Távérzékelés szigorlat

1. A Föld felszínétől a térkép síkjáig (felszín, szintfelület, ellipszoid, vetület, térkép). A

geodézia főfeladatai

A geodézia főfeladatai:

főgeodézia feladata: A Föld elméleti alakjának és méretének meghatározása,

valamint a földi vonatkoztatási rendszerek fenntartása és a vetületi rendszerek definiálása.

ált. geodézia feladata: A földfelszíni és a felszínközeli objektumok és határvonalak

bemérése, térképi ábrázolása és a tervezett létesítmények kitűzése.

Leképezés célja: Ellipszoidi pontok síkba fejtése, majd nyomtatható méretig kicsinyítése
A geodéziai mérések vetítése: földfelszín -> szint felület (geoid) -> forgási ellipszoid
(gömb) -> vetületi sík (sík, henger, kúp)

felület: az a terület, ahol ténylegesen tudunk pontokat geodéziailag bemérni.

szintfelület: A Föld elméleti alakját, a geoidot definiálja. A szintfelvétel jól megközelíti a
nyugalomban levő tengerek felszínét (csak a gravitációs erő hat rá). Ettől a nulla
kezdőértéktől vezetik le a tszf. magasságot. (Libellában ha a benne levő folyadékra csak a
nehézségi erő hat)

Vonatkozási ellipszoid: Az ellipszoid koordináták kiszámításához célszerűen választott méretű,

alakú, elhelyezésű és tájékozású forgási ellipszoidot használunk

vetület: A vetületi koordináta rendszer síkja. (A vetületi egyenlet az ellentétes (?) koord.-ból
ad vetületi koordinátákat. A Föld felszínén lévő pontok síkban történő megjelenítése
(vetítősugarak segítségével).
térkép: olyan síkbeli alkotás, amely a valós világot (3D) és az ahhoz kapcsolódó anyagi
dolgokat generalizáltan, kicsinyítve ábrázolja.

Geodézia 1. főfeladata: ∆xap = t vap *cos δap

∆yap = tv ap *sin δap
x ap = Xa + ∆X ap
yap = Ya + ∆Y ap

Geodézia 2. főfeladata: tv ab = √∆ xab2 + ∆ yab2

δ ab= arc tg ∆ Yab / ∆ Xab
ha ∆ x <0 => + 180°
ha δ ab <0 => + 360°

irányszög (δab) A pontból B-be mutató vektor érték, É-kal bezárt szöge az óramutató
járásával megegyezően.
irányérték (I): Vízszintes körön 0 osztással az irányvonal kezdő osztásával bezárt szög
(műszerről leolvasható)
 tájékozott irányérték (δ): Tájékozási szög és a mért irányérték összege: δ = τ + I
tájékozási szög (τ): A vízszintes kör 0-osztásának és a térkép É-al bezárt szöge. τ = δ – I
Zenitszög: irányvonalak és a függőleges által bezárt szög

2. Magyarországon használatos vetületek (magyar és nemzetközi)

Mo-i vetületek: szögtartók, U hossztorzulás nem haladja meg az 1/10.000 értéket
Mo-i sztereografikus vetület: történelmi Mo. vetülete: ferdetengelyű érintő sztereografikus
vetület
vetítési ellipszoid: Bessel-ellipszoid
kettős vetítés: 1. ellipszoidról -> Gauss-gömbre
2.Gauss gömbről -> síkba fejthető felületre

3 sztereografikus vetülete:
 Bp.-i rendszer: kezdőpontja a Gellérthegy-alappont
 Marosvásárhelyi r. -> kp.: Keszthely
 Ivanicsi rendszer -> kp. Ivanicsi zárdatorony
Második vh. után hengerre vetített már

Mo-i erdőtervi térképek szelv. rendszere:

1962.-től egységesítési célból, kezdőpont: Gellért-hegy, EOV-re illesztőpontokkal térnek át v. a

digitális állományt transzformálják.

1975:
Egységes Orsz. Vetületi Rendszer (EOV): kettős vetítés, szögtartó: ellipszoid -> Gauss-gömb ->
ferde elhelyezésű metsző henger
Helyi, polgári célú vetület (Mo-n kívül nincs alkalmazásban a torzulások miatt)
A koord.rendszer ÉK-i tájékozású, eltolt (Y-koord. > X koord.)
Fizikai megvalósulása az EOVA
Redukált vetület -> süllyesztett vetület, a 2 segítőtengely metszőköröket jelöl ki -> hossztorzulást
csökkenti
Szelvényhálózata 1:10000-es szelvényekből áll.

1946:
Gauss-Krüger vetület (nemzetközi)
Szovjet katonai együttműködés térképészeti alapja, egymáshoz kapcsolódó vetületi rendszerek
összessége. Közvetlen vetítés: ellipszoid -> ellipszoid hengerre
Kezdőmeridiánja: a Greenwitch-ivel ellentétes
Nagy területek ábrázolására alkalmas, szelvényei 1: 1000 000 méretarányúak, 4°-es rétegek

1950:
UTM-vetület (Universal Transverse Mereator)
USA fejlesztésű, 1950-től a NATO-államok vetülete (katonai célú)
A GPS-vevők ezt is feltüntetik
6°-os rétegek, szelvényeket (betűvel jelölten) 100*100 km-es négyzetekre osztja
Ellipszoid egyenlítői elhelyezésű, szögtartó hengervetület
Nagy területek ábrázolása, egymáshoz pontos csatlakozással
A kezdőmeridiánok 6°-onként vannak, Mo-n a 33-as és a 34-es zóna megy át.
Közvetlen vetítés: ellipszoid (WGS-84) -> ellipszoidi henger
Süllyesztett vetület
Nemzetközi zónavetület
OGPSH: ETRS 89/ ETRF 89 3D-s koordináták
alkalmas EOVA is EOMA alappontok

Aktív GNSS-hálózat: EOVA és ETRF 89-koordináták

Folyamatosan üzemelő GPS-vevők

3. Térképek csoportosítása, analóg és digitális térképek:

Térkép: Olyan síkbeli alkotás, amely a 3D-s világot és az ahhoz kapcsolódó anyagi dolgokat
generalizáltan, kicsinyítve tartalmazza.

Térképek csoportosítása: adatgyűjtés módja: felmérési térkép,? levezetett térkép

felhasználás szerint: alaptérkép: földmérési t., topográfiai térkép
közhasznú térkép: földrajzi t., tematikus t.
ábrázolt földterület nagysága szerint: globális, regionális, lokális
tárolás módja szerint: analóg és digitális

Analóg térkép:
o szelvényhatárok
 hagyományos síkrajzi ábrázolás
 digitális térképek alapja
 hagyományosan rajzolt és megjelenített térkép
 papírra v. mértéktartó anyagra készül
 M= térképi / vetületi hossz

Digitális térkép: Olyan adatállomány, amelyből előállítható az analóg térkép -> nyomtatással
szg.-el ?? kódolt formában
 Méretarány független
 Geodéziai mérések és számolások hibái terhelik csak
 Digitális térképi és hozzárendelt szöveges adatbázis (GIS-Földrajzi inf. rendszer)
 Digitális domborzatmodellek: vektoros-> szintvonal, szab. ponthálózat, szabálytalan
ponthálózat
raszteres: attribútum az átlagos magasság
Digitális térképszerkesztés:
 digitalizálással / szkenneléssel, vektor -> raszter
 földi geodéziai mérések dig. térkép
 fotogrammetriai anyagok: vektor –raszter átalakítás
4. Térképek használata (tájékozódás, távolságmérés, metszetszerk., területi meghatározás
koordinátákból)
Tájékozódás: segédeszközök: lépték vonalzó, körző, tájoló, GPS, okostelefon
térkép min. ismerete -> jelkulcs, domborzat olvasása
kiindulási pont ismerete
térkép tájékozása: tájoló használata
egyenes szakaszra / 2 távoli irányra forgatás
 útvonal követése: távolság, kanyarok száma, átereszek, töltés-bevágás,
tereptárgyak, utak-útkereszteződések
álláspont meghatározása: azonosítható tárgy -> irány és táv becslése -> irány +
táv mérése -> 2 azonosítható tárgy ir.-nak mérése

Távolságmérés:
léptékvonalzó / körző -> szakaszolással
tájékozódásnál, haladásnál, útvonal meghatározásnál is fontos

Metszetszerkesztés:
1. vonal mentén mérjük a szintvonalak távolságát és a magasság alapján metszetet készítünk
2. felrajzoljuk a kitakaró tereptárgyakat
3. ellenőrizzük az összelátást
Területek meghatározása: háromszögre vagy trapézra bontással

5. Síkrajzi és domborzati ábrázolás:

Síkrajzi ábrázolás:
 pont, vonal, terület
 jelkulcs -> felh. jelölések és egyezményes jelek
 méreten felüli ábrázolás
 vonalas lépték -> távméréses (térképi) + méretarány
 lejtőalap mérték -> 2 magassági alapvonal távolságának fv- ben határozzuk meg a
lejtőviszonyokat

Domborzat ábrázolása:
 vízválasztó vonal -> ahonnan a lefolyó víz 2 ellentétes irányba indul
 lejtővonal -> folyamatos, a szintvonalra merőleges vonal
 lejtő csapásvonal -> az esésvonalra merőleges irány

Szintvonal ábrázolás: szintvonal: domborzat és a szintfelület metszésvonalas vetülete

 Fővonal: alapszintköz a méretarány fv-e

 Mellék: szintvonal típusokat (fő-, alap-, felező-, negyedelő szv.) jelkulcsal ábrázolni
 felező: domborzati alakzatoknak a kiegészítő ábrázolása
 negyedelő

Szintvonalak jell.:

 nem metszik egymást soha

 önmagukba visszatérnek
 meredek terepen sűrűbben, lankásabban ritkábbak
 nem párhuzamosak, de párhuzamosságot mutató görbék
 esésük és a megszakító számozás alja völgyi irányba áll

6. Geodéziai mérőeszközök és mérőműszerek csoportosítása, feladataik:

Egyszerű mérő- és segédeszközök:
 mérőrudak -> hossz- és magasság kül. mérésére
  függők -> pontraállást segíti a prizma ??
 kitűző rudak -> 2-4 m, átmérője 2,5-4 cm, fa vagy műanyag piros-fehér (?) alsó része
van – saruban végződik
 mérő – és jelzőszalagok
 szögkitűző prizmák -> kerek értékek, előre megadott szögek kitűzésére
pentagonális -> 90°
kettős prizmák -> 180°
prizmatorok
Teodolitok:
 szögmérő műszer: vízszintes és magassági szög
 lehet optikai v. elektronikus
 hordozója a műszerállomás
 műszer részei: műszertalp -> központosító talp + műszertörzs,
alhidádé -> állótengely körül forgó rész
távcső -> 1.-es állás: magassági kör bal oldalt van
2. es állás: magassági kör jobb oldalt
 3 fő tengely: álló, fekvő és távcső tengelye
 tartozékai: jeltárcsa, bázisléc

Szintező műszerek:
szintezés elve: a hátramérések és az előremérések különbségeként megkapjuk a
magasságkülönbséget : mq-mp= Σ(lh-le)
 a végpontok közé kötőpontok beiktatása szükséges
 tartozékok: szintező léc + saru
 mér: magasságot, távolságot
 típusai: libellás szintezők: szintező libella + szelencés libella, előbbi irányvonal
vízszintezéséhez a paránycsavarokkal, utóbbi függőlegesen teszi ?
kompenzátoros sz.: vízszintes iránysíkot nem kell kitűzni -> gyorsabb
elektronikus sz.: mikroprocesszor, terepi adatrögzítő, LCD-kijelző

Távmérők:
 optikai távmérők: derékszögű, vagy egyenlő szárú háromszögek elvén mér
lehet változó bázisú v. állandó bázisú
 teodolitok: Reichenbach szálakkal
 elektronikus távmérők: elektromágneses jel továbbításán alapul
közvetett távmérés
elektro-optikai v. refrakció

Tahiméterek:
teodolit + távmérő
 alapműszerek: teodolit, busszola teodolit+ távmérő
 vízszintes és magassági helyzet együttes mérése + távmérés
 tartozékok: bázisléc / tahiméter léce, visszaverő prizma
 mér: irányértéket (I), zenitszöget (z), vízszintes távolságot (tvab)
 típusai: diagramtachiméter: Reichenbach-szálakkal mér távolságot (v)
 redukáló tachiméter: redukáló berendezéssel közvetlen távolságot mér
elektronikus tachiméter: (mérőállomás)
- ezek már nem csak részlettervezési feladatokra és alappont
mérésre vannak használva, hanem kitűzésre is
- nem kell jegyzőkönyv, szg-re vihető adatok
- szabályos ?? kiküszöbölhető
7. A GNSS –rendszer felépítése
GNSS (Global Navigation Satellite System)
 mesterséges holdak elterjedésével navigációs és globális helymeghatározási
módszerek és rendszerek fejlődtek (hely, idő és navigáció)
 a rendszerek a geodézia alapfeladatainak korszerű megoldását végzik
 típusai: USA-ban az első a haditengerészet NNSS Doppler rendszere volt, ezt követte
a GPS NAVSTAR
Orosz rendszer a GLONASSZ, jelenleg fenntartási problémái vannak
-legelterjedtebb a GPS (USA)
-ehhez kiegészítő az EU fejlesztése a GALILEO
-kínai: Beidou 1., Beidou 2., Compass
-indiai: IRNS
-több alrendszerből áll, amelyek különböző feladatokat látnak el
-előnyei:
 abszolút és relatív helymeghatározásra is alkalmas
 mozgás közben is működik, földfelszínen bárhol használható
 ingyenes
elve: a Föld körül ismert pályán keringő műholdak által kibocsájtott rádiójelek segítségével a
vevő a földi koordinátákat határozza meg

GNSS rendszer felépítése:

alaprendszerek -> GLONASSZ, GPS (tervezés alatt: GALILEO, Compass, IRNS)
műholdas alrendszer: maguk a navigációs mest. holdak
vezérlő alrendszer: egy adott vonatkozású rendszer ismert pontjain folyamatosan
üzemelő, a rendszert felügyelő és ellenőrző, adatokkal ellátó követőállomás
kiegészítő rendszer
- lehet földi alapú (GBAS) v. műholdas alapú (SBAS)
- felhasználói oldal: GNSS –vevőkészülékek
 ezeken üzemelő szoftverek
 kiegészítő rendszert üzemeltető
szoftverek

GNSS rendszer alapvető mérési típusa: kódtávolság, fázistávolság

GNSS – vevők altípusai:

 navigációs vevő (GPS)
 geodéziai vevő
 térinformatikai GIS-adatgyűjtő
GNSS geodéziai célú mérési módszerei: statikus, gyorsstatikus, félkinematikus
(STOP&GO), kinematikus, valós idejű kinematikus (RTK)
 Erdészeti alkalmazásuk gyakorlati módszere:
-felmérési alappontok alkalmas helyen
-bekötés a magassági alappont-hálózatba
-alappontmérés mérőállomással
-részletmérés mérőállomással

8. Vízszintes alappontok meghatározásának módszerei, Mo. vízszintes alappont-hálózatának

felépítése (EOVA)

Vízszintes alappontok meghatározásának lépései:

1. előkészítés:
 pontlerakások -> koordináta jegyzék
 EOV-GPS transzformáció
 szintvonalas térképek
 szelvényhálózat, adott alappontok
 felkeresés, megsemmisültek helyreállítása
2. tervezés, kitűzés -> rendűségnek megfelelő sűrűségben
3. mérés -> meghatározási terv
4. számítás -> pontok végleges koordinátáinak meghatározása

Meghatározási módszerek:
 háromszögelés (1. és 3. rendű alappont)
 sokszögelés
 szabad álláspont
 fotogrammetria
 GPS -> 4. rendű fő- és alappont

EOVA – Egységes Orsz. Vízszintes Alapponthálózat

-magasságok meghatározása trigonometriai mérésekkel

- alappontok koordinátái az IUGG-67 forgási ellipszoidon történő feldolgozásra
- a belső szögekhez és a távolságokhoz rendelt javítások egyértelműen meghatározzák a helyi
ellipszoidra vonatkozó koordinátákat
-kezdőpont: Szőlőhegy (Pilis?)

EOVA felépítése:

1. rendű hálózat: keretláncolat, merevítő láncolat?

országhatáron belül 139 alappont
alapvonal fejlesztés (háromszögelés), Laplace pontok
kiegyenlítés csak feltételekkel
2. rendű hálózat: az 1. rendű háromszögek kp-jaiban, 15 km-es távban
2. rendű pontok nem határozzák meg gazdasági okokból
kiegyenlítés: koordináták kiegyenlítése
3. rendű hálózat: az 1-2 rendűek középpontjaiban, 7-8 km-re
kb. 2000 3. rendű pont
kitöltő hálózat: Dunántúl, Alföld
koordináta-kiegyenlítés
4. rendű hálózat: pontsűrűség: 0,5 pont / km2, erdőbe; 0,33 pont / km2
 távolság 3-4 km
kb. 4700 db főpont
koordináta és egypont kiegyenlítés ?

5. rendű hálózat: 4 pont / km2

1-1,5 km-es hossz
44.000 pont – 1-1,5 km
koordináta kiegyenlítés, egypont-kiegyenlítés, közelítően ?

9.Magassági alappontok meghatározási módszerei, Mo. magassági alappont hálózata (EOMA)

Magassági alappontok meghatározása:

-oda-vissza szintezés szakaszra és vonalra
- szintezési poligonok, szabad vonalszintezés
-pontsűrítés GPS-el

EOMA – Balti magassági rendszer (Egységes országos magassági alapponthálózat)

-polgári célú
-magasságát a kronstadti mareográf méréseiből vezette le az egykori szocialista országok
együttműködésében (Balti-t. mellett)

EOMA felépítése:

1. rendű pontok: 41 fő alappont, 801 kéregmozgást vizsgáló pont, 4773 szakaszpont

2. rendű alappontok: csak a Dunától K-re 2670 db
3. rendű alappontok: Dunától K-re 5321 db

a 3. rendű sűrítéseknél már GPS-technikát is használunk a Dunántúlon

célja: pontos magasságok szolgáltatása -> pontok vízszintes koordinátákkal csak vázlatnak
pontok állandósítása a rendűség fv-ben: -szintezési pontok stabil alapkőzetben
- szintezési pontok mélyfúrásokban
- konszolidálódott épület falaiban gomb / tárcsa
- földfelszíni szintezési kőben elhelyezett gombok

10. Magyarország GNSS alapponthálózata. A geoidunduláció. Mérés GNSS-sel a hagyományos

hálózatokban.
OGPSH (Országos GPS hálózat)
-GPS technológia terjedésével Mo. csatlakozott az ETRF-85 alapponthálózathoz
-először 5 majd 24 pontban kerethálózat -> erre épül az OGPSH
OGPSH 1154 pontból áll -> főleg 4. rendű EOVA és kis részben felső EOMA alappontok
felhasználásával
-gyakran messziről látható templomtornyokat, gyárkéményeket is alappontoknak vettek
-felsőrendű pontoknál őrpontokat is állandósítottak, több felsőrendű földi vasbeton mérőtornyot
építettek
- 4. rendű alappontok vízszintes koordinátái + / - 5 cm pontosan, ezek magasságát is levezetik az
EOMA-val
-a pontleírások a FÖMI adattárában v. földhivatalnál ingyen beszerezhetők

Geoidunduláció: (A szintfelületi és az ellipszoidi normálisok eltervezett függők elhajlanak ? ) a geoid

ellipszoid feletti magasságát pedig geoid undulációnak nevezzük
EOVA Pilis (Szőllőhegyi) kezdőpont esetében mind 2 értékét átvették a volt szocialista országok
katonai együttműködésének közös láncolati kiegyenlítéséből
- legfontosabb gyakorlati felhasználás: GPS-vevőkben a tszf. magasság meghatározása

Mérés GNSS-sel:
-2 antenna egymáshoz viszonyított térbeli helyzetét határozzuk meg
-pontok közt ∆x, ∆y, ∆z koordináták
-lehet statikus (mozdulatlan vevők) v. kinematikus (mozgó vevők)
-valós idejű és utólagos feldolgozás
-egybázisos és több-bázisos megoldás is lehet. előbbiben csak 1 pont vesz részt, utóbbiban több
pontot mérnek vektorokkal
-autonóm ? és szolgáltatásra ? épülő mérés /faszért nem tud írni aki ezt lejegyzetelte/
felh. ? biztosítja a feltételeket
Lehet abszolút és relatív: pl. telefonnál abszolút mér, amikor csak a műholdakat nézi, ez
pontatlanabb, relatívnál kommunikál a vevőállomással is, ez pontos akár cm. mm is

11.Kitűzés fogalma, módszerek csoportosítása, területosztás módszerei

Kitűzés: földrészletek (tervezett v. ellené?) tervezett mérnöki létesítmények (ültetvények) jellegzetes

pontjainak terepen való vízszintes és magassági megjelölése

Kitűzési módszerek:

 derékszögű pont kitűzése helyi rendszerben -> kettős prizmával

 poláris pontkitűzés -> geodézia 1. főfeladata -> irányok, szögek
 előmetszéses pontkitűzés -> 2 irány metszése
 közvetlen koordináta –kitűzése

Területosztás: Egy ? részpontjaival adott földrészlet kisebb, adott területű részére bontása, előírt és
dokumentált terv alapján.
A vonatkozó irányszögek osztástávolságok ismeretében a töréspontok koordinátái a geodézia 1.
főfeladatival számolható

Lépései:
1. határvonalak azonosítása, területszámítás
2. felosztás tervezése, kitűzési méretek számítása
3. kitűzési méretek terepi megjelenítése, új határvonalak töréspontjainak állandósítása
4. földhivatali munkarendszer

Területosztási módszerek:
 derékszögű négyszög felosztása
 paralelogramma felosztása
 háromszög felosztása
o egyik oldallal párhuzamos egyenessel
o egyik csúcsból kiinduló egyenesekkel
 trapéz felosztása (alappal párhuzamos egyenesek)
 Térinformatika
1. Geoinformatikai alapfogalmak, rendszer komponenseks
Alapfogalmak
 Geoinformatika „tömören”: A földrajzi információk kezelésével foglalkozik
 Egyed: a valós világ véges számú tulajdonság-értékekkel leírható tárgya, személye,
eseménye, jelensége, amely az információs rendszer szempontjából lényeggel bír.
Szinonima: entitás
 Egyedtípus: egyedek azonos tulajdonságokkal jellemezhető csoportja (entitástípus)
 Objektum: az egyed számítógépes környezetben történő konkrét ábrázolása
 Objektumtípus: objektumok azonos tulajdonsággal jellemezhető csoportja
 Adat: értelmezhető és feldolgozható objektív tény, ismeret, fogalom, mely egy
objektum adott tulajdonságainak leírására szolgál
 Adatmodell: egy információs rendszerben szereplő objektumtípusok felsorolása, az
objektumtípusok tulajdonságainak és kapcsolatainak leírása
 Adatmező: objektumtípusok egy tulajdonságát tároló adattárolási egység. Adattábla
oszlopai
 Adatrekord: egy objektum véges számú tulajdonságait tároló adattárolási egység.
Adattábla sorai.
 Adattábla: azonos típusú objektumokat tároló adattárolási egység, sorokból és
oszlopokból épül fel.
 Adatbázis: véges számú objektum előfordulások adatmodell szerint szervezett
együttese
 Információ: az adat értelmezésével előállított új vagy újszerű ismeret, jelentés,
híranyag, tájékoztatás
 Informatika: információ kezelésének elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó
tudományág
 Információs rendszer: az információ kezelésére hivatott rendszer. A rendszer funkciói
az adatok gyűjtése, tárolása, megjelenítése, rendszerezése, elemzése.

A geoinformatikai fogalmak származtatása a fenti fogalmak felhasználásával a geo- vagy

földrajzi előtaggal történik.
 A földrajzi objektum: a Föld felszínén vagy alatta található tárgyak, jelenségek
számítógépes ábrázolását jelenti.
 A földrajzi információ: a Föld felszínéről, a felszínen vagy alatta található földrajzi
objektumokról gyűjtött ismeretanyag.
A geoinformatika pedig a földrajzi információ kezelésének a tudománya.

Rendszer komponensek:
Geoinformatikai adatok kezelésére alkalmas rendszerek.
GIS = Földrajzi információs rendszerek

Komponensek:
 Hardver: számítógépek, adatbeviteli eszközök
 Szoftverek: OS, geoinformatikai programok
 Adatok: raszteres, vektoros, felületmodell
 Felhasználók: rendszergazda, operátor, elemző

Értékarány: Hardver : Szoftver : Adatok= 1:10:100

 2. Modellezés lényege és lépései, egyed és objektum fogalma, objektum tulajdonságok:
A geoinformatika lényege, hogy modelleket alkossunk földrajzi környezetünkről. A
modellezés tömören a valós világ csökkentett információ készlettel történő leírása. A valós
világ leírása egy háromlépcsős absztrakciós folyamat eredménye. A modell hatékonysága a
modell eredetiségével és egyszerűségével mérhető.

Geoinformatikai modellezés lépései:

1. A valós világot egy ELMÉLETI MODELL-el helyettesítjük, amelyben meghatározzuk a valós
világ egyedeit, amelyeket a végső modellben szerepeltetni kívánunk.
2. Meghatározzuk az elméleti modell egyedeinek leírásához szükséges jellemzőket és a
közöttük lévő összefüggéseket, azaz létrehozzuk a LOGIKAI MODELLT.
3. A befejező lépésben előállítjuk a FIZIKAI MODELLT, mely a logikai modell számítógépes
környezetben történő leképezését és feltöltését jelenti.

Egyed és objektum:
Egyed: a valós világ véges számú tulajdonság-értékekkel leírható tárgya, személye,
eseménye, jelensége, amely az információs rendszer szempontjából lényeggel bír (entitás)
Objektum: az egyed számítógépes környezetben történő konkrét ábrázolása

Objektum tulajdonságok:
 Helyzeti adatok – geometria
 pont
 vonallánc
 sokszög
 összetett objektumok
 Leíró adatok – attribútumok
 azonosító adatok (sorszám, helység, kulcsok)
 csoportosító adatok (osztály-csoport-típus)
 kapcsoló adatok (reláció és térbeli kapcsolat = topológia)
 szakadatok (Szakterület)
 metaadatok (adat az adatról, forrás, pontosság, rögzítő)

3. Szabályos és szabálytalan adatmodellek ismertetése, összehasonlítása

Adatmodellek csoportosítása a felépítő geometriai elemek szabályos, illetve szabálytalan
elhelyezkedése és kiterjedése alapján

KÉP

Szabályos adatmodellek:
Tesszelációs modellek: a síkot vagy teret egymáshoz kapcsolódó szabályos geometriai elemekre
bontják
Rekurzív modellek: a síkot vagy teret több lépésben szabályos részekre bontják
Leggyakoribb szabályos modell a RASZTER, amely a síkot elemi téglalapokra (pixel), míg a teret elemi
téglatestekre (voxel) bontja. (lineáris tárolás, négyesfa, nyolcasfa, piramis rétegek)

Raszteres adatmodell:
 Szabályos téglalapokból (cella, pixel) épül fel
 Téglalapok szabályos 3D elrendezése: sor, oszlop, sáv
 Raszter cella (pixel) tárolja a leíró adatokat
 Georeferencia: raszter vonatkoztatási rendszerbe illesztése
 Raszterek fájlban és SQL adatbázisban is tárolhatók
  Raszterek nagyméretű állományok lehetnek
 Raszteres adatok tömörítésének előnyei
 Átnézeti kép és piramis rétegek a gyors adateléréshez

Szabálytalan / vektoros adatmodellek

 Szabálytalan geometriai alakzatok használata
 Geometria töréspontjainak megadása vektorokkal
o 2D (x;y) síkbeli
o 3D (x;y;z) térbeli
o 4D (x;y;z;t) tér- és időbeli
 Pontok, vonalláncok, sokszögek, összetett objektumok
 Leíró adatok tárolása:
o a geometriával egy táblában
o külön adattáblában (1-1 összerendelés)
 Topológia: térbeli kapcsolat az objektumok között (közelség, érintkezés, átfedés,
tartalmazás)
 Vektorfájlban és SQL adatbázisban is tárolható

Szabályos és szabálytalan adatmodellek összehasonlítása:

Karakterisztika Szabályos adatmodell RASZTER Szabálytalan VEKTOR
Előállítás Többnyire egyszerű Munkaigényes
Geometriai pontosság Kevésbé pontos Pontos
Tárolás típusa Mátrix Szekvenciális
Tároláshoz szükséges hely Nagy Kicsi
Kereső algoritmusok Gyors Lassú
Térbeli kapcsolatok Egyszerű Bonyolult
Térbeli elemzések Egyszerű Bonyolult
Térbeli mintavételezés Jó Változó
Információ visszaadás Részletes és egyenletes Lényegi és egyenlőtlen
Elévülési idő Rövid Hosszabb
Aktualizálás Egyszerű Bonyolult

4.Vektoros adatmodell, topológia, geoadatbázis létrehozása

Vektoros adatmodell /előző tételből/

Topológia:
 térbeli kapcsolat az objektumok közt (közelség, érintkezés, átfedés, tartalmazás)
 a geometriai elemek (objektumok) térbeli kapcsolatát írja le
 a vektoros adatelemzéshez nélkülözhetetlen
Topológikus ábrázolás alapegysége a koordinátáival adott pont P(x;y)

Topológiai típusok:
terület – vonal -> területrész határvonalai
vonal-terület -> vonal oldalain milyen területek
vonal-csomópont -> vonalak mely csomópontok között
csomópont-vonal-csomóont -> útvonalak megadása, hálózat-analízis alapja

Geoadatbázis létrehozása:
Adatbázis célja, adatok és felhasználók köre, adattárolás helye és módja, adatkezelés szabályozása.
1.Elméleti modell: hányféle objektumtípust lehet elkülöníteni, hányféle adattáblára van szükség,
milyen kapcsolat van az objektumtípusok közt.
2.Logikai modell: egyes adattáblákban milyen tulajdonságok, adatmezők írják le az objektumokat,
milyen kapcsolat van az egyes táblák tulajdonságai között
3.Fizikai modell: modell feltöltése adatokkal

5.Tematikus térképezés, geoinformatikai megjelenítés:

Tematikus vagy céltérképek 1:10000 –től
 TÉRKÉP: A Föld egyes részeinek felszínét, valamint a felszínen vagy alatta lévő természetes
vagy mesterséges tereptárgyakat arányosan kicsinyítve, megadott vetítési szabályok szerint,
általában sík felületen ábrázoló rajz vagy fénykép.
 MÉRETARÁNY: két pont terepi és vetületi távolságának hányadosa
 TEMATIKUS RÉTEGEK: adatok lekérdezése, szűrése, rendezése
 TEMATIKUS OSZTÁLYOK: adatok csoportosítása, attribútomok alapján
 KARTOGRÁFIAI ADATBÁZIS: Objektumok megjelenítéséhez szükséges adatok közvetlen
megadása a leíró adatok között
 GEOMETRIAI MEGJELENÍTÉS LEHETŐSÉGE: szín, méret, szimbólum, vonaltípus, sraffozás /
kitöltés

Földrajzi információk további megjelenítési lehetőségei:

 Feliratozás: szín, méret, stílus, elforgatás, igazítás
 Kartodiagramok: kördiagram, oszlopdiagram
 Átlátszósággal: több réteg megjelenítése egymáson
M = térképi hossz / vetületi hossz

1 adatábla -> 1 réteg /hatékony megjelenítés és tárolás/

TEMATIKUS TÉRKÉP: valamely jelenség, tendencia ábrázolása a térképen. /elsődlegesen nem a

térképi információra vagyunk kíváncsiak/

6.Vektoros elemzések és algoritmusok

Vektoros geoinformációk elemzése kiterjed a földrajzi objektumok grafikus kiválasztására, a
geometriai elemek közti térbeli műveletekre és a hálózatanalízisre.

(Grafikus kiválasztás:
A geometriai elemeket egy grafikus alakzattal / geometriai kifejezéssel választjuk ki
Halmazműveletek: új halmaz, unio, különbség, metszer
Típusai:
matematikailag megfogalmazott
egy kiválasztó alakzaton belüli szelektálás
egy kiválasztott alakzaton belüli vagy azzal metszett geometriai elemek /n/
pont a poligonban, vonalak metszéspontja (pl.))

Szűrés, kiválasztás, osztályozás:

 szűrés: elemek betöltése, ha a kifejezés igaz
 kiválaszt: elemek kiemelése, ha a kifejezés igaz
 osztályozás: egyedi értékek, tartományok
 alapkifejezések: [adatmező] reláció [érték]
o Fafaj: „B” Fafaj „B” or Magasság > 20 m
 összetett kifejezések: matematikai-, dátum-, szöveges függvények, logikai operátorok
  geometriai kifejezések: tartalmazás, metszés, átfedés, érintkezés, közelség

Műveletek leíró adattáblákon:

 szűrés, kiválasztás, rendezés
 osztályozás: egyedi értékek, tartományok
 összevonás: numerikus értékek aggregációja
 mező számítás
 mező statisztika
 adatstruktúra: új mező, módosítás, törlés
 relációs kapcsolat két adattábla között
o ERDŐRÉSZLET. AZOK = FAFAJSOROK.AZOK
Objektum orientált kapcsolat: egy objektumhoz kapcsolódó összes rekord
SQL: Structured Query Language

Geometriai alapfeladatok:
Pont a poligonban: függőleges vonal hányszor metszi a poligon oldalait. Ha páratlan akkor belül van.
Vonalszakaszok metszése

Kiválasztás geometriával:
 Kiválasztás geometriai alakzattal: pont, vonallánc, terület, kör, téglalap
 Két geometria közötti topológia /térbeli viszony/: tartalmazás, metszés-átfedés, érintkezés,
közelség
 kiválasztás másik vektoros réteggel
 kiválasztás másik vektoros réteg kiválasztott elemeivel

Vektoros műveletek: /1 v. 2 vektoros/

Egyvektoros adatforráson
 kiemelés: geometriai elemek kiemelése – attribútumok alapján
 feloldás: attribútumok alapján felesleges határvonalak törlése
 generalizálás: töréspontok egy megadott távolságra lehetnek egymástól
 pufferzóna: geometriai elemek körüli fix v. változó távolságra
 transzformálás: geometriai elemek transzformálása egy másik koordináta rendszerbe

Kétvektoros adatforrás között:

 egyesítés: a geometriai elemek átfedésével új geometriai elemek képzése
 kivonás: terület elemek kivonásával új területek képzése
 metszet: területelemek közös részéből új terület képzése
 aktualizálás: a geometriai elemek lecserélése az újakra
 térkép illesztés: különböző forrásból származó geometriai elemek illesztése

Térbeli csatolás: két vektoros adatforrás elemeinek összekapcsolása térbeli helyzetük alapján
Két geometria közötti topológia: térbeli viszony)
 tartalmazás
 metszés, átfedés
 érintkezés
 közelség

Hálózatelemzés:
topológikus vektoros adatbázison végrehajtható analízis
erdészeti alkalmazás:
 szállítási alternatívák
  erdőtűz esetén kivonulási útvonal
 feltáróhálózat tervezése
gráf: csomópontok és élek (vonalláncok)
hálózat bejárása 1 csomópontból -> algoritmus (elérési alternatívák)
bejárás során a csomópontok sorba állítása
optimális út kiválasztása a bejárás után

Komplex műveletek, konverziók:

 Koordináta transzformációk: mozgatás, forgatás, méretezés, vetületi affin ?, polinomiális,
gumilepedő
 Középpont számítás, befoglaló téglalap
 konvex burkoló, szkeleton
 poligonból, vonalláncból elemi vonalak
 elemi vonalakból vonallánc építése
 vonalakból területek építése
 régiókból területek, területekből régiók
 többszörözés: rács, poláris
 merőlegesítés, görbítés
 vektorból -> raszter
 vektorból -> felületmodell
 területosztás (vonallánc felosztása)

7.MePAR és DET ismertetése:

a) MePAR: Mezőgazdasági parcella azonosító rendszer
terület alapú támogatások kifizetése 300.000 gazda
(MVH) működteti, EU ellenőrzi (2017-től Magyar Államkincstár)
FÖMI: Földmérési és távérzékelési intézet (2017 óta Budapest Főváros kormányhivatala Földmérési,
Távérzékelési és Földhivatali Főosztálya
 ortofotó alapján blokkrendszer létrehozása
A blokkrendszer a természetes állapotot tükrözi
blokkon belüli gazdák regisztrálása és művelt terület helyének, nagyságának bejegyzése
Magyar Államkincstár helyszíni ellenőrzés (GPS + terepi GIS)
Országos adatbázis: ortofotó, település határok, földrészletek, blokk, gazdarajzok, további fedvények
Térinformatikai rendszer fejlesztése: adatállományok megjelenítése, regisztrálás, gazdarajz készítése,
egyedi blokktérkép nyomtatása
2007 WEB alapú fejlesztések

b) DET – Digitális Erdészeti Térkép

Három réteg: pont, vonal, terület
Rétegek logikai modellje: adatmezők, leírások, típusok
Kódszótárak a pont, vonal, területtípusokra
Vonal esetében többféle határjelleg
 természetes határ
 adminisztratív határ
 erdőhatár
Terület esetében erdészeti, földhivatali besorolás
DET 1999-ben készült el: NYME, ÁESZ
Erdészeti Rt.-k megrendelték a térképeket, DigiTerra Kft. digitalizált, Állami Erdészeti Szolgálat
átvette
Vetületváltás: sztereografikus EOV-ra (2001-2002)
2003. térképek rendbetétele, országos lefedettség
DET Logikai modellek:
pont réteg: sorszám, típus, felirat, x-koord., y-koord., felirat szövege, dátum, forrás
vonal réteg: sorszám, vonaltípus, adminisztratív határ, erdőhatár, kapcsolójel típusa, dátum,
forrás
terület réteg: sorszám, hely, tag, részlet, alrészlet, HRSZ, művelési ág, terület, dátum

Jövőbeni tervek:
csak erdőpoligonok szerkesztése, szolgáltatása
igazodás ipari szabványokhoz

8.Raszteres adatmodell, georeferencia, tematikus kódok

RASZTERES ADATMODELL:
 szabályos téglalapokból (pixel, cella) épül fel
 téglalapok szabályos 3D elrendezése: sor, oszlop, sáv
 raszter cella (pixel) tárolja a leíró adatokat
 Georeferencia: raszter vonatkoztatási rendszerbe illesztése
 raszterek fájlban és SQL adatbázisban is tárolhatók
 raszterek nagyméretű adatállományok lehetnek
 raszteres adatok tömörítésének előnyei
 átnézeti kép és piramis rétegek a gyors adateléréshez
 egynemű előállítás
 geometriailag kevésbé pontos
 tárolás: mátrix
 tároláshoz szükséges hely nagy
 gyors kereső algoritmusok
 térbeli kapcsolatok, térbeli elemzés: egyszerű
 térbeli mintavételezés jó
 információ visszaadása: részletes és egyenletes
 rövid elévülési idő
 egyszerűen aktualizálható

Felépítése:
tartalom: fénykép, műholdkép, térkép, felületmodell
3D adatszerkezet (sáv, sor, oszlop)
méretek: sávszám, sorméret, oszlopméret, pixelméret
pixelméret: 1,4,8,16,32,64 bit /pixel

Nagyméretű raszterek darabolása több állományra

 kis felbontású áttekintő kép
 piramis rétegek (felbontás szerint elkülönülő rétegek)
 blokkok raszteren belül (gyors elérés miatt)
Digitális űrfelvételek és terepmodellek feldolgozására is alkalmas

GEOREFERENCIA: Raszter vonatkoztatási rendszerbe illesztése

 dátum megadás (ellipszoid, 3D transzformáció)
 vetület megadása (típus, vetületi paraméterek)
 regisztrációs cella koordinátái és cella méretei (bal felső pixel koordinátái, pixel valós
méretei (mint egy excel tábla)
 affin transzformáció: eltolás, forgatás, méretezés
  affin transzformáció tárolása: World fájlban (*.tfw)
 szabályos rács + georeferencia adatok -> földrajzi objektumok leíró adatai

TEMATIKUS KÓDOK
 A pixelek értékei, a pixel által lefedett területet jellemzi
 felszínborításhoz tematikus kódot rendelünk
 üres cella bevezetése -> O értékű, tematikával nem fedett
 a földrajzi adatok leíró adatát képviselik (Attribútumokat)

KÉP

Nagyméretű raszterek darabolása több állományra

KÉP
1. Kis felbontású áttekintő kép
2. piramis rétegek (felbontás szerint elkülönülnek)
3. blokk raszteren belül (gyors elérés miatt)

9.A raszteres elemzés funkciói (lokális, fokális, zonális, globális)

Raszteres elemző funkciók:
Elemező funkciók csoportosítása hatókör szerint:
lokális: pixelen belül
fokális: pixel és közvetlen környezete
lineáris: lineáris funkciók
adaptív: szemilineáris funkciók
inkrementális: felületmodellen működő funkciók
zonális: azonos értékű pixelek
globális: teljes raszter

KÉP

a) Lokális funkciók:
pixelen végrehajtott műveletek
pixel: 1 sor és 1 oszlop metszéspontja (Több sáv)
műveletek pixelen belül:
 sávok összege, különbsége ( +, -)
 két sáv hányadosa
 matematikai függvények
statisztikák pixelen belül:
 sávok minimuma
 sávok maximuma
 sávok átlaga

b) Fokális funkciók:
Pixel és közvetlen környezetén végrehajtott művelet
környezet definiálása maszk (szűrő) segítségével
maszk alakja: négyzet, téglalap, kör
maszk mérete: 1x3; 3x3; 5x5; 9x9, …
Három altípus:
 lineáris funkciók
 adaptív funkciók
 inkrementális funkciók
 Lineáris funkciók:
 pixel környezetén működő konvolúciós szűrők
 számítás: pixel- és szűrő értékeinek szorzatösszege / osztó
 típusok: élfelismerő, simítás, élesítés, deriválás

Adaptív funkciók:
pixel környezetén működő nem lineáris szűrők
matematikai algoritmusok:
 átlag, szórás számítás
 min., max.
 gyakori érték, medián
 élmegőrző simítás
 lokális kontraszt
 zajcsökkentés

Inkrementális funkciók:
 pixel környezetén működő nem lineáris szűrő, ha a forrás rasztersáv egy
felületmodell
 parciális deriváltak számítása
 lejtés
 kitettség (vektor polárszöge)
 megvilágítás (Vektor és fényvektor skaláris szorzata)

c) Zonális funkciók:
Egy rasztersáv azonos értékű pixelei zónákat alkotnak
művelet a raszter további sávjain a zóna alapján
műveletek:
 zóna mérete, területe
 zóna szerinti átlag, szórás
 zóna max., zóna min.
 zóna gyakori értéke, mediánja
 zónán belüli értékek átkódolása
Lokális műveletek a zóna pixelein
Fokális függvények a zóna pixelein

d) Globális funkciók:
 Művelet a raszter egészén: átlag, szórás, min., max., gyak. ért., medián, raszteren
belüli értékek átkódolása, pixelek osztályozása
 zóna generálás pixelek körül (védőzóna)
 költség felület
 láthatósági modell
 hidrológiai elemzések (Vízlefolyás, vízösszefolyás, vízgyűjtő)
 Terjedési modellek (talajvíz, vízszennyezés, légszennyezés, tűz)

10.Raszteres felületmodellezés, térbeli interpoláció:

Raszteres felületmodellezés lényege:
a) 1.lépés: kiindulás szabálytalan ponthalmazból
pontok koordinátái: x;y;z (magasság, hőmérséklet, szennyezés, stb.)
b) 2. lépés: térbeli interpoláció
közeli pontok alapján, gyors kiválasztás után, lokális felület illesztése
lokális felület alapján magasság számítása
 c) 3.eredmény: egy sávos raszteres adatszerkezet
georeferencia: raszter befoglalója és térbeli felbontása
raszter pixelei: pontok súlyozott magasságai

Menete:
Keresés, térbeli indexelés:
legközelebbi n pont kiválasztása (adott R körben, lineáris kereséssel)
 1D keresés: x szerint rendezett tömbben
 2D keresés: pontok tárolása rács adatszerkezetben
 Négyesfa indexelés
Határok definiálása:
 2D határvonalak: kereső függvények korlátozása
 3D határvonalak: felhasználja az interpoláció

Interpolációs módszerek (8db) <- térbeli interpoláció

 legközelebbi szomszéd
 legközelebbi n pont átlaga
 síkháromszögek (TIN)
 legközelebbi n pont súlyozott átlaga (távolságnégyzet reciproka, exponenciális fv.)
 minimális görbület (javítás)
 lokális polinomok (1…5-fokú polinomok)
 radiális bázisú függvények (spline)
 Krigelés (geostatisztika)
 természetes szomszédok (Thiessen)
 Javítás vízrajzi vonalak alapján (HydroDEM)

Műveletek:
Simítás (pixel és szomszédos pixelek súlyozott átlaga)
Parciális deriváltak:
 x;y irányú változás (első és második derivált)
 görbület
 lejtés
 kitettség
Eltérés a kiinduló pontoktól
 raszteres felület módosítása (feltöltés, bevágás)
 térfogatszámítás (numerikus integrál)
 metszetkészítés (hosszmetszet, keresztmetszet)

11.Vektoros felületmodellezés és térbeli megjelenítés:

Felületmodellezés lényege:
 szabálytalan ponthalmazra vektorokkal definiált felület illesztése
 célfelület összeállítása elemi felületekből: háromszög, négyzet, magasabb rendű felületek)
 leggyakrabban szabálytalan háromszög-háló (Triangulated irregular network = TIN)
 sima felületek: háromszögön belüli magasabb polinomok használata
 háromszög-hálózat megjelenítése (3D gyorsítás)
Műveletek TIN-nel (Szabálytalan háromszög háló)

Lefedés:
1.Deannay háromszög lefedés:
háromszög köré írt körön belül nincs más pont
 ha van, akkor billentés -> belső él cserélődik
2.Thiessen poligonok:
Delannay háromszög oldalfelezői által alkotott poligon (sík hozzárendelése a legközelebbi
háromszög csúcspontjához)
3.TIN-topológia, háromszög-topológia:
háromszög 3 csúcspontja, háromszög 3 oldala

TIN Generálás menete:

Nyers erő -> sweepline -> insert eljárás -> divide & conquer eljárás
(Delamnay- (háromszög (szerkesztés) (felosztás és összefűzés)
vizsgálat) billentés)

Térbeli megjelenítés:
TIN megjelenítése:
csúcspontok színezése: magasság, lejtő, kitettség, megvilágítás szerint
 1D textúrák használata: magassági skála, lejtés
 2D textúrák használata: ortofotó, űrfelvétel, térkép
 3D grafikus gyorsítás is háromszöget használ:
o valós idejű forgatás
o árnyalás és árnyékok
o átlátszóság
o valós idejű áthatások
o valós idejű metszetek
 szintvonalazás: megoldás síkháromszögben

Műveletek TIN-en:
 Simítás: kiugró csomópontok átlagolása a szomszédos csúcspontokkal
 generalizálás: kis görbületű csúcspontok törésénél
 különbségfelület: két ponthalmaz azonos, összetartozó pontok magasságainak kivonása
 térfogat: síkháromszög fölötti térrész
 metszet: hossz- és keresztmetszet
 konverziók: TIN -> pontok, raszteres felületmodell

Távérzékelés
1.A távérzékelés, fotogrammetria és a fotointerpretáció fogalma, tárgya. Összehasonlítás,
alkalmazási területek

Távérzékelés: Olyan információgyűjtési eljárás, amely során elektromágneses hullámok segítségével

kapunk egységes adatrendszert a Földről. Az érzékelő műszerek a tárgyak által kibocsájtott /
visszavert sugárzást rögzítik. A vizsgált objektumokkal nem vagyunk közvetlen kapcsolatban. Az
adatgyűjtés mellett az adatok kiértékelése is ide tartozik., pl. fafajmeghatározás, eü. állapot
felmérése

Fotogrammetria: (=fényképmérés)
Elsősorban mennyiség információszerzés az objektumok elhelyezkedéséről, méretéről és alakjáról, az
objektum és képe közti geometriai /matematikai kapcsolat alapján

Fotointerpretáció:
A tárgyak állapotának és állapotváltozásainak meghatározása fényképek alapján. (analóg
fotointerpretáció). Ha a kiértékelésnél egyszerű mérést is végzünk -> analóg mérőelemzés. Ha
műszerhez szg. csatlakozik -> szg.-el támogatott mérőelemzés
Összehasonlítás:
A fotogrammetria és a fotointerpretáció élesen nem különíthető el, mert mérés előtt tudni kell, hogy
mi az a tárgy amit mérünk és a tárgyak metrikus tulajdonságait is felhasználjuk az értelmezésben.
Távérzékelés a fotogr. (=adatgyűjtés) + fotointerpretáció (adatok kiértékelése)

Alkalmazási területek:
 földfelszín felmérése és térképezése, ? vagy adminisztratív feladatok (kataszteri felmérés),
építéstervezés
 állapotleltározás és állapotváltozás – vizsgálat, term. erőforrás kutatása, körny. védelem
 katonai feladatok
 erdészeti alkalmazások
 (időjárás előrejelzés, tenger / óceánkutatás, geológiai térképezések, vegetációvizsgálat,
mezőgazd.-előrejelzés, égitestek kutatása, antropológiai kutatások vizsgálata)

Távérzékelés csoportosítása:
a) sugárforrás szerint: aktív és passzív
b) platform szerint: légi, földi, műholdas
c) érzékelő szerint: fotográfiai, digitális

Fotogrammetria csoportosítása:
a) platform / hordozó szerint: földi, légi
b) meghatározási mód szerint: egyképes v. kétképes
c) műszer alapján: analóg, analitikus, digitális

2.Az elektromágneses sugárzás. Az elektromágneses spektrum távérzékelés céljára hasznosítható

tartományai és tulajdonságai. A tereptárgyak és az elektromágneses energia kölcsönhatása.

Elektromágneses sugárzás:
Az anyagi részek energia leadásának egyik formája. Gyakorlatilag bármely test sugárforrásnak
tekinthető. A sugárzás egyensúlyban van az egyidejűleg fellépő visszaverődéssel és elnyelődéssel,
függ a hőmérséklettől.
Egyik része az energia hullám U (?), a másik a szintén szinuszos mágneses hullám (M), ezek
merőlegesek a terjedési irányra.

Az elektromágneses sugárzás a távérzékelés alapfeltétele.

Hullámegyenlet:
c= frekvencia * hullámhossz

Planck-törvény (foton energiája)

E = h* ν= h* c/λ

Távérzékelésre használható hullámhosszok:

 rádióhullám
 mikrohullámok -> 1mm – 1m -> időjárástól független
 távoli infravörös -> 5.500 – 15.000 nm -> felszín ált.
 középső infravörös -> 1500-5500 nm -> visszavert sugárzás (naplemente előtt alkalmas)
 közeli infravörös -> 670-1500 nm -> felszín ált. visszaveri
 látható fény -> 390 – 760 nm -> RGB színek
 Röntgen sugárzás
A tereptárgyakra eső globális sugárzás elnyelődik (abszoprció) / visszaverődik (reflexió) vagy
áteresztődik (transzmisszió) -> ennek a 3-nak az aránya tereptárgyanként eltérő -> színskála alapja

A tereptárgyak jellemezhetők a spektrális visszaverő-képességgel:

R (?) = I visszavert / I beeső (λ)

0<R(λ)<1,0
erdőterület 3%, beton 36%, fű 6%, aszfalt 2% -> növényi pigmentek elnyelőképessége befolyásolja

3.Adatgyűjtés passzív távérzékeléssel: légifényképező kamerák, digitális mérőkamerák, műholdas

érzékelők

Mérőkamerák jellemzői:
 lehet légi / űrfelvétel / földi
 fotogrammetria objektívvel ellátott, egyértelműen meghatározott képsíkkal és stabil belső
tájékozási adatokkal rendelkező fényképezőgép
 objektív elrajzolásával szemben és a feloldó képességgel és a fényerővel szemben is magas
elvárások
 belső elrajzolás / képsík és a vetítési kp. egymáshoz viszonyított helyzete/
 optikai elrajzolás pontos ismerete
 kiegészítő információk (szelencés libella, magasságmérő, optikai adatok ? , óra)
 kalibrálni kell – kéfőpont helye, kameraállandó, objektív elrajzolás

Légifényképező kamerák:
a) mérőkamerák: /kis / normál / nagy / igen nagy/
 filmszalagra fényképez
 kis területű térképezéshez, nagy felbontás
 kameratörzs + mereven beépített objektív, talpcsavaros
függesztőberendezéssel
 előre meghatározott időnként, automatikus felvételek
b) ? mérőkamerák: közép – és kis formátumú, multispektrális, panoráma, folyamatos
részkamera ?

Digitális mérőkamerák:
 1D és 2D érzékelők, nagy felbontás
 23x23 cm-es képek -> 600 cm2-es filmdarab
 a filmdarabot automatikusan továbbítják
 felfekvés kiküszöbölése -> expozíció alatt a filmet egy vákuumos szívóberendezés
automatikus a kerethez szorítja
 analóg kép digitalizálása -> fotogr. szkennelés

Műholdas érzékelők: A repülés irányára merőleges sávokból a detektorokra érkező EM-es energiákat
rögzítik különböző hullámhossz-tartományokban.
Elektromos jelet felerősítés után küldik a földi vevőhelyre
Lehet keresztsávos / köríves / soros pásztázó / oldalra tekintő
 0D -> pontszenzor
 1D -> sorszenzor
 2D -> képszenzor <- ezek a letapogatók

LANDSAT műholdprogram:
 NASA, 1960-70’es évektől, az első polgári célú -> erőforrások kutatása
  Landsat
o 1-3 -> kb. 900 km magasan
o 4-8 -> 705 km kb.
 WRS – Worldwide reference system
 OLI és TIRS felbontás a 8-asnál már
 érzékelők: ASTER, CERES, MISR, MODIS, MCPITT

LANDSAT 8:
 LCDM – landsat data continuing minion
 2013 február óta
 ézékelők: OLI, TIRS
o OLI (Operational land imager ?)
 1D érzékelő
 8 spektrális sáv, 12 bit ?
 185*70 km, 30 m
 programozható
o TIRS (thermal infraRed Sensor)
 1D érzékelő
 100 m
 2 sáv (B10, B11)

VHR-műholdak:
IKONOS-2, EROS-B, GeoEye-1, Woldview-2, 1
CORONA: kémműhold
0,5-5 m-es geometriai felbontás
METEOR:
0,5-2 óra keringés
meteorológiai műhold

4.Adatgyűjtés aktív távérzékeléssel: RADAR, LiDAR

Aktív távérzékelés:
 saját kibocsájtott jeleket érzékelik -> időjárás és napszakfüggetlen
 az 1 nm-es ? EMS hullámok ? visszaverődését mérik
 tárgyi helye csak attól az időtől függ, míg a sugárzás eljut a tárgyig, majd az antennához
visszaér

RADAR (Radio Detection and Ranging)

 rádióhullámok érzékelése és távmérés
 időjárás és napszakfüggetlen
 aktív, EM impulzusok -> visszavert sugárzás rögzítése (amplitúdó, fázis)
 távolsági mérés
 hullámhossz = 1-100 cm
 összetevők: impulzus előállító -> feladó -> kétszerező (duplexer) -> irányzó antenna + vevő
antenna
 képalkotó RADAR típusok: SLAR = RAR / SAR
 torzulások:
o látószögből eredő rövidülés
o átfedés
o árnyékhatás
 hordozó eszköz: földi / mobil / légi/ űr
  RADAR –érzékelős műholdak: ESA, Sentinel, Radarsat-1, SRTM
 polaricázió: mely síkban rezegnek a külső / kicsi? hullámok
 interferencia:
 mozgávizsgáló eljárás
 2 v. több radarkép közti fázisdifferencia állítja elő
 nagy felbontással + pontossággal lehet vertikális sebességet meghatározni, megfigyelést
végezni (0,1 -0,2 mm/ óra ?)
 geofizika, geodézia, geológia terén perspektivikus

LiDAR (Laser scanning) (Light detection and raining)

 napszak-független
 hullámhossz: 400-1700 mm, közeli infravörös (esetleg látható fény)
 távmérések sorozata optikai tartományban
 képalkotás -> letapogatással
 platformok: földi, mobil, légi, űr
 Definíció: Nagy frekvenciával, lézerrel történnek a távmérések meghatározott irányba, adott
pozícióból. Nagy részletes 3D-s pontfelhőt eredményez.
 alkalmazása: topográfiai felmérés, városi modellezés, régészet, erdészet
 pl. Riegel LMS-Z420

5.A légifényképek torzulásai, képátalakítási eljárások. Foto- és ortofototérkép. Egyképes

magasságmeghatározás:
Torzulások:
 magassági
 képdőlés miatt -> terepalakzatok is torzulnak
 objektív elrajzolási hibája
 refrakció
 földgörbület hatása

Képátalakítás -> alapvetően egyképes fotogrammetriai eljárás

a légifényképek kiértékelési módszere
a képdőlés kiküszöbölése -> a légifotót egy kívánt méretarányú térképi arányra
(magassági torzulást nem tudjuk kiküszöbölni)
feltétele min. 4, a képsíkban és a terepsíkban is azonosítható illetsztőpont
 grafikus: papír ? eljárás, 4 pont kell hozzá
 optikai:
 műszerek segítségével
 domborzatos terep esetén ?
 részenkénti optikai:
 térkép + fénykép beazonosítható tereptárgyakkal
 Zeiss-féle légifényképátrajzolás
 elve: camera clara ? -> a szemlélő egyszerre látja a két légifényképet, a
térkép síkjába vetítve érzékeli
 valós vetítéssel: az ? képsíkot képzi le egy adott szöget bezáró kivetítési síkban, nagyítva
 Zeiss SEG-6

Fototérkép: az átalakított légifénykép-másolatok középső (kisebb magassági torzulású) részeit

kivágásként, térképnek használhatjuk még enyhe domborzatnál is
A megfelelő térképi kirajzolásokat rá kell rakni (erd. üzemtervi térkép is lehet)
Ortofotó: A differenciális képátalakítás terméke. Olyan légifénykép, amely a terepet ortgonális
vetületben, térképhűen ábrázolja. A magassági és a képdőlés miatti torzulást is kiküszöböli. Ebből
készített fotótérkép az ortofotótérkép. Ortofotó térképpé alakítva (pluszmunka!)
1. montírozás (vágás, ill., mechanikai úton) -> 2. ortofotó szelvénylapjának megváltoztatásához
-> 3. térkép nyírása -> 4. tematikus jelek
Egyképes magasságmeghatározás:
∆ h= h0* ∆ r’ / r’+ ∆ r’

KÉP
A képi dőlést osztom a tőpont és a nadírpont távolságával + képi dőlést hozzáadom
A magasságkülönbségből adódó torzítás meghatározza, hogy a viszonyítási síknál magasabban
fekvő objektum mennyivel tolódik el a képen
Egy +- függőleges objektum a nadírponttól kifelé dől, ennek mértékéből a magassága
meghatározható.

6.Sztereoszkópikus látás és mérés. Normál sztereogram, magasságmeghatározás

parallaxisméréssel. Képpárok analóg és analitikus kiértékelése

Természetes sztereoszkopikus látás:

ragadozók -> elöl levő szemek -> távolságbecslés
prédák -> szemek oldalt -> gyors veszélyfelismerés
ember -> tapaszalat -> jó távbecslés
A sztereoszkopikus látás alapja: A bal és jobb szem távolsága miatt a környezetet 2
perspektívából érzékeli

parallaxis: szemünk retináján keletkező képek megfigyelő pontjainak elférése ?

A tárgy képe a tudatunkban 1 képpé (virtuális) olvad össze
Bázislátás távolsága kb. 25 cm, ennél közelebb a túl nagy bázisú ? parallaxis miatt a képek
szétesnek -> mérés alapelve
eszköze: tükrön sztereoszkóp (alatta sztereomikrométer)

Magasságmeghatározás:
feltételek:
 külső álláspontból felvett, ezért bázisparallaxisokat teremtő? képpár
 képpári tájékozás úgy, hogy a sztereoszkópikus tájékozás zavartalan legyen
 a képek szétválasztása -> mind 2 szem 1-1 képet lásson

mérés:
1. áttekintő gyors tájékozás
a. sztereoszkóppal a bázishoz megfelelő távolságban
b. jól látható alakzatot választva összemozgatjuk -> térbeli hatást eredményez
2. tájékozás:
a. keretjelek összekötése -> középpont
b. kép középpontjainak átjelölése, összekötő szakasz a bázisirányt mutatja
c. tájolás, hogy bázisaik egy irányba essenek
d. az eltérő magasságok az eltérő bázisirányú parallaxisokban jelentkeznek
e. parallaxiskül.-ből a repülési magasság és képi bázis segítségével számíthatjuk

∆ h = h0* ∆p / b’ + ∆p

RAJZ
Analóg kiértékelés:
 a vetítési sugarakat optikai és mechanikai eszközökkel állítják vissza, a sík- és domborzatrajz
vonalasan kiértékelhető (nem kell számolás)
 A 2 képet egymáshoz és a terepi vonatkozási rendszerhez abszolút értékben ráhelyezzük ? ->
terepmodell (Terep méretarányhelyes analógja)
 térképi pontok és vonalak helyét analóg műszeren mérőjel segítségével opt. / mech. úton
határozzák meg.
Analitikus kiértékelés (analóg-digitális)
 A fényképpontok keretjelei ált. meghatározott képkoordináta-rendszerben pontosan mért
koordinátákból indulnak ki
 mért képi koordinátákat rögzítik és centrális, ortogonális vetítés közt ismert összefüggések
alapján számítjuk a terepi koordinátákat
 műszerei a mérőmikroszkópok (komparátorok)

Hibrid kiértékelés: analóg mérés + szg-es feldolgozás

7.Vizuális interpretáció és a digitális képfeldolgozás összehasonlítása:

Vizuális interpretáció: A távérzékelt képanyag ember által történő értelmezése, kategorizálása,
melyek során leggyakrabban valamilyen tematikus térképet hozunk létre.
Digitális képfeldolgozás: előfeldolgozás (radiometriai és geometriai korrekció) + képjavítás (Szűrők,
rácsok közti műveletek) + képosztályozás + utófeldolgozás

Vizuális interpretáció:
nagy figyelem + szakértelem
vizsgálják:
 képi denzitáskülönbség, felismerhető formák és mutatók
 sztereo képpáron felismerhető alak, ?
 táj, tájstruktúra, objektum elhelyezkedése
 többsávos színes felvételeken spektrális jegyek
 fenológiai különbségek más időpontokban
interpretációs kulcsok segítségével -> minták + magyarázatok
vizsgálni kívánt mintaterületeket kivájatokkal határozzák meg
ezek alapján külön kategóriákat alkotunk

Digitális képosztályozás
 több spektrumsávos, több időpontban készült felvételek együttesen elemezhetők
 több dimenziós mérési teret betöltő adatrendszer kerülése, előfeldolgozása, elemzése, képi
információ kinyerése és hatékony szelektív megjelenítése
 nagy teljesítményű szg.-ek kellenek hozzá
előfeltételei: a kép digitális informativ formátum a szg. memóriájában van
a képponthoz a képkoordináták f.-ben a képpont világosságát mutató digitális
számérték van
az előfeldolgozás ált. már a műholdon megtörténik, a speciális igények kielégítése miatt a
felhasználónál folytatódik (kezelés, előfeldolgozás, elemzés)
A vizuális interpretáció és a digitális képfeldolgozás közt szoros a kapcsolat
korrekciók:
geometriai: A nyers felvétel torzulásait eltüntetve a képet egy meghatározott vetületi rendszerbe
tanszformáljuk (polinomos transzf., ortofektifikáció)
raidometriai: A mértékegység nélküli pixelértékelésre fizikai mennyiséget (ált. ?) állítunk elő,
amelyhez figyelembe vesszük az elérhető karakterisztikákat, a felvételi geometriát és a légkör
hatását

Definíció: osztályozás során a folyamatos, mennyiségi pixelértékekből diszkrét, minőségi értékeket

állítunk elő és kategóriákat (tematikus kódokat)
Osztályozási alapegységek: pixel, referenciavektor, szegmens, ?)
Utófeldolgozás: hibamátrix meghat.: ismert referencia teszt-terület osztályozásával készült terület-
kimutatás, megadja a hibák irányát és az oszt. pontosságát
Vektoralapú elemzés: elemzés referenciatérkép alapján

8.Faállomány-jellemzők vizsgálata, becslére és mérési távérzékelt felvételeken. A fafajok

felismerése

Közvetlen mérhetők, interpolálhatók: famagasság, korona

közvetlen adatokból levezethető: fatérfogat, eü. állapot

Adatok:
 közvetett: fafaj, eü. áll, elegyarány %, törzsátmérő, kor, ha/térfogat
 közvetlen: faáll. fényvisszaverése, koronaátmérő, koronazáródás, egyesfa-faáll. kapcsolata,
famagasság (h [m]), faállomány-profil, hektáronkénti törzsszám N(db)

Fafajok felismerése -> koronaalakról : tölgy: ellipszoid, LF: kúp, gyümölcsök: gömb
fenológiai ismeretek segítenek
társulás, ált. típus -> közepes méretarány
fafajszinten -> nagy méretarány

tölgy: ? korona
lomb később fakad a Gy-nál
KST -> síkvidék, KTT -> dombvidék
MoT -> ellaposodó korona

NNY: soros ültetés, kúpos korona

VF: kiemelkedő, világos színű, csillag alakú

Mérés:
-famagasság -> bázisirányú parallaxisokkal
-záródás, elegyarány:
 % -> koronák vetülete
 növőtérhez kapcsolódik
 1 szintes állományban könnyebb koronatérképezés

Becslés:
kor -> durva becslés
fatérfogat -> sztereogram
 regresszió becslése
 légi fatömegtáblák (Mon-n nincs jelentősége)
Törzsszámlálás -> középső / idős állományokhoz jó
fiatalosban nehéz

9.Távérzékelés alkalmazása az erdőrendezési gyakorlatban

  közép- és hosszútávú tervezés
 10 évenkénti felvételezés
 erdőfelügyelet -> illegális beavatkozások ellenőrzése
 hosszútávú célkitűzés
 erdőrészlet szinten információt szolgáltat
 nagy terület, több erdőrészlet
o országos -> statisztikai adatszolgáltatás
 Az üzemtervi térképek aktualizálása ortofotók alapján

Menete:
1.Erdőállományok áttekintő vizsgálata
2.Terepi, erdőtervezési munkák szervezése
3.Tájékozódás terepen
4.Erdőrészletek alakítása, elhatárolása
5.Részletes erdőleírás, fatérfogatbecslés
6.Üzemi térképek helyettesítése
7.Erdőtervi előírások
8.Záró jegyzőkönyv
9.Ellenőrzés
10.Dokumentálás

Nem fényképészeti felvevőrendszert nem alkalmaznak ma itthon

Mg.-i célokra is felhasználható

10.Légi térfogatbecslési eljárások:

Sztereogramm:
 kis méretarány, nagy terület
 faállományoknak azonos képi megjelenést alkot
 külterjes erdőgazdálkodásnál (Kanadából származik)
 meghatározza egy terület fatérfogatát, interpretációs kulcsként alkalmazható
 teljes terület fatérfogata = minta állomány / ha –ként X terület

Légi fatömegtáblás:
 légifényképekről mérhető adatokból
 famagasság, koronaátmérő, ha-kénti törzsszám h[m], Dsz, N/ha
 jobb minőség, ha átlagos magasságra és záródásra alapozunk
 itthon nem áll rendelkezésre
 földi fatömegtáblát használunk -> D 1,3 is koronaátmérő alapján

Fatermési táblás eljárás:

 a szükséges faállomány-jellemzőket kiértékelésekből nyerjük
 famagasság, záródás, esetleg törzsszám
 D1,3 –at a koronaátmérőből határozzuk meg

Faállományprofil-módszer:
 növőtér felmérése
 redukciós tényező -> fatérfogat számítható
 1993 óta, nagyon fontos!!
 növőtér a borított felszínmodell és a digitális domborzatmodell különbségeként
meghatározható, akár országosan is
  NÖVT = BFM – DBM

Regresszió becslése:
 faállomány adatok -> dendrometriai légifénykép adatait kapcsoljuk
 +/- 10-15%-os pontosság
 nagyterületű erdőleltározásnál
 a faállomány-adatok (főleg famagasság) és a távérzékelt adatok közti statisztikai
összefüggéseket vizsgáljuk

11.Nagyterületű erdőleltározás, távérzékelés globális erdészeti alkalmazása:

 Nagyterületű erdőleltározás: erdőgazdaság / megye / ország / földrészre vonatkozó
erdőállapot-leíró adatok gyűjtése
 fontos a művelés-védelem szempontjából
 regionális erdészpolitika számára is fontos, hogy információt kapjon:
o kiterjedésről
o fakészlet változásairól
o állapotról
 rendszeres újrafelmérés szükséges (10 évente)
 lokális / globális / regionális szinten átfogó kép erdeinkről
 részletességét, pontosságát a célja határozza meg
 középtávú -> erdők értékelése
 nagytérségi leltározás:
o regionális /nemzeti / ezeken túlterjedő
o erdészeti, körny. politikai, tájfejlesztési
 járványok, nagy természeti katasztrófák jelzése (erdővédelem)
 klímaváltozás
 erdők állapotának folyamatos nyilvántartása
o A hozzáférés lehetőségét biztosítani kell!
 jelenleg megvalósítható: faáll.-magasságok, záródások, faáll.-típus csoportok jell.
 közeljövőben: fatérfogat, fafajok

Globálisan:
FAO-FRA: 5 évente már 1946 óta
erdő v. olyan 0,5 ha-nál nagyobb terület, ahol a fák átlagosan 5 m magasak, a záródás min
10%
Mo-n az EEM-en belül

EU FOREST COVER MAP: LANSAT ETM + általi 25 m-es felbontás

nem tartalmaz: utat, leégett területet, átlagnál kisebb magasságú erdőket
(min. 5 m)

GFC-GOLD: cél:
 fenntartható fejlődés
 szárazföldi nyersanyagok felkutatása
 erdőkárok: abiotikus, biotikus, antropogén

Távérzékelés szerepe:
 objektivitás
 gyors adatgyűjtés
 jó mintavételezés (térben és időben)
  homogén adatrendszer
 fajlagosan olcsó

erdőkárok felmérésében alkalmazott távérzékelési eljárások

sztereokomparátorok