20.

Irodalmi kávéházak Budapesten

Kávéházak jelentősége
Magyarországon a 18. században - csakúgy, mint Európa más országaiban is - az írók, költők
még leginkább szalonokban találkoztak egymással és támogatóikkal.
Az írók, költők pusztán írásaiból nagyon nehezen tudtak megélni, így természetes volt, hogy
anyagilag szűkölködő íróink szívesebben töltötték szabadidejüket a patinás, tágas, jól fűtött
kávéházakban, mint a szűkös, drágán fűthető lakásokban.
Nem csak kényelmi szempontból elégítette ki a művészek igényeit, hanem fórum jellege
miatt is, ahol szabadon lehetett társalogni másokkal, eszmét cserélni, politizálni, újságot
olvasni. A kávéházak íróink, költőink, művészeink társasági életének kedvelt helyévé,
alkotóműhelyévé váltak. A kávéházak virágkora a Kiegyezést követően köszöntött be, az
irodalmi és művészeti élet központjává válva.

Nevezetes budapesti kávéházak

● Pilvax kávéház
● New York kávéház
● Centrál kávéház
● Japán kávéház

Pilvax kávéház
A kávéház tulajdonosáról, Pilvax Károlyról kapta a nevét. A kávéház a reformkor utolsó
szakaszában a fiatal radikális értelmiség törzshelyévé vált; itt alakult meg többek között a
Fiatal Magyarország és a Tízek Társasága, amelynek Petőfi Sándor oszlopos tagja volt. Az
ifjú költő rendszeresen e kávéház falai között fogyasztotta el reggelijét. Egy másik ifjú költő,
Vajda János és Vásárhelyi Pál szintén gyakori vendég volt.
A kávéház az 1848. március 15-i forradalom egyik fontos helyszíne volt, ugyanis Petőfi és
társai a Pilvaxban tárgyalták meg a forradalom fő követeléseit és itt állították össze a 12
pontot. A forradalom napján Petőfi Sándor először itt szavalta el a Nemzeti dalt. A
forradalmat követően a kávéház több névváltoztatáson ment keresztül, majd az eredeti épület
az 1911-es városrendezés áldozatául esett, azonban a 20-as években a Pilvax eredeti helyéről
nem messze ismét megnyitotta kapuit, ahol 1927-től rendszeresen találkoztak a Petőfi
Társaság tagjai. A Társaság tagjai a Petőfi-kultusz ápolására és a szépirodalom magyar
nemzeti szellemben való művelésére esküdtek fel, a tagok között olyan neves alakok
szerepeltek, mint Szigligeti Ede, Jókai Mór (aki a Társaság első elnöke volt), valamint a
tiszteletbeli tagok között foglalt helyet Kossuth Lajos is.
20. Irodalmi kávéházak Budapesten

New York kávéház

A roma- és katona muzsikát adó zenés kávéházat eredetileg előkelő, tehetős vendégeknek
nyitotta a tulajdonos Steer Sándor, de csakhamar a főváros legnépszerűbb találkozóhelye lett.
Irodalmi kávéházi rangját azonban esak akkor nyerte el, amikor 1900-ban Harsányi Adolf és
fivére vette át a New York vezetését. A legendás főpincér, Reisz Gyula ingyen
..kutyanyelvet" (hosszúkás jegyzetpapírt) és itatót is felszolgált az irodalmároknak. A
kávéház tulajdonosai lexikonokat, alapkönyveket hozattak a kávéházba, előfizettek a
legfontosabb hazai és külföldi lapokra, ezen felül pedig a pincében hordószámra állt a tinta.
Hamarosan kialakultak az irodalmi és művészi asztaltársaságok. Itt volt az írók és
újságírók Otthon Köre. A Pesti Napló asztalánál ült Bródy Sándor, Nagy Endre és Kemény
Simon. A karzaton foglaltak helyet a későbbi nyugatosok Osvát Ernő, Ignotus és Ady Endre
vezetésével, de 1908-tól pár évig itt is szerkesztették a folyóiratot. Ferenc, Krúdy Gyula,
Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes itt írták meg első zsengéiket.
Itt indította el és szerkesztette Korda Sándor az első magyar mozi újságot, a Pesti Mozit,
amelybe Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső is irt cikkeket. A New York varázsát
Kosztolányi Dezső verse idézi fel a leghűbben. Miután Tarján
1936-ban csődbe ment, a kávéházat áprilisban átadta, de a második világháborúban megsérült
intézmény 1947-ben bezárta kapuit. Az 1990-es években itt ülésezett rendszeresen a 2000
című folyóirat szerkesztősége. 2006-ban ismét New Yorkként nyitotta meg kapuit a fényűző
körúti kávéház.

Centrál kávéház
Seemann Károly alapította 1885-ben, majd 1887-ben nyílt meg. Rövid időn belül nagy
népszerűségre tett szert, ugyanis itt lehetett olvasni a legtöbb magyar és külföldi újságot,
kiváló italkínálattal rendelkezett, amelyeket baráti áron lehetett fogyasztani, ugyanakkor
legendas volt a pincérek figyelmessége és udvariassága is. Hosszú évtizedeken keresztül
funkcionált különböző szellemi áramlatok központjaként. 1890 és 1945 között több vezető
irodalmi folyóiratot szerkesztettek a Centrálban, ezek voltak A Hét, és a Független Szemle;
1945-1949 között pedig a Magyarok, az Újhold. A Hét volt az első olyan folyóirat, amely a
világvárossá fejlődött Budapest hangját kívánta megszólaltatni. 1890 és 1908 között a magyar
irodalom legnagyobbjai közül kivétel nélkül mindenki a Centrált látogatta, a teljesség igénye
nélkül: Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Krúdy Gyula, Molnár Ferenc valamint a Nyugat
körhöz tartozók, így többek között Ady Endre, Babits Mihaly, Kaffka Margit, Karinthy
Frigyes, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső. A Nyugatot szintén a Centrál Kávéházban
alapították 1908-ban. A Centrál lett a Nyugat főhadiszállása (kezdetben a New Yorkban volt).
Nyolc éven keresztül rendszeres, mindennapos összejöveteleket tartottak a Kávéház falai
között a két folyóirat írói. Az írók és költők többsége mind a Hét, mind a Nyugat tagjai voltak
egyaránt.