Takács Miklós

Egy lehetséges jövő

Nostradamus versei alapján

 Bevezetés

Az emberiséget ősidőktől kezdve érdekelte a jövő. Az, hogy milyen termés

várható, vagy egy hadjárat, vagy egy csata kimenetele. Az ókori Hellasz két
leghíresebb jósdája a delphoi és a dodonai, ahol számos uralkodó és egyszerű
halandó kért útmutatást cselekedeteihez. Ezek a jósdák még időszámításunk
után néhány száz évvel is működtek. Az ókorban ismertek voltak még olyan
nőalakok, akiknek jövőbelátó képességük volt. Őket hívták szibillának (a
dodonai jósdát is egy szibilla alapította), azonban az ókori szerzők eltérően
adják meg számukat. A legenda szerint Róma királyának egy szibilla kilenc
olyan könyvet ajánlott fel, mely a jövőről íródott. A jósnő sok pénzért akarta
adni a királynak, aki nem fogadta el az ajánlatot. Erre a szibilla három köny-
vet elégetett, majd a hat könyvért kért ugyan annyit. A király most is sokallta
a vételárat és nemet mondott, amit megint három könyv tűzre vetése köve-
tett. Az utolsó hármat végül megvette a király, az először kért összegért.
Később állítólag ez a három könyv is megsemmisült egy tűzben. Akik ismer-
ték a könyveket, azt állítják, a Római Birodalom története volt bennük.
Nostradamus Próféciái már megjelenésük idején is a figyelem középpont-
jába kerültek. Királyokat, uralkodókat érdekelt a benne leírtak, hogy aztán
megtudják, mit hoz számukra az ismeretlen jövő. Mert aki a jövő titkait
ismeri, az felettébb nagy előnybe kerül ellenfeleivel szemben. Azonban ezek a
titkok mélyen el vannak rejtve, megismerésük nem kis feladat elé állítja a
benne olvasni vágyókat. Sokan jósolták már meg a Próféciák alapján a világ-
végét, amely mindezidáig természetesen elmaradt. Az elmúlt századok
könyvkiadásában, rendkívül sok foglalkozik a versekkel, magyarázatukkal
vagy kritikájával. Megpróbálják a verseket történelmi kontextusba állítani,
vagy valamilyen jövőbeli eseményről írni.
E könyv nem egy hamarosan bekövetkező világvégéről szól. Ellenben
megpróbál felvázolni egy lehetséges jövőt a versek alapján. Kihangsúlyozva a
lehetségeset, mert bizony a versek összeállítása szubjektív. Az események
logikailag összekapcsolhatók és ok-okozati összefüggés van közöttük. Ilyen

5
például a környezetszennyezés és az általa okozott globális felmelegedés,
amely szélsőséges időjáráshoz és mind nagyobb katasztrófákhoz vezet.
A versek az eseményeknek megfelelően, csoportokba rendezettek. Magya-
rázattal és az eseményhez kapcsolódó esetleges bővebb kifejtéssel. A jövőről
szóló részeknél néhol található egy történelmi leírás, amely hasonlít a jövőbe-
li eseményre, feltételezve bizonyos párhuzamokat. A történelmi rész az
1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharccal kezdődik, mivel a múlt, a
jelen és a jövő közé nem lehet éles határvonalat húzni. Majd folytatódik a
közeljövő eseményeivel. A távolabbi jövő olyan történéseket prognosztizál,
amelyek mai szemmel kissé furcsának tűnnek. De nem szabad elfelejteni
Nostradamus üzenetét:
„Ha az ember leírja, hogy a királyságok, pártok, vallások milyen ellentétes vál-
tozásokon fognak átmenni, és a jelenlegiekkel szemben éppen az ellenkezőre for-
dulnak; ha én ismertetni próbálom azt, ami a jövőben lesz, akkor a királyságok, a
pártok, a vallás és hit emberei ezt összeegyeztethetetlennek találják saját elképzelé-
seikkel, úgyhogy kárhoztatni fogják azt, ami pedig az eljövő századokra mint jövő
felismerhető, előrelátható volt.”
Nostradamus ezt 1555-ben írta, de az eljövendő századokra valószínűleg
ugyanolyan érvényes lesz, mint az elmúltakra.

6
 Nostradamus és a versek

I. 1. vers

Estant assis de nuict secret estude,

Seul reposé sur la selle d’airain:
Flambe exigue, sortant de solitude,
Fait prosperer qui n’est á croire vain.

Ülve az éjszakában, titkos tanulmányaim között,

Egyedül, nyugalomban a rézszéken:
Gyenge láng fakad a magányosságból,
Hirdeti, hogy nem hiábavaló hinni.

A Próféciák első két verse a könyv bevezetése. Nostradamus itt írja le a jóslás
folyamatát, minden bizonnyal szimbolikusan, utalva a görög jóshelyekre.

Michel de Nostredame 1503. december 14-én – Gergely-naptár szerint

december 24-én – született Saint-Rémy de Provence-ban. Iskolába
Avignon-ban járt, majd miután eldöntötte, hogy orvos lesz, elment az abban
az időben leghíresebb egyetemre Montpellier-be. Tanulmányai elvégzése
után nem sokkal azonban kitört a pestis járvány és beállt gyógyítani. Így ír
erről Fekete Sándor Pál:
„Ezt vállalta Nostradamus: a pestisdoktor szerepét. Korabeli ábrázolásokon
láthatunk pestisdoktorokat. Nagyon különös a kép. Az orvost befedte különös
öltözéke. Fejét csukja takarta, csak szemeinél volt két kis üveges nyílás. Az orr elé
hosszú csőrszerű rész volt erősítve, melyben balzsamok, illatos anyagok és fok-
hagymalevél volt. Ezen keresztül kapták az így „fertőtlenített” levegőt. Az orvos
testére olajokba, gyógyporokba áztatott inget húzott, majd e fölé jött a földig érő
szattyánbőr csuha. Ugyancsak erős szervezetű embernek kellett lennie annak, aki

7
ezt a kínzó öltözéket kibírta, abban nem fulladt meg, vagy a nagy melegben nem
kapott hőgutát. Valóban minden elismerés megilleti azokat az orvosokat, akik ezt
vállalták.”1
A pestis a középkor rettegett betegsége volt. Pusztítása nyomán területek
néptelenedtek el. Nostradamus a verseiben sokszor megemlíti a pestist, ha
valamilyen járványos megbetegedésről ír. Amikor a járvány elmúlt, vissza-
ment a montpellier-i egyetemre, hogy egy magasabb orvosi fokozatot szerez-
zen. A professzori fokozat elérése után, egy darabig az egyetemen tanított,
majd Montpellier-t elhagyva gyakorló orvos lett. Több francia városban is
megfordult, miután Agen-ben letelepedett. Itt megnősült és két gyermeke
született. Majd súlyos csapás érte a családot – valamilyen járványos megbe-
tegedésben meghalt a felesége és gyermekei is.
A múltat hátrahagyva Itáliába ment vándorútra, ahol további ismereteket
szerzett az orvoslásból és más „tudós dolgokból”. Franciaországba csak
1544-ben tért vissza, amikor Marseille-ben újból kitört a pestis. Beállt a
gyógyítók sorába és több évig küzdött a kór ellen Marseille-ben és Aix-ben.
A járvány megszűntével Salonban telepedett le, ahol orvoslással és szépítő
szerek alkalmazásával foglalkozott. Közben 1547. november 26-án újból
megnősült, feleségül vette Anne Ponsart Gemelle-t, aki egy jómódú özvegy-
asszony volt. Hat gyermeke született, három fiú és három lány. Salon-ban
kezdett könyveket írni, kiadott szépítőszerekről szóló könyvet és szerkesz-
tett kalendáriumokat. Majd belefogott legismertebb művébe a Centúriákba.
Később egészsége megromlott, köszvény gyötörte és Salon-ban, 1566. július
2-án elhunyt.

I. 2. vers

La verge en main mise au milieu de branches,

De l’onde il moulle & le limbe & le pied:
Un peur & voix tremissent par les máche,
Splendeur divine. Le divin pres s’assied.

Kezemben az ágak közepébe tett vessző,

Hullám nedvesíti & a szegélyt & a lábat:
A félelem & hang remegtet a nyélen át,
Isteni ragyogás. Az isteni ül közelemben.