Chris ne d’Abo

30 forró
éjszaka
írta: Christine d'Abo
A mű eredeti címe: 30 Nights

Fordította: Szaszkó Gabriella

Szerkesztők: Horváth Anikó, Ohnmacht Magdolna

Nyelvi korrektor: Szádeczky Katinka
Műszaki szerkesztő: Daróczi Edit

© Christine d' Abo

© Szaszkó Gabriella
© Maxim Könyvkiadó Kft.

A kiadvány a KENSINGTON PUBLISHING CORP., NEW YORK, USA

és az ANDREW NÜRNBERG LTD-BUDAPEST engedélyével készült.

Borítóterv: Guter Punkt GmbH & Co. KG

ISSN 2676-9875
ISBN 978 963 499 266 0 (puhatáblás), kiadói kód: MX-1547

Kiadja: Maxim Könyvkiadó Kft.

Cím: 6728 Szeged, Kollégiumi út 11/H
Tel.: (62) 548-444, fax: (62) 548-443, e-mail: info@maxim.co.hu
Felelős kiadó: Puskás Norbert
Nyomda: Generál Nyomda Kft., felelős vezető: Hunya Ágnes

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítást, a mű bővített,

illetve rövidített változata kiadásának jogát is. A kiadó írásbeli
engedélye nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmilyen
formában – akár elektronikusan vagy mechanikusan, beleértve a
fénymásolást és bármilyen adattárolást – nem sokszorosítható.
Neked, mindig
 I. RÉSZ

Érdekes felfedezés
 1. fejezet

Te vagy a leggyávább ember a földkerekségen!

Bizony, rólam van szó – Glenna Marie O’Donaldról, a kiváló
kutatóasszisztensről és párkapcsolati analfabétáról.
Jasmine – aki a főiskola első évétől kezdve a legjobb barátnőm –
éppen a szemközti székbe huppant le előttem. Az ebédlőben ültünk a
megszokott asztalunknál, és én aktívan próbáltam ignorálni az összes
megjegyzését, mert teljes mértékben igaza volt. A pasikkal eléggé
ingatag lábakon állt a kapcsolatom. Kedveltem őket, és úgy tűnt, ők
szintén kedveltek, de csak egy ideig. Aztán persze a dolgok elég
gyorsan elkezdtek tönkremenni, amikor kiderült, hogy a munkám
fontosabb annál, mint hogy együtt lógjunk.
A főnököd egyértelműen kihasznál.
Túl sokat dolgozol.
Velem miért nem tudsz annyi időt tölteni, mint a suliban?
Szar az egész, végeztem veled! És az igazat megvallva, ha az
ember többször megégeti magát ugyanazokkal a dolgokkal, akkor
inkább kihátrál. Nem volt nekem szükségem férfira, hogy teljes
legyen az életem. Jasmine viszont sosem hitte el, ha közöltem vele,
hogy én teljes mértékben megvagyok egyedül is. Csak horkantgatott,
meg a szemét forgatta, nem is foglalkozott azzal, amit mondtam.
Tényleg idegesítő volt ez az egész.
És őszintén semmi szükségem nem volt pasira.
Még úgy sem, hogy néha szerettem volna megosztani valakivel az
életemet. Néhanapján. De nem olyan gyakran.
– Én mondom neked, hogy a munkahelyi sütögetés a lehető
legjobb lehetőség arra, hogy végre beszélj vele. – Kinyitotta az
ebédesdobozát, mire a kimchis rizs illata betöltötte az egész szobát.
A „vele”, akire utalt, nem volt más, mint Eric Morris professzor.
A magas, sötéthajú, szuperfitt szociológiaprofesszor, akinek a hangja
szíveket remegtetett meg, és bugyikat húzott le, ha egy egyszerű
köszönömöt mormolt. Eric Morris professzornak sokkal több női
tanítványa volt, mint bárki másnak a kampuszon. Ritkán mosolygott,
de ha rád nézett, semmi kétséged nem maradt afelől, hogy nemcsak
észrevett, de minden érzésedbe és gondolatodba is belelát.
Egyértelműen túl sok éjjeli fantáziámban szerepelt; ha ezt őszintén
bevallottam volna, őrült, megszállott csajnak titulálnak.
Már több mint egy éve az egyetemen tanított, de én két szót se
nagyon váltottam vele, ugyanis Jasmine igazat mondott: gyáva
voltam.
– Annyira szeretlek, mintha a tesóm lennél, Jaz. De esélyem sincs
rá, hogy valaha is beszéljek vele.
A hosszú hétvége előtti péntekről beszéltünk, az utolsó
munkanapról a tanév kezdete előtt. A legtöbb tanár ilyenkor nem
volt jelen, kiélvezték az utolsó csepp szabadságukat is, hogy
golfozzanak, olvassanak, vagy éljenek a hobbijaiknak. Én viszont
imádtam ilyenkor dolgozni. Az iskola csendes volt, mintha valaki
épp mély levegőt venne, és várná a kilégzést. Egy utolsó szünet,
mielőtt teljesen kirobbanna a káosz.
Ez az év pedig számomra még jobban alakult. A főnököm,
Mickelson professzor három hónapra elhagyta a terepet a teljes
szemeszternyi szabadsága után, és így még maradt négy teljes
hónapom, amíg csak e-mailben kell majd kommunikálnom vele.
Maga a mennyország!
– Te teljesen megőrültél? – dobta felém a szalvétáját Jasmine. –
Ez a lehető legtökéletesebb pillanat, hogy megtedd. Ott lesz, te is ott
leszel. Az őrült főnököd viszont nem. Végre talán elengedheted
magad egy kicsit, és kiélvezheted a helyzetet.
Jasmine a legjobb barátom volt széles e világon, de voltak
időszakok, amikor halálra rémisztett. Lenéztem a kezemre, és
piszkálgatni kezdtem az elszáradt bőrt a körmömnél.
– Csak… képtelen vagyok rá.
– Mi a legrosszabb, ami történhet? Mondhat nemet. Legalább
meglesz a válaszod, és továbbléphetsz.
Egy gyakornok pontosan ezt a pillanatot választotta, hogy
belépjen a konyhába. Nem is nézett ránk, azonnal a kávéfőző felé
indult. Előrehajoltam, hogy kisebb legyen a távolság Jasmine és
köztem.
– Teljesen megelégszem a fantáziavilágommal is, köszönöm.
– Én azt elhiszem. Ha jók a megérzéseim, arról álmodozol, hogy
rámászol, és minden egyes négyzetcentijét végignyalod.
A gyakornok kitágult szemmel nézett felénk, aztán gyorsan
megfordult. Sejtésem szerint még mindig hallgatózott, bizonyára
olyan hírmorzsákat akart összeszedni, amiket széthinthet a diákok
között. Csodálatos! Pontosan ilyesfajta figyelemre áhítoztam.
A srác felé biccentettem.
– Nem tudnál egy kicsit halkabb lenni?
– Addig nem, amíg nem hallgatod meg a tanácsaimat. –
Hátradőlt, összefonta a kezét, és a szemembe nézett. – Rá kell
mozdulnod, mielőtt még valaki elhappolja előled.
A gyakornok már nem tett úgy, mintha nem figyelne. Jasmine is
észrevette a dolgot, mert szinte azonnal megfordult, és ránézett.
– Nem kéne valahol máshol tevékenykedned, Stuart? Például
gyakorolnod az óráidra?
– Jaj, dehogynem! Igen. – Egyetlen pillanatra azt hittem, hogy ki
fog esni a szeme, annyira bámult.
– Akkor hajrá, mozgasd a segged! – mutatott Jasmine az ajtó felé,
és összehúzta a szemét.
Még sose láttam valakit ilyen gyorsan elszelelni. Jasmine aztán
visszafordult felém, és sejtettem, hogy engem sem fog kímélni.
– Glenna, tudom, hogy nem hiszel nekem, de ez az igazság. Nem
kellene egyedül lenned. Nagyon cukik lennétek Erickel. Ő is
komoly, te is komoly vagy. Csak gondolj bele, milyen lenne a szex!
Jézusom, ha nem lennék meleg, akkor még én is felpattannék erre a
járatra.
Ezt a képet mindenképpen szerettem volna kiűzni a fejemből. A
legjobb barátnőm és a vágyaim tárgya dugnak.
– Ki nem állhatlak! – Kivettem a tonhalas szendvicset az
ételesdobozomból, és hatalmasat haraptam belőle. – Azt se tudja,
hogy létezem. Ha köszönök neki a sütögetésen, az tuti nem fog
segíteni abban, hogy az ágyába jussak.
– Hát, nem várhatod azt, hogy egyszer is megdug, ha nem is
beszélsz vele. – Nagyot harapott a kimchiből, és a villájával
mutogatott felém. – Lehet, hogy be kéne rúgnod, és megmarkolnod a
seggét. Akkor bocsánatot kellene kérned. Térden csúszhatnál előtte,
hogy „Jaj, Eric, hogyan tudnám jóvá tenni?” – Megrebegtette a
szempilláját, mielőtt hangosan felnevetett volna. – Látnod kéne az
arcodat!
 – Akkora seggfej vagy! Miért vagyunk egyáltalán barátok?
– Mert az egyetem első hetében megmutattam neked, hogy kell
egyben lehúzni egy egész üveg sört.
– Miután én kihúztalak a pácból egy esszével.
De Jasmine is nagyon jól tudta, hogyan működik az elmém.
Mivel felvázolta a dolgot, most folyamatosan azon merengtem,
hogyan is alakulhatna ez az egész. Láttam magam a sütögetésen,
ahogy „véletlenül” belebotlok Ericbe, ahogy elmegy mellettem, és
teljesen döbbenten nézek a szemébe. Talán még le is önteném
magam valamivel. Azt hinné, hogy miatta történt, és segítene
letörölgetni a ruhámat.
Sajnálom, Glenna, hogyan tehetném jóvá?
Jaj, semmiség, véletlen volt!
Nem nézhetem ezt tétlenül! Engedd meg, hogy adjak egy tiszta
felsőt!
Elpirulnék természetesen, mert ki nem. Köszönöm.
Itt az enyém! A hangja mélyen rezegne, amitől azonnal
beindulnék. A szemembe nézve gombolná ki az ingét.
Hű, Eric! A mellkasod annyira izmos.
Szeretnél mást is látni?
És bumm! Jöhet az őrült szex!
Bárcsak megtörténne!
Megköszörültem a torkomat, és újra beleharaptam a szendvicsbe.
– Nem hinném, hogy tetszem neki, vagy hogy szexel egyáltalán.
Vagy ilyesmi. Mindig egyedül van.
– Bébi, én is láttam már a pasit. Tuti szokott szexelni. Akivel csak
akarja, amikor csak akarja. Mindig ezt mondom neked! Rá kell
mozdulnod.
– Azt se tudja, hogy létezem – feleltem újra. Emellett a
munkatársa is voltam. Ez annyira hangsúlyosan szerepelt a fejemben
lévő tiltólistán, hogy meg se tudtam rendesen fogalmazni.
– Az meg kinek a hibája? Nem az övé. Ha akarsz valamit, akkor
nem árt, ha egy kicsit összeszeded magad. Az élet nem a
folyamatosan óvatoskodóknak kedvez.
– Néha igen.
– Én ebben nem hiszek.
Utáltam, amikor igaza volt.
 – Talán.
– Kutatóasszisztens vagy, aki a tanulmányok és megfigyelések
világában él. Beszélj vele! Komolyan mondtam, amit az előbb
említettem. Biztos vagyok benne, ha megragadnád a seggét, simán
előadhatnád, hogy csak valami egyszerű kutatóprojektről van szó.
– Istenem, hogy mennyire gyerekes tudsz lenni! Nincs szükségem
férfira, hogy teljessé tegye az életemet, teljesen jól megvagyok a
vibrátorommal otthon, ha épp arra van szükségem.
– Édesem, mindig csak maszturbálsz.
– Ezzel kiélem a fantáziámat. Félnék, hogy a valóság sosem érne
fel az elképzelt Erickel, amit olyan jól megalkottam már a fejemben.
Abban a percben elkezdett bizseregni a bőröm. Még mindig
egyedül voltunk a konyhában, de meg mertem volna esküdni arra,
hogy más is csatlakozott hozzánk. Lehetséges, hogy Stuart még
mindig a folyosón ácsorgott, és hallgatózott. Mondjuk bizonyára
nem járt szerencsével, mert az egész beszélgetés arról szólt, hogy
Jasmine rendesen lehordott.
– Vissza kell mennem. Mickelson professzor egy csomó könyvet
hagyott hátra nekem, hogy írjak belőlük összefoglalót. Üldözni fog
az e-mailekkel, ha nem leszek kész hamarosan.
Hál’ istennek Jasmine sóhajtott, ami azt jelezte, hogy aznapra
véget ért az ostrom.
– Mikor jön vissza az öreg kecske?
– Az egész szemeszterben nem lesz itt, de megfenyegetett, hogy
október végén benéz egy rövid időre. Akkor tutira ad nekem annyi
projektet, hogy el legyek látva a következő szemeszterig.
– Nekem is mennem kéne, fél egykor megbeszélésem van. Az
egyik informatikaprofesszor kutatást szeretne indítani az online
tanítással kapcsolatban. Elő kellene szednem néhány tanulmányt,
hogy ne egy régi tézist porolgassunk le.
– Fúj!
A székeink hangja visszhangzott a helyiségben, ahogy felálltunk.
Egy másodperccel később már a szemetet szedtem, és elindultam a
kuka felé, amikor szembetaláltam magam fantáziám tárgyával.
Eric Morris professzor az ajtóban állt kávéscsészével a kezében.
Ez a szó mondjuk, nem fejezi ki igazán, mit is csinált. Inkább fölénk
magasodott. Nem lehetett sokkal több száznyolcvan centinél, de én
csak százötvenöt centi voltam, így nekem égimeszelőnek tűnt. De
persze nem mondanám, hogy borzalmas dolog volt, hogy a
mellkasával kerültem egy vonalba. Az inge tökéletesen illett a
testére, nem rejtette el az izmait. Mint általában, most is a mellizmait
néztem. Tényleg olyan kemények lehettek, mint amilyennek
kinéztek? Éppen emiatt nem is vettem észre, hogy engem figyel.
Pedig ezt tette.
El is pirultam.
– Ööö, jó napot, Morris professzor!
Ó, ez aztán nem semmi! Végre megszólaltam!
– Glenna.
Istenem, a hangja! Sokkal mélyebb hangja volt, mint más
férfiaknak, és emiatt valahogy végighullámzott a testemen, amikor
beszélt. Lehetséges, hogy valakinek a hangja afrodiziákumként
hasson? Felőlem felolvashatott volna egy telefonkönyvet is, én attól
is elélveznék.
Jasmine megköszörülte a torkát, mire ráébredtem, hogy sokkal
hosszabban bámultuk egymást, mint az normális lett volna.
– Elnézést, nekem…
Azt szerettem volna, hogy oldalra mozduljon, hogy elérhessek a
kukához. Ehelyett nem mozdult, nekem meg bénán meg kellett
kerülnöm. Összeszorítottam a számat, nehogy megérezze a halszagú
leheletemet, ahogy elhaladok mellette. Eközben megcsapott az
aftershave-jének az illata. Nem ismertem a márkát, de elképesztő
volt, majdnem idiótán felnevettem a pasis aromától. Mindig meg
tudtam mondani, ha a helyiségben járt, mert az orrom azonnal
felismerte az illatát.
Eric csak akkor mozdult el a kávéfőző irányába, amikor én már
kidobtam a szemetet a kukába. Nem voltunk közeli kollégák, nem
dolgoztam egyetlen projektjén sem, mióta idekerült, ezért nem sok
megbeszélnivalónk akadt. Nem mintha könnyedén megszólíthattam
volna úgy, hogy háttal ácsorgott nekünk. Az asztalhoz léptem, és
felkaptam a holmimat.
– Visszafelé menet szereznem kell papírt a nyomtatóba.
– Szuper! – Jasmine valószínűleg alig bírta visszafojtani a
nevetését. – Nem akarsz hozni egy kávét is? Úgy tűnik, mintha
szükséged lenne rá.
Meg fogom ölni.
– Nem, megvagyok nélküle.
 Mielőtt még kiléphettünk volna a konyhából, Jasmine hangosan
megszólalt.
– Legyen csodás napja, Morris professzor!
– Viszont, Ms. Houng, Glenna.
Igen, akkor már teljesen biztos voltam abban, hogy Jasmine a
lehető legfájdalmasabb halált fogja halni, de valahogy sikerült
befognom a számat addig, amíg hallótávolságon kívülre nem
jutottunk.
– Ki nem állhatlak!
– Most viccelsz? Egyetlen másodpercre komolyan azt hittem,
hogy feldob az asztalra, és a szemem láttára megdug.
– Neked teljesen elmentek otthonról! Nem is ismer!
– Nehogy azt hidd! Tudja a nevedet, ami azt jelenti, tudja ki vagy.
És te nem láttad az arcát úgy, ahogy én. Nem csak hogy tudja, hogy
életben vagy, hanem érdeklődik is irántad.
– Hagyjuk már! – Ezzel csak próbálta felkorbácsolni az
érdeklődésemet, én viszont tudtam, hogy nem érdeklem Ericet.
Épp be akartunk fordulni a sarkon, amikor visszanéztem a konyha
felé. Eric ott ácsorgott a kávéscsészével a kezében, és engem bámult.
De nem tetszhettem neki, ugye?
A mai napig nem is gondoltam volna, hogy egyáltalán tudja a
nevemet.
Már majdnem visszaértünk az irodában, amikor megszólalt a
telefonom. Mire beértünk, elhallgatott, de amikor az asztalomhoz
értem, megnéztem, ki hívott. Négy nem fogadott hívásom volt
anyukámtól.
– Bassza meg!
– Mi a baj? – Jasmine felém fordult.
– Még nem tudom. Várj! Helló, anya! Sajnálom, épp ebédeltem.
– Glenna, édesem. – Egyetlen pillanat alatt tudtam, hogy sírt.
– Mi a gond? Apával történt valami?
– Nem, apa jól van. A dédivel van gond, Glenna.
Becsuktam a szemem, és éreztem, hogy kicsúszik a lábam alól a
talaj.
– Jaj, ne!
– Kórházban van, és az orvosok abban sem biztosak, hogy megéri
a reggelt. Ide tudnál jönni?
– Hol vagytok?
– A St. Josephbe vitték.
– Azonnal indulok.
Jasmine előttem állt, amikor letettem.
– Mi a gond, drágám?
– A dédim haldoklik.
 2. fejezet

A dédnagymamám után kaptam a nevemet: Nagy Glenna. Ő mindig

is élettel teli személyiség volt, folyamatosan bolondozott, így az
ember könnyedén elfeledkezhetett a koráról. Abban reménykedtem
mindig, hogy olyan szerencsés leszek, hogy én is megérem a
kilencvenes éveimet.
Gyerekként utáltam, hogy apa róla nevezett el. Nem annyira
egyszerű kicsiként a Glenna névvel élni. Őrületesen sokat csúfoltak
miatta, a gyerekek sokszor kegyetlenek. De minél idősebb lettem,
annál jobban értékeltem a kapcsolatot kettőnk között. Ráadásul
szerettem a rám irányuló kitüntetett figyelmét. Könyveket,
meglepetéseket, kirándulásokat kaptam tőle. Sajnálom, de olyan nem
jöhet, akit nem Glennának hívnak.
Csodás volt az egész. Ahogy ő is.
Sosem rajongtam a kórházakért, ki nem állhattam a levegőben
terjengő fertőtlenítő szagát. Nekem ez mindig azt jelentette, hogy túl
keményen kell takarítaniuk ahhoz, hogy elűzzék a kórokozókat.
Mindig megtettem minden tőlem telhetőt, hogy ne kelljen kórházba
mennem. Ma este viszont nem tehettem mást. Nagy Glenna a másik
helyiségben volt. Haldoklott.
A nagyimmal ültem, amíg az orvosok bent voltak dédinél, és
mindent megtettek, hogy a lehető legkényelmesebbé tegyék a
hátralévő óráit. Apa el volt foglalva azzal, hogy felhívja a még
életben maradt testvéreit, hogy mindenki értesüljön arról, mi is
történik. Anya szólt, hogy hoz kávét, de én tudtam, hogy egyedül
akar sírni. Hosszú éjszaka lesz, főleg a nagyim számára.
Az elmúlt öt percben az én kezemet fogta, de nem mondott
semmit. Én egyre csak a szeretteim halandóságára gondoltam.
Őrületesen félelmetes, ha erre emlékeztetik az embert.
– Anya tudta, hogy ez lesz. – Nagyi megszorongatta a kezemet. –
Már hónapok óta üzeneteket írogatott az embereknek, hogy rendesen
elbúcsúzhasson, ezt mondta.
 – Jaj, nagyi! – A fejemet a vállára hajtottam. – Nagyon sajnálom.
– Semmi gond, édesem. Anya megbánás nélkül hagyja el ezt a
világot. Ez több, mint amit a legtöbben várhatunk az élettől.
Én huszonnyolc éves voltam, és máris volt olyasmi, amit
megtagadtam magamtól, olyan helyek, ahová nem mentem el. Vajon
én is elmondhatom majd magamról ezt kilencvennyolc évesen?
Hogy nem bántam meg semmit?
– Nálam vannak, azóta, mióta befejezte őket – törölte le a nagyi
az arcát.
– Micsoda? A levelek?
– A táskámban. Odaadom a tiédet.
Azt hiszem, kisebb sokkot kaptam, ahogy a nagyi elkezdett a
táskájában kotorászni. Egy köteg borítékot húzott elő, a nevünket
szépen rányomtatták mindegyikre. Pillanatokon belül az ölemben
landolt a saját levelem.
Kicsi Glenna.
A mellkasom úgy összeszorult, hogy alig kaptam levegőt. Nem
tudtam elolvasni, most semmiképpen sem. Még Nagy Glenna itt volt
velünk, az ágyban pihent egy másik helyiségben. Igyekeztem
lenyelni a torkomban gyűlő fájdalomgombócot, és elmosolyodtam.
– Később fogom elolvasni.
– Természetesen. – Nagyi hirtelen elborzadva nézett rám. – Talán
még oda sem kellett volna adnom, talán meg kellett volna várnom,
hogy…
Letettem a levelet a mellettem lévő székre, és erősen magamhoz
öleltem.
– Minden rendben van, szeretlek!
– Én is szeretlek!
Anya visszajött kávéval a kezében, az arcán megszáradt könnyek
csillogtak.
– Borzalmas sor volt a Tim Hortonsban, sajnálom, hogy ilyen
soká jöttem.
Apa feszült arckifejezéssel tért vissza, és a nagyi arcát fürkészte,
hogy lássa, ő hogy érzi magát.
– Anya, Tony elhozza Briant, a házhoz mennek. Steve is jön egy
kicsit később.
Nagyi megsimogatta a kezemet.
– Miért nem mész el sétálni egy kicsit, édesem?
Kinyújtóztathatod a lábadat!
– Hoztam neked egy nagy dupla-duplát. – Anya a kezembe
nyomta a kávét, ahogy felkeltem. – Mindig elfelejtem, milyen
hatalmas ez a kávé. Dobd ki, ha nem tudod meginni mindet.
– Köszönöm!
Anya megölelt, hosszabban húzott magához, mint szokta.
– Láttam egy szép várószobát a folyosó végén, ha csendet
szeretnél. Mi nem megyünk sehová, gyere vissza, ha készen állsz.
– Visszajövök.
Otthagytam őket, és egyenesen abba az irányba indultam, amerre
anya mutatott. A gondolataim cikáztak, eszembe jutottak azok a
csodás időszakok, amiket Nagy Glennával töltöttem. Hatalmas régi
farmháza volt Antigonishban, Nova Scotia tartományban.
Gyerekként néha elmentünk meglátogatni, és nagyi is velünk jött.
Nem emlékszem sokra a helyből, de tudtam, hogy a ház rendesen le
volt lakva.
Néha nyaranta felszállt a repülőre, hogy meglátogassa a nagyit
egy hónapra. Általában júliusban kelt útra. Imádtam a hangját, a
csillogó szemét. Mindig olyankor nézett így rám, ha valamit
kitervelt. Odáig voltam a keleti parti akcentusáért is, mert néhány
szót annyira kanadaiasan ejtett ki.
– Basszus! – Egyre nehezebb volt levegőt venni anélkül, hogy
bele ne remegett volna az egész testem. Le kellett ülnöm, össze
kellett kapnom magam, mielőtt visszamegyek a családomhoz.
A folyosó végére irányított a kiírás. A kávé egyre jobban
melengette a kezem, átsütött a papírpoháron. Anyának sosem jutott
eszébe, hogy dupla pohárba kérje. Amikor végre beértem a szobába,
egy pár odabent éppen egy kórházi személyzetisnek tűnő emberrel
beszélgetett. Jobb, ha kint maradok. Gyorsan körbenéztem, és
találtam egy széket pár méterre tőlük a falnál. Ott nyugalomra
leltem.
A folyosó csendes volt, némi hang ugyan kiszűrődött a
helyiségből, a háttérben zümmögött a ventilátor. Leültem a túlzottan
kipárnázott műbőr székre, és vártam, hogy kinyomódjon belőle a
levegő a súlyomtól, mielőtt ránéztem a borítékra.
Kicsi Glenna.
Annyira finom, kicsiny betűkkel írták ezt rá, ami egyáltalán nem
vallott arra a nőre, aki megírta a borítékokat. Az ölembe tettem, de
még nem álltam készen arra, hogy kinyissam. Ehelyett
belekortyoltam a kávéba, hagytam, hogy a koffein, a cukor és a
tejszín megtegyék csodás hatásukat, és feldobják egy kicsit a
lelkemet, feltöltsék a testemet. Ugyan mesterséges hatás volt, de
reménykedtem, hogy ez majd segít túlélnem az elkövetkező pár órát.
Nagy Glenna levele engem várt.
Kiittam a kávét, és letettem a poharat a padlóra.
Mély levegőt vettem, aztán még egyet, mielőtt újra magamhoz
vettem a borítékot, hogy alaposabban megvizsgáljam. Vékony volt,
valószínűleg egyetlen papírlapot rejtett magában. Nagyi már
elmondta, hogy búcsúlevél volt attól a nőtől, akit a folyosó végén
már csak gépek tartottak életben. Még élt, még kapaszkodott az
életbe.
Hozzám szólt annak ellenére is, hogy már nem tudott
megszólalni.
Behunytam a szemem, és elhatároztam, hogy elolvasom most.
Becsúsztattam az ujjam a ragasztás alá, óvatosan végighúztam, hogy
kinyíljon a boríték. Igazam volt abban, hogy egyetlen papírlapot
fogok találni. De abban nem, hogy ez lesz az egyetlen dolog benne.
Nagy Glenna háromba hajtotta a papírt, amely egy másik dolgot ölelt
körbe: egy fotót. Mielőtt széthajtottam volna a levelet, megráztam,
és a fotó kicsússzant.
Én nagyon kicsi voltam rajta, Nagy Glenna elvitt az Eaton
Centerbe, amikor Torontóba látogatott egyszer. Fotófülkében
fotózkodtunk közösen: két generáció, akiket összekötött a név.
Elfeleztük: kettő jutott nekem, kettő neki. Én az évek során
elveszítettem valahol a sajátjaimat, nem gondoltam, hogy valaha is
újra találkozom ezekkel a képekkel. Már elfelejtettem, hogy ő
megtartotta a másik kettőt.
Az eddig visszafojtott könnyek most már az arcomon csorogtak.
Miért nem töltöttem vele több időt? Pár évvel ezelőtt egy városi
idősek otthonába került, bármikor elmehettem volna hozzá. Ő volt az
én Nagy Glennám, a nő, akit éveken keresztül imádtam, és egész
életemben azon fogok dolgozni, hogy felérjek a nevéhez. Borzalmas
dédunokaként viselkedtem.
Szipogtam, majd végül kinyitottam a levelet, hogy elolvashassam
utolsó, hozzám intézett szavait.
 Drága, Kicsi Glenna!
Nem tudom, hogy valaha elmondtam-e neked, de titkon
mindig boldog voltam, hogy te vagy az a dédunokám, aki az
én nevemet kapta. Nem mintha lett volna erre okom, de
amikor először megpillantottalak kisbabaként, tudtam, hogy
rokonlelkek vagyunk.
Annyira büszke vagyok rád, és mindarra, amit elértél az
életedben. Egy egyetemen dolgozol! Ez bizony olyan dolog,
ami nekem sohasem sikerült volna. Az egyik, amit igazán
megbántam az életemben, hogy nem tanultam tovább.
Köszönöm, hogy megmutattad nekem, mit is érhettem volna
el.
Amikor leültem, hogy megírjam ezeket a leveleket, annyi
embernek szerettem volna üzenni pár utolsó dolgot. A
legtöbbjüknek csak búcsút akartam mondani, de neked, édes
kislány, többet szeretnék ennél adni: szeretnék egy kis
tanáccsal szolgálni.
Végignéztem, hogyan cseperedtél szépséges, intelligens
nővé. Az életedet átgondoltan, gondosan éled. Ezzel
szeretném, ha felhagynál. Nem teljesen, csak egy kicsit!
Szeretném, ha valami vadabb dologba kezdenél. És ne vedd
félvállról ezt az egészet! Ha végigmész ezen az úton, a
lehető legtöbbet fogod kapni az élettől. Nem kételkedem
abban, hogy végül majd meg fogsz házasodni, és saját
gyermekeid lesznek. Ezt kívánom neked.
De biztos akarok lenni abban, hogy a megfelelő férfit
találod meg.
Nem akarom, hogy tele megbánással érj el a kilencvenes
éveidbe.
Holnap, holnapután vagy jövő héten szeretném, ha
nyitnál a világ felé, és tennél valami olyasmit, amiről
mosolyogva ezt mondhatod:
– Biztos vagyok benne, hogy Nagy Glenna odáig lenne
ezért! – Nagyon remélem, hogy ebben a történetben egy férfi
is szerepet kap, de csak te tudod eldönteni, ki is a megfelelő
 neked.
Emellett szeretném, ha biztosan tudnád, hogy szeretlek.
Anyukád mondta, hogy sokszor rosszul érezted magad, hogy
nem töltöttél velem elég időt. Öreg vagyok már, de egy
cseppet sem kicsinyes. Az együtt töltött időszakok
csodálatosak voltak. Nagyon jól tudod, hogy nekem a
minőség többet jelent, mint a mennyiség. És te ezt mindig
megadtad nekem.

Szeretlek,
És örökké veled maradok:
Nagy Glenna

– Basszus! – Letöröltem a könnyeimet a kezemmel. – Basszus!

Minden csepp bűntudat és megbánás egyszerre rohant meg. A
mellkasomhoz szorítottam a levelet, és hangosan felzokogtam,
valószínűleg mindenki hallotta a közelben. A dédim szeretett és
büszke volt rám!
Egyúttal azt is akarta, hogy több kockázatot vállaljak.
Előrehajoltam egészen addig, amíg a homlokom már a térdemet
érintette. Ebben a pózban képes voltam mindent kizárni, egyetlen
pillanatig kiélveztem a sötétséget, hagytam, hogy a szavai
leülepedjenek bennem. Ő is megfigyelő volt, mint én. Ösztönös
érzéke volt, hogy a problémák gyökerét lássa úgy, hogy csak néhány
egyszerű kérdést tett fel. Amíg én ezt a képességemet az egyetemen
kamatoztattam, ő embereknek segített, hogy jobb életet élhessenek.
Csodálatos volt.
Beletelt némi időbe, amíg összeszedtem magam annyira, hogy
úgy éreztem, már szembenézhetek a családdal.
Amikor visszatértem, az orvos épp anyával és apával beszélt. A
nagyi nem volt a közelben. Amikor apa meglátta, hogy jövök, a
szemembe nézett, és kissé megrázta a fejét.
Ne!
Jaj, ne!
– Anya?
Anya a szemét törölgette, és szorosan magához ölelt.
 – Elment, kicsim.
– És a nagyi?
– Épp vele van odabent.
Egy kissé erősebben szorítottam magamhoz.
– Annyira szeretlek!
– Tudom, én is szeretlek téged! – Hátrahúzódott, és letörölte friss
könnyeit. – Kaptál levelet?
– Igen.
– Tényleg téged szeretett a legjobban a gyerekek közül. És tudta,
hogy te is szereted. Emiatt sose aggódj!
– Köszönöm, anya!
A következő pár óra volt a legnehezebb az eddigi életemben.
Valahogy sikerült visszatartanom a könnyeket, ahogy nagyi kijött.
Apa ment be, és tartotta a frontot, amíg meg nem érkezett Stephen
bácsikám. Akkor könnyebb volt a háttérbe húzódni, pár percet
szánni arra, hogy lélegzethez jussak. Megígértem Jasmine-nak, hogy
felhívom majd a fejleményekkel kapcsolatban.
Ő pedig felvette első csengetésre.
– Édesem, minden rendben van?
– Nagy Glenna elhunyt.
– Nagyon sajnálom. Szükséged van valamilyen segítségre?
Összeszedhetek pár holmit, és elvihetem hozzád.
– Anyához és apához megyek ma este, hogy velük legyek. Csak
szerettem volna elmondani, hogy következő szerdáig nem megyek
be dolgozni, akkorra már meglesz a temetés is.
– Ne aggódj semmi miatt sem! Még Mickelsonnak is írok, hogy
tudja, mi a helyzet.
– Nagyon köszönöm!
– Menj, és legyél a családoddal! Hívj fel, ha tudsz!
Fájt, hogy elveszítettem a dédimet, de valamennyire
megkönnyítette, hogy voltak olyan emberek az életemben, akikre
támaszkodhattam, akiket szerettem, és ők is viszont szerettek. Igen, a
fájdalom létezett, de tudtam, hogy valamikor majd elmúlik.
A lehető legtöbb, amit a dédi emlékéért tehetek az, ha azzá válok,
akiről Nagy Glenna azt gondolta, bennem lakozik. Valahogy meg
kellett találnom a módját, hogy kalandra induljak, ahogy ő is tette.
Hogy megbánás nélkül éljem az életemet, hogy olyan dolgokat
csináljak, amire Nagy Glenna azt mondaná: „Ez az, kislány!”
Már csak azt kellett kitalálnom, hogy a fenébe tehetném ezt meg.
 3. fejezet

A temetés olyan szép volt, amilyen egy temetés csak lehet. Már évek
teltek el azóta, hogy utoljára részt vettem egyen. A szüleim nem
mondhatók vallásosnak, nem mentünk templomba, hacsak a nagyi
meg nem kért rá minket, hogy csatlakozzunk hozzá. De Nagy
Glenna egész életében hívő volt, szóval már pár hónappal ezelőtt
kiválasztotta magának a templomot a temetésére.
Az énekeket felismertem, sokszor ezeket dúdolta magában,
amikor kötögetett vagy mást csinált. Elsírtam magam, amikor Sabin
néni az Ave Maria pár versszakát elénekelte nekünk. Tony bácsikám
mondta a gyászbeszédet, és még a nagyi is mondott pár szót. A
temetés a sírnál fejeződött be, ami rövid autóútra volt a templomtól.
Virágot tettem a koporsóra a többi unokával és dédunokával együtt.
Mielőtt még észbe kaptam volna, már vége is lett a temetésnek, és
nem maradt más, minthogy folytassuk az életünket. Csak Jasmine
piszkálódására tudtam gondolni. Hogy gyávának nevezett, mert
sosem vagyok képes arra, hogy bevállaljam a dolgokat. Ericre
gondoltam, és az elkövetkező sütögetésre. Jasmine-nak igaza volt:
tökéletes lehetőség adódott arra, hogy jobban megismerjem. És
semmi borzalmas nem történhet, ha csak köszönök neki, és
beszélgetek vele a következő szemeszter óráiról.
Nagy Glenna bizonyára örülne ennek. Eric nagyon is az ő zsánere
volt, csak hatvan évvel fiatalabb változatban.
Éppen Ericre gondoltam, ahogy csoportokra szakadtunk, és
elindultunk vissza a kocsik felé. A szél feltámadt, folyamatosan az
arcomba fújta a hajamat. Megálltam, hogy megigazítsam, amikor
megláttam egy tasakot egy sírkő tetején, ami onnan egyenesen a
földre esett. Az unokatestvéreim haladtak előttem, halkan
beszélgettek egymással, nem vették észre, hogy lemaradtam. Én meg
nem bírtam elviselni annak a gondolatát, hogy egy elhunyt, szeretett
embernek szánt ajándék a földön végezze. Csak pár másodpercembe
telt, hogy visszategyem a helyére.
– Várjatok meg! – Nem vártam meg, hogy hallottak-e, nagyon jól
tudtam, hogy úgy se maradok le túlzottan akkor sem, ha nem állnak
meg. A lehető legóvatosabban lépdeltem a magassarkúmban a füvön
át a sír felé. Csak két másodpercembe telt volna visszatenni a
zacskót a sírra. Meg is tettem volna, ha az éles fekete betűk nem
vonzzák oda a tekintetemet.
Nem.
Nem, ez nem lehet…
Kisimogattam a ráncokat az átlátszó zacskón, hogy jobban
megnézzem a feliratot.

Első Nap
Maszturbálj!

– Mi a fene? – A kíváncsiságom vitt előre. Kinyitottam az egész

zacskót, hogy belenézzek a tartalmába.
Szextelés.
Öltánc.
Szex autóban.
Te jó ég! Ezek szexkártyák voltak!
A temetőben!
– Mi a fene?
– Glenna, jössz már?
Összerezzenve csúsztattam be a kártyákat a zsebembe, nem is
gondolkodtam.
– Megyek már!
Szexkártyák a temetőben? Ezeknek bizonyára nem kellene itt
lenniük. Valaki biztos extraszaftos szexkalandba keveredett errefelé,
és véletlenül elhagyta a csomagot. Szegény család, akinek a szerette
éppen itt nyugszik, bizonyára rémes sokkot kapnának, ha egy
látogatásuk során ezeket találnák a sírnál.
Jobb, ha magammal viszem őket, hogy egyetlen gyászoló
személy se találjon rá. Ezzel a közjót szolgálom.
Teljes mértékben.
Odaértem az unokatesómhoz, Kristinához, aki gyorsan rám
mosolygott, majd a sír felé biccentett.
– Az meg mi volt?
Nagyon szerettem Kristinát, de ő sokkal konzervatívabb
világnézetű volt, mint én. Nem olyasvalaki, aki értékelné a
szexkártyákat, főleg nem a temetőben találtakat.
– Semmi, csak valami szemét, nem akartam otthagyni.
– Nagyon kedves tőled, hogy felszedted. – Kristina újra rám
mosolygott. – Szerinted lesz kaja a nagyinál? Borzalmasan éhes
vagyok.
– Apa és anya egy csomó cuccot vitt át még korábban. Biztos azt
akarták, hogy mindene meglegyen a nagyinak. Abból mindenkinek
jut.
A kártyák szinte lyukat égettek a zsebemben. Pontosan olyan
felfedezés volt ez, ami teljesen felkorbácsolta az érdeklődésemet.
Hogy kerülhettek oda? Ki írta őket? Ki használta őket?
Istenem, nem akartam várni, amíg hazaérek, hogy jobban
megnézzem őket, de nem volt más választásom. Csak arra tudtam
gondolni, hogy a dédnagyanyám, Glenna odáig lett volna a
kártyákért, főleg, hogy pont az ő temetése után találtam őket. Ha
hittem volna a szellemekben vagy a sorsban, akkor bizonyára meg
lettem volna győződve arról, hogy ő rendezte el úgy, hogy
megtaláljam a kártyákat.
De ilyesmiben nem hittem.
Akkor sem, ha ő igen.
De ez nem is lep meg.
Csak egy pillantást vetettem eddig a csomagra, de azt már tudtam,
hogy bárki is írta a kártyákat, nagyon aktív képzelőerővel
rendelkezett.
Az egyetlen gond a szexkártyákkal az volt, hogy az első kártya
kivételével kellett hozzájuk egy másik személy is, ami most nekem
nem igazán elérhető.
Ha lett volna választási lehetőségem, kivel is osszam meg a
kártyákat, akkor egyértelműen Ericet mondtam volna. Csodálatos
alany lenne erre a feladatra, de persze, ehhez tudnia kellene, hogy
létezem. Hogy szexuálisan aktív nőnemű lény vagyok, és nem
csupán Mickelson professzor kutatási asszisztenseként tengetem a
napjaimat. Bármit is gondoljon rólam egyébként.
Talán a szexkártyák segíthetnek nekem?
Nem, biztos nem. Ehhez nem volt bennem elég kurázsi.
A családom nagyi házában gyűlt össze. Néha nevetés szállt a
visszafogott beszélgetés közben, a nap elején burjánzó feszültség
kezdett feloldódni. Imádtam a dédit, de iszonyú nehezen tudtam
figyelni a körülöttem zajló eseményekre. Az elmém folyamatosan
visszavándorolt a zacskóra és annak tartalmára, amit a lehető
leggyorsabban átraktam a zsebemből a táskámba.
Miközben Stephanie-val beszélgettem, azon gondolkoztam, kinek
kell egyáltalán olyan instrukciót adni, hogy maszturbáljon.
Miközben megöleltem Kristinát, és egy második adag kávét
nyomtam a kezébe, azon gondolkoztam, milyen lehet öltáncot adni
valakinek a temetőben?
A befogadó fél vagy teljesen új volt a szex terén, vagy sokkal
több állt a történet mögött, mint azt én elsőre gondoltam volna.
– Glenna?
Felugrottam, amint meghallottam anya hangját. Egész nap apát
kísérgette, aki meg az anyukáját támogatta, hogy biztosan minden
rendben menjen. Megöleltem, és gyorsan megpusziltam az arcát.
– Hogy van apa és a nagyi?
– Úgy, ahogy arra számítani lehetett. – Anya már egy ideje nem
festette be a haját, így felfedeztem ősz tincseket természetes
barnaságában, ami újabb emlékeztetőként szolgált arra, hogy
mindannyian öregszünk.
– Szeretnéd, hogy hozzak valamit?
– Szerintem mindenünk megvan. Csak meg akartam kérdezni,
hogy nálunk maradsz-e ma este a házban, mert akkor elindulnék,
hogy mindent elrendezzek.
Gyorsan körbenéztem a helyiségben, apára és a testvéreire
pillantottam, akik valószínűleg arra készültek, hogy beleássák
magukat a söröshordóba, amit már kikészítettek a garázsban, és
igyanak egy nagyot a dédim emlékére. Így anyára hárult a feladat,
hogy szórakoztassa a nagynéniket és a nagymamámat, akik
valószínűleg szintén iszogatni készültek.
– Azt hiszem, már így is tele van a ház mára. Hazamegyek. Úgyis
dolgoznom kell holnap.
– Kicsim, biztos vagy abban, hogy készen állsz erre? Csak pár
nap telt el.
– Nem igazán, de nem vehetek ki több napot. – Már
felhasználtam a haláleset idejére kijelölt három napot, ennyit adott
az iskola. Bármennyire is úgy éreztem, jól esne még pár nap, hogy
gyászoljak, tudtam, hogy jobb lesz, ha visszamegyek dolgozni. A
lakásomban csak magamat sajnálva ücsörögnék. – Rendben leszek.
 – Persze, hogy rendben leszel! – Anya hátrasimított egy hajtincset
a fülem mögé. – Hát, nagyon úgy fest, hogy el leszek foglalva ma
este, de ha bármire szükséged van, szólj, jó?
– Köszönöm! – Még egyszer megpusziltam. – Szerintem inkább
megyek is, hacsak nem kellek, hogy segítsek még valamiben.
– Menj csak! De mindenképpen búcsúzz el a nagyitól, mielőtt
elindulsz.
– Úgy lesz!
Körbementem, mindenkit megölelgettem, és megpuszilgattam,
azokat is, akiket évek óta nem láttam. Fogadtam a dicséreteket, hogy
mennyire megnőttem és mennyire szép lettem, ezek a megjegyzések
főleg nagybácsiktól és nagynéniktől záporoztak felém. Bizonyára
borzalmasan rút kiskacsa lehettem gyerekkoromban, ha ennyire
meglepődtek az átalakulásomon. A nagymamám mellett még több
időt töltöttem. Megpuszilgattam, mire ő jó erősen magához szorított.
– Az összes unoka és dédunoka közül te érdemled meg legjobban,
hogy a nevét viseld.
Ó! Basszus!
Kitöröltem a könnyeket a szememből.
– Nagyon köszönöm!
A nagyi megszorította a kezem.
– Menj, és ne sírj többet! Semmiképp sem szerette volna, ha
szomorkodsz.
Szóval, így is tettem.
Furcsa tudatállapotban vezettem haza a nagyi házából. Próbáltam
zenét hallgatni, de ideges lettem, hogy folyamatosan szaggatott a
Spotify. A csend viszont annál is rosszabb volt. Túl sok gondolat
rohant meg a halandóságról – a sajátomról és a családoméról is –,
ami aztán még jobban kihozta belőlem a gyászt. Teljes
figyelemelterelésre volt szükségem.
Benyomta a telefongombot a kormányon.
– Hívd Jasmine-t!
Hallottam, ahogy a készülék tárcsáz. Négyszer csengett ki, mire a
barátnőm beleszólt a telefonba.
– Halló?
– Helló, Jaz, én vagyok.
– Szia! – Hallottam, ahogy hátrébb tartja a telefont. – Várj egy
pillanatot, anya… Bocsánat. Milyen volt a temetés?
 – Szép szertartás volt.
– Az jó. És hogy vagy?
– Hát, azt hiszem, megvagyok. Most, hogy vége van a
temetésnek, már nem nyomaszt annyira ez az egész, ha van ennek
bármi értelme.
– Persze, értem, miről beszélsz.
Belementem egy kátyúba, mire a táskám a földre esett, kiömlött a
tartalma, és a tekintetem azonnal a kártyákra siklott. Ó!
– Ma este el vagy foglalva, ugye?
– Igen. Épp anyánál vagyok. Rákényszerített arra, hogy fessük be
a fürdőszobáját rózsaszínre. – Kissé öklendezős hangot hallatott.
– Az gáz, mert találtam valami furcsát… a temetőben.
– Most komolyan félve kérdezlek erről, pedig tudod, hogy ilyen
velem ritkán fordul elő.
Felnevettem, ahogy sávot váltottam.
– Csak azt mondom, hogy olyan felfedezést tettem, ami Nagy
Glenna megelégedésére szolgált volna.
– Dildót találtál?
– Ó, te jó ég!
– Nem dildót találtál? – nevetett fel hisztérikusan. – Ez milyen
elcseszett!
– Nem, nem dildót, de valami olyasmit, ami legalább annyira
furcsa. Találtam egy zacskót, ami tele volt szexkártyákkal.
– Várj, hogy mi van?
– Kártyákat, amikre mindenféle szexcucc van írva, amit ki lehet
próbálni. Hármas meg zuhanyzós szex, meg minden.
– Most szívatsz! Hát, ez baromi menő!
– Komolyan, mintha Nagy Glenna ott lett volna velem, hogy
sugalljon valamit.
– Hogy sürgősen dugnod kéne valakivel?
Felhorkantam.
– Na, igen, ilyesmire gondoltam. De szerintem inkább azt akarta
üzenni, hogy ideje belemerülnöm az életbe, és kipróbálnom valami
vadat. Imádta volna a kártyákat. – Hirtelen összeszorult a torkom,
meg kellett köszörülnöm. Semmiképp sem akartam sírni vezetés
közben. – Sokkal nehezebb volt a mai nap, mint sejtettem.
– Bárcsak veled lehetnék ma este!
– Tudom, de minden oké lesz, csak érjek haza, és zuhanyozzak le.
 – Mindenképpen hozd be holnap a kártyákat! Meg akarom nézni
őket. – A kocsi utasterét betöltő nevetése kicsit lazított a
mellkasomban megbúvó feszültségen. – Extrahosszú ebédszünetet
kell tartanunk, és Nagy Glenna tiszteletére mindenféle mocskos
dolgot kell átdumálnunk.
– Ez nagyszerűen hangzik! De óvatosnak kell lennünk. Amit
eddig láttam, az alapján nem akarnád, hogy mások is felfigyeljenek a
kártyákra a munkahelyen.
– Orientációs hét van, mindenki el van foglalva a maga dolgával,
készülődnek a szemeszterre. Senkinek se fog eszébe se jutni az sem,
hogy élünk a hónap közepéig, szóval minden oké.
Még egy pár percig beszélgettünk, aztán nagyobb dugóba
keveredtem. Nem akartam balesetezni a bérelt kocsival, miközben
éppen próbálok hazanavigálni a 401-esen, szóval, ahogy Toronto
közelébe értem, letettem a telefont. Vártam a holnapot, hogy
eltereljem a figyelmemet a lehangoló gondolatokról.
Szexkártyák a temetőben?
Az tuti, hogy valakinek sokkal érdekesebb élete van az enyémnél.
 4. fejezet

Fura, hogyan változik valami borzalmasan viccesről egy kicsit

szomorúvá egy szempillantás alatt. Amikor hazaértem az
autókölcsönzőből, töltöttem magamnak egy pohár bort, és magam
elé húztam a kártyákat. Szerettem volna rendesen megvizsgálni őket,
mielőtt még teljesítem a barátnőm kívánságát, és magammal viszem
az iskolába. Ha túl pikánsnak találtam volna őket, akkor mindenképp
itthon hagyom, és Jasmine-t hívom el, hogy megnézze. Miközben
olyasmivel próbálkoztam, ami Nagy Glenna szerint kockázatos, nem
akartam bajba sodorni magam a munkahelyemen. Mickelson
professzor jó főnök volt, de nagyon korlátolt nézetei voltak azzal
kapcsolatban, hogyan is kellene az embernek viselkednie a
munkahelyén. A szexkártyák egyértelműen nem szerepeltek az
„elfogadott viselkedések” listáján. Jobb a biztonság.
Emellett már most meg akartam vizsgálni őket.
Elkezdtem lapozgatni őket, el akartam lazulni, és kiélvezni a
pillanatot. Maszturbálj! Horkantás. Ruhában szexelés. Nevetés.
Aztán megtörtént. Egyik pillanatban még iszogattam a bort, és
nevetgéltem azon, amit láttam, a másikban pedig megszállt a
bűntudat, hogy hogyan is nevethetek valakinek a fájdalmán? A
kérdés, hogy melyik kártya változtatta meg ennyire a hangulatomat?

Tizenhetedik Nap
Játssz újra egy jelenetet egy pornófilmből!
(kérd Nikki segítségét, ha kell!)

Nikki olyasvalaki lehet, akiben igencsak megbízott az, aki a

kártyákat kapta, ha még egy pornófilmmel kapcsolatban is segítségét
kérhette. Mármint ki a fene kér meg random embereket, hogy
ilyesmiben kisegítsék? Erre a fantáziám szárnyalni kezdett. Ki lehet
Nikki? Testvér vagy barát? És hogyan érezte magát a kártyák
gazdája, amikor tőle kellett segítséget kérnie… Ekkor hasított belém
a felismerés.
Ezek a kártyák bizony valakinek segítségként akartak szolgálni.
Más a helyzet, mint egy filmben, ahol a karakterek fel akarták
pezsdíteni az életüket szexkártyákkal. Nem, igazi hús-vér emberek
használták ezeket a kártyákat, talán azért, hogy túllépjenek
valamiféle veszteségen.
Először arra gondoltam, hogy a rejtélyes kártyatulajdonos egy nő,
mert egyértelműnek tűnt, hogy nőnek és nem férfinak szánták őket.
Minél tovább néztem a nyomtatott szavakat, annál jobban
elképzeltem őt a fejemben. Valószínűleg idősebb lehetett, valaki, aki
talán szeretett volna többet kalandozni, de nem tudta, hol is kezdje
el. A szerzőnek bizonyára nagyon fontos lehetett, ha ezeket a
kártyákat ajándékozta neki.
Muszáj kockázatokat vállalnod, Glenna! Nem élheted az életedet
úgy, hogy félsz a saját árnyékodtól is.
Próbáltam elhessegetni Nagy Glenna hangját a fejemből,
kiszórtam a kártyákat a dohányzóasztalra, és vagy húsz percig
néztem őket. Rendesen sorba pakoltam mindet, megfigyeltem,
hogyan haladnak előre. Felvettem az első napot, hogy még
közelebbről megnézzem. A hátulján volt egy halvány leírás, egy
mondat része.
… belekezdtem egy kis projektbe, amit Alyssa Szexi 30 Napjának
kereszteltem el…
Ki lehet Alyssa? Valaki nagyon gondosan készítette el neki ezeket
a kártyákat. Valaki, aki úgy képzelte, nem lesz már sokáig itt. Azt
kívánta a másiknak, hogy érezze nagyon jól magát.
Újra megforgattam a kártyát. Nem néztek ki használtnak, a
sarkokat nem hajtották be, nem voltak gyűrődések vagy foltok a
paklin. Alyssa vagy nem használta őket, vagy kihasználta, amit
tudott, és hátrahagyta őket
Ó!
A sírra tette le, mintha búcsút akart volna mondani. Hirtelen
elöntött a bűntudat, és gyorsan összerendeztem őket egy kis pakliba.
Nem kellett volna megnéznem a kártyákat. Bizonyára személyes
dolog lehetett ez Alyssa és elhunyt szerette között.
Istenem, borzalmas vagyok!
Nem számít, mennyire bátor akartam lenni, vagy mennyire
elkeseredetten szerettem volna Nagy Glennát büszkévé tenni, nem
húzhattam hasznot ilyesmiből. Nagyot tévedtem.
Gyorsan beletettem a kártyákat a zacskóba, majd vissza a
táskámba. Tudtam, hogy Jasmine-nak sem mutathatom meg őket.
Holnap azonnal vissza kell mennem a temetőbe munka után, hogy
visszategyem a helyére. Igen, ezt fogom tenni. Nem lesz nehéz
megtalálni, hol is találtam őket, ugye?
Valahogy majd kiengesztelem Jasmine-t. Meg fogja érteni.

Jasmine mindkét kezét az asztal szélére nyomta, úgy hajolt előre.

Hosszú, egyenes, fekete haja előreomlott, keretbe foglalta az arcát,
ami csak még jobban kiemelte összeráncolt homlokát.
– Mit értesz az alatt, hogy nem akarod megmutatni a kártyákat?
Ó, Istenem, halálra rémisztett a reakciója!
– Privát dolog.
– Ööö, nem. A temetőben találtad. Ami azt jelenti, hogy akár egy
kóbor kutya is szétcincálhatta volna. Te elvitted, én meg látni
akarom.
– Ennyire nem egyszerű a dolog.
– Dehogynem! – horkant fel Jasmine, és felállt. – Csak pár hülye
szexkártyáról beszélünk, nem? Boltban is kaphatóak.
– Otthon készítették őket.
– És szaftosak? Pornóhoz méltóan szaftosak?
– Most komolyan ezzel fogsz piszkálni?
– Nem akarod megmutatni nekem? Igen! – Hátradőlt, és
összefonta a karját, egyenesen a szemembe nézett. – Megígérted,
hogy lesznek szexkártyák, tehát én egyértelműen szexkártyákat
akarok akkor látni.
Miért is gondoltam azt, hogy lebeszélhetem valamiről Jasmine-t,
ha már a fejébe vette a dolgot? Ehhez semmi erőm sem volt.
Kihalásztam a kártyákat a táskámból, de még mindig nem akartam a
kezébe adni.
– Rosszul érzem magam emiatt. Olyan, mintha belenéznénk
valamibe, amit nem szántak a nagyközönségnek. Mintha napló lenne
vagy valami.
Jasmine továbbra is a zacskót nézte, és tudtam, hogy borzalmasan
meg akarja kaparintani a kártyákat. Annyira izgatott volt, mint
karácsonykor a gyerekek.
 – Glenna, kérlek!
Feltartottam őket, hogy ne érhesse el.
– Meg kell ígérned, hogy tiszteletteljes leszel!
– Basszus, az a kifejezés ül az arcodon! Az az „ó, én már
megfejtettem ezt a rejtélyt”, ami azt jelenti, hogy iszonyatosan sok
időt töltöttél azzal, hogy ezeket nézegetted. Kérlek, mondd meg
nekem, hogy miért kellene tiszteletteljesen viselkednem, amikor
szexkártyákról van szó!
Általában minden egyes alkalommal így veszítettem el a meccset
a legjobb barátnőmmel szemben, mert ő idegesítően logikusan
érvelt.
– Igazad van, jól megnéztem mindet tegnap este. Egy nőnek
szánták a kártyákat, akit Alyssának hívnak. Szerintem özvegy
lehetett, és ezt hagyta rá az elhunyt férje, aki egyértelműen akkor
írhatta őket, mielőtt meghalt.
– Hát, ezt meg honnan a fenéből tudod? Azon kívül, hogy
találgatsz.
Feltartottam a kezem, és sorolni kezdtem az érveimet.
– A temetőben találtam őket. Nem használták őket. Az első kártya
azt kéri, hogy maszturbálj. A szerző még egy Nikki nevű nőt is
kijelölt, hogy segítsen neki, aki egyértelműen barát vagy testvér
lehet. – A kezem lehanyatlott. – Talán ezzel akarta rávenni a
feleségét, hogy újra kóstoljon bele az életbe, amikor ő már nem lesz.
– Úgy érted, meghalt? – Jasmine hümmögött a kávé felé, majd
hátrébb dőlt a széken, és bólogatott. – Ez bizony csodálatos érvelés,
Sherlock! Azon kívül, hogy azonnal férjre asszociálsz, csodálatos.
– A kártya hátulján lévő halvány kézírás alapján férfi. De
bocsánat, próbálok máskor politikailag korrektebb lenni. Szóval a
párja lehetett.
– Köszönöm! – vigyorgott Jasmine.
– Bárki is legyen, azt feltételezem, hogy már végzett a kártyákkal,
ezért hagyta ott őket. Egyetlen egy kártya sem utalt a temetős
szexre…
– Nem mintha én ezt megerősíthetném, hiszen még meg sem
mutattad.
– Arra gondoltam, hogy visszaviszem őket. – Mély levegőt
vettem, és visszatartottam. Amikor erre Jasmine semmit sem
mondott, felsóhajtottam. – Szerinted?
A szüleimen kívül egyértelműen kimondhattam, hogy Jasmine az
a személy, aki a legjobban ismert engem a világon. Nem jutott
eszembe olyan alkalom, amikor sikerült rászednem.
Jasmine sóhajtott, és lassan ingatta a fejét.
– Tudod, mit gondolok erről?
– Nincs kétségem afelől, hogy meg fogod osztani velem.
– Szerintem meg akarod tartani a kártyákat, és úgy gondolom,
lehet, használni is akarod őket. – Jasmine oldalra billentette a fejét,
mintha mélyen elgondolkozna. – Az a te nagy gondod, hogy mindig
kell valaki, aki engedélyt ad neked, hogy megtegyél bizonyos
dolgokat. Már ha az nem a munkáddal kapcsolatos.
– Nincs szükségem engedélyre. – Milyen hülye gondolat! Hiszen
felnőtt nő voltam. – Csak nem hinném, hogy megfelelő dolog
elvenni valami ennyire személyes dolgot, és felhasználni a saját
perverz vágyaimhoz.
Jasmine arckifejezéséből egyértelműen le lehetett olvasni, hogy
rossz volt a szóhasználatom.
– Mennyire perverz?
Az első pillanattól kezdve, ahogy felhoztam a kártyákat,
egyértelmű volt, hogyan végződik majd ez a beszélgetés. Ahelyett,
hogy tovább harcoltam volna az elkerülhetetlen ellen, felnyögtem, és
elé tartottam a kártyákat, hogy jobban megnézze mindet.
– De akkor is visszaviszem őket!
Jasmine megadóan meglengette a kezét, majd megragadta és a
saját térfelére húzta a kártyákat.
– Na, lássuk ezeket a drágaságokat, miket is tartogatnak!
Nem is kellett ránéznem a kártyákra, hogy tudjam, mi van rajtuk.
Épp elég időt töltöttem a nézegetésükkel előző este, hogy
emlékezzek minden egyes szóra. Az első pár visszafogott volt,
mintha a szerző óvatosan szerette volna megközelíteni Alyssát.
Aztán kissé vadabbak lettek. Nem annyira, amit már semmiképp sem
próbálnék ki, de egyértelműen nem unalmas misszionárius pózt
javasoltak.
– Ó, nagyon tetszik a Huszonhetedik Nap – nyalta meg a száját. –
Én jelentkezem a női csókolózós szerepre.
– Az pont olyan lenne, mintha megcsókolnám a testvéremet.
– Most épp összetöröd a szívem! – Még csak nem is tűnt
zaklatottnak. – Hát ezek szuperek!
– És ma visszatérnek a temetőbe – nyújtottam ki a kezem, de
Jasmine a fejét rázta, és elfordította tőlem a székét.
– Ez borzalmas ötlet. Mármint még nem próbáltad ki a
Tizenkettedik Napot, és ó, a Huszonhatodik Nap… te jó ég, az szexi!
– Jaz…
– Vibrátor a moziban? Tíz percig nem bírnád!
– Beszelhetnél halkabban? Lehet, a folyosó végén is hallanak.
– Nem! Nem viheted vissza!
Na, helyben vagyunk!
– Miért nem?
– Mert nem tudod, hová kell visszatenni őket.
– Emlékszem, melyik sorban találtam őket. Nem lesz nehéz
kitalálni, pontosan hol voltam.
– Komolyan nem? – összefonta a karját, és erősen bámult rám.
Nem lenne olyan nehéz megtalálni a helyét, ugye? Csak kábé tíz
sír lehetett abban a sorban. Szinte biztos vagyok abban, hogy
emlékszem, melyiken találtam, még úgy is, hogy nem néztem meg
magát a sírkövet. Persze, nem tudom Alyssa vezetéknevét, már ha
feltételezzük, hogy ugyanaz a neve, mint az elhunyt párjának,
amiben szintén nem lehettem biztos.
És mi van, ha véletlenül került oda?
Ha valami szerencsétlen, mit sem számító ember felveszi őket?
Vagy egy kisgyerek?
– Basszus! – A homlokomat az asztalra ejtettem. – Nem vihetem
vissza őket.
Jasmine felnevetett.
– Imádom az agyad működését. Szinte láttam, ahogy
végigzongorázod az egészet, szikrázott a fejed! Szóval, akkor arra a
következtetésre jutottam, hogy ki kell találnunk, mi legyen a
kártyákkal.
– Vidd el őket te! – néztem fel rá a hajam függönyén át. –
Kereshetsz egy szexi csajt, és jót szórakozhattok együtt.
– Nekem ahhoz nincs szükségem szexkártyákra. Már van pár
jelöltem is, ha nem sikerül rávennem Nellt, hogy bocsásson meg,
hogy nem mentem el a randinkra múlt hónapban – kacsintott felém.
– De van egy jó ötletem.
– Mi lenne az?
 Jasmine addig hajolt előre, amíg az arca közel nem került az
enyémhez.
– Meg kéne mutatnod Ericnek ezeket.
Ekkor bizony újra szárnyra kelt a fantáziám. Hogy elhaladok Eric
irodája mellett a könyvtár felé menet. Ő meg épp kijönne onnan, és
egymásnak ütköznénk. A könyv, amibe a szexkártyákat rejtettem,
kiesne a kezemből, és a kártyák szétszóródnának a padlón.
Természetesen ő segítene felszedni őket, és felfedezné, mi van
rajtuk.
Hát ezek meg micsodák, Glenna?
Jaj, semmi!
Hát, nem úgy néznek ki, mintha semmik sem lennének.
Szexkártyák. Ekkor elpirulnék, mert tudom, hogy pajkos
lánykának gondolna, hogy ilyenek vannak nálam.
Előrehajolnék, hogy jobban belelásson a dekoltázsomba.
És használod is őket?
Nincs senki, akivel kipróbálhatnám őket.
Én örömmel segítek!
És bumm, őrületes szex! Esküszöm, egy nap kitalálom, hogy mit
értek valójában őrületes szex alatt!
– Talán. De abban is teljesen biztos vagyok, hogy egy
munkatársnak felajánlani, hogy szexkártyázzunk együtt, nem
olyasvalami, amit a vezetőség eltűrne a munkahelyünkön.
– Senki sem hinné el, hogy a kedves, csendes kis Glenna
O’Donald ilyen súlyos dolgot követne el. Emellett meg teljesen
elfogadott, hogy kollégákkal randizz, ha nem így lenne, Nellt és
engem már rég kirúgtak volna.
Jasmine és Nell kapcsolata hullámzóan alakult. Nell a tanulmányi
osztályon dolgozott, és nagyon hasonlítottak egymásra Jasmine-nal,
ami sokszor feszültséget szított kettejük között, de amikor épp jó
időszakuk volt, nagyon cukik voltak együtt.
– Hogy van Nell?
– Nem, nem, nem! Maradjunk a tárgynál! Te, Eric és a
szexkártyák. Ki kell találnunk, hogyan is mutathatnánk meg neki! –
Jasmine úgy nézett rám, mintha már kigondolt volna valamit. –
Tudom is, hogyan. Magaddal kéne vinned őket a sütögetésre, és ott
megmutatni őket!
 Már megint!
– Te teljesen megőrültél!
– Csak figyelj rám! Azon a bulin találkoztál vele először,
pontosan egy éve. Szóval, egy teljes éve próbálsz bejutni a pasi
nadrágjába. Vidd magaddal a kártyákat, mutasd meg Ericnek, és
meglátjuk, mit szól!
– Nem! – De valami már feltámadt az elmémben, ami nem
hagyott nyugodni.
Jasmine valószínűleg felfedezte ezt. Felkelt, és visszaadta a
kártyákat.
– Csak gondold át, jó?
– Nem! – Már el is kezdtem tervezni, hogyan is lehetne ezt
kivitelezni. Mi van, ha mások is észrevennék? Hogyan reagálna
Eric? – Basszus!
– Ó, nézd az időt! Kábé egész nap értekezletem lesz, jobb, ha
megyek. – Jasmine felkapta a cuccait, és elszelelt.
Nézzenek oda, ott megy a legjobb barátom, aki egyben az
ügyeletes kínzóm is!
Felszedtem a kártyákat, és a táskámba készültem tenni mindet,
szépen Nagy Glenna levele mellé. Kihúztam a papírt, az egyik
kezemben azt tartottam, a másikban pedig a kártyákat. Talán a sors
tényleg a meghatározott irányba akar lökdösni. Valamit tennem kell
az életemmel, hogy egy teljesen más irányba indulhassak el. Ha
Erickel kipróbálnám a kártyákat, az bizonyára segítene, hogy
kimozduljak a kényelmes életem keretei közül.
Emellett borzalmas hibát is elkövethetek beláthatatlan
következményekkel.
Nem gondolkozhatok most ezen. Vártak az e-mailek, eléggé
felszaporodtak, amíg nem voltam a munkahelyemen. A szexuális
életem bizonyára kibír még egy napot, ezen nem kellett aggódnom.
Óvatosan összehajtottam a dédi levelét, visszacsúsztattam a
táskámba a szexkártyákkal együtt.
A nap végén, amikor végeztem a munkával, és már nem maradt
teendőm, összeszedtem magam, és hazavittem mindent.
Elgondolkoztam azon, hogy felugorjak-e a buszra a temető felé,
hogy visszategyem a kártyákat, annak ellenére, hogy azt mondtam
Jasmine-nak, nem teszem. Aztán újra elmélyültem abban, hogy mi
lesz, ha rossz sírra kerülnek, ami egyértelműen rosszabb lett volna,
mint megtartani őket.
Akárhogy is, már hozzám tartoztak.
Amikor hazaértem, azonnal a hálóba mentem, bedugtam őket az
éjjeliszekrényem fiókjába, és mindent megtettem annak érdekében,
hogy el is feledkezzek róluk. Holnap a munkahelyemen
mindenképpen arra akartam koncentrálni, hogy visszatérjek a
mindennapi rutinhoz.
Az életemnek vissza kellett zökkennie a normális kerékvágásba.
 5. fejezet

Kívülről nézve nem mondhatnám, hogy mások érdekesnek találták

volna a munkámat. Nem voltak őrületes üzleti megbeszélések, nem
kaptam ingyencuccokat, hogy féltékennyé tegyem vele a barátaimat.
Olvastam. Nagyon sokat. Csak akkor kellett emberekkel beszélnem,
ha interjúztam, ami nem történt olyan sokszor, mint szerettem volna.
A helyzet az, hogy Mickelson professzor alattvalója voltam, és
mindent megtettem érte, hogy jó színben tüntessem fel őt.
Kutattam, átrágtam magam csomó cikken. A mikrofilmek
mestere voltam.
Imádtam a könyveket.
Ki nem állhattam a Wikipediát.
És a legtöbbször egyedül töltöttem az időmet.
Ennek eredményeképpen általában megéreztem, ha figyelnek.
Vagyis nem figyelnek, csak kissé több figyelmet szentelnek nekem,
mint azt megszoktam.
A péntek nagyon csendesen telt. A hétvégét betöltötték a családi
hívások, és az, hogy próbáltam visszaterelni az életemet a normális
mederbe. Egyszer sem gondoltam a szexkártyákra, és arra, hogyan
illeszthetném be őket a mindennapjaimba.
A temetés utáni hétfő is teljesen normálisan kezdődött. Elmentem
a könyvtárba, és a sorok között időztem. A diákok visszatértek a
kampuszra, így mondhatni tömegek sétálgattak az épületben.
Könnyen ki lehetett szúrni a gólyákat és a posztgraduális képzésen
lévőket is. Ez a két típus, mintha a két ellentétes póluson foglalt
volna helyet. Általában sokat figyeltem az embereket magam körül,
de semmiképp sem szerettem volna idegenvezető lenni a
kampuszon.
Amikor megtaláltam a keresett cikkeket a könyvtárban, kivettem
őket, és visszamentem az irodámba. Jasmine és én egy normálméretű
szobán osztoztunk az első emeleten. A betonblokkokat mohazöldre
festették, ami furcsa vibrálást kölcsönzött nekik, ha rájuk vetült a
fény. Minden egyes alkalommal, ha a könyvtárból indultam el, azon
a lépcsőn jöttem fel, ami a legtávolabb esett az irodánktól. Szerettem
végigmenni a folyosón, és így nem kellett – az évszaktól függően – a
hidegben vagy a melegben sétálnom odakint. Ráadásul
elhaladhattam Eric irodája mellett.
Ami tényleg csak bónusz volt!
Az ajtaja szinte mindig zárva volt, vagy azért, mert épp nem volt
odabent, vagy mert épp megbeszélésen ült. Néha viszont hallottam,
hogy beszél a telefonon vagy egy diákkal cseveg, ilyenkor mindig
lassítottam a lépteimen. Nem mintha követtem volna, vagy ilyesmi.
Oké, talán egy kicsit! Hosszú, keskeny ablak volt az ajtaján, ezért
mindig beleshettem rá és az épp aktuális beszélgetőpartnerére. Ezek
az apró pillantások az előző évben mindig felkorbácsolták a
fantáziámat.
Szép időszak volt.
Aznap is elindultam a szokásos útvonalon, kiélvezve a várakozás
örömét, ahogy az irodája felé közeledtem. Nem hallottam hangokat a
folyosó végéről, ezért feltételeztem, hogy nincs odabent. Ami szívás.
Minden hétfőn látni akartam, attól jobban éreztem magam.
Majdnem elestem, amikor ráébredtem, hogy nyitva áll az ajtaja,
és odabent van. Nem fordítottam el a fejem, ahogy haladtam előre,
de a szemem sarkából láttam, hogy dolgozik az asztalánál. Szinte
megesküdtem volna, hogy felnézett, és figyelte, hogy elmegyek
előtte.
A szívem hevesen vert, alig bírtam elérni az irodámat. Egész
tavalyi évben sosem figyelt fel rám. Mondhatni, egész nap nem
tudtam koncentrálni ezek után, az agyam folyamatosan visszatért
ahhoz a pillanathoz: azaz teljesen megőrültem.
Másnap visszatértem a könyvtárba, hogy ellenőrizzem az
archívumot, hogy van-e forrás egy idézethez, amit előző nap
fedeztem fel. Egy kissé tovább tartott, mint ez megszokott volt,
hiszen a személyzet el volt foglalva az új diákokkal, így már ekkor
félrecsúsztak a dolgok.
Ahogy végeztem, és visszaindultam az irodába, megint a
távolabbi lépcsőn indultam el, és sokkal lassabban haladtam végig a
folyosón, mint általában szoktam. Fény csillant a padlón, így
egyértelmű volt, hogy Eric ajtaja megint nyitva áll. A mormogás
egyre hangosabb lett, ahogy közeledtem. Ez már önmagában is
furcsa volt az előző évhez képest, amikor mindig csukva találtam az
ajtót.
Ezúttal, ahogy elhaladtam, kissé oldalra fordítottam a fejem, hogy
megnézzem Ericet a bőrszékében, ahogy két diákkal beszélget, akik
halálosan rémültnek tűntek. Gólyák. Alig találkozott a tekintetünk,
ahogy elhaladtam az ajtaja előtt, de nem tévedtem: tényleg felnézett
rám, ahogy elsétáltam. A szívem újra őrületesen vert a
mellkasomban, amihez most remegés is csatlakozott. Nem akartam
elhinni, de igen, már attól beindultam, hogy egy szexi pasi jól
megnézett magának. Szerencsére Jasmine nem volt a közelemben,
mert akkor megkaptam volna a magamét. Ezek után nem igazán
tudtam a szakirodalomra koncentrálni. Másnap sokkal jobban kellett
figyelnem, nem szabadott hagynom, hogy az elmém elkalandozzon
afelé, hogy milyen lenne belépni Eric irodájába, és élvezni, ahogy
végigmér.
A szerda korábban érkezett el, mint reméltem. Semmi indokom
nem volt arra, hogy elinduljak a könyvtár felé, ezért a munkára
koncentráltam. Ma telefonos interjús napunk volt, ahol is én kaptam
meg a menedzser szerepét, hogy az eljövendő diákokat rendesen
megizzasszam. Mickelson professzor adott egy listát a jelöltek
nevével, megadta az e-mail-címüket, de egyebet nem nagyon.
De ezzel sem volt semmi gond, megoldottam én a telefonos
dolgot is.
Kivéve, hogy elfeledkeztem róla, mennyire agyzsibbasztóak
tudnak lenni az interjúk. Persze, az teljesen más, amikor a jelölt
belevonódik a beszélgetésbe, viccelődik és nevetgél az idióta
megjegyzéseimen. Az megint más, amikor csak mély hallgatások és
kínos szünetek következnek az értelmetlen agymenések után.
Jasmine megint bebizonyította, hogy ő a lehető legjobb barát,
mert hozott kávét és gumicukrot, amikor már azt hittem, nem bírom
tovább a munkát. Az ablakban dolgozott a ventilátor, amit nyáron le
se kapcsoltunk, mivel az épületnek nevetségesen gyenge volt a
légkondicionálása. Hiába jelzett a naptár már szeptembert, a
hőmérséklet még nem ment lejjebb, így nem iktathattuk ki a
ventilátort.
Hátradőltem a széken, és ahogy a tarkómat cirógatta a
mesterséges szellő, a bokáig érő szoknyámat felhúztam a térdem
fölé. Éppen az egyik jelöltünket hallgattam, ahogy a
diplomamunkájáról beszél, amikor felnézve megláttam, hogy Eric
végigsétál a folyosón az irodánk felé.
Az épület ezen részén nem volt sok minden. A konyha az
alagsorban helyezkedett el, és csak egy irodai kellékeket tároló
szoba volt felettünk. A miénk volt az utolsó iroda a lépcső előtt, amit
szinte sosem használt senki. És mégis, ahogy ott ültem, és
hallgattam egy tényleg briliáns teóriát a közösségi média szerepéről
a jogfosztottságban, azt kellett látnom, ahogy Eric Morris professzor
felém halad.
Megállt a folyosón az ajtónk előtt, és engem nézett. Nem olyan
sandán, ahogy én pillantottam rá hónapokon át. Nem, ez bizony
teljesen kiforrott bámulás volt, ami akár félelmetes is lehetett volna,
ha nem indított volna be azonnal. A hallásom bizonyára kikapcsolt,
hiszen semmit sem fogtam fel a csiripelő hangból a vonal másik
oldalán. A teljes figyelmem Eric csillogó barna szemére koncentrált,
mintha valamilyen furcsa rejtély lenne, amit meg kellene fejtenem.
– Van értelme a dolognak? – A jelölt kérdése áthatolt a vágytól
telített ködön.
– Persze! – előrehajoltam, és lesimítottam a szoknyámat. Amikor
felnéztem, Eric már eltűnt.
És vele együtt minden megmaradt képességem is, hogy képes
legyen odafigyelni. Szóval, felvettem a diákot, akivel beszélgettem,
annak ellenére, hogy még a nevére sem emlékeztem, amíg nem
kaptam e-mailt tőle később aznap.
Egész csütörtökön nem láttam Ericet, de ez sem segített abban,
hogy rendesen kiűzzem őt az elmémből. Azon az éjjelen, amikor
hazaértem, borzalmasan nyugtalan voltam és frusztrált, az elmémben
csak úgy sorjáztak a fantáziaképek. Egész éjjel forgolódtam, újra és
újra lejátszottam fejben a történteket az előző napokról, amikor
Erickel egymást néztük. Amikor végre elaludtam, az elmém megint
mindenféle eshetőséget dobált elém különböző jelentekben. Hogy
Eric belép az irodámba, kiveszi a telefont a kezemből, majd leteszi,
aztán letérdel elém, és megcsókol. A kezét becsúsztatja a szoknyám
alá, és megérinti a puncimat, majd kiveszi a farkát, hogy
bekaphassam.
Szóval, nem aludtam túl sokat.
Nem aludtam, de maszturbáltam. Jó sokat.
Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy kipipálhatom az első kártyát.
Mire végre elértünk a péntekhez, teljesen kimerültem. Már eltelt
egy teljes hét mióta megtaláltam a kártyákat. A hét végére az
egyetem általában elcsendesedett. A diákok korán végeztek az
órákkal, majd mentek a közösségi térbe. Ez a hét sem jelentett
kivételt, nagyon korán kiürült az épület. Szinte teljesen biztos voltam
abban, hogy csak Jasmine és én maradtunk a szinten.
Jasmine telefonja megszólalt.
– Halló? – Az arckifejezését látva szinte biztos lehettem abban,
hogy Nellel beszélget, senki mástól nem vigyorgott így.
Nem is vártam meg, hogy bármit is mondjon, amikor letette.
– Menjél!
– Még csak két óra van. Az még nekünk is korai. – De ekkor már
állt, és a táskáját szorongatta.
– Nagyon jól tudod, hogy nincs itt senki. Ha valamilyen furcsa
véletlen folytán mégis jönne egy diák vagy professzor és téged
keresne, akkor majd kitalálok valamit. Menj, és flörtölgess Nellel,
igyatok bort!
– Honnan tudtad…
– Jaj, már, menj!
Jasmine elvigyorodott.
– Szeretlek! – Megpuszilta a fejem tetejét, ahogy elindult az ajtó
felé.
És így jutottam abba a különös helyzetbe, hogy egyedül
maradtam pénteken az őszi szemeszter legelején, a fülledt irodában
ücsörögve. Az asztalomon sorakozó könyvek dohos szagot
árasztottak, amitől csak rosszabb lett a levegő a forró irodában.
Nekem háromig valahogy ki kellett bírnom, addig nem lehetett
kifogásom, hogy lelépjek. Na, nem mintha lett volna bármi értelmes
tervem a hétvégére, tehát nem siettem sehová. Csak az üres lakás
várt, és egy pakli szexkártya, amit nem tudtam használni.
Felvettem egy tollat, és elkezdtem az asztal szélén dobolni vele,
visszhangzott az irodában. Felsóhajtottam, és visszatettem a R2-D2
bögrém mellé, majd kinéztem a folyosóra. Teljesen kihaltan kongott,
sehol egy emberi lény vagy bármi más.
Hoznom kellett valami italt.
Ásványvizet választottam.
Beletúrtam a táskámba, kiszedtem némi, az alján szétszóródott
aprót, és elindultam a konyha és az automaták irányába. Az alagsor
folyosója mindig hidegebb volt a miénknél, a hőmérséklet-
változástól libabőrös lett a testem.
A konyha épp olyan üres volt, mint az épület többi része. Tisztán
hallatszott az automaták zümmögése és a kávégép kotyogása. Ez az
időszak valahogy egyben volt furcsa és csodálatos az iskolában. A
dolgok egy csapásra változtak hektikusból teljesen kihalttá. Ilyenkor
csak kevés értelmes beszélgetés zajlott az emberek között, hiszen
mindenki próbált alkalmazkodni az új időbeosztásához. Na, nem
mintha aggódtam volna, hogy csevegnem kell bárkivel is aznap.
Az automaták úgy sorakoztak a falnál, mint a szirének, akik
halovány fényükkel csalogatják közelebb áldozataikat. Szirénénekük
a kompresszor mechanikus mormogása volt. A pénzem hangos
csattanással csúszott le a gyűjtőbe, majd meghallottam az üdítő mély
puffanását a kiadóablakban. A doboz hűvösen simult a kezembe,
ahogy sikerült kihalásznom a helyéről. Nem vártam meg, hogy
visszaérjek az irodába, azonnal felbontottam a dobozt, és
belekortyoltam a szénsavas csodába.
Elmosolyodtam, és visszafordultam a lépcső felé, de azonnal
megtorpantam.
Eric a folyosón ácsorgott. A tekintete megállapodott a kezemben
lévő dobozon, majd lassan felemelve tekintetét a szemembe nézett.
Nagyot nyeltem, megint teljesen lesokkolt éles, barna pillantása.
Nem földes színűnek kellene lennie? Valahogy visszafogottnak? De
Eric barna szeme átható volt, mintha a koponyám belsejét is meg
tudná nézni vele.
– Helló megint, Glenna! – Basszus, a hangja teljesen betöltötte a
teret, annak ellenére is, hogy szinte halkan beszélt. Kissé erősebben
markoltam meg a dobozt.
– Morris professzor.
Csak álltunk ott egymást bámulva, el se mozdultunk a helyünkről.
Jasmine nem volt itt, hogy közvetítő szerepet játsszon, ami azt
jelentette, hogy nekem egyedül kellett megoldanom a helyzetet.
Menekülni akartam, de a kíváncsiságom vitt előre. Eric csak állt ott,
engem nézett, és abszolút tudatában volt a létezésemnek. Erre
vágytam, mióta kipakolta az első doboz publikált tanulmányát az
irodájában.
De minél tovább nézett, és a tekintete a szememről az arcomra,
majd a vállamra siklott, majd onnan még lejjebb, annál jobban
elbizonytalanodtam, hogy képes vagyok-e túlélni tekintetének erejét.
Megköszörültem a torkomat, és végre elkaptam a róla a szemem.
– Nem gondoltam, hogy bárki maradt még bent. A legtöbben már
elmentek.
Eric közelebb jött a konyha felé. Az ajtó nyitva állt, ezért
könnyedén elmehettem volna úgy, hogy ne mellette kelljen
kifurakodnom. Vajon ezzel csendesen azt sugallta, hogy elmehetek?
Könnyű kiutat adott?
De miért is akarnék egyáltalán elmenni?
– Elmerültem egy tanulmányban. – A hangja most kisebb sokként
ért, mint előzőleg. Még egy lépést tett felém, hogy megkerüljön. –
Nem figyeltem az órát.
– Jasmine-nak randija lett, ezért korábban elment. Én meg ki
akartam használni az időt, hogy készen legyek egy kutatással.
Eric bólintott, az állizma megremegett, ahogy a fejét mozgatta.
– Milyen területen kutatsz?
Oké, ezt megoldom! Csak normális, egyszerű beszélgetést
folytattunk.
– Kommunikáció és kulturális szokások. Jasmine Sherlocknak
szokott hívni, mert hihetetlen készségem van arra, hogy megtaláljam
azokat az információmorzsákat, amik alátámasztják Mickelson
professzor őrült teóriáit. Imádja, amikor zseninek érezheti magát
miattam.
Eric visszanézett a kávégépre.
– Szóval te jó vagy, ő meg lusta.
Ez nem kérdés volt, sem valami olyasmi, amire bármit is
felelhettem volna. Bizony, én csodás vagyok, a főnököm meg egy
seggfej. Köszönöm! Ehelyett inkább belekortyoltam a szénsavas
vizembe, és próbáltam visszafogni a böfögést.
– És mit olvas? Milyen tanulmányt?
Eric az asztal felületén dobolt, majd újra a kávégép felé fordult.
Egyetlen percre azt hittem, hogy fogja a bögréjét, és egyszerűen
elmegy. Talán így is tervezte, mert hirtelen fordult meg, és hidalta át
közöttünk a távolságot. Ez kábé annyira meglepte őt is, mint engem.
– Glenna! – Egyenesen a szemembe nézett. – Mesélj azokról a
kártyákról!
Még emlékeztem azokra az időkre, amikor fiatalabb koromban a
szüleim rajtakaptak valami turpisságon. Na, ez a mindent elárasztó,
meglepettséggel járó hányinger öntött el, felkúszott egyenesen a
gyomromba, a mellkasomba, az egész lényembe, aztán elfogott a
pisilési inger. Pontosan ezt a hatást váltották ki belőlem a szavai.
Szinte nem is emlékeztem arra, hogyan lélegezzek normálisan,
miközben próbáltam feldolgozni, hogy Eric tényleg a szexkártyákról
beszél, amiket otthon rejtettem el.
Tekintetemmel az ajtót kerestem. Nagyon könnyen
felszívódhatnék, nem felelnék erre semmit, és gyorsan bezárkóznék
az irodámba. Basszus, magamra is csukhatnám az ajtót, és akkor
nem is látnám, hogy elmegy az irodám előtt. Nem kellett volna azon
aggódnom, hogy utánam jön, és válaszokat követel.
Még egyet akartam kortyolni a szénsavas üdítőből, de a
buborékok csak nagyobb nyomást helyeztek a gyomromban már
amúgy is gyűlő feszültségre.
– Glenna?
– Kártyák? – Hú, tényleg beszari vagyok!
– Igen, azok, amikről a barátoddal beszélgettél az egyik nap.
– Hallgatózott? – Ez igazán beillett a fantáziavilágomba.
– Nem. Nem hinném, hogy tudjátok, mennyire hallatszik az üres
folyosón a beszélgetésetek.
Basszus!
– Ööö, sajnálom.
Eric keze megrezzent az oldalán.
– Mesélsz nekem a kártyákról?
– Ó, igen! Azokról. Nos, azok csak kártyák. Harminc. Pároknak
valók. Hogy csináljanak dolgokat. Egymással. Meg néha
gyümölcsökkel.
A parfümje most nem volt olyan erős, mint általában, de annyira
közel álltunk egymáshoz, hogy így is éreztem. Inget viselt, de ma
nem vett fel nyakkendőt. Valamikor a nap folyamán felhúzta az
ingujját, ami felfedte izmos, kissé szőrös alkarját. A két felső
gombját is kigombolta, így rendesen megnézhettem a nyakát. Nem
sokszor mondtam azt, hogy szerettem az alacsony termetem, de az
tuti, hogy Ericet ebből adódóan sokkal jobban megnézhettem.
Eric nyelt, néztem, ahogy ádámcsutkája fel-le mozog.
– Milyen javaslatokat tartalmaz?
Nagyon rossz lépés lenne, ha előrehajolnék, és megnyalnám a
nyakát, ugye? Szinte biztos vagyok benne, hogy ez társadalmilag
nem valami elfogadott viselkedés.
 – Csak pár dolog, amit meg kellene tenni a…
– Glenna…
– Szexkártyák. Szexkártyákról van szó.
A szívem hevesen vert az adrenalintól, ami elárasztotta a testem.
Eric nem jött közelebb, de láttam, ahogy megfeszül a mellizma az
inge alatt. Mintha próbálná visszafogni magát, hogy csináljon…
valamit. Talán már megbánta a kérdését, és próbálja kitalálni, hogy a
fenébe hátráljon ki ebből a beszélgetésből.
– Rám néznél? – A hangja lágyabb lett, de kissé parancsoló.
Felnéztem a testéről egyenesen a szemébe. A keménysége
feloldódott kissé, más vette át a helyét. Bárcsak jobban ismertem
volna, hogy tudjam, mire gondol!
– Mit fogsz csinálni a kártyákkal? – Egyszerű kérdés volt, de
valahogy a válasz sokkal komplikáltabbnak bizonyult.
– Csak találtam. – Nyögtem fel, majd a szememet forgattam. Egy
éve fogtam vissza magam a jelenlétében, ezért most minden szó
egyszerre rohant meg. – Oké, lehet, hogy ezt furának fogja tartani,
nem szeretném, hogy őrültnek gondoljon, vagy ilyesmi. Szóval, a
dédnagymamám temetésén voltam…
– Részvétem.
– Köszönöm. Szóval, a kocsihoz menet láttam, hogy valamit
lesodor a szél egy sírról, amiről kiderült, hogy egy adag szexkártya,
és ahelyett, hogy visszatettem volna, zsebre tettem, és igazán nem
tudom, miért csináltam ezt, mert nincs senki az életemben, akivel
kipróbálhatnám őket. Szóval megtaláltam a kártyákat, aztán
meséltem róla Jasmine-nak, aki addig piszkált, amíg meg nem
mutattam neki is. Ez történt.
Eric kinyúlt, és a vállamra tette a kezét. Szinte megszédültem a
gyengéd érintéstől. Ez az egyszerű gesztus mindent elsöprő és
egyben kijózanító is volt. Lassan simogatott a hüvelykujjával.
– Állj le! Nyugi!
– Bocsánat – nevettem fel. – Nem tudom, miért vagyok ideges.
– Tőlem vagy ideges? – húzta fel a szemöldökét.
– Egy kicsit.
– Miért?
Jaj, hát tudod, borzalmasan szeretnék veled örült szexuális
kalandba bonyolódni.
– Nem tudom, maga kissé intenzív személyiség.
 Elkapta a kezét, de máris hiányzott a melegsége.
– Ezt már más is mondta.
Aztán elsétált, és megragadta a kávéscsészéjét. Csak álltam ott, és
bámultam, mert mi a fenét is kellene tennem ezek után? Az erős
szorítástól behorpadt a szénsavas vizem, a dobozra kiült nedvesség a
padlóra csepegett.
Indulnom kellene? Talán. Mi mást is mondhatna az ember, miután
bevallja, hogy szexkártyákat lopott a temetőből? Egy lépést tettem
az ajtó felé, miközben ő tejszínt öntött a bögréjébe. Még egy lépést
haladtam előre, Eric pedig a kávégép alá tartotta a bögréjét, és
megnyomta a gombot.
Oké, bármi is történt kettőnk között, már vége. Bólintottam,
inkább magamnak, mint neki, kihúzta magam, és elsétáltam.
Épp kiléptem a folyosóra, amikor meghallottam a hangját.
– Glenna?
A szívem furcsán megugrott, amikor visszafordultam.
– Igen?
– Ha szeretnéd – mondta nekem háttal –, akkor behozhatod a
kártyákat valamelyik péntek délután. Szívesen megnézném őket.
Ó!
Ó, te jó ég!
– Nem – annyira halkan beszéltem, hogy biztos nem hallotta meg.
De bizonyára mégis, hiszen kissé felém fordult, és bólintott.
– Nem gond.
Őszintén mondom, hogy olyan gyorsan rohantam vissza az
irodámban, ahogy csak lehetett, és becsaptam magam után az ajtót.
 6. fejezet

Nem mondanám, hogy olyan típusú ember vagyok, aki a jövőben él.
Őszintén szólva inkább létezem a jelenben, foglalkozom a napi
feladataimmal, minthogy olyasmiken aggódjak, amik talán sosem
valósulnak meg. Van nyugdíjtakarék-számlám és néhány
befektetésem is apa javaslatára. Ha bárki megbízna azzal, hogy
tervezzek előre pár hónapra, akkor megtenném, aztán gyorsan el is
felejteném az egészet. Az izgatottság engem csak akkor ér el, ha már
vészesen közeleg a határidő.
Ericet érdekelték a kártyák, valamelyik péntek délután szívesen
megnézte volna őket. Nem volt itt pontosan meghatározott dátum
vagy időpont, semmi kötelezettség, hogy valamikor tényleg
összeüljünk, és megbeszéljük a dolgot. Nem kellett volna izgatottnak
lennem.
És azt még hozzá sem tettem, hogy semmiképp sem akartam
behozni neki a kártyákat. Arra esély sincs. Nem ismertem őt igazán,
ő sem ismert engem. Annak ellenére, hogy nagyon be voltam rá
indulva, nem lehettem olyan felelőtlen, hogy ilyesmit tegyek.
Őrültség lenne.
Hülyeség.
Péntek este direkt hagytam a fenébe a kártyákat, nem voltam
biztos abban sem, hogy túlélném az estét, ha rájuk pillantanék. A
tervem ugyan részben megbukott, ugyanis egy szemhunyásnyit sem
aludtam.
Ehelyett maszturbáltam. Kétszer.
Szombat reggel elgondolkoztam azon, felhívjam-e Jasmine-t, és
beavassam-e a furcsa beszélgetésembe Erickel. De nagyon jól
tudtam, hogy bizonyára mással van elfoglalva, és nem akartam
belerondítani a Nellel töltött idejébe. Meg egyébként is tudtam mit
mondana: Mi a fene bajod van neked? Vidd el a kártyákat, és
szexeljetek!
Ez pedig egy cseppet sem lett volna szerencsés.
 Ehelyett inkább felhívtam anyát.
– Szia, drágám! Hogy vagy?
– Jól vagyok. Csak meg akartam kérdezni, hogy van a nagyi.
– Ahogy azt vártuk. Sokat beszél a saját temetéséről, a
költségekről, a végrendeletét is felújította, ami kissé megviseli
apádat.
Belém mart a halandóság érzete. Az, hogy mennyire gyorsan
véget ér az életünk, mielőtt mindent megtehetnénk, amit akarunk.
– Szeretnéd, hogy átmenjek?
– Nem kell, csak ha akarsz. Mi jól vagyunk, de lehetséges, hogy
nem vagyunk valami jó társaság. Te rendben vagy?
– Én igen. – Az igazság az, hogy még bűntudatom is volt amiatt,
hogy nem kavart fel jobban a helyzet. – Furcsa hetem volt.
– Szórakoznod kellene. Aggódom, hogy túl sok időt töltesz a
könyvtárban. Így is az egyetemen dolgozol. Remélem, hogy lesz
valami koncert a pubban vagy buli, amire elmehetsz, hogy
kikapcsolódj.
Eric villant a fejembe.
– Őrület van ebben a hónapban. A diákok most rúgnak be először
az egyetemen, meg ilyenek.
– Ez nem kéne, hogy megakadályozzon a saját szórakozásodban.
Huszonéves vagy, nem nyolcvan. Utálom, hogy mindig egyedül
vagy.
– Anya…
– Abbahagyom! De tényleg szeretném, ha jól éreznéd magad a
hétvégén.
– Úgy lesz.
– Jól van.
Egy kicsit még beszélgettünk, de amikor letettem a telefont, nem
éreztem magam jobban. Anya általában igyekezett visszaterelni a
randizás felé, és ez egyáltalán nem is zavart. De most, hogy
visszagondoltam arra, mi történt Erickel, és megint szárnyalni
kezdett a fantáziám, tudtam, hogy ki kell szabadulnom a lakásomból,
és kezdenem magammal valamit, különben megőrülök.
A hétvége további részét azzal töltöttem, hogy parkokba
látogattam, és kiülős helyekre telepedtem le a lakásom környékén.
Igazán imádtam Torontóban, hogy annyi mindennel elfoglalhatta
magát az ember. Szóval kiszabadultam a lakásomból, és
reménykedtem abban, hogy elégethetek némi felhalmozódott
energiát.
Hát nem így történt.
Hétfő reggel Jasmine-nál egy teljes órával előbb érkeztem az
irodába. Megigazítottam a hajamat, mielőtt még belöktem az ajtót,
és végigmentem a folyosón. Küzdöttem a csalódottsággal, amikor
megláttam, hogy Eric irodájának ajtaja csukva van, és nem láttam a
közelben sem. Ami jó, mert nem is akartam vele találkozni.
Bizony, hogy nem!
Főleg nem akartam látni a világosszürke ingében és a sötét
vászonnadrágjában.
Amikor Jasmine megérkezett, már akkor beszélni kezdett, amikor
még be se ért az irodába. Le kellett állítanom a fantáziálást, és rá
kellett figyelnem.
– Ó, istenem, ez a lehető legjobb nap! Az időjárás tökéletes, és a
madarak az én dalomat csiripelték, ahogy áthaladtam a parkolón.
– Látom, jó hétvégéd volt – nevettem fel, ahogy drámaian
felsóhajtott, és lehuppant a székébe. – Te és Nell?
– A tervemet siker koronázta. Minden oké velünk, bébi!
– Az nagyon jó. Örülök neked, Jaz.
– Azt hiszem, végre sikerült megbeszélnünk pár dolgot ezen a
hétvégén. Mármint, egyszer sem veszekedtünk. És a szex. Ó, édes
istenem, a szex!
– Persze, beszélj csak erről annak a lánynak, akinek nem jutott
semmi hónapok óta. – Hat hónapja, három hete és pár napja. De ki
számolja?
– Folyamatosan azt mondom neked, hogy sose fogod megtalálni a
megfelelő pasit, ha csak itt ülsz, és olyasvalaki után vágyakozol,
akihez hozzá se szólsz. Vagy emeld fel a segged, és csinálj valamit,
vagy menj fel egy netes társkeresőre, hátha találsz valaki mást!
És bizony itt adódott volna a lehetőség, hogy elmondjam neki, mi
történt pénteken. Természetes váltás a hú, hát te jót szexeltél
hétvégén, de én meg farkasszemet néztem Eric bicepszével a
konyhában. De túl sokat vártam, ezért gyorsan áttértünk az
interjúkra, amit ezen a héten kellett lebonyolítania, így inkább nem
hoztam fel, mi történt.
Igyekeztem a munkámra figyelni, de a gondolataim a kutatásról
Ericre vándoroltak. Sokszor éreztem, hogy csalódott tekintetem
megint a folyosó felé vándorol, pont oda, ahol Eric állt múlt héten. A
szemeszter alatt a fogadóórái reggelente voltak, délután pedig
tanított. Na, nem mintha figyelnék arra, mit is csinál.
Én bizony ilyet sose tennék! Amikor viszont nem ért be délre
sem, folyamatosan azon rágódtam, hol a fenében lehet. És amikor
egyre sem ért vissza, akkor már aggódni kezdtem. Kettőkor meg már
nem bírtam tovább. Felkaptam egy adag könyvet, és olyan gyorsan
álltam fel, hogy Jasmine összerezzent.
– Meg kell ezeket hosszabbítanom! Azonnal! Mármint, mielőtt
még végzünk.
– Oké! – Csak egy kicsit nézett rám kérdőn, de aztán megrázta a
fejét, és visszafordult a gépe felé.
– Mindjárt jövök!
– Oké!
Eric ajtaja továbbra is makacsul zárva volt, az irodája üresen
kongott a könyvtár felé menet, ahol tényleg meghosszabbítottam a
könyveket, és visszafelé jövet is. Csak párszor köszöntünk
egymásnak az elmúlt egy év alatt, amíg ugyanabban az épületben
dolgoztunk, ezért nem kellett volna tisztában lennem az órarendjével
vagy bármilyen változással, de mégis ideges lettem. Hogy a fenébe
lehetséges az, hogy a pénteki beszélgetés után nincs bent hétfőn?
Vagy a sors tehetett róla, vagy valamilyen ősi istenség cseszett ki
velem.
Tessék, Glenna, itt van a férfi, akire csorgatod a nyálad már olyan
régóta!
És puff, most meg eltűnt!
Szívás!
Ahogy fél négy lett, félretettem az Eric-vadászatot. Beszéltem
anyával előző este, és megígértem neki, hogy beugrok munka után.
Még egyszer ugyan elsétáltam Eric irodája előtt, hogy biztos legyek
abban, hogy nem kerültem el, de nem, az ajtó továbbra is zárva volt.
Kihúztam magam, és igyekeztem kiszorítani az agyamból a rengeteg
mi-lett-volna-ha lehetőséget, és elérni a buszomat. Csak pár perccel
előbb értem oda, és gyorsan elfoglaltam a helyemet az ablak mellett.
Ekkor azonnal megláttam, hogy Eric kiszáll a kocsijából a
parkolóban, és belép az épületbe.
Tipikus.
Kedd reggel már képtelen voltam rávenni magam, hogy korán jöjjek
be. Megint borzalmasan aludtam annak ellenére, hogy semmilyen
szexi Eric-fantáziálgatás nem jöhetett szóba. A kártyákra gondoltam
és Nagy Glenna szavaira, amik rendesen elterelték a figyelmemet az
alvásról egészen a hajnali órákig. Két nagy kávé kellett ahhoz, hogy
képes legyek egyáltalán elhagyni a lakást, és megtaláljam a
megfelelő buszt, ami a munkahelyemre visz. Ami azt jelentette,
hogy egész nap használhatatlan leszek.
Nem akartam túldrámázni a helyzetet, de az egyetlen dolog, ami
hajtott előre, hogy aznap talán újra láthattam Ericet. És ha Nagy
Glenna valahonnan figyelt, akkor bevethette kozmikus erejét, hogy
felhúzott ingujjal láthassam őt viszont. Amikor beléptem a
folyosóra, megpillantottam az irodája előtti padlón a fényt.
Elmosolyodtam. Oké, ez már nagyon jó. Gyorsan benéztem, és
három másik professzort pillantottam meg a kis helyiségben, mind
előrehajoltak, élénken beszélgettek valamiről, amit a számítógépen
néztek. Eric fel sem nézett, ahogy elmentem.
Basszus!
A frusztráció egyáltalán nem volt idegen, ezért továbbmentem.
Leültem, és a gépemre bámultam, mielőtt még visszanéztem
volna a folyosóra. Annyira elcseszett volt ez az egész helyzet. Éjjel
arra a következtetésre jutottam, hogy megfogadom a dédi szavait, és
behozom a kártyákat pénteken, és megmutatom Ericnek.
Talán.
A levelezőrendszerem pityegett, a való világ megint az ajtómon
kopogtatott.

Címzett: O’Donald, Glenna

Feladó: Egyetemi bizottság
Tárgy: Üdvözlet az új tanévben!
Üzenet: Munkatársak! Ne feledkezzetek meg arról, hogy ezen
a héten tartjuk az évente megrendezésre kerülő tanévnyitó
sütögetést. A főépületben gyűlünk össze a sütögetésre és
iszogatásra. Kérjük, válaszolj az e-mailre, és írd le azt is milyen
különleges étkezési igényeid vannak! A vegetáriánus és a
 gluténmentes ételek már elérhetőek. Reméljük, hamarosan
találkozunk!
Egyetemi bizottság

Az emlékeztető miatt azonnal izgatott lettem, és most nem csak

Monique otthon készített söre izgatott. Jasmine-nak teljes mértékben
igaza volt abban, hogy a sütögetés tökéletes lehetőségként szolgált,
hogy megkörnyékezzem Ericet. Amiatt már nem kellett aggódnom,
hogy nem tudja, ki vagyok, szóval nem volt okom arra, hogy
kerülgessem.
Annyira nem voltam romantikus alkat, hogy azt gondoljam, a sors
sodorta elém Ericet előző évben. Tulajdonképpen Mickelson
professzornak köszönhettem az egészet. Ő kísérte körbe Ericet, meg
is lepett, amikor megállt, és bemutatott minket is egymásnak. Még
mindig emlékeztem az izgalomra, amikor Eric megfogta a kezemet,
és egyenesen a szemembe nézett.
Örülök, hogy megismerhetlek, Glenna!
Volt valami abban, ahogy kimondta a nevemet, hogy olyan
tökéletesen ejtette ki, hogy teljes mértékben tudatában lettem a
jelenlétének. Ez volt az egyetlen alkalom hosszú hónapokig, hogy
beszéltünk. Néha láttam őt, de akkoriban még mindig csak próbált
beilleszkedni az egyetemi hétköznapokba, szokta az új kurzusokat, a
diákokat. Én meg nem bántam, hogy csak nézegettem a távolból.
Talán ez alkalommal többre is lehetőségem lesz.
És a barbecue pontosan egy péntekre esik.
Talán…
A hét további része hasonlóan telt, minden egyes nappal közelebb
kerültem ahhoz is, hogy döntést kelljen hoznom. Nem vettem elő a
kártyákat a rejtekhelyükről, de minden egyes este, amikor hazaértem
a munkából, tudatában voltam a jelenlétüknek. Egészen csütörtök
estig bírtam. Ekkor lezuhanyoztam, és befontam a hajam – ami
olyan hosszú volt, hogy a hátamat verdeste –, majd leültem az ágyra,
hogy belenézzek a fiókba.
Ericet érdekelték a kártyák.
Látni akarta őket.
Holnap lesz a tökéletes alkalom, hogy felvessem a dolgot.
Tudtam, hogy ez nem jelentette azt, hogy magammal is kell
vinnem őket. Gyanítottam, hogyha nem mennék oda hozzá, akkor
nem mondana semmit. Professzorként dolgozott egy egyetemen,
egyértelműen vigyáznia kellett a hírnevére. Egyáltalán nem olyan
típusnak gondoltam, aki folyamatosan ajánlatokat tesz a
munkatársainak, vagy kihasználja őket ilyen téren. Így nálam volt a
kezdeményezés lehetősége. De basszus, ez bizony távol állt tőlem!
Fogalmam sem volt, hogyan is fogom megtenni, annyira idegen volt
a helyzet.
Kinyitottam a fiókot, de nem vettem ki a kártyákat.
Lehetséges, hogy Eric érdeklődése csak szakmai volt. Végül is,
milyen szexkártyák lehetnek a temetőben? Nagyon merészek vagy
simán csak átlagosak? Mesélhetnék neki Alyssáról és az
elméletemről. Lehetséges, hogy neki is lennének gondolatai a
kártyákkal kapcsolatban, ami alátámaszthatná vagy megcáfolhatná
az enyémeket. Vitázhatnánk, beszélgethetnénk róla. Aztán
egyszerűen fognám a kártyákat, és hazahoznám őket.
Ez egy nagyon is lehetséges kimenetel. Bár ha sört is keverünk az
egyenletbe, akkor máshogy is alakulhat a dolog.
Belenyúltam a fiókba, és azonnal kiszedtem a kártyákat.
Végigfuttattam az ujjamat a paklin, éreztem a sima felületet.
Elképzeltem, hogy csak az érintésemmel kisilabizálhatom a betűket.
Első nap. Ötödik nap. Tizedik nap.
Nem akartam, hogy Eric szimplán tudományosan érdeklődjön a
kártyák iránt. Testi érdeklődést vártam.
Szexelni akartam.
De ez egyértelműen sosem fog megtörténni, ha nem fogadom
meg Nagy Glenna tanácsát, és nem hajszolom azt, amit igazán
szeretnék. Ha nem teszek így, akkor bizony szembesülhetek a
legnagyobb félelmemmel, és egyedül öregszem meg. Ez nem
kellene, hogy annyira nyomja a lelkemet, hiszen teljesen jól
megvagyok egyedül is, mondhatni a legtöbbször élvezem is az
egyedüllétet. Nincs szükségem férfira ahhoz, hogy kiteljesítsen. Volt
munkám, imádtam, amit csináltam, és ráadásul hihetetlenül jó is
voltam benne.
De hazudnék magamnak, ha azt mondanám, hogy nem örültem
volna a társaságnak.
Összekapartam a bátorságomat, kiszabadítottam a kártyákat, és az
ölembe tettem őket.
 Első Nap
Maszturbálj!

Nos, mondhatni, hogy nagyon is jártas voltam az első nappal

kapcsolatban. Nem volt annyira sok minden, amit egy egyedülálló
nő képes csinálni, főleg úgy nem, hogy a randizási lehetőségeim
kissé beszűkültek. Szóval igen, fel kellett pörgetnem a dolgokat, ha
neki akartam állni a kártyák megvalósításának.
Céllal kellett maszturbálnom.
És nem, ez egyáltalán nem hangzott furán.
Letettem a halmot az éjjeliszekrényemre, majd hátradőltem az
ágyban. Valahogy különlegessé kellett tennem ezt a helyzetet, mássá.
Nincs dildó meg bimbócsipkedés, és bumm! Sokkal több kellett ide,
mint egyszerű szexuális gőzkieresztés. Az még egyszerű volt, hogy
becsukjam a szemem. Épp elég sok fantáziaképem volt, amit az
elmúlt években fejlesztettem ki, ezek könnyedén elrepítettek oda,
ahol lennem kellett. A dolgok, mondhatni, gépiesnek hatottak. Most
viszont nem akartam ugyanazt ismételgetni, amit mindig szoktam. El
akartam kezdeni ezzel – reményeim szerint – a felfedezést, ezért más
irányt szerettem volna választani, mint amit mindig szoktam. Eric
régóta volt már a vágyaim tárgya, egy elérhetetlen fantáziakép, épp
ezért biztonságos is maradt. Holnap viszont egy teljesen más
dologba akartam kezdeni. Esélyes, hogy ez lesz az az alkalom,
amikor végre kipukkantom a buborékot.
De ma este tartoztam magamnak még egy utolsó fantáziálással.
Még egy képzelgős este, mielőtt a feje tetejére állítom a világot.
Még mindig csukott szemmel simítottam a kezemet a nyakam
oldalára, az ujjaim lazán pihentek a bőrömön. Elképzeltem Ericet az
egyetem konyhájában úgy, ahogy előttem állt a múlt héten. Ez
alkalommal továbbment, a keze az oldalamon pihent, és lenézett
rám. A szeme ugyanolyan átható maradt, de a képzeletemben Eric
máshogy nézett. Nem volt kíváncsiság a szemében, csupán vágy.
A kezem mintha az övé lett volna. Minden tőlem telhetőt
megtettem, hogy leutánozzam hatalmas ujjainak mozgását, ahogy
átsiklanak a torkomon, majd lefelé haladnak a mellemen. A tekintete
nem hagyná el az enyémet, miközben a keze felfedezőútra indulna a
testemen. Magába szívná, figyelné, hogyan reagálok az érintésére.
É
Észrevenné, hogyan változik meg a légzésem, hogyan pirulok el,
ahogy megmarkolja a mellemet.
Ahogy a kezem leért a mellbimbómhoz, lassan cirógattam a
kemény csúcsot az ujjammal. A hálóruhám anyaga puha volt, ez
még inkább növelte az élvezetemet. Folytattam a mozgást,
próbáltam elnyomni magamban a késztetést, hogy azonnal a lábam
közé nyúljak, és kielégítsem magam.
Eric nem ezt tenné. Ó, nem, ő kényeztetne, addig simogatna,
amíg nem könyörögnék neki, hogy hagyjon elmenni. Fogalmam
sincs, honnan sejtettem ezt, de így éreztem. Ő céltudatos lenne a
kényeztetéssel. Ezt a fejemben tartva áttértem a másik mellemre,
ugyanúgy kényeztettem azt a mellbimbómat is.
A fantáziámban Eric előrehajolna, és lassan cirógatná a
fülcimpámat. Forró lélegzetétől kirázna a hideg, aztán a puncim
benedvesedne a vágytól. Nem mondana semmit, tudná, mit tesz
velem az érintése. Csak nekinyomná az ajkát a fülemnek, és nyalná a
bőrt.
Meg akarlak ízlelni.
Erre még inkább összeszorítottam csukott szememet, és
benyúltam a hálóingem alá. A bőröm puha volt, de nem számított,
milyen erősen próbáltam elképzelni Eric érintését, képtelen voltam
rá.
A hangját viszont hallottam a fejemben, ami aztán mindent
megoldott. Nem kellett a keze, csak az elképzelt jelenléte a
fejemben, ami egyenesen ahhoz az élvezethez vezetett el, amire
vágytam.
Mutasd meg, mennyire akarsz, Glenna! Mutasd meg!
Nem álltam meg, nem fogtam vissza magam. Egyik kezemmel
tovább dörzsöltem az érzékeny mellbimbómat, aztán a másik
kezemet végre a lábam közé csúsztattam. Tinikorom óta nem
hordtam bugyit az alváshoz, szóval semmi sem akadályozott meg
abban, hogy a csiklómra csúsztassam a két ujjamat, és közben a
vénuszdombomat nyomjam.
Nyögés szakadt ki belőlem, mintha magamat bátorítanám.
Selymes szőrszálaimat benedvesítette az izgalmam, kisöpörtem az
utamból, majd lenyomtam a csiklómat.
Igen, Glenna. Mutasd meg, hogy szereted! Mutasd meg, hogyan
érintselek meg!
É
 És én bizony megmutattam neki. A hüvelykujjamat lenyomtam a
csiklómra, lassan cirógattam a bőrt. Tovább izgattam az ajkakat az
ujjammal, és köröztem a nyílás körül. Nem érdekelt, mi is a valóság,
a fantáziámban Ericnek hatalmas farka volt. Két ujjamat használtam,
hogy eljátsszam, amiben reménykedtem, és keményen
előrenyomakodtam.
Nem voltam már szűz, és nem mondhatom, hogy teljesen tudatlan
voltam szex terén. Volt pár barátom az elmúlt években, akikkel jól
éreztem magam. De sosem kötődtem igazán hozzájuk érzelmileg. Jól
éreztük magunkat, de végül aztán elváltak útjaink.
Erickel valahogy más volt. Alig nézett rám, de valahogy mégis
teljesen a bűvkörébe vont.
Először kissé szégyenlősen dugtam magamba az ujjaimat, és
közben a hüvelykujjammal dörzsöltem a csiklómat. Elfordítottam a
fejemet, hogy az orrom a párnába nyomódjon, és beleharaptam a
pamutba. Eric bizonyára nevetne ennek a haszontalanságán, barna
szeme csillogna. Ez nem segít rajtad!
Keményebben szorítottam a bimbómat, ami egyszerre volt
büntetés és jutalom. Egyre nőtt az izgalmam, az orgazmusom
előrenyomult, mint a puskaporos hordó felé a szikra. Glenna,
annyira gyönyörű vagy!
– Eric!
A fantáziakép eltűnt, és én egyedül csak a testemre és az
orgazmusomra tudtam figyelni. A hasamra gurultam, a kezemhez
nyomtam magam, ami csak növelte a nyomást a csiklómon. A
mellbimbóm megkeményedett a pamutszöveten, hátradőltem,
hajtottam előre a testemet.
Igen. Már nagyon közel jártam.
Tisztában voltam azzal, hogy megfeszülnek az arcizmaim, ahogy
az orgazmus magával ragadt. Belenyögtem a párnába, ahogy az
élvezet elsöpörte az összes létező logikát a fejemből. Ez volt maga a
mennyország, de túl rövid ideig tartott. Pár másodperc múlva eltűnt,
és a testem teljesen ellazult. Mozdulnom kellett volna, felkelnem,
megmosnom a kezem, de nem tettem. Bele akartam kapaszkodni
ebbe a pillanatba.
Ebben a percben valahogy minden lehetségesnek tűnt.
Rövid idő múlva kicsúsztattam a kezemet a lábam közül.
Kipattant a szemem, és a kártyákra néztem.
Hát persze, hogy magammal viszem holnap!
És megmutatom Ericnek.
És reménykedek a lehető legjobb végkifejletben.
 7. fejezet

Egész héten most aludtam először úgy, mint akit fejbe vágtak. Nem
tudtam, hogy az orgazmusnak köszönhettem-e a dolgot vagy a
fáradtság végre ledöntött, de mindegy is, a lényeg, hogy végre
kipihentem magam. Még az ébresztőt is átaludtam.
– Bassza meg!
A felöltözés sokkal nehezebbnek bizonyult, mint gondoltam.
Nem az a típusú ember voltam, akit nagy feneket kerít az
öltözködésnek. Általában csak felkeltem, felöltöztem és indultam
dolgozni. Ennyi. Nem kellett tovább ragozni.
És épp ma döntött úgy a belsőmben megbúvó tini, hogy
összeomlasztja az önbizalmamat. Jól akartam kinézni a sütögetésre,
semmiképp sem lehettem túl laza. Szexinek kellett lennem, de nem
túlzottan erőlködőnek. Három nyári ruha és egy vászonnadrág után
egy sötétkék virágos szoknya és egy fehér póló mellett döntöttem.
Felmarkoltam a kártyákat, és rohantam a buszhoz.
Amit le is késtem, mert miért is alakult volna másképp?
Ami még rosszabb, hogy a könnyed felhőréteg feketévé vált a
fejem felett, mire elértem az egyetemhez. Az eső először lágyan
kezdett csak esni, majd harminc másodperc leforgása alatt teljes
zuhévá alakult át. Ez természetesen mind a nyakamba zúdult.
Rohannom kellett volna, hogy egy kicsit kevesebb időt töltsek az
esőben, de nem volt semmi értelme. A hajamat leengedtem,
mostanra már teljesen a fejemre tapadt. Szerencsére volt hajgumi az
irodámban, ezért be tudtam fonni később, csak előbb be kellett
jutnom.
Elkéstem, borzalmasan néztem ki, ezért semmiképp sem akartam
elsétálni Eric irodája előtt. Az előző napokból kiindulva amúgy is
diákokkal lenne elfoglalva vagy ilyesmi, ezért valószínűleg
könnyedén elkerülhettem. Maradt még időm is arra, hogy bemenjek
a mosdóba, és megszárítkozzak, mielőtt még találkoznánk a
sütögetésen. Most először az én irodámhoz közelebb eső lépcsősort
választottam.
 Az épületben sokkal hidegebb volt, mint odakint. Nem
számítottam esőre, ezért nem is hoztam magammal kabátot, így a
nedves ruhám a bőrömre tapadt. A mellbimbóm két
pisztolygolyóként meredt előre a ruhám alatt, mintha direkt
közszemlére tettem volna. Kinyitottam az ajtót, és kiléptem az
emeleti folyosóra.
Eric meg éppen kifelé jött a férfiak mosdójából.
Mind a ketten dermedten bámultuk egymást.
– Basszus! – nyögtem fel.
Ő aznap lila inget viselt, az ingujját újra feltűrte, felfedve az
alkarját. Csak egy gombot gombolt ki a nyakánál, így nem lehetett
látni a mellkasát. És ráadásul magára öltötte a grafitszürke
vászonnadrágját is. Tökéletes párosítás. Igazán szexi.
– Glenna?
Felnéztem egyenesen a szemébe.
– Igen?
– Elég… kényelmetlen lehet így.
– Komolyan kijelenthetem, hogy ez a kifejezés közel sem jár a
valósághoz. – Lenéztem a mellkasomra, gyorsan magamhoz húztam
a táskámat, hogy mögé rejtőzzek. – Elég zűrös egy reggelem volt.
Nagyon nedves és frusztráló.
Eric bólintott. Egyetlen másodpercre azt hittem, talán
elmosolyodik, de ehelyett elsétált.
Legszívesebben helyben meghaltam volna. Jöhetett volna
földrengés, megrengethette volna körülöttem az épületet, és még
boldog is lettem volna. Esetleg elnyelhetett volna a föld! Az lett
volna a legjobb. Beszívtam a levegőt, és elindultam az irodám felé.
– Glenna?
Megremegtem. Basszus, ezek a hülye nedves ruhák!
– Igen?
– Később találkozunk? Mármint a sütögetésen?
Víz csepegett a hajamból, és egyenesen a táskámon landolt. A
kártyák szerencsére biztonságban voltak a nedvességtől.
– Nem vagyok biztos benne.
– Én várlak! – Egy pillanatnyi csend következett. – Jobb, ha
megszárítkozol, nehogy megfázz!
– Úgy lesz.
A szavait cipőjének koppanása követte, ahogy végigsétált a
folyosón az irodája felé.
Mindennek ellenére még mindig látni akart.
Ahogy újra megremegtem a hidegtől, azonnal berobbantam az
irodába. Jasmine már odabent ült, Nell az asztalának dőlt. Bizonyára
megzavartam valamit, mert gyorsan szétrebbentek, és Nell el is
vörösödött. Nell rövid, szőke bubifrizurája meglendült, ahogy
elugrott a barátnőmtől.
Nagyon cukik voltak.
– Hát veled meg mi történt? – nevetett fel Jasmine, és felém
dobott egy adag papírtörlőt, amit szükség esetére tartottunk. – És
még késtél is. Nem gondoltam, hogy ilyen lerobbantan érkezel majd.
– Köszönöm, Jaz. A reggelem amúgy is olyan jól ment eddig,
hogy már csak a te megjegyzésed hiányzott.
– Mindig mondom neki, hogy túl gonosz másokkal, de nem hisz
nekem – mondta Nell, és felállt. – Van valami száraz holmid?
– Egy pulcsim. Biztos vagyok benne, hogy elég hamar
megszáradnak a ruháim. De köszönöm. – Nagyon kedveltem Nellt,
és reménykedtem benne, hogy ezúttal Jasmine nem cseszi el a
dolgot.
– Hagylak titeket dolgozni. – Nézett fel rám Nell, majd
előrehajolt, és megpuszilta Jasmine arcát. – Később találkozunk?
– Ebéd, aztán vacsora és film.
Egészen addig, amíg Nell el nem ment, és nem sikerült a hajamat
megfelelő állapotba hoznom, Jasmine nem szólalt meg.
– Oké, amikor bejöttél úgy néztél ki, mintha valaki belerúgott
volna a kutyádba, és ellopta volna az összes cukorkádat. Mi a fene
történt?
– Ti nem jöttök este a sütögetésre? Azt hallottam, fagyi lesz a
desszert.
– Nem, mi nem megyünk. Beszélj!
Miért? Miért őt választottam a legjobb barátnőmnek?
– Képtelen vagyok rá, Jaz. Csak még jobban felzaklatnál, és nem
hagynál békén, amíg ki nem bökök mindent.
Ennél rosszabbat nem is mondhattam volna. Jasmine azonnal
felugrott, és az asztalom fölé hajolt.
– Csajszi, mi a szar történt? Mondd el azonnal!
– Nem.
– Glenna!
 – Nem.
– Ahogy mondod: addig nem fogok leállni, amíg nem bököd ki!
Szóval, sokkal előbb túl leszel rajta, ha beszélsz.
Nem volt erőm harcolni ellene, de nem kellett mindent
elmondanom.
– Megfogadtam a tanácsodat.
– Az jó, mert rengeteg rendkívül jó tanáccsal tudok szolgálni.
Most melyiket fogadtad meg?
– Rájöttem, hogy kockázatot kell vállalnom, ezért
megkörnyékeztem egy pasit. Valami ilyesmi történt. Vagyis meg
fogom tenni, azt hiszem.
Jasmine úgy vigyorgott, hogy szinte felvillanyozódott körülötte a
helyiség.
– Ismerem?
Hát persze, hogy ismerte, de semmiképp sem akartam megadni
neki az ezzel járó elégedettséget.
– Nem mondom el. Lehet, semmi sem lesz belőle, és nem hiszem,
hogy képes lennék elviselni a piszkálódásodat, ha nem jönne össze.
– Felé fordultam, és megfogtam a kezét. – Úgy szeretlek, mintha a
testvérem lennél, ezt te is tudod, de kicsit furcsán alakulnak a
dolgok, mióta meghalt Nagy Glenna. Kissé magamba néztem, meg
ehhez hasonlók. Azt hiszem, igazad volt, és muszáj kipróbálnom pár
új dolgot. Épp ezt teszem.
Jasmine megszorította a kezemet.
– Tudom, hogy néha nagyon idiótán viselkedem, de nem akarlak
bántani. Csak kissé aggódom, hogy bezárkózol. Amikor behoztad a
múlt héten azokat a kártyákat, láttam benned a szikrát. Vagy valami
ilyesmit. Lehet, hogy hülyén hangzik, de nagyon örülnék, ha újra
belevetnéd magad a randizás világába.
– Ha már a szikrákról beszélünk! Nem semmi, amit kettőtök
között érzékelni lehetett, ahogy bejöttem.
Jasmine mindig is kemény csaj volt, de ahogy megemlítettem
Nellt, mintha leolvadt volna róla ez az egész, és minden izma
ellazult.
– Igen, Nell. Szinte biztos vagyok benne, hogy szeretem.
– Nagyon örülök nektek. – Amióta csak ismertem, Jasmine Nell-
lel volt a legboldogabb.
– Oké, akkor békén hagylak Mr. Titokzatossal kapcsolatban.
Egyelőre. De abban a pillanatban további infókat várok, ahogy
forrósodni kezd a helyzet. Diagramokkal mellékelve kérem majd a
sztorit. Érhető?
– Rendben.
– Akkor most dolgozzunk is kicsit! Át kellett ütemeznem az egyik
interjúdat. Valami olyasmi történt, hogy a tíz órás diákod Kubában
rekedt.
A szememet forgattam.
– Kemény élete lehet.
Jasmine vallatása elégségesnek bizonyult, hogy teljes mértékben
elfelejtsem a korábbi szégyenemet.
Belenéztem a kis öltözőszekrényembe, amikor Jasmine rátért egy
másik témára.
Te jó ég, valami rémesen festettem! A legrémesebb rémesen.
Hogy Eric ezek után miért akart velem találkozni, az felfoghatatlan
volt számomra. Talán, ha tényleg csak a kártyák érdekelték, az
magyarázatként szolgálhatott.
De én ennél azért többet szerettem volna. És jó lett volna, ha ő is
többet akar belőlem.
A nap egyszerre telt hihetetlenül lassan és borzalmasan gyorsan.
Az értekezletek és interjúk felgyorsították a napot, aztán jöttek a
hosszú, elnyújtott percek, amikor nem tudtam semmit se csinálni.
Jasmine nem vett tudomást a szenvedésemről, beszélgetett a nyári
hallgatókkal, professzorokkal, közben kurzuskódokat változtatott
meg.
Istenem, tiszta baromság volt ez az egész! Én voltam hülye, hogy
egyáltalán belementem ebbe. De a fogaskerekek már mozgásba
lendültek, és ahogy az életemben mindennel, ezzel is úgy voltam,
hogy végig kellett mennem az úton, hogy lássam, merre is tartok.
Jasmine maradt háromig, nem lépett le olyan korán, mint múlt
héten, pedig én legszívesebben kitereltem volna az ajtón, de nem
tehettem. Ki kellett várnom a munkaideje végét. Végre aztán
Jasmine számítógépe jelzett, és széles mosoly terült szét az arcán.
– Azt hiszem, a többi megvár a jövő héten.
– Ó? Már mész is? – Izgatottnak kellett volna lennem, de csak az
idegesség keringett a belsőmben.
– Nell azt mondta, hogy mindent bezártak, és csak ő van az
irodában. Már mindenki más elindult a bulira. Nem szeretném, ha a
csodás barátnőm egyedül lenne péntek délután.
– Az szörnyű kegyetlenség lenne!
Az izgalmam csak nőtt, ahogy Jasmine összeszedte a holmiját, és
az ajtó felé indult. Még mindig nagyon korán volt, ezért rengeteg
időm maradt, hogy beszéljek Erickel. Nem láttam reggel óta, de
oldalra nézve megpillantottam, hogy csukva van az irodája.
Bizonyára már ő is csatlakozott az emberekhez.
Basszus!
Félig-meddig reménykedtem abban, hogy sikerül elkapnom,
mielőtt elindul, hátha együtt mehetnénk le. Ez kissé tinis volt tőlem,
de jó lett volna felmérni a hangulatát, tudni, mit is gondol, mielőtt
még belemerülnék az emberek tömegébe.
Ahogy Jasmine elment, akkor sem kaptam fel azonnal a
kártyákat, és indultam el a buliba. Immár nem tarthatott vissza
semmi, de a mozgás helyett csak ültem a széken, és bámultam
magam elé.
A kártyák a táskámban pihentek, arra vártak, hogy kiszedjem és
megmutassam őket a világnak. Eric és én talán jót nevetünk majd
rajtuk. Megosztjuk a gondolatainkat egy sör és hamburger felett.
Nem volt okom arra, hogy ne induljak el, hogy halogassam a
cselekvést.
Ennek ellenére nem mozdultam.
Gyáva. Kibaszott nagy gyáva voltam.
Nagy Glenna hangja Jasmine-éval keverve a fejemben
visszhangzott. Idióta voltam. Hangos nyögéssel szabadítottam ki a
kártyákat a rejtekhelyről. A tenyerem benedvesedett, bele kellett
törölnöm a szoknyámba, hogy megszárítsam, amit a papír nem
szívott fel.
Rendben, meg tudom csinálni. A hajam már megszáradt, a
fonatom egészen jól nézett ki. Csak bele kellett tennem a kártyákat a
zsebembe, és félrehívnom Ericet, hogy megmutassam neki.
Basszus!
Reggel, amikor felöltöztem, egyáltalán nem gondolkoztam egy
praktikusságon. Ugyanis a választott szoknyámnak természetesen
nem volt zsebe, így nem tudtam elrejteni a kártyákat. És persze,
magammal vihettem volna a táskámat, de nehéz volt, és eléggé
furcsán festettem volna vele a sütögetésen. Hát akkor?
Kivettem a kártyákat a táskából, és lefelé fordítottam őket. Így
senki sem láthatja, mi is van rájuk írva. Rátettem egy gemkapcsot is
a paklira, hogy ne szálljanak szanaszét a lapok.
Az idegességemmel mit sem törődve megragadtam a kártyákat, és
elindultam a nagy kalandra.

A főépületben meglepően foghíjasnak hatott a tömeg. Ez volt az

első nagy összeröffenés az évben, amin az emberek még mind
örültek annak, hogy viszontláthatják egymást, hiszen felfrissültek a
nyaralásban. A sülő hamburgerek és zsemlék illata összekeveredett a
faszén aromájával. Nevetés és beszélgetés zaja nyomta el a zenét,
ami bizonyára valakinek a telefonjáról szólt.
Le kellett volna hoznom a bluetooth hangfalamat, mert ez így
idegesítő lesz.
– Glenna!
Elképesztően büszke voltam magamra, hogy nem nyögtem fel
látványosan, vagy nem sikítottam vagy zokogtam fel, ahogy Sasha
felém futott. Egy béna papírtányért egyensúlyozott a kezében, és
széles vigyor terült szét az arcán. Ő volt a bizottság jelenlegi elnöke,
épp ezért különösen jó érzékkel vette rá az embereket, hogy olyasmit
csináljanak, amihez egyáltalán nincs kedvük. Visszautasítani nem
lehetett, mert akkor iszonyatos bűntudat szállta meg az embert. Ő
mindig csak akkor beszélt velem, ha akart valamit.
Minden elcsesződött.
– Szia, Sasha! A parti csodásnak tűnik. – Kérlek, ne állíts be
burgert sütögetni! Kérlek, ne állíts be…
– Tudom, hogy csak most értél ide, de nem vennéd át a sütést
Rachelle-től? Telefonálnia kell vagy húsz percet, és te vagy az
egyetlen ember, akiről tudom, hogy nem égetné el a húst. Csodás
tapasztalatot szereztél diákként, amikor gyorsétteremben dolgoztál,
nem hagyhatjuk most ezt kárba veszni. – Még a szempilláját is
megrebegtette felém.
De már annál sokkal jobban keresek!
– Persze, semmi gond! Ugyanoda álljak, ahol tavaly voltam?
– Igen. Annyira cuki tőled! – Erre fogta magát, és el is száguldott.
A gyomrom összerándult, ahogy elhaladtam az asztalok mellett,
ahol a saláták sorakoztak. Szegény Rachelle hangosan köhögött,
ahogy a füst felé szállt a sütőről.
 – A fenébe!
– Hallottam, hogy segítség kell. – Felé nyújtottam a kezem, hogy
adja oda a spatulát. – Itt vagyok!
Nem ismertem jól Rachelle-t, de tisztában voltam azzal, hogy
otthon gondjai vannak. A megkönnyebbülése őszintének hatott.
– Igazi szent vagy! Fel kell hívnom Matthew iskoláját, már
megint verekedésbe keveredett.
– A család mindig a legfontosabb. Menj, megoldom!
Minden egyes lehetőségem elszállt arra, hogy elszökjek innen, és
beszélgessek egyet Erickel. Nem akartam bekoszolni a ruhámat,
ezért felkaptam egy eldobott kötényt, és magamra kötöttem a
sütögetés előtt. Szerencsétlenségemre azon sem volt zseb, ezért
letettem a kártyákat a mellettem lévő asztalra.
Ki gondolta volna, hogy a gyorséttermi állásom ilyen csodálatos
lehetőségekre nyit majd kaput az életem során? Két alapképzés, egy
mesterképzés, és a leginkább értékelt képességem továbbra is a
burgersütés maradt. Ahogy készen lettek a hamburgerek, kitettem
őket a melegítőbe, hogy ne hűljenek ki, aztán újat kezdtem. Furcsa
volt, de az egyik pillanatban még teljesen arra figyeltem, hogy ne
égessem el az ételt, a másikban pedig már tudatában lettem annak,
hogy Eric engem néz.
Sokkal borzongatóbbnak kellett volna lennie, hogy ennyire
éreztem magamon a tekintetét. Ha tudta volna, biztos nem néz
tovább. Vagy direkt folytatja. Kihúztam magam, és hátranéztem a
vállam felett, ahol őt sejtettem. Sörrel a kezében ácsorgott pár
professzor gyűrűjében, az egyikük bizonyára új lehetett. Amikor a
tekintetünk találkozott, elnyomtam magamban a késztetést, hogy
elkapjam a fejem. Nem volt okom szégyenkezésre. Ehelyett
felhúztam a vállam, és visszanéztem a húsra.
Természetesen a sütögetés jóval tovább tartott az ígért húsz
percnél. Amikor szerencsétlen Rachelle visszatért, egyértelműen
nem volt abban az állapotban, hogy visszaállítsuk a grill mellé.
– Hozz egy sört, és pihenj, én megoldom!
Nem láttam még soha senkit ennyire megkönnyebbülni.
– Glenna, nagyon köszönöm!
Szerencsére már csak harminc percig kellett sütögetnem, amikor
Sasha hivatalosan is felszabadított.
– El se tudom mondani, mennyire hálás vagyok ezért! Még
mindig rengeteg étel maradt, úgyhogy egyél!
– Köszönöm. – A gyomrom erre azonnal felmordult.
– Ez micsoda?
A következő pillanatban az élet mintha lassított felvételre váltott
volna. Ebben a percben ugyanis Sasha felemelte a szexkártyákat, én
meg gyorsan feléjük nyúltam. Természetesen ő pont a kapcsot
ragadta meg, ami hátrakattant. A kártyák kettőnk közé zuhantak,
mire én abban a percben pánikba estem.
– Jaj, ne!
– Hadd segítsek! – Nem Sasha szólalt meg, hanem Eric guggolt
mellettem. – Ezek lennének a kutatási kártyák, amiket összeszedtél?
Ugyan nem lehettem biztos benne, de Eric olyan gyorsan kapta
össze őket, hogy nem hinném, hogy Sasha megpillanthatta volna, mi
is volt rájuk írva.
Visszapislogtam a könnyeimet, és felnevettem.
– Igen, elnézést. Már akkor oda akartam adni, amikor
megérkeztem.
– Az én hibám, Morris professzor. Azonnal megkértem, hogy
álljon be, ahogy megjött.
Eric felállt, segített nekem is.
– Semmi gond, Glenna csak szívességet tett. Rendben lesz, ha
magamnál tartom őket, vagy még van vele dolga?
Nem jutott eszembe semmi, ezért elmosolyodtam, és reméltem,
nem tűnök őrültnek.
– Nem, vigye csak el!
– Köszönöm. – Rájuk sem nézett, azonnal beletette a zsebébe,
csak a tetejük kandikált ki.
Sasha kettőnk közé nézett.
– Hát, köszönöm még egyszer, Glenna! Mindenképpen egyél
most már valamit!
Gondolkozás nélkül léptem az ételek mellé, és vakon teletömtem
a tányéromat. Épp zsemlekockákat szórtam a salátámra, amikor egy
üveg sört tartottak felém. Természetesen Eric állt mellettem.
– Úgy festesz, mint akinek szüksége van egy italra. – Halványan
mosolygott, de már ez is csodát tett a tekintetével, csillogott, eltűnt
belőle a feszültség, ami általában körbelengte. – Ha ez megnyugtat,
nem hiszem, hogy bármit is látott.
– Köszönöm. – Szinte egyszerre kiittam a fél üveg sört, mielőtt
még bármit felfogtam volna. – Majdnem ez lett a legkínosabb dolog,
ami valaha is történt velem. – Még egy jó nagyot kortyoltam, amivel
majdnem ki is ittam az egész üveget. – Nem is gondoltam volna,
hogy ennyire szomjas vagyok.
Vagy felajzott. Erichez közel az egész testem izzott. A bőröm
forró volt a grilltől és a nap melegétől. Vagy talán attól, hogy
majdnem pánikrohamot kaptam a kártyák miatt. Eric elképesztő
illatot árasztott: naptej, parfüm és napfény keverékét. Most először
tűnt lazának. Talán ő is azok közé az emberek közé tartozott, akik
igazán komolyan vették a munkájukat, és mindenféle külső tényezőt
kizártak eközben. De én azon külső tényezővé váltam, akit már nem
tudott figyelmen kívül hagyni.
És ennek én nagyon örültem.
– Ez ám az izgalmas mosoly! – Belekortyolt a sörbe, és kijjebb
terelt. – Azon gondolkozom, mire gondolhatsz.
Semmiképp ne menjünk bele ebbe!
– Örülök, hogy segíthettem Rachelle-nek. Nagyszerű csaj, de
gondjai akadtak a fiával. A tinik félelmetesek.
Eric hümmögő hangot hallgatott, ami mélyen a torkából szakadt
fel. A fülemhez hajolt, ahogy távolodtunk a tömeg széle felé.
– Azt hittem, a kártyáidon gondolkoztál. – Lapogatta meg a
zsebét.
Megtorpantam.
– Micsoda?
Senki sem figyelt ránk. A legközelebb álló csoport teljesen
elmerült valami vitában, nevettek, ahogy ittak és ettek. Sasha az
egyik irodavezető asszisztenssel beszélgetett, élvezte az egyetemi
bizottság munkájának gyümölcsét. Nem kellett volna egy pillanatra
sem idegesnek lennem, hogy erről beszélgetünk. Egyáltalán nem.
Mégis végignéztem mindenkin, hogy biztosra mehessek.
– Komolyan beszéltem korábban. Ha vissza szeretnéd kapni őket,
visszaadom. Nem akarok semmilyen nyomást helyezni rád.
Eric értük nyúlt, de én megráztam a fejem.
– Jó ez így. De arra nincs esély, hogy itt nézzük meg őket. Annak
ellenére, amit mondott, Sasha kíváncsi, és ha észrevenne minket,
akkor biztos idejönne, hogy megkérdezze, mit nézegetünk. Nem
akarom, hogy lássa, és azt gondolja, hogy ez valami ivós játék vagy
ilyesmi.
 – Elég közel kerültél a kártyákhoz, mi? – Nem volt semmi
kétkedés a hangjában. Inkább csodálat? Nem, az nem illett a
helyzethez.
– Mondhatjuk, hogy így van. Elég sok időt töltöttem azzal, hogy
gondolkoztam. Még saját teóriákkal is előálltam, hogy kié lehetett.
Eric újra bólintott. Most lejjebb hajtotta a fejét, hogy közelebb
kerüljön a szája a fülemhez.
– Én sem tudtam kiverni a fejemből. Azóta nem, hogy hallottalak
téged és Ms. Houngot beszélgetni. Csak arra tudtam gondolni,
miféle szexkártyái lehetnek egy hozzád hasonló nőnek.
Bizony, most szabadon megnyílhatott volna alattam a föld.
Merthogy erre vártam jelen pillanatban.
 8. fejezet

– Grlenna? – Eric elém lépett, erősen ráncolta a szemöldökét. – Jól

vagy?
Hogy jól voltam-e? Istenem, éppolyan naiv, mint amilyen cuki!
– Ó, persze, csak kissé égek! Nem ügy.
– Nem akartalak ilyen kellemetlen helyzetbe hozni. – Felém
nyúlt, és óvatosan megszorította a felkaromat.
– Sajnálom.
– Én sajnálom. Egyáltalán nem lett volna szabad kibeszélnem egy
másik munkatárssal. Ha fordítva nézzük, hogy ön és egy munkatársa
rólam beszélnének így… – Valójában teljesen ledöbbentem volna,
ugyanis sosem hittem, hogy bárki képes rám szexuális lényként
nézni. – Nagyon sajnálom.
– Nem szükséges bocsánatot kérned, fátylat rá.
Másodpercek teltek el, de mi csak kényelmetlenül bámultuk
egymást. Mi a fenét kellett volna mondanom? Hahó, amióta nálam
vannak a kártyák, csak neked akarom őket megmutatni? Miért nem
jössz fel hozzám? Szexeljünk egy őrületeset! Eric megköszörülte a
torkát.
– De komolyan gondoltam, amit az előbb mondtam.
Folyamatosan a kártyákra gondolok. – A szemembe nézett, és kissé
halkabbra fogta a hangját. – De semmiképp sem akarnék olyasmit
erőltetni, amire nem állsz készen. Azt akartam, hogy ezt tudd, és azt
is, hogy érdeklődöm.
Irántam?
– Hogy megnézze őket?
– Igen. – Végignézett a testemen, majd vissza a szemembe. –
Igen.
A hideg rázott.
– Tudományosan?
– Részben. – Továbbra is engem fixírozott, és belekortyolt a
sörébe. – Tudom, hogy már említettem korábban is, de azt hiszem,
érdemes megismételnem: ha készen állsz rá, akkor bejöhetsz az
irodámba, mielőtt hazamennél. Én most visszamegyek, hogy
befejezzek még pár dolgot. Kábé még egy óráig bent leszek. Ha
meggondolod magad, az sem baj. A kártyákat leteszem az asztalra,
nyitva hagyom az ajtót, hogy később elvihesd.
Ez volt a lehető legédesebb dolog, amit valaha értem tettek.
Eric körbenézett, és megvárta, hogy a csoport elmenjen, mielőtt
folytatta volna.
– Nem ismersz engem igazán, de azt szeretném kihangsúlyozni,
hogy sosem tennék olyat, ami veszélybe sodorna téged vagy a
munkádat. Semmiféleképp. Ha nem jössz, az nemet jelent. Az is
teljesen rendben van. A te döntésed, a te kártyáid. – Csak bólintott,
mosolygott, majd elment.
Sosem volt még olyan, hogy teljesen mozdulatlanná dermedtem
volna, de most a szavainak súlyával Eric ezt is elintézte. Nem
lehetett félreérteni a mondandóját, hiszen már kétszer is felajánlotta
a dolgot. És természetesen nem lesz semmi következménye annak
sem, ha nemet mondok. Ha követem őt, az sem jelenti feltétlen, hogy
szexelünk vagy valami… – istenem, itt helyben felrobbanok az
örömtől! –, de legalább beszélünk a kártyákról.
Az órámra néztem. A percmutató előremozdult, ezzel jelezve,
hogy öt óra múlt tíz perccel. Most meg mi a fenét csináljak?
Hajrá! Itt van életed nagy lehetősége!
Nagy Glennának igaza volt. Ez a legjobb lehetőség, hogy nagy
kalandra induljak. Kihúztam a vállamat, a fonatomat hátratettem, így
az a gerincem vonalán nyugodott, és Sasha felé indultam.
– Köszönet ezért a nagyszerű buliért. Felszedem a cuccomat, és
indulok haza.
– Örülök, hogy eljöttél. És még egyszer köszönöm, hogy átvetted
a grillezést. Jó tudni, hogy rád mindig lehet számítani.
Bizony, ez vagyok én. Kiszámítható és megbízható Glenna.
Aki most épp indul, hogy szexkártyákról beszélgessen Eric
Morris professzor úrral.
Semmi extra.
Az épület felé indultam, egyenesen az irodája felé, hogy
semmiképp se tudjam meggondolni magam. Eric az asztalánál ült,
amikor bekopogtam az ajtaján, és beléptem. Éppen jegyzetelt egy
papírlapra. Még csak a torkomat se köszörültem meg, hogy
bejelentsem az érkezésemet. Nem volt kétséges számomra, hogy ő is
éppannyira tisztában van a jelenlétemmel, mint én az övével.
Csábított, hogy leüljek, de még mindig nem nézett fel, és
semmiképp sem akartam udvariatlan lenni.
Befejezte a mondatot, majd kikapcsolta a tollát, és a tolltartóba
tette. Végre felnézett rám, egyenesen a szemembe, mire alig bírtam
levegőt venni.
– Morris professzor. – Örültem neki, hogy a hangom nem
remegett meg, és nem árulta el az idegességemet. – Még mindig
ráér?
– Természetesen. – Ó, istenem, ő is kissé idegesnek tűnt! – De
kérlek, szólíts Ericnek. Szerintem már túlléptünk mindenféle
formaságon.
– Rendben, Eric. – Nem hangzott furcsán, ahogy kimondtam a
nevét. Egyáltalán nem.
Furcsa volt itt lenni úgy, hogy minden figyelmét nekem szentelte.
Eddig nem volt okunk arra, hogy ilyesmit csináljunk. Ő inkább tanár
volt az egyetemen, nem kutató. És még ha kutató is lett volna, nem
dolgoztunk ugyanazon a területen, így nem volt értelme
összeülnünk. Fészkelődtem a széken, miután leültem, és próbáltam
kényelmesebb pózt felvenni, de nem sikerült.
Eric kihúzta a kártyákat a zsebéből, és letette elénk.
– Szóval ezek szexkártyák.
– Bizony. – Lenéztem rájuk, el akartam őket kapni, és elégetni,
mielőtt még Eric meglátja, mit is írtak rájuk.
– Elmeséled még egyszer a történetüket?
Volt valami a hangjában, ami elárulta, hogy több volt ez, mint
kíváncsiság. Újra elmeséltem a sztorit, nem akartam a legkisebb
részletet sem kihagyni. Nagyon jól tudtam, hogy érdekli a dolog.
– Szexkártyák a temetőben. – Megrázta a fejét, de az
arckifejezése inkább csodálkozó volt, mint zavart.
– Van egy elméletem is a kártyákról. – A szék szélére csúsztam. –
Szerintem akinek szánhatták, Alyssa, özvegy lehet. A férje írhatta
neki ezeket a kártyákat, hogy segítsen feldolgozni a gyászt, hogy új
fejezetet kezdhessen az életében.
Eric bólintott. Meglepett, amikor felállt, és közelebb lépett. Eric
az asztal szélének támaszkodott előttem, hasonlóan ahhoz, ahogy
Nell ült, amikor rájuk törtem az irodában. – Nem gond, ha
megnézem őket?
Nem értettem, miért kéri az én engedélyemet. Nem formáltam
semmilyen különleges jogot a kártyákra, de persze én találtam meg
őket először, és annak ellenére, hogy még nem használtam őket,
mégis azt éreztem, valahol az enyémek. Semmi olyat nem tettem
volna, ami lekicsinyelte volna az értéküket.
De a látogatásomnak mindenképpen az volt a célja, hogy
megosszam vele a kártyákat. Lenéztem a paklira, kissé felnevettem,
majd odatoltam neki.
– Nem nézegettem őket sokat. Kissé furák, mintha másnak a
naplóját olvasgatná az ember.
Eric ujja az enyémet súrolta, ahogy elvette tőlem a paklit. Már
ettől az apró érintéstől kirázott a hideg, és a puncimban éreztem a
remegést. Nem bírtam ránézni, gyorsan el is kaptam a kezemet.
Ahogy csend telepedett kettőnk közé, a kíváncsiságom egyre
jobban erőt vett rajtam. Megkockáztattam, hogy ránézek, és
meglepett az arcára kiülő vágy. Nem nézett hosszan egy kártyát sem,
mielőtt a pakli aljára tette volna, és rátért volna a következőre. Ezt
addig ismételte, amíg a végére nem ért, majd a combjához ütögetve
összerendezte a paklit.
– Ezek bizony… érdekesek. – Volt valami a hangjában, amit még
sosem hallottam ezelőtt.
Nem akartam bámulni őt, de mégis végignéztem a testén. Nem
lehettem teljesen bizonyos a dologban, de szinte meg mertem volna
esküdni rá, hogy felizgult a vászonnadrág alatt. Elkaptam a
tekintetem, és beleharaptam az alsó ajkamba, mielőtt még újra
szemkontaktust teremtettem volna vele.
– Bizony azok. És szerintem most már érted, miért gondoltam azt,
hogy özvegy lehet.
– Értem. Olyasvalaki kapta ezeket, akinek nincs sok tapasztalata a
szex terén.
Izgalom lobbant a belsőmben.
– Szerinted is erről van szó? Mintha a kártyák felépítenének
valamit. Főleg az első pár. Mintha csak kevés emberrel szexelt
volna, és a partnere szerint nem tudná, merre is haladjon.
Eric végigfuttatta a hüvelykujját a lapok szélén. Nem nézett rám,
de nagyon is tisztában voltam, hogy a reakciómat figyeli.
– Mi a terved ezekkel?
 – Nem tudom. – A szoknyámat piszkáltam. – Eredetileg vissza
akartam tenni, de ahogy mondtam, erre nem igazán van lehetőség.
Persze, valahol ott is hagyhatom, hogy más találjon rá, például a
kollégiumban.
Felnézve meglepett, hogy Eric maga elé terítette a kártyákat az
asztalra, és egyenesen rám nézett.
– Nem akarod kipróbálni őket?
Ó, istenem, a szeme! Fészkelődni akartam a székemen. A lábam
közé dugni a kezemet, és a csiklómat izgatni.
– Nincs igazán senkim, akivel kipróbálhatnám őket.
– Nincs barátod? Vagy barátnőd?
– Nincs barátom már egy ideje.
– Miért nincs? – Nem volt semmi ítélkezés a hangjában, inkább
csak kíváncsiság, talán remény.
– Nem én vagyok a legizgalmasabb ember a földön. Az előző
barátom kissé unatkozott mellettem. Sokakat meg az készített ki,
hogy túl sokat dolgozom.
Eric bólintott, majd a homlokát ráncolta.
– Hát, ezek a kártyák nem unalmasak.
– Van bennük pár kreatív ötlet. – Az idegességem minden egyes
másodperccel növekedett, fogalmam sem volt, merre is halad ez a
beszélgetés, és minél tovább mentünk, annál jobban akartam
fészkelődni.
Nem is fogtam fel, hogy már nem egymást néztük, amíg felém
nem nyúlt, és fel nem emelte az államat.
– Glenna?
– Igen?
Összeszorult az izom az állkapcsában.
– Mondd el, kivel szeretnéd használni a kártyákat!
Nem. Az tuti, hogy erre nem fog rávenni!
– Senkivel sem terveztem. Inkább csak fantáziálgattam…
– Azt akarom, hogy kimondd újra.
A szám becsukódott, ő meg végigsimított az arcomon a
hüvelykujjával.
– A szavaid a fejembe fészkelték magukat, miután beszélgettetek
a barátnőddel. Ahogy mondtad… el kell mondanod, mit akarsz
csinálni a kártyákkal!
A szívem olyan hevesen vert, hogy a fülemben hallottam, a
torkomban éreztem.
– Én…
Eric előrehajolt, így nem maradt más választásom, minthogy
egyenesen a szemébe nézzek. A szája csábító közelségbe került, és
kissé kinyílt, ahogy ezt mondta.
– Kérlek!
– Veled. – Sóhajtottam, ahogy kimondtam. Innen már nem volt
visszaút. – Veled akarom kipróbálni a kártyákat.
– Köszönöm. – Hátrahajolt, és hirtelen már hiányzott is a
közelsége. – Megtarthatom ezeket a hétvégére? Hogy még jobban
megnézzem őket.
– Persze, azt hiszem. De majd visszaadod?
– Hétfőn. – Felkelt, és a kezét nyújtotta. – Kell egy kis idő, hogy
gondolkozzak.
Hogy gondolkozzon?
Bassza meg, hazafelé vennem kell egy új vibrátort, és vakulásig
maszturbálnom.
– Rendben van.
Elfogadtam a kézfogását, majd felkeltem. Ez viszont nem
hasonlított azokra az alkalmakra, amikor megérintettük egymást.
Most mintha valami láthatatlan elektromosság vibrált volna
közöttünk, amitől felállt a szőr a karomon, és lángra lobbantotta a
belsőmet. Egy kissé tovább tartottam, mint az szükséges lett volna.
Nem tudtam, hogy mikor lesz erre újra lehetőségem.
– Köszönöm. – Felemelte a kezemet, és megcsókolta, miközben
folyamatosan a szemembe nézett. – Legyen szép hétvégéd!
Arra eszméltem fel, hogy a folyosón állok, és becsukódik
mögöttem az ajtaja.
Mi. A. Fene.
Benéztem az ablakán, de már visszatért az asztalához, és egy
esszét olvasgatott. A kártyák előtte hevertek, de egyelőre senki se
törődött velük. Igazából fel se fogtam, mi a fene is történt.
Visszamentem az irodámba, összekaptam a holmimat, és elindultam
haza.
Talán hétfőn megértem, miről is van szó.
Talán.
 9. fejezet

Az élet sokszor igazságtalan. Miután az egész hétvégét a

reménykedés és vágyakozás ködében töltöttem, amikor végre
elérkezett a hétfő reggel, és felkelhettem az ágyból, azonnal
elhánytam magam. Nagyon ritkán voltam beteg, szóval furcsa volt,
hogy ennyire letepert valami vírus. Ételmérgezésre gyanakodtam,
vagy arra, hogy lehet mást is kellett volna ennem, nem csak
mogyoróvajas kenyeret. Bemásztam az ágyba a telefonommal, és
küldtem üzenetet Jasmine-nak, hogy ma nem megyek be.
Bármennyire is tudni akartam, mi is Eric álláspontja a hétvége
után, a kíváncsiságom még egy napig legalább nem elégülhetett ki.
Nem hinném, hogy Eric bármi mögötteset gondolna arról, hogy ma
nem megyek be dolgozni. Becsuktam a szemem, és azonnal vissza is
aludtam.
Egy pár órával később a telefonom ébresztett fel. Új üzenetem
érkezett. A gyomrom jobbnak tűnt, ezért ülő helyzetbe küzdöttem
magam a párnámnak dőlve, és megnéztem, mit is kaptam.

Címzett: O’Donald, Glenna

Feladó: Morris, Eric.
Tárgy: Jól vagy?
Üzenet: ?

Nem illett hozzá a Na, mi a helyzet? használata. Nem, ő nem

ilyen. Ő kedves és egyenes. Az üzenet egyszerűsége nem csökkentett
azon a tényen, hogy annyira aggódott értem, hogy meg kellett
kérdeznie. Fogalmam sem volt, hogyan is érezzek ezzel
kapcsolatban. Most, hogy tényleg megkaptam a várt figyelmet,
fogalmam sem volt, mit is kezdjek ezzel.
 Címzett: Morris, Eric
Feladó: O’Donald, Glenna.
Tárgy: RE: Jól vagy?
Üzenet: Csak valami ételmérgezés.
Sajnálom, hogy ma nem lehetek bent.
Vártam, hogy elmondd a gondolataidat a
közös projektünkkel kapcsolatban.

Bizony, ez így nagyon jó lesz. Vagy mégsem? Párszor még

elolvastam a válaszomat, hozzátettem pár szót, majd újra kitöröltem.
Basszus, nagyon túlgondoltam az egészet.
– Hülye – visszhangzott a hangom az üres szobában.
Lenyomtam a küldés gombot, és visszahanyatlottam a párnára.
Ennyi lenne. Megtudta, hogy nem vagyok ott, ezért megkérdezte, mi
van velem, így már nem kell aggódnom azon, hogy azt hiszi, hogy…
Pittyegés.

Címzett: O’Donald, Glenna

Feladó: Morris, Eric
Tárgy: RE: RE: Jól vagy?
Üzenet: Sajnálom, hogy nem vagy jól.
Reméltem, hogy az órák után újra találkozhatunk.
Nagyon sok gondolatom támadt a közös projekttel kapcsolatban.
Meg kell beszélnünk a részleteket. Talán kísérletet is
folytathatnánk közösen. Persze a te döntésed, hogy szeretnél-e
részt venni benne.
Várhat. Remélem, hamarosan jobban leszel!

Ó, te jó ég! Eric Morris, az irtó szexi professzor kísérletet akar

folytatni velem? A gyomrom tiltakozott, ahogy megfordultam, és a
fejemre húztam a takarót. Lehetséges, hogy nem a mai volt a legjobb
alkalom, hogy sátrat építsek az ágyneműből, de valahogy nem
akartam, hogy a külső világ elrontsa ezt a pillanatot. A telefonom
képernyőjét bámultam a takaró alatti sötétségben, és
elgondolkoztam, hogyan is válaszolhatnék. Az egyetemi
levelezőrendszeren beszélgettünk, úgyhogy semmi olyat nem
mondhattam, ami veszélybe sodort volna bármelyikünket.

Címzett: Morris, Eric

Feladó: O’Donald, Glenna
Tárgy: RE: RE: RE: Jól vagy?
Üzenet: Nyitott vagyok bármilyen kísérletezésre a projektünkkel
kapcsolatban. Ha a gyomrom is egyetért, akkor holnap négykor
van némi szabadidőm.
Mit szólnál ahhoz?

A küldésre nyomtam, azonnal becsuktam a szemem, és elkezdtem

száztól visszafelé számolni. Kilencvennégyig jutottam, máris jelzett
a telefonom.

Címzett: O’Donald, Glenna

Feladó: Morris, Eric
Tárgy: RE: RE: RE: RE: Jól vagy?
Üzenet: Akkor van némi szabadidőm. Szerintem egyetemen
kívül jobban meg tudnánk vitatni a dolgot. Köszönöm, hogy
segítesz a dologban, nagyra értékelem.

Még háromszor újraolvastam az üzenetet, majd letettem a telefont

az éjjeliszekrényre. Ó, bár képes lenne a testem arra, hogy
használjam egy kicsit a vibrátort! Eric hangja visszhangzott a
fejemben, ahogy újra és újra elismételtem magamban az üzenetét.
Köszönöm, hogy segítesz a dologban, nagyra értékelem.
Jöhet özönvíz is, az tuti, hogy én holnap megyek dolgozni.
Semmi sem állíthat meg, hogy találkozzak vele.
A sors megkímélt egy kicsit. Bármi is döntött le előző nap,
másnapra teljesen jól lettem. Fogalmam sem volt, hogy Eric mit vett
É
a fejébe, de újra szoknyát és pólót vettem fel. És most még az
időjárást is megnéztem, nehogy ugyanabba a hibába essek, mint
múltkor. Bár szinte biztos voltam benne, hogy annyira azért nem
bánta az ázott egér külsőt, de mégsem akartam megismételni a
dolgot.
A munkanap éppolyan normálisan folyt, ahogy mindig.
Felmentem a lépcsőn, így benézhettem Erichez. Dolgozott, így
fogalma sem volt, hogy ott jártam. Jasmine piszkált, de szinte biztos
voltam benne, hogy nagyon boldog, hogy jobban vagyok, és
visszatértem az irodába. Diákok hívogattak, cikkeket és könyveket
foglaltam le, megettem az ebédet.
De végig számoltam vissza az időt. Minden egyes elhaladó órával
egyre jobban tudatában lettem ennek, és szinte biztos voltam abban,
hogy mindenki érzi ezt, aki a közelembe kerül. Amikor Jasmine tíz
perccel négy előtt felkapta a táskáját, a testem már remegett az
izgalomtól.
– Te is mész? – Hosszú, fekete haját copfba fogta a feje tetején. –
Mintha nem is lennél önmagad. – Igen, négykor elmegyek.
– Jó, mindenképpen pihenned kell! Holnap találkozunk!
Megdermedtem, ahogy végighaladt a folyosón, követtem a
tekintetemmel, ahogy elhaladt Eric irodája előtt, és eltűnt a lépcső
felé. Újra éreztem a kattogva múló perceket. Táncoltak az árnyak a
folyosón Eric nyitott ajtaja előtt. Mozgott, talán épp pakolt. Nem
kellett az órára se néznem, hogy tudjam, elértük a négy órát.
Eric kilépett a folyosóra.
Kihúztam magam, és épp fel akartam állni, amikor elindult felém
a folyosón. Minden egyes lépéssel hullámozni kezdett a gyomrom,
és a puncim csak úgy lüktetett a vágytól.
Olívazöld inget viselt aznap. Feltűrte az ujját, és két gombot
kigombolt a nyakánál. Barna haja leért a szemöldökéig, és oldalt a
füléhez. Az állát előreszegezte, céltudatosan mozgott.
Értem jött.
Megállt az ajtóban, a keze az oldalán pihent.
– Szia, Glenna!
– Jó napot, Morris professzor!
– Azt hittem, megbeszéltük, hogy Ericnek szólítasz – mosolygott
lágyan.
– Ööö, persze, Eric.
 – Hogy vagy ma? Remélem, sokkal jobban.
Ó, annyira fel vagyok ajzva, hogy legszívesebben
hozzádörgölőznék az asztalhoz, hogy elélvezzek, és képzeld, aztán
elég lenne csak hallanom a hangodat, hogy újra elmenjek!
– Sokkal jobban, köszönöm. Ilyen huszonnégy órás dolog
lehetett.
– Az jó. – Belépett az irodába, és megállt az asztalom előtt.
Figyeltem, ahogy végigcsúsztatta a kezét a R2-D2 tolltartómon. –
Kissé aggódtam, hogy felkavar az ajánlatom. Hogy nemet mondasz
valahogy.
– Nem! – Már a talpamra is ugrottam, és a szemébe néztem. –
Mármint, tényleg beteg voltam. Hánytam. Komolyan.
– Tudod, hogy mondhatsz nemet is – bólintott. – Nem akarom,
hogy bármilyen formában nyomást érezz.
Eric túl kedves volt. Nem tudta, mennyire elkeseredetten vele
akartam lenni, de ennek ellenére édesnek találtam.
– Nem vagyok szégyenlős szűzlány. Nem akartam persze, hogy
halld a beszélgetésünket Jasmine-nal, és még egy kicsit szégyellem
is magam emiatt, de nem mondhatom, hogy igazán sajnálom. –
Felkaptam a táskámat az alsó fiókból. Eric hátralépett, ahogy
elmentem mellette. – Hová menjünk?
Pár másodpercig lenézett rám, aztán a hátam közepére tette a
kezét, és engedte, hogy előremenjek.
– Reméltem, hogy iszogathatunk egyet. Van egy teraszos bár,
ahol kettesben lehetünk, hogy megbeszéljük a részleteket.
Az ajkam megremegett az izgalomtól, aztán elmosolyodtam.
– Nincs kocsim.
– Nekem van.
– Akkor menj előre!
 10. fejezet

Korábban is volt már egy éjszakás kalandom. Huszonnyolc éves,

egészséges nő voltam, aki szereti a szexet. Nem mindig voltam
odáig a párkapcsolatokért, főleg, hogy valahogy egyik sem úgy
alakult a múltban, ahogy szerettem volna, de maga a szex csodás
volt. Szóval, néha előfordult, hogy összejöttem valakivel csak
szexre, de kétszer már biztos nem csináltuk. Ahogy Eric kocsijában
ücsörögtem, és mondhatni, hogy csapdába estem csodás testével,
azon aggódtam, hogy olyan dologba ásom-e bele magam, amit fel
sem bírok dolgozni.
Hosszú ideje vágyakozom utána, de a helyzet az, hogy semmit
sem tudtam róla. Folyamatosan róla fantáziáltam, erre most itt ültem
élőben a Lexusában, és a kíváncsiságom mindennél erősebb lett.
– Hány éves vagy? – felé fordítottam a fejem, hogy lássam az
arcát.
Ő viszont csak az útra koncentrált, az előttünk lévő kocsira.
– Harminchét.
– Azta, fiatalabbnak nézel ki.
– Bizony. – Felhúzta a szemöldökét, és egy pillanatra rám nézett.
– Meglepettnek tűnsz.
– Nem, nem vagyok igazán az, csak ráébredtem, hogy mennyire
nem tudok rólad semmit.
– Harminchét éves vagyok, sosem voltam házas. A Carletonon
csináltam az alapképzést, a mestert és a doktorit pedig a UBC-n. A
tanulmányaim után költöztem vissza Torontóba, és kezdtem el a
Torontói Egyetemen tanítani. Négy évig dolgoztam ott, aztán ide
kerültem. Szeretnél még valamit tudni?
Hűha!
– Nagyon sok mindent. Ezek a részletek nem mondanám, hogy
elárulják, milyen ember is vagy. Mi a kedvenc színed?
– Zöld.
– Kedvenc ételed?
– Steak.
 – Zenészed?
– Harry Connick Jr.
– Filmed?
– Rémségek kicsiny boltja.
Kihúztam magam, és teljesen felé fordultam.
– Hogy mi?
– Rémségek kicsiny boltja. Jobban kedveltem az eredeti végét,
amikor Audrey II és ivadékok felemésztették a teljes várost. Kár
érte, hogy Frank Oz a stúdió nyomására megváltoztatta.
Na, erre aztán nem számítottam!
Eric elmosolyodott, és a parkoló felé fordult.
– Ezt még próbálod feldolgozni, mi?
– Bizony. – Szegény agyam mintha túlforrósodott volna. – Itt is
vagyunk?
– Igen. – Kiszállt, és megkerülte a kocsit, hogy az én oldalamra
kerüljön. Borzalmas voltam, mondhatni sosem tudtam kivárni a
férfiak udvariaskodási köreit, ezért már ki is nyitottam az ajtót, mire
mellém ért. Nem úgy tűnt, mint akit zavar a dolog, csak kinyújtotta a
kezét, én meg szó nélkül elfogadtam a gesztust.
A réztáblán ez állt: READING STREET PUB, amit kovácsoltvas
levelek foglaltak szépen keretbe. Ahogy besétáltunk, ráébredtem,
hogy ez amolyan gasztropub, ami annyira népszerű lett
Kaliforniában az utóbbi időszakban. Menő ételek és kézműves sör
kocsmás környezetben. Pontosan olyan hely, ahová mindig is be
akartam nézni, de nem tudtam volna megfizetni.
Csak néhány pár ücsörgött odabent, de csak ki kellett néznem a
kerthelyiségbe, és máris láttam, hogy ott sokkal nagyobb a nyüzsgés.
– Eric!
Azonnal a hang forrása felé fordultam, és meglepetten
konstatáltam, hogy egy Ericnél is magasabb férfi sétál ki a
konyhából. Szőke haját mindkét oldalon felnyírták, de a teteje olyan
hosszú maradt, hogy szinte a szemébe lógott. Séfruhát viselt, és
vigyorgott, ahogy közeledett.
– Claude! – Erickel megölelték, hátba veregették egymást. –
Hogy vagy?
– Szétdolgozom a seggem. De ez nem újdonság. – Claude felém
fordult. Ha kicsinek éreztem magam Eric mellett, akkor mondhatni
törpeméretűvé zsugorodtam az égimeszelő mellett. – Te bizonyára
Glenna vagy. Amikor Eric közölte, hogy egy nőt hoz ide, el sem
akartam hinni neki. Erre tényleg itt vagy, és most tartozom neki egy
sörrel.
– Bizony, itt vagyok! – Beszorulva két bugyinedvesítően helyes
pasi közé. Hajrá Glenna! – Örülök, hogy megismerhetlek.
– Hasonlóképp. Ha követtek, megmutatom a csak nektek
fenntartott asztalt.
Eric újra a hátamra tette a kezét, megdöbbentem mennyire
megnyugtatóan hatott ez az egyszerű érintés. A terasz mondhatni
teljesen megtelt. Csodálatos őszi napunk volt, a hely pedig
egyértelműen népszerűnek tűnt.
Claude-dal elhaladtunk az emberek mellett egy kisebb ösvényen
egy olyan részre, ahol három kétszemélyes asztal helyezkedett el.
– Ezt a helyet csak nektek tartottam fenn. Eric, vettem a
bátorságot, és behűtöttem neked egy olyan fehérbort, amit tudom,
hogy szeretsz, de fogalmam sem volt, Glenna mit kedvel.
– A fehérbor nekem is tökéletes lesz. – Oké, tehát hasonló bort
kedvelünk. Jól alakulnak a dolgok.
– Ha bármire szükségetek van, intsétek le Connie-t, már
megkértem, hogy figyeljen rátok, de nem fog zavarni egyébként,
csak ha kellene valami.
Claude erre vigyorogva eltávolodott. És igen, nagyon helyes kis
segge volt.
– Nem tudtam, hogy iszol-e, de úgy gondoltam, bárhogy is
legyen, ez jó hely. – Kihúzta nekem a széket, most nem
gondolkoztam, hogy leüljek-e. – Ha bármi mást kérsz…
– Őszintén szólva szoktam inni, és bár nem mondanám magam
borszakértőnek, szeretem a fehéret, úgyhogy minden tökéletes.
Eric megfogta a velem szemben lévő széket, és arrébb húzta,
hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Megtöltötte a poharamat, én
pedig megvártam, amíg magának is önt, és a szájához nem emeli.
Találkozott a tekintetünk, és nem tudtam mit tenni, leutánoztam a
mozdulatait: úgy ittam, ahogy ő. A bor édes volt, de nem túlzottan.
Még egy nagyot kortyoltam, és reménykedtem benne, hogy nem
száll a fejembe, mielőtt még az érdekesebb részhez érnék a
beszélgetésben.
Eric letette a poharát, a talpazatát cirógatta, aztán beszívta a
levegőt.
 – Vonzódsz hozzám.
– Igen. – Nem volt értelme hazudni, letagadni azt, ami annyira
egyértelmű volt mindkettőnknek. Előrehajoltam, a súlyomat a
könyökömre támasztottam, az államat tartottam. – És te vonzódsz
hozzám?
Amikor felnézett, nem csillogott a szeme, inkább lángolt a
tekintete.
– Igen.
A kezem lecsúszott a nyakamon, ő meg odakapta a tekintetét, és
nézte, hogyan érintem meg magam.
– Nem is gondoltam, hogy tudsz a létezésemről.
– Tavaly minden egyes nap elsétáltál az irodám előtt. Már
felismertem a lépteid hangját, tudtam, hogy te vagy, és nem más. A
nevetésed sokszor elért az irodámhoz, és akkor csak azon
gondolkoztam, vajon mitől vagy olyan vidám.
Kissé elbizonytalanodott a kimondott szavak miatt.
Én meg úgy festhettem, mint egy őrült bagoly, annyiszor
pislogtam.
– Tetszik a nevetésem?
Eric lenyúlt, kivette a kártyákat a zsebéből, és letette őket az
asztalra kettőnk közé. Levette róla a kapcsot, majd átette középre,
hogy egyetlen kártyát se veszítsünk el. Kissé elállt a szavam a
mondottaktól. Harminc volt összesen, egy hónapnyi élvezet, ami
csak ránk várt.
Volt valami, ami viszont egész nap zavart, amit ki akartam
mondani, mielőtt még komoly irányt vesznek a dolgok.
– Nem vagyok jó a kapcsolatok terén. Nem mintha nem akarnék
kapcsolatot vagy sosem szeretném elkötelezni magam, de eddig, úgy
fest, mindig elcsesztem. Na nem mintha önző lennék, de Jasmine
szerint egy kicsit szemellenzős tudok lenni, és nem sok minden
érdekel a kutatási területemen túl. Ennyit tudnod kell rólam.
Eric bólintott.
– És elég nyitott is vagyok, de nagyon ragaszkodom az óvszerhez.
Fogamzásgátlót is szedek, azzal együtt biztosan megakadályozza a
teherbeesést.
Erre újra bólintott, én meg belekortyoltam a borba.
– Basszus, ez nagyon finom.
– Még valami, amit tudnom kellene? – Valahogy sikerült úgy
feltennie a kérdéseket, hogy egyáltalán nem találtam őket
tolakodónak, pedig ezek mindenki mástól annak hatottak volna.
– Nem igazán, nem hiszem.
Eric felvette a kártyákat, hátrahajolt, és az asztalon dobolt.
– Én sem keresek kapcsolatot. Már évek óta nem randizom
senkivel komolyan, ha őszinte akarok lenni. Ezekre a kártyákra
lehetőségként tekintek, hogy egy kicsit elengedjem magam, és
szórakozzak. Van ennek bármi értelme?
Semmi masszázs? Vagy hosszú fürdő?
– Persze.
Félrenézett, és furcsa kifejezés ült ki az arcára.
– Meg kell értened, hogy ki foglak használni, ami borzalmasan
hangzik, de nem akarok hazudni.
Nem mondhatnám, hogy erre számítottam.
– Hogy érted?
– A szex terén. Kicsit személyes dolgok állnak ennek a
hátterében, amit inkább most nem osztanék meg.
Volt valami a hangjában, ami nem igazán tetszett.
– A dolgok jelenlegi állása szerint valamennyit ebből is meg kell
osztanod velem.
Bólintott, és elgondolkozott a szavaimon.
– Mondjuk azt, hogy az előző kapcsolatom nem végződött túl jól.
Valamit… be akarok bizonyítani saját magamnak. Ezek a kártyák
lehetőséget adnak erre olyasvalaki mellett, akiben megbízom.
Furcsa volt belegondolni abba, hogy az életének egy jelentős
részét nem ismertem. Valami történt vele, ami nem tartozott rám.
– Rendben. Én örömmel használlak téged a szexre.
Ez kicsalt belőle egy kis mosolyt.
– Még egy dolog: szerintem egy ideig tartsuk kettőnk között a
dolgot.
Talán nem ismert annyira, hogy tudja, nem kürtölném világgá a
kampuszon a kapcsolatunkat.
– Nem gondoltam, hogy mondanék bármit is…
– Még a barátnődnek, Jasmine-nak se mondd el. Legalább addig,
amíg rá nem jövünk, mit is akarunk csinálni.
Ó. Nos, ez kicsit árnyalta a dolgot.
– Á!
– Nagyon kedves lánynak tűnik egyébként, csak talán túlzottan
lelkes. Kissé túlságosan óv téged. Nem zaklatnám fel, ha ez
elkerülhető.
Mondhatnám, hogy ez nem nagy ár azért, hogy jót szórakozzak
vele. Emellett, ha a dolgok esetleg rossz irányt vennének, akkor nem
kellene visszafognom Jasmine-t attól, hogy meg akarja gyilkolni.
– Rendben. Hacsak nem deríti ki magától. Nem mondanám, hogy
könnyen el lehet titkolni előle a dolgokat.
– Azt hiszem, ez elfogadható.
Most, hogy megbeszéltük a dolgok praktikus részét, rá akartam
térni az izgisebb dolgokra. A konkrét szexi szórakozásra.
– Szóval, akkor mi lesz most, professzor?
Körbenézett, mintha meg akarna bizonyosodni arról, hogy senki
se figyel ránk. Mintha valamin elgondolkozott volna, aztán végül
döntésre jutott.
– Hagyd itt a holmidat, és gyere velem!
Megfogtam a kezét, mire végigvezetett a folyosón az épület felé.
Mielőtt még eltűntünk volna, leintette Connie-t.
– Csak megmutatom Glennának a sörfőzdét. Rendelhetnénk olasz
bruschettát és még bort?
– Természetesen. – Connie mosolya csábítónak hatott. – Azonnal.
Hát, ha érdeklődik is Eric iránt, sajnos ezt most ki kell hagynia.
Végre rávettem, hogy vegyen észre, és átkozott legyek, ha könnyen
elengedem. Kissé erősebben szorítottam meg a kezét, ahogy maga
után húzott.
Hűvös volt az épületben, a helyiségből pedig eléggé átható szag
áradt, hogy enyhén fejezzem ki magam. Szerencsére itt nem
maradtunk sokáig. Eric egyértelműen ismerte az épületet, és
hamarosan valamilyen tárolóhelyiségben kötöttünk ki. Nem volt itt
más, csak pár hordó. Nem mintha lett volna arra időm, hogy
rendesen körülnézzek. Egyik pillanatban még az üres falra néztem, a
másik pillanatban már annak préselődtem.
Eric szája olyan közel került az enyémhez, hogy egy erősebb
széllökés egymásnak sodort volna minket. Visszafogta magát, de a
tekintetemet fürkészte.
– Meg akarom pecsételni az egyezségünket. Megmutatni,
mennyire nagyra értékelem, amit teszel.
– Nem kell ezt tenned. – Csókolj meg! Ó, kérlek! Csókolj meg,
kérlek!
 – De igen, szeretném. – Ahelyett, hogy megtette volna, amiért
csendesen könyörögtem, felhúzta a szoknyámat. – Nem foglak
megdugni, vagy bántani.
Megdöbbentem. Ez az egyszerű szó aligha foglalta össze, hogyan
is érzek. Amikor az ujja a csiklómnak nyomódott, levegő után
kapkodtam. Először kicsit vonakodott, bizonyára megvárta, mit
reagálok erre, de aztán nekinyomtam a kezem a mellkasának, és
bólintottam, mire az érintése még erőteljesebb lett.
– Már egy éve hallgatom a nevetésedet, és most szívesen
megtudnám, hogyan is hangzanak a nyögéseid.
– Igazán? – A lélegzetem a torkomban akadt, igyekeztem nyitva
tartani a szemem.
Lassan, apró mozdulatokkal körözött a csiklóm felett, a puncim
elnehezedett a vágytól.
– Igen, felizgatott a nevetgélésed, de tudtam, hogy visszafogod
magad. Amikor először hallottalak hangosan nevetni, felállt a
farkam. Ha nem lenne ablak az irodámon, biztos kivertem volna.
Erősen nekinyomta a hátamat a falnak, meg kellett támasztanom
magam. Eric a fejem fölé nyomta a karomat, a lélegzete a torkomat
és az arcomat cirógatta.
– Nem gondoltam volna… – kapkodtam a levegőt.
A hüvelykujját és a mutatóujját használva izgatta a csiklómat,
felkorbácsolva az élvezetemet.
– Nem?
– Azt hittem, nem is tudod, hogy létezem.
Felnevetett, amikor lehúzta a bugyimat, és belém csúsztatta egy
ujját. Hallottam, mennyire nedves vagyok, ahogy mozgatta a kezét.
– Dehogynem tudtam, Glenna, nagyon is tudtam.
Megremegtem, ahogy a testem reagált a hangjára, arra, hogy
milyen profi módon bánt velem. Egyre nőtt a vágyam, végigterjedt a
testemen, és már képtelen voltam gondolkodni, csak az igen, a még
és az Eric szavak maradtak a tudatomban.
– Igen. – Kinyílt a szája, mire megéreztem a lélegzetét a
bőrömön. Előrehajolva a nyakamhoz szorította az orrát, ahogy
növelte az ujjával a ritmust.
– Ne fogd vissza magad! Hallani akarok mindent!
Megremegtem, részben a hangja közelségétől, de főleg az
orgazmusomtól, ami úgy közeledett, mint egy sprintfutó az olimpián.
A keze olyan nagy volt, hogy kifeszítette a lábamat, egészen addig,
amíg már neki nem dörzsöltem magam, lovagoltam a kezén, mintha
semmi más nem létezne a világon. A megváltozott testhelyzet miatt
fel kellett nyúlnom, és a vállába kapaszkodnom, hogy ne essek el.
Annyira közel voltunk egymáshoz, annyira közel. Csukott
szemmel nyomtam bele az ujjamat a bőrébe, megragadtam a haját, a
vállát, mindent, amit értem. Nem akartam, hogy véget érjen ez a
pillanat, túl sokat álmodoztam már arról, hogy vele vagyok, hogy
érzem a testének közelségét. Most, hogy az álmom valóra vált,
tudtam, hogy sosem lesz elég belőle.
Eric behajlította az ujját, és növelte a nyomást azon a varázslatos
ponton a testem mélyén. A puncim forró volt, égett, mintha az
orgazmusom üzemanyag lenne, amit lángra lobbantottak, és
pillanatokon belül eléri a robbanáspontot.
– Basszus! – suttogtam. Minden egyes idegszálam arra
koncentrált, ahol a testünk összefonódott.
A farka keményen az oldalamnak feszült, ahogy hozzám
dörgölőzött. Azt kívántam, bár megragadhatnám a nadrágján át, de
akkor nem tudtam volna kapaszkodni a vállába. Ennek ellenére
majdnem megkockáztattam, de ő kihasználta a pillanatot, hogy
lejjebb nyomja a fejét, és bekapja a mellbimbómat a pólómon át.
A fogával húzva folyamatosan izgatta a mellbimbómat. A vágytól
feszült a mellem. Le akartam vetkőzni meztelenre, és nekidörzsölni a
teljes testemet. Őrületes volt, teljesen elveszítettem az eszemet.
Frusztráltan, hangosan felnyögtem, mivel még mindig nem értem
el az orgazmust. Eric újra az arcomhoz hajolt, áthelyezte a súlyát,
hogy jobban elérje a kezével a csiklómat.
– Fogalmad sincs róla, mennyire csodálatos vagy.
Ekkor én már nem tudtam beszélni. A szám kinyílt, de levegő
nem áramlott a tüdőmbe, a légzésem felületessé vált.
A tekintetünk összefonódott, és tudtam, hogy őt is megremegteti,
mennyire fel vagyok ajzva.
– Alig várom, hogy az arcomat a lábad közé nyomhassam, és
kinyaljalak. Tudni akarom, milyen érzés, amikor a comboddal
összenyomsz élvezetedben. Meg akarlak ízlelni.
Ennyi elég volt. Abban a percben már semmi sem tarthatott attól
vissza, hogy elmenjek. A testem már felhevült, az egyre
korbácsolódó izgalom már túl régóta tartott, már nem lehetett
kordában tartani. Eric átlökött engem a célvonalon. Még erősebben
nyomott, és elkezdte nyalni a fülcimpámat. A nyelvével izgatta,
miközben tovább dugott az ujjával. Ettől a két érzéstől minden
izmom megfeszült.
Beszívtam a levegőt, és egy hosszú pillanatig úgy éreztem,
képtelen leszek kiengedni. A testem megfeszült, és
megkeményedett, aztán jött az első hullám. Összeszorítottam a
szemem, kinyílt a szám, és felnyögtem.
– Bassza meg!
Egy villám erejével hullámzott végig az élvezet a testemen.
Elemésztett, megrágott, majd kiköpött. Mintha Eric valamit
felszabadított volna bennem, amit már nem lehetett kordában tartani.
Tovább dugta a testemet a kezével, halkan nyögött a fülembe.
Tudatosan vagy sem, a farkát az oldalamhoz dörzsölte, és egy
pillanatig azt hittem, beleélvez a nadrágjába. Nem voltam tudatában
annak, mi történt.
Végül aztán alábbhagyott az intenzitás. A testem ráborult az
övére, és minden erőmet össze kellett szednem, hogy újra rendesen
vegyem a levegőt. Csak a kezét és a hangját használva életem
legjobb orgazmusát okozta, így el se tudtam képzelni, hogyan élném
túl, ha még ennél is közelebb kerülnénk egymáshoz. Huh!
Eric tartott, majd kihúzta a kezét a bugyimból, és megigazgatta a
szoknyámat. Sohasem éreztem még ilyet szex után. Teljesen
kiszívott belőlem minden energiát, de az érzékeim kiélesedtek. És
még mindig egy kőkemény farok nyomódott a testemnek. Nem ment
el, és nem is akart tenni ez ellen.
Amikor már képes voltam megmozdulni, megpuszilta az arcomat,
és hátralépett.
– Csak ennyit akartam.
– De te nem akarsz elmenni? – Nem volt nálunk óvszer, de
mindenképpen szerettem volna visszafizetni a csodálatos orgazmust
egy kis kézimunkával. Vagy bármivel. – Engedd, hogy én is
segítsek!
– Nem, ez nem rólam szólt. Egyébként meg a bruschetta már
biztos az asztalon van. – Kinyújtotta a kezét, hogy belékaroljak. –
Mehetünk?
Az agyam fel se akarta dolgozni a történteket. Elhozott egy
eldugott helyiségbe, iszonyatosan kielégített, és nem fogad el érte
semmi viszonzást? Komolyan létezik ilyen pasi? Hülye lennék, ha
nem akarnám megragadni, és soha többé nem engedni!
Belekaroltam.
– De eléggé egyértelműen áll.
– Akkor majd lassan megyünk. Nem beszélek egy pár percig,
elképzelek pár szörnyű dolgot, és akkor majd lelohad.
– Komolyan, mit csináltok ti pasik ilyenkor? Mármint elképzeltek
halott kiskutyákat meg repülőszerencsétlenségeket?
Újra kellemetlenül büdös lett, ahogy kiértünk a raktárból. Eric
bólintott, ahogy áthaladtunk.
– Bizony. És ez a szag is segíteni fog.
Ebben igaza volt. Mire visszaértünk az asztalhoz, már várt a bor
és a kenyér. Most, ahogy kihúzta a székemet, az ujjaival megérintette
a vállamat. Ahogy leült, a combjára tettem a kezem.
– Miért csináltad ezt, és miért nem engedted, hogy viszonozzam?
– Csak szerettem volna, ha tudod, hogy lehet, ez az egész csak a
szexről szól, de nem mindenki illik össze. Most már tudjuk, hogy mi
igen.
Belekortyolt a borba, majd visszafordította felém a figyelmét.
– És szeretném, ha tudnád, hogy érted is teszem. Nem
használhatlak ki teljesen, azt nem tehetem.
– Tudom, és látom, hogy nagyon aggódsz amiatt, hogy én
szeretnék-e részt venni ebben a dologban. – Kellett egy kis idő, amíg
összekaptam a gondolataimat. – Huszonnyolc éves vagyok, boldog
egyedülálló, de nagyon is élvezem a szexet. Egész életemben sosem
kockáztattam. Amikor megtaláltam a kártyákat, olyan volt, mintha
valaki azt súgná, hogy ki kellene próbálnom valami őrültséget, nem
mindig a saját biztonságos kis buborékomban élnem. Nem akarlak
beleerőltetni házasságba vagy zsarolni téged, ha emiatt aggódsz.
Őszintén szólva csak nagyszerűket akarok szexelni. Ennyi az egész.
– Ebben egyetértünk. Két teljesen normális egyedülálló ember
kihasználja az adandó lehetőséget, hogy jót szórakozzon.
– Bizony. Csak harminc kártyánk van. Megcsinálhatunk párat,
aztán leállhatunk. Meglátjuk.
Eric bólintott, és kinyújtotta a kezét.
– Igen. Harminc kártya, harminc este. Megállhatunk, amikor
akarunk.
– Megegyeztünk. – Ahogy a fejemet ráztam, a szívem egyre
hevesebben vert. Ennyi. – Akkor hogyan tovább?
Egyértelműen csintalanság bújt meg a mosolyában. Lejjebb
szegte az állát, és összehúzta a szemét.
– Kinézünk egy helyet, választunk egy időpontot, húzunk egy
kártyát. Szóval, mi lesz most, Glenna? Hol kezdődjön a harminc
nap?
Továbbra is a szemébe néztem, majd előrenyúltam, és kihúztam
egy kártyát a pakliból.
 II. RÉSZ

Kísérletező fázis
 11. fejezet

Mobiltelefonnal a kezemben ácsorogtam a hotel folyosóján, és azon

gondolkoztam, haza kellene-e mennem. Szombat este volt, már négy
nap telt el azóta, hogy Eric elvitt a raktárba, aztán kidolgoztuk a
terveinket az első kártyát illetően.

Tizedik Nap
Vetkőzős póker

Biztosítanom kellett arról Ericet, hogy tudok pókerezni. Sőt, a

helyzet az, hogy nagyon is jó vagyok benne, és meglepően sok pénzt
nyertem az egyetem kezdetén. Nagy Glenna tanított meg, amikor
még sokkal fiatalabb voltam. Rámutatott arra is, hogy nagyon jó
érzékkel számolom a lapokat, ezért azt javasolta, sose menjek el
Vegasba. Soha.
Néhány alkalommal azért már majdnem elcsábultam, de eddig
sikerült távol tartanom magam a kaszinók világától. Ennek ellenére
nagyon aranyosnak találtam, hogy Eric ennyire lovagias próbál lenni
a játékkal kapcsolatban. Másra is cserélhetjük. Engem nem zavar.
Annyira cuki, de annyira el van tévedve!
Amikor üzenetet küldött, hogy közölje, szerzett szobát, el voltam
olvadva. Nem lehetett túl olcsó a lakosztály a Westin Harbour
Castle-ben, ennek ellenére lefoglalta. Elmondta, mikor fog érkezni,
és a recepción az is kiderült, hogy ő már a szobában volt. Nem volt
semmi okom arra, hogy a folyosón ácsorogjak.
Semmi, de semmi okom.
Csak azért, mert éppen a temetőben talált szexkártyákat készülök
használni az egyik professzorral a munkahelyemről – csakis
szexuális kutatási kísérletként, hogy lássuk, milyen is elmerülni a
szexben a misszionárius pózon túl –, még nem kellene idegesnek
lennem. Beleegyeztem a dologba, sőt nagyon is akartam.
Arról nem is beszélve, hogy folyamatosan csak Ericre és azon
képességére gondoltam, milyen alaposan sikerült kielégítenie.
Minden egyes alkalommal, amikor becsuktam a szemem, őt láttam.
Hallottam a hangját, éreztem a nekem dörgölőző farkát. És minél
hamarabb nyitom ki az ajtót, annál előbb kezdhetek bele a valódi
dologba, és használhatom a kezemben tartott kártyát.
– Beszari. – Becsuktam a szemem, és háromig számoltam, mielőtt
a kulcskártyát a leolvasóba csúsztattam. Az elektromos zár kattant,
én pedig beléptem.
A szoba hatalmasnak bizonyult. A nappaliban két kétüléses
kanapé helyezkedett el egymással szemben, közöttük asztalkával. A
fapadlón járás közben kopogott a magassarkúm. Az ablakok
hatalmasok voltak, a függönyöket széthúzták, így csodás kilátás nyílt
az Ontario-tóra. Nem láttam az ágyat, sejtésem szerint az a másik
szobában volt. Ez a hely fényévekkel a lakásom előtt járt szépségben
és kifinomult dekorban.
Eric az ablak előtt ácsorgott, a megszokott vászonnadrágját
viselte – feketét – és világoskék inget. Tudatában voltam annak,
hogy hamarosan megkezdjük az első… – Randinkat? Kísérletünket?
Valaminket. Mindegy is. – Én sok réteget vettem magamra, de
túlzásba azért nem estem. Eric akár igazi pókerguru is lehetett, ezért
nem akartam megkönnyíteni a dolgát.
– Helló! – A hajamat kontyba tűztem, de néhány tincs az arcomba
lógott. Csábított, hogy felnyúljak, és játszadozzak az egyikkel, de
nem akartam, hogy lássa, mennyire ideges vagyok. Akkor sem, ha
épp teljesen kész voltam. Nem is értettem, hogy lehetek most
ennyire idióta, főleg azok után, amit az étterem mögött csináltunk.
Nem mondott semmit, ehelyett csak rám nézett. Mindig
felnevettem, amikor romantikus könyvet olvasva egy szerető
pillantását érintéshez hasonlították. Lehetséges, hogy ez tényleg igaz
lehet? Ha így haladunk, akkor az tuti, hogy sosem fogok ezen újra
gúnyolódni. A bőröm mintha érzékelte volna, hol néz rám, úgy
bizsergett, mintha láthatatlan ujjak cirógatnák. Amikor megint
felnézett, megesküdtem volna, hogy megkönnyebbülést fedeztem fel
rajta.
– Annyira örülök, hogy eljöttél! Hozhatok valamit inni? –
Odasétált a jéggel teli vödörhöz, és kihúzott egy hűtött üveget. –
Claude biztosított róla, hogy ez nagyon finom, érett bor. Én nem
ismerem a régiót, szóval bíznom kell benne.
 – Igen, köszönöm. Még nem is kérdeztem, hogyan is
találkoztatok ti ketten?
– Hosszú éveken keresztül barátnők voltak az anyukáink.
Ugyanakkor estek teherbe, ezért mondhatni, együtt nőttünk fel.
A kezembe adta a poharat, én meg belekortyoltam.
– Csak voltak barátok?
– Claude anyukája pár évvel ezelőtt meghalt. Eléggé megviselte.
Egyedülálló szülő volt, és ő sosem állt kapcsolatban az apjával.
– Ez rémesen hangzik. El sem tudom képzelni, milyen lenne a
szüleim nélkül. – Most, hogy kezdtem ellazulni, felfedeztem egy
faasztalt, amit az ablak elé húztak, mindkét oldalán székekkel. –
Szóval, itt fogjuk lerendezni a pókermeccset?
– Vettem kártyát az ajándékboltban. Nekem nincs otthon.
– Szólnod kellett volna, nekem van. – Mondjuk kissé használtak,
és talán nem a legideálisabbak a pókerhez, de azért elfogadhatóak.
Nem vártam meg, azonnal szétszedtem a paklit, és nekiálltam
keverni. Ez is olyasmi volt, amit Nagy Glenna tanított még
gyerekkoromban. Azt állította, hogy az ízületi gyulladása miatt
túlzottan fáj a keze a keveréshez. Anya később elárulta, hogy ezzel
kötött le engem tíz percekre, így kiélvezhette a gin-tonikját. Azt
mondogatta mindig, hogy az idősek otthonának személyzete sosem
csinált elsőre megfelelő gin-tonikot, ezért mindig kért ráadást.
Istenem, mennyire hiányzott!
A gondolataimban elveszve észre se vettem, hogy Eric még
mindig ácsorog. Elmosolyodtam, és a szék felé biccentettem.
– Nem akarsz csatlakozni?
– Te szoktál kártyázni! – A szeme kissé jobban kitágult, mint
általában, úgy tűnt, mint aki szorosabban markolja a borospoharat.
– Mondtam már. – Álljunk csak meg egy pillanatra! – Félelmet
hallok a hangjában, professzor?
Most először az egy év alatt, amióta ismerem Ericet, úgy tűnt,
mint aki nem érzi komfortosan magát. Belekortyolt a borba, majd
leült mellém az asztalhoz.
– Csak remélem, elég ruhát vettem fel.
Nem tudtam visszafogni magam, olyan izgatott lettem, mint a
cápa, aki vér szagát érzi a vízben. Ez nagyon élvezetes lesz!
– Akkor kezdjük egyszerűen, csak hogy kitapasztaljuk, hogy is áll
a másik. Egyszerű póker, semmi pimaszkodás egy lapcserével. Így jó
lesz?
– Rendben.
Kiosztottam a kártyákat, és megnéztem a lapjaimat. Ó, itt egy pár.
– Mennyit cserélsz?
Eric a saját lapjait bámulta összeszorított szemmel.
– Négyet.
– Ide kell tenned a pakliba, mielőtt osztok. – Elgondolkozott egy
kicsit, majd eldobta a lapokat.
– Pókereztél már, ugye?
– Persze. – Húzta le a bort. – Egyszer.
Istenem!
– Az osztó hármat visz. – Nem lett jobb a nyolcas páromnál, de
nem aggódtam.
– El tudnád mondani az erősorrendet újra?
– Persze. Színsor, póker, full, flös, sor, drill, két pár, egy pár,
magas lap.
– Rendben. – Egy kissé erősebben nézte a lapokat. –A flös az,
amiben egyformák a színek, ugye?
– Igen. – Ó, istenem! Teljesen meg fogom szégyeníteni.
Lenézett rám, majd vissza a kártyákra a kezében, és elém tett pár
lapot.
– Tízes magas lap. – Ahogy kimondta, nagyon jól tudtam, hogy
egyáltalán nem biztos abban, hogy jól is csinálta-e a dolgot.
– Az osztó nyer. – Nem kellett volna ennyire izgatottnak lennem a
játék miatt. Azért jöttem, hogy szexeljünk, és kielégítsem a bennem
égő kíváncsiságot, erre feltámadt bennem a versenyszellem, és
borzalmasan izgatott lettem, hogy nyertem. – Azt hiszem, ez annyit
jelent, hogy elveszítesz egy ruhadarabot.
Még sosem vetkőzős pókereztem, inkább pénzben szerettem
játszani. De ha filmben láttam vagy barátok játszottak hasonlót,
mindig a legkisebb ruhadarabot vették le először az emberek, a
nagyobbakat a végére tartogatták. Eric nem láthatta ezeket a
filmeket, hiszen teljesen más stratégiát választott. Felállt, és elkezdte
kigombolni a felsőjét.
Az ingujjával kezdte, hogy kilazítsa, aztán pedig végiggombolta a
jól szabott inget. Minden versenyszellemem elszállt, ahogy feltűnt
előttem lebarnult mellkasa.
Hiába néztem már egy éve, nem voltam teljesen felkészülve a
félmeztelen Eric csodájára.
Semmi puhaság, egyetemi tanári lerakódás nem volt a testén.
Szőr borította a mellkasát egészen a hasáig, le a köldökéig. A
karizmai kidolgozottak voltak, ahogy a mellizma is. Nem mehetett
volna el testépítőnek, de egyértelműen törődött a külsejével.
Végre láthattam azt, amit már oly régen szerettem volna. A
mellbimbóm bizseregni kezdett, kényelmetlenül a tudatában voltam
annak, hogy megduzzadt. Az izgalom végighullámzott a puncimon,
el kellett nyomnom magamban a késztetést, hogy ne nyúljak
magamhoz. Sokkal nehezebb lesz ez annál, mint feltételeztem.
Ahogy Eric összehajtotta az ingét, letette az ágyra, majd visszaült
az asztal mellé.
– Még egy leosztás?
Ha ideges is volt, hogy vesztett, nem mutatta ki. Talán azért, mert
tudta, hogy a meztelen Ericnek sokkal nagyobb esélye lesz nyerni,
mivel rendesen eltereli majd a figyelmemet. Újra osztottam, de
hirtelen sokkal jobban kezdtem vágyakozni arra, hogy láthassam, mi
is fog történni a következő körökben.
Sajnos idegesítő mellékhatása volt a kártyaszámolási
képességemnek, hogy nem tudtam egyszerűen kikapcsolni. Nem
kellett volna agyalnom, hogy milyen kártyákat játszottunk már ki
vagy mik az esélyek, Eric tapasztalatlanságával minden lehetőségem
megvolt megnyerni minden egyes kört. A következő leosztásnál
eldobtam egy ászpárt, és félretettem magamban a zokogó
kártyajátékos hangját.
– Hetes magas lap.
– Drill.
– Akkor azt hiszem, most én jövök. – Két irányból közelíthettem
meg a dolgot. Levehettem a zoknimat, és magamon tarthattam a
többi ruhát, amíg Ericet nem vetkeztetem teljesen meztelenre,
amivel persze csak növelném a saját feszültségemet. Vagy én is
levehettem a felsőmet, ami kiegyenlítette a viszonyokat. Felálltam,
és lehúztam a felsőt, nem zavartattam magam azzal, hogy
összehajtsam, csak ledobtam az asztal mellé. – Következő!
Nem én voltam a legjobb a világon a flörtölésben, de büszke
voltam a külsőmre, és örültem annak, ha egy férfi észrevett. A mai
estére úgy készültem, hogy vásároltam egy olyan melltartó és bugyi
párost, ami abszolút nem volt kényelmes, de a popsim és a mellem
nagyszerűen festett bennük. Komolyan.
Amikor Eric nyögéshez hasonló hangot hallatott, egyszerre öntött
el a megkönnyebbülés és a várakozás.
– Mi az?
– Ossz!
Elvigyorodtam, és belekortyoltam a borba.
– Mást is játszhatunk, ha gondolod.
– Csak ossz!
– Nagyon jó vagyok römiben és kanasztában is.
– Glenna…
– Oké-oké, osztok!
Nem voltam kíméletes a következő három leosztásnál: mindet
megnyertem. Ekkor Eric taktikát váltott. Levette előbb a zokniját,
majd az övét csatolta ki. A következő körben reménykedtem abban,
hogy a nadrágja jön, de jócskán meglepett.
– Nagyon jó! – Felálltam, és kigomboltam a nadrágomat. Amikor
felöltöztem otthon, úgy döntöttem harisnyakötőt is veszek magamra.
Ha kiderült volna Ericről, hogy jó játékos, ez adott volna
lehetőséget, hogy jobban elhúzzam a dolgot. És azt is tudtam,
milyen hatást vált ki egy ehhez hasonló fehérnemű.
Oldalra tettem a nadrágomat. Egy pillanatra megálltam, majd úgy
döntöttem, leveszem a bugyimat is. Aztán szépen leültem a szék
szélére, és átvetettem egyik lábamat a másikon.
– Van még a borból?
Eric olyan gyorsan állt fel, hogy a széke felborult, és tompán
puffant a szőnyegen. Egy örökkévalóságnak tűnt, ahogy engem
bámult, de valójában nem lehetett több pár másodpercnél.
Lehetséges, hogy csapnivaló pókerjátékos, de a tekintetével
mindenért kárpótolt. Megkerülte az asztalt, és mellém lépett.
Megfordultam a széken, de a lábamat továbbra is átvetettem
egymáson, élveztem a nyomást a csiklómon.
– Feladom – mondta lágyan, de nem volt semmi gyengeség a
hangjában.
– A győztes mindent visz?
A szemembe nézve húzta le a sliccét, folyamatosan engem
figyelt, én pedig elvesztem. A gravitáció lehúzta az anyagot a földre,
ezzel együtt egyetlen ruhadarab maradt rajta. Eric merevedése
keményen nyomta az alsónadrágját, láthatóan ki akart szabadulni.
Felé akartam nyúlni, én akartam megszabadítani az utolsó darabtól,
de képtelen voltam megmozdulni. Forróság öntött el, megszédültem.
Lehetséges a bor hatása vagy az izgalomé, ami végigszáguldott
rajtam. Bárhogy is, készen álltam arra, ami ezek után következett.
Nem hagyta, hogy sokáig várjak rá. Ahogy az alsónadrágja
korcába csúsztatta a hüvelykujját, folyamatosan engem nézett, majd
lehúzta a ruhadarabot a csípőjén és a combján, ami aztán a földön
landolt. Néztem izmos karját és vállát, ahogy mozgott. Ahogy a
mellkasa felemelkedett, amikor újra kiegyenesedett. Mély levegőt
vett, és én nem tudtam tovább várni. A tekintetem arra a testrészére
siklott, amit már olyan régen látni akartam.
Te. Jó. Ég.
A farka tökéletes volt. Mármint, nekem tuti. Biztos voltam benne,
hogy van még másnak is olyan, ami így tetszene, de ez Erichez
tartozott. Vastag volt és egyenes, nem túl hosszú. A golyói
összeugrottak, készen álltak a játékra. A számba akartam venni, és
addig szopni, amíg meg nem hallom a nyögéseit azon a tökéletesen
mély hangon.
Meg is tettem volna, ha nem borul térdre előttem. Végignézett a
lábamon, egy pillanatra elidőzött a puncimnál, a hasamon, a
mellemnél, aztán újra a szemembe nézett. A kezébe fogta a lábamat,
mire a lélegzetem a torkomban akadt.
– Szabad? – Nem mosolygott, de hallottam az incselkedést a
hangjában. Lehetséges, hogy megnyertem a pókermeccset, de most
egy teljesen új játék közepébe csöppentem. Ki tudja jobban
felizgatni a másikat?
Eric egyértelműen nyerésre állt.
Nem bántam.
A hangom úgy döntött, abban a pillanatban hagy cserben, így
csak vadul bólogattam. A figyelmét a lábamra irányította. Felemelte
a lábfejemet, majd a másik mellé tette a padlón. Végigsimította a bal
combon külsejét – elkerülve azt, hogy véletlenül megérintse a
puncimat aztán kiszabadította a harisnyám csatját.
Ahogy lassan lehúzta a harisnyát, ujja belsejével ingerelte a belső
combomat. Felnyögtem, többet kívántam, de egy pillanatra sem
akartam elsietni a dolgot, vágytam a lassú kínzásra. A pár nappal
ezelőtti vallomása alapján úgy gondoltam, hogy ő is hasonlóképpen
van ezzel.
 Ahogy levette az első harisnyát, a másikra tért rá. Az pillanatokon
belül a másik mellett végezte a padlón. A lábam meztelen lett. Eric
mind a két kezét a combomon pihentette, úgy cirógatta a lábamat.
Libabőr ütött ki a testemen, megremegtem, annyira kiélesedtek az
érzékeim.
– Állj fel! – Fel is segített a székből. Szinte éreztem az izgalmát, a
forróság hullámokban áramlott a testéből. A farka büszkén
meredezett kettőnk között, és ha kissé előrehajoltam volna,
érezhettem volna, hogy a hasamnak nyomódik. Szerencsére a
magasságkülönbség nem hatott furcsán, így alig vártam, hogy
nekidörgölőzzek.
– Fordulj meg! – A hangja reszelősebb lett, mintha ordított volna,
ahelyett, hogy csendesen suttogott. – Kérlek, Glenna!
Még több libabőr ütött ki a bőrömön, ez alkalommal főként a
karomon. Engedelmeskedtem. Forró lélegzetet éreztem a tarkóm
fedetlen bőrén. Eric előrehajolt, és megcsókolta a vállamat, majd
beakasztotta az ujját a melltartóm pántjába, és lehúzta a karomon.
Ahogy elmozdította, folyamatosan csókolgatott, majd megnyalt,
végül megéreztem a fogát is. Ahogy az egyik pánt oldalra került,
megismételte ugyanazt a másik oldalon is.
Mostanra már mind a két pánt lelógott, a mellemet már nem
tartották, csak a kosarak. A csipke meglazult, beengedve a hűvös
levegőt kemény mellbimbóimra.
– Már olyan régóta akarlak így látni! – A szavakat a fülem felett
súgta el. – Lenyűgözöl!
– Kérlek! – Abban a percben meg is éreztem a melltartóm csatján
az ujjait. – Igen!
Két gyors mozdulattal a melltartóm is csatlakozott a többi,
ledobott ruha mellé. Eric nem nyúlt át, hogy átkarolja a mellemet,
így hátradőltem, hogy megérezzem a kemény farkát.
– Ha bármi olyasmit tennék, ami nem tetszik…
– Eric.
– Bármit!
– Dugj meg, most!
Habozása egyszerre eltűnt. A nyögése ösztönösnek hatott, ahogy
megmarkolta a mellemet, és megszorította a mellbimbómat.
Felnyögtem, a fájdalom inkább ösztönzően, mint elrettentően hatott.
A szája a vállamra simult, ahogy nekem nyomta a farkát.
 – Annyira gyönyörű vagy!
– Kérlek, mondd, hogy van nálad óvszer. Mert ha nincs, és nem
dughatunk, akkor komolyan, megőrülök.
– A nadrágom zsebében van. – De nem engedett el, hogy
megszerezze.
– Eric – nyögtem fel, és hátranyúltam, belenyomtam az ujjamat a
derekába, hogy bátorítsam.
– Szükségem van rád.
– Menj a… mindegy!
Megfordított, felemelt, és átvitt a hálóba. Nem volt igazán időm
arra, hogy megnézzem a szoba berendezését, nem mintha ez igazán
foglalkoztatott volna abban a percben. Az ágy felé haladtunk, ahol a
takaróra dobott. A puncim nedves volt, és mindennél jobban érezni
akartam őt magamban, hogy enyhítsek a fájdalmon, ami egyre csak
növekedett bennem.
A térdére ereszkedett a lábam között, és végigsimított a combom
belsején. Nem szoktam borotválni a puncimat, ezért nagyon jól
tudtam, hogy a szőrszálaim nedvesen csillognak. A lábam közé
nyúltam, és a csiklómat kezdtem ingerelni. Eric bámulni kezdett.
Igen, pár napja ő is megérintett ott, de ő sem tudta, hogyan is néz ki
a testem.
A nyelve kikandikált az ajkai közül.
– Meg akarlak nyalni.
Felnyögtem, és bátorításképp előretoltam a csípőmet. Ő
előrehajolt, a súlyát a karjára támasztotta, a feje a puncim felett
pihent.
Engedtem, hogy a gravitáció végezze a dolgát, így széttártam a
lábam, és felemelkedtem, ő meg belenyomta az orrát a
vénuszdombomba. Láttam, hogy magába szívja az illatomat, mielőtt
még belenyalna a csiklómba. Minden erőm elhagyott, és hátradőltem
az ágyon. Újra megnyalt, lágyan körözött, ami egyre jobban
felizgatott.
– El fogok menni. – Csak ennyivel elindított a csúcs felé, de nem
akartam még elmenni. Azt akartam, hogy bennem legyen. Tudtam,
hogy úgy sem tartana sokáig, hogy elélvezzek.
– Akkor majd máskor! – Megcsókolta a csiklómat, majd újra a
térdére ereszkedett. – Kell az óvszer!
– Jobb, ha sietsz! Annyira fel vagyok ajzva, hogy egy erősebb
huzattól elmennék.
Elmosolyodott, és megcsókolta a térdemet. Figyeltem a meztelen
fenekét, ahogy a nadrágjához megy, és kiszedi az óvszert a zsebéből.
Az ujja nem remegett meg, ahogy kihúzta a csomagot, és felbontotta.
Épp magára akarta húzni, amikor felültem.
– Csinálhatom én?
Egy pillanatra behunyta a szemét, majd kinyújtotta felém a gumit.
Az én kezem nem volt olyan biztos, mint az övé, de azért nem
aggódtam, hogy leejtem az egyetlen dolgot, ami segíthetett abban,
hogy kielégüljek végre.
– Gyere közelebb! – A farka pont a számmal egy vonalba került.
Nem kellett volna megtennem, de sokkal nagyobb volt a vágy,
minthogy képes legyek visszafogni magam. Előrehajoltam, és
megnyaltam a makkot a nyelvem hegyével. Mint egy kiscica, lassan
izgatni kezdtem minden egyes centijét.
Izgalmának íze betöltötte a számat. Mélyen a számba akartam
venni, de tudtam, hogy egyikünk sem bírná ki a kínzást. Mind a
ketten annyira fel voltunk izgulva, hogy egyikünk se bírt volna
ellenállni. Ennek ellenére nem fosztottam meg magam az örömtől,
így pár percet eltöltöttem azzal, hogy a makkját nyalogattam, majd
lecsúsztattam a nyelvemet a tövéig. Eric felnyögött, az ujjával a
hajamba túrt.
Hátrahúzódtam, és felpillantottam rá még egyszer. Amikor a
szemébe néztem, akkor húztam rá az óvszert, biztosra mentem, hogy
rendesen leérjen a tövére. A szilikon fényesen csillogott, ahogy
körbeölelte. Nem bírtam levenni róla a szemem, még ahogy
hátrahajoltam, és széttártam a lábamat, akkor is azt néztem.
A fantáziámban könyörögnöm kellett volna neki, hogy csináljuk,
hogy tegyen a magáévá. Ő meg addig kínzott volna, amíg végre,
nagylelkűen megadta volna magát. De ez nem álom volt, és nem úgy
tűnt, hogy Ericnek könyörögnöm kéne bármiért is. Végre, mióta
elkezdődött ez az őrület kettőnk között, a valóságra figyelhettem,
nem a fantáziámra.
Minden létező istenségnek megköszöntem, amikor megragadta a
lábamat, és addig tolt hátra, amíg a combom neki nem nyomódott a
bordáimnak. Kényelmetlennek kellett volna lennie a helyzetnek, de
egyáltalán nem volt az.
– Glenna?
 A számba haraptam, és bólintottam. Nem így képzeltem. Ez
sokkal jobb volt annál.
Eric felnyögött, belenyomta a térdét a matracba, majd nekinyomta
a farkát a bejáratomnak. Abban a percben, ahogy megéreztem, hogy
a farka elkezd kifeszíteni, behunytam a szememet, és igyekeztem
magamba szívni a pillanatot.
Minden tökéletesnek hatott abban a percben. Ahogy Eric
betöltött, lehajtotta a fejét, és a szájába vette a mellbimbómat. A
foga duzzadt bimbómat cirógatta, miközben egyre vadabbul nyalt.
Ugyanezt csinálta először is, csak most még jobban élveztem, hogy
nem volt közöttünk sem ruha, sem csipke, csak a szája és én.
– Jézusom! – Ujjaimmal a hajába simítottam, teljesen
lenyűgözött, mennyire puha. Egyre erősebben nyomakodott befelé.
Érezni akartam, magamba foglalni minden egyes érintést, úgy
kiélvezni, mintha ez soha többé nem történhetne meg. Nem akartam
elfelejteni, milyen ennyire élni.
Eric nem nyomakodott belém azonnal. Apró lépésenként töltött
be, a testemnek volt ideje megszokni a szélességét, az izgalmam
egyre csak nőtt, ahogy beljebb került. Ahogy a farka töve a
csontomnak nyomódott, teljesnek éreztem magam. Szorosan tartott,
én meg kihasználtam a percet, hogy a testemmel együtt az elmém is
megszokja a közelségét.
Kinyitottam a szemem, megdöbbentett, hogy engem bámul.
Furcsa volt, mert először éreztem azt, hogy a kapcsolatunk több
lenne, mint fizikai vonzalom. Megnyílt előttem, ha csak egy
pillanatra is, és nem tudtam nem ámulni azon, amit az arcán láttam.
– Eric?
Válaszadás helyett továbbra sem mozdult, várt. Egyik pillanatban
mintha tudtam volna, mit gondol, a másikban meg úgy tűnt, újra
teljesen elzárkózik. Kinyitottam a számat, hogy mondjak valamit, de
nem tudtam megszólalni sem, amikor őrületes lassúsággal mozogni
kezdett bennem.
A teste sokkal nagyobb volt az enyémnél, úgy is érezhettem
volna, hogy teljesen felemészt. A súlya belenyomott a matracba, de
nem éreztem elnyomónak. Ehelyett inkább biztonságra találtam
benne. Végigfuttattam az ujjamat a hátán, megfeszültek az izmai az
ujjaim alatt.
Nagyon óvatosan bánt velem, semmiképp sem akart bántani,
ahogy felfedeztük egymás testét. Összerezzent, ahogy végighúztam a
körmömet az oldalán, és erősebben dugott, amikor közelebb értem a
hónaljához. Felnevettem, ahogy végignyalta a karomat büntetésként,
ami újra megváltoztatta az együttlétünk szögét.
Valahogy úgy helyezkedett, hogy a mellem a szájába került.
Minden alkalommal, ahogy hátrahúzódott, megérintette a
mellbimbómat a nyelvével, én pedig minden nedves cirógatást
megéreztem a puncimban is. Amikor a kezébe vette a másik
mellemet, és a ritmussal együtt cirógatni kezdte, a testem teljesen
szét akart esni. A csiklóm lüktetett minden érintésnél, még jobban
szenvedtem, ahogy a teste nekem ütközött.
– Bassza meg! – beletúrtam a hajába, és reménykedtem abban,
hogy még egy kicsit tovább bírom.
– Közel vagy?
Őrületesen bólogattam.
– Lassítsak? – Megtette, így a lökései még kínzóbbak lettek.
Előrehajolt, így összeért az orrunk. – Húzhatom még, amíg már nem
könyörögsz.
Az agyam képtelen volt felfogni, amit mond. El akartam menni,
azonnal és lehetőleg erősen, de azt is akartam, hogy örökké tartson
ez az érzés.
– Igen.
Eric úgy tűnt, máshogy vélekedett a dologról. Ördögien
elvigyorodott.
– De talán mégsem ezt akarom. Lehetséges, hogy addig akarlak
dugni, amíg össze nem szorítod a farkamat. Ez is tetszene?
– Igen.
Az alkarjára támaszkodott, nyalta és szívta a nyakamat oldalt, úgy
mozgatta magát előre, hogy minden egyes lökése hevesen érte a
csiklómat is, ami már felduzzadt az izgalomtól és a szája
cirógatásától. Azóta el akartam menni, hogy beléptem a szobába.
Nem volt esélyem vele szemben. Becsuktam a szemem, és
beszívtam egy mély levegőt. Az illata, az érzés, az ízek, minden
magával ragadott.
– Kérlek! – Fogalmam sem volt, miért is könyörgök, de
reméltem, ő tudni fogja.
A válasza erre az volt, hogy végignyalta a fülemet, és erősen
szívta a fülcimpámat. Úgy tűnik, ezt akartam. Felnyomtam a
csípőmet, minden egyes érzés a puncimban összpontosult. Mély
levegőt vettem, egy kicsit bent tartottam, majd erősen kitört belőlem
az orgazmus.
Felkiáltottam.
A vágy és az intenzitás fájdalma egyszerre remegtette meg a
testemet. Eric felnyögött, ahogy én is, megragadtam minden egyes
elérhető testrészét. Nem lepődtem volna meg azon sem, ha valaki
közli, hogy abban a pillanatban teljesen szétesett a testem. Az
orgazmusom folytatódott, egy pillanatra megrémültem, hogy teljesen
elemészt.
Eric csak még jobban szorított, visszatérített magához. A lökései
vadak lettek, a bőre izzadtságtól nedves, a testünk összecsattant a
mozdulatokban. Végül belenyomta az arcát a nyakamba, és
felnyögött, ahogy elment.
Ahogy a testünk elernyedt, nem engedte, hogy teljes súlya az
enyémre zuhanjon, de nem is húzta ki azonnal magát belőlem. Jó
érzés volt, hogy nem hagyott el azonnal. Beletúrtam a hajába,
élveztem, ahogy a rövid szálak a körmöm alá szorulnak. Az
izzadtság gyöngyözött a bőrén, lecsorgott kettőnk között. Furcsa
érzés volt, egyben kissé mocskos is, de nem akartam semmit
mondani, nehogy megtörjem a pillanat varázsát.
Nyeltem, a torkom végre újra engedte, hogy megszólaljak.
– Huh!
Nem tudtam, mit is vártam tőle, de az arcára kiült az aggodalom,
ahogy felhúzta magát hozzám.
– Mi az? – Oldalra söpörtem a haját.
– Semmi. – Oldalra mozdult, de nem húzódott el azonnal. – Ez
csodálatos volt, köszönöm.
Hé, mi van?
– Nem kell megköszönnöd, hiszen kölcsönös volt, nem?
– De! – Megérintette az arcomat, és megcsókolta a homlokomat.
– Hozok neked valamit, hogy lemosd magad.
És azzal el is tűnt a fürdőben.
Szóval, ez kissé fura volt, mondhatni aggasztó. Már hetek óta
egymás körül keringtünk, talán kissé csalódott a dologban most,
hogy meg is történt.
Basszus, lehet, hogy nem akar megbántani!
Mire visszaért, már lerángattam a plédet, és becsavartam magam.
Nem mondhatnám, hogy várat építettem magam köré, de ez volt a
lehető leggyorsabb megoldás.
– Hoztam neked törölközőt. – Odanyújtotta, de nem vettem el. –
Glenna?
– Sajnálom, ha csalódást okoztam. Nem kell újra csinálnunk.
A kezét leengedte, de nem kapta el a tekintetét.
– Én nem vagyok csalódott.
– Biztos? Mert nem mondhatnám, hogy úgy viselkedsz, mint aki
nagyon élvezte ezt a szerény véleményem szerint elképesztő szexet.
Nem tudtam megnevezni az arcán átsuhanó érzéseket.
– Tévedsz! Nem vagyok csalódott, inkább aggódom.
– Mi miatt? – Mi a fene miatt aggódhatott ebben a percben? –
Megmondtam, hogy kettőnk között marad.
Megrázta a fejét, és lágyan elmosolyodott.
– Nem amiatt aggódom, amit csináltunk. Az aggaszt, hogy ezek
után egyszerűen képtelen leszek leállni.
 12. fejezet

Őszintén mondom, hogy az agyam sokszor idegesített. Az egyetem

az év ezen időszakában őrültekháza volt. Igyekeztem minden
feladatot megoldani, amit Mickelson professzor küldött e-mailben a
kutatásához, közben nekem kellett a diákasszisztensek felvételét is
bonyolítanom. Így természetesen a legkevésbé arra volt időm, hogy
szextáblát csináljak a lakásomban.
És mégis, pont ezen dolgoztam.
Középsuli óta megvolt a parafatáblám. Apa vette nekem, amikor
ráébredt, hogy sokkal könnyebben tanulok, ha látom magam előtt a
dolgokat. Ez segített olyan összefüggéseket találni, amik felett
elsiklottam volna. Végül annyira jó lettem ebben, hogy a régi táblát
száműztem a szekrény mélyére.
Most előszedtem, és abban a szobában akasztottam fel a falra,
amit eddig irodának használtam. Oldalra feltűztem a 30 nap feliratot.
Alá a Tizedik Nap kártyáját tettem fel.
– Időszámításunk előtti Pinterest – nevettem fel.
Az első kártyát teljesen véletlenszerűen húztuk ki, és nagyon jól
éreztük magunkat. Mielőtt még elmentünk volna a hotelből, Eric
megkérdezte, hogy kiválaszthatja-e a következőt. Én pedig nem
mondtam nemet, mert miért is tettem volna? Persze kissé aggasztott,
hogy ő ezzel túl akar lenni… valamin. Követni akartam a
választásait, hogy megtudjam, mi ez a valami.
Ami a tábla másik felére irányította a figyelmemet.
A tetejére feltűztem egy harmadik kártyát, és ráírtam: EM. Ha
valaki véletlenül betörne a hálószobámba, akkor semmiképpen sem
akartam felfedni a kilétét, de tudtam, hogy erre az oszlopra szükség
van, akkor pedig kell neki egy fejléc, szóval így oldottam meg a
dolgot.
Mindent, amit tudtam róla, fel akartam venni a listába, de ez, nem
meglepő módon, szinte semmi sem volt. Sőt, minden, amit tudtam,
simán ráfért egy kártyára. Zöld, steak, Harry Connick Jr., Rémségek
kicsiny boltja (eredeti változat), béna pókerjátékos.
Ez a felsorolás kissé lehangoló volt.
Többnek kellett megbújnia a háttérben.
Oldalra biccentettem a fejem, és újra megnéztem, mit írtam. Nem,
ennyi nem elég, hogy rájöjjek az összefüggésekre. Talán ha iszom
valamit, akkor feloldhatom a görcsöket az agyamban.
– Ital!
Új kártyát kezdtem, amire ráírtam a Claude szót. Ez legalább
tényleg személyes dolog volt. Gyerekkori barát, akihez a mai napig
közel állt. Büszke voltam magamra, feltűztem még egy kártyát a
táblára, és hátraléptem. Pacsi magamnak.
Csöngött a telefonom. Úgy vettem fel, hogy félre se néztem a
tábláról.
– Halló?
– Helló!
A tüdőmben rekedt a levegő, ahogy meghallottam Eric hangját.
Valahogy sikerült elfelejtenem, hogy megadtam neki a számom,
ahogy tegnap este elbúcsúztunk.
– Hahó! Milyen eddig a vasárnapod?
– Nagyszerű! – Hosszú szünet következett, így nem lehettem
biztos benne, de azt hiszem, motozást hallottam a vonal túlsó
végéről. – Hogy vagy?
Ó, istenem, és még azt gondoltam, én viselkedem sokszor
kínosan!
– Most ki vagy bukva? Nem gondoltam, hogy a pasik így
kibuknak a szex után. – Valahol nagyon élveztem, hogy nem
viselkedik arrogánsan vagy beképzelten. Bár emiatt át kellett
alakítanom pár fantáziaképet vele kapcsolatban, beleértve a
szadomazós dolgokat is. Kissé borongós és depis személyisége volt,
de egyáltalán nem domináns típus.
A fülemre szorítottam a telefont, és megragadtam még egy
kártyát: nem domináns.
Mire hozzáadtam a kártyát a listához, ráébredtem, hogy még
mindig nem válaszolt a kérdésemre.
– Nagyon jól éreztem magam előző este. És nagyon sajnálom,
hogy annyira elvertelek pókerben. Még egyszer nem próbáljuk ki.
– Lehet, hogy el kéne mennünk Vegasba. Meggazdagodnánk
veled.
 Alakult a helyzet, egy kis piszkálódás majd feloldja a hangulatot.
– Megígértem Nagy Glennának, hogy sosem teszek ilyet. A
gengszterek miatt. Szerintem túl sok Scorsese-filmet nézett.
– Kérdezni szeretnék valamit.
– Oké.
– Azt mondtad, jól érezted magad tegnap.
– Bizony. – A testem órákon át vibrált utána.
– Akkor miért nem maradtál? – Nem volt semmi vádló a
kérdésében, inkább kíváncsinak tűnt.
Maradni akartam. Semmit sem akartam jobban, mint végignyúlni
az ágyon, és felébredni mellette, majd együtt megreggelizni a
szobában.
– Szerettem volna, komolyan, de talán jobb volt így, hogy nem
maradtam.
– Miért?
– Hát… – Azt akartad, hogy ez az egész csak a szexről szóljon,
aztán azt mondtad, képtelen lennél leállni, és ha én a karjaidban
aludtam volna el, jól összezavarta volna az agyamat, és még
nehezebbé tette volna az egészet. – Azt hiszem, szerettem volna, ha a
dolgok… ezen a profi szinten maradnának meg. Vagyis… hmmm…
szerettem volna megtartani a határokat.
– Harminc szexkalandunk lesz. Természetes, ha kialakul köztünk
valamiféle kötődés. Még ha nem is romantikus.
– Amit te nem szeretnél?
– Szerelemi kapcsolatot semmi esetre sem. De arra is rájöttem,
miután elmentél, hogy kicsit vegyes jelzéseket küldtem feléd, amit
nem érdemelsz meg.
Magával ragadott a csalódottság.
– Nem gond. Tudom, hogy történt veled valami, és ezzel szeretnél
túllépni a dolgokon. Nem baj. Nekem is segít, hiszen tágítom a
látókörömet. Mindketten nyerünk ezzel.
– Csodálatos nő vagy, remélem, tudod!
Hál’istennek nem láthatta, hogy elpirulok.
– Te sem vagy rémes!
– Akkor mind a ketten egyetértünk abban, hogy folytatnunk kell a
dolgot?
– Bizony! – Mintha képes lennék leállni.
– Jó! Szerettem volna tudni, hogy nem gondoltad meg magad a
megállapodásunk után.
– Hogy nem gondoltam-e meg magam azzal kapcsolatban, hogy
szexeljek egy vonzó, kedves, elbűvölő férfival? Várj, hadd
gondolkozzak! Ööö, nem, nem, szerintem még mindig oké. Főleg
akkor nem, ha ez a férfi azért hívott, hogy megkérdezze, van-e
tervem ma estére.
Nem sokszor hallottam nevetni Ericet, épp ezért, amikor
meghallottam a vonal túlsó végéről a kacaját, valami puha
melegséget éreztem a gyomromban.
– Reméltem, hogy nincs programod. Megnéztem a kártyákat, és
van egy, ami nagyon érdekes lehet mind a kettőnknek.
A lábam megremegett, ezért leültem az ágy szélére.
– Igen?
– Érdekel a dolog?
– Még nem mondtad el, miről van szó.
– Nem bizony.
Ó, istenem, ha elkezd így játszani velem, minden lehetőséget
elvesz más férfiaktól, hogy valaha is érdekeljenek.
– Mikor jössz értem?
– Hétkor. Nem szoktam megmondani a partnereimnek, mit is
vegyenek fel, de most… egyszerűbb lesz a dolog, ha felveszed az
egyik csodálatos szoknyádat.
Ebben a percben meghaltam a vágytól.
– Leírom a címemet.

Mire hét óra lett, már remegtem az idegességtől. A korábbiaknál

rövidebb szoknyát választottam, ami illett az este jellegéhez.
Lehetséges, hogy kicsit túl rövidet, de szép lábaim voltak, és
szerettem őket mutogatni, ha esélyem adódott rá.
Rövid, de figyelemfelkeltő. És szexi.
Eric írt nekem, hogy elindult hozzám. Azt mondtam, kint fogom
várni, hogy semmiképp se kelljen felhívnom a lakásomba, mert azzal
megkockáztattam volna, hogy meglássa az őrült Eric-táblát a
szobámban.
Mint mindig, pontosan érkezett, hat óra ötvenhét perckor jelent
meg, én pedig gyorsan bepattantam a kocsiba, mielőtt még
bármilyen váratlan esemény megakadályozhatta volna az esténket.
Még mindig fogalmam sem volt, mit tervez, de reménykedtem
benne, hogy olyan lenyűgöző lesz az élmény, mint az első esténken.
Becsaptam az ajtót, és felé fordultam.
– Hahó!
A normál vászonnadrág és ing helyett most szűk pólót és farmert
viselt. Szinte csorgott a nyálam a laza viselet láttán. De ki hibáztatna
ezért? Nagyon szexi volt elegánsan is, de a külseje így halálos
fegyver is lehetett volna.
Megrándult a szája széle. Terveim között szerepelt, hogy mosolyt
varázsoljak az arcára.
– Helló! Csodásan nézel ki!
– Köszönöm. – Semmiképp sem akartam elpirulni a dicséretétől,
de nem mondhatom, hogy sikerült. – Te is nagyszerűen festesz.
Eric besorolt a forgalomba, és el is indultunk. Nem mondott
semmit a célról, de szinte éreztem az izgatottságát. Ettől az én
várakozásom is egyre nőtt és nőtt. Egy mozi parkolójában álltunk le.
Amitől, mondhatni, kissé lelombozódtam.
– Lesz valami jó film? Nem voltam moziban évezredek óta.
– Nem lenne gond, ha levennéd a bugyidat?
Kigúvadt a szemem a kérdés hallatán.
– Hogy mi?
Eric a hátsó ülésre nyúlt, és előhúzott egy U-alakú vibrátort.
– Tiszta, de ha szeretnéd, adok kendőt, hogy letörölgesd még
egyszer.
– Huszonhatodik nap. – Komolyan, nem tudtam elhinni, hogy ezt
választotta második kártyának, főleg azok után, hogy Jasmine pont
ezzel piszkált. Ez kissé egyoldalú dolog – én kapok csak és
számomra tuti hatalmas kihívást fog jelenteni.
Beszívtam az alsó ajkamat, majd gyorsan elkezdtem visszafelé
számolni.
– Mondhatsz nemet.
– Semmiképp. – Kissé felnevettem. Kalandosat akartam, és hát ez
mindenképp beleillett a fogalomba. – Csak azon gondolkodtam,
meddig fogom bírni. Ha csak ránézek arra a cuccra, már el akarok
menni. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy fog ez működni
nyilvánosan. – Akkor sem, ha nagyon akartam.
– Nálam van a távirányító. Magamnál tartom, és én irányítok.
Megfogta a kezem, és beletette a vibrátort.
 – Most kiszállok a kocsiból, és eldöntheted, hogy akarod-e vagy
sem. Nem fogom tudni egészen addig, amíg el nem kezdődik a film,
és be nem nyomom a távirányítót. Ha a kocsiban hagyod, nekem az
is teljesen megfelel. Remélem, szereted a horrort.
És ezzel magamra is hagyott a Lexusában, hogy döntsek.
Lenéztem a vibrátorra. We-Vibe márkájú volt, amit tavaly láttam
a torontói szexkiállításon, ahová Jasmine rángatott el. Próbált
rábeszélni, hogy vegyek magamnak, de nem volt rá pénzem. Ennek
még mindig szilikonszaga volt, teljesen újnak tűnt. Fura, hogy ezt is
meg tudtam állapítani?
A szilikon élénkrózsaszín volt, nem olyan, ami könnyen elrejthető
vagy könnyedén beleolvad a környezetébe. Simán belém csúszna.
Az egyik fele a csiklómat stimulálná, a másik a G-pontot. Az élmény
tuti a nagykönyvbe illő lenne. Az egyetlen gondom a nyilvános hely
volt, hiszen el is kaphattak bennünket, amiből akár gond is lehetne.
Bár távirányítós volt, és senki sem láthatta.
– Basszus! – motyogtam magam elé, és széttártam a lábam.
Most komolyan meg fogom tenni?
Kinéztem az ablakon, hogy megkeressem Ericet. A kocsi előtt
állt, de háttal a szélvédőnek, így nem láthatta, mit is csinálok, és
addig fogalma sem lesz róla, amíg meg nem nyomja a start gombot.
Kíváncsi voltam, hogy ő is annyira meglepődik-e majd, mint én.
Csak egyetlen úton deríthettem ki, úgyhogy kockáztattam.
Le se vettem a bugyimat, csak oldalra húztam. A pamut
keményen belevájt a bőrömbe, amíg a vibrátort a helyére tettem. A
kidudorodó rész belecsusszant a puncimba, amíg a másik körülölelte
a dombomat, a csiklómon pihent. Hosszú, remegő lélegzet szakadt ki
belőlem. Gyorsan megigazítottam a bugyimat és a szoknyámat, így
senki sem fogja tudni, mi van a lábam között.
Hogy a fenébe fogok tudni járni magamban ezzel a cuccal, hogy
Eric ne vegye észre?
A színészkedés nem tartozott az erősségeim közé, de semmiképp
sem akartam teljesen elárulni magam. A vibrátort a helyén tartotta a
bugyim, így nem kellett azon aggódnom, hogy kicsúszik, és a földön
végzi.
Mert ha ez megtörténne, akkor valószínűleg azonnal meghalnék
szégyenemben. Ott helyben. Ó, istenem!
Újra megizgattam a szoknyámat, és tettem néhány lépést előre,
hogy megszokjam a furcsa, idegen érzést.
– Oké, eldöntöttem.
Eric rám nézett, de nem kérdezett semmit, pedig bizonyára
nagyon érdekelhette, mire jutottam. Ehelyett odatartotta nekem a
karját.
– Mehetünk?
A mozi tele volt. Bizonyára egy új családi filmet mutathattak be,
mert az előtér zsúfolásig volt gyerekekkel, és a tiszteletre méltó
felnőtt hozzátartozóikkal. Általában nagyon szerettem a gyerekeket,
de most őszintén kijelenthettem, hogy soha életemben nem voltam
még ennyire tudatában a testemnek.
Már megvoltak a jegyeink, úgyhogy a büféhez vezetett.
– Tudom, hogy nem egészséges, de imádom a pattogatott
kukoricát. – Kissé szégyenkezve vallotta be a dolgot. – Hadd vegyek
neked is valamit!
Komolyan meg akart gyilkolni a cukiságával? Ez furcsa volt,
hiszen soha életemben nem gondoltam rá cukiként. Annál inkább
jóképűként. Komolyként. Intelligensként. Szexiként.
De nem ettől a kellemes normalitástól akartam halálra ölelgetni.
Ez teljesen új volt, de tetszett.
Nekidőltem a karjának, és pár másodpercig beszívtam a teste
melegét.
– Próbálom visszafogni magam, ha kajáról van szó, de azért egy
csomag gumicukorra nem mondok nemet.
Furcsa volt, de mintha ettől még inkább ellazult volna, ahogy
odaléptünk a pulthoz. Mintha nem lett volna biztos abban, hogy ez
most randi vagy egy furcsa szexkaland. Ha randiként kezelte,
könnyebben ment neki a dolog.
– Egy nagy pattogatott kukoricát és egy csomag gumicukrot
kérek.
Egyszer se fordult meg a fejemben, hogy Eric ideges lehet a
szexkaland miatt. Főleg azért, mert nem ő az, akibe belényomtak egy
vibrátort. Persze ahogy végiggondoltam, már világos volt a dolog.
Nem tudhatta, hogyan reagálok az egészre, hogy belemegyek-e,
vagy sikítva rohanok el. Annak ellenére, hogy nála volt a távirányító,
én kerültem a vezetőülésbe. Ha meggondolom magam, egyszerűen
beszaladok a mosdóba, és kiveszem a cuccot. És ennyi volt.
Abban a percben ellazultak az izmok a hátamban és a
nyakamban. A várakozás ereje viszont csak nőtt, ahogy egyre inkább
tudatában lettem Eric cselekedeteinek. Még nem volt a kezében a
távirányító, de bármikor előkerülhet, és kezdődhet a móka.
Megtaláltuk a termet, és olyan helyet választottunk, ami nem volt
túl elöl. Először kissé feszengve beszélgettünk a munkáról és az új
félévről. Feltett pár kérdést arról, min is dolgozom éppen
Mickelsonnal, de az elmém túlzottan le volt foglalva ahhoz, hogy
összefüggően, hosszan beszéljek erről.
A gondot persze a távirányító jelentette, vagyis jelen esetben
annak hiánya. Tudtam, hogy nem szabadna erre figyelnem, de nem
tudtam mit tenni, folyamatosan a kezét néztem, hogy elővette-e már
vagy sem.
Nem tette meg.
Legalábbis még nem.
Basszus, miért egyeztem ebbe bele?
Amikor végre lekapcsolták a fényeket, hangos örömujjongás tört
ki a mozi közepén. Egy csapat diák ült ott, a mögöttünk lévő sorokat
foglalták el. Általában nem szoktam horrorfilmeket nézni, nem azért,
mert rémisztőnek találtam őket, hanem pont ellenkezőleg.
Kiszámíthatónak tartottam őket, ami mindig idegesített. Persze, volt
pár kivétel, de nem volt az én világom. Attól függően, hogyan
alakulhatott az este, lehet, hogy meg kell változtatnom a
véleményemet.
Ahogy elkezdődtek a bemutatók, beleolvadtam a székbe, és a
karunk összeért a közös karfán. Bőr a bőrön. Esélytelen volt, hogy a
képernyőre figyeljek, így inkább arra koncentráltam, hogy
ellazuljak, hogy Eric ne azonnal vegye észre rajtam, ha bekapcsolja
a vibrátort. Engedtem, hogy az elmém messzire szálljon, és
igyekeztem lenyugtatni a légzésemet.
Vége lett az előzeteseknek, a reklámoknak, és a termet betöltötte
az ördögi zene. A nyitójelenet általában a kedvencem volt a
horrorfilmekben. Ezzel többnyire megadták a film hangulatát, és
ebből sejthettem, hogy végig fogom-e röhögni, vagy talán lesz
lehetőségem némi borzongásra is. Már az első harminc percben el
tudtam dönteni, hogy az első eset áll fenn. A színészi játék nem volt
rémes, de a történet nem nekem való. Démoni megszállás? Nem túl
félelmetes egy ateistának.
Már tizenöt perc eltelt a filmből, és Eric semmi jelét nem mutatta
annak, hogy használni akarná a távirányítót. Szóval elkezdtem azon
gondolkozni, hogy vajon nem gondolta-e meg magát. Teljes
mértékben az ő kegyeire voltam bízva, ami szinte az őrületbe
kergetett. Én igazi problémamegoldó voltam, aki mindig logikus
kapcsolódási pontokat keres. A és B kiadja Q-t. De ebben a
helyzetben semmi sem tűnt logikusnak. Nem követelhettem, hogy
kapcsolja már be a cuccot, és kezdjünk neki rendesen a kalandnak.
Én meg nem kapcsolhattam be anélkül, hogy ne hívtam volna fel
magunkra a figyelmet.
Csak annyit tehettem, hogy várok, mi fog történni.
Basszus!
Ami annyit jelentett, hogy nincs más lehetőségem, minthogy
nézzem ezt az idióta filmet. A képernyőn éppen egy fiatal, húszas
éveiben járó férfi teljesen elfeketedett szemmel, sötét vérerekkel az
arcán sétálgatott az iskola folyosóin. A párbeszédek sem kötöttek le
igazán, de végül csak belemerültem a filmbe. A fiatal férfi befordult
a sarkon, és belépett a hatalmas, üres étkezőbe. A sarokban egy
csapat diák sírdogált és nyöszörgött.
– Ne, Justin! – Állt fel a lány, könnyek csorogtak az arcán. – Ne
tedd ezt!
Felhorkantam.
– Ashley, menj az útjából! – Még egy könnyes szemű lány
ordított fel, ahogy az az idióta Ashley közelebb ment az
egyértelműen ördögszállta Justinhoz.
– Tudom, hogy hall, tudom, hogy rám hallgatni fog! Justin,
kérlek! Tudom, hogy odabent vagy, bébi! Beszélj hozzám!
Az egyik pillanatban Ashley Justin előtt állt, a másikban Justin
szája kinyílt, és kiharapott egy jó nagyot Ashley arcából. Nevetésre
nyitottam a számat – ez a jelenet borzalmasan vicces volt –, ehelyett
azonban csak egy meglepett sikoly szakadt ki belőlem.
Eric – a seggfej – pont ezt a pillanatot választotta arra, hogy
bekapcsolja a vibrátort. Egy percig ment, majd kikapcsolta.
A mögöttünk lévő srác nevetett, meghallottam a megjegyzését is:
„Megijesztette a csajt!” „Mekkora béna már!” – jelentette ki. Ha
Jasmine itt lenne, egyértelműen megdobálná őket kukoricával, és
lehet, hogy az üdítője is repülne.
Hogy velem mi történt? Engem teljesen lefoglalt az, hogy azon
rágódtam, mikor kapcsolja be újra Eric a vibrátort. Átkarolt engem,
és közelebb húzott magához, majd a fülembe súgott.
– Csak sikíts, amilyen hangosan csak szeretnél!
Szerettem volna felnevetni, főleg most, hogy már tudtam, mire is
megy ki a játék. Tényleg ördögi elmével rendelkezett.
Ha valami történt a filmben, ha valaki meghalt, vagy valami béna
ijesztgetős jelenet következett, Eric azonnal benyomta a vibrátort.
Nem csak ki-be lehetett kapcsolni, hanem az erősséget is lehetett
változtatni, amit végig is próbálgatott, és sokszor egy teljes jelenetre
bekapcsolva hagyta. Amikor úgy éreztem, hogy képtelen vagyok
visszafogni az orgazmusomat, nekinyomtam az arcomat a
mellkasának.
Persze, abban a percben, újra leállította a cuccot.
Felnéztem rá.
– Meg foglak gyilkolni ezért!
Látható volt a vigyora a filmvászon fényében. Soha sem
figyeltem eddig a horrorfilmek hosszát: mindig elég rövidnek tűntek,
amikor régebben néztem őket.
De ez mintha a leghosszabb mozifilm lett volna az emberiség
történetében! Vagy lehetséges, hogy egy vibrátor viselése nyilvános
helyen teljesen elcseszi az ember tér-idő érzékelését. A film lassan
elérkezett az utolsó jelenethez, amikor is jó és rossz harcolt egymás
ellen. A testem közben saját maga ellen küzdött, reménykedtem
benne, hogy hamarosan megnyugvásra lelhetek.
Összeszorítottam a combomat, amitől egyre csak növekedett a
nyomás a csiklómon, reménykedtem abban, hogy talán el tudok
élvezni Eric távirányítós machinálása nélkül is. Erre előrehajolt, és a
fülembe súgott.
– Ne csalj!
– Mondtam már, hogy ki nem állhatlak?
– Szeretnéd, hogy abbahagyjam?
– Megöllek!
– Csak nézd nyugodtan a filmet!
A főhősnő épp az iskola pincéjében rohant, keresgélt egy
kalapácsot vagy könyvet, vagy mit tudom én, mit! Őszintén,
fogalmam sem volt, mi történt, hiszen egy vibrátor volt a
puncimban. Persze a zene egyre hangosodott, ahogy a színésznő
befordult a sarkon, hogy szembekerüljön a már mutáns Justinnal.
Felordított, ahogy megtámadta egy láncfűrésszel – azt meg hol a
fenében szerezte?
A vibrátor újra feléledt, ezúttal a legmagasabb fokozaton. Erősen
haraptam bele az alsó ajkamba, hogy ne üvöltsek fel, de esélyem
sem volt rá, hogy visszafogjam magam. Mutáns Justin épp ekkor
harapott bele a hősnő vállába, én meg becsuktam a szemem, és
felkiáltottam.
Jó hangosan.
Ó, nagyon hangosan!
Életem legerősebb orgazmusát éltem át. Még durvábbat, mint a
hotelben. Nem hallottam semmit, csak a fülemben lüktető vért. Csak
Eric karját érzékeltem a vállamon, ahogy az élvezet hulláma áthatolt
rajtam. Miután lekapcsolta a vibrátort, még mindig remegtem,
utóhatások rezegtették meg a testem. Hatalmas kortyokban nyeltem
a levegőt, amit akár zokogásnak is lehetett hallani, ha valaki nem
igazán figyelt.
A sikoltozás hamarosan elhalt a képernyőn, amit aztán a stáblista
és a fények visszakapcsolása követett. Nem mintha képes lettem
volna bármit is felfogni. Basszus, alig láttam valamit, nemhogy fel is
dolgozzam az eseményeket.
Eric megcsókolta a homlokomat.
– Hogy vagy?
– Sajnálom, de Glenna nem elérhető ebben a percben. Keress neki
cigarettát, vagy amit ilyenkor szokás, ő meg majd visszatér, amint az
elméje újraindul.
Éreztem a vigyorát a homlokomon.
Beletelt egy percbe, mire fel tudtam állni. Megfordultam, és
ráébredtem, hogy a csapat fősulis fiú még mindig nem mozdult el a
helyéről. Nem a képernyőt nézték, hanem engem és Ericet.
Túlzottan le voltam döbbenve, hogy bármit is mondjak. Ericről
rám pillantottak, majd újra őt nézték, mintha próbálnák kitalálni,
hogy tényleg az történt-e, amit gondolnak. Eric nem vette észre ezt a
kitüntetett figyelmet egészen addig, amíg össze nem pakolt. Ekkor
viszont rádöbbent, hogy a csapatot nézem.
– Uraim! – biccentett feléjük. – Mehetünk haza, édesem?
– Persze!
– Annyira örülök, hogy tetszett a film! – Mondta, miközben
elsétált. – A folytatást is meg kell majd néznünk.
És valahogy nem nyelt el minket a föld, miközben lassan elértük
a parkolót.
 13. fejezet

Az biztos, hogy szexuális értelemben ez volt életem legkalandosabb

hétvégéje. Már hétfő reggel volt, és én éberen feküdtem az
ágyamban, mivel jóval az ébresztő előtt felébredtem. Az elmúlt két
napban Ericről szóló gondolatok végtelenítve meneteltek az
agyamban, én meg szétcincáltam minden egyes kifejezést, szót,
mosolyt, amit felém villantott. A szex őrületes volt, de volt valami
Erickel kapcsolatban, amit nem tudtam rendesen megragadni.
Például, amikor elbúcsúzott tőlem előző éjjel. Úgy éreztem,
mintha ezzel az egész projekttel vezekelne valamiért. Felkísért a
lakásomhoz a film után, és megpuszilta az arcomat.
– Nagyon köszönöm a mai napot! – Megszorította a kezemet. –
Talán folytathatnánk tovább a projektünket, mondjuk péntek este?
Jézusom, nem fogom kibírni, hogy minden egyes nap találkozunk
majd, de mégsem csinálhatunk semmit!
– Az nagyon szuper lenne!
Azzal el is váltunk egymástól.
Abban a percben, ahogy becsuktam az ajtót, egy gondolat kezdett
motoszkálni bennem. Persze nem lehettem biztos semmiben, de
képtelen voltam lerázni az érzést, hogy mindennek ellenére ő még
mindig nincs kibékülve azzal, amit csinálunk.
Felhajtottam a takarót, és átmentem az irodába, hogy megint
felnézzek a parafatáblára.
Sokat tudtam meg róla a hétvégén. Borzalmasan rossz
pókerjátékos volt, de okos férfi, amit szégyentelenül ki is használt.
Az egész mozis élmény rólam szólt, arról, hogy én a lehető
legjobban érezzem magam. Nem kérdés, hogy ahogy hazaért, ő is
kielégítette magát. Amikor megpuszilta az arcomat, éreztem a
merevedését, de még azelőtt távozott, hogy megkérdezhettem volna,
be akar-e jönni hozzám.
– Szóval, Morris professzor, mi a helyzet önnel?
Felvettem még egy lapot, és ráírtam: Rémes szakítás? Azt
mondta, magának akar bizonyítani valamit, ami azt jelentette, hogy
valami történhetett vele régebben, ami miatt megkérdőjelezhette
saját magát.
Furcsának tűnt, hogy olyasvalaki kételkedjen magában, aki ennyi
mindent elért az életében.
Beletelt még egy kis időbe, amíg a Huszonhatodik Napot rátettem
a tábla szexoldalára. Ez minden várakozást felülmúlt. Jasmine azt
feltételezte, hogy tíz percig is alig bírnám, én meg azt kívántam, bár
megoszthatnám vele, hogy ezzel bizony komolyan alábecsült. Ez
volt az első kártya, amit Eric maga választott, én meg ráhagytam,
hogy a következővel is tegye, amit szeretne. Reménykedtem, hogy
ez segít abban, hogy kibogozzam a szándékait.
Ez a mostani nem adott túl sok információt, de ez is valami.
Az időjárásappom megsúgta, hogy ma rémes idő lesz. Esni fog,
és sokkal hidegebb lesz, mint az ilyenkor megszokott. Tipikusnak
mondható Kanadában, hogy ősszel kezd megőrülni az időjárás, de
valahogy igazságtalannak tűnt ez annak tükrében, hogy milyen
meleg volt az elmúlt héten. Felvettem a farmeromat és az ingemet,
majd megragadtam egy pulcsit is, mielőtt még elkészítettem a
reggelimet, és elindultam a munkába.
A lépcsőtől az irodámig a folyosó tömve volt diákokkal.
Felnyögtem, amivel felkeltettem pár ember figyelmét, majd
egyenesen átvágtam a tömegen. Ma volt az első nap, amikor a
diákok órákat adhattak le és válthattak másra, ami azt jelentette,
hogy ilyenkor irodáról irodára jártak, megvárták, hogy a
professzorok befejezzék az órákat, és megjelenjenek az irodáikban.
Ezennel minden reményem elszállt, hogy aznap kettesben
lehessek Erickel. Elhaladtam ugyan az ajtaja előtt, de azt
eltorlaszolta a legmagasabb elsős, akit életemben láttam. A srác
bizonyára rengeteget eszik. Őrület! Amint beértem az irodámba,
hatalmasat sóhajtottam.
Ki nem állhattam a szemeszter kezdetét.
Jasmine tizenöt perccel később érkezett meg, és ugyanolyan
arckifejezés ült az ő arcán is, mint az enyémen.
– Szerintem ezek éjjelente osztódnak.
– Legalább hármat láttam sírni is!
– Szegénykék – horkant fel Jasmine. – Milyen volt a hétvégéd?
Ó, hát szexeltem Erickel, aztán meg kielégített a moziban.
– Egész csendesen alakult.
 – Azt hittem, hogy találkoztál azzal a pasival, és elvoltatok.
Sikítva mentem el egy csapat diák előtt!
– Találkoztam vele, de egész eseménytelen volt.
– Kár érte.
– És mi a helyzet Nellel?
Jasmine felsóhajtott.
– Csodálatos minden. Elmentünk vacsorázni, aztán meg órákat
töltöttünk azzal, hogy lenyaltuk egymás testéről a desszertet.
Nagyon jól tudtam, hogy gyerekes vagyok, de rászorítottam a
fülemre a kezem.
– Lalalalalalalala.
– Édesem! – Túl elégedett volt ahhoz, hogy érdekelje a
tiltakozásom.
Épp ezért úgy döntöttem, hogy megnyitom az e-mail-jeimet.
Ezekben a pillanatokban mindennél jobban szerettem a munkámat.
Imádtam, hogy az iskolában lehetek, és a legjobb barátnőmmel
oszthatom meg az irodámat. Még azokat a feladatokat is imádtam,
amikkel Mickelson professzor bízott meg. Még úgy is, hogy kemény
ember volt, és néha tényleg az őrületbe kergetett.
– Mi a gond? – Jasmine felkelt, és már az asztalom mellett állt,
mielőtt még válaszolhattam volna. – A főnök?
– Egy héttel korábban jön haza, hogy Vancouverben részt
vehessen egy előadáson. Azt akarja, hogy az elmúlt hat hónap
kutatását foglaljam össze egy oldalban, amit majd kioszt. Két nap
alatt kell megcsinálnom.
– Most viccelsz? Miért nem tudja saját maga megcsinálni ezeket a
szarságokat? Neki van doktorija.
Mickelson professzornak sok mindene megvolt, ahogy az a
képessége is, hogy nekem passzolja azokat a munkákat, amiket neki
nem volt kedve megcsinálni.
– Nem gond, nem panaszkodhatok, hiszen ez a munkám.
– Nem az a feladatod, hogy két nap alatt csinálj meg több hétnyi
melót. Ez nincs rendben.
– Semmi gond.
– Ne csináld már! Engeded neki, hogy kihasználjon. Csak azért,
mert beosztott vagy, nem kell mindent megengedned neki.
– Jaz…
– Ne Jazezz! Ezt csinálod az első év kezdete óta. A saját
szükségleteidet a munkád mögé helyezed. Nem teszel semmit, hogy
változtass ezen, és ezt ő is tudja. Arról meg ne is beszéljünk, hogy
elképesztő vagy, és ennél sokkal többre vihetnéd, csak foglalkoznod
kéne saját magaddal.
Az elmúlt évek során Jasmine sohasem beszélt velem ilyen
keményem. Nem gondoltam, hogy akár csak egy kicsit is törekvő
lennék. De tudtam, mit várok az élettől, és azt meg is szereztem.
Eddig úgy gondoltam, nem használnak ki.
– Jobb lesz, ha elkezdek dolgozni. – Gyorsan felálltam, amivel
arra kényszerítettem Jasmine-t, hogy hátralépjen.
– Glenna…
– Teljesen igazad van, de akkor is meg kell csinálni. Jobb, ha
elkészülök vele, mire visszaér.
– Glenna, nagyon sajnálom.
– Mit? – közelebb húztam magamhoz a mappát. – Hogy
elmondtad az igazat? Ezért nem kell bocsánatot kérned, főleg, hogy
te magad is mondtad már, hogy beszari vagyok. – Elmentem, mielőtt
még bármit hozzátehetett volna.
A folyosó még mindig tele volt tömve diákokkal, némelyikük
idegesebbnek tűnt, mint én abban a percben. Eric irodája előtt még
nagyobb tömeg gyülekezett, mint korábban. Csak oda kellett
pillantanom a papírjaikra, és láttam, hogy mindannyian
feliratkoznak, nem leadják az órát. Eric tavaly is nagyon népszerű
volt a diákok körében, szóval nem meglepő, hogy elterjedt a neve a
kampuszon, és hozzá akarnak feliratkozni.
Épp egy méretes diák sem torlaszolta el az ajtaját, ezért ahogy
elhaladtam, láttam, hogy az asztalánál ül.
Egy pillanatra találkozott a tekintetünk, aztán lehajtottam a fejem,
és mentem tovább.
– Ms. O’Donald!
Megálltam, mire a diákok utat engedtek Ericnek. Jó pár lány
vágyakozó pillantást vetett felé, mások felváltva néztek rá és rám.
Semmiképp sem akartam a figyelem középpontjába kerülni.
Szélesen elmosolyodtam.
– Igen, Morris professzor?
Eric nem figyelt a diákokra, nem törődött azzal, hogy minden
szem ránk szegeződik.
– Épp a könyvtárba megy?
 – Igen.
– Nagyon jól tudom, hogy kissé tolakodó, de nem bánná, ha
valamit vissza kellene vinnie nekem?
– Ez csak természetes. – Jasmine hangja robbant fel az
elmémben. Eric csak egy újabb férfi, aki kihasznál. De legalább ő
nyíltan elém áll ezzel.
Eric eltűnt az irodában, majd visszatért egy jó vaskos kötettel.
– Előfordulhat, hogy hagytam benne néhány könyvjelzőt.
Nyugodtan vegye ki őket, mielőtt leadná!
– Rendben.
Elvettem tőle a könyvet; megremegtem, ahogy éreztem az ujjait a
bőrömön. A szemébe néztem, és a lehető legelképesztőbb dolog
történt.
Rám kacsintott.
– Köszönöm, Ms. O’Donald. – Megfordult, és visszatért a
diákokhoz. – A Bevezetés a szociológiába 100 kedden és
csütörtökön megtelt.
Hangos nyögések visszhangzottak a folyosón. Nem néztem bele a
könyvbe, amíg oda nem értem a könyvtárba. Nem kellett volna
engednem, hogy ennyire felkavarjon Jasmine, de valahol tudtam,
hogy igaza van. Nem lett volna szabad hagynom, hogy Mickelson
professzor ilyen szinten ugráltasson. Imádtam a munkámat, szóval
nem igazán törődtem a professzor követeléseivel. És ha nem zavart a
dolog, akkor annyira nem is lehetett rossz a helyzet, nem?
Amikor végre beértem a könyvtárba, rögtön a visszavételi pulthoz
mentem, letettem a könyvet, és indultam tovább. Csak pár lépést
tettem, mire valaki megszólított.
– Elnézést!
– Igen? – fordultam vissza.
Egy fiatal nő intett felém kezében Eric könyvével.
– Ez itt nem könyvtári könyv.
– Micsoda? – Visszamentem, és elvettem tőle. Nem volt semmi a
gerincén. – Sajnálom, valószínűleg nem jót adott nekem a professzor
úr, hogy hozzam vissza. Köszönöm!
Eric nem az a típus, aki ilyen jellegű hibákat követne el.
Ó, várjunk csak! Ennyire hülye lennék?
Egyenesen az egyik fülkébe indultam, amit a dolgozóknak és a
végzett diákoknak tartottak fenn a kutatási projektjeikhez. A
kedvenc sarkom felé vettem az irányt. Fal volt körülötte, így senki
sem tudhatta, mit is olvasok. Szerencsére most is üresen állt, így
gyorsan ledobhattam az asztalra a könyvet.
Könyvjelzők? Tényleg nagyon el voltam veszve a saját fejemben.
A könyv könnyedén kinyílt azon az oldalon, ahol egy papírlap állt ki
belőle. Én természetesen munkajegyzetekre számítottam, de a nevem
állt a papíron.
Glenna.
A kezem hirtelen nedves lett, ahogy felvettem a papírt, és
kihajtottam.
Érdeklődöm a Tizenhatodik Nap után. Szerinted mikor csináljuk
meg?
Basszus! Nem emlékeztem, mi volt az. Visszahajtottam a papírt,
és gyorsan igyekeztem végiggondolni a napokat. Olcsó hotelszoba?
Nem. Hatvankilencezés? Nem. Forró folyadékkal felmelegíteni a
számat, és úgy leszopni? Nem, de azt is szívesen kipróbálnám. Szex
bekötött szemmel? Unalmas. Szerepjáték.
Ó, várjunk csak! A Tizenhatodik Nap valószínűleg szex lesz a
zuhany alatt!
Ami eléggé normálisnak tűnik, nem? Rengeteg ember szexel a
zuhany alatt. Már csináltam én is az egyik exem-mel. Kissé kínosra
sikerült, majdnem el is csúsztunk úgy, hogy majdnem bevertem a
fejemet. Arról nem is szólva, hogy kis híján megfulladtam, amikor
megpróbáltam térden állva leszopni.
Ez akár gondot is okozhat.
Ekkor vettem észre, hogy még egy oldalt megjelölt. Vadul lapozni
kezdtem, és meglepett, amikor megláttam egy igencsak menő, a
városban lévő wellness-szálló brosúráját. Nem mondhattam, hogy
jártam ilyesféle helyekre, és nem gondoltam, hogy Eric is gyakori
vendég lenne. Ahogy jobban megvizsgáltam, ráébredtem, hogy a
Haven kicsit eltér a megszokottól.
Párokra, specializálódva. A Haven lehetőséget nyújt arra, hogy te
és partnered testben, lélekben és elmében is kapcsolódjatok.
Merüljetek el a csodálatos olajok világában, éledjetek újjá a
sóbarlangban! Lazuljatok el a vízeséseknél, majd kóstoljátok meg
organikus ételeinket!
Ez bizony nagyon izgalmas-meztelen-szexi szórakozásnak
ígérkezett, ahol még kaját is adtak az embernek. Komolyan, nem
lőhetett mellé, ha ezt ajánlotta. Letettem a prospektust, és az utolsó
jelöléshez lapoztam. Kinyomtatta az online regisztrációt, ami péntek
estére szólt két személyre.
Magamban felsikítottam, és ülve táncikáltam örömömben. Egy
papírdarabtól önmagában nem kellett volna felizgulnom, tényleg
nem, de hát ez meghívás volt a zuhanyzós szexre egy nagyon menő
wellness helyen, ami párokra specializálódott. Ennél jobb helyszínt
nem is kívánhattam volna.
Basszus, hogy Eric mennyire jó volt ebben!
Újra azon kezdtem gondolkozni, vajon mit akar ezzel
bebizonyítani. Annyira bizarr volt, hogy képtelen voltam megfejteni.
Eric okos volt, törődött a szükségleteimmel, és azzal, hogy jól
érzem-e magam. Ráadásul az is kiderült, hogy csodálatos szerető.
Persze, nem minden kapcsolat alakul jól, de nem kellene csak magát
hibáztatnia mindenért.
Hacsak nem tett valami rémséges dolgot.
Nem, Eric biztos nem. Nem úgy tűnik, mint aki bármi ilyesmire
képes.
Eddig csak kedves volt, gondoskodó, és az aggodalmaimat és
szükségleteimet a sajátjai elé helyezte. El sem tudtam képzelni, mit
is tehetett, hogy bizonyítani kelljen saját magának.
Kivettem minden könyvjelzőt, és beletettem a határidőnaplómba.
Ezeket egyértelműen nekem szánta, nem is akartam visszaadni őket,
nehogy azt gondolja, nem érdekel a dolog. Mert nagyon is érdekelt,
és másra se tudtam gondolni innentől kezdve egész héten.
Szemétláda.
Végül aztán sikerült megtalálnom az eredeti forrásokat Mickelson
professzor legutóbbi kutatásainak alátámasztására, mielőtt még
teljesen elveszítettem volna a fókuszt.
Az órára pillantva tudtam, hogy a diákok java már távozott az
épületből, és átmentek a tanulmányi osztályra, hogy ott
véglegesítsék az órarendjüket. Egyszer már kimozdulhatna a
kőkorból ez az egyetem, és megcsinálhatnánk ezt az egészet online
is.
Jaj, istenem, bár így lenne!
Összekaptam a holmimat, és visszaindultam. Eric könyve a többi
tetején foglalt helyet. Alig bírtam visszafogni magam. Amikor
elértem az irodájához, megkönnyebbültem, hogy nyitva állt az ajtaja,
és sehol sem láttam egyetlen diákot sem. Mielőtt még kopoghattam
volna, felnézett az asztalától, és rám mosolygott.
– Helló!
– Vissza akartam vinni a könyvedet, de kiderült, hogy nem a
könyvtáré.
– Bocsánat! – A vigyora kissé beképzeltnek hatott. Szíves
örömest letöröltem volna az arcáról. – Azért köszönöm a fáradozást!
– De a könyvjelzőket azért kivettem – vigyorogtam felé, amikor
láttam, hogy választ vár. – Feltételezem, hogy azokat nem kéred
vissza?
– Csak akkor, ha le kell mondanom a foglalást.
– Jó tudni. – A papírokat rendesen eltettem, és semmiképp sem
akartam visszaadni. – Hogyan öltözzek?
Halvány mosolya széles vigyorrá változott, mire a szívem újra
megdobbant.
– Ahogy csak szeretnél. Minden lesz ott, ami kell. Körülbelül
kétórás a program.
Két óra majdnem teljesen meztelenül Erickel.
Milyen rémes fordulatot vett az életem? – Azt hiszem, teljesen
megfelel – sóhajtottam fel.
– Örülök, hogy ezt mondod.
– Glenna! – Megfordulva láttam, hogy Jasmine áll az irodánk
ajtajában. Ő egy kicsit sem tűnt boldognak.
– Jobb, ha megyek. – Egy lépést tettem előre, de sokkal nehezebb
feladat volt megmozdulni, mint azt előre gondoltam. – Még egyszer
köszönöm!
– Nekem kellene megköszönnöm. Visszahoztad a szórakozást az
életembe.
– Glenna! Mickelson professzor telefonon keres!
– Basszus…
– Menj csak!
A telefonhoz futottam, de az elmémen teljesen eluralkodott az a
gondolat, hogy a furcsa kis kapcsolatunk talán lassan olyasmivé
alakul, amit eddig csak elképzelni tudtam.
 14. fejezet

Tényleg imádtam a munkámat. Szerettem, hogy folyamatosan

képben vagyok mindenféle információ változásával, szerettem
kutatni, szerettem az új elméleteket a kutatási területemen, és
mindent, ami ezzel járt. Néha elképesztő beszélgetésekbe merültem
a munkatársaimmal, más professzorokkal vagy kutató diákokkal.
Belemerültünk a közösségi média hatásainak vizsgálatába, ami teljes
mértékben átformálta a generációm kommunikációs stílusát. Hogyan
gyakorolt hatást a gyerekekre, hogyan támogatta a közösségi
forradalmat? Elképesztőnek találtam az egészet.
És akkor ott volt az, hogy beszélnem kellett a főnökömmel.
A fejem még mindig lüketett, az ujjaim megfájdultak az egy órán
át tartó beszélgetéstől. Ugyan nem igazán nevezhettük ezt
beszélgetésnek, mert az kölcsönösségre utalt volna. De én végig csak
jegyzeteltem, jó hosszasan, amíg ő közölte velem, mit is akar tőlem,
mielőtt még visszatér az iskolába a következő héten.
– Csak egy napunk lesz, és megyek a konferenciára. Nincs
felesleges időm, épp ezért legyen kész a teljes portfolió!
– Már majdnem készen van.
– Akkor tedd meg azt a szívességet is, hogy leszervezed a
találkozóimat!
Nem a titkárnője voltam. A tanszékünknek volt egy teljes
irodarészlege erre, ők intézték az ilyesmit, ha egy professzor nem ért
rá. Na nem mintha ők örömmel fogadták volna Mickelson professzor
ilyen kéréseit. A helyzet az, hogy egyszerűbb, ha én csinálom meg,
és nem pazarlom az idejüket olyasvalamire, amit a professzor
könnyedén megoldhatott volna a saját laptopján. De egy részemet
mindig zavarta, amikor ehhez hasonló dolgokat kellett csinálnom.
Amikor végre letettem a telefont, már nem éreztem a fülemet,
olyan sokáig nyomtam neki a készüléket.
– Tényleg szereznem kell egy headsetet.
– Mekkora egy seggfej! – Jasmine kábé tizenöt perce adta fel,
hogy figyeljen a munkájára, ehelyett engem hallgatott, és pofákat
vágott. – Nem tudná ezt mind ő megcsinálni?
– Azt mondja, nincs ott wifi.
– Hagyjuk már! Angliában van, nem a Marson. Tutira van net.
– Ez a munkám…
– Nem, nem ez a munkád. Egyszer muszáj lesz az asztalra
csapnod.
– Tudom.
Jasmine előrehajolt, a könyökét a térdére támasztotta, és úgy
tartotta az állát.
– Talán Eric segíthet ebben is.
Á, basszus!
– Ezzel mire akarsz célozni?
– Ne játszd meg az ártatlant! Láttam, hogy csorgattad a nyálad az
irodája előtt. Történt valami kettőtök között?
– Semmi. – Hát, ez nem lesz egyszerű, de be kellett tartanom,
amit ígértem. Tudtam, hogy Jasmine képtelen lenne magában tartani
a dolgot. Alapból elmondaná Nell-nek, ami pedig beindítaná a
pletykákat.
– Ha az életed forogna kockán, se tudnál hazudni.
– Bizony nem, de azt komolyan mondom, hogy semmi nincs
köztünk. – Próbáltam ezt teljesen mellékesen megjegyezni. Nincs
köztem és Morris professzor között semmi. Eric már teljesen más
lapra tartozott. – Csak megkért arra, hogy vigyek neki vissza egy
könyvet a könyvtárba, de egy saját példányt adott véletlenül, és azt
adtam vissza.
Jasmine a szemét forgatta.
– El sem hiszem, hogy előttem titkolózol!
– Ha lesz olyasmi, amit megoszthatok veled, megteszem. – Ha
egy morzsát is dobok neki, akkor minden egyes részletet tudni akar
majd. Valamiért tényleg nem akartam megosztani Jasmine-nal, mi is
van kettőnk között. Eric próbált valamit megoldani, én nem akartam
ezt elrontani. – Komolyan egyetlen könyvről volt szó, a könyvtárban
is megkérdezheted!
Jasmine komolyan nézett rám, majd megrázta a fejét.
– Oké. Egyelőre békén hagylak, de esküszöm neked, hogyha
kiderül, hogy valami csodálatos történt veled, és nem mondtad el
nekem, akkor sírni fogok! Komolyan. Zokogni.
– Ne vidd túlzásba! – Komolyan imádtam őt.
 De ez azt is jelentette, hogy nagyon óvatosnak kellett lennünk,
nehogy felkeltsük még valamivel a gyanakvását, ha Eric tényleg
titokban akarta tartani ezt az egészet. Jasmine azonnal megérezte a
vér szagát, és egyértelműen nem hagyna fel a vallatásommal, ha még
jobban gyanakodna. Tudtam, hogy kissé tolakodó, de nem akart
ezzel semmi rosszat. A nagytesóm szerepében tetszelgett már öt
perccel azt követően, hogy megismerkedtünk, és ezt azóta is
képtelen volt levetkőzni.
Be kellett vallanom, hogy elképesztő volt ilyen titkos életet élni,
olyasmit, amiről még a legjobb barátom sem tudott. Nagy Glenna azt
akarta, hogy legyek kalandvágyó, csináljak valamit, ami kívül esik a
komfortzónámon, ami élettel tölt meg. Ez az egész sokkal
izgalmasabb volt, mint bármi, amit eddig valaha is tettem. Alig
vártam a hétvégét.

***

A hét további részében nem sokat láttam Ericet. A szemeszter elején

tanított, felmért, és találkozott az új diákjaival, ami az ideje javát
felemésztette. Mindig volt pár kiemelkedő diák, én még úgy is
kiszúrtam őket, hogy nem volt velük közvetlen kapcsolatom. Már
ilyenkor is lehetett látni, hogy többet lógnak a professzorokkal vagy
a felsőbb éves diákokkal, folyamatosan könyveket és témákat
vitattak meg.
Én is ilyen voltam régen. Annyira izgatott voltam, hogy végre
olyan környezetbe kerültem, ahol nem lógtam ki a furcsaságommal,
ahol végre menő volt okosnak lenni, ahol többet lehetett elérni, mint
amit vártak tőlem. Foglalkozhattam olyan dolgokkal, amelyek nem
képezték a tanterv kötelező részét, megfigyelhettem, merre is visz a
dolog. A középiskola mindig is nehézségeket okozott nekem, mintha
el kellett volna titkolnom a tanulás iránti vágyamat a barátaim előtt.
A tudás iránti rajongásomat a felsőoktatásban már nem kellett
palástolnom, ami felpezsdített.
Tulajdonképpen pont ezt hiányoltam. A bizsergést. Imádtam a
munkámat, és minden ezzel járó szabadságot, de amikor Mickelson
professzor egyre fokozódó követeléseivel kellett szembenéznem,
kissé elfáradtam. És ideges is lettem.
Természetesen ennél vannak sokkal nagyobb problémák is egy
ember életében. Legalábbis mindig ezt mondogattam magamnak.
Beletemetkeztem a dokumentumokba, ábrákba, prezentációs
mappákba, rengeteg időt töltöttem azzal, hogy Mickelson
professzornak mindene meglegyen a konferenciára. Valahogy a
munkaidőm egyre hosszabbra nyúlt, olyannyira, hogy esténként már
a takarítószemélyzetnek köszöngettem. Amikor egy árnyat
pillantottam meg az asztalom felett, fel sem néztem, azonnal a kuka
felé nyúltam.
– Szeretnéd, hogy kivigyem?
Összerezzentem, és felsikkantottam Eric hangjának hallatán.
– Basszus, halálra rémisztettél! Mit csinálsz itt?
Eric felhúzta a szemöldökét.
– Négy óra van.
– Tényleg? Esküszöm, hogy fél órája ettem csak meg az ebédet. –
Eric erre nem felelt, ami kissé fura volt. Aztán rájöttem. – Ó, te jó
ég! Péntek van!
– Átütemezhetjük, ha dolgoznod kell.
– Nem, még jövő héten be tudom fejezni, mielőtt visszatér
Mickelson professzor.
– Mit csináltat veled Phil? – húzta össze a szemöldökét.
– Csak össze kell készítenem pár dolgot egy konferenciára, ahol
előadást tart. Összeszedem a cuccomat!
Az én általában nagyon is precíz iratrendező énem most bedugta
az összes papírt a fiókba, és csak reménykedni tudtam abban, hogy
hétfőn képes leszek kibogozni a halmot. Körberohantam az
irodában, kikapcsoltam a nyomtatót, megnéztem, hogy a virágok
meg vannak-e locsolva, majd megragadtam a kukákat a folyosón.
Bizonyára szétesettnek tűnhettem kívülről is, mert Eric csak próbálta
visszafogni a vigyorgát, ahogy engem nézett.
– Mi az? – A hajamat a fülem mögé simítottam.
– Nagyon aranyos vagy, amikor így pánikolsz.
– Igen? – Ne pirulj el! Ne pirulj el! – Köszönöm. Oké, készen is
vagyok.
Kiléptünk a folyosóra, bezártam az irodát, aztán megtorpantam.
– Bassza meg!
– Valami gond van?
– Fogalmam sincs. Talán. Nincs kocsim.
– Ezzel tisztában vagyok, és tudod, hogy szívesen vezetek.
 – De ez azt jelenti, hogy együtt fogunk elmenni. Ha titokban
akarod tartani, és én meg beszállok a kocsidba, az nem mondható
valami diszkrétnek.
Boldogan mentem volna busszal is, ha fontos neki, hogy
megtartsuk a látszatot. Azt viszont nem tudtam, hogy melyik irányba
is kell mennem, mert fogalmam sem volt, pontosan hová is
tartottunk… Emellett nem is akartam igazán nélküle menni. Nem
szerettem volna, hogy a kettőnk között alakuló dolog csak egy
mocskos kis titok legyen. Nem kellett kiteregetnünk a dolgot a világ
elé, de arra is rá kellett jönnöm, hogy nem akarok állandóan
rejtőzködni.
Eric bizonyára elmerült a saját gondolataiban. Egy perccel később
bólogatni kezdett, majd a kabátomért nyúlt.
– Meleg lett, majd én hozom. – A szívem abban a pillanatban
teljesen megolvadt.
Fogalmam sem volt, mit is feleltünk volna, ha bárki megállít
minket a kocsija felé menet, de az üres parkoló látványából ítélve
már mindenki hazament. Volt pár diák, akik tőlünk messze szálltak
be a kocsijukba, de nem ismertem fel egyiküket sem ilyen
távolságból. Persze ennél jobban már nem akartam kísérteni a sorsot.
Beszálltam a kocsiba, ahogy Eric kinyitotta nekem az ajtót.
A Haven a város szórakozónegyedében volt. Nem olyan helyen,
ahová egy wellnessközpontot tettem volna, de ki voltam én, hogy
vitatkozzak az üzleti döntéseikkel? Volt egy kis parkoló az épület
mögött, ami már önmagában is nagyszerű gesztusnak bizonyult. Eric
megállt és kiszállt.
– Úgy veszem észre, izgatott vagy. – Valamikor eltűnt a
félmosoly az arcáról, és most már szélesen vigyorgott. Iszonyatosan
jól nézett ki így.
– Négy napja az asztal fölött görnyedek, statisztikákat nézek, és
esettanulmányokat rendezek, amit talán a professzor csak úgy
mellékesen megemlít majd, de ha nem lesznek katonás sorban,
rajtam veri le a hiányukat. Arról nem is szólva, hogy nő vagyok, és
épp wellnessbe készülünk. Hát még jó, hogy izgatott vagyok!
– Akkor jobb, ha nem is várunk tovább. – Kinyújtotta felém a
karját, én pedig boldogan fogadtam el a gesztusát.
Az épület külseje félrevezető volt. A megsárgult kövek és a fekete
rácsok a sötétített ablakokon azt a benyomást keltették, mintha
Á
valami perverz bűnbarlangba jöttünk volna. Átléptük a küszöböt, de
odabent nem volt vörös festék, sem bőrbe öltözött felszolgálók, csak
hatalmas, burjánzó trópusi fák és belső vízesés, ami legalább hat
méter magas volt.
A padlót csiszolt fával burkolták – sejtésem szerint parafa lehetett
–, ami csak úgy csillogott a visszafogott fényben. A trópusi zene
csak fokozta a hangulatot. A recepciós pult hosszú volt, szinte
elfoglalta az egész előcsarnokot. Két nő állt mögötte, magasak és
vékonyak voltak, és pont úgy néztek ki, mintha épp most léptek
volna ki egy divatmagazin csillogó lapjaiból.
– Jó napot! – A megszólaló nő kortalannak tűnt, makulátlan
bőrrel, a haját tökéletesen csavarta a feje tetejére. – Üdvözlet a
Havenben! Kayla vagyok, miben segíthetek?
– Eric Morris és Glenna O’Donald vagyunk, öt harmincra van
időpontunk.
A nő körmei kopogtak, ahogy ellenőrizte a foglalást a
számítógépen. A második nő végigmért minket, édesen mosolygott,
majd a szemembe nézett. Kissé erősebben kapaszkodtam Eric
karjába, hirtelen megriadtam, hogy nem találnak elég jónak mellé, és
elragadják tőlem.
– Csodálatos, Mr. Morris. Már mindent előkészítettünk önnek és
Ms. O’Donaldnak. Ha követ engem, Ms. O’Donald pedig Torit,
akkor elő is készítjük önöket a kezelésre.
Mielőtt még elváltak volna útjaink, Eric lehajolt, és puszit
nyomott a homlokomra.
– Hamarosan találkozunk!
Tori elterelt a nőknek fenntartott részbe, ahol egy öltözőszekrényt
és egy fürdőköntöst kaptam, ami olyan puha volt, hogy szinte
belesüppedtem.
– Megengedem a fürdővizet, amibe belekeverek pár illóolajat.
Húsz percig pihenhet benne, aztán következik a masszázs.
Ezért örökre fogom szeretni Ericet.
– Nagyszerűen hangzik.
– Úgy látom, kissé meglepi a dolog. – Volt valami Tori
személyiségében, amitől valahogy azonnal ellazultam. Talán az,
ahogy mosolygott, vagy hogy egyszerűen kiválóan végezte a
munkáját. Bárhogy is legyen, máris úgy éreztem, hogy kezd
ellazulni a testem.
 – Tudtam, hogy ide fogunk jönni, de azt pontosan nem, hogy mit
is tervez. – Mármint a zuhanyzós szexen túl, amire még mindig nem
jöttem rá, hogyan is fog összejönni, főleg nem így, hogy teljesen
külön kellett lennünk. Csak az idő fogja megoldani a dolgot. Tori
megmutatta, mit hol találok, majd magamra hagyott, hogy
átöltözzek. Furcsa volt teljesen meztelennek lenni egy olyan helyen,
amit nem is ismertem, és felkészülni valami olyasmire, aminek nem
tudtam a részleteit. De a fürdőköpeny kellemesen meleg volt, a
lábamat meg bambuszpapucsba bújtattam, és elindultam az ajtó felé,
amit Tori mutatott.
A szobában virágos illat terjengett, némi kókuszaromával
keverve. A fogadószobával ellentétben itt nem volt vízesés, ehelyett
egy hatalmas kandallót építettek a falba, ami hőt és megnyugtató
fényt árasztott. A kádat már megtöltötték vízzel, a felszínén
rózsaszirmok úsztak.
– Azta! – Alig bírtam kinyögni a szavakat összeszűkült torkomon
át. Furcsa volt, hogy teljesen letaglózott egy egyszerű fürdő, mégis
így történt. Ez olyasmi, amit sosem tettem volna meg úgy, csak
magamért, csak akkor, ha valaki elrángatott volna. Az, hogy Eric
ilyen kedvesen akart kényeztetni, megmelengette a szívemet. Tori
halkan kopogott, majd belépett a szobába.
– Csak szólni szerettem volna, hogy ha meghallja a csengőket,
akkor készen áll a következő része a kezelésnek. Megszárítkozhat,
visszaveheti a köntöst, és bejöhet ebbe a szobába. Remélem,
élvezetes lesz a fürdő!
Ahogy elment, azonnal levettem a köntöst, és belecsúsztam a
kádba.
Hatalmas volt. Alacsonyabb voltam, mint a legtöbb nő, épp ezért
a lábam a közelébe sem ért a kád végének, szerencsére a fejpárna a
helyén tartotta a testemet. Beletelt egy percbe, mire elhelyezkedtem,
és becsuktam a szemem, majd belemerültem az elképesztően
kellemes, meleg vízbe.
Nem aludtam el, de teljesen elveszítettem az időérzékemet. Halk
csilingelés keltett fel a szendergésből. Soha többé nem akarok
elmenni innen. Nagy nehezen kikászálódtam a vizes álomból,
megszárítkoztam, és felvettem a köntöst.
A másik szoba teljesen másmilyen volt. A kandalló helyett újabb
vízesés következett, ugyan ez kábé fele akkora lehetett csak, mint a
fogadószobában, de így is elfoglalta a fal felét. A szoba közepén két
masszázsasztal helyezkedett el. A fejrészek olyan közel voltak
egymáshoz, hogy a két személy könnyedén beszélgethetett
egymással.
Lehetséges, hogy…
Eric érkezett meg a másik ajtó felől a saját köntösében. Feltartotta
a kezét, és intett felém, ami elképesztően cuki volt.
– Hahó!
Nem azt mondta, hogy helló vagy Glenna, amit általában szokott.
Ez bizony egy sokkal ellazultabb Eric volt. Olyasvalaki, akit láttam
magam előtt vasárnap reggel, ébredés után, amikor talán éjszakába
nyúlóan olvasott, vagy valami olyasmit csinált, amit szombat
esténként szokott, amibe, gondolom, általában nem tartoztak bele a
távirányítós vibrátorok és a horrorfilmek.
– Neked még nagyobb kád jutott, mi? – Tudtam, hogy igen, mert
a haja is nedves volt. Legszívesebben beletúrtam volna, hogy
visszarendezzem a helyére. Közelebb léptem. – Nektek is raktak bele
szirmokat?
– Bizony – lépett ő is közelebb. – Nálad is trópusi olajokat
használtak?
– Némi kókusszal? Ó, igen! Legszívesebben vennék belőle egy
vödörrel, hogy mindennap használhassam.
Áthidaltuk a távolságot kettőnk között, középen álltunk az ágyak
között. Rájuk néztem, és megérintettem a pamutot.
– Masszázs?
– Úgy gondoltam, mind a kettőnknek szüksége van rá. A gólyahét
kissé megviselt.
– Igen. És nagyon hangosak voltak.
Feszengés nélkül mosolyogtunk egymásra. Furcsa volt ebben a
megvilágításban látni, férfiként, nem csak professzorként, aki után
csorgattam a nyálam. Elkaptam a tekintetem, mert tudtam, hogy a
visszafogott fény ellenére láthatóan elpirultam.
– Glenna? – Felnyúlt, hogy megérintse az arcomat. – Jól vagy?
Hátraléptem hirtelen, amikor meghallottam, hogy kinyílik az ajtó.
Tori érkezett, és két nő, akiket még eddig nem láttam.
– Rachel és Marianne fognak gondoskodni önökről a következő
órákban. Ha bármire szükségük lenne, csak szóljanak!
Szóval, ez azért elég furcsa volt.
 Szorosabbra húztam magamon a köntöst.
– Még sose voltam páros masszázson.
– Meglátod, sima ügy. – Rachel nem volt nálam sokkal
magasabb, de láttam, mennyire izmos a karja.
Istenem, ki fog csinálni!
– Egy pillanatra kimegyünk a szobából, amíg elhelyezkednek az
asztalon. Általában én masszírozom a férfiakat, de cserélhetünk is,
ha azt szeretnék.
Eric rám nézett, és felhúzta a vállát.
– Ahogy szeretnéd, Glenna.
– Nekem bárhogy megfelel. – Mi a fenét kellene erre mondanom?
Nem mintha valaha is csináltunk volna már ilyesmit. – Akkor csak
be kell feküdnünk a takaró alá?
– Bizony. Onnan pedig mi következünk.
A nők elmentek, mi meg egyedül maradtunk, és egymásra
bámultunk.
– Ööö… melyik asztalt akarod?
– Mennyire vagy most kibukva? – mosolyodott el.
Édes Istenem, inkább süllyedjek el!
– Ó, csak kicsikét. Mármint ez csak egy masszázs, nem? Nem
mintha valaha is megmasszíroztak volna már.
Eric ledermedt.
– Sosem masszíroztak még meg? Soha?
– Nem bizony. Sosem jutott még eszembe ilyesmi.
– Akkor ez bizony nagyon jó lesz. – Eric odalépett a hozzám
közelebb álló ágyhoz. – Kell segítség?
Nem mintha még Eric sosem látott volna meztelenül ezelőtt, épp
ezért is döbbentett meg, hogy mennyire elöntött a szégyen. De
persze nem voltam akkora idióta, hogy nemet mondjak arra, ha egy
helyes férfi ajánlja fel a segítségét a vetkőzésben. Odaléptem az
asztalhoz, és kioldottam a köntösömet. Mielőtt még esélyem lett
volna, hogy lehúzzam, Eric mögém lépett, és végigsimított a
nyakamon.
Az óvatos érintés lángra lobbantotta a testemet. A légzésem
felületessé vált, a mellbimbóm megfeszült, ahogy lehúzta a
vállamról a ruhadarabot.
– Annyira gyönyörű vagy, és a bőröd virágillatú.
Felnyögtem, és hátradöntöttem a fejemet, amíg a mellkasához
nem értem.
– Mindjárt visszajönnek.
– Ez csak egy pillanatig fog tartani. – Leesett a köntös, fennakadt
a testünk között. Eric felnyúlt, és megérintette a mellemet, cirógatta
a kemény mellbimbómat. – Tudod, hogy mit várok a legjobban?
Amikor megszólaltam, csak suttogásra telt tőlem.
– Micsodát?
– A zuhanyt a masszázs után.
Meghaltam.
Halott voltam. Vagy ez volt a legeslegjobb álom a világon.
– Jobb lesz, ha felfekszel az asztalra, mielőtt visszajönnek! –
Felhúzta a takarót, és segített elhelyezkedni. Mielőtt még visszatette
a takarót, végighúzta a gerincemen az ujját. – Ó, basszus, annyira
kemény a farkam, hogy átütöm vele a masszázsasztalt.
Felnevettem, és belenyomtam az arcomat a furcsa, nyitott
párnába.
– Lehet, hogy többet kell fizetned, ha megrongálod az
eszközöket.
Eric egy pillanat alatt elfoglalta a helyét, és mielőtt még
felfogtam volna a dolgot, a masszőrök már meg is érkeztek. Ha azt
gondoltam eddig, hogy a fürdő nagyszerű élmény volt, a masszázsra
már a földöntúli jelzőt használnám. A masszőröm olyan csomókat
talált a nyakamban, amiknek a létezéséről fogalmam sem volt. És
amikor feltette a forró köveket a hátamra, minden fájdalom kezdett
elpárologni sajgó izmaimból. Boldogan haltam volna meg.
Az még csak extra élményt adott, hogy a fejünk Erickel ennyire
közel volt egymáshoz.
Minden egyes alkalommal, amikor a masszőrje fájdalmas pontot
talált, Eric visszatartotta a lélegzetét, majd lassan kifújta. Ha én
élvezettel nyögtem fel, tudtam, hogy ő is hallja, és olyankor
felsóhajtott mellettem. Egyszerre izgultam fel és lazultam el, mire a
nő végzett, és bevonta a teljes testemet finom olajjal.
– Készen is volnánk. Ne siessék el a felkelést! A zuhanyzó a
hátsó helyiségben található, azt használhatják! Vannak tiszta
törölközők oldalt, és néhány organikus gyümölcs, emellett pár
természetesen ízesített víz. Ha végeztek, nyugodtan öltözzenek fel!
A szoba az önöké még egy fél óráig.
Megvártam, amíg elmennek, aztán újra felnyögtem.
 – Sohasem akarok elmenni innen!
– Szerintem én el is aludtam volna, ha nem nyögdécselsz.
Felkaptam a fejem, és ránéztem. Ahhoz elég távol voltunk, hogy
ne legyen meg a csók veszélye, de ahhoz elég közel, hogy lássam,
mennyire kitágultak a pupillái a visszafogott fényben. Nem láttam a
szemében azt az élénkbarna árnyalatot, amit annyira szerettem, de
így is megpillantottam benne a vadságot.
Nyeltem egy hatalmasat.
– Szerintem zuhanyozzunk egyet!
Es akkor következett az, amire évek óta vártam.
Eric felnevetett.
 15. fejezet

Abban a pillanatban csókolózni kezdtünk, ahogy a padlóra ért a

lábunk. A karomat a nyaka köré fontam, és engedtem, hogy
magához szorítson. Teljesen más volt, mint a hotelban: eltűnt
minden szégyenlősség, minden bizonytalanság, már tudtuk, mit
fogunk csinálni.
Csak én voltam és Eric, meztelenül, készen arra, hogy
kiszakadjunk a valóságból.
Csukva akartam tartani a szemem, ahogy hosszan és mélyen
megcsókolt, de közben látni szerettem volna az arcát. Ő mindig
olyannak tűnt, mint aki tökéletesen kordában tartja az érzéseit. Profi
volt, kedves és intelligens. A szenvedélyes jelzőt semmiképp sem
használtam volna rá, mielőtt jobban megismertem. Még a korábbi
estéinken sem tűnt igazán puskaporos hordónak.
Eltávolodott a számtól, majd egyenesen a torkomra csúsztatta az
ajkát.
– Nyögdécseltél, és én annyira felizgultam – mondta a csókok
között. – Legszívesebben félrelöktem volna őket, és addig nyaltam
volna a puncidat, amíg nem kezdesz el sikítani.
– Basszus! – Beletúrtam a hajába, meghúztam a szálakat. – Eric.
Egyértelmű volt a mozdulatomból, hogy teljes mértékben
elvesztem a hévben. Akkor sem mondtam semmit, amikor felkapott,
és a kezében vitt tovább. Beszélgetés helyett elkezdtem a fülét
kényeztetni, nyaldostam a cimpáját, a fogammal izgattam, amíg fel
nem nyögött.
– Be kell nyomni a zuhanyt.
Felnyögtem, hogy ellenkezzek. Semmiképp sem akartam
megszakítani a kapcsolatot, nehogy kiderüljön, hogy valójában
tényleg csak álmodom, és bármelyik pillanatban felébredhetek.
– Ígérem, sietek!
Állta a szavát, csak pár másodpercbe telt, hogy kiderítse, hogyan
is kell bekapcsolni a szerkezetet, mire mind a hat rózsából elkezdett
zubogni ránk a víz. Maga a zuhanyzó nyitott volt, alatta csempe, és a
falakat is csodásan alakították ki, nem szorultunk be egy kis fülkébe.
A víznyomás sem bántotta a bőrünket, de arra tökéletes volt, hogy
lemossa az olajat, amit használtak a masszázs során. Eric letett,
engedte, hogy az én hátamra csurogjon először a víz. Egyetlen
percre azt hittem, hogy azonnal egymásnak fogunk esni, de Eric
türelmes férfi volt. Illatos szappant használt, a habot a bőrömbe
masszírozta, a nyakamra és a vállamra simította. Megmosta a
torkomat, az arcomat, megállt, hogy megcsókoljon minden részt,
mielőtt beszappanozta volna. Megfordított, és megmosta a hátamat
is. A keze végigcsúszott a testemen, majd az ujjai a fenekem felé
kalandoztak. Felnyögtem, és hátratoltam a fenekem.
– Szereted?
– Igen! – A testem megremegett az érintésétől, minden egyes
porcikám érzékeny lett.
Eric megragadta a fenekemet, és megszorította.
– Ma este nem, de ha szeretnéd, szívesen megduglak hátulról is.
Vagy talán vibrátort használnék, hogy ne is tudd, hová teszem
legközelebb.
Ó, igen!
– Óvszer?
Elém tartotta a tasakot.
– Becsúsztattam a köntösbe.
– Nagyon trükkös, professzor.
Felnevetett, és megcsókolta a nyakamat.
– Hogy akarod csinálni?
Nem gondolkoztam, a falhoz léptem az egyik zuhanyfejhez, és ott
támasztottam meg magam. Elég közel voltunk a vízhez, hogy
érezzük a sugarat, de egyikünk se fulladjon bele.
– Így!
Éreztem a mozgását, sejtettem, hogy magára húzta az óvszert, de
akkor sem kezdett bele azonnal a dologba. Átölelt, megfogta a
mellemet, kényeztette az egyik bimbómat, miközben a másik
kezével a vénuszdombomat fogta meg. Összeszorítottam a szemem,
akartam, hogy megérintsem. Aztán megéreztem a farkát, ahogy a
puncimnak nyomódott, az ujjai a fanszőrömben köröztek, átfogták a
csiklómat.
– Ó, istenem! – A fejem előrebukott, ki akartam élvezni minden
egyes érzést.
 Eric addig nyomakodott előre, amíg be nem töltött. Vártam, hogy
mozogjon, még hátra is toltam a csípőmet, hogy bátorítsam, de
semmit sem csinált. Minden figyelmeztetés nélkül elvette a kezét a
csiklómról, és a zuhany felé nyúlt.
– Van egy ötletem!
Amikor a zuhany először elérte a csiklómat, bele kellett
kapaszkodnom valamibe. Eric megragadta a kezemet, és megfogatta
velem a kapaszkodót, hogy ne csússzak el.
– Nem akarok a sürgősségin kikötni.
Na igen, vicces lenne elmagyarázni, mi is történt.
– Fogd ezt! Lefelé tartsd, a csiklódra irányítsd, ne felfelé!
Elhelyezkedtünk, én meg tartottam a zuhanyt olyan erősen, ahogy
csak tudtam. Eric most, hogy mindkét keze kiszabadult, dugni
kezdett.
A hangos nyögéseinket elnyelte a víz és a halk zene, ami a
szobában szólt. Nem kellett beszélnünk, nem kellett könyörögnünk a
másiknak, hogy megkapjuk, amit szeretnénk. A tetteinkkel súgtuk
meg, mire van szükségünk.
A víz folyamatosan izgatta a csiklómat, elöntött az élvezet, a
puncim életre kelt, és nagyon érzékeny lett. Sosem éreztem még
ehhez hasonlót. Szinte beduzzadt az élvezettől, megkeményedett,
vágyott Eric farkára.
Nagyon jól tudtam, hogy semmi esély nincs arra, hogy sokáig
bírjam. A masszázstól és Eric érintésétől életre kelt minden egyes
idegvégződésem. A belsőm megszorította a farkát minden egyes
alkalommal, ahogy betöltött, és ez a szűkösség még magasabb
szintre emelte az érzékenységemet. Eric is nagyon fel lehetett ajzva.
Minden egyes lökéssel erősebben szorította meg a csípőmet, az ujjai
belenyomódtak a bőrömbe. Nem fájdalmasan, de mindenképpen
jobban felizgatott, mint vártam.
Ő sem bírta már sokáig. A szavak lágy nyögésekként törtek fel
belőle. Nem lehettem ugyan teljesen biztos benne, de olyasmiket
hallottam, hogy az enyém és igen és basszus. Minden egyes
szótaggal csak még erősebben növekedett bennem a vágy. Nem
ígértünk egymásnak semmit ezen túl, a szexen túl, de tudtam, hogy
nem leszek boldog, amíg el nem nyerem a szívét.
Az orgazmusom minden előzetes figyelmeztetés nélkül csak
kitört belőlem. Hangosan felnyögtem, majd gyorsan a szám elé
kaptam a kezem, beharaptam az alsó ajkamat. Az izmaim
megfeszültek, már képtelen voltam megtartani a zuhanyfejet, kiesett
a kezemből. A másik kezemmel erősen fogtam a kapaszkodót. Ez és
Eric keze volt az, ami megakadályozott abban, hogy a térdemre
essek. Eric még erősebben szorított, de ugyanabban a ritmusban
folytatta, amíg alább nem hagyott az orgazmusom. Megfordítottam a
fejem, és egy pillanatra láttam az arcát, ami kivörösödött,
összerándult, de így is helyes volt. Hátrahúzódott, és egy erőset
lökött. Egyetlen hangot sem adott ki, ahogy elment, de éreztem
minden egyes pulzálást, ahogy megtöltötte az óvszert. Egy utolsó
lökés után a teste megfeszült, és lassan előrehajolt, a fejét a vállamra
ejtette.
– Jézusom! – Alig hallottam a hangját, ahogy megcsókolta a
gerincemet. – Jól vagy?
Muszáj volt felnevetnem.
– Hihetetlen vagy! És őrült, ha úgy gondolod, hogy ezek után
nem érzem magam nagyszerűen.
Eric lassan kihúzta magát belőlem, és leszedte az óvszert. A víz
mindkettőnket lemosott, ő pedig óvatosan eltette az óvszert egy
papírtörlőbe, és kidobta a kukába. Nem lehettem biztos, de sejtésem
szerint nem mi lehettünk az első pár, akik rendesen kihasználták a
zuhanyzó adottságait. Valószínűleg erre számítottak is.
Még mindig benne voltunk a kiszabott időben, ami egyáltalán
nem volt meglepő, hiszen mind a ketten rendesen felajzottak voltunk
a masszázs után. Furcsa, de ahogy megszárítkoztunk, és visszavettük
a köntösünket, mintha visszatért volna a szégyenlősségünk. Itt
voltam Erickel, csodás éjjeleket töltöttünk együtt, mégsem tudtam
róla semmit. Kihúztam a hajamat a rémes kontyból, és próbáltam
megigazítani, miközben igyekeztem kitalálni, milyen érzelmi
állapotban is lehet.
Elégedett volt? Annak tűnt. Lehetséges, hogy mindig ilyen az
arca szex után. Kissé talán megkönnyebbültnek is látszott. Az
őszintesége azzal kapcsolatban, hogy kihasznál, és hogy ezek a
kártyák jelentenek valamit számára, kissé összezavarta a fejemet.
– Hol találtál rá erre a helyre? Nem igazán gondoltalak wellnesses
pasinak.
Eric még mindig nem vette fel a köntösét, ezért láttam, hogyan
feszülnek meg az izmok a hátán.
 – Már voltam itt pár évvel ezelőtt.
– Már voltál itt? – Oké, ezen nem kellett volna meglepődnöm.
Nagyon jól tudtam, hogy Eric múltjában megbújhat valami, és ahogy
Jasmine is emlegette, ő aztán bárkivel lefekhetett.
De ez az egész eddig valahogy… különlegesnek tűnt. Eddig úgy
éreztem, csak a miénk, egy különleges program a kártyákkal,
amikről senki sem tudott semmit. Erre lehet, hogy csak újraéltünk
valamit, amit korábban már mással is csinált, és ez sokkal
elcseszettebb, mint először gondoltam.
– Nem pontosan így, de igen. Már voltam itt valakivel.
A melegség elszállt belőlem.
– Te és kicsoda?
Eric kiegyenesedett, és felém fordult.
– Grace. Grace a neve.
– Még mindig találkozgattok?
– Nem.
– Rajta akarsz túllépni a kártyák segítségével? – Erre használsz
engem és a kártyákat?
– Igen – feszült meg az állkapcsa.
– Értem.
Lehettem volna mérges rá, de sosem ígérte meg, hogy
szerelmesek leszünk egymásba, amikor belekezdtünk ebbe. Persze,
az elmém folyamatosan efelé kalandozott. Pedig mindig csak szexről
és szórakozásról volt szó. Hát basszus, még azt is közölte velem,
hogy ki akar használni! Akkor ennek nem kellene fájnia.
De valahogy az, hogy már tudtam a nevét, még fájdalmasabbá
tette a dolgot. Az, hogy most már tudtam, hogy egy pár voltak –
Grace és Eric és bármiért is szakítottak, ő még nem tette túl magát
rajta. Vagy talán még ennél is rosszabb a helyzet.
– Nem halt meg, ugye?
– Nem. Jól van. Itt él Torontóban. Együtt tanítottunk a másik
egyetemen.
– Akkor ő az oka, hogy munkahelyet váltottál? Szerettél volna
távolabb kerülni tőle?
– Nem akarok erről beszélni! – fordult el.
– Oké, sajnálom! – De nem sajnáltam, egy kicsit sem. Sajgott a
belsőm, és szégyelltem magam, amiért ennyire közel kerültem
érzelmileg egy férfihoz, aki egyértelműen elérhetetlennek bizonyult.
É
 Én csak be akartam lépni egy kalandos világba, ahogy azt Nagy
Glenna szerette volna.
De nem tetszett, amit itt találtam.
– Jobb lesz, ha felöltözünk és megyünk – mosolyogtam, és
reménykedtem abban, hogy nem látja rajtam, mennyire felkavart. –
A főbejáraton megyünk ki? Eléggé ki lennék bukva, ha át kéne
sétálnunk a kádas szobán, és beleütköznék valakibe meztelenül.
– Glenna.
Feltartottam a kezem.
– Komolyan, nincs semmi gond. Teljesen őszinte voltál velem.
Még mindig el vagyok kábulva a masszázstól meg a csodás szextől.
Menjünk!
Az elmém ordította, hogy meneküljek, távolodjak el a lehető
legmesszebbre, hogy ne bánthasson. De nem tettem. Csak
belebújtattam a lábamat a bambuszpapucsba, belenyomtam a
kezemet a köntös mély zsebébe, és egyenesen a főépület felé vettem
az irányt.
Eric engem nézett, de én nem néztem vissza rá. Már a
gondolattól, hogy zavart vagy fájdalmat láthatok az arcán, sikítani
szerettem volna.
A kilincsre tettem a kezem, és vártam.
– Készen állsz? Nem akarom, hogy bárki bekukucskáljon.
– Készen állok – megremegett a hangja, de én nem foglalkoztam
vele.
– Oké, megyek az öltözőbe. Kint találkozunk.
Lassan öltöztem fel. Az ujjam remegett, ahogy felvettem és
begomboltam az ingemet. Az elmém száguldott, és egyetlen szót
képtelen voltam kiverni a fejemből.
Miért?
Miért szakítottak? Miért volt annyira nehéz túltennie magát
Ericnek ezen az egészen? Miért engem használ erre? Miért egyeztem
abba bele, hogy kihasználjon?
Miért nem tanulom már meg, hogy a kalandok nem nekem valók?
Eric az előtérben várt rám, mire végül kijöttem. Mosolygott,
ahogy beszélgetett Torival, de nem csillogott a szeme.
– Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott. Legszívesebben sosem
mennék el innen.
Tori felnevetett.
 – Ezt sokszor halljuk, reméljük, hamarosan visszatérnek!
Na, azt tuti nem.
– Az biztos, hogy felkerül a listánkra. És a barátainknak is
beszélni fogunk róla.
Eric csendben maradt, ahogy elmentünk. Most nem ajánlotta fel a
kezét, de én sem kaptam volna az alkalmon, ha megteszi. Akkor sem
beszéltünk, amikor beszálltunk a kocsiba, és besorolt a forgalomba.
Péntek este volt, ilyenkor a diákok és a fiatal tanárok
szórakozóhelyekre és éttermekbe siettek ebben a negyedben. Eric
megállt a piros lámpánál, ahol elhaladt előttünk egy csomó fiatal,
boldog ember.
Én is közéjük tartoztam.
A húszas éveimben jártam, egyedülálló voltam, önfenntartó, és
általában véve boldog. Szórakozóhelyekre kellene mennem, új
emberekkel találkoznom, ilyesféle kalandokat kéne átélnem. Fel
kéne hívnom Jasmine-t, hogy táncoljunk és iszogassunk úgy, mintha
nem lenne semmi gond ezen a világon.
Erre itt ültem a kocsiban egy férfi mellett, teljesen megbántva,
pedig egyébként nagyon jól ismertem a szándékait. Folyamatosan a
csapatot figyeltem, akik átmentek az úton.
– Jól éreztem magam az elmúlt hetekben.
Eric nem mondott semmit, ahogy elindult a kocsival, amint a
lámpa zöldre váltott.
– Sok mindennel kapcsolatban felnyitottad a szememet. A
kártyák kissé őrültek, fogalmam sincs, Alyssa miért hagyta őket
hátra. De úgy fest, hogy az ember eljut velük egy szintre, aztán
szembesül a valósággal.
– Tudom, mit akarsz ezzel mondani, és kérlek, ne tedd! – Volt
valami a hangjában – félelem, megbántottság, vágyakozás –, amit
nem akartam megnevezni.
– Szerintem így lesz a legjobb.
– Gondold át a hétvégén, én is így teszek! Beszélhetünk róla
hétfőn?
Ez így elég nagy hülyeségnek hangzott, nem kellett nekem idő
ahhoz, hogy tudjam, mi fog történni, ha tovább játsszuk a kis
játékunkat. Egyikünknek sem fog jól végződni.
– Rendben.
– Köszönöm. – A kezemhez nyúlt, hogy megszorítsa.
 – Semmi gond. – Csak az idő a megmondhatója, hogy tényleg ez-
e a helyzet.

***

Elérkezett a hétfő reggel, és pontosan ugyanúgy kezdődött, ahogy az

előző hét: mélyen belemerültem a kutatásba. Nem voltam annyira
lemaradva, mint lehettem volna, de ez csak azért volt, mert szinte az
egész hétvégét itt töltöttem.
Szombat reggel ráébredtem, hogy nem akarok a lakásomban
maradni egyedül a gondolataimmal. Jasmine elfoglalt volt, és azt
semmiképp sem szerettem volna, hogy a rosszkedvem még rátegyen
egy lapáttal apa és anya gyászára. Egyedül tehát a munka maradt.
Ami annyira szar volt, hogy azt el sem lehet mondani.
Én voltam a legbegyepesedettebb huszonnyolc éves a földön.
A szombatból vasárnap lett, ami hirtelen valahogy hétfő
délutánná változott. Annyira elmerültem a munkában, hogy Jasmine
jelenlétét is alig fogtam fel. Még a kedvesen nekem kínált
gumicukorral is alig zökkentett ki. Bedugtam a fülesemet, és
benyomtam némi swing zenét, ami segített koncentrálni.
Nem gondoltam Ericre.
És mondhatni, eddig egész jól is ment a dolog.
Egyedül azzal nem tudtam mit kezdeni, hogy muszáj volt a
könyvtár felé vennem az irányt. Addig halogattam ezt, amíg csak
lehetséges, mert tudtam, hogy Ericnek délután órái lesznek, így
akkor nem ütközhettünk egymásba. Persze mehettem volna a
hozzánk közelebb eső lépcsőn is, de be akartam bizonyítani
magamnak és neki is, hogy minden rendben van. Hogy erősebb
vagyok, mint a kételyeim. Szóval megragadtam a könyveket, az
olvasójegyemet, és kihúztam a fülest.
– Megyek a könyvtárba.
– Jól vagy? – ráncolta a homlokát Jasmine, ami nem igazán volt
rá jellemző.
– Természetesen. Csak sokkal több a munka ezzel a
konferenciával, mint gondoltam volna. Azt akarom, hogy kész
legyen minél előbb, hogy Mickelson érkezése előtt pihenhessek egy-
két napot.
Nem vártam meg, hogy hisz-e nekem vagy sem. Eric ajtaja
csukva volt, és ő sem volt odabent. Elöntött a megkönnyebbülés.
Hülyeség volt, hogy egyáltalán befeszültem emiatt. Nagyon jól
tudtam, hogy nem lesz ott, sosincs bent délutánonként. De
mérföldkőnek számított, hogy fenntarthattam a normális rutinomat,
és nem esett szét minden.
Gyorsan megjártam a könyvtárat. A legtöbb dolgot online is el
tudtam intézni a prezentációhoz. Most, hogy leadtam az utolsó pár
könyvet, biztos nem kellett használnom egy ideig a helyet.
Természetesen ha valami kell, akkor nem fogom elkerülni csak
emiatt. Szerettem a könyvtárat, mindig megnyugtatott a régiessége.
Meg aztán irtó jó kávét is árultak mellette.
Tudtam, hogy legalább egy kávéval tartozom Jasmine-nak a
reggeli viselkedésemért, ezért kértem két dupladuplát, és elindultam
visszafelé. Furcsa, hogy az agyam hogyan feledkezett el hirtelen
mindenről. Egészen addig nem fogtam fel semmit, amíg Eric irodája
előtt rá nem döbbentem, hogy bent van, és éppen beszélget
valakivel. Mi a fenét csinál itt, miért nem órán van? Hacsak nem
történt valami fontos, és nem kellett elhagynia pár percre a termet.
Annak ellenére, hogy nem akartam felhívni magamra a figyelmet,
lelassítottam, hogy halljam, mit mond.
– Igen, pontosan! Egy tucat szegfű, mára az iskolába. Várjon egy
pillanatot, mindjárt!
A szívem a fülemben dobogott, ahogy a fejemet lehajtva
elhaladtam az irodája mellett. Most már nem akartam mást hallani.
Épp virágot vett nekem. Sajnálta, ami pénteken történt, és virágot
vesz, hogy kiengeszteljen. Soha, senki sem tett még ilyet értem.
Csak egyszer kaptam virágot életemben: apukámtól, amikor
tizennyolc lettem. Ha bárki kérdezte, mindig azt mondtam, hogy
engem nem érdekelnek a virágok.
De ez hazugság volt.
Eric szegfűt vett nekem.
– Na, itt is van az a Glenna, akit olyan jól ismerek és szeretek –
mosolygott rám Jasmine, ahogy benyomtam az ajtót. – Aki
engesztelő kávéval érkezik. Szeretlek!
– Sajnálom, hogy ennyire mogorva voltam. Itt voltam egész
hétvégén, ami teljesen kiakasztott.
– Az szar. De már készen vagy? Előbb mész haza?
– Nagyjából. – Na nem mintha el akarnék most menni, amikor
valaki virágokat rendelt nekem. – Ma még rádolgozom, és holnap
jóval később jövök be.
Ha Eric békeajándékkal szolgál, lehetséges, hogy arra a
következtetésre jutott, hogy folytatnunk kell a kalandunkat. A kérdés
már csak az, hogy én is erre vágytam-e. Továbbra is ezen rágódtam,
amikor láttam, hogy elmegy, és elindul a lépcső felé. Még akkor is
rágódtam, amikor négy óra lett, és még mindig nem kaptam virágot.
– Mikor mész haza? – kapcsolta ki Jasmine a monitort. – Ma este
szabad vagyok, ha nincs terved, akkor elmehetünk vacsorázni vagy
valami.
Semmit sem kaptam.
Eric visszatért az irodájába tizenöt perccel ezelőtt, és mintha
habozott volna, hogy benézzen-e hozzám. Tudtam, hogy ma beszélni
akart velem. Lehetséges, hogy a virágok az irodájában vannak?
– Előbb valamit meg kell néznem. De elmehetünk este valahová.
Moziba vagy ilyesmi?
Jasmine csak bámult rám, újra a homlokát ráncolta.
– Biztos, hogy jól vagy? Furcsán viselkedsz.
Már két hete furcsán viselkedtem.
– Igen, persze. Majd hívlak, és elmehetünk valahová!
Választhatsz, mit szeretnél!
– Ó, szuper! Hallottam, hogy van valami jó horror. Jót
röhöghetünk a haldokló szereplőkön.
Hál’istennek előbb elment, mint hogy lássa a vörös arcomat.
Az idegeim kikészültek, ahogy végigmentem a folyosón, miután
Jasmine elment. Eric az asztalánál ült, de nem olvasott vagy írt, csak
bámulta a könyvespolcát.
Az ő irodájában sem volt nyoma a virágoknak.
Aztán belém mart a felismerés, és azonnal émelyegni kezdtem.
– Nem nekem rendelted.
Eric felugrott, és rám nézett.
– Helló! Mit nem neked rendeltem?
– Elmentem az irodád előtt, és hallottam, hogy virágot rendelsz az
iskolába. Rá kellett volna jönnöm, hogy nem nekem rendeled,
hanem neki. Grace-nek.
– Glenna, nem arról van szó, amire gondolsz!
Feltartottam a kezemet, és kimentem az irodából.
– Hagyjuk! Kérlek, ne mondj semmit, ami nem igaz! Épp le
akarod zárni vele a kapcsolatodat, vagy próbálod visszakapni.
Bárhogy is legyen, nem úgy alakul a dolog, ahogy én gondoltam.
Azt hiszem, véget vetek ennek.
– Minek?
– Ennek az egésznek. A kártyáknak, kettőnknek. Azt hiszem,
mégsem vagyok annyira kalandvágyó, mint gondoltam.
– Glenna…
– Végeztem! – Visszarohantam az irodámba, megragadtam a
holmimat, és kiszaladtam a legközelebbi ajtón.
Az egész rosszul sült el. Minden, ami történt, ahogy most éreztem
magam. Az izgalom és a szenvedély nem érte meg a fájdalmat.
Mostantól muszáj hűnek lennem saját magamhoz. Meghagyom
másnak a kalandozást.
 16. fejezet

Hangosan dörömböltek a lakásom ajtaján. Egyre idegesítőbb volt a

zaj, főleg, hogy tudtam, ki keres. Úgy éreztem, képtelen vagyok
most szembenézni Jasmine-nal. Ha kinyitom neki az ajtót,
egyértelműen látta volna rajtam, hogy órák óta zokogok. Tudni
akarta volna, mi történt velem, kit kell megölnie, hogy rendbe hozza
az életemet. Beszélnem kéne Ericről, amitől újra zokogni kezdenék.
Semmiképp. Legszívesebben kihagytam volna ezt a részt, és
azonnal a borivós-feledős bulira ugrottam volna. A kopogás aztán
csak elhalt, és egy pillanatra abban reménykedtem, hogy Jasmine
feladta, és végre békén hagy. De aztán a telefonom kezdett csöngeni,
és ekkor már tudtam, hogy muszáj beadnom a derekamat. Nem
vettem fel a telefont, csak felkeltem a kanapéról, és az ajtó felé
indultam. Amikor kinyitottam, Jasmine állt előttem, a füléhez
szorította a telefonját. Olyan mély barázdák vésődtek a homlokára,
hogy szinte biztos voltam benne, hogy megmarad a nyoma.
– Mi a jó fene van veled? – Benyomakodott a lakásomba, és
becsukta maga mögött az ajtót. – Halálra aggódtam magam. Nem
írsz vissza, nem veszed fel a telefont. Az ajtón át meg hallottam,
hogy sírsz!
Nem arra számítottam, hogy magához ölel, de ezt tette. Jasmine a
legjobb barátom volt, a fogadott nővérem, az egyetlen ember, aki
jobban ismert, mint én saját magamat. Megszorongatott, és nem
engedett el, amíg abba nem hagytam a zokogást.
– Jobb már? – Jasmine letörölte az arcomat, aztán hátrébb
húzódott. – Hoztam bort.
– Ó, ez csodálatos!
– Hozd a poharat! Aztán ülj le, és mesélj! Mi a fene történt? Az
elmúlt hetekben elérhetetlen vagy.
Annyira borzalmasan be akartam avatni a részletekbe! Hogy mi
történt Erickel, a kártyákkal, Grace-szel, de nem tehettem.
Annak ellenére, hogy mennyire felkavart, hogyan lett vége a
dolognak, megígértem Ericnek, hogy nem fedem fel. Ő őszinte volt
velem, és ehhez nekem is ragaszkodnom kellett. De tudtam, hogy
valamit el kell mondanom.
– A szexkártyák…
Jasmine kirohant a konyhából, mindkét kezében borospohárral.
– Jó ég, használtad őket? Kivel? Az egyik online pasival? Kinek
kell bevernem az orrát?
Ó, az én barátnőm! Mindig számíthatok arra, hogy fizikai
bántalmazással fenyegeti azokat, akik rosszat tettek nekem.
– Te teljesen megőrültél, ugye tudod?
– Bármit megtennék érted! Például hétköznap veszlek rá az
alkoholizálásra. Tessék! – Megtöltötte a poharamat, és a kezembe
nyomta. – Olcsó szar, de garantáltan megoldja minden gondodat,
rendesen ég majd tőle a gyomrod, és borzalmasan másnapos leszel
holnap.
– Csincsin!
Annyit húztam le belőle, amennyit a gyomrom bírt, aztán
felsóhajtottam.
– Igen, kipróbáltam a kártyákat egy pasival. Nem online pasival.
De nem mondhatom el a nevét, megegyeztünk, hogy nem fedem fel
a kilétét, és tiszteletben akarom tartani a kérését.
– Oké. – Hirtelen elszánt minden könnyedség, ahogy Jasmine
felhúzta a lábát a kanapéra, és leült mellém. – Bántott?
– Nem. – Már a gondolat is elképesztőnek tűnt, hogy Eric
bánthatna engem. – Teljes mértékben úriemberként viselkedett.
– Az jó, mert azonnal hívtam volna a rendőrséget, ha erről lenne
szó. Akkor csak szívfájdalomról van szó?
Felnyögtem.
– Igen, de még arról se ő tehet. Teljesen őszinte volt velem,
amikor belekezdtünk a dologba. Csak a kártyák érdekelték, amikor
megmutattam neki. A szex részét akarta a dolognak, és ezt tisztázta
is már az elején. Én voltam az, aki túl érzékenyen reagált.
– Hát persze! Mert kedves vagy és érzékeny, és annak ellenére,
hogy már volt részed pár egyéjszakás kalandban, egyáltalán nem a
stílusod a dolog.
– De én akartam, hogy így legyen. Azt akartam csinálni, amit
Nagy Glenna javasolt. Keresni egy pasit, és kiélni magam,
kalandozni. A kártyák és a levele együtt valahogy olyan volt, mintha
a sors üzenne, hogy ragadjam meg a lehetőséget.
 Jasmine oldalra billentette a fejét, aztán ahogy belekortyolt a
borba, hümmögött.
– És jól ment a dolog?
– Nagyon. Még meg is nevettettem.
– És szexeltetek.
– Bizony.
– Többször?
– Ó, igen.
– És jó volt a szex?
– Elvitt egy nagyon menő wellnessbe luxusmasszázsra, aztán a
zuhanyzóban dugtunk.
Jasmine szeme hatalmasra nyílt.
– Te jó ég! Akkor meg mi történt? Úgy hangzik, hogy nagyon jól
egymásra találtatok, és törődik is veled.
– Kiderült, hogy még mindig érez valamit az exe iránt. Véletlenül
meghallottam, hogy virágokat rendel, és azt hittem, nekem lesz, de
nem.
A gondolattól, hogy Erie még mindig Grace iránt epekedik,
megint összeszorult a szívem. Nagyon sok minden elmondható
rólam, de nem szoktam téveszmés lenni.
– Úgy tűnik, sokkal többről van itt szó, mint azt gondoltam. –
Jasmine letette a poharát.
– Elmegyek vécére, aztán beszélhetünk még!
Ahogy Jasmine elhagyta a szobát, minden erőmet bevetettem,
hogy kitisztítsam a fejem Erickel kapcsolatban. Nagyon jól tudtam,
hogy felfújom a dolgokat, sokkal nagyobb feneket kerítettem ennek,
mint kellett volna. Holnap mindenképpen meg kell szabadulnom a
szexkártyáktól. Elviszem a diákok közösségi terébe, biztos
megtalálja valaki, és majd jót szórakoznak. Aztán felkészülök
Mickelson professzor visszatérésére, és minden a helyére billen.
Ennyi.
Jasmine tíz hosszú percre tűnt el, én addig felkeltem, és
újratöltöttem a borospoharamat. Az már tuti, hogy sajgó fejjel fogok
felkelni másnap.
– Tökmindegy.
Végre meghallottam a vécé hangját, és Jasmine megjelent széles
vigyorral az arcán.
– Bocsánat!
 – Remélem, felkapcsoltad a ventilátort! – Istenem, gusztustalan
volt. – Kérsz még?
– Nem. A maradékot meghagyom neked.
– Már mész is? Csak most jöttél. – Volt valami az arcán, amin ki
kellett volna borulnom, de a bor már eltompított. – Akkor mindegy
is.
– Meg kellett néznem, hogy vagy, de most muszáj elmennem,
valaminek utána kell még járnom.
– Oké! – Basszus, a bor nagyon gyorsan fejbevágott!
– Maradok, ha nagyon szeretnéd, de úgy gondolom, még egy
pohár bor, és kiütöd magad. És most ne sértődj meg, de a
vendégszobádban az ágy rémes.
– Bizony. – Imádtam őt, de most, hogy megvolt a borom, tudtam,
hogy jobb, ha magamra hagy. – Sajnálom, hogy megijesztettelek, és
ilyen gyorsan menned kell.
– Ne aggódj! Holnap találkozunk?
Nem akartam szembenézni Erickel, de hacsak nem mondtam fel,
vagy Mickelson professzor hirtelen úgy nem dönt, hogy levált, nem
kerülhettem el a dolgot. Na, pont ezért nem szabad randizni
munkatárssal, idióta.
– Ott leszek! Nem ígérem, hogy egyben, de ott leszek.
Jasmine a lehető leggyorsabban megölelt, és azonnal el is tűnt.
Hát, ennyi.
Érdekesen alakult az este.
Legalább itt hagyta nekem a bort, amit fogtam, és magammal
vittem az ágyba a tévé elé.

Valahogy sikerült kedden beérnem a suliba, de az idő már közelebb

járt délhez, mint a kilenchez. A szívem úgy dobogott, ahogy
elsőéves egyetemista koromban, amikor elkövettem azt a
szerencsétlen hibát, hogy tripla tequilákat ittam, amit margarita-sör
párossal öblítettem le.
Annak nem lett jó vége.
Valahogy sikerült lenyomnom egy liter vizet indulás előtt. A
kajára rá se bírtam nézni, de így legalább eggyel kevesebb dologgal
kellett foglalkoznom, mielőtt elindultam. Annyira furcsa volt ilyen
későn érkezni. Jasmine természetesen jóval előbb beért nálam.
 – Megittad az egész üveggel, mi?
– Bizony. – A gyomrom összeugrott, de nem a boldogságtól. – Ki
nem állhatlak.
– Tegnap este még imádtál.
– Tudnál egy kicsit halkabban beszélni?
– Ez teljesen normális hangerő.
– Tudtad, hogy ennyire hangos vagy? A hangoddal sziklákat lehet
törni!
– Ülj le, és tegyél úgy, mintha dolgoznál!
Nem maradt erőm tovább vitatkozni, lehuppantam a székbe, és
bekapcsoltam a monitort. Már öt üzenetem sorakozott Mickelsontól,
aki minden egyes tárgyban egyre jobban kiakadt.
– Basszus!
– Mi az?
– Csak még több munka. Mickelson hamarosan jön, csütörtök
este indul el. Találkozni akar, hogy átbeszéljünk mindent. – A fejem
koppant az asztalon, és hagytam pár percnyi csendet, hogy
összekapjam magamat. Legalább már készen voltam szinte
mindennel.
– Péntek este már nyugtod lesz?
– Igen. Nem tudom még, mettől meddig lesz itt, hiszen december
végéig hivatalosan nincs az egyetemen.
– Ühüm. – Jasmine tovább gépelt a számítógépén, valami
elterelte a figyelmét.
A nap lassan vánszorgott, és ahogy teltek az órák, a fejem újra
funkcionálni kezdett. Soha többé nem iszom munkanapon! Négy
órakor Jasmine hirtelen felállt, és odajött az asztalomhoz.
– Igen?
– Velem kell jönnöd!
– Miért? – Úgy nézett ki, mint akinek határozott tervei vannak.
Egyértelműen nem kecsegtetett semmi jóval a dolog.
– Azért, mert magammal viszlek valahová. Gyere szépen, kelj fel!
Kiszedett a székemből, és egyenesen a konyha felé vezetett. Ó,
egy kávé rettenetesen jólesne most! Lehetséges, hogy nem a
normális Jasmine-t kaptam vissza, hanem egy ördögi változat
egyenesen a pokolba rángat?
Befordultunk a sarkon, aztán Jasmine betaszajtott a konyhába.
Eric állt ott, makulátlan ruhában, ahogy szokott. A kezét a zsebébe
süllyesztette, és olyan arccal nézett rám, mintha valaki megrugdosta
volna a kiskutyáját.
– Helló, Glenna!
Megfordultam, hogy Jasmine-ra bámuljak, de ő már ki is hátrált.
– Be fogom csukni az ajtót, hogy senki se zavarjon meg titeket.
Nem mehettek el, amíg meg nem beszélitek. Értve?
Ahogy elment, közelebb mentem Erichez, és erősen megböktem a
mellkasát.
– Honnan a fenéből tudja, hogy rólad van szó? Semmit sem
mondtam!
Egyértelműen nem fogta fel, micsoda veszélybe került, merthogy
vigyorgott.
– Mondta, hogy másnapos vagy, de nem hittem neki.
– Honnan – bökés – a fenéből – bökés – tud – bökés – rólad? – Én
pontosan ugyanezt akartam kérdezni. Megérkeztem reggel a
munkába, ő meg az ajtóm előtt állt, és rám várt. El kellett viselnem a
kioktatást és némi fenyegetést, mielőtt még megszólalhattam volna.
Tegnap nálad volt, és látott valamit, amiből kikövetkeztette.
Az emlékezetem kissé ködös volt a bor utóhatása miatt, de abban
teljesen biztos voltam, hogy nem mondtam ki Eric nevét, és még arra
sem utaltam, hogy az egyetemen dolgozik a kalandom.
– Én megígértem, hogy nem mondom el a neved, és nem is
tettem. – Ebben továbbra is biztos voltam.
– Semmi baj. A kioktatása felénél ébredtem rá, hogy sokkal
jobban megbántottalak, mint azt gondoltam volna. Amit nagyon
sajnálok.
Megrohantak a virággal kapcsolatos emlékek.
– Én is sajnálom, de ez nem változtat semmit. Vége van… bármi
is volt ez köztünk.
– Mondhatok még valamit, mielőtt lezárnánk a dolgot? –
Megvárta, hogy bólintsak, aztán megfogta a kezem. – Senkinek sem
beszéltem Grace-ről nagyon régóta. Meg a kapcsolatunkról.
Jézusom, az enyhe kifejezés lenne, ha azt mondanám, hogy rosszul
végződött. Hosszú ideig borzalmasan dühös voltam, annyira, hogy
soha többé nem akartam randizni senkivel. Aztán meghallottam,
hogy te és Jasmine a kártyákról beszéltek, és valami megváltozott
bennem. Valamit felélesztettél, amiről nem is tudtam, hogy bennem
szunnyad. Ha nem is lesz ebből több, már akkor is köszönettel
tartozom.
A dühöm aggodalommá formálódott. Megfordítottam a kezem,
hogy összefonhassuk az ujjainkat.
– A virágok…
– A virágok? – Furcsa kifejezés ült az arcára. – Hallottad, hogy
rendeltem.
– Azt hittem, nekem rendeled őket. Amikor nem kaptam semmit,
azt hittem, Grace-nek küldted az ő iskolájába. Megmondtad ugyan,
hogy csak szex lesz kettőnk között, de amikor ezt meghallottam,
tudtam, hogy nem helyettesíthetem őt. Kalandot akartam, de nem
ilyen áron.
– Nem erről van szó. – Megérintette az arcomat. – A virágok
másról szóltak, mint gondolod.
– Miért rendelted őket? – Tudtam, hogy még mindig nem akar
arról beszélni, mi történt kettejük között, de szükségem volt némi
támpontra. Tudnom kellett, hogy van-e bármi esély. – Eric?
– Búcsúvirágok voltak. – A szeme csillogott, teljesen
megdöbbentett, hogy majdnem sír. – Nem akartam, hogy vége
legyen közted és köztem.
– Én sem – nehezen nyeltem.
Lejjebb hajtotta a fejét.
– Hacsak nem állítasz meg, meg foglak csókolni.
– Semmiképp nem állítalak meg.
A másnaposságom maradványa egyáltalán nem illett a vágyhoz és
az adrenalinhoz, ami elöntötte a testemet, ahogy az ajkai hozzám
értek.
Eric valahogy túl csábító volt, magához vonzotta a testemet, hogy
szinte észre se vettem. Eszembe jutottak Jasmine szavai, amit
véletlenül meghallott. Egyetlen másodpercre komolyan azt hittem,
hogy feldob az asztalra, és a szemem láttára megdug.
Felnyögtem.
– Oké, változott a terv. Nem akarok véget vetni a dolognak.
Ehhez mit szólsz?
Előrehajolt, és beszívta az alsó ajkamat.
– Nem akarom, hogy kényszert érezz, sem miattam, sem a
barátnőd miatt.
– Nem érzek, én ezt akarom.
Nagy Glennának igaza volt. Minél tovább mentem a kis
kalandunkkal, annál jobban tudtam, milyen férfit is szeretnék
magam mellett látni.
Valakit, aki kedves, őszinte, és képes arra, hogy beismerje, ha
hibázott.
Más szóval: Ericet.
De sokkal többre volt szükség némi menő szexnél egy
wellnessben vagy hotelszobában, hogy meggyőzzem, készen áll arra,
hogy túllépjen a múlton. Ehhez idő kell és türelem, és talán némi
kreativitás.
Átkaroltam a nyakát, majd közelebb húztam, és megcsókoltam.
Beleadtam minden szenvedélyt, ami bennem égett. Akartam, hogy
tudja, mennyi örömet okozott már nekem. Ahogy megéreztem
kemény farkát a hasamnál, tudtam, hogy folytatnunk kell.
– Kérlek, mondd azt, hogy mára már végeztél! – Megnyaltam a
számat, megízleltem az ízét a bőrömön.
– Már végeztem.
– Rendben, mert ha nincs más terved mára, lehetséges, hogy
lenne pár kártyám, amivel feldobhatnánk az estét!
Eric mosolyától összeszorult a szívem.
– Vezess! – A keze továbbra is az enyémben pihent, amikor
elhagytuk a konyhát. A kalandom tovább folytatódhatott, és most
még határozottabb voltam, hiszen immár őszinték voltunk
egymással, közös erővel sikerült megoldanunk egy nagy problémát.
Éreztem, hogy mindent megoldhatunk, amit elénk sodor az élet.
 III. RÉSZ

Elmélyültebb vizsgálódás
 17. fejezet

Ha valaki egy hónappal ezelőtt közölte volna velem, hogy beszélni

fogok Erickel, és szexelni is fogunk, valószínűleg kiröhögöm. Nem
mintha ennyire kevésre tartanám magam, de abban a képességemben
egyáltalán nem voltam biztos, hogy ki tudom elégíteni a szeretőmet.
Már szexeltem korábban, és nem is voltam annyira béna. De mindig
kicsit… hogy is mondjam? Unalmas lehettem. Visszafogott. Nem
tudtam, hogy az előző pasijaimmal volt-e gond, akik nem voltak
megszállott lepedőakrobaták, vagy én nem vettem részt a dologban
eléggé.
Na, ez már nem volt kérdés.
A kibékülésünk után arra a döntésre jutottam, hogy nem kell
nekünk hotelben meg wellnessben találkozgatni. Voltak dolgok,
amik sokkal kényelmesebbek voltak otthon, a saját takaróim között.
Körülvéve a konyhai használati tárgyaimmal, a cuccaimmal.
Ilyesmi volt egyáltalán a kártyán? Erre már nem is emlékeztem.
Eric átjött szombaton, átnéztük a paklit, és kiválasztottuk azokat a
kártyákat, amiket különösen ki akartunk próbálni. Elég nehéz volt
nem előreugrani, és mindet végigjátszani. Emlékeztetnem kellett
magam arra is, hogy ez az egész nem csak rólam szólt. A reggelt így
azzal töltöttem, hogy rendesen kitakarítottam a lakást, amiben
egyáltalán nem voltam jó. Poroltam, porszívóztam, sőt,
összeszedtem a régi Cosmo magazinokat is, amit jól eldugtam a
kanapé alá.
Voltak dolgok, amiket még nem oszthattam meg vele, ilyen volt a
Cosmo-függőségem is.
Épp elmúlt dél, amikor kopogott az ajtón. Annyi ideig tartott a
takarítás, hogy magamra már alig jutott idő. Talán jobb is így, mert
csak úgy jártam volna, hogy öt alkalommal átöltözöm, és nagyobb
kupit csinálok, mint ami eredetileg volt. Gyorsan még körbenéztem,
hogy minden a helyére került-e. Végigsimítottam a nadrágomon,
megigazítottam a felsőmet, és széles mosollyal tártam ajtót.
– Helló!
 Eric nem messze állt előttem, vigyorogva.
– Szia! Ezt neked hoztam.
Majdnem elsírtam magam, amikor előhúzott egy csokor liliomot
a háta mögül, és odanyújtotta.
– Ez a kedvencem!
– Hogy őszinte legyek, megkérdeztem Jasmine-t. Miután annyira
megbántottalak a virágokkal, olyat szerettem volna választani, ami
egyértelműen a tiéd.
Elvettem a csokrot, és behívtam.
– Nagyon köszönöm! Vízbe teszem őket. Tudom, hogy korán
van, de hozhatok valamit? Kávét? Sört?
– Víz jó lesz, köszönöm!
Eric nem nagyon ment beljebb a lakásba, ami azért nem volt
olyan nagy. Furcsa volt, hogy egy ilyen hatalmas férfi csak ácsorog
szégyenlősen, és nézegeti a könyvespolcomat anélkül, hogy
közelebb menne. Nem lehetett ideges, hiszen már annyi mindent
megéltünk együtt. Mondjuk a dolgok majdnem borzalmasan rossz
irányt vettek, így nem kellett volna meglepnie, hogy feszeng. Én is
többször rohantam már ki a fürdőbe, mielőtt megérkezett.
De lehet, hogy a három kávé volt az oka. Koncentrálj!
– Ezek főleg szakkönyvek, a szórakoztató olvasmányokat a
hálóban tartom.
– Nagyon szeretem a misztikus könyveket. Alan Bradley-t és
James Ellroy-t.
– Komolyan? Nem gondoltam volna, hogy ilyesmit olvasol. Azt
hittem, a szépirodalom jobban érdekel.
– Sokfélét olvasok – vont vállat. – Stephen Kingen és Dean
Koontzon nőttem fel.
– Ez megmagyarázza a múlt heti filmválasztásodat.
– Letettem a vizet a dohányzóasztalra, és letelepedtem a
kanapéra. – És a Rémségek kicsiny boltját is.
Valami megváltozott az egész testtartásában, ahogy
elmosolyodott. Mintha kiszállt volna belőle minden feszültség, és
elengedte volna magát. Fogalmam sem volt, mi történhetett közte és
Grace között, de bármi is legyen, mély nyomot hagyott.
– Örülök, hogy eljöttél, és hogy folytatjuk a játékot. – Lenéztem a
kezemre, és igyekeztem nem piszkálni a körmömet. – Úgy érzem,
meg kell tennem. Ki kell tapasztalnom, mire is vagyok képes nőként.
É
És veled elég biztonságban vagyok ahhoz, hogy kísérletezzek.
Eric leült a kanapéra velem szemben. A lába olyan hosszú volt,
hogy majdnem összeért a térdünk.
– Megértem. Én is őszinte voltam akkor, amikor azt mondtam,
hogy valamit bizonyítanom kell saját magamnak.
Ha valaha is találkozom ezzel a csajjal, jól orrba nyomom.
– Hát, akkor mindkettőnknek van szexfeladatunk. – Szexfeladat?
Fel kellett tennem ezt is a táblára.
Ó, basszus!
– Ne mozdulj! Csak ülj itt, és ne mozdulj!
Annyira elmerültem a takarításban, hogy teljesen elfelejtettem,
hogy el kell rejtenem az egyik legszégyenteljesebb dolgot a
lakásomban. Gyorsan berohantam a vendégszobába, annyira siettem,
hogy a kis lábujjamat bevágtam az ajtóba.
– Aú!
– Megvagy?
– Persze! Maradj csak ott!
– Épp a fehérneműidet dugdosod? Egyáltalán nem zavar, ha
azokat meglátom.
Fehérneműfétis. Jó tudni.
– Nem! Maradj a helyeden!
Kissé bicegtem a fájdalomtól, de lekaptam a táblát, amin most
már még több információ sorakozott. Aztán hirtelen még egy dolog
eszembe jutott: Jasmine is ezt láthatta meg! Nem a fürdőbe ment,
hanem körbenézett a házban, és nem kellett sokat gondolkoznia,
hogy az EM betűket összekapcsolja Erickel, mivel látott is minket
együtt.
Meg kell köszönnöm neki a dolgot, persze előbb jól leszidom,
hogy szimatolt a lakásomban.
Fejjel lefelé bedobtam a táblát a szekrénybe, így ha Eric
véletlenül kinyitná az ajtót, akkor se tudná, mi van rajta. Ha
felfordítaná, hogy megnézze, akkor meg jó okom lenne rendesen
lehordani.
Amikor visszatértem a nappaliba, épp nézegetett valamit az
asztalon. Végighullámzott rajtam az izgalom, amikor láttam, mit is
néz elmerülten.
A kártyákat!
– Nem tudtam, hogy azonnal a lényegre akarsz térni.
 Leültem mellé, nem túl közel, hogy visszafogottnak tűnjek.
– Pár hiányzik. – Terítette ki Eric a lapokat, ahogy én tettem az
első éjjel, amikor hazahoztam őket.
– Kivettem azokat, amiket már megcsináltunk. – És feltettem a
táblára, hogy sóhajtozni tudjak az emlékekre gondolva. Annyira érett
személyiség voltam!
Eric hümmögött, de továbbra is a kártyákra összpontosított. Így
szétterítve szuper volt látni ezt a rengeteg szórakoztató fantáziát. A
szerző bizonyára jól szórakozott, amikor kidolgozta mindet.
Felvettem egyet, ami a leginkább vonzott.
Eric megnézte, melyik az, és úgy olvasta fel, mintha csak az
időjárás-jelentést mondaná.
– Huszonharmadik nap. Szex az erkélyen – felnézett rám. – És
sejtésem szerint van erkélyed.
Az arcom szinte lángolt, de ha tényleg bele akarok ebbe menni,
akkor el kell hinnem, hogy nem neveti ki a fantáziáimat.
– Oké, elmondom, mi a helyzet! Három éve élek ebben az
épületben, ide költöztem a szüleim házából. A negyedik éjszakámon
épp a földön ülve pakolásztam ki a holmimat, lekapcsoltam a
villanyt, úgyhogy senki se látott, de az ajtó nyitva maradt, talán ezért
is hallottam meg a szomszédokat… – …és ők az erkélyen szexeltek.
– Eric fészkelődni kezdett a helyén. – Érdekes élmény lehetett. –
Őszintén mondom, hogy ez volt az első alkalom, amikor
fantáziálgatni kezdtem.
Eric elvette tőlem a kártyát, és oldalra tette.
– Ezt be kell tennünk a kipróbálni való kupacba.
Belső szexistennőm most kicsit jobban kihúzta magát; féktelenül
vágyakozni kezdtem.
– Oké. – Hirtelen úgy éreztem, egyre nehezebb egy helyben ülni.
– Van olyan, ami téged különösen érdekel?
A keze a Huszonnegyedik Nap felé indult – anális szex –, de
aztán mégis a Huszonkilencedik Napot vette fel.
Engedd meg a partnerednek, hogy megkötözzön? – Ezt a kártyát
nyomta a kezembe.
– Ki akarsz kötözni, és úgy szexelni? – Egyértelműen bíztam
Ericben, de a megkötözésre még soha életemben nem gondoltam.
Fogalmam sem volt, hogyan is reagálnék.
– Nem, szeretném, ha te kötöznél meg engem.
 Párszor pislogtam, aztán lenéztem a kártyára.
– Erre nem számítottam.
– Azt látom – nevetett fel. – Neked is megvan a fantáziád, és
nekem is.
Gyorsan beletettem ezt is a kipróbálandó kupacba, és felkaptam a
Huszonnegyedik Napot, ha ott voltam. Eric erre teljesen ledöbbent.
– Mi van? – vontam meg a vállam. – Engem érdekel, téged is
érdekel, vegyük fel ezt is a listára.
Eric behunyta a szemét, majd lehajtotta a fejét.
– Most borzalmasan felállt a farkam. – Csak ezt a kis mondatot
kellett kimondania, hogy kitörjön belőlem a nevetés. Eric komolyan
nézett rám. – Hidd el, ez egyáltalán nem vicces!
– Azt mondtad, áll a farkad. – Mindent megtettem, hogy
visszafogjam a nevetésemet, de nem sikerült.
– Mert mit mondjak? – előrehajolt, hogy közelebb kerüljön az
arcunk. – Merevedést?
Ettől megint felvihogtam, mire Eric csak a fejét rázta.
– Furcsa vagy.
Sokáig tartott, mire sikerült annyira megnyugodnom, hogy újra
beszélni tudjak.
– Professzor vagy, és sokszor elképesztően komolyan viselkedsz,
és minden lánydiák rád csorgatja a nyálát, te meg mindezt figyelmen
kívül hagyod, aztán azt mondod, áll a farkad. – Fájt az arcom a sok
nevetéstől.
Eric próbálta elnyomni a saját mosolyát, de pár pillanat múlva
már velem együtt nevetett.
– Nem vagyok prűd.
– Sátorban ébredtél. – Előrehajoltam annyira, hogy az orrunk
majdnem összeért, és tovább suttogtam. – Kilyukasztottad a
gatyádat.
Ellökött, én meg hagytam, hogy menjenek maguktól a dolgok,
egészen addig, amíg már a párnák között feküdtem. Könnyek
gyűltek a szemembe, annyira nem tudtam abbahagyni a nevetést.
– Fogalmam sincs, miért nevetek ennyire, hülyeség.
Eric eldobta a kártyákat, majd megfordult, hogy teljesen fölém
kerüljön.
– Talán nagyon régen történt már meg, hogy teljesen elengedted
magad.
 Előrehajolt, az ajkunk összeért, de még mindig remegtem a
nevetéstől, ám azonnal elszállt a nevethetnékem, ahogy elmélyítette
a csókunkat. Szenvedélyes voltam, de nem vesztettem el az eszem.
Hiába ért össze, nyomódott egymásnak a testünk, nem a szexről
szólt a dolog. Még nem. Eric teste forró volt, ahogy a nyakamra
csúsztatta a kezét. Mindent magamba akartam szívni.
Sosem volt még ennyire jó csókolózni valakivel. Beleharaptam az
ajkába, megnyaltam, a nyelvemmel fedeztem fel a szája belsejét.
Kihasználtam a testhelyzetemet, és átkulcsoltam a lábammal.
Ezzel a merevedése a hasamnak nyomódott, én meg jól
nekifeszültem.
– Úgy tűnik, érdekel az álló farkam. – Az orrát a nyakamnak
nyomta, és megnyalta a vállamat.
– Lehet, hogy foglalkoznom kéne vele egy kicsit. Te jó pár
alkalommal elmulasztottad a szórakozást, amikor együtt voltunk.
– Hidd el, semmit sem mulasztottam el! – Eric végigsimított a
combom belső oldalán. Megragadott, és kissé feljebb emelt. – Csak
azt szeretném, hogy te mindenképp jól érezd magad.
Arra esély sem volt, hogy bármilyen formában is egyoldalú
legyen a kapcsolatunk. Lehetséges, hogy szégyenlős voltam, de nem
akartam önző lenni.
– Csináljuk meg a Tizenkettedik Napot!
– Az melyik?
Ahelyett, hogy elmondtam volna neki, a mellkasának dőltem.
– Állj fel!
Felmordult, de engedelmeskedett.
– Épp kezdtem elhelyezkedni.
– Tetszeni fog. – Megfogtam a kezét, és bevezettem a
hálószobámba. – Itt több lesz a helyünk.
Amikor elköltöztem a szüleimtől, a legnagyobb vágyam az volt,
hogy szerezzek egy hatalmas ágyat. Na nem mintha akkora helyre
lett volna szükségem egyedül, de akkor is nagy kényelemben
éreztem magam attól, hogy bármeddig kinyújtózhattam, nem lógtam
le az ágyról. Persze abban is reménykedtem, hogy nem kell majd
örökké egyedül aludnom.
– Nagyon lila a szobád. – Nézett körbe, majd visszafordult felém.
– Mi a gond a lilával?
– Mi a Tizenkettedik Nap?
 Levettem a felsőmet, aztán a nadrágomat.
– Hatvankilencezés.
Eric kissé szkeptikusan fürkészett.
– Tudom, hogy van köztünk némi méretbeli különbség, de nem
hinném, hogy ez gondot jelentene.
– Oké, azt nem mondhatod, hogy nem teszek meg mindent a
dologért. – Egy pillanat alatt ő is a földre dobta az ingét.
Ahogy levettem a nadrágomat, felé léptem, hogy segítsek neki
lehúzni a farmerjét. Ez oda vezetett, hogy rabul ejtett a mellkasa –
pontosan megfelelő mennyiségű szőr borította, a mellbimbói
keményen meredeztek –, előrehajoltam, hogy megcsókoljam forró
bőrét. Felnyögött, abbahagyta a vetkőzést, és kezébe fogta az
arcomat.
A mostani csókunk egyáltalán nem volt lassú és gyengéd, a
kapkodó sokkal jobban leírta az élményt. Szédelegtem az
oxigénhiánytól, kapkodtam a levegőt a csókok között. Mindent ki
akartam élvezni, meg akartam érinteni a bőre minden egyes részét,
játszani a hajával. A karizmai és a válla megfeszültek a kezem alatt,
ahogy felemelt, és az ágyhoz vitt.
Szinte fel sem fogtam, hogy letett. Egészen addig nem, amíg
hátra nem húzódott, kezében a melltartómmal.
– Ezt meg hogy…
– Nem először csinálom. – Hátradobta a melltartómat a válla
felett, és a szájába vette a mellbimbómat.
A mellem mindig is hiperérzékeny volt. Amikor magamat
izgattam, rendszerint összeszorítottam, és megpöcköltem a
mellbimbómat, mert az mindig segített, hogy hamarabb elmenjek.
Az, hogy a szeretőm is ilyen figyelemmel tüntette ki, sokkal
közelebb vitt a csúcshoz, mint akartam. Egy pár pillanat alatt
eltoltam a fejét.
– Túl sok.
Istenem, szinte duzzogott!
– Megígérem, hogy jóvá teszem. Vedd le a nadrágodat! Be
akarom kapni a farkadat!
Az arca lángolt, és a szavaim hallatán a vörösség lekúszott a
nyakán egészen a mellkasáig. Még sosem láttam pasit így elpirulni.
Nagyon fogom élvezni.
Amikor megszabadult a farmertól és az alsónadrágtól, előrehajolt,
és végigsimította a combomat.
– Szerintem ahhoz, hogy működjön, neked kell felül lenned, mert
különben összenyomlak.
Sajnálom, biztos úr, véletlenül összenyomtam a hatalmas
testemmel szex közben. De azt kijelenthetem, hogy boldogan halt
meg. Nem helyeznek vád alá? Köszönöm!
– Majd rád mászok. Feküdj le!
Érdekes, mennyire meg tud változni az emberek érzékelése, ha
van melletted egy másik ember is. A nagy ágyam hirtelen sokkal
kisebbnek tűnt, ahogy Eric ráfeküdt és rendesen kinyújtózott. A lába
lelógott oldalra, és majdnem a feje is.
– Lehet, a másik oldalról kéne megpróbálni. – Felnyomtam
magam a könyökömre. – Nem akarom, hogy begörcsöljön az izmod.
– Túl sokat gondolkozol, ezen változtatnunk kell!
Eric felém nyúlt, és magához húzott. A haja csiklandozta a
csupasz mellemet, ahogy próbáltam rendesen elhelyezkedni felette.
Meg akartam csókolni, de arra is nagyon vágytam, hogy
megforduljak, és szopogassam a farka hegyét, ami most a
gyomromba fúródott.
Várhattam még.
A szájára nyomtam az enyémet, és kihasználtam a helyzetemet,
hogy jobban felfedezzem a testét. Volt egy sérülés az oldalán, túl
egyenetlen ahhoz, hogy műtéti heg legyen. A karizma kemény volt,
annyira hatalmas, hogy akár egy testépítő is megirigyelte volna. A
hasát szőr borította, ami egyenesen levezetett a fanszőréhez.
Átkarolt, és szorosan tartott, de nem annyira, hogy fájdalmat
okozzon. Csak mint aki élvezi a pillanatot.
Élvezett engem.
Elhúzódtam, és belenyomtam a fejem a vállába.
– Basszus, már el tudnék menni.
– Akkor hajrá!
– Nem! Le akarlak szopni, meg akarlak ízlelni téged.
– Többször nem tudsz elmenni?
– Én… fogalmam sincs. Sosem próbáltam.
Eric eltolt, hogy üljek fel.
– Nézzük csak meg! Fordulj meg, és helyezd a puncidat az
arcomra!
Basszus, komolyan meg fog gyilkolni engem.
 A pornófilmekkel ellentétben, a valóságban sokkal nehezebb volt
így rendes pozíciót felvenni. Eric magas volt és széles, nekem meg
óvatosnak kellett lennem, hogy a könyököm és a térdem ne kerüljön
kellemetlen helyre. Épp át akartam vetni rajta a lábamat, amikor
hirtelen szégyenlős lettem az egész helyzet miatt. Az orális szex
valahogy nagyon intim. A következő lépés az lett volna, hogy
konkrétan belenyomom a puncimat az arcába, és ilyet még nem
csináltam vele ezelőtt.
De Eric nem engedte, hogy szégyenlősködjek. Megragadta a
lábamat, és magához húzott.
– Meg akarlak kóstolni.
A bensőm lüktetni kezdett, és hát ki vagyok én, hogy
ellenkezzek?
Óvatosan felemeltem a lábamat, majd áttettem rajta, így a
csiklóm a mellkasának nyomódott. Eric gondoskodott minden
másról. Becsúsztatta a karját a combom alá, felemelte az alsótestem,
és a puncimat a szájára helyezte.
– Basszus! – Lejjebb hajtottam a fejem, ahogy elkezdte szívogatni
a csiklómat. A nyelve izgatta a duzzadt húst, végignyalta a redőket,
miközben az ujjaival izgatta a fenekemet. Túl intenzív volt, túl
hamar jött az egész. A testem rakétasebességgel haladt az orgazmus
felé, képtelen voltam megállítani az élvezetet.
– Túl sok – megragadtam a combját. – Lassíts!
Szerencsére hallgatott rám, elengedte a csiklómat, mire képes
voltam lazítani. Muszáj volt elterelnem a figyelmemet. Hosszú,
vastag farka az arcom elé került, ezzel lelassíthattam, engedhettem a
testemnek némi időt, hogy megszokja a kényeztetést. Épp megfelelő
távolságban voltam, hogy szopogathassam a makkját, nem kellett
kényelmetlenül előrehajolnom. Éreztem az izzadtságot és az izgalma
ízét a nyelvemen, ahogy végignyaltam a farkát. Megízleltem a tövét,
majd visszatértem a makkhoz. Élveztem, hogyan merevedik meg
alattam.
Ahogy felnyögött, forró leheletével megrezegtette, csiklandozta a
puncimat. Elkezdtük az oda-vissza játékot a nyaldosással,
szívogatással, kényeztettük egymást a szánkkal és a kezünkkel.
Lenyúltam, és megfogtam a golyóit, a körmömmel csiklandoztam a
bőrét. Azzal viszonozta, hogy egy ujját belenyomta a puncimba.
Egyszerre simogatott és dörzsölt, egy ritmusban a nyelvével.
 Ez alkalommal éreztem, hogy az orgazmus elkerülhetetlen, nincs
esély, hogy tovább halogassam. Folytattam Eric farkának
kényeztetését egészen addig, amíg már nem bírtam tovább. Ahogy
egyre nőtt bennem az élvezet, a testem megremegett, ő meg
megragadta a fenekemet. Nem engedte, hogy elhúzódjak, egyre
keményebben markolt. Nem hagyta, hogy elmeneküljek az élvezet
elől. Olyan mélyen kaptam be a farkát, amennyire lehetséges volt, és
a számban tartottam, miközben elmentem.
A farkával a számban nyöszörögtem az élvezettől. A puncim
felforrósodott, ahogy hatalmasat élveztem, ő meg végig magához
szorított. Általában fészkelődtem, amikor orgazmusom volt, de ez
most lehetetlenség lett volna, egy helyben kellett maradnom, amitől
az élvezet csak fokozódott. Amikor Eric végül lazított a szorításon,
én továbbra is a számban tartottam a farkát, és erősen szívtam be és
fújtam ki a levegőt az orromon át, hogy összeszedjem magam. Nem
mondott semmit, csak tovább izgatta a testemet a kezével.
Egy pillanat múlva már képes voltam folytatni. Lassabban, mint
amikor ő is kényeztetett, de elkezdtem fel-le mozgatni a fejem, és
közben a makkját a nyelvemmel izgattam. Eric szája továbbra is a
puncimnál pihent, és pár pillanat múlva újra izgatni kezdte a
csiklómat. Alig bírtam tartani magam. A bőröm még mindig
érzékeny volt, vibrált az orgazmus erejétől. Nem gondoltam volna,
hogy képes leszek újra elmenni, de nem is ez volt most a célom.
Meg akartam ízlelni Ericet.
Furcsa, de nagyszerű volt ebből az irányból leszopni. Kényelmes
volt így, hogy rajta fekhettem, nem kellett furcsa szögből csinálnom
a dolgot, ami végül azt eredményezte volna, hogy elzsibbad
mindenem. Mind a két kezem szabad volt, így könnyedén
kínozhattam. Az egyik kezemmel a golyóit, amíg a másikkal a belső
combját, és a fenekét. Nem tudtam, hogy bejön-e neki ez a dolog, de
nem panaszkodott.
Nem telt bele sok idő, észrevettem, hogy a farka megduzzadt a
számban, és még keményebb lett. Nagyon jól tudtam, hogy már nem
tart sokáig megszereznem, amit annyira akarok. Óvatosan
megérintette a fenekemét, hogy jelezze, hogy hamarosan elmegy,
ezzel lehetőséget adott arra, hogy hátrahúzódjak, ha akarok.
Óóó, semmiképp sem! Keményen dolgoztam ezért, és
mindenképpen meg akartam kapni.
 Ki akartam belőle nyerni az élvezete minden cseppjét, egyszerre
simogattam a kezemmel és a számmal. Arra viszont nem
számítottam, hogy újra bekapja a csiklómat, és erősen szívni kezdi.
Arra meg még kevésbé, hogy a testem képes is lesz reagálni rá.
Teljesen váratlanul ért, hogy egy második, kevésbé erőteljes
orgazmus önti el a testemet, és egy pillanat múlva Eric meleg
élvezete lövell a nyelvemre és betölti a számat.
Sikerült megvárnom, míg minden csepp kijött belőle, mielőtt
nyeltem és ráomlottam. A combján pihentettem az arcomat.
Próbáltam megmozdítani a lábamat, nehogy megfojtsam a
puncimmal, de ő ott tartott. Csendben maradtunk, de lassan a testem
tiltakozni kezdett a póz ellen.
– Muszáj megmozdulnom – csókoltam meg a combját. – Te ne
mozdulj! Nem akarlak véletlenül fejbe rúgni a térdemmel.
Segített oldalra mozdulni, majd magához húzott, hogy a
mellkasára tehessem az arcom. Kissé fáztam, jól esett volna egy
takaró, de nem akartam megmozdulni. Meztelenül mellette feküdni
kielégülten valahogy túl drága pillanat volt ahhoz, hogy
megzavarjam. Ezért olyan közel bújtam hozzá, amennyire csak
tudtam, és engedtem, hogy az elmém mindent elengedjen.
 18. fejezet

Felébredve azonnal rájöttem, hogy egy üres, Eric lenyomatú hely

van mellettem. Amikor felkelt, felvette a plédet, ami az ágy mellé
esett, és rám terítette. Kellemesen meleg volt a takaró alatt, de
hiányoltam a jelenlétét.
A takarót köntösként használva magam köré tekertem, hogy
megnézzem, végleg elment-e, vagy csak kinyújtóztatta a tagjait. Már
majdnem a konyhánál tartottam a folyosón, amikor kifordult a
sarkon. Csak alsónadrágot viselt, és egy tálcát tartott, amire
mindenféle kaja volt felhalmozva, és két üveg sör állt. Kissé
csalódottnak tűnt, ahogy meglátott.
– Hahó! – intettem felé egy kézzel, míg a másikkal a takarót
fogtam.
– Fel is ébredtél! Reméltem, hogy meglephetlek.
– Meg vagyok lepve. Főleg amiatt, hogy találtál a hűtőben ehető
dolgokat.
– Kissé tovább tartott, mint gondoltam – vont vállat. – Nem ott
tartod a dolgokat, ahová én tenném.
Ahogy beértünk a nappaliba, széthúztam a függönyt.
– Anya is mindig ezt mondja, ha átjön. Szerinte ahhoz képest,
hogy ennyire okos vagyok, a rendszerező képességem rémes. –
Szerintem nem, én mindent megtalálok, és csak ez számított.
Eric letette az asztalra a tálcát, és a kezembe nyomta a sört.
– Nem tudtam, hogy kérsz-e.
– Viccelsz? Meg bírnék inni egy egész rekesszel. Kiszívtad
belőlem az életet is.
Leültünk a kanapéra egymás mellé, és végignéztünk a városon. A
fény visszatükröződött a szemben lévő épületről, és vörös-sárga-
narancs fényben fürdette a szobát. Majdnem teljes csendben
iszogattuk a sört. A testünk összeért, néha megérintettük egymást, és
én a heg felé nyúltam, amit korábban fedeztem fel.
– Ez honnan van?
Eric megfeszült, és beleivott a sörbe, mielőtt felelt volna.
 – Autóbalesetem volt.
– Basszus! Hogyan történt? Ez a legrosszabb sérülésed?
Megfogta a kezemet, és elhúzta az ujjaimat a gyógyult sebtől.
– Nem gond, ha most nem beszélünk róla? Nem mondhatnám,
hogy jó élmény volt, és most nem akarom elrontani a hangulatot.
Ha bármit is tanított nekem a wellness, az az, hogy Ericnek teret
kellett hagyni, és tiszteletben kell tartani a kéréseit. Bármennyire is
kíváncsi voltam, nem akartam elrontani a dolgokat.
– Persze! El se hiszem, hogy találtál gyümölcsöt a hűtőben. Nem
tudtam, hogy van szőlőm.
Szuperül váltottam témát, mint egy érett felnőtt.
Juhú!
Az étel lehetőséget adott a testemnek és a lelkemnek is, hogy
összeszedjem magam. Bármennyire is bízni akartam abban, hogy
lehet jövőnk Erickel, annak is megvolt a lehetősége, hogy nagyon
durva dolgok történtek közte és Grace között, amin nem igazán tud
túllépni. Utáltam a gondolatát, hogy én nem lehetek elég neki, hogy
a viszonzott vonzalom ellenére van köztünk valami, ami
megakadályozza, hogy előrehaladjunk.
Két választásom volt. Vagy próbálom minden erőmmel
megnyerni magamnak, amivel azt kockáztatnám, hogy teljes
mértékben elijesztem, vagy egyszerűen fogom a szexkártyákat, és
kiélvezem ezt az egészet. Nagyon jól tudtam, hogy az utóbbi
magában foglalja annak a kockázatát, hogy érzelmileg túlzottan
belemerülök a dologba.
Természetesen még mindig dönthettem úgy, hogy hagyom az
egészet. És neki nem kellett tudnia arról, milyen hatással is van rám
ez a kapcsolat, ha idejutunk. Nagylány voltam már.
Eric kedves férfi volt, és tényleg kényelmesen ki lehetett vele
próbálni a kártyákat. Ha valami csodálatos sül ki belőle, akkor
nagyszerű, ha pedig nem, akkor volt pár szexuális élményem, ami
bevonulhat a nagykönyvbe.
A nap lebukott a horizonton, a fény így már nem árasztotta el a
teret. A lakásom egy irodaépülettel szemben helyezkedett el.
Általában mindenki sokáig maradt, és még a hétvégén sem volt
szokatlan dolgozó embereket látni, esetleg takarítószemélyzetet.
Ilyenkor azonban egyáltalán nem volt nyüzsgés, nem úgy, mint
hétköznap.
Ő
 Az erkélyszex gondolatától újra idegesebb lettem. Őszintén
szólva nem gondoltam volna, hogy elég tökös vagyok kiélni ezt a
fantáziámat. Valószínűleg éjszaka lett volna a legjobb megcsinálni,
amikor nem voltak fények, és így senki sem láthatott meg
bennünket. Ezt tenné egy racionális, tiszta elméjű ember.
Valószínűleg valami elpattanhatott bennem, mivel hirtelen azon
kaptam magam, hogy állok; a takaró lehullott az ágyra Eric mellé.
– Glenna?
Előrehajoltam, hogy rendesen meg tudja nézni a hátsómat.
– Csak megkeresem a Tizenkettedik Napot, hogy átrakjam a kész
kupacba.
Éreztem a keze melegét, ahogy megérintette a csípőmet.
– Inkább úgy nézel ki, mint aki teljesen mást akar.
– Tudom én, mit akarok, csak abban reménykedtem, hogy hoztál
magaddal óvszert is! Ha mégse, akkor lehet, hogy van egy dobozzal
a fürdőben.
Eric felállt, és bement a hálóba. Hallottam az öve csilingelését,
aztán visszatért. Volt nála pár óvszer.
– Nem tudom, mennyi kell.
– Szeretem a pasikat, akik nem korlátozzák be magukat. –
Szembe fordultam vele, és araszolni kezdtem hátrafelé, az erkély
felé. – Sosem gondoltam volna, hogy ennyire bevállalós vagyok.
Minden egyes lépéssel közelebb kerültünk az erkélyhez.
– Én sem.
– Mindig a biztonságos dolgokat választottam az életben, nem
akartam túlzott kockázatot vállalni, nehogy az állásom veszélybe
kerüljön az egyetemen. Vagy felkavarjam a családomat.
Eric belenézett a szemembe, és megfogta a mellemet. Nem
akartam becsukni a szemem, de képtelen voltam nyitva tartani.
Végigsimított az ujjával a mellemen, egészen addig izgatta a
bimbóimat, amíg már keményen nem meredeztek.
– Szeretnéd, hogy megdugjalak? – Lágy volt a hangja, de
remegett benne az izgalom.
– Igen. – Annak ellenére, hogy már kétszer is kielégültem aznap,
ez sem volt elég. Azt akartam, hogy betöltsön, és úgy nyomakodjon
belém, hogy ne gondolhassak semmi másra.
– Szeretnéd, hogy úgy csináljam, hogy kifelé nézel, és mindenki
megláthassa, mit csinálunk? – Megfordított, így teljesen meztelenül
álltam a világ előtt. Még mindig nem álltunk annyira kint, hogy
bárki igazán megláthasson, csak olyasvalaki vehetett észre, aki
egyenesen a lakásba bámult.
A lábam megremegett, nem tudtam, hogy az izgalomtól vagy az
idegességtől.
– Igen.
Eric nekem nyomta a testét, és még egy lépéssel közelebb
kerültünk a tolóajtóhoz.
– Szeretnéd, hogy az ajtónak támaszkodva dugjalak meg?
Elképzeltem a dolgot magam előtt. Ez még mindig
biztonságosnak tűnt, láthatóak lettünk volna, de könnyen el is
rejtőzhettünk, az emberek nem tudhatnák biztosra, mit is teszünk.
Ebben nem volt semmiféle kockázat.
Kinyitottam az ajtót. A szellő a bőrömet simogatta, és a már
kemény mellbimbóim reagáltak a légmozgásra. Eric átkarolta a
derekamat, megcsókolta a nyakamat, és nekinyomta a merevedését a
fenekemnek.
– Biztos vagy benne? Várhatunk sötétedésig is.
Hogy biztos voltam-e benne? Kockázatos volt annak ellenére is,
hogy kevés gyalogos járt az utcán az épületnek ezen oldalán, de így
is könnyedén kihívhatták ránk a rendőrséget. Mind a ketten
kockáztattunk, még akkor is, ha könnyen eltűnhettünk a lakásban, és
becsukhattuk az ajtót úgy, hogy senki se tudja meg, ki tette, amit tett.
Kiléptem az erkélyre, előrehajoltam, és megmarkoltam két kézzel
a korlátot. A mellem előrelendült, a szél a csupasz bőrömet
simogatta. A puncim nedves volt, a szellő csak még jobban
felizgatott.
Eric furcsa hangot hallatott, de nem tudtam megmondani, mit
akar, anélkül, hogy ránéztem volna. Nem mozdultam meg, minden
erőmre szükségem volt, hogy a helyemen maradjak, és ne rohanjak
be, mint egy gyáva nyúl, ami általában jellemző volt rám. Hallottam,
hogy kinyitja mögöttem az óvszert, szóval megtörténik, bárhogy is
alakuljon.
– Gyorsan és keményen! – Kitártam a lábamat, így teret adtam
neki, hogy elhelyezkedjen.
Eric megragadta a csípőmet egyik kezével, és a másikkal
bevezette a farkát a puncimba. Egyáltalán nem hasonlított az első
alkalomhoz, most Eric gyorsan megtöltött, és azonnal gyors iramba
kezdett. Minden egyes lökéssel megmozdult a testem, a mellem
himbálózott, és egyre inkább felizgultam.
– Mindenki láthat minket. – A mondatát kihangsúlyozta egy erős
lökéssel. – Mindenki láthat meztelenül, ahogy megduglak.
Végignéztem előttünk a szemközti épületen. Lehetséges, hogy
van pár szerencsétlen dolgozó épp odabent, aki a szombat délutáni
munkája felett görnyed, és legszívesebben otthon szórakozna.
Fáradtan bámul ki az ablakon, lehetséges, hogy szívesen nézné a
naplementét, erre engem lát meztelenül. És Ericet, aki erőteljesen
magasodik fölém. Megfeszíti az izmait, és közben engem kefél.
Felnyögtem, és erősen beleharaptam az alsó ajkamba. A
szomszédok lehet, hogy nem látnak bennünket, de hallani biztosan
hallanak, ezt nagyon jól tudom. Talán még kíváncsiak is lesznek, és
szélesebbre tárják az ablakot, hallgatóznak, hogy vajon hallanak-e
még többet.
Minden egyes lökéssel egyre inkább tudatában lettem a testem
reakcióinak is. Bizsergett a hátamon a bőr, ahogy Eric egyre
közelebb került hozzám. Amikor végigsimította az ujját a hátamon,
megfeszültem az érintéstől. Mielőtt találkoztam volna vele, nem is
sejtettem, mennyi erogén zónám van arrafelé. Lejjebb csúsztatta a
kezét, hüvelykujjával a gerincem tövét nyomta, épp csak a fenekem
felett.
Annyira akartam, hogy ott is megdugjon. Elképzeltem, milyen
teljesnek érezném magam, ha a farka ott feszítene szét. Hátratoltam
a fenekemet, hogy jobban érezzem a lökéseit, és közben némán
bátorítottam arra, hogy még lejjebb csúsztassa a kezét. Nem tette,
ehelyett az ujjait a csiklómra nyomta. Érzékeny volt odalent, még
sajgott a korábbi alkalom után. Az érintése óvatos volt, pont annyira,
hogy közelebb kerüljek az orgazmushoz.
– Basszus! – Összeszorítottam a számat, ahogy még
erőteljesebben dugott.
– Ne fogd vissza, hadd halljanak! – Eric behajlította a térdét, és a
következő alkalommal, amikor belém hatolt, majdnem felemelt a
földről. Erős volt, kemény, olyasmi, amit sosem gondoltam volna,
hogy kedvelnék szexuális téren.
Most először engedtem el magam teljesen. A tenyerem izzadt,
majdnem megcsúszott a korláton. A testem megremegett az
élvezettől, megfeszültem, hogy egyhelyben maradjak. Nem akartam,
hogy véget érjen a dolog, de éreztem, hogy nem bírom sokáig.
– Glenna, élvezz el!
Nem sejtettem volna, hogy képes leszek még egyszer elélvezni.
Nem gondoltam volna, hogy egy nap háromszor megtörténhet a
dolog. Egyetlen szexpartneremmel sem sikerült még elérnem
ilyesmit. De kijelenthetem, hogy még sosem voltam olyasvalakivel,
mint Eric.
Nem tartottam vissza semmit. A sóhajaimból mély nyögések
lettek, ahogy a testem egyre közeledett az orgazmus felé. Éreztem,
ahogy Eric teste is megremeg, talán a póztól, talán attól, hogy
próbálja visszafogni magát.
Nem számított, mert újonnan felfedezett exhibicionista énem
hamarosan felszabadult.
Összeszorítottam a szemem, és elengedtem a korlátot az egyik
kezemmel. Eltoltam Eric kezét, és átvettem az irányítást. Gyorsan
izgattam a csiklómat, amíg el nem mentem.
Belső izmaim erősen megragadták Eric farkát, ahogy az élvezet
végighullámzott a testemen. Pont ez kellett neki, hogy átérjen a
célvonalon. A következő lökés után teljesen megfeszült, az ujja
keményen az oldalamba nyomódott. Egyetlen hangot sem adott ki,
de a teste egészen addig remegett, amíg mozgott, aztán viszont
teljesen megállt. A lélegzete szaggatottan, hatalmas kortyokban tört
fel belőle.
Egyetlen pillanatig maradtunk így, mert aztán kihúzta magát
belőlem.
– Jobb, ha nem kísértjük a sorsot.
– Abban nem vagyok biztos, hogy képes is leszek megmozdulni –
nevettem fel, és a fejem oldalra bukott. De összeszedtem magam,
hogy felegyenesedjek. – Ó, nézd, mégsem gyilkoltál meg!
Eric átkarolt, és megcsókolta a homlokomat.
– Sosem tennék olyat.
– Hazug.
– Gyere, szerezzünk egy takarót!
Beléptünk a lakásomba, de én meg mertem volna esküdni, hogy
láttam becsukódni egy redőnyt az utca másik oldalán. Az arcom
lángolt annak a gondolatától, hogy tényleg volt közönségünk.
Ha viszont valóban így volt, akkor remélem, élvezték a műsort.
Ezek után felöltöztünk. Mind a ketten teljesen kielégültünk, és
mondhatjuk, hogy kissé megrészegültek voltunk. Aztán megittuk az
utolsó sört a hűtőből, és egy régebben lefagyasztott pizzatészta
felhasználásával összeütöttem a vacsorát.
Eric kihúzta a konyhai székemet, és figyelte, hogyan készítem el
a vacsorához a zöldségeket és a csirkét. Amikor felfedezte, hogy
figyelem, elkapta a fejét.
– Mi az? – Ez volt a második vagy harmadik alkalom, hogy
bámuláson kaptam.
– Csodálatos vagy!
Nem igazán voltam kész ilyen jellegű dicséretekre, ezért azt
tettem, amit mindig szoktam ehhez hasonló helyzetekben: eltereltem
a szót.
– Ne felejtsd el ezt Mickelson professzorral is közölni! Annak
ellenére, hogy szétdolgozom a seggemet is, tök szar értékelést írt
rólam.
– Lehet, hogy azért, mert rád szállt.
Megálltam a szeleteléssel, és ránéztem.
– Mi van?
Eric feltartotta a kezét.
– Elnézést, de nem vagyok odáig a főnöködért. Szerintem egy
seggfej.
Ez még egész kedves leírás volt. Jasmine mindig hangoztatta a
véleményét Mickelsonnal kapcsolatban, és sosem hallottam mást
róla, mint rosszakat.
– Nem mintha nem értenék egyet, de te miért gondolod ezt?
Eric szóra nyitotta a száját, majd gyorsan becsukta, és megrázta a
fejét.
– Mondjuk azt, hogy teljesen máshogy állunk hozzá a munkához.
– Hát, most, hogy vele dolgozom már három éve, ezt teljesen
megértem. Nagyon begyepesedett ahhoz képest, hogy az ötvenes
éveiben jár.
– Mindig kíváncsi voltam, miért nem jelentkezel, hogy
megcsináld a doktoridat. Minden jelenlegi kutatási projektet ismersz,
jók a meglátásaid, és egyértelműen intelligens vagy. Bármelyik
iskola örülne, ha náluk dolgoznál.
Anya és apa valami ehhez hasonlót kérdezett tőlem, amikor
befejeztem a mesterképzést, de nem jelentkeztem PhD-ra. Amit nem
mondtam el nekik, hogy Mickelson professzor – aki egyébként a
konzulensem volt a mesterdiplománál – azt mondta, hogy
valószínűleg nem vagyok elég jó ahhoz, hogy jelentkezzek.
Előbb jobb lenne némi gyakorlati tapasztalat. Dolgozz velem pár
évig, így fejlődhetsz. Később valószínűleg sikerülhet.
Elgondolkoztam a javaslatán, és úgy láttam, igaza van. Annyi
ideje tanultam már, kellett némi idő arra, hogy talpra álljak, éljek egy
kicsit, mielőtt még visszatérnék a könyvek közé. Persze, meg
akartam csinálni, sőt tudtam, hogy valamikor meg is fogom.
Ez volt a megfontolt döntés, ami akkoriban határozottan jónak
tűnt. A húszas éveim közepén jártam, rengeteg diákhitellel magam
mögött, amit vissza kellett fizetnem. Hogy kihagyjak egy ilyen
lehetőséget, és pénzért dolgozhassak valakinek a saját kutatási
területemen, hülyeség lett volna akkoriban visszautasítani.
Az némileg sajnálatos, hogy aztán a dolog nem ért fel a
várakozásaimhoz.
– Lehet, hogy meg fogom csinálni. Most még azt mondanám,
hogy nagyjából élvezem a munkámat. Ahogy mondtad: jó vagyok
abban, amit csinálok. Végül aztán majd belefáradok, hogy
Mickelsonnak dolgozom, és újra kitárom a szárnyaimat. Most
viszont elégedett vagyok a fizetéssel, és a legjobb barátnőmmel
osztozom az irodán.
– Érthető. – Volt valami a hanghordozásában, ami azt súgta, hogy
nem teljesen győztem meg, de legalább nem támadt nekem, ahogy
Jasmine szokott.
Ráraktam a feltétet a pizzára, és betettem a sütőbe.
– Ennyi, mindjárt készen van. – Rákönyököltem a pultra,
előrehajoltam, és abban reménykedtem, hogy ezzel egy kicsit
megvillanthatom előtte a dekoltázsomat. – Mit csináljunk most?
– Tervet. – A tekintetével végigmérte a mellemet, a nyakamat és a
hátamat. – A következő éjszakánkra.
– Imádom a gondolkozását, professzor!
– Amit ma csináltunk – a szemembe nézett –, a legizgatóbb dolog
volt, ami életemben történt velem. Tudom, hogy minden egyes
alkalommal fel fog állni a farkam egész elkövetkező életemben, ha
majd erre gondolok.
Egy pillanatra teljesen elakadt a lélegzetem.
 – Talán csinálhatunk még valami ehhez hasonlót, ha készen állsz
rá.
Volt még jó pár kártya, amivel kiélhettük magunkat. De közben
persze semmit nem akartam tenni, ami bajba sodorhat
bármelyikünket, de az izgalom megért némi kockázatot.
– Talán csinálhatunk. – A kártyákra néztem, amelyek még mindig
teljes összevisszaságban hevertek a dohányzóasztalon. – Talán össze
is kombinálhatunk párat. Két vagy három legyet egy csapásra?
Úgy mosolygott rám, hogy majdnem elolvadtam tőle.
– Csupa fül vagyok!
 19. fejezet

Néha az élet kihívásai rendesen seggbe billentik az embert.

Azzal töltöttük az időnket pizzaevés közben, hogy végignéztük a
kártyákat. A tervezés azonban nem alakult úgy, ahogy abban
reménykedtünk. Vicces, hogy két intelligens ember beszélgetése
hogyan tud éretlen viccelődésbe torkollni. Végül aztán elkezdtünk
standupot nézni a Netflixen, miközben azt a bort iszogattuk, amit
különleges alkalmakra tettem félre.
Jól éreztük magunkat.
Invitáltam Ericet, hogy maradjon éjszakára, de azt mondta, erre
még nem áll készen.
– Még mindig van csomó dolog, amit próbálok kibogozni. Ha
nálad maradnék, az… kicsit sok lenne. Remélem, megérted.
Nem gondoltam volna, hogy ez ekkora dolog, főleg hogy álmosan
szexelhettünk volna reggel az ágyban, de nem akartam túl rámenős
lenni.
Ehelyett hosszú fürdőt vettem, majd bemásztam a még mindig
Eric-illatú ágyamba.
Vasárnap reggel megmentettem a parafatáblát a gonosz
szekrénylakó mumusoktól, akik köztudottan odabent éltek. Az
elmúlt pár napban sokat megtudtam Ericről, és naprakésszé akartam
tenni a táblát. Nyomtatott betűkkel felírtam az egyes adatokat, és a
lehető legjobban újrarendeztem az egészet.
Nagy étvágy.
Autóbaleset – nem akar róla beszélni.
Nem szereti a lilát.
Anális szexet akar – nem akart megkérni rá.
Próbálja visszatartani a nevetését, ha valami vicceset lát.
A lehető legédesebben nevet.
Elmegy a Blue Jay meccsekre.
Ezt vasárnap délután sikerült kiderítenem, amikor küldött nekem
egy képet magáról és Claude-ról, ahogy egy sörrel ácsorognak. Én
meg csak álltam a vendégszobában, és néztem. Volt valami az
arckifejezésében – olyasféle öröm, amit általában nem látok rajta a
munkahelyén –, ami megmelengette a szívemet. Jó volt látni, hogy
ennyire jól érzi magát úgy is, hogy én nem voltam vele.
Talán cserébe kellene küldenem valami szaftos üzenetet. Nem
mintha csináltunk volna ilyet eddig, de a szexting rajta volt a
kártyákon.
Úgy döntöttem, ezt egy másik napra tartogatom.
Inkább visszatértem a táblához.
Miután átgondoltam mindent, amit tudtam róla, sejtettem, hogy
még mindig hiányzik valami fontos részlet. Vonakodva vettem elő a
tollamat, és írtam fel Grace nevét egy cetlire, amit aztán feltettem a
táblára. Annak ellenére, hogy kissé féltékeny voltam, és
legszívesebben jól orrba nyomtam volna a csajt, azt nem
tagadhattam, hogy fontos szerepet játszott Eric életében.
Kissé boldogabban tettem fel a kipróbált kártyákat a másik
oldalra, majd hátrébb állva megszemléltem az eredményeinket.
Mondhatjuk, hogy igencsak el voltunk foglalva. Nagy Glenna
valószínűleg teljesen ki lenne akadva, mit is csináltunk, de biztos
vagyok benne, hogy nagyra értékelné az életemben eszközölt
változásokat, a kaland nevében.
Eric üzenetet küldött, amikor hazaért a meccsről, és sokáig
beszélgettünk. Épp majdnem elaludtam, amikor felriadtam a
telefonom rezgésére.
Hogy szereted a kávét?
Ó! Tényleg meg kell szereznem ezt a pasit!
Dupla-duplán.
Az asztalodon lesz, amikor beérsz!
Hálás vagyok!
Csak köszönetet szeretnék mondani a hétvégéért, nagyon rég nem voltam ilyen
boldog.
Meg kellett tanulnom, hogyan is fogadjam a bókokat.
Biztos vagyok benne, hogy Claude és a Szajkók nyertes meccse is segített ebben.
Eric nem válaszolt azonnal, de láttam, hogy elolvasta, amit írtam.
Tizenöt perccel később válaszolt, és csupán ennyit.
Annyira nem, mint te.
Erre visszagondolva felsóhajtottam. Aztán felsikítottam. Aztán
pánikolni kezdtem, mert észbe kaptam, hogy mennyi az idő, és össze
kellett szednem magam, nehogy lekéssem a buszomat. Gyorsan
magamra kaptam a ruhákat, de odakint döbbentem rá, hogy vissza
kell mennem egy pulcsiért. Néha nagyon utáltam a szeptembert.
Mondhatjuk, hogy általában egyáltalán nem figyeltem a sétára a
buszmegállótól az egyetemi épületig, az agyam ilyenkor tele volt az
előttem álló feladatokkal. De a mai reggelen olyan dolgokat vettem
észre, amiket általában nem. Eric autója ott állt, ahol mindig szokott,
a parkoló végében. A levelek színe már átalakult, a diákok pólóról és
rövidnadrágról pulcsira, farmerre, jóganadrágra, páran kötött
pulóverre váltottak. Hamarosan megtölti majd a levegőt a sütőtök
fűszeres illata.
Eric azt mondta, hogy a kávé az asztalomon fog várni, ami azt
jelentette, hogy ő maga valószínűleg a saját asztalánál ül majd. Meg
akartam állni, hogy beszélgessek vele, de úgy döntöttem, lazán
veszem a dolgot. Nem nagy dolog, hogy párszor lefeküdtünk
egymással, főleg, hogy ő továbbra sem akarta túl komolyra venni a
kapcsolatunkat.
Ebben én is maximálisan benne voltam, ha ez még több
erkélyszexet eredményezhet.
De abban a percben, ahogy felmentem a lépcsőn, tudtam, hogy
valami megváltozott a korábbi hetekhez képest. Eric nem volt az
irodájában, az én ajtóm előtt állt, és valakivel beszélgetett. Jasmine
ritkán érkezett korábban, ha előbb jött, az mindig azt jelentette, hogy
sok a munkája. Ha pedig lefülelte Ericet a kávéval, akkor bizonyára
rendesen kikérdezte. Szegénykém. Meg kellett mentenem.
Furcsa, de már azelőtt felállt a hátamon a szőr, hogy ráébredtem
volna, mivel is állok szemben. Eric eltorlaszolta az ajtót, így nem
láttam, kivel beszél. De ahogy egyre közelebb értem, észleltem rajta
a feszültséget. Hallhatta a cipőm kopogását, és ahogy közelebb
értem, arrébb lépve felfedte előttem Mickelson professzor alakját az
irodámban.
Nála volt a kávém.
Bassza meg!
– Mickelson professzor, már itt is van? – Bólintottam Eric felé, és
a lehető legudvariasabban mosolyogtam rá. – Jó reggelt, Morris
professzor!
– Glenna! – Most, hogy már jobban ismertem, érzékeltem a
hangján az idegességet. – Menj be nyugodtan!
 Mickelson professzor nem sokkal volt magasabb nálam,
maratonfutó lévén vékony és szálkás izomzatú volt. Valahogy
mindig úgy nézett rám, mintha értékelne, és mindig azt az érzést
keltette bennem, hogy nem feleltem meg.
– Jó látni, hogy időben érkezik. Hamarabb jöttem, hogy legyen
még néhány napunk a konferencia előtt. Meg akartam nézni, hogy
megfelelően készítette-e el a prezentációmat. Nem mintha bármit is
sikerült volna megtalálnom az asztalán.
– Nem számítottam rá, hogy ma érkezik, ezért még nem
nyomtattam ki mindent, de gyorsan egyberakom, és akkor
megnézheti.
Furcsa volt, hogy Eric és a főnököm egyszerre nézett engem, és
mind a ketten következtetéseket vontak le abból, amit láttak. Eric
bizonyára azt gondolta, balek vagyok, hogy azonnal ugrok
Mickelson kérésére, miközben pedig a főnököm valószínűleg úgy
gondolta, hogy még egyáltalán nem állok készen a karrierem
következő állomására. Ő is túl alázatosnak és tapasztalatlannak
tartott. Szerintem mind a ketten tévedtek. Én továbbra is tanultam
Mickelsontól, aki lehet, hogy egy beképzelt segg, és kihasználja a
tehetségemet, amit persze nem kéne, de a főnököm is egyben.
Nagyon régóta dolgozott már ezen a területen, és olyan tudása volt,
amiből én is tanulhattam.
És már rengeteget tanultam is. Csak még kellett pár év, hogy
képes legyek megtenni a következő lépést.
Még nem álltam rá készen.
– Mikor repülsz tovább, Phil? – Eric belekortyolt a kávéjába, és
újra az ajtóhoz lépett.
– Csütörtökön. A hétvégét pár kollégával töltöm, a konferencia
meg hétfőn kezdődik.
– Aztán visszamész Angliába?
– Még nem biztos. Az Oxfordon felfedeztem egy programot, ami
lehetővé teszi az eszkimó diákok számára, hogy teljes mértékben
mobileszközökről tanuljanak. Lehetséges, hogy teszek egy kis
kitérőt, és északra megyek megfigyelni a programot, mielőtt
visszatérek.
Megtorpantam, és felnéztem Mickelsonra. Egyetlen üzenetében
sem említette ezt nekem, amit az elmúlt pár héten küldött.
– Ez nagyon jól hangzik, nagyon szívesen…
 – Igen, tényleg nagyszerű. – Furcsa hangot hallatott, mintha
idegesíteném. – Nyomtassa ki a prezentációhoz a jegyzeteket! Tudja,
hogy papíron kell látnom, nem képernyőn.
Ezzel elhallgattatott, ami az elmúlt pár évben nem is zavart. Talán
mert láttam, hogyan rezzen össze Eric, vagy mert a tény, hogy
Mickelson kutatása az egyben az én kutatásom is, fájdalmasan
érintett, hogy ennyire kizárt a beszélgetésből. Bárhogy is legyen,
igyekeztem figyelmen kívül hagyni a szorítást a torkomban, és a
nyomtatás gombra kattintottam.
– Természetesen.
– Hagylak benneteket dolgozni, látom sok a megbeszélnivaló!
– Köszönöm a kávét! – Mickelson feltartotta a papírpoharat. –
Nagyon kellett.
– Bármikor. – Eric rám nézett, majd elfordult, és kiment az
irodából.
Nem igazságos!
– Nos, kislány, hozd a papírokat az irodámba, amint készen
leszel. És a tolladat is, hogy rögtön javíthassuk, ahol kell. Ki akarom
használni az együtt töltött időt.
– Igenis, professzor!
Belekortyolt a kávéba, majd felment az emeleti irodájába.
Nem mondhatnám, hogy összetört a szívem, de valami ahhoz
hasonlót éreztem. Azzal, hogy Mickelson visszatért, nem tudtam
beszélgetni Erickel napközben, csak a lehető legminimálisabb
társalgásra szorítkozhattunk. Már ha egyáltalán lesznek szabad
másodperceim. Amikor a főnököm konferenciamódba kerül, az
minden időmet fel szokta emészteni.
Basszus, szar ez az egész!
Nem tartott sokáig, mindent kinyomtatni és összeszedni, szóval
maradt egy kis időm, hogy kifújjam a levegőt. Kiléptem a folyosóra,
és elindultam a lépcső felé. Nem jutottam messzire, mert Eric
kilépett az irodájából.
– Helló!
– Helló! – Mickelson várhatott pár percet. Magamhoz öleltem a
papírokat, és közelebb mentem Erichez. – Ez kellemetlen volt.
– Összefutottam vele, ahogy megjöttem, megkérdezte, kinek
hoztam a kávét, mondtam neki, hogy neked köszönetképpen, mert
segítettél valamiben múlt héten. Felajánlotta, hogy odaadja, erre
elkezdte inni.
Na igen, ez jellemző volt rá.
– Valószínűleg egy perccel később elfelejtette, hogy az enyém, és
gondolkozás nélkül beleivott. Már csinált ilyen dolgokat,
hozzászoktam.
– Meg akartam ütni. Párat behúzni neki.
Életemben nem láttam még olyat, hogy egy férfi ennyire kiálljon
értem. Az, hogy Eric látta, hogyan beszélgettem Mickelsonnal,
furcsán érintett.
– Elég szexin hangzik.
– Sziasztok, szerelmetes madárkák! – Mind a ketten hátraléptünk,
ahogy Jasmine felénk jött a folyosón. – Milyen volt a hétvége?
– Kettesben hagylak titeket. – Eric halványan rám mosolygott,
majd elfordult, és intett Jasmine-nak. – Érezzétek jól magatokat! Ne
engedd, hogy kicsináljon!
– Ez meg mit jelent? – Egyetlen másodpercébe telt, hogy
feldolgozza a papírok látványát a kezemben. – Basszus, Mickelson
korábban jött vissza!
– Hát persze! Épp az irodájába tartok, hogy mindent átnézzünk a
konferenciára.
– Majd elmormolok érted pár imát.
– Az akkor is működik, ha nem vagy hívő?
– Kiderül.
Legalább volt két ember az életemben, akik mellettem álltak a
nehéz időkben.
– Előre is köszönöm. Ha ebédig nem hallasz felőlem, küldj
mentőcsapatot a felkutatásomra!
– Arra mérget vehetsz, mert hallani akarom, mi volt a hétvégén! –
A vigyora ördögi volt. – Tudnom kell a részleteket!
– Később. – Elsétáltam frusztrált mormogása elől.

– Ezt így nem tudom elfogadni. Meg kell változtatnunk az egészet.

Sírni akartam – nem csak könnyezni, hanem egy az egyben
zokogni. Nem tetszett neki semmi, amin annyit dolgoztam az elmúlt
hetekben. A legfélelmetesebb azonban az volt, hogy az általam
vétetett hibák, amikre rámutatott, tényleg hibák voltak, nem ő volt
túl kényes. Annyira lefoglalt Nagy Glenna halála, Eric és a
szexkártyák, hogy szinte mindent elcsesztem.
– Sajnálom, kissé nehéz hetek állnak mögöttem.
– Ez nem kifogás. El tudja képzelni, milyen visszajelzéseket
kapnék, ha ebben a formában állnék ki ezzel a prezentációval?
Elfogadhatatlan.
– A fájl a számítógépemen van. Minden mást félreteszek, és a nap
végére kész lesz.
Felálltam, de egyáltalán nem lepődtem meg, hogy követett a
lépcsőhöz.
– El kell intéznem egy hívást, aztán ránézek magára. Nagyon
csalódtam.
Ez a két szó épp elég volt ahhoz, hogy teljesen összetörje a
szívemet.
– Nem fog újra megtörténni.
Most először éreztem azt a munkám során, hogy fel akarom adni.
Úgy tűnt, egyáltalán nem számít, mennyire keményen dolgozom,
nem lehetek elég jó. Így sosem állok majd készen arra, hogy
megcsináljam a doktorit.
És még Ericet sem láttam, teljesen be volt csukva az irodája
ajtaja. Tudtam, hogy egész délután tanít, ami lehet jó is, mert így
kevésbé tereli el a figyelmemet. Viszont Jasmine azonnal rám ugrott,
hogy betettem a lábam az irodába.
– Mesélj már a szexről! Jó volt? Csináltátok tovább a kártyákat?
Melyik napokat? Eltetted a parafatábládat a vendégszobából, ugye?
Összeomlottam a széken.
– Most nem tudok erre figyelni, Jaz!
– De megígérted! – Úgy beszélt, mint egy kisgyerek.
– Azelőtt ígértem meg, hogy a munkámat ízekre szedték volna, és
mindenféle hibát találtak volna benne.
– Ez marhaság! Szuper vagy!
Feltartottam a papírokat, amiket élénkvörös tintával firkáltak tele.
– Nem megfelelő sablont használtam, rosszul címkéztem fel a
diagramot. Elfelejtettem utalni az új kutatásra, rosszul idéztem tőle.
És ez csak az első öt oldal.
Jasmine összehúzta a szemöldökét.
– Általában nem követsz el ilyen hibákat.
– Általában nem hal meg senki a családomból, aztán a következő
héten nem kezdek vad szexuális kalandba álmaim pasijával. Furcsa
hetek vannak mögöttem.
– Sajnálom! Tudok segíteni?
– Nem, minden rendben lesz. Mickelson mindjárt jön, úgyhogy
jobb, ha belekezdek.
Azonban először Nell érkezett meg, nem Mickelson professzor.
– Helló, édesem! Szia, Jasmine!
– Ne flörtölj a munkatársammal, mert még féltékeny leszek. –
Jasmine felállt, és megragadta a táskáját. – Megyünk ebédelni.
Hozzak neked valamit?
– Csokit. – Ha tényleg itt ragadok, akkor kell a cukor.
– És kávét. Reggel elveszítettem a sajátomat.
– Majd én hozok! – Nell megfogta Jasmine kezét. – Ő itt meg
sem tudja különböztetni a jó kávét a rossztól.
– Ha van benne koffein, akkor nekem jó. – Jasmine közelebb
húzta Nellt, és megcsókolta. Egy apró puszival kezdtek, ami egyre
inkább mélyülni látszott. Én gyorsan elveszítettem az
érdeklődésemet, mert basszus, a munkám egy rakás szar, ezért nem
is vettem észre, hogy Mickelson az ajtóban áll, amíg meg nem
köszörülte a torkát.
– Jó reggelt, Mickelson professzor! Glenna már említette, hogy
visszatért.
– Fiatal hölgy, ez a munka és a tanulás helye. – Mindkét kezét a
csípőjére tette, úgy nézett rájuk. – Mindkettőjüknek tisztelnie
kellene, hogy ez bizony egy munkahely, és az ilyesfajta
tevékenységek csak otthonra tartoznak.
– Igaza van! – Nell hátralépett Jasmine-tól. – Megvárlak odakint!
– Mickelson kiengedte, de még egyszer ránézett.
Jasmine viszont szemmel láthatóan készen állt a harcra. Ő ugyan
nem dolgozott a professzornak, de nekem most a legkevésbé sem
volt szükségem ilyesfajta feszültségre. Felkeltem, és Jasmine-ra
néztem.
– Professzor úr, már át is cseréltem a sablont a prezentáción.
Szeretné most átnézni?
– Igen, és elvárom, hogy további hibákat ne vétsen!
Jasmine keze ökölbe szorult.
– Hozok neked kávét.
– Köszönöm. – Csak menj el, Jaz! Fuss, és nyugodj meg! – Jó
étvágyat az ebédhez!
 Mickelson professzor elfoglalta Jasmine helyét, és az
asztalomhoz húzta a székét, ahogy elment.
– A barátjának meg kell értenie, hogy ennek az iskolának az
alkalmazottai magas elvárásoknak kell, hogy megfeleljenek. Tudnia
kellene, hogy nem szabadna úgy viselkednie, mint egy diáknak, aki
először kerül el otthonról. Ez elfogadhatatlan viselkedés!
– Biztosra veszem, hogy még egyszer nem fog előfordulni. Itt van
a diagram, már elkezdtem mindent újracímkézni. Belenézne még
egyszer?
Először Eric, most pedig Jasmine. A mai nap kábé rémálomba
illett. Legalább Mickelson nem marad sokáig; csak pár nap, és lelép
a félév további részére, és akkor minden visszatérhet a normális
kerékvágásba.
 20. fejezet

Mire minden változtatáson végigmentünk a prezentációban, már arra

se nagyon maradt erőm, hogy a buszmegállóba vonszoljam magam.
Jasmine visszatért ebéd után, és próbált beszélgetni velem, de aztán
el kellett mennie a saját tanrendjével kapcsolatos megbeszélésre.
Eric is visszajött az órái után, láttam, ahogy letett pár dolgot az
irodájában.
A telefonom jelzett párszor, de Mickelson nem engedte, hogy
bármi mással foglalkozzak. Fél nyolcra értem haza, farkaséhesen.
Elővettem egy adag fagyasztott kaját, amit bedobtam a mikroba,
és végre megnéztem az üzeneteimet. Eric írt; már a nevének a
látványától ellazultam. Ahogy elolvastam mindent, a mosolyom
egyre csak szélesedett.
Sajnálom a kávét. Kiengesztellek!
Remélem, jobban alakult később a napod.
Összefutottam Jasmine-nal, elmondta, mi történt. Phil egy seggfej.
Oda akartam menni hozzád, de még mindig nálad volt. Hívj fel, ha végeztél!
Amint a kajám elkészült, felhívtam.
– Helló!
– Nagyon kimerült a hangod!
– Jól eltelt a nap azzal, hogy újracsináltam mindent. De mielőtt
még bármit is mondanál: tényleg én csesztem el.
– Elég sok minden történt veled az elmúlt pár hétben, szóval
teljesen érthető. Hogy vagy most?
– Jól. Fáradtan. A munka miatt legalább nem gondolok a
dédimre. Nagyon hiányzik.
– Csak a munka terelte el a figyelmedet? – Édes volt, ahogy
magasabb oktávra váltott a hangja.
– Ó, és talán a nagyszerű szex is segített egy szexi professzorral.
Egy kicsit. Azt hiszem.
– Segítene, ha most átmennék?
Nem akartam semmi mást, mint hogy találkozzunk. Komolyan
nem. De fáradt voltam, és időbe telt volna az is, amíg ideér.
– Csodás lenne, de teljesen kivagyok.
– Akarod, hogy letegyem?
– Nem, jó hallani a hangodat. Hiányoztál ma. Legalább most
tudunk beszélni.
Hallottam a vonal túlsó végén, hogy elhelyezkedik.
– Van egy ötletem, de nem tudom, hogy van-e kedved hozzá.
– El kell hagynom hozzá a lakást?
– Nem.
– Akkor benne vagyok.
– Rendben. Szeretném, ha átmennél a hálódba, és lefeküdnél az
ágyra.
Betömtem a számba szánalmas kajám utolsó falatját, bedobtam a
szelektív kukába a dobozát, és a lehető leggyorsabban szedtem a
lábaim.
– Egy perc.
Ha Eric itt lett volna, akkor lehet, hogy kissé szégyelltem volna,
hogy párnaként használom a takarót, ami az ő illatát árasztja. Most
oldalra tettem, és elterültem az ágyon.
– Oké, itt is vagyok.
– Én is a hálómban vagyok.
Furcsa, de sosem gondoltam bele, milyen helyen él, hogy milyen
holmik veszik körül.
– Milyen színű a szobád?
– A fal sötétkék, az ágynemű barna.
– Nagyon pasis.
– Köszönöm.
– És sötét.
– Igen.
– Elég lehangolónak tűnik.
– Abbahagyhatjuk a falam kitárgyalását? – Ó, de cukinak
hangzott, amikor kissé ideges volt!
– Persze, miről akarsz helyette beszélgetni? – Még több motozást
hallottam, de nem igazán tudtam kivenni a hangokat. – Mit csinálsz?
– Levetkőzöm.
Igen! Eric meztelenre vetkőzik!
– Nekem is ezt kell csinálnom?
– Még nem.
 Nem látta a duzzogásomat a telefonon keresztül, de
lebiggyesztettem a számat.
– Mit csinálunk egyébként?
– A Tizenötödik Napot. Basszus, magammal kellett volna
hoznom a kártyákat is!
– Szembekötős szexet?
– Szerepjátékot.
– És mit fogunk eljátszani?
– Azt rád hagyom. Nagyon sok a lehetőség.
Az első, ami eszembe jutott, a szextelefon operátor és kuncsaftja,
de az valahogy nagyon fantáziátlannak hatott. A professzor és diák
talán kicsit túl valóságos lett volna, és őszintén szólva már
rengeteget fantáziáltam így Ericről.
– Most azt fogod gondolni, hogy nagyon furcsa vagyok, de
szeretném, ha te lennél a főgonosz, akit üldözök.
Fojtott hangot hallottam.
– Eric?
Kitisztult a hang a vonal túlsó végén, így meghallottam, hogy
nevet.
– Főgonosz? Én?
– Bizony. Te lehetnél Kiborg Professzor, aki mindenáron el akarja
foglalni Toronto városát. Mindenféle gépezetet alakítasz át ördögi
céljaid elérésére.
– És te ki lennél?
– Fogalmam sincs, van javaslatod?
– Szuper Boszi?
– Kissé szexistán hangzik.
– Oké, akkor kitaláljak valami mást?
– Nem, jó lesz. – Sosem gondolt még rám senki bosziként. Most
kiderült, hogy tetszik.
– Szóval, hogyan akarsz ennek nekiállni? – Hallottam, ahogy
helyezkedik az ágyán. – Letegyem, és hívjalak vissza?
A szexnek nem kéne ennyire szórakoztatónak lennie.
– Rendben. Adj egy percet, hogy levetkőzzek, aztán hívj!
– A melltartód és bugyid azért legyen rajtad. Ördögi Kiborg
Professzor kitervelt valamit.
Letettem, és kitört belőlem a nevetés. Össze kellett szednem
magam, mert az nem lesz túl szexi, ha folyamatosan röhögök. A
nevetés azonban nem akart alábbhagyni még akkor sem, amikor
sikerült lehámoznom magamról a ruháimat. Behunytam a szemem,
és hosszú, mély lélegzetet vettem, hogy lenyugtassam saját magam,
mielőtt a telefonom újra megszólalt. Készen álltam.
– Ki az? – Lehetséges, hogy nem voltam a legjobb színész, de
megoldottam a dolgot. Glenna eltűnt, a helyét átvette a Szuper
Boszi, hogy megmentse a világot. – Hogyan szerezted meg ezt a
számot?
– Nem gondoltam volna, hogy már bármivel is meg tudlak lepni,
Szuper Boszi!
Volt némi dorombolás a hangjában, épp elég mézesmázos volt
ahhoz, hogy elhiggyem a főgonosz dolgot, de nem túlozta el.
Ericnek tehát volt némi rejtett tehetsége.
– Kiborg Professzor – nyögtem fel, vagyis próbáltam
megdöbbenni, de lehetséges, hogy véletlenül hízelgőnek hatottam. –
Ezúttal nem futhatsz el előlem!
– Hogyan szándékozol megállítani? Azt se tudod, hol vagyok!
Kellett egy kis idő, hogy visszafojtsam a nevetést.
– Lenyomoztam a hívást, miközben beszélünk. Csak pár pillanat,
és minden információm meglesz ahhoz, hogy tudjam, merre van a
titkos barlang!
– Akkor nem, ha megállítalak!
– Engem semmi sem állíthat meg!
– Ó, nem? – Mélyebbre vette a hangját, eltűnt belőle az
önelégültség. – Egyetlen dolgot elfelejtettél velem kapcsolatban,
édes.
– És mi lenne az?
– Hogy én irányítok minden gépezetet, így a te telefonodat is!
Ebben a percben aktiváltam a programot, ami arra fog kényszeríteni,
hogy mindent megtegyél, amit kérek tőled.
Igen, ez teljesen jó irány!
– Szemétláda, nem hiszek neked!
– Be fogom bizonyítani, Szuper Boszi. Azt akarom, hogy a
melledre tedd a kezed, és a melltartódon keresztül izgasd a
mellbimbódat!
A kezem megremegett, ahogy engedelmeskedtem a kérésének.
Talán csak azért éreztem így, mert engedtem, hogy belemenjünk
ebbe a játékba, de megesküdtem volna rá, hogy Eric kontrollt
gyakorolt felettem.
– Nem!
– Ó, dehogynem, Boszi! Teljes mértékben az én irányításom alatt
állsz. Bármit megtehetek veled. Használhatok ellened bármit!
Szorítsd meg a mellbimbódat!
Megtettem, és felnyögtem, ahogy hirtelen elöntött az élvezet.
– Ez így nem helyes.
– Nem, az nem lenne helyes, ha valamit elővetetnék veled.
– Olyat nem tennél! – Ó, kérlek, Eric, mindenféle mocskos dolgot
tegyél meg velem!
Megköszörülte a torkát.
– Azt akarom, hogy az éjjeliszekrényedből vedd elő a vibrátort.
Az élénk rózsaszínt.
– Honnan tudod, hogy ott van? – De ekkor már keresgéltem.
Természetesen megtartottam a vibrátort, amit a moziban
használtunk. Annyira jól szórakoztam vele, hogy tuti nem adtam
volna vissza.
– Mindenhol tartok kamerákat. Figyellek éjjel-nappal. Amikor
alszol, amikor ébren vagy. – Megdermedtem, ő meg gyorsan
megköszörülte a torkát. – Lehet, hogy ez kicsit sok volt?
– Talán, de felejtsük el, szuper vagy!
– Oké. A kezedben van, Boszi?
– Próbálok ellenállni neked. – Valójában nem. – De basszus,
minden erőmet elveszítettem.
– Azt akarom, hogy hangosíts ki, hogy használhasd mind a két
kezedet! Mire végzek veled, Szuper Boszi, nem leszel abban az
állapotban, hogy eljöjj értem!
Nagyon reméltem, hogy nagyon is abban az állapotban leszek,
hogy elmenjek. Kihangosítottam a telefont, és letettem a fejem
mellé.
– Nem tudok ellent mondani, Kiborg Professzor!
– Megvan az a vibrátor?
– Igen.
– Azt akarom, hogy kapcsold be, és nyomd neki a mellbimbódnak
a melltartón át.
A vibrátor hangosabb volt, mint emlékeztem rá, Eric bizonyára
hallotta is. Kapkodtam a levegőt, ahogy hozzáért a mellemhez.
Elképesztő volt, mennyire lehetett érezni még az anyagon át is. Az
U-alakja miatt könnyen fogtam, annak ellenére, hogy remegett a
kezemben.
– Most pedig vidd át a másikra szépen lassan!
Felemeltem a vibrátort, és áttettem a másik mellemre. Először a
bimbóm felett tartottam, majd lassan lejjebb vittem.
– Szemétláda!
– Főgonosz vagyok, nem tagadhatom!
– Felizgatsz ezzel! – Ekkor már elképesztően fel voltam izgulva,
sőt, már igazából akkor is, amikor felvetette, hogy játsszunk a
kártyákkal.
– Még csak most kezdődik!
Alig hallottam mást a hangján kívül a kihangosító miatt, de
valamennyire érzékeltem, hogy az ágyán fekve mozgolódik.
Elképzeltem, ahogy kinyújtózik, ahogy a farka büszkén meredezik
előre. Ahogy a mellkasa és a nyaka kivörösödik, amikor lenyúl,
hogy megragadja a farkát.
Még könnyebben képzeltem a jelenetet magam elé, amikor
meghallottam, hogy egyre reszelősebb lesz a hangja.
– Vedd le a melltartódat!
Már nem volt benne semmi gyengédség, Eric vagy nagyon
felizgult, vagy teljesen belemerült a szerepébe. Megfeszítettem a
hátamat, hogy kikapcsoljam a melltartómat, és a földre dobjam. A
bimbóm még jobban meredezett a hűvös levegőben, és semmit sem
akartam jobban, minthogy ő nyalogassa és izgassa a mellemet.
– Bár itt lennél, érezni szeretném, ahogy hozzám érsz! – A
fejemet a telefon felé billentettem, és felnyögtem. Ha ő felajzhatott,
én is megtehettem.
– Boszi.
– Te csak Szuper Boszinak nevezhetsz!
– Én ugyan nem vagyok ott, de a gépeim igen. Azokat nem
állíthatod meg.
Komolyan, miért is akarnám megállítani? Ez volt a
legszórakoztatóbb szexélményem az életben.
– Még megfizetsz ezért!
– De előbb rajtad a sor, hogy megbüntesselek! Fogd meg a
vibrátoromat, és lassan vezesd be a puncidba!
– Még mindig rajtam van a bugyim.
– Biztosra veszem, hogy azzal együtt is megoldod. Szerintem,
van benne gyakorlatod.
A mozis emlékeim kissé elterelték a figyelmemet. Felnyögtem.
Oldalra húztam a bugyimat, és beletoltam a vibrátort a puncimba.
Most, hogy bennem volt, még jobban hallottam Eric szaggatott
lélegzetét a telefon másik oldalán. Az izgalmától az én vágyam is
egyre jobban felkorbácsolódott.
– Eric.
– A nevem Kiborg Professzor!
– Magadhoz nyúlsz? A farkadat izgatod, miközben engem
elégítesz ki a gépeddel?
– Igen.
– Sok síkosítót használsz? Lassan húzogatod vagy gyorsan?
– Igen a síkosítós kérdésre, és most lassan csinálom.
– A vibrátor a legalacsonyabb fokozaton van.
– Az jó. Meg akarlak kínozni minden egyes kellemetlenségért,
amit eddig okoztál. Addig akarom ezt csinálni, amíg nem
könyörögsz nekem, hogy engedjelek elmenni. Látni akarom magam
előtt, hogy szét vagy terpeszkedve az ágyon. Azt kívánom, hogy az a
szilikon a farkam lehessen.
– Jézusom, Eric! – A testem megfeszült, alig kaptam levegőt,
annyira felizgultam.
– Annyira keményen áll, hogy legszívesebben kocsiba pattannék,
hogy veled lehessek.
– Az túl sokáig tartana. Inkább engedd, hogy elmenjek. Mondd,
hogy mit csináljak! – Nem lehettem biztos benne, de teljesen úgy
hangzott, mintha gyorsabb ütemre váltott volna a saját maga
izgatásával. – Eric?
– Kiborg Professzor vagyok, Boszi!
Felnevettem.
– Főgonosz, elnézést. Véletlenül azt hittem, a barátommal
beszélek.
– Bedőltél nekem! Növeld a vibrátor sebességét!
A távirányítót az ágyra dobtam valahová, és persze, hogy épp
most nem találtam.
– Nincs meg.
– Van egy gomb a vibrátoron is. A csiklód felé. Nyomd le azt!
Felnyögtem, ahogy a sebesség tovább nőtt, és a vibrátor
váltakozó intenzitással rezgett.
 – Nagyon hasznos.
– Ragadd meg a mellbimbódat! Mindkét kezeddel. – Ekkor már
nem finomkodott. – Ugyanabban a ritmusban simogasd, ahogy a
vibrátor is csinálja!
Minden megmaradt gondolatom elszállt, csak az élvezet hulláma
maradt. A vibrátor okozta gyönyör áttört minden megmaradt
ellenállásomon. Nagyon jól tudtam, hogy hamarosan elmegyek.
– Rendben.
– Közel vagy?
– Igen.
– Amikor elmész, hallani akarlak. Legyél hangos! Sikíts! Csak…
legyél hangos!
Elképzeltem Eric kezét a mellemen, a száját a csiklómon, a kezét
a puncimon, ahogy dug. Az egyik kezemmel abbahagytam a mellem
izgatását, és nekinyomtam a vibrátort a csiklómnak. A nyomás újra
az orgazmus szélére sodort. Felnyögtem, és ráereszkedtem a
vibrátorra. Úgy összeszorítottam a mellbimbómat, hogy kis híján
elnyomta az élvezetet. Sokkal hangosabban nyögtem, mint általában
szoktam, de meg akartam adni Ericnek, amit akart.
Épp elöntött az orgazmus utolsó hulláma, amikor meghallottam,
hogy Eric is hangosan felnyög a telefonban. Ezt a szinte állatiasan
elemi, gyönyörteli kiáltást hallva még egyszer elárasztott az élvezet.
Mindkettőnket felrepített ez a hullám, és együtt ernyedtünk el,
kielégülten.
Kihúztam a vibrátort a testemből, és kikapcsoltam. Letettem
magam mellé az ágyra, és próbáltam szabályozni a légzésemet. Nem
sokkal később hallottam, hogy Eric felnevet.
– Mi az?
– Itt fekszem az ágyban, teljesen beterítettem a hasamat, a farkam
elernyedt, és az egyetlen dolog, amire gondolni tudok, hogy
mennyire csodás lehetsz a lila szobádban.
A telefonért nyúltam, és végighúztam a kezemet az oldalán.
– És rájöttem, hogy én még nem is hívtalak át magamhoz.
Felültem, kikapcsoltam a kihangosítót, és a fülemhez nyomtam a
készüléket.
– Nem gondoltam, hogy szeretnéd. Túl személyes.
Persze, álmodoztam róla, hogy megtehetjük majd a következő
lépést, de Eric még mindig küzdött ezzel a Grace-dologgal. Ha
viszont ezt komolyan mondta, akkor lehetséges, hogy volt esélyünk
arra is, hogy egyszer normális pár legyünk.
Talán arra is van esély, hogy egyszer majd belém szeressen.
– Hát, az is. De mégis úgy gondolom, meg kellene tennem. Kicsit
személyesebbé tenni a dolgot. – Ez már egyértelműen Eric volt, és
nem Kiborg Professzor. Eltűnt a beképzeltség a hangjából, kis
bizonytalanságot is éreztem benne, ami azonnal megdobogtatta a
szívem.
Bármennyire is rá akartam ugrani a dologra, nem gondoltam,
hogy jó lenne elhamarkodottan cselekedni.
– Talán nem most kellene erről döntést hoznunk. Gondolkodj
rajta, és holnap beszéljünk!
– Igazad van, ráadásul egy kávéval is tartozom.
– Dupla-dupla.
– Nem fogom elfelejteni.
– Rendben. Jó éjt, Kiborg Professzor!
– Jó éjt, Szuper Boszi, legyen édes az álmod!
Ahogy búgni kezdett a vonal, újra egyedül maradtam. Holnap, ha
végzek Mickelson professzor dolgaival, és végre elmegy a
konferenciára, talán átmegyek Erichez.
Ha elmehetek hozzá, az mindenképpen fontos lépés lesz, ahogy
az is, hogy az ismerőseink előtt is felfedjük magunkat.
Holnap bizonyára fontos dolgok fognak történni.
 21. fejezet

Másnap reggel minden ugyanúgy indult, ahogy szokott. Későn

keltem, kapkodva öltöztem fel, a buszon ettem, majd felrohantam az
iroda lépcsőjén. Eric ajtaja nyitva volt, de épp telefonált. Már a
látványtól is elpirultam. Hosszasan hezitáltam, majd intettem neki,
mire ő is elmosolyodott.
Aztán rám kacsintott, mire úgy éreztem, mintha valami
felrobbanna a belsőmben.
Ha valaki megemlítette volna ezek után, hogy látott ugrálni az
iroda felé menet, nem lettem volna meglepve. A kávé illata üdvözölt
odabent és egy almás péksütemény. Emellé egy cetlit ragasztottak:

Következő alkalommal nem menekülsz!

K. P.
 
Annyira csodálatos volt ez az egész, hogy felvettem a cetlit, és
betettem a táskámba, mielőtt még belekortyoltam volna a kávémba.
Pontosan ez kellett, hogy jól induljon a nap: kávé, sütemény és
üzenet Erictől.
Dudorásztam, amikor megérkezett Jasmine az irodába.
Megtorpant, majd erősen rám bámult.
– Te szexeltél tegnap.
– Nem.
– Hazudsz! Csak akkor énekelgetsz így, ha szexeltél.
– Nem-nem.
– Ja, el is higgyem! – horkant fel.
– Nem volt szó behatolásról.
– Ez… érdekesen hangzik. Akkor orális szex?
– Még csak nem is voltunk ugyanabban az épületben.
– Na, azt meg hogy? Ha ennek a pasinak olyan képességei
vannak, hogy képes távból is kielégíteni, akkor ezt reklámozni kéne.
Meggazdagodhatnánk belőle. Én pedig szeretnék meggazdagodni.
 Kitört belőlem a nevetés. Hogy állhatnék le, amikor majd
kicsattantam a boldogságtól?
– Megígértem neki, hogy a részleteket nem mondom el.
– Na, ne! Az nem fog megtörténni! – Ledobta a cuccait az
asztalra, és kidugta a fejét az ajtón. – Eric!
– Jaz, ne már! Gyere vissza!
– Ha te nem mondod el nekem, akkor el kell mennem a másik
forráshoz!
Átugrottam az asztalon, és sikerült elkapnom a karját.
– Fogd be! Elmondom, csak hagyd abba az ordítozást.
Egy húszas évei végén járó nőnek nem kellene úgy sikítoznia,
mint egy tininek, de Jasmine-t ez nem érdekelte.
– Mit csináltatok? Telefonszex? Az is a kártyán volt? Bizonyára!
– Kártya volt, valamelyest. A Tizenötödik Napot csináltuk.
– Most ezt úgy mondod, mintha fejből kéne tudnom mindet.
– Szerepjáték.
Jasmine széke azonnal közelebb került az asztalomhoz. Ha bárki
látott volna bennünket, bizonyára azt hitte, hogy komoly munkát
végzünk. Idióták!
– És mi volt a szerepjáték? Doktor úr és nővérke?
Ennek sosem lesz vége!
– Nem igazán.
– Akkor meg? – Már majdnem nevetett, nekem meg egyre terjedt
az arcomon a vörösség. – Ó, istenem, akkor mit csináltatok?
Nem volt szívem hangosan kimondani a dolgot, de Jasmine
megcsípte a karomat, mire felsikkantottam.
– Oké-oké! Szuperhőst és főellenséget játszottunk.
Jasmine ledermedt, én meg négyig számoltam magamban, mire
aztán kitört belőle az ördögi nevetés.
– Ne már!
– De!
Megvártam, amíg összeszedi magát.
– Ő volt a hős?
Becsuktam a szememet, próbáltam összeszedni magamat.
– Nem, az én voltam.
– És volt nevetek is? – Megragadta a karomat, és jól megrázott. –
Kérlek, mondd azt, hogy volt nevetek is!
– Ööö…
 – Glenna!
– Szuper Boszi és Kiborg Professzor. – Erre aztán Jasmine-ból
egy újabb erőteljes nevetéshullám tört fel. – Nagyon szexi volt!
– Csak te gondolhatsz olyat, hogy bárki szexi lehet olyan névvel,
hogy Kiborg Professzor.
Szerettem a barátnőmet, de semmiképp sem akartam megengedni
neki, hogy kigúnyolja a csodás emlékeimet. Megfordultam, és
megragadtam a vállát.
– Kiborg Professzornak megvan az a képessége, hogy irányítson
engem bármilyen elektromos eszközön át, például a telefonomon
keresztül. Kinevetett, aztán követelte, hogy használjam a vibrátort. Ő
irányított, ő mondta meg, milyen gyorsan vagy lassan menjen. Ő
volt az, aki megparancsolta, hogyan nyúljak magamhoz, amíg már
nem bírtam tovább, és erősen elélveztem. Annyira durva volt, hogy a
torkom még most is fáj a tegnapi sikolyoktól. Még. Most. Is.
Minél tovább beszéltem, annál jobban kikerekedett Jasmine
szeme.
– Hűha!
– Elképesztő volt! Lehet, hogy most hülyeségnek hangzik, és
lehet egy kicsit az is, de egy idő után nagyon szexi volt, és annyira
ügyesen játszotta az irányítót, hogy már attól majdnem elmentem,
ahogy beszélt. – Jasmine szája kinyílt, de én az álla alá tett ujjammal
becsuktam. –Belerepül a légy!
– Nem hiszem el, hogy te ilyesmit csináltál. Kizárt!
Valaki megköszörülte a torkát, mire mind a ketten Eric felé
kaptuk a fejünket, aki az ajtóban ácsorgott. Karba tett kézzel
nekidőlt a kilincsnek.
– Én is megerősíthetem, hogy megtettük.
A múlt héten még meg akartam halni szégyenemben, hogy Eric
hallotta a beszélgetésünket Jasmine-nal, de most az arckifejezéséből,
a mosolyából és csillogó szeméből azt olvastam ki, hogy élvezi a
dolgot.
Előrehajoltam, és felé biccentettem.
– Professzor. Remélem, hogy az estéd további része is jól alakult.
– Jól bizony. Megküzdöttem egy kicsit a távirányítóval, de aztán
csak engedelmeskedett az akaratomnak.
Ebben a percben Jasmine teljesen elveszítette az eszét. Az arca
paprikavörös lett, és leesett a székről, annyira nevetett.
 – Ti ketten. Kicsináltok teljesen!
Eric és én egymásra néztünk, és belőlünk is kitört a nevetés.
Felhúztam Jasmine-t a földről.
– Felnőtt szexkártyákkal játszunk, mit vártál?
– Nem akarom tudni! – Eltartott egy percig, amíg sikerült
összeszednie magát. Megtörölte a szemét, és mély lélegzetet vett. –
Megigazítom a sminkemet.
– Gyönyörű vagy mindenhogy. – Megszorítottam a karját. – Eric,
te miért is vagy itt?
– Csak hallottam, hogy Jasmine szólít. És meg akartam győződni
róla, hogy ma reggel tényleg megkaptad a kávédat. – Furcsa volt, de
a hanghordozása alapján meg tudtam állapítani, hogy valamiféle
dicséretre vágyik. Érdekes, hisz általában annyira magabiztos volt.
– Köszönöm, megkaptam. És a sütit is.
Jasmine hátrahúzódott.
– Ez megint valami szexdolog?
– Nem, csak hozott nekem almás sütit.
– Finom? – Eric beljebb lépett. – A házam melletti pékségből
hoztam.
– Tökéletes. – Bizonyára idiótán mosolyoghattam, de annyira
boldoggá tett annyira rövid idő alatt, hogy képtelen voltam
visszafogni magam.
– Bár évekkel ezelőtt találtad volna meg ezeket a kártyákat. –
Jasmine átkarolta a vállamat. – Még sosem láttalak ennyire
boldognak.
– Jaz…
– Hagyd! Ha Kiborg Professzor az oka, hogy ennyire boldog és
mosolygós vagy, akkor örökre hálás leszek neki. Te vagy a legjobb
barátnőm széles e világon, és semmit sem akarok jobban, minthogy
mindened meglegyen az életben, amit érdemelsz.
Teljesen megszédültem a nem várt dicsérettől. Az okozhatta,
hogy a legjobb barátnőmet hirtelen őszinteségi roham kapta el,
amikor általában csak piszkálódni szokott.
Bárhogy is legyen, képtelen voltam visszatartani a könnyeimet.
– Köszönöm, Jaz!
Eric megköszörülte a torkát.
– Jobb, ha magatokra hagylak titeket!
– Ó, nem! – Jasmine egyenesen rámutatott. – Addig nem mész
sehová, amíg nem mondom el, mi a helyzet. Ha bárhogy is bántani
merészeled a barátnőmet, akkor addig foglak ütni, amíg már a
bocsánatomért nem fogsz könyörögni.
– Sosem tennék ilyet. – A kezét a mellkasára tette. – Esküszöm!
– Akkor jó, mert kedvellek, és nem szeretnélek szétverni. Szóval,
mik a terveid vele? – A vállával megbökött.
– Semmi. Mármint nem beszéltünk még meg semmit.
– Még mindig csak a kártyákkal játszotok? Mert ha bármiben
segíthetek, szívesen megteszem!
– Borzalmas vagy! Szerinted miben segíthetnél?
– A Huszonhetedik Napban.
Most be kell vallanom, fogalmam sincs, mi is volt pontosan azon
a kártyán. Amikor Jasmine elkezdett egyre közelebb húzni magához,
még akkor sem sejtettem, mi fog történni. Ránéztem Ericre, aki
egyszerre volt meglepett és zavart, aztán Jasmine maga felé
fordította az arcomat.
Fantáziáltam már arról, hogy megcsókoljak egy másik nőt. Nem
vagyok meleg, de egy lány megcsókolása nem feltétlenül van
összefüggésben a szexuális vággyal.
Oké, dehogynem! De valahogy nem voltam abban az állapotban,
hogy teljesen felfogjam, mi történik.
Jasmine szája lágyan ért az enyémhez. Erickel ellentétben semmi
keménység nem volt benne. Ismertem az illatát, tudtam, hogy őt
ölelem magamhoz, ahogy kinyitottam a számat. Furcsának érződött,
de egyben jónak is, ahogy a nyelve az enyémhez ért. Nem nyomult
be a torkomba, de azt nem is akartam volna.
Az óvatos csók nagyszerű érzés volt, nem lett kényszeredett.
Amikor hátrahúzódtam, Jasmine elvigyorodott, én meg beszívtam az
alsó ajkamat.
– Annyira heteró vagy! – Szerencsére nem nevetett ki, pedig
tudtam, hogy elképesztően viccesnek gondolja az egészet.
Nos, ezzel még egy kártyát kipipálhattam, és feltehettem a
parafatáblára.
Mind a ketten Eric felé fordultunk, akit egyértelműen elképesztett
az előtte kibontakozó látvány.
Nehezen nyelt, és nem nézett egyikünkre sem.
– Szóval, ez is megtörtént.
Azzal viszont egyikünk sem volt tisztában, hogy nem egyedül
Eric volt szemtanúja a csókjelentnek. Jasmine megfeszült, és
elugrott mellőlem, mielőtt még felfoghattam volna, mi is történik.
– Nell!
– Ne szólj hozzám!
A boldogságom egy csapásra elpárolgott. – Jaj, ne!
Jasmine figyelmen kívül hagyta Ericet és engem is, és Nell után
rohant. Eric épp olyan rosszul nézett ki, ahogy én éreztem magam,
beljebb lépett az irodába. Mind a ketten próbáltunk nem Jasmine
irányába nézni, akinek sikerült a folyosó végén utolérnie Nellt, de
sajnos egyértelmű volt, hogy veszekednek.
Eric a kezemért nyúlt, és megszorította.
– Szerinted minden oké lesz?
– Remélem. Voltak már gondjaik a múltban. Azt hiszem, Nell
kissé féltékeny attól, hogy Jasmine vágyai ennyire szabadon
szárnyalnak.
– És bizonyára az nem segített, hogy épp látta csókolózni őt a
legjobb barátnőjével.
– Ó, igen! – Összerezzentem, amikor Nell hangja már visításba
váltott, aztán Jasmine a lépcső felé terelte. – A nap egy csapásra lett
csodásból szar.
– Biztos vagyok benne, hogy megoldják. – Megcsókolta a
homlokomat. – Elhalaszthatjuk estére a beszélgetésünket? Kábé
hatra? Felveszlek, és elviszlek vacsorázni. Aztán kitalálhatjuk, mit
csinálunk utána.
Akármennyire is sajgott a szívem Jasmine-ért, nálam végre jól
alakultak a dolgok. Lábujjhegyre állva megpusziltam az arcát.
– Nagyszerűen hangzik.
– Jobb, ha megyek, osztályoznom kell. Előző este kellett volna
végeznem, csak kissé elterelődött a figyelmem.
– Nem is értem. – Nemcsak, hogy csodás telefonszexben volt
részem, de sikerült elterelnem a professzor figyelmét a munkájáról.
Elképesztő voltam! – Menj, majd később beszélünk!
Ahogy Eric elsétált, azt kívántam, hogy repüljön el gyorsan a nap,
és újra kettesben lehessünk. Persze előbb meg kellett oldanom
csomó szarságot, ami előttem tornyosult. Először is beszélnem
kellett Jasmine-nal, hogy minden rendben legyen kettőnk között.
Lehetséges, hogy kell egy kicsit könyörögnie Nellnek, de minden
oké lesz. Aztán pedig foglalkozom Mickelson professzor dolgaival
is. Holnap már a gépen fog ülni, és vissza se tér a szemeszter végéig,
így rengeteg időm marad, hogy Erickel szórakozzak.
Alig vártam!

***

Jasmine alig szólalt meg a délelőtt további részében. Mikor visszaért

a veszekedés után, az arcát könnyek áztatták, és a haját sem engedte
le. Jasmine csak akkor kötötte kontyba a haját, ha valami idegesítette
vagy felhúzta magát, ilyenkor nem akarta, hogy a tincsei az arcába
lógjanak. Most is ez történt.
Háromórányi kényelmetlen csend után csak feladtam.
– Jaz, jól vagy?
– Nem.
– Akarsz beszélni róla?
– Nem.
– Kérsz kávét? Szívesen hozok a konyhából.
– Nem.
– Sajnálom a dolgot – sóhajtottam fel.
– Egyáltalán nem a te hibád. Nem te csókoltál meg, én
csókoltalak meg téged. És annak ellenére, hogy sokan így gondolják,
nem vagyok reménytelenül beléd esve. Te vagy az én heteró legjobb
barátnőm. Ez meg csak egy csók volt, semmi más.
Ettől kissé összerezzentem.
– Segítene, ha beszélnék Nellel? Elmondanám neki, mi a helyzet.
– Én már elmondtam neki, de nem érdekli semmi.
Segíteni akartam, de a korábbi történésekből azt a következtetést
vontam le, hogy jobb, ha kimaradok belőle. Jasmine és Nell párszor
már végigjárták ezt, és eddig mindig megoldották a dolgokat.
Reméltem, hogy most is így lesz, csak kell egy kis idő.
– Szólj, ha kell valami! Van egy olyan érzésem, hogy ma is
sokáig maradok, hogy mindent összeszedjek Mickelsonnak.
Jasmine bólintott, majd feltette a fülhallgatóját.
Oké, ennyit tehettem.
Már majdnem dél volt, és nem hallottam semmit a főnökömről.
Ahhoz képest, hogy előző nap mennyit cseszegetett, nagyon furcsa
volt az egész, és kissé ideges lettem tőle. Persze, semmiképp sem
mondhattam, hogy az ő jelenlétére vágytam volna a reggel történtek
után. Főleg úgy, hogy már majdnem végeztem a kért
változtatásokkal. Ha minden jól megy, akkor készen leszek,
megkapom az áldását, hamarabb végzek, és a hét elkövetkező
részében csak Erickel kell foglalkoznom.
Épp végeztem a prezentációval, és át akartam térni a kiosztani
kívánt lapok javítására, amikor jelzett a levelezőm.

Címzett: O’Donald, Glenna

Feladó: Mickelson, Phil
Tárgy: Az irodámba
Üzenet: Küldjön el minden fájlt a konferenciával kapcsolatban!
Régit és újat egyaránt.
Ha ez készen van, jöjjön az irodámba!

Csak ültem ott, és bámultam a képernyőt. Három éve dolgoztam

Mickelsonnak, és még sose kérte el azt a prezentációt, amin épp
dolgoztam. Jobban szerette, ha kinyomtattam, állítása szerint így
jobban észrevette a hibákat. Mindig csak ezután kérte az
elektronikus verziót. Ezt mindig elmaradottnak találtam, de ez nem
is meglepő.
Csak egy percig tartott, amíg összeszedtem mindent, és elküldtem
neki. Sajnos ez azt jelentette, hogy nem halogathatom tovább, hogy
meglátogassam az irodájában. Megragadtam a laptopomat,
odamentem Jasmine-hoz, megérintettem a vállát, és kifelé mutattam,
hogy tudja, merre indulok. Lehet, hogy ha egy kicsit egyedül
hagyom, az segít kitisztítani a fejét.
Egyértelmű, hogy az Erickel töltött időszak összezavart. Egy
héttel ezelőtt azonnal Mickelson irodájába rohantam volna, de most
megkockáztattam egy kis kitérőt, és beugrottam Erichez.
– Hahó! – mosolyogtam. – Mész órára?
– Még fél óráig nem. – Összeráncolta a homlokát. – Hogy van
Jasmine?
– Nem jól, rendesen összevesztek. Nell nyilvánvalóan úgy
gondolja, hogy Jaz belém van esve vagy valami. Őrület.
– És szerinted nem? Én néztem a jelenetet, ne feledd! Láttam,
hogy te is élvezed a dolgot, de volt abban valami furcsa, ahogy
megcsókolt. – Megrázta a fejét. – Ha én lettem volna Nell helyében,
nekem is meglennének a kételyeim.
Őrültségnek hangzott a dolog. Jasmine nincs belém esve. Ugye?
– Biztos vagyok benne, hogy megoldják. Most mennem kell
találkozni a professzorral. Ma este repül, és bizonyára mindent meg
akar nézni, hogy nem csesztem-e el semmit. – Kifelé menet még
hátrafordultam. – De még áll a mai vacsora?
Eric oldalra biccentette a fejét, először a padlóra nézett, majd
elmosolyodott.
– Persze! Claude biztos tud asztalt szerezni nekünk.
– Ó, igen! Azóta is arról a kajáról álmodom, mióta ott voltunk.
Eric felvette a telefonját.
– Akkor hatra foglalok.
– Jobb, ha megyek. Mickelson vár az emeleten, bizonyára jól
megkapom a magamét, ha kések.
Évek óta először nem rettegtem a főnököm rémes pillantásától.
Eric este csodás étterembe visz, ahol személyes kiszolgálást
kaptunk. Csak egy pár kedves szóval és pillantással elérte, hogy a
legkülönlegesebb embernek érezzem magam a világon.
Miért akarna bárki is szakítani olyasvalakivel, mint Eric?
Kopogtam Mickelson professzor irodájának félig nyitott ajtaján,
mielőtt beléptem volna.
– Jó napot, elnézést a késésért. Meg kellett állnom…
– Üljön le! – Rám nézett, hosszan bámult. – Csukja be az ajtót! –
Pislogtam. Annyi éven keresztül dolgoztam vele diákként és
beosztottként is, még sose volt igazán mérges. Ideges, frusztrált,
felspanolt volt már, de mérges nem. A kezem megremegett, amikor
becsuktam az ajtót, majd leültem.
Először nem mondott semmit, csak bámult, erősen, sípoló hangon
szívta be a levegőt. Más helyzetben elnevettem volna magam.
Persze, most a lehető legrémesebb lenne, ha ilyesmit tennék.
Mickelson megköszörülte a torkát. A keze ökölbe szorult az
asztalon.
– Elküldte a fájlokat?
– Igen, azonnal, ahogy mondta.
– Elvégezte a szükséges változtatásokat? – Nem nézett félre, nem
engedte el kék szemével a pillantásomat.
 Nehezen nyeltem, és fészkelődtem a széken.
– A prezentációhoz igen, de a kiosztandó lapokat még nem
fejeztem be. Azzal is készen leszek egy órán belül, ahogy kérte.
– Ez már nem az ön dolga.
A gyomrom összerándult, megmarkoltam a füzetemet.
– Nem értem.
– Nagyon felkavaró telefonhívás érkezett ma az irodából. Úgy
tűnik, hogy ön szexjátékokban vesz részt a kampuszon az egyik
munkatársával és egy professzorral. Ugyan a professzor nevét nem
jelezték felém, de biztos vagyok benne, hogy lesz kivizsgálás.
Hányni akartam.
– De…
– Egy szót se szóljon, nincs értelme tagadni! Szemtanú
jelentkezett a részletekkel. – Előrehajolt, az izmok megfeszültek a
nyakán és az állkapcsán. – Öntől akarom hallani, mondja el az
igazat!
Én semmi mást nem akartam, csak sikítani, hogy ártatlan vagyok.
Hogy semmi olyat nem tettünk, ami ellentmondana a szabályoknak,
de tudtam, hogy nem tehetem ezt.
– A kártyákat a dédnagymamám temetésén találtam. Behoztam,
hogy megmutassam őket Jasmine-nak, és utána önálló életre kelt a
dolog.
Mickelson hátradőlt a székén.
– Maga ostoba!
– Nagyon sajnálom, de őszintén mondom, hogy semmi sem
történt.
– Valami csak történt, és önt fülön csípték. Már közöltem önnel és
a barátnőjével is, hogy az ilyesfajta viselkedés elfogadhatatlan a
kampuszon. Tisztában van ön azzal, hogy milyen károkat okozhat az
iskola hírnevében, ha ez kitudódik? Ha a hírekbe kerül? Ha a diákok
meglátják, azonnal bekerül a közösségi médiába! Önnek különösen
értenie kellene, milyen gyorsan terjed a pletyka. Nem állhatok ki ön
mellett, el kell távolodnom az ügytől!
– De…
– Ki van rúgva!
A könnyek azonnal marni kezdték a szememet. Ha megütött
volna, az kevésbé esett volna rosszul, mint a szavai.
– Hogy micsoda?
 – Elkísérem az irodájába, magához veheti a táskáját, aztán el kell
mennie. Valaki majd összeszedi a személyes tárgyait, és elviszi
magának. – Felállt, és megkerülte az asztalomat. – Hagyja itt a
jegyzeteit! A kutatásomhoz kapcsolódó holmik már nem tartoznak
önhöz.
Úgy éreztem, mintha téglával ütöttek volna fejbe. Letettem a
jegyzeteket az asztalra, de képtelen voltam gondolkozni. Felálltam,
majd követtem őt az irodám felé.
Az exirodám felé.
Amikor lementem a lépcsőn, Eric épp az irodája ajtaját zárta. A
mosolya azonnal eltűnt, ahogy meglátta az arcomat.
– Szia, Phil. Mi a helyzet?
– Csak épp lerendezek egy kis problémát, nem a te gondod.
Követtem zsibbadtan, de éreztem, hogy Eric minket néz. Ahogy
beléptem az irodába, Jasmine épp a nyomtatónál állt. Mondott
valamit, de én a lehető leggyorsabban megráztam a fejemet.
Mickelson professzor összefonta a kezét maga előtt, és
összehúzta a szemét.
– Szerencsés, hogy nem az én alapomból fizetik önt, mert akkor
maga is ki lenne rúgva. Hamarosan azonban önt is felhívják a HR-
től, hogy megbeszéljék a helyzetet.
– Mi van? – Jasmine ledobta a papírokat az asztalára.
– Glenna?
Nem maradhattam tovább. Megragadtam a táskámat, a pulcsimat
és az R2-D2 ceruzatartómat, aminek kiöntöttem a tartalmát az
asztalra.
– Viszlát, Jaz!
– Mi a fene? – Jasmine pillantása őrült gyorsan cikázott köztünk.
– Hová mész?
– Ki van rúgva. És ha engem kérdez, ön is erre a sorsra fog jutni!
– Nem! – Megfordultam, és egyenesen Mickelson arcába néztem.
– Jasmine-nak ehhez semmi köze, én hoztam be a kártyákat, én
kezdeményeztem a csókot. Bevallok mindent, Jasmine ártatlan.
– Glenna, ne csináld ezt!
– Minden rendben van. Az én saram, nem a tiéd. Most elnézést,
de inkább mennék, mielőtt még elkezdek bőgni. – Kifurakodtam
Jasmine mellett a folyosóra.
Eric nem mozdult a helyéről. Valószínűleg ő is hallott mindent.
Mickelsonnak fogalma sem volt róla, hogy ő is benne van az
ügyben, így megvédhettem őt ettől az egésztől. Nem álltam meg.
– Glenna?
A távolabbi lépcsőt választottam az utolsó alkalomhoz, és addig
tartottam is magam, amíg haza nem értem.
 22. fejezet

Semmi mást nem akartam jobban, mint begubózni a lakásomba,

és sajnálni magam az este egész hátralevő részében. Soha életemben
nem gondoltam volna, hogy valaha ki fognak rúgni. Nagyon
keményen dolgoztam, és mindig nagyon igyekeztem betartani a
szabályokat. Persze, hülyeség volt a kártyákat bevinni a
munkahelyemre, de azért ezt nem mondanám olyan hatalmas
vétségnek.
Nem kellett ahhoz zseninek lenni, hogy az ember rájöjjön: Nell
panaszolt be minket. Nem kérdés, hogy Jasmine-tól tudta meg a
részleteket, amikor ő próbálta elmagyarázni neki a helyzetet. Nell
mindig is féltékeny volt, de sosem gondoltam volna, hogy így
elfajulhat a dolog.
Talán több volt az egészben, mint azt én először gondoltam. Eric
azt mondta, hogy felfedezett valamit Jasmine testbeszédében, és
szerinte a csók többet jelentett neki, mint egy kártya kipipálását. De
mi már évekkel ezelőtt beszélgettünk erről Jasmine-nal. Én heteró
vagyok, ő meg nem bukik rám. Olyan, mintha a testvérem lenne.
Ennek az egésznek semmi értelme.
Az egyetlen dolog, ami tartotta bennem a lelket, hogy hamarosan
Erickel vacsorázom a Reading Street Pubban. Nagy nehezen
felkászálódtam a kanapéról, és letöröltem a könnyeimet. Miután
lezuhanyoztam, és választottam egy szép ruhát, hátradőltem az
ágyamon, hogy megszáradjak. Pont akkor rezdült meg a
telefonomon, amikor elkészültem. Elmosolyodtam, ahogy megláttam
Eric nevét.
Jó lesz, ha felveszlek?
Elmegyek taxival. Gyorsabb lesz.
Hatkor találkozunk.
Már csak negyvenöt percem maradt, hogy végezzek pár utolsó
simítást, és a belvárosba érjek. A világ ugyan összeomlott, de az élet
folytatódik. Összeszedtem magam, és taxit hívtam.
Az étterem sokkal zsúfoltabb volt, mint előző alkalommal. A pult
előtt tömeg ácsorgott, a kiszolgálók az asztalok között rohangáltak
italokkal és ínycsiklandó ételekkel. Az ajtónál nem Claude fogadott,
így megmondtam a nevemet.
– Igen, Mr. Morris már itt van. Odakísérem az asztalhoz.
Az esti levegő lehűlt, ezért egyáltalán nem lepett meg, hogy nem
a kinti asztalokhoz kísér. Ehelyett az étterem hátsó sarkába vitt a
kandalló mellé. Ugyan begyújtották, de a wellnesszel ellentétben
nagyon kevés hő áramlott belőle. Eric felállt, ahogy meglátott, de
nem mosolygott.
Nem volt kétségem afelől, hogy Jasmine-nal megvitatták a
távozásom részleteit.
Eric megkerülte az asztalt, lágyan megcsókolta az arcomat, és
kihúzott nekem egy széket.
– Helló!
– Helló! – A feszültségem máris enyhült az érintése nyomán. –
Köszönöm.
– Megkérdezném, hogy jól vagy-e, de nem tudom elképzelni,
hogy jól lennél.
Eric egy volt azok közül az emberek közül, akikkel úgy éreztem,
őszinte lehetek.
– Ez a szeptember jó szarul alakult nekem.
– Rendeltem bort. Gondoltam, nem bánnád.
Valami furcsának tűnt vele kapcsolatban, nem nézett a szemembe,
ahogy töltött. Talán bűntudata volt, hogy én vittem el a balhét valami
olyasmiért, amiben ő is ludas volt. Még akkor is, ha nem az ő hibája.
– Ma igent mondok bármilyen borra. – Nagyot kortyoltam a
pohárból, amint kitöltötte. Édes mennyországnak hatott a rémes nap
után. – Köszönöm.
Megrendeltük az ételt, Eric jó érzékkel kerülgette az érzékeny
témát. Próbált poénkodni is, de úgy tűnt, a humor nem az erős
oldala, csak Kiborg Professzorként tudtam rajta nevetni. Ennek
ellenére igyekezett felvidítani, amiért hálás voltam.
Ahogy befejeztük a desszertet, minden megváltozott. A
beszélgetés alatt nem nézett a szemembe úgy, ahogy szokott.
Kiöntötte a megmaradt bort a poharunkba, csak ekkor döbbentem rá,
hogy nem néz rám.
– Beszélnünk kell!
Létezett ennél rettegettebb mondat? Letettem a poharat, és
megdörzsöltem a combomat.
– Már beszélünk. Több mint egy órája.
– Tudod, mire gondolok – húzta össze a szemét.
– Miről kellene beszélnünk?
– Arról, ami ma történt.
– Ehhez sokat nem lehet hozzáfűzni. Nell felhúzta magát, mert
Jasmine megcsókolt, megtudta, mi történt a kártyákkal, és elmondta
az adminisztráción. Ők meg közölték Mickelsonnal, aki erre
kirúgott. – Basszus, mindjárt újra elsírom magam! Nem akartam,
hogy ennyire eluralkodjon felettem ez a helyzet. Megköszörültem a
torkomat, és elmosolyodtam. – Viszek haza ebből a borból.
– Mind a ketten benne voltunk a dologban.
– Tudom, de téged nem lehet hibáztatni azért, ami történt.
– Jasmine nem csókolt volna meg, ha én nem ösztönzöm.
– Ez nem…
– Tudod, hogy megtettem. – Becsukta a szemét, és felsóhajtott. –
Én vagyok a hibás azért, hogy tönkremegy a karriered. Nem te. –
Letette a poharát, én meg odanyúltam, és megérintettem a kezét. –
Te próbálkoztál volna a kártyákkal, ha én nem hozom fel? Elvitted
volna a sütögetésre, ahol majdnem meglátták? Megcsókoltad volna
Jasmine-t a munkahelyünkön?
Úgy éreztem magam, mintha egész éjjel püföltek volna. Eric
szavaitól még inkább elöntött a fáradtság. Újra megfogtam a poharat.
– Mi a válaszod erre? – Volt valami keserűség a hangjában.
– Nem, tudod, hogy nem tettem volna meg.
Nem tudtam volna elképzelni, hogy mást feleljek. Eric
arckifejezése pont olyan volt, mint az enyém, amikor hazaértem:
megtörtnek tűnt.
– Pont ez a gond! Akár szándékos volt, akár nem, te miattam
veszítetted el a munkádat.
– Nem, Nell…
– Szerintem jobb lenne, ha nem találkoznánk ezek után.
A levegő megfagyott a tüdőmben. Szédültem, kezdett elsötétülni
a világ előttem, de aztán sikerült újra levegőt vennem.
– Mi? – Alig bírtam bármit is kinyögni. Ez egyszerűen nem
történhetett meg mindennek a tetejébe. Nem igazságos!
Eric arca kiüresedett, a tekintete a gyertya felé vándorolt.
– Csak… egész egyszerűen nem bírom ki ezt még egyszer. Azt
hittem, készen állok, hogy ami történt velem a múltban, az csak
egyszer történhet meg. De a mai nap után… képtelen vagyok erre
még egyszer.
Nem tudtam harcolni ellene, mert nem is értettem, amit mond.
– Grace-ről van szó?
Rám nézett, megszorította a poharát.
– Nem akarok beszélni róla.
– Szóval akkor most olyasmi miatt szakítasz velem, ami nem is
igazán az én hibám, de hasonlít valamihez, ami a múltban történt
veled, viszont még csak beszélni sem vagy hajlandó róla? Szerinted,
akkor hogy a francba dolgozzam fel ezt az egészet?
– Glenna, te tényleg csodálatos és aranyos nő vagy.
– Én nem akarok sem aranyos, sem csodálatos lenni. Csak veled
akarok lenni.
Eric előrehajolt, hogy megfogja a kezemet, de én leállítottam.
– Egyszer azt mondták nekem, hogy sokszor az a legjobb döntés,
ami a legjobban fáj. Lehet, hogy most nem így gondolod, de
szerintem jobb lesz neked is, ha befejezzük ezt az egészet. – Eric
felsóhajtott, a feje előrehanyatlott, mintha képtelen lenne elbírni a
súlyát. – Nem vagyok elég jó neked. Ahogy senkinek sem.
Hogy a fenébe mondhatott ilyet?
– Ezzel nem értek egyet. Kedves vagy, vicces és szexi. Bármelyik
nő örülne neked. Én meg veled akarok lenni.
– Most még ezt mondod, de mi lesz egy hét vagy egy hónap
múlva? Mi történik akkor, ha nem találsz új munkát, és nem tudod
kifizetni a lakbért? – Hátradőlt, és nem nézett rám. – Előbb vagy
utóbb majd gyűlölni kezdesz, ki nem állhatsz majd érte, hogy
olyasmire vettelek rá, amit magadtól biztosan nem tettél volna meg,
ha nem bátorítalak. Rengeteg dolog van, amit el bírok viselni, de azt
biztosan nem, hogy te meggyűlölj.
Ha most attól próbált megvédeni, hogy ne gyűlöljem, akkor
borzalmasan szar munkát végzett.
– Eric, kérlek!
– Azért szerettelek volna meghívni vacsorára, hogy
megköszönjem. Már nagyon régóta a sötétben tapogatózom, és te
adtál némi fényt. Azt kívánom, bár tovább tarthatott volna, és olyan
férfi lehetnék, akit megérdemelsz. Csodálatos nő vagy minden
szarság ellenére, amit el kellett tűrnöd az életben. Tudom, hogy
hatalmas dolgokat fogsz elérni.
– Hagyd ezt abba! – Tudtam, hogy ha tovább beszél, nem bírom
majd visszatartani a sírást. A testem sajgott a visszafogott
könnyektől. – Ne mondj semmit!
Eric olyan szorosan szorította össze a száját, hogy teljesen
elfehéredett az ajka.
– Ez nem igazságos. – Kiittam a bort. – Egész életemben mindig
kerültem a kockázatot, mindig azt csináltam, amit kellett, mindig azt
mondtam, amit kellett. Mindent megtettem, hogy jól dolgozzak
Mickelsonnak. Nem kajtattam a pasik után, mert ilyesmit nem csinál
egy rendes nő. Nagy Glenna leveléig nem is gondoltam, hogy mást
is kipróbálhatnék. A hozzám hasonló nők nem kapnak meg olyan
pasikat, mint te: okos, vicces, szexi pasikat. De arra gondoltam,
hogy talán Nagy Glennának igaza volt. Talán Jasmine-nak igaza
volt. Nem maradhatott így minden, mert ha nem kockáztatok, sosem
lesz olyan életem, amilyenre igazán vágyok. – Felálltam, és óvatosan
letettem a szalvétát az asztalra. – Tessék! Megpróbáltam, és
darabokra esett szét minden! Ez nem fair, és nagyon nem tetszik!
– Sajnálom! – suttogta.
– Hazavinnél? – Amikor láthatóan fájdalmas kifejezés ült az
arcára, feltartottam a kezemet. – Ne fáradj, inkább taxit hívok!
Köszönöm a vacsorát. Remélem, egyszer megtalálod, amit annyira
szeretnél.
Azzal elsétáltam az egyetlen megmaradt jó dologtól az
életemben.
 IV. RÉSZ

A vég új kezdete
 23. fejezet

Munkanélkülinek lenni furcsa állapot. A kirúgásom utáni első napon

ugyanakkor keltem, mint mindig szoktam. Lezuhanyoztam, és sietve
próbáltam bekapni pár falatot, mintha még mindig el kellene érnem a
buszt. Amikor kiöntöttem a gabonapelyhet a tálba, akkor jöttem rá,
hogy nincs hová rohannom. Sehová sem kellett ma mennem.
Szóval, inkább csináltam zabkását.
Miután megettem a forró édességet – raktam bele juharszirupot és
csokidarabokat, csakhogy felturbózzam –, felhívtam anyát.
– Szia, drágám, mi a helyzet?
– Hát, elég rossz hetem volt.
– Mi történt?
– Hát, tudod, kirúgtak.
– Micsoda?
Rengeteg dolog volt, amit megbeszélhettem anyával, de azért a
szexkártyákat, amiket Nagy Glenna temetése után találtam, nem
akartam vele kitárgyalni. Szóval, ezt a részt kihagytam, de nagyjából
elmondtam, mi történt.
– Miután elolvastam Nagy Glenna levelét, úgy gondoltam, össze
kell szednem a bátorságomat, és megpróbálnom a dolgot Erickel.
Nem az ő hibája volt, de ő úgy gondolja, hogy igen.
– Sosem kedveltem azt a professzort, akivel dolgoztál. Apáddal
folyamatosan azt éreztük, hogy az első naptól kezdve kihasznál.
– Nem volt annyira rémes.
– Dehogynem. Csak túl kedves vagy ahhoz, hogy bevalld
magadnak, mert még azelőtt ajánlott munkát, hogy lediplomáztál
volna.
– Nincs olyan sok kommunikációs kutatói munkalehetőség,
úgyhogy tényleg nagyszerű ajánlat volt. – Akárhogy is nézzük, nem
bántam meg a döntésemet. Nem igazán.
– És most mit fogsz csinálni?
– Összerakom az önéletrajzomat, és megnézem, milyen munkák
vannak az álláshirdető oldalakon. Ha nem találok semmit, akkor
lehet, hogy felkeresek egy munkaközvetítőt.
– Ez jó terv. Azt tudd, hogy mi itt vagyunk, segítünk, ha kell.
– Köszönöm, anya.
– Gyere át ma vacsorára, akkor beszélhetünk, és kidolgozhatunk
valami tervet!
– Lehet, majd szólok.
– Rendben, szeretlek, édesem!
– Én is szeretlek.
Miután letettem a telefont, üzenetet kaptam Jasmine-tól. Még
mindig mérges volt, és biztosított róla, hogy Nellnek sosem fogja
megbocsátani, amit tett. Végeztek egymással örökre. Ettől sem
éreztem jobban magam, mert nagyon jól tudtam, hogy Jasmine-nak
milyen fontos volt ez a kapcsolat. Annak ellenére, hogy ő is benne
volt a csókban, nem érdemelte meg ezt az egészet.
Miután végigolvastam Jasmine kiakadását, átváltottam Eric
utolsó üzenetére. Még mindig fájt, ha rágondoltam, és hogy hogyan
is végződtek a dolgok kettőnk között.
Nagyon jól tudtam, hogy több volt abban, amit mondott, de nem
volt hajlandó kifejteni a dolgot. Bármi is történt közte és Grace
között, az rám is kihatott.
Egyáltalán nem számított, milyen csodálatos is volt vele, nem
szaladhattam olyasvalaki után, aki nem volt hajlandó komolyan
venni a dolgokat. Ettől csak idegesebb lettem. Bassza meg, hogy
ilyen seggfejként viselkedett! Üzennem kellett volna neki,
elmondani, pontosan hogyan is érzek.
Seggfej. Szemétláda. Ördögi gonosztevő!
Bassza meg, Kiborg Professzor! Elkaplak a következő
alkalommal, Szuper Boszi!
Ledobtam a telefont a kanapéra, majd a cipőmhöz és a táskámhoz
léptem. Ki kellett jutnom a lakásomból. Az önéletrajzom és a
lecseszős üzenetek várhatnak.
Odakint egyre hűvösebb lett a levegő, olyan frissesség töltötte
meg, amilyet csak ősszel lehetett érezni. Végigsétáltam Torontón,
élveztem a sokaságot anélkül a nyomás nélkül, hogy valahová
rohannom kellene. Lementem a metróba, és mielőtt még felfogtam
volna, merre is megyek, oda tartottam, ahová Nagy Glennát
temettük. Csak egy gyors buszút, és ott is lehetek.
Furcsa, hogy mennyire más egy temető üresen, emberek nélkül. A
szél kissé erősebben fújt, a levegő hidegebbnek érződött, ahogy
haladtam a sorok között arrafelé, ahol Nagy Glenna nyugodott. A
levele még mindig a táskám oldalzsebében volt, szépen összehajtva.
Ahogy a sírhoz értem, letérdeltem, rányomtam a kezemet a hideg
földre, amit a temetés óta tehettek ide.
Kivettem a levelet, és leültem a sír mellé. Csak egy percig tartott,
amíg újraolvastam, de most a szomorúság helyett inkább mérges
voltam.
– A leveled szar, Nagy Glenna! Olyasmit csináltam miatta, amit
egyébként sosem tennék. Kalandot kerestem, és minden
elcsesződött. Megmaradhatott volna csak a fantáziám, és lehettem
volna boldog. Akkor még mindig lenne munkám! Lehet, hogy a
seggfej főnököm lenyúlja az ötleteimet, és a sajátjaként villog velük.
Lehet, hogy csomó minden nem tökéletes az életemben, de boldog
voltam.
Tényleg? Élveztem a munkámat, szerettem Jasmine-nal dolgozni,
de tényleg boldog voltam?
Visszagondoltam az elmúlt három évre az életemben. Minden nap
bementem dolgozni, de nem igazán villanyozott már fel, amit
csináltam. Ugyanazt ettem, ugyanazon az útvonalon mentem be,
megvolt a rutinja minden egyes napnak. Nem mondanám, hogy
belefásultam, de beleszoktam.
Még a férfiak sem voltak izgalmasak az életemben. Magamban a
partnereimre kentem a nem túl izgalmas szexet, és azt kívántam, bár
magasabb szintre emelnénk a dolgot. De úgy látszik, vonzottak a
nem hozzám illő férfiak, akik nem adhatták meg azt a szenvedélyt,
amire vágytam. Nem az ő hibájuk, hogy nem illettünk össze.
Nem tudatosult bennem, de évekig szabotáltam a saját
boldogságomat.
Amíg meg nem találtam a kártyákat. Az elmúlt három hét
Erickel… basszus, sosem voltam még ilyen boldog! Elképesztő volt
az időszak, amíg együtt voltunk, a szex és a nevetés is. Ez nem lett
volna lehetséges a kártyák nélkül, és ha nem fogadtam volna meg
Nagy Glenna javaslatát, és vállaltam volna kockázatot, hogy végre
olyan férfival legyek, aki nekem való.
Erickel.
Letöröltem az arcomon lecsorgó könnyeket.
Eric tökéletes volt. Furcsa, de sokkal inkább önmagamnak
éreztem magam a közelében. Elengedtem magam, nem aggódtam
amiatt, hogy mit is mondok. Eric tisztelt emberként is, és a munka
világában is. Nem is gondoltam, hogy ez ennyire fontos nekem.
Mickelson annyira elnyomott, hogy el is felejtettem, milyen lehetett
volna rendes esetben az életem. Eric felvillantotta előttem ezt a
lehetőséget.
Én meg elengedtem.
Bassza meg!
A gondolataim súlya addig húzott, amíg már a homlokom a
térdemen nem pihent. A dolgok sokkal zavarosabbak lettek, túl
súlyosak. Össze kellett szednem magam. Az élet folytatódott, ment
tovább nélkülem is. Össze kellett szednem magam, és kitalálnom,
hogyan haladjak előre a munkám, Eric és Nagy Glenna nélkül.
Felálltam, leporoltam magam, megcsókoltam az ujjamat, majd
megérintettem a sírkövet.
– Sajnálom. Nagyon szeretlek, Nagy Glenna. Ne aggódj értem,
kitalálom, mit is csináljak!
Kifelé menet észrevettem egy nőt egy sírkő mellett. Kicsit
idősebbnek tűnt nálam, és épp letett egy csokor virágot a sírra.
Egyszerre kezdtünk el kifelé sétálni.
Amikor egymás mellé értünk, felém fordult, és elmosolyodott.
– Szép napunk van.
– Igen. Már nem sok ilyen lesz, mielőtt jön a hideg.
A táskájába nyúlva elővett egy zsebkendőt.
– Szerintem szükséged van rá.
– Köszönöm. Nem is gondoltam, hogy itt kötök ki, fogalmam
sincs, miért is jöttem ide pontosan.
– Amikor a férjem, Rob meghalt pár évvel ezelőtt, sokszor jöttem
ide a legkülönbözőbb időpontokban. Általában akkor, ha valamire rá
akartam jönni, vagy beszélni akartam vele.
– Részvétem. – Nyeltem egy hatalmasat. Épp elég nehezen
viseltem Nagy Glenna elvesztését, bele se akartam gondolni,
mennyire nehéz lehet elveszíteni egy szeretett férfit. Valószínűleg
hasonlóan éreznél, mint amikor Eric azt közölte, hogy véget vet az
egésznek.
– Önnek is.
– Nagy Glenna kilencvennyolc éves volt, teljes életet élt, és
hasonlót kívánt nekem is, de én valahogy elcsesztem mindent.
 – Ismerem az érzést. Mintha nem számítana, mit csinálsz, tuti,
hogy az ellenkezője történik, és te meg hülyének érzed magad, hogy
miért mentél bele egyáltalán a dologba. – A hangja megemelkedett,
és a kezével erősen gesztikulált. – Nekem is eltartott egy ideig, mire
rájöttem mindenre. Biztos vagyok benne, hogy neked is sikerül.
– Hát, mostanság elég szarul állok. Kirúgtak a munkahelyemről,
és a pasi, akibe belezúgtam, szintén kirúgott.
– Jaj! – A nő zsebre tette a kezét. – Velem is hasonló történt. A
pasim elment, én meg elengedtem.
– Fájdalmasan hangzik.
– Igen, de aztán tudod, mit csináltam? – Megállt, ahogy elértük a
parkolót, és a szemembe nézett. – Rájöttem, hogy az élet túl rövid,
és hogy néha az akadályok csak azért vannak, hogy bebizonyítsd
magadnak, hogy ezekkel is meg tudsz küzdeni.
– Szóval, visszaszerezte a pasit?
Elmosolyodott, és innen sejtettem, hogy ez a nő megtalálta a
helyét.
– Volt némi huzavona, és némi… olyan dolog, amit nem kellene
megosztanom egy idegennel. De igen, végül visszaszereztem.
Ha egy olyan nő, akinek meg kellett gyászolnia a férjét, képes
feldolgozni a veszteséget, és boldogságot találni valaki másnak az
oldalán, akkor nekem sincs semmi kifogásom, hogy én miért ne
érhetném el ezt.
– Nagyon köszönöm, sokat segített.
– Semmi gond. Általában nem én adok tanácsot, a testvérem jó
ebben. De jó tudni, hogy nem vagyok teljesen reménytelen. –
Bólintott, és beült a kocsijába.
Amikor már eltűnt a szemem elől, akkor döbbentem rá, hogy nem
kérdeztem meg a nevét.
De mindegy is, mert az Ismeretlen Nőnek igaza volt.
Engedhetem, hogy ez a dolog teljesen elemésszen, vagy
megpróbálhatok továbblépni. Elengedhetem Ericet harc nélkül, de
elvérezhetek harc közben is. Tervet kellett kieszelnem, hogyan is
kezdjek bele ebbe az egészbe. Haza kellett jutnom, hogy
végignézzem a táblámat, és kiterveljem, hogyan is tovább.
Nem Nagy Glennáért akartam megtenni, nem is a szüleimért vagy
Jasmine-ért, vagy az ismeretlen nő kedvéért. És nem is Ericért. Az
egyetlen ember, aki boldoggá tehet, az bizony én magam vagyok. És
az Erickel töltött időszak pontosan az volt, amire vágytam. Az
lehettem, akivé mindig válni akartam. Ha hagynám, hogy Eric úgy
elsodródjon tőlem, hogy meg se próbálom visszaszerezni, egész
életemben bánkódnék. Elhatároztam, hogy nem engedem. Utána
fogok menni, hogy a helyére billentsem a dolgokat.

A tábla előtt álltam, és sört ittam. Így, hogy nem kellett sehová se
rohannom, és senkinek sem kellett megfelelnem, nem tudtam volna
egyetlen rendes indokot sem mondani, miért ne igyák egy sört.
Ráadásul már elmúlt három óra, szóval annyira ez se volt vészes.
Nem igazán. Egyedül iszogattam munkanélküliként…
Mindegy is, Ericre kellett koncentrálnom!
Letettem a sört, és visszanéztem a táblára. Még nem tettem fel a
Huszonhetedik Napot a szexes oldalra annak ellenére sem, hogy
kipipáltuk. Egyrészt hatalmas bűntudatom támadt, hogy élveztem,
főleg annak tudatában, hogy milyen eseménysort indított el. Egy
ideig még haboztam, de aztán végül csak feltettem. Ezután a
Tizenötödik Nap is felkerült, a szerepjátékos kalandunk.
Elmosolyodtam, amikor visszagondoltam, milyen csodálatos is volt
az az este.
Nehezen hittem el, hogy csupán pár napja történt. Ahogy ezzel
kész lettem, visszafordultam a lényeghez: hogy Ericről mindent
megtudjak.
Nem mondanám, hogy túl sok mindent tettem hozzá az utóbbi
időben. Az, hogy a Rémségek kicsiny boltjának eredeti végét
szerette, nem segített megoldani a mostani dilemmámat.
Egyetlenegy cetli tartogatott minden választ, de arra rá sem akartam
nézni.
Levettem Grace nevét a tábláról, és feltartottam. Nem tudtam a
vezetéknevét, vagy hogy hová járt iskolába, így szinte lehetetlen
feladat volt, hogy megkeressem. Megnéztem az egyetem honlapján
is, de kiderült, hogy már nem ott tanított. Egyetlenegy lehetőségem
volt, hogy válaszokat kapjak a kérdéseimre. Csak pár percbe telt,
hogy kikeressem a Reading Street Pub számát az interneten. Az
étterem most zárva volt, de szerencsére felvették a telefont.
– Reading Street, miben segíthetek?
– Helló! – Na jó, kissé furcsa volt ez az egész. – Claude ott van a
közelben?
– Ó, talán. Meg kell néznem… Kiment a sörfőzdébe az előbb. Ki
keresi?
– Glenna. Mondhatja neki, hogy Eric barátja vagyok.
Vivaldi „Tavasza” kezdett a vonalban szólni, amíg vártam. Élénk,
meleg dallam volt, teljes ellentétben állt azzal, hogy milyen belső
vihar dúlt bennem. Abban sem lehettem biztos, hogy Claude
egyáltalán emlékszik rám. Az is lehet, hogy nagyon kedvelte Grace-
t, és nem akarta, hogy Eric mással randizzon. Vagy az is lehet, hogy
nagyon elfoglalt, ezért másik napra kell halasztanom ezt az egészet.
A gond csak az volt, hogy rettegtem, ha elhalasztom ezt az
alkalmat, akkor Eric még messzebbre sodródik tőlem.
Vivaldi elhallgatott, és a következő pillanatban vidám férfihang
szólt bele a telefonba.
– Glenna! Eric manóbarátnője. Hogy vagy?
Úgy gondolta, hogy manónak nézek ki? Fogalmam sem volt, mit
is gondoljak erről.
– Igen, én vagyok.
– Ne mondd azt, hogy Eric máris olyasmit csinált, amivel
kikészített.
– Nem teljesen, vagyis talán mégis.
– Tiszta sor – nevetett fel. – Most mit csinált az a seggfej?
Á, hogy ők ilyen viszonyban vannak!
– Szakított velem.
– Sajnálattal hallom, de a barátomról van szó, úgyhogy nem
fogok rosszakat mondani róla.
– Nem is kérnélek erre, de igazság szerint próbálok rájönni
valamire.
Kiböktem az egész történetet, nem akartam hosszabb időre
megállni, nehogy Claude leállítson. Nem kellett volna ezen
aggódnom. Ahogy abbahagytam, akkor sem mondott semmit.
– Mondtam én neked, hogy seggfej.
Oké, máris kedveltem a pasit!
– Nem, nem az. Grace bizonyára megbántotta, és bár ez
kettejükre tartozik, kihat a mi kapcsolatunkra is. Ha én csesztem
volna el, és azért akarna szakítani, nem is érdekelne. De nem
akarom, hogy engem büntessen más hibájáért.
Újabb szünet következett, motozást hallottam a vonal túlsó végén,
aztán olyasmi motyogást hallottam, ami bassza megnek hangzott.
– Nem mondhatom el, mi történt, de azt megsúgom, hogy Grace
vezetékneve Bilodeau, és a Yorkban dolgozik. Ha ő sem mond neked
semmit, akkor sajnálom.
– Nagyon köszönöm, csak egy esélyt szerettem volna.
– De meg kell ígérned, hogy nem zaklatod Grace-t. Nem olyan
ember, amilyennek gondolod.
– Mit értesz ez alatt?
– Ericnek és neki nagyon bonyolultan alakult a kapcsolata. A
végén más dolgokat akartak, ami senkinek sem a hibája. Csak…
legyél kedves vele. Tényleg szerette Ericet, ebben én sosem
kételkedtem.
Ideges lettem.
– Nem fogom bántani, megígérem.
– Mennem kell, Glenna. És remélem, hogy hamarosan
találkozunk!
– Én is remélem.
A névvel és a hellyel felvértezve nem tartott sokáig, hogy
megkeressem Grace-t, és megtudjam az órarendjét. Ha rögtön
felugrottam a buszra, akkor még a következő órája előtt elkaphattam.
Végre kezdett alakulni a dolog.
Az osztályterem ajtajában álltam, amikor a diákok maradéka is
kiszállingózott. Ahogy általában, itt is volt pár fiatal, akik
hátramaradtak, hogy beszélgessenek a professzorral. Már itt voltam
tizenöt perce, és ahogy megláttam Grace Bilodeau-t, csak azon
gondolkoztam, mit is fogok mondani neki.
Claude-nak igaza volt, egyáltalán nem ilyen emberre
számítottam.
Grace ugyanis egy sportos kerekesszékben ült. Fekete hullámos
haját a feje tetejére tornyozta, ami úgy festett, mint egy hegy,
ahonnan bármikor elindulhat a lavina. Magas volt, de nagyon
törékenynek tűnt. Szenvedélyesen beszélt a diákokhoz, a karjaival
úgy gesztikulált, mintha önálló életet élnének. Csodálatosnak tűnt.
Amikor elment az utolsó diák is, Grace rám nézett.
– Sajnálom, de tele van a csoport, több diák már nem fér be
hozzám.
– Nem diák vagyok – pislogtam felé.
Megkerülte a helyiség közepén álló asztalt a kerekesszékkel, és
összeszedte a holmiját.
– Akkor miben segíthetek?
Hiába a rengeteg rágódás, nem találtam ki, hogy is kellene
bemutatkoznom. Beléptem a tanterembe, és a hátam mögött
összekulcsoltam a kezem.
– Nos, ez kicsit kínos. Glenna O’Donald vagyok. Ön Bilodeau
professzor?
– Igen. – Megállt, és egy székre mutatott. – Ez az utolsó órám ma,
de úgy tudom, harminc perc múlva jön egy tanulócsoport a terembe.
– Nem hinném, hogy sokáig fog tartani. – Leültem, és próbáltam
összeszedni a gondolataimat. – Eric barátja vagyok.
Rám nézett, és összehúzta a szemét.
– Hogy van?
– Tegnapig, azt mondhatom, nagyon jól volt.
– És mi történt tegnap?
– Kirúgtak, ő meg magát hibáztatja.
– Á! – Az arckifejezéséből ítélve egyáltalán nem lepődött meg
azon, amit mondtam.
– Szakított velem, azt mondta, a történelem ismétli önmagát, és
közölte, hogy nem szeretné, ha megtörténne ugyanaz velem is, mint
önnel. De azt nem mesélte el, mi is történt. Természetesen nem
akarok tolakodó lenni, de nem szeretném annyiban hagyni a dolgot,
és addig nem tudok harcolni érte, amíg nem értek semmit. Abban
reménykedtem, hogy ön segíthet.
– Szóval, akkor beszélt rólam. – Végigcsúsztatta a kezét a
kerekesszéken. – Meglepő.
– Nem mondanám, hogy beszélt. Említette, de nem mondott
szinte semmit. Nem akartam tolakodni, ezért nem kérdezgettem.
Grace újra rám nézett, nem tudtam mit tenni, úgy éreztem, mintha
felmérne.
– Mondja el, mi történt!
Furcsa volt egy idegennel megosztani az elmúlt pár hetem
részleteit. Rengeteg dolog volt, amit akár ki is hagyhattam volna, de
nem akartam, hogy azt mondja, hazudok, és ne segítsen semmiben.
– Szóval az én legjobb barátnőm, akit nagyon szeretek, néha igazi
nagy seggfej tud lenni, és megcsókolt Eric előtt. A barátnője
meglátta, és elmondta a főnökömnek, mi történt. Arra eszméltem,
hogy engem kirúgtak, aztán meg Eric is kitette a szűrömet,
mondván, hogy mindez az ő hibája, mert olyasmit tettem miatta,
amit egyébként nem csináltam volna meg.
Grace erre felnevetett.
– Jó tudni, hogy vannak dolgok, amik sosem változnak. Eric
mindig imádott mártírkodni. Tulajdonképpen ez az oka annak, hogy
szakítottam vele.
Oké, erre nem számítottam.
– Megkérdezhetem, mi történt?
– Őszinte volt velem, ezt szeretném viszonozni. Szóval, nyolc
évvel idősebb vagyok Ericnél. Akkor találkoztunk, amikor a pályája
elején itt kezdett dolgozni. Csendes volt, még tapasztalatlan ebben a
világban, ezért segítettem neki. Történt pár dolog, aztán végül
lefeküdtünk egymással.
Nem volt okom arra, hogy féltékeny legyek Grace-re, a
kapcsolatuk a múltra tartozott, és egyértelmű volt, hogy ő nem akar
újra Erickel lenni. Ennek ellenére el kellett nyomnom magamban a
késztetést, hogy erre ne szisszenjek fel. Basszus, néha igazán
gyerekesen tudtam viselkedni!
Végignézett a termen.
– Több mint egy évig voltunk együtt, a szex nagyszerű volt, de
aztán ráébredtünk, hogy nem ugyanott tartunk az életünkben.
Tudtam, hogy ő akar majd gyereket, házat, kutyát. Én meg ezek
közül nem akartam semmit. Engem jobban érdekelnek a könyvek,
mint a cumik, és nekem nem tudnának annyit fizetni, hogy kutyát
tartsak. Két évvel ezelőtt meghívtam vacsorázni, és szakítani
akartam vele.
Eric azt csinálta velem, amit Grace tett vele. Elgondolkoztam
azon, vajon észrevette-e, mennyire hasonló a helyzet.
Grace beszívta a levegőt, és lerázta magáról a kellemetlen érzést.
– Veszekedtünk. Eric ragaszkodott hozzá, hogy meg tudjuk oldani
a dolgokat. Hogy nem kell nekünk gyerek, ha én nem akarom. Hogy
ő kutya nélkül is megvan, de én nemet mondtam, végeztem.
Kirohantam, és követeltem, hogy vigyen haza. Ezt akkor még meg
tudtam tenni. –Megtapogatta a kerekét.
– Mi történt? – Egy részem nem akarta hallani a történet
folytatását, rettegtem, hogy a félelmeim életre kelnek, de nem volt
más választásom. Válaszokat kerestem, és az biztos, hogy nem
megyek el innen, amíg mindet meg nem kapom.
 – Tovább veszekedtünk. Tudom, hogy ott kellett volna hagynom,
de nagyon jól tudtam, hogy Eric nem fog meghátrálni, és én, ha
belemelegszem a dolgokba, nem tudok leállni. Még az autóban is
veszekedtünk, végig útközben. Az én hibám, hogy nem az útra
figyelt, amikor kifutott elénk egy szarvas. Ő félrerántotta a
kormányt, de túl későn, így átszaladtunk a padkán, bele egy fába. Ő
is súlyosan megsérült, az oldala eléggé összeroncsolódott. Én pedig
lebénultam.
Jézusom!
– Nagyon sajnálom.
– Eric teljes mértékben magát hibáztatta a történtekért. Amikor
kikerültünk a kórházból, megígérte, hogy gondoskodni fog rólam,
hogy én ne szenvedjek semmiben sem hiányt. Szerettem érte, hogy
felajánlotta ezt, de én már nem voltam szerelmes belé. Nem
kényszeríthettem arra, hogy kötelezze el magát felém, hogy egy
életre szólóan büntessem azért, amiért nem is ő volt a hibás. Épp
ezért kegyetlen voltam vele, és így hamarosan otthagyta a sulit is.
Felsóhajtottam.
– Ez rengeteg mindent megmagyaráz. Nem mondhatnám, hogy az
előző évben bárkivel is beszélgetett volna. Csak a múlt hónapban
jöttem rá, hogy egyáltalán tudja a nevem.
– Tipikus. Gondolom, magába fordult. Pontosan ezt tette ezen az
egyetemen is.
Elmosolyodtunk, és erre mintha minden féltékenységem
elpárolgott volna. Kedveltem ezt a nőt, csodáltam érte, hogy így
összeszedte magát azok után, ami történt vele, és még erősebb lett.
– Mit kéne tennem?
– Jól seggbe billenteni. Mondja meg neki, hogy Grace üzeni,
hogy seggfejként viselkedett, és itt az ideje leállnia. Ő nem az ördög
fattya vagy ilyesmi. Rossz dolgok jó emberekkel is történnek! Az a
lényeg, mit teszünk ezek után. – Felálltam, mire felém nyújtotta a
kezét.
– Köszönöm.
– Szívesen. Engem megnyugvással tölt el, hogy Eric végre talált
valakit, aki boldoggá teheti.
– Úgy gondolja?
– Nincs kétségem efelől. Meglepett, amikor múlt héten virágot
küldött nekem. Egy egyszerű üzenetet csatolt mellé. Köszönetet
mondott, és közölte, hogy igazam volt, sikerült végre továbblépnie.
Sejtettem, hogy végre találkozott a megfelelő nővel, és hogy boldog.
– Ó! – Búcsúvirágokat küldött, pontosan ezt is mondta. A szívem
repesett, és talpra ugrottam. – Mennem kell.
– Szerezze szépen vissza!
Hatalmas tervekkel indultam útnak. Szegény Ericnek fogalma
sincs, mi vár rá.

Nem akartam azonnal akcióba lépni. Volt pár dolog, amit el kellett
rendeznem, hogy még nagyobbat szóljon a dolog. Grace után
beszéltem Jasmine-nal. Nem igazán éreztem helyesnek, hogy
megosszam, mit is tudtam meg, főleg azok után nem, hogy Eric
mennyire rosszul érezte magát a dolgok miatt. De szükségem volt a
barátnőm segítségére, hogy működjön a tervem, ezért meg kellett
győznöm arról, hogy Eric megéri az erőfeszítést.
Nem is kételkedtem abban, hogy segíteni fog. El kellett tartanom
a telefont a fülemtől, ahogy belesikított.
– Ó, istenem, milyen csodás ötlet!
– Tudom. – Másfél napomba telt, mire kidolgoztam. – Akkor,
segítesz?
– Persze, hogy segítek. Attól, hogy az én szerelmi életem teljes
egészében a kukába került, a tiéddel nem kell, hogy ez történjen.
– Nagyon sajnálom a dolgot Nellel!
– Ne sajnáld! Ez már azóta gond, hogy összejöttünk. Nem lehetek
együtt olyasvalakivel, aki egyáltalán nem bízik bennem. –
Megköszörülte a torkát. – Na, és most koncentráljunk rád, Szuper
Boszi!
– Sosem kellett volna megosztanom veled ezt a sztorit.
– Fogd be! Tisztában kell lennem a legfurcsább és legszaftosabb
dolgaiddal is! És most mondd el, mit kell tennem!
– Fogj egy tollat és egy katalóguscédulát a nyomtató alól!
– Megvan.
– Írd rá, hogy Huszonegyedik Nap. Eric ma 13:30-kor végez.
– Imádom, hogy kívülről fújod az órarendjét.
– De mindig bezárja az irodáját, szóval meg kell kérned az egyik
takarítót, hogy nyissa ki neked az ajtót. Aztán tedd ezt az asztalára
egy banánnal, és hagyd rám a többit!
 – Megkérdezhetem, mire kell a banán?
– Egész életedre szóló sérülést okozna ez a tudás.
– Oké, akkor nem kérdezem. De azt meg kell ígérned, hogy
elmondod, hogy sikerült.
– Minden egyes undorító részlettel együtt.
– Szerezd meg a pasit!
Még le kellett bonyolítanom pár hívást, de most, hogy
belekezdtem a dologba, az volt az érzésem, hogy minden rendben
lesz. Csak el kellett csábítanom Ericet, és meggyőznöm arról, hogy a
történelem nem ismétli önmagát. Hogy lehet kapcsolatunk, és talán
felépíthetünk egy közös életet is, ha jól alakulnak a dolgok.
Hogy én egyáltalán nem érzem hibának a kalandunkat.
Éppen vörös magassarkúkat keresgéltem a mobilomon, amikor
megszólalt a telefon. Lehet, hogy csak egy telemarketinges, de
mégis felvettem az ismeretlen számot.
– Glenna O’Donalddal beszélek?
– Igen.
– Dave Matterson vagyok. Hallottam, hogy új munkát keres.
Elhúztam a telefont, és egy pillanatig néztem a képernyőt.
– Ez hogy jutott a tudomására? Még nem is fejeztem be az
önéletrajzom írását.
– Van egy közös barátunk. Eric Morris.
Hirtelen le kellett ülnöm.
– Igen.
– Lenne egy szabad helyünk, és beszélgettem Erickel a dologról.
Amit mesélt önről, abból arra a következtetésre jutottam, hogy
ideális jelölt lenne a feladatra. Van egy perce, hogy beszéljünk?
Nem kellett volna meglepjen, hogy Eric ilyesmit tett értem.
Rosszul érezte magát a dolgok miatt, és meg akarta oldani a
helyzetet. Ettől – annak ellenére is, hogy ellökött magától – még
jobban szerettem.
Most már csak nekem kellett őt meggyőznöm, hogy érdemes
ezért – értünk – harcolni egy kicsit.
 25. fejezet

Átjárt az izgalom. A piros ruha feszes volt azokon a helyeken,

ahol kell, puha, és pont illett rám. Lehet, hogy egy kicsit sokat
költöttem, de boldog voltam, és mindenképpen megérdemeltem ezt
az ajándékot.
Jasmine teljesítette a feladatát, és letette a kártyát a banánnal
együtt Eric asztalára, amíg nem volt ott. Még tovább bent is maradt,
hogy lássa, ahogy Eric visszaér az órájáról. Élőben közvetítette
nekem az eseményeket.
Most jön a folyosón.
Kinyitja az ajtót, és bemegy.
Az a lila ing van rajta, amit annyira szeretsz. Nem, az ujját nem húzta fel!
Ó!
Jön vissza a folyosóra. A kártya a kezében van, és körbenéz.
Basszus, engem néz!
Egy pill!
Ezt öt perc teljes, fájdalmas csend követte.
Idejött, és megkérdezte, hogy láttalak-e. LOL! És még a banán is a kezében
volt. Menő! OMG, el kell mondanod, mi lesz a vége!
Szorítottam érte, hogy igaza legyen Jasmine-nak. Ha más nem is,
de legalább mindent beleadtam. Így biztosan nem úgy gondolok
vissza az egészre, hogy folyamatosan azon pörgök, mi lett volna, ha.
Így vagy úgy, tudni fogom, merre haladnak a dolgok, és nem marad
bennem megbánás.
Félelmetes volt a Reading Street Pub majdnem üres felső
bankettszobájában ácsorogni. És igen, a kártyám meghozta a várt
hatást: Eric felhívott. Nem vettem fel, ami része volt a tervnek.
Ehelyett üzentem Claude-dal, és ezzel életbe lépett a tervem
második része.
Ericnek a pubba kellett jönnie, hogy találkozzunk.
Öt perc késésben volt.
Claude biztosított róla, hogy senki nem fog megzavarni
bennünket, miután felszolgálták az ételt. Még arra is vállalkozott,
hogy kiválassza helyettem a menüt és a bort, és megígérte, hogy ő
maga fog felszolgálni.
– Eric már olyan régóta boldogtalan. Ha te vagy az a nő, aki
képes lesz boldoggá tenni, akkor bármiben segítek.
Az asztalon rengeteg előétel és egy üveg behűtött pezsgő
sorakozott. A fényeket visszavették, Claude ezzel varázslatos
hangulatot is teremtett.
Szóval, ha Eric végre hajlandó megérkezni, akkor tökéletes lesz
minden.
Már tíz perc telt el, és Eric még mindig nem mutatkozott, ezért
arra gondoltam, hogy esetleg meghátrált. A tervem egyszerre volt
okos és szexi, és nem hittem, hogy ez nem lesz elég ahhoz, hogy
feloldjam a félelmeit. Képtelen voltam leülni, de állni se nagyon
bírtam ennyire idegesen, ezért fel-le járkáltam. A keményfa padló
visszhangzott, ahogy a cipőm sarka együtt kopogott a teremben
hallatszó zenével.
A nap már lement, az égen rózsaszín és narancs csíkok maradtak,
de lassan azok is elhalványodtak. Hamarosan teljesen sötét lesz,
megkezdődik az éjszaka.
– Ez a legszebb látvány, amit valaha láttam.
Megfordultam Eric hangját hallva. Öltönyben és nyakkendőben
áll előttem.
– Eljöttél.
– Rá kellett jönnöm, mi a helyzet ezzel a dologgal. – Feltartotta a
banánt. – Őszintén mondom, teljesen elfelejtettem, mi a
Huszonegyedik Nap.
Minden feszültségem elszállt. Összefontam a karomat a hátam
mögött, és közelebb léptem hozzá.
– Várj! – Feltartotta a kezét. – Ez most nagyon nyálasan fog
hangzani, de megforgathatlak? Látni akarom, hogy táncolsz ebben a
fényben, ebben a ruhában.
Elvigyorodtam, nevetni akartam az izgalomtól. Kinyújtottam a
kezemet oldalra, és megfordultam. Először lassan pördültem meg,
hagytam, hogy magával ragadjon a pillanat, a levegő belekapjon a
ruhámba, és úgy nyíljon szét, mint egy csodálatos virág. Aztán
léptem egyet előre, kiélveztem minden mozdulatot, a szabadságot.
Nagy Glenna mindig azt mondta, hogy élvezzem ki a pillanatokat
azokkal az emberekkel, akiket szeretek. Ha ez nem olyan pillanat,
akkor nem tudom, mi lehetne az.
Hirtelen majdnem elveszítettem az egyensúlyomat, kissé
megbotlottam, de aztán Eric a karjába kapott. Nevetve
előrehajoltam, és megpusziltam az arcát.
– Köszönöm.
– Magasabb lettél.
– Bizony.
– Még egy szupererőd van?
– Magas sarkú cipő.
– Maradjunk a szupererőnél. Úgy tűnik, rengeteg ilyet birtokolsz.
– A hajamat a fülem mögé simította. – Például ide is elcsábítottál,
amikor tudom, hogy rémes ötlet.
A régi énem azonnal ráugrott volna erre a megjegyzésre, és
közölte volna vele, hogy egyáltalán nem rossz ötlet, hogy mindent
megoldunk, ha elhatározzuk magunkát. Az új énem tudta, hogy nem
biztos, hogy ez a helyzet. Eric minden erejét bevetette Grace-nél is,
és a dolgok mégsem úgy alakultak, ahogy ő szerette volna. Meg
kellett mutatnom neki, hogy lehet másként is.
Egy lépést hátráltam, és megfogtam a kezét.
– Mi lenne, ha leülnénk, és ennénk valamit?
– Hogy mondhatnék erre nemet?
Eric ugyanúgy kihúzta nekem a széket, megcsókolta csupasz
vállamat.
– Imádom ezt a ruhát.
– Köszönöm, ajándékba vettem magamnak, mivel állásinterjúra
megyek.
Eric habozott, aztán csak leült oldalra.
– Igen?
– Igen. Úgy tűnik, a barátod, Mr. Matterson hallott a hirtelen
adódott munkanélküliségemről, és beszélni akar velem.
Eric lehajtotta a fejét, de nem tudta elrejteni a mosolyát.
– Nem akarom, hogy azt gondold, hogy nem hiszem, hogy
egyedül is boldogulnál az álláskereséssel, de Dave-et ismerem már
pár éve, és folyamatosan próbál elcsábítani a privát szektorba,
amióta Torontóba költöztem.
– Mondott pár dolgot a munkáról, és be kell vallanom, minél
többet mesélt, annál jobban felcsigázott.
 – El fogod fogadni az ajánlatát? – Olyasféle izgatottság ült ki az
arcára, ami az egész lényét felvillanyozta. Nagyon aranyos volt. –
Nem muszáj, nem kapok érte jutalékot! Tudom én, hogy mást is
találnál, ha szeretnél.
A legviccesebb az egészben az, hogy a pozíció – piackutatás és a
közösségi média hatásának elemzése – egy az egyben az álommunka
volt számomra.
– Azt mondta, hogy a tapasztalatommal kábé én lennék a vezető
kutató. Szeretné, ha felépíteném a saját csapatomat, vennék fel
embereket, és irányítanám a projekteket. A fizetés meg több mint
szuper.
Eric teljes teste ellazult, ahogy hátradőlt a széken.
– De jó! Nagyon örülök!
– Hát, még hivatalosan nem ajánlotta fel a pozíciót, én meg
hivatalosan még nem fogadtam el, de azt hiszem, jól alakulnak a
dolgok.
Claude megköszörülte a torkát, ahogy belépett a helyiségbe. Szó
nélkül bontotta ki a pezsgősüveget, és töltötte meg a poharainkat.
– A vacsora hamarosan érkezik.
Eric felhorkant, mire Claude kifelé menet megpöckölte a fülét.
– Látom, hogy mindketten igazán nagyon éretten viselkedtek.
– Hidd el, ennél sokkal rosszabb, ha borozunk. – Feltartotta a
pezsgőspoharát. – Az új kezdetekre!
Belekortyoltam a pezsgőbe, kiélveztem, ahogy a buborékok
csiklandozzák az orromat és a torkomat, aztán a szalvétáért nyúltam,
és kivettem a kártyát, amit korábban oda rejtettem. Odacsúsztattam
Eric elé. Lefelé fordítottam, így nem tudhatta előre, mi van ráírva.
Ránézett, kissé habozott, majd érte nyúlt. Rátettem a kezemet az
övére, hogy megállítsam.
– Mielőtt még megtennéd, mondani szeretnék valamit.
A tekintetünk találkozott, és ekkor minden magabiztosság,
minden erő, minden figyelem egyszerre tűnt el Eric arcáról, és csak a
félelem maradt a helyén. Talán félt reménykedni, félt megpróbálni,
félt attól, hogy a történelem megismétli önmagát. Nem tudhattam
biztosan, melyik.
Hirtelen úgy éreztem, lehet, hogy a tervezett kis beszédem nem
lesz elegendő. Hogy Eric nem lesz képes elgondolkozni a
szavaimon. Összefontam a kezünket, és megszorítottam.
 – Elterveztem, mit fogok mondani. Először elcsábítalak, szexin
becserkészlek, és amikor végre itt vagy, akkor majd közlöm, mire
van a banán. De aztán rájöttem, hogy a kettőnk közötti csodás szex
csak egy dolog, az a könnyű rész. Azt hiszem, neked inkább a
mindennapok okoznak nehézséget. Vagyis tudom. Én sem éreztem
magam sosem elég jónak ahhoz, hogy elvegyem, ami jár. Nem
csináltam meg a doktorit, engedtem, hogy Mickelson meggyőzzön
róla, hogy nem állok készen. Nem mentem oda hozzád, mert nem
hittem, hogy elég jó vagyok ahhoz, hogy szóba állj velem. Sosem
próbálkoztam semmivel, mert annyira féltem. De nem akarok félni
többé.
Eric megfordította a kezét, hogy összefonjuk az ujjainkat.
– Nem kell félned!
– Tudom, többé nem is félek, én megtettem mindent. A lehető
legrosszabb dolog meg is történt: kirúgtak. Arról a helyről, ami a
legtöbbet jelentett nekem. Viszont ahogy ez megtörtént, rájöttem
valamire: nem lett vége a világnak. Annál én erősebb vagyok. Nem
tudom, hogy elfogadom-e a Dave által ajánlott pozíciót, és ha igen,
akkor hogy fog menni, de azt tudom, hogy vannak lehetőségeim. De
helyetted nem akarok mást találni.
– Glenna…
– Hadd fejezzem be! – Eric bólintott. – Beszéltem Grace-szel. –
Erre el akarta húzni a kezét, de én szorosabban tartottam. –
Gondoltam, hogy ez valószínűleg ki fog akasztani, de tudnom
kellett, mi történt. Meg kellett értenem, miért nem mertél
belekezdeni a dologba. Azt hittem, hogy minden jól alakul, és hogy
igen, szar dolog elveszíteni a munkámat, de nem a világ vége.
– De neked az volt, és én rontottam el mindent, amiért dolgoztál!
Lehajoltam, és megpusziltam a kezét.
– Nem, ez nem igaz. És szerintem ezt te is tudod. Az, ami velem
történt, egyáltalán nem hasonlít Grace szerencsétlenségéhez. De
mindegy is, mert egyik sem a te hibád.
– Én vezettem.
– Ő azt mondta nekem, hogy ő meg veszekedett veled közben.
Hogy a baleset inkább az ő hibája, mert elterelte a figyelmedet.
– Ez nem igaz.
– Dehogynem. Azt is elmondta, hogy te gondoskodtál volna róla
ezek után is. Annak ellenére is, hogy előtte szakított veled. Ahogy
beszéltem vele, tudtam, hogy törődik veled, de a kettőtök kapcsolata
nem működött. Grace csak azt szeretné, hogy tovább éld boldogan
az életedet.
– Tudom – mondta lágyan. – Amikor még boldogok voltunk
együtt, valahol akkor is tudtam, hogy ez hosszú távon nem fog
működni. Akartam, hogy ne így legyen, reméltem, hogy minden
megoldódik, de nem így történt.
– Nagyon sajnálom.
– Ne sajnáld! Ez volt az ok, amiért otthagytam a Toronto
Egyetemet, és átjöttem ide. Tudtam, hogy muszáj továbblépnem, és
az csak úgy lehetséges, ha távolságot tartok kettőnk között. Lassan
felemésztett, hogy minden nap láttam. Már nem szerettem őt, de túl
fájdalmas volt így látnom.
– Ha ez jelent bármit is, Grace most nagyon jól néz ki. Boldog.
– Az jó. – Hátradőlt, de nem engedte el a kezemet. – Szóval,
megnézhetem, mi ez, vagy nem?
– Igen, de előbb még szeretnék mondani valamit. – Oké,
elérkezett a pillanat, amire annyira készültem. A perc, amikor is
eldől, hogy merre haladunk tovább. – Nagyon jól tudom, hogy nem
csináljuk olyan régen ezt az egészet, de én már elég régóta
vonzódom hozzád. Az együtt töltött idő, és hogy végre
megismerhettem a férfit a professzor jelmez mögött, ráébresztett
valamire.
– Mire?
– Hogy… érzek irántad valamit.
– Micsodát? – A kezemet a szájához emelte, és megcsókolta a
csuklómat. – Glenna, mit érzel irántam?
A bőröm bizsergett forró lélegzetétől, a mellem szinte fájt,
annyira szerettem volna, hogy megérintsen, hogy megcsókoljon.
Csókjaival haladt felfelé a karomon, egyre közelebb került hozzám,
amíg már a székem mellett nem térdelt.
– Glenna?
Beszívtam a levegőt, és azt kívántam, váljon valóra minden,
ahogy végigsimította az ujját a mellbimbómon.
– Azt hiszem…
– Igen? – Felcsúsztatta a kezét a combomon.
– Hogy…
Megérintette az arcomat, majd a tarkómra tette a kezét.
 – Azt hiszem, hogy talán szeretlek.
Eric beszívta a levegőt, de ettől csak még jobban bizseregni
kezdtem.
– Igazán?
– Igen.
Aztán hátrahúzódott, hogy a szemébe nézhessek, és a szívem
repesett, ahogy megláttam benne a csillogást.
– Köszönöm!
Nem kellett megkérdeznem, ő hogyan érez irántam. Eddig nem
voltunk igazi pár, de jól ismertem a szívemet, és nem bántam meg,
hogy kimondtam ezt. Nagy Glenna bátorított rá, hogy kockáztassak
az életben és a szerelemben is, én pedig épp ezt tettem.
– Most már megfordíthatod a kártyát. – Megittam a pezsgőt, és
töltöttem még.
Eric megrázta a fejét, de engedelmeskedett.
– Első Nap: Mondd el neki, hogyan érzel!
– Arra gondoltam, jó ötlet lenne az egészet újrakezdeni.
– És ezzel mi a helyzet? – Kivette a kártyát a zsebéből, amit
Jasmine írt, és letette az asztalra a banán mellé.
– Nos, szerintem nem pazarolhatunk el egy teljesen jó
szexkártyát. Ez a desszert.
– Claude jó lesz, ha siet, és hozza azt a vacsorát. Nem biztos,
hogy sokáig tudok várni.
A türelmetlenségünk ellenére csak sikerült megennünk a vacsorát.
Olyan lett, mint egy hosszúra nyújtott előjáték.
Claude meghozta az ételt, és elkezdődött a játszadozás.
Látványosan haraptam bele a kenyérbe. Eric beledobott egy
olívabogyót a szájába, de előbb megnyalta. Én meg csak
fészkelődtem a széken, és azt kívántam, bár mást vettem volna fel,
és nem csipkebugyit. Biztos voltam benne, hogy a puncim már
eláztatta a vékony anyagot.
– Jöhet a desszert? – Felvette a banánt. – Én készen állok.
Na igen, boldogan léptem a terv második szakaszába.
– Nagyszerű gondolat!
– Hozzam ezt? – Felvette a banánt, ahogy felállt.
– Semmiképpen sem hagyhatjuk itt, hiszen ez a legfontosabb
eleme a Huszonegyedik Napnak.
Nem engedtem, hogy övé legyen minden élvezet, ezért elvettem a
banánt, és magamnál tartottam.
– Erre én vigyázok.
Ahogy lementünk a lépcsőn, Claude már várt ránk.
– Remélem, mindennel elégedettek voltatok.
– Tökéletes volt. – Még magas sarkúban is lábujjhegyre kellett
állnom, hogy arcon csókoljam Claude-ot. – Köszönünk mindent!
– Ha ez azt jelenti, hogy végre észbe kap ez a seggfej, akkor
boldogan segítek. Ja, és Eric – Claude vállon öklözte –, ne cseszd el!
– Nem fogom.
Eric a kocsijához vezetett.
– Ha nem jelent problémát, akkor lenne egy javaslatom, hol is
folytassuk tovább az esténket.
– Hol?
Eric mély levegőt vett.
– Ha készen állsz rá, arra gondoltam, hogy az én lakásom
közelebb van a tiédnél.
Ez olyasmi volt, amiben nem is mertem reménykedni.
– Persze, vigyél haza hozzád!
– Ahogy kívánod.
 26. fejezet

Nem is tudom, mire számítottam, amikor Eric a saját otthonába

hívott. Egy nagy legénylakásra? Egy hatalmas kúriára, ahol egy
milliomos élne? Professzor volt, biztos voltam benne, hogy nem
szegény, de egyértelműen nem úszhatott a pénzben.
A városi téglaház aranyos volt. Egy hatalmas, széles lombú fa
hajlott a járdára, ami a fedett teraszra vezetett. Elég fény áramlott be
az utcai lámpáról, hogy érdekes mintázatokat vessen a verandára.
– Vigyázz! – Emelt át egy kiálló kövön. – Ezt már meg kéne
javítani.
– Igazán veszélyes! – Nem bántam, hogy szorosan magához
húzott.
– A legfelső lépcsőfok is kicsit billegős. – Eric kicsit szégyellte
magát, ahogy ezt mondta.
– Ördögi gonosztevő vagy, ezeket bizonyára azért tetted ki, hogy
távol tartsd az erre szimatoló szuperhősöket.
Gyengéden megszorította az oldalamat, mielőtt kinyitotta az ajtót.
– Remélem, nem vagy allergiás a macskákra.
– Van macskád? Ezt meg hogyhogy nem tudtam?
– Nekem nincs, de a szomszédnak van, és sokszor átmászik a
tetőn, és addig piszkálja az ablakot, amíg be nem engedem. Őrült
állat.
– Szóval cicákat mentesz a tetőről. Vigyázz, még elrontod az
ördögi gonosztevő imázsodat!
Alig csukta be a bejárati ajtót, rögtön megfordított, és nekipréselt.
A kezem azonnal a mellkasára siklott, a szám még alig nyílt ki máris
megcsókolt. Magamhoz húztam, olyan közel akartam érezni
magamhoz, amennyire csak lehetséges volt. Ha lett volna valami
módja, hogy feloldódjak benne, megtettem volna.
A szája követelőző volt, a nyelve mélyen a számba hatolt. Ahogy
simogatott, a bőröm feltöltődött elektromossággal, bizsergett a
selyemruha alatt. Amikor megérintette a mellemet, gyönyörhullám
áradt a puncimba, mire felnyögtem, és hozzá dörzsöltem magam. Ez
ma este nem lesz elég! Pedig mennyire egyszerű lett volna
megengedni neki, hogy az ágyába cipeljen, és szeretkezzen velem.
Ezt akartam, istenem, de még mennyire! De a mai este ennél többről
szólt. Meg akartam mutatni neki, hogy mindez a miénk lehet,
érezhetjük jól magunkat, és az életünk nem fog szétesni.
Nehezemre esett, de hátrahúzódtam.
– Le kell állnunk, vagy nem lesz desszert.
Eric felnyögött, nekem nyomta a homlokát.
– Nem érdekel most a kaja.
– Szerintem tetszeni fog, hiszen rajta van a kártyán.
– A Huszonegyedik Nap.
– A Huszonegyedik Nap – vigyorodtam el.
– Jó, leállok, de tiltakozom. – Hátralépett, és egyértelműen
látszott az erekciója a vászonnadrágon át.
– Megértem, de megígérem, hogy tetszeni fog.
Megfogtam a kezét, és a konyhába akartam vezetni, amikor
ráébredtem, hogy fogalmam sincs, merre van.
– Konyha?
– Erre nem számítottam. A folyosó végén balra.
Azonnal elöntött a megkönnyebbülés, ahogy megláttam a mikrót.
– Várj meg itt!
Gyakorolnom kellett volna, amit csinálni akartam. Ugyan
utánaolvastam a dolognak, így volt némi fogalmam, mit is fogok
csinálni, de nem akartam túl mélyen elmerülni az internet
bugyraiban. Igazán félelmetes dolgokat lehet találni online.
Lehúztam a héjat a banán aljáról, de egyben hagytam. Óvatosan
kivettem a banánt, és letettem a konyhapultra. Tíz szuperhosszú
másodperc múlva készen állt a mikroban a segédeszközöm.
Amikor megfordultam, megláttam Eric zavart arcát. Édesem.
– Most ki vagy bukva?
Nyelt egyet, de nem nézett félre a banánról.
– Egy kicsit.
Beleharaptam a banánba, majd kiszedtem a héját a mikróból.
– A hálóba. Meztelenül! – Evés közben beszéltem. A banán finom
volt.
Eric megrázta a fejét, de elindult a keskeny lépcsőn, ami a
hálójába vezetett. A szoba nem volt hatalmas, de belefért egy nagy
ágy és két könyvespolc. Régi, sötét fa díszítette a helyiséget, elütött
a kék faltól. Kedves volt, és nagyon férfias.
– Barna és kék.
– Mondtam neked. – Levette a nyakkendőjét. – Van egy kérésem,
ha lehet.
– Talán. – Megnyaltam az utolsó falat banánt, aztán beledobtam a
maradékot a számba.
Eric megnyalta a száját.
– Ne vedd le a piros magassarkúdat. Nagyon szexi.
– Van némi lábfétise, Kiborg Professzor? – felé kacsintottam. –
Azt hiszem, ez megoldható.
Eric elkezdte kigombolni az ingét, de lelassított, amikor
észrevette, hogy nagyon figyelek.
– Nincs sztriptízes kártya?
– De, azt hiszem, van.
– Akkor miért nem izgatjuk fel egymást? – A vigyora illett az
enyémhez. – Nem hinném, hogy képes vagy ellenállni a
szupererőmnek, Szuper Boszi.
Istenem, imádtam a pasit!
– Jobb, ha sietsz! Nem akarom, hogy kihűljön a desszert. –
Lehúztam az egyik pántját a ruhámnak, a felkaromon lógott,
miközben vártam, hogy ő is levegye az ingét, majd folytattam a
vetkőzést.
– Glenna…
– A nadrágot is, professzor!
Megvártam, amíg lehúzta a sliccét, és már csak az alsónadrágja és
a zoknija maradt rajta, én pedig lehúztam a ruhám cipzárját, ami
hangtalanul omlott a földre. Vörös csipkebugyit és hozzá illő
melltartót választottam. Még egy kis luxus erre az estére. Eric lágyan
felnyögött, ezzel egyértelművé tette, hogy jól döntöttem.
– Az ágyra! – A banánhéjat a mutató- és hüvelykujjam között
tartottam. – Kezd kihűlni.
Sosem láttam még felnőtt férfit ilyen gyorsan mozogni. Mielőtt
bemásztam volna hozzá az ágyba lehúztam a zokniját, és átdobtam a
vállam felett. Megrázta a fejét, elmosolyodott, de nem vitatkozott.
– Elkaptam, Kiborg Professzor! Most jön a bosszú a múltkori
ördögi tettéért!
– A vibrátorért?
– Nem! Azért, mert valaha is kételkedett abban, hogy nem fogok
harcolni! – Lehajoltam, és hosszan végignyaltam a combját. – Hogy
azt gondolta, hogy elfordulok, és az első problémára elmenekülök.
Eric arca megkeményedett, de megláttam a szemében a tiszta
vágyat. És talán még valami mást is. De ezzel majd később
foglalkozom. Most letettem a banán héját magam mellé, és
felnyúltam, hogy lehúzzam az alsónadrágját. Felemelkedett, hogy
segítsen, de egy kézzel visszatoltam az ágyra.
– Ne mozdulj!
A banán héja hidegebb lett, mint amit a blogon írtak. Lehet, hogy
nem lesz pontosan olyan érzés, mint egy punci, de reménykedtem
benne, hogy megtapasztalhat valami szaftosat és élvezeteset.
Óvatosan felcsúsztattam a banánhéjat az álló farkára, és körbefogtam
a kezemmel, és elkezdtem húzogatni fel és le, lassú, nyugodt
tempóban.
– Jézusom. – Hátrahanyatlott a feje a matracra. – Glenna…
Nem tudtam abbahagyni a nevetést. Magamban megköszöntem
annak, aki megírta ezeket a kártyákat. Még ezzel sem értem el a
célomat, ezért lehajoltam, és elkezdtem nyalni a golyóit, majd a
combja belsejét is, miközben kényeztettem. Gyorsítottam, és szinte
doromboltam, ahogy a teste megremegett és rázkódni kezdett
alattam.
– Túl gyors. – Felém nyúlt, az ujjaival megszorította a karomat. –
Nem akarok még elmenni.
– Jaj, azt tényleg nem engedhetjük. A kínzásodnak tovább kell
tartania pár percnél.
Eldobtam a banánhéjat, és elhelyezkedtem, hogy jobban elérjem a
farkát. Nem figyeltem rá, inkább csak nyaldosni kezdtem.
– Ó, banáníze van.
– Vajon miért?
Beszívtam a makkját a számba, és a nyelvemmel izgattam. Furcsa
íze volt: banán és izgalom keveréke, amit aztán keserű utóíz
követett, de én gyorsan megkedveltem. Minden vágyamat bele
akartam vegyíteni ebbe az orális kényeztetésbe. Már a múltban sem
bántam, ha ezt kellett csinálnom, de Erickel művészi szintre akartam
emelni a dolgot.
Még többet szívtam és nyaltam, ő meg egyre hangosabban
nyögött. Mélyen beletúrt a hajamba, így irányított. A körmével
szántotta a fejbőrömet, majd átfogta a fejemet.
 – Glenna…
Kipattant a számból a farka, ami szinte obszcénné tette a
jelenetet.
– Igen?
– Most én jövök, hogy gonosszá változzak.
Az egyik pillanatban még fölé hajoltam, a másikban pedig már a
hátamon feküdtem, a fejem félig lelógott. Felnevettem, ahogy
beletemette az arcát a melleim közé. A szájával érintette az érzékeny
bőrt.
– Légy átkozott, Kiborg! – Átkaroltam a lábammal a testét.
– Nem menekülhetsz előlem, Boszi! – Megcsókolta a mellemet. –
Soha! – Bekapta a mellbimbómat a csipkén keresztül. – Soha, de
soha!
Ugyanazzal a tehetséggel távolította el a melltartómat, mint
múltkor, és a banánhéj mellé dobta. Ahogy lehúzta a bugyimat,
felemelte mind a két lábamat, és a vállára tette.
– Ezt már azóta meg akartam csinálni, hogy először együtt
voltunk.
Egyáltalán nem finomkodott a szájával. Beszívta a csiklómat,
majd a nyelvével izgatta. Minden figyelmeztetés nélkül belém dugta
két ujját, és keményen dugni kezdett vele. Nedves voltam,
borzalmasan felajzott, engem sem kímélt az egész estés előjáték.
Eric addig izgatott a szájával és a kezével, amíg ki nem robbant
belőlem az orgazmus. Megragadtam a fejét, ott tartottam, amíg az
élvezet hullámai nem hagytak alább.
Aztán elengedtem, és addig simogattam az arcát, amíg nem
mosolygott fel rám.
– Ördögi alak vagy – sóhajtottam fel.
– És még nem végeztem.
Igazi csemegének számított, ahogy átsétált meztelenül a szobán,
majd kiment a folyosóra. Semmi sem jobb annál, mint mozgás
közben látni egy kidolgozott férfi testet. Egy perc múlva visszatért
egy óvszerrel és síkosítóval.
– Nem számítottam rá, hogy ilyesmit csinálunk ma este. Vissza
kellett volna hoznom ezeket a hálóba.
És most elérkezett a csábító tervem utolsó lépése.
– Remélem, van elég síkosítód. – Óvatosan négykézlábra álltam,
és megráztam a fenekemet felé. – Jól gondolom, hogy nagyon
szeretnéd kipróbálni a Huszonnegyedik Napot?
Egy pillanaton belül mögöttem termett. De ahelyett, hogy
beleugrott volna a „gyerünk, anális szex!” dologba, megcsókolta a
fenekemet, és beleharapott.
– Ki fogsz csinálni!
– Imádni fogod!
Széthúzta a fenekemet, úgy masszírozta.
– Csináltál már ilyet?
– Egyszer. Érdekes volt… és te?
– Nem, de mindig fantáziáltam róla. Grace nem akarta, és más
barátnőim sem.
Oké, nem kellett volna ennyire büszkének lennem magamra, hogy
én vagyok az egyetlen, aki belemegy a dologba, de mégis így
éreztem.
– Én boldogan segítek önnek, professzor!
– Azért előtte játszadozzunk, hogy ellazuljanak az izmaid.
Olvastam valahol, hogyha ezt nem tesszük meg, akkor fájhat is.
Megremegett a keze, ahogy a fenekemre kente a síkosítót.
Először, amikor próbáltam, nagyon ideges voltam.
A pasim sokáig könyörgött, hogy csináljuk, és Erickel
ellentétben, ő nem időzött sokat azzal, hogy hangulatba hozzon.
Most viszont már teljesen ellazított az orgazmusom, így Eric
könnyedén belém dugta a mutatóujját.
Ahogy ezelőtt, most is furcsa érzés volt. De Eric elidőzött, ki-be
mozgatta az ujját. Egy perccel később benyomta még egy ujját, és
újrakezdte az egészet. Nem számítottam arra, hogy a lábam közé
nyúlva elkezd játszadozni a puncimmal is. A kétoldali izgatás
hatására egyre jobban nekinyomakodtam a kezének.
– Szoros vagy és nedves. – Újra megcsókolta a fenekemet. –
Most adok hozzá még egy ujjat.
Elkezdte behajlítani az ujjait, mire a fájdalom teljesen elmúlt,
nem kellett sok idő, hogy könnyedén mozgassa őket ki és be.
– Húzd fel a gumit, és dugj meg! – Az egész testemre kiült az
izzadtság. Az izmaim megremegtek, tudtam, hogy még egyszer el
fogok menni, ha tovább folytatja. Ha nem sietünk, akkor úgy fog
megtörténni, hogy nem is dug közben. Eric kihúzta az ujját, mire
elfordítottam a fejemet, így láttam, hogy felhúzza magára az óvszert.
Aztán a derekamra tette a kezét, és beletolta a fenekembe a farkát.
Ellazultam a behatoláskor, helyezkedtem, hogy megszokjam lassú,
nem túl mély lökéseit. Meglepett, hogy milyen gyorsan betöltött, és
mennyire kevés kellemetlenséget okozott.
Egyértelmű, hogy az exem teljesen rosszul fogott neki ennek az
egésznek.
Párszor még belém nyomakodott, aztán valami váratlan dolgot
csinált. Megfogta a banánhéjat, szétszakította, majd előrehajolt, és a
belső oldalával nekinyomta a csiklómnak.
– Megbosszulom a dolgot!
– Basszus!
Ez volt a legfurább, de egyben a legizgatóbb dolog, amit valaha
tapasztaltam. Nem tudtam, mit is tegyek, merre is figyeljek. A
fenekem kitöltő farkától remegett az egész testem, ilyesmit még
sosem tapasztaltam. A banán belseje vizesnek hatott, selymesnek,
furcsán idegennek, mégis imádtam.
Eric lassabban dugott, közben izgatott is. Nem igazságos, hogy ő
végzett minden nehéz munkát.
A lábam közé nyúltam, és elvettem tőle a banánt.
– Csak dugj!
A csere miatt szabadon nyomhattam a csiklómat a kezemnek,
növeltem a nyomást, mire Eric megragadta a csípőmet, ebben a
testhelyzetben könnyebben tudott mozogni. Összefolytak a
nyögéseink, ahogy mind a ketten a kielégülés felé haladtunk. A teste
megremegett, az ujjai belenyomódtak a csípőmbe.
A cipőm még mindig rajtam volt, ezért óvatosan kellett
mozognom, nehogy felsértsem a lábát. Jobban széthúztam a
térdemet, így nagyobb terem volt nekinyomni a banánt a
csiklómnak, és a fenekem is jobban felnyomódott a levegőbe.
– Basszus! – Eric nekem csattant, és felkiáltott. Az izmaim
körbefonták a farkát, a fenekem kinyert belőle minden cseppet.
Nehezen vettem a levegőt, elkeseredetten el akartam menni, de
nem sikerült. Eric ráhajolt a hátamra, a farka még mindig bennem
volt. Én meg őrületesen dörzsöltem magamhoz a banánhéját, de nem
jutottam közelebb.
Alám nyúlt, félresöpörte a kezemet. A banán nélkül az ujjával
kezdte izgatni a csiklómat.
– Annyira nedves vagy és kemény.
Sokkal lassabb tempóra váltott, nekinyomta az ujját a csiklómnak,
lassú köröket tett az érzékeny részen, majd előrehajolt, és a fülemet
szívogatta.
– Annyira gyönyörű vagy és tüzes. Erre vágytam, mióta kezet
fogtunk tavaly. Már akkor meztelenre akartalak vetkeztetni, és
megdugni.
Behunytam a szememet, és hátra hajtottam a fejemet.
– Hallgattam, hogy nevetsz, néha lopva a popsidat néztem. Azt
akartam, hogy rám fonódj a tökéletes kis testeddel, és megcsókolj.
Pontosan erre volt szükségem, megosztotta velem a saját
fantáziámat. A fejem előrehanyatlott, a hátam megfeszült, ahogy
elmentem. Eric tovább izgatott, csókolt, dörzsölt, ahogy a testemet
átjárta a gyönyör, és addig hullámzott, amíg már nem bírtam tartani
magam.
– Kérlek, állj le!
Elvette a kezét, és végül kihúzta már lankadó farkát a
fenekemből. Rá akartam omlani a matracra, és összegömbölyödve
aludni. Levette az egyik cipőmet, majd a másikat, nekem pedig
sikerült egy helyben maradnom, amíg mindezt megteszi.
– Szerzek valamit, letörölni magunkat.
Mielőtt elment volna, nekidobtam a banánhéjat.
– Tessék!
Halk csattanással ért célt a banán a mellkasán, aztán a kezébe
csússzant. Hangos nevetés robbant ki belőlem, nem bírtam leállni,
még akkor sem, amikor egy nedves törölközővel visszaért a szobába.
– Fordulj meg, letörölgetlek! – Megrázta a fejét, ahogy
helyezkedtem alatta. – Teljesen őrült vagy.
– Már túl késő ahhoz, hogy megszabadulj tőlem, professzor. Már
velem kell maradnod.
– Nem bánom. – A karjaiba vett, és közel vont magához,
miközben elhúzta a takarókat.
Nem gondoltam volna, hogy Eric szeret összebújni, de letett,
betakart, és bebújt mellém. – Remélem, nincs semmi terved ma
estére, mert nem engedlek sehová.
– Bizony nincs. – Megfordultam a karjában, és nekinyomtam az
arcomat a mellkasának. Puha szőre az orromat csiklandozta. –
Tényleg szeretlek. Tudom, hogy ez őrületesen hangzik, mert nem
csináljuk olyan régóta ezt az egészet. De amikor Nagy Glenna
meghalt, hagyott nekem hátra egy levelet. Azt mondta, hogy meg
kell találnom a megfelelő férfit, és ha megtalálom, nem szabad
elengednem.
Eric simogatta a hajamat, a tincseimet az ujjai köré tekerte.
– Azt hiszem, jól kijöttünk volna.
– Tudom, hogy nagyon szeretett volna. Még a kilencvenes
éveiben is nagy csábító volt.
Pár percig csendbe burkolóztunk, valószínűleg el is aludhattam
kicsit, mert nem is hallottam, mit mondott.
– Hm?
Megpuszilta a homlokomat.
– Azt hiszem, én is szeretlek.
Hátrahúzódtam, látnom kellett a tekintetét, hogy tudjam, igazat
mond.
– Igen?
– Bizony. – Megérintette az arcomat. – Azt hittem, hogy azok
után, ami Grace-szel történt, nem leszek képes rátalálni újra erre az
érzésre. Hogy volt egy esélyem, de elcsesztem. És ami kettőnk
között van, az nem is ugyanaz. Ez annál is sokkal több.
Magamhoz húztam, és megcsókoltam.
– Az bizony nagyon jó, mert én nem engedlek el sehová. Csak
hogy tudd, mi a helyzet.
– Rendben. Készen állsz rá, hogy kibírj? A helyzet az, hogy
nagyon el tudok tűnni, ha dolgozom, és kész idióta vagyok, ha
Claude-dal vagyunk együtt.
– Most viccelsz? Én teljesen használhatatlan vagyok, amikor
felébredek. Már mondták, hogy horkolok és beszélek álmomban.
Hülyeségeken röhögök, és elég okoskodó tudok lenni. –
Felnyögtem, amikor tudatosult, hogy épp őszintén beszélünk a
hibáinkról. – Még valamit be kell vallanom.
– Igen? – húzta fel a szemöldökét.
– Van otthon egy régi parafatáblám. Fogtam egy adag
katalóguscédulát, és mindent feltűztem rá, amit megtudtam rólad,
mert próbáltam megfejteni a… a dolgaidat.
– Mint a Pinterest?
– Kivéve, hogy sokkal kevesebb motiváló idézet és meztelen kép
van rajta. – Amikor Eric felnevetett, tudtam, hogy minden rendben
lesz kettőnk között. Ekkor hallottam meg a hangos morgást az
ablaknál. Eric felnyögött, és azonnal felkelt az ágyból. – A macska?
 – Be kell engednem, különben nem fogja abbahagyni. – Egy
kövér vörös-fehér cica ugrott be a szobába, ahogy Eric kinyitotta az
ablakot. – Glenna, bemutatlak Bolyhosnak. Bolyhos, ő Glenna.
– Bolyhos?
– A szomszéd pár azt állítja, hogy ez volt a neve, amikor elhozták
a menhelyről. Ki vagyok én, hogy vitába szálljak velük?
Bolyhos beugrott az ágyba, és a lábamnál foglalt helyet. Nem
különösebben aggódott miattam, de lehet, hogy csak levegőnek
nézett.
– Hát, szia, Bolyhos!
– Ki is tehetem, ha zavar.
– Jaj, dehogy! Mindig akartam macskát. Vagy kutyát.
Eric elmosolyodott, és megvakargatta a macska fülét, aztán
visszabújt mellém az ágyba.
– Azt hiszem, nagyon jól fogunk szórakozni.
Közelebb bújtam hozzá.
– Ebben egyetértek.
 Epilógus

Kellemes szellő borzolta a leveleket a parkban, ahogy sétáltunk. A

hőmérséklet újra nyári lett, így rengeteg család használta ki a jó időt,
hogy a szabadban legyen az utolsó meleg napokban. Csodálatos volt
közöttük lenni, miközben Eric kezét fogtam.
Már hivatalosan is egy hete jártunk együtt. Szinte minden egyes
éjszakát együtt töltöttünk a házában, még jobban megismertük
egymást a szexen túl is. Közösen megnéztük A rémségek kicsiny
boltját az eredeti befejezéssel, és be kell vallanom, ahogy Audrey II
őrjöngött a hordájával, az a lehető legviccesebb dolog volt, amit
valaha láttam.
Ma viszont feladatot teljesítettünk. Mármint én. Ericet csak
magammal hoztam, mert most, hogy hivatalosan is az enyém volt,
minden lehetőséget kihasználtam, hogy vele legyek. Ez azt
jelentette, hogy most is velem tartott, hogy megfelelő helyet
találjunk a szexkártyáknak.
– Ide nem tehetem, túl sok a gyerek.
– Én mondtam, hogy a kampuszon kellett volna letennünk, ott
nincs kockázata, hogy nem a megfelelő ember kezébe kerül.
– Amilyen szerencsés vagyok, tuti, hogy Nell találná meg, és be is
perelne minket.
Jasmine odáig volt, hogy megváltozott a kapcsolati státuszom. Ő
maga úgy döntött, hogy továbblép, és felregisztrált egy online
randialkalmazásra. Nagyon szerettem őt, ezért mindennél jobban
akartam, hogy boldog legyen. Reménykedtem abban, hogy
hamarosan megtalálja a neki megfelelő partnert.
Felfedeztünk egy csapat főiskolás korú fiatalt, akik a park másik
végében álltak. Magammal rángattam Ericet, hogy menjünk arra.
– Szerinted mit csinálnak?
– Frizbinek tűnik.
– Tökéletes!
Találtam egy padot a csapat közelében. Még sosem láttam
ilyesféle frizbimérkőzést, ez itt sokkal profibbnak tűnt, mint amit én
gyerekkoromban játszottam. Ez a játék keveréke volt a focinak, a
frizbinek – hú, micsoda ugrás! –, és ki tudja, még minek. Leültünk,
és néztük a játékot. Nem tűnt meccsnek, inkább gyakoroltak. Nem
nézték őket sokan, de akik errefelé járkáltak, mind idősebbnek
tűntek.
Kábé tíz percig maradtunk, amikor belenyúltam a táskámba, és
kivettem a kártyákat. Összerendeztem a paklit, nehogy szétessenek,
és elvesszen valamelyik lap. Írtam egy üzenetet is, amit erősen
rögzítettem rajta. Megírtam, honnan is származnak a kártyák, mert
így tűnt helyesnek. Még egyszer utoljára elolvastam, amit írtam,
hogy biztos legyek benne, minden a helyére kerül.

Bárkinek, aki megtalálja ezt a paklit.

Helló! Remélem, megfelelő kezekbe kerülnek a kártyák.
Mindenképpen szükséged lesz hozzá nyitott elmére és szívre.
A mostani felfedezésed már több embernek is segített.
Gondolatokat és szíveket nyitottak meg ezek a kártyák,
segítettek beforrasztani a múltbeli sebeket.
Talán túlzásnak hangzik, pedig nem az.
Készen állsz?
Most épp szexkártyákat tartasz a kezedben!
Harmincnapnyi vagy -éjszakányi nagyszerű szexélményt.
Tudom, most bizonyára arra gondolsz, hogy valami beteges elméjű
ember hagyta hátra ezeket, és arra izgul, hogy te rájuk találtál.
De szeretném közölni veled, hogy nem erről van szó!
Ezeket a kártyákat nagy szeretettel alkották meg.
Eredetileg egy olyan embertől származnak, aki elveszítette a párját, ő
alkotta meg őket, hogy segítsen a feleségének.
Amikor én megtaláltam őket, nekem is segítettek,
hogy némi kockázatot vállalva előrehaladjak az életemben.
Lehet, hogy neked valami másban fognak támogatást nyújtani.
Segítenek felfedezni, mi is hiányzik az életedből.
Ha nem így lesz, akkor se aggódj!
Hagyd hátra, hogy más találja meg őket!
 Ha viszont ki akarod próbálni a kalandot, akkor hajrá!
Jó szórakozást!
Remélem, hogy a kártyák varázsereje téged is megtalál,
és segít neked is. Ha így van, akkor tartsd életben a tüzet!
Tartsd életben a szeretetet és a nevetést!
És ne feledd a szexet sem!
Élj jól és boldogan!

Letettem a tasakot a padra magam mellé. Eric megszorította a

kezemet.
– Biztos vagy benne?
– Igen. Furcsa, de úgy gondolom, hogy most, hogy leraktam őket,
folytatni fogják az útjukat.
Eric egy oldalpillantást küldött felém.
– Tudod, hogy ez kicsit furán hangzik, ugye?
– Fogd be! – vigyorogtam rá. – A legrosszabb esetben egy diák
elviszi, és majd a kollégiumban körbejár. Én megtettem, amit
lehetett.
– Rendben. – Eric felemelte a kezemet, és megcsókolta a csuklóm
belsejét. – Mehetünk?
Még egyszer ránéztem a kártyákra, majd felálltam.
– Együnk jégkrémet!
– Rendben van, kis boszorkányom!
– Neked csak Szuper Boszi.
A szívem könnyebb lett, a lelkem valahogy felemelkedett, ahogy
hátrahagytam a kártyákat.
Most már jól fognak alakulni a dolgok.

A szél elállt, a frizbi folytatódott. A meleget, az évszaktól kissé

szokatlan forróságot nehéz volt kibírni. A pad üresen hívogatott,
valakire várt, aki itt megpihenhet.
A csomag is ott volt, apró, rendes kis kupacban. Egy ideig ott is
maradt, több mint egy óráig, amíg végre felfedezte valaki. Árny
vetült a zacskóra. Egy kéz nyúlt felé, felvette a csomagot.
Nevetés hangozott fel, ahogy a lány elolvasta az üzenetet.
 Kissé habozott, vágyakozó pillantást vetett az egyik játékosra a
pályán, majd elmosolyodott, és a zsebébe süllyesztette a kártyákat.
 Köszönetnyilvánítás

Eljött az idő, hogy megemeljem a kalapomat, és köszönetet mondjak

mindenkinek, aki segített abban, hogy létrejöjjön ez a könyv.
Mindig azzal kell kezdenem, hogy megköszönöm a csapatnak:
Kristina, Paula, Kimber és Amy. Imádlak titeket, lányok! Köszönet
neked is Del, mert mindig készen álltál arra, hogy válaszolj az
őrületes kérdéseimre, és beleolvastál az írásomba. Örökké hálás
leszek a javaslatodért a könyvvel kapcsolatban, még akkor is, ha
„meg kellett változtatnom mindent”!
Köszönet szuper ügynökömnek, Courtney Miller-Callihannek,
szuper vagy! Nemcsak engem értesz meg, hanem a könyveim
üzenetét is. Köszönet, hogy valahogy mindig tudod, mit akarok
kifejezni, és mindig a lehető legjobb otthont találod a regényeimnek.
És hatalmas köszönet a szerkesztőmnek, Esi Sogahnak. A 30
fülledt nap és a 30 fülledt éjszaka is rengeteget jelent nekem, és
annyira büszke vagyok rá, hogy a segítségeddel olyan végleges
formát öltöttek, amilyenre vágytam.
És végül a lányaimnak és a férjemnek kell megköszönnöm, akik
mindig bátorítanak, hogy írjak tovább, még akkor is, ha úgy érzem,
nem megy. Szeretlek titeket!
Christine d’Abo megszállottja a romantikának. Regényes
novellaíróként már több mint harminc művet tudhat magáénak.
Képzelete egyszerűen kiapadhatatlan. Imád edzeni, csak azért áll le
olykor az írással, hogy a testét is mozgásba hozza. Ha épp nem
nindzsaként próbál elrejtőzni a szobájában, hogy írjon, akkor a
családjával és két kutyájukkal tölti az idejét.

Tudj meg többet a sorozatról:

www.christinedabo.com
www.facebook.com/PassionValogatas
www.facebook.com/DreamKonyvek