2016. szeptember XXVII. évf. 1.

szám
2 2016. szeptember
KEDVES OLVASÓ!
A Rákosligeti Cserkészújság nyolcadik
számát tarthatják kezükben, amely-
ben csapat elmúlt éves tevékenységéről
olvashatnak. Az év egyik kiemelt esemé-
nye volt Pista bá emléktáblájának ünne-
pélyes avatása. Beszámolunk az avatás
felemelő pillanatairól, de a hosszú elő-
készítő munka fontosabb lépéseiről is
TOBORZÓNAP
N A
yilván mindenkinek feltűnt, hogy az
utóbbi időben a csapat milyen hir-
telen növekedésnek indult. De ez persze
nem csupán a véletlen műve. Már jó ideje
osztott szórólapokat a csapat a lelkes fi-
ataloknak, és ezeket a fiatalokat hogyan
máshogy lehetne még lelkesebbé ten-
ni, mintsem egy páratlan programmal?
Ezért szerveztük a toborzónapot, ahol az
újoncok megismerkedhettek egymással,
illetve mindazzal amit a cserkészettől
még megtanulhatnak. Utóbbit képviselte
program legfőbb része, a Standok meg-
látogatása, ahol az újoncok megkapták
menetleveleiket, amikre az állomásokon
aláírásokat gyűjthettek. Volt őrsi jegyeket
bemutató állomás, volt csomózás, egész-
ségügy, rovásírás, képnézegetés, túrázás,
sőt még evő-standot is állítottunk fel, bár
a legtöbben nem jutottak túl már a sport
állomáson sem. A programot az újoncok
egy kis játékkal zárták, a vezetőség pedig
maradt enni, társasozni és –természetesen
- rendet rakni.
Takáts Máté mj.
KÓSZA FILMKLUB
2 015. október 28-án nyitotta meg kapu-
it a híres Hunyadi Mozi, ahol a Kovács
István raj tölthetett el egy felejthetetlen
filmmaratont. (Igazából nem volt olyan
hosszú.) A nagyszerű alkalom első filmje
az ókori Rómába vitte el a résztvevőket,
címe a Gladiátor. Ezután - természetesen
közkívánatra - következett két bűvészek-
ről szóló film, a Tökéletes trükk, illetve a
Szemfényvesztők. Befejezésként pedig az
angol titkosszolgálat berkeibe kalauzolta
el a nézőket a mozivászon. A filmek közti
rövid szünetekben másik filmek ajánlóit,
előzeteseit nézhettük meg, valamint ös�-
szegyűjthettük a következő film alatt elfo-
gyasztandó rágcsálnivalókat, üdítőket. Az
est végeztével mindenki élményekkel tele
mehetett haza.
Takáts Máté mj.
olvashatnak, valamint bemutatjuk Pista
bá személyes tárgyából berendezett em-
lékkiállítást.
Előző számunkban már elújságoltuk,
hogy csapatunk két őrssel gazdagodott,
most pedig örömmel írunk arról, hogy a
Lampionvirág őrs és a Rétihéja őrs meg-
erősödött, őrsi oldalaikkal e lapszámban
mutatkoznak be.
SZÜLŐI TEABÁR
korral nem csak öregszünk, hanem
felelősségteljesebbekké, önállób-
bakká is válunk, és az erre való nevelést
a cserkészet már fiatal korban elkezdi. Az
elmúlt három év során, a csapat magját
képező fiúk-lányok számtalan önálló fel-
adatot kaptak, de talán a teabárnak a meg-
szervezése volt eddig a legátfogóbb és
legnagyobb ilyen programjuk, ahol teljes
mértékben egymásra voltak utalva.
Feladat igen egyszerűen hangzott. Szer-
vezzenek meg egy keretmesés teaházat
2015. november 11-ére. A keretmesében,
a kellékekben, az agapéban, és a prog-
ramokban szabad kezet kaptak. A szá-
lak pedig a „paranoiás” spanyol orvos
Kamilla kezében összpontosultak, aki
élet-halál ura volt, és ebben segítette őt a
„Teshowtime” is. ☺
Az utolsó keretmese próbákat követően,
végül is nyitásra minden elkészült, vagy
elő lett készítve a programokhoz. A Ma-
ros mozi adott otthont mindennek, amely-
nek földszintjén zajlottak a kosztümös
epizódok, és természetesen a „pletykás”
olasz tudós Borka irányítása alatt a kony-
ha is, aki rosszkor volt rossz helyen, így
egy epizóddal korábban halt meg. Semmi
gond, még szerencse, hogy volt dublőre
(Dandó), hogy a következőben is meghal-
hasson. Az emeleti szobákban két teaház
kapott helyet, ahol gyertyák és füstölők
idézték elő a romantikus ellazulós han-
gulatot. Természetesen a végleges ella-
zuláshoz a kémiai kísérletek gőzei segí-
tették a vendégeket, amit a fekete mágia
mestere Sanyi mutatott be és idézett elő.
A legjobban a világgal azonosuló női al-
kotásért Dr. (barnahajú) Tücsi művészne-
vén Plázacica kapott Oscar díjat, aki nor-
vég orvosként undorodik a vértől. Nincs
történet mindent tudó pletykás karakter
nélkül. A németnyelv nehézsége miatt
(Kommunikationswissenschaft) nehéz
volt sunyiskodnia Pankának. Voltak olya-
nok is, akiket csak az üzleti oldala érde-
Újságunkban a korábbi lapszámokban
már megszokott rovatok (művész sarok,
őrsi oldalak, vezetői rovat) mellett cserké-
szeink által készített interjúkat, valamint
érdekes programbeszámolókat is olvas-
hatnak.
kelte a konferenciának. A franciák nem
csak más országával, de minden mással
is szeretnek üzletelni. Csenge végül ki-
hátrált az üzletből, így a robot nem hozott
hasznot számára. Aztán ott van az izlan-
di magányban megörült Pszicho Juli, aki
szokásos módon próbálja, mint ahogy a
tengeri kagylót is felnyitja, elintézni áldo-
zatát egy téglával. De hát jogosan tesszük
fel a kérdést, miért van nála tégla? Talán
azért, hogy kiegyensúlyozza a másikat?
Az amerikai tudós Okoskodó Soma így
vált áldozattá.
Rozsdás skótacél robot keresi elektro-
kohóját. Amióta megjelent a mestersé-
ges intelligencia, kezdetét vette a gépek
lázadása, akarom mondani hódítása.
Mivel, nem a sárgaköves út vezet a sze-
relmünkig, hanem a konkurencia lemé-
szárlása, így Zsuzsi a japán tudós biztos
lehetett abban, hogy határozott, és a kap-
csolatban holtig kitartó partnerre akadt. ☺
Aki viszont végig epedezett ezért a szép-
ségért, nem volt más, mint a guggolásban
Chuck Norrisos pörgőrugásra képes hős
szerelmes orosz tudós Attila.
A programra végül összesen 34 szülő és
testvér volt kíváncsi és jött le.
Pár híres tudóst emelnénk ki, akik mun-
kájukkal nagyban hozzájárultak a konfe-
rencia sikeréhez: Dr. Schwarz, Dr. Schád
Éva, Dr. Dobos C. József, Dr. Benz, Dr. T.
Chelly és még sokan mások.
Villei-Pribék András
Dandó
A Szülői teabár főszervezőjébnek beszá-
molóját a 11. oldalon olvashatja.
2015/16
ÉVÖSSZEGZÉS
A tavalyi, 2015-2016-os év egy nagy
lépés volt a csapat számára. A jubile-
umi, 25. tábor képei nézegetésével zártuk
le az évet és léptünk át egy „új esztendőbe”.
Túráztunk, bográcsoztunk egyet az újon-
cokkal, miközben ők megismerkedtek le-
endő őrsvezetőikkel.
A csapatkarácsony a megszokott keretek
között zajlott. Az őrsök előadták a mű-
soraikat. A sólymok bemutatták a világ
különböző karácsonyi ünnepségeit, a fiúk
pedig a Jávor Klub szokásos humorára-
datával nevettették meg a közönséget. A
karácsonyi ünnepség után az ajándékozás
következett. A szilvesztert is megtartot-
tuk, a most már második éve megrende-
zett éhezők viadal-os számháborúval.
Márciusban az újoncok mutatták be
magukat, most már két őrsöt alkotva.
A Lampionvirág őrs élén Juli, Zsuzsi és
Tücsi mutatkozott be, a Réti héjákén
pedig Attila és Mogyi.
Peti bá közreműködésével a Sólymok és
a Jávorok mérték össze talpraesettségüket
és klausztrofóbiájukat a szabaduló szo-
bákban, amit nagyon köszönünk neki.
A csapat ezek után kirándulást tett Nagy-
maros-Zebegényben és egy portyával zár-
ta az évadot, a csobánkai cserkészházban.
Köszönjük az évet és várjuk a folytatást.
Kereszti Anna mj.
VISSZAEMLÉKEZÉS
Tőserdő ’96
Elmesélek egy történetet, ami a szemé-
lyes emlékeimen alapszik. Az anonimitás
végett a szereplőknek más nevet adok.
Húsz évvel ezelőtt a cserkésztábor
Tőserdőn volt. A csapat négy fiú őrsből
állt, és néhány idősebb cserkészből, akik
a vezetők voltak. A tábor résztvevői közül
sokan tíz év körüli srácok voltak, - köz-
tük én is – akik a négy őrsbe nagyjából
azonosan lettek beosztva. A többiek jó öt
évvel idősebbek voltak nálunk.
A tábor formája talán egy fordított nagy R
betűre hasonlított leginkább. A kis szárát
a Fecske, a pocakját a Sólyom és a Rigó,
a nagy szár felső részét a Mókus, az alsó
részét, pedig a vezetőség alkotta. Az R fe-
lett, ha lenne egy pötty, mintha egy kövér
bácsi feje volna, az jelölné az „Aréna” he-
lyét. Mert ez olyan tábor volt, ahol még
aréna is volt.
A szokásos táborprogramnak megfelelően
az első pár nap során elkészült az építmé-
nyek sokasága. A tábor kapu az R két lába
közötti részre került, szép nagy, igazán
megkapó látványt nyújtva. A leleményes
főszakács, Robi bá egy fa lovat felszerelt
agancsokkal, és a kapu mellé állított, ami-
ből egy impozáns „csodaszarvas” szüle-
tett, még a helyi erdészt is meglepve. Va-
lamennyi őrs szépen építgette a körletét,
3
elkészültek a kapuk, kerítések, étkezők
és egyéb ötletes alkotások. Az Aréna is a
tábor építményei közé számított, bár ezt
nem mi csináltuk. Ennek ellenére élvez-
tük finom homok alját, és az árnyékot adó
nád tetőt, ami a kör alakú, fa gerendákból
készült szerkezetet fedte.
A mi őrsi kapunk elég lassan készült és
az igazat megvallva nagyon gyatra lett.
Ezt a napostiszt, Lala bá meg is jegyezte,
és sérelmezte, hogy a körletünknek nincs
kerítése. Ez azért alakult így, mert a többi
őrs a szabad idejét általában az építéssel
töltötte, míg mi az Arénában játszottunk.
Szóval az esetet követően az őrsvezetőnk,
Pali mégis rábírt minket arra, hogy más-
nap a szemle előtt gyorsan rögtönözzünk
egy kerítést. Valóban sebtiben készült,
aminek az lett az eredménye, hogy arasz-
nyi magasan kifeszítettünk egy madzagot,
kb. másfél méterenként levert botokra.
Nos, ez erős jóindulattal nevezhető csak
kerítésnek, de akkor nekünk pont megfe-
lelt.
A napostiszt rendkívül pedáns ember volt,
ezért már nagyon neheztelt ránk az épít-
kezési hiányosságaink miatt. A szemlére
ezért kissé indulatosan, nagy lendülettel
érkezett, mert már arra készült, hogy jól
letol bennünket. Ahogy eddig, most is a
kapu mellőzésével egyenesen a körlet
közepe felé tartott. Csakhogy hatalmasat
esett, mivel az alacsony kerítést nem vette
észre és a papucsa elakadt a madzagban.
Ezzel kirántott hat kerítésbotot és, hogy
ne essen el belekapaszkodott a kapuba,
ami kidőlt. Ezt harsány kacajjal és pár gú-
nyos megjegyzéssel értékeltük, hogy mire
való a kapu?...Miután így elbánt a körle-
tünkkel, a szemlén jól lepontozott min-
ket. Amíg a sátrakat nézte, addig gyorsan
visszarakosgattuk a kerítést meg a kaput.
Mikor végzett a szemlével, egy szabályos
hátra arcot csinált Lala bá, majd elindult
ugyanarra ahonnan jött. Azaz keresz-
tül a kerítésen. De most annyira feldúlt
volt, hogy a visszaállított kerítés megint
elkerülte a figyelmét, így újból elbotlott
benne. Most már az összes kerítésbotot
elvitte magával a kapuval együtt, aminek
köszönhetően még a szomszédos őrsök is
úgy röhögtek, hogy könnyezett a szemük.
Ezen dicstelen szemle után úgy határoz-
tunk, hogy ebben a táborban inkább nem
lesz a körletünknek kapuja, és kerítése.
Azóta is emlegetjük ezt a remek szemlét,
ha szóba kerül Lala bá.
F. Péter
4 2016. szeptember
EMLÉKTÁBLA PISTA BÁ’-NAK
A 264. számú Hunyadi János Cserkészcsapat legendás csapatvezetője, az egykori rákosligeti tanár, Kovács István (Pista bá) em-
léktáblájának avatására 2015. szeptember 19-én került sor a XVII. utca 22. szám alatti Cserkészotthonnál.
K ovács István egész
Rákosligethez kötődött. A Hősök
élete
terei (ma Gregor József) Általános Isko-
lába járt, majd később annak tanára, illet-
ve igazgatója lett. Az ifjúság nevelésére
és szervezésére tette fel életét. A fiatalok
körében Pista bá’-ként ismert tanár legen-
dás cserkészvezető volt: Már 20 éves ko-
rában parancsnoka lett a rákosligeti 264.
sz. Hunyadi János Cserkészcsapatnak, s
később nyugdíjaként a rendszerváltáskor
újjászervezte a csapatot és irányította egé-
szen a 2008-ban bekövetkezett haláláig.
Az általa szervezett táborok és szakkörök
a ligeti diákok több generációjának jelen-
tettek fellejthetetlen élményt. Közvetlen
személyisége és erkölcsi tartása pedig
életre szóló útmutatást adott az ifjúság-
nak.
Kovács István Rákosligeten szinte min-
dent és mindenkit ismert, baráti közös-
ségek összetartója, szervezője volt. Az
1997-ben megjelent „Rákosliget történe-
Az emléktábla avatás baráti közönsége a Csapatotthon kertjében
te – az első évtizedek” című könyve az
egyik legjelentősebb helytörténeti leírás.
1989-től a református gyülekezet presbi-
tere, majd gondnoka volt. 2002-ben meg-
kapta a Rákosligetért Díjat.
Az emléktábla készítés rövid
története
A 264. sz. Hunyadi János Cserkészcsapat
vezetői és a Támogató Kör tagjai még
2014 elején elhatározták, hogy egykori
csapatparancsnokuk Kovács István (Pista
bá’) tiszteletére emléktáblát helyeznek el
a felújított csapatotthon védett bejárati fa-
lára. Döntöttek arról is, hogy az emléktáb-
la egy márvány vagy gránit lapra erősített
bronz dombormű legyen. Úgy tervezték,
hogy a költségeket egy részét a Támogató
Kör adományaiból próbálják fedezni, s a
hiányzó részt az öregcserkészek és Pista
bá családja majd kipótolja.
5
Az emléktábla avatása
Az Emléktábla ünnepélyes avatására a
Rákosliget Napok rendezvénysorozat
keretében került sor. Szeptember 19-én
szombaton, délután 4 órára közel száz fős
ünneplő közönség, Pista bá’ régi cserké-
szei, egykori kollégái, barátai, valamint
rokonai gyűltek össze a XVII. utca 22.
szám alatti Csapatotthon kertjében. A ren-
dezvény a cserkészcsapat bevonulásával
vette kezdetét.
Ezután a szervezők nevében Pista bá’ fia,
Kovács Kálmán köszöntötte az egybe-
gyűlteket. Az emlékezők sorát Rákosliget
képviseletében Rózsahegyi Péter ön-
kormányzati nyitotta meg, aki szemé-
lyes emlékein keresztül emlékezett meg
Rákosliget hűséges polgáráról, a reformá-
Pista bá’ emléktáblája – Albrecht Júlia alkotása tus közösség gondnokáról, a fiatalokért
Sajnos igazi portré képek nem készültek
Pista bá-ról, ezért családi fényképek és
csapatfotók segítségével kezdte a mű-
vésznő - a csapatvezetés néhány tagjával
és családdal közösen - meghatározni azt
a jellemző arckifejezést és beállítást, amit
azután először a grafikai terveken, majd
a közösen kiválasztott legjobb változatok
alapján a gipsz domborművön megjelení-
tett. S bár ez így egyszerűen hangzik, a
valóságban ez egy meglehetősen hosszú
folyamat volt, amely sok egyeztetést és
türelmet kíván mindenkitől. Hiszen va-
lamennyi családtag és barát, ismerős hor-
doz magában több képet is a szeretetéről,
Az emléktábla elkészíttetésével és az
esemény megszervezésével kapcsolatos
feladatok irányítását a csapatvezetőség
s mindezeket persze nehéz egyetlen port-
réban visszaadni.
Amikor azután a gipszminta finomításai
tiszteletbeli tagja, Pista bá fia, Kovács
Magdi néni (Pista bá’ felesége) és Fürjes Péter csapatparancsnok leleplezik az Emléktáblát
Kálmán vállalta.
Első feladat a művész kiválasztása volt. is befejeződtek, egy újabb fontos lépés dolgozó tanárról Kovács Istvánról. Ezt
Pista bá-t ismerő rákosmenti művészek következett: a minta alapján el kellett követően az egykori barátok és cserké-
örömmel fogadták a megkeresést, de idős készíteni a bronz öntvényt. Manapság szek részéről Szalay Miklós az Operaház
koruk miatt a felkérést már nem tudták nem készül sok bronzszobor, ezért az nyugalmazott karigazgatójának megható
elfogadni. Végül Csekovszky Edit és Ács öntőműhelyek gyakran leállnak. Így né- sorait fia olvasta fel fia, majd a cserkészek
József ajánlották a kerülethez sok szállal hány hónapot nekünk is várni kellett, míg nevében Tompa Gábor öregcserkész em-
kötődő Albrecht Júlia monori szobrász- végül elkészült a bronzöntvényt. Ekkor lékezett Pista bá’-ra és a fiatalok körében
művészt, aki örömmel vállalta a nagy ki- ismét Albrecht Júlia szobrászművész végzett szeretettel teli, lelkes munkálko-
hívást jelentő feladatot. Bár személyesen következett, aki elvégezte az öntvényen dására.
nem találkoztak, ismerte Pista bá’ mun- az utómunkálatokat, majd a családdal
kásságát, Edit nénivel és Magdi nénivel egyeztetve néhány finom módosítást tett Az emlékezéseket követően Ács József
(Pista bá felségével) folytatott beszélge- a domborművön, míg végre a portré dom- rákosligeti szobrászművész méltatta Alb-
tésekből pedig igyekezett feltérképezni bormű – Pista bá’-ról, a legendás csapat- recht Júlia műalkotását (lásd a keretes
a személyiségét. Még a Csapatotthonban parancsnokról, pedagógusról, szeretett írást), majd Magdi néni és Fürjes Péter
is járt, hogy Pista bá’ keze munkáját, és férjről, édesapáról, nagyapáról, barátról csapatparancsnok, Pista bá’ egyik unoká-
cserkészeinek mai életét közelről is meg- - elkészült. ja, leleplezték az otthon falán elhelyezett
ismerje. emléktáblát, s a cserkészek elhelyezték az
Rózsahegyi Péter Rákosliget képviselője
nyitotta meg az emlékbeszédek sorát emlékezés koszorúját.
6 2016. szeptember
Az ünnepélyes pillanatokat követően
Magdi néni meghatódott hangon mesélt
néhány kedves történetet Pista bá’-ról,
azután egy lelkes segítőtárs, Szabó János
(Ján bá’) intézett barátai szavakat egykori
parancsnokunkhoz (lásd külön keretben).
Az emléktábla avató ünnepség befejezé-
seként Ferenczi Attila csapatkürtös elfújta
a tábori takarodó szép dallamát.
Emlékkiállítás Pista bá’-ról
Az emléktábla avatási ünnepséget köve-
tően Fürjes Péter csapatparancsnok meg-
hívta a vendégeket a csapatotthonba, ahol
finom falatok és frissítők mellett, az erre
az alkalomra készült, Pista bá’ személyes
tárgyaiból és írásaiból álló emlékkiállítás
várta a látogatókat.
Az emlékkiállítást a csapat kérésére Pista
bá’ fia, Kovács Kálmán állította össze fő-
ként családi anyagokból. Az emlékkiállí-
tás Pista bá’ életének négy fő szakaszához
kötődően mutat be személyesen tárgya-
kat, írásokat, képeket.
Az első húsz évet (1926-1946) legjobban
saját maga foglalta össze: „Rákosligethez
kötődtünk mindenben. Itt voltam óvodás,
itt jártam iskolába, majd később polgári-
ba… Fiatalságomat itt töltöttem Ligeten,
mint a cserkészcsapat tagja, kirándultunk,
táboroztunk, színdaraboztunk...”. A kiállí-
táson látható volt többek között az Árok-
tó utcában még ma is álló szülői házának
alaprajza és egykori képe, édesapjának
háborús igazolólapja és a SAS-behívót
követő búcsúlevele.
1946-1966 az új világrend, a szocializmus
kemény időszaka, másfelől a cserkész
szellemiség megtartásának és a tanári pá-
lya elhivatottságának nagyszerű példája:
„…Csak egyről megfeledkeznek a min-
dent eldöntő urak: Levehetik a jelvényün-
ket, látszólag eltörölhetnek, de töröljék el,
ha tudják azt a cserkész-szellemet, amivel
a szívünk, lelkünk át van itatva… Azt hi-
szem nagy forduló áll be életemben. Ta-
lán sikerül majd annak lenni, amit belül-
ről diktál a lelkem: tanítónak.”- olvasható
Kovács Pista 1946-os személyes naplójá-
ban. A napló mellett látható volt a tárlaton
több személyes tárgya, így az írógépe, a 8
mm-es film kamerája, orosz gyártmányú
filmvetítője és a szétszedhető úti vasalója.
S kiállításra került 3 eredeti lap az ÁVH
1953 novemberéig tartó, róla szóló megfi-
gyelési dokumentumaiból.
A következő húsz év (1966-1986) az
enyhülő diktatúra, a „legvidámabb ba-
rakk” két évtizede, amelyben töretlenül
képviselte az általa vallott értékrendet, és
soha nem vesztette el egy jobb időszak
eljövetelébe vetett hitét. „A reménység
pedig nem szégyenít meg” – a kiállításon
látható volt – ezzel a Pál apostoli idézet-
tel ellátott – kis tábla, amely mindig ott
lógott Pista bá’-ék nappalijában, valamint
néhány eredeti írása: versek, rádiójáté-
kok, színdarabok.
Az utolsó bő két évtized (1986-2008) a
nyugdíjas évekre meghozta a rendszervál-
tozást, s vele a Pista bá’ által várva-várt
csodát: újra indíthatta a ligeti cserkésze-
tet! Ennek az örömnek számos eredeti
emléktárgyát láthatta a kiállítás közön-
sége. Ott volt a legelső szervezőlevél
1988-ból, az első toborzóplakát terve, s
az újjászervezés első évének személyes
cserkésznaplója: „…Sok, sok probléma
leküzdése után, 41 év elteltével újra Tá-
borba megyünk, nagy a mi örömünk. …
Isten nevében elindultunk!”
Természetesen az emlékkiállításon a Pis-
ta bá’-val kapcsolatos dokumentumok,
képek, személyes tárgyak, versek és más
írások, kitüntetések, újságok és újságcik-
kek csak egy kis része került kiállításra.
De szerencsére jelentős része már digita-
lizálásra került, s így a kiállítás során egy
nagyobb monitoron folyamatosan pereg-
ve láthatóak voltak.
ÁCS JÓZSEF SZOBRÁSZMŰVÉSZ MÉLTATÓ
SZAVAI ALBRECHT JÚLIA ALKOTÁSÁRÓL
A
mikor az elismerés és tiszteletadás
jelképeként portré dombormű le-
leplezésre kerül sor, ritkán esik szó a mű
készítésének hátteréről. A szobrászat a
művészi közlés egyik formája. Ezen be-
lül van a portré dombormű készítése is.
Balról: Albrecht Júlia, Magdi néni,
Kovács Kálmán
A művész felkéréskor - ha nem élő sze-
mélyről van szó - fényképeket kap a kiin-
duláshoz. A fénykép a térbeliséget maga
módján, fény-árnyék és tónusok alapján
jeleníti meg egy síklapon. A dombormű-
vet a festészet és a szobrászat átmeneti
műfajának is tekinthetjük, mert bár kom-
pozíciós elveiben a festészethez kötődik,
de anyag és technikai megvalósítás te-
kintetében mégis a szobrászathoz tarto-
zik. A dombormű is egy nézetre kompo-
nált, mint egy festmény vagy grafika, de
a dombormű a síkfelületből a formáival
kiemelkedik, és ekkor keletkező fény-ár-
nyék már térhatást kelt.
A művész munkájának nehézségei közé
tartozik, hogy az arcot különböző nézet-
ből ábrázoló fotók minősége is változó le-
het. Az alkotó csak a fotó sík látványából
indulhat ki, abból kell értelmezni a for-
mákat. Azt kell a mintázással átültetnie
térbeli formává. Abból kell megkeresnie
plasztikai kifejezés árnyalt összefüg-
géseit, kiemelve a lényeges vonásokat,
mellyel sugallja a néző felé az ábrázolni
kívánt személy karakterét. Ez a mintázás
bizony egy bűvészmutatvány lehet. Nem
egy hosszában kettévágott fej félgömb
formájú ábrázolásáról van szó. A valósá-
gos formát úgy kell a képzeletben össze-
nyomni a sík felé, hogy a torzítás ellenére
a valóság látszatát keltse, a szemlélő esz-
tétikai átélését ne zavarja, az értő befoga-
dást segítse.
A művész a félprofil ábrázolással a nehe-
zebbik megoldást választotta azért, hogy
a fej térbeliségét jobban ki tudja hangsú-
lyozni. Beleérző képességével a magában
kialakított emlékképek alapján fog hozzá
a mintázáshoz, hogy a képlékeny, puha
agyagban, már térben rajzolja meg az ará-
nyokat, az életszerűségre jellemző, kife-
jező formákat. Az alkotó készség minden
eszközére szüksége van, mert a részletek
mintázása közben a tudatos befelé figye-
lés a szobrászat belső törvényszerűsége-
ire összpontosít, ugyanakkor vetélkedik
kifelé figyelve a látvány alakuló sponta-
neitásával. Állandóan vissza-vissza kell
térnie az ellenőrzésre, figyelnie kell az
összkép alakulására, a karakterre, a kife-
jezés tisztaságára. Szerencsére az önma-
gával és az anyaggal való küzdelemből a
szemlélő már nem vesz észre semmit. A
sikeres összhang létrejötte után kerülhet
sor a bronzba öntésre, hogy maradandó
anyagban kerüljön megőrzésre.
Pista bá’-t sokan ismerjük, szeretjük.
Sokféle kép, írás jelent meg már Róla, de
mindenki kicsit más valóságképben láttat-
ja, emlékezik vissza Rá, így azok kiegé-
szítik, módosítják a miénket is. Más- más
emlékképet, jobbnál-jobb élményanyagot
A képen állnak balról jobbra: Albrecht
Júlia (kicsit takarva), Magdi néni (Ko-
vács István felesége) és Ács József
őriznek a családtagok is a mindennapok-
ból. Ez természetes, így van rendjén, de
lehetetlen maradéktalanul teljesíteni a
sokféle elvárást. A világról sem tudunk
mindent elmondani egy képben. El kell
fogadnunk a magunkban létező mozaik-
képek összességét, amelyből egyet-egyet
kiemelve, ha kicsit másként is, de felis-
merjük Őt. Sokféle fotóban láthatjuk a
pillanat esetlegességének naturalizmu-
sában megmerevedve, amit elfogadunk,
7
mert tudjuk, hogy egy következő kép már
mást mutathatna a valóságból. A kész
portré dombormű látványa azonban egy
lezárt képi világban rögzül. Éreznünk
kell, hogy most már nem következhet to-
vábbi mozaikképek módosító látványa.
Egy feliratos márványlapon láthatjuk a
bronz domborművet. Pista bá’ portréja
statikus kompozícióban, természetelvű
mintázással készült. A fej aktív tekintete
a félprofil szerint néz előre számára min-
dig létező, kitűzött célja felé. A tartása
határozott, tudatos, egyenes emberre vall,
nyugalmat sugároz. Az ajka szögletében
bujkáló mosoly sejteti a vidám alapter-
mészetét. Anyagszerűen mintázott ingén
csak a nyakkendő utal cserkész mivoltá-
ra, hiszen mellette a táblán olvashatjuk
neve után, hogy Ő volt a 264. sz. Hunyadi
János Cserkészcsapat parancsnoka. Így
együvé válik az írott tartalom és a min-
tázott forma.
Én úgy érzem, hogy Albrecht Júlia alkotá-
sa a szakmai törvényszerűségeknek meg-
felel, hűen tükrözi alkotója meggyőző vé-
leményét és méltóvá válik az elismerésre.
Gratulálok Neki!
Rákosliget, 2015. szeptember 19.
Ács József szobrászművész
Ács József szobrászművész
8 2016. szeptember 9

JÁN BÁ’ SZAVAI EGYKORI CSAPATVEZETŐNKHÖZ

A csapat-tagság nevében szólít most

meg cserkésztársad (innen a megszó-
lítás meghittsége és tegező viszonya) Sza-
bó János élelmezésvezető és főszakács:
- JÓ MUNKÁT PISTA-BÁ !
Igen, olyan Isten adta vérbeli peda-
gógus vagy (nem múlt időben), hogy
most is itt munkálkodsz bennünk,
mindannyiunkban. Példázva mindezt a
mai napig érvényes intésed, hogy:
- Édes fiam, lásd be, hogy helytelenül cse-
lekedtél! Veszélyeztetted saját testi épsé-
ged és vele együtt társaidét is. Én mindezt
elfelejtem neked. Holnap nyugodtan nézz
a szemembe, bátran üdvözöljük egymást,
csak gondold át és lásd be cselekedeted
helytelenségét!
Felejthetetlen pedagógusi fogás volt ez
részedről.
Alig vártuk az életkort, hogy eleinte pár-
ban, majd a kitüntetett 14. életévtől egye-
dül indulhassunk egész napos hosszú
portyára, amiben különösen az éjszaka
csendjének, sajátosságainak megfigyelé-
sére hívtad fel a figyelmünket. Éjszaka,
ban és nappal a szikrázó kék ég felhői kö-
zött. Másnap délutánra mindig épségben,
egészségesen visszatértünk az egynapos
egyedüli távollétből. Bíztál bennünk.
Most Te is hosszú portyára indultál. On-
nan nincs visszatérés, de ne félj. Vedd elő
a sípodat! Fújj bele és mi mind megállunk
ott, ahol vagyunk. Arccal feléd fordulunk
és kíváncsian várjuk a következő paran-
csodat.
Este, amikor nagy kört alakítottunk a tá-
bortűz hamvadó parazsánál, megfogtuk
egymás kezét, – mily boldog volt, aki
akkor a kezedet foghatta – feltekintettünk
az égre és elmondtuk tábortűz-záró közös
imánk:
Öreg este van már, csak a hold az égen
Csillagokkal ékes, virágos kertjében.
Vessünk véget mi is dalnak, kacagásnak!
Nyugodalmas jó éjszakát mindenik paj-
tásnak!
Bizony ott vagy már a csillagokkal ékes
virágos kertben és ékesíted azt a virágos
kertet.
Takarodó volt! A lefúvás megtörtént.
Hangot hallani nem akarok! – mondtad. Aki teljes életet él, születik és meghal.

távol minden lakott területtől, magunkra
hagyatva, embert próbáló félelmetes tett
volt, de mi éppen ezért szerettük. Akkor
még talán nem értettük, de megtanultuk
és ma tudjuk, hogy ott vagy már a fák
minden rezdülésében, a levelek susogásá-
KOVÁCS ISTVÁN
RAJPORTYA
Mégis az első voltál, aki kiszóltál a pa-
rancsnoki sátorból:
Fiúk, kik lesznek először őrök, és utánuk
kik következnek?
Mi leszünk Pista-bá! Mi következünk Pis-
ta-bá!
san esett és szó szerint bokáig a sárban
gázoltunk ezért inkább visszafordultunk.
Mire hazaértünk máj tiszta sárosak és
nagyon fáradtak voltunk. Egy kis pihenő
CSERKÉSZ LELKISÉG
Mi még félúton vagyunk. Sokat kell még
megélnünk.
Ha hosszú portyára indultál is, azért vala-
hol még találkozhatunk. A lefúvás meg-
történt.
JÓ ÉJSZAKÁT PISTA-BÁ! KORREKTSÉG
Legyetek magatok is korrektek. és kö- Az itt a lényeg, hogy a korrektség régi
Miután mindent összepakoltunk és ki is
takarítottunk hozzákezdtünk a darabunk
veteljétek meg, hogy mások is korrektek
legyenek! Ha azt látjátok. hogy egy be-
lovagi gondolat, a régi lovagoktól örököl-
tük. és mindig hozzá kell tartanunk ma-
próbálásához (az előadásig a darab tartal- hemót nekiesik egy kicsi vagy gyönge fi- gunkat.
ma titkos☺) Mindezek után elindultunk únak, állítsátok meg, mert ez „nem fair”.

F után hozzákezdtünk a főző versenyhez. hazafelé. Egész úton játszottunk és renge- Ha egy díjbokszoló mérkőzés közben ki- BiPi – Cserkészet fiúknak
ebruár 12.én reggel izgatottan gyüle-
keztünk a portyára várva. (?) óra után A mi csapatunk a főételt kapta (ami nem teget nevettünk és végül fáradtan de na- üti ellenfelét, nem szabad ütnie, míg amaz
(vonat, metró, megint vonat és végül egy dicsekvésből de isteni lett☺) Mindenki gyon jó emlékekkel érkeztünk haza. a padlón van.
busz segítségével) bégre megérkeztünk nagyon sokat dolgozott és ez meg is hozta Tatarek Csenge ghj.
Gyúróra. Egyből berendezkedtünk, majd a gyümölcsét mert minden étel nagyon fi-

egy gyors méta és egy kis teázással egy-
bekötött vacsi után megfürödtünk, majd
a zászló levonást követően szinte egyből
elaludtunk. Másnap reggel nekem kicsit
korábban kellett kelnem mert reggeli
készítő voltam (de legalább nem kellett
reggeli tornáznom!) Zászló felvonás után
elkezdtünk készülődni a túrára. Elvileg
egy hulladék feldolgozó helyre mentünk
volna de sajnos az akció némi akadá-
lyokba ütközött mivel az eső folyamato-
NAGY ELŐDÖK
nomra sikeredett. Este elmentünk misére,
majd zászlólevonás következett. A “tábor
tűz” közben egymás után mentünk a kis
„Az ember sokkal
lelki ösvényre amit a hidegre való tekin-
tettel bent rendeztek be. A lelki ösvényt BÖLCSESSÉGE jobban megbecsüli az
követően vacsoráztunk, lefürödtünk és
végül mind összegyűltünk egy kis activiti- olyan dolgot, amiért
re. Ez után a hosszú és fárasztó nap után „Az az ember, aki vak a természet várnia, küzdenie és
Dandó esti meséjének a második mondata
után elaludtam. Reggel tornáztunk majd szépségeire, az élet örömeinek csak szenvednie kellett.”
megreggeliztünk és elkezdtünk pakolni. a feléből részesül.” Szerb Antal - cserkész
Robert Baden-Powell – „BiPi”
10 2016. szeptember 11

PISTA BÁ’ INTERJÚK zem a zászlót, és összeértek a lombok a

fejem fölött, nem láttam a csillagos eget,
táborban 1994-ben pedig azon a táborhe-
lyen táborozott a Hunyadi, amelyik előtte
Megkérdeztük Albrecht Júliát, a Pista
bát ábrázoló dombormű készítőjét is.
ján, Ács Jóskával is megnézettem és ő azt
mondta, hogy anatómiailag meg karak-
EMLÉKTÁBLA AVATÓ
A z emléktábla avatón a jelenlévőket nem láttam az utat a lábam alatt, és engem a mi táborhelyünk volt, tehát mi intéz- Ismertem, de csak érintőlegesen, mert én terileg minden rendben van, hát persze ő

2
Pista bá’ról kérdeztük. olyan félelem fogott el, hogy zászlóstul tük, kialakított a táborhelyet, és amikor rákoshegyi vagyok és úttörő ugyan vol- is mondott néhány javítanivalót, de nem
015. Szeptember 19-én, reggel 9 óra-
kor gyűlt össze az - éppen aktuális visszaszaladtam és mondtam, hogy Pista, mi levonultunk onnan, akkor ő jött oda a tam, de velünk ő nem foglalkozott. olyan generálisan, hogy nem hasonlít.
Honnan ismerte Pista bát? vagy jössz velem, de én egyedül oda most társaságával és hát ugye nagy örömükre És mi alapján készítette el a domborművet? Akkor megint visszamentem a család-
nevű - Kovács István raj, azaz a Sólyom
Pista bát a kerületből ismerem. A XVIII. nem is találok vissza, ahol nappal jártunk. szolgált, hogy otthagytuk nekik a vízve- Kaptam fotókat a családtól, azokat én át- hoz és akkor mindenki első nézésre, még
és a Jávorszarvas őrs. Mivel délutánra
kerületből. Amikor az én gyerekem olyan És azt mondta, hogy jaj Jánoskám, hogy zetéket meg egyebeket, egy kicsit kom- néztem és eldöntöttem, hogy melyik élet- Magdi néni is „ Na most, most”. Akkor
tervezték legendás csapatparancsnokunk,
korú lett, hogy kerestünk valamilyen cser- mennél akkor egyedüli portyára, hogy fortosabb volt már nekik a táborkezdés. orról, milyen nézettel, milyen látószögből még nézegették hosszasan meg még min-
Pista bá’ emléktáblájának leleplezését,
készcsapatot, akkor azt mondták, hogy ne tudnál elmenni. Mondom, hogy portyára A lányával, fiával volt nekünk, hát tu- lesz az arca, azokat a képeket kiemeltem dig kitalálták, hogy az orrcimpa, meg a
már korán elkezdték a rendrakást. A dél-
a XVIII. kerületbe keressünk, mert ugyan még csak elmennék, de ezt a zászlót most lajdonképpen rokoni kapcsolatunk, amit és kértem a családot, hogy ha még abból szájszöglet legyen mosolygósabb. Valami
előtt folyamán kitakarították és átrendez-
ott is van, hanem akkor inkább menjünk nagyon nehezen tudom oda elhelyezni, aztán akár az otthoni, Szombathely mel- az időszakból esetleg abból a nézetből ta- ilyesmi lehetett, de nagyon nüánsznyi, és
ték az Otthont, régi újságokat válogattak,
el rákosligetre a XVII. kerültbe és ott, Pis- ahova te gondoltad, úgyhogy gyere ve- letti találkozásokkor, meg hát itt pesten lálnak képet, akkor egészítsék ki, és végül akkor már vittem magammal a kis szer-
hogy az érkezők megtekinthessék őket,
ta bácsinál megtanulja a gyerek a cserké- lem, mert ha te gondoltad akkor jobb ha is, itt jártunkkor szoktunk ápolgatni. Én is körülbelül 25 képet így begyűjtöttem a számaimat is és ott megigazítottam. Erre
vagy akár vehessenek is, illetve elkészí-
szetet. Meg is tanulta. Azóta felnőtt lett, velem jössz fel szoktam őket keresni feleségemmel, családtól. Sok képük van Pista bácsiról és azt mondtam, eleve, mikor elvállaltam a
tették az ebédet, mert nincs is rosszabb,
de még gyakran eljár, most is a táborba Ján’ bá amikor nagyobb munkáim voltak Pesten. annak alapján készítettem egy rajzot, egy munkát, hogy csak akkor megy a bronz-
mint éhgyomorra fogadni a vendégeket.
eljött 30 éves létére. Pista bácsit innen Sokat beszélgettünk. Ő egy nagy hatású tanulmányrajzot és akkor azt megnézte öntőhöz az általam elkészített darab,
16 órakor elkezdtek szállingózni az újon-
ismerem, hogy ajánlották nekem. Sok Én Ruszki vagyok, számomra Pista bá a ember, egy nagyon karizmatikus egyé- a család, hogy hasonlít e, jó e, nem e, és hogy ha a család azt mondja, hogy igen.
cok, illetve Pista bá’ régi ismerősei, tanít-
történetet tudnék mondani róla, hisz, a fura beszólások embere volt, mint példá- niség volt, aki nagyon szerény, mindig annak alapján kezdtem el a plasztikát csi- Aztán itt a cserkészeknél is többen bele
ványai, és mire a ceremónia megkezdő-
mi szerencsés időnkben közel húsz évig ul ,,hangosabban”, meg az „ilyen nincs”, vidám. Én nem emlékszem rá, hogy va- nálni. akartak szólni, hogy így mosolyogjon,
dött, már jó 60 fős vendégsereg lepte el az
főztem és trombitáltam az ő kezei meg „az nem létezik” meg „ki kezdeményezte laha is erőszakra utaló jeleket fel lehetett Amikor én eljutottam egy olyan szintre, meg úgy vigyorogjon, meg legyen rajta
Otthon kertjét. A himnusz eléneklése után
az ő fennhatósága alatt, de talán egyszer, a nevetést?”. volna fedezni, vagy az indulatokat vagy hogy úgy éreztem, hogy hasonlít és még kalap, meg mit tudom én, és akkor én a
néhány kedves beszédet hallgathattunk
mikor a radványi sötét erdőben jártunk, Ruszki valamit, még akkor sem, ha fegyelmezett. van rajta mit csinálni, de addig nem fe- Kálmánnal megegyeztem abban, hogy én
meg, majd inni- és ennivaló társaságában
Füzérradványban, mondta, hogy János- Valahogy neki olyan egészen különleges jezem be, nem csinálom meg véglegeses, csak a legszorosabb családtagok igényeit,
megtekinthettük a kiállítást, mind az ál-
kám, csinálunk estére egy kis számhábo- Honnan ismerem Pista bát? Hmm. A érzéke volt a gyerekekhez, olyan igazi amíg a család nem látja, és akkor kértem, elvárásait akarom kielégíteni, mert ahány
landó, mind az ideiglenes részét. Az ün-
rút. Légy szíves vidd el a zászlót, tudod, nagypapám apai ágon. Én úgy nem vol- pedagógus volt. Tehát amellett, hogy a hogy mikor mehetek el hozzájuk, hogy ember annyi féle és nem leget annyiszor
nepély alatt elhangzókon kívül még több
ahol nappal jártunk, ott az erdőben tedd le tam táborozó cserkészként, hogy ő tábor- foglalkozása az volt, ő a szó legszorosabb megnézzék, és akkor a Magdi néni laká- átmintázni valamit. Meg kell állapodnunk
érdekes, tanulságos és szórakoztató törté-
és akkor majd ez lesz a számháborúnak a parancsnokvolt, csak mindig lelátogattam értelmében az volt a cserkészetben és a sára mentem és odajött a Kálmán meg a egy bizonyos ponton és akkor úgy marad.
netet hallhattunk a volt csapatparancsnok-
tétje, amit meg kell keresni. És elindultam és az is mindig nagyon izgalmas volt, az magánéletében is. Mindig mindenkit, va- Kati előreegyeztetett időpontban és akkor Végül is ez létrejött és elfogadták és utána
ról, amiből néhányat - reményeim szerint
a radványi sötét erdőbe, hogy elhelyez- az egy nap, látni, ahogy tevékenykedik és lamilyen formában, beszélgetésen keresz- megnézték. Hát az első alkalommal min- ment ugye a bronzöntőhöz és elkészült az
- majd az újságban is olvashatunk.
mondja a nagy szólásait, és utána ezért tül is tanított. denféle baj volt, semmi se volt jó. Széles öntvény.
cserkész lettem, már csak az ő emlékére. vidéki rokonok volt, nem mosolyog eléggé, meg nem jó Kereszti Anna mj.
Vica helyre néz, , alacsony a homloka, stb.
Én először őrsvezető voltam a csapatnál, Eléggé lelombozott engem ez a dolog, de
Mi tulajdonképpen ‘57 januárjában ke- de én már akkor jó sok éve a csapatnak hát végül is gondoltam jó, nekiugrunk, de SZÜLŐI TEABÁR - FŐSZERVEZŐI
rültünk ide Rákosligetre, vagy akkor még a tagja voltam. Aztán a csapatnak a fel- ugyan azt a munkát fejlesztettem, nem BESZÁMOLÓ
Rákoscsaba volt és egy utcába laktunk, ső vezető rétege, aki segédtisztek voltak, kezdtem újra, hanem akkor igazítottam
három ház választott el tőlük és sokáig, a
gyerekeink is nagyjából egykorúak és so-
kat játszottak együtt, lent az állomás mel-
ők mér elkoptak a csapatból és nagyapa
egyedül vitte a vezetői tevékenységeket,
és utána, eljött az a nyár, amikor már elég
rajta. Amik elhangzottak a konzultáció
során, azokat próbáltam utána igazítani, A Teabár keretmeséje egy nemzetközi
Tudóstalálkozóra épült. A Sólyom
Őrs és a Jávorok együtt dolgoztak a prog-
fejlesztettem az egészet tovább, mert nem
lett, aztán sajnos elköltöztek a Pistáék, de fáradt volt ahhoz, hogy azt mondja, hogy volt még kidolgozva a válla, a nyakken- ramon. Először három téma közül válasz-
ott tartottuk velük a kapcsolatot. Ők jöt- ő végigvezeti a tábort és előtte azon a dő meg a nyakrész, mert az arcra kon- tottunk, Harry Potter-es, Időutazós és ami
tek, mi mentünk, úgyhogy megmaradt a nyáron egy hosszú beszélgetés során kért centráltam. Akkor azt is vittem előbbre végül megvalósult. Csoportokat alkottunk
barátság. Az a szomorú, hogy nincs köz- meg engem arra, hogy az első táboromat és megint kértem, hogy mondjuk egy hét aszerint, ki mit szeretne csinálni. Szerin-
tünk, de mindig gondolunk rá és emlékezünk. vezessem. Akkor még az ő instrukciói és múlva megint megmutatnám. Akkor már tem mindenki maximális energiát fekte-
Csányi Györgyné tervei alapján, és így visszagondolva ret- kevesebb baj volt, de még mindig volt tett a feladataiba, és ezt szeretném nagyon
tentően féltem az egésztől, hogy ez hogy többféle probléma. Akkor megint haza- megköszönni. A karaktereket Zsuzsi, Juli
Hogy honnét ismerem? Hát az unokanő- is fog sikerülni. Akkor már őrsvezetőként mentem és folytattam, és akkor munka és Tücsi találta ki, emellett a szövegköny-
véremnek a férje. És tulajdonképpen ne- elég magabiztos voltam, de hát azért ez közben rájöttem, hogy néhány dolog, vet is ők írták. A neveket viszont minden-
kem ővele 1961 óta volt szorosabb, hát, egészen más utána egyből tábort vezetni, amit ők mondtak az vizuálisan nem reális. ki saját magának találta ki.
mivel távol éltünk egymástól, én Szom- de utólag visszagondolva nagyon jól sike- Ők megszokták azt, hogy mindig szem- A konyhában Borka szolgálta ki a más
bathelyen éltem, szorosabb és lazább rült ez a tábor, ami persze nem kizárólag ben látták, szembe néztek, én pedig egy országokból érkezett tudósokat. Sanyi az
kapcsolatunk, aztán, a 90-es évek elején az én érdemem, de akkor éreztem magam- háromnegyed profilt választottam, mert emeleten kísérleteket mutatott be. 21.-én
meg a cserkészeten keresztül kerültünk, ő ban először azt, hogy ha majd egyszer a vizuális karakter jobban kijött, mint három órával a kezdet előtt érkeztünk
hozott engem be ebbe a cserkészvilágba, nagyapa arra gondol, hogy végleg abba- szemből nézetből, de nekik abból a nézet- meg, hogy mindent időben el tudjunk ké-
aztán én csapatvezető lettem, sokszor kér- hagyja, akkor lesz bennem annyi erő és ből idegen volt, és ez volt az alap problé- szíteni. A színészi képességeinknek még
tem tőle segítséget, mert nagy tapasztalata kitartás, hogy ezt majd tudjam folytatni. ma, úgyhogy mikor már harmadszor vis�- van hova fejlődniük, de a célunk az volt,
volt. Egyik alkalommal, a magyarlaki Peti bá szamentem, akkor gyengéden céloztam hogy a vendégek jól érezzék magukat és
Ján’bá rá, hogy amit tőlem várnak, az lehetetlen, szerintem ez sikerült is.
mert ebből a nézetből minden fotó alap- Nagy Kamilla mj., főszervező
12 2016. szeptember 13

“ A leghiperaktívabb őrs,
Mert lefut minden kört,
Hiperkedves, szuperbátor,
Tőlünk zeng az egész tábor!
Célunkat elérni végtelen...
Ezért futunk a LAMPIONVIRÁG
őrs neven!!! “

ŐRSÖN BELÜLI TISZTSÉGEK:

- Gyertyafelelős: Feladata, hogy az imához szükséges
gyertyát biztosítsa.
- Gyufafelelős: Az őrsi gyufásdobozra kell rajzolnia
valamit, ami az előző őrsgyűlést jellemzi.
- Imafelelős: Ő felel a foglalkozás utáni imáért, ő hoz-
za.
- Érdekességfelelős: Ahogy a nevében is benne van,
minden hétre hoznia kell valami érdekeset.
- Őrsi plüssfelelős: Sajnos Lampi az őrsi plüssmaci
nem tud beszélni, ezért az őrsi plüssfelelősnek kell
Lampinak segíteni elmutogatni a gondolatait.
- Idegen szó felelős: Minden hónapra kiválasztunk egy
szót (pl: szia) és neki ezt kell minél több nyelven el-
hoznia.
- Viccfelelős: Az ő feladata, hogy egy jó viccel megne-
vettessen mindenkit.
- Meglepifelelős: Minden őrsire kell hoznia valami
meglepit. (Ennek köszönhetően már volt gofrizás, pa-
lacsintázás, gumicukrozás is és ez csak néhány példa)
Az őrsi tisztségek havonta forognak. :)

ŐRSI GYÓGY- ÉS
FŰSZERNÖVÉNYKERT:
Ezt a kis kertet az őrs egy április eleji őrsi ültette
szorgos munkával. A kert célja, hogy a benne lévő nö-
vényeket az őrstagok jobban megismerjék, hogy felis-
merjék mi mire jó és hogy néz ki, valamint azzal, hogy
élőlények gondozását bízzuk rájuk, megtanulják azt,
hogy milyen a felelősségvállalás.
A kertben 11 féle növény lett ültetve, köztük kamilla,
kakukkfű, ciromfű, bazsalikom és még sok más nö-
vény. (Akit jobban érdekel az a csapatotthonnál meg
tudja majd nézni)

EGY ŐRSI VERSEI:

A lampionvirág őrs mi vagyunk,
Sosem vagyunk semmikor se magunk,
Tökéletesen okosak vagyunk,
És aranyat ér minden szavunk
Sokan vagyunk, ezért jó,
Többet nevetünk, mint egy póniló.
Csatakiáltásnál zeng a pálya,
Sosem vagyunk egyszeresen zárva.
Ha nincs itt valaki, az rossz nagyon.
Túl okosak vagyunk, ne verj minket agyon!
A lampionvirág vizelethajtó,
Mindig mondtam, hogy ne sajtolj!
14 2016. szeptember 15

SÓLYOM ŐRS
16
KARÁCSONY- 2015
DECEMBER
R eggel gyerekeknek készítettünk játé-
kokkal és szaloncukorral telerakott
ajándékokat. Utána az elmentünk a ka-
rácsonyi vásárra tábortüzet tartani. So-
káig szórakoztattuk a közönséget, ezért
kaptunk teát és süteményt. Délután az
Otthonban újra találkoztunk. Az újoncok
is eljöttek és a két Őrs bemutatta a ka-
rácsonyi műsorát. A Jávor és a Sólyom
Őrs szintén készült előadással. Idén sem
maradt el a Bibliából való felolvasás.
Ezt követően a kicsik megajándékozták
az angyalkázás során húzott barátaikat.
Utána Ján’ bá zongorázott, miközben mi
beszélgettünk és elfogyasztottuk a süte-
ményeket. Szerintem az este nagyon jó
hangulatban telt.
Nagy Kamilla mj
CSAPATSZILVESZTER
A csapatszilveszter ebben az évben is
nagy sikert aratott a cserkészek kö-
rében. Nevettünk játszottunk, ettünk- it-
tunk. Ez mind szép és jó, de ennyitől még
nem lenne igazi szilveszter a csapatszil-
veszter. Minden évben szilveszter előtt a
szervező(k) elkezdik fáradságos munká-
jukat, csak hogy a legjobbat hozhassák
ki ebből az estéből. Ebben az évben is
megrendezésre került az éhezők viada-
lán alapuló mókás számháborúval kevert
játék. Miután mindenki megkapta a neki
járó szerepet, vacsorára invitáltak minket,
ahol a “pincér” finomabbnál finomabb
ételekkel szolgált ki, hogy a kedvünkben
járhasson. A jóllakott emberek nekiálltak
a veszedelmes számháborúnak, ahol a lá-
zadók csapata győzött. Játék után újabb
játék, hisz ahogy visszaértünk kezdődött
a hajnalig tartó Zombicyde. Pihenő idő-
ben nem sokan feküdtek le aludni, hisz
mindenkit ébren tartott a játékláz. Reggel
minden simán ment, elpakolás, beszélge-
tés, takarítás. A hosszú este után bátran
mondhatom, hogy mindenkiben örömöt
hagyott ez a csapatszilveszter, hisz mi
lenne csapatépítőbb egy ilyen eseménynél.
Veréb Eliza mj.
A csapatszilveszter most, harmadik alka-
lommal került megrendezésre, ahol sor
került a lázadók és a kapitóliumiak végső
leszámolására. Lufikat fújtunk, amiket a
fizika segítségével helyeztünk el a plafo-
non és adtunk mindenki hajának egy kis
volument. Elfogyasztottuk az év utolsó
vacsoráját, amikből egy egész éttermi
menüt állítottak össze nekünk és bele-
merültünk a társasjátékozás rejtelmeibe.
Ezentúl mindenki tudni fogja, hogy mi az
a toxik zombi. Éjfél előtt a pártok propa-
gandafilmeket forgattak, hogy átcsábítsák
magukhoz az embereket, amiket az újév
első órájában néztünk meg, a tűzijáték, a
Himnusz és a koccintás után. Mivel túl-
tengett bennünk a lelkesedés magunkban
versengtünk, hogy ki tud nagyobb és fé-
nyesebb tűzijátékot kilőni, mi, vagy a
sportpálya másik végén lévő család. Ezek
után, a mindenki által várt éjszakai szám-
háború következett mutánsokkal, külön-
leges készülékekkel és a mindkét csapat
dolgát nehezítő farkasordító hideggel,
ami a Heltai téren került megrendezésre.
Végül a csatát a lázadók nyerték.
Az otthonban teával melegítettük ma-
gunkat és hajnalig Zombie Site-oztunk.
A fáradtak a cserépkályha melegében pi-
henhettek, míg a többiek kókadtan mene-
kültek a táblajátékok világában.
Kereszti Anna mj.
Immáron harmadszorra került megrende-
zésre az éhezők viadal-os csapatszilvesz-
ter, amit idén először december 31.-én
tartottunk meg.
A programot először is azzal kezdtük,
hogy segítettünk kidíszíteni az otthont,
tehát lufit fújtunk. Valahogy a többiek
nagyon poénosnak tartották, hogy fel-
töltötték a hajam és ettől nagyon ég-
nek állt.(nem is értem miért ☺) Utána
Zombicideztünk egy könnyebb pályán,
ami azért mégsem volt olyan egyszerű, de
a végére én már annyira jó voltam, hogy
volt egy csomó Actionom és gondoltam
megtehetem, hogy mielőtt célba érjek
„szörcsöljek” egyet. Ki is húztam egy
Zombit amit nem tudtam egyből megölni,
így elfogytak az Actionjaim, de mivel a
többieknek az lett volna jobb, ha így vé-
get ér a játék, ezért Juli galád módon meg-
ölte a saját csapattársát…
A véres küzdelmek után jöhetett a va-
csora, amelyet Sanyi szolgált fel nekünk.
Ez után kiderült, hogy ki melyikkarakter
lesz az est folyamán. Én személy szerint a
lázadókhoz tartoztam Haymitch szerepé-
ben. Az volt a feladatunk, hogy egy pro-
pagandafilmet forgassunk. Nekünk egy
csomót kellett várnunk, mert a kapitólium
órákig szerkesztette a videóját Mielőtt
megnéztük volna ezeket a filmeket, éj-
félkor tűzijátékoztunk és koccinthattunk
(akinek lehetett) igazi, illetve gyerekpezs-
gővel!!!!
Az este folyamán még sorkerült a pro-
paganda filmek megnézésére, majd li-
citáltunk különböző dolgokra, ami egy
számháborúhoz hasznos lehet. És akkor
megkezdődött a Heltai téren az éjszakai
számháború. A lázadók célja az volt, hogy
a kapitólium területéről megszerezze a
zászlót. Ha valaki meghalt, halálát tűzijá-
ték jelezte. A végén mi lázadók nyertünk.
Miután mindenki kellően kifáradt és át-
fagyott visszamentünk az otthonba, ahol
még egyet Zombicideztünk, ahol Borká-
val voltam( és mindig fölkeltett ha ő jött,
mert elvileg én voltam a „jobb agyfélte-
kéje”)
Összességében nagyon jó buli volt ez a
szilveszter és már most várom milyen lesz
majd az idei !!! ☺
Varga Tücsi őv.
Az idei szilveszter is nagyon izgalmas
volt: Zombie cide-ozás, és bőséges vacso-
ra mellett természetesen nem maradt el a
szokásos Éhezők viadal-os számháború-
zás sem.
Szuper volt együtt lenni a csapattal szil-
veszter, nagyon jól éreztem magam.
Pesthy Juli őv
2016. szeptember
VEZETŐI ROVAT
Kedves Vezetőtársaim!
Ez a rovat elsősorban nektek szól. A célja, hogy támaszt nyújtson, amikor minden elveszettnek tűnik, hogy irányt mutasson a sötét-
ben is, és hogy jókedvre derítsen, ha arra van szükség.
A CSERKÉSZVEZETŐ
OSZTÁLYRÉSZE
A cserkészet alapelvei mind a helyes
irányba mutatnak. Alkalmazásuk sikere
a cserkészvezetőn múlik – azon, hogyan
teszi. Most az a szándékom, hogy e kér-
désben legyek segítségére először azzal,
hogy bemutatom a cserkésznevelés célját,
másodszor, hogy e neveléshez módszere-
ket javaslok. Valószínűleg sok cserkész-
vezető szeretné, hogy aprólékosan térjek
ki minden részletre. De ez valójában lehe-
tetlen, mert ami jó az egyik csapatnak és
VEZETŐKÉNT AZ ÉLET…
Az őrsvezetés
Nyáron, az őrsvezetőképző táborban
igencsak kiszenvedtem én is, úgy ahogy
a többiek. Azonban rá kellett csakhamar
jönnöm, hogy az őrsvezetés sokkal fára-
dalmasabb, mint azt valaha is elképzel-
tem. Rengeteg papírmunka, melyet éjjel
nappal írunk a suli mellett, az őrsikre
való felkészülés, és más egyebek, milyet
nekünk kell elintéznünk. Az őrsöm, a Ré-
tihéja őrs, egy igen népes és szeleburdi
társaság, de ugyanakkor fantasztikus kö-
zösség. Számomra néha felfoghatatlan,
hogy honnan van ennyi energiájuk, sosem
fáradnak el, érdeklődnek a dolgok iránt.
Esetenként olyat mondanak vagy tesz-
nek, amit nem kéne, de hát ezért van az
őrsvezető, hogy példát mutasson nekik,
megtanítsa, hogy mi az, amit illik és mi
az, amit nem. Én személy szerint teljesen
meg vagyok elégedve az őrs eddigi tel-
jesítményével. Nagyon fogékonyak, egy
olyan összetartó társaság lesz belőlük,
mint belőlünk, a Jávorokból. Büszke va-
gyok, hogy egy ilyen őrsöt irányíthatok.
Ferenczi Attila ővj.
Már huzamosabb idő eltelt a Lampionvi-
rág őrs megalapítása óta, szóval mind mi,
vezetők, mind a lányok is beleszoktak a
dologba.
Őrsiken még rengeteget játszunk (pl. az
őrs személyes kedvence a 13 másodperces
bújócska), de már elkezdtünk komolyabb
egy bizonyos fiúnál egy bizonyos helyen,
már nem jó néhány kilométerrel odébb,
még kevésbé szerte a világon, egészen
eltérő viszonyok között. Lehet azonban
néhány általános javaslatot tenni, s alkal-
mazásuk során a cser- készvezetők sokkal
jobban meg tudják ítélni, melyek azok a
részletkérdések, amelyek csapatuknál a
legvalószínűbben sikerre vezetnek. Mi-
előtt azonban részletekbe bocsátkoznék,
hadd ismételjem még egyszer: ne rémülj
meg a feladat vélt nagyságától. Ez a fé-
lelem eltűnik, ha egyszer világosan látod
a célt. Csak azt kell szem előtt tartanod, s
dolgokkal is foglalkozni, mint a csomózás,
vagy az EÜ, és meg kell, hogy mondjam,
a lányok nagyon ügyesek. Bevezetettük a
szolgálatokat is, többek között a viccfele-
lőst, érdekesség-felelőst és imafelelőst, és
ezek nagyon hasznosnak és sokszor annál
szórakoztatóbbnak bizonyulnak. Például
az idegenszó-felelősöknek köszönhetően
sok-sok nyelven el tudjuk azt mondani,
hogy „köszönöm”, vagy „szeretet”.
Karácsonykor az őrsünk új taggal bővült:
Lampival, a plüssmacival, aki a lányok-
hoz hasonlóan szintén lelkesen eljár az
őrsikre, de sajnos nem tud beszélni, ezért
a plüssfelelősnek feladata, hogy segítsen
az őrsnek megérteni, hogy mi történt ked-
venc macinkkal a héten.
Én nagyon élvezem az őrssel együtt töl-
tött időt, remélem, még sokat lehetünk
még velük együtt. ☺
Pesthy Juli őv.
Az idei évben újult erővel láttam neki az
őrsvezetésnek immáron képesített veze-
tőként. Számomra nagyon nagy élményt
jelent , hogy ennek az őrsnek lehetek a
vezetője ( még ha csak 1/3 részben is ☺ )
Az őrsvezetés bár rengeteg időbe és ener-
giába kerül, szerintem megéri, mert na-
gyon sokat tud adni mind tudásban, mind
lelkiekben. Egy őrsi után ha hazaérek
bármennyire is rossz kedvem volt előtte,
utána mindig teljesen feltöltődve érkezek
haza.
Nagyon örülök, hogy egy ilyen szuper
őrsnek lehetek a vezetője és remélem még
sok dolgot majd el tudunk érni a jövőben! ;)
Varga Tücsi őv.
17
Jó munkát!
Pesthy Sanyi
a célhoz szabnod a részleteket. Fogadjuk
el a következő alapelvet: „Nem sokat szá-
mít, hogy valóban elérjük-e legmagaszto-
sabb eszményeinket, amíg ezek valóban
magasztosak”. Hébe-hóba annyira feltor-
nyosulhatnak a nehézségek, hogy szinte
eltakarhatják a ragyogó lehetőségeket.
Megnyugtató azonban arra gondolnunk,
hogy messziről rendszerint mértéken fe-
lülieknek tűnnek, de összezsugorodnak,
amint közeledünk feléjük.
BiPi – A cserkészvezető
A Médiások élete
Mit érne a zene, ha nem lenne fülünk,
hogy halljuk? Honnan tudnánk hogy
nappal vagy éjszaka van szemek nélkül?
Hogyan hallhatnánk bármit is a progra-
mokról, ha nem lennének a médiások? Mi
mutatjuk meg a programok szépségeit, mi
továbbítjuk az információkat azok felé,
akik egyébként nem juthatnának hozzá.
Mi vagyunk a külvilág szeme, ami a cser-
készet felé fordul, és a cserkészeté, ami a
külvilágot figyeli. Mindig is szívesen fog-
lalkoztam az alkotással, és így ezt még a
csapat hasznára is fordíthatom. Szerintem
ez egy nagyon megtisztelő feladat (és nehéz
is), és büszke vagyok rá, hogy médiás lehetek.
Takáts Máté mj.
GH-snak lenni oly jó!
Az Újonc portyán én szerveztem a GH
teendőit. Szerintem a körülményekhez
képest elég jól mentek a dolgok. Mivel ez
volt az első alkalom amikor sok emberre
kellett főznöm és eléggé izgultam, hogy
valamit elrontok. Amikor megérkeztünk
eléggé elszörnyülködtem a “konyhán” de
egy kis idő után mindennek meg volt a he-
lye. A nyomás még azért is volt nagy mert
én voltam az egyedüli GH-s de amint ha-
lottam a visszajelzéseket elég jól sikerült
minden étel.
Szabó Balázs GHj.
18
ÚJONC RAJPORTYA
A z újonc portya médiásként és
napostisztként
Ugyan a portyán kevésbé médiásként,
mintsem napostisztként vettem részt,
de szerintem minden szempontból jól
sikerült a hétvége. A programok szóra-
koztatóak voltak (számomra legalábbis
biztosan,de remélem ezzel nem csak én
voltam így), unatkozni nem volt időnk, és
ugyan aludni sem, de az kinek kell?
Nagy megtisztelő volt, hogy a portyán
napostiszt lehettem. A feladat fárasztó
és bonyolult volt, sok koncentrációt igé-
nyelt, és nagy felelősséggel járt, melyek
közül őszintén szólva egyik sem erőssé-
gem, ennek ellenére nagyon élveztem, és
azt hiszem megfelelően helytálltam.
Takáts Máté csmj.
AZ ÚJONC
PORTYÁRÓL
M ár a félévet előkészítő megbeszélé-
sek során felmerült a kérdés: Lesz-e
Újonc tábor?
Természetesen az őrsgyűlések során nagy
hatékonysággal folyt a felkészülés már
régen, de szerettünk volna egy igazi pró-
bát, hogy vajon képesek leszünk-e rá. Így
kitaláltuk, hogy kipróbáljuk először kicsi-
ben a dolgot, egy két napos portya kerete-
in belül. Természetesen izgalommal telve
vágtunk neki az emberpróbáló feladatnak
mi is, és az Újoncok is.
És mi lett az eredmény?
Egy fantasztikus program. A közös meg-
feszített munka meghozta a gyümölcsét.
A portyán egymást követték a jobbnál
jobb programok.
Miután „Hellasz népe” megérkezett a
táborhelyünkre, a gyors lepakolást köve-
tően máris egy ráhangoló játéksorozattal
válhattak a résztvevők igazán göröggé.
Persze ez nehéz, és fáradságos feladat
volt, így utána egy kiadós ebédre szorul-
tunk. Ezt Balázs szolgáltatta nekünk, aki
egy személyben volt a GH-főnök, a kukta,
és a pincér, ami nem kis teljesítmény!
Ahogy az a táborban is lenni szokott, az
ebéd után csendespihenő következett,
majd elindultunk a túrára, mely során ár-
kot-bokrot megjárva eljutottunk a Hősök
Tíz próbájának első néhány állomására.
Az estét tábortűzzel zártuk, és épp nyu-
govóra tértünk, amikor hatalmas problé-
ma támadt! A hatalmas küklopsz elrabolta
az Aranygyapjút! Több se kellett a bátor
Athéniaknak, már rohantak is, hogy vis�-
szaszerezzék, és természetesen sikerrel
jártak.
Másnap reggel ismét nagy út várt ránk.
Elzarándokoltunk a gödöllői Szenthárom-
ság templomba. Visszaérve a szállásra,
egy újabb érdekesség várta a résztvevő-
ket. A Láthatatlan Színházban megismer-
kedhettek Jézus életének főbb állomása-
ival.
A számháborút és az ebédet pedig egy rö-
vid kvízjáték követte. A záró Zászlószer-
tartás után pedig már robogtunk is haza.
Mindent összevetve én nagyon élvez-
tem a portyát, és ezúton is szeretném
megköszönni a Szülőknek a bizalmat, a
gyerekeknek pedig a részvételt. Fontos
még megemlíteni a portya vezetőségének
áldozatos munkáját is, amivel lehetővé
tették, hogy minden ilyen gördülékenyen
haladjon a program során. Nekik is kö-
szönöm munkájukat!
Pesthy Sándor Gergely csst.
VÁRSZÁMHÁBORÚ
Á
prilis 2-án, szombaton a Budai Vár
megtelt élettel, ahogy a három ha-
talmas sereg a következő ütközethez to-
borozta a katonákat. Én a Keleti Pályaud-
varnál csatlakoztam társaimhoz, és innen
együtt mentünk hogy a sárga csapatot
erősítsük. Egy kis téren (nem emlékszem
a nevére) kellett jelentkezni, illetve ételre
és italra jogosító cédulákat venni, ha eset-
leg valaki ne bírna ki 4 órát evés nélkül.
Itt a téren ülve vártunk, amíg a csata el
nem kezdődött.
Mi, a sárga csapat, Bécs várából indul-
tunk, és az első hullámban nagyjából el
sem hagytuk, a folyamatos ostrom miatt.
Hogy végül megtartottuk-e azt már nem
tudom, de az biztos hogy a második üt-
közetben már sokkal távolabb tudtunk el-
menni tőle. Ekkor már felfedeztük hogy
a tankok milyen erősek, így a védelmet
is forradalmasítani tudtuk. Én a védeke-
ző osztaggal voltam, így nem tudhatom,
hogy az offenzíva is ennyivel jobban
ment-e.
A szünetben aki megtehette, elment a bé-
keövezetbe, ahol ellátták őket étellel és
itallal. Sokan megpróbáltak belógni, vagy
társaiknak ellátmányt kicsempészni, de a
biztonság őrei minden ilyen tervet meg-
hiúsítottak.
A harmadik fordulóban már mi is elin-
dultunk támadni, ám én már nem tudtam
tovább kivenni a részemet a küzdelem-
ből, mert a családom szólított, de biztos
vagyok benne hogy az akció sikeresnek
bizonyult.
Megbízható forrásból tudom, hogy ezután
megostromolták a halászbástyát, de hogy
ki védte ki ellen, az már nem jutott el hoz-
zám.
A program összességében remek volt,
a nem teljesen józanul meggondolt sza-
bályok ellenére is. (A tankok túl erősek
voltak, és nem lehetett tükröt használni.
Miféle elme szüleménye ez?) Mindenki-
nek ajánlom, gondolom lesz jövőre is, én
biztos megyek.
Takáts Máté csmj.
Képek az Újonc portyáról
2016. szeptember
MŰVÉSZ SAROK
I smét elérkezett egy újabb alkalom, hogy bemutassunk nektek valamennyit csapattagjaink művészeti tevékenységéből. Ebben a
számban ismét Liza egy versét olvashatjátok, illetve rövid tudósítást adunk a nagy sikerű Lanterns együttesről is.
LANTERNS
A zene szebbé teszi az életet. De tényleg!
Képzeljétek el, mi lenne velünk nélküle!
Szerencsére azonban nem is kell messzi-
re mennünk otthonról, hogy zenészekkel
találkozzunk. Olyannyira, hogy a Csa-
patban is találhatunk nem egy embert,
aki műveli a zene valamely formáját. A
Lanterns együttes egyik alapító tagjával,
Ferenczi Attilával beszélgettünk.
Mikor alakult a zenekarotok?
A zenekarunk három éve, 2013-ban ala-
Veréb Eliza:
HAJNAL
Illatozó színpompázó
Virágmező szélén
Borús felhő gyülekező
Tiszta égnek kékjén.
Varázslatos lenyűgöző
Esőcsepp mint harmat,
Szerfeletten ellepetten
Semmi nyoma bajnak!
FÖLDRAJZI FANTASZTIKUMOK
A VILÁG PIRAMISAI
Az ősi idegenek kutatói kitartanak amel-
lett, hogy a világ több ezer piramisa
kapcsolatban áll egymással, és egyfaj-
ta átjárót képeztek más dimenziókhoz,
vagy kapcsolatban álltak földönkívüli
lényekkel, akiket isteneknek hívtak. Tu-
dományos kutatások már bizonyították,
hogy a piramisok egyfajta geotermikus
kult meg. A kezdetek kezdetén három,
majd öt, később hat tagú lett. Sokszor
szerveződtünk újra, csaknem minden nyá-
ron. Az alap ötlet, mely mindmáig él ben-
nünk, az “örömzenélés”, vagyis saját ked-
vünkre való játszogatás. Ez persze folyton
fokozódik, céljaink egyre nagyobbak.
Milyen stílusú zenét játszotok?
A zenei stílusunk mindig is egy nagy rej-
tély volt, számunkra is. Rock and Roll-
tól kezdve néhány metál számig mindent
játszunk. Erről persze folyamatos viták
mennek a próbák alatt is, és a végén furcsa,
energiacentrumok fölé épültek, és képe-
sek felerősíteni azokat. Oroszországban
és Ukrajnában 1990 óta több mint ötven
piramis épült gyógyító és kutatási célból.
A piramisok, szerte a világon hasonló
alakúak (lépcsős, sima oldalú) és a tudo-
mány jelen állása szerint szakrális köz-
pontok lehettek. A mexikói (Teotihuacan)
és a Gizai (Keopsz fáraó) piramisok
építtetői jelen ismereteink szerint, nem
19
kivételesen abszurd eredmények jönnek
ki. ☺
Úgy tudom a zenekar, megalakulása óta
több nevet is viselt. Mik voltak ezek?
Hogy a zenekarunk milyen neveken fu-
tott? Sokfélén, az biztos.
Régen Crazy Neighbours volt, majd
Craziness for Neighbours, azaz CFN,
végül hosszas csatározások, és szótárak
tökrandom felcsapkodása után Lanterns
lett a nevünk.
Köszönjük, és sok kitartást, jó zenélést
kívánunk nektek!
Pesthy Sanyi
állhattak kapcsolatban egymással, mégis
a piramisok paraméterei feltételezik ezt.
Alapterületük egyforma, a mexikói pira-
mis magassága pontosan fele akkora, sőt,
mindkét esetben a három piramisból álló
együttes az Orion öv csillagait mintázza
le. Ősi legendáik ezeknek a népeknek
úgy tartják, hogy az istenek az Orion öv-
ből érkeztek (űrhajóval). Az egyiptomiak
hitték, hogy fáraóik haláluk után az Orion
öv egyik csillagává válnak. Mégis a leg-
nagyobb rejtély az, hogy hogyan voltak
képesek a kőkori emberek, ezredmillimé-
ternyi pontosságra a faragásoknál, szállí-
tani azokat, és ilyen szintű matematikai
tudásra szert tenni.
2005-ben látott napvilágot az a hír,
hogy Boszniában a világ legnagyobb be-
ton bevonatú 12.500 éves piramisokat
találtak. Máig vitatott ezeknek a létezése.
Összeállította: Dandó
 Köszönet Támogatóinknak!
Csapatunk a 2015-ös esztendő során is számos támogatást kapott. Az önfeláldozó munkán, tábori segítségen
túl, számos adományozó több tízezer forinttal támogatta csapatunk munkáját, céljait.

Továbbra is várjuk befizetéseiket a Rákosligeti Hunyadi János Cserkészcsapatért Alapítvány OTP Bank-nál
vezetett 11717009 - 20043465 számú bankszámlájára. A befizetéshez kérés esetén postai csekket biz-
tosítunk.

Eddigi és jövőbeni felajánlásaikat és támogatásukat megköszönve, tisztelettel:

a Rákosligeti Hunyadi János Cserkészcsapatért Alapítvány vezetősége

Képes beszámoló

zbál
Cserkés
Társas
játék n
ap

Csapattúra

Rákosligeti Cserkész Újság Kuratórium:

Kiadja: Rákosligeti Hunyadi János Cserkészcsapatért Alapítvány Dr. Tompa Gábor elnök
Székhely: 1172 Budapest, IV. u. 28. Fürjes Péter csapat-parancsnok
Felelős kiadó: Dr. Tompa Gábor a kuratórium elnöke. Dr. Cserey György
Szerkesztették: Fürjes Péter, Dr. Kovács Kálmán, Pesthy Sándor, Schád Péter Dr. László Jenő
Design, tördelés: Szetlik Péter (www.szetlik.hu) Schád Péter
Levelezési cím: 1149 Budapest, Egressy út 108/B. Adószám: 18239706-1-43
e-mail: hunyadi.janos.264@gmail.com Számlaszám:
OTP Bank 11717009-20043465