik nyelvben lehetségesek mint szavak
(maguk a hangok mind elôfordulnak mind a három nyelvben).
4.4. táblázat. Lehetséges hangsorok nyelvek szerint
japán magyar grúz

kanbara + + +
matta + + –
varszkvlavi – – +
kjógen + – –
tkoma – – +
ktoma – – –
vgrdznob – – +
aoi + – –
rokkaszen + + –
A magyar nyelvnek régebben rendkívül szigorú fonémasorrendi szabályai

voltak: MoSZKVa helyett muSZKá-t, BRekinya helyett BERkenyé-t mondtak,
ugyanis az efféle mássalhangzó-torlódások nem voltak megengedve. De
73
nyelvelsajátításunk idején magunk is „megtanuljuk” ezeket a szabályokat:

ezért mond a kisgyerek moszkát Moszkva helyett, és tombitá-t trombita helyett.
Késôbb persze „el kell felejtenünk” ôket, különben az utóbbi néhány évszá-
zadban változatlanul átvett szavakat nem tudnánk kimondani; de ez is bizo-
nyítja, hogy egyfajta alaprétegként e szabályok is részei nyelvtudásunknak.
8. A nyelv hangzásának szintjéhez azonban nemcsak maguk a hangok tar-
toznak. A hangsorokra általában még két további réteg „épül rá”: a hangsúly
és a hanglejtés.
A magyarban a hangsúllyal, ami lényegében a hangerôsség növelése, rend-
szerint nem sokat törôdünk, hiszen minden szó az elsô szótagján hangsúlyos
(a hangsúlyos szótagot nagybetûkkel jelöljük) RETtenthetetlen, Erôszakos, TEhet-
séges stb. Vannak nyelvek, amelyet hasonló törvényszerûséggel, de más szó-
tagot „tüntetnek ki”; a franciában például az utolsó szótagot: maiSON ’ház’,
distinctiON ’megkülönböztetés’, psycholoGIE ’pszichológia’ stb. A lengyelben a
hangsúly mindig az utolsó elôtti szótagra esik. Az ilyen nyelvekben a hang-
súly kötött.
A szabad hangsúlyú nyelvekben a szavakon belül nincs állandó helye a
hangsúlynak, s ezekben jelentésmegkülönböztetô szerepe is lehet, például
orosz MUka ’kín’ és muKA ’liszt’; angol SUBject ’alattvaló’ subJECT ’alávet’ vagy IM-
port ’behozatal’, imPORT ’importál’. Ezekben a nyelvekben további nehézséget
okoz, hogy a hangsúly a szavak ragozásakor vagy képzésekor elkezd „vándo-
rolni”, például orosz ruKA, ’kéz’ RUki ’kezek’, de ruKI ’kéznek a’. Vagy angol DE-
mocrat ’demokrata’ deMOCracy ’demokrácia’, democRAtic ’demokratikus’.
Talán nem lenne semmi baj a hangsúly elvétésekor e nyelvekben, ha a
hangsúlyos/hangsúlytalan szótagok különbsége nem járna együtt a hangok
s különösen a magánhangzók különbözô tisztaságú kiejtésével. Ez megint
olyasmi, amit a magyarban nem tapasztalunk: mi minden szótagot alapjában
véve egyforma artikulációval ejtünk. Az angolban és az oroszban viszont a
hangsúlytalan szótagok több magánhangzóját néhány középsô nyelvállású
és hangszínû hangba vonják össze. Ezért a szó hangzó „gerince” mindig a
tisztán ejtett hangsúlyos szótag.
Ha nem is gyakran, de a magyarban is megtalálhatjuk a hangsúly értelem-
megkülönböztetô használatát. A következô mondat például kétértelmû attól
függôen, hogy a szerencsés görögök kifejezés mindkét tagját hangsúlyozzuk
vagy csak az elsôt: A szerencsés görögök Krétán üdülhetnek. Ha a szerencsés-re
nagyobb hangsúly esik, mint a görögök-re, akkor a mondatot úgy értjük, hogy
’a görögök közül a szerencsések üdülhetnek Krétán’. Ha viszont egyforma
hangsúly esik mindkettôre, akkor körülbelül így: ’a görögök szerencsések,
hogy ôk Krétán üdülhetnek’. Ez azonban már nem a szóhangsúly, hanem a
mondat- vagy szerkezeti hangsúly kérdéskörébe tartozik.
9. A közléseken, mondatokon belüli hangmagasság-változást hanglejtésnek
hívjuk. Ez már jobban szembeötlik a magyarban is, mint a hangsúly. (A baj
vele csupán az, hogy írásban szinte lehetetlen ábrázolni.) Figyeljük meg a
következô mondatok különbségeit: Megérkezett. Megérkezett? Megérkezett!
A szegényes írásjelek hanglejtésbeli eltéréseket jelölnek. Még nagyon sokfé-
74
4. Hangok
leképpen lehetne ezt az egyetlen mondatot „elénekelni”, de ehhez már való-

ban kottázni kellene. Ki lehet fejezni meglepôdést, tanácstalanságot, hitetlen-
séget, iróniát (’még hogy megérkezett...’), utasítást (’ha egyszer azt mondom,
hogy megérkezett, akkor megérkezett’) és még több minden mást is pusztán
a hanglejtés változtatásával.
Vannak nyelvek, amelyek a hangmagasság dimenzióját jobban kihasznál-
ják, mint az európaiak (noha itt is vannak változatok: a svéd vagy az angol
hanglejtés jelentôsen eltér a magyartól, de egymástól is). Sok kelet- és délke-
let-ázsiai, valamint afrikai nyelv a hanglejtést egyfajta „pluszfonémaként”
használja: minden egyéb vonásában azonos hangsorokat, szavakat különíte-
nek el egymástól az illetô hangsorokhoz tartozó állandó hanglejtéssel.
E nyelvekben minden szónak van saját hanglejtése – e nélkül a szó nem
mondható ki.
A kínaiban (pontosabban a pekingi mandarin kínaiban) a ma vagy ba
hangsornak négy különbözô hanglejtése és (legalább) négy jelentése lehet:
1. mā ’anya’ 1. bā ’nyolc’

2. má ’kender’ 2. bá ’kiszakít’
3. mă ’ló’ 3. bă ’tart’
4. mà ’szid’ 4. bà ’gereblye’
A mellékjelek persze nem pontosan tükrözik a hangmagasság-változást.

A 4.3. ábra ötfokú skálán ábrázolja a kínai „hanglejtés-fonémákat”.
5
4
3
2
1
1 2 3 4
„magas” „magas- „esô- „magasról
emelkedô” emelkedô” esô”
4.3. ábra. A kínai „hanglejtés-fonémák”
A nigériai igbo nyelv két „hanglejtés-fonémával” négyféleképpen tudja

megjelölni ugyanazt a hangsort (az á magasabb, mint az à):
1. ákwá ’sírás’
2. ákwà ’szövet’
3. àkwá ’tojás’
4. àkwà ’ágy’
75
Az egyes fonémasorok állandó hanglejtéssel rendelkeznek ugyan, de ha

egymás mellé kerülnek, a különbözô hanglejtések bizonyos, helyenként bo-
nyolult szabályok szerint átrendezôdhetnek.
10. Két nagy területrôl igyekeztünk rövid áttekintést adni. A hangokat,
melyekkel a fonetika foglalkozik, képzésükön keresztül mutattuk be. A foné-
mákról, a fonológia tárgyáról pedig mint jelentés- (pontosabban: jel-) megkü-
lönböztetô szerepû, funkcionális nyelvi egységekrôl beszéltünk.
Sok mindenrôl persze nem eshetett szó, közte például az emberi agy
hangelemzô tevékenységérôl. Egyebek mellett azért sem, mert errôl még ma
sincsenek megbízható ismereteink, jóllehet az emberi beszédet felismerô
számítógépes programok terén az utóbbi évtizedekben rohamos fejlôdést
láthattunk. A hangok ugyanis az élôbeszédben nem úgy követik egymást,
mint a betûk a papiroson: nincsenek közöttük éles határok, szinte mind-
egyik hang átfolyik a másikba. Tudatunk mégis tévedhetetlen biztonsággal
azonosítja ôket, amiben nyilván fontos szerepet játszanak a hangrendszert
meghatározó megkülönböztetô jegyek – ezt onnan is tudjuk, hogy a hang-
képzés szorosan összefügg a hangelemzéssel. A kisgyerek már rég „hallja”
az r, l és j közötti különbséget, amikor az r-t még mindig j-nek vagy l-nek ej-
ti. És a siketen születettek beszéde is azért hat rendkívül furcsának, tagolat-
lannak, mert hiányzik a hallás ellenôrzô és visszacsatoló szerepe.
A magyar nyelvben kb. egymillió szó van. Ahhoz, hogy ezt az irdatlan sok
különbözô elemet egyáltalán ki tudjuk mondani, nem egymillió, egészében
különbözô dologra kell emlékeznünk, csupán kb. 40–50 fonémára, amit
mindössze 13 tulajdonság határoz meg. A nyelv kettôs tagolásának ez a vo-
natkozása elképesztô lehetôségeket tartalékol. Ha csak azt számoljuk össze,
hány öt hangból álló magyar szó lehet, melyben 25 mássalhangzó és 15 ma-
gánhangzó váltakozik (például patak, petek, betek, botek, bodag stb.), az ered-
mény 3 515 625. És ezek csak az „ötbetûs” szavak! Persze a lehetôségeket nem
érdemes azok végsô határáig kiaknázni, hiszen így az egyes elemek között
túlságosan kicsik lennének a különbségek, s így teljes csendben is feszülten
kellene figyelnünk beszédpartnerünket. Bár rendszerként rendkívül gazdasá-
gos lenne, a nyelv emiatt sokat veszítene kommunikatív hatékonyságából.
76
5. SZAVAK
1. Egymillió szó hatalmas mennyiség: nemhogy a fejünkbe nem fér bele, de

még a legnagyobb szótárakba is csak egy töredéke jut. A Magyar értelmezô ké-
ziszótárban több mint 1500 lapon csupán 75 000 szó jelentését magyarázzák
meg. Legnagyobb magyar–idegen nyelvû szótárainkban is kb. 120 000 szó-
cikk a felsô határ. A szavak persze nem mindig teljes egészükben különböz-
nek egymástól, nem pusztán a hangok (illetve a fonémák) különféle rendben
összerakott sorai, hanem nagyon sokszor a fonémáknál nagyobb, de az egész
szónál kisebb részekbôl épülnek fel, s ezeknek a kisebb részeknek köszönhe-
tô bizonyos, egyébként eltérô szavak hasonlósága. A nevetségesség szóban
például három további szó „rejtôzik”: a nevet, a nevetség és a nevetséges.
A szépség szónak a második fele azonos a nevetségesség megfelelô alkotórészé-
vel, elsô fele pedig a szépeleg elsô részével. Ezek az alkotóelemek azonban
nem viselkednek egyformán: vannak köztük olyanok, amelyeket önálló szó-
nak tekintünk (például nevet, nevetség, nevetséges, szép, szépség, szépeleg), és
vannak olyanok, amelyeket nem tartunk annak (például ség, es, séges, eleg.)
2. Meddig tagolhatjuk ilyen kisebb egységekre a szavakat? Honnan tudjuk
például, hogy a szirom szó végén az om nem azonos a borom, húrom, zsákom
stb. szó végén található om elemmel? Nemcsak abból, hogy tudjuk, mit jelen-
tenek, hiszen a jelentéseket többek között éppen az alkotóelemek „összege”
vagy „szorzata” adja meg. Inkább onnét, hogy tisztában vagyunk vele: a ma-
gyarban van olyan szó, hogy bor, húr, zsák, de nincsen szir.
Mit értünk azon, hogy ez vagy az a hangsor „nincs” a nyelvben? Azt, hogy
a nyelv egyetlen mondatában, közleményében sem fordul, nem fordulhat
elô; nincs jelentése. Mondhatjuk azt is, hogy Látom a szirom színét, és azt is,
hogy Látom a borom színét. És bár azt lehet mondani, hogy Tartom a bort, azt
már nem, hogy Tartom a szirt. Ebbôl viszont az is következik, hogy a szirom-
ban az om nem alkotórész; ez az om (szemben a borom és a húrom szavakban
lévô om elemmel) nem eleme a nyelvnek. A bor az asztalon van mondatról meg
tudjuk állapítani, hogy mást jelent, mint A borom az asztalon van mondat.
A szir az asztalon van mondat azonban nem mást jelent, mint A szirom az aszta-
lon van mondat, hanem egyszerûen nem magyar mondat, nem jelent semmit,
tehát a szirom szóban sem a szir-nek, sem az om-nak nincs jelentése, viszont a
borom-ban mind a bor-nak, mind az om-nak van.
A nyelvnek azokat a legkisebb egységeit, amelyeknek önálló jelentésük
van, morfémáknak hívjuk. A morfémának, mint láttuk, nem szükséges külön
77
szóként felbukkannia, és még azt sem kell tudnunk, hogy az egyes morfé-
mák tulajdonképpen mit jelentenek; elég annyi, hogy ha egy morfémát egy
másikkal felcserélünk, valahová beteszünk, vagy valahonnan elveszünk, az
adott mondat vagy közlés jelentése megváltozik, de valós, létezô, értelmes
mondata, közlése marad a nyelvnek.
A fonémának nincs önálló jelentése, csupán jelmegkülönböztetô szerepe: a
kép és a lép nem azért jelent mást, mert a k és az l jelentése különbözik, hiszen
a kába és a lába nem ugyanúgy különböznek egymástól jelentésükben, mint a
kép és a lép. Ezzel szemben a húrom, a borom, a zsákom jelentése azonos módon
különbözik a húr, bor, zsák jelentésétôl vagy a húrok, borok, zsákok jelentésétôl, és
így tovább.
3. Van azonban egy olyan tulajdonságuk a morfémáknak, amelyben hason-
lítanak a fonémákra: emlékezzünk vissza arra, hogy a fonéma nem közvetle-
nül megfogható, fizikailag létezô dolog, hanem elvonatkoztatás eredménye,
hiszen a különbözô hangkörnyezetekben különbözôképpen „valósítjuk meg”,
ejtjük ki az egyes fonémákat. Nos, a morféma is ilyesféle absztrakció: egy-egy
morfémának nagyon sokszor különféle valóságos hangsorok felelnek meg. A
bor például változatlan formában tûnik föl ebben a mondatban: A bort az asz-
talra tettem, a szirom viszont nem: A szirmot az asztalra tettem. A szirom morfé-
mának tehát (legalább) két, környezettôl függô változata (allomorfja) van: a szi-
rom és a szirmo. Mindazokat a szövegkörnyezeteket, amelyekben a bor
elôfordulhat, a szirom és a szirmo allomorfok kettéosztják: az egyik környezet-
csoportban csakis a szirom, a másikban csakis a szirmo jelenhet meg. Szirommal
és sziromhoz, de nem szirmoval és szirmohoz; szirmok és szirmos, de nem sziromok
és sziromos; és így tovább. Vannak furcsább változatok is, például a pehely és a
pelyhe, a hó és a hav, a hô és a hev. Az igék morfémaváltozatai sokszor még en-
nél is bonyolultabbak, például szemben a DOLGOZ morféma változatlan allo-
morfjaival a dolgozol, dolgoztál, dolgozhat, dolgozás alakokban, az alszik vagy az
iszik ige az alábbi változatokban fordul elô: alsz-om, alud-tál, al-hat, alv-ás; illet-
ve isz-ol, it-tál, i-hat, iv-ás. A melléknevek között is vannak úgynevezett rend-
hagyó esetek, például a szép–szebb.
A szótövek itt bemutatott változatossága cseppet sem teszi egyszerûvé
például a magyarul tanuló külföldiek feladatát. A nehézségeik pedig tovább
növekednek, amikor a tövekhez csatlakozó végzôdések különféle formáival
ismerkednek meg. Az asztal-ban és a füzet-ben végzôdései illeszkednek az
ôket felvevô szavak hangrendjéhez: a BEN morféma egyik allomorfja (a -ban)
mély hangrendû szavakhoz, más változata (a -ben) a magas hangrendûekhez
járul. Az illeszkedés harmadik dimenzióját a HOZ végzôdésnél láthatjuk: asz-
tal-hoz, szék-hez és könyv-höz. Tehát a magas hangrendû környezeteket a -hez
és a -höz kettéosztja ajakkerekítéses, illetve anélküli hangrendûekre.
A hasonulás jelensége tovább bonyolítja a végzôdések rendszerét. Például a
VEL morféma -val és -vel alakban csak magánhangzóra vagy v-re végzôdô sza-
vakhoz köthetô: kapu-val, név-vel. Bármely más mássalhangzóra végzôdô szó
esetén az allomorf az illetô mássalhangzóval kezdôdik: gyapot-tal, száj-jal stb.
78
5. Szavak
Ha viszont a szó végén több mássalhangzó van, rendszerint csak az al vagy el

alakot adjuk hozzá a kiejtésben (írásban nem!): bárd-al, könyv-el, árny-al.
Ebbôl a példából talán az is érthetô, hogy sokan miért vétik el az utoljára
felsorolt alakokat, s írják azokat a kiejtésük szerint: hiszen a többi VEL raggal
képzett alakot a kiejtés szerint írjuk. Van azonban egy olyan hasonulásjelen-
ség, amelyben már a beszélt forma is elárulja, hogy az illetô tisztában van-e a
mûvelt köznyelv szabályaival: természetesen az úgynevezett „suk-sükölés-
rôl” van szó. Nézzük meg ezt a részrendszert közelebbrôl.
A magyar igéknek kétféle ragozásuk van (a világon nem sok ilyen nyelv
van), alanyi és tárgyas: Vár-tok (egy embert), de Vár-já-tok az embert. A többes
számban a tárgyas ragozásnak ez a J morfémája az igék egy nagy csoportjában
teljesen egybeesik a felszólító mód J morfémájával, illetve annak allomorfjai-
val: Vár-já-tok meg az embert!, továbbá: Megvár-j-uk az embert és Vár-j-uk meg az
embert!; Megvár-j-ák az embert és Vár-j-ák meg az embert! Mind a két J morfémá-
nak egyik azonos alakú változata az -s. Az olvassátok szóról nem tudjuk eldön-
teni, hogy az Elolvassátok a leckét formájú kijelentô vagy az Olvassátok el a lec-
két! felszólító mondatból vettük-e ki. Mármost a t-re végzôdô igéknél a két J
morféma változatai eltérnek egymástól: a tárgyas ragozás J-je -j alakban jele-
nik meg: Elront-já-tok a játékot; a felszólító módé pedig -s-ként fordul elô: Ront-
sá-tok el a játékot! Nyilvánvaló, hogy a többi igénél fellelhetô allomorfok közti
azonosság rendkívüli erôvel igyekszik a t végû igéket is beilleszteni a sorba,
hiszen a különbség elmosása még értelemzavarónak sem mondható (a többi
igénél fel sem tûnik). Az egyszerûbb hasonulási szabály pedig nehezen tûri el
a kivételt. Megemlíthetjük, hogy a magas hangrendû igéknél ez az egybeolva-
dás nem fordulhat elô ilyen gyakran, mivel a kérdéses végzôdések egy része
nagymértékben különbözik egymástól: értsétek, de értitek. Ezért nem hallunk
olyan nyelvhelyességi hibákat, mint: Értsétek a feladatot? Itt az egyetlen „ve-
szélyes” forma a többes szám elsô személyû értjük, vetjük, melyek az egyalakú
lessük mintájára változhatnak értsük és vessük alakokra.
Néhány további példa talán érthetôbbé teszi, miért olyan nehéz az idegen
ajkú nyelvtanuló helyzete Magyarországon. Az még némi logikával belátha-
tó, hogy a magyar fôneveknek kétféle többes számuk van, egy általános: fü-
zet-ek és egy birtokos szerkezeten belüli: füzet-e-i-m, tehát a többes szám K
morfémájának egy -k és egy -i allomorfja van. Az azonban már csak szorgos
tanulással sajátítható el, hogy ha több hordóm van, azt mondom: hordó-i-m,
de ha több boltom van, akkor ezt: bolt-ja-i-m, vagyis az elôbbi esetben nem je-
lenik meg birtoklást kifejezô -ja, csupán a több birtok -i-je és a birtokos -m-je;
az utóbbi esetben mindegyik ott van. Ez még mindig egy hangtani szabály
területére esik: attól függ, milyen hangra (fonémára) végzôdik a szó. A vajat-
bajt vagy a fejet-pejt párok esetében közvetlenül sem logikus gondolkodás,
sem a hangalakok nem indokolják, miért kell különbözôképpen formálni a -t
tárgyragos alakokat.
Ne higgyük azért, hogy a magyar egyedülállóan bonyolult változatosságú a
világ nyelvei között. Igaz, hogy vannak nyelvek, amelyekben a morfémáknak
szinte mindig csak egyetlen formájuk van (például a kínai), de vannak olyanok
79
is, ahol egy szócsoport váza lényegében mássalhangzók „lyukas” sora, mely-
ben a „lyukat” más-más magánhangzóval kitöltve különbözô szavakat ka-
punk. Ezt a jelenséget az angolban és a németben egyedi eseteken szokták be-
mutatni, például sing ’énekel’, sang ’énekelt’, sung ’énekelve’, song ’ének’. Az
arabban és a vele rokon nyelvekben azonban ez az általános szabály, például
az egyiptomi arabban a k-t-b morféma (ahol a kötôjel az üres helyeket jelképe-
zi) az írással kapcsolatos jelentéssel rendelkezik: katab ’ô írt’, kátib ’író-(deák),
jegyzô’, kitáb ’könyv’, maktab ’iroda (= ahol írnak)’, makátib ’diák’, jektub ’ô ír’;
vagy a g-l-sz, amely az üléssel kapcsolatos jelentéseket fejezi ki: galasz ’ô ült’,
gálisz ’ülô’, maglasz ’tanács (= ahol ülnek)’, magálisz ’tanácsok’.
Azt mondtuk, amikor egy morfémához több hangsor tartozik, ezek a
hangsorok környezettôl függô változatok, allomorfok. A LÓ morféma vagy ló
alakban (lóról), vagy lov alakban (lovak) fordulhat elô, a kettô sohasem cserél-
hetô fel. Vannak azonban esetek, amikor az azonos morfémához tartozó
hangsorok közül mindegy, melyiket választjuk: per vagy pör, között vagy közt,
zsemle, zsemlye, zsömle (vagy zsömlye) – ezek egymás közt egyenrangú, azaz
szabad változatok: használatukat általában nem korlátozza, szabályozza a szö-
vegkörnyezet.
4. Foglaljuk össze az eddigieket. A nyelv legkisebb jelentéses egységei a
morfémák. A fonémákhoz hasonlóan ezek is elvonatkoztatás eredményei,
egymáshoz általában környezeti változatok alakjában, allomorfokként csat-
lakoznak. Mivel a szavak egy vagy több morfémából állhatnak, belátható,
hogy sokkal kevesebb morféma van, mint szó. Eszerint általában egy szó
nem teljes egészében különbözik a nyelv összes többi szavától, mivel az ôt al-
kotó morfémák legalább egy része más szavakban is elôfordulhat.
5. A most következô részben arra fogunk kitérni, hogyan teszi lehetôvé a
morfémák kapcsolódási rendje, hogy lényegében véve szabadon növelhes-
sük az új szavak számát a nyelvben.
Nézzük meg az alábbi két szóoszlopot:
szép szépít
erôs erôsít
meleg melegít
bátor bátorít
szomorú szomorít
tiszta tisztít
Milyen különbségek vannak a két oszlop között? Vegyük sorra ôket a

nyelvi leírás szintjei szerint. A hangsorok nyilván abban térnek el, hogy a
második csoportban egy -ít elemmel „több van”. De mint látjuk, van egy apró
változatosság: ha az alapszó magánhangzóra végzôdik, ez a hang kiesik, és
az -ít a megelôzô mássalhangzóhoz járul.
Azután az elsô csoportban mellékneveket találunk, a másodikban igéket,
méghozzá tárgyas igéket (a Márta szomorít rossz mondat, ha nem tesszük ki
vagy értjük oda azt, akit vagy amit szomorít) – ez a szófajok különbsége.
80
5. Szavak
A következô összefüggés mondattani természetû. Ha valami a mellékne-

vek alanya lehet, akkor lehet az azokból képzett igéknek is tárgya (és fordít-
va is). Például: A kisfiú bátor – A kisfiút bátorítják. De: *A fal bátor – *A falat báto-
rítják (a csillag helytelen mondatot jelöl). Vagyis ha valami nem lehet a
melléknév alanya, akkor az ige tárgya sem lehet.
Végül tisztázhatjuk a jelentések viszonyát is. Ha a melléknév jelentése „va-
lamilyen”, akkor az igéé általában „valamilyenné tesz”. (Teljes elemzést,
részletes feldolgozást persze nem tudunk adni. De talán az olvasónak kedve
van eltöprengeni az ehhez hasonló összefüggéseken: állandó–állandósít, de
nem *állandít; mondhatjuk, hogy A levél szomorú, de nem, hogy *A levelet szo-
morítja; a nagy-ból van nagyít és a nagyobb-ból nagyobbít, és így tovább.)
Vegyünk most szemügyre egy olyan szóképzési eljárást, amely igébôl hoz
létre melléknevet:
lát látható
kormányoz kormányozható
nyer nyerhetô
szív szívható
lô lôhetô
öltözik *öltözhetô
repül *repülhetô
nô *nôhetô
Térjünk rá mindjárt a mondattani sajátosságokra, hiszen ezek indokolják,

miért nem lehetségesek a megcsillagozott formák. Ha A léghajót kormányozni
lehet, akkor A léghajó kormányozható. Tehát a baloldali oszlopban lévô igék tár-
gyai a jobb oldali oszlop mellékneveinek az alanyai lesznek. Következéskép-
pen a HATÓ képzôhöz csatolható igéknek tárgyas igéknek kell lenniük. Mivel
azonban az öltözik, nô stb. tárgyatlan ige (pl. *A kertész nôtte a virágot), ezt a
képzôt nem lehet hozzájuk illeszteni.
A képzôk további „életükben” is pontosan követik az itt bemutatott tulaj-
donságokat. Ha például a magyar nyelvbe „belép” egy általunk kitalált rada-
roz(ik) tárgyas ige (A megfigyelô radarozza a repülôket például ilyen jelentéssel: ’a
radaron észreveszi’ vagy ’radarral követi’), akkor ugyanúgy felveheti a HATÓ
képzôt, ugyanolyan jelentésmódosulással, mondattani viszonyokkal, mint a
már „bevett” igéknél láttuk. Tehát A repülô radarozható ezt fogja jelenteni, ez a
szerkezet áll vele párhuzamban: ’a repülôt radarozni lehet’. És ha ezt halljuk:
A levegô báritozható, tekintet nélkül arra, tudjuk-e, mi az a báritozás, biztosak
vagyunk benne, hogy a báritoz tárgyas ige, vagyis a levegôt „báritozzák”.
Most már érthetô, miért van olyan „kevés” szó a szótárakban: a szóalkotás
ilyen eljárásai könnyûszerrel elsajátíthatók és rendkívül termékenyek is. És
ez csupán az egyik módja az új szavak létrehozásának, hiszen a szóösszetéte-
lek (például zenetanár, egyetért, levélírás stb.) útján történô „szószaporítás”
ugyanolyan pontosan szabályozott és mennyiségileg csaknem olyan fontos,
mint a szóképzés. Vannak persze más utak is. A repülôgép részeit például
orr-nak, szárny-nak, törzs-nek nevezzük az eredetileg madárra vagy emberre
81
utaló szavak jelentésének kiterjesztésével. Alkotunk szavakat kezdôbetûkbôl

(például áfa, KRESZ), átveszünk idegen elemeket önálló szavakként (hipnózis,
hipnotizál) vagy szóalkotó részekként (például az -ista képzô: elemista, egyete-
mista, akvarista), és így tovább.
6. A szóalakok, pontosabban az ôket alkotó morfémák különbözô változatai,
továbbá a szóképzés módjainak széles skálája nem kis nehézséget okoz az ide-
gen nyelvek tanulásakor. A német, a francia, a svéd fônevek például a nyelvta-
ni nemek szerint rendezôdnek különféle csoportokba, amelyek mellett a név-
elôk, a melléknevek, a végzôdések más és más allomorfokban, helyzeti
változatokban jelennek meg: le grand arbre ’a nagy fa’, la grande maison ’a nagy
ház’ (francia). Persze semmiféle ésszerû okunk nincs arra, hogy a fát hímne-
mûnek, a házat pedig nônemûnek tekintsük. Mivel azonban a valóban hímne-
mû élôlények (emberek, állatok) az arbre szó helyén szerepelhetnek, de a mai-
son helyén nem, a valóban nônemûek pedig megfordítva, ezt a két csoportot
lényegében a nyelvtani (de nem a valóságbeli) hasonlóság alapján nevezik így.
Más „kétnemû” nyelvek más megkülönböztetésekkel élhetnek. Az ameri-
kai indián nyelvek egyik csoportját alkotó algonkin nyelvek az élô/élettelen
választást aknázzák ki – kevés kivétellel. A skandináv nyelvekben az élôlé-
nyeket jelölô szavak az egyik nembe tartoznak (sok élettelen dolgot jelölô
szóval együtt), például svéd: en ny flicka ’egy új lány’, a másik nemben csak
élettelen dolgokat jelölôk lehetnek, például ett nytt hus ’egy új ház’.
Több európai nyelvben találkozhattunk már három nemmel is, például a
németben vagy az oroszban. A „semlegesnemûnek” nevezett harmadik fô-
névcsoport általában az élettelen dolgok neveit tartalmazza, persze nem ki-
zárólagosan és nem kivétel nélkül: közismert eset a németben a semlegesne-
mû das Mädchen ’a kislány’.
Más nyelvekben megint más „erôvonalak” mentén csoportosítják a szava-
kat. A Fidzsi-szigeteken beszélt fidzsi nyelvben a mondat alanya más jelölést
kap, ha tulajdonnév és mást, ha közös fônév, például na vanua levu ’nagy szi-
get’, ko vanua levu ’Nagy sziget’ (az egyik sziget neve). A Kelet-Afrikában
használatos szuahéliben a fônevek fôbb csoportjai nagyjából a következôk:
az élettelen dolgok, a növények, az emberek, az elvont fogalmak osztályai,
de persze vannak itt is kivételek és vannak még további, ilyen precízen nem
jellemezhetô „nemek”. A szuahéli a nemet a szó elején jelöli, és ezeknek az
osztályjelölôknek a segítségével sokszor egy morfémát különbözô osztályok-
ba sorolva különbözô jelentésû „képzett” szavakat kapunk (vö. a korábbi
arab példával): m-tu ’férfi’, ki-tu ’dolog’, u-tu ’férfiasság’, ji-tu ’hatalmas férfi’
stb. A bantu nyelvek között (ahová a szuahéli is tartozik) egyébként van
olyan is, melyben húsz nemet, azaz a hozzá járuló allomorfok szerint elkülö-
níthetô fônévosztályt találtak.
A „nem” elnevezés tehát csak némi óvatossággal használható a nem euró-
pai nyelvek hasonló rendszereire. De mint láthattuk, sehol sem az a lénye-
ges, hogy a fônevek jelentésük szerint elkülönülnek-e világos és egységes
csoportokra, hanem csupán az, hogy az esetek kisebb részében formai je-
gyek, nagyobb részében egy teljesen önkényes osztályozás alapján a névelôk,
82
5. Szavak
a végzôdések vagy az „elôzékmorfémák” melyik allomorfja(i)val együtt for-

dulhatnak elô. De talán nem kellene-e ezt a megfogalmazást megfordítani?
Nem arról van-e szó, hogy például a névelô egyik allomorfja mellett mely fô-
nevek jelenhetnek meg? A válasz attól függ, mire vagyunk kíváncsiak. Ha
azt akarjuk tudni, melyek a német hímnemû fônevek, akkor megnézzük,
hogy a der ’a/az’ névelô mögött mi fordulhat elô: a Wein ’bor’ igen, a Milch
’tej’ és a Wasser ’víz’ nem. A die ’a/az’ után a Milch igen, a másik kettô nem,
és így tovább.
Ha viszont így állunk, térjünk csak vissza a magyarra, és nézzük meg, va-
jon nem tudnánk-e a magyar fônevek „nemeirôl” is beszélni? Ugyanis pél-
dául a -ban végzôdés elôtt a szavaknak csak az egyik csoportja fordulhat elô:
ház-ban, Miklós-ban, de nem *füzet-ban, *Péter-ban. Ugyanígy a -ben elôtt csak
azok, amelyek a -ban elôtt nem jelenhettek meg. Akkor hát a magyarban is
van nyelvtani nem? Nos, ezt már nem mondhatjuk, hiszen láttuk, hogy a BEN
morféma allomorfjait lényegében véve teljesen meghatározza a hangtani
környezet, a szó hangrendje: a kizárólag hangtanilag, fonológiailag szabá-
lyozott váltakozás nem minôsül a nyelvtani nem esetének; ehhez a hang-
rendszer szempontjából „önkényes” megkülönböztetésekre van szükség,
olyanokra, mint amilyenekrôl fentebb beszéltünk. Ezenkívül a nemek szerin-
ti megkülönböztetés „vízszintesen” több elemre is kiterjedhet: névelôre, mel-
léknévre, ragra stb. A magyarban viszont például a névelô megválasztása (a
vagy az) nem a fônév hangrendjétôl függ: a füzet, az ügy.
7. De ha már a magyar szavak osztályozásánál tartunk, ne álljunk meg itt:
tulajdonképpen milyen szavak szerepelhetnek a BEN morféma (vagyis mind-
két változata: a -ban és a -ben) elôtt? Például ezek: három, Dánia, méhecske,
hiány, fehér, legértelmesebb, hihetô, aki stb. És milyen szók nem jelenhetnek
meg? Például ezek: futva, nagyon, meg, érik, imád, emitt, talán stb. Tehát a BEN is
kijelöli a szavak egy osztályát: a névszókat. Ha a kört tovább szûkítenénk,
csupán a környezetek alapján szétválogathatnánk a fôneveket, a mellékneve-
ket, a számneveket és a névmásokat is. Most még csak egyetlen további osz-
tály kijelölését mutatjuk be: például az -sz/l végzôdés (vagyis morféma) elôtt
elôfordulható szavak csakis igék lehetnek: szalad-sz, olvas-ol, de nem *há-
romsz, *Dániál stb.
Nem kívánunk idôt vesztegetni arra, hogy alaposabban, tágabb szöveg-
környezetben mutassuk be a szóosztályok (de nevezzük nevén: a szófajok)
környezettôl függô meghatározottságát. Egy bizonyos szóosztály a környe-
zetek egy bizonyos típusában, más szófajok a környezetek más típusában
fordulhatnak csak elô. Ezért van az többek között, hogy ha egy ismeretlen
szót hallunk, még ha a jelentését nem tudjuk is, azt biztonsággal megállapít-
hatjuk, milyen szófajú. Erre akár egy kísérletet is végezhetünk. Döntsük el,
milyen szófajúak a nagybetûs szavak: Péter a legnagyobb TRONKban gyôzött.
Angliában régebben többet SULtak, mint manapság. A feleséged tegnap rendkívül
ZSÁR volt hozzám.
Akkor hát félre voltunk vezetve, amikor a szófajokat például így tanultuk
meg: „az ige cselekvést, létezést, történést fejez ki”? Éppenséggel félrevezet-
83
ve nem voltunk, csak nem a meghatározás alapján állapítottuk meg, mi ige és

mi nem az, hanem pontosan aszerint, milyen a környezete, milyen ragokat
vehet fel, és így tovább. Mert vajon mit fejez ki a tartozik, a látszik, a szomorko-
dik? És a futás vagy akár a harc nem „cselekvést” fejez ki? A baleset nem „tör-
ténést”? És a lét nem „létezést”? De – mondhatnánk – ezek fogalmakat jelöl-
nek, tehát fônevek. Csakhogy a cselekvés, a történés és a létezés is fogalmakat
jelölnek – s itt csapdába esünk: az ige jelentése nem lehet azonos fajtájú a fô-
név jelentésével.
8. Eddig már sok mindenrôl beszéltünk. Elmondtuk, mi a morféma, az allo-
morf, hogyan szerkesztôdnek ezek szavakká, hogyan keletkeznek új szavak a
nyelvben, miképp juthatunk el a szavak osztályaihoz – csupán egyrôl nem be-
széltünk: magáról a szóról. Úgy tettünk, mintha teljesen világos lenne, mi is a
szó – s az az igazság, hogy ez szándékos volt. A szó köznapi fogalmával
ugyanis az égvilágon semmi baj nincs. Azzal azonban tisztában kell lennünk,
hogy esetében olyasmivel állunk szemben, mint amikor a csillagász a fényrôl
beszél. Köznapi beszédben pont ugyanúgy használja a fény szót, mint bárme-
lyikünk, sôt ha éppen nem a fény természetét érintô kutatásba fog bele, akkor
is közömbös lehet számára a fogalom pontos meghatározása; erre csakis ak-
kor van szüksége, ha a fény természetébe kutatásai közben elkerülhetetlenül
beleütközik: most már tisztában kell lennie vele, mit is ért rajta.
Így voltunk mi is idáig a szavakkal. Megnéztük, „mi van a szóban”, hogyan
függ össze egyik szó a másikkal, és így tovább, s végig a szó köznapi jelenté-
sére hagyatkoztunk. Most viszont itt az ideje, hogy megkérdezzük, mi a szó?
A válasz megint attól függ, mire vagyunk valójában kíváncsiak. Juhász
Gyula a verseiben több mint 180 000 szót írt le. A Milyen volt... elsô verssza-
kában például 26 szó van:
Milyen volt szôkesége, nem tudom már,

De azt tudom, hogy szôkék a mezôk,
Ha dús kalásszal jô a sárguló nyár,
S e szôkeségben újra érzem ôt.
A 26 szó között persze vannak azonosak is (tudom, a), de most nem ezekkel
törôdünk. Arra keresünk ugyanis magyarázatot, miért tartjuk a szôkék és a szô-
kesége szókat különbözôknek, s miért nem tartjuk a szôkesége és a szôkeségben
szavakat annak. Ebben az esetben viszonylag egyszerûen tudunk felelni: a
szôke és a szôkeség nem ugyanolyan szófajú, nem ugyanazokban a környeze-
tekben fordulnak elô: lehet szôkébb, de nem lehet *szôkeségebb, lehet valaki na-
gyon szôke, de nem *nagyon szôkeség. Viszont mind a szôkeség, mind a szôkesége
fölveheti például ugyanazokat a végzôdéseket, megjelenhet ugyanabban a
szövegkörnyezetben: szôkeségre és szôkeségére, és az egyik ilyen szóalak a szôke-
ségben. Ebben az értelemben Juhász Gyula verseinek 180 000 szava mindössze
11 606 különbözô szó alakjainak és ezek esetleges ismétléseinek összege.
A szópéldányok tehát a szóalakok többszöri elôfordulásai. Abban, hogy mit ne-
vezünk szóalaknak, s mit más szónak, nem nagyon támaszkodhatunk a jelen-
84
5. Szavak
tésre, hiszen az ismerem, ismered, ismeri, ismertük stb. mind „mást” jelent, épp-
úgy, mint az ismer, ismertet, ismeret, ismeretség, ismerkedik, ismerôs stb. Csakhogy
az elôbbiek, vagyis az ismer ige különféle alakjai azonos mondatbeli környezet-
ben fordulhatnak elô (persze a szón épp jelölt alanytól eltekintve): például a Sa-
cit szó mellett: Ismerem Sacit; Ismered Sacit stb. A második csoport tagjait viszont
például így használjuk: ismerteti a könyvet, ismeretet szerez, ismeretséget köt Sacival,
ismerkedik a fizikával, az ismerôs gyerekek stb. Egyik sem tudja akármelyik másikat
felváltani. Egy-egy szó tehát a szóalakok családjának azonos része, amit lexémá-
nak is neveznek. Mondanunk sem kell, hogy a lexéma is elvont dolog, hiszen
amivel a mondatokban, közlésekben vagy akár a szótárakban találkozunk, az
mindig a szó egy adott alakja, ha ugyan a „legrövidebb” is.
9. Mi tartozik egybe egy szóban? Miért egy szó a jópofa, és miért két szó a jó
fej? Az esetek óriási többségében a „nyelvérzék”, a beszélô intuíciója jól mû-
ködik. Ha közelebbrôl szemügyre vesszük, hogy mit írunk egybe és mit kü-
lön, azt találjuk, hogy ha a két vagy több szóalkotó elem közé nem tudunk
semmit sem „betenni”, ezeket nem tudjuk elszakítani egymástól, akkor az il-
letô morfémakapcsolatot egy szónak tartjuk. Például azt nem mondhatjuk,
hogy *János jobb pofa, mint Péter, de azt igen, hogy János jobb fej, mint Péter.
Nem elfogadható *A könyv és a füzetben olvastam, de jó: A könyv és a füzet alatt
találtam; a BEN nem szó, az ALATT igen. A magyarban a névelô külön szónak
számít, hiszen az a könyv sorba beilleszthetek valamit a két elem közé: a szép
könyv. Nem így azokban a nyelvekben, ahol a határozott „névelô” követi a
fônevet: svéd hus ’ház’, huset ’a ház’, ur huset ’a házból’ stb. Itt a fônév és a
„névelô” közé semmilyen más szó sem hatolhat be, tehát a kettô kapcsolata
egyetlen szót alkot. Ennek a helyzetnek a tükörképét láthatjuk a magyar ra-
gok és egyes nyelvek elöljárószói viszonyában: angol to town ’városba’, to the
town ’a városba’. Ami tehát elszakítható, az különírható. Ebbôl a szempont-
ból érdekes eset a magyar igekötôkre vonatkozó szabály. Ha az olvasót köze-
lebbrôl érdekli, az eddigiek alapján felfedezheti a furcsaságait. Néhány pél-
da: elmegy, nem megy el, elmenj!, el ne menj!, el akarok menni.
10. A szó tehát viszonylagos egység, nemcsak egy-egy nyelven belül – hi-
szen végsô soron a szabály, hogy az ige elôtti igekötôt egybeírjuk az igével,
önkényes –, hanem a világ nyelvei között is. A szó ugyanis egy köztes szin-
ten helyezkedik el a morféma és a mondat abszolút szintjei között, s ez a
szint nem elengedhetetlenül szükséges a nyelv mûködéséhez.
Könnyen elképzelhetünk két szélsôséges esetet. Legyen az egyik egy olyan
nyelv, ahol a morfémák egymással mindig csak ideiglenesen kapcsolódnak
össze a mondatokban, és a többi morfémától függôen jelentésüknek hol
egyik, hol másik „lehetôségével” vesznek részt a mondat egészének jelenté-
sében. Az ilyen nyelvben a szó szintje azonos a morfémáéval. Noha a való-
ságban ez a tiszta típus nem létezik, néhány kelet-ázsiai nyelv igen közel esik
hozzá. Például a kínaiban a vo ta ni szó szerint: ’én üt te’ jelentése: ’ütlek’, míg
a ni ta vo szó szerint: ’te üt én’ jelentése: ’ütsz engem’. A yuan szó a mondattól
függôen, amelyben használják, a következôket jelentheti: ’távoli’, ’távolság’,
’távol tart’ stb.
85
A másik végletet úgy képzelhetjük el, hogy a szó szintje azonos a mondat
szintjével, tehát minden morféma környezettôl kötött változatként jelenhet
csak meg, mintha például mindegyik olyan volna, mint a magyar ragok. Az
észak-amerikai indián nyelvek között többet találunk, amelyek e szélsôség
felé hajlanak. A hajdan a Nagy-tavak környékén élô fox indiánok nyelvében
például ilyen mondatok vannak:
ne – pjécsi – vápam – á – pena

én ide lát ôt/ôket TÖBBES SZÁM
’Eljöttünk meglátogatni ôt/ôket.’
Ezt a mondatot azonban egyetlen „szónak” kell tekinteni, mivel a ne csak

szó elején, a pena pedig csak szó végén szerepelhet, s a kettô összetartozik: az
’én’ többes számát a pena jelzi. Ha például megmondjuk, kit látogattak meg,
a kifejezést a „szó” közepére illeszthetik:
ne – pjécsi – ketánesza – vápam – á – pena

én ide lányod lát ôt TÖBBES SZÁM
’Eljöttünk meglátogatni a lányodat.’
Ismételjük: tiszta típusok nincsenek, a végletek csakis az elvi megfontolá-

sokban léteznek. Mégis a nyelvek, mint láttuk, a szó szintjét a mondat és a
morféma közötti „létra” különbözô fokain helyezhetik el. Mivel pedig a nyel-
vészetben mindig értékesebbek az abszolút, az egyetemes, a minden nyelvre
egyenlô érvénnyel alkalmazható kategóriák, fogalmak, meghatározások, ért-
hetô, hogy a szó vizsgálata az utóbbi évtizedekben háttérbe szorult.
11. Sok mindenrôl ejtettünk szót a szavak, azok elemei és osztályai, vagyis
a nyelv morfológiája kapcsán. Láttuk, mik a nyelv építôelemei, ezek hogyan
kapcsolódhatnak egymáshoz állandó vagy ideiglenes jelleggel, és tudjuk
már azt is, hogyan lehetséges egymillió szó (vagyis lexéma) a nyelvben, mi-
kor az egyes beszélôk legfeljebb 10-20 ezret használnak. A szótár, a szavak
listája, vagyis a szótudás még nem a nyelv tudása. Ha ebben a pillanatban
ugyan kissé költôien hangzik is, látni fogjuk, nem túlzás azt mondani, hogy a
szavak a mondatokban nyerik el jelentésüket, ott lesz igazán értelmük.
86
6. MONDATOK
1. Most már bizonyára egyre jobban kiviláglik, mennyire lépcsôzetes tagolódá-

sú, felépítésû is a nyelv. A hangok (vagyis azok elvonatkoztatott egységei: a fo-
némák) morfémákban kapcsolódnak össze, a morfémák pedig jelentésüket
megôrizve új jelentésû nagyobb elemekké kombinálódnak: szavakká (azaz is-
mét csak elvont egységekké: lexémákká). De a szavak önmagukban „csak”
szavak: bármennyi legyen is belôlük, puszta felsorolásuk, egymás után illesz-
tésük még csak nem is halandzsa, egyszerûen az, ami: szavak listája.
Végezzünk egy kísérletet. Olvassunk például össze a Magyar szinonima-
szótár élôfejérôl néhány címszót: hárul haszontalan hasztalan hatásos hátborzon-
gató házas házasodik hegedûs hegy helytálló hézag hiába hím... Hiába van benne
ige, fônév, melléknév, ez bizony semminek sem a jele, ennek nem tudunk ér-
telmet tulajdonítani. E szósorból hiányzik a rend, amely mondattá tehetné.
2. Mi ez a rend? Talán a sorrend pontos megadása? Tegyünk megint egy
próbát: a melléknév–fônév–ige sorrend például tökéletes mondatot adhat:
Szôke fiúk szaladgálnak. Viszont ugyanezek a szavak más sorrendben már
nem: *Fiúk szôke szaladgálnak; *Szôke szaladgálnak fiúk; *Fiúk szaladgálnak szôke
stb. (A csillag helytelen szerkesztésû mondatot jelöl.) De próbáljuk csak kibô-
víteni ezt a mondatot, rögtön észrevehetjük, a sorrend nem minden: Szôke
fiúk és lányok szaladgálnak. Ez is hibátlan mondat. De mit is jelent? Kik szalad-
gálnak? Nem tudjuk: olyan ez, mint a pszichológusok „ha így nézem, ilyen,
ha úgy nézem, olyan” ábrája. Ez a mondat kétjelentésû: vagy lányok és szôke
fiúk szaladgálnak, vagy pedig szôke fiúk és szôke lányok. Az alkotóelemek
sorrendje a kétértelmû mondaton belül persze azonos, és az egyes elemek je-
lentése is az. Vagyis nem olyan többjelentésû mondattal van dolgunk, ahol
az egyes szavak többjelentésûek, például Az ár magas: ’A víz magasan áll’ és
’Valami sokba kerül’.
Nézzünk meg még néhány hasonló jellegû kétértelmû mondatot: Az öcsém
és a bátyám barátai elmentek Andráshoz. Vagyis: az öcsém barátai és a bátyám
barátai, illetve a bátyám barátai és az öcsém. Fogadták a parlamentben pingpon-
gozó szakosztályunk tagjait. Azaz: pingpongozó szakosztályunk tagjait a parla-
mentben fogadták, illetve: valahol fogadták a pingpongozó szakosztályunk
tagjait, akik a parlamentben játszanak. Végül: Az oroszlán simogatása veszélyes.
Másképpen: vagy az veszélyes, ha az oroszlán simogat meg minket, vagy az,
ha mi simogatjuk az oroszlánt.
87
Az ár szóra nem mondjuk, hogy kétértelmû: esetében két különbözô szó

„csúszik egybe” hangalakjuk azonossága révén. Ha a szót jelnek tekintjük,
két eltérô jel részleges hasonlóságáról van itt szó, nem pedig egy darab több-
jelentésû jelrôl. A kétértelmû mondat sem egy mondat: két különbözô mon-
dat részleges azonosságát takarja a kifejezés, hiszen a mondat (éppúgy, mint
a szó vagy a morféma) hangalak és jelentés egysége.
Ha viszont sem az elemek sorrendje, sem azok jelentése nem játszik szerepet
a mondatok többértelmûségében, akkor mi okozhatja? Hogyan tudjuk megra-
gadni, ábrázolni ezt a jelenséget? Nyilván azt kell itt kimutatni, hogy mely ele-
mek tartoznak egybe és melyek nem. Ehhez most zárójeleket használunk fel:
1. a) ((Szôke fiúk) és (lányok)) szaladgálnak.

b) (Szôke (fiúk és lányok)) szaladgálnak.
2. a) ((Az öcsém és a bátyám) barátai) elmentek Andráshoz.
b) ((Az öcsém) és (a bátyám barátai)) elmentek Andráshoz.
3. a) Fogadták (a parlamentben) ((pingpongozó szakosztályunk) tagjait).
b) Fogadták ((a parlamentben pingpongozó) szakosztályunk) tagjait.
Ezek a zárójelek a mondatok (egyes részeinek) szerkezetét mutatják. Az

iménti kétértelmû példák tehát azt tanúsítják, hogy a mondatok alkotóelemei
nem egyszerûen sorban követik egymást, hanem szerkezettel bíró egységek-
be épülnek be.
De önmagában ez a „szerkezeti sík” sem old meg minden problémát: az
„oroszlános” példát hiába zárójeleznénk, nem jutnánk közelebb a kétértel-
mûség felbontásához. Persze egészen tanácstalanok nem vagyunk: Az orosz-
lán simogatása veszélyes mondatban tudjuk, hogy a simogatás igébôl képzett fô-
név, és az egyik esetben az oroszlán úgy viselkedik, mintha a simogatás alanya
(az oroszlán simogat), a másikban úgy, mintha a simogatás tárgya volna (az
oroszlánt simogatják). Ábrázoljuk ezt is:
4. a) [Az oroszlán simogatása] veszélyes.

ALANY
b) [Az oroszlán simogatása] veszélyes.
TÁRGY
Ezek a „címkék”, melyeket az oroszlán alá írtunk, nem a szerkezetrôl, hanem

az illetô elem funkciójáról állapítottak meg valamit. De ha visszatérünk az 1–3.
példákhoz, láthatjuk, hogy az ott megjelölt szerkezetek is kifejezhetôk funk-
ciók szerinti megjelölésekben. Például az 1. a)-ban a szôke csak a fiúk jelzôje, az
1. b)-ben viszont a fiúk és lányok mellérendeléses kifejezésé. A 3. a)-ban az a par-
lamentben az egész mondathoz tartozó helyhatározó, míg a 3. b)-ben csak a
pingpongozó szakosztályunk elemhez csatlakozik, ugyancsak helyhatározóként.
3. A három szint: a sorrend, a szerkezet és a funkció közül persze az utóbbi
szerepe a legszembeötlôbb, hiszen az alábbi mondatok között óriási különb-
ség van:
88
6. Mondatok
Claudius Ophéliát Hamletnek szánta.

Claudiust Ophéliának Hamlet szánta.
Claudiusnak Ophélia Hamletet szánta stb.
Az ilyen funkcióváltogatásoknak közvetlen hatásuk van a mondat jelenté-

sére. Vannak azonban a mondat nagyobb funkcionális egységeinek fino-
mabb, kevésbé feltûnô összefüggései is. Próbáljuk például megállapítani,
hogy a következô mondatokban ki nem törôdött kivel:
János észrevette Pétert, de ∅ nem törôdött vele.

János észrevette Pétert, de az nem törôdött vele.
Pétert észrevette János, de ∅ nem törôdött vele.
Pétert észrevette János, de az nem törôdött vele.
Látjuk, hogy ha a második tagmondatban az alany ∅, akkor azonos az elsô

tagmondat alanyával (János), ha viszont az, akkor az elsô tagmondat tárgyá-
val (Péter) azonosítjuk a második alanyát.
4. Mi töltheti be az egyes funkciókat? Vegyük például a tárgyat. Ha a kö-
vetkezô „keretbe” különbözô szavakat vagy szócsoportokat próbálunk beil-
leszteni, észrevesszük, hogy van, amelyik elfogadható, mások pedig nem (itt
azok a szavak kaptak csillagot, amelyek használata esetén az egész mondat
helytelen):
...
Mari
egy könyv
a legjobb barátom
fehéren villódzó fények
fületlen afrikai elefánt
szinte mozdulatlanságba
Tegnap délután a kertben dermedt csigák -t láttam.
mi?
*miért
*ottan
*ver
*enni
*rendkívül jól
...
Megfigyelhetjük, hogy a tárgy funkcióját nem egyszerûen egy fônév tölt-

heti be, hanem bármilyen szócsoport, szószerkezet, amely egy névvel azonos
„értékû”, vagyis amelyet egyetlen fônévvel helyettesíteni lehet. Ez a szabály-
szerûség egyébként világosan mutat arra is, hogy a szóosztály, a szófaj fogal-
ma szorosan összefügg a mondatbeli funkciók kitöltésével.
89
Ha most egy üres alanyi „keretet” vizsgálunk meg, azt találjuk, hogy ugyan-
azok az egységek tudják kitölteni, mint az elôbb a tárgy helyét:
Tegnap délután a kertben { jelentek

jelent }
meg elôttem.
Vannak tehát olyan funkciók a mondatban, amelyeket fônévi csoportok vagy

szerkezetek tölthetnek ki. A fentieken kívül ilyen a részeshatározó (András-
nak vettem a könyvet), az eszközhatározó (A kenyeret a késsel vágták fel) stb.
A melléknévi csoportokat nagyjából három különbözô funkcióban találjuk
meg. A fônévi szerkezetekben például a névelô és a fônév között:
egyszerû
igen barátságos
Az az elefántoknál is okosabb emberekkel nem szeretek szóba állni.
elképesztôen
nagyvonalú
...
Azután a volt, marad stb. igék mellett:
volt.
János {maradt.}
Végül ugyanezek a melléknévi szerkezetek elôfordulhatnak módhatáro-
zókban:
-en
Barnabás
-an { }
beszélt Mariannal.
4. Az igei csoportok talán még az eddigieknél is érdekesebbek. Ha a már is-

merôs mondatot most keretként használjuk, azt tapasztaljuk, hogy a tárgyas
igék nem önmagukban alkotnak osztályt, hanem tárgyukkal együtt, hiszen
csakis így állhatnak szemben a tárgyatlan igékkel; sôt azt is észrevehetjük,
hogy nemcsak a tárgyatlan igék ilyenek:
Marit lát
elalud
Miklóstól egy ötletet kap
a pénzemet neked ad
Tegnap délután a kertben a barátommal találkoz -tam.
egy lányra vár
...
*kap
*találkoz
...
90
6. Mondatok
Az tehát, hogy egy fônév mellett szerepel-e melléknév vagy nem, az nem a
fônéven múlik; azt azonban, hogy egy ige közvetlen környezetében mi for-
dulhat elô, az ige határozza meg. Persze az ige nemcsak azt szabja meg, hogy
tárgy, részeshatározó vagy más vonzat kell-e melléje, hanem azt is, hogy ala-
nya legyen. Sôt ezt a „vonzatkijelölô” tulajdonságukat az igék a mondaton
belüli „alsóbb szintû” egységekben is megôrzik, például fônévi igenévként:
...
Marival találkoz
Elalud
Miklóstól egy ötletet kap -ni nem érdemes.
...
*Találkoz
*Kap
...
Mivel az ige jelöli ki, melyek a mondat kötelezô alkotórészei, vagyis mi-
lyen funkcióknak kell az adott mondatban szerepelniük, a mondat központi
kategóriájának, magjának az igét kell tekintenünk. Ha pedig ezt a tételt meg-
fordítjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy minden szerkezet, amely valamilyen
formában igét tartalmaz, mondat értékû, vagyis olyan funkciókat kell talál-
nunk bennük, amelyeket az adott ige megkövetelhet. Figyeljük meg például
a következô eseteket:
[ *A könyvet adó
TÁRGY IGE
fiú
ALANY
] nem érkezett meg.
[ *A neked adó
RÉSZES IGE
fiú
ALANY
[ *Az adó fiú ]

IGE ALANY
nem érkezett meg.
[ A neked könyvet
RÉSZES TÁRGY
adó
IGE
fiú
ALANY
Az ad, úgy tûnik, három funkciót jelöl ki: az alanyt, a tárgyat és a részesha-
tározót. Valójában azonban az alany nem mindig fontos, például:
[
János listát vezet a neki
RÉSZES
adott könyvek -rôl.
IGE TÁRGY
]
A tárgyas igék nagy része így viselkedik:
Az ellopott autókról a rendôrség közleményt adott ki.

A megrongált padokat már kijavították.
91
Vagyis az igék a vonzatok megválasztásakor azt is elôírják, mely vonzatot

vagy vonzatokat kell feltétlenül kitölteni. A tárgyatlan igéknél (például sétál,
alszik) az alany a megnevezendô, a tárgyasoknál általában csak a tárgy.
A nem kötelezôen kitöltendô funkciókat viszont „rekonstruálni” tudjuk,
vagyis ki tudjuk következtetni a mondat többi részébôl, például:
A könyvtár listát vezet a Jánosnak adott könyvekrôl.
Ha ezt a mondatot halljuk, minden bizonnyal arra gyanakszunk, hogy a

könyveket a könyvtár adta Jánosnak. Vagy egy másik példában:
A szonátát hallgatva Ernô arra gondolt, milyen rég zongorázott.

TÁRGY IGE
a hallgat ige alanyát Ernôvel azonosítjuk, noha az nem része az igét magában
foglaló szerkezetnek.
FCS
NÉVELÔj MNCS F
a M ó` alakok
TÁRGY IGE
M ni szándékoz
TÁRGY RÉSZES IGE
FCS RAG neked elad
MNCS F t
Rövidítések:
M tt könyvek FCS: fônévi csoport
MNCS: melléknévi csoport
F: fônév
HATÁROZÓj IGE M: mondat
∆: kisebb részeire nem
bontott szerkezet
tôlem ellop
A tôlem ellopott könyveket neked eladni szándékozó alakok

6.1. ábra. Egy fônévi csoport szerkezete
92
6. Mondatok
5. Mindebbôl tehát az következik, hogy nemcsak a valódi alárendelô mon-

datokat tekintjük egy mondat tagmondatainak (például a fenti milyen rég
zongorázott), hanem mindazokat a szerkezeteket is, amelyekben az ige mel-
lett mondatfunkciókat hordozó egységeket találunk. Egy bonyolult fônévi
csoport ilyen „tagmondatokra” elemzését a 6.1. ábra mutatja.
Arra, hogy egy igét tartalmazó szerkezetet mondatra vezetünk vissza,
nemcsak az ad alapot, hogy megtaláljuk benne a jellemzô mondatfunkciókat,
hanem az is, hogy átalakíthatjuk szokásos alárendelô tagmondatból vagy
tagmondatokból álló kifejezésre, például:
Azok az alakok, akik olyan könyveket szándékoznak eladni neked, amelyeket tôlem
loptak el...
Mindazok az információk, amelyek ebben a kifejtett formájú szerkezetben
megvannak, részei az elôbbi „sûrített” formának is. Vagyis tudjuk, hogy az
ellop ige tárgya (könyvek) azonos az elad ige tárgyával; a szándékozik ige alanya
(alakok) azonos az elad ige alanyával, és így tovább. Más szóval, az elôbbi „sû-
rített” szerkezetnek is kell, hogy legyen egy teljesebb változata, amely
mintegy a közvetlenül szemünk elôtt lévô mondat „alatt vagy mögött húzó-
dik meg”, például a 6. 2. ábrán látható formában.
FCS
NÉVELÔj MNCS F
a M ó` alakok
ALANY TÁRGY IGE
alakok M ni szándékoz
ALANY TÁRGY RÉSZES IGE
alakok FCS RAG neked elad
MNCS F t
M tt könyvek
ALANY TÁRGY HATÁROZÓj IGE
alakok könyveket tôlem ellop
6.2. ábra. Az elôzô fônévi csoport mögöttes szerkezete
93
A mondatok e két szintje között a kapcsolat nem önkényes, tetszôleges, hi-

szen mindannyian egyformán értelmezzük az „elrejtett” szerkezeti összete-
vôket; vagyis a „kifejtett” és a „sûrített”, a közvetlenül tapasztalható monda-
tok között szigorúan meghatározott szabályok teremtenek összefüggést.
Elképzelhetô persze az is, hogy a mögöttes szinten meglévô szerkezeti-funk-
cionális információ úgy alakul át, hogy a mondat közvetlen formája egy-
beesik egy tôle különbözô eredetû mondatnak a „felszínen” mutatkozó alak-
jával: ez történt Az oroszlán simogatása veszélyes mondattal is.
6. Azt az eddigiekbôl már többé-kevésbé világosan láttuk, hogy mi szabja
meg a mondat mögöttes szerkezeti szintjét: minden mondatban számos kü-
lönbözô funkciós egység lehet, amelyek egy része általában minden tekintet-
ben tetszôleges (hely-, idô-, mód-, ok-, cél- stb. határozók), más része pedig
az igétôl függôen kötelezô vagy szabadon választható (alany, tárgy, részes-
határozó stb.). Egy lehetséges magyar mondat alapszerkezetét tehát a 6. 3. áb-
rán mutatjuk be.
M
IGE ALANY TÁRGY RÉSZES HELY IDÔj
adott FCS RAG FCS RAG FCS RAG FCS RAG
Péter ∅ egy` t János nak a kert ben tegnap

könyv
6.3. ábra. Egy magyar mondat alapszerkezete
Hogyan lesz ebbôl az alapszerkezetbôl felszíni mondat? Nos, mielôtt erre

rátérünk, érdemes egy kitérôt tennünk a magyar szórend kérdéseire. Azt
szoktuk mondani, hogy a magyarban szabad szórend van. Ha ezen azt ért-
jük, hogy sokkal több szórendi változata lehet egy mondatnak, mint az euró-
pai nyelvek nagy részében, akkor nem állítottunk valótlant. Ha azonban azt
hinnénk, hogy ezek a változatok egymással egyenértékûek, nagyot téved-
nénk. Minden magyar mondatban van ugyanis egy olyan hely, amelyre –
bármelyik alkotórésze kerüljön is ide a mondatnak – nagyobb hangsúly esik
vagy legalábbis eshet, mint a mondat többi részére. Ezt a hangsúlyos elemet
az alábbi variációkban kis nagybetûkkel jelöljük:
1. Péter Jánosnak A KERTBEN adott egy könyvet tegnap.

2. Péter TEGNAP adott Jánosnak egy könyvet a kertben.
3. Jánosnak a kertben PÉTER adott egy könyvet tegnap.
4. Péter JÁNOSNAK adott egy könyvet a kertben tegnap.
94
6. Mondatok
Ezt a hangsúlyt nem rendelhetjük hozzá a mondat más helyén lévô elemei-
hez; az alább kis nagybetûkkel jelzett szavakat, ha az elôbbi kiemelt hang-
súllyal mondjuk, furcsa, helytelen mondatokat kapunk:
*PÉTER Jánosnak egy könyvet adott tegnap a kertben.

*Tegnap egy könyvet adott JÁNOS Péternek a kertben.
A fentebb megadott helyes mondatoknak továbbá nem azonos a jelenté-

sük: nagyjából ugyanazt mondják, de úgy érezzük, mindegyik valahogy
máshogyan. Próbáljuk pontosabban körülírni a jelentésüket:
1. Péter Jánosnak a kertben adott egy könyvet tegnap, és nem máshol: a

szobában, az udvaron stb.
A kertben történt, hogy Péter Jánosnak egy könyvet adott tegnap.
2. Péter tegnap adott Jánosnak egy könyvet a kertben, és nem máskor: teg-
napelôtt, múlt héten stb.
Tegnap történt, hogy Péter adott Jánosnak egy könyvet a kertben.
Mint láttuk, ez a központi, hangsúlyos hely mindig az ige elôtt van, és álta-
lában csak egyetlen mondatrész foglalhatja el. De ez elôtt a „mondatköz-
pont” elôtt még lehetnek más mondatrészek is; és mivel ezek az elöl lévô
mondatrészek mintegy bevezetik a mondatot, megmondják, mirôl lesz szó,
vagyis kijelölik a mondat „érvényességi körét”, ezeket témának nevezzük. A
téma és a mondatközpont, valamint az ige mögött elhelyezkedô elemek hely-
zete nem hordoz további szerkezeti jelentésbeli információt. Ezek szerint te-
hát sematikusan az alábbi módon tudjuk bemutatni példamondatunk válto-
zatait:
TÉMA KÖZPONT IGE „MARADÉK”

Péter Jánosnak A KERTBEN adott egy könyvet tegnap.
Péter TEGNAP adott Jánosnak egy könyvet
a kertben.
Jánosnak a kertben PÉTER adott egy könyvet tegnap.
Péter JÁNOSNAK adott egy könyvet tegnap
a kertben.
∅ EGY KÖNYVET adott Péter tegnap Jánosnak
a kertben.
Tegnap Péter
Jánosnak A KERTBEN adott egy könyvet.
7. Most már megkísérelhetünk választ adni arra a kérdésre, hogyan lesz az

alapszerkezetbôl felszíni mondat. Feltehetjük, hogy az alapszerkezetnek ré-
sze – üresen – a Téma és a Központ. A funkciók kitöltése után a mondat szer-
kezete átalakulhat úgy, hogy egy összetevô, azaz mondatrész a Központba,
nulla, egy vagy több összetevô a Témába kerülhet (6.4. ábra).
95
TÉMA KÖZPONT IGE ALANY TÁRGY RÉSZES IDÔj
adott Péter egy` Jánosnak tegnap

könyvet
TÉMA KÖZPONT IGE ALANY ∅ RÉSZES IDÔj
TÁRGY adott Péter Jánosnak tegnap
egy`
könyvet
TÉMA KÖZPONT IGE ∅ ∅ RÉSZES IDÔj
ALANY TÁRGY adott Jánosnak tegnap
Péter egy`
könyvet
6.4. ábra. Magyar mondatok szerkezeti levezetései
Az ilyen nagyobb átrendezôdések mellett persze más mûveletek is mûkö-

désbe lépnek, például azok, amelyek a korábban illusztrált „kifejtett” szer-
kezeteket „összesûrítik”, azután, amelyek az igét egyeztetik az alannyal,
a tárggyal, és így tovább.
8. A mondat éppen olyan általános alapfogalma a nyelvészetnek és egyete-
mes kategóriája a nyelvnek, mint a fonéma vagy a morféma. Mégsem lehet
ugyanolyan meghatározásokkal válaszolni arra a kérdésre: mi a mondat,
mint a fonéma vagy a morféma esetében. A mondat ugyanis, mint láttuk,
szerkezetek és mûveletek, valamint a szerkezeteket kitöltô és a mûveleteket
befolyásolni képes morfémák és morfémasorok összefüggô egésze. A mon-
dat meghatározásához tehát ezeket a szerkezeteket, mûveleteket és morfé-
mákat/morfémasorokat kell meghatározni oly módon, hogy megállapítjuk,
melyek a lehetséges funkcióbeli, szerkezeti vagy morfémák közötti kapcsola-
96
6. Mondatok
tok, és melyek nem lehetségesek. Vagyis a nyelv mondattani „fejezetében”,

a szintaxisban megadjuk azokat az eljárásokat, amelyek alapján az alapele-
mek listájából (funkciók, kategóriák és morfémák) összerakhatók, felépíthe-
tôk a nyelv lehetséges mondatai. Erre a lépésre az is kényszerít bennünket,
hogy – mint említettük – az egy nyelvbe tartozó mondatok mennyiségét
semmilyen nagy számmal nem tudjuk kifejezni, azaz a szó gyakorlati értel-
mében végtelen sok mondat lehetséges.
A mondat a nyelv tagolódásának legfelsô szintje, legnagyobb formai
összegzôdése – ugyanakkor a mondat a közlés legkisebb egysége is: nem
hangokkal vagy különálló szavakkal, hanem mondatokkal kommunikálunk.
Más szóval: a nyelv központi kategóriája a mondat.
97
7. JELENTÉSEK
1. Nem elôször és nem is utoljára esik szó e könyvben a jelentésrôl: említet-

tük már a jelek kapcsán, és fel fog bukkanni a nyelv és a megismerés viszo-
nyának tárgyalásában is. S ez nemcsak azért történik, hogy ellensúlyozzuk
az elôzô három fejezet összpontosítását a nyelv formai oldalainak problémái-
ra, hanem azért is, mert a jelentés tanulmányozása (a szemantika) a nyelv
vizsgálatának még mindig meglehetôsen homályos, helyenként éppenséggel
sötét, és meglehet, épp ezért egyik legcsábítóbb területe.
Az egyik legnagyobb gondot az okozza, hogy nem tudjuk, nem hasonlí-
tunk-e a mondabeli kerekasztal lovagjaira: keressük a Szent Kelyhet, de
nemcsak azt nem tudjuk, hogy milyen, hanem azt sem, hogy egyáltalán léte-
zik-e. Vagy pontosabb hasonlattal élve, kérdéses, nem olyanok vagyunk-e,
mint a pszichológusok, akik bár nem tudják, vajon az intelligencia egységes
része-e a személyiségnek vagy több különbözô képességnek csupán össze-
foglaló neve, mégis tudják mérni vagy összehasonlítani.
Jószerivel ma ott tartunk, hogy inkább azt tudjuk, mi nem a jelentés, mint-
sem azt, hogy mi a jelentés, és az idáig megtett út is hosszadalmas volt, hi-
szen rengeteg tévedésen keresztül vezetett. Az egyik elsô csapda, amelybe a
gyanútlan kutató beleesik, magával a jelentés szóval van befedve.
Ez a szó ugyanis a köznapi nyelvben felettébb ártatlannak látszik: hiszen
beszélünk arról, hogy „ennek a szónak azonos a jelentése annak a szónak a
jelentésével”; megállapítjuk, hogy „ennek a mondatnak a jelentése különbö-
zik annak a mondatnak a jelentésétôl”; tudjuk, hogy a most szónak van jelen-
tése, és azt mondjuk, hogy a stom szónak nincs jelentése, a csiga szónak pedig
több jelentése van. Mindezek rendkívül hasonlítanak az olyan kijelentésekre,
hogy „Jánosnak a szomszédja azonos Péter szomszédjával”, hogy „Máriának
a férje különbözik Júlia férjétôl”, hogy „Péternek van mûveltsége, de Anná-
nak nincs”, és hogy „Ferinek több kabátja van”. Vagyis ha valakinek vagy va-
laminek van valamije, akkor az egy tôle függetlenül létezô dolog, amit önál-
lóan lehet szemlélni, meg lehet határozni, le lehet írni, részeire lehet bontani.
Annak az elképzelésnek, hogy a jelentés valamilyen entitás, vagyis valamilyen
önálló létezéssel bíró dolog, több egymástól eltérô ága van, mindegyik telve
további buktatókkal.
2. A legnépszerûbb (és talán a legrégebbi) nézet a szó jelentését valamilyen
képzettel azonosítja. Ha a kutya szót hallom, „lelki szemeim” elôtt megjelenik
egy kutya képe, ha az asztal szót kimondom, akkor el tudom képzelni az asz-
98
7. Jelentések
talt, amirôl beszélek, és a háromszög szó hallatán egy ilyen ábra jelenik meg
elôttem:
E felfogás elháríthatatlan nehézségekkel jár együtt: hiszen például nem min-

den háromszög olyan, mint amilyet én elképzeltem. Ha valakitôl azt hallom,
hogy Pál 15 háromszöget vágott ki egy darab papirosból, akkor aligha hihetem,
hogy mind a 15 háromszög alakja és nagysága azonos volt az ábrán látható
háromszögével. Aztán hogyan lehet azt biztosítani, hogy mindenki más
ugyanilyen háromszögeket, asztalokat és kutyákat képzeljen el? Ha viszont
nem azonosak a képzetek, hogyan értjük meg egymást: hiszen én más kutyá-
ról beszélek, mint a barátom, amikor arról társalgunk, hogy az újság szerint
egy veszett kutya kószál Zuglóban. De ha esetleg nem értjük is egymást, ez
mégsem amiatt következik be, mert egyikünk tacskóra, a másikunk bernát-
hegyire gondolt. S ha csupán a konkrét, a „megfogható” jelentésû szavaknál
maradunk is, hogyan tudjuk elképzelni a gyerek szó jelentését? Fiúra vagy
lányra gondolunk? Mivel pedig egyszerre mindkettôre nem tudunk gondol-
ni, vajon az következik-e ebbôl, hogy a gyerek szó kétjelentésû? Nyilván nem:
a szóval nincs semmi baj, a jelentésnek ez a felfogása a ludas.
3. Nem juthatunk sokkal elôbbre a képzetben gyökerezô jelentésfelfogás
egy újabb hajtásával sem: azzal a nézettel, amely a jelentést a fogalomból pró-
bálja magyarázni. Ha a kutya fogalma például az a valami, ami az általam lá-
tott összes kutyában közös, akkor mi biztosítja, hogy ez a fogalom érintkezik
más magyar anyanyelvûek kutya fogalmával? Ugyanis egyikünk sem láthat-
ta pontosan ugyanazokat a kutyákat – tehát csupán a képzetnek általáno-
sabb, de semmivel sem pontosabb újraélesztésével van dolgunk. Ha viszont
a kutya fogalmával arra kívánunk utalni, ami mindannyiunk számára közös
a kutya szóban, akkor a „fogalom” teljesen kiüresedett párja lesz a továbbra is
homályos „jelentés” szónak. Azután milyen fogalmat tudunk megfeleltetni
például az úszik szónak? A válasz nem egyszerû, hiszen annyi minden és
annyiféleképpen úszhat: A barátom úszik. A csónak úszik a vízen. A kutya úszik.
A hal úszik. A szoba úszik a víztôl. És végül milyen fogalom tehetô fel az ámbár,
a de, a ha szavak mögött? Hiszen e szavak esetében egyáltalán nincs is értel-
me az ámbár, a de vagy a ha fogalmáról beszélni.
4. A szójelentések természetét egy harmadik elképzelés lényegében a tulaj-
donnevek alapján magyarázza. Eszerint egyértelmû megfelelés van a Citadel-
la szó és a Gellérthegy csúcsán álló erôd között: a Citadella név erre az épület-
99
re utal. Ahogy a tulajdonneveknek egyedi tárgyak (vagy személyek) felelnek

meg, a közneveknek ugyanúgy felelnek meg a dolgok osztályai, az igéknek
cselekvések, a mellékneveknek tulajdonságok és így tovább. A kutyák szôrö-
sek mondat tehát azt jelenti, hogy a kutyák halmaza része a szôrös dolgok
halmazának, az Egy kutya ugat mondat pedig azt, hogy a kutyák és az ugató
dolgok halmazainak metszete nem üres, azaz van legalább egy olyan dolog,
amely része a kutyák halmazának és az ugató dolgok halmazának is.
Amellett, hogy ez a megközelítés is lényegében ugyanott mond csôdöt,
ahol a fogalmi jelentést pártoló nézetek (vagyis a de, ez, amely, bár stb., az ún.
grammatikai szavak esetében), további nehézségekkel kell megküzdenie ak-
kor, amikor olyan szavak jelentésének a magyarázatát várjuk tôle, amelyek je-
löltje már nem létezik, vagy sohase létezett. Noha John Fitzgerald Kennedyt
1963-ban meggyilkolták, vagyis maga a személy, akire a John Fitzgerald Kenne-
dy név utal, már nem létezik, azt nem mondhatjuk, hogy ez a név nem utal
semmire. Nyilvánvaló azután az is, hogy a tündérek szó által kijelölt halmaz
üres, hiszen tündérek nincsenek. Mégsem akaródzik azt mondanunk, hogy a
tündér szónak nincs jelentése. Sôt, mivel a sárkány szónak is üres halmaz felel
meg, ebbôl a megoldásból az következnék, hogy A sárkányok elrabolták a tündé-
reket mondat ugyanazt jelenti, mint A tündérek elrabolták a sárkányokat mondat,
hiszen mindkét halmaz üres, vagyis e két szó jelentése azonos.
Nem tagadhatjuk: szavaink, kifejezéseink valóban utalnak a világban léte-
zô dolgokra: a Bonaparte Napóleon, a waterlooi vesztes, az elsô francia császár, a
Korzika nagy szülötte mind ugyanarra a személyre utal (vagy inkább: utalhat),
de aligha kétséges, hogy ennek a négy kifejezésnek a jelentése nem azonos
sem részeiben, sem egészében. Azt tehát, amire egy szó vagy kifejezés utal,
meg kell különböztetnünk attól, amit jelent – ebbôl azonban még mindig
nem tudjuk, mi a jelentés.
5. Mindenesetre annyit már látunk, hogy kérdésünket pontosabban kell
megfogalmazni: még a látszatát is el kell kerülnünk annak, hogy a jelentést va-
lamilyen dologgal vagy fogalommal azonosítsuk, hiszen ezek csak elsô pillantásra
segítik tájékozódásunkat, közelebbrôl nézve délibábként foszlanak széjjel.
Nos, alakítsuk át a kérdést: Mit tudunk akkor, amikor ismerjük egy szó jelen-
tését? Mit tesz az, hogy egy szó jelent valamit?
Az egyik lehetséges és széles körben elterjedt válasz szerint a szó jelentését
ismerni annyi, mint tisztában lenni használatával a nyelvben. Nyilvánvaló, hogy
a használatot pontosabban kell meghatározni, hiszen a kutya szót használha-
tom arra, hogy egy kisgyereket megtanítsak a k hang pontos ejtésére, vagy
hogy egymás után számtalanszor kimondva ôrületbe kergessem a családo-
mat, és így tovább. Ebbôl a szempontból tehát a használat túl tág a jelentés
megközelítésére.
Érthetjük a használatot azonban úgy is, hogy azokra a szövegkörnyezetek-
re vonatkozik, amelyekben az illetô szó elôfordulhat. Ebben az értelemben
nemcsak sikerül a grammatikai szavakhoz (és, de, ha, ámbár stb.) jelentést ren-
delnünk, de ez a jelentés még csak nem is lesz más természetû, mint a kutya,
asztal, császár stb. szóké.
100
7. Jelentések
Mint láttuk, a „mire használjuk a szót” kérdés túl terjedelmes; ez az utóbbi

„hogyan használjuk a szót” kérdés viszont túl szûk ahhoz, hogy befedje
mindazokat az eseteket, amikor jelentésrôl beszélünk. Így ugyanis, ha két
szó azonos környezetekben fordulhat elô, akkor azonos jelentésûnek is kell
tartanunk ôket. A kutya és az eb szavak nagyjából ugyanazokban a környeze-
tekben jelenhetnek meg; azt mondhatjuk, egyformán használjuk ôket, s ezért
jelentésük is azonosnak tartható: A szomszédban ugat egy kutya – A szomszéd-
ban ugat egy eb. Más szavakkal azonban már nem ilyen egyszerû a helyzet.
Például a de nagyon sokszor megjelenhet ott, ahol az és, és viszont:
Rockefeller gazdag és becsületes – Rockefeller gazdag, de becsületes; Péter szerelmes
lett Máriába és elvette feleségül – Péter szerelmes lett Máriába, de elvette feleségül.
Micsoda különbség! Pedig használatuk azonosnak látszik. (Persze nem telje-
sen ugyanaz, például: Péter és János megjött – *Péter de János megjött; ebbôl az el-
térésbôl azonban egyáltalán nem világlik ki, miben is különbözik a fentebbi
mondatpárok jelentése.) De ugyanígy hivatkozhattunk volna az és és a vagy,
sôt akár a kék és a zöld, az okos és a buta használatának azonosságára is: ha azt
mondhatjuk, hogy Csilla szeme kék, a szó használatának így felfogott szabálya
szerint azt is mondhatjuk, hogy Csilla szeme zöld; ha értelmes az a mondat,
hogy Csilla okos, akkor az a mondat is értelmes, hogy Csilla buta, és így tovább.
De, mondhatnánk, mégiscsak másra használjuk az egyik szót, mint a másikat,
mégiscsak mást mondunk az egyik szóval, mint a másikkal. Valóban: a vá-
laszt ebben az irányban kell keresnünk, de elôbb tegyünk egy rövid kitérôt.
Mire használjuk a mobiltelefonunknak ezt vagy azt az áramkörét? És mire
használjuk a kijelzôjét? És mire az akkumulátorát? És a tokját? Használjuk-e
egyáltalán valamire ôket? És tulajdonképpen akkor mi az, amit valóban hasz-
nálunk és mire? Természetesen a mobiltelefont használjuk; arra, hogy kapcso-
latba lépjünk egymással. A telefonkészülék részeit a szó szoros értelmében
semmire sem használjuk, ezeknek annyi a feladatuk, a funkciójuk (de nem a
használatuk!), hogy a készülék alkotórészeiként lehetôvé tegyék a telefon mû-
ködését, vagyis azt, hogy arra használhassuk, amire készítôjük szánta. (Ami
persze nem zárja ki, hogy alkalmasint ne használhassuk másra is, például le-
vélnehezékként, könyvjelzôként, arra, hogy dicsekedjünk vele stb.)
6. A nyelvben valójában nem az egyes szavakat használjuk: a szavak olyanok,
mint a mikrocsipek a mobiltelefonban. Nincs a szó szoros értelmében véve
használatuk; van viszont funkciójuk: az, hogy a mondat részeiként lehetôvé
tegyék, hogy magát a mondatot használhassuk valamire, például arra, hogy
különféle állításokat tehessünk.
Figyeljünk fel arra, hogy a „Mi a szó jelentése?” kérdéstôl már egy egészen
másik kérdéshez jutottunk el. Elôször annak az értelmetlenségét mutattuk ki,
hogy a szó jelentését valami megfogható dologgal azonosítsuk, most pedig
már nem is azt kutatjuk, mit tudunk, ha ismerjük a szó jelentését, hanem azt,
miben áll a mondat jelentésének ismerete.
Látjuk tehát, hogy az elôbb nem a kék vagy a zöld szót használtuk, hanem a
Csilla szeme kék mondatot. És még ha lenne is értelme a beszélô szempontjá-
ból azt erôltetni, hogy „ezt a szót abban a mondatban használta”, azt már
101
semmiképpen sem tudjuk elfogadni, hogy a hallgató „ezt a szót arra (vagy
úgy) használta, hogy megértse a mondatot”.
Más hasonlattal élve, gondoljunk például arra, hogy az autónkra veszünk
egy új gumiabroncsot. Azoknak a kérdéseknek, hogy hogyan és mire haszná-
lom a gumiabroncsot, nincs értelmük, csak annak van, hogy mit csinálok ve-
le: rászerelem az autóra, illetve a keréktárcsájára. És még ha az autó minden
egyes részét ismerem is és tudom, mire való, akkor sem használom ezeket
valamilyen módon vagy valamilyen célra. Amit meghatározott módon és
célra használok, az maga az autó.
De mi történik akkor, ha kerekek helyett lánctalpakkal látom el az autó-
mat? Nyilván máshogyan és más célra fogom használni. És ezen a ponton
visszatérhetünk Csilla szeméhez, valamint a szomszéd kutyájához. Amikor a
kék helyett zöld-et mondok a Csilla szeme kék mondatban, akkor a kereket lánc-
talpra cseréltem, amikor viszont kutya helyett az eb szót illesztem A szomszéd-
ban ugat egy kutya mondatba, akkor csupán egy más színû vagy mintájú, de
egyébként ugyanolyan méretû gumiabroncsot szereltem fel az autóra: az au-
tóm most – szemben az elôbbi esettel – használatának minden lényeges vo-
natkozásában ugyanolyan marad.
7. Igen ám, könnyû dolgunk van az autóval, hiszen ránézünk, és látjuk,
lánctalpa vagy kereke van-e. Honnan tudjuk viszont, hogy egyik monda-
tunknak ugyanaz vagy más-e a jelentése, mint a másiknak, ha a szó jelentésé-
re nem hivatkozhatunk?
Amikor azt a mondatot hallom, hogy A szomszédban ugat egy kutya, tekintet
nélkül arra, hogy tudom-e, hogy valóban így van-e vagy sem, abban biztos
lehetek, hogy ha ez a mondat igaz, akkor az a mondat is igaz, hogy A szom-
szédban ugat egy eb. Azok a körülmények, amelyek között e két mondat bár-
melyike igaz (vagy hamis) lehet, vagyis a két mondat igazságfeltételei azono-
sak. A Csilla szeme kék nyilvánvalóan nem ugyanolyan körülmények között
igaz, mint a Csilla szeme zöld: a két mondat igazságfeltételei különböznek, te-
hát a bennük található egyetlen eltérés folytán a két szó, a kék és a zöld jelenté-
se is különbözik. S bár igaz, hogy a kék, zöld, kutya vagy eb szó jelentésérôl
még egy jottányival sem tudtunk meg többet, a mondat jelentéséhez már kö-
zelebb kerültünk. Ezt annak köszönhetjük, hogy a mondat jelentése gyökere-
sen eltér attól, ahogy a szó jelentését fel lehetett fogni: nem kell elképzelnünk
kutyákat vagy háromszögeket, vagy azok „fogalmát”, a mondatoknak van
ugyanis egy saját, nyelven kívüli jellemzô tulajdonságuk: az, hogy igazak
vagy hamisak. Persze ahhoz, hogy egy mondat értelmes legyen, nem kell
igaznak is lennie, de így az értelmetlenségnek is több esetét lehet elkülöníteni
attól függôen, hogy a mondat milyen igazságfeltételekkel rendelkezik.
A Hogy hegy hagy „mondat” esetében nem tudjuk megmondani, milyen kö-
rülmények között lehet igaz, ezért lesz értelmetlen, Az agglegény barátom sze-
reti a feleségét az igazságfeltételek ellentmondása miatt (valaki nem lehet egy-
szerre nôs és nôtlen), és így tovább.
Most már azt is látjuk, mivel indokoltuk az elôzô fejezetben Az oroszlán si-
mogatása veszélyes mondat kétértelmûségét: két különbözô igazságfeltétel-
102
7. Jelentések
csoport tartozik egyetlen szólánchoz (1. ha valaki az oroszlánt simogatja, az

veszélyes; 2. ha az oroszlán simogat valakit, az veszélyes), csakúgy, mint A
csiga elakadt mondat esetében (igaz lehet akkor, ha 1. az emelôszerkezet leállt,
illetve 2. ha a puhatestû állat nem tud továbbmenni).
8. A mondatok jelentése tehát elsôdleges a szavak jelentésével szemben.
Amikor a nyelvet használjuk, mondatokban beszélünk (vagy legalábbis
mondatokra lehet kiegészíteni, kikerekíteni az elhangzottakat, például kér-
dés–válasz esetén). Ezzel persze azt is kijelentettük, hogy a szavaknak is van je-
lentésük: pontosan az, amivel a mondat jelentéséhez hozzájárulnak, amivel kiegé-
szítik vagy megváltoztatják a mondat igazságfeltételeit. A Rockefeller gazdag,
de becsületes mondat például ugyanazt jelenti, mint a Rockefeller gazdag és be-
csületes (vagyis ahhoz, hogy a mondat igaz lehessen, Rockefellernek gazdag-
nak és becsületesnek is kell lennie), de annyival mond többet, hogy például a
mondatot kimondó személy eleve nem hiszi, hogy aki gazdag, az általában
becsületes is.
Ebbôl azután arra is fény derül, miért gondoljuk, hogy egyes szavaknak
„megfoghatóbb” a jelentésük, mint másoknak: egyszerûen azért, mert azok-
ban a mondatokban, amelyekben például a kutya szó elôfordul, sokszor való-
ban szemmel látható és „kézzelfogható” kutyákról történik említés. Amire
ezekben a mondatokban a kutya szóval utalunk, a világban valóban létezô
valami. Vagyis ahhoz, hogy ezek a mondatok igazak lehessenek, például ar-
ra lehet szükség, hogy a látókörünkben legyen egy kutya. Ez azonban, mint
kifejtettük, az egész mondatból következik, amelynek része a kutya szó – sok
minden egyéb mellett.
A szavak jelentése önálló egész: ez teszi lehetôvé, hogy a „régi” szavakból
új mondatokat mondhassunk, új állításokat tehessünk (a nyelvben, tudjuk,
ez mindennapos jelenség), és hogy ezeket meg is érthessük. De ahogy a
hangsorként felfogott szó (vagy morféma) is valójában csak mondatokban lé-
tezhet, ugyanúgy a szójelentés is csupán a mondat jelentésében „kel életre”.
9. Az igaz–hamis dimenziójában azonban nem minden mondat helyezhetô
el: jó néhány olyan mondatfajta van, amelyet egyáltalán nem lehet az „igaz”
vagy „hamis” minôsítéssel ellátni. Lássunk pár példát:
Megígérem, hogy eljövök az ünnepségre.

Fogadjunk, hogy János nem nyeri meg a versenyt.
Felteszem a kérdést: ki a felelôs?
Az ülést ezennel megnyitom.
Ezekben az esetekben ugyanis nemcsak mondtam, hanem egyúttal tettem is

valamit: ígértem, fogadtam, kérdeztem, illetve megnyitottam az ülést. Ezeket
a mondatokat valamire használtam: a fent nevezett cselekedetek elvégzésére.
Cselekedetekrôl pedig nem kérdezhetjük meg, hogy igazak-e vagy hamisak,
csupán azt, hogy sikerült-e megtennem ôket vagy sem. Pontosan ez a helyzet
az ilyen mondatokkal is: nem az a kérdés, hogy igaz-e, hogy az ülést ezennel
megnyitom, hanem hogy sikerült-e Az ülést ezennel megnyitom mondat ki-
103
mondásával megnyitnom az ülést. Persze a cselekedetek elvégzésének is

megvannak a maguk feltételei. Ha például be akarok menni a lakásomba, ak-
kor ehhez az szükséges, hogy járni tudjak, azután hogy felismerjem a laká-
som ajtaját, hogy megtaláljam a kulcslyukat, hogy meglegyen a beleillô
kulcsom és így tovább. Ahhoz, hogy az illetô ülést megnyithassam, szüksé-
ges, hogy például a résztvevôk jelen legyenek, hogy én legyek az elnök, hogy
az ülés még ne legyen megkezdve stb.
Ahhoz, hogy valamit sikeresen megígérhessek valakinek, az szükséges,
hogy például amit ígérek, az számára kívánatos, kedvezô dolog legyen (kü-
lönben nem ígérek, hanem fenyegetek), hogy a megígért dolog ne következ-
hessék be akaratomon kívül (hiszen nem ígérhetjük meg, hogy a nap holnap
is felkel), és így tovább.
Minden ilyenfajta beszédbeli cselekvéshez tehát meg lehet adni azokat a
feltételeket, amelyek fennállása esetén a megnevezett cselekvés valóban lét-
rejön: ezeket a beszédcselekvések sikerességi feltételeinek nevezzük. És amikor az
ilyen cselekvéseket végrehajtjuk vagy ezeknek tanúi vagyunk, pontosan eme
feltételeknek megfelelôen értelmezzük azokat.
Mindez azonban nem mond ellent annak, hogy a jelentéseket az igazság-
feltételekre vezetjük vissza. Hiszen amikor az elôbb mondatokról beszél-
tünk, akkor már hivatkoztunk rá, hogy állítások megtételére használjuk ôket.
És magának az állításnak is megvannak a maga sikerességi feltételei: ha azt
állítom, hogy Csilla okos, kell, hogy legyen valamilyen bizonyítékom arra,
hogy a dolog valóban úgy van, ahogy mondtam; azután hinnem kell abban,
hogy amit mondok, igaz; továbbá nem lehet nyilvánvaló számomra, hogy az,
akihez beszélek, tudja azt, amit mondok stb.
Ha az eddigiekben (ugyan igen lazán) megfogalmazott feltételeket „fel-
boncoljuk”, láthatjuk, hogy ezek jó része már értelmezhetô az igazságfeltéte-
lek szerint. Az például, hogy ha eljövök az ünnepségre, kedvezô-e számodra,
vagy igaz vagy nem; annak az igazsága, hogy hiszem-e, hogy Csilla okos,
szintén eldönthetô és így tovább. Az igazságfeltételek tehát részei a sikeres-
ségi feltételeknek, bár összességükben nem merítik ki ôket.
10. Mire használjuk hát a mondatokat? Mielôtt erre a kérdésre válaszolnánk,
próbáljunk arra a látszólag egyszerû kérdésre választ adni, hogy mire hasz-
náljuk az autókat. Van, aki arra, hogy a gyerekeit bölcsôdébe, óvodába vigye.
Van, aki a zöldséget viszi a piacra, van, aki taxizik, és van, aki versenyez ve-
le. De olyan is van, aki csupán a szomszéd irigységét kívánja fölkelteni vele,
meg olyan is, aki az idegeit úgy nyugtatja meg, hogy a csúcsforgalomban
körbejárja a várost, vagy akár olyan, aki a barátnôinek akar imponálni. Pedig
az autókat nagyjából egységes célra, azonos használatra gyártják: arra, hogy
közlekedjünk, szállítsunk velük.
A mondatok azonban nem egységes célra „készülnek”. És amikor azt
mondjuk, hogy a mondatokat kommunikációra használjuk, hajlamosak va-
gyunk elfeledkezni arról a százféle célról, használatról és alkalmazásról, ami-
re mondatainkat szánhatjuk: ígérünk, kérdezünk, bíróként ítéletet hozunk,
parancsolunk, állítunk, kérünk stb.
104
7. Jelentések
Ráadásul még ezeket a nyelvhez kötött cselekedeteket is rendkívül sokszí-

nûen tudjuk megvalósítani. Ha például el akarjuk érni, hogy valaki kinyissa
az ablakot, a következôk között választhatunk:
Megkérlek, hogy nyisd ki az ablakot.

Nyisd ki, kérlek, az ablakot.
Légy szíves, nyisd ki az ablakot.
Lennél olyan kedves kinyitni az ablakot?
Nem lennél olyan kedves kinyitni az ablakot?
De jó lenne, ha valaki kinyitná az ablakot!
Lehet, hogy csukva van az ablak?
Hû, de meleg van itt!
stb.
A szó szoros értelmében persze ezek közül egyik sem jelenti ugyanazt,
mint az elsô mondat; itt csak arra kívántuk felhívni a figyelmet, hogy
mindegyiket lehet ugyanúgy érteni és ugyanazzal a céllal mondani. Ezek a
meggondolások azonban már nem tartoznak a nyelvi jelentés szigorúan vett
tárgykörébe.
105
III. A NYELV VÁLTOZATAI
8. NYELVÜNK SOKFÉLESÉGE
1. Nézzük meg képzeletben egy átlagos ember ruhatárát, s gondoljuk végig,

mikor mit szokott felvenni. Otthon esetleg papucsban, házikabátban vagy
egy viseltes nadrágban járkál. Ha dolgozni megy, egyszerû öltönyt vesz föl,
kalapot vagy sapkát tesz a fejére, táskát hord a kezében. Színházban sötét
ruhában jelenik meg, nyakkendôt köt. Ha pedig leugrik focizni a ház mellet-
ti játszótérre, akkor rövidnadrág, trikó és tornacipô a megfelelô szerelés. Té-
len kesztyût húz, sálat köt a nyakába, meleg kabátot ölt, nyáron rövid ujjú
ing van rajta, a strandon pedig az úszónadrágon kívül mindent levet. Noha
a példabeli átlagember ruhatára egy szekrényt is alig tölt meg, elég változa-
tosan tud öltözködni. Ezt a változatosságot azonban sok körülmény korlá-
tozza. Vajon melyikünknek jutna eszébe nyáron kucsmában vagy télen egy
szál trikóban útra kelni? Megjelennénk-e pulóverben, amikor ünnepélyes
kitüntetésünkre vagyunk hivatalosak? És sötét öltönyben a kiránduláson?
Általában nem, hiszen öltözködésünket meggondoltan változtatjuk az idô-
járástól függôen és az alkalomhoz illôen. Ha nagyon kíváncsiak vagyunk,
hogy mikor mit vegyünk föl, még a pontos szabályokat is megtudhatjuk a
divatszakértôktôl.
Az a nyelvtudás, amely kinek-kinek a birtokában van, és ennek a nyelvtu-
dásnak az alkalmazása sok tekintetben az átlagember ruhatárához és öltöz-
ködéséhez hasonlítható. Elôször is például abban, hogy egyikünknek sincs
„teljes ruhatára”: a magyar nyelv teljes egészét senki sem mondhatja magáé-
nak. Azután például nincs két ember (talán néhány ikerpáron kívül), akinek
egyforma ruhatára volna – mégis nagyon sok emberrel tudunk együtt megje-
lenni nagyon sok különféle alkalommal anélkül, hogy egy is akadna közöt-
tünk, aki öltözetében elüt a többitôl. Az egyedi nyelvtudások, nyelvi készle-
tek óriási eltérései ellenére sincsenek általában kommunikációs zavaraink:
ritkán szúr szemet valakinek a szokásostól eltérô nyelvhasználata, hiszen
mindannyian igyekszünk az alkalomhoz illô nyelvi kifejezéseket megtalálni.
Ha mégsem sikerül, ez legalább annyira feltûnô és kényelmetlen, mintha egy
farmernadrágos házibulira szmokingban érkezünk, vagy egy nagykövet fo-
gadására rövidnadrágban. (Itt persze eltekintünk a „szabályt erôsítô” ama
kivételtôl, amikor szándékosan sértjük meg az öltözködési vagy nyelvhasz-
nálati szokásokat, hiszen ezzel éppen a szabály vagy szokás létét ismerjük el,
még ha kétségbe kívánjuk is vonni az érvényességét.)
109
Vegyünk szemügyre most egy-két ilyen feltûnô nyelvi „illemszabálysértést”.

Ha mondjuk egy összejövetel magas rangú szónoka elôadását lapozgatva han-
gosan így fakadna ki: „A szentségit, hova a fenébe tettem azt a nyavalyás papírt!” –
nagy megütközést keltene. Ugyanezt otthon családtagjai elôtt nyugodtan
mondhatná, sôt esetleg a titkárnôjének vagy a sofôrjének is. Nem valószínû vi-
szont, hogy a hónap elején családi körben üldögélve, miután mindenki az asz-
talra tette a fizetését, ezzel fordulna a feleségéhez: „Elsô napirendi pontként felké-
rem Kovácsné asszonyt, terjessze be lakóegységünk következô havi költségvetését.”
2. Az emberek kisebb-nagyobb közösségekben élnek. A közösségek jelle-
güknek és funkcióiknak megfelelôen társadalmilag differenciáltak – minden-
kinek világosan meghatározható helyzete van a többiekhez képest. A közös-
ség tagjai valamilyen közös értékrendszert fogadnak el, ez tükrözôdik a
viselkedést szabályozó társadalmi normákban. Nyelvközösségen olyan közös-
séget értünk, amelynek tagjai legalább egy közös nyelvet beszélnek, és sok-
kal gyakrabban érintkeznek a közösség többi tagjával, mint más közösségek
tagjaival. Ismerik azt a közös értékrendszert, amely a közösségben a viselke-
dés társadalmi alapját jelenti. A normák természetesen a nyelvi viselkedést is
szabályozzák. Így tehát csak az kommunikálhat a nyelvközösség egyenérté-
kû tagjaként, aki ismeri ezeket a normákat, a közösségben szokásos kommu-
nikációs mintákat, és mindig ezeknek megfelelôen tudja kifejezni gondola-
tait, befolyásolni mások viselkedését. Tekintve, hogy célunk a nyelvvel nem
az, hogy szavakat mondatokká rakjunk össze, hanem hogy segítségével ha-
tékonyan kommunikáljunk, a tulajdonképpeni nyelvtudás nemcsak azt je-
lenti, hogy valaki olyan szósorokat tud létrehozni, amelyeket a nyelvközös-
ség tagjai nyelvük mondataiként ismernek el, hanem azt is, hogy ezeket a
mondatokat a közösségben szokásos módon tudja alkalmazni.
A nyelvtudásnak persze eléggé természetellenes esete az, amikor valaki
már megtanult egy nyelvet, de még nem került sor rá, hogy a közösségben
használja is. A természetes eset az, hogy valaki anyanyelve alapján tartozik
egy nyelvközösségbe. A kisgyerek a nyelv elsajátításával párhuzamosan „sa-
játítja el” a körülötte lévô világot, ezzel együtt közösségének szokásait is. En-
nek a folyamatnak egyes állomásait éppúgy megfigyelhetjük, mint a „tiszta”
nyelvelsajátítás egyes fokozatait. A kisgyerek még akkor szólal meg, amikor
kedve támad, tegez mindenkit, szemtôl szembe csúnyának nevezi az idege-
neket – csupa olyan dolog, amit a közösség felnôttebb tagjai nem engedhet-
nek meg maguknak. Vagy ami talán a felnôtteket a legjobban zavarja: nem
köszön. (Próbáljuk ki: hihetetlenül nehéz nem visszaköszönni.) Néhány év
alatt azonban – mire valóban a közösség tagjává válik – nemcsak az egyes
elemek valóságra utaló jelentését sajátítja el (például azt, hogy nem minden
szôrös dolog kutyus), hanem az elemekhez fûzôdô társadalmi jelentést is (pél-
dául azt, hogy a tegezés nem csupán azt jelenti, hogy mondanivalónkat egy
jelen lévô személynek címezzük). Éppolyan biztonsággal és éppolyan auto-
matikusan választja majd ki a helyzetnek megfelelô kifejezési formát, mint
ahogy a nyelvtanilag helyes mondatokat megalkotja. Ez a képesség tényle-
ges része nyelvtudásának, hiszen az ember mindig bizonyos körülmények
110
8. Nyelvünk sokfélesége
között használja a nyelvet: nem mondhatjuk, hogy idônként csak úgy „nyel-
ven” beszélünk, máskor viszont a nyelvhasználat, a nyelvi viselkedés szabá-
lyaihoz is alkalmazkodunk.
3. Amikor az ember megszólal, elôször is a helyzetnek megfelelô beszéd-
módot – kódot – kell megválasztania. Ezt a választást minôsítik például az
olyan általános megállapítások, hogy valaki partnerével tisztelettel vagy le-
kezelôen beszél. Ez a választás azután meghatározza, hogy mondanivalóját
hogyan valósítja meg. A nyelvhasználat szabályai közül a horizontális egyezte-
tés szabályai megszabják, hogy beszédében milyen elemek követhetik egy-
mást. A vertikális egyeztetés szabályai meghatározzák, hogy ezeknek az ele-
meknek a nyelv különbözô szintjein – jelentéstan, alaktan, hangtan stb. –
hogyan kell megvalósulniuk.
Például elképzelhetô olyan helyzet, amikor a közbepofázni kifejezés haszná-
lata megfelelô; ha viszont valaki így szól: Senki se pofázzék közbe!, az már fur-
csa, hiszen a szókincsbeli választásnak nem felel meg az alaktani választás –
a durva szó választékos ragozása –, az megsérti a vertikális egyeztetés szabá-
lyait. Nézzük meg, hogyan sértené meg a nyelvhasználat egész csomó szabá-
lyát az a képviselô, aki parlamentben így szólalna föl:
A kiskésit, Tisztelt Ház, aszondom, megnézhetnôk, mér áll ilyen csehül az állam-
háztartás!
Elôször is megsérti a kódválasztás szabályait, hiszen egy igen formális

helyzetben nagyon is családias hangot üt meg. De ezen belül sem következe-
tes. Az a kiskésit és a csehül áll kifejezések ütik a Tisztelt Ház és az államháztar-
tás stílusát. A többi szó önmagában még semleges lehetne – azaz szókincs te-
kintetében a konfliktusban lévô stílusok bármelyikébe tartozhatna –, de az
aszondom és a mér pongyolasága egy másik szinten már nem egyeztethetô
össze a megnézhetnôk választékosságával. Így tehát a horizontális és vertikális
egyeztetéssel is bajban vagyunk. Mindenesetre a felszólaló javára írhatjuk,
hogy a kiskésit-ben az irodalmi nyelv é-je helyett i-t használt: ebben az eset-
ben betartotta a vertikális egyeztetés szabályait.
Ebbôl a példából világos, hogy a nyelvhasználat társadalmi szabályainak
megsértése nemcsak azt eredményezheti, hogy egy tökéletes mondatot nem
a megfelelô körülmények között használunk, hanem azt is, hogy olyan mon-
datok jönnek létre, amelyek semmiféle helyzetnek nem felelhetnek meg, so-
hasem lehet velük érvényesen kommunikálni. Éppúgy, ahogy a szmoking-
hoz felvett lakkcipôt hirtelen nem cseréljük fel tornacipôre, egy-egy
közleményen belül sem válthatunk kódot. Ha nincs más cipônk, nem me-
gyünk el a bálba, s ha nem találjuk a megfelelô szavakat, nem is szólalunk
meg. Az ilyen zavarok gyakran elôfordulnak, amikor például tisztában va-
gyunk vele, hogy kérvényt vagy felszólalást máshogy, más kódban kell meg-
fogalmazni, csak éppen azt nem tudjuk, mi van abban a kódban.
4. A nyelvhasználat itt bemutatott „illemszabályai” a kommunikációs
helyzetekhez kötôdnek. Vegyük tehát sorra, hogy e helyzetek mely elemei,
111
tényezôi lehetnek hatással a kódoknak és a közlemény más vonatkozásainak

változtatásában, módosításában.
A beszélô és hallgató személye nem abszolút értelemben, hanem egymáshoz vi-
szonyított helyzetük alapján határozzák meg a kódválasztást. A döntô tényezô
ilyenkor a partnerek kora, neme, foglalkozása, rokonsága stb., azaz: ki az idô-
sebb, azonos nemûek-e, ki a magasabb társadalmi állású, rokonok-e, ha igen,
milyen a rokonság foka. Ezekhez a viszonylagos helyzetekhez a különbözô
társadalmak különbözô értékeket kapcsolnak. Nálunk a férfiak elôre köszön-
nek a nôknek, az ajtóban elôreengedik, fizikai erôfeszítést kívánó munkától
elvben kímélik ôket. Japánban természetes, hogy az utcán a feleség egy lépés-
sel férje mögött menjen, és ô cipelje a csomagokat. Az öregeket egyik helyen a
legfôbb hatalommal ruházza föl a család, másutt a munkaképtelenné válás
után már csak kenyérpusztítónak tartja. Egyes társadalmakban a beosztott
vagy alárendelt személyében is alá van vetve a magasabb állásúaknak – meg-
fenyíthetik, magánéletébe beleszólhatnak, emberi méltóságát nem tartják tisz-
teletben. Tehát egyik társadalomban a nôi nemhez tartozás és a magas kor ér-
tékként jelenik meg, másutt alacsonyabbrendûséget jelent; vagy az
alárendeltség a személyiség minden oldalát érintheti, míg másutt csak abban
a viszonyban jelenik meg, amelyben ezt például a munka irányítása megkí-
vánja. Mindezek a tényezôk a nyelvi viselkedésben is közrejátszanak.
A beszélô és hallgató viszonylagos társadalmi helyzete legtisztábban a
megszólításokban tükrözôdik. A magyar nyelvben is számos különbözô
megszólítási módot ismerünk: például a tegezés, a magázás, az önözés, a
„tetszikezés”. Érdemes fölfigyelni arra, hogy a tegezésen kívül ezekben a for-
mákban magyarul mint egy harmadik személyhez beszélünk partnerünk-
höz: Ha a néninek el tetszik olvasni a verset... , Ha Ön is úgy gondolja..., Maga min-
dig bajt csinál stb. Más nyelvekben a tisztelet jele az, hogy mint több
személyhez beszélünk partnerünkhöz: Ja prosu vasz... ’én kérem Önt, tkp. ti-
teket’, Avez-vous fait un bon voyage, Madame? ’Jól utazott-e Ön (tkp. ti) asszo-
nyom?’ stb. Egyes ázsiai nyelvekben pedig a tiszteletet nemcsak az igerago-
zással fejezik ki, hanem a különbözô toldalékok közötti választással, sôt
eltérô, de azonos alapjelentésû szavak használatával. A megszólítás névmá-
sain kívül ide tartozik a különbözô címek használata is: nálunk a körzeti or-
vost doktor úrnak szólítják, a tanárt tanár úrnak, az újságírót szerkesztô úr-
nak, azaz foglalkozása szerint (sôt ezekre hivatkozni is lehet, például
A doktor úr azt szokta mondani...); az angolszász országokban ez nem szokás,
ott mindenkit a nevén szólítanak. Még a bankban is kitesznek egy táblácskát
minden tisztviselô elé, hogy az életében egyszer betévedô ügyfél is megfele-
lôen Mr. Jones-nak vagy Miss Smith-nek szólíthassa ôket. Nincs is az angol-
ban olyan ’úr’ jelentésû szó, amelyet foglalkozásnévhez lehetne hozzákap-
csolni (bár egyes tisztségnevekhez, például Mr/Madame Chairman ’elnök
úr/asszony’ kivételesen és csakis megszólításképpen lehet).
A megszólítás megválasztásában két döntô tényezô játszik közre: az alá-
fölérendeltség (azaz, a hatalmi viszony) és a szolidaritás (az, hogy a partne-
rek valamilyen szempontból közösséget vállalnak-e egymással, együvé tar-
112
tozónak érzik-e magukat). Ha az egyik beszélô hatalmi helyzetben van, ak-

kor a megszólítási forma nem kölcsönös: ôt tiszteletibb módon, mondjuk tet-
szikezve szólítják meg, míg ô a partnerét letegezheti. Az egyenrangú hely-
zetben a megszólítás egyforma: mindketten ugyanazt a megszólítási formát
alkalmazzák. Ha ez az egyenrangú helyzet szolidáris, akkor a felek például
tegezôdhetnek; ha nem szolidáris, akkor magázódáshoz folyamodnak. Ez a
séma konfliktusoktól mentes mindaddig, amíg csak egyenrangú felek lehet-
nek szolidáris viszonyban. A viszonyok átalakulásával azonban gyakorta
elôállnak olyan helyzetek, amelyekben az egyik partner hatalmi helyzetben
van ugyan, de viszonyuk szolidáris: például mai munkahelyeken a vezetô és
beosztott viszonya, vagy a modern családban a gyerekek és felnôttek viszo-
nya lehet ilyen. Ilyenkor a szolidaritás válik meghatározó tényezôvé: a veze-
tô már nem tegezi le a beosztottját (mint ahogy például a nagysága letegez-
hette a cselédjét), hanem vagy kölcsönösen magázódnak, vagy éppenséggel
tegezôdnek. Hasonlóképp a családban: ha a gyerekek a nagymamát tegezik,
az nem tiszteletlenség (nem letegezés), hanem az összetartozás jele.
Persze a tegezés–magázás az alá-fölérendeltség vagy tisztelet kifejezésének
csak az egyik dimenziója. Ha a fônök tegezôdik is a beosztottal és a keresztne-
vén szólíthatja, a beosztott mégsem használhatja a fônök keresztnevét. A fô-
nök tehát mondhatja, hogy „Ferikém, légy szíves, hozd be az X ügy dossziéját”, Fe-
rikém viszont csak úgy válaszolhat általában, hogy „Kérlek szépen igazgató úr
(vagy legfeljebb: „János bátyám”), már láttad a múlt héten”. A megszólítás zava-
rait, a hatalom–szolidaritás viszonyok tisztázatlanságát szembetûnôen mutat-
ják az olyan (elég gyakori) esetek, amikor – jóllehet a tegezési viszony már
kialakult – a hierarchiában alul lévô egyszerûen „nem szólítja nevén” a felül
lévô beszédpartnert, hanem körmönfont eszközökkel elkerül minden erre
kényszerítô alkalmat. És bár a mai családokban általánossá vált a tegezôdés, a
gyerekek (az alul lévôk) ritkán szólítják, szólíthatják szüleiket keresztnevü-
kön, nagyszüleiket pedig szinte soha. A gyerekeket viszont szinte mindig ke-
resztnevükön szólítjuk, és elég ritkán fiam-nak vagy lányom-nak. Persze ne fe-
lejtsük el, hogy ha a nyelvi kifejezésekben szolidaritást mutattunk is, a
hatalmi hierarchiát még nem változtatjuk meg, bár az igaz, hogy a szolidari-
tás látszatának felkeltésével elviselhetôbbé tettük – s általában, ha az ilyen
döntéseinket tudatosan megfontoltuk, akkor ez is volt a célunk.
5. A kódválasztásban a partnerek személyén kívül a helyzetnek is nagy je-
lentôsége van, mi több, azt is mondhatjuk, hogy a helyzet „átértelmezheti” a
beszélô felek szerepét. A kommunikációs helyzet és viszony alapvetôen kétfé-
le lehet: személyre irányuló (perszonális) vagy szerepre irányuló (tranzakciós). A
szerepre irányuló helyzetben a partnerek nem saját magukat, hanem egy-egy
társadalmi szerepet testesítenek meg: egy bizonyos meghatározott cél érdeké-
ben érintkeznek egymással, valamilyen „ügyet” akarnak lebonyolítani. Az
ember nagyon gyakran részese ilyen helyzeteknek: a boltban nem Nagy Já-
nosné és Kovács Éva, hanem az eladó és a vevô kommunikál egymással, a vo-
naton az utas és a kalauz, az iskolában a tanár és a diák, a hivatalban a tisztvi-
selô és az ügyfél. Ezekben a helyzetekben gyakran a partnerek nem is ismerik
113
egymást „személyesen”, csak mint bizonyos szerepek megtestesítôit. A nagy-

városban ez az „ismeretlenségi tényezô” is fontos szerepet játszik, de nem ez
a legfontosabb, hiszen például egy kisvárosban, ahol mindenki ismeri egy-
mást, a bírósági tárgyaláson a bíró, az ügyész, az ügyvéd, a fel- és alperes, a
tanúk mégis mind csak ebben a szerepben érintkeznek. Sok országban, me-
lyekhez nemrég Magyarország is csatlakozott, ezeknek a szerepeknek a min-
dennapi élettôl való különbözôségét jellegzetes öltözködéssel (bírói, ügyvédi,
ügyészi talárral, alkalmasint parókával) is hangsúlyozzák – ismét rámutatva
az öltözködés, a nyelvhasználat és a társadalmi szerepek összefüggésére.
A személyes és tranzakciós helyzetekben más és más dolgok szerepelhet-
nek üzenetként. Föntebb említettünk néhány példát arra, hogy bizonyos hely-
zetekben mit nem lehet mondani. A felhozott példákban tranzakciós helyze-
tek szerepeltek, ilyenkor oda nem tartozó, személyes dolgokról beszélni nem
lehet. Képzeljük el, milyen hatást váltana ki, ha valaki odamenne a postán az
egyik ablakhoz, és így szólna: Kisasszony, én olyan boldogtalan vagyok!
A tranzakciós és személyes helyzeteknek megfelelôen a kódokat két nagy
osztályba sorolhatjuk: a formális és nem-formális kódok osztályaiba. Ter-
mészetesen ezen belül is sok aleset van. A nyelvközösség tagja egyidejûleg
sok különbözô kódnak van a birtokában, nyelvét ezeknek a kódoknak az
együttese alkotja; csak így tud minden helyzetben a normáknak megfele-
lôen viselkedni.
Elôfordul, hogy egy adott helyzetben a partnerek már elkezdtek egy bizo-
nyos kódot használni, de a helyzet valamilyen szempontból megváltozik.
Ilyen változás lehet például az, amikor valamilyen tranzakció lebonyolítása
után a felek magánügyeikrôl kezdenek beszélni: például a napi munka meg-
beszélése után a munkatársak a jövô heti összejövetellel kapcsolatos kérdése-
ket beszélik meg; vagy egy újabb személy jelenik meg, akinek az addigi part-
nerek mindketten fölérendeltjei – ekkor már a maguk ügyeirôl sem fognak
úgy beszélni, ahogy addig; esetleg az új szereplô csak egyiküknek ismerôse;
ilyenkor a partnerek kódot váltanak, másként kezdenek el beszélni az új témá-
nak, új szereplôknek megfelelôen. Maradva elôzô hasonlatunknál olyan ez,
mint amikor a bírósági tárgyalás után a jogászok leveszik a talárokat, és lát-
hatóvá válik „civil” ruházatuk.
6. Az ember mindennap sokféle helyzetben vesz részt, gyakran kell kódot
váltania. Azt mondtuk, hogy a nyelvközösség tagja sokféle kódnak van egy-
szerre a birtokában. Nem igaz azonban az, hogy mindenki tökéletesen egy-
formán birtokában lenne az összes kódnak, amit csak a közösségben hasz-
nálnak, hiszen az ember bizonyos típusú helyzetekben ritkábban vagy szinte
sohasem vesz részt. Az egyik szembetûnô példája ennek az, amikor a serdü-
lôk a társadalom szemében gyerekbôl felnôtté válnak. Noha egy serdülô jól
meg tudja ítélni, hogy édesanyjával tisztelettel beszélt-e valaki vagy sem –
azaz a megfelelô kódot használta-e –, az még nem tisztázódott számára,
hogy ô maga milyen helyet foglal el a hierarchiában a külsô szemlélô számá-
ra. A család nôismerôseit például nap nap után zavarba hozza azzal, hogy
még mindig nénizi, tetszikezi ôket: számukra ez már azt jelentheti, hogy
114
öregasszonynak tekinti ôket. Hasonlóképp zavarba kerül az az ember, aki-

nek életében elôször akad dolga egy hivatalban. Ismét zavar forrása lehet az,
ha valakinek nyilvánosan föl kell szólalnia (vagy rádióban, televízióban be-
szélnie). Ilyenkor az emberek messze eltúlozzák a kód megkívánt formális-
ságát: azt hiszik, „televízióul” az elvégeztük így szól: elvégzésre került – a for-
málisságot a körülményességgel azonosítják, hiszen már sokszor hallottak a
televízióban olyan dolgokról beszélni, amelyekrôl ôk maguk nem szoktak
nyilatkozni, vagy legalábbis nagyobb nyilvánosság elôtt nem. Ebben a hely-
zetben egyszerûen nincsen gyakorlatuk.
Az ilyen túlzások nem csak a szókincsben jelennek meg, mint például az
említetthez hasonló kifejezések használatában. A szókincsbeli választásnak
van az ember még leginkább tudatában. Sokkal alattomosabbak azonban a
nyelv alsóbb szintjein meglévô különbségek, amelyeknek szabálysértô
használatát csak akkor vesszük észre, ha mások mondják úgy. A közbeszéd-
ben például gyakran mondjuk azt, hogy a gyárba dolgozok, a gyárban dolgozom
helyett; elhalasszuk a dolgot elhalasztjuk helyett; bót-ot bolt helyett. A mûvelt
köznyelv normájához képest ezek az alakok helytelenek; tény és való azon-
ban, hogy a beszélôk jelentôs részének ezek egy kód megfelelô elemei.
Ugyanakkor ezeknek a beszélôknek jó része tudja, hogy helyesen nem így
kell beszélni. „Helyesen” az ember a formális kódban beszél. Ha viszont a
formális kódot viszonylag ritkán kell használnia, akkor annak saját szabá-
lyait nem ismeri eléggé, ezért óvatosságból túlzásba viszi ôket: így jönnek
létre az életben léptet, a könyörgöm, a szolda (= szóda) típusú „túlhelyes” (hi-
perkorrekt) alakok; ezek mindig a beszélônek az adott kódban való bizony-
talanságát jelzik.
7. Nyelvtudásunk nemcsak segíteni tud, hogy a kódok változtatásával a
különbözô helyzetekben mindig megfelelôen fejezhessük ki mondandónkat
– akaratlan árulónk is lehet, amikor megmutatja, melyik társadalmi rétegbe tarto-
zunk. Nyelvtudásunknak az az összetevôje, amely fölött a legkevesebb tuda-
tos ellenôrzésünk van, a hangrendszer. Idézzünk elôször más országbeli pél-
dákat. A mai New York-i elôkelôbb rétegek nyelvében a szóvégi r hangot
általában kiejtik, például a bar szót kb. bár-nak mondják. A New York-i köz-
nyelv azonban ezt a szóvégi r-t nem ejti, tehát a szó kb. így hangzik: bá. A fel-
sôbb rétegek az r-es ejtést természetesen „hazulról” hozzák, azok pedig, akik
ezekkel a körökkel érintkezésben állnak, de otthon r nélküli ejtést tanultak,
ôket követik, utánozzák. Ez a kiejtésbeli változatosság egy felfelé mutató
görbén ábrázolható, amelynek vízszintes tengelyén a társadalmi rétegek
emelkedô rendben követik egymást, a függôleges tengelyen pedig a kiejtett
r-ek százalékaránya a 0-tól a 100 felé tart.
Az oroszban a borscs, scsi stb. szavakban a scs ejtés helyett terjed a hosszú
lágy s. A fiatalabb beszélôk például jóval nagyobb számban használják, mint
az idôsebbek.
A budapesti köznyelvben a magasabb iskolázottságúak és a fiatalabbak a
hosszú í, ú, û helyett gyakrabban mondanak rövid i, u, ü hangokat, mint az
alacsonyabb iskolai végzettségûek és az idôsebbek.
115
Ezeket a jelenségeket folyamatukban kell látnunk: bizonyos, a társadalmi

hierarchiában nagyobb tekintélynek örvendô, magasabban álló rétegek nyel-
ve követendô minta a hierarchiában lejjebb állók számára, akik – jórészt nem
is tudatosan – követik a nagyobb presztízzsel rendelkezôk példáját, így pró-
bálván maguk is nagyobb tekintélyre szert tenni. Egy-egy ilyen változás a
nyelv valamely részrendszerét teljes egészében átalakíthatja, mint arra majd
látunk példát.
8. Amikor megemlítettük, hogy beszédünk elárulhatja hovatartozásunkat,
szándékosan tekintettünk el a beszélô szülô- vagy lakóhelyére történô utalás-
tól. A nyelvek azonban, mint tudjuk, nemcsak „függôlegesen” – társadalmi
rétegek vagy kódok szerint – tartalmaznak résznyelveket, hanem „vízszinte-
sen” is – az azonos nyelvet beszélô egyes közösségek területi elhelyezkedése
szerint is. Ilyenkor nyelvjárásokról, dialektusokról beszélünk. Némi túlzással
azt mondhatjuk, hogy csaknem minden mai nyelv valamikor egy-egy nyelv-
járás volt, s csupán az azt beszélô közösségnek a többitôl való elkülönülése,
elszakadása volt az oka, hogy az illetô nyelvjárás azóta önállóan fejlôdvén ma
önálló nyelvként létezik. A nyelvjárások kialakulásának folyamata azonban
állandóan újratermelôdött, s így ma alig van nyelv, amelynek ne volnának
nyelvjárásai. Nyelvészeti szempontból a magyar irodalmi köznyelv (például
a közszolgálati rádió, az országos vagy megyei politikai napilapok stb. nyelv-
használata) csak egy a magyar nyelv nyelvjárásai közül: kitüntetett szerepét
tudatos kijelölés, kialakítás és szabályozás (mai szakszóval: standardizálás)
eredményeképpen kapta a felvilágosodás és a reformkor idején.
Magát a nyelvjárás fogalmát nem könnyû meghatározni: sokszor alig lehet
eldönteni, vajon önálló nyelvrôl vagy valamely nyelv egyik nyelvjárásáról
van-e szó – különösen, ha politikai érdekek vagy nemzeti érzések forognak
kockán. Ha csupán azt tekintjük lényegesnek (ami mind a nyelvész, mind az
elfogulatlan gondolkodás számára ésszerû), hogy az egyes nyelvközösségek
beszéde kölcsönösen érthetô legyen, akkor bizonyos észak-német tájszólásokat
könnyûszerrel nevezhetnénk hollandnak vagy akár a hollandot a német
egyik nyelvjárásának. A Szicíliában beszélt olaszt viszont Firenzében egyál-
talában nem értik meg. A dél-olasz újoncok kiképzése az olasz katonaságnál
azzal kezdôdik, hogy megtanítják nekik a köznyelvi olasz vezényszavakat
szinte úgy, ahogy a hajdani osztrák–magyar közös hadseregben a magyar
regruta a németül elkiáltott vezényszavakat magolta be (és így lett hapták a
Habt acht! ’Vigyázz!’-ból). Szigorúan véve kínai nyelvrôl sem lehet beszélni:
Kínában hat olyan, egymás számára érthetetlen „nyelvjárás” van, amelyet
legalább 15 milliónyian beszélnek. Ha az arab nyelvet egy olyan láncként
képzeljük el, amelynek egymás melletti szemei kölcsönösen érthetô nyelvjá-
rásokat jelképeznek, a lánc távolabbi szemei között egyre csökken a kapcso-
lat, az érthetôség foka. Két arab „nyelvjárás” között nagyobb lehet a különb-
ség, mint mondjuk két olyan, önállónak tekintett nyelv között, mint a norvég
és a svéd, ugyanis mindkét skandináv nyelv a másik országban is jól érthetô.
Ha mondjuk a skandináv országok egyesülnének, s népeik úgy tekintenék
magukat, mint akik a közös skandináv nyelv svéd, dán, norvég stb. nyelvjá-
116
rását beszélik, akkor ezentúl mindannyian skandináv nyelvet emlegetnénk.

Ha a kantoni terület elszakadna a kínai központi kormánytól, és az ott lakók
kijelentenék, hogy ôk nem kínaiul, hanem kantoniul beszélnek, akkor a kan-
tonit önálló nyelvnek tartanánk. Az iszlám hódítás és térítés során áttért in-
diaiak, azaz Pakisztán és Banglades lakossága az arab írással lejegyzett urdu
nyelvet beszéli, amely teljesen és kölcsönösen érthetô az India egyik legna-
gyobb nyelvét, az ún. dévanagári írással rendelkezô hindit beszélôk számá-
ra. A szemünk elôtt zajlott-zajlik le egy nyelv kettéválása a felbomlott Jugo-
szláviában: a korábban egységesnek tekintett és szigorúan nyelvészeti
értelemben azonosnak is tartható „szerbhorvát” nyelv mára hivatalosan két
önálló, az ortodox vallású délszlávok által beszélt szerb és a katolikus vallású
délszlávok használta horvát nyelvként él tovább, sôt már a muzulmán dél-
szlávok bosnyák nyelve is felbukkant, noha aligha képzelhetô el, hogy né-
hány év alatt jelentôs változások következtek volna be szerkezetükben, szó-
kincsükben vagy hangalakjukban.
Mindez arra mutat, hogy nem lényegtelen a nyelvek és a nyelvjárások vi-
szonyának megítélésében, hogy a nyelv használói maguk hogyan véleked-
nek arról, milyen nyelvet is beszélnek. A nyelvész regisztrálja a különbsége-
ket és azonosságokat, óvatos ítéleteket kockáztat meg, idônként ellentmond
az államilag támogatott hivatalos mítoszoknak, valamint a köznapi gondol-
kodás tévhiteinek, de jórészt ô is tiszteletben tartja a nyelv beszélôinek hit-
vallását. Mivel pedig mind a pekingiek, mind a kantoniak úgy tartják, hogy
kínaiul beszélnek, a nyelvész is a „kínai nyelv” címszó alatt tárgyalja nyelvü-
ket, legfeljebb hozzáteszi, hogy pekingi (mandarin) vagy kantoni kínairól
van szó. Ha pedig cinikusan szemléli a politika nyelvi fejleményeit, akkor az
ismert mondást követve azt vallja: „Nyelvnek azokat a nyelvjárásokat nevez-
zük, amelyek mögött egy-egy hadsereg áll.”
9. Ilyen gondokkal a magyar nyelvjárások esetében persze nem kell szembe-
néznünk. A XX. század egységesítô, a köznyelvet erôsítô irányzatának hatá-
sára, a nyelvközösségen belüli sokirányú érintkezés és keveredés, majd kü-
lönösen a sajtó, a rádió és a televízió révén nemcsak hogy visszaszorult a
nyelvjárások kialakulásának folyamata, de több kisebb nyelvjárás már rész-
ben vagy egészben bele is olvadt a nagyobb tájegység egyre jobban unifor-
mizálódó ún. regionális köznyelvébe. A magyar nyelv nagyobb dialektusait
a 8. 1. ábrán mutatjuk be.
A magyar nyelvjárások beszélôi minden nehézség nélkül megértik egy-
mást. A legszembetûnôbb különbség közöttük hangtani – mindenki
könnyen fölismeri például az ô-zô, í-zô, é-zô nyelvjárást. A másik szembeötlô
különbség a szókincsben van: ugyanazt a növényt az egyik vidéken tengeri-
nek, másutt kukoricá-nak, málé-nak, törökbúzá-nak nevezik. De vannak kü-
lönbségek az alak- és mondattanban is: a köznyelvi ökreitek az egyik nyelvjá-
rásban ökrötökek-nek hangzik (figyeljük meg, hogy itt azt a többesszámjelet
illesztik a birtokos személyjellel ellátott egyes szám végére, amelyet a köz-
nyelv csak nem-birtokos szerkezetben használ: könyv-ek); a megy megyen-nek,
a bíróhoz így: bírónyi, a Pistáékhoz így: Pistáék. A göcseji nyelvjárásban nincs
117
a nyelvjárás-
területek határai
8.1. ábra. Magyar nyelvjárások
hangrendi illeszkedés a toldalékokban: kapável; a suk-sükölés pedig szintén

lehet nyelvjárási sajátosság. Elôfordul az el kell mennem helyett keleten az el
kellek menni, az el kell majd mennem helyett el kell lesz menjek is.
A magyar irodalmi nyelv alapja fôként az északi és keleti nyelvjárás volt
(például a dunántúliak ellenében), de ôriz a köznyelv elemeket más nyelvjárá-
sokból is. A tanít í-zô, a rég é-zô nyelvjárásból származik. Az alakváltozatok
(csuda–csoda, szeg–szög, zsemlye–zsemle–zsömle–zsömlye stb.) szintén különbözô
nyelvjárásokból valók – a szókincset pedig valamennyi nyelvjárás gazdagította.
10. A nyelvjárások, illetve azok kisebb egységei – éppen mivel hosszú
ideig valamivel zártabb közösséget alkottak beszélôik – kisebb nyelvközös-
ségeknek felelnek meg, amelyeknek társadalmi normái, nyelvhasználati sza-
bályai is a föntebb leírtakhoz hasonlóan különböznek egymáséitól. A nyelv-
járásokon belül tehát sokszor éppúgy találunk különbözô kódokat, mint a
köznyelven belül. A nyelvjárások beszélôi azonban már nagyon régóta nem-
csak egymással, hanem más nyelvjárások vagy a köznyelv beszélôivel is
érintkeznek – így a nyelvükön belül külön kódként szerepel a köznyelv is
(vagy esetleg regionális köznyelv).
A köznyelv nem csupán közvetítô nyelv szerepét játssza a különbözô
nyelvjárások beszélôi között. Ha egy jellegzetes nyelvjárást beszélô közös-
ségben nôttünk fel, s azóta máshová költöztünk, magunk is tapasztalhatjuk,
hogy amikor a nagyvárosban egy „földinkkel” találkozunk, s az otthoni dol-
gokról esik szó, öntudatlanul is átcsapunk a nyelvjárásba. Ha viszont politi-
káról, munkáról beszélünk vele, általában a köznyelvnél maradunk.
A nyelvjárás és a köznyelv tehát különbözô kódokként mûködik: témától és
partnertôl függôen váltjuk ôket. Másfelôl a nyelvjárás használata szolidari-
tást fejez ki, a kapcsolat változatlanságát hangsúlyozzuk vele. Ha az iskolá-
zott ember otthon nem a megszokott tájszólásban beszél, családja és ismerô-
sei ezt úgy értelmezik, hogy különállását, elszakadását érezteti velük.
118
A nyelvjárási közösségekben a köznyelv általában mint az egyik formális

kód szerepel; inkább a szerepre irányuló (tranzakciós) helyzetekben használ-
ják. A nyelvjárás fönnmaradása a közösség zártságától függ: ha túlnyomó
többségben egymást jól ismerô emberek érintkeznek (a helyzetek személye-
sek), a nyelvjárás valószínûleg sokáig megmarad; ha gyakoriakká válnak az is-
meretlenek közt zajló tranzakciós események, a nyelvjárás hamarabb tûnik el.
Egy-egy nyelvközösség nyelvjárásrendszerét egy gúlához lehet hasonlíta-
ni, amelynek alján a legkisebb iskolázottságú és kis településeken élô beszé-
lôk nyelvét találjuk: itt a legnagyobb a változatosság. Amint feljebb haladunk
a gúla csúcsa felé, egyre iskolázottabb, magasabb társadalmi presztízsû és
nagyobb helységekben élô emberek nyelvjárásaival van dolgunk, s egyre
csökken a változatok száma. Általában mennél szélesebb a gúla talpa, annál
hegyesebb a csúcsa. A sok nyelvjárású Angliában például, ahol az egyes táj-
nyelvek sokszor alig érthetôek egymás beszélôi számára, legalábbis a közel-
múltig egy olyan nyelvjárás örvendett a legnagyobb tekintélynek, amelyet
anyanyelvként mind a mai napig rendkívül kevesen beszélnek.
11. A nyelvközösség meghatározásakor nem csupán a kommunikációs ese-
mények gyakoriságát használtuk föl, hanem azt is, hogy a közösség tagjai
legalább egy közös nyelvet beszélnek. Ez nem jelenti azonban azt, hogy csak
egynyelvû közösségek léteznének. Kétnyelvûség (bilingvizmus) alakulhat ki
például a határvidékeken; kétnyelvûek a soknemzetiségû országok olyan la-
kói, akiknek anyanyelve nem azonos az államnyelvvel (például Indiában, az
egykori Szovjetunióban); vagy olyan népcsoportok, amelyek más nyelvû or-
szágba települtek át, mint például az Egyesült Államokban élô, spanyol anya-
nyelvû Puerto Ricó-iak. Az esetek legnagyobb részében a közösség tagjai
ilyenkor mindkét nyelvet anyanyelvi szinten ismerik, és a különbözô nyelvek
a nyelvhasználatban mint különbözô helyzetekhez kötött kódok mûködnek.
Megfigyelték például egy, az Egyesült Államokban élô Puerto Ricó-i fônök és
titkárnôje beszélgetését. A fônök angolul adott a hivatali munkával kapcsola-
tos utasításokat a titkárnônek, majd szóba került a közeli karnevál, és errôl
spanyolul társalogtak. A spanyol azonban nemcsak elvben, de a gyakorlatban
is teljesen alkalmas arra, hogy azon fônök és titkárnô olyan témákról beszél-
jen egymással, melyekrôl fenti példában angolul társalogtak.
Létezik olyan kétnyelvûség is, melyben az egyik nyelv csak elvben képes a
tudomány, a politika, a kultúra dolgainak kifejezésére, a mindennapi gya-
korlatban már nem. Az egyik legjobban feldolgozott eset a paraguayi spa-
nyol–guaraní kétnyelvûség. A guaraní az ôslakos indiánok nyelve volt, és
azok leszármazottai a spanyol hódítókkal, bevándorlókkal való nagyarányú
keveredésük ellenére máig is többnyire ezt a nyelvet beszélik. Az ország hi-
vatalos nyelve azonban mindig a spanyol volt, s az oktatás nyelve ma is az.
Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben nem termelôdhetett ki a guaraní
„nyelvújításának” szükségessége, hiszen azokat a funkciókat, melyeket a gua-
raní nem tud ellátni, a spanyol tölti be. Guaraníul nem írnak regényt, nem
mondanak beszédet, nem készítenek riportot a rádióban, nem lehet történel-
met és matematikát tanulni, és így tovább. De a guaraní az otthon, a barátok,
119
az udvarlás, a fecsegés nyelve. S noha az utóbbi években lépéseket tettek an-

nak érdekében, hogy a guaranít alkalmassá tegyék emelkedettebb nyelv-
használat céljára, nyilván hosszú és rögös út áll a reformerek elôtt.
E példákban a két nyelv kódként mûködött: az egyik, a formális beszéd a
tranzakciós szerephez kötôdött, a másik a bizalmas, intim szférához tartozott.
Végül egy olyan kétnyelvû helyzetet említünk meg, amely átmenet a bi-
lingvizmus és a nyelvjárások kódváltási rendszerei között. Néhány nyelvkö-
zösségben (például az arabban, a görögben, a svájci németben és a haiti
kreolban) ugyanannak a nyelvnek két változata él egymás mellett: az egyik-
nek óriási tekintélye, értéke van a közösség tagjai elôtt – a másiknak sokszor
még a létezését is tagadják, de „mindennapi célokra” ezt használják. Szent-
beszédet, vezércikket, verset csakis az emelkedettebb változaton lehet meg-
fogalmazni; a karikatúrák képaláírásai, a Szabó-családszerû folytatásos rá-
diójátékok viszont mindig a közönséges változaton szólnak. A helyzet
annyiban ugyan hasonlít a nyelvjárásokra, hogy történetileg a két változat
közös ôsbôl származik (sokszor épp az emelkedettebb változat volt a közös-
ség korábbi nyelve), annyiban viszont a kétnyelvûséget idézi, hogy az emel-
kedett változatot kemény munkával kell megtanulni, anélkül sokszor nem is
tudják megérteni. Az arabban például az emelkedettebb, a klasszikus arab
nyelv az egész arab világban a mecsetek, az iskolák, az irodalom közege. De
a tanár ideje jó részét arra fordítja az iskolában, hogy a közönséges változa-
ton elmagyarázza a nebulóknak a tankönyv klasszikus arab nyelven írott
szövegét. A klasszikus arabnak igazi „rangja” van: arabok között azt monda-
ni, hogy valaki „nem tud arabul”, nem azt jelenti, hogy valóban nem tud ara-
bul beszélni, hanem azt, hogy nem ismeri a klasszikus nyelvet.
Az ilyen típusú kétnyelvûségben (amit diglossziának neveznek) az a furcsa
helyzet szokott elôállni, hogy az emberek szívesebben hallgatnak verset, szó-
noklatot az emelkedettebb változaton, még akkor is, ha nem értik. Sôt, ha
olyan ritka, régies szerkezettel találkoznak, amit még a mûvelt olvasók sem
értenek meg némi utánajárás nélkül, akkor még meg is dicsérik a szerzôt,
mondván: „milyen jó arabsággal (vagy görögséggel) íródott ez a cikk”. Az
emelkedettebb változatok rangja írásban van rögzítve – a szó szoros értelmé-
ben: írni ugyanis csak ezeken lehet. Tekintélyüket pedig részben máshol
megszerzett törvényesítésüknek (haiti kreol – francia; svájci német – irodal-
mi német), részben történeti hagyománynak vagy vallási örökségnek kö-
szönhetik (a görögben az Újszövetség, az arabban a Korán nyelve).
12. Jóllehet Magyarország tízmillió lakosának túlnyomó többsége (sajnos)
egyetlen nyelvet beszél, a kétnyelvûségnek itt bemutatott fajtái ugyanúgy
megvannak, mint a világ számos más országában – hiszen, ha meggondol-
juk, hogy a 3-4 ezer nyelvet kétszáznál kevesebb országban beszélik és ezek-
ben az országokban az állampolgárokkal szót kell tudni érteni, a többnyelvû-
ség inkább a szabály, mint a kivétel rovata alá tartozik. De ha csak a
környezô országokban élô magyar nemzetiségû (és általában ezzel összefüg-
gésben: magyar anyanyelvû) csoportokat tekintjük, akkor is világossá válik,
hogy a kétnyelvûség nagyszámú magyar beszélô mindennapi életének a ré-
120
sze. Mind a hazai nem magyar anyanyelvû kétnyelvû nemzetiségek, mind

pedig a határokon túl élô magyar kisebbségek által beszélt nyelvek státusza
azonos: mindegyik érintett nyelv alkalmas és használatos is mindazon
feladatokra, amelyet bármelyik másik nyelv ellát, még ha adott esetben vagy
egyes korokban egyik vagy másik a történelem fordulatai következtében
vissza is szorult a család keretei közé.
Van azonban néhány szerte Európában beszélt kisebbségi nyelv, amelyek
a mai napig nem rendelkeznek az elismertség olyan fokával, mint máshol ál-
lamnyelvként törvényesített társaik. Az eredetileg Indiából elvándorló és
többségében az indoeurópai nyelvcsalád indiai ágának egyik nyelvét beszélô
cigányság (lásd A nyelvek sokfélesége címû fejezetet) a X. évszázad során a Bi-
zánci Birodalmon, majd a Balkánon keresztül a XIV. századra Közép- és Dél-
nyugat-Európáig jutott el. Vándorlásukról tanúskodik például a jelentôs
óiráni és a görög réteg szókincsükben. A „cigány” népnevet másoktól kapták;
ôk saját magukat többféleképpen nevezik, részben attól függôen, hogy Euró-
pa melyik részén élnek, de a hazánkban élôk többségénél a rom ’ember’ jelen-
tésû szó többes számából képzett roma név terjedt el. Nyelvük nemzetközi
megnevezése is e szóból származik: romani, mely ezek szerint csupán véletle-
nül hasonlít a ’római’ jelentésû román népnévhez – amely egyébként szintén
tudatos váltás volt az eredeti népnév vlah szóról (vö. korábbi magyar: oláh, to-
vábbá olasz), amely a szlávoknál a latin nyelvet beszélô népeket jelölte.
Egyes becslések ma 12 milliónyira teszik a romani beszélôk számát a vilá-
gon, és a körülbelül 500 ezerre tehetô magyarországi roma népességnek nagy-
jából a fele beszéli valamelyiket az itt legjobban elterjedt két nyelv közül. E ko-
rábban és egyes országokban a mai napig vándorló életet folytató nép ugyanis
sokszor átvette a helyi lakosság által beszélt nyelvet, amint az a történelmi Ma-
gyarország különbözô területein is megtörtént. Az itt élô romák legnagyobb
csoportja (akik többnyire romungróknak nevezik magukat) tehát magyarul be-
szél. Egy másik nagyobb csoport nyelve a lovári, amely az indiai eredetû roma-
ni egyik változata. Az elôzô kettônél kisebb harmadik csoport pedig a beás
nyelvet beszéli. A beás nyelv nem más, mint az újlatin, tehát a francia, olasz,
spanyol stb. nyelvek családjába tartozó román nyelv egyik területi változata,
ugyanis – a legvalószínûbb magyarázat szerint – a vándorlása közben egy
ideig román nyelvi környezetben megtelepedett eredetileg romani nyelvû
népcsoport átvette a környezete nyelvét – ugyanúgy, ahogy a romungrók át-
vették a magyart, vagy ahogy ez oly sok más nyelvvel megesett a történelem
folyamán (lásd ismét A nyelvek sokfélesége címû fejezetet). A beások éppen ezért
nem is tartják magukat „romáknak”, hanem inkább a „cigány” népnevet része-
sítik elônyben. A romaninak vannak még Magyarországon, illetve a magyar
nyelvterületen további változatai is, mint például a kelderás és a kárpáti ci-
gány. A beszélôk pontos számát a statisztikai felmérések megbízhatatlansága,
a cigányság körében gyakorlatilag teljes kétnyelvûség, valamint a hovatarto-
zás kérdésének társadalmi érzékenysége miatt szinte lehetetlen megállapítani.
A romani szerte Európában, valamint a lovári, a romani további területi
nyelvjárásai és a beás hazánkban a cigány közösségekben egészen a közel-
121
múltig nagyjából azzal a státusszal rendelkezett, amellyel a guaraní Para-

guayban. Egy alapvetôen szóbeli kultúra hordozójaként a család, az egymás
közötti érintkezés egyébként rendkívül kifinomult és hajlékony hordozója
volt csupán. Csak a közelmúltban kezdôdtek meg azok a változások, ame-
lyek eredményeképpen ma Magyarországon közép- és felsôfokú oktatás is
létezik, rádió- és tévémûsorok szólalnak meg, és nyelvvizsga is letehetô e
nyelveken. Egy tudatos nyelvtervezési folyamat indul el a szemünk elôtt, és
mindannyian kíváncsian várhatjuk, maguk a beszélôk és a tágabb közösség
elfogadja-e e nyelvek státuszváltását, vagy pedig a guaraní esetéhez hason-
lóan ragaszkodnak-e az eddigi magasabb státuszú nyelv, a magyar rangjá-
nak a fenntartásához e közösségekben.
13. Az egyén saját nyelvétôl, az idiolektustól sok út, szinte egész labirintus
vezet „a” nyelvig, a teljes, minden változatot magában foglaló rendszerig
vagy inkább rendszeregyüttesig. A részrendszerek szinte percrôl percre vál-
toznak: készlettárunkból hol az egyik helyi közösség dialektusát, hol az
egyik társadalmi szerepünk kódját, hol pedig a másikat, a köznyelvit, az
emelkedettebbet vagy éppen a bizalmasabbat alkalmazzuk. Magunk is állan-
dóan változtatjuk e részrendszereket, hiszen új környezetekben más nyelvi
mintákat követünk; vagy – épp azért, mert bennünket már túl sokan követ-
nek – különállásunkat hangsúlyozva újra meg újra elszakadunk tôlük.
122
9. A VÁLTOZÓ NYELV
1. Viszonylag sok olyan nyelv van ma a világon, amelyekrôl biztosan tudjuk,

hogy valamikor ugyanannak az egy nyelvnek voltak a nyelvjárásai. Ismerjük
a külsô, történelmi okokat is, melyek az ezeken a nyelveken beszélô népeket
elszakították egymástól, és így lehetôvé tették, hogy nyelvük is önálló életet
éljen. A mai újlatinnak nevezett nyelvek (francia, olasz, portugál, román,
spanyol stb.) például mind a hajdani Római Birodalom területén élô népek
használta köznyelv, az i. sz. III–IV. századi vulgáris (közönséges, népi) latin
helyi nyelvjárásaiból származnak, eltérô irányokba tartó nagyobb méretû
változásuk a birodalom felbomlásakor kezdôdött meg. S az eltelt alig másfél
ezer év után egymás beszédét jóformán egyáltalán nem értik meg.
Persze az, hogy ismerjük ezeket a történelmi tényeket, csak az igazság
egyik – és sajnos kisebb – fele: arra a kérdésre már sokkal nehezebb választ
adni, hogy tulajdonképpen miért következtek be maguk a nyelvi változások
a vulgáris latin egyes nyelvjárásaiban, az ezekbôl kialakult nyelvekben, és ál-
talában miért változik a nyelv. Mielôtt ezt a kemény diót próbáljuk feltörni,
könnyebb kérdéseket kell feltennünk: például azt, hogy mi lehet a nyelvi vál-
tozások lezajlásának folyamata, mi és hogyan változik a nyelvben?
2. A holt nyelvek nem változnak: a latin és a görög, amit az iskolában, az
egyetemen tanítanak (talán a kiejtést nem számítva) épp olyan, mint klasszi-
kus, ókori nyelv korában volt, hiszen ezeket a nyelveket e formában nem be-
szélik, nem tartoznak nyelvközösségekhez, nincsenek klasszikus latin vagy
görög anyanyelvû emberek. A nyelv tehát az emberek beszédében változik – ál-
landóan, bár nem olyan gyorsan, hogy zavarná alapvetô kommunikációs
funkcióját. A változás egyik oka pedig – visszautalva az elôzô fejezetre – ép-
pen az, hogy az egyén nyelvtudása egymás mellett párhuzamos változatokat
tartalmaz, amelyek a különbözô kódokhoz kapcsolódnak. Ezek nem külön
rendszereket alkotnak, hanem egyetlen rendszernek a belsô változatai. Az,
aki egy nyelvet egy nyelvközösség teljes értékû tagjaként beszél, automati-
kusan választja ki az adott helyzetnek megfelelô változatot, automatikusan
alkalmazza a kódválasztás, a horizontális és vertikális egyeztetés szabályait.
Tehát mindenki sokféleképpen tud beszélni.
Köznapi beszédben gyakran mondjuk azt: eszek. Ugyanakkor az orvosnál,
ahol mindenki igyekszik a lehetô legválasztékosabban beszélni, gyakran el-
hangzik: Doktornô, köhögöm. Az irodalmi nyelv normájához képest mindkettô
123
hibásnak számít: az enni ige ikes, a köhögni viszont iktelen. Vajon mibôl szár-
maznak ezek a normától való eltérések?
Az ikes ragozás eredetileg csak szenvedô és visszaható (s ebbôl követke-
zôen szükségképpen tárgyatlan) igéken volt meg (például tör, de törik). Ez a
szabályszerûség azonban már a XV. század óta változóban van, azáltal, hogy
már tárgyas igéket is ragoztak ikesen, például: Kenyeret eszik. Ezzel tehát az
ikes igék köre bôvült. Míg korábban az ikes ragozás az igék két osztályát – a
szenvedô-visszaható és a nem szenvedô vagy visszaható igéket – különböz-
tette meg, ettôl fogva ilyen különbség már nem létezett, az ikes igéket ezt az
egy alaktani sajátosságot kivéve semmi sem különböztette meg az iktelenek-
tôl. Az ikes ragozás eredeti formájában jórészt el is tûnt, a nyelvújítók nyelv-
alakító tevékenysége élesztette föl újra. A megújított, tudatosan csiszolt „új”
nemzeti nyelv azonban presztízsváltozat volt, egy formális kód. Az ikes igék
„szabályos” ragozása társadalmilag fémjelzetté vált.
A helyzet igen egyszerû volna, ha az ikes igéket formális kódban ikesen,
nem-formális kódban iktelenül ragoznánk. A nyelvi norma azonban a nyelv-
újítók óta sok engedményt tett a köznapi használatnak. Elôször is, felszólító
és feltételes módban a kevésbé választékos, de még mindig irodalmi nyelv-
ben az ikes igéket is iktelenül ragozzuk. Nem követ el vétséget az, aki így be-
szél: Mindenki egyen, amennyi jólesik, vagy Ha Erzsi kevesebb édességet enne...
Egészen választékosan ezek így hangzanak: egyék, ennék. Hasonlóképpen a
kijelentô mód egyes szám második személyében az ikes igék szabályosan l
ragot kapnak: (te) lakol, de teljesen megfelel a normának a laksz alak is, amely
iktelen. Harmadszor, számos képzett ikes igét a norma szerint is szabad ikte-
lenül ragozni, így: harmonikázik, de harmonikázok, basáskodik, de basáskodok, és
vannak igéink (például a hull), amelyek utólag ikesedtek (hullik), de megtar-
tották iktelen ragozásukat a többi személyben.
Foglaljuk össze a normának ezt a három jellemzôjét. Nemcsak hogy nincs
már funkcionális különbség az ikes és iktelen igék között, de két igemódban
az irodalmi nyelven belül is csupán stíluskülönbséget hordoz az ikes igék
„szabályos” vagy „szabálytalan” ragozása. A harmadik igemódban is az
egyik (a második) személyben választhatóvá lett az ikes ragozás (többes
számban nem is volt soha különbség). Végül pedig egyes ikes igéket minden
módban és személyben szabad iktelenül ragozni.
Ezenközben a pongyola köznyelvben az ikes igéket kijelentô mód egyes
szám elsô személyben is iktelenül ragozzák: vérzek, ugrok. Az, aki ezt a válto-
zatot használja mindennapi beszédében, már nem tudja biztosan megállapí-
tani, hogy melyik igét hogy kell helyesen ragozni, csak azt tudja, hogy a
presztízsváltozat ikesen ragoz, a megbélyegzett változat – amelyet ô beszél –
viszont nem használja ezt a megkülönböztetést. Az ô számára az ikes rago-
zás már nem egyes igék, hanem egy bizonyos kód jellemzô sajátossága. Te-
hát az ikes ragozás már nem csupán társadalmilag fémjelzetté, de kizárólag
társadalmi jelentést hordozóvá vált számára. Amikor tehát választékosan
akar beszélni, biztonság kedvéért minél több igét ragoz ikesen, így állnak elô
a „túlhelyes” köhögöm, edzem, csökkenjék alakok.
124
9. A változó nyelv
Mint láttuk az elôzô fejezetben is, az ikes ragozáshoz hasonlítható bizony-

talanság tapasztalható például a -ban/-ben és a -ba/-be ragok megkülönbözte-
tése körül. A szóvégi n hang erôsen hajlamos eltûnni, lekopni. Így gyakran
mondjuk, hogy színházba voltam ahelyett, hogy színházban, és így tovább. Mi-
vel azonban a mûvelt köznyelv (és az írás) különbséget tesz e ragok között,
az eltérô alakokat kevésbé biztosan alkalmazók sokszor mondanak ilyen
„túlhelyes” szerkezeteket: „Ez a fiú a csoportBAN tartozik.”
A nyelvi változásnak tehát elôfeltétele az, hogy egyazon nyelvi rendszeren
belül több változat éljen egymás mellett.
3. És most nézzük, mi változhat a nyelvben.
Vegyük szemügyre az 1200 körül keletkezett Halotti Beszéd jól ismert kez-
dôsorait. Az egykorú ejtést feltüntetô átírás alatt soronként adjuk meg a szö-
veg jelentését. (Abban, hogy valójában hogyan ejtették e szöveget, megoszla-
nak a vélemények. Mi az egyik lehetséges változatot közöljük. Az a kerekítés
nélküli rövid á-t, az ë zárt e-t jelöl.)
Láttyátuk feleim szümtükhel mik vogymuk.

Látjátok feleim szemetekkel, mik vagyunk.
Isá pur ës homuu
Bizony, por és hamu
vogymuk. Mënyi milosztben
vagyunk. Mennyi malaszttal (= mily nagy isteni kegyelemben)
terümtëvé elevé
teremtette kezdetben [Isten]
miü isëmüküt ádámut ës oduttá volá
a mi ôsünket, Ádámot és adta
neki paradicsumut hazoá.
neki a Paradicsomot lakóhelyül.
Ës mënd paradicsumben volou
És minden a Paradicsomban létezô
gyimilcsiktul mundá neki élnié.
gyümölcsbôl mondta neki, hogy éljen [= egyen].
Héon tilutoá ut igy fa gyimilcsé tul,
Csak tiltotta ôt egy fa gyümölcsétôl,
gye mundoá neki méret nüm ënëjk.
de megmondta neki, miért ne egyék [belôle].
Isá ki nopun ëmdül oz gyimilcs tul halálnek haláláal
Bizony, amely napon eszel abból a gyümölcsbôl, halálnak halálával
holsz. Hadlavá holtát
halsz. Hallotta holtát [= hogy meg fog halni]
terümtëvé istentôl, gye feledëvé.
a teremtô Istentôl, de elfeledkezett [róla].
Hasonlítsuk most össze a régi és a mai kiejtést és lássuk, milyen különbsé-

geket találunk. Például:
125
Eredeti: Mai:
1. a) láttyátUk látjátOk
pUr pO r
ÁdámUt ÁdámOt
b) vOgymuk vAgyunk
hOmuu hAmu
Oduttá Adta
vOlou vAló
Tehát az eredeti szöveg tanúsága szerint akkor u-t ejtettek ott, ahol ma o-t
ejtünk, és o-t, ahol ma a-t. Azaz a szavak hangalakja megváltozott. De talá-
lunk más példákat is, ahol a szó másképp hangzott: szümtükhel, milosztben,
isemüküt, paradicsumut, gye, gyimilcs. Van azonban, ahol nem csak az egyes
hangok különböznek:
Eredeti: Mai:
2. a) terümtËvé teremtETTE (vö. régies: teremtÉ)
odUTTÁ VOLÁ adTA (vö.: adTA VALA)
mundÁ mondTA (vö.: mondÁ)
tilutoÁ tiltOTTA (vö.: tiltÁ)
b) ëmDÜL enNI FOGSZ
c) ëmdül oz gyimilcs TUL enni fogsz abból a gyümölcsBÔL
gyimilcsikTUL mundá mondta neki, hogy éljen
neki élnié a gyümölcsökBÔL
d) miü isëmüküt A mi ôsünket
paradicsumut A Paradicsomot
OZ gyimilcs tul ABBÓL A gyümölcsbôl
e) MËND ... gyimilcsiKtul MINDEN ... gyümölcsbôl
f) gyimilcsiktul mundá mondta neki, HOGY ÉLJEN
neki ÉLNIÉ a gyümölcsökbôl
g) Héon tilutoá ut igy fá Csak egy fa
gyimilcsé tul gyümölcsétôl tiltotta ôt
a) Régebben tehát többféle múlt idô (tilutoá, oduttá volá) volt a magyarban,
ma csak egy van (tiltotta, adta).
b) Volt egyszerû, nem két szó összetételébôl álló jövô idô (ëmdül), ma ilyen
nincs (enni fogsz). Más szóval: másképpen alkotott és többféle igeidô
volt.
c) A Halotti Beszéd korában a gyümölcstôl ettek, nem a gyümölcsbôl, azaz
bizonyos igék más fônévi esetragot vonzottak, mint ma.
d) Nem volt még névelô a magyarban.
e) A mind szó után akkor többes szám állt, ma egyes.
f) Volt olyan mondatrövidítô kifejezésmód, amilyen ma nem áll rendelke-
zésünkre, azaz volt, amit egyszerû mondatban mondtak a régi magya-
rok, mi pedig két tagmondattal mondjuk.
g) Helyenként a szórend is megváltozott.
126
Míg tehát az (1) pontban felsorolt változások csak a hangalakot érintették,

a (2) pontban felsoroltak a nyelvtani szerkezetet. Találunk két olyan szót is
ebben a részben, amelyek már kivesztek nyelvünkbôl:
Eredeti: Mai:
isá bizony
héon csak
Továbbá a szövegbeli ház szó jelentését a mainál tágabbnak kell tekinte-

nünk, hiszen mi aligha hívnánk a Paradicsomot háznak; a ’lakóhely, otthon’
jelentés azóta levált a ház szóról. Az eleve szó is megvan nyelvünkben, de je-
lentése ’már elôre, eleinte’ és nem ’kezdetben’. A Halotti Beszédben nem il-
lusztrált jelentésváltozások között említhetjük például az irániból átvett
asszony szó történetét is: eredetileg a királyné címe volt (vö.: Miasszonyunk), s
onnan egyre „lejjebb” került. A fal ’vesszôfonadék’ jelentésébôl terjedt ki a
funkcióazonosság révén az épületek bármely anyagból készült oldalainak je-
lölésére. Egyes hangalakok tehát átadják a helyüket újaknak, más hangala-
kok pedig új jelentéseket vesznek föl.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a változás egyaránt érintette a jelentéseket, a
szókészletet, a nyelvtani szerkezeteket és a hangokat.
4. Vizsgáljuk meg elôször a hangtani változásokat!
Az (1) pont példáiból megállapíthatjuk, hogy azokban a szavakban, ahol a
Halotti Beszéd korában u-t ejtettek, ma o-t, ahol pedig eredetileg o-t, ott most
a-t ejtünk. A legfontosabb, amit észre kell vennünk e példákkal kapcsolat-
ban, hogy ezek a változások nem összevissza, hanem szabályosan mentek
végbe. Sôt még a két különbözô változás között is van kapcsolat: mindkettô a
nyíltabbá válás esete, azaz: ma alacsonyabb nyelvállású magánhangzókat
képezünk, mint annak idején.
Ahhoz, hogy a változás szabályos, rendszerszerû (azaz nem esetleges) jel-
lege világossá váljék, felvázoljuk a késô ôsmagyar (népvándorlás–honfogla-
lás kori) és a mai magyar rövid magánhangzók rendszerét (9.1. és 9.2. táblá-
zat). A feltüntetett tulajdonságok azonosak a Hangok címû fejezetben
tárgyaltakkal. Tehát függôleges irányban a nyelv magasabb vagy alacso-
nyabb állása, vízszintes irányban az elöl vagy hátul emelkedô nyelvtest sze-
rint osztódnak szét a hangok. Ezt az ajakkerekítés dimenziója egészíti ki.
A két hangrendszer közötti különbség azonban nem egyszerûen kivonás
és összeadás eredménye: mínusz 2 hang, plusz 2 hang. Hosszú és bonyolult
folyamat játszódott le nagyjából a honfoglalás elôtti idôktôl a XIV–XV. száza-
dig, amíg a változás végleg lezajlott. Az egész rendszer átalakulását feltehe-
tôleg a hátul képzett -i nagyobbrészt i-vé, kisebbrészt u-vá változása indította
el. Ennek köszönhetjük az i-t tartalmazó mély hangrendû szavakat, például
szid, pir(os), sim(a), simul stb. Példák az u-ra változásra: ómagyar gyulkus (=
gyilkos), továbbá tik ~ tyúk, lik ~ luk nyelvjárási változatok. Ezáltal az egyik ol-
dalon eltûnt a különbség az eredetileg is i-vel ejtett, és a csak újabban, az i he-
lyett i-vel mondott szavak között (például az eredeti ing ’inog, mozog’ igét
127
ugyanúgy mondták, mint az eredetileg is ing-nek hangzó ’ruhadarab’ jelen-

tésû fônevet). Az i-k ejtése elbizonytalanodott, s mivel a különbséget meg
kellett ôrizni, ezek kiejtése elmozdult az ü vagy az ë irányában. Így jött létre
az eredeti szim-ból a Halotti Beszéd nyelvjárásában a szüm, máshol pedig a
szëm, vagy a ’szent’ jelentésû igy-bôl az üd (például üdv, üdvözül, valamint az
üdnap-ból lett ünnep), illetve az egy (például egyház ’templom’); a nim-bol a
Halotti Beszédben a nüm, máshol a nëm, és így tovább. Igen ám, de a most
már eredetileg ü-t tartalmazó szavak ejtése bizonytalanodott el, tehát ezek
esetében is igyekeztek fenntartani a különbséget: így keletkezett az ü-nél egy
fokkal nyitottabb ö, s lett az ükür-bol ökör, a tülgy-bôl tölgy, a küz-bôl köz.
9.1. táblázat. Az ôsmagyar rövid magánhangzók rendszere
felsô ü i -i u
középsô ë o
alsó e ȧ
Magyarázat: -i: az orosz s (jeri)-hez hasonló hang, a mai maradványa pl. a nyíl, híd
szavakban (vö.: nyílra, de vízre)
ë: zárt e
ȧ: rövid, ajakkerekítés nélküli á
9.2. táblázat. A mai rövid magánhangzók rendszere
felsô ü i u
középsô ö (ë) o
alsó e a
Az ë sem maradhatott érintetlen; egyrészt nyíltabbá vált (nyílt e lett belôle),

másrészt – különösen az ö-zô nyelvjárásokban – az ö felé mozdult el, például
kezë ➝ keze, rënd ➝ rönd.
A mély magánhangzók között is hasonló folyamat játszódott le, elôbb az
u-k váltak o-vá, majd az o-k a-vá. A kerekítés néküli rövid ȧ eltûnése valószí-
nûleg ettôl független folyamat volt. Tulajdonképpen maga a hang nem tûnt
el, hiszen hosszú magánhangzóként ma is része a hangrendszernek, még-
hozzá sokszor épp a rövid a változataként, például fa–fát. A változás egészét
sematikusan a 9. 1. ábrán mutathatjuk be.
128
elülsô hátsó

kerekítéses 2 nélküli l nélküli kerekítéses
feslô ü i i- u
3 2 2
ö ë o
középsô
3
3
3 4
e ȧ a
alsó
9.1. ábra. Az ómagyar hangváltozás
A nyilak melletti számok a hangváltozások egymáshoz viszonyított idôbe-

li sorrendjét jelzik. Nem minden egyes szó vett részt az átrendezôdésben, de
az ómagyar korra tett rendszerváltozás egésze minden valószínûség szerint
így folyhatott le. Bár például ma is ing-et mondunk a ruhadarabra, épp az
említett kor idején gyakran elôfordul ëng-ként és üng-ként is (vö. nyelvjárási
ümög stb.). Tehát csakugyan „ki akart törni” a hangazonosság béklyójából.
Figyeljük meg, hogy nem az egyes hangok, még kevésbé az egyes szavak
független átváltozásáról van szó. A magyar fonémák egy részrendszerének
(a rövid magánhangzókénak) egésze módosul, de rendszerjellegét végig
megôrizve. A kiinduló változás felborítja a fonémakülönbségek egyensúlyát,
s ezentúl minden változás az egyensúly helyreállítását célozza, megôrzendô
az eddigi különbségeket, de már más formában. Az egyensúly végleges hely-
reállításával a változás hajtóereje kimerül, s a rendszer újra megállapodik.
Végül érdemes megjegyezni, hogy az átalakulás változatlanul hagyta a ma-
gánhangzók fonológiai megkülönböztetô jegyeit (lásd a Hangok címû fejeze-
tet), csupán e jegyrendszer keretein belül másként kombinálta az egyes je-
gyeket, más lehetôségeket valósított meg.
A változás imént vázolt módja a nyelvjárások kialakulására is némi ma-
gyarázatot ad. Amikor az -i hangot egyre inkább i-ként ejtették, egyes nyelv-
közösségek a korábbi i-tôl az ü felé, mások az ë felé „húzódtak”.
Más példákat is találhatunk a hangváltozás fokozatainak vagy akár eltérô
irányainak megôrzésére, elsôsorban a különbözô nyelvjárások összehasonlí-
tásakor. Még a honfoglalás elôtt mûködött nyelvünkben az a szabályos hang-
változás, amely során a szó elején az eredeti k hangból mély magánhangzó
elôtt h lett (például ház, had szavainkban), magas magánhangzó elôtt viszont a
k megmaradt (például kéz). A változás azonban nem volt kivétel nélküli – ezt
129
bizonyítja a hajlik szó kajla változata, ahol is a k-ból nem lett h, vagy hasonlóan,
a huny ige nyelvjárási változata, a kum. Hasonlóan, egy régi nycsj-szerû hang-
kapcsolatból fejlôdött sok szavunkban a magánhangzók közötti gy. A válto-
zás két fokozatban ment végbe: elôször az nycsj zöngésült nydzsj-vé, aztán el-
tûnt az orrhang, majd a dzsj átalakult gy-vé. Ez történt például agyar és magyar
szavainkban. Van azonban olyan szó is, amelynek két változata is kialakult, a
változás fokozatait követve: a lágy szóban teljesen végbement a változás, az
ugyanazon szóból származó langyos viszont ôrzi az orrhangot.
Most már választ tudunk adni a nyelvjárási különbségek kialakulására is.
A változás egy gócból indul ki, s azáltal terjed el, hogy az emberek érintkez-
nek egymással. Az embercsoportok azonban (különösen régebben) egymás-
tól elkülönülten, bizonyos fokig elszigetelten élnek, így az egymással ritkáb-
ban vagy egyáltalán nem érintkezô csoportokban a változás különbözô
mértékben, esetleg egyáltalán nem megy végbe. A nyelvjárások kialakulása
tehát a nyelv változásával magyarázható. Hasonlóan a nyelvi változásban
kell keresnünk a különbözô rokon nyelvek eltéréseinek okait, mint majd a
következô fejezetben látni fogjuk.
5. Hogyan állapíthatjuk meg, hogy egy-egy szabályos hangváltozás mikor
mûködött? Írásos emlékeinkbôl ezt nem mindig tudhatjuk meg pontosan, mi-
vel a helyesírás nem volt mindig egységesített: szinte minden másoló másként
jelölte ugyanazt a hangot, sôt egyetlen kéziraton belül is következetlen a jelölés
(például a Halotti Beszédben, ahol ugyanazt a hangot hol y-nal, hol i betûvel je-
lölték). Az egyik bizonyíték lehet maga a következetlenség is: a kétféle lejegyzés
mutathatja a kézirat készítôjének bizonytalanságát, amit éppen az ejtés ingado-
zása okoz. A helyesírás azonban annyira egységesítetlen volt, hogy nem írha-
tunk minden következetlenséget a kiejtés ingadozásának a számlájára.
Érdekes bizonyítékot szolgáltatnak jövevényszavaink. Ezeket a környezô
népek nyelvébôl vettük át, s az ô nyelvük természetszerûleg más hangokat is
tartalmazott, mint a magyar. Ilyenkor a nyelv hanghelyettesítéssel él, az ide-
genhez legközelebb álló meglévô hanggal veszi át a szót. A zs hang például
eredetileg nem volt meg nyelvünkben. Kialakulásának ideje abból állapítha-
tó meg, hogy a szláv kneža ’a fejedelemé’ jelentésû helynevet kétszer is „köl-
csönvettük”: a X. század elôtti kölcsönzés eredménye a mai Kenese helyne-
vünk, ahol az eredeti zs hangot még s-sel helyettesítettük. A XI. században
viszont már kellett lennie zs-nek a magyarban – ennek bizonyítéka az akkori
kölcsönzésbôl származó Kanizsa szó.
Nézzük meg, hogyan hat egymásra a rendszer és az egyes hangváltozás.
Régen szó, tó, hó, ló szavaink kb. így hangzottak: szav, tav, hav, lov. Így ragoz-
ták ôket:
szav tav hav lov

szava tava hava lova
szavat tavat havat lovat
szavak tavak havak lovak
130
Késôbb a következô szabályos hangváltozás ment végbe: szó végén az av-

ból és ov-ból ó lett. Eszerint így alakult a ragozásuk:
szó tó hó ló
szavat tavat havat lovat stb.
Tehát egy régi szabályos ragozás egy szabályos hangváltozás miatt rend-
hagyóvá vált, hiszen tudjuk, hogy rendesen a magyar ragozás az alanyesetû
alakokhoz illeszti hozzá a toldalékokat. Kétféle ragozásunk alakult ki:
SZABÁLYOS RENDHAGYÓ
rigó ló
rigója lova
rigót lovat
rigók lovak
Egyre terjedôben van viszont, hogy a szabályos rigó ragozásához hason-

lóan, vele analóg módon ragozzuk ezeket a fôneveket, például: szó, szót, szók
stb. Ha ezek az alakok egyeduralkodóvá lesznek, akkor szó, tó, ló újra szabá-
lyos ragozásúvá válnak.
A bemutatott változást analógiás újításnak nevezzük: a szó, szavat, a rigó, ri-
gót mintájára, analógiájára szó, szót lesz. A régi rendet tehát fölborította egy
szabályos változás, utána pedig az új rendszert terjeszti ki az analógiás újítás.
Mint minden változás, az ilyen is ingadozásokon keresztül valósul meg.
(Például a szó esetében a kötôszavak ~ kötôszók változatok.) Az ilyen változást
régebben „hamis analógiának” nevezték. Valójában nincs ebben az analógiá-
ban semmi téves vagy hamis; ez a jelzô inkább arra utal, hogy egy változást a
norma még nem szentesített, hogy még változásban van a jelenség, nem vált
kizárólagossá.
6. A Halotti Beszéd példáiból láttuk, hogy nemcsak a szavak hangalakja
változik meg, hanem a nyelvtani szerkezet is. A két jelenség között – mivel
ugyanannak a rendszernek különbözô oldalai – összefüggést is találunk. Egy
ilyen példát mutatunk be röviden az angol nyelvben.
A mai angolban a fônévnek ejtés szerint mindössze a következô két alakja
létezik: például a boy ’fiú’ szónak boj–bojz. Az eseteket az angol elöljárókkal
fejezi ki: a fiúnak – to the boy stb. Az igékhez is rendkívül kevés toldalék csat-
lakozik. A szórend viszont kötött – például az ige elôtt álló fônévrôl tudjuk,
hogy az az alany, az igét követôrôl, hogy az a tárgy. Az angol nyelv ôsében,
az indoeurópai alapnyelvben, sôt még az óangolban is, az igének, fônévnek
sokféle végzôdése volt, az esetrendszer bonyolult, a szórend viszont szaba-
dabb volt: a magyarhoz hasonlóan a szórendet nagyrészt a fontosság szerinti
kiemelés határozta meg.
Három nagy átalakulás ment végbe tehát: a végzôdések eltûntek, az elöljáró-
szók funkciója megnövekedett, s kötötté vált a szórend. Úgy tûnik, három füg-
getlen változás játszódott le. Ha jobban megvizsgáljuk a helyzetet, kiderül,
131
hogy nem errôl van szó. Különbözô hangtani okok miatt (a szóhangsúlynak a
szó elejére kerülése még idôszámításunk elôtt stb.) az angol végzôdések egyfe-
lôl lekoptak, másfelôl gyakran egybeestek, azonos hangalakúvá váltak. Ez ed-
dig pusztán hangtani változás lenne. Ezek a végzôdésmaradványok azonban
önmagukban már nem voltak képesek a bonyolult esetek és igemódok megkü-
lönböztetésére, ezért szükség volt más eszközökre: az elöljárószókra, a segéd-
igékre. Ugyanakkor viszont amíg a szó „önmagán hordott” minden informá-
ciót mondattani szerepét illetôen, a szórend lehetett szabad, most már magának
a sorrendnek is információt kellett hordoznia ahhoz, hogy a szó mondattani
szerepét meghatározhassuk. Így vált kötötté a szórend. Láthatjuk tehát, hogy
egy eredetileg tisztán hangtani változás (a szóhangsúly helyének megváltozá-
sa) kihatásai folytán, végsô soron átalakíthat egy egész nyelvtani rendszert.
7. Nem térünk ki részletesen a különféle szóalakok képzésének, valamint a
ragok változására; ezekre láttunk példát az -ik igeképzô és a Halotti Beszéd-
ben elôforduló néhány rag említésekor. Érdemes azonban a szókincs történe-
tét kissé részletesebben tárgyalni, mivel a jelentések változását itt tudjuk a
legplasztikusabban bemutatni.
Ahogyan megváltozhat a szavak hangalakja, megváltozhat a jelentésük is.
Mai bolt szavunk például olasz vagy francia eredetû, s eredetileg íves szerke-
zetû mennyezetet (boltozat, bolthajtás) jelentett. Késôbb a szó jelentése átvivô-
dött az ilyen mennyezetû helyiségek megnevezésére (sírbolt). Aztán már csak
a helyiséget jelentette (a XVII. században a búzásbolt még magtárat jelent).
Mivel azonban a középkorban az árusítóhelyek általában ilyen boltozatos kis
helyiségekben voltak, jelentéséhez hozzájárult még az ’árusítóhely’ mozza-
nat is. Így alakult ki a mai könyvesbolt, tejbolt stb. jelentése.
Remek szavunk eredeti jelentése: ’darab’. A mesterremek az a munkadarab
volt, amelyet a céhek korában kellett elkészíteni az inasnak a mestervizsgára.
Késôbb jelentése áttevôdött azokra az iparcikkekre is, amelyek nem a vizsgá-
ra készültek, de hasonlóan kitûnôek voltak. ’Darab’ jelentése megszûnt, a
céhszervezet eltûnésével pedig eredeti jelentése is kiveszett, ma már fôleg
melléknévként, ’kitûnô’ jelentésben használjuk.
Higgad szavunk a híg melléknév származéka; a XVIII. században még dol-
gok meglágyulására, folyadékok tisztulására használták: Mikor higgad a
dinnye haja. Eredeti konkrét jelentését elvesztette, ma már csak átvitt értelem-
ben, emberre alkalmazzuk.
A regösénekek közismert refrénje ma több változatban is megvan: hej, regö
rejtem, vagy regül ejtem. Eredetileg így hangzott: regül rejtem; a reg éneket, a rejt
ige varázslást jelentett, tehát: hej, énekbe varázslom. A szavak jelentése azonban
megváltozott, s így a sor elhomályosult, pusztán állandó refrénné vált: ez az
oka annak, hogy többféle, nem értelmezhetô torzításban is fennmaradt.
Említhetünk idegen nyelvi példákat is a szójelentés megváltozására. Az
ürügyet jelentô latin praetextum eredetileg olyan szövetdarabot jelölt, ame-
lyet egy másik anyag elfödésére használtak. Az angol lady szó összetétel volt
(hláf-díge), és kenyérdagasztót jelentett, az ugyancsak összetételbôl származó
lord (hláf-weard) pedig a kenyér ôrzôjét. Mai jelentésük ’hölgy’ és ’úr’.
132
8. Példáink közül a bolt és a remek azt mutatják, hogy a szó jelentésének

megváltozása szoros összefüggésben lehet a külsô, gazdasági-társadalmi kö-
rülményekkel (az árusítóhelyek gyakorivá válása, céhrendszer kialakulása
és eltûnése). Többi példánk nem mutat ilyen közvetlen összefüggést. Ha
azonban a szójelentés változását összehasonlítjuk a hangalak és a nyelvtan
változásával, fel kell figyelnünk arra, hogy ez utóbbiaknál ilyen jellegû külsô
okok nem merülhetnek fel: nem mondhatjuk, hogy például a hangok nyíl-
tabbá válása összefügg a kereszténység felvételével.
A szókincs változásánál azonban nemcsak a jelentések megváltozásának
egy részét vezethetjük vissza társadalmi-gazdasági okokra, hanem egyes
szavak kiveszését és új szavaknak a nyelvbe való bekerülését is.
A gazdasági élet megváltozása hozta magával például sok régi mesterség
(gyógykovács, gölöncsér, kolompár) kiveszését is. Velük együtt tûntek el
szerszámaik, módszereik és azok elnevezései is.
Ha két nép hosszabb ideig érintkezik egymással, tapasztalataikat is átadják
egymásnak, s ezzel jár, hogy olyan dolgok és fogalmak megnevezésére, ame-
lyeket az átvevô nép addig nem ismert, átveszi azoknak idegen nyelvi meg-
nevezését is – ezek a jövevényszavak. Ezekbôl fontos következtetéseket von-
hatunk le arra nézve, hogy egy nép kultúrájában mikor milyen változások
mentek végbe. Ez történt természetesen a magyar nép életében is. Az alábbi
listából sok, igazán „magyarnak” tartott szavunk eredete lesz világossá.
A honfoglalás elôtti török–magyar kapcsolatok emlékét ôrzik a földmûve-
lés és az állattenyésztés egyes szavai: bika, ökör, borjú, kecske, disznó, tyúk,
gyapjú, sajt, túró, búza, árpa, eke, sarló, tarló, boglya, gyümölcs, alma, körte, dió,
szôlô, bor, kender. Szállásra, lakásra vonatkozó török eredetû szavak: sátor, kút,
kapu, szék, bölcsô. Az igényesebb öltözködéssel kapcsolatos szavak: saru, csat,
bársony, gyöngy, gyûrû, tükör. A társadalom és a kultúra fejlôdésérôl tanús-
kodnak: sereg, törvény, tanú, tolmács, bér, kölcsön, bátor, gyáva, bölcs, boszorkány,
bûvöl, bájol, igáz, sárkány, ír, betû, szám, ok, idô, kor stb.
A honfoglalás utáni három-négy évszázadban igen sok szó került át a ma-
gyarba a környezô és a honfoglalás idején a Kárpát-medencében élô szláv né-
pek nyelvébôl, valamint a németbôl és a latinból.
Szláv jövevényszavaink fôként az állami élettel, kereszténységgel, gazdál-
kodással, iparral, lakással, táplálkozással, ruházkodással és a családi élettel
kapcsolatosak: király, ispán, tiszt, paraszt, megye, pénz, kereszt, keresztény, szent,
malaszt, pap, barát (= ’szerzetes’), érsek, apáca, apát, zarándok, karácsony, pün-
kösd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, rozs, gabona, zab, kalász, barázda, mezsgye,
parlag, ugar, kasza, gereblye, asztag, szalma, bab, lencse, uborka, cékla, répa, retek,
kapor, széna, abrak, pásztor, patkó, bárány, birka, kakas, jérce, kacsa, macska, bodnár,
kádár, takács, esztergályos, mészáros, kovács, kalapács, ablak, szoba, pince, pad,
udvar, asztal, párna, vánkos, dunyha, konyha, kályha, medence, kemence, kémény,
ebéd, uzsonna, vacsora, szalonna, kolbász, ruha, gatya, nadrág, harisnya, szoknya,
család, cseléd, déd, unoka, mostoha, dajka, koma stb.
Német jövevényszavaink jobbára az ipari, kereskedelmi, az udvari és hadi
életbôl valóak: polgár, céh, kalmár, bognár, csaplár, font, erszény, borbély, garas,
133
kastély, torony, erkély, herceg, hopmester, tánc, hóhér, ostrom, zsákmány, cél, pán-
cél stb.
A latin szavak fôként az egyházi élettel kapcsolatosak, de vannak közöttük
a hajózásra, állat- és növénynevekre vonatkozóak is: angyal, kántor, kápolna,
mise, orgona, ostya, paradicsom, pásztor (= ’lelkipásztor’), plébánia, prédikátor,
prépost, sátán, bárka, gálya, cédrus, liliom, jácint, rózsa, viola, párduc, sors, forma,
figura stb.
9. Az idegen eszközöket, fogalmakat jelölô idegen szavak átvétele, különö-
sen ha ezek használatát, tartalmát a közösségek együttélése során sajátítja el
a szavakat befogadó nyelvi közösség, a legegyszerûbb, legkényelmesebb,
legkevesebb törést okozó megoldás. Ritkábban fordul elô, hogy az új dologra
az eredeti szókincsbôl alkalmazzanak szavakat. Az például, hogy a keresz-
ténység felvételekor az új vallás vadonatúj fogalomkörére nem csupán latin
vagy szláv szavakat vettek át, hanem bôségesen tovább vitték a pogány hit-
világra utaló szavak jó részét, kétségtelenül segített abban, hogy a magyar-
ság a kereszténységet könnyebben fogadta be. E finnugor származtatású
vagy legalábbis a kereszténység felvétele elôtt meglévô elemek között talál-
juk az isten, ördög, lélek, imád, gyón ’vall’, búcsú ’fölmentés’, harang ’üst’, böjt,
bûn, bocsánat, ige, kegyelem stb. szókat.
A jövevényszók átvétele azonban nem mindig mûködik úgy, hogy egy új
szó egy új jelentéssel gazdagítja a nyelvet. Az asszony szó megjelenése pél-
dául azzal az eredménnyel járt, hogy az eredeti nô jelentése szûkebbé vált,
annak a jelentéstartományából csípett le elôször egy keveset, azután egyre
nagyobb darabot, egészen addig, amíg minden férjezett nôre alkalmazható-
vá lett. Az ôsi finnugor eredetû ház ’sátor, földkunyhó’ jelentése az idôk so-
rán átvivôdött a fa- és kôépületekre, és a sátor (ótörök), palota, kunyhó (szláv),
épület (ómagyar kori képzés), kastély (német ➝ újlatin), lak (nyelvújítás kori
újraélesztés) stb. szavak tulajdonképpen a ház szó szélesebb jelentésterjedel-
mének egyes részeire adnak egyedibb, speciálisabb megnevezéseket.
A szavak jelentése persze átvételük után is változhat. Például tágulhat,
mint a már említett asszony esetében, szûkülhet, mint például az eredetileg
’láda’ jelentésû koporsó esetében, metaforikusan (a hasonlóság alapján) átvi-
vôdhet az eredeti jelentés érintetlenül hagyásával (orr ➝ hajóorr), vagy annak
részleges vagy teljes elvesztésével (világ ’világosság’ ➝ ’látható mindenség’;
édes eredetileg ’ízes’).
Végül is mennyi jövevényszó van a magyarban? Végeztek erre egy számí-
tást, szigorúan a valóban meghonosodott, illetve eredeti tôszók alapján, és a
következô eredményt kapták: 21% finnugor, 9,5% török, 20% szláv, 11% né-
met, 6% latin és görög, 2,5% újlatin, 1% egyéb ismert eredetû és 30% bizony-
talan eredetû.
Ne tévesszen meg bennünket az ôsi örökség ennyire kicsiny aránya; ez
csak a statisztikai látszat. Ha csupán egyetlen finnugor eredetû tônek, a forog,
ferdül alapját képezô egységes for/fer elemnek a származékait sorolnánk föl,
néhány száz szó alatt nehezen állhatnánk meg. Néhány példa: forr, forgat, for-
dít, forrad, forraszt, forgandó, forgalom, forradalom, forrás, fetreng, fürdik, förgeteg,
134
förmed, förtelem, fertô, fürge stb. És ezek mindegyikének számos további kép-
zett alakja van.
10. Válaszoljunk most már a bevezetôben feltett kérdésekre: Mi változhat a
nyelvben? Lényegében minden: a hangok, a szókincs, a ragok, a képzôk, a jelen-
tések, a mondatok szerkezete – a nyelvtan bármelyik részét nézzük is, kisebb-
nagyobb mértékben mindenhol észrevehetünk módosulásokat. A második
kérdésre, arra, hogy hogyan változik a nyelv, már szintén tudunk válaszolni. Az
egyedi újítások mindig a rendszer egészét vagy egy kisebb részrendszert érin-
tenek. Nem az történik tehát, hogy az egyik szó i hangja abban a szóban i-re
változik, még az sem, hogy az összes i átalakul i-vé vagy u-vá, hanem az, hogy
a rövid magánhangzók részrendszere alakul át az idôk során az eredetileg
meglévô különbségeket végsô soron változatlanul megôrizve.
A legnehezebb természetesen a harmadik kérdésre válaszolni, arra, hogy
miért változik a nyelv. Hogy egyáltalán miért változhat, miért lehetséges vál-
toznia, az többé-kevésbé világos: a nyelv rendszerét konvenciók fogják
össze, nincs oksági kapcsolat a ház szó hangalakja és jelentése, az -ik képzô és
a ’visszahatás’ fogalma, a vala és a múlt idô nyelvtani kategóriája között.
Másrészt a nyelv egésze idôben vertikális (kódbeli) és horizontális (nyelvjá-
rásbeli) változatokban él, s jóformán mindenki több változatot ismer és hasz-
nál. Az elôzô fejezetben láttuk, hogy a változatok kialakulását hogyan segítik
elô a beszélô egyének társadalmi törekvései. Az ott említett New York-i r-ej-
tésbeli növekedés vagy a budapesti magánhangzó-rövidülés, bár rétegválto-
zatként bukkant fel, végsô soron a nyelvi rendszert fogja belátható idôn belül
átalakítani (ha nem jelentkezik idôközben ellenirányú hatás). Egy ilyen társa-
dalmi indíttatású változást az európai nyelvek történetében világosan nyo-
mon tudunk követni.
A „természetes” megszólítás formája az egyes szám második személyû te
névmás, és az ókori latinban is csak az ugyanezt jelentô tu szolgált e célra.
Amikor azonban a Római Birodalomnak két császára lett, bármelyiket szólí-
tották is meg, úgy tekintették, hogy mindkettôhöz szólnak, tehát a vos ’ti’ ala-
kot használták. A késôbbi uralkodók továbbvitték ezt a szokást, s olyan tar-
talommal töltötték meg, hogy amikor magukra a többes szám elsô személyû
nos ’mi’ névmást használták, országuk nevében beszéltek, s hozzájuk is mint
az országot jelképezô személyhez szóltak.
A ’ti’-t jelentô alakokhoz tehát a hatalom mellékjelentése tapadt, s ezek után
belátható, hogy a kisebb hatalmasságok miért vették jónéven, ha a többes szá-
mú névmással szólították meg ôket. Mint a magyar asszony ’királyné’ ➝ ’férjes
nô’ jelentésfejlôdésébôl láthattuk, az ilyen „presztízsjelentések” elôbb-utóbb
devalválódnak, leereszkednek a társadalmi ranglétrán; a francia vous, az an-
gol you, az orosz ds gyakorlatilag mindenki megszólítására alkalmas.
Ha tehát az olyan változások okait keressük, amelyek közvetlen társadal-
mi-gazdasági okokkal, körülményekkel (például a letelepedô magyarok élet-
formaváltásával) nem magyarázhatók, az egyidejû nyelvi változatok kutatá-
sa s az itt feltárt tényezôk általánosítása sok támpontot adhat. Persze az
egyes változások közvetlen okaira még így sem tudunk fényt deríteni: nem
135
tudjuk, miért tûnt el az ezredforduló elôtt a mély hangrendû (hátsó nyelvál-

lású) i, miért halt ki az isá, miért kezdték el az -ik képzôt nemcsak a visszaha-
tás kifejezésére használni, és így tovább.
11. Lehetnek azonban a nyelvi változásoknak prózaibb, mindennapibb
okai is, amelyek bárki által könnyen megfigyelhetôk. Amikor például a kis-
gyerek már folyékonyan tud beszélni, de a nyelv számos részrendszerét még
nem ismeri tökéletesen, gyakran lep meg bennünket ilyen vagy ehhez hason-
ló képzôdményekkel: kôt, isztam, bántsuk, a követ, ittam, bántjuk helyett. Mint
láttuk, az ilyen analógiás fejlemények egyszerûsítések eredményei; szótöve-
ket, ragozási részrendszereket az általánosabb sémához igazítanak, a rend-
hagyó egyedi eseteket beillesztik az „ésszerû” rendbe. A szlávból például a
kapál igét gyakorlatilag ebben a formában vettük át, s mivel az -l akkoriban
aktív igeképzô volt, és voltak olyan szópárok, mint kasza–kaszál, analógiásan
kialakult az átadó nyelvben sohasem létezett kapa szó: a rend „helyreállt”
(ugyanígy például: perel ➝ per; jagnyéd ➝ jegenye, vö. kecske–kecskéd). A több-
féle múlt idô végképp kiveszett a magyarból, és az ikes ragozás is visszaszo-
rult; ezekben a jelenségekben is az analógiás, az egyszerûsödés felé mutató
változásokat érdemes látni.
Az egyszerûsödés azonban sok esetben csak látszólagos, máshol „meg kell
fizetnünk” érte. Elképzelhetô például, hogy a rendkívül bonyolult magyar
igekötôrendszer (például számol, megszámol, leszámol, felszámol stb.) részben az
igeidôk leépülésének köszönheti kialakulását. Biztos, hogy az angol végzôdé-
sek eltûnésének kell végsô soron felrónunk, hogy a mai angolban kötött a szó-
rend – máskülönben az alanyt, a tárgyat és a részeshatározót nem tudnánk
megkülönböztetni (például John gave Paul the book, szó szerint: ’János adta Pál
a könyv’, azaz: ’János adta Pálnak a könyvet’). Az egyszerûsödés ellen „dol-
gozik” a nyelvi norma, a nyelvhelyesség védelme is. A régies nyelvi változa-
toknak ma is nagy a tekintélyük – nem utolsósorban azért is, mert magának a
mûveltségnek, illetve az ezt hordozó rétegnek viszonylag nagy társadalmi
presztízse van. Konzerváló hatásának köszönhetô például, hogy a már régóta
kihalófélben lévô ô aludnék vagy azt várnók alakok még mindig léteznek.
A legerôsebb konzervatív hatása mégsem a nyelvhelyességi mozgalmaknak,
hanem az írásnak, pontosabban az írástudás elterjedésének és a helyesírás
szabályozásának van. Ma Magyarországon nyilvánosan írni csak egyfélekép-
pen lehet: az ún. akadémiai helyesírás szerint. Ez az, amit – ha több-kevesebb
sikerrel is – mindenkinek tanítanak az iskolában. Az írás maga is jóval kon-
zervatívabb a beszédnél: vannak nyelvek, melyekben több évszázaddal
ezelôtti kiejtést ôriztek meg (angol, francia). A magyarban például kétségkí-
vül az írásnak köszönhetô, hogy az egyébként rövid szókezdô o-val ejtett óvo-
da, óvónô stb. szókat sokan hosszú ó-val ejtik (de vö.: ír – iroda és írógép).
12. Végül van még egy kérdés, amire választ tudunk adni. Pontosabban
szólva, még nem feleltünk annak a kérdésnek a másik felére, hogy miért le-
hetséges egyáltalán a nyelvi változás. Azaz, mi biztosítja, hogy a beszélôk
megértik egymást, miközben nyelvük változik? Ha kimondva nem is, a vá-
lasz lényegében benne van az eddigi fejtegetésekben. Egyrészt sem a nyelvi
136
rendszer egésze, sem egyes részrendszerei soha nem borulnak fel, csupán
rendszer voltukat megôrizve átrendezôdnek. Gondoljunk csak arra, hogy
nem nehéz megértenünk sem a dunántúli, sem a szegedi embert, bár nyelvjá-
rásuk hang- és nyelvtani rendszere, szókincse különbözhetik a miénkétôl. Az
egy idôben, egy nyelvközösségben folyamatosan együtt élô változatok min-
dig is kölcsönösen érthetôek voltak. Másrészt maguk a változások az egyes
emberek élettartamához képest rendkívül lassan mennek végbe. A korábban
felvázolt ómagyar hangváltozás 500-700 évig tartott, és mindig csak a rend-
szer egy kicsiny része vett részt benne: a két különbözô teljes rendszer soha-
sem szembesült egymással. És ha a Halotti Beszéd megértésével elôtanulmá-
nyok nélkül gondjaink vannak is, a négyszáz évvel ezelôtti Balassi-verseket
(talán egy-két szó kivételével) tökéletesen megértjük.
A nyelvek története a XIX. században önállósult nyelvtudománynak elsô és
ma is egyik igen érdekes területe. Népek múltjába világít be, s mai nyelvhasz-
nálatunk sok furcsaságára ad nemcsak kielégítô, de érdekfeszítô magyaráza-
tot. Ne felejtsük el azonban, hogy csak azoknak a nyelveknek tudjuk teljes
biztonsággal kutatni a történetét, amelyeknek viszonylag régi írásbeliségük
és/vagy pontosan azonosítható „rokonságuk” van. Ez pedig a nyelveknek
elenyészôen kicsiny hányada; számtalan afrikai, indián vagy polinéz nyelv
történetérôl csupán sejtéseink lehetnek, s találgatásainkhoz is bonyolult és
hosszadalmas munkára van szükség.
137
10. A NYELVEK SOKFÉLESÉGE
1. Szinte amióta felfedezték az emberek, hogy a magukén kívül más nyelvek

is vannak a világon, azóta próbálnak rájönni, miért is van ez így, és hogyan
keletkezhettek a különbözô nyelvek. Igaz, a magyarázatok indítóokai régeb-
ben egészen mások voltak. A monda szerint i. e. 650 körül egy egyiptomi fá-
raó két csecsemôt neveltetett föl egy pásztorral, szigorúan meghagyva neki,
hogy ne beszéljen a gyerekek elôtt. Így kívánta kideríteni, milyen nyelven
szólalnak meg elôször – a fáraó szerint ez a nyelv lehetett ugyanis a legôsibb.
A bibliai Bábel torony közmondásos története a nyelvek különbözôségét
igyekezett megokolni. A magyar nyelv múltbeli héber és mai sumer rokoní-
tói nyelvünk „ôsi” voltát törekedtek bizonygatni.
Körülbelül 3-4 ezer nyelvrôl tudunk, amit most is használnak vagy valami-
kor beszéltek a világon. S tekintet nélkül arra, hogy egymilliárdnyian beszé-
lik-e, mint a kínait, vagy pedig csak egyetlen ember, mint a 70-es években a szi-
bériai kamassz nyelvet, minden nyelv teljes, egyenrangú és önálló egész, amely
elsô látásra minden vonásában különbözik a többi nyelv túlnyomó többségétôl.
Hogyan lehet „rendet vágni” az eltéréseknek ebben a rengetegében? Mi-
lyen alapon lehet a nyelveket egymással összehasonlítani? Az egyik válasz a
nyelvek történetének kutatásából következik: ha két nyelvrôl kimutatható,
hogy valaha egy nyelv különbözô változataiként léteztek, vissza kell menni a
közös ôsig, és fel kell tárni a történetileg magyarázható szabályos változáso-
kat. Ezek a változások azután megmutatják a hasonlóságok és eltérések mér-
tékét és természetét is.
2. Amint a nyelvi változásban, a nyelvhasonlításban is a hangmegfelelések
ötlenek leginkább szembe. Az újlatin nyelvek esetében, mivel még „elôdjü-
ket”, a klasszikus latint is ismerjük, viszonylag könnyû dolgunk van. A fran-
cia és az olasz nyelv megfelelô szavaiban például a népi latin szókezdô k
hangja a 10.1. táblázatban bemutatott változásokon ment át. (A középsô példá-
kat a klasszikus latinból adtuk meg, a kiejtést hozzávetôlegesen tüntetjük fel
az írott formák alatt: az an orrhangzós a-t jelöl, az ua „félig” ejtett u utáni a-t.)
138
10. A nyelvek sokfélesége
10.1. táblázat. Példák az újlatin nyelvek rokonságára
Olasz Latin Francia

costa costa c ôte
kosztá kosztá kot
’oldal’
corpo corpus corps

korpo korpusz kor
’test’
chiave clavis clef

kiáve klávisz klé
’kulcs’
croce crux croix

krócse kruksz kruá
’kereszt’
cantare cantare chanter

kántáre kántáre santé
’énekelni’
caro carus cher

káro kárusz ser
’kedves’
cera cera cire

csérá kérá szir
’viasz’
cento centum cent

csento kentum szan
’száz’
città civitas cité

csittá kívitász szité
’község’
Az olasz és francia példákban a szókezdô hangok nem közvetlenül felel-

tethetôk meg egymásnak, hanem azokon az eltérô hangváltozási szabályo-
kon át, amelyek a mindkettô közvetlen elôzményét jelentô népi latinból elté-
rô irányokba vitték az eredeti szókezdô k-t. A franciában az elülsô
nyelvállású magánhangzók (i, e) elôtt a k végül is sz-re módosult, az olaszban
viszont cs-re. Továbbá a franciában rövid vagy hosszú á elôtt a k-ból s lett. Az
olasz viszont az összes mássalhangzó és hátul képzett magánhangzó elôtt
megôrizte a k hangot.
139
Az újlatin nyelvek rokonsága a napnál is világosabb, hiszen fejlôdésük szin-

te a szemünk elôtt zajlott le: történeti dokumentumok, a fennmaradt elôz-
mény, a latin és a szabályosan eltérô ugyanolyan vagy hasonló jelentésû sza-
vak mind egyszerre bizonyítják e tényt.
3. Amikor nincs írásos emlékünk a közös ôsrôl – és mondanunk sem kell,
hogy ez az általános eset –, de a hasonló jelentésû szavak hangalakja
ugyanilyen módon mutat szabályos eltéréseket, szintén biztonsággal feltételez-
hetjük, hogy létezhetett egy olyan alapnyelv, amelyre az e szavakat tartalma-
zó nyelveket visszavezethetjük. Hasonlítsuk össze a 10.2. táblázat adatait
(csak a mai kiejtést jelöljük – ismét hozzávetôlegesen).
10.2. táblázat. Példák a germán nyelvek hasonlóságára
Jelentés Angol Holland Német Dán Svéd

’ház’ hausz höüsz hausz húgsz húsz
’egér’ mausz möüsz mausz múgsz músz
’kint’ aut öüsz ausz úgdz út
Ennél persze sokkal több akár az efféle, akár a más típusú megfelelés,
amely egy nyelven belül azonos, a nyelvek között szabályszerû sémába ren-
dezôdik. Ésszerû tehát feltenni, hogy a mai angol, holland, német, dán és
svéd (és még jó néhány) nyelv egy közös ôsgermán nyelv nyelvjárásaiként
kezdte önálló életét, e nyelvek mai hangrendszerének egymástól való eltéré-
seit a közös ôsgermán hangrendszer szabályszerû történeti változásai ma-
gyarázzák. De milyen lehetett a szavak ôsgermán nyelvi formája? Amikor
ezeket a szóalakokat a kutatók „visszaállítják”, rekonstruálják, akkor az egyes
nyelvek történetének adataiból és a hangváltozások általános törvényszerû-
ségeibôl kiindulva feltevéseket fogalmaznak meg, amelyekre közvetlen bi-
zonyítékokat valószínûleg sohasem lehet majd találni, hiszen például ôsger-
mán nyelvi emlék szinte kizárt, hogy létezzék. A 10.2. táblázat szavainak
esetében valószínûnek tartják, hogy az ôsgermán formák *húsz, *músz és *út
voltak (a csillag itt nem helytelen, hanem feltett, azaz nem adatolt szót jelöl).
Az újlatin és a germán (valamint a szláv) nyelvek rokonságát valójában so-
ha nem is volt szükséges nagy tudományos apparátussal bizonygatni,
olyannyira hasonlítanak egymásra. A nyelvek történeti összehasonlításának
tana, amely az önálló nyelvtudomány megjelenését is jelentette, az óind iro-
dalmi nyelv, a szanszkrit felfedezésével kezdôdött. A XIX. század elejétôl
fogva egyre világosabbá vált, hogy sok európai és néhány, Indiában és kör-
nyékén beszélt nyelv mai és korábbról adatolható hasonlóságai nem lehet-
nek véletlenek. Lássunk három példát (10.3. táblázat).
140
10.3. táblázat. Példák az indoeurópai nyelvek rokonságára
Nyelv ’anya’ ’halál’, ’meghal’ ’hét’

óangol módor mordhor szeofon
latin máter morti szeptem
óind mátár mr, mará szaptá
tokhár mácar
örmény mair
ógörög máter mortósz heptá
óír máthir ír marth szecht
ófelnémet mouter mord szíbun
lett máte
ószláv mati mireti szedmi
litván moten
albán motre
walesi marw
Ha az eltérések nagyobbak is, továbbra is rendszeresek. Ez késztette a XIX.

századi nyelvészeket arra, hogy egy közös indoeurópai alapnyelvre vezessék
vissza a felsorolt nyelveket. Eszerint az alapnyelv az egyes népcsoportok el-
vándorlása, elszigetelôdése következtében tagolódott szét különálló nyelv-
családokra, majd a népek további története során önálló nyelvekre. Néhány
nyelvcsaládot, illetve nyelvet kiemelve a nyelveknek ezt a „származástörté-
netét” a 10.4. táblázatban mutatjuk be.
4. Az indoeurópai nyelvek összehasonlítása nagy lendületet adott a több
ezer éves írott emlékekkel nem rendelkezô nyelvek és nyelvcsaládok össze-
függésének kutatásaihoz. Így találtak egyre több bizonyítékot a magyar nyelv
finnugor, illetve tágabb körben uráli rokonságára. A 10.5. táblázatban foglaljuk
össze a megfeleléseket (kiejtés szerinti alakokban).
Természetesen a nyelvhasonlítás az uráli nyelvek esetében is a szabályos
hangmegfeleléseket keresi, s ennek nyomán állítja fel hipotéziseit az alap-
nyelvi hangrendszerrôl. Hadd adjunk erre is egyetlen példát, melyben két
ugor nyelvet vetünk össze (10.1. ábra).
Még ebbôl az igencsak vázlatos nyelvhasonlításból is kiderül: voltak hang-
változási szabályok, melyekben a vogul és a magyar egyenlôen vett részt (a
rövidülés), és voltak olyanok is, amelyeket már csak a magyar önálló történe-
tére tehetünk fel (zárhangból réshanggá változás). Ilyen jellegû meggondolá-
sok alapján az uráli nyelvek története és rokonsága is ábrázolható a már is-
mert sémában (10.6. táblázat).
141
10.4. táblázat. Az indoeurópai nyelvek rokonsága
Nyelv-
család i. e. 2000 i. e. 1000 i. e./i. u. i. u. 1000 Ma
ind védikus klasszikus hindi, urdu
szanszkrit szanszkrit bengáli
indo-
iráni az Aveszta afgán,
iráni nyelve pehlevi perzsa,
kurd
…
északi lengyel,
cseh
…
keleti orosz
szláv ukrán,
belorusz
déli óegyházi bolgár,
INDOEURÓPAI
szláv szerb-
horvát
…
keleti gót
északi óészaki norvég
germán izlandi
óangol angol,
nyugati ófelnémet német
…
klasszikus vulgáris portugál
latin latin spanyol
itáliai francia
olasz
román
…
mükénéi homéroszi koiné újgörög
görög görög klasszikus
görög
…
142
10.5. táblázat. Példák az uráli nyelvek hasonlóságára
Nyelv-
család Nyelv
magyar te két szem fa megy/ tél kô/köv
men-
UGOR
obi- vogul kit sem -pa men- tel kô

ugor osztják kät szem mental kev
FINNUGOR
zürjén te k-ik szin pu mun- t-il ki

permi
votják ton k-ik szin pu m-in- tol kô
FINN-PERMI
cseremisz tenj kot szinze pu mij- tel kü

finn- mordvin ton kafta szeljme telje kev
volgai finn szinä kakszi szilmä pú mene- talvi kivi
lapp ton k-ikt csalbme manna taleve
SZAMOJÉD
nganaszan tona sziti szew fȧ men-

északi
nyenyec szigye szew minj-
déli szelkup tan szitte szei pó min-
MAGYAR VOGUL
feltett
szó hang szabály alapnyelvi szabály hang szó jelentés
hang
elöl képzettj
kéz k magánhangzój kát ’kéz’j
elôtt megmarad
k k
hátul képzettj
hab h magánhangzó elôtt j kup ’hullám’j
réshanggá változik
szó belsejében j
száz z zöngésj szát ’száz’j
megmarad
t t
szó elején j
tél t megmarad täl ’tél
szó elejénj
fa f réshanggá változik -pa ’fa’j
p p
ravaszj szó belsejébenj
v zöngésj
’róka’j finn repo ’róka’j
lökj k -kk- k läkwij ’csúszik’j

ötj t rövidül -tt- rövidül t ätj ’öt’j
epe p -pp- p tép ’epe’j
10.1. ábra. Szabályos hangmegfelelések ugor nyelvek között
143
10.6. táblázat. Az uráli nyelvek rokonsága
i. e. 3000 i. e. 2000 i. e. 1000 i. e./i. u. 1000

közfinn finn
alapnyelv …
finn- észt
volgai lapp
alap-
nyelv volgai mordvin
finn- nyelvek
permi cseremisz
alap-
nyelv permi votják
finn- alap-
ugor nyelv zürjén
alap
nyelv ugor ôsmagyar ómagyar magyar
alap-
nyelv ôs- vogul
uráli obi-ugor osztják
alap-
nyelv északi nyenyec
szamojéd …
szamojéd nganaszan
alapnyelv
déli szelkup
szamojéd …
Természetesen nemcsak a nyelvek hangrendszere változott. Már az elôzô

fejezetben is bemutattuk, hogy a módosulások a nyelv minden szintjét érin-
tik – éppen ezért ütközik néha oly nagy nehézségbe a szabályszerûségek fel-
tárása. A birtokos jelölése például jelentôs mértékben különbözik az egyes
uráli nyelvekben; mégis az egyezô vonások sokkal fontosabbak: minden
nyelv végsô soron személyes névmásra visszavezethetô elemmel jelöli a bir-
tokost a birtokon a magyar példáknak megfelelô rendben: kez-em, kez-ed,
kez-e, kez-ünk, keze-tek, kez-ük. Azonos vonása e nyelveknek az is, hogy a pá-
ros testrészekre (szem, fül, láb stb.) egyes számmal utalnak (például Fáj a fü-
lem, de nem: *Fájnak a füleim), és a számnevek után is egyes számú fôneveket
használnak (például három kép, és nem: *három képek) – szemben például az
indoeurópai nyelvekkel.
5. A nyelvhasonlításnak e módszereit nem csak az írásos történettel ren-
delkezô nyelvekre lehet alkalmazni. Az eddig idézettekhez hasonló össze-
függéseket a világ számos nyelvében felismertek. Az érdekesség kedvéért
most két, a fentiektôl és egymástól is távol esô nyelvcsoportok közti megfele-
léssort mutatunk be (10.7. és 10.8. táblázat).
144
10.7. táblázat. Nyugati ausztronéz nyelvek
Nyelv Feltételezett
ausztronéz alap-
Jelentés tagalog jávai batak nyelvi forma
(Fülöp-szk.) (Szumátra)
’választ’ pílig pilik pili pilik
’hiány’ kúlaη kuraη huraη kuLaη
’orr’ iluη iruη iguη iguη
10.8. táblázat. Algonkin nyelvek
Nyelv
Jelentés fox potavatomi
’boldog vagyok’ nekesateszi nkösatösz
’ô boldog’ kesatesziva ksatszö
’borz’ sekakva skak
’nô’ ihkveva kve
A fox és a potavatomi az amerikai indián nyelvek algonkin csoportjába tar-

tozik, melyeket eredetileg az Észak-Amerika keleti felében élô ôslakók beszél-
tek. A kérdés már most az, hogy e kettô közül melyik tükrözi jobban a feltehe-
tô eredeti állapotot. Mivel írásos adataink nincsenek, elvben egyaránt szóba
jöhet bármelyik, hiszen mind a hangbetoldás (skak ➝ sekakva), mind a hang-
kiesés (sekakva ➝ skak) érvényes és valószínû lehetôség a nyelvek történeté-
ben. Hogy mégis a fox nyelvû szavakról gondolhatjuk, hogy közelebb állnak
az eredeti állapothoz, az onnan következik, hogy a potavatomiból nem tu-
dunk egy olyan szabályt megadni, amely a különbözô betoldandó magán-
hangzókat egyöntetûen megnevezné. Fordítva viszont egyszerûbb dolgunk
van: a hangok kiejtését egyetlen szabály magyarázhatja. Ez persze így csupán
feltevés. De annyi közvetett bizonyítékunk mindenesetre van, hogy az algon-
kin nyelvek e csoportja mind a fox nyelvre hasonlít e tekintetben.
Ilyen módon tehát a legtöbb nyelv „rokonsági viszonyait” is meg lehet ál-
lapítani: ezt mutatjuk be a 10.2. ábrán, amely a nagyobb nyelvcsaládokat he-
lyezi el a világtérképen.
6. A nyelvek azonban legtöbbször egyáltalán nem úgy változnak mint a fa-
jok: legfeljebb tovább „osztódnak” új fajokra – más fajokkal sohasem keve-
redhetnek. A nyelveket beszélô népek viszont történetük során gyakran ke-
veredtek más népekkel, beleolvadtak azokba, átvették nyelvüket, vagy csak
nyelvi rétegeket vettek át tôlük – mindez sokkal bonyolultabbá teszi a nyel-
vek közötti összefüggések kutatását.
145
10.2. ábra. A nagyobb nyelvcsaládok
146
147
A délkelet-ázsiai nyelveknek (thai, kínai, vietnami stb.) azt a vonását pél-

dául, hogy a hanglejtés „fonémáját” (lásd a Hangok címû fejezetet) egyaránt
használják, noha eltérô nyelvcsaládokba tartoznak, azzal magyarázzák, hogy
egymással tartósan érintkeztek. Érdekes hasonlóságokat találtak a Balkán
környékén beszélt különféle nyelvcsaládokba tartozó nyelvek között is.
A szláv nyelvek közé sorolt bolgárban, az újlatin románban és az önálló cso-
portot alkotó albánban például egyformán a fônév mögött van a határozott
„névelô”: bolgár: trup-at ’test a’, konj-at ’ló a’; román: om-ul ’férfi a’, munte-le
’hegy a’; albán: mik-a ’barát a’, djal-i ’fiú a’.
Újabb genetikai kutatások, amelyek során az adott nyelveket beszélô kö-
zösségekbôl válogatott személyek génállományát hasonlítják össze, nagyobb
vonalaiban alátámasztják a nyelvészeknek az egyes nyelvcsaládokról szóló
feltevéseit. A gének közös eredetét és az idô síkjára vetített eltéréseit megál-
lapító tudósok azon a nézeten vannak, hogy a mai ember kb. 100-70 ezer év-
vel ezelôtt alakult ki Közép-Afrikában és onnan három nagyobb kiáramlás-
sal „hozta létre” a ma jórészt a kontinens déli és nyugati részében beszélt
afrikai nyelvcsoportot, illetve az ázsiai irány kettéválásával kb. 60-40 ezer év-
vel ezelôtt a ma az egyenlítô körül és attól délre Óceániától Madagaszkárig
tartó övezetben beszélt nyelvcsoportokat (mint például az ausztronéz nyel-
veket), illetve az „eurázsiainak” nevezhetô összes többit, beleértve az indo-
európait, az urálit, az akkor még szárazföldi hidat képezô Bering-szoroson
Amerikába átvándorolt késôbb „indiánoknak” nevezett ôslakosok nyelveit
(mint az algonkin nyelveket), és így tovább. Ez a genetikai kutatás azt is jól ki
tudja mutatni, hogy a nyelvészek által rokontalannak tartott nyelveknek,
mint például a Spanyolország északkeleti „sarkában” és Franciaország ezzel
szomszédos területén honos baszknak a beszélôi genetikailag is „szigetet” al-
kotnak, és valószínûleg az indoeurópai nyelveket beszélô „hódítók” betele-
pedése elôtti európai ôslakók leszármazottai. Jóllehet a nyelvészek többnyire
gyanakodva szemlélik a több tízezer évre vonatkozó feltevéseket és nem szí-
vesen állnak a különféle nyelvcsaládok rokonításai mellé, amennyiben a
módszer a már bizonyítottnak tekinthetô nyelvrokonságok esetében ezekkel
azonos eredményre jut, akkor érdemes próbálkozni a pusztán nyelvészeti
eszközökkel a nagy idôbeli távolság és a nyelveknek a génekhez képest roha-
mos változása miatt a „múlt ködébe veszô” kapcsolódásokkal is.
7. Mindeddig olyan hasonlóságokat vizsgáltunk a nyelvek között, amelyek
ésszerûen belátható, szinte kézenfekvô okokkal voltak magyarázhatók. Ter-
mészetes ugyanis a hasonlóság, ha egyazon tôrôl származó, egymással rokon
nyelvek között mutatkozik, s az is természetes, ha a huzamosabb ideig tartó
egymás mellett élés, a nyelvi érintkezés következtében jönnek létre hasonló-
ságok a nyelvek között. Mutatnak-e azonban egyezéseket, hasonlóságokat
olyan nyelvek, melyek közt rokoni kapcsolat nem föltételezhetô, s földrajzilag
is igen távol élnek beszélôi egymástól, s így egymásra sem hathattak?
Igen, léteznek ilyen hasonlóságok. Már a XIX. században, amikor megfelelô
mennyiségû ismeret gyûlt össze a távoli földrészeken beszélt nyelvekrôl is,
kimutattak ilyen hasonlóságokat. Mivel akkoriban a szót tekintették a nyelv
148
alapegységének, a szavak alkatában, felépítésük természetében fedeztek fel

szabályosságokat, nyelvek csoportjaira jellemzô tulajdonságokat (ezek közül
néhányat – más szempontból – már a Szavak címû fejezetben is érintettünk).
Aszerint, hogy a nyelvek milyen eszközökkel fejezik ki a nyelvtani viszonyí-
tást, megkülönböztettek elszigetelô (izoláló), ragozó (agglutináló) és hajlító
(flektáló) nyelveket. Az elszigetelô nyelvek – mint például a kínai vagy olyan
kelet-ázsiai nyelvek, mint a thai, a burmai vagy a khmer – szavai többnyire
egyszótagú tövek, amelyekben a nyelvtani viszonyok kifejezésekor, a monda-
tokban semmiféle változás nem történik. Az ilyen nyelvek a nyelvtani viszo-
nyokat a szavak sorrendjével fejezik ki. A kínaiban például a tövek következô
sorrendje: wo ’én’ kaoszu ’mondani’ ni ’te’ azt jelenti: ’én mondom neked’; a ni
kaoszu wo sorrend viszont ezt: ’te mondod nekem’. A ragozó nyelvek szavaiban
a tô elé vagy mögé „ragadnak” különféle szóelemek (morfémák), melyek a
nyelvtani viszonyokat jelölik. A török nyelvekben vagy jó néhány amerikai
indián nyelvben, de a mi nyelvünkben is ez a grammatikai viszonyok kifeje-
zésének egyik legfôbb módja. A magyarban csak kivételesen halmozható
annyi szóelem egyetlen szó keretei közé, mint a megszentségteleníthetetlenséges-
kedéseiteket szószörnyetegbe, de van néhány olyan nyelv (ezeket a ragozó
nyelvek szélsôséges típusaként „bekebelezô” nyelveknek is nevezik), ahol ti-
pikusan a mondat összes nyelvtani viszonyát egyetlen szó közegében jelölik.
A Nem érti, amit mondok összetett mondat például a takelma indián nyelvben
így alakul: Anijokkoinehdek. (Szóelemenkénti fordításban: ani- ’nem’; -jokkoi-
’tud’; -ne- mond’; -h- ’-ás’; -dek ’enyém’.) A nyelvek harmadik típusában, a haj-
lító vagy idegen szóval flektáló típusban a mondatbeli viszonyokat és a sza-
vak jelentésváltozatait a szótövek hangjainak megváltozása jelöli. Tekintsük
példaként az alábbi német szóalakváltozatokat jelentéseikkel együtt (további
példákat a Szavak címû fejezetben adtunk):
sprechen ’beszélni’
spricht ’beszél’
sprach ’beszélt’
gesprochen ’beszélve’
Spruch ’mondás’
Sprüche ’mondások’
Egy-egy nyelv többféle típus jegyeit is viselheti kisebb-nagyobb mértékben,

s története során fokozatosan átalakulhat egyik típusból a másik típusba.
8. Nemcsak a szó, hanem a mondat alkata is mutat szabályosságokat, ha-
sonlóságokat a különbözô – rokonságilag és területileg egymástól távol álló –
nyelvekben.
Az esetjelölések (alany-, tárgy- stb.) azonosítása vagy a szórend rögzített
volta alapján, másrészt az alany nyelvtani kategóriájának a „cselekvô” fogalmá-
val való rendszeres (bár nem kizárólagos) azonosíthatósága folytán minden
nyelvben meg lehet állapítani az alapvetô mondatrészeket: az alanyt, az állít-
mány igéjét, a tárgyat stb. Hasonlóképpen meg lehet mondani, milyen típusú
149
jelzôs szerkezetet, mellékmondatokat stb. használ az illetô nyelv. Amikor pedig

már eddig eljutunk, megint csak meglepô következtetésekhez érkezhetünk el.
A fôbb mondatrészek (alany, ige, tárgy) elvben hatféleképpen helyezked-
hetnének el, a világ nyelvei alapszórendjükben mégis csak négy változatot
használnak ki (kezdôbetûkkel rövidítve): A-I-T, A-T-I, I-T-A, I-A-T. Úgy látszik
továbbá, hogy ezeken belül is két jellegzetes típus van: az IGE–TÁRGY, illetve a
TÁRGY–IGE sorrendet következetesen használó nyelvek. A típusok felállítása
nem üres játék: a mondatrészek rendje ugyanis szoros kapcsolatban látszik
lenni egy csomó további sorrendi sajátossággal. Lássunk erre is példát: egyik
forrásunk a szingaléz, amelyet Sri Lankában (Ceylonban) beszélnek és A-T-I
sorrendû nyelv; a másik az ír nyelv, amely I-A-T rendû. (Egyébként mindket-
tô az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik.)
10.9. táblázat. Szórendi típusok
SZINGALÉZ ÍR
1. Alap- Jón ballave däkka. Chonaic Seán an madadh.
szórend ’János (a) kutyát látta.’ ’Látta János a kutyát.’
A T I I A T
2. Jelzôs Jón tadi ballave däkka. Chonaic Seán an madadh mór.

szerkezet ’János (a) nagy kutyát látta.’ ’Látta János a kutyát nagy.’
MELLÉKNÉV FÕNÉV FÕNÉV MELLÉKNÉV
3. Vonatkozó Mas kápu ballave Jón Chonaic Seán an

mellékmondat däkka. madadh a d’ ith an fheoil.
’Húst evett kutyát János ’Látta János a kutyát, amely evett
látta.’ húst.’
MONDAT FÕNÉV FÕNÉV MONDAT
4. Kérdôszó Jón ballave däkka de? An bhfaca Seán an madadh?

’János kutyát látta vajon? ’Vajon látta János a kutyát?’
MONDAT KÉRDÕSZÓ KÉRDÕSZÓ MONDAT
5. Összetett daha–tune, daha–hate trí déag, seacht déag

számnevek ’tíz–három, tíz–hét’ ’három tíz, hét tíz’
6. Névutó janéle indela ón fhuinneog

vagy elöljáró ’ablak -ból’ ’-ból ablak’
Nem folytatjuk, ebbôl is látszik: minden fordítva van az egyikben a másik-

hoz képest. De hiszen nem is ez az igazán érdekes az illetô nyelvtípusok szá-
mára, hanem inkább az, hogy egyformán fordítva legyen: a szingalézben
minden módosító értelmû kifejezés megelôzi a módosítottat, az írben min-
150
den módosító értelmû kifejezés követi a módosítottat. Ha pedig a mondat

központi eleme az ige, akkor a mondatrészek az ige szempontjából módosító
értelmûek, s így válik igazán érthetôvé e két ellentétes rend.
9. Az eddig elmondottakból úgy tûnhetik, hogy anyanyelvünket, a magyart
(de még az általunk jobban ismert idegen nyelveket, az oroszt, a németet, az
angolt és a többit is) nehéz a fönt felsorolt szóalak szerinti vagy mondatrend
szerinti típus valamelyikébe egyértelmûen belesorolni. Hiszen kivételszerûen
emlegettük a mintegy 15 szóelemet tartalmazó szószörnyeteget, s bár mon-
datbeli szavaink tipikusan több, egymáshoz ragasztott morfémát tartalmaz-
nak, nyelvünk esetenként hajlító eszközzel is él (például szép, szebb; hó, havat
stb.), s tudunk oly mondatot is alkotni, amely tövek egymásutánjából áll, s ha
ugyanezeket a töveket más sorrendbe állítjuk, más jelentésû szószerkezetet
kapunk – vagyis föllelhetjük az izoláló típus jegyeit is nyelvünkben sok lány
szép, ill. sok szép lány). Mondatrend tekintetében pedig az elôzôekben felsorolt
hat mutató közül a magyar a 2., az 5. és a 6. tulajdonság tekintetében egyértel-
mûen a szingalézhez hasonlítható, viszont ha alapvetô mondatrészeinek sor-
rendjét tekintjük, a közlés igényeitôl függôen, különbözô hangsúlyozással
szinte bármely sorrend elôfordulhat benne. Vonatkozó mellékmondatait
megalkothatjuk a szingalézhez és az írhez is hasonló módon; ami pedig a kér-
dôszó helyét illeti, az -e kérdôszócska a szingalézhez hasonló helyet foglal el a
kérdô mondatokban, a vajon viszont az ír rendet követi, vagyis tipikusan a
mondat élén áll. Azt jelenti-e mindez, hogy a típussajátosságok csak egyes
nyelvekre érvényesek, mások nem követik ôket? Nem, másképp áll a helyzet.
A nyelvek összehasonlítása révén fölfedezett nyelvi típusok az összefüggé-
seknek, szerkezeti sajátosságoknak olyan nyalábjai, amelyek révén az egyes
nyelveket tanulmányozó ember szabályszerûségeket tud megállapítani a
nyelvek közt. Ritka az a nyelv, amely szélsôségesen „tiszta” típust valósít
meg (mint például a bekebelezô nyelvek, avagy a mondatrészek sorrendje te-
kintetében a szingaléz, illetve az ír nyelv), s ez érthetô is, hiszen minden
nyelv minden idôben változik azoknak a tulajdonságoknak a tekintetében is,
amelyeket egy-egy nyelvi típus jellegzetes jegyeként emelünk ki. Hogy végül
is jogosak-e azok a nyelvi típusok, amelyeket ily módon a nyelvész a nyelvek
összehasonlítása révén elvon, absztrahál, azt onnan tudhatjuk meg, hogy si-
kerül-e segítségükkel a nyelvek állapotát és változását kielégítôen, szabá-
lyokba foglalva megmagyarázni. A magyar nyelv látszólagos „összevissza-
sága” rögtön logikussá, érthetôvé válik, ha történetileg tekintjük. A finnugor,
illetve uráli nyelvcsaládhoz tartozó nyelvek mai állapotának összehasonlítá-
sából, valamint más módszerekkel feltárt történeti elôzményeibôl kiderül,
hogy ôsibbek, régibb állapotot ôriznek azok a típussajátosságok, amelyek a
szingaléz mondatrész-sorrendi jegyeket követik, s új fejlemények azok, ame-
lyek ettôl eltérnek. A típussajátosságok segítségével így azután meghatároz-
hatjuk, „hol tart” nyelvünk a típusok közötti változás folyamatában.
151
11. A MARADANDÓ NYELV
1. A civilizált, írni-olvasni tudó ember szemében a nyelvvel eltéphetetlenül

összekapcsolódik annak írása. A laikus úgy véli, hogy valamely nyelvet alap-
vetôen jellemez az, milyen írásmóddal szokták lejegyezni: balról vagy jobbról
kezdik-e a sort, vagy éppen függôlegesen haladnak lefelé; az írásjelek hango-
kat képviselnek-e vagy fogalmakat jelölnek; zsinórszerûen egybekötik-e a je-
leket vagy külön-külön írják; és így tovább. Például úgy tûnhet, hogy a kínai
nyelv fô jellemzôje a jobboldalt fönt kezdôdô, függôleges oszlopokban lefutó
írás, mely sok ecsetvonásból összetett, négyzetességre törekvô jelekbôl áll:
Kínai (pekingi) nyelvû szöveg; kínai írás
Valójában mindez csak a kínai írást jellemzi, de nem magát a nyelvet.

A fenti szöveget így is le lehet írni – s ettôl még kínai marad:
Shang-ti lien-ai shi ren, shen chï tsiang tuh-seng Tsï ts’ï-kih t’a-men, kiao
fan sin T’a tih puh chï mieh-uang, pih teh iong-seng.
Ugyanaz a szöveg, egyfajta latin betûs átírással
152
11. A maradandó nyelv
Igaz, egy-egy nyelvnek és beszélôinek sorsával rendszerint összefügg,

hogy milyen írással jegyzik le nyelvüket. Vessük össze az alábbi szerb és hor-
vát példát (szövegeink többnyire bibliafordításokból vett részletek):
Åth Mjue nfrj jvbkmt cdbåtn lf åt b cbyf cdjåtuf åtlbyjhjlyjuf

lfj, lf yb åtlf yrjåb uf dåtheåt yt gjubyt, ytuj lf bvf ;bdjn
dåtxyb.
Szerb nyelvû szöveg; cirill írás
Jer Bogu tako omilje svijet da je i sina svojega jedinorodnoga dao, da ni

jedan koji ga vjeruje ne pogine, nego da ima Život vječni.
Horvát nyelvû szöveg: latin betûs írás
Aki ismeri a cirill betûket, meg tudja állapítani, hogy a két szöveg hangról
hangra megegyezik! Akkor hát egy szöveg ez vagy kettô? Nyelvészeti szem-
pontból egyetlen (szerbhorvát) szöveggel állunk szemben, melybôl késôbb két
kultúrközösség, két nemzet fejlesztette ki (még ma is nagyrészt egybevágó)
nyelveit: a szerbet és a horvátot. A keletebbre élô szerbek pravoszláv vallásúak,
a nyugatabbra élô horvátok hagyományosan katolikusok. Kétféle írásuk a két-
féle vallást tükrözi; a múltban a betûvetés a papok dolga volt, s ôk egyházuk hi-
vatalos írását használták – a pravoszlávok a cirill betût, a katolikusok a latin be-
tût. Ugyanígy különült el Indiában a hindi nyelv mohamedánok által használt
változata „urdu” néven, arab betûkkel írva (lásd alább a szemelvények között).
Mindez – bármilyen fontos is – nem központi nyelvészeti kérdés. A nyel-
vész azt vizsgálja: milyen hangok léteznek valamely nyelvben, ragozzák-e
a szavakat, van-e névelô stb. A nyelveket e nyelvi jegyek alapján osztályoz-
za, s nem az írásuk alapján. Példa erre a héber és a jiddis (azaz „zsidóné-
met”), melyek a felületes szemlélô számára igen hasonló nyelvek, hiszen
mindkettô a héber ábécé betûivel van lejegyezve, és jobbról balra olvasandó:
Héber nyelvû szöveg; héber írás
Jiddis nyelvû szöveg; héber írás
A két szöveg jelentése is azonos: ’Kezdetben teremtette Isten az eget és a föl-

det.’ Ám ha fölolvassuk az elsôt, az valahogy így hangzik: börésít bárá elóhím ét
hassámajim vöét háárec; a második pedig így: am anfang hat gott gesafen di himel
153
und di erde. A hasonló írás ellenére nyelvileg az égvilágon semmi közük egy-
máshoz. A héber, a zsidók ôsi nyelve, a sémi nyelvcsaládba tartozó, az arabbal
rokon nyelv; a jiddis viszont nem más, mint a német nyelv egy – zsidók által
beszélt – változata. E két példa egy XIX. század eleji német zsidó kiadványból
származik: a szent szöveg mellett szerepel annak jiddis fordítása, hiszen az ol-
vasók anyanyelve ez utóbbi volt; ám nem illett volna zsidó vallásos kiadvány-
ban „rendes” (latin betûs) német szöveget szerepeltetni, minthogy a latin betûs
írást a kereszténység kulturális hagyományával azonosították.
De nemcsak ezért kell a nyelvésznek az írást másodlagosnak, járulékosnak
tekintenie. Számtalan nyelv van a világon – Európán kívül minden földrészen
–, melynek sosem volt és ma sincs írásbelisége. Ezeket szokás volt „primitív”
nyelveknek nevezni, pedig csak az ôket beszélô nép vagy törzs életkörülmé-
nyei primitívek; maguk a nyelvek – mint azt a róluk készült tudományos
leírások bizonyítják – semmivel sem egyszerûbbek vagy szegényesebbek az
írással rendelkezô ún. „kultúrnyelveknél” (vö. az Állati kommunikáció –
emberi nyelv címû fejezet 7. pont). Igaz, szókincsük nem tud különbséget ten-
ni ’orvos’ és ’kuruzsló’, vagy ’táncdal’ és ’sanzon’ között – de hát az ô vilá-
gukban erre nincs is szükség. Gyakori viszont, hogy a saját – szóbeli – irodal-
muk mûfaji kategóriáira sok elnevezésük van, amiképpen a különbözô
„gyógyító emberek” (kuruzslók, füvesek, vajákosok, csontkovácsok stb.)
megnevezésére is finom megkülönböztetéseik vannak. Ne feledjük: a ma
írásbeliséggel rendelkezô nyelvek is „primitív” nyelvként kezdték, és az írás
megjelenése mindenütt késôbbi a civilizáció megjelenésénél. Minden nyelv
már elsô leírásának pillanatában (így a magyar is a XI. században) kiforrott,
összetett, teljes értékû rendszer, s ezen az írásba foglalás vajmi keveset vál-
toztat. Az egyén életében is elôbb jelenik meg a beszéd, s jóval késôbb (vagy
sohasem) az írás. A hatéves magyar gyermek, amikor iskolába kerül, s meg-
tanul írni-olvasni, már tud magyarul. Szókincse persze szegényesebb a fel-
nôttekénél, de ez mennyiségi kérdés: ha nyelvtudása gyarapodik is, nagyobb
minôségi változáson már nem megy át.
2. Írás körülbelül hatezer éve létezik. Legrégibb formája a piktogram, vagyis
a kép; a kacsa szót egy kacsa rajzával „írjuk le”. Ehhez még valójában nem
kell tudni olvasni, hiszen aki ránéz, rögtön látja, mi van odaírva: kacsa. A pik-
togramok aztán a használat során annyira leegyszerûsödhetnek, vázlatsze-
rûvé válhatnak, hogy az avatatlan szemnek már semmit sem mondanak, ol-
vasásukat külön meg kell tanulni. Ilyen a mai kínai írás, de ilyen fejlôdés
eredménye volt az ékírás is, mely az i. e. III–I. évezredben a Közel-Keleten a
legfontosabb írásrendszer volt.
Hamarosan megjelenik ezek mellett az ideogram, vagyis az elvontabb fo-
galmak képi ábrázolása: például a szél szót egy hajladozó fa képével „írjuk
le”. Ezek elolvasásához már mindenképp tudni kell a kódot, a konvenciót,
vagyis hogy a jel nem hajladozás-nak vagy fá-nak, hanem szél-nek olvasandó.
A képi alapú írások súlyos gyengéje, hogy a többféle olvasat lehetôségét igen
nehéz kiküszöbölni, különösen elvontabb közlendôk esetén. Azt még elég
egyszerûen leírhatjuk némi konvenció alkalmazásával, hogy ’Három bárka
154
Képjelek egyszerûsödése ékírásjellé; kéz, hal, csillag, madár
Óegyiptomi nyelvû szöveg; hieroglif írás
155
Óperzsa nyelvû szöveg; ékírás (a 3-4 ékbôl álló írásjelek itt már szótagokat jelölnek)
gabonát elindítottunk a folyón lefelé’, de már a ’Hiába vártuk a fáraót teg-

nap’ mondatot nagyon nehéz ábrázolni. Bevezethetünk ugyan egy hiába je-
lentésû ideogramot (például összetört köcsög?, nyíl elôl félreugró vad?), de
végül nyilvánvalóvá válik: a legjobb és leggazdaságosabb, ha nem a szavak
értelmét, hanem a hangalakját próbáljuk meg írásban rögzíteni.
Efelé már a régi egyiptomiak is tettek lépéseket, s elkezdték például a kacsa
jelét minden olyan szójel elé odaírni, mely (képzeletbeli magyar példánkat
továbbvive) a kiejtésben k-val kezdôdött. Például ha kész fogalmára egy befe-
dett ház jele szolgált, az eléje írott kacsa jel emlékeztette az olvasót, hogy itt
nem befedett és nem ház olvasandó, hanem valami k hanggal kezdôdô szó,
azaz kész. Ez az úgynevezett akrosztikus elv, amikor egyes piktogramok az ál-
taluk jelölt dolog kezdôhangját, nem pedig fogalmi értelmét jelölik. Innen
csak egy lépés a betû, vagyis az olyan – gyakran piktogramból származó –
jel, melynek már semmiféle fogalmi értelme nincs, s csakis valamely hangot
(esetleg hangcsoportot, szótagot) jelöl. A betûírás azon a felismerésen alap-
szik, hogy míg a világban sok-sok ezer fogalom létezik, s mindôjük ábrázolá-
sa lehetetlen (illetve az ehhez szükséges konvenciók özönét képtelenség fej-
ben tartani), addig a nyelvekben a fonémák száma igencsak korlátozott,
nagyjából harminc és ötven között ingadozó: következésképpen az írásnak
nem a világ dolgait kell jelölnie, hanem azokat a hangsorokat, melyekkel a
nyelv ezekre utal. Így pár tucat írásjellel – azaz betûvel – minden olyasmit le
tudunk írni, amit szóban el tudunk mondani.
E találmányt, tehát az ábécét a föníciaiaknak tulajdonítja a hagyomány,
s tôlük terjedt el nyugatra és keletre. (Valószínûleg egy másik sémi nép, az
arameusok vagy arámiak az igazi szerzôk.) Egyszerûsége mellett egy súlyos
hátránya is van: a jeleknek nincs többé közük ahhoz, amit ábrázolnak. A mai
magyarban például a szél három írásjele (grafémája) sz-é-l, de ugyanezek ta-
lálhatók az élsz szóban is, melynek jelentése pedig egészen más. Vagyis a be-
156
tûírást csak az érti meg, aki tud az illetô nyelven. Ezért jön zavarba a turista,
ha idegen országban az illemhelyeket nem piktogramok (például férfi-,
illetve nôi portré) különböztetik meg, hanem – mondjuk Lengyelországban –
a dla m˛eżczyzn és dla kobiat feliratok...
3. Kissé túloztunk, amikor azt állítottuk, hogy az írásrendszer és a nyelv kö-
zött sosincs szerves, jellemzô kapcsolat. Ha ugyanis valamely nép maga teremt
a maga számára írást, akkor az ilyen saját (autochton) írásrendszer általában az
ottani nyelv jellemzôihez igazodik. A kínai nyelv szavai – lévén a kínai izoláló
nyelv – mind egytagúak vagy ilyenekbôl vannak összetéve (olyasféleképp,
mint a magyar vasút), azaz minden morféma egy szótag, és minden szótag egy
morféma. A kínai írás a morfémák hangalakját nem mutatja (ennyiben pikto-
grafikus-ideografikus), de azt igen, hogy a mondatok egytagú morfémák sorá-
ból állnak. Egy jel = egy szótag = egy morféma, s ezek pontos sorrendjét (szin-
taxisát) az írás hûen követi. Minthogy a kínaiban az egyszótagúság és a
sorrend a nyelvtan fô szervezô elve (lásd A nyelvek sokfélesége címû fejezet 7.
pontjának példáját), a kínai írás tükrözi a nyelv e fontos vonásait.
A sémi népek által kifejlesztett betûírás (a föníciai-arámi ábécé) csak más-
salhangzókból áll. Kiválóan alkalmas a sémi nyelvek – például héber, arab,
arámi – leírására; nem mintha ezekben nem volnának magánhangzók, hanem
mert a tômorfémák jelentését kizárólag a mássalhangzók hordozzák. Ha
például egy arab szóban a k-t-b mássalhangzók szerepelnek (ebben a sorrend-
ben!), akkor a szó jelentése biztosan ’írás’-sal kapcsolatos: katab ’ô írt’, kátib ’
jegyzô’, maktab ’iroda’, kitáb ’könyv’ stb. Itt tehát nem fordul elô az, ami az in-
doeurópai vagy a finnugor nyelvekben normális, hogy egy mássalhangzó-
együttes olyan szavakban bukkan föl, melyeknek semmi közük egymáshoz,
például a magyar k-sz-r a koszorú és köszörû szavakban. A sémi mássalhangzó-
írás ennyiben tehát tükrözi a sémi nyelvek egy jellemzô tulajdonságát.
A sikeres írásrendszereket azonban elôbb-utóbb olyan nyelvek lejegyzésé-
re is alkalmazzák, melyek más szerkezetûek, s ilyenkor szakadék tátonghat
írásrendszer és nyelvi rendszer között. Ilyen a kínai írás alkalmazása a japán
nyelvre. Nem elég, hogy a japán szavak több szótagúak – például az ’ember’
jel olvasata (fejezetünk elsô példájában, jobb oszlop, 6. jel) kínaiul ren, japá-
nul hito; a japánban még ragozni is kell a szavakat, s a mondatszerkesztésben
sorrendjük is más, mint a kínaiban. (Épp ezért a kínai írás helyett gyakran
használják Japánban a szótagokat fonetikusan jelölô ún. katakana írást, lásd
alább.) Az arab írást az iszlám hódítás után a perzsa és az urdu nyelvre is al-
kalmazták, ám ezekben – mivel indoeurópai és nem sémi nyelvek – a magán-
hangzók éppoly szerves részei a tônek, mint a mássalhangzók; írásuk így ma
is csak megközelítôleg jelöli a tômorfémákat. Az elmondottak fényében kell
értékelnünk a görögök nagy horderejû újítását: a föníciai-sémi írás átvétele-
kor bizonyos – a görögben nem szükséges – mássalhangzót jelölô betûket ön-
kényesen magánhangzóvá minôsítettek, s így született meg az A, E, O és a
többi magánhangzót jelölô betû.
4. Az írás kultúrtörténeti produktum, emberi alkotás, melynek megtartása
vagy megváltoztatása a mi belátásunkra van bízva – ezt magáról a nyelvrôl
157
nem mondhatjuk el. Az írást tudatosan arra a célra hozták létre bizonyos kul-
túrák, hogy nyelvüket maradandóvá tehessék, látható jelekké alakíthassák.
Az írás ezek szerint kétszeresen önkényes jelrendszer: a magyar sz-é-l betû-
sor önkényesen jelöli a szél hangsort, mely önkényesen jelöli a mozgó, áram-
ló levegô jelenségét. A hangsor önkényes, mert a szelet a wind vagy a ventus
(vagy akár a plüplü) hangsor is jelölhetné; de önkényes a betûsor is, mert a
szél hangsort a seel, sale, σηλ vagy ctkm betûsor (vagy egy hajladozó fa képe)
is jelölhetné. Olyasféle viszony ez, mint ahogy a csekk jelképe a papírpénz-
nek, mely maga is jelkép: az arany jelképe.
Az írás – ha nem is könnyen – emberi elhatározással megváltoztatható.
A török nyelvet az iszlám térhódítása következtében évszázadokon át az
arab ábécé betûivel írták. 1928-ban áttértek a latin betûs írásra, ettôl azonban
a török nyelv egy fikarcnyit sem változott: az emberek ezután is ugyanúgy
beszéltek, mint az írásreform elôtt.
Az írás a kultúrához, az intézményrendszerhez tartozik, olyasféleképpen,
mint a viselet, a vallás, a nemi erkölcs vagy az államigazgatás. Ezek általában
megváltoznak a nagy történelmi fordulók idején, egyfajta fejlôdést mutatnak
a történelem során. Maga a nyelv azonban – bár sokat változik – nem mutat
fejlôdést: a francia nem „fejlettebb”, mint ókori ôse, a latin – csak más.
A nyelv változásai továbbá nincsenek összefüggésben a történelmi fordulók-
kal. Így például a kereszténység felvétele Magyarországon – ami a latin be-
tûs írás megjelenését eredményezte – a magyar nyelv szerkezetét, felépítését,
alapszókincsét nem változtatta meg: a többes számot vagy a múlt idôt ezután
is ugyanúgy képezték, továbbra sem vezették be a nyelvtani nemeket – leg-
följebb a szókincs gyarapodott az új vallás és a letelepült életmód szükségle-
teinek megfelelôen. A nyelv az emberi lényeghez tartozik, nem a kultúrához.
Ezért a földkerekség nyelvei (akár ma, akár a múltban) kisebb változatossá-
got mutatnak, mint az ôket megjelenítô írások, azaz írástól írás jobban külön-
bözhet, mint nyelvtôl nyelv. Minden emberi nyelvben vannak magán- és
mássalhangzók, szótagok, szavak, alany és állítmány, névmások stb., tehát
bizonyos alapvonások (univerzálék) mindegyikben jelen vannak. Az írások-
nak nincsenek ilyen elengedhetetlen alapvonásaik: szinte bármilyenek lehet-
nek, aminthogy a föld népei zenében, ruházatban, erkölcsben sokkal jobban
különböznek, mint anatómiai jellemzôikben.
Mivel e fejezetben meg sem kíséreljük az írások változatosságát bemutatni
vagy rendszerezni, elégedjünk meg néhány további példával a világ írásfaj-
táiból.
158
Ír nyelvû szöveg; régies ír írás (a latin betû egy válfaja)
Német nyelvû szöveg; régies gót betûs írás (a latin betû egy válfaja)
Görög nyelvû szöveg; görög írás
Kopt nyelvû szöveg (Egyiptom); kopt írás (a görög írás egy válfaja)
Arab nyelvû szöveg; arab írás
Urdu nyelvû szöveg (Pakisztán); arab írás
Hindi nyelvû szöveg (India); dévanagari írás
159
Szingaléz nyelvû szöveg (Ceylon); szingaléz írás (a dévanagari egy válfaja)
Sziámi (thai) nyelvû szöveg (Thaiföld); sziámi írás
Örmény nyelvû szöveg; örmény írás
Grúz nyelvû szöveg; grúz írás
Amhara nyelvû szöveg (Etiópia); etióp írás
160
Japán nyelvû szöveg; katakana írás
Koreai nyelvû szöveg; koreai írás
161
Angol nyelvû szöveg (óangol, 8. sz.); rúnaírás (ógermán rovásírás)
Magyar nyelvû szöveg; székely rovásírás
Említsük még meg, hogy létezett a magyar nyelvnek egy régebbi lejegyzési
módja, az ún. székely rovásírás. Ezt az írást eredetileg az ótörök (azaz türk)
népek használták, és végsô soron sémi eredetû, ugyanúgy, mint a héber, gö-
rög, latin ábécé. A magyarok az ótörököktôl tanulták el még a honfoglalás
elôtt, s alkalmazták a magyar nyelv lejegyzésére, szükség szerint kiegészítve
görög, majd szláv betûkkel. A honfoglalás után a rovásírást a latin betûs írás
kiszorította, s csak a székelyeknél maradt meg a XVII. század végéig (ezért
hívjuk „székely” rovásírásnak). Hangsúlyozni kell, hogy a székely rovásírás –
bármilyen ôsinek tûnik – ugyanúgy egy idegen írás alkalmazása a magyar
nyelvre, mint a latin betû, tehát semmivel sem „magyarabb”, mint amaz, ez
sem árul el többet a magyar nyelv lényegérôl vagy történetérôl. A rovásírás
külsô alakjában az ógermán rúnákra hasonlít, mivel ezt is késsel rótták a felü-
letbe. A fenti szöveget 1515-ben Konstantinápolyban véste kôbe egy ott tar-
tózkodó magyar. A szöveg így szól (szemelvényünk jobbról balra olvasandó,
a magánhangzók gyakran nincsenek jelölve, az elsô szó csak zr): Ezer ötszáz ti-
zenöt esztendôben írtákezt. László királyöt követét váratták itt.
5. A betûírások hangjelölô feladatukat csak bizonyos korlátokkal látják el.
Elôször is: a betûk tulajdonképpen nem a hangokat, hanem a fonémákat jelö-
lik (Hangok címû fejezet 4. pont), vagyis csak azokat az elemeket, melyeknek
jelkülönböztetô szerepük van. Jóllehet más a ront és a kong harmadik hangja,
e különbség a magyarban sosem tud két szót egymástól megkülönböztetni,
s így nem is kell, hogy ezt az írás jelölje; megfelel ugyanaz az n betû. Ugyan-
csak más a ch-val jelölt hang a német ich ’én’ és Bach szavakban (elôbbi a ma-
gyar kapj-beli j-nek, utóbbi a doh-beli h-nak felel meg), ám ez is csak allofoni-
kus különbség (Hangok címû fejezet 5. pont), mivel a német ch ejtését az elôtte
lévô magánhangzó szabályozza (az i elöl képzett hang, az a nem).
Az írásnak elegendô tehát a fonémákat jelölnie; ám ezt sem teszi maradék-
talanul. A tisztán fonémikus írás egyik gátja a hagyományôrzés. A magyar fúj
162
és súly szavak ugyanarra a j hangra végzôdnek, mégis másképp írjuk ôket,

mert néhány nemzedékkel ezelôtt a két hang (a j és a ly) másképp hangzott, s
a nyelvközösség nem kíván szakítani az írásos hagyománnyal. Az angol break
’törni’ és brake ’fék’ ma egyformán bréjk-nek hangzik, ám az írás ôrzi annak a
kornak az emlékét, mikor ejtésük még különbözött (brék, ill. brák volt).
Nemcsak a régibb alakokat ôrizheti az írás a pontos hangjelölés rovására,
hanem az idegenbôl átvett szavak írását is. E szempontból az egyes kultúrák
szokása, ízlése erôsen különbözik. Az angolok az idegenbôl átvett szavak
írását többnyire meghagyják eredeti formájában, például a francia buffet és
chic vagy az olasz cello szókat jó ideje angol szóként használják (és ejtik), írá-
sukon azonban nem változtattak. A magyar írásszokás bátrabban változtat:
nálunk e szavakat írásban is megmagyarították, s ma már büfé, sikk, cselló for-
mában íródnak. De az angol bestseller szót nem írjuk besztszellernek, s a gö-
rög-latin eredetû mechanika írása is csak félig magyaros: nem mechanica, de
nem is mehanika. Az akadémiai helyesírási szabályzat szerint „Ha egy... álta-
lános fogalmat jelölô idegen szó közkeletûvé válik, eredeti írásmódját a ma-
gyar kiejtést tükrözô formával váltjuk fel.” Az elv világos, de a gyakorlatban
nem könnyû egy-egy szóról eldönteni, hogy „általános fogalmat jelöl”-e, és
hogy mikor jön el a pillanat, amikor „közkeletûvé válik”. A Szabályzat sze-
rint például Diesel helyett már dízel írandó, de a Celsius helyett nem ajánl cel-
ziusz írást. Hogy a Diesel/dízel csakugyan általánosabb fogalom-e, vagy köz-
keletûbb-e, mint a Celsius – nos, errôl kár volna nyelvészeti vagy logikai vitát
nyitni. Lássuk világosan: az idegenes vagy honosított írásmód közötti vá-
lasztás inkább hagyomány és ízlés kérdése, mint nyelvészeti elveké. Hor-
vátországban Chopin helyett is Šopen-t, John helyett Džon-t írnak, s minthogy
ezt következetesen teszik, az eljárást furcsállhatjuk, de nem kifogásolhatjuk.
Ellene dolgozik a tiszta hangjelölésnek az a törekvés is, hogy az írás a mor-
fémákat (az értelemmel bíró szóelemeket) lehetôleg minden elôfordulásuk-
kor ugyanúgy jelölje. Ezt nevezzük a morféma-állandóság elvének, vagy
közismertebb nevén szóelemzô írásmódnak. A magyarban a bánt, bánts,
bántsd, bántja szavak ugyanazt a BÁNT tômorfémát tartalmazzák, s az írás –
elébe helyezve a morféma-állandóság elvét a hangjelölés igényének – e tényt
tükrözi, nem pedig a kiejtést, melyet bánt, báncs, bándzsd, bánytya formában
kellene megjeleníteni. Más esetekben a magyar írás a hangjelölés mellett
dönt: a nézz, ússz, moss alakokban ugyanaz a -j felszólító jel rejlik, mint az írj-
ban, írásuk mégsem nézj, úszj, mosj – azaz helyesírásunk a morféma-állandó-
ság elvét csak a tövekre érvényesíti, a toldalékokra általában nem. A morfé-
mák állandó alakban való írása jelentôsen meggyorsítja az olvasást
(a vizuális felismerést), bár már a hangos olvasást nehezebbé teszi; ezt saját
bôrünkön tapasztaljuk, ha angolul tanulunk. Az angol írás végletesen ra-
gaszkodik a morféma-állandóság elvéhez. A múlt idô jelét például mindig -
ed-nek írják, pedig ejtése a tôvéghangzótól függôen d, t vagy id: seemed kiejtve
szímd ’tûnt’, kissed kiejtve kiszt ’csókolt’, ended kiejtve endid ’végzôdött’.
A ’gyermek’ elemet mindig child-nak írják, pedig ejtése egyes számban csájld,
163
a többes számú children alakban csild-. Az angol írás tehát az allomorfokról

alig-alig vesz tudomást.
Egyszerû betûhasználati (azaz „technikai”) okai is lehetnek az „egy betû –
egy hang” jelöléstôl való eltérésnek. A magyarban a kettôsen (hosszan) ejtett
mássalhangzó jele általában a betû megkettôzése: buta–vatta, de a kétjegyû
betûknél – önkényesen – csak az elsô jegyet kettôzzük: aszú–hosszú (nem
hoszszú), kivéve elválasztáskor, amikor is visszaáll a kettôzés: hosz-szú. A né-
metben az „s” hangot általában sch jelöli: Schule kiejtve súle ’iskola’, de szó
elején p, t, k elôtt csak s: Spiel kiejtve spíl ’játék’.
6. A fenti tényezôk – hagyományôrzés, idegenes írás, szóelemzés (morfé-
ma-állandóság), betûhasználati sajátságok – miatt beszélhetünk egyáltalán
helyesírásról. Helyesírást akkor emlegetünk, ha egy szó írása eltér az
„ugyanaz a fonéma – ugyanaz a betû” elv alapján várható formától. A ma-
gyar raktam szó helyesírási szempontból érdektelen (ha tetszik, nincs neki he-
lyesírása), hiszen betûsora a hangsor pontos megfelelôje: r+a+k+t+a+m, leírá-
sához elég ismerni a betûket s azok hangértékét. De már a fogtam szónak „van
helyesírása”, hiszen nem a kiejtés (foktam) szerint kell írni. Megfordítva: fone-
tikus írásnak szokták nevezni az olyan írásmódot, mely nem veszi figyelembe
a helyesírás valamelyik elvét. Vagy azért, mert nem vonatkozik rá semelyik
helyesírási szabály (például raktam), vagy azért, mert a leíró valamilyen okból
– például pedagógiai céllal vagy tréfából vagy akár hiányos mûveltsége miatt
– figyelmen kívül hagyja a helyesírási szabályokat; például foktam.
A „fonetikus” kifejezés ilyen használata nem egészen azonos a nyelvtudo-
mányban használatos értelmével: mint jeleztük, a betûírás voltaképpen nem
hangokat, hanem fonémákat jelöl, azaz szaknyelven szólva nem fonetikus,
hanem fonémikus. Ha az írás valóban minden hangot, változatot jelölne (s ne
feledkezzünk meg a hangsúlyról, hanglejtésrôl sem, Hangok címû fejezet 8–9.
pont), elviselhetetlenül bonyolult lenne; igazi fonetikus lejegyzést csak tudo-
mányos célra használunk, ez az ún. fonetikai átírás vagy transzkripció, me-
lyet szögletes zárójelbe szokás tenni. A tépj szó fonetikai átírása az egyik ilyen
átírási rendszer szerint [te:pç]. Az átírási rendszerek nemzetköziek, tehát azo-
nos hangokra országtól, nyelvtôl függetlenül azonos jeleket használnak.
A mindennapi élet nem ezt érti „fonetikus íráson”, hanem pusztán annyit,
hogy az illetô szót az abban a nyelvben megszokott betû–hang megfelelések
szerint írjuk le; ezért országról országra változó lehet, hogy mi van „foneti-
kusan írva”, és mi nincs. Az angolok szemében az ô cheek ’orca’ szavuk írása
ugyanannyira fonetikus, mint a mi szemünkben a magyar csík, ugyanis az
angolban a cs hang szokásos írása ch, az í hangé ee. Egy angol szemében a
cheek szót nem is lehetne ennél fonetikusabban leírni. Tudományos fonetikus
átírással mindkét szó [t∫i:k] (vagy egy másik átírási rendszer szerint [čı̄k])
volna. Az angolban az olasz eredetû cello fonetikus írása – ha használnák –
chello volna, míg a magyarban ugyanez – már elfogadottan – cselló.
A nyelvek rangsorolhatók aszerint, hogy írásuk mennyire fonetikus. A finn
csaknem teljesen az, minthogy ugyanazt a fonémát szinte mindig ugyanaz a
betû(csoport) jelöli. A magyar is eléggé fonetikus, hiszen a szavak többségét
164
„úgy írjuk, ahogy ejtjük”. Az angol viszont igen kevéssé az, mert sok az elté-
rés ejtés és írás között. Hangsúlyozzuk: a betû–hang megfeleléseknek nem
kell logikusnak lenniük, csak következetesnek. Abban nincs semmi logika,
hogy a magyar gyep kezdôhangját éppen gé-ipszilonnal jelöljük (a dé-ipszilon
használata logikusabb lenne), de ez mellékes. A lényeg az, hogy minden, e
hanggal kezdôdô szó az írásban gy-vel kezdôdjék. Szó belsejében és végén
már nem ilyen tiszta a helyzet, vö. rongy, de mondj. Az albán nyelvben az xh
betûkapcsolatot dzs-nek kell ejteni, s ez teljesen fonetikus, mivel mindig így
van. Az angolt nem az teszi „nem-fonetikussá”, hogy a dzs hangot j betûvel je-
lölik (például jam ’lekvár’), hanem az, hogy ugyanezt a hangot máskor g-vel
jelenítik meg (gentleman ’úr’), megint máskor di-vel (soldier ’katona’, ejtsd szól-
dzsör) anélkül, hogy erre biztos támpontja lenne az írónak-olvasónak.
Ne feledjük: a nem-fonetikus írás nem feltétlenül jelent káoszt, nem min-
dig terhes vagy zavaró dolog. A magyar fogtam, mondj, bántsd nem-fonetikus
írása nagyon is helyeselhetô, csakúgy, mint a fent idézett angol seemed, kissed,
ended múlt idejû alakoké. Hagyomány és választás kérdése, hogy egy nyelv
írásrendszere mit tekint fontosabbak: a hangjelölést vagy a morféma-állan-
dóságot, illetve esetleg a hagyomány ôrzését. Minél nagyobb teret enged az
utóbbiaknak, annál több lesz benne a „helyesírási” vagy – a külföldi szemé-
vel nézve – a „kiejtési” nehézség.
7. Az írás kezdetben szakrális (tehát a vallással, a természetfelettivel össze-
függô) tevékenység volt. Kevesen tudtak írni, s tudásuk roppant becsesnek
számított, mivel képesek voltak az elszálló szót megragadni, s örök idôkre
odakötni kôhöz, fémtáblához, papiruszhoz. Ha valakit írásban áldottak meg,
az örökre áldott maradt, hiszen a rögzített szöveg mintegy továbbra is hajto-
gatta: áldott, áldott. Az írás így a varázslás egy formája volt – és talán maradt
is. Nem véletlen, hogy az angolban a spell ’varázs, megbabonázás’ szót hasz-
nálják a ’helyesírás, betûzés’ kifejezésére. Ha nagyon megharagszunk unoka-
testvérünkre, Olgira, és azt gondoljuk: „Olgi dögöljön meg”, ezt esetleg mon-
dogatjuk is magunkban vagy barátainknak – de attól azért visszariadnánk,
hogy e mondatot felírjuk egy papírra és kifüggesszük a szobánkban. Ez
olyan volna, mintha valóban a vesztére törnénk.
Kezdettôl fogva tehát nemcsak közlô, hanem mágikus funkciója is volt az
írásnak, sôt nyilván ez volt az elsôdleges. Mindmáig akkor ismerjük el iga-
zán a törvényeket, szabályokat, ha írásba vannak foglalva. „Hol van az
megírva?” – kérdezi a magyar szólás. Képzeljük el, hogy egy presszóban rá-
gyújtunk, és a pincérnô ránk szól, hogy ne dohányozzunk. Elsô reakciónk:
körülnézni, hogy ki van-e ez írva valahova. Ha nincs, tiltakozunk: „Miért?!
Nincs kiírva!” Pedig ha ugyanez a pincérnô reggel egy félórával hamarabb
bejött volna, írt volna egy „Tilos a dohányzás!” táblát, és kifüggesztette volna
az üzletben, most nem tiltakoznánk.
Mi sem mutatja jobban az írás iránti mélységes tiszteletet, mint maga az
ábécé, vagyis a betûk hagyományos sorrendje. Ma már senki sem tudja,
miért rendezték a régi föníciai és arámi írástudók a betûket (illetve eredetileg
az általuk ábrázolt dolgokat, például alef = marha, bét = ház) éppen ebbe a
165
sorrendbe, mégis ragaszkodunk hozzá. A 11.1. táblázat mutatja, hogy a sor-

rend Európában vajmi keveset változott háromezer év alatt: az újonnan alko-
tott betûket vagy az ábécé végére, vagy a fölöslegessé váltak helyére sorolták
be. (Az arab tudósok késôbb átrendezték betûiket egy logikusabb rendbe, de
máig él az itt közölt eredeti ún. „abdzsad” lista. A cirill betûkbôl csak a mai
oroszban használatosakat említjük.)
11.1. táblázat. A föníciai-arámi ábécé fôbb leszármazottai
Héber Arab Görög Cirill (orosz) Latin

1. a alef ± alif Α alfa F=a A
2. b bét » bá Β béta D = v, < = b B
3. g gimel Ã dzsim Γ gamma U=g C (G)
4. d dalet œÏ dál ∆ delta L=d D
5. h hé ˆ há Ε e-pszilon T = je E
6. w váv Ë váu (Υ ü-pszilon) (E = u) *: = zs F (U, V, Y)
7. z zajin “ zá Ζ zéta P=z (Z) *G
8. j chet Õ há Η éta B = i, Q = j H
9. f tet ◊ tá Θ théta – –
10. y jod v já Ι ióta – I, J
11. k kaf J káf Κ kappa R=k K
12. l lamed ‰ lám Λ lambda K=l L
13. m mem Â mim Μ mü V=m M
14. n nun Ê nún Ν nü Y=n N
15. s szamech Ó” szin Ξ xi – (X)
16. [ ajin Ÿ ajn Ο o-mikron J=o O
17. p pé n fá Π pi G=p P
18. x tzade h szád – – – –
19. q qóf ‚ qáf – – – Q
20. r rés rá Ρ rhó H=r R
21. ç sin ‘ sin Σ szigma C = sz (I = s) S
22. t tav tá Τ tau N=t T
+ további + további + további
6 új betû 4 új betû 12 új betû
* = utólag került e helyre

( ) = e helyen kellene állnia, de az idôk folyamán máshová került
8. Az európai kultúrkör elsô nyelvészei, az ókori görögök csak a nyelv írott

formájával, az írás tudományával foglalkoztak. Ezért hívjuk a nyelvtant
mindmáig grammatikának – e görög eredetû szó ókori jelentése ’az írással
kapcsolatos (tudomány)’. Eszükbe sem jutott, hogy a beszélt nyelvvel foglal-
kozzanak: azt nem tartották volna tudománynak. Beszélni minden jöttment
tud, azon nincs mit tanulni és tanítani – szemben az írással, mely tudomány,
sôt mûvészet. Úgy vélték, a grammatikus feladata a régi, becses írásmûvek
megôrzése, magyarázása és nyelvük utánzása – még akkor is, ha a minden-
166
napi beszélt nyelv ettôl már eltávolodott (lásd a diglossziáról mondottakat,

Nyelvünk sokfélesége címû fejezet 11. pont). Õk találták fel a nyelvi konzervati-
vizmust („a régiek nyelve szebb volt”) és a purizmust, más néven nyelvvé-
delmet („a nyelv romlik, a beszédközösség spontán újításai káros kinövé-
sek”). Nyelvészeti szempontból mindkét tétel értelmetlenség. Elfogadásuk
oda vezetne, hogy ki kellene jelentenünk: Vörösmarty Mihály jobban tudott
magyarul, mint Kovács János jelenleg 26 éves segédmunkás – pedig ha Ko-
vács magyar anyanyelvû és épelméjû, akkor ugyanolyan jól tud magyarul,
mint a néhai költô. A mûvészi tehetséget, a nyelv zseniális használatát, az
esztétikai teljesítményt (a „performanciát”) nem szabad összekeverni az en-
nek alapjául szolgáló, minden egészséges ember által gyermekkorban elsajá-
tított nyelvi rendszerrel (a „kompetenciával”). Ez olyan hiba volna, mintha
azt állítanánk: Arnold Schwarzenegger, a kidolgozott testû, lenyûgözô kül-
sejû filmszínész egészségesebb fizikumú ember, mint elôbbi barátunk, az
inas testû, elônytelen külsejû Kovács. Ez egyáltalán nem biztos: az anatómia
fütyül a szépségre, szempontjai egészen mások, s azok szerint Kovács teste
ugyanolyan tökéletes és egészséges lehet, mint Schwarzeneggeré. Így a nyel-
vész szemében sem érv, hogy valamely szóalak vagy kifejezés egy klasszikus
irodalmi mûalkotásban szerepel-e avagy mai átlagemberek beszélgetésében.
A kettô között a nyelvész nem tud értékkülönbséget látni. Mint minden tu-
dós, igyekszik vizsgálata tárgyát értékítélettôl mentesen megközelíteni, s így
az írott szövegben – legyen az becses, régi, akár szent irat – sem lát mást,
mint valakinek a nyelvi megnyilvánulását.
9. Míg beszélni otthon, a környezetünktôl, észrevétlenül tanulunk, addig ír-
ni az iskolában, tudatos erôfeszítéssel, idegen embertôl. Az írás a szemünkben
egy az iskolával, a formális mûveltséggel, s ezért a nyelv írott alakját könnyen
fontosabbnak, alapvetôbbnek érezzük, mint a beszéltet, vagyis azt hisszük: a
nyelv igazi alkotóelemei az írott szavak, s beszéd közben ezeket jól-rosszul
„kiejtjük”. Ez tévedés. Aki megtanult magyarul írni-olvasni, úgy érezheti: a
Háncs borítja a fatörzset és a Hánts le róla egy réteget elsô szavának másképp kel-
lene hangzania (mivel másképp van írva), csak hát gyarló kiejtésünkben nem
tudjuk megkülönböztetni ôket. Ezt a téves vélekedést úgy hívjuk, hogy „az
írás csapdája”. A valóságban mindkét mondatban ugyanaz a „háncs” szó sze-
repel, kétféle értelemben – pontosan úgy, mint a Férj és feleség, illetve Férj a bô-
rödbe kifejezésekben, de az írás az igei „háncs” esetében a morféma-állandóság
elvét követve a hánt- tövet mintegy visszacsempészi az írásképbe: hánts.
Az írásbeliség elterjedése után bizonyos alakok elôbb-utóbb helytelennek
minôsülnek: azok, amelyeket az írás tudományának (a „grammatikának”!)
birtokosai annak tartanak. A köpeny/köppeny párból az írásbeliség az elôbbit,
a kolega/kolléga párból az utóbbit szentesíti, azaz standardizálja. A változatok
közül a mûvelt köznyelvi, a standard többnyire egybeesik az írott alakkal.
Ezért hihetik aztán sokan: az óvoda elsô magánhangzóját hosszan kellene ej-
tenünk, mert hosszú ó betûvel van írva. Pedig itt fordítva áll a dolog: inkább
írásban kellene e szónak rövid o betûvel kezdôdnie, hiszen természetes be-
szédében mindenki így mondja: „ovoda”. Ha pedig mindenki így mondja,
167
akkor ez a szó a mai magyar nyelvben így van, függetlenül az írásképtôl,

mellyel lejegyezzük.
10. Ahogy az írásrendszerek nagyobb szóródást mutatnak (azaz jobban
különbözhetnek egymástól), mint a nyelvek, úgy az egyes emberek írástudá-
sa is nagyobb szóródást mutat, mint nyelvtudásuk (anyanyelvi tudásról van
szó). Sôt: szigorúan véve csak az írástudás mutat szóródást, a nyelvtudás (a
„kompetencia”) – mint az emberi lényeg része – nem, legfeljebb a szókincs
bôsége, illetve a választékosabb változatok ismerete; csakhogy ez már mû-
veltség és nem nyelvtudás kérdése. Olyan magyar beszélô nincs, aki a hagy
ige felszólító módját ne tudná helyesen képezni, azaz ne ezt mondaná:
„haggya”. Olyan viszont bôven van, aki ennek leírásakor nem tartja be a hi-
vatalos helyesírást, s az elôírt hagyja helyett haggya vagy akár hagya alakot ír.
Rengetegen élnek – a fejlettebb országokban is – olyanok, akik nem tudnak
írni-olvasni (analfabéták), vagy épp csak a betûk sorát, esetleg saját nevük
leírását tanulták meg (funkcionális analfabéták). Sajnos hazánkban is sokan
vannak; azt azonban nem mondhatjuk, hogy ôk – ha magyar az anyanyelvük
– ne tudnának jól magyarul. Az analfabéta is követi a nyelv „konstitutív”
szabályait (A nyelv leírása címû fejezet 2. pont); természetesen nem tarthatja
be azokat, melyek csakis az írott vagy a választékos nyelvre vonatkoznak
(például hogy személynevek elôtt a névelô kerülendô, azaz Láttam a Bélát he-
lyett írásban Láttam Bélát a „jobb”), hiszen az ilyen szabályokat csak az isko-
lában tanulhatta volna meg.
A társadalom tagjai írástudás szempontjából könnyebben osztályozhatók,
mint nyelvtudás szempontjából, s a fogyatékos írástudás – alaptalanul! – a
nyelv nemtudásának, sôt az ostobaságnak a bélyegét sütheti egyesekre. Ezt a
szépirodalom is kihasználja: ha egy regényben iskolázatlan vagy „egyszerû”
beszélô szólal meg, az író olykor fonetikusan írja le szavait, például „Haggya
aszt nyukton!”. Ez trükkös írói fogás, ugyanis az idézett mondatot mindenki –
még a legmûveltebb beszélô is – így ejti, nem is lehet másképp ejteni, ez a hi-
bátlan kiejtés. Itt az írás használata a szokásosnál még egy „csavarással”
szimbolikusabb lett, mert miközben látszólag azt jelöli, hogy az illetônek hi-
bátlan a kiejtése, voltaképpen egészen mást közöl: azt, hogy ha az illetô leír-
ná, amit mond, ilyesféle írást használna, azaz nem tudja a helyesírást, azaz
mûveletlen.
Alapfunkcióján – a nyelv maradandóvá tételén – túl tehát az írás az iskolá-
zottság fokmérôje is, mely a valóságos nyelvi szerepléstôl függetlenedve je-
lölheti az osztályhovatartozást, az egyénnek a társadalmi ranglétrán elfoglalt
helyét. Ez az alapja a betûejtés nevû magatartásnak is. Olyanoknál fordul ez
elô, akiknek nem volt módjuk magasabb iskolát végezni, s a nyilvánosság elé
lépve, közszerepléskor úgy érzik: ragaszkodniuk kell az írott alakhoz (vagyis
nem gongyaink hanem gond-jaink; nem feszülcség, hanem feszült-ség stb.),
mintha ezzel próbálnák jelezni, hogy ôk igenis tudják e szavak igazi, helyes
alakját. A kör bezárult: az írás maga alá gyûrte a nyelvet!
168
IV. A NYELV ÉS HASZNÁLÓJA
12. A NYELV ÉS A SZÁMÍTÓGÉP
1. A számítógépes nyelvészet vagy újabb nevén: a nyelvtechnológia olyan

mûszaki tudomány, amely a természetes nyelvû szövegek számítógépes fel-
dolgozásával foglalkozik. Nehéz ennél szabatosabb meghatározást adni,
mert valóban minden olyan elméleti és gyakorlati (leginkább programfej-
lesztési) tevékenység ide tartozik, amely kapcsolatban van a természetes
nyelvekkel. Ez pedig rendkívül szerteágazó szolgáltatásokat takar.
A fenti meghatározást szûkíteni kell kissé, hiszen a természetes nyelven
írott szövegek már vagy harminc éve jelen vannak a számítógépen, teljesen
magától értetôdô módon. Elviekben tehát a nyelvtechnológia világába illené-
nek azok a kódolási, megjelenítési eljárások is, amelyek lehetôvé teszik, hogy
a számítógépen egyáltalán szöveget ábrázoljunk. Megállapodhatunk azon-
ban, hogy ezeket az alacsony szintû eljárásokat nem tekintjük a nyelvtechno-
lógia körébe tartozónak.
Azért ilyen nehézkes a nyelvtechnológia mint tudomány vagy mesterség
meghatározása, mert interdiszciplína, vagyis olyan szakma, amely több terü-
let eredményeire és tudására épül. A nyelvtechnológia az informatikát, a
nyelvészetet és a matematika egyes ágait (formális nyelvek, automataelmé-
let, statisztika, halmazelmélet) köti össze, s néha nem tudni, egy adott prob-
léma tisztán informatikai vagy nyelvtechnológiai-e. Tovább bonyolítja a
helyzetet, hogy a formális nyelvek és az automaták elmélete (a matematika e
két ága áll a legközelebb a nyelvészethez) része az informatika legfontosabb
elméleti alapjainak is.
Tiszta helyzetet tehát úgy teremthetünk, hogy nem tudományelméleti, ha-
nem kizárólag gyakorlati céllal alkotunk definíciót: eszerint pedig a nyelv-
technológiát azok az elméleti és mûszaki tevékenységek alkotják, amelyek ré-
vén a számítógép képes természetes nyelvû szövegek ilyen vagy olyan
feldolgozására. Ha a mindenki számára látható szolgáltatásokat nézzük, ide
tartozik természetesen a gépi fordítás, a gép és az ember közötti természetes
nyelvû kommunikáció, de ennél egyszerûbb dolgok is, például a helyesírás-
ellenôrzô programok és rokonaik, illetve a számítógépes szótárak és rokonaik
– és az internetes keresôrendszerek egyes szolgáltatásai is. A nyelvtechnoló-
gia persze mindemellett tudomány is, több könyvtárnyi szakirodalommal, se-
regnyi elmélettel és kutatási módszerrel, amelyek mind a nyelv szerkezetének
gépi modellezésére irányulnak.
171
A következôkben alapvetôen két kérdésre próbálunk válaszolni: elôször

arra, miért olyan nagy probléma a számítógép számára az emberi nyelvek
megtanulása; másodszor arra, hogy mindennek ellenére milyen nyelvi szol-
gáltatásokat várhatunk már most, illetve a közeli és a távoli jövôben a számí-
tógéptôl, illetve azoktól a berendezésektôl, amelyek számítógépi feladatokat
képesek végezni, vagyis van bennük számítógép.
2. Említettük, hogy a nyelv területén a számítógép és az ember között ha-
talmas a szakadék: az embernek veleszületett képessége a nyelvvel való bán-
ni tudás, vagyis kezdettôl rendelkezik azzal az apparátussal, amely lehetôvé
teszi például, hogy megtanuljon beszélni. A számítógépnek ezzel szemben
semmiféle „veleszületett” képessége nincs; ha tehát meg akarjuk tanítani be-
szélni, létre kell hoznunk rajta az ehhez szükséges hátteret. Ennek számos
akadálya van: arról akár ne is szóljunk, hogy a pszicholingvisztika és a neu-
rolingvisztika ma még nem rendelkezik olyan részletes ismeretekkel az em-
ber nyelvi mûveleteirôl, amelyek átfordíthatók lennének a számítógép nyel-
vére. Legyen elég arról beszélni, hogy a nyelv szoros kapcsolatban áll az
ember világismeretével; arról, hogy a szavak és a belôlük felépülô kifejezé-
sek, mondatok, szövegek semmit sem érnek azon kapcsolat nélkül, amely a
nyelv elemeit összeköti a világ dolgairól alkotott képünkkel. A számítógép
ettôl kezdve duplán hátrányos helyzetben van: sem veleszületett nyelvi ké-
pessége, sem világismerete nincs. A számítógép – s bárhogy árnyaljuk is a
képet késôbb, a lényeg ugyanaz marad – a benne tárolt szöveget számkódok
sorozatának látja, semmi egyébnek. Ha tehát el akarjuk érni, hogy a mienk-
hez hasonló nyelvi képességgel rendelkezzen, egyszerre kell nyelvi appará-
tust és világismeretet adnunk neki, már amennyiben ragaszkodunk ahhoz,
hogy ez a kettô szétválasztható s egymástól függetlenül kezelhetô. A nyelvi
apparátus dolga még akár rendben is lenne: a következôkben azt látjuk
majd, hogy a legtöbb szolgáltatás a nyelvi apparátus felszínes modellezésére
épül, és nemigen használ fel semmilyen világismereti elemet. A világismeret
gépi ábrázolásának kutatása s ennek a gépi kommunikációban való alkalma-
zása nem nyelvészeti kérdés, de a kutatók tudatában vannak ennek a terület-
nek a fontosságával, és jelentôs haladást értek el az utóbbi években.
Ha ilyen nehéz a gépet megtanítani a nyelvünkre, miért követeljük tôle
kezdettôl fogva, hogy segítsen a nyelvvel kapcsolatos feladatainkban? Ke-
vés az a válasz, hogy az ember ambiciózus lény, és szereti a nehéz problé-
mákat. Inkább az a helyzet, hogy a mi nyelvvel kapcsolatos munkánkban
akadnak idegölô, unalmas és munkaigényes feladatok is – ilyen sokszor a
fordítás, a szövegkeresés vagy a szövegek javítása –, és a számítógéptôl
megszoktuk, hogy a nehéz, de egysíkú szellemi munkában nagyon sokat
tud segíteni. Most mondtuk ki a kulcsszót: segíteni – és nem helyettünk elvé-
gezni – és ami ezt a segítséget illeti, már ma is nagyon sokat kapunk a géptôl
a nyelv területén is.
3. Az informatika kezdetben a kiváltságosok szakmája volt: a legegysze-
rûbb számítógépes mûvelet elvégzéséhez is jelentôs szaktudásra volt szük-
ség. Amikor a nyolcvanas években tömegesen elterjedtek a számítógépek,
172
12. A nyelv és a számítógép
égetô problémává vált, hogy a szaktudással nem bíró felhasználónak gyakran

aránytalanul sokat kell tanulnia, amíg igazából hasznát tudja venni a gépnek.
Ennek oka egyértelmûen az ember és a gép közötti kommunikáció módja:
napjaink számítógépének még mindig rengeteg – több száz – kezelôszerve
van, s ezek rendszere csak részben hasonlít az írógép kezelôszerveihez (s
azokról a felhasználókról sem szabad megfeledkezni, akik írógépet sem
használtak azelôtt). Bár a programok az utóbbi idôben egyre intuitívabb ke-
zelôfelülettel jelennek meg, amelynek viselkedését háttértudás, azaz mûsza-
ki ismeretek vagy speciális nyelvtudás nélkül is meg lehet érteni, ezek még
mindig jelentôsen különböznek az ember „természetes” kommunikációs esz-
közeitôl. Egyfelôl tehát alapvetô célnak kellene lennie, hogy a számítógépek
kommunikációját igazítsuk az emberéhez, és ne fordítva. Másfelôl viszont az
is igaz, hogy az emberiség, intellektuális fejlôdése során, képes volt új kom-
munikációs formák megtanulására: erre nyilvánvaló példa maga az írás.
Egy szó mint száz, a nyelvtechnológia szempontjából különösen érzékeny
terület a természetes nyelvû ember-gép kapcsolat kutatása. Itt ugyanis a gép-
nek nem elég felismernie a nyelv elemeit, valamilyen mértékig meg is kell érte-
nie a felhasználó közlését. „Természetes” kommunikáció esetén – amikor a fel-
használó szabadon beszél – ugyanaz a közlés sok különbözô formában
megjelenhet: a számítógépnek tulajdonképpen valamennyi változatot elemez-
nie kell, s képesnek kell lennie arra, hogy felismerje bennük ugyanazt a tartal-
mat. Ennek megvalósítása már jelentôs nehézségeket okoz, s ezt csak fokozza,
ha a felhasználó nem írja, hanem szóban közli a géppel mondanivalóját.
A számítógép jelenleg képtelen arra, hogy mélységeiben megértse a felhasz-
náló közléseit. Azonban a felhasználót is, a gépet is „be lehet csapni”. Sok
olyan, a felhasználóval természetes nyelven kommunikáló program létezik,
amelyek nem törekszenek a felhasználói közlés részletes elemzésére; ehelyett a
felszínen „utánozzák” a folyamatot, rendkívül egyszerû közelítô eljárásokkal,
amelyek révén a felhasználó az esetek többségében mégis úgy érezheti, a gép
„megértette” ôt. Mindez felveti az emberi nyelv gépi ábrázolásának legalapve-
tôbb problémáit: a következôkben ezeket próbáljuk meg összefoglalni.
4. A gép a nyelvet szövegként, sôt betûk sorozataként érzékeli. Kezdjük
azzal, hogy a számítógép számára elsôsorban az írott szöveg érhetô el. A be-
szélt nyelv gépi ábrázolása egyelôre munkaigényesebb és kevésbé pontos;
nehezebben írható át egyértelmû, jól feldolgozható formába. A gép számára
az írott szöveg számkódok sorozata, ahol az egyes számkódok betûket és
írásjeleket képviselnek. Ha a szöveget nemcsak tárolni és megjeleníteni kell,
hanem fel kell ismerni a benne levô nyelvi szerkezeteket is, belépnek a nyelv-
technológia eszközei. Amikor az a kérdés, milyen módon ismerjük fel a szö-
veg nyelvi szerkezetét, a nyelvtechnológia alapdilemmájához érkeztünk. Ez
voltaképpen két irányzatot jelent: a szabály alapút és a statisztikait. Ezeknek
az irányzatoknak az elemei a mai kutatásokban egyre jobban keverednek, s a
hibrid megoldások jobb eredményeket is szolgáltatnak.
Az alapkérdés az, hogy adunk-e elôzetes nyelvi tudást a számítógépnek a
szöveg elemzéséhez, és ha igen, milyen mélységben. Az elôzetes nyelvi tu-
173
dás átadása azt jelenti, hogy a számítógép programjába olyan szabályokat ír-
nak, amelyek az ember nyelvi vagy nyelvészeti tudását tükrözik, leképezve a
számítógép programozási nyelvének lehetôségeire. Ekkor a számítógépes
nyelvész a saját nyelvérzéke vagy nyelvészeti tudása – megfelelô forrásmun-
kák – alapján fogalmazza meg a szabályokat. A szabályok gépi megfogalma-
zása általában többé-kevésbé megfelel valamelyik matematikai nyelvmodell-
nek. Nem szoktuk ide számítani, de voltaképpen emberi háttérismeret az is,
hogy az írott szöveg szavakból, mondatokból (bekezdésekbôl stb.) épül fel.
A szavak megkülönböztetése az elsô körben igen egyszerû: ha ismerjük a
szóköz számkódját, elég egy programot végigfuttatnunk a szövegen, amely
kiemeli a két szóköz közötti elemeket. Ez a szegmentálási lépés olyan egysze-
rû, hogy tulajdonképpen nem is tekintik nyelvtechnológiai mûveletnek – pe-
dig egyáltalán nem magától értetôdô, magasabb szinten, például a monda-
tok szétválasztása esetén különösen nem. Amikor a számítógépes nyelvész
nem ad elôzetes nyelvi tudást a számítógépnek (legföljebb segít szavakra
bontani a szöveget), akkor a gépen olyan eljárásoknak kell futniuk, amelyek
fel tudják ismerni a szövegben önmagukban megjelenô szabályosságokat, is-
métlôdô mintákat. Ezt általában statisztikai számításokkal érik el, de az ered-
ményt gyakran formalizált nyelvészeti információvá alakítják.
A két megközelítés abban különbözik, hogy az elsô esetben az ember –
nyelvérzéke és nyelvészeti tudása alapján – elôzetes hipotézist állít fel arról,
hogy a szövegekben milyen nyelvi szerkezetek lehetnek: ez tulajdonképpen a
nyelvi kompetencia felhasználása. A szöveg elemzésekor a számítógép e sza-
bályok jelenlétét vizsgálja a szövegben, s a nyelvész ennek eredményével
igazolja vagy veti el a hipotézisét. A második esetben azt vizsgáljuk, milyen
jelenségek vannak a szövegben, s a felismert mintákból, szabályszerûségek-
bôl fogalmazzuk meg nyelvészeti szabatossággal az egyes nyelvi jelenségek
leírását. Ez pedig tulajdonképpen a performancia, vagyis a létezô – nem pedig
a lehetséges – szövegek felhasználása. Az utóbbi esetben ahhoz, hogy megfe-
lelô következtetésekhez juthassunk, elôbb rendkívül sok szöveg elemzését
kell elvégeznünk. A nyelvészeti kutatás céljából összegyûjtött nagy tömegû
szöveget korpusznak nevezzük, azon – jórészt statisztikai – módszerek együt-
tese pedig, amelyekkel szabályszerûségeket keresünk, a korpusznyelvészet.
Ebbôl a tisztán statisztikai eljárások pedig a nyelvstatisztika területét alkotják.
A két megközelítés együtt alkalmazható a legjobban. Az elôzetesen –
a nyelvi kompetencia alapján – átadott nyelvi tudás hátránya, hogy spekula-
tív jellege miatt nem teljes, s hiányosságai nem jósolhatók meg. Ez a nyelvi
tudás mindazonáltal rendkívül értékes, így ha valaki kizárólag a második,
korpuszos, statisztikai megközelítést alkalmazza, eldobja a nyelvi kompeten-
ciát, s tulajdonképpen szándékosan mond le olyan tudásról, amelynek révén
sokkal jelentôsebb eredményekhez jutna.
5. Mindenképpen igaz, hogy a természetes nyelvekben szabályszerûségek
vannak, s a számítógép a szövegekbôl úgy tud – a betûk és írásjelek kódján
túl – információt kivonni, ha ezeket a szabályszerûségeket megtalálja benne.
Amikor a szövegben felismer egy-egy olyan részt, amely megfelel egy vagy
174
több korábbról ismert szabálynak vagy mintának, megjelöli valamiféle abszt-

rakt jelöléssel (ennek a nyelvtechnológiában szabványai vannak). Ezt persze
csak akkor tudja megtenni, ha a számítógépes nyelvész vagy nyelvtechnoló-
gus leírja e szabályok gépi modelljét, vagyis a programot arra, hogyan lehet
azonosítani a kérdéses szövegrészeket. Az eredmény olyan eljárások együt-
tese, amellyel a gép fel tud ismerni meghatározott nyelvi szerkezeteket.
A nyelv a gép számára is lehet réteges szerkezetû: külön írják le a szavak,
és külön a mondatok viselkedését. A szó és a mondat között további szintek
is lehetnek, amelyek a mondatok meghatározott szerkezeti elemeinek felel-
nek meg. A nyelvtechnológia két legalapvetôbb leírási szintje a számítógépes
morfológia és a számítógépes szintaxis. A gépi morfológia célja, hogy az írott
szöveg szavait elemi alkotórészeikre (morfémáikra) bontsa, s megjelenítse az
egyes alkotóelemek bizonyos nyelvtani tulajdonságait. A gépi morfológia
mindig egy meghatározott nyelv szóalakjaival foglalkozik. A legegyszerûbb
gépi morfológia olyan szótár, amelyben az adott nyelv szóalakjai vannak fel-
sorolva, mellettük a lehetséges felbontások és a nyelvtani információk. Van-
nak azonban olyan nyelvek, ahol a toldalékolás és a szóösszetételek révén
olyan sok szóalak jöhet létre, hogy a mai számítógépeken egyszerûen nem
férne el a lista. Ilyen nyelv Európában a német is – a bonyolult szóösszetéte-
lek miatt –, de a problémák nagy része az olyan agglutináló nyelvekbôl szár-
mazik, mint a finn, az észt, a magyar és a török. E nyelvekben elvileg több
milliárd különbözô szóalak létezik, de más, toldalékolást alkalmazó nyelvek-
ben (például a lengyelben) is tízmilliókra rúghat. Egyszóval, a gépi morfoló-
gia bonyolultsága mindig nyelvfüggô.
A morfológiai felbontásból elviekben megtudhatjuk, hogy egy adott szó-
alaknak mi a szófaja, milyen toldalékokat tartalmazhat. Nagy probléma vi-
szont, hogy ez a részegység (szakszóval: modul) minden szót külön, a kör-
nyezetébôl kiszakítva vizsgál. Emiatt a gépi morfológia nem tudja
megmondani, hogy a szóalak ott éppen milyen szerepet tölt be, csak azt,
hogy a környezettôl függôen milyen szerepeket tölthet be. Példa:
termet:
termet [FÕNÉV] = „termet” + [ALANYESET] = „Ø”
terem [FÕNÉV] = „term” + [TÁRGYESET] = „et”
Itt tehát nem tudjuk, hogy a termet szó alanyesetérôl vagy a terem tárgyeseté-
rôl van-e szó – mindaddig, amíg meg nem vizsgáljuk a szó környezetét,
hogy az adott helyen alanyi vagy tárgyi szerepben van-e szükség erre a fô-
névre (amelyrôl tehát még azt sem tudjuk, a kettô közül melyik). Ezt az em-
ber sem tudja, amíg nem látta, mondjuk, a Kiüríttetem a termet! mondatot. Ez
a többértelmûség: a rendelkezésre álló információ alapján a szónak több elem-
zése is lehet.
Amikor a számítógép eldönti, az adott környezetben melyik szerepben
van szükség a szóalakra, az egyértelmûsítés mûveletét végzi el. Azt az össze-
tett tevékenységet pedig, amelynek során egy nagyobb szövegben elôször el-
175
végzi a szavak morfológiai elemzését, majd egyértelmûen meghatározza a

szó szófaját (kiválasztja a megfelelô felbontást), szófaji címkézésnek nevezzük.
A szóelemzésben egyébként szerencse, hogy az elemzendô egység – az írott
szó – viszonylag kicsi és jól körülhatárolható; mondhatni, „természetes”
nyelvi egység a számítógép számára.
A következô szint a mondatelemzés vagy inkább szintaxis. A mondattal
mint nyelvi egységgel azért kell vigyázni, mert nagyon bonyolult szerkezete
lehet. Olyan sokféle mondat létezik, hogy gépi szintaxissal jórészt lehetetlen
egy adott nyelven leírt összes mondatot teljes egészében elemezni. A gépi
szintaxis tehát leggyakrabban a mondatnál kisebb szerkezeteket ismer fel;
gyakorlat, hogy elkészítik néhány jól meghatározható, jól elemezhetô mon-
datelem modelljét – nyelvtanát –, majd ezeket az elemeket megjelölik a szö-
vegben, ezzel mintegy kiemelve belôle a mondatok kulcselemeit. Ha abban a
mondatban, hogy A francia király fogadta a török követet, ismerjük a szavak szó-
faját: A[NÉVELÕ] francia[MELLÉKNÉV] király[FÕNÉV] fogadta[IGE] a[NÉVELÕ] török
[MELLÉKNÉV] követet [FÕNÉV]. Levonhatjuk például azt a következtetést, hogy
az alanyi, illetve tárgyi szerepben levô szócsoport egyformán a NÉVELÕ +
MELLÉKNÉV + FÕNÉV szerkezetet mutatja. Az ilyen szócsoport a fônévi csoport;
ha egy szövegbôl kiemeljük a fônévi csoportokat, tulajdonképpen összegyûj-
töttük a szövegben szereplô dolgokat (tárgyakat, személyeket, fogalmakat,
eseményeket stb.). A fônévi csoport így a nyelvtechnológiában az egyik leg-
fontosabb nyelvi alakulat.
A számítógépes nyelvész a fenti minta láttán tehát úgy dönt, hogy a késôb-
biekben minden szócsoportot, amely szófaji szerkezetében a NÉVELÕ +
MELLÉKNÉV + FÕNÉV mintát mutatja, fônévi csoportként kezel. Másképpen:
leír egy szabályt, amely szerint a NÉVELÕ + MELLÉKNÉV + FÕNÉV sorozat egy fô-
névi csoportot alkot. Ugyanez a gyakorlat természetesen más típusú mon-
datelemekre is alkalmazható.
A nyelvtan tehát a fenti módon leírt szabályok, azaz azon minták együtte-
se, amelyek így vagy úgy meghatározott nyelvi alakulatot (például fônévi
csoportot) alkotnak. A szabályok lehetnek rendkívül bonyolult szerkezetûek,
s sok információt tartalmazhatnak a nyelvi alakulatokról és alkotóelemeikrôl
is; a statisztikai megközelítésben viszont csak azt vizsgáljuk, hogy adott sza-
vak vagy adott szófajú szavak milyen gyakorisággal fordulnak elô együtt, s a
gép ekkor a számok alapján próbálja megmutatni a kérdéses mondateleme-
ket. Az utóbbi esetben nem beszélünk szabályokról. A nyelv szabály alapú
modellezésének egyik szabatos matematikai modellje a Mondatok címû feje-
zetben bemutatotthoz hasonló nyelvtani rendszer. Természetesen számos to-
vábbi, ezt kiegészítô vagy ezzel versenyzô matematikai leírás létezik. Ami-
kor egy adott nyelvi jelenséget modellezünk (például nyelvtant írunk a
fônévi csoportok felismerésére), beszélnünk kell a modell minôségérôl is.
A gépi modell mindig csak felszínes közelítése a nyelvben ténylegesen elô-
forduló szerkezetek halmazának. A modellt egyfelôl az jellemzi, hogy a szö-
vegekben elôforduló szerkezetek mekkora hányadát ismeri fel: ez a modell
fedése. A másik fontos jellemzô a pontosság: ez azt méri, hogy a felismerni vélt
176
szerkezetek közül hány százalék helyes. Egyetlen nyelvmodell sem képes

valamennyi kérdéses szerkezetet azonosítani, s minden nyelvmodell felis-
merni vél olyan szerkezeteket is, amelyek nem tartoznak a megcélzott típus-
hoz. Ha nyelvtanunk kizárólag a NÉVELÕ + MELLÉKNÉV + FÕNÉV szerkezetet te-
kinti fônévi csoportnak, akkor az öreg francia király fônévi csoportot már
kihagyja, hiszen annak szófaji szerkezete NÉVELÕ + MELLÉKNÉV + MELLÉKNÉV +
FÕNÉV; ugyanakkor A vörös Péter kedvenc színe mondat elején NÉVELÕ +
MELLÉKNÉV + FÕNÉV áll, de nem formál egyetlen fônévi szerkezetet.
Összegzésül: a nyelv szerkezetét a számítógépen úgy tudjuk ábrázolni,
hogy megpróbáljuk valahogyan leírni, létrehozni a lehetséges szóalakok,
mondatok vagy más nyelvi szerkezetek halmazát. Ha egy halmazt nem
tudunk felsorolni – vagy azért, mert túl sok eleme van, vagy azért, mert
munkaigényes –, matematikai szabályrendszert s erre épülô számítógépes
eljárást alkotunk, amely képes elôállítani és felismerni a kérdéses nyelvi ele-
meket. Ez az eljárás a legtöbbször nem pontosan a kívánt halmazt állítja elô,
annak csak közelítése lesz. A fentebb említett fedés és pontosság e közelítés mi-
nôségét határozza meg.
6. A számítógépnek azt a legnehezebb megtanítani, hogy összekapcsolja a
nyelv elemeit – szavait, mondatait – és a világ dolgait. A szavak és mondatok
valódi tartalmának felismeréséhez és megfelelô kezeléséhez világismeretre
van szükség. Ez idáig túl bonyolultnak bizonyult ahhoz, hogy egyszerû, jól
kezelhetô számítógépes/matematikai modellt készítsenek hozzá. Léteznek
azonban olyan modellek, amelyekkel a számítógép egy keveset „megérthet”
a természetes nyelvû szövegekbôl. A problémát nemcsak az okozza, hogy a
betûsorozatok vagy a beszélt nyelvet alkotó hangsorozatok önmagukban
gyakran többértelmûek. Ha csak annyira van szükség, hogy felismerjük a ke-
res szó különbözô jelentéseit A kormány szakembereket keres és a Péter pénzt ke-
res mondatokban, ezt a számítógép egyszerûen megteheti: elég csak megnéz-
ni, hogy a keres ige mellett a pénzt tárgy áll-e. Különben ezt a mûveletet
nevezi a nyelvtechnológia jelentés-egyértelmûsítésnek. Az elôzô részben volt
szó a szófaji egyértelmûsítésrôl: a jelentés-egyértelmûsítés némiképp túlmutat
ezen, de nem követeli meg, hogy a számítógép valóban mélységeiben kezelje
a szavak jelentését.
A feladat akkor válik bonyolulttá, amikor a gépnek az információkeresés-
ben vagy a fordításban kell segítenie. Szándékosan írtunk információkeresést
szövegkeresés helyett: ekkor ugyanis a számítógépnek nem a szövegezés,
hanem az információtartalom alapján kell megtalálnia dokumentumokat
vagy rögzített szerkezetû adatokat. A szövegezés felhasználásával semmire
sem jut, mert ugyanazt az információt teljesen más szövegezéssel – például
egy másik nyelven – is le lehet írni. Itt tehát a különbözô szövegezéssel meg-
fogalmazott dolgok közötti egyezést vagy hasonlóságot kell felismerni.
A fordítás esetén pedig azzal kell szembenéznünk, hogy a különbözô nyel-
vek szavai – jelentésüket tekintve – nem feleltethetôk meg pontosan egymás-
nak. Pusztán szótárral jól fordítani tehát szinte lehetetlen: a fordítással úgy-
nevezett kommunikációs ekvivalenst, vagyis olyan szöveget kell létrehozni,
177
amely ugyanazt vagy közelítôleg ugyanazt mondja a célnyelven értô olvasó-

nak, mint a forrásnyelv beszélôjének. Nyilvánvaló, hogy ez túlmutat a sza-
vak vagy nyelvtani szerkezetek egymásnak való megfeleltetésén – a gépi for-
dítás kezdeti szakaszai ezért is nem jártak sikerrel.
Amikor a nyelvtechnológia nehézségeirôl beszélünk, általában azt mond-
juk, hogy a számítógép nem tud mit kezdeni a szavak, mondatok jelentésé-
vel. Ez ebben a formában nem is igaz: a számítógépnek valójában „csak” vi-
lágismerete nincs. A szavak, mondatok jelentésének közelítô ábrázolását a
kutatók általában azzal könnyítik meg, hogy korlátozzák a feldolgozható
szövegek témáját. Ha minden szöveg, amellyel foglalkoznunk kell, jól meg-
határozható témába (informatika, jog, pénzügy stb.) tartozik, sokkal keve-
sebb többértelmûséget találunk benne; sôt még a szövegek szerkezete is sajá-
tos (lehet), s nem annyira szerteágazó, mint az általános esetben (amikor
tulajdonképpen minden elképzelhetô szövegre fel kell készülnünk). A téma
szûkítésével elérjük, hogy a számítógép látszólag már akkor is „érti” a szöve-
get, amikor csak az adott terület terminológiáját és a kifejezések közötti kap-
csolatot adjuk meg neki. Azonban így sem mondhatjuk azt, hogy a feladat
nagyon könnyûvé válik. Meghatározott témára is nehéz olyan információke-
resô vagy fordítórendszert létrehozni, amely a szavak jelentését is felhasz-
nálja valahogy. Amikor tehát a kutatók összetett nyelvtechnológiai eszközt
készítenek, a feldolgozott szövegek körét legtöbbször valamelyik szakma
nyelvére – vagy újságcikkekre – korlátozzák. Szépirodalmi szövegek számí-
tógépes feldolgozása nem jön szóba: nemcsak azért, mert nehéz feldolgozni
ezeket a szövegeket, hanem azért is, mert esztétikai megfontolások is ellene
szólnak. Ha a számítógépnek még tárgyilagos világismerete sincs, hogy tud-
na bármit hozzátenni a szépirodalmi szöveghez, amelynek fôleg az a célja,
hogy az olvasóban szubjektív élményt keltsen?
A szavak jelentésének felszíni ábrázolásában divattá vált – s teljes joggal –
az a módszer, amely a szavak egymással való kapcsolatát írja le nagyon egy-
szerû eszközökkel, nem mindig a szavak mögötti dolgokat próbálja megha-
tározni bonyolult, elvont modellek segítségével. Olyan egyszerû kapcsola-
tokra gondoljunk, mint a hasonlóság vagy azonosság, vagy éppen az adott
kategóriához tartozás, akár úgy, hogy adott szó magát a kategóriát, akár úgy,
hogy egy, a kategóriához tartozó kisebb dolgot ír le. Az asztal és a bútor kö-
zötti kapcsolat például egyrészt azt mondja, hogy az asztal a bútor kategóriá-
ba tartozó szûkebb dolog, míg a bútor olyan tágabb fogalom, amelybe az asz-
tal is beletartozik. Egymáshoz képest tehát mindkét szó meghatározható.
Ezek a kapcsolatok láncba is fûzhetôk: ha az asztal–bútor pároshoz harmadik-
nak hozzávesszük a berendezési tárgy kifejezést, akkor olyan kategóriát ka-
punk, amelynek tagja a bútor, s bútorsága révén az asztal is. A szavak között e
kapcsolatokkal bonyolult háló is létrehozható; az ilyen hálót szóhálónak ne-
vezhetjük. Ezek a hálók pedig egyszerûen leírhatók számítógépes adatbázi-
sokban. A szóhálók alkalmazásával a számítógép tudomást szerez például
az asztal bútorságáról, anélkül hogy bármelyikrôl olyan mentális képe lenne,
mint az embernek. A bútorságon keresztül pedig meg tudja határozni, mi a
178
közös az asztal-ban és a szekrény-ben, s ha ezt természetes nyelvû szövegek

elemzésekor felhasználjuk, az már némiképp arra emlékeztet, mintha a gép
elvont módon is „megértené” a szöveget.
7. Említettük, hogy a szöveg a számítógép számára írott szöveget jelent.
Ugyanakkor nem lehet kézlegyintéssel elintézni azt az igényt, hogy a számí-
tógép a beszéddel is kezdjen valamit: egyrészt beszéljen az emberhez (aki
ezért vagy azért nem tudja elolvasni az írott szöveget), illetve értse meg az
ember beszédét (amikor annak nincs lehetôsége a szöveg leírására). A számí-
tógép – a beszédet illetôen – még gyerekkorát éli. A beszéd gépi feldolgozá-
sának valamennyi kísérlete az írott szövegre próbálja visszavezetni a problé-
mát: szöveget beszéddé alakít – ez a beszédszintézis –, illetve beszédet
szöveggé – ez a beszédfelismerés. A két feladat nem egyformán nehéz: a be-
szédszintézissel eleddig több eredményt értek el, mint a beszédfelismeréssel.
Az egyes hangok fizikai tulajdonságai is leírhatók számokkal, s e számok
alapján a számítógép nagyjából létre tudja hozni a megfelelô hangot. Csak az
a baj, hogy a hangokat nem oly egyszerû számokká kódolni, mint a betûket;
ha nagyon egyszerûen fogalmazunk, azt kell mondanunk, hogy – szemben a
betûkkel – a hangok végtelen sokan vannak. Szerencsére a betûk fonémákat
„kódolnak”, amikhez ügyesen hozzárendelhetjük a környezettôl függô han-
got. A géphang persze sokszor idegenül szól, sôt néha meg sem értjük. Sokat
számít a beszédben az – írásban nem jelölt – hangsúlyozás is: mondat elején,
végén járunk-e, kérdezünk, kiabálunk vagy elôadunk, azaz a hanglejtés. Nem
véletlen, hogy a számítógépes beszéd hangtanával és a tényleges beszédhan-
gok szabatos – betûszerû – leírásával külön tudományág foglalkozik: az
elôbbi a számítógépes fonológia, az utóbbi a számítógépes fonetika.
Ha az a célunk, hogy a számítógép érthetôen olvasson fel szövegeket – ar-
ról tehát még ne beszéljünk, hogy kellemes nôi hangja lesz-e –, a gépet meg
kell tanítanunk a hanglejtés utánzására is. A hanglejtés helyes kezeléséhez
például tudni kell, hol járunk a szón, a mondaton belül. Ennek meghatározá-
sa nemigen lehetséges másképp, mint a szöveg nyelvtani elemzésével. Más a
helyzet, ha a gépnek nem tetszôleges szöveget, hanem egyszerûbb dallam-
szerkezetû dolgokat – például telefonszámokat – kell elmondania: bár a
felolvasott telefonszám lehet kissé idegenszerû, de tökéletesen érthetô lesz.
Egy érdekesség: az egyik hazai mobiltelefon-szolgáltató üzemeltet egy
olyan szolgáltatást, amely beolvassa a telefonba az ember elektronikus leve-
leit. Szokásos felolvasórendszerrôl lenne szó, ha nem kellett volna felkészül-
ni arra, hogy a magyar nyelven írt elektronikus levelek jó részében nincsenek
ékezetes betûk. Ahhoz, hogy a felolvasott szöveg érthetô legyen, elôbb éke-
zetesíteni kell: készült tehát egy olyan program is, amely az ekezetes betuk sza-
vakat átírja ékezetes betûk-ké.
A gépi beszéd-elôállítás legfontosabb problémáját megoldották: ma már
nem okoz igazi gondot olyan alkalmazás készítése, amely érthetôen felolvas
tetszôleges szövegeket. A géphang „természetességén”, hanglejtésén van
még mit javítani, de a problémák korántsem akkorák, mint a gépi beszédér-
tés esetén.
179
8. A gép számára egyelôre nagyon nehéz a beszédet írott szöveggé alakíta-

ni. A beszéd felismerését a hangok sokfélesége és óhatatlanul pontatlan ábrá-
zolása mellett számos „zavaró tényezô” is gátolja. Minden ember hangjának
más tónusa van: ha tehát két ember próbálja mondani ugyanazt, a gép szá-
mára ez sohasem lesz egyforma. Ezt az akadályt még le lehet gyôzni, mert a
beszédhangoknak vannak bizonyos egyértelmûen azonosítható elemeik – a
teljesen pontos ábrázolásra tehát nincs feltétlenül szükség ahhoz, hogy a gép
azonosítani tudja ôket. Következônek ott a háttérzaj: ettôl el kell választani a
beszédhangot. Digitális jelfeldolgozási eljárásokkal még ezen is segíthetünk
úgy-ahogy. De az ember nem ott tart közben szüneteket, ahol az írott szöveg-
ben a szóközök vannak: ha fel is ismertük a beszédhangokat, nem tudhatjuk,
hol van vége a szónak, a frázisnak vagy a mondatnak. Ez a szegmentálás prob-
lémája. Ha az ember, akit a gépnek meg kellene értenie, még beszédhibával
is küszködik, végképp nehéz lesz a hangok azonosítása, mert egyes beszéd-
hangok alapvetô fizikai tulajdonságai lesznek mások.
A gépi beszédfelismerô rendszerek készítôi három ponton próbálják egy-
szerûsíteni a problémát. Itt is azt teszik, mint a szöveg jelentésének ábrázolá-
sában: ha nehéz az általános problémát megoldani, szûkítik a szóba jöhetô
beszédminták körét. Három dolog okozhat problémát: a beszéd folytonossá-
ga, a beszélôk sokfélesége és a nagy szókincs. Korlátozható tehát a folytonos
beszéd: vannak olyan beszédértô rendszerek, amelyek egyszerre egy szóval
tudnak kezdeni valamit: ezeket nevezzük izolált szavas rendszereknek. Ha
tudjuk, hogy a beszélô legfeljebb egy szót mondhatott, sokkal kevesebb lehe-
tôség közül kell kiválasztani a megfelelôt. Ha az a feladat, hogy egy gépet
egyszerû parancsszavakkal irányíthassunk, ez a megoldás tökéletesen meg-
felel. Ugyancsak csökken a lehetôségek száma, ha nem beszélhet akárki a
rendszerhez. A beszélôfüggô rendszer egy beszélô szavait „érti” csak meg:
megtanulja e beszélô tónusát és hanglejtését; ettôl kezdve egy betûnek lénye-
gesen kevesebbféle hang felel meg, illetve az egyes hangok egyszerûbben is
ábrázolhatók számokkal. Az olyan beszédértô rendszer, amelyhez bárki be-
szélhet, a beszélôfüggetlen rendszer. A szókincs korlátozása pedig nemigen
szorul magyarázatra.
A mai „beszédértô” rendszerekben a fenti három probléma közül a szóba
jöhetô beszédmintákat legalább az egyik szempontból korlátozzák. Ennek el-
lenére a folytonos beszéd felismerése terén viszonylag szerények az eddigi
eredmények: a probléma ráadásul nyelvfüggô. A meglehetôsen drága fej-
lesztés kisebb beszélôszámú nyelvek esetében, sajnos, gazdaságilag nehezen
indokolható.
Folynak olyan kísérletek is, amelyek során a nyelvi elemzés eszközeit
nemcsak a felismert beszéd utólagos feldolgozására használják, hanem a be-
szédfelismerés pontosságának javítására. Ha a gép ezt hallja: dobdideavazsgo-
jót, egy speciális szóelemzô program segítségével fel tudja bontani, és átírni
így: dobd ide a vasgolyót. A kutatók várakozása szerint ez a fajta visszacsatolás
úgy növeli meg a beszédfelismerés pontosságát, hogy közben enyhíti a
„klasszikus” beszédfelismerô egységgel szembeni elvárásokat: annak nem
180
kell többé teljesen egyértelmû választ adnia, hiszen a nyelvi rendszer segít
kiválasztani a megfelelôt.
9. A nyelvtechnológiának hazánkban is jelentôs eredményei vannak, an-
nak ellenére, hogy a hazai kutatóhelyek száma és nagysága is kisebb, mint
sok más országban. A számítógépes feldolgozás szempontjából a magyar
nyelv egyes szempontok – például a szavak felépítése – tekintetében bonyo-
lultabb, mint az indoeurópai nyelvek nagy része. Európában a nyelvtechno-
lógiai kutatások túlnyomó része valamelyik indoeurópai nyelv területén fo-
lyik: nem is lehet ez másképp, hiszen itt kevés nyelv tartozik más
nyelvcsaládokba. Ugyanakkor a nem indoeurópai nyelvek közül a jelentô-
sebb európai agglutináló nyelvek (finn, magyar, török) területein jelentôs
eredmények születtek, különösképpen a szavak szerkezetének – a gépi mor-
fológiának – a kutatásában. Az a szóelemzô program tehát, amelyet hazánk-
ban elsôsorban a magyar nyelv céljaira fejlesztettek ki, szükségképpen fejlet-
tebb, mint mondjuk egy angol nyelvi elemzôprogram, s ekképp – legalábbis
a magyar nyelvhez képest – szinte gyerekjáték benne leírni az angol, a német
vagy épp a cseh és a lengyel szavak szerkezetét.
A magyar mondattan gépi leírása azonban már nem áll ilyen jól. A magyar
leíró nyelvészet hagyományai kevéssé alkalmazkodnak a számítógép igé-
nyeihez. Ez a helyzet változóban van, ugyanis intenzív kutatások folynak,
amelyek segítségével a számítógép néha még mélységeiben is fel tudja derí-
teni a magyar mondatok szerkezetét.
10. Az elôzôekben mindvégig arról írtunk, milyen nehéz feladat a számító-
gép számára az emberi nyelvvel bánni. Holott vannak olyan nyelvi szolgál-
tatások, amelyeket a nagyközönség is használ, hovatovább évtizedek óta.
Ideje tehát, hogy arról is szóljunk, mit ad a felhasználóknak a nyelvtechnoló-
gia – a gépek korlátozott képességei ellenére.
Ma már százezrek, talán milliók használnak szövegszerkesztô programo-
kat Magyarországon. E programok mindegyike tartalmaz olyan nyelvi mo-
dulokat (részegységeket), amelyek a „jól formált” – jó helyesírással írt, a so-
rok végén helyesen elválasztott stb. – szöveg írásában segítik a felhasználót.
Az írást segítô szolgáltatások közül a helyesírás-ellenôrzô programok állnak az
elsô helyen. Két fajtájuk van: a szóellenôrzô és a – mondjuk így – szóhatáron tú-
li nyelvhelyességet ellenôrzô. Szóellenôrzôt szinte mindenki használ, a nyelvhe-
lyesség-ellenôrzô program azonban nem áll mindenhol rendelkezésre.
A szóellenôrzô program látszólag azt vizsgálja, helyesen írtunk-e egy-egy
szót a szövegben; idônként jelzi, hogy nem, és javítást is ajánl – és idônként
téved is. Miért? Mert valójában nem a szavak helyesírását ismeri, csak vala-
mi módon tud azokról a szavakról, szóalakokról, amelyek léteznek, létezhet-
nek a nyelvben. Ez a „legtöbbször” általában egy olyan szótárt jelent, amely-
ben a program készítôi által helyesnek tartott szóalakok fel vannak sorolva.
Vannak azonban nyelvek – ilyen például a magyar is –, amelyekben olyan
sok szóalak van, hogy a gépen el sem férne az a szótár, amelyben felsorol-
nánk ôket. Ilyen esetben a szóellenôrzô program morfológiai elemzô modult
hív segítségül, amely a szóalakokat különbözô részek (a morfémák) kombi-
181
nációjaként ismeri fel. Ennek a modulnak az adatbázisa – ha mondjuk ötmil-

liárdféle lehetséges toldalékolt magyar szóalakot ismer – már nem nagyobb,
mint például az angol nyelv összes (kb. félmillió) szóalakjának szótára.
Amikor a szóellenôrzô program úgymond „hibásnak” talál egy szót, iga-
zából csak azt jelzi, hogy az nincs benne a szótárában (illetve a beépített mor-
fológiai elemzô modul nem ismeri fel). Nem a helyesírást ellenôrzi tehát, arról
pedig végképp nincs szó, hogy helyettünk tudná a (magyar) nyelv helyesírá-
si szabályait. A szöveget sem javítja automatikusan: a javítási javaslatokat a
felhasználónak jóvá kell hagynia. Nagyon helyesen, hiszen a javaslatok kö-
zött sok oda nem illô dolog lehet. A szóellenôrzô program tehát nem „javítja
meg” a felhasználók helyesírását, viszont kiválóan alkalmas a gépelési hibák
jelzésére és javítására. Általában azt mondjuk, hogy a szóellenôrzô program
a hibásan írt szavak 95%-át jelzi, azt viszont már a felhasználónak kell tud-
nia, hogyan kell ezeket kijavítani. Tehát minél tudatosabb, jobb valakinek a
helyesírása, annál több hasznát veszi a helyesírás-ellenôrzô programoknak.
A szóellenôrzô program egyszerre egy szót lát. A szó ebben az esetben az a
szövegrész, amely szóköztôl szóközig vagy központozási jelig (írásjelig) ter-
jed. Ez azt jelenti, hogy nem tudja vizsgálni a szó környezetét avégett, hogy
kiszûrje az oda nem illô javítási javaslatokat, vagy észrevegye a hibásan kü-
lönírt szavakat. Erre a szóhatáron túli nyelvhelyesség-ellenôrzés alkalmas.
A szóhatáron túli nyelvhelyesség-ellenôrzést a legtöbb alkalmazás nyelvtani el-
lenôrzésnek mondja, és többnyire teljes mondatokat próbál feldolgozni. Na-
gyon eltérô jellegû és minôségû a különbözô nyelvekhez készített nyelvhe-
lyesség-ellenôrzô programok mûködése: például az egyetlen magyar
nyelvhelyesség-ellenôrzô program nem a mondatok teljes nyelvtani elemzé-
sével dolgozik. A program inkább meghatározott helyesírási, nyelvhelyessé-
gi, stílusbeli hibákat, hiányosságokat keres, a mondatok felszíni átvizsgálásá-
val. Ilyen hiba, hiányosság a szavak hibás különírása, a vesszô hibás
alkalmazása vagy kihagyása, vagy éppen a nyomdafestéket nem tûrô szavak
használata. A magyar nyelvhelyesség-ellenôrzô program fejlesztôi az Akadé-
miai helyesírási szabályzatból kiválogatták azokat, amelyekre gépi szabályt is
lehetett írni, így a program által jelzett hibák és javaslatok összevethetôk a
szabályzattal. A nyelvhelyesség-ellenôrzô programról tudni kell, hogy mû-
ködése sokkal bizonytalanabb, mint a szóellenôrzô programoké. Ez nem mi-
nôségi probléma, egyszerûen a hibák jellege nem teszi lehetôvé a teljesen biz-
tos gépi ítéletet. Emiatt a program még jobban a felhasználó tudására bízza a
javítást, csak azt jelzi, hogy az adott helyen „talán” hiányzik egy vesszô,
vagy hibásan különírtunk két szót, és így tovább. Még inkább igaz tehát,
hogy a gép nem „tudja” helyettünk a helyesírást.
Nem annyira az írást, inkább a szövegek nyomdai elôkészítését támogat-
ják az elválasztó programok. Az elválasztás nem kötelezô, ám jelentôsen javít-
ja a nyilvánosságnak szánt dokumentumok külsô megjelenését. Az elválasz-
tás hiánya nem helyesírási hiba, ha viszont úgy dönt valaki, hogy a sorok
végén elválaszt szavakat, azt nem teheti meg a szavakon belül akárhol: a hi-
bás elválasztás már hibás helyesírás! A magyar nyelvben elsôsorban a szóta-
182
golás szabályai határozzák meg az elválasztást, de ez alól vannak kivételek,

például hogy az összetett szavakat az összetételi határon kell elválasztani.
Mivel a sorok elejére csúszó szavakat nagyon munkaigényes dolog egyen-
ként, kézzel elválasztani, s figyelni, mennyi fér be belôlük az elôzô sor végé-
re, szükségünk van automatikus elválasztó programra. A programnak vi-
szont ismernie és alkalmaznia kell az elválasztási szabályokat, hogy hasznát
lehessen venni. Így például, ha szükséges, ellenôriznie kell, hogy összetett
szóval találkozott-e, s ha igen, hol vannak benne az összetételi határok. E
feladathoz is morfológiai elemzô programot célszerû használni (s a magyar
elválasztó programok használnak is ilyen modult), amely a szóalakokat al-
kotóelemeikre (morfémáikra) tudja bontani.
A választékos fogalmazást segíti a számítógépes szinonimaszótár, amely a
szöveg egyes szavaihoz rokon értelmû megfelelôket ajánl. Az ilyen progra-
mok inkább tezauruszok, amelyek a számukra ismert szavakat fogalomkörök-
be rendezik. Minden szó egy vagy több fogalomkörhöz tartozik: a program a
rokon értelmû megfelelôk keresésekor elôbb meghatározza a lehetséges fo-
galomköröket, majd megkeresi az adatbázisban a hozzájuk tartozó összes
szót. A szinonimaszótárak ezzel szemben szócikkekbe vannak rendezve,
ahol minden szó mellett megtaláljuk a rokon értelmû megfelelôket. Ha vala-
melyik ismert szövegszerkesztôben elindítjuk a magyar szinonimaszótárt,
láthatjuk, hogy a program a fogalomköröket is meghatározza, tehát inkább
tezauruszként mûködik.
A szinonimaszótár-tezaurusz adatbázisában a szavak szótári alakjukban
szerepelnek, míg a szövegben többnyire nem. Amikor egy adott szóalakhoz
szinonimákat kérünk, a szövegbeli alak gyakran nincs benne azonos formá-
ban a tezaurusz adatbázisában. A programnak a szóalakokból elôbb elô kell
állítania a szótári alakot. A legegyszerûbb most is részekre – morfémákra –
bontani a szóalakot, vagyis morfológiai elemzést végezni rajta. A szótári ala-
kot pedig akkor kaphatja meg a rendszer, ha arról is információt kap, hogy a
szavak egyes alkotóelemei közül melyek tartoznak a szótári alakhoz, és me-
lyek nem. Azt is mondhatjuk, hogy a szinonimaszótár-tezaurusz ekkor a szó-
alakok tövét határozza meg. Ez a mûvelet a szótövesítés vagy lemmatizálás,
azaz a járulékos elemek, például a toldalékok eltávolítása, a szótári alak
visszaállítása.
Említettük, hogy a szinonimaszótár-tezaurusz adatbázisában a szavak
szótári alakjukban szerepelnek. Arra a kérdésre már találtunk választ, ho-
gyan találjuk meg a szótári alakot, ha a szövegben nem úgy szerepel a szó.
Amikor viszont kiválasztottuk a megfelelô szinonimát, azt vissza is kell írni
a szövegbe. A szövegszerkesztôk ilyenkor általában csak a szótári alak
visszaírását teszik lehetôvé; ha az eredeti szó toldalékokkal együtt volt a szö-
vegben, a szinonima beírásával ezek elvesznek. Létezik olyan szinonimaszó-
tár-program is, amely képes a kiválasztott szinonimát toldalékolt formában
visszaírni a szövegbe, a megfelelô morfológiai generáló modul segítségével.
11. Az információkeresés alapproblémájaként mostanában mindig az inter-
neten felgyûlt, elképzelhetetlenül nagy mennyiségû szöveget emlegetjük. Való
183
igaz, szinte nincs olyan téma, amelyhez az internet, amelyen több millió ember
több milliárd dokumentumot helyezett el, ne tudna hozzászólni. A megfelelô
tartalmú dokumentumokat azonban nagyon nehéz megtalálni, mert aki keres,
tudnia kell, milyen szavak, kifejezések fordulhattak elô a kérdéses dokumen-
tum(ok)ban, milyen nyelven lehetett stb. A korszerû internetes keresôszolgál-
tatások sok felszínes mûvelettel segítik a keresés szûkítését (néha ugyanis az is
probléma, hogy a begépelt kulcsszavakra válaszul több millió dokumentumot
kapunk). Az igazi megoldás azonban az volna, ha a megfelelô tartalmú doku-
mentumokat találhatnánk meg az általunk begépelt szavakat szó szerint tartalma-
zó dokumentumok helyett. Mindez persze nemcsak az internetes keresés során
probléma, bár ott jelenik meg a nagyközönség számára. Szakmai körökben,
ahol tematikus információkeresésre van/volna szükség, ugyanúgy fejlesztésre
szorul az információ tartalom szerinti megkeresése.
Nézzük, hogyan segíthet a nyelvtechnológia az információkeresésen! Szá-
mos fejlesztés folyik: elképzelhetô, hogy egy-két éven belül e szolgáltatások a
keresôk szerves részeivé válnak. Elôször is, ha szavakat keresünk, találjuk
meg a toldalékolt alakokat! Amikor begépeljük a keresendô szavakat, a leg-
ritkábban írjuk be az összes lehetséges alakot; s a rendszer nem feltétlenül ta-
lálja meg az eltérô szóalakokat. Ha például az almatermesztéssel foglalkozó
szövegeket keressük, és az alma szót tartalmazó összes dokumentumot sze-
retnénk megtalálni, nem találjuk meg az almával szóalakot, ha csak az alma
szót adtuk meg a keresôablakban. Ha viszont az alma és az almá tövet is
megadjuk, a rendszer az almárium szót is megtalálja, pedig arra nem is va-
gyunk kíváncsiak. A megoldás: olyan keresôrendszer, amely a szóalakokat
intelligens módon egymáshoz rendeli. Ez azt jelenti, hogy mind a dokumen-
tum szövegében levô, mind pedig a felhasználó által begépelt szavakhoz
megkeresi a szótári alakot, s ezeket hasonlítja össze. Ebben segít a szótövesí-
tô program. Ha azonban például a kutyatartásról keresünk szövegeket, és a
kutya szó különbözô alakjait keressük, nem kapjuk meg azokat a helyeket,
ahol az ebadó-ról van szó. Ez akkor lenne csak lehetséges, ha a keresôprogram
nemcsak a begépelt szavakat, hanem azok szinonimáit is keresné.
Bonyolítsuk tovább a problémát! Kedvencünket Németországba szeret-
nénk vinni kutyakiállításra. Ha keresôrendszerünk meg is találja a kutyákról
és az ebekrôl szóló oldalakat, még mindig nem kapjuk meg a kutyakiállítá-
sok németországi szabályait, amihez legalább a Hund szó volna keresendô.
Jó lenne tehát, ha a különbözôképpen toldalékolt szóalakok és a szinonimák
mellett a keresô megtalálná a szavak idegen nyelvû megfelelôit! A megoldás:
két-, illetve többnyelvû szótárak alkalmazása, amelyek megmondják a kutya
szó különbözô idegen nyelvû megfelelôit. Ha azonban megkaptuk az idegen
nyelvû oldalakat – mondjuk a németországi kutyakiállításokról szólókat –,
bajban vagyunk, ha nem tudunk németül: nem tudjuk elolvasni ôket. Ekkor
segítene egy automatikus fordítórendszer, amely érthetô magyar fordítást
adna az eredeti német szövegrôl.
Nyilvánvaló, hogy a keresôrendszerek nem fogják egyszerre és egyik nap-
ról a másikra megvalósítani az összes fenti szolgáltatást. Különösen igaz ez a
184
gépi fordításra, amelynek fejlesztése még nem tart ott, hogy bármely két
nyelv között jól olvasható, érthetô fordítást tudna adni. Fokozatosan azon-
ban minden bizonnyal megjelennek majd. E szolgáltatásokat azért nem so-
roltuk a nyelvtechnológia jövôjéhez, mert az alkalmazott nyelvtechnológiai
eszközök nagy része – a fordítógép kivételével – bevált, hagyományos eljárá-
soknak mondhatók.
Amikor a tartalom szerinti szövegkeresés problémájáról beszélünk, ismét
csak a fedésrôl és a pontosságról van szó. Szeretnénk, ha a keresô minden
olyan dokumentumot visszaadna, amely az általunk kívánt témáról szól, és
egyet sem, amely nem tartozik a tárgyhoz. Ennek megítélése azonban na-
gyon nehezen mérhetô. Míg a nyelvtani modellek esetén meglevô szövegek-
ben mérhetjük a gépi nyelvtan „okosságát”, az internetes keresés során a fel-
használó dönti el, egy adott dokumentum megfelel-e az igényeinek.
Semmilyen objektív adatunk nincs arról, hogy egy adott dokumentum
mennyire vág a kívánt témába – látni azonban látjuk a hiányosságokat, ami-
kor magunk keresgélünk a hálón.
A tartalom szerinti keresés ideális megoldása az lenne, ha a felhasználó
teljesen szokásos kérdést tehetne fel a rendszernek, s a gép a kérdés jelentése,
nem pedig a benne levô szavak alapján keresné a dokumentumokat. Ilyen ku-
tatások is folynak; a közeljövô alkalmazásai között ejtünk róluk néhány szót.
12. A gép még nem tud az ember helyett fordítani. Azonban az elmúlt
években – többek között az Európai Unió bôvítése és az Unión belüli szoro-
sabb együttmûködés miatt – olyan sok fordítanivaló keletkezett, hogy az em-
bernek – a fordító embernek – minden elképzelhetô gépi segítségre szüksége
van, hogy munkáját határidôre és megfelelô minôségben el tudja végezni. Az
automatikus gépi fordítás alkalmazása itt nem jön szóba, mert a jelenlegi
rendszerek közel sem képesek kiadható fordításokat készíteni; sôt, az általuk
lefordított szövegek nyersfordításnak sem jók, kijavításuk több munkát igé-
nyel, mint az eredeti szöveg újrafordítása. Nem számíthatunk arra, hogy ez a
helyzet lényegesen megváltozik a következô egy-két évben.
A kilencvenes évek elején viszont megjelentek s napjainkra elterjedtek a
számítógépes fordítástámogató eszközök. Ezek közül a legegyszerûbbek a
számítógépes szótárak. Ezek legtöbbször korábban nyomtatásban megjelent
szótárak gépi adatbázisba írt megfelelôi. A hozzájuk mellékelt szótárprog-
ram sem alkalmas többre, mint egy-egy szó megkeresésére, amely a nyomta-
tott szótár fellapozásának felel meg. A gép kicsit gyorsabban megtalálja a ke-
resett szót – mint az ember a papírszótárban –, de a hagyományos gépi
szótártól nem kap több segítséget. Vannak azonban olyan szótárprogramok
is, amelyek – bár továbbra is nyomtatott szótárak elektronikus változatait
tartalmazzák – számos nyelvi többletszolgáltatást nyújtanak. A legegysze-
rûbb ezek közül a szótövesítés alkalmazása: a szótárakban a címszavak szó-
tári alakban szerepelnek, de a szövegekben nem; a szótárprogram a szótô-
visszaállítás révén képes lehet arra, hogy a toldalékolt szóalakokat is
megtalálja a szótárban, visszavezetve ôket a szótári alakra. Nagy segítség az
is, ha a szótárprogram egyszerre több szótárt kezel: ha egy szót egyszer kell
185
begépelni, de a program sok szótárban keresi meg egyszerre, akkor már úgy
dolgozik, ahogyan az ember sohasem tudna: mintha egyszerre tíz-húsz szó-
tárat lapoznánk és olvasnánk.
Ha a szótárt nem fordításra, hanem idegen nyelvû szöveg megértésére kell
használni, akkor nem a „hagyományos” szótárprogramra, hanem az úgyne-
vezett gyorsfordítóra van szükség. Ez a program „rejtôzködik” a számítógé-
pen: munka közben igazából nem látjuk mûködni. Amikor azonban rámuta-
tunk egy szóra az idegen nyelvû szövegben – a konkrét programtól függ,
hogy kell-e kattintani –, mûködésbe lép a szótári keresés, és a képernyôn kis
buborékban megjelenik a szó fordítása. Sôt: az ilyen programok általában azt
is láthatják, milyen szavak vannak a kiválasztott szó mellett, így nemcsak a
szóra, hanem az ôt tartalmazó kifejezésre is tudnak fordítást adni.
A fordító munkáját legjobban az összetett fordítástámogató programok se-
gíthetik. Ezek a programok szótár helyett úgynevezett terminológiakezelô rend-
szert használnak. A terminológiakezelô rendszer adott szakmák, szakterületek
szókincsét tartalmazza, lehetôleg úgy, hogy egy idegen nyelvû szónak, kifeje-
zésnek, csak egy fordítása legyen. A fordítástámogató rendszerek a terminoló-
giai adatbázis segítségével ki tudják szótárazni a lefordítandó szöveget.
Az összetett fordítástámogató rendszerek legnagyobb elônye azonban az,
hogy úgynevezett fordítómemóriát is tartalmaznak. A fordítómemória olyan
program, amely adatbázisban tárolja az eddigi fordításokat (az eredeti szöveg-
gel együtt), és ha a fordítás során olyan mondathoz érünk, amely már benne
van a fordítómemóriában – vagyis korábban már lefordítottuk – a program
automatikusan felajánlja a korábban megjegyzett fordítást. Fontos, hogy nem-
csak azokat a mondatokat lehet így megtalálni, amelyek pontosan megegyez-
nek az épp lefordítandóval – ilyen gyakorlatilag nincs –, hanem a nagyon ha-
sonlókat is. A hasonlóság megkeresésében viszont a legtöbb gyártó olyan
matematikai módszereket alkalmaz, amelyekhez nincs szükség nyelvi elem-
zésre, s amelyek kizárólag a szöveg betûkódjait veszik alapul. Ez sok pontat-
lanságot eredményez, a nyelvi–nyelvtani hasonlóság megállapításához vi-
szont megfelelô elemzôprogramot kell a rendszerbe építeni. Az utóbbi minden
érintett nyelvhez jelentôs nyelvtechnológiai eszközöket igényel, míg az elôbbi
ugyanazt a matematikai eljárást alkalmazhatja minden lehetséges nyelvre.
A fordítómemóriák üresen érkeznek a felhasználóhoz. Ha kizárólag fordí-
tás közben töltjük fel ôket, egy-két évnek is el kell telnie ahhoz, hogy a rend-
szer elég gyakran adjon fordítást az adatbázisából, s valóban lerövidítse a
fordítás idejét. Azonban a legtöbb rendszerhez tartozik olyan program,
amely lehetôvé teszi a meglevô fordítások bevitelét a fordítómemóriába – ha
az eredeti szöveg és a fordítás is megvan számítógépen. A program párba ál-
lítja – egymáshoz rendeli – az eredeti szöveg és a fordítás mondatait, így
nemcsak az egész dokumentumról tudjuk, hogy mi a fordítása, de az egyes
mondatokról is. A mondatokat párosító program a szövegek szinkronizálását
végzi el. A szövegszinkronizáló programok segítségével a fordítók rövid idô
alatt a fordítómemóriába vihetik, s ily módon újra felhasználhatják korábbi –
„nyelvtechnológia elôtti” – fordításaikat.
186
A fordítástámogató eszközökrôl is fontos persze tudni, hogy igazából csak

szakfordításhoz, szakmai szövegek feldolgozására jók. Irodalmi vagy a szép-
irodalomról szóló szövegek fordításában a gép segíteni sem tud az embernek
– s tulajdonképpen ez így is van jól.
13. Az elôzôekben a számítógépek nyelvi szolgáltatásainak sok olyan hiá-
nyosságát említettük, amelyek – legalábbis mai tudásunk szerint – könnyen
kiküszöbölhetôk. Alább megpróbáljuk megjósolni, hogy rövid idôn – egy-két
éven – belül milyen nyelvtechnológiai kutatások-fejlesztések eredményeit
várhatjuk a hétköznapi gyakorlatban.
Számos kutatás van folyamatban, amely a „valódi” információkeresést
tûzte ki célul. Ez azt jelenti, hogy a gép a természetes nyelven feltett kérdésre
olyan dokumentumokat, adatelemeket keres, amelyek tartalma megfelel a
kérdés jelentésének. Ez persze az ideális eset, de számíthatunk arra, hogy a
számítógépes szolgáltatások egyre jobban megközelítik. Ehhez a nyelvtech-
nológia elméleti alapjainak két létfontosságú ponton kell fejlôdniük.
Ha a nyelv szerkezetét a mainál fejlettebb modellekkel tudjuk leírni, a szá-
mítógép a mondatokról, a szövegekrôl részletesebb és mélyebb nyelvtani in-
formációkhoz juthat. Ez az utóbbi idôben kutatási „divattá” vált, s talán ezál-
tal gyorsabban fejlôdik a szavak, kifejezések jelentésének gépi ábrázolása.
Egyre nagyobbak lesznek, s egyre több területen megjelennek azok az adatbá-
zisok, amelyek fogalmakat és azok egymással való kapcsolatát írják le: ezek
az ún. ontológiák. Filozófiai értelemben vett ontológia csak egy van; azonban
itt a szót új jelentésében használjuk, ahol az ontológia technikai eszköz, amely
egy adott terület fogalmait rendezi logikai rendszerbe. (Íme, az Olvasó most
láthatta, hogyan fejlôdik a nyelv, hogyan kapnak régi szavak új jelentést.)
A közeljövôben a jelentés ábrázolása és a tartalomra épülô információkere-
sés nem válik általánossá, továbbra is egy-egy szakmához, szakterülethez
kötôdik. Azonban ezek a szakmai keresôrendszerek egyre pontosabbakká
válnak. A legnagyobb kihívás a nyelvtani elemzés és a jelentés ábrázolása
közötti kapcsolat meghatározása; arra kell választ találni, hogyan írja le a gép
az elemzett dokumentum vagy szövegrész összetett jelentését a nyelvtani
elemzés eredménye alapján. Egyelôre nincs szó hosszú dokumentumokról;
feladat lehet például, hogy a gazdasági elemzôk egyes rövidhírek tartalma
alapján lássák egyes cégek mûködését (például a tulajdonosváltásokat).
Bár nem lankad az automatikus gépi fordítás kutatása és fejlesztése, az
emberi beavatkozás nélküli gépi fordítás kisebb hangsúlyt kap. Ez a terület
az utóbbi idôben két, jól elkülöníthetô irányt mutat. Az egyik cél az idegen
nyelvû szövegek megértésének segítése. A felhasználónak ekkor nem kell le-
fordítania a szöveget, tartalmának azonban hasznát veszi. A megértéstámo-
gatás alapvetô segédeszközei a gyorsfordító programok, amelyek mai for-
májukban speciális szótárprogramként mûködnek. Továbbfejlesztésük célja
az lehet, hogy ne csak egyes szavakat és a szótárban levô, „konyhakész” kife-
jezéseket mutassák meg, hanem ténylegesen lefordítsanak mondatokat vagy
kifejezéseket. Ehhez alapos nyelvtani elemzésre, jó nyelvi modellre és tulaj-
donképpen a gépi fordítás szinte teljes fegyvertárára szükség van. Az ilyen
187
eszköz kifejlesztése rendkívül munkaigényes, mivel minden nyelvhez, min-

den nyelvpárhoz külön nyelvtant és fordítási szabályokat kell létrehozni.
(A nyelvpár a fordításban az eredeti szöveg nyelve és a fordítás nyelve
együtt.) A közeljövôben arra számíthatunk, hogy néhány nyelvpárhoz meg-
jelennek jó minôségû mondatszintû gyorsfordítók, amelyek mindig akkora
egység fordítását jelenítik meg, amekkorát a nyelvtani elemzôjük még felis-
mert. Azonban nem várható, hogy ilyen programok tetszôleges nyelvpárhoz
rendelkezésre álljanak.
A fordítók támogatását olyan összetett fordítástámogató rendszerek javít-
hatják, amelyekben a fordítómemória nem egyszerû matematikai eljárással ke-
resi meg az éppen fordítandó mondathoz hasonló részeket. A keresés ehe-
lyett a nyelvi hasonlóságra épül: a másképpen szövegezett, de nyelvtani
szerkezetüket tekintve hasonló mondatok felismerése egy lépés abba az
irányba, hogy a gép itt is a szöveg tartalma alapján végezze a keresést. Sajnos,
a nyelvi szempontból intelligens fordítómemória létrehozása is sok munká-
val jár, mivel az eredeti szövegek nyelvéhez viszonylag nagy mélységû mon-
datelemzô programra van szükség. Így a közeljövôben – a gyorsfordítóhoz
hasonlóan – e programok is csak néhány nyelvpárral lesznek használhatók,
késôbb azonban – ahogy a megfelelô nyelvi modellek egyre több nyelvhez
megjelennek – univerzálisan hozzáférhetôvé válhatnak.
Egy másik probléma, hogy a számítógép számára mindig komoly nehéz-
séget okozott a beszéd, a papírra nyomtatott szöveg és a kézírás felismerése.
A gépen rendelkezésre álló felismerési eljárások rengeteg hibalehetôséget
rejtenek. Mindhárom kommunikációs forma esetén hasonló hibákra számít-
hatunk: nem lesz pontos a szavak és mondatok elejének és végének meghatá-
rozása, és nem lesz pontos a jelek felismerése sem. A gép sok esetben nem
képes egyértelmûen meghatározni, melyik jellel találkozott: nyomtatott szö-
veg olvasásakor keveredhet például a h és a k, ekkor a gép csak annyi infor-
mációt ad, hogy a h és a k betû közül az egyik érkezett. Keveredhet ugyanak-
kor zaj és információ: halvány betû vagy halk beszéd, illetve foltos papír és
háttérzaj zavarhatja a felismerést. A nyelvtechnológia ekkor azzal tud segíte-
ni, hogy szó- és mondatelemzô programok révén meghatározza, hogy a be-
szédet, a nyomtatott szöveget vagy a kézírást felismerô program által jelzett
alternatívák közül melyik lehet valódi szó, kifejezés vagy mondat. Mind a
nyelvtechnológiai eszközök, mind a felismerési eljárások fejlôdnek. Ennek
eredményeképp mára olyan pontos szótáralapú kézírás-felismerô rendsze-
rek jöttek létre, amelyek lehetôvé tették az elektronikus palatábla megjelenését.
Ez olyan számítógép, amelynek csak képernyôje van, billentyûzete nincs;
amikor szöveget és adatokat rögzítünk rajta, a képernyôre írunk. A számító-
gép leginkább palatáblához hasonlít, miközben képességei megegyeznek
bármelyik asztali számítógépével. Ezeken a gépeken a kézírás felismerését a
nyelvtechnológia támogatja. Ez egyben azt is jelenti, hogy ilyen kézírás-felis-
merés még nem áll rendelkezésre minden nyelvhez, így a magyarhoz sem.
A közeljövôben azonban számíthatunk ennek megjelenésére is.
188
14. A számítógép rengeteg, nyelvvel kapcsolatos dologban segíti az embert:

a jó minôségû szövegek létrehozásában, az információ keresésében, az idegen
nyelvû szövegek megértésében és a fordításban, hogy csak a legfontosabba-
kat említsük. Emögött azonban nincs valódi nyelvtudás: a számítógép nem
„érti” és „beszéli” a nyelvünket úgy, ahogy mi; de sok esetben jól utánozza az
embert. A nyelv alapvetô kapcsolatban van az ember világismeretével: ez a
világismeret azonban nem áll a számítógép rendelkezésére. A nyelv szerkezete
azonban modellezhetô matematikai eszközökkel, s ez átültethetô a számító-
gépre; így a számítógép képes lehet szavak és mondatok elemzésére.
Az emberi nyelv számítógépi kezelése még fejlôdése kezdetén jár. A jövô-
ben sokkal több szolgáltatást várhatunk tôle, mint amennyit ma nyújt. Ma vi-
szont azt kell mondanunk, hogy a számítógép gyakorlatilag semmit sem tesz
emberi beavatkozás nélkül, ami a nyelvvel kapcsolatos. Minden nyelvi szol-
gáltatás egy vagy több ponton az ember megerôsítését igényli. Azzal tehát,
hogy az ember nyelvét néhány ponton megtanulta utánozni, a gép még nem
vált intelligenssé. A nyelvtechnológia leginkább arra készíti fel a számítógé-
pet, hogy a nyelvvel kapcsolatos unalmas, monoton rutinmunkában segítse
az embert. Azonban a nyelvtechnológiai szolgáltatások igen nagy hányada
még nem hagyta el a kutatólaboratóriumokat; ezek felhasználásával pedig
mind többet és többet tudhatunk meg – nem a számítógéprôl, nem a nyelv
gépi utánzásáról – magáról a nyelvrôl.
189
13. AZ ANYANYELV ELSAJÁTÍTÁSA
1. Ha körkérdést intéznénk a legkülönbözôbb emberekhez: mit gondolnak,

hogyan sajátítja el a kisgyermek az anyanyelvét, a legtöbben valószínûleg
így válaszolnának: „Úgy, hogy utánozza azokat a mondatokat, amelyeket
környezetétôl hall.” Szívósan élô elképzelés ez, amely a nyelvelsajátítás fo-
lyamatát a környezet által beszélt nyelv passzív befogadására redukálja.
Üssük fel azonban bármelyik – a magyar kisgyermek beszédfejlôdésével
foglalkozó – régebbi vagy újabb munkát, és vegyük szemügyre, mondjuk, a
két év körüli kisgyermekektôl idézett példákat. Ilyen mondatokat találunk
közöttük: Fölveszi, mama, tégemet; Ez a Mártikáé ruha; Apuka ne isz meleg; Ott a
gyerekekek.
Ezek a mondatok az adott helyzetben ezt jelentették: ’Vegyen fel a mama
engem!’; ’Ez a Mártika ruhája’; ’Apuka, ne idd meg, mert meleg!’; ’Ott van-
nak a gyerekek.’
Különösen formált szavak, sajátosan szerkesztett mondatok szerepelnek a
példákban, amelyeket magyar nyelvtudásunk alapján mindenképpen hely-
teleneknek kell tartanunk. El sem tudjuk képzelni, hogy akadna olyan ma-
gyar nyelvû környezet, amelyben így beszélnek – utánzásról tehát nem le-
het szó. Márpedig ezek a kisgyermekek a szerzôk leírása szerint az adott
életkorban rendszeresen ilyen névmásokat használtak, így fejezték ki a bir-
tokviszonyt, és így alkottak összetett mondatot. Hasonló jelenségekkel a
gyermeknyelvvel foglalkozó valamennyi szerzô találkozott, sôt a gyerme-
kük beszédfejlôdését figyelemmel kísérô szülôk is. A gyermek valahogyan
újraalkotja anyanyelve rendszerét: „okos hibázásai” pontosan azt mutatják,
hogy rendszeralkotást végez.
A nyelv elsajátításának folyamata tehát bonyolultabb, mint eleinte hittük.
Ha – egybehangzó beszámolók szerint – ilyen sajátos nyelvi formák jellem-
zik a magyar anyanyelvû kisgyermek beszédfejlôdésének korai szakaszát,
akkor joggal feltételezhetjük, hogy ebben a folyamatban bizonyos törvény-
szerûségek érvényesülnek. Ezeknek a törvényszerûségeknek a már ismert
oldala, hogy a kisgyermekek beszédfejlôdése meghatározott fázisokban
megy végbe. E fázisok kezdetének idôpontja, valamint idôtartamuk bizo-
nyos határokon belül különbözhetnek, sorrendjük azonban megbonthatatlan
– ezt mutatja a különbözô anyanyelvû gyermekek nyelvelsajátításának
összehasonlító vizsgálata. A nyelvi közlés alapját alkotó hangok – a hang-
rendszer – elsajátításának éppen úgy megvannak a maga törvényszerûségei,
190
13. Az anyanyelv elsajátítása
mint a közlés elemeit összekapcsoló nyelvtani szabályok birtokbavételének

vagy a szójelentés kialakulásának. Ennek a bonyolult folyamatnak az oki me-
chanizmusai, például az, hogy vajon milyen szerepet játszanak benne a
nyelvre nézve sajátos elsajátítási elvek, milyen az öröklés szerepe stb. még
pontos feltárásra várnak. Ezeknek a tisztázása teszi olyan izgalmassá a
nyelvelsajátítás kutatását a nyelvészek, a pszichológusok, a pedagógusok és
a biológusok számára.
2. Talán mondanunk sem kell: mielôtt a kisgyermek az elsô szót kimondja,
már megtett egy bizonyos szakaszt a nyelvhez vezetô úton.
Veleszületett biológiai adottságai, észlelési és agyi struktúrái segítik az indu-
lásban. Így például kísérletileg igazolt tény, hogy a gyermek már magzati álla-
potában is hallja a külvilág hangjait (a legjobban anyjáét), s anyja hangját már
az újszülött is meg tudja különböztetni az idegenekétôl. Gondosan megterve-
zett kísérletekkel azt is kimutatták, hogy a néhány hónapos csecsemô sokféle
beszédhangot meg tud különböztetni – köztük olyanokat is, amelyek környe-
zete nyelvébôl hiányoznak. (Az l és az r hang különbségét például az angol és
a japán csecsemôk egyaránt észlelni tudják.) Ez a bámulatos képesség persze a
tapasztalatok hatására átalakul: a késôbbi fejlôdés során egyre inkább a kör-
nyezet nyelvének a fonémaállománya szabja meg, milyen hangokat képes
megkülönböztetni a baba. Ez a megkülönböztetés igen korán végbemegy: a
gyermek már jóval azelôtt megkülönbözteti anyanyelve hangjait és hanglejté-
sét, mielôtt maga beszélne. Ennek feltehetôen az a szerepe, hogy a lehetséges
hangokra és hangkapcsolatokra vonatkozó észlelési gyakorlás már azelôtt
végbemenjen, mielôtt a gyermek értelmileg képes lenne hangok és környezeti
események összekapcsolására, azaz a jelentés kialakítására.
A 13.1. táblázat egy jellegzetes példát mutat erre a ráhangolódásra. A gyer-
mek sokkal gyorsabban odafordul az anyanyelvi beszédhez, s ezt akkor is
megteszi, ha csak a hanglejtést hallja, amit az „alacsony frekvenciákat
áteresztô szûrôk” segítségével lehet kimutatni.
13.1. táblázat. 2 hónapos csecsemôk odafordulási reakcióideje ezredmásodpercben (ms) a

hangforráshoz anyanyelven és nem anyanyelven hangzó beszédnél.
Az anyanyelv amerikai angol, az idegen nyelv francia volt.
Nyelv Anyanyelv Idegen nyelv

Szûrés nélkül 2090 2430
Alacsony frekvenciákat áteresztô szûrôkkel 2050 2300
Velünk született idegélettani struktúrák teszik lehetôvé a nyelv elôtti

hangadás fejlôdését is, amely az újszülött reflexszerû sírásától az ún. „exp-
resszív zsargon”-ig vezet (így nevezzük az elsô szavak megjelenését közvetle-
nül megelôzô korszak – fonológiai, prozódiai struktúráiban már a beszédre
emlékeztetô – gagyogását). Ez a bonyolult, az idegélettani érésre és a nyelvi
tapasztalatra épülô fejlôdési folyamat alapozza meg a beszéd egyik legfonto-
sabb feltételét: a hangképzés bonyolult mûveleteinek akaratlagos vezérlését.
191
Velünk született idegélettani struktúrákon alapulnak továbbá azok a lelki

folyamatok (például figyelem, emlékezet) is, amelyek megfelelô fejlettségi
szintje egyben a nyelv elsajátításának is elôfeltétele. Az emlékezet fejlôdése
például a kisgyermekkorban mind a szavak tanulásának, mind a mondat-
hosszúság növekedésének fontos tényezôje.
S végül feltehetôen velünk született az a tényezô is, amelynek a fontossá-
gát csak mostanában kezdik hangsúlyozni: az érzelmi kapcsolódás elemi
szükséglete, a gyermek eredendô társas hajlamai, szociális beállítottsága,
amelyek a nyelv elsajátításának legfontosabb érzelmi és motivációs bázisát
alkotják.
Hogy ezek az adottságok valóban elvezessenek a beszédhez, ahhoz persze
külsô feltételekre is szükség van: társas környezetre, s benne a gyermek szá-
mára elérhetô nyelvi mintára. Milyen a kisbabának, kisgyermeknek nyújtott
nyelvi minta, és milyen minta a legjobb a számára – ezekrôl a kérdésekrôl
sokféle vizsgálat, feltevés született az utóbbi idôben. Az elmúlt két évtized
kutatásai azt mutatják: a kisgyermekeknek szóló beszéd sok tekintetben el-
térhet a felnôttek között használatos beszélési módoktól. A kisbabákkal, kis-
gyermekekkel használt sajátos „kód” jellegzetességei közé tartozik például a
magasabb hangfekvés, a gyakoribb és erôsebb hangsúlyozás, a köznyelvinél
nagyobb kitéréseket mutató intonációs kontúrok, az egyszerû hangtani
felépítésû szavakból álló „dajkanyelvi” szókincs (mint például a magyarban
a baba, pipi, papa, dádá szavak), az egyszerû mondatszerkesztés. Ezek a sajá-
tosságok alkalmazkodást tükröznek a fogyatékos nyelvtudású beszédpart-
ner, a kisbaba, kisgyermek nyelvi és értelmi szintjéhez, s egyben figyelmének
ébrentartását, nyelvi aktivitásának a fokozását is szolgálják. (Kísérleti adatok
szerint e „kód” bizonyos sajátosságaira – például az „eltúlzott” intonációra –
már a néhány napos babák is megkülönböztetetten reagálnak.) Ehhez a sajá-
tos beszélési „stílushoz” az is hozzátartozik, hogy a felnôttek a baba hangbe-
li megnyilvánulásaihoz egyfajta „társalgási keretet” teremtenek. Vagyis tár-
salgási válasznak, értelmes közlésnek tekintik – értelmezik és kommentálják
– a baba hangprodukcióit, mégpedig nemcsak a szavakat vagy szószerû ele-
meket, hanem a gôgicsélést, sôt eleinte még – egyéb lehetôségek híján – a fi-
ziológiai megnyilvánulásokat is (például csuklást, böfizést). Az interakció
ilyen „társalgási” keretével, valamint az együttes figyelem tárgyához kap-
csolódó beszéddel (tárgyak megnevezése, „címkézése”, a közösen megélt
történések kommentálása) a család, a nyelvi közösség felnôtt tagjai gazdag és
támogató környezetet teremtenek a nyelv elsajátításához. (Meg kell jegyez-
nünk azonban, hogy ez a fajta „társalgási” beállítottság nem tekinthetô egye-
temesnek: több más kultúrában ettôl merôben eltérô interakciós-kommuni-
kációs „stílusok” vannak érvényben a felnôtt–gyermek beszédkapcsolatban.
A nyelvi fejlôdés azonban ott is, mint mindenütt és mindenkor, a felnôtt és a
gyermek együttmûködésén, a közös cselekvéshez, a közösen megélt tapasz-
talathoz kapcsolódó beszéden alapul.) A 13.2. táblázat összefoglalja, hogy mi-
lyen segítségeket ad a felnôttbeszéd szabályozása a gyermek elsajátítási
munkája számára.
192
13.2. táblázat. A gyermekhez szóló beszéd módosításainak szerepe

a gyermeki nyelvelsajátításban
Feltehetô szerep a nyelvelsajátításban

Felnôtt beszédének Beszélgetési Dolgok és nyelv Nyelvi egységek
módosulása egységek
gyermek neve x
felkiáltás x
magas hang x
suttogás x
erôs hanglejtés x
dajkaszavak x
szóválasztás x
ragkihagyás x
névmáskerülés x
modelltársalgás x
(felnôtt egyedül)
pontosabb kifejezés x x x
kényszerítô kérdés x
igazságérték javítása x x
lassú beszéd x
szünetek x
rövid mondatok x x
mondatkeretek x x
ismétlések x x
Vagyis feltehetôleg a felnôtt világ rejtett tanítási elveket használ, ennek meg-
felelôen módosítja kommunikációját, s ez lehetséges, hogy könnyíti a gyer-
mek feladatát.
Az éréssel, az értelmi fejlôdés elôrehaladtával s a nyelvi-interakciós ta-
pasztalatok gyarapodásával a gyermek – az elsô életév második felében –
nagy jelentôségû felfedezést tesz: ráébred arra, hogy bizonyos szándékos jel-
zésekkel (gesztussal, vokalizálással, azaz hangadással) maga is hatni tud
környezetére, el tud érni bizonyos célokat. Így például egy-egy tárgyra való
rámutatással maga is ki tudja jelölni a közös figyelem tárgyát (a referenciát),
gesztussal, vokalizálással kérhet, kezdeményezhet avagy elutasíthat dolgo-
kat, cselekvéseket. A szándékos (intencionális) kommunikáció kezdete dön-
tô fordulat a gyermek fejlôdésében, amelytôl egyenes út vezet a nyelvhez, hi-
szen a nyelvi közlések is kommunikatív szándékok kifejezésére szolgálnak.
A különbség „csupán” az, hogy a szándékos kommunikáció e korai formájá-
nak eszközei a gyermek saját leleményei. Ebben a gesztusrendszer, fôként a
nyúlás és a mutogatás elkülönülése is fontos kiinduló mozzanat. Felismerni
arról lehet a kezdeti nyelvi közléseket, hogy bizonyos helyzetekben rendsze-
resen és elôreláthatóan ezeket használja a baba. Ennek alapján a környezet
elôbb-utóbb meg tudja fejteni a közlési szándékokat. Az ilyen korai, önké-
nyes jelek egyik jellegzetes típusát képviselik az ún. elôszavak (protoszavak)
vagy fonetikailag következetes formák – rendszeresen használt, de felnôttnyelvi
193
mintára nem visszavezethetô egyéni alkotások (mint például – a magyarban

szokásos hangsortípusoktól merôben idegen – etn „szó”, amit egy 15 hóna-
pos kisgyerek egyebek között egy sor különbözô cselekvés kezdeményezésé-
re használt, például ’csináld/gyerünk/menjünk’ értelemben).
3. A nem verbális, vagyis nem nyelv által történô kommunikáció megin-
dulását hamarosan követi a nyelvi kommunikáció kezdete egyelôre passzív
formában. A kisgyermek már az elsô életév második felétôl kezdi felismerni
a környezetébe tartozó tárgyak, személyek nevét, egyre több egyszerû utasí-
tást ért meg – mindezt kezdetben persze csak meghatározott helyzetekben,
egy adott ingeregyüttes részeként. A Megyünk sétálni közlés megértése pél-
dául kezdetben egy sor, az adott helyzethez kapcsolódó értelmezési támpon-
ton alapul: a napi rutincselekvések sorában elérkezett a séta ideje; meghatá-
rozott helyen ismerôs cselekvésre kerül sor (mondjuk az elôszobában a
mama a gyerekkocsi után nyúl). A szó „emancipációja”, a szavakat összekap-
csoló szabályok megfejtése hosszú és bonyolult fejlôdési folyamat eredmé-
nye. Ennek során a szavak kiszabadulnak az ingeregyüttesbôl, fokozatosan
elnyerik felnôttnyelvi jelentésüket, és egymással meghatározott szabályok
szerint összekapcsolva, helyzetek sokaságának a leírására lesznek használ-
hatók.
Hogyan, milyen fázisokban megy végbe ez a bonyolult folyamat? Milyen
életkorban milyen anyanyelvi tudás tekinthetô tipikusnak? Milyen erôk ve-
zérlik a nyelvi fejlôdést? Az elmúlt mintegy száz évben a különbözô nyelvek
elsajátításáról számos leírás született: ezek alapján az elsô két kérdésre többé-
kevésbé megbízható választ adhatunk. A fejlôdést vezérlô elvek és erôk kér-
dése azonban a viták kereszttüzében áll ma is. A viták központi kérdései a
következôk:
a) Mi a velünk született adottságok és a tanulás egymáshoz viszonyított

szerepe a nyelv elsajátításában?
b) Egyazon nyelvi közösséghez tartozó egyének esetében azonos-e a nyel-
vi tudás (kompetencia) „összetétele”, vagy pedig jelentôs egyéni eltéré-
sekkel kell számolnunk?
c) Azonos módon, azonos alapelvek alapján tanulják-e a gyerekek a nyel-
vet, vagy pedig egyéni utakon jutnak el hozzá?
d) Összefügg-e a nyelvi fejlôdés a pszichológiai fejlôdés egyéb (rész)terü-
leteivel, vagy pedig független azoktól?
e) Melyek a tanulást vezérlô alapelvek? Szabályok tanulásán vagy asszo-
ciációs kapcsolatok fokozatos kiépülésén alapul-e a nyelv elsajátítása?
Ezekre a kérdésekre ma még nincsenek végleges válaszok, csupán érvek,

ellenérvek és – minden bizonnyal – részigazságok.
Ebben a fejezetben elsôsorban az elsô témakörrôl: a nyelvi fejlôdés meneté-
rôl, fázisairól próbálunk meg képet adni. A nyelvelsajátítás elméleti vonatko-
zásaira a könyv végén felsorolt irodalomjegyzékben találhat áttekintést az
érdeklôdô olvasó.
194
Az aktív beszédfejlôdés menetének a megismeréséhez példaképpen néz-

zük meg közelebbrôl, milyen formai és jelentésbeli sajátosságok jellemzik a
kisgyermek közléseit a nyelvelsajátítás folyamatának kezdeti szakaszaiban.
Ezeket a korai nyelvi közléseket – formájukat, alaki sajátosságaikat tekint-
ve – két szempontból szoktuk jellemezni (a felsorolt kritériumok egyben a
beszédfejlettség általános szintjét is mutatják):
a) Hány morfémát (azaz önálló jelentéssel bíró nyelvi elemet) tud a kis-
gyermek egy nyelvi közlésen belül összekapcsolni?
b) Milyen mértékben és milyen pontossággal tudja kifejezni a mondat al-
kotóelemei közötti viszonyokat a szavak mondatbeli szerepét kifejezô
nyelvtani eszközök (ragok, jelek, szórend stb.) segítségével?
A megnyilatkozások (morfémákban mért) hossza, az ún. átlagos mondat-

hossz a korai nyelvi fejlôdés megbízható mutatójának tekinthetô. A beszédfej-
lôdés korai szakaszainak nagy eseményei – a mondat születése, az elsô ragok
megjelenése, a mondatszerkezet növekvô bonyolultsága – ugyanis egyaránt
a megnyilatkozások hosszának a növekedését eredményezik.
E két szempont figyelembevételével a kisgyermek aktív nyelvi fejlôdését
több szakaszra bonthatjuk.
4. Az egyszavas közlések korszaka (ennek kezdete rendszerint egybeesik
az elsô életév végével). Az ilyen típusú nyelvi megnyilatkozások egyetlen –
értelemmel bíró részekre tovább már nem bontható – elembôl állnak, például
mama; ki; vau-vau; aggyá. Ezekhez a közlésekhez az adott helyzetekben ilyes-
féle jelentések voltak hozzárendelhetôk: ’Gyere ide, mama!’; ’Ki akarok men-
ni!’; ’Ott a kutya’; ’Add ide a csokit!’
Régóta vitatott kérdés, hogy minek is tekintsük az ilyen egyetlen morfé-
mából álló, de szemmel láthatóan tágabb jelentést hordozó közléseket. Vajon
mondatértékûek-e ezek, amint azt korábban számos kutató állította? Vagy
inkább szavaknak tekintendôk-e – hiszen alakilag mégiscsak szavak? Tény,
hogy az egyszavas közlésekben rejlô „üzenet” igen gyakran több, mint az el-
hangzott szó jelentése. Arra azonban semmi bizonyítékunk nincsen, hogy ez
a tágabb jelentés szerkezetileg tagolt formában valamiképpen benne is lenne
a kisgyerek fejében.
A valósághoz legközelebb talán az a megközelítés áll, amely a kisgyerek
egyszavas közléseit kezdetleges beszédaktusoknak tekinti. Ebben a keretben
e korai közléstípus szerkezete így lenne ábrázolható:
durva utalás (referálás a szó segítségével)

BESZÉDAKTUS
szándékkifejezés (illokúció)
(például megnevezés, kérés, válasz, hívás)
E felfogás szerint a kommunikációs szándék kifejezése ekkor még elsôsor-

ban az intonáció segítségével történik.
195
Milyenek a kisgyermek primitív referálásra használt szavai, és milyen sza-

vakat tanul meg elsôként a gyerek? Az elsô 50 szó vizsgálata során a kutatók
arra a következtetésre jutottak, hogy a korai szókincs összetételét egy sor té-
nyezô befolyásolja. Ilyen szempont lehet például az elsajátítandó szavak
hangtani felépítése, szófaji kategóriája vagy jelentésének és használatának bi-
zonyos vonatkozásai. Így például a kutatók úgy találták, hogy a nyelvelsajá-
títás kezdetén a gyermekek inkább választanak olyan szavakat, amelyek szá-
mukra könnyebben kiejthetôk, mint bonyolultabb hangtani felépítésû
szavakat. Inkább használnak fôneveket, mint más szófaji kategóriába esô
szavakat. (Vizsgálati adatok szerint a kezdeti szókincs mintegy kétharmadát
köznevek és tulajdonnevek alkotják. Egyéb szókategóriák, „formaosztályok”
aránya, a gyakoriság sorrendjében: akciószavak, például ki, le; módosítók,
például kakás; „személyes-társas” szavak, például kérem, tessék, én; és funk-
ciószavak, például ott, még.) Általános tapasztalat, hogy a fônevek jelentése,
vonatkozása a kisgyermek számára könnyebben azonosítható, mint a bonyo-
lultabb jelentésszerkezetû igéké. Ugyanezen vizsgálatok szerint a mindenna-
pi interakciókban részt vevô személyek, a mindennapi tevékenységekben
szerepet játszó tárgyak (az ún. tárgyi cselekvés résztvevôi és tárgyai), vala-
mint a változást mutató dolgok nevei nagyobb eséllyel kerülnek bele a korai
szókincsbe, mint például a mozdulatlan tárgyakat jelölô szavak.
Túl ezen, a kisgyermek szókincse az értelmi fejlôdés eseményeit is tükrözi.
Például kimutatták, hogy a tárgyak, személyek eltûnésére utaló szavak
(például angol gone ’elment’ vagy a magyar elment) elsajátítása egybeesik az
ún. tárgyállandóság kialakulásával (tehát azzal a fejlôdési szakasszal, amely-
ben a gyerek megtanulja, hogy a látóterén kívül került dolgok, személyek tô-
le függetlenül is léteznek).
A szókincs elsajátítása a kisgyermeknél rendkívül gyorsan megy végbe.
Azt a kérdést, hogy vajon mire utalnak az ismeretlen, új szavak, a gyermek
igen könnyen megoldja. Megfigyelések és kísérleti tapasztalatok szerint né-
hány találkozás elég egy új szóval ahhoz, hogy rögzüljön a szó. (Nem is igen
volna lehetséges másként, hogy 15 éves korára a tízezres nagyságrendben le-
gyen a gyermek szókincse.)
Ha egy új szóval – például toba – és egy új tárggyal találkozik a gyermek,
néhány egyszerû elvet követ. Olyan elvek ezek, amelyek meggyorsítják a ta-
nulást, s amelyek például nem állnak a fôemlôsök rendelkezésére.
1. Fônéviség elve. Ha semmi egyéb nem szól ellene, a gyerek az új szót fô-
névként értelmezi. A ragok és a nyelvtan kialakulásakor természetesen szá-
mos felülbíráló elv lép fel, melyek például megmondják, hogy a -ni végû szó
mégsem lehet fônév, hanem ige.
2. Teljes tárgy elve. Alapértelmezésében a név az egész tárgy, s nem egy ré-
szének a neve.
3. Közepes általánosság elve. Az alapértelmezés szerint a név nem tulajdon-
név, de nem is a legelvontabb kategória (például dolog) szintjén mûködik,
hanem kb. olyan általánosságú név, mint a pohár, ablak stb.
196
4. Egyediség elve. Az új név nem lehet egy már létezô szó szinonimája. Ha
az asztalon hever egy kés és egy ismeretlen tárgy, és a gyermek azt hallja:
„Add ide a tobát!”, nem a kést fogja odaadni, hanem az új tárgyra értelmezi
az új szót.
Ezeket az elsajátítást gyorsító elveket társas tanulási elvek egészítik ki.

A gyermek szótanulását a gondozó környezettel közös figyelem irányítja.
A gyermek követi anyja tekintetét, s úgy értelmezi, hogy a felnôtt arról be-
szél, amire éppen néz, amire figyel. Ez a társas figyelem szintén a nyelvelsa-
játítás olyan mechanizmusa, amely legközelebbi fôemlôs rokonainknál is
csak csírájában van meg.
Úgy tûnik, a korai nyelvi fejlôdés egyetemes jelensége a szójelentés túlter-
jesztése is. (Újabb adatok szerint ez a jelenség a korai szókincs mintegy egy-
harmadát érinti.) Ilyenkor a gyerek a felnôttnyelvben más-más szóval jelölt
tárgyakat, személyeket valamiféle részleges egyezés, hasonlóság alapján
azonos szóval nevez meg (például minden négylábú a vauvau elnevezést
kapja). A szavak ilyen felnôttnyelvitôl eltérô, korai használata olykor egy-
mástól meglepôen távol esô dolgok között létesít kapcsolatot. Egy másfél
éves kislány például tejjá-nak (= teának) nevezett mindenféle folyadékot (vi-
zet, tejet, bort), tejjá-nak nevezte a Balatont, s ugyanezt mondta a talponállót
meglátva, ahova szülei elôzô nap egy pohár italra betértek. Egy másik eset-
ben egy kisgyermeknek a falon függô, férfit ábrázoló képpel kapcsolatban
megtanították a bácsi szót. A gyermek ezután a megtanult szót nem reális
személyekre vagy a megfelelô ábrázolásokra vonatkoztatta, hanem kizárólag
egy másik, ugyanolyan magasságban függô – egyébként tájat ábrázoló – kép-
pel kapcsolatban használta. Vagyis a gyermek számára a bácsi szó a „magas-
ban függô valami” globális szituációjához kapcsolódott.
Ennek ellenkezôje, a szavak jelentésének a „beszûkítése” (vagyis a szó fel-
nôttnyelvinél szûkebb körû használata, például a kutya szó használata ’far-
kaskutya’ jelentéssel) ugyancsak elôfordul a nyelvelsajátítás kezdetén, bár
úgy tûnik, lényegesen ritkább az elôbbinél.
Ilyen és más jelenségek jól mutatják, hogy a szótanulás során a kisgyer-
meknek többféle feladattal kell megbirkóznia. Valamilyen módon részekre
kell bontania a beszédfolyamot, azonosítani a szavakat, ezen túl pedig felte-
véseket kell alkotnia arra nézve, hogy ez a szó a létezô dolgok milyen körére
vonatkozik. Sok jel mutat arra: a világ jelenségei közötti eligazodásban a kis-
gyermek egyik legnagyobb segítsége, támasza éppen a nyelv – a nyelv által
nyújtott kategorizációs rendszer, a világnak a nyelvben kódolt „égi mása”.
5. Az 50 körüli szókincs elérése más szempontból is korszakhatárt jelez a
nyelvi fejlôdésben: nagyjából ugyanis erre az idôre esik az elsô szókapcsola-
tok, a kéttagú mondatok megjelenése. (Ez a fejlôdési korszak általában másfél-
két éves kor körül következik be.) A kéttagú mondatokban összekapcsolt
nyelvi elemek – ha nyelvtanilag megformálatlanul is – már jelentésviszonyo-
kat, jelentéskapcsolatokat fejeznek ki. Így a korai közléseknek ezt a típusát már
joggal tekinthetjük a mondatalkotás kezdetének.
197
A kéttagú mondatokban kifejezett jelentéskapcsolatok száma kezdetben

persze rendkívül korlátozott. A legkorábbi típusokat az alábbi magyar gye-
rekek beszédanyagából származó példák szemléltetik:
Pápá nem. kb. ’Nem akarok sétálni menni!’

Még csoki! ’Még kérek csokit!’
Cica el. ’A cica elment.’
Csacsi ott. ’A csacsi ott van.’
Vauvau hol? ’Hol van a kutya?’
Vessünk egy pillantást e korai mondatok angol, német, orosz, finn vagy –
távolabb esô nyelveket választva – luó és szamoa megfelelôire!
angol: there book ’ott könyv’ more milk ’még tej’

német: buch da ’könyv ott’ mehr milch ’még tej’
orosz: Toszja tam ’Toszja ott’ jiscso moloko ’még tej’
finn: tuossa Rina ’ott Rina’ anna Rina ’ad Rina’
luó: en saa ’az óra’ miya tamtam ’ad-nekem cukor’
szamoa: Keith lea ’Keith ott’ mai pepe ’ad baba’
angol: where ball ’hol labda’

német: wo ball ’hol labda’
orosz: gd’e papa ’hol papa’
finn: missä pallo ’hol labda’
szamoa: fea Punafu ’hol Punafu’
Azt látjuk: ezek a kezdetleges mondatok jelentésüket, szerkezetüket te-

kintve alig térnek el a magyar anyanyelvû kisgyermekek legkorábbi kéttagú
mondataitól.
Az ilyen típusú kéttagú mondatokat közelebbrôl megvizsgálva a kutatók
azt találták: e korai közlések nagy többsége összesen négy alapjelentést kép-
visel. Az ez, ott, hol + fônév típusú szókapcsolat valamilyen dolog, személy
azonosítását, megnevezését szolgálja; a még kezdetûekkel a gyerek dolgok,
személyek újramegjelenésére utal; a nem szót tartalmazó közlések alapjelen-
tése pedig a tagadás vagy a nem-létezés. (Ezen túl persze a fenti közlések
egyben különbözô kommunikatív szándékokat is képviselnek: megnevezést,
kérést, visszautasítást stb.)
Egymástól távol esô népek gyermekeinek legkorábbi mondatszerû pro-
dukciói tehát azonos szerkesztési szabályokat és azonos jelentéskapcsolato-
kat tükröznek. Ez utóbbit: a tartalmi-jelentéstani hasonlóságot azonban je-
lenleg nem valamiféle egyetemes konstrukciós szabály számlájára írjuk,
hanem az értelmi fejlôdés és a korai kommunikatív szándékok hasonlóságá-
ra vezetjük vissza: a kétévesek gondolatai és vágyai, úgy látszik, meglehetô-
sen hasonlóak szerte a világon!
198
A további fejlôdés során a jelentéskapcsolatok köre tovább bôvül. A gyere-

kek például megtanulják egy közlésen belül összekapcsolni:
a cselekvô személyt és a cselekvést:

Pápá apa. ’Apa elment.’
Tonná Vimma. ’Vilma tornázik.’
a cselekvést és a cselekvés tárgyát:

Medcsiná szék! ’Csináld meg (tkp. állítsd fel) a (felborult) széket!’
a birtokot és a birtokost:
Zsuzsamama ágy. ’Ez Zsuzsamama ágya.’
Vimma csoti. ’Ez Vilma csokija.’
a dolgot és annak tulajdonságát:

Kicsi baba. ’(Ez) a baba kicsi.’
Na vauvau. ’(Ez) a kutya nagy.’
Cselekvéses szempontból ezek a korai kétszavas megnyilatkozások egy-

szerû állítások, illetve kérések, mint az alábbi magyar példák mutatják.
ÁLLÍTÁSOK PÉLDA
tárgy jelenléte ottvan huhu

jelenlét tagadása papi ej
tárgy helye ott huhu
tárgy birtoklása edz enyim
tárgy tulajdonsága Ági kakász
KÉRÉSEK
cselekvésre addide blabda

információ ató hó?
tagadás nem csicsi
Vessük össze a fent bemutatott kéttagú mondatokat felnôttnyelvi megfele-

lôikkel! Azonnal látjuk, hogy mondataiból a kisgyermek számos olyan ele-
met elhagyott, amelyek pedig az adott közlés nyelvtanilag „teljes értékû”
megformálásához feltétlenül szükségesek lennének. Így például elhagyta az
a, egy névelôt, az ez mutató névmást, a van igét, s mondatából persze teljes
mértékben hiányoznak a szavak egymás közötti viszonyait kifejezô – valósá-
gos tárgyi viszonyokra utaló – nyelvtani elemek is: a tárgyi, a hely-, illetve a
birtokviszonyt jelölô morfémák.
Különbözô anyanyelvû kisgyermekek kéttagú megnyilatkozásait elemezve
a kutatók úgy találták: korántsem véletlenszerû, hogy nyelvi fejlôdésüknek eb-
199
ben a szakaszában a kisgyermekek milyen szavakat (pontosabban milyen

morfémákat – önálló jelentéssel bíró nyelvi elemeket) sajátítanak el az ôket kö-
rülvevô felnôttbeszédbôl. Eszerint a legkülönbözôbb anyanyelvû gyermekek
kéttagú mondataiban sokkal gyakrabban szerepelnek konkrét jelentéssel, illet-
ve meghatározott tárgyi vonatkozással rendelkezô ún. tartalmas szavak – fône-
vek, igék, melléknevek – mint pusztán nyelvtani szerepet betöltô, így a jelentés
szempontjából üres ún. funkcióelemek – névelôk, névmások, elöljárószók stb.
A jelenség magyarázata kézenfekvô: a kisgyermek könnyebben sajátítja el
a világos, könnyen megragadható tárgyi jelentéssel bíró s a mondat hang-
súlyviszonyai által jobban kiemelt elemeket. A tartalmas szavak használata
ezenfelül a kommunikációs célok szempontjából is „gazdaságos”, hiszen in-
formációs értékük igen nagy, míg a funkcióelemeké csekély. A nyelvtani
funkciókat kifejezô morfémák száma ugyanis valamennyi nyelvben elenyé-
szôen kicsi a tartalmas szavakéhoz képest, így a kisgyermek egy-egy adott
beszédhelyzetben elhangzott megnyilatkozásait nyelvtani ismereteink alap-
ján könnyen ki tudjuk egészíteni teljes mondatokká. (Nem így lenne, ha a tar-
talmas szavak maradnának el!) Ez a szerkesztésmód – a redundáns, csekély
információs értékû elemek elhagyása az adott megnyilatkozásból – a távira-
tok „stílusára” emlékeztet, hiszen amikor egy üzenetet a lehetô legkevesebb
szóból igyekszünk megszerkeszteni (a szavak pénzbe kerülnek!), természet-
szerûen éppen ezeket hagyjuk el. (Így teljesen rendjén valónak tekintenénk
egy ilyen szövegû táviratot: Apa utazik, gyerek anyunál, pénz megy – amelybôl
szintén hiányoznak egyes funkcióelemek: a határozott névelô, a van ige; ép-
pen azok, amelyeknek az elmaradását a fenti kéttagú mondatokban is megál-
lapíthattuk.) A kisgyermek ilyen típusú közléseit távirati beszédnek nevezzük.
Eddigi ismereteink szerint a „távirati jelleg” a korai gyermeknyelv egyete-
mes fejlôdési sajátossága. (A távirati jelleg persze korántsem jelenti a funk-
cióelemek teljes hiányát. Ezek közül néhány ugyanis – a még, nem, ott, hol –,
amint láttuk, éppen a legkorábbi közlések alappilléreit alkotják.)
A kéttagú mondatok típusainak áttekintése során láthattuk, hogy a kis-
gyermek már sok mindent ki tud fejezni (ha nyelvtanilag megformálatlanul
is): tagadást, kérdést, birtokviszonyt és azt is, hogy valami hol helyezkedik
el. Amiben azonban a gyermek nyelvi fejlôdésének ez a szakasza alapvetôen
különbözik a további fejlôdési fázisoktól, az az egy megnyilatkozáson belül
kifejezhetô jelentésviszonyok korlátozottsága: a gyerek egy megnyilatkozá-
son belül a jelentésnek rendszerint csak egy aspektusát tudta kifejezni
(például csak birtokviszonyt vagy csak tagadást). Amennyiben ennél több je-
lentéskapcsolatot akar kifejezni, akkor gyakran szünettel elválasztott mon-
datokat használ, mint az alábbi példákban:
Néze bácsi. Képe bácsi. ’Nézd a bácsi képét!’

(evés közben:)
Hú pápá. Has. ’A hús lement a hasamba.’
(hintában ülve:)
Ádámpapa lö. Vimma lö. ’Ádámpapa, lökd Vilmát!’
200
A kép, amit az elôbbiekben a nyelvi fejlôdés korai fázisairól adtunk, persze

meglehetôsen elnagyolt és általános. S feltétlenül hozzá kell fûznünk: noha a
rendelkezésünkre álló leírások lehetôvé teszik a fenti fejlôdési fázisok megál-
lapítását, ez a kép mégis inkább csak egyfajta „statisztikai valószínûséget”
tükröz, amelytôl bizonyítottan léteznek egyéni eltérések. Egyebek között el-
térô lehet (bizonyos életkori határok között) a nyelvelsajátítás kezdetének
idôpontja, az egyes fejlôdési szakaszok idôtartama. Különbözhet az elsô 50
szó összetétele (egyes gyerekek kezdeti szókincsében a „személyes-társas”
típusú szavak dominálnak, nem a fônevek). Az egyszavas közlések korszaka
után egyes gyerekek két vagy több elembôl álló vertikális mondatokat (jelenté-
sükben összefüggô, de hanglejtés, hangsúlyozás szempontjából különálló
egyszavas közléseket) kezdenek használni. (Pl. Ement. Apa. Buhval. ’Apa el-
ment busszal.’ A valódi mondat létrejöttét ilyen esetben a jelentés szempont-
jából összetartozó szavakat formailag is összekapcsoló mondatprozódia
kialakulása jelzi.)
Ezeket a különbségeket jelenleg az egyes gyermekeket sajátosan jellemzô
megismerési sémák, illetve a nyelvi környezet, a gyereknek szóló nyelv, be-
szédmód különbségeivel magyarázzák.
6. A nyelvi fejlôdés következô korszakának az átlagos mondathossz állandó
növekedésével együtt bekövetkezô legfontosabb eseménye: a mondat alkotó-
részei közötti viszonyokat kifejezô (valóságos tárgyi viszonyokra utaló) nyelv-
tani eszközök egész sorának kialakulása és egyre differenciáltabb használata.
Ezeknek a grammatikai eszközöknek – például ragoknak, viszonyító jelek-
nek – az elsajátítása a gyermeki gondolkodás fejlôdésének a szempontjából is
nagy jelentôségû esemény, hiszen ezek segítségével tudja a fejlôdô gyermek
a dolgok közötti viszonyokat – relációkat – a tárgyi szituációtól függetlened-
ve, az absztrakt gondolkodás szintjén megragadni.
Hogy milyen nyelvtani megkülönböztetést mikor sajátít el a gyerek, ez
persze korántsem a véletlen függvénye. Sokfelôl megerôsített tapasztalat: a
grammatikai viszonyokat jelölô morfémák (ragok, jelek) elsajátítási sorrend-
je egyazon nyelven belül nagyfokú állandóságot mutat. Így például az angol
gyerekek beszédében – egybehangzó tapasztalatok szerint – a legelsô gram-
matikai morfémák az elsajátítás sorrendjében a következôk: a folyamatos je-
len idejû igealak -ing ragja; az in és az on elöljárószók; a többes számot kifeje-
zô -s morféma és egyes igen magas gyakorisággal használt szabálytalan múlt
idejû alakok (came ’jött’, went ’ment’). A magyar gyerekek beszédében elsô-
ként megjelenô grammatikai morfémák: a -t tárgyrag; a -ba/-be helyhatározói
rag; az -é birtokjel; az -m birtokos személyjel; a -k többesjel és a -nak/-nek ré-
szeshatározórag.
Az elsajátítási sorrend lehetséges okait vizsgálva azt találták: a sorrendet
befolyásolhatja a megfelelô grammatikai morféma mondatszerkezeti-jelen-
téstani összetettsége (közelebbrôl: a benne „kódolt” grammatikai jelentések
száma). Talán ez a tényezô magyarázza, hogy a magyar gyerekek a birtokvi-
szonyt kifejezô -é birtokjelet korábban sajátítják el, mint a birtokviszony és a
személy kategóriáira együtt utaló birtokos személyjeleket; vagy a nyelvtani
201
szám kategóriájára utaló -k többesjelet jóval hamarabb tanulják meg, mint a

szám és a birtokviszony nyelvtani kategóriáit „halmozottan” jelölô -i birto-
kos személyjelet (pl. kapu-i).
Túl ezen, a nyelvtani kategóriák elsajátítási sorrendjét egyebek között az is
befolyásolja, hogy egy-egy adott nyelvtani kategória az adott nyelvben
mennyire számít alapvetônek, s jelenléte mennyire szembetûnô. A héber
nyelvben például a grammatikai nem szerinti megkülönböztetés átfogóbb és
szembetûnôbb, mint a franciában. Így a héber nyelvet tanuló gyerekek, akik
a nyelvtani nem kategóriájának az azonosításában több támpontra támasz-
kodhatnak, mint a francia anyanyelvûek, korábban sajátítják el ezt a nyelvta-
ni megkülönböztetést, mint francia társaik.
A nyelvtani eszközök elsajátítása egyébként korántsem valamilyen egy-
szerû, „egyenes vonalú” fejlôdésként leírható folyamat. Erre utal például az
a tény, hogy a harmadik fejlôdési szakaszba lépô kisgyermek a mondat ele-
mei közötti jelentésviszonyok kifejezésében olykor nem azt a ragot, végzô-
dést használja, amelyet az adott nyelv szabályai elôírnak. Így például a bir-
tokviszonyt a kisgyermek kezdetben ilyen típusú szerkezetekkel fejezheti ki:
Pannijé cica; Panninak (a) cica ’Panni cicája’. Vagyis csakis a birtokost jelöli
nyelvtanilag, holott a magyar nyelv szabályai szerint a birtokra utaló szó (a
birtokszó) az, amelyik mindig kap ragot. Ha tehát a harmadik szakaszban
megjelenik is a nyelvtani elemek egész sora, az adott nyelv szabályainak
megfelelô használat bizonyos esetekben csak a fejlôdés késôbbi szakaszaiban
alakul ki.
Vegyük most szemügyre ezeket az újonnan megjelenô ragozott szóalako-
kat – formai szempontból. Látni fogjuk, hogy az a mód, ahogyan a kisgyerek
a különbözô szótöveket a toldalékokkal összekapcsolja, igen gyakran jelen-
tôsen eltér a köznyelvben szokásos eljárásoktól, és számos furcsa szóalakot
eredményez. A magyar gyermeknyelvi leírásokból például – szófajok szerint
csoportosítva – ilyen sajátosan formált szavakat gyûjthetünk össze:
Fônevek:
piszokt (piszkot), kôk (kövek), szemet (szemét), retke (retek), kezeje (keze),
virágt (virágot), kalapval, késvel, lovatat, ruhátot, lókak (lovak)
Igék:
eszt, ett, eszett (evett), eszikni, eszni (enni), nevetettek (nevettek), kötte (kötöt-
te), fek (fekszik)
Melléknevek:
kicsibb, szebbebb
Névmások:
tiem (enyém), engembe (belém), engeddel (veled), émmel (velem), tégetek
(benneteket)
202
Ha ezeket a szokatlan nyelvi formákat alaposabban megvizsgáljuk, látni

fogjuk, hogy eltérésük felnôttnyelvi megfelelôiktôl egyáltalán nem véletlen-
szerû, hanem meghatározott szabályszerûséget mutat. Ilyen szabályszerûség
például, hogy a kisgyermek a nem „szabályosan” ragozott (például tôválta-
kozást mutató) szavakat úgy kezeli, mintha a szabályosan ragozandó elemek
csoportjába tartoznának. Például az esni-hez hasonló „szabályos” fônévi ige-
nevek vagy a hajók-hoz hasonló többes számú alakok létrehozásának szabá-
lyát az eszik, ló típusú szavakra is kiterjeszti, és ilyen alakokat mond: eszni,
lók. Ez a túlszabályosításnak nevezett jelenség az anyanyelv elsajátításának
meghatározott szakaszában törvényszerûen fellép.
A példákból kiolvasható másik ilyen szabályszerûség, hogy a feltehetôen
utánzás útján, ragozott formában megtanult szavakat a kisgyermek szótônek
tekinti és újabb ragokat fûz hozzá; így jön létre a ragkettôzés, mint a lovatat,
ruhátot példákban. Az is gyakori jelenség, hogy a gyermek a különbözô rago-
kat, jeleket a kötelezô kötôhang mellôzésével közvetlenül a tôhöz kapcsolja
(kötte, virágt).
A fenti példák meggyôzôen bizonyítják, hogy amikor a kisgyermek az
alaktan szabályait elsajátítja (vagyis megtanulja, hogyan változtassa a szavak
hangalakját mondatbeli szerepüknek megfelelôen), igen gyakran nem a kör-
nyezetétôl hallott ragozott szóalakokat utánozza, hanem a különbözô nyelv-
tani elemek (ragok, jelek) használati szabályainak a felismerése után maga
igyekszik megalkotni a megfelelô nyelvi formákat. Olyan jelenség ez, amely
a nyelvelsajátítás kutatásának egyik legtöbbet vitatott folyamata. Ezzel kap-
csolatban azt is megállapíthatjuk, hogy a kisgyermek sajátos tanulási sor-
renddel rendelkezik. Ez abban áll, hogy elôször a nyelvi jelenségek szélesebb
körére érvényes szabályt sajátítja el (például hogy a tárgyi viszonyt -t raggal
jelöljük), és csak ezután tanulja meg az ezzel kapcsolatos – a nyelvi elemek
szûkebb körére, a „kivételekre” érvényes – második szabályt (hogy ilyen
esetben bizonyos fônevek tövet váltanak).
Mindezek után talán nem is szükséges külön hangsúlyozni: a teljes nyelv-
tani rendszer birtokbavétele hosszú és bonyolult tanulási folyamat eredmé-
nye. Számos vita folyik arról, hogy vajon ebben a folyamatban mennyire van
magyarázó erejük az általános tanulási elveknek, s mennyire sajátos a nyelv-
tani szervezôdés. Vannak kompromisszumos megoldások is. Ezek szerint a
szabályos, a nyelvben termékeny formák elsajátításáért a szabály alapú rend-
szer a felelôs, mely idegrendszerileg (lásd a Beszéd és gondolkodás címû fejeze-
tet) az elülsô agyrészeknek feleltethetô meg, míg a kivételek, illetve ritkább
típusok elsajátításáért a szótanulásban résztvevô asszociatív szervezôdésû,
hátsóbb elhelyezkedésû agyrészek lennének a felelôsek.
A nyelvtani rendszer elsajátítását kísérleti eljárásokkal is vizsgálják. Ezek
próbálnak mondatértelmezési helyzetekben választ kapni arra is, hogy az
egyetemes elveken belül milyen sajátosságai vannak az egyes nyelveknek.
A magyar gyermek például 3 éves korára már elsajátítja, hogy a mondatszer-
kezet értelmezésében elsôsorban a ragokra támaszkodjon, kisebb életkorban
viszont még sokban támaszkodik az élôségre mint jelentésbeli tényezôre is.
203
A 13.3.táblázat illusztrálja, hogy a hasonló mondatértelmezési kutatások sze-

rint milyen eltérések vannak egyes nyelveknél a kora gyermekkori és a fel-
nôtt értelmezési minták között.
13.3. táblázat. Néhány jellegzetes eltérés a cselekvô hozzárendelésében

különbözô nyelvekben
Nyelv Gyermek Felnôtt

Magyar Élô > Rag > Szórend Rag > Szórend > Egyeztetés > Élô
Török Rag > Szórend ? Élô ? Rag > Él > Szórend
Szerb/horvát Élô > Rag > Szórend > Egyeztetés Rag > Egyeztetés > Élô > Szórend
Warlpiri Élô > Rag > Szórend Rag > Élô > Szórend
Holland Szórend > Rag > Élô Rag > Szórend > Élô
Angol Szórend > Élô > Egyeztetés Szórend > Élô > Egyeztetés
Francia Szórend > Élô Egyeztetés > Élô > Szórend
A hasonló kutatások eredményeinek értelmezését számos vita kíséri. Jól

látható, hogy a „ragozó nyelvekben” hamar a ragok válnak vezetô tényezô-
vé, míg a szórendi kódolást használó nyelveken a szórendre összpontosít a
gyermek. A nyelvelméleti viták nem a tényeket illetik, hanem arra vonatkoz-
nak, hogy vajon csupán gyakorisági, tapasztalati tanulás eredménye-e, vagy
az egyetemes nyelvtanban lehetséges paramétereknek, azaz a nyelvtípust
beállító „kapcsolóknak” a biológiai alapú beszabályozásából származnak-e.
A mondat- és a szövegbeli referenciaviszonyok biztonságos kezelése, az
összetett mondatok ritkább vagy bonyolultabb változatainak az elsajátítása,
a szórendi és prozódiai szabályok helyes alkalmazása, vagy – bonyolult mor-
fológiájú nyelvek (mint a magyar) esetében – a ritkább vagy komplexebb
grammatikai morfémák használati szabályainak a feltérképezése az iskolás-
korba mélyen belenyúló tanulási feladat. Fontos megjegyezni: ezt a hatalmas
feladatot a gyermek jórészt a maga erejébôl, „explicit” tanítás-javítás nélkül
végzi el. Tapasztalatok szerint ugyanis az ôt körülvevô felnôttek a gyermeki
közléseknek nem a nyelvtani megformálására, hanem igazságtartalmára, il-
letve szociális elfogadhatóságára figyelnek. Éppen ezért egyetérthetünk
azokkal, akik az anyanyelv nyelvtani rendszerének az elsajátítását az ember-
gyerek egyik legjelentôsebb, legcsodálatosabb teljesítményének tekintik.
7. A nyelvtani fejlôdés tárgyalása után nézzük meg végül, hogy alakul a
szójelentés elsajátítása, a szókincs fejlôdése a nyelvi fejlôdés késôbbi szaka-
szaiban.
Körülbelül a kétszavas mondatok korszakának a vége felé fontos fordulat
következik be a kisgyermek nyelvi fejlôdésében. A gyermek, aki csekély szá-
mú, lassan bôvülô szókészletét nehezen meghatározható, változékony, egyé-
ni jelentések kifejezésére vagy globális helyzetek jelzésére használta, most
mintha ráébredne arra, hogy a környezetébe tartozó személyek és dolgok
mindegyikéhez meghatározott hangsor tartozik – mindennek megvan a maga
neve. Ezt az eseményt úgy is jellemezhetnénk, hogy a kisgyermek bizonyos
204
értelemben felfedezi a nyelv legalapvetôbb tulajdonságát – szimbolikus jelle-

gét. Ennek a fontos belsô fordulatnak külsô jele egyrészt a szókincs ugrássze-
rû gyarapodása – az eddigi tízes nagyságrendû szókincs ekkor néhány hó-
nap alatt ötszörösére, tízszeresére nô. Erre utal másrészt a nyelvi aktivitás,
érdeklôdés hirtelen megnövekedése: egy idô után a kisgyerek már maga kér-
dezôsködik az újonnan megismert dolgok, tárgyak neve után, sôt új dolgok
elnevezésére maga is alkot új szavakat. A szókincs gyarapodásával együtt a
szavak jelentése is fontos változáson megy át; egyre inkább függetlenedik a
beszédhelyzettôl, közeledik a szó társadalmilag érvényes használati köréhez
– egyre szilárdabb, konvencionálisabb jelentésre tesz szert. A korai szavak
gyakran túlságosan tág „érvényességi köre” most megoszlik a „felnôttnyel-
vi” jelentéshez közelebb álló új szavak között. A vauvau szó például, amely
kezdetben minden négylábút jelölt, most eredeti jelentésterülete egy részét
átadja az új sajátosságok, tulajdonságjegyek (például szín, nagyság, hang-
adásbeli különbségek) alapján elhatárolt tehén, ló, bárány stb. szavaknak.
Ahogy tehát a kisgyermek szókincse bôvül, egyben a már korábban elsajátí-
tott szavak jelentése is egyre pontosabb lesz.
A szókincs elsajátítása korántsem csupán szavak és a hozzájuk tartozó szó-
jelentések elsajátítását jelenti. A gyermeknek ugyanis ezenfelül még azt is
meg kell tanulnia, hogy az általa elsajátított szavak hogyan viszonyulnak
egymáshoz. A szójelentések közötti részleges azonosságok, hasonlóságok, el-
lentétek vagy hierarchikus kapcsolatok felismerése idôvel egyfajta „jelentés-
háló” kiépüléséhez vezet a szókincset tároló szemantikai emlékezetben. Egy-
egy új szó elsajátítása nem csupán új elemmel gyarapítja a kisgyerek mentális
szótárát, hanem e szótár megfelelô „részlegének” bizonyos fokú újraszerve-
zését is eredményezheti. (Például egy-egy új színfogalom elsajátítása módo-
sítja egyes, már korábban megismert színelnevezések „érvényességi körét”,
egymáshoz való viszonyát.)
Vizsgálati adatok sora bizonyítja: a szavak egymás közötti kapcsolatrend-
szerének kialakulása hosszú fejlôdési folyamat eredménye. Ennek egyik leg-
fontosabb állomása, az ún. szintagmatikus–paradigmatikus váltás hétéves kor
körül következik be. Hogy létezik ilyen váltás, arra az ún. „szabad szóasszo-
ciációs vizsgálatok” során derült fény. (A szóasszociációs vizsgálatok e típu-
sában a vizsgálati alanyok feladata abban áll, hogy egy adott hívószóra meg
kell mondaniuk az elsô szót, ami eszükbe jut.) Hétéves kor elôtt a gyerekek a
megadott hívószóra olyan szóval válaszoltak, amely egy jól szerkesztett
mondatban a hívószó után következhetett volna. (Például a kutya hívószóra az
ugat választ adták.) Hétévesnél idôsebb gyerekek válaszai viszont rendsze-
rint más, a hívószóval azonos szófaji kategóriába tartozó (és jelentés szempontjá-
ból hozzá közel álló) szót tartalmaztak. (Ilyen például a kutya hívószóra adott
macska válasz.) Ezek az adatok azt mutatják: hétéves kor körül az elsajátított
szavak új osztályozási ismérvek szerint kezdenek egymáshoz kapcsolódni a
szemantikai emlékezetben. (Ezt a jelenséget többnyire a megismerési folya-
matoknak az adott életkorban bekövetkezô változásaival magyarázzák.)
205
A szójelentés fejlôdése, a szemantikai háló fokozatos kiépülése során a

szójelentés újabb és újabb dimenziói tárulnak fel: a gyermek a jelentés egyre
több és egyre differenciáltabb alkotórészét ismeri fel és fûzi hozzá az eredeti
– esetenként túl általános, elnagyolt, pontatlan – szójelentésekhez. Jól szem-
lélteti ezt egy bonyolultabb jelentésû ige, az ígér jelentésének az elsajátítása.
4-5 éves gyerekek beszédében az ígér igének ilyen típusú használata is elôfor-
dul: Megígértem, hogy Mari átjön, de nem jött. A hibás használat e típusából ki-
derül: a gyerek már megtanulta, hogy az ígér az „állít, mond” típusú igék
csoportjába tartozik, s azt is tudja, hogy az ige kimondása kötelezettség vál-
lalását is magában foglalja. Ugyanakkor azonban még nem tanulta meg,
hogy ez a kötelezettség kire hárul (ti. hogy a megígért cselekvést az ígéretet
tevô személynek kell végrehajtania). Egy másik, ugyancsak az ígér igével
kapcsolatos vizsgálatban azt találták: a vizsgált 5-6 éves gyerekek csak a be-
tartott, megvalósuló ígéretet tekintették ígéretnek. Ugyanezen vizsgálat ada-
tai szerint az ígér ige felnôttnyelvi jelentése csak viszonylag késôn, 8-9 éves
kor körül alakul ki.
8. Ez utóbbi példa bizonyos mértékig már átvezet bennünket a beszédfej-
lôdés során elsajátítandó szabályok egy további halmazához. Ezek a szabá-
lyok azt írják elô, hogyan kell használni a nyelvet az adott közösséget, kultú-
rát jellemzô kommunikációs helyzetekben, az egyén mindennapi életének
keretét alkotó társas interakciókban.
Mi mindent kell megtanulnia a gyereknek a nyelv használatáról ahhoz,
hogy közössége teljes értékû tagja lehessen? Röviden összefoglalva körülbe-
lül a következôket:
a) Mikor lehet/szabad/kell beszélnie és mikor lehet/szabad/kell hallgat-

nia a mindennapi élet során elôforduló beszédhelyzetekben?
b) Milyen témákról, kivel, hol és hogyan lehet/szabad/kell beszélnie?
Bármilyen egyszerûnek tûnik a fenti felsorolás, megvalósításához szabály-

rendszerek sokaságát kell a gyereknek elsajátítania: a nyelvi változatok és
„használati szabályaik” felismerésétôl a koherens dialógusalkotásig; az adott
közösségben érvényes beszédaktus-típusok elsajátításától a beszélés „mûfa-
jainak” (a nyelvi közösség által használt szövegtípusoknak) a kompetens al-
kalmazásáig.
Ezeknek a nyelvhasználati szabályoknak a megtanulása szorosan összefo-
nódik a nyelvi struktúra elsajátításának a folyamatával. Nem szabad ugyanis
elfelejtenünk: a kisgyermek, miközben a nyelv eszközeit fokozatosan birtok-
ba veszi, használatukat begyakorolja, többnyire valakihez és valamilyen céllal
beszél: válaszol a hozzá intézett felnôttmegnyilatkozásokra, tudatja szándé-
kait környezete tagjaival, s szüntelenül gyarapodó nyelvi eszközök birtoká-
ban egyre változatosabb módon – és egyre eredményesebben – képes befo-
lyásolni az ôt körülvevô felnôttek magatartását.
Kutatások sora bizonyítja: a kisgyermek már viszonylag korán képes arra,
hogy kommunikációs és cselekvési céljai érdekében, a hallgató elvárásainak
206
megfelelôen módosítsa közlései nyelvi megformálását. Szemléletesen bizo-

nyítják ezt az ún. akciókérés kategóriájának a változatai a nyelvi fejlôdés korai
szakaszaiban. (Az akciókérés a hallgató kérése/felszólítása valamilyen cse-
lekvés elvégzésére – érthetô módon az egyik legfontosabb közléstípusnak
számít a környezetére utalt, lehetôségeiben korlátozott kisgyermek kommu-
nikációjában.)
Így például egy különlegesen aktív magyar kisfiú két és fél és hároméves
kora között egyebek mellett a következô szerkezeteket használta akciókéré-
sek kifejezésére (az alábbi lista korántsem teljes!):
1. Fônévi igenévi igealak + felszólító intonáció:

Fejemelni én! (’Emelj fel engem!’)
2. Fônévi igenévi igealak + felszólító intonáció + ’jó?’

(tárgyat a felnôtt felé nyújtva):
Ezt eltenni, jó? (’Ezt tedd el, jó?’)
3. A kért tárgy megnevezése + ’jó?’

Egy nagy papijt, jó? (ti. ’adjál!’)
4. ’Segítség!’ + problémaleírás:
Segítség, ez a csöngô nem megy fôtekejedni!
(ti. nem tudja felhúzni a felhúzható játékot – segítséget kér)
5. Indirekt kérés:
Hazamész a nyócadikra? (szeretné, ha apja visszamenne a 8. emeleten lé-
vô lakásba)
6. Saját cselekvési szándék bejelentése (a cselekvés megvalósítása a felnôtt

közremûködését igényli)
(a magasban felfüggesztett harangra néz, karját a felnôtt felé nyújtja):
Fejkapaszkodok.
7. Ható ige
(labdát odaviszi a felnôttnek):
Így ... így dobálhatod azt! (kb. ’Légy szíves, így dobd azt!’)
8. ’Kérlek, hogy...’/ ’Kérlek szépen, hogy...’ + alárendelt mellékmondat:

Most ajja kéjlek szépen, hogy odaadod nekem a fénképezôgépet.
9. ’Tedd meg, hogy...’ + alárendelt mellékmondat + feltételes mód:

Tedd meg, hogy megmosnéd! (Sic!)
A ható képzô, a Kérlek, hogy... vagy a Tedd meg, hogy... kezdetû mondatok és
egyéb, ún. jelentéslágyító (s egyben felnôttet puhító) eszközök használata azt
207
jelzi: a kisgyermek ráébredt arra, hogy kérése formájának a hallgatói elvárá-

sokhoz igazodó módosításával könnyebben érheti el a kívánt cél megvalósu-
lását. Más vizsgálatokban is bebizonyosodott: a gyermekek igen korán képe-
sek arra, hogy bizonyos, a beszédpartner relatív társadalmi státusát jelölô,
egyszerûbb nyelvi formák között különbséget tegyenek, és ilyen formákat
megfelelô helyzetben megkülönböztetett módon használjanak (például fel-
szólító módú igealakokat a kortárscsoportban, engedélykérést a „felsôbb”
kategóriába tartozó beszédpartnerekkel).
Ezt a tanulási folyamatot egyébként rendszerint a környezet is elôsegíti.
Vizsgálati adatok és a köznapi tapasztalat egyaránt igazolja: az udvariasság
szempontjából jelölt nyelvi formák tanítása, gyakoroltatása igen sok kultúrá-
ban explicit módon történik. A szülôk és a gyermeket körülvevô más felnôt-
tek jelentôs erôfeszítést tesznek, hogy az adott életkori szinten megtanítható
„társas rutinokat” (például a köszönés, köszöntés, búcsúzás formuláit) a kis-
gyerek minél korábban elsajátítsa.
A nyelv társadalmilag elfogadott használati módjának az átadása része és
egyben eszköze is a kultúra átadásának. Társadalmi szerkezet és kultúra kezdet-
tôl fogva jelen vannak a gyermek és környezete közötti beszédkapcsolatban,
szerepet játszanak a kisgyermeknek szóló beszéd alakulásában, s magát a
gyermeki beszédet is alakítják.
Ezeknek a nyelvhasználati szabályoknak a felismerése és helyes alkalma-
zásuk (ami semmivel sem egyszerûbb folyamat, mint a nyelvi szimbólumok,
a grammatika birtokbavétele) út a társadalmi és kulturális tudás megszerzé-
séhez, s ezen belül út a saját identitás, a saját szerepek elsajátításához is.
9. Visszatérve a kisgyermek nyelvi fejlôdésének tárgyalt szakaszaira, e bo-
nyolult folyamat lényegét a következôkben foglalhatjuk össze:
a) A gyermek a nyelv elsajátítása során a közhiedelemmel ellentétben leg-

többször nem kész mondatokat tanul meg (utánoz), hanem környezete
nyelvi megnyilatkozásainak spontán elemzésével maga alkotja meg
közléseit – olyanokat is, amelyeket soha senkitôl nem hallott.
b) Nyelvi fejlôdésének egyes szakaszaiban a kisgyermek jól leírható szabá-
lyok alapján alkotja meg nyelvi megnyilatkozásait. Az egyes fázisokban
leírható tipikus szabályok nem azonosak a „felnôttnyelv” szabályaival,
fejlôdése során azonban a kisgyermek egyre közelebb kerül a környeze-
te által használt nyelv szabályrendszeréhez. Számos vita kíséri, hogy ez
a szabálykiemelés mennyire a nyelv egyetemes biológiai vonásainak ki-
bontakozásából, s mennyire a gyakorisági tanulásból ered.
c) Egy nyelv elsajátítása a hangrendszer, a nyelvtan és a szókincs birtokba-
vételén túl az adott nyelv – társadalmilag és kulturálisan meghatározott
– használati szabályainak az elsajátítását is magában foglalja. E kettôs
tanulási folyamat végeredménye a kommunikatív kompetencia: a képesség
grammatikailag helyes és a mindenkori beszédhelyzetnek megfelelô
közlések létrehozására.
208
A nyelvelsajátítási folyamat alapvetô jellemzôje a kreativitás. A gyermek a

környezetével kialakult kapcsolatok keretében alkotó módon sajátítja el a
nyelvet. A nyelvi rendszer döntô részének a birtokbavételéhez a kisgyer-
meknek mindössze néhány évre van szüksége.
Tágabb perspektívából nézve azonban a nyelvelsajátítás az élet végéig tar-
tó folyamat. A világra vonatkozó ismereteink gyarapodása, életünk új meg
új nyelvi, nyelvhasználati tapasztalatai a nyelvvel kapcsolatos tudásunkat is
folyamatosan tágítják és újraszervezik.
Hozzá kell fûznünk, hogy a tudomány mai álláspontja szerint a nyelvelsa-
játítás képessége öröklött, sajátosan emberi képesség. Tehát az embergyerek-
be – és csak az embergyerekbe – mintegy „be van építve” a nyelv megtanulá-
sának képessége. Ez a képesség azonban egyáltalán nem határozza meg,
hogy a gyermek melyik nyelvet fogja megtanulni. Tehát bármelyik gyermek
bármelyik nyelvet elsajátíthatja anyanyelvként, ha az illetô nyelvet beszélô
társadalmi környezetbe kerül. (Társadalmi környezet nélkül természetesen
egyáltalán nem jöhet létre emberi beszéd.) A sajátosan emberi nyelvi képes-
ség és a társadalmi közeg egyaránt, egyenlô mértékben fontos feltétele az
anyanyelv elsajátításának.
A közössége által beszélt nyelv birtokbavétele döntô tényezô a kisgyermek
szocializációjában, abban a folyamatban, amelynek eredményeként a gyer-
mekbôl társadalmi lény, egy adott közösség teljes értékû tagja lesz.
209
14. A NYELV ÉS AZ AGY
1. Az anyanyelv elsajátításáról szóló fejezetben említettük, hogy velünk szü-

letett agyi struktúrák, idegélettani szerkezetek teszik lehetôvé a nyelv elsajá-
títását és ennek a tudásnak a beszédben és beszédértésben való felhasználá-
sát. Ugyancsak velünk született idegélettani struktúrákon alapulnak azok a
lélektani folyamatok is, mint például az emlékezet különbözô válfajai, a fi-
gyelem és mások, melyek mûködése a nyelv elsajátításának és a nyelvtudás
beszédbeli alkalmazásának feltételei. Anyanyelvünk nyelvtana tehát egyfajta
tudásrendszer, amely az agy idegszövetei által képzett szerkezetekben, az
agykéreg erre szakosodott területein tárolódik.
2. Milyen lehet a beszélôk agyában tárolt nyelvtan felépítése? Olyasmi,
mint amit egy nyelvtankönyv fejezeteiben találunk, vagy inkább másfajta
szervezôdésrôl van szó? Erre a kérdésre a nyelvészet és az idegélettan (neu-
rológia) együttmûködése szolgáltathat válaszokat. Az elménkben tárolt
nyelvtan belsô tudati/agyi állapot. A beszéd és a beszédértés során ezt a tu-
dást közvetítô-kivitelezô mechanizmusok, programok jelenítik meg, hasz-
nálják fel, például a beszédszerveket mozgató, azokat összehangoló progra-
mok vagy a hallásészlelés mechanizmusai vagy akár a gondolkodásnak a
nyelvi jelentéseket felhasználó mûveletei.
A nyelvészet és az idegélettan (neurológia) együttmûködése célul tûzi ki
az agyunkban/elménkben tárolt nyelvtan és a beszédviselkedés közötti kap-
csolatok leírását, másrészt a nyelvtan alapjául szolgáló anatómia (az idegi
struktúrák felépítése) és a fiziológia (a beszédben szerepet játszó izommûkö-
dések idegélettana) közötti kapcsolatok megállapítását.
A nyelv vizsgálata magáról az emberi agyról is sok olyan információt közöl-
het, amely nem lenne helyettesíthetô az állatok agyának és viselkedésének ta-
nulmányozásával. Az állatok idegrendszere számos alapfunkcióját tekintve
azonos az emberével. A legjelentôsebbek ezek közül a mozgás szabályozása és
az ingerek feldolgozása. Az emberi agyat minden állati idegrendszertôl meg-
különbözteti a tanulással elsajátítható, speciális tevékenységek nagy száma.
Ennek kiemelkedô példája a nyelv, az emberi agy különösen alkalmasnak lát-
szik a nyelvek elsajátítására és használatára. Mai ismereteink szerint erre egye-
dül az emberi agy képes. Ezt számos olyan kísérlet kudarca is alátámasztja,
amelyek során más fôemlôsöket próbáltak a nyelv használatára tanítani, amint
errôl az Állati kommunikáció – emberi nyelv címû fejezetben már szó volt. Az em-
beri agy minôségileg és mennyiségileg is különbözik a többi fôemlôsökétôl.
210
14. A nyelv és az agy
Ennek kijelentése természetesen éppúgy nem a fôemlôsök képességeinek „le-

nézése”, mint ahogy az a felismerés sem „lenézése” az emberi fajnak, hogy bi-
zonyos fajtájú énekesmadarak tanulás nélkül, a velük született képességeiknek
köszönhetôen énekelni tudnak, amire az ember viszont nem képes.
3. Az emberi agy alapvetôen két féltekébôl áll. A jobbkezes emberek körül-
belül 98%-ában a bal agyfélteke felelôs a nyelvi és beszédfolyamatok szerve-
zôdéséért. A szigorúan balkezes emberek körülbelül 80%-ánál is ugyanez a
helyzet, de a szigorúan balkezesek körülbelül 20%-ánál a jobb agyfélteke sze-
repe meghatározó a nyelvhasználat szervezésében.
ORR
14.1. ábra. Az agy két féltekébôl áll
Egyre több bizonyíték szól amellett, hogy az agyunkban/elménkben tárolt

nyelv egyedülálló tudás, független a megismerési képességektôl és rendsze-
rektôl, amelyekkel egyébként kapcsolatban áll. A bizonyítékok például abból
adódnak, hogy az agy különbözô területein jelentkezô helyi sérülések – a
gondolkodási, problémamegoldási és más megismerési képességek tökéletes
épségének megmaradása mellett – sajátos nyelvi károsodásokhoz vezethet-
nek. Mégpedig nem a teljes nyelvi képesség korlátozódásához, hanem az
egyik részrendszer sérüléséhez, korlátozódásához a többi nyelvi funkció
épen maradása mellett.
Ha valamilyen okból, például baleset, agyvérzés vagy más betegségek kö-
vetkeztében megsérülnek azok az agyi szerkezetek, idegélettani struktúrák,
melyek hordozói, tárolói a nyelvtan tudásának és beszédbeli felhasználásá-
nak, akkor ilyen esetben maga a hordozott nyelvi tudás (a nyelvtan valamely
részrendszere) is megsérülhet, illetve a beszéd és beszédértés tevékenysége
korlátozottá vagy akár teljesen lehetetlenné válhat. Ezeket a jelenségeket szer-
zett (nem velünk született) nyelvi zavaroknak, szakszóval afáziának hívjuk.
Hosszú történeti elôzménye van annak a felismerésnek, melyet egy francia
sebész, Paul Broca boncolási eredmények alapján fogalmazott meg. 1861-ben
211
Broca bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a bal agyfélteke elülsô részén, egy
kritikus területet érô helyi károsodás, sérülés a beszéd képességének részle-
ges vagy akár teljes elvesztését eredményezi. Ezt a régiót ma Broca-területnek
nevezik, a sérülésébôl adódó nyelvi zavart pedig Broca-afáziának. Ugyanak-
kor az agy jobb féltekéjének hasonló területein lévô károsodás nem jár ilyen
következményekkel. Broca leglényegesebb következtetése az volt, hogy
jobbkezes személyeknél a beszéd kifejezô, kivitelezô apparátusa az agy bal
homloklebenyének egy kicsi területével, a harmadik homloki agytekervény
hátsó harmadával van kapcsolatban.
Motoros kéreg
Homloklebeny
Fali lebeny
Nyakszirti
lebeny
Elsôdleges
látókéreg
Halántéklebeny
Sylvius-árok
Másodlagos Wernicke-
Broca- Elsôdleges hallókéreg terület
terület hallókéreg
14.2. ábra. A nyelv és a beszéd szempontjából legfontosabb agykérgi területek
Broca amellett érvelt, hogy az agynak az agytekervények szerinti anató-

miája viszonylag állandó, és az agytekervények mint állandó képzôdmények
kapcsolatban vannak egyes pszichológiai mûködésekkel – ma is sok elemzés
alapul ezen a gondolaton. Broca leglényegesebb következtetései ma is elfo-
gadottak. Rámutatott arra, hogy amennyiben a bal homloklebeny harmadik
homloki agytekervénye károsodik, például agyvérzés következtében, akkor
tipikus nyelvi zavarok keletkeznek: ún. Broca-afázia lép fel. Paul Broca azt is
kiemelte, hogy a jobbkezes embereknél az afázia kifejezetten a bal agyfélteke
károsodásának a következménye, nem pedig a jobb agyfélteke károsodásáé.
A Broca-afáziában szenvedô emberek beszédét szókeresési szünetek, töre-
dezettség, a nyelvtani morfémák (esetragok, személy-/számjelek) használa-
tának hiánya vagy nyelvtanilag téves alkalmazása és nagyon gyakran a szó-
rend zavarai jellemzik. Hallás utáni megértésük általában jó, ha hétköznapi
témáról folyik a beszélgetés.
212
A következôkben bemutatunk egy részletet egy magyar anyanyelvû Broca-

afáziás személy spontán beszédébôl. Az alábbiakban olvasható, lejegyzett fel-
vétel pontosan 4 perc 39 másodperc idôtartamú spontán beszédet tartalmaz.
Vizsgáló: Azt szeretném, ha elmesélné, hogyan betegedett meg. Mindent mondjon el, amire em-
lékszik a betegségével kapcsolatban.
Vizsgálati személy: Hát a kórházba ment.. mentél.., mentem... Kassán… és a Kassán voltam…
hat napot. És nem tudtam semmit. És me.. me.. me.. me.. és nem tudt…, tudtam semmit. És hát
holnap Miskolcon élek, és hát… a kórházban élek, és a hat napot voltam és… júniusban… június
elején voltam, …és hát nem be..,. sötét van a…. sötét van... és sötét van. És a.…június.. június ele-
jén… az kormány haltam meg… nem… nem hát nem a…. igen a kórházban… hát nem tudom… a
kórházban akkor… hát jaj… júniusban élek …és szeptember 9-én …cén.. fôorvossal megbeszéled…
és akkor szeptember elsején volt… nem tudom a…. volt hát…. jaj okos voltam, és…
Vizsgáló: Milyen volt?
Vizsgálati személy: …okos voltam…. hát nem tudom… hát nem okos, hát… nem okoskodá-
som. És.. és… hát akkor a kilencedikén kollégiumban… a Tamás és a Xénia.
Vizsgáló: Ôk a gyerekei?
Vizsgálati személy: Igen. Tamással besz… a megbeszéltem és… annyi. Ô nem tudom a … jaj,
szombaton, pénteken, szombaton, vasárnap… Paula… voltom otthon és szeretnek.
Találtak azonban másfajta afáziás eseteket is, olyanokat, ahol a bal agyfél-
teke más helyén lévô károsodás volt megfigyelhetô, mint amit Broca leírt, a
beteg mégis afáziás tüneteket produkált. 1874-ben Carl Wernicke, egy
neuropszichiátriára szakosodott német orvos mutatott rá, hogy az afáziás tü-
netcsoportoknak több altípusuk van, és ezek az agy különbözô területeinek a
károsodásától függnek. A zavartalan nyelvi tevékenység tehát több, külön-
bözô agyterület együttes mûködését igényli.
Wernicke betegei a Broca-afáziához képest egészen eltérô nyelvi zavarokat
mutattak. A betegek beszéde ugyanis folyamatos, az intonációjuk is jó, de ez
a folyamatos beszéd nem értelmes, olykor „halandzsára” emlékeztet. A hibá-
kat nem a hangok produkciójában, hanem ezek kiválasztásában követik el.
Egy adott szó helyett egy ezzel rímelôt (vagy hangzásában hasonlót) vagy
pedig vele jelentéskapcsolatban lévôt mondanak. Idônként a betegek olyan
szavakat is mondanak, melyek hangalakja hasonlít ugyan létezô szavakéhoz,
de valójában nem léteznek. Vagyis nem létezô „szavakat”, „neologizmuso-
kat” produkálnak. Ma ezeket a betegeket Wernicke-afáziásoknak nevezik.
Tekintsünk egy részletet egy magyar anyanyelvû, Wernicke-afáziás spon-
tán beszédébôl. A lejegyzett felvétel idôtartama pontosan 4 perc 42 másod-
perc, vagyis majdnem teljesen azonos idôtartamú az elôbbi, Broca-afáziás
vizsgálati személy lejegyzett beszédével. A beteg elôtt egy állapotfelmérô
teszt részét képezô rajz van (14.3. ábra):
Vizsgáló: Mutatok egy képet, és mondja el, hogy mit lát rajta. Jó? Érti?
Vizsgálati személy: Tehát fogok kapni valamit magától, mikor szépen kész jó vitéznek lángó.
Vizsgáló: Itt a kép, errôl beszéljen.
213
14.3. ábra. Az állapotfelmérô tesztben használt kép
Vizsgálati személy: Ezt kell mondani, hogy mit értettem jól. Igen. Ezt magamnál szépen el kell
mondani?
Vizsgáló: Igen.
Vizsgálati személy: Jó. Hát akkor akkor, legelôször is egyszer meg kell tudni, hogy egyszer hol
voltam, kit láttam, azokat láttam, hogy kik voltak? És hol láttak? Kivel voltam? És kikkel voltam?
Hát akkor mindegy, hogy kérdem ugye?
Vizsgáló: Mindegy.
Vizsgálati személy: Hát akkor ez a férfi ticsad ember, ja nem jól mondom sajnos, tehát ez egy,
mindegy, hogy kerek, ugye, hol keltem, tehát akkor ez kátolt egy ilyen nyármagastalányban, nem jól
mondom, jázonkocsi, hogy mondják?
Vizsgáló: Sárkány.
Vizsgálati személy: Jó, hát akkor, hogy is mondják kárcsöny igen, ezt kell kimondani.
Vizsgáló: Sárkány.
Vizsgálati személy: Ez vot egy firfa, firfa vagy forfa vocsakba…
Vizsgáló: Férfi.
Vizsgálati személy: Igen ez együtt volt egy drágerva utcába, ez a baj amikor itt szípen ki kell
fejezni, hogy én voltam neki a vorfi, nem tom kimondani neki szépen úgy látszik, de tudom, ô kecsé,
nem ez a gyávré, nem, nem jól mondom.
Vizsgáló: Mondom, figyeljen csak! Sárkány.
Vizsgálati személy: Ja sárkány, ez egy sárkány kocsat láttam egy kollany férfivel együtt, és egy
firfol gyaludával együtt, és láttam férfi az ilot evenyt, hát én nem tudom keztet kimondani. Akkor
mé tán haza köle vlot egy fiatalember, egy fiatal férfi, aki setcet a gányban és egy vége, mondjam to-
vább, hogy volt? Hajjós hajjós utcába, nem egy gyáf, ugy kell mondani ami szép, szépen kell kimon-
214
dani, hogy nekem, hogy a nyár nyári hogy valami szépen snyála mondja hogy, fát fát nem tyenni
hejô jejöj, na, hogy mondjam nyári vécsébe, folyóba? Hogy jól ki kimondani szevedet az…
Vizsgáló: Vitorlás.
Vizsgálati személy: Igen, de ezt nekem ki kén fejezni elôre igaz? Hogy én voltam egy ilyen nye-
rôs nyárfi utcába, nem nyírfa, nyárról…
Vizsgáló: Nyári.
Vizsgálati személy: Nyárról hogy mondják… folyó ételbe nem jól mondom ki, hogy nem jól
tuttom, jól tudom, hogy hol van ez a fiú férfi, és tudom, hogy hol gázlik és hol csinált itt és meretén
ment egyedül..
Vizsgáló: Segítség, ha azt mondom, hogy ez egy vitorlás?
Vizsgálati személy: Igen ezt mind, ezt mind tudom, hogy benne vagyok, de szépen valahogy
szépen ki eh, tudom, hogy ez megvan, de mégis szeretném szépen kifollyatni, elvennyesni magának
marrany, nem itt a valahogy ki, jól ki, valamit ki fejezni nekem szépen, é most el, amik voltak, akko
ô... Szóval nem csináltam jól szépen, és azt se, hogy itt van a fiatalemb fia
Vizsgáló: Nagyon jó!
Vizsgálati személy: fiatalember most féjjel helyezte a trónokba, most áthelyezi, úgy látom, valamit
a… a… csánithoz oda, jól kimondani, szépen és ô még nyársazik magának, itt a fehér gornyo gornyo,
kimondani szépen, hogy kor kornyofi ült, egy fajaváza fiatal ember, ami ô még énszerintem úgy nézem,
hogy ô még csotolta is egy… egy ilyen jányit férfi madárolt, amit ott valamit kérdezett most, magyarul
madárnak a fényi, hát én legalábbis úgy nézem, persze, hogy ô itt most elmaradott fiatalember, ez a fia-
talember, és csinált magának még egy…. egy nem jónaucinak mondta a nyárnak venyezôt ez a fiatal-
ember, és ki nyerte magának, tehát a pojának elpányázta ezt, megkányázta ezt, lehet.
Wernicke szerint (az azóta Wernicke-területnek nevezett) elsô halántéki agy-

tekervény normális mûködésekor a szavak hangformáját tárolja. A Wernicke-
terület a Broca-mezônél jóval hátrább, a központi hallóidegpálya közvetlen
közelében fekszik. Ezért a Wernicke-területrôl azt feltételezik, hogy alapvetô
funkciója a hangzó beszéd megértésében való közremûködés. A homlok-
lebenyi Broca-mezô pedig a beszédprodukció kivitelezô apparátusát irányít-
ja. Kinagyítjuk ennek a két agykérgi területnek az elhelyezkedését (14.4. ábra).
Wernicke feltételezte, hogy az egészséges nyelvi produkció folyamán a két
agyterület együttmûködik úgy, hogy a hátrébb lévôbôl (a Wernicke-mezôtôl)
információ áramlik az elülsôbe (a Broca-mezôhöz). Ezért nemcsak a közpon-
tok sérülése kapcsán alakulhat ki afázia, hanem az összekötô idegpályák sérü-
lése nyomán is. A modell megjósol egy harmadik típusú afáziát, amit a Broca-
és a Wernicke-területet összekötô idegpálya sérülése okoz: ez a vezetéses
(kondukciós) afázia. Ebben a Wernicke-mezô károsodásakor tapasztalható, kife-
jezésbeli zavarok figyelhetôk meg (mivel a hallóterületrôl a mozgató (motoros)
területre történô információáramlás megszakad), viszont a beszédmegértô ké-
pesség érintetlen, zavartalan (mert a hangalakokat tároló terület érintetlen).
Broca és Wernicke eredményei, meglátásai sok tekintetben a mai napig el-
fogadottak, számos vonatkozásuk viszont viták tárgyát képezi. Broca például
rámutatott a bal agyfélteke nyelvi elsôbbségére, ma már azonban tudjuk azt
is, hogy a jobb agyféltekének is lehet szerepe bizonyos nyelvi funkciókban,
215
Homloklebeny Motoros kéreg
Broca-terület Fali (parietális) lebeny
Elsôdleges hallókéreg
Wernicke-terület
Halántéklebeny Elsôdleges
vizuális terület
Nyakszirti lebeny
14.4 ábra. A Broca- és a Wernicke-terület elhelyezkedése.

A Wernicke-területen látható vonal a halánték- és a fali lebeny találkozását ábrázolja
például a konkrét dolgokat jelentô nevek megértésében vagy bizonyos into-

nációs minták felismerésében, melyek során a jobb agyfélteke együttmûködik
a bal agyféltekével. Adott agyterület sérülése egyénenként eltérô nyelvi zava-
rokat okozhat, illetve hasonló vagy azonos nyelvi zavar különbözô agyterüle-
tek sérülésekor is elôállhat. A Broca- és a Wernicke-afázián kívül még számos
más afáziatípust leírtak a nyelvi zavar jellegzetes tünetei és a sérült agyterület
elhelyezkedése alapján.
Az egyes afáziatípusok vizsgálata ahhoz a felismeréshez vezetett, hogy a
különbözô agyterületek sérülései különbözô típusú nyelvi korlátozottsággal
járnak. Így a nyelvvel kapcsolatban álló agyterületek egyre pontosabban fel-
térképezhetôkké váltak. Vannak afáziák, melyekben a betegek képesek be-
szédet produkálni, viszont nem értik meg mások beszédét, és fordítva, olyan
afáziák is vannak, melyekben mások beszédének megértése lényegében ép,
jó, viszont a beteg képtelen a nyelvtanilag helyes beszéd produkálására. Az
elsô esetben az afázia a beszédet produkáló mûveleteket károsítja, a második
esetben pedig a beszédet feldolgozó, megértô mûveleteket érinti. Vagyis az
agysérülés fizikai formációja olyan is lehet, hogy következményei nem köz-
vetlenül a nyelvtannak a tudását érintik, a nyelvtani szabályok tárolása ön-
magában sértetlen maradhat, miközben az ôket beszédre, illetve beszédér-
tésre alkalmazó mûveletek károsodnak, az ezeket hordozó agykérgi
216
területek, idegpályák sérülései miatt. Mindemellett lehetséges olyan afázia

is, mely magának az agyban tárolt nyelvtani tudásnak a sérülését, sôt elvesz-
tését okozza, ez természetesen mind a beszéd produkciójában, mind pedig a
beszéd értésében drámaian megmutatkozik.
4. Az agy különbözô területeit ért sérülések nyelvtani tünetei, következ-
ményei értékes információkat nyújthatnak az agyban tárolt nyelvtan szerke-
zetérôl is, mivel a nyelvtan szempontjából fontos agyi területek sérülései
gyakran a nyelvtan valamely részrendszerének korlátozódását okozzák.
A nyelvtan egyik összetevôje vagy szabálytípusa korlátozódhat, megsemmi-
sülhet, míg egy másik összetevôje, egy másik szabálytípusa épen marad, mû-
ködik. Például a bal oldali homloklebeny egyes részeinek sérülése után elô-
fordulhat, hogy a mondattani szabályok károsodnak, de a hangtani
szabályok épek maradnak. Fordított eset is lehetséges, amit a Wernicke-
afázia esetében lehet tapasztalni. Ekkor viszonylag épek a mondattani és szó-
rendi szabályok, de rossz, sérült a szavak hangalakjának és jelentésének
összekapcsolása. A betegek ebben az esetben rengeteg neologizmust, nem lé-
tezô szót használnak, ám azokat gyakran megfelelôen ragozva.
A sérült nyelvtan alapján produkált beszédnek és beszédértésnek az elem-
zésén keresztül mintegy beleláthatunk nyelvtanunk szerkezetébe, hiszen
külön-külön tanulmányozhatjuk a sérült és az ép nyelvtani szabályt vagy
részrendszert. Erre egészséges esetekben nincsen lehetôség, a nyelvtan kom-
ponensei szigorúan zárt rendszerben kapcsolódnak egybe. A sérült rend-
szerbôl azonban visszakövetkeztethetünk az egészségesre.
A Broca-afáziás beszédében a tartalmas szavak hangalakjának és jelentésé-
nek összekapcsolása ugyan nem hibátlan, de önmagában nem annyira káro-
sodott, mint a Wernicke-afáziás esetében láttuk. Ugyanakkor a szavak és szer-
kezetek ragozásai, mondattá történô szerkesztésük komolyan sérült. Sok
helyen a szavakról hiányzik a rag vagy jel, más helyeken pedig rossz, téves ra-
gokat és személy-/számjeleket mond a beteg. Ezért a beszéde sok, mondatta-
ni és alaktani szabályt megsért, vagy egyáltalán nem is alkalmaz. A nyelvtani
szabályok széles körét rendszeresen megsértô beszédet agrammatikus be-
szédnek nevezzük. Az agrammatikus beszéd gyakran lassú tempójú, és nem
folyamatos, hanem akadozó, töredezett, meg-megszakadó, ami valószínûleg
a mondatszerkezetek felépítésének akadályozottságával magyarázható.
Az agrammatikus afázia tehát nem egyetlen nyelvi zavart jelent, hanem a
nyelv mondattani és alaktani eszköztárainak, azok részrendszereinek korlá-
tozott elérhetôségét, alkalmazhatatlanságát. A tünetek betegenként igen vál-
tozatosak lehetnek. Ennek illusztrálására bemutatunk néhány példát olyan
tesztekbôl, melyekben Broca-afáziás vizsgálati személyeket arra kértek, hogy
egyszerûen ismételjék meg a hallott mondatot, ám az ismétlések nyelvtani
hibákat tartalmaznak.
Ugyanazon esetragnak több szóhoz történô csatolása:
Vizsgáló: Gergô figyelt a tanárra, és nem Pisti.

Vizsgálati személy: Gergôre figyelt a… az iskolára… a tanárra.
217
Vizsgáló: A bácsi a nénivel, a fiú meg a lánnyal sétált.

Vizsgálati személy: A bácsi a nénivel, a fiúval meg a bácsival… avval mentél vagy azt figyel-
ted. Hát a gyerekkel ment el.
Az esetragok elhagyása, hibás igei toldalékolás:
Vizsgáló: Megjavítottam az autómat, de újra elromlott.

Vizsgálati személy: Autó, autó szokott csinálni, maga. Meg szokott csinálni, hogy akkor...
Vizsgáló: Vendégeket vártam, de nem jöttek.
Vizsgálati személy: Nem bírok várni ôket, hanem a nôt mondta, hogy maradok. Hát mondok,
akkor maradok, mert annyira mondta szépen én.
A vizsgálati személy spontán beszéde a névmások személyének/számá-

nak hibás kiválasztásait és az ige agrammatikus kihagyásait mutatja. Részlet
a spontán beszédbôl:
Vizsgáló: Mikor engedik haza a kórházból?

Vizsgálati személy: Még nem tudni, de azér otthon azér csak jobb lesz azér, mer nem nem egy-
maga leszek, és akkor legalább ottan míg beszélek beszél még jobban leszek mint én igaz? (úgy érti:
„még jobban leszek, mint ahogy most vagyok én”)
Mindez csak néhány példa. Az agrammatikus afázia a nyelv szórendi,

mondattani és alaktani szabályrendszerét, a hozzájuk tartozó morfémák
használatának rendszereit nagyon változatosan érintheti, egyénenként válto-
zó arányban és változó mértékben.
5. Az agrammatizmusként emlegetett afáziás zavar különös jelentôséggel bír
nemcsak a sérült, hanem az egészséges nyelv természetének megértése
szempontjából is.
A Broca-afáziás beteg mondatai annak ellenére agrammatikusak, hogy a be-
teg láthatóan tudatában van az általa elmondani szándékozott jelentésnek, sôt
azt is tudja, hogy valamilyen nyelvi betegség érte, valamitôl „elfelejtette” a
nyelv egyes részeit. Különösen sérülékenyek a nyelvtani viszonyokat jelölô
morfémák. Ez nemcsak a beszédben, hanem az olvasásban is megmutatkoz-
hat. Agysérülés miatti súlyos olvasászavarban (diszlexiában) szenvedô, angol
anyanyelvû személy számos hibát vétett a világ tárgyait jelentô, tartalmas sza-
vak olvasásakor. A hibák abban álltak, hogy nem a látott szót olvasta ki, ha-
nem egy másikat, ami ugyanabba a jelentésosztályba tartozott, mint a kiolva-
sandó. Így például bean ’bab’ helyett soup-ot ’leves’, hour ’óra’ helyett time-ot
’idô’, hymn ’himnusz’ helyett bible-t ’Biblia’ olvasott. Viszont képtelen volt akár
egyet is kiolvasni azok közül a szavak közül, melyek valamilyen nyelvtani vi-
szonyt jelöltek, és nem a világ dolgait. Ez akkor is így volt, amikor a nyelvtani
viszonyt jelölô szó hangalalakja megegyezett tartalmas szavakéval. Például
nem tudta kiolvasni a következôket: been (a létige egy változata, hangalakja
megegyezik a fenti bean ’bab’ szóéval), az our (birtokos névmás, hangalakja
azonos az hour-éval) vagy a him (személyes névmás, hangalakja ugyanolyan,
mint a hymn szóé). Amikor nyelvtani viszonyt jelölô szó kiolvasására kérték, a
válasza minden alkalommal „nem tudom” volt. Amikor a would (feltételes mó-
218
dú segédige) szót mutatták, azt válaszolta, „utálom az ilyen rövid szavakat”,

pedig elôzôleg már helyesen elolvasta az azonosan hangzó és még rövidebb
wood ’erdô’ szót. Úgy tûnik, a vizsgálati személy egyfajta öntudatlan belsô tu-
dással rendelkezik a világ dolgait jelölô szavak és a nyelvtani viszonyokat jelö-
lô szavak közti különbségrôl, de nem tudja használni a nyelvi szótárnak azon
részét, amely a nyelvtani viszonyokat jelölô szavakat tartalmazza, viszont ké-
pes volt elolvasni azokat a tartalmas szavakat, melyek a világ dolgait jelölik.
A természetes nyelvek szótáraiban alapvetôen két szóosztály van. Az
egyik, a világ dolgait jelölô, tartalmas szavak bôvíthetô terjedelmû osztálya:
a nyitott szóosztály. A másik a zárt szóosztály, amely a nyelvtani viszonyokat
jelölô egységeknek az osztálya, például esetragok, személy-/számtoldalé-
kok, elöljárók, névelôk, névmások, kötôszók stb. A Broca-afázia nyelvi tüne-
teit úgy is definiálják, mint a zárt szóosztályú elemek elérhetôségének a sérü-
lését. A spontán beszéd töredezettsége és agrammatikussága összefüggésbe
hozható ilyen korlátozottsággal. Ha meggondoljuk, adott nyelvben a zárt
szóosztályú morfémák készlete egy szerkezetelemzô és szerkezetépítô rend-
szer elemeit, egységeit adhatják. A zárt szóosztályhoz tartozó morfémák jelö-
lik a szerkezetek határait, például jelzik a fônévi szerkezet kezdetét és végét,
a fô- és alárendelt mondatok megkülönböztetését és határaikat stb.
Egy magyar anyanyelvû, a halántéki lebeny, a fali lebeny és a nyakszirti le-
beny érintkezô területeit érintô, kiterjedt agyi érelzáródás következtében sú-
lyos olvasászavarban (diszlexiában) szenvedô beteg olyan hibákat vétett a
szavak olvasásakor, melyek mutatják, hogy nyelvi szótárában a zárt szóosz-
tályhoz tartozó egységek nem voltak elérhetôek, csak a nyílt szóosztályok
tagjai. Lényegében nem tudta használni a szótárnak azt a részét, amely a
nyelvtani morfémákat tartalmazza. Kártyákra írt szavak elolvasására kérték.
Ennek során a tartalmas szavakról gyakran elhagyta a ragokat, jeleket, ami-
kor pedig a nyelvtani toldalékok kiolvasására kérték, akkor helyettük tartal-
mas szavakat olvasott ki. Néhány példa (a „célszó” volt a kártyán, a „kiolva-
sott szó” a vizsgálati személy válasza):
RAGOZOTT, TARTALMAS SZAVAKNÁL:

CÉLSZÓ ➝ KIOLVASOTT SZÓ
kocsiért › kocsi
orvosnak › orvos
Lacinak › László
Erzsinek › Böbe… Erzsi
állítólag › áll
fiaid › fiú
nyaranta › nyár
telente › tél
székhez › székely… szekér, szekérbe
ötször › öt
tanult › tanuló
átszalad › szakadék
balul › bal váll
elrepülök › repülô
219
ZÁRT SZÓOSZTÁLY OLVASÁSA NYÍLT SZÓOSZTÁLYRA HELYETTESÍTÉSSEL:

CÉLSZÓ ➝ KIOLVASOTT SZÓ
-on › otthon
-ba › arra
-ben › bent
-nál › már
-tól › ól
-hoz › ház
-hez › kihez
-kor › kör
-ul › tulajdon
Feltételezhetô, hogy a nyílt és zárt szóosztálybeli szavak két különbözô

„alszótárban” tárolódnak. A két „alszótár” valószínûleg eltérô idegpályákon
érhetô el, miközben egymáshoz pontosan idôzítve kell ôket „behívni” a
munkamemóriába a mondatprodukció és -feldolgozás során. Az afáziában a
két szóosztály elérhetôségének a szükséges idôzítettsége, egyidejûsége is
korlátozódhat, sérülhet.
6. Az afáziás nyelvi zavarok jellegzetes esete, mikor valamely nyelvi rész-
rendszeren belül a vizsgálati személyek csakis az általánosabb érvényû szabá-
lyokat alkalmazzák, és a speciális, ritka esetekre vonatkozó szabályokat már
nem, sôt helyettük is – hibásan – az általános szabályt próbálják alkalmazni.
Egy tesztsorozatban arra kértek két magyar anyanyelvû Broca-afáziást, hogy
egyes számú szavakat mondjanak többes számban és fordítva, többes számú
szavakat mondjanak egyes számban, valamint egyes fôneveket lássanak el
melléknévképzôkkel. Az elkövetett hibák osztályai nagyon jellegzetesek vol-
tak. Az afáziások olyan tövekkel kapcsolatban hibáztak, melyekre a szûk ér-
vényességi körû, speciális alaktani szabályok vonatkoztak. A hiba forrása az
volt, hogy a betegek tévesen az általános alaktani szabályokat alkalmazták a
kivételes alaktani szabály helyett. A 14.1. táblázatban szereplô példákban az
„inger” oszlop mutatja a toldalékolandó szót, a „hiba” oszlop példákat tartal-
maz az afáziások által adott, hibás válaszokból, a „helyes” oszlop pedig az
afáziások által elkerült, de itt szükséges, szûkebb érvényességi körû szabály
eredményét mutatja, ha a szabályt helyesen alkalmazták volna:
14.1. táblázat. Afáziások toldalékolási hibázása
Hibatípus Inger Hiba Helyes

többes számra kazal kazalak kazlak
váltás nyereg nyeregek nyergek
egyes számra szélmalmok szélmalm szélmalom
váltás körmök körm köröm
melléknév tó tós tavas
hibás képzése mazsola mazsolas mazsolás
220
A vizsgálati személyek a többes számra váltásnál nem végezték el a

tôbelseji magánhangzó kihagyását, az egyes számra váltáskor fordított
irányban követtek el hasonló hibát, a melléknév képzésekor pedig tévesen
állapították meg a töveket. A hibák az általánosabb szabályok mintáját
követték. Például a többes számra váltás esetében az általános szabály ilyes-
fajta tô + toldalék kapcsolatot kíván, mint például: a könyv ➝ könyv + ek, az
egyes számra váltás esetében az általános szabály szerinti tô + toldalék kap-
csolatra példa: telefon + ok ➝ telefon, a melléknév képzésénél az általános sza-
bály szerinti toldalékolás: autó ➝ autó + s, telefon ➝ telefon + os. Ha meggon-
doljuk, a fenti táblázatban foglalt, hibás válaszok éppen a tô + toldalék
összekapcsolásainak általános mintáját követték, azt hibásan alkalmazva a
speciálisabb szabályt kívánó alakokra.
7. Említettük, hogy az agrammatizmus nem egyetlen okra vezethetô vissza,
hanem a nyelv mondattani és alaktani eszköztárainak, illetve azok valamely
részrendszerének korlátozott elérhetôségét, alkalmazhatatlanságát jelenti.
Az agrammatizmus megnyilvánulhat a mondatok megértésében is. Ez azt
jelenti, hogy az afáziás nem képes jól felhasználni a mondattani és alaktani
információkat a mondat szerkezetének és jelentésének megértésében. Az
agrammatikus tünetekkel bíró betegek nehézségei különösen akkor tapasz-
talhatóak, amikor a megértendô mondatok „megfordíthatóak”. Valamely
mondat akkor tekinthetô megfordíthatónak, ha azután, hogy az [+ élô] jegyû
fônévi szerkezeteket felcseréljük benne, még mindig értelmes marad (pl.
A tigris kergeti az oroszlánt mondat megfordítható: Az oroszlán kergeti a tigrist.
Ellenben A kutya rágja a csontot nem megfordítható (?A csont rágja a kutyát).
A megfordítható mondatok értéséhez fel kell tudni dolgozni azokat az alak-
tani és mondattani információkat (szórend, esetrag), amelyek megjelölik az
aktív cselekvôt és azt, akit érint a cselekvés, vagyis hogy „ki kerget kit”. Az
agrammatikus afáziások azokban a tesztekben, ahol a helyes válasz megadá-
sa a megfordítható mondatok értelmezésén alapszik, lényegesen több hibát
követnek el, mint ott, ahol nem megfordítható mondatok értelmezésére van
szükség. Ha például eléjük helyezett képek sorozatából ki kell választaniuk,
melyik ábrázolja azt, hogy az oroszlán kergeti a tigrist (majd melyik azt,
hogy a tigris kergeti az oroszlánt), akkor sokkal többször választanak ki hi-
básan képeket, mint amikor egy sorozatból azt a képet kell kiválasztaniuk,
amelyiken az látható, hogy a kutya rágja a csontot.
8. Az agysérülés helye, kiterjedése ma már „láthatóvá” tehetô a számítógé-
pes eszközökkel és programokkal elkészíthetô rétegképek, „térképezések”
segítségével, a vérbe juttatott izotóp anyagok nyomon követése révén, pozit-
ron emissziós tomográf (PET) vizsgálatokkal vagy éppen a röntgenképre ha-
sonlító felvételek segítségével, például a számítógépes agytérképezési (kom-
putertomográfiás: CT) felvételekkel. Az alábbi CT-felvétel Broca-afáziát okozó
agyi katasztrófát mutat. Az „alulról készült“ felvétel bal szélén látható, vilá-
gosabb foltalakzat mutatta agysérülés a bal oldali agyféltekében a Broca-me-
zôt, valamint a mögötte és a fölötte levô területeket, a bal oldali homlokle-
beny és a motoros (mozgató) kéreg területeit is érinti (14.5. ábra).
221
ORR
14.5. ábra. Számítógépes agytérképezési felvétel Broca-afáziát okozó sérülésrôl
A 14.6. ábra számítógépes agytérképezési felvétel Wernicke-afáziás vizsgá-

lati személy agyáról készült. A felvétel balszélén látható, sötétebb foltalakzat
mutatta, nagy kiterjedésû agysérülés a bal oldali halántéklebeny és fali le-
beny egyes területein található.
Különösen fontosak azok a vizsgálatok, amelyek modern elektronikai és
számítógépes eszközrendszerrel az agykéreg elektromos aktivitásának alaku-
ORR
14.6. ábra. Számítógépes agytérképezési felvétel Wernicke-afáziát okozó sérülésrôl
222
lását vizsgálják, meghatározott nyelvi ingerek esetében. Ezek az ún. kiváltott

agypotenciál mérések. A kísérletekben a fejbôrön mért elektromos aktivitást
vizsgálták. A betegek fejbôrére – ismert, meghatározott beállítási pozíciók
szerint – elektródákat tesznek, és mérik a különbözô nyelvi ingerek által ki-
váltott agyi bioelektromos aktivitást, amely a nyelvi inger megjelenésével bi-
zonyos idôi kapcsolatban áll. Az idôi viszonyok ezredmásodpercekben
(millisecundumokban: ms) adhatók meg. A biolelektromosság elektrofizioló-
giai tulajdonságai érzékenynek mutatkoznak a nyelvi feldolgozási folyamat
egyes szakaszaira. A világ különbözô laboratóriumaiban, különféle nyelve-
ken beszélô személyek vizsgálata sok tekintetben egybevágó eredményeket
produkált. A vizsgálati személyeknek grammatikus és agrammatikus mon-
datokat mutattak be. A hibák egyes típusaira az agykéreg valamely területe
adott idôpontban az elektromos aktivitás növekedésével válaszol. Feltétele-
zik, hogy a hibák által érintett nyelvtani szabályért felelôs terület az, amely
ilyenkor reagál. Mindig tesztelik a megfelelô grammatikus változatokat is.
A kísérletekben vagy képernyôn mutatnak be, szavanként haladva, mondato-
kat, vagy pedig a vizsgálati személyek fülhallgatón hallják számítógépes szoft-
ver vezérelte sebességgel a mondatokat, és rendszerint valamilyen feladatot
kapnak az adott mondattal kapcsolatban. A számítógépes szoftver ellenôrizni és
rögzíteni tudja, hogy egy adott nyelvtani hiba mely idôpontban hangzott el vagy
volt látható a képernyôn, és ehhez képest mely idôpontban változott az agyké-
reg bioelektromos aktivitása, és ez milyen elektrofizikai értékeket mutat. (Az
egyik kísérletben például a szavak 100 ms-ig voltak láthatók egy képernyôn,
minden szó után 100 ms-os szünetet tartottak, a mondatvégi szót 200 ms-ig mu-
tatták be. A vizsgált személyeknek ebben a feladatban döntést kellett hozniuk a
mondat utolsó szavára, a „célszóra” vonatkozóan: létezô szó-e, vagy pedig nem
létezô, nincs olyan szó. A lényeges része a kísérleteknek abban áll, hogy eközben
meghatározott típusú nyelvtani hibákat rejtenek el a képernyôn bemutatott
vagy fülhallgatón közvetített mondatokban.) A nyelvtani hibák típusától füg-
gôen alapvetôen négyféle az agyi elektromos potenciált jellemzô adatot találtak,
melyek három eltérô idôi értékkel írhatók le. A 14.7. ábra szemlélteti ôket:
204–264 ms 356–418 ms 418–478 ms 522–612 ms
–3,0 mV 0 mV 8,2 mV
mV = millivolt
14.7. ábra. A négyféle agyi elektromos potenciál
223
Elôször az inger kezdetétól számított átlagosan 200 millisecundum (= ms)

körül egy kezdeti, negatív töltésû, a bal oldali elülsô kérgi területre kiterjedô
bioelektromos aktivitást észleltek. Ezt N200-zal jelölik, ami a negatív töltésre
és az inger kezdetétôl eltelt 200 ms-ra utal. Az N200 az alapvetô és durva
szószerkezeti hibák esetén jelenik meg, azok feldolgozásával kapcsolatos. A
bal oldali elülsô kérgi terület ilyesfajta durva szerkezeti hibák miatt mutat-
hatja az N200-at:
Péter asztal a Jánost.
Másodszor kétféle, az inger kezdetétõl számítva egyaránt 400 ms körüli,

ám eltérõ kérgi eloszlású negativitást figyeltek meg, ezt jelölik az N 400 kife-
jezéssel.
a) Ha a mondatszerkezet szabályainak „finomabb” megsértéseit tartalmaz-
ták a tesztanyagok, akkor ez az inger kezdetétõl számított 400 ms körül,
bal oldali elülsõ kérgi területen maximumot mutató negatív aktivitást
váltott ki, ilyesfajta mondatok esetén:
*A férfi bámulta Péternek a tájképvázlatának a.

Én egy levelet tegnap megírtuk.
b) Ugyancsak ez az N 400 volt megfigyelhetõ, de az agykéreg hátulsó terü-

letein széles kiterjedésben, nemcsak a bal oldali, hanem a jobb oldali
kérgi területeken is, mikor egyes szavak jelentése egyáltalán nem illett
bele a mondatszerkezetbe, például:
# A férfi bámulta Péter TÁJKÉP fejfájását.
Harmadszor egy kései, az inger kezdetétôl számított 600-800 ms közötti,

pozitív töltésû aktivitást észleltek a középsô és a hátulsó kérgi területeken,
ráadásul mindkét agyféltekén nagy kiterjedésben. A töltésre és az eltelt idôre
tekintettel a neve: P600. Ez valószínûleg a szerkezeti újraelemzés folyamatá-
val összefüggô aktivitás. Újraelemzésre van szükség akkor, ha például
„becsali” mondatokat dolgozunk fel, vagyis olyanokat, amelyeknél a mon-
datok végére érve át kell értékelni az elemzést, és újra össze kell rendezni a
mondatszerkezet részeit, összetevôit. Ez történi az alábbi mondatokban a ki-
pontozással (…) jelölt rész után:
Péter leszokott a cigarettáról … vakarni minden márkajelzést

Felmentem a legmagasabb hegyre … vezetô úthoz.
Az említetteken kívül még számos más, jellegzetes agyi aktivitáseloszlást,

mintázatot mértek és rögzítettek. Sok jelenség élénk viták tárgyát képezi.
Mindenesetre azt a következtetést levonhatjuk, hogy az afáziás betegek nyel-
vi teljesítményeihez hasonlóan a kiváltott agyi potenciálok eltérô idôi és
224
kérgi-területi megoszlásai azt jelzik, hogy a nyelvi feldolgozás szakaszai elkü-

lönülnek, és hogy a bal oldali elülsô agykérgi területek elsôsorban a mondat-
tani szerkezet valós idejû (on-line) kijelöléséért felelôsek. A szótári egységeket
(a szavak jelentését és hangalakját) feldolgozó mûveletek korlátozódása
gyakran egybeesik a bal oldali hátulsó agykérgi területek sérülésével.
9. Az agykéreg és a kéreg alatti területek sérülései, betegségei természetesen
nemcsak nyelvi zavarokat okozhatnak, hanem a megismerési és értelmi tevé-
kenységek sokféle korlátozódásával is járhatnak. Az agykérgi eredetû nyelvi
zavarok és a megismerési/értelmi korlátozódások közti viszony jellemzéséhez
állást kell foglalnunk egy fontos kérdésben. Abban, hogy a nyelv genetikailag
meghatározottan független, önálló (autonóm) rendszer-e, vagy pedig az általá-
nosabb emberi intelligenciára visszavezethetô, megismerési/értelmi funkció.
Egyre több bizonyíték szól az elôbbi nézet mellett, amely szerint tehát a nyelv
autonóm, és nem függ azoktól az általános megismerési képességektôl és
megismerési rendszerektôl, amelyekkel egyébként szoros kapcsolatban áll.
Beszámoltak például egy olyan család vizsgálatáról, amelyben három gene-
ráció harminc tagja közül tizenhatan képtelenek voltak alaktani-mondattani
szabályok elsajátítására. Más képességeiket tekintve mind a tizenhatan éppen
olyan egészségesek voltak, mint a család többi tagja. Mindez egy genetikailag
kódolt mondattani képességet jelez az alaktani és mondattani szabályok felépí-
tésére. A feltételezhetô genetikai zavar a nyelv egészséges elsajátítására és hasz-
nálatára befolyással van, de más megismerési funkciókra nincsen hatással.
Az általános intelligenciától különbözô, velünk született nyelvi képesség
feltételezését számos fogyatékos beteg esete is alátámasztja. A szakirodalom-
ban ismeretes például egy Laura nevû, 16 éves angol lány esete. Laura az ér-
telmi fejlôdésben súlyosan visszamaradt, alacsony nem-nyelvi intelligencia-
szintû fiatal lány volt, akinek majdnem minden számfogalma hiányzott, az
alapvetô számolási mûveleteket is beleértve. Óvodás szinten rajzolt, hallás
után szavak listájából csak három egységet tudott visszamondani, viszont 16
éves korában ilyesfajta összetett mondatokat produkált, mint például: „Fest-
ményeket készít, és igazi jóbarátja azoknak a gyerekeknek, akikkel együtt jártam isko-
lába, és akiket nagyon szerettem.” Laura tehát bonyolult mondatokat használt,
igei szerkezeteket kapcsolt össze, szenvedô szerkezetet képzett, számban és
személyben helyesen egyeztette az igét a mondat alanyával és helyesen ké-
pezte a bonyolult angol igeidôket. Viszont nem volt képes összeadni kettôt
meg kettôt, nem tudott írni, sem olvasni, és nem tudta megmondani, hány
óra van, és nem tudta, melyik országban él és hány éves. Rajzain az emberek
krumplinak látszottak, pálcika karokkal és lábakkal. Mégis, a mondatismét-
lési feladatok alkalmával észrevette és kijavította a mondattani és alaktani hi-
bákat, annak ellenére, hogy a cipôfûzôjét sem volt képes megkötni.
A szakirodalomból jól ismerjük Christopher esetét is. A 34 éves angol férfit
intézetben látták el, mivel nem volt képes magáról gondoskodni. Cristopher
nehezen boldogult olyan feladatokkal, mint egy gomb felvarrása, körömvá-
gás vagy porszívózás, miközben írott szövegeket 15 nyelv bármelyikérôl
azonnal képes volt angolra fordítani. A germán nyelvek közül a német, dán,
225
holland nyelvrôl, az újlatin nyelvek közül franciáról, olaszról, portugálról és

spanyolról éppúgy tudott fordítani, mint lengyel, finn, görög, hindi, török
vagy walesi nyelvrôl. Christophernek alacsony nem-nyelvi intelligencia-
szintje volt, viszont nyelvi képessége legalább olyan gazdag és kifinomult
volt, mint bármely anyanyelvi beszélôé.
Ezek az esetek azt mutatják, hogy a nyelvek még a máskülönben jelentô-
sen károsodott értelmi és megismerési képességek mellett is teljes mértékben
elsajátíthatók.
10. Különbözô genetikai eredetû zavarok ellenére, amelyek a gyerekek
megismerési és értelmi képességeit korlátozzák, lehetséges a fejlett és általá-
nosságban jó, gazdag nyelvi képesség. Ilyen fejlôdési zavar a Williams-szindró-
ma (tünetegyüttes). Ez a hetedik kromoszóma jól azonosított genetikai károso-
dásához kapcsolódó, igen ritka fejlôdési zavar (elôfordulása 1:25-30 000-hez
az élve születések között). A Williams-szindrómás gyerekeket mentális kés-
leltetettség, gyenge képi-vizuális megismerési képességek, komoly téri tájé-
kozódási zavar jellemzi, és bizonyos mozgásos tevékenységek tanulásában is
korlátozottak. Ugyanakkor általánosságban jók a nyelvi képességei, élénken
kommunikálnak, nagyon barátságosak, érdeklôdôk.
Nyelvhasználatukban az általánosabb érvényû nyelvtani szabályok alkalma-
zása rendszerint jó, viszont a szókincs, a szótár felépülése az átlagoshoz képest
lassúbb, és attól eltérô utat követ. Jellegzetes, hogy a kivételesen toldalékolandó
szavakra gyakran alkalmazzák – hibásan – az általános nyelvtani szabályt a ki-
vételes forma helyett. Ezt a jelenséget túláltalánosításnak nevezik. Ilyen jelensé-
get láttunk korábban a 6. pontban az afáziások alaktani tesztjeiben is.
Tizenöt magyar nyelvû Williams-szindrómás gyereknél, akiknek az élet-
kora 5 év, 9 hónap és 19 év, 6 hónap között volt, az alaktani hibázásokat, hi-
bákat vizsgálták. A 32 kép alapján történô ragozási feladatban azonos tétel-
számmal szerepeltek gyakori és szabályos formák (kutya ➝ kutyát), illetve a
ritka és szabályos alakok (teve ➝ tevét), valamint a gyakori és kivételes alakok
(majom ➝ majmot), továbbá a ritka és kivételes alakok (bagoly ➝ baglyot).
Két kérdést vizsgáltak. Van-e túláltalánosítás a bonyolult alaktant haszná-
ló magyar nyelvû Williams-szindrómás népességben, tehát a kivételes ala-
kokra – hibásan – az általános szabályt alkalmazzák-e? Függ-e ez a jelenség
az illetô kivételes alak gyakoriságától?
Feltételezik, hogy az általános szabályt követô alakokat és a kivételes ala-
kokat két különbözô memóriafunkció tárolja. A kivételes alakokat, mint
„kész” egységeket az ún. deklaratív memória tárolja. A deklaratív memória a
nyelv szótárához tartozik. A szabályos alakokat pedig az ún. procedurális
memória kezeli, amely algoritmusokat tárol, és lehetôvé teszi az alkalmazá-
sukat, esetünkben a szabályos alakok algoritmikus elôállítását. A procedurá-
lis memória a nyelvtani szabályokhoz társul.
A képrôl való beszédet kiváltó kísérletekben azt észlelték, hogy jóval több
a hibázás a kivételes szótöveknél a magyar Williams-szindrómás csoportban
is. A hibázás azonban gyakoriságfüggô: olyan, ritka és kivételes alakoknál je-
lenik meg leginkább, mint például a bagoly ➝ baglyot.
226
Az életkor azonban ennél a fejlôdési zavarnál is befolyásolja a túláltaláno-

sítást. Az idôsebb (10 év feletti) gyermekeknél a nyelvi tapasztalat révén a
túláltalánosítás lassan megszûnik. Ez egészséges esetekben azonban sokkal
korábban megtörténik.
Úgy tûnik, a Williams-szindrómás gyermeknél is végbemegy a kivételes
alakok átemelése a szabályok révén elôállítottaktól a kész elemeket tároló
rendszerbe csak lassabban és késôbb, mivel ehhez a gyermeknek több ta-
pasztalatra van szüksége, mint az egészségeseknek. A legújabb kutatások azt
a kérdést igyekeznek megválaszolni, hogy ez a folyamat azonos-e a normál
fejlôdéssel, csak annál jóval lassabb és késôbbi, vagy pedig a nyelvi szótár sa-
játos korlátozottságával kell számolni.
A Williams-szindróma egyik alapvetô sajátossága a térbeli tájékozódási
zavar, melyet valószínûleg az agy hátsó, falilebeny-területei (vö. 14.2. ábra)
fejlôdésének a zavara okoz. A térbeli tájékozódás zavarának hatására a
Williams-szindrómások nyelvi teljesítménye a térbeli viszonyokat jelölô ra-
gok alkalmazásában rosszabb, mint a többi végzôdésnél. A jelenséget a tér-
beli viszonyokat tároló emlékezet zavara, korlátozottsága okozhatja. Vagyis
vannak esetek, amelyekben a memóriabeli korlátozottságok visszahathatnak
a nyelv egyes részrendszereire, miközben a nyelvtan egésze, annak mûködé-
se ép marad.
11. A siketek kézjelekkel kommunikálnak egymással. Ezek a kézjelek való-
jában jelnyelvre épülnek, melynek van szótára és „szerkezettana” is, az utóbbi
a kézjelek értelmezhetô, jól formált sorozatait határozza meg. A világ külön-
bözô területein élô siket közösségek jelnyelvei különbözhetnek egymástól.
Néhány példa a magyar jelnyelv egyik változatából, az alábbi két rajzot Vin-
cze Tamás siket grafikusmûvész készítette:
Mi a neved? Hány éves vagy?

A hüvelykujj ide-oda mozgatása: név, a jel- Az állkapcsot összefogó elsô mozdulat az
hez tartozik a kérdô arckifejezés. életkor-t jelenti, a második, rámutató mozdu-
lat a megkérdezett személyre vonatkozik.
A jelnyelvre vonatkozó kutatások nagyon fontosak az agy és a nyelv kap-

csolatát illetôen. Az utóbbi 25 év jelnyelvi kutatásai bebizonyították, hogy a
227
siketek nyelve, az absztrakt nyelvtani és formális elveket is beleértve, a be-

széd révén közvetített nyelvvel közös tulajdonságokat mutat. Minden nyelv –
akár beszélt, akár kézjelekkel közvetített – ugyanazon nyelvi elveken alapul,
tekintet nélkül azokra a motoros és felfogó mechanizmusokra, amelyeket ki-
fejezésük során használnak. Ezért nem meglepô, hogy a siket afáziás betegek
a bal agyféltekéjüket ért sérülés után hasonló afáziás tüneteket mutatnak,
mint halló sorstársaik. A siket afázás betegek miközben feltûnô jelnyelvi hiá-
nyosságokat mutatnak, addig a nem-nyelvi, vizuális-térbeli képességeiket jól
tudják használni. A bal agyfélteke ezért nem a hangzó beszédnek, ahogyan
azt eddig gondolták, hanem a nyelvnek a központja, vagyis azé a rendszeré,
amely a beszédnek és a jelelésnek is az alapja. A bal agyfélteke nyelvi funk-
cióihoz nem szükségszerûen tartozik a hallás és a beszéd. Mindez alátámaszt-
ja azt a megállapítást, hogy a bal agyféltekének a nyelvvel kapcsolatos szere-
pe nem a finom halláselemzési képességének köszönhetô, hanem sokkal
inkább a nyelvi elemzésnek. Egészen addig, amíg a nyelvészek csak a beszélt
nyelveket vették tekintetbe, lehetetlen volt elkülöníteni azokat az elveket,
amelyek a nyelvi rendszer szempontjából nélkülözhetetlenek.
12. A beszélôk által elsajátított nyelvi szótárnak is van bizonyos önállósága.
Agykárosodást szenvedett betegekkel a világismeret és a nyelvi szótár szer-
kezete közti viszonyokról folytattak kísérleteket. Az agykárosodást szenve-
dett betegek feladata 1. híres embereknek, 2. állatoknak, 3. eszközöknek fény-
kép alapján történô megnevezése volt. A hibás válaszok értékelése során csak
az olyan választ tekintették helytelennek, amikor elôzôleg a fogalom jegyei-
nek a felismerése már megtörtént, vagyis ha például a képen látható görényt
mint fekete-fehér, rossz szagot árasztó állatot már leírták a nyelv szótárából
aktivált szavak felhasználásával. Vagyis – a leírás alapján – megállapítható
volt, hogy a vizsgálati személyek ismerték a képen látott dolgot, és ismerték a
tulajdonságait megnevezô szavakat is. De néhány beteg csak a híres emberek
nevét tudta megmondani, mások meg csak az állatokat nevezték meg, megint
mások kizárólag az eszközök nevét tudták megmondani. Azoknak a betegek-
nek, akiknek a híres emberek megnevezése nem sikerült, az agykéreg bal ol-
dali, középsô halántéklebenyt érintô agysérülésük volt. Az állatokat megne-
vezni nem tudóknál a bal alsó halántéklebenyt érte károsodás. Végül pedig,
akiknek olyan agysérülésük volt, amely a hátulsó, alsó halántéklebenyi, illet-
ve középsô nyakszirti-fali lebenyt érte, azok az eszközöket nem tudták meg-
nevezni. Látható ebbôl, hogy a különbözô agyi károsodások nem minden ka-
tegóriát érintettek egyforma mértékben.
Ezt a kísérletet késôbb az egészséges személyek vizsgálata követte, amely-
ben szintén híres emberek, állatok és eszközök megnevezése volt a feladat (a
képek egy csoportját az agysérültek vizsgálata során is felhasználták). A vér-
be korábban izotóp anyagot juttatva, a feladat elvégzése közben a résztvevôk
agyi véráramlását mérték. Azok az agyi területek, amelyek az egészségesek-
nél aktiválódtak, mindhárom csoportot megnevezô szóosztály esetében
megegyeztek azon betegek sérült agyterületeivel, akik az adott kategória ele-
meit nem tudták megnevezni. Mindebbôl az következik, hogy bizonyos je-
228
lentéskategóriákba (ember, állat, eszköz) tartozó szótári egységek tárolása és

elôhívása meghatározható agykérgi területekhez kötött.
Korábbi kutatások során a kísérletvezetôk úgy találták, hogy a cselekvést,
illetve a tárgyakat jelölô szavak elôhívásához is különbözô idegi területek
szükségeltetnek. Az agy bizonyos területén károsodott betegek némelyike
nem volt képes hozzáférni a cselekvést jelölô igékhez, de a dolgokat, tárgya-
kat jelölô szavak elôhívása sikeres volt, míg a betegek egy másik csoportjában
egy másik agykérgi területet érintô károsodás az ellenkezô problémát okozta.
Jelentés: ENGEDÉLY, ENGEDÉLYEZ

Kivitelezése: Mindkét kéz
(szakszóval) B> formájú, a te-
nyerek a test felé néznek, az ujjak
töve felfelé. A kezek a mellkas
elôtt, a váll magasságában he-
lyezkednek el. Egyszeri moz-
dulat lefelé, melynek következté-
ben a kéz a derék magasságába
kerül, a tenyerek pedig felfelé
néznek.
Jelentése: AZÉRT, EZÉRT, MERT, MIVEL,

MINTHOGY, UGYANIS
Kivitelezése: Mindkét kéz B> formájú,
a tenyerek egymással szembe
néznek, az ujjak töve elôre. A jobb
kéz a baltól kb. 10 cm-rel jobbra és
ugyanennyivel felette helyez-
kedik el. Egyszeri balra ívelt moz-
dulat jobb kézel jobbra lefelé,
melynek során az összeérô ujjak
hegye egy pillanatra hozzáér a bal
kéz ujjainak hegyéhez.
Jelentése: ÉS, IGEN*

Kivitelezése: A jobb kéz Y formájú, a
tenyér balra néz, az ujjak töve
elôre. Egyszeri csuklófordítás
balra, melynek következtében a
tenyér felfelé néz.
* Megjegyzés: IGEN jelentésben a

mozdulat megismétlôdik
14.8. ábra. Példák a siketek jelnyelvébôl
229
A bizonyítékok mindegyike egy olyan szótár feltételezését támogatja,

amelyben a szavak jelentéstani kategóriájuk szerint rendezôdnek el, illetve
állnak egymással kapcsolatban, de egyidejûleg léteznek benne szófaji kate-
gória szerinti és hangtani tulajdonságok szerinti kapcsolatok is. Egy-egy szó-
tári egység tehát egyidôben, egyszerre sokféle kapcsolatrendszernek is tagja.
Így a jelentés szerinti kapcsolatok és a nyelvtani kategória szerinti kapcsola-
tok közül, mint a fenti kísérletek mutatták, az egyik sérülhet, miközben a má-
sik ép marad.
13. Az agy és a nyelv közti viszonyra vonatkozó kutatások azt mutatják,
hogy a nyelv mind anatómiailag, mind funkcionálisan elkülönült rendszer.
Még mindig nem tudjuk ugyan összekapcsolni a neuront a fônévi szerkezet-
tel, de már vannak ismereteink arról az idegi hálózatról, amely az egyes szó-
tári kategóriákat kezeli, és az afáziás nyelvi zavaroknak egyre pontosabb ma-
gyarázatait lehet megadni. Napjainkban már azt a különös, nyelvért felelôs
gént is azonosítani próbálják, amely a nyelv idegélettani, biológiai és nyelvé-
szeti tekintetben egyaránt kielégítô modelljéhez vezethet.
A megismerési és értelmi korlátozottságokat okozó agysérülések, betegsé-
gek mellett sokszor épen maradt, sôt gazdag nyelvi képességek lehetnek.
Ezek az elôfordulások azt mutatják, hogy az általános megismerési és értelmi
képességek szintje és a nyelvi tudás között nincsen kölcsönös megfelelés.
A nyelv az általános intellektuális képességektôl független, önálló, genetiku-
san meghatározott képességek megvalósulása.
230
15. BESZÉD ÉS GONDOLKODÁS
1. A filozófiának, a nyelvészetnek és a pszichológiának évszázadok óta

visszatérô kérdése, hogy milyen a kapcsolat gondolkodás – vagy általában a
megismerési folyamatok – és nyelv, illetve a gondolkodás és beszéd között.
A filozófus, a nyelvész és a pszichológus persze a kérdést magát is eltérôen
tette fel, vagy ha maga a kérdés meg is egyezett, eltérô tényekre és megfonto-
lásokra támaszkodva próbálta megválaszolni. A filozófust mindig az az álta-
lánosan vett kérdés érdekelte, hogy vajon létezhet-e egyáltalán emberi gon-
dolkodás a nyelv megléte nélkül, vajon a nyelv pusztán a tôle függetlenül
létezô gondolatok közvetítôje, kifejezôje-e vagy éppen a gondolatok létezési
formája? A nyelvészt viszont, a nyelvek szembetûnô nagy különbségeibôl
kiindulva, többnyire az érdekelte, hogy befolyásolják-e a nyelvek különbsé-
gei a különbözô nyelveket beszélô személyek megismerési folyamatait, azt,
hogy hogyan érzékelik és értelmezik ugyanazt a valóságot a különbözô nyel-
veket beszélô személyek, egészen odáig, hogy vajon képesek-e azonos világ-
képet kialakítani. A pszichológust pedig elsôsorban az érdekelte, hogy mi-
lyen szerepe van az egyén gondolkodási folyamataiban az önmaga számára
szóló, belsô beszédnek, milyen az érzéki-szemléletes és a nyelvi-absztrakt té-
nyezôk viszonya a gondolkodásban, s milyen a viszony e folyamatok között
a mondat tervezésekor: gondolunk valamit s aztán kimondjuk, vagy már ele-
ve nyelvi formában „gondoljuk” azt, amit mondunk?
E bonyolult kérdések megválaszolásától természetesen még ma is messze
vagyunk, s itt csak azokra a vonatkozásaikra fogunk kitérni, ahol – a nyelvé-
szethez kapcsolódva – a mai pszichológiának is van valami mondanivalója sa-
ját kísérleti módszerei segítségével. A továbbiak szempontjából érdemes kiin-
dulásként visszaidéznünk, illetve kiemelnünk két fontos megkülönböztetést.
Elôször is nyelv és beszéd megkülönböztetése, mint a nyelvvel kapcsolatban
mindenhol, itt is alapvetô jelentôségû. Egymással összefüggô, de a kutatás
módszereit tekintve is szétválasztható két kérdés ugyanis az, hogy 1. a nyelv
mint társadalmilag rögzített jelek és szabályok rendszere milyen befolyással
van a gondolkodás lehetôségeire, arra, hogy egyáltalán hogyan tudunk gon-
dolkodni, illetve fordítva: az emberi gondolkodás és megismerés törvénysze-
rûségei hogyan magyarázzák a nyelv egyes szabályszerûségeit; és 2. milyen
szerepet játszik a beszéd mint a nyelv egyéni és alkalomszerû felhasználása
egyéni gondolkodási folyamatainkban, mindig beszédben gondolkodunk-e,
és mindig gondolkodunk-e, ha beszélünk?
231
Másodsorban különbséget kell tennünk a gondolkodás kifejezés kétféle értel-

mezése között is. Amikor gondolkodás és nyelv (vagy beszéd) kapcsolatáról
szólunk, gyakran a gondolkodás meglehetôsen laza értelmezésébôl indulunk
ki, gondolkodásnak tekintünk minden, az ingerektôl viszonylag függetlene-
dô „belsô” folyamatot, így például az emlékezést vagy akár az észlelést is.
Máskor leszûkítjük a fogalmat, s gondolkodásnak pusztán az új feladatok
megoldásakor vagy valamilyen, az egyén számára „újnak” tûnô tevékenység
közben végzett belsô munkát nevezzük. Mindkét értelmezés jogosult; az
egyértelmûség érdekében azonban nevezzük a továbbiakban a gondolkodás
tágabb értelmezését megismerésnek, s csak a szûkebbet gondolkodásnak.
2. A nyelv és a megismerési folyamatok kapcsolatáról az elképzelések két
fô kérdésre irányulnak. Az egyik az, hogy vajon a nyelvi kategóriák, a nyelv
határozza-e meg a megismerést, vagy éppen fordítva, a megismerési folya-
matok általános törvényszerûségeiben kell-e keresnünk a nyelv számos jel-
legzetességének magyarázatát. A kérdés másik dimenziója az, hogy vajon
univerzalisztikus vagy relativisztikus álláspontot foglalunk-e el: a nyelvek s
a megismerés alapvetô kategóriáit és rendszerét lényegében egyetemesnek
képzeljük-e el (univerzalizmus), vagy a hangsúlyt a nyelvek és megismerési
módok eltéréseire helyezzük (relativizmus). A két szempont kölcsönhatásá-
ból a 15.1. táblázatban látható, többé-kevésbé markánsan képviselt álláspon-
tok alakultak ki a kérdésrôl.
15.1. táblázat. Az univerzalizmus és a relativizmus típusai

Univerzalizmus Relativizmus
a nyelv hat a nyelvi univerzalizmus: nyelvi relativizmus:
megismerésre speciálisan nyelvi a nyelvek eltérései hatnak
(veleszületett?) a megismerésre
univerzálék a
megismerés mögött
a megismerés hat kognitív univerzalizmus: kognitív relativizmus:
a nyelvre a megismerés általános tapasztalati-kulturális
tulajdonságai a nyelv különbségek a nyelvek
sajátosságai mögött eltérései mögött
A négy álláspont, mint látni is fogjuk, nem mindenben zárja ki egymást, s

kutatásuk tovább is visz beszéd és megismerés kapcsolatai felé. Nem is
egyenlô súllyal fogalmazódtak meg a nyelv minden oldalára nézve, a legcél-
szerûbb mégis a két átlósan szembeállított felfogás, a kognitív univerzaliz-
mus és a nyelvi relativizmus kérdésébôl kiindulnunk.
3. A kognitív univerzalizmus azt hangsúlyozza, hogy az emberi megismerés-
nek számos olyan általános jegye vagy jellegzetessége van, melyekbôl a nyel-
vek egyes egyetemes tulajdonságai levezethetôek. Semmiképpen nem akarja
ez a felfogás azt sugallni persze, hogy a nyelv egészében levezethetô általá-
nos megismerési sajátosságokból, tehát hogy ne lennének a megismeréstôl
232
15. Beszéd és gondolkodás
független egyetemes nyelvi tulajdonságok, univerzálék, csak annyit, hogy a

nyelvvel kapcsolatos néhány jellegzetesség levezethetô ezekbôl. A kognitív
univerzalizmuson belül többnyire kétféle meghatározó elvet vonunk össze,
nem mindig világosan elkülönítve ôket. Az egyik kulturális jellegû, abból a
felismerésbôl indul ki, hogy a kultúrák nagy eltérései ellenére az embereket
körülvevô tárgyi és szociális környezet alapvetô szerkezeti jellegzetességeit
tekintve meglehetôsen hasonló, az emberi életnek és tapasztalatnak számos
egyetemes jegye van, melyek megmagyarázhatnak nyelvi univerzálékat. Így
például a fônevek egyetemes megléte levezethetô lenne abból, hogy minden
nyelvben kell a beszéd során tárgyakra utalnunk.
A másik típusú s közvetlenebbül megfogható meghatározó elv a kognitív
univerzalizmus felfogásában nem a tárgyi és kulturális környezetbôl, hanem
az ember általános pszichofiziológiai jellemzôibôl, perceptuális (észlelési)
rendszerének sajátosságaiból indul ki, ezekbôl próbál levezetni egyetemes
nyelvi jellemzôket. Az ilyen jellegzetességek egy része a nyelvek szókincsé-
vel, a nyelvi és perceptuális kategóriák viszonyával, más része a nyelv szer-
kezeti jellemzôivel kapcsolatos.
A nyelvi és perceptuális kategóriák összefüggésének vizsgálatában a leg-
szemléletesebb példa a színelnevezések kérdése. Sokáig úgy tûnt a kutatók
számára, hogy a színelnevezések rendszere a tapasztalati-kognitív relativiz-
mus felfogásának megfelelôen alakul: a nyelvek a tárgyi-kulturális környe-
zet eltéréseinek megfelelôen eltérô módon és finomsággal darabolják fel a
színspektrumot. A színelnevezések egy jó részére, a másodlagos színnevek-
re, melyek csak a tárgyak bizonyos osztályaival kapcsolatosan használato-
sak, illetve viszonylag hosszú, összetett körülírások, ez igaz is.
Kiderült azonban, hogy egyáltalán nem ez a helyzet a színnevek egy ki-
tüntetett osztályánál, az ún. alapszínneveknél. Az alapszínnevek azok a szín-
elnevezések, melyek egy tagból – egy morfémából – állnak, nem pusztán a
tárgyak egy meghatározott osztályára használatosak (mint például a magyar
szôke, amely csak haj színét jelölheti), és nem tartoznak bele egy másik szín-
név érvényességi körébe (mint például a türkiz, amely a kék „alá” tartozik).
Nagyszámú nyelv megvizsgálása elôször azzal a meglepô eredménnyel járt,
hogy a látszólagos nagy változatosság ellenére az alapszínek elnevezéseit az
összes nyelv mindössze a következô tizenegy szín közül választja: fekete, fe-
hér, piros, sárga, zöld, kék, barna, rózsaszín, lila, narancs, szürke.
A nyelvek különböznek abban a tekintetben, hogy hány van meg bennük
ezek közül az alapnevek közül (a rózsaszín például a magyarban nem alap-
színnév), az elnevezések azonban egy nagyon világos összefüggés alapján
rendezôdnek sorba. Véletlenszerû kibontás esetén a 11 név 2048 változatot al-
kothatna, ehelyett a valóságban csak 33 változat fordul elô, az alábbi rendben:
{ }
lila
sárga
{ fekete
fehér } ➝ piros ➝
{ }
zöld
kék
➝ barna ➝
rózsaszín
narancs
szürke
233
A sorban jobbra lévô színnév csak akkor jelenik meg, ha minden tôle balra
lévô megvan. Vagyis a látszólagos önkényesség mögött szigorú rend van. S
ez a szigorú rend meglehetôsen jó összhangban van azzal, amit az emberi vi-
zuális rendszerrôl, az alapszínekrôl tudunk.
Hasonló tendenciákat más perceptuális, észlelési alapú terminusoknál is
találhatunk. Az észlelés számára zárt, teljes alakzatoknak (kör, négyzet stb.)
a legtöbb nyelvben inkább van rövid s általánosan használt nevük, mint a
nem kiugró, nem kitüntetett figuráknak. Vannak azután olyan többé-kevés-
bé egyetemes nyelvi jegyek, melyek nem az általános perceptuális rendszer
sajátosságaiból vezethetôk le, hanem magának a beszédmegértési folyamat-
nak a feltehetôen egyetemes korlátaiból, illetve eljárásmódjaiból. Erre a leg-
jobb példák a szórendi összefüggések kutatásából származnak (lásd A nyelvek
sokfélesége címû fejezetben). Közismert például, hogy igen kevés kivételtôl el-
tekintve a nyelvekben az alany megelôzi a tárgyat. Ha ezt összekapcsoljuk
azzal a ténnyel, hogy a felszíni szerkezetekben értelmezett „alany” többnyire
egybeesik az „adott” vagy „már ismert” információval, akkor ennek a ma-
gyarázata az lehet, hogy a megértés során úgy járunk el, hogy emlékezetünk-
ben megkeressük a „már ismert” információnak megfelelô címkét, s ehhez
kapcsoljuk az új információt. Ha a mondatban az új információ következete-
sen megelôzné a már ismertet, ez nagyobb megterhelést okozna, hiszen ad-
dig kellene idôlegesen megtartani az új információt, míg meg nem érkezik a
már ismert, mely megadja a „címet”, ahová kapcsolni kell az új információt.
A megértési folyamat jellegzetességeivel lehet összekapcsolni a szórenddel
kapcsolatos implikációs univerzálékat is, vagyis azt, hogy egy nyelv alapszó-
rendje számos egyéb szerkezet szórendjére is következményekkel jár. A „kö-
vetkezetes” I–T sorrendû nyelvekben (vagyis amelyekben az ige megelôzi a
tárgyat) például a birtokos, a melléknév, a számnév, a mutató névmás mind
követi a fônevet. Következetes T–I nyelvekben viszont ugyanezek megelôzik
a fônevet, s elöljárószók helyett határozói névutók dominálnak. (Ezek a tulaj-
donságok mutatják például a magyarban is, hogy eredetileg T–I típusú nyelv
volt.) Mi köze ennek a megértési folyamathoz? Ezeket a szerkezeteket mind
megfogalmazhatjuk úgy, mint ahol egy módosított és egy módosító kapcsola-
táról van szó: a tárgy például közelebbrôl határozza meg az igével jelölt cse-
lekvést, a jelzô jobban körülhatárolja a fônévvel jelölt tárgyat stb. Úgy látszik,
hogy a nyelvek hajlanak arra, hogy következetesen vagy módosító + módosí-
tott, vagy módosított + módosító szerkezeteket használjanak, ami nagy segít-
ség a megértési folyamat számára, hiszen biztos elvárásaink lehetnek arra,
hogy mindig az elôrébb vagy a hátrébb álló szó „szûkíti”, konkretizálja-e a
másik jelentését. Ez talán nemcsak a megértési folyamatot segíti, hanem az el-
sajátítást is: a gyermeknyelvrôl szóló fejezetben, a 13.3. táblázat kapcsán emlí-
tett paraméterbeállító szemlélet azt is felteszi, hogy a gyermek ezeket a nyelv-
típusra jellemzô következetességeket választja ki egy zárt készletbôl, amikor
felismeri, hogy milyen nyelvrôl van szó.
A kognitív univerzalizmus tehát rámutat, hogy – legalábbis lehetôségei-
ben – számos nyelvi univerzálé általános kognitív univerzálékkal magyaráz-
234
ható. Késôbb még visszatérünk rá, hogy – feltehetôen nemcsak ismereteink

hiányos volta miatt – azért a kognitív univerzálék nem alkalmasak minden
nyelvi univerzálé magyarázatára.
4. A kognitív univerzalizmus igazi ellenpólusa a felfogás, amely nem a
nyelvek egyetemes jegyeibôl indul ki, hanem eltéréseibôl, s egyben egy meg-
fordított oksági láncot képzel el nyelv és megismerés kapcsolatában – úgy
véli, hogy a nyelvi különbségek megismerési különbségeket eredményez-
nek. A modern nyelvészetben, majd ennek hatására a pszichológiában is, ez
a kérdés elsôsorban a nyelvek különbségeire alapozva mint nyelvi relativiz-
mus fogalmazódott meg. E szerint az elképzelés szerint például a nyelvek
szókincsbeli eltérései befolyásolják, hogy a beszélôk milyen finoman osztá-
lyozzák, kategorizálják a környezô világ jelenségeit.
Mindez azonban nemcsak a szókincs különbségeire érvényes, hanem álta-
lánosabban is. Eszerint a különbözô nyelvek különbözô „világképeket” kép-
viselnek, elsôsorban nyelvtani rendszerükkel, s ennek alapján befolyásolják a
megismerési folyamatokat. A nyelv tehát nem egyszerûen tükrözi a tapasz-
talat világát – ez a felfogás nevezhetô kognitív relativizmusnak –, hanem ak-
tívan befolyásolja, sôt a legszélsôségesebb megfogalmazások szerint meg is
határozza, korlátozza, hogy egyáltalán mit tapasztalhatunk.
Ha például a hopi indián nyelvet összevetjük az európai nyelvekkel, azt az
érdekességet fedezhetjük fel, hogy a hopi nyelvben nem utal nyelvtani kate-
gória – például igeidô – az idôre. A mi „európai” gondolkodásunk számára
természetes, hogy az eseményeket a múlttól a jövô felé haladó megállíthatat-
lan folyamatba rendezzük el, s hogy nyelvtanilag megkülönböztetünk jelent,
múltat és jövôt.
A hopi beszélô számára ezek a kategóriák nem adottak; ô másfajta rendben
beszél az eseményekrôl. Alapjában két ellentétes fogalom mentén helyezi el
ôket, melyek közül az elsôt mi „ténylegesnek”, „nyilvánvalónak”, „objektív-
nek” neveznénk. Ide sorolódik minden, amit a beszélô valóban érzékelt a
múltban, vagy most érzékel. A másik pólust „szubjektívnek” nevezhetnénk.
Ide tartozik minden, ami a beszélô akaratának, vágyainak, érzelmeinek tár-
gya, csak képzeletében létezik vagy létezett, közvetlenül nem érzékelhetô. Eb-
ben a nyelvben a tapasztalat szervezésének alapelve nem a múlt–jelen–jövô
tengely, hiszen az elsô („objektív”) kategóriába jelenbeli és múltbeli történés
egyaránt beletartozhat, a második („szubjektív”) kategória jegyeit pedig bár-
milyen elképzelt esemény – múlt-, jelen- vagy jövôbeli – egyaránt viselheti.
A nyelvi relativizmus képviselôi az ilyen nyelvtani jelenségekkel kapcso-
latban nem azt a kérdést vetik fel, vajon a hopi nyelv beszélôi ki tudják-e fe-
jezni, hogy egy esemény a múltban, a jelenben vagy a jövôben folyik-e. Kö-
rülírásokkal, az idôpont megjelölésével például nyilván ki tudják –
ugyanúgy, ahogy a magyarban mi is ki tudjuk például fejezni az elôidejûsé-
get. A fô kérdés számukra az, hogy vajon a nyelvi eltérés megfelelôjeként
nem lehetséges-e, hogy szemben az európai gondolkodással, mely az esemé-
nyeket a múlttól a jövô felé haladó folyamatba rendezi, a hopik a világot az
„objektív” és „szubjektív” események váltakozásaként képzelik el.
235
A nyelvi relativizmus képviselôi a kérdés megválaszolására sokszor meg-

lehetôsen körben forgó érvelést használtak. A nyelvi eltérésekbôl indultak ki,
s ez önmagában elegendô érv volt számukra ahhoz, hogy a különbözô nyel-
vek beszélôinél eltérô gondolkodásmódot, megismerési elveket tételezzenek
fel. E bírálható eljárás ellentmondásosságát felismerve törekedtek a kísérleti
pszichológusok arra, hogy közvetlenül, mintegy a nyelvet „kikapcsolva” is
ellenôrizzék, hogy a nyelvek különbségeinek befolyásuk van a megismerési
folyamatokra. Lássunk egy példát ezekre a kísérletekre.
A navahó indiánok nyelvében a tárgyakkal végzett cselekvést jelentô igék-
nél az ige töve a cselekvés tárgyának formájától és anyagától függôen válto-
zik. Ez azt jelenti, hogy például a kézbe vesz kifejezés használatakor a vesz ige
más-más tôváltozatát kell használni attól függôen, hogy egy hosszúkás tár-
gyat, például egy pálcát veszünk kézbe, avagy egy más alakú tárgyat. Mivel
itt egy kötelezô, nyelvtani értékû osztályozást kell a nyelv elsajátítása során a
gyermekeknek megtanulniuk, mely a formára vonatkozik, feltételezhetô,
hogy a navahó gyermekek több figyelmet fordítanak a tárgyak formájára,
mint az európai nyelveket beszélô gyermekek. Ennek igazolására a követke-
zô kísérletet végezték el. Angol anyanyelvû amerikai gyermekek, illetve na-
vahóul vagy angolul beszélô navahó gyermekek elé különbözô színû és for-
májú tárgypárokat tettek, majd a gyermekek egy harmadik tárgyat kaptak,
mely egy-egy tulajdonságban hasonlított az elôzôk mindegyikéhez. A gyer-
mek feladata az volt, hogy mondja meg, a harmadik tárgy az elôzô kettôbôl
melyikhez „tartozik” (például kaptak egy kék szalagot és egy piros kockát,
harmadikként pedig egy kék kockát). Kiderült, hogy a navahó nyelven be-
szélô navahó gyermekek inkább a forma, míg az angolul beszélô navahók in-
kább a szín szerint csoportosítanak. (Pontosabban az átváltás a szín szerinti
besorolásról a forma szerintire hamarabb jelenik meg a navahó nyelvû gyer-
mekeknél.) Ez önmagában alátámasztaná a nyelvi relativizmus felfogását;
kiderült azonban az is, hogy azok az angol nyelvû fehér gyermekek, akiknek
a környezetére magas fokú formakultúra jellemzô, szintén hamarabb kezde-
nek forma szerint csoportosítani. Ebbôl az következik, hogy a formára irá-
nyuló különleges érzékenység okát egyaránt kereshetjük a gyermek nyelvi
és tárgyi tapasztalatában, a kettô nem egymást kizáró módon befolyásolja ezt
a megismerési stílust.
Ez a kísérlet is arra figyelmeztet tehát, hogy a nyelvi relativizmus tételei-
nek csak módosított, enyhített formában van létjogosultságuk. A nyelvek ál-
tal nyújtott osztályozási sémák vagy minták befolyásolják a nyelvet beszélôk
megismerési folyamatait, de korántsem azok egyedüli meghatározói. A kü-
lönbözô kultúrákban élô emberek „világképét” nem végzetesen és kizáróla-
gosan határozza meg nyelvük, a „világképeket” a tárgyi és kulturális kör-
nyezet, valamint a nyelv együttesen határozza meg. Mégpedig a nyelv
meghatározó szerepe feltehetôen csak olyan, hogy a nyelvben meglévô, rög-
zített, kötelezô osztályozási sémák elôsegítik, meggyorsítják bizonyos megis-
merési sémák kialakulását, de ezek a kötelezô nyelvi osztályozás hiányában
is létrejöhetnek.
236
Ezt legjobban a szókincs nyelvek közti különbségeibôl kiinduló vizsgála-

tok igazolták. Ezek a kísérletek abból a feltevésbôl indultak ki, hogy minden
jelenség kifejezhetô, leírható minden nyelven, csak egyes nyelvekben
könnyebben (például egyetlen szóval), míg más nyelvekben csak bonyolul-
tabban (például egy összetett szerkezettel). A kifejezésnek ezt a könnyûségét
az ingerek kódolhatóságának nevezték el, s azt vizsgálták, hogy milyen megis-
merési folyamatokat befolyásol a kódolhatóság. A vizsgálatokat nemcsak
különbözô nyelveket összehasonlítva, hanem egy-egy nyelven belül is elvé-
gezték. Hasonló vizsgálatokat végeztek, mint amilyenekre a nyelvi univerza-
lizmussal kapcsolatban már utaltunk: feltételezték, hogy egy-egy tapasztala-
ti terület – például a színskála vagy az arckifejezések – különbözô részeinek
kódolhatósága egy-egy nyelven belül is eltérô lehet, s ez befolyásolhatja a
megismerési folyamatokat.
Az egyik legjellegzetesebb vizsgálatban különbözô színárnyalatú színes
lapokat használtak, melyek közül azokat nevezték jól kódolhatóaknak, me-
lyekre a személyek habozás nélkül rövid neveket adnak, nagy egyetértéssel
egymás között. A kódolhatóság szempontjából jellemzett színekkel azután
emlékezeti kísérleteket végeztek. A személyek feladata az volt, hogy miután
néhány színes lapot mutattak nekik, igen sok (120) különbözô árnyalatú szí-
nes folt közül válasszák ki azokat, amelyeket elôzôleg kaptak. A kísérlet ta-
núsága szerint ha igen rövid idô után kellett felismerni a színeket, a kódolha-
tóság nem befolyásolta a teljesítményt; ha azonban hosszabb idô telt el a szín
felmutatása és felismerése között, akkor a jobban kódolható színekre jobban
emlékeztek a személyek.
Kiderült az is, hogy a kódolhatóság hatását növeli a feladat nehezítése is:
nagyobb a kódolhatóság szerepe, ha a felismerési helyzetben sok egymáshoz
nagyon hasonlító színbôl kell választani. E hatások mögött egy érdekes me-
chanizmust tételezhetünk fel: ha a feladat nehéz, illetve a megjegyzési idô
hosszú, a nyelvben adott osztályozási sémák úgy segítik a teljesítményt,
hogy a személy az ingert „fejben” megnevezi, s a neveket jegyzi meg. Felis-
meréskor azt az árnyalatot választja ki könnyebben, melynek a nevét (is)
megjegyezte, s melyre most is ugyanezt a nevet mondaná; éppen ezek a jól
kódolható színek.
A fentihez hasonló kísérletek alapján a pszichológusok a nyelvi relativiz-
mus egy módosított, enyhített formáját fogadják el. Eszerint a nyelv osztá-
lyozási sémái akkor befolyásolják a megismerési folyamatokat, ha az egyén e
készen kapott sémáknak megfelelôen névvel látja el az ingereket, „átkódolja
ôket nyelvi formába”, s a továbbiakban e neveket tárolja, illetve ezekkel vé-
gez mûveleteket. Ez két szempontból is „enyhíti” az eredeti nyelvi relativista
felfogást: a nyelvnek a megismerésre gyakorolt hatásából a segítést, s nem a
korlátozást emeli ki, másrészt – a pszichológus számára – azt hangsúlyozza,
hogy a nyelv hatása az egyéni megismerési folyamatokra csak a nyelv egyé-
ni, belsô felhasználása, a beszéd révén valósulhat meg, s nem valamilyen
„absztrakt” meghatározottság. Végül a harmadik pont: mai szemléletünk
szerint itt nem is annyira a relativizmus, az egyes nyelvek különbségei érde-
237
kesek, hanem univerzális összefüggések – pszichológiai szempontból az az

általános elv, hogy a nyelvi sémák a beszédátkódoláson keresztül befolyásol-
ják a megismerést, a nyelv szempontjából pedig az, hogy számos területen
ezek a nyelvi sémák csak kevéssé térnek el az egyes nyelvek között, s mint
láttuk – sokszor nem is nyelvi eredetûek.
5. A gondolkodási és nyelvi elrendezések viszonyának sajátos terepe a téri
kifejezések világa. Vajon a téri kifejezések eltérô rendszerei (ragok, névutók,
elöljárószók, igekötôk) mögött található-e egy közös rendszer vagy a nyelvek
önkényesen tagolják a téri világot? A mai kutatás elképzelése szerint a téri
nyelv összefügg a látás és a térmegismerés kettôs rendszerével, a magasabb
látási feldolgozás helyviszonyközpontú (HOL?) és formaközpontú (MI?) rend-
szerének kettôsségével. Ez a kettôsség megjelenik a nyelvekben is. Aszim-
metria van a nyelvben a forma és a téri viszonyok kódolásában: a formaérzé-
keny, állandóan bôvülô nyitott rendszerrel egy formára kevésbé figyelô,
zártabb rendszer áll szemben. Számos vonást lehet felsorolni, melyek ilyen
egyetemes, gondolkodási-idegrendszeri alapú kettôsségre utalnak.
a) Formaérzékeny fônévi rendszert használunk, mely kicsiny formai eltérése-
ket is visszaad, illetve leképez. Gondoljunk a bögre és a csésze vagy a de-
mizson, palack és üveg eltérésére.
b) A tárgyak vizuális felbontását tükrözô jellegzetes tárgyrész-neveink van-
nak: nyél, láb, tetô, fenék.
c) A tárgyak tengelyszerû felbontásának megfelelô részneveket használunk a
tárgyon belüli tájékozódásra: tetô, oldal, eleje, háta.
d) A téri viszonyokról azonban nem formafüggôen, hanem csak néhány di-
menziót tekintve beszélünk. Csak olyan tényezôket tekintünk, mint az
érintkezés, bennfoglalás, támasz, s ennek megfelelôen különböztetjük
meg a falnál, falban, falon kifejezéseket. A téri kifejezések rendszere min-
dig függvényszerûen mûködik, ahol a függvény a sajátos viszony (-ban,
-on, -nál stb.) az argumentumok pedig a CÉLTÁRGY (a folt) és a VONATKOZ-
TATÁSI TÁRGY (fal) A folt a falon van mondatban. Ezek a viszonyok megle-
hetôsen szegényesek: a hal is a vízben van, a horgony is vagy a bója is.
e) A figura-háttér tagolódásnak megfelelôen tekintjük a dolgok egymás-
hoz való viszonyát úgy, hogy van egy viszonylag nagy vonatkoztatási
tárgy és egy kisebb céltárgy. Természetesebb azt mondani, hogy A toll
az asztalon van, mint azt, hogy Az asztal a toll alatt van. Vagy jobb az,
hogy A bicikli a kapu mellett van, mint hogy A kapu a bicikli mellett van.
f) Számos további egyetemes tendencia is megfigyelhetô. Például gyerme-
keknél a legkorábbi kifejezések mindig mozgás alapú, célirányos helyi
kifejezések (a magyarban a -ba/-be és a -ra/-re). Ezeket és a fenti példák
kifejezési preferenciáit is úgy magyarázzuk, hogy a nyelvi vonásokat a
megismerési rendszer szervezôdése magyarázza.
6. A nyelvi relativizmusból kiinduló kísérletek fontos tanulsága, mint lát-
tuk, az volt, hogy megmutatták: az alapprobléma itt az, hogy egyes megisme-
rési folyamatoknál valóban fölhasználjuk-e a nyelvet. Ebbôl a szempontból
kiindulva minden olyan kutatás releváns, mely a beszéd közvetítô szerepét
238
vizsgálja a megismerési folyamatokban. Két területet érdemes itt közelebbrôl

megvizsgálnunk, az emlékezést és a szigorú értelemben vett gondolkodás
problémáját.
Mennyire befolyásolja a beszéd az emlékezést? A pszichológiai kutatások
már régen rámutattak, hogy bizonytalan jelentésû, többféleképpen is értel-
mezhetô ábrák fölidézését befolyásolja, ha az ábrához egy-egy szó, név is tár-
sul. (Minden ilyen kísérletben nyilvánvalóan az az érdekes, amikor nem
nyelvi formában adott anyagok megjegyzésérôl van szó.) Ha például a kísér-
leti személynek az alábbi ábrát mutatják:
és mellé adják azt a nevet vagy címkét: szemüveg, akkor jobban fog emlékezni
az ábrára, mint azok a kísérleti személyek, akik nem kapták a szót, csak az
ábrát látták. Hajlamos lesz a személy ezen felül arra is, hogy a késôbbi felidé-
zéskor az ábrát szemüvegformára torzítsa, például így:
Újabban azután több átfogó elképzelés is kialakult arról, hogy milyen sze-
repe van a beszédbe történô áttevésnek, átkódolásnak a nem nyelvi anyagra
történô emlékezésben. A kísérletek egy része közvetlenül a címkézés, a meg-
nevezés szerepén keresztül mutatja be a beszéd emlékezést segítô szerepét.
Jellegzetes kísérleti típus például az, ahol egy elôszakaszban a kísérleti sze-
mélyek egy csoportja értelmetlen ábrákhoz elnevezéseket tanul, míg egy má-
sik csoportjuk csak ismerkedik az ábrákkal. A második szakaszban azután
azt ellenôrzik, hogy melyik csoport mennyire emlékszik a látottakra. Általá-
ban elmondható, hogy a neveket tanuló csoport jobban emlékezik, különö-
sen akkor, ha a név elôsegítette azt, hogy az értelmetlen ábrát valamihez
hasonlítsák, valahogyan értelmezzék. Feltételezhetjük, hogy hasonló folya-
matok természetes körülmények között is végbemennek; az implicit, hangta-
lan megnevezés az osztályba sorolás s a név könnyebb megjegyezhetôsége
révén segítheti az emlékezést (lásd a 15.1. és 15.2. ábrát).
A beszédnek mint „megnevezésnek” tanulást és emlékezést elôsegítô sze-
repe azonban nem eleve adott a kezdetektôl. Az eredetileg kommunikációs
szerepû beszéd fokozatosan válik a megismerési folyamatokat szervezô köz-
vetítô eszközzé. A 3-4 éves gyermekek még nem használják fel a rendelkezé-
239
sükre álló nyelvi kifejezéseket, címkéket, ha képekre kell emlékezniük. Nem

nevezik meg a tárgyak tulajdonságait olyan tanulási helyzetekben sem, ame-
lyekben két dolog közül kell választaniuk. Ha például egymás után különbö-
zô tárgyakból kapnak párokat, s a két tárgy közül a nagyobbik alatt mindig
egy cukorka van, a kisebb gyerekek sokáig véletlenszerûen választanak. 5-7
éves gyerekek hasonló feladatokban már megnevezést használnak: néhány
sikeres kísérlet után a nagyobb tárgyat választják, s legtöbbször azt is mond-
ják: „Ja, a nagyobbik a jó!” A megfogalmazás nagyobb általánosítást tesz itt
15.1. ábra. Könnyen felidézhetô (megnevezhetô) kép
15.2. ábra. Nehezen felidézhetô (megnevezhetô) kép
240
lehetôvé: módot ad arra, hogy elvonatkoztassunk a feladatban lényegtelen

tulajdonságoktól (például az alaktól, színtôl).
A fejlôdést elemzô kísérletek arra is rámutatnak, hogy a beszéd közvetítô
szerepe mind a tanulásban, mind az emlékezésben több lépcsôben alakul ki.
Kezdetben a gyerek fel tudja használni a mások által adott címkéket nem
nyelvi anyagok megjegyzésének segítésére; a késôbbiekben már maga is pro-
dukál hangosan ilyen közvetítô megnevezéseket, s legvégül ez a segítô meg-
nevezés rejtetté, belsôvé válik, hangosan nem mondja ki a gyerek a nevet, de
„magában” igen. Látni fogjuk, hogy a beszédnek a megismerést befolyásoló
szerepével kapcsolatban általános fejlôdési elv a fokozatos fejlôdés a külsô,
hangos beszédtôl a belsô beszéd irányába.
A modern emlékezetpszichológiában megfogalmazódtak azután olyan túl-
zó elképzelések is, melyek – most már messze túlmenve a megnevezés emlé-
kezést segítô hatásán – úgy vélik, hogy a hosszú távú, megôrzô emlékezés lé-
nyegében mindig nyelvi jellegû. Ábrákra vagy képekre emlékezés példáján ez
azt jelentené, hogy azokat magunkban mindig megnevezzük magunknak
vagy bonyolultabb esetben leírjuk ôket, s hosszabb idô után csak a leírás for-
májában emlékezünk rájuk. Ebben a szigorú formában ez a tétel nem tartható.
Bár számos szellemes kísérleti helyzetben sikerült valóban kimutatni, hogy
például bonyolult absztrakt ábrák esetében minél egyszerûbb az ábrát leírni,
annál könnyebb megjegyezni, biztos, hogy a nyelvi átkódolás nem mindig és
egyáltalán nem kötelezô érvényûen megy végbe, illetve megôrizhetjük az áb-
rát is és leírását is. Számos kísérlet mutatta ki például, hogy a képekre való
hosszú távú emlékezés egyenesen hatékonyabb, mint a velük egyenértékû
mondatokra való emlékezés. Igen szellemes kísérleteket végeztek például,
melyek során az eredeti ábrákhoz képest elfordított ábrákat kellett felismerni
(15.3. ábra); a különbözô mértékig elforgatott ábrák felismerésekor a felisme-
rési reakcióidô az elforgatás arányában nô – ez csak úgy magyarázható, ha az
eredetivel analóg vizuális emléknyomokat is feltételezünk.
A szóba való áttételnek azonban különleges és kitüntetett szerepe van az
eseménysorokra való emlékezésben. Egy balesetre, egy emlékezetes napra s
hasonlókra feltehetôen mindig történet- vagy elbeszélésszerûen emléke-
zünk, és még akkor is történetformába kódoljuk át az eseménysort, ha
nemigen beszélünk róla.
A beszéd tehát mind a megnevezés, mind pedig a történetszerû esemény-
sorrá való áttétel segítségével nagymértékben befolyásolja az emlékezést; az
implicit beszéd fontos emlékezeti tényezô. Ez azonban nem jelenti azt, hogy
kizárólagosan nyelvi formában tudnánk csak emlékezni hosszabb távon
minden élményünkre; az átkódolás nem mindig lép fel, illetve nem mindig
szorítja ki, váltja fel vagylagosan az eredeti élményeket.
7. Mindig beszédben gondolkodunk-e? Saját élményeink is azt sugallják,
hogy amikor a szó szoros értelmében gondolkodunk, valamilyen feladatot
oldunk meg, gyakran „magunkban beszélünk”: megfogalmazzuk a problé-
mát saját magunk számára, különbözô részleteket emelünk ki, a megoldási
javaslatok is gyakran szóbeli formában merülnek fel. Ezek a mindenki szá-
241
15.3. ábra. Vizuális felismerési tesztek
mára ismerôs benyomások fontos támaszt adtak azoknak az elképzelések-

nek, amelyek a gondolkodást és a beszédet azonosítják egymással.
Vizsgáljuk meg elôször a gondolkodás közben folyó belsô beszédnek mint
nyelvi produkciónak a jellemzôit. Nem elég itt azt hangsúlyoznunk, hogy a
belsô beszéd hangtalan beszéd, szerkesztési módja is eltér a hangos beszédé-
tôl. Számos megfigyelés utal arra, hogy a belsô beszédre egyfajta „távirati stí-
lus” jellemzô. A távirati jelleg itt fôként azt jelenti, hogy a belsô beszédben az
„ismert” és „új” információ közül csak az új fogalmazódik meg. Ez könnyen
levezethetô abból, hogy a belsô beszéd másodlagos származék a nyílt, kom-
munikatív beszédhez képest, s a kommunikatív beszéd szervezôdésének is
általános jellemzôje, hogy mondandónkat aszerint is szervezzük, hogy mit
tételezünk fel ismertnek a hallgatónál.
A belsô beszéd kutatásának számunkra legérdekesebb problémája az, hogy
vajon milyen feladatokban lép fel a belsô beszéd; mindig, minden helyzetben
a gondolkodás megvalósítójának kell-e tekintenünk? Ennek vizsgálatára a
modern pszichológia nem elégszik meg pusztán a személyek önbeszámolói-
nak elemzésével, hanem objektívebb módszereket keres. A kísérletezôk abból
indulnak ki, hogy belsô beszéd esetén valamilyen feladathelyzetben az agyi
beszédmozgató központok izgalma, sôt különösen nehéz helyzetekben ma-
guknak az artikulációs izmoknak a fokozott mûködése figyelhetô meg. A kí-
242
sérletek egy része ezeket az idegrendszeri folyamatokat próbálja feladat-

megoldás közben nyomon követni modern elektrofiziológiai módszerekkel.
Közvetett kísérleti eljárásokat is alkalmaznak: ilyenkor feladatmegoldás köz-
ben a beszélôszerveket vagy passzivitásra kényszerítik (például a személyt
megkérik, hogy a nyelvét szorítsa a fogai közé), vagy aktívan lefoglalják vala-
milyen más automatizált nyelvi feladattal (például számsor mondásával vagy
egy ismert vers felmondatásával). A közvetett módszerek alapfeltevése az,
hogy ha a fô feladathoz szükség van a belsô beszédre, akkor a hangképzô
rendszer és az azt irányító agyi központok lefoglalása más feladattal ronthatja
a teljesítményt.
Az akadályoztatással kapcsolatos kutatások egyik fontos eredménye, hogy
a passzív akadályozás csak gyermekeknél nehezíti a „fejben” történô feladat-
megoldást, míg az aktív akadályozás felnôtteknél is nehezíti a feladatmegol-
dást, bár az idô múlásával egyre kevésbé – feltehetôen azért, mert a zavaró
feladatot a személy egyre inkább automatikusan végzi.
Jellegzetesen nyelvi gondolkodást igénylô feladatok, például számtanpél-
dák megoldásánál azt tapasztalták, hogy az akadályozás hatása ugyancsak fo-
kozatosan csökken. Mivel ezek szinte egyértelmûen csak verbálisan megold-
ható feladatok, feltételezhetjük, hogy a személyek fokozatosan leállítják
beszélôszerveik láthatatlan, de jelen lévô minimális mûködését, s náluk egyre
inkább pusztán központi, agyi folyamatokban nyilvánul meg a belsô beszéd.
(Tulajdonképpen a felnôtt–gyermek különbségek is ezt támasztják alá.)
A beszélôszervek aktivitását vizsgálva pedig az derül ki, hogy a nyelvi
feladatoknál a feladat nehézségével párhuzamosan nô a beszélôizmok tevé-
kenysége, vagyis a nehezebb feladatoknál a belsô beszéd egyre jobban köze-
lít a külsô, nyílt beszédhez. Hétköznapi tapasztalatainkból is jól ismerjük,
mikor nehéz feladat közben áttérünk a motyogásra vagy az írásra.
Gondolkodás és beszéd kapcsolata szempontjából különösen érdekes az,
hogy mi a szerepe a belsô beszédnek a jellegzetesen nem nyelvi feladatok
megoldása közben, például ha a kísérleti személyeknek egy ábra hiányzó
részeit kell megtalálniuk. Megállapították, hogy a beszélôizmok csak nehe-
zebb feladatoknál léptek mûködésbe; ezzel párhuzamosan a személyek ar-
ról számoltak be, hogy egyszerûbb feladatoknál mintegy „odalátták” azon-
nal a hiányzó részt az ábrába, míg nehezebb esetekben áttértek az ábrák
részletes összehasonlítgatására, közben megnevezve magukban bizonyos
tulajdonságokat.
Az idevágó kísérletek további részletezése helyett két következtetést érde-
mes kiemelni. A feladatmegoldás közben az aktív hangképzés a feladatok
nehéz pontjainál jelenik meg, egyébként pedig maga a belsô beszéd is foko-
zatosan visszaszorul, redukálódik, pusztán az agyi központok izgalmára. Ez
feltehetôen egy lehetséges fejlôdési folyamatot is tükröz: a beszéd fokozatosan
válik a gondolkodás eszközévé, a kezdetben külsô, kommunikatív beszéd foko-
zatosan a kiemelés, összehasonlítás, tervezés, megoldás eszközévé s eközben
belsô beszéddé válik, mely formáit tekintve maga is egyre redukáltabb lesz.
243
A másik fontos konklúzió, hogy a beszéd nem kizárólagos útja a feladatmegol-

dó gondolkodásnak. A legtöbbet vizsgált vizuális feladatmegoldásban a „szem-
léletes” gondolkodás és a beszédben gondolkodás váltogatják egymást; ez a
váltakozás úgy is tekinthetô, mint az egyidejû egészek (ilyen a szemléletes-
képi gondolkodás) és az elemzô sorozatosságok (ilyen a beszéd–gondolko-
dás) váltakozása. A kettô arányában igen nagy egyéni eltérések vannak. Ezt
egyébként nemcsak a kísérleti pszichológia támasztja alá, hanem a nagy al-
kotók önvallomásai is, melyekbôl kiderül, hogy az alkotó gondolkodás –
sokszor igen absztrakt területeken, például az elméleti fizikában – is gyakran
vizuális-szemléletes formában valósul meg.
Az e rész elején felvetett kérdésre a pszichológia tehát azt válaszolja, hogy
a beszéd a gondolkodás igen fontos eszköze, de nem mindig beszédben gon-
dolkodunk.
8. A megismerési folyamatok és a nyelv kapcsolata szempontjából különös
érdekességgel bírnak a gyermeknyelvre, különösen a beszéd elsajátításának
korai szakaszaira vonatkozó megfigyelések és elméletek (lásd Az anyanyelv
elsajátítása címû fejezetet). A legvilágosabban a különbözô elképzelések a
gyermek korai szókombinációs teljesítményeire, a mondatszerkesztés elôfo-
kaira vonatkozóan fogalmazódtak meg, s néhány példa segítségével mi is
ezen a területen fogjuk megvilágítani, mirôl van itt szó.
Az egyik felfogás – mely a 15.1. táblázatunkban a nyelvi univerzalizmusnak
felel meg – a nyelv önfejlôdését hangsúlyozza a gyermeknél. E szerint né-
hány, a nyelvre specifikus veleszületett szervezôelvbôl, illetve kategóriából
kiindulva a gyermek nyelvi képessége mint egy formális kombinatív rend-
szer fejlôdne. A gyermek megismerési folyamatai, kognitív képességei ezen
elképzelés legszélsôségesebb képviselôi szerint csak mint korlátozó ténye-
zôk szólnának bele a nyelvi fejlôdésbe. Egy olyan megnyilatkozást például,
mint Mama zokni, eszerint úgy kellene értelmezni, mint egy teljes mondatot,
melybôl a gyermek produkciós vagy emlékezeti és figyelmi korlátai miatt az
egyik elemet nem mondja ki.
Sok egyéb nehézsége mellett az ilyen formai megközelítés nem tudna mit
kezdeni azzal, hogy a Mama zokni „mondat” az egyik esetben azt jelenti,
hogy ’mama veszi a zokniját’, a másikban azt, hogy ’ez a mama zoknija’, a
harmadikban azt, hogy ’add a mamának a zoknit’, és így tovább. Ezért a
gyermeknyelv számos kutatója abból indul ki, hogy a korai megnyilatkozá-
sokban a kombinációkat nem mondattani, hanem jelentéstani alapon kell
magyaráznunk, a gyermek elsô nyelvtani kategóriái szemantikai jellegûek.
Mégpedig sokak szerint olyan kategóriák, mint a „cselekvô, cselekvés, esz-
köz, birtokos, tárgy”, melyek világosan összefüggésbe hozhatók a gyermek
megismerési folyamatainak és saját cselekvéseinek nyelv elôtti fejlôdésével.
A gyermek a beszéd elsajátítása elôtt megtanulja már, hogy a dolgokat olyan
csoportokba sorolja, mint önmozgást végzôk (jövendô nyelvtani ágensek),
mozdíthatók (tárgyak), „tartók” (jövendô helyek) és így tovább. Ezzel párhu-
zamosan saját cselekvésében is különbségtétel megy végbe: a tárgyakkal
244
végzett játékok révén az eredeti teljes cselekvési séma a mozgásra, a kezde-

ményezôre, a tárgyra és a célra tagolódik.
Számunkra most nem is az az érdekes, hogy ezek az elképzelések milyen
következményekkel járnak a gyermeknyelv fejlôdésének egészére, hanem az,
hogy egyértelmûen a kognitív univerzalizmus mellett állnak ki a beszédfejlô-
désben: az alapvetô nyelvi kategóriák a megismerés és cselekvés már koráb-
ban kialakult kategóriáira alapozva jelennének meg a beszédfejlôdés során.
A gyermek nyelvi fejlôdésének késôbbi szakaszaiban is – hiszen itt 1-2 éves
gyermekekrôl van szó – kimutatható, hogy számos nyelvi megkülönböztetés
következetes használatának megjelenése nem pusztán a nyelvi rendszer ön-
fejlôdésének eredménye, hanem összekapcsolható a megismerési folyamatok
fejlôdésével, mint a téri kifejezések példájánál már utaltunk rá. A különbözô
idôt jelölô kifejezések s a különbözô bonyolultságú igeidôk fejlôdése például
feltehetôen a gyermek idôfogalmainak fejlôdésébôl vezethetô le.
A gyermeknyelv fejlôdésében tehát fontos vezetô szerepe van a megisme-
rés fejlôdésének (melynek alapja viszont a gyermek tárgyi és szociális cselek-
véseinek fejlôdése). Két fontos kiegészítést kell azért fûznünk ehhez a megál-
lapításhoz. A megismerés vezetô szerepe a gyermeknyelv fejlôdésében nem
jelenti a speciálisan nyelvi önfejlôdés és nyelvi szervezôelvek tagadását: ez
ott jelenik meg legvilágosabban, ahol egy gyermek egyszerre két olyan nyel-
vet sajátít el, melyek bizonyos viszonyok kifejezésében eltérô nyelvtani bo-
nyolultságúak. Így például a magyar és a szerbhorvát nyelvet egyszerre elsa-
játító gyermekeknél, amikor a helyragok a magyarban már megjelennek –
vagyis a gyermek értelmileg már képes felfogni a megfelelô viszonyokat –,
ugyanezek a kifejezések szerbhorvát nyelven még nem jelennek meg, mivel
ott a helyviszonyok kifejezése nyelvileg bonyolultabb (elöljáró + rag).
A másik megszorítás, hogy a gyermek megismerési folyamatainak fejlôdé-
se sok mindent megmagyaráz ugyan a nyelv fejlôdésébôl, csak éppen azt
nem, hogy miért beszél a gyermek. Abból például, hogy az említett módon
tagolja a világot, megmagyarázható az, hogy miért könnyû elsajátítani bizo-
nyos nyelvtani kategóriákat, az azonban nem, hogy miért törekszik a gyer-
mek e viszonyok kifejezésére. A kommunikációs szándék keletkezése vagy
annak felismerése, hogy a szavak dolgok helyett állnak, nem vezethetôk le
tehát a gyermek megismerésének fejlôdésébôl, ehhez a gyermek nyelv elôtti
társas érintkezéséhez és a beszéd cselekvés voltához kell fordulnunk magya-
rázóelvekért, ami azonban már messzire vezetne.
Mindenesetre a bennünket érdeklô fô kérdések szempontjából elmondha-
tó az, hogy a gyermek beszédének elsôdleges formálódásában vezetô szere-
pet játszanak megismerési folyamatai; az így kialakult kommunikatív beszéd
azután fontos szervezôjévé válik maguknak a megismerési folyamatoknak:
a környezô világ kategorizálásának, a tanulásnak és az emlékezetnek, s redu-
kálódva, belsôvé válva a saját viselkedés szabályozásának és a gondolkodás-
nak fontos hatékonyságnövelô eszköze lesz.
8. A fejezet elején feltett kiinduló kérdésekre tehát elnagyoltan a következô
válaszokat adhatjuk.
245
Mind a nyelvek szerkezetében, mind a beszéd egyéni elsajátításában szá-

mos jel mutat arra, hogy az emberi megismerés általános menete sok nyelvi
jelenségre is magyarázatot adhat; a nyelv számos vonása levezethetô az em-
beri megismerés egyetemes jegyeibôl. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének
egyedül a nyelvre jellemzô univerzálék, vagy hogy a nyelv elsajátítása csu-
pán a megismerés fejlôdésével magyarázható lenne.
A megismerési folyamatokat és a gondolkodást a nyelv elsôsorban a beszéd
redukált formáin keresztül befolyásolja; a beszéd fontos új elveket és lehetôsé-
geket hoz be a megismerési folyamatokba, de nem kizárólagos eszközük.
Nem elemeztük ugyan külön azt a kérdést, hogy „mindig gondolko-
dunk-e, amikor beszélünk”, de a nyelvi funkciókról korábban mondottak
alapján a válasz elég világos, és a fejlôdéslélektani kutatások is ezt támaszt-
ják alá: a beszéd elsôdlegesen nem a gondolkodás, a belsô feladatmegoldás
eszköze, hanem a személyek közötti cselekvésé, s ebben az értelemben nem
mindig „gondolkozunk”, amikor beszélünk, hanem különbözô cselekvése-
ket végzünk – fenyegetünk, tájékoztatunk, kérdezünk stb. Ez persze nem je-
lenti azt, hogy ne lenne minden beszédmegnyilvánulás mögött bonyolult
tervezési folyamat, csak annyit, hogy a beszéd egyáltalán nem mindig „intel-
lektuális” megalapozottságú.
246
16. NYELV ÉS MEGISMERÉS
1. Mint az elôzô fejezetben is láttuk, a nyelv és a gondolkodás viszonyát kü-

lönbözô oldalakról lehet vizsgálni. Ez tükrözôdik abban, hogy a kérdés
egyaránt foglalkoztatja a pszichológiát, a nyelvészetet és a filozófiát. A filo-
zófiai vizsgálódást e tárgyban nem annyira az különbözteti meg a pszicholó-
giai vagy nyelvészeti megközelítéstôl, hogy a tények más csoportjára tá-
maszkodik, hanem inkább az, hogy milyen elemzési módszereket választ, s
hogy milyen célból teszi föl a kérdést.
Filozófiai szempontból azért fontos a nyelv és a gondolkodás viszonyára
vonatkozó kérdés, mert a gondolkodás – a filozófiai vizsgálódások egyik leg-
fôbb tárgya – csak a nyelv segítségével hozzáférhetô. Ebben az értelemben el-
mondhatjuk, hogy a nyelvvel foglalkozó különbözô tudományok, köztük is
elsôsorban a nyelvfilozófia, a gondolkodás és a megismerés filozófiájának
nélkülözhetetlen elôfeltételei. A nyelv természetére irányuló filozófiai vizs-
gálódások hozzájárulnak a gondolkodás, a tudás és az ember természetének,
illetve az ember és a világ viszonyának jobb megértéséhez.
Az ember alapvetôen kettôs viszonyt, cselekvô és megismerô viszonyt alakít
ki a világhoz. A nyelvben érdekes módon e viszony mindkét oldala jelen
van, hiszen a nyelvhasználat maga is cselekvés, ám egyben a megismerés
egyik feltétele is. A továbbiakban azzal foglalkozunk, hogy milyen helye van
a nyelvnek az ember és a világ közti megismerô viszonyban.
Elöljáróban jegyezzük meg, a nyelv és a gondolkodás, a nyelv és a tudat, a
nyelv és a megismerés viszonyára vonatkozó kérdések közt nincs éles határ-
vonal. Az elôzô fejezetben alkalmazott megkülönböztetéseknek megfelelôen
beszélhetünk például a gondolkodás szûkebb és tágabb fogalmáról. Az utób-
bi, mely a belsô pszichikus folyamatok közül az emlékezést és az észlelést is
magában foglalja, részben átfedi a megismerés fogalmát, legalábbis annyi-
ban, amennyiben a megismerés pszichológiailag vizsgálható egyéni formáit
vesszük tekintetbe. Az átfedés a két fogalom között abból adódik, hogy a vi-
lágnak az a fajta visszatükrözése, melyet megismerésnek nevezünk, a logi-
kus gondolkodási képességgel rendelkezô tudatos emberi lény sajátja.
A nyelvnek a megismerésben játszott szerepét vagy a tudathoz való viszo-
nyát mégis azért tárgyalják igen gyakran elsôsorban a nyelv és a gondolko-
dás viszonyának problémájaként, mert – annak ellenére, hogy a tudat és a
megismerés tágabb fogalom – az embernek a világhoz való gyakorlati és
megismerô viszonyában, illetve az ember és a többi élôlény megkülönbözte-
247
tésében kitüntetett szerepük van azoknak az absztrakt logikai mûveleteknek,

melyeket a gondolkodás körébe sorolunk. A megismerés tárgyalása során
sem tekinthetünk el kérdéseinknek ettôl – a gondolkodás és a nyelv viszo-
nyát magában foglaló – oldalától.
2. Az egyik, nagy történelmi múlttal rendelkezô filozófiai elképzelés sze-
rint a nyelv és a gondolkodás két külön képesség. Mivel a gondolkodás az ember
megkülönböztetô jegye, ezt kell minden emberi képességgel, így a nyelvvel
szemben is elsôdlegesnek tekintenünk. Míg a gondolkodás segítségével
megértjük és megismerjük a világot, addig a nyelv segítségével kifejezzük és
közöljük gondolatainkat.
Az elôbbi képbôl az következik, hogy a nyelv elsôdleges funkciója a gon-
dolkodás kifejezése, s ennek rendelôdik alá a kommunikatív funkció. Ami-
kor a nyelvet a gondolatok kifejezéseként vizsgáljuk, akkor kognitív szerepet
tulajdonítunk neki, azaz a megismerés eszközeként írjuk le. Amikor pedig a
gondolatok közléseként vizsgáljuk, akkor kommunikatív cselekvések végre-
hajtásának eszközeként, végsô soron cselekvésként írjuk le.
Ez a szóhasználat, illetve a nyelv kognitív szerepének hangsúlyozása jól
megfelel a jelenlegi tudománytörténeti helyzetnek, melyben – nem kis mér-
tékben a nyelvészetben bekövetkezett fejlemények következtében – az isme-
retelméletet, a logikát, a nyelvészetet, a pszichológiát és az informatikát a
kognitív tudományok átfogó szakterületében próbálják egyesíteni. A kognitív
tudományok különbözô oldalakról a világnak az agy által létrehozott repre-
zentációit (ábrázolásait, leképezéseit) vizsgálják. A kognitív funkciójában
vizsgált és a gondolatok kifejezéseként értelmezett nyelv reprezentáció.
A kognitív és kommunikatív-cselekvési szempontoknak ez az éles szétvá-
lasztása az újkori filozófiában gyökerezik, s módszertanilag ma is indokolt.
Ugyanakkor egy teljes és komplex nyelvelméletnek, mely a nyelv sokféle
használatát kívánja megragadni, s a nyelvet az emberi élet egészérôl alkotott
kép keretében szemléli, túl kell lépnie ezen a szétválasztáson.
Közbevetôleg azonban hadd jegyezzük meg, hogy a két oldal szigorú és
nemcsak módszertani szétválasztása mellett erôs érvek szólnak, amennyiben
elfogadjuk azt az elôfeltevést, hogy a megismerés kizárólag individuális,
egyénhez kötött jelenség, más szóval nem más, mint az egyes ember lelkében
vagy tudatában végbemenô gondolati tevékenység. Az embert ezek szerint
képesnek kellene tartanunk arra, hogy minden történeti áthagyományozás-
tól és a társadalomtól, röviden a többi emberrel való kommunikációtól füg-
getlenül, gondolatilag reprezentálja a világot.
Ennek a megközelítésnek két hagyományos változata van: az empirista és a
racionalista. Az elôbbi szerint a külvilágot reprezentáló gondolati képmáso-
kat vagy mentális (elmebeli) képeket a külsô ingerek ok-okozati viszonyban
hozzák létre, bár a gondolkodás segítségével ezeken a tapasztalati eredetû
képmásokon további mûveleteket hajthatunk végre. A gondolkodás képes-
sége érzékleteink, észleleteink vagy képzeteink összehasonlítása alapján fej-
lôdik ki egyéni élettörténetünk során. A racionalista változat szerint a gon-
dolkodás képessége, sôt fogalmaink egy része is, velünk született. Persze a
248
16. Nyelv és megismerés
tapasztalat is fontos, de egészen más okból: egyrészt azért, mert a segítségé-

vel aktualizáljuk az úgynevezett velünk született eszméket, másrészt azért,
mert eszméinket végül is a tapasztalatra alkalmazzuk.
Mind az empirista, mind a racionalista változat azt a következtetést sugallja,
hogy a nyelv kognitív funkciója nem a megismerés és gondolkodás folyamatá-
ban érvényesül, hanem a megismerô tevékenység eredményeinek rögzítésé-
ben és tárolásában, vagyis az emlékezésben, illetve az ismeretek másoknak tör-
ténô átadásában. A mondottakat sokféle érvvel próbálták alátámasztani.
Példaként felhozhatunk bizonyos fajta jelentéselméleteket, melyek maguk
után vonják a nyelv és a gondolkodás szétválasztásának és ezen belül a nyelv
másodlagosságának tételét. A korábbi fejezetekben ismertetett jelentéselmé-
letek közül például a konceptualista, vagyis a fogalom alapú, s bizonyos érte-
lemben a denotatív, azaz a tulajdonnevekbôl kiinduló elméletek egyes válto-
zatai tartoznak ide. Még könnyebb arra hivatkozni, hogy sokféle nyelv
létezik, s ugyanazokat a gondolatokat sokféle nyelven ki lehet fejezni. Furcsa
ugyanis azt mondani, hogy a Süt a nap német fordítása más gondolatot fejez
ki, mint a magyar mondat. Ez egyébként a fogalmi alapú jelentéselmélet sze-
rint a két mondat jelentésének különbségét is maga után vonná, ami pedig
már egyenesen önellentmondásnak számítana, hiszen a fordítás elôfeltétele
éppen a jelentés változatlansága. Ilyenkor magától értetôdôen a két mondat
igazságfeltételei is különböznének, ez pedig ahhoz vezetne, hogy az igazság
és a megismerés relatív, viszonylagos volna.
3. A hagyományos jelentéselméletek ismeretelméletileg is érdekes követ-
kezményei között meg kell említenünk a privát nyelv koncepcióját. Privát
nyelven elsô megközelítésben olyan nyelvet kell értenünk, melynek minden
szava az egyén saját tapasztalati adatait jelöli, bár e szavak függetlenek a
nyilvánosan megfigyelhetô jelenségektôl. Akik a nyelv privát természete
mellett kötelezik el magukat, tapasztalati adatokon ez esetben érzet-adatokat
értenek. Az érzeteket, például a fájdalom-szavak esetében a fájdalomérzete-
ket, tekintik a szó jelentésének (vagy a szó által megjelölt tárgynak). Gondo-
latmenetük úgy szól, hogy egy érzet elôfordulása (mint a fantomfájdalmak
esete mutatja, vagyis az, amikor például valaki az amputált végtagjában fáj-
dalmat érez) logikailag nem vonja maga után valamilyen nyilvánosan megfi-
gyelhetô tárgy létezését, és egy nyilvánosan megfigyelhetô tárgy létezése lo-
gikailag nem vonja maga után valamilyen érzet elôfordulását. Ugyanakkor
nem is része az „érzet” kifejezés jelentésének, hogy egy nyilvánosan megfi-
gyelhetô tárgy bizonyítékul szolgál egy érzet létezése mellett. Mindez azzal
egyértelmû, hogy saját érzeteim elôfordulásáról csak nekem lehet tudomá-
som. Mivel érzet-szavaim ezekre az érzetekre vonatkoznak, rajtam kívül sen-
ki más nem értheti ôket. Az ilyen szavakat mindenki csakis a saját esetébôl
tanulhatja meg, mégpedig úgy, hogy önmegfigyelés, introspekció útján saját
tapasztalati adataival kapcsolja össze, asszociálja ôket.
Figyeljük meg, ilyen feltételek mellett nemcsak arról van szó, hogy tényle-
gesen nem értjük meg mások introspektív beszámolóit, hanem arról, hogy
logikailag van kizárva mások introspektív beszámolóinak a megértése. A pri-
249
vát nyelv tehát olyan nyelv, amelyet logikailag lehetetlen egynél több személy-
nek megértenie. Egy ilyen nyelv – tehetjük hozzá – nem a kommunikáció esz-
köze, s nem vezethetô le a kommunikáció szükségletébôl.
A „privát nyelv” koncepció hívei általában nem azt állítják, hogy nyelvünk
a maga egészében privát, hanem csak azt, hogy bizonyos (bár alapvetô) réte-
gei privátok, például azok a nyelvi szintek, melyeken introspektív beszámo-
lóinkat tesszük meg. Ekkor felmerül az a nehézség, hogy milyen kapcsolat
van a privát és a „nyilvános” nyelvhasználat között. Hogy lehet az egyikrôl a
másikra áttérni? Meg kell továbbá jegyezni, hogy a privát nyelv körüli viták-
ban nem annyira az a kérdés a lényeges, hogy nyelvünk ténylegesen privát-
e, hanem az, hogy logikailag lehetséges-e egy privát nyelv, illetve lehetséges-
e, hogy nyelvünk vagy nyelvünk valamely szektora privát.
Sok pro és kontra érv ismert. Az ellenérvek közül például kiemelhetnénk,
hogy a „privát nyelv” koncepció a tudni kifejezés félreértésén alapul, amikor
arra hivatkozik, hogy „érzeteimrôl csak én tudok”. Lehetne arra is hivatkoz-
ni, hogy amennyiben csak én értem azt a nevet, melyet valamely érzetemnek
adok, akkor jelentését sem tudom mások számára megvilágítani, ami pedig
értelmetlenség. Léteznek ezzel szemben olyan jelentéselméletek, melyek ele-
ve kizárják a privát nyelv lehetôségét. Ilyen például a Jelentések címû fejezet-
ben említett használatelmélet (melyrôl azért meg kell mondanunk, hogy ko-
rábbi népszerûsége mára erôsen megkopott). Mivel ez az elmélet a
szójelentést nem mentális tárgyként fogja fel, a megértést nem a szóhoz
asszociált tárgyra vonatkozó egyedi tapasztalatoktól, hanem a szavak hasz-
nálatára vonatkozó szabályok ismeretétôl teszi függôvé. Elôfordulhat, hogy
valamely fájdalomérzetemnek magam adok nevet, s ezt ténylegesen csak én
értem. Ám logikailag nincs kizárva, hogy más megfejtse, hiszen ennek az új
szónak a grammatikája már elô van készítve a nyelvben. Amit teszek, azt
csak bizonyos szabályok szerint tudom megtenni, annak a nyelvnek a szabá-
lyai szerint, melynek egyedül a nyelvközösség tagjaként lehetek részese.
A „privát nyelv” felfogás körüli vita kimenetele azoknak a táborát erôsítet-
te, akik szerint a gondolkodás és a megismerés nyelvileg feltételezett. Ha
ugyanis nyelvünk – az elôbbi logikai értelemben – privát lenne, akkor isme-
retelméleti és tudományos szempontból értelmetlen lenne megismerésrôl be-
szélnünk. Amit ismeretnek nevezünk, annak nemcsak az a jellemzôje, hogy
megbízható, orientáló erôvel bíró leképezése valaminek, hanem az is, hogy
bármikor felülbírálható és ellenôrizhetô. A felülbírálat és ellenôrzés pedig
mindig valamilyen nyilvános mércét, kritériumot követel. Egy álomképet
vagy hallucinációt ezért sem nevezünk ismeretnek. Az ismeretnek – hogy ne
csak a valóságnak való megfelelés, hanem a nyilvánosság követelménye alap-
ján is ismeret legyen – feltétlenül nyelvi formát kell öltenie. Ez természetesen
nem bizonyítéka annak, hogy valóban vannak ismereteink, csak elôírás arra
nézve, hogy amennyiben vannak, milyen jellemzôkkel kell rendelkezniük.
4. A nyelv és a gondolkodás, illetve a nyelv és a megismerés viszonyának
vizsgálata során nemcsak a gondolkodás fogalmának a többértelmûsége
(szûkebb vagy tágabb értelmezése) okoz nehézséget. További nehézség,
250
hogy a nyelv fogalma hasonlóképpen sokrétegû. Gondoljunk mindenekelôtt

a nyelv és a beszéd megkülönböztetésére, mely a filozófia számára éppoly
fontos, mint a nyelvészet vagy a pszichológia számára.
A nyelv és gondolkodás viszonyának problémája e megkülönböztetés fé-
nyében két különbözô típusú problémát rejt magában: egyfelôl a nyelvi
rendszer értelmében vett nyelv és a gondolkodás, másfelôl pedig az egyéni
beszédtevékenység és a gondolkodás viszonyának a problémáját. Az utóbbi
empirikus, ténybeli viszony, így csak a tapasztalati tudományok, fôleg a
pszichológia módszereivel lehet dönteni felôle. Ám a filozófiát nem is az
összefüggések tapasztalatilag megállapítható oldala érdekli, hanem az az ol-
daluk, melyrôl a rendelkezésünkre álló (s természetesen a tapasztalati tudo-
mányokból, például a fizikából, biológiából, pszichológiából, nyelvészetbôl
származó) tudás fényében a logikai szükségszerûség erejével bíró kijelenté-
seket lehet tenni. Ezen a síkon a kérdés úgy merül fel, hogy mi a viszony álta-
lában – függetlenül az egyes egyénekben ténylegesen lejátszódó pszichikus
történésektôl – az emberi nyelv és az emberi gondolkodás között.
A kérdés ilyen megfogalmazása esetén fontosak lesznek a privát nyelv körüli
vitában megismert érvek. Ezek azt támasztják alá, hogy a nyelvi rendszer értel-
mében vett nyelv és a gondolkodás (illetve a nyelv és a gondolkodás fogalma)
logikailag feltételezik egymást. Kapcsolatuk szükségszerû, s nem esetleges.
A privát nyelv lehetôségének tagadása természetesen a logikai értelemben
vett privát nyelvre vonatkozik, és nem arra, hogy létezik relatív értelemben
vett privát nyelvhasználat. Gyakran elôfordul, hogy tapasztalataik különbö-
zôsége folytán az egyes emberek másként értik a szavakat, eltérôen használ-
ják például az érzet-szavakat. Az is megeshet, hogy valaki kidolgoz egy tit-
kos nyelvet, melyet valóban csak maga ért. Ilyenkor azonban mindig fennáll
a tisztázás, a megfejtés elvi lehetôsége. Aki titkosírást alkot, aki érzeteirôl be-
szél, már ismer legalább egy emberi nyelvet. Ilyesmit azért tehet egyáltalán,
mert már megtanulta a szabálykövetô magatartás egyik formáját, a nyelv-
használatot, és rendelkezik egy grammatikával. A magánhasználat elôfelté-
telezi tehát a nyilvános használatot, a gondolatok kifejezésére szolgáló nyelv
a kommunikáció eszközéül szolgáló nyelvet.
A grammatikai szabályok formaiak, arra vonatkoznak, amit a nyelv formai
oldalának nevezünk. A nyelvhasználat során mûveleteket végzünk, melyek
segítségével formális struktúrákat alkotunk és alakítunk át. (A materiális ol-
dalt a mindenkori mondatok fizikai aspektusa, az adott beszédszituációban
való konkrét megvalósulása, szociális és pszichikus vonatkozásainak összes-
sége jelenti.) Ugyanez mondható el a gondolkodásról. A gondolkodás is for-
mális struktúrákon (a gondolkodás formáin, vagyis fogalmakon, kijelentése-
ken stb.) való mûveletvégzés. (A materiális oldalt a gondolatformákba
sûrített, az egyén tapasztalataitól és élményeitôl függô tartalom, tehát a gon-
dolatok közvetlen valóságvonatkozása és pszichikus megvalósulása jelenti.)
Azon, hogy a nyelv és a gondolkodás logikailag feltételezik egymást, vagy
hogy bizonyos fokig egybe is esnek, azt kell tehát érteni, hogy a gondolkodás-
nak és a nyelvnek analóg feltételei vannak, vagy hogy a nyelvi formák és a gon-
251
dolkodás formái logikailag analógok egymással. Ezzel összefér a gondolkodás és a

beszéd közötti más szempontú különbségtevés. Tudniillik a materiálisan
megvalósuló nyelv (egy adott természetes nyelv vagy az egyéni beszéd), vala-
mint a tényleges gondolkodás viszonya emellett különbözô formákat ölthet,
miként ezt az elôzô fejezetben számos példa meg is világította.
5. Az az állítás, hogy a gondolkodásnak és a nyelvnek analóg feltételei van-
nak, elvezet egy érdekes feltevéshez, mely a kognitív tudományok mûvelôi
körében merült fel, de elôzményeit tekintve visszavezethetô Szent Ágoston
nyelvelméletéig. Szent Ágoston úgy vélte, hogy gondolatainkat egy mind-
annyiunk számára azonos, belsô nyelv segítségével fogalmazzuk meg, mely
különbözik minden beszélt nyelvtôl, így a latintól, a görögtôl vagy a puntól
(bár latinként, görögként vagy punként mondjuk ki). Ehhez hasonlóan ma né-
hány filozófus feltételezi, hogy létezik a gondolkodás nyelve (amelyet az angol
szakirodalomban Mentalese-nek neveznek). Egy gondolatot elgondolni annyi,
mint elménkben megfogalmazni vagy kimondani egy mondatot a gondolko-
dás nyelvén. Ezek szerint maga a gondolat nyelvi természetû. Másként fogal-
mazva: a gondolat olyan mentális reprezentáció, mely úgy épül fel, mint egy
mondat, s az agy idegi struktúrájában valósul meg.
A feltevés mellett többek közt az szól, hogy a gondolkodás esetében
ugyanúgy tapasztalhatjuk a rendszerszerûséget és a kreativitást (vagyis az
újat alkotás képességét), mint a nyelv esetében. A nyelvnek ezeket a jellem-
zôit a kompozicionalitás, vagyis részekbôl való összeszerkesztettség tulaj-
donsága magyarázza. Ezek szerint a gondolkodásnak is kompozicionális ter-
mészetûnek kell lennie, vagyis a gondolatok tartalmának összetevôik
tartalmától és az összetétel módjától kell függnie. Ha valóban így van, akkor
létezik a gondolkodás nyelve.
A gondolkodás nyelvére vonatkozó feltevés, amely szerint a gondolatok (a
gondolkodás nyelvén megfogalmazott) mondatok, számos kérdést képes
megválaszolni a megismerô képességgel kapcsolatban.
6. A nyelv és a gondolkodás viszonyára vonatkozó kérdés megválaszolá-
sát a nyelv fogalmának további értelmezései is befolyásolják.
Az eddigiekben magától értetôdônek vettük, hogy „nyelven” mindig vala-
mely természetes nyelvet kell értenünk. A nyelvészet számára ez valóban
magától értetôdô, hiszen – egyszerûen fogalmazva – feladata éppen az, hogy
leírja a különbözô természetes nyelveket. Még az emberi nyelvek egyetemes
vonásaival foglalkozó általános nyelvészetnek és a nyelvi jelenségek leírásá-
nak és magyarázatának elméleti kérdéseivel foglalkozó elméleti nyelvészet-
nek is a természetes nyelvek jelentik a végsô vonatkoztatási pontját.
Ugyanakkor más esetekben – a KRESZ, a mûvészetek, a matematika, a tudo-
mányok stb. esetében – szintén nyelvrôl beszélünk, és joggal. Felmerül a kér-
dés, hogy a nyelvként funkcionáló különféle jelrendszerek felôl tekintve ho-
gyan fest a nyelv és a gondolkodás, illetve a nyelv és a megismerés viszonya.
A jelrendszerek áttekinthetetlenül sokféle osztályozása közül azt a felosz-
tást célszerû elfogadnunk, amely a természetes nyelvek mellett az ún. má-
sodlagos nyelveket, valamint a mesterséges és formalizált nyelveket külön-
252
bözteti meg. A másodlagos nyelvek közvetlenül a természetes nyelvekre

épülnek (mint a költészet), vagy erôteljesen függnek tôle (mint a nem nyelvi
alapú mûvészetek nyelvei). A mesterséges és formalizált nyelveket technikai
vagy tudományos célból szándékosan és tervszerûen hozzák létre.
A másodlagos nyelvek között természetesen nem az egyes mûvészeti alko-
tásokat (a Háború és béké-t, a Don Giovanni-t, a Mona Lisá-t) kell említenünk,
hanem azokat a jelkészleteket, melyeket az alkotók mûveikhez felhasználtak:
a regényformát, a klasszikus zene nyelvét, a reneszánsz portréfestészet sza-
bályait stb. Tagadhatatlan, hogy ezek a nyelvek a világ reprezentálásának, az
emberi tapasztalat és megismerés feldolgozásának egy-egy módját képvise-
lik, ilyen értelemben – az esztétikain túl – megismerô vagy kognitív funkciót
is betöltenek. Ha pedig igaz az, hogy segítségükkel egyedi és megismételhe-
tetlen üzeneteket hozhatunk létre, akkor elmondható, hogy az adott tapasz-
talat és gondolat elválaszthatatlan éppen attól a kifejezési eszköztôl vagy
nyelvtôl, melynek eszközeivel a mûvész megfogalmazta.
A mesterséges és formalizált nyelvekrôl meg kell jegyezni, hogy nem fel-
tétlenül esnek egybe. Minden formalizált nyelv mesterséges, de fordítva ez
nem mindig igaz. A történelem során számos mesterséges nyelv született,
melyek megalkotói általában a legegyszerûbbnek hitt fogalmakhoz és ezek
kombinációihoz próbáltak valamilyen grafikai jelet vagy jelkombinációt ren-
delni. A szó igazi értelmében a modern logika rendszereit tekinthetjük for-
malizált nyelveknek. Ezek, a kifejezések materiális tartalmától elvonatkoz-
tatva, a természetes nyelvek mondatainak logikai szerkezetét modellálják.
Azon a felismerésen alapulnak, hogy a mondat nem alkotórészeinek egysze-
rû összege, hanem azokhoz képest minôségileg új képzôdmény, a nyelvi je-
lentés saját szerkezettel bíró alapegysége.
A mesterséges nyelvek kigondolói általában a természetes nyelv hibáit, ki-
fejezéseink homályosságát, pontatlanságát, kétértelmûségét szerették volna
orvosolni. Kezdetben a logikai formalizálásnak is ez volt a célja. A mestersé-
ges nyelvekre vonatkozó tervek és, ezzel párhuzamosan, a tökéletes nyelv
megtalálására irányuló évszázados kutatás története jól illusztrál egy régeb-
ben igen elterjedt és ma is fel-felbukkanó nézetet a nyelv, a gondolkodás és a
megismerés viszonyáról. E szerint a természetes nyelvek kognitív szempont-
ból tökéletlenek: inkább akadályai, mintsem elôsegítôi a világos gondolko-
dásnak és a megismerésnek. A megismerés nyelvi feltételei következéskép-
pen csak akkor teremthetôk meg, ha a természetes nyelvet egy logikailag
megtisztított mesterséges nyelvvel helyettesítjük.
A fenti nézet még a XX. század tudományfilozófiájának kezdeti nagy kor-
szakát is erôsen befolyásolta. Mára világossá vált, hogy a logika eszközeinek
rohamos tökéletesedése ellenére sem lehetséges (de nem is célszerû) a termé-
szetes nyelv egész rendszerének a formalizálása. Mindig csak a nyelv egy-
egy szektorát, s ezt is egy-egy meghatározott célból lehet sikeresen és kezel-
hetô módon formalizálni.
Tegyük hozzá: maguknak a természetes nyelveknek is megvan a formális
rendszerük. A formalizálás mesterséges eszközeire többek között éppen
253
azért van szükségünk, hogy a nyelv egy-egy részrendszerének a modellálá-

sával megvilágítsuk a természetes nyelv logikai formáját, a különbözô típusú
kifejezések formális tulajdonságait. A formalizálás másik nagy indoka kogni-
tív szükségleteinkkel függ össze, ugyanis az évszázados nyelvkritikai hagyo-
mány – a túlzásoktól eltekintve – joggal mutatott rá arra, hogy a természetes
nyelvek nem elégítik ki azokat a követelményeket, amelyeket a tudomány
támaszt velük szemben.
A nyelv és a megismerés viszonyának problémája ezért szükségképpen ma-
gában foglalja a tudományos nyelv problémáját. A tudományfilozófia egyik
korábbi célkitûzése az egységes tudományos nyelv megalkotása volt. Mára az
is kiderült, hogy a célkitûzés illuzórikus, és az egyetlen, egységes, minden tu-
dományt átfogó tudományos nyelv helyett továbbra is a tudományok nyelvei-
rôl kell beszélnünk, melyek persze alapvetô elveiket tekintve rokonságban áll-
nak egymással. A természet- és társadalomtudományoktól egyaránt elvárjuk a
terminusok egyértelmûségét, a pontosságot, a jelentések változatlanságát, a lo-
gikai átláthatóságot stb. Fokozati kérdés, hogy az egyes tudományok nyelvei
mennyiben szakadnak el a természetes nyelvtôl, vagyis mennyiben mestersé-
gesek, és mennyiben élnek a formalizálás lehetôségével. Még a matematika és
a matematikai természettudományok sem lépnek ki teljesen a természetes
nyelv egyetemes keretei közül. Általában kevert technikai nyelvként jellemez-
hetjük ôket, melyek a természetes nyelvbe ágyazva vezetik be jól meghatáro-
zott szakterminusaikat és a formális (matematikai) leírás eszközeit.
7. A nyelv megismerô funkciójára vonatkozó kérdés magában foglalja a
nyelv és a világ viszonyára vonatkozó kérdést. A kérdés egyrészt ismeretel-
méleti, másrészt szemantikai, azaz jelentéstani.
Szemantikai szempontból azt kell vizsgálni, hogy mondataink és különbö-
zô típusú kifejezéseink hogyan kapcsolódnak a valósághoz, pontosabban ho-
gyan referálnak (utalnak) a világ tényeire és tárgyaira. Bár a referencia a mai
napig a modern nyelvfilozófia egyik nagy kutatási területe, a referáló kifeje-
zések problémájával, illetve különbözô kifejezéseink referáló szerepével itt
nem foglalkozhatunk.
Ismeretelméleti szempontból arra kell rákérdezni, hogy maga a nyelv –
azon túl persze, hogy segítségével leírjuk a valóságot, és információkat cseré-
lünk róla – képe-e, visszatükrözése-e a valóságnak. Platóntól kezdve néhány
nagy hatású hagyományos és modern elmélet igennel felel a kérdésre. Ezek
egyik változata a képelmélet, amely szerint a nyelv ugyanúgy leképezi a vilá-
got, ahogyan a fényképeken ábrázolt tárgyak és a köztük lévô relációk meg-
felelnek a lefényképezett valóságrészletnek, vagy ahogyan a hanglemezen
lévô barázdák megfelelnek a felvett zeneszámnak. A létezô világ szerkezete
logikai szerkezet, más szóval: az ontológia (a lételmélet) és logika egybeesik.
Ahogyan a világ a tények összessége, úgy a nyelv a tényeket leképezô mon-
datok összessége. A mondatok azáltal képezik le a tényeket, illetve azáltal ké-
pei egy-egy ténynek, hogy logikai szerkezetük egybevág a szóban forgó tény
logikai szerkezetével, vagyis az alkotórészeik közötti viszonyok azonosak a
tény alkotórészei között fennálló viszonyokkal.
254
A természetes nyelvek szerkezete és mûködési módja nem igazolja a kép-

elméletet, ezért a leképezési viszonyt úgy kell értelmeznünk, hogy az a világ
és a nyelv logikailag megragadható elemi struktúrái között jön létre, vagyis
egyik oldalon az ún. elemi tények, másik oldalon az általános mondatforma
szerkezetét közvetlenül magukon viselô kijelentések között mutatható ki. Ha
az elmélet akár ebben a formában tartható lenne, akkor azzal a következ-
ménnyel járna, melyhez hasonlót már Platón is megfogalmazott: a nyelv már
struktúráját tekintve is magában foglalja a világ általános összefüggéseire
vonatkozó ismeretek összességét, következésképpen feltárni a nyelv tör-
vényszerûségeit annyit jelent, mint megismerni a világot.
Az elmélet nem realisztikus, nem ad hûen számot a világ és a nyelv kap-
csolatáról. Ez azonban nem jelenti, hogy a nyelvben ne valósulna meg vala-
milyen leképezési vagy visszatükrözési viszony. Amikor feltételezzük, hogy
a jelentést meghatározó tényezôk között szerepet játszik a jel használati
módja és a nyelvi struktúrában elfoglalt helye, akkor azt is feltesszük, hogy a
nyelvben ismeretek halmozódnak fel. Egy szó jelentésének ismerete, az a ké-
pességünk tehát, hogy a szót megértjük, együtt jár bizonyos ismeretekkel ar-
ra vonatkozóan, hogy a szó milyen más szavakkal kapcsolható össze. Ismer-
ni kell tehát azokat a szókapcsolatokat, amelyeknek szerepük van a szó
jelentésének létrehozásában. Ezek a szókapcsolatok viszont már a nyelven
kívüli valóságra vonatkozó ismereteket is tartalmaznak. A szavak használati
módjára vonatkozó tudásunk elválaszthatatlan a világra vonatkozó tudás bi-
zonyos elemi szintjétôl. Ezt úgy is kifejezhetjük, hogy magukban a nyelvi
szerkezetekben, a szókapcsolatokban, egy nyelv szóállományában stb. isme-
retek vannak rögzítve
Az így rögzített ismeretek, ellentétben a képelmélet feltevésével, nem a vi-
lág lényegi szerkezetét tükrözik, hanem az adott nyelvi közösség életmódjá-
ból, történelmi körülményeibôl, hagyományaiból stb. következô többé-ke-
vésbé esetleges tapasztalatokat. A természetes nyelvek ezáltal a világ
fenomenológiai artikulációját, jelenségszintû tagolását hordozzák magukban,
mint azt a Beszéd és gondolkodás címû fejezetben is láthattuk. A világnak ez a
tagolódása elôször a gyakorlati cselekvések szintjén jön létre: a valóság jelen-
ségei, eseményei stb. úgy válnak tényekké, hogy az emberi tevékenység
megkülönböztethetôvé teszi, tipizált és általánosított formában kiemeli, s a
nyelvbe mintegy átemeli ôket. A nyelv ebben az értelemben valóban megis-
merés, s nem az információátadás közömbös és áttetszô közege. Aki egy
nyelvet elsajátít, pusztán a nyelv tudása révén a világra vonatkozó elemi is-
meretek birtokába jut.
A mondottakból következik, hogy az egyes természetes nyelvekben eltérô
ismeretek halmozódnak fel; a jelenségek tagolásának, osztályozásának, vi-
szonyba állításának különbözô szempontjai jutnak érvényre. Mivel pedig a
már meglévô ismeretek megszabják a további ismeretszerzés módját, az
anyanyelvi struktúráknak van szerepük a megismerô tevékenység ilyen
vagy olyan irányú befolyásolásában. A nyelvújításokat ebben a vonatkozás-
ban úgy értékelhetjük, mint a mondottakból fakadó gyakorlati következteté-
255
sek levonását. (Egy adott történelmi periódusban nem minden nemzeti

nyelv egyformán alkalmas bizonyos típusú kultúra mûvelésére, a modern
tudományok eredményeinek gazdaságos, világos rögzítésére stb.)
Hogy az anyanyelvben a megismerést bizonyos fokig befolyásoló „világlá-
tás” (világnézet) rögzítôdik, azt nem kell végzetes meghatározottságnak
tekintenünk. Érvényes marad az egyetemes kifejezhetôség elve, melynek értel-
mében minden emberi nyelv képes kifejleszteni magából az eszközöket bár-
milyen gondolat vagy ismeret kifejezésére. Emellett, mint láttuk, a természe-
tes nyelvben csak elemi ismeretek, jelenségszintû tapasztalatok rögzítôdnek.
Az elôzô fejezetben ugyanakkor azt is láttuk, hogy a tapasztalatok eltérô
szervezésébôl adódó nehézségek áthidalására is megvannak az eszközök.
8. Bár a különbözô jelentéselméletek eltérô módon határozzák meg a jelen-
tést, ma már kevesen vitatják, hogy szoros kapcsolat van a jelentés és az igaz-
ság fogalma között. Ebben a kapcsolatban a nyelv megismerô szerepének to-
vábbi vonatkozásai tárulnak fel.
Könnyû belátni, hogy az igazságnak, ismereteink értékelésének, nemcsak
ismeretelméleti, logikai, hanem közvetlenül nyelvi feltételei is vannak. Szi-
gorú értelemben csak állítások lehetnek igazak vagy hamisak, de egyebek
közt csak akkor, ha az ôket megvalósító mondatok megfelelô grammatikai
tulajdonságokkal rendelkeznek. Magának az igazság tartalmilag megfelelô
és formailag helyes meghatározásának kidolgozásakor szükségképpen egy
adott nyelvre, illetve nyelvi rendszerre kell hivatkoznunk. Így egy (kijelentô)
mondat mindig annak a természetes vagy mesterséges nyelvi rendszernek a
keretei közt lesz igaz vagy hamis, melynek segítségével megformáltuk.
Ez azonban az általunk vizsgált összefüggéseknek csak az egyik oldala.
Ugyanolyan fontos emlékeztetnünk arra a Jelentések címû fejezetben olvasha-
tó korábbi megállapításunkra, hogy egy mondat jelentése megadható a mon-
dat igazságfeltételeinek segítségével, vagyis akkor értünk meg egy mondatot,
ha tudjuk, milyen tények teszik igazzá. Ehhez most hozzá kell tennünk, hogy
a mondat értelmezésében és megértésében még egy további tényezô is szere-
pet játszik: az, hogy milyen hitet fejez ki a mondat. Három változóval kell te-
hát számolnunk: a mondat jelentésével, a beszélô hitével, és azzal, hogy a be-
szélô mikor tart valamit igaznak. Egy nyelv mondatainak az értelmezéséhez
rögzítenünk kell a két másik változót: azt, hogy a nyelv használói mikor tarta-
nak egy mondatot igaznak és azt, hogy mit hisznek (az egyik elmélet az utób-
bit a „jószándék elve” alapján javasolja rögzíteni, amely szerint célszerû a be-
szélôt a lehetôségek határáig racionális lénynek tartanunk, olyan hiteket
tulajdonítva neki, melyeket magunk is ésszerûnek tartanánk elfogadni).
A fenti vázlatos fejtegetés abban az általános megállapításban foglalható
össze, hogy a nyelvi megnyilatkozások megértésének képessége elválaszthatat-
lan a világra vonatkozó ismereteinktôl: tudásunktól és hiteinktôl. Más szóval el-
képzelhetetlen az, hogy valaki tudja a nyelvet, de a világról semmit sem tud.
9. Annak, hogy a nyelv és a megismerés, a nyelv tudása és a világról való tu-
dás ilyen szorosan összefügg, van egy végsô alapja, mely abban áll, hogy az
embernek a világhoz való megismerô viszonya beleágyazódik az embernek
256
a világhoz való gyakorlati–cselekvô–átalakító viszonyába. Más szóval: mind

a nyelv, mind a megismerô gondolkodás ugyanazoknak a tevékenységeknek
a strukturális eleme, melyeknek ôsformája a csoport tagjainak együttmûkö-
dését megkövetelô munka. A nyelv maga is felfogható sajátos tevékenység-
ként, illetve sajátos tevékenységek eredményeként. Ezért beszélhetünk
„nyelvi cselekvésrôl”, „kommunikatív cselekvésrôl”, „nyelvi munkáról” és
„nyelvi munkamegosztásról”.
E fogalmak segítségével adhatunk magyarázatot egy sor további kérdésre,
melyek közül legyen itt elegendô egyet említeni. Ha elfogadjuk a nyelv, a
megismerés és a gondolkodás szoros összefüggésére vonatkozó föntebbi
megállapításokat, akkor szembe találjuk magunkat egy régi dilemmával:
vagy igaz az, hogy legtöbb kifejezésünk jelentése függ tapasztalatainktól, hi-
teinktôl, tudásunktól, s ekkor képtelenség megmagyarázni, hogy megértjük
egymást; vagy ténynek vesszük, hogy megértjük egymást, de ekkor elfogad-
hatatlan az a feltevés, hogy a jelentések a beszélôk tapasztalataitól és tudásá-
tól függnek. A dilemma feloldható a nyelvi munkamegosztás társasnyelvé-
szeti feltevésének a segítségével, mely kimondja, hogy minden természetes
nyelvben léteznek olyan kifejezések (valójában a legtöbb kifejezés ilyen),
melyek alkalmazási feltételeit csak néhány beszélô ismeri, s melyeket a nyelv-
közösség többi tagja az ilyen beszélôkkel, a „szakértôkkel” való együttmûkö-
dés segítségével használ. Az aranyról más tapasztalata van az aranymûves-
nek, a vegyésznek és az átlagembernek, így nem birtokolják ugyanolyan
mértékben az arany terminus teljes jelentésének és referenciájának ismereté-
hez szükséges tudást. Mégis képesek mondanivalójuk közlése érdekében si-
keresen, megfelelô jelentésben használni a terminust, mert bíznak a szakér-
tôkben, a szótárakban és a kézikönyvekben, akiktôl vagy amelyektôl szükség
esetén megkaphatják a kellô felvilágosítást, melynek fényében a terminus tel-
jes jelentése explicitté válik számukra. Természetesen nem egy-egy terminus
jelentésének ismeretét bízzuk az ideális szakértôkre, hanem az egész nyelv is-
meretét. Ez az ideális szakértô maga a nyelvközösség. A kifejezéseink korrekt
használatához és megértéséhez elengedhetetlen nyelvi és extralingvisztikai
tudást a kollektív testületként elgondolt nyelvi közösség birtokolja.
A nyelvi cselekvés magán viseli az emberi cselekvések általános jegyeit.
Minden emberi cselekvés felfogható mûveletvégzésként, melynek során
meghatározott szabályokat követve strukturális-formai változtatásokat haj-
tunk végre a környezô tárgyi világon és társadalmi helyzeteken. Ennek meg-
felelôen a nyelvi cselekvés is mûveletvégzés, melynek szabályai elvont szin-
ten a „valóságos” cselekvésformák szabályrendszerének felelnek meg.
A gondolkodás e mûveleti struktúrák (az anyagi-tárgyi és a nyelvi cselekvé-
sek szerkezetének) még elvontabb leképezôdése.
A cselekvés fogalmának fontos jellemzôje, hogy a specifikus emberi visel-
kedésre vonatkozik, melynek minden formája feltételez valamilyen nyílt
vagy rejtett társadalmi kontextust. Ennek az a következménye, hogy a cse-
lekvések leírásai mindig kettôs jellegûek abban az értelemben, hogy mindig
szerepelnek bennük fizikai és intencionális utalások. Kiküszöbölhetetlenek
257
belôlük a tisztán fizikai kifejezésekre le nem fordítható intencionális (szándé-

kot kifejezô) terminusok. Amit viselkedésnek nevezünk, az leírható fizikai
szinten (egy viselkedési aktust a fizikai megfigyelés segítségével azonosítha-
tunk). Egy cselekvésnek ezzel szemben mindig van jelentése vagy értelme,
így egy cselekvés azonosításához nem elég a fizikai jellemzés. Ahhoz, hogy
tudjuk, milyen cselekvésrôl van szó, az adott viselkedési megnyilvánulást
meg kell értenünk. Egy viselkedési megnyilvánulást megérteni annyit tesz,
hogy felismerjük: az adott helyzetben milyen cselekvésnek számít.
A mondottak a nyelvi cselekvésre is vonatkoznak. Egy beszédmegnyilvá-
nulás fizikai jellemzésével (az adott hangsor fizikai jellemzôinek megadásá-
val) a szóban forgó beszédmegnyilvánulást nem tudjuk nyelvi megnyilatko-
zásként azonosítani. Az azonosítás csakis akkor lehetséges, ha a hangsornak
jelentést tulajdonítunk. Ez természetesen igen régi és magától értetôdô felis-
merés, ám nem a teljes igazság. Nem elegendô ugyanis, hogy a hangsorhoz a
szavak szótári jelentésébôl és a szokásos jelentéstani szabályok alkalmazásá-
val (tehát az ún. lokúciós szinten) fûzzünk jelentést. Az adott megnyilatkozást
csak akkor érthetjük meg, ha azt is felismerjük, hogy milyen cselekvés végre-
hajtásának számít, hogy tehát milyen cselekvési szándék nyilvánul meg ben-
ne. Ahogyan korábban már szó volt róla, a megnyilatkozást meghatározott
cselekvésként (állításként, ígéretként, fenyegetésként stb.) is azonosítani kell
tudnunk. Hogy egy megnyilatkozás segítségével a beszélô milyen cselekvést
hajtott végre, azt a megnyilatkozás ún. illokúciós jelentése vagy illokúciós ereje
határozza meg (más szóval: az „illokúciós erô” a jelentésnek az a része,
amely kifejezi, hogy az adott kommunikációs helyzet feltételei között a meg-
nyilatkozást „minek vegyük”). Egy megnyilatkozás adott cselekvésként való
megértése természetesen az ún. performatív megnyilatkozások esetében a leg-
könnyebb. Ezeknél ugyanis a megnyilatkozás megtétele, a szavak „kimondá-
sa” egybeesik azzal a cselekvéssel, amely a megnyilatkozás jelentésébe eleve
bele van foglalva (a megígérem kimondása nem más, mint az ígéret cselekede-
tének tényleges végrehajtása, míg a sétálok kimondása nem sétálás). Látni kell
azonban, hogy a „performatívok” csak egyik, különösen nyilvánvaló esetét
jelentik annak az összefüggésnek, hogy a nyelvhasználat egyben cselekvés
is, vagyis: „amikor mondunk valamit, akkor csinálunk valamit”.
Megismerô tevékenységünk a nyelvet nemcsak mint struktúrát, hanem
mint cselekvésformát is elôfeltételezi. Megismerô cselekedeteink nyelvi cse-
lekvésekhez (például állításokhoz) kötôdnek. Fontos szem elôtt tartanunk,
hogy a „cselekvés” társadalmi fogalom. Egy cselekvés csakis meghatározott
társadalmi összefüggésben hordoz jelentést, tekinthetô cselekvésnek, számít
többnek, mint fizikailag megfigyelhetô és leírható viselkedési megnyilvánu-
lásnak. Így a privát nyelv lehetetlensége mellett a nyelvi megnyilatkozások
cselekvési jellege is azt vonja maga után, hogy a nyelv, és a nyelv révén a
megismerés is, alapvetôen társadalmi természetû jelenség. Szubjektuma,
hordozója sohasem az egyes ember, hanem az emberek valamilyen történel-
mileg kialakult társadalmi közössége.
258
SZERKESZTÕI UTÓSZÓ
1. Valóban megvan a könyveknek a maguk sorsa, s ennek a könyvnek

legalábbis kissé hányatott sors jutott. Az olvasó ugyanis az ötödik kiadást
tartja a kezében, sorrendben a negyedik kiadóváltás után. Amikor ugyanis a
rendszerváltás után a Gondolat Kiadó, mely a tudományos ismeretterjesz-
tésre volt „szakosodva” a régi világban, tönkrement, új kiadót kellett keres-
nünk, és úgy hittük, a magyar tudományos könyvkiadás évszázados felleg-
vára megfelelõ otthont képes adni ennek a nyelvtudományt népszerûsítõ
kötetnek. Csakhogy az Akadémiai Kiadót az MTA eladta, és a külföldi tulaj-
donos többek között ettõl a „profiltól” is megtisztította cégét. Így kerültünk
tovább a Corvinához, amely viszont bõvítette tárgyköreit és elindította
egyetemi tankönyveinek sorozatát. Ez a negyedik kiadás azonban a korrek-
túramunkák kiadóbeli sajnálatos elhagyása miatt igen sok sajtóhibával és
(ettõl függetlenül, de ugyancsak sajnálatosan) viszonylag magas áron jelent
meg. Mivel pedig az Akadémiai Kiadó profilja idõközben átalakult és le-
hetõvé vált, hogy – részben mert a szerzõk továbbra is lemondtak honorá-
riumukról – kedvezõbb áron, magyarán olcsóbban, ráadásul két új fejezettel
kibõvítve jelenhessék meg, a jelen ötödik kiadással visszatértünk hozzájuk.
Köszönettel tartozunk a Kiadónak azért is, mert hozzájárult, hogy a könyv
elektronikus változata a Nyelvtudományi Intézet honlapján (www.
nytud.hu), illetve az általa mûködtetett portálon (www.nyelveszet.hu) is
hozzáférhetõ legyen.
2. Ez a könyv egy 1972-ben kezdõdött kollektív munkából született: ekkor
néhány fiatal nyelvész kísérletet kezdeményezett a középiskolai magyar
nyelvtan oktatásának megújítására. Az elsõ tankönyvek megírása után
azonban kiderült, hogy a tanárok számára szükséges lenne egy rövid össze-
foglalást készíteni a nyelvtudomány újabb eredményeirõl. A 90 lapos sok-
szorosított füzet 1973-ban jelent meg az Országos Pedagógiai Intézet gondo-
zásában. Szerzõi, azaz a tankönyvírásra létrejött „Fiatal nyelvészek
munkaközösségé”-nek tagjai Bánréti Zoltán, Füredi Mihály, Kenesei István,
Komlósy András, Mártonfi Ferenc, Pap Mária, Radics Katalin, Terts István
és Tóth Pál voltak. Az MTA Nyelvtudományi Intézetének belvárosi, majd
elsõ várbeli épületében, a „13. szobában” magukat sajátos posztgraduális
foglalkozásokkal és vendégelõadásokkal továbbképzõ nyelvészek csapata
késõbb többek között Heller Máriával, Rohonci Katalinnal és Szabolcsi An-
nával bõvült ki, míg az eredeti tagok közül néhányan – ki a politikai jellegû
259
SZERKESZTÔI UTÓSZÓ
kényszerítõ intézkedések hatására, ki pedig kutatási területének vagy pedig

érdeklõdésének változása miatt – más irányokban léptek tovább. Emlékez-
zünk meg itt a mély gondolkodású, nagyszerû fonológus, kínai és koreai
nyelvész társunkról, Mártonfi Ferencrõl (1945–1991), akinek korai halála
mindannyiunk vesztesége volt.
Miután az Ember és nyelv címû füzetünk szélesebb körben is terjedni kez-
dett, megérett az idõ az átdolgozására, kiegészítésére. Az újraszerkesztést
elõbb Pap Mária, majd Radics Katalin vállalta, s a könyv koncepciója nem kis
részben az õ hatásukra alakult ki. Ha a szerkesztõ személye és a szerzõgárda
megváltozott is, az eredeti munkatársaknak mégis sok köszönettel tarto-
zunk, hiszen ma már kinyomozhatatlan, ki mivel járult hozzá a közös mun-
kával készített 1973-as „õsváltozathoz”, s az onnan átmentett ötletek és gon-
dolatok kinek tulajdoníthatók. Végül a jelenlegi szerkesztõ alakította ki azt a
szerkezetet, amely – a bõvítések és átalakítások ellenére – máig megmaradt.
A Nyelvtudományi Intézet munkatársaként Réger Zita (1944–2001) csatlako-
zott a munkaközösséghez: a gyermeknyelvrõl szóló fejezet a fájdalmasan ko-
rán elhunyt nemzetközi hírû gyermeknyelvkutató és szociolingvista tehetsé-
gét és a kutatása „tárgya”, a gyermekek iránti szeretetét tükrözi. A hajdani
munkacsoport „kültagjai” közül Nádasdy Ádám vállalta, hogy az írásról
szóló fejezettel kiegészíti a harmadik részt, Pléh Csaba a pszicholingvisztikai
kutatásokat foglalta össze (és a jelen kiadás számára az állati és emberi
nyelvrõl, valamint a gyermeknyelvrõl szóló fejezeteket frissítette föl). Kele-
men János a nyelvfilozófia aktuális kérdéseit foglalta össze a jelen kiadás szá-
mára jelentõs mértékben átdolgozott fejezetében. Számos kisebb változtatást,
többnyire kiegészítést is megtettünk, így például a magyarországi cigányság
által beszélt nyelveket és kétnyelvûségük jellegzetességeit is bemutatjuk.
A mostani kiadás két újabb fejezettel egészült ki annak következtében,
hogy tudományterületünkön az utóbbi évtizedben érdekes fejlemények tör-
téntek. A nyelvészet elméleti eredményeit haszonnal alkalmazzák a számító-
gépes szövegfeldolgozásban és nyelvelemzésben, és abban a szerencsés
helyzetben vagyunk, hogy Prószéky Gábor, a munkacsoport hajdani másik
kültagja, aki idõközben megalapította a világszerte ismert Morphologic cé-
get, vállalta az e témával foglalkozó fejezetet, melyet végül munkatársával,
Kis Balázzsal közösen írt meg. A nyelv és az agy kapcsolatát nemcsak a
beszédfejlõdés és a beszédprodukció, hanem a beszédleépülés, a nyelv el-
vesztése és zavarai szempontjából is lehet vizsgálni. Az utóbbi évek hazai
kutatásai megértek arra, hogy a Nyelvtudományi Intézetben az egyik je-
lentõs kísérleti központot irányító Bánréti Zoltán beszámoljon róluk.
Ha már az újabb fejezetek szerzõit imígyen „felfedtük”, hadd rögzítsük, ki
melyik fejezetért „felelõs” a felsorolt szerzõk közül: Bánréti Zoltán (14.) Kele-
men János (16.), Kenesei István (1., 4–7., 8–10.), Kis Balázs (12.), Nádasdy
Ádám (11.), Pap Mária (1–3.), Pléh Csaba (1., 13., 15.), Prószéky Gábor (12.),
Radics Katalin (10.), Réger Zita (13.), Rohonci Katalin (8.), Szabolcsi Anna
(2–3., 8–9.).
260
Jóllehet elsõ megjelenését követõen könyvünk minden szakmai sikere és
elfogadottsága ellenére a szaksajtót tekintve visszhangtalan maradt, az el-
múlt néhány évben többen kifogásolták, még nyomtatott bírálatokban is,
hogy – különösen a II. rész „szaknyelvészeti” részeiben – nem újult meg
eléggé alaposan. Úgy látjuk azonban, hogy ez a viszonylag vékony könyv a
nyelvrõl való gondolkodás kérdéseibe vezeti be az olvasót, nem pedig a
nyelvészet mûvelésének technikájába. A modern elméleti nyelvészet formá-
lis (matematikai, logikai) eszközei igen gyorsan váltak egyre bonyolultabbá,
s ezzel együtt az érvelések is egyre „belterjesebbek” lettek, csakúgy, mint
más szaktudományokban. Ez az összefoglaló nem helyettesíti a szintaxis, a
fonológia vagy a szemantika területeinek bevezetõ tankönyveit, melyek sze-
rencsére ma már nagy számban magyarul is hozzáférhetõk (lásd a könyv
végén található listát), csupán felvillantja, és jó esetben felvázolja az egyes
nyelvi szintek jellemzõ tulajdonságait és problémaköreit. Ezért hát nem is
lehet elvárni tõle, hogy a szaktudomány mai fegyvertárát kínálja fel az olva-
só számára.
3. A nyelv és a nyelvek eredetileg Schmidt József 1923-ban megjelent isme-
retterjesztõ könyvének a címe volt, mely az Athenaeum Élet és Tudomány so-
rozatában jelent meg, és híven képviselte kora uralkodó – történeti – nyelv-
szemléletét. Jóllehet a tudomány „terjedelme” megnõtt, és a magyarázatok is
egészen máshogy festenek, a nyelv és a nyelvek közötti distinkció lényegé-
ben ma is ugyanúgy érvényes, mint annak idején.
Köszönettel egykori munkatársainkon kívül még sok mindenkinek tarto-
zunk. Bár a nyelvészet a mi indulásunk idejére kezdte elveszíteni „ideológiai”
jelentõségét, mégis nem keveset számított az intézményi „védõernyõ”, amit
Szépe György, többünk hajdani tanára és mentora, a Nyelvtudományi Intézet
csoport-, majd osztályvezetõje tartott fölöttünk; az õ szervezési tapasztalata és
segítsége nélkül egyébként eleinte mozdulni sem tudtunk volna.
A mai tudományos légkörben nem könnyen elképzelhetõ, mit jelentett az
1970-es évek elején angolszász analitikus filozófiát és nyelvfilozófiát olvasni
és elemezni olyan mélységben, mint Altrichter Ferenc legendás szombati
„féllegális” szemináriumain. Sokan neki köszönhetjük, hogy addigi szûken
vett nyelvészeti látóterünk kitágult a (nyelv)filozófia horizontjáig.
Ennek az 5. kiadásnak a szerkesztése közben ért bennünket a szomorú hír,
hogy elhunyt Hajdú Péter akadémikus (1923–2002), könyvünk korábbi
kiadásainak a lektora, aki szegedi professzorként, majd utóbb a Nyelvtudo-
mányi Intézet igazgatójaként mindig támogatta a fiatal kutatókat és az ígére-
tes újabb irányzatokat. Részletes és gondos tanácsaiért most is hálásak va-
gyunk, derûs személyiségét megõrizzük emlékezetünkben.
Köszönettel tartozunk továbbá Vészits Ferencnének, aki a Gondolat Kia-
dónál viselte szívén a könyv ügyét, az új Akadémiai Kiadó Rt.-nek, amely
„visszafogadta” a kitagadott gyermeket, valamint Gervain Juditnak, aki a je-
len kiadás elõkészítése során olvasta végig a kéziratot és vett észre pontat-
lanságokat és elírásokat, valamint kiegészítette és egységesítette az ajánlott
irodalmat.
261
SZERKESZTÔI UTÓSZÓ
4. Könyvünket annak harmadik kiadásától kezdve Telegdi Zsigmond

(1909–1994) emlékének ajánlottuk, akinek a tanszékvezetése alatt jött létre
Magyarországon elõször „általános nyelvészet“ szak, mely a modern tudo-
mányos eredményeket igyekezett bemutatni a hallgatóknak. Telegdi Zsig-
mond legtöbbünk professzora is volt az Eötvös Loránd Tudományegyete-
men, és csaknem mindannyian visszajártunk hozzá az egyetem elvégzése
után, hogy tudásának szinte kimeríthetetlen kincsestárából újra részesülhes-
sünk. Segítséget e könyv megszületésében nemcsak azzal adott, hogy a kéz-
iratot áttanulmányozta és részletes kritikai megjegyzésekkel látta el, hanem
azzal is, hogy megjelenése után újra elolvasta, és további javításokat javasolt.
Tudományos fegyelme és támogató figyelme példa marad számunkra.
2003. augusztus
262
AJÁNLOTT IRODALOM, FORRÁSOK
Az itt következõ válogatott irodalomjegyzék kompromisszum terméke,

elsõsorban azért, mert az általános érdeklõdésre számot tartható magyar
nyelvû könyvek száma meglehetõsen csekély, viszont az általunk olvasott
ilyen jellegû idegen nyelvû könyvek jórészt csak szakkönyvtárakban találha-
tók. Ez utóbbiakat tehát nem soroljuk fel, az egyes fejezetekben felhasznált
közvetlen forrásainkat azonban szükségesnek láttuk megnevezni, akár ma-
gyar, akár idegen nyelvûek voltak, de mindig elsõbbségben részesítettük a
magyar nyelvû változatot, ha volt, még akkor is, amikor valójában az illetõ
szerzõnek eredetiben megjelent – és esetleg teljesebb vagy jobb – munkáját
használtuk.
Forrásként természetesen magunk is gyakran használtuk az ajánlott ma-
gyar nyelvû irodalomban szereplõ könyveket, amit külön nem fogunk jelöl-
ni. Az ajánlott irodalomban csillaggal jeleztük azokat a munkákat, amelyek
tudományos igénnyel, s nem kifejezetten ismeretterjesztõ célzattal készültek.
E mûvek általában nagyobb elmélyedést követelnek meg, sõt sokszor elõta-
nulmányok is szükségesek a megértésükhöz.
Az általános jellegû vagy több fejezetre vonatkozó könyveket követõen fe-
jezetenként adjuk meg az ajánlott magyar nyelvû irodalmat az A pont alatt,
majd a B pont alatt a forrásokat soroljuk fel. A könyveket folyamatosan szá-
mozva közöljük a visszautalást megkönnyítendõ.
ÁLTALÁNOS MÛVEK
[1] Crystal, D., A nyelv enciklopédiája, Bp., 1998.

* [2] Horányi Özséb (szerk.), Kommunikáció I–II., Bp., 1977–78.
* [3] Jakobson, R., Hang – jel – vers, Bp., 19722.
[4] Kálmán László – Nádasdy Ádám, Hárompercesek a nyelvrõl, Bp., 1999.
[5] Kiefer Ferenc (szerk.), A magyar nyelv kézikönyve, Bp., 2003.
[6] Nádasdy Ádám, Ízlések és szabályok, Bp., 2003.
[7] Papp Ferenc, Könyv az orosz nyelvrõl, Bp., 1979.
[8] Pinker, S., A nyelvi ösztön, Bp., 1999.
* [9] Pléh Csaba – Síklaki István – Terestyéni Tamás (szerk.), Nyelv – kom-
munikáció – cselekvés, Bp., 1997.
263
* [10] Prószéky Gábor, Számítógépes nyelvészet: Természetes nyelvek hasz-

nálata számítógépes rendszerekben, Bp., 1991.
[11] Robins, R. H., A nyelvészet rövid története, Bp., 1995.
* [12] Saussure, F. de, Bevezetés az általános nyelvészetbe, Bp., 1967.
* [13] Szépe György (szerk.), A nyelvtudomány ma, Bp., 1973.
* [14] Telegdi Zsigmond (szerk.), Hagyományos nyelvtan – modern nyelvé-
szet, Bp., 1972.
[15] Telegdi Zsigmond, Bevezetés az általános nyelvészetbe, Bp., 1977.
[16] Terts István, A nyelvész szóra bírja a nyelvet, Bp., 1976.
[17] Wardhaugh, R., Szociolingvisztika, Bp., 1995.
FEJEZETENKÉNT AJÁNLOTT MÛVEK

ÉS FELHASZNÁLT FORRÁSOK
Bevezetõ
B:
A kommunikáció fogalma:
Weaver, W., Toda, M., illetve Worth, S. – Gross, L. írásai Horányi [2]-ben.
A kettõs tagolás:
Martinet, A. cikke Szépe [13]-ban.

A:
* [18] Bence György – Kis János (szerk.), Munka és emberré válás, Bp., 1972.
[19] Csányi Vilmos (szerk.), Kis etológia, Bp., 1980.
* [20] Csányi Vilmos, Evolúciós rendszerek, Bp., 1988.
[21] Csányi Vilmos, Az emberi természet, Bp., 1999.
[22] Hauser, M., Vad elmék. Bp., 2002.
[23] Lorenz, K., Salamon király gyûrûje, Bp., 19762.
* [24] Pap Mária (szerk.), A nyelv keletkezése, Bp., 1974.
[25] Passingham, E., Az emberré vált fõemlõs, Bp., 1988.
* [26] Pléh Csaba, A nyelvi kompetencia evolúciója, In: Balogh Tibor (szerk.), A tu-
dat evolúciója mai szemmel, Bp., 1987.
[27] Sebeok, T. A., A mûvészet elõzményei, Bp., 1983.
B:
Példák az állati kommunikációra:
[28] Altmann, S. (szerk.), Social communication among primates, Chicago,
1967.
[29] Evans, W. F., Communication in the animal world, New York, 1968.
[30] Frisch, K. von, The dance language and orientation of bees, Cambridge,
1967.
264
[31] Hauser, M. – Chomsky, N. – Fitch, T., The faculty of language: What is it,
who has it, and how did it evolve ?, Science, 298, 1569–1579, 2002.
[32] Sebeok, T. A. (szerk.), Animal communication, Urbana, 1968.
A nyelv eredete:
Pap [24], Hockett, C. F. – Ascher, R. cikke Bence – Kis [18]-ban.
Emberi nyelv és társas értelem viszonya:

[33] Dennett, D., Az intencionalitás filozófiája, Bp., 1998.
[34] Tomasello, M., Gondolkodás és kultúra., Bp., 2002.
Az emberi nyelv kibontakozása:

[35] Hockett, C. F., The problem of universals in language. In: Greenberg, J. H.,
(szerk.), Universals of language, Cambridge, Mass., 1–29, 1963.
[36] Bickerton, D., Language and species, Chicago, 1999.
[37] Donald, M., Az emberi gondolkodás eredete, Bp., 2001.
[38] Dunbar, R., Grooming, gossip, and the evolution of language, Harvard
University Press, 1996.
Táblázatok forrása:
1.3. táblázat:
Hauser, Chomsky és Fitch [34] nyomán.
1.4. táblázat:
Hockett [38].
1.7. és 1.8. táblázat:
Donald [40].
2. Jelek
A:
[39] Horányi Özséb, Jel, jelentés, információ, Bp., 1975.
* [40] Horányi Özséb – Szépe György (szerk.), A jel tudománya, Bp., 1975.
[41] Sebeok, T. A. – Sebeok, J. U., Ismeri a módszeremet? Avagy: a mester-
detektív logikája, Bp., 1990.
* [42] Sztyepanov, J. Sz., Szemiotika, Bp., 1976.
B:
Saussure [12], Jakobson [3], C. S. Pierce és C. W. Morris írása Horányi –
Szépe [40]-ben.
[43] Telegdi Zsigmond, A nyilatkozat mint indícium, Általános Nyelvészeti
Tanulmányok XI., Bp., 1976.
[44] Bühler, K., Sprachtheorie, Die Darstellungsfunktion der Sprache, Jena,
1934.
[45] Frege, G., Logika, szemantika, matematika, Bp., 1980.
265
A:
* [46] Apreszjan, J. D., A modern strukturális nyelvészet elmélete és módsze-
rei, Bp., 1971.
* [47] Chomsky, N., Generatív grammatika, Bp., 1985.
* [48] Chomsky, N., Mondattani szerkezetek – Nyelv és elme, Bp., 1998.
[49] Fehér Márta – Hársing László, A tudományos problémától az elméle-
tig, Bp., 1977.
[50] Wartofsky, M. W., A tudományos gondolkodás fogalmi alapjai, Bp., 1977.
B:
Konstitutív és regulatív szabályok:
Searle, J. R. cikke Horányi [2]-ben.
[51] Searle, J. R., Speech acts, Cambridge, 1969.
Leíró és történeti nyelvészet:

Saussure [12].
A nyelvleírás mint elmélet, modell:

Szépe [13].
[52] Chomsky, N., Aspects of the theory of syntax, Cambridge, 1965.
4. Hangok
A:
Papp [7] hangtani fejezete.
Jakobson [3] és Saussure [12] megfelelõ részletei.
* [53] Általános nyelvészeti tanulmányok XIX.: Újabb irányzatok a fonológiá-
ban, Bp., 1995.
[54] Antal László, A formális nyelvi elemzés, Bp., 1964.
[55] Durand, J. – Siptár Péter, Bevezetés a fonológiába, Bp., 1997.
* [56] Kassai Ilona, Fonetika, Bp., 1998.
* [57] Kiefer Ferenc (szerk.), Strukturális magyar nyelvtan. 2. köt. Fonológia,
Bp., 1994.
* [58] Siptár Péter, A magyar mássalhangzók fonológiája, Bp., 1995.
* [59] Siptár Péter, Hangtan. In: É. Kiss Katalin – Kiefer Ferenc – Siptár Péter,
Új magyar nyelvtan, Bp., 1998.
B:
A hangképzésre adaptálódás:
[60] Lenneberg, E., The biological foundations of language, New York, 1967.
A megkülönböztetõ jegyek:
Jakobson [3].
[61] Trubetzkoy, N. S., Principes de phonologie, Párizs, 1947.
266
Magyar alkalmazásuk:
[62] Szépe György, Az alsóbb nyelvi szintek leírása. Általános nyelvészeti ta-
nulmányok VI., Bp., 1969.
Kínai példák:
[63] Kratochvil, P., The Chinese language today, London, 1967.
Egyéb nyelvi példák:

Fishman [96] és [97].
[64] Hyman, L., Phonology, New York, 1975.
5. Szavak
A:
Antal [54].
Papp [7].
[65] Antal László, Egy új magyar nyelvtan felé, Bp., 1977.
[66] É. Kiss Katalin – Kiefer Ferenc – Siptár Péter, Új magyar nyelvtan, Bp.,
1998.
* [67] Kiefer Ferenc (szerk.), Strukturális magyar nyelvtan. 3. köt. Morfológia,
Bp., 2000.
* [68] Pléh Csaba – Lukács Ágnes, A magyar morfológia pszicholingvisztiká-
ja, Bp., 2001.
B:
[69] Bloomfield, L., Language, New York, 1933.
[70] Harris, Z. S., Structural linguistics, Chicago, 1951. (Elsõ fejezetét lásd
Szépe [13]-ban.)
A szóképzés eljárásai:
[71] Aronoff, M., Word formation in generative grammar, Cambridge, 1976.
Szóalak, lexéma stb.: Juhász Gyula szókincse:

Papp [8].
[72] Papp Ferenc, A magyar fõnév paradigmatikus rendszere, Bp., 1975.
Kínai példák:
[73] Mártonfi Ferenc, Vannak-e szófajok a kínai nyelvben? NyK 75/1, 1974.
Fox példák:
[74] Hockett, C. F., A course in modern linguistics, New York, 1958.
267
6. Mondatok
A:
Chomsky [48].
É. Kiss Katalin – Kiefer Ferenc – Siptár Péter [66].
Apreszjan [46].
Antal [65].
Chomsky írása Szépe [13]-ban és Hankiss Elemér (szerk.), Strukturalizmus
I., Bp., é. n. kötetében.
* [75] Kiefer Ferenc (szerk.), Strukturális magyar nyelvtan. 1. köt. Mondattan,
Bp., 1992.
B:
A magyar mondat szórendje:
[76] É. Kiss Katalin, A magyar mondatok egy szintaktikai modellje. NyK 80/2,
1978.
7. Jelentések
A:
Pléh – Síklaki – Terestyéni [9].
Saussure [12].
Telegdi [14].
[77] Antal László, A jelentés világa, Bp., 1978.
* [78] Austin, J. L., Tetten ért szavak, Bp., 1990.
[79] Beaugrande, R. – Dressler, W. U., Bevezetés a szövegnyelvészetbe, Bp.,
1998.
* [80] Frege, G., Logikai vizsgálódások, Bp., 2000.
* [81] Kiefer Ferenc, Az elõfeltevések elmélete, Bp., 1983.
[82] Kiefer Ferenc, Jelentéselmélet, Bp., 1999.
* [83] Péter Mihály, A nyelvi érzelemkifejezés eszközei és módjai, Bp., 1992.
* [84] Ruzsa Imre – Máté András, Bevezetés a modern logikába, Bp., 1997.
* [85] Searle, J. R., Elme, nyelv és társadalom, Bp., 2000.
B:
Frege [45].
[86] Parkinson, G. H. R. (szerk.), The theory of meaning, London, 1968.
[87] Rosenberg, J. F. – Travis, C. (szerk.), Readings in the philosophy of
language, Englewood Cliffs, 1971.
[88] Steinberg, D. D. – Jakobovits, L. A. (szerk.), Semantics, Cambridge,
1971.
[89] Zvegincev, V. A., Predlozsenyie i jego otnosenyie k jaziku i recsi,
Moszkva, 1976.
268
A nyelv többféle használata és a beszédcselekvések:
M. Black, J. L. Austin, és J. R. Searle tanulmányai Horányi [2]-ben és Pléh –
Síklaki – Terestyéni [9]-ben.
Searle [51].
A:
Wardhaugh [17].
Beaugrande – Dressler [79].
[90] Csernicskó István, A magyar nyelv Kárpátalján, Bp., 1998.
[91] Göncz Lajos, A magyar nyelv Jugoszláviában (Vajdaságban), Bp., 1999.
* [92] Pap Mária – Szépe György (szerk.), Társadalom és nyelv: szocioling-
visztikai írások, Bp., 1975.
[93] Réger Zita, Utak a nyelvhez: Nyelvi szocializáció, nyelvi hátrány, Bp.,
1990.
[94] Szépe György (szerk.), Nyelv, hatalom, egyenlõség, Bp., 1998.
B:
[95] Általános Nyelvészeti Tanulmányok VIII.: Nyelv és társadalom, Bp.,
1972.
[96] Fishman, J. A. (szerk.), Readings in the sociology of language, Hága,
1972.
[97] Fishman, J. A. (szerk.), Advances in the sociology of language, Hága,
1972.
[98] Kontra Miklós – Saly Noémi (szerk.), Nyelvmentés vagy nyelvárulás?:
Vita a határon túli magyar nyelvhasználatról, Bp., 1998.
[99] Labov, W., Sociolinguistic patterns, Philadelphia, 1972.
Magyar nyelvjárások:
[100]Benkõ Loránd, Magyar nyelvjárástörténet, Bp., 1957.
[101]Imre Samu, A mai magyar nyelvjárások rendszere, Bp., 1971.
[102]Kálmán Béla, A mai magyar nyelvjárások, Bp., 1957.
A:
[103]Bárczi Géza, A magyar nyelv életrajza, Bp., 1966.
*[104]Bárczi Géza, A magyar nyelv múltja és jelene, Bp., 1980.
*[105]Benkõ Loránd (szerk.), A magyar nyelv történeti nyelvtana I–II/1., Bp.,
1991–92.
*[106]Benkõ Loránd, Név és történelem: Tanulmányok az Árpád-korról, Bp.,
1998.
[107]Bynon, T., Történeti nyelvészet, Bp., 1994.
*[108]Herman József, A francia nyelv története, Bp., 1966.
*[109]Hutterer Miklós, A germán nyelvek, Bp., 1986.
269
[110]Mészöly Gedeon, Népünk és nyelvünk, Bp., 1982.

[111]Pusztay János, Nyelvrokonság és nemzeti tudat, Szombathely, 1995.
[112]Rédei Károly, Õstörténetünk kérdései. A nyelvészeti dilettantizmus
kritikája, Bp., 1998.
B:
Magyar nyelvtörténet:
[113]Bárczi Géza, Magyar hangtörténet, Bp., 1958.
[114]Bárczi Géza, A magyar szókincs eredete, Bp., 1958.
[115]Benkõ Loránd, Az Árpád-kor magyar nyelvû szövegemlékei, Bp.,
1980.
[116]A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–III., Bp., 1967–76.
[117]Mészöly Gedeon, Népünk és nyelvünk, Bp., 1982.
A nyelvtörténet általános kérdései:

[118]Lehmann, W. P. – Malkiel, Y. (szerk.), Directions for historical linguis-
tics, Austin, 1968.
[119]Meillet, A., Linguistique historique et linguistique générale, Párizs,
1948.
[120]Paul, H., Prinzipien der Sprachgeschichte, Halle, 1880. Tübingen, 1970.
Magyar szókincsstatisztika:
Papp [8].
A megszólítások története:
R. Brown – A. Gilman cikke Pap–Szépe [92]-ben.

A:
[121]Antal László, Nyelvek nyomában, Bp., 1981.
[122]Cavalli-Sforza, L. L., Genetikai átjáró – Különbözõségünk története. Bp.,
2002.
[123]Komoróczy Géza, Sumer és magyar?, Bp., 1976.
*[124]Kontra Miklós (szerk.), Nyelv és társadalom a rendszerváltáskori
Magyarországon, Bp., 2003.
[125]Pusztay János, Az „ugor–török háború” után, Bp., 1977.
[126]Ridley, M., Génjeink, Bp., 2002.
*[127]Róna-Tas András, A nyelvrokonság, Bp., 1978.
B:
Az indoeurópai nyelvek táblázata:
Bynon [107].
Az uráli nyelvek rokonsága:

[128]Hajdú Péter, Bevezetés az uráli nyelvtudományba, Bp., 1973.
270
Dél-ázsiai és amerikai indián nyelvi példák:
Bloomfield [69].
Hockett [74].
Tipológia:
[129]Greenberg. J. H. (szerk.), Universals of language, Cambridge, 1963.
[130]Uszpenszkij, B. A., Sztrukturnaja tyipologija jazikov, Moszkva, 1965.
Ábrák, táblázatok forrása:

10.9. táblázat:
[131]Lehmann, W. P. (szerk.), Syntactic typology, Austin, 1978.
10.2. ábra:
Crystal [1].

A:
Saussure [12], 43–56.
[132]Doblhofer, E., Jelek és csodák, Bp., 1962.
[133]Drascsuk, V., Évezredek útjain: amirõl az írásjegyek mesélnek, Bp., 1983.
[134]Filep László – Bereznai Gyula, A számírás története, Bp., 1999.
[135]Kéki Béla, Az írás története, Bp., 1975.
*[136]Kniezsa István, A magyar helyesírás története, Bp., 1959.
*[137]Laziczius Gyula, Fonetika, Bp., 1944; 2. kiadás, 1963.
[138]A magyar helyesírás szabályai, 11. kiadás, Bp., 1984.
*[139]Németh Gyula, A magyar rovásírás, Bp., 1934.
[140]Pei, M., Szabálytalan nyelvtörténet, Bp., 1965.
[141]Várkonyi Nándor, Az írás története, Bp., 1943.
B:
Bloomfield [69], 17. fejezet.
[142]The Book of Specimens, British and Foreign Bible Society, London,
1895.
[143]Brockelmann, C., Arabische Grammatik, Leipzig, 1974.
[144]Ceram, C. W., Götter, Gräber und Gelehrte im Bild, Hamburg, 1957.
[145]Diringer, D., The Alphabet, London, 1968.
[146]Gelb, I. J., A Study of Writing, Chicago–London, 1963.
[147]Jensen, H., Die Schrift in Vergangenheit und Gegenwart, Berlin, 1958.
[148]Pyles, T. – Algeo, J., Origins and development of the English language.
New York, 1993.
[149]Róna-Tas, A., Hungarians and Europe in the early Middle Ages. Bp.,
1999.
271

A:
Pléh [201].
*[150]Alberti Gábor – Medve Anna, Generatív grammatikai olvasókönyv I–II.,
Pécs, 2001.
*[151]Prószéky Gábor, Számítógépes nyelvészet, Bp., 1989.
[152]Prószéky Gábor – Kis Balázs, Számítógéppel emberi nyelven. Termé-
szetes nyelvi feladatok megoldása számítógéppel, Bicske, 1999.
*[153]Prószéky Gábor – Olaszy Gábor – Váradi Tamás, Nyelvtechnológia. In:
Kiefer [5].
B:
[154]Elekfi László, Magyar ragozási szótár, Bp., 1994.
[155]Jurafsky, D. – Martin, J. H., Speech and Language Processing (An Intro-
duction to Natural Language Processing, Computational Linguistics, and
Speech Recognition), 2000.
[156]Prószéky Gábor, A magyar morfológia számítógépes kezelése. In:
Kiefer [67].

A:
Tomasello [34].
*[157]Általános nyelvészeti tanulmányok XVIII.: Nyelvészet és pszichológia,
Bp., 1995.
*[158]Elkonyin, D. B., Gyermeklélektan, Bp., 1964.
[159]Lengyel Zsolt, A gyermeknyelv, Bp., 1981.
[160]Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes, Gyermeklélektan, Bp., 1972.
[161]Réger Zita, Utak a nyelvhez, Bp., 1990.
*[162]Vigotszkij, L. Sz., Gondolkodás és beszéd, Bp., 1967.
B:
Az elsajátítás elmélete és mechanizmusai
[163]Gopnik, A. – Meltzoff, A. – Kuhl, P., Bölcsek a bölcsõben, Bp., 2000.
[164]Piatelli-Palmarini, M., Evolúció, szelekció és megismerés. In: Pléh [198].
[165]Réger Zita, A gyermeknyelvi utánzás kutatása a pszicholingvisztikában.
Egy új szempont. Pszichológia, 6, 93–134, 1986.
Gondolkodásfejlõdés és nyelvi fejlõdés

[166]Karmiloff-Smith, A., Túl a modularitáson: A kognitív tudomány fejlõdés-
elméleti megközelítése. In: Pléh [199].
[167]Piaget, J., Az értelem pszichológiája, Bp., 1993.
[168]Pléh Csaba, Téri megismerés és nyelv. Magyar Pszichológiai Szemle, 56,
263–285, 2001.
272
Kísérleti módszerek a gyermeknyelv kutatásban
Elkonyin [158].
Pléh [201].
[169]Berko Gleason, J., The development of language, New York, 1992.
[170]Berko Gleason, J. – Bernstein Ratner, N., Psycholinguistics, Fort Worth,
1993.
[171]Brown, R., A first language, Cambridge, 1973; New York, 1993.
[172]Gósy Mária, Pszicholingvisztika. Bp., 1999.
[173]Gósy Mária, Hangtani és szótani vizsgálatok hároméves gyermekek nyelvében.
Nyelvtudományi Értekezések 119, 1984.
[174]Gósy Mária, A szó felismerése. Folyamatok és stratégiák. In: Gósy Mária
(szerk.), Beszédkutatás ’97. Szófonetikai vizsgálatok, Bp., 1998.
[175]Ingram, D., First language acquisition. Method, description and expla-
nation, Cambridge, 1989.
[176]Kenyeres Elemér, A gyermek beszédének fejlõdése, Bp., 1928.
[177]S. Meggyes Klára, Egy kétéves gyermek nyelvi rendszere, Bp., 1971.
[178]Pléh Csaba, A gyermeknyelv fejlõdésének és kutatásának modelljeirõl. Pszi-
chológiai Tanulmányok, XVI, 105–188, 1985.
[179]Pléh Csaba, A természet és a lélek, Bp., 2003.
[180]Pléh Csaba – Radics Katalin, Beszédaktuselmélet és kommunikációkutatás.
Általános Nyelvészeti Tanulmányok XIV., Bp., 1982.
Gyermeknyelvi példaforrások:
[181]Slobin, D. I., Psycholinguistics, London, 1971.
Szimbolikus jelleg:
[182]Werner, H. – Kaplan, B., Symbol formation, New York, 1963.
Táblázatok forrása:
13.1. táblázat:
Mehler, J., Pléh [179]-ben.
13.2. táblázat:
Pléh [178] nyomán.
13.3. táblázat:
Bates és MacWhinney, Pléh [179] összefoglalója nyomán.

A:
Pléh [201].
Pinker [8].
*[183]Bánréti Zoltán (szerk.), Nyelvi struktúrák és az agy, Bp., 1999.
*[184]Bánréti Zoltán, Neurolingvisztika. In: Kiefer [5].
273
B:
[185]Caplan, D., Neurolinguistics and linguistic aphasiology, Cambridge,
1987.
[186]Friederici, A., The Time Course of Syntactic Activation during Language
Processing. Brain and Language, Vol 50, 259–281, 1995.
[187]Fromkin, V., Some Thoughts about the Brain/Mind/Language Interface.
Lingua, 100, 3–27, 1998.
[188]Kolk, H., A Time-Based Approach to Agrammatic Production. Brain and
Language, 50, 282–303, 1995.
[189]Linebarger, M. C., Agrammatism as Evidence about Grammar. Brain and
Language, 50, 52–91, 1995.
[190]Lancz Edina, A magyar jelnyelv szótára, Bp., Siketek és Nagyothallók
Országos Szövetsége, 1999.
[191]Litavecz Anna, Ismeretek a hallássérültekrõl, kézirat, SINOSZ, Bp.,
1996.
[192]Osmanné Sági Judit, Az afázia klasszifikációja és diagnosztikája. Ideggyógyá-
szati Szemle, 44, 339–362, 1991.
[193]Osmanné Sági Judit, A belsõ lexikonhoz való hozzáférés módjai és zavarai
afáziás betegeknél. In: Általános Nyelvészeti Tanulmányok [95].
[194]Pléh Csaba – Palotás Gábor – Lõrik József, Nyelvfejlõdési szûrõvizsgálat,
Budapest, 2002.
14.6. ábra forrása:

Keith A. Johnson & J. Alex Becker, Whole Brain Atlas. http://www.med.
harvard.edu/
Vincze Tamás rajzainak a forrása:
http://www.c3.hu/~sinoszib
A 14.8. ábra forrásal:
Lancz [190]; 98, 103, 231.

A:
*Általános nyelvészeti tanulmányok XVIII [157].
Lengyel [159].
Pléh – Lukács [68].
Vigotszkij [162].
[195]Horváth György, A tartalmas gondolkodás, Bp., 1984.
*[196]Neumer Katalin (szerk.), Nyelv, gondolkodás, relativizmus, Bp., 1999.
[197]Pinker, S., Hogyan mûködik az elme?, Bp., 2002.
[198]Pléh Csaba, A pszicholingvisztika horizontja, Bp., 1980.
*[199]Pléh Csaba (szerk.), Kognitív tudomány, Bp., 1996.
[200]Pléh Csaba, Bevezetés a megismeréstudományokba, Bp., 1998.
*[201]Pléh Csaba, Mondatmegértés a magyar nyelvben, Bp., 1998.
*[202]Pléh Csaba – Gyõri Miklós (szerk.), A kognitív szemlélet a nyelv kuta-
tásában, Bp., 1997.
274
[203]Reboul, A. – Moeschler, J., A társalgás cselei., Bp., 2000.
*[204]Semjakin, F. N., A gondolkozás és a beszéd, Bp., 1964.
[205]Serpell, R., Kultúra és viselkedés, Bp., 1981.
B:
A színelnevezések a nyelvekben:
[206]Berlin, B. – Kay, P., Basic color terms: their universality and evolution,
Berkeley, 1969.
A nyelvi univarzálék és a megértési folyamatok összefüggései:

[207]Clark, H. H. – Clark, E. V., Psychology and Language, New York, 1977.
A nyelvi relativizmus, illetve a kódolhatósági kísérlet:

Neumer [196].
Wardhaugh [17].
[208]Karácsony Sándor, A magyar észjárás, Bp., 1984.
[209]Whorf, B. L., Language, thought and reality, Cambridge, 1956.
[210]Brown, R. – Lenneberg, E., A study in language and cognition. J. Abnorm.
Soc. Psych. 49, 454–462, 1954.
Beszéd és emlékezet, illetve viselkedés:

[211]Safir Erika – Czigler István, Vizuális ábrák verbális kódolhatóságának hatá-
sa a diszkriminkációs teljesítményre kisgyermekkorban. M. Pszich. Szle 35,
436–448, 1978.
[212]Luria, A. R., The role of speech in the regulation of normal and abnor-
mal behavior, New York, 1968.
A belsõ beszéd:
[213]Lurija, A. R., Utam a lélekhez, Bp., 1987.
[214]Szokolov, A. N., Vnutrennaja recs i mislenyije, Moszkva, 1968.
Az írásbeliség szerepe a gondolkodásban:

[215]Klix, F., Az ébredõ gondolkodás, Bp., 1975.
[216]Nyíri Kristóf, A hagyomány filozófiája, Bp., 1994.
Tér és nyelv:
Pléh [168].
Ábrák forrásai:
15.1–2. ábra:
Vanderplas, J. M. – Garvin, E. A., The association value of random shapes. J. Exper,
Psych. 57. 147–154, 1959. Az itt felhasznált ábrákért Czigler Istvánnak
tartozunk köszönettel.
275
15.3. ábra:
Shepard, R. N. – Metzler, J., Mental rotation of three-dimensional objects. Science
171. 701–703, 1971.

A:
Neumer [196].
[217]Eco, U., A tökéletes nyelv keresése, Bp., 1998.
[218]Farkas Katalin – Kelemen János, Nyelvfilozófia, Bp., 2002.
[219]Kelemen János, A tudat és a megismerés, Bp. 1978.
[220]Kelemen János, A nyelvfilozófia rövid története, Bp., 2000.
[221]Lotman, J. M., Szöveg, modell, típus, Bp., 1973.
B:
Frege [80].
Searle [51].
[222]Davidson, D., Inquiries into Truth and Interpretation, Oxford, 1984.
[223]Fodor, J., The Language of Thought, Cambridge, 1975.
[224]Putnam, H., Mind, Language and Reality, Cambridge, 1975.
[225]Wittgenstein, L., Logikai-filozófiai értekezés, Bp. 1963.
[226]Wittgenstein, L., Filozófiai vizsgálódások, Bp., 1998.
276
TÁRGYMUTATÓ
(A nyelvek nevét dôlt betûvel jelöljük) cselekvés 23, 30, 83, 84, 100, 104,
192–194, 196, 199, 206, 207, 221,
ábrázoló funkció 24–26, 28, 35, 44 229, 234, 236, 244–248, 255, 257,
akrosztikus elv 156 258
alapnyelv 131, 140, 141
albán 141, 148, 165 dán 116, 140
algonkin (nyelvek) 82, 145, 146, 148 denotatív (jelentéselmélet) 249
allofón 72, 73 denotatív jelentéselméletek 249
allomorf 78–80, 82–84, 164 diglosszia 120, 166
alsó nyelvállású magánhangzó 69, 72
amhara 160 egyeztetés (horizontális és
analógiás változás 131, 136 vertikális) 111, 123, 204
angol 40, 46, 55, 56, 70, 74, 75, 80, 85, egyszavas közlés 195, 201
112, 131, 132, 135, 136, 140, 142, egyértelmûsítés 175, 177
151, 162–165, 181, 182, 191, 196, elme (lásd mentális, tudat) 210
198, 201, 204, 210, 218, 236, 252, elöl képzett („magas“) magánhang-
261 zó 68
arab 80, 82, 116, 120, 153, 154, elôszavak (protoszavak) 193
157–159, 166 elszigetelô nyelvek 149
átlagos mondathossz 195, 201 emlékezet 27, 32, 33, 192, 205, 210,
ausztronéz (nyelvek) 145, 146, 148 227, 234, 237, 245
empirizmus 248, 249
bantu (nyelvek) 82 érintkezés 10, 17, 39, 43, 115, 117,
belsô beszéd 231, 241–243 122, 148, 238, 245
beszéd lásd belsô beszéd, írás és evolúció 25–34
beszéd, nyelv és beszéd exaptáció 34
beszédaktus 195, 206 expresszív zsargon 191
beszédcselekvés 104
beszédfelismerés 179, 180 felsô nyelvállású magánhangzó 69
beszédszintézis 179 fidzsi 82
bolgár 43, 142, 148 finn 143, 144, 164, 175, 181, 198, 226
bosnyák 117 finnugor (nyelvek) 134, 141, 143,
burmai 71, 72, 149 144, 151, 157
277
TÁRGYMUTATÓ
folyékony mássalhangzó 69 ideogram 154, 156

fonéma 71–73, 76, 78, 96, 129, 164 idiolektus 122
fonémaosztály 73 igbo 75
fonetika (hangtan), fonetikus 76, igei csoport 90
164, 165, 168, 179 ikes ragozás 124, 125
fonetikus (fonémikus) írás 164, 165 illokúció 195, 258
fonológia 73, 76, 179, 261 indoeurópai (nyelvek) 121, 131, 141,
fox 86, 145 142, 144, 148, 150, 157, 181
fônévi csoport 90, 92, 93, 176, 177 információ 10, 11, 17, 22, 35–40, 44,
francia 68, 82, 120, 121, 123, 132, 135, 93–95, 132, 174–178, 183, 184,
136, 138, 139, 142, 158, 163, 191, 187–189, 199, 200, 210, 215, 217,
202, 204 221, 234, 242, 254, 255
funkcióelemek 200 információforrás 10, 11, 17
informatika 171, 172, 178
gépi fordítás 171, 178, 185, 187 intencionalitás 265
germán (nyelvek) 140, 142 ír 150, 151, 159
gondolkodás 9, 12, 27, 32, 34, 58, 79, írás és beszéd 43, 119, 120, 130
116, 117, 201, 203, 210, 231, 232,
235, 236, 238, 239, 242–253, 255, japán 71, 73, 112, 157, 161, 191
257 jel 10, 11, 12, 17–19, 22, 27, 29, 35–50,
görög (és ógörög) 120, 121, 123, 134, 56, 58, 61, 76, 88, 98, 154, 156, 157,
141, 142, 157, 159, 162, 163, 166, 246, 255
226, 252 – konvención alapuló 37–39
graféma 156 – nyelvileg rögzített (másodla-
grammatika 34, 57–59, 61, 100, 149, gos) 41
201, 208 – természetes összefüggésen ala-
grúz 55, 56, 73, 160 puló 36
guaraní 119, 120, 122 – másodlagos jel 42–49
lásd még szimptóma
haiti kreol 120 jelentés 44–46, 80
hang lásd fonéma – társadalmi 110, 124
hangcsatorna 66–68 jelentéselméletek
hanglejtés 47, 74–76, 145, 164, 179, – fogalmon alapuló (konceptua-
180, 191, 193, 201 lista) 249
hangsúly 74, 94, 95, 132, 151, 164, – használaton alapuló 250
179, 192, 201, 232 – igazságfeltételeken alapuló 102
hasonulás 73, 78, 79 – képzeten alapuló 99
hátul képzett („mély“) – tulajdonnéven alapuló (denota-
magánhangzó 69, 139 tív) 249
héber 153, 154, 157, 162, 166, 202 jelentésháló 205
helyesírás 130, 136, 163–165, 168, jelentésváltozás 127
171, 181, 182 jelölt dolog 45, 156
hindi 117, 142, 153, 159, 226 jeltest 37, 40–42, 44–49
hívószó 205 jiddis 153, 154
holland 116, 140, 204, 226 jövevényszó 133, 134
278
kamassz 138 latin 121, 123, 133–135, 138–142,
kétnyelvûség (bilingvizmus) 152–154, 158, 159, 162, 163, 166,
119–121 252
keresõrendszerek 171, 184, 187 lemma, lemmatizálás 183
kéttagú mondat 197–200 lengyel 47, 74, 142, 175, 181, 226
kettôs szerkezet (vagy tagoltság) 12, lexéma 85, 86
30, 33, 35 luó 198
khmer 149
kínai 75, 79, 85, 116, 117, 138 149, magánhangzó 49, 68, 69, 71–74, 76,
152, 154, 157 78, 80, 127–130, 135, 139, 145, 157,
kód 11, 111–116, 118–120, 122–124, 162, 167, 221
135, 154, 172–174, 179, 186, 192, mássalhangzó 68–73, 76, 78–80, 139,
197, 201, 204, 225, 237, 238, 241 157, 158, 164
kódválasztás, kódváltás 111, 112, megismerés 13, 98, 201, 205, 211,
113, 120, 123 225, 226, 231, 232, 235–239, 241,
kognitív (szerep, funkció; ~ tudo- 245–250, 252–258
mány; lásd még megismerés, gon- megkülönböztetô jegy 69, 70, 72, 73,
dolkodás) 32, 34, 232–235, 244, 76, 129, 248
245, 248, 249, 252–254 megszólítás 112, 113, 135
kognitív univerzalizmus 232–235, melléknévi csoport 90
245 mentális (elmével kapcsolatos) 12,
kommunikáció 10–12, 17–21, 23, 24, 178, 205, 226, 248, 250, 252
26–31, 33–36, 41–43, 65, 104, mesterséges nyelv 253, 256
109–111, 113, 119, 123, 154, mimetikus kultúra 32, 34
171–173, 177, 188, 192–195, 200, mitikus kultúra 32
206, 207, 210, 239, 245, 248, 250, modell (a grammatika mint modell)
251, 258 lásd még beszédcselekvés, 12, 56–59, 61, 171, 175–178, 185,
jel, nem verbális kommunikáció, 187, 188, 215, 230
szándék mondatfunkciók (mondatrészek) 93
kommunikatív kompetencia 208 mondatközpont 95
kompetencia 168, 174, 194 morféma 78–80, 83–86, 88, 96, 103,
konceptualista (jelentéselmélet) 249 157, 163–165, 167, 195, 200, 201
konvenció 37, 47, 48, 50, 51, 56, 59, morfológia (alaktan) 175
135, 154, 156 lásd még jel munka 24, 25, 112, 114, 186, 257
kopt 159
koreai 161, 260 navahó 236
korpusznyelvészet 174 nem verbális (nem nyelvi)
középsô nyelvállású magánhangzó kommunikáció 194
69 német 68, 80, 82, 83, 116, 120, 133,
közlés 10–12, 17, 18, 24, 25, 27, 28, 134, 140–142, 149, 150, 153, 154,
31–35, 38–44, 52–54, 65, 78, 85, 97, 159, 175, 181, 184, 198, 213, 225,
151, 173, 190–195, 197–201, 204, 249
207, 208, 248, 257 lásd még kom- norma 124, 131, 136
munikáció norvég 116, 142
279
TÁRGYMUTATÓ
nyelv és beszéd megkülönböztetése presztízs (tekintély) 119, 124, 135,

119, 120, 130, 231 136
nyelvhasonlítás 138, 141, 144 privát nyelv, publikus nyelv
nyelvhasználat (performancia) 28, 249–251, 258
35, 109, 111, 114, 116, 118–120, 137,
211, 226, 247, 250, 251, 258 racionalizmus 248, 249
– nyelvhasználati szabály 118, ragozó nyelvek 149, 204
206, 208 referálás, referencia 195, 196, 254
nyelvi cselekvések 257, 258 rekonstrukció 140
nyelvi relativizmus 232, 235–238 reprezentáció (ábrázolás, leképezés)
nyelvi típusok 151 31, 32, 248, 252
nyelvjárás (dialektus) 56, 72, réshang 69, 70
116–121, 123, 127–130, 135, 137, román 121, 123, 142, 148
140 romani 121
nyelvközösség 110, 114, 116–120, rovásírás 162
123, 129, 137, 163, 250, 257
nyelvrokonság 148 sémi (nyelvek) 154, 156, 157, 162
nyelvstatisztika 174 spanyol 119, 121, 123, 142, 226
nyelvtani nem 82, 83, 158, 202 „suk-sükölés“ 79, 118
nyelvtechnológia 171, 173–175, 177, svéd 75, 82, 85, 116, 140
178, 181, 184–189
nyelvtudás (kompetencia) 54, 55, szabály
58, 72, 74, 109, 110, 115, 123, 154, – fonológiai 73
168, 173, 189, 190, 192, 210 – mondatszerkesztési 59, 94
nyitott/zárt közlési rendszer 24, 28, – nyelvhasználati 118, 206, 208
30, 32, 49 – regulatív, konstitutív 51
– szóalkotási 81
olasz 116, 121, 123, 132, 138, 139, 142, szabályos hangváltozás 129–131
163, 164, 226 szamoa 198
ontológia 187, 254 szándék
orosz 74, 82, 128, 135, 142, 151, 166, – és cselekvés 195, 207, 258
198 – és kommunikáció 193, 195, 198
orrhangzós (mássalhangzó) 68–70, – szándékos kommunikáció 24,
73, 138 193
– szándékos tevékenység 11
önkényesség 27, 46, 234 szanszkrit 140, 142
örmény 141, 160 szegmentálás 174, 180
szemantika (jelentéstan) 27, 32, 98,
performancia 174 205, 206, 244, 254, 261
performatív megnyilatkozások 258 személyes és tranzakciós viszo-
perzsa 142, 157 nyok/helyzetek 114
piktogram 154, 156, 157 szerb 153, 204
portugál 123, 142, 226 szerbhorvát 117, 153, 245
potavatomi 145 sziámi (thai) 160
280
szimptóma 42, 44 tipológia, nyelvi típus 49, 150
színelnevezések 205, 233 többértelmûség 88, 175, 178, 250
szingaléz 150, 151, 160 többes szám 79, 86, 121, 124, 126,
szintagmatikus-paradigmatikus vál- 135, 158, 164, 201, 203, 220, 221
tás 205 török 133, 134, 149, 158, 175, 176,
szintaxis 97, 157, 175, 176, 261 181, 204, 226
szláv (nyelvek) 121, 130, 133, 134, tranzakciós viszonyok lásd szemé-
136, 140, 142, 148, 162 lyes és tranzakciós viszonyok
szóalak 82, 84, 85, 132, 140, 149, 151, tudat (lásd még elme, mentális) 12
167, 175, 177, 181, 182, 183, 184, 67, 76, 210, 247
185, 202, 203 túlhelyes forma (hiperkorrekt) 115
szófaj 59, 80, 83, 84, 89, 175–177, túlszabályosítás 203
196, 205, 230
szójelentés beszûkítése 197 ugor (nyelvek) 141, 143, 144
szójelentés túlterjesztése 197 újlatin (nyelvek) 121, 123, 134,
szópéldány 84 138–140, 148, 226
szórend 33, 94, 126, 131, 132, 136, 149, univerzálék (nyelvi alaptulajdonsá-
150, 195, 204, 212, 217, 218, 221, 234 gok) 158, 232–235, 246
szuahéli 82 uráli (nyelvek) 141, 143, 144, 148,
151
takelma 149 urdu 117, 142, 153, 157, 159
társas interakció 206 vertikális mondatok 201
társas rutinok 208 vietnami 148
tartalmas szavak 200, 217–219 vogul 141, 143, 144
távirati beszéd 200
téma 95 zárhang 69, 70
tezaurusz 183 zárréshang (affrikáta) 69
thai 145, 149 zöngés, zöngétlen 68–72
281
A kiadásért felelôs
az Akadémiai Kiadó Rt. igazgatója
Nyomdai elôkészítés: Starkiss Stúdió
A nyomdai munkálatokat az Akadémiai Nyomda Kft. végezte
Felelôs vezetô: Reisenleitner Lajos
Martonvásár, 2004
Felelôs szerkesztô: Földes Zsuzsanna
Termékmenedzser: Hesz Margit
Kiadványszám: KMA2–078
Megjelent 25,38 (A/5) ív terjedelemben

A NYELV ÉS A NYELVEK-5.kiadás

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

A NYELV ÉS A NYELVEK-5.kiadás

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

A NYELV ÉS A NYELVEK

Bánréti Zoltán Pléh Csaba

Kiadja az Akadémiai Kiadó,

1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19.

© A szerzôk és a szerkesztô, 2004

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elôadás,

II. A NYELV SZINTJEI / 63

III. A NYELV VÁLTOZATAI / 107

IV. A NYELV ÉS HASZNÁLÓJA / 169

Szerkesztôi utószó / 259

1. Ha azt mondanánk, hogy az olvasó tudja, mit tartalmaz ez a könyv anél-

mit is tud, amikor csupán anyanyelvét ismeri. Noha nem mondhattunk le az

JEL VETT JEL ÜZENET

INFORMÁCIÓFORRÁS ADÓ CSATORNA VEVÕ CÍMZETT

A kommunikáció elemei (W. Weaver nyomán)

sek sokkal szembetûnôbbek, mint az azonosságok. Van két különbség, amely

1. A Bevezetôben már említettük, milyen nehézségekkel kell szembenéznünk,

le egy bolybeli hangyára, amelyet társai a szaga alapján sohasem támadtak

Terület Faj Megvalósítás Funkció

3. A kommunikációs módoknak, pontosabban azoknak a közegeknek –

1.1. ábra. Az uralkodó és a behódoló póz

4. A különbözô csatornákban továbbított üzenetek viszonylagos sokfélesé-

1.2. ábra. Körtánc

1.3. ábra. Riszáló tánc

magányosoké: védekezésük, táplálékszerzésük, utódnevelésük nagyrészt a

táplálékot), majd kirepülnek. Ha rátalálnak a táplálékra, visszatérésük után

Vagyis: egyetlen állat sem tud beszámolni a múltról, nyilatkozni a jövôrôl,

Vonás Állati közlés Emberi nyelv

Az emberi nyelv jelei nincsenek jelölési kapcsolatban a jelölt dolgokkal és a

Amennyire a ma rendelkezésünkre álló bizonyítékok alapján meg tudjuk ítél-

a) Az emberi nyelv egyedisége. Elválaszt-e az állatvilágtól a nyelv vagy

A nyelv biológiai alapjainak elôtérbe állításában döntô szerepe volt a modern

A külsô környezet változásai Belsô változások

7. A nyelv esetében nincsenek ôsrégészeti támpontjaink. A legrégibb írás-

E jegyek a kommunikáció öt különbözô oldalát tükrözik:

a) a csatornával (milyen közeget használunk?)

Jellemzô Típusa, értelmezési kerete

Az e táblázat képviselte felfogás szerint ezek a döntô vonások, vagyis a

8. Induljunk ki tehát abból, hogy ôseinknek a mai emberszabású majmok

Az állati és emberi kommunikáció közötti átmenet szempontjából különle-

Állatok faja és kora

Mindez persze az eredményeknek a kutatóktól származó optimista értel-

másik értelmezés szerint viszont hiányzik a formális mondattant megalapo-

1.6. táblázat. Hagyományos elméletek a szavak keletkezésérôl

Elnevezés Alap Kezdeményezô

1.7 . táblázat. A reprezentációs rendszerek és kultúrák változásáról

Kultúra neve Faj, korszak Emlékezeti típus Átadás

Ebben a felfogásban az emberré válás három fordulatát a mimetikus kultú-

Kognitív mûködés Szerepe a nyelvben

A hangzó nyelv megjelenése és a kettôs tagolás sok megmagyarázandó ele-

b) A hangképzô rendszer fejlôdése mind a hangképzô szervekben, mind a fi-

1. Az elôzô fejezetben az állati és az emberi kommunikációt állítottuk szembe

könnyebben átláthatóvá válnak a mindennapjainkba oly szorosan beletarto-

Ha tehát a jelek osztályozásakor azt is figyelembe vesszük, hogy a jel létre-

Az ilyen típusú jelek a jelkibocsátás szándéktalansága következtében ha-

4. Milyen alapon tudjuk általában felismerni a KRESZ-táblaszerû jeleket?

kell megszövegezni. Ennek jelentôségét még erôteljesebben mutatják a nem-

2.1. táblázat. A jelek és használatuk

A jeltest és a jelölt A jel megjelenése A jel elsajátítása

Ezzel sikerült nagyjából elkülöníteni egymástól az emberek életében szere-

azonban szándékosan létrehozott, s nyelvileg értelmezhetô közlés, vagyis

írásbeliséghez kötjük. A tapasztalatok felhalmozásának és áthagyományozá-

sik – az elôzôbôl következô – eleme az, hogy a nyelvi jel ábrázolóképessége

köznapibb esetekben sem. A magyar nyelv például ismeri az íróasztal szót,