Nyíregyháza, 1910.
A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye.
Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon.
ElfiRzetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor.,
Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér.
Az ázsiai clioleráról.
Az emberiség ezen pusztító réme ott
leselkedik hazánk délnyugati kapuja Fiume
előtt. Fenyegeti éjszakkeleti határunkat.
Közel a galicziai határhoz Tomasovban is
felütötte fejét. (Legújabb hir'ek szerint
már Bécsben is jelentkezett.) Ugy dél-
nyugatról Fiúmén át valamint Galiczia
feló'l is, tehát két oldalról is fenyeget
bennünket. Fiúmén át utoljára 1886.
látogatott el hozzánk. Horvátországban,
Győrben, Budapesten szedte áldozatait,
melyek száma 1457-re rúgott. Jártabb
utja Galicziából vezet ide, Az 1872/3 évi
látogatása — mely hazánkban 431-406
beteg közül 181.672 áldozatott szedett és
a legutóbbi 1892/3 évi járvány, mely
Szabolcsvármegyében csupán 514 betegü-
léssel és 231 halálesettel járt, — éjszak-
keletről a jártabb utón érkezett hoz-
zánk.
Bizvást mondhatjuk „Honnibal ad
postás". Kapunknál az ellenség. Nincs
kizárva, hogy reánk tör. A vele szemben
kifejtendő küzdelem egyik első feltétele,
hogy ismerjük. A jó hadvezérnek nem
utolsó feladata, hogy megismerje az el-
lenség számát, felszerelését, hadi szokásait.
A fenyegető ellenségnek a ránk leselkedő
ázsiai c-holerának rövid ismertetése, mely
nem csak lerjedésének meggátlása, de a
célszerű vc'dekezés szempontjából is fon-
tos célja ezen soraimnak.
Az ázsiai cholera hazája Bengalia és
GraC2a és Záhony.
Egy ügyész elbeszélése után.
Irta: P a t a k y István.
A lujdosók egész éjjel fönr.maradtak. Ugy
látszik azonban, hogy utazási irányok tervét, is
megváltoztatták, mert Gáspár Mihállyal már
m m Halasnak, hanem Újvidéknek szándékoltak
n u n n i , amiért is vele ujabb alkura léptek, sőt
Ujvidfkig fuvarosuknak megfogadták s igy reggel
Gáspárial visszamentek Kötönyre, ennek lakására
azon okból, hogy az ily hosszú útra megkíván-
tató takarmányt a szekérre felrakják, délután
azonban uira visszamentek Lefanti cserényéhez,
ahova azalatt Czifra is megérkezett s azon nem
kellemes hírt hozta, hogy a menekültek lovai és
holmiai a vadász-katonak által elkoboztattak.
Nem volt ok tehát, miért maradni tovább ezen
vidéki n, amiért is estefelé neki indultak vándor-
ú t o k n a k és bevágtak Szeged és Halas között
fekvő pusztaságnak, kisértetve Lefanti és Czifra
által, akik elől lovagoltak i akikhez később egy
erdőszélből Meskó is csatlakozott, előbb a ko-
csin ülőkkel szót váltva.
Reggel 3 óra felé az utazók a szegedi
mérgesi határba értek, ahol a homokbuckák
kőzött tévelyegve szekerőkkel fölfordultak, mire
mind a négy kisérő azt javasolta az utasoknak,
hogy most már virradtig ne menjenek tovább,
mert fölötte sötét van, hanem nyugodjanak le,
mely ajánlatot a Két menekült elfogadva, a
szőke a kocsi hátuljánál, a barna pedig a ko-
csiban foglalt helyet, s magok mellé helyezve
X H L éYfolyam, 33. szál.
Szerkesztőség és Kiadóhivatal:
V A R O S H A Z - T É H . 6. S Z Á M .
T e l e f o n s z á m : 139.
Kéziratokat nem adunk vissza.
a Ganges folyó mocsarai, a hol 400 év
óta endemikus betegség van, Európa csak
1829-ben jött át először. Azóta több iz-
ban is meglátogatta és több millió embert
pusztított el.
Kétségtelen, hogy betegség okozója a
koch által 1883. évben félfedezett Koma
bacillus, mely ha az emberi gyomorbél
csatornákba jut, szaporodik és az általa
termelt méreg, hányás, hasmenés, görcsök,
később általános mérgezés tünetei, u. m.
elesettség, nagyfokú gyengeség, eszmélet-
lenség, szivgyengeség között a betegek
4 0 — 5 0 % - n á l halált okoz.
Az elszaporodott bacillus a cholera
beteg hányadékában és ürülékében bőven
található, az ezekkel érintkezésbe jutott
tárgyak, különösen étel, ital, ruhanemű
egyik emberből a másikba viszi át. Igy
terjed a fertőzés és a betegség. Ez okból
a mai tudományos nézet szerint az ázsiai
cholera nem közvetlenül (contagiasa) ha-
nem közvetve fertőző betegség.
Az emberi undor kiváló tárgyai a
hányadék és ürülék azon szállító alkal-
matosságok tehát, melyek segélyével a
cholera okozója az emberi szervezetbe
jut. A betegséggel szemben követendő óv
eljárás lényege ezen tényből indul ki.
Néhai Dr. Varga Géza Hajduvármegye
főorvosa Egyeken 1893-dik évi cholera
járvány alkalmából a betegség óvrendsza-
bályait magyarázva a népnek, a követ-
kező axiomaszerü kijelentést t e t t e : „a
cholerát csak az kapja meg, aki olyat
fegyvereiket, gyanutlanul, azon hiszemben, hegy
fölött ük négy becsületes honfi őrködik, elaludtak.
Kalauzaik azonban, a kik őket készakarva,
előre megállapított terv szerint forditotlák föl,
azon okból, mert ezen elhagyatott vidék volt
legalkalmasabb tervök kivitelére, ők ezalatt
félrevonulva kioszták szerepeiket, s midőn a
bujdosókat az álom elnyomta, Meskó és Gáspár
a kocsin fekvő alvót nesztelenül meglepték s
mig Gáspár annak kezeit lefogá, azalatt Meskó
a védtelen s álomba merült szerencsétlent
könyörtelenül megfojtotta.
A másik két gyilkos a nekik jutott gyász-
munkát nem végezhette el oly kevés zajjal, mint
az előbbeniek. ó k ugyanis megközelítve az al-
vót, Lefánti egy kezében fölvont és söréttcl töl-
tött pisztolylyal mellbe lőtte, — a k i , miután a
lövés rögtöni halált okozó nem volt, — fekté-
t ő l fölugorva, futásnak indult s gyorsan mene-
kült üldözői elől.
Ezek nem akarák elkezdett munkájokat
abba hagyni s az előttök futó után rohantak;
Czifra a hátra hagyott kétcsövű fegyverét föl-
ragadva, mintegy háromszáz ölnyire a támadási
helytől utóiérte és lelőtte. Hulláját később azért
találták meg a másiktól távolabb.
Ekkor a fosztogatáshoz láttak. Elvették a
meggyilkoltaktól minden értékes ingóságaikat,
ruháik nagyobb részét, pénzes táskáikat és
fegyvereiket, s a rablott holmin megosztoztak,
mindegyiknek állítólag 300 frt. o. és ugyan-
annyi magyar bankjegy pénz jutván osztalé-
kul.
Mai Hámnnk lO oldal.
yasárnap, augusztus 28.
Hirdetések árszabás szerint számittatnak.
A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér
Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4
fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit.
eszik vagy iszik, amit már más megevett,
vagy megivott." Igazsága volt nemcsak az
általános, de az egyéni óvakodás (pro
phylaxis) szempontjából is.
Nézzük csak az 1893. évi cholera
járván terjedését. Szabolcsvármegyébe
mint Dr. Jósa András tanulságos és nagy
gonddal összeállított zárjelentéséből meg-
tudható, a betegséget Mármaros vármegyé-
ből jövő tutajosok hoztak vármegyénkbe.
Az első esetek Yeresmarton, Bez-
déden, Eszenyben lépett fel a járvány,
azután a Tisza mentén terjedt. Egész
tartama alatt 36 községben jelentkezett,
ezek közül 26 tiszamentiben. Mi követ-
kezik ebből ? Az, hogy beteg tutajosok-
ból származó fertőző anyagok a Tisza
vizét fertőzték, a fertőzött víznek meg-
ivása idézte elő az első betegségi esete-
ket. Majd a további betegekből származó
fertőző anyagokat ismét a Tisza továbbí-
totta ivásra használt vize által.
A tanulság pedig ebből az, hogy ne
igyunk járványos időben folyó, vagy tavi
vizet, vagy ha már el nem kerülhetjük,
tegyük forralás által ártalmatlanná. Na-
gyon fontos ez különösen vármegyénk-
ben, ahol sok községben még most is a
Tisza vize örvend a legnagyobb kereslet-
nek. Az 1893-diki járvány alkalmával
Tiszalökön elromlott a furott kut szi-
vattyú szerkezete, néhány nap múlva fel-
lépett a cholera, mely azonnal megszűnt,
amint a furott kut ismét használhatóvá
vált.
Hátra volt még a két áldozat személy-
azonosságának megállapítása.
Laucsik Máté minden egyes ügyben egy
bizonyos véleményt alkotott magának, amihez
aztár a z egész vizsgálat alatt makacsul ragasz-
kodott.
Igaz, hogy ezen véleményéhez való makacs
ragaszkodással sokszor kudarcot vallott, de az
is igaz, hogy a legtöbbször sikert aratott, ami
azzal magyarázható, hogy ő ahoz az első véle-
ményéhez nem ötletszerűleg, hanem nagyon sok
körülménynek alapos mérlegelése után jutott.
Már a halasi iratok átolvasásánál az a
véleménye támadt, hogy a meggyilkoltak egyike
az általa is látott Gracza Antal querilla vezér
lesz, akire a leirás ráillet, s aki a szabadságharc
leírása után nyomtalanul eltűnt.
Azért minden további gondolkozás nélkül
Hontmegyébe irt, hogy van-e ott Gracza An-
talnak rokona, s midőn megjött a válasz, hogy
testvérje Gracza László a megyében Sűlyk
pusztán él, s jelezték, hogy hir szerint Gracza
Antal gyermekkor barátja Záhony Istvánnal az
országból kivándorolt.
Erre kihallgatták Gracza Lászlót, valamint
idős Hajós József kecskeméti lakost s ezek val-
lomásából kitűnt, hogy Laucsik Máté helyes
nyomon haladt.
A Gracza Lászlóval felvett jegyzőkönyv igy
szól:
Kihallgatási jegyzőkönyv:
Főlvéve 1870. aug. l/-én Újfaluban a
bozóki járás főszolgabírói bírósága által gróf
 4 35-ik szám.
Megtörtént cholera járvány alkalmá-
val, hogy mosónők, kik cholerás beteggel
egyáltalában nem érintkeztek, megbete
gedtek, mig a beteggel érintkező ápolók
a betegségtől mentek maradtak. Ennek
oka nyilván az, hogy a mosónők cholera
betegségből származó és ennek hányadé-
kával vagy ürülékével fertőzött ruhákat
mosták. A cholerát okozó bacillusnak
ellentálló képessége csekély már, a kiszá-
radás is elpusztítja, sőt a spóráit is tönkre
teszi. Nagyon érzékeny a savak iránt,
ecetben, borban, citromos vizben a baci-
lus meg nem él. Ellenben megtartja élet-
képességét nedves-égben, nedves ruhákon
és alkalikus folyadékokban. Az is kétség-
telen, hogy fejlődése meleget kiván, mert
a téli hónapokban a cholera járvány rend-
szerint vagy csökken, vagy egészen meg-
szűnik.
Ha tehát a cholerát okozó bacillus
nem is olyan nagy, mint az elefánt, de
meg olyan sem, mint a szúnyog, utja,
melyen az emberbe jut és fertőzést okoz,
eléggé ismert. Óvakodni tehát lehet, sőt
biztos eredménnyel lehet a cholerával
szemben.
Az eddigi tapasztalatok szerint a
fertőzött ivóvíznek jelentékeny, sőt mond-
h a t n á m legjelentékenyebb szerepe van a
járvány terjesztésében. Legyünk tehát
óvatosak az ivóviz megválasztásában.
Tartsuk tisztán kutainkat és azok kör-
nyékét. Ne engedjük, hogy a kutak körül
mossanak. Szóval, hogy Dr. Varga sza-
vaival éljek, ne igyunk olyat, amit más
már megevett, vagy megivott.
Az ételnemüek megválasztásánál le-
gyünk figyelemmel azok származási he-
lyére. Óvakodjunk fertőzött helyről szár-
mazó élelmicikkektől. Általában csak oly
ételt élvezzünk, mely közvetlenül élvezete
előtt meg lett főzve. A főzés ártalmat-
lanná teszi az esetleg fertőzött tápszert
is. A gyümölcs, vaj, tej, szóval mindazon
élelmicikkek, melyek nyersen élveztetnek,
a cholera járvány idején azért oly hír-
hedtek, mert a bennük vagy rajtok levő
fertőző csirok főzés által meg nem sem-
misítettek.
A leggondosabb egyéni tisztaság na-
Ráday Gedeon kir. biztosnak 1190. sz. a. kelt
megkeresése és Hontmegye első alispánjának
ennek következtében 1870. aug. 8-án 3654. sz.
alatt kelt utasítása folytán.
Tárgyul szolgál 1849-ik évben eltűnt
Gracza Antal és Záhony Istvánra vonatkozó
nyomozások.
Jelen levők: Gracza László, Braunmüller
Sándor főszolgabíró, Hodosi Imre tiszti esküdt.
Felhívásra : Gracza László 39 éves, evan -
gelikus, nőtlen, sűlykpusztai lakos s földbirtokos
vagyok. Gracza Anial tőlem 7 évvel öregebb,
fivérem volt, köztudomásúlag 1847—48 és 49-ik
évben Hontmegye bozóki járásának szolgabirája
volt; az 1848—49-iki szabadságharcban any-
nyiban vett részt, hogy amennyiben az osztrák
hadseregnek Windischgrátz herceg vezetése alatti
előnyomulása alkalmával annak hódolni nem
akart, tűzhelyét elhagyta, a honvédhadseregbe
lépett, majd később Repeczki Ferenci akkori
kormánybiztos megbízásából, saját vezénylete
alatt szabad querilla csapatot alakított, a mely-
lyel a megtámadott haza ügyét föntartotta és
támogatta. A világosi fegyverletétel után mene-
külni volt kénytelen, m^rt a bekövetkezett
ostromállapotban üldözték s fejére dijt tűztek ki.
Záhony István Hontmegye dacsólami község
jegyzője volt, aki mint fivérem iskolatársa és
elvbarátja hozzácsatlakozott és őtet el nem hagyá,
balsorsát vele mindenben megosztotta. Mind-
ketten nőtlenek voltak.
"1849. szept. 10-én éjjel mindketten Sűlyk-
pusztára, hol is még életben levő atyámnál
N Y I R V I D É K 1910.
gyon hathatós ellenszere a betegségnek,
különösen étkezés előtt a kezeknek gon-
dos megtisztítása és fertőtlenítése.
Azon társadalmi körökben, ahol a
tisztaság életszükséglet, a cholera ritka
betegség. Az alsóbb néposztályoknál ta-
pasztalható gyakorisága, nem annyira a
szegénységgel, csekélyebb táplálkozással,
hanem a kellő tisztaság hiányával függ
össze. A módos parasztok közül többen
betegesznek meg, mint a szegényebb, de
intelligens zsidók és tanitók közül. Szabolcs-
vármegyében 1893. évben 231 cholera
halott közül csak 2 tartozott az intelligens
osztályhoz.
Járvány idején mindazt, ami a szer-
vezet ellent álló képességét csökkenti,
kerülni kell. Igy a mértéketlen evés- és
ivást. Súlyos kedélyi izgalmakat. Nagy
mérvű szellemi és testi kifáradást. Meg-
fázást, éhezést.
Kerülni kell a sokadalmat is.
Nem mulaszthatom el megemlíteni,
hogy bár a betegség serum kezelésére
irányuló kísérleteknek eddig kifogástalan
eredménye nincsen, (Haffkin) — a himlő-
oltáshoz hasonló hatású oltó-anyaggal
(vaccine) Bengáliában és G-anges vidékén
15 hónapig tartó immunitást tudott
elérni.
Kitűzött tervem ellenére szélesebb
tért engedtem az egyéni óvrendszabályok
ismertetésének. Ezzel talán akaratlanul is
neveltem az aggodalmat, melyet a cholera
közeledte okoz. Egészségügyi szolgálatunk-
nak és viszonyainknak a múlthoz viszo-
nyítva tapasztalható fejlettsége; a fertőző
betegségek intensivebb ismerete közönsé-
günknek nagyobb műveltsége, a hatósá-
gok ébersége, arra a reményre jogosit,
hogy sikerül a ragály terjedésének gátat
vetni.
Ha pedig ellátogat hozzánk is, bizva
hatóságaink lelkiismeretes tevékenységé-
ben és a közönség támogatásában hiszem,
hogy elérjük azt, amit elértünk Szabolcs-
vármegyében 1893. évben, hogy sikerül
a pusztító rémet lenyűgözni és pusztítá-
sait a legszűkebb körre szorítani.
Ha Szabolcsvármegye minden polgára
emberszeretettől áthatva, azon meggyőzo-
tartózkodtam. eljöttek, mindketten hátas lovak-
kal voltak ellátva és osztrák vértes egyenruhába
fölöltözve. Azon hó 11-én sötét hajnalban elin-
dultak azon szándékkal, hogy menekülés végett
Törökországba elmehessenek. Készpénzzel mind-
ketten elvoltak látva és e között orosz bank-
jegyek is voltak. E/.enkivűl én magam adtam
Antal fivéremnek mintegy 300 drb ezüst rubelt,
a melyeket az orosz elleni hadjáratból haza
hoztam.
Ezen idő óta többé nem láttam őket, több
mint 10 évig róluk a legkisebb hirt sem hal-
lottam, 1860 ik évben öreg Hajós József roko-
nomat Kecskeméten meglátogatván, attól érte-
sültem, hogy Antal fivérem és Záhony 1819. év
végével nála voltak ; tovább haladván, későbben
a mérgesi erdőben megölve találtattak.
Továbbá közölte velem Hajós József, hogy
azért, mert fivérem és Záhony nála Kecskeméten
időztek, az akkori hatóságok által kérdőre is
vonatott.
Bátyám sorsáról biztos tudomást szerezni
óhajtván, kutatásaimat tovább folytatván és
bizonyos Bogárami haszonbérlőtől, ki a községi
pusztán lakott, Szőke Gábor volt református
paphoz az orgorányi pusztára utasíttattam.
Utóbbitél kitudtam, hogy a kérdéses időben
nála két menekülő egyén volt, kiknek személy-
leirása tökéletesen Antal fivérem és Záhony
Istvánéval megegyezett, sőt keresztneveik is
azonosok voltak, vezetéknevök azonban ismeret-
len maradt. Szőke Gábornál egy hétig időzvén,
onnan tovább mentek és Szőke Gábor előadása
szeptember 11
déssel, eleget fog tenni a hatóság rende-
leteinek, hogy ezáltal embertársainak éle-
tét és egészségét menti, h a ' minden
ember a saját hatáskörében felebaráti
szeretet és a humanizmus sugalta, köte-
lesség érzetből, az egészségügyi rend
őreként fog szerepelni, akkor sikeres küz-
delemnek nézünk elébe
Yajha a köztudatba menne át az,
hogy a cholera nem „Isten ostora," nem
természetfölötti erők féktelensége, hanem
természeti jelenség, illetve ártalom, mely
természetben rejlő ellenerők helyes fel-
használásával leküzdhető.
Bár ott tartanánk, nemcsak a cholera
közeledtekor, ha nem minden járványos
betegség idején, ahol Svajcz művelt kö-
zönsége, hogy ő maga a legéberebb őre
az óvintézkedések végrehajtásának.
Ha ez mindenütt ugy volna, jöhetne
az üstökös, de cholerát nem hozna.
Ha a felvilágosodás, a műveltség
fáklyáját a cultur népek elviszik Bengália
(dsungeleibe) és a szent Ganges mocsa-
raiba, akkor pusztulni fog a rém, mely
legújabb hirek szerint már Bécsben is
kisért.
Dr. Dohnál József.
*
*
*
A vármegye alispánja, illetőleg helyettese
a főjegyző, a kolera elleni védekezés ügyében
a következő rendeletet adta k i :
Az ázsiai coléra, a mint az a z ' a l a n t kö-
zölt s a magyar királyi belügyminiszter ur ál-
tal 119954/VIl-d. sz. a. kiadott rendeletből ki-
tűnik, már Orosz- és Olaszországban oly nagy
mérvben terjedt el, miszerint itt van tehát a
tizenkettetik óra, amidőn minden lehetőt el
kell követnünk, hogy ezen veszélyes kór ha-
zánkban s legközelebb pedig vármegyénkben
oly talajra találjon, melyben megélhetésének és
szaporodásának feltételeit meg ne találhassa.
Minden lehetőt elkövessünk tehát, hogy a
köztisztaságot minden téren biztosítsuk.
Talajban, vizben és légkörben egyaránt.
— Távolitsunk tehát el mindent, ami ezek-
nek megfertőzését eredményezheti és tegyünk
meg mindent, a mi ezen kór meleg ágyát ké-
pező körülményeknek elhárítására szükséges.
Felhívom tehát Nyíregyháza város polgár-
mesterét és a községek elöljáróit, hogy hala-
dék nélkül intézkedjenek először, hogy a város,
— illetve község belterületéről, minden a lég-
kör megfertőzésére szolgálható szemét, trágya
és hulladék, haladék nélkül eltávoli'tassék, —
szerint egy előliem megnevezett és ismeretlen
tanyán eí.'y gulyásnál meghálva, onnan másnap
tovább menet a mérgesi erdőben lesből meg-
lövettek és kiraboltattak. 1859-ik évben, tehát
minek előtte a fentebb előadatottak tudomá-
somra jöttek volna, a volt halasi cs. kir. járási
bíróság az ipolysági cs. kir. járásbíróság utján
atyámat kihallgatni rendelte Antal fivérem hol-
léte tárgyában. Atyám halálos betegágyában
fekvén, helyette én jelentem meg s nehogy
fivéremnek vallomásom által árthassak, kit még
valahol bujdpsónak gondoltam, határozottan
állítottam, lfogy az Párisban tartózkodik. Mely
állításom azonban tudomásom ellen és minden
alapnélküli volt.
Szükségesnek tartom még, hogy Gracza
Antal és Záhony István személyleirását előadjam.
Előbbi a középmagasságnál valamivel nagyobb,
de feltűnő izmos testű és erős csontú volt,
mely testalkotásának ereje is megfelelt, haja
világos gesztenyeszínű, kis bajuszu és ritka
szakálla szőke szinü volt.
Jobb szemén nem látott, Záhony István
alacsonyabb termetű, de erős testalkatú volt,
haja világos gesztenyeszínű, ezenkívül rendkívüli
hosszú, válláig érő bajusza és kisebb szakalla
volt. Az előadottakból bizton következtethettem,
miszerint a mérgesi erdőben megölt egyének
nem mások, mint Gracza Antal fivérem és
Záhony István voltak.
Az ezen vallomás után kihallgatott idős.
Hajós József kecskeméti lakos vallomása egészen
megerősíti mind a tényállás valóságát, mind
 31-ik szám.
ámyékszékek és pecegödrök azonnal kitisztittas-
ssanak, a lakások belseje kitakarittassék s ál-
talában eltávolittassék mindaz, amely a ragály
befogadására és terjedésére alkalmas anyaggal
szolgálhat.
A járványkórházakat késedelem nélkül ho-
zassa rendbe, felszereléseit egészíttesse ki, hogy
azok felmerülhető esetek alkalmával rögtön
használatba vehetők legyenek.
Az igy vázolt köztisztasági intézkedések
végrehajtására és a járvány kórházak teljes
rendbe hoza alára 8 napi határidőt engedélyezek
s a polgármester és a járási főszolgabíró urnák
meghagyom, hogy ezen idő elteltével az ösz-
szes intézkedések végrehajtásának ellenőrzése
végett Nyíregyháza városban és a községekben
vizsgálatot tartson s a tapasztaltakhoz képest a
hiányok helyrepótlására és a még szükséges in-
tézkedések megtételére minden lehetőt a hely-
színén megtegyen és eljárása eredményéről, ki
adott összes intézkedéseiről 10 nap alatt, sür-
getés bevárása nélkül jelentést tegyen.
Az összes hatósági orvosokat felhívom,
hogy a községi elöljáróknak az I-ső fokú egész-
ségügyi hatóságoknak a fenti rendelkezésem
végrehajtásánál hivatalos kötelességükhöz képest
segédkezet nyújtsanak, a községi elöljárókkal,
illetve főszolgabírókkal és polgármesterrel az
óvintézkedések végrehajtásának felülvizsgálásá-
nál részt vegyenek s általában mindent megte-
gyenek, a mi a 78571/94 és 111.000/907. számú
belügyminiszteri rendeletnek végrehajtására szük-
séges.
A járási főszolgabírókat és Nyíregyháza
város polgármesterét utasitom továbbá, hogy
az összes szálloda és vendéglő tulajdonosokat
szigorúan utasítsák, hogy hozzá azon egyének
neveit, kik Oroszország, Galícia és Olaszország
esetleg n ás ország fertőzöttnek jelzett vidéke-
iről érkeznek, rögtőn bejelentsék ; ezen egyé-
neket pedig ott tartózkodásukjideje alatt 5 napi
megfigyelés alatt tartassa és minden gyanús
esetről hozzám rögtön táviratilag, illetve távbei
szélőn jelentést tegyen.
Nviregyházán, 1910. évi augusztus hó 24-én.
' SÍPOS BÉLA, főjegyző.
A közép-szabolcsi r á egyházmegye
közgyűlése.
F. hó 24-én tartotta meg rendkívüli köz-
gyűlését Nyíregyházán a vármegyeháza nagy-
termében a közép-szabolcsi ref. egyházmegye
Görömbei Péter esperes és Gencsy Albert
gondnok elnöklete alatt. A tagok legnagyobb
része már előző napon megjelent, mert meg-
ptdíj: n i j e s e n e l o s z l a t j a a s z e m e l j e k u g j a n -
a z o r o s s a g a t e k i n t e t é b e n m é g talán fölmerült
m i n d e n kétséget.
* *
* Fegyelmi ügy, bírósági ügy egyetlen egy
1870. ckt. 18-án volt ebben az ügyben a
végtárgyalás meg'artva. A vádat a kirendelt
törvényszék előtt volt főnököm Tóth Mór kép-
viselte.
A törvényszék mind a három vádlottat
kötél általi balálra ítélte.
Az ítélet kihirdetése után Meskó János, a
javitó intézet nélkül megjavult vádlott, mint
egy szobor áilctt, lehajtott tővel; maga a bűn-
bánat volt, sőt balkan mormogta: ugy van, aki
ölt, megérdemli a büntetést, az itélet igazságos!
Ellenben Lefanti és Gáspár őrjőDgve tördelték
kezeilet, jajgatásuktól hangzott a terem. Lefanti
átkozta azt a hat ökröt, aminek a dolgában
ugyan meg m m csíphették, de a lopáson ke-
resztül ugorva, teleesett a gyilkosságba.
A felsőbb biróság, tekintettel a történtek
régiségére 20 évi fegyházra változtatta a vád-
lottak büntetését.
* *
A iuki erdőben, azon a helyen, ahol a két
honvéd saját honfiaitól lemészároltatolt ma is
áll két lűzfa, amelyet a pásztorok ültettek a
keresztek helyére és ma is halálfáknsk nevezik
azokat, s a természet gyermekei ma is kegye-
lettel gordo'nak arra a két hősre, akik ba té-
vedtek is, de mindig azért a magyar szabad
ságért éltek, küzdöttek, amely szabadság ma
már, s talán mindörökre csak — remény. Egy
teljesüli etlen remény.
(Vége.)
N Y I R V I D É
állapodott szokás szerint a gyűlést megelőzően
mindig előértekezletet tartanak, ahol rendesen
kialakulnak a vélemények s a határozati javas-
latok.
Különösen fontos tárgyai voltak a köz-
gyűlésnek első sorban az iskolai ügyek. Ezek
között letárgyalta és elfogadta az egyházmegyei
közgyűlés a kebelbeli egyházak tanítói állásai-
nak díjleveleit, amelyeket az 1907. évi XXVII.
t.-c. értelmében a törvény rendelkezései szerint
megállapított javadalom alapján kellett kiállítani,
hogy végmegerősitésük után a vármegyei köz-
igazgatási bizottsághoz beterjeszthetők legyenek.
Néhány egyház azonban nem tudta a díjlevelet
beterjeszteni, mert a javadalmak egyik-másik
helyen még mindig nincsennek véglegesen el-
rendezve a közoktatási minisztériumban, holott
a törvény értelmében 1910. évi október 1 előtt
valamennyi tanitói állásról az u j törvény sze-
rinti végleges díjlevelet kell beterjeszteni. Ezek
az egyházak utasíttattak, hogy a lehető leg-
rövidebb idő alatt, de mindenesetre augusztus
31-et megelőzően anyagi felelősség terhe alatt
a kellő lépéseket tegyék meg.
Véglegesen elfogadták a gyűlésen a leány-
Jnternátusi alapszabályokat, amelyek alapján
a közgyűlés megválasztotta az uj ig. tanácsba
Andrássy Kálmán, Korocz József, Szikszay And-
rás, Borbély Sándor, Mikecz Dezső és dr. Szesz-
tay Zoltán urakat.
Tárgyf lta az egyházmegyei közgyűlés a
kerületi közgyűlés által véleményadásra kiadott
u j népiskolai tervezetet és tanitói szolgálati
pragmatikát, amely 340. §-ban kimeri'ően és
nagy alapossággal szabja meg az iskolai és
tanítási rendtartást. A tervezetet csekély módo-
sítással teljes egészében elfogadta a közgyűlés.
Úgyszintén elfogadta a tanügyi bizottsági jelen-
tést, valamint pártolólag terjesztette fel több
egyháznak kérvényét iskolai épitési segély tár-
gyában a ker. közgyűléshez.
Erősebb hullámokat vert fel az egyház-
megyei közgyűlésen a Borromei-enciklisa, amely
ellen többeknek felszólalása után erős vitatko-
zást jelentett be az egyházmegyei közgyűlés
a felsőbb hatóságánál.
Nagyobb ügyek voltak még az esperesi
időszaki jelentés, a számvevőszék jelentése, a
missziói bizottság jelentése, amelyek sok fontos
és az egyházmegye közügyeire jelentős határo-
zatokat hoztak létre.
sem volt, ami bizonyára mutatja, hogy az
egyházmegyében szabályosan és szép egyet-
értésben fejlődnek az anyaszentegyház ügyei.
Délben a s Koroná"-ban közebéd volt, amely
vidám és emelkedett hangulatban folyt le.
Hallstatti vagy „nyíri" kultura.*)
Irta b á r ó B a l a r o i j n é J ó s a Jol&n.
, E n l ó c a serrada no entra raosca" —
csukott szájba nem i e j ü l be a légy. Ez az
okos spanyol szólásmód jutott eszembe, mikor
elolvastam a fenti című füzetet. Különlenyomat
ez a Muzeumok és Könyvtárak idei évfolyamából,
kiadta pedig a Stephsneum nyomdája. Szóvá
pedig nem azért teszem, mert véletlenül egy
igen közelállóm tollából e r e d t : (Jósa András dr..
a szabolcsmegyei múzeum összegyűjtője és
igazgatója a szerzője), hanem mert az abban
dokumentált megállapítás bennünket, laikusokat
és főleg magyar laikusokat módfölött érdekel.
Mi is az a Hallstatt ? Földrajzi megnevezés
Szalckammergutban, főképpen pedig regészeti
fogalom ; megjelölése egy ősrégi, hatalmas kul-
túrának. A szerzőt idézem : „mai nézetek szerint,
ha valahol tall.'talti izlésü bionzfazekat, két-
guzsu bográcsokat, hengerded alakú bronzvedre-
ket, füles vagy íületlen bronzcsészeket találnak,
*J A „Budapesti Hírlap" mult vasárnapi számából.
K 1910. augusztus 14. 3
azoknak készülését hallstatti befolyásnak tulaj-
donítják, bár elismerik, hogy az oda is Etrurián
át jutott valahonnan." — Igy, ha nálunk ilye-
nekre akadtak, szépen elkeresztelték őket hallstatti
edényeknek. Szerintök tehát nekünk, szegény
gyámoltalanoknak oda a messze nyugathoz kellett
fordulni ízlésért, edény -típusokén. A magyar
Nyírben pedig igen sos ilyen edényt talaltak,
amelyeket eddig a hallstatti kuhura kalapja alá
vettek, de nemcsak edényeket, egyebet is ; sokat,
tulon-tul többet, mint amennyi a hailstatti
kultura apostolainak kedvére lehetne. Mert „a
mi vidékünknek, a (Nyirnek) bronzkorszaki leletei
ezt a nézetet oda helyesbítik, hogy az eddig
hallstattinak nevezett fcultura csakugyan délen
valahol Palesztinában keletkezett, de ahonnan
kétfelé ágazva, az egyik ág Illyrian vagy Etrurián
Hallstatt felé es onnan különböző iranyban
tovább haladt, mig a másik ág a Fekete-tengertől
keletre tört magának utat Erdélyén át a Nyirig."
Elmondja azt is ez a szürke kis fücet,
hogy a Nyirnek széltől rakott dombjait, széltől
ásott mélyedéseit hajdan erősségek nagy tavak
borították. És hogy ott még .böjtben is csak
az koplalt, aki rest volt egy feneketlen kosarat
a tó aljára nyomni s abból a halat kimarkolni.*
A homokos laza talajt eleg volt fakampóval
akár kézzel megmunkálni. Tel idején jó mene-
déknek kínálkozott a széltől védett dombok alja,
tüzelő volt bőviben, egyszóval csak az nem
talált itt megélhetést, aki nem akart. Mert a
Nyírben inseg soha sem volt. „1817-ben és
1863-ban, a máskor duslálkodó Alföldről kara-
vánok jöttek hozzánk nyájaikkal az éhínségtől
menekülni."
Régente nem is szorult ilyen kis területre
a „Nyir", ma már jo része H a j d ú , Bihar- és
Szatmármegyékhez tartozik. „Az önkényes poli-
tikai határok a természetadta arkeológiai h a t á -
rokat nem fedik." Majd fejtegetése után mondja :
„az eddig elmondottak alapján már a prioré
föl lehet tételezni, hogy ennek a vidéknek,
kivált az ősidőkben igen lakottnak kellett lenni."
Ahol pedig az embernek szabad időt hágy
a könnyű megélhetés, kezdődik a kultura. Es
kulturáról, valamikor hatalmas, eleven kultúrá-
ról beszélnek a Nyírben talált bronz-tárgyak.
E füzet szerzőjének idestova negyven esztendő
óta beszélnek ; nem csoda, ha megtanulta nyel-
vüket. Vannak elegen ; nemcsak amúgy elvétve
itt-ott akad belőlük, a tömeges úgynevezett
depot-Ielet is gyakori.
Máriapócson, Sényőn, Szentgyőrgypusztán,
Hajdusámsonban, Gsikszentkirályon magánosan
talaltak bronzedényeket.
Taktakenézen egymásra halmozott köpüs
balta, füles-balta, karvédő spirális, lándzsavég,
görbített bográcsguzs, — mind bronzból —
jutott napvilágra. Kántorjánosiban bronz-
bográcsot találnak, telve bronz tárgyakkal, bronz-
rögökkel, tanúbizonyságául, hogy bronzöntőnek
és művesnek kincsei lehettek.
Csak imént került a szabolcsi muzeumba,
— Podmaniczky Gézáék jóvoltából, — egy
hatalmas bronzlelet. Nyírrohodon ásták ki a
nagyméretű bronzbográcsot, a melyből hatvan-
nál több bronztárgyat szedtek ki. A sok töredék
és bronzrőg árulja el, hogy ugyancsak bronz-
öntőnek volt tulajdona, a ki a bogrács tanúsága
szerint a bronzkolompárságot is űzte. Kétségtelen,
hogy a bográcsok a velők talált tárgyakkal
egyszerre voltak használatban.
Ezekre a leletekre támaszkodva mondja
Jósa dr, „bátran lehet állítani, hogy a hallstatti
és „nyiri" több szóval kifejezve, észak-kelet-
magyarországi kultura egymásra nem voltak
befolyással*.
Mert csodálatosképpen az itt találtaknál
egyes-egyedül az edényeken vehető észre a
hallstattiakhoz való hasonlatosság.
Hallstatt perifériájában pedig nyomuk sincs
olyan tárgyaknak, a melyeket a nyíri bográcsok
rejtettek s milyenekkel teli van a szabolcsi
muzeum. És — vice versa — a Nyírben semmi
egyebet nem találtak az edényeken kivűl, a mi
a hallstatti izlésü tárgyakhoz hasonlítana. De
még többet is elárulnak a nyiri bronzleletek.
Éppen az beszél legékesebben a mi ónnálló
kulturánk mellett, a mi hiányzik belőlük — a
vas. A Nyírben talált „hallstatti izlésü" bronz-
edényeknél egyetlen vastárgyat sem találtak,
mig a hallstatti kulturát éppen a vasnak fől-
tünése jellemzi. Nem képzelhető el — mondja
a szerző — hogy az akkor itt Keleten lakó nép,
a melynek bronzedényei többnyire magasabb