Dokumen - Tips Montagh Imre Tiszta Beszed 559dfe2899bc0

5/10/2018 Mont ghImre-Tisztabesz d-slidepdf.
com
Montágh Imre: Tiszta beszéd
Beszédtechnikai gyakorlatok
CALIBRA K I A D Ó
Az előszó elé:
Montágh Imre Tiszta beszéd című könyve többször is megjelent változatlan

utánnyomásban, ily módon megtartva mind a sajtóhibákat, mind pedig az irodalmi anyag
pontatlanságait.
A lehetőségekhez képest megpróbáltunk minden anyagot az eredetivel egybevetni, s így
kijavítani a hibákat - változatlanul hagyva a könyv egészét.
Budapest, 1995.
Andics Orsolya, Ságodi Gabriella, Vecsey Katalin
Montágh Imre örökösei
ISBN 963 686 426 8

Raktári szám: CM 024
Kiadja a Calibra Kiadó, 1033 Budapest, Flórián tér 1.
(Levélcím: 1033 Budapest, Polgár u. 8-10.)
Telefon: 188-7789; fax: 250-0358
Felelős kiadó: Várhelyi István
Felelős szerkesztő: Kékes Mária
Műszaki vezető: Abonyi Ferenc
Borítóterv: Biró Mária
Készült a Múzsák Nyomdában
Jól szólni dísz, derék dolog,
de a dísztelen csak dadog.
http://slidepdf.com/reader/full/montagh-imre-tiszta-beszed-559dfe2899bc0 1/331
5/10/2018 Mont ghImre-Tisztabesz d-slidepdf.com
+mbár dadogni dísztelen,
olykor dicsőbb, mint díszesen.
Weöres Sándor
ELâSZÓ
Ez a kötet régi adóssága a szerzőnek, kiadónak egyaránt. Első tankönyvem 1962-ben jelent
meg, s azóta jelentősen meggyűlt az ismeretanyag is, de főként a gyakorlattár. Most, amikor
rendelkezésre bocsátom gyakorló szövegeimet -melyek egy részét magam írtam, más részét
a több évszázados magyar irodalomból válogattam s alakítottam mondhatóvá -a
Színművészeti Főiskolás növendékeimen kívül az amatőr színjátszókra gondolok, akik évek
óta nélkülözik egy jól forgatható változatos anyagú gyakorlókönyv használatát.
Rövid elmélet előzi meg a gyakorlatokat - részletekbe nem bocsátkozom, akit bővebb
ismeretek érdekelnek, mélyedjen el az ajánlott szakirodalomban. Színészeknek,
színjátszóknak fogalmaztam, s színpadi beszédről szólok, de a kötet egy-egy részét jól
használhatják logopédus kollégáim, óvónők és tanítónők, magyar szakos tanárok sőt
főiskolai, egyetemi oktatók is. A klasszikus szépségű beszédeket a szónokok figyelmébe
ajánlom.
1976
Montágh Imre
A BESZÉDRŐL
A beszéd a legtökéletesebb kifejező mozgás (kifejező mozgások még a gesztus és a
mimika).
figyelünkAarra,
beszéddel
hogy a kapcsolatban általában csak
hangokat beszédszervi a hallhatóság
mozgásokkal tényére
hozzuk gondolunk, s nem
létre. Beszédszervi
mozgásaink automatikusan zajlanak le, azt mondjuk, hogy a beszéd automatizmus (mint
például a járás, egy idő után az evezés, a biciklizés, autóvezetés), éppen ezért
beszédhibáinkról leszokni elkeserítően nehéz, hiszen új automatizmust kell kiépítenünk (ez
nemegyszer egy áthelyezett villanykapcsolóval is csak hetek múltán sikerül - pedig az csak
egy mozdulat, míg egy sz, c vagy r átállítása tizedmilliméteres, hangkapcsolatonként változó
helyzetű mozdulatocska-komplexus átvezérlését igényli, s a régit, közel két évtized alatt, alig
kiirthatóan rögzítették az idegpályák).
A beszédet nem örököljük, hanem a szüleinktől, illetve gyermekkori környezetünktől
tanuljuk. Úgy beszélünk, ahogyan velünk beszéltek az első négy-öt évben. Ha a
környezetünk beszédhibás volt, mi is azzá lettünk, ha a környezetünk tájszólásban beszélt, a
mi kiejtésünkön is érződik az íz.
Beszédszerveinket viszont örököltük. A rossz hangadottság, a torz fognövés, sőt még a
nyelvmozgás ügyetlensége is öröklődik, a fogékony hallással, a labilis beszédtempóval
együtt.
Veleszületett adottságainkat azonban fejleszthetjük, s a színésznövendékek egy-két éves
tanulás után hamarosan szebben beszélnek a szüleiknél, hangadásuk megerősödik,
kiejtésük kitisztul, tempójuk szabályosabb lesz, levetkőzik az otthoni hangsúlyhibákat.
A beszéd többcsatornás kifejezőrendszer. A szavak általános tartalma gyakran megváltozik

a hanglejtéstől, a hangszíntől, a hangsúlytól; a beszédtempó, a hangerő, az artikuláció lágy
vagy erőteljes volta a beszélő lelkiállapotáról árulkodik. A pontos szabályok szerint létrejött
beszéd üres, szpíkerszerű; a szabályokat nem tisztelő henye beszéd olykor magyartalan,
olykor érthetetlen vagy téves. Nehéz tehát azt a középutat megtalálni, ami nem szürkíti
ugyan a kifejezést, de tökéletesen érthető, úgy tartja be a szabályokat, hogy az szinte
észrevehetetlen, s az apró szabálytalanságok nem gátolják, hanem szolgálják a kifejezést.
(Egy röviden ejtett „ugy!” mást fejez ki, mint egy „úgy”, és mást az, hogy „eegen”, mint az,
hogy „igen” - de aki mindig röviden ejti az „úgy” szót, és rendszeresen „eegen”-t mond, az
nem tud élni a szabálytalanság kifejezést gazdagító eszközével.) Csak az lehet szabálytalan,
aki szabályos: ismeri a szabályokat.

A beszéd szabályaival a fonetika foglalkozik (Fónagy Iván, Laziczius Gyula, Vértes 0.
András, Bárczi Géza, Deme László, Subosits István, Molnár József a legfontosabb szerzők).
A szabályokra a szakkönyvek felhívják a figyelmet, de a beszédet elméleti munkák alapján
megtanulni lehetetlenség, mivel a beszéd gyakorlat, és csak gyakorlattal lehet a beszéden
változtatni, javítani.
A beszéd a személyiség legfontosabb megnyilatkozása, és bár olykor egy tehetséges
tekintetből vagy fintorból többet értünk meg, mint hosszú-hosszú mondatokból, mégis
beszéd-megnyilatkozásunk fejlesztésén nem munkálkodhatunk eleget, hogy élményeinkről
élményeket kelthessünk, hogy lényünk visszhangot verhessen a másikban.
Mindaz, ami a szavak tartalmán túli kifejezés területére tartozik (hang, tempó, a beszédet
kísérő mimika, gesztus, a lény beszéddel párhuzamos megnyilatkozásai), a
metakommunikáció témakörébe vág, és gyakran lényegesebb, mint a pallérozott
szövegejtés. Aki beszélni tanul, nagyon vigyázzon, hogy miközben fejleszti a
szövegmondását, ne károsítsa a metakommunikációját, azaz engedje az ösztönös
megnyilatkozásokat is érvényesülni, s ne hagyja, hogy a tudatos munka megölje az ihletet.
Ezért szenteljünk sok időt beszédkészségünk fejlesztésére, az oly fontos és később
gyümölcsözően beépülő mechanikus gyakorolgatásra, de amikor művészetünket
gyakoroljuk, már nem szabad a formai elemekre fordítanunk a figyelem legerősebb sugarát,
mert a tartalmi elemek sínylik meg.
Beszédünk egész életünkön keresztül változik, alakul. A kezdeti fegyelmezetlenségek a
tudat felügyelete alatt lassan-lassan irányított, taktikus beszéd-megnyilatkozásokká
szelídülnek. Megtanuljuk uralni a tempót, a hangot, és még a kiejtés lefolyását is.
A SZ+NPADI BESZÉDRŐL
A színpadi beszéd éppen abban tér el a köznapi beszédtől, hogy bár nem köznapi beszéd, a
köznapi beszéd látszatát kelti. Az, hogy a színpadról, kívülről megtanult szöveget úgy tudjuk
elmondani, mintha az nem a színpadon, kívülről megtanulva hangzana el, magában foglalja
azt, hogy a színpadi beszéd szabályait alkalmaztuk. Minél természetesebben hangzik a szó
a színész szájából játék közben, annál nagyobb a közönség elragadtatása, ugyanakkor, ha a
közönség soraiból botorkálna fel valaki a színpadra, s szokott természetes módján
igyekeznék ott megszólalni, az nem hatna a természetes beszéd módján, hanem vagy
érthetetlen lenne, vagy „csinált” vagy kifejezéstelen.
A színpadi megnyilatkozást zavarja a színész és a néző közötti nagy távolság. Zavarja,

hogy nem saját gondolatainkat fogalmazzuk spontán, hanem a másokét mondjuk
kiszámítottan. Zavarja, hogy beszéd-megnyilatkozásaink ritkán higgadtak, általában
felfokozott idegállapotban hangzanak el, s jól tudjuk, hogy az érzelmi feszültség könnyen
torzítja az érthető beszédet.
A színpadi megnyilatkozás többnyire lényegesen mélyebb értelmi kifejezést tár föl, mint a
köznapi beszélgetés tartalmi elemei (Németh László), bravúrosabb tempót, replikázást kíván,
mint az élet (Shakespeare, Moliére), s nem egyszer veretesebb kifejezésmódot (görögök). A
legnehezebb azonban az olyan játék (Shaw, Ibsen, Gorkij, Csehov), ahol a teljes
természetesség látszatát kell kelteni egy egyáltalán nem természetes helyzetben.
Mindehhez járul az, hogy a színészjelöltek általában rakva vannak beszédhibákkal,
hangadási zavarral, rosszul beidegzett hangsúlyokkal, hadarási hajlammal, ritmushibával, s
maga a látottság, a nyilvános jelenlét is zavarja őket.
A színpadi beszéd jellege korszakonként változik. Korábban a nemzeti jelleg dominált. Az
anyanyelvi színjátszás hazafias cselekedet volt. Később a deklamáció uralkodott, az
illusztratív előadásmód, a játék vállalása. Ezt követte a naturális beszéd, a természetesség
alapelve. Ma a hitelesség, a műfaji egységesség, a sokszínűség, a jó értelemben vett bravúr
és a személyesség határozzák meg a célt.
A színpadi beszéd a köznyelv művészi változata, a beszélt szépirodalmi nyelv. A

mindennapi köznyelvi kiejtéstől három vonatkozásban tér el: érthetőbb, szebb, és
célirányosabb beszédszervi mozgásokon alapszik. Érthetőbb, mert nagy távolságról kell
fontos információkat közvetítenie. Szebb, mert költői szövegek tolmácsolására való.
Célirányosabb beszédszervi mozgásokon alapszik, hogy elejét vegye a nagy hatásfokkal
beszélő színész korai kifáradásának. „(Érthetőbb mivoltára példa a gondos szóvégejtés.
Szépségét példázza fokozottan ritmikus jellege, azaz a hosszú-rövid hangok ejtésének
határozottabb elkülönülése. A célirányosabb beszédszervi mozdulatok közül a kidolgozott
légzéstechnikát említjük.)” (M. I.: A magyar színpadi beszéd jellege és pedagógiája - 1974.)
Ha rászánjuk magunkat a tanulásra, először is meg kell tanulnunk hallani. Az első időben -
ha már tudunk egy kicsit hallani - megdöbbent majd bennünket az a sokféle beszédhiba és
modorosság, ami környezetünkben fellelhető, később majd kezdjük észrevenni saját
hibáinkat is. (Ez azonban ritkán tesz bennünket bölcsebbeké mások megítélését illetően.)
Amikor kezdjük látni a célt, s fölfedezzük a leküzdendő hibákat, az első hónapok nagy
munkával, lendülettel és eredménnyel köszöntenek be. Ezután némi stagnálás következik,
egy kicsit visszaesik az érdeklődésünk, mert felületes eredményeink nem vigasztalnak a
makacs hibák megmaradásáért. Később kezdjük látni az eredményt, ilyenkor már otthoni
környezetünk is észleli a változást, többnyire fejcsóválva, hogy „kezdesz úgy beszélni, mint
egy színész”, meg „beszélj rendesen, mint régen”, „ne mélyítsd a hangodat”, „régebben
gyorsabban beszéltél”... de ennek a korholásnak mi őszintén örülünk, s azon kapjuk
magunkat, hogy olykor már akkor is jól beszélünk, ha oda se figyelünk, s hogy lám,
veszekedés közben milyen „jól visz a hangunk”. Akkor aztán többnyire leállunk, és
visszaesünk. Ne legyen így!
A BESZÉDSZERVEK MŰKÖDÉSÉRŐL
A beszéd a belélegzéssel indul. A kilélegzés a gégében hanggá alakul. A hang a szájban
hangzóvá lesz. A hangzók szavakat, mondatokat alkotnak, amelyeket dallamosan ejtve,
szünetekkel tagolva, hangsúlyozva, értelmes közlésekké rendezünk.
A beszédtevékenység folyamatos, és az, hogy milyen elemekből áll, tulajdonképpen a
dadogóknál figyelhető meg a legjobban, hiszen hol a lihegés, illetve a degeszre töltött tüdő
kirobbanása, hol a hang gégébe ragadása, fel-felszakadása, hol az artikuláló nyelv
géppuskazaja, az ajkak pattogása okozza a folyamat meg-megszakadását. Mi, akik nem
dadogunk, nemigen vesszük észre, hogy mi történik velünk beszéd közben. Nem beszélünk
tudatosan. A szervezetünk spontán gondoskodik hosszabb mondandó előtt nagyobb
levegőről.
Az indulat önkéntelenül emeli a hangot, fokozza a tempót. A kiejtés is tudatlanul zajlik, s
bizony mi lepődünk meg a legjobban, ha a fonetikus megmondja, hogy ennél vagy annál a
hangnál hol van a nyelvünk.
A színpadi beszéd tanulása megkívánja, hogy kezdetben a tudatunk is erőteljesen részt
vegyen a munkában. Meg kell figyelnünk, hogy egy-egy szövegben hol vesszük a levegőt
(hol mutatkoznak a szólamhatárok, az értelmi egységek); észre kell vennünk, hogy mi a
természetes, de hangos megszólalás magassága, s mi a módja a hangerőfokozás kevés
fáradsággal járó, rekedtség-megelőző izom-tevékenységének; figyelnünk kell a tiszta
magánhangzóejtésre (a széles, de nem túlzott artikulációra), a pontos szóvégekre, az

erőteljes jó sziszegőkre, az r hangokra; és végül meg kell tanulnunk tudatosan hangsúlyozni.
Hogy mennyi a tennivalónk, azt mindig a társaink beszédén figyelhetjük meg: nincs elég
levegője, kifulladt, kellemetlenül kemény a hangja, vagy túlságosan fakó, „szorít”, ha
indulatosan beszél, zártszájú, vagy pösze, nem halljuk a szó végét, hibásan hangsúlyoz stb.
A LÉGZÉSRŐL
A légzés is automatikus cselekvés. Nekünk átmenetileg tudati befolyásolás alá kell
vetnünk, hogy megtanuljunk jól lélegezni. Jó hangadás, jó lélegzés nélkül elképzelhetetlen. A
jó beszéd alapja a biztonságos légzés.
Az élettan kétféle légzést különböztet meg: az életfenntartáshoz szükséges élettani légzést
és a hangadáshoz szükséges beszédlégzést (respiratio muta és respiratio phonatoria). A
beszédlégzés gyorsabb és mélyebb belégzéssel jár, és hosszabb kilégzéssel.

Attól függően, hogy mely izmok vesznek döntően részt a légzés munkájában (hiszen a
tüdő attól tágul, hogy vagy a mellkasunkat szélesítjük, vagy a vállunkat emeljük, vagy a tüdő
alatt boltozódó rekeszizmot dolgoztatjuk), megkülönböztetnek mellkasi légzést, vállövi
légzést és rekeszlégzést. A rekeszizommal indított, de a bordakosár tágításával folytatott
belégzést nevezik kombinált légzésnek. (A rekeszlégzést szokás hasi légzésnek is nevezni,
mert ennél a légzésnél a hasfal előredomborodik belégzéskor, és visszahorpad kilégzéskor.)
A színészek, énekesek, szónokok évszázadok óta a rekeszizom működésén alapuló légzés
automatikus használatát alakítják ki.
A helyes légzés megtanulása egyáltalán nem ördöngösség, sőt egyike a beszédpedagógia
legkönnyebben művelhető területeinek. A hiba általában ott van, hogy a megtanult új formát
nem gyakorolják a növendékek az automatizmus kialakulásának szintjéig, s így bár tudnak
helyesen lélegezni, az öntudatlan helyes használat némely hallgatónál elmarad. Pedig
néhány hónapos rendszeres munkával elvethetjük egy életre a gondját a légzéstanulásnak, s
az erőteljes hangadás nem terheli majd a gégénket, mert a munka nehezét a helyes
levegőadagolással könnyítjük. Ha kevés a levegőnk, önkéntelenül szorítani kezdünk, és
ahelyett, hogy áradna belőlünk a hang, préselődik.
A HANGAD+SRÓL
A tüdőből kiáradó levegő a gégében, egy zsilipen hatol keresztül (a hörgőkön és a
légcsövön jut el odáig). A zsilip két fala a két hangszalag. Ha a hangszalagokat széttárjuk,
(lélegző állás), a levegő hangtalanul halad keresztül, ha a rést szűkítjük (h-állás) a h hangot
hozzuk létre - hallatszik a levegő surranása - , ha a szalagokat lazán összezárjuk, és
létrehozzuk a kiáradó levegő közben a hangszalagrezgést (a rés nyílik-csukódik váltakozó
sűrűséggel, s az áradó levegő hosszanti rezgésbe kezd) zönge-állás: hang keletkezik.
Ismeretes még a zár-állás (ez történik a köhögéskor), a fúvó-állás (ez szűkebb a lélegző
állásnál, de hang vagy zörej még itt sem keletkezik) és a suttogó-állás (ilyenkor a szalagok
zárnak, csupán a porcok között nyílik rés, és a porcok közt préselődő levegő kelti az éles
zörejt). A hangszalagok és a kannaporcok által közrefogott rést nevezzük glottisnak, itt zajlik
a hang létrehozása, amely a száj- és orrüregben válik betűvel jelzett beszédhanggá.
Minél szaporább a hangszalagok rezgése, annál magasabb a hang, s minél nagyobb a
kilengés, annál hangosabb a hang.
A hangszalagok által létrehozott hang csupán a forrás, amelyet a rezonáns üregek

(mellüreg, arc- és koponyaüreg) tesznek jól hallhatóvá, ezek színezik zengővé, illetve
csengővé a jól képzett hangot. Attól függően, hogy mely üregek dominálnak a rezonancia
létrehozásában, beszélünk fejhangról és mellhangról; a sípszerűen vékony, fejhang feletti
hangadási módot falzettnek hívjuk.
A hangfekvés (tenor, basszus, szoprán stb.) részint a hangszalagok hosszától függ (a
hosszú szalagok mélyebb hangot hoznak létre), részint a rezonáló üregektől.
Középhangsávnak nevezzük azt a hangterjedelmet, amelyen a jól hallható kényelmes
beszéd zajlik. Ezt a legkönnyebb úgy megkeresni, hogy a legmélyebben kiadható hang fölött
három hanggal kezdünk skálázni fölfelé addig, amíg a kényelmes mellhang tart. Ez
némelyeknél egy kvint, másoknál egy oktáv. A középhangsávunk alatti három hangot persze
szintén használjuk a beszédben, de nem ezen zajlik a beszédünk. (A „pontot” tesszük csak
lent le, a meghittség, a bizalmas közlés, a bánat hangsávja a középhangok alatti terület.) Ha
valaki állandóan a középhangsáv alatt beszél, halk és rekedtes lesz a hangja. Nagyon sok
„privát” egész életén át így beszél. A középhangsáv fölötti területet is használjuk. Itt zajlanak
a dühös indulatok, a kihirdetés, a kiáltás hangjai. A cirkuszi bohóc mindig a középhangja
fölött beszél, ez évszázados hagyomány. A kabarétréfákat is gyakran mondják a
középhangsáv fölött. Ez a terület hamisan cseng a hitelesség szempontjából. A mélyebb
fekvés az őszinteség, a magasabb inkább a hazugság területe. (Gondoljunk az iskolai
előadások kiabáló beszédmodorára a gyermekszínészek gyakran magasított, őszintétlenül
ható hangvételére.) A színpadi beszédpedagógia első célja a helyes légzés kialakítása, a
második a középhangsáv felismertetése és kimunkálása. Mostanában Magyarországon
szokássá lett a lehető legszűkebb hangterjedelmen beszélni (az érzelemmentes beszédtől
és az eleven gondolkodás hiányától szűkül a beszédhang-terjedelem). Gyakran az
„intellektuális” színészi magatartás póza a motyogás és a szűk hangterjedelem. A magyar
beszéd pedig - bár többnyire ereszkedő dallamú - széles hangterjedelmű. Érdemes
megfigyelni ezt székely parasztokon vagy az Alföld, a Dunántúl öreg magyarjain. A
színésznek álladóan dolgoznia kell a hangterjedelmén, hogy a középhangsávja minél
szélesebb legyen, a mély fekvés is hallhatóvá váljék, és a magasságokat is mellhangból
legyen képes megoldani. Lányoknak nehezebb, mert ők könnyebben csuklanak fejhangba
(néhány iskolázatlan beszédű nő egész életén át fejhangon beszél, anélkül hogy tudna róla),
de a fiúknak is meg kell tanulniuk a „szorításmentes” emelést.
A „hangelőrehozás” szintén fontos célja a színpadi beszédpedagógiának. +rásban
nehezen magyarázható meg a cél. A száj- és arcüregi rezonancia fokozásáról van szó, a
fölösleges izomfeszültségek kioldásával, a beszédbiztonság megteremtésével. A feszes
ember hangja garatszínű, az oldott ember hangja nazo-orális, a szájüregen kívül az orrüreg
is részt vesz - enyhén! - a rezonanciában, a felhangsáv dúsabb, a hang teltebb,
kellemesebb, a beszéd modulációgazdagsága nagyobb.
A hangadási hibák közül a legsúlyosabb, ha
valakinek „nem zárnak a hangszalagjai”. Ez azt jelenti,
hogy a korábban ismertetett zsilip hangadás közben egy
kicsit nyitva van, s a nyitott részen nem keletkezik
hang, csak zörej. Ez bekövetkezhet a hang túlerőltetése
következtében, kialakulhat „rossz szokásként”, de

lehetséges az is, hogy szervi elégtelenség a torz képzés
oka. A gégét gégetükörrel vizsgálja a gégész vagy a
foniáter („hanggyógyász” orvos), és ha netán
hangszálcsomót lát, ami nem engedi a szalagok tökéletes
összesimulását (hangszalag-tyúkszem), műtéti beavatkozást
javasol, ha a szalagok átmeneti hurutos vagy duzzadt

állapotát tapasztalja, „némaságot” ír elő
néhány napra, esetleg ecsetel. A megfázás olykor
kellemesen zengővé teszi a beszédet, de ilyenkor vigyázni
kell, mert ha túllépjük a gyönyörűen szóló szobahangot, a
hangtalanságig berekedünk. A kiszáradó torkúak többet
vesződnek a hangadással, mint a boldog „sleimosok”. Az

altok könnyebben beszélnek, mint a szopránok. A basszus,
a bariton jól hallhatóan tud csevegni, de indulatában
többnyire szorít, a tenor általában nem meri használni
szépen csengő beszédhangját (a magyar közízlés ugyanis
baritonpárti
•
az angol nem), így aztán rekedtes, száraz hangon a középhangsáv alatt beszél.
A beszédhangnak állandóan úgy kell zengenie, illetve csengenie, mint amikor az ember
mell-hangon énekel! De nem úgy kell beszélnie, mint ahogyan a képzett torkú énekesek
énekelnek, mert az túldíszített, rafinált hangadási mód, és a beszédben hiteltelen.
Küzdeni kell az orrhangzósság ellen (a dünnyögésre gondolunk, és nem a dús
rezonanciára). Az orrsövényműtétek ezen nem segítenek, mert akinek az orrával baj van, az
náthás zártsággal beszél, az orrhangzós beszéd pedig éppen ellenkezőleg, általában azt
jelenti, hogy az orrüreg (a helytelen lágyszájpadmunka következtében) túlságosan is részt
vesz a beszédben.
Öblösítésnek hívjuk a mélyítést; levegősnek azt, ha valaki túl sok levegővel beszél, és a
levegő egy része zörejessé teszi a hangot; szorít, aki a gége fölpréselésével hozza létre a
kellemetlenül éles hangot (olykor vidéki kántorok).
A KIEJTÉSRŐL
A gégében tehát a tüdőből áradó levegő hanggá lesz, s ez a hang a szájüregben
hangzóvá formálódik. Nem mindig hangból lesz azonban a hangzó (betűvel jelölt
beszédhang), hiszen a h ugyebár nem hangból lesz, hanem zörejből, és a zöngétlen
mássalhangzók sem lesznek hangból. Ilyenkor kerül sor a glottisban a fúvó-állásra. A
magánhangzók és a zöngés mássalhangzók hangból lesznek, a zöngétlen mássalhangzók
zörejből.
A magánhangzók úgy keletkeznek, hogy a gégéből

áradó hang a szájüregben, az ajkak formálása, a nyelv
elhelyezése következtében sajátos színt kap. Az u, ü
hangokat összecsucsorított szájjal képezzük, az é, i
hangokat szélesre húzott ajakkal. Ajakkerekítéses
hangjaink: ű, ü, ú, u, ő, ö, ó, o, a; ajakterpesztéses
hangjaink: i, i, é, e, á. Ha csak az ajkak vennének

részt a munkában, akkor az u-ü hangok között, vagy az o-ö
hangok között nem volna különbség, de a nyelv is
módosítja az üreget, kisebb
vagy nagyobb teret biztosítva a rezonanciának. Magas
nyelvállású hangjaink az i, u, ü, közepes az é, o, ö,
mély az a, e, s a legmélyebb az á. (Az írásban nem

jelölt, de a kiejtésben szívesen hallott zárt e rövid
kiejtésű, é-szerű hang, amelynél a nyelvállás is, az
ajakállás is az e és az é közé esik. Mesterségesen
nemigen tanítható, hiszen ejtési helyei tájegységenként
is változnak. Aki el akarja sajátítani ezt az ejtésmódot,
áttekinthetetlenül sok szón kellene a kiejtést

gyakorolnia, figyelembe véve a ragozott formákat is. Jó
fülű ember azonban huzamosabb időt töltve zárt e hangot
is használó környezetben, képes az új ejtésmódot
elsajátítani, mint ahogy a tájszólás is ragad némileg
felnőtt korban is. Ez a hang sajnos kopik a magyarból,

mivel alig
van értelemmódosító szerepe. Az i, ü, é, ö, e hangokat
elől, a többit hátul képezzük
A magánhangzók ejtéshibája leggyakrabban a zártszájúság. Ez gyakran összefügg az első

fogak csúfságával, amit a beszélő talán önkéntelenül takargatni igyekszik. Tájejtési jelleg is
lehet, vagy gátlásosság. A színpadi beszédpedagógia fontos és jól elérhető célja a száj
kinyittatása. Erre szokták használni az állejtő gyakorlatokat. Fontos, hogy az állunkat ne
görcsösen húzzuk le, hanem oldottan nyissuk. A görcsösség elleni küzdelem egyébként
általános törekvés a színészpedagógiában. A görcsös ember tehetségtelen. A feszült
igyekvés megöli a spontán erőket. A sűrű, erőteljes, célra koncentráló igyekvés elűzi a segítő
erőket, amelyek csak az erőteljes nyugalom, a lény szent összpontosítása, a továbblátás
bölcsessége idején jelentkeznek.
A másik leggyakoribb hiba a helytelen ritmusú magánhangzóejtés. Az á és az é legyen
mindig hosszú! Az a és az e pedig mindig rövid! A többi az ékezettől függően hosszú vagy
rövid, hosszú szavakban is, szóvégen is, és akkor is, ha az otthoni környezetben nem így
szokás! A mássalhangzók akár zöngések (a gégében keletkezett hang alakul hangzóvá),
akár zöngétlenek (a gégét elhagyó hangtalan levegő alakul hangzóvá)- a h hang kivételével,
amely csupán a gégében keletkezik - , a szájüregben keletkező zárlat, rés vagy pergés
következtében jönnek létre. Zárpattanással keletkezik a p, b ajakhang, a t, d nyelvvel képzett
fog-, illetve fogmederhang, a k, g nyelvközéppel pattintott szájpadláshang. Résalkotással
keletkezik az f, v ajak-foghang, az sz, z fog-, illetve fogmederhang, az z, zs mélyebb
fogmederhang, a j szájpadhang, és a gégében keletkező h. A kezdeti zár résbe oldódik a c,
dz-nél (az sz helyén), a cs, dzs, dzs-nél (az s helyén) és tz, gy-nél (a j helyén). A zár nem
bomlik fel, és orrhangot eredményez az m-nél (ajakhang), az n-nél (fogmederhang) és az ny-
nél (szájpadláshang). Nyelvhegyi pergetéssel jön létre az r. Nyelvhegyi emeléssel az l
oldalréshang.
A pöszeség azt jelenti, hogy valaki nem a magyar kiejtés szabályai szerint képezi a
mássalhangzókat. A pöszeség megszüntetése a beszédhibák, beszédzavarok szakemberére
tartozik, a logopédus tanárra, aki diplomáját a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán
szerzi. A beszédhibák leküzdése gyermekkorban többnyire egyszerű, felnőtt korban
nemegyszer reménytelen az automatizmus makacssága, a rögzült beszéd szervi elváltozás,
az önmagát rosszul ellenőrző csökkent hallásfigyelem, s főként a keveset gyakorló felnőtt
lustasága miatt.
A p hanggal ritkán van baj, törekedni kell a felpattanás erejére, s hogy szóvégen is
határozottan ejtsük. A b hang zöngéje legyen erőteljes. A t hang olykor hibás, ha túl
hátul képezzük, ahogyan Debrecen körül szokás, s akkor angolosan levegős lesz. A szóvégi
t-k gyakran elsikkadnak. Ez nagy hiba. Igen nagy baj a hosszú tt-k rövid ejtése, szóban,
szóvégen egyaránt.
A k kiejtése nem okoz gondot.
A g legyen zöngés szóvégen is!
Az f kiejtése nem okoz gondot.
Vigyázzunk a v zöngéjére!
Az sz a legkritikusabb hang a színpadi

beszédben. A szobában hangzó tiszta kiejtés a színpadról nem mindig mutat hasonló
tisztaságot,
hogy egy-egy mert ha kicsitönkényesen
sz hangra is torzul az ejtés, azt avalaki,
rámondja nagy távolság fölfokozza.
hogy pöszén képzett,Megesik az ais,
mert eltér
kiejtés a bíráló kiejtésétől; s a bíráló olykor maga is pösze, vagy a bírált ejtésétől elütő,
helyes variációt használ. Ahány beszélő, annyiféle sz ejtés, és az eltérés nem biztos, hogy
hibás. Egy önállóan kiejtett szisszenésből a hátunk mögött - némi gyakorlat után - pontosan
felismerjük társunkat, annyira jellegzetes mindenkinek az sz hangja. Ez függ a szájtértől, a
fogazattól, de legdöntőbben a nyelv elhelyezésétől. Egy járatos ember le tudja utánozni egy
iskolai osztály minden tagjának sziszegését, a megtévesztésig. Ebből következik, hogy a
pösze beszédűek is képesek a helyes formát kiejteni, csak a beszédbeépítés okoz alig
leküzdhető gondot. A szabályos sz sem nem tompa, sem nem túlságosan vékony, füttyszerű.
A helyesen képzett sz szélesen erőteljes, és minél öblösebb (anélkül, hogy s-szerű lenne),
annál erőteljesebben hangzik a színpadról. A fiúk sz hangjával ritkán van baj, de a
javíthatóság náluk általában rosszabb. A lányok sziszegése a színpad számára többnyire
elégtelen, de ők könnyebben szoktak javulni. Ha ugyanis megszűnik a pöntyögő nyafogás,
megszűnik az sz-hiba is; a fiúknál azonban ha rossz az sz, kifejezett, gyermekkorban rögzült,
s többnyire rossz állkapocs-zárlattal járó beszédhibával állunk szemben. Ha a fogak zárlata
torz (túlságosan mélyen van az áll, vagy túlságosan előreáll), rosszul törik meg a kiáradó
levegő, s az sz hang eltompul. Az sz hang javítása nagy türelmet és hozzáértést követel.
Csak fokozatosan lehet haladni és a visszaesés gyakori. +ltalában úgy kapjuk a
legkedvezőbb formát, ha a nyelv hegye érinti az alsó fogmedret, a nyelv közepén vályúlat
képződik, a fogakat szembehelyezzük, és a levegőt a fogsor közepére, a fogélekre irányítjuk.
Ha a fognövés szabálytalan vagy zizegő korona van az egyes fogakon, ez okozhat olyan kis
akusztikus eltérést, amely a köznapi élet során semmi gondot nem okoz, de a színész életét
megkeseríti. A durva hibák javítása (fog közé tolt nyelvvel vagy fogélre helyezett nyelvvel,
esetleg oldalozva képzett sz hang) mindig eredményes és örömteli. Egy nagy mozdulatot
átállítani sokkal könnyebb, mint egy alig rögzíthető mozdulatocskát. A javítást a fül
elsődleges bevonásával kell végezni; az izomérzet és a tükör ellenőrzése csak a munka
elején fontos.
A z hang ugyanannyi problémát okoz elvben, mint az sz hang, de itt a hibát a laikus fül
kevésbé veszi észre, mivel a zönge elnyomja a hibát, és a torzulat kevésbé hallható. Szinte
szabályszerű, hogy mindenki ugyanúgy ejti a z hangját, mint az sz-t, s ha az sz hibás, szinte
minden esetben hibás a z is. (Egy-két kivétellel találkoztam.) A z javítása azonban alig okoz
gondot, ha az sz-t rendbe tettük, mert a z spontán rendeződik, vagy ha nem, akkor rövid
gyakorlással az sz helyére áll.
Az s hang a másik kritikus hangzó. Akkor szép, ha karakterisztikusan sötét, mély, erőteljes.
A férfiak s ejtése mélyebb, mint a nőké. Ezért ha egy férfinak túlságosan világos az s hangja
(homoszexuális férfiaknál gyakori ez: így is szokták őket csúfolni), érdemes a sötétebb színt
kigyakorolni. A lányoknál sem engedhető azonban meg, hogy fütyüljenek az s-ek. A jó
hangzású s létrehozható úgy is, mint az sz hang, csak mélyebbre húzott nyelvvel és
csücsörített ajkakkal, de kedvezőbb az a mód, amikor a nyelv a t hangnak megfelelő felső
helyzetbe kerül, s a t zárlatának óvatos felbontása után marad résalkotó helyzetben. Az
előrébb képzett s világosabb, a hátrább képzett sötétebb.
A zs és az s összefüggése azonos a z és az sz összefüggésével, ha az s rossz, rossz a zs
is, ha megjavul, megjavul a zs is, illetve olykor kicsit gyakorolni kell stb.
A j, a h kiejtése nemigen okoz problémát. Gond azonban a ch-val jelzett idegen szavakban
használatos „ich laut és ach laut” (technikus, bacchanália). Az első esetben a j hangot kell
súgni, hogy rájöjjünk a technikus ich lautjára, a második esetben hátul kell keresnünk a
levegőt fúvó vízcsap hangját. A c hang problémaköre megegyezik az sz, z
gondjával.
A cs hang problémaköre megegyezik az s, zs gondjaival. Olykor a c vagy a cs hibás ejtése
hívja fel az sz, s (z, zs) hibáira a figyelmet. Gyakori az oldalazás, és ez meglehetősen
makacs kiejtéshiba.
A ty, gy ejtés sohasem okoz gondot, többnyire problémátlan az m, n, ny is.
Az r hang a kritikus hangok közé tartozik. Találkoztam olyanokkal, akik többéves logopédiai
segítséggel sem tudták levetkőzni a raccsolást. R hiba esetén mindig meg kell nézni a
nyelvféket, hogy nem túl rövid-e. Több növendékemnél vezetett a későbbi beszédtanulás
teljes sikerre, miután felvágattam a nyelvféket. A lágyan ejtett r hangok általában jól
javíthatók, a hátsó pörgést mutató uvuláris r lényegesen nehezebben. Ha az r-hiba
semmiképpen sem küzdhető le (ritkábban fordul elő, mint egy-egy makacs sz- zavar
leküzdhetetlensége), d-szerű kiejtéssel el lehet leplezni a bajt. A szabályos r a t helyén
erőteljesen pereg. Ezt a pergést kellő logopédiai szakértelemmel és rutinnal (hurkapálca
alátámasztással, tükör előtt) általában néhány hónap alatt el lehet érni.
Az l hang nemigen okoz problémát.
A magyar írás fonetikus (tehát kiejtés szerinti, nem úgy, mint az angol), de mégsem szabad
minden
emberekesetben ragaszkodnunk
előtt nem szorul bővebba magyarázatra.
betűk szabályos ejtéséhez
Csak néhány- lényeges
ez általános iskolát
dologra végzett
hívjuk fel a
figyelmet.
Az n hang a legváltozékonyabb kiejtést igényli:
m, p, b előtt m lesz belőle (szénmedence, szénpor, szénből); f, v előtt az n hangot is ajak-fog
zárral képezzük (honfi, konvektor); j előtt nnz lesz belőle (kenje); ty, gy előtt ny (negyven
tyúk, kengyel); k, g előtt hátul képezzük (inkább, angol); h előtt orrhangzós magánhangzót
ejtünk. (huszonhárom). Az m hangot is ajak-fog zárlattal képezzük f, v előtt (amfora). Az l
hang j-be olvad j előtt (éljen, teljesen, félj), és megnyúlik, de igekötős kapcsolatban (eljött),
valamint szóvég és szókezdet között (Pál jön) nem mindig.
A j hang ny után nny lesz (anyjuk), gy után ggy (hagyjuk), ty után tty (atyjuk). A t, d hangok
sz, z, c, s, zs, cs hangok előtt elvesztik a tiszta zárfelpattanást.
Az sz, z, c, s, zs, cs hangok egymás mellé kerülése a kiejtés módosulásával járnak.
A zöngésség szerinti egymásra hatás közismert, ezen a téren szinte senki sem hibázik, a
téma tehát bővebb kifejtést nem érdemel.
Ép beszédérzékkel többnyire mindenki maga rájön a helyes ejtésmódra. Egy dologra
azonban figyelnünk kell. A színpadi beszéd egyik fontos eleme a biztos érthetőség. A
hangkapcsolatokból származó ejtésmódosulás tehát csak akkor következhet be, ha nem
gátolja a világos érthetőséget. Viszont ha nem gátolja, és az irodalmi nyelvben az
ejtésmódosulás általános, akkor alkalmazni kell, különben beszédünk eltér az elfogadott
normától, amelynek szolgálata a színész vagy szónok kötelessége.
A tiszta kiejtés, a hangkapcsolatok megfelelő ejtésmódja csak az alapja a színpadi
artikulációnak. Ez a követelmény minden hivatásos beszélőt (rádióbemondó, riporter, tanár,
szónok stb.) kötelez. A színpadi beszéd többet kíván. Meg kell tanulni a követelményeknek
megfelelően beszélni bravúros helyzetekben is. Tehát ki kell alakítani a helyes kiejtést nagy
tempójú szövegmondásban. (Ismeretes, hogy gyors beszéd közben a képzetlen beszédű
emberek elnyelik a szótagokat - főként a hosszú, nehéz ritmusú szavakban: imperializmus,
elszemtelenedett, tudatosítottad - , elkenik a hangokat, rossz ritmusban beszélnek, azaz
röviden ejtik a hosszú hangzókat, nem mondják ki a szóvégeket stb.) Gyakorolni kell a
pontos ejtést suttogás közben és nagy hangerővel, különböző hangmagasságban és más-
más hangszínben is.
Nincs annál szánalmasabb, mint amikor valaki hibásan alkalmazza a tájszólást, hiteltelenül
utánozza a beszédhibákat. Nem árt tehát, ha a színész gyakorolja magát a karakterbeszéd
területén is, és szándékosan utánozza mások sajátos kiejtését, hogy eddze a
hallásfigyelmét, és szokják a tudatos beszédváltoztatás tartós önfegyelméhez. Helyes, ha
olyan formák gyakorolgatásán történik a dolog, amiről az embernek mélyen beivódott
élménye van, tehát volt vagy jelenlegi tanáraink, régi vagy jelenlegi osztálytársaink beszéde,
a táj nyelve, ahonnan származunk, vagy ahol nyaralni szoktunk.
A HANGSÚLYRÓL, A HANGLEJTÉSRŐL
Shaw azt mondta, hogy igent tízféleképpen tudunk mondani, nemet pedig százféleképpen.
Pécsi Sándor Fónagy Iván kérésére harmincféle módon kérdezte meg, hogy „hány óra?”
A hangsúlyozás, a hanglejtés témaköre alig határozható meg tudományosan. Ez a
beszédtevékenység legvariábilisabb területe.
A helyes hangsúlyozás és hanglejtés zeneisége nyelvenként változik. A magyar ereszkedő
dallam, Bernstein szerint ez Bartók zenéjéből fülbeötlően leolvasható, illetve Bartók zenéje
követi a magyar beszéddallamot. Az operák fordításakor súlyos gondot okoz, hogy a német
vagy az olasz dallam alá nehéz a magyar szöveget fordítani, mivel a kérdés vagy az indulati
kitörés dallamíve nyelvenként változik.
A magyartalan hangsúlyforma, a magyartalan hanglejtés sérti a magyar néző fülét,

idegessé, dühössé teszi a nyelvi konvenciótól való eltérés. Nem ritkán hall ilyet az ember:
„kinyílik a bicska a zsebemben, ha beszélni hallom”, pedig csupán az anyanyelvben
megszokott formát nem tartja be az illető, s a hallgató úgy érzi, hogy őt személyében és
nemzeti közösségében sérelem éri. Alig áthidalható ellenszenvet vált ki a rossz a
hangsúlyozás, az idegen beszéddallam. Tudnunk kell erről az érzékenységről, s nem szabad
eleve ellenszenvet kelteni beszédünkkel, sem a színpadon, sem a szónoki emelvényen.
Mielőtt megkísérelnénk a nemzeti beszédnorma hangsúlyozásban, hanglejtésben mutatkozó
jellegzetességeit ismertetni, foglalkozzunk az általános, minden nyelvre vonatkozó színpadi
hangsúlyozás, hanglejtés kérdéskörével. Két véglet okozza a feltétlenül elkerülendő hibák
zömét.
Az agyonhangsúlyozás és a hangsúlytalan beszéd. Az agyonhangsúlyozók nem tudnak
különbséget tenni a fontos és a kevésbé fontos közlések között. Lekicsinylik hallgatóikat, és
bosszantóan szájba rágnak mindent, s ezzel elkenik a lényeget.
A hangsúlytalan
hamis beszédűek beszéde érdektelen, a monotónia unalmas; modernkedő,
beszéd az ilyen.
Az első hibát többnyire a dilettánsok követik el, az utóbbit a rossz útra került, blöffölő
színészek.
A végletes hibákon kívül gyakori a téves hangsúlyozás. Ez a mondanivaló félreértéséből
adódik, Saját gondolatainkat ritkán hangsúlyozzuk tévesen. A színész mások, gyakran igen-
igen magvas gondolatát tolmácsolja. A köznapi beszéd produktív beszéd, a színpadi beszéd
reproduktív beszéd. Megeshet, hogy a reprodukció téves. Egy-egy Shakespeare-szöveg (de
emlegethetjük bátran a mi Németh Lászlónkat is) első olvasásra nem bomlik ki teljesen. A
színésznek el kell mélyednie a szövegben, és úgy kell keresnie a hiteles hangsúlyokat, a
kifejező hanglejtéseket, hogy a kifejezés gazdagítása érthetőbbé tegye az olvasmányt,
különben a néző többet kap a műből, ha személyesen olvassa el. Megesik, hogy a
hangszínváltások, hanglejtés-variációk, a szemfényvesztő fokozás áldozataivá válunk, csak
éppen a mű kifejtése marad homályos, a beszédzsonglőr ugyanis maga sem érti, hogy mit
beszél, és a formai elemek fölösleges felvonultatásával leplezi a mondanivaló
bizonytalanságát. (Gondoljunk mai magyar költők verseinek dilettáns előadásaira.) A
mondanivaló értelmezése nagyrészt rendezői feladat. Az olvasópróbán, amikor a rendező
felolvassa a darabot, bármilyen tehetségtelen előadó is, mivel ő érti a művet, a puszta
felolvasása által - gyakran minden magyarázat helyett - a hangsúlyokból, a hanglejtésből
világossá válik a színész számára a mondanivaló lényege, amelyet aztán ő előadói
tehetségével plasztikusabbá, átfűtöttebbé, csillogóbbá tesz.
Végül a negyedik hiba a hangsúlyozás, hanglejtés terén az anyanyelv szabályainak
megsértése. A beszéd konvencionális jelrendszer, amely az egyéni mondanivaló
szubjektivitását az általános közlésformák keretei között tolmácsolja. Ha eltérünk a nyelvi
közösség kifejezési szokásaitól, megnehezítjük, vagy lehetetlenné tesszük a megértést. A
színpadon minden rezdülésnek tartalma és célja van. Ha valaki a megszokottól eltérő módon
hangsúlyoz, vagy a hanglejtése idegenszerű, ez a színpadon azt jelenti, hogy a
megelevenítendő személy idegenszerű, nem azonos a színpadi környezetével (a zsidós, a
svábos, a paraszti hanglejtés meghatározza a színpadi figurát). Ugyanakkor az is fontos,
hogy saját személyes ízeinkkel gazdagítsuk anyanyelvünket, ne csak kapjunk tőle, adjunk is
- hogy csak holtakról szóljak, emlékezzünk Domján Edit sajátosan hízelgő, Pécsi Sándor
önfeledt, Uray Tivadar elegáns, Ajtay Andor charmeos, Kiss Manyi megható, Salamon Béla
mulatságos hanglejtésére - a személyesség ugyanis legalább olyan fontos tényező a

színpadon, mint az általános kifejezési formák pontos ismerete.
A nyelvészet a szünetek, a tempóváltozások, a hangszínváltozások, a magassági vagy
dinamikai fokozások és csökkentések, a hangsúlyok és hanglejtések kifejezést gazdagító
rendszerét mondatfonetikai eszközöknek nevezi.
A kifejezés legkisebb egysége a szólam. Ez állhat egy szóból, egy mondategységből, egy
mondatból, vagy kivételesen több mondatból. „Volt egy falu - nem tudom, hol, - Abba’ lakott -
mondjam-é, ki? - Se bajusza, se szakálla, - Egy szőrszála sem volt néki; -„ Arany János
verssorai például így tagolódnak szólamokra. Vannak kétségtelen egységek: „Volt egy falu”,
ezt ugyebár lehetetlen tovább tagolni: „volt - egy - falu”, így megváltozik teljesen az értelem:
az kap hangsúlyt, hogy volt, s ma már nincs, meg az, hogy csak egy volt, s nem több, végül
hogy falu volt, s nem város. Vannak azonban olyan szólamegységek is, amelyek további
tagolása lehetséges, s ez nem hamisítja meg a mondanivalót: „Se bajusza, se szakálla” ez
már elképzelhető két szólamban is, akkor az előadás huncutabb, lassabban hömpölygő
lenne. A szólamtagolás
az előadási tehát egyrészt
stílussal értelmező, oktató szorosabb függvénye
beszéd sűrűbben azmint
tagol, értelmezésnek,
a gazdagon de összefügg
áradó,
érzelmi kitörést mutató szövegmondás) és a személyiség belső tempójával, illetve a darab
rendező által elképzelt menetével. A szólamtagolás régen sűrűbb volt. A mai színjátszás
kedveli a nagyobb lélegzetű szövegmondást, talán mert értőbb vagy legalábbis jártasabb a
közönség (vagy csak türelmetlenebb?). A szólamokat azonban nemcsak szünetekkel lehet
egymástól elválasztani - ez a legegyszerűbb, s talán legprimitívebb módszer. - Lehet
hangmagasság-váltással (a közbevetések mélyebben szólalnak meg, az indulat mind
magasabbra, magasabbra lendíti a hangot, s a szólamok ejtése magasabb, magasabb
hangon, vagy a megnyugvás következtében mélyebb, mélyebb hangon történik) vagy
tempó-, illetve hangszínváltással is érzékeltetni a tagolást. A szünetek nagysága döntő
fontosságú a színpadi beszédben. A szüneteket azonban átfűtött jelenléttel kell kitölteni,
különben a csönd modorossá vagy unalmassá válik.
A szólamok tehát közlésegységek. A közlést többnyire egy vagy két szó hordozza, a többi
csak kiegészíti. A lényeges szavakat - illetve a magyarban általában azok első szótagját -
emeltebb hangon mondjuk: nagyobb nyomatékkal vagy magasabb hangon, egyszóval
hangsúlyt adunk a szónak. A hangsúlyozás összefügg a szólamtagolással, mert a
szólamoknak általában egy főhangsúlyos és több mellékhangsúlyos szavuk van. (Azért ez a
sok „többnyire” meg „általában”, mert a beszéd eleven jelenség, és tudományosan éppoly
nehezen közelíthető meg, mint a szerelem vagy a hazafiság.) A szólam tehát a főhangsúly
köré csoportosul.
megbízható, A magyarban
s a külföldiek szerinta férfias
főhangsúly gyakran
ritmikát áll a szólam élén.
ad a nyelvünknek: Öreg Ez sajátos,
ember- nem vén
ember. Az, hogy egy mondatban mi hangsúlyos és mi nem, csak a teljes szövegrészlet
elemzése után válik nyilvánvalóvá. Az előadónak pontosan tudnia kell, hogy ki mondja kinek,
hol, mikor s milyen indítékból a szöveget, hogy megtalálja az aktuálisan hangsúlyozandó
szót. A hangsúlyviszonyok pontos felismerése a színészi tehetség egyik fontos ismérve. A
hangsúlyviszonyok árnyalt megelevenítése a szövegmondást a dilettáns felolvasástól vagy
felmondástól az átélt művészi előadás szintjére emeli. A légzés, a hangadás, a kiejtés
remekül tanítható, a hangsúlyozás csak elősegíthető, s a színésznövendék empátiájától
(átérző, beleélő képességétől) függ, hogy ezen a téren eléri-e valaha az ihletett művészek
színvonalát, vagy megreked a pontos, tanáros értelmezésnél. Az empátiakészség azonban
fokozható, szeretetteljes figyelemmel, a növendék iránt táplált bizalommal, a legjobb erőket
mozgósító hiteles tanári tekintéllyel, mert ez a képesség csak akkor mozgósítható, ha a
növendék ugyan fontosnak látja, hogy legelőnyösebb tehetségéről győzze meg a tanárát, de
ne szorongjon a váratlan variációk kiválasztása közben. A jó hangsúlyozás alapja, hogy a
mondanivalót megélt igazságként közvetítsük, és a betanultság ne érződjék se a
kiszámítottság gondosságában, se a rögtönzés henyeségében. Ha azonban valaki a szülői
házban magyartalan hangsúlyrendszert, hibás hanglejtés-variációkat sajátított el, az átélés
hevületében ugyanezeket, a számára hitelesnek hitt formákat fogja felmutatni. Bár - mint
mondottuk - a helyes hangsúlyozás a szabályok ismeretével aligha sajátítható el, mert a
számtalan variáció alig foglalható szabályokba, néhány alapszabályt ismertetünk, hogy
csökkentsük a hibalehetőségeket.
A magyar beszéddallam alapformája az ereszkedő hanglejtés. Ez összefügg azzal, hogy a
magyarban többnyire a szavak első szótagját hangsúlyozzuk (tehát itt emeljük a hangot, s
ennek megfelelően a további szótagokat ereszkedő jelleggel mondjuk), s a szólamon belül is
- főként ha a főhangsúlyos szó a szólam elejére esik - általában ereszkedő a hanglejtés. A
magyarban tehát a szóhangsúly is, a szólamhangsúly is előrekívánkozik, s így a
mellékhangsúlyos, kisebb dinamikájú szótagok (szavakban a páratlan szótagok) enyhe
lüktetést adnak az ereszkedésnek. Az ereszkedő dallam csak alapforma! Az egyszerű,
érzelemmentes közlések és a kérdőszót is tartalmazó kérdő mondatok hanglejtése
ereszkedő. A kérdőszót nem tartalmazó kérdő mondatok nem ereszkedő jellegűek (vesd
össze: Hány óra van? Nyolc óra van? Nyolc óra van!) és nem ereszkedik a dallam az
érzelemdús közlésekben sem (vesd össze: Ne hagyj itt. Ne hagyj itt, te szemét, csirkefogó
fráter, mert fölpofozlak!).
Nyitva hagyjuk a dallamot, ha befejezetlen a közlés (Amint beléptem a szobába...), és
lezárjuk, ha befejezett (Beléptem a szobába...). Igen általános hiba, hogy valaki akkor is
kérdő dallamot használ - mint a kisgyerekek - , ha van kérdőszó a mondatban és az, hogy
soha nem fejezi be a szólamokat. Az babona, hogy vesszőnél mindig fel kell vinni a hangot, s
pontnál leereszteni. Először is a vessző nem jelent föltétlenül szólamhatárt, másodszor egy-
egy vessző jelölhet befejezett közlésegységet is - nem csak a pont - , s ilyenkor illik levinni a
hangot (figyeljétek meg a szpíkereket, minden vesszőnél „pontot tesznek”, nagyon helyesen,
mert ők érzelemmentes, értelmező, egyszerű kijelentésekre nevelt beszélők). Minél
érzelemgazdagabb a szövegmondás, annál szélesebb és változatosabb a beszéddallam.
(Figyeljétek a veszekedőket, riportereket, a drukkereket,
a jóízű öreg paraszt mesélőket stb.). A hangsúlyszabályok
közé tartozik az ellentétpár kiemelése, ez az úgynevezett
poláris hangsúly. (Nem kopasz,
• hajas. Nem ittam, - ettem.) Ugyanilyen általános szabály a közlés új elemeinek

hangsúlyozása (Beléptem a szobába. Beléptem, és olvasni kezdtem. Egy új könyvet
találtam. A könyvet a Corvina adta ki.). A föltárt hangsúlyszabályok közé tartozik a
párhuzamos tagok hangsúlyozása. (A konyhában sem, a szobában sem, a kamrában
sem találtam.)
A színpadi beszéd alapvető mondatfonetikai eszköze a váltás. Lépten-nyomon elhangzik

ez a szó a rendező szájából: itt váltsál. Mit jelent a váltás? A „privát” ember gyakran a
legizgalmasabb élményét is monoton egyformaságban adja elő, ugyanakkor a társaság
jópofája közömbös dolgokat is mulatságosan vagy izgalmasan beszél el. Egyrészt azért,
mert a verbális tehetség ért a mondanivaló szerkesztéséhez (nem terjengős a bevezetés, jól
időzített a poén, figyeli a hallgatóság reagálását, s átsiet az érdektelen részeken stb.),
másrészt mert a mondanivalóját váltásokkal teszi érdekessé. Megjegyzem, hogy a ripacs a
váltásokból él! A váltásokat tehát igen fontos alkalmazni, de módjával kell élni velük.
A váltás újfajta beszédmód alkalmazása, a nagyobb
egységek lehatárolására. A szólamokat kis szünetekkel
vagy enyhébb hang-, tempóváltoztatással tagoljuk, a
nagyobb egységeket nagy szünetekkel vagy váltásokkal
(„itt nagyot válts!” - mondja a rendező, vagy „itt egy
csöpp váltás kellene”). A váltás történhet úgy, hogy a
feszült magasság rövid szünetközbevetéssel - esetleg
anélkül - oldottan a mélybe kerül, vagy a derűs hang
robbanásszerűen dühössé lesz, a nagy hangerő suttogásra
vált, a monoton dallam gúnyos szélességbe csap, stb. A
váltás lebonyolítása igen nehéz, és csak akkor hiteles,
ha a lélek is követi a beszédmód változását, egyszóval,
ha a váltás töltött. Különben szánalmas üres hőbörgés az
egész. A másik mindennapos színészi beszédeszköz
• amely szintén a mondatfonetikai eszközök közé tartozik
• a fokozás. A fokozás többnyire az indulati állapot sűrűsödésének, vagy az elbeszélés

izgalomkeltő szándékának az eszköze.
A váltás is, a fokozás is fontos beszédtechnikai feladat. Mind a kettőnek a gyakorlása

fontos, hogy adott esetben könnyen alkalmazható legyen. Ugyanígy fontos a változatos
hanglejtés és a hangsúlyozás variációinak gyakorlása, mert ha valaki nem fejleszti a
hangszerét, nem fog tudni szépen játszani.
A RITMUSRÓL
A magyar beszéd sajátos értéke fokozottan ritmikus volta. A magyar artikulációs bázishoz
hozzátartozik az időmértékes és a nyomatéki hullámzás. (Artikulációs bázisnak nevezzük
azt a nyelvenként változó, tömören összefoglalt legfőbb sajátosságot, amely meghatározza
egy-egy nyelv beszélt formájának jellegét. A magyar artikulációs bázist, a sajátos ritmuson
kívül, jellemzi a pontos hangzóejtés - nem nyeljük el a hangsúlytalan szótagokat, mint
például olykor a német - , a hangsúlyok nem túlságos kiemelkedése, a többnyire ereszkedő
beszéddallam, a hangsúlytól független időmérték -a német nyújtja a hangsúlyos szótagot, a

magyar nem - , a zöngés-zöngétlen elkülönülés határozott módja, az erőteljes nyelvhegyi r.
A begyökerezett artikulációbázis okozza azt, hogy a német kiejtéséről is többnyire
felismerhető, hogy lengyel, magyar vagy holland ember beszéli a németet.)
A ritmus nagyon fontos, a színpadi beszéd egyik alapeleme. A ritmustalan beszédben vagy
minden szótag rövid lesz - ezt nevezzük pattogásnak - , vagy minden szótag hosszú lesz -
ez a leptetés. A pattogás a hadarók tulajdonsága, a leptetés főként női beszédmodor, olykor
együtt jár az ajkak modoros túlartikulációjával és a hang monotóniájával.
A magyar beszédritmus kettős gyökerű. Egyrészt ékezettől és mássalhangzók kettőzésétől
függően olykor törvényszerűen hosszan ejtjük a hangokat, másrészt az első szótag
nyomatéka, és az a törekvés, hogy a szavak hosszúságát a kiejtés hosszú szavaknál
kötelező meggyorsításával időben rövidítjük, majdnem szabályosan dobolhatóvá teszi
nyelvünket.
A színész az időmérték pontos alkalmazásával fokozza a beszéd esztétikai hatását. A jó
ritmusú beszéd önmagában is gyönyörködtet. A magyar költészet és drámairodalom - a
fordított művekre is gondolunk - hemzseg az időmértékes soroktól, s ezeket szabályosan illik
ejteni.
Fontos szabály azonban, hogy se a nyomatéki ritmus (az első szótagok hangsúlya), se az
időmértékes szótagejtés nem ölheti meg a sor tartalmát, nem keresztezheti az értelmi
hangsúlyt. Régen szokás volt skandálás közben a hosszú szótagokra indulatlan nyomatékot
adni, ez a szokás - igaz, hogy sajnos az időmértékes versmondással együtt - már kiment az
iskolai divatból.
Azt hiszem, alig szorul magyarázatra, hogy mikor hosszúak és mikor rövidek a szótagok
(rövid: rövid magánhangzó

magánhangzó magában
magában vagy vagy egy rövid
mássalhangzóval, mássalhangzóval
és rövid magánhangzó- hosszú:
két vagyhosszú
több
mássalhangzóval, illetve hosszú mássalhangzóval).
A BESZÉDST+LUSRÓL
Sztanyiszlavszkij óva int bennünket attól, hogy a színpadon bármi is „általában” történjék.
A színpadi beszéd csak főbb ismérveiben általánosítható. Az alapok tisztázása után fontos,
hogy a színész gyakorolja magát abban is, hogy különböző stílusoknak megfelelően is képes
legyen beszélni.
Hozzá nem értők részéről gyakran hangzik el a vád, hogy a fiatal színészek nem
beszélnek elég szépen. Ez egyrészt nem igaz, mert igen sok a szépen beszélő színész a
fiatalok között, másrészt az úgynevezett szép beszéd önmagában ma már nem használható.
Jól kell beszélni. Tisztán, világosan, ügyesen és legfőképpen a személyiségünknek
megfelelően. A magas hangú színész ritkán vívja ki az elismerést a szép beszéd kutatói
között, pedig neki igenis magas hangon - de technikailag felkészülve és mellrezonanciával
dúsítva - kell beszélnie. A belső tempó is személyiségjegy. A szép beszéd számonkérői a
lassú beszédet igénylik. A magyar beszéd valóban lassabb, mint az olasz, de ha valakinek
gyors a belső tempója, annak - technikailag alaposan felkészülve, tehát mindent
hajszálpontosan
színészjelöltnek -ejtve - gyorsan
tanára kell beszélnie.
segítségével Meg kell tehát
- azt a beszédmódot, keresnie
amely minden
kitisztítva; megerősítve,
gazdagítva valóban az ő kifejezési módja, s ha a figura vagy a játékstílus megkívánja, akkor

ettől a saját beszédtől kell eltérni a kívánt stílus felé.
Minél nagyobb az eltérés saját beszédünk és a fölvett stílus között - furcsa paradoxon -,
annál könnyebb a megvalósítás. (Ezért hasznos kezdeti időkben archaikus szövegeken
dolgozni, mert a szavak szokatlansága, a számunkra új - valójában nagyon is régi -
mondatfűzés veretes szépsége megkönnyíti a helyes és szép beszédre való koncentrálást.
Megjegyzem, hogy ilyenkor igenis szépen kell beszélni, hiszen ezek a szövegek elsősorban
esztétikai élményt nyújtanak.)
A beszédstílus egyrészt követi az előadás stílusát, másrészt alkalmazkodik a
megelevenítendő figura beszédmodorához.
A naturális beszédstílus a legnehezebb. Amikor úgy kell beszélnünk, mint ahogyan ma az
életben szoktak, akkor állunk a legközelebb ahhoz a mélyen gyökerezett beszédmódhoz,
ami az otthoni és az iskolai életben kialakult. Hadarni és motyogni kezdünk halkan (hiszen
ezt érezzük természetesnek), elharapjuk a szó végét, és nincs rezonanciánk. Ezt a fajta
beszédmódot csak az érett, önmagukat át- meg átdolgozott színészek képesek tökéletesen
alkalmazni, akik már az életben sem beszélnek az előbb emlegetett pongyola módon, s
akiknél már mélyen automatizálódott az erőlködésmentesen is jól érthető köznapi beszéd. A
naturális beszéd kezdőknek akkor sikerül, ha a hang növelése nem jár magasítással (a
rezonánsság a fő törekvés), és a kiejtés főként a nyelv munkájában, s nem az ajkak
túlartikulálásában teremti meg a tisztaságot.
A romantikus beszéd sokkal könnyebb. Ilyenkor minden kicsit túlzott. Erőteljesebb a
hangvétel, szélesebb az artikuláció, dallamosabb a beszéd. Romantikus drámák eljátszása
igen jó beszédiskola. Különösen jó beszédnevelő a romantikus előadás, ha a szöveg
versben van. Akkor aztán lehet csengeni-bongani, javul a beszédritmusérzék, biztosítva van
a tempó.
A brechti játék is kedvező beszédgyakorlat, mert a kívül maradás, a gondolkodtató láttatás
- más szempontból, mint a romantika - pontosságra szoktat, lehetőséget ad a harsányságra.
Az a körülmény, hogy a színészek nem élik át a mondanivalót, hanem csak felidézik a
helyzetet, nem teremt olyan indulati belső feszültséget, amely a beszédet végzetesen - vagy
olykor nagyon is magával ragadóan - megzavarná.
A mesejáték sok színt kíván. Alkalmat ad a hangszínezés, a játékos ritmizálás, a daIlamos
beszéd gyakorlására. Ilyenkor minden plasztikusabb lesz. A bájos túlzások, a komikum és a
tragikum átmeneti szélsőségei nagy beszédtechnikai jártasságot igényelnek.
Shakespeare nem azért nehéz, mert kevéssé tér el a köznapi beszédtől, hanem mert
nagyon is eltér. Ez az eltérés már oly nagy, hogy technikai felkészültség nélkül egy-egy
jelentős Shakespeare-szerepet eljátszani lehetetlen. Gondoljunk Othello áradó érzéseire,
belső feszültségének fokozódásaira, hatalmas erejére és elveszejtő gyengeségére; Jago
sziporkáira, szuggesztív hatóerejére, a néző által tudott, de Othello által nem is sejtett
hazugságaira, amelynek bizony jelentkeznie kell a hangban is. Júlia gyermeki öröme hogyan
vált át érett tragédiává. Mercutio beszédzsonglőr mutatványai. Hamlet alig követhető belső
gondolatainak hangos kivetítődése, a Szentivánéji álom zeneisége a szövegben. Elég e
néhány példa, hogy a vállalkozó riadtan meneküljön beszédgyakorlatai közé, hogy majdan
felkészült technikával legyen képes a reá váró tirádákat végiglélegezni, hanggal bírni,
hangsúlyokkal megvilágítani, beszédtempóval győzni.
A bohózat alaphangja fényes, tempója gyors. Szükséges a biztos artikuláció, a ritmusérzék,

a karakterizáló beszéd ízléses mértéktartása, a poentírozás biztos szünetérzéke. A komikai
elemek itt néha annyira hanghoz, beszédhez kötöttek, hogy a néző olykor évekig másra sem
emlékszik, csak egy különös hangszínre vagy beszéddallamra, amelyet valamelyik színész
szájából hallott, s olykor ez az élmény olyan nagy, hogy otthon évekig idézik a családban; s
innen van néhány mai unokának élménye Rátkai Mártonról vagy Rózsahegyí Kálmánról.
Saját stílusa van az értekező prózának (száraz, pontos), az anekdotának (széles, lassan
hömpölygő), a tréfának (gyors, színes) és a mesének is (az utóbbi jellegzetességeit Fónagy
Iván tudományosan vizsgálta; lásd ajánlott irodalom).
Másként hangzik el a vers költőnként, és másként műfajonként. Csak neveket teszek
egymás mellé: József Attila - Kosztolányi Dezső, Vörösmarty Mihály - Dsida Jenő, Arany
János - Ady Endre.
A tájleíró versek alkalmat adnak a láttatásra, a lassan hömpölygő, kimért, szép beszédre.
Az anekdotázó versek lehetőséget nyújtanak az apróbb váltásokra, olykor a
megelevenítésre.
A gyermekversek a beszédritmus, beszéddallam játékos formáit segítik.
A forradalmi versek a hangerőfokozás, az emelt beszéd, a széles ívek megformálására
adnak alkalmat.
A lírai költészet egyike a legnehezebb anyagnak, mert a személyesség és a csöndesség
nagy beszédfelkészültséget követel. (Halkan beszélni sokkal nehezebb, mint hangosan!)
A balladák elmondása kívánja a legnagyobb felkészültséget. A hiteles megszólalás a
láttatás, a feszültség érzékeltetése, a fordulatok sodra éppúgy igénybe veszi a beszéd
zeneiségét, mint az előadó szuggesztivitását.
A karakterizálás (éppúgy, mint az előadási vagy a versmondói stílus megragadása) nem
nélkülözheti az ösztönösséget. Az erre való hajlam egyéni adottság. Hevesitől tudjuk, hogy
más a mímes készség és más a lírai alkat - néha szerencsésen találkozik a kettő - vannak
parodisták, akik kiváló imitátorok, de képtelenek egy verset belülről igazán elmondani, míg
nagy lírai tehetségek alkalmatlanok arra, hogy valakit hitelesen utánozzanak. Jelentős
színészi hatást lehet elérni a gazdag személyiség szereptől töltött, magával ragadó
felmutatásával, de bámulatba ejtő az a képesség is, ha valaki egy jellegzetes embertípust a
maga riasztó vagy szeretetteljes mivoltában pontosan megformál.
A színészi
befelé, önnevelésnek
és építkeznie kifelé. (s ezen belül
Egyfelől megakell
beszédnevelésnek) két nem
teremteni azt a meg úton ismételhető
kell járnia. +snia kell
embert,
aki vagyok, hogy személyességem mind erőteljesebben kibontakozzon, másfelől figyelnem
kell a világot, hogy a látottakat másoknak is felmutassam, s ezzel gazdagítsam őket.
A karakter megragadásához nem árt, ha pszichológiai jártasságunk van, ez módjával segíti
az ösztönösséget (nem módjával tönkreteszi). Tudnunk kell a két fő típusról, az introvertáltról
(befelé forduló, csöndes, elmélyedő) és az extrovertáltról (kifelé forduló, színes, barátkozó).
Mindkettő felismerhető a beszédmódjáról. De felismerhető a szorongó és a gátlástalan, az
akarnok és a szerény, a ravasz és a korlátolt, az önimádó és az adni kész is.
Persze tudjuk, hogy a karakter megnyilatkozásai korántsem egyenletesek, hiszen
befolyásol a partner, a pillanatnyi lelkiállapot, a szituáció, a színész által tudott előzmény és
következmény.
HOGYAN GYAKOROLJUNK?
A beszédtevékenység összetett jelensége négy, viszonylag körülhatárolható egységre
bontható: légzés, hangadás, kiejtés, kifejezés.
Először a légzésünkkel kell foglalkoznunk, hogy megteremtsük a jó hangadás alapfeltételeit,
azután a hangadással, hogy biztosítsuk kiejtésünk forrását, később a kiejtéssel, s végül a
kifejezés gazdagításával.
A légzőgyakorlatok célja a nagy kapacitású rekeszlégzés kialakítása, és automatikussá
tétele, A hangtalan belégzés begyakoroltatása. A levegőbeosztás rekesz adagoló
biztonságának kialakítása. A szünettartás tudatosítása. Az egyenletes hangadáshoz-
szükséges kilégzés szabályozása.
A hangadó gyakorlatok célja a jól vivő középhangsáv felismerése és kimunkálása. Az
erőteljes mellhang erőlködésmentes kialakítása. A rekedtes vagy levegős, öblösített vagy
felszorított hangadás megszüntetése. A hangelőrehozás. A hangterjedelem kiszélesítése: A
görcsmentes hangerőfokozás megtanulása. A hangadás egyenletességének megteremtése
a teljes hangterjedelemben.
A kiejtésgyakorlatok célja az oldott szájnyitás kialakítása. A magánhangzók pontos
színének kialakítása. A mássalhangzóejtés kitisztítása (sz, z, c, s, zs, cs, - r). A gondos
szóvégejtés beidegeztetése. A pergő, tiszta szövegmondás kialakítása. A szabályos
beszédritmus megteremtése. A hangkapcsolatok szabályos ejtésének kialakítása.
A kifejezőgyakorlatok célja a szólamegységek felismertetése. A szövegértelmezés

jártasságának kialakítása. A hangsúlyviszonyok tanulmányozása. A hanglejtés-variációk
gyakoroltatása. A váltások és fokozások megtanulása. A hangszíngyakorlatok kialakítása.
A beszédtechnikai gyakorlatok voltaképpen személyiségnevelő koncentrációs gyakorlatok.
A színész a színpadon állandóan többfelé koncentrál, de a beszédére már nem, mert akkor
nem tud játszani, csak „beszélni”, s ez a színpadi játék halála. A beszédtechnikai gyakorlatok
során megtanulunk koncentrálni, és kialakítjuk azt a beszédet, amely később ráfigyelés
nélkül is szolgálja színpadi életünket.
GYAKORLATOK
LÉGZŐGYAKORLATOK
SZÖVEGMENTES LÉGZŐGYAKORLATOK
1. Hanyatt fekvés, lazítás-feszítés.
2. Oldott hanyatt fekvés (relaxálás) önkéntelen rekeszlégzéssel.
3. Relaxálás tudatos rekeszlégzéssel.

4. Mély belégzés, elnyújtott kilégzés fekve, rekesszel, tenyérellenőrzéssel.
5. A kilégzés sz, s, f, h hangon történjék.
6. Fölállás csípőre tett kézzel, belégzés, kilégzés a körkörös tágulás ellenőrzésével.
7. „Vonatba állás;’ a légzés ellenőrzése egymáson. 8. Mély belégzés, elnyújtott kilégzés
(kezek a csípőn); a kilégzés sz, s, f, h hangon, a kilégzés elnyújtása 50-60 mp-ig.
9. Hangos számlálás 100-ig, húszankénti lélegzetvétellel.
10. Ugyanez székadogatás vagy dobálás közben.
11. Koncentrációs légzőgyakorlatok:
• Tizenhárom óra az egy óra
tizennégy óra az két óra
tizenöt óra az három óra...
• Egy óra az tizenhárom óra
két óra az tizennégy óra
három óra az tizenöt óra...
• Hétfőn szőlőt eszem kedden cseresznyét szerdán szőlőt eszem csütörtökön

cseresznyét...
• Héttőn cseresznyét kedden szőlőt eszem szerdán cseresznyét csütörtökön szőlőt

eszem...
• Januárban itthon vagyok februárban vidéken márciusban itthon vagyok áprilisban

vidéken...
• Hétfőn te jössz énhozzám
kedden én megyek tehozzád

szerdán te jössz énhozzám...
...vasárnap együtt leszünk.
• Egy mellett nem három áll
kettő mellett nem négy áll

három mellett nem öt áll...
• Nem 3, nem 6, nem 9, nem 12, nem 15, nem 18, nem 21, nem 24, nem 27, hanem 30.
• Nem 9, nem 18, nem 27...
...hanem 90.
• Kettő meg kettő az négy
négy meg négy az nyolc,

nyolc meg nyolc az tizenhat...
SZÖVEGES LÉGZŐGYAKORLATOK
1. Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai (részlet): Azon az éjjel; azonos
szólamok.
2. József Attila: Mint a mezőn; növekvő szólamok. 3. Dsida Jenő: Arany és kék szavakkal;
kél hatalmas szólam.
4. Babits Mihály: Esti kérdés; váltakozó nagyságú szólamok.
5. Mándy Stefánia: Csendítsd rá; játékos pergetés egy levegőre.
6. Konrád György: A látogató {részletek); a helyes légzés alkalmazása.
Az első öt szövegben be kell tartani az előírt szüneteket, a hatodik egységben meg kell
keresni a szünettartás értelmileg, érzelmileg indokolt helyeit.
A szövegek elsősorban a jó légzést szolgálják, de természetesen törekedni kell a
hangvétel tisztaságára (erőteljes, de nem erőltetett mellhang), a pontos kiejtésre (szóvégek,
hangkapcsolatok, hosszú-rövid hangok) és a világos hangsúlyozásra, a hiteles hanglejtésre.
Kezdetben csípőre tett kézzel gyakoroljunk, hogy ellenőrizzük a rekeszlégzést. Később
vegyük el a kezünket. Adogassunk széket, kössünk nyakkendőt, varrjunk fel gombot,
labdázzunk, a szövegmondással egy időben írjunk fel nehéz szavakat. Addig kell mindent
gyakorolni, amíg kívülről megy a dolog. Később a hang-, illetve kiejtésgyakorlatok idején is
vissza-vissza kell térni a légzőgyakorlatokhoz.
Egy-egy légzőgyakorlatot (pl. a 3.-at vagy az 5 - et) használhatunk a pályán fellépés előtt,
részint az izgalom levezetésére, részint a jó légzés érzésének felkeltésére.
1. KOSZTOL+NYI DEZSâ: A szegény kisgyermek panaszai (részlet)

Azon az éjjel
az órák összevissza vertek. (-)
• összevissza hosszú sz! - Azon az éjjel holdfényben úsztak mind a kertek. (-)
• úsztak hosszú ú! - Azon az éjjel kocsik robogtak a kapunk alatt. (-)
• alatt szóvégi tt! -
Azon az éjjel könnyben vergődtek a fülledt szavak. (-)

• ben vergődtek! -
Azon az éjjel
égett szobánkba gyertya, lámpa. (-)
Azon az éjjel
féltünk a borzadó homályba. (-)
féltünk hosszú é! - Azon az éjjel arcunk ijedt volt, halavány. (-)

• ijedt rövid j! -
Azon az éjjel
halt meg szegény, ősz nagyapám. (-)
Azon a reggel
csupa rokon jött, sirató nép. (-)
rokon jött! - Azon a reggel sürögtek az öreg mosónék. (-)

• mosónék ritmusa! - Azon a reggel kendővel kötötték fel gyönge állát. (-)
• állát! - Azon a reggel lassan vezettek a földúlt szobán át. (-)
• földúlt!-Azon a reggel rozsdás pénzt tettek kék szemére. (-)
• pénzt! - Azon a reggel riadtan bámultam feléje. (-)
• riadtan bámultam! - Azon a reggel csak hallgatott makacs ajakkal. (-)
•
hallgatott! - Azon a reggel olyan volt, mint egy néma angyal. (-)
• olyan volt!
2. JÓZSEF ATTILA: Mint a mezőn

Mint a mezőn a kisfiút ha
• kisfiút-
eléri a vihar (-)
s nincs tanya, anya, hova futna
kapkodott lábaival, (-)
a tömött, dühödt ég dörög,

• tömött, dühödt-a tarlón szalmaszál pörög, ő mint az állat, nyöszörög, (-)
• állat-
zokogna, de a félelem
• félelem-
elveszi könnye melegét,
sóhajtana, de hirtelen
reá lehel a hideg ég (-)
s csak akkor, amikor sovány
testén és arcán halovány
borzongás villan, mint a villám
• villan, villám-
s fekete eső dől szakadva,

• eső dől-
az mintha belőle fakadna, (-)

• belőle-
mint mérhetetlen nagy sírás,
amely fölgyűl a földeken,
fénylőn csorog a zöldeken,
árkot betölt és gödröt ás,
hömpölyög a réten, az éren,
• réten, éren-
hömpölyög fönn a levegőben,

•
fönn-s a gyermek megindul a téren, útja van ebben az időben -(-)
• útja-
így tört e vágy rám, ily veszetten

• az így és-
ily hirtelen, ily szilajon, (-)

• az ily hangsúlyos-
férfi létemre sírni kezdtem. (-)

• sirni-
S e könnyel ázott talajon, (-)

• ázott talajon-
hol nehezen emeli lábát
az ember, (-) ki pedig sietne -(-)
megállok most. (-) A kívánságát
• megállok, kívánságát-
észre se venném, (-) ha szeretne.
3. DSIDA JENŐ: Arany és kék szavakkal

Miképpen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát,

s már félig fent lebeg
a tiszta étheren,
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli,
s a nagybetűk közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelíd mosollyal
lelkét kileheli -(-)
úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,

mint romló fának ága,
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én szerelmem,
világ legszebb virága.
4. BABITS MIH+LY: Esti kérdés

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, sima bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,

a féltett földet lassan eltakarja (-)
s oly óvatosan, hogy minden fűszál
lágy leple alatt egyenesen áll (-)
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot (-)
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyű, sima, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek: (-)
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban, vagy kávéházban bámészan vigyázd, hogy
gyújtják sorban a napfényű gázt; (-)
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat; (-)
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat; (-)
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán; (-)
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát; (-)
vagy épp a vízi városban, a Riván,
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze múltba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör, (-)
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is: (-)
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted: (-)
csupa szépség közt és gyönyörben járván mégis csak arra fogsz gondolni gyáván: ez a sok
szépség mind mire való? (-) mégis csak arra fogsz gondolni árván: minek a selymes víz, a
tarka márvány? minek az est, e szárnyas takaró? miért a dombok és miért a lombok s a
tenger, melybe nem vet magvető? (-)
minek az árok, minek az apályok

s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő? (-)
miért az emlékek, miért a múltak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő? (-)

vagy vedd példának a piciny fűszálat: (-) miért nő a fű, hogyha majd leszárad? (-) miért
szárad le, hogyha újra nő? (-)
5. M+NDY STEF+NIA: Csendítsd rá

Kis Magda
feldobja,
röptetve,
szöktetve,
az apja
elfogja,
pörgetve,
görgetve,
bokorba
gurítja,
magasba
hajítja,
feldobja
az apja,
elkapja
Kis Magda
• a labda.
Csillog is,
villog is,
hullik is,
múlik is,
a füstös
háztetőn
a rücskös
hegytetőn,
ezüstös
fény, ragyogó!
Hűvös is,
befed is
vetésen
meleg is
jó takaró
• a hó
Mindennap
megterem
kot-kot-kot
kotkodács,
hej minden reggelen
szalma közt
meglelem,
ha fehér,
megeszem,
ha tarka,
elteszem,
húsvétra
tiéd lesz,
zöld mintás,
kéktintás,
színekkel ékes,
szép piros
festékes,
kot-kot-kot-
kotkodács
de csinos,
de csodás!
• a tojás.
Füleden
berepül,
a szádon
kirepül,
ha nem vagy
egyedül,
elkapja
pajtikád,
issza is,
vissza is
hajítja,
úgy röpül,
mint a
parittya,
ha jó,
• a szó.
Kurjant, rikkant
kakas, jérce,
zöld az erdő,
hegyek bérce,
ágon alma,
bokron málna,
Palkó csak a
tóra járna,
hogyha zuhog,
aláállna,
minden ember
mindig várja - néz az

égre
januárban,
néz az égre
februárban:
mikor jön hát,
mikor végre,
amit mindig
újra vár
• a nyár.
Szájról jár
itt szájra,
nincs szárnya,
mégis száll,
pagonyból
virányra
röppen
szép virága.
Ég lánya
fakasztja
búsaknak
vigaszra,
föld fia
szakasztja,
veled is
megosztja,
dünnyögi,
zümmögi
vén
s fiatal
• a dal.
6. KONR+D GYÖRGY: A látogató

a)
Ha íróasztalomnál ülve tenyeremet homlokomra
szorítom, mert mögötte, ahogy beléptem a hivatal kapuján,
jobb és bal felől zakatolni kezdett egy-egy
elnémíthatatlan, törpe írógép, szakadozott, kellemetlen
mondatroncsokat dobálva figyelmem napról napra zsugorodó
mezejére,
ha idegeimben elindul néhány korty pálinka, mint
egy porlepte, kivénhedt televíziós készülékben a
villanyáram, s ettől egész zsibbadt agyvelőm sercegni
kezd, s megszabadulva a tűrhetetlen kopácsolástól,
elsötétített recehártyámon zajlani kezdenek a képek,
várakozásteljes, gyermekkori torlódással előbb, bicegő,

vonalas szerkezetekkel utóbb,
ha nem szól senki, nem erőszakoskodik a telefon,
nem hörög a fűtőtest, nem hív senkit sehová a
hangosbemondó, nem dörren percenként a felvonófülke
csapóajtaja, nem kaparásznak ablakpárkányomon az örökké
hasmenéses galambok, és nem csoszognak ablakom alatt a

veszendő lábbelik tétova és leselkedő gazdáikkal az üveg
mögött,
ha kiejtettem lomkamrához mindinkább hasonlító
emlékezetemből az öklüket rázó hadügyminiszterek, a
puszta leheletnél is kevesebbet mondó illetékes szóvivők,
a bírósági üvegkalickában bóbiskoló tömeggyilkosok, a

halkan kicserélt mesterkémek, a barátaikat felköttető,
újdonsült népvezérek, az emberevő istenkirályok, a
szoborleleplező, új kenyeret szegő, hídavató, díszszázad
előtt ellépő, virágcsokros kislányokat homlokon csókoló,
üdvözlő táviratokat küldő és rendjeleket osztogató,
katódsugarak hullámain minden szobába bemosolygó

buboréknagyságok tolakodó nevét,
ha előző este feleségemet átkarolva csendben
végigjárjuk szokott sétautunkat a hegyoldalon, ha a
lakbért, villany- és telefonszámlát már kifizettem, s
maradt pénz tejre, húsra, almára, kávéra, dohányra és
borra is, ha éjszaka sikerült hosszan és

ájultan aludnom, majd, ha a keltőóra robbanásától a mosdó
elé lökve időben elvégeztem a fölkelés elhomályosuló
gondolatokkal központozott szertartásait, s a kávé friss
gőzével fejemben, az autóbusz ablakánál ülőhelyet kapva
becsukódhattam felebarátaim füsteső- és konyhaszagú

kabátjai között,
akkor, istenem, akkor is csak olyan lesz ez a nap, mint a többi.

b)
Az embert kalodába vonja az idő, / nem a világtér és a történelem láthatatlan, emberfölötti
ideje, / nem a gyulladt vagy kialvó eszmélet lüktető ideje, / hanem a keltőórában toporzékoló,
ébredéstől elalvásig rángató, kicsinyes, hasadozott és csaló hajcsáridő, / az olcsón adható,
drágán vehető idő, / a kuporgatva is elveszíthető, a tékozolva is babusgatható, a kivilágítható
és elsötétíthető, a megszentelhető és bemocskolható idő, / a lépcsőn ziháltató, villamosra
ugrató, bélyegzőórával lepecsételt, gépekben zakatoló, mozdulatokat rövidítő, egyforma
teendők kürtőin átvonszoló, társak mellett elcsúsztató, összecsavarodott körpályákon
vezérlő, érintkezések, súrlódások, összefonódások, elválások forgalmát szabályozó, köznapi
idő, / ez a nyugodt és megvesztegethetetlen, néha kegyosztó és szeretetre méltó hatóság, /
lehet elviselni, hozzásimulni, lehet kis kedvezményeket kialkudni tőle, lehet / - mert
mindenkire súlyosul - / átmenetileg tudomást sem venni róla, / és lehet iszonyodva, /
naponta / beledögleni.
c)
A szürkülő
csapódik, délután
valahol egykedvű egy
leeresztenek hangjai becsobognak
redőnyt, az ablakon,
ládákat dobálnak teherautó
egymásra, oldaldeszkája
locsolócső serceg,
tolókocsi nyikorog, távolabb szenet lapátolnak a járdáról bizonyára a pinceablakon át, a
hangosbemondó valamire figyelmezteti az árusokat, vödrök feneke zörren élesen a járdán,
alighanem a virágkereskedőké, kereplő szól, nehézkesen, köhögve beindul egy motor,
söprőgép durrog az úttest szegélyén, vak ember botja kopog a ház falán, mozdony tolat
sípolva a közeli pályaudvaron, távolabb mentőkocsi szirénázik, kivágódik a mozi ajtósora,
tetőcserép csusszan le a szomszéd házról, megakad az ereszcsatornában, a sarki
kocsmából valakit kilökhettek, pohár csörömpöl a kövezeten, zárás előtt a trombitaárus
portékájával rikongat, béke van.
d)
Hódolat a vándorló anyagnak a terepszínű proletár-teherautók zörgő rakterén, folyami
kavics, homok, kohókoksz, kiásott törmelék, ócskavas, huzalgubancok lejtős halmainak, a
betonelemeknek, vas-, alumínium- és gumicsöveknek, deszka- és téglarakásoknak, kender-
és gyapotbáláknak, eternit oxigénpalackoknak, forgácsba ágyazott kénsavballonoknak,
kátránylemezeknek és bitumenhordóknak, autóköpenyeknek acéldróttekercseknek; hódolat
a trapéz alakú, koporsó alakú, fektetett henger és hasáb alakú, négyzetes és áramvonalas,
hat-nyolc-tíz tonnás, három-négy-öt aknás, középen árkolt, domború hátú, létrával, híddal
átívelt, rekeszes vagy egybenyitott, meggypiros, vajsárga, szilvakék, pisztrángezüst (a
benyomott, lecsapott, elgömbölyített orrú vezetőfülkével tömzsin összenőtt vagy tőle vékony
csuklós nyakkal elválasztott) tartálykocsiknak, a közúti szállítás e formatervezett
előkelőségeinek, kiknek oldalán bizakodó zománcbetűkkel áll kiváltságos rendeltetésük

fölirata:
„Tej”, „Szesz”, „Bor”, „Szörp”, „Benzin”, „Kénsav” „Kenőolaj”, „ Toluol”, „Furfurol” (elnyújtott
karcsú ciszternák, vörös acélkeretben, „Tűzveszély!”, „Robbanásveszély!”); hódolat a
fagykamrás, hófehér hússzállító kocsiknak, a sajtharang formájú, acélfonatú
cementtartályvivőknek, a sátorként összehajló házelemszállítóknak, az acéltornyukat roppant
szarvként lebocsátó emelődaru-kocsiknak, a csupa háromszögből összerótt, zömök
dömpereknek, valószínűtlen kagylós, süveges és csöves felületeikkel a rohamnaszád és a
föld-levegő rakétahordozóknak; némi kétséges, görcsös, de engedelmes bámulat a nagy
ketreckocsiknak, melyeknek léckamrájából tehenek és lovak emelik ki kötőfékkel rögzített
tudós és elítélt fejüket, a kék-fehér csíkos, mennyezetes, oldalt ablakos ponyvával
elfüggönyzött rendőrbuszoknak, melyekben mozdulatlan és nehéz arcú férfiak ülnek
egymással szemben, egérszürke öltözékben, térdük közé állított géppisztollyal; és végül a
kegyelet csöndje azoknak az olajszürke, ablaktalan bádogládáknak, melyeknek
középfolyosójáról hat kulcsra zárható, sötét állófülke nyílik, és mindegyikben egy ember áll.
e)
A háztömbnyi telket tégla alakban keretező, öles
falazatú épület, a vízszintes záródású emeleti ablaksorok
alatt lemezborításos koszorúpárkánnyal körülfuttatott
egykori laktanya, az eredetileg is szürkére festett, de a
koromtól iszapszínűvé változott és csak a begipszelt
lövésnyomok helyén fehér himlőhelyes kórház bal oldali
szárnyának földszintjén, az udvari sarokcsatlakozás után
mintegy nyolclépésnyire, a lebetonozott és bástyás
pártázatú téglafallal körülzárt sétálótérség mögött, az
elmebeteg férfiak két egymásba nyíló teremből és egy
oldalfolyosóból álló zárt osztályától,
ahol az utca felőli ablakokat sűrű fonatú,

porszakállas acéldrót sodrony borítja, s a termek mellett
húzódó folyosó ablakai a betonburkolatú, öt-hat méter
széles sétálótérségre néznek, mert nyílásuk a cölöprácson
álló épület süllyedése és az udvar fokozatos feltöltődése
miatt eléggé lealacsonyodott, és mert a bástyás pártázatú
belső kerítésfal szokatlanul magas, az ablakok a fal
téglamintázatán és a mögötte boltozódó platánfák felső
koronáján kívül egyéb látnivalót nem kínálnak,
a zárt osztálytól, ahol termenként harmincasával
tartózkodnak három hete vagy huszonöt éve, szétfeslő,

gombja vesztett, gumija szakadt pizsamáikban, nadrágjukat
csípőjükhöz fogva, vagy belőle koronként kilépve, hosszú,
alacsony padokon egymás mellett szorongva és kenyeret
majszolva, a folyosó régi, kilincstelen ajtó mögött
toporogva vagy a folyosóablakok orr- és
homloklenyomatoktól zsíros üvegén át a platánfa

lombtetejére kibámulva, a lecsonkított, arasznyi lábakon
álló vaságyak matracán fejüket ingatva és tarkójukat
hanyatt verdesve, a ketrecágyak fenekén a háló zsinegét
markolva, vagy az ajtó mögötti szabad területen tengely-
vagy keresztirányú, esetleg hurokvonalú rituális
sétájukon bolyongva az ápoltak,

a zárt osztálytól, ahol siettetni lehet az időt kártyával, ha az ápolók befogadják
játszmájukba az értelmesebb ápoltat, cigarettával, ha a hozzátartozók időnként behoznak
egy-két csomagot, vagy egy módosabb betegtárs megajándékoz egy égő csikkel, a
bélhurutos agyalágyultak lemosogatásával, hosszú körmű lábujjak morzsolgatásával,
kenyérdarabkák koldulásával, tárolásával és számlálgatásával, elkülönülő, páros vagy
csoportos önkielégítéssel, papucsharapdálással, egész napos, gyönyörűséggel teljes
mosolygással, félóránkénti elaprózott vizeléssel, vihogó párnadobálással, ízeltlábúak
rajzolásával, összenyálazott fényképek dugdosásával, felforgató üzenetek rejtjelezésével, a
főorvos számára egy végül is mindig visszanyelt mondat fogalmazásával, az ablak alatt
elforduló gépkocsik dörejének megvesztegethetetlen számontartásával, látomások
öklözésével, rettegő falhoz lapulással éveken át tartó némaságban, egy időtlen sláger
dallamával, legyőzhetetlenül, a nap bármely szakaszában, túl a szótár pusztulásán, túl az
örökjátszó mozi záróráján, túl a szomszédok ámyékforgalmán, az elhárított nap és a kékre
festett villanyégők légoltalmi világosságában, nagyvizitkor és a halottszállítás ünnepén,
vízcsap alatt és szájra tapasztott takaró alatt is, míg csak át nem villámlik az agyvelőn az
elektrostimulátor tízezer voltos fényrobbanása, a zárt osztálytól, ahol
befejezhetném, félek.
f)
+tmegyek az úttesten, elhúzok az egymásra tornyozott ládák, a spárgával összecsomózott

kosarak, a téglával rögzített ponyvák, nejlonlepedőkkel betakart cékla- és karalábéhalmok
mellett, kikerülöm a ládákon, zsákokon szendergő kofákat (térdüket felhúzva, arcukat

szemben egymás mellé fektetve, alig azonosíthatóan rövid csomagok, nem úgy, mint a
hanyatt fekvő, térdüket szemérmetlenül széttáró hordárok a tolókocsikon), a leleplezés
derűjével nézem a bazáráruk nappal oly virágzó bódéit, deszkák, póznák, vasállványok,
padok, kecskelábak gyatra alkatrészeire szétszerelve hevernek összeláncoltan a négykerekű
tolókocsikon, keresztülnyomulok a lécketrecekben alvó tyúkok s az elfonnyadt káposzta
támadó szagán, átlépem a négyzetes körútját rovó éjjeliőr ingó árnyékát, magam mögött
hagyom az összehordott, szétosztályozott, külön raktárakban, pincékben és alagutakban
tárolt, erjedő, lágyuló, szagos nedveket eresztő táplálék szegfűvel, magnóliával és fehér
halotti koszorúval búcsúzó, ünnepélyes sorfalát, hátat fordítok az ütemes fogyasztás, a
lüktető feltöltődés és kiürülés holdfényben ázó arénájának, és a térről szétágazó utcák nyolc
lehetősége közül egyet szabadon kiválasztok.
g)
Az este megadja magát az éjszakának, az utca a hazatérés órájának. A délutáni műszak
elereszti a fodrászlányokat, a kávéfőzőnőket, a pénztáros- és takarító-, a tekercselő- és
bútorfényező-, a kémcsőfúvó-és gépkönyvelő-, a jelmezvarró- és jegyszedő-, a kristálycukor-
csomagoló és mosogatónőket. Kopognak vasalt sarkukon csattognak térdig pántos saruban,
rugóznak puha bocskorban, rázökkennek magas szárú fűzős cipőikre, s nyomukba erednek
gumitalpakon, zsebrádióval és összegyűrt moziműsorral, mogorván és elszántan, a
lakatosok és tetőfedők, anyagraktárosok és darukezelők, úthenger- és italboltvezetők,
tűzifalehordók és kocsimosók, előresietnek, hátranéznek, várakoznak, érdektelen kirakatok
előtt toporognak, lemaradnak és nekilódulnak, egyik járdától a másikig, egyik mellékutcától a
másikig sodródnak, rágyújtanak és továbbiramodnak, mennek ötlépésnyi távolságban,
tulajdonjogukat a többieknek jelezve, mennek a perecet rágcsáló, kirakatot néző, hajukat
igazgató, dúdolgató, fonott hálóban kenyeret, felvágottat és hajmosószert cipelő, fáradt arcú
és rosszul kifestett nők után, vastag és vékony, szőrös és csupasz lábikrák után, figyelik a
fehérneműszegélyek kidomborodását tapadó szoknyákon és pulóvereken át, íves, hosszú
hátakon és rövid, húsos hátakon, száraz, könnyű combokon és visszeres, laza combokon,
majd hirtelen felzárkóznak, ha körülöttük szabad tér nyílik, valamit mondanak, és már egy
vonalban haladnak tovább, vagy néhány mondat után oldalt kanyarodnak, körülkémlelnek,
téveteg gőggel irányt változtatnak, s már menetelnek egy másik alak után, bal kezüket
nadrágzsebükbe gyűrve, lemerevedett arcukon az eredménytelen kóválygás üledékével,
valami gyors és sikeres megoldás egyre zsugorodóbb reményével, készen már mindennek
az elfogadására, mert vége a napnak, és még nem történt semmi, mert minden lehetséges
történés közül már csak ez az egyetlen, amiben meg lehet kapaszkodni, mennek irtózva a
kapuzárás közeledő percétől, az izzadt albérleti éjszakától egy túlontúl ismerős láb nyirkos
érintésétől, mennek a kicsúszó gombok, a szétváló kapcsok, a két előretartott karon
lecsúszó melltartó, a térd alá göngyölődő harisnyák, a gyerekfej nagyságú emlők, a
kamaszlegendákkal kárpitozott far, a fullasztó nyakgödör, mennek egy
megkülönböztethetetlen ágyék kettéolvadó ajkai felé, mennek egy mindent elfelhőző
nászéjszaka, a hús, a bőr, a szőr tüdőig-torkig érő torlódása, mennek egy égető, szobrászi
pillanatkép felé, mennek egy betonozott mosókonyha, egy hátsó udvari szükséglakás, egy
áporodott alkóv, egy bádogredőnnyel elsötétített üzlethelyiség, egy visszhangos pincelejárat,
egy olajos hordókkal körülrakott gödör, két összeillesztett kútgyűrű felé, mennek, amíg sajgó
talpuk, szúró gerincük egy névtelen útkereszteződésnél hírül nem adja, hogy már csak aludni
lenne jó.
h)
Krisztus csavarja égre a szemét, rózsás arcú, cseresznyeszájú megváltó egy képkeretező
kirakatában, selymes szőke, ondolált haján erdőnyi tüskével, és a három elmaradhatatlan
mackó ott játszik alatta a megdőlt fenyőtörzsön, - arcom is belép egy aranyrámás,
levéldíszekkel telecsiszolt, koporsó alaprajzú tükörbe, fekete patak lopakodik át a zúzmarás
erdőn egy baracklekvár-színű hajnalon, és körös-körül cilinderes, frakkos, csokornyakkendős
kutyák ácsorognak lovaglókorbáccsal kezükben és szemüveggel az orrukon, menyasszonyi
fátylas oroszlán negédeskedik csepp gázlámpa alatt, kis, aranysüveges robotember
szaxofonozik űrhajója mellett, és itt van a romolhatatlan születésnapi torta is, tetején sapkás
nyúlfej, táncoló kacsa és álcukordísszel pingált köszöntő versike, felpumpált arcú
slágerénekesek, középcsatárok és világsztárok és többemeletes koponyájával, öklömnyi
járomcsontjaival a stilizált Lenin. Nem tudom levenni a szemem a bazári hadfölszerelésről, a
távirányítható piros csengettyűs

nyolckerekű teherautócskára tankról,
szerelt a villogni
taktikai és kerepelni
gumirakétáról, tudó
a kis, géppisztolyról,
sárga a
plasztikkatonákról,
amint épp kézigránátjukat készülnek elhajítani, vagy ódivatú szuronyos puskával hasba
szúrnak egy sötétkék plasztikkatonát. Az újrafelismerés ámulatával nézem révületünk és földi
bájunk, ünnepi perceink és sóvárgásunk, mindentudásunk és harci lázunk jelvényeit, és
miközben műfogsorkészítők és foltozószabók, sérv-kötőárusok és töltőtolljavítók, lábápolók
és gázszerelők, parókakészítők és szőrmepapucsárusok, művirágtermelők és
lúdtalpbetétárusok, sírkőfaragók és jelmezkölcsönzők kis műhelyei, boltjai mellett visz el az
utam, kiegészítem a teljesedő látomást a lámpafényes, földszinti ablakok jóvoltából a
félmeztelen Máriával, kívül hordott szívének kis tűzcsóváival, egy fölemelt lábú,
csipkeszoknyás, kárminbugyis kánkántáncosnővel a szekrény tetején két meggybefőtt
között, egy üvegfüggőcskékkel teleaggatott álvelencei csillár hat karján hat érintetlenül lógó,
mézszínű légyfogó tekerccsel s alattuk egy hófehér hajkoronával, egy zöldesen derengő
akváriumhoz támasztott, bőrözött végű mankóval, kinagyított családi csoportképpel (a földön
törökülésben a gyerekek, a székeken egyenes derékkal a nagyszülők, mögöttük kalaposan
vagy hajadonfőtt állva a szülők, a folytonosság oszlopai), egy elmocskolódott fallal, amelyen
egymás mellett sorakoznak a rajzszöggel felerősített gyásztáviratok és a tulipános
ingaórával, melynek nemzetiszínű faköpenyéből kivonult, de visszatérni már nem tudott a
felemelt lábú, kék csákós huszár. +gy, cukrászbarokk játszadozásban az ordas anyaggal,
magunkhoz édesgetve a lakatlan jövőt, a megszállatlan síkokat, egy paradicsomi állatkert
csacsogó ábráival megengesztelve falainkat, ezeket a mészkukacos, de bennünket túlélő,
köznapi szégyenektől, selejtes álmoktól és lőtt sebektől ragadós falakat, férfimaggal és
paranoiás üdvösséggel nemző apáink üres szemű maszkja alatt talán csakugyan élhetőbb
az élet. Alig kifejtve magam e látomásból, melynek egyik csücskébe magam is odaillek,
baktatok tovább a térről nyíló nyolc egyforma utca valamelyikén az irgalmatlan és testvéri
megértéstől, mit mondjak, szívósan.
i)
A falusi vasútállomáson mindössze fél percre állott meg a gyorsvonat, öten-hatan szálltak
csak le róla, mégis érdemes volt kimenni elé. Kiemeltem az ablak mögül egy arcot,
elkísértem talányos úti céljához. Utaztam már vonaton, tudtam, hogyan néz a félrehajtott
fejű utas két bágyadt szemhunyás között az elinaló távírópóznákra és az állomások előtt
ácsorgó helybeliekre. Nézem most magam egy tetszőleges arccal, mely homlokát a
nemzetközi expressz kék világú ablaküvegéhez támasztja. Beletöröl az ósdi fedett csarnok
elhanyagolt falába, utasok és búcsúztatók művi holdfénnyel elúsztatott sokadalmába, ő, a
távozó, rólam, a helyben maradóról, mindent tud, amit egyáltalában tudni érdemes.
Holnapután reggelig összecsukódik mögötte néhány országhatár fényképes űrlapokkal,
érvényes pecsétablakokkal különböző formájú tányérsapkák tisztelgésére szerzett jogot.
Elnézi a fekete tehenet, a fehérre mosott székesegyházat, az autóban telefonáló
vezérigazgatót, a motorozó néger apácát, a helikopterről rányitott országúti kocsiforgalmat, a
kétszázhuszon-hat melltartós próbabábut egy nagyáruház teljes emeletén, a villanybiliárdtól
elrángatott kurvát és a porosan menetelő, bajuszos cserkésznőt, az undorodó rendőrcipő
előtt vinnyogó hímnő koldust és a kocsmában józanon iddogáló munkásokat, ahogy
elmesélik egymásnak, mit ettek nyári vakációjuk alatt, ő is megkedveli a tengeri pókot, a
langusztát, a homárt, a bambuszos kacsát és a borban főtt kakastaréjt, s egy ősz eleji kora
délután soha eddig nem ismert nyugalommal hajtja hátra tarkóját az óceánpart
kavicsfövenyén, túl a vízköpő szörnyek csordáin, túl néhány pirosra, kékre, ezüstre festett
nukleáris ipartelepen, s a köröző sirályok alatt, egy sótól szemcsés, partra vetett
szalmakalap mellett, a zsebéből előhúzott banán héjával csapkodva a köveket, mikor így,
fektében egy bárhová behelyettesíthető kéz megérinti a szemhéját, és egy már otthonossá
vált hang idegen nyelven megkérdezi, mire gondol éppen, voltaképpen nem gondol semmire,
legföljebb arra, hogy milyen fura: mögötte van ez az összeszabdalt földrész, itt is hagyhatná
talán, de néhány napig még elüldögél a tengerparti városka fogadójában, aztán megunja a
vizet, a kagylót és a halászokat, az örökké fürdeni vágyó svéd lányokat, még a vörösbort és
a hagymalevest is, a nyirkos, szélverte ablakok mögött, és visszamegy, valamivel beljebb a
kontinensre, és amikor már a helyi híreket kezdi először olvasni az újságban, és naponta
mérgelődik a drágulás miatt, amikor a térkép már a fiókjában hever, és kérdezősködés nélkül
hazatalál, amikor a szoba mármár

amikor a földalatti-állomáson átvette bőrének,nyomja
harmadszor dohányának,
be egymosdószereinek
vak kínai pénzét szagát,
a és
narancsszörp-automatába, amikor engedelmesen sorba áll egy boltíves sötét hivatali
folyosón, és nem mer szólni a pipázó és fülét kapargáló tisztviselőnek, hogy már túlságosan
régen várakozik erre a pecsétre, akkor, azt hiszem, nincsen már sok különbség köztünk,
akkor talán már mindegy, hogy hol van, voltaképp a bőrömben is lehetne, itt a pályaudvar
indulási oldalán, az ósdi fedett csarnok ritkuló tömegében, későn este, kevéssel éjfél előtt,
egy, a többi közül alig kiemelkedő, csak valamivel fárasztóbb nap után, az összeszabdalt
földrész egyik városában, amelyhez -túl életünknek a felén -már igencsak hozzáköt az érdes
megszokás.
j)
Közben azonban várom ügyfeleimet.
Jöjjenek el vizsgáztatóink, a gyerekek, meleg
kezükkel és illatos koponyájukkal, öröklétben ingázó fűzős cipőjükkel és előszivárgó

mosolyuk érdemrendjével, őskori aggodalmukkal és rémületes tanulékonyságukkal, akarnok
mániáikkal és furakodó hízelgésükkel, elkábíthatatlan önzésükkel és kísértő
gyengeségükkel, alkalmazkodásuk sérelmeivel és hitványságunk kaján lenyomatával,
jöjjenek a gyerekek, hozzák ide a kórházban, bölcsődében, orvosi várószobában, idegenek
karjában, sétatéri padon, szemetesvödörben hagyott csecsemőket, a lehűlő testű, vizeletben
ázó, kiszáradó, párna alatt fuldokló, széngázból kimentett, falhoz nyomott, földre ejtett,
üvegcserép és krumplihéj között ótvarosan fekvő csecsemőket, ezeket a hívattan és
bosszúálló ellenfeleket, jöjjenek számozott fehémeműjükben és elforduló szemükkel az
intézeti gyerekek, az, aki hiába vár a rács mögött, mert senki sem jön hozzá, akinek
rimánkodó leveleire soha sem érkezik válasz, akit be kell mutatni börtönből szabadult
anyjának, aki láujja közt égő papírral rugdalózik, és eltakarja tintával befeketített nemi
szervét, akit örökbe fogadnak, hogy napközben vigyázzon a kutyára, és felhozza a boltból a
tejet, aki örül, mert várja karácsonykor egy félkegyelmű öregasszony hájat szeletelve
egyetlen szobájában, nagy halom iszapszén és faforgács között, jöjjenek erdei avarban,
gyóntatófülkében, gyapotszállító uszályban, homoktároló ládában, lakatlan sertésólban töltött
éjszakáik után az elfogott csavargók, a fiú, aki engesztelhetetlen, mert anyja az ágyból
leköltöztette a földre, hogy melléje az új élettárs fekhessen, a lány, aki izzó piszkavassal
akarta kiszúrni féltestvére szemét, de az utolsó pillanatban elejtette, és kifutott ajtón, a
kamasz, akit késsel üldözött a körfolyosón az apja, s már majdnem utolérte, egy bibliás
özvegyasszony kidugott lába elé egy seprűnyelet; bevonszolta a fiút, és sírva-nevetve
csókolgatta a kezét, amíg ő evett és elaludt, s a másik, akit félőrülten keres egy öreg
házaspár értelmetlen sejtések után kószálva az utcán, s a többiek, akiket selyemcukorral,
könnyel és lendkerekes tűzoltókocsival sem lehet otthon tartani, mert kimásznak az ablakon,
és bedobják iskolástáskájukat egy pincébe, és cipőtalpbélésük alá rejtik a lopott pénzt,
felfegyverkeznek iránytűvel, konyhakéssel, papír álarccal, zseblámpával, és elindulnak a
határra, nevelő szándékú pofonok felé, és elmennének tengerentúlra, idegen bolygókra is,
míg a sötétzárkába nem kerülnek, ahol csak másodnaponként kapnak enni, és fejbe rúgják a
besúgót, meglátogatják anyjukat, és leütik a pénzesfiók kulcsáért, és megbilincselt kézzel
kiugranak a vonatból, és a tárgyalóterem előtt áttörnek a nyugdíjas kíváncsiskodók gyűrűjén,
és sarkukban a loholó fegyőrrel felugranak egy induló teherautóra, és átkúsznak a
rabgazdaság letöretlen
kibontják a cellájuk falát,kukoricatábláján, csíkos
és átvetik magukat ruhájukat egy
a kőkerítésen, de árokban kicserélve,
aztán mindig és
megkerülnek,
nádasban vacogva, feltört ajtajú nyaralókban, tehervagonok cukorrépahalmán, rendőrségre
surranó szerelmük albérleti ágyában, míg végre bekerülnek a nagyidősök közé, s már
egyedül ülnek őszen, kopaszon a fegyház lovas kocsijának bakján, keveset szólnak,
motozáskor nincs mit elvenni tőlük, és elsírják magukat szabadulásuk napján, mikor a
nevelőtiszt kezet fog velük, és minden jót kíván;
és jöjjenek szabadalmaikkal, rémverseikkel, divatlapokból és pornóképekből összevágott

collage-aikkal, cipőkrémes dobozba rejtett rövidhullámú adóikkal, elektromos
maszturbálószerkezeteikkel, mérgezett baracklekváros-üvegekkel, gombostűvel,
jancsiszöggel és halszálkával megtöltött süteményükkel, csecsemőjük fejéből kipiszkált
légypetéikkel, hüvelyükben elrejtett aranyláncaikkal, s egyéb agyafúrt bűnjeleikkel, jöjjenek a
forgó szeműek, a fekete fogú vacogók, az ujjukat szopók, a tenyerüket kaparók, a
kucsmájukba nyöszörgők, a vízipisztolyból vitriolt fecskendők, a tudós székrőllefordulók, a
tetovált fejűek, a szappanbuborékot köpködők, akik olajfestékkel kenik be ablakukat, nehogy
a szomszéd benézzen hozzájuk, akik vizesdézsát tesznek az ajtó elé, nehogy a házmester
megerőszakolja őket, akik esténként tűvel, cérnával bevarrják a zsebüket, nehogy a
feleségük belenyúlhasson, akik egymás után többször is különböző álneveken mutatkoznak
be, nehogy rájuk ismerjenek, akik névtelen feljelentő leveleket írnak önmaguk ellen, hogy
eltereljék a nyomozószervek figyelmét, akik a konyhaasztalra kötözik gyermeküket, vizet
forralnak, és kést köszörülnek, hogy kimessék hasából egy vörös hajú zsidó ószeres
gyerekét, akik majd megtanulnak színes papírokat ragasztani, akik havonta egyszer
végignézhetnek majd egy bábelőadást, akik hosszan várakoznak majd a csak kívülről
nyitható, fehér ajtó mögött, hogy egy belépőnek kezet nyújthassanak, akik gyógyhatású
virágcserepek és hímzett terítők között teljesíthetik majd csíkos hálóköntösükben, mindig
ugyanazokra a kőkockákra lépve, sivatagi ingajáratukat, míg el nem jöhetnek értük vagy
kötött kabátjukért és jegygyűrűjükért a szívópapírra sokszorosított levélben értesített
hozzátartozók;
és jöjjenek az önzés egyeduralkodói, rögeszméik papagájketrecében, elrákosodott
tárgyatlan és megnevezhetetlen sérelmeikkel, ezek a dühös telefonálók, akik sohasem
kapnak vonalat, a mentegetőzés részegei, ezek a titkos főügyészek, akik sohasem tudják
végérvényesen felmenteni magukat, ezek az emelt fejű vértanúk, akik végül is vígjátéki
félreértésekbe halnak bele, jöjjenek a szeretet piócái és hörcsögei, ezek a fázékony
kitaszítottak, ezek a bélpoklosok, akiknek mindig elfelejtik a születésnapját, akik, ha előlről
ölelik őket, hátul már magányosak, akiknek gyémánt félkrajcárját végül is mindig ellopja a
kiskakas;
és jöjjenek
hitvesi a mindig
szeretetből sohaalulmaradók,
nem tudnak akiknek bordáját éveken
igazán kinyújtózni, át nyomja
akiknek egy acélrugó,
sosem jutott akik
még annyi tér
sem, mint egy civilizált börtön fegyencének, akik az ámyékszéken is visszafojtott lélegzettel
párosodnak, akik pinceablakukból évszámra csak a cipőjét látják embertársaiknak, akik csak
a negyedosztályú koporsóban maradnak először magukra, akik körül a vas rozsdás, a mész
kukacos, a fa szuvas, a szövet fényes, az ablak viszont repedt és homályos, minden tárgy
elhasznált, öreg, és szertelazul a megfordíthatatlan entrópia előrehaladott és valószínű
állapotában, akiknek otthonából néha megindul a látványos és szertelen processzió (vonul
kifelé az ünneplő ruha, a dunnahuzat és a párnahaj, télen a nyári ruha, nyáron a télikabát, a
falról lelép Mária, elszaladnak a porcelánkutyák, kihátrál a rádió, utánarepül a terítő,
megkönnyebbülnek a polcok, levet-kőznek a lószőr matracok, a vezetékből kifut az áram, és
lomha ütközésekkel megindulnak a bútorok), akiknek ingét, lepedőjét úgy fogja meg a
zálogházi becsüs, mint egy húgyos pelenkát, a kacataikkal szembesülésnek ezek a
leforrázott vádlottai, az átrendezkedésnek,, új viszonylatok fölállításának ezek a szürke ujjú
hősei;
jöjjenek el az élhetetlenek, szerepük tuskókezű műszerészei, akik alkatrészeik limlomából
sosem tudják összeállítani magukat, akiknek csak egy inggomb, egy telefonérme, egy
aszpirintabletta hiányzik ahhoz, hogy megvalósuljanak, ezek a mellőzöttek, akik soha semmit
sem kaptak ingyen, ezek a sereghajtók, akik álmukban sem jutnak előbbre az utolsó előtti
helynél, ezek a hátmegvetők, búvóhelykeresők, akik két karju-kat már előre arcuk elé emelik,
akik abbanácsorgók,
váltogató sem lehetnek biztosak,
akik végül hogy
is úgy anyjuk másnap
döntenek, megismeri
hogy ezúttal őket, ezekbe
sem csöngetnek a lábukat
az ajtón,
ezek a remegőszájúak, akik elől a többiek valamit mindig eltitkolnak, akik végül is azért nem
írják meg azt a bizonyos levelet, mert nem tudják eldönteni, hogyan szólítsák meg a
címzettet, akiket az iskolaudvaron egyik csapatkapitány sem választott be a csapatába,
akiknek ráülnek a kalapjára, és befokhagymázzák a gallérját, akik cukorkát és feleséget
mindig a maradékból választanak, akik minden hulló köpésnek, égő cigarettavégnek,
almacsutkának alásétálnak, akik hetenként egyszer letudják a fürdést, a cipőpucolást és a
közösülést, akiknek mindig egy elúszó arc érdeklődik a hogyléte felől, akik gyakran sírnak a
tükör előtt, akik a székesegyházak ezüstangyalait látják a napsütötte gang falán, akik az
undor és az érzéketlen otthonosság között, egy felfokozott és gyengéd órán meggyújtják a
meszkalinos ráismerés karácsonyi csillagszóróját, és törvénybe iktatják semmiségük
tapasztalata fölött a letartóztathatatlan szemlélet szabadságát;
Jöjjön el mindenki, aki akar, egyikünk beszél, másikunk hallgat, legalább együtt vagyunk.
HANGGYAKORLATOK
SZÖVEGMENTES HANGGYAKORLATOK
1. Erőteljesen kitartott á, a, e hangok.
2. Az á magánhangzó fölsiklatása és kitartása fönn.
3. Ugyanez a többi magánhangzóval is.

4. A kitartott á majd a, illetve e hangok szirénázó fel-, illetve lesiklatása.
5. Az előző gyakorlat megismétlése o, ö, é hangokkal.
6. Szirénázás u, ü, i hangokon.
7. Az áae - áae - áae - hangok egymás után ejtegetése folyamatosan egy-egy

magasságban, anélkül hogy észrevehető volna, mikor oldódik egyik magánhangzó a
másikba.
8. Ugyanez az oöé-vel.
9. Ugyanez az iuü-vel.
• A gyakorlatok a zongora kitartott hangjaira történjenek, a középhangsáv
megállapításával és rögzítésével.
10. Hangelőrehozó gyakorlat a mamama, mámámá, mememe, momomo stb.hangsorokon.

11. Ugyanez a nanana, nánáná, nenene, nonono, nönönö, nénéné stb. hangsorokon.
12. mánámanamene...jálájalajele...nálánalanele....stb. hangsorokon.
13. Gyakorolgatás szavakon: málna, malom, mellé, nálam, liliom, unalom, nulla stb.
szavak mondogatása „elől”, különböző magasságon. 14. A tagok körbeállnak s egyikük
„nem” jére a másik „igen” je, vagy „de igen” je felel. Azonos hangmagasságon, és fokozva az
erőt és magasságot. 15. Az előző játék a következő mondatpárokkal:
Te voltál - Nem én voltam
Mondd meg neki - Mondd meg te
Nem voltál ott - De ott voltam
Ne kiabálj - De kiabálok
Engedd meg - Nem engedem
Vállald el - Nem vállalom
Maradj - Nem maradok
Megmondtam neked hétfőn, hogy hozd be nekem szombatra, de neked hiába beszél az
ember!
Megmondtam neked hétfőn, hogy nem tudom behozni szombatra, de te nem értesz a szóból!
SZÖVEGES HANGGYAKORLATOK
1. Weöres Sándor: Magyar etűdök 26.; középhanggyakorlat.
2. Tóth árpád: Láng; középhangsávskála:
3. Bősz Jenő: Favágók; hangelőrehozás.

4. Nem, nem, nem (népdal); hangelőrehozás.
5. Orbán Ottó: A bálna; hangelőrehozás. 6. Thomas Mann (Jékely Zoltán ford.): Ki

harangoz?; hangelőrehozás.
7. József Attila: Tömeg; hangerőgyakorlat.
8. +brányi Emil: Magyar nyelv; hangszíngyakorlat.
9. Orbán Ottó: +llatok innen-onnan; hangszíngyakorlat.
10. Kosztolányi Dezső: Ilona; hangszingyakorlat. 11. Paul Verlaine (Tóth árpád ford.): Őszi
chanson; hangszíngyakorlat.
12. Weöres Sándor: Dob és tánc; hangszíngyakorlat.
13. IV. Béla levele a Pápához; csöndes erő.
14. Dózsa György ceglédi beszéde; váltások, fokozások.
15. Pázmány Péter: A halálrúl; erőteljes középhang. 16. Zrínyi Miklós: Ne bántsd a magyart;
széles fokozás, váltás.
17. II. Rákóczi Ferenc kiáltványa; váltások. 18. Kossuth Lajos: Kiáltvány a néphez; összetett
hanggyakorlat.
19. Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékirata; váltások.
A gyakorlatok lényege a jó hangvétel, de ahogy a légzőgyakorlatoknál vigyázzunk a jó
kiejtésre, itt is gondot fordítunk a nagyszerű légzésre és a kiváló értelmezésre, mert a 13.
gyakorlattól kezdődően a szövegek nyilvánvalóan hangsúlygyakorlatok is.
1. WEÖRÖS S+NDOR: Magyar etűdök

26.
Sándor napján megszakad a tél,
József napján megszűnik a szél,
zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás, boldog aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:

minden kislány férjhez adatik,
szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák és a maradék.
2. TÓTH +RP+D: Láng

• Eldobtam egy gyufát, s legott
Hetyke lobogásba fogott,

• Lábhegyre állt a kis nyúlánk,
Hegyes sipkájú sárga láng,

• Vígat nyújtózott, furcsa törpe,
Izgett-mozgott, előre, körbe,

• Lengett, táncolt, a zöldbe mart,
Nyilván pompás tűzvészt akart,

• Piros csodát, izzó leget,
Égő erdőt, kigyúlt eget;

• De gőggel álltak fenn a fák,
És mosolygott minden virág,

• Nem rezzent senki fel a vészre,
A száraz fű se vette észre,

• S a lázas törpe láng lehűlt,
Élfáradt, és a földre ült,

• Lobbant még egy-kettőt szegény,
S meghalt a moha szőnyegén.

• Nem látta senki más, csak én.
3. BŐSZ JENŐ: Favágók

Csim-bum,
csim-bum,
mi dönög a
dombon?
Két fejsze, ha
mondom.
Ide üt,
oda vág, .
törik a fa
derekát.
Csim-bum,
csim-bum,
tekeredik
a gyökér,-
hó rukk
rajta,
délutánra
teli lesz a
pajta!
4. NEM, NEM, NEM (népdal)

Nem, nem, nem
nem, nem, nem
nem megyünk mi innen el,
míg a gazda, házigazda,
bunkós bottal ki nem ver.

Bunkós bottal, fejszenyéllel,
majd beszélünk a fejével,
nem, nem, nem
nem, nem, nem
nem megyünk mi innen el,
míg a gazda, házigazda

bunkós bottal ki nem ver.
5. ORB+N OTTÓ. A bálna
A bálna, a bálna
tenger tehene,
hasa csupasz,
feje kopasz,
a füle fekete.
A bálna, a bálna,
folyton zabálna
hallevest reggelizik,
tengervizet iszik
a bálna, a bálna.
A bálna, a bálna,
hét tenger csodája!
Pléhtábla a víz alatt,
ez van rápingálva:
„Vigyázz, ha jön a bálna!”
6. THOMAS MANN: Ki harangoz?

Harangszó, harang-ár supra urbem, az egész város felett, kongástól terhes levegő-
egében! Harangok, harangok, lengenek-hintáznak, ringnak-rengetőznek, meg meglódulva
gerendáikon, lábaikon, százhangúan, bábeli összevisszaságban. Súlyosan, gyorsan
csendülnek-bondulnak - nincs itt se ritmus, sem összhang, egyszerre beszélnek, egymás
szavába vágva, és önnön szavukba: harangnyelv-kongatással, időt hagyván a zaklatott
ércnek magát kikongani, máris lendülnek a túlsó peremhez, önkongásukba, hogy mikor zeng
még az „In te Domine speravi”, zeng már a „Beati, quorum tecta sunt peccata”, sőt élesen
belecsilingel kisebb helyekről is, mintha ministráns-fiú rázná meg a misecsengőt.
(Jékely Zoltán ford.)
7. JÓZSEF ATTILA: Tömeg
Munkát! kenyeret!
Munkát! kenyeret!
Jön a tömeg, a tömeg!
Mint a megriadt legyek
röpülnek róla a kövek.
Szálló szikla apró szikra,
mint ki a szemét kinyitja,
ha vasdorong ütötte meg.
A tömeg
járó erdő rengeteg,
ha megáll, vér a gyökere.
Termőföld talpa, tenyere
Százezer hegy a kenyere,
itala nem féme ködnek
s a ködök bár hegyet födnek,
a tömegnek nincs kenyere.
Kenyértésztaként dobódik,
hánykolódik, dagasztódik
a tömeg.
Tömény őssejt, püffeteg
tapogatóit kibontja,
nyúlik, válik amőbaként,
más dudorait bevonja.
Világ, bekap a tömeg!
Felleget fú orralika,
odvas foga
bérkaszárnyák görbe sora.
Kapkod, nyúl, ahová ér,
csűrért, gyárért, boglyáért,

hétórai munkáért,
a Göncölért, Fiastyúkért,
bővizű alföldi kútért -
Nyirkos, görbedő atyáim,

édes, sovány leánykáim
a tömeg.
Körötte füstölgő csövek.
Folyót piszkál a szalmaszál,-
ni, kapja, viszi már az ár!
és sodorja a padokat,
a kiszniket, a kocsikat,
a csákókat, a lovakat,
a fölmutatott kardokat.-
Óh!
Minden más hiábavaló,
az alku, az átok, a csönd, a szó!
az épület s az építő
lenn alapkő és fönn tető,
a dolgozó, a tervező -
Éljen a munkásság, parasztság,
nem fogja polgári ravaszság,
fölrúgja milliónyi láb, -
hú! tömegek, tovább, tovább!
8. +BR+NYI EMIL: Magyar nyelv

Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged
Ajkára vőn, többé nem dobhat el!
Szentség gyanánt hogy befogadja éked,
Őrző oltárrá válik a kebel.

Pajzán, derűs vagy, mint nőink szeme,
S erős, szilárd, mint hősök jelleme!
Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,
S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég!
Minden, mi fejben vagy szívben fakad,
Tőled nyer pompát, színdús szavakat.
Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord,
Mint egy király az ünneplő bíbort!
Bír-e más nyelv úgy epedni,
Annyi bájjal, annyi kéjjel
Olvadóbb, mint lant zenéje

Holdvilágos, langyos éjjel,
Mely virágot s dalt terem,
Mikor ébren semmi sincs más,
Csak a fák sötét bogán:

Hangos, boldog csalogány
S boldog, néma szerelem...
Hát a csapongó
Gyorsszavu tréfák
Játszi szökését,
Festi-e más nyelv
Oly remekül?
Pattog a víg éle,
+m sebe nem fáj,
Mert csak enyelgés,
Tarka bohóság
Volt az egész!...
Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja Úgy zendül benne, mint egyház harangja Mely
messze hinti mély, komor szavát.
Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban, S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban, Úgy
döng minden szó a kedélyen át!...
Ciklops pörölye, hogyha csatát fest,
Csatakürtök bősz riadása!
Halld! Halld!
Száguldva, vihogva, kapálva
Dölyfös paripák robbannak elő.
Százak keze vág, százak keze lő.
Nem szárnyal a vér-ködös égre más,
Csak ágyúdörej, szitok és zuhanás!

Rázkódik a föld, iszonyodva reng,
Amerre a kartács vad tánca kereng!...
Dúl a szilaj kéz, csattog a kard,
Sebet osztva süvölti: ne bántsd a magyart!
Hatalmas, szép nyelv,
Magyarnak nyelve!
Maradj örökké
Nagy és virágzó!
Kísérjen áldás,
Amíg világ áll!
S legyen megáldott
Az is, ki téged
Ajkára vesz majd:

Elsőt rebegve
Végsőt sóhajtva!
9, ORB+N OTTÓ: +llatok innen-onnan

Krokodil
Krokodil, krokodil,
hétpróbás,
bőrpikkelyes, sárbundás.
Krokodil, krokodil,
kipislogsz a nádból,
krokodil, krokodil,
a szemed sem áll jól!
Tigris
Tigris, tigris,
ritkán mosdasz,
inkább piszkos
bundát hordasz.
Erdőben,
mezőben
udvarolsz jó erőben:
„Én vagyok a
szörnyű Tigris,
nálam szörnyebb
tigris nincs is!”
Hattyú
Hess hattyú,
lengeteg!
Tündérszoknyád
lengeted.
Folyó vize
addig tükröz,
szerelemtől
elapad.
Hess hattyú,
táncosnő,
felhőtokban
drágakő!
Vízre hajtod
nyakadat,
vízben nézed
magadat.
Oroszlán
Kisoroszlán, gömbölyded,
boldog, mikor bömbölhet.
Nagyoroszlán kevéssel,
beéri húsevéssel.
Kisoroszlán, Nagyoroszlán,
hol rohangál, hol poroszkál.
Kutyaszán
Csin, csini, csin,
fut a kutyaszán
Fut a kutya,
fut a kutya,
vele fut a szán.
Csin, csini, csin,
kutya-kutyaszán
Egy kutya,
két kutya,
három kutya,
négy kutya.
Csin, csini, csin,
csuda kutyaszán
Csuda szán,
csuda szán
csuda kutyaszán.
Vadliba
Vadliba,
liba, liba, liba,
vadliba, huss!
Itt van a
csuda, csuda, csuda-
szép május.
Itt a tavasz, aranyos,
erdő, mező csatakos,
harmatos,
a cseresznye tűzpiros.
Vadliba,
liba, liba, liba,
vadliba, huss!
Itt van a
csuda, csuda, csuda-

szép május.
10. KOSZTOL+NYI DEZSŐ: Ilona
Lenge lány,
aki sző,
holdvilág
mosolya:
ezt mondja
a neved,
Ilona,
Ilona.
Lelkembe
hallgatag
dalolom,
lallala,
dajkálom
a neved
lallázva,
Ilona.
Minthogyha
a fülem
szellőket
hallana,
sellőket,
lelkeket
lengeni,
Ilona.
Müezzin
zümmög így:
„La illah
il Allah”,
mint ahogy
zengem én
Ilona
Ilona.
Arra, hol
feltűn és
eltűn a
fény hona,
fény felé,
éj felé,
Ilona,
Ilona.
Balgatag
álmaim
elzilált
lim-loma,
távoli,
szellemi
lant-zene,
Ilona.
Ó az i
kelleme,
ó az l
dallama,
mint ódon
ballada,
úgy sóhajt,
Ilona.
Csupa l
csupa i,
csupa o,
csupa a,
csupa tej,
csupa kéj,
csupa jaj,
Ilona.
És nekem
szín is ez,
halovány
kék-lila,
halovány
anilin,
ibolya
Ilona.
Vigasság,
fájdalom,
nem múlik
el soha,
s balzsam is
mennyei
lanolin,
Ilona.
Elmúló
életem
hajnala,
alkonya,
halkuló,
nem múló
hallali,
Ilona.
Lankatag
angyalok
aléló
sikolya.
Ilona,
Ilona,
Ilona,
Ilona.
11. PAUL VERLAINE: Őszi chanson

Ősz húrja zsong,
Jajong, búsong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.
S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Míg éjfél
Kong, csak sírok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél.
Óh, múlni már,

Ősz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél...
(Tóth +rpád ford.)
12. WEÖRÖS S+NDOR: Dob és tánc

csönd
béke
csönd
béke
fény
csönd fénye
béke csöndje
fény békéje csönd

fényes csönd béke
csönd béke fény
béke csöndes fénye
fény csöndje
csönd csöndje fény fénye béke
csönd fény
lombban kő
csönd köve
kövön fény csöndje
kőben csönd béke
kő békéje béke köve lombban

csönd fényes béke
kő lombban fény
kút csöndje fű
kútra hajló béke csönd
kút békéje inda
fű inda kő
lomb hintája kúton
fény ingája kútban
csönd dajkája
csepp
csepp
kút cseppje
cseppek csengő csöndje
csönd cseppje fény
kút habja kő lombja
fény csöndje béke

szél víz föld
kis patak irama
fény halmai
föld keblei
kút karjai
kő lábai
víztüdejű szél
lombtorkú csönd
fűruhájú fény
kőarcú béke
reggel
dél
este
éj
hajnal karéja
dél sziklája
alkony karéja
éj sziklája
csönd
béke
fény hímzése
hab szövése
szél fonása
füst rovása
tűz írása
örökös szálak verejtéke

só
orsó
koporsó
kop
kop
harkály
óriási csönd órája
sok külön kis csönd ingája
kövön gyík
fénylő néma bálvány
béke veled
szeretőd lappang
virágzó ág rejtekében
párod rejlik
minden kapu hajlatában
rend
ünnep
béke
rend köve
ünnep lombja
csönd füve
béke kútja
szállj békés lomb csöndje

fényes ünnep ága lengj
ima irama
unalom fénye
csönd ünnep béke rend szállj
ima fény ünnep lengj béke
fény csönd
béke
csönd
csönd
béke
béke
13. IV BÉLA levele a Pápához
Minthogy Magyarországot a tatárok pestise nagyobb részben pusztasággá változtatta, s

mint a juhakolt a kerítés, úgy veszik körül a hitetlen népek, egyedül nyugatról a németektől,
mint azonos hitet vallóktól kellene országunknak a segítség némi gyümölcsét vennie, de
innen is nem gyümölcsöt, hanem a villongás töviseit kell éreznünk, amikor az ország javát
váratlan rablótámadásokkal ragadozzák el. Napról napra jönnek hozzánk a hírek a tatárokról,
hogy nem csak ellenünk készülődnek, akikre legjobban fenekednek, amiért ekkora csapás
után is vonakodtunk meghódolni, holott minden más nemzet, amely ellen erejüket
megmutatták: Oroszország, Kúnország, Bulgária, mind adófizetőik lettek, hanem az egész
kereszténység ellen, egész Európa ellen töméntelen hadat indítanak.
Amit a gyakorlati tapasztalat harcikészségünkből megmutathat, azt már megmutattuk,
amikor magunkat és a mieinket kitettük a tatárok soha nem látott erejének. Hanyagsággal
sem vádoltathatunk, mert amikor a tatárok országunkban harcoltak ellenünk, megkerestük az
egész kereszténység három legfőbb udvarát, de mindezektől semmiféle vigaszt, vagy
segítséget nem kaptunk, csak szavakat. Abban állapodtunk meg, hogy a Dunát várakkal
erősítjük, mert ez az ellenállás vize. Itt álltunk tíz hónapon át ellen a tatároknak. Ha ezt - ami
távol legyen - a tatárok egyszer birtokba veszik, nyitva áll a kapu számukra a többi katolikus
keresztény ország felé is.
+me tehát most valóban fenyegetni látszik a nagy szükség. Nyissátok meg az atyai szívet
a hit védelmében a köz javára az üldöztetésnek emez idején.
14. DÓZSA GYÖRGY ceglédi beszéde
Magyar férfiak!
Mi sem utálatosabb isten előtt, mint ha a
semmirevaló ember hatalmaskodik embertársai felett.
Nincsen is nagyobb bűn, mintha emberek, hatalmukkal visszaélve, szolgaságban tartják

önnön nemzetük tagjait.
Polgártársai vagytok a magyar nemességnek, de nem parasztként, hanem rabszolgául tart
titeket. Amit hoz az ugar a ti fáradságotok által, amit barmaitok adnak: minden a nemesség
prédája. Nekik szántjátok a földet, nekik ültettek szőlőt, nekik neveltek nyájat és csordát:
nektek csak szolgaság és ínség marad.
Minden ember tudja Magyarországon, minő nyomorúság minden napotok. Ha a nemes
házat épít, ha nősül, ha leányát adja férjhez, ha vendéget fogad, ha születik, ha meghal, ha a
királyhoz megy a maga dolgában - titeket fejnek: bármit tesz, a ti rovásotokra megy a dolog.
Meddig tűritek még ezt a gyalázatot magyarok?
Kövessétek istent, ki összegyűjtött benneteket,
és fegyvert adott kezetekbe!
Rajta hát, támadjatok ellenségeitekre!

Oktalan félelem ne csökkentse bátorságotokat!
Ne gondoljátok, hogy én elkerülöm a bajt, ha ti
veszedelembe kerültök. +gérem, hogy szabadságotok visszaszerzésében vezéretek leszek s

- ha szándékunkat isten segíti- visszaszerzem azt; fáradalmak közt veszedelmekben bátor
leszek és hűséges! S ha oltalmazótokul vezérré tesztek a hatalmamat javatokra használom
és ellenségeink megtörésére.
15. P+ZM+NY PÉTER: A halálrúl

Se bölcsesség és szentség, sem erő és szépség, sem kincs és gazdagság, sem uraság és
birodalom, sem ifjúság és hatalom senkit a halál nyilaitúl el nem rejthetett; fullánkjátúl meg
nem menthetett.
És hogy régi dolgokrúl ne szóljunk; akik ezelőtt száz esztendővel; mit száz esztendővel?
húsz vagy harminc esztendővel ebben a várasban laktak; ezeken az utcákon jártak; ezekben
a házakban éltek; gazdagságokat győjtöttek; vígan ettek, ittak: mindnyájan megholtak.
Valakik most itt jelen vagytok, rövid üdő forgásában egytűl egyig meghaltok: úgyhogy
legfeljebb negyven vagy talán csak harminc esztendő után, egy sem él közületek: száz
esztendő múlva pedig azt sem tudják az utánunk valók, ha voltunk-e e világon? Sőt akik
most ismérnek holtunk után úgy emlékeznek rólunk, mint álomban látott dologrúl. Amely
házakban most laktok, amely szépséget most bírtok, amely tiszteket most viseltek, azok
mind másokra szállanak: kik tirólatok annyit gondolkodnak, mennyit ti gondolkodtok azokról,
kik ezeket a házakat építették, és száz esztendő előtt bírták; azaz csak neveteket sem
tudják, és mintha soha nem éltetek volna, feledékenységben lesztek.
Akarjátok-e érteni, mit tészen az, hogy meg kell halnunk? Annyit tészen; hogy valamit
bírunk, valamit remélünk e földön, azt mind el kell hagynunk. Annyit tészen; hogy minden
pompáktúl és gyönyörűségektűl, minden tisztektűl és méltóságoktúl, minden atyánkfiaitúl és
barátinktúl, minden jószágunktúl és gazdagságinktúl el kell szakadnunk. Annyit tészen; hogy
a léleknek a testbűl ki kell menni, e világot el kell hagyni: oly útra, oly országba kell lépni,
melyben azelőtt nem volt, és nem tudja, ki lészen angyal-é vagy ördög? Annyit tészen; hogy
ez a test, elsőben egészségtűl és erejétűl azután minden érzékenységtűl, minden világi
édességektűl megfosztatik: föld alá tétetik, férgektűl megemésztetik. Annyit tészen; hogy
Isten ítélőszéki eleiben kell menni. Oda pedig sem szolgánk és barátunk, sem kincsünk és
gazdagságunk nem késérhet: hanem csak cselekedetink jőnek utánunk, és azok érdeme
szerént vesszük jutalmat.
Ez a halál, melyen által kell mennünk; ennek emlékezetit kell szívünkbe oltanunk, ha
szentül akarunk élni.
16. ZRINYI MIKLÓS. Ne bántsd a magyart

Szegény magyar nemzet, annyira jutott-e ügyed, hogy senki ne is kiáltson fel utolsó
veszedelmeden, hogy senkinek ne keseredjék meg szíve romlásodon, hogy senki utolsó,
halállal való küszködéseden egy biztató szót ne mondjon? Egyedül legyek-e én őrállód,
vigyázód, ki megjelentsem veszedelmedet? Nehéz ugyan ez a hivatal nékem de ha az isten
az hazámhoz való szeretetet reám tette, imé kiáltok, imé üvöltök: halj meg engem, élő
magyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztő tűz!
Magyarok, tinéktek szólok! Ez a rettenetes sárkány a török, Váradot tőlünk elvette, sok
ezer magyar lelket rabságba vitt, sokat a kardnak élivel emésztett meg; Erdélyt, koronánknak
egy legszebbik boglárát elprédálta, fejedelmét eltiporta, gázolja nemzetünket, országunkat,
mint egy erdei kan a szépen plántált szőlőt. Kik dicsőséges magyar vérnek maradéki
vagyunk, az mi atyánkfiaiért, atyáinkért, anyáinkért, feleségünkért, gyermekünkért, hazánkért
meg kell indulnunk, halálra is, ha kévántatik mennünk, mégis legalább bosszút ezen a
dühödt eben állanunk. Fegyver, fegyver, fegyver kévántatik, és jó vitézi elszántság!
Vagy nem azoktul a vitéz magyaroktul szármáztunk-e mi, kik kevés néppel számtalan sok
ezer pogányokat kergettek? Nincsen-e istennek hatalmában Hunyadi győzedelmeit, Mátyás
király dicsőségeit kezünkben ismég újonnan megvirágoztatni? De úgy, ha mindnyájan egy
szívvel,
dolgához,egy
éslélekkel,
fáradunk,segítségül híván
vigyázunk, istennek az
tusakodunk szent nevét, körmösen nyúlunk a magunk
mi életünkért.
17. II. R+KÓCZI FERENC kiáltványa

Ismét felszakadnak a híres magyar nemzet sebei, a nemzet szabadságának annyiszor
mostohán kezelt sebesülése, s most már az a veszély fenyeget, hogy tagjai lassú sorvadása
közben az ausztriai uralkodó ház végzetes uralma alatt az egészséges törzset is a végső
halálos pusztulásba dönti, s azt követeli, hogy karddal vágjuk ki.

Ó kegyetlen, szabad népnek tűrhetetlen szolgaság
Katonai kényszer uralkodik, a börtönöket és a
botozást alkalmazzák, ellentmondó törvények, felújított perek, egymást érő rablások, a

hatalmasok önkénye, árvák elnyomása, özvegyek kifosztása. Elég soká űzött már
gúnyt belőlünk a nagyravágyó osztrák kormányzat kiterjesztett vitorlájú hajója, elég soká
pompáztak a kárunkra, hogy végre az isteni bosszúállás igazságos örvénye végzetes árjával
elnyelje őket.
Hadd lássa meg a világ jogosan megragadott fegyvereinket!

Életünket, javainkat és utolsó csepp vérünket szabad akaratunkból édes hazánknak
szenteljük. A keresztény világ előtt tiszta lélekkel kinyilatkoztatjuk, hogy a fegyverfogásra
nem az uralom, nem a nyereség, nem a személyes dicsőség vágya késztetett.
Kelt munkácsi várunkban, az úr 1703. esztendejében, június hó hetedik napján.
18. KOSSUTH LAJOS: Kiáltvány a néphez

Atyámfiai! Véreim! Polgártársaim!
Az örökkévaló istennek nevében ki az igazságot
védi, és megbünteti az árulást, fegyverre szólítom fel a nemzetet: szegény magyar hazánk
megvédésére.
A magyar nemzet háromszáz esztendőn át sokat szenvedett. Török és tatár dúlta édes
hazánk kebelét, és a királyok idegen gonosz tanácsosai és a hazának háládatlan fiai sokszor
elárulták e szegény nemzetet, de mióta isten e világot megteremtette, soha még oly
ocsmány árulást nem hallott az embernek fia, mint aminővel most hazánkat meg akarják ölni
a hitszegők.
Ha most a magyar nemzetnek minden fia, aki csak karját bírja, fel nem kél hazáját védeni,
akkor kiirtanak saját hazádból, szegény magyar nép! Országodat, mit őseid vérrel szereztek,
árulással szétdarabolják. A magyar földet, mit véres verejték közt miveltél , s mit a magyar
nemesség, a király gonosz tanácsosai daczára, szabaddá tett, rácz rablók és illyr pártütők
közt osztják ki, s téged, szegény elárult magyar nép, ki fognak irtani az élő nemzetek
sorából, hogy szegény hazádnak még csak neve se maradjon fenn.
Nem! Ezt az örökkévaló isten nem engedheti. A magyar nemzet, melynek hűségéért,
hosszas, türelmes szenvedéséért most ily alávaló hitszegéssel, ily rút hálátlansággal
fizetnek, nem lehet oly gyáva, hogy védtelenül hajoljon meg a gyilkosok előtt, és veszni
hagyja szegény hazáját, zsákmányul a hitvány árulóknak.
Még a nyomorult féreg sem tűri, ha lábbal tapodják. A magyar nép nem leszen, nem lehet
gyávább a féregnél. Aki nem akar hontalan vándor koldussá lenni, akinek szívében a
becsületnek, a hazafiságnak legkisebb szikrája ég, aki nem akarja a szolgaságnak keserves
bilincsét hordozni, akinek nője, gyermeke van, aki nem akarja apái sírját megfertőztetni, aki
nem akarja, hogy gyermekei megátkozzák, aki szabadságot kíván e földön, s üdvösséget vár
a másvilágon: az fel fog kelni isten és a haza nevében, a rablókat, pártütőket semmivé tenni
és megbosszulni a hitszegést, és Magyarország függetlenségét és a magyar nép törvényes
szabadságát megvédeni.
Atyámfiai, hallgassátok meg szavaimat!
Én a nép javáért éltem, szenvedtem, cselekedtem
egész életemben. És nektek igazat szólok, mintha isten előtt állanék. A magyar nemzet 300
esztendő előtt ily feltétel alatt választott királyt, a most is uralkodó házból: hogy
Magyarországot, mint szabad és független országot, saját törvényei szerint kormányoztatja.
Ilyen feltétel alatt engedte meg a magyar nemzet azt, hogy a királyság firól fira örökségül
szálljon.
Ily feltétel alatt szállott a korona a mostan uralkodó királyra is.

Tizennégy király megesküdött az örökkévaló istenre, hogy az ország szabadságát, az
ország törvényeit meg fogja tartani.
De nekünk a királyi eskü semmit sem használt. Mert a királyok - esküvel fogadott számtalan
ígéreteik ellenére -mindig külföldön laktak, ott idegen tanácsosokkal vették magukat körül,
akik hazánkat nem szerették, a népet sanyargatták, törvényeinket lábbal taposták, s
Magyarországot minden szabadságából kivetkőztették.
A nép fizette a terhes adót, tartotta az idegen katonát, ki miatt a szegény népnek saját
házában sem volt soha egy pillanatnyi nyugodalma. De a keservesen fizetett adóból a nép
javára soha egy fillér sem fordíttatott. Soha a nép adójáról a király számot nem adatott.
Legnagyobb részét a népnek elnyomása végett tartott idegen katona emésztette fel, a többit
pedig kiküldték Bécsbe, ott költötték el, s a népnek örökös ínséggel kellett küzdeni.
A ti fiaitokat, testvéreiteket elvitték katonának; de nem avégett, hogy szegény hazánkat az
ellenségtől megoltalmazzák, hanem avégett, hogy más nemzeteket a karjaitok közül
kiragadott magyar katonák által járomban tartsanak és sanyargassanak, éppúgy, mint titeket
idegen katonák által járomban tartottak és sanyargattak.
És a nemzetnek soha senki számot nem adott, hogy hová fecsérelték a magyar
vitézeknek, a ti fiaitoknak vérét.
Idegen országokban vesztek el legnagyobb részben
• s azon országok népeinek átka kísérte őket sírjokba, akik pedig sok esztendő múlva
hazakerültek, koldusok gyanánt tértek meg helységeikbe s nem volt aki őket
szenvedéseikért megjutalmazza, aki nekik egy keserves darab kenyeret adjon.
Ti robotoztatok,
verejtékkel dézsmát
míveltetek, adtatok,
nem nektekúri székeknek voltatok
jövedelmezett, szolgákalávetve,
voltatok,amint
föld,szolga
melyetvolt
véres
a
föld, melyet míveltetek.
De a nemességnek igazságos része fel akart titeket törvény által szabadítani.

Én is egyike voltam azoknak, kik szabadságtokért küzdöttek sok esztendők óta.
De a király idegen gonosz tanácsosai ellentállottak szabadságotoknak, sőt sokakat
közölünk üldöztek, sanyargattak, amiért bátran és hangosan mertünk szólani.
És mivel eszerint a nép maga ki volt rekesztve a szabadságból, mi nem lehettünk elég
erősek szegény hazánk szabadságát oltalmazni.
És szegény elárult hazánk minden szabadságából kivetkőztetett. Olyan volt mint egy
fejőstehén, amelyet a külföldi gonosz tanácsosok számára hitszegő magyarok vérig fejtenek.
Szegény magyar hazánk ínség, nyomorúság, szolgaság tanyájává lett.
Ez volt a régi, keserves állapot, atyámfiai!
Végre az örökkévaló isten megsokallotta
szenvedéseiteket, megszánta szegény magyar hazánk szenvedéseit.
A múlt országgyűlésen még csak a nemesség hozott törvényeket, de a nemesség követei

és a mágnások között számosan valánk a magyar népnek igaz barátai. Elhatároztuk:
szegény árva hazánk szabadságát visszaszerezni; de visszaszerezni nemcsak egyedül a

nemesség számára, de az egész népnek számára.
A nagylelkű nemesség elhatározá a néppel minden szabadságát megosztani és a nép
minden terheiben megosztozni. És semmit sem kívánt a néptől egyebet, mint azt, hogy
szeresse magyar hazánkat és segítsen az árulók és zsarnokok ellen megvédelmezni.
Isten megáldotta igazságos küzdelmeinket.
Magyarország, Erdély, Horvát, Tótország népeit
szabaddá tettük. Robotot, dézsmát eltöröItük. Az adófizetés terheiben megoztoztunk. Az

ország védelmének kötelességében megosztoztunk. És a népet minden alkotmányos
szabadságnak részeseivé tettük.
Hogy pedig a népnek, az országnak ezen szabadságát idegen gonosz zsarnokok meg ne
ronthassák, felelős minisztériumot alkottunk, valóságos nemzeti kormányt, mely oly
emberekből álljon, kik a nemzet
annakjavát szabadságát szívből,többségének bizodalmát bírják, kik a népnek barátai, kik
lélekből előmozdítsák.
És ezen nemzeti kormányt felelőssé tettük, hogy a nép, s az ország szabadságát szentül
megőrizze; a nép adóját a nép javára fordítsa: arról a nemzetnek számot adjon, s a nemzet
vérét nem másra, mint az ország védelmére fordítsa.
És hogy ezen felelős kormány hazafiui kötelességének becsületesen megfeleljen, a
népnek azon hatalmat adtuk hogy válasszon képviselőket, kik a kormánytól számot
vegyenek, s a nép javára törvényeket hozzanak, melyek szerint a minisztérium az országot
kormányozni tartozzék.
ésEzt tettükeatörvényeket
a király múlt országgyűlésen: ilyen
megerősítette éstörvényeket alkotánk.
királyi esküjére A királynak
szentül elibe örökre
fogadta, hogy terjesztettük
meg
fogja tartani.
Tette ezt a király szabad akaratból, tette esküvel erősített kötelessége szerint.
A szerencse ezen igazságos kívánatainkat csak annyiban segítette elő, hogy ekkoron a
királyt nem vették körül hajdani gonosz tanácsnokai, mert azokat a türelmét vesztett bécsi
nép akkoron elkergeté.
De alig múlt el néhány hét, a magyarnak halálos ellenségei, mint a kígyók, ismét
összeseregeltek a király körül és összeesküdtek szegény magyar hazánk ellen,
öszszeesküdtek a magyar nép szabadsága ellen.
És ezen árulóknak az összeesküvés borzasztóan sikerült. Mert a király e nyáron
megbetegedvén, maga-magával annyira tehetetlenné lett, hogy szegény hazánkat a hitszegő
tanácsosok a király nevében gyilkolnák meg.
Tudjátok hazám fiai! Szegény hazánkat minő irtózatos szerencsétlenségbe sodorta immár
az árulás. A vad ráczokat, a rabló szerbeket a király nevében lázították fel, a magyar nép
kiirtására. És irtják a magyar népet. Gyilkolják a férfiút, asszonyt, gyermeket. Porrá égetik a
magyar falukat, s el akarják a magyar nép földét foglalni. A király nevében esküdött össze
ellenünk a hazánkban tanyázó idegen katonaság, melyet véres verejtékkel fizettetek és
tápláltatok.
A király nevében választották ki Jellasichot vezéréül a szegény magyar nép ellen

intézendő irtó háborúnak. A király nevében lázították fel a horvátokat, akik velünk az ország
minden közös szabadságaiban megosztoztak, kiket mi, magyarok, testvéreinkül fogadánk,
akiknek még több szabadságot adtunk, mint amennyivel maguk a magyarok bírtanak.
Ők csak félannyi adót fizetnek, mint a magyarok, katonát nem tartanak, az ő földükről a
kálvinista és lutheránus magyar vallása ki van rekesztve, mint bélpoklos; nekik külön
országgyűlésük is van, és saját nyelvükön szabadon intézik beldolgaikat. Mindezen
jótéteményeket pedig azzal hálálják meg, hogy a pártütő Jellasich vezérlete alatt mint vad
ellenség rohanták meg országunkat, s rabolják, pusztítják a magyar népet. A király nevében
lázították fel a magyar ellen az oláhokat, s a király nevében rohantak be a felföldre fegyveres
cseh rablók, a tót népet fellázítani. Szóval a király nevében van hazánk vérrel és lánggal
minden oldalról elborítva. És tódul a sok fegyveres rabló, a sok háládatlan áruló minden
oldalról beljebb és beljebb a magyar népre, hogy őtet kipusztítsa a föld hátáról.
19. BAJCSZY-ZSILINSZKY ENDRE emlékirata

Ne lelkesedjünk okvetlenül, amikor káromkodnunk, vagy sírnunk kellene és ne
erőszakoljuk magatartásunk önkéntességét, amikor kényszer alatt cselekszünk. A szabadság
nemzete nem keresheti a maga boldogulását egyedül a mindenáron való könnyű
alkalmazkodásban és a természetes kockázatok mindenáron való kerülésében.
Egy kis levegőt kérünk, ha mást nem, hát legalább a börtön vagy az internálótábor
levegőjét, a magunk törhetetlen és logikailag verhetetlen külpolitikai ellenzékisége számára,
hogy egy újabb szörnyű omlás idején hitele lehessen szavunknak. Merem mondani és
vállalom a felelősséget minden mai és jövendőbeli fórum előtt, hogy a magyar nemzet nagy
többsége a mi ellenzékiségünk táborában van. Micsoda igazság az, hogy quislingek, akik
mögött sem magyar múlt, sem magyar érdek, sem magyar hagyomány, sem magyar nagyok
nincsenek, csak az idegen érdekekhez való olcsó alkalmazkodás, Rákóczi és Kossuth
helyett Haynau és Bach szelleme, szabadon kínálkozhatnak idegen hatalmasoknak - s
nekem és mindazoknak, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, a nemzet igazi elitje
tekintélyes részének a magyar parasztság és munkásság zömének hallgatnunk kell?! El kell
hallgatnunk panaszainkat is, aggodalmainkat is, legfőképpen pedig évezredes igazságainkat.
Szabadabb szellemi légzést kérünk, nem a magunk érdekében, hanem nemzetünk,
történelmi hivatásunk s államunk függetlensége, Magyarország és a magyar függetlenség
jövendő megmentése érdekében.
KIEJTÉSGYAKORLATOK
SZÖVEGMENTES KIEJTÉSGYAKORLATOK
1. Ajakkerekítés-terpesztés tükör előtt alkalmanként 50-szer, zárt fogsorral.
2. Nyelvkörzés a fogakon kívül, az ajkakon belül nyitott szájjal -mindkét irányban.
3. Alsófogmedri nyelvhegytámasz, nyelvközép emelgetéssel.
4. Erőteljes szájnyitás, lágyszájpad emelgetés tükör előtt.
5. Papírszelet pöccintés kézfejről p, t, k
mássalhangzókkal.
6. B, d, g, illetve mb, nd, ng ciklizálás az erős zönge-megszólaltatás érdekében.

7. F, v, f, v gyakorlat a zöngés-zöngétlen érzékeltetésére.
8. Sz felismerés hátmögötti szisszentéssel.
9. Sz variációk gyakorlása.
10. S felismerés hátmögötti susogással.
11. S variációk gyakorolgatása.
12. Sz, c, z gyakorlatok.
13. A j hang, az ich laut és az ach laut gyakorolgatása.
14. L gyakorlatok mozdulatlan állal.
15. Nálánálánálá, nalanalanala, nelenelenele nagyra nyitott szájjal, mozdulatlan állal.
16. Jálájálájálá, jalajalajala, jelejelejele ugyanígy. 17. R gyakorlatok légzőgyakorlatként,

pergetés, ameddig a levegő tart.
18. R skála.
19. A hangkapcsolatok tanulmányozása bármilyen írott szövegen.
20. A ritmus ledobolása bármilyen írott szövegen. 21. A magánhangzók színének
tanulmányozása óvatos nyelvmozdítással.
22. A magánhangzók színének tanulmányozása óvatos ajakmozdítással.
23. Magánhangzó gyakorlatok: áaou, áeéi, áaoöuü.
SZÖVEGES KIEJTÉSGYAKORLATOK
1. Szógyakorlatok, a helyes kiejtés rögzítése, nyitás

2, Weöres Sándor: Kínai templom; gondos magánhangzó
ejtés
3. Babits Mihály: Theosophikus ének; ajaktorna
4. Vidor Miklós: Nyelvgyötrők; pontos mássalhangzóejtés
5. Papp Tibor: Nevek; gyors, pontos beszéd, egy
levegőre
6. Babits Mihály: Fekete ország; gyors, pontos beszéd,
egy levegőre
7. Weöres Sándor: Magyar etűdök (részletek: 9, 48);
pontos ejtés
8. Kiss Dénes: Gyárlátogatás; hosszú mássalhangzók
9. Petőfi Sándor: Orbán; r-hangok

10. Sz gyakorlatok pöszéknek
11. C gyakorlatok pöszéknek
12. Z gyakorlatok pöszéknek
13. S gyakorlatok pöszéknek
14. Cs gyakorlatok pöszéknek
15. Zs gyakorlatok pöszéknek

16. Ismétlő gyakorlatok pöszéknek
17. R gyakorlatok raccsolóknak
18. Tamkó Sirató Károly: Országjárás; a helyes kiejtés
alkalmazása
19. Csukás István: Gilice-síp; a helyes kiejtés

alkalmazása
20. Tarján Iza: Ungon-berken; a helyes kiejtés
alkalmazása
A pontos kiejtés anyaga következik. Ne elégedjünk meg a gyors mondogatással, követeljük

meg magunktól a pontos, gyors mondogatást. A pöszék számára akkora anyagot állítottam itt
össze, amekkora magyarul még nem jelent meg. A menet szisztematikus tessék betartani, és
tessék rendbe jönni, ne bosszantsuk egymást! A pöszék anyagát a nem pöszék is haszonnal
gyakorolhatják. A raccsolók anyaga mindenki számára hasznos, mert az r hangok
mostanában nagyon lágyak, és a színpad erőteljes pergést kíván!
1. SZÓGYAKORLATOK, A HELYES KIEJTÉS RÖGZ+TÉSE, NYIT+S

már
bár
pár
vár
fáj
zár
szár
cár
mar
baj
pad
var
faj
zab
szab
cakk
mer
begy
per
ver
fej
zeng
szer
cent
mór
bor
pór
von
Fót
zord
szór
comb
mér
bér
pék
vér
fél
zé
szén
cél
mö
bőr
pör
vő
föl
zöld
szög
cö
míg
biz
pír
visz
fisz
zim
szív
cikk
múlt
búr
pult
vu
fúr
zug
szúr
cucc
mázsát
bábát
pápát
vázát
fáját
zárát
száját
cápát
magyar
badar
panasz
vasal
falat
zavar
szaval
caplat
megyek
berek
perek
veszek
felek
zene
szelek
cement
mórok
borok
pórok
vonok
Fóton
zokog
szórok
colos
mérés
bélés
pénzét
vérét
félét
zéjét
szélét
cégér
mögött
bőrök
pörög
vörös
főzök
zörög
szőlő
cölöp
mirigy
bízik
pirít
vízi
fityisz
zizi
színi
cívis
múltunk
búsul
puhul
vuvu
fúrunk
zúdul
szúrunk
cucu
mázsáját
bábáját
pápáját
vázáját
fájánál
zárását
szájánál
cápáját
madarat
babahaj
parazsat
vadakat
falakat
zabszalma
szavakat
capcarap
meleget
bereked
pereket
vezekel
felemel
zene
zeng
szerepel
cementtel
móroktól
boroktól
póroktól
vonótól
fokokból
zokogok
szóródó
combokról
mérését
bélését
pénzénél
vétkénél
fészkénél
zéjénél
szélénél
cégérét
mömömö
bőrökről
pörökről
vörösök
főnököt
zörömböl
szövőnő
cölöpök
mit iszik
bízik is
pirít is
virít is
fityfirity
zizit is
szívni is
cívis is
mázsájánál
bábájánál
pápájánál
vázájánál
fáklyájánál
zárásánál
szállásánál
cápájánál
madarakat
babahajat
parazsakat
vasalatlan
fakanalat
zavartalan
szakadatlan
capcarapcap
melegeket
berekesztett
perelgetett
vezekeljen
felekezet
zene
zengett
szerecsenek
cement
mellett
máma
bába
pápa
váza
fája
zára
szája
cápa
mamám
babám
papám
vagány
falás
Zalán
szakács
Cabán
máma már
bábatál
pávaláb
vágatás
fáradás
záratás
száradás
cápaszáj
mamával
babával
papával
vattával
falással
Zalánnal
szamárral
Cabánnal
nád
láb
rág
dán
táj
zsák
sár
csáp
nap
lap
rag
dal
tag
zsa
sakk
csap
nem
len
rend
de
teng
zseb
seb
csepp
no
lomb
ront
domb
toll
zsong
sor
csont
nép
lét
rét
dél
tél
zsé
sérv
csép
nő
lő
rönk
döng
tönk
zsö
sör
csönd
nincs
liszt
ring
disz
tíz
zsír
sir
csíp
nu
lúg
rúg
dúl
túr
zsupp
súg
csuk
nádját
látják
rántják
dánját
tátják
zsákját
sálját
csápját
nagyja
lantja
rakja
dajka
tatja
Zsazsa
sanda
csalja
neme
lenge
rendje
dele
tenger
zsenge
sejtje
csendje
nono
lopott
rovott
dobott
tobozt
zsongott
sodrott
csorgott
népét
létét
részét
dérét
téjét
zséjét
sérvét
csészét
növök
lövök
rönkök
döngök
tönkök
zsözsö
sörök
csöngök
nini
Lidi rikít
díszít
Tibi
zsizsik
sivít
csitít
null-null
lúdjuk
rúgjunk
dúlunk
túrunk
zsúrunk
súgunk
csukunk
nálánál
lábánál
Rábánál
dámánál
tájánál
zsályánál
Sáránál
császárnál
nagyapa
lakatlan
ragasztja
darabka
tagadja
zsazsazsa
savakkal
csak azzal
ne tedd el
levente
remete
delente
tengelye
zsengelye
sebhelye
csemege
nonono
lópokróc
robotol
dobogó
tolongott
zsongódott
sodródott
csókot lop
nénjénél
lépését
részénél
dédété
tépését
zsécsézé
sérvénél
csészéjét
nőttön nő
lövőkről
rögökről
dörömböl
tönkökről
zsözsözsö
sörökről
csömörről
ninini
Lidi sír
ribizli
díszíti
Tibit is
zsizsizsi
sivít is
csitít is
náthájánál
ládájánál
rázásánál
dámájánál
támlájánál
zsályájánál
Sárájánál
császáránál
nananana
lakatalatt
ragasztva van
dagasztatlan
tapasztalat
zsazsazsazsa
salaktalan
csapat alatt
nemtelenek
lehetetlen
rendetlenek
de szereted
tehetetlen
zsebembe tedd
sebhely mellett
csemege lett
nála
lába
rája
dáma
támla
zsálya
Sára
csárda
naszád
lakás
rakás
dagály
talán
Zsadány
saját
csapás
nászdalát
lázadás
rángatás
dámaság
tálalás
zsályaszár
sárgaság
csámpaság
nagyjában
lantjával
rabjával
dajkával
találtam
Zsazsával
sajátja
családja
2. WEÖRES S+NDOR: Kínai templom

Szent
kert,
bő
lomb:
tárt
zöld
szárny,
fönn
lenn
tág
éj
jő
kék
árny.
Négy
fém
cseng:
Szép,
Jó,
Hír,
Rang.
3. BABITS MIH+LY: Theosophikus ének (részlet)
A fény alatt, az ég alatt, a lég alatt,

a fény alatt, a lég alatt, a jég alatt,
a fény alatt, a kék alatt, a zöld alatt,
a fény alatt, az ég alatt, a föld alatt,
a fény alatt, az árny alatt, a láng alatt
4. VIDOR MIKLÓS: Nyelvgyötrők

Roppant bottal
koppantottam,
szöcském csacskán
szökkent,
papnadrágban
kappant fogtam,
macskám fecskét
hökkent.
Derengett,
borongott,
merengett,
szorongott,
kerengett
dorong ott
de nem vet
korongot.
Körbe pörg e
görbe körte,
hat gödörbe,
vak tükörbe,
fürge ürge
sürg e zűrbe
őt gyötörd, te
rőt ökörke.
Szakállas
sakál,
ha választ,
csak áll.
S e nóta
dacára
spenót a
szakálla.
Szegénylegény e vén cserény
alatt,
elél, evén szerény lepény-

halat,
szeszély fején e szép kemény
kalap!
De félek én, mesém henyén
halad,
s felén e rémlegény belém
harap.
Zabra zebra, zsebre zabra,
habra rebbents, hebrencs babra,
ugra-bugra, zsupsz a sutra,
pulyka-húzta pudva-dudva,
lukba rugva fúlt a kútba.
5. PAPP TIBOR: Nevek
Marci, Berci, Karcsi, Tercsi,

Ancsa, Jancsi, Bence, Jenci,
Ince, Vince, Lonci, Manci,
Lóri, Flóri, Frici, Franci,
Dani, Dini, Samu, Simi,
Lilla, Nelli, Ami, Imi,
Piri, Pali, Ili, Ali,

Lali, Lili, Vili, Vali,
Mári, Sári, Klári, Máli,
Mici, Maca, Zoli, Záli,
Misi, Masa, Emmi, Mimi,
Tibi, Tóbi, Tóni, Tini,
Ibi, Robi, Gabi, Giza,
Rozi, Rézi, Gazsi, Zsiga,
Margó, Gergő, Eszti, Kriszta,
Jóska, Pista, Böske, Miska,
Bori, Biri, Dóri, Kari,
Teri, Feri, Gyuri, Mari,

Panni, Fanni, Muki, Miki,
Sanyi, Manyi, Vica, Viki,
Józsi, Mózsi, Médi, Magdi,
Helga, Matyi, Tünde, Andi.
6. BABITS MIH+LY: Fekete ország (részlet)

Fekete országot álmodtam én
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.

Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.
( Mond el fehérrel, pirossal, csíkossal, kockással, de elmondhatod úgy is - ha embere vagy -,

hogy imperialista, szocialista, fasiszta vagy kuklukszklán.)
7. WEÖRES S+NDOR: Magyar etűdök (részletek)

9.
Csipp,
csepp,
egy csepp,
öt csepp, .
meg tíz:
olvad a jégcsap,
csepereg a víz.
48.
Tó vize, tó vize csupa nádszál
egy kacsa két kacsa oda-császkál,
sárban ezer kacsa bogarászik,
reszket a tó vize, ki se látszik.
8. KISS DÉNES: Gyárlátogatás

Csitteg-csattog,
pitteg-pattog,
dibben-dobban,
kippen-koppan,
rippen-roppan
ez a gyár,
hol a sok gép,
a sok ember,
fúr, farag, vág,

kalapál.
Kunkorodik
göndör forgács,
gőzkalapács
hubbanik,
csitteg-csattog,
pitteg-pattog,
dibben-dobban,
kippen-koppan,
rippen-roppan,
jól halad a
munka itt.
9. PETŐFI S+NDOR: Orbán

Komor, mogorva férfiú
Volt Orbán,
Bár oly vidám hajnal pirult

Az orrán.
De hisz mogorva ép azért
Volt Orbán,
Mert oly vidám hajnal pirult
Az orrán.
Oka egyébiránt maga

Volt Orbán,
Hogy oly vidám hajnal pirult
Az orrán.
Temérdek borfélét ivott
Meg Orbán,
Vidám hajnal azért pirult

Az orrán.
10. SZ GYAKORLATOK
szhi
szhé
szhe
szhá
szha
szho
szhö
szhu
szhü
szi
szé
sze
szá
sza
szo
szö
szu
szü
isz
ész
esz
ász
asz
osz
ösz
usz
üsz
isszi
ésszé
essze
ásszá
assza
osszo
összö
usszu
üsszü
ejszi
ejszé
ejsze
ejszá
ejsza
ejszo
ejszö
ejszu
ejszü
ekszi
ekszé
eksze
ekszá
eksza
ekszo
ekszö
ekszu
ekszü
etyszi
etyszé
etysze
etyszá
etysza
etyszo
etyszö
etyszu
etyszü
elszi
elszé
elsze
elszá
elsza
elszo
elszö
elszu
elszü
erszi
erszé
ersze
erszá
ersza
erszo
erszö
erszu
erszü
epszi
epszé
epsze
epszá
epsza
epszo
epszö
epszu
epszü
s-sz (9-szer)
süszi
söszé
sosze
saszá
sásza
seszo
sészö
siszu
söszü
es-szi
es-szé
es-sze
es-szá
es-sza
es-szo
es-szö
es-szu
es-szü
ecs-szi
ecs-szé
ecs-sze
ecs-szá
ecs-sza
ecs-szo
ecs-szö
ecs-szu
ecs-szü
ec-szi
ec-szé
ec-sze
ec-szá
ec-sza
ec-szo
ec-szö
ec-szu
ec-szü
szív
szín
szirom
színes
szék
szél
széles
szem
szed
szeleburdi
szelence
száj
szám
szár
számítás
szalag
szaval
szarka
szamóca
szoba
szóda
szór
szóvicc
szőnyeg
szöglet
szörp
szöcske
Szudán
szúr
szúnyogos
szülő
szűrő
szükség
szíj
szid
szigorú
színház
szén
szép
szélcsendes
szeg
szegy
szendereg
szemez
szánt
száll
szárít
szállítás
szalad
szabad
szamár
szavaz
szoknya
szokott
szorít
szódavíz
szövet
szögel
szőrme
szövetkezet
szunnyad
szurkol
szuvas
születik
szürke
szülőház
szik
szít
szivar
szivacs
szét
széf
szétcincál
szent
szelet
szerény
szeles
szánkó
számít
szárad
Szása
szakad
szavak
Szahara
szakács
szól
Szob
szomorú
szólás
szőlő
szöveg
szőr
szövés
szuffita
szurony
szusszantás
szűnik
szürkület
születésnap
szilva
szikla
Szíria
Szicília
széna
széle
szépséges
szelep
szelel
szemereg
szecska
száguld
szállít
számára
száz
szappan
szakáll
szamovár
szabás
szólít
szokik
szorgalom
szocializmus
szög
Sződ
Szőreg
szövetség
szúnyog
szúrat
szusz
szűk
szüret
szüzesség
sziget
szipog
szivárvány
szilvás
szédül
szépít
Széchenyi
Szeged
szegény
szeder
szegecs
Száva
száda
szárcsa
százados
szalámi
szabály
szardínia
szavazás
szójabab
szovjet
szorong
szókincs
szövőnő
szövedék
szögmérő
szövegezés
szultán
szurkál
szultánság
szűköl
szűr
születés
Szilvia
szigony
szirt
szívesség
széjjel
szégyen
szétzengett
szelvény
szedeget
szeret
szerencse
számol
szájal
szárát
százas
szandál
szablya
szarkaláb
szalmazsák
Szováta
szonda
szótár
szociális
szőke
szökőkút
szörnyű
szőrözés
szundít
szurok
szundítás
szűkül
szűröm
szüzsé
visz
ész
sebész
tengerész
vesz
halász
kamasz
gonosz
ősz
húsz
iszik
készétel
messze
másszál
kasza
oszolj
ússzunk
hiszékeny
fészek
leszáll
vadászat
aszály
asszony
viszek
Tiszán
vissza
viszont
eszik
beszakad
úszik
tejszín
egy szív
fekszik
lépsz
nem szid
elszív
eperszín
más színű
vörös szalag
Pécs szélén
láncszem
hisz
kész
cipész
régész
tesz
vadász
tavasz
kosz
bősz
túsz
viszik
mészégető
eszem
kászálódik
aszal
osszon
túszunk
kiszédül
művészek
beszámol
halászat
naszád
haszon
hiszek
kiszámít
kiszab
iszom
veszik
leszakít
kúszik
fejszék
egy szék
megszédül
lopsz
nem szép
elszédül
erszény
hússzínű
friss szóda
kalácsszelet
kötszer
ápisz
mész
zenész
merész
lesz
fogász
mamlasz
hossz
lősz
humusz
hiszik
mésszé
teszem
házszám
massza
fosszon
buszunk
déli szél
ügyészek
beszánt
szabászat
kaszál
tavaszon
kiszed
nyiszál
kiszalad
kiszólít
teszik
beszabadul
nyuszi
fejsze
egy szem
megszed
kapsz
nem szed
elszed
persze
kevés szék
vasszög
kavicsszem
metszett
fityisz
vész
csempész
rész
repesz
kalász
kopasz
orosz
szösz
autóbusz
díszít
nézz szét
veszem
rászáll
maszatol
nyoszolya
bambuszunk
régi szék
bűvészek
beszámít
fogászat
kaszáló
kopaszon
pisze
kiszáll
Tisza
viszonyít
messzi
leszab
alkuszik
hajszál
egy száj
megszán
köpsz
nem száll
elszáll
eperszár
véres szem
hess szúnyog
bocsszáj
harmincszor
cisz
egész
csibész
kérész
retesz
lovász
kuvasz
porosz
jössz
kókusz
vízszint
részét
meszelő
rászán
tavasszal
koszol
kaktuszunk
piszék
vegyészek
beszállít
borászat
Naszály
akasszon
díszeleg
iszák
kiszabadít
iszony
veszít
beszalad
alamuszi
hajsza
egy szalag
megszab
tépsz
nem szab
elszalad
vérszag
kisszerű
piros szűr
kapocsszög
hatszor
tenisz
penész
színész
erdész
eresz
toklász
tapasz
rossz
nősz
fókusz
kiszív
vészét
vesszen
gyászát
kamasszal
gonoszok
gyűszű
visszér
színészek
leszárad
hadászat
Hasszán
mamlaszok
szisszen
isszák
issza
kiszól
feszít
leszakad
puszi
hajszol
egy szoba
megszól
babszem
nem szól
elszól
bérszolga
piros száj
varázsszem
bocsszőr
ötször
A szitával szitálunk. - A szél szétfújja a szénát. - Szedegeti a galamb a szemet. - Száguld a

szánkó. - Szandálban szalad a fiú. - A szoknya a szobában van. - A szövőnő szövetet sző. -
A szúnyog nem hagy szundikálni. - A szünidőben a szüleimmel vagyok.
Szilvia szőlőt eszik a szobában. - Esztike hosszú szoknyában szaladgál. - Guszti szépen
szaval a negyedik osztályban. - A kígyó kúszik-mászik a szikla szélén. - A halászok a Tiszán
halásznak. - Szépen meszelik a ház falát. - Ősszel szedik a szőlőt. - Szövetből szabja a
szabó a szoknyát. - A lisztet meg szokták szitálni.
Szil szál szalmaszál. - Szuszi-muszi nyuszika. - Hiszi a piszi. - Eszem iszom szuszogok. -
Teszek-veszek motoszkálok. - Isze-pisze Esztike. - Kesze-kusza háló. - Szisszen-szusszan
szöszmötöl. - Össze-vissza szaladok.
A színjátszók egy része nem tud szépen beszélni. Pöszén beszélnek. Szilvia szeretett
szavalni, de rosszul mondta az sz hangot. Pösze volt. Szomorú volt, hiszen tudta, szépen
szavalni pöszén lehetetlen. Eszerint szegény kénytelen volt beszédtanárral vesződni, hogy
sz hangjai szépek legyenek. Legelőször Szilvia megtanulta a nyelve hegyét lent a foga alá
illeszteni. Szembe hozta a fogait. Sziszegett. Először föl-fölszaladt a nyelve, de előbb-utóbb
megszokta azt, hogy a nyelvét nem szabad a régi megszokott helyére engedni. Amikor a
sziszegőket már jól ejtette, szótagokat mondtak: sziszészeszászaszoszöszuszü. Eztán jöttek
a szavak: szitakötő, szilvafa, szőlőszem, teniszlabda disznófalka tavaszi szél. Mondatokat
mondtak, amelyekben az sz hang többször szerepelt. Próbálkoztak szavalattal de hamar
észrevették, hogy Szilvia vagy szépen beszél, de rosszul szaval, vagy szépen szaval, de
rosszul beszél. Tovább kellett sziszegni. Amikor Szilvia már beszélgetve jól ejtette az sz
hangot, újból kezdtek szavalni. Egyszer jól ejtette a sziszegőket, egyszer rosszul, de már
többször jól. Tíz hónapi munkába került, míg kialakultak az sz hangok, de még aztán tovább
kellett figyelni egy darabig, hogy el ne tévessze a sziszegőket.
Több mint egy év után szűnt
a pösze beszéd.
Szép a szemem.
Szép a szájam.
Szép a szoba.
Szép a szőnyeg...
Eszik Szilvia.
Eszik Gusztáv.
Eszik a nyuszi.
Eszik a disznó...
Széket viszek.
Szénát viszek.
Szalmát viszek.
Asztalt viszek...
Szilvát eszem.
Szőlőt eszem.
Tésztát eszem.
Káposztát eszem...
Hosszú szalag.
Hosszú meszelő.
Hosszú vessző.
Hosszú piszkafa...
Köszön a vadász.
Köszön a halász.
Köszön a bűvész.
Köszön a színész...
Szánom bánom, -színe-java, -egy a haszna, -nesze neked, - bánja a szösz. - sző-fon, tesz-
vesz, -székely támad, székely bánja, -tisztelet a kivételnek, - anyámasszony katonája, -majd
felfalja a szemével, -ne szólj szám nem fáj fejem.
szil-szál-szalmaszál
lengő hinta messze száll
jön a vadász fúj a szél

nyuszi iszkol szalad fél
eszem-iszom dínom-dánom
szőlő szilva van a tálon
ingó-bingó hosszú fűszál
fúvó szélben lepkét hintál
itt a hajnal kél a szellő
száll a légben könnyű felhő
Szilvi hosszút sziszegett, Eszti néni nevetett:

jól van Szilvi, nagyon jó volt,
jól szisszentél, messze szólót.
Mondjad: sziszészeszásza,
iszi észé esze ásza.
Jöhetnek a szavak szintén,

szépen mondjad, épp úgy mint én:
szívem, székem, szemem, szám,
szellő, szőlő, szünet, szán,
iszom, eszem, sziszegek,
teszek, veszek, piszegek,
hosszú szoknya keszkenő

piszkafa meg meszelő.
Szépen szól a Szilvi szája,
büszke nagyon a mamája.
A halász a Tiszán halászott, hosszan ült hasztalanul. Bosszankodott. Hopsz, lesz valami a
hálóban. Húzta, húzta, húzta, nem tudta kiszedni. Jaj-jaj a hal húzta vissza a halászt.
Egészen a szigetig úszott vele. Szegény halász ott kászálódott ki. A hal aztán büszkén
mutatta uszonyaival a keszegeknek: ilyen hosszú halászt fogtam.
Sok szilva.
Sok szék.
Sok szem.
Sok szánkó.
Sok szappan.
Sok szó.
Sok szőlő.
Sok szúnyog.
Sok szülő.
Csupa szív.
Csupa szén.
Csapa szem.
Csupa széj.
Csupa szalag.
Csupa szó.
Csupa szög.
Csupa szú.
Csupa szünet.
Zsuzsi szitál.
Zsuzsi szédül.
Zsuzsi szemtelen.
Zsuzsi számol.
Zsuzsi szalad.
Zsuzsi szól.
Zsuzsi szőke.
Zsuzsi szundít.
Zsuzsi születésnapja.
Színes szivacs.
Széles zászló.
Szeles utca.
Szalagos mackócska.
Szájas kisasszony.
Szomjas cicuska.
Szőnyeges szobácska.
Szűkös csészécske.
A zizi színes.
Zenél a díszdoboz.
Sündisznócska mozog a bozótban.

A faház meszes.
Hízik a disznó.
+zlik a szilvásgombóc.
A szalmazsákban zizeg a szalma.
Finom a mazsolás kalácsszelet.
ILLYÉS GYULA: Mozdony

S-sz, beh
sok súly!
Meg se
mozdul!
Friss sze-
net, ha
bekapok:
messze,
messze
szaladok,
szaladok...
NEMES NAGY +GNES: Mi van a szobában? (részlet)

A szobában van az asztal,
leterítve szép damaszttal.
A szobában van a szék.
Nem mondom, hogy csodaszép.
FAZEKAS ANNA: Fűrész, fejsze, kalapács

Fűrész fejsze
kalapács, kalapács,
fészert eszkábál az ács.
Fúró vasszög
reszelő, reszelő
dolgozik a szerelő.
Köszöntő anyák napjára (népköltés)

Már megjöttünk ez helyre,
anyánk köszöntésére.
Anyám, légy reménységben,
Köszöntlek egészségben.
Amennyi a zöld fűszál,
égen ahány csillag jár,
májusban a szép virág:

annyi áldás szálljon rád.
GAZDAG ERZSI: Hófarsang

Északi szél, mit csinálsz?
A dudádon mit dudálsz?
• Du-du, mindig ezt fújod.
Azt várom, míg elunod.

Most meg szederfánkra ülsz,
s szederfánkon hegedülsz.
Táncra hívod a havat
odakint a fa alatt.
Hófarsang van. Itt a tél.
Azért dudál ez a szél.
Egy szál zenész magában
sípol, dudál a bálban.
TÉNAGY S+NDOR: Bolondos mondóka
Héttőn egy szem makkot leltem,

kedden délben földbe tettem,
szerdán este vödröt vettem,
csütörtökön megöntöztem,
pénteken csak nézegettem,
szombaton már büszkélkedtem,
s akár hiszed,
akár nem:
vasárnap az én tölgyfámról,
annak mind a tíz ágáról
száz szem makkot
leszedtem.
BUDA FERENC: Messzi nyargal

Messzi nyargal a zivatar,
elrepül a szelek szárnyán,
zeng a mező, pendül a dal,
fennen fénylik a szivárvány.
FEKETE GYULA: Vonatosdi

Pszüh...
pszüh...
• szisszen a pára:
indul a gőzös
nemsokára.
Szuh...
szuh...
• szusszan a mozdony:
áll a bakter
már a poszton.
Klitt...
klatt...
• kattog a váltó:
szabad a pálya!
• lobog a zászló.
Aki velem
nem utazik,
gyalog mehet
Rakamazig...
Csattog a
vas...
hull a szikra
hull...
Hallod-e,
most...
nekiszaba-
dul,...
hogy zaka-
tol?...
Egyre csak
azt...
ziki-zaka-
tolja:
a vas-
utas
potya-
utas...
potya-
utas
a vas-
utas, jól van néki dolga!
Egy szög miatt (angol gyermekvers)

Egy szög miatt a patkó elveszett,
a patkó miatt a ló elveszett,
a ló miatt a lovas elveszett,
a lovas miatt a csata elveszett
a csata miatt az ország elveszett -
máskor verd be jól a patkószeget!
(Károlyi Amy átdolgozása)
KOSZTOL+NYI DEZSŐ: A szegény kisgyermek panaszai (részlet)
Este, este...
+rnyak ingnak,
és bezárjuk ajtainkat,
figyelünk a kósza neszre,

egy vonatfütty messze-messze.
És a csend jő.
Alszik a homályos éjbe
künn a csengő.
A díván elbújik félve.
Szundít a karosszék.
+lmos a poros kép.
Alszanak a csengettyűk.
Alszanak már mindenütt.
A játékok, a karikahajtók,
a szegény tükör is hallgatag lóg.
Ó, a néma csengettyűk.
Az óránk is félve üt.
Alszik a cicánk s a vén szelindek,
föl ne keltsük -csitt -e sok-sok alvót.
Alszanak a régi réz-kilincsek
s alszanak a fáradt, barna ajtók.
RADNÓTI MIKLÓS: Éjszaka

Alszik a szív, és alszik a szívben az aggodalom, alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál, alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár, alszik a pergő búzaszemekben a nyár;
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen; fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.
A három selyp (népmese)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy asszony, s annak három lánya. Szépek voltak,
szelídek, szerények, szemrevalók, de mind a három olyan pösze volt, mintha csak egy foguk
se lett volna. Már itt lett volna a férjhez menés ideje, de ha megszólaltak, minden legénynek
elment tőlük a kedve. Egyszer egy idegen legény toppant be hozzájuk. Nosza az asszony
mindjárt kávét tesz föl, hogy majd szépen megkínálja vele a legényt, de a lányoknak
megtiltotta, hogy egyetlen szót is szóljanak, beszél majd ő helyettük is. Hallgattak is szépen,
míg el nem kezdett futni a tej. Akkor aztán a nagyobb elkiáltja magát: Put a té, put a té! A
középső meg: Ne folj te, nem fabad befélni! A legkisebb is megszólal persze: De drága a té,
péndér addák! Nosza elszaladt a legény. Szaladt, szaladt, még a kávét sem várta meg.
Osztán még most is házasodik, ha eddig meg nem házasodott.
KOSZTOL+NYI DEZSŐ: A szegény kisgyermek panaszai (részlet)

Mostan színes tintákról álmodom.
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,

egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok más színű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,

és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikító,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,

akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:

arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem.
11. C gyakorlatok:
ci
cé
ce
cá
ca
co
cö
cu
cü
ic
éc
ec
ác
ac
oc
öc
uc
üc
ici
écé
ece
ácá
aca
oco
öcö
ucu
ücü
etyci
etycé
etyce
etycá
etyca
etyco
etycö
etycu
etycü
ekci
ekcé
ekce
ekcá
ekca
ekco
ekcö
ekcu
ekcü
elci
elcé
elce
elcá
elca
elco
elcö
elcu
elcü
szici
szécé
szece
szácá
szaca
szoco
szöcö
szucu
szücü
cs-c (9-szer)
csüci
csöcé
csoce
csacá
csáca
cseco
csécö
csicü
csicü
ecs-ci
ecs-cé
ecs-ce
ecs-cá
ecs-ca
ecs-co
ecs-cö
ecs-cu
ecs-cü
esz-ci
esz-cé
esz-ce
esz-cá
esz-ca
esz-co
esz-cö
esz-cu
esz-cü
cím
cián
citrom
címez
cél
cégér
célkitűzés
cement
centenárium
cápa
comb
cucli
cica
cink
cifra
cinkos
cédula
cérna
céklás
centi
ceremónia
cáfol
copf
cuppan
cipő
cinke
cirógat
címzés
cégtábla
célratörő
célzatos
cella
center
cárizmus
coboly
cudar
cimbalom
cipel
ciripel
címszó
célpont
cérnászacskó
céloz
cent
ceruza
cáfolat
col
cukrász
ciklámen
cicoma
cirok
cincogás
cég
célrepülés
cédulázás
Cegléd
cenzúra
cammog
cövek
cukrászda
cikcakk
Cili
címer
címes
céh
cégjelzés
cédrus
Cecília
cenzor
cafrang
cölöp
cukorka
cin
civil
cirka
cicás
céllövő
cédulás
cégéres
Celsius
cezúra
cakkos
Zürich
cumi
vicc
léc
necc
pác
dac
kóc
kötsz
futsz
bíbic
vigéc
vetsz
Vác
Bugac
móc
Regőc
luc
tanítsz
szanitéc
metsz
látsz
adsz
bohóc
teknőc
dúc
slicc
vétsz
hecc
akác
kukac
palóc
befödsz
tudsz
skicc
éc-péc-kapuléc
ec-pec-kimehetsz
rác
akadsz
kanóc
ütsz
strucc
lassítsz
Regéc
ketrec
srác
malac
vadóc
futsz
hazudsz
vadítsz
védsz
jegec
sokác
sápadsz
daróc
hűtsz
kuruc
javítsz
síléc
perec
játssz
tapadsz
tanonc
sütsz
Bucz
Mici
lécét
ecet
fácán
kacat
pocok
döcög
Laci
deci
pici
vécé
metszet
játsszál
vacak
bohócok
pöcök
katica
foci
bicikli
pévécé
becenév
rácáfol
Maca
mócok
teknőcök
boci
Béci
kicipel
ábécé
december
fácános
pacal
kocog
röcögtet
buci
anyuci
icipici
récét
jegeces
pálcát
vacakol
mocorog
röcögök
Ica
hoci
Lici
jércét
neccet
tálcát
kacag
kócos
ötszög
Teca
koccan
megcirógat
lánc
elcammog
kis cica
lesz cím
fércel
megcéloz
tánc
elcipel
kis cél
lesz cég
mérce
megcáfol
sánc
alcím
kis cement
lesz centi
tercel
megcukroz
ránc
polc
kis cár
lesz cápa
arc
lakkcipő
kanca
filc
kis cövek
lesz comb
érc
megcímez
boncol
töltsz
kis cucc
lesz cica
durcás
Cili a cicával játszik. - A cipőbolt cégtábláján cé betű van. - A cementet Cegléden vettük. -
A cápa nagyon nagy állat. - Cammog a medve. - Finom a libacomb.
• A cövek, a cölöp fából van. - Cumival cuppog a pici baba.
Cipőt pucol Micike. - Kocog a paci, döcög a hintó. - Laci viccet mond. - Teca kacag. - Ici-
pici Micike. - Vicik-vacak hitvány kacat. - Diceg-döcög a koca. - Bice-bóca bocika. - Inci-finci
malacka. - Kuc-kuc, ne köhögj. - Maci Laci tévé maci. - Kacag-kuncog a bohóc.
Cilike picike cicája meghűlt. Hapci, hapci, hapci-ci. Talán picit hideg volt a tej, vagy éjjel a
fal mellett vacogott, ott hideg volt a hely. Hapci, hapci, hapci-ci. Köhögött a cica, hiába
nyalogatta, pucolgatta, melengette a mamája. Mici cica nem gyógyult meg a picike. Cilike
tejet melegített, egy pici tálba öntötte, egy icike-picike tablettát tett a tejbe. Két nap múlva a
cicuka meggyógyult, nem hallatszott a hapci, hapci, hapci-ci.
Micike nem tudott tanulni a pici Lacikától, meg a nyávogó pici cicától. Bejött a mamájuk,
cumit adott Lacikának. Lacika elhallgatott, de Micike picike cicája tovább nyávogott. Micike
elvette a cumit a mélyen alvó Lacikától, odaadta Micu cicának, nyugodtan tanulhatta tovább
a leckéjét.
Pici cica.
Pici cipő.
Pici cinke.
Pici cédula...
Játszik Cili.
Játszik Laci.
Játszik Mici.
Játszik a cica...
Vacak polc.
Vacak cimbalom.
Vacak cipő.
Vacak cégtábla...
Cili hívja cicáját,
ici-pici cilukáját,
hívogatja: ci-ci-ci,
ci-ci-ci-ci-ci-ci-ci-ci.
Laci játszik a kuckóban
kockával meg macival,
Ica, Vica képet bámul,
a képen egy boci van.
Mondok kilenc állatot,
cé betű van benne,
mondjad velem hibátlanul,
mintha könnyű lenne:

cápa, fácán, boci, paci,
cinege, meg katica,
koca, cinke, pici maci,
mondd utánam Lacika.
Szép cipő.
Szép cégtábla.
Szép Cegléd.
Szép cápa...
Húsz cinke.
Húsz cica.
Húsz cédula.
Húsz centi...
Csendes cincogás.
Csendes ciripelés.
Csendes cuppantás.
Csendes kacagás...
A pákosztos cicácska tejesköcsögöt talált a táIcán, a tálca a polcon volt, -A koszos koca
kilenc malacával a pocsolyában cammogott. -A lusta mackó téli álmát alussza a kuckójában.
- A pettyes katicácska pici fűszálacskán mászik. - A hatalmas cápa a Csendes-óceánban
ficánkol. -A fácánkakas pompás színes tollaival délcegen lépked. - Lacika mackóban van,
Micike pedig kockás szoknyácskában.
• A kacsacombot ecetes céklával esszük. -Kilencvenkilenc, egy híján száz. -Az asztalos
colstokkal méri a deszkákat, ha polcot szab.
SEBŐK ÉVA: Cinegenóta

A borókaligetben, hol a fák
törzse mazsolabarna,
élt egy cinege,

cin-cin-cinege,
szép tolla tarkabarka,
valódi tarkabarka.
A borókaligetben, hol a bokrok
zöldek, akár a körte,
szállt az a cinege,
cin-cin-cinege,
röpdösött körbe-körbe,
folyton csak körbe-körbe.
A borókaligetben, hol a gombák
kalapja barackos sárga,
gyűjtögetett a
cin-cin-cinege
ezüst dalt ezüst kosárba,

ezüst dalt ezüst kosárba.
TARBAY EDE: Félnótás nóta

Volt egy legény, Cibere,
volt néki egy szekere,
hej, Cibere, Cibere,
hiányzott egy kereke.
Volt egy leány, Dilinkó,

muzsikája tilinkó
nem volt, csak fél kótája,
félig szólt a nótája.
Nótáztak és döcögtek,
leszálltak, meg fölültek,

amerre csak kocogtak,
a népek mind kacagtak.
CS+NYI GYÖNGYI: Kéregető

• Plim-plim,.cin-cin! -Picinke
citeráját a cinke
kertek alján pengeti,
verkliként nyekergeti.
• Cin-cin! Téli, picinke
kéregető a cinke,
citeráját pengeti,
rezegteti, zengeti.
TAMKÓ SIRATÓ K+ROLY: Óc
Óc,
póc,
galambóc,
fekete gombóc.
Óc,
póc,
babakóc,
fülem mellett
van egy kis póc.
Ecki,
becki,
tengerecki,
Tengerecki Pál!
Icinke-picinke (népmese)
Volt a világon egy icinke-picinke asszony. Annak az icinke-picinke asszonynak volt egy
icinke-picinke tehene. Azt az icinke-picinke tehenet megfejte egy icinke-picinke sajtárba.
Abból az icinke-picinke sajtárból azt az icinke-picinke tejet beleszűrte egy icinke-picinke
szűrőn egy icinke-picinke fazékba. Azt az icinke-picinke fazekat rátette egy icinke-picinke
padra, s befedte egy icinke-picinke fedővel.
Volt annak az icinke-picinke asszonynak egy icinke-picinke cicája. Az az icinke-picinke cica
odament az icinke-picinke fazékhoz, felborította az icinke-picinke tejet. Ezért nagyon
megharagudott az icinke-picinke asszony. Felkapott egy icinke-picinke nyújtófát, és úgy
megütötte vele az icinke-picinke cicát, hogy mindjárt elszaladt.
Ha az icinke-picinke cica el nem szaladt volna, talán az én icinke-picinke mesém is tovább
tartott volna.
MÓRICZ ZSIGMOND: Iciri-piciri

Ajaj, hol volt
hol nem...
Volt egyszer egy
iciri
piciri
házacska;
ott lakott egy iciri
piciri kis macska.
Volt annak két
iciri
piciri
kis ökre,
rákaptak egy
iciri
piciri
kis tökre.
Csizmát húz az
iciri
piciri
kis macska,
hová lett az
iciri
piciri
barmocska.
Bejárja az
iciri
piciri
kis erdőt,
s nem leli az
iciri
piciri
tekergőt.
Bejárja az
iciri
piciri
kaszálót,
s nem látja az
iciri
piciri
kószálót.
Rátalál egy
iciri
piciri
kis tökre,
bánatában
iciri
picirit
meglökte.
Felfordult az
iciri
piciri
tököcske,
benne a két
iciri
piciri
ökröcske.
Megörült két
iciri
piciri
ökrének:
Vége van az
iciri
piciri
mesének!
12. Z GYAKORLATOK
zi
zé
ze
zá
za
zo
zö
zu
zü
iz
éz
ez
áz
az
oz
öz
uz
üz
izzi
ézzé
ezze
ázzá
azza
ozzo
özzö
uzzu
üzzü
emzi
emzé
emze
emzá
emza
emzo
emzö
emzu
emzü
egzi
egzé
egze
egzá
egza
egzo
egzö
egzu
egzü
elzi
elzé
elze
elzá
elza
elzo
elzö
elzu
elzü
erzi
erzé
erze
erzá
erza
erzo
erzö
erzu
erzü
szizi
szézé
szeze
százá
zsaza
zsozo
szözö
szuzu
szüzü
szicizi
szécézé
szeceze
szécázá
szacaza
szocozo
szöcözö
szucuzu
szücüzü
zsüzi
zsözé
zsoze
zsözá
zsaza
zsázö
zsezo
zsézu
zsizü
edzi
edzé
edze
edzá
edza
edzo
edzö
edzu
edzü
zizi
Zénó
zendül
zálog
zab
zokni
zöld
zuhany
zümmög
zigóta
zéró
zeng
zár
zakó
zokog
zömök
zúg
züllött
zihál
zérus
zebra
zápor
zabla
Zoltán
zönge
zubbony
zűrzavar
zilált
zé betű
zerge
závár
zakatol
Zója
zökken
zuhan
zűr
zizeg
zene
zengés
zárva
zabál
zongora
zöm
zuhog
zümmögés
zivatar
zeke
zenész
zárka
zaj
zord
zörög
zúzmara
züllik
íz
méz
evez
máz
az
hoz
őz
húz
űz
víz
géz
nemez
gáz
gaz
doboz
köz
nyúz
fűz
tíz
kéz
lemez
váz
halmaz
toboz
ötvöz
kalauz
tűz
hízz
nézz
tegez
megaláz
falaz
koboz
győz
blúz
bűz
Aliz
indonéz
felez
magáz
kanalaz
nyomoz
időzz
tunguz
betűz
remíz
réz
nevez
ádáz
Rakamaz
fokoz
főz
grúz
gyűrűz
hízik
nézzék
ezzel
vázát
azzal
ózon
özön
húzzuk
űzzük
izzik
mézzé
vezet
házát
gazzal
hozzon
győzzön
nyúzzuk
tűzünk
tízig
idézés
kezet
lázát
kazal
pózol
főzzön
blúzunk
tűzzük
vizit
elnézés
lemezek
Lázár
bazalt
bozót
özönöl
kalauzunk
güzü
Gizi
mézédes
erezet
rázás
haza
bozont
közön
megkoszorúzzuk
fűzzük
bízik
igézés
rezet
gázálarc
laza
dolgozzon
előzzön
nyúzzuk
betűzzük ki
Lizi
rézzé
rendezzen
fázás
lábazat
rozoga
gőzös
grúzunk
szüzük
izé
mézzel
evezés
váza
lazít
dolgozik
huzat
vizet
hézag
bezár
mázol
azért
Rozi
nyúzza
vízállás
nézzük
bezavar
ázik
vazelin
hozzá
búza
izzad
Gézám
bezörget
fázik
hazám
hozza
dugóhúzó
izom
Rézi
lezuhan
lázít
azóta
mozi
duzzog
kizöldül
lézeng
kezünk
rázúdít
lazán
józan
buzog
ízület
kézzel
mező
rázendít
hazudik
rozzant
húzok
nem zizeg
lagzi
elzengi
nemzet
megzendül
elzárkózik
nem zár
megzápul
elzavar
nem zakatol
megzavar
elzongorázza
nem zokog
legzordabb
felzörög
nem zöld
megzörget
elzúg
nem zúg
megzúzódott
elzüllik
A zizi zizeg. -A zé betű nehéz betű. -Zene zeng.

• Nagy zajjal zakatol a vonat. - Zoltán zokog. -Zúg a zuhany. -A mező zöld. -A víz eloltja
a tüzet. -Az őzike nézegeti magát a vízben. -A kazánban ég a tűz. -A zümmögő méhek
mézet gyűjtenek. -A ház mellett zöldell a fű.
Izeg-mozog Zolika. -Tűzzel-vízzel vigyázzál. - Azom-fázom, nem izzadok. -Kézen-közön

eltűnt. - Ezzel-azzal-amazzal. - Zimmeg-zümmög a mező. - Vigyázz, ha jön a vonat!
Az őzike a zöld mezőn legelgetett. Miközben legelt, nézegetett ide-oda vigyázott, fülelt,
nehogy a vadász jöjjön a közelébe. A közeli bozótban megmozdult valami. Az őz
mozdulatlanul állt néhány pillanatig, aztán felszökkent, tagjait elnyújtva szinte úszott a mező
fölött. A bozótból a vadász odalőtt. Az őzike azonban eltűnt a fák között. A hegyek zengve
visszhangoztak a zajtól. Aztán nem hangzott egyéb, pusztán a mező zümmögött halkan.
Zoli vizet hoz.
Zoli mézet hoz.
Zoli hozza a vázát.
Zoli hozza az evezőt...
Zenél Elza.
Zenél Zoltán.
Zenél Lizi.
Zenél Gizi...
Tíz doboz.
Tíz toboz.
Tíz zokni.
Tizennégy ház...
VARGA KATALIN: Gyermekversek

Ez itt a kék kannám.
Ez a violám.
Vízzel töltöm kannámat.

Öntözöm violámat.
Ez itt a kék tálam.
Ez meg a tyúkom.
Vízzel töltöm tálamat.
Itatom a tyúkomat.
Tűz, tűz, tűz!
Ott a tűz !
Eloltanám,
de nem teszem.
Mivé lenne
a két kezem?
Ó mint tűz!
Méz, méz, méz!

Itt a méz !
Üvegtála
teletöltöm,
illatozó
mézzel töltöm.
Itt a méz!
Víz, víz, víz!
Ott a víz !
Túl a mezőn
kéken villan.
Kék vizén a
ladik illan.
Ó kék víz!
Szilvia zizit eszik.
Széna zizeg a kazalban.
Szegeden zene szól.
Százan száz zászlót visznek.
Szabja a zakót a szabó.
Szól a zongora.
Szövőgép zörög a gyárban.
Szúnyog zümmög a szobában
Zsuzsi zenél.
A dézsában víz van.
A mazsola mézízű.
A vizsla belegázolt a vízbe.
Mázsálják a zabot.
A zsebemben zizi van.
Bözsi moziba ment.
Dezső zongorázik.
Zoli és Zsolti a tűző napon pici zsömlécskéket csinálnak vizes homokból. -Zenélnek,
muzsikálnak a széles utcán a fölcicomázott lakodalmasok. -A tűzoltók sebesen száguldanak
a tűzesethez. - Száz meg száz az éppen kétszáz. -A zsömle zizeg a zacskóban. -Géza és
Dezső hazafutnak
botlik, sehogy semaállzuhogó esőben.
a lábán. -A avizeskancsó
-Zakatol nem
füstös vonat, mázasszáguld.
sebesen edény. -A pici őzike csetlik-
VARGA KATALIN: Gyermekversek

Tüzet vittem elejtettem,
tűzbe majdnem beleestem,
tüzes volt a lapátom is,

meggyulladt a kabátom is.
Tűz! Tűz! Tűz!
Ne játssz vele,
lásd, hogy tűz
Vízből mertem, vizet mertem,
víztől én is vizes lettem,

mert a vízbe beleestem,
vízre többé nem mehettem.
Víz! Víz! Víz!
Jaj de hideg
a mély víz!
Házasodik a manó.
Van-e ház itt, eladó?
Nincsen itt más eladó,

csak egy csizma, lakható.
Erdőn, mezőn aki van,
ma még táncolni akar.
Nosza fogjuk a csizmát,

építsük be a tisztást.
LELKES MIKLÓS: Vitorláson
1 x 10 az tíz.
Csobog kéklő víz.
2 x 10 az húsz.
Szellő-csikó húz.
3 x 10 az harminc.
Amíg húz, hát baj nincs.
4 x 10 az negyven.
Csuda jó a kedvem!
5 x 10 az ötven.
A túlsó part ködben.
6 x 10 az hatvan.
Bodri reánk vakkan.
7 x 10 az hetven.
Büszke sirály rebben.
8 x 10 az nyolcvan.
A mentőv hol van?
9 x 10 kilencven.
Ha kell, vízből kimentsen!
10 x 10 az éppen száz.
Vízbe ne ess, kis pajtás!
ILLYÉS GYULA: Munka

Az első megrázó élményem a kerék-abroncsozás lett. Harapófogókkal ragadták meg a
segédek a hatalmas széntűzben izzó vaskarikát. +gy futottak vele a fakerékhez .Az egyik
inas a nagykalapácsot tartotta, a másik a vödröket. A vaskarikát, amely fehérenizzó
állapotban tágult, a kerékre helyezték. Apám villámgyorsan kezelte a kalapácsot. Közben
vezényelt. A fa tüzet vetett. Odazuhintottak egy félkanna vizet. A kerék gőzt s füstöt lökött.
Újból tűz lobbant. Újra víz. Aztán az utolsó gőz-bokor is szétlebbent.
Az őzike a zöld mezőn legelgetett. Zizzent a bozót. Az őz odanézett, mi az a zaj? Valami

izeg-mozog a bozótban. Géza ült ott fényképezőgéppel a kezében. A hiú őz azonnal
mozdulatlan pózba vágta magát.
13. S GYAKORLATOK
s-u
s-ü
s-o
s-ö
s-a
s-á
s-e
s-é
s-i
su
sü
so
sö
sa
sá
se
sé
si
us
üs
os
ös
as
ás
es
és
is
ussu
üssü
osso
össö
assa
ássá
esse
éssé
issi
ut-su
üt-sü
ot-so
öt-sö
at-sa
át-sá
et-se
ét-sé
it-si
ulsu
ülsü
olso
ölsö
alsa
álsá
else
élsé
ilsi
ursu
ürsü
orso
örsö
arsa
ársá
erse
érsé
irsi
uksu
üksü
okso
öksö
aksa
áksá
ekse
éksé
iksi
sz-s (9-szer)
szisü
szésö
szesu
szásü
szasa
szosá
szöse
szusé
szüsi
isz-su
isz-sü
isz-so
isz-sö
isz-sa
isz-sá
isz-se
isz-sé
isz-si
ucs-su
ucs-sü
ucs-so
ucs-sö
ucs-sa
ucs-sá
ucs-se
ucs-sé
ucs-si
ic-su
ic-sü
ic-so
ic-sö
ic-sa
ic-sá
ic-se
ic-sé
ic-si
súly, suba, suttog, suhan, súg, sunyi, súgó, suhint,
sugár, súrol, surran, sudár, súrlódás, súrolókefe,
surrog,
sugdolódzás, suhanc, súlyemelés, súlyosbít, súlyzó,
sütemény, sült, süket, süt, sül, sütő, süveg, süllyed,
sűrű, sügér, sürgés-forgás, sürget, sürgöny, sündörög,
süketség, sündisznó, sütőkemence, süllyesztő,
só sólyom, sovány, sonka, sok, soha, sólet, som,
sor sorompó, sodrófa, sógor, sorrend, sorvad, sótartó,

soros,
sokszor, sorozat, sorakozás, sorszám, sorsjegy,
sósborszesz,
sövény, sőt sötét söprű, söpör, sör, sörény, sömör,
söntés, sötétség, söröző, söröskancsó, sötétzöld,

sajt, saláta, sakál, sakk, salak, satu, savanyú, sapka,
sarok, saroglya, sajtár, sarkantyú, saru, Sarolta,
sakkozás, sajátságos, sajtószabadság, sarjadzás,
sál, sámli, sánta, sáv, sámfa, sápadt, sás, sáska,
sár, sátor, sárkány, sárga, sárgarépa, Sári, Sándor,
sápadság, sárcipő, sárgabarack, sárgaréz, Sárospatak,
semmi, segéd, senki, selyem, selejt, seb, segít,
seper, selyemhernyó, semerre, sereg, seregély, serény,
sebész, sebláz, segédeszköz, segédszemélyzet, segítség,
séta, sétahajó, sétabot, sétány, sérült, sérteget, sérv,
síp, sí, siet, sima, simogat, sík, sikál, sikít,
sír, sirály, Simontomya, siker, sikátor, sintér, sivár,
sietség, sípszó, sízik, sincs, sípcsont, síléc, sikkaszt,
hús, tus, Etus, mókus, kapus, bús, fuss, koldus,

Rókus, trópus, borús, darus, árus, pszichológus, bacilus,
hűs, üss, kisbetűs, hegedűs, gyűrűs, becsüs,
hatos, kalapos, lakatos, alapos, fokos, okos, dolgos,
gyalogos,
aranyos, darabos, akaratos, takaros, traktoros, haragos,

kormos,
szalagos, zajos, maszatos, piszkos, mocskos, dacos,
csapos,
ötös, ős, öblös, hős, tejfölös, felelős, ijedős, büdös,
erős, rögös, vörös, Kőrös, sörös, pörös, bőröndös,
szellős, szöszös, közös, közömbös, szőrös, göcsörtös,
csőrös,
kakas, magas, has, vas, talpas, vajas, havas, kas,
farkas, garas, hármas, bogaras, agyaras, Fogaras,
tarajas,
fazekas, hazafias, húszas, harcias, szorgalmas, mocsaras,
ás, lakás, más, bontás, pompás, lopás, vágás, állás,
rakás, akarás, vakarás, takarás, harapás, nyaralás,
aratás,
szabás, csapás, csodás, szántás, kaszálás, kúszás, úszás,

leves, les, kedves, hetes, hentes, egyes, begyes,
veres, egres, keres, deres, eres, epres, repes,
hitves, csendes, kezes, ecetes, zsebes, cserepes,
zengzetes,
kés, és, bélés, kevés, ülés, üdülés, kiütés, fütyülés,
kerítés, terítés, erődítés, fürdés, gyűrés, tűrés,

sűrítés, rés, derítés,
csípés, zizegés, zsindelyezés, szigetelés, bicegés,
színezés,
kis, Pilis, Julis, hamis, Maris, kőris, tigris, Boris,

búsul, fussunk, húsunk, kapusunk, logopédusunk, jussunk,
oson, kalaposok, lakatosok, bolondosok, hatosok,

kösöntyű, ötvösök, ősök, hősök, kössön, felelősök,
hasam, Kassa, lassan, magasan, tilalmasan, vasal, hasal,
ássál, kását, lássák, állását, hallását, látását,
vallását,
mese, Emese, esemény, keselyű, vese, begyesen,
késés, vésés, egészség, készség, vitézség, ügyészség,
Misi, kisiklott, kisiet, hamisít, kisimít, visít,
tusa, búsan, fussak, USA, öttusa, gyanúsan, juhsajt,
falusi, dúsít, búsít, gyanúsít, árusít, trópusi,
óvatosan, alaposan, mosat, hangosan, okosan,
vasárnap, hasát, magasság, nyakasság, hazafiasság,

lassít, hasít magasít, havasi, vasipar, alkalmasint,
ásó, vásott lakások, szántáson, másol, kopások,
ásít fásít megmásít alásimul, rásiklik, rásípol,
esély, besétál, tessék, etessél, vessél, lesérül,
véső, később elésöpör, későn, felésöpör, vésők,
elsuttog, felsüvít, felsóhajt, első, belső, elseje, korsó, borsó, harsog, Varsó, harsány, versek,
társít, hárs, mars, legsudárabb, megsült, legsoványabb, megsajnál, megsegít, 20 sütemény,
20 suba, 20 sonka, 20 sajt, 20 sétabot.
Súg a súgó. -Sütik a süteményt. -Sós a sonka. - Sötét a sövény. -Savanyú a saláta. -Sárga
a sál. -Semmi sem. -Sétabottal sétálunk. -Síppal sípolunk.
A sikló siklik a sásban. -A süni oson a keskeny ösvényen. -Annuska mesét olvas. -Tessék
sóssütemény. - Asóval ássák a földet. -A vasalóval vasalnak. - Finom a húsvéti sonka.
-Havas eső esik. -Keskeny a vasúti sín. - Festékkel festi a kifestőkönyvet a kislány.
.-Mesekönyvből olvassák a mesét. -Fésűvel fésülködnek.
Mese-mese meskete. - Tessék-lássék. - Sebbel-lobbal. - Se lát, se hall. - Véges végig. -Meg

se kottyan. -Idesüss. - Üsse kő. -Aki nem siet, elkésik. -Ahogy esik, úgy puffan.
• Eső után köpönyeg. -Ami késik, nem múlik. -Végestelen végig. -Lassabban a testtel.
-Oda se neki. -Ez se jó, az se jó. -Ha te úgy, én is úgy.
Annuska és Sanyika keskeny úton sétálgattak. Melegen sütött a nap. Július volt. A kislány
és a kisfiú leültek a hűvösbe egy fa alá. Sanyi ijedten pattant fel: tüskébe ültem. Nem tüske,
nevetett Annuska: süni. A kis állat félelmes tüskéi, mint hegyes tövisek védték a sünike
testét.
Sanyika,Jó te
lenne
mégmagunkkal
nem tudod,vinni,
milyenmondta Annus.
hegyesek Hogyisne,
a süni meg se lehet
tüskéi! Különben fogni, esni
siessünk, felelte
fog!
Valóban, pillanatok alatt sötét felhők gyűltek fölöttük. Helyes, fussunk mondta Annus, és
otthagyva a kis sünit, sebesen futottak fedél alá.
Másnap ismét végigsétáltak az ösvényen. Megint ott volt a kis süni, de beteg volt. Betették
a sünit a táskába, és siettek vele, hogy segíthessenek. A táskát a konyhába, a sámli mellé
tették, és a veteményesbe mentek salátát tépni a süninek. Lompos kutya beosont a
konyhába. A sámli mellé settenkedett. Gondolta, kilopja a táskából, ami benne van. Sajtot,
sonkát sejtett benne. Óvatosan bedugta a fejét: ki sem tudott gabalyodni. Táskával a fején
vágtatott a veteményesbe.
Széles suba.
Széles sütő.
Széles sonka.
Széles sövény.
Széles sajt.
Széles sál.
Széles selyem.
Széles sétahajó
Széles sítalp.
Vicces süveg.
Vicces sapka.
Vicces sétabot.
Vicces mese.
Kilenc sütemény.
Kilenc sólyom.
Kilenc sakk.
Kilenc sajt.
Kilenc sámfa.
Vizes salak.
Vizes sás.
Vizes sín.
Vizes lakás.
Vizes kés.
Vizes mosóteknő.
Vizes mosogatótál.
Vizes ásó.
Vizes táska.
Zsuzsi csomagjában sajt van.
A zsákban csokoládét hozott a Mikulás.
A dézsában pancsol Annuska.
Zsolti ecsettel fest.
Dezső bácsi mesél

A zsemlét elcsente a kiskutya.
A zsebemben nincsen semmi.
Mazsolás kalácsot sütött Emese.
A vizsla csontot és húst eszik.
Zsóka locsolja a muskátlit.
VARGA KATALIN: Süt a mama

Süt a mama, süt.
Süt a mama, süt.
Sárikának,
Marikának,
süt a mama süt.
Süt a mama, süt.
Süt a mama, süt.
Túrós rétest,
mákos rétest,
süt a mama süt.
Rétest ettem kettőt,

Te is ettél kettőt,
Kis Kelemen
Zakariás
evett tizenkettőt.
DONASZY MAGDA: Itt a kifli

ltt a kifli: ropogós!
Kicsit édes, kicsit sós!
Kakastejjel sütötték:
a kemence meg a pék.
ORB+N OTTÓ: Napkérlelő

Süss ide, süss ide,
édes nap,
addig jó, míg
fényes vagy!
Népi mondóka
Süssünk, süssünk valamit,
azt is megmondom, hogy mit:

lisztből legyen kerekes,
töltelékes, jó édes.
Sodorva, tekerve,
túróval bélelve,
csigabiga rétes,
kerekes és édes.
Súlyos suba.
Súlyos sín.
Súlyos vas.
Súlyos ásó...
Keskeny sál.
Keskeny kés.
Keskeny vasút.
Keskeny ösvény...
Vastag sütemény.
Vastag sonka.
Vastag bélés.
Vastag véső...
+sít Annus.
+sít Pista.
+sít Jóska.
+sít Misi...
Sanyi mesél.
Édesanya mesél.
Böske néni mesél.
Jánoska mesél...
Sós a sütemény.
Sós a sonka.
Sós a hús.
Sós a leves...
Süt a nap, süt a nap,

nagyon süt a nap,
Annus, Sanyi sétálnak
a hűs fák alatt.
Esik eső, nem süt a nap,
Annus, Sanyi otthon vannak,

okos kislány most nem sétál,
otthon ül, vagy ablakban áll.
Este, este, késő este,

elpihen a baba teste,
álmos a kis Jánoska,
jólesik a vánkoska.
Ess eső hevesen,

nőjön a fű kedvesen,
fényesedjen a faág,
mosolyogjon a világ.
A kis kakas ásott, ásott,
fölásta a fél világot,
sóskát vetett a földbe,
leste, leste megnő-e.
Eső esett, sütött a nap,

nőtt a sóska napok altt,
boldog volt a kis kakas,
tele is lett négy nagy kas.
Süss fel nap,

fényes nap,
a kis libák, hűs fűben,
megfagynak.
TARBAY EDE: Macskazene (részlet)
Síp, síp,
nádsíp
fújd a végit,
felvisít.
DON+SZY MAGDA nyomán: Mókusgondok

• Makkos mókus! Fenn a fán,
Mi a bajod kis komám?

• Hej! Egyedem-begyedem,
Tanakodom: mit egyem?

Seje-huja! Lombos ág,
Bekapom a mandulát,
Nekiesem sebesen,
Hej! Egyedem-begyedem.
KORMOS ISTV+N: Mese Vackorról

A csavargás
Volt egy boglyos,
lompos,
loncsos,
és bozontos,
Vackor nevű
kicsi medve,
nem is medve,
csak egy apró,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó.
Az volt ám csak nagy csavargó,

egész nap járta az erdőt -
hiába kereste anyja,
bömbölt utána apja.
Addig,
addig,
míg elérte,
el az este.
Este,
este,
csöndes este
sötét a távol
a messze
sötét a hegy
és az erdő.
Fenn az égbolt elsötétül,
a kék sötétebbre kékül
sötét dunyha:
száll a felhő.
Fél is ám a kicsi medve,
mert elmosta,
el az este,
elmosta az árkot-bokrot,
amin által
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó
az otthonát megkeresse.
És bánatában,
vigasztalan búsultában
szíve majdhogy megszakad.
Hát az apja
mit csinál?
Sűrű erdőn csatangolhat,

barlangokban barangolhat,
míg egy fa alatt meglátja,
ölbe kapja csöpp fiát:
És apjával akkor
hazasétál Vackor.
Reggel
Másnap reggel
a napocska
sugarát özönnel ontja:
rásüt a kerek világra,
Vackorék hűs barlangjába,
és a barlang
hűvös mélyén
ama alvó
kölyökmackó
híres,
neves,
nevezetes,
piszén pisze xsöpp orrára.
Hanem bizony
kettőt ásít,
óriásit,
s fordul szépen a hasára.
Apja így szól:

Kelj föl, Vackor,
hogyha én elnáspángollak,
istenesen elporollak,
sajogni fog ám a bunda!
Erre Vackor
szökik talpra,
két mancsával elfésüli
kerek kobakján a boglyos,
lompos,
loncsos
és loboncos,
híres,
neves,
nevezetes
nagy bozontját.
Reggelije:
tejeskávé,
kávé mellé
édes málé.
Hívja apja:
induljunk az óvodába.
És elindult akkor
óvodába Vackor.
Hej óvoda
óvoda,
de fényes az ablaka, zsibong a sok
gyerek benne;
olyan, mint egy kacsalábon

forgó, ékes palota.
KORMOS ISTV+N: A kevély kiskakas

Hol volt,
hol nem volt,
volt egy kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
piros lábú,
piros csőrű,
begyeskedő
kiskakas.
Ejhaj, csibekas!
Kevély volt a kiskakas.
Ez a kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
talált egy szem
gyöngyöcskét -
csillogó,
villogó,
kényes,
fényes
gyöngyöcskét.
Ejhaj, csibekas!
Megörült a kiskakas.
Hát a kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
kitátotta
csőröcskéjét,
s hamm!
bekapta
gyöngyöcskéjét.
Csőriben a
gyöngyöcskével,
kényeskével,
fényeskével,
ide szállt,
oda szállt,
az udvaron
szaladgált
a kis kevély kakaska.
Ejhaj csibekas!
Szaladgált a kiskakas.
Meglátta egy
tyúkocska,
s kérve-kérte:
„Kakaska!
Add ide a
gyöngyöcskét,
hadd játszódjak
kicsinykét.”
De a kevély
kakaska
a gyöngyöcskét
nem adta.
Szaladt,
szaladt
messzire,
gyöngyöcskével
csőribe’,
meg se állt a
Tiszáig,
Tisza szélső
partjáig.
A víz fölé hajolva
mit látott a habokba?
Egy kevély
kiskakast,
tarka tollast,
tarajast,
kényes,
fényes
gyöngyöcske
ragyogott a
csőribe.
Egy garas,
két garas!
Elámult a
kiskakas!
Piros csőrrel
tátogatott,
gyöngyöcskéhez
odakapott.
Mikor csőrét
kitátotta,
gyöngyét vízbe
pottyantotta.
Volt, nincs,
hova lett?
A gyöngyöcske
oda lett!
Kukurikú, csibekas!
Megjárta a kiskakas.
JÓZSEF ATTILA: Tiszta szívvel

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.
Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.
Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörű szép szívemen.
ADY ENDRE: Szeretném, ha szeretnének
Sem utódja, sem boldog őse,

Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek, ,
Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,

Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.
De jaj, nem tudok így maradni,
szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,

Hogy látva lássanak.
Ezért minden: önkínzás, ének:

Szeretném, hogyha szeretnének
Slennék valakié,
Lennék valakié.
ILLYÉS GYULA: Gyermekkorom zivatarai
Az eső, az országos is, illetőleg főleg az, másutt cammogás, egyhelyt-topogás - lassú
helybenfutás, reménytelenül elsárosodó országutakkal. A hegyi falvakban, ami az én
gyermekkoromban még Ozora is volt, az esők úgy jöttek, mint a lakodalmak. Hirtelenül,
mégis szertartásosan. Mindenkinek dolgot és élményt adva. Éles kezdetük volt, éles végük,
de még azután is rengeteg utóeseményük. Úgy jöttek, mint a gyorsvonatok. Az égbolt egyik
felén még dühöngő fénnyel uralkodik a nap. A böglyök élesebb csípése, a hangya-karavánok
vágtatása jelez ugyan valami sorsszerű sürgetést, de a kövéren, ritkásan, gyémántos
szikrázással leforgó első csepp olyan, mintha egyben az utolsó volna. Mi ez a tikácsolás?
Az enyhén-lejtős főutca közepén végehosszatlanul húzódó bokrokból a delelő tyúk haza
iszkol. A bokor-sor megrezzen. Alatta a mély, a lovasembert elrejteni képes patakágy
egyszerre fölhördül. Fehérsörényes fő emelkedik ki belőle, aztán piszkossárga hosszú test.
Örült szörnyek vágtatnak már, a bokrokat maguk alá gyűrve, a házanként fölállított kis
gyalogjáróhidakat magasbavetve. A magyarázat: kint a felső határ cukorsüvegként meredő
hegyeiben már húsz perce zuhog a zápor; a rohanva összegyűlt víz előbb ért ide, mint maga
a borulás; ez a falu fölött csak most rántja el a villámot, majd csörrenti össze a mennydörgés
közeli cintányérjait. De megesik, hogy a szörnyeteg a szabályosan lefolyt eső végén vagy
annak elmúltával tör be; ilyenkor a felhők ellenkező irányban haladtak.
14. CS GYAKORLATOK
csu
csü
cso
csö
csa
csá
cse
csé
csi
ucs
ücs
ocs
öcs
acs
ács
ecs
écs
ics
ucsu
ücsü
ocso
öcsö
acsa
ácsá
ecse
écsé
icsi
urcsu
ürcsü
orcso
örcsö
arcsa
árcsá
ercse
ércsé
ircsi
sucsu
sücsü
socso
söcsö
sacsa
sácsá
secse
sécsé
sicsi
c-cs (9-szer)
as-csu
as-csü
as-cso
as-csö
as-csa
as-csá
as-cse
as-csé
as-csi
ic-csu
ic-csü
ic-cso
ic-csö
ic-csa
ic-csá
ic-cse
ic-csé
ic-csi
cicsü
cécsu
cecso
cácsö
cacsa
cacsá
cöcse
cucsé
cücsi
csuka, csutka, csúnya, csúf, csuma, csúfol, csuha,

csupán,
csúcs, csuk, csupa, csuklya, csukló, csuklik, csurran,
csúszik,
csupasz, csúz, csúszós, csúzli, csúszás, csúszómászó,
csúzda,
csülök, csüng, csücsül, csütörtök, csűr, csűrcsavar,

csüng
csomag, csont, csónak, csobog, csoda, csók, csóka,
csókol,
csokoládé, csomagol, csodálat, csóvál,
Csongrád, csokréta, csorda, csokor, csorog, Csongor,

csoszog, csomóz, Csobánc, csodás, Csóványos, csomagolás,
csöngő, cső, csönd, csöpög, csökken, Csöpi, csöpp, csőd,
csőr, csörög, csörömpöl, csömör, csöröge, csörgő, csöbör,
csősz, csöndes, csöves, csövezés, csökönyös, csöpögés,
csap, család, csalán, csak, csapat, csal, csajka, csak,

csat, csahol, csakhogy, csalafinta, csalogány, csata,
csalfa,
csapás, csalás, csatázás, csatlakozás, csapszék,
csapszeg,
csákó, csákány, csábít csámcsog, csáp, csácsog, csángó,
császkál, csábítás, csámcsogás, császár, csárdás,

csámpás,
csengő, cseh, csekély, csekk, csel, csepp, cseléd,
cserép, cseber, csepereg, csermely, cserje, cser,
cserény,
csempész, csenevész, cselekvés, csengetés, cselédség,
csekélység,
cséve, cséplőgép, csépel, csésze, csészealj, cséplés,
csiga, csillag, csikó, csibe, csintalan, csinál, csipog,
csíz, csípős, csizmadia, csikós, csillagász, csilingelés,
papucs, kukucs, fuccs, Inárcs-Kakucs, fűts, hűts,
bocs, kapocs, locs-pocs, Mágocs, öcs,
pamacs, makacs, ács, kalapács, fakopács, Lukács,

meccs, bekecs, Pécs, Bécs, mécs,
kavics, javíts, indíts, Babits, taníts, lendíts,
kocsonya, locsog, bocsok, locsoló, locsol, köcsög,
kacsa, facsavar, acsarog, facsar, rácsát, kalácsát,
ecset, mecset, fecseg, kecses, becses, vétség,

bécsi, kocsi, vacsora, tócsa, loccsan, látcső,
felcsap, elcsábít, felcser, tölcsér, kulcs, váltson, karcsú, Marcsa, Borcsa, Tercsi, harcsa,
vércse, lencse, kancsó, háncs, bogáncs, mancs, narancs, megcsuklik, megcsókol, megcsap,
legcsendesebb, megcsíp, kis csuka, kis csülök, kis csónak, kis csöngő, kis csap, kis csákó,
kis csempe, kis cséve, kis csikó, vascső, 20 csutka, 20 csóka, 20 csöpp, 20 csikó,
rosszcsont.
Csúfolódni csúnya dolog. -A csüggedt ember lecsüggeszti a fejét. - A csomagban

csokoládé van. -Csöng a csöngő. -Csattog a csalogány. -Cseppen a csepp.-Csépel a
cséplőgép. -Csillog a csillag. -A bácsi tolja a kicsi kocsit. -A kicsi fiú pancsol a tócsában.
Csitteg-csattog. -Csurran-cseppen. -Liccsen-loccsan. -Csip-csepp-cseppecske.-Csiga-
biga. -Kicsi kacsa. -Kecske-fecske. -Csip-csip-csóka.-Encsem-bencsem.
Csúnya csutka.
Csúnya csomag.
Csúnya cső.
Csúnya csat...
Csillogó csöngő.
Csillogó csajka.
Csillogó csap.
Csillogó csillag...
Csinálom a csónakot.
Csinálom a csákányt.
Csinálom a cséplőgépet.
Csinálom a csizmát...
A csacsi csuda igénytelen állat, elég neki a csalán, a bogáncs. Ha csínján bánunk vele,
nem makacskodik, kicsiket lépkedve vidáman üget a kicsi kocsi előtt, vagy csomaggal a
hátán csöndben bandukol. De ha megmakacsolja magát, csökönyösen megáll, hiába
csapkodjuk, vagy csalogatjuk, el nem indul. A kicsi csacsi nyakába csengőt kötnek. Ott
csetlik-botlik a mamája mellett csilingelve. A tócsákban, csobogó patakokban megcsodálja
csodás füleit, csóválgatja fejecskéjét, belecsobban a pocsolyába, megcsendül csengője,
vidáman szökdécsel tovább.
Itt a kecske,
ott a fecske,
kecske, fecske,
két fejecske.
Kicsi kacsa kacsácska
becsobbant a tócsába,
pancsolt, locsbolt, tocsogott,
a tavacska csobogott.
OIvad a jégcsap
csöppen a csepp
csöpög a hólé
csip-csep-csipi-csep
Sok csuka.
Sok csont.
Sok csokoládé.
Sok család...
Szép család.
Szép csapat.
Szép csákó.
Szép csikó...
Pici csónak.
Pici csomg.
Pici cső.
Pici csibe...
A kecses kecske vidáman szökdécsel az akácos bozótban. -A csinos köcsögben méz

illatozik a polc szélén. -A fecskék a fészek építéséhez szalmaszálacskákat, zöld fűszálat
cipelnek. -Mocskos csészéből még a macska sem issza meg a tejecskét. -A kocsis az
anyakanca mellett szoktatja a kocsihoz a pici csikót. -A száncsengő kedvesen csilingel
szánkózás közben a diccenő-döccenő úton.
VÉGH GYÖRGY: Dalocska

Legszebb város Piripócs,
ott lakik egy medvebocs:
piripócsi medvebocs.
Ha nem volna Piripócs,

nem lenne a medvebocs:
piripócsi medvebocs!
Csip-csip csóka (népköltés)

Csip-csip csóka
vak varjúcska,
jó volt-e a
kisfiúcska?
Ha jó volt a
kisfiúcska,
ne csípd meg őt,
vak varjúcska!
TÓTFALUSI ISTV+N: Soroló

Jégcsap,csepegő,
füsti fecske, csevegő,
csiga-biga, csoszogó,
kicsi kacsa, totyogó.
Csicsijja (népköltés)
Csijja, csicsijja,
álmos a baba,
aludj, kicsikém,
csijja, kiscsibém.
KÉPES GÉZA: Jancsika meg a libák

Ihol baktat a csacsi,
hátán ül a kis Jancsi.
Papírcsákó a fején,
azért olyan nagylegény.
Odafutnak a libák,
csapnak is nagy galibát:
csacsi orrát csipkedik,
Jancsi lábát tépkedik.
Bőg a csacsi, rúgkapál,
Jancsi vadul kiabál.

Sír Jancsika, könnye hull,
leszállott a csacsirul.
A csákója leesett,
a kardja meg elveszett.
A csacsira nem ül már,

ezután csak gyalog jár.
DAR+ZS ENDRE: Csupa sár
Most az utca
Csupa sár, csupa sár,
Sári néni
Kiabál, kiabál.
„Hallottad-e
Te macska, te macska,
Vigyázzál
A talpadra, talpadra.”
+m a macska,
Hiába, hiába:
Beugrott a
Szobába, szobába.
Sári néni
Kiabál, kiabál:
„juj a szobám
Csupa sár, csupa sár.”
VARGA KATALIN: Cirmos és Csóri

Cirmos cica s Csóri csóka
csütörtökön este,
csendben osont a pincénkbe;
egy kis egérlesre.
Csóri mondta: -Csak csendben!
Cirmos mondta: -Cikcakkban!
csörrent a kulcs, nyílt a pince,
s a két barát ámult.
Csodálatos, jó lakoma
volt mi elé tárult.
• Cirmos, nézd, egy csupor tejfel! -
súgta Csóri csóka.
• Csurratott méz az üvegben
s jó bor a hordóba!

Csórikám, e kerek sajtot -
súgta a kis macska -
kóstoljuk meg. Csípj belőle,
ne hagyd itt, te csacska!
Csupor tejfelt mind kinyalták,
a mézet befalták,
s nagyapó kis bicskájával
a sajtot felvágták.

Csakhamar a hordók mellett
csücsült Xsóri csóka.
• Csapoljuk meg, kedves macskám,
ez lesz ám a móka!
Csóri mondta: - Csak csapra!
Cirmos mondta: - Csurrantva!
Csapra verték, kicsurgatták
bizony mind a hármat,
mind megitták, táncra keltek,
csűrdöngölőt jártak.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!
Csattant a zár, s Cili néném
futott le a zajra,
csihi-puhi a seprűvel
mindkettőt elrakta.
Csórit verte csak csendben, Cirmost verte cikcakkban!

Csend lett végre a pincénkben,
nem szólt már a nóta.
Csapzott hátát nyalogatta

cica s szegény csóka.
Csóri súgta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!
VARGA KATALIN: Mosó Masa mosodája
Mosó Masa a szorgos medve egy nagy táblára piros betűket festett: MINDEN MOCSKOS
BUND+T TISZTARA MOS MOSÓ MASA.
• Ez lesz csak igazi mulatság! -rikkantott a csuklyás majom. -Segítsek?
• Van már segítségem -felelte Masa. Előkerült Mosó
Masa kis öccse, Misu is.

• Gyűjts rőzsét -reccsent a sok ág.
• Mit segítsek még?
• Gyújts tüzet a katlan alá! Segíts a dézsába vizet önteni! Készíts kötelet is! Feszítsük ki
két fa közé!
Miközben Masa és Misu sürgött-forgott, egymás után megérkeztek a megrendelők.
Elsőnek a kényes hermelin érkezett:

• Tisztíts ki, kérlek.
Loccsant a víz, habzott a szappan. Megérkezett a fekete medve:

• Tisztíts ki engem is, kedves rokon!
A kedves rokon másfél óráig csutakolta a medvét. Hanem ahogy feltette a kötélre száradni,
az egyik fa nagyot reccsent, és az összes kimosott állat letoccsant a fűre. Hű micsoda
kavarodás támadt. A zergére ráesett a csíkos tapírkölyök. A róka a puma alatt nyögdécselt.
• Ez ám az igazi mulatság! -rikkantott a csuklyás majom, s jókedvűen tocsogott a kidűlt
vízben.
• Kezdhetjük előlről az egészet! -sóhajtott Mosó
Misu.
• Készíts, Misu, új fürdőt a vendégeknek!
15, ZS GYAKORLATOK
zsu
zsü
zso
zsö
zsa
zsá
zse
zsé
zsi
uzs
üzs
ozs
özs
azs
ázs
ezs
ézs
izs
uzsu
üzsü
ozso
özsö
azsa
ázsá
ezse
ézsé
izsi
ulzsu
ülzsü
olzso
ölzsö
alzsa
álzsá
elzse
élzsé
ilzsi
urzsu
ürzsü
orzso
örzsö
arzsa
árzsá
erzse
érzsé
irzsi
uvzsu
üczsü
ovzso
övzsö
avzsa
ávzsá
evzse
évzsé
ivzsi
ugzsu
ügzsü
ogzso
ögzsö
agzsa
ágzsá
egzse
égzsé
igzsi
suzsu
süzsü
sozso
sözsö
sazsa
sázsá
sezse
sézsé
sizsi
sucsuzsu
sücsüzsü
socsozso
söcsözsö
sacsazsa
sácsázsá
secsezse
sécsézsé
sicsizsi
zizsü
zézsu
zezso
zázsö
zazsa
zozsá
zözse
zuzsé
zizsi
udzsu
üdzsü
odzso
ödzsö
adzsa
ádzsá
edzse
édzsé
idzsi
zsúp, Zsuzsi, zsúfolt, zsugori, zsugorodik, zsupsz,
Zsófia, zsold, zsombék, zsolozsma, zsömle, zsöllye,
zsalu, zsakett, zsarnok, zsarol, zsarnokság, zsaluzás,
zsák, zsálya, zsámoly, zsákbamacska, Zsámbék,

zseb, zsebkendő, zsemle, zsenge, zseni,
zsibbadt, zsibong, zsilett, zsindely, zsivaj, zsivány,
zsír, zsinór, zsiger, zsiráf, zsiradék, zsibáru,
gúzs, rúzs, rozs, darázs, Balázs, garázs,
uzsonna, guzsaly, Dózsa, mozsár, rózsa, Bözsi,

mazsola, lazsál, Gazsi, mázsa, +zsia, Rezső, dézsa,
pizsama, hátizsák, Izsák, muzsika, pázsit, pezseg,
Pozsony,
morzsa, morzsol, Erzsi, torzsa, Börzsöny, horzsol, dörzsöl, törzs, perzsel, Berzsenyi,
torzsalkodik, bőrzsák.
Zsuzsanna babáját Zsuzsinak hívják. -A zsoldos katonák zsoldot kapnak. -A zsalu fából
van.-A zsákot a zsámoly mellé tették. -A zsebemben zsebkés van. - Zsibonganak a tanulók a
zsibongóban.
A pizsama zsebében zsebkendő van. -A zsákban mazsola van. -Balázs uzsonnája vajas
zsömle.-Zsipp-zsupp.
• Kis zsák, nagy zsák, hátizsák. -Zsákbamacskát ne vegyél!
• Muzsikál a Zsuzsika. -Zsong a méh a pázsiton.
Zsuzsi, Józsi Dezső Gazsi Bözsi és kis Balázs hátizsákkal a hátukon elindultak a
hegyekbe. Mentek mendegélték a pázsiton, hát egy nagy vizsla toppant eléjük. Zsuzsi és
Józsi nem ijedt meg, de Dezső, Gazsi és Bözsike ijedtükben elfutottak, a vizsla meg utánuk.
Kis Balázs lekapta a hátizsákját, és elővett egy sonkás zsemlét, a vizsla elé dobta. A zsivány
vizsla abban a pillanatban békében hagyta Dezsőt, Gazsit, Bözsikét, és fölkapva a finom
uzsonnát elinalt. Látjátok, mondta Józsika, ha féltek a kutyától, meg kell állni, aki elfut, annak
a kutya utánaveti magát. A ti butaságotok miatt odalett kis Balázs uzsonnája. Odaadom
Balázsnak a sonkás zsemlémet, mondta bűnbánóan Gazsi, én pedig mazsolát adok a
zsebemből, toldotta meg Bözsike, és vidáman folytatták útjukat.
Zsolti muzsikál.
Zsolti lazsál.
Zsolti zsákol...
A dézsában pizsama van.
A dézsában zsebkendő van.
A dézsában hátizsák van...
1 zsák zsömle.
1 zsák mazsola.
1 zsák zsebkendő...
Zsuzsika, Zsuzsika
kell-e a muzsika:
Nem kell a muzsika,

kiáltja Zsuzsika.
Fusson Józsi, fusson Rózsi,
Gazsi, Bazsi, Zsuzsóka,
vajas kalács mazsolával, itt a finom uzsonna!
Sok zsák.
Sok zsebkendő.
Sok mazsola.
Sok pizsama...
Csíkos zsalu.
Csíkos zsák.
Csíkos zsebkendő.
Csíkos pizsama...
Zöld zsombék.
Zöld zsálya.
Zöld pázsit.
Zöld hátizsák...
A dézsában habzik a szappanos víz, mossák a zsebkendőket. - Pici cseppek csillognak a

most öntözött pázsiton. -Zsonganak, zsibonganak a méhecskék a kasban, féltik a mézet. -A
zsúpfedeles házikó könnyen tüzet fog, vigyázni kell! -Az ételes dobozt a hátizsákba teszik, a
vizet meg a kulacsba. -Pici kacsák úszkálnak a zsombékos vízben.
Zsipp, zsupp (népköltés)

Zsipp, zsupp kenderzsupp,
ha megázik, kidobjuk, -zsupsz.
VIDOR MIKLÓS: Szalonnapirítás

Szedd a rőzsét halomba,
halomba,
úgy sül meg a szalonna,
szalonna!
Pattog a tűz, ficánkol,
ficánkol,
szalonna sül parázson, parázson!
A muzsikus macska (angol gyerekvers)

A muzsikus macska
kertünkbe szaladt,
Két duda nyekergett
a hóna alatt.
Dönö-dön a nóta,
nála sose más,

lakodalmat ül ma
egér és darázs.
Fújd, cica, fújd,
járd, kis egér
pördülj, darázs, fordulj,
hogyha táncra kér.

(Tótfalusi István ford.)
Cini-cini muzsika (népköltés)

Cini-cini muzsika,
táncol a kis Zsuzsika,
jobbra dül, meg balra dül,
cigánykoma hegedül.
Virág Erzsi (népköltés)
Láttál-e már valaha
Csipkebokor-rózsát,
Csipkebokor-rózsa közt
Két szál majoránnát?
Az egyik majoránna
Mintha Erzsi lenne,
A másik majoránna
Mintha István lenne.
Nézd, mama... (francia népköltés)

Nézd, mama,
megy a zsiki-zsiki-zsiki,
megy a zsuku-zsuku-zsuku,
megy a masina.
Én vagyok a masiniszta,
megy a zsiki-zsiki-zsiki,
megy a zsuku-zsuku-zsuku,
megy a masina.
(Weöres Sándor ford.)
TARBAY EDE: Réges-régi vadászének

Parázs pattog, szikra táncol,
füst fut a csillagos égre,
nyárson vad sül, zsírja lángol,
dalol a sátrak népe.
FAZEKAS L+SZLÓ: A rózsa

A rózsa, rózsa fénylik estelig,
és illatával a kert megtelik.
Ha szárnyra, szárnyra kap az éjszaka,
emlékké lesz a rózsa illata.
A zsák
A zsák szállításra és tárolásra való. Zsákban szállítják a lisztet és a burgonyát, de zsákban
tartják a cementet is. Régebben a zsákok zsákvászonból voltak, újabban elterjedtek a
műanyagzsákok is. A turisták hátizsákot és kenyérzsákot (vagy oldalzsákot) használnak.
Egy nagyméretű zsákba közel egy mázsa liszt fér, a cementzsákok félmázsásak.
A mozsár
A régi háziasszonyok mozsarakban törték a diót, a borsot, s olykor a cukrot is. A mozsarak
többnyire rézből készültek, de voltak vasmozsarak is. A mozsárban a mozsártörővel mindent
apró morzsákra lehetett törni. A szépen kitisztított mozsarak ma már csak díszei a
konyhának.
A dézsa
A dézsa víztároló edény. A dézsát fából készítik, és vassal abroncsolják. Faluhelyen
gyakran dézsát tesznek ki a gyerekeknek pancsolásra. A tűző napon ilyenkor vidáman
zsivajognak a Zsuzsik, Erzsik, Zsoltikák a dézsa körül.
A zsámoly
Ritkán használjuk ezt a szót: zsámoly. Gyakrabban mondunk a zsámoly helyett sámlit. A
kis zsámoly nemegyszer kerek és inkább a lábunkat tesszük rá, nemigen szoktunk a
zsámolyon ülni. A papok gyakran imazsámolyra térdepelnek, s azon imádkoznak.
A zsinór
A zsinórt sodorják. Zsinórt használnak a függönyökhöz, zsinórral kötik meg a díszes

zsákocskákat, zsinórral díszítik a zsinóros ruhát. A zsinórok színesek., sokszor fényesek,
olykor aranyozottak.
A mázsa
A mázsa többjelentésű szó. Jelent súlymértéket:
száz kiló egy mázsa, és jelent mérlegfajlát is; a több mázsát mérni tudó óriásmérleget
mázsának hívjuk. A hízott disznókat kisebb mázsán, a teherautó-rakományt nagyobb
mázsán mázsálják.
16. ISMÉTLŐ GYAKORLATOK

sziszészeszászaszoszöszuszü,
sziszészeszászaszoszöszuszü,...
cicécecácacocöcucü,
cicécecácacocöcucü,...
zizézezázazozözuzü,
zizézezázazozözuzü,...
susüsosösasásesési,
susüsosösasásesési,...
csucsücsocsöcsacsácsecsécsi,
csucsücsocsöcsacsácsecsécsi,...
zsuzsüzsozsözsazsázsezsézsi,
zsuzsüzsozsözsazsázsezsézsi,...
szicizi
szécézé
szeceze
szácázá
szacaza
szocozo
szöcözö
szucuzu
szücüzü
sücsüzsü
sucsuzsu
söcsözsö
socsozso
sacsazsa
sácsázsá
secsezse
sécsézsé
sicsizsi
szív
szék
szem
száj
szalag
szóda
szőlő
szúnyog
cím
cél
cent
cammog
comb
cövek
cumi
Zürich
zizi
zéró
zene
zár
zab
Zoli
zöld
zuhany
visz
mész
vesz
ász
kamasz
rossz
ősz
húsz
vicc
léc
vetsz
Vác
adsz
móc
kötsz
ütsz
víz
méz
evez
ház
az
hoz
őz
húz
iszik
készétel
eszem
másszál
kasza
oszol
köszön
úszunk
Mici
lécét
ecet
fácán
kacat
kocog
döcög
uccu
izzik
nézzék
ezzel
ázzál
azzal
hozzon
özön
húzzuk
Mit sütsz
kis szűcs?
Tán sós húst sütsz,
kis szűcs?
Kilenc
öles
köles
kazal.
százhuszonegy-kilenc
kilencszázkilencvenegy-kilenc
tízezeregy-kilenc
ezerkilencszázhúsz-kilenc
VARGA KATALIN: Ezt, azt, meg amazt...
Ezt a szoknyát készítettem.

Látod? Szépen kihímeztem.
Cérna végét megcsomóztam,
s itt a szélén körbehúztam.
Tűbe új cérnát befűztem,
szoknyaalját jól feltűztem.
Szívem mégis marja a bú,

mert a szoknya így is hosszú.
Ezt, azt meg amazt,
vágj le róla egy araszt!
Azt az asztalt idetettem.
Ezt a kisteknőt rátettem.

Babaruhám beáztattam,
végig jól beszappanoztam.
Elszaladtam, visszatértem.
Hol van a víz? - nagyot néztem!
Teknőben cseppet sem leltem,
kifolyt, mire felfedeztem.
Azt, ezt meg emezt,
ez a teknő már nem ereszt!
WEÖRES S+NDOR: Rongyszőnyeg (részlet)

147.
Keskeny út,
Széles út,
Kettő közt egy csorba kút.
Ha benézel, jól vigyázz,
Rése száz és odva száz,
Ha sokáig kandikálsz,
Virradóra megtalálsz.
Kis dió,
Nagy dió,
Kettő közt egy mogyoró.
Épült benn egy cifra ház,
Terme száz és tornya száz,
Ha sokáig benne jársz,
Esztendőre megtalálsz.
WEÖRES S+NDOR: Magyar etüdök (részlet)

43
Megy a kocsi, fut a kocsi:
Patkó dobogás.
Megy a vonat, fut a vonat:
Zúgó robogás.
Vajon hova fut a kocsi?
Három falun át!
Vajon hova fut a vonat?
Völgyön, hegyen át!
Zim, zim, megy a gép, megy a gép,

Fut a sinen a kerék, Forog a kerék.
Zum. Zum, nagy az út, nagy az út,
Fekete az alagút,
A masina fut.
WEÖRES S+NDOR: Csalóka Péter (részlet)

Megy az úton a katona,
zúg a vihar, fuj a szél,
zúg-búg, fuj a szél,
a katona sose fél.
Hogyha támad az ellenség,
gonoszoknak odavág,
dirr-durr, odavág,
sose bántsák a hazát.
KOSZTOLANYI DEZSâ: Akarsz-e játszani
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,

akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,

sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,

hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,

karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
17. R GYAKORLATOK
drá
dra
dre
dro
drö
dré
dru
drü
dri
srá
sra
sre
sro
srö
sré
sru
srü
sri
árrá
arra
erre
orro
örrö
érré
urru
ürrü
irri
rák, ránt, ráz, rág, ráma, rája, rács, Rába,
rak, rab, rag, ragad, razzia, rajkó, rabló, ragya,
rend, reggel, rejt, rebben, repül, repülő, rest, regény,

ront, robot, robog, rokkant, rohan, rozs, rossz, romlik,
rózsa,
rövid, röhög, röntgen, rőzse, römi, röstell, rönk, rög,
régi, rékli, rét, rém, rémes, révész, rév, réz,
rúg, ,rum, ruha, rúzs, rúd, Rudi, rusnya, rugó,
rügy, rüh, rühös, rüszt, rühell, rühatta, rühes, rücskös,

rím, rigó, rizs, rikkant, ringló, rivalda, ritka, ripacs,
vár, jár, sár, gyár, bár, zár, kár, tanár,
var, kar, akar, hamar, tar, zavar, hadar, badar,
ver, mer, eper, jer, hever, kever, teper, veder,
kor, tor, sor, gyomor, kóbor, szobor, fodor,
bőr, szőr, sömör, vödör, ökör, gyötör, gyönyör,

mér, bér, kér, vér, gyér, egér, fehér, kenyér,
úr, búr, húr, szúr, gyúr, hadúr, kandúr,
űr, zűr, tűr, kűr, gyűr, manikűr, pedikűr, Walkűr,
ír, hír, kefír, papír, tapír, szatír, manír,
sárrá, várrá, gyárrá, zárrá, cárrá, tanárrá, járrá,
párrá,
arra, varrat, karra, Navarra, udvarra, amarra, magyarra,
csavarra,
erre, merre, vederre, emerre, mederre, eperre, perre,
Egerre,
orrom, borról, torról, mórról, korról, gyomorról, sorról,

porról,
Győrről, bőrről, tőrről, csőrről, körről, vödörről,
Gömörről, ökörről,
vérré, dérré, térré, ledérré, kövérré, vezérré, egérré,
fehérré,
járás, zárás, várás, kárász, párás, bárány, párák,

gyárát,
arat, garat, nyarat, akarat, madarat, szamarat, sarat,
agarat,
keret, teret, szeret, szerelem, terelem, eret, kerevet,
egeret,
torok, sorok, korok, mórok, porok, dórok, korog,

tőrök, török, körök, görög, sörök, pörök, zörög, csörög,
kérés, bérét, vérét, vezérét, testvérét, mérés, letérés,
érés,
urunk, túrunk, fúrunk, gyúrunk, szúrunk, húrunk, gurul,
zsúrunk,
ürü, gyűrű, tűrünk, szűrünk, zűrünk, gyűrünk, ürügy,

ürül,
pirít, virít, kirí, mirigy, irigy, Iringó, Irinyi, írisz,
várat, járat, gyárat, zárat, varázs, parázs, darázs,
báró, járó, káró, záró, korán, borát, torát,
várunk, járunk, kárunk, zárunk, búrát, kúrát, túrán,
virág, bírák, sírás, király, máris, szárít, Párizs,

sirat, kirak, irat, virrad, Maris, tarisznya, karika,
bíró, síró, író, nyíró, Boris, borít, nyomorít,
írunk, sírunk, bírunk, nyírunk, muris, turista, Gyuri,
drága, dráma, dragonyos, drapp, drót, drogéria, drukk,
trafik, traccsol, trón, tréfa, tréner, trubadúr, trikó,

srác, sramli, sróf, másra, hasra, ősre, húsra,
próba, prés, apród, epret, talpra, képre, kaprot,
megrág, megrak, megremeg, megró, megrövidít, megrémít,
megrúg,
elrág, elrak, elrepít, elront, elrökönyödik, elrémül,
elrúg,
Rágom a rágógumit.
Rabol a rabló.
Rendezkedik a rendőr.
Rohan a robogó.
Rövid a rönk.
Rémes a rém.
Rúg a rugó.
A rüh rühességet okoz.
Rikkant a rigó.
Drága a drágakő.
Tréfás traktoros.
Srófol a srác.
Présel a prés.
Arra a karra.
Erre a perre.
sorról sorra.
Sörről borra.
Körről körre.
Korán reggel harmatos gyepre heveredtem. - Ráront a török a görögre. -Gyorsan forog a
kerek korong. - Februárban gyakran korog a róka gyomra. -A párom várva várom. - Hurrá itt
a nyár! - Forog a körhinta, röpülnek a gyerekek. - Forrón jó a forralt bor. -Pörről pörre, bajról
bajra. -Pergő nyelvvel ropogtatjuk az erret.
WEÖRES S+NDOR: Magyar etüdök (részlet)

105.
Három görbe legényke, róka rege róka,
tojást lopott ebédre, róka rege róka,
lett belőle rántotta, róka rege róka,
a kutya lerántotta, róka rege róka.
Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,
másik meg a fajtáját, róka rege róka,
harmadik az ükapját, róka rege róka,
hozzá vágta kalapját, róka rege róka.
Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs,
Ritka kislány, aki takaros.
(népdal)
Répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó.

Görbe bögre, sárga bögre.
Jó nyár jár rája.
Kerek utca szegelet
Jártam arra eleget
Ha még egyszer ott járok
A rózsámra találok
(népdal)
JÓZSEF ATTILA: Regös ének

Komororrú bikát fejtem,
rege, róka, rejtem,

sorsot nézni bikatejben,
rege, róka, rejtem.
Hét csöböröm jó vasában,
lobot vetött habosában,
Lángos csöbörim befödni,
szertefuttam rózsaszedni,
Nép rozsa ring a rózsában,
rege, róka, ejtem,
kasznár szíve káposztában,
rege, róka, ejtem.
Keni urát oly kenőccsel,
rege, róka, ejtem,
fizeti a népet lőccsel,
rege, róka, ejtem.
Váljon szénájuk szalmává,
rege, róka, ejtem,
tányér tészta piócává,
rege, róka, ejtem.
Láng legyen kecskéjük szarva,
rege, róka, ejtem, böködjön a paplanukba!

Rege, róka, ejtem.
18. TAMKÓ SIRATÓ K+ROLY: Országjárás

ELINDULTUNK
Balátára malátáért,
Galántára palántáért,
Rabirázra paprikáért,
Soroksárra salátáért,
Mocsoládra kocsonyáért,
Kocsonyádra mazsoláért,
Cserenyésre cseresznyéért,
Szerencs-érre szerencséért,
Pécelre mézért
Mézeskútra pénzért.
JÖTTÜNK-MENTÜNK
Nagylaposon -hegyesen,
Homoródon -begyesen,
Hétrongyoson -feszesen,
Lassú-réten -sebesen.
BE IS ÉRTÜNK
Verebesre -seregestül,
Seregesre -verebestül,
Fenekesre fenekestül,
Csolnakosra csolnakon,
Lovas-szirtre jó lovon,
Szombathelyre szombaton,
Hangosvölgybe -daltalan,
Dalos-zúgba -hangtalan,
Zajgóvárra -zajtalan,
Szomjúhelyre szomjasan,
Gyopárosra párosan,
Boldogkőre, Bársonyosra
bársonyban és boldogan!
19. CSUK+S ISTV+N: Gilice-síp

Gyalókára gyalog mentünk,
Vencsellőre elcsellengtünk,
Görgetegen átgörögtünk,
Tiszasülyön elsüllyedtünk
Gyónon gyóntunk,
Nyőgéren nyögtünk,
Dadon dadogtunk,
Bujon bújtunk,
Duzson dúskáltunk,
Dőrön dörmögtünk,
Acsán acsarogtunk,
-szemünk, szánk tátva,
így értünk Tátra
s bedugtak, mert nem köszöntünk,
Zsákán egy zsákba.
Bicsérden a bicsérdisták
ránkolvasták a bűnlistát.
Mecsekszakálra mekegve
kecskepatákon mentünk be,
sem aranyért, sem bagóért
nem tatáltunk egy jó bordélyt
Orfűn fű nőtt az orrunkból,
kaszát fentek irgalomból.
Sósvertikén vertikális
cíncsatorrna, menny-kanális,
lüktető, nagy isten-erek
kint a ház falán függenek.
+sványrárón a föld alatt
nyihognak az ásványlovak,
• szemük éjjel fölparázslik -
egy sem pókos, egy sem sántít.
Gigén eékérték gigánkat,

s rajt egy búsat trombitáltak,
aki hallotta gigánkat,
szeme lassan könnybe lábadt.
Kömlőn tömlőbe,
Süttőn sütőbe,
Ölbőn bő ölbe,
Kámon kámzsába,
Bödén bödönbe,
Zsibriken ibrikbe,
Pátrohán potrohába,
Penyigén
zöldültünk vén venyigén.
Bősárkányon szappannal
mosdik a szárnyas, körmös hal,
míg az apja kövéren
szunyókál a főtéren
s rámordul: „Még ezer év,
s igen híres lesz e név!”
Etesen etessél,
Pátyon pátyoljál,
Imolán szeressél.
Ukkon egy mukkot,
Kosdon egy kost,
Küngösön egy inget,
Epölön kölest,
Látrányon kátrányt,
Uppogon puttonyt,
Méhkeréken lépes mézet,
Apcon, Pencen szövőszéket.
A horizonton gurul Görömböly,

álmod pinceajtaján dörömbölj!
20. TARJ+N IZA: Ungon-berken

Inárcs-Kakucs, Kehida
kehes lett a kis gida!
Neszele legelőjén eszel-e?

Ne szeleskedj, nesze te!...
Menjünk tovább, vándorútra,
gyógyírt keresni a bajra!
Messze vagyunk Váradoktól
pedig ott már vár a doktor.
Sárvár, Váradok,
addig el is fáradok,
Maglócán megpihenünk,
Mártélyon kvártélyra lelünk.
Écs, Csécs, Vámospércs,

Encsen, Pécsen ég a mécs...
Hejőbába! Hol a tejet fejő bába?!
Elment Perbálba, perdülni a bálba.
Ilocskán Ilonka csacskán
tejet loccsant ócska rocskán.
Eszterágon Eszter, +gi
hív hintázni.
Velemér -
Jössz-e velem, Elemér?
Bú ért Buzsákon:
kilukadt a búzás zsákom!
Alsótoldon toldják,
Fóton megfoltozzák,
Varsádon a szád bevarrják.
Vác, Cece, Becefa,

virágzik az ecetfa!
Sirokon sírok: merre van Szomor
Szomorún kordul a gyomor.
Kányaváron kánya vár rám,
Várdán dárdás áll a vártán,
Makkoshotykán hetyke potyka,
Nagytilajon tilalomfa.
Szőregen öreg bőregér,
szőrbundában az egen mendegél...
Acsa, Pacsa, Töröcske,

csíp a neved, Pölöske!
Halmajugra:
majonézes hal ugrik a tálunkra.
Bánkon bánkódtunk,
Viden vidámodtunk,
Selypen a pösze pék arra kért,
fussunk Szulokra szurokért.
Bakon átbaktattunk,
Hegyfalu falára másztunk,

ipi-apacs Ipacsfa,
nem megyünk Nyakvágóra!
Ránk borult Palkonya
palakék alkonya...
Tokod, Bokod, Berhida:
meggyógyult a kis gida!
S hogy elértünk Kecskemétre
bukfencezve fut a rétre,
Öcsöd, Bátya, Szalatnak
mind utána szaladnak!...
HANGSÚLYGYAKORLATOK
1. Mondatgyakorlatok: hangsúly-hanglejtés próbálgatás. 2, Arany János: A fülemile -Hevesi
Sándor jelölésével 3. Arany János: A bajusz; szólamkeresés, hangsúly bejelölés.
4. Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza: Előszó (részlet);
5. A Képes Krónikából; szép beszéd.
6. Misztótfalusi Kis Miklós: Mentség; ízes beszéd.
1, Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem -Az olvasónak;
veretes beszéd
8. Vitéz hadnagy; veretes beszéd
9. Bethlen Miklós: Önéletírás; anekdotázó beszéd.

10. Mikes Kelemen leveleiből; közvetlen beszéd.
Főként archaikus anyaggal foglalkozunk, mert annak nagy nevelő hatást tulajdonítunk,
meg aztán nagyon elhanyagoljuk mostanában a régieket, legalább ebben a könyvben
jussanak szóhoz.
A versmondás nem beszédtechnikai feladat, s a szavalat beszédtechnikai megközelítése

éppen olyan elhibázott dolog, mint a színpadi szerep beszédtechnikai elemzése. A
versmondásban is, a színjátszásban is csak alkalmazni szabad a technikát, és nem
megtanulni. Megeshet, hogy egy-egy szerep eljátszása, vagy egy vers elszavalása föltárja a
technikai nehézségeket, akkor sem szabad a művészi anyagot technikai feladatnak tekinteni,
mert ez éppen azt a közeget rontja, amely a művészi többletet adja a színészi
magatartáshoz. Más dolog, hogy a művészet helyes gyakorlata közben önkéntelenül javul a
technika.
1. Mondatgyakorlatok
Kimegyek az udvarra, járok egyet - Nem bírok bent maradni!
Ma tűrhető az idő - Jaj, de szörnyű pocsék idő volt a múltkor!
Szeretem a magyar irodalmat - A demagógiát is, a giccset is utálom!
Régen voltam színházban - De jó volna tehetségesnek lenni!
József Attila nagy költő - Mit szenvedett a drága József Attila!
Iskolába nem szívesen járok - Néhány órát nagyon szeretek!
Sokat kell még nekem tanulnom - Te, én jóformán semmit se tudok!
Szeretem a gyerekeket - Te, olyan
hülye felnőttek vannak,
hogy megáll az eszem!
A matematikához nincs sok érzékem - Ne kínozzatok!
Jó dolog a tavasz - Tudod milyen télen cipő nélkül?
Hány óra van? - Nyolc óra van?
Meddig voltál fönn tegnap? -
Tizenegyig olvastál?
Kivel beszéltél ma? - Jánossal beszéltél?
Miért nem tornázol minden reggel? - Szoktál te tornázni?
Mennyi pénzed van? - Húsz forintod sincs?
Hol dolgoznak a szüleid? - Nem dolgoznak a szüleid?
Ki vezeti a csoportot? - Nálatok nincs vezető?
Hová mész vasárnap? - Otthon döglesz egész nap?
Mit olvastál utoljára? - Te csak ponyvát olvasol?
Merre jártál külföldön? - Nem jutottál még ki?
Igen. -Igen! -Igen? -Igen... -Igen, -„Igen”-Igen: -Igen;
Nem -De -Talán -Jól van -Szép -Jól láttad -Kérem -Te
Elhoztad nekem a könyvet.!?,:;-„
Veled nem lehet beszélni - „Már egy
hete csak a mamára gondolok”
Tőled kérek tanácsot - „Itt ülök

csillámló sziklafalon”
Folyton csak várok rád - „A rakodópart
alsó kövén ültem”
Neked semmi sem tetszik - „Elmondanám
néked, ha nem unnád”
Jaj istenem mit csináljak - „Nem

Pesten történt amit hallotok”
Sokat tudsz beszélni - „Egész
úton hazafelé, azon gondolkodám”
Ezt nem hittem volna rólad - „Mióta
készülök, hogy elmondjam neked”
Segítettél neki - Felmagasodni nem

bírhatsz, de lobogsz
Ne vágj a szavamba még, szél
kaszabolta magyar nyelv”
2. ARANY J+NOS: A fülemile

Hajdanában, amikor még
+gy beszélt a magyar ember:
Ha per, úgymond hadd legyen per!
(Ami nem volt épen oly rég) -
Valahol a Tiszaháton
Élt egy gazda: Pál barátom,
S Péter, annak tőszomszédja;
Rólok szól e rövid példa.
Péter és Pál (tudjuk) nyárban
Összeférnek a naptárban,
Könnyű nekik ott szerényen
Megárulni egy gyékényen;
Hanem a mi Péter-Pálunk
Háza körül mást találunk:

Zenebonát, örök patvart,
Majd felfordítják az udvart;

Rossz szomszédság: török átok,
S ők nem igen jó barátok.
Ha a Pál kéménye füstöl,
Péter attól mindjár’ tüszköl;
Ellenben a Péter tyúkja

Ha kapargál
A szegény Pál
Háza falát majd kirúgja;
Ebből aztán lesz hadd-el-hadd,
Mely a kert alá is elhat!
Ez sem enged, az se hagyja,

S a két ház kicsinye, nagyja,
Összehorgolnak keményen,
Mint kutyájok a sövényen
Innen és túl összeugat
S eszi mérgében a lyukat.
De, hogy a dologra térjek,
Emberemlékezet óta
+llott egy magas diófa,
Díszéül a Pál kertjének.
A szomszédba nyúlt egy ága,

Melyet Péter, minthogy róla
A dió is odahulla,
Bölcsen eltűrt, le nem vága.
Történt pedig egy vasárnap,
Hogy a fentírt fülemile
Ép’ a közös gallyra üle,

Azt szemelvén ki oltárnak,
Honnan Istent jókor reggel
Magasztalja szép énekkel:

Megköszönve a napot,
Melyre, im felvirradott.
A sugárt és harmatot,
A szellőt és illatot;
A fát, melynek lombja zöld,
A fészket, hol párja költ,
Az örömet, mely teli
Szivecskéjét elteli;
Szóval, ami benne él

S mit körében lát, szemlél,
Azt a pompát, fényt és színt,
Mely dicsőség
• Semmi kétség -
őérte
Jött létre
Csupán ő érette mind!
Elannyira, hogy Pál gazda,
Ki gyönyörrel ott hallgatta,
+gy kiáltott örömében:
„Istenem uram,
Beh szépen
Fütyül ez az én madaram!”
„Kendé bizony az árnyéka!
Mert olyat mondok, hogy még a ...”
Hangzik átal a sövényen
Egy goromba szó keményen.

„Hát kié - pattogja Pál -
Mikor az én fámra száll?”
„De az én portámon zengett:

Hogy illetné a fütty kendet!”
Pál nem hagyja: őtet uccse!
Péter ordít: ő meg úgyse!

Többrűl többre, szórul szóra,
Majd szitokra, majd karóra,
Majd mogorván
+tugorván
Ölre mennek, hajba kapnak;
Örömére a szent napnak

Egymást ugyan vérbe-fagyva, -
Hanem a jusst mégsem hagyva.
Pál azonban bosszút forral,
És ahogy van, véres orral
Megy panaszra, bírót búsít,
S melyet a vérszenny tanúsít
A bántalmat előadja.
Jogát, úgymond ő nem hagyja,
Inkább fölmegy a királyig
Térden csúszva: de a füttyöt,

Mely az ős diófáról jött,
Nem engedi, nem! halálig.
Nyomatékul egy tallért dob
Az igazság mérlegébe,
Mit a bíró csúsztat a jobb
Oldalon lévő zsebébe.
Pétert sem hagyá pihenni A nagy ártatlan igazság:

Nem rest a bíróhoz menni
Hogy panaszát meghallgassák.
+gy s úgy történt, - elbeszéli,
Övé a fütty, ő azt véli:

Nincs vármegye,
Ki elvegye,
Nincsen törvény, nem lehet per,
Hisz azt látja Isten, ember! -
De, hogy a beszédet össze
Annál jobb rendben illessze,
Az ütlegből sokat elvesz
És a joghoz egy tallért tesz,
Mely is a bírói zsebben
Bal felől, a szív iránt,
Meghúzódik a legszebben.
Felderűle a kívánt
Nap, mely a vitát eldöntse,
Hogy a fülemile-pörben
Kinek szolgál a szerencse.
+mde a bírót most cserben
Hagyja minden tudománya,

És ámbátor
Két prókátor
Minden könyvét összehányja,
S minden írást széjjel túr is:

Ilyen ügyről,
Madárfüttyről,
Mit sem tud a corpus juris;
Mígnem a bíró, haraggal
Ráütvén a két zsebére
S rámutatván a két félre,
Törvényt monda e szavakkal
A szegény fülemilére:
Hallja kendtek!
Se ide nem, se oda nem
Fütyöl a madárka, hanem
(Jobbfelől üt) nekem fütyöl,
(Bal felől üt) s nekem fütyöl:
Elmehetnek.
Milyen szép dolog, hogy már ma
Nem történik ilyes lárma,
Össze a szomszéd se zördül,

A rokonság
Csupa jóság,
Magyar ember fél a pörtül ...
Nincsen osztály, nincs egyezség
Hogy szépszóval meg ne essék,
A testvérek
Összeférnek,
Felebarát
Mind jó barát:
Semmiségért megpörölni,
Vagy megenni vagy megölni
Egymást korántsem akarja.

De hol akadna ügyvéd
Ki a fülemile füttyét
Mai napság felvállalja!?
3. ARANY J+NOS: A bajusz
Volt egy falu - nem tudom, hol, Abba’ lakott - mondjam-é, ki?
Se bajusza,
Se szakálla,
Egy szőrszála
Sem volt néki;
Annálfogva helységében
Nem is hítták egyéb néven:

Kopasz-szájú Szűcs György bátya;
E volt az ő titulája.
No mert (közbe legyen mondva)
Azt az egyet meg kell adni,
Hogy a Szűcs György falujában

Könnyű volt eligazodni:
Mivel ottan minden ember
Névhez jutott olcsó szerrel
Azon felül, mit az apja
Adott neki, meg a papja.
Nem tudom, ha más vidéken

Megvan-é e szép szokás,
Nem tudom; de nagy kár lenne,
Ha divatból úgy kimenne,
Mint például - hogy többet ne
Mondjak... a káromkodás!
Egyébiránt Szűcs György gazda

Semmit is el nem mulaszta,
Hogy bajuszát megnövelje,
Meglévén ... a puszta helye. -
Kente, fente ő azt írral,
Kígyóhájjal, medvezsírral,
Ebkaporral, kutyatéjjel;
Meg is nőtt az minden éjjel
• Tudniillik: álmában;
S ha fölébredt, mennyi kéjjel
Tapogatta ... hiában!
Ami pedig Szűcs György gazdát Máskülönben illeti:
Nem bolond ember volt ám ő:

Ládájába’ pénz, egy bögre,
Azonkívül juha, ökre
És - szamara volt neki.

Sőt, az is szent, hogy már régen
Ott ülne a bírószéken,
Hasa, hája, kéknadrága ...
Minden kész e méltóságra:

De mit ér, ha nincs bajusz!
Ily anyám-asszonyos képpel
Sosem választá a nép el;
Szavazott rá tíz vagy húsz.
Ott ti, kiket a természet

Bajusz-áldással tetézett,
Ti nem is gondolhatjátok,
A csupasz száj mily nagy átok!
Ti, midőn a szúrós serte
Sima állatok kiverte,
Minden szentet sorra szedtek
S a beretvától sziszegtek!
Ti, ha egyszer hébe-korba’
Beleér levesbe, borba
Szegény ártatlan bajusz; vagy
Télen át rá jégcsap, zúz fagy:

Már az olyan nagy sor nektek!
Már ollót mit emlegettek,
Nem tudván, e szőr mily drága,
Becsesebb a drága gyöngynél:
E hiányzott csak Szűcs Györgynél,
S lám! hiányzott boldogsága.
Mily irigyen nézte másnak,
A legutolsó kapásnak,
Hogy mohos a szája-széle:
Bezzeg, cserélt volna véle!
De mi haszna! mindhiába!
Nincs orvosság patikába,
Széles mezőn, drága kertben,
Vagy más helyen,

Ami neki szőrt neveljen!
S már a bajszot úgy gyűlölte,
Hogy legott a méreg ölte,
Látva, hogy nő más embernek,
Vagy korommal fest a gyermek;
Sőt csupán ezér’ a macskát

Sem tűrhette udvarában, -
S bajuszt kapván áldott nője,
Elkergette, vén korában.
Történt, hogy oláhcigányok,
(Tudvalevő nagy zsiványok)

Kóborlának a vidéken,
S megszálltak a faluvégen.
Nosza mindjár’ sátort ütnek,
Tüzet rakva, főznek, sütnek
Abból, amit valahonnan
Más faluból idehoztak,
Minthogy onnan
Éhen-szomjan
Búcsú nélkül eltávoztak.
Meghíják a rokonságot,
A helybeli cigányságot
És ezeket tőrül hegyre
Kivallatják mindenképpen:
Mi van? hogy’ van a helységben?
S a hallottat szedik begyre.
Épen mint a jó vezér,
Ha az ellenséghez ér,
Minden bokrot és fatörzsöt,
Minden zegzugat kikémel;
Lassan mozdul seregével,
Küld vigyázót, előőrsöt,
Puhatolja, merre gyengébb,
Hol erősebb az ellenség;

Nem siet, de csupa szemfül,
S mikor aztán ütközetre
Megy a dolog: gyors a tettre,
Veri a vasat, míg meg nem hűl.
Nemkülönben a bölcs vajda
Haditervet kohol mindjárt:

Nincsen egy ház, nincs egy pajta, Hogy ne tudná csínyja-bínját:
Hol lakik dús özvegy asszony,
Kit jó móddal megkopasszon?
Melyik háznál van eladó
Sári, Panni, Zsuzsi, Kató,
Ki legény után bolondul?
Mert az a jövendölést
Megfizeti ám bolondul!
Kinek esett holmi kára
S van szüksége prófétára,
Hogy nyomába ne jöhessen,

Sőt, ami több, ráfizessen?
Ki szeretne gazdagodni,
Könnyű módon pénzhez jutni:

+sni onnan, hova nem tett,
Vagy ha tett is,
A letett kincs
Időközben elszelentett?
Mindez a vén vajda gondja,
Ki nem adná egy vak lóért,
Hogy a magyar kész bolondja.
Nem kerülte el figyelmét

Szűcs György uram nyavalyája,
Gondolván, hogy ő kigyelmét
Egy kissé megberetválja.
Nem kell ahhoz néki szappan,
Anekül is mester abban:

Szőrmentibe vagy visszára
Beretválni nincsen párja.
Kivált most, hogy az idő
S alkalom oly kedvező:

Ripeg-ropog
A sarló fog,
Munkától ég a mező;
Nincsen otthon,
Csak az asszony,
Hogy megfőzzön,
Vagy dagasszon;
Vagy ha néhol egy beteg

Szalmaágyon fentereg;
Vagy a seprű, házőrzőnek
Felállítva küszöbre;
De ha Isten meg nem őrzi,
Ott lehet az örökre.
Egyedül van Szűcs György gazda, Egy lélek sincs udvarában:

Hát im! a furfangos vajda
Beköszön a pitvarában.
„Ejnye gazduram, a kőbe!
Mi dolog az, hogy kigyelmed
Bajuszát levágja tőbe?

Magyar ember-é kigyelmed?”
Milyen szemmel nézett rája
Szűcs György gazda, képzelhetni:

A vasvillát sem lehetne
Mérgesebben odavetni;
De a cigány győzte szóval,
Hízelgővel, úsztatóval:
Míg György el nem panaszolta,
Hogy’ áll a dolog mivolta.
„Szent Pilátus! minő szégyen!

Hát miér’ nem mondta régen?
Sohasem volt? nem is termett?
Hát miért nem mondta kelmed?
Nagy bajusza volna régen:
Hisz ez az én mesterségem!”
Megörüle György a szónak,
Hogy bajusza lesz maholnap,
S mintha nőne a szép sörte,
Már a helyét is pödörte.
Sonka, sódar,
Füstös oldal,
Liszt, szalonna,
Főzelék,
Van elég;
Ráadásul jó ozsonna,
S valamit a vajda kére,
Megalkudva, megígérve.
Nosza, tüzet rak legottan,
Lobog a láng, bőg a katlan,
Száll a szikra, fojt a füst,
Fő a fürdő, forr az üst,
Benne mindenféle gyimgyom,
Holmi gizgaz, holmi ringy-rongy,
Ami úton, útfelen
Elhányódik vagy terem.
E bűbájos fürdőlében
Nő meg a György bajsza szépen;
S ha hibáznék egy kicsi:

A babona ráviszi.
Kész immár a bornyomó kád:

Szűcs György jó remény fejébe,
Nyakig ül a szennyes lébe,
istennek ajánlva dolgát.
A cigány sereg azonban
Beszivárog alattomban;
Jön elébb egy, aztán kettő,
Mintha csak úgy történetből:

Szerencsére a vajdának
Épen jó, hogy bebotlának!
Egy tüzet rak, más vizet mer,
Másik fát hoz ... kell az ember;

Úgy szaladnak! úgy segítnek!
Dolgot ád a vajda mindnek.
Hogy pedig a hasznos pára Szűcs uram fejét megjárja:

Elővesznek egy nagy ponyvát
És a fürdőkádra vonják;
S a kád mellett körbe-körbe
Tánc kezdődik, fürge, pörge;
Kalapácstól dong a donga,
„Tiktak, tiktak” foly a munka,
S egy bűvös dal
Ümmög halkal:
„Bajusza lesz Szűcs Györgynek,
Igen biz a szegénynek.”
S míg a ponyvát sietősen
Jóerősen
Apró szeggel odaszegzi,
A cigányhad újrakezdi:
„Bajusza van Szűcs Györgynek,
Ne irigyeld szegénynek!”
Ezalatt a pénzes bögre
Búcsujárni ment örökre,

Követé a füstös oldal,
A szalonna, meg a sódar,
Az ágynemű, fehérnemű,
A vasféle, meg a rézmű.
Szóval, ami könnyen mozdult,
Lába kelvén, mind elpusztult,

Mert a gazda - „tiktak, tiktak” -
Nem hallá, hogy zárat nyitnak.
Meddig üle György a kádban

Lepedővel leszögezve,
Nincs megírva krónikámban.
Csak annyi van följegyezve,
Hogy mihelyt abból kilépe,
Tükröt vevén kezébe,
Hogy bajuszát felsodorja:

Nem tehette, mert nincsen mit!
Mert bajusza nem nőtt semmit,
De igen a füle s orra!
4. B+RCZI GÉZA: A magyar nyelv életrajza

Előszó (részlet)
Az emberi elme nagyszerű alkotásai között aligha van még egy, mely alapvető
fontosságban vetekedhetnék a nyelvvel. A nyelv, gondolataink, érzelmeink kicserélésének ez
a mindennapi használatú eszköze mindennemű emberi fejlődésnek egyik legfőbb tényezője,

sőt föltétele. Neki köszönhető legnagyobbrészt, hogy az egymást felváltó nemzedékek
tapasztalatai halmozódhatnak, s az utódokra átszállhatnak; hogy a természet közömbös
vagy éppen ellenséges erői ellen való harcot nem kell minden egyes generációnak előlről
kezdenie, sőt minden egyes embernek külön, elszigetelten megvívnia. Valóban emberinek
mondható társadalmat még kezdetleges fokon sem lehet valamelyes nyelv nélkül elképzelni.
Kétségtelen, hogy a tagolt, hajlékony emberi nyelv az emberiség legnagyszerűbb vívmánya,
melyet mai változataiban a nemzedékek végeláthatatlan sorainak állandó erőfeszítése
teremtett meg; olyan eszköz, melyet sohasem tudunk nélkülözni, s mely az embert attól
fogva, hogy zsenge korában eszmélni kezd, egész életén át kíséri és szolgálja. S „a nyelv”
mindenki számára elsősorban az anyanyelv. Idegen nyelvet meg lehet tanulni, sőt esetleg
kivételesen igen jól is lehet tudni, de szinte sohasem úgy, mint az anyanyelvet, melynek
minden elemét ezer meg ezer emlék színezi és tölti meg tartalommal, mely egész
nevelkedésünket, fejlődésünket kíséri, sőt bizonyos fokig gondolkodásunk formáit is
meghatározza.
A nyelv mint eszköz a legbonyolultabb gépezet. Ezt a gépezetet működésében
tanulmányozni, alkatrészeire bontani, e részek szerepét, egymásba illeszkedésük módjait
vizsgálni, titkait megfejteni maga is, bonyolultságában olykor fárasztónak tetsző, de a
belemélyülő számára végtelenül érdekes és soha véget nem érő tanulmány, +mde ez a
gépezet, úgy ahogy ma mindennapi működésében, változatos felhasználásában
megfigyelhető, nem egyszeri alkotás, melyet valaha megteremtettek, s azóta jól-rosszul jár,
hanem szakadatlanul alakuló, fejlődő valami, melyet egy egész nép évezredek, sőt
évtízezredek óta szakadatlanul formál, tökéletesít, a változó és rendszerint sokasodó
szükségletekhez idomít. (Ennyiben sántít a gépezethez való hasonlítás.) A nyelv tehát
történelmi produktum, és még mai szerkezetének sajátosságait, bonyolult titkait is csak úgy
lehet igazán megismerni és megérteni, ha megismerkedünk a hosszú-hosszú fejlődés,
alakulás folyamatával. Nyelvtörténeti háttér nélkül nincs igazi, mélyebb, tudatos
nyelvismeret, márpedig a gondolkodó ember nem elégszik meg az ösztönszerűvel, hanem
tudatos ismeretekre törekszik. A nyelvtani szabályokat a mai nyelv alapján föl lehet állítani
(sok megmagyarázhatatlan kivételt, látszólagos logikátlanságot tudomásul véve), meg is
lehet e szabályokat tanulni, mint a matematikai képleteket, de a miértet és a hogyant, a
levezetést, mely a képlet tulaidonképpeni meqértéséhez vezet, a nyelv esetében a nyelv
élettörténetének, fejlődése törvényeinek feltárása adhatja csak meg. S e történet, melyet
határozott törvényszerűségek irányítanak, nemcsak a nyelvi rendszer alaposabb
megértéséhez és értékeléséhez segít hozzá, s egy életen át halmozódó nyelvismeretünket
bővíti ki előző korok nyelvi színeivel, de önmagában is, részleteiben is színes, vonzó
stúdium, mely egyszersmind a nyelvet beszélő nép gondolkodásának fejlődésére, e fejlődés
sajátos vonásaira is világot vet, sőt általa egyes nyelvi tényekben, mintegy megőrzött
kövületekben elénk tárul a nép viszontagságos történetének, elmúlt gazdasági és társadalmi
rendszereinek, egykori műveltségének számos emléke, a nép ködbe vesző múltja.
5. A Képes Krónikából
Az Úr 1241-ik esztendejében Béla uralkodása alatt a mongolok vagyis a tatárok

ötszázezer fegyveressel törtek be Magyarországba. Béla király a Sajó folyónál hadakozott
eIlenük, de legyőzték. Békeszerető ember volt, hadakban, csatákban nem volt szerencséje.
Szinte Magyarország egész vitézi népe odaveszett. A tatárok három esztendeig maradtak
Magyarországon, és miután a magyarok abban az időben nem vethettek, ezért amazok
kivonulása után sokkal többen haltak éhen, mint ahányan fogságba estek vagy kard alatt
haltak. A király az Úr 1270. évében halt meg, május harmadikán, pénteken, a szent kereszt
megtalálásának napján a budai szigeten; testét Esztergomban temették el a minorita
testvérek egyházában, ott nyugszik boldogan Mária nevű feleségével, a királyné asszonnyal,
a görög császár leányával és legkedvesebb fiával, Bélával együtt. Virtusokkal teljes férfiú volt
akinek emlékezete minden magyaroknak és sok más nemzetbelieknek szájában édes, mint
a méz mai napiglan.
„Mária-oltáron, nézd,
nyugszik a sírban a három:

Béla, neje s herceg - örvendjenek ők az egeknek!”
„Míg lehetett, ült trónja felett a király hatalomban:

Csalfa lapult, szent béke virult, becsület vala ottan.”
6. MISZTÓTFALUSI KIS MIKLÓS: Mentség (részlet)

Aki a tengerbe esik vagy megissza mind, vagy kiúsz; másként belehal. Ebben én benne
vagyok, és ha tovább hallgatok, látom, hogy vesznem kell. Sokan vannak ellenem.
ésNékem Belgiumban
célul nem olyan
töttem volna állapotom
azt, volt, hogy
hogy hazámat, ha pénzgyűjtésben
valamint gyönyörködtem
lehet, segítsem, annyi idő alattvolna,
könnyen 40000 vagy talán 50000 forintot is gyűjthettem volna, és ha eddig ottmaradtam
volna, azt merem mondani, kevés erdélyi úr volna, akivel cserélnék pénz dolgából. Ha pedig
ott a házasságra vöttem volna magamat, amelyet el nem távoztathattam volna
semmiképpen, ha mégis tovább ottmaradtam volna, akkor is kínáltak engemet olyan
leánnyal, akivel 60 000 forintot adtanak volna, mert észrevették, hogy néha targoncával
tolták a pénzt szállásomra. Ilyen gazdag jövedelmemet pedig könnyen elpazarolhattam volna
én ott, a testnek minden gyönyörűségi között, ha a más jó mesterembereket követtem volna,
akik többnyire azt cselekszik, hogy amit egynapi munkájokkal keresnek, nem nyugosznak
addig, míg azt korcsomákon és egyéb hitván helyeken el nem tékozolják; én pedig csak azt
is kárnak tartottam annyi keresetem mellett, amit kenyérre kellett költenem nyavalyás
testemnek táplálására. Néha egy holnapig is bizony bort nem ittam; és minél alábbvaló s
olcsóbb eledellel lehetett, olyannal éltem. Sokszor úgy kiadtam a pénzemet a
könyvnyomtatóknak, hogy kenyérvételre egy poltrám sem maradt.
Micsoda munkát töttünk azon a biblián, úgy, amint volt, kinyomtatni. Nem sajnállottam ily
drága időmet erre a munkára fordítani. Merek dicsekedni minden jó lelkiismeret előtt, hogy
soha a magyar reformátusok ilyen megjavított bibliát nem láttanak. Jóllehet pedig mindezt én
jó lelkiisméret szerint cselekedvén, úgy tetszett, hogy dicséretes dolgot cselekedtem. Az
irégy szívek kiváltképpen, látván, hogy egyébként sem árthatnak, magyarázták balra, hogy
én országgal
mondták, hogyakarok
nagy vetekedni,
fába vágtamolyadolgot
fejszét.kezdvén, melyhogy
De én nem országot illetett volna.
elcsüggedtem Mások
volna, azt
hanem
még inkább megvetettem lábomat, és a biblia nyomtatását elvégezvén, kinyomtatám az Új
Testamentumot is. Azzal sem elégedvén meg, mind e könyveimet békötettém még pedig
többnyire aranyosan, úgyhogy néha dolgozott én számomra húsz ember is.
Gondolkodóba esvén azért én (méltán, ha eszem volt), ha ugyan odahagyjam-é olyan
zsíros állapotomat, - mondék magamban -hacsak külsőkép pen kellene, itt örökké boldogul
elélhetnék, mert hovatovább inkább kiterjedne hírem, és vagy akarnám, vagy nem. el kellene
élnem. De meggondolván, mivégre fogtam istenem előtt mindezekhez, hogy nemzetemnek
használhatnék vélek, sok jó igyekezetimnek jutalmául töttem fel én azt, hogy könnyen
megnyerem - mondok - azt, amit a külső gazdagságnál nagyobbnak tartok, istenem és
nemzetem előtt való kedvességet.
Az uraim azon vannak valósággal, hogy tőlem a vevőket elidegenítsék. A szegény ember
azért idegenkedik sokszor gyermekének taníttatásától, hogy látja, mely sok esztendeig
kínoznak a skólákban majd mindeneket a deák nyelvvel. De ha csak a maga nyelvén való
olvasást tenné fel célul, kevés idő kellene arra, és kevés volna olyan szegény ember, akitől
annyi költség ki nem sülne.
Azt forgatták ellenem nagy hévvel, hogy az urakon nagy szemtelenséget követtem el és
sokszor úgy bántam velük, amint nem illett volna.
Őnagyságoknak, s őkegyelmeknek azt írtam, hogy a nemzet hasonló a kenyérkérő
gyermekhez, akinek ezt felelvén az apja: „Fiam, se búzám, sem lisztem nincsen,” - ő azt
feleli: „Hiszem nem kérek én sem búzát, sem lisztet, és nem kívánom, hogy ekével, sarlóval,
cséppel, malommal stb. bébelődjék, én csak kenyeret kérek.”- Tőlem is csak azt kívánják,
hogy nyomtassak szépen, azonban az ahhoz való készületet ingyen sem fizetik meg.”
Hogy méltóságos gubernátor uramnak ezt írtam, hagy adni kellene inkább, mint elvenni
tőlem. Méltán szólhatok így: - Mit várom mégis tovább a nagyságtok audienciáját? Ennyi
ideig itt-tekergésemmel nem tudék egyebet elérni, hanem hogy az urak közül egyik a
másikhoz igazit, mint egy bolondot! Mint egy regalistának minden országgyűlésben ott kell
nékem lötyögnöm, fityegnem, s ugyan példabeszéddé lőttem már ezért az embereknél.
Mintha tőlem az szinte úgy meglehetne, mint mástól, akinek vagy hivatala hozza, vagy
valami érdeke van benne, holott én mintha tövisen ülnék mindenkor, midőn otthon két
betűöntő és nyomtató műhelyem az én jelenlétemet (jól akarván dolgozni) igen megkívánják.
Ahhoz kell nyúlnom: sok nyavalyáimból való egyszeri kimenekedésemre, hogy úgy
veszessem magamat, mint Sámson, közönséges romlással. Hazamenvén, mindazt, valamit
ennyi esztendők
készítettem, mindalatt annyi költségemmel
öszverontván, ésisvéres
még a port verítékemmel
leverjem a haza hasznára
lábamról, mondván:
Nem méltó ez az hely énhozzám! Bujdosásra indulván, valahol járok Európában, teli torokból
harsogjam: így nyomorították meg a haza javára teljes lélekkel igyekező szegénylegényt!
7. ZR+NYI MIKLÓS: Szigeti veszedelem

Az olvasónak
Homerus 100 esztendővel az trojai veszedelem után írta historiáját; énnékem is 100
esztendővel az után történt irnom Szigeti veszedelmet. Virgilius 10 esztendeig írta Aeneidost;
énnékem penig egy esztendőben, sőt egy télben történt véghez vinnem munkámat.
Eggyikhez is nem hasonlítom pennámat; de avval ő előttök kérkedhetem, hogy az én
mesterségem nem az poesis, hanem nagyobb s jobb országunk szolgálatjára annál: az kit
írtam mulatságért írtam, semmi jutalmat nem várok érette. Őnekik más gondjok nem volt
nékem ez legutolsó volt. +rtam, az mint tudtam, noha némely helyen jobban is tudtam volna,
ha több munkámat nem szántam volna vesztegetni. Vagyon fogyatkozás verseimben, de
vagyon mind az holdban, mind az napban. Bizony szégyen nélkül szemlélhetem csorbáimat,
igazsággal mondom, hogy soha meg nem corrigáltam munkámat, mert üdőm nem volt
hozzá, hanem első szülése elmémnek. Fabulákkal kevertem az historiát; de úgy tanultam
mind Homerustul, mind Virgiliustul, az ki azokat olvasta, megesmerheti eggyiket az másiktul.
Török, horvát, deák szókat kevertem verseimben, mert szebbnek is gondoltam úgy, osztán
szegény az magyar nyelv: az ki historiát ír, elhiszi szómat.
8. ZRINYI MIKLÓS: Vitéz hadnagy - Dedicatio

Magyar vitézeknek dicsőséggel földben temetett csontjai és azok nagy lelkei nem hadnak
nékem alunnom, mikor kévánnám, sem henyélnem, ha akarnám is. Igen szeretője vagyok az
ő dicsőségeknek, hogy én elmúlassam az ő intéseket, kiket nemcsak nappalbéli
elmélkedésemben juttatnak (eszembe), de még éjtszakabéli elmémben is előmben
tüntetnek, mondván: ne aludjál, ne keresd a gyönyörűséget. Látod-e romlott hazánkat,
melyet mi annyi vérontással, verésekkel és untalan való fáradsággal nyertünk, oltalmaztunk,
és sok száz esztendeig megtartottunk. Kövesd az mi nyomdokunkat, ne szánd fáradságodat,
ne szánd véredet, ne szánd életedet. Ezekkel az ösztönökkel serkentgetnek engemet
nyugodalmomban. De szerencsétlen én, hogy nem lehet az én mentségem oly nyilván
őnálok, mint az ő rettenetes vitézségek és számlálhatatlan érdemek énnálam, mert bizonnyal
okkal panaszolkodhatnám nékik a szerencsére. Nem azért, hogy egyszer hazánkat magasan
felvitte, most mind alább-alább szállítja; azért nincs mit panaszolkodnunk, tudván, hogy ez a
világi törvény, hogy aki benne születtetett, annak halála is következzék, és ez az istennek
akaratja. Sokáig volt dicsőséggel a szerencsének felső kerekén a magyar fátum, ha most
alább szállott, nem szokatlan dolog történt rajta ebben az világban. Hanem azon
panaszolkodnám a szerencsére, hogy evvel a tehetséggel, evvel az hazám szolgálatjához
való készséggel, végezetre evvel a jó igyekezettel, ebben a magyar romlásának
évszázadába helyeztetett engemet, és nem azokban a dicséretes időkben, melyekben az
isten kegyelemmel
rettenetessé voltazoknak,
tette volt a magyarokhoz,
akik mostésunalommal
nem fordította volt reánk,
néznek orcájátés
őtőlök, hanememlítenek
csúfsággal
bennünket. Talált volna talám akkor ez a lélek, ki bennem vagyon, maga hajlama szerint
dicsőséges foglalatosságokat. De mire való leszen az most, hogy ne aludjam, hogy ne
henyéljek? talám inkább ez az idő olyat kéván. Mire való hogy ne szánjam véremet, ne
szánjam életemet? Miért kévánjam tehát halálomat? Kit váltok s kit szabadítok meg véle?
Kevés az én életem ilyen nagy csorbát felépíteni, de még kevesebb halálom. Hát mit tegyek?
Mit csináljak tehát, ha nem aluszom? Ebben a békességes században (ha annak kell
mondani a török rablásit) nekifogtam históriák olvasására. Én senkit tanítani nem kévánok,
hanem magam tanulni. Azért olvasó barátom, ha tetszik, olvasd és aszerint munkálkodjál
hazánknak hasznára és magad becsületire.
9. BETHLEN MIKLÓS: Önéletírás I.

Bölcső- és igen kicsiny koromról nincs mit írnom, bolondság is volna. Hallottam az
anyámtól, hogy rettenetes síró voltam, annyira, hogy életemről is kételkedtek miatta; hihető,
has- vagy valami egyéb tagom fájdalmától lehetett, mert elmétől vagy szomorúságtól, amint
olyan még ész használata nélkül való életkorban az nem származhatott. De akármitől volt, e
bizonyos, hogy én midőn felnevekedtem, sem a has- vagy gyomorfájásra, sem másképen
akármi, még nagy szomorúságért való sírásra is hajlandó nem voItam, sőt mikor üdeje,
helye, oka volt is, nehezen tudtam sírni; mikor elkeseredtem is nagy nyomorúság és
szomorúságimban, gyakrabban vagy torkommal nyeltem, vagy orromon fújtam ki, vagy mély
keserves sóhajtásokkal, mely sírás és könnyhullatásnál sokkal nehezebb volt. Vagy néha
elmorgottam, haragudtam amely vétkes dolog volt. Sokszor bizony talán pénzen is
megvettem volna a sírást, mert az könnyebb lett volna. Nevetséges, hiábavalóság és játékra,
mint akármely gyermek és ifjú, felettébb hajlandó, sőt vásott és a játékban telhetetlen s
fáradhatatlan volt az én gyermekségem és felserdült ifjúságom; de nem veszteg ülő, mint a
kocka, kártya, hanem a testnek ingatásával járó játékokban gyönyörködtem, mint a labda,
forgattyú, parittya, teke, kézzel való hajigálás, vitéz játék, versfutás, küzdés, ugrás, melyek
miatt néha meg is vertek, nyíllal való lövöldözés és madarászás. Mikor osztán nagyobbat
nővén, lóra, puskára, kutyára kaptam lövöldözés hosszú puskával, pisztollyal, nyargalódás,
fürjészés, magam kezemmel való rákászás, halászás voltak igen a mulatságim.
Mindazonáltal, mikor osztán a gyermekségből kikelvén, eszemnek, házasságomnak és
emberségnek esztendeire jutottam, az én mulatságim nem mulatták el énvélem a
szükségesebb és hasznosabb dolgokat, mint a könyvek olvasása, házi gazdaságom és
közönséges tisztem s hivatalomban való eljárást.
Úgy hallottam, hogy mihelyt a hetedik esztendőbe fordultam, mindjárt tanítani kezdettek az
abc-ére mint gyermeket játékkal. Első mesterem volt Naményi Mihály nevű, aki annakutána
híres prédikátor volt. Második mesterem volt Fogarasi Mihály, ki nemrégen még él vala szép
nagy vénségben és esperességben. Ez initiált a deák nyelvbe, dirigáltatván Keresztúri Pál
által. Egyszer Keresztúri Pál Búnra jöve az atyámhoz, akkortájban az atyám s mesterem
olyan rendet szabtak vala nékem, hogy ebéd s vacsora előtt tanuljak öt-hat szót, és amikor
innya akarok, mondjak el abból egyet deákul s magyarul, és úgy adnak innom, de ha nem
tudom, nem adnak. Ott ülvén már asztalnál, én előpattanék nagy felszóval, (mert úgy kellett
mondanom nagyon,) egy deák szóval, s innom adának. Hallván azt Keresztúri, végére méne,
s meghagyá az atyámnak, hogy az napságtól fogva hagyják el azt a rendet, hadd ehessem
bátran asztalnál s vígan, mert az az egynéhány szó nem éri fel azt a kárt, amelyet
bátorságom, elmém és egészségemben tesznek véle, mely bizonyos is. Elhagyák azért
énnékem nagy örömömre, mert bizony nagy iga volt rajtam, oly móddal nem is ehettem jól,
csak a vocabulákat mammogtam magamban; ha nékem Keresztúri Pál akkori eszemmel,
amint voltam, egy falut ajándékozott volna, nem vettem volna kedvesebben tőle, meg is
szerettem, dicsértem, hogy micsoda jó vén ember az, még az apámnál is jobb. Amely is
osztán a keze alatt való tanulásomra sokat használt volt igen, mert siettem keze alá és
örömmel tanultam tőle, annál inkább, hogy ez a Fogarasi rettenetes rútul vert, henyéltetett,
amint ezt szokták mondani vagy nevezni; mert hanyattán fektetett a földre, fejemet, két
kezemet, lábomat feltartatta vélem, hol egyik, hol másik talpamat csapta lapockával, hol
fejemet
bolondulabánt
háromágú
vélem,lapos korbáccsal,
elannyira, hol féllábra
hogy osztán állított kőre,
az atyámnak mire, egyszóval
panaszoltam, igen rútul és
s megmondottam,
hogy bizony nem tanulok. Ezt pedig nem az én tanulásomért vagy latorságomért, hanem
maga bolondságából cselekedte csak, melyet tovább nem terjesztek, kedvezvén
emlékezetének, minthogy azután tisztességes, tudós deák, és osztán prédikátor lett belőle,
de az bizonyos, úgy elkedvetlenített volt a tanulástól, hogy ha keze alól ki nem vettek volna,
bizony nem tanultam volna, azért is osztán elbocsáták.
BETHLEN MIKLÓS: Önéletírás II.
Németújvárból mentünk Zrínyi Miklóshoz. Nagy szerencsétlenségemre csak öt nap lehete

véle ismérkedésem, s oda lön. Magáról hogy írjak, nincsen erőm s üdüm reá, csak azt
írhatom: igen tudós, vitéz, nagy tanácsú, nemzetéhez buzgó, vallásában nem babonás,
mindent igen megbecsülő, nemes, adakozó, józan életű, az olyanokat és az igazmondókat
szerető, részegest, hazugot, félénket gyűlölő, nagy és szép termetű, lelkű és ábrázatú
szóval: akkor magyar híres ember hozzá hasonló nem volt, sőt az én vékony ítíletem szerént
máig sem, sőt talán ezután sem lészen, noha az Isten titka és tárháza véghetetlen. Szép
őszi üdő járván, elmenénk vadászni. Ő maga puskával béméne, és szokása szerént csak
egyedül búkálván, löve egy nagy emse disznót, s vége lőn a vadászatnak. Azonban odahozá
a fátum egy Póka nevű vadászt, ki mondá horvátul: én egy kant sebesítettem, mentem a
vérin, ha utána mennénk, elveszthetnők. Az úr mindjárt mondá nékünk, kegyelmetek csak
maradjon itt: mindjárt visszajövök. Csak bocskorban lóra kapa, stuc kezében, Póka után
elnyargala: mü ott a hintónál beszélgeténk. Egyszer csak nyargal Guzics, mondja a
bátyjának: hamar a hintót, oda az úr. Menénk amint a hintó nyargalhat és osztán gyalog a
sűrűbe. Majláni legelébb érkezék, hát Póka egy horgas fán, az úr arccal a földön, s a kan a
hátán: ő hozzá lő, elfut a kan, az úr felkél s mondja: rútul bánék vélem a disznó, de ihol egy
fa (melyet csatákon is magával hordozott) sebtében állítsátok meg a sebnek vérét véle, az
arra igen jó. Eléggé próbálták véle, de híjába, csak elfolyt a vére, először ülni, osztán hanyatt
fekünni, végre csak meg kelle halni.
Rettenetes sírás lön az erdőben. Otthon fejér bársony dolmányba öltöztették, és osztán
eresztették a feleségét hozzája, aki eszén sem volt buvában. +gy lőn vége Zrínyi Miklósnak.
10. MIKES KELEMEN leveleiből

I.
Édes néném, hálá légyen az Istennek, mi ideérkeztünk ma szerencsésen,
Franciaországból pedig 15. Septembris indultunk meg. A fejedelmünknek, Istennek hálá, jó
egészsége volna, hogyha a köszvény búcsút akarna tőlle venni; de reméljük, hogy itt a török
levegő elűzi.
Édes néném, mi jó a földön járni. Látja kéd, még Sz. Péter is megijedt volt, mikor a vízben
sipadoztak a lábai; hát mi bűnösök, hogyne félnénk, amidőn a hajónk olyan nagy habok
között fordult egyik oldaláról a másikára, mint az erdélyi nagy hegyek - némelykor azoknak a
tetején mentünk el, némelykor pedig olyan nagy völgyben estünk, hogy már csak azt vártuk,
hogy reánk omoljanak azok a vízhegyek; de mégis olyan emberségesek voltanak, hogy
többet nem adtak innunk, mintsem kellett volna. Elég a, hogy itt vagyunk egészségben; mert
a tengeren is megbetegszik az ember, nem csak a földön, - és ott, ha a hintó megrázza,
elfárad, és jobb egyepetyéje vagyon az ételre; de a halyóban az a szűntelen való rengetés,
hánykódás a főt elbódítja, a gyomrot felkeveri, és úgy kell tenni, valamint a részeg
embernek, aki a bort meg nem emésztheti. A szegény gyomromnak is olyan nyavalyában
kelletett lenni vagy két első nap, de azután úgy kellett ennem, valamint a farkasnak.
Itt a fejedelemnek jó szállást adtak, de mi ebül vagyunk szállva, de mégis jobban szeretek
itt lenni, mintsem a hajóban.
Édes néném minthogy egynehány száz mérfölddel közelebb vagyunk egymáshoz, úgy
tetszik,
kédet, dehogy márnem
többet inkább is kellmert
írhatok; kédnek
úgy engemet szeretni:
tetszik, mintha én keringene
a ház pedig, ha igen szeretem
velem, mintha is
most is
a hajóban volnék.
XXVII.
Édes néném igen-igen szükséges kédnek egy hírt megtudni, azért, hogy bolhák ne csípjék
kédet. Tudniillik, hogy két gyorgyiánus fejedelmet az atyafiai az országból kiűzvén,
segítséget
fejedelmek jöttek ide kérni
idejöttenek, a császártól.
hogy innét hajónAki is segítségeta adván
a segítséggel nekik, a méltóságos
Fekete-tengeren vissza menjenek.
Őméltóságok pedig egy nyomorult korcsmára szállottanak. Cselédjök elég vagyon, de az
udvari nép nem ruhásabb a mi cigányinknál. Azt pedig ne gondolja kéd, hogy
őméltóságoknak pénzek ne volna; mert valamég a cselédekben tart, addig pénzek is lészen,
mert amidőn a pénzek elfogy, kettőt vagy hármat az udvariak közül eladnak és így a pénz
elfogyván, az udvariak is elfogynak.
Azt írta volt kéd a minap, hogy már ért franciául. Aztot igen jól cselekszi kéd, hogy , idegen
nyelvet tanul. Bár a mi földink azon volnának, hogy idegen nyelvre tanyíttatnák gyermekeket,
de az olyan állapottal oly keveset gondolnak, hogy még csak az írásra és az olvasásra sem
kénszerítenék a leányokot, hogyha csak azoknak nem volna arra kedvek -azt a két dolgot
pedig egy nemes leánynak nem csak illik, de szükséges tudni. Erre azt felelik némely csúfos
rövideszű anyák, hogy nem jó egy leánynak, hogy írni tudjon: azért hogy a szeretőinek ne
írhasson. Oh! mely okos beszédek ezek! mintha az írás okozná a roszat és nem a rosz az
írást. Nem akkor történik meg a tilalmas dolog, mikor egymásnak írnak, hanem, akkor,
amikor egymással vannak, és nincsen szükségek az írásra. Akár tudjon a kéz írni, akár ne
tudjon, de a szív eljár a maga dolgában. Nekem úgy tetszik, hogy nemcsak azért írok
kédnek, hogy írni tudok, hanem azért, hogy a hajlandóság viszen reá. Mind ezekből azt
hozom ki, hogy az ilyen anyák nem okosan gondolkodnak. Akármely szép legyen a gyémánt,
de ha rútul vagyon metszve, nem becsülik. Mindezekre, tudom, azt fogja kéd mondani, hogy
még házas
néném, nemnem vagyok,
akarok, mégis
tudom, az kéd
hogy asszonyoknak akarok
is velem egy leckét adni.
gondolatban Nemeziránt.
vagyon akarok, édes
Isten adjon
olyan feleséget, aki írni és olvasni tudjon, de ha nem tudna is azon lennék hogy
megtanyítanám, ha több esze nem volna is, mint egy macskának.
Édes néném, szeret-é kéd úgy, mint a macska az egeret? Vagyon-é kédnek jó egészsége?
Mikor látjuk meg egymást? Ma talám nem, mert már tizenegy az óra és le kell fekünni; de, ha
lefekszem, úgy tetszik, mint ha feredném, mert a tenger habja egészen bécsapván a házam
alá, sokszor azt gondolom, hogy az ágyamban locsog a víz.
XXXII.
Micsoda szép állapot az: tegnap ebédet +zsiában ettem, vacsorát pedig Európában -ide
pedig nem a levegőégben hoztak, hanem a vízen. Mindezekből megüsméri kéd, hogy ide
visszájöttünk, és a táborozást elvégeztük. Az bizonyos, hogy nem az ellenség elől jöttünk el,
hanem a sok esső elől, amelyet el nem lehetett űzni, noha két generális vagyon velünk. A
mindennapi mulatság már itt abból fog állani, hogy vagy Bercsényi uram jő mihozzánk, vagy
mi megyünk hozzája. -A vadászat sem múlik el, de az sem múlik el, hogy ellenünk ne
vadásszanak a portán; mert a német követ legtöbbet azon elmélkedik, hogy nekünk
árthasson; mi pedig legkisebben sem ártunk néki. És nem tudom, mi végre kívánja üldözni
ezeket a szegény bújdosó magyarokat, akik itt a tengerparton csak dohányoznak
suhajtozással.
A talám tudva nincsen kédnél, hogy mi most is abban a szándékban vagyunk, hogy
Franciaországban visszámenjünk, és hacsak a mi akaratunkon állana, ma indulnánk meg; de
csak az akarat áll mirajtunk, a tehetség pedig máson.
Meg nem kell, édes néném, az ígéretet másolni. A nemes vér, amit fogad, megtartja. Ha
magyarországi volna kéd, tartanék valamitől; de erdélyi lévén, ott a nemes asszonyoknak a
szavok olyan állandó, valamint a brassai havas -tartsa meg hát kéd ígéretit, és három vagy
négy holnapját a télnek töltse el kéd itt a magyar asszonyokkal. Való, hogy kéd lesz egyedűl
erdélyi; de egy erdélyi asszony nem ér-e annyit, mint tíz magyarországi? A rózsa többet ér a
kórónál -a nap fényesebb a holdnál. Mikor Magyarországon fogyatkozás vagyon a napban,
csak egy erdélyi asszonyt vigyenek oda, annak szépsége elég fényességet ád. E nem
dícséret, hanem igazmondás. Ha az Isten őket szebbnek teremtette másoknál, ki tehet arról?
Arról sem tehet senki is, ha lefekszem, mert tizenegy az óra. Ha a szerencsén nem fekszem
is, csak jól alugyam - jobb az egészség annál. Ezután csak azt nézem, mikor fog kéd
ideérkezni, de minden pereputyástól kell ide jönni.
XXXVI I.
Már mi itt derék házastüzes emberek vagyunk, és úgy szeretem már Rodostót, hogy el
nem felejthetem Zágont. De tréfa nélkül, édes néném, mi itt igen szép kies helyt vagyunk. A
város elég nagy és elég szép, a tengerparton lévő kies és tágas oldalon fekszik. Az is való,
hogy Európának éppen a szélyén vagyunk. Lóháton innét Constancinápolyban két nap
könnyen el lehet menni; tengeren pedig egy nap. A bizonyos, hogy suhult a fejedelemnek
jobb lakóhelyt nem adhattak volna.
A város felől azt mondhatom, hogy ezen a földön elmondhatní egy szép városnak, amely
nem olyan szélyes, mint hosszú. De akármely szép házak legyenek itt a városokon, nem
tetszhetnek szépeknek; mivel az utcára nem hadnak ablakokot, kivált a törőkök azért, hogy a
feleségek ki ne láthassanak -micsoda szép dolog az irígység!
Itt az idegen senki házához nem mehet. Kivált az örmények inkább féltik feleségeket,
mintsem a törökök. Még nem láthattam a szomszéd asszonyomot. Napjában tízszer is a
kapuja előtt kell elmennem, és, ha a kapuban talál lenni, úgy szalad tőllem, mint az ördögtől,
és bézárja a kapuját. Török urak vannak, de unadalmas dolog törököt látogatni: egyik a, hogy
törökül nem tudok; másik a, hogy ha az ember hozzájok megyen, elsőben: no, ülj le - azután
egy pipa dohányt ád, egy findzsa kávét -hatot, vagy hetet szól az emberhez, azután tíz óráig
is elhallgatna, ha az ember azt elvárná. Ők a beszéllgetéshez, nyájassághoz éppen nem
tudnak.
Mind ezekből megláthatja kéd, hogy micsoda városban telepítettenek le bennünket; annak
micsodás lakosi vannak micsoda környéke. De azt még meg nem mondottam kédnek, hogy
én micsodás szokást tartok. Az én szokásom a, hogy tíz órakor lefekszem, és szemeimet
bézárom, és rend szerént azokot fel nem nyitom más nap hatodfél óráig. Ezt a dicséretes
szokást mind télben, mind nyárban megtartom. Azért ez a levél olyan hosszú, hogy már tíz
az óra, alugyunk hát, édes néném. De az egészségre kell vigyázni, ha azt akarja kéd, hogy
gyakran írjak. Más-szor többet, vagy kevesebbet. Ihon azt majd elfelejtettem megími, hogy
az a veszett köszvény az urunkra jött alkalmatlankodni.
LXII.
Édes néném, jó némelykor megbátorítani az embert, mert sokan vannak olyanok, akik
szégyenlik világosságra tenni gondolatjokot, noha jobban gondolkodnak sokszor, mint azok,
akik aztot csak bátran kipökik.
Arról igen okosan gondolkodik kéd, hogy úgy szeretné neveltetni a fiát és leányát, valamint
ott Párisban nevelik a franciák. Mert ugyanis nézzük el, hogy neveltetnek nálunk az iffiak
közönségesen? Legalább tíz vagy tizenegy esztendős koráig a faluból ki nem megyen.
Tizenkét vagy tizenhárom esztendős korában valamely collégyiumban béplántálják, ahonnét
huszonnégy vagy
azon igyekszik, huszonöt
hogy esztendős
cifra köntöse korábanlégyen,
és paripája szabadul ki. Legelsőben
aztán faluról-faluraisbéjárja
a mi deákunk
az
atyjafiait. Asztalnál nagy gyalázatnak tartaná ha jól nem innék. Ebéd után az asszony vagy a
leányok házában bontja ki, amit Vrgiliusból vagy Ovidiusból olvasott. De hogy az iskoláról
való emlékezetet is tellyességgel elfelejtse, szükségesnek gondolja lenni, hogy a szolgálók
közül kettőt vagy hármat szeretéinek fogadjon. Egynéhány részegség után megmosván
torkát a deák szótól és az iskolai portól, ismét haza iromtat s legnagyobb gondja is a lesz,
hogy az apja vendégit megrészegítse, és az apjától is azért dicséretet vegyen másnap. E
szerént tölt el két vagy három esztendőt vagy a vadászatban, vagy az italban, vagy a Vénus
udvarában, és amit egynehány esztendőkig tanult, azt egy kevés idő alatt csaknem mind
elfelejti.
Erről többet nem írok és többet nem írhattam volna, ha szinte fiam volna is: de nincsen, és
azt bánom. De azt is bánom, hogy ma ismét sátorok alá jöttünk lakni; mert a napokban
visszámentünk volt a városban. Itt kell a vászon alatt perkelődni, és úgy süt a nap itt minket,
valamint a kolduslábat sütik a tűznél. Édes néném, az egészségre vigyázzunk, és mondjon
el kéd egy olvasót érettem, mert a sok fülbenmászóval tele a sátorom.
CXII.
Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és
kivévé ma közüllünk a mi édes urunkot és atyánkot, három óra után reggel. Ki sem lehet
mondani, micsoda nagy sírás és keserűség vagyon itt miközöttünk.
UtoIsó levelemet az elmúlt holnapnak 25-dik napján írtam vala. Azután szegény mind nagy
bágyadtságokot érzett. Igen keveset, de másként mindent a szokás szerint vitt végben.
Abban a gyengeségiben is az esztergában dolgozott első Aprilisig. Vrágvasárnap nem
mehetett a templomban, hanem a közel való házból hallgatta a misét. Hetfűn jobbacskán
volt, kedden hasonlóképpen, még a dohánt is megkívánta és dohányozott. De azt csudálta
mindenikünk benne, hogy ő semmit halála órájáig a háznál való rendben el nem múlatott se
meg nem engedte, hogy őérette valamit elmúlassanak. Mindennap szokott órában felöltözött,
ebédelt és lefeküdt. Noha alig volt el, de mégis úgy megtartotta a rendet, mint egészséges
korában. Szeredán délután nagyobb gyengeségben esett, és csak mindenkor aludt.
Csütörtökön, igen közel levén utolsó végihez, elnehezedék és az Urat magához vette nagy
buzgósággal. Tizenkét óra felé étszaka mindnyájan mellette voltunk. Végtire szegény ma
három óra után reggel, az Istennek adván lelkét elaluvék -mivel úgy holt meg, mint egy
gyermek. Ő szegény árvaságra hagya bennünket ezen az idegen földön. Az Isten
vigasztaljon meg minket!
RITMUSGYAKORLATOK
1. Weöres Sándor versei; időmértékes szövegmondás. 2. Horváth János: Versritrnusú
szólások a kötetlen beszédben; nyomatéki hangsúlyritrnus.
3. O Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások; nyomatéki hangsúlyritmus.

4. József Attila: Ülni, állni, ölni, halni; nemzeti verselés.
5. Weöres Sándor: Robogó szekerek; időmértékes verselés.
6. Babits Mihály: Új leoninusok; időmértékes verselés.
7. Kalevala (Vikár Béla ford.); nemzeti verselés. 8. Ovidius (Devecseri Gábor ford.):
+tváltozások (részletek)
Philemon és Baucis; időmértékes mese.
Daedalus és Icarus; időmértékes mese.
Pyramus és Thisbe; időmértékes mese.
Pygmalion; időmértékes mese.
9. Papp Tibor: Pogány istentisztelet; összetett ritmusgyakorlat.
A ritmusgyakorlatként átnyújtott anyag alkalmat ad a beszédesztétikai elemek

gyakorlására. A gyűjtemény minden darabja a szép beszédet szolgálja. A
hangsúlygyakorlatok inkább az értelmező beszéd összetett gyakorlatai voltak, ezek pedig a
szép beszéd gyakorlatai.
Jó lenne a magyar beszéd ritmusát föltámasztani. Kár lenne Európa egyik veszendő értékét
a minden más nyelvtől elütő magyar beszédritmust a szomszédnyelvek hatására elpusztulni
hagyni. Figyelmes füllel hallgatva tragikus a folyamat, amely a magyar beszédritmust
fenyegeti. A színész sokat tehet a nyelvi kincsek megőrzéséért. Ne feledjük, Mesofanti a múlt
században még a harmadik helyen emlegette a magyar nyelvet ritmikusság dolgában - az
olasz és a görög után (a nagynevű nyelvész több mint száz nyelvet ismert).
1. WEÖRES S+NDOR: A tündér

Bóbita Bóbita táncol
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.
Bóbita Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.
Bóbita Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, ígér neki csókot,
röpteti és kikacagja.
Bóbita Bóbita álmos,
elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ág sűrűjében.
WEÖRES S+NDOR: Magyar etűdök

46.
Paripám csodaszép pejkó,
ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vízen át vágtat,
nem adom, ha ígérsz százat.
Amikor paripám ballag,
odanéz valahány csillag,
Amikor paripám táncol,
odanéz a nap is százszor.
103.
Reggel süt a pék, süt a pék
gezemice-lángost.
Rakodó nagyanyó
beveti a vánkost.
Reggel nagy a hó, nagy a jég,
belepi a várost.
Taligán tol a pék
gezemice-lángost.
WEÖRES S+NDOR: Rongyszőnyeg

91.
Ha viharjő a magasból,
ne bocsáss el, kicsi bátyám.
Ha falomb közt telihold lép,
kicsi néném, te vigyázz rám.
Falu végén van a házunk,
a bozótból ki sem látszik,
de a cinke, ha leröppen,
küszöbünkön vacsorázik.

49.
+rnyak sora ül a réten.
Nyáj zsong be a faluvégen.
Zúg-dong sűrű raj az fákon.
Békák dala kel az árkon.
Bim-bam! torony üregében
érc-hang pihen el az éjben.
Csillag süt a szeder ágra.
Lassan jön a pásztor álma.
Rezgő fű a feje-alja.
Nyár-éj ege betakarja
Bim-bam! torony üregében

érc-hang pihen el az éjben.
56.
Jön a kocsi, most érkeztünk,
alaposan eltévedtünk,
derekasan áztunk-fáztunk,
no de kicsit elnótáztunk.
Jegenyefa ingó-bingó,
odaül az ázott holló,
teregeti csapzott tollát,

keserüli holló-voltát.
54.
Égicsikón léptet a nyár,
tarka idő ünnepe jár,
táncra való, fürdeni jó,
nagy hegy alatt hűsöl a tó.
Hogyha kijössz, messzire mégy,
hogyha maradsz, csipdes a légy.

Habzik az ég, mint tele tál,
tarka idő szőttese száll.
57. (részlet)
Van-e szoknya eladó,
tarkabarka suhogó,
a derékra simuló,
nyárba-télbe jó?
Nincsen szoknya vehető,
csak egy régi lepedő,
ráncos, rojtos, repedő,
üsse meg a kő.

99.
Kürtős pogácsa, füstölt szalonna
itt van rakásra, díszlik halomba.
minden kopasznak jut hajnövesztő,
minden ravasznak egy nyírfavessző.
Minden leánynak füstös kemence,
minden legénynek tág-öblű pince.
Minden leánynak szép rózsa, szegfű
minden legénynek hátára seprű.
61.
Sej-haj, folyóba
sok a hal valóba,
Dunába, Tiszába,
se-szeri se-száma.
Sej-haj, vadonba
kivirít a gomba
keményre, kerekre,
ha bolond, ne szedd le.
Sej-haj fonóba
sok a lány valóba,
ki barna, ki szőke,
sose fuss előle.
91.
Éren-nádon sikló kúszik, kicsi patak-ágyon vízicsibe úszik.
Hajló nád közt kotlós zizzen, vízicsibe-népét tereli a vízben.
Ér tükrében látszik az ég is, fejetetején a vízicsibe-nép is.
Siklók, békák, pókok látják vízicsibe-pásztor vízicsibe-nyáját.
53.
Erdőt járunk, árkot lépünk,
bükkfa lábunk, venyige-térdünk,
szél se tudja merre térünk,
jegenye-sudaras utakon élünk.
Zsong a kis szél, zúg a nagy szél,
bokrot bolygat, bele ne essél.
Néha nyár jön, néha nagy tél,
ha üres a szatyor, elegett ettél.
WEÖRES S+NDOR: Rongyszőnyeg

31.
Szállnak az alkonyi felhők,
mint halovány-hajú lányok,
tűz-színű csillag az ékük,
libben a fátyol utánok.
Mennyei őzre vadásznak,
nincs nyoma égi vadaknak.
Lassan a hegyre hanyatló
Hold poharába zokognak.
72.
Duna mellett kopár fa,
rászállott a madárka,
rászállott a madárka,
vízre hajló ágára.
Kettőnket, te madárka,
csak elbír a kopár fa,
ráülünk az ágára,
fütyülünk a világra.
99.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,

reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
WEÖRES S+NDOR: Szarvasok
Legel a kis falu gulyája,

nyugtalan a gulyás kutyája.
Idegen szagot sejt, a fejét fölvágja,
szimatol a nedves szél sodrába.
Szárnya kél a fehér homoknak,
a völgyben szarvasok robognak.

Jönnek a szél-árka völgyből egyre többen, száz, meg mégtöbb nyargal egy-seregben.
A szittyós itatón megállnak,
szarvaik kék eget kuszálnak.
Egy vén bika szétnéz, beleront a porba
és nyomában dübörög a horda.
39.
+rok mellett
üszkös a fadereka,
üszkös a fadereka,
kikorhadt.
Felhő-cápa
úszik az egeken át
űzi a hegyeken át
a holdat.
Egyszer égig
fölmásznék,
mennyei cápát
horgásznék,
Föl ne mássz, mert
üszkös a fadereka
üszkös a fadereka
kikorhadt.
2. HORV+TH J+NOS: Versritmusú szólások a kötetlen

beszédben
billeg-ballag
ötöl-hatol
hébe-hóba
éjjel-nappal
télen-nyáron
girbe-gurba
lári-fári
ákom-bákom
elől-hátul
dínom-dánom
egytől-egyig
üti, veri
térül-fordul
okkal-móddal
étlen-szomjan
tárva-nyitva
jobbra-balra
nyakra-főre
mende-monda
körbe-körbe
imitt-amott
hegyin, hátán
kutya baja!
élve-halva
kékült, zöldült
kipked-kapkod
ritka, mint a fehér holló
öregember nem vénember

nem nőnek a fák az égig
köd előtte, köd utána
maga alatt vágja a fát
láttam én már karón varjút
Illa berek, nádak erek
a jó bornak nem kell cégér

holtomiglan, holtodiglan
apád-anyád ide jöjjön
hamu alatt lappang a tűz
legyen neki könnyű a föld!
ide vele, ha van nyele!
nem mind arany, ami fénylik

felkopik az álla
ellátta a baját
van bőr a pofáján
kivágta a rezet
attul döglik a légy
visszafelé sült el
aki bírja, marja
ki ad többet érte?
madárlátta kenyér
végét járja, szegény!
egy csapásra kettőt
belészorult a szó
szakasztott az apja!
egy bordába szőtték
ha nem csurran, cseppen
széna-e vagy szalma?
nem sül ki a szemed?

minden lében kanál
vak vezet világtalant
ahány ház, annyi szokás
áll, mint a Sion hegye
ne szólj szám, nem fáj fejem
pénz beszél, kutya ugat

ember kell a gátra!
csínján bánik vele
jön-megy, mint a szűcstű
eltűnt, mint a kámfor
kitették a szűrét
szoknya mellett nőtt fel

jöttem, láttam, győztem
végestelen végig
megadta a módját
rossz fát tett a tűzre
igaza van benne
nem kerget a tatár!

tavasz akar lenni
lassabban a testtel!
nem fenékig tejfel!
süket, mint az ágyú
tente baba , tente
szólj igazat, betörik a fejed
eltalálta szarva közt a tőgyit
egyet mondok, kettő lesz belőle
síppal, dobbal, nádi hegedűvel
kénytelen-kelletlen
se ide, se oda
ez se jó, az se jó
hányódik-vetődik
új seprű jól seper
adtál uram esőt
nincs köszönet benne
ki mint veti ágyát,
úgy alussza álmát
amit ma megtehetsz,
ne halaszd holnapra
amit veszt a réven,
megnyeri a vámon
Az ígéret szép szó,
ha megtartják, úgy jó
Bort, búzát, békességet,
mákot, makkot, mogyorót
3. O. NAGY G+BOR: Magyar szólások és közmondások

Ne állj itt úgy, mint egy + betű.
Aki á-t mond, bé-t is mondjon.
Elmegyünk Abára, a bornak javára.
Bizonytalan, mint az abai vacsora.

Ért hozzá, mint tyúk az ábécéhez.
Az ábécét se tudja, mégis papolni akar.
Nem együtt tanultuk az ábécét!
Az ablakon kérik, az ajtón nem viszik.
Örül, mint az ablakos, mikor hanyatt esik.

Ne akkor abrakolj, mikor indulni kell!
+brázatnak rossz, pofának megjárja.
Vastag abrosz, vékony ebéd.
Aki nem akar adni, azt mondja, hogy nincs.
Könnyű azt adni, ami nem kell.
Jobb egy adok, mint száz kérek.

+gyba kicsi, bölcsőbe nagy.
+ldás, kegyelem, ezt a kis bort lenyelem.
Angyal a szava, de ördög a szíve.
Ahol nyájas az anya, kényes a leánya.
Nincs aratás munka nélkül.
Repedt az árboc, megállott a gálya.

Beszélhet annak az arkangyal is.
Itt az árok, most ugorj!
Ha van baj, ha nincs jaj, mindig panaszkodik.
Nem egész világ Baranya, laknak Somogyban is. Egy jó barát a szomonúságban, felér
százzal a vigasságban.
Új barátért el ne hagyd a régit!
Nehezebb a barátságot fenntartani, mint megkötni.
Bársony mellény, üres has.
Aki mást becsap, magát csapja be.
Kialudná a törököt Belgrádból.
Ne nevesd a bénát, ha te sánta vagy.
Inkább bendő szakadjon, minthogy étel maradjon.
Iszik, mint a berényi török.
Rágódik, mint Berkes ökre.
4. JÓZSEF ATTILA: Ülni, állni, ölni, halni

Ezt a széket odább tolni,
vonat elé leguggolni,
óvatosan hegyre mászni,

zsákomat a völgybe rázni,
vén pókomnak méhet adni,
öregasszonyt cirógatni,
jóízű bablevest enni,
sár van, lábujjhegyen menni,
kalapom a sínre tenni,

a tavat csak megkerülni,
fenekén ruhástul ülni,
csengő habok közt pirulni,
napraforgók közt virulni -
vagy csak szépet sóhajtani,
csak egy legyet elhajtani,
poros könyvem letörülni, -
tükröm közepébe köpni,
elleneimmel békülni,
hosszú késsel mind megölni,
vizsgálni, a vér hogy csordul,

nézni, hogy egy kislány fordul -
vagy csak így megülni veszteg -
fölgyújtani Budapestet,
morzsámra madarat várni,
rossz kenyerem földhöz vágni,
jó szeretőm megríkatni,
kicsi húgát ölbekapni
s ha világ a számadásom,
úgy itt hagyni sose lásson -
Ó köttető, oldoztató,
most e verset megírató,

nevettető, zokogtató,
életem, te választató!
5. WEÖRES S+NDOR: Robogó szekerek

Mennek a fuvarosok, a fekete dobosok a kerekeken
éjszaka
• a tanyai kutyaugatásokon át, tova! s a falusi zárt kapuk álmain át, tova! az úton a kétfele
meredeken árny-hegyű jegenyesor innen is onnan is árkai mentén.
A gyerekek alszanak, elviszi őket a fuvalom az égbe, hol érik a csillag, e gömbölyű, de
tövises alma, s a hold-fele kanyarog a hintafa bársonya, cifra szalagja, de virrad, a kicsi öcsik
és húgok álmai hajnali légcsiga fonatain újra le, földre pörögnek.
Súlyos muraközi ló dobog, a kövön a pata kopog, a paripa föl-nyihog -a falon a ló feje, hó-
színen a fekete, tovasuhan -ablakon és puha keszekusza mennyei álmokon átfut az árnyék.
Mennek a fuvarosok, aluszik a köpönyegük, ők maguk éberek - az úton a kikeleti
lombokon a szekerek erezete iramodik - ágyban a kisfiú és húga mennyei hintafa ágain ezer
üvegizmú, salátabo-káju, kakukfejü tarka lovat lát.
6. BABITS MIH+LY: Új leoninusok (részlet)

Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok,
hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj.
Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés,
gyűl a vihar serege; még lila s már fekete.
Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok,
csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák.
Sápad a kék hegytábor, fátyola távoli zápor;
szél jön; csattan az ég; porban a puszta vidék.
Szép est a szerelemre: jövel kegyesem kebelemre;
sír és fél a világ; jer velem árva virág.
Mikor ölembe kaplak, zörren az üveges ablak!
Hajtsd a szívemre fejed; künn az eső megered.
Sűrűn csillan a villám; bús szemed isteni csillám.
Míg künn csattan az ég, csókom az ajkadon ég.
Ó, bár gyújtana minket, egy hamuvá teteminket
a villám, a vihar; boldog az, így aki hal.
7. KALEVALA (részlet)
„Haj húgocskám, menyasszonyka,
Aranyalma, gyöngyömadta,
Hallj ide, míg én beszélek,
Más módon amíg mesélek!
Szép virág, ím indulsz innen,
Messze mégy, szamóca, menten,

Posztó-pelyhes elporoszkálsz,
Bársonybőrű bizony elszállsz
E híres-neves hazából,
E szépséges szép tanyáról;
Ihol másik házba röppensz,
Idegen családba csöppensz,

Más világ van másik házban,
Idegenben, más hazában,
Lépegetni gondolkodva,
Cselekedni fontolgatva,
Nem ahogy apád terein,
Avagy édsanyád mezein:

Hegyen-völgyön danolászni,
Úton-útfélen hújazni.”
„Ha majd elhagyod e házat, Végy eszedbe minden egy s mást, Hadd csak itthon ezt a
hármat:
A napfényes hosszú álmot,
Szülédnek szíves szavait,
Köpüléskor a vajosztást.”
„Végy eszedbe minden holmit,

+lomtáskádat felejtsd itt,
Hagyd hazádbeli szüzekre,
A kemencesutba vetve,
Dalaid lócavégre vessed,
Ablakba te vidám versed,
Leányságod seprütőre,
Vesd vadságod lepedőre,
Padkára te rosszaságod,
Pallóra te lomhaságod,
Vagy nyoszolyódnak unszoljad,
Nyoszolyód kezébe nyomjad,
Nyoszolyód vigye harasztba,
Hangafüves helyre hordja.”
„Új erkölcsöt kell követned,
Az előbbit elfeledned,
Atyád irgalmát tagadnod,
Ipad irgalmát fogadnod,
Mélyebben kell meghajolnod,
Ráadásul jó szót adnod.”

Szülőd irgalmát tagadnod,
Napad irgalmát fogadnod,

Bátyád irgalmát tagadnod,
Süved irgalmát fogadnod,

Húgod irgalmát tagadnod,
+ngyod irgalmát fogadnod,
„Míg világ világul lészen,

Míg arany hold süt az égen,
Szokatlan ne házasodjék,
Járatlan ne menjen férjhöz!
Minden ház szokásra oktat,
Jó ház is szokásra szoktat;
Férj a kedvet megkísérti,

Kedvedet a legjobb férfi;
Ott van szükség szemfülesre,
Hol hibás a ház szokása,
Ott szorulnak az ügyesre,
Hol haszontalan az ember.”
„Vőlegényke te szegényke,
Ne bántsd ám kis asszonyodat,
Ne fogd rá rabostorodat,
Bőrostorral meg ne bégesd,
Virgács végivel ne ríkasd,
Fészer sutjába ne síkasd!
Eddig apjánál se szokták
Bántani a kis asszonykát,
A rabostort rá nem fogták,
Bőrostorral nem bégették,
Virgácsvéggel nem ríkatták,
Fészersutba nem síkatták.”
„Falmódra előtte állván

Maradj, mint a kapubálvány,
Ne engedd, hogy napa verje,
Ipa korholgatni merje,
Idegen szégyenbe keverje,
Szomszéd háznép becsmérelje.

Családod ha kér, hogy csapd meg,
Rokon rád esik, hogy rakd meg,
Csak nincs képed a kis árvát,
Lelked bántani, a drágát,
Akit három évig vártál,
Kit kecsegtetve kívántál.”
„Vőlegény, a nőcskét szoktasd,

Arany almácskádat oktasd,
Neveld ágyadon a kis nőt,
Az ajtó megett tanítsd őt,

Mind a két helyt egy esztendőt,
Egy kis évig szád szavával,
Másik évig szemjárással,
Harmadikban toppantással!”
„Ha még erre sem hajolna,

Szófogadó mégsem volna,
Hozz a nádasból egy nádszált,
Mezőről suhogó surlót,
A lányt avval engeszteljed,
Negyedik évben nőd neveljed,
A surlófűvel suhintsd meg
A sásosnak szélén intsd meg,
Ne nyúlj hozzá ostornyéllel,
Ne verd meg a lányt kötéllel!”
„Süve nyomban kérdezhetné,

Ipja fontolóra venné,
Falut járók észre vennék,

A falusi nők nevetnék:
Ez csatában csörtetett-e,
Ütközetben ügetett-e,
Vagy toportyánféreg marta,
Erdő medvéjének marka,
Avagy farkas-e a párja,
Medve a kenyeres társa?”
(Vikár Béla fordítása)
8. OVIDIUS: +tváltozások
Philemon és Baucis (részlet)
...hárs mellett tölgyfa magaslik phryg halmok közepett, közepes kőfal körülöttük:
Nem távol tó áll, tó most, hajdanta lakott föld, most szárcsák, vöcskök, vízityúkok lakhelye,
posvány. Arra halandó képében Jupiter s vele pálcás gyermeke jött, Atlantiades, de levetve
a szárnyát. Kértek ezer házban pihenőt és éjjeli szállást, zártak ezer házat reteszek; hanem
egy befogadta mégis a két istent, csak sásfedeles kicsi kunyhó, ám jó Baucis anyó s vele
egykorú férje Philemon házasok ott lettek még ífjan, s ott öregedtek együtt, és a
szegénységet megvallva viselték könnyen e kunyhóban, sose lázadt ellene lelkük; ott urat és
szolgát, vendég, be hiába keresnél: ők az egész háznép, s a parancsot az adja, ki kapja.
Hát hogy az égilakók e szerény kicsi házhoz elértek, és fejüket hajtván alacsony kapuján
bekerültek, már elibük széket hoz az agg, le is ülteti őket; rá a serény Baucis takarót tesz,
durvaszövésűt, tűzhelye langyosodott hamuját tovasöpri, föléleszt tegnapi csöpp parazsat,
táplálja levéllel a lángot s száraz kéreggel; lobbantja öreg lehelettel; fölszelt mézgafenyőt,
padlásról hozza a rőzsét, tördeli szét, s a kis üstnek alá odarakja serényen. Majd, a locsolt
kertből ami zöldséget hoz a férje, fosztja levéltől mind; azután kormos fatetőről ágas villával
leemel füstlepte szalonnát, mit be soká őrzött, darabocskát szel le belőle, és a tűzön buzgó
vízben megfőzi puhára. Múlatják az időt közben, csalják csevegéssel, várakozásuk könnyű
legyen. S ama bükkfa-medencét, falbaütött szögről mely függött görbe fülével, langyosodott
vízzel töltik, fürdetni a lábuk; állt a középen egy ágy, raknak rá nádbuzogánynak pelyhével
töltött vánkost; fűzből keret és láb. Nádbuzogány-pelyhes vánkost tesznek kerevetre,
rendezik el buzgón; fűzből kerevet-keret és láb; rá takarót tesznek, mit egyébkor elő sose
vesznek, csak szent ünnepeken; de bizony hogy ez is csak öreg volt és foszlott, illő
mindenhogy a fűz-kerevethez. Dőlt le a két isten. Nekitűrőzködve, remegve asztalt ád az
anyó: de a háromból rövidebb volt egy láb: tettek alá cserepet, s eltűnt a különbség, már
egyenes; lapját zöld ménta sikálja simára. Tiszta Minervának kétszínű bogyója kerül rá, s
ősszel termő som borseprő-óvta gyümölcse; répa, cikória is, sajttá sürüdötten aludttej, s véle
tojás, langyos hamuban forgatva kifőzött, mindez agyagtálban. S keverő, ami éppoly
ezüstből volt vésett, vele meg faragott poharak, valamennyi bükkfából, sárgállt vájt öblük
szőke viasszal; csöpp kis idő: s melegen küldött nekik étket a tűzhely, végül a nem nagy időn
át vénült bor jön utána, s második asztalnak mindez hamar ad helyet aztán: ott a dió, füge,
ott az aszalt datolyák meg a szilva, majd remek illatú alma kerül kereköblű kosárba, s
bíborosult vessző leszedett friss fürtje, a szőlő.
Ott közepütt, a fehér lépes méz; és ami legfőbb:
jóakaró orcák, sose rest, sose szűkös igyekvés.
Közben a kancsóról látják, hogy megtelik újra mindig, amint kiürül, s hogy a bor
megemelkedik önként, megrémülnek, a furcsa csodán, tenyerét fölemelve Baucis anyó
könyörög s vele félénk férje Philemon, rögtönzött kicsiny étkeikért a bocsánatuk esdve. Volt
egy lúdjuk, a kis kunyhó őrzője, egyetlen, ezt a lakók le akarták vágni az égilakóknak; fürge a
lúd, repdes, fárasztja a két öregembert, játssza ki őket igen hosszan, s fut az égilakókhoz
végül is oltalomért: mire ők tiltják leölését. „Égből érkeztünk, bűnhődni fog itt a sok ádáz
szomszéd, érdeme díjában; de ti”, szólnak, „a vészből megmenekültök, igen; de ki kell most
lépnetek innen, s nyomdokaink kísérve, a hegy meredek tetejére mennetek!” +gy is tesz
mindkettő, botrahajolva lépdelnek föl a domb derekán igyekezve a vének.
Annyira voltak csak, mint nyíl tud szállni, a csúcstól, s vissza amint néznek, látják, hogy
lent az egész táj mélyre, mocsárba merült, csak az ő kicsiny otthonuk áll még; sírnak a
szomszédok sorsán, s ámulnak az aggok; s ím az a kettőjüknek is oly kicsi ócska lakocska
templommá válik: cölöp állott, most csupa oszlop, sárgul a zsupp, s a tető tündöklik sárga
arannyal, díszes az ajtófél, márványból rakva a padlat.
Satumus fia most szelíden megkérdezi tőlük:
„Mondd, te igazságos vénember s hű felesége ennek a jó férjnek, mire vágytok?” Csak
keveset szól Baucisszal, s közösen vele már ezt kéri Philemon:
„Itt mi a papjaitok, szentélyetek őrei légyünk, s mert egyetértésben töltöttük az életet együtt,
egy legyen elhívó óránk, sose lássam a sírját én feleségemnek, ne temessen el ő soha
engem.”
Teljesedik vágyuk: hív őrei voltak a szentelt helynek, míg éltek; s mikor őket az aggkor, az
évek megtörték, s mikor épp ama lépcsőn állva, az elmúlt dolgokról szóltak, hát Baucis látja:
Philemon Iombosodik, s Baucist leveledzeni látja Philemon. Már mindkettőnek kezdett
arcára a lombcsúcs nőni, mikor míg még lehetett, „Isten veled, édes hitvesem!” ezt mondták,
egyszerre, s az ágak is ekkor és egyszerre belepték ajkuk: a thynosi tájon azt az iker két fát
a lakos mutogatja ma is még. Ezt szavanemjátszó sok vén (nem volt oka csalni) mondta el
énnékem: magam is láttam koszorúkat függni az ágakon ott, s szóltam, magam is,
koszonúzva:
Égi legyen, kit az ég kedvel, s tisztelt, aki tisztel!”
(Devecseri Gábor ford.)
Daedalus és Icarus
Meggyűlölte ezenközben Krétát, meg a hosszú számkivetést, mert vágyakozott haza
Daedalus immár-s foglya a tengernek. „Minos elzárta a földet és el a tengert,” szól, „de az ég
csak nyitva; gyerünk hát: mindenen úr lehet ő, de a tágas lég nem övé még.”
Szólt, s új művészet, mire most szíve-lelke törekszik:
s újul a természet. Tollat sűrű rendbe rakosgat, kezdi a kurtákon, melléjük rakja a hosszút,
mint lejtősen ahogy nőnének: hajdan a pásztor sípja ekép magasult nem-egyenlő nád-
darabokból; majd közepütt szállal, köti lentebb össze viasszal, és az egész toll-sort kicsikét
görbére konyítja, mint a valódi madár szárnyát. Fia, Icarus ott áll, s hogy maga vesztével
játszik, nem sejti sehogysem: hol, mosolyogva, a szél-felfelfúdosta pihékért kapdos, hol meg
a szőke viaszt lágyítja hüvelykkel, s apja csodás művét késlelteti játszadozással. És hogy a
legvégső simítást megkapta a munka, két kifeszült szárnyán egyensúlyt ér el a művész, és
levegőt rezzent s ott leng, levegő magasán fent. Oktatgatja fiát: „Közepütt szállj,” adja
tanácsát, „Icarus, erre vigyázz, nehogy aztán, hogyha alant szállsz, víz nehezítse a tollaidat,
s tűz marja, ha túlfönt: szállj csak a kettő közt! S intlek: ne figyeld a Bootest, sem Helicét,
sem az Orion kardját, a kivontat: szállj, ahogy én vezetek!” S míg így repülésre tanítja, már a
szokatlan két szárnyat vállára szorítja. Dolgozik és oktat, s öreg arcán könnyei folynak, két
keze is reszket. Csókot nyom a gyermeki arcra, mit többé soha már, s szárnyán
fölemelkedik, úgy száll, kísérőjét féltve, elől, valamint a madár, ha zsenge fiókáját fészekből
légbe vezérli; szállani hívja tovább, vészes tudományra tanítja, lengeti két szárnyát, néz
vissza, figyelve fiáét.
Lent a halász, remegő nádszárral míg halakat fog, botra hajolt pásztor, s ekevasra hajolva a
szántó, látja, meg is döbben, s azt véli: kik útjuk a légben így veszik, égilakók. Ők meg
balkéz fele hagyták Juno szent Samosát (Paroson túl, Deloson is túl), jobbra Lebinthus esett
tőlük s dúsmézű Calymne; ekkor a gyermek kezd a szilaj röpülésnek örülni, és vezetője fölé
száguld, vágy vonja az égbe, tör magasabbra utat. Lágyítja közelben a hő Nap tollai illatozó
viaszát, körítő kötelékét; olvad a könnyű viasz: csupaszon csap-csapkod a karja, s már
evezőtelenül nem fog vele csöpp levegőt sem, ajka kiált, apját szólítja, de elnyeli ekkor
áradatába a kék tenger, mely róla nevet nyer. Ekkor a bús apa - már nem is az! - szól:
„Icarus!” így szól, „Icarusom, hol vagy? Nyomodat hol-merre kutassam?” „Icarus!” így harsan:
s meglátja a tollat a habban; már átkozza találmányát, teszi sírba a testet, s kapta nevét az
egész tájék amaz ott-nyugovóról.
Pyramus és Thisbe
„Pyramus és Thisbe, legszebb fiú volt amaz egyik, másik Napkeleten legszebb volt mind a
leány közt, s egymásnak szomszédai, hol, mondják, hogy a büszke várost téglával körítette
Semiramis egykor.
Ismeretet szomszédság ad s indítja szerelmük:

ez meg időveL nőtt; vágyták is a hitvesi fáklyát, s tiltották a szülők. De amit megtiltani meddő:
egymásért azonos lobogással lángol a szívük. S erről senki se tud; szavuk intés, titkon-adott
jel; rejtegetik tüzüket, s lobog az csak méghevesebben. Keskeny kis hasadék támadt még
kezdetidőben építéskor amott, hol a két ház közfala állott. Észre olyan sok századon át e
hibát ki se vette, s (mit meg nem sejtesz, szerelem?) szeretők, szemetekbe tűnik: s ösvényt
lel szavatok; gyöngéd susogással száll a becéző szó egymáshoz biztosan által. Gyakran,
ahogy Thisbe itt állt és Pyramus ott túl, s egymás ajkának leheletjét érzeni tudták, „Jaj”,
szóltak „te irigy fal, mért állsz két szerető közt?
Oly sok-e engedned, hogy a testünk egybefonódjék?
Vagy legalább addig nyílnál, hogy csókokat adjunk. Vedd mégis hálánk: mert meg kell
vallani, néked jár köszönet, hogy jószavaink egymáshoz elérnek.” Hasztalanul miután,
kétoldalt, így keseregtek, éj közeledtével búcsúztak, csókot is adtak két külön oldalon ők,
túlsó oldalra nem érőt. Tűnt fel, az éj tüzeit tüstént tovaűzve, a Hajnal, és a mezők dérlepte
füvét szárítva, az új nap, s ők a szokott helyen ott voltak. Hol gyönge panasz-szót suttogtak
hosszan, s döntöttek: az éjszaka-csöndben rászedik őreiket, s ha lehet, kiosonnak a házból,
és ha az otthonuk elhagyták, el a házakat is mind, messze mezőn nehogy eltévedjenek,
össze Ninusnak sírjánál jönnek, s fa tövénél búva, bevárják egymásnak jöttét. A szederfát,
rakva fehérlő szedreivel, tudják: hűs forrás partja növelte. Tetszik a terv. Lassan látszott
tovatűnni a napfény, végre a vízbe szakadt, s a vizekből éjszaka támadt.
Nagy ravaszul kioson Thisbe a homályban az ajtón, rászedi háznépét, fátylával rejti a képét,
surran a sírdombhoz, s odaül, mit mondtak, a fához. Ennyire bátorrá szerelem teszi. S íme,
oroszlán jön, vértől-habosult szájjal, barmot csak imént ölt, szomszéd forrásnál kívánja
eloltani szomját. Hold sugaras fényében amint Babylon-beli Thisbe ezt meglátja, rohan
remegőn barlangi homályba. S míg száguld, leesik válláról leple. Eloltván bő vízzel szomját,
míg lépdel a véres oroszlán vissza az erdőségbe, üres leplére találva, vériszamos szájjal
széttépi a lenge ruhákat. Később ér oda, és a nyomát jól látja a vadnak Pyramus ott a
homok sürüjén, s elsápad az arca; majd, hogy a véráztatta lepelt is megleli, így szól:
„Minket, a két szeretőt, egy éjszaka küld a halálba.
Bár - méltó volt rá - a leány élt volna sokáig! Bűnös az én lelkem: te szegény, én hoztam a
veszted, én, ki e félelmes vad helyre kicsaltalak éjjel, és nem jöttem előbb. Tépjétek szerte a
testem, és vétkes szívemet faljátok vad harapással, mind, ti oroszlánok, lakozói e szikla-
vidéknek! Gyáva, ki csak kíván meghalni.” Fel is veszi leplét Thisbének, s kijelölt fájukhoz,
az árnyba ragadja, könnyel a jólismert leplet s csókkal telehinti, s „Vedd”, ezt mondja, „az én
vérem, lepel, ebben is ázz hát!”
És tőrét, mely övén díszlett, bemeríti hasába, s késedelem nélkül kiragadja, halódva, a
sebből. Hullt le a földre hanyatt, s magasan fröccsent föl a vére, nem másképp, valamint ha
csöveknek megreped ónja, és sziszegő kicsi nyílásból szökken ki a víz-ár, s oszlopként a
magas levegőt hasogatja sugára. Annak a fának most, vérrel telehintve, gyümölcse
elfeketül, s a gyökér, melyhez lehatolt a sötét vér, bíborosult színnel tarkázza a fenti
gyümölcsöt. Most, noha még retteg, nem akarja becsapni a kedvest, s megtér már a leány, a
fiút szeme, szíve kutatja, s hogy mily nagy vészből menekült, el akarja mesélni. Eljut a
helyhez, a fához is ér, föl is ismeri lombját, ám a gyümölcs színe más, töpreng hát, vajjon ez-
é az. Még kételkedik, ám veri ott vonagolva a véres földet, látja, a test; hátrál, belesápad az
arca, s borzadozik, valamint tengernek sós vize, hogyha sík színén lebegő szellő fuvallatja
megy és jő. És amikor már látta, hogy ez nem más: szeretője, ártatlan karját verdeste
goromba ütéssel, tépte a fürtjeit és karjába karolva a kedves testet, s könnyeivel sebeit
telehintve, keverte véréhez könnyét; hideg arcát csókja borítja, s „Pyramus!” így sír fel,
„tőlem, te szegény, mi rabolt el?
Pyramusom, no felelj; Thisbe, szeretőd, aki szólít; halld meg a szóm, drágám, lehanyatlott
arcod emeld rám!” Haldokoló szemeit Thisbéje nevére kinyitja Pyramus egyszer még, ránéz,
s így hunyja le újra.
Néz a ruhára s a tőrnek puszta ivor hüvelyére, s szól a leány: „A magad keze volt, s a
szerelmed irántam, mely a halálod hozta, szegény! De merész kezem erre s van nekem is
szívem: s ad erőt, sebet ütni, szerelmem. +me, követlek, holt; oka voltam, mondja a hír
majd, holtodnak s követője; halál volt, más se, mi tőlem tépni tudott téged: s a halál sem tép
tova tőlem.
Mégis, hozzátok kettőnk kérő szava szálljon, ó, ti szegény szüleim, s ti szülői az én
szeretőmnek, hogy, kiket ennyire hű szerelem s végóra köt össze, már irigyelni ne kívánjátok
tőlük az egy-sírt. És, fa, mely itt most egy nyomorult holttestre teríted, s nem sok idő múltán
kettőre az ágaid árnyát, hordd az ölés jeleit mindig, s illően e gyászhoz, hirdessék a
gyümölcseid is feketén a halálunk.” Mondta, s utána a tőrt mellének szegzi, belédől abba a
vasba, mi még vérnedves volt az öléstől.

Égbeliekhez elér, a szülőkhöz is elhat az óhaj:
mert a szeder feketén csillog mindig ha megérik, és mi a két máglyán maradott, egy urna
nyugosztja.
Pygmalion
Pygmalion, látván, hogy ezek mily vétkesen élnek, elborzadt buja bűnüktől, mit az asszonyi
szívnek nyújt bővebben a természet, nem vett maga mellé asszonyt, nőtelen élt, nőtlen volt
ágya sokáig. Nagy művészettel készített szobrot eközben hó elefántcsontból, amilyen szép
nő a világra nem születik sohasem; s a saját művébe bolondult. Élő szép szűznek vélhetnéd
könnyen e szobrot; tán a szemérem tiltja csupán mozdulnia, vélnéd; művészet fedi el, hogy
csak művészet. Az ámult Pygmalion az utánzott testtől gyúl szerelemre. Ujjaival művét
tapogatja: ha emberi test-e vagy csak ivor; s hogy ivor, nem vallja be mégse magának.
Csókokat ad, s hiszi: kap; szól hozzá, tartja ölében, és hiszi: ujjai lágy testébe nyomódnak a
lánynak, s fél, hogy kék folt kél a leányon, ahol tapogatta. Mond gyöngéd szavakat, s azután
ami kedves ajándék

madárkákat, sok ezermindig
színű,atarka
lánynak, elé viszi:
virágot, kagylót, simafestett
szép liliomszálat, kövecskét, gyönge
labdákat, a fákról
Heliasok könnyét; testére ruhákat is aggat; ujjait ékkővel s a nyakát csinosítja nyakékkel;
gyöngéd gyöngy a fülére, kerül kebelére kösöntyű: mind illik neki ez; s nem csúnyább
meztelenül sem. Sidoni bíborral készült kerevetre teríti, hitvesnek hívogatja, pihés párnára
nyugosztja végre nyakát, valamintha csak érezhetne akármit.
Jött Venus ünnepe, mely Cyprusban mindig igenszent, és, szarvuk körülöntve arannyal,
hullnak a tulkok áldozatul, hószín nyakukat bárd metszi keresztül, füstöl a sok tömjén; s ő,
mint kell, áldozat-adva áll meg az oltárnál, s félénk szava szól: „Ha ti mindent, égiek,
adhattok, vágyom feleségemül...” Azt nem merte kimondani: „Őt”, pusztán: „... egy olyant, ki
hasonló.”
Csakhogy arany Venus átértette (hisz ünnepi napján ott volt), hogy mire áhítozik; s hogy
kedvez e vágynak, égig háromszor lobogó lánggal kimutatta. Pygmalion hazatér,
lányszobrát látni szeretné, ágyra lefekteti, ád csókot neki, érzi: melegszik; ajkát nyomja reá
ismét, mellére az ujját: s lám az ivor lágyul, s már nem mereven, benyomódik vágyó ujja
alatt, valamint a hymetti viasz, ha nap heve éri, puhul, ha hüvelyk meggyúrja, igen sok más
alakot
most avesz föl, használják,
szerelmes, a vágyotthasznos eképp
lányt érinti meglesz.
újra. +mul, félveEreit
Élő test! örül,már
s aggódik, háthahüvelyke.
vetni tapintja csalódik,
Most azután a Paphos-beli hős szívbéli szavakkal adja Venusnak a háláját; és ajkait immár
nyomja a nem hazudott ajkakra; a szűz meg a csókot érzi, el is pirul, és félénk szemeket vet
a fényre, és egyszerre az ég boltját és látja szerelmét. Eljön az istennő is, mit megadott,
ama nászhoz, és hogy a holdnak szarva kerekre kilencszer egészül, jő a világra Paphos,
nevet ő ad majd a szigetnek.
9. PAPP TIBOR: Pogány ritmusok

Az ötven éves
Weöres Sándornak
tiszta az ünnepi tisztás
kard-hegye éles hold

fákon lóg a sötétség kör közepén a tűz (-)
zene zúg zene bőg / tűz ég puha tűz
vad zene zúg bőg / dob - - -
dob - - - / dob dob dob zene
dob - - - / kürt szól duda
szól
síp szól duda szól / duda szól kürt
szól
síp szól húr peng / bong zsong buja
hang
bőgő zene búg / tűz ég puha tűz
harsona harsog / dob pergésben
ének kórus / zeng - - -
üst-dob kong bong / peng - - -

kong peng bong zsong / cseng - - -
síp szava siklik / s tűz ég fű közt
dob szó kürt szó / csík száll égig
rozsdás égig / föl csak csíkban
füst - - - / dob dob dob zene

üsd - - - duda / dob dob dob duda
dob duda dob duda / üsd - - -
--- / fut a lova fut a
lova
dob tőr tánc tűz / tíz - - -
dob tőr tánc tűz / tíz tűz tánc tőr

dob - - - / dob - - -
dob doboló zene / dob - - -
bőr duda duda szól / dob - - -
fényes doboló / dob - - -
síp szava kürt szava / csattog a ló pata
ordít a bömböl a / duda duda duda

duda
síp szava kürt szava / duda duda duda
duda
két kéz két kés / duda duda duda duda
két kupa négy kupa / duda duda duda
duda
dob - - - / dob tőr tánc tűz
tíz tűz tánc tőr / vér völgy víz vár
füst-csík tűz-csőr / dob - - -
doboló fényes / dob - - -
duda zene zene duda / dob duda dob duda
dob - - - / ----
---- / ide oda fut a
lova
tíz tíz tíz lova / csattog a
lópata
futnak a vad pari- / pák - - -
ide oda fut a lova / síp szava kürt
szava
hívja a várja a / dob tőr tánc tűz

tíz tűz tánc tőr / fűszál vas-víz
kő-kút tűz-csőr / dob - - -
dob duda duda dob / dob - - -
szép szügye fényes-e / éles a kés hegye
szőre sötét feje / csupa hab csupa
dér
fuj a szél köp a vér / míg a tőr sxivet
ér
síp szava kürt szava / duda duda dob
duda
harsog a harsona / duda duda dob
duda
duda duda dob duda / duda duda dob
duda
tűzbe a lópata / bőr szaga bűzlik a
réten a nádas ö- / lén - - -
*
hajlik az ünnepi táncos
táncol a kör közepén (-)
föld víz nap hold föld (-)
föld hold nap víz tűz (-)
szél fák fű víz hal (-)
tűz tánc fül láb kar (-)
zöld szem két szem zöld (-)
föld víz nap hold föld (-)
tűzből futhat az árnyak

tűz közepéből a füst (-)
hajlik az ünnepi táncos
szél fúj dob pereg üsd (-)
dob dob dob duda / duda duda dob
duda
dob zene dob dob / duda duda dob dob
duda - - - / dob duda duda
duda
dob zene zene dob / dob - - -
dob dob duda dob / dob dob duda dob
dob dob duda duda / üsd - - -
ÖSSZEFOGLAL+S
1. A hiteles színpadi beszéd alapja az automatikus biztonságú szövegtudás. Az ezredszer
kimondott mondatot is úgy kell felszínre hoznunk, mintha most mondanánk ki először.
Nagyon kell értenünk azt, amit beszélünk. A szöveg érzelmi színeit nem szabad erőltetni,
mert így hazugság születik. Hagyjuk, hogy hasson ránk a kimondott gondolat és az átélt
helyzet, s az érzelmi töltöttség magától létrejön.
2. A helyes légzés mély, halk és önkéntelen. Nem azért tartunk szüneteket, hogy
lélegezzünk, hanem hogy tagoljuk a gondolatokat, s közben lélegezzünk. A szünetek sokszor
fontosabbak a kimondott szavaknál. A tagolás biztonsága a beszéd biztonságát mutatja. A túl
rövid, kapkodó szünetek többnyire a szöveg üres felmondását jelzik, A túlzott szünetek
modorosak. A szünet addig tartson, ameddig tartalmas.
3. A jó hangadás erőlködés nélkül erős. Ne a torkunkat terheljük, a rezonanciát fokozzuk.
Szinte mindig mellhangon kell beszélnünk. Az egészséges hang tisztán cseng. Se a
hangmagasság fokozása, se az erőnövelés ne járjon görcsös izommunkával. A széles
középhangsáv megteremti a moduláció biztonságát. A hang. akkor szól elől, ha nagy
hangerő mellett is úgy érezzük, hogy a gégénk alig vesz részt a munkában. 4. A pontos
kiejtés az érthetőség alapja. Ejtsük szélesen az á-a-e hangokat. Vigyázzunk a szóvégi k, t
hangokra. Az sz-z-c hangok gondatlan kiejtése a színpadról pöszeségnek hangzik. Ami jó a
szobában, nem jó az
ritmusra: figyeljük a színpadon.
ékezeteket.Az
A rhosszú
hang peregjen
szavakaterősen. Kerüljük amert
ejtsük gondosan, tájejtést.
gyorsÜgyeljünk
tempó a
esetén gyakran elmosódik egy-egy szótag. 5. Ügyeljünk a helyes hangsúlyra, de ne

hangsúlyozzunk minden körülmények között föltétlenül szabályszerűen. Egy kis
szabálytalanság, olykor tartalmasabb a szabályosnál. Ne bízzunk azonban az átélés
biztonságában, mert megszokott hangsúlyhibáink ilyenkor jelentkeznek leginkább. Föltétlenül
tudnunk kell, hogy kinek, mit, miért mondunk. Legyen bennünk eleven a közlés ereje.
6. Vigyázzunk hanglejtés-kaptafáinkra. Majdnem mindenki mindig ugyanabban a
dallamban beszél. A hanglejtés-variációk tarkasága a színészi képesség rangját jelzi. A
lúlzás azonban ugyanolyan baj, mint a szürkeség. A hanglejtés a színpadi beszéd
legkényesebb területe. Minél tehetségesebb valaki, annál találóbb hanglejtéssel beszél. A
ripacsság többnyire hanglejtés-karikatúrákat használ.
7. A legkönnyebb érzelemmentes közlő prózát mondani.
Ilyenkor tartjuk be leginkább a beszédszabályokat. Irodalmi szövegek közül az epika
könnyebb a líránál. A lírai közlés mélysége megronthatja a beszédet: a hang sokszor alig
hallhatóvá halkul, a kiejtés olykor motyogó lesz. A drámai dialógusok megkövetelik, hogy ne
csak a saját beszédünkre figyeljünk, hanem halljuk meg partnerünket is.
8. A stilizált beszéd annál könnyebb, minél távolabb áll saját ejtésmódunktól. A naturális
színpadi beszéd a legnehezebb, az archaikus a legkönnyebb. A klasszikus szövegek segítik
a beszédszabályok betartását. Az erőteljes játékmodor beszédfeladatai könnyebbek, mint a
csevegő, társalgó stílus oldottsága. A játék segíti a beszédet, az intimitás mélysége nehezíti.
9. A karakterbeszéd jó hallást, erőteljes emberismeretet kíván. Magunkba kell inni a
figurát, hogy a nyelvén megszólalhassunk. A színészek többsége egyetlen beszédmodorban
játssza végig a szerepek százait. Minden ember másképp beszél. Minden szituációban
másképp beszélünk. Tudnunk kell, hogy: milyen ki? mikor? hol? milyen kivel? beszél.
10.
kell azIsmernünk
irányt és a kell
célt,anyanyelvünket. Föl Tudomásul
amerre elindulunk. kell tárnunkkell
beszédfogyatékosságainkat. Tudnunk
vennünk, hogy lehetőségeink
korlátozottak, ne a meglevő hibák keserítsenek, hanem az elért apró eredmények
lelkesítsenek. Az eltúlzott beszédművelés rontja a művészet eleven erőit, a
beszédgyakorlatok elhanyagolása dilettantizmushoz vezet.
RÉSZLETEK A SZAKIRODALOMBÓL
HEVESI S+NDOR: Az előadás művészete (részletek)

+rásjelünk összesen 10 van, míg a zene a legkülönfélébb és legkisebb színezeteket is
jelzi. A legsűrűbb írásjelzés sem tudja az élő beszéd minden tagolásbeli árnyalatát
visszaadni. Ha a verseket az eredeti interpunkció szerint mondjuk el, s minden vesszőnek
egyenlő értéket tulajdonítunk, vagyis mindegyik után egyforma nagy szünetet tartunk,
előadásunk sem világos, sem értelmes nem lehet. Az író nemcsak kevesebb szünetjelet
használ, mint amennyi szünet van a beszédben, hanem akárhányszor a legfontosabb
szüneteket sem jelzi, s ilyenkor az előadó feladata, hogy az értelem fonalán megállapítsa a
szüneteket. Mibenaz
hangsúlyozáshoz állszükséges,
a jó hangsúlyozás? Lehetetlen
hogy a szöveg szabályba
értelmét foglalni.
öntudatossá A helyes
tegyük magunkban,
hogy szétboncoljuk az egyes mondatokat, s azt, amit ösztönünk súgott, megvizsgáljuk,
ellenőrizzük, s csak a kritikai munka után hagyjuk jóvá. Az ösztön úgyis nagyon kényelmes,
szeret tört csapáson járni, s könnyen enged a megszokott szórend és főképpen a ritmus
csábításának. Mennél finomabb hangsúlyokat talál az előadó egy költeményben, annál
finomabb az értelmezése.
Mindenki tudja, hogy a zenedarabok előadásában mily fontos szerepe van a tempónak. A
költemények tempóját nem szokták meghatározni, ámbár a tempó itt is majdnem olyan
fontos, mint a zenei előadásban. A helytelen tempó ugyanazt árulja el, mint a hibás hangsúly
és a rossz interpunkció, hogy tudniillik az előadó nem érti, amit előad. Egyazon költemény
keretén belül is többféle lehet a tempó, tehát míg egyrészt minden költeménynek megvan a
maga sajátos tempója, e tempón belül tömérdek változás lehetséges. Tudnivaló dolog, hogy
a beszéd tempója jellemzi az embereket is, s nemcsak különböző érzéseknek, hanem a
különböző karaktereknek is megvan a saját külön tempójuk.
Ha valaki át tudja érezni azt, amit mondania kell, akkor ez az érzés a hangjában is
jelentkezni fog. Minden. érzelem vagy indulat kifejezéséhez csak annyi hangot használjunk,
amennyi
egyúttal. okvetlenül szükséges, mert a művészetben mindaz, ami felesleges, már hibás is
Beszélni mindenki csak a maga természetes hangján tud, amelyet folyton modulálni kell,
de nem kiforgatni igazi mivoltából.
FÓNAGY IV+N-MAGDICS KL+RA; A magyar beszéd dallama (részletek)

A hangmagasság is, a hangterjedelem is szorosan összefügg a közlés módjával,
jellegével, céljával. Érthető, hogy egy hosszabb mondat világos tagolásához nagyobb
hangterjedelem kell, ahogyan nagyobb térre lenne szükségünk ahhoz is, hogy a hosszú
mondat rétegeződését, hierarchiáját papiroson érzékeltessük. A spontán előadás
erőtejesebb, élénkebb, a felolvasás kimértebb, fegyelmezettebb. Lágy hangvétel, enyhébb
nyomatékokkal összefogott enyhén ereszkedő dallamívek jellemzik az elbeszélő hangját. Az
enyhén ereszkedő dallamívek az elbeszéléstől a meséhez vezetnek. A mesén keresztül
pedig mintha a zene felé vinne ez az út. A beszéd ritmusa szabályosabbá válik, a szólamok
szinte zenei ütemekké szerveződnek. A mese jellegzetes dallamformái a hétköznapi
beszédből emelkednek ki, egyes köznapi hanglejtésformák zenei megfogalmazásai. De várja
és elvárja ezeket a motívumokat a hallgató is, s talán nem is tekintené mesének az olyan
mesét, melyet nem a hagyományos mese-hanglejtés zenéje kísér.
A harag okozta dallammódosulásból kiindulva azt mondhatjuk, hogy az esetek jó részében
a mondat hangfekvése feljebb tolódik, és a hang a mondat végén sem száll le az alapszintre.
Egyúttal fokozódik a mondat dinamikája, a tempó lényegesen meggyorsul.
A szorongás minden esetben szűkíti a hangterjedelmet, a hangfekvés magasabb, a hang
nem esik le az alapszintre.
A közönyösen odavetett mondatoknak is viszonylag szűk a hangterjedelme. A
dallammenet azonban sohasem emelkedő, enyhén ereszkedik szólamonként. A hangfekvés
középmély.
A lelkendező örömnek jellegzetesen élénk a dallama. A hangterjedelem jelentékenyen
megnő, a hangfekvés középmagas, a hangszín világos.
A reménytelen szomorúság hangja középmély hangfekvésből mintegy tercet esik.

A panaszos szomorúság dallama középmély szinten hullámzik szűk hangterjedelemben. A
tempó minden esetben lassabb az átlagos beszédsebességnél.
A váratlan esemény bekövetkeztekor magasba szökik és hirtelen leesik a hang, akárcsak a
zavaró bizonytalanságot vagy nyomasztó nyugtalanságot követő hirtelen megkönnyebbülés
hatására.
A gyengéd hangvételre elsősorban a lágy artikuláció, az enyhe nyomaték és telt zönge
jellemző. Szélesen, „lágyan” ívelő a dallam is.
Nem mindig ilyen naivan szembeszökő, szinte gyanúsan szabályos a megfelelés a belső
magatartás és a hangos kifejezés közt. A színész előadásában a szöveg megelevenedik, az
eredeti közlemény bővül, gazdagodik, a művészi közvetítésben növekszik a szöveg
hírértéke.
DR. FRINT TIBOR: A hangképzés és zavarai (részletek)

A hangképzés egyik előfeltétele a kilégzés levegőáramlása. A hang tartama, intenzitása
folyamatossága és szabályossága a légzőmozgások függvénye. Nem szabad megfeledkezni
arról, hogy hibás légzésmechanizmus esetén is egy ideig kifogástalan lehet olykor a
hangképzés, jóllehet a hangképző izmok túlfeszített munkára kényszerülnek. Egy idő múlva
azonban a hangképző izmok kifáradása, eleinte múló, később végleges hangképzési
zavarokat idézhet elő. Köztudomású, hogy a hangképzési zavarok legnagyobb részének
kiindulópontja a hangtúlerőltetés. Nem ritka az sem, hogy a keletkezett hangképzési zavar a
hangszerv organikus elváltozását okozza (hangszalagcsomó). A különböző funkciók (légzés,
hangadás, artikuláció, rezonancia) kapcsolatban vannak egymással, és egymást kiegészítik.
Bármelyik résznek természetellenes vagy erőltetett működése átterjed az egész hangképző
apparátusra, és kialakul a hangképzés zavara. A „rossz szokás” eleinte nem tudatos, mivel
fülünk köztudomásúan igen pontatlan mércéje hangképességeinknek. Később annyira rögzül
a hibás hangképzés, hogy a beteg nem tekinti kóros állapotnak, vagy ha mégis, akkor nem
tud leszokni róla.
Próbáljuk kifejleszteni és ellenőrizni az állkapocs ellazított mozgását, a pontos artikulációt,
a lágy hangindítást, a nyakizomzat lazaságát, a légzés természetességét, a helyes
hangeffektust (a hang tisztaságát és csengő jellegét).

A hangbetegségek kezelésének eredményei néha igen jók, máskor azonban csak
javulásra számíthatunk, vagy pedig a beteg állapota változatlan marad. A hangadás az
egyén személyiségkivetítésének egyik módja, s így előfordul, hogy a személyiségzavar a
hangképzés zavarában nyilvánul meg. A neuraszténia jellemző tünete az idegrendszer
ingerlékenysége és fáradékonysága. A hisztéria lényegében fejletlen lelki alkat, amelyben az
idegrendszer ősibb rétegei: az érzelmek, indulatok, ösztönök határozzák meg az egyén
magatartását. A pszichaszténia kórképébe tartozik a kényszer-, a szorongási, a félelmi és
várakozási neurózis. Az ilyen egyén bár értelmileg fejlett, hiányzik belőle az önbizalom, tele
van kétkedéssel, szorongással.
A meg nem értés és a közöny elkedvetleníti a beteget, és gátlólag hat a beszédtanulásra.
A megértés, a támogatás, a bíztatás előmozdítja a munkát.
SZTANYISZLAVSZKIJ: A színész munkája (részletek)
A legtöbb helyen durva és erőszakos hatásvadászat folyik, s ez menthetetlenül kisiklások

felé taszítja a színészt. Ha a színész nem áll azon a szilárd alapon, amelyet csak az átélés
adhat meg, eltévelyedik és elveszti azokat a jellegzetességeket amelyek színessé teszik.
Csak az átéléssel telített színművészet tudja érzékeltetni a szerep szinte megfoghatatlan
árnyalatait és mélységeit. Csak az ilyen játék ragadja úgy meg a nézőt, hogy megértse, de
legfőképpen át is élje a színpadon történteket.
A természetnek szüksége van a jól kiművelt pszichotechnika segítségére. Az „ösztönös”
színészek nem ismerik el a technika létjogosultságát. Az ilyen színészek játékukban csak az
ihletre számíthatnak. Ha azonban az ihlet elmarad, nem tudják mivel kitölteni az üres, át nem
élt szövegrészekben mutatkozó hézagokat. Tanácstalanul botorkálnak a felemelő pillanatok
és a műkedvelői modorosság között. Egy szerepet át lehet élni minden egyes alkalommal,
de át lehet élni csupán egyszer vagy többször abból a célból, hogy megfigyeljük a
természetes érzés külső megnyilatkozásait, és megtanuljuk azokat gépiesen megismételni.
Ez: a szerep illusztrálása. Az ember megcsodálja ezt a művészetet, de nem hisz benne. Az
illusztrálás művészetével nem minden fejezhető ki. A kontárkodás ott kezdődik, ahol az
alkotó átélés, vagy az annak eredményeképpen jelentkező művészi illusztrálás végződik. A
kontár színész arcjáték, hang és taglejtések segítségével csupán azokat a külsőséges
sablonokat tálalja a néző elé, amik állítólag az ember lelki életét fejezik ki. Nem létező
érzések halotti maszkját nyújtja valóság helyett. A ripacskodás elnyomorítja és rossz útra
viszi a színészi tehetséget. A kontár színész előre kidolgozott sablonok alkalmazásával
készül fel a valóságos érzések helyettesítésére, a műkedvelő válogatás nélkül, a keze
ügyébe eső „általános” emberi, ki nem csiszolt sablonokhoz folyamodik.
Azonban sohasem szabad eltúlozni az igazsággal szemben támasztott követelményeket
sem, mert az az igazság túljátszásához vezet, ez pedig a színpadi hazugságok
legrosszabbja. A hazugságtól való mértéktelen félelem viszont félszeg óvatosságot
eredményez. Mindkét hajlandóság ellen higgadtan, izgalom nélkül és természetes
határozottsággal kell küzdenünk.
FERENCZY GÉZA: Hangképzési hibák

Igaz, van, aki ösztönszerűen is általában helyesen működteti beszélőszerveit; de még az
ilyennek sem árt, ha tervszerűen végez hangképző gyakorlatokat, így tudatosítja, fejleszti
készségét. Olyan ez neki, mint hangszeres zenésznek az ujjgyakorlat. Akár a zenében, a
beszélésben is könnyű észrevenni a különbséget az ösztönös és a művészi képzésű közt.
Nyelvünknek jellemző sajátossága, hogy akár hangsúlyos egy szótag, akár hangsúlytalan,
egyforma tökéletességgel kell képeznünk benne a beszédhangokat, Még a műveltek között
is sokan vannak, akik úgy képzelik a tökéletes kiejtést, hogy pontosan az írás szerint kell
beszélnünk. A háztól, házhoz szóalakban nem z-t, hanem sz-et ejtünk. Helytelen és
műveletlen a látja, útja kiejtés! Eresszük szabadjára mondatunk hangsorát, hassanak
egymásra szabad természetességgel a szomszédos mássalhangzók. Az egy szót hosszú
gy-vel egymagában, származékaiban és vele alkotott összetett szókban, ha magánhangzó

következik a gy után: egy-egy, mintegy, egyalakú, egyáltalában, egyaránt, egyelőre,
egyenként, egyes, egyesület, egyetért, egyik. Olykor szükségtelenül megnyújtják a rövid
mássalhangzót: heggeszt, köppeny, bakkancs, jappán.
Igen sok a hiba a kérdő mondatok hanglejtésében. „Ki volt itt?” „Hova ment?” Az ilyen
kérdőmondatok hanglejtése ereszkedő, olyan, mint a kijelentő mondatoké. Más az
eldöntendő kérdés: „Megkaptad a levelemet?” Ilyenkor a hanglejtés középfekvésben
kezdődik, az utolsó előtti szótag magasra szökik, az utolsó pedig a mélybe zuhan. Ha
ugyanezt a mondatot kérdő -e szócskával szerkesztem meg, akkor megint visszatérhetek a
szokásos ereszkedő hangmenethez:
„Megkaptad-e a levelemet?”
Annak idején Kosztolányi Dezső így panaszkodott:
nálunk újabban szeretik az igét elválasztani az igekötőtől „el-viselhetetlen, el-mentem hozzá
és meg-tudtam tőle, hogy vér-mérgezése van”. Azóta sem változott a helyzet, ha ugyan nem
rosszabbodott. Ezt halljuk nap nap után: leg-nagyobb, leg-erősebb, leg-célratörőbb, leg-
csúnyább, sőt legesleg-csúnyább. A hangsúly és a hanglejtés szorosan összefonódik. Ha
helytelen a hangsúly, helytelenné válik a hanglejtés, a mondat hangmenete, dallama is.
ZOLNAI BÉLA: Nyelv és hangulat (részletek)

Minden logikai jelentéstartalomtól függetlenül maga a beszélő hangja is rengeteg
variációját keltheti föl bennünk a hangulatoknak. Ez a hang mindenekelőtt a beszélőszervek,
az orgánum milyenségén alapul, és a modulációk végtelen skálájával rendelkezhetik. A
legbanálisabb tartalmú vers is, megzenésítve vagy elszavalva, nagy hatást gyakorolhat. Az
operaszöveg, mint olvasmány, ritkán tartozik a magasabb rendű költészet körébe. Az emberi
hang önmagában is, értelem nélkül hathat az idegekre, A gyermekeket monoton dallal,
verssel, mesével altatják. Az érzelem elváltoztatja, a normálistól eltéríti a hangot és dallamot,
ha ugyan a gyakorlatban van ilyen desztilláltan „normális” hang és dallam.
VIII. Edward angol király lemondása a trónról - egy szerelmi regény történelmi pillanata -
erősen foglalkoztatta a sajtót és gazdag anyagot szolgáltatott a beszéd fonetizmusának
tanulmányozói számára. A Reggel írta a király rádiószózatáról (1936.március 2.): „A király
hangja eleinte kissé elfogódott volt és halk, de az első mondat ulán megerősödött és tisztán,
világosan, érthetően csengett. Kissé szomorú, bánatos, fályolozott hang, de férfias,
rokonszenves és közvetlen. A finom angol hangsúly a gondolat és érzés minden árnyalatát
éreztette.” Shaw Johannájának berlini előadása alkalmából az egyik kritikus a főszereplő
hanglejtését jellemezte: „Ez a hang nem szárnyal, csak meleg, őszinte és főleg tiszta.
Csodálatosan tiszta.”
Zenei elemek nélkül nincs semmiféle beszéd. A zeneiség igénye persze korszakonként
változó. Hogy mennyire fontos eleme a nyelvnek a melódia, mutatja az a tény, hogy a
hanglejtés
százig úgy önmagában is a megértés.eszköze
tudta elszavalni, lehet.
hogy a szavak eredeti Egy olasz
jelentése színész
teljesen a számokat
háttérbe egytől
szorult, és a
hangsúly-melódia, gesztus-mimika vette át az értelem, érzelem kife-jezését: a produkáló egy
gyilkos lelki összeomlását ábrázolta, a könnyekig megindult közönség előtt. Egész dráma
sűrűsödhetik össze egyetlen szóba.
A beszéd életteljességéről Bajor Gizi így nyilatkozott: „minden azon múlik, hogyan
hangsúlyozunk. A kiejtés a legfontosabb, a mód, ahogyan beszélünk. Nem sietek,
kihasználom az egyes szavakban rejlő lehetőségeket. Alkalmazkodni kell a hanggal ahhoz,
akivel beszélünk. Sohasem szabad hadarni, sem elnyújtani a szavakat. Minden szavunk
olyan legyen, mint egy szem, ami belenéz a másik lelkébe. Van egy szabály: nem szabad
senkit utánozni. A kedvesség, a közvetlenség a női beszéd legszebb alkatrészei, a nyávogás
viszont, vagy a szavak elnyelése és a locsogás a szexepil legnagyobb ellenségei.”
MOLN+R IMRE: Eufonetika (részletek)

Mi tanítható, - mi tanulható?
Megfelelő, módszeres eljárással, sok minden
tanítható és tanulható. Elsősorban a mesterségbeli készség, a technika, majd ennek

alkalmazása. Mód van rá, hogy bizonyos rendszerességre, önfegyelemre, művészi
lelkiismeretességre, megbízhatóságra neveljünk, segítsük a növendéket határozott művészi
világnézete kialakításában, csak egy nem várható, mert az nem adható: a művészi tehetség.
Bizonyos megbízható mesterségbeli tudáshoz minden ép érzékű ember eljuthat, de ami
ezen fölül a művészi színvonalon következnék, az már a tehetség dolga. Ha ez hiányzik,
vagy fogyatékos, csak az utánzásig juthat el az előadó.
A technika nem öncél, de nélkülözhetetlen eszköz. Ha megszerzi az ösztönös előadói

tehetség, nincs előtte nehézség. De ha csak fogyatékosan van birtokában, rnég gátlásnevelő
tényezővé is válhat. Ha beidegződött egy hiba, alig tudunk szabadulni tőle, mert az első
beidegzés kísértetiesen vissza-visszatér. Nyesegessük az ösztön túlzásait, szabadítsuk fel
esetleges bátortalanságait, vezessük rá egymást arra, ami minden vonatkozásban a
legnehezebb: tudniillik megtalálni az eleget. A legkisebb merevség darabossá, nehézkessé
teszi a mozgásfolyamatot, pedig a szép ott kezdődik, ahol az erőlködés megszűnik.
IRODALOM
Aderhold, E.: Sprecherziehung des Schauspielers
Henschelverlag, Berlin -1963.
Ascher O.: Beszédművészet
Színpad K. -1937.
Bárczi G.: Anyanyelvűek magyarsága
Akadémiai K. -1956.
Buda B.: A közvetlen emberi kommunikáció
szabályszerűségei
MRT -1974.
Büky B.: A beszédtanítás pszichológiája

Tankönyv K. -1973.
Csűry B.: A szamosháti nyelvjárás hanglejtésformái Bp. -1925.

Deme L.: Hangsúly, szórend, hanglejtés, szünet A mai magyar nyelv rendszere. Akadémiai K.
-1970.
Deme L.: Szónokok, előadók kézíkönyve
Kossuth K. -1974.
Fischer S.: Beszédtechnika
Művelt Nép K. -1955.
Fischer S.: A beszéd művészete
Gondolat K. -1966.
Fónagy I.: Füst Milán: Öregség -dallamfejtés Akadémiai K. -1974.

Fónagy I.: Érzelmek kifejező mozgása a gége szintjén Magyar Pszichológiai Szemle XX. 2.
-1963. Fónagy -Magdics: A magyar beszéd dallama Akadémiaí K. -1967.
Fnnt-Surján: A hangképzés és zavarai
Medicina K. -1969.
Grétsy L. (szerk.): Helyes kiejtés, szép magyar beszéd Tankönyv K. -1967.

Hevesi S.: Az előadás művészete
Gondolat K. -1963.
Horváth J. Versritmusú szólások a köteben beszédben A magyar nyelvtud. társ. -1958.

Jánosek, J.: Társadalmi kommunikáció
Közgazdasági K. -1972.
Jakobson, R.: Hang -Jel -Vers
Gondolat K. -1972.
Kálmán B.: Nyelvjárásaink
Tankönyv K. -1966.
Kanizsai D.: A beszédhibák javítása
Tankönyv K. -1954.
Kepich -Overbeck: Die Kunst des Sprechens Henschelverlag, - 1953.

Kerényi M. Gy.: Az éneklés művészete és pedagógiája Zenemű K. -1959.
Knyébel M.: A színészi szó

Színháztud. Int. K. -1962.
Laziczius Gy.: Fonetika
Tankönyv K. -1963.
Lotz J.: Szonettkoszorú a nyelvről
Gondolat K. -1967.
Magdics K.: A magyar beszédhangok akusztikai szerkezete Akadémiai K. -1965.

Molnár I.: Eufonetika
Zeneműkiadó -1966.
Molnár J.: A magyar beszédhangok atlasza Tankönyv K. -1970.

Montágh I.: Beszédtechnikai ismeretek
Népművelési Int. -1962.
Montágh I.: A magyar színpadi beszéd jellege és pedagógiája Alt. Nyelv. Tan. X. Akadémiai
K. -1974.
Montágh I.: Gyermekszínjátszók beszédnevelő könyve Népművelési Intézet. -1977.
Montágh I.: A helyes hangadás kialakításának módszertana Tanulmányok a logopédia
köréből. Tankönyv K. -1969. Montágh I.: Az artikulációs zavarok logopédiai kezeléséről
Tanulmányok a logopédia köréből. Tankönyv K. -1969. Montágh I.: A hivatásos beszéd
oktatásáról A Beszédjavító Intézet évkönyve. -1975.
Montágh I.: A pöszeség terápiája
Logopédiai jegyzet (szerk.: Kovács Emőke) Tankönyv K. - 1970.
Montágh I.: Beszédpedagógiai

oktatás korszerűsítéséért. észrevételek
(szerk.: a Színművészeti Főiskolán Az anyanyelvi
Szépe Gy.)
Tankönyv K. -1976.
Montágh I.: A logopédia helyzete hazánkban
Előadások a beszédkutatás területéről. Tankönyv K. -1976.
Nagy J. B.: Köznyelvi kiejtésünk
Magyar Nyelvtud. Társ. -1941.
Rónai -Kerekes: Nyelvművelés és beszédtechnika Tankönyv K. -1974.
Seper -Montágh -Vinczéné: A gyakori beszédhibák Tankönyv K. -1970.

Subosits I.: Bevezetés a beszédpedagógiába Tankönyv K. -1965.
Subosits I.: A nyelvi közlés alapjai
Tankönyv K. -1976.
Szaricseva, J.: A színpadi beszéd technikája Magyar Színház és Filmművészeti Szövetség.
-1954. Szende T.: A beszédfolyamat alaptényezői Akadémiai K. -1976.
Terestyéni F. (szerk.): Nyelvtan, stílus, szónoklás Kossuth K. -1960.
Tóth B.: Beszéd, jellem, személyiség
All. Gyermeklélekt. Int. -1948.
Vámos L.: A beszédoktatás problémái
Százéves a színésziskola. Magvető K. -1964.

Vértes O. A.: Bevezetés a fonetikába
Tankönyv K. -1952.
Wacha I.: A bemondói beszéd akusztikumának stílusgondjairól Arádióbemondó beszéde.

MRT.-1973.
Wacha I.: Az elhangzó beszéd főbb stíluskategóriáiról Alt. Nyelv. Tan. X. Akadémiai K. -1974.
Zolnai B.: Nyelv és hangulat
Gondolat K. -1964.
Zsolnai J.: Beszédművelés kisiskoláskorban Főv. Ped. Int. 1977.
TARTALOMJEGYZÉK
Előszó - - - - - - -
• 1
A beszédről - - - - - -
• 2
A színpadi beszédről - - - - -
• 2
A beszédszervek működéséről - - - -
• 3
A légzésről - - - - - -
• 4
A hangadásról - - - - - -
• 4
A kiejtésről - - - - - -
• 5
A hangsúlyról, a hanglejtésről - - - -
• 8
A ritmusról - - - - - -
• 10
A beszédstílusról - - - - -
• 11
Hogyan gyakoroljunk? - - - - -
• 12
GYAKORLATOK
Légzőgyakorlatok - - - - -
• 13
Szövegmentes légzőgyakorlatok - - - -
• 13
Szöveges légzőgyakorlatok - - - -
• 14
1. Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai
(részlet) - - 14
2. József Attila: Mint a mezőn - - - -
• 15
3. Dsida Jenő: Arany és kék szavakkal - - -

• 16
4. Babits Mihály: Esti kérdés - - - -

• 17
5. Mándy Stefánia: Csendítsd rá - - - -

• 18
6. Konrád György: A látogató - - - -

• 20
Hanggyakorlatok - - - - - -
• 26
Szövegmentes hanggyakorlatok - - - -
• 26
Szöveges hanggyakorlatok - - - -
•
26
1. Weöres Sándor: Magyar etűdök - - - -
• 27
2.Tóth árpád: Láng - - - - -

• 27
3. Bősz Jenő: Favágók - - - - -

• 27
4. Nem, nem, nem (népdal) - - - -

• 28
5. Orbán Ottó: A bálna - - - - -

• 28
6.Thomas Mann: Ki harangoz? - - - -

• 28
7. József Attila: Tömeg - - - - -
• 29
8. +brányi Emil: Magyar nyelv - - - -

• 30
9. Orbán Ottó: +llatok innen-onnan - - -

• 31
10. Kosztolányi Dezső: Ilona - - - -

• 33
11. Paul Verlaine: Őszi chanson - - - -

• 34
12. Weöres Sándor: Dob és tánc - - - -

• 35
13. IV. Béla levele a Pápához - - - -

• 37
14. Dózsa György ceglédi beszéde - - -

• 37
15. Pázmány Péter: A halálrúl - - - -
•
37
16. Zrínyi Miklós: Ne bántsd a magyart - - -
• 38
17. II. Rákóczi Ferenc kiáltványa - - -

• 38
18. Kossuth Lajos: Kiáltvány a néphez - - -

• 39
19. Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékirata - - -

• 40
Kiejtésgyakorlatok - - - - -
• 42
Szövegmentes kiejtésgyakorlatok - - - -
• 42
Szöveges kiejtésgyakorlatok - - - -
• 42
1. Szógyakorlatok, a helyes kiejtés rögzítése, nyitás -

• 43
2. Weöres Sándor: Kínai templom - - - -

•
51
3. Babits Mihály: Theosophikus ének (részlet) - -
• 51
4. Vidor Miklós: Nyelvgyötrők - - - -

• 51
5. Papp Tibor: Nevek - - - - -

• 52
6. Babits Mihály: Fekete ország (részlet) - -
- - - 53
7. Weöres Sándor: Magyar etűdök (részletek) - -
• 53
8. Kiss Dénes: Gyárlátogatás - - - -

• 53
9. Petőfi Sándor: Orbán - - - - -

• 54
10. Sz gyakorlatok - - - - -
• 55
11. C gyakorlatok - - - - -
• 72
12. Z gyakorlatok - - - - -
• 83
13. S gyakorlatok - - - - -
• 92
14. CS gyakorlatok - - - - -
• 104
15. ZS gyakorlatok - - - - -
• 111
16. Ismétlő gyakorlatok - - - - -

• 117
17. R gyakorlatok - - - - -
•
122
18. Tamkó Sirató Károly: Országjárás - - -
• 124
19. Csukás István: Gilice-síp - - - -

• 125
20. Tarján Iza: Ungon-berken - - - -

• 127
Hangsúlygyakorlatok - - - - -
• 129
1. Mondatgyakorlatok - - - - -
• 129
2. Arany János: A fülemile - - - -

• 130
3. Arany János: A bajusz - - - -

• 133
4. Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza - -
- - - 137
5. A Képes Krónikából - - - -
• 138
6. Misztótfalusi Kis Miklós: Mentség (részlet) - -

• 138
7. Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem - - -

• 139
8. Zrínyi Miklós: Vitéz hadnagy - - - -

• 139
9. Bethlen Miklós: Önéletírás - - - -

• 140
10. Mikes Kelemen leveleiből - - - -

• 141
Ritmusgyakorlatok - - - - -
•
144
1. Weöres Sándor: A tündér - - - -
• 144
2. Horváth János: Versritmusú szólások a kötetlen

beszédben - - 149
3. O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások -
• 151
4. József Attila: Ülni, állni, ölni, halni - -
- - - 152
5. Weöres Sándor: Robogó szekerek - - -
• 152
6. Babits Mihály: Új leoninusok (részlet) - -
- - - 153
7. Kalevala (részlet) - - - - -
• 153
8. Ovidius: +tváltozások - - - -
• 155
9. Papp Tibor: Pogány ritmusok - - -

• 161
Összefoglalás - - - - - -
• 163
Részletek szakirodalomból - - - -
• 163
Irodalom - - - - - -
• 167
Tartalomjegyzék - - - - - -
• 169
182

Dokumen - Tips Montagh Imre Tiszta Beszed 559dfe2899bc0

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Dokumen - Tips Montagh Imre Tiszta Beszed 559dfe2899bc0

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

5/10/2018 Mont ghImre-Tisztabesz d-slidepdf.

Montágh Imre: Tiszta beszéd

Montágh Imre Tiszta beszéd című könyve többször is megjelent változatlan

Andics Orsolya, Ságodi Gabriella, Vecsey Katalin

Montágh Imre örökösei

ISBN 963 686 426 8

Kiadja a Calibra Kiadó, 1033 Budapest, Flórián tér 1.

(Levélcím: 1033 Budapest, Polgár u. 8-10.)

Telefon: 188-7789; fax: 250-0358

Felelős kiadó: Várhelyi István

Felelős szerkesztő: Kékes Mária

Műszaki vezető: Abonyi Ferenc

Borítóterv: Biró Mária

Készült a Múzsák Nyomdában

Jól szólni dísz, derék dolog,

de a dísztelen csak dadog.

+mbár dadogni dísztelen,

olykor dicsőbb, mint díszesen.

A beszéd a legtökéletesebb kifejező mozgás (kifejező mozgások még a gesztus és a

A beszéd többcsatornás kifejezőrendszer. A szavak általános tartalma gyakran megváltozik

aki szabályos: ismeri a szabályokat.

A színpadi megnyilatkozást zavarja a színész és a néző közötti nagy távolság. Zavarja,

A színpadi beszéd a köznyelv művészi változata, a beszélt szépirodalmi nyelv. A

magánhangzóejtésre (a széles, de nem túlzott artikulációra), a pontos szóvégekre, az

beszédlégzés gyorsabb és mélyebb belégzéssel jár, és hosszabb kilégzéssel.

A hangszalagok által létrehozott hang csupán a forrás, amelyet a rezonáns üregek

valakinek „nem zárnak a hangszalagjai”. Ez azt jelenti,

hogy a korábban ismertetett zsilip hangadás közben egy

kicsit nyitva van, s a nyitott részen nem keletkezik

hang, csak zörej. Ez bekövetkezhet a hang túlerőltetése

következtében, kialakulhat „rossz szokásként”, de

oka. A gégét gégetükörrel vizsgálja a gégész vagy a

foniáter („hanggyógyász” orvos), és ha netán

hangszálcsomót lát, ami nem engedi a szalagok tökéletes

összesimulását (hangszalag-tyúkszem), műtéti beavatkozást

javasol, ha a szalagok átmeneti hurutos vagy duzzadt

néhány napra, esetleg ecsetel. A megfázás olykor

kellemesen zengővé teszi a beszédet, de ilyenkor vigyázni

kell, mert ha túllépjük a gyönyörűen szóló szobahangot, a

hangtalanságig berekedünk. A kiszáradó torkúak többet

vesződnek a hangadással, mint a boldog „sleimosok”. Az

a bariton jól hallhatóan tud csevegni, de indulatában

többnyire szorít, a tenor általában nem meri használni

szépen csengő beszédhangját (a magyar közízlés ugyanis

A magánhangzók úgy keletkeznek, hogy a gégéből

elhelyezése következtében sajátos színt kap. Az u, ü

hangokat összecsucsorított szájjal képezzük, az é, i

hangokat szélesre húzott ajakkal. Ajakkerekítéses

hangjaink: i, i, é, e, á. Ha csak az ajkak vennének

hangok között nem volna különbség, de a nyelv is

módosítja az üreget, kisebb

vagy nagyobb teret biztosítva a rezonanciának. Magas

nyelvállású hangjaink az i, u, ü, közepes az é, o, ö,

mély az a, e, s a legmélyebb az á. (Az írásban nem

kiejtésű, é-szerű hang, amelynél a nyelvállás is, az

ajakállás is az e és az é közé esik. Mesterségesen

nemigen tanítható, hiszen ejtési helyei tájegységenként

is változnak. Aki el akarja sajátítani ezt az ejtésmódot,

áttekinthetetlenül sok szón kellene a kiejtést

fülű ember azonban huzamosabb időt töltve zárt e hangot

is használó környezetben, képes az új ejtésmódot

elsajátítani, mint ahogy a tájszólás is ragad némileg

felnőtt korban is. Ez a hang sajnos kopik a magyarból,