Kedves Egybegyűltek!

Szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy ballagási beszédet tarthatok!

Nyolc év telt el az életünkből a Kőrösiben, itt kezdtünk el élni, és ezzel a nappal, most le is
zárul ez a fejezet.
A következőt, az új tanévet már máshol, másokkal éljük majd át.
Most azonban még emlékezzünk:
„Integet a múlt”. Integet a Kőrösi.

De mi is a Kőrösi?
Az emberek, nem igaz?
A tanárok, a diáktársak, a barátok, és mi magunk: a 8.b a Kőrösi.
És mi még a Kőrösi?
A menzás nénik, a takarítók, a portás néni is a Kőrösi.

Emlékezzünk együtt a szépre, a jóra – „csíny letudva”.

Hiányozni fogunk, hiányozni fogtok, még ha nem is gondoljátok, még ha nem is gondoljuk.

Most még a „jövőnk jár előttünk”, de lesz idő, amikor nosztalgiával gondolunk majd rátok,
ránk, a Kőrösire. „Százszor is, végül is”.

Ahogy az ember megöregszik,

Rohadt kínos, kicsit mégis tetszik,
A puszta tény, hogy Ady Endre
Remekül rímel a ‘the end’-re.