Szövetségi rendszerek kiépülése

A német egység megvalósítása (1871) után Bismarck célja a fennálló helyzet megőrzése, azaz
Franciaország elszigetelése, a revans megakadályozása.

Ennek érdekében 1873-ban megalakult a három császár szövetsége, tagjai nem más, mint
Németország, Osztrák-Magyar Monarchia valamint Oroszország. Ez a szövetség nem volt tartós, mivel
az utóbbi kettő között érdekellentét alakult ki a balkáni orosz törekvések miatt. Az Oszmán
Birodalom hanyatlását látva Oroszország meg akarta szerezni a Földközi-tengerre való kijutást
biztostó tengerszorosokat. Ám a nagyhatalmak az erőegyensúly fenntartása érdekében vissza akarták
szorítani az orosz befolyást, és összehívták a berlini kongresszust 1878-ban. Döntésük alapján az
orosz térnyerés ellensúlyozására az Osztrák-Magyar Monarchia okkupálhatja Bosznia-Hercegovinát,
az oroszok pedig csak Besszarábiát kapják meg.

Ezt a megromlott viszonyt látva Bismarck és Andrássy Gyula (Monarchia) katonai védelmi
egyezményt kötött 1879-ben. A kettős szövetség tagjai orosz, illetve francia támadás ellenében
ígértek kölcsönös védelmet egymásnak. Ez már egy jóval biztosabb társulás, hiszen nincsen
ellenérdek.

A kettős szövetség Olaszország csatlakozásával hármas szövetséggé bővült 1882-ben. Olaszország

észak-afrikai gyarmatosítási szándékait időközben a franciák keresztülhúzták Tunézia elfoglalásával
emiatt kereste Németország védelmét. De ez a korporáció sem volt túl stabil, mivel az olaszoknak
irredenta törekvéseik voltak a Monarchiával szemben. Hasonlóan ellentmondásosnak bizonyult
Románia csatlakozása 1883-ban. Egyrészt tartottak az orosz terjeszkedéstől, másrészt nekik is területi
törekvéseik vannak a Monarchiával szemben (Erdély).

Így, hogy a három császár szövetsége szétesett Oroszország egyedül maradt ezért Franciaország felé
fordult, akivel 1893-ban szövetkezett. Nem volt köztük érdekellentét, bár eltérő politikai
berendezkedéssel rendelkeztek, de jó gazdasági kapcsolatot ápoltak.

II. Vilmos trónra lépésével és Bismarck menesztésével agresszívebbé vált a német külpolitika:
nagyszabású flottafejlesztés, és a gyarmatosításba is bekapcsolódtak.

Ennek hatására Franciaország engedett Nagy-Britanniának a gyarmati konfliktusokban (fashodai

incidens), 1904-ben németellenes barátsági egyezményt kötöttek, az entente cordiale-t (szívélyes
megegyezés). Eleinte nem tűnt túl stabilnak Afrika gyarmatosítása miatt, ám ez az első (1905) és
második (1911) marokkói válság idején megszilárdult. A britek kiálltak a franciák mellett a
németekkel szemben és Marokkó francia érdekeltség marad.

Francia közvetítés hatására 1907-ben a brit-orosz barátsági egyezményt is aláírták. Ázsia miatt eleinte
érdekellentét állt fent de az orosz-japán háború bizonyítja ó, hogy az oroszok nem lehetnek igazi
vetélytársak a britek számára. Illetve, a két ország elhatárolta a befolyási övezetét, megállapodtak
abban, hogy Afganisztán ütközőállam legyen. Ezzel létrejött az antant.

A szövetségi rendszert (,,hármas antant”) az egyre agresszívabb német külpolitika ellensúlyozására

hozzák létre