cselekményeket mesél el, amit az iskolában hallott vagy látott. Ezek az események olyan valóságosak, hogy néhányat én is átéltem. A tartalma nagyon megragadó volt és vicces azért nekem nagyon tetszet. Sok olyan történés amely az akkori kornak volt jellegzetessége a mai diáknak könnyen mosolyt csal az arcára. A tanárok és a diákok közötti viszony nagyon humorosan van leírva. Steeinmann az egyik kedvenc szereplőm. Ő a jó tanuló és amikor olvastam róla azonosulni tudtam vele. Szerettem benne, hogy olyan magabiztossággal felelt és még a tanár is hátradőlt a székében amikor ő ment ki. A másik diák akit kedvelek az a rossz tanuló, mert vicces és általa áttudjuk érezni, hogy mit érez ilyenkor a gyerek, aki nem szeret tanulni. Többszöri próbálkozása, hogy felmondja a leckét, nekem is megesett a szívem rajta. A címe annak a fejezetnek amit többször is elolvastam: Magyarázom a bizonyítványom. Nagyon megnevetetett, mert az iskolás, olyan hihetetlen dolgokat talált ki, hogy miért olyan rossz a bizonyítványa. Nem számítottam rá, hogy ennyire nyíltan és őszintén elmeséli az író, hogy mi történik egy osztályban. Látván a szerző gyerekkori iskolai naplóját nem tűnt elképzelhetőnek, hogy egy ilyen híres író lesz belőle. Az a rész volt a legnagyobb hatással rám amikor a diák mindenféle módszerrel próbált kibújni a felelőség alól, mert ez megmutatta, hogy könnyebb válalni a felelősséget, mint hazugság mögött rejtőzni.