4.

TÉTEL
Az intelligencia modern elméletei
Az 1960-as évekig az intelligenciakutatás a faktoranalitikus megközelités uralta. A kognitiv
pszichológia és az információfeldolgozási modellek megjelenésével azonban új irányt vett az
intelligenciakutatás.
A következő kérdéseket veti fel:
1: Milyen mentális folyamatokat feltételeznek a különféle intelligenciatesztek?
2: Milyen gyorsan és pontosan hajtja végre a személy ezeket?
3: Az információk milyen jellegű mentális reprezentációira hatnak a fenti folyamatok?

A cél olyan információfeldolgozási modellek felállitása, amelyek alkalmasak lehetnek az egy-egy adott
feladat elvégzésénél mozgósitott folyamatok feltárására. Ezek a mérések lehetnek olyan egyszerűek is,
mint például a válaszadás egy feleletvlasztásos teszthelyzetben.

Gardner többértelműintelligencia-elmélete:
Hovard Gardner többértelműintelligencia-elméletének a kidolgozásával súlyos csapást mért az általa '
klasszikusnak ' nevezett, az intelligenciát a logikus gondolkodás képességével aonositó felfogására.
Szerinte hétféle, egymástól független, az agyban különálló rendszerként, saját szabályaik szerint
működő intelligencia létezik. Ezek a nzelvi, zenei, logikai-matematikai, téri, tsti-kinesztéziás,
intraperszonális és interperszonális intelligenciák.

Anderson intelligencia-és kognitivfejlődés-elmélete:

Szerinte az intelligenciában és az intellektuális kompetencia fejlődésében észleli egyéni
különbségek oka az alkalmazott mechanizmusok eltérő voltában keresendő. Anderson mindemellett
megjegyzi, hogy léteznek olyan kognitiv mechanizmusok is, amelyen nem mutatnak egyéni
különbségeket. Anderson intelligenciaelmélete szerint a tudáshoz tehát két különböző 'út' vezet. Az
egyik az alapvető, az ismeretek megszerzését, speciális feldolgozókon keresztül bonyolitó folyamatok
köré szerveződik. Anderson úgy véli, hogy ez az, amit 'gondolkodásnak' hivnak.

Sternberg háromrétű elmélete:

Robert Sternberg háromrétű elmélete a tapasztalatot és a környezetet egyaránt alapvető
információfeldolgozási tényezőnek tekinti. Elméletének három része vagy alelmélete a gondolkodási
folyamatokkal foglalkozó összetevő-elmélet, a tapasztalatnak az intelligenciára gyakorolt hatásával
foglalkozó tapasztalati elmélet. Az alelméletek közül az összetevő-elmélet a legindkoltabb. Az
összetevő-elmélet a gondolkodás épitőköveit veszi górcső alá. Sternberg háromféle összetevőt azonosit:
1: A metaösszetevők a problémamegoldás során jelentkező tervezés, szabályok, nyomon követés és
értékelés folyamatait jelentik. Sternberg elemzőképességként elemezte őket újra.
2: A teljesitmény-összetevők a problémamegoldó stratégiákat kivitelezik. Sternberg ma ezeket kreativ
képességeknek hivja.
3: A tanulási összetevők a problémamegoldás során kódolják, kombinálják és összehasonlitják az
információkat. Sternberg ma gyakorlati képességeknek hivja.

Ceci bioökológiai elmélete:

Szerinte az általános intelligencia vagy g hátterében nem egyeten, hanem öbb kognitiv potenciál
húzódik meg. Ez a többféle képesség vagy intelligencia, mivel biológiai alapokon nyugszik, határt szab
a mentális folyamatoknak. Ceci úgy gondolja, hogy a kontextus is elengedhetetlen a kognitiv
képességek felmutatásához.