A kosárlabda

A kosárlabda korunk egyik legismertebb labdajátéka, hiszen nagy

népszerűségnek örvend, hatalmas szurkolótáborral. Az egyik ősnek tekinthető
labdajátékot az amerikai bennszülöttek játszották. A maják és az aztékok
változatában egy falra erősített fém gyűrűn kellett átütni a csapattagoknak egy
golyót. A maják játéka kegyetlen volt: a vesztes csapatot feláldozták az
isteneknek...
A mai értelemben vett kosárlabda 1891-ben születtet az USA-ban,
Springfieldben.
Egy akkori testnevelő tanár, dr. James A. Naismith feladata egy érdekes játék
kitalálása volt, amit a diákok a téli időszakban a tornateremben is játszhatnak.
Csupán a véletlen segített: egy, a terem sarkában áll kosárba dobta a labdát, mire
hívatták. Amikor visszatért diákjai a gyakorlatok helyett kosárba dobálással
próbálkoztak. Megtetszett az ötlet az edzőnek, két héten belül elkészült a játék
tervezete is.
Naismith az alábbi öt alapelvből indult ki, amikor a játék szabályait megalkotta:

1. A játékot gömbölyű labdával, kézzel játsszák.

2. A játékosok nem futhatnak a labdával.
3. Bármelyik játékosnak joga van a pályán tetszés szerinti helyet elfoglalni.
4. A játékosok között ne legyen erős személyi érintkezés.
5. A labdát "a vízszintesen nyíló kapuba", kosárba kell dobni, amelyet a
játékosoknál magasabban kell elhelyezni.
Nagy sikerrel tett szert. . Naismith később 13 pontban rögzítette a kosárlabda
játékszabályait, melyben elsődleges szempontnak tartotta, hogy a játékban
inkább az ügyesség domináljon, mint a nyers fizikai erő. A szabályokat a
Triangle (Háromszög) magazin 1892. január 15-i számában közzé is tették New
Game (Új Játék) címmel. S a többi történelem.
Szabályai egyszerűek és logikusak. Két ötfős csapat játszik egymás ellen, egy-
egy egymással szemben 3,05 méter magasan helyezett lyukas kosárral. A
szabályszerű játék célja, hogy a labdát az ellenfél kosarába dobják, illetve hogy
blokkolják a másik csapatot ugyanebben. A találatokért a csapatok pontokat
kapnak, és az a csapat nyer, amelyik a játékidő alatt több pontot gyűjt.
A játéktér téglalap alakú, sík, kemény felületű, akadályoktól mentes terület. A
játéktéren vonalak helyezkednek el. Alapvonalak és oldalvonalak határolják a
játékteret, továbbá van középvonal és büntetődobó vonal, amely egy szigorított
félkörös terület, pontosabban 1,80 m sugarú félkör. Néhány játékszabály: A
labdavezetés befejezése után, nem kezdheti újra, mert ez az úgynevezett
,,kétszer indulás”, így az ellenfél kapja meg a labdát. A játék nem támogatja a
fizikai érintkezést, nem lehet ütni, verni, lökni, ütközni. A 3 pontos vonalon
kívüli kosár három pontot ér (távoli dobás), a vonalon belül pedig 2 pontot ér
(közeli dobás). Ha a támadó csapat a félpályán átvitte a labdát, azt már nem
szabad visszavinni a védő térfélre, mert az visszajátszás, és ilyenkor az ellenfél
kapja meg a labdát. Felugrásnál és annak érkezésekor nem tarthatja a labdát a
játékos egészen végig a kezében mert lépéshibának számít. Egy labda akkor van
kinn, hogyha az alapvonalon vagy az oldalvonalon kívül lepattan, vagy olyan
játékost vagy tárgyat érint, aki/ami szintén kint van. Ha nem pattan le vagy
rájuk, és vissza tudják juttatni a pályára, a játék folytatódhat. A támadó
csapatnak 24 másodperce (támadóideje) van, hogy kosárra dobjon. Ha lejár a
támadóidő, elveszítik a labdát. A támadóidő újraindul, ha a labda érinti a gyűrűt,
de ha csak palánkot ér a labda, az óra megy tovább. Amennyiben a játékidő
leteltével az eredmény döntetlen, 5 perc hosszabbítás következik. A játék nem
érhet döntetlenül, szóval győzelemig hosszabbítnak 5 perceket.
A labda mérete lehet 5-ös, 6-os, 7-es kosárlabda. A kosárlabdában a hölgyek és
egyes utánpótláscsapatok 6-os, a férfiak 7-es labdával játszanak. (Személy
szerint számomra a 7-es a legjobb).
Több fajtása is létezik a kosárlabdának; mint például a híres streetball, amit 3-3
ellen játszanak 1 cserével, egy kosárra játszva.
Rengeteget kaptam ettől a sportágtól: szorgalmat, kitartást, alázatot és, nem
mellesleg, rengeteg kék és zöld foltot. Mindegyikre büszke vagyok.
A sportnak rendkívül fontos szerepe van egészségünk megőrzésében, főleg ilyen
nehéz időszakokban.