Az Őrtorony Társulat és a szellemi hatalom

INDEX: A „hű és értelmes rabszolga” tanítása.

1. A HŰ ÉS ÉRTELMES RABSZOLGÁRÓL SZÓLÓ TANTÉTEL.
2. AZ ŐRTORONY-MOZGALOM GYÖKEREI.
3. AZ ŐRTORONY TANÍTÁSAI ÉS A TÖRTÉNELEM KÖZÖTTI
ELLENTMONDÁS.
4. CHARLES T. RUSSELL MINT „AZ A SZOLGA”.
5. AZ ŐRTORONY EGYHÁZSZAKADÁSA ÉS BABILONI FOGSÁGA:
1917-1919.
6. AZ ŐRTORONY-PRÓFÉCIÁK ÉS A PRÓFÉTAI KUDARC.
7. AZ ŐRTORONY „NEM IHLETETT” KINYILATKOZTATÁSAI.
8. AZ ŐRTORONY TÁRSULAT ÉS 1975.
9. ÚJABB HAMIS PRÓFÉCIÁK.
10. AZ ŐRTORONY ÉRVELÉSI MÓDJA.

A „HŰ ÉS ÉRTELMES RABSZOLGA” TANÍTÁSA A BIBLIAKUTATÓK

ÉS JEHOVA TANÚI TÖRTÉNELMÉNEK FÉNYÉBEN
Ronald Frye [1989]
Az a tüzes lojalitás, melyet Jehova Tanúi világszerte éreznek az Őrtorony Társulat (Wat-
ch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania) iránt, azon a meggyőződésen alap-
szik, hogy az az „Isten   csatornáját” képviseli. Ez azt jelenti, hogy a Mindenható Isten,
Jehova, az emberekhez csak szervezetén keresztül szól. Szent Szellemével csak azok
rendelkeznek, akik irányítják a szervezetét, és ennélfogva csakis ők azok, akik köz-
vetíthetik Isten gondolatait a földön élő emberekhez. Ezért bármely Jehova Tanúját,
akinek nehézséget okoz, hogy mindent elfogadjon, amit a Társulat csak tanít, vagy bár-
mi módon is kritikus hozzáállást mutat a szervezet bármely tanítása iránt is, olyannak
bélyegzik, mint akiből „hiányzik az elismerés és a hála” azokért a szellemi dolgokért,
amelyeket Isten a „csatornáján” keresztül nyújt. Illusztrációképpen idézzük, mit ír az
Őrtorony 1981. február 15-i száma a „Szükségünk van segítségre a Biblia megértésé-
hez?” című cikkben.
Hogyan tekintsünk e „hű és értelmes rabszolga” által nyújtott szellemi táplálékra?
Talán kritikusan szemléljük - ‘Ó, hát lehet, hogy igaz, de akár az is lehet, hogy

–1–
 nem, így szükséges alaposan megvizsgálnunk’? Néhányan nyilvánvalóan így érez-
tek ezzel kapcsolatban. Annak érdekében, hogy támogassák a gondolkodásmódju-
kat idézték a Csel 17:11-et, amely ezt mondja az újonnan érdeklődő személyekről
Bereában, „Ezek pedig nemesebb gondolkodásúak voltak, mint a tesszalonikaiak,
ugyanis a legnagyobb készséggel fogadták a szót, naponta gondosan vizsgálva az
Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek a dolgok.”
De vajon azt jelenti ez, hogy azok a béreaiak hibát kerestek abban az üzenetben, amit
hallgattak, vagy a hozzáállásuk kételkedő volt? Vajon ez precedenst állít fel azzal kap-
csolatban, hogy kritikusan tekintsünk a „hű és értelmes rabszolga” által előállított kiad-
ványokra, ily módon hibát keresve bennük? Egyáltalán nem!
A cikk következő néhány bekezdése elmagyarázza, hogy a béreaiak buzgón hittek ab-
ban, amit tanítottak nekik. Hinni akartak benne. A 19. oldalon, „A mi nézőpontunk a
rabszolgáról” fejezetcím alatt, az Őrtorony további megállapításokat tesz:
Hasznunkra válhat ez a megfontolás. Ha egyszer már megállapítottuk, hogy Isten
milyen eszközt használ fel az ő „rabszolgájaként” a szellemi táplálék kiosztásá-
ra népe között, Jehova biztosan nem örülne, ha azt a táplálékot úgy fogadnánk,
mint amiben esetleg valami káros lehet. Bíznunk kell a csatornában amelyet Is-
ten felhasznál. A brooklyni főhivatalban, ahonnan Jehova Tanúi bibliai kiadványai
származnak, több érett keresztény vén található, mind a „maradék”, mind a „más
juhok” közül, mint bárhol máshol a földön.
Igaz, a testvérek, akik elkészítik ezeket a kiadványokat, nem tévedhetetlenek.
Az írásaik nem ihletettek, ellentétben Pál és más bibliai szerzők írásaival. (2Tim
3:16) Így időnként szükségessé vált, ahogyan világosabb megértésre jutottak, hogy
helyreigazításokat tegyenek. (Péld 4:18) Ugyanakkor ez azt eredményezte, hogy a
bibliai igazság törzse folyamatosan tisztult, amelyet Jehova Tanúi elfogadnak. Az
évek folyamán, ahogyan az igazságnak e törzsében kiigazítások történtek, az még
csodálatosabb lett és jobban lehetett az életünkre alkalmazni ezekben az „utolsó
napokban”.

1. A HŰ ÉS ÉRTELMES RABSZOLGÁRÓL SZÓLÓ TANTÉTEL

Ez a bemutatott „bibliai” anyag nagyon elbátortalaníthatja azokat a Jehova Tanúit, akik-
ben kezdenek komoly kétségek, sőt, talán kérdések is felmerülni az Őrtorony Társulat
tanításaival kapcsolatban. Ha bármely vonatkozásban is bírálónak tűnnek, a Társulat
„rossz hozzáállásúaknak” fogja tartani őket. Kiadványaik és szónokaik által állandóan
azt hangsúlyozzák, hogy akik a szervezetet irányítják, Isten „hű és értelmes rabszolgá-
jának” képviselői, melyet Isten a népével való kapcsolattartás „csatornájaként” használ.

–2–
Így tehát minden kijelentésre, amely az Őrtorony-kiadványokban megjelenik, úgy kell
tekinteni, mint amely közvetetten Istentől származik. Emiatt helyénvalónak tűnik, ha
megvizsgáljuk, mi is annak a kijelentésnek az alapja, hogy a Társulat vezetői az úgyne-
vezett „hű és értelmes rabszolgát” képviselik.
Az az írásszöveg, mellyel állításukat alátámasztják, a Máté 24:45-47-ben található
(ÚVF): „Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ura kinevezett a háziszolgái
fölé, hogy megadja nekik eledelüket a kellő időben? Boldog az a rabszolga, ha az ura,
amikor megérkezik, ilyen munkában találja őt! Bizony mondom nektek, mindene fölé
kinevezi.” Az 1981. március 1-jei Őrtorony 24. oldala (angolban) közli a Társulat a
hivatalos magyarázatát Jézusnak az ezekben a versekben található kijelentéseivel kap-
csolatban. A következőt írják:
Jehova Tanúi hiszik, hogy ez a példázat Jézus Krisztus felkent követőinek egyetlen
igaz gyülekezetére vonatkozik. I. sz. 33. Pünkösdjétől fogva, és az azóta eltelt 19
évszázadon keresztül, ez a rabszolga-jellegű gyülekezet szellemileg táplálta a tag-
jait, mégpedig hűen és értelmesen. Különösen akkor, amikor a „rabszolga” kiléte
világossá válik Krisztus visszatérésének, vagy jelenlétének idején. A „rabszolgát”
ébersége által lehet azonosítani, és azáltal is, hogy hűségesen és értelmesen szelle-
mi eledelt szolgál fel a keresztény gyülekezet minden tagjának, amikor erre szükség
van. Valójában ez a „rabszolga”, vagy szellem által felkent gyülekezet az egyetlen
Isten által helyeselt csatorna, mely „a vég idején” Isten Királyságát képviseli a föl-
dön (Da. 12:4). Jehova Tanúi értelmezése szerint a „rabszolgát” a Pünkösd óta eltelt
19 évszázad alatt bármely adott időben a földön élő összes felkent keresztény mint
csoport alkotja. A „háznép” természetszerűleg Krisztusnak ezekből a követőiből
mint egyénekből áll.1
Mivel ez az összetett „rabszolga” folyamatosan, megszakítás nélkül létezett egészen a
megalakulásától, i.sz. 33-tól fogva, úgy gondolják, hogy mindig is lesznek igaz keresz-
tények a földön, az első századtól kezdve a világ végéig. Ez állítólag világosan látszik
Jézusnak a búzáról és a gyomokról szóló példázatából vagy szemléltetéséből, mely a
Máté evangéliuma 13. fejezetében van leírva. A búzát, mely Isten igaz fiait jelképezi,
elvetik a földbe, mely a világ. A gyomot, melyek a hamis vagy álkeresztényeket jelké-
pezik, később a Gonosz a búza közé veti. Jézus elmagyarázta, hogy ennek a kétféle ter-
mésnek együtt kell növekednie a világ végéig, és majd akkor, az „aratás időszakában”,
jönnek az angyalok és elválasztják a gyomokat a búzától. A gyomokat halomba gyűjtik,
1 Jehova Tanúi ma már nem tanítják azt, hogy a „hű és értelmes rabszolga” 1900 éves lenne. Időközben ez a ta-
nításuk is megváltozott több másikkal egyetemben. Magyar nyelven ez a tanításuk megtalálható az Őrtorony
1982. május 1-i számának 10-14. oldalain.(a szerk)

–3–
és elégetik; a búzát azonban learatják és elraktározzák. Tehát az álkeresztények nem
sokkal a keresztény gyülekezet létrejötte után megjelentek. Az Őrtorony tanítása szerint
azonban sohasem voltak képesek hatalmukba keríteni a „hű és értelmes rabszolgát”,
vagyis a búzát, mely Isten igaz gyülekezete a földön.
Ezzel a témával kapcsolatban az Őrtorony 1975. február 15-i száma ezt írja:
„Megjegyezzük, Jézus nem mondta, hogy a ‘hű és értelmes rabszolga’ hűtlenné fog
válni. A ’rabszolga’ osztály egyes tagjaival kapcsolatban Jézus mindössze jelezte
azt a lehetőséget, hogy nem mindannyian lesznek hűségesek, mint ahogyan a tizen-
kettőből egy, Júdás, egy jó kezdet után rossz útra tért.”
Majd ugyanazon az oldalon egy másik bekezdésben, a „hitehagyottakról” szólva hoz-
záteszi:
„Krisztus nem engedné meg egyetlen ilyen hűtlen egyénnek sem, hogy uralkodjon,
vagy szétbomlassza a gyülekezetét, és megállítsa azt a munkát, amit az végez.”
Majd az 1981. március 1-jei szám 26. oldalán az Őrtorony ezt mondja:
„Noha a ‘gyomok’ uralták a világ vallási térképét az évszázadok során, bizonyos
mennyiségű ‘búza’ aktív maradt, és a ‘hűségesek’ el voltak látva szellemi táplálék-
kal.”
Érdemes megfigyelni, hogy az Őrtorony Társulat értelmezése alapján a búza a „hű és
értelmes rabszolgát” jelenti, mint egy folyamatosan létező csoportot - a keresztény gyü-
lekezetet, vagyis az összes hűséges felkent keresztényt, aki a földön élt a keresztény
korszak bármely szakaszában.
A „Hogyan jutnak a keresztények szellemi eledelhez?” című cikk, amely az Őrtorony
1975. január 15-i számában jelent meg (46. old.), kijelenti:
„Jézus azt mondta, ‘íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befeje-
zéséig.’ (Mt 28:20) Jézus Krisztus a Feje a keresztény gyülekezetnek, amely a rab-
szolgája, és a szavai megmutatják, hogy ő meg fogja erősíteni őket, hogy élelemmel
lássa el a ‘hűségeseit’ mindvégig az évszázadok alatt. Nyilvánvaló, hogy mindig a
‘rabszolga’ osztálynak egy adott nemzedéke táplálta a soron következő generációt,
mint ahogyan folyamatosan önmagukat is ellátták.”
Itt ismét úgy érvelnek, hogy ezeket a keresztényeket nem mint elszigetelt, független
személyeket táplálták, hanem mint egy kollektív testületet vagy csoportot - egy gyüle-
kezetet. Az érvelés összefoglalásaként ugyanaz a cikk (47. old.) ezt mondja:
„Azt látjuk tehát, hogy Jézus Krisztus maga hívta fel a figyelmet népe ellátásának

–4–
 erre a módszerére, nem mint elszigetelt, független egyénekre, hanem mint keresz-
tények szorosan összefüggő testületére, akik igaz szeretettel és törődéssel vannak
egymás iránt.”
Az 1960. július 15-i Őrtorony a következőt teszi hozzá:
„Az évek során a rabszolgaszerű gyülekezet hűségesen és értelmes módon táplálta
igaz tagjait. Kr.u. 33 Pünkösdjétől kezdve egészen a jelen időkig ezt szeretetben és
gondosan teljesítették. És ez a ‘háznép’ fokozatosan javuló szellemi eledelben is ré-
szesült, melynek segítségével lépést tudtak tartani a ragyogó fénnyel, amely egyre
világosabbá válik, míg az a nap el nem jön.”
A legutóbbi idézet azt állítja, hogy a rabszolgát mindig is fokozatosan javuló szellemi
eledellel táplálták. Nem fejlődött vissza, nem maradt változatlan, hanem mindig elő-
rehaladt szellemileg az igazság egyre növekvő világosságával. Ez tehát az a gondosan
körülhatárolt előfeltevés, ami az Őrtorony Társulat tanítása mögött meghúzódik Jézus-
nak a „hű és értelmes rabszolgáról” szóló illusztrációjával kapcsolatban, ahogyan azt a
Máté 24:45-47 elbeszéli. Ez a rabszolga-osztály tehát Pünkösdkor jött létre Kr.u. 33-
ban, és arra rendeltetett, hogy folyamatosan, megszakítás nélkül létezzen évszázadokon
keresztül egészen a világ végéig bezárólag. Az évszázadok során fokozatosan javuló
szellemi táplálékkal látta el tagjait, így egyre inkább megvilágosodott, ahogyan az idő
előrehaladt.
A válaszra váró kérdés tehát az, hogy ez a tanítás vagy doktrína hogyan egyeztethető
össze az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat történelmével? Ha megvizsgáljuk a Máté
24:45-47 társulati értelmezésének következményeit, mit fogunk találni? Ne feledjük,
hogy ennek az értelmezésnek bele kell illeszkednie a valós történelmébe ahhoz, hogy
bizonyíthatóan igaz legyen. Így ha a Társulat „hű és értelmes rabszolga” doktrínája nem
illeszkedik a saját történelméhez, akkor bizonyíthatóan hamisnak kell lennie, ami Je-
hova Tanúit illeti. Ezekkel a gondolatokkal felvértezve vizsgáljuk hát meg a Társulat
történelmét, ahogyan azt a saját kiadványaikban kifejtik.
2. AZ ŐRTORONY-MOZGALOM GYÖKEREI
Az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulatot 1884-ben Charles Taze Russell hozta létre,
akit hosszú évekig Russell „Pásztorként” ismertek. Russell a pennsylvániai Allegheny-
ben született, 1852-ben. Noha keresztényként nevelkedett, 16 éves korára már majdnem
teljesen hitetlenné vált. Az Őrtorony Társulat [korabeli] hivatalos történelemkönyve, a
Jehova Tanúi az Isteni tervben [1959], Russell saját szavaival a következő észrevételt
teszi: „Presbiteriánusként nevelkedtem, katekizmust tanultam, és természetemnél fog-

–5–
va mindent ki akartam kutatni, majd, amint elkezdtem önállóan gondolkodni, rögtön
áldozatul estem a hitetlenek érvelésének. De ami először azzal fenyegetett, hogy telje-
sen aláássa az Istenbe és a Bibliába vetett hitemet, később, Isten gondoskodása által, a
javamra vált, és csupán az emberi hittételekbe és bibliamagyarázó rendszerekbe vetett
bizalmamat pusztította el.”2 A könyv még hozzáteszi: „Az elkövetkezendő hónapokban
Russell továbbra is a valláson elmélkedett, képtelen volt elfogadni, de elutasítani sem
tudta.”3 Végül a könyv ismét Russellt idézi:
Egy este, látszólag véletlenül, Alleghenyben (Pennsylvania) benéztem egy poros,
piszkos kis terembe - ahol, amint hallottam, éppen egy vallásos összejövetelt tartot-
tak - hogy megtudjam, az a maroknyi ember, aki ott összegyűlt, vajon képes-e va-
lami értelmesebbet nyújtani nekem, mint a nagy egyházak hittételei. Ott hallottam,
életemben először, Jonas Wendell nézeteit a Második Eljövetelről….
Noha a bibliaversek magyarázata nem volt teljesen egyértelmű, és noha nagyon
messze volt attól, aminek mi ma örvendhetünk, Isten által elég volt ahhoz, hogy
helyreállítsa megingott hitemet a Biblia isteni ihletettségében, és ahhoz, hogy be-
bizonyítsa, az apostolok és a próféták írásai elválaszthatatlanul összefüggenek egy-
mással.4
A kanadai A.H. Macmillan, aki hosszú éveken keresztül szolgált az Őrtorony Társulat
főhivatalában mint a szervezet vezető tisztségviselője, a következőt mondja Russellről:
Az a megújult elhatározás, hogy folytassa az igazság utáni kutatását, új fejeze-
tet nyitott ennek a fiatalembernek az életében. Levéve a polcról elnyűtt Bibliáját,
megkezdte magának a Bibliának alapos és szisztematikus tanulmányozását. Ahogy
olvasott, gondolkodni kezdett, és minél többet töprengett, annál inkább meg volt
győződve arról, hogy közeleg az idő, amikor az Úr gyermekeinek bölcs őrállói
megértik Isten szándékait.
Igazi lelkesedéstől fűtve felkeresett jó néhány fiatalembert, akikkel már korábban is
üzleti, vagy társasági kapcsolatban állt. Beszélt nekik újraéledt érdeklődéséről, arról
a szándékáról, hogy folytassa a Biblia közvetlen tanulmányozását, tekintet nélkül
a hagyományosan elfogadott hittételekre. A fiatalemberek, azonnal felismerve az
ebben rejlő lehetőségeket, ezt mondták: „Mi lenne, ha minden héten összegyűlnénk
és bizonyos ideig szisztematikus módon együtt tanulmányoznánk?”
Tehát így kezdődött. Ez a fiatalember, aki 18 éves korában megszervezte ezt a kis
2 14. old.
3 uo.
4 uo. Ezek a közvetlen idézetek Russelltől, ahogyan azokat a Jehova Tanúi az Isteni tervben című könyvben
megtalálhatók, az Őrtoronyból származnak, 1916, 170., 171. old.

–6–
 bibliatanulmányozó csoportot, később nemzedékének egyik legismertebb bibliatu-
dósává vált. Egyike lett a modernkori vallástörténelem legkedveltebb és leggyűlöl-
tebb, legtöbbet dicsért és legtöbbet szidott alakjainak.5

3. AZ ŐRTORONY TANÍTÁSAI ÉS A TÖRTÉNELEM KÖZÖTTI

ELLENTMONDÁS
Az Őrtorony által használt forrásművek adatai alapján 1870-ben Charles Taze Russell
elfordult az összes létező keresztény közösségtől, és mindössze a Biblia segítségével
egymaga kezdett el rendszeres tanulmányozást folytatni. Ennek a független tanulmá-
nyozásnak a gyümölcseiről szólva a Jehova Tanúi az Isteni tervben a következő gondo-
latokat idézi egy korábbi Őrtoronyból:
„Charles Taze Russell nem alapított új vallást, és soha nem is állította ezt. Azokat a
nagy igazságokat, melyeket Jézus és az apostolok tanítottak, ismét felelevenítette,
és a huszadik század fényében, illetve megvilágításában mutatta be őket. Sohasem
állította, hogy valamilyen különös szellemi megvilágítást nyert volna Istentől, de
szilárdan ragaszkodott ahhoz, hogy elérkezett a Biblia megértésének az ideje, és
hogy ennek megértésében részesült ő, mivel az Úrnak és az ő szolgálatának szen-
telte magát.”6
Ez volt hát az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat eredete két olyan személy elmon-
dása alapján, akik szorosan összekapcsolódtak korai történelmével. Mindketten teljes
mértékben elutasítják az úgynevezett „hű és értelmes rabszolga” osztály gondosan le-
fektetett doktrínáját. 1870-re ugyanis, amikor a fiatal Charles Taze Russell elkezd-
te saját független bibliatanulmányozását, a „hű és értelmes rabszolga” már több,
mint 1800 éves lett volna!
A következő kérdéseket szükséges feltenni:
1. Hol volt ez a „hű és értelmes rabszolga” gyülekezet?
2. Hogyan volt képes Russell újjáéleszteni Krisztus és az apostolok nagy tanításait
Jehova földi szervezetének kommunikációs „csatornájától” függetlenül?
3. Továbbá, ha figyelembe vesszük az Őrtorony Társulat tanítását arról, hogy a hű-
séges rabszolga gyülekezet fokozatosan táplálta önmagát az évszázadokon át,
s mindegyik generáció táplálta a soron következőt, akkor miért lenne szükség
Jézus és az apostolok nagy tanításainak újjáélesztésére?
5 A.H. Macmillan, A hit diadalútja (Faith on the March, Prentice-Hall, Inc., 1957), 19., 20. old.
6 17. old. Ez a kijelentés megtalálható Russell egy életrajzának 18. oldalán, Az isteni terv a korszakokban (Di-
vine Plan of the Ages) 1926-os kiadásának Előszavában. Ez a könyv eredetileg 1886-ban került kiadásra.

–7–
Erre nem lenne szükség, ha a „hű és értelmes rabszolga” osztállyal kapcsolatos tanítás
igaz lenne. Egyértelmű, hogy a Jehova Tanúi modern gyökereivel kapcsolatos tények
határozottan ellentmondanak az Őrtorony Társulat tanításának az úgynevezett „hű és
értelmes rabszolga” osztály tekintetében. Annak érdekében, hogy igazolják tekintélyel-
vű és hierarchikus rendszerüket, világos, hogy azt kell bizonygatniuk, hogy Jehova egy
szervezetet használ fel - egy földi „csatornát” - amelynek mindenkinek alá kell vetnie
magát, és amelyet mindenkinek el kell fogadnia. Ahhoz viszont, hogy ehhez ma ragasz-
kodhassanak, következetesen azt is be kell bizonyítaniuk, hogy ez volt a helyzet egészen
a keresztény egyház Kr.u. 33-as születése óta. Az azonban tény, hogy Russell nem for-
dult semmilyen földi szervezethez. Önállóan cselekedett, másoktól függetlenül.
Manapság, több, mint száz évvel Russell tevékenységének elindulása után, szembetűnő,
hogy Jehova Tanúi mennyire szervezetközpontúan gondolkodnak. A szervezetük min-
dig az első helyen áll. Az 1979. március 1-jei Őrtoronyban, a „Hit Jehova győzedelmes
szervezetében” című cikkben a „teokratikus szervezet” kifejezés tizenöt alkalommal
jelenik meg az első tizenegy bekezdésben. Ezt a fajta hipnotikus hatású ismétlést az
Őrtorony Társulat folyamatosan olyan módon használja fel, hogy arra kondicionálja
a Tanúkat, hogy azt higgyék, helytelen a részükről megkérdőjelezni bármit is, amit a
Társulat valaha is „Igazságként” tesz közzé. A szervezet iránti effajta hozzáállás kont-
rasztjaként Russell és korai követői ténylegesen a földi szervezet ellen voltak. Az 1884.
februári Sioni Őrtorony (a 2. oldalon) ezt mondta Russell és követői nevében:
„Nem tartozunk egyetlen földi szervezethez sem; ennélfogva, ha felsorolnád a
szekták teljes listáját, mi mindegyikre nemet mondanánk. Mi csupán ahhoz a men�-
nyei szervezethez ragaszkodunk - ’akiknek nevei a mennyben fel vannak jegyezve.’
(Héb 12:23; Lukács 10:20) Az összes szent, aki ebben a korszakban él vagy élt, a mi
egyházszervezetünkhöz tartozik: mindnyájan egyetlen egyházat alkotnak és nincs
más, amit elismerne az Úr. Így tehát bármely földi szervezet, amely a legkisebb
mértékben is megzavarja a szentek ezen egységét, ellentmond az Írásnak, és szem-
beszegül az Úr akaratával - ‘hogy mindnyájan egyek legyenek.’”
Meglepő módon ezt az idézetet az Őrtorony 1979. március 1-jei számában ismét meg-
jelentették (16. old.).
Russell egy láthatatlan egyházban hitt. Nem hitt egy megszakítás nélkül folyamatosan
létező földi egyházban vagy szervezetben. Valójában gyűlölte a szervezett vallást, és ért-
hető az egyházak iránt érzett ellenségessége. Végső soron ő egy vallási szabadúszó, egy
szellemileg a maga útját járó ember volt. Követői kis csoportjának semmiféle szervezeti
történelme sem volt. Azzal próbálták leplezni ezt a hiányosságot, hogy úgy érveltek,

–8–
Istennek nincs egy folyamatosan létező földi szervezete - egy monolitikus keresztény
gyülekezete. Ilyen módon Russell követői, vagyis a Bibliakutatók, ahogyan ismertté
váltak, befeketíthették azokat a vallásokat, amelyek hosszú földi történelemmel rendel-
keztek, és kimagyarázhatták, hogy nekik miért nincs ilyen. Teljesen egyértelmű, hogy
Russell nem hitt abban, hogy Istennek az ő idejében lett volna a földön egy 1800 éves
„hű és értelmes rabszolga” szervezete - Isten kommunikációs csatornája. Ő nem találta
ezt meg, és az sem találta meg őt. Ő és társai nem voltak egyetlen létező szervezettel
sem közösségben, és valójában megvetettek minden más szervezett vallási egyesületet.
Határozottan elutasították azt az elképzelést, hogy Pünkösdtől kezdve folyamatosan lé-
tezik egy látható, földi szervezet, amellyel mindenkinek kapcsolatba kell kerülnie Isten
szolgálatának érdekében.
Most azonban, 100 évvel később, a korai Bibliakutatók leszármazottai, akik ma Jehova
Tanúi, egy olyan álláspontot képviselnek, amely a tökéletes ellentéte annak, amihez
közvetlen szellemi elődeik ragaszkodtak. Azt állítják, hogy szükség van arra, hogy az
emberek egy látható, földi szervezethez forduljanak, amely az Őrtorony Biblia és Trak-
tátus Társulat csatornáján keresztül tevékenykedik. Az évek során Russellnek azok a
követői, akik kapcsolatban maradtak a Társulattal, megváltoztatták a hozzáállásukat.
Egykor éppen olyan erőteljesen érveltek egy földi, vallási szervezet ellen, mint ahogyan
ma mellette érvelnek. Éppen úgy, ahogyan az elődeik felfogása messzemenőkig külön-
bözött a saját mostani felfogásuktól, a Russellről alkotott nézeteik is különböznek attól,
ahogyan a Bibliakutatók látták őt az élete során. Néhány rá vonatkozó rövid, alkalmi
hivatkozástól eltekintve az Őrtorony-kiadványokban, Russell nagyrészt ismeretlen a je-
lenkori Jehova Tanúi számára. Írásai nem ajánlott olvasmányok, könyveit sem adja ki az
a kiadó ház, melyet pedig pontosan ő alapított és pénzelt.
4. CHARLES T. RUSSELL, MINT „AZ A SZOLGA”
Jehova Tanúi még mindig azt állítják, hogy Russellt Isten felhasználta, hogy újjáéles�-
sze Jézus és az apostolok nagy tanításait. Miért van mégis az, hogy manapság nem
tanulmányozzák a könyveit a gyülekezeteikben, ha másért nem is, legalább történelmi
szempontból? Ez azért van így, mivel ma eretnekségnek tekintenének sok mindent, amit
írt! Russell rendkívüli ember és termékeny író volt. Ő formálta meg az Őrtorony Biblia
és Traktátus Társulat arculatát. Ő volt az Őrtorony-magazin szerkesztője a kezdetektől.
1879-től kezdve egészen az 1916-ban bekövetkezett haláláig, több száz cikket, füze-
tet és traktátust írt, valamint az Írástanulmányok hat kötetét, amelyet eredetileg úgy
ismertek, mint a Millenniumi Hajnal sorozatot. Sőt, a tanításai különös tekintélynek

–9–
örvendtek a követői között. Gyakorlatilag ezek váltak „az Igazsággá”, őrá pedig úgy
tekintettek, mint ennek az Igazságnak a „csatornájára”.
Ebben az összefüggésben érdekes megjegyezni, hogyan tekintettek a Bibliakutatók és
maga Russell az Írástanulmányokra. Az Őrtorony 1910. szeptember 15-i kiadása (a 298.
oldalon) ezt írta:
Ha az Írástanulmányok hat kötete gyakorlatilag egyenlő a Biblia tematikusan el-
rendezett változatával, mely tartalmazza a bizonyító bibliai szöveget, akkor nem
helytelen a köteteket ‘rendezett formátumú Bibliának’ nevezni. Ez azt jelenti, hogy
[a hat kötet] nem pusztán kommentár, hanem gyakorlatilag maga a Biblia, hiszen
nem szándékozunk egyetlen egy tanítást, vagy gondolatot sem egyéni ízlésre, vagy
bármiféle egyéni bölcsességre építeni, hanem mindent Isten Szavának irányelvei
alapján akarunk bemutatni. Így tehát biztonságosnak tartjuk, ha ezt a fajta értelme-
zést, ezt a fajta iránymutatást, ezt a fajta bibliatanulmányozást követjük. Továbbá,
nem csak, hogy úgy találjuk, az emberek magának a Bibliának a tanulmányozásá-
val nem érthetik meg az isteni tervet, de azt is láthatjuk, hogy ha valaki félreteszi
az Írástanulmányokat, még azután is, amikor már sokat forgatta, jól megismerte,
miután tíz évig olvasta — ha ekkor félreteszi, és nem vesz többé tudomást róla, és
egyedül a Bibliával foglalkozik, akkor, noha tíz éven keresztül jól értette a Bibli-
áját, tapasztalataink azt mutatják, hogy két éven belül sötétségbe jut. Másfelől, ha
pusztán az Írástanulmányokat és annak utalásait olvasta volna, és egy oldalt sem
olvasott volna magából a Bibliából, világosságban lenne annak a két évnek a végé-
re, mert az övé lenne az Írások világossága.
Ez természetesen azt jelenti, hogy Russell az évek során drámaian megváltoztatta a
nézőpontját. Hiszen kezdetben nem állt ihletés alatt, nem tudta megérteni a Bibliát.
Most azonban, a hat kötet kiadása után, senki más nem mehetett a Bibliához egyedül
és tanulhatta meg „az Igazságot”. Most már „az Igazság” csupán az ő kiadványaiban
volt megtalálható, amelyek elmagyarázzák a Bibliát. Gyakorlatilag ezek jelentették „az
Igazságot”. Ha valaki ezzel nem értett egyet, akkor úgy tekintettek rá, mint aki szellemi
sötétségben van. Ma ugyanakkor a legtöbb dolgot, amit ezekben a kötetekben tanítottak,
Jehova Tanúi elutasítják. Russell idejében azonban ezek jelentették „az Igazságot”, és ha
valaki „az Igazságban” akart lenni, hinnie kellett bennük.
Tehát az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat által manapság tanúsított hozzáállás nem
újdonság. Ez egy olyan jellegzetesség, amely jellemző volt már az első elnökük utolsó
napjaiban is. Russell és a Bibliakutatók kétségkívül őszinte, istenfélő emberek voltak,
akik valóban hitték, hogy Isten megvilágosította és különös módon felhasználta őket. Az
alábbiakban felsorolt tények azonban azt mutatják, hogy ez a meggyőződés elsősorban

– 10 –
önámításon alapult, ez az önámítás pedig arra vezette őket, hogy tekintélyelvű módon
beszéljenek, hogy elítéljenek mindenkit, aki nem értett egyet velük. Feltételezték, hogy
különlegesek voltak, így önhitté váltak az Írás dolgainak bemutatásában.
Ennek a vallási önelégültségnek nagy része, ha nem az egész, a Bibliakutatók Russell és
az írásai iránti magatartásából származott. Az Őrtorony Társulat ma elismeri, hogy sok
Bibliakutató vagy russellita, ahogyan gyakran nevezték őket, bűnös volt abban, ami vég-
ső soron a pásztoruk iránti „teremtményimádatnak” nevezhető. Ez a teremtményimádat
annak természetes következménye volt, amit tanítottak nekik róla. A Máté 24:45-47 AV
[Authorized Version (King James)] hűséges rabszolgájával vagy „szolgájával” azono-
sították őt. A.H. Macmillan ezt mondja: „Gyakran, amikor megkérdezték tőle, Ki az a
hűséges és bölcs szolga? Russell így válaszolt: ’Néhányan azt mondják, én vagyok; míg
mások azt mondják a Társulat az’. Mindkét kijelentés igaz volt; Russell volt valójában a
Társulat (a legabszolútabb szempontból), ő döntött a Társulat eljárásairól és irányvona-
láról. Időnként kikérte mások tanácsait a Társulattal kapcsolatban, meghallgatta a javas-
lataikat, majd a legjobb megítélése alapján döntött arról, amiről úgy hitte, az Úr akarata
a számára.”7 Ennek következtében Russellt csaknem az imádat fokáig kezdték tisztelni,
amit a Jehova Tanúi az Isteni tervben című könyv el is ismer. Ez a könyv bemutatja,
hogyan tekintettek rá a Bibliakutatók közvetlenül a halála után. Ezt mondja:
„Ragaszkodásuk ahhoz, hogy Russell volt ’az a szolga,’ sokakat arra vezetett, hogy
úgy tekintsenek Russellre, ami gyakorlatilag teremtményimádatnak tekinthető.
Úgy hitték, hogy minden igazság, amit Isten jónak látott a népe számára felfedni,
Russell számára ki lett jelentve, és most már semmi új nem hozható elő, mivel ’az
a szolga’ meghalt.”8
Fontos észben tartani ezen a ponton, hogy ez a hozzáállás nem olyasmi volt, amely-
re néhány ember jutott el magánemberként; ezt az Őrtorony Társulat tanította. Figyel-
jük meg ezt az idézetet a Jehova Tanúi az Isteni tervben című könyvben: „Volt némi
ellenállás azok részéről, akik nem voltak haladó szelleműek és nem voltak elképzeléseik
az előttük álló munkáról. Néhányan kitartottak amellett, hogy a múltban éljenek, Russell
pásztor idejében, amikor a testvérek általában úgy tekintettek rá, mint az Írás szerinti
megvilágosodás egyedüli csatornájára. Egészen 1927-ig az volt a kiadott és elfogadott
nézet, hogy ő volt ’az a szolga’ a Máté 24:45-ből.”9 Így tehát lényegében az összes
7 A.H. Macmillan, A hit diadalútja (Faith on the March, Englewood Cliffs, N. J.: Prentice-Hall, 1957), 126-127.
old.
8 69. old.
9 95. old.

– 11 –
Bibliakutató hitt abban, hogy ő volt „az a szolga” egészen 1927-ig, tizenegy évvel a
halála utánig.10 Azonfelül azonban, hogy a Máté 24:45-47 hű és bölcs szolgájának
tekintették, az Ezékiel 9 „titkári tintatartót viselő férfi” személyével is azonosították
őt, valamint a Jelenések 1:20 „hetedik angyalával”.11 Ebben az utóbb említett versben a
megdicsőült Jézus Krisztus jelenik meg, amint hét csillag van a jobb kezében, melyek
hét „angyalt” vagy „hírvivőt” jelképeznek. Russellt e hét csillag egyikének tartották, a
hetediknek. Ezért úgy vált ismertté, mint a „hetedik hírvivő”.12 Az 1917. november 15-i
Őrtorony vezető cikke, amit egy évvel Russell halála után adtak ki, ezzel a címmel jelent
meg: „Tisztelgés a Hetedik Hírvivő előtt”. Ez azt állítja, hogy az egész evangéliumi kor
hét időszakra, vagy korszakra osztható, melyek mindegyikéhez Isten egy különleges
hírvivőt rendelt Jézus Krisztus földi egyháza számára. A 324. oldalon ezt mondja:
„Az evangélium korának hatalmas drámája Pál apostollal mint az egyház veze-
tő hírvivőjével, vagy angyalával indult, és Russell pásztorral mint a harcoló egy-
ház hetedik, utolsó hírvivőjével zárul. Az egyház többi öt korszaka számára az Úr
gondoskodott hírvivőkről az alább megnevezett sorrendben: Szent János, Áriusz,
Waldo, Wycliffe és Luther. Mindegyikük a maga idejében hordozta azt az üzenetet,
amelyet az általuk jelképezett korszak idején meg kellett érteni. A két legfontosabb
hírvivő azonban az első és az utolsó - Szent Pál és Russell pásztor.”
Tehát, az Őrtorony szerint Russell pásztor túlragyogta a Jelenések könyvének
Jánosát, akiről maguk is elismerik, hogy Krisztus eredeti tizenkét apostolának
egyike volt.
Egyértelmű, hogy Russellnek és írásainak ez az értékelése kultuszra emlékeztet. Továbbá
a tömjénezés, mellyel Russellt elárasztották, aligha felel meg annak, ami hagyományo-
san egy „szolgának” vagy „rabszolgának” járna. Az Őrtorony Társulat és szóvivői mégis
több, mint harminc éven keresztül ilyen módon mutatták be Russellt kiadványaikban.
Noha Jehova Tanúi ma elutasítják ezt, mégis hosszú ideig ezt tartották „az Igazságnak”,
és ha bármelyik Bibliakutató megkérdőjelezte ezt, arról azt tartották, hogy „szellemi
sötétségbe” jutott. Érdekes módon az Őrtorony Társulat még ma is azt szeretné elhitetni
10 Az 1927. február 15-i Őrtoronyban, a „Jó és Gonosz Szolga” című cikkben a Társulat második elnöke azt
kezdte el tanítani, hogy az egész egyház, a „Krisztus teste”, és így az egész Bibliakutató közösség a Társulat-
tal egységben volt az a „szolga”, nem Russell.
11 Jehova Tanúi később abban is hittek, hogy „a titkári tintatartót viselő férfi” a felkentek maradékát szemlélteti,
de ma már ezt a látomást Jézus Krisztusra vonatkoztatják.(a szerk.)
12 Ezeknek a címeknek a tárgyalásához lásd The Memoirs of Pastor Russell: The Laodicean Messenger: His
Life, Works and Character (Russell pásztor emlékiratai: A laodiceai hírvivő: élete, munkái és jelleme, Chica-
go: The Bible Students Bookstore, 1923).

– 12 –
a követőivel, hogy Isten valami módon részt vett mindebben.
5. AZ ŐRTORONY EGYHÁZSZAKADÁSA
ÉS BABILONI FOGSÁGA: 1917-1919
Russell halálát követően az Őrtorony-szervezetre zűrzavaros idők következtek. Isten
„hű és bölcs szolgája” nem volt többé velük. Az egyház „hetedik” és egyben utolsó
„hírnöke” halott volt. Ne feledjük, hogy két évvel korábban, 1914-ben, a világ vége nem
következett be, ahogyan azt Russell hosszú időn keresztül jövendölte, a Bibliakutatók
pedig még mindig kissé zavarban voltak ettől a prófétai kudarctól. Egyesek csalódottan
el is távoztak a mozgalomból. Ha azonban ez nem lett volna elég, még egy keserű hatal-
mi harc is kitört az Őrtorony főhivatalában a Társulat feletti hatalomért.
1917 tavaszán és nyár elején Joseph Franklin Rutherford Bíró, Russell utódja, az Őr-
torony Társulat elnökeként megpróbálta gyakorlatilag ugyanazt az abszolút ellenőrzést
megszerezni a Társulat tevékenységei felett, mint amelyet Russell élvezett. Azonban
Russell nem akarta, hogy ez megtörténjen. Végrendeletében egy testületi vezetőségről
gondoskodott, hogy az legyen utódja. Így a Társulat igazgatótanácsának négy tagja, a
testület többsége, erőteljesen ellenállt Rutherford megítélésük szerint önkényes viselke-
désének és határozottan szembehelyezkedtek vele. Végül a Bíró és az igazgatók közötti
feszültség 1917. július 17-én elérte tetőfokát. Rutherford egyszerűen bejelentette a Bét-
hel család (Brooklyn, New York, főhivatali személyzet) ebédlőasztalánál, hogy felcse-
rélte ezt a négy embert a saját jelöltjeivel, ehhez pedig egy olyan jogi fikciót használt
fel, mely szerint a vele szembenálló igazgatók nem jogszerűen foglalták el pozíciójukat
Pennsylvania törvényei szerint.13
Később Rutherford és a Társulat azt állította, hogy a bejelentését követő öt órás heves
vitára azért került sor, mert a leváltott igazgatók ellenezték „A beteljesült titok” című
könyv kiadását. A könyvet közvetlenül a Bíró drámai puccsa előtt adták oda a Béthel
családnak. Ezt a könyvet Russell pásztor Írástanulmányok c. sorozata „hetedik köte-
tének” nevezték, és az ő posztumusz munkájaként népszerűsítették. Így tehát Ruther-
fordnak lehetősége volt azt állítani, - minden alap nélkül, mint azt a saját későbbi, eskü
alatt tett nyilatkozata világossá tette,14 - hogy az a négy ember és velük együtt mások
is, elutasították a „hű és bölcs szolgától” kapott szellemi eledelt. Ezért Jehova Tanúinak
még ma is azt mondják, hogy az a négy ember, akiket erővel elmozdítottak a hivataluk-
13 M. James Penton, Késleltetett Apokalipszis: Jehova Tanúi története (Apocalypse Delayed: The Story of Jeho-
vah’s Witnesses (Toronto: University of Toronto Press, 1985), 50-55. old.
14 A felvétel átirata az Egyesült Államok kontra Rutherford és társai ügyében, 981-982. old.

– 13 –
ból és később eltávolítottak az Őrtorony főhivatalából is, bűnös és önző egyén, „gonosz
szolga” volt.15
Az természetesen igaz, hogy a négy igazgató és számos más Bibliakutató hamarosan
elutasította „A beteljesült titok” című könyvet, mivel nem tartották Russell munkájának.
Ezáltal csupán azt tették, ami a meggyőződésükből következett. Noha a „hetedik kötet”
valóban sokat tartalmazott Russell írásaiból, valójában ez Rutherford két támogatójá-
nak, Clayton Woodworth-nek és George Fishernek a munkája volt. Továbbá ezt úgy
sózták rá a hűséges Bibliakutatókra, mint a „dénárt” Jézusnak a Máté 20:1-16-ban és
Lukács 12:42-48-ban található, dénárokról szóló példázatából, miközben Woodworth
úgy írta le Rutherfordot, mint a „dénár szolgáját” a Bibliakutatók egyik kongresszusán
Bostonban 1917 őszén.16
Így, mivel azon az állásponton voltak, hogy az egyház utolsó „hírvivője” halott volt,
Rutherford számos Bibliakutató kritikusa nem tudta elfogadni „A beteljesült titok” c.
könyvet „új világosságként”, és azt sem tudták másnak, mint a hatalom felhatalmazás
nélküli elbitorlásának tekinteni, hogy Rutherford megsértette Russell végakaratát, illet-
ve hogy a „hetedik kötetet” egyoldalúan adta ki.
A Bibliakutatók szemszögéből nézve 1917-ben a Máté 24 „hű és bölcs szolgája” halott
volt. A „hetedik hírvivő” - az egyház utolsó hírvivője eltávozott. Hogyan is lehetne őket
hibáztatni amiatt, hogy éppen így reagáltak Rutherford lépéseire „A beteljesült titok”
kiadásával kapcsolatban - egy olyan lépéssel összefüggésben, ami rendkívül elbizako-
dott dolognak tűnt a számukra? Hogyan tudna akárki is hozzátenni ahhoz az üzenethez,
melyet a „hetedik hírvivő” már közvetített? A haragjukat Isten „hű és bölcs szolgá-
jához”, Charles Taze Russellhez való hűségük váltotta ki - egy olyan lojalitás, amely
nagyon hasonló ahhoz, amit manapság Jehova Tanúi mutatnak egy jogi társaság, az Őr-
torony Biblia és Traktátus Társulat iránt. Azok az emberek csupán a meggyőződésüknek
megfelelően reagáltak a helyzetre. Ha az adott körülmények között másképp reagáltak
volna, az következetlenség, illetve az ő szemszögükből nézve, hűtlenség lett volna. Rus-
sellt vagy felhasználta Isten úgy, ahogyan tanították nekik, vagy nem használta fel úgy.
Vagy ő volt az igaz csatorna, vagy pedig szélhámos volt. Ők hittek benne, hogy nem
volt szélhámos, - hogy valóban Isten kiválasztott szolgája volt. Így aztán úgy döntöttek,
hogy elhagyják az Őrtorony Társulat főhivatalát, a brooklyni Béthelt, semmint, hogy
elfogadják Rutherford ajánlatát, hogy kinevezze őket utazó „nagyköveti” pozíciókba,
15 Ennek a hamis történelemnek egy világos példája érdekében lásd, Jehova Tanúi az Isteni tervben, 69-73. old.
16 C.J. Woodworth, The Parable of the Penny (A dénár példázata) (New York: magánkiadás, 1917).

– 14 –
ami nagyjából megfelel Jehova Tanúi mai körzetfelvigyázóinak.17
Ez az egész belső szervezeti viszály az I. világháborúval a háttérben zajlott le. Ez az idő-
szak különösen nehéz volt a Bibliakutatók számára. Nem elég, hogy Russell meghalt, az
1914-es világvégével kapcsolatos próféciái is beteljesületlenül maradtak. Mind az Őr-
torony Társulat, mind pedig a Bibliakutató-közösség szekciókra oszlott szét a Társulat
működtetésével kapcsolatos viták miatt. Továbbá a Bibliakutatókat hamis prófétákként
kigúnyolták, és néhány vezetőjüket - köztük Rutherfordot is - hamarosan bebörtönözték
az USA kémkedési törvénye alapján, mivel ellenezték az amerikai katonai erőfeszítése-
ket a háború alatt.18 Pedig állítólag ebben az időben valami igazán jelentős dolog történt
azokkal a Bibliakutatókkal, akik hűségesek voltak a Társulathoz.
A jelenlegi Őrtorony tanítások szerint Jézus Krisztus állítólag láthatatlanul „eljött”
1914-ben, és megérkezése után megkezdte ítéletét földi szolgái felett. A Társulat úgy
értelmezi Jézus szavait a Máté 24:46, 47-ben - „Boldog az a rabszolga, ha az ura, amikor
megérkezik, ilyen munkában találja őt! Bizony mondom nektek, mindene fölé kineve-
zi.” - hogy azok ebben az időben teljesedtek be a hűséges Bibliakutatók közösségén. Az
Őrtorony számítása szerint ez a kinevezés 1919 tavaszán lépett hatályba. Abban az idő-
ben a Bibliakutatókra ruházták rá Isten újonnan alapított mennyei királyságának összes
földi érdekeltségét. Ezeket a tanításokat teljes mélységében tárgyalja az 1977. január
1-jei Őrtorony „A hűséges rabszolga szolgálata” című cikkben.19
Érdekes lehet tehát áttekinteni, hogy a Tanúk hogyan írják le szellemi helyzetüket
az 1914-1918-as időszak alatt, abban az időszakban, amikor az ő állításuk szerint a
megdicsőült Úr Jézus Krisztus úgy ítélte, hogy nagyobb kiváltságra érdemesek a földön
végzett szolgálatuk során. Az alábbiakban olvasható, hogy mit írnak önmagukról az
Őrtorony 1980. november 15-i számában (26-27. old.):
„Miként az izraeliták Ézsaiás napjaiban, a szellemi izraeliták is eladták magukat
helytelen szokásaik által és a hamis vallás világbirodalmának a béklyóiba kerültek,
azaz Nagy Babilon, valamint világi szeretőinek fogságába… Ennek kiemelkedő
példáját láthattuk az első világháborúban, 1914-1918-ban.” Az 1960. július 15-i
Őrtoronyban újabb megállapítás olvasható az állapotukkal kapcsolatban (435., 436.
old.): „A Szentírás azonban úgy írja le őket, mint akiknek tisztátalan a ruházatuk,
17 Isteni terv, 71. old.
18 uo., 79-81. old.
19 A „hű és értelmes rabszolga” 1919-es kinevezésének tanítását a Vezető Testület időközben ugyancsak jelentős
mértékben átdolgozta 2013-ban, így ma már nem tanítják azt, hogy Jézus 1919-ben „mindene fölé” kinevezte
volna őket, állítólagos kinevezésük csupán a „háziszolgákra” vonatkozik, azaz Jehova Tanúira, mint csoport-
ra. Az igeszakasz második felének beteljesedését jelenleg a „nagy nyomorúság” utánra várják. - a szerk.

– 15 –
 mivel hosszú ideje kapcsolatban állnak a hitehagyott kereszténységgel. (Zak 3: 3,4)
Számos olyan gyakorlatuk, jellemzőjük és hitnézetük volt, mely a kereszténység
gyomszerű szektáira emlékeztet. Így tehát 1914-től 1918-ig egy tüzes próba sza-
kadt rájuk, mely hasonló volt a zsidók Kr.e. 607-537 közötti Babiloni fogságának
ősi időszakához.”
A 436. oldalon az Őrtoronynak ez az évfolyama hozzáteszi:
Mindez azzal összefüggésben történt meg, hogy ők maguk vétkesek voltak az em-
berektől való félelemben, nem viselkedtek szigorúan semleges módon a háborús
években, valamint beszennyezte őket számos vallásilag tisztátalan gyakorlat. Je-
hova és Jézus Krisztus megengedte, hogy ezek a Tanúk feddésben részesüljenek,
üldözzék és betiltsák őket, valamint hogy vezetőiket bebörtönözzék ennek a régi
világnak a nemzetei. 1918 nyarára az Őrtorony tanúságtételének erős, szervezett
hangját elnémították, együttesen megsemmisítették, ahogyan azt a Jel 11:7,8 meg-
prófétálta. Vegyük észre ugyanakkor, hogy ennek az őrállónak a hangját nem fojtot-
ták el mindaddig, míg be nem fejezte 1914 előtti rendkívüli munkáját, a nemzetek
népeinek figyelmeztetését.
Figyeljük meg, hogyan írja le az Őrtorony az akkori Bibliakutató-közösség tagjait ezek-
ben a hivatkozásokban. Tisztátalan ruházatuk volt, hitehagyás szennyezte be őket, vét-
kesek voltak rossz szokásokban, gyomszerű jellemvonásaik voltak, emberektől való
félelmet mutattak, és eladták magukat helytelen szokásaik által. Ez a cikk az általuk
megélt dolgokat még az izraeliták babiloni fogságával is párhuzamba állítja. Ők is elad-
ták magukat helytelen szokásaik által. Így tehát, mivel az izraeliták hitehagyottak voltak,
amikor Babilonba száműzték őket, Jehova Tanúi azt állítják, hogy szervezetüknek azok
a tagjai, akik felnőttek voltak az I. világháború idején, szintén hitehagyottak voltak.
6. AZ ŐRTORONY-PRÓFÉCIÁK ÉS A PRÓFÉTAI KUDARC
Egy másik témára térve, Jehova Tanúi ma azzal büszkélkednek, hogy csaknem negyven
évvel 1914 előtt egy kiemelkedő prédikálómunkát folytattak, hogy figyelmeztessék az
emberiséget arra, mi fog abban az évben történni. Ha azonban valaki megvizsgálja a
történelmüket, azt fogja látni, hogy valójában ők egy hamis üzenetet prédikáltak. Hiszen
azt hirdették, hogy Krisztus ténylegesen eljött láthatatlanul 1874-ben, és hogy az 1874
és 1914 közötti időszak egy aratási időszak, amely ez utóbbi évben az emberiség összes
nemzetének totális pusztulásával fog véget érni. Ezzel a ténnyel kapcsolatban Charles
Taze Russell maga ezt írta:
„Mi elfogadott ténynek tekintjük, hogy a jelenlegi világ kormányzatainak a vége,

– 16 –
 és Isten királyságának teljes megalapítása befejeződik a Kr.u. 1914-es év végéig.”20
Így aztán 1930-ban az Őrtorony második elnöke elismerte:
„Az Úr népének minden tagja örömteli várakozással tekintett előre 1914-re. Az,
hogy ez az idő elérkezett és el is múlt, nagy csalódást, fájdalmat és gyászt okozott,
és az Úr népe mélységes szégyenbe került. Különösen a papság és szövetségeseik
gúnyolták őket, és megvetéssel mutogattak rájuk, mivel oly sok mindent mondtak
1914-ről, és arról, hogy mi fog akkor történni, de a próféciáik nem teljesedtek be.”21
Hogyan állíthatja bárki is, hogy az I. világháború alatt a Bibliakutatók „hű és értelmes
rabszolga” módjára cselekedtek? Saját megállapításaikkal úgy jellemzik önmagukat,
mint akik „hűtlen” és „nem helyeselt” állapotban voltak Isten előtt. Valójában olyan�-
nyira ez volt a helyzet, hogy - saját nézőpontjukból szemlélve - szellemileg elhagya-
tottá kellett válniuk, éppen úgy, ahogyan az ősi Izraelnek is elhagyatottá kellett lennie
Babilonban. Hogyan lehettek volna hát „értelmesek” az 1914-gyel kapcsolatos hamis
tanításuk prédikálásában? Ebből is látható, hogy semmiképp sem tekinthetjük őket az
úgynevezett „hű és értelmes rabszolga” osztálynak.
Természetesen el kell ismerni, hogy a Bibliakutatók Russell idejében valóban felismer-
tek bizonyos fontos bibliai tanításokat. Sok minden azonban, amit tanítottak, szokatlan
volt. Bűnösek voltak számos rossz végidődátum megadásában, ostoba módon - és té-
vesen - azt prófétálták, hogy a világ véget fog érni 1914-ben, Charles Taze Russell és
az írásai iránt pedig szektaszerű hozzáállást tanúsítottak. Továbbá ellenségesek és ítél-
kezőek voltak azok iránt, akik elutasították apokaliptikus időrendjüket és szellemi arro-
ganciájukat. Ilyesfajta taszító jellemzőik miatt így nagyrészt elvesztették azt a szellemi
hatékonyságot, amivel egyébként bírhattak volna. Szellemi leszármazottaik - Jehova
Tanúi - pedig követték nyomdokaikat. Noha ők is rendelkeznek bizonyos egészséges
bibliai tanításokkal, újszerű és egyedi írásmagyarázataik és hamis próféciáik miatt szin-
tén jóval kevesebbnek bizonyulnak, mint aminek beállítják magukat.
Visszatérve az 1914-től 1918-ig tartó időszakra, és a Bibliakutatók azon állítására, hogy
1919-ben feltehetően „kiterjesztett Királyság-előjogokat” hagytak jóvá a számukra, az
1960. július 15-i Őrtorony 436. oldala ezt írja:
„A ‘hű és értelmes rabszolga’ osztály ‘háziszolgáinak’ néhány ezer fős hűséges ma-
radéka túlélte a megpróbáltatásnak ezt az idejét. 1919 tavaszától kezdve elkezdtek
20 uo., 55. old.
21 J.F. Rutherford, Light (Világosság) (Brooklyn, N.Y.: Watchtower Bible and Tract Society, 1930), I. könyv,
194. old.

– 17 –
 kiemelkedni a tétlenség porából új magasztos szolgálatukra, mint a világ őrállói…
A Szentírás úgy is írja le őket, mint akik a tiszta identitás új ruháit viselik, hogy
képviselhessék Jehova érdekeit a földön.”
Ez igazán hihetetlen! Elismerik, hogy hamisan prófétáltak csaknem negyven éven
át, mivel olyan évszámokkal kapcsolatos számítgatásokat használtak, melyek teljesen
helytelenek voltak. Elismerik, hogy tisztátalanok voltak és oly mértékben hitehagyottak,
hogy Isten nem tehetett mást, mint hogy elhagyta és odadobta őket annak, amit ők úgy
neveznek, „Nagy Babilon”. Ezután mégis azt akarják, hogy mások elhiggyék, egy új,
nagyszerű szolgálat kiváltságával magasztalták fel őket, és ők lettek Mesterük, Jézus
Krisztus összes kiterjesztett érdekeltségeinek kezelői [ezen a Földön].
Ez a tanítás meglehetősen ésszerűtlen. Olyan, mintha egy üzletembernek - aki a saját
ostobasága következtében anyagi nehézségekbe keverte magát, és jó sokat elveszített
valaki másnak a pénzéből - miután csődöt jelentett, ez az illető azt mondaná: „Derék
munka! Máris elvesztetted a vagyonom jelentős részét, így most rád bízom minden föl-
di kincsemet.” Az Őrtorony Társulat mégis alapjában véve azt tanítja, hogy Isten ponto-
san ezt tette azokkal kapcsolatban, akik a Társulatot irányítják; és a Tanúk többsége el is
hiszi. Természetesen őket úgy kondicionálják, hogy gyakorlatilag bármit elhiggyenek,
amit a Társulat mond.
Bármilyen hihetetlen is ez a magyarázat, a következő legalább ugyanilyen hihetetlen.
Az első világháború végén a Bibliakutatók csupán 1870-ig tudták visszavezetni törté-
nelmüket, vagyis csak addig az évig, melyben Russell elindította kis Bibliakutató körét.
Így 1919-ben még nem egészen ötven éve léteztek mozgalomként. Ennek ellenére, az
Őrtorony 1960. július 15-i számában így jellemezték magukat (436. old., az éves egy-
bekötött folyóiratban):
Most, hogy a várva várt Királyság megalapozott valósággá vált a mennyben, nö-
vekvő érdekeltségei a földön bizonyára nem lesznek egy szellemi csecsemőkből
álló újdonsült szervezet kezében hagyva. És ez igaznak is bizonyult. Az 1900 éves
„hű és értelmes rabszolga”, a régi keresztény gyülekezet lett megbízva ezzel a drága
Királyság-szolgálattal. Mivel bővelkedett lojalitásban és tisztességben, hosszútűrő
volt az üldözésben, erős Jehova drága ígéreteibe vetett ősi hitében, szilárdan hitt
láthatatlan Urának, Jézus Krisztusnak vezetésében, engedelmes volt évszázados
megbízatásában, hogy tanúk legyenek a földön, és végül megtisztíttatott 1918-ban
a tüzes próbatétel során, az érett „rabszolga”, amint azt a maradék képviselte, most
már készen állt a szolgálat új megbízatásaira.
Ugyanennek az évfolyamnak a 438. oldalán az Őrtorony hozzáteszi:

– 18 –
 Igen, minden kétséget kizáróan a régi, éber „hű és értelmes rabszolga” csodála-
tos őrállóként áll ma a nemzetek népei előtt. Éppen úgy, ahogyan mesterük, Jé-
zus Krisztus, sokak felemelkedésére és bukására szolgált Izraelben a keresztény
korszak első évszázadában, úgy állnak most az egész világ előtt a felkent tanúk a
túlélés útmutatóiként az emberiség egy kisebb része számára, a többiek számára
azonban a megbotlás kövének fognak bizonyulni az armageddoni pusztulásban.
Azt állítani, hogy ez az újonnan, nem egészen ötven éve alakult vallási szervezet, mely
bevallottan egy hamis evangéliumot prédikál és így tisztátalanná teszi magát, volt az az
1900 éves „hű és értelmes rabszolga”, mely bővelkedik lojalitásban és hűségben, illetve
hű évszázados megbízatásához, egyszerűen nevetséges. Mégis, az Őrtorony Társulatnak
ezt kell elhitetnie követőivel, hogy fenntarthassa azt a mítoszt, mely szerint vezetői kép-
viselik a „hű és értelmes rabszolgát”.
Vajon az Őrtorony Társulat tanult 1914 megrázó tapasztalataiból, és ennek eredmény-
képpen szellemi vezetői felhagytak a prófétikus időszámítgatásokra és a dogmatikus
jövendölésekre vonatkozó magánjellegű írásmagyarázataikkal? Nem, egyáltalán nem!
Az 1914-es csalódás után azonnal beleestek ugyanabba a csapdába. 1920-ban, egy évvel
az úgynevezett új, magasztos szolgálati kinevezésük kezdete után, az Őrtorony Társulat
kiadott egy könyvet A most élő emberek közül milliók sohasem halnak meg címmel.
Újsághirdetéseket adtak fel, hogy beharangozzák azt az előadássorozatot, mely ehhez
a könyvhöz kapcsolódott.22 A kampány 1925-ig tartott. A könyv az Írástanulmányok
hét kötetével és más Őrtorony-kiadványokkal együtt képezte „az Igazságot”, melyet
prédikáltak. Természetesen ez az „Igazság” tartalmazta Russell „bibliai kronológiáját”
is, melyet abban az időben a Bibliakutatók még mindig elfogadtak.
Mi volt hát A most élő emberek közül milliók sohasem halnak meg üzenete? A helyre-
állítás munkájával foglalkozik, melyet Isten királysága valósít majd meg. A testi Izrael
Isten jóindulatába való helyreállítását tanítják itt, éppen úgy, ahogyan Russell tanítot-
ta.23 Továbbá egy gondosan kidolgozott időszak-számítási rendszert alkalmaztak benne,
hogy bizonyítsák, Isten támogatása elkezdett visszatérni a zsidókhoz 1878-ban. Kiegé-
szítő számításokat is végeztek az izraeli jubileumi év rendszerének segítségével, hogy
megállapítsák, 1925 egy apokaliptikus év lesz. Ezzel az elgondolással kapcsolatban a
könyv szerzője, Rutherford bíró kijelentette:
Ezen jubileumok idejének egy egyszerű kiszámítása elvezet minket a következő
22 Isteni terv, 98. old.
23 A Bibliakutatók - Jehova Tanúi különböző viszonyulásairól a zsidókhoz lásd Penton, 21., 46., 65., 127., 133.,
148-149., 187-188., 242., 284-286. old.

– 19 –
 fontos tényhez: Hetven, egyenként ötven éves jubileumi időszak összesen 3500 év
lenne. Ez az időszak Kr.e. 1575-ben kezdődött és szükségszerűen 1925 őszén fog
végződni, amikor is ez az időszak lezárul és a nagy ellenképnek el kell kezdődnie.
Milyen eseményekre számítsunk tehát? Ebben az időszakban egy teljes helyreál-
lításnak kell megtörténnie; így tehát a nagy ellenképnek minden dolog helyreál-
lításának kezdetét kell jeleznie. Az emberi faj életre való helyreállítása a legfőbb
dolog, és mivel más bibliaversekből egyértelműen látható, hogy Ábrahám, Izsák
és Jákób, valamint más régi hűségesek fel fognak támadni, továbbá, hogy ők ré-
szesülnek majd az első kegyelemben; számíthatunk rá, hogy 1925-ben Izrael ezen
hűséges emberei vissza fognak térni a halálból, hogy feltámadnak és visszanyerik
tökéletes emberi állapotukat, és ők lesznek a földön a dolgok új rendjének látható,
jogos képviselői.24
Majd Rutherford hozzáteszi:
Ahogyan az eddigiekben már megállapítottuk, a nagy jubileumi ciklus kezdete
1925-ben esedékes. Abban az időben a királyság földi szakaszát el fogják ismerni.
Pál apostol a Héberekhez írt levél tizenegyedik fejezetében hosszasan sorolja azo-
kat a hűséges embereket, akik az Úr keresztrefeszítése, és az egyház kiválasztásá-
nak kezdete előtt haltak meg. Ezek soha nem lehetnek részesei a mennyei osztály-
nak; nekik nem volt mennyei reménységük; azonban Isten valami jót készített el a
számukra. Ők tökéletes emberekként fognak feltámadni, és a föld hercegeivé vagy
uralkodóivá lesznek majd eszerint az ígéret szerint… Így tehát bizakodva számítha-
tunk arra, hogy 1925 jelzi majd Ábrahám, Izsák és Jákób, valamint a régi hűséges
próféták visszatérését a tökéletes emberi állapotba, különösen pedig azokéra szá-
míthatunk, akiket az apostol megnevez a tizenegyedik fejezetben.25
Végül, az Őrtorony második elnöke fölényesen megjegyzi:
Az eddigiekben bemutatott érvelés alapján, mely szerint a dolgok régi rendszere,
a régi világ véget ér és így elmúlik, az új rendszer pedig érkezőben van, és 1925 el
fogja hozni a régi érdemes személyek feltámadását és az újjáépítés kezdetét, éssze-
rű arra következtetni, hogy emberek milliói, akik ma a földön élnek, még mindig
a földön lesznek 1925-ben. Ezután, az isteni Szó ígéretére alapozva el kell jutnunk
arra a pozitív és vitathatatlan következtetésre, hogy a most élő emberek közül mil-
liók sohasem halnak meg.26
Ez volt hát az a „hatalmas üzenet”, amelyet a Bibliakutatók hirdetni kezdtek közvetle-
24 88. old.
25 89., 90. old.
26 97. old.

– 20 –
nül azután, hogy 1919-ben Istentől egy „új, magasztos szolgálati kiváltságra” kaptak
„kinevezést”. Természetesen ők azt állították, hogy ez az Úr Jézus Krisztus vezetése
alatt történt. És ez az az elgondolás, amelyet az Őrtorony Társulat ma is tanít! Ezért arra
oktatják a hűséges Jehova Tanúit, hogy egy olyan tanítást, ami tulajdonképpen a lehető
legnagyobb hazugság, el kell fogadjanak csak azért, mert Isten „rabszolgájától” kapták
a „csatornáján” keresztül. Amennyiben nem fogadják el, azzal vádolják őket, hogy nem
mutattak „megfelelő tiszteletet” azon „egyetlen szervezet” iránt, melyet Jehova Isten a
földön ma használ.
Természetesen a történelem meghazudtolta Rutherford bíró 1925-ös próféciáját, egy
olyan próféciát, amit „az Igazságként” kezeltek abban az időben, és amelyről az Őrto-
rony Társulat azt tanítja, hogy az 1900 éves „hű és értelmes rabszolga” gondoskodott
róla, és szolgálta fel. Továbbá, bukása előtt minden egyes Bibliakutatót, aki kételkedett
benne, a Társulat a szellemi sötétségbe jutottak közé sorolt. Ahhoz, hogy valaki „az
Igazságban” legyen, hinnie kellett abban, ami hamisnak bizonyult.
A Jehova Tanúi az Isteni tervben [1959] című könyv nagy jelentőséget tulajdonít a „Mil-
liók kampány” sikerének, ahogy azt a mű hívja. Leírja, hány előadást tartottak, hány ki-
adványt osztottak szét, mennyivel nőtt a Bibliakutatók száma, de a „A most élő emberek
közül milliók sohasem halnak meg!” című füzet tartalmáról semmit nem árul el. Az túl
kínos lenne. Mi történt a Bibliakutatók seregével, amikor elérkezett 1925, az Ószövet-
ség nagyjai nem támadtak fel, és a Jézus általi helyreállítás sem történt meg a Földön? A
Jehova Tanúi az Isteni tervben a Bibliakutatók számának növekedéséről ír:
1922 és 1925 között Jehova Isten segítette a híveit a várakozásban, a kitartásban
és az Ő királyságának minél szélesebb körben történő terjesztésében. Ennek ered-
ményeképpen még többen jöttek a szentélybe, hogy a Jehova által megszentelt
maradék tagjaivá váljanak. Az Úr vacsorájának éves megünneplésén megjelentek
számának növekedéséből ez egyértelműen látszik: 1922-ben 32661-en, 1923-ban
42000-en, 1924-ben 62694-en, 1925-ben pedig 90434-en vettek részt.
Egyértelmű ugyanakkor, hogy voltak egyesek, akik nem „várakoztak” együtt az Úr hű-
séges maradékával. Az 1926-os beszámoló szerint a március 27-i úrvacsorán jelenlévők
száma 89278-ra csökkent. 1925 különösen olyan évnek bizonyult, amely Jehova népe
közül sokakban mély nyomot hagyott. Volt, aki nem várt tovább, hanem a világgal tar-
tott.27
A Jehova Tanúi az Isteni tervben említést sem tesz arról, hogy az 1925-ös év miért
27 110. old.

– 21 –
is jelentett olyan nagy megpróbáltatást egyes Bibliakutatóknak. Tehát az igazság el-
ferdítésével, féligazságok leírásával és történelmük kozmetikázásával, - hogy a dolgok
megfeleljenek az általuk előre megálmodott képnek - a Szervezet vezetőinek mindig
sikerült elutasítaniuk a helytelen jóslatok vádját, vagyis akkor is azt állították, hogy ők
„jelen igazságokat” tanítanak, amikor valójában hamisan prófétáltak. Tisztességtelenül
és rendületlenül azt hirdették, hogy akiket ők elbuktattak az ilyen tantételbeli trükközé-
sekkel lelkileg, azok „hűtlenek”, „bűnösök”, és a „gonosz szolgái”, akik nem „vártak
Jehovára”. Ugyanakkor ők – a Szervezet vezetői – azok, akik a saját értékrendjük szerint
kudarcot vallottak az „Úr Jehova várásában,” és akik hazugságokkal teszik próbára az
„Ő népét”.
7. AZ ŐRTORONY „NEM IHLETETT” KINYILATKOZTATÁSAI
Mindezek ellenére, annak érdekében, hogy hűségesek maradjanak, Jehova Tanúinak el
kell fogadniuk a Társulat felfogását a történetéről, és be kell illeszteniük a dolgok isteni
rendjébe. Ahhoz azonban, hogy miután tanulmányozták a fent leírt prófétai kudarcokat,
és az ennek eredményeként bekövetkezett csalódásokat, ezt mégis megtegyék, valódi
naivitásra van szükség. Azokat, akik átéltek ilyen csalódásokat, és megőrizték az Őrto-
rony Társulatba vetett bizalmukat, inkább hiszékenynek mondhatnánk, semmint hűsé-
gesnek.
A Társulat nem állítja, hogy ihletett, azonban ugyanolyan tekintéllyel beszél, mintha
az lenne. Azt követeli, hogy vegyék ugyanolyan komolyan, mintha a vezetői ihletettek
lennének - még annak jogát sem engedik meg a hétköznapi Tanúknak, hogy kérdez-
zenek, vagy fenntartásaik, kétségeik legyenek bármiről, amit tanítanak nekik. Azután
ezek a vezetők kihúzzák magukat a felelősség alól, amikor bizonyos tanításokat meg
kell változtatni, vagy kiigazítani, vagy amikor bizonyos próféciák nem teljesednek be.
Figyeljük meg milyen erőteljesen mutatják be álláspontjukat ebben az 1964. június 15-i,
jellegzetes Őrtoronyban (365. old.):
Ahogyan Jehova kinyilatkoztatta igazságait az első századi keresztény gyülekeze-
ten keresztül, ugyanazt teszi ma is a jelenkori keresztény gyülekezet segítségével.
Ő ezen szervezet által végeztet prófétálást felfokozott, korábban nem tapasztalt
mértékben. Mindez a tevékenység nem a véletlen műve. Jehova áll mindemögött.
A szellemi eledel bősége és Jehova szándékainak lenyűgöző részletei, melyek ki-
nyilatkoztattak Jehova felkent tanúinak, egyértelművé teszik, hogy ők azok, akiket
Jézus megemlített, amikor megjövendölt egy „hű és értelmes rabszolga” osztályt,
amelyet arra használ fel, hogy szétosszák Isten előrehaladó kijelentéseit ezekben az
utolsó napokban. Jézus azt mondta erről az osztályról: „Bizony mondom nektek,

– 22 –
 mindene fölé kinevezi.”
Gyakorlatilag tehát az Őrtorony Társulat isteni ihletettségre tart igényt. „Kinyilatkoztat-
ni” a szótár szerint azt jelenti, hogy „természetfeletti módon vagy segítséggel kommu-
nikálni, vagy közvetíteni.” Más szavakkal, ha valami „kinyilatkoztatott” az nem olyas-
mi, ami hétköznapi csatornákon vagy folyamatokon keresztül megismerhető; ez ihletett
vagy „Isten által lehelt”, mint maga a Biblia. Továbbá az ihletettség szótári meghatáro-
zása nagyon hasonló ahhoz, amit a „kinyilatkoztatásra” és a „kinyilatkoztatni” ige jelen-
tésére használnak. Ez egy „természetfeletti befolyás, amely arra képesíti az embereket,
hogy isteni igazságot vegyenek át, vagy adjanak tovább.”
Ez a lényege az Őrtorony Társulat állításának. Így a „kinyilatkoztatott” szó használata
szemben az ihletettség igényével mindössze egy jelentéstani kérdés - egy olyan különb-
ségtétel, mely nem hordoz változást - amelyet azért vesznek igénybe, hogy kimagya-
rázzák a változásokat, ellentmondásokat, és csalódásokat. Ha valaki arra az álláspontra
helyezkedik, hogy az Őrtorony vezetői csupán egy csoport vallásos ember, őszinték,
de nem különösebben állnak isteni vezetés alatt, akkor a tapasztalataiknak van értelme,
mivel ez bemutatja az emberi tényezőt - beleértve még a téves számításokat és a szekta
jelleget is. Másrészről azonban, azzal érvelni, hogy mindez mögött Jehova Isten áll, an-
nak nincs semmi értelme. A zűrzavar, az ellentmondó üzenetek, a Bibliakutatók - Jehova
Tanúi kultusz-szerű, szektás, hűséges kötődése először Russellhez és most magához az
Őrtorony Biblia és Traktátus Társulathoz, nem tükrözi vissza az isteni elmét úgy, aho-
gyan azt a Biblia bemutatja. Ez ilyen egyszerű!
Keresztény szemszögből, a Mindenható Isten ismételten bebizonyította a Szentírásban,
hogy fel tud használni egy tökéletlen embert, és lehetővé tudja tenni, hogy ez az ember
egy tiszta, pontos üzenetet prédikáljon, amikor az az akarata, hogy ilyen üzenetet pré-
dikáljanak. Nincs szükség arra, hogy ezt frissítsék, megváltoztassák, újravitassák vagy
kimagyarázzák. Az igaz próféták sohasem szoktak tévedni. Kérdezd meg magadtól, ha
figyelembe vesszük a bibliai próféciákat, vajon azok, akik ismerik az Őrtorony Társulat
történetét, hogyan is vehetnék komolyan ezt a szervezetet? 1975 óta újabb csalódás érte
őket egy dátum miatt. A vezetők azonban nem szeretnek erről nyilatkozni, és ha a Társu-
lat múltbeli eljárásmódjaiból indulunk ki, akkor ez a szervezet ezt is el fogja kendőzni.
8. AZ ŐRTORONY TÁRSULAT ÉS 1975
Annyi biztos, hogy az Őrtorony vezetői elméleteket gyártottak 1975-tel kapcsolatban,
és burkoltan céloztak arra, hogy a világ véget fog érni abban az évben. Számos Jehova
Tanúja teljes mértékben számított ennek megtörténtére, és amikor mégsem következett

– 23 –
be, néhányan csalódottakká váltak. Noha az igaz, hogy a Társulat vezetői kifejezetten
nem állították, hogy 1975-ben elérkezik a világvége, az alapjait azonban ők fektették
le ennek a meggyőződésnek, és ők alkalmaztak úgynevezett „idő számításokat”28 más
megtévesztő érvekkel együtt annak az elgondolásnak a támogatására, hogy az nagyon
könnyen egy „megkülönböztetett év” lehet.29 Természetesen amikor eljött ez az év, és el
is ment, anélkül, hogy bármilyen nagyobb dolog történt volna, az nagy megdöbbenést
váltott ki a Tanúk között. Erre a megdöbbenésre adott válaszként a „Legyen kiegyen-
súlyozott felfogásunk az időről” című cikkben az 1976. július 15-i Őrtorony (a 441.
oldalon, éves összesített kiadás) ezt írta:
„Lehetséges, hogy egyesek, akik Istent szolgálták, életüket egy helytelen felfogás
alapján tervezték meg, mivel nem értették, minek is kell történnie egy bizonyos
időpontban vagy egy bizonyos évben.”
Figyelemreméltó, hogy ez az Őrtorony egyáltalán nem említette az 1975-ös évet ebben
a megjegyzésben, azonban mindenki, aki olvasta és tanulmányozta ezt Jehova Tanúi
Királyságtermeiben, tudta, hogy miféle időpontra utal a cikk.
Sem az Őrtorony Társulat, sem a Tanúk többsége nem értette meg a Biblia figyelmezte-
tésének lényegét a világ végével vagy a „dolgok jelen rendszerének” a végével kapcso-
latban, és úgy gondolták, hogy a „bibliai kronológia” segít felfedni bizonyos időponto-
kat. Következésképpen, nem az isteni prófécia volt az, ami kudarcot vallott és csalódást
okozott nekik, hanem a saját, helytelen feltételezéseken alapuló értelmezésük. Az 1976.
július 15-i Őrtorony kiadói értekezésükben semmiféle felelősséget nem vállalnak eze-
kért a hibás előfeltevéseken alapuló várakozásokért. Az Őrtorony Társulat szószólói
csupán néhány évvel később jutottak el odáig, hogy elismerjék, a vezetőik hamis elmé-
leteket terjesztettek 1975-tel kapcsolatban. Az 1979-es nyári „kerületkongresszusokon”
az egybegyűlt Tanúk előtt bejelentéseket tettek, melyeket kiadtak az Őrtorony 1980.
március 15-i számában (a 17. oldalon), az alábbiak szerint:
Az Őrtorony az 1976. július 15-i számában [angolban], miután elmagyarázta, hogy
mennyire nem tanácsos figyelmünket egy bizonyos dátumra irányítani, kijelentette:
„Ha bárkit is csalódás ért, mivel nem ezt a gondolatmenetet követte, most arra kell
összpontosítania, hogy helyreigazítsa nézeteit, és belássa, hogy nem az Isten szava
tévedett vagy vezette félre és okozott csalódást neki, hanem a saját értelmezése
28 Azon elgondolás alapján, hogy 1975 jelezte Ádám és Éva teremtésének 6000. évfordulóját, úgy tartották,
hogy ez az év kell, hogy tanúja legyen a Millennium kezdetének. Az a hit, hogy a Millennium az emberiség
6000 éves történelme után kell kezdődjön eredetileg a bibliai apokrifok világából származott.
29 További részletekért lásd Penton, 91-96. old.

– 24 –
 alapult téves feltételezéseken.” A „bárki” kifejezést használva az Őrtorony minden
csalódott Jehova Tanúját ebbe a csoportba sorolt, ennélfogva azokat is akiknek va-
lamilyen közük volt annak az információnak a megjelentetéséhez, amely hozzájá-
rult az ehhez a dátumhoz kapcsolódó reménység kialakulásához.

9. ÚJABB HAMIS PRÓFÉCIÁK

Más szavakkal, az Őrtorony vezetői nem csupán az Őrtorony olvasóit tévesztették meg
és hagyták cserben, hanem saját magukat is. Olyan komolyan vették önmagukat mint
„a teljes isteni megvilágosodás egyedüli képviselőit”, hogy még ahhoz is vették a bá-
torságot, hogy világszerte prédikálják spekulációikat 1975-tel kapcsolatban - mégpedig
1966 és 1975 között. Ma a Társulat mégis azt állítja, nem volt bűnös abban, hogy olyan
szervezet lett volna, mely hamis prófétaként tevékenykedett. Az azonban tény, hogy a
Társulat és vezetői hamisan prófétáltak. Hamisan prófétáltak csaknem negyven éven át
1914-et megelőzően, és 1914-ben is. Hamisan prófétáltak 1920-tól 1925-ig azzal kap-
csolatban, hogy mi fog történni ez utóbbi évben. Még ha szemet hunyunk is az 1975-tel
kapcsolatos feltételezéseik fölött, mondván, hogy csak „eshetőségek” voltak (bár végül
már „valószínűségek”), igazunk lenne-e, ha azt mondanánk, hogy okos dolog volt eze-
ket a hipotéziseket világszerte közzétenni - olyan hipotéziseket, melyek hamis remény-
ségeket tápláltak, melyek aztán milliók számára okoztak csalódást?
A Biblia, amit Jehova Tanúi „Isten Szavaként” tisztelnek, nagyon világosan rámutat
a különbségre Isten egy prófétája és egy hamis próféta között. Az 5Mózes 18:20-22
(ÚVF) ezt mondja:
„De ha a próféta olyan szót mer mondani az én nevemben, melyet nem parancsol-
tam, hogy mondjon, vagy más istenek nevében beszél, annak a prófétának meg kell
halnia. Ha pedig azt kérdezed szívedben: ,Honnan tudjuk, melyik szót nem mondta
Jehova?’; ha a próféta Jehova nevében beszél, és az a szó nem lesz meg vagy nem
teljesedik be, akkor ez az a szó, amelyet nem mondott Jehova. Elbizakodottságból
mondta azt a próféta. Ne rémülj meg tőle.«”
Korábbi kudarcaik ellenére a Társulat vezetői továbbra is makacsul tanítják, hogy a vi-
lág a pusztulás - vagyis Armageddon csatájának - peremén áll. Még mindig azt tanítják,
hogy a világ végének hamarosan el kell érkeznie; hogy az a nemzedék, amely elég idős
volt ahhoz, hogy megértse, mi történik a világ színpadán 1914-ben, még mindig élni fog,
amikor a vég elérkezik.30 Valójában, az Őrtoronynak éppen abban a számában, melyben
30 Ennek a tanulmánynak az írásakor, 1989. körül még ez volt a helyzet, de ez a tanításuk időközben 1995. no-
vemberében szintén jelentősen megváltozott. Már nem adnak meg konkrét időpontot az új világ érkezésére,
csupán annyit írnak, hogy ez „hamarosan” várható. - a szerk

– 25 –
a Társulat vezetői megrótták Jehova Tanúit, hogy egy konkrét időpontra (1975) várták
szabadulásukat ebből a világból, vagyis az 1976. július 15-i számban, a továbbiakban
abszolút bizonyossággal jelentették ki, hogy a végnek el kell érkeznie azon nemzedék
ideje alatt, amely életben volt 1914-ben. Ennek a folyóiratnak a 435. oldalán kijelentik:
„Jézus Krisztusnak ez a kinyilatkoztatása” tehát bemutatja, hogy Jézusnak a Máté
24-ben, a Márk 13-ban és a Lukács 21-ben feljegyzett próféciája a „nagy nyomo-
rúságról” nem korlátozódott az első századra. Ez arra mutat, hogy a Jeruzsálem
által megtapasztalt nyomorúság csupán ennek a próféciának egy kisebb jelentőségű
beteljesedése, és hogy a prófécia globális méretekben történő fő beteljesedéséhez
képest Jeruzsálem nyomorúsága valóban kisebb jelentőségűnek tűnik majd. Ami-
lyen bizonyos, hogy az első századi nemzedék, mely akkor élt és hallotta Jézus
figyelmeztetését, ugyanaz a nemzedék volt, mely átélte szavainak beteljesedését,
most is ugyanolyan bizonyos, hogy ez a nemzedék, amely látja az ő „jelének” betel-
jesülését - amely azonosítja a dolgok jelenlegi rendszerének utolsó napjait - ugyan-
az a nemzedék, amely megtapasztalja majd az előttünk álló globális nyomorúságot.
Ezzel a kijelentéssel az Őrtorony, azok nevében szólva, akik most irányítják a Társu-
latot, továbbra is a leghatározottabb álláspontot veszi fel azzal kapcsolatban, hogy mi-
kor kell a világvégének bekövetkeznie, noha ma nagyjából hetvenöt31 évvel 1914 után
élünk. Azáltal, hogy ilyen bizonyosak, ilyen dogmatikusak, még ma is gyakorlatilag azt
mondják, hogy az ő szavuk, a saját magyarázataik Istennek a Bibliában található Szavá-
ról, az ő értelmezésük arról, amit ők az „idők jeleinek” neveznek, mindez éppen olyan
biztos, éppen olyan kétségtelen, éppen olyan érvényes, mint az Úr Jézus Krisztus ihletett
tanítása. És mégis, paradox módon, azt mondják, hogy ők nem ihletettek.
Ezzel a kérdéssel kapcsolatban az Őrtorony 1981. március 1-jei száma ezt mondja (29.
oldal):
A „rabszolga” nem áll isteni ihletés alatt, de folyamatosan kutatja az Írásokat és
gondosan megvizsgálja a világ eseményeit, valamint Isten népének helyzetét, annak
érdekében, hogy megértse a Biblia próféciájának folyamatos beteljesedését. Az em-
beri természet korlátai miatt időnként előfordulhatnak tökéletlen vagy téves megér-
tések bizonyos dolgokkal kapcsolatban, melyek később kiigazításra szorulhatnak.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a „rabszolgának” tartózkodnia kellene egy lehet-
séges magyarázat közzétételétől mielőtt a végső, teljes megértés elérhetővé válik.

31 2017-ben már 103

– 26 –
10. AZ ŐRTORONY ÉRVELÉSI MÓDJA
Ez a fajta érvelés csupán egy fátyol, mely elhomályosítja azt a tényt, hogy az Őrtorony
vezetése olyan merev gondolkodásmódot hirdet, amely sokszor félrevezetőnek, vagy
hamisnak bizonyul. Amikor kijelentést tesznek eljövendő eseményekkel kapcsolatosan,
szinte sosem teszik hozzá óvatosan, hogy „jelenleg úgy látjuk, hogy”, vagy „úgy tűnik,
hogy”. Nem! Bizonyossággal szólnak, éppen úgy, ahogyan Rutherford és Russell is
tette. Ragaszkodnak hozzá, hogy a követőik épp olyan komolyan vegyék őket, mint
a Szentírásból vett kijelentéseket. Majd miután bebizonyosodik, hogy tévedtek, azzal
mentegetőznek, hogy nem állítják, hogy ihletettek lennének. Más szóval, azt akarják
elhitetni az egyszerű földi halandókkal, hogy Jehova Isten felhatalmazta őket arra, hogy
nyugodtan hirdessenek csak bármit a követőiknek, amit csak „Igazságnak” hisznek,
azok a szegény „bárányok” pedig kötelesek ezt elfogadni. Ők nem kérdőjelezhetik ezt
meg, hanem hirdetniük kell. Még az is rendben van, ha téves az üzenet, mert a hibáikat
nyilvánvalóan szentesítette Isten. Tehát az Őrtorony vezetése szerint Jehova Tanúi nem
hibázhatnak, amikor ajtóról ajtóra járva, vagy a háztetőkről hirdetik, ami a Szervezet ki-
adványaiban van. Még ha hamisnak bizonyul is az üzenet, az sem árt sem a hirdetőnek,
sem a hallgatójának. Ez azonban tévedés, hiszen sokan szenvedtek el szörnyű lelki és
pszichés csalódást az Őrtorony Társulat be nem teljesült próféciái miatt.
A Máté 24:45-51-ben lévő „hű és értelmes rabszolga” vagy „hű és bölcs szolga” „szem-
léltetése” egyszerűen felhívás minden keresztény számára, hogy hűséges legyen. A ver-
sek szövegkörnyezete azt mutatja, hogy Krisztus visszatérése hirtelen történik majd,
bejelentés nélkül, mint a tolvaj az éj közepén - ezért fontos, hogy a keresztények szel-
lemileg körültekintőek és éberek legyenek. Az Őrtorony Társulat erre a szövegre alkal-
mazott értelmezése sem világ keresztény egyházainak történelmébe nem illik bele, sem
pedig a sajátjukba az 1870-es évektől kezdődően. A Társulat önhatalmúlag értelmezi ezt
a szöveget, hogy irányítása alá vonja Jehova Tanúi gondolkozását és életét. A Szentírás
szerint a búza és a gyom szétválasztására várnunk kell Krisztus visszajöveteléig, és ak-
kor majd angyalok, nem emberek fogják elvégezni a szétválasztást.32 A Bibliakutatók
helytelenül alkalmazták a Szentírást, amikor Russellt a „hű és értelmes rabszolgaként”,
illetve a „hetedik angyalként” azonosították. Ezzel a helytelen alkalmazással olyan je-
leket hoztak létre, amelyek 1914-re mutatnak, amikor is a világ véget érne. Rutherford
is helytelenül alkalmazta őket, amikor megjósolta az 1925-ös világvégét. Az újabb kori
Őrtorony Társulat helytelen alkalmazásának pedig az 1975-tel kapcsolatos elméletgyár-
32 Ma már elvileg a Társulat sem hisz abban, hogy ezt a munkát jelenleg ők végeznék, hanem Jézus Krisztus
eljövendő ítéletére várnak. (a szerk.)

– 27 –
tás lett a vége.
Az utolsó példa bemutatja, milyen egyszerű is azokat az embereket manipulálni, akik
teljes egészében az általuk szellemi dominancia magasságába emelt emberek gondola-
taira hagyatkoznak.
Russell követői hinni akarták, hogy ő az a bizonyos „szolga”. Hinni akarták, hogy a vi-
lág véget ér 1914-ben, és hogy ők voltak Isten kiválasztott képviselői és különleges hír-
vivői. Hinni akarták, hogy Rutherfordnak igaza volt, amikor „A most élő emberek közül
milliók sohasem halnak meg!” című kiadványt terjesztették 1920 és 1925 között. Jehova
Tanúi hinni akarták, hogy az Őrtoronynak helytállóak voltak az 1975-öt megelőző, ez-
zel az évvel kapcsolatos kijelentései. De minden egyes esetben bebizonyosodott, hogy
a Bibliakutatók és Jehova Tanúi tévedtek. Attól még, hogy akarták, hogy igazuk legyen,
nem lett. A lelkesedésük, mellyel az Őrtorony tanítását igaznak hitték, nem tette azt
igazzá. Jehova Tanúinak a dátumokkal kapcsolatos várakozásai minden egyes alkalom-
mal csalódást keltettek. Ezért, a történelem szempontjából nézve, a hű és értelmes rab-
szolgáról szóló tanítás teljes mértékben hitelét vesztette. Minden egyes ilyen eset után
megideologizálták, hogy a dolgok miért nem úgy történtek, ahogy azt megprófétálták.
Ostobaság lenne azzal érvelni, hogy mivel az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat bi-
zonyos dolgokat helyesen tanított, az egyén köteles mindent elfogadni, amit csak tanít.
Saját történelméből látszik, hogy bizonyos területeken nagyobb a valószínűsége, hogy
téved, mint hogy igaza legyen. Ez feltétlenül igaz azokra az erőfeszítéseikre, amelyek-
kel az idővel kapcsolatos próféciáikat igyekeznek az általuk „utolsó napoknak” tartott
időre vonatkoztatni.
Jusson eszünkbe, mit ír az 5Mózes 18. az önhitt prófétáról, amennyiben az olyat jósolna,
ami nem válik valóra. Ne feledjük, hogy azt mondja: nem kell félnünk az ilyentől. Tehát
akármilyen fölényesen és fenyegetően beszél is az Őrtorony Társulat, nem kell félnünk
tőle.
A Társulat azt tanítja, ahhoz, hogy valaki üdvözüljön, hinnie kell és el kell fogadnia,
hogy ők az Isten csatornája. A Biblia pedig azt tanítja, hogy ahhoz, hogy valaki üdvö-
züljön, az Úr Jézus Krisztusban kell hinnie. Sehol sem mondja a Biblia, hogy egy földi
szervezetet kell elfogadnunk ahhoz, hogy üdvözüljünk. A Társulat azonban jelenlegi
tanításaival gyakorlatilag azt mondja, ha valaki nem működik együtt velük, nem hirdeti
pontosan ugyanazt, amit az elvárásaik szerint a követőiknek hirdetniük kell, ha nem
fogadja el őket Isten Szent Szellemének csatornájaként, nem üdvözülhet! Amikor Ar-
mageddon eljön, elpusztul. Tehát a szervezet vezetői nélkülözhetetlenné tették magukat

– 28 –
az emberiség üdvözüléséhez. De a Bibliában az egyetlen személy, aki nélkülözhetetlen-
ként van bemutatva az emberiség üdvösségéhez, az az Úr Jézus Krisztus – az egyetlen
név az ég alatt, aki által az ember üdvözülhet. (ApCsel. 4:12)

Forrás: http://www.caic.org.au/
http://www.towerwatch.com
Fordította: Columba, Eve, Béláim

v170407

– 29 –