Oktatási Hivatal

A 2009/2010. tanévi FIZIKA Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny második

fordulójának feladatai és megoldásai fizikából

I. kategória

A dolgozatok elkészítéséhez minden segédeszköz használható. Megoldandó az első két

feladat és a 3/A és 3/B sorszámú feladatok közül egy szabadon választott. Csak 3 feladat
megoldására adható pont. Ha valaki 4 feladat megoldását adja be, a 3/A és 3/B feladat közül a
több pontot elérő megoldást vesszük figyelembe.
Minden feladat teljes megoldása 20 pontot ér.
Részletes, egységes pontozás nem adható meg a feladatok természetéből következően,
ugyanis egy-egy helyes megoldáshoz több különböző, egyenértékű helyes út vezethet.
A feladat numerikus végeredményével megközelítően azonos eredményt kihozó megoldó erre
a részfeladatra 0 pontot kap, amennyiben elvileg helytelen úton jut el. Fizikailag értelmes
gondolatmenet estén a kis numerikus hiba elkövetése miatt (a részfeladat terjedelmétől
függően) 2 – 3 pont vonható le.

1. Tökéletesen hőszigetelő, vízszintes tengelyű, mindkét végén zárt hengert egy

súrlódásmentesen mozgó, jól záródó, könnyű dugattyú oszt két részre. A henger bal oldali
részében 3 g tömegű, 300 K hőmérsékletű hidrogéngáz található, míg a jobb oldali részben
8 g tömegű, 400 K hőmérsékletű héliumgáz található. Mindkét oldalon a kezdeti nyomás
105 Pa. A dugattyú anyaga enyhén hővezető, ezért a rendszerben lassan beáll a hőmérsékleti
egyensúly.

a) Határozza meg a rendszer egyensúlyi hőmérsékletét!

b) Mekkora lesz a nyomás a hengerben az egyensúly beálltakor?
c) Határozza meg az elhanyagolható hőkapacitású dugattyún átáramló hő értékét
(közelítő számítás is használható)!

Megoldás:

a) A henger hőszigetelése miatt a gázok belső energiájának összege állandó marad:

fH2 f He  fH f 
nH 2 RTH 2 + nHe RTHe =  2 nH 2 R + He nHe R Tegyensúly .
2 2  2 2 

Az adatok behelyettesítése után:

Tegyensúly = 344,4 K.

b) A kezdeti értékekből kiszámíthatjuk a bal oldali és a jobb oldali részek térfogatát

nRT
(V = alapján) és így megkaphatjuk a henger teljes térfogatát:
p

V = Vbal + V jobb = (0,0374 + 0,0665) m 3 = 0,1039 m 3 .

1
Az egyensúlyi nyomást a gázegyenletből számíthatjuk ki:

pegyensúly =
(n H2 )
+ nHe RTegyensúly
= 9,64 ⋅ 104 Pa.
Vbal + V jobb

c) Amint azt már láttuk a rendszer összes belső energiája nem változik a hőmérséklet
kiegyenlítődése közben, így a hidrogén belső energiája ugyanannyival nő, mint amennyivel a
héliumé csökken. Eközben a dugattyú munkát végez. A belső energia megváltozása, a
munkavégzés és a hőközlés között a termodinamika első főtétele teremt kapcsolatot:

∆E = Q + W ,

amiből a belső energia változás és a munkavégzés kiszámítása után a keresett hőközlést

kiszámíthatjuk.

A belső energia változását a hőmérsékletváltozásból határozhatjuk meg:

∆EH 2 =
5
( )
nH R Tegyensúly − TH 2 = 1384 J.
2 2

A munkavégzést a p–V diagram görbe alatti területeként számíthatjuk ki, amihez meg kell
határoznunk a nyomást a térfogat függvényében. Mivel a dugattyú súrlódásmentesen mozog,
és a hőátadás lassú, feltételezzük, hogy a folyamat egyensúlyi állapotok sorozatával valósul
meg. Ezért mindkét térrészben minden pillanatban a nyomás megegyezik. Amennyivel az
egyik térrész térfogata növekszik, a másiké annyival csökken, vagyis formálisan is igaz, hogy
eredő munkavégzés nincs; a hidrogén által végzett munka megegyezik a héliumon végzett
munkával. Az össztérfogat és a teljes belső energia állandósága, valamint a gázegyenlet
alapján a következő összefüggéseket írhatjuk fel:

VH 0 + H He 0 = VH + VHe = V = állandó
fH f
nH (TH − TH 0 ) = He nHe (THe 0 − THe )
2 2
pVH = nH RTH
pVHe = nHe RTHe

Arra kell törekednünk, hogy a p nyomást kizárólag az egyik változó térfogat, mondjuk VH
függvényében fejezzük ki. Az utolsó két egyenletből fejezzük ki a TH és THe hőmérsékleteket,
továbbá használjuk ki, hogy a térfogatösszeg állandó (első egyenlet). A két hőmérsékletet
írjuk be a belső energiák azonos abszolút értékű változását kifejező, eddig még nem használt
egyenletbe:

 pV   p (V − VHe ) 
f H nH  H − TH 0  = f He nHe  THe 0 − .
 nH R   nHe R 

Ebből az egyenletből egyszerű átrendezés után kifejezhetjük a p nyomást V1 függvényében:

2
 R ( f H nH TH 0 + f He nHeTHe 0 )
p= .
( f H − f He )VH + f HeV

Érdekes észrevennünk, hogy amennyiben a két gáz szabadsági fokszáma megegyezik, akkor a
folyamat közben a nyomás mindvégig állandó marad (rövid számolás és sok egyszerűsítés
után formálisan is megkaphatjuk a kezdeti nyomást).

A görbe alatti terület kiszámítása a következő határozott integrál elvégzését jelenti:

R ( f H nH TH 0 + f He nHeTHe 0 )
VHegyensúly V1egyensúly

W =− ∫
VH 0
pdVH = − ∫
VH 0 ( f H − f He )VH + f HeV
dVH =

R ( f H nH TH 0 + f He nHeTHe 0 )
VHegyensúly
1
=−
( f H − f He ) ∫ f HeV
dVH =
VH 0 VH +
f H − f He
f HeV
VHegyensúly +
R ( f H nH TH 0 + f He nHeTHe 0 ) f H − f He
=− ln ,
( f H − f He ) VH 0 +
f HeV
f H − f He

ahol V1egyensúly a hidrogén végső, egyensúlyi térfogatát jelenti. Egyensúlyban a két gáz
térfogatának aránya megegyezik a mól-számaik arányával, ezért a hidrogén térfogata a
folyamat végén:

nH2
V1egyensúly = V = 0,0445 m 3 .
n H 2 + n He

A hidrogén kezdeti térfogatát már a megoldás elején is felírtuk: VH 0 = 0, 0374 m3. A

számszerű behelyettesítés után a következő eredményt kapjuk:

3 ⋅ 0,1039
0,0445 +
 8,31(5 ⋅ 1,5 ⋅ 300 + 3 ⋅ 2 ⋅ 400 ) 5 − 3 J = −697,11 J ≈ −697 J.
W = −  ln
 ( 5 − 3 ) ⋅
 0,0374 + 0,1039
3
5−3

A munkavégzést közelítő módszerrel is meghatározhatjuk, mivel a hőmérsékleti egyensúly

beállta közben csak kismértékben változik meg a rendszerben a nyomás. Ezért tekintsük az
átlagos nyomást, és így a hidrogénen végzett munkát közelítsük a kezdeti és a végállapot
nyomásának számtani közepével:

p0 + pegyensúly
pátlag = = 9,82 ⋅ 10 4 Pa.
2

3
Tehát a hidrogénen végzett munka közelítőleg:

W = − p átlag (V1egyensúly − V10 ) = − 9,82 ⋅ 10 4 (0,0445 − 0,0374 ) J = − 697,22 J ≈ − 697 J.

Jól láthatjuk, hogy a közelítő számítással kapott eredmény alig különbözik az integrálszámítás
eredményétől, tehát jogos a közelítés alkalmazása.

A dugattyún átáramló hő értéke:

Q = ∆EH 2 − W = 1384 J + 697 J ≈ 2080 J.

Megjegyzés:
A fenti számításokban kerekítéseket alkalmaztunk, és a kerekítések okozta hiba sokkalta
felülmúlja a közelítésből adódó eltérést, vagyis a fenti eredménytől néhány ezreléknyi eltérés
még elfogadható végeredmény, ha egyébként a számításokban nincs elvi hiba.

Amennyiben a versenyző nem veszi figyelembe, hogy a dugattyún átáramló hő a gázok belső
energia változásainak és az egymáson végzett munkáinak összege, hanem a hőt vagy
kizárólag belső energia változásnak, vagy kizárólag a munkavégzésnek tulajdonítja, akkor
erre a részfeladatra maximálisan csak 3 pont adható.

Numerikus hibák esetén az aktuális résznek legfeljebb 75 %-a adható.

2. Két hosszú, sorba kapcsolt vasmagos egyenes tekercs tengelye közös, közöttük
elhanyagolható szélességű légrés van. Az egyes tekercsek hossza L = 1 m, sugaruk r0 = 4 cm,
menetszámuk N = 2000. A tengelyen elhelyezett,
súrlódásmentes elfordulást biztosító tűcsapágy egy rá
merőleges, l = 0,5 m hosszú, m = 0,1 g tömegű szalmaszálat
tart az ábra szerint, amelyet q = 5 . 10–7 C töltéssel láttunk el.
(Az ábra nem méretarányos.) A vasmag relatív permeabilitása
µr = 20000.
Mekkora szöggyorsulással indul el a szalmaszál, ha a
tekercsben az áramerősség változási sebessége 100 A/s? (A
szalmaszálon a középpontosan szimmetrikusan eloszló töltés
csak a mágneses mezőn kívül helyezkedik el.)

I. Megoldás, munkavégzéssel:

A változó erősségű áram változó mágneses mezőt hoz létre, amelyben az indukció törvénye
szerint abszolút értékben

∆Φ
E =
∆t

4
körfeszültség keletkezik, ami azt jelenti, hogy „bármilyen görbén” vezetve egyszer
körülvesszük egy zárt vezetékkel a fluxusváltozást, abban akkora áram keletkezik, amekkorát
ez a feszültség kelt. Ebben az indukált elektromos mezőben koncentrikus körök az
erővonalak. A mező munkája pedig egy pontszerű töltésen, mialatt egyszer körbevisszük a
töltést egy erővonal mentén:
W = E q, függetlenül a körsugártól. Ha gondoskodunk a töltés állandó sugarú pályájáról pl.
egy kényszerfeltétellel, akkor egyenletesen gyorsuló körmozgás jön létre.
Esetünkben, mivel a körfeszültség (elektromotoros erő, indukált feszültség) független a
körpálya sugarától, a szalmaszálon levő töltéseloszlástól független lesz az eredmény. Az
indukált mező munkája valamekkora ϕ szögelfordulás alatt a ráeső feszültséggel számítandó,
ϕ
amely U = E . Ez a munka a pálca forgási energiájára fordítódik, ezzel:
2π

ϕ 1 1 1 2 2
W= E ⋅ q = Θω2 = ⋅ ml ω .
2π 2 2 12

Felhasználva, hogy a nyugalomból induló forgó test szögsebessége, szögelfordulása és

szöggyorsulása között érvényes a következő egyenlőség:

ω = 2 βϕ ,

adódik, hogy:

ϕ 1 1 2
E ⋅q = ⋅ ml 2βϕ ,
2π 2 12

ϕ-vel egyszerűsítve és átrendezve a keresett szöggyorsulásra kapjuk:

6 q
β= E ⋅ ,
πl 2
m

Ahová az indukált elektromotoros erőt a mágneses fluxusváltozással kifejezve beírjuk:

6 ∆Φ q
β= ⋅
πl 2 ∆t m
kifejezést kapjuk. A fluxusváltozást a tekercs adataival kifejezve a szöggyorsulásra a
következő adódik:

∆I 2 N 2
6
µ0 µ r r0 π
q 6 q r 2 ∆I
β= 2 2L ⋅ = 2 µ0 µ r 0 N .
πl ∆t m l m L ∆t

Számértékekkel:

5
 6 q r02 ∆I 6 5 ⋅10−7 C −7 Vs 16 ⋅10−4 m 2 A 1
β= µ µ
0 r N = ⋅ −4
⋅ 4 π ⋅ 10 ⋅ 20000 ⋅ ⋅ 2000 ⋅100 = 0, 965 2 .
2
l m L ∆t 0, 25m 10 kg
2
Am 1m s s

II. Megoldás, forgatónyomatékkal. Írjuk fel a mező térerősségét a tekercs tengelyétől mért
távolság függvényében, a tekercsen kívüli térben:

1 ∆Φ
E= .
2r π ∆t

(Ez a feszültségesés és az irányába mért hossz hányadosából közvetlenül kapható.) Látható,

hogy a térerősség a sugárral fordítottan arányos. A forgatónyomaték pedig azzal egyenesen
arányos lévén, az erő és erőkar szorzata esetünkben független a sugártól:

1 ∆Φ
Er = = állandó,
2π ∆t

azaz a forgatónyomaték a szál minden egyes ponttöltésére, így azok összegére:

1 ∆Φ
M = Erq = q.
2π ∆t

A forgatónyomaték-tétel szerint: M = Θβ, vagyis

1 ∆Φ 1
q = ml 2 β .
2π ∆t 12

Innen

6 ∆Φ q
β= ,
πl 2 ∆t m

Ami azonos az előző eredményünkkel.

3/A Az ábra szerinti tömegspektroszkópban az E pontból U = 500 V feszültséggel gyorsított

kálium izotóp ionok lépnek ki a mágneses
indukcióvonalakra merőleges irányban, majd a
B = 0,16T indukciójú homogén mágneses térben
körpályára kényszerülve egy félkör megtétele után
becsapódnak az S jelűt érzékelőbe.
41
Egy adott pillanatban E-ből kilép egy K izotóp,
melynek tömeg m41 = 6,847 ⋅10 kg (41 protontömeg),
−26

elektromos töltése Q = 1,6 ⋅ 10 −19 C, majd

39
t o = 4,7 ⋅ 10 −8 másodperc múlva kilép utána egy K
izotóp, amelynek tömege m39 = 6,513 ⋅10−26 kg (39

6
protontömeg), töltése pedig ugyancsak Q = 1,6 ⋅ 10 −19 C. Mekkora távolságban lesz egymástól a
39
két ion abban a pillanatban, amikor K becsapódik az S érzékelőbe?

Megoldás:
Az ionok kilépési sebessége a munkatételből határozható meg:

mv 2
= QU .
2
A mágnes térben való mozgásukra pedig A Lorentz erő alapján:

mv 2
QvB = .
r
Ezen egyenletekből a pályasugár:

1 2U
r= m,
B Q

a félkörnyi pálya befutási ideje:

T π ⋅m
= .
2 BQ

Az ion szögsebessége pedig

v BQ
ω= = .
R m
A továbbiakban jelöljük a nehezebb ion
pályasugarát R -rel, a könnyebbét r -rel.
39
A fenti képletek alapján a K -es izotóp
becsapódási ideje

π ⋅ m39
t39 = .
BQ

Amikor a könnyebb izotóp éppen becsapódik, akkor a nehezebb még a pályáján van. Indulása
óta saját pályaközéppontja körül elfordult
BQ
α = ω⋅ (to + t39 ) = ⋅ (to + t39 ) .
m41
Az adatok behelyettesítése után a radiánban mért szögelfordulás α = 3, 006 , ami 172,23 fok.

7
A keresett távolság jele legyen x. Legyen δ az x-szel szemközti szög az R, d, x szakaszok
alkotta háromszögben, amely δ =180 −α = 7,7 .
o o

Az ábrából d= 2r-R. A pályasugárra megadott fenti képlet alapján

1 2 ⋅ 41 ⋅1, 67 ⋅10−27 ⋅ 500

R= = 0,1293m .
0,16 1, 6 ⋅10−19

míg r = 0,1261 m. Innen d = 2r − R = 0,1229 m.

A koszinusz tétel alapján

x 2 = R 2 + d 2 − 2dR cos δ = 3,24 ⋅ 10 −4 .

Innen x = 0,018 m adódik a kérdezett távolságra.

Érdemes ellenőrizni, hogy az elektrosztatikus taszító erő nagysága miként viszonyul a Lorentz
erő nagysághoz, amikor az ionok közelebb vannak egymáshoz. Például akkor, amikor a 39-es
kilép E-ből, s a 41-es már t o = 4,7 ⋅ 10 −8 másodperc óta útban van a körívén. E megtett ív

BQ 1 2Um41 2UQ
hossza ω ⋅ to ⋅ R = to ⋅ = to = 0,002272 m, amelyet egyenlőnek
m41 B Q m41
veszünk a hozzá tartozó húr h hosszával, amely a két ion pillanatnyi távolsága. Ezzel a
kQ 2
számadattal: 2
= 4,463 ⋅ 10 −23 N, a Lorentz-erő nagysága pedig:
h
2UQ 3 2 ⋅ 500 ⋅ (1,6 ⋅ 10 −19 ) 3
m41 ⋅ R ⋅ ω 41 = B = 0,16
2
N = 1,238 ⋅ 10 −15 N . Láthatjuk,
m41 41 ⋅ 1,67 ⋅ 10 − 27

hogy a Lorentz erő 8 nagyságrenddel nagyobb, tehát az elektromos taszító hatást a két test
együttmozgása során végig elhanyagolhatjuk mind nagyság- mind irányváltoztató hatás
tekintetében.

3/B Vízszintes síkban rögzített, r = 8cm belső sugarú

fémgyűrű, amelynek elektromos ellenállása minden
tekintetben elhanyagolható, függőleges állású,
B = 1,06T indukciójú homogén mágnes mezőben van
a rajzon látható elrendezésben. A gyűrű középpontját
és belső falát egy súrlódásmentesen csapágyazott
fémrúd köti össze, amely rugalmas elektromos
csúszócsatlakozóval ér a fémgyűrűhöz, Fny = 0,1N
sugárirányú erővel nyomva azt. Köztük a csúszási
súrlódási együttható értéke µ = 0,2.
Az ábrán látható módon egy U o = 6V üresjárási
feszültségű akkumulátort kapcsolunk a fémrúd

8
csapágyát tartó tengely és a fémgyűrű közé. Az így
kialakult zárt áramkör teljes ellenállása R = 10Ω.
Az áramkör bekapcsolása után a csapágyazott fémrúd forgásba jön.

-a) Mekkora lesz állandósult forgásakor a másodpercenkénti fordulatszáma?

-b) A külső áramkörbe, az eddigi vezetékeket megtartva, még egy olyan Rx értékű szabályozó
ellenállást iktatunk, amellyel csak véges, ∆R = 0,1 Ω nagyságú lépésekben tudjuk az
R = 10Ω kezdőértéktől kezdve változtatni a külső áramkör ellenállását. Hány százalék
pontossággal tudjuk így a kis forgó rúd fordulatszámát n = 50 1s -ra beállítani?

Megoldás:

-a) Ha a sugarat képező r hosszúságú rúd egyik vége körül ω szögsebességgel forog a
mágneses erővonalakra merőleges síkban, akkor a benne indukált feszültség

Bω r 2
U ind = − .
2
A teljes áramkörre fennáll tehát, hogy

Bω r 2
Uo − = I ⋅ R.
2
Ha a rúd forgása már állandósult, akkor a súrlódási erő forgatónyomatéka és a Lorentz-erő
forgatónyomatéka egyensúlyt tart:

IrB
µ Fny ⋅ r = ⋅r .
2
Innen

2 µFny
I= .
rB
A kapott kifejezést a teljes áramköri Ohm-törvénybe beírva, a szögsebességre:

2U o 4 µFny ⋅ R 2⋅6 4 ⋅ 0, 2 ⋅ 0,1⋅10

ω= 2
− 2 3
= − = 378, 248s −1
Br Br 1, 06 ⋅ 0, 08 2
1, 06 ⋅ 0, 08
2 3

adódik. Tehát a keresett fordulatszám

ω 1
n= = 60, 2 .
2π s

9
-b) Amikor a szabályozó Rx ellenállást beiktatjuk, akkor a szögsebességet megadó fenti
képletben R helyett R + Rx kell helyettesíteni.

2U o 4 µFny ( R + Rx ) 2U o 4 µFny ⋅ R 4 µFny

Tehát most ω= − = 2 − − 2 3 Rx
Br 2 B2r 3 Br B2r 3 Br
Számértékekkel

1 1
ω = 378, 248 − 139, 062 ⋅ Rx
s Ωs

vagyis a szögsebesség Rx -nek lineáris függvénye.

A kívánt n = 50 1s fordulatszámhoz 2π ⋅ 50 1s = 314,16 1s szögsebesség tartozik, amely
Rx = 0,461 Ω ellenállás értéknél állna be. Ez

Rx 0,461
k= = = 4,6
∆R 0,1

darab ellenállásfokozat beiktatását jelentené, ami nem egész szám.

Ha a szabályozható ellenállás első 4 fokozatát iktatjuk be, akkor Rx = 0,4ohmot iktattunk be.
Az ehhez tartozó szögsebesség a fenti képletből kiszámítva 322,6 1s lesz, ami 51,3 1s
fordulatszámot jelent. Ha viszont az első 5 fokozatot iktatjuk be, akkor a szögsebesség
308,7 1s , a fordulatszám 49,1 1s lesz.
Tehát az első 5 fokozat bekapcsolásával tudjuk a legjobban megközelíteni a kívánt
fordulatszámot. Ez esetben a relatív eltérés 0,9 ⋅ 100 = 1,8%
50

Vagyis a beállítás legjobb esetben 1,8% pontossággal történhet csak.

10