25.

tétel

Foglalkozás-egészségügy

A foglalkozás-egészségügy története az iparosodás kezdetéig nyúlik vissza. Magyar

vonatkozásban Fodor József kutatásai, megfigyelései után szinte minden iparág számára
orvosi tanácsokat javasolt. Az iparegészségtan fő érdeklődési területe a bányászat és a vasipar
volt. Az akkori időben a foglalkozási betegségek közül az ólommérgezés volt a leggyakoribb,
1940-ben Foglalkozási Betegségeket Vizsgáló Állomás, majd 1951-ben az Állami
Üzemegészségügyi Szolgálat jött létre. Az 1990-es évek változásai (privatizációk) új
szerkezetű és funkciójú foglalkozás-egészségügyet igényel, tehát kikerül az alapellátásból,
külön privatizált formában működő foglalkozás-egészségügyi szolgálat alakult ki.

A foglalkozás-egészségügy az a tevékenység, mely közreműködik a biztonságos és az

egészséget nem veszélyeztető munkakörnyezet létrehozásában és fenntartásában.

A foglalkozási betegségekkel kapcsolatos tevékenység a foglalkozás-egészségügy feladata, a

foglalkozás-egészségügy nyújtja a foglalkozás-egészségügyi ellátást.

Az ellátást minden munkáltató köteles a munkavállalói részére biztosítani saját telephelyén,

vagy mások (önkormányzat, vállalkozás) által fenntartott foglalkozás-egészségügyi szolgálat
révén.

A foglalkozás-egészségügyi szolgálat szervezeti felépítése

A munkavédelmi törvény (1994 . jan 1.XCIII ) . előírja, hogy a munkáltatónak valamennyi

munkavállalóra kiterjedően foglalkozás-egészségügyi szolgálatot kell biztosítani.

A foglalkozás-egészségügy alapszolgálatokból, szakhelyekből és az Országos

Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézetből épül fel.

Az alapszolgálat szakorvosból és ápolóból áll.( a létszám függ az ellátandók számától )

Az alapszolgáltatás korszerű szervezeti egysége a foglalkozás-egészségügyi központ,

amelyben szakorvos és szakápoló mellett munkahigiénikus és pszichológus, ergonómus,
toxikológus szakember nyújt speciális szolgáltatást.

(Az alapellátási helyeken szakember hiányában általában ma még csak 1 orvos és 1 ápoló
dolgozik).

A szakellátást megyénként 2-3, országosan 52 szakhely végzi.

Az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézetben a járóbeteg

szakrendelésen kívül fekvőbeteg osztály is van, amely foglalkozási megbetegedések ellátására
specializálódott.

A foglalkozás-egészségügyi alap szolgálat feladatai:

- munkahelyi előzetes, időszakos, soron kívüli alkalmassági és szűrővizsgálat,

- a munkahelyi kóroki tényezők feltárása,

- foglalkozási betegségek, fokozott expozíciók felismerése, kialakulásuk megelőzése,

foglalkozási betegség kivizsgálása, bejelentése,

- a foglalkozási betegség okának elemzése,

- a beteg rehabilitációja,

- üzemvizsgálat, üzemellenőrzés, új technológia, vagy anyag alkalmazásakor annak

higiénés szakvéleményezése,

- a munkakörnyezetben a kockázati tényezőknek ( kémiai , biológiai kockázat zaj,

vibráció, sugármérés, toxikus hatás) kitettek vizsgálata, megelőző.
intézkedések ,pl.védőoltások, biológiai kockázati tényezők jelenléte esetén, )

- közreműködés az elsősegély- nyújtásban,

- a sürgősségi esetek ellátása

- segítség a munkahelyi kockázatok felmérésében

Foglalkozási betegség esetén a legmagasabb szolgáltatást az OMFI fekvőbeteg osztálya

illetve speciális szakrendelései végzik (Budapest)

A munka természetes emberi szükséglet, nemcsak a „túlzott” munkavégzés, hanem a hiánya

is lehet egészségkárosító tényező.
Foglalkozási ártalom – a munkafolyamatok és munkakörülmények azon tényezői, melyek a
dolgozók teljesítőképességére, egészségére káros hatással vannak.
Foglalkozási betegség – csak bizonyos munkát végzőknél alakul ki, és olyan állapot,
amelyek az átlag lakosságban csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem fordul elő.

Ezek a betegségek mindig valamilyen foglalkozási megterheléssel, a foglalkozás során

alkalmazott anyaggal, tehát foglalkozási expozícióval (hatás-idő) kapcsolatosak.

Bizonyos betegségeknél specifikus a kiváltó ok, másoknál több ártalmas ok szerepel a

kiváltásban (multikauzális).

A foglalkozási betegségek diagnosztizálása speciális munkaegészségügyi ismereteken, a

beteg és a munkahely környezet vizsgálatán és epidemiológiai adatokon alapszik.A
foglalkozási betegségek listáját jogszabály írja elő ( 1997.éviXLVII.törvénya bejelentendő
foglalkozási betegségekről számuk összesen 90.) Ezeket be kell jelenteni és a
megbetegedettet a munkáltatónak kártalanítani kell.